Gördülékeny volt az idei nyári érettségi vizsga – összegezte a tapasztalatokat Bartolf Hedwig Hargita megyei főtanfelügyelő-helyettes. Idén első alkalommal kapták meg a magyarul vizsgázó diákok a készen lefordított tételeket a román diákokkal egy időben, ráadásul a fordítás minőségével sem volt gond. A magyar nyelv és irodalomvizsgára 2411 diák iratkozott be, 2361 jelent meg, közülük pedig 2359-en (99,92%) kaptak átmenőjegyet. /Gördülékeny volt az érettségi. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

Az eddiginél is szorosabbra fonták az elöljárók a Felső-Bega-völgyi Igazfalva község és a Békés megyei Vésztő város kapcsolatát. A két település története amúgy is szinte közös, hiszen a 19. század végén 69 vésztői telepes család is hozzájárult a Temesvártól száz kilométerre keletre található falu alapjainak lerakásához, A trianoni békediktátum elszakította a rokoni szálakat, amelyeket az 1989-es rendszerváltás után szőttek újra, emellett a két önkormányzat is elkezdte a hivatalos kapcsolatot építeni. A PHARE-program által támogatott projekt keretében Igazfalva és Vésztő polgármesteri hivatalai, egyéb közintézményei és civilszervezetei alakíthatnak ki kapcsolatokat, az együttműködés kiterjed a hagyományok ápolására is. A programot július 6-án mutatták be Igazfalván a községközpont, valamint a hozzá tartozó Rekettyő és Bukovec falvak tanácsosai jelenlétében. /Pataky Lehel Zsolt: Igazfalva és Vésztő közös jövőtervezése. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./

Egy éve halt meg autóbalesetben a Szabadság fiatal főszerkesztője, Balló Áron. Mi lett volna, ha nem kerül elé váratlanul a kivilágítatlan szekér? Rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Nincs azonban más lehetőség, mint Balló Áron emlékét őrizve továbblépni. /Papp Annamária: Balló Áron emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

Kisvárdán a határon túli magyar színházak fesztiválján életműdíjjal tüntették ki a Marosvásárhelyen élő Kincses Elemér rendezőt. Kincses Elemér elmondta, örül a díjnak, de nem tartja életművét befejezettnek. Nagy szerencséje van, a Színművészeti Egyetemen tanít, a diákok nem hagyják megöregedni. 2006-ban írta első regényét, ekkor készítette első filmjét és 2006-ban került sor az első operarendezésére is. /N. M. K. : A folytonos újrakezdés reményében. Interjú az életműdíjas Kincses Elemérrel. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

Marosvásárhelyen a Yorick Stúdiónak nincsen társulata, vannak viszont jó barátai, akik színművészek. Ezért a Yorick Stúdió soha nem szenved társulathiányban. Sebestyén Aba színművész, a Yorick vezetője árulta el: amikor megalapították a színházi műhelyt, évente két-három előadásra gondoltak. A két-három előadás összejött, és a Yorick mindegyik produkciója sikeres lett. Most a szabadtéri színház következik, a Yorick társulatot toborzott. A kiválasztott darab a világhírű musical: a Hair. Augusztus közepén lesz a bemutató. /Nagy Botond: Hair-bemutató Vásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

Felröppent a hír: megtalálták Pusztai Ferenc maradványait azon a helyen, ahol eddig is sejtették. Újabb hír: el is temették a csontokat az ozsdolai temetőben. Pusztai Ferenc az ötvenes évek elején, ahogy ez kiderül Iochom István jól dokumentált könyvéből (Pusztai, Jeges, Dézsi, Kézdivásárhely, Székely Nyomda, 2006), társaival fegyveresen szegült szembe a kommunista diktatúra helyi képviselőivel, s ezért sokan politikai ellenállóknak és a kommunizmus mártírjainak tekintették őket. Ha a maradványok Pusztai csontjai, ezeknek a családi sírhelyen történő eltemetése keresztényi kötelesség. Mivel a kommunista diktatúra mártírja, ezért nyilvános és ünnepélyes kegyeleti szertartásra tarthat igényt, amelyhez mi, a volt politikai foglyok – írta Puskás Attila – asszisztálni óhajtunk tiszteletadásunk kinyilvánításával. Pusztai megérdemli az emlékjel (kopjafa, emlékoszlop stb.) felállítását. /Puskás Attila: Az élőnek emlékezést, a halottnak örök nyugodalmat! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Márkus Barbarossa János előbb egyszemélyes gitáros-énekes produkcióival, slágerszövegeivel vívott ki magának rangot Erdély-szerte a hetvenes-nyolcvanas években. Amikor apacsavar s anyacsavar alaphelyzetű dalát bekonferálta, a hallgatóságnak rögtön beugrott az utalás Ceausescura és nejére. Elszigetelték Nagyváradon, később elűzték Sepsiszentgyörgyről. Elvbarátai vagy meghaltak, vagy megszöktek, ő maga is Bécsig futott a diktatúra idején. Ausztriában neves hangszerkészítővé-restaurátorrá képezte magát. 1990 utáni hazaruccanásai és Szent Anna-tavi nyári táborozásai, no meg a bálványosi-tusványosi jelenései eseményszámba mentek, beszállt az erdélyi irodalomszervezésbe, könyvkiadásba, végül pedig az ő szeretetteljes erőszakoskodása és itteni barátainak szervezkedése hozta világra az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) is. Márkus Barbarossa Jánosnak nagyon sokat jelent a szülőföld. Harminc éve minden önéletrajza alapszövege: 1955-ben születtem Szilágyzoványban, Európában. Példaképei határozták meg gondolatvilágát. Első példaképe Wanek Wilhelm Franz, valamikori rajztanára (Wanek Ferencként ismert, jelenleg Kolozsvárott oktatja a geológia rejtelmeire a fiatalokat) volt, ő tanította meg látni, odafigyelni, megtanította a türelemre. Az E-MIL létrejöttéről elmondta, intézményesített formákra azért van szükség, hogy ne csupán az egyén, de a legnemesebb formában értendő közösség is érvényesíteni tudja elvárásait, óhajait, igényeit. /Hevesi Mónár József: A magányos farkasok ideje lejárt. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./

A Kosztándi művész házaspár albuma után a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó a napokban jelentette meg Műterem sorozatának legújabb kötetét, melyben Banner Zoltán művészettörténész Vetró B. András kézdivásárhelyi szobrász munkásságát mutatja be. Az album most jelent meg, mondta Vetró B. András, de kiállítással egybekötött bemutatására október végén kerül sor Csíkszeredában, december első felében pedig a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban. Vetró B. András most Magyarországra megy, Nagyatádon, Kézdivásárhely egyik testvérvárosában vesz részt egy alkotótáborban. Vetró B. András elkészítette Rákossy Árpád bronz mellszobát, melynek avatására a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával, augusztus 18-án Felsőcsernátonban lesz. Július 22-én pedig a márkosfalvi iskola névadó ünnepségén másik alkotását, a település legnagyobb szülöttének, Barabás Miklós festőművésznek a domborművét leplezik le. /Iochom István: A művész és alkotásai (Villáminterjú Vetró B. András szobrásszal). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Első könyves, induló írót avatnak, hangzott el Molnos Ferenc A megbékélés csendje (Gyergyószentmiklós, 2007) című kötete bemutatóján. A szerző majdhogynem túl van már az emberi élet felén, most prózaírói erényeinek felmutatására vállalkozott. /Ráduly János: Molnos Ferenc írói-lírai világa. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

A majdnem 400 éves nagyenyedi Bethlen Kollégiumban a testnevelés és sporttevékenység 150 évét feltáró munka (A testnevelés története a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban) vaskos kézirata készült el Bakó Árpád és Lőrincz László évtizedes, szakszerű munkájának eredményeképpen. Nagyenyeden írásos dokumentumok alapján nyomon követhető a testnevelés gyakorlata. Bakó Árpád, a Bethlen Kollégium volt testnevelő tanára 1935–1949 között hátrahagyott kéziratos feljegyzéseket a testnevelés történetéről, ezt írta tovább Lőrincz László. Szeretnék könyv formájában megjelentetni a kötetet. Az adatok kibővítésére kérnek minden volt Bethlen-diákot. /Lőrincz László: A testnevelés története a Kollégiumban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./

Vári Attila Változatok ütő és védekező hangszerekre című verseskötete 1978-ban jelent meg, megkésve ahhoz, hogy árnyalhatta volna a romániai magyar irodalomban második Forrás-nemzedékként emlegetett költői csoportosulás (Farkas Árpád, Király László, Magyari Lajos, Csiki László, Kenéz Ferenc) lírájáról alkotott képet. Vári Attila több prózakötettel jelentkezett, nemzedéke elbeszélőjeként tartották számon. Most megjelent válogatott kötete /Idegen ég. Válogatott versek, 1970–2004. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2006/ betekintést ad lírájába. Vári Attila régebben jelezte, hogy novelláiban olyan képek vannak, amelyek először versben fogalmazódtak meg. Az 1980-as évek elején Vári Attila döntésre kényszerült, s hazát választott az anyaországba települve, ami viszont a szülőföld elhagyásával járt. Elszakadni azonban nem tudott tőle. Úgy összegezett a költő, hogy: ,,népem múltja: az én jövendőm”. /Borcsa János: Súlyos könnyűség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Ha valaki néhány éve azt mondja, hogy az elsősorban költőként és publicistaként ismert Czegő Zoltán kétkötetes nagyregénnyel jelentkezik (Medrében él, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2004.), majd rövid idő múlva az Irodalmi Jelen pályázatán díjat nyer egy karcsúbb, de nem kevésbé értékes regényével (Időrianás, Irodalmi Jelen könyvek, Arad, 2007.), akkor Bogdán László azt mondta volna Czegő villogó verseinek és harcos publicisztikájának ismeretében, hogy téved, a lírai szerző alkatilag sem alkalmas folyamregények létrehozására. Ahhoz, hogy Czegő nekifogjon napjainkban egy ekkora vállalkozásnak (a két kötet 928 oldal), nem mindennapi elszántságról vall. Igazi regényről van szó, hőse olyan értelmiségi, akinek szívügye a közösség. Mondhatni, erre teszi fel az életét, sorsát, népét, nemzetét akarja szolgálni. Czegő nagy érdeme hogy a széles sodrású regényben, a magyarság legégetőbb problémáira koncentrálva, hitelesen tudja megjeleníteni hősét. A kivándorlás, a sajátságos anyaországi és kisebbségi problémák is megjelennek a könyvben. /Bogdán László: Czegő Zoltán, a regényíró. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

A kolozsvári Szent Mihály Caritas meghívottja Nagy István, a tizenkét éve alakult Transylvania Barokk Együttes alapító tagja volt. A zenész mesélt arról, mit jelentett a hazai zenei életben egy olyan együttes létrehozása, amely egy régi kor zenei stílusának felelevenítését tűzte ki célul. Az elmúlt években a zenekarnak 450 nyilvános fellépése volt, ebből 300 külföldön. Svájcban, Hollandiában, Németországban, Magyarországon, Kisinyovban is jártak. A nyugat-európai hallgatóság számára az erdélyi barokk zene újdonságnak számít. /Csomafáy Ferenc: Az erdélyi barokk zene csillogása. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./

Hatvankét végzős diák ballagott június 9-én a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceumban. Az iskola újraindítása óta immár a 13. végzős csoport a gimnázium parkjában lévő szobroknál tisztelegett az iskolaalapító Majláth püspök és Márton Áron püspök emléke előtt. A diákokat többek között Tamás Levente igazgató és Bartolf Hedwig, Hargita megye főtanfelügyelő-helyettese köszöntötte. /Csúcs Mária: Tudásban és erkölcsben Isten arcát tükrözni. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./

A németországi Szent Gellért Társaság kezdeményezésére 2002-ben a romániai kommunista rendszer egyházi és világi üldözötteit, mártírjait bemutató könyv összeállítására adatgyűjtés kezdődött. Martiri pentru Hristos din Romania, in perioada regimului comunist címmel a kötet idén elkészült, és 243, a román ortodox, a római katolikus, valamint a protestáns egyházhoz tartozó pap, szerzetes, illetve világi személy életét, meghurcoltatásának és halálának történetét tartalmazza. A könyvet június 18-án a temesvári román ortodox érsekség székhelyén mutatták be. A rendezvényen a temesvári római katolikus püspökséget Böcskei László általános helynök képviselte. /(Sipos Enikő): Könyv a kommunista hatalom mártírjairól. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./

Pappá szentelésének 50. jubileumát ünnepelte június 29-én a nagybecskereki egyházmegye püspöke, Huzsvár László, aki 1988. február 14. óta áll az egyházmegye élén. Az ünnepség a nagybecskereki székesegyházban bemutatott szentmisével kezdődött. A szentmise homíliájában Gyulai Endre nyugalmazott szeged-csanádi és Pénzes János szabadkai püspökök méltatták a papi szolgálatának 50 jubileumát ünneplő főpásztort. Huzsvár Lászlót 1957-ben Szabadkán szentelte pappá Budánovics Lajos püspök, hogy megkezdje lelkipásztori szolgálatát Szelencsán, Topolyán, Szabadkán, Verbászon és Újvidéken. Nevéhez fűződik a Hitélet katolikus folyóirat és a Kincses Kalendárium elindítása, s számos ifjúsági rendezvény, nemzetközi zarándokút szervezése. Püspökké szentelését követően átszervezte az egyházmegye esperességeit, véglegesítette a plébániák és leányegyházak számát, újjászervezte a papi tanácsot, közzétette az Egyházközségek Szabályzata és Ügyrendje rendelkezést, hivatalát teljes mértékben átalakította, templomokat építtetett és újíttatott fel. A főpásztor fél évszázados lelkipásztori szolgálata ideje alatt megfordult Bácska és Bánát szinte minden egyházközségében. XVI. Benedek pápa elfogadta a 75. életévét betöltött Huzsvár László nagybecskereki püspök hivataláról való lemondását. /Huzsvár László püspök aranymiséje. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./

Közös elvekről, célokról, az őszi európarlamenti választásokon való részvételről kíván tárgyalni Markó Béla Tőkés Lászlóval. Az RMDSZ olyan alkut szeretne kötni, amely a lehető legkisebb presztízsveszteséggel járna. Tőkés László komolyan gondolja a brüsszeli mandátumot. Az RMDSZ-nek tehát mindenképpen osztoznia kell a befutóhelyeken Tőkéssel – esetleg egy általa támogatott személlyel. Szász Jenő, a MPSZ elnöke kifejtette: nem támogat semmiféle megegyezést az RMDSZ-szel. Ha az RMDSZ ősszel is leszerepel – márpedig Tőkés nélkül ez előfordulhat–, talán mindörökre oda az egységben az erő mítoszának. Tőkésnek elsősorban saját táborában kellene konszenzusra jutnia. /Székely Kriszta: Meghívó párbeszédre. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Az RMDSZ vezető politikusainak hét végi nyilatkozatai arra engednek következtetni: Tőkés László független jelöltnek mindenképpen helyet szorítanának a szövetség európai parlamenti választási listáján. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt mondta: tekintettel arra, hogy a püspök jelezte, hajlandó az RMDSZ-szel párbeszédet folytatni, valószínűsíthető, hogy Tőkés püspök számára is elfogadható helyet kap az RMDSZ EP-választási listáján. „Ha Tőkés László függetlenként kíván indulni az európai parlamenti választásokon, tisztában kell lennie azzal, hogy a romániai magyar közösség brüsszeli képviseletét kockáztatja” – jelentette ki Kelemen Hunor. Borbély László, a szövetség ügyvezető alelnöke viszont úgy fogalmazott, még korai lenne arról beszélni, hogy Tőkés László a szövetség listájának vezető helyét foglalná-e el. Arról egyik RMDSZ-es politikus sem nyilatkozott, hogy a választási lista módosulása során melyik SZKT által megerősített politikus neve tolódna lejjebb, vagyis nem bejutó helyre. /L. I. : EP-lista: melyik hely a Tőkésé? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

A következő másfél év három választási megmérettetéséről, a hazai magyar európai parlamenti képviseletről, valamint az önkormányzatok pályázati lehetőségeiről tanácskoztak a hét végén Csíkszeredában Kelemen Hunor RMDSZ-ügyvezető elnök, Cseke Attila önkormányzati ügyvezető alelnök és az RMDSZ Hargita megyei szervezetének vezetői. Cseke Attila úgy vélte, 2008-ban az RMDSZ választási sikere attól függ, mennyire elégedettek a választók az önkormányzati képviselők munkájával. /Csíkban tanácskozott Kelemen és Cseke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Július 7-én tisztújító közgyűlést tartott az RMDSZ Hunyad megyei szervezete a dévai Magyar Házban. Winkler Gyula, a harmadik mandátumát záró megyei elnök beszámoló-leköszönő beszédében egyben jövőbeni terveiről is beszélt, hiszen egyértelmű volt, hogy ő fogja betölteni a következő két évben is a megyei elnöki tisztséget. Egyetlen ellenjelölt sem merészkedett a porondra. Szinte egyhangúan szavazták meg Winkler mandátumának megújítását. Egymás közt sokan pusmogták, hogyan is fogja a brüsszeli képviselet várományosa sok ezer kilométerről irányítgatni a Hunyad megyei RMDSZ-szervezetet. Winkler Gyula számos magyar embert juttatott kulcspozícióba. A csodaszámba menő dévai Téglás Gábor Oktatási Központ megépítése mellett épül a teljes megyei oktatási hálózat, minden nagyobb településen megalakultak a magyar házak. A megyei küldöttek megválasztották a megyét képviselő új SZKT-tagot, illetve az alakulóban lévő Kulturális Autonómia Tanács tagját. Ez utóbbi tisztséget Burján Gergely nyerte el. Az új SZKT-tag Benedekfy Dávid lett. /Gáspár-Barra Réka: “Tisztújítás” az RMDSZ Hunyad megyei szervezetében. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./

A románok csak 1989 után kezdtek beszélni arról, hogy élnek románok az ország határain túl is. A kommunista román vezetés axiómaként kezelte azt a tételt, hogy a kisebbségek kérdését szigorúan belügynek kell nyilvánítani. Ennek az volt az ára, hogy Románia sem tette szóvá, mi történik más országok román ajkú polgáraival. Románia – nyilvánvalóan a magyar példa alapján – létrehozta a „határon túli románokkal” foglalkozó intézményeit. Mindamellett a román politikai és tudományos elit továbbra is késlekedik a jelenség értelmezésével: nem történt meg nemzet és állam, kulturális és politikai közösség fogalmának az új viszonyokat tükröző értelmezése. „Románia olyan ország, amelynek határai mentén körös-körül románok élnek. ” A mondat a román történésztől, Nicolae Iorgától származik. /Horváth Andor: Összrománság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Bognár Levente, Arad alpolgármestere minden alkalmat megragad, hogy felhívja a figyelmet a belváros történelmi épületeinek megmentésére, legtöbbször eredménytelenül. Falca polgármester inkább új pláza építéséről szónokol. Érhető az elutasítás, hiszen a belvárosi régi épületek mind magyarok. Omoljanak csak össze, akkor mondják majd a magyarok, hogy itt jártak és hagytak is valami értéket. Az önkormányzatban az RMDSZ-t kivéve egyedül a független Edeleni Kálmán szokta felemelni hangját, ha újabb régi épületet tüntet el a bulldózer. A rendszerváltás óta egyetlen belvárosi épületet sem újítottak fel a mindenkori városvezetők. /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./

Ökumenikus találkozót tartottak Nagyváradon. A valódi ökumenizmus megvalósítására szólítottak fel az egyházi találkozó résztvevői, amelyet a 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlés utolsó előkészítő rendezvényeként szerveztek meg. A felvidéki, magyarországi és hazai ortodox, katolikus és protestáns egyházak képviselőin kívül a megbeszélésén Colin Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára is részt vett. Williams elmondta, a korábbi nagygyűléseket protestáns és római katolikus közegben tartották, így újdonság lesz, hogy most ortodox környezetben, Nagyszebenben szervezik meg a találkozót, amelyre egész Európából több mint 2000 egyházfőt várnak. Williams jelezte, a találkozó célja, hogy minden nemzet és minden felekezet közösen imádkozzék a világosságért, de foglalkoznak majd a kisebbségek, a kivándorlás problémájával is. A találkozón Tempfli József nagyváradi megyés püspök és Kovács Gyula, az Erdélyi Református Egyházkerület külügyi tanácsosa kifejtette, egyedül Romániában nem alakult még meg az országos ökumenikus tanács. A felekezetek közötti párbeszéd akadozik, esetenként egyáltalán nem működik. A nagyváradi találkozó résztvevői állásfoglalást írtak alá, melyben vállalták, hogy a nagyszebeni gyűlésen Ökumenikus Chartát fogadnak el. Ebben szorgalmazzák és sürgetik a romániai országos ökumenikus tanács megalakítását, valamint azon kisebbségi problémák megoldását, amelyek feszültség forrását képezik. Ezek közül a római katolikus csángómagyarok anyanyelvű vallásgyakorlásának, az elkobozott egyházi vagyon visszaszolgáltatásának, illetve az erőszakkal megszüntetett magyar nyelvű egyetemi oktatás teljes körű helyreállításának akadályait emelték ki. Kérik továbbá, hogy a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés, a nemzetközi egyházi és ökumenikus szervezetek ítéljék el a kommunizmust; illetve kezdeményezik, hogy induljon párbeszéd a kisebbségi etnikai és egyházi közösségekkel szembeni diszkrimináció és jogfosztás minden formájának megszüntetése érdekében. /Gergely Gizella: Nagygyűlés a kisebbségekért. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

Helyzetfelmérésre és tanácskozásra hívta össze július 7-én Kassay Péter, a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont igazgatója a román és a magyar kulturális minisztérium illetékeseit, valamint a helyi és megyei önkormányzati képviselőket. A találkozó végén a felek megállapodást írtak alá, amely a további tennivalók listáját is tartalmazza. „A jogi helyzet tisztázása a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozik, az előtanulmányok elkészíttetése a megyei önkormányzat, illetve az alkotóközpont feladata lesz” – vázolta a tárgyalás eredményét Kassay Péter igazgató. Dan Nicolae, a román szaktárca műemlékvédelmi igazgatóságának vezetője elmondta, a magyar Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal 1998-ban kötött megállapodás a mindkét fél számára kiemelkedően fontos műemlékek jegyzékét is tartalmazza. A listán szerepel a gyergyószárhegyi Lázár-kastély is. Sebestyén József, a magyar Örökségvédelmi Hivatal főtanácsosa a múlt év decemberi közös kormányülés eseményeit elevenítette fel. Ekkor döntötték el, hogy a két kormány anyagilag és szakmailag egyaránt támogatja a magyar és román kulturális örökséghez tartozó műemlékek felújítását, megőrzését. /Jánossy Alíz: Helyszíni szemlén. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

Kulturális és szórakoztató rendezvények zajlottak három napig a nagyváradi vár minden sarkában a Várnapok alkalmával. Az eseménysorozat részeként többek között román és magyar nyelvű várismertető túrákat szerveztek, történészek vezetésével. A július 7-i események egyik fénypontja a vártemplom 46 püspökének állított emléktábla felavatása volt: a réztáblára azon római katolikus egyházfők neve került fel, akik a város és a vár virágzása idején – 1102 és 1556 között – tevékenykedtek Nagyváradon. Jakabbfy László vártörténész elmondta, a várban 1342–1370 között épült a gótikus katedrális, amelyet később négyszer építettek újjá. „A 15. században élt Vitéz János és Berényi Miklós tudós püspök, akik Közép-Kelet-Európa kultúrközpontjává emelték Nagyváradot. Vitéz János idejében csillagvizsgáló is működött a várudvarban, itt dolgozták ki a ma is használt nap- és holdfogyatkozást mutató Tabula Varadienses táblázatokat” – magyarázta Jakabbfy. Az emléktábla 1556-ig követi a római katolikus egyház történelmét, akkor ugyanis a reformáció „elseperte” a történelmi püspökséget. Az ünnepségen az emléktáblával együtt a templomot is újraszentelték; a szentélyt Tempfli József megyés püspökön kívül a református és az ortodox egyház képviselői is megáldották. Tempfli József elmondta, a rendszerváltást követően szokatlan körülmények között sikerült visszaszerezni a vártemplomot. A szentélyt 1989-ig a Szekuritáté lőszerraktárnak használta, felújításával azonban nem törődtek. A rendszerváltás után a szekusok kiköltöztek a templomból, amelyet egy vállalkozónak akartak bérbe adni. „Megkeresett egy román nemzetiségű hölgy, aki elmondta: bérbe adták neki a templomot, hogy gabonaraktárt és pékséget rendezzen be ott. Ám ő előbb megkérdezte, mit szól mindehhez a katolikus egyház – idézte fel a püspök. – Együtt elmentünk a városházára, én elvettem a kulcsokat, és kijelentettem, hogy a templomból nem lesz pékség. ” A romjaiban álló épületet átvették a katolikusok, ám hosszú évtizedekbe telt, amíg sikerült felújítaniuk – az orgonát például a német evangélikus egyház kivándorló képviselőitől sikerült beszerezniük. A szentély értékét emeli, hogy a keresztút stációit Morvay László képzőművész tűzzománcai ábrázolják. „A vár és a templom több magyar király temetkezési helye. A táblaavatás csak a kezdet, mert rövidesen királyainknak is emléket kell állítanunk” – hangsúlyozta Tempfli. /Gergely Gizella: Tudós püspökökre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./ A hét végén tartották Nagyváradon a Várnapokat, ahol rengeteg színvonalas rendezvény, koncert között válogathattak az érdeklődők. Nem reklámozták kellőképpen a Várnapokat, s ezen belül a fellépőket sem. A legtöbb váradi csak az utolsó napon értesülhetett a médiából, hogy jön a Ghymes is. /Both Abigél: A vár három szabadnapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szervezésében elkezdődött a 9. Kárpát-medencei Anyanyelvi tábor Setétpatakon. A tíznapos tábor célja: a magyarságtudat fejlesztése, közös kulturális értékek megismerése, az összetartozás érzésének kialakítása. A táborban 40 diák és tanár vesz részt Felvidékről, Vajdaságból, Veszprém megyéből és Erdély szórványtelepüléseiről. A programban ‘56-ról filmvetítés is szerepel, az előadók: Pomogáts Béla, Demeter László, Zsigmond Győző, Tapodi Zsuzsa és Péntek János. /Setétpatak nyelvtábora. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Július 7-én Temesváron a Temes megyei egyesített magyar néptánccsoportok fellépése méltán aratott sikert. A két-három ezernyi néző vastapsa fogadta a félórás műsort, mely az idei Szívek Fesztiváljának csúcsteljesítménye volt. Ritka alkalom százkilencven táncost látni színpadon úgy, hogy egységes koreográfiához igazítsa lépéseit. Csaknem egyhetes kemény próba előzte meg a sikeres fellépést a fáradhatatlan Berci bácsi (Nagy Albert), a Szeged Táncegyüttes vezetője irányításával. Az ő személyes érdeme a magyar néptánc újraélesztése Temes megyében. A nyolc éve elkezdett munka gyümölcse beérett. Valamennyi fellépő együttes – a végvári Csűrdöngölő, a Kiscsűrdöngölő és Szederinda, a lugosi Gyöngyvirág, a dettai Búzavirág, a temesvári Eszterlánc, a mezőtelegdi (Bihar megye) Pacsirta, a csanádi Marosvár és a szegedi együttes bárhol tud sikeresen szerepelni. A végvári Csűrdöngölő például, néhány nappal ezelőtt érkeztek haza Törökországból. Nagy Albert emlékezett, véletlen találkozásnak köszönhető a későbbi együttműködés. Szoboszlai-Gáspár Istvánnal, Végvár akkori lelkipásztorával találkozott, aki megkérte őt a végvári együttes megszervezésére. Havonta egyszer átjött több napra Szegedről. Újabb jelentkezők csatlakoztak, később három-négy oktatót is hoznia kellett, hogy a szaporodó együttesekkel foglalkozhassanak. Pár év alatt szinte a semmiből sorra megszülettek a profi szinten táncoló csapatok, a szülők és a pedagógusok áldozatos munkájára alapozva. Táncruhákat vásároltak, varrtak, hímeztek, előteremtették az utazási költségeket, tánctáborokat szerveztek. /Sipos János: Fergeteges siker a Szívek Fesztiválján. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./

Szatmár megyében az érettségin az átmeneti arány 81,97 százalékos volt, az óvások benyújtása előtt. A magyar anyanyelven tanuló diákok zöme Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségizett. A főgimnázium diákjai mellett itt bizonyították felkészültségüket a Református Gimnázium és a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont végzősei is, összesen 304–en, közülük mindössze 38 diák bukott meg, a 38-ból 36-an román nyelv és irodalomból. /Bodnár Gyöngyi: Nyolcvanegy százalékos az átmeneti arány. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 9./

Nagykárolyban a Kalazanci Szent József Római Katolikus Gimnázium érettségiző diákjainak csaknem a fele megbukott az érettségi vizsgákon /48-ból 22-en/. Az Elméleti Líceum diákjai közül 122-en iratkoztak be érettségire. Közülük mindössze két diák nem kapott átmenő jegyet a román nyelv és irodalom írásbeli dolgozatára. A legnagyobb érettségi átlag 9,79 volt. A nagykárolyi középiskolák gyakorlatilag „hozták” a tavalyi papírformát, már ami a diákjaiknak az érettségi vizsgákon való szereplését illeti. /(ra): Legkevesebben az Elméletiben, legtöbben a Kalazanciban buktak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 9./

Július 7–9. között első alkalommal rendezte meg a resicabányai Platanus Kulturális Egyesület a Boksánbányai Magyar Művelődési Napokat. A boksánbányai Theer József udvarán maga mutatta be “cserépgyűjteményét”, amelyek javarészt korondi kerámiák. Megnyílt a boksánbányai amatőr festő, Nyári János, illetve a Bottlik Tibor tárlata és szintén boksáni Gajdos-kiállítás. /Makay Botond: Boksánbányai Magyar Művelődési Napok. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./