Varga Károly csodálkozással hallgatta a híradást: „Magyarország miniszterelnöke méltóztatik tárgyalóasztalhoz ülni az erdélyi püspökökkel.” Nem lenne szabad elfelejteni: az „ahogy lehet" szellemében, különösen az elcsatolt területeken, az egyház maradt a nemzet utolsó védőbástyája. S hogy 1990 elejének forró napjaiban Erdély-szerte az egyházak hathatós támogatásával jöttek létre az első RMDSZ szervezetek. Lassan szégyenkeznie kell annak az egyházi vezetőnek, akinek más a véleménye –, ama divatossá vált jelszó alapján: „a pap ne politizáljon". Varga Károly szerint hiba volt, hogy 1989 után az egyházak és az újraalakuló civil szerveződések jóhiszeműen mindent rábíztak az érdekvédelmi szervezetre. /Varga Károly: Történelmi hiba. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 16./

Tiszaeszlár–Bashalom és Ákos község képviselői megegyeztek abban, hogy még ebben a hónapban Ákoson aláírják a testvértelepülési együttműködési szerződést. Az együttműködési szerződésbe elsősorban azt szeretnék belefoglalni, hogy a jövőben a kölcsönös segítségnyújtást célzó közös törekvésekre helyezzék a hangsúlyt. /E. Gy.: Ákos testvértelepülése lesz a magyarországi Tiszaeszlár–Bashalom. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 16./

Kolozsváron az Apáczai Csere János Baráti Társaság immár hagyományos nagytalálkozóján évről évre a Református Kollégium, Református Leánygimnázium, Gép- és Villamosipari Középiskola, a Kereskedelmi Fiú- és Leányközépiskola, valamint az utódlíceumok végzettjei jelennek meg. Buksa Emil, a társaság főtitkára vezette a gyűlést, elhangzott Veress László elnöknek az egyesület 12 éves tevékenységéről szóló jelentése. A találkozót megnyitó dr. Kerekes Jenő alelnök szavai és a műsor után az öregdiákok elérzékenyülve vették át a 65 éve végzetteket megillető Wass Albert-oklevelet, a 60 éve érettségizettek a Gyémánt-, az 55 éve elbúcsúztak az Apáczai Csere János-, az 50 éve érettségizettek az Arany- és a 45 esztendeje tanulmányikat itt befejezettek a Kós Károly-oklevelet. /László Ferenc,’48-49-es ref. Öregdiák: Nagytalálkozó és tisztújítás után az Apáczai Csere János Baráti Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

A Szilágysomlyói Református Egyházmegye júl. 11-én tartotta második kórustalálkozóját, amelyet a tíz éve újraalakult Romániai Magyar Dalosszövetség (is) patronált. Házigazda Kémer egyházközsége volt. A seregszemlén tizenhárom együttes jelent meg. Tőkés László püspök kifejezte örömét, hogy a szilágyságiak szeretnek együtt énekelni, örvendezni. /Gáspár Attila: Kémer Seregszemle a második kórustalálkozón. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Júl. 15-én egyháztanácsi deputáció járt Csíkcsicsóból Gyulafehérváron, hogy kérjék dr. Jakubinyi György érseknél papjuk, Bereczi István áthelyezésének megváltoztatását. A falubeliek érthető módon ragaszkodnak papjukhoz, aki 28 éve szolgál a faluban, felvállalva a közösség minden gondját-baját, örömét. A küldöttség útja eredménytelen volt. Dr. Jakubinyi György érsek a küldöttség távozása után elmondta, hogy a Gyulafehérvári Egyházmegyében 63 áthelyezés történt, és 17 újmisés pap kezdi meg szolgálatát. Bereczi István, Pityu atya júl. 4-én tudta meg, hogy Gelencére helyezték át. Elmondta, hogy elfogadta a döntést. /Takács Éva: Idős fát, ha kimozdítják... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

Júl. 15–18. között a zentai Térzene Irodalom és Művészeti Társaság közös rendezvényeként Zentán tartja idei vándorgyűlését az ITÁSZ (Irodalmi Társaságok Szövetsége). Az idei téma: Tömb a szórványban. Az első napon ITÁSZ-közgyűlést tartottak, a másodikon irodalmi estet, végül a harmadikon előadásokat tartanak. Érdekesebb témák: Hódi Sándor: Végvidéki lelkiállapot; Vajda Gábor: A délvidéki irodalom; Alexa Károly: Csáth Géza és a Bácska, majd Furkó Zoltán: Herczeg Ferenc munkássága című előadása hangzik el. /(Bajna György): Irodalmárok vándorgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

Gaál András gyergyóditrói születésű festőművész életpályáját nyomon követő állandó tárlat nyílt nemrégiben Gyergyditróban, az Öregek Klubjában, a művész által adományozott alkotásokból. Gaál András egy idő óta hol itthon, hol otthon él, Székelyföld és Magyarország között váltogatva lakhelyét. Elmondta, hogy megkapja a magyar állampolgárságot, de megőrzi a románt is. Marosfőn sem számolt fel semmit, nem számolta fel csíkszeredai műtermét sem. Gaál András szerint nagyobb gondossággal kellene kezelni a Gyergyószárhegyen levő több mint 1200 alkotásból álló gyűjteményt. Ha nincs Zöld Lajos, ma falak sem lennének, nemhogy a műemlékvédők által több esetben kifogásolt, de létező, használható épületek. Most Zöld Lajos próbálja összeállítani a visszatekintő katalógust, de a 30 év helyett csak a 25 évről készülhet leltár, mert az utóbbi 5 évben történtekről semmi nyom nincs. /Bajna György: Gaál András hazatérése. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

Kovács Géza sepsiszentgyörgyi szobrászművész kisplasztikáiból nyílt kiállítás júl. 15-én Nagybányán a Teleki Magyar Házban a helyi Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület és a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága szervezésében. Az alkotásokat Dudás Gyula festőművész méltatta. Kovács Géza /sz. Marosvásárhely, 1958. ápr. 2./ szobrai alumíniumból, bronzból, kőből, fából és acélból készülnek. Számos egyéni kiállítása mellett (Erdély, Magyarország és Svájc) több mint száz csoportos kiállításon vett részt. /(déel): Tárlat nyílt Kovács Géza szobrászművész kisplasztikáiból. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 16./

A Korunk folyóirat júliusi számát a régészetnek szentelte. A tartalomból: Balázs László-Benkő Elek: Kolozsvár-Szentpéter régészeti emlékei; Szőcs Péter Levente: Kerámiaedények a régészet és az írott források tükrében; Lupescu Radu: Vajdahunyad, a vár kutatástörténete (19–20. század); Vincze Zoltán: Posta Béla és tanítványai; Kürti Béla: Gondolatok az avarokról és az avar továbbélésről. /Kovács Kiss Gyöngy: Korunk/ 2004. július. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Bárdi Nándor új kötetét (Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004) végiglapozva, a legelső kérdés: mitől olyan eredeti és sajátosan elrendezett ez a mű, holott olyan kérdésekről van szó benne, amelyekről magyar történészek és közírók könyvek garmadáját hozták már forgalomba. A válasz a szerző személyiségében s az általa felvállalt szerepben rejlik. Bárdi Nándor ma egyetlen olyan kutatója a határon túli magyarság kérdéseinek – a „külmagyar világnak” –, aki bár be nem sorolható „peremszemélyiség” maradt a határon túli magyarsággal foglalkozó, politikai és tudományos eliten belüli irányzatok között, eközben e helyzetét a problémák megfogalmazásában és az elszigetelten működő, határon túli műhelyek összekapcsolásában centrális szereppé tudta változtatni. Centrális – problématételező – szerepét kitűnő terepismerete alapozza meg, valamint az, hogy szakértői tudását olykor az egymással szemben álló táborok is igénybe veszik. Tipológiája szerint a következő látásmódok léteznek: 1. a szenvedéstörténeti, amely szerint „a határon túli magyarok története mártírológia, illetve sérelmek végeláthatatlan sora” (eszerint a kérdést nemhogy megoldani, de még csak kezelni sem lehet); 2. a konfliktuskezelő, mely vagy abból indul ki, hogy a közép-európai népek keveset tudnak egymásról, vagy abból, hogy a mindennapi életben az etnikumok jól megvannak egymással, a konfliktusokat felülről „viszik be” közéjük politikusok, értelmiségiek, egyéb külhatalmak; 3. egy sajátos társadalompolitikai megközelítés, mely szerint a határon túli közösségek állandóan megújuló, illetve újrakezdett önépítkezéséről van szó, és amely szerint a problémát nem megoldhatónak, hanem csupán kezelhetőnek kell tekinteni; 4. a közép-európai összehasonlító társadalomtörténeti perspektíva, melynek érvényesülésére inkább csak a jövőben lehet számítani. Az első két megközelítésmód közvetlenül is kapcsolódik azokhoz a politikailag is rögzült szemléletekhez, amelyekkel Bárdi kritikai distanciát alakított ki. A szenvedéstörténeti megközelítés a sérelmi politikával fakad egy tőről (inkább a jobboldalt jellemzi), a konfliktuskezelő viszont egyes nemzetközi szervezetek „feszültségoldó” (leginkább liberálisnak nevezett) politikájával rokon. Bárdi a harmadik megközelítésmód híve. Bárdi másik klasszifikációs kísérlete a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyarországi elképzelésekhez kapcsolódik. Öt – a magyar politikára ható – stratégiai víziót különböztet meg: 1. a Tündérkert-vízió, mely szerint a határon túl „régi magyar világok” senyvednek, s ezeknek a felszabadítása az egész magyarság érdeke, hiszen „mélyebb magyarságukkal” jótékonyan hathatnak a mai Magyarországra is; 2. az egységes nemzet koncepciója, amely szerint a magyarság „egységes nemzet”-volta oly meghatározó valóság, hogy annak alapján a határon túli magyarság politikai és kulturális intézményei, valamint elitjei is a budapesti politikához csatolhatók; 3. az államközi kezelésmód, amely a külpolitika hagyományos kereteiben és eszközeivel tekint az egész „határon túli problematikára”; 4. a regionalista elképzelés, amely szerint a határon túli magyarok érdekeit leghatékonyabban ezeknek a nemzetrészeknek valamiféle – saját országukon belüli – régióba való integrálásával, majd e régióknak (melyeken belül a magyarok alkothatnak lokális kisebbséget vagy akár többséget is) Magyarországon és az EU-ban való képviseletével lehetne orvosolni; 5. végül a migrációs folyamatok modellje, amely szerint a kivándorlás és asszimiláció folyamatai döntenek ebben a kérdésben, a magyar politikának pedig kimondatlanul is az az érdeke, hogy a határon túli magyar közegből pótolja mind demográfiai deficitjét, mind pedig munkaerő-szükségletét. Ezek az elképzelések eléggé egyértelműen kapcsolódnak a magyar politika tömbjeihez. Az 1. és 2. vízió egyértelműen a jobboldalhoz kapcsolható, a 3. a baloldalhoz, a 4. pedig még „keresi a helyét”. Az 5. tekintetében – úgy tűnik – a végleges döntést még nem hozta meg a magyar politikai elit. Kiépültek a magyarországi pártok határon túli hálózatai, és a határon túli „magyar politikai világok” is kialakították láthatatlan kapcsolatrendszerüket a magyarországi politikai és közigazgatási elittel. E hálózatok a határon túli magyarok esélyeinek szintén fontos meghatározói. Bárdi Nándor könyvének igazi érdeme az, hogy „problémakatalógusában” láttatni tudja, miként függnek össze Magyarország támogatási politikájában az ismert – „klasszikus” – problémák a hálózat- és intézményépítés új determináló körülményeivel. /Bakk Miklós: Peremvidékek és centrumproblémák. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

A magyar–román kisebbségi vegyes bizottság ősszel tartja plenáris ülését Magyarországon – közölte Szabó Vilmos kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkár Budapesten, miután tárgyalt Bogdan Aurescu román külügyi államtitkárral, aki egyben a szakbizottság társelnöke. A felek a kisebbségi vegyes bizottság előző évben elfogadott ajánlásainak a végrehajtását tekintették át, megállapítva: hogy nincs olyan jellegű nagyobb probléma, amelyről külön kellene tárgyalni. Elmondta: a kisebbségek területén megnyilvánuló együttműködés jól szolgálja a két ország kapcsolatait, ennek jelentős állomásai a létavértes–székelyhídi határátkelő átadása és az aradi Szabadság-szobor felállítása. Bogdan Aurescu szerint a két kormány között kiváló az együttműködés. Közölte: tárgyaltak a kedvezménytörvény alkalmazásról és a Gozsdu Alapítvány ügyéről is. A romániai magyarok helyzete kapcsán elmondta: a román alkotmány módosítása kedvező változásokat gyakorolt a magyar kisebbség nyelvhasználatára a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban. /Nincsenek nagyobb problémák. Magyar–román politikai államtitkárok tanácskoztak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Kiderült, hogy a helyhatósági választások két fordulója között Octav Cozmanca, Nastase miniszterelnök jobbkeze meglátogatta C. V. Tudort, a Nagy-Románia Párt elnökét, hogy a helyi tanácsok alakulásáról egyeztessenek, írta az Adevarul. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 17./

Aggodalmát fejezte ki az RMDSZ Operatív Tanácsa a tavalyi szerbiai választások óta egyre gyakoribb, a vajdasági magyar közösség tagjai ellen irányuló támadások és nemzeti alapú atrocitások miatt, olvasható a vezető testület elfogadott állásfoglalásban. Az RMDSZ határozottan elítéli a kisebbségekhez tartozó személyek zaklatását, fizikai bántalmazását, a magyar vezetőket ért fenyegetéseket, a sírgyalázásokat és a történelmi emlékek megrongálását. A szövetség értékeli a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a Magyar Nemzeti Tanácsnak az erőfeszítéseit, amelyek célja az ország vezetőinek és hatóságainak fellépése az atrocitások megszüntetése, a tettesek felelősségre vonása és a további incidensek megelőzése érdekében. A dokumentum felhívja az Európa Tanács és más nemzetközi intézmények figyelmét a jelenség súlyosságára. /B. T.: Az RMDSZ-t aggasztják a szerbiai atrocitások. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 6,5–7 százalékos eredményt szeretne elérni az év végi romániai parlamenti választásokon – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke júl. 16-án Marosvásárhelyen. A politikus az RMDSZ Operatív Tanácsának (OT) ülését követő sajtótájékoztatón nyilatkozott erről a kérdésről. Markó elmondta: az OT azt javasolja az RMDSZ területi szervezeteinek, hogy legyenek minél nyitottabbak, ezért a törvényhozók kijelölésére minél több helyen közvetlen urnás előválasztást szervezzenek. Az OT bizottságot hozott létre, amelynek az a feladata, hogy dolgozza ki az RMDSZ választási programját. Ezt a testületet Kötő József ügyvezető elnök vezeti, tagjai között található a szövetség több parlamenti képviselője és szenátora köztük Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselő is. Az RMDSZ fontosnak tartja, hogy a Velencei Bizottság mielőbb készítsen összehasonlító tanulmányt az ET tagállamaiban érvényben lévő vonatkozó jogszabályokról, ami kiindulópontja lehet egy olyan ET-ajánlás elfogadásának, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségek arányos és méltányos jelenlétét helyi és országos szintű törvényhozási és végrehajtási intézményekben Európa minden országában. /Az RMDSZ készül a parlamenti választásokra. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Júl. 18-tól 6 százalékkal drágul a vasúti személyszállítás Romániában. A vasúti szállítás tarifáinak fokozatos emelését Románia vállalta a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásban is. A legutóbbi, 6,3 százalékos jegyár-emelés febr./ 15-én történt. /Drágít a vasút. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Önálló jogi státust kapott a román akkreditációs hatóságtól a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE). Tőkés László püspök az MTI-nek nyilatkozva emlékeztetett rá: az erdélyi magyarság az 1989-es romániai fordulat után az óvodától az egyetemig terjedő teljes vertikumú, saját önálló, magyar nyelvű oktatási hálózat megteremtését tűzte céljául. Ennek szellemében jártak el, amikor elébe mentek a romániai magyar egyetemalapítási lehetőségeknek s 1990-ben létre hozták a Sulyok István Református Főiskolát, amelyet 1999-ben egyetemmé fejlesztettek. Ennek jogutódja a Partiumi Keresztyén Egyetem. Kiemelte: a PKE engedélyeztetése húzóerőt jelenthet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végleges akkreditációjának megszerzéséhez is. A PKE-nek jelenleg 850 hallgatója van. Végzősei eddig más, állami intézményekben tehettek államvizsgát. Az akkreditációs folyamat lezárultával az alkalmazott tudományi és a bölcsészkarral, illetve 13 szakkal rendelkező egyetem mostantól államvizsgát tarthat. /Végleges akkreditáció a Partiumi egyetemnek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

2006. dec. 31–ig nyújthatják be kárpótlási igényeiket az 1940. szept. 6. – 1945. márc. 6. között etnikai alapon meghurcolt személyek. Szatmár megyében a hatóságok a Trianon után idetelepített, illetve a II. bécsi döntés után a korábbi falvaikba visszaküldött román kolonistákat sorolják ebbe a kategóriába, de természetesen ide tartoznak az 1944 novemberében a földvári haláltáborba elhurcolt magyar és sváb férfiak is. Az idei törvény a kérések benyújtási határidejét meghosszabbította 2006–ig. Újdonság az is, hogy a megyei nyugdíjpénztárak kötelesek véleményezést kérni a kisebbségi érdekvédelmi szervezetektől a kérvényező személyekről. Ez a véleményezés azért szükséges, hogy bizonyítható legyen: az érintettet valóban etnikai alapon hurcolták el. /(boros): Az etnikai alapon meghurcoltak 2006 végéig igényelhetnek kárpótlást. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 17./

Júl. 15-én Markó Béla, az elnöke és Kötő József ügyvezető alelnök, az oktatási- egyházügyi főosztály vezetője Marosvásárhelyen fogadta Borzási Istvánt, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének elnökét. A megbeszélés után Borzási István elmondta, 1994-ben alakult meg a Baptista Teológia, és a mai napig sincs székhelye. Kezdetben Kolozsváron működött a teológia, két éve átköltöztek Nagyváradra. Nagyváradon a baptisták épületében nyomorognak a teológusok. A Bukaresti Baptista Teológia működteti a nagyváradi Emanuel Egyetemen a baptista teológia szakot, és általuk adják ki az egyetemi oklevelet. Magyar nyelvű nappali tagozatról van szó, de mivel nincsenek akkreditálva, a román egyetem oklevelét adják a végzősöknek. A Baptista Teológiának jelenleg tizenegy magyar hallgatója van. Romániában 138 ezer híve van a baptista egyháznak, tíz százalékuk magyar, 224 gyülekeztük működik, a lelkészeik száma 58. A teológia épületének felépítéséhez kértek segítséget az RMDSZ-től. Létezik a Baptista Világszövetség, továbbá Magyar Baptista Világszövetség, amely három részlegből áll: a magyarországiból, az amerikaiból és az Erdélyi Baptista Szövetségből. /Máthé Éva: Az RMDSZ támogatását kéri a baptista egyház. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Oláh István újságíró a Székelyudvarhely főterén felállított szoborcsoport ról írt. Annak egyik darabja a Vándor székely, sokak szerint Wass Albert. Már van másik verzió is, hogy a szobor Orbán Viktorra hasonlít. Oláh István sietett jelezni, hogy Csaba királyfiról nem maradt fenn rajz. /Oláh István: Ez a szobor más, mint ami. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Júl. 18-án Felsősófalván fogják leleplezni Parajdi Sándor amatőr szobrász alkotását, a dombormű a Sóvidéki székely táncot és a híres Nyicu zenekart ábrázolja. Az avatás után kezdődik a X. évfordulóját ünneplő felsősófalvi Székelyföldi Táncház, ahol évek óta találkoznak Japántól az Amerikai Egyesült Államokig, Erdélytől Magyarországig a táncot tanulni vágyó fiatalok. Tavaly már több mint 300 fiatal ropta az erdélyi (kalotaszegi, csíki, sóvidéki, mezőségi, szatmári, csángó stb.) táncokat. /Domborműavatás és táncház Sófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

Jún. 27.-júl. 11-e között szervezte meg számos támogató segítségével a Tuzsér Községért Közalapítvány a VI. Kárpát-medencei kézműves és hagyományápoló tábort. Kalotaszeget idén a Kalotaszentkirály-Zentelki tánccsoport tagjai képviselték. A történelemórákon a magyar nemzet kialakulásával foglalkoztak a gyerekek, majd népi gyermekjátékokat ismerhettek meg. /Péntek László: Kalotaszeg értékeit hirdetve (Nemzetközi kézműves és hagyományápoló tábor). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Ezen a nyáron Fortyogófürdőről Bálványos vára alá költözött a sorrendben 12. Incitato képzőművész tábor. Daragus Attila vállalkozó – újabban torjai alpolgármester is – fogadókészségére most is lehetett alapozni, s a bálványosi Transsylvania Motelben szállást és műtermet biztosított. Az Incitatón részt vevő közel harminc művész nyugodtan dolgozhatott. /Sylvester Lajos: Váltott lovakkal (Incitato). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 17./

A Firtos Művelődési Egylet folyóirata, a Korondon megjelenő Hazanéző című hungarológiai kiadvány verspályázatot hirdetett meg a Vancouverben 10 éve elhunyt Tamási Miklós költő emlékére, aki második szülőföldjének tartotta a Sóvidéket, és könyvtárát is az egyletre hagyta. A megtartó anyanyelvről szóló lírai, epikai vagy drámai költeménnyel lehetett jelentkezni. Az ünnepélyes díjátadás júl. 12-én zajlott, a Hazanéző Irodalmi Tábor megnyitóján, a korondi középiskola előtti térkompozíció, Miholcsa József Erős várunk az anyanyelv című alkotása előtt. A díjakat Ambrus Lajos, a Hazanéző főszerkesztője nyújtotta át. A Firtos Művelődési Egylet Üvegharang csoportja bemutatta a díjazott költeményeket. Fellépett a kisiskolások furulyaegyüttese. /D.B.S.: A Hazanéző díjai. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./

A napot és a holdat szarva között fogta balladatöredék volt annak a festészeti kiállításnak a kiindulópontja, amelyet jún. 24-től láthattak az érdeklődők Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A négy kiállító művész egyike Márkos András. A csíkszeredai születésű alkotó 1980-ban távozott Nyugatra, a világban sikeresen fejlesztette tovább művészetét. Néhány éve hazatért, Gyergyószárhegyen rendezte be műhelyét, és Hargita megye képzőművészeti életének kovásza. /N.M.K.: A napot és a holdat szarva között fogta. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./

Veress Miklós, Vargyas amatőr festője a nyolcvanadik évtizedét tapossa. Egy olyan község és közösség alkotója, mely a Sütő és a Máthé nevekkel fémjelzett népművész-dinasztiákat adta Vargyasnak, Erdővidéknek, Háromszéknek, Erdélynek. Veress Miklós rendhagyó kiállítást szervezett. Takaros portája udvarán-kertjében több száz munkáját állította ki. Életképei, csendéletei, portréi, tájképei sorakoztak a kertben. Veress Miklós /sz. Vargyas, 1923/ három évig volt hadifogságban.  Közel negyven évig élt Brassóban, s nyert az amatőröknek kijáró számtalan elismerést, díjat, rendelést. Nyugdíjasként hazatért Vargyasra. /Magyari Lajos: Vargyas Csontváryja (Népi alkotók) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 17./

Egy román irodalomtörténész, Marian Popa 1971-ben egyszemélyes vállalkozásban kiadta a jelenkori romániai irodalom lexikonát (Dictionar de literatura contemporana). Ebben szerepeltette az erdélyi magyarok többségét is, mint "magyar nemzetiségű román író". Beke György emlékezett /Nagy Pál nyolcvanéves. Levélféle Marosvásárhelyre. Nyelvünk és Kultúránk, Budapest, 2004/2) arra, hogy akkor egyedül Nagy Pál tiltakozott a minősítés ellen: Egy irodalmi szótár margójára címmel a bukaresti A Hét 1972. febr. 18-i számában. Kifejtette, hogy romániai magyar, német stb. irodalom van, mely a romániai magyar, német stb. írók munkásságának eredményeként jött létre. Nagy Pál felkérte a szerzőt: a romániai magyar írókat nevezze csak romániai magyar íróknak. Marian Popa becsületére legyen mondva, lexikonának második, 1977-es kiadásában javította a meghatározást: "magyar nemzetiségű íróra, illetve költőre". – Ilyen csatákból állott össze a Te nyolcvan esztendőd, Nagy Pali, írta elismerően Beke György. /B. D. : "Magyar nemzetiségű román írók". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./

Sipos Attila tanár és tanárkollégái közreműködésével jelent meg a Kölcsey Ferenc Főgimnázium /Szatmárnémeti/ évkönyve a 2001–2002 és 2002–2003–as tanévről. /Megjelent a Kölcsey Ferenc Főgimnázium új évkönyve. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 17./

A magyarság őstörténetébe vezet el Benkő László: Táltosidők /STB Kiadó, Kistarcsa/ című történelmi regénye. A könyv egy regényfolyam első kötete, mely a Fekete-tenger mellékére, Kazáriába kalauzolja az olvasót. /Könyv a magyarság őstörténetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

A világ 34 országában 38 állomásról sugárzó Mária Rádió a keresztény értékeket akarja eljuttatni a hallgatóhoz. Romániában Nagyváradon fog indulni a Mária Rádió, tájékoztatott Szatmári Ferenc elnök. Az 1485-ös középhullámon advent idején induló, egésznapos adás kétnyelvű lesz: fele-fele arányban oszlanak majd meg a magyar és román nyelvű római és görög katolikus adások. /Tüzes Bálint: Háztetőkről is... = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 18./

Júl. 2-án volt Futásfalván a búcsú. Évről-évre egyre több zarándok jön el. A moldvai csángómagyarok (Pusztináról, Lujzikalagorból) már évek óta hagyományosan előző nap megérkeznek Futásfalvára, hogy a kegytemplomban szentmisén való részvétellel, majd az egész éjszakát betöltő virrasztással imádkozzanak. Az ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György érsek celebrálta, a környékbeli papság részvételével. A közel kétezer zarándok énekét – immár hagyományosan – a rétyi Kovács András fúvószenekar kísérte, Kelemen Antal tanár vezényletével. A szentmisét a hagyományos nagy körmenet követte a hegytetőn felállított kereszthez. A székely himnusz, majd az Ó, Szent István, dicsértessél kezdetű csángómagyar ének közös eléneklése után a körmenet visszatért a templomba. /Fórika Balázs: Sarlós Boldogasszony-napi búcsú Futásfalván. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 18./