Advent második vasárnapján a budapesti Meglepetés Színház amatőr társulata tart előadást Szamosújváron. Az Emmaus Gyülekezeti Házban a színészek rögtönzött előadásuk keretében a közönség kívánsága szerint keltik életre az Ó- és Újszövetség történéseit. „A társulat attól kapta a Meglepetés nevet, hogy mindig improvizálunk aszerint, hogy a közönség mit szeretne látni” – magyarázta Potzner Irén, a színház megálmodója, vezetője. A társulatot a Várom az Urat adventi keresztyén zenefesztivál rendezvényszervezői és Kabay Ferenc szamosújvári református lelkész hívta meg, akik tavaly nyár óta maguk is tanulják a bibliodráma technikáját. /Demeter Kinga-Erika: Produkciók meglepetésekkel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

A nagyváradi Pertinax Egyesület idén is megrendezte a IV. osztályosok számára Aranytoll elnevezésű nemzetközi meseíró-vetélkedőjét. A helyi, majd megyei szakasz után Arad megyéből kilenc iskolából érkeztek a döntőre. A vetélkedőn az Arad, Bákó, Bihar, Fehér, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyei versenyzőkön kívül a magyarországi Hajdú-Bihar és Pest megyeiek is részt vettek, így még értékesebb az Arad megyeiek sikere. /(Kiss): Sikerek az Aranytoll meseíró-vetélkedőn. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./

Tizenhatodik alkalommal ajándékozta meg a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) Mikulása a gyerekeket. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a Télapóval találkozni akaró gyerekek. Ilonczai Zsolt TEMISZ-elnök elmondta, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket meghívták a rendezvényre, ezenkívül mindenki kapott ajándékot, aki írt levelet vagy rajzot küldött a Mikulásnak. A rendezvényen a színház művészei közül Tankó Erika, Aszalos Géza és Kiss Attila adott elő dalbetéteket a Mátyás király című mesejátékból, fellépett a Bartók Béla Elméleti Líceum Harmónia társasági táncegyüttesének kiscsoportja és az iskola kisdiákjaiból álló gitár- és énekegyüttes. /(Pataky): Idén sem volt üres a TEMISZ puttonya. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./

Márkosfalvi Orbán Dezső konok, megalkuvást nem ismerő ember. A kilencvenes évek elején a székely közösségi értékek tapasztalatára hivatkozva gazdakört szervezett és irányított, mindezt a lapnak küldött kézirataival az olvasók tudomására kívánta hozni. Hogy példát vegyenek róla. A gazdamozgalom erőteljes felfutása elmaradt. Mint ahogy Orbán Dezső kéziratai is egyre ritkábban érkeztek a szerkesztőségbe. Akkor már energiáit egy másik kötődés, a székely nép történetének tanulmányozása, az adatok rendszerezése kötötte le. Orbán Dezső nem tartozott a ,,hivatalos” történészek közé, talán ezért is életműve, A székely gesta, ez a vaskos és rendhagyó történelemkönyv hosszú ideig kéziratban szunnyadt. Végül, már a kilencvenedik életévén túl egy sajátos székely történelemkönyvet adott át az újságírónak. Testvérével együtt pedig – Samel úr címmel – egy családtörténetet írt, amely a székely társadalom legkisebb, de legerősebb alapsejtjének életébe nyújt betekintést. Márkosfalvi Orbán Dezső egy századon át ragaszkodott ahhoz a közösséghez, amely gondolkodását, munkáját meghatározta. Befejezte földi pályafutását, konok ragaszkodásra érdemes odafigyelni. /Ferencz Csaba: Orbán Dezső konok kitartása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./ Emlékeztető: Kézdimárkosfalván falunapot rendeztek. Bemutatták Márkosfalvi Orbán Dezső A székely gesta című könyvét. /Iochom István: Könyvtárat avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2005. júl. 18./ Az idén júniusban Budapesten a Kapu Kiadó és Magyar a Magyarért Alapítvány gondozásában megjelent 728 oldalas A székely gesta után a kilencvenhárom éves Orbán Dezső újabb kötete: a szerző kiadásában, Kocsis Károly szerkesztésében Kézdivásárhelyen látott nyomdafestéket a Samel úr – Egy székely család a történelem forgószelében című regényes családtörténet. A szerző, akárcsak első könyvében, a Samel úrban is anekdotázó, az ízes székely tréfák hangvételét sem mellőzve mutatja be a márkosfalvi Orbán család életét a huszadik század történelmi eseményeibe ágyazva. /Iochom István: Samel úr – Egy székely család a történelem forgószelében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2005. nov. 12./

Aki Szőcs Géza Limpopo /Magvető, Budapest, 2007/ című könyvét olvassa, mélyen átérezheti, milyen az, amikor valaki nem tudja pontosan, hol van, de mégis minden olyannyira ismerős. A Limpopo-érzés: szeretnék kiszabadulni a börtönből, szeretnék elrepülni, de nem tudok – és mégis reménykedem, hogy egyszer sikerül. A könyvben a tér erdélyi tér. Valahol, talán Nagyvárad és Kolozsvár között van az a hely, ahol a struccfarm létrejött. A regény főszereplője Limpopo strucckisasszony, aki elhatározza, hogy megváltja, de legalábbis magasba emeli, repülni tanítja rabsorban levő népét. A könyv történelmi parabola, emlékezés egy hajdanvolt világra. Ez a könyv nem negatív utópia, nem is tudományos-fantasztikus történet, inkább egy szépprózában megírt óda a szabadsághoz. A strucctelep és környéke a kommunizmus időszakát élő Erdélyre hasonlít. /Karácsonyi Zsolt: Történelmi madárlányregény. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

December 6-án bemutatták a Hírlap Könyvek legújabb, sokak által legszebbnek tartott darabját /A hattyúleány – Erdélyi szász népmesék, Hírlap Könyvek, Szatmárnémeti/ Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. A bemutatón az érdeklődő gyerekek mellett az iskola aligazgatója, Izsák György és Muhi Sándor tanár is részt vett. A köszöntő után Veres Istvánnak, a Szatmári Magyar Hírlap főszerkesztőjének szavai hangzottak el. Elmondta, hogy kik is valójában a szászok. A könyvben szereplő meséket Veres István fordította le németből, Josef Haltrich „Deutsche Volksmärchen aus dem Sachsenlande in Siebenbürgen” című gyűjteményéből. A kiadvány szerkesztése és grafikai megjelenítése Muhi Sándor képzőművész, grafikus munkáját dicséri, és a szatmárnémeti Europrint nyomdában látott napvilágot. /Nagy Krisztina: A hattyúleány bemutatkozása a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 7./

Buzogány Dezső, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Református Teológiai Karának tanára elutasította a hozzá szóló nyílt levelet és ő is nyílt levelet írt, ebben felsorolta, hogy mennyi jót tett: az elmúlt 15 esztendőben a szórványgyülekezethez szinte minden vasárnap teológiai hallgatót küldött, néhány helyen, minden hónapban, ingyenes orvosi és gyógyszeres ellátásról gondoskodott, árva gyermeket segített, diákjaival hajléktalanokat támogatott, kórházban fekvő betegeket látogatott stb. Arra viszont nem válaszolt, miért szavazta meg Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktus elbocsátását az egyetemről. /Buzogány Dezső: Nyílt levél az emlékezőknek az emlékezésről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./ Előzmény: Lázár Lehel: Esélylatolgatás a BBTE-n /Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

Száz éve várossá vált Gyergyószentmiklós, az ünnepi önkormányzati testületi ülésen átadták a kitüntetéseket. Post mortem elismerést kapott Pop Pavel egykori csendőrparancsnok. Kimagasló eredményű sportolókat, matematika, informatika terén bizonyító diákokat tüntették ki, valamint Parászka Elődöt, aki serdülőkora ellenére már két filmben is főszerepet játszott. A Pro Urbe díjat Ambrus Éva zenetanárnak ítélték oda, aki lányként kezdte, nagymamaként, egészségügyi okok miatt idén adta át a karmesteri pálcát, mellyel az Ipartestület Férfi Karát dirigálta. A várossá válásban nagy szerepet játszó Puskás Adolf főjegyző post mortem díszpolgári kitüntetését unokái vehették át, az idei év másik díszpolgári címét pedig a gyergyói születésű dr. Kolumbán József akadémikus kapta. A Tanulók Házán leleplezték a dr. Gaál Alajos emlékére állított márványtáblát, megemlékezve arról, aki kultúráért, sportért, Gyergyó képének alakításáért maradandót alkotott. A város múltjáról előadást tartott Csergő Tibor történész, múzeumigazgató, majd Bajna György a Gyergyó című újság tükrében értékelte az elmúlt évszázadot, és sor került a 100 év – 100 kérdés vetélkedő nyerteseinek díjazására is. Dr. Garda Dezső parlamenti képviselő Gyergyószentmiklós monográfiájának két kötetét tette az asztalra, melyben a kezdetektől 1918-ig követi nyomon a település alakulását. Nagy ünnep volt a szerző saját költségén történt könyvkiadása, ugyanis az anyag egy része már 1989 előtt elkészült, de az akkori rezsim elégette azt, így most kibővítve, végre az olvasók kezébe kerülhetett Gyergyószentmiklós történelme. /Balázs Katalin: Díjazás és emlékállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8 . /

Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján kijelentette: elvárja, hogy Traian Basescu államelnök “egyenlő közelséget vagy távolságot tartson a magyar kisebbség különböző irányzatai iránt”. /Egyenlő távolság. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 8./

Petre Strachinaru képviselő, a PD Kovászna megyei ügyvezető elnöke kifejezte azon félelmét, hogy Tőkés László püspök “túlzásba viszi a nemzeti agresszivitást európai szinten”, és kifejtette, a PD EP-képviselőinek sikerül majd kézben tartaniuk ezt a gondot. A demokrata képviselő kifejezte abbeli reményét, hogy Tőkés nem csupán a két megyére, vagyis Kovásznára és Hargitára fog koncentrálni, amelyeknek segítségével mandátumhoz jutott. /Félelem. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 8./

December 7-én az RMDSZ Arad megyei székházába együttes ülésre hívták az Operatív Tanács, a Helyi Elnökök Konzultatív Tanácsa, az Önkormányzati Tanács, továbbá a civilszervezetek képviselőit. Király András megyei elnök, parlamenti képviselő elemezte az EU-parlamenti választásokat, magyarázatot keresett az eredménytelenségre. A megye szavazati joggal rendelkező, magyar nemzetiségű polgárainak a 22%-a szavazott a szövetségre, míg a független jelöltre 6,2%-uk voksolt. Az elnök szerint hiába történtek komoly megvalósítások, az RMDSZ jóvoltából jelentős beruházások, ha a szükséges információt nem tudták eljuttatni a választópolgárokhoz. Búza Gábor önkormányzati, valamint Bognár Levente választmányi elnök is a sikertelenség magyarázatát kereste. /Balta János: Választáselemző fórum Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 8./

Tőkés László továbbra is a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke marad – erről döntött december 7-én a KREK közgyűlése. Barabás Zoltán, a KREK szóvivője elmondta: Tőkés fenntartja magának az egyházkerület külügyi és ökumenikus képviseletének szolgálatát. Emellett a KREK valamennyi közösségében gyakorolhatja az igehirdetés szolgálatát is. Hatáskörének egy részét Tőkés átruházta Csűry István püspök-helyettesre. A szóvivő elmondta: a 124 tagú közgyűlés két tartózkodás mellett egyhangúlag elfogadta a határozatot. Tőkés Lászlót legutóbb 2004-ben választották meg püspöknek, mandátuma hat évre szól. /Tőkés László megtartja püspöki tisztségét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Eckstein-Kovács Péter liberális RMDSZ-szenátor meglepő ötlettel állt elő sajtótájékoztatóján. Azt fejtegette, hogy a két RMDSZ-es EP-képviselőnek az európai fórum szocialista vagy liberális frakciójában kellene tevékenykednie, hogy ne kerülhessenek Tőkés László vagy a Fidesz hatása alá. A szenátor szerint Winklernek és Sógornak jobb érdekérvényesítő lehetősége lenne az említett két frakció valamelyikében. Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, ez semmire sem kötelezi? /Furcsa ötlet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Sólyom László köztársasági elnök a történelmi egyházaknak tartott hagyományos adventi fogadásán, december 4-én Budapesten kiemelte, hogy az ország versenyképességének növeléséhez az egyházak szóval és tettel egyaránt hozzájárulnak, amikor a társadalmi kohéziót segítik. Ezért is tartja fontosnak, hogy évről évre találkoznak egymással az egyházak vezetői és kötetlenül elbeszélgethetnek közös ügyeikről. Erre szükség van, mert – ahogy fogalmazott – „súlyos szociális kérdések feszegetik az egész világot az észak-dél globális ellentététől az utcán álló hajléktalanokig”. Az egyházak megoldást kínálnak a szegénység terjedésére és egyéb szociális kérdésekre, ami miatt érdemes a gondolataikat kicserélni – állapította meg. A köztársasági elnök megköszönte, hogy a határon túli püspökök is megjelentek a Sándor-palotában. Ez kifejezi a magyar nemzet kulturális egységét, amelyben az összes történelmi egyháznak helye van – tette hozzá. A határon túli egyházfőkkel Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, is tanácskozott – többek között a nemzetpolitikai stratégiáról is. A hagyományos adventi találkozó után a házelnök újságíróknak azt mondta: az egyházi vezetők javasolták, hogy ne csak ilyenkor, hanem év közben is folytassanak hasonló megbeszéléseket, főleg azért, mert idén a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKSZ) elfogadta azt a nemzetpolitikai stratégiát, ami alapján jövő év szeptemberére előkészíthető egy nemzetpolitikai törvény. /Határon túli egyházfők Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

A felmérések szerint az évszázad legnépszerűbb román politikusa Nicolae Ceausescu. A román társadalmat – sőt, az egész kelet-európai társadalmat is felkészületlenül érte a szabadság. A nosztalgia, a diktátor sírjára hordott virágok a nagy romániai irányvesztés tanúi. A diktatúra nyújtotta viszonylagos biztonság emléke félelmetes erővel hat most, amikor gond a megélhetés, a munkahely, a közköltségek kifizetése, a nyugdíj. Néhány generáció úgyszólván a teljes életét egy olyan rendszerben élte le, amikor ezek – a lojalitás és a kellő időben való hallgatás, illetve tapsolás ellenében biztosítva voltak. A rendszer feltételeit elfogadták. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Elkínzott generációk hangja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Bereck nagyközség nevét azért is kell hangsúlyozni, mert nem szokásos, hogy községközpontok könyveket adjanak ki. Balogh András, a Berecki Művelődési Központ igazgatója komolyan veszi feladatát. Az egyik könyv afféle naptár, címe szerint Berecki Harangszó évkönyv, amelyben beszámolnak a község művelődési életének eseményeiről, visszatekintenek az élményekben, eseményekben gazdag 2007-es esztendőre, de olvasnivalót is adnak falusfeleiknek. A másik kiadvány egy nagy művésznőnek, Illyés Kingának állít emléket. Az Illyés Kinga-emlékkönyv messze túlmutat a művésznőt jogosan magáénak is érző Bereck határain. A szerkesztő, Balogh András megszólaltja benne a művésznő életének tanúit, másfelől összegyűjti a róla szóló igen gazdag irodalmat. Illyés Kinga a kezdetektől a verset választotta, ezért aztán az egész erdélyi költészet hálás lehet neki, s Lászlóffy Aladártól Szász Jánosig vagy Farkas Árpádig hálás is. /Bogdán László: Két könyv Bereckből. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Várhatóan jövő héten ülnek tárgyalóasztalhoz az RMDSZ és az MPSZ alsó-háromszéki vezetői. A tárgyalásokat a sepsiszéki MPSZ-szervezet elnöke, Gazda Zoltán kezdeményezte, aki szerint Háromszéken is vannak olyan települések, ahol egymással szemben induló magyar szervezetek kiüthetik egymást, és magyar polgármester nélkül maradhatnak községek. Gazda szerint elsősorban ezekről kellene egyeztetniük. Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki elnöke nem zárkózott el a párbeszédtől. Márton Árpád képviselő szintén fontosnak tartja a párbeszédet. /Farkas Réka: Tárgyalnak a közös listáról (Alsó-háromszéki egyeztetés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Nyugodt légkörben zajlott a vita a Háromszéki Képviselők Tanácsának december 7-i ülésén. A legfontosabb napirendi pont az Albert Álmos területi elnök által kért bizalmi szavazás volt. Az elnök félsikernek nevezte az EP-választások háromszéki eredményeit. A november 25-i választásokat az erdélyi magyarság nyerte, az emberek, akik elmentek, az egységre szavaztak – emelte ki Antal Árpád képviselő, aki szerint egy nagy hibát mindenképpen elkövetett az RMDSZ, amikor nem állt az autonómiáról szóló népszavazás mellé. A képviselő kezdeményezte egy székelyföldi politikai csoportosulás létrehozását, amely képviselőkből, szenátorokból, megyei és helyi önkormányzati vezetőkből állna. Kiss Jenő, a megyei könyvtár igazgatója szerint az eredményekért nem a helyi, inkább az országos vezetőket kell elmarasztalni, ugyanakkor bölcs döntésnek nevezte Frunda lecserélését, mert így legalább van esély arra, hogy Brüsszelben ne konfliktusokkal kezdődjék a magyar képviselők működése. Felhívta a figyelmet, hogy hiba volt a kampányban utcára szorítani Tőkés és Orbán nagygyűlését, meglátása szerint Magyarország jövőben esélyes miniszterelnökét vendégül kellett volna látnia, ha nem is az RMDSZ-nek, de legalább a megyei tanácsnak. /Farkas Réka: Ki a felelős? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

December 3–6-a között Bákóban szerveztek országos tanácskozást, melynek témája a magyar nyelv román tannyelvű iskolákban való oktatása volt. Tanfelügyelők, az ügyben érintett magyartanárok vagy tanítók képviselték az erdélyi megyéket. A rendezvényt a Tanügyminisztérium, a Bákói Tanítók Háza és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közösen szervezte. A tanácskozás során kiderült, hogy bizonyos megyékben (pl. Temes, Máramaros) ezt az oktatási formát használják és kihasználják, de az is kiderült, hogy a legtöbb erdélyi megyében – bár hatalmas igény volna rá – nem élnek kellőképpen a törvény adta lehetőségekkel. Nem hivatalos adat szerint jelenleg Romániában 80 ezerre tehető azon magyar vagy magyarul valamilyen szinten értő, beszélő gyerekek száma, akik semmilyen formában nem tanulhatják anyanyelvüket. A csángóföldi oktatási programban részt vevő tanárok saját tapasztalataik alapján tanterv-javaslatot készítettek. /80 ezer magyar gyermek nem tanul az anyanyelvén. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 8./

A Hargita Megyei Könyvtár – új nevén a Kájoni János Megyei Könyvtár – mindenkinek hozzáférést kíván biztosítani a gyűjteményeihez. Az évekkel ezelőtt indított Könyvet a házhoz szolgáltatás mostantól a hangoskönyvek kölcsönzésével gazdagodik. A könyvek házhoz szállításával a könyvtár lehetőséget biztosít a mozgáskorlátozottak és idős személyek számára is az olvasásra. /Hangoskönyvek az esélyegyenlőségért. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

Könyvvel a kezükben tiltakoztak december 7-én Marosvásárhelyen a főtéri könyvesbolt előtt a Petru Maior Egyetem hallgatói, illetve a Művészeti Líceum tanulói. Ezzel az akcióval akarják az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy mennyire méltatlan dolog megszüntetni Marosvásárhely főterén az utolsó könyvesboltot. /(m. e.): Ülősztrájk a kultúráért. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

December 6-7-én Budapesten ülésezett az Európai Katolikus-Ortodox Fórum előkészítő bizottsága; a találkozást eredményesnek ítélték a delegációk. Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökének vezetésével tárgyalt az előkészítő bizottság. A tanácskozást eredményesnek ítélték a Szentszék és a CCEE megbízottaiból álló katolikus, valamint az orosz, a konstantinápolyi, a szerb és a román ortodox egyházak szakértőiből álló delegációk. /Nemzetközi katolikus–ortodox megbeszélés Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

Hadnagy Gabriella és Czirjék Lajos marosvásárhelyi, valamint Kovács Emil Lajos szatmárnémeti alkotók képeiből kiállítás nyílik december 10-én Budapesten, a Várban, a Magyar Kultúra Alapítvány aulájában. /Tárlatnyitó Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

Négy év után tisztújítást tartott Kolozsváron, november 24-én a Romániai Magyar Dalosszövetség közgyűlése. Elnök Tóth Guttman Emese, elnökségi tagok: Kállay M. Tünde, dr. Péter Éva, Fórika Éva és Major Emese. A közgyűlésen kiosztották a 2007-es díjakat. /Új vezetőséget választott a Romániai Magyar Dalosszövetség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Fodor Sándor ismert, népszerű író nyolcvanéves. Terjedelmes életmű megépítőjeként él Kolozsváron, fogadhatja olvasói ezreinek, felnőtteknek és kicsinyeknek szívből fakadó jókívánságait. A múlt század ötvenes éveinek elején történt indulása regények, novelláskötetek, gyermekeknek írt könyvek, publicisztikai cikkek, riportok sokaságát kellene most említeni. Nem maradhatnak említés nélkül a Csipike-könyvek, melyek megjelenésük óta közkedvelt olvasmányai a gyermekek sokaságának. A közelmúltbeli Sündisznóállás című munkájában hajdani katona- és fogolyélményeit jelenítette meg. A Fodor-írások népszerűsége jórészt a szerző kedélyvilágának változatos megnyilatkozásaival is magyarázható. /Nagy Pál: Kortársunk: Fodor Sándor. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

Megjelent a kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények új száma. A közölt írások között van Gulya János Egy európai magyar nyelvemlék: a Halotti beszéd és Péntek János A belső tagolódás kérdése a moldvai magyarban a szóföldrajz alapján című tanulmánya. /Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények – L. évfolyam. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Egy napon két könyvbemutató volt Kézdivásárhelyen, egyik a Vigadóban, másik a Céhtörténeti Múzeumban. Czegő Zoltán mutatta be az Irodalmi Jelen pályázatán különdíjra érdemesült regényét, az Időrianást, majd dr. Szőcs Géza családkönyvével, A lélek hangja cíművel ismerkedhetett a közönség. A Vigadó kiállítótermében az Erdélyi Magyar Könyvklub mutatta be imponáló választékát de jelen volt Sántha Attila cége is, a Zelegor Könyvkiadó székely és csángó könyveivel. Könczey Lilla elmondta, a könyvesszakmáról diplomát szerzett Budapesten, és saját könyvárus vállalkozást indított Kézdivásárhelyen. /Sylvester Lajos: Karácsonyi könyvvásár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Georges Banu A felügyelt színpad című kötete 2006-ban jelent meg Párizsban, nemrégiben Bukarestben mutatták be a mű román fordítását, és ezúttal Koros Fekete Sándor munkájaként a magyart is. A kötet már a második Banu-mű a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában: a Színházunk, a Cseresznyéskert című esszékötetet 2006-ban jelentették meg. A kötet Jean Racine Britannicus című tragédiájának egy jelenetéből kiindulva fejti ki és elemzi a „felügyelet”, a megfigyeltség jelenségét. A fotóalbumról Visky András elmondta, hogy nem volt cél a kronologikus válogatás, inkább Tompa Gábor színházi stílusáról szeretne képet adni a kötet, és elindítani egy termékeny szakmai dialógust. Az album az 1990-es évektől kezdődően tartalmaz fotókat. /Sőregi Melinda: Georges Banu és Tompa Gábor színházi világai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Nagy Mihály Zoltán történész mutatta be Kolozsváron Benkő Levente – Papp Annamária szerzőpáros Magyar fogolysors a második világháborúban /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ c. kötetet. Nehéz hadifoglyokról, internáltakról írni, derékba tört emberi sorsokról, szétszakított családokról van szó, ezeknek a történeteknek a feltárásában a történész túlzottan objektív lehet, másrészt vannak a témával foglalkozó könyvek, amelyekben a túlzott szubjektivizmus háttérbe szorítja vagy mellőzi a kontextus, a történelmi környezet ismertetését. Ebben a kötetben azonban a szerzők szépen elegyítik mindkettőt, hiszen a fogolytáborokról csak mint statisztikákról nem elég írni. A két kötetes könyv hosszú bevezető tanulmánnyal indít, valamint részletes forrásgyűjteményt tartalmaz, amelyben román és magyarországi hadtörténeti levéltárak anyagait közlik. Ezeket az anyagokat visszaemlékezésekkel, interjúkkal egészítik ki a fogolytáborokról szóló leírásokkal. Kiderül, hogy a közhittel ellentétben az amerikai, angol és francia fogolytáborok nem nevezhetők „barátságosnak”, gyakran élelmet, orvosi ellátást, sőt szállást nélkülözve tengődtek a foglyok, az elhurcolt hadifoglyokban és civilekben a táborokba jutott lelkészek és papok próbálták tartani a lelket. 300 000–350 000 főre tehető azoknak a száma, akik nyugati hadifogolytáborokba kerültek, ők 1945 őszétől 1947-ig kerültek haza, a szovjet táborok foglyainak hazajutása 1956-ig is elhúzódott. 400 000–450 000 magyar hadifogoly volt ezekben a táborokban, akiknek csak fele tért haza. Papp Annamária közölte, személyes okokból foglalkozik ezzel a nem kimondottan nőies témával, ugyanis nagyapja több éves szibériai fogság után mesélt élményeiről. /F. I. : Magyar fogolysors a második világháborúban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Megjelent „Megyünk és örülünk Erdélynek”. Magyar írók úti élményei. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket összeállította Nagy Pál. Névsorolvasás 5./Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007./ című válogatás. A címet Illyés Gyula Naplójegyzetek 1929–1945 című, 1986-ban megjelent könyvének részletéből emelte ki a szerkesztő. Alig volt olyan magyar költő és író, aki versben vagy prózában ne foglalkozott volna az erdélyi magyarság körében szerzett közvetlen és személyes, akár közvetett híradásokból származó tapasztalataival – vélekedik a kötethez írt, Testvéri peregrináció alcímmel ellátott előszavában Pomogáts Béla. Ady Endre S ha Erdélyt elveszik című 1912-ben megjelent írásában olvashatjuk: „Rongyolt és csaknem reménytelen fajtának tartom a magyart, pláne hogy demokratizáló forradalmába beleordított, tiport a nagykultúrájú rontás. A háború. Mai, barbár csodák idején el tudom képzelni azt is, hogy Erdély hamaros megvalósulása lehet tüzes, vad álmoknak, mik nem minden alap nélkül kísértenek az alsó Kárpátok alatt. De a dilemmás Erdéllyel évszázadok marasztaló szellemét lázítja föl a vad hazapolitika s hazátlanná tenne két szerencsétlen s minden más, nemes fölszabadulásra joggal váró nációt. Beszéljünk-e a Romániába olvasztandó magyarságról, melynek, ha lehet, rosszabb, embertelenebb s főképpen otthontalanabb sorsa volna a mai erdélyi románokénál? Minden további kérdést és választ átengedek azoknak, akik nem olyan nagy soviniszták és politicienek, mint én, kinek csak Erdély-babonája túl nagy talán, de kinek Erdély egyetemes nyomorúsága fáj. Hogy múljanak el, óh, már a srapneles igazságok, s hogy engedjenek bennünket a magunk srapneleivel, emberszerető és fölszabadító munkánkkal, tovább munkálkodni nemzettelen népboldogságokért. ” /B. D. : „Megyünk és örülünk Erdélynek”. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./