A Bolyai Nyári Akadémia, a Kárpát-medencei magyar pedagógusok szakmai és módszertani tanfolyamsorozata immár tizenötödik alkalommal zajlik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében. Főhetének hivatalos megnyitója július 16-án lesz a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium dísztermében. Szinte az utolsó percen, de megérkeztek a pénzalapok a Bolyai Nyári Akadémiára, a szervezet működésére és a szülőföldi továbbképzésekre. „Bár a Bolyai Nyári Akadémiára szánt összeg (15 millió 400 ezer Ft és 20 400 lej) csak alig valamivel kevesebb a korábbi évek költségvetéséhez képest, annak reális értéke mondhatni egyharmadával megcsappant. Így, ha szükséges lesz, majd a szülőföldi továbbképzésre szánt összegből pótoljuk a hiányt” – tájékoztatott Lászlófy Pál, a Bolyai Nyári Akadémia fővédnöke, illetve a szervező Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Az összesen 25 tanfolyamra 830 hallgató jelentkezett be, és mintegy 125 előadótanárral zajlanak a képzések. /Antal Ildikó: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 13./

Kénytelen volt lemondani a kultúrpalota eredeti rendeltetéséről a kovásznai önkormányzat. A rendszerváltás után a megyei önkormányzat nagyszabású kulturális befektetéssel igyekezett helyettesíteni a harminc évvel ezelőtti földrengés által súlyosan megrongált fürdővárosi művelődési házat. Azonban a központi költségvetési elosztás, valamint a térség saját bevételeinek apadása miatt a megye átadta az 1992-ben megkezdett épület munkálatainak folytatását a városi önkormányzatnak az ezredforduló táján. A városháza képtelennek bizonyult megbirkózni a tetemes értékű befektetés folytatásával, partnereket keresett az építkezés befejezéséhez. Megtalálta egy bukaresti cégben, amely hotellé változtatja az elhanyagolt létesítményt. Nincs annyi kultúrafogyasztó vendég a városban, amely indokolná egy ilyen palota meglétét, emellett csökken a fürdővárosba érkező vendégek száma. /Domokos Péter: Kultdinoszauruszok alkonya. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Munkaerőhiány van a Kürtösi Vámszabad-övezetben tevékenykedő néhány nagyvállalatnál, tájékoztatott Almási Vince kisiratosi alpolgármester, akit egy ott működő portugál cég vezetője megkért, segítsen neki munkásokat toborozni Békés megyéből. Kelet-Magyarország településeiről több százan vállalnának munkát Romániában. A munkavállalók képviselőivel történt megegyezés értelmében a közeljövőben munkaügyi biztossal tisztázzák, milyen feltételek mellett vállalhatnak munkát az országhatár innenső oldalán, ugyanakkor a munkavállalók számára kirándulást szerveznek Kürtösre, ahol megismerkedhetnek a portugál vállalatban adódó munkalehetőségekkel. /(balta): Magyarországi munkaerő Kürtösre? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

A Magyarok Székelyföldi Társasága által szervezett Lármafa-találkozó sorozat célkitűzései révén fontos szerepet tölt be a magyar kultúra ápolásában. Fő feladatának a Szent László-kultusz megőrzését tekinti. Ezt a Szent László nevéhez fűződő Kárpát-medencei helységek felkeresésével, megismertetésével és tartós kapcsolatok kiépítésével valósítja meg. A találkozó résztvevői felkeresik a cserhalmi ütközethez kapcsolódó kultúrtörténeti értékekkel rendelkező és ezt templomi freskókban megörökítő 48 települést (Erdélyben, Felvidéken, Magyarországon, Ausztriában és Szlovéniában). A 8. Lármafa-találkozó útiránya: Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda-Székelyudvarhely-Marosvásárhely-Cegőtelke-Sárospatak-Borsi-Margonya-Eperjes-Kassa-Rozsnyó-Kakaslomnic-Késmárk-Lőcse-Krasznahorka-Pelsőc-Tállya- Sepsiszentgyörgy. A Lármafa-találkozó székelyföldi csoportját Cegőtelkén fogadta Székely Pál és dr. Szántó Árpád, a Cserhalom Művelődési Egyesület elnöke és alelnöke. Cegőtelki fiatalok eljátszották a cserhalmi ütközet azon mozzanatát, amely templomi freskókban meg van örökítve. Ezután a székelyföldiekhez csatlakoztak a cegőtelkiek és a beszterceiek, és a csoport továbbindult a Felvidékre. A lármafások Borsiba emlékeztek arra, hogy a községben álló ősi kastélyban született 1676. március 27-én II. Rákóczi Ferenc fejedelem. A lármafások tapasztalták, hogy a többségében magyarok lakta Borsiban nem működik magyar óvoda és magyar iskola, a magyar anyanyelvű gyerekek szlovák nyelven tanulnak. A találkozó résztvevői Margonyán megkoszorúzták Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, aradi vértanú sírját. A debrődi sírkertben koszorút helyeztek el Papp Anna volt polgármester asszony sírjánál, aki lelkes támogatója volt a Lármafa-találkozóknak, éltetője a Szent László-kultusznak. Kassán meglátogatták a Szent Erzsébet püspöki székesegyházat, a kassai dómot; a Rodostó-házat, II. Rákóczi Ferenc rodostói ebédlőházának másolatát, a Szent Mihály-kápolnát, melyben létezett egy Szent Lászlót ábrázoló freskó, amelyet lemeszeltek. Kakaslomnicon megtekintettek egy Szent László-faliképet, majd Késmárk és Lőcse nevezetességei következtek. A 8. Lármafa-találkozó felvidéki záró-mozzanata a pelsőci református templomban tartott ünnepi istentisztelet volt. A 8. Lármafa-találkozó állásfoglalásában felszólított: építsünk közös jövőt. Van megoldás a megbékélésre, ehhez a múltat be kell vallani. Szükség van az autonómiára, az anyanyelvi oktatás biztosítására minden szinten, Borsitól Cserhalomig, akár Szabadkáig. /Trufán József tanár, a találkozó résztvevője: 8. Lármafa-találkozó. 2007. június 20-25. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében hívek ezrei emelték fel szavukat papjuk elhelyezése ellen. Szentelése alkalmával minden pap engedelmességet fogad a mindenkori elöljárójának. A 2000-ben lezárult egyházmegyei zsinat rendelkezése értelmében egy plébános vagy lelkész kinevezése öttől tizenöt évig kell hogy terjedjen. A tizenöt év letelte után az illető hely plébánosának ki kell nyilvánítania szándékát, hogy elvállalná más egyházközség vezetését is. Jakubinyi György érsek az egyházmegyei zsinati rendelkezés értelmében jogosan és törvényesen járt el. Érthetetlenek az ellene felhozott vádak. A közös nyilatkozatot az egyházmegye főesperesei írták alá, köztük Kovács Sándor, akit szintén áthelyeznek. /Nincs új a nap alatt. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 13./

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érseki Hivatal honlapján megjelent az új főesperesi és papi kinevezésekről szóló közlemény. Dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, kanonok, főesperes utóda a kolozsvári Szent Mihály plébánia élén Kovács Sándor címzetes kanonok, eddigi székelyudvarhelyi főesperes lesz. Az érseki közlemény szerint dr. Czirják nyugdíjba vonul. Mivel 23 éven át szolgált Székelyudvarhelyen, az egyik legszebb és legmagyarabb városban, nem könnyű szívvel költözik új helyre. Mindazonáltal tudja és érzi, hogy a pap nem egy helynek, hanem Krisztusnak van szentelve, tehát ha az érsek azt kéri, hogy vállalja el a kolozsvári szolgálatot, szívesen megteszi – nyilatkozta az újonnan kinevezett főesperes, Kovács Sándor. Arra a kérdésre, hogy mit fog kezdeni a sok elkezdett befektetéssel és fejlesztéssel, amely ugyanakkor elégedetlenséget is szült, az új főpásztor elmondta: azt tartja szem előtt, hogy ő lelkipásztor, akinek feladata a lelkigondozás. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kinevezték a kolozs-dobokai egyházkerület új főesperesét. Ft. Czirják Árpád utóda Ft. Kovács Sándor Székelyudvarhelyről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Első fokon pert vesztett az Erdélyi Református Egyházkerület, amely decemberben visszakapta Kolozsváron az egykor tulajdonát képező Horea út 51. szám alatt található ingatlant. Az egyházkerület bízik abban, hogy a másodfokú döntés számukra kedvez majd, hiszen valamikor ők építtették az ingatlant. Tanfelügyelőségi források szerint azt tervezték, hogy ebben az épületben indítják be a magyar nyelvű szakoktatást, de erre csak akkor kerülhet sor, ha az épületet valóban visszakapja az egyházkerület. /Pert vesztettek a reformátusok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

A nagybányai evangélikus egyházközség újabb ingatlannal gazdagodott, amelyet az elmúlt hét végén Zelenák József püspökhelyettes-esperes szentelt fel. Köncze Geréb Árpád esperes, helyi lelkész elmondta, az új gyülekezeti otthonban összejövetelek, szeretetvendégségek mellett lehetőség nyílik ifjúsági találkozókra, nőegyleti összejövetelekre és nem utolsósorban a diakóniai munkára. /Gödri Alpár Béla: Evangélikus gyülekezeti otthon Nagybányán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

Az adományozó, Dégenfeld Pál is jelen lesz a jövő héten, amikor hivatalosan is átadják Hadadon a Dégenfeld–kastélyban berendezett Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Kulturális Központot. Az átadás után itt tart a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a külföldi lelkészekkel közös konferenciát, amelynek központi témája: a család, mint érték. /F. I. : IKE–tábor, lelkészértekezlet. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 13./

Erdélyország az én hazám címmel bocsátotta útjára a magyarországi Domokos Alapítvány azt a meghívót, amely nagy sokadalomba, világtalálkozóra hívja az Erdélyből elszármazottakat és az Erdély-szimpatizánsokat. A találkozót, amelynek hangsúlyozottan kulturális-fesztivál jellege lesz, augusztus 18–20-án tartják Verőcén, a Csattogó völgyben. A Szovátáról elszármazott Domokos István az egyik ötletgazda. Úgy találta: szükség lenne egy alkalomra és helyre, ahol a szétszóródott erdélyi magyarok és a velük szimpatizálók évente egyszer családias hangulatban találkozhatnak. Helyszínül azért választották Verőcét, mert a település polgármestere, az erdélyi Bethlen dinasztia egyik sarja, Bethlen Farkas lelkesedéssel karolta fel a kezdeményezést. A rendezvény fővédnöke Cselényi László, a Duna TV elnöke, a háziasszony szerepét Széles Anna művésznő tölti be. Mindketten kolozsvári kötődésűek, úgyszintén Tőkés Erzsébet is, aki szintén jelen lesz és a Házsongárd Alapítvány áldozatos munkájáról tart majd előadást. /Tatár Zoltán: „Erdélyország az én hazám” = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Július 11-én Gyergyószentmiklóson lépett fel a Kárpát-medencei Fesztiválzenekar. A fiatal művészek a Székelyudvarhelyen zajló VIII. Kárpát-medencei Fesztivál-zenekari Tábor résztvevői, akik egyhetes intenzív képzés után kisebb turnén mutatkoznak be. „Tíz éve született meg az ötlet, hogy jó volna Székelyföldön is létrehozni egy szimfonikus zenekart” – mondta el Bodurian János, a székelyudvarhelyi Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola igazgatója, a tábor főszervezője. Ennek szolgálatában jött létre a tábor, amely a kezdetekkor csak erdélyi magyar fiatal zenészeket fogadott, mára Kárpát-medenceivé bővült: szinte minden évben érkeznek kárpátaljai, felvidéki és magyarországi résztvevők is. /Jánossy Alíz: Fiatal fesztiválzenekar. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

Az Erdélyi Ifjúsági Keresztény egyesület tagjai idén két tábort is szerveznek a Hunyad megyei Algyógyon augusztusban, egy angol tábort, és egyet a konfirmáltak számára. Az utóbbira a szórványban élő, idén konfirmált fiatalokat hívják. /Szappanos Andrea: Táborok Algyógyon. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 13./

„Székelyföld legkeletibb bástyáján”, Ojtozban a hét végén tartották a hagyományos faluünnepet. A rendezvény térzenével kezdődött, a délelőtti órákban a futballpályán már megjelentek a sörsátrak és a lacikonyhák. A kulturális programok idén elmaradtak. A remek hangulatért Demeter Elemér és háromtagú zenekara felelt, óriás-tábortüzet gyújtottak sötétedéskor. /Gyergyai Csaba: Ojtozi ünnep tábortűzzel= Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./

Idén összesen 609 végzős volt a magyar tagozaton Szatmár megyében, akik közül 590 idén fejezte be az iskolát. A tizenkettedikes magyar anyanyelvű diákok közül 606–an iratkoztak be az érettségire, s 589–en jelentek meg a vizsgákon, s közülük 484–nek /79,9 százalék/ sikerült az érettségije. Román nyelv és irodalom szóbelinél heten, írásbelinél 99–en, egyéb tantárgynál pedig 16–an buktak meg. Kónya László főtanfelügyelő–helyettes szerint kicsi a különbség az összesített és a magyar tagozat átmeneti aránya között, s ez mindenképpen jónak számít. /(gyb): Jól érettségiztek a magyar tagozatos diákok. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 13./

A nyolcadikos diákok és egyetemisták hátrányos helyzete mellett köztudott az, hogy a magyar diákok az érettségin egy tantárggyal többől, román irodalomból és nyelvtanból is vizsgáznak. Romániában a szakképzés minden fokon román nyelven folyik – még akkor is, ha nem hivatalosan a tananyagot több helyen magyarul oktatják –, és a diákok tudásukról csak román nyelven adhatnak számot. Országos szinten a magyar gyerekek egyharmada nem magyar tannyelvű iskolákba jár. Közben nemzetközi konferenciákon az államelnök azzal kérkedik, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása modellértékű. Az 1880-as évekig a magyar nyelvet a román iskolákban még tantárgyként sem oktatták, a román tanítók ezrei nem ismerték az állam nyelvét. Az ezeréves magyar uralom végén a románság alig 12 százaléka beszélte az állam nyelvét, de a korabeli román propaganda, hasonlóan az 1989 utáni Harkov (Hargita-Kovászna)-jelentéshez, a magyar elnyomás rémképeivel riogatta a világot. Ma az iskola nagyon sok magyar diáknak keseríti meg az életét. /Kádár Gyula: Az iskola éltető édesanya? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./

A Keresztély Ferenc és Bede István tiszteletére szervezett ünnepséget június 18-án Sepsiszentgyörgyön Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul nyitotta meg, aki az 1956-os forradalom két idős háromszéki résztvevőjének odaítélt emlékérmet adta át Sólyom Lászlók, magyar köztársasági elnök nevében. Keresztély Ferenc sepsiszentgyörgyi otthonában beszélt az újságírónak börtönbüntetéséről, amelyet szinte gyerekként róttak ki rá. Születésileg felsőrákosi, Brassóban lakott, ott tartóztatták le, alig töltötte be a 18. évét. 1957-ben néhány barátjával elment Fehéregyházára, s megkoszorúzták a Petőfi-emlékművet. Ezt nacionalista megnyilvánulásnak minősítették, azért ítélték el. Az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség, az EMISZ tagja volt. Az egész országból szedtek össze magyar fiatalokat. Letartóztatása után Marosvásárhelyre vitték. Egy méterszer egy méteres cellában tartották, még a vécére is fekete szemüveggel vitték ki. A tárgyaláson 77-en voltak. Keresztély Ferenc hat hónapot töltött a Szekuritátén, megverték a kihallgatások alatt. Összesen 1043 évet kaptak, összeszámolták. Őt 12 évre ítélték. Salciára vitték, Braila Nagyszigetére, gátat építeni. Juhaklokban laktak, körülbelül 35 ezer ember. Napi tíz órát dolgoztak, az élelem legtöbbször valami könnyű puliszkalé volt. Élve megúszta a vérhast is, és szerencséje volt, mert pár hónap után „kiszűrték”, s elvitték Nagyenyedre gyárba, dolgozni. Ott már a szakmájában dolgozhatott a szabadulásáig. Amnesztiával szabadult 1964-ben. /Willmann Walter: Tizenkét év koszorúzásért. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./

Megjelent Markó Béla korábban beharangozott kötete: Hány életünk volt, (Book Art Kiadó, Csíkszereda, 2007), amely kilencvenkilenc szonettet tartalmaz. Politikamentes szonettek. E versek megjelenésük (jobbára újbóli kiadásuk) előtt vihart kavartak, soknak tartották a költőnek szánt honoráriumot. A bemutatón megjelent a szerző is. Szonettes-könyve mellett egy gyermekverseket tartalmazó Markó-kötetet is láthattak a megjelentek: A pinty és a többiek (Book Art Kiadó, Csíkszereda, 2007), Koszti István Miklós illusztrációival. Hajdú Áron, a Bookart Kiadó igazgatója újabb Markó-kötetek megjelenését ígérte a könyvbemutatón. /Borbély László: Kilencvenkilenc politikamentes szonett. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 13./

A kisebbségi ember nem érti, hogy a többségi miért ellenséges és agresszív vele szemben. Balázs Sándor Onisifor Ghibu – álarc nélkül (Komp-Press, Kolozsvár, 2005) című könyve választ kínál erre. A román tudós 1968. augusztus 21-én (beszédes dátum!) ezeket írta naplójába: „Ne feledjük el, hogy másfél millió magyar él közöttünk, őket a szovjetek amolyan Benjáminnak nézik, aki elvárja tőlük, hogy becézgessék. Nincs kizárva, hogy Ceausescu és valamennyi többi szatellitjének cikcakkos politikája miatt maholnap egész Erdélyt a nyugati szomszédunknak adják. Úgy hiszem, hogy egy ilyen tökéletesen kidolgozott részletes terv már létezik Budapesten, s Moszkva áldását adta rá. ” Decemberben már nemcsak Erdélyt, hanem az ország többi részét is attól félti, hogy „felosztják egymás közt az oroszok és a bolgárok”, majd egy évtized múltán ismét: „Ceausescu Romániája összeomlik, és mi akár a magyarok, akár az oroszok uralma alá kerülünk. ” Ghibu a jelek szerint a „bécsi diktátum-szindrómá”-ban szenvedett: elképzelte, hogy megismétlődik Erdély 1940. évi felosztása. E félelemnek a párizsi béke után soha nem volt valóságalapja. Amellett továbbra is kérdés: honnan származik Ghibu (1883–1972) magyargyűlölete 1940 előtt? /Horváth Andor: Erdély féltése. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Weiner Sennyey Tibor kötetének /Versek a kisházból, Tisza Press – Irodalmi Jelen Könyvek, Szeged, 2007/ olvasásakor lehet csodálkozni: akad még olyan ember, aki valamiféle küldetéstudattal, erkölcsi alapállással köti össze a költészet fogalmát?Hamvas Béla tekinthető Weiner Sennyey legfőbb szellemi mesterének. /Karácsonyi Zsolt: Apró dolgok háza. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

„Erdély nem a magyaroké, nem a románoké és nem az itt élő nemzetiségeké”, fogalmazott Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tusnádfürdői EU-táborban. Mint mondta, nem az egymás mellett élő etnikumok döntenek Erdély sorsáról, nincsenek kellő befolyással a regionális politikákra, az infrastrukturális fejlesztésekre. A szövetségi elnök szerint minden Erdélyben élő nemzetiségnek szüksége lenne az autonómia sajátos változataira. Markó előadásában az erdélyi dilemmáról – a modernizáció és tradíció szembenállásáról – értekezett, amely szerinte hamis áldilemma. Szerinte a romániai magyarság jövője az uniós csatlakozást követően nem a beolvadásról, asszimilációról, nem az elszigetelődésről meg bezárkózásról, hanem a tradíciónak a modernizáció szolgálatába való állításáról kellene szólnia. Bukarest közelsége nem jelentheti Erdély távolban maradását – nyomatékosított Markó. Újfajta egységet szorgalmazott Erdélyben. Elmondta, hogy a romániai magyar közéletben létezik egy erős, sok éves tapasztalattal bíró, számos téren bizonyított RMDSZ, de ugyanakkor létezik egy RMDSZ-en kívüli, csekély támogatottsággal rendelkező kisebbség, amelynek céljai azonosak az RMDSZ céljaival, különbségek az eszközök és a megvalósítás terén vannak. Az RMDSZ elnök hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-en kívül álló szervezeteknek bármilyen kicsi is a támogatottsága, a közelgő választásokon minden egyes szavazatra szükség van, különben fennáll a lehetősége annak, hogy a romániai magyarság brüsszeli képviselet nélkül marad. /Markó: Vissza Erdélyt az erdélyieknek! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ „Erdélyt vissza az erdélyieknek!”. Azaz: Erdélyt vissza kell adni az ott élő románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek, fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó megismételte korábbi kijelentését, miszerint Erdélyt „keleti Svájccá” kellene változtatni, vagyis olyan régióvá, ahol partnerként létezhetnének együtt az ott élő népek, közösségek, mégpedig a maguk sajátos autonómiájával. Markó Tőkés Lászlóra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökére utalva az együttműködés jó példájaként említette a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálásának ügyét. /Markó Béla: Erdélyt vissza kellene adni az erdélyieknek. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke július 13-án Nagyváradon kijelentette: nem fog megelégedni azzal, hogy őt felvegyék az RMDSZ EP-listájára. Kérni fogja a korrupcióval gyanúsított esetleges jelöltek listáról való levételét is. A püspök bejelentette: erről fog tárgyalni Markó Béla RMDSZ-elnökkel a jövő héten Tusnádon. Tőkés szerint a felmérések az RMDSZ támogatottságának drasztikus csökkenését mutatják, ezért az RMDSZ jelenlegi listájának semmi esélye nincs. “Nem hozhatom veszélybe a magyarság érdekeit azzal, hogy egy olyan listán jelöltetem magam, amely már eleve bukásra van ítélve” – tette hozzá. Tőkés ugyanakkor elmarasztalta Markót amiatt, hogy “nem korrektül készíti elő a tusnádi találkozót”. /Tőkés az EP-listáról. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

A tusnádfürdői EU-tábor második napjának témája a média és politika viszonya volt. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke elmondta: a sajtószabadság csakis korlátok között működhet. A törvény szabályozhatja azt, hogy mi kerüljön be egy műsorba és mi ne, a műsor megszerkesztésébe viszont már nincs beleszólása. Gáspárik szerint három tényező döntő módon befolyásolja a sajtószabadságot: lényeges, hogy kik állnak a média tulajdonosi körében; fontos ugyanakkor a technológiai, műszaki felkészültség, mint ahogy a szakmai felkészültség is mérvadó. Kelemen Attila az Erdély Fm igazgatója A média mint manipulációs eszköz címmel tartott előadást. Anekdotákkal fűszerezett beszéde a sajtó negatív oldalára mutatott rá: a „féligazságok tőzsdéjének” nevezte a sajtót, amelynek hihetetlen játéktere van. Bár sokan úgy vélik, hogy a politikum befolyásolja a médiát, Tamás Sándor képviselő azt bizonygatta, hogy ez épp fordítva van: a politikusok azok, akik alkalmazkodnak a sajtóhoz, félnek ennek hatalmától, a sajtószabadságtól. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint a politikusok és sajtósok egymásra vannak utalva. Kádár Magor, a BBTE oktatója a politikai marketingről, illetve a politikusok arculatáról, imázsáról tartott előadást. /Média és politika viszonya. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Augustin Zegrean, Tudorel Toader és Puskás Bálint új alkotmánybírók július 13-án az államfő előtt letették az esküt. Puskás Bálintot, az RMDSZ szenátorát a szenátus javasolta e tisztség betöltésére. Az alkotmánybírók újabb három évre Ioan Vidát választották meg az intézmény elnökének. /Letették az esküt az új alkotmánybírák. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

„Maros megye odafigyel a városi szervezetre, de a polgármesterjelölt nem csak Marosvásárhely dolga”. Megtaláljuk a módját, hogy megfelelő döntést hozzunk”, válaszolta Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke sajtótájékoztatón, a Népújság felvetésére, amely szerint egyesek úgy látják, hogy a megye nem ért egyet a városi szervezetnek a polgármesterjelölt ügyében hozott döntésével. Kelemen kijelentette: az RMDSZ nem érzi úgy, hogy a választók eltávolodtak volna tőle az államfő felfüggesztéséről szóló referendum után. Kelemen Atilla kijelentette: a marosvásárhelyi polgármester-jelölt választása Maros megye problémája is, akár az országos RMDSZ problémája is. Kelemen elismerte, hogy Csegzi Sándor a marosvásárhelyi RMDSZ jelöltje, de mint mondta, még sok körülményt kell figyelembe venni. /Mózes Edith: Kelemen Atilla: Marosvásárhely polgármesterjelöltje nem csak a városi szervezet ügye. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Az Életfa Családsegítő Egyesület céljai között szerepel a környékbeli nagycsaládok feltérképezése is, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten, támogathassák őket. Ezúttal Visa volt soron, ahol két család él nehéz körülmények között, ajándékot vittek nekik. Visa lakossága mintegy 600 lélek, ebből 430 református, 110 ortodox, kb. 35–40 Jehova tanúja, a többi pedig adventista. A helyi reformátusok közül mintegy 130-an élnek Kolozsváron vagy Magyarországon. Kevés a gyermek. Az iskolába összesen 34 gyermek jár. Visa lakóinak több mint 50 százaléka 50 év feletti. A falu két nagycsaládja közül Papp Józsefnek nyolc gyermeke van. A másik családban az édesanya, Gáspár Carmen, két férjét temette el, mindkét férjétől két-két gyermeke van, akiket idős édesanyja segítségével nevel. Carmen román származású, első férje után tért át a református egyházba. Lehetőség szerint a falu is segíti őket. /Sándor Boglárka Ágnes: Két visai nagycsalád kapott segítséget. Az Életfa egyesület feltérképezi a sokgyermekes családokat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Ismét felújítás alatt áll Fehér megyében Magyarigen fennállásának 200. évfordulójára készülő római katolikus temploma. A felújítás 30 éve alatt immár negyedik. Egyedül, védtelenül áll a templom, a nagy viharok pusztítják. 1974-ben egy galambvadász rendőr lőtte össze a tornyát, tájékoztatott Gál Alajos esperes, az egyházközségbe 30 éve beszolgáló pap. A templom most már betömött pincéjében mészároltak le 1848. október 28-án 187 magyar férfit a románok. Így kezdődött Magyarigen magyar lakosságának pusztulása. Emléküket a templomtól mintegy 50 méterre magasodó, 1888-ban állított sírkő őrzi. Az egyházközségnek jelenleg 10 tagja van, szentmisék alkalmával 5-en magyarul, 5-en románul könyörögnek az Úrhoz. A korhadó padokat nem hordják már vissza. Az adományokból székeket vásárolnak. /T. I. : Viharok útjában. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Felsőcsernátonban, a Csigolyás kempingben július 14-én ér véget a tizedik kézművestábor, melyen Háromszék megye óvónői vettek részt. Prezsmer Imola szaktanfelügyelő, a tábor szervezője és lelke elmondta: jubileumi esztendő lévén, az egész megye területéről érkezett óvónők új technikákat sajátítottak el. Magyari Lajos verseiből összeállított ünnepi előadással köszöntötték a tízéves tábort. /Iochom István: Óvónők kézművestábora Csernátonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Magyar mondákra épül az immár kilencedik Cimbora-kaláka tábor, és e mondák alakjait maguk a gyermekek készítették el. A Benedek-mezőn a Szatmárból, Szilágyságból, Brassóból és a Székelyföldről érkező 38 diák élvezhette kedvenc folyóiratának jutalmát. Nemcsak rengeteg játékot, bábkészítést és népi mesterségekben való jártasságot tanultak, hanem előadások is voltak. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató Kodály Zoltánról mesélt, Farkas Árpád költő az irodalomban barangolt a gyermekekkel, Köllő Zsolt és Béres Károly pedig az erdőben, lábbal is, meg képzelettel is. A táborozást a Cimbora Alapítvány biztosította. /Demeter J. Ildikó: Az ördöggel is cimborálnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Július első hetében sikerült megszervezni Zoldon az első Temes megyei anyanyelvi szaktábort. A résztvevők többsége a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum és a 26-os Általános Iskola diákjaiból állt, de volt olyan magyar gyerek is, aki román vagy német iskolába jár. A 48 táborozó diák közül 25 számára sikerült fedezni a költségeket a magyarországi segítséggel. /Berta Melinda tanítónő: Temesvári magyar gyerekek anyanyelvi tábora. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Megnyitotta kapuit a II. Nemzetközi Ifjúsági Alkotótábor Nagyenyeden július 10-én, négy ország 20 ifjú képzőművész-jelöltjével. Balog István a táborvezető-szervező. Az ifjú művészeket Horváth Gyöngyvér grafikus (Kolozsvár), valamint Juga Alexandru (Nagyenyed) segíti. /Horváth László: Nagyenyed. Zajlik a II. Nemzetközi Ifjúsági Alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./