Rendületlenül támadják Tőkést
Corina Creţu szocialista EP-képviselő nem nyugszik, ismét felkérte Traian Băsescu államelnököt: ne halogassa tovább Tőkés László állami kitüntetésének megvonását, hisz már több mint fél év telt el a szentségtörő nyilatkozat óta.
Már az ügy kirobbantásakor egyértelmű volt, hogy a szocialisták és szószólóik valójában azért találják méltatlannak Tőkést az 1989-es forradalom kirobbantásában játszott szerepéért odaítélt kitüntetésre, mert huszonnégy év elteltével is azt a „szégyent” kívánják lemosni a többségi társadalomról, hogy a Ceaușecu-diktatúra elleni népfölkelés szikraembere nem román, hanem magyar volt. Creţu és eszmetársai úgy gondolják, Tőkést románellenesség és hazaárulás vádjával megbélyegezve, őt az ország egységét és szuverenitását veszélyeztető személyiségként beállítva némileg csökkenthetik a rendszerváltás elindításában betöltött szerepét, megnyirbálhatják nemcsak hazai, de nemzetközi tekintélyét is, s rúghatnak egyet a magyarságba is, amely orcátlanul autonómiát követel, s még a közel száz esztendeje folyó beőrlési, homogenizálási kísérletek dacára sem hajlandó feladni önazonosságáért, megmaradásáért, nemzeti kiteljesedéséért folytatott küzdelmét. Időközben több fórumon, románon, magyaron is tisztázták: Tőkés László Tusványoson a védhatalmi státusz gondolatának felvetésével valójában csak egy új terminológiát használt a román–magyar államközi szerződésekben is szereplő, anyaország felelősségvállalását illetően. De a feljelentő hölgy azt sem hallotta meg, hogy tavaly decemberben, a forradalom 24. évfordulóján Tőkés László kitüntetését jelképesen átadta egykori temesvári harcostársainak, a református gyülekezet tagjainak.
A Tőkés ellen felhozott úgynevezett bizonyítékok halmaza valójában a politikus autonómiapárti nyilatkozatainak gyűjteménye, melyről vádlói azt állítják, hogy azok az ország integritását veszélyeztetik, és egyenesen Románia megcsonkítását jelentik. S hogy a vádirat még ütősebb legyen, s Európa érzékeny szíve is megdobbanjon, amolyan ráadásként az „ideológiai terrorizmus” bélyegét is rásütötték Tőkésre – és ennek természetes következményeként minden olyan magyar pártra vagy szervezetre, mely a területi, kulturális autonómiát tűzte zászlójára. A kitüntetést visszakövetelőknek viszont eszükbe sem jut, hogy a másodszor is közbűntényesként rács mögé került Adrian Năstase plecsnijét visszavegyék. Bizonyítékaként annak, hogy Romániában ma is szalonképesebb a lopás, csalás, zsarolás, mint egy kisebbségbe jutott népcsoport jogaiért folytatott küzdelem.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Még egy miniszter
Első fokon öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság Monica Iacob Ridzi volt ifjúsági és sportminisztert egy korrupciós ügyben. Ridzit hivatali visszaéléssel vádolták, és a bíróság abban találta vétkesnek, hogy több mint 600 ezer euróval károsította meg az államkasszát, miután fiktív szolgáltatásokat fizetett ki magáncégeknek.
Ridzi 2009-ben alig fél évig volt tárcavezető. Őt az akkor hatalmon lévő Demokrata Liberális Párt jelölte a tisztségbe. Az ügyészek 2011 májusában emeltek vádat a miniszter és másik tizenegy személy, közöttük a tárcavezető személyi tanácsadója, valamint több minisztériumi alkalmazott ellen. 2009-ben az ifjúsági és sportminisztérium úgynevezett ifjúsági napokat szervezett, amelyről azt állította, hogy országos rendezvény. A szaktárca által kifizetett több mint 700 ezer euróból azonban valójában csak két koncertet rendeztek – egyet Bukarestben, egy másikat Costinești üdülőtelepen –, amelyeknek a valós költségei sokkal kisebbek voltak, mint a kifizetett összeg. A volt tárcavezetőt okirat-hamisítással is vádolták, mert az ügyészek szerint megpróbálta eltüntetni a szaktárca informatikai rendszeréből a fontos bizonyítéknak számító információkat, mint például a munkatársaival folytatott elektronikus levelezést.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

.
Aláírásgyűjtés emlékhelyeink védelmében (Hősök temetője)
A sepsiszentgyörgyi köztemetőben álló világháborús emlékmű felújítási munkálatainak káros hatásaira figyelmeztet a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK), illetve a Vitézi Rend, melyek tegnaptól kéthetes aláírásgyűjtést kezdeményeztek: Sepsiszentgyörgy képviselő-testületéhez, illetve annak kulturális bizottságához intézett petíciójukban emlékhelyeink védelmében lépnek fel, ehhez kérve a város polgárainak támogatását is.
Bár az önkormányzat restaurálásként népszerűsíti a munkálatokat, a hősök emlékműve teljes átalakulásának vagyunk tanúi – fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Bereczki Kinga. A CIVEK elnöke úgy értékelte, ezzel az emlékmű üzenetét is megváltoztatta a városvezetés. Rámutatott, olyan emlékhelyről van szó, mely a város magyar lakossága számára szimbólum is egyben, ahol a polgárok a világháborúban elesett, magyar hazát védelmező hősök emléke előtt tiszteleghetnek. A Sepsiszentgyorgy.info/peticio címen elérhető beadványukban a civilek emlékeztetnek, az emlékmű számos történelmi korszakot, hatalmi változást ért meg. Álláspontjuk szerint „a szakszerű visszaállítás a folyamatos változást bemutató, összes szimbólum visszahelyezését jelenti, nem pedig egy, a számunkra keserű emlékeket hordozó történelmi korszak kiragadását (jelen esetben a két világháború közti román impérium korszaka, 1920–40 között)”. Úgy vélik, „rossz döntésével a polgármesteri hivatal megfosztotta a város magyar lakosságát egy kegyeleti helytől, amely fontos volt számára. A kifogásolható és egyoldalú a szakmai indoklás, »tudományos« megalapozottság nem elfogadható olyan helyzetben, amikor az a közösség számára káros kimenetelű. A döntésben volt választási lehetőség: az adott helyzetben nem elfogadni a tervet, inkább hagyni mindent változatlanul” – áll a városi képviselő-testülethez címzett közleményben.
A közel félszáz civil szervezetet tömörítő CIVEK, illetve a Vitézi Rend petíciójában elsőként azt kéri, helyezzék vissza az összes szimbólumot a köztemetőben található világháborús hősök emlékművére. Szorgalmazzák továbbá azt is, hogy a városvezetés ne mozdítsa el helyéről a sírkertben felállított többi emlékművet, melyeket engedélyek birtokában, illetékek befizetésével helyeztek ott el. Végül a civilek azt kérik az önkormányzattól, hogy egy emlékhely kialakítása érdekében biztosítson parcellát a köztemetőben, melynek gondozását a Vitézi Rend vállalja fel a többi hagyományőrző civil szervezettel közösen.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Akik a szabadságért harcoltak
A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum dísztermében megnyitották az Akik a szabadságért harcoltak 1848–1956 című, Plohn József ’48-as honvédeket és Dömötör Mihály ’56-os szabadságharcosokat megörökítő fotókiállítását.
A kiállítás törzsanyagát azok a portrék képezik, amelyeket Kossuth Lajos századik születésnapja alkalmából készített egy korabeli fényképész, aki több mint százötven ’48-as szabadságharcost örökített meg. A vándorkiállítást Kozma Huba, az 1956-os Történelmi Alapítvány elnöke nyitotta meg pénteken, és február 20-ig hétfőtől péntekig 8 és 15 óra között tekinthető meg. (iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Levél Budapestről
„Magam is résztvevője és tanúja lehettem a budapesti Magyarság Házában egy felemelő élménynek. A felvidéki Palóc Társaság immár 18. alkalommal a magyar kultúra napja tiszteletére a Kárpát-medencei diákok számára hagyományosan meghirdetett pályázatra érkezett alkotásokat értékelte.
Kiemelkedő eredményeket értek el határainkon túl élő gyerekeink, akik a legváltozatosabb témákat veretesen összefoglalták, tanújelét adva a hazaszeretetnek, bizonyítékát annak, hogy ragaszkodnak nemzetiségükhöz, anyanyelvükhöz – írta a világhálón hozzánk küldött levelében Greguss Adrienn. – Miként a jelenlevők elmondták, apostoli munkát végeztek a gyerekek és az őket felkészítő magyartanárok. Nagy szeretettel láttam, hallgattam a baróti résztvevők írásait, nem kevésbé a Palóc Társaság elnökét, Z. Urbán Aladárt, aki fáradságot nem kímélve, nagy igényességgel vállalta magára évről évre ezt a nemes feladatot.” Megkerestük a Baróti Szabó Dávid Líceum tollforgató diákjait, az ő csoportjuk képviselte megyénket. Kiemelkedő eredmény, hogy Győrfy Hajnalka XI. osztályos tanuló hozta Barótra a Magyar Kultúra Napja-nagydíjat. Honismereti díjat kapott Bíró Réka és Boga Bíborka az ősi mesterségekről szóló írásukért (kerekesek, bordakészítők és a nagybaconi hagyományos, ma is élő cserépvetés), a Magyarság Háza-díjat Máthé Imola és Tatár Ágnes Tekla, első, második és harmadik díjat Demeter Anita, Farkas Boglárka, Szabó Emőke, Csorba Imola, Gál Tímea, különdíjat Varga Réka Anetta, Józsa Anita, Pető Tímea kapott, Rakay Kriszta pedig dicséretben részesült. A népes tollforgató lánysereg felkészítő tanárai: Csog Orsolya, Velencei Piroska és Kékesi Keresztes Lujza. (kisgyörgy)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Megvágták a Caritas támogatását
Több mint 1.344.338 lej értékű támogatás elvesztésével kell számoljon a Gyulafehérvári Caritas, ez több ezer erdélyi rászoruló ellátását kockáztatja.
A Gyulafehérvári Caritas programjainak működtetéséhez szükséges anyagi hátteret a helyi, illetve megyei önkormányzatok, a központi adminisztráció támogatásának, valamint szervezetünk erőfeszítéseinek köszönhetően sikerül előteremteni. A központi költségvetésből gondozottaink a 34/1998 törvény alapján évről évre megpályázott állami szubvenció révén részesültek. Ez a forrás biztosította 2013-ban a programjaink teljes működési költségeinek 24-55%- át, más és más arányban az adott szociális programok függvényében. Az idei évre vonatkozó állami szubvenciót azonban drasztikusan lecsökkentették. 1.344.338 lejjel kevesebbet ítéltek meg, annak ellenére, hogy a 15 éves együttműködési tapasztalat során egyszer sem merültek fel szakmai vagy adminisztratív kifogások.
Mindent megteszünk annak érdekében, hogy továbbra is elláthassuk vállalt feladatainkat. Számítunk minden olyan önkormányzat, szervezet és magánszemély támogatására, akik eddig is társaink voltak erőfeszítéseinkben, és hozzánk hasonlóan fontosnak tartják nehéz helyzetbe került embertársaink segítését, a szociális problémák enyhítését, közösségeink ilyen irányú fejlődését.
Célkitűzéseink:
• szociálpolitikai elképzelések kigondolása és előmozdítása, új irányzatok támogatása;
• a szegénységben élő, a társadalom peremére szorult embertársaink reintegrációja, tekintet nélkül azok nemzetiségi, vallási, faji, nemi vagy politikai hovatartozására;
• a közösség fejlesztése;
• együttműködés a helyi, megyei és központi hatóságokkal valamint hazai és külföldi civil szervezetekkel a szociális problémák enyhítése/megoldása érdekében;
• szakképzett és motivált emberi erőforrások biztosítása;
• az emberi méltóság visszaadása minden embernek.
1990 óta úttörői és előmozdítói vagyunk a szeretetszolgálatnak, a szociális igazságosságnak, és egy modern, európai szociális ellátórendszer kiépítésének. Az országos és Erópai Caritas hálózaton belül vállalt aktív szerepünk révén részt veszünk az ellátási rendszerek javítására, szakmai és szervezési tapasztalatok átadására irányuló erőfeszítésekben. Tevékenységeink fejlesztése és végzése során mindig hangsúlyt fektettünk az illetékes intézményekkel és hatóságokkal való együttműködésre, azzal a kifejezett céllal, hogy szolgáltatásaink illeszkedjenek a meglévő szociálpolitikai törekvésekbe, ill. stratégiákba, ennek érdekében aktív tagjai vagyunk a számottevő országos és európai civil koalícióknak és szakmai szövetségeknek.
Erdély hét megyéjében több mint 600 munkatársunk és közel 500 önkéntesünk több mint 350 településen biztosít akkreditált, közhasznú szociális ellátást és közvetlen segélyezést közel 40.000 személy számára. Programjaink magukba foglalnak idősgondozást és ápolást öregotthonainkban, családsegítést, gyerekek és ifjak szociális felzárkóztatását, korai nevelést, fejlesztést, fogyatékossággal élő személyek ellátását és felzárkóztatását, rehabilitációt, mozgáskompetencia-fejlesztést, elszigetelt és elszegényedő települések támogatását, roma közösségek támogatását, szociális szakképzést, valamint szociális-gazdasági kezdeményezéseket.
Dr. Márton András igazgató
Népújság (Marosvásárhely)

.
Brüsszeli aggodalmak az igazságszolgáltatás függetlenségét illetően
A hét közepén látott napvilágot az Európai Bizottság igazságszolgáltatásra vonatkozó országjelentése. A dokumentum szerint az utóbbi évben folytatódtak a romániai reformok, azonban komoly aggodalomra adnak okot az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető támadások, illetve a politikusoknak a korrupcióellenes küzdelemmel szembeni ellenállása.
Az EB szóvivője, Mark Gray szerint Brüsszelt főként a büntető törvénykönyv módosítására tett decemberi kísérlet aggasztja, amellyel a román parlament megnehezítette a korrupt politikusok büntetőjogi felelősségre vonását, ami megkérdőjelezi a korrupció visszaszorításának és felszámolásának a sikerét.
A jelentés elemzi a Románia által az Együttműködési és Értékelési Mechanizmus (MCV) két fő területén véghezvitt előrehaladásokat: az igazságszolgáltatás reformját és a korrupció elleni harcot. Kiemeli, hogy az Európai Bizottság MCV keretében készített legutóbbi jelentésének megjelenése óta eltelt időben Románia számos területen tett előrelépést. Az időnként nehéz körülmények ellenére, az igazságszolgáltatási rendszer kulcsfontosságú intézményeinek és az integritásért felelős intézmények mérlege pozitív maradt. Románia folytatta a régen várt és rendkívül fontos törvénymódosítások elfogadását, az igazságszolgáltatási intézmények és az igazságügyi tárca közötti együttműködés hozzájárul a menedzsmentproblémák megoldásához.
Biztosítani kell az igazságszolgáltatás függetlenségét!
Mark Grey szerint a képviselőház által 2013 decemberében a büntető törvénykönyvhöz hozott módosítások "aggodalmakat szültek azzal kapcsolatban, hogy Románia képes-e felszámolni a korrupciót és támogatni az integritást", még akkor is, ha az Alkotmánybíróság, alkotmányellenesnek minősítve a módosítást, bebizonyította, hogy az ellenőrzési rendszer működik.
Az Európai Bizottság azt javasolja Romániának, hogy a parlamenti képviselők etikai kódexébe vezessen be olyan előírásokat, amelyek biztosítják az igazságszolgáltatás függetlenségét. A hatóságoknak ugyanakkor biztosítaniuk kell magukat arról, hogy az összeférhetetlenségre, érdekellentétre és tisztességtelen vagyonokra vonatkozó törvényes előírások alól senki sem mentesülhet, a korrupcióellenes törvények mindenkire egyenlő módon kell vonatkozzanak.
Értelmezések – pártállás szerint
Ahogy ilyenkor szokás, mindenkinek van véleménye az országjelentésről, és mindenki pártállásának, illetve hatalmi helyzetének megfelelően értelmezi a dokumentumot.
Victor Ponta miniszterelnök például úgy véli, Romániának a schengeni csatlakozásra való felkészültségét igazolja az Európai Bizottság igazságügyi ország-jelentése. Ezzel szemben Catalin Predoiu volt igazságügy-miniszter, a Demokrata Liberális Párt államfőjelöltje úgy nyilatkozott, hogy Brüsszel jelentése szerint a Szociálliberális Szövetség a jogállamiságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyezteti Romániában.
"A korrupció elleni harc akadályokba ütközik"
Nemcsak a politikusok, de az érintett intézmények sem akarnak lemaradni a sorból.
A Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA), de a Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium (MDRAP) is nyilatkozatot adott ki, amelyben azt állítják, hogy a brüsszeli országjelentés a korrupció elleni küzdelem példaképeinek nevezi ezeket az intézményeket.
A DNA közleménye szerint ez az intézmény az egyik legfontosabb jele annak, ahogyan Románia teljesíti az MCV által vázolt célokat. A DNA szerint a brüsszeli dokumentum hangsúlyozza: a DNA a korrupcióellenes harcot a legmagasabb szintre emelte, bizonyos nehéz körülmények ellenére bizonyította a romániai igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát mind a nyomozások, mind az ítéletek esetében.
Az európai szakértők értékelik a DNA ügyészeinek igyekezetét, amellyel intézményük hírnevét szeretnék öregbíteni.
Felhívják ugyanakkor arra is a figyelmet, hogy "a korrupcióellenes harc akadályokba ütközik", a példák egyikének a Btk. tavaly év végi átláthatatlan és elfuserált módosítását említve.
Az MDRAP szerint a legfontosabb a megelőzés
Az MDRAP kommünikéje felhívja a figyelmet, hogy az országjelentés a megelőző intézkedések fontosságát emeli ki, hangsúlyozva a köztisztviselők felkészítését a minisztérium által koordinált korrupcióellenes projektek esetében. "Az MCV-jelentésben első alkalommal esik szó kormányprojektekről, és követendő példának állít be néhány oktatási, egészségügyi, igazságügyi, regionális fejlesztési és közigazgatási programot, amelyet a tárca a nemkormányzati szervezetekkel és az európai intézményekkel közösen indított el és folytat az elkövetkezendőkben".
Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes szerint az országjelentés pozitívan véleményezte a 2012- 2015-ös országos korrupcióellenes stratégiát (SNA), illetve azt, hogy egyre nagyobb számban csatlakoznak a projekthez a helyhatóságok. Jelenleg 2.532 hatóság vesz részt az SNA-projekt kivitelezésében.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Isten hajlékának felújítása: megmaradásunk szándéka
Két évtizedes munkáért adott hálát február 26-án, vasárnap délben a ketesdi gyülekezet.
Az ünnepi istentiszteleten Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdette az igét, amelyen az Óbudai testvérgyülekezet képviselői és a Szilágy megyei RMDSZ küldöttei is részt vettek. Az elmúlt húsz esztendőben a ketesdi gyülekezet nagyszabású felújításokat végzett az egyház épületein. Restaurálták a templomot, korszerűsítették a parókia épületét, és új gyülekezeti házat építettek, ahol a bibliaórákat, ifjúsági alkalmakat és vallásórákat tartják. A fáradtságos, de eredményes munkálatokért adott hálát a gyülekezet a vasárnap délelőtti ünnepi istentisztelet keretén belül. Kántor Csaba püspökhelyettes a 84. Zsoltár kapcsán elmondta, hogy a választott nép számára minden időben a jeruzsálemi templom jelentette a biztos pontot.
(Hover Zsolt)
Szabadság (Kolozsvár),

.
Költözik a BBTE szatmárnémeti kihelyezett kara
Ez év szeptemberétől új épületbe költözhet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett kara, miután Dorel Coica polgármester ígéretet tett arra, hogy megfelelő körülményeket biztosít a felsőoktatási intézmény számára a tanügyi átszervezés során megürült volt 5-ös számú általános iskolában.
Az elöljáró a megüresedő épületbe a városházát költöztetné. Hétfőn sajtótájékoztatón elmondta, felszólítást kapott a megyei önkormányzattól, miszerint ki kell ürítenie néhány helyiséget, mivel a megyeháza bővülő apparátusa nem fér a jelenleg rendelkezésükre álló termekben. A megyei és a városi önkormányzat, valamint a prefektúra egyaránt a közigazgatási palotában működik.
Dorel Coica elmondta: a polgármesteri hivatal számára eleve szűkös a jelenlegi hely, hozzátéve, hogy bár nem fizetnek bért a helyiségekért, a szocreál stílusú építmény fűtési költségei igen magasak. Mint kifejtette, a költözés a lakosság hasznára válik, hiszen lehetőségük nyílik arra, hogy az önkormányzat összes osztálya – beleértve a jelenleg egy tömbház földszinti lakrészeiben székelő helyi rendőrséget, illetve adóhatóságot – egyetlen ingatlanban működhet, így egy helyen tudják majd a szatmáriak intézni hivatali ügyeiket.
A városban keringő pletykák kapcsán az orvosi végzettséggel rendelkező elöljáró leszögezte: a polgármesteri hivatal számára kéri az egyetem rendelkezésére bocsátott épületet, és nem magánklinikát kíván nyitni benne.
Dorel Coica a múlt héten tárgyalt az egyetem vezetőségével, akik – mint Ioan Aurel Pop rektor a városházának címzett leveléből kiderül – hajlandóságot mutattak a költözésre, amennyiben az önkormányzat saját költségén megfelelő körülményeket teremt számukra a Wesselényi (Wolfenbüttel) utcai ingatlanban. A rektor arról is tájékoztatta a város vezetőségét, hogy bővíteni szeretnék a szatmárnémeti kar tevékenységét, a tanítóképző, illetve közigazgatási kar mellett mesteri képzést is indítanának.
A polgármester bejelentette: szeptemberig eleget tesznek a rektor kérésének, így a 2014–2015-ös tanévet már az új helyszínen kezdheti az egyetem. A Babeș–Bolyai kihelyezett karán 1999 óta folyik oktatás, első évben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban működött a főiskola, majd 2000-től költöztek át jelenlegi ingatlanukba, melyet a város bocsátott a rendelkezésükre azzal a feltétellel, hogy felújítják a volt kaszárnyaépület azon szárnyát.
Az egyetem több mint 120 ezer lejt költött tatarozásra, ebből számításaik szerint eddig körülbelül 30 ezer lejnyi amortizálódott, így a fennmaradt körülbelül 90 ezer lejes befektetés ellenében jogosnak tartják az 5-ös iskola felújítására irányuló kérésüket.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Lemondott mandátumáról Gáspárik
Személyes okokra hivatkozva lemondott mandátumáról az RMDSZ listáján 2012 nyarán a Maros megyei önkormányzatba bejutott Gáspárik Attila.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója döntését október 18-án iktatta az önkormányzatnál. Megkeresésünkre elmondta, ezentúl már nem tudja százszázalékosan teljesíteni a feladatát, ezért jobbnak látta, ha lemond. „A megyei tanácsi tisztség egész embert követel, eddig nem volt hiányzásom, és rendesen elvégeztem a feladataimat, ez már azonban kínossá kezdett válni. Sokkal több külföldi munkája van a színháznak, amire oda kell figyelni, és a tanári munkámmal sem tudtam összeegyeztetni” – mondta Gáspárik Attila, aki többek közt azt is fájlalja, hogy másfél éves megyei önkormányzati képviselői munkája alatt a sajtó egyszer sem kérdezte meg, hogy mit csinál, ezt pedig kudarcként éli meg. „Szemléletváltás zajlott a kultúrbizottságban, már csak azért is, mert a bizottság eddig mindig magához hívatta a vezetőket, és úgy ülésezett, én elértem azt, hogy kiszálltunk a különböző helyszínekre” – magyarázta Gáspárik. Hozzátette, az elmúlt másfél év alatt arra is rájött, hogy nem politikusalkat, nem tud politikai csapatban dolgozni. „Nem tudok olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket mások megkötnek” – mondta, de nem kívánt példákkal élni.
Gáspárik Attila október 18-án mondott le mandátumáról, a megyei tanácselnök ezt 24-én vette tudomásul. A tanácsosi helyet azután nyilvánítják megüresedettnek, hogy csütörtöki ülésén azt a közgyűlés is tudomásul veszi. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke lapunknak elmondta, kérték, hogy az október 31-ei ülésen iktassák be a szövetség új képviselőjét is. „A listán Nyárádszereda volt polgármestere, Dászkel László következik, ha ő nem vállalja, akkor a marosfelfalusi volt iskolaigazgató, Dénes József kapja a mandátumot” – mondta. Arra a felvetésünkre, hogy amennyiben Gáspárikot csütörtökön nem „pótolják”, ez az egy mínusz mandátum befolyásolja-e a november 14-én esedékes rendkívüli ülés kimenetelét, Brassai nemmel válaszolt. A rendkívüli ülést egyetlen napirendi ponttal hívták össze, hogy eldöntsék: kiírják-e a népszavazást arról, hogy Maros, Hargita és Kovászna megye egy fejlesztési régiót alkosson.
A Maros megyei tanácsot 13 RMDSZ-es, 13 USL-s, 6 PDL-s és 2 PPDD-s képviselő alkotja, ahhoz, hogy referendumot írjanak ki, a jelenlevők 50 százalékának plusz egy tanácsosnak kell támogatnia a kezdeményezést.
Gáspár Botond, Szász Cs. Emese
Krónika (Kolozsvár),

Népszerű a székely diákigazolvány
Több mint kétezren használják és a tervek szerint minden diákhoz eljut majd a jövőben a Székelyföldi Diákigazolvány (Sic Card) – jelentette be hétfőn Zsigmond József ötletgazda. Mint ecsetelte, a fogadtatást nagyon pozitívnak értékelik, de van még tennivaló, mivel sok helyen, főleg vidéken nem értették a diákigazolvány lényegét és hasznát.
Megtudtuk, tavaly 70 ezer háztartásba juttatták el a tudnivalókat a kártyáról, így mára már szinte mindenhol ismerik az igazolványt. Szintén tavaly hat partnerirodát is nyitottak a különböző szervezetek segítségével, így megkönnyítették az online regisztrációt. „Összességében azt hiszem, hogy a kitűzött cél fele haladunk, az előre eltervezett úton, csak kissé lassabban a bürokrácia és az anyagi lehetőségek miatt, ettől függetlenül optimisták vagyunk” – fogalmazott az ötletgazda.
Hozzátette: jelenleg a kártyát szolgáltatások terén használják leginkább, legkevésbé pedig a vásárláskor, ugyanakkor a hírleveleiknek is sokan örülnek, hiszen rendszeresen közölnek pályázati, tanulmányi, oktatási lehetőségeket. „Szeretnénk elérni, hogy év végére egy kártyatulajdonos akár havi 100 lejt is meg tudjon spórolni, ez már szép eredmény lenne” – vallja Zsigmond József.
Jelen pillanatban 2016 kártya van forgalomban, de februárban a sepsiszentgyörgyi gimnáziumok diákjai is kapnak igazolványt. A tervek szerint különböző oktatási és önkormányzati intézményekkel működnének együtt, mivel segítségükkel gyorsabban készülnek el a kártyák.
Bús Ildikó
Krónika (Kolozsvár),

Életben tartani a magyar kultúrát
A magyar kultúra napjához (január 22.) legközelebb eső vasárnapon, vagyis tegnap délelőtt kulturális rendezvénnyel kapcsolták össze a délelőtti istentiszteletet a nagyvárad-rogériuszi református gyülekezetben.
Kerekes József, a gyülekezet parókus lelkésze az igehirdetés előtt röviden szólt arról, hogy a magyar közösség jövője csak akkor biztosított, ha kulturális értékeinket meg tudjuk tartani a jövő generációinak. A lelkipásztor köszöntötte az istentiszteletre, illetve a kulturális programra érkezett vendégeket, így többek között Bába Szilviát, a Budapesti Duna-palota kulturális felelősét, Derzsi Ákos könyvkiadót, Szűcs László és Gittai István irodalmárokat, Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselőt. Az istentiszteleten elhangzó prédikációban a lelkész rámutatott a közösség fontosságára, a szeretet egybetartó erejére. Kedves, felemelő momentum volt egy keresztelő is, melyre az istentisztelet elején került sor, majd a gyülekezet lelkésze bemutatta a közösségnek a legifjabb tagot, a tegnap keresztelt Alexandra Zoét. A rogériuszi gyülekezet énekkarának szolgálata emelte az esemény színvonalát.
Az igehirdetés után következett a kulturális program. Elsőként Bába Szilvia mondta el köszöntőbeszédét. A magyarországi vendég örömét fejezte ki amiatt, hogy Nagyváradon beszélhet a magyar kultúra fontosságáról, hangsúlyozva, hogy a „kelet Párizsának” is nevezett Váradon milyen jelentős múltja van mind az irodalomnak, mind a többi művészeti ágnak. Azok a kulturális értékek, melyeket minden magyar ismer, legalábbis ismernie illik és kell is, hatalmas erővel tartják össze a nemzetet, s ez segít a megmaradásban mindenhol, ahol magyarok élnek.
A találkozón több kötetet is ismertettek. Derzsi Ákos könyvkiadó Murádin Jenő Udvardy Ignác című kötetéről beszélt. Udvardy Ignác (1877–1961) ugyanis egy olyan alakja a váradi művészetnek, akit méltatlanul felejtettek el az utóbbi időben, s ezt szeretnék jóvátenni azok, akik az életét bemutató kötetet most megjelentették. Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője a kortárs váradi irodalom legújabb kiadványaiból mutatott be párat. Tóth Ágnes gyermekverseinek gyűjteménye (Macskadombi versek), a pár hete elhunyt Kinde Annamária utolsó verskötete (Húzódhatsz közelebb), az ismert helytörténész, Péter I. Zoltán legújabb sikerkönyve, a monarchia korabeli váradi kávéházi életébe betekintést engedő Főúr, fizetek!, című tanulmánykötete, illetve Gittai István, Utu Rea című verseskönyve és a Csordultig lebegésselcímű rövidpróza-kötete került ismertetésre. Gittai István kis ízelítőként fel is olvasott műveiből a rendezvényen. A bemutatott köteteket a helyszínen meg lehetett vásárolni.
Reggeli Újság (Nagyvárad),

Főműsoridőben a Duna Tévében
Márciusban érdemes figyelni a Duna Televízióban a Fölszállott a páva című népzenei és néptánc tehetségkutató versenyt, ugyanis a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes is szerepel az élő műsorban – egyedüliként Maros megyéből. Az együttes vezetője, Benő Barna szerint hatalmas lehetőség ez a táncosoknak, de egész Nyárádmentének is, hiszen nem sokszor látjuk Nyárádszeredát és a nyárádszeredaiakat főműsoridőben a Duna Tévében.
Benő Barna szerint egyre nagyobb igény van a néptáncra– Fölszállott a páva. A Bekecs táncegyüttesnek most először? Vagy már az elsőre is jelentkeztek?
– A tavalyi műsornak 2012 májusában voltak a válogatói. Mi azért nem jelentkeztünk, mert a Csongor és Tünde előadás bemutatója is ugyanakkorra esett, s egyszerre nem tudtuk mind a kettőt bevállalni. Ez a műsor amúgy premier, s az is, hogy egy ilyen jellegű versenyt a közszolgálati televízió főműsoridőben közvetítsen. Szerintem ez egy hosszú folyamat beérése, ami a hetvenes években a táncházmozgalommal indult, és ide fejlődött. Eljutottunk oda, hogy Magyarországon igény van a néptáncra. A néptánc mindig sáros volt, nem volt esztétikus. Itt a fiatalok körében még most is vannak ilyen vélemények. Magyarországon azonban már nem így van. Nekünk még sokat kell fejlődnünk, hogy eljussunk arra a szintre, ami ott van. Magyarországon iskolákban, intézményesített oktatási rendszerben tanítják már több mint harminc éve. Tánctagozatok vannak, s egyáltalán van néptánctagozat, néptáncegyetem, népi énekkar. Hogy a néptánc és népzene ilyen szintet ért el, az ennek is köszönhető.
– Ehhez képest hol állunk mi Erdélyben?
– Majdnem sehol. Intézményesített formák nem léteznek, a profi együttesek is úgy oldják meg, hogy saját utánpótláscsapatokat nevelnek ki maguknak, mivelhogy iskola nem létezik. Most Nyárádszeredában elindítottunk egy tagozatot, szerepel az órarendben a néptánc. Ez lenne a kezdet. Igaz, ilyen próbálkozás volt ezelőtt pár évvel Sepsiszentgyörgyön, ott végigment egy tagozat, elsőtől tizenkettedikig, s utána megszüntették, mert nem volt rá jelentkező. Ehhez képest Maros megyében rengeteg néptáncegyüttes van. Csak a Bekecs Táncegyesületnek 19 tánccsoportja van a Nyárádmentén. Összesen szerintem a százat súrolja a megye együtteseinek a száma. Úgyhogy itt is elindult valami, már a kilencvenes években is, de a kétezres évek derekán még inkább. S erre a nagy igényre kellene hallgassanak a döntéshozó szervek, hogy itt is kezdődjön el a néptánctanítás intézményes formában. A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen volt már változás, koreográfia tagozat létesült, csak hiányzik a néptánc. Magyarországon van például külön néptánc-koreográfus.
– Mit jelent a néptáncegyüttesnek ez a műsor? Gondolom, nagyon sokan megismerik a Bekecs nevét, olyanok is, akik eddig nem hallottak róla.
– Nagyon reméljük, hogy így lesz, mert végül is a versenynek ez a tétje, hogy minél tovább jusson az ember, minél többször felléphessen a Duna Tévében, mert pénzbeli nyeremény nem származik, hanem maga a reklám. Nagyon sokat jelentene az, hogy ha még továbbjutnánk, Nyárádszeredának meg a Nyárádmentének a népszerűsítését is jelenti.
– Már vannak visszajelzések, hogy na, láttuk a tévében?
– Igen vannak, de gondoltunk arra is, hogy közösségi oldalakon kampányt indítsunk, amelyben népszerűsítsük, hogy mi is fellépünk a műsorban. Mert, ugye, a szavazatok is számítanak. Az első továbbjutót a szakmai zsűri dönti el, a második a szavazatok alapján jut tovább. Ahol fellépünk ezután, mondjuk is, hogy lehet szavazni ránk.
– Mivel készülnek az élő műsorra és hogyan? Valami hagyományossal, vagy meglepik a közönséget és a zsűrit?
– Mi úgy gondoljuk, hogy Nyárádmentét, Erdélyt képviselő együttesként olyant fogunk táncolni, ami jellemző a mi tájainkra. Biztos, hogy nem dunántúlival vagy gyimesivel megyünk. Ez amúgy nem egy koreográfusverseny, az együtteseknek a néptánctudásukat kell megmutatniuk, azt, hogy milyen viszonyban vannak az eredeti néptánccal. Éppen ezért azt gondolom, nem valami nagyon kitalált koreográfiák lesznek a Páván.
– Nyárádszeredában hagyománya van a néptáncmozgalomnak. Ebből alakult a Bekecs is?
– Nyárádszeredában már a kommunizmus idején létezett néptáncegyüttes. A kilencvenes évek végén a munkások helyét a Bocskai István Iskolaközpont diákjai veszik át, és 1998-tól Bekecs Néptáncegyüttes néven működik tovább. MI 2007-ben alakítottuk újra Bekecs néven a megszűnt együttest. Nyárádmenti fiatalokból állt, majd jelentkeztek távolabbról is. Olyan egyetemisták is vannak benne, akik Székelyföldről származnak, s Vásárhelyre járnak főiskolára.
– Hányan vannak most az együttesben?
– Harmincan a nagy csapatban, 26 táncos, négy zenész, így jelentkeztünk a műsorra is. A zenekar az Üver zenekar.
– Mikor lehet látni majd az együttest a műsorban legközelebb?
– Most még tartanak a selejtezők, március 8-ától kezdődik az élő adás, onnan már lehet figyelni, hogy mikor jelenünk meg.
– A csapat izgul?
– Persze. Ilyenkor az van, hogy semmi se jó, szőrszálhasogatás zajlik: akkor én most hogy álljak ide, hogy csináljuk ezt a figurát, és merre forduljak. A műsorban amúgy négy és fél perc lehet a maximális idő, amit táncolunk. Nagyon nehezen lehet egy táncrendet négy és fél percben bemutatni, egy kivonat lesz igazából, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, hogy azért csonka se legyen, hiányos se legyen, és ne is haladjuk meg az időt.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro,

Elkészült a csíki múzeum néprajzi kiállítása
Elkészült a Csíki Székely Múzeum állandó néprajzi kiállítása, amely péntektől látogatható. Ahogy a tárlat rendezőitől, Salló Szilárd néprajzkutatótól és Kádár Kincső múzeumpedagógustól megtudtuk, a korábban kiállított néprajzi tárgyak kiegészültek az eddig be nem mutatott, hétköznapi életet reprezentáló raktári tárgyakkal.
„A tárlós bemutatást mellőzve a tárgyakat nem ragadtuk ki az eredeti környezetükből, hanem élettereket alakítottunk ki. Régi elbontott épületekből esztenát és kocsiszínt építettünk, illetve famegmunkáló műhelyeket és lakásbelsőt rekonstruáltunk, ahol a különböző használati eszközök eredeti rendeltetése is jobban megérthető” – hangsúlyozta honlapunknak Salló Szilárd.
Kádár Kincső a tárlatrendezési szempontokat vázolta fel, megjegyezte, „kintről befelé haladunk és fentről lefelé, vagyis a havasi esztenától indulunk, és a lakótérig jutunk el. A kiállítóterekben érintőképernyő, audiovizuális elemek és kiállítási bábuk segítségével mutatjuk be a csíki mindennapokat. A tárgyak mellé helyezett feliratokról azért mondtunk le, mert ez megzavarta volna a kialakított életképeket.”
A pásztorkodás mesterségéről
Az esztenában csak a bács lakott, ez volt a „tejfeldolgozó üzem”. A nyáj őrzői a verebesben hajtották le fejüket, ami gyakorlatilag egy deszkából épített, fedett fekhely volt, mivel éjjel is őrizni kellett a nyájat. A kalyibában egy pásztor (bábu) éppen vajat küpül. Kíváncsiak voltunk, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek helyébe modernebb eszközök léptek. Mint a tárlat rendezői kifejtették, a juhászat tárgykészletében is bekövetkeztek változások. A mai és az egykori állapotok közti különbségeket maguk a látogatók is észlelhetik, hiszen a pásztorkodás jelenlegi formáját egy rövidfilm is bemutatja.
„A tárlós bemutatást mellőzve a tárgyakat nem ragadtuk ki az eredeti környezetükből, hanem élettereket alakítottunk ki. Régi elbontott épületekből esztenát és kocsiszínt építettünk, illetve famegmunkáló műhelyeket és lakásbelsőt rekonstruáltunk, ahol a különböző használati eszközök eredeti rendeltetése is jobban megérthető” – hangsúlyozta honlapunknak Salló Szilárd.
Kádár Kincső a tárlatrendezési szempontokat vázolta fel, megjegyezte, „kintről befelé haladunk és fentről lefelé, vagyis a havasi esztenától indulunk, és a lakótérig jutunk el. A kiállítóterekben érintőképernyő, audiovizuális elemek és kiállítási bábuk segítségével mutatjuk be a csíki mindennapokat. A tárgyak mellé helyezett feliratokról azért mondtunk le, mert ez megzavarta volna a kialakított életképeket.”
A famegmunkálás módozatai
Az erdős természeti környezetnek köszönhetően terjedtek el Csíkban a fafeldolgozó és famegmunkáló férfimesterségek. Életszerűen, kisebb műhelyrészleteken belül tekinthető meg az ács, asztalos és kerekes mesterségek világa, egy helyen láthatók az eszközök és a mesterek által készített termékek.
A gazdálkodás eszközei
Az olyan tárgyakat, amelyeket nem a házban vagy a műhelyekben használtak, a kocsiszínben is tárolhatták – vezetett a tárlat harmadik helyiségébe Salló Szilárd, hozzáfűzve, ezt általában a csűrhöz építették hozzá, és itt tárolták a gazdálkodás eszközeit. Ebben a kiállító térben középre egy fakerekű szekeret helyeztek, amelyet egyre ritkábban lehet látni használatban, körülötte fagereblye, favilla, kasza, faeke és egyéb mezőgazdasági eszközök találhatók.
A nők „műhelye” a ház volt
A falon egy nagy fotó is érzékelteti, hogy a gazdasági épületből az udvaron keresztül a ház belsejébe érkezünk, ahol a női élettér tárul elénk.
Az együtt élő három generációt három bábu képviseli. Kádár Kincső részletezte, hogy az első nő az udvarlóját váró leány, körülötte a gyapjúfeldolgozás főbb eszközei: az orsó, a szövőszék és egyebek. Itt készültek a csíki festékesek, melyek – ahogy ebben a teremben látható – asztalterítőként, falvédőként és ágyterítőként is használatosak voltak egykor.
„Ebben a kiállító térben a háziiparra jellemző eszközöket mutatjuk be három generáció együttélésén keresztül. Megismerkedhetünk a gyapjúfeldolgozás főbb fázisaival, a korabeli használati bútorokkal. Itt kapnak helyet a tisztálkodási eszközök, és ez a tér szolgált a társas élet helyszínéül is.”
Az eladósorban levő leány az éppen a kisgyermeket sétáltatni induló asszonnyal osztja meg a lakófelületet, végül a harmadik generáció képviselőjét, egy idős asszonyt láthatunk, amint éppen varr. Itt is összehasonlíthatjuk a múltat és a jelent, a terem üres falára ugyanis nemrégiben készült fotókat vetítenek. Aki még jobban el szeretne mélyülni, megteheti, mert ebben a teremben is, akárcsak az elsőben, egy érintőképernyős tudakozó található.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro,

107 ezer levelet küldött ki a Nemzeti Választási Iroda a külföldi magyaroknak
A májusi Európai Parlamenti (EP) választáson 107 ezer külföldi szavazhat Magyarországon, az érintetteket a Nemzeti Választási Iroda (NVI) már tájékoztatta arról, hogy május 9-éig kérhetik magyarországi névjegyzékbe vételüket. A választást május 22. és 25. között bonyolítják le az EU tagállamaiban, az egyes országok azonban szabadon dönthetnek arról, hogy ezen belül melyik napon. Magyarországon választás csak vasárnap tartható, ezért nálunk várhatóan május 25-én lesz a voksolás. Az EP-választás sajátossága, hogy nemcsak itteni lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok, hanem a Magyarországon lakóhellyel rendelkező uniós polgárok is szavazhatnak, ha kérik. A Magyarországon lakóhellyel rendelkező csaknem százezer európai uniós állampolgárt már tájékoztatta az NVI arról, hogy választójogukat hazájuk helyett Magyarországon is gyakorolhatják az EP-választáson (HVG)
hvg.hu,

Románia kész „politikai ajánlatot” tenni Moldovának
Románia moldovai nagykövete, Marius Lazurca kijelentette, hogy „Románia politikai ajánlatot tehet Moldovának, ha olyan drámai választás elé kerül, mint az Ukrajnában történt.”
„Románia segítséget nyújthat Moldovának a helyzet destabilizálása és az európai integrációs folyama fenyegetettsége esetén” – hangoztatta a román diplomata.
A nagykövet nem magyarázta meg, hogy mit ért „politikai ajánlat” alatt, azonban rámutatott, hogy Traian Basescu román elnök azon útmutatását tartja szem előtt, hogy „gondoskodni kell arról a térségről, amelyik az EU-t elválasztja Oroszországtól”.
hungarian.ruvr.ru
Erdély.ma,

Băsescu védnökségével alakult jobbközép pártot jegyeztek be
Bejegyezték a Traian Băsescu államfő védnökségével alakult Népi Mozgalom Pártot (PMP), miután a bukaresti táblabíróság szerdán jogerősen elutasította a pártbejegyzés ellen emelt óvásokat.
A magát jobbközép alakulatként meghatározó új pártot 2013-ben kezdték szervezni az államfőhöz közel álló politikusok, miután az addig elnöki pártként emlegetett Demokrata Liberális Párt (PDL) nem a Băsescu által nyíltan támogatott Elena Udreanak, hanem Vasile Blaga korábbi pártelnöknek szavazott bizalmat a párt tisztújító értekezletén.
Kedden Băsescu egyszerre nyolc tanácsadóját mentette fel tisztségéből, a média szerint azért, hogy beléphessenek az új pártba. Egyikük, Daniel Funeriu volt oktatási miniszter meg is erősítette blogján, hogy a PMP színeiben kíván indulni az európai parlamenti választásokon.
Erdély.ma,

Visszakapják a tulajdont –
Visszaszolgáltatja a román állam a zsidóknak a kommunizmus idején elkobzott ingatlanokat. Erre tett ígéretet Izraelben Traian Băsescu államfő.
A román elnök szerint 2024-ig sikerül majd lebonyolítani a visszaszolgáltatási folyamatot. Traian Băsecu az Israel Hayom napilapnak nyilatkozott erről.
„A bürokráciával kapcsolatos nehézségek ellenére, az ingatlanoknak már csaknem 20 százalékát visszaszolgáltattuk a jogos tulajdonosaiknak és megígérhetem, hogy egy évtized alatt elérjük a 100 százalékot. Aki be tudja bizonyítani, hogy a volt tulajdonos, megkapja a kártérítést. Abban az esetben, ha az ingatlant nem lehet visszaszolgáltatni, a tulajdonos két féle kártérítésben részesülhet: pénzt vagy más földterületet kaphat”. – nyilatozta Traian Băsescu államfő.
Marosvásárhelyen a zsidó hitközség évekkel ezelőtt kapta vissza a jelenlegi Ariel Bábszínház épületét, amelyet a kommunizmus idején koboztak el. Schwartz Theodor, a hitközség volt alelnöke a visszaszolgáltatást nem kiváltságnak, hanem a tulajdonjog egyik legfontosabb pillérének tartja.
Schwartz Theodor elmondta: „mindenkinek, akinek jogos, aktákkal bebizonyítja, hogy neki az volt és azt elvették jogtalanul, annak vissza kell adni, mindegy, hogy ki”.
Van azonban még számos olyan zsidó származású magánszemély is, aki több évig tartó pereskedést követően még várja volt tulajdonának a visszaszolgáltatását.
Vas-Gál Lóránt
erdely.tv
Erdély.ma,

Történészek Erdély sorsáról
Erdélyről, pontosabban a magyar kormányzat két világháború közötti Erdély-politikájáról, illetve a második bécsi döntésről beszélt hétfő este Sepsiszentgyörgyön Bárdi Nándor és L. Balogh Béni budapesti történész. A Székely Nemzeti Múzeumban alapos, ok-okozatot taglaló előadásokat hallhattak az érdeklődők, ugyanakkor szó esett a szerzők legújabb, Csíkszeredában kiadott köteteiről is.
Bárdi Nándor Erdély és a magyar kormánypolitika a két világháború között címmel tartott előadást, mondván, döntően az érdekli, a magyar kormányzat mit kezdett Erdéllyel, hogyan jutott a második bécsi döntésig. Mint mondta, Erdély problematikája 1910 után egy Budapest–Bukarest–Bécs játszma függvénye, olyan külpolitikai kérdés, melynek kezelésére a miniszterelnökségen külön osztályt hoztak létre. Trianon után, a húszas évektől kezdődően a romániai magyarság kényszerkisebbségként említhető, mely a magyar nemzet részének tekinti magát, miközben a romániai magyarság Erdélyben szociológiai értelemben nem volt kisebbség, mert jobbak voltak a pozíciói a romániai társadalmi átlagnál.
A magyar kormányzat Trianontól kezdve békés revízióban érdekelt, Magyarország mindvégig ragaszkodott a határon túli magyar kisebbséghez. Bárdi Nándor egyébként javasolta, nemzetpolitika helyett érdemes magyarságpolitikában gondolkodni, illetve ez utóbbi fogalmat használni. A kor revíziós politikája kapcsán megjegyezte, területi integritásunkat elveszítettük, de megőriztük a kulturális integritásunkat, ugyanakkor a budapesti kormány szándéka szerint segíteni próbálta a kisebbségi eliteket, 1920-tól a katonai lehetőséget elvetették. Magyarországot az olaszok támogatták revíziós elképzeléseiben, a német külpolitika viszont nem volt partnerük, ugyanakkor olyan elképzelések is felmerültek, mint például a Rothermere angol sajtómágnás visszacsatolási javaslata. A magyar revíziós terveket mindig lebegtették, a magyar közvélemény nem fogadta volna el csak az etnikai visszacsatolást, azaz az etnikai határok alapján történő visszacsatolást.
Felmerültek „korridoros” elképzelések is, Székelyföld korridoros kapcsolása. Szakértők több változatot dolgoztak ki a revízióra, a magyar kormány Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején, 1933-ban titokban átadott Mussolininak egy tervet, mely a gazdasági előnyökre helyezte a fő hangsúlyt – Székelyföld például nem volt lényeges –, viszont kulcsfontosságú volt a Zsil völgyének megszerzése. Az 1920 utáni erdélyi politikáról elhangzott: annak sajátossága, hogy nagyon jól tudták, mennyire fontos a politikai egység. Ebben az időszakban az erdélyi történelmi egyházaknak közel 700 iskolát kellett létrehozniuk, ugyanakkor Erdélyben 1920 végétől elkezdődött a közösségi önszerveződés német mintára, ezt a budapesti kormány támogatta, kiépítették a magyarság revíziós politikájának intézményrendszerét, az mindvégig a miniszterelnökség hatáskörébe tartozott, 1921–1944 között Pataky Tibor irányította, háttérintézményként pedig különböző szervezeteket hoztak létre. 1926 után például a Magyarországról Romániába küldött támogatások 90 százalékát kulturális célokra fordították, pontosabban a magyar oktatási rendszer fenntartására, a négy történelmi magyar egyház kezelte a pénzt.
A budapesti kormányzati célok között 1928-tól kezdődően szerepelt egy új kisebbségi elit kinevelése, a legtehetségesebb fiatalokat magyar kormányzati ösztöndíjjal Franciaországba küldték tanulni. Mindezt azért tették, mert a magyar kormányzat úgy tekintett erre a területre, mint amit ideiglenesen csatoltak el.
L. Balogh Béni a második bécsi döntésről (1940. augusztus 30.) beszélt. Mint mondta, a történeti Magyarország megszüntetését jogosan érezték igazságtalannak, Trianon egy vesztett háború következménye. A két világháború között a magyar politikusok tudták, hogy Nagy-Magyarország nem állítható vissza, csak egy részleges, magyarlakta területeket érintő revíziónak lenne realitása. Bethlen István, Gömbös Gyula és Teleki Pál történelmi bűne, hogy nem próbálták reálisan befolyásolni a magyar közvéleményt, hogy ne a mindent vissza elve harsogjon a korabeli sajtóból – mondta. A revíziós törekvésekhez Mussolini támogatása nem volt elég, ám Németországot csak 1940 nyarán sikerült a célnak megnyerni.
Ugyanakkor utalt Barcza György 1938-ban Teleki Pállal folytatott beszélgetésére, amikor Teleki keserűen azt említette, a „magyar közvélemény meg van őrülve”, csak az hallható, mindent vissza, bármi áron. Ennek oka, hogy a korabeli magyar propaganda egész Erdély visszaszerzéséről harsogott, közben a román féllel erről a kérdésről nem tudtak megegyezni, felmerült például a lakosságcsere gondolata is, ám ezt az erdélyi magyarok, különösen a székelyföldiek nem fogadták volna el.
A történész személyes véleménye szerint Teleki komolyan gondolta, végső elkeseredésében fegyverhez nyúl, és megtámadja Romániát, bár tudta, a román haderő felkészültebb a magyarnál. Teleki Pálnak volt ugyanis egy olyan elképzelése, hogy a revíziót vérrel kell megpecsételni, kemény áldozatot kell hozni annak érdekében, hogy a magyar közvélemény jobban becsülje meg. Végül Hitler megosztó szándékkal és taktikázva, saját érdekeit szem előtt tartva hozta meg a második bécsi döntést azzal a szándékkal, hogy Magyarországot és Romániát egyaránt lekötelezze.
A szerződést román részről Mihail Manoilescu külügyminiszter írta alá, aki látva országa veszteségeit, annyira meglepődött Észak-Erdély elvesztésén, hogy fel kellett locsolni. A magyarok számára etnikailag viszonylag igazságos döntés született, de a román közvéleménynek nagy sokkot okozott, elindult a menekülthullám. Miközben az észak-erdélyi magyarok ujjongtak, a második bécsi döntés legnagyobb vesztesei a dél-erdélyi magyarok, számukra ez újabb Trianonnal ért fel. Mások mellett Márton Áron is Dél-Erdélyben maradt, és kilátástalannak érezte az ottani magyarság sorsát. A déliek számára a kölcsönösségi kisebbségpolitika jelentett némi esélyt, ám a lakosság fogyása megindult, például a Zsil-völgyi magyarok száma 70–80 százalékkal csökkent. Az észak-erdélyi magyarság megerősödve került ki a második világháborúból, megszabadultak az idegen elnyomástól. A két történész a csíkszeredai Pro Print Kiadónál megjelent köteteit is ismertette. Bárdi Nándor Otthon és haza, tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetéről című monográfiájáról, míg L. Balogh Béni Kiszolgáltatva, a dél-erdélyi magyar kisebbség 1940–1944 között című könyvéről beszélt. Mózes László

Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Könyvesboltsirató
Épp a magyar kultúra napján kellett érkeznie a Hiób-postának: úgy néz ki, lehúzza a redőnyt az Ex Libris könyvesbolt, mely néhány éve a Corvina megszűnte miatt keletkezett űr pótlására létesült.
Akkoriban az áruházlánc sepsiszentgyörgyi kivonulását sokan siratták, az otthonias könyves hangulat végleges tovatűnését vetítve előre, elrugaszkodottabbak még a politikumon is számon kérték, miért hagyják a kultúra e szigetét süllyedni. Holott csak annyi történt, hogy a Corvina megelégelte a bolt ráfizetéses működtetését – elvégre a könyvárusítás is alapvetően gazdasági vállalkozás. Hogy azon túl kultúraközvetítő, netán még kultúraszervező szerepe is le(het)ne, azt ismerte fel az Ex Libris alapítója, ki a hasonlóképp családias, de nem csak a könyvek közt való lézengés adta hangulat megteremtéséért kitalálta a helyi szerzőkkel való találkozókat. Heti rendszerességgel egy-egy író, költő beült a kerek asztal mögé beszélni irodalomról, alkotásról, politikáról is, ha kell, vagy csak az életről úgy egyszerűen, mert arról mindig lehet. És beszéltek is, ha volt, kinek, s míg volt, kinek. Úgy féltucatnyi alkalommal – annál többre nem akadt érdeklődő. A helyi szerzők azontúl maguk is csak vásárlókként, ha betértek a boltba. Könyveik viszont maradtak a polcokon, mert az Ex Libris azt a – lehet, nem túl népszerű, de annál nagyobb küldetéstudattal felvértezett – üzleti politikát követte létrejötte pillanatától, miszerint a helyi (háromszéki, erdélyi) írástudók köteteit kell elsősorban hozzáférhetővé tennie. Akkor még a Helyi termék – fontos nekem kampánynak híre sem, hamva sem volt, és amúgy sem lehetne ráerőltetni ezt a könyves világra, mint abroncsot a hordóra – mondják az észt az utcasarkon osztók –, mert a szellemi táplálék ízlés kérdése, az irodalom pedig gourmand-oknak való. Azonkívül egy könyv elolvasásához nem lehet felvenni a legújabb kisestélyit, mert azt nem látja senki. Könyvről nem ildomos vitázni, és nem is lehet róla oly jóízűen értekezni, mint előadás után elegáns vendéglőben a színházról pletykálni. A könyv magányos műfaj, olyannyira, hogy szép lassan az író marad a fehér lappal, mert minek azt teleírni, hiszen kiadó még csak-csak kerül – de könyvet vásárló és azt el is olvasó annál kevésbé. Úgy néz ki, újabb könyvesbolt zár be Sepsiszentgyörgyön. Székelyföld kulturális fővárosában. Valami olyasmit sugall ez, mintha az egész fővárososdi csak külcsín lenne. Be szeretném hinni, hogy nem az!
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Eltűnt barokk, vásárhelyi magyar narancs
Műemlékek, díszítések és urbanisztika Marosvásárhelyen
Marosvásárhely műemléki tipográfiája – e címet viselte az a múlt hét szerdáján szervezett előadássorozat, amelyre a magyar kultúra napja vásárhelyi rendezvénysorozatának részeként került sor a Bolyai Klub Bernády György-termében. A szépszámú közönség jelenlétében Orbán János történész fogadta a megjelenteket és mondta el: a tavaly nyáron indítottak el egy műemlék- inventarizációs projektet a fenti címmel, amelynek célja számba venni azt a marosvásárhelyi épített örökséget, amely még számba vehető. – Vásárhelytől Budapestig tíz szakember foglalkozott a történelmi épületek részletes fotódokumentációjával, történetük kutatásával, további céljuk pedig a műemlékállomány népszerűsítése is volt. A tízből négyen itt vannak ma este, és rövid értekezéseiket a bemutatandó épületek, tematikák kronológiai sorrendjében adják elő – hallottuk Orbán Jánostól, aki az est sorrendben első, vetített képes értekezéséért is felelt.
Mint a XVII. század kutatója, előadásának Az eltűnt barokk nyomában címet adta, és azon vásárhelyi házakat, homlokzatokat ismertette, amelyek jellegzetes barokk díszítése az idők során eltűnt, megváltozott. Ilyen a főtér keleti felének házsora (a régi Divatház és a mellette lévő épületek), amelyeken már csak a szakember látja, hogy egykoron jelentős barokk homlokzattal rendelkeztek. Igaz, az archív fotókon ez még felismerhető. Mint hallottuk, sikerült fontos adatokat találni a levéltárban a főtéri, 58. szám alatt található házra vonatkozóan. 1785- ben német építőmester építette, először a polgármesteri hivatalnak, majd a városi vendégfogadónak adott helyett, bálteremmel rendelkezett. – Az 56. szám alatt található házról (az Inca Casino épülete) eleddig semmit sem tudtunk, igaz, 2003-ban még láthattuk az eredeti nyílászárókat. Most kiderült, Galambos József borbély tulajdona volt, és szintén Paul Schmidt építette, aki a vásárhelyi barokk elterjedésének kulcsembere volt. Ő felelt a Toldalagi-palota építéséért is, a Galambos-ház ez utóbbi homlokzatát imitálja. A polgárok pedig követték a mintát.
Oniga Erika művészettörténész a csizmadiák egykori ipartestületének székházáról szóló előadásának a Nézz fel! címet adta, hiszen érdemes megnézni a homlokzatokat is. – A Csizmadiák Céhe ipartestületté vált, ezen testület építtette a szóban forgó főtéri házat, amelyet 1890-ben fejeztek be. Szinte minden építészeti eleme, nyílászárója eredeti maradt, mindmáig a legfeltűnőbb a két erkélyt tartó herma, azaz emberalak. Kapuja nagyon míves. Emeletén irodahelyiségek, étterem és vendégszobák kaptak helyet, a földszintjén működött egykor a Select mozi, később a Lido kávézó, a kapu, a bejáratok eredetiek – mondta az előadó a különböző díszek, szeráfok vetített képes bemutatásával, elemzésével gazdagított értekezésében.
Kovács Mária a Marosvásárhely főterén látható épületek kovácsolt- és öntöttvas díszeiről beszélt. Válogatását nem stílus vagy korszak szerint állította össze, mindemellett a legtöbb bemutatott épületdísz a XIX. század második felétől a XX. század első feléig tartó időszakban készült. Ezen elemekkel díszítették, illetve egészítették ki az épületek homlokzatait. – Elsősorban a szecesszió új formavilágát követő alkotások maradtak fenn, a díszek igen színvonalas alkotások, a művészi összhang egyedülálló. Az elemek visszaköszönnek a stukkókban, illetve a homlokzat más motívumain, ahogy azt megfigyelhetjük például az egykori Agrárbank, avagy a régi New York szálló – Maros vendéglő – épületén. Az öntöttvas előnyeként felhozható, hogy gazdaságosabb volt a kovácsoltvasnál. A Rózsák tere 22. szám alatt lévő épület például egyszerű lakóháznak épült, mégis gazdagon díszített öntöttvas elemekkel, motívumokkal rendelkezik. A helyiek gyakran választottak a szentkeresztbányai vasöntöde árukészletéből: a megrendelők rajzok alapján választották ki a nekik tetsző öntvényeket.
Karácsony István a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és környezetének építészeti értékeiről szólt. – A szocializmus korszakával kapcsolatos ellenérzéseink egyértelműek és jogosak. Mindezek mellett a korszak egy árnyaltabb megfigyelésére vállalkoztam. Az épületrombolás kontextusában is vizsgáltam a város főterének legnagyobb horderejű urbanisztikai vállalkozását: a Nemzeti Színház épületének és környezetének felépítését, kialakítását. A kérdés: hogyan viszonyulunk e műalkotáshoz? A színészek például mindmáig színháztechnikai tökéletlenségét nyögik. Másokat mindez nem érdekel, ők csak használják a színházat, előadásokra járnak. Az azonban tény, hogy a kőszínházi lehetőségeket a nagy magyar korszakok mindegyike elodázta. Az első marosvásárhelyi kőszínházat Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, de kitört az első világháború, az építése meghiúsult. Végül 60 év múlva épül fel, egy bukaresti építész, Constantin Savescu tervezésében. Ő a korszak egyik legfoglalkoztatottabb szakembere. Beavatkozásai nem agresszívek, terei diszkrétek, emberiek maradnak. Épületei állnak Mangálián, Nigériában lakónegyedet tervezett. A vásárhelyi színházépület beltere esetében igen kellemes, meleg miliőt teremtett, az épületen érződik a korabeli, nemzetközi architektúrai szemlélet nyoma. És igaz, hogy nem úgy, ahogyan azt elődeink eltervezték, de Vásárhelynek lett kőszínháza. Amolyan magyar narancsként – hiszen színháztechnikai szempontból már építésekor meghaladottnak számított.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely),

Tudor Chiuariu lemondott a szenátusi jogi bizottság éléről
Lemondott a szenátus jogi bizottságának éléről Tudor Chiuariu volt igazságügyi miniszter, akit pénteken jogerősen három és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek a Román Posta-ügyben.
Chiuariu ugyanakkor mind bizottsági tagságát, mind szenátori mandátumát megtartja.
Chiuariu mellett Nagy Zsolt volt távközlési miniszter is felfüggesztett börtönbüntetést kapott az ügyben, az ő ítélete négy évre szól.
Mindkét volt miniszter ártatlannak vallja magát, és az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fognak fordulni.
(Transindex/hotnews.ro)
Nyugati Jelen (Arad),

.
Későn ébredtek?
Lakótársulat ellenzi az ortodox terjeszkedést Vajdahunyadon
Megállíthatatlannak tűnik az ortodox terjeszkedés Vajdahunyadon. Holott egy lakótársulat írásbeli panaszt nyújtott be az önkormányzatnál egy iskola udvarán, a sportpálya helyén épülő ortodox templom ellen.
Dorel Brândușa, a 33-as lakótársulat nevében nyújtotta be a tiltakozó levelet a tavalyi év végén. A környékbeli lakók által aláírt petíció szerint a tömbházaik tőszomszédságában épülő ortodox templom harangjai megzavarják a lakók nyugalmát.
A városvezetés azonban nem hajlandó figyelembe venni a lakossági panaszlevelet, mivel azt túl későn adták le. A helyi tanács még 2013 áprilisában fogadta el a részletes urbanisztikai tervet, mely szerint a Micro 3-as lakónegyedben, a 8-as számú általános iskola egykori sportpályája helyén ortodox templom épülhet. Akkor semmilyen panasz sem érkezett a lakosság részéről. Sőt, az önkormányzat 2012. február 6. és 20. között közvitát is szervezett 6 új ortodox templom építéséről, s akkor sem érkezett semmilyen lakossági panasz, ismertette a helyzetet Geanina Mantarangiu, az önkormányzat kommunikációs osztályának munkatársa.
2012 májusának végén, még a régi városvezetés idején a vajdahunyadi helyi tanács határozatot fogadott el a 6 ortodox templom építéséről, melyek számára az önkormányzat ingyenes jelleggel biztosít 800 és 1500 négyzetméter közötti telket a dévai és vajdahunyadi ortodox püspökségnek.
Valamennyi templomnak elvileg 2014-ig kellett volna felépülnie az eredeti elképzelés szerint, azonban eddig csupán egynél indult be az építkezés, éppen a Micro 3-asnál.
Egyelőre Vajdahunyad a jelenleg is működő 5 ortodox templommal marad.
Az ortodox terjeszkedést azonban megkérdőjelezik a kohászváros demográfiai adatai. Kétségtelen, amikor a szocializmus idején keletkeztek, a tömbháznegyedekbe nem épültek templomok, hiszen a vallás nem fért be a kommunisták tervébe, akik ateista, agymosott „új embereket” akartak. Csakhogy a kohászváros lakossága folyamatosan csökken: a rendszerváltás idején 89 000 volt, a 2002-es népszámlálásnál már csak 71 000, a 2011-es népszámlálás viszont már csak 60 000 lakost regisztrált, s a csökkenő tendencia minden bizonnyal folytatódik.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),

Fáj
Nem vagyok egyedül, aki többször is beleütközött, beleütközik az anyaországiak elutasító viselkedésébe. Azokéba, akik az erőszakosan agitáló balliberális média hatására kinézik az országból a határon túli magyarokat. Mint egyik okozóit anyagi helyzetük romlásának.
Ők még most is „beveszik” a 23 millió román munkavállaló, avagy az ingyenes szociális-egészségügyi ellátás megszűntetőinek meséjét. Korábban tiltakoztam, igyekeztem magyarázkodni nekik. Most már nem, felállok az asztaltól. Belefáradtam ennyi ellenséges rövidlátóval hadakozni.
Viszont fáj az innen elszármazottak egy részének pálfordulása. Konkrét esetek. Egykori pedagóguskollégám 2004-ben, a népszavazáskor nem-mel szavazott a kettős állampolgárság megadására. Még dicsekedett is vele. A határ innenső oldalán maradt egykori kártyapartnerének magyarázta: ne gyertek ide elvenni a nyugdíjamat!
Más. Volt osztálytársam családját annak idején (itt) minden vagyonuktól megfosztották a kommunisták. Ennek ellenére most (odaát) meggyőződéses szocialista szavazó, a posztkommunista párt lelkes híve.
Más. Tíz éve áttelepedett fiatalasszony magyarázza miért nem ért egyet a kettős állampolgársággal járó szavazati joggal: ne Ti (!) mondjátok meg, kik üljenek a Mi (!) parlamentünkben.
Mondják nekünk a néhány éve még velünk együtt itt lebozgorozottak.
Ez a rövid emlékezet számomra fájdalmasabb minden visszautasításnál.
Ujj János
Nyugati Jelen (Arad),

„Magamat is beleviszem”
Demény Péter esszékötetét mutatták be a Minerva-házban
A lélek trolija című esszékötet hétfő esti bemutatója lehetőséget teremtett a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva-termében egybegyűlteknek arra, hogy az esszéírás felszabadító ereje mellett Demény Péter színházi élményeiről, színpadközeli tapasztalatairól, valamint a Karácsony Benőhöz, Szilágyi Istvánhoz és Király Lászlóhoz való viszonyáról is többet megtudjanak.
A szerzővel, aki bevallása szerint „írva, írás közben jut el a gondolataihoz, és írnia kell, ha valami tetszik neki, különben nem érzi teljesnek az élményt”, Balázs Imre József irodalomtörténész, a kötet szerkesztője és Szabó Réka színikritikus beszélgetett.
Szabadság (Kolozsvár),

Így látják a Szent Koronát
Hogyan látom a Szent Koronát? címmel nyílt kiállítás Kolozsváron az Unitárius Parókia gyűléstermében működő Korunk Galériában hétfő délután. A tárlaton az Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti tagozatos diákjainak a Lakiteleki Népfőiskola és a Magyar Országgyűlés pályázatára készült linóleummetszetei tekinthetők meg február 20-ig, munkanapokon 9 és 14 óra között.
Szabadság (Kolozsvár),

Létminimum alatt él a dolgozók 20 százaléka
A romániai alkalmazottak közel 20 százalékának nincs annyi alapjövedelme, hogy biztosítani tudja létfenntartását.
Az Európai Bizottság felmérése szerint az EU tagállamai közül hazánkban a legmagasabb ez az arány. Romániát Görögország, Olaszország és Spanyolország követi, és míg Spanyolországban és Olaszországban a gazdasági válság eredményezett ilyen magas létminimum alatt élő lakossági arányt, hazánkban és Görögországban ez a jelenség szerkezeti természetű, mert már a válságot megelőzően is magas volt az alacsony jövedelemmel rendelkezők száma. A 2008–2012-es időszakra érvényes 17%-os arány 2%-os növekedését a munkaajánlatok számának csökkenése, az alacsony bérezés és a családi szerkezet eredményezte. A felmérés rámutat: a részmunkaidőben dolgozók esetében magasabb a létminimum alatt élők száma, mint a teljes munkaidős állással rendelkezőknél, és jellemző az is, hogy átlagban kevesebb munkaórát dolgoznak.
Szabadság (Kolozsvár),

Fókuszban a magyar oktatás – Szatmáron járt Hoffmann Rózsa
A romániai magyar pedagógusok képviselőivel tanácskozott kedden Szatmárnémetiben Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár.
Sajtótájékoztatóján elmondta: szeretne alaposabban tájékozódni az erdélyi magyar nyelvű oktatás helyzetéről, a fennálló problémákról, mivel az általa képviselt, 2010 óta regnáló magyar kormány kiemelten kezeli a nemzetpolitikát, ezen belül pedig az oktatást, és céljának tekinti olyan intézkedések foganatosítását, melyek hozzásegítik identitásuk megőrzéséhez a magyar nemzet tagjait a világ bármely pontján.
A szatmárnémeti RMDSZ-székházban megtartott találkozón Kereskényi Gábor, a szövetség városi szervezetének elnöke köszöntötte az államtitkárt, aki kifejtette: örömére szolgál, hogy a magyar kormány egyre nagyobb hangsúlyt helyez a nevelési tevékenységre, mely nemcsak az anyaországra, de az egész Kárpát-medencei magyar nyelvű oktatásra kiterjed. Kereskényi fontosnak nevezte azt az anyagi támogatást, melyet az elmúlt hónapok során a nagykárolyi Kalazanczi Szent József Római Katolikus Iskolaközpont épületének felújításához nyújtottak.
Hoffmann Rózsa röviden vázolta a magyarországi oktatási rendszer újjászervezésére irányuló munkásságukat, melynek révén bizonyos mértékben visszatértek a hagyományokhoz, azaz ismét a gyerekek szeretetén, valamint a pedagógusok tekintélyén nyugvó, ezeréves múltra visszatekintő magyar oktatás főbb elemeit keltették életre.
Rámutatott: négy évvel ezelőtt olyan oktatási rendszert vettek át, mely idegen volt az említett bevált módszerektől, és bár egyes szűk csoportok kemény kritikákat fogalmaznak meg tevékenységükkel kapcsolatban, elmondható, hogy mára a magyarországi pedagógustársadalom zöme belátta a bevezetett intézkedések hasznosságát, sőt Európa-szerte egyre nagyobb érdeklődés övezi a régi-új magyar oktatási rendszert.
Hoffmann Rózsa elmondta: céljuk a kötelességtudat kialakítása, valamint a munka becsületének megerősítése volt. Az államtitkár ismertette a köznevelési törvény, illetve a nemzeti alaptanterv főbb elemeit, valamint az elmúlt négy évben kidolgozott pedagógusi életpályamodellt, melynek fő célja az, hogy a tanárok ismét a társadalom elismert tagjaivá válhassanak.
A kormány gazdaságpolitikájának egyik nagy sikereként értékelte, hogy tavaly ősszel lehetőség nyílt az oktatásügyben dolgozók bérének emelésére, illetve azt, hogy évente egyre nagyobb összeg jut a nevelésügyi kezdeményezések támogatására, például a Határtalanul osztálykirándulási programra, illetve a különféle határon átívelő vetélkedőkre, tehetségkutatókra.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Magyarországon az Isten pénze
Dunaújvárosban vendégszerepel a Csíki Játékszín, amely háromszor adja elő az Isten pénze című musicalt.
A csíkszeredai teátrum közlése szerint a Charles Dickens kisregényéből írt, Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi által jegyzett musicalt szerdán, csütörtökön és pénteken láthatja a dunaújvárosi közönség a Bartók Kamaraszínházban.
A magyarországi intézmény 2007-ben kezdeményezett a Csíki Játékszínnel testvérintézményi kapcsolatot egymás munkájának megismerése és vendégjáték-cseremegvalósítása céljából. 2008-ban és 2009-ben a dunaújvárosiak bérletes nézőiknek kínálták a La Mancha lovagja és a Hamlet című csíkszeredai előadásokat, 2011-ben Martin McDonagh Vaknyugat című tragikomédiáját és a Mint a sót című gyerekelőadást láthatta a dunaújvárosi közönség az erdélyi színészek előadásában.
A Bartók Kamaraszínház is vendégjátékokkal viszonozta a csíkiak magyarországi előadásait, így került sor a Svejk, a Párizs ege alatt, a Lúdas Matyi, a Zöldboszorka, Anna (Karenyina) és A szolgálólány című produkciók csíkszeredai bemutatására. Legutóbb 2013 júniusában, a Lurkó Fesztiválon lépett fel a magyarországi társulat Erdős Virág Pimpáré és Vakvarjúcska című mesejátékával – közölte a Csíki Játékszín.
Krónika (Kolozsvár),

Vádalku
Nem kell kifizetnie Ráduly Istvánnak azt a 15 ezer lej körüli bírságot, amelyet a brassói táblabíróság rótt ki Uzon polgármesterére, aki első felszólításra nem távolíttatta el az általa vezetett intézmény homlokzatáról a székely zászlót. Másodikra levetette, jobb a békesség, s amúgy is: kinek van manapság 15 ezer lejnyi kidobni való pénze?
Aki azonban mindjárt Ráduly István jellemszilárdságán kezdené élezni a nyelvét, annak figyelmébe ajánlom Dumitru Marinescu okfejtését. Kovászna megye prefektusa ugyanis úgy fogalmazott, hogy ő nem üldözi a székely szimbólumokat, ezt az akciót is feljelentésre volt kénytelen kezdeményezni. És nem mulasztotta el hozzátenni, hogy a feljelentő egy uzoni magyar ember volt.
Állítását semmi okunk megkérdőjelezni, mint ahogy azt a változatot sem érdemes elvetni, hogy akadnak olyan magyarok, akiknek a feljelentés erejéig sérti a szemét a kék-arany színkombináció. Az érvelés sokkal inkább azt üzeni, hogy új stratégia mentén folytatja irtóhadjáratát a román államhatalom. Eddig a törvények – ha mégoly sokféleképpen értelmezhetők is – védelme, érvényük biztosítása volt a prefektus bibliája. Mostantól neki személy szerint semmi baja a zászlókkal, de mit tehet, ha mások nem ennyire toleránsak a székely szimbólumrendszerrel? Feljelentők pedig mindig teremnek, ha máshol nem, valamelyik intézményi irodában.
Kulcskérdés hát, mennyire lágyulunk el ilyetén empátiát tapasztalva. Az elsődleges veszély ugyanis abban áll: megőrizzük-e elvi szilárdságunkat, vagy hallgatólagosan belemegyünk a ki nem mondott alkuba? Képesek leszünk-e elkergetni a fejünkben óhatatlanul átsuhanó gondolatot – még jó, hogy nem rosszabb... –, vagy megriaszt a felismerés: tulajdonképpen egyfajta kényszeruralmi rendszert jellemez és legitimál egy ilyen önkéntelen reakció.
Az uzoni községháza előtti zászlós tüntetés e „vádalku" elutasítását jelenti. A helyzet azonban a módszerek esetenkénti finomítása ellenére is fokozódik. Egy friss rendőrségi állásfoglalás szerint a székely szabadság napjának idei megünneplése sem tűnik egyelőre automatizmusnak. Viszont elég lesz, ha „csak" a rendszeresség és törvényszerűség szintjére emeljük.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár),