Borbély Tamás cikkében (Buktató mulasztás, Szabadság, július 9.) felsorolta azokat a gondokat, amelyek a BBTE magyar tagozatának megosztottságát okozzák. A rendszerváltás előtt az egyetemi oktató számára kötelező tulajdonságokhoz egy további is társult: a politikai megbízhatóság, amely gyakran döntő mértékben pótolta az egyéb hiányosságokat. Az 1990-ben újra beindult magyar tagozatra meghirdetett posztokról a túlnyomó részben vagy egészében román nemzetiségű oktatókból álló tanszéki, kari, szenátusi tanácsok döntöttek. Az újrainduló magyar nyelvű szakokon sokkal fontosabb lett volna a jó előadó készség és pedagógiai gyakorlat, azonban a létszám feltöltése elsősorban a kutatói területekről történt. A magyar tisztségviselők (dékán-helyettes, tudományos titkár, szenátusi tagok) kijelölésénél az egyetem vezetőségével szemben túlzottan lojális magyar tanárok kerültek túlsúlyba, s ez megmutatkozott az önállóságra való törekvések elutasításánál. A professzori cím elérése egyre nehezebb a magyar oktatók számára, mivel nem elég hozzá a feltételek teljesítése, a poszt létesítése is szenátusi román többség kezében van. A magyar tagozati professzori státus létesítésére nincs akarat. Emiatt a doktori iskolák vezetése csak egyes professzorok jogosultsága, és nagyon kevés magyar egyetemi tanár jogosult doktori iskola vezetésére. Megoldás csak a magyar anyanyelvű témavezetésben rejlik. Jelenleg a legtöbb karon/tanszéken egy-egy magyarul tudó vizsgabizottság kijelölése is komoly nehézségekbe ütközne. A fentieket összefoglalva Kessler Jenő professzor más következtetésekre jutott, mint Borbély Tamás a magyar tagozat oktatóinak megosztottságának tekintetében: 1. nem megfelelő a kiválasztási feltételrendszer a magyar oktatói gárda tekintetében; 2. túlzott a lojalitás tanúsítása sokuk részéről a román vezetőség irányában; 3. a karokra, tagozatokra, tanszékekre lebontott konkrét elképzelések hiánya, illetve a meglévők összehangolatlansága. Ugyanis lényegesen mások az elvárások és lehetőségek a természettudományi és a bölcsészeti vagy társadalomtudományi szakokon. Ezeknek pontos definiálása, elfogadása, együttes követelése vezethet eredményre. /Dr. Kessler Jenő, a BBTE nyugalmazott professzora: Kívülről – belülről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Székelyföldi önkormányzatok, kulturális központok, alapítványok és egyesületek alkalmazottainak körében gyakran találhatók a Sapientia–EMTE Műszaki és Társadalomtudományok Kara Társadalomtudományi tanszékén végzett szociológusok. Pár napja államvizsgáztak az első kommunikáció szakos hallgatók is, jelezte dr. Biró A. Zoltán professzor, kari kancellár. A 38 kommunikáció szakosból 26 minden vizsgáját letette és 24 jelentkezett államvizsgára. Mindannyian nagyon jó eredményt értek el. A négy év alatt tanítottak többek között eseményszervezést, weblapkészítést, protokollt, reklámtárgyakat, médiaszövegek szerkesztését, sorolta a professzor. Napjaink Székelyföldjén a sikeres kommunikálás az egyik legfontosabb szakmai tudást jelenti. A végzettek el tudtak helyezkedni. Ősszel indul a szociológia-vidékfejlesztés szak akkreditációja. Amennyiben három szak sikeres hitelesítése megtörtént, következhet majd az egyetemé is. Szakmai hátterüket egy kutatóintézet, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja – is segíti. /Kozán István: Társadalomtudományi képzés, mint húzóágazat. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./

Kovászna megyében négyszeres a túljelentkezés a címzetes tanári állásokra – tájékoztatott Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, a 216 állásra 712-en jelentkeztek. Korábban nem volt példa erre, sőt tavaly kevesebb jelentkező volt, mint szabad állás. A túljelentkezés ellenére sem oldódik meg az a többéves probléma, hogy Kovászna megyében túl kevés román nyelv és irodalom tanár keres állást. /Kovács Zsolt: Túljelentkezés tanári állásokra. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Az érettségin a legtöbben a román írásbeli miatt kényszerülnek majd újravizsgázni, az idén is leginkább a magyar diákok kerültek hátrányba. „A tanterv egyenlőséget von a román és más anyanyelvű gyerekek között, ez pedig helytelen” – szögezte le az Balázs Lajos, a Sapientia Egyetem román tanszékének vezetője. Hátrányos helyzetbe kerül a magyar gyerek úgy a vizsgán, mint később, az elhelyezkedésnél. Országosan 5000 óvást jelentettek be, s ezeknek a nagy része is a román írásbelit érintette. /Bakó Zoltán: Diákgyilkos” volt a román érettségi vizsga. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Közzétették a végleges érettségi eredményeket. A közel kétszázezer érettségiző tanulóból a sikeresen vizsgázók aránya meghaladja a 80 százalékot. Kolozs megyében is a legtöbb fellebbezés a román nyelv és irodalomból kapott osztályzatokat érinti, a sikeresen érettségizők aránya meghaladja a 78 százalékot. Désen 149-en érettségiztek, ebből 28-an magyarok. A 9 megbukott tanuló közül 7-en magyarok voltak. Tordán 197-en érettségiztek, ebből 32-en magyarok. A vizsgázók közül 18-nak nem sikerült az érettségije, 17-en magyar tagozaton tanultak, ők matematikából és románból nem érték el az átmenő jegyet. Bánffyhunyadon 30 magyar diák közül 6-an megbuktak, Szamosújváron 29 magyar közül 3-nak nem sikerült a vizsgája. Kolozsváron a Református Kollégiumban 58-ból 9-et elvágtak, a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumban 30-ból 6-ot, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban 59-ből 13-at, az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban 87-ből 13-at, a Báthory István Elméleti Líceumban 84-ből egyet, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumból 160-ból 17-en nem jelentek meg az érettségi vizsgán. A megjelentek közül 75 diáknak volt sikertelen a vizsgája, a bukottakból 56-an az esti tagozaton tanultak. Beszterce-Naszód megyében 54 magyar diák érettségizett, közülük 11 bukott meg. Szilágy megyében 88 magyar diák érettségizett, közülük 8-at elvágtak. Fehér megyében a magyar líceumok közül Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Szemináriumban 27-en vizsgáztak, 8-an sikertelenül. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban 97-en iratkoztak be vizsgázni, 20 főt elvágtak, románból. /Nyolcvan százalék feletti a sikeresen érettségizők aránya. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

A következő tanévtől megszűnik a köpecbányai I–IV. osztályos iskola és az óvoda. A baróti Gaál Mózes Általános Iskola arra a következtetésre jutott, hogy a köpecbányai oktatás a legnagyobb jóindulat mellett sem tartható fenn, hiszen a négy évfolyamra csak húsz diák iratkozott be. Megoldható, hogy egy tanító párhuzamosan négy osztályt is oktat, de ez a minőség rovására megy. Nemcsak a gyermeklétszám alacsony, hanem az óralátogatás is. A diákokat jövő esztendőtől a köpeci iskola fogadja be, szállításuk a minisztérium által megígért iskolabusszal történik. /Hecser László: Bezárják a köpecbányai iskolát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

A torjai községháza előtt 2005 szeptemberében felállított életfa mintájára az idei július 2-i Sarlós Boldogasszony-napi fogadalmi nagybúcsú alkalmával Futásfalván a templomkertben, az 1896-ban épített faluház előtt életfát állítottak, melynek törzsére kis réztáblákra a 2005 után született futásfalviak neve került fel. /Iochom István: Futásfalvi életfa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

A volt kommunista tábor sajátosságai, valamint a kormányváltások miatt lehetetlenné vált, hogy az átvilágítás az igazság feltárása és a nemzeti megbékélés jegyében történjék. A lezáratlan folyamatot valamennyi országban időről időre kisajátítja magának a napi politika – vélte július 10-i elemzésében a Le Monde francia napilap. A lap szerint az egyesülést követően Németországban 1990-ben elfogadták az átvilágítási törvényt, megalakult a ,,Gauck-hivatal”, amely évi százmillió eurós költségvetéssel működik. A dossziék 1992 óta hozzáférhetőek, a berlini fal leomlásakor a Stasi-ügynökök által fecnikre szabdalt dokumentumokat tizenöt kutató próbálja helyreállítani az állam által finanszírozott különleges logisztikai eszközökkel. Csehország eleinte a német példát kívánta követni az 1991-es átvilágítási törvénnyel, de a kommunista Állambiztonsági Hivatal (StB) anyagaihoz való szabad hozzáférés egészen 2007-ig nem volt lehetséges. A Le Monde szerint a megtisztulási folyamatban Bulgária és Románia maradt le a leginkább. Magyarországon ,,az exkommunisták visszatértével a hatalomba” az emlékezés munkája háttérbe szorult. Horn Gyula miniszterelnökként ellenezte, hogy Magyarország a német példát kövesse. Az archívumokat 1997-ig nem lehetett kutatni, és azóta is nagy részük államtitoknak minősül. Lengyelországban a kerekasztal-tárgyalásokon 1989 áprilisában a pártok a nemzeti megbékélés politikája mellett kötelezték el magukat. A balti államokban a folyamat azért sajátos, mert Litvánia, Észtország és Lettország a Szovjetunió részei voltak, így az ő titkosrendőrségük maga a KGB volt. A függetlenségük kikiáltása után a dokumentumok jelentős része Oroszországba került, miközben az országokban jelentős orosz kisebbségek maradtak. Ezért a balti államok esetében sem megbékélésről, sem szakításról nem lehet beszélni: a baltiak és az oroszok között mindennaposak a feszültségek. Az átvilágítási törvényeket ugyanakkor megszavazták, s az emigrációból hazatért államfőknek köszönhetően a folyamat ott békésebb módon zajlik, mint a többi kelet-európai országban. /A kommunista múlt a napi politika szolgálatában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

A Partiumi Írótábor irodalmi díjával tüntették ki Nagyváradon július 7-én Lászlóffy Csabát, laudációt mondott Pomogáts Béla. A díjat „az egyetemes kultúra egységének munkálása terén elért kiemelkedő irodalmi tevékenysége” elismeréseként ítélték oda Lászlóffy Csabának. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Banner Zoltán méltán ismert Erdélyben, a vizuális művészetek kedvelői a monográfiák, esszék, átfogó tanulmánykötetek szerzőjére, a művészettörténészre esküsznek, a pódiumműsorok látogatói az előadóművészt ünneplik személyében, a versesköteteit fellapozók pedig a költőnek hódolnak. Banner Zoltán 1988-ban áttelepült ugyan Magyarországra, s ott főmuzeológus, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténeti osztályának vezetője, de egy pillanatra sem szakadt el szülőföldjétől, mindvégig megmaradt az erdélyi művelődési élet elkötelezett hívének. Az 1968-tól napjainkig napvilágot látott harmincnyolc önálló kötete is számottevő teljesítmény. Emellett szólni kell előadóestjeiről, megjelent lemezeiről, televíziós filmjeiről, a szerkesztésében napvilágot látott kötetekről, katalógusokhoz írt előszavakról, jegyzetekről. Egyre gyakoribb jelenlétével szerves részt vállal a huszonegyedik századi erdélyi művészeti élet alakulásában-alakításában. Banner Zoltán 2007. július 12-én lesz hetvenöt éves. /Banner Zoltán 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Banner Zoltán és a Kriterion Könyvkiadó volt a meghívottja annak a rendezvénynek, amelyet nemrég tartottak Székelyvéckén (Maros megye), az ifjúsági táborban. A megjelentek Dsida Jenő-verseket hallgathattak meg Banner Zoltán előadásában, a Kriterion által Zarándokút cím alatt megjelentetett kötetből. Az est házigazdája H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója volt, aki ismertette a kötethez kapcsolódó Erdélyi hangok című CD-t, és annak előadóját, a Békéscsabán élő Banner Zoltán művészettörténészt, előadóművészt. Banner Zoltán a vele készült beszélgetésben kifejtette, most lesz 75 éves, unalmas lenne, ha elkezdené az életrajzát mondani, a legfontosabb talán az, hogy erdélyi költő, művészettörténész és előadóművész. Szatmárnémetiben született l932. július 12-én, s nagyon korán mind a három pályán elindult. Kolozsváron volt egyetemista, dolgozott az Utunknál és egy évig a bukaresti Oktatási és Művelődésügyi Minisztériumban a Nemzetiségi Főosztályon. Ezen állások mellett körvonalozódott pályája három vonulata: a versírás, a versmondás és az erdélyi magyar művészet jelenéről és múltjáról való írásműfaja. Figyelte, hogyan fejlődött, hogyan alakult az erdélyi magyar művészet. Az anyanyelvű irodalom volt a központban. A képzőművészet ugyanolyan fontosságú, mint az irodalom, de ez nem volt benne a köztudatban, ezért Banner elkezdett műkritikával foglalkozni. Eddig harmincöt kötete jelent meg az erdélyi magyar művészetről. Mattis-Teutsch János művészetéről ő írt először könyvet. Bannernek a képzőművészet mellett volt egy rögeszméje: az erdélyi népi művészet és naiv művészet. Bandi Dezsőnek a mozgalmát nagyon nagyra értékelte és mellé állt elejétől kezdve. Csillagfaragók címen írt is egy könyvet 1972-ben. Következtek a monográfiák: Szervátiusz Jenő nevét említené, Bordi Andrást, aki a marosvásárhelyi művészeti központ képviselője volt, és végül Benczédi Sándorról és Mohi Sándorról is írt. 1990-ben jelent meg Magyarországon az Erdélyi magyar művészet a XX. században című kötete. Ezt tartja a főművének. Ez ma már könyvritkaságnak számít. Később írt egy újabb kötetet a naiv és népi művészekről, Teremtő önvédelem címmel, amely 1994-ben jelent meg Budapesten, a Hét Torony Kiadónál. Ezelőtt pár évvel kötetet szerkesztett az erdélyi művészek írásaiból Kép, eszme, látvány (Mentor Kiadó) címmel. E három kötet egy kis mikrokozmoszként magába foglalja 80 év művészetét. Művészettörténeti hármaskönyvének tartja ezeket. /Székely Ferenc: Erdélyt vittem, reménységet hoztam. Beszélgetés Banner Zoltánnal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Gyergyószentmiklóson a Kárpátok utcában levő ház volt valamikor a Szekuritáté épülete. Sokan nem élnek a megkínzottak közül, mégis bizonyára lesznek, akik kiegészítik Dobribán Gábor és Jakab Géza történetét. A ma Csíkszeredában élő Dobribán Gábor, Dobribán Sándor fia emlékezett: 1949. március 2-án éjjel, rájuk törtek, államosítottak. A módos családnak mindenét elvették az államosításkor: A családnak, öten voltak otthon, kiszámoltak öt kanalat, öt tányért, öt széket. Még a gyűrűt is lehúzták a szülők ujjáról, a karórát is elvették. Később viszontlátta karóráját a párttitkár feleségének karján. Dobribán Gáborral egy hátizsákba becsomagoltatták a történelemkönyveiket, azt kellett magával vinnie a Szekuritátéra. Ott, a pincében a kőpadra lefektették, és a talpát felváltva verték gumibottal. Amikor néhány nap múlva kikerült, nem tudott lábra állni. Mindenüket elvették, nem lehet tudni, ezek után miért verték még. Később még hívták őt a szekura, üzentek érte. Akkor is vallatták. Jakab Géza a másik oldalról látta az épületet, ő később, 1956-ban került oda, gazdasági felelősként. Akkor már a pincét nem használták, fent, az épületben osztották a pofonokat, akkor is verték az embereket. Albert Márton volt akkor a szekus főnök, hatalmas ember, jó nagy tenyerekkel. Ő pofozkodott, aztán rábízta Bartis Károlyra. Egyébként mind magyarok voltak, köztük Gál is szeretett nagyon verni, szadista volt. Az ötvenes évek vége felé burkoltabb lett az egykori módos családok ütlegelése, nem volt már, amit bevalljanak, akkor a szekták üldözésére álltak rá. /Balázs Katalin: Gyergyói terror háza. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./

75 új könyvet – szépirodalmi, gyermekirodalmi, tudományos ismeretterjesztő köteteket – ajándékozott a szászrégeni városi könyvtárnak a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. Ugyanebben az időszakban a szászrégeni könyvesboltokból újabb 35 kötetet vásárolt a könyvtár. A városi könyvtárban mintegy 6000 magyar nyelvű könyv közül válogathatnak az érdeklődők. /Könyvadomány a szászrégeni városi könyvtárnak. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

Szent István korabeli tábort szervezett 230 erdélyi árva gyereknek Zetelakán július 17-ig Szűcs Balázs atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze. Szűcs Balázs elmondta, hogy munkáját 90 magyarországi egyetemista is segíti. A tábor fő célja, hogy a gyerekekkel megismertessék Szent István korát, az akkori kultúrát, és megerősítsék a fiatalokban azt az érzést, hogy az Európai Unióban a határok már nem választanak szét népeket. A táborozó gyerekeknek előadják Szörényi Levente – Bródy János: István, a király című rockoperáját, 150 diák szereplésével. Az előadásra – az előző évekhez hasonlóan – négy-ötezer embert várnak. A közönség körében gyűjtést szerveznek azon erdélyi árvaházak javára, amelyek a gondozottait táboroztatják Zetelakán. /Erdélyi árva gyerekek tábora Zetelakán. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

A csíkszeredai Munkácsy-kiállítás július 10-én fogadta az ötvenezredik látogatót. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők két nappal meghosszabbítják a tárlat nyitva tartását: július 17-ig még megtekinthető a Munkácsy-képek Erdélyben című kiállítás. /Munkácsy-kiállítás: ötvenezer látogató és két nap ráadás. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

A kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes 2003 után ismét nagyszabású, 26 napos európai turnéra indult. A turnéra meghívták a balánbányai Ördögborda Néptáncegyüttes 10 tagját is, akik saját műsorral vesznek részt a rendezvényeken. Az együtteseket a szamosújvári Sóvirág zenekar kíséri. Az együttes a turné során fellép Vajdaságban, Franciaországban, a portugáliai Maiorca város FestiMaiorca fesztiválján, valamint, a „Vendégségben Budapesten” Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóján. A fellépéssorozat első állomásán, Újvidéken, a Csűrdöngölő Néptáncegyüttes vendégei voltak. A július 7-én az Újvidéki Magyar Színházban tartott előadáson nagy sikert aratott az Ördögbordások fellépése, valamint a Szarkaláb premierként bemutatott új műsora, a László Csaba által készített „Együttélésben”. /Pillich Balázs együttesvezető: Újabb európai turnén a Szarkaláb Néptáncegyüttes. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Július 9-én hunyt el a temesvári magyar színház alapító társulatának tagja, Josán Emilné Hornok Rozália. Az 1950-es évek elején ő volt a lelke annak a főleg a fiatalokból verbuválódott színjátszó csoportnak, amelynek népszerűségére és sikereire alapozva alakult meg 1953-ban a temesvári Magyar Színház a Román Állami Színház tagozataként, majd 1957-től önálló Állami Magyar Színház. A kezdet nehézségeit társaival együtt példamutatóan vállalta, Amikor a műkedvelőket fokozatosan diplomás színészek váltották fel a temesvári magyar színpadon, Hornok Rozália megmaradt Thália szolgálatában, az ügyelő, majd a súgó munkáját vállalva az 1970-es évek végéig, nyugdíjazásáig. /Csiky Gergely Állami Magyar Színház: Josánné Hornok Rozália (1921–2007). = Nyugati Jelen (Arad), júl. 11./

Ciklusokból építkező nagyobb egységek, versfejezetek és poémák alkotják a Bogdán László 2000 utáni költészetéből építkező kötetét (Szindbád a taligán, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007). Bölöni Domokos teli van történetekkel. Legutóbbi rövidprózakötete (Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2006) ezt mutatja. Debreczeni Éva az internet révén lépett az irodalomba, kezdetben egy-egy szóba göngyölt „bogánccsal”. Megjelent könyve Vakondsirálya (Hírlap Könyvek, Szatmárnémeti, 2007) gúnyba, nevetésbe, csipkelődésbe oltott rekviem. „Az egész könyv anyám haláláról szól, még a vidám írások is. Az ő emlékére jelent meg, amit ugyan nem tüntettem fel benne hivalkodóan, ahogy szokás, az első oldalon” – vallja a szerző. /(csg): Közjátékok, versfejezetek, szóbogáncsok. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Az RMDSZ Szatmár Megyei szervezetének keretében működő Identitas Alapítvány finanszírozásában megjelent Fazekas Lóránd nyugalmazott tanár Tanári életutak a 19–20. század forgatagában című kötetének második, bővített kiadása. Az első, 2005–ben napvilágot látott kiadvány három hét alatt elkelt, ezért volt szükség az újabb kiadványra. Közben 18 arcképpel bővült a bemutatás, így összesen 59 személyiség tevékenységét ismerhető meg. Fényképek, valamint Muhi Sándor rajzai színesítik a könyvet. /Cseh Márta: Tanári életutak – második, bővített kiadás. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 11./

Közel ezer magyar fiatal látogatója volt az Egyesült Magyar Ifjúság délvidéki nemzeti táborának, amelyre a Tisza-parti Adán került sor június 29. és július 1. között. Horváth Csaba hadtörténész a Magyar Királyi Honvédség 1941 és 1944 közti délvidéki hadműveleteiről beszélt, Vincze Gábor a Délvidék etnikai viszonyainak XVI. és XVIII. század közti átrendeződéséről, Teleki Júlia pedig az 1944–45-ös magyarellenes délvidéki népirtás áldozatainak rehabilitációjáért vívott küzdelméről. A mintegy negyven-ötvenezer legyilkolt magyart jeltelen tömegsírokba dobálták be, amelyeken később gyárakat, sőt szeméttelepeket hoztak létre. Olyan eset is előfordult, hogy az emberi maradványokat sebtében exhumálták és megsemmisítették, hogy még bizonyíték se legyen. Mint mondta, az ártatlanul meggyilkoltak emlékét megörökítő alkotásokat ma is rendszeresen leverik, megsemmisítik a szerbek. A magyarellenes erőszak budapesti példáit dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője elemezte. A délvidéki magyarellenesség egyik legkirívóbb példája, a koncepciós perben összesen hatvanegy év fegyházra ítélt temerini fiúk esete. Erről az ügyről a témában dokumentumfilmet forgató M. Szabó Imre, a fiúkkal történteket nyomon követő és dokumentáló Horváth Ádám, illetve az egyik rabságban sínylődő fiatal édesapja, Horváth Tibor beszélt. A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház A világ és a vége című darabja, a Wass Albert két kisregényéből, az Adjátok vissza a hegyeimet!, illetve a Jönnek című művekből készült dráma nagy sikert aratott. /Ágoston Balázs: Az Egyesült Magyar Ifjúság nemzeti táboráról. Együtt Délvidéken. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 11./

Sólyom László köztársasági elnök nem volt hajlandó kitüntetni Horn Gyulát annak 1956-os múltja miatt. Horn a 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen kiosztotta az elnököt, az ellenzéket s mindazokat, akik nem pufajkás-szemüvegen keresztül látják az elmúlt ötven esztendőt. A Die Weltben pedig kiosztotta az áldozatokat is, mondván, hogy a szovjet megszállókat támogató karhatalmisták „közönséges bűnözőkkel” szemben léptek fel s „nagyon fontos szerepük volt”. Az MSZP szempontjából a kitüntetési kezdeményezésnek az volt a célja, hogy az MSZP szavazóbázisában megerősítse: a párt vállalja a kádári hagyományokat most is, amikor éppen lebontja a társadalmi ellátórendszereket. /Borbély Zsolt Attila: Megátalkodottság. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 11./

Traian Basescu államelnök panaszt tett a bíróságon Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter ellen. Az elnök 50 ezer lejes kártérítést követel, az egészségügyi miniszter ugyanis a kijelentette: „az elnök számos olyan betegségben szenved, amelyek a pszichikai bajok kategóriájába tartoznak. ” A panasz szerint Basescut erkölcsi kár érte, mivel a vádlott kijelentése „tisztességében és jó hírnevében sértette meg”. A polgári per tárgyát képező kijelentést június 9-én Marosvásárhelyen tette az egészségügyi miniszter, aki meglepőnek tartja hogy éppen az államfő indít eljárást, aki „a sértegetések és politikai színezetű nyilatkozatok bajnoka”. Véleménye szerint az államfő sokadik alkalommal próbál ütni egyet a Nemzeti Liberális Párton. „Ha mindenki, akit valaha Basescu megsértett, perbe fogta volna az elnököt, minden idejét a bíróságokon kellene töltenie. Úgy gondolom, az okosabb enged, és minden jót s egészséget kívánok neki. ” – nyilatkozta Eugen Nicolaescu. /Basescu beperelte Nicolaescut. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök július 12-én Romano Prodi olasz kormányfővel találkozik Rómában, másnap pedig és Jose Socrates portugál miniszterelnökkel Lisszabonban. A kormányfő az Olaszországban letelepedett, vagy ott dolgozó románok képviselőivel is találkozik. /Olasz és portugál látogatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 12./

Minden olyan kisebbségi követelésnek helye van, beleértve az autonómiát is, ami hozzásegíti a romániai magyar kisebbséget identitása megőrzéséhez, s nem sérti Románia területi integritását – közölte július 10-én Strasbourgban romániai magyar politikusokkal Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke. Tőkés László református püspök elmondta, azért mentek Strasbourgba, hogy ott tájékoztató és lobbi tevékenységet folytassanak az erdélyi magyarság érdekében. Pöttering mellett több külföldi, illetve magyar EP-képviselővel is találkoztak, s a tanácskozásokon egyebek mellett azt kérték: az EU erősítse meg a Románia által a felvételkor vállalt kötelezettségek betartásának ellenőrzését. Elmondták: bár Basescu nézetei kisebbségi szempontból nem sokban különböznek a többi vezető román politikusétól, de a korrupció elleni fellépésben, a kommunista bűnök leleplezésében, a szekus dossziék átadásában példás eredményt mutat fel. A közelgő romániai EP-választásokról szólva elmondta: kérte tárgyalópartnereit, hogy ellenőrizzék a romániai helyzetet a voksolás előtt. /Tőkésék lobbi tevékenységet folytatnak Strasbourgban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azért utazott Strasbourgba, hogy tájékoztató és lobbi tevékenységet folytassanak az erdélyi magyarság érdekében. /Tőkésék Strasbourgban lobbiztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Ioan Talpes Déván sajtóértekezletet tartott. Az újságírók korántsem a népi, szociális és keresztény doktrínákat egyaránt hirdető új pártja (UPSC) érdekelt, sokkal inkább az a remény, hogy talán sikerül kifürkészni, mi is rejlik egy olyan ember fejében, akit Iliescu és Basescu elnök egyaránt kinevezett vagy önjelölt tanácsadójává fogadott, és aki 2004-ben baloldaliból jobboldalivá vált. Az 1989 előtt fényes katonai és történészi pályát befutó Talpes 1992 és 1997 között a Külügyi Hírszerző Hivatal vezető tisztségét is betöltötte. A szekus-dossziék kapcsán tett nyilatkozataival arra utal, hogy a belföldi politika szamárlétráján reális lépcsőt jelent a vele való parolázás. /Gáspár-Barra Réka: Ioan Talpes sajtóértekezlete Déván. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./

A kormány nem avatkozik be az igazságszolgáltatásba, az igazságszolgáltatásnak sem lenne szabad beavatkoznia a kormány teendőibe – nyilatkozta Calin Popescu Tariceanu kormányfő azokról az ügyészségi eljárásokról, melyeket az RMDSZ kormányzati és önkormányzati tisztségviselői ellen indítottak a magyar közösségek számára kiutalt pénzforrások miatt.,,Azt hiszem, néhány ügyész a 1990. előtti politikai rendszert veszi alapul” – nyilatkozta az ügyészségi eljárásokról a kormányfő. A Korrupcióellenes Ügyészség jelenleg Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes, Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, Erdei Doloczki István Szatmár megyei képviselő, Szabó István szatmári tanácselnök és Riedl Rudolf, a megye alprefektusa ellen folytat vizsgálatot amiatt, hogy a magyar közösségek lakta erdélyi települések számára aránytalanul magas pénzforrásokat utaltak ki. /(-kas): Kiállt az RMDSZ-es tisztségviselők mellett a kormányfő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

A romániai felsőfokú végzettségű fiatalok többsége külföldön szeretne munkát vállalni. A felmérés szerint a legkedveltebb célországok Olaszország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország. A kivándorolni készülő romániaiak közel egynegyede szeretne Olaszországban dolgozni, egyötödük pedig Spanyolországot választaná. A kivándorlás oka többek között, hogy a fiatalok nem bíznak a romániai gazdaság fejlődésében. A külföldi munkavállalók évről évre egyre több pénzt küldenek haza, tavaly több mint 5,3 milliárd eurót, azonban a kivándorlásnak számos negatív oldala van. Ezek egyike, hogy számos családban problémák jelentkeznek, ha az egyik tag külföldön vállal munkát: sok esetben váláshoz vezet a kivándorlás. A kivándorlás másik negatív következménye a népességfogyás. Az Országos Statisztikai Hivatal szerint Romániában egy év alatt 41 ezerrel csökkent a fiatal lakosság száma. /Farcádi Botond: Folytatódó agyelszívás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./

A kisebbségi törvény elfogadására a román parlamentben nincs akarat, állapította meg Király András képviselő. Úgy látja, hogy a nyugdíjtörvényt elfogadják, januártól életbe lép. Szerinte van esély új magyar miniszterelnök-helyettesre azután, hogy Markó Béla lemondott erről a posztról. Király András szerint a két tábornak össze kellene fogni, Tőkés László püspöknek is többet érne a közös lista, mint az egyénileg megszerzett cím. A képviselő kifejtette, hogy az RMDSZ-nek nincs jó sajtója. Irházi János újságíró közbevetette, van olyan országos újság, amely az RMDSZ-szel kezdődik és végződik. Király András elismerte, a népszavazást követően az RMDSZ részéről hiányzott az önkritikai hang. /Irházi János: “Már egy tartózkodással bevonulhattunk volna a történelembe” Király szívesen látna egy közös EP-listát Tőkés Lászlóval. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./

„Minden elképzelhető” – kommentálta július 11-én Kelemen Hunor, az RMDSZ kampányfőnöke azt az elképzelést, hogy az RMDSZ EP-jelöltlistáján Markó Béla és Tőkés László kapja meg az első két helyet. E forgatókönyv szerint a szövetségi elnök és a püspök a választások után nem fogadná el mandátumát, hanem átadná a helyét a listán következő jelölteknek. A javaslatot Toró T. Tibor képviselő fogalmazta meg tavaly decemberben, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ párbeszédének elindításakor. Toró szerint a „forgatókönyvtől” nem zárkózik el Tőkés László sem. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt mondta: tekintettel arra, hogy a püspök jelezte, a választások kapcsán hajlandó az RMDSZ-szel párbeszédet folytatni, valószínűsíthető, hogy Tőkés püspök számára is elfogadható helyet kap az RMDSZ EP-választási listáján. /Cs. P. T. : Markó és Tőkés befutó helyeken? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

A legfontosabb erdélyi magyar prioritásnak nevezte Tőkés László és Markó Béla tervezett találkozóját Antal Árpád és Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-es képviselő. Kiadott közleményükben leszögezték: összefogásra és egységre van szükség. /Farkas Réka: Összefogást akarnak (RMDSZ-es képviselők állásfoglalása). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./