Székely Géza: Sztrájkőrségem napjai (V.)
A pénteki és szombati napok új lapokat, embereket, gondolatokat és történéseket hoztak.
December 16., péntek. Sehogyan sem megy ki a fejemből a kolozsvári tévében a főtanfelügyelő-helyettessel folytatott csütörtök délutáni beszélgetés, pontosabban az egymás mellett való elbeszélés. Jószerint az az érzése támad az embernek, mintha olyan személlyel vitatkozna, aki már nem emlékszik, honnan jött, kiket is képvisel. Mintha nem tudná, hogy a kolozsvári, illetve a közép-erdélyi régió demográfiai mutatója már jóideje a magyarság szempontjából (sajnos) nagyon kedvezőtlen előjelű. Ezért, ha valamelyest úgymond helyzetbe akarja hozni önmagát itt élő nemzetközösségünk, pl. az anyanyelvi oktatást illetően, bizony nagyon, de nagyon kell kapaszkodnia. És ez különösen így van az anyanyelven történő képzőművészeti nevelést illetően. Ha pedig valaki szembesült ezen emberpróbáló kihívással – miszerint foggal-körömmel hogyan lehetett tizenhat éven keresztül életben tartani az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozatát olyan körülmények közepette, amikor sok esetben még a Ladea Képzőművészeti Líceum számára is komoly kihívást jelentett mindez –, az a személy minden szerénytelenség nélkül, jómagam lennék.
Persze, ha a tanfelügyelőséget érdekelné a maga igaz valójában a képzőművészeti nevelés sorsa, akkor minden bizonnyal nagyobbfokú empátiával, megértéssel és konstruktívabb szellemben kezelné a felmerülő nehézségeket, mint ahogyan mindezt tette és teszi.
Minden jóhiszemű ember számára egyértelmű ugyanis, hogy a magyar gyermekeknek is jogában áll tehetségüket anyanyelvükön pallérozni. Arról viszont nem tehetnek, hogy pillanatnyilag azon régióban, ahol élniük adatott, a magyarság aránya optimista becslések szerint is alig egy az öthöz. Tehát már az a tény, hogy a szóban forgó képzőművészeti V. B osztályába sikerült tizenhat (köztük három speciális helyzetű) gyermeket beiskolázni, nemzetiségi arányszámunkhoz képest lényegesen jobb mutatót jelent, mint a Ladea-líceumban lévő, hasonló korosztályú gyermekek lélekszáma (ahol tudtommal két 15-ös létszámú V. osztályról beszélhetünk).
Nem is szólva arról, hogy a tehetséges gyermekek felkutatása és toborzása nem könnyű feladat. Bizony minden tanévben nem egy iskolák közötti rajzverseny lebonyolítását és számtalan tárlat szervezését igényli. Ugyanakkor nem elhanyagolható szempont, hogy egy-egy rajzcsoport semmiképpen nem haladhatja meg a tizenkettes létszámot, mivel ennél nagyobb csoporttal szinte lehetetlen megfelelő hatékonysággal dolgozni. Persze a tanfelügyelőség részéről az már senkit sem zavart soha, hogy az Apáczai-líceumban éveken keresztül gyakran húsz vagy éppen húszas létszámot meghaladó képzőművészeti osztályok szakirányítása nem két (ahogyan a törvény előírja), hanem egy csoportban történt és történik (lásd pl. a mostani VIII.B osztályt, ahol 20 tanulónk van).
Összegzésképpen: ha a főtanfelügyelő-helyettesnek szívügye lenne a gyermekközpontú nevelés, melynek köztudottan előfeltétele a gyermekek hajlamaira, adottságaira való odafigyelés, akkor személyesen neki, mint tanügyi elöljárónknak kellett volna szót emelnie Közép-Erdély egyetlen magyar tannyelvű képzőművészeti tagozata jövőjéért. Ezzel szemben a történtek viszont (sajnos) annak a látszatát keltik, mintha ő maga is felsorakozott volna azon tanügyi hivatalosságok mellé, akik immár harmadik alkalommal kísérlik meg ezen tagozat felszámolását, miközben egy pillanatig sem érdekelte őket, hogy tulajdonképpen egy komplex tevékenységű és eredményekben gazdag, hiánypótló tagozatról van szó. Persze, megszüntetni végtelenül egyszerűbb, mint hathatós támogatást nyújtva egy jobb sorsra érdemes tehetségművelő oktatási vonalat (a gyermekek érdekében) közös erőfeszítéssel továbbépíteni!
Ilyen összefüggésben kérdezhetjük: a szülőkön és tanárokon kívül ki aggódik még adott esetben a képzőművészeti V. B osztály lelkitörést szenvedett gyermekeinek a jövőjéért? Érdekli-e rajtunk, közvetlenül érintetteken kívül például azon V. osztályos kisfiú, Fazakas Mihály sorsa, aki tanítás után, a nagyhideg ellenére, ma délután a nagymamájával együtt a régi polgármesteri hivatal felé véve útját, tiltakozó akciómban egy félórára résztvállalt? Tette mindezt úgy, hogy ragaszkodása jeléül magával hozta, nekem ajándékozva a már hetek óta megígért, általa féltve gondozott törpekaktuszt is. Önmagáért beszélő, jelképértékű megnyilvánulása a gyermeki viszonyulásnak...!
És jóllehet immár egy másik iskolába jár, nagymamája elmondása szerint naponta visszavágyik a rajzosztályba, amelybe tehetsége folytán felvételt nyert. Ezen óhaját amúgy álldogálás közben Misi maga is többször elismételte...!
Ilyen összefüggésben értékeli a továbbiakban az időközben hozzánk társult Schuller Hajnal, a Báthory-líceum pszichológia tanára is az Apáczai-líceumban történteket. Amint mondja, valósággal elszörnyülködött, amikor értesült ezen diszkriminatív eljárásról, melynek során két hónappal a tanévkezdés után megszüntették a képzőművészeti V. osztályt. Bevallása szerint el sem tudta volna képzelni, hogy ilyesmi megtörténhet egy magát európainak tartó országban! No comment...
Ugyanezen szellemben nyilatkozott a besztercei Anca Hurjui is, aki ugyancsak pszichológusként megosztja velünk azon véleményét, mely szerint az ilyen és ehhez hasonló anomáliák miatt válik egyre elviselhetetlenebbé országunkban az élet. Ennek egyik szomorú látlelete, hogy milliószám hagyják el a fiatalok Romániát. Ő ugyan nem hagyta el az országot, de nem a szakmájában elhelyezkedve, hanem elárusítóként keresi a kenyerét...
Mindezen lehetetlen helyzetek ecsetelését folytatja Călin Hurgaio irodalom szakos tanár, akinek elmondása szerint a Baptista Líceumban, ahol tanít, egy, a környező települések gyermekeinek toborzása révén létrehozott osztályt számoltak fel félévi működtetés után, anyagi okokra hivatkozva. Ahogy lenni szokott mifelénk: nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal...Aztán senki nem vállal felelősséget! Közbül pedig szenved: gyermek, szülő, tanár...
Szolidarizálásaként az egész délutánra hozzám csatlakozott apáczais szülő, Péntek András végighallgatva mindezen vélekedéseket, kifejti: nem kizárt, hogy az Apáczai-líceumban kialakult áldatlan helyzet az iskola ellen kitervelt valamilyen további ármánynak a kezdeti lépéseként is értelmezhető... Közügyekben jártasként ugyanis, több olyan esetről tud, amikor ilyenszerűen kezdődött egyik vagy másik tanintézmény ellehetetlenítése, netán felszámolása.
A hűvös decemberi alkony lassanként ránk telepszik, amikor az addig jóideje néhány lépésről bennünket figyelő három, állig felfegyverzett rendőr hozzánk közeledve, elkezd igazoltatni. Meglehetősen udvariasak, de közlik, hogy engedélyt kellene váltani a rendőrségen. Nem nyugtatja meg a válaszom, miszerint tudtommal engedély nélkül is lehet ilyen „felállásban” tiltakozni. Értetlenkedéssel fogadják, amikor közlöm velük, hogy mindeddig jószerint nem merült fel ilyen gond a többi rendőr részéről...
Persze, morfondírozok magamban, hazafelé indulva: kies tájainkon minden tetszés szerint értelmezhető. Legyen az akár írott vagy adott szó! Ettől szenvedünk...
December 17., szombat. Reggel tíz előtt félórával, fehér szalaggal a karomon belépek az iskolába, elő kell készítenem a terepet a meghirdetett Adventi várakozás / Jézus élete című rajzversenyhez. Szombathoz képest már meglehetősen nagy a sürgés-forgás, a folyosókon és a tantermekben számtalan esemény zajlik majd a nap folyamán az Életfa egyesület és a Szabadság napilap immár hagyományos karácsony előtti forgatagában.
A képzőművészeti V.B osztály megszüntetése okozta lesújtottság érzésén igyekszem túl tenni magam, hogy a résztvevő gyermekek ne érezzék a bennem dúló érzelmi feszültséget. Biztatom magam, hogy több évtizedes rutinom minden bizonnyal átsegít ezen a nehézségen is.
Örömmel konstatálom, hogy kisautóbusznyi gyermek érkezett a bánffyhunyadi Kós Károly Általános Iskolából, Benk András rajztanár kollégám kíséretében. De érkeznek a Koncz-Münich András régi „harcostársam” vezetésével a Kozmutza Flóra Hallássérültek Tanintézetéből is gyermekek, akik közül jónéhány régi, kedves ismerősöm. A más iskolákból és óvodákból érkező, rajzolni szerető gyermekhad lassanként benépesíti a meglehetősen terjedelmes fizikai labor termét, a „fizikumot”. Miközben összeszerelődik Vörös Alpár igazgatónk és Vizi Kata rajztanárnő jóvoltából a zenehallgatáshoz szükséges technikai eszköztár, ismertetem a rajzverseny témáját. Nem kell sokat magyaráznom a feladatot, mert rögvest minden gyerek munkához lát, és a Muzsikás együttes karácsonyi zenéjének hallgatása közben ki-ki elmerül önnön képzeletvilágba.
Megszokott, évről évre megismétlődő, akár rutinszerű esemény ez a mostani alkalom is. Ilyen és ehhez hasonló alkalmak kínálnak ugyanis lehetőséget arra, hogy felfigyeljen az ember egy-egy bontakozó tehetségre. Mondhatni sok elő- és utómunkálatot igénylő, fáradságos művelet, de csak így, ilyen gyöngyhalászattal lehetséges, hogy évről évre összeálljon egyik-másik képzőművészeti V. osztály, illetve hogy újabb és újabb tehetséges gyermekkel kiegészüljenek az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozatának a magasabb osztályai.
A hozzá nem értőknek talán fogalmuk sincs, hogy mennyi beleérző odafigyelést igényel valamely tehetséges gyermek ilyen irányú megnyerése!
Semmiképpen sem lehet tömegszerűen csak úgy beterelni egy tehetségpallérozó osztályba az arra érdemes gyermekeket. Persze, akik képtelenek – lásd a mai oktatásrendszerünk korifeusait – beleérző módon viszonyulni a tehetségápolás gyermekközpontú, komplex feladatai támasztotta kihívásokhoz, azok csak úgy dobálóznak a számokkal. Februárban mondjuk, elegendőnek vélik az adott osztály indításához a tizenkettes lélekszámot is, de néhány héttel később már húszas, aztán már harmincas létszámról beszélnek. Valahogy úgy, mint a szocializmusra jellemző, az ötéves tervek számadatainak légbőlkapottsága idején, aminek aztán köztudottan meg is lett a népnyomorító eredménye...
Summa summárum, az az érzése az embernek, hogy oktatásügyünk mai képviselőinek az elve: „fogjunk össze (elvtársak), nehogy életben maradjon az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozata!”. És semmiképpen se gondolkozzunk el azon, kikérve az ügyben érdekelt szakember(ek) véleményét, hogy miképpen lehetne még hatékonyabban működtetni ezt a szülői kezdeményezésre tizenhat évvel ezelőtt megszületett, jobb sorsra érdemes tagozatot! Sőt, ellenkezőleg! Hitelt adva az alaptalanul rosszindulatú jelentgetéseknek, azokba kapaszkodva, megfelelő helyzetismeret nélkül szabjunk teljesíthetetlen, szakmailag teljesen megalapozatlan feltételeket! Mindezeket pedig szajkózzuk minden lehető alkalommal, ezzel letaglózva az ügyben elkötelezett, és akár heteken keresztül a mínusz alatti hidegekben sztrájkőrséget is vállaló tanárt, aki lelkiismereti okokból sem fogadhatja el a tanfelügyelőség azon embertelen és pedagógia-ellenes eljárását, amellyel két hónappal az iskolakezdés után megszüntetett egy sok utánajárás, szakmai ügyködés révén létrehozott, ígéretes tehetségű gyermekekből álló osztályt!
Nincs az a jóérzésű ember, aki egy ilyen idegborzoló hír hallatán nem vonná össze a szemöldökét, és ne tenné fel a kérdést: mi is történik Kolozsvár és Kolozs megye oktatási berkeiben...?
És valóban, ahány mostani és volt tanító- és óvóképzős tanítványommal beszélgettünk (akár pl. a most szombati rajzverseny és adventi sokadalom alkalmával) ezen párját ritkító kérdés kapcsán, rám szegezték hitetlenkedő tekintetüket, kérdezve: hát már itt tartunk, tanár úr? Persze, sokan közülük, mint gyakorló pedagógusok jónéhányszor találkoztak a tanügyben tapasztalható „rövidzárlatos” rendellenességekkel, de ehhez foghatót elképzelni is lehetetlen lenne – mondják. Történjen bármi, ezen embertelen eljárásnak nem kívánok cinkos elhallgatója lenni, már a képzőművészeti tagozat érdekében kifejtett több mint tizenhat éves, küzdelmekkel teljes erőfeszítésem, illetve művészetnevelői munkásságom harmincnégy éves múltja miatt sem!
Miközben morfondírozom mindezeken, azért nyomon követem a megszülető szebbnél szebb, az adventi várakozás jegyében formát öltő rajzok, festmények alakulását, „végkifejletének” irányát. Egyik-másik gyermeket meg is kérdezem, hogy miért ezt vagy azt a színt használja, mit szeretne kifejezni?
Persze, csak óvatosan, hiszen tapasztalatból tudom, hogy az ihlet illékony madár, könnyen elszáll, ha illetéktelenek zaklatják.
És így áll a helyzet a művészeti nevelés kérdésével is! Ha ugyanis hozzá nem értő emberek döntenek felőle a szakemberek megkérdezése nélkül, akkor bizony kegyetlenül megsínyli ezen szakavatatlan (mindent a fejkvótára redukáló), az oktató-nevelői kínálatot elsivárító törekvést, az ügyben érdekelt gyermek, tanár, szülő egyaránt! Aztán megtörténhet, hogy egy idő után elhallgat a Múzsa, legalábbis köznevelési berkeinkben, ahol már amúgy is alig szánnak figyelmet a művészeti nevelésre…! Szabadság (Kolozsvár)

Főszerkesztőnk Székely Gézánál – ma utoljára az utcán
Főszerkesztőnk, Újvári Ildikó meglátogatta tegnap Székely Gézát, aki ezúttal a Mátyás király szülőházánál állt sztrájkőrséget az Apáczai-líceum képzőművészeti ötödik osztályának megszüntetéséhez vezető eljárás és módszerek ellen tiltakozva.
Ma az idei utolsó utcai sztrájkőrségéhez csatlakozhatnak érdeklődők a Mátyás szülőházánál, 13–14.30 óra között. A képzőművész-tanár immár harmadik hete folytatja egyszemélyes japánsztrájkját – ezt egyébként holnaptól az iskolában folytatni kívánja. Főszerkesztőnk beszélgetett a tiltakozó tanárral, és maga is tartotta az egyik panasz-feliratot. Míg az újságírók általában a tüntetőkkel szemben állnak, illetve kívülállóként szemlélik az eseményeket, ezúttal érdekes volt résztvevőként is megfigyelni a történéseket, az embereket, az utca életét a tiltakozó felirat másik oldaláról. Mint ismeretes, Székely Géza naplójegyzeteit honlapunkon közöljük. Szabadság (Kolozsvár)

Humanitárius segélyezés: nem csak karácsonykor „illik”
Évközben a SegédKezek kalákatábor alkalmával segítenek a rászorulókon
Öröm, hála és az elégtétel érzése – ez jellemezte a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport által pénteken kezdődött és vasárnap véget ért hagyományos karácsonyi humanitárius tevékenységet. Alkalomadtán örömkönnyek fogadták a két erdélyi magyar civil szervezet önkénteseinek megjelenését, hálát lehetett kiolvasni a nehéz anyagi körülmények között élő mintegy 350 kolozsvári és aranyosszéki szülő és gyermek, idős és fiatal szeméből. A tizen- és huszonéves, de már több hasonló „bevetésen” részt vett, tapasztaltabb önkéntesek elégtétellel nyugtázhatták: az ünnepek előtt ismét sikerült segíteni embertársaiknak. Vagyas Attilla unitárius lelkésztől, a segélyakció egyik koordinátorától megtudtuk: a Gondviselés Segélyszervezet nemcsak karácsonykor gondol a nehéz helyzetben lévőkre, hiszen a SegédKezek kalákatábor keretében évközben is segítenek Erdély különböző régióiban.
Cudar hideg fogadta az önkénteseket szombaton reggel kilenckor a Gondviselés Segélyszervezet raktárhelyiségénél, a kolozsvári Brassai-líceum háta mögött, ám az alacsony hőmérséklet nem akadályozta meg a lányokat-fiúkat abban, hogy a kis fedett teherkocsiba hordják a napokkal korábban társaik által előkészített – tartós élelmiszereket, tanszert, édességeket, tisztálkodási szereket, ruhákat és néhány esetben a kicsinyeknek szánt távvezérlésű játékautókat tartalmazó – ajándékcsomagokat. A csapat két részre oszlott, így teljesen lefedték az évek során összeállított és kiegészített jegyzéken szereplő aranyosszéki településeket, s átadták a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai, a Kolozsvári Unitárius Óvoda és Bölcsőde gyerkőceitől, s ezek szüleitől, valamint a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség híveitől származó adományokat.
– Péntektől vasárnapig többgyerekes családoknak, időseknek, kisnyugdíjasoknak, fogyatékkal élő személyeknek igyekeztünk örömöt szerezni Tordán, Tordaszentmihályon, Sinfalván, Várfalván, Aranyosrákoson, Kövenden, Bágyonban és Kolozsváron. A körülbelül 130 családnak az imént említett intézményektől származó adományokat a Gondviselés Segélyszervezet saját anyagi alapjaiból kiegészítette, mert nem minden élelmiszerből gyűlt be a megfelelő mennyiség – közölte a Szabadsággal Vagyas Attila, a tevékenység egyik koordinátora.
Megtudtuk azt is, hogy a Gondviselés Segélyszervezet nem csupán húsvétkor és karácsonykor hajt végre hasonló programokat Aranyosszéken: idén éppen a régióban szervezett SegédKezek kalákatábort, amely keretében többnyire ugyanezeken a családokon, továbbá idős, tehetetlen személyeken segítettek az önkéntesek, így folyamatosan nyomon követik a rászorulók sorsának alakulását. – Ugyanakkor félárva vagy árva gyermekeket taníttatunk, segítünk. A táborok keretében például megjavítjuk a rászorulók kapuját vagy fedett helyiséget építünk a ház meghosszabbításában, hogy a többgyermekes család ott tárolhassa dolgait – tette hozzá Vagyas Attila.
A hétvégi program alkalmával a helyszínen azt tapasztaltuk: sok esetben, elsősorban az idősek vonatkozásában, rendkívül fontos a beszélgetés, az empátia. Egyik önkéntes hangsúlyozta: igyekszik minél többet kérdezni az idősek egészségi állapotáról, családi helyzetéről, a gyermekeiről, unokáiról, megkérdezi ezek nevét, s mikor legközelebb visszamegy hozzájuk, akkor már értő, lényegre törő kérdéseket tud feltenni nekik.
– Az emberek így már ismernek, várnak bennünket, könnyebben megnyílnak előttünk. Ugyanakkor sok esetben a helyi unitárius lelkipásztorral megyünk terepre, őt nagyon jól ismerik, megbíznak benne, s akkor sokat mesélnek. Amennyiben a családban pozitív irányú fejlemény következik be, akkor mások kerülnek fel a segélyezési jegyzékre – nyilatkozta Vagyas Attila.
A hétvégi program alkalmával készített videóösszeállítás és fotóriport megtekinthető a Szabadság hírportálon (www.szabadsag.ro), keresési kulcsszavak: Gondviselés Segélyszervezet.
Segély mezőségi és csángó gyermekeknek
Bányai József kolozsvári ügyvéd immár öt éve magánemberként a Beszterce-Naszód megyei Magyardécsében és Vicében a Bástya Egyesület által gondozott mezőségi és csángó gyermekeknek gyűjt és adományoz. – Előbbi településen levő központban tíz, utóbbiban pedig harminc, szociális szempontból hátrányos helyzetben levő gyermekre ügyelnek. Az évek során kialakult egy támogató csoport, amelynek tagjai anyagiakból, tárgyakból vagy élelmiszerekből álló adományokat adnak át nekem, én pedig az összegyűlt pénzből megvásárolom a szükségeseket, s a felajánlásokkal együtt a helyszínre szállítom vagy szállíttatom. Rendszerint téli ruhaneműt és lábbelit, társasjátékot, könyveket, filmeket, rajzfilmeket és természetesen tartós élelmiszereket viszünk a gyermekeknek – nyilatkozta a Szabadságnak Bányai József. 
Hozzátette: minden évben körülbelül 1000 euró értékű adomány gyűl össze. – Idén minden bizonnyal ismét saját erőből kell megoldanom az adományok és segélycsomagok szállítását, mert ezúttal a civil szervezet járműve meghibásodott – jegyezte meg az ügyvéd.
A Báthory-líceum is gyűjtött
A kolozsvári Báthory-líceum a torockói Kis Szent Teréz gyermekotthont fogadta gondjaiba, immár ötödik éve szerveznek különböző segélyakciókat számukra. Idén is tartós élelmiszerrel, ruhaneművel, ajándékcsomagokkal lepik meg a Szent Ferenc Alapítvány keretében működő otthon kis lakóit.
Bakos Siklódi Kinga tanár, a segélyakció kezdeményezője-lebonyolítója a Szabadságnak elmondta: idén is nagy mennyiségű élelmiszer gyűlt össze, ezt a feladatot az elemisták vállalták magukra. Hogy milyen mennyiségről van szó, azt pontosan még nem tudni, de a kisiskola tanárijában már napok óta alig lehet közlekedni a felgyűlt csomagoktól.
Az otthonban jelenleg 21 gyermek él. Az „angyaljárás” úgy történik – tudtuk meg a tanárnőtől – hogy a gyermekek egy kis papírszívecskére ráírnak három kívánságot, amelyek a báthorys osztályközösségek jóvoltából teljesülnek. Majdnem minden osztálynak jut egy-egy szívecske az 5–12. évfolyamon. A tanári közösség részéről is összeáll egy-egy csomag – magyarázta Bakos Siklódi Kinga. A gyermekek leggyakrabban meleg kesztyűt, sportcipőt, kifestőket kérnek. Egy időben kobak is volt a listán, néhányan tánccipőre, görkorcsolyára vágynak.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)

Megegyezett a PSD és az ALDE, képben az RMDSZ
Koalíciós megállapodást írt alá hétfőn a PSD és az ALDE, a szociáldemokraták így stabil többséggel kormányozhatnak majd. Mindemellett az RMDSZ-szel is tárgyalni kívánnak a parlamenti támogatásról.
Aláírta hétfőn a koalíciós megállapodást a múlt vasárnapi parlamenti választást megnyerő Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE). A két párt így stabil többséggel rendelkezik, hiszen az alsóházban 165 mandátum szükséges a többséghez, márpedig a PSD-t 154, az ALDE-t pedig 20 honatya képviseli, míg a szenátusban 69 honatya kell a többség kialakításához, ami szintén megvan a PSD 67, illetve az ALDE 9 mandátumával.
A pártvezérek – a PSD részéről Liviu Dragnea elnök, az ALDE színeiben Călin Popescu-Tăriceanu és Daniel Constantin társelnökök – által aláírt, csupán általánosságokat tartalmazó szerződés értelmében az ALDE a választáson elért eredmény arányában kap miniszteri tárcákat. Arról hétfőn még nem született megállapodás, hogyan osztozik meg a két párt a tárcákon. Értesülések szerint a kicsiny, magát liberálisnak mondó párt 3 minisztériumot szeretne, de a PSD csupán kettőt adna át neki. Emellett Tăriceanu megtarthatja a szenátus elnöki tisztségét, ami az államfő után a második legfontosabb titulus.
Dragnea az aláírási ceremóniát követően elmondta, a Fejlődésért és Demokráciáért Kormánykoalíciónak nevezett szövetség egyezménye szerint a két párt közös miniszterelnök-jelöltet támogat majd, akit a PSD nevez meg. A dokumentum szerint a koalíció célja a fenntartható gazdasági fejlődés biztosítása és a munkahelyteremtés, emellett az anyagi jólét és az életminőség növelése, valamint a szabadságjogok szavatolása. Egyben leszögezik: a két párt közös kormányprogrammal áll elő, és a kormányban, valamint az annak alárendelt intézményekben is arányosan osztják el a vezetői tisztségeket.
Tăriceanu közölte, a koalíciós szerződés aláírását követően a két párt közösen kíván részt venni a Klaus Johannis államfő által a kormányalakításról összehívott egyeztetéseken. Ez újabb konfliktus forrása lehet, az elnök ugyanis eltérő napra hívta meg a két párt képviselőit. A PSD, a PNL, az USR és az RMDSZ politikusait szerdára, az ALDE, a PMP, illetve a nemzeti kisebbségek képviselőit pedig csütörtökre hívta meg a Cotroceni-palotába. A ceremónia végén Liviu Dragnea azt is közölte, hogy az RMDSZ-szel is tárgyalnak egy esetleges, a kormány parlamenti támogatásáról szóló megállapodásról.
Titkolt kormányfőjelölt
Dragnea egyébként várhatóan szerdán jelenti be a párt miniszterelnök-jelöltjének nevét. A politikus vasárnap este a România TV hírcsatornának nyilatkozva elmondta, a Klaus Johannis államfővel a parlament keddi alakuló ülését követő konzultáció után hozza nyilvánosságra, kit jelöl a PSD és az ALDE a kormányfői tisztségre, és megjegyezte: nem a televíziókban megszellőztetett nevek közül választ majd.
Dragnea azt is elmondta, nehezen hinné el, hogy az államfő elutasítja a PSD-ALDE jelöltjének kormányalakítással való megbízását, ezzel ugyanis szerinte nem tartaná tiszteletben a voksolás eredményét, az emberek arra irányuló óhaját, hogy minél hamarabb beálljon a politikai stabilitás és a gazdasági növekedés időszaka. A politikus azt is kifejtette, fontos, hogy a jelölt pártag legyen, hogy politikailag felelősségre vonhassák. Az Antena 3 hírcsatornának azt is elmondta, a jelöltnek biztosítékot kell adnia arról, hogy megvalósítja a PSD kormányprogramját. Egyúttal közölte: a kormány mindegyik tagját folyamatosan figyelemmel követik majd, és számon kérik rajtuk a program gyakorlatba ültetését.
Dragnea: nevetséges próbálkozások
A politikus egyúttal nevetségesnek nevezte a Nemzeti Liberális Párt (PNL) igyekezetét, hogy megakadályozzák a képviselői mandátumának érvényesítését. Mint arról beszámoltunk, Raluca Turcan, a PNL ügyvivő elnöke vasárnap jelentette be, hogy a házszabály azon cikke alapján, amely tiltja a választási csalás miatt elítélt politikusok parlamenti tagságát, Dragnea mandátuma érvényesítésének elutasítását kezdeményezik a mandátumérvényesítő bizottságnál.
„Miért nem indítványoznak egy olyan törvényt, amely értelmében nem használhatom a Liviu Dragnea nevet? Vagy egy olyan törvényt, hogy kötelező elpárolognom?” – jegyezte meg ironikusan. A politikus szerint egyébként a házszabály vonatkozó cikkelye az aktuális parlamenti választásra vonatkozik, őt ráadásul – a saját értelmezése szerint – nem választási csalásért ítélték el, hanem azért, mert személyes adatokat megsértve jogosulatlan hasznot szerzett a PSD-nek. Mint ismeretes, Dragneát a Traian Băsescu akkori államfő leváltásáról szóló 2012-es népszavazáson kampányfőnökként elkövetett visszaélések miatt áprilisban jogerősen két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Hasonlóan próbál érvelni Dragnea párttársa, Eugen Nicolicea is, aki szerint a haszonszerzés nem egyenértékű a választási csalással. Ugyanakkor Dragnea 2012-ben a részvételi adatok manipulálásával azt akarta elérni, hogy a népszavazáson a PSD számára kedvező eredmény szülessen.
Eközben újra terítékre került az a 2001-es jogszabály is, amely egyértelműen megtiltja, hogy elítélt személy a kormány tagja legyen, és amely miatt Dragnea miniszterelnöki jelölése konfliktusosnak ígérkezett, mivel az államfő közölte, nem bíz meg kormányalakítással elítélt személyt, vagy olyat, aki ellen bűnvádi eljárás van folyamatban. Victor Ciorbea, az egyébként a PSD támogatásával kinevezett ombudsman közölte: csak az új kormány beiktatását követően mérlegeli, hogy alkotmányossági kifogást emeljen a jogszabály ellen az alkotmánybíróságon, vagy nem.
Dragnea amúgy lemondott 2012-ben megszerzett képviselői mandátumáról. A régi parlament – megbízatásának utolsó napján – hétfőn vette tudomásul Dragnea lemondását, így a PSD elnöke nem töltötte ki mandátumát. A politikus gesztusával azt akarta bebizonyítani, hogy nem érdekelt a törvényhozóknak járó, sok vihart kavart speciális nyugdíj-kiegészítésben, azt ugyanis csak azok a honatyák kérvényezhetik, akik legalább egy teljes, négyéves mandátumot kitöltenek.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)

Nekilátott egyeztetni az RMDSZ a PSD-vel
MTI  - Alkalmi parlamenti együttműködésről kezdett egyeztetéseket az RMDSZ a december 11-i választásokon győztes román Szociáldemokrata Párttal (PSD) – erősítette meg hétfőn Kelemen Hunor szövetségi elnök a News.ro hírügynökségnek.
A politikus arra reagált, hogy Liviu Dragnea, a PSD elnöke – aki a nap folyamán a közös kormányzásról írt alá koalíciós megállapodást pártja szabadelvű szövetségével, az ALDE-val – sajtóértekezletén megemlítette, hogy parlamenti együttműködést ajánlanak az RMDSZ-nek.
„Sosem utasítottam el a párbeszédet, sem Dragnea úrral, sem mással. Volt már egy megbeszélésünk, de nem jutottunk olyan következtetésre, amit a nyilvánosság elé tárhatnánk" – idézte az RMDSZ elnökét a News.ro. A politikus hozzátette: kedden, szerdán folytatják az egyeztetést.
„Nem kormányzásról beszélünk. Ők (a PSD és ALDE) létrehoztak egy koalíciót, megvan a többségük, tehát csak alkalmi parlamenti együttműködésről van szó" – magyarázta az RMDSZ elnöke. Kelemen hozzátette, ha létrejön egy együttműködés, az a gazdasági társadalmi élet minden területére kiterjed, beleértve az emberi és a kisebbségi jogokat is.
Hétfői sajtóértekezletén Dragnea nem részletezte, milyen megállapodást ajánlanak az RMDSZ-nek, csak annyit mondott: ha sikerült megegyezniük, írásba foglalják a megállapodás részleteit. Klaus Johannis államfő keddre hívta össze a december 11-én megválasztott új román parlament alakuló ülését, szerdára és csütörtökre pedig kormányalakítási konzultációra hívta a parlamenti pártokat törvényhozási súlyuk sorrendjében.
Írásba foglalt koalíciós egyezményekre hivatkozva a PSD és ALDE együtt akar az államfőhöz menni egyeztetésre, ahol közösen készülnek javaslatot tenni egy kormányfőjelölt személyére, akinek a nevét még nem hozták nyilvánosságra.
A PSD-nek 221, az ALDE-nak 29, az RMDSZ-nek 30 törvényhozója van a 465 tagú kétkamarás parlamentben. A kormány beiktatásához és a sarkalatos törvények elfogadásához minősített többségre, vagyis 233 szavazatra van szükség. Krónika (Kolozsvár)

Bíróságon szentesített lopás
A jogállam egyik alapvető ismérve a magántulajdon feltétel nélküli tiszteletben tartása. Romániában azonban az elmúlt években következetesen semmibe veszik ezt a jogot, a legsúlyosabb pedig az, hogy – nevével ellentétben – az igazságszolgáltatás hoz olyan döntéseket, amelyek megfosztják jogos tulajdonától a tulajdonost.
Most a nagyváradi pénzügyigazgatósági palota ügyében hozott vérlázító, a tulajdonjogi iratokat, a józan észt és az emberi jóérzést egyaránt semmibe vevő ítéletet a legfelsőbb bíróság. Holott az irgalmasrend által építtetett, és az osztrák-magyar pénzügyminisztérium által a pénzügyi igazgatóság számára bérelt ingatlanért a trianoni diktátumot követően még a román állam is lakbért fizetett a rendnek, amit dokumentumok igazolnak.
Ráadásul a két oldalán álló, szintén egyházi építésű szomszédos épületeket már jogerősen vissza is kapta az irgalmasrend által az ügyei képviseletére meghatalmazott váradi római katolikus püspökség. Így most közéjük beékelődik a kommunisták által államosításnak nevezett procedúra során ellopott, és most a lopást szentesítő – nemzetközi igazságügyi fórumokon remélhetőleg még megsemmisítendő – jogerős bírósági ítélettel a megyei önkormányzatnak ajándékozott palota. Külön dühítő, hogy mindez olyankor történik, amikor a megyei önkormányzat élén ismét magyar, az RMDSZ színeiben oda került elnök áll.
Emlékezetes: nem ez az első hasonló eset, Sepsiszentgyörgyön a református egyház által építtetett Székely Mikó Kollégiumot államosították vissza egy eszelős bírósági ítélettel azt követően, hogy korábban visszaszolgáltatták a jogos tulajdonosnak. Mindez nem vallási ügy, nem vallásosság versus laicitás tengely mentén áll fenn a konfliktus, hanem a tulajdonhoz való jog szentségéről van szó. Amelyet a román állam egyik szerve immár sokadik ízben vesz semmibe.
A restitúciós folyamattal kapcsolatos állítólagos visszaélésekre hivatkozva az elmúlt években gyakorlatilag leállt a kommunizmus idején elorzott ingatlanok visszaszolgáltatása, aminek az ingatlanhiányban szenvedő a román állami és önkormányzati szervek örülhetnek. Ugyanakkor megfigyelhető az igyekezet arra, hogy a magyar tulajdonosok által már visszakapott ingatlanokat ismét elorozzák. Ennek érdekében soviniszta román politikusok gyakran tesznek hazug, a történelmi valóságot elferdítő „érveken" alapuló feljelentéseket – az egyetlen cél az egyszer már megszerzettnek hitt, de mégis újra elvesztett „várak" visszafoglalása.
Emögött az a mentalitás érhető tetten, amely a trianoni diktátum nyomán román fennhatóság alá került országrészt, illetve az ott található összes vagyonelemet zsákmánynak tekinti, olyan meghódított gyarmatnak, ahol a behódoltatott őslakosoknak semmihez sincs joguk, minden a hódítót illet, függetlenül attól, hogy egy ingatlan korábban magyar állami vagy magántulajdonban volt. Ez önmagában csupán mérsékelten volna veszélyes, ha nem tapasztalnánk azt, hogy ezt a gyarmatosító mentalitást egyre többször teszik magukévá a hivatalos román állami szervek, olyan szintre eljutva, hogy a bíróságok immár bizonyítékokat figyelmen kívül hagyva semmizik ki vagyonukból a jogos tulajdonosokat.
Mindez alapján kijelenthető: az az Európai Unió által modellértékű kisebbségpolitikát alkalmazó országként aposztrofált, az Egyesült Államok által pedig az egyik „legmegbízhatóbb" európai szövetségesnek nevezett Románia egyre távolabb áll attól, hogy jogállamnak lehessen nevezni.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)

Történelmi utazás
Háromszéki emlékfák nyomában 
Csütörtök este mutatták be a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és a Zöld Nap Egyesület közös szervezésében Kis Emese Háromszéki emlékfák nyomában című könyvét. A projektről lapunk hasábjain is olvashattak korábban, a téma iránti érdeklődést bizonyította, hogy a Gyűjtemények Háza rendezvényterme csak szűkösen tudta befogadni a népes közönséget.
Dr. Ambrus Ágnes, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott adjunktusának méltatójában (egyben a kötet lektora) elhangzott: az a munka, amelynek eredményeképpen ez a könyv megszületett, sokak összefogásával valósult meg. Pedagógusok, diákok egyaránt haszonnal forgathatják a kiadványt, de a széles olvasóközönségnek is szól. Amellett, hogy bemutatja a tevékenységet, amelynek nyomán létrejött a kötet, nemzeti történelmünk nyomába is eredhetünk a segítségével.
Kis Emese történelem iránti érdeklődését, helytörténet iránti szenvedélyét dicséri a kötet, és nagyon sok kutatás van mögötte. Korabeli újságok, levéltári anyagok feldolgozásával sikerült feltárni a millennium ezredik évfordulójának háromszéki eseményeit, majd a konkrét témához: a millenniumi emlékfákhoz érkezünk, ahogyan az Erzsébet királyné emlékére ültetettekkel is megismerkedhetünk. Lakatos Emília Katalin szavalata, illetve Béres Erika és Jánó Kinga éneklése adott ünnepi keretet az eseménynek.
(fi) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Vádat emeltek Horváth Anna és Fodor Zsolt ellen
Befolyással való üzérkedés és pénzmosás gyanújával vádat emelt Horváth Anna ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA).
A DNA tájékoztatása szerint a kolozsvári magyar alpolgármester továbbra is hatósági felügyelet áll. Mellette befolyásvásárlás és pénzmosás gyanújával vádat emeltek Fodor Zsolt ismert kolozsvári üzletember ellen is, ő szabadlábon védekezhet.
A DNA keddi közleményében ismertetett vádirat szerint Horváth Anna 2016 február és májusa között Kolozsvár alpolgármestereként egy ingatlan felújításához szükséges engedélyek gyors kiállítása érdekében járt közben a polgármesteri hivatal alkalmazottjainál Fodor Zsolt érdekében.
Május 13-án a segítség ellenében az alpolgármester a városban zajló két zenei fesztiválra 60 bérletet kért az üzletembertől 20 ezer lej értékben, amelyeket később a helyhatósági választási kampányban önkénteskedők között osztott szét.
A törvényesség látszatát egy támogatási szerződéssel próbálták fenntartani, amely Fodor Zsolt egy cége illetve egy Horváth Anna által megjelölt vállalkozás között kötöttek meg.
A korrupcióellenes ügyészség azt is közölte, hogy lefoglalták egy a Horváth Anna nevén levő kolozsvári ingatlant.
Több mint két hónapja van hatósági felügyelet alatt
Horváth Anna több mint két hónapja nem térhet vissza hivatalába, a kolozsvári táblabíróság ugyanis december 12-én  elutasította azt a fellebbezést, amellyel a hatósági felügyelet alá helyezett magyar alpolgármester a tisztségéből való felfüggesztésének ismételt meghosszabbítását óvta meg.
Gáspár Szilágyi János, az alpolgármester ügyvédje a kolozsvári rádiónak nyilatkozva elmondta: a fellebbezést elutasító döntés megszületett, az indoklást ugyan még nem kapták kézhez, de a döntést be fogják tartani. Az ügyvéd emlékeztetett arra, hogy továbbra is alaptalannak tartják az eltiltás meghosszabbítását, ugyanis a hatóságok a tanúkat már kihallgatták, a bizonyítási eljárás is a vége fele közeledik, így nem áll fenn a veszély, hogy a gyanúsított még befolyást gyakorolhat a tanúk felett.
A titkosszolgálatok követték a magyar alpolgármestert
Horváth Anna hónapokon keresztül állhatott teljeskörű nemzetbiztonsági megfigyelés alatt, azt azonban nem tudni, hogy miért kellett megfigyelni az elöljárót.
Amint arról korábban beszámoltunk, az alpolgármester titkosszolgálati megfigyelését ez év februárjában engedélyezte a Legfelsőbb Bíróság. Ügyvédje is mindössze a megfigyelési engedély félig titkosított változatát látta, abból pedig nem derül ki, hogy a hatóságok miért folyamodtak ehhez a lépéshez. A teljeskörű megfigyelést valamelyik titkosszolgálat kérheti, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Ha a megfigyelés alatt bűncselekmény gyanúja is felmerül, az adott szolgálat értesíti az illetékes ügyészséget – így indított nyomozást a korrupcióellenes ügyészség az alpolgármester ellen, ami alapján bírósági felügyelet alá helyezték. 
 maszol.ro

Fények és árnyékok: az EU-tagság első évtizede számokban
26 milliárd eurót kaptunk az Uniótól, ám az infrastruktúra még mindig fejletlen, a bérek megduplázódtak, ennek ellenére, csak a bolgárok keresnek kevesebbet nálunk, s hiába nőtt robbanásszerűen az export, az anyaország továbbra is lepipál minket.
Néhány nap híján tíz évvel ezelőtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Azóta mélyreható változásokon ment keresztül a gazdaság, melyek fényében nehezen érthető az idehaza is erősödő euroszkepticizmus, hacsak figyelembe nem vesszük a csatlakozást megelőző időszakban az átlagemberek zöme által táplált teljesen irreális várakozásokat.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy az átlagbér szinte megduplázódott, nettó 1042 lejről 2046 lejre nőtt. Ez lényegesen több, mint amennyivel a kontinens nyugati felén nőttek a jövedelmek, de még a térségen belül is kiemelkedőnek számít, hiszen Magyarországon ugyanabban az időszakban csak 44 százalékkal lett magasabb az átlagbér.
Az euróban számított hazai átlagkereset 312 euró volt 2006-ban, jelenleg pedig 459 euró, ami 47 százalékos különbség. A látványos bérfejlesztések ellenére Románia még mindig az Uniós fizetési rangsor végén szerénykedik, nálunk kevesebbet csak a bolgárok keresnek. A minimálbér az átlagfizetésnél is nagyobb arányban nőtt, tíz évvel korábban bruttó 390 lej volt, jelenleg pedig 1250 lej. Ágazati szinten a közegészségügy áll az élen, ahol most 112 százalékkal nagyobb az átlagfizetés a tíz évvel korábbinál. Az iparban 104, a közoktatásban 65, a közigazgatásban pedig 46 százalékkal nőttek a bérek. 2006-ban a bankszektorban dolgozókat fizették a legjobban, most azonban az informatikusok állnak az élen, havi 5382 lejes átlagfizetéssel.
Messze még a portugál jólét
Az EU-integráció óta eltelt évtizedben a bruttó hazai termék (GDP) 63 százalékkal nőtt, 98 milliárd euróról 160 milliárdra. 2006 végén a magyar GDP nagyobb volt, mint a román, időközben azonban megfordult a sorrend, igaz, ez nem világrengető szenzáció, lévén, hogy Románia lakossága nagyjából duplája Magyarországénak. A vásárlóerőhöz arányított egy főre eső GDP nálunk az EU-s átlag 57 százalékát teszi ki, míg például Portugáliában a 77, Magyarországon pedig a 68 százalékát, ami azt mutatja, hogy a gazdasági fejlettség és a jólét tekintetében még mindkét állam jócskán előttünk jár. Az érem másik oldala, hogy tíz éve a hazai mutató az Uniós átlagnak még csak a 41 százalékán állt, a növekedés tehát tekintélyes. Az infláció mértéke szintén pozitív irányba mozdult el, a 2006-os 6,5 százalékról 0 százalék körüli értékre.
Ömlik a pénz Brüsszelből
A külföldi beruházások volumene szinte megduplázódott. 2007 januárjáig 34 milliárd euró áramlott az országba beruházások formájában, ez időközben 64 milliárdra nőtt. Az export tekintetében még nagyobb, 110 százalékos a fejlődés. Tíz évvel ezelőtt az éves kivitel értéke 25,9 milliárd euró volt, napjainkban azonban már 54,6 milliárd. A külkereskedelmünk ennek ellenére továbbra is deficites, mivel a behozatal is nőtt, 37,7 milliárd euróról 63 milliárd euróra, igaz, a hiány csökkenőben van. Az export struktúrája is átalakult, a jelentős külföldi beruházások eredményeként a járművek, gépek és berendezések aránya 22 százalékról 47 százalékra nőtt. A fő kereskedelmi partnereink Németország, Olaszország, Franciaország és Magyarország, ahová most nagyságrendekkel többet exportálunk, mint a csatlakozás előtt: az olasz kivitel meghatszorozódott, a német és a francia megtízszereződött, a magyar pedig meghúszszorozódott. Elszállnunk azért nem indokolt az ország exportteljesítményétől, Románia ugyanis továbbra is kis pont a külkereskedelem világtérképen. A legfrissebb globális adatok 2014-ből származnak, mikor is a mi világkereskedelmi részesedésünk 0,35 százalék volt, míg a szlovákoké 0,39, Magyarországé 0,53, a cseheké pedig 0,73 százalék.   
Az EU-tagság első tíz évében Románia 13,7 milliárd eurót, a GDP 1 százalékát fizette be a közös kasszába, míg Brüsszelből 39,8 milliárd euró érkezett az országban, ami 26 milliárd eurós pozitív szaldót jelent.
Pengő Zoltán maszol.ro

Horváth Anna a sajtóból értesült arról, hogy vádat emeltek ellene
„A sajtóból értesültem ma, hogy hétfőn, december 19-én az ügyészség vádat emelt az ügyemben. Nem hozták tudomásomra a vádirat tartalmát, de arról értesítettek, hogy az eljárás első lépéseként a bíróságon felülvizsgálják a bírósági felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket és ezen belül az alpolgármesteri munkámtól való eltiltásom meghosszabbítását" - írta Facebook-oldalán Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, aki ellen kedden emelt vádat a DNA. 
"Az ügy bíróságra való továbbítása megnyitja annak a lehetőségét, hogy bebizonyítsam az ellenem felhozott vád képtelenségét. Továbbra sincs más lehetőségem: hinnem kell, abban, hogy az igazság érdekli őket és a törvényes eljárások betartásával be tudom bizonyítani ártatlanságomat" - írta még Horváth. (híszerk.)
Transindex.ro

Az 1989-es forradalommal kapcsolatos vizsgálat kiterjesztését kérik
Az 1989-es forradalommal kapcsolatos vizsgálat kiterjesztését kéri a Főügyészségtől a forradalmárokat tömörítő 1989. December 21. Egyesület. Az Agerpres hírügynökségnek küldött közlemény szerint az egyesület tagjai kérik, terjesszék ki a bűnvádi eljárást azokra a "gyilkos tettekre és diverziós cselekedetekre", amelyeket a Román Kommunista Párt (PCR) Politikai Végrehajtó Bizottsága tagjainak, a pártfőtitkároknak, valamint a '89 decemberében tisztségben volt politikai és katonai vezetőknek tulajdonítanak. Az egyesület szerint emellett a vizsgálatnak ki kellene terjednie az egykori szekuritáté, a rendőrség (volt milícia) és az ügyészség temesvári, kolozsvári, nagyszebeni, brassói, bukaresti, marosvásárhelyi és más olyan városokban tevékenykedő munkatársaira, ahol december 14-étől letartóztatások voltak, illetve ahol halálos áldozatokat és sérülteket követelt a forradalom elfojtására tett kísérlet. Az egyesület ugyanakkor kéri az államelnöktől, a Legfelső Védelmi Tanácstól, a kormánytól és az akkori katonai szervek utódintézményeitől a román államhatár környékén 1989 decemberében Avax repülőgépekről végzett lehallgatások, valamint a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE), a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a védelmi minisztérium és a belügyminisztérium 1989 decembere és 1990 júniusa között kelt dokumentumai titkosításának feloldását. Az egyesület azt is kéri, bűnpártolás miatt indítsanak bűnvádi eljárást azok ellen, akik akadályozták a rendszerváltó forradalommal kapcsolatos események kivizsgálását, illetve akik lezárták a dossziét. (agerpres) Transindex.ro

Választási kerekasztal: minek köszönhető a jó magyar részvétel?
Az egyik ok, hogy egymillió jobboldali román szavazó maradt otthon. Barna Gergő, Illyés Gergő, Székely István és Székely István Gergő politológusokkal beszélgettünk.
Barna Gergő szociológussal, Illyés Gergő, Székely István és Székely István Gergő politológusokkal beszélgettünk a Transindex választási kerekasztalán hétfőn a Jakabffy Elemér Alapítvány székházában, ahol a december 11-i parlamenti választásokat értékeltük ki. A beszélgetés alább olvasható első részében a részvételről és az RMDSZ szerepléséről beszéltünk, a második részben a román pártok teljesítménye és a hamarosan megalakuló új kormány lesz a téma. A beszélgetés moderátora Balázsi-Pál Előd.
Moderátor: Kezdjük a választási részvétellel, amely alacsony volt országos szinten, viszont megfordult egy trend a magyar részvételt illetően.
Barna Gergő: A részvétellel kapcsolatban már elhangzott minden az elmúlt napokban, sőt, már a választások napján is. Abszolút értékben alacsony volt a részvétel, a hivatalos eredmény szerint nem is érte el a 40%-ot. Ha korrigált mutatókkal számolunk, akkor körülbelül 46%-os volt a részvétel – ez a korrigálás azt feltételezi, hogy az országban kevesebb felnőttkorú van, mint ahányan a BEC regiszterében szerepelnek. Tehát a romániai állandó lakosoknak kevesebb mint fele, körülbelül a 46%-a vett részt a választásokon, ami nagyon hasonló a 2008-as és 2012-es értékekhez, picit nagyobb, mint a 2008-as, és picit kisebb, mint a 2012-es érték. Ez abból a szempontból érdekes, hogy 2012 után, a 2014-es államelnök-választáskor arra számítottunk, hogy van egy növekedő tendencia a román társadalomban, mivel az elmúlt években minden választáson nőtt a részvétel. Ez a feltételezés megtört már az idei önkormányzati választásokon, ahol elmaradt a részvétel a 2012-eshez képest. Viszont a parlamenti választáson nem lett jelentős visszaesés, a részvétel nagyjából tartja a 2012-es szintet. Ami a magyar részvételt illeti, a legfontosabb a negatív trendnek a megtörése, amit parlamenti választásokon már rég láttunk: a kilencvenes évek elején a magyarok részvétele minden bizonnyal meghaladta az országos részvételt, de ez a kétezres években megfordult, és egyre inkább nyílt ki az olló, míg odáig jutottunk 2008-ban és 2012-ben, illetve az idei önkormányzati választásokon is, hogy a magyarok részvétele elmaradt az országos részvételtől. Most ez megtört, mert az idei parlamenti választáson nem sokkal, de enyhén meghaladta a magyar részvétel a román részvételt. Ez nyilván befolyásolja az eredményt is, részben ennek köszönhető az RMDSZ relatív jó eredménye. 
Moderátor: Melyek a magyar részvétel szempontjából kiemelkedően jól szereplő megyék?
Barna Gergő: Nyilván ez is viszonyítás kérdése. Azok közül, akik az etnikai arány fölött teljesítettek, a legjobban Szatmár áll, ahol mi úgy számoljuk, hogy a felnőttkorúak között mintegy 35%-os a magyarság aránya, és ott 40%-ot kapott az RMDSZ. A következő Szilágy megye, ahol a 24%-os magyarsághoz képest 25%-os volt az RMDSZ eredménye. Maros megyében sikerült hozni az etnikai arányt, 39% körüli eredmény született, ami szintén jó. Biharban 25%-os a magyarság, és az RMDSZ 23,5%-ot kapott, tehát ilyen szempontból nem ugrik ki, de vannak más viszonyítási alapok, amelyekben Bihar jobban szerepel. Máramarosban is sikerült hozni az etnikai arányt, ez azért fontos, mert ez egy szórványmegye. 
Moderátor: Hol volt gyenge a magyar részvétel?
Barna Gergő: Nagyon gyenge sehol nem volt, de inkább a szórvány maradt le. Ha régiók szerint nézzük, akkor abból, hogy Szatmár és Szilágy hozta a legjobb eredményt, evidens, hogy a Partium emelkedik ki, ott haladta meg a magyar szavazók aránya az etnikai arányokat. Más kiugró nincsen, az elmaradás pedig szórványban van. Székelyföldön, és ezen belül Hargita megyében és Háromszéken sem sikerült hozni az etnikai arányt, annak ellenére, hogy most azt tapasztaljuk, hogy a politikusok körében rohamosan csökkennek az etnikai arányok, mert Háromszéken is azt mondják, hogy átlépték ezt a határt, de ez nyilván akkor lenne igaz, ha 74% alatt lenne a felnőttkorú magyarság aránya Háromszéken, de ennél a mi becsléseink szerint több, 75% körüli. 
Székely István: Két szempontot tennék hozzá ehhez a kérdéshez. Az egyik észrevétel az, hogy abszolút számokban nem érdemes számolni, hiszen ha azokat nézzük, csak Hargita megyében kapott többet az önkormányzati választásokhoz képest az RMDSZ, mivel annyival kisebb volt most az általános részvétel. Van két másik megközelítési szempont, az egyik az, hogy a részvétel tekintetében mi a helyzet az önkormányzati választáson tapasztalt, magyar szervezetekre leadott szavazati arány, illetve az RMDSZ mostani aránya tekintetében, és hogyha ezt nézzük, akkor három olyan megye van, ahol ez az arány magasabb. Maros megyében, ha összeadjuk az önkormányzati választáson a magyar szavazatok arányát, akkor az 36%, és most 38%. Szatmár megyében 37% volt az önkormányzati választáson, most 39%, és a legnagyobb különbség talán Szilágy megyében van, a parlamenti választásokon elért 25% az önkormányzati választásokon elért 21%-hoz képest. Van egy másik megközelítési mód, ez a mozgósító képesség. Barna Gergőnek köszönhetünk egy nagyon jó táblázatot, amit azért meg kell említeni. Itt a megyék erősorrendje tekintetében az látszik, hogy messze Szilágy a legjobb a mozgósítóképesség szempontjából, amit úgy mérünk, hogy 100 szavazati joggal rendelkező személy közül hány szavazott az RMDSZ listájára. Ugye, ez 52% Szilágyban, 47% Hargitában és 45% Szatmárban. Ugyanakkor azt látjuk, hogy Hargitát leszámítva gyakorlatilag ez az arány mindenhol kisebb, mint az önkormányzati választásokon tapasztalt mozgósító képesség.
Moderátor: Mik voltak azok a tényezők, amelyeknek köszönhetően sikerült beérni és meghaladni a román részvételi arányt, és megfordítani ezt a trendet? 
Illyés Gergő: Szerintem három fő tényező volt, nehéz megmondani, hogy a megyék szintjén mi befolyásolta a részvételi arányt. Megnézve ezeket az eredményeket, látszik, hogy bizonyos székelyföldi kisebb régiókban érzékelhetően jobb volt most az eredmény, mint akkor, amikor az RMDSZ külön indult. Volt az MPP-vel való összefogásnak is egy felhajtó ereje főleg Székelyföldön és azokban a kisebb régiókban, ahol hagyományosan az RMDSZ elleni kisebb pártoknak jó eredményei szoktak születni, például Gyergyószéken. Ez egy dolog. Ennek például az interetnikus közegben nem volt érzékelhetően nagy hatása. A másik okcsomag az volt, hogy az elmúlt időszak eseményei felborzolták a kedélyeket, a marosvásárhelyi iskolaügy és a csíksomlyói ügy mozgósíthattak jobban, és az RMDSZ a kampányában fel is hívta a figyelmet arra, hogy ezek a dolgok megtörténtek. A harmadik fontos ok a magyarországi kormánypártok kiállása. Ennyire egyértelmű ez soha nem volt még az eddigi választásokon, bár voltak már közös fotók, de ennyire erőteljes jelenlét még nem volt. Illetve az, hogy a magyarországi közmédia, vagy általában a média sokkal nagyobb teret szentelt a választásnak, mint eddig. Vasárnap a közmédia csatornái olyanok voltak, mintha erdélyi csatornák lettek volna. És tekintettel arra, hogy az erdélyi magyarok nagy számban nézik ezeket az adókat, ez hozott egy olyan kontrasztot, hogy a román médiában kampánycsend volt – meg egyébként sem jelent meg az RMDSZ szinte egyáltalán a román médiában –, a magyarországi médiában pedig nem, és az erdélyi magyar választók úgy érezhették, hogy történik valami vasárnap, miközben az országban egy láthatatlan kampány volt. Ez hozhatott egy pluszt. Nem tudom, hogy melyik milyen mértékben, de biztos, hogy mind a három tényező hozzájárult ehhez az eredményhez. 
Székely István Gergő: Én is azt gondolom, hogy nem elsősorban a Fidesz kiállása, hanem inkább a médiakampány volt az, ami mozgósítóan hathatott. Persze, utólag ezt meg lehet mérni, be lehet tenni ilyen kérdéseket a következő országos felmérésbe, hogy mi volt fontosabb: az, hogy Orbán Viktor eljött Szatmárra, és személyesen az RMDSZ mellett kampányolt, vagy az, hogy tulajdonképpen egy alacsony intenzitású román kampány közepette az RMDSZ úgymond profitálhatott abból, hogy a magyar köztévében nincs kampánycsend, és ott lehetett mozgósítani akár vasárnap is. Szerintem ezt erősíti az is, hogy a tömbzónákban nagyobb volt a részvételi növekmény a helyhatóságihoz képest, mint a szórványban, és szerintem ez az a zóna, ahol elvárható az, hogy a magyar köztévének nagyobb mozgósító hatása legyen. Egy barátom kicsit cinikusan úgy foglalta össze egyébként, hogy ezt a mozgósítási pluszt úgy is meg lehet fogni, hogy 2% Orbán Viktortól és 2% a DNA-tól. 
Moderátor: Udvarhelyszéken hogyan sikerült átlépni a helyi ellentéteken?
Illyés Gergő: Én is csak annyit tudok, amennyit a médiából látok, hogy egyrészt volt egy Kelemen Hunor-látogatás, talán utolsó héten, amikor az udvarhelyi polgármesterrel aláírtak egy dokumentumot, aminek nyilván az volt a célja, hogy az MPP próbáljon meg helyi szinten mozgósítani, illetve maga Kövér László is a helyszínen volt, és megpróbálta ő is meggyőzni a helyieket. Egyébként azt láttam, hogy Udvarhelyszéken nem volt a legjobb a mozgósítás, ahhoz képest, amilyen volt az önkormányzatin, gyengébb lett, és ha jól tudom, a vidék volt az erősebb, a város még gyengébb lett. Tehát részben sikerült csak átlépni az ellentéteken. Azt gondolom, hogy a parlamenti választás mindig más, mint az önkormányzati, biztos vannak olyanok is, akik egyébként is megszavazták volna az RMDSZ-t, annak ellenére, hogy az önkormányzatin az MPP-EMNP-re szavaztak, mert más játék, más kávéház. Számukra nem is a Kövér László látogatása jelenthetett sokat, hanem az Orbán Viktoré, mert még mindig ő az a személy, akinek a szava a legtöbbet jelent ezeknek a választóknak, és tanácsa, iránymutatása a legerősebb dolog. És ennek hatására azt mondták, hogy na jó, tegyük félre azt, ami egyébként zavar, mert vannak nekünk problémáink a szervezettel, nem is kevés. Persze, a közmédia is fontos volt, de Orbán Viktor is fontos volt, mert ő nem szokott mindenhez hozzászólni, ritkán nyilvánul meg külhoni magyar kérdésekben ennyire egyértelműen, most pedig megtette, úgyhogy ez is hozhatott szavazatokat. Gyergyóval is ugyanez a kérdés szerintem, ott viszont jó volt a mozgósítás, MPP-s városvezetés is van, meg elég erős MPP-s mag, ott viszont jól sikerült a mozgósítás. Szerintem ahhoz képest jól működött, hogy mennyire féltek tőle mindkét oldalon, hogy nem fog ez simán megoldódni. Székely István: Az általános részvételhez azért annyit még hozzáfűznék, hogy ha megnézzük az utolsó két parlamenti és önkormányzati választás részvételét, akkor az önkormányzati választás részvételének körülbelül 80 százaléka az ezt követő parlamenti választás részvétele, és a mostaniak között ugyanez az összefüggés figyelhető meg. Két észrevételt tennék, az egyik az MPP-vel megkötött összefogás kérdése. Én úgy gondolom, ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy az MPP által dominált településeken jobb volt a mozgósítás, mint a megkötött megállapodás nélkül, hanem van egy olyan hatása is, hogy maga az összefogás ténye és ennek a kommunikálása, interetnikus környezetben, a szórványban is behozott a bizonytalanok köréből egy olyan réteget, amelynek a verseny elsősorban a személyeskedésig fajuló vitákat jelentette, ami távoltartotta őket a parlamenti választásoktól. A másik szempont technikai jellegű lesz: azt látom, hogy most sikerült egy jó kampányt összehozni, ennyire tervezett kampánya az RMDSZ-nek – szakaszolással, heti témával, napi üzenettel – még nem volt, és ez azért lehetett sikeres többek között, mert ezt a jelöltek is visszaigazolták, felerősítve hatását . Ez annak is a következménye, hogy az RMDSZ lecserélte a képviselőinek és szenátorainak felét, és ezeknek a fiataloknak, mondjuk úgy, az együttműködési hajlandósága és a fegyelme a választási kampányban sokkal jobb, mint azoké, akik „mindent tudnak”. 
Moderátor: Az egységes üzenet mellett fontos lehetett az is, hogy ezúttal megpróbáltak konkrét, kézzelfogható és megvalósítható üzeneteket megfogalmazni, és nem a ködös autonómiát tűzték a zászlajukra, amiről mindenki tudja, hogy négyéves szinten megvalósíthatatlan.
Barna Gergő: Visszatérnék még az eredeti kérdéshez, hogy miért volt a magyarok esetében jobb a részvétel. Nagyjából ugyanazt fogom elmondani, mint ami elhangzott, mert nagyon fontos pontosan látni azt, hogy az elsődleges tényező az alacsony román részvétel. Efelett elsiklunk, bár ezt korábban mondta Illyés Gergő is, de szerintem sokkal hangsúlyosabb annál, mint ahogyan tárgyaljuk. A 2008-as eredményekhez tudjuk hasonlítani a szavazószámokat, és ez azért is lehetséges, mert a részvétel nagyjából hasonló volt. Ha megnézzük, 2008-ban a PNL annyi szavazatot hozott önmagában, mint a mostani új PNL, amiben benne kéne legyen a PDL szavazótábora is. Eltűnt a PDL szavazóbázisa, ami nem elhanyagolható, 2,5 millió szavazatról van szó. A jobboldali szavazótáborban felerősödött apátiát még jobban mutatja, hogy az idei, júniusi önkormányzati választásokhoz képes a PNL elveszítette majdnem a felét a szavazóinak, 44%-kal csökkent a szavazószáma, ami 1 millió 120 ezer szavazatot jelent. Ha ezt az USR-vel összeadjuk, és úgy számoljuk, akkor is van egy 800 ezres különbség. Szerintem ezen a választáson nem jelent meg egymillió olyan állampolgár, aki minden előrejelzés, számítás, vagy akár a józan ész logikája szerint ott kellett volna legyen. Ezek olyanok, akik aktívak politikailag, olyanok, akik inkább jobboldali szavazók, akik az önkormányzati választásokon részt vettek. Ők most nem jelentek meg, az RMDSZ eredménye ezért is ennyire jó. Ha elmegy ez az egymillió szavazó, akkor az RMDSZ 5,3-5,4%-ot kapott volna, ami nyilván még mindig jobb, mint a 2012-es eredmény, tehát nem kell elvitatni az RMDSZ eredményét, de azt nagyon pontosan kell látni, hogy a román részvétel nagyon befolyásolta ezt, és olyan szempontból fontos, hogy nem tudni, mi lesz a következő választásokon, nem szabad hátradőlni, pontosan kell látniuk az RDMSZ-ben is, hogy mi az elsődleges ok. A másodlagos okot, amiről itt szó volt, úgy fogalmaztam meg, hogy egy konszenzus volt abban, hogy az RMDSZ indul, és csak az RMDSZ: az MPP-vel való összefogás, és az a döntés, hogy az EMNP nem indul a választásokon. Azt hiszem, nem volt olyan parlamenti választás ’90 óta, amelyen ne lett volna az RMDSZ-nek valamilyen kihívója. 1996-tól biztos minden választáson volt, tehát ez az első olyan parlamenti választás az utóbbi években, amikor az RMDSZ egyedül indult. És ez a konszenzus megteremtődött mind erdélyi magyar szinten, mind a magyarországi pártokkal és a magyar kormánypárttal együtt, szerintem ennek nyilván nagy a hatása. A közmédia hatását nagyon jól látjuk az adatokban: amikor azt mondom, hogy a Partium teljesített nagyon jól, az a régió sokkal inkább követi a magyarországi közmédiát. A másik, amire Székely István utalt valamilyen szinten, hogy azt láttuk a korábbi választásokon, hogy a magyar-magyar verseny olyan negatív kampányt szült, amely minden bizonnyal taszította a választók egy részét. Az, hogy ez most elmaradt, azáltal az RMDSZ kampánya teljesen pozitív maradt. Ez ide tartozik ebbe a konszenzusos témába, hogy sikerült ilyen jól szerepelni. Az eseményekről pedig azt gondolom, hogy olyan nagy hatásuk nem volt. Nyilván jó volna ezt megmérni, egyrészt abból indulva ki, hogy a Maros megyei eredmények nem lettek olyan kirívóak, ha a marosvásárhelyi iskolaügyre gondolunk. Kolozs megye javított, bizonyos szempontból javított Székelyföld is, Csíksomlyónak és Horváth Annának az ügye lehet, hogy tényleg felhajtó erővel bírt. Viszont én azt látom, hogy egyre inkább emelkedik az ingerküszöb a DNA-s korrupcióellenes harc ügyletei kapcsán, mert ennek tulajdonítható be az is, hogy a román jobboldal ennyire otthon maradt. Nyugodtan a korrupcióellenes ügyészség kudarcának lehet ítélni ezt a választást is, ugyanúgy, ahogy az önkormányzati választások alkalmával voltak olyan polgármesterek, akiket a börtönben ülve választottak meg. Ugyanúgy, most az a szavazóbázis nem ment el szavazni, akiről a leginkább úgy tűnt, vagy úgy gondoltuk róluk, hogy nagyon is odafigyel ezekre a korrupciós ügyekre, és szankcionálja a PSD-t. Ez nem történt meg. Azt gondolom, hogy a magyarok szintjén is megnőtt az ingerküszöb, gondoljunk vissza, 2008-ban, 2012-ben is voltak ügyek. Nagy Zsolt, a Mikó-ügy régebbi témák, és nem tudom, milyen felhajtó erejük volt, vagy azokhoz képest ezeknek most nagyobb volt-e, vagy nem. Ezek események voltak, ezekre rá lehetett építeni a kommunikációt, de különösebben nagy hatásuk nem volt. 
Illyés Gergő: Arról, hogy mekkora hatása van a korrupcióellenes ügyészségnek: Nagybányán volt ez a bizonyos polgármester, és most az édesanyja volt a listavezető. És az egyik támogató videóban éppen a háziőrizetben levő fia buzdította az ő támogatóit, hogy szavazzanak az anyja által vezetett listára. Elég groteszk ez a helyzet, és tényleg ez a romániai valóság, hogy nem érdekli az embereket, hogy éppen ki korrupt, vagy ki nem korrupt. Lia Olguța Vasilescu ugye magasan megnyerte a polgármester-választás, és Dolj megyében 60% fölötti eredményt ért el a PSD, szóval ez így nem működik. Székely István: Én árnyalnám azt, amit Gergő mondott. A mostani eredmény valóban magyarázható a nagyon alacsony román részvétellel is, de ezek azért szorosan összefüggnek. Ugye ’90 óta azt látjuk, hogy nagyon kis különbség van a magyar és a román részvétel között, leszámítva a 2007-es és 2009-es EP-választásokat, nagyon nagy mértékben együtt jár ez a dolog. A kilencvenes években valamivel felette, a kétezres években valamivel alatta, és most megint valamivel felette van a magyar részvétel az országosnak. Ezeket tehát nem lehet önmagukban vizsgálni, hogy van egy román részvétel és van egy magyar részvétel. Azok a tényezők, amelyek előidézik az alacsony román részvételt, ugyanúgy érvényesek a magyar választókra is. A másik szempont, amiért valóban nincs ok arra, hogy valaki hátradőljön, az az, hogy az RMDSZ törzsszavazói köre vélhetően nem éri el az 5%-ot. Ha a biztos szavazókról vagy törzsszavazókról beszélünk, akkor azokra gondolunk, akik három egymást követő választáson elmennek, és ugyanarra a szervezetre szavaznak. Persze, megint kérdés, hogy milyen részvételi arányra vonatkozik az állítás, de ez már az önkormányzati választásokon is látszott. Ha össze kellene foglalni ezt az egész történetet, akkor leegyszerűsítve azt mondanám, hogy volt egy törzsszavazói kör, ehhez hozzáadódott a kampány két kiemelt célcsoportja. Az egyik a fiatalok mozgósítása – ezzel magyarázható az erős közösségi hálós és internetes jelenlét a kampányban. Illetve a másik, hogy az MPP-vel való összefogás kapcsán próbáljon az RMDSZ behozni olyan szavazókat, akik egyrészt ellene szavaztak, másrészt bizonytalanok voltak. Ehhez hozzáadódott a magyar kormány támogatása, illetve a valóban alacsony román részvétel. 
Barna Gergő: Ebben teljesen igazad van, hogy összefüggnek a dolgok, és hogy nagyjából azonos szinten alakult a román és a magyar részvétel. Azt gondolom, hogy a korábbi parlamenti választásokon is volt legalább a román pártokon belül egy összemérhető erőviszony, vagy egy nagyon hasonló politikai kínálat. Ami most, úgy tűnik, hogy a jobboldali szavazók esetében nem történt meg. Nem mondom azt, hogy ez az egymillió szavazó, aki nem vett részt a választásokon, az nem mozgósítható bármilyen más formában, vagy a következő választásokon. Szerintem ez fontos. Amúgy fontos azért is, mert az RMDSZ vagy a magyarok esetében kisebb lehetett feltételezésem szerint az átszavazás, pont azért, mert a jobboldali román pártok ennyire gyengén szerepeltek. Nyilván erre nincs adat, nehéz bizonyítani. Ez is hozzájárult az eredményhez, hogy ahhoz képest, hogy csak egy magyar párt indult, a román pártokra szavazók aránya is alatta maradt a korábbi választásoknak. Hogyha pedig visszatérünk arra, hogy mennyire kiugró vagy nem a magyarok részvétele, azt jól kell látni, hogy nagyon kevéssel haladta meg az RMDSZ szavazatszáma azt, amit 2012-ben az RMDSZ, az EMNP és az MPP együttesen hozott. Székelyföldön sem sikerült ezt meglépni, itt is egyedül a Partium vagy a szórvány áll jobban. De ez egy fontos tényező, amit István mond, hogy mekkora a törzsbázis, és ez egy kérdés is, én sem tudom, hogy kik azok, akik 2012-ben az EMNP-re szavaztak, és nem mentek most el, vagy azoknak mekkora része szavazott az RMDSZ-re, vagy mennyi azoknak az aránya, akik korábban nem vettek részt, de most igen. Szerintem van egy átjárás az EMNP-MPP szavazók és az RMDSZ között, de bizonyára nem teljes lefedettségű.
Székely István: Volt egy Avangard exit poll felmérés, ami egy hatalmas mintán készült, akkorán, amit azért már érdemes a magyarok szempontjából is komolyan venni. Ennek alapján a magyarok 10,7%-a román pártra szavazott, ami azért meglepően magasnak tűnik. Ebből 5,2 % a PSD-re, 2,9% a PNL-re, és 1,6% az USR-re. Most ez azért elgondolkodtató, mert nem hiszem, hogy ők néppártosok, vagy az MPP-sek lennének. Szerintem ezeknek egy része, legalábbis ami az USR-s szavazókat illeti, egyszerűen nem tartja már magára nézve meghatározónak az etnikai szavazást – ennek következményeivel azért számolni kell. 
Moderátor: Lehetett a mozgósításban hatása a kampány előtt bedobott provokatív román nyelvű RMDSZ-es óriáplakátoknak?
Illyés Gergő: Nem tudom erre a választ, de ez mintha a román társadalomban nagyobb hullámokat vert volna, mint a magyarban, mert a magyar választóknak ez sok újdonságot nem mondott. Ebből nem azt olvasták ki a magyar választók, hogy az RMDSZ el akar szakadni Romániától, hanem ők értették, hogy mi az üzenet: hogy a központosítás az egy rossz dolog, mi nem akarunk központosítást, mi azt akarjuk, hogy minél több döntés helyi szinten szülessen. 
Ez a gondolat, ennek a kommunikálása nem most kezdődött. Ilyen szempontból ez nem volt új üzenet, ez a román társadalom számára volt új üzenet. Ebből azt olvastam ki, hogy sokkal többet kell kommunikálni azokról a dolgokról, amiről mi beszélünk egymás között. Például arról, hogy az adókat helyi szinten használják, egymás közt sokat beszéltünk, de az, amennyi erről megjelent a román médiában, a nullához közelít. Erről sokkal többet kell beszélni az RMDSZ vezetői részéről. Ez konfliktussal jár a román médiában, valószínűleg sok kellemetlen tévéadással jár, de ezt be kell vállalni, mert egyébként 4 év múlva is ez lesz a hatás, hogy felírunk valamit a pannóra, és mindenki megijed tőle, hogy mindent el akarnak lopni. Nyilvánvalóan szándékosan lepődik meg a román média, de erre a román közvélemény rezonál. Ezeket úgy lehet leépíteni, hogy minél többet beszélünk róla. Moderátor: Háromszéken és Bihar megyében helyi EMNP-s vezetők arról beszéltek, hogy a választásokon nem érdemes részt venni, mert az RMDSZ úgyis bejut. Volt ennek a demobilizáló üzenetek hatása? 
Székely István: Háromszéken a megyei elnök azt mondta, hogy el kell menni, tulajdonképpen megismételve Szilágyi Zsolt nyilatkozatát, de helyileg több olyan képviselő is volt, aki világosan kimondta, hogy az RMDSZ-re nem szabad szavazni.
Székely István Gergő: Azt gondolom, hogy ezzel az EMNP lehetetlen helyzetbe került, mert ha a FIDESZ egy dolgot mond, akkor nehezen mondhatják annak az ellenkezőjét. Hasonlít a helyzet ahhoz, amikor a FIDESZ kibékült a VMSZ-szel a Vajdaságban, és akkor az Ágoston Andrásék és a VMDP hirtelen nem volt amit csináljanak, el kellett hallgassanak. Itt jön be az, hogy a miniszterelnöknek nem lehet ellentmondani, még akkor sem, ha amit mond, az nekünk épp nem jó. 
Transindex.ro

Félévente megújítandó parlamenti együttműködésre készül az RMDSZ
Félévente megújítandó parlamenti együttműködésről tárgyal a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a szociálliberális PSD-ALDE koalícióval, amely a december 11-i választások után kormányalakításra készül – közölte Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kedden.
„Nekünk az a fontos, hogy a parlament szerepét megerősítve, a politikai döntéseket a parlamentbe visszahozva a választási kampányban tett ígéreteinkből minél többet megvalósítsunk” – magyarázta a közmédiának a szövetség elnöke.
Hozzátette: ennek érdekében az RMDSZ-frakció 6,5 százalékához „hozzá kell tenni” további 43-44 százalékot, márpedig az adott helyzetben az 54 százalékkal rendelkező PSD-ALDE kormányzati többség mutatkozik „nyitottnak és képesnek” arra, hogy a magyar érdekképviseletnek segítsen.
Kelemen Hunor a megújult RMDSZ-frakciók első bukaresti együttes ülése után derűlátóan nyilatkozott a szociálliberális többséggel kezdett tárgyalásokról. Úgy vélekedett: ha néhány kérdést tisztáznak, akkor olyan parlamenti együttműködésben állapodhatnak meg, amely a kisebbségi jogok tekintetében is „biztonságosabb Romániát” eredményezhet.
Elmondta: az RMDSZ olyan megállapodást akar elfogadtatni, amely „lefordítja” és számon kérhetővé teszi az európai nyelvi chartát és kisebbségi keretegyezményt, továbbá egyértelműen utal a tanügyi törvényre és a közösségi szimbólumok használatára, hogy ezeket ne lehessen többféleképpen értelmezni. Ennek érdekében egyértelműsítő törvénymódosításokat terveznek, és a – jelenleg hússzázalékos lakosságarányhoz kötött – anyanyelvhasználati küszöb leszállításához is támogatást várnak a parlamenti többségtől.
A PSD-ALDE-koalícióval kötendő megállapodás a minimálbérre, az észak-erdélyi autópályára, a közigazgatásban dolgozók bérére, és a fiatalok támogatására is kiterjed. Kelemen Hunor hozzátette: ha arra a következtetésre jutnának, hogy a megállapodás nem működik, azt fel is lehet majd mondani, de úgy vélekedett: meg kell próbálniuk együttműködni a kormánytöbbséggel azokért, akik az RMDSZ-re szavaztak, akik a magyar szövetségtől várnak megoldást problémáikra.
Kelemen Hunor korábban egy rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta: a megállapodás megkötése előtt az RMDSZ is tudni szeretné, ki lesz a miniszterelnök, mit tartalmaz a kormányprogram, kitér-e és miként a kisebbségekre. Az RMDSZ nem siet, a megállapodás megkötésére lehet, hogy csak az új kormány beiktatása után kerítenek sort – tette hozzá.
Klaus Johannis államfő szerdára hívta kormányalakítási egyeztetésre a pártokat. A PSD-ALDE koalíció eddig nem nevezte meg miniszterelnök-jelöltjét.
MTI | Székelyhon.ro

Sok nyolcadikos szorul magántanár segítségére a román szövegek értelmezésénél
Néhány hete már elérhetők az oktatási minisztérium hivatalos honlapján a román tételmodellek, amelyek segítségével felkészülhetnek a végzősök a júniusi kisérettségire. Idegen szövegek elemzését gyakorolják a nyolcadikosok, azonban sok magyar ajkú diáknak még a „konyhanyelv” ismerete is gondot okoz, nemhogy az irodalmi szövegek értelmezése.
A legtöbb nyolcadikosnak nem ér véget a tanulás azzal, hogy hazamegy az iskolából három órakor. Sokan rohannak ezután magánórákra, azzal a céllal, hogy jobban felkészüljenek a kisérettségire. Sok szülő és diák egyetért abban, hogy a legnehezebb vizsgatantárgy a román nyelv és irodalom – legalábbis egy magyar anyanyelvű számára, de van, amikor a román diákoknak is fejtörést okoz egy-egy archaikus szöveg.
Egy marosvásárhelyi nyolcadikos fiú nevét nem vállaló édesanyja lapunknak elpanaszolta: a legnehezebb vizsgatantárgynak a román irodalmat és nyelvtant tartja, hiszen nagyon átfogóan kérik számon az anyagot, azt feltételezik, hogy mindenki betéve tudja az elmúlt négy évi tananyagot, a vizsga pedig egy felsőfokú nyelvvizsgának tűnik – mondta. „Akinek nem anyanyelve, nem érti meg a szövegek nagy részét. Gyakran én is az interneten keresem meg a szavak jelentését, néha még a román anyanyelvű sem ismeri az adott szó szinonimáját. Sok magyar gyerek a kérdéseket sem érti meg igazán, nemhogy a szöveget” – tette hozzá az édesanya.
A helyzet viszont nem kilátástalan, ugyanis sok plusz munkával és pénzzel felzárkózhatnak a diákok, azaz legtöbben magántanár segítségére szorulnak. „Nem gondolom, hogy nem menne át magántanár nélkül a fiam, de sokkal könnyebben megérti, ha elmagyarázzák neki órák után” – mondta az anya, aki negyven lejt fizet a másfél órás magyarázatért. Matematikából is magántanárra szorul a nyolcadikos fiú, így a kettő együtt már hetente majdnem 100 lejbe kerül a családnak – tette hozzá a szülő.
Nagy Mónika, az erdőszentgyörgyi Szent György Iskolaközpont román-magyar szakos tanára szerint a román tételmodellek elfogadhatók, és az átmenéshez szükséges minimális pontszámot elérhetik a vizsgázók, elegendő a tanórákon való figyelem és a szövegértés. „A magyar anyanyelvű gyerekeknek viszont nehéz az információ szelektálása, mert nem tudnak jól románul. A gond a megértéssel és a fogalmazással kezdődik, és túl kevés a tanórák száma is ahhoz, hogy ez változzon. Könnyebben boldogulnak a nyelvtani résszel, a bizonyítási fogalmazással tudnának esetleg pontot gyűjteni” – fejtette ki lapunknak a pedagógus. Nagy Mónika azt tanácsolja a nyolcadikosoknak, beszélgessenek, barátkozzanak román anyanyelvű gyerekekkel, mert így lehet a legkönnyebben elsajátítani a nyelvet, és a román nyelvű tévéadások is sokat segítenek ebben – mondta.
Néhány hónapja nagy port kavart a marosvásárhelyi Szász Albert Sportiskola román szakos tanára, aki azzal vádolta meg a tanintézet igazgatóját, hogy érdemtelenül engedi át a diákokat románból. A pedagógus szerint a legtöbb – főként vidékről érkezett – tanuló megszólalni sem tud az óráján, csak egy osztálytársuk tolmácsolásával érti meg őt. Azzal azonban egyetértett, hogy a rendszerrel van a baj, a magyar anyanyelvű diákoknak másfajta tananyagra, módszerre lenne szükségük a román nyelv elsajátításához, amely idegen nyelv számukra. Valószínű, még el kell telnie egy kis időnek, amíg a szaktárcának is hasonló lesz az álláspontja, addig is maradnak a nehéz tételsorok, a frusztrált tanulók és szüleik, illetve a magánórák.
A nyolcadikosoknak az országosan egységes próbavizsgát tavasszal szervezik meg, hogy felmérjék tudásukat, és hozzászoktassák őket a vizsgahelyzethez. Az igazi megmérettetésre júniusban kerül sor. A nyolcadikosok számára június 9-én zárul a tanév, 19-én veszi kezdetét a vizsga a román írásbelivel, 21-én a matematikával folytatódik, 22-én anyanyelvből bizonyítanak a diákok. Az eredményeket június 26-án teszik közzé, ugyanaznap lehet benyújtani az óvásokat, és 30-án közlik a végleges jegyeket.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro

Emlék a templomépítőnek
A nyárádszentlászlói református templomkertben hétvégén felállították azt az emlékművet, amely az ottani istenháza építtetője emlékét jelzi majd az utókornak.
Az egykori, 1888-ban épült vályogtemplomocska helyén 1995 és 1999 között épült új, impozáns templom és ifjúsági ház Nyárádszentlászló reformátusai számára Gáspár András lelkészsége idején. A templom építésének legfőbb támogatója a faluból elszármazott, Liverpoolban élő Zsigmond András, de a liverpooliak adománya a templom nagyharangja is, míg az építkezéshez a holland middelburgi testvérgyülekezet is hozzájárult.
A falu szülötte és jótevője, aki nemesi származással és vitézi ranggal is bír, idén egy székelyudvarhelyi látogatása után Nyárádszentlászlóra is átutazott, ahol előterjesztette kérését, miszerint szülőfaluja templománál emlékjelet hagyna maga után – tudtuk meg Koncz László Ferenc lelkésztől. A presbitérium jóváhagyta a kérést, mivel szerinte egy ilyen jótevőnek nemcsak tisztelet, hanem emlékoszlop is jár. Ennek kivitelezését Zsigmond András vállalta, a közel egytonnás andezit oszlopot a csíkszeredai Dóczy András kőfaragó mester készítette el, a rajta levő emléktáblát és családi címert a marosvásárhelyi Kiss Levente szobrászművész.
A 155 fős gyülekezet vállalta, hogy még idén felállítja az oszlopot a templom tövében, jövő évben pedig saját költségén egy kis parkocskát is létrehoz körülötte. Mivel a jelenleg 81 esztendős Zsigmond András földi pályafutása után itt szeretne megpihenni, halála után hamvait is itt helyeznék el egy urnában. A báró 1935-ben született Nyárádszentlászlón, később főorvos volt, az 1956-os Magyar Nemzetőrség dandártábornoka, majd Magyarország tiszteletbeli főkonzulja az Egyesült Királyságban. Ma Liverpoolban él, és a Magyarországon alapított Vitézi Rend keretében a határon túli területek helyettes főkapitánya.
Gligor Róbert László | Székelyhon.ro

Jó évet zárt az EMKE
Petőfi Sándor-megemlékezéssel kezdte az évet az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete, és a Gyöngykoszorúk Gyöngye néptánctalálkozóval zárta. Ahogy Kilyén Ilka elnök fogalmazott, jó évet zártak, sok rendezvényt tudhatnak maguk mögött.
Az EMKE Maros megyei elnöke a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, az egyesület által kezdeményezett Gyöngykoszorú találkozók meghozták az eredményt. Már sok egyesület, civil szervezet bekapcsolódik a szervezésbe, vagy saját maga szervezi a találkozókat, hívja a hagyományőrző egyesületeket, tánccsoportokat. Ez azt is jelenti, hogy a falvakban működnek a néptánccsoportok, éltetik a hagyományt, illetve újak is létrejöttek, valamint a gyerekekkel is megszerettették sok helyen a népzenét, népdalt és néptáncot.
Az EMKE figyelmet szentel az értékteremtésre, ugyanakkor minden évben megköszöni a tevékenységét azoknak, akik a művészet, tudomány, népművészet, vagy a köz terén kimagasló értékeket hoztak létre, akik öregbítették a város hírnevét, életpályájuk az erdélyi magyar közéletet gazdagította. Az idén a városnapokon Olosz Katalin néprajzkutató, Kerekes Péter Pál fotóművész és Bölöni Domokos író, publicista vehette át az egyesület díját.
A számos vetélkedő, versmondó- vagy énekverseny, táncfellépés a legfiatalabbak tehetségápolását célozza, illetve próbálja ráirányítani a fiatalok figyelmét az igazi értékekre. A találkozókon bemutatott produkcióknak nem az volt a lényegük, hogy színpadképesek legyenek, hanem sokkal inkább az, hogy a résztvevők bemutassák egymásnak, mit tudnak, mit tanultak nagyszüleiktől, illetve azoktól a lelkes pedagógusoktól, akik időt és energiát áldoznak a legkisebbek nevelésére és tanítására. A népi gyermekjátékokban bővelkedő magyar folklór ugyanis elsősorban a szocializálódást segíti, a kommunikációs készségeket erősíti – hívta fel a figyelmet Kilyén Ilka, hozzátéve, hogy egy-egy tánccal, énekkel színpadra lépni, közönség előtt bemutatni, már ez önmagában is növeli az önértékelését a gyerekeknek, de a játékok is a társas kapcsolatokat, a közösségi érzés erősítését szolgálják.
A népdalvetélkedők, amelyek igen fontos rendezvényei  a Maros megyei EMKÉ-nek, nem kimondottan a tehetségek felfedezését szolgálják, hanem ugyancsak a gyerekek bátorítását az éneklésre. A magyar folklór bővelkedik a népdalokban, és aki ismeri ezeket, az könnyebben befogad más zenei műfajokat is, nyitottabbá válik a különféle zenei stílusok irányába is. „Annak, aki népdalt énekel és néptáncot táncol, másképp fejlődik a kommunikációs képessége, az értékek mentén szocializálódik, olyan morális tartást, viselkedési formát sajátít el, amely egész életét meghatározza” – mondta Kilyén Ilka, aki örömmel tapasztalja, hogy napjainkban kezd újból teret hódítani a népdal és néptánc a bálokban, lakodalmakban is.
Antal Erika | Székelyhon.ro

A csíkszeredai romaoktatás nehézségeiről
Csíkszeredai roma gyermekeket oktató pedagógusokkal készített interjúk anyagait dolgozta fel Jakab Judit, a Debreceni Egyetem hallgatója, aki tanulmányában arra is felhívta a figyelmet, hogy a népszaporulatot tekintve, tömegesen fognak megjelenni a cigány gyermekek az iskolákban, amire a tanintézetek nincsenek felkészülve.
A csíkszeredai Pro Scientia Ruralis tudományos folyóiratban jelent meg nemrég Jakab Judit műhelytanulmánya, amely a romaoktatás problémakörét feszegeti, és amely része lesz a témában készülő átfogóbb kutatásának. A tanulmány kapcsán a kutatóval beszélgettünk, aki elmondta, több mint tízéves tapasztalata van a roma gyermekek oktatásának szervezésében. Tekintettel arra, hogy összetett problémáról van szó, elképzelhetetlennek tartotta a kérdőíves megközelítést, ezért döntött amellett, hogy mélyinterjúkat készít olyan csíkszeredai pedagógussal, akik hosszú ideje dolgoznak cigány gyermekek tanításával.
A kutató többek között arra volt kíváncsi, hogyan szembesültek a pedagógusok azzal, hogy teljesen vagy többségében roma gyerekekből álló osztályban kell tanítaniuk, és milyen problémákkal küzdenek. „Volt, aki sokkhatásként élte meg, mindenképpen teljesen új helyzetben találták magukat. Azok a módszerek, amelyeket eddig alkalmaztak, legtöbbször nem működtek. Meg kellett küzdeniük egy másik kultúrának a megnyilvánulásaival, hiszen ezek a gyermekek egy más közegben szocializálódnak. Például az időfogalom számukra gyakran ismeretlen, vagy ha van is, nem úgy működik, mint az iskola világában, ahol bejáratott szabályok vannak” – magyarázta a kérdezőalanyok nehézségeit a tanulmány írója. Hozzátette, az is problémát okoz mind a gyermekeknek, mind a pedagógusoknak, hogy a cigány gyermekek többsége nem járt óvodába, szervezeti szabállyal pedig először az iskolában találkoznak.
A gyermekeknek meg kell érteniük, hogy reggel bemennek az iskolába, délig bent kell maradniuk, meg kell érteniük az iskolának a szabályait. „Ezek a szabályok teljesen idegenek tőlük, mert ők addig szabadon, kötöttség nélkül, nagy térben, többnyire kint az udvaron nőnek fel, semmilyen időhöz és kötelezettséghez nem kötve” – mondta. Ráadásul nehéz kommunikálni velük, megértetni dolgokat, hiszen nagyon szegényes a szókincsük. A pedagógusok számára az is nagy gond, hogy egy kötött tantervhez, tananyaghoz kell igazodniuk, központosított, egységes elvárásokhoz, amely nem teljesen egyeztethető össze a valósággal. „Az adott »gyermekanyag« képességei és az elvárások között óriási a szakadék” – fogalmazott.
A diákok hét százaléka roma
A romák beiskolázása a 2000-es évek elején került középpontba Romániában. Hargita megyében 2006-ban 1167 roma gyermeket írtak be iskolába, ehhez képest a 2014–2015-ös tanévre megkétszereződött a számuk. Összesen 78 iskolában 3809 roma iskolást jegyeztek, amely az összlétszám hét százalékát teszi ki. Közülük 792 óvodás, 1765 alsó tagozatos, 1000 felső tagozatos  és 181 középiskolás.
Ugyanakkor a romaoktatás kapcsán felmerült, hogy ez mennyi plusz feladatot ró a pedagógusra, hiszen gyakran neki kell gondoskodnia az étkeztetésről, a gyermekek füzetéről, ceruzájáról, ruhájáról. „Egy tanárnak nincs a munkakörében benne, hogy kenegeti a kenyeret, fogmosásra oktat, vagy arra, hogy hogyan kell orrot törölni, hogyan kell enni” – nyújtott betekintést a roma gyerekeket oktató pedagógusok mindennapi munkájába Jakab Judit. A tanítók szerint fontos lenne, hogy óvodába is kezdjenek járni a roma gyermekek, hogy már kis korban barátkozzanak az időfogalommal, megtanulják, hogy az iskolába tiszta ruhába kell jönni, és hogy be kell tartani az alapvető higiéniai szabályokat.
Ugyanakkor hozzátette, a pedagógusok munkája az egységes teljesítményközpontú értékelési rendszerben szinte láthatatlan marad. „Ezekben az iskolákban a teljesítményt nem lehet úgy mérni, mint egy átlagiskolában, mégis úgy mérjük, mert vannak országos felmérések, és azon mindenkinek részt kell vennie. Mivel az eredmények alapján gyengének minősül az iskola, a nem roma szülők gyakran elviszik más iskolába a gyermekeiket. Így valósul meg a spontán szegregáció” – vázolta a következményeket a kutató. Hozzátette, egy ilyen iskolában a sikernek, az eredményességnek más mutatói vannak, „nem versenyre készítik a gyermekeket, hanem azt is sikernek könyvelik el, ha meg tudta fogni a ceruzát”.
Tanulmányában arra is felhívta a figyelmet, hogy a népszaporulatot tekintve tömegesen fognak megjelenni a roma gyermekek az iskolákban, amelyekre a tanintézetek nincsenek felkészülve. A kérdésnek nincsenek fórumai, minden iskola maga kínlódik a problémával. Az a néhány tanintézet, amelyik ezzel szembesült, és a tanulságait levonta, az meg kellene osztania tapasztalatait a többi iskolával. Legalább helyi szinten egy közös tervet kellene kidolgozni – vélte. Szerinte probléma, hogy az oktatóknak egyénileg kell megküzdeniük a feladattal, mert erre nincs kidolgozott tevékenységi terv, pedagógiai program, nincsenek erőforrásaik az iskoláknak, holott szükség volna több segítő szakemberre, logopédusra, pszichológusra, emellett segédanyagokra, feladatlapokra, tankkönyvekre, amelyek differenciáltak. „A pedagógusok tulajdonképpen semmilyen segítséget nem kapnak. Tőlünk nyugatabbra a tanárképzés tartalmaz romológiai képzést is, ahol ismerkednek a roma kultúrával, történelemmel, a néppel, az eltérő szocializáció következményeivel. Hogy milyen módszerek javasoltak, milyen eszközök segíthetnek, és nem nekik kell kikísérletezgetniük és felfedezniük mindent” – mondta. Egy másik hiányosság, hogy nincsen délutáni tanulási lehetősége a gyermekeknek, sokuknak otthon sem asztaluk, sem villanyuk nincs, ezért jó volna ezt iskolai program keretében megoldani.
„Társadalmi integrációra szükség van, hiszen ők is ugyanabban a térben kell éljenek, amelyben mi. Nem mindegy, hogy a tömeg, amely évről évre gyarapodik, iskolázatlan, munkanélküli, frusztrált tömegként kerül ki, vagy iskolázott, tudunk velük értekezni, vannak céljaik, igényeik” – emelte ki az iskolázottság fontosságát a kutató. Ezzel párhuzamosan úgy véli, adott esetben, ha nagyon mélyszegény, gettósodott telepekről érkeznek a gyermekek, és óvodába sem jártak, akkor célravezetőbb, ha legalább az 1–4. osztályban együtt vannak, mintegy védettebb közösségben, amíg megtanuljanak alapvető dolgokat és ledolgozzák hátrányaikat. Ekkor ötödik osztálytól már járható út, hogy vegyes osztályokba járjanak, találkozzanak másokkal, tapasztaljanak meg mást is, mint az a világ, amelyben eddig éltek.
„A kimaradás, lemorzsolódás inkább a felső tagozatban történik, fegyelmi problémák is ott jelennek meg. Az ő kultúrájukban egy 13–14 éves fiú már felnőtt férfinak számít, az iskolában azonban még gyermekként kezelik, vagy a lányok 12–13 évesen már gyakran férjhez mennek. Ráadásul azt is kevesen értik meg közülük, hogy miért jó az iskola, nem látják ennek a hasznát” – fejtette ki Jakab Judit. Ennek ellenére pozitív példák is vannak, akadtak roma diákok, akik szakiskolába iratkoztak, és egy-két tanulónak munkába is sikerült állnia.
Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő is úgy gondolja, akadnak roma gyermekek, akik jól megállták az iskolában a helyüket, van olyan is, aki a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumba is bekerült. Bár ellenkező példa több van. „Nincsenek meggyőződve, hogy a tanulásnak megvan a haszna hosszútávon” – véli a főtanfelügyelő. A tanfelügyelőség egyik munkatársa kifejezetten a romák beiskolázásával foglalkozik. „Nemcsak azzal, hogy jelen legyenek, hanem hogy tartalmilag is legyenek felkészítve. Szorosan követi a gyerekek sorsát” – fogalmazott a főtanfelügyelő.
Pro Scientia Ruralis
A Pro Scientia Ruralis a csíkszeredai székhellyel működő Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány által létrehozott folyóirat, amely online és nyomtatott formában jelenik meg évente 3–4 alkalommal. A kiadvány célja, hogy publikációs felületet biztosítson a Kárpát-medencei fiatal kutatóknak, hallgatóknak, és tudományos tevékenységeiket ösztönözzék.
Barabás Hajnal 
Emlékeztető: Pro Scientia Ruralis névvel indított folyóirat 2016-ban indult
/tudomanyhaza.wordpress.com, 2016. márc. 1. - Pro Scientia Ruralis néven indult új folyóirat/ Székelyhon.ro

Aláírta az együttműködési megállapodást a kormányalakító koalícióval az RMDSZ
Aláírták a parlamenti együttműködésről szóló megállapodást a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői.
A PSD részéről Liviu Dragnea, az ALDE részéről Călin Popescu-Tăriceanu és Daniel Constantin, az RMDSZ részéről pedig Kelemen Hunor látta el kézjegyével a dokumentumot. A megállapodás aláírása után Liviu Dragnea, a PSD elnöke elmondta: a PSD–ALDE-koalíció egy stabil parlamenti többség kialakításában érdekelt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy az együttműködéssel egyebek mellett a – politikai stabilitás szempontjából is fontos – többség–kisebbség viszony javítására keresnek megoldást. A megállapodás a felek – egymással egyeztetett – törvénytervezeteinek kölcsönös támogatásáról szól.
A nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatát szabályozó törvények betartása és a kommunista hatalom által elkobzott javak visszaszolgáltatási folyamatának hatékonyabbá tétele szerepel többek között a parlamenti együttműködési megállapodásban. A dokumentum szerint az RMDSZ támogatni fogja a kormány által javasolt törvénytervezeteket, az ezeket kezdeményező minisztériumok pedig előzőleg egyeztetnek a megállapodást aláíró pártok parlamenti csoportjaival a tervezetek – beleértve a költségvetési törvényt is – elfogadásához szükséges többség kialakítása érdekében.
A megállapodás azt is előírja, hogy a PSD-ALDE koalíció és az RMDSZ kölcsönösen támogatják egymás tervezeteit, amennyiben előzőleg egyeztettek erről a parlamenti frakciók. A dokumentum arra is kitér, hogy előnyben részesítik a kormányprogram oktatással, egészségüggyel, illetve autópálya-építéssel kapcsolatos projektjeit, valamint a helyi közigazgatási alkalmazottak bérének emelését, az egységes bértörvény elfogadásával.
Emellett hangsúlyt fektetnek a kommunista hatalom által elkobzott javak visszaszolgáltatási folyamatának hatékonyabbá tételére, valamint a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatát szabályozó törvények és a Románia által is aláírt nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek betartására – áll még a megállapodásban, amelynek betartását minden parlamenti ülésszak végén kiértékelik.
Korodi: dolgoztunk már együtt a kormányfőjelölttel
A kormányfőjelölt megnevezése után arra az elhatározásra jutott az RMDSZ, hogy aláírja a parlamenti együttműködésre vonatkozó megállapodást a Szociáldemokrata Pártból (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetségéből (ALDE) álló koalícióval – közölte Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője szerdán az Agerpres hírügynökséggel.
„Megegyeztünk, hogy amíg nem ismeretes előttünk a kormányfőjelölt személye, nem írjuk alá a parlamenti együttműködésről szóló megállapodást. Miután tudomásunkra jutott a jelölt kiléte, tanácskoztunk a kollégákkal, és úgy döntöttünk, aláírjuk az együttműködési szerződést a PSD-ALDE-vel” – mondta Korodi.
A Liviu Dragnea által javasolt kormányfőjelöltről, Sevil Shhaideh-ről a volt környezetvédelmi miniszter azt mondta: szakmailag jól felkészült ember; az majd a jövőben derül ki, hogy rendelkezik-e a szükséges politikai támogatottsággal.
„Dolgoztunk együtt (Sevil Shhaideh-hel – szerk. megj.), szakmailag nagyon jól dolgozik, nagyon nagy a munkabírása, és nyitott a párbeszédre. Ezt tapasztaltam, amikor együtt dolgoztam vele” – mondta az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője.
Arra a kérdésre: meglepődött-e, hogy a kormányfőjelölt egy nő, Korodi azt felelte: „azt hiszem, nem lényeges, hogy nő, hogy tatár-török etnikumú, csak az számít, hogyan dolgozik, és ebből a szempontból rendben van”. Székelyhon.ro

Dragnea a képviselőház, Tăriceanu a szenátus elnöke
A képviselőház elnökévé a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőjét, Liviu Dragneát, míg a szenátus elnökévé a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) társelnökét, Călin Popescu Tăriceanut választották december 21-én, szerdán – írja az Agerpres hírügynökség.
Az eredményeket rögzítő jegyzőkönyv szerint a képviselőház esetében mind a 317 leadott szavazat érvényes volt, 216 képviselő mellette, 101 pedig ellene szavazott. A szavazócédulás voksolás titkos volt.
A szabályzat szerint a képviselőház elnökét a jelenlévő képviselők szavazatának többségével választják meg. Liviu Dragneát a PSD javasolta, egyetlen jelölt volt az elnöki funkcióra.
A szenátus esetében 136 szenátor közül 129-en szavaztak, két szavazat érvénytelen volt. Az ALDE társelnöke, Călin Popescu Tăriceanu volt az egyetlen jelölt, 87 mellette, 40 ellene szavazattal ő lett a felsőház elnöke. Tăriceanut saját pártja, a szociáldemokraták és az RMDSZ támogatta.
Szerdán nevesítették a szenátusi frakciók vezetőségét is. A Szociáldemokrata párt (PSD) 67 tagú frakciójának vezetője Şerban Nicolae. Helyettesek: Elena Craioveanu, Roxana Paţurcă, Ioan Deneş és Liviu Mazilu. Titkár: Cristina Stocheci.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) 30 szenátorát Mario Oprea vezeti, helyettesek Eugen Ţapu Nazare, Ion Cristina, Siminica Mirea. A csoport titkára Nicoleta Pauliuc.
A 13 fős Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szenátori frakciót Cristian Ghica vezeti, helyettesek Vlad Alexandrescu, Florina Presadă, Radu Mihail, a titkár pedig George Dincă.
Viorel Ilie lett a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) frakcióvezetője. Teodor Meleşcanu és Ion Hadârcă helyettesek, Ionuţ Sibinescu titkár.
Az RMDSZ kilencfős szenátusi frakciójának vezetője Cseke Attila, Fejér László Ödön lett a helyettes, Novák Csaba Zoltán a frakció titkára.
Dorin Bădulescu vezeti a Népi Mozgalom Párt (PMP) frakcióját. Gheorghe Baciu, Severica Covaciu, Ion Ganea helyettesek, Gabi Ionaşcu titkár.
Mint Milu Timoce, a Ráduly védelmét ellátó kolozsvári ügyvédi iroda ügyvédje kérdésünkre elmondta, a polgármester nagyon részletes és alapos nyilatkozatot tett a bíró előtt, amelyben pontról pontra cáfolta a vádiratban foglalt állításokat.
„Úgy gondoljuk, már a kezdetektől sikerült a vádak megalapozatlanságára rávilágítani. Ráduly Róbert külön-külön cáfolt minden vádpontot, jogi érvekre, illetve a rendelkezésre álló dokumentumokra alapozva, meggyőző módon” – értékelt a védőügyvéd.
Mint megtudtuk, következő alkalommal három, a vádirat által megnevezett tanút idéz be a törvényszék, akiket szintén kihallgatnak. A per következő tárgyalását január 27-én tartják. A korábbi tárgyaláson, novemberben Szőke Domokos nyilatkozattétele is több órán át tartott.
Mint ismert, tavaly júniusban az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Ráduly Róbert Kálmánt háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg.
A pert március óta a DNA kérésére a Maros Megyei Törvényszék tárgyalja, mert a vádhatóság fenntartásokat fogalmazott meg a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlanságával kapcsolatban. Az elöljárók alaptalannak tartják és elutasítják az ellenük felhozott vádakat. Székelyhon.ro

Patthelyzet az iskolaigazgatók kinevezése miatt Háromszéken
Kétségbeejtőnek nevezte az iskolaigazgatók kinevezés körül kialakult helyzetet Kiss Imre háromszéki főtanfelügyelő. A tanfelügyelőség szerdán kellett volna kinevezze az új igazgatókat, akiknek a mandátuma majd január 9-től lesz érvényes, ám Kovászna megyében 16 tanintézet egyelőre igazgató nélkül maradt.
Kinevezték azokat, akik októberben sikeresen vizsgáztak, vagyis az igazgatók 60,4 százalékát, és az aligazgatók 45,2 százalékát. Gondot jelent azonban, hogy 16 tanintézet vezetőtanácsa 22 jelenleg is tisztségben levő igazgatót és aligazgatót javasolt újra, őket azonban a módszertan értelmében nem lehet kinevezni, mert nem vizsgáztak, vagy megbuktak.
„A minisztérium hajthatatlan. Ragaszkodnak a módszertanhoz, vagyis, hogy aki nem vizsgázott, vagy megbukott a vizsgán, nem lehet továbbiakban igazgató. Valószínű ezek az iskolák azért javasolták őket mégis újra, mert más nem vállalta a megbízatást” –  mondta a főtanfelügyelő. Kiss Imre elsősorban azért tartja elkeserítőnek a helyzetet, mert mint mondta, „kénytelenek lesznek rákényszeríteni olyanokat a felelősségvállalásra, akik ezt nem akarják”. Patthelyzet alakult ki, a jelöltet nem lehet kinevezni, más jelölt nincs.
A tanfelügyelőség vezetőtanácsa szerdán úgy döntött, visszaküldi az iskoláknak az érvénytelen jelöléseket, és kérik, hogy nevezzenek meg más igazgatót, ha ez sem működik, más tanintézményekből kell majd igazgatókat toborozni, de az további bonyodalmakat okoz, hiszen teljesen át kell alakítani az órarendeket. Az a tizenegy igazgató, aki beperelte a tanfelügyelőséget, mert nem értett egyet a vizsga módszertanával a jogerős döntésig tisztségben marad.
Kiss Imre azért is aggódik, hogy ha húzódnak a kinevezések, nem sikerül időben megkötni az új igazgatóknak a pénzügyi szerződést az önkormányzatokkal, a menedzseri szerződést a tanfelügyelőséggel, emiatt akár a fizetések is késhetnek.
Bíró Blanka Székelyhon.ro

A pedagógusok a régi iskolaigazgatókat szeretnék Gyergyószentmiklóson
A minisztériumi tiltás ellenére a jelenlegi igazgatókat jelölték ismét az intézmények élére a Salamon Ernő Gimnázium és a Kós Károly Általános Iskola tantestületei. Hogy ennek milyen konkrét következményei lesznek még kérdés, a megyei önkormányzat is próbál közvetíteni a helyzet megoldásában.
Szembementek a tanfelügyelőség rendeletével a két gyergyószentmiklósi iskola pedagógusai. Mint ismert, a tanügyminisztérium rendelete, ami az igazgatói versenyvizsgákat szabályozta, megtiltotta hogy azok az iskolaigazgatók folytathassák tevékenységüket, akik valamilyen okból nem szerepeltek sikeresen a vizsgán.
A tantestületeket, ahol ez a helyzet fennáll, a tanfelügyelőség arra kérte fel, javasoljanak maguk közül új személyeket a vezetői tisztségek betöltésére. A pedagógusoknak papírlapokat osztottak ki, és arra kérték őket, hogy az általuk javasolt személyek nevét írják rá. Megtették ezt a Salamon Ernő és a Kós Károly tanárai is. De nem új jelölteket neveztek meg, hanem a korábbi igazgatók nevét írták a lapokra. A középiskolában Lakatos Mihályt és Ferenczi Attilát erősítették meg tisztségében, a Kós Károlyban pedig Ilyés Etelka kapott ismét bizalmat kollégáitól.
Ez így, ebben a formában patthelyzetet jelent, hiszen a tanügyminisztériumi rendeletet nem írhatja felül az iskolai tantestület. Ez az állapot január 9-ig, azaz a téli vakáció végéig várhatóan marad, akkor várhatók új fejlemények.
Az igazgató nélkül maradt iskolák ügye Hargita Megye Tanácsa szerdai ülésén is téma volt. Ott Barti Tihamér alelnök, és Borboly Csaba elnök javaslatára eldöntötték, egy olyan kérést juttatnak el jövő héten – immár az új – kormányhoz, hogy módosítsák a versenyvizsga szabályzatát úgy, hogy a tantestületek döntése érvényesíthető legyen.
Konkrétan azt szeretnék elérni, hogy ahol az iskola vezetője valamilyen okból nem vett részt az őszi versenyvizsgán, vagy nem sikerült a vizsgája, akkor újra lehetősége legyen betölteni a tisztséget,, ha ezt javasolja az adott tantestület. Jelenleg ugyanis ezt tiltja a minisztérium rendelete.
Gergely Imre Székelyhon.ro

Ráduly Róbert pontról pontra cáfolta a vádakat
Több mint négy órán át hallgatta ki szerdán a bíró Ráduly Róbert Kálmánt a Maros Megyei Törvényszéken, a csíkszeredai polgármester és Szőke Domokos alpolgármester ellen indult büntetőper legújabb tárgyalásán.
Kovács Attila | Székelyhon.ro

Hagyományos regölés a főtéren (Sepsiszentgyörgy)
Most már igazán lesz karácsony Sepsiszentgyörgyön! – állíthatjuk, miután minden előrejelzésnek tanúi voltunk. Megtartották az adventi kézműves vásárt, a főtéren szombaton megnyílt a karácsonyi vásár, és tegnap este a regölés is lezajlott.
Háromszék fővárosában a karácsony előhírnöke a regölés. A régi magyar népszokást a Guzsalyas Alapítvány elevenítette fel itt, immár több mint negyedszázada. Karácsony előtti kedden, tegnap is végigjárta a belvárost a kénosi rigmus: dehó-reme-róma. A hetven-nyolcvanfős sereg, gyerekek láncos bottal, zörgővel, színes lámpással, de szülők meg nagyszülők is, a Míves Háztól indulva a főtérre vonultak, közben Benkő Éva vezényletére énekeltek. A jó hangulathoz Melkuhn Robi és Ferencz Albi is hozzájárult, előbbi furulyán adta meg a hangot, utóbbi dobbal diktálta a ritmust. A főtéren énekelve végighaladtak a Székely Mikó Kollégium előtt sorakozó vásáros bódék között, a legtöbb árus elismerését kiváltva. A felvonulók időközönként jókívánságaikat szórták a város lakóira. Az időlegesen felállított korcsolyapályát megkerülve a Bazár előtti placcra, a kézműves árus bódék közé kanyarodtak. Tavaly óta itt fogadják őket a város elöljárói. A gyerekek énekelve, kórusban szavalva átadták jókívánságaikat, mire Sztakics Éva és Tóth-Birtan Csaba alpolgármester a köszönet után viszont kívánt minden elképzelhető jót, no meg a hagyomány folytatását, és szokás szerint édességgel kínálták a gyerekeket. Nem akármilyennel: kézműves termékkel, házi csokival. A csapat innen hagyományosan a György család házához vonult, és ott is elmondta, elénekelte jókívánságait. A házaspár, Zsolt és Teréz meleg teával és kaláccsal látta vendégül a regösöket, felnőtt kísérőiket forralt borral, és jelezték: jövőre visszavárják őket.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Főhajtás a közösség építőinek (Közösségi nagydíj)
A vastaps után Önök meghajtják a fejüket a közönség előtt, most mi hajtunk fejet Önök előtt. Isten áldása legyen munkájukon, mindannyiunk örömére – fogalmazott Fleckhamer Ottó, a Háromszéki Közösségi Alapítvány elnöke, amikor a Két kezem forgatta, szívem táncoltatta című díszelőadás után átadta a Háromszék Táncegyüttesnek az idei közösségi nagydíjat.
Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója nem csupán az egyébként nagyon is „helyére kerülő” 21 ezer lejes támogatást köszönte meg, hanem azt a közösségi odafigyelést is, amely az együttes népi értékeink iránti elkötelezettségét övezi. A támogatás összege az idei közösségi bálon gyűlt össze, Rendi Ferenc vállalkozó liciten nyerte el a főtámogató címet.
Ferencz Csaba Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összeült az új parlament
Megtartotta első ülését tegnap a december 11-én megválasztott parlament mindkét háza. A képviselőház és szenátus is – korelnöke vezetésével – megválasztotta a mandátumigazoló bizottság tagjait, a házelnökökről azonban csak ma szavaznak a törvényhozók, miután egyenként leteszik a hivatali esküt.
Liviu Dragnea, a parlamenti mandátumok csaknem felét megszerző Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke bejelentette: Klaus Iohannis államfő elfogadta, hogy a szocialisták és a vele hétfőn kormánykoalícióra lépett szabadelvű Liberálisok és Demokraták Szövetsége (LDSZ) vezetői közösen vegyenek részt az elnöki hivatalban tartandó kormányalakítási konzultáción. Iohannis eredetileg parlamenti súlyuk sorrendjében külön-külön hívta konzultációra a pártokat, így az LDSZ-re csak csütörtökön került volna sor. Dragnea arra figyelmeztette frakciótársait, hogy ne készüljenek „vakációzni”, mert ha Iohannis elfogadja az SZDP javaslatát, és a koalícióra lépett pártok – ma megnevezendő – közös jelöltjét bízza meg kormányalakítással, akkor a parlamentnek jövő héten kell szavaznia az új kormány beiktatásáról. Az SZDP elnöke reményét fejezte ki, hogy így a kabinet legkésőbb január közepéig kidolgozhatja, a parlament pedig megszavazhatja a 2017-es költségvetést.  Az RMDSZ törvényhozói már múlt héten eldöntötték, hogy a szövetség képviselőházi csoportjának vezetője Korodi Attila Hargita megyei képviselő, volt környezetvédelmi miniszter, szenátusi frakciójának vezetője pedig Cseke Attila Bihar megyei szenátor, volt egészségügyi miniszter lesz. A frakciók és szakbizottságok hivatalosan ma alakulnak meg Bukarestben. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyílt levél a magyar oktatásért és a független sajtóért
Közel hétszázan – többségükben tanárok, tudományos kutatók és újságírók – írták alá eddig azt a petíciót, amelyet november elején kezdeményezett húsz erdélyi értelmiségi, és amely az erdélyi magyar nyelvű oktatás nehéz helyzetére és a sajtó politikának való túlzott alárendeltségére igyekszik felhívni a közvélemény és az erdélyi magyar politikum figyelmét.
„Úgy gondoltuk, hogy a petíciót kiértékelő nyílt levéllel nem lett volna sportszerű kampányban előjönnünk, mostanig vártunk hát vele” – fogalmaznak a nyílt levél aláírói, Néda Zoltán fizikus, Sipos Zoltán újságíró és Váradi-Nagy Pál programozó, akik szerint látszólag szívükön viselik a politikusok az oktatási gondokat, a számok azonban mást mutatnak. A 2012–2016-os ciklusban az RMDSZ-nek 16 képviselője volt a parlamentben, annyi, mint a többi nemzeti kisebbségnek összesen, az RMDSZ a négy év alatt összesen 12 interpellációt nyújtott be, melyek közül egyik sem érintette az oktatást, a többi kisebbségi pedig 104 interpellációt nyújtott be, amiből 8 érintette az oktatást. Mint írják, a közösségen belül nincs megoldás az oktatás gondjaira, miközben a Romániai Német Demokrata Fórum jóval előttünk felismerte a tanárhiány veszélyeit, így a németül tanító tanárok a német állam támogatásával egy brassói székhelyű alapítványon keresztül fizetéskiegészítést kapnak. Az oktatás terén tehát fokozottabb szerepvállalás várható az RMDSZ részéről, a sajtó, a nyilvánosság tekintetében azonban ennek az ellenkezőjére volna szükség: a pártnak tartózkodnia kellene a rendelkezésére álló kontrollmechanizmusok működtetésétől. Mára nem csak a szakmában számít nyílt titoknak, hogy a legfontosabb erdélyi magyar sajtótermékek – a nagy internetes portáloktól a nyomtatott napi- és hetilapokig, a kereskedelmi rádióktól a televízióadókig és a közszolgálati adók magyar szerkesztőségeiig – valamilyen módon az RMDSZ befolyása alatt állnak, ezért az erdélyi magyar sajtó jelenleg alig képes betölteni azt a watchdog-szerepet, mely elvileg a feladata lenne. Mint írják, meg kell találni a módját annak, hogy abból a pénzből, melyet a román kormány az erdélyi magyar kisebbségnek kiutal, átlátható módon, objektív mutatók szerint és politikai jellegű feltételek támasztása nélkül részesüljenek támogatásban az erdélyi magyar sajtóorgánumok, mert az a rendszer, amit a Communitas Alapítvány jelenleg működtet, nem ilyen. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Számadáskor Sepsibükszádon
Az egyre fogyó esztendő mintha összegzésre késztetné a közszférában munkálkodókat, a községvezetést, az oktatókat, a föld megművelőit, az egyháziakat – végül is mindenkit, akinek mérlegelnie kell: mi történt, milyenek voltunk ebben az esztendőben? A Csomád lábánál sincs ez másképp, sőt, felgyorsultak a mindennapok. A kistérség vendéglátói készülnek a csoportok fogadására, asztalhoz ülnek, hogy szó essen arról: mit hoz a küszöbön álló új esztendő, merre húz majd a mérleg nyelve?
Adventi csonka hét
Az ünnepek közeledte felgyorsította a keresztény embert. A községvezetésnél munkaorvos tette tiszteletét, az iskolások karácsonyi műsort, pásztorjátékot próbáltak, a gazdaember az új esztendő kiadásait körvonalazza. Bakó Ferenc plébános betegeknek, ágynak esetteknek nyújtott lelki segítséget az annyira fontos kitartáshoz. Minden gondot áthatott az ünnepvárás hangulata.  Bükszádon két hétig megszaporodik a harangszó. A plébános tájékoztatása szerint karácsony nagyszombatján 17 órakor kezdődik a gyerekmise, azt követi az angyaljárás-csomagosztás. Pásztorjátékot mutatnak be az VII–VIII. osztályos tanulók és a Mikes Ármin-iskola vegyes csoportja Kerestély Zita hitoktatójuk és Bacsó Emília segítségével. Gyóntatás után veszi kezdetét a karácsonyesti szentmise. Az első három ünnepen – vasárnap, hétfőn és kedden – 11 és 18 órakor misére szólnak a harangok, a gyerekek miséjét naponta 13 órakor tartják. Péntekre esik a Szent Család ünnepe, amely egyre gyakoribb Háromszék-szerte. A hívekben tudatosul, hogy 2017-et Szent László-évnek jelentette be a Szentatya, Szent László emléke sok-sok szállal kapcsolódik Háromszékhez is. „A nemzetünkre nehezedő megpróbáltatások lelkivilágunkat terhelik, felnőtt oktatási csoportjainkban is szó esik ezekről, ahol imádkozunk a Szűzanyához, hogy adjon erőt a nehézségek áthidalásához, összetartozásunk erősítéséhez” – mondotta a plébános.
Teendők a közéletben– Miként alakult a sepsibükszádi helyi tanács a választások után? Mi a hír a Csomád alatt? – kérdeztük Bács Csaba polgármestert.
– Elmondhatom, hogy megújult és fiatalodott is a tizenegy tagú községi tanács, amelynek tagjaival nekem együtt kell dolgoznom. Az RMDSZ színeiben hat tanácstagunk van, három személy képviseli a közösséget a Magyar Polgári Párt színeiben, kettő pedig független képviselő. Jó az együttműködés mindkét politikai pártképviselet tagjaival. Anélkül, hogy bárki mondaná, mindenik ráébredt arra, hogy mi mindnyájan egy pártot, Sepsibükszádot képviseljük, a települést kell segítenünk az elkövetkező négy esztendőben. Sikeresen megszerveztük a falunapokat, együtt voltunk, és szorosabbra kötöttük baráti kapcsolatainkat testvértelepüléseinkkel, Berhidával, Vasaddal, és alakulófélben egy újabb kapcsolat a kárpátaljai Gát településsel. Különféle tervezeteket készíttettünk. Az iskola mögötti területen szeretnénk a jelenlegi pályát átalakítani multifunkcionális műgyepes sportpályává. Elkészült a megvalósíthatósági tanulmánya, és várjuk a jövő évben megjelenő uniós kiírásokat. Annyira fontos ez a sportmozgalom, a fiatalság és tanulóink számára, hogy ha nem lesz ilyen jellegű kiírás, kénytelenek leszünk önerőből is megpróbálni kivitelezését. A jövő évben mindenképpen el kell végeznünk az Ábrahám Árpád nevét viselő felső óvoda szerkezeti és tetőtéri megerősítését. Ha minden igaz, érkezik egy utánfutóval ellátott traktor, amelyet közbeszerzésen sikerült saját pénzünkből megvásárolni, s nagy segítségünkre lesz a település területén – mezőkön, erdőkön és más területeken – végzendő munkálatokban. Az erőgépre és a tulajdonjogilag még nem rendezett, nem véglegesített földterületek rendezésére alkalmas személyt, szakembert kell alkalmaznunk. Utóbbi állásra harmadszori meghirdetés után sem jelentkezett senki. Lenne még jócskán tisztáznivaló, egy sor birtoklevelet kell kiállítani. A nyájak betakarodásával megnövekedett a kóborló kutyák száma, kénytelenek leszünk befogni és kutyamenhelyekre szállíttatni őket. 
Csokornyi érték a község szívében
Az utóbbi időkben megnőtt az érdeklődés a helyi üvegművesség múltja iránt. Sajnos, erről is csak résztanulmányok születtek, egy szintézis felette szükséges lenne. Bekopogtattunk a Mikes Ármin Általános Iskolába, ahol igazi nagyheti pezsgés fogadott.
– December 22-én, pénteken tartjuk az iskolai karácsonyt – újságolták örömmel a tanulók –, kigyúl a suliban a fény, s lehet, hogy egy kis csomagot is kapunk. December 26-án 19.20-kor kezdődik a bükszádi fúvószenekar karácsonyi koncertje.
– Kérem, mutassa be a hutaüveg-gyűjteményt, és szeretnénk megismerkedni az eszperantót tanuló gyerekekkel is – kértük a minket fogadó pedagógust.
Boér Rózsika igazgató készséggel mutatta be a tárlókban őrzött hutakincseket, a helyi üvegművesség remekeit. A vidéket egykor összefüggő lomberdők borították. A bükkösök vetették meg az alapját a bükszádi üvegiparnak. Legelőbb Almásra és a Zsombor-tetőre telepítettek üveghutát. Ezt a helyet nevezték Alsó üvegcsűrnek, s bizonyára gróf Mikó Ferenc (megh. 1755) alapította. S hogy 1756-ban már létezett, mi sem bizonyítja jobban, mint a később Sepsibükszádra került, Ano 1756 feliratú kis „huta-harang”. Zsomborból gróf Mikó Miklós költöztette a hutát 1782-ben a mai falu helyére. A gyártelep Bükszád központjában volt. Körülötte alakították ki a huta munkásai a fiatal települést. A gyár kisebb-nagyobb megszakításokkal 1918-ig működött. A legegyszerűbb befőttesüvegektől és lámpacsövektől a színes, csiszolt és festett üvegremekekig mindent előállított. Különösen szép üvegholmit és szecessziós festésű színes vázákat őriznek innen a Székely Nemzeti Múzeumban. Itt élt és működött az erdélyi üvegművesség legkiválóbb mestere, Sovánka István (1858–1944), aki 1908-ban került ide, és emelte magas szintre a bükszádi üvegművességet. Az üveggyárnak ma már csak egyetlen épülete áll. Az iskola épülete gróf Mikes Ármin vadászkastélya volt. Ma a kis intézmény az ő nevét viseli.
– A zabolai Mikes család támogatta, támogatja iskolánkat – mondta az igazgató. – Tanulóink tánccsoportját és kísérőjüket rendszeresen meghívják a zabolai nyári tánctáborba, és fizetik annak költségeit. Az ott megtanult táncokat itthon a falunapi műsorban be is szokták mutatni. A Mikes grófok legtöbbször a bükszádi templombúcsún is tiszteletüket teszik. Tanulóink közül sokan megtanulták az eszperantót, s Mihai Trifoi nyugalmazott nyelvszakos tanár szorgalma révén most is tanulják, rendszeresen részt vesznek a nemzetközi eszperantótalálkozókon, -kongresszusokon.  – A tanár úr szabad idejében tanítja az eszperantót, bejár az iskolába, tavaly nyáron is végig tanított. Én egy év alatt elég jól megtanultam ezt a nyelvet, nem nehéz – mondotta Szakács Kriszta nyolcadik osztályos tanuló. – Négyen voltunk külföldi kongresszuson: Darvas Kamilla, Flori Felicia Ilie, Valentin Ciucă és én. Szlovákiába, Nyitrára vitt el a tanár úr, s onnan Magyarországra, mind a két helyen kurzusokon vettünk részt. Nagyon jó volt, hasznos volt, és kedvesen fogadtak.
Vendégeket várnak
– Lesz-e vendég az év farkán? – érdeklődtünk a bükszádi Anna Panziónál.
– Telt ház lesz – tudtuk meg Gyöngyösi Józseftől. – Belföldi vendégek foglaltak szállást. A helyi készítmények mellett lesz részük lovas szánkózásban és tábortűzben is.
– Mi csak a szállást biztosíthatjuk az érkezőknek – tájékoztatott a Bella Panzió tulajdonosa, Jungvert Ildikó. – Korszerű konyha áll rendelkezésükre, és szívük szerint készíthetik a szilveszteri és újesztendei ételeket.
Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árva és nehéz sorsú gyermekek mentsvára - Újraírt sorsok
Miközben karácsony előtt azon gondolkodunk, hogy mi legyen a századik játék, amit megveszünk csemetéinknek, talán meg sem fordul a fejünkben, hogy vannak gyerekek, akiknek nemhogy ajándékra, hanem a mindennapi betevőre sem telik.
Mélyszegénységben élő családoknál, ahol az apróságok fűtetlen lakásban alszanak, legtöbbször még kenyér sem kerül az asztalra, és nem járnak iskolába, mert nincs cipőjük, ruhájuk. Bár kevesen, de közöttük is vannak „szerencsések”, akiknek a sors olyan jótevőket küld az útjukba, akik segítenek nekik kitörni a nincstelenségből. Ezt a nemes küldetést vállalta fel Sebesi Halmágyi Ildikó református lelkész, aki az évek során 181 nehéz sorsú gyereket menekített ki a mostoha környezetből, és nevelt fel az általa létrehozott havadtői gyermekotthonban. Takaros ház és gondozott udvar tárul elénk, amint betérünk a havadtői gyermekotthon kapuján. Míg sok lakásban, ahol egy-két gyerek van, minden lépésnél játékokba, földön heverő tárgyakba botlik az ember, itt, ahol 23 gyerek nevelkedik, patyolattisztaság és rend vesz körül. A falon szinte tenyérnyi üres felület sincs, minden- hol a gyerekek – egykori és jelenlegi bentlakók – fotóiból készült montázsok teszik otthonossá a környezetet. Halmágyi Ildikó anyai büszkeséggel mutogatja a fényképeket, amelyekről életvidám, barátságos gyerekek köszönnek vissza, nem is gondolnánk, hogy mennyi keserűség jutott nekik, mielőtt az otthonba kerültek. A fényképek között gyöngybetűkkel megírt levelek, amelyekben a havadtői mentsvárból már kirepült fiatal felnőttek mondanak köszönetet mindazért, amit az itt töltött évek alatt kaptak. A lelkésznőnek címzett egyik levél utolsó sora megragadja a figyelmem: „Mindazt, ami ma vagyok, Önnek köszönhetem!” Miközben beszélgetünk és a fényképeket nézegetjük, a gyerekek sorra érkeznek haza az iskolából, és mindenik hangosan, tisztelettudóan köszön: Békesség Istentől! 181 gyereket neveltek fel A lelkésznő elmondta, napközi otthonokat működtettek a Nyárád- és Küküllőmentén, ahol a legszegényebb gyerekeket próbálták felkarolni. Látva a mostoha sorsokat, a nincstelenséget, megfogalmazódott benne, hogy szükség van egy otthonra, ahol ezek a gyerekek emberhez méltó körülmények között élhetnek, ahol biztosítva van az étkeztetésük és taníttatásuk. Tizenhat éve működik a havadtői otthon, és az évek során 181 gyerek nevelkedett itt. Jelenleg 23-an laknak a takaros házban, a legkisebb alig három-, a legnagyobb 23 éves. Vannak közöttük árvák, félárvák vagy problémás családokból származók, de olyanok is, akiknek élnek a szüleik, nem is alkoholisták, de félreeső, kis településeken élnek, nincs munkahelyük, és otthon nem tudják biztosítani a gyerekeknek a megfelelő étkeztetést, iskoláztatást. Kenyér helyett kukoricadara vízzel és sóval Mindenik gyereknek sajátos története van, szinte mindeniknek a családi gyökerei visszanyúlnak a pásztorkodáshoz. A legnehezebb körülmények között éltek, ahol a nincstelenség határozta meg a mindennapjaikat. – Került ide hat testvér, a legnagyobbik fiú a tehéncsordát őrizte, már 6-7 éves korában rá volt bízva ez a nagy felelősség. Falun az a szokás, hogy akinek a tehene a csordában van, az adja az élelmet arra a napra, vagy tíz lejt. De az apának nem kellett az élelem, hanem a tíz lej. Így a gyerek egész nap éhesen hajtotta a teheneket, és miután ezt befejezte, este 9-től következett a másik műszak, kellett őrizze a kukoricát reggel hatig. Tehát neki se éjjele, se nappala nem volt. A többi testvér kenyeret esetleg egy hónapban egyszer látott, amikor kivették a gyermekpénzt, vettek egy-két kenyeret, és a következő hónapig megint nem került kenyér az asztalra. Elmesélték a gyerekek, hogy a kukoricadarát, amit a tyúkoknak adnak, megkavarták, tettek bele sót meg vizet és megették. Vagy kifogták a patakban a pirkát és élve megették. 7-8 év kellett elteljen ahhoz, hogy ne gyűjtsenek a párna alá élelmet. Itt nálunk napi ötszöri étkezés van, naponta tizenöt-húsz kenyér fogy el, és így is sokáig este, reggel kenyér volt a párnájuk alatt. Ilyen nehéz keresztekkel indulnak útnak, és az otthon töltött pár hónap, pár év, a sok nélkülözés egész életükben végigkíséri őket. Sok esetben verekedések, dulakodások voltak a családban, hol a kés állt az ajtóba, hol a balta az asztalba – elevenítette fel a szomorú sorsokat a lelkésznő. Olyan gyerekről is mesélt, aki a falutól négy kilométerre lévő majorháztól járt mindennap iskolába, reggel 5 órakor elindult, hogy 8-ra beérjen. Amint jött le a hegyről, a nedves fűben csupa víz lett a ruhája. A nélkülözésben élő nagyszülők nevelték. – Az iskolában nagyon felfigyeltem rá, mert tanult, mindig jó jegyei voltak. A haja tele tetűvel, koszos volt, de nagyon édes. Kerestem neki egy családot, de utólag kiderült, hogy éjjel dolgoztatták, paszulyt kellett bontson. Az iskolában a fáradtságtól egy idő után órán aludt el, így szólt az igazgatónő, hogy gond lehet vele, és az unszolásomra elárulta, milyen sorsa van. Valójában ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezeket a gyermekeket egy otthonba kellene beköltöztetni – emlékezett vissza a lelkésznő. Különösen megrázó történet áll egy másik gyerek mögött, akinek végig kellett néznie, amint két testvére bennég a házukban. Egy kis, vidéki településen történt, hogy az anya a házba bezárva magukra hagyta a két gyereket, a faház pedig lángra lobbant. A harmadik testvér eközben az apával volt a juhokat őrizni, mire hazaértek, már lángokban állt az otthonuk. Testvéreit nem sikerült kimenekíteni. Mindent megtermelnek. A havadtői gyermekotthon önfenntartó, csupán nagylelkű adományozók segítségére számíthatnak. Vannak, akik ruházattal, anyagiakkal segítenek, mások elviszik nyáron táborozni a gyerekeket. A lelkésznő mellett Szász Mária szakácsnő, valamint Járai Kinga és Bíró Judit nevelők gondoskodnak a gyerekekről. Délutánonként pedagógus segít nekik a tanulásban. Az élelmiszerek nagy részét ők maguk termelik meg, tehenet, kecskét, szárnyast, sertést tartanak, zöldséget, gyümölcsöt, búzát termesztenek. Amiből fölösleg van, azt elcserélik olyan termékekre, amire szükség van. A ház körüli munkából mindenik gyerek kiveszi a részét, amikor nincsenek iskolában és nincs tanulnivalójuk, besegítenek a konyhában, ruháikat maguk mossák. – Nagyon fontos az önállóságra nevelés. Arra törekszünk, hogy úgy neveljük őket, hogy amikor kikerülnek innen, álljanak meg a saját lábukon. Nem tudom garantálni, hogy felnőttként meg tudják majd engedni maguknak az automata mosógépet, vagy hogy minden élelmiszert a boltban megvásárolhatnak. Itt mindenki mindenhez ért, ha lesz majd kertjük, biztosan fogják tudni azt rendezni, és megtermelik maguknak az élelmiszereket – magyarázta a lelkésznő. Mindemellett testvérként szeretik egymást, a nagyobbak mindenben segítik a kisebbeket, ha valamelyiknek baja van, mindenki ott terem. Mint mondta, a gyerekek Havadtőre és Gyulakutára járnak óvodába és iskolába, majd a legtöbben az erdőszentgyörgyi líceumban tanulnak tovább. Az iskolából csak jó visszajelzések érkeznek, hogy mennyire kedvesek, segítőkészek, csendesek, nincsenek gondok velük. Példás a magaviseletük, nagyon sok a jó tanuló. Tanulnak, mert szeretnék többre vinni, mint amit otthon láttak. Van a környéken egy virágkertészet, ahol a gyermekek 16 éves koruk után dolgoznak nyáron, maguk keresik meg a pénzüket. Akadnak tehetséges fiatalok, akik a marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceumban folytatják tanulmányaikat, és természetesen támogatják őket ebben. A tapasztalat azt mutatja, hogy az otthonból kirepült fiatal felnőttek megállják a helyüket az életben, munkahelyük van, családot alapítottak. Az évek során egyesek egyetemet végeztek, mások szakmát tanultak, és itthon vagy külföldön ügyes kezű szakemberként sikeresen helytállnak. Ilyenkor érezzük, hogy nem volt hiábavaló a munkánk – fűzi hozzá Halmágyi Ildikó. 13 liter pörkölt, 5 kiló laska A ház barátságos konyhájában Manyi néni fogad. Szász Mária az, aki gondoskodik arról, hogy mindennap jóllakjon a népes gyermeksereg, és bizony nem titok, hogy néha a tányérra kerülő finomságok mellett egy ölelésért is odaszaladnak hozzá a legkisebbek. Miközben teával kínál, árad belőle a szó, olyan szeretettel mesél a gyerekekről, mintha a sajátjai lennének. A falon méretes betűkkel kifüggesztett házirend, amit minden gyereknek be kell tartani, nem szabad az asztalnál szürcsölni, csámcsogni, sem pedig a sáros lábakat föltenni a székre. Huszonhárom korgó gyomrot naponta többször jóllakatni bizony nem kis munkával jár. Manyi néni elárulja, hogy egy ebédre 12-13 liter pörköltet készít, amihez egy veder megtisztított és felvágott hagyma szükségeltetik. Egy rántottához egy egész „kofrázs” tojást kell eltörni, amikor pedig túrós vagy mákos laska lesz a második fogás, egy kisebb zsák (5 kg) laskát főz meg. Mosolyogva hozzáteszi, bizony mindig fel kell készülni arra, hogy ne ürüljön ki elsőre a fazék, ugyanis a gyerekek nagy része általában kér repetát. Néha Manyi néni az általa készített finomságokkal ösztönzi a gyerekeket, például a legkisebbek, ha ügyesen elszámolnak húszig, „csillagos tízes” ebéd lesz a jutalmuk. Távozásunkkor lelkesen integet utánunk a gyerekcsapat: szépek, ápoltak, kedvesek és tisztelettudóak. Érthetetlen, hogy miért jut egyes gyerekeknek ilyen mostoha családi háttér, viszont öröm látni, hogy vannak emberek, akik annak szentelik az életüket, hogy új esélyt biztosítsanak nekik.
Menyhárt Borbála

2017-től kiépül a falugazdász-hálózat - Hiánypótló civil kezdeményezés
A magyar Földművelődésügyi Minisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatásának köszönhetően 2017-től hozzáfognak a falugazdász-hálózat kiépítéséhez Erdélyben is. A szaktárca az idén 25 millió forinttal segíti 17 határon túli falugazdász munkáját. A hálózat legfontosabb feladatai között szerepel a határon túli gazdák támogatása a szakmai információk átadásával, regionális mezőgazdasági rendezvények, fórumok, képzések, szakmai konferenciák szervezésével, piaci lehetőségek felkutatásával. A 17 határon túli falugazdászból 11 az idén először kap támogatást Magyarországról, többek között a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az EMGESZ és az RMGE-Maros szervezete. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke, Győrffy Balázs szerint a kamara sikeresen felépített és üzemeltet egy olyan falugazdász-hálózatot, amely egységes keretek között, az ország minden pontján magas színvonalon segíti a gazdálkodók munkáját. Erre építve egy hasonló határon túli szakmai támogatói hálózat kiépítését szeretnék, amelyet felka- rolt a Kárpát-medencei agrárfórum is. A hálózat kiépítését tulajdonképpen a Földművelődésügyi Mi- nisztérium és a Bethlen Gábor Alap finanszírozza. Csomoss Attila, az RMGE-Maros elnöke elmondta, Romániában igencsak szükség van egy ilyen hálózat kiépítésére. Tulajdonképpen a XIX. században az uradalmi nagybirtokokon is létezett egy olyan gazdasági intéző, aki a szak- mai irányítást végezte. A birtokok felszámolását követően létrejöttek a mezőgazdasági termelőszövetke- zetek, ahol ezt a feladatot a tsz agrármérnöke látta el. A falusi gazda azt kellett tegye, amit a mérnök mondott, így 40 év alatt felszámolták az önálló gondolkodásmódot. Az 1989-es változásokat követően visszaszolgáltatták a földtulajdont, és az új helyzetben mindenki megpróbált valamit kezdeni vele. Az idősebbek hozták az eleiktől örökölt tudást, de a technológia, az igények és a piacorientáltság egészen új helyzetet teremtett, amivel már nem lehetett tartani a lépést. Az EU-csatlakozás előtt és az azt követő pályázati rendszert pedig nehezen tudták, tudják befogadni, alkalmazni. Sajnos a romániai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium alárendeltségében levő agrárkamarák nem tudják ellátni ezt a feladatot, hiszen az utóbbi 10 évben több mezőgazda- sági minisztere is volt a szaktárcának, és mai napig nem dolgozták ki az ország egységes agrárpolitikáját. Az agrárkamara önálló, független és apolitikus szakmai fórum kellene legyen ahhoz, hogy valóban segítse a gazdákat és ne legyen ki- szolgáltatva a politikumnak. Mivel Romániában függnek a kormányon levő hatalomtól, ezért nem is mű- ködnek a kamarák. Ezt a hiányt pótolná az a falu- gazdász-hálózat, amelynek kiépítését a magyar állam támogatja azzal a céllal, hogy a külhoni magyar gazdálkodókat ezáltal is segítse, hogy a szülőföldön maradást vá- lasszák. Az említett szervezetek pályázat útján pénzügyi támogatást kapnak azért, hogy a hálózat kiépítése céljából egy-egy felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert alkalmazzanak. Marosvásárhelyen Horváth Csabát, az EMGESZ ügyvezető elnökét bízták meg azzal, hogy az említett szervezetek falugazdásza- inak tevékenységét összehangolja, irányítsa. Sikó László az RMGE-Maros, míg Putnoky Csicsó Barna az EMGESZ falugazdásza – mind- hárman fiatal kertészmérnökök. Az RMGE-Maroshoz 24 jogi személyiséggel rendelkező és nyolc anélküli gazdakör tartozik. Mivel a falugazdászoknak ajánlott feladatkörökben már értek el eredményeket, olyan általános célkitűzéseket jelöltek meg, mint a gazdalajstrom felülvizsgálata, felújítása, a gazdák segítése az agrár- támogatások igényléséhez szükséges okiratok összeállításában, a természeti katasztrófák vagy vad- károk megtérítésében, tájékoztatni a gazdakörök vezetőit az agrárium legfontosabb kérdéseiről, a megjelenő új törvényekről, szabályokról, pályázati lehetőségekről, a piaci árakról, a termeléshez szükséges input anyagok beszerzéséről, kap- csolattartás a gazdakörök között, il- letve a gazdákkal, az önkormányzatokkal és más szak- mai és kulturális egyesületekkel, szervezetekkel; szakmai és kulturális, gazdasági rendezvények, szaktanfolyamok, kiállítások szer- vezése. Mindezek mellett az RMGE- Maros azt is felvállalta, hogy kiépíti a Mezőségen is gazdaköröket, gazdaszervezeteket, amelyeket természetesen bevonnak a meglévő hálózatba. Mezőbándon és Mezőmadarason már elkezdődtek a tárgyalások egy-egy gazdakör létesítése érdekében. Putnoky Csicsó Barna ismertetőt dolgozott ki a hazai nemzeti vidékfejlesztési programokról, amelyeket jövőben népszerűsítenek majd a gazdakörökben. Ugyanakkor a nemrég megjelent országos erdősítési programot is bemutatják majd az érdekelt önkormányzatoknak, gazdáknak. Sikó László fontosnak tartja a közvetlen értékesítési hálózat kiépítésének népszerűsítését. És természetesen nem zárkóznak el a román gazdák támogatásától, segítésétől sem, hiszen az a szándék, hogy ha majd a hálózat jól működik, a román szaktárca is karolja fel és támogassa a civil alapokon működő rendszer országos kiterjesztését. Népújság (Marosvásárhely) Népújság (Marosvásárhely)

A romániai titkosszolgálatokról (III.)
Az előző részben a Román Hírszerző Szolgálatról (SRI) beszéltünk, amely a romániai titkosszolgálatok közül a legismertebb, de korántsem az egyedüli. A SRI mellett, amint azt már említettük, létezik még a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE – Serviciul de Informaţii Externe), a kormányzati Őrző és Védő Szolgálat (Serviciul de Pază şi Protecţie – SPP), a Speciális Távközlési Szolgálat (Serviciul de Telecomunicaţii Speciale – STS), a Honvédelmi Hírszerző Igazgatóság (Direcţia Generală de Informaţii a Apărării – DGIA), a rendőrség Különleges Ügyek Osztálya (Direcţia de Operaţiuni Speciale), az Államtitkok Nemzeti Hivatala (Oficiul Registrului Naţional al Informaţiilor Secrete de Stat – ORNISS), valamint a múltban és a jelenben is ellentmondásos megítélésű Belső Védelmi és Információs Osztály (Departamentul de Informaţii şi Protecţie Internă – DIPI). A Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE – Serviciul de Informaţii Externe) tevékenysége, amint azt elnevezése is mutatja, a Románia nemzetbiztonságával, védelmével és érdekeivel kapcsolatos külföldi információk beszerzése és elemzése. A SIE feladata a nemzetközi térből jövő, Románia biztonságát fenyegető információk begyűjtése és az ezzel kapcsolatos elemzések alapján az illetékes hatóságok értesítése, illetve akár konkrét nemzetbiztonsági műveletek végrehajtása. A SIE története is – akárcsak a SRI-é – már az 1800-as évekre nyúlik vissza, a legérdekesebb momentum az volt, amikor 1978-ban, a kommunizmus idején, a SIE vezetőhelyettese, Ion Mihai Pacepa generális 1978 júliusában dezertált Romániából és politikai menedékjogot kért az Amerikai Egyesült Államokban. A titkosszolgálat életéről és bizonyos nemzetközi kérdésekről könyvet is írt Vörös horizontok címmel. A generális dezertálása óriási sebet ütött a szervezeten, amely elvesztette a Ceauşescu házaspár bizalmát, ennek következtében teljesen átszervezték, és nagyon sok külföldi és belföldi dolgozóját visszahívták, áthelyezték, sokukat aktív titkosszolgálati funkciójukból leváltották és más szakmák felé „irányították”. Így például nyílt titok volt az ügyvédek között, hogy sok korábbi titkosszolga az ügyvédi kamarákban kapott „új állást”, ez alól amúgy Marosvásárhely sem volt kivétel. A SIE a román nemzetbiztonsági rendszer része, független állami jogi személyiséggel rendelkező intézmény, amelynek működését a Legfelsőbb Védelmi Tanács koordinálja és hangolja össze a többi nemzetbiztonsági intézménnyel, valamint a Románia belföldi és külföldi biztonságát biztosító többi állami intézménnyel, mint a SRI-vel kapcsolatosan, ugyanis tevékenysége amellett, hogy nem nyilvános, elsősorban a külföldi és nemzetközi szférára koncentrálódik. Ugyanúgy, mint a SRI tevékenysége esetén, a SIE tevékenységét is egy parlamenti bizottság ügyeli fel, amelynek feladata, hogy a szolgálat tevékenysége összhangban legyen az Alkotmány által biztosított alapvető emberi és állampolgári jogokkal és szabadságjogokkal. A SIE dolgozóinak a katonai tevékenységet folytató személyekre vonatkozó korlátozások mellett kell kifejteniük tevékenységüket, ennek értelmében több restriktív feltételnek is eleget kell tenniük, ezért például nem lehetnek semmilyen politikai szervezet tagjai, nem indulhatnak a közigazgatási, parlamenti vagy államelnöki választásokon, nem tüntethetnek, illetve nem lehetnek érdekvédelmi (szakszervezeti) tagok, nem vehetnek részt érdekvédelmi vagy politikai megmozdulásokon, gyűléseken, mítingeken, politikai álláspontjukat munkahelyükön nem hangoztathatják, illetve Románia érdekeivel ellenkező álláspontjukat, véleményüket nyilvánosan sem hangoztathatják. A szolgálat dolgozói nem lehetnek olyan vallásos szervezetek tagjai, amelyek a közrend és a jó erkölcs szabályaival ellentétesek vagy megakadályozzák őket tevékenységük gyakorlásában. Ugyanakkor a katonai intézményekre jellemző korlátozások mellett bizonyos specifikus szabályoknak is eleget kell tenniük, így például nem fedhetik fel és nem hozhatják nyilvánosságra a szolgálati minőségüket. Az egyetlen személy, aki erről a minőségről tudomást szerezhet, az az illető házastársa vagy élettársa. A tevékenységük során megszerzett információkat természetesen titkosan kell kezelniük. Külföldi utazásaik előtt a vezetőség előzetes engedélyét kell kérniük, valamint külföldi személyekkel kapcsolatos bármilyen kapcsolatukról ugyancsak értesíteni kell a vezetőséget. A szolgálat dolgozóinak szolgálati minősége államtitoknak minősül, amelynek felfedése bűncselekmény. A Külügyi Hírszerző Szolgálat jelenlegi vezetője Silviu Predoiu generális. Habár első hallásra a szolgálat tevékenyége valami izgalmas kémfilmre emlékeztet, a valóságban ennek tevékenysége elsősorban a sokszor nyilvánosan is beszerezhető információk nemzetbiztonsági és stratégiai elemzésében merül ki. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem léteznek titkosan, akár kémek által beszerzett információk. A szolgálat dolgozói alapvetően négy kategóriába sorolhatók: azok, akik a tulajdonképpeni operatív adatgyűjtő munkát végzik (ide sorolhatók a kémek), az információkat elemző dolgozók, a bizonyos területeken specializálódott személyek, valamint a szolgálat egységeiben őrző- védő és biztonsági feladatokat ellátó dolgozók. (Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd Népújság (Marosvásárhely)