Március 26-án Csíkszeredában befejeződött a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által a Székelyföld területi autonómiája kapcsán szervezett referendum. „Március 2. -ától mostanig 7. 066 csíkszeredai, illetve csíkcsomortáni és csíkrákosi személynek kértük ki a véleményét a mozgóurnák segítségével. 6. 990-en (98,9%) szavaztak a Székelyföld autonómiája mellett, 61-en voksoltak ellene, illetve 15 szavazatot semmisnek nyilvánítottak” – nyilatkozta Csibi Barna, az SZNT csíkszeredai szervezetének elnöke. /Befejeződött az autonómiareferendum Csíkszeredában, = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./

A brassói városi tanács jóváhagyta azt a határozattervezetet, hogy a városvégeknél elhelyezett településjelző táblákra mostantól három nyelven írják ki a Cenk alatti település nevét. Annak ellenére, hogy a magyar és német lakosság aránya nem éri el a törvényben megszabott 20 százalékot, a tanácsosok egyetértettek abban, hogy a helyi közösség harmonikus egyetértése jeléül mindhárom nyelven ki kell írni a város nevét. Ezután tehát az ide érkezők tudni fogják, hogy Brassóba, Kronstadtba, illetve Brasovba érkeztek. /Háromnyelvű táblák Brassóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

Az elkövetkező harminc évben számottevően csökkenni fog Székelyföld magyar lakossága, ez derült ki egy nemrég közzétett – Csata István és Kiss Tamás szociológusok által készített Népesedési perspektívák című tanulmánykötetből. A szakemberek Hargita megyét öt régióra, illetve kisrégióra osztva vizsgálták. Elsőként a legnagyobb, hagyományos tájegységként is önállónak minősített csíki régiót elemezték. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a terület 121 ezres összlakosságából közel 103 ezer magyar nemzetiségű. A következő harminc évben a vizsgált terület migrációs vesztesége megközelíti a 16 százalékot. Számokban kifejezve: 2030 körül már csak 86 ezer magyar ajkú lesz Csíkban. Udvarhely régióban viszonylag alacsonyabb népességfogyással számolnak a szociológusok. Az említett térségben 2002-ben 87,5 ezren vallották magukat magyarnak. Ezzel szemben 2032-re már csak 74 ezren lesznek. Gyergyóban a 2002-es 58 ezres magyar népességhez képest, harminc év múlva már 12 ezerrel kevesebben lesznek. Ez a csökkenés arányaiban nézve a megye régiói közül a legdrasztikusabb. Keresztúr és Szentegyháza kisrégiókban a következő harminc évben 3,2, illetve 2,2 ezer lélekkel csökken a magyar lakosság. Jelen pillanatban egyetlen olyan uniós tagállam sincs, amelyet ne veszélyeztetné bennszülött népességének zsugorodása. /Kozán István: Elfogyunk? Ötvenezerrel kevesebb magyar harminc év múlva. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

A tanintézetek biztonságára vonatkozó, a napokban megjelent törvény értelmében az iskolák vezető tanácsa a szülőkkel és a diákokkal egyeztetve dönt arról, hogy a tanulók milyen módon jelzik majd az iskolához való tartozást: sálat, kitűzőt, egyenruhát viselnek, vagy másféleképpen kívánják tudatni, hogy az iskola diákjai. – Harmadik éve vezettük be a hosszú, illetve rövid ujjú pamut felső viseletét, amelyen rajta van az iskola címere és elnevezése – közölte Popa Márta, a János Zsigmond Unitárius Kollégium /Kolozsvár/ igazgatója. A gyerekek büszkén hordják a fiatalok körében amúgy is divatos ruhadarabot. Tőkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum /Kolozsvár/ igazgatója úgy vélte: ünnepi nyakkendője már van az iskolának, de egy kitűző használata megfelelne az odatartozás megjelenítéséhez. A Brassai Sámuel Elméleti Líceumban /Kolozsvár/ is rányomtatták az iskola nevét a pamut felsőre, tájékoztatott Kósa Mária igazgatónő. /Kitűzőt, sálat vagy egyenruhát az iskolásoknak. A tanintézetek és a diákok biztonságát szolgálná az intézkedés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

A moldvai magyar nyelvoktatás feltételeinek javítását, s a csángómagyar kultúra bel- és külhoni magyarsággal történő megismertetését szeretné előmozdítani a közelmúltban alakult Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület – mondta el Hegedűs Dóra elnök. Az egyesület olyan keresztszülőket fog össze, akik csángógyermekek magyar nyelvű taníttatását segítik. Jelenleg több mint kilencszáz keresztszülő közel 1600 csángómagyar gyermek általános és középiskolai oktatását támogatja. A magyar oktatási program hét éve működik Romániában, s ehhez kapcsolódik mintegy 3–4 esztendeje a keresztszülő-program. Az egyesület célja a keresztszülők összefogása, közös programok szervezése, s az információáramlás segítése. Az 1955-ben megszüntetett magyar oktatást 2000-ben sikerült részben feléleszteni a moldvai falvakban. 2002 őszétől két faluban egy-egy csoport gyerek tanult magyarul az állami iskolában, majd 2003-tól már hét faluban kilenc hasonló csoport működött, míg 2004 őszétől összesen 21 iskolai csoport tanulhatta a magyart anyanyelvként az iskolában is. A 2005–2006-os tanévtől kezdődően 12, míg 2006-tól 15 moldvai csángó faluban és Bákóban a megyeszékhelyen tanulhatnak a gyerekek az állami iskolában is magyar nyelvet. Az egyesület szorosan együttműködik a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével és a Moldvai Magyaroktatásért Alapítvánnyal. /Egyesület a csángómagyar gyermekek oktatásáért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

A kétezer lelket számláló Diószegen, a tehetősnek nevezhető Bákó megyei csángó faluban majdnem mindenki ismeri a magyar nyelvet, a helybéliek szerint a római katolikus pap is, aki mégsem beszél magyarul. Ezért furcsa helyzetek is adódnak, amikor a hívek magyarul gyónnak, a pap pedig románul gyóntat. A diószegiek jó része külföldön vállalt munkát, csak az ünnepek idején tér haza hosszabb időre szülőfalujába. „Mese nincs, aki hozzám jön dolgozni, annak be kell állnia a csángó szövetségbe, majd ki kell váltania a magyar igazolványt” – szögezi le tréfásan mosolyogva, de ellentmondást nem tűrő hangon a Bákó megyei Diószeg egyik legnagyobb vállalkozója. A Remus Palauként anyakönyvezett férfi kikéri magának: ő csángómagyar, akárcsak az egész falu, és a becsületes neve Palló Pál Rémusz. Amíg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége nem kérte fel a lábniki közösségi ház felépítésére, ő egyáltalán nem ismerte a szervezet tevékenységét. Ma már határozottan állítja, hogy a közösség megmaradása érdekében minden moldvai csángómagyarnak kötelessége lenne bekapcsolódnia a szövetség életébe. Diószegen, illetve a környékbeli csángómagyar falvakban egyaránt szokás, hogy a tehetősebb emberek a szomszéd házához mérik a magukét. „Ha az nagyot épít, nekem még nagyobb kell. Tudom, hogy ez egészségtelen felfogás, de mifelénk ez így van” – magyarázza egy atyafi. A falu nagy része külföldön, többnyire Magyarországon és Olaszországban dolgozik. Olyan is van, aki Izraelben vállalt munkát. Az európai építőiparban dolgozóknak köszönhetően a településen nemcsak építészeti cégek, hanem húsz kisbuszos autóparkkal rendelkező fuvarozóvállalat is működik. Diószegen mindenki megtanul magyarul, a diszkóban már mindenki magyarul beszél, mondta Palló. A csángó szövetségben az oktatási kérdésekért felelős Hegyeli Attila azt tartaná természetesnek, ha a diószegi iskolában is bevezetnék a magyar anyanyelv oktatását. A román nemzetiségű pedagógusok a gyerekeknek megtiltották, hogy szünetekben egymás között magyarul beszéljenek. A néhány betelepedett moldvai román lakost leszámítva, a faluban csak a római katolikus pap nem beszéli a magyar nyelvet. Az idősek szerint a pap tud magyarul, csak éppen a iasi-i püspöktől tartva nem hajlandó beszélni. „Ő románul misézik, de mi akkor is magyarul gyónunk. Ezt ő nagyon jól meg is érti” – állítja az egyik öregasszony. Palló szerint az idősebb nemzedék képviselői jóformán nem is tudnak románul. „Jól működik a Magyarországon bejegyzett cégem” mesélte Palló Pál Rémusz Megkapta a letelepedési engedélyt, mégsem tudja elképzelni ott az életét. Palló Pál a faluból és a környékről gyűjtött szakembereit is hathetente hazaengedi. – A tapasztalat azt mutatja, hogy a mi csángóink egy évet bírnak ki ott, utána lelkileg teljesen belefáradnak, vallja a vállalkozó. /Szucher Ervin: Ünnepelni hazajárnak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./

Emlékkönyv készül dr. Fejér Pál tanár születésének százéves évfordulójára. Pali bácsi – Brassóban mindenki így nevezte – a hatvanas évek derekán vegytant és fizikát tanított az Unirea Líceumban. Szívesen beszélt az eszperantóról, a hagyományos lengyel–magyar barátságról és a tankönyvekben nem szereplő írókról is. Ugyanígy tett a tragikus sorsú Szikszay Jenő, és biztosan más tanárok is. Fejér Pál a hetvenes években megejtett püspöki bérmaútján ebéden látta vendégül Márton Áront, aki nála találkozott régi falubelijével, majd közéleti ellenfelével, végül pedig börtön-sorstársával, Kurkó Gyárfással. Az ebéden a két öreg könnyes szemekkel emlékezett meg a közös börtönévek embert próbáló kihívásairól. Addigra már minden fontos dolog megtörtént velük, földi életük vége felé az emberek egyre elnézőbbek lesznek. (Márton Áron püspök 1980-ban halt meg, Kurkó Gyárfás, a Magyar Népi Szövetség szintén csíkszentdomokosi születésű elnöke három esztendővel később.) Hogyan is kerülhetett ugyanazon koncepciós perben a „klerikális reakciót” képviselő püspök és a népfrontos álorcában nyomuló baloldali diktatúra szálláscsinálója? A kínzás után elborult elméjű Kurkó Gyárfás még a börtönben is Sztálinnal és Rákosival folytatott párbeszédet. – A két megbékélt öreg a múltra igyekezett pontot tenni. /K. N. K. : Sorstársak a plébánián. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./

Ötven év telt el azóta, hogy letartóztatták „Kádár elvtárs” erdélyi áldozatai közül talán a legigazságtalanabbul elítéltek. Pál-Antal Sándor: Áldozatok – 1956 c. könyvében szerepelnek adatai: Nagy Sámuel csoport, négy személy, de bíróság elé csak Nagy Sámuelt és Velicsek Andrást állították. 1958. február 25-én tartóztatták le őket. 1958. február 24-én ugyanis Nagy Sámuel barátaival Marosvásárhelyen vendéglőben poharazott. Itt Nagyék »becsmérelték az RNK-beli kormányzási formát«, és az akkor Romániában látogatást tevő, Kádár János ellen beszéltek. A vádirat szerint Nagy, poharazás közben Kádárra utalva kifakadt: „Adjatok egy karabélyt, hogy lőjem le azt a hóhért!” A társaságot a Securitatéra kísérték. Nagy Sámuelt és Velicseket 1958. június 5-én Marosvásárhelyen a kolozsvári katonai törvényszék Macskási elnöklete ítélte el: Nagyot „idegen államfő elleni merényletre készülésért” életfogytiglanra, Velicseket a merénylet fel nem jelentése miatt előbb 10 évre, majd ügyészségi fellebbezés után 25 évre. Mindketten 1964-ben amnesztiával szabadultak. Nagy Sámuel és családja meghurcolásának az emlékező cikk írója is tanúja volt. Ilonka néni, Nagy Sámuel még Kádár Jánost is könyörületre próbálta bírni. Eredménytelenül. És ma? Kádárt magasztaló könyvet ír egy volt ÁVH-s. /Székely Attila ny. történelemtanár, Székelykeresztúr: Kádár látogatásának székelykeresztúri áldozata. Nagy Samu emlékére. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./

Gyergyóalfaluban a templom egykori falképeinek, a tizennégy, feltehetően 18. századi freskónak feltárásán dolgoznak a Magyar Restaurátorkamara szakemberei. A lemeszelt értékekből már sikerült felszínre hozniuk néhányat, a további munkálatokhoz szükséges anyagiakat jótékonysági rendezvényeken próbálják összegyűjteni. A megyei műemlékvédelmi hatóság azonban a kezdeményezésről és a munkálatokról nem tud. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék épületként tartja nyilván az 1213-ban Árpád-kori alapokra épült gyergyóalfalvi templomot. Végső formáját és a 14 gyönyörű falképet 1773-ban kapta, ez utóbbiakat azonban ma hiába keresnénk. Az időközben megkopott freskókra ugyanis újakat festettek, sőt 1992-ben még ezeket is lemeszelték. „A székelyudvarhelyi Maszelka János és a szárhegyi Czimbalmos Attila festő-restaurátorok – mindketten a Magyar Restaurátorkamara munkatársai – dolgoznak a falképek feltárásán. A templom elfedett falképeinek restaurálási költségeit a gyergyóalfalvi származású Bege Attila, a Buda környéki Székely Kör elnöke jótékonysági akciók segítségével igyekszik biztosítani. /Antal Ildikó: Lemeszelt freskókat tárnak fel Alfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

Március 21-én szervezte a székelyudvarhelyi Eszterlánc napközi otthon és az azonos nevű egyesület a már hagyományosnak mondható Tavaszi szél vizet áraszt nevet viselő népdaltalálkozóját. A rendezvényen a város összes óvodája képviseltette magát, továbbá Lengyelfalváról, Farcádról, Felsőboldogfalváról jöttek el. Összesen harminc, népviseletben pompázó kisgyerek énekelt. A rendezvény „karmestere” Kovács Katalin óvónő volt, az Eszterlánc gyermekkórusának vezetője. /Népdaltalálkozó az Eszterláncban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 28./

A Vaskertes általános iskola 8. osztályosait látta vendégül a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház március 27-én, a színházi világnapon. Béres László színházigazgató rövid ismertetőt tartott a színházakban használatos műszaki berendezésekről. A tanulók betekintést nyerhettek a Magyar Elektra című előadás próbafolyamatába is. A Figura Stúdió Színházban jelenleg is problémát jelent a színházterem, öltöző és próbatermek fűtése. A szűkös költségvetésből a színészek gázsijára, ezenkívül csupán egyetlen bemutatóra futotta. A társulatnak nincsen autóbusza, ami elengedhetetlen a kiszállásokhoz. Szolgálati lakásokkal sem kényeztetik el a figurásokat: három színész lakik egy négyszobás lakásban, amelynek bérét vállalkozók fedezik. /Jánossy Alíz: Nem kényeztetik el a Figurát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./

Élményekkel gazdagon tért haza a Csíki Játékszín társulata múlt heti magyarországi – sikersorozatnak is mondható – turnéjáról. A Csíki Játékszín társulata három különböző meghívásnak eleget téve utazott Magyarországra. Elsőként a Szerelem című színművet mutatták be a budapesti Thália Színházban a Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Estek rendezvénysorozat keretében. Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója elmondta, hogy telt ház előtt játszottak. A Hegedűs a háztetőnt Cegléden játszották a testvérvárosi meghívásnak eleget téve. „Hosszú pályám során ritkán találkoztam olyan kimagaslóan lelkes fogadtatással, mint Cegléden” – mesélte a színházigazgató. A budapesti Komédium Színházban pedig a Stílusgyakorlatok című kamaratermi előadást mutatták be. /Antal Ildikó: Sikerdús színházi turné. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

Koncz-Münich Judit és András Megújulás című kiállítása látható Kolozsváron a főtéri Régi Galériában. Koncz-Münich Judit festményein látható, hogy új távlatokat nyitott meg előtte a szülés-születés, az új életkezdemény tematikája. Az anyaság életérzését kifejező festmények mellett Koncz-Münich András kerámiái sorakoznak. /D. I. : Az anyaság csodája képekben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

Március 26-án Kolozsváron, a Phoenix Könyvesházban mutatták be A gyulafehérvári érseki levéltár és az erdélyi katolikus státus levéltára című munkát. Dr. Marton József teológia professzor a két kötetről /Szögi László (I. kötet: Repertórium) és Bernárd Rita (II. kötet: Oklevél és iratjegyzék, Canonica visitatiok mutatója)/ elmondta: nem látványos, de annál értékesebb műről van szó, amelyet főként történészek fognak előszeretettel igénybe venni. Az első kötetben változatos, ezer folyóméternyi anyagot dolgoztak fel az erdélyi és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem munkatársai, diákjai. A második kötet 1030 dokumentumból összeállított jegyzéke egyedi, történelmi jelentőségű anyagot tartalmaz. Dr. Szögi László, az ELTE tanára, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke szerint az anyaország tartozott ezzel a munkával Erdélynek, melyet száz egyetemistával közel tíz éve kezdtek el. Sikerült komoly forrásbázist összegyűjteniük Erdélyről, mely művelődéstörténeti, helytörténeti stb. értékeket ment meg az enyészettől, és melyet magyar és román történészek egyaránt eredményesen használhatnak fel. A jövő kihívása a Batthyaneumban található értékes dokumentumok feldolgozása, amelyekhez a Szögi László által vezetett csapat még nem férhet hozzá, illetve a már folyamatban levő régi anyagok feltárása különböző erdélyi parókiákon. /Ö. I. B. : Katolikus egyháztörténeti könyvsorozat indult. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

Arany János élete és munkássága reprint kiadásával lepte meg a szalontai közönséget, illetve a költő tisztelőit a nagyváradi Literátor és a nagyszalontai Zalanta Kiadó ez év tavaszán. A könyvet eredetileg Arany kisebb költeményeivel egy kötetben a nagyszalontai Arany Emlékegyesület adta ki 1930-ban. Szerzője Radó Pál (1883-1944) nagyváradi író, aki Arany életrajzával elnyerte a nagyszalontai Arany János Társaság pályadíját. A kötet szemelvényes gyűjteménnyel zárul, közreadva a költő mintegy hatvan kisebb-nagyobb versét. /P. Gy. A. Egy régi írás Aranyról új kiadásban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 28./

További gondolkodási időre van szüksége Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöknek annak eldöntésére, hogy a demokratákkal, vagy nélkülük alakít új kormányt. A demokraták várakozó álláspontra helyezkedtek. A híresztelések szerint a liberális és RMDSZ-miniszterek mellett az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) is kap egy tárcát. /SZ. K. : További gondolkodási időre van szüksége Tariceanunak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

A Nokia Kolozs megyei beruházása bizonyítéka annak, hogy Romániában a gazdaság függetlenedett a politikától. Tíz évvel, vagy akár hét évvel ezelőtt az ország még a csőd szélén állt. Mugur Isarescunak, a jegybank elnökének köszönhető, aki rövid időre elvállalta kormányfői tisztséget, hogy Románia elkerülte a teljes összeomlást. Azután egyre nagyobb mértékben gyarapodott a magánszektor, s ezzel párhuzamosan szorult vissza az állam. Idén újabb termelőegységet nyitott a Microsoft, a Nokia Kolozs megyét szemelte ki, ahol a jelek szerint egy újabb mamutvállalat is megvetné lábát. Világhírű cégek a kormányválságok ellenére is szívesen jönnek Romániába. /Borbély Tamás: Független gazdaság További gondolkodási időre van szüksége Tariceanunak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

Koncepciós eljárás folyik Romániában az RMDSZ-es távközlési miniszter, Nagy Zsolt ellen – állapította meg március 28-i ülésén az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup. A frakcióközi munkacsoport vezetőségének tagjai – Tabajdi Csaba (MSZP) elnök, valamint Gál Kinga (Fidesz) és Szent-Iványi István (SZDSZ) alelnök – aggodalmukat fejezték ki a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter ellen hónapok óta tartó eljárás miatt. /”Koncepciós eljárás folyik Nagy Zsolt ellen” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

A kormány jóváhagyta azt a nemzeti akciótervet, amelytől a gyermekelhagyás megelőzését remélik az illetékesek. A gyermeküket elhagyó anyák hatékonyabb azonosítása, a terhes nők nyilvántartásba vétele, az elhagyott gyermekek helyzetének követése csupán néhány intézkedés az akciótervből. /Országos akcióterv a gyermekelhagyás megelőzésére. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./

A Kárpát-medencei református egyházkerületek elnökségeinek véleménye szerint a Magyarok Világszövetsége kettős állampolgárságról szóló népszavazási kezdeményezése ebben a formájában nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit. /Hírek röviden. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

Csomóss Attila mérnök, az RMGE Maros szervezet elnöke évek óta arra törekedik, hogy a gazdatársadalom tagjai minél több új információhoz jussanak. Ennek érdekében szervezett tapasztalatcseréket, szakmai találkozókat. Legutóbb március 27-én került sor kiállítással egybekötött gazdanapra az egyesület székházában. A megbeszélésen magyarországi szakemberek osztották meg tapasztalataikat, továbbá újabb termesztési, tenyésztési technológiákat ismertettek. /(kilyén): Kiállítással egybekötött gazdanap. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./

A 2007-es költségvetési törvény sarokszámai alapján több mint 15 millió lej folyhatna be az erdélyi magyar civil szervezetek kasszájába, ha valamennyi romániai magyar adófizető polgár élne a lehetőséggel, és személyi jövedelemadója két százalékát egy általa kedvelt magyar civil szervezetnek juttatná. Csupán egyel több ívet kellene kitöltenie az adóbevallásakor, hogy több pénz jusson az árvaházaknak, szórványközpontoknak, a néptánccsoportoknak, öregotthonoknak, énekkaroknak, szegénykonyháknak. A romániai magyar adófizetők felajánlásával megszerezhető összeg többszöröse annak, amit az erdélyi magyar szervezetek a magyarországi Szülőföld Alapnál és a romániai Communitas Alapítványnál megpályázhatnak. A Krónika azt tervezi, hogy mellékletet ad ki, jelképes áron közlik a jelentkező civil szervezetek adatait. /Adózzon a magyar civileknek! = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

A kormány március 28-án tartott ülésén 264 magyar, illetve vegyes tannyelvű iskolának 58. 765. 000 lejt, 41 óvodának pedig 11. 665. 000 lejt hagyott jóvá. Az állami költségvetésből származó több mint 70 millió új lej az oktatási tárcán keresztül jut el a helyi önkormányzatokhoz, a támogatást a sürgősségi kormányrendeletben szerepelő tanintézetek javítási, felújítási költségének fedezésére fordíthatják. /Hetvenmillió lej magyar iskoláknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

A kormány-tisztségviselők jellemtelensége gyakran nem ismer határokat. Főleg a miniszterekre és az államtitkárokra gondolok, írta Garda Dezső Március 13-án a képviselőház mezőgazdasági-erdészeti bizottságában már harmadszor került napirendre a tagosítási törvénytervezet, ahol Flavius Lazin mezőgazdasági államtitkár mindent elkövetett a törvénytervezet megbuktatásáért. Közben Lazon az Európa Tanács mezőgazdasági bizottsága elnökének, Meissennek azt nyilatkozta, hogy mindent el fog követni azért, hogy ezt a törvény-kezdeményezést támogathassa. Hasonló ígéreteket tett Komlóssy Józsefnek, a gyergyóremetei tagosítási projekt fő irányítójának is. Komlóssy József megbízható román politikusnak tekinti Flavius Lazin államtitkárt. Valójában Lazin immár harmadszor próbálja megbuktatni a tagosítási törvénytervezetet. /Dr. B. Garda Dezső, országgyűlési képviselő: A megbízhatóság értéke a romániai politikában. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), márc. 29. – 13. sz. /

Tizenkét év után köszön le a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöki tisztségéből Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, ha beváltja ígéretét, és idén, mandátuma felénél leköszön pozíciójábólA VMSZ tanácsa bejelentette, hogy május 5-ére Magyarkanizsára összehívja a VMSZ tisztújító közgyűlését. Az eredetileg közgazdász-végzettségű Kasza József évekig szabadkai polgármesterként, 2000 és 2003 között pedig miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett. A VMSZ és a VMDP egyaránt az 1990 márciusában megalakult Vajdasági Magyar Demokratikus Közösségből nőtt ki. Az 1990. decemberi szerbiai első többpárti választáson a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség jelöltjei valamennyi olyan választókörzetben győztek, ahol a magyarok többségben voltak. A 250 tagú szerbiai parlamentben 8 képviselője volt, és megkapta a magyarokat részarányuk alapján megillető leadott szavazatok 80 százalékát. 1994-ben aztán a belső konfliktusok nyomán több, a belgrádi hatalommal való szorosabb kapcsolattartást támogató képviselő kivált a szervezetből, és létrehozta a VMSZ-t. A VMDK ezek után fokozatosan veszített jelentőségéből, 1997-ben pedig Ágoston Andrással az élen néhány egykori vezetője létrehozta a VMDP-t, amely azóta is hevesen bírálja Kasza Józsefet és pártját. Egyes értesülések szerint Kasza utódját sikerült megtalálni Pásztor István, Vajdaság tartományi privatizációs titkára személyében. /Balogh Levente: Véget ér a Kasza-éra. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

Kovászna megyében Kézdiszék településein halad a leglassabban az autonómia-népszavazás, ezért a szervezők meghatározatlan időre kitolták a referendum határidejét, mond el Bakk Dávid László főszervező. Akiket nem találtak otthon, és értesítést hagytak számukra, azokat a Kézdiszéki Székely Tanács székházában várják az állóurnánál. /Iochom István: Meghatározatlan ideig hosszabbítottak (Népszavazás Kézdiszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

Az ötezredik lapszám megjelenését Baróton a Tortoma Önképzőkör meghívottjaként ünnepelte a Háromszék szerkesztősége. Farkas Árpád főszerkesztő, Bogdán László főmunkatárs, illetve Váry O. Péter, Ferencz Csaba szerkesztők, és Hecser László erdővidéki tudósító a lapszerkesztésről, a mindennapi munka nehézségeiről, a politikai nyomásgyakorlás ellenére a függetlenség megőrzéséről vallott. Erdővidéken érződött a környező nagyvárosoknak elszívó ereje volt, s most, amikor visszaszerezték termőföldjüket, erdeiket, a vidéktől elszakadtak hajlamosak mindezt eladni. Ezen kellene változtatni, s gátat vetni az idegenek honfoglalásának – mondotta Farkas Árpád. Bogdán László emlékeztetett, a mentalitás is megváltozott: eltűntek a nagycsaládok és a hagyományos megélhetési lehetőségek is, s helyébe még a politikumnak sem sikerült igazán alternatívát kitalálnia. Bogdán az RMDSZ-t marasztalta el, amiért nem sikerült elérnie, hogy a magyar megyéket a vidék jellegzetességeit kihasználó külön fejlesztési régióba sorolják. Baróton a város katolikus múltja ellenére már a reformátusok vannak többségben. A városban az RMDSZ nem létezik, a szenátor és képviselők pedig ritkán konzultálnak velük, mondotta Nagy István, Barót polgármestere. /Hecser László: A Háromszék Baróton: Kafkai város. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

Örkény István Tóthék abszurd drámáját Florin Vidamski rendezésében mutatja be március 29-én Sepsiszentgyörgyön a szakszervezeti művelődési házban a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a mozgásszínházként ismert társulat, a Háromszék Táncegyüttes mellett működő színészcsapat. /Fekete Réka: /Tóthék (Bemutató az M stúdióban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

Bajkó Károly, a magyarországi KITTI HÁLÓ egyik vezetője az aradi RMDSZ-kongresszus idején, március 3-án, amikor Resicabánya lényegesnek számító magyarjai javarészt távol voltak a várostól, Cziple Günther révén a törvényszéken bejegyeztette a fenti szervezet égisze alatt működni kívánó Resicai Magyar Ifjúsági Egyesületet (RMIE). Az RMDSZ országos csúcsberkeiben nem jó szemmel nézett KITTI HÁLÓ így Resicabányán is gyökeret kíván ereszteni. Hogy miért “non grata” a szervezet, nem tudja, írta Makay Botond, de a megye RMDSZ-szervezetének van egy (Új Hullám néven) működő ifjúsági egyesülete. Cziple – az RMDSZ-nek köszönhetően magas beosztást kapván – lépésével hálátlanságot követett el a helyi magyarság ellen, mivel Resicabányán nincs annyi magyar fiatal, hogy megengedhetné magyarságunk önmagának a különállás luxusát. /Makay Botond: Meg akarják osztani az RMDSZ fiatalságát. KITTI HÁLÓ Resicabányán is?! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./; Előzmény: Az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet (AMISZ) rendezésében, valamint az Erdélyi Hagyományokért Egyesület (EHE) és a DKMT Eurorégiós Ifjúsági Szervezet társszervezésében került sor Aradon ifjúsági találkozóra. A Jelen Házban zajlott eseményre negyven fiatal érkezett három régió ifjúsági szervezet képviseletében a Bánságból, Délvidékről és a Délalföldről. A találkozón a szórványban élő magyarság helyzetéről beszélgettek a fiatalok, s egy nyílt rendszerű koordinációs együttműködés született, amelyet a Kistérségi és települési Ifjúsági Hálózat (KITTI HÁLÓ) keretében valósítanak meg. A KITTI HÁLÓ fő célja összefogni a DKMT Eurorégióban működő magyar ifjúsági szervezeteket, közösségeket és a szervezeteken kívüli fiatalokat. /KITTI HÁLÓ-találkozó Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), 2004. máj. 26./

Zsúfolásig telt a Tordai Városi Színház nagyterme március 25-én, vasárnap a Tordai Kulturális Kisebbségi Napon. A szervezők: a Petőfi Társaság és a tordai RMDSZ. A műsor a tordai kisiskolások és óvodások Vitéz Ferkő című mesejátékával kezdődött. Idén először magyarországi és vajdasági testvértelepülések is képviseltették magukat. A vajdasági Torontáltorda népi zenekara után a 135 éves múlttal rendelkező Tordai Magyar Dalkör, majd a hódmezővásárhelyi Árendás Táncegyüttes lépett fel. A tordai és kolozsvári diákokból álló ifjúsági zenekar mellett bemutatkozott Tordaszentmihály néptánccsoportja is. /Ladányi Emese Kinga: Torda. Aranyosvidéki közösségi est a magyar kultúra ünnepén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./