Jelenleg több min 1300 gyerek van Hargita megyében szociális gondozásban
362 gyerek van Hargita megyében szociális gondozásban jelenleg, a tavalyi évben is hasonló volt ez a szám. A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság adatai szerint 429 olyan gyerek van, aki hivatásos nevelőszülők gondozásában él, 639-en pedig lakóotthonokban vannak elhelyezve. Család-típusú otthonokban összesen 249 gyerek él a megyében, és 45 azoknak a száma, akik nappali foglalkoztató központokba járnak. A szociális védőszervezet 7400 rászoruló, vagy sérült felnőtt személyt lát el, további 159-en pedig lakóotthonokban kapnak segítséget.
A szociális és gyermekvédő igazgatóság mind a gyermekek, mind pedig a sérült, vagy idős személyek számára állandó programokat biztosít.
prima-radio.ro
Erdély.ma,

Zavarkeltés szekus módszerekkel
A gyülekezési jog megsértéseként, a véleménynyilvánítás szabadsága elleni merényletként, rendőrállamot idéző intézkedések bevezetését célzó próbálkozásként értelmezhető a marosvásárhelyi polgármester döntése, mely szerint betiltaná a székely szabadság napján a vértanúk szobránál tervezett megemlékezés utáni felvonulást.
Mert miféle jogállam az, ahol egy jó előre bejelentett, békés tömegrendezvényt mondvacsinált kifogásokra hivatkozva be akarnak tiltani? Milyen demokrácia az, ahol nem viselik el a véleménynyilvánítás ezen Európa- és világszerte ismert eszközét, az utcai tiltakozást? A döntés annál is inkább érthetetlen, mert a tavalyi autonómiatüntetés után a helyi hatóságok, a rendfenntartók képviselői is elismerően nyilatkoztak a rendezvényről, méltatva, hogy semmiféle incidens nem történt a harmincezres tömeg felvonulása során. A mostani tiltás tehát arra enged következtetni, gyökeresen megváltozott a román államhatalom viszonyulása az autonómiatüntetéshez, más stratégia körvonalazódik az eddigi helyett, mely jórészt az agyonhallgatásra, az esemény elbagatellizálására, a résztvevők számának alulbecsülésére alapult, mint tapasztaltuk ezt tavaly márciusban, de még októberben, a székelyek nagy menetelésén is. Talán belátták, ezt a módszert immár nem alkalmazhatják, hisz tavaly két alkalommal, a márciusi autonómiatüntetésen és a székelyek nagy menetelésén is meggyőződhettek: valós közösségi igény az autonómia, és tízezrek hajlandóak utcára vonulni követelésük kinyilvánításáért – nem alapozhatnak tehát arra, hogy úgyis csak néhány ezren lesznek, s ha ennek jelentős részét lehazudják, az már olyan, mintha semmi sem történt volna. Ráadásul hiába álltak elő a prefektusok a nevetségesen alacsony létszámmal – a román sajtó egy része, de a külföldi média is a nagyrészt valós adatokat közölte.
A legvalószínűbb ezért, hogy az elhallgatás után most újabb, a Securitate arzenáljából elővett csellel próbálkoznak. Arra játszanak, hogy a tiltás révén zavart okoznak a szervezők, résztvevők körében, elbizonytalanítják a közösséget, és sokan aggodalmaik miatt nem vesznek majd részt a rendezvényen. Jó lenne, ha rá tudnánk cáfolni erre a feltételezésükre is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Törvénytelen a tiltás (Az SZNT a Székely Szabadság Napjáról)
Megtartják a székely szabadság napját Marosvásárhelyen, és a felvonulás sem marad el, mert törvénytelen a polgármester által aláírt papír, nem tekinthető városvezetői rendeletnek, hiszen nem a hivatal, hanem a helyi rendőrség fejléces papírján közölték ki – mondta el Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, a rendezvény egyik szervezője.
Hangsúlyozta: keresik a jogorvoslás lehetőségét, az eddig megkérdezett szakértők jogilag megalapozatlannak tartják Dorin Florea döntését, és azt javasolták, minden fórumon – közigazgatási bíróságon, az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, az ombudsmannál – támadják meg azt, illetve beadvánnyal tiltakozzanak a városházán, a rendőrségnél, csendőrségnél és a prefektúrán.
Gazda Zoltán lapunk kérésére számba vette a marosvásárhelyi városvezetés ez ügyben elkövetett hibáit. A törvény szerint az utcai megmozdulásokat jóváhagyó bizottságnak tagja a polgármester, a jegyző, a rendőrség és a csendőrség vezetője – de hivatalosan nincs helye benne a helyi rendőrség igazgatójának. Marosvásárhelyen mégis ő elnököl az említett testületben, és ő az egyik aláírója a kibocsátott dokumentumnak is – magyarázta Gazda.
Továbbá: az ide vonatkozó törvény pontosan leszögezi, hogy egy rendezvényt csak akkor lehet betiltani, ha rendbontásra utaló bizonyítékaik vannak, illetve ha felújítási munkálatokat végeznek a tervezett útvonalon. Sem az előbbi, sem az utóbbi eset nem áll fenn, hiszen akkor erre hivatkoztak volna a kiállított dokumentumban.
A jogszabály szerint a városházának 48 órán belül meg kellett volna adnia a nemleges választ a december 8-án beterjesztett kérésre, ezt követően már el nem utasíthatja a rendezvényt, de a szervezőkkel közösen még dönthet módosításokról. Ez esetben közös megállapodás nem született, kiállítottak egy jegyzőkönyvet, amelyet a kezdeményező Siculitas Egyesület nevében senki nem írt alá – magyarázta Gazda Zoltán.
Azt is leszögezte, tartják magukat az eredeti forgatókönyvhöz, és a postaréti megemlékezés után a prefektúra elé vonulnak. Ezt a hivatalos közlés szerint tíz ember számára biztosítja a rendőrség, ám ha többen követik őket, azt nem tudják megakadályozni. Jogászokkal egyeztetnek, keresik a tiltás érvénytelenítésének módját – hangsúlyozta a sepsiszéki elnök, s azt is kiemelte, az SZNT százezres tömegre számít március 10-én Marosvásárhelyen, buszokat is indítanak Székelyföld minden szegletéből, a székházakban lehet feliratkozni ezekre.
Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján újabb, a felvonulás megtiltását alátámasztó érveket ismertetett: tavaly hét végére, idén hétfői napra esik a rendezvény, és nem lehet hétköznap megbénítani a közlekedést a városban. Kitért ugyanakkor „egyes jobboldali szervezetek kéréseire” is, amelyek – állítása szerint – ellenrendezvényt akarnak szervezni Marosvásárhelyen. A polgármester hangsúlyozta, nem szeretné, hogy Marosvásárhely ismét konfliktusövezetté váljon.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Aljas Tamás Sándor támadása (Válaszol az EMNT)
Aljas módon, kampánycélokkal, pártpolitikai érdekből támadta Tamás Sándor, a háromszéki RMDSZ elnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) honosítással és regisztrációval foglalkozó irodáinak munkáját, és ezzel nemcsak a magyar állam által is elismert hálózat munkatársait sértette meg, de azt a 200 ezer erdélyi magyart is, aki bizalommal fordult hozzájuk, és az elmúlt három év során segítségükkel lett magyar állampolgár – fejtette ki Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke.
Tamás Sándor egy héttel ezelőtt az RMDSZ regisztrációs kampányáról szóló sajtótájékoztatón nyilatkozta, hogy ahol embereik megfordultak, háromszor annyian igényeltek segítséget a honosításhoz, mint a regisztrációhoz, amint fogalmazott, ez azt mutatja, hogy „azok, akiket eddig megfizettek és pénzzel pumpoltak Magyarországról, nem végezték rendesen a dolgukat”. Sándor Krisztina válaszában hangsúlyozta, nem lettek volna meglepve, ha Robert Fico vagy Corneliu Vadim Tudor fogalmaz ily módon, de Tamás Sándor részéről megdöbbentő ez, gúnyos megjegyzések és megkérdőjelezhető számok sorjázása helyett inkább örülnie kellene, hogy mindig van érdeklődés a honosítás iránt.
Sándor Krisztina szerint Tamás önellentmondásba is keveredett, hiszen most alkalmazta az RMDSZ regisztrációs munkájának irányítására azt a Nemes Elődöt, aki két és fél évig a sepsiszentgyörgyi EMNT-iroda honosítási tevékenységét koordinálta.
Tiboldi László, az EMNT alelnöke, a székelyföldi honosítás felelőse úgy értékelte, a háromszéki tanácselnök nemcsak őket, de a magyar kormányt is támadta nyilatkozatával, és ugyanezt tette korábban Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke is, amikor hasonló módon megkérdőjelezte munkájukat. „Ez a gátlástalanságnak olyan foka, amelyet már nem hagyhattunk szó nélkül, hiszen a másik két szervezet a mi honosítási munkánknak még töredékét sem végezte el” – mondotta Tiboldi, kiemelve, hogy az EMNT munkatársai 2011 januárjától 200 ezer erdélyinek, köztük 100 ezer székelyföldinek, illetve 30 ezer háromszékinek segítettek az állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratcsomót összeállítani. Eddig Erdélyből körülbelül 100 ezren regisztráltak, 60 ezren az EMNT-irodákban (Háromszékről 12 ezren), és bíznak benne, a március 22-i határidőig számuk eléri a 100 ezret.
A világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy minden erdélyi magyar párt, egyház és civil szervezet igyekszik kivenni a részét ebben a nemzetpolitikai szempontból fontos munkában, de sem a honosításnak, sem a regisztrálásnak nem szabadna politikai tőkekovácsolás eszközévé válnia. Tamás Sándor erre használta, nem veszi észre, hogy ezzel a magyar állampolgárság megszerzésének folyamatát is hitelteleníti – fűzte még hozzá Sándor Krisztina. Nyilatkozatban tiltakozott az RMDSZ-es és MPP-s támadások ellen az EMNT négy háromszéki széki elnöke : felhívják a figyelmet arra is, hogy a két párt (de főként az RMDSZ) honosítási akciói során „felületesen felkészített pártaktivisták” jó szándékkal ugyan, de pártlogókkal ellátott dossziékba dobnak össze helytelenül vagy hiányosan összeállított iratcsomókat, melyek aztán az EMNT-irodához kerülnek, ahol orvosolják a hibákat. Eddig is megtették és ezután is megteszik ezt, „a magyar kormánnyal kötött stratégiai partnerségi szerződés értelmében az EMNT munkatársai a továbbiakban is azért dolgoznak, hogy segítséget nyújtsanak mindazoknak, akik meg akarják szerezni a magyar állampolgárságot” – áll a négy széki elnök közleményében.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Akadozó egyetemindítás
Nem nagyon akarja támogatni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatát a bukaresti oktatási minisztérium, ezért a tegnapi rendkívüli tanácsülésen a tárca jogászainak javaslata szerint módosították a kiszemelt épület rendeltetését. A köznyelvben csak traktoriskolának emlegetett Csíki utcai tanintézmény (felvételünk) – amelyből a középszintű mezőgazdasági szakképzést 2011-ben helyezték át a Puskás Tivadar Líceumba – legutóbb a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett közgazdasági karának adott otthont, de ennek saját székházba költözése óta üresen áll. Sepsiszentgyörgy önkormányzata most ahhoz kéri a tanügyminisztérium hozzájárulását, hogy kizárólag felsőfokú oktatási célokra lehessen használni a közoktatásból kivont értékes ingatlant. A város múlt héten elfogadott költségvetésében egyébként az egykori traktoriskola udvarának rendbetétele is szerepel, abban a reményben, hogy már ősztől beköltözik a Sapientia.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Címerekkel írt történelem
A nyárádszeredai református egyházközség szervezésében február 23-án, vasárnap délelőtt 11 órától ünnepi istentiszteletre kerül sor a helyi református templomban, melynek keretében felavatják a gyülekezet jelképeit. Igét hirdet Székely Endre lelkipásztor, közreműködik Dinnyés József daltulajdonos, a címeres zászlót Szövérfi Ferenc adományozza, zászlóanya Kacsó Adél vallástanár. 12.30-kor megkoszorúzzák Bocskai István erdélyi fejedelem szobrát, közreműködik a Bocskai István dalkar. 13 órakor a gyülekezeti teremben megnyílik Pécsi L. Dániel jelképművész tárlata. A kiállítást Okos Márton kalotaszegi közíró nyitja meg, Bocskai István személyiségének történelmi jelentőségét Sárkány Viola, a Bocskai Társaság elnöke méltatja, közreműködnek Antal Imre és Ágnes énekmondók.
Népújság (Marosvásárhely),

Folytatódik az RMDSZ és a BKE színházlátogatási programja
Az RMDSZ Temes megyei szervezete és a Bánsági Közösségért Egyesület immár negyedik alkalommal szervezett autóbuszos színházlátogatást február 18-án, kedden.
Ez alkalommal Lugosról ötven színházrajongó érkezett autóbusszal Temesvárra, ahol a Parasztopera című előadást láthatták a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban.
A Temes megyei RMDSZ és a BKE színházlátogatási programja tavaly októberben indult, amikor 48 nagyszentmiklósi és máriaföldi néző láthatta a Gardénia című előadást a temesvári magyar színházban. Tavaly decemberben 52 dettai, gátaljai és temessági néző tapsolhatta meg a Parasztopera című előadást. Idén januárban újból a nagyszentmiklósiak és a máriaföldiek (45 személy) vettek részt temesvári színházlátogatáson, ők az Özönvíz előtt című előadást látták.
A Temes megyei RMDSZ színházlátogatási programjával kapcsolatosan Molnár Zsolt parlamenti képviselő kiemelte, hogy a hiánypótló szolgáltatás a vidéki magyar közösségek magyar kulturális eseményekhez való hozzáférését segíti. „A Temes megyei RMDSZ tavaly több olyan programot indított, amely a vidéki közösségek támogatását célozza. Ezek között a színházlátogatások kiemelt szerepet kapnak, hiszen nagyon fontos a magyar nyelvű kultúrához való hozzáférés. Nagy öröm számunkra, hogy a program sikerének következtében idén már közösségi igénnyé vált a színházlátogatások megszervezése" – nyilatkozta Molnár Zsolt.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Gazdag közművelődési program Fazekasvarsándon
Újraéleszteni a kihalófélben lévő hagyományokat
Tekintve, hogy Fazekasvarsándon a Török házaspár szokta szervezni a kulturális események zömét, Török Sándor RMDSZ helybeli elnöknél az idei programok felől érdeklődtünk.
Amint elmondta, február elejére terveztek egy pálinkakóstolót a környékbeli, magyarlakta települések pálinkás gazdáinak a részvételével. Az időpont azonban túl korainak bizonyult, de inkább azért halasztották el, mert még nem sikerült találni egy hivatásos pálinkabírát. Mert nem szeretnének úgy eljárni, ahogyan a szatymazi pálinkaversenyen látták, hogy egy bizottság kiválasztotta az általa legjobbnak talált 6 pálinkát, amelyeket megszámoztak, majd egy urnából kisorsolták a nyertest. Török Sándor azt szeretné, ha egy hivatásos pálinkaszakértő közreműködésével megszervezendő előkóstolón kirostálnák a gyenge minőségű pálinkákat, hogy a versenyen a szakértő nevezhesse meg a szakmailag legjobb pálinkát. A pálinkabírát tehát továbbra is keresik, amint találtak, egy későbbi időpontban mindenképpen sort akarnak keríteni a pálinkaversenyre.
A szombaton sorra kerülő farsangi mulatságra is meg szerették volna hívni a nagyváradi Matyi Műhely Társulatot, a Kutyakaparókabaréval, csakhogy egyetlen nap színházi előadás és bál, a helybeli potenciális közönségnek anyagilag, soknak tűnt. A nagyváradiak előadása nincs elvetve, mert abban reménykedik, hogy még a farsangban megszervezhetik a fellépésüket. Egy ilyen rendezvény megszervezéséhez egy kis anyagi segítségre is szükség van, mert ha nem jön el legkevesebb 100 ember, gondok lehetnek a gázsi kifizetésével.
A településen régi hagyománya van a maszkázásnak, ami az utóbbi időben úgy működik, hogy az óvodások, az iskolások, valamint a felnőtt fiatalok a ruháikra különböző rongyokat, szalagokat aggatnak, álarcot öltenek, majd végigjárják a falut, ahol az ismerősöktől kolbászt, szalonnát, tojást és vöröshagymát kapnak. A maszkázás után a kapott élelmiszerekből a kultúrotthonban közös vacsorát készítenek, amit együtt fogyasztanak el, nagy vígasság, mulatság közepette. Fiatalkorában a maszkázás komoly dolognak számított, a regruták szervezték, méghozzá szigorú szabályok szerint: akkoriban három fajta maszkázó volt, a tisztségviselők, a főszervezők, illetve a maradékok, akiket még nem soroztak be katonának. Manapság azonban, amikor már senkit nem visznek katonának, ráadásul a fiatalok is alaposan megfogyatkoztak, azok mennek maszkázni, akik akarnak, a tizenévesektől, a huszonévesekig, sőt még idegenek is csatlakoznak hozzájuk. E hagyományt semmiképpen nem szeretnék, ha kihalna, nehogy a májusfaállítás egykori szép hagyományának a sorsára jusson. Török Sándor fiatalkorában még állított májusfát, de az ő korosztálya idején szakadt meg a hagyomány. Tulajdonképpen májusfát is a regruták állítottak, zenével járták végig a lányos házakat, amelyeknek a kapuira minden lánynak az udvarlója májusfát állított. Mindenhol megvendégelték őket, egész napos, nótázással, mulatással egybekötött program volt, szinte másnap hajnalig. Tulajdonképpen a fiatalabb legények is májusfát állítottak a nekik tetsző, úgymond kiszemelt lányoknak a kapuira, csakhogy nem zeneszóval, hanem csendben tették. A helybeli fiatalokkal már megvitatták a májusfaállítás újraélesztését, csakhogy kissé bonyolultnak tűnik, hiszen manapság nincsenek regruták, kevés a fiatal, ráadásul a lányokkal is egyeztetni kellene a dolgot.
Tekintve, hogy a fazekasvarsándi templomkertben áll Arad megye egyetlen Kossuth-emlékműve, azt minden évben egy kis ünnepség keretében megkoszorúzzák március 15. és október 6. alkalmával. Az eseményt általában a vasárnapi istentisztelet után szervezik, hogy részt vehessenek az aradi megemlékezésen is.
Húsvét előtt szeretnének kézműves foglalkozást szervezni a gyermekek számára, tojásfestés, húsvéti díszek készítésének a témakörében.
Örvendetes dolog, hogy december óta a fiatalok használják a régi kultúrházat, ahol programokat szerveznek, amelyeknek a jövedelmével is maguk gazdálkodnak, de rendben is tartják az épületet. Legutóbb, a programok bevételéből egy pingpongasztalt készíttettek maguknak.
Húsvéti bált is terveznek, míg június 1-jén, a gyermeknapra táncházat kívánnak szervezni, táncoktató vezetése mellett.
Augusztus 9–10-én, újra szeretnék megszervezni a falunapot vagy napokat. Még nem dőlt el, hogy egy- vagy kétnapos rendezvény legyen-e, de a programban mindenképp szerepelni fog a fogathajtás.
Augusztus 20-án kirándulást terveznek a debreceni virágkarneválra, ahova egy autóbusznyi embert kívánnak elvinni.
Újdonságnak számít a faluban, hogy a közelmúltban sikerült véglegesíteni a Katica Egyesületnek a hivatalos bejegyzési procedúráját, ezért a tervezett kulturális rendezvények zöme az Egyesület égisze alatt kerül megszervezésre.
Novemberben szeretnék megszervezni a kerek évfordulósoknak a születésnapját, ahova természetesen, meghívást kapnak a házastársak is. Ugyancsak a Katica Egyesületnek a szervezésében tervezik az adventi kézműves foglalkozást, de Mikulás-ünnepséget is terveznek az óvodások és az iskolások részére. A tervezett rendezvényeikhez csakis az RMDSZ közvetítésével reménykednek bármilyen támogatásban, ugyanis a község polgármestere is az érdekvédelmi szervezethez irányította a támogatás végett hozzá fordult tanácsosokat – mondta el érdeklődésünkre Török Sándor, az RMDSZ helybeli szervezetének az elnöke.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad),

Boc: törvényesen költöztette ki az önkormányzat a romákat
Angliai egyházi vezetők is kiállnak a kilakoltatottak mellett
Megvédte elődje, Sorin Apostu és a saját „mundér becsületét” Emil Boc kolozsvári polgármester, amikor tegnapi sajtótájékoztatóján újságírók szóvá tették a Karjala/Coastei utcai romák 2010-es kiköltöztetésének ügyét. Boc határozottan állította: az önkormányzat törvényesen járt el, és a romák csak egy, az önkormányzatnak felróható eljárásbeli hiányosság miatt nyerték meg a pert.
Boc azt is megemlítette, hogy a napokban a Daily Telegraph munkatársai több órán át tárgyaltak a városházával, miután angliai egyházi vezetők nyílt levelet intéztek Emil Bochoz, amelyben kérték: biztosítson emberhez méltó lakhatási körülményeket a kiköltöztetett 76 roma családnak. Vincze Enikő, a kiköltöztetett romák ügyével szolidarizáló egyetemi oktató megkeresésünkre elmondta: furcsállja a polgármester mostani álláspontját, ám továbbra is bízik abban, hogy a romániai igazságszolgáltatás majd orvosolja a problémát.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Holokauszt-mártír írókra emlékeztek az EME-nél
holokauszt hetvenedik évfordulója apropóján zajló rendezvénysorozat keretében Ligeti Ernő és Karácsony Benő mártírhalált halt írók emlékére tartottak konferenciát tegnap Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén; az eseményen hazai és anyaországi irodalomtörténészek és tollforgatók vettek részt.
Az egész napos konferenciát Füzes Oszkár, a Magyar Külügyminisztérium Kulturális és Tudománydiplomáciai Főosztályának vezetője, valamint Lakatos Mihály, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kulturális központjának igazgatója nyitotta meg. Külön figyelmet érdemel Pomogáts Béla „műsoron kívüli” javaslata, eszerint – mivel a jelenlegi magyarországi hangulat erre nem alkalmas – Kolozsváron kellene lefolytatni egy szabad vitát, amely tisztába tehetné a napjainkra hevesen fellángolt magyar–zsidó témakört.
Szabadság (Kolozsvár),

Alkut kötöttek a március 15-ei emlékfutás „áráról”
Sikerült kompromisszumot kötni az Országos Útügyi és Autópálya-társasággal, így valószínűleg mégis megtarthatják a március 15-ei emlékfutást Háromszéken.
A hagyományos emlékfutást megszervező sepsiszentgyörgyi Gáll Lajos-futókörtől közel 3000 eurós útdíjat kért a társaság a 96 kilométeres távra. Az úthasználati díj bevezetéséről tavaly határozott a szállítási minisztérium, ám a kért összeg a futókör teljes évi költségvetését teszi ki, ezért a szervezők attól tartottak, idén meghiúsul a már tizenkét éve rendszeresen sorra kerülő rendezvény.
A kör vezetői a hét elején Dumitru Marinescu prefektussal találkoztak, akinek közbenjárására szerdán a társaság brassói vezetőségével egyeztettek. Vajda Zsigmond, a futókör tagja elmondta, sikerült kompromisszumos megoldást találni, így az útkezelő nem a teljes 96 kilométerre számolja az útdíjat, hanem csak a menetoszlop 16 méteres hosszára, amit szaladás közben az úttestből elfoglalnak. Arra várnak, hogy a megoldásra a bukaresti vezetőség is rábólintson, és kiszámolja az összeget.
A Gáll Lajos-futókör 12 éve szervezi meg az emlékfutást, melynek útvonalán megkoszorúzzák az 1848–49-es emlékműveket. Az idei staféta Bereckből, az ágyúöntő Gábor Áron szülőfalujából indul Kökösbe, halálának helyszínére, majd onnan Sepsiszentgyörgyre.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Ha kedd, akkor Erdély
Ha nem hiszünk a politikai véletlenekben – márpedig nem természetünk –, kedden valószínűleg eldőlt, hány erdélyi magyar politikai alakulat vesz részt a májusi Európai Parlamenti választáson, indul-e független magyar jelölt, illetve helyet kap-e a Fidesz EP-listáján erdélyi személyiség.
Hogy miért éppen kedden? Mert ez a nap kivételesen nem Belgiumnak, hanem Erdélynek jutott, Orbán Viktor miniszterelnök ekkor fogadta budapesti hivatalában Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt és Tőkés Lászlót, az EMNT vezetőjét, de a pontosság kedvéért tegyük gyorsan hozzá: a két politikussal folytatott megbeszélés nem egyszerre, hanem külön-külön zajlott.
És ha már filmes hasonlattal éltünk, folytassuk is azzal. Minden bizonnyal terítékre került a két találkozón az európai megmérettetésen való szereplés valamennyi lehetséges erdélyi forgatókönyve: az összefogásé és a külön indulásé, amelyre a korábbi EP-választásokon egyaránt volt már precedens.
A végleges válaszra nem sokat kell várni: Tőkés várhatóan hamar egyértelművé teszi, milyen formában pályázik újabb brüsszeli mandátumra, hangsúlyosan ettől függ az EMNP által követendő irány is, az RMDSZ pedig szintén a napokban rangsorolja a listájára jelentkezett jelölteket. És persze kiderül az is, nyomott-e a latban azoknak a köztiszteletben álló erdélyi magyar személyiségeknek a felhívása, akik a három magyar párt választási koalícióját szorgalmazzák az EP-megmérettetésre. Akik úgy érezték, a nagy magyar–magyar egymásnak feszülés közepette ideje van a szólásnak, a bátor, őszinte beszédnek, annak, hogy a nemzeti érdek a pártérdekek fölé kerekedjék.
Egyetemi tanáraink, orvosaink, művészeink felismerték, a széthúzás semmiképpen sem vezet közelebb az erdélyi magyar közösség céljainak megvalósításához. Intő jel, hogy az alkotmánymódosító népszavazás nem lesz alkalmas a magyarság mozgósítására, hiszen az új alaptörvény szövegéből kigyomlálták a kisebbségbarát cikkelyeket. Emiatt a politikai elitnek kétszer is meg kell gondolnia, hogy milyen üzenettel vág neki Európa újbóli meghódításának. Sellemi elitünk néhány tagja megpróbált támpontot adni, hogy később ne mondjanak csütörtököt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

EMNT: lejárató kampányt inított az RMDSZ és az MPP
Az EMNT szerint az RMDSZ és az MPP próbálja lejáratni azt a munkát, amelyet az EMNT irodahálózatának munkatársai végeznek az egyszerűsített honosítási eljárás, valamint a magyarországi választásokra történő regisztráció ügyének sikere érdekében.
Tiltakozik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az irodahálózata honosítási és regisztrációs tevékenységét ért vádak ellen. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke és Tiboldi László, az EMNT alelnöke, a szervezet székelyföldi honosítási koordinátora szerdán Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatót, hogy válaszoljanak „a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ háromszéki vezetőinek a demokrácia-központok ellen, politikai érdekből intézett összehangolt támadás-sorozatára”.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke a múlt hét végén a szövetség regisztrációs tevékenységét ismertetve elmondta, falvakon háromszor annyian kérnek az RMDSZ-től segítséget a honosítással kapcsolatos kérdésekben, mint a regisztrációval kapcsolatban, majd ennek kapcsán úgy fogalmazott, „azok, akiket eddig megfizettek és pénzzel támogattak Magyarországról, nem végezték rendesen a dolgukat”. Korábban hasonlóan nyilatkozott a témában Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke is.
Sándor Krisztina aljas támadásnak minősítette a politikai nyilatkozatokat, és kikérte az irodahálózat munkatársai és annak a 200 ezer erdélyi magyarnak a nevében is, akiknek az elmúlt három év során a honosításban segítettek, és leszögezte, várják a bocsánatkérést.
„Tamás Sándor közvetve azt a Nemes Elődöt is támadja, aki az elmúlt két és fél év során az EMNT irodahálózatának munkatársa volt, és akit éppen Tamás bízott meg az RMDSZ regisztrációs tevékenységének koordinálásával” – hívta fel a figyelmet az ügyvezető elnök.
Tiboldi László úgy fogalmazott, Tamás Sándor és Kulcsár Terza József a magyar kormányt támadta, melynek Erdélyben az EMNT a stratégiai partnere. Tiboldi rámutatott, az EMNT és a néppárt közös csapata 60 ezer erdélyi regisztrálását segítette, közülük 40 ezer székelyföldi és 12 ezer háromszéki, március közepéig a számuk eléri a 100 ezret, mondta Tiboldi.
Az EMNT felajánlotta a segítségét az RMDSZ és az MPP honosítással foglalkozó szakembereinek, mert meglátásuk szerint az általuk összeállított dossziék „nem ütik a mércét”.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

András Sándor és Pomogáts Béla kapta a Korunk Kulcsa díjat
András Sándor költő, író és Pomogáts Béla irodalomtörténész kapták idén a 2004-ben alapított Korunk Kulcsa díjat, az ünnepélyes díjátadásra Kolozsváron, a Minerva Alapítvány Cs. Gyimesi Éva termében került sor.
Az elismerést Kovács Kiss Gyöngy, a Korunk folyóirat főszerkesztője adta át. Az 1956-os forradalom után nyugatra emigrált András Sándor munkásságát Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztő-helyettese méltatta, Pomogáts Béla életművéről pedig Kántor Lajos, a Korunk Baráti Társaság elnöke beszélt.
„Minden mondata mögött tíz másik van, amit nem írt le” – hangzott el többek közt Balázs Imre József Az András Sándor Autonóm Köztársaság Lakosságföldrajza című méltatásában. „Én, András Sándor Autonóm Köztársaság / kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, / mert megcsalt mind, ki eddig képviselt, / s én magamat akarom képviselni végre” – idézte Balázs Imre András Sándor Az ASAK beadványa az ENSZ-hez című versének kezdő sorait.
Kántor Lajos laudációjában kiemelte Pomogáts Béla irodalomtörténészi munkássága mellett jelentős közéleti tevékenységét is, emlékeztetett: kevesen ismerik annyira Erdélyt mint Pomogáts. Kántor ugyanakkor kiemelte az irodalomtörténész több írását, többek közt a Kós Károllyal készített interjút valamint Pomogáts Béla csak a Korunkban megjelent írásait tartalmazó 350 oldalas kötetet.
A díjátadást követően András Sándor Töprengés a mai kocsmáról című előadásában arról értekezett, hogy a magyarországi társadalom demoralizált, hiányzik belőle a büszkeség. Mint kifejtette: ehhez hozzájárult, hogy a magyarság valamennyi szabadságharcát elbukta 1848 óta. A Kádár rendszer bukása sem hozott változást, mert „azt sem az emberek haragja kergette el”.
Jelenleg „a magyar társadalom egyik fele lesajnálja a másikat. Ez a legrosszabb” – mutatott rá a társadalmi megosztottságra András Sándor. Pomogáts Béla ugyanakkor Találkozásaim a Korunkkal címmel, a folyóirattal való négy évtizedes kapcsolatára tekintett vissza. Kifejtette: büszke arra, hogy a Korunk szerzői közé tartozhat és barátságban volt többek közt Balogh Edgárral és Gáll Ernővel. „Nem az elismerést, a barátságotokat akarom elsősorban megköszöni” – fordult zárasként a Korunk szerkesztőihez Pomogáts Béla.
Kiss Előd-Gergely |
Krónika (Kolozsvár),

Kelemen Hunor: Orbán nem szokott semmit sem sugallni
"Egy pillanatig sem éreztem Orbán Viktor részéről olyanféle igyekezetet, hogy bármifélét sugalljon az EP-választásokkal vagy más kérdésekkel kapcsolatban" – jelentette ki szerdán a maszol.ro-nak Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnökét a magyar kormányfővel folytatott keddi tárgyalásáról kérdeztük.
Aktuálpolitikai kérdésekről, elsősorban a romániai alkotmánymódosítás fejleményeiről tájékoztatta Orbán Viktort kedden az RMDSZ elnöke. "Elmondtam, hogy milyen rettenetes rossz üzenete van annak az alkotmánybírósági döntésnek, amelynek értelmében kikerül a módosított alaptörvényből az RMDSZ több – a parlamenti bizottságban már elfogadott – javaslata" – számolt be a maszol.ro-nak Kelemen Hunor.
A politikus szerint az alkotmánybíróság kifogásai azt üzenik, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között a kisebbségi jogok bővítése nem lehetséges. "Ez rossz jel, mert a bíráknak nem szabadna ilyen politikai kérdésekben véleményt mondania” – mondta Kelemen, aki szerint a taláros testületnek nem csak az RMDSZ javaslatai kapcsán megfogalmazott kifogásai, hanem más döntései is politikai jellegűek.
„A bírák azt mondják ki, hogy az alkotmányt érdemben módosítani nem lehet. Megosztottam Orbán Viktorral azt a konklúziómat, hogy új alkotmányra van szükség, nem a mostanit kell foltozni” – fogalmazott a politikus.
Kelemen tájékoztatása szerint az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésen szó esett az európai parlamenti választások perspektíváiról is. Emlékeztetett arra, hogy a Fidesz és az RMDSZ egyaránt a néppárti (EPP) frakció tagja az Európai Parlamentben, és mindkét fél érdeke, hogy erős legyen ez a frakció. „Annál is inkább, mert szoros küzdelem várható az EP-választásokon a néppárti és a baloldali pártcsalád között” – magyarázta.
Szóba került a magyar miniszterelnök irodájában az EPP közelgő dublini kongresszusa, amelyen többek között arról is döntés születik majd, hogy kit támogat a pártcsalád uniós főbiztosnak. „Több jelölt neve felmerült, most folynak az egyeztetések” – mondta Kelemen.
Arra a kérdésünkre, hogyan látja Orbán Viktor az EP néppárti frakciójának erősödésének fényében azt a forgatókönyvet, amely szerint Tőkés László az RMDSZ ellenében indulna az EP-választásokon, a szövetségi elnök azt válaszolta: erről a forgatókönyvről nem esett szó.
A Szövetségi Állandó Tanács szombaton rangsorolja az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjeit – közölte a szövetségi elnök. Tájékoztatása szerint az így kialakult listát a március elsején ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának is meg kell erősítenie. Mint ismert, az EMNP szintén szombaton dönt arról, hogy indul-e és milyen formában az EP-választásokon. Döntését Tőkés László szándékaitól teszi függővé, ám a volt püspök tervei még nem nyilvánosak.
„Én azt mondtam, amit korábban is: a Tőkés László által védnökölt EMNP 2012-ben megméretkezett és csúfosan leszerepelt a választásokon. Támogatottságuk azóta sem változott. Teljesen fölöslegesnek tartom, hogy 2014-ben induljanak és kockáztassanak” – tájékoztatott Kelemen Hunor.
A politikus úgy fogalmazott: egy pillanatig sem érzett Orbán Viktor részéről olyanféle igyekezetet, hogy bármifélét sugalljon az EP-választásokkal vagy más kérdésekkel kapcsolatban. „Budapesten meghallgatják, amit mondok, véleményeket cserélünk. De nincs olyan óhaj, amit kötelező lenne betartani” – jelentette ki.
Úgy értékelte: az Orbán Viktorral folytatott keddi tárgyalása beleillik az elmúlt években kialakult gyakorlatba. „Vagyis a romániai magyarság képviseletében megválasztott RMDSZ vezetőjeként a magyar miniszterelnökkel rendszeresen egyeztetek” – fogalmazott Kelemen.
Cs. P. T.
maszol.ro,

Az RMDSZ támogatását kéri az MPP az Európai Néppártba való felvételéhez
A Magyar Polgári Párt többek között az Európai Néppártba való tagfelvételének a támogatását kéri az RMDSZ-től abban a megállapodás-tervezetben, melynek szövegét szerdán adták át az RMDSZ-nek - jelentette ki egy csütörtöki marosvásárhelyi sajtótájékoztatón Biró Zsolt, az MPP elnöke.
Biró Zsolt elmondta, pártja mind az európai néppárti tagságot, mind pedig az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) a tagságát megcélozza, és mindkét tagság elnyeréséhez kéri a szövetség támogatását.
Biró Zsolt az autonómiatörekvések terén történő együttműködésre is kitért. "Vállaljuk, hogy az RMDSZ Kulturális Autonómiatanácsában együttműködünk, és támogatjuk az RMDSZ kulturális autonómiatervezetét, de ezt a támogatást várjuk el az RMDSZ részéről is a székelyföldi területi autonómia tekintetében" - fogalmazott a pártelnök. (MTI)
Transindex.ro,

Viszik mint a cukrot a románoknak írt Magyarságtörténetet
Alig két hét alatt elfogyott a románajkúak számára írt Magyarságtörténet (O istorie a maghiarilor) első, kísérleti jelleggel 300 példányban kiadott kiadása – tájékoztatott a kolozsvári Világhírnév Kiadó.
Szabó Csaba televíziós újságíró, a könyv ötletgazdája és projektvezetője elmondta: élményszámba megy, hogy a magyar érdeklődők többek között a sajtó tudósításaira hivatkozva keresik a kapcsolatot a könyvet patronáló Fehér Holló Médiaklubbal, de az is rendhagyó jelenség, amint román érdeklődők kérdezgetik a városban, hol van az Únió (Memorandumului) utcában az Alpha Könyvesbolt, vagy hogy melyik udvar a "konzulátusé" (lásd az ottani Phoenix Könyvesboltot). A Gaudeamus Könyvesboltban is sokan nézegetik a könyvet, főleg a rendhagyó Őshaza-térkép vonzza a román tekinteteket.
„A legérdekesebb visszajelzések Kisinyovból érkeztek, ahol a Kisinyovi Állami Egyetem egyik tanára nemcsak teljes empátiával nyilatkozott a könyvről (kiemelve annak "orosz" vonzatait is, azaz a Volgát, Kámát és a finn-ugor illetve magyar tanszékeket Tatárország szomszédságában), de meglepő nyíltsággal jelentette ki azt is, hogy Magyarország - bizonyos szempontból - úgyanúgy anyaországa a Moldáv Köztársaságnak, mint Románia” – mondta Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub Alapítója.
Arra a kérdésre, miszerint miért csak három kolozsvári könyvesboltban lehet kapni a könyvet, elmondta: olyan váratlanul érte a Világhírnév Kiadót ez a nagy érdeklődés, hogy egyszerűen könyv nélkül maradtak, még a kötelező könyvtári köteteket sem tudták leadni. A zilahi Eurocolor Nyomda jóindulatának köszönhetően rekord idő alatt készül el az újrayomás, és a csomagok a hét végén már meg is érkeznek Kolozsvárra.
Az O istorie a maghiarilor január 30-án jelent meg Kolozsváron, szerzői fiatal történészek, akik a Babes-Bolyai Tudományegyetemen végeztek.A Páll-Szabó Ferenc, dr.Váradi Éva, dr.Ciprian Rad, Pócsai Sándor és dr.Wellmann László felállítású szerzőcsapatot több vidéki város román polgármestere meghívta már bemutatni a könyvet. A szerzőcsapat a közeljövőben (február 21-én) Nagyenyeden (Rebreanu Kulturális Központ), április 11-én Nagyszebenben (Astra Kulturális Központban) március végén pedig a Kisinyovi Állami Egyetem Történelem Karán mutatkozik be.
maszol.ro,

Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (február 12-18.)
Tőkés László a róla szóló könyv budapesti bemutatóján: „semmilyen leleplezési vagy bosszúvágy nincs bennem”
Megszólalt a héten a 168 óra online kiadásában a hetilap munkatársa Lampé Ágnes és beszámolt arról a Terror Házában tartott könyvbemutatóról, ahol A Securitate célkeresztjében–Tőkés László küzdelme a román politikai rendőrséggel című Kriterion kiadványt hárman is méltattak, nevezetesen a kötet hőse, a könyv szerzője és a könyv főhősének a sajtófőnöke. A szokványosnak aligha tekinthető közönségtalálkozón a hangulatgerjesztés odáig fajult, hogy egy hozzászólásban, amit „Tőkés rezzenéstelen arccal hallgatott” arról értekeztek: Magyarországon „az egyház és a civil élet tele van besúgókkal”, itt „a hiteltelenség uralkodik” és ehhez a mai hatalom is asszisztál.
Az öt nappal ezelőtti, budapesti könyvbemutató a január 30-i, Magyarország kolozsvári főkonzulátusán tartott rendezvény megismétlése volt, egy lényeges, jelzésértékű különbséggel. A Terror Háza, akárcsak a magyar külképviselet otthont adott ugyan a kötetbemutatónak, de míg a kolozsvári közönségtalálkozón a magyar főkonzul személyesen is ellátta a házgazda szerepkörét, addig az Andrássy út 60-ban a főigazgató asszony, Schmidt Mária erre a szerepkörre nem vállalkozott. Sőt maga helyett mást se jelölt ki a feladatra. Így, ha már a bevezető megtartására a Terror Házából még egy segédmunkatársra se futotta, annak elmondására Demeter Szilárd, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és egyben Tőkés László irodavezetője kényszerült.
A szokatlan főigazgatói hozzáállás mögött sok minden rejtőzhet, szervezési malőr, halaszthatatlan közfeladat ellátása, egyéb, nyilvánosságra nem tartozó elfoglaltság stb. stb. Tovább találgatni fölösleges is lenne. De nem kell bizonytalanságban maradnunk, hisz rendelkezésre áll egy beszédes információforrás, hisz segítségül hívható a múzeumi eseménynaptár. Ennek alapján pedig fehéren-feketén kiderült: itt bizony egy előre be nem tervezett, „spontán” akcióról lehet csak szó.
A Terror Háza precíz honlapján mindig jó előre meghirdeti az Andrássy út 60-ban sorra kerülő rendezvényeit. Itt pedig most is több, e havi már megtartott vagy ezután megrendezésre kerülő eseményről olvashatunk. Viszont a házi krónikában a február 14-i dátumnál szó sincs semmilyen könyvbemutatóról; ezen a napon a múzeum honlapjáról csak az 1956-os fegyveres felkelőket idéző Pesti srácok program köszön reánk.
Akármi is húzódhatott meg a háttérben, arról „A Securitate ma is mindenhol jelen van”–Tőkés László: akik két csecset szoptak címmel közreadott helyszíni tudósítás olvasója ebből sokat meg nem tudhatott. A „külsőségek” látszólag rendben voltak. Közönség volt, ha nem is túl nagy létszámban és nyílván a 168 óra munkatársa se véletlenül keveredett oda, Ő rögtön meg is hökkent, ahogyan belépett, mert: „a terem első sorában Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke és bizarr módon Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának egykori titkára és az Országgyűlés korábbi elnöke foglal helyet.”
Meghökkenését csak annak tudjuk be, hogy vélhetően nem szokott Orbán évértékelőkre, meg Ady ünnepségekre Érmindszentre járni, mert akkor már korábban szembesülhetett volna azzal, hogy az MSZMP Központi Bizottságának egykori titkára már régóta váltott. Lelkes híve lett Tőkésnek, de nem csak neki, hanem azoknak is, akik reggeltől estig kommunistáznak, sőt a kommunisták esetleges visszatérésével riogatnak, mint történt ez egy minapi évértékelőn.
Ami pedig a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének jelenlétét illeti, abban sem volt semmi meglepő: az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke már rég átlépett azon, hogy őt emberi méltóságában alázta meg köztévé, amikor Tőkés László kedvéért a bűnözők személyiségi jogainak megvédésére használt kitakarásos technikát alkalmazva kiretusálták az arcát a képernyőről.
Tőkés László amint szót kapott a saját irodavezetőjétől – tudtuk meg a hetilap tudósítójától – átvette az irányítást, házigazda nem lévén, maga lépett elő azzá. Előbb még megfutotta az udvariassági köröket és annak rendje és módja szerint megköszönte a Terror Házának és Schmitt Máriának a helyszínbiztosítást, majd méltatta a szerzőt. Elmondta: a róla szóló kötet „nem csupán tényfeltárás, hanem a közvélemény szempontjából is fontos könyv”, majd arról is szólt: „a könyvből többet tudott meg a saját helyzetéről, mint amennyinek tudatában volt.” Eközben, némi derültséget keltve megrótta Demeter Szilárdot, mert az, lévén ő egy szolgálatkész beosztott, a hallgatóság óhaját meghallgatva egy mikrofont nyomott a Tőkés kezébe: „Nem fogom meg, nem szeretem ezt a mikrofonos világot – utasítja vissza a főnöke. – Kizökkentettél a gondolatmenetből – ad még egy virtuális taslit az irodavezetőnek.”
A továbbiakban arról és úgy esett szó a moderátori szerepkört felvállaló Demeter és a könyvszerző dialógusában, amit a maszol olvasói a kolozsvári kötetbemutatóról szóló, január végi cikkünkben már olvashattak. Erre ezért külön ki sem térnénk.
Ehelyett, közbevetőleg inkább említsük meg, hogy a Terror Házában ezen a pénteken nemcsak egy könyvprezentáció esett meg. Ekkor és itt készült egy tanulságos tartalmú interjú is Tőkés Lászlóval. Abban, egyebek mellett, a közönségtalálkozón a kettős elszámoltatást szorgalmazóról kiderült: a beszédben is kedveli azt a bizonyos kettősséget, amit az elszámoltatásokban oly „állhatatosan igényelt.”
Az EP-képviselő a könyvbemutató alkalmából interjút adott a Magyar Hírlapnak, – az interjúkészítő ezúttal nem a lap magyarságpolitikai szakértője és külpolitikai rovatvezetője, Kristály Lehel, hanem Őry Mariann volt –, akinek Tőkés elmondta: „Sosem éreztem magam pártpolitikusnak, és már irtózom attól a sok mocsoktól, amiben részem volt akarva-akaratlanul az elmúlt két és fél évtizedben.” Azt is hozzátette: „különösebben nem is töri magát” azért, hogy brüsszeli mandátumhoz jusson és valójában nincsenek ilyen irányú személyes ambíciói. Korábban is csak – mint mondja – az „erőteljes alulról jövő elvárásoknak tettem eleget, amikor európai parlamenti politizálásra adtam a fejem.”
Az EMNT elnökének szavai hallatán joggal merülhetett fel a kérdés: vajon Tőkés László ezt az alkalmat akarta kihasználni arra, hogy kimondja: elege van a politikából? Netán, hisz egyes szavai arra utalnak is erre, valóban komolyan fontolóra vette, hogy az EP-képviselői mandátumának májusi megszűnésével egy negyedszázados politikai karrierre is pontot tesz?
Szavaival szembesülve a gyanútlan olvasó joggal akár arra is gondolhat: mennyire igaza van annak, aki így, a hatodik X-en túl, negyedszázadnyi élvonalbeli politizálás után, csömört kapott a hol meleget, de újabban inkább csak hideget hozó politizálástól, a fárasztó állandó közszerepléstől és az embert próbáló állandó úton levéstől, a Brüsszelbe vagy Strasbourgba történő minden heti ingázástól. Már-már meggyőzően hat és érthető, bölcs hozzáállásról tanúskodni tűnik az érvelés, amit még hitelesebbé tesz néhány hangulati kulcsszó is. El is gondolkozunk mi is: miért is ne lenne hihető, ha valaki, ha megfáradt meg annyira csalódott is, hisz a könyvbemutatón még annak a beismerésére is kényszerült, hogy „17 év nem volt elég, hogy rendet teremtsek a püspökségemen”, úgy dönt végre: elég volt, nyugalomra vágyom.
Csakhogy az alulról jövő, múltbeli erőteljes elvárásoknak nemet mondani nem tudásról szóló mondat így folytatódik: „most is attól teszem függővé az indulásomat, hogy van-e igény rá, és kialakul-e olyan politikai összefogás, amelynek szellemében folytathatom az EP-képviselőséget.” A „nem töröm magam” után pedig már rögtön ott van már nemcsak „a több út is lehetséges”, hanem azoknak az utaknak, nagyon is konkrét forgatókönyvei. Ezek egyike sem szól már az „irtózásról”, meg az irtózás utáni logikusan magát adó döntésről, a hátrább lépésről. Szóval következik a „több lehetséges út” részletezése: ”Eddig felvetődött az egyéni képviselőség, a romániai és a magyarországi listán való indulás is, mindegyiknek van előnye és hátránya is. Nem akarok elébe menni a dolgoknak, rövidesen el kell dőlnie, hogy mi fog történni.”
A nyilatkozóhoz hasonlóan magunk sem akarunk a dolgok elébe menni. Ezért rögtön el is hessegetjük Negruzzi örökbecsű, Alexandru Lăpușneanu vajda szájába adott találó bon mot-jának, a „ki kicsodát, és miként is akar”-nak az esetleges áthallásait. Viszont azt nem tehetjük meg, hogy az egyik lehetséges forgatókönyv kapcsán nem szóljunk arról, hogy sajtóhírek szerint alakulóban van a Fidesz EP listája és azon Tőkés neve, egyelőre nem szerepel.
Amennyiben Orbán Viktor tavasszal győz, a Fidesz listavezetője az EP-választáson az lesz, akit várhatóan uniós biztosnak ajánlanak majd Andor László mandátumának megszűnése után az uniós kormányába – írta meg e könyvbemutató másnapján a jólértesült Csuhaj Ildikó a Népszabadságban. A cikkíró a kormánypárt tervezett EP-listájának összetételét latolgatva szólt arról, hogy a biztosi tisztség reményében a listavezetői poszt legesélyesebb várományosai Navracsics Tibor igazságügy-miniszter, Győri Enikő a külügyminisztérium EU-kapcsolatokért felelős államtitkára, illetve Szájer József, aki a brüsszeli európai néppárti frakció alelnöke.
„A Fidesz–KDNP EP-listáján nem lesz meglepetésnév” – tudta meg a Fidesz vezető politikusaitól a Népszabadság munkatársa, ami nem a legjobb hír Tőkés László számára. Bár az ő neve a sajtóban fel-felröppent, mint lehetséges Fidesz-jelölt, de indítása egy magyarországi párt színeiben mégis a meglepetés erejével hatna. Arról nem is szólva, hogy talán megoldást nyújtana egy kérdésre, de rögtön felvetne tucatnyit.
Mindenekelőtt pedig azt a kérdést, amiről bő két esztendeje vallott Tőkés az EP-alelnöki mandátuma mérlegét megvonó, őszinte kitárulkozásában Kristály Lehelnek a Magyar Hírlap "Lövészárok-életformát folytatok" című interjújában. Akkor arról beszélt, hogy azért nem vállal újabb EP-alelnöki mandátumot, mert „építkezni kell az Erdélyi Magyar Néppártban is”, de elsősorban azért, mert: „Az ügyet, amelyre megválasztottak, az európai képviselői munka mellett most otthon, Erdélyben tudom a legjobban szolgálni”.
Csuhaj Ildikónak a Fidesz „titkok tudói” azt is elmondták: valószínűleg azok szerepelnek majd a jelöltlistán, akik az elmúlt öt évben bizonyítottak. Ők Győri Enikő, Gál Kinga, Járóka Lívia, Schöpflin György, Gyürk András, Surján László és természetesen a pártalelnök Pelczné Gál Ildikó. Deutsch Tamás állítólag még nem döntött saját jövőjét illetően és egyelőre csak a Beneš-dekrétumok elleni fellépéséről ismert fiatal Bagó Zoltán nem szerepel a tervezett EP-listán, mert állítólag „nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”.
Visszatérve a Terror Házában megtartott könyvbemutatóról szóló helyszíni riporthoz és ahhoz, amit a róla készült könyv kapcsán az ottani Tőkés szereplés révén tapasztalni lehetett e beszámoló alapján, az is felmerülhet, hogy az EP-képviselő megszólalását, illetve egy hallgatói hozzászólás utáni beszédes hallgatását vajon hogyan fogják megítélni a lista-összeállítók? Vajon nem lesz-e inkább tehertétel egy Fidesz EP-listán az, aki hallgatott, mikor beszélni kellett volna és olykor akkor is beszélt, amikor hallgatni tanácsosabb volna.
Hogy miért is véljük problematikusnak a Terror Háza-béli Tőkés szereplést, annak érzékeltetésére következzen egy részlet a helyszíni tudósításból, amikor egy vehemens kirohanás után, a csend egyszerre kínossá is tudott válni:
„Bartha László vagyok. Nos, ezek szerint Romániában visszarendeződés történt, itt meg nincs előrehaladás – jelenti ki. – Az ügynökkérdés továbbra is csak maszatolás, össze-vissza beszél mindenki, történelmi bölcselkedések mennek a televízióban reggeltől estig… De a református egyház sem áll a helyzet magaslatán. Amikor Hegedüs Lóránt megtámadta a miniszterelnököt azzal, hogy szabadkőműves befolyás alá került a kormánya, levelet írtam Balog Zoltánnak és a püspök úrnak is. Balog nem válaszolt, püspök úr nagy nehezen annyit, hogy várjak türelemmel. Azóta a rózsabokor a Himaláját háromszor körbenőtte, de nem történt semmi. Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban alantas és mosdatlan stílusban megtámadta püspök urat, „minden segget megjárt erdélyi politikusnak” nevezte. Azonnal írtam Stefka István főszerkesztőnek, hogy Bayert vonják felelősségre és tiltsák el az írástól. Ő sem válaszolt. Az ilyen jelenséget, amikor a legjobb embereinket innen ilyen rakétatámadás éri, felháborítónak és tűrhetetlennek tartom. Félreértés ne essék, én továbbra is a Fideszre szavazok, de az egyház és a civil élet tele van besúgókkal. Ezt nem lehet tovább tolerálni, mert így hiteltelenség uralkodik.
Tőkés rezzenéstelen arccal hallgatja. Majd megjegyzi: több éve igénylik állhatatosan a kettős elszámoltatást. Nem csak kis Magyarországon, hanem határon túli viszonylatban is.”
Akasztott ember házában kötelet, négy év Fidesz kormányzás után elmaradt elszámoltatást emlegetni nem jó ómen ma Budapesten. Az elszámoltatás ígérete ugyan sikeres hívó szó volt 2010-ben, de mint mára kiderült: ez a „kis Magyarországon” nagyon nem volt egy sikertörténet. Egyszerűen csak azért, mert az egykor mozgósító erejű vádak közül több utólag hámozott léggömbnek bizonyult.
„Annak idején erre rengeteg pénz kaptak azok, akik a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai korszakban Bukarest csecsét is szopták, tehát két csecset szoptak. Így mondják ezt népiesen” – fakad ki Tőkés, majd hozzátettei: „Ezeknek a pénzeknek a sorsát azóta sem tárták fel. Aztán jött Budai Gyula és beindult az átvilágítás és az elszámoltatás. Ekkor azt hittük, komolyan veszik.” Aztán mintha rádöbbent volna, hogy mintha túllőtt volna a célon. Meg is próbált rögvest korrigálni és átmenni a megértőbe: „Persze komolyan veszik, csak elhúzódik a folyamat.”
Ennél is messzebb ment viszont a Terror Házában és egyben a legingoványosabb talajra lépett, amikor előkerül a kedvenc vesszőparipa, az ügynöktéma, amiről a megfellebbezhetetlennek szánt kinyilatkoztatások egész másképpen hangzanak Budapesten, mint egy nagyváradi sajtótájékoztatón vagy bárhol Erdélyben. Ez volt az a mozzanat, amit a 168 óra helyszíni tudósítása, mintegy alfejezetcímként ekképp prezentált: „Múlt és jelen pedig – Tőkés szerint – összekapcsolódik”
A romániai visszarendeződésről értekezve az EP-képviselő elmondta: „Bár semmilyen leleplezési vagy bosszúvágy nincs bennem, kétségtelen, hogy a Királyhágó-melléki Egyházkerület vagy az Erdélyi Református Egyház történetének jelentős részét csak úgy érthetem meg, ha tudatában vagyok, hol lapulnak a múlt szereplői, ki tartja őket sakkban és miért áll érdekükben hallgatni. Mert vannak árulók, ebben a könyvben is jó néhány cégéres gazember szerepel, hisz sokan túlélték a rendszert.”
Budapesti fülnek ez amúgy rendben is lenne, legfeljebb némi mosolyt fakaszt egyesekben ez a józanul higgadt, tárgyilagos, érzelemmentes, csak az egyháztörténeti folyamatok tudományszempontú megértését és semmi mást megcélozni nem akaró érvelés.
Ugyanennek a fülnek az sem okoz gondot, ha azt hallja: „Az egyházkerületben vezető funkcióban lévő secus kollaboránsok vannak. 17 év nem volt elég, hogy rendet teremtsek a püspökségemen. Ma újra kiegyensúlyozott lett a küzdelem. Annak idején mindenki hódolni jött hozzám, vállukra vettek aztán leejtettek. Majd megfordult a menet, és kiegyenlítetté vált a harc Bukarest és egyes budapesti körök, jómagam, az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az egyházkerület és néhány egyházi kör között. Az egész tisztátalan politikai harc, de sajnos nem lehet kivonulni belőle.”
Viszont az, hogy a magyar állam, történetesen a jelenlegi kormány hivatott szerveit illetik azzal a váddal, hogy eltűri a területén „áttelepedett magas rangú secus tisztek” létét és elnézi azt, hogy „jó pár ügynök a mai napig a pályán van”, majd valaki meghirdeti, hogy „ezért ezt a szabadságharcot tovább kell folytatni”, az már ugyanennek a budapesti fülnek már több mint zavaró. Mert az a polgár, aki beült a Terror Házába február 14-én egy általa nagyra becsült szimbólummá vált közéleti szereplő könyvének bemutatójára, az abban a hitben él, hogy ez nem lehet igaz. Az ügynökkérdés számára nem azt jelenti, hogy idegen ügynökök grasszálhatnak hazájában, neki a III/III-asokkal és kenyéradó gazdáikkal van gondja meg azzal, hogy ez ügyben majd’ negyedszázada folyik mindig, az éppen hatalmon levő kormányok részéről a „maszatolás”.
Ahol ő él és gyakran morgolódik azt is reméli, helysebben tudja is, hogy a magyar állam rendvédelmi szervei alkotmányos kötelezettségükhöz híven mindenkor teszik a dolgukat, nem tűrik meg hazájában idegen államok „pályán levő ügynökeinek” a garázdálkodását. Ha effélék netán fel is bukkannának, hisz ilyen akár elő is fordulhat – a magyar hatóságok ellenük mindig fellépnek és eljárnak a hatályos törvények szerint. Nem „szabadságharcozva”, hanem a törvény szigorával lesújtva.
Percig nem vitatva, hogy akár a „zöldhatáros” korszak idején lehettek és bizonyára voltak a Tőkés által ezúttal is felemlegetett diverziós cselekmények, de ezt az átmeneti időszakot összemosni a mai állapotokkal, az visszatetsző és el nem fogadható. Aki azt állítja, hogy 2014 Magyarországán más államok ügynökei „a mai napig a pályán vannak”, az a magyar állam illetékes szerveinek, így a Pintér Sándor belügyminiszternek és az általa felügyelt szolgálatoknak a tisztességét és hatékonyságát kérdőjelezi meg. Másképpen pedig az említett vagdalkozásokat érteni nem lehet.
Ne lepődjön meg az EP-képviselő, ha újabb könyvbemutatón vagy bárhol máshol „kis Magyarországon” a mai magyar szolgálatok állítólagos impotenciájáról szóló kinyilatkoztatásokat és dörgedelmeket meghallva, másfajta ingerültséggel is fog találkozni a szavak súlyára minap a Terror Házában nem kellően odafigyelő.
Esetleg megunva az örök ostorozását, mely szerint Magyarország ma is elnézi a területén aktív secusok tevékenységét és ellenük nem tesz semmit, valaki majd kifakad: amennyiben Tőkés Lászlónak tudomása van arról, hogy konkrét ügyekben, beazonosítható módon az Alkotmányvédelmi Hivatal nem tesz eleget az 1995. évi CXXV. törvény 5 § a), illetve g) pontjaiban a számára előírt kötelezettségének, akkor ne elégedjen meg az általánosítással. Ne hagyja a szavaira figyelőket kétségek között. Tegye azt, ami neki 2011. március 14-e óta magyar állampolgárként kötelessége.
Bálint-Pataki József
maszol.ro,

Jót tenni jó – önkéntes programot indít a Sapientia
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karai önkéntes programot kezdeményeztek azzal a céllal, hogy segítsék a Böjte Csaba ferences szerzetes intézményrendszerében gondozott gyerekek továbbtanulását.
Eddig huszonöt hallgató jelentkezett az egyetemről, hogy szívesen vállalna önkéntes munkát a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett kollégiumokban: van aki matematikában, magyar nyelv és irodalomban, román vagy idegen nyelv gyakorlásában segítene Csaba testvér gyerekeinek, van aki különböző kreatív játékok szervezésére vállalkozik. Az együttműködés lehetőségeiről csütörtök délben az egyetem előterében egyeztetett Kósa István dékán és Tódor Erika Mária egyetemi docens Böjte Csaba atyával, a találkozón részt vettek a vállalkozó szellemű fiatalok is. Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományok Kar dékánja bízik a kezdeményezés sikerében, és reméli a hallgatók örömüket lelik benne, megtapasztalják, hogy jót tenni jó.
„Jó dolog jónak lenni és jót tenni. Látni a gyerekek tiszta örömét és jó kedvét” – erősítette meg Csaba testvér, aki bányászéveinek történetét elevenített fel, akkor tapasztalta meg, hogy a gyerekekben mennyi ragaszkodás és jóság van. „Az akkori élmények nélkül nem biztos, hogy elmentem volna teológiára, vagy most gyerekvédelemmel foglalkoznék” – hangsúlyozta Böjte Csaba, aki rendkívül pozitívan értékelte a Sapientia egyetem kezdeményezését.
„Bölcs dolognak tartom, hogy tudatosan megpróbáltok jót tenni. Nem azért, mert jó jegyet kaptok, nem azért mert megfizetik, hanem magáért a jó tettért. A jó cselekedetből fakadó örömből mindenkinek bőségesen jut” – vallja Csaba testvér. Megítélése szerint sem az egyház, sem az állam nem tudja megoldani a szociális dolgokat, de nem is kellene. „Az lenne a jó, ha mindenki ott ahol él, a falujában, a maga utcájában, tömbházában le tudna hajolni a bajban lévő embernek és segítene.
Tódor Erika Mária a hallgatók nevében felajánlotta, hogy szívesen segítenek az érettségi előtt álló tanulók felkészítésében is. Csaba testvér a találkozó végén meghívta az önkénteseket, hogy jövő héten látogassanak el a tusnádfürdői házba, ahol közel száz gyerek lakik.
Aki még szeretne jelentkezni, az megteheti az egyetemen Kósa István dékánnál vagy Tódor Erika Mária oktatónál.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro,

Egyesület segítené a rászoruló zetelaki gyerekeket
A zetelaki nehéz sorsú gyerekek megsegítését tűzte ki célul a tavaly novemberben létrejött Simó Megsegítő Egyesület. Projektjeik során negyvenkét fiatalnak biztosítanák a legszükségesebbeket – tevékenységükhöz támogatókat keresnek. Az önkormányzat az egyesület támogatását, de saját projekt indítását is tervezi.
A zetelaki egyesület vezetője, Simó Zoltán korábban Szentegyházán is tevékenykedett, anyagi források hiányában azonban kénytelen volt megszüntetni az ottani foglalkozásokat. Zetelakán tavaly novemberben alapította meg egyesületét, mely által negyvenkét nehéz körülmények közt élő – nagyrészt roma származású – helybéli gyerek életét szeretné szebbé tenni. A foglalkoztatott gyerekek legkisebbje három, legidősebbje tizenhét éves – nehéz anyagi helyzetben élők és félárvák is vannak köztük. „Vannak, akiknek az étkezés megoldása is gondot okoz, sokuknak pedig nincs olyan ruhája vagy cipője, amelyben akár templomba mehetne, pedig rendszeresen elvittük őket szentmisére” – vázolta helyzetüket Simó.
Az egyesület öt tagja foglalkozik gyerekekkel, tevékenységeik között közös étkezés, imádkozás, mikulásozás és a helyi kultúrotthonban tartott táncoktatás is szerepel, illetve igyekeznek ruhákat, cipőket gyűjteni a rászorulóknak. Mindeddig nagyon nehezen kaptak támogatást, azt is magánemberektől vagy civil szervezetektől – a továbbiakban pályázatokat adnának le, melyekkel eddig még nem volt sikerük. Az egyesület megalapítója hétéves korában szülők nélkül maradt, gyerekkorában már önmaga fenntartására kényszerülve. Saját tapasztalataira építve igyekszik a nehéz sorsú fiatalokat segíteni – mint elmondta, tavaly decemberben negyvenkét gyereknek adtak ajándékcsomagot Mikulás napján, ennek megvalósítása érdekében karikagyűrűjét zálogházba adta.
Az önkormányzat is akcióba lendül
Zetelaka polgármestere, Nagy Attila elmondta, az egyesület vezetője az önkormányzathoz is nyújtott be támogatási kérést, január 31-én – az igénylő és a község vezetői közötti kommunikáció azonban akadozik. Hozzáfűzte, a község vezetősége bizonyára támogatja az új egyesületet is, bár ebben az ügyben nem áll módjában egyedül dönteni. A bizottság a község civil szervezetei számára mintegy 80 ezer lejt különített el a 2014-es költségvetésből, az összeg reményeik szerint nő a féléves költségvetés-kiegészítés alkalmával. Az elkülönített összeget hét civil szervezet – ezeken belül azonban több csoportosulás – között kell arányosan elosztaniuk, így valószínűleg a Simó Megsegítő Egyesület által a táncoktatás finanszírozására kért heti 330, havi 1320 lejt nem tudják teljes mértékben biztosítani.
Egyébként a községvezetés nyolcvanezer euró értékű összegre pályázna a Román Társadalmi Fejlesztési Alapnál egy hasonló programra, amely a helységben élő, a becsült adatok szerint mintegy négyszáz roma problémáinak, illetve azok lehetséges megoldásainak feltérképezését célozza. Az egyik legnagyobb probléma esetükben a tulajdonjogok tisztázatlansága, ami a segélyek igénylése során kellemetlenségeket eredményez.
A körülbelül másfél éves projekt célja a roma fiatalok oktatási stratégiájának fejlesztése, szociológus és roma származású mentorok segítségével. A projekt során tanultak a tervek szerint körülbelül száz részvevőt segíthetnek a képesítés megszerzése, munkaszerzés, illetve hivatalos ügyintézés terén – vélte a polgármester. A projekt sikeressége érdekében a napokban hívtak össze egy harminctagú bizottságot, amely a projekt idején egyesületként működik majd – számolt be Nagy Attila. Hozzáfűzte, nem zárja ki a megsegítő egyesülettel való együttműködés lehetőségét, ám elsősorban tapasztaltabb partnerekkel dolgoznának.
Aki támogatni szeretné az egyesületet, Simó Zoltánnal a 0749-775473-as telefonszámon veheti fel a kapcsolatot.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro,

Kevesebb olvasó, több látogató
Kevesebb olvasója volt múlt évben a Maros Megyei Könyvtárnak, akik azonban többször tértek be az intézménybe. A létszámcsökkenés várható volt, ugyanis több részleg zárva volt 2013-ban. Meglepő – és egyben örömteli –, hogy a könyvtár olvasóinak több mint hatvan százaléka a fiatalok köréből kerül ki.
Bár a könyvtárat felkeresők többsége fiatal, az iskola vagy egyetem elvégzése után már ők is kevesebbet olvasnak. Az intézmény igazgatója, Monica Avram szerint ez negatívum, azonban van egy jó oldala is. „A fiatalok abban a korban olvasnak a legtöbbet, amikor leginkább fejlődik az ember személyisége. Ilyenkor nagyon sokat segítenek az olvasmányok, és ennek örülni kell, még akkor is, ha utána a fiatalok felhagynak az olvasással” – mondta az intézményvezető. Az elmúlt évben nőtt a látogatók száma, sokszor az olvasóteremben nem volt hely. Az igazgató szerint ez januárban is így volt, hiszen ekkor van a vizsgaidőszak az egyetemeken, s a diákok a könyvtárba járnak tanulni.
35 százaléknyi magyar olvasó
Az elmúlt évben 10 339 olvasója volt az intézménynek, míg 2012-ben 12 987. Ez még mindig jó arány más megyékhez képest – véli az igazgató. Marosvásárhelyen nyomós okai vannak a létszámcsökkenésnek: többek közt az, hogy a könyvtár több részlege hónapokig zárva volt, néhány pedig egész évben. „Az időszakos kiadványok részlegét sajnos egész évben nem tudtuk megnyitni a felújítások miatt. Nagyon rossz állapotban volt a terem, az embernek a kedve is elment, olyan lehangoló volt. Március végén azonban már szeretnénk újra megnyitni. A társadalomtudományok és irodalom részleget is be kellett zárnunk bő egy hónapra leltározás miatt. Ez nagy veszteség volt, hiszen ez a két részleg a leglátogatottabb. A Tudor lakótelepi fiókunk megszűnt, mert hely hiányában nem tudtuk korszerűsíteni. Nehéz éve volt 2013-ban a könyvtárnak, azonban most újult erővel igyekszünk a legjobbat kihozni mindenből” – jelentette ki az igazgató.
A fiatalok látogatják leginkább az intézményt, ők az olvasók 61 százalékát teszik ki. A 26-40 év közöttieknek már kevesebb idejük van könyvtárba járni, ez a generáció a könyvtári látogatók 19 százalékát jelenti. 12 százalékban képviseltetik magukat a 41-60 év közöttiek, ugyanakkor nyugdíjasok is járnak a könyvtárba. Az intézmény olvasóinak 35 százaléka magyar nemzetiségű.
Keresett a bestseller
Ha az olvasók száma csökkent is, a látogatások száma nőtt 2013-ban: hétezerrel több látogatást regisztráltak, mint 2012-ben. Az elmúlt évben összesen 250 ezer könyvet kölcsönöztek ki, amelyből 66 371 magyar nyelvű volt. A legnagyobb érdeklődés az irodalom iránt van, 58 százalékban prózát, verset és kritikákat olvasnak a Maros megyeiek a könyvtár adati szerint. Nagy az érdeklődés ugyanakkor az orvosi, jogi és történelmi szakkönyvek iránt, de a vallás, az építészet és a technika is érdekli az olvasókat. Az intézményvezető elmondta, a kortárs, illetve bestseller irodalom is népszerű.
A könyvtárban keresgélők is elmondták, mit olvasnak szívesen. Egy 79 éves hölgy elmondta, leginkább a magyar történelem érdekli. „Országokról is szeretek olvasni, kedvelem az útleírásokat. Most például Ukrajnáról keresek valamit, de sajnos nem találok. Wass Alberttől Móriczig mindent elolvasok, de a kortárs verseket nem szeretem” – mondta a nyugdíjas hölgy.
Szabó Anita sokat jár könyvtárba, és a kötelező olvasmányok mellett újdonságokat is olvas. „A házi olvasmányok miatt járok elsősorban ide, de szeretem az új filmek történeteit könyv formájában olvasni. Nagyon örvendek, hogy itt ezek is megtalálhatók, és nem kell megvásárolnom őket” – mondta a tizedikes diák.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,

Répás: Minden közösségnek joga van nyelvét szabadon használni
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint minden közösségnek joga van kultúráját megtartani, megerősíteni, nyelvét fejleszteni és szabadon használni. Erről Répás Zsuzsanna Az Anyanyelvhasználat külhonban - a jogi lehetőségektől a megvalósításig című konferencia nyitónapján beszélt a fővárosban.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint még rengeteg tennivaló akad a magyar nyelv teljes körű és szabad használata területén. Ami a Magyarországon élők számára magától értetődő természetességgel adott, az a szomszédos országokban a magyarság számára sokszor nehéz küzdelem tárgya - mondta Répás Zsuzsanna, aki a Nemzetpolitikai Kutatóintézet tanácskozásán hangsúlyozta a nyelv közösségmegtartó erejét, és úgy fogalmazott: egy nemzet fennmaradásának egyik tartóoszlopa saját, csak rá jellemző nyelve, nyelvi kifejezésmódja. A közös nyelv közös gondolkodásmódot, kulturális alapot, összetartozást feltételez - tette hozzá. Répás Zsuzsanna szerint ha megszűnnénk egy nyelvet beszélni, az a Kárpát-medence magyarságának létét, identitását tenné kétségessé. Minden közösségnek joga van kultúráját megtartani, megerősíteni, nyelvét ápolni. A közösségen belül minden egyénnek joga van anyanyelvével azonosulni, és ezt másokkal tiszteletben tartatni - rögzítette a helyettes államtitkár.
Hozzátette: minden közösségnek joga van arra is, hogy nyelvét fejlessze és szabadon használja. Elengedhetetlen az is, hogy a magyar közösség tisztában legyen jogaival, és tudatosan használja azokat - mutatott rá. Kitért arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet által elfogadott stratégia alapján számos programmal igyekeznek megerősíteni a magyar nyelvű intézményeket és a magyar nyelvhasználatot. Gyeney Laura, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetője arról beszélt, hogy amíg megőrizzük anyanyelvünket, addig a nemzet is él. Az intézet legfontosabb feladata a kollektív és egyéni erőfeszítések támogatása jogsegélyszolgálaton keresztül - mondta. A kétnyelvűség területén a legnagyobb probléma a bíróságoknál van - jelezte, hozzátéve: a hozzájuk érkezett jelzések szerint a bírók sokszor nem is rendelkeznek az ehhez szükséges megfelelő képesítéssel.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője a nyelvi jogkiterjesztés fontosságát hangsúlyozta. A bátor nyelvhasználat az autonómia egyik eleme - jelentette ki. Bartha Csilla, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa kiemelte: ahol megvannak a jogvédelmi keretek a kisebbségi anyanyelv használatára, sokszor ott sem működnek kellőképpen. A másik probléma a jogtudatosság hiánya - mutatott rá. Hangsúlyozta: ahol tényleges gazdasági erővel is bír a magyar közösség, ott még az elindult nyelvi asszimilációs folyamatok is megváltoztathatók. A Magyarság Házában kezdődött tanácskozás pénteken folytatódik. Szó lesz többek között a civil szervezetek szerepéről a nyelvi jogok gyakorlatba ültetése területén.
hirado.hu,

Nemzetpolitikai alapismeretek
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvény termében mutatták be, Magyarországon kívül, először azt az igen értékes tartalmat magába foglaló tankönyvet, amelynek címe: Nemzetpolitikai alapismeretek a közszolgálati tisztviselők, valamint egyetemisták számára készült.
2013-ban, dr. Kántor Zoltán szerkesztésében megjelent 220 oldalas kiadvány a magyar társadalom nemzetpolitikájáról, a külhoni magyarság önszerveződéséről, demográfiai és oktatási helyzetéről, a magyar állampolgárság kérdéséről, a nemzetpolitika és kormányzat viszonyáról nyújt ismereteket.
A könyvet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adta ki. „A könyv a nemzetpolitika tartalmának kifejtését több tudomány-terület metszetében vizsgálja, így valamennyi érdeklődő állampolgár számára is rendszerezett, mélyen elemző tudásanyagot kínál.”
Könyvbemutató
A rendezvényen jelen voltak Kántor Zoltán, a magyar Nemzetpolitikai Intézet igazgatója, a kiadvány szerkesztője, szerzője és Illyés Gergely szerző.
Magdó János főkonzul felvezető beszédében elmondta, hogy a könyv időszerű és aktuális. Három fejezetben tárgyalja a külhoni magyarok kérdését. Olvasva a könyvet, érdekesnek találta, miként változott az idők folyamán a jobb és baloldali pártoknak a külhoni magyarság kérdéséhez való viszonyuk, melyet Kántor Zoltán a „Nemzet, állam, kisebbség” című fejezetben tárgyal.
Antall József miniszterelnök tízmilliós országnak a kormányfőjeként- „lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.”
„Horn Gyula közjogilag tízmillió magyar miniszterelnökének tekintette magát, Orbán viszont Antall gondolatát tette magáévá… Aztán jött Medgyessy Péter, aki áthidaló megoldásként közjogilag ismét tízmillió magyar miniszter elnöke lett, de tizenötmillió magyarért vállalt felelősséget, majd Gyurcsány Ferenc, aki úgy gondolta, hogy „tizenötmillió magyar nevében, tizenötmillió érdekében” fog cselekedni.” Hangsúly eltolódások figyelhetők meg.
A könyv olvasmányos, nem komplikálják fölösleges szakismeretek – mondta Magdó János.
Dr. Bodó Barna, a Sapientia, EMTE oktatója tankönyvként, kézikönyvként határozza meg a kiadványt. Ilyen jellegű könyv nem jelent meg a Kárpát-medence kisebbségi kérdés által zaklatott területén. Minden nemzetnek meg van a határon túli kisebbsége.
Magyarország, a többi kelet-közép európai szocialista országhoz hasonlóan, a kommunizmus idején a kisebbségi kérdést az ország belügyének tekintette. Nem gondolkodtak nemzetpolitikai szempontból.
A könyv 3 fejezetében tárgyalják a külhoni magyarság problémáját. Illyés Gergely „ A szomszédos országok politikai rendszere. Külhoni magyar pártok” című írásában 6 ország, köztük Románia, közjogi berendezkedését, etnikai viszonyait, kisebbségi jogokat elemez. Hogyan kell sajtóhíreket értékelni? Szerinte fontos a közigazgatásban dolgozók számára, hogy megismerjék a szomszédos országok politikai rendszerét.
Kapitány Balázs a külhoni magyarok demográfiai kérdését taglalja. Ilyen könyv még nem jelent meg- vélekedett. Azért készült, hogy a köztisztviselők számára bizonyos ismereteket nyújtson e téren.
Papp Z. Attila a külhoni magyar oktatásról nyújt átfogó képet. „Külön alfejezetben foglalkozunk a határon túli magyar oktatás belső világára utaló, a nemzetközi felmérésekből leszűrhető folyamatokkal, valamint azzal is, hogy ebben a komplex világban milyen lehetőségei vannak az anyaországi támogatások sikerességének.”
Kántor Zoltán „Nemzetpolitika és kormányzat” című írásában az európai trendekről, a magyar-magyar párbeszéd formáiról, a támogatás politikáról, a nemzetpolitikai programokról értekezik. A cél, hogy a magyar közigazgatást érzékennyé tegyék a kisebbségi kérdés iránt. A köztisztviselők ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban bizonyos ismeretekkel kell, rendelkezzenek. Vizsgáznak. A külhoni magyarokra vonatkozólag megfelelő információkkal kell, rendelkezzenek.
Bodó Barna szerint a könyvet gazdagítani lehetne az illusztrációs anyag felhasználásával, mert e nélkül nem biztos, hogy látjuk a folyamatot. A képi átadás információ- növelő.
Táblázatok és ábrák pontosítják az információkat. A könyv gazdag könyvészeti anyaggal rendelkezik.
A 2010-es kormányváltást követően a nemzetpolitika gyökeresen átalakult. A 2011-ben kihirdetett Alaptörvény Alapvetés fejezetének D) cikke kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal”
A szerkesztőnek feltett kérdésemre: Ezt a valóban fontos tankönyvet, a Kárpát-medencében még hol szeretné bemutatni, ilyen nagy számú közönségnek? „Ahova hívnak, megyek”- válaszolta.
Pro Minoritate díj Kántor Zoltánnak
Az est második felében, Kántor Zoltánnak átadták a Temesvári Szórvány Alapítvány Pro Minoritate díját.
Laudációt mondott dr. Bodó Barna, az alapítvány elnöke.
„Kántor Zoltán, a Szórvány Alapítvány által alapított Pro Minoritate Díj egyik 2013-as kitüntetettje temesvári.
Mivel díjunk által a szórvány ügyével való törődést kívánjuk visszaigazolni – fontos. Kétszeresen is az.
A szórványkérdés elsősorban nem a szórvány ügye. Mi, akik lassan két évtizede foglalkozunk a szórványkérdéssel, ezt mindig elmondjuk, ha a kontextus úgy hozza. El kell mondanunk, mert a szórványt olyan helyi közösségként értelmezzük, amely identitását külső segítség, eszmei-intézményi- anyagi támogatás nélkül képtelen hosszabb távon megőrizni. A szórvány esetében kimutathatóan jelen van a strukturális asszimiláció, amikor külön politikai szándék és nyomás nélkül a helyi közösség számbelileg és identitásában is mindegyre gyengül. A szórványt kívülről kell, nemzetpolitikai szempontok és elvek jegyében támogatni, lévén a szórvány a nemzet határa. És ki nem védi a saját határait? – tehető fel a költőinek minősülő kérdés.
Tehát a szórványt szolgáljuk a Pro Minoritate Díj adományozásával.
Ha pedig a díjazott kutató éppenséggel a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója – akkor talán itt pontot is tehetnék laudációm végére. Pontot, hiszen a nemzetpolitika kutatójának éppen az a feladata, hogy megtalálja azokat az elméleti érveket és kijelölje azokat a közpolitikai kereteket, amelyek révén a szórvány esélyt kaphat. És Kántor Zoltán ezt teszi nemcsak akkor, amikor politikai elemzéseket készít, pl. az óvodások vagy a kisiskolások évének programjaihoz, hanem akkor is, amikor – más regiszterben, természetesen – nemzetstratégiát készít elő.
De Kántor Zoltán az egyetemi oktató és kutató is idézhető, hiszen az egykori temesvári szociológusból, aki a Közép-Európai Egyetem mesteri programjára érkezett Budapestre lassan két évtizede, akkor fedezte fel maga számára a nemzet fogalmát, amelynek kutatásával azóta is foglalkozik. Ha ma valaki a magyar politológiában nacionalizmus-elmélettel foglalkozik, akkor Kántor Zoltán munkáit nem kerülheti meg. És a nacionalizmus-elméletektől egyenes az út a kisebbségtudományig, díjazottunk másik előszeretettel művelt tudományos szakterületéig. Kántor Zoltán a kisebbségpolitika és a nacionalizmus-elmélet nemcsak magyar kontextusban ismert és elismert képviselője.
Hadd térjek vissza az indító gondolathoz, Kántor temesvári mivoltához.
A tudományos témaválasztás és a közéleti szerepvállalás Kántor Zoltán esetében egyértelműen igazolják: nem felejti el, honnan indult szakmai pályája. Köszönjük neki a téma iránti hűséget, és ugyanakkor el is várjuk ezt tőle. Elvárjuk, mert bár temesvári hallgatóként (még) nem ez a kérdéskör volt szakmai prioritásainak előterében, de itt élte meg azokat a helyzeteket, itt tapasztalta meg azokat a folyamatokat, amelyeket ma, értelmező szándékkal visszatekintve helyesen tud kezelni, beilleszteni a most kialakuló elméleti keretekbe. A szűkebb pátria, a gyermekkor és a fiatalság hangját és képét magával viszi az, akinek fontosak a gyökerek.
Kántor Zoltán számára fontosak.
Azt állítottam, hogy Kántor Zoltán temesvárisága kétszeresen fontos. Ez, a második, szociológiai méretekben megmutatkozó jelenségre utal.
A szórvány, éppen a fent jelzett jellegzetessége okán, nem rendelkezik megtartó képességgel. A szórvány képtelen otthon tartani értékeit. Példák, sikeres emberek sorát idézhetném, és nem csupán a legnagyobbakét, klasszikusokét. A magyar irodalom és művészet nagyjainak során adta Temesvár és a temesi táj, ha csak az utóbbi évszázadra gondolunk, innen indult Kós Károly és Méliusz József, Bartók Béla és Hauser Arnold, Kurtág György és Kerényi Károly, Herczeg Ferenc és Brocky Károly. És csak a legnagyobbak neveit soroltam fel.
Megkísért a kérdés: ha itt maradnak, vajon ugyanazt az irodalmi-művészeti pályát futják-e be? Hajlok a nemleges válaszra. Csak az utóbbi két évtizedben jeles temesvári írók, újságírók, művészek, kutatók sora költözött el innen – a szakmai boldogulás útjait keresve.
Minden szórvány a magyar irodalom és tudomány számára vidék. Temesvár is az. Nincsenek olyan intézményeink, nincsenek egyetemi katedráink, nincsenek szerkesztőségeink, nincsenek olyan szellemi műhelyeink, amelyek az itt kibomló tehetségek számára megfelelő vonzerőt gyakorolnának. Ezzel magyarázható az ismert jelenség: szórványban szellemi mindenesekkel szoktunk találkozni, akik magad uram alapon végzik dolgukat.
Ha Temesvárott marad, Kántor Zoltán nem futja be azt a szakmai pályát, amelyért most mi, temesváriak, díjat adományozunk neki.
Temesvár a magyar politikatudományban (is) vidék.
Díjunk tehát egyfajta elkötelező gesztus is: Kántor Zoltán, Te számunkra mindig elsősorban temesvári leszel. Ezt a szempontot kell beépítened a nemzetről szóló mondandódba.
Tudjuk, sikerülni fog.
Ehhez kívánunk Neked és családodnak megértést, kitartást, türelmet.
Köszönjük, amit tettél értünk és azt is, amit ezután fogsz.”
Csomafáy Ferenc
Erdon.ro,

Leszámolás vagy közösségi megfélemlítés?
Két bűnvádi dosszié, tucatnyi bírósági per, első fokon öt év letöltendő és négy év felfüggesztett börtönbüntetés: ez Nagy Zsolt hét év óta tartó kálváriájának pillanatnyi mérlege. A magát ártatlannak valló korábbi RMDSZ-politikus, a Tăriceanu-kormány távközlési miniszterének története megdöbbentő képet fest a román igazságszolgáltatásról, a titkosszolgálatok által ellenőrzött közéletről.
– Két bűnügyi perben veszített: a hazaárulásos, kémkedéses történetben alapfokon öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Legfelsőbb Bíróság, a Posta-perben született végleges ítélet szerint négy év felfüggesztettet kapott. Továbbra is ártatlannak vallja magát?
– Mindig is annak tartottam magam, nem rajtam múlott, hogy az ártatlanságomat igazoló bizonyítékokat a bíróság leseperte az asztalról.
– Kirakatper áldozatának tartja magát?
– Ami ma történik a román igazságszolgáltatás berkeiben, sokban emlékeztet az ötvenes évekre, csak az eszközök és a módszerek változtak. Engem nem az lep meg, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség, a DNA sorozatban gyártja a dossziékat, hanem a gyakorlat, ahogy a román bíróságok alájátszanak ennek a folyamatnak. A titkosszolgálatok, az ügyészek és a bíróságok egy malomban őrölnek, egyféle „állam az államban” rendszer jött létre, amely látszólag önjáró.
– Csak látszólag?
– Azért látszólag, mert valójában a szálak valamilyen formában az államelnöki hivatal háza táján találkoznak.
– Milyen érdeke fűződne bárkinek ahhoz, hogy egy uniós tagállam minden alap nélkül megtizedelje a politikai osztályt? Az államfő a korrupciót akarja felszámolni...
– Nem vitatom, hogy Romániában nagy a korrupció: a parkolóőrtől a rendőrig és a műtős nővérig sokan kapnak csúszópénzt. Az is igaz, hogy a korrupció csúcsát a közéleti személyiségek testesítik meg. A korrupcióellenes harcot azonban kirakatharccá változtatták, példastatuálás céljából kezdtek el politikusokra vadászni, amiből jó eséllyel lehet médiacirkuszt csinálni. Ma ennyiről szól a romániai korrupcióellenes harc. Az államfő nemrég Németországban büszkén mondta az újságíróknak, hogy Romániában hét minisztert ítéltek el eddig. A németek döbbenten hallgatták, hiszen az ő szövetségi kormányukban összesen 15 miniszter van. El tudom képzelni, milyen véleményük van Romániáról.
– A közvélemény viszont azt tartja, minél magasabb beosztásban van valaki, annál nagyobb az ismeretsége, több a pénze, így több a lehetősége is, hogy megvédje magát. Ez mennyire igaz?
– A saját esetem bizonyítja, hogy kiváló védőügyvédek mellett sem volt hajlandó a bíróság tudomást venni a védelem által felsorakoztatott érvekről. Az első ügyem – amelyben ejtették a kémkedés és hazaárulás vádját, a tíztagú bűnszövetkezet morális támogatásáért ítéltek el – olyan kirakatper, amelyben egyetlen kézzelfogható bizonyíték sem létezik. A dossziéhoz ezer telefonbeszélgetést csatoltak, ebből húsz volt az enyém, de ezeknek a vád szempontjából nem volt jelentősége. A további 980 beszélgetés állítólag rólam szólt, ezek alapján ítéltek el.
– Belehallgathatott ezekbe?
– Az ezerből kétszázat sikerült meghallgatnom hiteles fordító társaságában, de a bíróság ezt 2012 őszén önhatalmúlag leállította. A meghallgatott beszélgetések felét rosszul fordították, tele hibákkal, ferdítésekkel, belemagyarázásokkal. A bíróság nem vette figyelembe a kifogásainkat. Harminc tanút javasoltam a védelmemben, egyet sem hallgattak meg. A védelem számára ellenőrizhetetlen mintegy 800 beszélgetésen kívül a bűnügyi dossziénak volt egy titkosított része is. Ez tartalmazta a SRI embereinek megfigyelési tevékenységét – lehallgatások otthon és különböző helyszíneken, filmezések, utcai követések –, az anyaghoz azonban nem juthattam hozzá, az iratcsomóban esetenként utalnak rá.
– Első bűnügyi dossziéjának tanúsága szerint ön nem korrupt, nem lopott, csak éppen államtitkokat szivárogtatott ki. A postaper vádjai is hasonló stílusban készültek?
– Azok talán még nevetségesebbek. A történet dióhéjban a következő: a Román Postának van egy bukaresti telke, amelyet tőkeapportként ajánl fel egy céggel kötendő gazdasági társuláshoz. A szerződést láttamozza közjegyző, nyilvántartásba veszi a cégbíróság. Valakik mégis kiderítik, hogy a szóban forgó telek nem a posta magántelke, hanem köztulajdon, tehát nem vihetné a társulásba. Közben nem veszik figyelembe, hogy az előző években a Román Posta több, a telekkel kapcsolatos pert is megnyert a Legfelsőbb Bíróságon, ami egyértelműen bizonyítja a tulajdonjogot. Miniszterségem alatt született meg az a kormányrendelet, amely pontot akart tenni a posta vergődésére a telekügyben: ebben kimondtuk, hogy az a bizonyos telek a posta magántulajdona. A DNA hatalommal való visszaélés vádjával indított eljárást ellenem és a volt igazságügyi miniszter, Tudor Chiuariu ellen. Az egykori pénzügyminisztert, Sebastian Vlădescut – már nem idézték be, mert ahhoz a szenátusnak kellett volna láttamoznia a bűnvádi eljárást, oda pedig a DNA ilyen „tákolmányt” nem mert küldeni. Egy közösen elfogadott kormányrendelet kapcsán példátlan módon kiemeltek két embert, és a vádlottak padjára ültették őket. A kormányrendelet ma is életben van, a telek pedig 2014-ben is a Román Posta ingatlanlistáján szerepel.
– Második peréről azt állította a román sajtó, hogy politikai leszámolás...
– Ez egyértelműen Tudor Chiuariu ellen irányult: miniszterként eljárást indított és felfüggesztette Doru Ţuluș egykori főügyészt. Miután Ţuluș megdicsőülve visszatért a Korrpcióellenes Ügyészség egyik főosztályára, másnap elindította a bűnvádi eljárást az igazságügyi miniszter ellen... Így lettem én is bűntárs.
– Ha ez valóban így történhetett, megalapozott gyanú hiányában miért hallgatták le korábban valamennyi munkatársa, ismerőse telefonját?
– Nézze, a román titkosszolgálat nem hasonló emberi logika szerint működik. A román kabinet magyar tagjai körében mindig is köztudott volt, hogy figyelnek, lehallgatnak, jelentéseket készítenek rólunk. Valószínű, hogy engem és munkatársaimat is épp úgy lehallgattak, mint a többi minisztert és államtitkárt: az adatokat tárolták „soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség” alapon. A rendszer perverzitása ebben áll: adatokat gyűjtenek, dossziékat fabrikálnak, és amikor szükséges, előhalásszák.
– Úgy véli, hogy a többi elítélt politikus is ártatlan?
– Ezt nem állítom, azt viszont igen, hogy az ítéletek indoklásában bizarr megfogalmazások jelennek meg, amelyek azt sejtetik, hogy a román bíróságok szakmai és erkölcsi tartásával komoly bajok vannak. Egy év fogva tartás után nemrég szabadult Traian Decebal Remeș volt mezőgazdasági miniszter. Ítéletének indoklásában többek között ez áll: bár a rendőrség nem találta meg a lefoglalt paksamétában a Ioan Mureșan által adott 15 ezer eurónyi csúszópénzt, a vádlott azt valószínűleg megkapta más alkalommal. Ha tárgyi bizonyítékok nélkül, ilyen bírói végzéssel ma börtönre lehet ítélni embereket Romániában, akkor ott komolyan megkérdőjeleződik az igazságszolgáltatás szakmaisága. Ha ezt közéleti emberekkel elművelhetik, mennyivel kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a kisemberek, akikről a sajtó, a közvélemény semmit nem tud.
– Adott egy korrupt bukaresti rendszer, amelyben önök magyarként eltűrték, hogy valamennyi lépésüket figyelik, bármikor lecsaphatnak bárkire. Mi késztet arra egy erdélyi magyar politikust, hogy miniszteri tárcát vállaljon a román kormányban?
– Azt nyilván tudtam, hogy megfigyelnek, de legszörnyűbb rémálmaimban sem gondoltam, hogy ez idáig fajulhat. Eszembe sem jutott volna soha, hogy miniszter legyek. RMDSZ-alelnökként, választási kampányok felelőseként hosszú éveken át oroszlánrészt vállaltam a szervezet napi munkájában. Ma is vallom, hogy tisztességgel és becsülettel álltam meg mindenhol a helyem, talán ezért is bíztak rám újabb és újabb feladatokat. Amikor Markó Béla 2005 karácsonya előtt felajánlotta a kommunikációs tárcát, nem hittem a fülemnek. Én erre nem készültem, nem is számítottam rá. Több napon keresztül rágódtam azon, hogy elvállaljam-e. Végül azért döntöttem mellette, mert politikai és szakmai kihívást láttam benne. Nyugodt lélekkel mentem Bukarestbe: nem azért voltam tisztességes, mert számítottam arra, hogy netán megfigyelnek, hanem mert ez az én életfelfogásom.
– Ön a kétezres évek derekán meg akarta reformálni az RMDSZ-t. Nem tart attól, hogy éppen ebbe bukott bele?
– Nem az RMDSZ-t akartam megreformálni, hanem a velem egykorú, fiatal nemzedéket próbáltam előtérbe hozni, bemutatni az erdélyi magyar közvéleménynek, hogy vagyunk, és lehet ránk számítani. Akik ezt félreértették, azok úgy érezhették, hogy mi hatalomra törünk. Interjúkötetében maga Markó Béla is elismerte, hogy egyesek arra figyelmeztették, a fiatalok a székére pályáznak. Ennek azonban semmi alapja nem volt, ezt már akkor tisztáztam a szövetség elnökével.
– Pedig abban az időszakban sokan önben látták az új RMDSZ-elnököt...
– Az RMDSZ-elnökségre való pályázás soha nem volt célom. Ettől függetlenül magyar és román körökben egyaránt voltak erre utalások: bizonyára akadtak olyanok, akik szívesen láttak volna ebben a tisztségben.
– Ha kiderülne, hogy RMDSZ-berkekből indult ön ellen ez a meghurcoltatás, mit tenne?
– Nem hiszem, hogy így lenne. Az RMDSZ-nek ez nem állt szándékában, de ad absurdum, ha valakinek meg is fordult volna a fejében, ehhez nem lett volna eszköze. Az RMDSZ-t mind a belügytől, mind az igazságügytől „tisztes távolságra” tartották. A történet mögött inkább az áll, hogy a román hatalom éppen ütni akart az RMDSZ-en. Akkor indult eljárás Markó Béla ellen, és meglehet, úgy gondolták, hogy egy kalap alatt a potenciális utódot is meghurcolják, eltávolítják a közéletből.
– Az ön esetében ez sikerült. Saját döntése volt a teljes visszavonulás?
– Igen, én döntöttem így: senki nem küldött el. 2007-ben az RMDSZ EP-listavezetőjeként kezdtem a kampányt, de visszaléptem, mert nem tudtam vállalni annak az ódiumát, hogy én legyek korruptként a célkeresztben. Harminchat évesen otthagytam a közéletet, tanácsadó céget működtetve lettem vállalkozó. Politikusként szerzett tapasztalataimnak is köszönhetően sikeres vállalkozást hoztam tető alá, több nemzetközi beruházás kötődik munkámhoz. Sokat dolgoztam együtt Pászkány Árpáddal: nemcsak üzlettársak, barátok is vagyunk. A késztetés azonban továbbra is megvan bennem, hogy visszatérjek a közéletbe. Talán majd egyszer...
– Családja hogyan viseli a hét év óta tartó bűnügyi eljárást?
– Nagyon nehezen. Nekem is az elviselhetetlenségig nehéz feldolgozni a történteket, kamaszkorú fiaimnak még nehezebb. El kell szenvedniük a megbélyegzést, a sanda tekinteteket. Ők már olvasnak újságot, néznek tévéhíradót, és tehetetlenek. Arról nem beszélve, hogy megtörténhet: évekre elveszítik az apjukat.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Marosvásárhelyi tiltások
A dolgok jelenlegi állása szerint idén nem vonulhat végig Marosvásárhely főterén a megemlékező tömeg a március 10-re tervezett Székely Szabadság Napján. A polgármesteri aláírással hivatalosított tiltás tavalyi, senki által nem tapasztalt incidensekre hivatkozik, de mi nyugodtan értelmezhetjük úgy, hogy a román hatalom nem akar megkockáztatni még egy, a tavalyinál is nagyobb tömeget felvonultató, lélekmelengető, hiterősítő közösségi megmozdulást. Akár elismerésként is felfoghatjuk: Marosvásárhelyen tavaly valóban történelmi pillanatok zajlottak.
Mi lesz azonban idén? Mit tehet a szervező Székely Nemzeti Tanács? Egyetlen dolgot biztosan: pereskedik. És vélhetően nyer is, ám ha az ítélet megszületéséig jogkövető magatartást kíván tanúsítani, akkor közben nemcsak az idei márciusi pillanat illan el, de talán a teljes év is. Ami igencsak káros hatású lehet, hiszen a tavaly októberre immár százezres nagyságrendűvé felfejlődött mozgalmi tömeg újra készül önmaga, célkitűzései erőteljes felmutatására.
A tiltás azzal a veszéllyel is jár, hogy lefojtja az önrendelkezést célzó mozgalom lángját. Ezért kell most fokozottan észnél lenni, és sokkal inkább mozgósítani a minél nagyobb jelenlét érdekében. Mert a tiltó rendelkezés, a burkolt fenyegetés célja egyértelműen az elbátortalanítás. A felszínen zajló bagatellizálás, a kisstílű számháborúzás ellenére a székelység izmosodó mozgalmát immár egyetlen román hatalmi szint sem tekinti alábecsülendőnek. A jelenlegi európai konjunktúra közepette a kisebbségi véleménynyilvánítás, a gyülekezési szabadság nyílt ellenzését ugyan nem meri felvállalni az uniós gazdasági köldökzsinóron függő Románia, ám apró adminisztratív lépésekkel igyekszik minél szűkebb korlátok közé szorítani az autonómiaharcot.Ebbe a sorba illeszthető az Alkotmánybíróság néhány nappal ezelőtti határozata is: gyakorlatilag valamennyi olyan alkotmánymódosítási javaslatot kigyomlált, amely a kisebbségi élettér tágítását, a szabad szimbólumhasználatot célozta.
Húzd meg, ereszd meg játék zajlik. A korábbi nyilatkozatai ellenére lassan valamennyi egységes székelyföldi akcióból kihátráló vásárhelyi polgármester – az Európai Kulturális Főváros-projektben való részvételt is lebegteti – ezzel a tiltással azt a minimális mázat is ledobta magáról, amelyet egy Marosvásárhelyhez hasonló többetnikumú város elöljárójának viselnie kellene. Szignójával Dorin Florea az igazi provokátorok sorába lépett, akik a társadalmi béke megőrzésének leple mögött viszályt szítanak, szelet vetnek. Hogy Florea vihart arat-e, az a magyarság józan elszántságán múlik
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Határozott gagauz igen az önállósodásra
A gagauz szavazók elsöprő többsége utasította el a Moldova Köztársaság autonóm tartományának Romániához, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozását. A referendum – Chișinău megfélemlítési akciói ellenére – sikeres volt, ezt a megfigyelőként résztvevő Samu Tamás Gergő jobbikos politikus is megerősítette.
Az elmúlt húsz évben rendezett választások közül a február 2-i referendumon bizonyult a legaktívabbnak a Gagauz Autonóm Tartomány lakossága: a mintegy százezer választóképes gagauz több mint 70 százaléka járult az urnák elé. A Moldova Köztársaság keretében működő autonóm régió felnőtt lakosságát a tartomány vezetősége arról kérdezte: ha Moldova Romániához, illetve az Európai Unióhoz csatlakozna, támogatja-e Gagauzia függetlenné válását? A referendumon résztvevők 98,4 százaléka utasította el az uniós csatlakozást, helyette országát szívesebben látná a volt szovjet tagköztársaságok által életre hívott vámunióban.
A moldovai hatósági megfélemlítések ellenére szervezett gagauz referendumról a Chișinăuban székelő Stratégiai Elemzések Központjának igazgatója, Serghei Nazarov úgy vélekedett, a kisebbségek nem Európát utasítják el, hanem az ország közeledését Romániához, ami sok emberben kelt félelmet. A politikai elemző szerint a gaguzok referendumát az ország több régiójában is követni akarja a kommunista párt. „Hasonló referendumra kerülhet sor Bălţi, Cahul, Râbniţa, Briceni, Edineţ és Ocninţa rajonban is, ahol a kommunistáknak többségük van a helyi hatalomban” – nyilatkozta a moldovai politológus az Oroszország Hangja nevű moszkvai közszolgálati rádiónak.
A szakadár Transznisztria vezetői 2006-ban már szerveztek hasonló referendumot, akkor a szavazók 97 százaléka értett egyet azzal, hogy Transznisztria váljék orosz tagköztársasággá. A függetlenségét 23 éve egyoldalúan kikiáltó Dnyeszteren túli terület politikusai számára ma már nem vonzó Iurie Leancă moldvai miniszterelnöknek a széleskörű, spanyol mintájú autonómia mintájára tett ajánlata sem. Tiraszpol a teljes válást sürgeti, Chișinău mellett azonban eddig ezzel Moszkva sem értett egyet. Azonban Moldova Köztársaság csatlakozásával Romániához, illetve az Európai Unióhoz szinte biztosra vehető, hogy Transznisztria kiharcolhatja különválását. A gagauz népszavazás példáját követni akaró ellenzéki próbálkozások letörésére Chișinău a rendőrséget és az ügyészséget is bevetve több gagauz vezető ellen is bűnvádi eljárást indított.
Rendőrségi zaklatások
A Gagauz Autonóm Terület népszavazására Belgiumból, Oroszországból, Bulgáriából, Lengyelországból, Ukrajnából és Magyarországról érkeztek megfigyelők. Magyarországot egyetlen politikus, Samu Tamás Gergő volt országgyűlési képviselő, a Békés Megyei Közgyűlés jobbikos tagja (képünkön) képviselte. A választási megfigyelői csapatot Mateusz Piskorski lengyel egyetemi tanár, volt parlamenti képviselő szervezte, társaságában több lengyel, egy flamand, egy bolgár és egy magyar megfigyelő érkezett Gagauziába.
„A 62 szavazókörből 18-ba jutottunk el. A gagauz fővárosban, Komrátban kezdtük a napot. Ott több szavazókört is meglátogattunk, de voltunk kisebb-nagyobb falvakban is a Gagauz Autonóm Tartomány minden részén. Elsősorban gagauz többségű falvakban, de lengyel, valamint ukrán többségű településeken is jártunk. Találkoztunk orosz választási megfigyelővel, és természetesen a gagauz vezetés képviselőivel is” – osztotta meg a jobbikos politikus az Erdélyi Naplóval. Arról is beszélt, hogy a moldovai vezetés akadályozta, ahol tudta a népszavazás lebonyolítását, ennek ellenére a gagauzok nem hátráltak meg: a szükséges anyagiakat vállalkozóktól szedték össze, a hatósági vegzálást leszámítva minden a legnagyobb rendben zajlott. Samu Tamás Gergő cáfolta a moldovai román médiában felkapott híreket, miszerint a gagaguz vezetés erőszakkal küldte volna az urnához szavazóit. A magyar politikus ennek semmi jelét nem tapasztalta, azt viszont igen, hogy az autonóm területre érkezett moldovai rendőrök több szavazókörzet előtt is igazoltatták az embereket, a bevándorlási hivatal munkatársai pedig a Chișinău számára nem kívánatos külföldi megfigyelőket.
Tanulság magyaroknak: egységes gagauz álláspont
„Bár a népszavazás csak véleménynyilvánító volt, erős, nagyon határozott jelzés született a moldovai és a román vezetés felé, de a világpolitika számára is” – összegezte a magyar politikus a referendum legfőbb eredményét. Eszerint a komrati vezetés csak abban az esetben veti fel Gagauzia önállósodását, ha Moldova Romániához kerülne, amire a magyar politikus szerint bármikor sor kerülhet.
Hogy a Gagauz Autonóm Területen történtek milyen fogódzót jelenthetnek az erdélyi magyar autonómiatörekvések számára? „A gagauz szavazók közel 100 százaléka egy irányba szavazott, a közösségen belül nincs megosztottság. Vezetőik egymás között úgy viselkedtek, mintha egy független állam vezetői lennének: a gazdasági hivatal vezetője a kormányzót Gagauzia elnökének nevezte, a kormányzó pedig munkatársát gazdasági miniszternek. Kis dolgok ezek, de fontosak, ha egy közösség tudatosan készül egy szélesebb körű önrendelkezésre. Ráadásul Gagauziát nagyon komolyan – a magyar viszonyokhoz képest sokkal erőteljesebben – támogatja az orosz és a török vezetés oktatási, gazdasági, valamint politikai téren egyaránt” – fogalmazott a Jobbik Magyarországért politikusa.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

A színházban is el kellett menni a falig
Bár az egyetemen magyar irodalom szakra járt, és a diákévei alatt elért sporteredményei sem elhanyagolhatók, két évtizeden át volt a kolozsvári színház irodalmi titkára, majd öt évig az intézmény igazgatója. A 75. életévét betöltő Kötő József színháztörténésszel beszélgettünk.
– Mi döntötte el, hogy ma nem egy neves atlétával, hanem a sokak által ismert színházi szakemberrel beszélgetek?
– A gének döntik ezt el. Amikor 1958-ban megnyertük az akkor még tartományi ifjúsági bajnokság 4×400 méteres stafétaszámát, az olyan szintet jelzett, ahonnan csak teljes erőbedobással és szabadidő-lekötéssel dolgozva lehetett volna tovább lépni. Akkoriban viszont mocorogtak már bennem a kutatói ösztönök. Másodéves voltam a Bolyai Egyetem bölcsészkarán, egy tudományos diákkonferencián a következő csapat képviselte a kart: az akkor ötödéves Lászlóffy Aladár, Láng Gusztáv és Kántor Lajos, valamint jómagam, aki valamivel fiatalabb voltam. A diákkonferencia után eldőlt: szabadidőmet a tanórákon kívüli kutatómunkára, a magam képzésére szánom.
– És mi terelgette érdeklődését a színházművészet felé?
– A színház már a tanulmányaim elején érdekelt. Az első „löketet” ugyancsak másodéves koromban kaptam, amikor szemináriumi dolgozatként elvállaltam Janovics Jenőnek a Farkas-utcai színházról írt könyve bemutatását. Döbbenetes élmény volt megismerni ezt a gazdag színháztörténeti múltat, az egyetemen csodaszámba ment, hogy kértem még egy szemináriumi órát, hadd mutathassam be még alaposabban és elmélyültebben azt a könyvet. Akkor bontakozott ki bennem a színház intézménye iránti csodálat. Azon a bizonyos szemináriumon, 1958-ban fogalmazódott meg bennem az is: miként lehetséges, hogy egy ilyen jelentős színháztörténeti eseményt, mint az első magyar kőszínház megalapítása, nem jelez emléktábla. A Farkas utcában a magyar művelődéstörténet nagyon fontos emléke volt elrejtve, hiszen miután lebontották, teljesen nyomtalan lett, és úgy nézett ki, kezd kihullani a köztudatból. Egyetemistaként határoztam el: amíg élek, ütöm a vasat, hogy ennek a kőszínháznak emléket állítsunk. A diktatúrában persze nem lehetett, a 200. évfordulóra elkészítettük ugyan az emléktáblát, de az meg Funar uralkodásának idejére esett, nem kaptunk engedélyt a kihelyezésre. Végül 2012-ben, a 220. évforduló alkalmából sikerült felavatnunk az emléktáblát, így több mint félévszázados álmom teljesült. Az épület jelenlegi tulajdonosa az egyetem, a vezetőknek egyetlen kifogásuk volt: miért nem nagyobb és impozánsabb a tábla?
– Egyetemista volt, amikor 1959-ben egyesítették a magyar és román egyetemet. Hogyan hatott ez a pályájára?
– Arról volt szó, hogy a diplomázás után itt maradok az egyetemen. Bukarestben államvizsgáztam, de mire visszatértem Kolozsvárra, „eltűnt” az állásom. Gyanítom, addigra megérkezett a dossziém is, amelyben benne volt, hogy amikor összevonták a Babeș és a Bolyai egyetemet, én is „vitézkedtem”. Öt évig tanár voltam Zsobokon, nagyon keserves volt, hiszen nem lehetett tudni, mikor kerülök ki belőle. Színház iránt érzett vonzalmamat úgy éltem ki, hogy színjátszó csoportot irányítottam a faluban. Tulajdonképpen itt történt meg végleges eljegyzésem is a színházzal: Kolozsvárra hívták továbbképzésre azokat a tanárokat, akik színjátszó csoportokkal foglalkoztak. Senkálszky Endre, Orosz Lujza és Bereczky Júlia tartotta az órákat, és lassan partnerükké fogadtak. Ők képeztek engem a színpadi munka rejtelmeire, én pedig tájékoztattam őket arról, ami külföldön, a színházak világában végbement. Akkoriban jelentős szemléletváltás történt, megfogalmazódott a látványszínház igénye. 1965-ben elhunyt Hobán Jenő költő, a kolozsvári színház irodalmi titkára, jelentkeztem a versenyvizsgára, és én nyertem el az állást. Ezzel megkaptam azt a keresztet, amit a mai napig viselek.
– Mennyire volt szabad keze egy irodalmi titkárnak a darabválasztásban, és mennyire működött keményen a cenzúra?
– Abban az időben a játékrendben szigorúan megszabott arányok voltak. Kötelező volt a hazai, illetve a szocialista országokbeli darab, a mai témájú és klasszikus román darab. Egy évadban hat-hét bemutatót lehetett színre vinni, ennyit engedett meg a pénzügyi keret. Az már a színházi vezetés kreativitásán, közéleti bátorságán, kísérletező kedvén múlott, hogyan lehet ezeket a kereteket tovább tolni. Ahogyan Csíky András színművész mondta: elmenni a falig. A keretekből kitörni nem lehetett, de az már erkölcsi kötelesség és politikai bátorság kérdése volt, hogy mindig elmenjünk a falig. Mindig megpróbáltuk azokat a darabokat választani, amelyek hordoztak valamiféle üzenetet a korról. Például Sütő András Szúzai menyegzője az asszimiláció kellős közepén az asszimilációról szólt, ez ellen emelte fel a szavát. Felterjesztettük, és kezdődött a nyomás: mondjon le róla a színház önként, vonja vissza a felterjesztést. Az nekik is kellemetlen volt, hogy felülről tiltsanak le, Sütőnek jelentős nemzetközi hírneve volt már. Azt válaszoltuk, mi nem vonjuk vissza, tiltsák le ők. Kijött a vizionálási bizottság, amely jegyezgetett: ez a replika mehet, amaz nem, ezt kihúzzuk, azt átírjuk. Már senki sem ismerte ki magát a szövegen, és, hogy tényleg úgy mondják el a színészek, ahogyan azt jóváhagyták, a premier napján egy cenzor beült a meghuzigált szövegkönyvvel, és szóról-szóra végigkövette az előadást. Átalakított szöveg került a színpadra, de úgy érzem, ma is vállalható. Alapvető ferdítés, ami más irányba vitte volna azt az üzenetet, amiért Sütő megírta a darabot, és amiért színpadra vittük, nem történt.
– 1985-ben felújították Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját. Akkor már kemény időket éltünk Romániában, a közönség hogyan fogadta a darabot?
– Engem abban az évben bíztak meg a színház vezetésével, de csak jóval később neveztek ki igazgatónak, és ebben az említett darab bemutatása is közrejátszott. Akkoriban már erősen sorsfordító időket kezdtünk élni, én az 1985-89 közötti korszakot a végjáték, vagy a „játszma vége” időszakának nevezem. Számot kellett vetnem azzal, hogy ha továbbviszem ezt a falig elmenő játékot, akkor kiderül majd, a fal erősebb vagy a fejem. Kapóra jött, hogy 1985. április 4-én volt tíz éve, hogy bemutattuk a Lócsiszárt. Már a készülődés óriási visszhangot váltott ki, és a végén szinte forradalom lett belőle. Botrány kerekedett már abból, hogy Sütő válaszlevelét a mi meghívásunkra a helyi lap az első oldalon közölte, ahol tudjuk, kizárólag ki szerepelhetett. Ránk küldték Hajdú Győzőt, a bizalmi embert, hogy intézkedjen, nehogy az előadásból baj legyen. Hajdú kitalálta, úgy jelezzük, hogy csak felújítása volt a darabnak, hogy az előadás végén sem Sütő András, sem Harag György nem megy ki a vastapsra. Olaj volt a tűzre: amikor nyolcadszor is meghajoltak a színészek, és ők ketten nem jelentek meg, a nézők skandálni kezdték a nevüket, majdnem elszabadult a pokol. Végül kiment Sütő és Harag, de ha betartjuk Hajdú Győző „értékes útmutatásait”, nem tudom, mi lett volna ebből.
– Milyen volt azokban az években a színház anyagi támogatottsága?
– Éppen akkoriban – 1985 körül – kezdték meg a színház szubvenciójának megvonását. Pedig kultúrát is csak pénzzel lehet művelni. Az előző évek költségvetésének hét (!) százalékát kaptuk, a színészek pedig a fizetésük 75 százalékát. Nyugati darabokat nem játszhattunk, mert nem volt pénz a jogdíjakra, a magyar darabok világirodalomnak számítottak. Már a hazai magyar szerzők sem számítottak hazainak, így szinte lehetetlen volt magyar darabokat bemutatni.
– A 80-as években távozott külföldre a legtöbb kolozsvári színész. Ez mennyire rázta meg a társulatot?
– Nagyon, hiszen pótolhatatlan emberek voltak. Egyesek értékmentés címen távoztak, másoknak az egzisztenciájukat fenyegette volna, ha itt maradnak. Amikor egy társulati ülésen bejelentették, hogy magyar darabokat nem lehet játszani, a nagyszerű színész, Héjja Sándor felállt, és azt mondta, akkor ez nem magyar színház, itt nincs keresnivalója. De nagyon sokan, jelentős színészek mentek el. Fiatalokat nem tudtunk hozni, de nem is volt honnan: Kolozsvár „zárt” város volt, a főiskolán egy-két növendék végzett. A társulat néhány fontos személyisége – Köllő Béla, Vadász Zoltán, Pásztor János, Horváth Béla – elhunyt. Borzasztóan nehéz periódus volt. Próbáltuk úgy leróni a kötelező feladatokat, hogy ne lépjünk az önfeladás ösvényére. Ragaszkodtunk viszont ahhoz, hogy minden évben bemutassunk egy olyan előadást, ami jelezte a színház igazi potenciálját, a társulat erkölcsi tartását, politikai bátorságát. A„játszma vége” korszakot a maga kompromisszumaival és nagy veszteségeivel együtt emelt fővel lehet vállalni, hiszen a magyar színház életben maradt.
– Közéletünk személyiségei közül ön az, aki talán a legkevesebbet foglalkozik az egykori besúgókkal, volt szekusokkal. Pedig lenne oka bőven. Ez a fajta múlt nem foglalkoztatja?
– Volt olyan, hogy a feleségem éjjel háromkor érdeklődött: dolgom van vagy bevittek? Sokszor kísértett, hogy kikérjem a személyi és intézményi dossziét is. De elgondolkoztam azon: ha ezt az ügyet társadalmi méretekben nem tudjuk megoldani, akkor igazságtalanságokhoz is vezethet előrángatni hajától fogva egyenként az embereket. Kisebb ügyekért egyesek megbűnhődnek, az igazi nagy bűnösök lapulnak. Furcsa aránytalanságok vannak: a nemzeti önazonosság idoljait – Lászlóffy Aladárt, Szilágyi Domokost, Mikó Imrét – sárba tiporunk, holott a kérdés árnyaltabb. Ugyanakkor napirendre kerültek a Szőcs István, Marosi Barna, Marosi Péter és mások nevei, akikről kiderült, tényleg ártottak és tragédiákat okoztak. Úgyhogy én végzem a dolgomat, foglalkozzanak mások ezzel.
– Fontos szerepet töltött és tölt be az erdélyi magyar közéletben, megszámlálhatatlan cikket, tanulmányt, könyvet írt. Önéletrajzot nem készül írni?
– Nem készülök meghalni.
Kötő József
1939. augusztus 8-án született Kolozsváron. 1961-ben végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán, 1984-ben doktorált. 1965-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, 1985–1990 között igazgatója, 1998-tól 2008-ig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, 1998-tól 2000-ig és 2005-től 2007-ig az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia testületi tagja. Számos színháztörténeti könyv és több mint száz színház- és drámatörténeti tárgyú, a civil társadalom önszerveződését tárgyaló kötetben, hazai és külföldi tudományos-kulturális folyóiratban közölt írás szerzője. Legutóbbi kötete: Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. 2006 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Tóth Katalin részvételével kezdte meg kétnapos ülését a kárpát-medencei magyar gazdaszervezeteket tömörítő egyeztető fórum Palicson
A vajdasági településen tartott ülésen a Kormány képviseletében a vidékfejlesztési tárca helyettes államtitkára köszöntötte a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának tagságát. A kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködés lehetőségeiről és az elmúlt időszak kormányzati tapasztalatairól beszélve kiemelte a vidékfejlesztés kulcsszerepét a magyarság szülőföldön maradásának és boldogulásának előmozdításában.
Tóth Katalin kitért a tárca jövőbeni terveire, az együttműködés kiteljesítésének igényére is. Ez utóbbi koordinációjában elmondása szerint a minisztérium fokozottan számít a Kárpát-medence valamennyi gazdálkodójának érdekképviseletét felvállaló új Nemzeti Agrárgazdasági Kamarára, amely az Egyeztető Fórum szakmai összefogója. Aláhúzta annak fontosságát, hogy a Fórum keretein belül ne a széthúzás, hanem a megértés, az összefogás, a konstruktív együtt gondolkodás legyen a problémák megtárgyalásának és a megoldások keresésének az alapja.
A 2014-20-as uniós költségvetési időszakról szólva a helyettes államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a támogatásokhoz való hozzáférés szempontjából felbecsülhetetlen az anyanyelvi információk értéke, tovabbá kiemelte, az Európai Területi Együttműködés forrásain keresztül a határon átívelő programok keretében kitűnő lehetőségek nyílnak majd gazdaság- és vállalkozásfejlesztés területén. Ezt felismerte a Vidékfejlesztési Minisztérium is, ezért számos képzéshez és tájékoztató konferenciához nyújtott anyagi és szakmai támogatást az elmúlt években. Tóth Katalin utalt az áprilisi magyarországi választások jelentőségére és hangsúlyozta a kárpát-medencei magyar jövő közös alakításának lehetőségét.
A tavaly májusban megalakult, évi legalább két alkalommal ülésező Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma a vidéken élő, vidékfejlesztésben érintett kárpát-medencei magyarokkal fennálló kapcsolat szorosabbra fűzésén túl a határon túli magyarlakta területek integrált gazdaságfejlesztését és az egységes érdekérvényesítést, a közös magyar vidékfejlesztési problémákra közös megoldások kidolgozását tűzte ki céljául. A Fórum a tervek szerint minden kárpát-medencei magyarlakta területen tart ülést a jövőben.
Forrás: Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája / MTI

agroinform.com/aktualis

Ellenpontok
E címmel jelent meg az első erdélyi magyar szamizdat a Ceaușescu-kor legkeményebb időszakában, midőn még halvány reménysugár sem látszott arra, hogy a rendszer változni fog. De ezúttal nem e hősies kezdeményezés adja szösszenetem apropóját, hanem az, hogy mennyire frappáns ellenpontját képezte Gyurcsány Ferenc „évértékelője” Orbán Viktor immár bevett, szintetikus, azonos műfajú előadásának. Frusztráció, görcsös nagyotmondási igyekezet, erőlködés, demagógia, fröcsögés és személy elleni támadás egyik oldalon, magabiztos intellektuális fölény, jó kedély, derű a másik oldalon.
Előszeretettel vádolják Orbánt azzal, hogy évértékelő címen kampánybeszédet tart. Igen, így van. Azonban a kérdés nem az, hogy egy beszédnek mi a célja, hanem az, hogy mi a valóságtartalma.
Márpedig Orbán beszédével kapcsolatban, mely logikus láncra fűzte fel az elmúlt négy év kormányzati törekvéseit, legfeljebb az a kifogás hozható fel, hogy nem adott választ a jogos bírálatokra (trafik-ügy, földügyi pályázatok, az új arisztokrácia erősítése a középosztály rovására, a kulturális finanszírozás problémái). De nem is ez volt a beszéd célja, hanem a saját tábor erősítése.
A miniszterelnök rámutatott: a rendszerváltás utáni korszak, a posztkommunista rendszer csalódást okozott az embereknek, akik oly nagy számban szavaztak a Fideszre a legutóbbi választásokon, hogy e párt lényegében mandátumot kapott egy újabb rendszerváltásra. Orbán szerint éltek ezzel a lehetőséggel, átszabták a toldozott-foldozott kommunista alkotmányt, s megváltoztatták az alkotmány alatti közjogi szabályzókat is. Letették a voksot az önálló magyar fejlődés mellett, vállalták a konfliktust a globalizmus erőivel, beleértve az EU szemforgató bürokratáit és habzó álbaloldali gyűlöletkórusát (ez már a krónikás átfogalmazása, de nem áll szellemiségében távol Orbán bevallottan politikai korrektségre törekvő beszédétől), hazaküldték az IMF-et, megadóztatták a multinacionális vállalatokat és a bankokat, több ízben is érdemben csökkentették a szocialista-szabaddemokrata kormányzat alatt elszabadult rezsiárakat.
Legfeljebb a (globális) jövőt illetően lehet vitánk Orbán optimizmusával, de ebben a tárgykörben sem fér kétség ahhoz, hogy mi a jobb Magyarországnak: a magát baloldalnak nevező bűnszövetség visszatérése vagy a jelenlegi kormány mandátumának meghosszabbítása.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

A moldvai magyar oktatás helyzetéről tartottak szakmai tanácskozást Budapesten
Budapesten a Nemzetpolitikai Államtitkárságon tartottak szakmai tanácskozást a Moldvai magyar oktatás helyzetéről. A tanácskozáson a Moldvában oktató pedagógusok mellett részt vett a Bákó megyei szakfelügyelő is. Oláh Gál Elvira összeállításában először Márton Attilát, a csángó oktatás koordinátorát kérdezte:
-Elsősorban azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy biztosítva van az oktatók bérezése 2014-nek a végéig. Sikerült aláírni az szerződést és az a keret, amit erre fordítottak, mindazok ellenére, hogy mindenütt megszorítások vannak, sikerült ezt a keretet bővíteni, úgyhogy mi nagy tervekkel vágunk neki az idei évnek. A kollégák pedig külön lakhatósági juttatásokból tartják fenn a helyszíneket, tehát most már kivétel nélkül minden ingatlan, minden oktatási helyszín úgy működik Moldvában, hogy az oktatók tartják fönn.
-Az a tény, hogy a Bákói szakfelügyelőt elhozták, ő is találkozhatott magyar politikusokkal is, politikai vezetőkkel is. De ez mit jelent a gyakorlatban? -Ez a kapcsolat a román hivatalos szervekkel, konkrétan a Bákó megyei felügyelőséggel, sokat javult. Például sikerült több kollégának a szakmai előmenetelét segítő véglegesítő vizsgákra vagy fokozati vizsgákra ezeket a doszárokat átjuttatni. Kevés jóindulatot kell tanúsítsanak a Bákói tanfelügyelőség részéről, mert azért teljesen formailag mi nem férünk bele abba, hogy szakmailag mi tovább tudjuk képezni magunkat, mert nem teljesen tanítóként működünk. Nem minden tantárgyat, csak kimondottan magyar anyanyelvet tanítunk, és akkor ez feltételez egyfajta ilyen finom együttműködést.
Mi igazából nem csak itt szeretnénk találkozni, tehát van tervezett találkozó, ilyen szakmai megbeszélés, úgyhogy Kovászna-, Hargita- és Bákó megyei főtanfelügyelő legyen jelen, mert nekik van együttműködési megállapodásuk, most már több mint egy éve arra, hogy szakmai felügyeletet biztosítani tudják azoknak a kollégáknak, akiknek magyar módszertanosokat kell küldeni és Bákó megye nem tudja ezt biztosítani.
-Arra nagyon nagy szükség lenne, a moldvai magyar oktatásban, hogy óvodás korban is már a gyerekek az anyanyelvükön tanuljanak, hiszen a szülők már a hat-hét éves korú gyermekekkel nem beszélnek magyarul.
-Az iskolán kívüli oktatási forma egyelőre az, amelyik erre egyfajta megoldást biztosít és egyre több kolléga ismeri fel, hogy ennek mekkora a jelentősége, hogy kisgyerekekkel, óvodáskorú gyerekekkel kezdjenek el foglalkozni. Főleg azok a kollégák látják ebben a fantáziát, akik hosszútávon terveznek, hogy ottmaradnak Moldvában tanítani. Ugyanakkor ugye beindultak ezek az előkészítő, vagy nulladik osztályok, ami úgymond egy kicsit megkönnyítik nekünk a dolgunkat. Tehát hogyha szeretnénk már a nulladik osztályba betanítani, akkor ezt megtehetjük, reméljük, hogy majd szeptembertől.
-Megkérdeztük a Budapestre érkezett, Năstase Angel Bákó megyei oktatásért felelős szakfelügyelőt is: hogyan látja jelenleg a magyar oktatás helyzetét?
-Két típusú magyar oktatás létezik Bákó megyében. Az egyik a gyimesi példa, ahol magyar nyelven folyik az oktatás. Ez egyértelmű, jól körülhatárolt a román törvényekben. A másik a Bákó megyei magyar identitású csángóknak engedélyezett magyar óra. Az állami intézmények szemszögéből nincsenek problémák, a törvény biztosítja a jogot.
-Arra a felvetésemre, hogy mégis miért vannak problémák, miért gördítenek akadályokat az iskolaigazgatók, mindenféle közjegyzői hitelesítésű kérvényeket követelve – kiderült a szakfelügyelő másként látja: -Valóban voltak a kétezres évek elején, de utóbbi években ezek a problémák eltűntek. De azt sem tagadhatjuk, hogy a lakosság jelentős része elutasítja a magyar nyelv oktatását és ők maguk befolyásolják egymást a közösségen belül.
Más intézmények, hadd ne nevezzem meg, nem akarom a fejemre zúdítani a haragjukat. Ők azok, akik meggyőzik a szülőket arról, hogy vonják vissza a már egyszer benyújtott kérvényt. Hiszen a katolikus pap a legnagyobb tekintély a faluban, mint ahogy a vallásnak is nagyon nagy szerepe van és lesz a jövőben is a csángó közösségekben.
-Mi a következtetés, melyek azok a területek, ahol erősíteni kellene? Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
-Azok az eredmények, amiket elértünk, tehát, hogy most már 27 helyszínen folyik magyar nyelvű oktatás, ebből tizenkilenc helyszínen már beengedik az iskolába, ez azt jelenti, hogy nyolc helyszínen még mindig nem engedik be. Sajnos az anyanyelvű hitéletet még mindig gátolják. Tehát ezek problémák, amelyeken szeretnénk segíteni.
De most azért gyűltünk össze a tanárokkal, hogy az eredményekről beszéljünk, hiszen megerősödött és kibővült a csángó magyar oktatási program, ez azt jelenti, hogy most már több mint, kétezer gyermeket vontunk be az oktatásba a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség segítségével megerősítettük az oktatásnak a színvonalát. Egy olyan minőségi oktatást tudunk nyújtani most már ami sokat segít az ott élőknek. Én azt szeretném, ha minél jobban ki tudnánk bővíteni, még több gyereket elérnénk.
Most új helyszínek integrálódtak a programba, de van még hova fejlődni. Külön eredménynek tartom, hogy ellátogatott velük ide a Bákó megyei tanfelügyelő is, hiszen az nagyon fontos, mert azt mutatja, hogy most már számít a magyar nyelvű oktatás, oda kell rá figyelni, nem lehet nem támogatni román oldalról sem.
Erdély.ma,