Testvériskolák: határon átívelő barátságok
Számos erdélyi és magyarországi tanintézettel ápolnak testvériskolai kapcsolatot a székelyudvarhelyi iskolák – derült ki az intézmények vezetőivel folytatott beszélgetésből. A kapcsolatok jó része a kilencvenes évek óta tart – az itthoni gyerekek leveleznek más vidékeken élő társaikkal, de legalább évente el is látogatnak egymáshoz.
Székelyudvarhelyi általános és középiskolás diákok is ápolják a kapcsolatot más, magyar nyelvterületen élő társaikkal: rendszeres oda-vissza történő látogatások, közös kirándulások, vetélkedők és táncprodukciók is szerepelnek a programban. Ráadásul akad olyan iskola is, amely felekezeti szempontból közelíti meg a testvériskolai viszony kérdését. Az egyik legrégibb testvériskolai viszony bizonyára a Tompa László Általános Iskolának az egri Lenkey János Általános Iskolával való szoros kapcsolata: 1990 óta tart, és minden évben találkoznak az iskolák diákjai – tájékoztatott Tikosi Éva igazgató. Mint elmondta, egyik évben ők mennek Egerbe, a következőben a magyarországiak látogatnak Udvarhelyre – ebben az évben a tompások utaznak. A kirándulásra egy nagy busznyi gyereket visznek, a látogatók a III–VIII. osztályosok közül kerülnek ki. A gyerekek ilyenkor testvériskolás társaiknál szállnak meg, számos barátság szövődött már ilyenformán. A Lenkey János-iskolában jelenleg kadicsfalvi származású pedagógus is tanít, ez is szorosabbá teszi a kapcsolatot a két tanintézet között – fejtette ki Tikosi.
Határon túli református kötelék
A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium közössége nyolc erdélyi és több magyarországi református iskolával, illetve a budapesti Veres Péter Gimnáziummal ápol szorosabb kapcsolatot – az ilyen típusú partnerségi viszony a kilencvenes évek közepén kezdődött. Az iskolák évente szerveznek többnapos református kollégiumi találkozót, diákjaik közös vetélkedőkön mérik össze tudásukat, de egymás tanévnyitóira is eljárnak küldöttségeik – tájékoztatott Tőkés Zsolt igazgató. Hozzátette, csereprogramokat is szerveznek a középiskolás diákoknak, a budapesti iskolával és a miskolci református gimnáziummal együttműködve, egymás ellátásáról gondoskodva. A látogatások ősszel és tavasszal zajlanak – a legközelebbi, Budapestre történő látogatás a tavaszi vakációban esedékes. Mint az igazgató kifejtette, a programokba igyekeznek alkalmanként más-más diákokat bevonni, a kirándulások jutalmul szolgálnak a szorgalmasabb fiataloknak.
Tárgyi emlékek a kirándulásokról
A Bányai János Műszaki Szakközépiskola magyarországi szakközépiskolákkal alakított ki testvérkapcsolatokat: a kilencvenes évek óta partnereik közé tartozik a miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola, a fertődi Porpáczy Aladár Mezőgazdasági Iskola, illetve a bajai Jelky András Szakképző Iskola, újabb testvérintézményeik a ceglédi textilipari szakközépiskola, illetve a keszthelyi Asbóth Sándor-középiskola. Mint Szakács-Paál István, a tanintézet igazgatója elmondta, a régebbi partneriskolák képviselői rendszeresen részt vesznek a bányaisok által szervezett, illetve a Székelyudvarhely főterén zajló március 15-ei ünnepségen, az udvarhelyi diákok pedig az 1956-os forradalom mártírjainak emléknapja alkalmából látogatnak el Magyarországra. A látogatások nem csak a szórakozásról szólnak: közös műhelymunkát is szerveznek a diákok számára, a profilnak megfelelően. Tartottak például fodrászbemutatót, melyen a régi korok frizuráit kellett elkészíteniük, de a famegmunkálást tanulók faragtak már kopjafát és székely kaput is – utóbbi a fertődi iskola ékévé vált.
Megosztják kultúrájukat
A Móra Ferenc Általános Iskola közössége is nagy hangsúlyt fektet a kulturális programokra: anyaországi és szórványbeli testvériskoláikkal karöltve anyanyelvápoló és néptáncrendezvényeket szerveznek, elsősorban V–VIII. osztályos tanulóiknak – számolt be Szallós-Kis Judit aligazgató. A Temes megyei Végvárról, Esztergomból és Kiskunfélegyházáról fogadnak diákokat minden ősszel, a Móra-hét elnevezésű rendezvénysorozatra, de a testvérintézmények ünnepeire ők is ellátogatnak. A kisebb diákok leveleznek is esztergomi és bajai társaikkal.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro,

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: visszalépést jelent az új ukrán nyelvtörvénytervezet
Semjén: Az egyetemes magyarság országgyűlése lesz a következő
Folytatódik a diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor Program, idén duplájára nő a kiutazó ösztöndíjasok száma – erősítette meg Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A sikerre való tekintettel duplázták meg az ösztöndíjasok számát, ötven helyett száz fiatal utazhat ki a diaszpóra magyarságához - közölte Semjén Zsolt. Kiemelte: a diaszpóra magyarságát eddig alapvetően az emigráció magyarsága adta, azok, akik 1945, 1956 után vagy a Kádár-rendszer idején hagyták el Magyarországot.
A mostani magyarok az emigráció második, harmadik, negyedik generációját alkotják vagy olyanokból állnak, akik kint dolgoznak, tanulnak. Nekik nyújtanak segítséget a programban részt vevő fiatalok, akiknek feladatuk, hogy "a magyar életet vigyék" az emigrációban élő magyarok közé: magyart, történelmet, néptáncot tanítanak a gyerekeknek, magyar irodalmi esteket, gasztronómiai rendezvényeket szerveznek. Feladatuk az is, hogy biztassák a kint élőket, vegyék fel az állampolgárságot, és regisztráljanak mint választók. 2014-től ugyanis a magyar országgyűlés az egyetemes magyarság országgyűlése lesz, hiszen a világon bárhol élő magyarok szavazata is számít majd – jelentette ki. A közelgő szerbiai választásokról, illetve a romániai koalíciós feszültségről szólva Semjén Zsolt kijelentette: "A magyar államnak az az értelme és a célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyar emberek életminősége javuljon. Ebből az következik, hogy mindent meg kell tennünk a külhoni magyarság megmaradásáért." Fontos a szomszédság, fontosak a gazdasági kapcsolatok, de a prioritás az, hogy érintett országokban élő magyar nemzetrész elégedett legyen. A magyar állam viszonyulását alapvetően meghatározza, hogy az ottani magyar nemzetrészek hogyan érzik magukat - hangoztatta. A magyar állam természetesen nem osztogat instrukciókat például az RMDSZ-nek, hogy belépjen-e a román kormányba – jegyezte meg Semjén Zsolt, hozzátéve: az adott nemzetrésznek kell kialakítania a maga politikai mozgásterét, saját autonómiakoncepcióját, amit aztán a magyar állam támogat.
hirado.hu.

Vidékfejlesztési problémák, oldottabb légkörben
Sajtóreggeli keretében mutatták be a megyei RMDSZ mezőgazdasági és vidékfejlesztési problémáival foglalkozó szakbizottságának tagjait, illetve egyenként azokat a problémákat, amelyek a vidéki embereket foglalkoztatják, érintik és érdeklik, valamint azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek hozzájárulhatnak a vidék fellendüléséhez.
Brassai Zsombor megyei elnök mutatta be a bizottság tagjait: dr. Kelemen Atilla képviselőt, a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának alelnökét, Szabó Árpád mezőgazdasági szakembert, aki vezette a mezőgazdasági hatóságot is, Balogh József vidéki vállalkozót, Suba Kálmán állattenyésztési szakembert, Náznán Jenőt, a megyei mezőgazdasági igazgatóság volt igazgatóját, Bordi Kacsó Zsoltot, az APIA munkatársát, Antal Lehelt, a kifizetési ügynökség egyik munkatársát, Antal Zoltán térségfejlesztési szakértőt, a nyárádmenti kistérség, illetve a Leader csoport vezetőjét, Dászkel Lászlót, Nyárádszereda volt polgármesterét, Miklea István jogászt, mezőgazdasági vállalkozót, és Birtalan Istvánt, Marosszentgyörgy alpolgármesterét, aki maga is mezőgazdasági vállalkozással foglalkozik. A találkozón részt vevő szakemberek mindegyike rendre, ki-ki a maga szakterületén, néhány fontos problémát, szempontot vetett fel.
A megyei elnök szerint a tegnapi találkozónak a tulajdonképpeni célja az volt, hogy a vidék problémáit vessék fel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szeretnék a sajtó képviselőit arra buzdítani, hogy a következő időszakban nagyobb hangsúlyt fektessenek a vidék kérdéseire akár mezőgazdasági, akár vidék-, akár közösségfejlesztési vonatkozásban, mert ez az a terület, ahol a legtöbb bátorításra van szükség ahhoz, hogy a vidéken lakók éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésükre állnak.
Kelemen Atilla nyitotta meg a beszélgetést, azzal, hogy a vidék problémáit nem lehet elvonatkoztatni, hiszen, ahogy "minden út Rómába vezet", úgy a romániai, az erdélyi és Maros megyei magyarság problémái is a vidékhez vezetnek, ahhoz kötődnek, hiszen a választások esetében a szavazatok 65-70 százaléka vidékről jön.
Arról is szólt pár szót, hogy a kormánykoalíció felbomlása nyomán az RMDSZ ismét kormányba kerülhet. Konkrét döntést erről szombaton, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén hoznak. De a kormányzati részvétel nagyon fontos, mondta, hogy minden fontos intézménynél "legyenek embereink, hogy segíteni tudjunk".
Birtalan István szerint a céljuk az, hogy a szakemberek tapasztalatát továbbadják a vidéki embereknek, hogy minél több információ jusson el hozzájuk mind a pályázati, mind a kifizetési lehetőségeket illetően. Szabó Árpád szerint Románia gazdasági növekedést emleget, ami valójában a vidéknek, a mezőgazdaságnak köszönhető. Azt szeretnék, hogyha a vidéki emberekkel meg tudnák értetni a pályázati lehetőségek fontosságát. Ebben kérte a sajtó segítségét. Balogh József úgy gondolja, hogy több mezőgazdasági gépre, felszerelésre lenne szükség, és a mezőgazdasági termelők nehézségeiről beszélt. Suba Kálmán az állattenyésztés problémáit taglalta kimerítően. A támogatásokat – bár elismerte, hogy szükség van rájuk –, úgy értékelte, hogy hab a tortán. Mint mondta, termelni kell sokat, olcsón, és jó áron eladni. "Állattartásból az állattenyésztésre kell áttérni", jelentette ki. Náznán Jenő komplex problémának nevezte a vidékfejlesztést. Ezekkel a tanácskozásokkal próbálnak elébe menni azoknak a kérdéseknek, amelyekre a gazdák várják a választ a politikusoktól. A szakbizottság egyik feladatának nevezte, hogy a gazdák nyelvére fordítsák le azokat a szabályozásokat, amelyek a területen megjelennek. Bordi Kacsó Zsolt a földalapú támogatásokról beszélt, részletes számadatokkal támasztva alá állításait. Tapasztalata szerint "az emberek információhiányban szenvednek", és az sem elhanyagolható, hogy nincs aki meghallgassa őket. Sokuknak már az is elég, ha valaki meghallgatja őket. Még ha nem is tudnak minden problémát megoldani, érezzék, hogy meghallgatják őket, s próbálnak tenni értük valamit. Antal Lehel a vidékfejlesztési ügynökség munkáját ismertette. Véleménye szerint rendre kellene tanítani az embereket: "pályáznak összevissza, mert téves információkat kapnak. És pályázatírás szempontjából egy kissé bajban vannak". Antal Zoltán arra figyelmeztetett, hogy az uniós pályázatokat nem szabad szociális segélyként kezelni. Van ugyan stimuláló hatása, de ez egy pénzügyi eszköz, sose legyen cél senkinek. Dászkel László a kistérségi vidékfejlesztési stratégiában való gondolkodásról beszélt, szólt a nyárádmenti kistérségről, arról, hogy saját szakembereikkel felmérték a gondjaikat, és annak alapján sikerült egy összefogó, Nyárádmentére vonatkozó stratégiát kidolgozni. Jelenleg együttműködnek a többi kistérséggel.
Miklea István, akinek van egy saját, állatorvosi felszereléseket forgalmazó boltja, bevallása szerint nagyon közel áll a gazdákhoz, hisz rendszeresen találkoznak. De azt hiányolja, hogy nincsenek fiatal gazdák. Egy információs központ létrehozását javasolta a gazdák számára, mert nem tudják, hogyan és mire lehet elkölteni a támogatásokat.
Zárószavában a megyei elnök hasonló találkozók megszervezését ígérte, amelyeket a Nyárádmente valamelyik településén szándékoznak megejteni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Egyre többek számára fontos a magyarság megélése
Számolni kell a határokon túliakkal
Aradon járt hétfőn HIDVÉGHI BALÁZS, 2012 novemberétől a Fidesz határon túli magyar közösségekért és magyar diaszpóráért felelős stratégiai igazgatóhelyettese, tavaly júliustól országgyűlési képviselő, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának tagja, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke.
Az alábbi beszélgetést február 25-án a délutáni órákban rögzítettük Aradon, a Tulipán könyvesboltban.
– Aradra jött, vagy más megyékbe, más városokba is ellátogat?Kikkel találkozott, találkozik, van-e tájékoztató vagy tájékozódó jellege ennek az útnak a magyarországi választások előtt?
– Mind a kettő fontos részét képezte. Mostani utamon Aradra látogatok, majd Dévára, Gyulafehérvárra és Torockóra, és a cél valóban az, hogy találkozzak a magyarság vezetőivel, polgármesterekkel, képviselőkkel, egyházi és közösségi vezetőkkel, és hogy beszéljünk közös ügyeinkről, így például arról, hogy a magyarországi választások most már nagyon hamar sorra kerülnek, április 6-án, és a regisztrációs, feliratkozási időszak az utolsó fázisába ért. A romániai, erdélyi magyaroknak regisztrálniuk kell ahhoz, hogy élhessenek szavazati jogukkal, a regisztrációhoz azonban jó, ha segítséget nyújtanak a magyar képviselők, a magyar politikai szervezetek, egyházi, közösségi vezetők – erről tárgyalok az itteniekkel.
– A felsorolt települések a szórványvidéket képezik. Kizárólag ezekre látogat?
– Ezen a héten igen. Ez egy dél-erdélyi körút. A múlt héten Székelyföldön jártam, Marosvásárhelyen, a Nyárád mentén, Csíkszeredában, nemrég voltam Szatmárnémetiben, a Partium más részein is. Igyekszem minél több helyre eljutni.
– Magyarországon, a választási kampányban érződik az, hogy a pártok versengenek a külhoni magyarok szavazataiért?
– Első alkalommal kerül sor Magyarországon olyan választásra, hogy a határon túli magyarok, és elsősorban a Kárpát-medenceiek aktivitása és érdeklődése nagyon magas ebben az ügyben, hogy ők is részt vehetnek a döntésben. Ez megváltoztatja a magyar politikai palettát és a magyar politikai kommunikációt is, nagyon helyesen és nagyon jó irányban, hisz ezentúl számolni kell a határon túli magyar honfitársainkkal is, az ő szavazatuk is hozzájárul és benne lesz abban a döntésben, ami majd az új Országgyűlést és ilyen értelemben az új kormányt eredményezi Magyarországon. Az állampolgársági törvénynek köszönhetően kerül erre sor, és lehetőség, első alkalom, ezért mondjuk azt, hogy ezzel élni kell, ebből nem szabad kimaradni. Hozzá kell szoknunk mindannyiunknak, magyarországiaknak, Kárpát-medencei honfitársainknak is, hogy legfontosabb ügyeiben a magyar nemzet közösen dönt, s ennek a döntésnek immár a dél-erdélyi magyarok is részesei lehetnek.
– Köztudott: a Fidesznek köszönhető, hogy a határon túli magyarok is megkaphatták, megkaphatják a magyar állampolgárságot, nagyon sokan igényelték is már, ami a választásokon való részvétel jogával is jár. Ezen túlmenően: hogyan foglalná össze röviden a Fidesz határon túli magyarokkal, a diaszpórával kapcsolatos politikáját?
– A Fidesz számára a párt megalakulásától, 1988-tól kezdve mindig is nagyon fontos volt a magyar nemzet egysége, a magyar nemzetben gondolkodás és annak a realitásnak a figyelembe vétele, hogy a magyar állam, Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe. Ez felelősséget ró a magyarokra, és a 2010-ben elfogadott új magyar alaptörvény erről már konkrétan beszél is, beszél arról a felelősségről, amelyet a magyar kormány, a magyar állam visel a határain túl élő magyarokért. Azt szoktuk mondani, hogy világnemzetben gondolkodunk. A magyarság a világ számos pontján jelen van, tradicionálisan a Kárpát-medencei területeken, ahol autohton, őshonos kisebbségeket képez. Nagyon sokan elhagyták már ezt a vidéket, és Európában, Amerikában, szerte a világban élnek. Rájuk is számítunk, ezek a magyar közösségek is fontosak, velük is igyekszünk kapcsolatot tartani, megerősíteni a kommunikációt, erőforrásként tekinteni arra a helyzetre, hogy ilyen sok helyen, sokfelé, ilyen sokféle környezetben élnek magyarok. Ez egy új megközelítés, azt gondolom, és talán ezzel lehet összefoglalni azt, hogy miként gondolkodunk a magyarságról, a magyar nemzetről a XXI. század elején.
– Ön sokfelé járt már a határon túli magyar közösségekben, sokféle emberrel beszélgetett. Hogyan látja: milyen manapság a határon túli magyarok magyarság- és identitástudata, anyaországhoz való viszonya?
– Azt látom, hogy nagyon sok, és egyre több magyar számára fontos a magyarságot megélni. Ennek egyik lehetséges módja, egyik fontos eleme az, hogy magyar állampolgárságot kaphatnak vagy visszakaphatnak ezek a honfitársaink. Az a nagyon magas szám, ami a kérelmeket és a már letett állampolgári esküt illeti, az mutatja ezt, a múlt év végén, decemberben már az 500 ezredik állampolgári esküre került sor ünnepélyes körülmények között, többek között a magyar Országgyűlés épületében, és ez a szám azóta is folyamatosan növekszik. Ez nagyon nagy siker, egy közös magyar siker, és nyilván nem fog megállni most, a választokkal a folyamat. Aki magyar identitású, és szeretné hivatalosan, közjogilag is megélni, erre lehetősége lesz a kormányváltást követően is.
A szórványban élő magyarok helyzete nyilvánvalóan mindig a legnehezebb. Én azt látom, hogy erősebb, összehangoltabb erőfeszítésre van szükség például az oktatási támogatás, az oktatási helyzet és a szórványban való megmaradás kérdésében, Ez nyilván mindig az adott közösségnek is a feladata, például a romániai magyaroké, hisz itt él nagyon sok magyar a szórványban, de ebben az anyaországnak is fontos szerepe van. Létezik számos olyan fórum, tanácskozás, ami ezzel foglalkozik, ezeket erősíteni kell, és amikor a költségvetést tervezzük otthon, figyelemmel kell lenni arra, hogy a magyar identitás megőrzésére pénzt is kell szánni, adott esetben több támogatást. Az ország erőforrásainak megfelelően nyilván, hiszen Magyarországnak is erősödnie kell ahhoz, hogy még inkább támogatni tudja a határon túl élő közösségeket.
– A statisztikák szerint évről évre csökken a magyarság száma Magyarország határain túl. Az anyaországot körülvevő országok, amelyekben a legtöbb magyar él, hogyan biztosítják a nemzetiségi és egyéb jogokat, amelyek a magyarság megmaradásához szükségesek?
– Kezdjem azzal, hogy a magyarság számának csökkenése, sajnos, nem csak a határokon túli vidékeken probléma, a Magyar Köztársaság népessége, sőt, a legtöbb környékbeli ország népessége is csökken. Tehát ez demográfiai probléma egyrészt, amire keresni kell a megoldást. Nagyon reménykedem abban, hogy ez a több évtizede tartó negatív trend meg fog fordulni – a magyarság szempontjából is.
Ami a kérdés második részét illeti: számos jogot biztosítanak ezek az országok, de azt hiszem, amíg követelésekkel, és jogos követelésekkel állnak elő magyar szervezetek, akár Romániában, akár Szlovákiában, akár más területeken, addig az adott országok kormányainak kötelessége ezeket a követeléseket megvizsgálni, tárgyalni a magyar közösségekkel, és azokat a jogokat – kisebbségi nyelvhasználati, jelképhasználati, autonómiára irányuló megalapozott követeléseket – el kell fogadnia. Ezekben a legfontosabb szerep megint csak az adott közösségeké, ott kell kivívni az autonómiát, ahol az adott közösség él, de a magyar kormánynak és Magyarországnak kötelessége ezeket támogatni. Alaptörvényünk ezt támogatja is, konkrétan fogalmazva, amikor azt mondja: támogatjuk az önkormányzat létrehozására vonatkozó törekvéseket a határon túli közösségek megmaradására stb. Fontos dolgok ezek, és hosszas munkát igénylő feladatok.
– A legújabb hírek szerint a román kormánykoalíciós válság közepette a Nemzeti Liberális Párt kilép a kormánykoalícióból és a Szociáldemokrata Párt bevenné az RMDSZ-t a kormányzásba. Üdvözölnék ezt a döntést?
– Ezt a döntést hagyjuk meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, hiszen róluk van szó, egyelőre a román kormánykoalíció még egyben van (szerk. megj.: az interjúra a Nemzeti Liberális Párt kormányzatból való kilépése előtt jó hat órával került sor). Követem a román belpolitikai eseményeket, és látom, hogy ez egy hosszas kötélhúzás, ami az energiákat elveszi a valós kormányzástól (legyen ez az ő problémájuk). Nem tudom, ez egy komoly politikai döntés kell legyen az RMDSZ részéről.
– Ön egyik előadásában úgy fogalmazott, hogy a kis lépések politikájának a híve. Úgy hiszem, ezt a kijelentést jónéhány romániai magyar politikus nem díjazná, hisz vannak olyanok, akik a „kis lépések politikája” ellen szavaznak.
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindig az adott politikai helyzethez alkalmazkodva kell megtalálni a megfelelő politikát, a megfelelő válaszokat. Egyrészt a politikai helyzet változhat is változik, Európában is azt látjuk, hogy adott esetben egészen más helyzet alakulhat ki, megváltoznak a szövetségi viszonyok, egy koalíció alakul, aztán egy teljesen más összetételben folytatódik egy kormányzás. Ezekhez a viszonyokhoz óvatosan és okosan kell viszonyulni. Nem hiszem, hogy receptet lehetne írni arról, mi a jó megoldás, politika. Az a jó politika, amely a legtöbb sikert hozza annak a közösségnek, amelyet képvisel. Adott esetben például az erdélyi vagy romániai magyar politikában szerintem az a legfőbb mérőszempont, hogy mi módon lehet a helyi magyarság érdekeit, védelmét, identitásának megerősődését stb. a legjobban érvényesíteni. A lépéseket ez alapján kell eldönteni, hogy mikor mi a jó. Ez lehet a kis lépések politikája, időnként jobb lehet a hattározottabb, radikálisabb fellépés, ugye, a kettő elegye lesz az, ami a legtöbb sikerhez vezet. De mindig az adott helyzethez kell viszonyítani, abból kell kiindulni.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad),

Az államfő jóváhagyta az ideiglenes minisztereket
Traian Băsescu államelnök szerdán bejelentette, aláírta a lemondásukat benyújtó liberális miniszterek helyére az ideiglenes minisztereket kinevező dekrétumokat.
Az államfő rámutatott, Victor Ponta azt kérte, hogy további hét minisztérium élére ideiglenes minisztereket nevezzen ki a kabinet jelenlegi tagjai közül.
„Megértve, hogy még nem fejezte be a tárgyalásokat más politikai alakulatokkal a parlamenti többség biztosítása érdekében, beleegyeztem, hogy azonnal aláírjam a hét új ideiglenes minisztert kinevező dekrétumokat, és 12.10-kor elküldték azokat a Hivatalos Közlönyhöz” – jelentette be Traian Băsescu.
Az államelnök hangsúlyozta, jelen pillanatban a kormánynak 9 ideiglenes minisztere van a 17-ből, ami „instabil kormányt” jelent.
„Reménykedem abban, hogy a kormányfő tervei bejönnek, azaz legkésőbb jövő kedden a parlament bizalmat szavaz az új kormánynak, mivel Romániának törvényes kormányra van szüksége, amelyet szilárd parlamenti többség támogat” – mondta még Traian Băsescu.
Victor Ponta szerdán kormányfő kinevezte azokat a PSD-s minisztereket, akik a PNL-s miniszterek távozásával betöltetlenül maradt tisztségeket ideiglenesen betöltik. Ezek a következők: Dan Șova – szállítás, Nicu Bănicioiu – egészségügy, Robert Cazanciuc – a parlamenttel való kapcsolattartás, Rovana Plumb – vízügyek, Doina Pană – munkaügy, Mihnea Costoiu – művelődés, Titus Corlăţean – szórvány-románokért felelős minisztérium.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),

Kormányzási dilemmák
Néhány napja van az RMDSZ-nek mérlegelni a jelenlegi belpolitikai helyzetet, és eldönteni, hogy újból vállalkozik-e kormányzati szerepre, vagy jobbnak látja ellenzékben maradni.
A kormányzati szerepvállalás ellen több érv szól. Jobb lett volna a szövetségnek, ha a mostani meghívás a Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről az Európai Parlamenti választások után érkezett volna. A szövetség ellenzéki pozícióból jobban tudja mozgósítani választóit, így az esetleges kormányzati szerepvállalás révén olyan támadási felületet nyit a romániai magyar ellenzékkel szemben, ami megnehezíti a választási kampányt és a bűvös öt százalékos küszöb teljesítésében mérhető választási siker elérését.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),

Visszacserélnék Kolozsvár címerét
Gúnyrajznak nevezte a Gheorghe Funar polgármester idejében elfogadott, jelenleg is használatos városcímert Asztalos Lajos kolozsvári helytörténész.
A háromtornyos, városfalas-kapus címer használatát kérik a Funar idejében kitalált jelkép.
A szakértő a Krónikának úgy értékelte, a jelkép középkori eredetű szimbólumon alapuló, 1930-ban jóváhagyott változata – melynek használatát nemrég az önkormányzati képviselő-testület liberális frakciója javasolta – mindenképp elfogadhatóbb, mint a 1999-ben bevezetett „marhaság”.
Ioan Bîldea liberális tanácsos egyébként a Citinews.ro portálnak elmondta, határozattervezetet nyújtottak be a címercsere érdekében, mivel a jelenleg használatos jelképet amúgy is törvénytelenül használja a városvezetés. „A jelenlegi címer egy politikai ízű giccs, és sohasem nyerte el a Román Tudományos Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottságának jóváhagyását” – mutatott rá Bîldea.
Oana Buzatu, a polgármesteri hivatal szóvivője ugyanakkor a téma kapcsán úgy nyilatkozott, a kezdeményezésre az akadémia hivatalos válaszát várják, majd aszerint döntenek a további lépésekről. A szóvivő egyébként úgy tudja, a jelenlegi címer jogi szempontból törvényes.
Ezzel szemben Virgil Pop építész, a regionális műemlékvédelmi bizottság titkára szerint „csimpánzoknak való címerrel” semmi esélye nincs a városnak az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére.
Csoma Botond városi tanácsos, az RMDSZ frakcióvezetője a Krónikának elmondta: a Kolozs megyei RMDSZ már az elmúlt mandátumban foglalkozott a címerváltoztatás kérdésével. „A kérdést több ízben is próbáltuk napirendre tűzni, ugyanakkor egyeztettünk Sorin Apostu akkori polgármesterrel is a címer kicseréléséről. Véleményünk szerint elfogadhatatlan egy olyan címer használata Kolozsváron, amely nem felel meg a heraldika alapvető szabályainak sem, és amely a Funar ideje alatt elkövetett, számtalan törvényételen eljárásmódra emlékeztet mind a mai napig” – szögezte le Csoma Botond.
Hozzáfűzte, a korábbi választási ciklus idején egyébként aláírásgyűjtést is kezdeményeztek annak érdekében, hogy a város ismét a régi, történelmi címerét használja, azonban az akkori városi tanács összetétele miatt – a Demokrata-Liberális Párt (PDL) abszolút többséggel rendelkezett – minden törekvésük kudarcba fulladt ezen a terén.
„Örvendetes, hogy végre a román politikai pártok képviselői is rájöttek, hogy ez a helyzet tarthatatlan, hisz itt elsősorban nem etnikai kérdésről van szó. Természetesen az RMDSZ-frakció támogat minden olyan törekvést, amely a Kolozsvár történelmi címerének újbóli, hivatalos használatát célozza” – nyilatkozta lapunknak Csoma Botond.
Kolozsvár háromtornyos, városfalas-kapus címere a szűcs céh 1369-ben kelt oklevelének pecsétjén tűnt fel első ízben. A két világháború közötti Romániában királyi rendelet született Kolozsvár címeréről, amely a középkori eredetű címer használatát erősítette meg.
1948-ban Romániában általános jelleggel betiltották a megyék és a városok címerének használatát, de az 1968-as közigazgatási átalakítást követően ismét bevezették a címereket; az ekkor tervezett „szocialista” címeren szintén megjelent a háromtornyos, városfalas-kapus motívum. 1999-től az akkori városvezetés egy teljesen új címert kezdett használni, amelyet az önkormányzat a szakértők és a lakosság véleménye ellenére is megtartott.
Kiss Előd-Gergely
Szabadság (Kolozsvár),

Fejlődik a munkaerőpiac a Székelyföldön
Növekedett a munkavállalók száma, és az átlagbér is emelkedett a Székelyföldön tavaly január és november között a megelőző év azonos időszakához képest – derült ki a Hargita megyei önkormányzat elemzőcsoportja által készített friss felmérésből.
A munkaerőpiaci mutatók alakulását vizsgáló csoport Hargita, Kovászna és Maros megyei adatokat használt fel a statisztikák elkészítéséhez. Az elemzés szerint az elmúlt év január–novemberi időszakában több mint 238 ezer alkalmazottat tartottak nyilván a három megyében, ez két százalékkal haladja meg a 2012-es adatokat.
Az alkalmazásban állók aránya legnagyobb mértékben, összesen 18 százalékkal a mezőgazdasági, vadászati, erdőgazdálkodási és halászati ágazatban növekedett, az ipari és építkezési szektorban 3 százalékos emelkedést jegyeztek, míg a szolgáltatási ágazatban mindössze egy százalékos volt az előrelépés, ugyanakkor a legtöbb személyt ez a szektor foglalkoztatja a Székelyföldön. A munkanélküliségi ráta ennek nyomán a 2012-es 6,7 százalékról 6,3 százalékra esett vissza.
A bruttó átlagbér tavaly 4,5 százalékkal emelkedett a megelőző évhez képest, elérve az 1693 lejt. A növekedés szintén a mezőgazdasági, vadászati, erdőgazdálkodási és halászati ágazatban volt a legnagyobb mértékű, azonban továbbra is ebben a szektorban a legalacsonyabbak a bérek Hargita, Kovászna és Maros megyében. A nettó átlagbér ugyanakkor 1232 lej volt, ez 4 százalékos növekedést jelent.
Kőrössy Andrea
Szabadság (Kolozsvár),

Csöng a telefon
Mi tagadás, a kormányra való invitálás soha ki nem mondott kategorikus elutasítása ellenére sincs könnyű helyzetben az RMDSZ.
Az „ami nem tartozik össze, szét is szakad” elv mentén törvényszerűen „szétfejlődő” román kormány erősebbik fele ugyan folyamatosan eregette szirénhangjait, de mégiscsak más, ha szól az ember telefonja, a vonal túlsó végén pedig a miniszterelnök invitál arra a beszélgetésre, amelynek talán még a forgatókönyvét is előre megosztották a sajtó barátabbik felével.
A szövetség cseppet sem irigylésre méltó helyzete egyik magyarázatának az tűnik, hogy talán Kelemen Hunor sem tudja pontosan, hol is húzódnak ma az RMDSZ alkupozíciójának határai. Hogy nem az autonómiakérdés lesz a vízválasztó, arra mérget vehetünk, ez a téma még a parlamenti aritmetika fegyverének birtokában sem merült fel soha a maga valós élességében. Pláne nem most, amikor Victor Ponta előrebocsátotta: az RMDSZ esetleges kormányba emelésének egyik központi célja a romániai magyarság legfajsúlyosabb képviseleti szerve radikalizálódásának megakadályozása.
A tíz- és százezres tömegmegmozdulások már a román hatalom ingerküszöbét is nyaldossák, pláne, ha abban nyilvánosan is szerepet vállalnak az eddig igen megbízható tulipános harcosok. A „higgadtságnak” pedig jó piaci ára lehet, aminek megfizethetőségére vélhetően mindkét fél kínosan ügyel majd.
A (majdnem) mindenáron döntés-közelben lenni imperativusa is elhangzott már, ezzel az a legnagyobb baj, hogy igazából nem is vitatható. A megelőzés ugyanis a legtöbb esetben és területen jóval olcsóbb és hatékonyabb, mint az utólagos kármentés. Annál is inkább, mivel jelentős csapatösszevonásokat is feltételez a különböző minisztériumokban és ügyosztályokon, s erre mindennél nagyobb szüksége lehet a peremre került szövetség vészesen oszladozó seregeinek.
Nem utolsósorban a félmandátumnyi kormányzati szerepvállalás sokat segíthet abban, hogy az RMDSZ régi gárdája úgymond minél fájdalom-, de főleg botránymentesebben léphessen le a színről. A múlt kapcsolati koloncainak ledobása után ugyanis talán még a miniszterelnöki telefon csöngése is másképp szól.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár),

Új program indul a Háromszéki Közösségi Alapítványnál
Civil Licit programot indít ebben az évben a Háromszéki Közösségi Alapítvány (HKA). Bereczki Kinga, az alapítvány ügyvezető igazgatója szerdai sajtótájékoztatóján az elmúlt év eredményeit értékelte, illetve az idei tervekről számolt be.
Az alapítvány a közösségi kártyaprogram működtetésével az elmúlt évben közel 180 ezer lejt gyűjtött a közösségi alapba, ennek mintegy 80 százalékát fordították vissza közösségi célokra.
Bereczki Kinga (képünkön) elmondta, 12 ösztöndíjast és 53 civil projektet támogattak, a közösségi alapból finanszírozták többek között a Nemere útja videofilm elkészítését, két bútorfestő tanfolyamot Vargyason, a kovásznai Apor Péter-gyermekotthon felújítását, hagyományos mesterségekről készítettek iskolákban pedagógiai segédanyagként is használható filmeket.
Szintén ebből az alapból 1200 diák és 54 pedagógus 31 helyismereti kiránduláson vett részt Háromszéken, de két közösségi befektetés is megvalósult, a Dani Kinga mozgáspark Sepsiszentgyörgyön, illetve játszótér Kovásznán.
Összesen 22 ezer közösségi kártyát adtak ki, 18 ezer van állandó használatban a megye négy városában. Idén céljuk az alapítvány pénzügyi megerősítése, az állandó alapot tavaly szinte megháromszorozták, elérte a kilencezer lejt. A Civil Licit programra várják a projekteket, a legjobb hármat lehet majd licitálni a főtámogatói címre.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Tömeg köszöntötte a százéves Cs. Erdős Tibort
Festményeiből összeállított kiállítással, anekdotákkal és születésnapi tortával köszöntötték Kolozsváron az erdélyi képzőművészet doyenjét, Cs. Erdős Tibort századik születésnapján. A magyar Főkonzulátus előadóterme ez alkalommal szűkösnek bizonyult: sokan be se fértek a helyiségbe, az ajtóban állva, pipiskedve próbálták nézni és hallgatni a százéves művészt, aki gyermekkori kópéságainak emlékeivel szórakoztatta a népes közönséget.
Az éppen 100 éve, 1914. február 27-én született Cs. Erdős Tibort Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja házigazdaként, Kolozsi Tibor tanítványként és jóbarátként, Németh Júlia műértő csodálóként köszöntötte, de eljött az ünnepségre és laudációt mondott Ioan Horvath Bugnariu, a Képzőművészeti Egyetem tanára, sőt Berettyóújfalu polgármestere is, mivel az ünnepelt Berettyóújfaluban született és ebben a határmenti városkában töltötte első gyermekéveit.
Németh Júlia műkritikus felidézte azt a húsz évvel ezelőtti emléket, amikor Cs. Erdős Tibort nyolcvanadik születésnapján köszöntötték, és „visszatekintést” vártak volna tőle – a művésznek azonban esze ágában sem volt visszatekinteni, sőt: nyolcvanadik életéve után egy újabb, rendkívül termékeny korszaka kezdődött. Az utóbbi két évtizedben születtek meg olyan emblematikus munkái, mint a Kalotaszegi Madonnaként is emlegetett Európa elrablása, vagy a széki tragédiát színekbe-formákba öntő Apokalipszis.
Ami a leglényegesebb Cs. Erdős Tibor művészetében, az a sokoldalúság és a kísérletező kedv. Habár mindvégig a figuratív festészet híve maradt – mondta Németh Júlia - , a művész egy személyben festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. A műkritikus felhívta a figyelmet a kolozsvári kiállításon is megtekinthető Széki lányok festményre, amely „fekete-piros szakralitásával akkor is fennmaradna a művészet történetében, ha a festő semmi mást nem alkotott volna élete során, csak ezt az egy képet.”
Maga az ünnepelt arról beszélt: a művészet valójában a világ gyermeki felfogásából fakad, egy rejtély, amelynek a gyermek még birtokában van (hisz rajzol, festeget, öntudatlanul is művészileg reprodukálja az élményeit), később, 14-15 éves korban azonban legtöbbjük elveszti ezt a titokzatos tudást. Néhányan azonban tovább alkotnak, felidézik, dédelgetik az emlékeiket – és ez a művészet, mondta a mester.
Cs. Erdős Tibor elmesélt néhány anekdotát gyermekkorából a hallgatóság nagy gyönyörűségére: például, hogy folyton elcsatangolt otthonról, sokszor a rendőrség segítségével találták meg, egyszer pedig templomba menés helyett bebújt a disznóólba, és amikor rátaláltak a felnőttek, ő, 4-5 éves gyermekként együtt szopott a kismalacokkal a kocától. Első rajzának történetét is felidézte: „Miután apámat elvitték katonának, egyszer keresztanyám kivitt az állomásra. Rámutatott a gőzösre: tudod, hogy ezzel vitték el apádat? – kérdezte. Amikor hazamentünk, első dolgom az volt, hogy lerajzoltam azt a vonatot. A gyermek nagyon együtt él az élettel, a mindennapokkal. A művészet pedig az, ha ezeket az élményeket felnőttként, idős korában is tudja reprodukálni.”
Cs. Erős Tibor azt is elmondta magáról: legizgalmasabb feladatnak mindig a portréfestést, -rajzolást tartotta. „Hogyan tudom élővé tenni a szemet, a szájat, a tekintetet? Ehhez valami olyasmi kell, ami már majdnem isteni attitűd” – vallja a mester.
T. Koós Imola
maszol.ro,

Címercserét szeretnének Kolozsvárott
A Gheorghe Funar polgármester idejében elfogadott, jelenleg is használatos városcímert szeretnék az előzőre visszacserélni Kolozsvárott. A jelenlegi címert többen negatív jelzőkkel illették. Van aki gúnyrajznak, politikai ízű giccsnek nevezte, de akadt aki csimpánzoknak való címernek titulálta a Funári jelképet.
A jelenlegi városcímert 1995-ben alkotta meg egy középiskolás lány és 1999-ben fogadta el a Funar vezette város - számol be a Citynews.ro. A hírportálnak Ioan Bîldea liberális tanácsos egyébként elmondta, határozattervezetet nyújtottak be a címercsere érdekében, mivel a jelenleg használatos jelképet amúgy is törvénytelenül használja a városvezetés. „A jelenlegi címer egy politikai ízű giccs, és sohasem nyerte el a Román Tudományos Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottságának jóváhagyását” – mutatott rá Bîldea.
Gúnyrajznak nevezte a Gheorghe Funar polgármester idejében elfogadott, jelenleg is használatos városcímert Asztalos Lajos kolozsvári helytörténész. A szakértő a Krónikának úgy értékelte, a jelkép középkori eredetű szimbólumon alapuló, 1930-ban jóváhagyott változata – melynek használatát nemrég az önkormányzati képviselő-testület liberális frakciója javasolta – mindenképp elfogadhatóbb, mint a 1999-ben bevezetett „marhaság”.
Oana Buzatu, a polgármesteri hivatal szóvivője ugyanakkor a téma kapcsán úgy nyilatkozott, a kezdeményezésre az akadémia hivatalos válaszát várják, majd aszerint döntenek a további lépésekről. A szóvivő egyébként úgy tudja, a jelenlegi címer jogi szempontból törvényes.
Ezzel szemben Virgil Pop építész, a regionális műemlékvédelmi bizottság titkára szerint „csimpánzoknak való címerrel” semmi esélye nincs a városnak az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére. Csoma Botond városi képviselő, az RMDSZ frakcióvezetője megjegyezte: „örvendetes, hogy végre a román politikai pártok képviselői is rájöttek, hogy ez a helyzet tarthatatlan, hisz itt elsősorban nem etnikai kérdésről van szó. Természetesen az RMDSZ-frakció támogat minden olyan törekvést, amely a Kolozsvár történelmi címerének újbóli, hivatalos használatát célozza”.
Kolozsvár háromtornyos, városfalas-kapus címere a szűcs céh 1369-ben kelt oklevelének pecsétjén tűnt fel első ízben. A két világháború közötti Romániában királyi rendelet született Kolozsvár címeréről, amely a középkori eredetű címer használatát erősítette meg.
1948-ban Romániában általános jelleggel betiltották a megyék és a városok címerének használatát, de az 1968-as közigazgatási átalakítást követően ismét bevezették a címereket; az ekkor tervezett „szocialista” címeren szintén megjelent a háromtornyos, városfalas-kapus motívum. 1999-től az akkori városvezetés egy teljesen új címert kezdett használni, amelyet az önkormányzat a szakértők és a lakosság véleménye ellenére is megtartott.
itthon.ma,

Meghirdette 2014-es pályázatait az RMDSZ- Meghirdette a román költségvetési támogatásból finanszírozott 2014-es pályázatait a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
A pályázatok lebonyolításával az RMDSZ idén is a korábbi és jelenlegi vezetői által alapított Communitas Alapítványt bízta meg. Az alapítvány honlapján a napokban kilenc pályázati felhívást tettek közzé.
Támogatást nyújtanak egyebek között az ifjúság közéleti tevékenységéhez, művelődési tevékenységekhez, sporttevékenységekhez. Támogatásért pályázhatnak például a magyar nyelvű újságok, könyvkiadók, tudományos tanácskozásokon részt vevő oktatók, kutatók, a szórványban dolgozó lelkészek, ösztöndíjat kaphatnak a 35 év alatti alkotók. A pályázatokat szakértőkből és RMDSZ-politikusokból álló szaktestületek bírálják el.
Románia a 2014-es költségvetés törvény alapján 85,6 millió lejt (5,69 milliárd forint) fordít a nemzeti kisebbségek szervezeteinek támogatására, öt százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A magyar nemzeti kisebbségnek juttatott 18,5 millió lejes (1,3 milliárd forint) támogatást az RMDSZ kapja.
Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke az MTI-vel közölte: a 2014-es pályázatok költségkerete 3,76 millió lej (250 millió forint). Az összeg az idei támogatás 20,34 százalékát teszi ki. Az alapítvány kuratóriuma további közel 300 ezer lejes (20 millió forint) keret fölött rendelkezik, ebből az év kiemelt rendezvényeit támogatja.
A romániai kisebbségek 1994 óta kapnak költségvetési támogatást. A magyarságnak szánt összeget 1997-ig az RMDSZ, 1997 és 2000 között az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), 2001 és 2009 között a Communitas Alapítvány, azóta ismét az RMDSZ kapja. Az RMDSZ 2009-től lemondott arról a költségvetési támogatásról, amelyet parlamenti pártként kaphatna, hogy a magyar kisebbségnek járó, lényegesen nagyobb támogatás fölött rendelkezhessen. A törvény értelmében ugyanis ugyanaz a szervezet nem kaphat pártként és egy kisebbség megjelenítőjeként is támogatást.
http://www.communitas.ro/palyazatok/2014/
Gazda Árpád
(MTI)

Halasztottak a felvonulás ügyében
Több bizonyítékot nyújtott be a bíróságra a marosvásárhelyi városháza annak alátámasztására, hogy jogos volt a március 10-ei Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett rendezvény második felének, azaz a felvonulásnak a betiltása. Érdemi döntés hétfőn várható.
Csütörtökre, február 27-re tűzte ki a marosvásárhelyi bíróság a Székely Nemzeti Tanács által a marosvásárhelyi polgármester döntése ellen tett fellebbezésének tárgyalását, miszerint betiltotta a Székely Szabadság Napja, a március 10-ei rendezvény második részét, azaz a felvonulást. A perben az SZNT-t képviselő ügyvéd, Kincses Előd a Székelyhon.ro-nak elmondta, mivel az alperes jónéhány bizonyítékot, utolsó pillanatban pedig egy CD-t is benyújtott igazának alátámasztása végett, azok tanulmányozása miatt halasztást kért.
„A CD-t csak csütörtökön kaptam kézhez, de úgy tudom, olyan felvételeket tartalmaz, amelyeken az látszik, amint a tavaly március 10-ei felvonuláson egyesek nem megfelelő, nem odaillő dolgokat kiabálnak. Át kell tanulmányoznom ezeket a bizonyítékokat, de szerintem egy olyan rendezvényen, amelyen több tízezer ember vesz részt, biztos akad néhány olyan is, aki provokál. Ez nem mérvadó. Ráadásul az sem indok, hogy a tavaly kiabáltak, mert nem biztos, hogy idén is fognak, vagy fordítva. Szerintem mindez nem indokolja a menet betiltását, csak akkor lenne jogos, ha bizonyított lenne a felvonulás kommunista, fasiszta, államcsíny jellege, de erről szó sincs” – fogalmazott megkeresésünkre az ügyvéd (képünkön).
A Székely Szabadság Napját szervező Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs hétfőn, a Marosszéki Székely Tanács ülésén elmondta: „Már önmagában az, hogy bírósággal állapíttatjuk meg, hogy a polgármester döntése törvénytelen, bizonyítja, hogy az SZNT jogkövető, a törvény tiszteletben tartásával lépünk fel mindig és a jövőben is ezt tesszük” – mondta Izsák Balázs. A következő tárgyalást – amikor Kincses Előd érdemi döntést vár – hétfőre, március 3-ára tűzték ki.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,

Hermann Gusztáv: nincs pont a székelyek eredetelméletének végén
Távolról sem dőlt még el, melyik eredetelmélet lesz a székelyek esetében az uralkodó, derült ki Hermann Gusztáv csütörtöki marosvásárhelyi előadásán.
„A székelyek eredetelméletének a végén nincs pont, még mindég ott a kérdőjel. Ez a téma még legmagasabb szakmai körökben sincs lezárva” – kezdte vetített képes előadását a Babeș-Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi kihelyezett tagozatának egyetemi docense, Hermann Gusztáv Mihály, aki csütörtökön a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében tartott előadást. A Kós Károly Akadémia Alapítvány által szervezett előadás címe A székelyek eredete és jogállása volt.
Hermann Gusztáv a négy fontosabb eredetelméletet ismertette: hun-székely eredetmítoszt, a kettős honfoglalást, a türk (bolgár-török) eredetet, valamint a magyar származást. „Székelyföldön az emberek túlnyomó többsége ma is a hun eredetet vallja. Ennek a mentalitásnak és meggyőződésnek az elterjedésében nagy szerepe volt Orbán Balázsnak, aki a székelyeket Attila hunjainak a maradékaként említi” – folytatta az előadó.
A kettős honfoglalás elméletét László Gyula régész dolgozta ki, aki szerint Árpád magyarjai avarokat találtak a Kárpát-medencében, akik, mint székelyek mentek eléjük és csatlakoztak hozzájuk. A türk eredetelmélet képviselői egyik fontos érvként sorakoztatják fel a rovásírást, amit a székelyek hosszú ideig megőriztek és használtak. Benkő Elek régész szerint viszont a székelyek magyar eredetűek, mert az Árpád-kori székelység tárgyi hagyatékából nem vonhatóak le a magyartól eltérő etnikumra utaló régészeti következtetések.
A továbbiak során Hermann Gusztáv a székelyek letelepedéséről, a székek belső szerkezetéről, a székely autonómia pilléreiről beszélt. Majd az erdélyi fejedelemség és a Habsburg uralom alatti székelység történetét fejtette ki, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejével zárva előadását. „II. József császár idején, főleg a nyelvrendeletnek köszönhetően a székelység magyarságának tudatára ébredt, és fokozatosan betagolódott az alakuló, polgári magyar nemzetbe. Az 1848. október 17-ei agyagfalvi nyilatkozat alkalmával pedig a székelység hivatalosan is besorolta magát a magyarság kötelékébe” – fejezte be előadását a történész. Nemes Gyula
Székelyhon.ro,

Iskola a határon
Kevés olyan iskolaigazgató akad Erdélyben, aki rendszerváltás utáni kollégiumalapítóként immár negyedszázada áll a vártán. Dr. Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium vezetője 2014-ben új szakokkal gazdagította a több mint 450 éves intézményt.
– A tervek szerint idén ősztől két szakiskolai osztályt indítana a kolozsvári Református Kollégium. Míg az elméleti líceumok többségében országszerte ódzkodnak a hasonló lépésektől, önök magabiztosan felvállalták. Nem fél attól, hogy csorba eshet az oktatási színvonalon?
– A Kolozs megyei és közép-erdélyi kitekintésű magyar szakiskola ötlete ugyan a református egyházé, de a püspökség mellett a megyei RMDSZ és a tanfelügyelőség is támogatta az elképzelést. Egy darabig úgy tűnt, hogy a megvalósítás is közös lesz, a tárgyalások azonban elakadtak, a másik két partner kifarolt a terv mögül. Így lett a kolozsvári magyar szakoktatás ügye kizárólag a református egyházé, amely az egykori Szeretetház visszakapott iskolaépületében indítaná el a két szakiskolai osztályt. Ez egyelőre mindannyiunk számára megoldásra váró többismeretlenes egyenlet. A félelmek annyiban jogosak, hogy a magyar szakoktatást Kolozsváron szinte nulláról kell kezdenünk: van ugyan épület, de nincsenek szerződtetett, magyarul oktató mérnök-tanárok, mesterek, és „hiánycikk” az olyan cég is, ahol leendő diákjaink gyakorlati oktatását végeznénk. A Kolozsvári Református Kollégium a püspökség kérésére szükségszerűségből vállalta fel a szervezéssel és az új osztályok beindításával járó nem kevés munkát.
– Nem tartja furcsának, hogy míg 1989-ben alig volt elméleti líceum, negyedszázaddal a rendszerváltás után a másik végletbe estünk: ma a szakoktatás számít fehér hollónak, és aki erre adja a fejét, azt sanda szemmel nézik?
– A mai helyzetnek megvan a magyarázata: a rendszerváltás után a szakiskolai és szaklíceumi oktatás összeomlott. 1989-ig a szakoktatás szoros szimbiózisban élt a gyárakkal és ipari centrumokkal. A rendszerváltást követő években ennek vége szakadt: a nagyipar átalakulásával, a nagyüzemek leépülésével az addig jól működő szakoktatás légüres térbe került. Sok szakiskola, szaklíceum megszűnt vagy átalakult, a megmaradók a gyenge oktatási színvonal miatt nem voltak többé vonzóak a diákok számára. A legnagyobb érvágás talán mégis az, hogy megszűnt a gyakorlati képzés, mert nem akadtak cégek, ahol vállalták volna a diákokkal való nyűglődést. A helyzet tarthatatlanságára az oktatási minisztériumban is ráébredtek, de eddig csak szerény próbálkozások voltak, hogy elméleti líceumokban indítsanak egy-egy szakosztályt. Mi tovább akartunk lépni, ezért döntöttünk a szakiskolai osztályok mellett.
– A sikeresen érettségiző diákok statisztikái révén versengő „elit” kollégiumok hogyan tudnak megbirkózni azzal, hogy az eleve gyengébb képességű gyerekekkel indított szakosztályok diákjainak érettségi jegyei lehúzza hírnevüket?
– Erős fenntartásokkal kezelem ezt a versengést. Negyvenkét érettségiző diákunkból tavaly negyven ment át, tehát az érettségi sikerarány 95,4 százalékos volt. Rosszakaróink szerint mi ezzel az eredménnyel kullogunk, mert a kolozsvári magyar líceumokban jobb statisztikák is vannak. Nem szeretnék példálózni senkivel, de olyan magyar líceum is van Kolozsváron, ahol 70 végzősből ötvenet engedtek érettségizni, a többit megbuktatták. A statisztikának szóló oktatás tehát nem ismer gyenge diákokat, holott minden pedagógus tudja, hogy vannak gyengébb képességű gyerekek is. Én sokkal nagyobb eredménynek tartom azt, amikor szórványból jött gyerekeket segítünk a felzárkóztatásban, a sikeres érettségizésben, minthogy egy kilences tanulót tízes, eminens diákká faragjunk. A statisztikák sok mindent eltakarnak. Rengeteg magyar gyereknek eddig nem volt választási lehetősége: ők jórészt kényszerből iratkoztak be az elméleti líceumokba, mivel a mi vidékünkön sem magyar szaklíceumok, sem szakiskolák nem működtek. Elsősorban tehát rájuk gondoltunk az érettségit nem ígérő szakiskolai osztályok beindításával. Visszajelzések szerint sok nyolcadikost érdekel a remélhetőleg ősztől nálunk induló, magyar nyelvű elektronista-, víz- és gázszerelő-, szakács- és fodrászképzés.
– Az annak idején bizonytalanul induló Kolozsvári Református Kollégium és a mostani szakiskolai osztályok tető alá hozása mennyire kihívás Erdély egyik legrégibb magyar kollégiumi igazgatója számára?
– Az akkori és a mai indulás között vannak hasonlóságok, de nagy különbségek is. A fő különbség az, hogy 1990-ben nem volt épületünk, csak egy ígéret az akkori főtanfelügyelő és az oktatási miniszter részéről. A Farkas utcai református templomban megtartott tanévnyitón néhai püspökünk, Csiha Kálmán azt mondta: „Épület még nincs, de az Úristen majd rendel. Elmondhatjuk, hogy ennek az iskolának teste nincs, de lelke van. És ha van lelke, akkor abból lesz valami.” Induláskor sem épület, sem állandó tanári kar, sem tanári fizetések nem voltak. A most induló szakoktatásnak van épülete, vannak osztálytermei és készülő műhelyei, amit magyar állami támogatásból finanszírozunk. A kollégiumunk kiváló tanári karát ki kell egészítenünk néhány mérnök-tanárral és mesterrel. Egyértelmű, hogy ma már teljesen más alapállásból indul a kolozsvári magyar szakoktatás, mint a kollégium 24 évvel ezelőtt.
– A Zsil-völgye zenelíceumának megbecsült zenetanáraként 24 évvel ezelőtt nem tartotta vakmerő döntésnek Kolozsvárra jönni, és olyan kollégiumot elindítani, amihez a lelkesedésen kívül semmivel nem rendelkeztek.
– Kisdiák koromban az egykori Református Kollégiumtól nem messze, a belvárosi Ferences-kolostorban működő zeneiskolába jártam. Mivel étkezdénk nem volt, itt ebédeltünk az Ady-Șincai Líceumban. Már akkor, kisdiákként nagyon megszerettem ezt a helyet. A hírre, hogy újraindul a kollégium, rögtön jöttem Kolozsvárra. Persze naivan hittük az akkori főtanfelügyelő és az oktatási miniszter ígéretét, hogy őszire visszakapjuk a Farkas utcai főépületet. Szeptemberre már minden megváltozott, a májusban tett ígéretről megfeledkeztek, a Șincai Líceum lelakatolta a kaput. 1990 október elsején a Farkas utcai templomban gyűlt össze az újrainduló Kolozsvári Református Kollégium négy IX., két X. és két XI. osztálya. Sem iskolaépület, sem bennlakás nem volt: a szülők és a pedagógusok tanácstalanul vártak. Csiha püspök úr kiállt a belvárosi gyülekezet elé, és a segítségüket kérte: még aznap valamennyi vidéki diákot befogadták a hívek, mindenkinek lett szállása és ellátása. Csiha Kálmán felesége, Emese néni hat gyerekről gondoskodott, főzött, mosott rájuk. Amikor a tanfelügyelőségen látták, hogy nem tágítunk, a Györgyfalvi negyedbeli 16-os iskolában adtak négy termet. Az iskola indulását végül is jóváhagyták a hatóságok, de a tanárok csak 1991 februárjában kaptak először fizetést. Nehéz időszak volt, a tanárok egymást váltották a katedrán: a magyart például első évben hét tanár tanította...
– Mi lett az 1990 tavaszán tett hivatalos ígéretekből?
– A kollégium főépületébe 12 év múlva költözhettünk be. Az egyházkerület papíron ugyan hamarabb visszakapta az ingatlant, mégsem vehettük birtokba, mert Gheorghe Funar polgármester az épületeket használó Șincai Líceum igazgatójával bíróságon támadta meg a restitúciót. Az állam teljes egészében visszaszolgáltatta a kollégium ingatlanjait, mindazt, ami a Farkas utca 16. szám alatti telekkönyvi kivonaton szerepelt. A városvezetés ezt elfogadhatatlannak tartotta. A Șincai bíróságon kérte, hogy az addigi egységes birtoklevelet osszák ketté. A bíróság sokat nem morfondírozott, és meghozta döntését: az évszázadokon át a Református Kollégium által birtokolt telket megosztotta a kommunizmus éveiben ide telepített Șincai Líceummal. Senkit nem zavart, hogy ez jogállamban elképzelhetetlen döntés, tehát másodszor is kisajátították az egyház vagyonát. Tizenkét év után, 2002 karácsonya előtt vehettük birtokba a kollégium Farkas utcai főépületét. Az egykori hatalmas telekből parányi udvart választottak le számunkra, még a tornaterem használatát is megtiltották. De bármennyire is fájdalmas volt az újbóli kisajátítás, örültünk, hogy végre van saját épületünk. Ma az óvodai, elemis, gimnáziumi és líceumi osztályokkal teljes a kép: a több mint 500 diák épp, hogy elfér az épületben. Kérdés, hogy az egykori hatalmas vagyonból visszakapunk-e legalább még egy épületet?
– Egyházi berkekben úgy tartják, hogy a kolozsvári Református Kollégium vezet az erdélyi református kollégiumok között. Ha van ilyen rangsor, ez mit jelent ön számára?
– Az elmúlt két évtizedben a körülményekhez képest kiváló eredményeket értünk el. Tudom, hogy a rangsorban előkelő helyen van a székelyudvarhelyi református kollégium is, de bizonyára ők sem tudják elképzelni, mit jelentett itt, Kolozsváron a Funar-korszak egy évtizede alatt magyar oktatási intézményt működtetni és fenntartani. Amikor mi voltunk a városvezetés fekete báránya, örültünk, ha a tanárok megkaphatták fizetésüket, a polgármesteri hivataltól anyagi támogatás nem érkezett. Ma más világot élünk, de akkor is, most is dolgozunk. Ha egy iskolában a pedagógusok végzik a munkájukat, annak eredményei vannak. Nem csak az érettségi statisztikákban, hanem minden más területen. Egy iskola stabilitását a kiváló óvónői, tanítónői és tanári gárdája biztosítja.
– A kolozsvári kollégiumot sokan a kórusával azonosítják, éneklő diákjaival több országba eljutott már, díjakat nyert. Zenepedagógus számára ez az igazi elégtétel?
– Van egy vicces mondás: ha valaki nem jó tanárnak, tedd meg tanfelügyelőnek. Ha annak sem jó, tedd meg igazgatónak, és ha igazgató lesz, szakemberként tönkretetted. Nem az én tisztem véleményt mondani arról, hogy milyen igazgató vagyok, de azt bizton állítom, hogy mindig igyekeztem jó zenetanár, jó pedagógus, jó kórusvezető lenni. A romániai középiskolák országos kórusversenyén, Bukarestben tavaly egy romániai magyar iskolakórus számára elérhető legmagasabb díjazást, a második helyet értük el. Az igazi élmény mégis a fennállásunk óta megtartott mintegy ötszáz önálló koncert Erdélyben, Magyarországon, és szerte a nagyvilágban: jártunk az Egyesült Államokban, Kanadában, Hollandiában, többször Németországban, és a Kárpát-medence több államában. Iskolai kórus lévén folytonos újrakezdés ez. Kodálynak igaza volt: a hallást fantasztikusan lehet fejleszteni. Munkámnak ez a felismerése elsősorban azon diákok számára jelenthet életre szóló élményt, akikben sikerült legyőznöm az önbizalomhiányt, hogy érdemes és kell is énekelni.
Dr. Székely Árpád
1958-ban Tordaszentmihályon született, a kolozsvári zenelíceumban érettségizett. 1982-ben szerzett diplomát a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban. A petrozsényi zeneiskolában tanított kilenc éven át, 1990 novemberétől az újrainduló kolozsvári Református Kollégium igazgatója. Doktori disszertációját 2005-ben védte meg. Az erdélyi magyar egyházi kollégiumok iskolaigazgatói között ő az egyedüli, aki a rendszerváltás óta tölti be a tisztséget. Számos egyházi bizottság tagja. Az egyházi oktatásról több szakcikke és társszerzésben több szakkönyve is megjelent.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Kódolt nyelvek
Kocsmapulttól irodabelsőkig, konyhaasztaltól a világháló nyilvánosságáig rég okozott téma ennyire össznépi felháborodást és purpárlét, mint a téli olimpia alatti tévéközvetítések kálváriája. Hogy a tévézés ma a többség számára ultraközponti létkérdés, régen nem meglepetés, immár a családi költségvetések sarokszámai közé tartozik a harmadik kábelszolgáltatóra való befizetés tétele – akár egyetlen olyan csatorna miatt, amelyet a már meglévő kettő valamiért nem kínál fel piaci alapon. Ezért aztán abban sincs semmi meglepő, hogy a Szocsiből érkező, a havas lejtőkön alázúduló sízők helyett megjelenő, jogdíjakról és korlátozásokról tudató szűkszavú állókép igencsak szúrta a magyarul sporttévézni vágyók szemét. Miért is lett volna másként, hiszen bő két évtizede immár magyarul szólal meg a nagyvilág, DiCaprio, de még Armin Zöggeler is.
Mostantól viszont nem, és a tudomány jelenlegi állása szerint nem holmi múló üzemzavarról van szó. Miközben ugyanis az információhoz való szabad hozzáférés alapvető emberi jogáról születnek vaskos brosúrák, a jogkövető magatartás is globalizálódik, olyannyira, hogy arról még a sepsibükszádi kábelszolgáltató is kénytelen tudomást venni. Hacsak nem akarja bezárni a boltot.
Márpedig ki akarná? És ebbe a sorba minden zsigeri tiltakozásunk ellenére a román köztelevíziót is be kell illesztenünk, hacsak nem akarjuk mindjárt diszkriminációkkal megterhelni az alapvető emberi értékekre alapuló társadalmunk épülését. Mert mi sem vennénk jó néven, ha valaki súlyos összegekért megvásárolt jogaink érvényesítését megfoghatatlan, pusztán emocionális töltetű érvekkel próbálná akadályozni. A román hatalom és piac számára mi csak érthetetlenné kódolt nyelven beszélő szavazó- és fogyasztópolgárok vagyunk.
Kulcskérdés, hogy minek számítunk a nemzetegyesítésben minden korábbi kormánynál érdekeltebbnek mutatkozó anyaországi hatalom számára. Úgy tűnik, eddig senki sem számított a tévés tartalmak területi alapú kódolása korábban is létező gyakorlatának megváltoztatására, az összekacsintások, megállapodások alkonyára. Márpedig ez érkezett most el, s ha az egyéb kisebbségi jogok érvényesítésével szembeni nyugati értetlenkedésekre gondolunk, aligha reménykedhetünk a történelem által szanaszét szórt magyar nyelvigények „dekódolásában”.
Természetesen lehet és kell is tiltakozni, világvégét kiáltani, talán még az a zsarolás is belefér, hogy az anyaországnak bezzeg csak a regisztrációs mutatók kozmetikázására kellünk. Addig is viszont nem marad más, mint erősíteni magunkban a hitet: lesz még magyar gól a futball-világbajnokságon.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Fidesz-színekben indul Tőkés László
A május 25-én tartandó európai parlamenti választás erdélyi magyar vonatkozásairól döntött az elmúlt hét végén az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt. Közös erdélyi magyar lista hiányában Tőkés László a Fidesz színeiben indulna, az RMDSZ listáját a szövetség jelenlegi EP-képviselői vezetik.
Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a hétvégén véglegesítette az európai parlamenti választásokra szóló listáját, illetve stratégiáját. Az RMDSZ Kolozsváron rangsorolta jelöltjeit, a Néppárt pedig Székelyudvarhelyen megtartott választmányi ülésén döntötte el, hogy nem állít önálló listát, Tőkés Lászlónak viszont azt javasolja, éljen a Fidesz-KNDP listán számára felajánlott befutó hellyel.
Az utolsó pillanatig remélt közös RMDSZ-Néppárt-MPP-lista nem jött össze, ezt a lehetőséget az RMDSZ csúcsvezetősége elvetette. A szélesebb merítésű közös lista helyett az RMDSZ a Magyar Polgári Párttal kötött „különbékét”, ennek hozományáról azonban közelebbit nem tudni: az EP-választásokra rangsorolt RMDSZ-listán egyelőre nincs MPP-s jelölt. Az RMDSZ-lista sorrendje: Winkler Gyula, Sógor Csaba, Vincze Loránt, Hegedűs Csilla és Antal Lóránt. Az eredetileg negyedik helyre rangsorolt Eckstein-Kovács Péter azt kérte, hogy az EP-lista utolsó helyére kerüljön
Újdonság az idei EP-választáson: Tőkés László Fidesz-listán
A Szövetség Állandó Tanácsa (SZÁT) az első hat helyet rangsorolta. A jelöltek között igen szoros verseny alakult ki, az RMDSZ csúcsvezetőségének szavazategyenlőség miatt meg kellett ismételnie a voksolást. Sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor szövetségi elnök ezúttal nem beszélt arról, miért maradt el a Néppárt által folyamatosan kért közös lista, viszont részletesen kitért a Magyar Polgári Párttal folytatott tárgyalásokra. A SZÁT arról döntött, mondta Kelemen, hogy folytatni kell a tárgyalásokat az MPP-vel a körvonalazódó együttműködési megállapodásról. Amennyiben ez létrejön, az MPP-jelöltek számára megnyílik az út az RMDSZ-listán való részvételhez. Kelemen azonban hangsúlyozta: az EP-lista első két, befutónak számító helye végleges marad. Nem pártkoalícióról van szó azonban, az RMDSZ választási listáin szereplő MPP-seknek ugyanis kötelezően RMDSZ-tagnak kell lenniük. Ebben az RMDSZ-elnök semmi kivetnivalót nem talált, miután, mint fogalmazott, az RMDSZ civil szervezet, az MPP pedig pártként van bejegyezve. Az RMDSZ–MPP megállapodás az EP-választásokon való együttműködésről és néhány hosszabb távú célról szól, de ehhez „az MPP-nek nem kell feladnia identitását” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Távol marad a néppárt
Toró T. Tibor bejelentését, miszerint az EMNP nem állít önálló listát az Európai-parlamenti választásokra, nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel. Több erdélyi online-lap tudósításának kommentjében sokan csalódottságuknak adtak hangot. Mint fogalmaznak, azokat árulta el a néppárt, akik nem akarnak az RMDSZ-re szavazni: az RMDSZ szatellit pártjává vált MPP a nemzeti oldal számára már nem jöhet szóba, így néppárti lista hiányában immár három erdélyi magyar párt mellett sincs választási lehetőség, csak az RMDSZ-lista.
Az EMNP elnöke lapunk megkeresésére úgy fogalmazott: megérti azokat, akik csalódottan fogadták a néppárt bejelentését, hiszen egy politikai pártnak a választásokon az a feladata, hogy harcba induljon. „Azt üzenem nekik, hogy számunkra az igazi csatára 2016-ban kerül sor: akkor kell bizonyítania a néppártnak, hogy felnőtt a feladathoz, meghatározó ereje lett az erdélyi magyar politizálásnak.” Toró szerint 2014-ben az EMNP feladata az, hogy biztosítsa az erdélyi magyarok minőségi képviseletét Brüsszelben, erre pedig Tőkés László a legalkalmasabb, akit mindenképpen be szeretnének juttatni az EP-be. A helyzet jelenlegi állása szerint ennek legbiztosabb módja, ha Tőkés a Fidesz-KNDP listáján indul. „Nem akartunk részese lenni az RMDSZ által elindított meggondolatlan és felelőtlen folyamatnak, nem akartunk hasonló kártyával válaszolni. Az RMDSZ a párt 24 éve bejáratott jelképét, a tulipánt fontosabbnak ítélte, mint az erdélyi magyarok képviseletét Európában. Ezért a néppárt saját közvetlen érdeke ellen döntött, amikor elhatározta, hogy nem indít listát” – érvelt a párt elnöke. A néppárti politikus úgy látja, ma egy dolog bizonyos: Tőkés László az EP tagja lesz. Az azonban megkérdőjelezhető, hogy az RMDSZ eléri-e az 5 százalékot. „E döntés felelősségét az RMDSZ-nek kell vállalnia” – fogalmazott a néppárt elnöke, aki a következő hetekben, hónapokban pártjával a szervezetépítésre törekszik, hogy minél több embernek elmondhassák döntésük lényegét és helyességét.
Orbánnak sem sikerült
Az elmúlt héten Tőkés László és Kelemen Hunor is Orbán Viktor magyar miniszterelnöknél járt. Kérdésünkre, hogy ebben szerepe van-e a hétvégi, két döntésnek, Tőkés igennel válaszolt. „A miniszterelnök úr az RMDSZ elnökére nem tudott hatással lenni. A beszélgetés során még egy utolsó kísérletet tett az erdélyi magyar pártok összefogására az EP-választásokon, de eredménytelenül” – fogalmazott Tőkés, aki szerint Kelemen Hunor a Verestóy, Frunda, Markó féle „MSZP-s mag” foglya. Mindenféle híresztelés ellenére Orbán soha nem döntött határon túli kérdésekben a határon túli vezetőkkel történt tárgyalások, egyeztetések nélkül, fogalmazott Tőkés László, aki felelevenítette a 2007-es és a 2009-es EP-választásokat megelőző tárgyalásait Orbán Viktorral. „Mindig a számunkra elfogadható alternatívákat támogatta, és most is rám bízta, döntsem el, indulok-e a Fidesz-KNDP lista befutó helyén vagy sem?”
Az EP-képviselő szerint 2014-ben teljesen új helyzet állt elő: az erdélyi jelölt Fidesz-listán történő indulása minden szempontból legitim, hiszen a határok fölötti nemzetegyesítésben, egy nemzetben gondolkodunk. „Azzal, hogy idéntől a külhoni magyarok is szavazhatnak az országgyűlési választásokon, új lehetőség, új kor kezdődött, következésképpen a jelöltek listáján is közösen jelenhetünk meg az anyaországi magyarokkal”.
Tőkés László szerint a közös lista elmaradása azzal a veszéllyel járhat, hogy az RMDSZ nem küld május 25-én képviselőket az Európai Parlamentbe. „Ez a lista nem nyerő Erdélyben. A hét évvel ezelőtt ellenem indított Sógor Csaba képviseli a székelységet és az egyházat, a harmadik helyre került Vincze Lóránt Verestóy Attila embereként az egykori Előre napilap jogutódjánál, az Új Magyar Szónál kompromittálódott. Ez a csapat nem hiteles, így nem is meglepő, hogy a lista egyetlen hiteles embere, Eckstein-Kovács Péter nem kerülhetett befutó helyre”.
Sógor: lenn sem kell a közös lista
Az RMDSZ EP-listájának második helyére került Sógor Csaba az Erdélyi Naplónak elmondta: nem az RMDSZ csúcsvezetőségén múlott a közös lista meghiúsulása. „Vidéki körútjaimon sokszor találkoztam olyan helyzettel, amikor a helybéliek azt mondták, ha ismét kiegyezünk Tőkéssel, rájuk ne számítsunk. Olyan településeken találkoztam ezzel, ahol Tőkés László rendezvényeken szidta az RMDSZ-t.” Ilyen előzmények után Sógor szerint már nem lehetett vállalni a közös listát. Az RMDSZ-politikus úgy tartja, a néppártnak sokkal jobb eredményeket kellett volna elérnie a helyhatósági és a parlamenti választásokon ahhoz, hogy tárgyalási alapja legyen a közös lista kialakításához.
Kérdésünkre, hogy ennek elmaradása mennyire befolyásolhatja a szavazókat, Sógor elismerte: közös listával könnyebb volna a dolguk. „Ma az igazi kihívás az, miként tudjuk mozgósítani az erdélyi magyarságnak azt az 57-58 százalékát, amely bármilyen választáson inkább az otthonmaradást választja.” Ha az erdélyi magyar szavazók elsöprő többsége élne szavazati jogával, akár 5-6 EP-képviselőt is kijuttathatna Brüsszelbe. 2009 óta azonban változatlanul az a nagy kérdés, miként lehet megszólítani az otthon maradók nagy táborát – fogalmazott Sógor Csaba.
Eckstein-Kovács: nem negyedik vagyok a sorban
Azért utasította vissza Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ EP-listájának negyedik helyét, mert úgy véli: ismertsége, népszerűsége okán jobb pozíciót érdemelne. A volt szenátor a Krónikának adott interjúban elmondta: bántja, hogy a Szövetségi Állandó Tanács tagjainak Kelemen Hunor elnök előre megszabta a kialakítandó sorrendet. „Az utolsó hely vállalása azt jelenti, hogy fontosnak tartom az európai parlamenti jelenlétet, és mindent megteszek, hogy legyen erdélyi magyar képviselet az európai törvényhozásban. Úgy tűnik, az RMDSZ-ben az a filozófia győzedelmeskedett, miszerint az EP-választások nem igazán érdeklik az embereket, nem személyiségekre van szükség, hanem mozgósításra. Szerénytelenül hangzik, de talán nem a negyedik vagyok ebben a sorban. Ismert, népszerű ember vagyok, tudok kampányolni, éppen ezért nem tekintettem megfelelőnek ezt a pozíciót.”
Makkay József |
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Ukrán válság – Bukarest az ukrajnai románokért aggódik
Románia szomszédos államként erősen érdekelt Ukrajna stabilitásának biztosításában, és határozottan elvárja, hogy az Ukrajnában élő román közösséget ne érjék ellenséges megnyilvánulások – közölte csütörtökön a román külügyminisztérium.
A bukaresti külügyminisztérium elvárásairól az ukrán nagykövetséget is tájékoztatta a külképviselet képviselőivel folytatott megbeszélésen.
Bukarest szerint Ukrajnát stabilizálni kell, és erre csak olyan politikai folyamat alkalmas, amely egyesíti, nem pedig megosztja a társadalmat. Ennek érdekében nem szabad bátorítani a nacionalista és szélsőséges felhangokat – figyelmeztet a román külügyi közlemény.
Bukarest újólag kifejezte aggodalmát a nyelvtörvény eltörlése miatt, amiről a napokban az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával is konzultált. A román hatságok azt remélik, hogy az eltörölt törvényt hamarosan olyan szabályozás váltja fel, amely megfelel a nemzetközi szabványoknak, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezménynek és európai nyelvi chartának.
Ahhoz, hogy Ukrajna folytathassa európai közeledését, nem csökkentheti a nemzeti kisebbségek védelmének szintjét – figyelmeztette a bukaresti ukrán nagykövetséget a román külügyminisztérium.
Az ukrán parlament vasárnap eltörölte az államnyelvvel kapcsolatos, a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó, 2012-ben elfogadott törvényt. A jogszabály hivatalosan engedélyezte a kétnyelvűséget azokban a régiókban, ahol az adott nemzeti kisebbség lélekszáma meghaladja a lakosság tíz százalékát.
A román külügyminisztérium adatai szerint (a románnal azonosnak tekintett moldovai nyelvűeket is beleértve) Ukrajnának 400 ezer román anyanyelvű lakosa van. A legnagyobb közösség az ország délnyugati térségében, a Romániával határos Csernyivci megyében (Bukovina északi részén) lakik, ahol mintegy 180 ezer lakos anyanyelve a román.
erdon.ro,

Átfogó történelmi előadássorozat
Bihari múltidéző címmel történelmi témájú előadássorozat kezdődik, az első előadást pénteken tartják. A részletekről csütörtökön, sajtótájékoztatón számoltak be a hazai és a magyarországi szervezők.
Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke elmondta: mivel fő célkitűzésük az emlékhelyek állítása és a szentjánosi Johannita-rendi kolostorról kevés szó esett eddig, arra gondoltak, hogy egy előadássorozat keretében hívják fel rá a figyelmet, melynek egyik utolsó mozzanataként emlékjelet állítanak a Klastrom-dombi kolostor romjainál.
Szerteágazó tematika
Az ötletgazda dr. Dénes Zoltán debreceni egyetemi docens, római-katolikus kanonok volt, aki maga is előadást fog tartani A biharszentjánosi Johannita-rend és kolostor történetéről. A Pro Liberta Partium Egyesület szintén részt vállalt a szervezésben, s a sajtótájékoztatón részt vett Pásztor Sándor, a vízügyi igazgatóság műszaki igazgatója, az egyesület társelnöke, valamint Sárközi Zoltán társelnök is.
Pásztor Sándor elmondta: Böcskey László püspöknek köszönhetően több konferencia színhelye a Püspöki Palota díszterme lesz, s köszönet illeti Tóth Márta iskolaigazgatót is, aki az Ady Endre középiskola dísztermét bocsátotta rendelkezésükre. Nagyváradon hét előadás lesz, ezek számításaik szerint egyre többeket fognak vonzani, záróeseményként pedig egy háromnapos konferencia zajlik Biharszentjánoson. A tematika rendkívül szerteágazó, szó lesz lovagrendekről, ezenkívül egyházi, műemlékvédelmi témák kerülnek terítékre – mindez hiánypótló a magyar lakosok számára, hiszen arról például, hogy a Johannita-rend hogyan kapcsolódik Szentjánoshoz, talán a váradiak egy százaléka sem tud…
A vízügy kapcsolata pedig mindezzel az, hogy a XIX.sz. végén épült árvízvédelmi töltés a valamikori kolostor területén megy át – ami gondot jelenthet a feltárások szempontjából, hiszen – mint Pásztor Sándor fogalmazott – árvízvédelmi falat nem lehet széjjelbontani. Meg fogják vizsgálni, mit lehet tenni ez ügyben.
Középkori értékek
Dr. Dénes Zoltán elmondta: a Kárpát-medence történelme során Nagyvárad többször is elpusztult és újjászületett, a középkorban olyan értékek jöttek létre, melyek 1880-ig nem lettek feltárva. Most viszont olyan intézmények alakultak, melyeknek köszönhetően lehetőség nyílik rávilágítani a Partium és a Bánság értékeire. Ezek egyike a műemlékvédő társaság. Mint elhangzott, ő maga is kutatásokat végzett Szentjánoson, ahol – mint azt kevesen tudják – szentföldet megjárt ispotályos lovagok telepedtek le.
A későbbiekben részletesen ismertette a programot. Ma 17 órától, az Ady Endre líceum dísztermében Fodor András püspöki helynök, a Máltai Szeretetszolgálat debreceni régióvezetője A máltaiak tevékenysége napjainkban címmel tart előadást.
Neves előadók
A további előadásokat is neves meghívottak tartják – például gróf Kálnoky Tibor, a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Szuverén Ispotályos Rend romániai ispotályosa, dr. Marjanucz László professzor Szegedről, dr. Pósán László és dr. Vitányi István magyarországi parlamenti képviselők, dr. Gulyás László egyetemi docens, dr. Isaszegi János vezérőrnagy, dr. Négyesi Lajos alezredes. A háromnapos zárókonferencia szeptember 5-7 között, Biharszentjánoson zajlik majd.
Neumann Andrea
erdon.ro,

Máig vitatott kérdés a székelyek eredete
Nagyvárad- Szerda este az Ady Endre Líceumban folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben modulja. Hermann Gusztáv Mihály, a BBTE oktatója tartott előadást a székelyek eredetéről és jogállásáról.
Az érdeklődőket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Várad folyóirat és az Erdélyi Riport kiadásában megjelent a Nem tündérkert vagy nagyon is az. Erdély a magyar történelemben című hiánypótló kötet, ami azokat a mélyinterjúkat tartalmazza, melyeket Szilágyi Aladár készített a Szacsvay Akadémia tavalyi évadjának meghívottjaival. Ezt követően a közíró, újságíró ismertette röviden a könyv megszületésének körülményeit.
A folytatásban Hermann Gusztáv Mihály, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója tartott vetített képes előadást a székelyek eredetéről és jogállásáról. Hangsúlyozta: egy vitatott kérdésről van szó, akadémiai körökben, tehát a legmagasabb szinten sincs lezárva, négy fontosabb elmélet létezik: a hun-székely eredetmítosz, a kettős honfoglalás, a türk (bolgár-török) eredet, valamint a magyar származás. Aki a Székelyföldön utazik, általában azt tapasztalja, hogy a helyiek köztudatában az él, hogy ők Attila király és Csaba királyfi utódai. Ennek a meggyőződésnek az elterjedésében, általánossá válásában nagy szerepe van Orbán Balázs A Székelyföld leírása című hatkötetes munkája 1868-ban megjelent első kötetének. Ugyanakkor ezen elmélet gyökerei a krónikás hagyományokra is visszavezethetőek: Anonymus (1210 körül), Kézai Simon (1282-1283 körül megjelenik a Csaba-monda), a Képes Krónika (1358) és Thuróczy János Chronica Hungaroruma (1486-1487). A hun-szkíta-székely eredet szilárd alappillére aztán Werbőczy Tripartituma (1514) lett, mely törvényerőre emelte ezt az elméletet.
Egy másik forrás a Csíki Székely Krónika, ennek hitelességében azonban sokan kételkednek. Legrégebbi ismert példányát Csíksomlyón keltezték 1796-ban, záradéka szerint egy 1695-ben kelt írás másolata, melynek eredetije 1533-ban készült. Szádeczky Lajos a krónika felbukkanása korában élt csíki ifjú, jogtudó nemesember Sándor Zsigmond hamisítványának tartja, mások szerint viszont Sándor Zsigmond 1796-ban túl fiatal volt ehhez. 18. századi keletkezése mellett szólnak a szöveg anakronizmusai, és formailag sem illik a 16. századi krónikák sorába. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a 18. század végén a történelmi dokumentumok hamisítása anyagi érdekeket szolgált és valóságos úri divat volt Európa-szerte- magyarázta a történész.
A többi elmélet
1974-ben László Gyula a kettős honfoglalás elméletét dolgozta ki, szerinte a kései avarok voltaképpen a honfoglalás első hullámát jelentették. A nagyjából 670 után beáramló nép jelvénye a griff volt, meg az inda, a griffes-indás nép temetőit pedig jól ismerjük: sok száz síros, nagy temetők, és ezek elterjedése pontosan fedi a 11. századi magyar nyelvhatárt. Ennek alapján arra gyanakodhatunk, hogy az első magyar honfoglalás, amely nemcsak törzstöredékeket, nemzetségeket és hadakat sodort a Kárpát-medencébe, hanem a nép is áttelepült, az avar korban 670 táján játszódott le. Őket találták itt Árpád magyarjai, ők mennek székelyek néven eléjük, és csatlakoznak hozzájuk.
Ezzel ellentétben a türk eredetet hangoztatják Györffy György, Kristó Gyula, Makkai László és Fodor István. Utóbbi régész-történész 1992-ben azon meggyőződésének adott hangot, hogy a székelység magva a volgai bolgárok egyik törzséből szakadt ki. Feltehetően már a honfoglalás idején magyar nyelvűek voltak, de egészen biztosan ezt a nyelvet beszélték, amikor Erdély földjére léptek. Határőri szervezetük elősegítette ősi csoporttudatuk megőrződését, amely a kunokhoz és jászokhoz hasonlóan meggyökeresedett a később hozzájuk csatlakozott vagy közéjük sorolt egyéb magyar népcsoportoknál is.
A magyar eredet hívei Benkő Lóránd, Bóna István és Benkő Elek. Benkő Lóránd nyelvész szerint nyelvjárási alapon tisztán megállapíthatóan a magyarság különböző rétegeiből megszervezett határőr csoportok voltak a székelyek, míg Benkő Elek régész nézete értelmében régészeti módszerekkel a székelység idegen etnikai eredete akkor volna igazolható, ha az Árpád-kori székelyek anyagi kultúrája, viselete, temetkezése eltérne a korabeli magyar, nem utolsósorban az erdélyi magyar leletektől, amiként például a középkori kunok és jászok esetében ez kiderült. A magyartól eltérő etnikumra utaló régészeti következtetések azonban az Árpád-kori székelység tárgyi hagyatékából nem vonhatóak le, a feltárt leletek nem különböznek a történeti Magyarország más pontján kiásott tárgyaktól.
Székely autonómia
Előadása utolsó részében Hermann Gusztáv Mihály arról beszélt, hogy a székelyek letelepedése többlépcsős folyamat volt, végül pedig az egyesítések után öt szék alakult ki: Udvarhely főszék, Marosszék, Csíkszék, Háromszék és Aranyosszék. A székely szék vezető szerve a közgyűlés volt, választott tisztségviselők voltak a kapitány, a székbíró és az esküdtek, akiket a királyi hatalom olyan ellenőrző hivatalnokai kontrolláltak, mint a székely ispán és a királybíró. Ugyanakkor a székely önkormányzat (autonómia) három alappillére volt a közigazgatási autonómia, a társadalmi kiváltságok és az adómentesség, ezeket azonban előbb az erdélyi fejedelmek, majd a Habsburg-uralkodók elkezdtek nyesegetni, míg végül az 1848. október 17-i agyagfalvi nyilatkozattal a székelység formálisan is betagozódott a polgári magyar nemzet kötelékébe.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

Kettős évfordulóra készül a Marosvásárhelyi Rádió
Vasárnap kettős születésnapot ünnepel a Marosvásárhelyi Rádió: fennállásának 56. évét, valamint az egész napos magyar nyelvű adás első évfordulóját. A rádió munkatársai játékokkal, nyereményekkel és meglepetésekkel készültek ez alkalomból, ugyanakkor a rendhagyó műsor mellett a szülinapi ajándékot is az ünnepelt adja: március 2-ától elindul a rádió mobiltelefonos applikációja. Továbbá a közeljövő tervei között szerepel a lefedettség minőségének javítása, és a rádió online arculatának ráncfelvarrása. Interjú Szász Attilával, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztőjével.
– Március 2-án 56 éves lesz a Marosvásárhelyi Rádió, illetve egy éves az egész napos magyar nyelvű adás. Mivel készülnek az alkalomra?
– Tavaly ilyenkor vált egész napossá a rádió magyar nyelvű adása, így értelemszerűen inkább a kerek, egyéves évforduló lesz a hangsúlyosabb, mint az 56-ik. Vasárnapra főleg az elmúlt egy év adásaiból összeállított válogatással készülünk. Emellett persze egész héten nyereményekkel tarkított játékokat szerveztünk a hallgatók számára. Mivel a rádió pártfogolja a kulturális életet és főleg a színházat, valamint kiemelt médiapartnere ezen eseményeknek, a székelyföldi teátrumok március 2-a körül játszott előadásai alatt a rádiót is felköszöntik.
– Egy éve működik már az egész napos magyar nyelvű adás. Milyenek a hallgatók visszajelzései? – Ez elmúlt egy év visszajelzései egyértelműen pozitívak. Már régóta várták székelyföldi hallgatóink, hogy bővüljön az adásidő. Megszereztük a reggeli és az esti idősávot is, amely meghatározó időintervallum a rádiózás szempontjából. Ennek eredményeként jelentősen megnőtt nemcsak a hallgatottsága a rádiónak, hanem a befolyása is. Akik eddig hűségesen hallgattak minket napi 7 órát, azok most naponta 10-12 órát töltenek a rádió mellett. Nyilván leginkább vidéken élő, nyugdíjas személyekről beszélünk, de a visszajelzések szerint az új idősávokkal sikerült megszólítani az aktívabb, fiatalabb réteget is.
– Induláskor személyzethiányból fakadó nehézségek léptek fel. Azóta sikerült-e a csapatot elégséges számúra bővíteni?
– Ugyanakkora létszámú csapattal dolgozunk, mint pár évvel ezelőtt, és a hozzávetőlegesen – bedolgozókkal együtt – harmincfős munkaközösség programja nagyon feszes, mivel sajnos a költségvetés terén nagy előrelépések nem történtek. Úgy vélem, hogy mindezek ellenére a viszonylag stabil szerkesztőségünk tartja a szintet. Ez természetesen megfeszített munkát jelent, ami időnként a minőség rovására is mehet, de igyekszünk nem túl nagy kompromisszumokat kötni.
– Célközönség-korrekció történt-e az elmúlt egy évben?
– Az idősávbeli terjeszkedésünk következményeként sikerült megszólítanunk a fiatalabb korosztályt is. Ugyanakkor a hallgatók átlagéletkorát is csökkentettük olyan műsorok által, amelyek leginkább a fiatal generációhoz szólnak. Ilyen a hétvégi Trendetlenség, ahol divatról beszélünk főleg hölgyeknek, de a Top 30 és a Kotta projekt zenei műsorok is rádió mellé szögezhetik a fiatalokat.
– Történt-e zenei újrapozicionálás az egész napos magyar nyelvű sugárzás végett?
– Természetesen, hisz ha fiatalabb hallgatókat akarunk bevonni a rádióhallgatók körébe, akkor a hangzásvilágot is upgrade-elni kell, de nyilván nem szeretnénk ezzel a modernizálással az eddigi stabil hallgatóink elveszítését kockáztatni. Továbbra is próbálunk olyan egyensúlyt fenntartani, amely megőrzi a konstans hallgatókat, viszont fokozatosan egyre több új rádiófogyasztónak kerülünk be a napi programjába.
– Milyen a vásárhelyi közszolgálati rádió pozíciója a kereskedelmi adókhoz képest? Sikerül-e a hallgatóságot megtartani, növelni számukat?
– Leszögezném, hogy nem tekintjük versenytársnak a kereskedelmi adókat, hisz mi nem vagyunk piacfüggők, elsősorban nem reklámokból tartjuk fent magunkat, hanem a mindenki által fizetett tévé- és rádióilletékből. Éppen emiatt kötelességünk mindenkihez szólni. A másik szempont, amiért nem lenne korrekt bármiféle versenyhelyzetről beszélni, hogy nagyon nagy teljesítményű adókkal működünk, és monopolhelyzetben vagyunk. A kereskedelmi adók nagy része urbánus közegben szorult meg, nem terjednek túl a városhatáron, peremvidékeken, a vidék pedig általuk szinte teljesen lefedetlen. Nagyon sok olyan régió van Erdélyben, ahol még mi sem szólunk, ám még annál is több, ahol csak a Marosvásárhelyi Rádió szól. A hallgatóság tekintetében magasan vezetjük a piacot: Erdély leghallgatottabb magyar nyelvű rádiója vagyunk. Kihangsúlyoznám, hogy ez nem kizárólag a rádió tartalmának érdeme, de bízom benne, hogy ez is nagymértékben hozzájárul. Tagadhatatlan, hogy regionális rádióadóként nagy a helyzetelőnyünk, teljes Székelyföldet és Brassó megyét is lefedjük, ugyanakkor a frekvenciák nem állnak meg a megyehatárnál, így Kolozs, Szeben és Fehér megyében is hallgatnak minket.
– Amióta ön áll a rádiót élén, az adásoknak Facebook-profilja is van, azaz a rádió a közösségi felületeken is reklámozza magát. Közelebb hozzák-e ezek a fiatalabb generációt?
– Tény, hogy a Facebook nagy segítség a népszerűsítésben. A rádió hivatalos oldalán több mint hatezer barátunk van, de minden műsornak van saját Facebook-oldala, amit a hallgatók kedvelnek és követnek. A közeljövőben külön hangsúlyt fordítunk az online jelenlétre, hisz érzékelhetően a média világa ebbe az irányba tart, és mi sem nem szeretnénk lemaradni.
– Milyen lehet a közszolgálati médiumok sorsa a digitális korban?
– Úgy vélem, hogy a közszolgálati médiumoknak a szerepe nem kellene változzon, függetlenül attól, hogy online, avagy bármilyen hagyományos formában jelenik az meg. A különbséget elsősorban a tartalomnak és a stílusnak kell meghatároznia, és mivel adófizetők pénzéből működik, a legfontosabb feladata az, hogy igyekezzen minden rádióhallgató elvárásának megfelelni. Ez nagyon nehéz feladat, mert a rádió, amely egyszerre próbál mindenkinek tartalmat nyújtani, azt is kockáztatja, hogy nem szól senkihez. A közszolgálatiság sikerének nyitja a műsorpolitikában és a műsorrácsban rejlik. Akképp ajánlott azt összeállítani, hogy az egyes tartalmak kiegészítsék és ne kioltsák egymást. Ez pedig komoly odafigyelést követel, továbbá a hallgatói visszajelzések számbavételét és a konstruktív kritikával szembeni nyitottságot igényli.
– Melyek a rádió jövőbeni tervei? – Első lépésként épp a születésnapon indul el a rádió mobiltelefonos applikációja, amellyel elsősorban az okostelefont használó fiatalokat célozzuk meg. Emellett a rádió online jelenléte is fog modernizálódni, és bár az elmúlt egy évben e téren nem történt gyökeres változás, a közeljövőben teljesen új honlap várja majd az érdeklődőket. Ugyanakkor a rádiólefedettség és annak minősége több helyen is hagy kívánnivalót maga után, ezt szeretnénk második lépésként korrigálni: cél a minél nagyobb ultrarövid hullámú lefedettség megszerzése. Emellett pedig éjszaka is saját tartalmat szeretnénk sugározni, állandó célkitűzésünk pedig a minőség folyamatos javítása.
Pál Piroska
Központ
Erdély.ma,

Frigyre lépni a szülőfölddel – Háromszéki honfoglalás
Mi, erdélyi, különösen a székelyföldi magyarok 1990 után a találkozók évtizedeit éljük, nemrég szóltam arról, hogy ötévenként vagy évenként találkoznak az érettségi vizsgák izgalmait, a felnőtté válás kihívásait együtt átélők, találkoznak a főiskolák és egyetemek végzősei, van, amikor összejönnek az egy évjárathoz tartozó falubéliek, s tulajdonképpen a térségünket nyáron át behálózó falunapok is ezekre a találkozókra épülnek, ebből nőttek ki, ezekből halmozódtak össze.
Két évvel ezelőtt egy, a kalandok elől sem kitérő, sőt ezeket gyakran kiprovokáló háromszéki vezető ember, dr. Demeter János megyei tanácselnök valahol a mondákkal beültetett Maksa és Eresztevény, a Besenyői tó fölötti Óriáspince-tetőn járt, s amint ezt több alkalommal is elmesélte és nyilatkozatokba foglalta, megtetszett vala neki erről a szakrális hegyről a pazar kilátás, és megfogalmazódott benne az ötlet, hogy valamiképp alkalmat kellene teremteni arra, hogy az itt élőkkel és az innen messzi földre származottakkal megosztathassa azt a látványélményt, amelyet az Óriáspince-tető a véle szövetségre lépő és a vállára kényelmes sétával felhágó kíváncsiaknak nyújt.
A népmesék és mondák stiláris elemei a maguk természetességével épülnek be jegyzetembe. Maga a Pincetető is népmesei elem, pince szavunk a mélységek, a kút, a meder irányába mozdítják el az értelmezést és fantáziát, a pince szóval társított fogalom a magasságok felé emeli a látványt, a látomást. Észrevették ezt már évezredekkel ezelőtt is a Háromszéken élők, másképp nem erre a kenyér formájú hegyre hordták volna össze kunhalmaikat, amelyek közül egy, talán mutatóban, megmaradt.
Tudtak erről a csodás kilátóról honfoglaló és hazát teremtő székely-magyar eleink is, akik mondákkal és mesékkel beültették ezt a hegyet, megrakták az Óriáspincét mindenféle kinccsel, s rálelt ennek a kenyér alakú hegynek a titokzatos varázsára Jókai Mór és Orbán Balázs is, aki közül az előbbi már egyféle székely mitológiát is teremtve ide helyezte a Bálványosvár című regényének színhelyét, a székely rabonbánok nemzetgyűlését, amelyen azt kellett eldönteni, hogy a kunok harcias nemzetségét beengedjék-e erre a földre, vagy harcba szálljanak vélük?
Jókainak nem volt érzelmileg sem idegen ez a cipóalakú hegy, ennek a válláról, vagy a homlokáról be lehet látni Szentivánlaborfalvára, Laborfalvi Róza Benke névre hallgató családjának származás szerinti falujába. Olyan közel van ide ez alsó-háromszéki falu, hogy az az érzése a hegy hátára felsétáló gavallérnak, hogy innen a csokor virágot be lehetne dobni a hegy lábától egy kicsit arrébb egymásba fogózkodó falvakba.
Orbán Balázs, a legnagyobb székely nemcsak megcsodálta, hanem meg is örökítette ezt a hegytetőt, mondáit szorgosan összegyűjtötte és monumentális művének díszítésére, a mindenkori magyarok épülésére használta fel.
Nincs szándékomban a nagy megfigyelők sorába beállni, de Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla egyik háromszéki lírai fotóalbumának, a Felső-Háromszéknek előszavazása közben sejlett föl bennem, hogy Petőfi utolsó, Szendrey Júliához címzett levelét, amelyben Háromszék szépséges voltáról ír az a tájélmény is ihlethette, amely a medence laposára benyúló hegyek hátáról-homlokáról látható, s amely a Kárpát-kanyar koszorú hegyeivel kerített medencét, kisebb léptékben ugyan, de a Kárpát által körbeölelt lapály egészéhez teszi hasonlatossá. Háromszék medencealjának, ennek a síkságnak, rónának a pereme, a karéja kőből van rakva, akárcsak a Magyar Alföldé. Amit a Kézdiszentlélek feletti Perkőról látható panorámáról mondtam, azt a látványt most áttelepíthetem a Pincetetőre, ahonnan ez a Két Nemere és a Nagysándor csúcs felől alányúló hegy, a Perkő is látszik, de ha az Óriáspince-tetőről átnézek a Zágon és Papolc közti Láhó homlokára, ugyanez a látvány fogad: Háromszék a Kárpát-medence, a miniatürizált történelmi Magyarország kicsinyített mása.
És ha mostani látomásainkat visszavetítjük régmúlt időkbe, amelyekről Jókai, Orbán Balázs és annyian mások írtak, akkor elképzelhetjük azt, amit augusztus 20-ra virradó éjszaka a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záró mozzanataként látni is fogunk. Láng- és füstjelzéssel, lármafa-híradással innen a Pincetetőről hírt adhatnak egymásnak a háromszéki emberek. Fényjelzés küldhető a tetőről a Bodoki hegyre, amely a Nagymurgó és a Nagycsomád déli homlokáról visszaverődik az Olt völgyébe, fénycsóva világít át majd a Baróti hegységre, amelyről Erdővidék falvai láthatják majd a lángot és értelmezhetik az üzenetet.
És a falvak, városok mindenikéből égő gyertyaként lármafa tüzek fénye villan vissza majd a Pincetetőre. Háromszék egészét bevilágító lármafás jelzés lesz ez.
Az augusztus 20-án meggyújtott lármafák nem ellenség érkezését üzenik, hanem a nagyvilágba szétszóródott magyarok hazaérkezését köszöntik, akik erre a háromnapos rendezvénysorozatra jönnek, s előbb az igazi vagy a választott szülőfalu, a város rendezvénykínálataiból részesülnek, és maguk is alkotói lesznek ezeknek. Mert az első nap, augusztus 17 Háromszék falvainak a napja. Egy nagy falutalálkozó-sorozat, amely átfogja az egész megyét, s amelyen helyet kapnak a Háromszéken vendégeskedő testvértelepülések is. Az én szülőhelyemen például szobrot avatunk a kommunizmus éveiben koncepciós perben kétszer is elítélt felsőcsernátoni Rákossy Árpád jogászdoktornak, Alsócsernátonban millenniumi zászlóavatásra és a két Csernátonban egész napot betöltő rendezvény kavalkádra kerül sor. A második nap, augusztus 18-án nagyobb tájegységek, nagyjából a régi székely székek központjának találkozóit és rendezvényeit ejtik meg Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna és Barót központtal.
S a harmadik nap, augusztus 19-én következik a Háromszék hegy-mellkasához ölelt nagyrendezvény az Óriáspince-tetőn.
Ahhoz hasonlatos ez, mint ami aratás, betakarítás alkalmával történik: előbb kévét kötnek a búzából, mereklyét raknak a sarjúból, majd felkalangyázzák a gabonát, buglyába rakják a szénafüvet, sarjút, s aztán asztagba, kazalba rakják a termést. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója a szervezőkkel és a résztvevőkkel egyeztetett szándékok szerint a szülőföldhöz tartozás érzésének erősítése, szétszóratásunk nem kívánatos következményeinek mérséklésére lesz alkalmas, a családi és baráti találkozások, a szakmai, kulturális, ifjúsági, női és mindenféle civilszervezet és szövetség, hitbéli gyülekezetek találkozólánca lesz ez, s annak a Bod Péter alkotta életelvnek a jegyében öleli át Székelyföld déli térségét, amely így hangzik: „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni nagy vétek”.
A mi hazánk, s a mi belső anyaországunk, autonómiánk alapja és záloga a Székelyföld. Nem csak a nagyvilágba szétszóródott háromszéki kortársainkat szólítjuk haza, hanem a históriai idők feledésében ködlő eleink szellemét is ideidézzük. Ez alkalomra Háromszéki Olvasókönyv címmel antológia jelent meg.
A háromnapos rendezvényt követően, augusztus 20-án a hazalátogatók és vendéglátóik a másik háromszéki látóhegyen, a Kézdiszentlélek fölötti Perkőn a Szent István napi búcsún vehetnek részt.
Árpád fejedelem évében élünk, a háromszéki új honfoglalás is ennek a jegyében is zajlik.
2007. június 29.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből
Erdély.ma,

Az RMDSZ feltételei: a jelképek szabad használata és az orvosi magyar tagozata
A miniszteri és egyéb tisztségek mellett a jelképek szabad használatát és a magyar nyelvű orvosi egyetemet is kérni fogja az RMDSZ, ha vezetői úgy döntenek, hogy belépnek a kormányba – közölte tegnap a hotnews.ro hírportál. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy belépnek a kormányba: már tárgyaltak erről az önkormányzati vezetőkkel, de dönteni szombaton fognak.
A fővárosi sajtó szerint a magyarok a művelődési és a környezetvédelmi tárcát kérik az alakuló kormányban. Bizalmas értesülésekre hivatkozva közlik, hogy a székelyföldi megyék részéről nagy nyomás tapasztalható a több tucat székelyzászló-per leállítására, és – véletlenül vagy sem – a fejlesztési minisztérium éppen azon a napon bocsátotta közvitára az önkormányzati jelképekre vonatkozó törvénytervezetet, amikor az NLP Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert jelölte kormányfő-helyettesnek.
Ekkor kezdődött az SZLSZ szakadásához vezető válság – emlékeztetnek. További érdekes véletlen, hogy február 25-én a képviselőházban az SZDP-s honatyák szavazataival fogadták el a magyar nyelvű állami egyetemi szakok létrehozását megkönnyítő RMDSZ-es törvénymódosítást. Emiatt bukott meg 2012 tavaszán az Ungureanu-kormány, ugyanennek az SZDP-nek a szavazataival.
Még furcsább, hogy ezzel az SZLSZ-kormány egy tavaly decemberi rendeletét hatálytalanították. A frissen uralomra került Victor Ponta kormányfő volt az, aki az Ungureanu-kormánynak a magyar orvosképzést segítő rendeletét hatálytalanította, ezért nem is sikerült önálló magyar tagozatot létrehozni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ha posztkommunistákkal szövetkezünk
Sokat nem tudunk még az alakuló harmadik Ponta-kormányról, mert egyelőre a kulisszák mögött zajlanak a tárgyalások, alkudozások – de azok alapján, amit látunk, azt is kijelenthetnénk: már ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy lássuk: kiteljesedőben a posztkommunista restauráció.
Mert miféle hitele lehet annak a hatalomnak, amelynek élén egy plágiummal gyanúsított miniszterelnök áll? Miként várhatnánk el bármiféle elvszerűséget attól a szövetségtől, amelynek tagja az árulást mesteri szintre emelő Oprea-féle alakulat is? És milyen európai szellemet várhatnánk el a kormányzástól, ha ott ama bizonyos zsebpárt, élén a szekusbesugó Dan Voiculescuval és háta mögött a módszeres félretájékoztatástól a gyűlöletszításig bármire képes médiabirodalommal? Milyen demokrácia vár ránk, ha azok alkotják majd az új többséget, akik vezető európai véleményformálók szerint is kisebbfajta államcsíny révén próbálták megkaparintani a hatalmat 2012 nyarán, mi lesz majd a jogállamiság alapjaival, ha valóra válik legfőbb törekvésük, és, sutba vágva a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, korrupciógyanús bűncselekményekbe keveredett tagjaik és klientúrájuk védelmében megszerzik az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzést? Meg aztán milyen kormányalakítási tárgyalások azok, amelyek zárt ajtók mögött néhány nap alatt lezajlanak, amelyek során csakis tisztségekről esik szó – elképzelésekről, programról egyáltalán? De lám, ezzel a velejéig korrupt, posztkommunista és magyargyűlölő bandával készülne szövetkezni érdekképviseleti szövetségünk.
És egyszer csak elcsendesül körülöttünk a világ: nem érkeznek hírek arról, hogy a prefektus éppen melyik székelyföldi önkormányzatot szemelte ki és perelte be jelképeink használata miatt. És hiába, hogy eldőlni látszik: egyhamar nem lesz alkotmánymódosítás, az RMDSZ által hónapok óta ígért autonómiastatútumról továbbra sem tudni semmit. Sőt, még az autonómia fogalma sem hangzik el az arról szóló nyilatkozatokban, hogy tárgyalnak a szociáldemokratákkal, az SZNT önkormányzatokhoz intézett felhívása egyelőre süket fülekre talált, s hogy a székely szabadság napjára mozgósítja-e híveit az RMDSZ, az továbbra is kérdés. Sokat nem tudunk egyelőre az RMDSZ szándékairól sem – de azok alapján, amit érzékelünk, kijelenthetjük: ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy felmérjük, miként alakul majd az autonómiáért folyó küzdelmünk a posztkommunistákkal való esetleges megállapodás esetén...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Folt a szakadt nadrágon
Nem tudom, Frunda György, Victor Ponta tanácsadója adott-e valaha olyan tanácsot főnökének, ami javunkat is szolgálta volna. De az, amit két irányba sugalmazott – az RMDSZ-nek és főnökének –, hogy az erre mindig kapható szövetség társuljon a bajban lévő szocdemekhez úgymond a parlamenti többség biztosítása végett, a legszerencsétlenebb, amit valaha javasolt.
Már-már megalázó az a szerep, amit szakadáspótló foltként szánnak a néhány tucat magyar képviselőnek, szenátornak. Ám ezúttal még attól sem tartózkodott a román véleményalakító média, hogy megjegyezze: legalább eltávolítja a Szövetséget a radikális követelésekkel előálló magyar pártoktól. És felkínálja azok szomszédságában a miniszterelnök-helyettesi tisztséget, akik azáltal lettek nyerők 2012-ben, hogy megbuktatták a velünk szövetséges Ungureanu-kormányt a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása előestéjén. És – a hírek szerint – felajánlanak két olyan minisztériumot, ahol nem pénzt hoznak, csak pénzt költenek, és örökös koldulásra kényszerülnek, mint a művelődési és egészségügyi tárca. Ha a gyászvitézek ezt az egyszerű, bárki számára átlátszó átverést nem veszik észre, csak azzal magyarázható, hogy nem akarják meglátni. Ahelyett, hogy ellenzékben maradva, és igenis, zsarolva, ha kell, néhány régóta időszerű követelésünkkel örökös bizonytalanságban tartanák a kormányt – önként nyújtják bilincshez a kezüket. Persze, azt is joggal kérdezzük, hogy az Európai Néppártban üldögélő képviselőink a májusi szavazást megelőző önajánlásukban mit szólnak majd ahhoz, hogy az ellentáborhoz – a baloldali szocdemekhez és a magyargyűlölő úgynevezett konzervatívokhoz – csatlakozott az RMDSZ, miközben a jobboldali liberálisok ott hagyták ezt a korrupt társaságot? De én még az újraválasztandó EU-s képviselőink kapcsán azt is megkérdezném a szövetség önhatalmú vezetőitől, hogy Iuliu helyett nem találtak odavalóbb jelöltet? Mit tett eddig ez az ember értünk? Itt-ott ér engem az a vád, hogy kiállok az RMDSZ-ért. Így igaz, a valamikori, a kilencvenes évek eleji RMDSZ-ért és jóhiszemű tagságáért azzal a javíthatatlan optimizmusommal, hogy sikerül mégis lecserélni a marosvásárhelyi tehetetlen és megalkuvó, bebetonozott vezető csapatot, és teljesen megfiatalodott, anyagi érdekektől mentes vezetőket választani helyettük. Akkor, de csakis akkor lesz egységes erdélyi (romániai) magyar érdekképviselet, egyenes gerinccel vállalva, ha ezt kell, az örökös ellenzékiséget is.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ajtóközben
Megint a se veled, se nélküled tanácstalanság állapotába kerültek a magyar érdekképviselet vezetői. Rosszkor jött ez a kormányba hívó mérgezett üzenet. Az Európai Parlamenti választások szempontjából mérlegelve nem jó kampányfogás a hiteltelen, újdonsült szociáldemokrata szövetséghez bilincselődni. Sokat lehet veszíteni, és ígérgetéseken túl valószínűleg semmit sem fogunk nyerni. Bár tegnap az RMDSZ legmarkánsabb személyisége, Markó Béla volt szövetségi elnök a magyarellenes szándékok visszaszorításának, a szimbólumhasználat és anyanyelvű oktatás gondjainak megoldását vizionálta a kormányba lépéssel. Közel két évtizedes tárgyalási tapasztalattal jól tudhatja, hogy mit lehet kicsikarni a támogatásunkra szoruló román pártokból. De számolni kell azzal is, hogy ezek a szocdem fiatalok útszéli csibészek a pártalapító atyákhoz viszonyítva.
A magyar közösség szempontjából legfontosabb az alaptörvény ránk nézve kedvezőtlen cikkelyeinek megváltoztatása, a valós decentralizáció és a székelység önrendelkezéséhez szükséges törvényes háttér megteremtése. Ha ezeket nem tartalmazza a megszületendő koalíciós szerződés, esetleg egy titkos záradék, nincs miért elsietni a döntést. Természetesen igaza van a szövetség politikai alelnökének: kormányasztalnál ülve másképp születnek a döntések. Ráadásul nemcsak egy-két bársonyszékről lenne szó, hanem vagy félszáz helyi, kisebb-nagyobb vezetői tisztségről is. Olyan kulcsfontosságú intézményeknél és ügynökségeknél, amelyek segíthetik vagy akadályozhatják a lakosság ügyintézését. Sajnos, így működik ez az ország. A magyarok lakta vidékeken akkor virágoztak a beruházások, amikor kormánypozícióban volt az RMDSZ. És mégse kellene most, közel kétévnyi sikertelen kormányzás átkát magunkra húzva, beköltözni a kormánypalotába. Főleg azért nem, mert semmi kilátás a gazdasági fellendülésre. Sőt, a valutaalapi sugallatra összefércelt költségvetés újabb terhet rak a fogyasztók és vállalkozások vállára. Elég, ha a betervezett üzemanyagár és energiahordozó-ár növekedésére gondolunk. A Boc-kormány idején született népszerűtlen, nadrágszíjszorító intézkedések bevezetésének már egyszer megfizette az árát a demokrata szövetség. A két évvel ezelőtti választások szavazatvesztésein ez jól lemérhető. Tehát amikor az országvezetésbe segédhajtónak hívnak minket, minden várható nyereséget és veszteséget mérlegelni kell. Most több a vesztenivalónk. Jobb, ha ott maradunk az ajtóközben. A húsos falatoktól távol, de mégsem kivert kutyaként.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely),

„Az RMDSZ-nek kormányzati szerepet kellene vállalnia!”
A magyarellenes szándékok visszaszorítására is nagyobb esélye van az RMDSZ-nek, ha kormányzati szerepet vállal – véli Markó Béla.
A volt szövetségi elnök az Erdély FM-nek azt mondta, az elmúlt időszak azt mutatja, hogy az RMDSZ ellenzékben nem tudott bizonyos magyarellenes szándékokat kivédeni, és emiatt egész Székelyföldön gondok voltak a szimbólumhasználattal, illetve újabban Erdély-szerte nehézségek jelentkeztek az anyanyelvű oktatási intézményekben is, mivel több helyen is osztályokat akartak megszüntetni.
Markó Béla hangsúlyozta, ha esély van arra, hogy ezeket a problémákat kezelni tudja az RMDSZ, illetve, hogy megvalósíthassa a programjában szereplő célkitűzéseket, akkor a politikai alakulatnak be kell lépnie a kormányba.
(Erdély Fm)
Nyugati Jelen (Arad),

Kalauz a gelencei műemlék templomról
A gelencei műemlék templomban megtartott könyvbemutató után népes érdeklődő jelenlétében tegnap délután a kézdivásárhelyi Kosztándi Képtárban bemutatták A gelencei Szent Imre műemlék templom című, 76 oldalas igényes kivitelezésű kalauzt, amely Hegedüs Ferenc mecénás, illetve Kovászna Megye Tanácsa támogatásával, a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában nemrég jelent meg.
A hiánypótló kiadványt annak szerzője, Jánó Mihály művészettörténész, a 13. századi műemlék templom szakavatott kutatója és Nagy Lajos fotóművész vetített képes előadás keretében ismertette. (iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Aggodalom az ukrajnai románokért
Románia szomszédos államként erősen érdekelt Ukrajna stabilitásának biztosításában, és határozottan elvárja, hogy az Ukrajnában élő román közösséget ne érjék ellenséges megnyilvánulások – közölte csütörtökön a külügyminisztérium.
A külügyminisztérium elvárásairól az ukrán nagykövetséget is tájékoztatta a külképviselet képviselőivel folytatott megbeszélésen. Bukarest szerint Ukrajnát stabilizálni kell, és erre csak olyan politikai folyamat alkalmas, amely egyesíti, nem pedig megosztja a társadalmat. Ennek érdekében nem szabad bátorítani a nacionalista és szélsőséges felhangokat – figyelmeztet a külügyi közlemény. Bukarest újólag kifejezte aggodalmát a nyelvtörvény eltörlése miatt, amiről a napokban az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával is konzultált. A hatóságok azt remélik, hogy az eltörölt törvényt hamarosan olyan szabályozás váltja fel, amely megfelel a nemzetközi szabványoknak, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezménynek és európai nyelvi chartának. Ahhoz, hogy Ukrajna folytathassa európai közeledését, nem csökkentheti a nemzeti kisebbségek védelmének szintjét – figyelmeztette a bukaresti ukrán nagykövetséget a külügyminisztérium.
Népújság (Marosvásárhely),