Tőkés: még nem született döntés a Fidesz-listán való indulásról
Tőkés László üdvözölte, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem indít saját listát az európai parlamenti (EP-) választáson. Az erdélyi EP-képviselő az MTI-nek vasárnap azt mondta: még nem született végleges döntés, hogy ő maga a Fidesz-KDNP listán induljon-e újabb mandátumért.
Az EMNP azt követően mondott le az EP-választásokon való részvételéről, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – az EMNP koalíciós felkérését figyelmen kívül hagyva – szombaton önálló EP-listát tett közzé.
Tőkés László (fotó) úgy fogalmazott, hogy nagy valószínűséggel senki sem jutna be az EP-be az erdélyi magyarság köréből, ha ő önállóan indulna, vagy ha az EMNP saját listát indítana, sőt: szerinte ez a veszély így is fennáll. Mint kifejtette: az erdélyi magyar érdekképviselet kisajátítása által az RMDSZ így is azt kockáztatja, hogy nem éri el az ötszázalékos küszöböt.
„Most sem a verseny nem mozgósít, mint 2007-ben, sem az összefogás nem mozgósít, mint az történt 2009-ben” – vélekedett az EP-képviselő, arra utalva, hogy mind 2007-es függetlenként való indulása alkalmával, mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ 2009-es Magyar Összefogása idején az erdélyi magyarságnak – 6,5 százalékos számarányát jelentősen meghaladó, 9 százalékos részvétellel – három képviselőt sikerült Brüsszelbe juttatnia.
Rámutatott: nem szabad kockáztatni az erdélyi magyarság brüsszeli jelenlétét, ezért üdvözli az EMNP választmányának döntést, és megtisztelőnek tartja, hogy kezdettől fogva ott látják a helyét az EP-ben.
A Fidesz-KDNP listán való indulásának lehetősége többször felmerült, legutóbb ezt kedden Orbán Viktor miniszterelnök is megerősítette – mondta Tőkés László. Az MTI érdeklődésére elmagyarázta: „nyílt titok”, hogy fennáll ez a lehetőség, de Orbán Viktor nem akarta befolyásolni a küszöbön álló döntéseket.
„Amint Kelemen Hunor (az RMDSZ elnöke) is nyilatkozta, semmilyen sugallat nincsen: a Fidesszel mi partneri viszonyban vagyunk. Nem diktál nekünk, hanem számba vesszük a nemzeti érdek szempontjából legjobb lehetőségeket. Emlékeztetek arra, hogy 2007-ben és 2009-ben is Orbán Viktor azt támogatta, hogy minél több magyar jusson be Erdélyből. Most sajnos az RMDSZ korszakos hibát követ el, de ez már az ő felelőssége: mi a kettős kiütés felelősségét nem vállalhatjuk” – szögezte le Tőkés László.
A Fidesz EP-listájára való felkerüléséről szólva hozzátette: további találkozók és egyeztetések szükségesek egy ilyen döntés meghozatalához.
Az EMNP országos választmánya február 22-én, szombaton úgy döntött: nem kockáztatja az erdélyi magyarság EP-képviseletét, ezért a kialakult helyzetben nem indít saját jelöltlistát a májusi EP-választásokon, ugyanakkor azt javasolta a párt védnökének, Tőkés Lászlónak, hogy fogadja el a Fidesz felkérését, és induljon a Fidesz-listán újabb brüsszeli mandátumért.
MTI
Székelyhon.ro,

Tanulmányi nap Csíksomlyón
Család – Szülőföld – Erdély – Európa címmel rendeztek konferenciát február 22-én Hargita Megye Tanácsának csíksomlyói Multifunkcionális Központjában.
A XII. Tanulmányi nap az egyház társadalmi tanításáról szervezői Robert Schuman szavait választották mottóul, mely szerint „Európának érdekében áll, hogy ura legyen saját sorsának”. A budapesti Márton Áron Társaság és Hargita Megye Tanácsa által szervezett rendezvényen megnyitóbeszédet mondott Soós Károly, a Márton Áron Társaság elnöke. „A család témát azért tartottam fontosnak, mert gyakran azt halljuk, hogy a család válságban van, és fontos, hogy egy jövőkép rajzolódjon ki a számunkra” – mondta köszöntőjében a teológus.
Liviu Jitianu egyetemi adjunktus nyitó előadásában rámutatott arra, hogy napjaink divatszava lett a krízis és a válság, ezzel indokolunk meg mindent, legyen szó munkanélküliségről vagy akár alacsony minimálbérről. „A krízis-mantra beköltözött a területünkre. Nem elsősorban gazdasági válság van, hanem rendszer- és kulturális válság” – hangsúlyozta a BBTE Katolikus Teológia Karának oktatója.
A további előadásokban az erdélyi jövőképről, a magyarországi gazdaság helyzetéről, az elvándorlásról és az itthon maradásról, a család megtartó erejéről értekeztek a meghívott előadók. A záró imádságot Csató Béla csíkszentkirályi római katolikus plébános végezte.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro,

Udvarhelyszékieket is díjaztak
Az unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) február 21–23. között közel száz részvevővel Korondon rendezte meg a 17. ODFIE versmondó és népdaléneklő versenyt. A versmondók közül a homoródszentpáli Dénes Erzsébet 2. díjat, a népdaléneklő versenyen a szintén homoródszentpáli Nagy Szilvia Csilla 3. díjat kapott. A versmondóknál különdíjban részesült a magyarandrásfalvi Nagy Sándor, a szentábrahámi Isztujka Máté és a szentegyházi Kedves Kriszta, a népdalosoknál pedig a bencédi Tamási Tivadar.
„Ez az első alkalom, hogy nem a nagyvárosi forgatagba hívlak meg titeket, hanem a székely hegyek ölére, Korondra, ahol a tyúkok is cserépedényből esznek – fogalmazott Kolozsvári Alida. – Ne félj, itt nem kell lámpalázasnak lenned. Biztonságban vagy, mert egy bölcső. Bölcsője népművészetnek, vendégszeretetnek, vidám néniknek és bácsiknak, akik mosolyogva tekintenek rád, mert a látogatókat szeretik. Daloló rigók és pacsirták köszönnek vissza a cserépvázákról, tulipánok hajolnak föléd, és árnyékukban otthon érzed magad.”
Az idei versenyre negyvenegy fiatal jelentkezett be Erdély különböző településeiről: Bencéd, Dicsőszentmárton, Homoródszentpál, Kénos, Kolozsvár, Magyarandrásfalva, Marosvásárhely, Nagyajta, Olthévíz, Pusztina, Székelyderzs, Székelykeresztúr, Székelyszentmihály, Szentábrahám, Szentegyháza, Szentgerice, Torda képviseletében, valamint a magyarországi Géberjénről. „Otthonos volt, mert első alkalommal egy faluközösség adott helyet a rendezvénynek. A Versmondó- és népdaléneklő verseny legnagyobb erénye, hogy fiatalos és vidám: a verset és a népdalt könnyed módon viszi be a fiatalok életébe” – összegezte kérdésünkre Fülöp Júlia elnök.
A megmérettetés két napját számos program egészítette ki: a pénteki Mesterek társaságában című beszélgető alkalmon vendégük volt Antal D. Csaba székelyudvarhelyi színművész és Sorbán Enikő népdalénekes. A fiatal népdalénekesek, szavalók, szárnyaikat bontogató színészek egy-egy szakmabelihez címezhették kérdéseik, választ kaphattak a felkészülésük során előforduló nehézségek megoldására. Antal Csaba vallja: „A mester nem attól mester, hogy nem követ el hibákat, hanem attól, hogy a problémákat miként kezeli: tud-e előnyt kovácsolni a hátrányból”. Végül Sorbán Enikő vezetésével a Csillagok, csillagok című népdal közös eléneklésével zárták a beszélgetéssort. Az esti táncházat Tőkés Lóránt csókfalvi unitárius lelkész vezette.
Nagy Henrietta áhítata után elkezdődött szombaton a megmérettetés. A délelőtti és délutáni versenyidőt Szász-Mihálykó Mária Bolyongás a rengetegben című kötetének bemutatója színesítette. Fellépett a Korondi Ifjúsági Néptánccsoport, és megtekintették a székelyudvarhelyi diákszínjátszó csoport, a Vitéz Lelkek Oroszlánkirály című előadását.
A gálaműsoron Ilkei Loránd népdalelőadását Fekete Hunor kísérte citerán. Hagyományaikhoz híven a gála keretében átadták a díjakat. „Az igazságosság kedvéért” a bíráló bizottság tagjait is a színpadra állították. Face Today-koncerttel zárult a verseny napja, vasárnap pedig a korondi unitárius templomban Bartha Alpár hatodik éves teológiai hallgató alkalmi szolgálatával adtak hálát a rendezvényért.
Molnár Melinda |
Székelyhon.ro,

"Az ukrán ellenzék nagy része egynyelvűségben érdekelt"
Csernicskó István, a beregszászi főiskola rektorhelyettese arról beszélt a Vasárnapi újságnak, hogy a mostani ukrajnai belpolitikai helyzetben, az utcai összecsapások idején a nyelvi jogok kérdésköre meglehetősen háttérbe szorul.
Románia számos európai kisebbségvédelmi egyezményt, határozatot elfogadott, a többi között a 2007-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját is. Ez utóbbi írja elő azt is, hogy a közkórházakban és szociális intézményekben biztosítani kell az anyanyelv használatát a kisebbségi nyelvet beszélő betegek, ellátottak számára. Mégis, az erről szóló RMDSZ-es törvénytervezetet a román törvényhozás szenátusa a héten elutasította. Ez csak egy példa a Kárpát-medencei magyar kisebbségi közösségek anyanyelvhasználatát korlátozó nemzetállami törekvések közül. A környező országok többségi társadalmai többnyire túlzó követelésnek, kiváltságnak tekintik a határon túli magyar közösségek azon követeléseit, amelyeket nemzetközi egyezmények elvileg megadnak számukra. Az erre vonatkozó uniós ajánlásokat, normákat sorra elfogadják ugyan, de annak biztos tudatában, hogy betartásuk nem kötelező, az unió szintjén ugyanis nincs átfogó kisebbségvédelmi jogi keret. Erről is szó volt a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett Anyanyelvhasználat külhonban: a jogi lehetőségektől a megvalósításig című budapesti konferencián.
Forrás: Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság |
hirado.hu,

Az EMNP támogatja a Székely szabadság napját
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) részvételre buzdítja híveit a magyarországi országgyűlési választásokon és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által március tizedikére meghirdetett Székely szabadság napján – közölte Zakariás Zoltán, az EMNP országos választmányának elnöke vasárnap a testület Székelyudvarhelyen elfogadott határozatait ismertetve.
Az EMNP aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a román hatóságok akadályokat próbálnak gördíteni a marosvásárhelyi rendezvény útjába. Zakariás rámutatott, az is aggodalomra ad okot, hogy a tervezett alkotmánymódosítás előkészítése során a romániai nemzeti közösségeket érintő javaslatok elbuktak. Ez szerinte annak a jele, hogy a homogén nemzetállami koncepció áthatja a román politikai akaratot.
Az EMNP szerint új alkotmányra és új szövetségre van szükség a közösség és politikai képviselői, valamint az erdélyi magyar politikai szereplők között egyaránt. Elmondta, az EMNP attól tart, hogy az RMDSZ titkos tárgyalásokat folytat a kormányra kerülés érdekében, és ennek áldozatul eshet bármiféle autonómia támogatása.
Az ukrajnai helyzetre reagálva az EMNP szolidaritását fejezte ki a kárpátaljai magyarokkal, és felkérte a nemzetközi intézményeket, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a nemzeti kisebbségek védelmére. Az EMNP országos választmánya kiértékelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) való eddigi együttműködést, és a jövőre nézve megerősítette az EMNT-vel kötött stratégiai partnerséget.
Erdély.ma,

Alkalmi „partnernek" szeretné Ponta az RMDSZ-t
Megbízatásom van, hogy tárgyalásokat kezdeményezzek egy többség létrehozására, amely az USL-kormányt támogatná, jelentette ki Victor Ponta kormányfő hétfőn, arra a kérdésre, hogy kezdeményez-e parlamenti együttműködési tárgyalásokat az RMDSZ-szel, ha a PNL kilép a kormányból. Ponta szerint minden tárgyalást abból a pozícióból fognak kezdeményezni, hogy a PNL útja visszafelé a kormányba nyitva marad.
„Bármilyen tárgyalásba is bocsátkoznánk azonban, szem előtt tartjuk, hogy továbbra is visszavárjuk a kormányba a liberális kollégákat, és mindenkinek tudnia kell azt, aki a kormányt támogatni fogja, hogy mi az USL-projektet kívánjuk folytatni, ami közös kormányzást és közös államelnök-jelöltet feltételez” – mutatott rá Ponta.
e-nepujsag.ro
Erdély.ma,

Kiszorítósdi szociálliberális módra
A Szociál-Liberális Szövetség bomlásának eredményeként a liberálisok kiszorultak a hatalomból, Victor Ponta szociáldemokratái nélkülük is kormányozni tudnak. Boda József elemző szerint legalább az ellenzék erős lesz. Cseke Péter Tamás arról írt, mi vezetett ide.
A sajtósoknak lassan meg kell tanulniuk, hogy USL helyett USD-kormányt írjanak a Ponta-kabinet szinonimájaként. Az egyetlen betű cseréje azonban nagy váltást, a liberálisok ellenzékbe vonulását jelenti. Bár erről az Erdélyi Riport lapzártájáig nem született hivatalos döntés, az államfő eltávolítására 2012-ben létrejött, majd a választásokon hetven százalékos támogatottságú Szociál-Liberális Szövetség (USL) gyakorlatilag felbomlott. Helyette a fele plusz egy mandátumos többséggel rendelkező Szociáldemokrata Szövetség (USD) maradt hatalmon Romániában. Ez utóbbi koalíció az USL eddigi alakulataiból áll, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nélkül.
Antonescu végig gyanakvó volt Az USL felbomlása hosszú folyamat eredménye. 2013 nyarán kezdődött, amikor a PNL elnöke, Crin Antonescu rájöhetett arra, hogy nem ő lesz a pártszövetség államfőjelöltje az idei novemberi elnökválasztáson, annak ellenére, hogy ezt a pártszövetség alapító okiratában is rögzítették. Bár Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő ezt folyamatosan tagadta, az USL legerősebb pártjában erősödtek azok a hangok, amelyek szerint Traian Băsescu mandátuma után a PSD-nek saját emberét kell költöztetnie a Cotroceni-palotába. Erre az igényre ráerősítettek a felmérések, amelyek szerint Ponta népszerűségben konstans módon megelőzi Antonescut. A PNL elnöke gyanakvóvá, idegessé vált, s megindultak részéről azok a támadások, amelyek belülről feszíteni kezdték az USL-t. Belekötött a kormányfő és az államfő „békés egymás mellett élési szerződésébe”, a Ponta és Băsescu közötti alkuba a főügyészek kinevezésével kapcsolatban, ellenezte a szociáldemokraták által javasolt Verespatak-törvényt, kifogásolta a decentralizációs tervezet előírásait, végül az ellenzék mellé állt az amnesztiatörvény és a Btk. módosítása kérdésében. Közben fokozatosan eltávolodott, majd megszabadult az első fokon börtönre ítélt Dan Voiculescu üzletember-médiamágnás Konzervatív Pártjától, amely a PNL szövetségese volt az USL megalakulásakor.
Az RMDSZ már nem támogatja az alkotmánymódosítást
Az alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénybe ütközőnek minősítette a parlamenti különbizottság által kidolgozott alkotmánymódosító tervezet 26 pontját, közöttük a magyarságnak fontos változtatásokat, amelyeket az RMDSZ javasolt. A normakontroll során a testület megállapította, hogy a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződésére vonatkozó módosítási javaslatok túlmutatnak az alkotmánymódosítás határain, ezért elfogadásukkal a parlament sértené az alaptörvényt. A döntést azzal indokolták, hogy a javaslatok ellentmondanak az alaptörvény első cikkelyével, mely szerint Románia egységes nemzetállam. A döntést kommentálva Kelemen Hunor szövetségi elnök közölte, az RMDSZ ilyen körülmények között nem támogatja az alaptörvény módosítását. Fenntartja: 2014-ben sem lesz alkotmánymódosítás. „Nem látom, hogyan lehetne olyan kérdéseket ma a parlamenti bizottságban rendezni, amelyeket az alkotmánybíróság kifogásolt” – jelentette ki.
Új szövetség A szakítást az a döntés gyorsíthatta fel, hogy a PSD és a PNL külön induljon a közelgő EP-választásokon. Pedig ez már nem ígért újabb feszültséget, hiszen a döntést konszenzussal hozták meg a felek, s Victor Ponta ígéretet tett Antonescunak arra, hogy az USL ismét meg fogja őt erősíteni az államfőjelölti minőségében. Ez azonban már nem történt meg. A PNL elnöke váratlan húzással megvonta a bizalmat a fontosabb minisztereitől. Előbb Radu Stroe belügyminisztert mondatta le, majd Daniel Chiţoiu pénzügyminiszter és Andrei Gerea gazdasági tárcavezetőnek kellett leköszönnie. Mindannyiukat azzal vádolta, hogy jó ideje nem a liberálisokat, hanem a szociáldemokratákat képviselik a kabinetben. „Szeretnénk végre igazán kormányon lenni” – indokolta a döntését. Ezzel egy időben a PSD az USL két kis pártjával, a Konzervatív Párttal (PC) és Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR) közösen létrehozta a Szociáldemokrata Szövetséget (USD). Victor Ponta közölte, hogy az USD az EP-választásokon közös jelölteket indít, s döntöttek is a sorrendjükről.
Johannis, a válóok A valódi törést az USL-ben a PNL miniszterjelöltjeinek bejelentése hozta. Crin Antonescu ugyanis váratlanul Klaus Johannist javasolta belügyminiszternek Radu Stroe helyére, és közölte pártjának azon igényét, hogy a nagyszebeni polgármester kormányfőhelyettes is legyen. Ezt a posztot a liberálisok részéről korábban Daniel Chiţoiu töltötte be a Ponta-kabinetben. A PNL igényével csak az volt a bökkenő, hogy jogi értelemben kormányátalakítást is jelent, azaz a parlamentnek is bele kell egyeznie, hogy ezentúl ne a pénzügyi tárca vezetője, hanem a belügyminiszter legyen a kormányfő egyik helyettese. Még ez sem lett volna gond, azonban Ponta váratlanul közölte: ha már úgyis a parlamenthez kell fordulni Klaus Johannis miatt, ejtsenek meg egy szélesebb kormányátalakítást, és a PC is kapjon egy miniszterelnök-helyettesi posztot. Ez az elképzelés a PNL ellenkezésén megbukott.
Crin Antonescu kimondta: nem tűri, hogy „egy zsebpártot” a liberálisokkal egy szintre emeljenek a kormányban.
Ráadásul az USD feloszlatását és teljesíthetetlen gazdasági intézkedéseket kért Pontától, amire nemleges választ kapott. Ultimátum ultimátumot követett, legutóbb Crin Antonescu a miniszterelnöknek azt üzente: döntse el, hogy USD-kormányt vagy USL-kormány akar. Február 24-ig adott határidőt Victor Pontának arra, hogy egyezzen bele a PNL által javasolt kormányátalakításba. „Ha Ponta az illegitim USD-kormány mellett döntött, követelni fogjuk a lemondását” – jelentette ki Antonescu. A választ még a határidő lejárta előtt megkapta: a kormányfő nem mond le, az USD-t nem oszlatják fel, s a liberálisok által üresen hagyott miniszteri posztokra kinevezett ideiglenes tárcavezetők a törvény által előírt 45 napig tisztségben maradnak. „Hátha addig a liberálisok meggondolják magukat” – mondta Victor Ponta, aki szerint nyilvánvaló, hogy Antonescu ellenzékből szeretne államfői mandátumhoz jutni.
Kelemen: Nem tárgyalunk kormányra lépésről
A RMDSZ nem tárgyalt az esetleges kormányra lépésről Victor Pontával – jelentette ki Kelemen Hunor kolozsvári sajtótájékoztatóján. A politikus újságírói kérdésre elmondta, fel sem vetődött a szövetség kormányra lépésének a kérdése, ez a Szövetségi Állandó Tanács szombati ülésén sem volt napirenden. Az elnök cáfolta a román sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint a kormányra lépésről tárgyalnak. Kelemen Hunor hangsúlyozta, Romániában a Szociálliberális Szövetség (USL) kormányoz, még ha a szövetséget alkotó pártok „veszekednek is egymással”. A koalíciót alkotó pártok „családi viszályaiba” az RMDSZ nem kíván beleszólni.
„Jót tesz az erős ellenzék”Boda József politikai elemző is úgy látja, hogy a szociáldemokratákat és a liberálisokat elsősorban a közelgő elnökválasztás távolította el egymástól. Szerinte mindkét félnek érdeke az USL szakadása, miután az alkotmánybírósági normakontroll során kiderült (lásd keretes írásunkat), hogy lehetetlen az alaptörvény módosítása. Emiatt a következő államfő hatásköre sem változik – megőrzi például döntő szerepét a kormányfő kinevezésében – és ez jelentősen megnöveli a novemberi elnökválasztás tétjét. „Az új államfőnek ugyanakkora hatalma lesz, mint most Băsescunak. Most már a PSD tényleg nem engedheti meg magának, hogy az ország legerősebb pártjaként átengedje másnak az elnöki széket” – mondta az elemző, utalva arra, hogy az USL államfőjelöltje hivatalosan még mindig Antonescu. Az új helyzetben a liberális pártelnök a jobboldal jelöltje lesz Boda szerint novemberben, és a második fordulóba kerülve begyűjtheti a többi jobboldali jelölt – Cătălin Predoiu és Mihai Răzvan Ungureanu – szavazóinak támogatását is. „Tehát erős ellenfele lesz a baloldal jelöltjének” – magyarázta Boda. Az elemző meglátása: az USL szakadásával a pártszövetség összes eddigi nagy célkitűzése megbukik, az alkotmány módosítása mellett a decentralizáció és a választójogi reform is. Pontának azonban az lesz a legnagyobb gondja, hogyan fogja a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget biztosítani? „Ez a többség most nagyon törékeny lesz, ha az RMDSZ nem lép kormányra. Márpedig Kelemen Hunorék nem fognak kormányra lépni, legfeljebb egyes kérdésekben a parlamentből támogatják majd Pontáékat, és nem írnak alá bizalmatlansági indítványt” – jósolja Boda. Az elemző örvendetes fejleménynek nevezte, hogy a hetven százalékos támogatottságú pártszövetség felbomlásával végre erős ellenzéke lesz a kormánynak. Emlékeztetett arra, hogy az USL hatalmával visszaélve Európa szélére sodorta az országot, feszegetve a jogállamiság határait.
„Jól fog most egy erős fék az országban. Pontának ugyanis néha elképesztő totalitárius hajlamai vannak” – fogalmazott Boda József.
A liberálisok nélküli kormánynak valóban erős ellenzéke lesz. Az USD-nek a Képviselőházban a kisebbségek frakciójával együtt 206 szavazata van, az ellenzéknek (PNL, Demokrata Liberális Párt, Dan Diaconescu Néppárt és RMDSZ) 198. A szenátusban az USD már kisebbségben van: 84 szavazat 86 ellenében. Ez azt jelenti, hogy az immár harmadik Ponta-kormányt bizalmatlansági indítvánnyal nem lehet megbuktatni.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

A gordiuszi csomó
Megnyugodhatott az RMDSZ, szombaton, miután véglegesítette EP-választási listáját, és eldöntötte, az első két, azaz befutó helyen ismét Sógor Csabát és Winkler Gyulát indítja...
...s miután kis színjátékot is eljátszottak a harmadik, negyedik helyért, melyet végül is Vincze Loránd külügyi titkár, a nők képviseletében pedig Hegedűs Csilla nyert el, s miközben Eckstein-Kovács Péternek is alkalma nyílt kis szabadelvű viccelődésre: a testület által megszavazott negyedik helyről az utolsóra kérezkedett. Nyugodtan komolykodhatott és osztogathatott, hisz már tudta, egyedüli magyar pártként száll harcba a voksokért a május végi európai parlamenti választásokon, mert a szomszéd vár, ami nem is vár még, csak kis kőhalom, úgy döntött, nem indít jelöltet a brüsszeli székek elnyeréséért Erdélyben, de megvalósul a hazai magyar értelmiség pártsemleges tagjai nyílt levélben megfogalmazott igénye is – azaz, hogy az 1989-es forradalom szikra-, jelképembere semmiképp se maradjon le a jelöltlistáról –, Tőkés Lászlót a Fidesz saját jelöltjeként indítja majd a tavaszi EP-választásokon. A hazai gordiuszi csomót tehát ismét Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek kellett elvágnia.
Az Erdélyi Magyar Néppárt, mely ugyancsak szombaton ülésezett Székelyudvarhelyen, vasárnap délelőtt bejelentette, nem állítanak jelöltlistát az európai parlamenti választásokra, mert úgy vélik, az erdélyi választók megosztásával annak a veszélynek tennék ki a közösséget, hogy egyetlen képviselője se kerüljön be a brüsszeli törvényhozásba. Ennek oka – írják közleményeikben – az, hogy az RMDSZ elutasította az összefogást biztosító választási koalíciót: „az RMDSZ számára a pártérdek – a tulipán bejáratott jele – ismételten felülírta az összmagyar érdeket”. Az erdélyi magyar autonómiatörekvések képviseletére viszont továbbra is Tőkés Lászlót tartják legalkalmasabbnak. Ezért javasolják, fogadja el Orbán Viktor felkérését, és a Fidesz listáján induljon a 2014-es EP-választásokon.
Tőkés László, beteg lévén, nem vett részt a választmány ülésén, viszont levélben megírta, kész vállalni az újabb mandátumot Fidesz-színekben, csak annak ódiumát nem kívánta felvállalni, hogy a szavazatok szétosztása miatt az erdélyi magyarság EP-képviselet nélkül maradjon. Ezért fogadta el Orbán Viktor miniszterelnök felkérését.
Tehát ismét egyedül romániai magyar választási színpadon az RMDSZ. Tőle függ, lesz-e Tőkés Lászlón kívül erdélyi magyar képviselő Brüsszelben.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Hírsaláta
MÁTYÁS SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPELTÉK. Lámpásos menettel ünnepelték szombat este Mátyás király születési évfordulóját Kolozsváron: a tavalyi szálló lámpások után most papírernyőbe öltöztetett mécsesekkel vonult kb. 600 résztvevő. Az Amaryllis Társaság által szervezett eseményen Mátyás király szülőháza előtt osztották ki a mécseseket, majd egy rövidke csengettyűkoncert után menet indult a főtérre. A Mátyás-szoborcsoport körül kialakított körben helyezték el a lámpásokat, majd egy újabb csengettyűdallammal ért véget a megemlékezés. (Transindex)
ROSSZ ÖTLET AZ OSZLOPADÓ. Az évi másfél százalékos oszlopadó dráguláshoz vezethet, Románia pedig veszít versenyképességéből. Várhatóan kevesebb beruházást vonz majd az ország a stratégiailag fontos, vagyis az energetikai, telekommunikációs és mezőgazdasági befektetések területére. A Ponta-kabinet nem végzett hatástanulmányokat az oszlopadó bevezetése előtt, és nem konzultált a vállalkozókkal erről. Speciális létesítményeknek számítanak egyebek mellett a villamosenergia-hálózatok oszlopai, vezetékei, a földgáz- és kőolajszondák, a mobilszolgáltatók antennái, a halastavak, a magtárak, a kémények, a zagytározók, a völgyzáró gátak, a vasúti infrastruktúra elemei és a közúti jelzőtáblák. (Marosvasarhelyiradio.ro)
BĂSESCU BANKIGAZGATÓ BARÁTJÁT MENESZTIK. Victor Ponta miniszterelnök ideiglenes pénzügyminiszterként úgy döntött, aláírja Radu Gheţea, a CEC Bank vezérigazgatójának menesztéséről szóló rendeletet. Az állami bank vezetőjének felmentése ma válhat hivatalossá. (Mediafax) PLAGIZÁLT AZ OKTATÁSI ÁLLAMTITKÁR IS. Teljes egészében másolta doktori dolgozatát Șefania Duminică közoktatásért felelős államtitkár – állapította meg a Bukaresti Egyetem etikai bizottsága. A testület pénteki közleményét a Mediafax idézte. Eszerint a doktori disszertációt elemezve a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2012-ben megvédett dolgozat gyakorlatilag „fénymásolata” egy 2008-ban publikált tudományos munkának. Ștefania Duminică a Bukaresti Egyetem pszichológia karán nyerte el a doktori címet. Az etikai bizottság az államtitkár doktori címének visszavonását javasolta. Ezt az egyetem kérésére a tudományos kutatások országos etikai tanácsa teheti meg. Remus Pricopie oktatási miniszter a hír hallatán annyit mondott: beszélt beosztottjával, és úgy tudja, Ștefania Duminică lemondani készül.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

XXI. Bocskai Napok Nyárádszeredában
"A fejedelem példája világító, útmutató fáklya a mai nemzedékeknek"
Történelmünk jeles napjára, 1605. február 21-ére emlékeztek Nyárádszeredában, a hajdani Marosszeredán, ahol Bocskai István váradi főkapitányt, Bihar megye főispánját Erdély fejedelmévé választották. A XXI. Bocskai Napok emlékünnepen a politikus felszólalók Bocskai politikai végrendelete mához szóló szellemében hangsúlyozták a magyar összefogás szükségességét, egy erős Erdély, erős Magyarország, erős magyarság érdekében. Az egyetlen közös, járható út vezet a jövőbe: az önrendelkezés, hosszú távú fenntarthatósággal – a Bocskai-út.
A bekecsalji középiskolások A fejedelem és kora című történelmi vetélkedőjével kezdődött pénteken Nyárádszeredában az emlékünnepség, majd a Deák Farkas Általános Iskola amfiteátrumában folytatódtak a rendezvények. Kerekes Judit szavalata után Tóth Sándor polgármester köszöntötte a résztvevőket, a felszólaló meghívottakat, a Karosi Turul Hagyományőrző Íjászegyesület és a testvértelepülések képviselőit.
Üzenet a mához
Nyárádszereda polgármestere ünnepi beszédében hangsúlyozta: Bocskai István fejedelem jelentős politikus volt, és a nyárádszeredaiak, nyárádmentiek büszkék rá. Bocskai politikai végrendeletét idézte: "…Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyeknek ispánja mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel (meghagyom) megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak…". Négyszáz év után a történelem valamilyen formában ismétli magát, a Bocskai-szobor azon a téren, ahol áll, folyamatosan veszélyben van – figyelmeztetett a városvezető, majd a politikára áttérve, hozzátette: választási évben vagyunk, fontos az erdélyi magyarság képviselete Európában, amit egy szervezet tud ellátni.
Bocskai politikai végrendeletének mához szóló szellemében
szólalt fel Markó Béla szenátor, azt boncolgatva, van-e, és miféle üzenete van Bocskai Istvánnak számunkra, azon túl, hogy illő és méltó őt ünnepelni? Értjük-e és jól értjük-e saját történelmünket? – tette fel a kérdéseket. Az RMDSZ volt elnöke szerint nem kell 400 évre visszamenni az időben, elég, ha az utóbbi 100 év nyomorúságaira gondolunk, veszteségek mérföldkövei jelzik az utolsó évszázadot. Hangsúlyozta, Bocskai István rövid, két évig sem tartó fejedelemsége egyensúlyt hozott, jelentős biztonságot adott e térségnek. A fejedelem halálos órájában fontosnak tartotta a végrendelkezést nem saját javairól, hanem arról, hogy milyen jövőt kellene vállalnia Erdélynek, Magyarországnak e két ország közös sorsáról. "Volt koncepciója Erdély jövőképéről, fontosnak tartotta, hogy e tudást, koncepciót hátrahagyja utódainak. Nemzetét szólította meg. A konföderáció gondolata nem idegen tőle, amint az végrendeletéből kiderül, hiszen Erdély olyan sajátos ország, amelynek sajátos megoldásokat, kapcsolatokat kell találni" – mondta Markó Béla Szerinte a kérdés az, hogy "van-e nekünk ehhez hasonló koncepciónk arról, hogy milyen jövőt képzelünk a régiónak, Erdélynek, van-e olyan politikai koncepciónk, amely minden döntésünket ilyen irányban meghatározza?" Az egyéni elképzeléseken túlmenően a jövőben minél többet kell beszélnünk a közös koncepcióról – hangsúlyozta. Figyelmeztetett, hogy a 25 éven át épített, stabilnak hitt romániai demokrácia lebonthatónak látszik, mindmáig él a visszarendeződés lehetősége. "A parlament egyre inkább kirakatintézménynek tűnik, és oda juthat, hogy a legkevesebb szerepe a törvényhozásban éppen a törvényhozónak lesz. Az alternatíva: visszarendeződés egy autoritárius rendszer irányába, miközben a decentralizációt akartuk 1990 után. A decentralizáció- önkormányzatiság- multikulturális ország áll szemben a centralizált, autoritárius nemzetállammal. Nem értünk egyet a centralizált elképzelésekkel, az egynyelvű nemzetállam fogalmával. Sajnos, egyfajta visszarendeződésnek megvan az esélye" – jelentette ki Markó. Hangsúlyozta, az RMDSZ sok mindent elért az anyanyelv nyilvános használati jogának megvalósítása, az anyanyelvű oktatási hálózat kiépítése, a restitúció terén, de folytatnia kell programjának megvalósítását. "Integrálódnunk kell Európába, az igazi integráció az európai rendszerekbe még előttünk van" – jelentette ki, "felszíni integrációnak, átfestésnek" nevezve Romániának az unióhoz való csatlakozását, miközben "a mélyben ott vannak a problémák". Kijelentette, egyetlen célnak – a szülőföldön magyarként való megmaradásunknak, döntési jogokkal felruházva – kell alárendelni eszközeinket, megoldásainkat. Az idei két fontos választás – az európai parlamenti és az őszi romániai államelnök-választási – fogja befolyásolni a mi politikai sorsunkat – tette hozzá Markó Béla. "Integrálódni kell és az itthoni prioritásokat meghatározni: az autonómia (kulturális és területi), minőségi élet, Erdélynek arcot kell adni mint kulturális, közigazgatási entitásnak – ezért fontos Bocskai üzenete" – közölte.
Erős Erdély, erős Magyarország, erős magyarság
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke felszólalásában azt mondta: Nyárádszeredában ki kell mondani a sok száz éve érvényes gondolatokat, azt, hogy büszkék vagyunk Bocskai Istvánra, akinek sok üzenete ma is aktuális. "Bocskai dilemmái a ma dilemmái is: kelet vagy nyugat? Legfontosabb üzenete: össze kell fognia a magyarságnak, az erdélyi és Magyarországon élő magyaroknak, együtt kell fellépniük, pártfogókra van szükség, szövetségesekre". Beszélt Bocskai koráról, a történelmi eseményekről. "Huszonöt éve úgy döntöttünk mi, erdélyi magyarok, hogy jogállam keretein belül fogunk a jogainkért harcolni. Erős Erdély, erős Magyarország, erős magyarság – ez a célunk, ez a Bocskai-út, amely a jövőbe vezet" – jelentette ki.
Négyszáz év után is időszerű fejedelmi hagyaték
Tánczos Barna szenátor szerint nem egyszerű 400 év után Bocskai hagyatékáról beszélni, és nincs, aki ne találna aktuális üzenetet benne. "A legbonyolultabb a székelyek és Bocskai viszonya volt 400 évvel ezelőtt, az önrendelkezés, a kiváltságok megtartása okán. A székelyek eltökéltsége, szándékai ma, 400 év után is ugyanazok. Bocskai két békekötése is fontos üzenet: partnerek és béke nélkül hosszú távon fejlődni nem lehet. Az egyetlen járható út az önrendelkezés, hosszú távú fenntarthatósággal. Az anyaország és Erdély, Székelyföld kapcsolata: szereteten, egymás támogatásán alapszik, ez a hosszú távú, közös út" – mondta.
Az ünnepi felszólalásokat követően az emlékünnepség a főtéren, a Bocskai- szobornál folytatódott, ahol beszédet mondott Székely Endre református lelkipásztor, emlékeztetve, hogy a jelen csak úgy hoz áldást, ha nem feledjük a múltat. Sándor Szilárd helyi unitárius lelkész ünnepi gondolatai után László János, a Bocskai Alapítvány elnöke szavalt.
Dr. Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke felszólalásában hangsúlyozta, egy nép, egy nemzet számára, akárcsak az egyén számára, nem az a nagy kihívás, hogy győzelem esetén talpon maradjon, hanem az, ha képes a kilátástalanságból, az elnyomásból, a bukásból és vereségből talpra állni. "Történelmünk során gyakran ezzel az utolsó kihívással kellett szembenéznünk. Azok az államférfiak, történelmi személyiségek, akik képesek voltak erre, méltán maradtak meg a nemzet emlékezetében. Bocskai István kultusza nem véletlenül él a mai napig a kollektív emlékezetben és évszázadokkal alkotó élete után is világító, útmutató fényként, mintegy fáklyaként áll példája a mai nemzedékek előtt. Bocskai a kusza és kegyetlen, elveket és értékeket könnyen feladó hatalmi harcok világában képes volt a magyar szabadságtörekvéseknek értelmezhető hangot adni. Reálpolitikus volt a szó legnemesebb értelmében, korának zseniális diplomatája, hazáját és nemzetét féltőn szerető vezető, kiváló hadvezér, toleranciáról tanúbizonyságot tevő ember. A másságban sohasem az ellenséget látta, hanem a gazdagságot, a kiaknázható szellemi bőséget, a változatosság adta kiegyensúlyozottság lehetőségét" – mondta az RMDSZ elnöke, Bocskai Istvánt a tévedéseit felismerő és korrigálni képes államférfinak nevezve, aki a napi politikai taktikázást képes volt ötvözni az általa élesen felismert nemzeti érdekkel. "Bocskai István bevéste magát abba a kollektív emlékezetbe, ahol mindig csak a legnagyobbaknak van hely. És példát is mutatott abban, hogy hogyan lehet reálpolitikusként, elvszerűen és a legfontosabb értékekhez hűségesnek maradva eredményesnek lenni. Számomra példája azt mutatja, hogy a napi megpróbáltatások és a távlati célok között nincs ellentmondás, azok mindig összeegyeztethethetők, csak tudni kell, hogy mi a cél, milyenek a lehetőségek, hogy melyek az eszközök és hogy kik lehetnek a szövetségesek. Egy pillanat erejéig sem szabad szem elől téveszteni, hogy a politika szolgálat: a nemzet, a közösség szolgálata".
Okos döntésekkel kormányozni a magyarság hajóját
Hídvéghi Balázs, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke idézett a fejedelem végrendeletéből, hangsúlyozva: Bocskai István példaértékű és maradandó örökséget hagyott maga után, politikai éleslátásról tett bizonyságot, Magyarország és Erdély testvéri együttműködését sürgette, és e szellemben üzent a mai kornak is. Magyarországon az elmúlt években hozott sarkalatos döntések, mint az új alaptörvény elfogadása vagy az állampolgársági törvény módosítása, mind a magyar nemzeti összetartozást kívánják erősíteni. Idén három fontos választás is következik az erdélyi magyarok számára: az áprilisi magyarországi választások, a májusi európai parlamenti választások és az őszi romániai elnökválasztás, és "ahogy Bocskai idejében, úgy ma sem könnyű, de nem lehetetlen a megfelelő helyzetfelismerés birtokában helyesen cselekedni". "Azt a szándékot ma sem adhatjuk fel, hogy a magyarság hajóját okos döntésekkel, az adott kornak és helyzetnek megfelelő eszközökkel egy irányba kormányozzuk" – tette hozzá Hídvéghi Balázs.
Tamás Sándor, Háromszék RMDSZ-elnöke szerint Bocskai István rövid fejedelemsége elég volt ahhoz, hogy jó irányba fordítsa és döntően meghatározza a következő évtizedek, talán évszázadok eseményeinek alakulását. Hangsúlyozta, a Székelyföld kell legyen az a hely a földön, ahol senki sem lehet fontosabb a székelyeknél, semmi a székelység ügyénél. "A Székelyföldnek sikeres, pozitív jövőképre van szüksége, azt szeretnénk, hogy siker legyen, ha az ember saját otthont teremt itthon, hogy siker legyen a napról napra gyarapodó család, ha a bajba jutottakon azonnal tudunk segíteni, az egymásról való gondoskodás, az egymás iránti tisztelet, és igenis siker az, ha nem egymás ellen harcolunk, hanem összefogunk mind, ahányan vagyunk. Csak ez lehet a sikeres Székelyföld alapja, csak együtt van és lesz erőnk előre vinni a Székelyföld ügyét" – tette hozzá.
A koszorúzást követően a rendezvények a művelődési házban folytatódtak. A székely szabadság napja, 2013. március 10. című fotókiállítást megnyitotta Gáspár Sándor rádiószerkesztő, köszöntőbeszédeket mondtak Brassai Zsombor, Maros megyei RMDSZ-elnök, dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, a testvérvárosok polgármesterei és fellépett a Bekecs táncegyüttes. Szombaton reggel honismereti körutat szerveztek, este a Bocskai István dalkar hagyományos farsangi kosaras báljára került sor, tegnap a református templomban ünnepi istentisztelet, zászlóavatás volt, a katolikus templomban pedig szentmise, majd este a református egyház Bocskai-termében Nyirő József Halhatatlan élet című egyszemélyes vígjátékát mutatta be Kulcsár-Székely Attila.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),

Ponta kormányra hívná az RMDSZ-t
Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök meghívná a bukaresti kormányba a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amennyiben a hetek óta tartó koalíciós válság nyomán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kilépne a kabinetből - derült ki a politikus egy vasárnap esti nyilatkozatából.
Ponta az Antena 3 hírtelevízió műsorában elmondta: a PSD körül kialakított Szociáldemokrata Szövetség (USD) a liberálisok távozása esetén is rendelkezne egy törékeny többséggel a parlamentben, de számára nem jelentene gondot, hogy az esetleges kritikákat vállalva meghívja az RMDSZ-t is a kormányba.
Emlékeztetett rá: hogy Crin Antonescu liberális pártelnökkel együtt már a 2012-es parlamenti választások előtt egyezményt írt alá, hogy az RMDSZ-t is bevonják a közös kormányzásba. Emiatt sokan bírálták és az RMDSZ kormányzati részvétele végül a koalíciós partnerei ellenállásán meghiúsult, de számára fontos az adott szó, és ez az aláírt megállapodás - tette hozzá Ponta.
A politikus szerint a társadalmi békének is jót tenne az RMDSZ kormányzati részvétele. Úgy vélekedett: azért is be kell vonni az ország legjelentősebb kisebbségét a politikai struktúrákba, hogy az ne radikalizálódjék.
Az ukrán válságot és az oroszbarát erők esetleges elszakadási törekvését említve Ponta azt mondta: Románia északi szomszédságában a problémák még nem oldódtak meg, és ő azt szeretné, hogy Románia megelőzzön minden esetleges "gondot".
"Mivel Magyarországon is eléggé radikális a kormány, legalábbis nyelvezetében, én támogatok minden olyan intelligens megoldást, amely arra irányul, hogy ne radikalizáljunk egyetlen romániai kisebbséget sem" - jelentette ki Victor Ponta az RMDSZ esetleges kormányra hívására utalva.
A műsorvezető kérdésére cáfolta, hogy erről tárgyalások kezdődtek volna a PSD és az RMDSZ között.
Szombaton Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is kijelentette, az RMDSZ nem tárgyalt az esetleges kormányra lépésről Victor Ponta miniszterelnökkel. A koalíciót alkotó pártok "családi veszekedésébe" az RMDSZ nem kíván beleszólni - nyomatékosította az RMDSZ elnöke.
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

EP-választás
Tőkés üdvözölte az EMNP döntését
Tőkés László üdvözölte, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem indít saját listát az Európai Parlamenti (EP-) választáson. Az erdélyi EP-képviselő az MTI-nek vasárnap azt mondta: még nem született végleges döntés, hogy ő maga a Fidesz-KDNP listán induljon-e újabb mandátumért.
Az EMNP azt követően mondott le az EP-választásokon való részvételéről, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – az EMNP koalíciós felkérését figyelmen kívül hagyva – szombaton önálló EP-listát tett közzé.
Tőkés László úgy fogalmazott, hogy nagy valószínűséggel senki sem jutna be az EP-be az erdélyi magyarság köréből, ha ő önállóan indulna, vagy ha az EMNP saját listát indítana, sőt: szerinte ez a veszély így is fennáll. Mint kifejtette: az erdélyi magyar érdekképviselet kisajátítása által az RMDSZ így is azt kockáztatja, hogy nem éri el az ötszázalékos küszöböt.
A Fidesz-KDNP listán való indulásának lehetősége többször felmerült, legutóbb ezt kedden Orbán Viktor miniszterelnök is megerősítette – mondta Tőkés László. Az MTI érdeklődésére elmagyarázta: "nyílt titok", hogy fennáll ez a lehetőség, de Orbán Viktor nem akarta befolyásolni a küszöbön álló döntéseket.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad),

BKE-tisztújítás, a fiatalítás jegyében
A temesvári Magyar Ház Bolyai János termében tartotta meg február 22-én, szombaton tisztújító közgyűlését a Bánsági Kárpát Egyesület.
A bánsági természetbarátokat tömörítő civilszervezet elnöksége megújult és megfiatalodott: az egyesület új elnökévé Milka Zsolt aradi földrajztanárt, tapasztalt hegymászót választotta a BKE közgyűlése.
A közgyűlés bevezetőjében Illés Mihály leköszönő elnök bemutatta az egyesület 2013 évi tevékenységét. A bánsági természetbarátok 5 hegyi- és 5 gyalogtúrán, 4 kerékpáros, 2 autós és egy kenus kiránduláson, valamint a hagyományos EKE Vándortáborban vettek részt. A BKE rendezvényei közül különösen sikeres volt a természetfotó kiállítás, ahol 12 egyesületi tag mutatta be legjobb természetfotóit és az Erőss Zsolt-emlékest, Török Zsolt aradi és Horia Colibășanu temesvári alpinisták részvételével. A túrákon és a rendezvényeken összesen több mint 220 BKE-tag és szimpatizáns vett részt 2013-ban. Az egyesületnek 49 tagja van, közülük 22-en a 40 évesnél fiatalabb, 27-en a 40 év feletti korosztályhoz tartoznak.
Előzetes egyeztetések nyomán a leköszönő elnökség helyébe új, megfiatalított vezetőséget választott a közgyűlés: az új elnök, Milka Zsolt munkáját Bereczki Csongor technikai, Tóth Kinga ifjúsági és Balázs István rendezvényszervezési alelnök segíti. Illés Mihály elvállalta az adminisztrációs alelnöki tisztséget, alulírott pedig az egyesület médiafelelőse.
Megköszönve a tagság bizalmát, az új BKE-elnök Milka Zsolt székfoglaló beszédében elmondta: tudatában van az elnöki tisztség súlyának, hiszen 120 éves múltra visszatekintő szervezet irányításáról van szó, amelynek tagjai hatalmas mennyiségű tudást halmoztak fel a túraszervezés, a honismeret, a természetfotózás, az értékek megőrzése és átadása területén. Fontos cél lesz továbbra is a fiatalság bevonása az egyesület munkájába, a következő természetbarát nemzedék kinevelése. Az egyesület tevékenységéről, 2014 évi túratervéről a www.ekaban.ro honlapon és újdonságként a Bánsági Kárpát Egyesület facebook oldaláról kaphatók részletes és friss információk
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Kisebbségek bemutatását célzó programot indítottak el
A közoktatásban részt vevő diákok számára a nemzeti kisebbségek bemutatását célzó programot indított a román oktatási minisztérium, aminek egyik célja, hogy a többségi diákok jobban megismerjék a kisebbségek hagyományait és kultúráját.
Február 21-én, az anyanyelv nemzetközi világnapján elindított projektet a román oktatási minisztérium kezdeményezte, partnerintézményként a román Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala is részt vesz benne. Laczikó Enikő államtitkár, a hivatal vezetője az MTI-nek pénteken elmondta: az elképzelés szerint nemzeti kisebbségek anyanyelvén tanuló osztályok vehetik fel egymás között vagy többségi osztályokkal a kapcsolatot, majd közösen kell kitalálniuk, konkrétan milyen formában mutatják be egymásnak kölcsönösen saját kultúrájukat, hagyományaikat.
Rámutatott: rajzokkal, ábrákkal, kisatlasz-, vagy szótárszerű anyagokkal mutathatják be saját értékeiket, amiket a diákoknak maguknak kell elkészíteniük. A legleleményesebb ötleteket és a legsikeresebb projekteket díjazzák.
Az államtitkár elmondta: nem véletlen, hogy az anyanyelv világnapján indították el a kezdeményezést, hiszen a román oktatási rendszer egyik hiányossága, hogy nem foglalkozik elég hangsúlyosan a romániai társadalom sokszínűségével. Az államtitkár fontosnak nevezte, hogy a romániai magyarok megismertessék és megszerettessék kultúrájukat a többségi nemzettel.
A program leírása szerint az egyik cél az, hogy a román tannyelvű osztályokba járó diákok anyanyelvük mellett egy másik nyelvet is megismerjenek. Király András oktatási államtitkár szerint a projekt azért fontos, mert már az iskolapadokban megismertethető a diákokkal a másság, és felhívható a figyelmük a romániai társadalom sokszínűségére.
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

Magas választási részvétel várható
Az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja Magyarország állampolgársági politikáját, a könnyített honosítás lehetőségével élő erdélyiek közt viszonylag magas részvétel várható az áprilisi országgyűlési választásokon – hangzott el a Kolozsváron harmadik alkalommal megszervezett Erdélyi Politikatudományi Konferencián.
Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa előadásában kifejtette: az erdélyi magyarok egyharmada már igényelte a magyar állampolgárságot, negyedük már meg is kapta, további egyharmaduk pedig ezután fogja kérni.
Mint részletezte, az egyszerűsített honosítást igénylők közt felülreprezentált az iskolázottabb, felsőfokú végzettséggel rendelkező réteg, a többség pedig jellemzően két okból kéri a magyar állampolgárságot: egyrészt identitása megőrzése érdekében, másrészt sokan a pragmatikus indokot is fontosnak tartják – kivándorlás céljával váltak kettős állampolgárrá.
„Magyarország lakosságának a kettős állampolgársághoz való viszonya szociológiai szempontból semmit sem változott a 2004. december 5-i népszavazáshoz képest” – hívta fel ugyanakkor a figyelmet Kiss Tamás. Elmondása szerint a magyarországi társadalom többsége noha támogatja a kettős állampolgárságot, és abban is többnyire konszenzus van, hogy az anyaország anyagi támogatást nyújtson a kisebbségben élőknek, a tanulmányi ösztöndíjak biztosítását és a munkavállalási engedély biztosítását azonban már ellenzi a többség.
„Ebben a tekintetben a legnagyobb az eltérés a románok és magyarok közt a határon túli nemzetrészekhez fűződő viszonyban. Egy felmérés szerint a román nemzetiségűek 71 százaléka még az ingyenes egészségügyi ellátást is biztosítaná a külhoni román állampolgároknak, míg ugyanez a magyarországiaknak csak harmadára igaz” – magyarázta.
A szociológus szerint nem arról van szó, hogy a románok szolidárisabbak lennének egymással, inkább azt kell figyelembe venni, hogy a nemzet fogalma másképp strukturált a két csoport számára. Mint rámutatott: a magyar közbeszédben az állampolgársági patriotizmus szemben áll az etnikai alapú patriotizmussal, hiszen előbbi a kommunista rendszer alatt alakult ki.
A kisebbségkutató intézet munkatársa szerint az etnikai alapú állampolgárság megadása a magyar bevándorláspolitika konzervatív válasza a globalizáció kihívására. Mint részletezte, már a kilencvenes évek közepén tudott volt, hogy Magyarország népessége belső termelékenységgel nem fenntartható, a hiányzó munkaerőt így bevándorlással kell pótolni.
„Az erdélyi magyarok társadalmi integrációja kerül a legkevesebbe a magyar államnak. A kivándorlást választó erdélyieknek ugyanakkor egyre kevésbé vonzó célpont Magyarország, inkább Németországot és az Egyesült Királyságot választják” – magyarázta a szociológus.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Hasznot hozó anyanyelv – Az Igen, tessék!-ről Váradon
Bár a nyelvhasználati jogok adottak, hiányzik az ezek kihasználásához szükséges civil polgári mentalitás. Ehhez nyújt bátorítást a Kolozsváron indult Igen, tessék! mozgalom – hangzott el a nagyváradi konferencián.
Az anyanyelvhasználat bátorítása nem pusztán annak értékét növeli, hanem gazdasági szempontból is kifizetődő – derült ki az Igen, tessék! kereskedelmi többnyelvűséget bátorító mozgalom Nagyváradon rendezett pénteki konferenciáján.
Az anyanyelv napja alkalmával tartott értekezésen Szabó-Györke Zsombor, a civil szervezet tájékoztatási felelőse emlékeztetett arra, hogy kezdeményezésük 2011 augusztusában egy baráti társaság ötletéből indult. Az Igen, tessék! feliratú matricáik ma már Románia hat városában fellelhetőek, Kolozsváron 259 partnerük van, és immár egyesületi háttérrel, mintegy félszáz önkéntes segítségével próbálják „elhinteni a multikulturalitást".
„Már az is gyakori, hogy a vállalkozók keresnek meg azzal, hogy csatlakozni szeretnének a mozgalomhoz" – mutatott rá a szervezet munkatársa. Mint magyarázta, gazdasági filozófiájuk magja a kulturálisan érzékeny marketing, hiszen két, nagyjából azonos szolgáltatás közül épp ezzel a kis plusszal, az anyanyelvhasználat biztosításával lehet kitűnni a piacon.
A mozgalom a partnerek népszerűsítésében is segédkezik, a történelmi magyar utcaneveket is tartalmazó zsebtérképet nyomtattak, reklámlehetőséget kínáló ingyenes havilapot jelentetnek meg, weboldaluk adatbázisként szolgál, hamarosan pedig egy mobilalkalmazás is segít majd eligazodni az okostelefonokon szocializálódó fiatalságnak. „A gazdasági háló bővítése mellett olyan akciókat is szervezünk, amelyek a többnyelvűség és multikulturalitás fontosságára mutatnak rá" – magyarázta Szabó-Györke.
Igények és lehetőségek
Az igények és lehetőségek központi témája köré szervezett konferencián Bethlendi András jogász, a mozgalom ügyvezetője mutatott rá arra, hogy a nyelvhasználati törvényeknek a szabadpiachoz hasonlóan folyamatosan igazodniuk kellene a közösség igényeihez.
Péntek János nyelvészprofesszor, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke szerint a romániai magyarok számára a nyelvhasználati jogok adottak, de hiányzik a civil, polgári mentalitás, ahhoz kell a bátorítás. „Tudatosítani kell minden vállalkozóban: ha biztosítja a betérők anyanyelvét, azáltal ő is több lesz" – szögezte le Bitay Levente, Magyarország kolozsvári vezető konzulja, aki szerint fontos, hogy a közösség ne csak a templomokban és az oktatási intézményekben, hanem a mindennapokban is használhassa az anyanyelvét.
Hajdúszoboszló, a követendő példa
A kereskedelmi többnyelvűség gazdasági hasznára pozitív példa a határ menti Hajdúszoboszló, ahol a román nyelvre átültetett Da, poftiţi! kezdeményezés gyakorlati hasznot hozott. Erről Lévay Enikő, a magyarországi fürdőváros önkormányzatának nemzetközi referense számolt be, rámutatva, hogy az üdülőhelyen legutóbb 800 romániai szilveszterezett, és a vendéglátó egységekben tapasztalt figyelmesség sokak mentalitását befolyásolta pozitívan.
„Tulajdonképpen nincs hivatalos határozat arról, hogy átvettük ezt a kezdeményezést, de már a kezdetekkor találkoztunk az elképzeléssel, és 2012 óta alkalmazzuk. A szemléletet azonban jóval azelőtt elkezdtük követni Hajdúszoboszlón, már 2007-ben nyitottunk a román vendégek felé. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak nyelvi hozzáállás, hanem odafigyelés a vendégre" – magyarázta a szatmárnémeti származású referens.
Tájékoztatása szerint a magyarországi üdülővárosban százszázalékos a fogadókészség a Da, poftiţi! mozgalomra, még a legkisebb vendéglátó egységek kínálata is megjelenik román nyelven. Ehhez segítséget is nyújtanak, tavaly például az adatbázisukban szereplő összes magánszállás bemutatóját ingyen lefordították. „Hiszek abban, hogy a mozgalom Romániában is el fogja érni a célját. Igaz, hogy itt nehezebb és rögösebb az út, de talán épp a szoboszlói példát kell említeni azoknak, akik nem akarják elfogadni" – szögezte le Lévay Enikő.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Marosvécsi kastély: Kemény-kiállás a kultúra mellett
A marosvécsi kastélynak az erdélyi magyar művelődés központjává kell válnia – vallják Kemény János unokái, akik az ősz folyamán kaphatják vissza a Helikon-találkozók egykori színhelyét.
Hosszas pereskedés, majd várakozás után az ígéretek szerint az ősszel, csúszás esetén legkésőbb karácsony előtt birtokba veheti marosvécsi várkastélyát a Kemény család. A tervek szerint néhány hónapon belül minden körülmény adott lesz az évszázados épületet használó neuropszichiátriai kórházotthon teljes kiköltözéséhez. Az elkövetkezendő időszakban az intézet a kastélyban maradt több mint száz kezeltjét is átcsoportosítja az épület szomszédságában bővülő pavilonrendszerbe.
A hétvégén báró Kemény János örökösei Az Erdélyi Helikon múltja és jövője címmel szerveztek háromnapos kastélykonferenciát Galonyán, ahol az épület jövőjére keresték a választ. Annak ellenére, hogy léteznek bizonyos véleménykülönbségek, abban mindenki egyetértett, hogy a pezsgő művelődési életnek és főként az irodalomnak ismét vissza kell térnie a marosvécsi várkastély falai közé.
Több forgatókönyv – előnyökkel és hátrányokkal
Wittek Krisztina témafelelős és Zelenai Tamás építész konzulens vezetésével a Budapesti Szent István Egyetem Ybl Miklós építészettudományi karának 22 diákja felmérést és SWOT-elemzést készített a kastélyról, annak erősségeiről és gyengeségeiről, fejlesztési lehetőségeiről és az esetleges veszélyekről. A tíznapos nyári gyakorlat célja az épületegyüttes felmérése és a hasznosítási koncepció elkészítése volt.
Amint a 2012-ben lezajlott munkát irányító szakemberek elmondták, a kastély egyidejűleg több funkciót is betölthet. Azon túl, hogy segítheti a térség fejlődését, munkahelyek teremtését, a környékbeli fiatalok helyben maradását, fontos szerepet játszhat a hagyományok felelevenítésében, a kulturális kincsek megőrzésében és a római Castrum feltárásában, felújításában.
A szakemberi vélemény szerint kastélyszállót, de művésztelepet, egészségügyi, rekreációs központot is ki lehetne itt alakítani. A budapesti egyetem tanárai és hallgatói viszont arra is figyelmeztettek, hogy a tetemes befektetésen túl az udvarra költöztetett kórházotthon közelsége, az instabil politikai háttér, a projektek beindításának hosszas folyamata mind-mind gondot jelenthetnek.
A tanulmány készítői három különböző forgatókönyvet is készítettek a várkastély hasznosítására. Az elsőben az idegenforgalmi lehetőségekre hívják fel a figyelmet, a másodikban az erdélyi művelődési élet egyik központjának a megteremtését helyezik kilátásba, míg a harmadik változatban egészségügyi funkció betöltését javasolják.
A park jövőjét is többféleképpen látják: visszaállíthatnák az arborétumot, szolgálhat egy szabadtéri színház helyszíneként, de ki lehetne alakítani itt játszóteret is. A Szent István Egyetem illetékesei arra is kitérnek, hogy valamennyi változatnak előnyei, ugyanakkor hátrányai is vannak.
Az önkormányzatnak – mely a román állam képviselőjeként hosszú évekig próbálta megakadályozni, majd késleltetni a restitúciót – most az az érdeke, hogy bármilyen rendeltetést kap a kastély, az nagyot lendítsen a településen.
„Úgy is, mint polgármester, úgy is, mint magyar ember, remélem, hogy itt egy fontos turisztikai központ alakul ki” – hangoztatta a tanácskozáson részt vevő helyi polgármester. Ördög Ferenc elmondta, hogy az eddigi súrlódások és konfliktusok dacára az önkormányzat jó kapcsolatot szeretne ápolni a Kemény családdal és a kastélyban létesítendő intézménnyel.
Az erdélyi magyar kultúra központjává tennék
Az író és művészetpárti Kemény János unokái elsősorban nagyapjuk mecénási szellemiségében hasznosítanák a marosvécsi kastélyt. A Magyarországról hazatelepedett és a közeli Galonyán élő Nagy Kemény Géza például el sem tudja képzelni, hogy az anyaországi divat szerint wellness-szállóvá alakítsa az Erdélyi Helikon színhelyét. Sokkal inkább egy, a Lezsák Sándor nevével fémjelzett Lakiteleki Népfőiskola modelljére létrehozott kulturális központot működtetne az épületben.
„Lenne itt helye művésztelepnek, alkotótábornak, konferenciáknak és összmagyar találkozóknak is” – sorolta elképzeléseit a Kemény unoka. Bátyja, a szintén hazatelepedett Vécsi Nagy Zoltán művészetkritikus is hasonló álmokat dédelget. Kemény János legidősebb unokája felelevenítette, hogy nagyapját sem a vagyonszerzés vezényelte, és nem is a pénze, hanem az irodalom és színház iránti határtalan szeretete tette mecénássá.
A Budakeszi melletti Pátyon élő unoka, Kemény Endre úgy vélekedett, amennyiben szállodaként is működtetnék az épületet, akkor is megférne falai között a kultúra. „Nagy vonalakban hasonlítanak az elképzeléseink, abban viszont mindannyian egyetértünk, hogy a marosvécsi kastélynak az erdélyi magyar művelődés központjává kell válnia” – szögezte le lapunknak az örökös.
Az elődök öröksége
A Magyar Írószövetség elnöke, Szentmártoni János káprázatos és megismételhetetlen irodalom- és kultúrtörténeti pillanatnak nevezte 1926 nyarát, amikor a mindössze 23 esztendős báró hívására az erdélyi irodalom legkiválóbb alakjai sereglettek össze Kemény János birtokán. A helikoni találkozók jelentőségét az is növelte, hogy egy percig sem voltak provinciális rendezvények, jegyezte meg Szentmártoni.
„A legjobb magyar irodalmi hagyományokra építve eleven kapcsolatot ápolt az anyaországi műhelyekkel. Nemzetközi beágyazottsága már helyzetéből adódóan is természetes volt, a román, és a szászok révén a német kultúrával való együttélését értem ez alatt elsősorban – de nyelveket beszélő és külföldi irodalmat fordító kiválóságai révén világirodalmi távlatokat is nyitott. Azzal, hogy a transzszilvanizmus eszméjét az írott szó művészetében gyakorlattá emelték, nem csupán a két Trianon közötti erdélyi magyarság önbecsülését, önismeretét, jövőképét erősítették, de perspektívát nyitottak az előtt is, hogy ez a nép elhelyezhesse magát Európa drámaian átrendezett térképén” – méltatta a vécsi irodalmi találkozók fontosságát a Magyar Írószövetség elnöke.
Szentmártoni János abbéli reményének adott hangot, miszerint a hétvégi találkozó az elődök örökségéhez méltó kulturális pezsgést indít majd el. Ehhez viszont sem a Kemény család tagjai, sem a vagyonuk nem elegendő. „Mi hétköznapi emberekként élünk és közel negyed évszázada harcolunk birtokaink visszaszerzéséért. Magunkra voltunk és vagyunk hagyva. Viszont úgy tekintünk erre a kastélyügyre, mint az összmagyarság ügyére” – fejtette ki a Krónikának Kemény Endre.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Bedarál, kiszorít
Háborút még nem, de fontos csatát nyert az RMDSZ azáltal, hogy az európai parlamenti választásokra maga mögé állította az MPP-t, Tőkés László körvonalazódó Fidesz-listára kerülése nyomán pedig az EMNP nem indul a májusi megmérettetésen.
Ezt a pillanatnyi sikert az oszd meg és uralkodj elvének hatékony gyakorlati alkalmazásával érte el a szövetség, amely mindent elkövetett, hogy kijátssza egymás ellen politikai ellenfeleit. 2009-ben az EMNT-vel fogott össze, Tőkés László felkerült az összefogás listájának élére, az akkor még Szász Jenő vezette polgáriak pedig duzzogva visszautasították a negyedik helyet. Ezúttal a fő politikai ellenfélként előlépett néppártot mellőzte látványosan az RMDSZ, amely a jelek szerint elsősorban azért készül megállapodást kötni az MPP-vel, hogy politikai értelemben lehetetlen helyzetbe sodorja a Toró T. Tibor vezette alakulatot.
Ami sikerült is: ezek után, no meg Tőkés magyarországi indulása miatt a néppárt kénytelen volt a legrosszabb megoldást választani, a passzív tétlenséget. Mindössze két éve létrejött pártként az EMNP számára presztízsveszteséget jelent nem indulni az EP-megmérettetésen, ennek üzenete – főleg szimpatizánsai szemében – szinte felér egy esetleges gyenge választási eredménnyel.
Pláne, hogy az RMDSZ nem értékeli Toróék gesztusát: a kudarc elkerülésével magyarázza a távolmaradásról szóló döntést, és kicsit sem hálás, hogy a néppárt nem fogja veszélyeztetni a brüsszeli képviseletet.
Aminek megőrzéséhez ellenzéke bedarálása, illetve kényszerpályára állítása ellenére sem került sokkal közelebb az RMDSZ. Az erdélyi magyar választók többsége még az MPP-nek átengedett harmadik hely ellenére sem fog összmagyar választási koalícióként tekinteni a tulipános listára. Nem beszélve a polgári párt híveiről, akiket joggal tölt el a félelem, hogy az EMNP fúziós ajánlatának visszautasítása után Biró Zsolt azon munkálkodik, hogy éppenséggel az RMDSZ szatellitpártjává tegye az MPP-t.
Az RMDSZ nem kívánt újítani, és jelenlegi két EP-képviselője közül legalább az egyik helyett markánsabb húzónevet tenni a befutónak tartott első két hely valamelyikére. Három hónap múlva a szövetség hűséges szavazói eldöntik, valóban befutnak-e.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Értékmentés a dél-bihari szórványban
„Amikor felépült a kerti ház, Győrffy István Táj- és Népismereti Otthonnak neveztük el, ezzel tisztelegve a magyar néprajz első professzora, a tudomány egyik magyarországi megteremtője előtt, aki 1911-ben negyvenöt napig tartózkodott a vidéken, mintegy feltérképezve a Fekete-Körös völgyét” – beszélgetés Vura Ferenc nagyváradi vállalkozóval.
– Mondhatjuk-e sorsszerűnek, hogy már az 1989-es változás után diplomázott, más szóval volt-e olyan érzése: milyen szerencse, hogy pályáját a maga uraként kezdheti, és nem kényszerül az állami alkalmazottak ranglétrájának legalsó fokáról indulni? Mert azért a 90-es évek elején sokan érezték/éreztük úgy, hogy végre kinyílt a lehetőségek varázskapuja.
– Inkább úgy mondanám, hogy az élet kényszerített rá 1996-ban, hogy saját vállalkozásba kezdjek. Akkorra már ugyanis kezdett visszafejlődni a fémipar nálunk, mára pedig már gyakorlatilag meg is szűnt. Nem kapkodtak a gépészmérnökök után, ezért mondom, hogy kényszerből léptem a magánvállalkozás útjára. S hogy miért választottam éppen az árnyékolástechnikát? Egyrészt mert körülbelül egy fél éven át egy hasonló profilú magyarországi cégnek voltam a területi képviselője, másrészt pedig mert Nagyváradon komoly hagyománya van a redőnyiparnak, aminek újabb keletű „fedőszava" az árnyékolástechnika. Nem szükséges az emberekkel megértetni a redőnyök előnyét, az egyre erősebb nyári melegekben mindenki a saját bőrén érzi.
Vura Ferenc
1969. július 30-án született a Bihar megyei Belényesen, szülővárosában érettségizett, majd a Temesvári Műszaki Egyetem gépészmérnök szakán végzett. A 90-es évek közepe óta Nagyváradon él árnyékolástechnikával foglalkozó vállalkozóként.
Elkezdődött a régi faredőnyök könnyebb, ugyanakkor sokkal kevésbé időtálló műanyagra cserélése, ezeket viszont a modern lakásokban nehezebb felszerelni, mert a vasbeton falakban nem alakították ki az építkezéskor a redőnydobozokat, kivésni-feltörni pedig nem könnyű.
A legjobb volna új faredőnyre cserélni a régieket, bár már alig-alig van olyan szakember, aki ezek készítéséhez értene. De nem szeretnék szigorúan szakmai kérdésekbe bonyolódni, végső soron számomra a leglényegesebb az öröm, hogy erre a pályára léptem, és nem ragaszkodtam görcsösen egy gyárban elhelyezkedni. Úgy is mondhatnám: az élet igazolta a tizennyolc évvel ezelőtti döntésemet, ahogy remélem, igazolni fogja a hobbiból indult újabb vállalkozást is.
– Profilváltásra készül?
– Nem, dehogy, csak párhuzamos profilra. Már amennyire a redőny- és a borkereskedés párhuzamosnak mondható. De ez is egy kellemes kényszerrel indult, és ehelyt inkább a kellemest szeretném hangsúlyozni és nem a kényszert. Még a gazdasági válság elhatalmasodása előtt befektetés céljából vettünk egy belvárosi házat, aminek a pincéjében már működött azelőtt vendéglátó-ipari egység. Attól eltekintve, hogy a mondás szerint a magyar ember szereti a bort, gyakran hallottam, hogy az igazi borkultúra hiányzik mifelénk.
Egy véletlen aztán hozzásegített a döntéshez. A Zichy Ferenc borlovagok klubja meghívott egy borkóstolóra, ahol az egyik előadó, Kalló Imre, az egri borvidék talán legismertebb borásza volt, és engem szinte azonnal „megfertőzött" mindazzal, amit mondott, illetve amit Benke Ildikó egy riportkönyvben írt róla. Úgyhogy elhatároztam: minőségi, palackozott borok népszerűsítésére és árusítására fogom a házam pincéjét használni.
Tehát nem váltottam át a borászkodásra, abba úgysem lehet egyszerűen csak belevágni, hisz minden más szakmához hasonlóan nagyon komoly szakértelmet igényel, hanem csak a borkereskedésre. Egyelőre még nagyon az elején járunk, igyekszünk különböző témakörökre építeni, és kellemes műsorokkal köríteni a borvacsoráinkat és -estjeinket, s majd kiderül, mennyire lesz foganatja. Úgy néz ki, hogy érdeklődnek a váradiak, de mondom, még korai volna bármiféle eredményről beszélni.
– A megélhetést biztosító vállalkozás és kellemesen kényszerű borkereskedés mellett Vura Ferenc nevéhez egy harmadik, már néhány éve tartó eseménysor is fűződik. Jómagam két vagy három éve olvastam a helyi sajtóban egy csoport tanerő nyilvános köszönőlevelét az általuk irányított gyerekek számára lehetővé tett Fekete-Körös-völgyi táborozásért. A részletekről nem sokat írtak, a levél szerzőit nem ismertem, de nagyon erősen megmaradt bennem az egész kezdeményezés, mivel – számomra legalábbis – hasonló cselekedetek jelentik az igazi karitatív akciókat. Kérem, beszéljen arról, hogyan is kezdődött és manapság hol tart a világ szemének ráirányítása a dél-bihari szórványszigetre.
– Bár nem szeretném ismét azzal kezdeni, hogy ez is egy kellemes kényszerűség volt, de így igaz. Ugyancsak befektetésként vettük meg a régi várasfenesi házat, amit nem újjávarázsoltunk, hanem olyannak újítottunk fel, amilyen régen volt, s amilyenek a környék házai általában, a családunkban pedig sok hagyományos bútordarab és háztartási eszköz gyűlt össze az idők folyamán, úgyhogy azt gondoltuk, nyitunk egy tájházat. A házhoz jókora udvar is tartozik, ott építettünk egy nagy helyiségből és konyhából álló házat, ahol a legkülönfélébb rendezvényeket lehet tartani. De az első táborozás hét vagy nyolc éve volt először, még a tájház megnyitása előtt, a helyi és a karcagi református lelkészek közös kezdeményezésére.
Körülbelül ötven fenesi és nyégerfalvi gyerek jött el a mi nyaralónkba, de jöttek Karcagról a vasárnapi iskolások is, lévén nagyon jó kapcsolatuk a helyi lelkésszel. Az első közös táborozásban a tanerők és lelkészek egyaránt részt vettek, délelőtt különböző kulturális, történelmi előadásokat, versenyeket, délután pedig szabadidős foglalkozásokat rendezve. Az első alkalommal együtt voltak az 1–8. osztályos gyerekek, azóta úgy oldjuk meg, hogy külön egy-egy hetet töltenek el az elemisták és az általános iskolások nálunk.
Ha lenne magyar középiskola, a nagyobbak számára is jutna hely az egyre népszerűbb táborban, de sajnos ez nem jön össze már évek óta. Pedig Belényesből, Fenesről, Köröstárkányból, Belényesújlakról, Magyarremetéről, Kisnyégerfalváról, Körösjánosfalváról és Belényessonkolyosról összegyűlne annyi gyerek, amennyi egy középiskola indításához kellene. Épület is van, de úgy látszik, nem ezen múlik.
– Bocsásson meg a pillanatnyi ötletért, de lehetne akár a régebbi és újabb árnyékolástechnikát tanító szakosztályt is indítani.
– Lehetne, persze, talán még szakembert is találnánk, aki a képzést elindítaná, bár a mai tizenéveseket kevésbé érdeklik a gyakorlati szakmák. Meg hát nem is erről van szó, nem rajtunk múlik, kár is beszélni róla. Majd talán egyszer.
– Térjünk vissza a tájházhoz és a táborokhoz! A felnőtt felügyeletet hogyan oldják meg?
– Az egész akció „magjai" a karcagiak, ők indították el, ahogy azt is, hogy három-háromnaponként váltják egymást a helyi és a karcagi tanerők, lelkészek. Már említettem, hogy nagyon pozitív a visszajelzés, bár meggyőződésem, hogy a városi gyerekeket még jobban érdekelné, mivel ők kevesebbet vannak kint a természetben.
– A táborfelügyelet világos, de a tájházban ki az, aki a látogatókat bevezeti-eligazítja a helyi szokásokban? Alkalmaztak képzett néprajzost vagy ötletszerűen, aki épp a közelben van, az fogadja a látogatókat?
– Sem, sem: édesanyám a tájház „úrnője". Nemcsak azért, mert a hely szakértője, hanem mert nyugdíjasként minden idejét a tájháznak szentelheti, beleéli magát a tájházzal kapcsolatos munkába, nagyon élvezi. Egyébként, amikor befejeztük a berendezést, készítettünk egy nagy műsort, s máris kezdtek minket megismerni. Amikor pedig felépült a kerti ház, Győrffy István Táj- és Népismereti Otthonnak neveztük el, ezzel tisztelegve a magyar néprajz első professzora, a tudomány egyik magyarországi megteremtője előtt, aki 1911-ben negyvenöt napig tartózkodott a vidéken, mintegy feltérképezve a Fekete-Körös völgyét. Egy alapítvány keretében működik, folyamatosan rendezünk kulturális akciókat, 2012-ben például nagyszabású kiállításunk volt Győrffy István fotóiból, aminek akkora sikere lett, hogy a budapesti Néprajzi Múzeum is bemutatta, a Szentendrei Skanzenben pedig tájházunk lesz. De jó kapcsolataink vannak a kolozsvári néprajzosokkal is, egyre többen látogatnak el hozzánk.
– Ha egy mondatban kellene összefoglalnia a háromosztatú tevékenységét, mi volna a legfontosabb, amit kiemelne?
– Főfoglalkozásom a redőny, az hozza a pénzt, a fenesi tájház és közösségi munka inkább karitatív, a bort pedig fel kell még futtatni.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár),

Lefednék a Kárpát-medencét – Interjú Kiss Gáborral, az Agnus Rádió főszerkesztőjével
Egész Erdélyt, illetve hosszú távon a teljes Kárpát-medencét lefedő református rádió létrehozása a távlati célja a kolozsvári Agnus Rádiónak, amely egyelőre a folyamatos, 24 órás internetes műsor beindításán munkálkodik – tudtuk meg Kiss Gábor főszerkesztőtől.
– A közelmúltban ünnepelte az Agnus Rádió a tizenegyedik születésnapját, ennek alkalmával a rádió egész napos rendezvénysorozatot szervezett. Hogyan zajlott a születésnap?
– Biztosan emlékeznek, akik az Agnus Rádió tavalyi születésnapján részt vettek, hogy nagyobb rendezvénnyel készültünk a korábbi évekhez képest, így már nemcsak gálaestre vártuk a hallgatókat, hanem több eseményt szerveztünk, ezt a szintet mindenképpen tartani akartuk továbbra is.
Az idei születésnap központi témája a család volt, ez onnan indult, hogy az ENSZ a 2014-es évet a család és a munka összehangolása évének nyilvánította, és arra gondoltunk, hogy ezt a témát mi is adaptáljuk, e köré szervezzük az eseményeket.
Mindenek előtt számba vettük azokat a rovatokat, amelyek kihelyezett műsorként is működnek. Arra jutottunk, hogy elsősorban az irodalom az, amit ki lehet vinni a stúdióból, Kolozsváron rengeteg irodalmár él, akiket meg lehet szólaltatni, ugyanakkor az irodalmárok egymást is faggathatják. Az irodalmi beszélgetésünk keretében így Demény Péter kérdezte Vallasek Júliát és Balázs Imre Józsefet, sőt a gyermekeiket is.
Egy másik fontos programpont volt a rádió 24 órás internetes műsorának beindítása: szombaton megvolt az első próbaadás, ezt a gyakorlatot a folyamatban lévő technikai újítás miatt egyelőre nem folytatjuk, de egy-két héten belül beindul a projekt. Az egész napos műsor rendkívül sikeres volt, a honlapunk látogatottsága aznap kétszeresére nőtt, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a hallgatóktól. A 24 órás műsor eleinte nem fog pluszműsorokat jelenteni számunkra, ez most még azért sem kerül szóba, mert ha a református egyházkerület beindítja a médiaközpontot, akkor először is le kell költöztetni a stúdiót.
A születésnapon emellett stúdióbeszélgetéseket is tartottunk, az egyikre a magyarbikali gyermekzenekart hívtuk meg, fantasztikus volt, ahogy egyszerre 25 gyermek szaladgált a stúdióban. Ezenkívül játéksarkot rendeztünk be az evangélikus-lutheránus püspökségen, este pedig sor került a hagyományos gálára a törökvágási református templomban, ahol a gyermekzenekar közel negyvenperces koncerttel örvendeztette meg a közönséget, emellett családos vetélkedőn is részt vettek a jelenlévők.
– Majdnem egy évtizedes pereskedés után az Erdélyi Református Egyházkerület januárban kapta vissza a kolozsvári Eötvös (Konstanca) utcában álló egykori épületét. Mi lesz az ingatlan sorsa?
– Az épület elég romos állapotban van, így egyelőre az egyházkerület igazgatótanácsa által jóváhagyott 100 ezer euróból renoválni kell, a felújítás néhány hete el is kezdődött. Ezt követően fogjuk kialakítani azokat a helyiségeket, ahol az egyházkerülethez tartozó sajtóorgánumok, egyéb intézmények helyet kapnak: a Misztótfalusi Kis Miklós-nyomda, az egyházkerület iratterjesztése, az Agnus Rádió, az Üzenet folyóirat, a Református Szemle és az Igehirdető szakkiadványok, a nőszövetség által szerkesztett Református Család, valamint a Református Rádió szerkesztősége.
Az egyes szerkesztőségeket egy igazgatóság alá fogják vonni, így kialakul egy közös stratégia, de mindegyik megtartja a jellegzetességét, saját karakterét. Nem szeretnénk, hogy egy tudósító mindegyik sajtóorgánumnak anyagokat készítsen, ezt nem lehet megoldani, viszont optimalizálni tudjuk a tevékenységet, például egy egyetemista, aki jelenleg részmunkaidőben dolgozik az Agnus Rádiónál, a jövőben kaphat még egy részidős munkát valamelyik másik szerkesztőségnél, és így teljes állást tudunk neki biztosítani.
Beindult egyébként már a párbeszéd a helyiségek kialakításáról, és abban mindenki egyetért, hogy szükség lesz közösségi terekre, ahol majd le lehet ülni egymással kávézni, átbeszélni bizonyos kérdéseket, akár megegyezni, hogy egyes eseményekre ki megy el tudósítani.
– Az Agnus Rádió közösségi rádióként határozza meg magát. Mit takar pontosan ez a kifejezés?
– Egy hasonlattal élve: olyan ez, mint a levesfőzés. A rádió a fazék, amibe belekerülnek a hozzávalók, vagyis az adott közösséghez tartozó egyének, családok. A műsor létrejöttéhez az embereknek kell biztosítaniuk a hozzávalókat, és minél több van ezekből, annál színesebb a műsor. Külön kell említeni a fűszereket, amitől az egésznek még jobb íze lesz, ezt a pluszt az önkéntesek jelentik.
A közösségi rádió modellje Hollandiában és Dél-Amerikában indult nagyjából egyszerre, a kezdeményezők az otthon ülő asszonyok voltak, akiknek szükségük volt egy szócsőre, amelynek révén beszélhettek arról, ami őket foglalkoztatta, ami a közösséget is érintette. Magyarországon ennek a megfelelője a civil rádió, amit viszont törvényileg is elismernek, Romániában viszont a jogszabályok nem különítik el a közösségi rádiózást, nálunk csak a közszolgálati és a kereskedelmi kategória létezik.
Mivel közszolgálati rádió csak állami lehet, mi kereskedelmi rádióként vagyunk bejegyezve, ami rendkívül hátrányos adózás szempontjából, hiszen nem vagyunk profitorientáltak. A közösségi rádió másik két fontos tulajdonsága, hogy egyrészt a közösség tartja el – ez nálunk egyelőre nem működik teljes mértékben –, másrészt a szerkesztőség rendszeresen meglátogatja a közösséget, kimegy az emberek, a hallgatók közé. Mi évente párszor tartunk szakmai hétvégét, ami azzal zárul, hogy meglátogatjuk valamelyik gyülekezetet, bemutatkozunk azoknak, akik nap mint nap hallgatnak bennünket.
– Milyen további tervei vannak az Agnus Rádiónak?
– Mindenekelőtt szeretnénk folyamatossá tenni a 24 órás internetes műsort. Hosszú távon más városokba terjesztenénk ki a műsorainkat, alapvető cél egy egész Erdélyt lefedő református rádió működtetése, de valójában Kárpát-medencében gondolkozunk. A közös Kárpát-medencei rádió alapja tulajdonképpen már megvan: rendszeresen anyagokat cserélünk más szerkesztőségekkel, így heti négyszer negyvenöt percben a magyarországi, felvidéki és kárpátaljai rádiókkal jelentkezünk közös műsorral, amelyhez mindenki hozzájárul, de emellett sokszor kész magazinokat is átadunk egymásnak.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár),

Szőcs Géza: nem a politikusok elfogultak, hanem a szakma
Szőcs Géza kormánybiztost, kulturális főtanácsadót – erdélyi magyar költőt, írót, politikust, 2010–2012 között az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkárát – kérdeztük arról, milyen művekre milyen hatásfokkal szokta felhívni Orbán Viktor figyelmét, miért szorgalmazza már régen a „keleti nyitást” és a magyarság genetikai vizsgálatát, miért büszke máig is a József Attila-díjakkal kapcsolatos döntéseire.
- Mivel foglalkozik tulajdonképpen a miniszterelnök főtanácsadójaként?
- Háromféle feladatom van. Először is a távlati kulturális stratégiával kapcsolatosan mondok véleményt. Ezt különben – nem hivatalosan – évtizedek óta csinálom, eléggé sok mindent javasoltam a miniszterelnöknek, ilyen volt például a keleti nyitás ötlete, amely meg is valósult. Van olyan eset, hogy egy-egy konkrét kérdésben fordul hozzám, helyzetek, személyek megítéléséről konzultálunk, ilyen volt például a Cseh Tamás-archívum kérdése. A néhai Zumbok Ferenc kormánybiztos úrral, Hanák Gáborral és Cseh Tamás özvegyével folytatott beszélgetések alapján fogalmaztam meg az álláspontomat miniszterelnök úrnak a hagyatékkal kapcsolatban, nem állítanám, hogy én győztem meg, de talán megerősítettem az álláspontját, mert alapvetően ő is így gondolta. Nem fogadja meg minden tanácsomat, de ha mindet megfogadná, akkor lényegében én hoznám a döntéseket. Dolgom továbbá a kapcsolattartás a magyar kulturális élet fontos szereplőivel és helyszíneivel. Nem valamilyen elvont kapcsolattartásról van szó, nem úgy jelenek meg itt vagy ott – a Bábszínháztól az Operán keresztül a Fesztiválzenekarig –, mint a miniszterelnök emisszáriusa, hanem mint akit az éppen felvetődő problémák érdekelnek. Persze a jelenlétem azt is üzeni, hogy ezek a problémák előbb vagy utóbb rá fognak kerülni Orbán Viktor íróasztalára.
- A kulturális intézmények vezetőivel miért ön, miért nem a kulturális államtitkárság tartja a kapcsolatot? Nem nekik, nem a fenntartó minisztériumnak kellene kezelnie a problémáikat?
- Ők adminisztratív problémákkal foglalkoznak, és nem biztos, hogy van idejük arra, hogy egészleges rálátást nyerjenek. Ők menedzserként közelítik meg a kérdéseket, ez is a dolguk, én pedig inkább a néző, a kultúrafogyasztó oldaláról. Bennem a miniszterelnök, azt gondolom, a művészembert látja, és más az én beszámolóm, mondjuk, egy színielőadásról, mint amit az államtitkárság ezzel megbízott hivatalnoka fogalmazna meg.
- Készít színházi előadásokról beszámolókat Orbán Viktornak?
- Nem, de alkalomadtán felhívom a figyelmét, ha valamelyik színházra, rendezőre, eseményre különösen érdemes odafigyelni, neki is és általában is mindannyiunknak. Ő nyilván nem tud minden bemutatóra, koncertre elmenni, de amit én kiválasztok, amiről referálok neki összefoglaló jelleggel, abból hasznos információkhoz juthat. Amiről jelzem, hogy szerintem érdemes, arra többnyire odafigyel. A Kossuth-díj Bizottság döntéseiben is játszik némi szerepet egy-egy ilyen ajánlásom.
- Markó Iván miniszterelnöki támogatását is ön javasolta?
- Nem, de én is azt gondolom, hogy Markó Iván a magyar kultúra olyan büszkesége, aki akkor is megérdemli a támogatásunkat, figyelmünket, ha már túl van azon az életkoron, amikor újabb bravúrokkal jelenhet meg a színpadon. Akkor is megérdemli, ha ezt a támogatást mintegy utólag, életpályája ismeretében kapja meg, és nem feltétlenül azért, hogy csináljon valamit. De ha csinál is valamit, még szerencsésebb a helyzet. A konkrét döntésben nem volt szerepem, de én is sűrűn hangsúlyoztam hivatalos és nem hivatalos tanácsadóként, milyen jelentős művész Markó.
- Említette a Kossuth-díj Bizottságot, amelynek szakmai albizottságait a jelenlegi kormány megszüntette. Mi indokolja, hogy a művészek és műkritikusok, esztéták ki vannak zárva ezekből a döntésekből?
- Az a tapasztalat, hogy a szakma nem igazán jó gazdája a szakmának. Az egyes művészeti ágakban kialakulnak pólusok, és elrendeződnek körülöttük az irigységek, féltékenységek. A szakmai grémiumok nagyon gyakran inkább a középszer díjazásában egyeznek ki, mintsem hogy az ellentétes pólus fontos figuráit elfogadják. Tudnék olyan jeles magyar filmrendezőt megnevezni, aki a másik kiváló magyar filmrendezőnek egy fillért sem juttatott volna csak azért, mert az illető a riválisa. De mondhatnék festőt vagy építészt is stb. Valahányszor a szakma által felterjesztett neveket láttam, mindig ezzel szembesültem, aztán folyton arra ébredünk, hogy ez is meghalt, az is meghalt fontos díjak nélkül, bár egyértelműen megérdemelte volna. Tehát a szakmától el kell venni ezt a lehetőséget, ez a véleményem. A szakma elfogult.
- A politikusok viszont teljes mértékben mentesek minden efféle kicsinyességtől?
- A politikusnak az a munkája, hogy tisztában legyen a területe értékeivel. Ha nem jó politikus, és nincs vele tisztában, akkor számolnia kell a következményekkel. Ezt akkor is elmondtam, amikor megkérdezték, honnan veszem magamnak a bátorságot, hogy a díjak vagy a forgatókönyvek ügyében döntsek, hogy melyik érdemel támogatást. Arra választottak ki, hogy felismerjem, mi az érték. És azok a filmek, amelyeket én támogattam, ilyen-olyan apparátus, bizottság, forgatókönyv-fejlesztés nélkül, csak és kizárólag a saját fejemre, ismereteimre és értékrendemre támaszkodva, nagyon sok díjat kaptak. Én önérzetesen és büszkén vállalom, hogy igen, jól választottam, és hogy egyedül is tényleg el tudom dönteni, melyik filmterv kapjon állami pénzt, melyik zeneszerző érdemel kitüntetést, melyik képzőművész szolgált rá, hogy elvigyük Pekingbe a munkáit, melyik költő kaphatja meg a József Attila-díjat.
- Nem a kulturális közigazgatás átlátása, az ágazati jogalkotási munka stb. az államtitkárság és a minisztérium feladata, hanem a József Attila-díjak kiosztása? Utóbbit nem bölcsebb több különböző ízlésű, eltérő tapasztalatokkal rendelkező, a területen tájékozott ember belátására bízni?
- Az első számú feladat, az, amiről ön beszél, de nem kevésbé fontos, hogy a magyar kultúra egészére is megfelelő rálátással rendelkezzen a kulturális ügyek irányítója, hogy a jövő értékeit észrevegye és segítse megszületni. A gyakorlat pedig, mondom, azt mutatja, hogy ez a sokféle ízlésű ember nem tud megegyezni és valakinek valahol döntenie kell, mégpedig az illetékes államtitkárnak, akire rábízták átmenetileg ezeket az értékeket. Ezt a részét a munkámnak jól elvégeztem, nem érheti szó a ház elejét, ezt utólag sokan mások is belátták.
- Ezen a területen példásan aktív volt, ugyanakkor a nagy ágazati törvényeket, a színházi, az örökségvédelmi stb. inkább a kulturális bizottság kezdeményezte.
- Ez egész biztosan így volt, és ennek oka az is, hogy ezek a kollégák már olyan rutinnal rendelkeztek és olyan hozzáértéssel, amilyennel én nem, én csak tanultam a törvényhozói szakmát. Volt ugyan törvényhozói tapasztalatom, voltam szenátor, de több évtizede és a bukaresti parlamentben.
- Ha a művészek nem jó gazdái a nekik szánt állami pénzeknek és díjaknak, mi indokolja, hogy egy értékrendjében is jól körülhatárolható művészszervezetnek, a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) komoly hatalmat és közpénzosztó jogosultságokat adjunk?
- Hogy ez jó döntés volt-e, csak az idő tudja eldönteni. Nem hiszem, hogy ma ez megjövendölhető volna bármekkora szakértelemmel is. Sokan hajlamosak leszűkíteni ezt a folyamatot két-három ember befolyásszerzésére, de ha valamit az alkotmányban rögzítenek, az nem egy-egy elnök személyére szól, több annál. Ez a szakma esélye, hogy a dolgait saját kezébe vegye. Meglátjuk, mennyire tudnak vele élni, ez egyfajta életképességi teszt is. Ha a józanság és nyitottság felülkerekedik az önérdeken, akkor 15 éven belül nagyon hasznossá válik ez a szervezet.
- Mégis hisz ebben?
- Ha az, ami az akadémián történik, szembemegy majd a magyar kultúra érdekivel, akkor az élet úgyis kikényszeríti a politikától a korrekciót.
- Kerényi Imre kormánymegbízott szerint ki kell egyensúlyozni a baloldali dominanciájú kánont. Ön szerint?
- A pártállam és a ma ellenzékben lévő politikai erők kormányzása idején sok művész úgy érezte, hogy perifériára szorult. Sokaknak van ilyen frusztrációja, nekem is régóta van íróként ilyen kiszorítottság-érzésem, hogy jóformán senki sem foglalkozik a műveimmel. Minden kormányzat számon tart olyan művészeket, akik közelebb állnak hozzá, természetes tehát, hogy kormányváltás esetén mindig másokat juttatnak esélyhez. Ilyen a politika a világon mindenhol. De nem szabad, hogy ez a kiegyenlítés kiszorítássá váljon, a nemzeti kultúra rovására menjen.
- Nincs ilyen veszély?
- Nekem a saját tevékenységemmel kell elszámolnom, és én az érték megszállottja vagyok.
- Államtitkári programját felvázolva tett egy megjegyzést a magyarság genetikai adatbankjának elkészítéséről, amely meglehetősen nagy megütközést keltett.
- Amekkora megütközést keltett ez a terv, én is éppen annyira megütköztem ezen a megütközésen. A világról megszerezhető tudás soha nem lehet tabu. Természetesen nem akartam, mint egy jó nevű német intézet kutatója a nekem írt levelében feltételezte, genetikai állományuk szerint osztályozni a magyarokat, híg- vagy mélymagyarokat kijelölni. A világon sok helyen folynak ilyen genetikai kutatások, és jó lenne tudni, hogy a mai magyar népesség átlagában mennyi a kun, a jász, a finnugor, a germán, a szláv, török stb. Az ember olvas mindenféle délibábos feltevéseket, hogy a mi rokonaink a baszkok, de nem, mert az eszkimók vagy az észak-amerikai indiánok. Erre mondom, hogy ha adható erre válasz, akkor lássuk. Tényleg élnek Svájcban a hunoknak leszármazottai, van ott a magyarokkal, a sztyeppei népekkel kapcsolatba hozható genetikai enklávé, vagy nincsen? Hogyan lehet a székelyeket elhelyezni ebben az őstörténeti világban? Létezhet-e magyar–japán rokonság? Nem vitatom a finnugor elméletet, tudom, hogy a nyelvrokonság nem igazolja a genetikai rokonságot, de ezek mindenesetre nagyon izgalmas kérdések.
- A keleti nyitás mint kulturális stratégia mit jelent pontosan?
- Elég megnézni a napokban lezajlott berlini filmfesztivál eredményeit, hogy lássuk, milyen értékteremtő potenciál van keleten. Nemcsak gazdasági, geostratégiai partnerkeresés szempontjából fontos ez a kérdés, hanem kulturális tekintetben is van mit tanulni tőlük. Mi vagyunk az egyetlen európai nép, amelyet ázsiainak tekintetnek, a legnyugatibb ázsiai és a legkeletibb európai nemzet. Tehát igenis kompszerepet kell betöltenünk, kompországnak kell lennünk nyugat és kelet között. Értékek átrakodásának szabadkikötőjévé kell válnunk, hiszen a legnagyobb tőkénk a fekvésünk, hogy tranzitország vagyunk.
- Nem először vált 2010-ben politikussá, szóba is került, hogy a romániai rendszerváltás után RMDSZ-szenátor volt Bukarestben egy darabig és a szövetség főtitkára. Mi vesz rá egy, ahogy némelyek mondják, csavargó alkatú, kötöttségeket rosszul tűrő írót-költőt, hogy szenátor, főtitkár, majd húsz évvel később államtitkár, kormánybiztos és főtanácsadó legyen?
- Nem vonzalomról, hanem hívásról, hivatásról, feladatról van szó. Világéletemben igyekeztem távol tartani magam a hivatalnoki típusú fegyelmezettséget, pláne pártfegyelmet igénylő pályáktól, a nyolcvanas évek Romániája nem tette számomra vonzóvá az ilyen elvárásokat. Amikor svájci emigrációmból visszaérkeztem Budapestre, majdnem egy évig a Szabad Európa Rádió itteni irodájának vezetője voltam. Ez életem egyik legszebb időszaka volt, részt vehettem a rendszerváltásban, beszélgethettem a rendszerváltó elit tagjaival, sokan – minden politikai oldalról – azóta is a barátaim. A Páneurópai Piknik szervezésében is közreműködtem tanácsadóként. Akkoriban alakult meg az RMDSZ, amelyben két irányvonal birkózott. Némelyek kuruc–labanc-vonalnak, bukaresti–erdélyi-ellentétnek, esetleg idősebb, a pártállami tapasztalatokon edződött és az ifjú politikusok tábora szembenállásaként írták ezt le. Mivel akkor szükség volt olyan emberre, akit hitelesít az ellenzéki múltja, nyelveket beszél, vannak nemzetközi kapcsolatai, így lettem a párt egyik vezetője a „fiatalok” kívánságára. Elhittem, hogy tényleg szükség van rám. Erkölcsi kötelességnek fogtam fel a dolgot és korábbi ellenzéki politikai szerepvállalásom logikus folytatásaként. A kezdet kezdetén, Ceausescu Romániájában ez nem sok földi jóval kecsegtetett, nem hatalomvágyból és nem Audi-slusszkulcsok reményében kezdtem mindenesetre politizálni. Minimum a szabadságunkat, ha nem az életünket kockáztattuk. Aztán nem sokkal később be kellett látnom, hogy ezt a politikai missziót az RMDSZ-ben nem lehet, nincs már értelme tovább folytatni. A mostani, 20 évvel későbbi politikai tevékenységemet, bár nagyon mások a körülmények, szintén missziónak tekintem.
Vári György
Népszabadság,

Újságírói díjak leltek gazdára Kolozsváron
Keresztény Szó és a Világhírnév Kiadó által szervezett szombat délutáni újságírói kerekasztalon az egyházi és közéleti média kapcsolatairól, közös ablakairól, átjárhatóságáról, az újságírói felelősségről, a fiatalok és lelkes kezdeményezők felkereséséről és az öröm által átitatott közösségépítő munkáról cseréltek eszmét Kolozs, Maros és Hargita megyei publicisták – írja szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében a Fehér Holló Médiaklub sajtóirodája.
Keresztény Hírnév címet viselő nagycsaládias jellegű értekezleten két díjat is átadtak. A Keresztény Szó szerkesztőségének nívódíját Simon Ilona, az RTV Kolozsvári Stúdiójának munkatársa kapta a folyóiratban 2013-ban megjelent meselélektani sorozatáért.
Simon Ilona munkásságát a lap főszerkesztője, Bodó Márta méltatta. A Fehér Holló Médiaklub 600 lejes Szórványhűség-díját Főcze János, a Transindex munkatársa kapta Hajnali ingázók – „Ha végzek a sulival valaha, örökké csak aludni fogok" című riportjáért.
A 600 lejes díjat a Fehér Holló Médiaklub tagsága (Tamási Attila - Bányavidéki Új Szó; Sarány István - Hargita Népe; Ambrus Attila - Brassói Lapok; Bodolai Gyöngyi - Népújság; Ötvös József - Üzenet; Szilágyi Szabolcs - Kolozsvári Rádió; Bodó Márta - Keresztény Szó; Lőwy Dániel - Amerikai Magyar Népszava; Oláh-Gál Róbert - a Természet Világa külső munkatársa; Benkő Levente - Művelődés; Szabó Csaba - RTV Kolozsvár) maga finanszírozta.
„Reméljük, hogy Főcze János továbbra is a terepriportok bűvkörében marad, és lesznek még szép számmal olyan témái, amelyek emberi sorsokat befolyásolnak majd jobb irányba” - mondta a díj átadásakor Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub alapítója.
maszol.ro,

Hajdú Áron
VITAINDÍTÓ STRATÉGIA-TERVEZETHEZ
Az erdélyi magyar könyvkiadás és terjesztés kérdésköre
Téves az az elmélet, miszerint az emberek, főként a fiatalok nem olvasnak könyvet. A könyvolvasók táborának folyamatos az utánpótlása - hangsúlyozza szakpolitikai vitaindítójában
1. Bevezető
A könyvkiadás és könyvterjesztés jelenlegi helyzetének elemzése és támogatási stratégiájának kidolgozása előtt fontosnak tartom néhány fogalom egyértelmű meghatározását és értelmezését.
2. A jelenlegi helyzet
Az erdélyi magyar könyvkiadók az 1989-es változás után a korlátlan lehetőségek és a kiadói szabadság tengerén próbálnak minél sikeresebben vitorlázni. Egymás után alakultak újabb kiadók, könyvkiadással is foglalkozó alapítványok, egyesületek, de az önkormányzatok által működtetett kulturális intézmények is rengeteg kiadvánnyal jelentkeznek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az erdélyi könyvpiacot egyszerre két irányból árasztották el a könyvek, egyrészt az itthoni kiadványok számának növekedése, másrészt a Magyarországról behozottak teremtették meg a bőség zavarát. Ennek ellenére, manapság a könyvkiadás jövőjét illetően a pesszimista vélemények az általános nézetformálók. Ezek ugyan nem alaptalanok, mert a televízió és internet egyre több időt von el az úgyis kevés szabadidővel rendelkező könyvolvasótól, de ezek a vélemények mesterkéltek és nem általános érvényűek.
Mára az erdélyi kiadók nagy többsége az olvasók alacsony jövedelmével, ezáltal a vásárlók lehetőségeinek csökkenésével magyarázza a forgalom már-már katasztrofális csökkenését. Ez legtöbbjüket nehéz anyagi helyzetbe sodorta, így kizárólag a könyvkiadásra szánt állami vagy önkormányzati támogatások nagyságától és annak elosztási rendszerétől függ létezésük. Nagy többségük már rég csődbe ment volna, ha nem jutott volna közpénzekhez. Sajnos nem tudnak szabadulni a Kriterion korszakban megszokott „olcsó könyvet a dolgozó népnek” állampolitika (akkor ugyan nagyszerűen működő) sémáitól, és nem tudnak alkalmazkodni a konkurencia szabályaihoz. Levonható tehát a következtetés, hogy a nyolcvankilences változások után a kiadók a piacgazdaság könyörtelen valóságával kellett szembenézzenek, és ismételten aktuálissá vált a kérdés: része-e az erdélyi könyvkiadás a magyar könyvkiadásnak? Mert a határok átjárhatósága kedvező lehetőségeket jelentett, hiszen a magyar olvasók lakhelytől függetlenül magyar nyelvű könyveket olvasnak, tehát a piac az erdélyi kiadók számára is bővült. Az uniós csatlakozás után ők is szabadon kereskedhetnek Magyarországon. Ennek következtében azok az erdélyi kiadók látszanak életképesnek, melyek alkalmazkodni tudtak az új helyzethez és nem feltétlenül az állami támogatásokra építenek, hanem képesek voltak felvenni a verseny a magyarországi kiadókkal. Mint azt bármilyen termék esetében, a könyv piaci életét is döntően befolyásolja az ára. Itt is tapasztalható egy igazi „erdélyi” tévhit, miszerint az olcsó könyvek kelendőbbek. A tapasztalat ellentmond ennek a feltevésnek, mert új minőségében a könyvet tartalma és kivitelezése adja el a könyvolvasónak. A tartalmat elemezve megállapíthatjuk, hogy átalakultak az olvasók igényei, lecsengett a szocializmus alatt letiltott könyvek kiadásának üzleti opportunitása, az olvasók új, minőségi kiadások iránt érdeklődnek. Ugyancsak fontos szerepet kapnak az igényes műfordítások is, melyek újabb üzleti lehetőséget jelentenek, és egyre keresettebbek.
Itt egy fontos megállapítást kell tennünk, ami az erdélyi szerzők és erdélyi kiadók viszonyát illeti, mert az itteni kiadók egyértelműen hátrányos helyzetben vannak a magyarországiakhoz képest, ami a szerzői jogdíj értékét, a szerző láthatóságát és könyvek terjesztését illeti. A szerzők nagy része magyarországi kiadóknál próbálkozik előbb kéziratával, a nagyobb honorárium, a reklám és siker reményében. Erdélyi kiadóknak általában csak a többszörösen elutasított kéziratok maradnak, tehát a siker esélye és mértéke is eleve kisebb. Ezt az űrt aztán az általuk úgynevezett „hiánypótló” kéziratokkal próbálják betölteni, melyek nagy része eleve vesztes próbálkozás, mert gyenge, érdektelen és túlhaladott.
Ugyancsak hátrányosan érinti az erdélyi kiadókat az is, hogy a szakmai rendezvények egyre inkább népünnepély jelleget nyernek és inkább a könyvkereskedők rendezvényeivé alakulnak át. Kulturális programok és koncertek helyettesítik a könyvbemutatókat, nyílt szakmai megbeszéléseket.
A kivitelezést elemezve megállapíthatjuk hogy a gazdaságosság kérdése itt árnyaltabb, mintha bármilyen más termékről vagy szolgáltatásról beszélnénk, mert a kiadók egyik fontos bevétele az állami vagy mecénási támogatás, tehát a várt gazdasági eredmény nem feltétlenül arányos a kiadó által befektetett forrásokkal, de még így is a kiadó életképes működését csakis egy tervezett gazdaságosság biztosíthatja. Fontos kérdés az is, hogy társadalmuk még nem jutott addig a fejlődési szintig, hogy a magán-mecenatúra intézménye is valósan működni tudjon és a vállalkozók ezt a támogatást ne valamilyen alamizsna-osztásként érzékeljék, illetve a közösség ezt ne azzal értékelje, hogy „adhat, mert van neki”. Sok kiadó görgeti maga előtt saját csődjét, mert időnként pályázatokon forrásokhoz jut, ám ez az elkerülhetetlen végeredményen nem változtat. A szükséges források, de talán az igényesség hiánya silány és szakszerűtlen kivitelezéseket eredményez.
Az erdélyi magyar könyvterjesztést elemezve, egyértelmű következtetés vonható le: a kezdeti fellendülést eredményező átalakult piaci helyzet, mely az állami könyvelosztó felbomlását követően több üzletet működtető vállalkozások létrejöttét eredményezte, mára teljesen szétesett. A könyvkereskedők kevésbé tudták felvenni a versenyt a piacgazdaság meghonosodása által teremtett versenyhelyzet kihívásaival, bár néhány állami intézkedés, mint például a tanügyben dolgozók könyvvásárlási támogatása, fellendülést is hozott forgalmukban. Többségében magyarlakta települések maradtak kizárólag magyar vagy magyar nyelvű könyveket is forgalmazó könyvüzletek nélkül. Mára egyetlen vállalkozás ismert, mely három helységben működtet üzletet, tehát mennyiségi forgalmazás-képessége számottevő. A forgalom csökkenése és az internetes kereskedés legtöbb vállalkozás sorsát megpecsételte. Azt nem állítható, hogy nincs könyvterjesztés, azaz nincsenek könyvkereskedések, de ezek forgalma a napi megélhetés szintjén mozog. Ennek következtében az alacsony bérezéssel magyarázható az is, hogy elhanyagolható kivétellel szakszerűtlen személyzet legtöbbször még kommunikálni sem kíván a betévedt vásárlóval.
3. Kitűzött célok
- olyan támogatási rendszer kiépítése, mely az életképes és minőségi könyvek gondozását biztosító kiadók versenyképességét növeli, biztosítva ezzel a rendelkezésre álló források leghatékonyabb felhasználását - hazai intézményrendszer kiépítése, mely lehetővé teszi az itthoni alkotók tisztességes megélhetését, ha műveiket hazai kiadóknál adják ki
- az irodalmi lapok célirányos támogatása, hogy irodalomkritikai rovataikat erősítsék
- szakmai rendezvények szervezése és támogatása, melyek szakítva a maradi szokásokkal, megfelelnek az európai mércének
- idegen nyelvű művek fordításának és kiadásának kiemelt támogatása
- pályázati rendszer kidolgozása és anyagi források biztosítása, külföldi kiadók számára, mely az erdélyi magyar írók munkáinak idegen nyelvű fordítását célozzák
- célirányos programok kidolgozása, mely a községi, városi és iskolai könyvtárak ellátását szorgalmazza az erdélyi kiadók terméséből
- támogatási rendszer kiépítése és intézményi háttér létrehozása, mely lehetővé teszi irodalmi rendezvények, író-olvasó találkozók szervezését
4. Alternatívák
A lehetséges alternatívák kultúrpolitikai program
A) A létező támogatási rendszer átszervezése, az irányba, hogy a források legnagyobb részét irodalmi művek kiadásának támogatására kell fordítani, ösztönözve ezzel az erdélyi alkotókat is, mellőzve az eddig támogatott egyéb kiadványokat, jegyzeteket, hiánypótlónak kikiáltott, de szűk olvasótábort érdeklő alkotásokat, melyek közzététele gazdaságosabb elektronikus formában.
B) Abból kiindulva, hogy a támogatási rendszerek kiépítéséhez szükséges anyagi források korlátozottak, ezek nagysága politikai döntések függvénye, létre kell hozni egy szakmai testületet, mely az alkotók, a kiadók képviselőiből, döntéshozó politikusokból és külföldi szaktekintélyekből áll, hogy az elosztás kritériumrendszerét megállapítsák, véleményezzék.
C) Munkacsoport létrehozása, mely az európai országok, különös figyelemmel a számottevő kisebbségi csoportokkal rendelkező országok esetében, tanulmányozza az ottani támogatási rendszereket és javaslatot tesz az itteni kialakítására.
D) Irodalmi portál létrehozása és közpénzekből való működtetése, mely kizárólag szerzőknek, kiadóknak, könyveknek, recenzióknak, könyvtáraknak és rendezvényeknek ad helyet, ha azok minőségileg megfelelnek egy előzetesen lefektetett szakmai kritériumrendszernek.
A szöveg a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) felkérésére készült, a kulturális autonómiát megalapozó szakpolitikai vitaindítók sorában.
Hajdú Áron
Az írás szerzője a csíkszeredai BookArt kiadó igazgatója.
Transindex.ro,

Az SZNT perel a felvonulásért
A Székely Nemzeti Tanács bíróságon támadta meg Marosvásárhely polgármesterének döntését, miszerint betiltotta a Székely Szabadság Napja, a március 10-ei rendezvény második részét, azaz a felvonulást. Az első tárgyalást csütörtökre tűzték ki.
„Áldás, békesség a székely népnek” – nyitotta meg a Marosszéki Székely Tanács hétfő esti ülését a szervezet elnöke, Csíki Sándor, majd a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs ismertette a március 10-ei Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett eseménysorozatot.
„Tavaly májusban tettük le a gyülekezési bejelentést, de akkor azt a választ kaptuk a városházától, hogy még nem tudnak a következő évre vonatkozóan dönteni. Ezt megértettük, ezért december 8-án ismét beadtuk a bejelentést. A polgármesternek bizonyos törvényes feltételek mellett jogában áll betiltani egy rendezvényt, de ezek ebben az esetben nem állnak fenn, és a törvény tartalmazza a 48 órás határidőt, amíg a betiltást el lehet rendelni, ami december 10-én letelt. Hangsúlyozom, a gyülekezési jog nem engedélyhez kötött, ennek ellenére a polgármester úgy döntött, hogy a Székely Szabadság Napjának második részét nem engedélyezi. Meggyőződésük, hogy ez a rendelkezés törvénytelen, ezért megtámadtuk a bíróságon, ma (február 24-én – szerk. megj.) kaptuk az idézést, miszerint február 27-ére, csütörtökre tűzték ki a tárgyalást. Már önmagában az, hogy bírósággal állapíttatjuk meg, hogy ez törvénytelen, bizonyítja, hogy az SZNT jogkövető, a törvény tiszteletben tartásával lépünk fel mindig és a jövőben is ezt tesszük” – mondta Izsák Balázs. A perben Kincses Előd ügyvéd képviseli az SZNT-t.
Hozzátette, 15 és 17 óra között, a gyülekezés alatt „legyünk nagyon bátrak”, mert a nagyszámú jelenlét egyértelmű tiltakozás lehet, kifejezheti a gyülekezési jog korlátozására tett kísérlet elleni fellépést, azt, hogy az alkotmányos, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását várják a hatóságoktól.
Csíki Sándor szerint azt tehát még nem lehet tudni, hogy 18 és 20 óra között merre tart majd a tömeg, azt viszont megemlítette, hogy tavaly három sikeres esemény történt az SZNT életében: március 10-én több mint 30 ezren vettek részt Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napján, a Székelyek Nagy Menetelésén 150 ezren vettek részt, Izsák Balázs pedig Bethlen Gábor-díjat vehetett át. Az idei Gábor Áron-díjat nagy valószínűséggel a Kultúrpalota kistermében adják át 20 órától, a kitüntetést idén a Csíki Székely Múzeum kapja.
A hétfő esti ülésen többen hangsúlyozták, óriási nagy a különbség aközött, hogy a tömeg hazamegy, és aközött, hogy felvonul, valamint kiemelték a marosvásárhelyiek fontos szerepét: érezzék úgy a helyiek és a környékbeliek, hogy otthon vannak a településen, jöjjenek tömegesen a nyárádmentiek, a küküllőmentiek, a székely-mezőségiek.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,

Élni akar az egyházközség
A szórványmisszió másfajta evangelizációt kér – vallja munkájáról Bakcsy Gábor. Az alcsíki református gyülekezet lelkipásztora szerint az egyházközség a lélekszám drasztikus csökkenése mellett is életképes, híveinek pedig fontos az önálló státus fenntartása.
A gyergyói gyülekezet után az alcsíki szórványmisszió volt a második, amely kivált a csíki körlelkészségtől és önállósult – mondta bevezetőként Bakcsy Gábor. A Csíkszentmártoni Református Szórvány Misszió Egyházközség lelkésze közölte, kezdetben 534 lélek alkotta az alcsíki gyülekezetet, amelyhez Úz-völgye is tartozott mintegy százötven hívővel. A lelkipásztor magyarázata szerint az utóbbi régióban a sok felső-háromszéki vendégmunkásnak köszönhetően volt olyan sok protestáns, ám az ott működött fűrésztelepek felszámolásával az emberek zöme hazatelepedett, így ott már nem tartanak nyilván reformátust.
Egyre apadó lélekszám
Az alcsíkiak lelkésze 1987-ben érkezett a gyülekezetbe. Bevallása szerint akkor még 348 lelket tartottak nyilván, a kilencvenes évek elejére ez a szám már 331-re csökkent. „Sajnos a gyülekezetünk egyre csak apad. 2012-ben kerültünk először 200 lélek alá, az idei januári adatok szerint 187-en vagyunk, ez 138 családot jelent mintegy tizenöt településen” – osztotta meg a statisztikai adatokat Bakcsy. A lelkész úgy vélte, esetenként változik az, hogy mekkora lélekszám szükséges egy egyházközség fenntartásához. Alcsík viszonylatában külső segítségre is szükség van az életben maradáshoz.
„Én már évek óta nem tudom felvenni a fizetésemet. Az emberek év végén fizetik az egyházadót, azokból az összegekből kisebb dolgokat meg tudunk valósítani, ám támaszra és segítségre szorul az egyházközségünk. A püspökségtől kapunk missziós segélyt, emellett a magyarországi emberi erőforrások minisztériumától is támogatást a szórvány egyházközségeknek fenntartott keretből” – írta le a jelenlegi helyzetet a lelkipásztor. Elmondása szerint az egyházközségben mintegy három éve nem volt keresztelő. Konfirmálás tavaly volt ugyan, nyolc fiatal vált egyházilag felnőttkorúvá, a következő két-három évben viszont ez sem lesz.
A végvárak a legfontosabbak
„Sajnálatos, hogy megszűnt a felcsíki szórványmisszió, főleg, hogy a miénknél nagyobb lélekszámú volt. Meg vagyok győződve, hogy lett volna valami megoldás az ottani helyzetre is” – említette Bakcsy. Hozzátette, az egyházi vezetők felelőssége a szórvány egyházközségek életben tartása. A lelkész elmondta, a brassói egyházmegye esperese szerint is az egyház felelőséggel tartozik azokkal szemben, akik kevesen vannak. „Megtizedelődtek a gyülekezetek, több a kisebb egyházközség, ám meg lehet találni a megoldásokat a fenntartásra, hiszen minden ember egyaránt fontos” – fogalmazott Bakcsy.
Másfajta evangelizáció kell
Az alcsíki lelkész elmondta, a szórvány egy kicsit másfajta evangelizációt igényel, hiszen hagyományos istentiszteletet ritkán lehet tartani, inkább a személyes találkozás az, ami jellemzi a mindennapokat. „Ez a személyes találkozás talán sokszor többet ér, mint egy istentisztelet, amelyből esetenként nem sok marad meg az embernek” – véli, kiemelve, a hívők tulajdonképpen el is várják, tőle, hogy rendszeresen felkeresse a családokat, még akkor is, ha vegyes felekezetűekről van szó.
Nehéz helyzetben is fejlődő infrastruktúra
A lelkipásztortól megtudtuk, az alcsíki szórványmissziónak egy-egy imaháza van Tusnádfürdőn és Csíkszentmártonban, utóbbi településen lelkészi lakással együtt. Az elmúlt években komoly javításokat sikerült eszközölni, mind a két ingatlan tetőszerkezetét felújították, ehhez a megyei önkormányzat, a püspökség, a közbirtokosságok, illetve a csíkszentmártoni községvezetőség nyújtott támogatást. Bakcsy azt is elmondta, a hétvégi szolgálatok évtizedek óta kialakult rend szerint zajlanak, minden vasárnap Alcsík két-három, egymás mellett fekvő településére látogat el. Ahol nincs imaház, ott a helyi tanintézetekben zajlanak az együttlétek. A legnépesebbek a tusnádfürdői istentiszteletek, ahol tavasszal és nyáron számos turista is ellátogat az imaházba. A nyári hónapokban a büdösfürdői vendégeknek is megadatik a lehetőség, hogy a katolikus kápolnában református istentiszteleten vegyenek részt.
Van élet az egyházközségben
„Hiszem azt, hogy lesz egy kis erősödés” – osztotta meg reményeit az alcsíki lelkész. Elmondta, ugyan szükségük van az egyházkerület segítségére, illetve más forrásokra is a fennmaradás érdekében, a szórvány kérdését azonban nem szabad anyagi kérdéssé tenni. „Azért dolgozunk, azért vannak az imaházaink, hogy azokat megtöltsük élettel és lelkekkel” – nyomatékosított Bakcsy. Leszögezte, az a tény, hogy az egyes települések istentiszteletein majdnem a teljes helyi közösség részt vesz, azt mutatja, hogy a kis alcsíki gyülekezet élni akar. „Ahogy annak idején a babiloni fogságból hazatért egy mag és az megerősödött, úgy remélem, itt is lesz erősödés és lesz élet továbbra is. Szeretném, ha valakinek át tudnám adni a hivatalt, amikor nyugdíjba megyek” – zárta a beszélgetést a református lelkész.
Rédai Botond
Székelyhon.ro,

A Kolozsvári Magyar Történeti Intézet bemutatkozása a TTI-ben
2014. február 18-án került sor a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézete bemutatkozására a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében. A vendégeket Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója, a TTI igazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy a BTK tudományos kapcsolatainak bővítésében kiemelt helyen szerepel a Kárpát-medencei magyar intézményekkel való együttműködések kialakítása, fenntartása és fejlesztése. A jelen rendezvény is – amelyen a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézete munkatársai beszélnek intézményükről és kutatásaikról – ennek a törekvésnek a keretében valósult meg.
2012 októberében az intézet már vendégül látta az Erdélyi Múzeum-Egyesület képviselőit, hogy bemutassák tevékenységüket (a beszámoló erről itt olvasható) majd az Egyesület meghívására a TTI munkatársai 2013. november 22-én Kolozsváron jártak (a beszámoló itt olvasható), és ekkor együttműködési szerződést is aláírt a két intézmény, 8 pontban határozva meg a közös munka kereteit. A mostani rendezvény is hasonló együttműködés kialakítására nyújthat lehetőséget. Pál Judit, a Magyar Történeti Intézet igazgatója az intézet megalakításáról, történetéről, munkájáról adott áttekintést. Kiemelte, hogy Kolozsvár már a középkor óta fontos művelődési központ volt Erdélyben, bár egyetemmel még nem rendelkezett, de a felekezeti főiskolák révén kulturális és oktatási jelentősége egész Erdélyben érvényesült. 1877-ben éppen ezért itt alapították a második legnagyobb magyar tudományegyetemet (amely később Ferenc József nevét kapta). A két világháború között az akkori román egyetemen nem volt magyar nyelvű képzés, de 1945 után a Bolyai, majd Babeș–Bolyai néven újjászervezett egyetemen a magyar nyelvű oktatás is újraindult. Ez aztán az 1980-as évekre elhalt, 1983-ban meg is szűnt, és 1989-re alig egy-két magyar hallgatója és oktatója maradt az egyetemnek. 1990-től újraindult a magyar nyelvű képzés, amely az utóbbi 20 év alatt folyamatosan bővült, egyre növekvő magyar hallgatói létszámmal. A Magyar Történeti Intézet az új tanügyi törvény alapján 2012-ben alakult meg a Történelem és Filozófia Kar keretein belül. Az intézet célja a történelem és rokon tudományai magyar nyelvű egyetemi szintű oktatásának összefogása, szervezése és támogatása, de természetesen főleg Erdély történetének kutatása. Pál Judit végezetül sajnálattal állapította meg, hogy egyelőre úgy tűnik, az erdélyi magyar történeti kutatás és eredményei alig épülnek be a román történelemtudományba, de még a magyarországi történetírásba sem. Ezért is fontos a kolozsvári Magyar Történeti Intézet számára az MTA BTK Történettudományi Intézettel való együttműködés kialakítása, hogy ne „sziget” legyen a két ország történetírása között, hanem összekötő híd.
Rüsz-Fogarasi Enikő, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese a Romániában létező magyar nyelvű felsőfokú képzésekről adott tájékoztatást. A legnagyobb ilyen intézmény természetesen a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (Erdély legnagyobb egyeteme), amelynek a 2013/2014. tanévben 14 139 diákjából 5501 magyar hallgatója van. A marosvásárhelyi orvosi képzésen 560, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen 1994, a Partiumi Keresztény Egyetemen 370, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen 60 magyar hallgató van, magyar nyelvű képzésen. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak 36%-a magyar (bár oktatóinak csak 18%-a), 21 karán 17 magyar nyelvű képzésen. (Az egyetem összes programjának 59%-a román nyelvű, 30%-a magyar.) A Történelem és Filozófia Karon belül működő Magyar Történeti Intézet hét alapképzést (történelem, régészet, művészettörténet, nemzetközi kapcsolatok, levéltártan, kulturális turizmus, könyvtár- és információtudományok) és két mesteri programot (A kulturális örökség kutatása és hasznosítása, Jelenkortörténet és nemzetközi kapcsolatok) kínál a hallgatóknak. Tudományos tevékenysége alapján a romániai országos rangsor élén áll. 1998 óta vezetnek statisztikát külön a magyar nyelvű képzésről, eszerint mára már évente 60–80 fő között végeznek hallgatók a magyar nyelvű képzéseken; 2012-ben a 93 végzett hallgatóból 36 történész volt.
A jelen lévő vendégek ezek után jóval személyesebb bemutatkozása következett. Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes, egyetemi docens és Pál Judit igazgató, egyetemi docens mellett Lupescu Makó Mária, a Történeti Intézet titkára, egyetemi adjunktus, Sipos Gábor egyetemi docens (az Erdélyi Magyar Múzeum Egyesület elnöke) és Lönhárt Tamás, a jelenkor története, nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok tanszék vezetője, adjunktus beszélt részben munkájáról, részben személyes élményeiről. Mindannyian bemutatták kutatási eredményeiket, folyamatban lévő egyéni és nemzetközi projektekben folytatott munkáikat, publikációikat, valamint egyetemi tevékenységüket, nem titkolva a nehézségeket, az oktatói hiányból adódó többletterhek következményeit, de büszkén számoltak be az akadályok ellenére elért szakmai és egyetemi intézményszervezési sikerekről. Valamennyien felidézték diákkorukat, ami a különböző nemzedékek emlékeiből kibontakozva jól mutatta az Erdélyben bekövetkezett változásokat, és nagy tisztelettel beszéltek azokról a magyar tanárokról és kutatókról (elsősorban Jakó Zsigmondról), akik a kedvezőtlen, sőt kifejezetten nehézségekkel teli időkben is, személyes áldozatokkal, hozzájárultak ahhoz, hogy ma Erdélyben színvonalas magyar nyelvű történészképzés és történeti kutatás folyik.
Farkas Ildikó
www.tti.hu,

Nyilatkozat – A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján az úrvacsora szereztetési igéjét idézzük. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – mondja tanítványainak Jézus (1.Kor.11,24), akiknek azt is meghagyja, hogy: „ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Mt.16,24).
Kegyelettel és hálaadással emlékezzünk azokra, akik Mesterük szavát meghallgatva és cselekedve, keresztjét magukra vették, és úgy követték Őt. Ezen a napon, az istentelen kommunista diktatúra valamennyi áldozatára emlékezzünk, köztük is pedig azokra, akik krisztusi áldozatvállalásuk révén hitünk hőseivé váltak.
Márton Áron gyulafehérvári püspök nemcsak a katolikusok, hanem egész Erdély és valamennyi elnyomott védelmében viselt börtönt és szállt szembe a zsarnoksággal.
Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkipásztor az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlása következtében szenvedett vértanúságot, hívei és népe szolgálatában.
Újvárossy Ernő építész a temesvári református gyülekezeti ellenállás oszlopos tagjaként, az 1989-es népi felkelés első áldozataként adta életét a szabadságért.
A kegyeletes emlékezésen túlmenően, személyes hitbeli példájuk arra kötelez bennünket, hogy az általuk mutatott úton tovább haladjunk, és a 25 éve elkezdődött rendszerváltozást győzelemre vigyük. A totalitárius hatalmak elleni küzdelemben nincs helye meghátrálásnak és megalkuvásnak.
Az ukrajnai hatalomváltozás intő figyelmeztetés arra nézve, hogy mindenfajta kommunista restaurációnak véget kell vetnünk. A magyar példa is a második, a végleges rendszerváltozásra indít bennünket. A kétharmados többséggel hatalomra került romániai posztkommunista kormányzattal az 1989-es temesvári forradalom örököseinek sem szabad kiegyezniük.
A Ceaușescu-diktatúra bukásának negyedszázados évfordulója mindnyájunkat szembenézésre és önvizsgálatra kötelez. Amikor „a kommunizmus áldozatairól” beszélünk, nem csupán az egykori üldözöttekre, bebörtönzöttekre és halálos áldozatokra emlékezünk – hanem valójában egész mai posztkommunista társadalmunkat a kommunista elnyomás áldozatának kell tekintenünk. Ennek megfelelően, a Tismăneanu-jelentés értelmében, egész megszenvedett társadalmunknak, ennek részeként pedig az erdélyi magyarságnak és kisebbségi egyházainknak is igazságot kell szolgáltatni. Igazság- és szabadságharcunkat tehát következetesen tovább kell folytatnunk.
Mindezeket figyelembe véve, A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja nem is annyira a múltról, hanem sokkal inkább a jelenről és a jövőről szól. Egész polgári társadalmunknak, valamint egyházainknak, kiváltképpen pedig a demokratikus politikai erőknek közös felelősségük és hivatásuk, hogy mindennapi szinten fölvegyék a harcot a kommunista visszarendeződés rendszerével, és az előttünk járók példáját követve, szembeszálljanak a hazugsággal, a gyűlölettel és a korrupcióval, és végre megvalósítsák a társadalmi igazságosság és megbékélés demokratikus – európai – rendszerét.
Nagyvárad, 2014. február 24.
Tőkés László, EP-képviselő és az EMNT elnöke
Erdély.ma,

Két minisztériumot ajánl a PSD az RMDSZ-nek
A Victor Ponta miniszterelnök vezette román szociáldemokraták (PSD) nemcsak parlamenti támogatást várnak a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől (RMDSZ) a liberálisok kormányból való távozása esetén, hanem miniszteri tárcákat szánnak a magyar politikusoknak – közölte kedden Ilie Sârbu, a PSD szenátusi frakcióvezetője kedden Bukarestben.
A szociáldemokrata politikus szerint ma is érvényben van az RMDSZ-szel 2012 őszén – a választások előtt – megkötött, a közös kormányzásról szóló megállapodásuk, „csak nem teljesült” a liberálisok ellenállása miatt. Sârbu szerint az akkori megállapodás két miniszteri tárcát irányzott elő az RMDSZ-nek. Sârbu – aki egyébként a román miniszterelnök apósa – azt mondta: ha az RMDSZ-nek nem felel meg az a 2012-es megállapodás, akkor valószínűleg újratárgyalják az együttműködés feltételeit. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kedden is úgy nyilatkozott: a szövetség csak akkor kezd tárgyalásokat az esetleges együttműködésről a szociáldemokratákkal, ha a Szociálliberális Szövetség valóban felbomlik. Hozzátette: a 2012-es megállapodást jogilag nem, de „elvileg” érvényesnek tekinti. „Azokat az elvek, amelyekre a 2012-es megállapodásunk épült, ma is érvényesek és ezek alapján újrakezdhetjük, folytathatjuk a tárgyalhatjuk, de korai most erről beszélni, amíg formálisan, intézményi szinten az USL még létezik” – jelentette ki kedden Kelemen Hunor.
Victor Ponta miniszterelnök egy vasárnap esti televíziós interjúban beszélt arról, az USD a liberálisok távozása esetén is rendelkezne egy törékeny többséggel a parlamentben, de szívesen meghívná RMDSZ-t is a kormányba, mert azzal a magyar kisebbség „radikalizálódását” is megelőzhetné. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) állandó tanácsa kedd este dönt a liberális miniszterek esetleges visszahívása ügyében, miután a szociálliberális kormánykoalíció pártjai nem tudtak megegyezni a kormány szerkezetének átalakításáról és a megüresedett miniszteri tisztségek elosztásáról. MTI
Erdély.ma,

A székelyföldi románok ellenzik az RMDSZ bevonását a kormányba
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma felkérte Victor Ponta miniszterelnököt, hogy semmiképp se ajánljon kormányzati szerepet a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek. Felhívásában a székelyföldi román civil szervezeteket tömörítő fórum a román nép nemzeti érdekeire hivatkozik, úgy ítélve meg, hogy kormányra jutása esetén „a magyar etnikai szervezet két évtizedes zsaroló politikáját folytatná, hogy valóra váltsa szeparatista és revizionista törekvéseit".
A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma – 400 ezer román képviselőjének nevezve magát – felhívja a román kormányfő figyelmét, hogy megszegné a 2010 március 20-i maroshévizi (Toplita) fórumon tett ígéretét, ha együttműködne az RMDSZ-szel. A felhívás szerzői reményüket fejezik ki, hogy Ponta nem fogja bátorítani az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőit, akik szerintük etnikai elkülönülésre törekszenek „az európai normákat meghaladó kisebbségi jogok kiterjesztésének útvonalát követve a kulturális autonómiától a területi autonómián át a szövetségi állam és a függetlenség felé".
Ponta egy vasárnap esti televíziós interjúban arról beszélt, hogy bevonná RMDSZ-t a kormányba, ha a liberálisok kilépnek, mert ezáltal megnyugtató többséget szerezne a parlamentben, és „a magyar kisebbség radikalizálódását" is megelőzhetné. Az RMDSZ 1996 óta minden parlamenti ciklusban részt vett a kormányzásban vagy parlamenti támogatást nyújtott a bukaresti kormánynak, a 2012-es választások után azonban a magyar érdekképviselet kormányra lépését meghiúsította a liberálisok ellenszegülése. A miniszteri tárcákon túlmenően a kormányzati részvétel számos egyéb állami intézmény vezetésével jár együtt: többször is az RMDSZ tisztségviselője töltötte be a két magyar többségű megye, Hargita és Kovászna prefektusi tisztségét. Az RMDSZ 2012-es ellenzékbe szorulása óta, amikor román tisztségviselők kerültek a székelyföldi prefektusi hivatalok élére, az önkormányzati döntések törvényességének felügyeletével megbízott prefektusok perek tucatjait indították a magyar közösség jelképei – elsősorban a székely zászló – ellen. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) állandó tanácsa kedd este dönt a liberális miniszterek esetleges visszahívása ügyében, mivel a szociálliberális kormánykoalíció pártjai nem tudtak megegyezni a kormány szerkezetének átalakításáról és a megüresedett miniszteri tisztségek elosztásáról.
Miniszteri tisztségeket szánnának az RMDSZ-nek
A Victor Ponta miniszterelnök vezette román szociáldemokraták (PSD) nemcsak parlamenti támogatást várnak a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől (RMDSZ) a liberálisok kormányból való távozása esetén, hanem miniszteri tárcákat szánnak a magyar politikusoknak – közölte kedden Ilie Sarbu, a PSD szenátusi frakcióvezetője kedden Bukarestben. A szociáldemokrata politikus szerint ma is érvényben van az RMDSZ-szel 2012 őszén – a választások előtt – megkötött, a közös kormányzásról szóló megállapodásuk, „csak nem teljesült" a liberálisok ellenszegülése miatt. Sarbu szerint az akkori megállapodás két miniszteri tárcát irányzott elő az RMDSZ-nek.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kedden is úgy nyilatkozott: a szövetség csak akkor kezd tárgyalásokat az esetleges együttműködésről a szociáldemokratákkal, ha a Szociálliberális Szövetség valóban felbomlik. Hozzátette: a 2012-es megállapodást jogilag nem, de „elvileg" érvényesnek tekinti.
MTI
Erdély.ma,

És mégsem győztünk
Ha a pártpolitikai logikán felülemelkedve elemezzük az erdélyi magyar pártok Európai Parlamenti választásokkal kapcsolatos, hétvégén bejelentett döntéseit, az igen zilált erdélyi magyar–magyar politikai viszonyok közepette felemásnak értékelhetjük a helyzetet. A legjobb megoldástól, az összmagyar összefogástól igen távol állunk – de legalább a legrosszabb helyzetet elkerültük, és – Tőkés László Fidesz-listán történő indulása révén – nem áll fenn annak veszélye, hogy az erdélyi magyarság képviselet nélkül marad Brüsszelben.
A fejleményeket érdemes az alaphelyzethez viszonyítva elemezni: az RMDSZ a kezdetektől elzárkózott a magyar pártok koalíciójának gondolatától, és mindvégig az oszd meg és uralkodj elv mentén próbálta forgácsolni politikai vetélytársai erejét. Sikerrel is járt, hisz az MPP-t a maga oldalára csábította, az Erdélyi Magyar Néppártot pedig sakkba szorította. Ha vállalják, hogy versenybe szállnak, az esetleges kettős kiesés ódiumát kellett volna viselniük – a másik lehetőséget választották hát, a kimaradást, így most ellenfeleik és szavazóik is azzal vádolhatják, hogy nem merték vállalni a küzdelmet, ráadásul az RMDSZ-ből kiábrándult erdélyi magyar választópolgárnak ismét csak nem adatik meg a választás szabadsága.
Ez esetben viszont talán kijelenthetjük, ami viszont pártpolitikai szempontból rossz, az a nemzeti érdeket szolgálja: a döntés nyomán ugyanis megszűnt az a kockázat, hogy magyar–magyar verseny esetén kiütik egymást a Néppárt és az RMDSZ jelöltjei, egy erdélyi magyar képviselő tehát ott lesz Brüsszelben. Tőkés Fidesz-színekben történő indulása különben sem ellentétes a magyar kormánypárt nemzeti összetartozást hirdető politikájával, ugyanakkor jelzésértékű a temesvári forradalom hősének bevonása a szocialista baloldallal szemben folytatott küzdelemben. Örömünnepet mindezek ellenére sem ülhetünk. Az ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy továbbra is három EP-képviselőnk dolgozik majd Brüsszelben: az ötszázalékos küszöb elérése vetélytárs nélkül sem lesz könnyű az RMDSZ-nek. És keserűen állapíthatjuk meg azt is: pártjaink ismét képtelenek voltak a közös fellépésre...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),