Hazatértek a pálosok
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel január 26-án, vasárnap a Hargitafürdőn alapított pálos kolostort és celebrálta az ünnepi szentmisét. A kedvezőtlen időjárás ellenére is megtelt a Szent István-templom, illetve annak kertje és környéke az ünnepre érkezett hívekkel.
A szentelési ünnepség az új pálos kolostor teraszán kezdődött, ahol a kereszt és a pálos címer előtt összegyűlt az asszisztencia. Székelyföldön közel kétszázharminc év után újra letelepedő „fehér testvérek” szerzetesházára Jakubinyi György érsek a jó Isten áldását kérte, ezt követően pedig átvonultak a Szent István-templomba, ahol kezdetét vette az ünnepi szertartás. A templom kertje és annak környéke már a mise kezdete előtt benépesedett.
„A rendek között nem lehet széthúzás”
A gyulafehérvári érsek a szentmise elején kifejezte örömét, hogy az Úr hóeséssel – fehérbe öltöztetett tájjal – köszöntötte a fehér testvérek „hazatérését”. Szentbeszédében kiemelte: a „rendek között nem lehet széthúzás”. „Szent Pál azt mondja, Krisztus egyetlen, megoszthatatlan. Ez a mi egyházunk egysége a mai napig. Amikor szervezett rendek sokaságáról van szó, az nem Krisztus megoszlása – hiszen mindegyiknek más a hivatása (…), amelyre Krisztus szólítja őt.” Az érsek végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben bárki meghallja az Úr hívó szavát, az meg ne keményítse szívét.
Biztató szavak Lengyelországból
A szentmise végén elhangzott a lengyelországi Izidor Matuszewski generális levélben megfogalmazott üzenete, eszerint a pálos közösség hálás a gondviselésnek azért, hogy több száz év után visszatérhetnek Székelyföldre. „Bízom benne, hogy a rend visszatérése Erdélybe áldott időszak lesz. Kívánom a magyar provinciában élő rendtársaimnak, hogy az új pálos szolgálati hely jó gyümölcsöt teremjen (…). A pálosok által teljesített szolgálat segítse a hit megerősödését, a remény és a szeretet elmélyülését híveink között és saját megszentelődésünkben” – fogalmazott levelében a generális atya.
„Hálát adok a jó Istennek, hogy a történelem viszontagságai ellenére nemcsak él, hanem gyarapodik is az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendünk" – írta levelében Kövér László, az Országgyűlés elnöke.
Tégla ajándékba
Darvas Kozma József esperes, plébános egy téglát ajándékozott a Hargitafürdőre költöző pálos szerzetesrendnek, amely Klastrompusztáról, az első pálos monostor padlójából származik. Mint elmondta, ezt annak érdekében tette, hogy a székelyföldi pálosokban legyen meg az a lendület, odaadás, amely Boldog Özsébben és társaiban, valamint a magyar pálos rendben megvolt évszázadokon keresztül.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro,

Tízezer diákkal kevesebb
Tízezerrel csökkent Hargita megyében tizenegy év leforgása alatt az óvodákba, iskolákba járók száma. Nagyobb periódust vizsgálva még drámaibb a helyzet: míg az 1997-1998-as tanévben még 68 148 diák járt a Hargita megyei óvodákba, iskolákba, a jelenlegi tanévre ez a szám 52 959-re csökkent. A 2012-2013-as tanévben a román tannyelvű iskolákban több mint háromezerrel, a magyar tannyelvűekben közel hétezerrel kevesebb diák volt, mint a 2002-2003-as iskolai évben.
Évente beszámol a Hargita Megyei Tanfelügyelőség a diáklétszám folyamatos, átlagosan évi egy százalék körüli csökkenéséről, ezért arra gondoltunk, összevetjük a jelenlegi adatokat a néhány évvel ezelőttiekkel, talán érdekes lehet, mennyire csökkentek a számok.
A Hargita Megyei Tanfelügyelőség által rendelkezésünkre bocsátott, továbbá a statisztikai hivatal honlapján nyilvánosságra hozott számsorokból kivilágló csökkenés még úgy is döbbenetesen nagynak tűnik, hogy tudtuk, körülbelül erre lehet számítani. Bár a statisztikát néha „megzavarja” az oktatás egyes szintjein bevezetett átalakítások által generált növekedés vagy fogyás egyik vagy másik oldalon – például az előkészítő osztályok bevezetése, az ide járó gyerekeknek az óvodákból az iskolákba való átkerülése –, egyértelműen megállapítható, hogy a diáklétszám csökkenése folyamatos és jelentős.
Két nagy törés
Az 1997-1998-as tanévben Hargita megyében még 68 148 diák járt az óvodákba, iskolákba, közülük 13 500-an román, 54 648-an pedig magyar tannyelvű osztályokba. Egy évvel később azonban már jelentős, több mint másfél ezres csökkenés volt megfigyelhető a magyar gyerekek soraiban: az 1998-1999-es tanévben a megyebeli diáklétszám összesen 66 579, amelyből 13 582 a román és 52 980 a magyar tannyelvű iskolába járó gyerekek száma. Innen kezdve egyenletesebbnek tűnik a fogyás, a következő tanévekben 65 795 (1999-2000), 64 627 (2000-2001), 64 178 (2001-2002), 63 351 (2002-2003), 62 372 (2003-2004), 61 665 (2004-2005), 60 877 (2005-2006), 59 835 (2006-2007) és 59 171 (2007-2008) a megye diákjainak összlétszáma. Ekkor újabb, mintegy másfél ezres csökkenés történik, a 2008-2009-es tanévre 57 582-re apad az össz diákpopuláció. Ezt követően is folyamatosan a fogyás, 56 543 (2009-2010), 56 076 (2010-2011), 55 197 (2011-2012), 53 534 (2012-2013). Jelenleg 52 959 a megye óvodáiba, iskoláiba járók létszáma.
Kiegyensúlyozottabb fogyás
A román tannyelvű iskolákba járó diákok számának apadása összességében kiegyensúlyozottabbnak tűnik. Kezdetben növekedés is megfigyelhető, az 1997-1998-as tanévről a következőre történt másfél ezres csökkenés mind a magyar diákok létszámát apasztotta, a román diákok létszáma akkor 82-vel nőtt – derül ki a statisztikákból.
A román diákok számát tekintve később megfigyelhető még kisebb növekedés, de összességében fogyás volt náluk is: 12 867 (1999-2000), 12 360 (2000-2001), 12 596 (2001-2002), 12 244 (2002-2003), 12 175 (2003-2004), 11 802 (2004-2005), 11 285 (2005-2006), 10 870 (2006-2007), 10 501 (2007-2008), 10 114 (2008-2009). A 2009-2010-es tanévtől tízezer alá esik a román diákok létszáma, a jelenlegi tanévben pedig már kilencezer alá is, most 8900 a megyében román tannyelvű iskolába járó gyerekek száma.
Két éve újabb nagy csökkenés
A magyar diákok létszáma az 1997-1998-as és a jelenlegi tanév között 10 672-vel csökkent Hargita megyében. Az 1999-2000-es tanévben 52 811 volt a magyar diákok létszáma, egy évvel később 52 162 óvodás és diák kezdte el a tanévet. A 2001-2002-es iskolai évben 51 474, 2002-2003-ban 51 020, 2003-2004-ben 49 970, 2004-2005-ben 49 749, 2005-2006-ban 49 553, 2006-2007-ben 48 943 a megyei magyar diáklétszám. A 2007-2008-as tanévről a 2008-2009-re ismét jelentős csökkenés figyelhető meg, 1138-cal kevesebb diákot regisztráltak egyik évről a másikra: 48 587-ről 47 449-re esik a magyar diákok száma. A következő két iskolai évben 46 773, illetve 46 362 a magyar diákok száma a megyében, ezután azonban ismét egy nagy létszámcsökkenés figyelhető meg: míg a 2011-2012-es iskolai évben még 45 890 a magyar tannyelvű óvodákba, iskolákba járók száma, egy tanévvel később ez már csak 44 299, ami ismét több mint másfél ezres csökkenést jelent. A jelenlegi tanévben a megyében 43 959 diák tanul magyarul.
Szinten maradt az óvodások száma
Nem köszönnek vissza az óvodások esetében az össz diáklétszámban tapasztalt csökkenések és nagyobb zuhanások. Bár vannak kisebb apadások itt is, az óvodai oktatást igénybe vevő megyebeli gyerekek száma folyamatosan 13 ezer fölött volt az elmúlt években. Az 1997-1998-as tanévben 13 570 gyerek járt óvodába a megyében, a 2011-2012-es tanévben pedig 13 582. Az óvodások számában az előző tanévben következett be nagy csökkenés, ennek az az oka, hogy az iskolák kötelékébe kerültek át az előkészítő csoportosok.
Visszaköszön a tendencia
Az elemista és felső tagozatos általános iskolások száma követi az általános tendenciát, és folyamatos csökkenést mutat. A román diákok száma az 1997-1998-as tanévről az 1998-1999-as tanévre növekszik egy keveset, 7 002-ről 7172-re, ezt követően azonban folyamatosan csökken valamennyivel, előző tanévben 4 328 volt. A magyar általános iskolások az 1997-1998-as tanévben 30 002-en voltak, jelenleg pedig 24 614-en vannak. A csökkenést mérsékli ugyanakkor, hogy az előző tanévben az óvodákból átkerült előkészítősök mintegy háromezerrel megemelték az elemisták számát.
Nőtt a középiskolába járók száma a kétezres évek közepén
A középiskolás diákpopuláció létszáma nagyjából ugyanannyi volt az 1997-1998-as tanévben, mint a 2012-2013-as iskolai évben, a közben eltelt időszakban azonban emelkedett, aztán visszaesett az elméleti, illetve szakközépiskolákba járók száma. Miután az 1999-2000-es tanévre 10 871-re csökkent a középiskolások száma a megyében, a következő néhány évben szinten folyamatos növekedés következett be. A 2006-2007-es tanévre 13 ezer fölé, 13 293-ra emelkedett a középiskolások száma, a csúcsot pedig a következő, 2007-2008-as tanévben érte el, amikor 13 649 diák járt elméleti és szakközépiskolákba a megyében. A 2008-2009-es tanévtől kezdve csökkenni kezdett a középiskolások száma, majd a 2010-2011-es tanévtől ismét nőni, a korábbi szintet azonban nem érte el a létszám, amely az előző tanévben ismét 11 379-re zuhant vissza. Ez utóbbi csökkenésnek az is részét képezte, hogy elindították a kétéves szakoktatási formát, és mintegy ötszáz diák oda iratkozott át.
A középiskolások létszámában mutatkozó növekedési és csökkenési tendenciák a magyar diákok létszámában mutatkoznak meg, a román tannyelvű középiskolák létszámainak dinamikája más: az 1997-1998-as-as tanévben iskolába járt 3154 román középiskolás száma a következő három tanévben folyamatosan csökkent, majd a 2001-2002-es tanévtől növekedni kezdett és 3200 körül maradt egészen a 2008-2009-es tanévig, amikor 2876-ra esett vissza. A 2010-2011-es tanévben ismét növekedést regisztráltak, azóta pedig 2900 körüli a román tannyelvű középiskolák diáklétszáma.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro,

Német deportáltakra emlékeztek
Nagyvárad- Vasárnap a kapucinus rendház Sarlós Boldogasszony templomában a megye német etnikumú deportáltjaira, és az NDF elhunyt tagjaira emlékeztek. A gyászmisét Böcskei László püspök mutatta be.
A szentmise előtt Helene Vodă, a Német Demokra Fórum (NDF) területi szervezetének elnöke kifejtette: hatvankilenc esztendő telt el azóta, hogy január 14-15-én deportálták a Bihar megyei német etnikumúakat, a 18-30 éves nőket, illetve a 17-45 éves férfiakat a Szovjetunió úgymond újjáépítése céljából. Úgy fogalmazott: olyan napok voltak, melyeket soha nem lehet elfelejteni, és nem is szabad, melynek érdekében többet kellene erről beszélni a fiataloknak, és a történelemkönyvekben is méltó helyet kéne kapjanak az akkori események. A deportáltak még rendesen össze sem csomagolhatták holmijaikat, marhavagonokba zsúfolták őket, és embertelen körülmények közt több napon keresztül szállították őket Oroszországba, ahol rossz állapotban levő szálláshelyek, nagy hideg, nehéz és szinte elviselhetetlen munkakörülmények várták őket. Egyeseknek öt évet kellett dolgozniuk építkezéseken, szénbányákban, vagy a mezőgazdaságban.
Romániából körülbelül 70 ezer személyt deportáltaknak, nem csupán német nemzetiségűeket, hanem olyanokat is, akik a neve németesen hangzott. Bihar megyéből 546 embert deportáltak, akik közül 116-an soha sem jöttek vissza, és még azt sem tudni, hogy hol van a sírjuk. A rendszerváltást követően az NDF nyilvántartást készített a hazatértekről, az 1995 óta frissített adatok szerint napjainkban 32-en vannak még életben- köztük 14-en Nagyváradon élnek-, de számuk sajnos évről-évre csökken. Az elnök asszony tavaly decemberben találkozott velük. Örült annak, hogy többen közülük jól vannak, viszont elszomorította, hogy elpanaszolták: aggódnak a jövőjükért, mert egyre nehezebben boldogulnak, az NDF-en kívül szinte csak a családtagjaik támogatására számíthatnak. Zárógondolatként Helene Vodă arra hívta fel a figyelmet: az utóbbi időben sok kiadvány jelent meg a témában, ezek közül kiemelte az 1825 nap a fekete Gulág árnyékában, valamint a Hosszú az út a semmibe című kiadványokat.
Napjainkban is
Prédikációjában Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök hangsúlyozta: embert próbáló időkre emlékeznek, melyek örök nyomot hagytak nem csupán egy vagy több generáció, hanem a világ életében is, olyan eseményekre, melyek emberek sorsát pecsételték meg. Emlékeznek és kérik Istent, adjon békét, hiszen napjainkban is követnek el emberellenes cselekedeteket, üldöznek személyeket vallásos meggyőződésük vagy nemzetiségük miatt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

Tanulmányok a margittai fazekasságról
A Partiumi füzetek 76. számaként jelent meg a margittai fazekasságot bemutató kötet, melyet pénteken este, a nagyváradi Lorántffy központban mutattak be, ünnepélyes keretek között.
Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, külön Biró Rozália szenátort és Szabó Ödön parlamenti képviselőt. Nagyváradi és partiumi magyar kultúránk gyöngyként csillogó alkalmain látjuk azokat, akik becsülik és értik azt, amit a magyar kultúra ünnepén érteni kell, mondta Biró Rozália, aki felszólalásában kihangsúlyozta azoknak a tudásukat és erejüket adó személyiségeknek a szerepét, akiknek munkája révén megszületnek ezek a kiadványok. Ez a kiadvány jó példa arra, hogy mekkora értékek birtokában vagyunk és milyen emberi értékek vannak közöttünk. Kulturális kincsünk nagy lehetőség számunkra, de egyben felelősség is, hogy hogyan tudjuk megbecsülni. Fontos, hogy fel tudjuk kelteni a fiatalok érdeklődését a kultúra iránt, hogy lássák, hallják és maguk is igényeljék.
Emlékplakett
Mindig ott van a lehetőség, hogy a közösségnek adjunk valamit, folytatta Biró Rozália, átadni az öröklétnek azt, ami egyébként halandó lenne. A jelenlévő Stadler klarinét együttesre utalva elmondta: e fiatal kvartett tagjainak munkája nyomán, a zene ütemére a lélek megnyílik, be tudja fogadni azt, ami itt megérinti, és gyümölcsöző fává válik ez bennünk. Nagyvárad gazdag, mert olyan emberei vannak, akikért érdemes itt lenni. „Legyen erőnk és bölcsességünk, hogy a gyermekeinket is megtanítsuk minderre” – tette hozzá.
Ezt követően Dukrét Géza díszoklevelet és emlékplakettet adott át Péter I. Zoltán helytörténésznek, a társaságban kifejtett húszéves tevékenységének elismeréseként, majd bemutatta a három részből álló kötetet. Külön szólt a három szerző – Emődi János, Wilhelm Sándor, Sándor Mária – tanulmányáról és mindegyik ismerettőt követően maguk a szerzők is ismertették munkájukat.
Kutatómunka
Emődi János elmondta: helytörténész révén régi anyakönyveket tanulmányozott, így szerzett tudomást arról, hogy egykor milyen sok fazekas volt Margittán. Abba is hagyta eredeti munkáját és kiírta azoknak a nevét, akiknél a fazekasság volt megjelölve mesterségként. Szó esett arról is, hogyan sikerült hosszas várakozás után egy XVII. századi kerámia selejt gödörre bukkannia és milyen eredményekkel járt a kutatómunka.
Az ünnepség a Stadler klarinét együttes fellépésével folytatódott – a rendezvény különböző momentumaiban felcsendülő Mozart divertimentók valódi ünnepi hangulatot biztosítottak.
Később Wilhelm Sándor szólt kutatásairól, kiemelve a gyökereink felkutatásának fontosságát. A berettyóújfalui Sándor Mária vetítéssel egybekötött előadása során nyolc gyűjtemény tanulmányozásának eredményeiről számolt be. A jelenlévők megtudhatták, mi a dikonikus forma, amely egyedül a margittai fazekaknál jelenik meg, milyen mintákkal díszítették a köcsögöket, szilkéket, bögréket, csuprokat, kancsókat és egyebeket az egykori margittai mesterek.
Végül Dukrét Géza virágcsokrot adott át Sándor Máriának és Biró Rozáliának, majd vendégségre hívta meg a jelenlévőket a központ alagsorába, ahol a három szerző dedikálta is a köteteket.
Neumann Andrea
erdon.ro,

Magyarország így győzheti le Trianont
Átfogó és egyben eddig nem ismert tényeket mutat be a romániai magyar kisebbség történetéből Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézete munkatársának napokban megjelent Otthon és haza című tanulmánykötetete, amelynek kapcsán a szerző többek között arról beszélt az MNO-nak adott kétrészes interjújában, hogy ha csak a határon túli magyarokkal foglalkozunk, és nem azzal az összefüggésrendszerrel, amely őket körülveszi, akkor torz kép alakul ki róluk.
– A széles magyar közvéleményben meglehetősen leegyszerűsítő kép él az erdélyi magyarságról, és annak történetéről. Lehet-e ezen változtatni?
– Azt gondolom, hogy a magyar társadalom nagyon sokat tud a kisebbségben élők valós helyzetéről, sokkal többet, mint ami a nyilvánosságban megjelenik, mert ott a konfliktusra, a hiányosságokra koncentrálnak. Ugyanakkor a politikai retorika, a nemzetesítés, örökségesítés eszközeként is használja a külhoni magyarokat, Székelyföldet, a „magyarságküzdelmeket” és ebben partner a Magyarországi média is. Egyrészt a Duna Tv-n keresztül hosszú éveken át olyanok formálták a műsorpolitikát, a híreket, akik Erdélyből jöttek el, és azt hitték, hogy ők még mindig tudják, mi folyik ott, illetve más külhoni magyarok lakta területeken.
De még nagyobb baj, hogy ez a közvetítő média nem a helyi stúdiókból, hírcsatornákból építkezik, hanem fordítva, Budapestről jönnek a megrendelések. Így Budapest magának vindikálja a megmondó szerepet. Egy példa: egy kolozsvári nem határon túliként definiálja magát budapesti nézőpontból viszonyítva, hanem magyarként, vagy nem-magyarként határozza meg magát. Harmadrészt az egyes magyarok lakta régiókban sem alakult ki úgymond központi, a régió közvéleménye számára „mértékadó” média nyilvánosság, amelyre a budapesti tájékozódást is rá lehetne építeni, detrianonizálni, határtalanítani. Hisz ez utóbbi kifejezések nem csak egyoldalú integrációt jelenthetnek, hanem épp a trianoni Magyarország kulturális gyarapodását is. De most úgy látom, hogy már Trianon előtt nem voltunk képesek ezt az országot tagoltan és plurálisan látni. Akkor sem esett egybe a magyar nemzet és Magyarország határa.
Magyarországon 1971 óta mérik a történelmi és a nemzeti tudat értékeit, változását. Ebből világos, hogy az 1980-as évek végétől a határon túli magyarokat is nemzet részének tekintik a Magyarországon élők; a revízióban gondolkodók száma radikálisan csökken az utóbbi 30 évben (életkor és politikai kultúra fragmentálódása miatt is); és nem utolsó sorban ma már szinte minden második-harmadik családnak van rokoni, baráti kapcsolata a szomszédos országokban élő magyarokkal (gondoljunk eleve az 1986 óta több mint 300 ezres Magyarországra érkező magyar anyanyelvű migráció hatására).
– Történelmi távlatban hogyan változott a határon túli területek megítélése? – Már az 1920-as évek közepétől a szakértők tudták, hogy a teljes történelmi Magyarország visszaszerzésére nincsen lehetőség, csupán az etnikai területek visszacsatolása merülhetett föl. Mindezeket azonban politikailag nem lehetett tematizálni, mert egyszerre a magyar politikai kulturális és politikai nemzetdiskurzus részének tekintették a külhoni magyarokat és a történelmi Magyarországot – mint a magyarok államépítő képességének (kultúrfölényének, regionális elsőbbségének) bizonyítékát. A szakértők azt is tudták, hogy szembe kell nézni azzal, hogy mi lesz a 12 millió kárpát-medencei nem magyarral, ha valamilyen revízióra sor kerül.
Belső anyagokban ugyanilyen nagy problémának látták a trianoni Magyarország lakosságának ismerethiányát, viszonyulását a régió más nemzetiségeihez. Ezt felvilágosító munkával vélték megoldhatónak, a nemzetiségi kérdés kezelését pedig körülbelül 1942-ig a magas színvonalú a nemzetiségek nyelvén is működő, de magyarok irányította szolgáltató közigazgatásban, az állami ellenőrzés alatt álló anyanyelven oktató alapfokú oktatásban és a tagozatként működtetett nemzetiségi középiskolákban látták. Ezzel egy rég túlhaladott hungarustudatot szerettek volna megalapozni. Azonban a háborús körülmények között, a kölcsönös – diszkriminatív – húzd meg-ereszd meg nemzetiségi politikák ezt nem is tették lehetővé. Hogyan tudjuk átformálni a magyar közvéleményt, hogy képes legyen akár egy megosztott kultúrájú közeggel is együttműködni? Erre 1989 után sem alakult ki stratégia.
– Miért nem jött létre erre stratégia demokratikus körülmények között?
– Néha a rövidebb út a hosszabb. Nevezetesen ha csak a határon túli magyarokkal foglalkozunk, és nem azzal az összefüggésrendszerrel, amely őket körülveszi, akkor torz kép alakul ki róluk. El kell fogadnunk, hogy a Kárpát-medencében Magyarország és szomszédai között két évszázada párhuzamos nemzetépítés zajlik. Csakhogy 1920-ig a magyarság önszemlélete nem az etnokulturális közösségen alapult, hanem a Magyar Királyság állampolgárságán, a politikai nemzeten, miközben 1790-től a szerb és a román nemzetiség önszemléletét az etnikai-kulturális közösségtudat határozta meg, amely az idő haladtával egyre erősebben kapcsolódott a balkáni, azonos nyelvű államalakulatokhoz.
Épp a párhuzamos nemzetépítés miatt kell elfogadnunk, hogy a szlovákoknak, románoknak is lehetnek kulturális örökségei, emlékhelyei Magyarországon, mint ahogy nekünk is a Kárpát-medence (már) magyarok nem lakta területein. Például a budai várban, a mai Magyarság Háza helyén lévő nyomdában dolgoztak a dákoromán elmélet, az illír és a ruszin nemzeti ébredés fontos alkotói. Természetesen mi ugyanígy gondolhatunk Lőcsére vagy a Kárpát-medencében lévő szecessziós városházákra. Miért ne lehetne bevinni a magyar nemzettudatba azt, hogy itt egy más népekkel közös kulturális örökséget őrző régióban élünk?
– Hogyan lehetne egy korszerűbb nemzetépítést megvalósítani?
– Ez nem az én kompetenciám. Nem nemzetépítő, hanem értelmező vagyok. Nem a „nemzetért”, hanem az önszemléletünk minél differenciáltabbá, reflektáltabbá tételéért kutatok, tanítok, publikálok. Az a nemzetépítés a leghatékonyabb, amely a kor legkorszerűbb eszközeit használja. Másrészt a modern nemzetépítés átlépi a nemzetállami határokat. Lényegében rengeteg jó közpolitikai/magyarságpolitikai cselekvési program, illetve gyakorlat áll a rendelkezésünkre azonban ez nem éri el a politikai elit ingerküszöbét. De egy olyan közegben, amikor akár kisebbségpolitikus, akár magyarságpolitikával foglakozó politikus alapkérdése, hogy „miért jó ez nekem politikailag?” ott nehéz köz- vagy társadalompolitikai programokat elindítani, közösségépítéseket egybekapcsolni. Például miért van az, hogy a Magyarországgal szomszédos országok nyelvein nincsenek internetes honlapok hazánkról? Miért nincs tudatos nyelvi tervezés, a szótáraktól a különböző országokban folyó magyar nyelvoktatásig? Miért nincsenek magyarországi standardok a külhoni magyar könyvtárakban vagy a közművelődésben? Miért nincs a magyarországival azonos kompetenciamérés a külhoni magyar oktatásban? Folytassam?
Gyakran mondják a Fidesz-kormányra, hogy nacionalista kabinet, de életszerűbb, ha csak egy nemzetesítő retorikáról szólunk. Egy nemzeti kormány komolyan támogatja az oktatást, a kulturális közintézményeket, a közművelődés hozzáférhetőségét, a tudás alapú társadalmi mobilitást és nem vonja el innen forrásokat. Ha azt nézzük, hogy a külhoni magyar problémát, a nemzetegyesítési retorikával és az állampolgársággal megoldottnak tekinti a politikai kommunikáció, vagy ha odafigyelünk arra, hogy a magyar államfő újévi üzenetében nem köszönti a határon túliakat, akkor azonban egyfajta visszavonulást látunk. Pontosabban a 2010 utáni kormány alapvetően hazai nemzetesítő programokat futtat, hogy 2004 ne ismétlődhessen meg, míg a kisebbségi magyar közösségekben eddig meghatározó párhuzamos társadalomépítés, a támogatáspolitikában háttérbe szorult. A centrális politikai erőtér megteremtése és a kisebbségi magyar közösségek, mint önálló politikai entitások építésének viszonya nincs átgondolva. Pontosabban a „szerződéses nemzet” Német Zsolt, Szarka László felvetette fogalom ezt próbálná feloldani, de ez most nincs a tematizációs napirendben.
Lengyelországban a kilencvenes évek első felétől működik egy Keleti Akadémia, aminek az a célja, hogy az országgal foglalkozó polonistákat ott képezzék ki, jó képzéssel és ösztöndíjakkal. Mára ott végzett emberek foglalkoznak Lengyelországgal a poszt-szovjet térségben és egész Közép-Európában, ami a lengyel politika egyik legfontosabb beruházása, ami az egész állam külpolitikájára hatással volt. Ezzel szemben Magyarországon hasonló lehetőségek nincsenek, a szomszédos országok nyelveit oktató tanszékek sorozatban szűnnek meg. A szomszédos országok nem magyar kutatói legfeljebb a CEU-ra jutnak el. Nem csak ebben, de még mindig sokat tanulhatnánk a lengyelektől…
Kovács András
(Az interjú folytatását holnap olvashatják)
MNO,

Ennyi esélye van az erdélyi autonómiának
Autonómia általában ott jött létre, ahol biztonságpolitikai probléma volt, és ez a kényszerítette ki a probléma kezelését – többek között erről is beszélt az MNO-nak adott interjújának második részében Bárdi Nándor. Az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa szerint a katalán, vagy a dél-tiroli világok évszázados európai kultúrák, nagyon erős a belső demokrácia és kooperációs készség jellemzi, ami sajnos a magyar kisebbségi közösségeken belül nem működik.
A Bárdi Nándorral készült interjúnk első részében bemutattuk a történész legújabb tanulmánykötetét, amelyben az erdélyi magyar politizálás 1919-1944 közötti kereteit ismerteti, valamint kitértünk arra is, hogyan alakult az itthoniak képe a határon túli magyar közösségekről, és a szóba került a kárpát-medencei régiósítás és a korszerű nemzetstratégia is.
– Mennyiben tudtak a magyar kisebbségi elitek beilleszkedni a többségi társadalom által működtetett politikai rendszerbe?
– A határkő 1944, mivel ezt követően önálló magyar kisebbségpolitikáról nem beszélhetünk, hanem az adott ország államszocialista pártján belül lobbiznak a magyar politikusok, értelmiségiek – vélt vagy valós közösségi érdekekért –, akiket természetesen senki sem választott meg. Csak 1989 után, és 1944 előtt létezett önálló kisebbségi stratégia. Ezen a kisebbségi politizáláson belül az egyik az lehetett, hogy valamelyik többségi párton belül politizálnak, de erre nem nagyon volt példa, ráadásul ezek nem voltak túlságosan sikeresek (Nyilvánosság az Erőszak Ellen, Csehszlovákia, Demokrata Párt, Szerbia). A másik alternatíva valamiféle paktumpolitika, vagy koalíciós kormányzás az adott párton belül, amire az 1920-as évektől szükség volt, mivel a magyarok a választási listákra sem kerülhettek föl, ha nem kötöttek megállapodást a választást bonyolító kormánypárttal. A harmadik stratégia az önálló kisebbségi politizálás volt, amivel a két világháború között, majd 1989 után is éltek a magyar pártok. A negyedik lehetőség: a szocializmus körülményei között megpróbálnak érdekeket kijárni különféle szervezetek, intézményi keretek, amelyek egyben támaszai voltak a magyarságon belül a kommunista pártoknak (Magyar Népi Szövetség, Csemadok, Magyar Autonóm Tartomány, Bolyai Egyetem, Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa). Ezek a politizálási módok működtek, de fontos felhívni arra a figyelmet, hogy 1944-et követően nagyon komoly traumák érték a magyar kisebbségeket, amellyel egyben az önálló politizálás keretei is megszűntek. Csonka társadalmak jöttek létre, mivel nagyrészt a középosztály le lett fejezve, később egy új értelmiséget és középosztályt kellett létrehozni, ami alól részben csak Erdély a kivétel épp a Magyar Népi Szövetségnek, Bolyai Egyetemnek, a Magyar Autonóm Tartománynak köszönhetően.
– Az 1989-et követően hogyan alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez a kisebbségi elitek? – Az 1990-es években a külhoni magyar pártok (Cseh)Szlovákiát kivéve először önkormányzatként, kisebbségi közképviseletként, társadalmi ernyőszervezetként képzelték el magukat, majd egyre inkább néppártként kezdtek el viselkedni, végül pedig választási párttá váltak. Ezek a politikai erők alapvetően változtak meg akkor, amikor koalíciós kormányzati pozíciókhoz jutottak (a kilencvenes évek közepétől). A koalíciós részvételig a magyar pártokban döntően a kisebbségi kulturális elit tevékenykedett, de amikor bekerülnek a kormányzatba, akkor olyan politikusokra lett szükség, akiknek van közigazgatási tapasztalatuk, és ekkor már regionális, gazdasági tétje van a döntési pozícióknak, így többről lett szó, mint érdekvédelem. Megjelennek a magyar regionális érdekcsoportok, elkezdőnek az interetnikus alkuk, amelyek keretében pedig sok diszkriminatív politikai kérdést fel lehetett oldani.
Nagyon fontos az, hogy a politikai-jogi ügyintézés vált elsőrendűvé, másrészt a képviselő forrásszerzése a saját közösség számára. Ma a kisebbségi politikust nem a közpolitikai programok, az érdekvédelem, hanem a forrásszerzés, konfliktuselhárítás legitimálja a választók és a nyilvánosság és politikus társai előtt. A magyar etnikai pártok számára kulcskérdésé vált a gazdasági erőforrások megszerzése, miközben leértékelődött a civil társadalom szerepe, és a kapcsolattartás a választókkal. Éppen emiatt kevéssé tudják mozgósítani a magyar választókat, így az emberek jelentős része nem érzi megszólítva magát. Ezért érzékenyek oly sokan a magyarországi megszólíttatásra, amely a médián keresztül folyamatosan jelen van és az állampolgársággal, illetve a szavazati joggal egyfajta megerősítést ad a kisebbségi helyzetben.
A magyar kisebbségi pártok együttműködésétől még nem változott meg a szlovák vagy a román nemzetépítés ki nem mondott egységesítő stratégiája. Bár azt érzékelnünk kell, hogy az utóbbi országban már nem központi identitáspolitikai kérdés a magyar ügy – úgy, mint Szlovákiában vagy az 1996 előtti Romániában 3-4 évtizedre visszamenőleg. Ugyanakkor a posztjugoszláv országokat leszámítva sehol nem valósult meg a magyar kisebbség önigazgatása. (De ezekben az esetekben is felülről történő integrációban működnek a nemzeti tanácsok, folyamatos alkuk révén. Ezeken én az adott ország magyarságpolitikáján belüli politizálás és a kisebbségpolitikai útkeresés egyvelegének látom.) A kormányba lépésekkel, a kormányon kívüli támogatói alkukkal, az önkormányzati pozíciók révén a magyar kisebbségi elitek – különösen Romániában – elérték, hogy a forráselosztásban, a nemzetiségi politikában a saját közösségeiket ellenőrizhetik, integrálhatják. Ugyanakkor Szlovéniát és Ausztriát leszámítva nem alakultak ki a többségi nemzet részéről egy konszociális helyzet stabilizálásához szükséges tiszta képletek, hogy mit is gondolnak a megosztott kultúrájú vagy dominánsan magyarok lakta régióikról.
– Mennyiben történelmi fordulópont, hogy idén először szavazhatnak egy magyar országgyűlési választáson a külhoni magyarok, ez milyen hatást gyakorolhat a szomszédos államok belpolitikájára? – A választójog csak egy részletkérdés, mivel maximum két-három mandátum sorsát befolyásolja majd. Fontos, hogy a baloldali erők mennyiben fogják a jóléti sovinizmus fegyverét bevetni a 2014-es kampányban, de egyelőre úgy tűnik ez nem fog megtörténni. A kulcskérdés a külhoni magyar állampolgárság megadása, amely egy „menekülőutat” jelenthet (a munkavállalás, a mobilitás terén). Mint már említettem a különböző kutatások szerint nagy a támogatottsága és döntően a biztonságérzetet, a magyarsághoz való kötődést erősíti. A többedszerre felvetődő probléma, hogy mi lesz a kisebbségi párhuzamos társadalomépítéssel? Kulcskérdés, hogy a magyar kormányzat a párhuzamos társadalomépítésben, vagy pedig diaszpórapolitikában gondolkozik. Utóbbi esetben Budapest diktálja a feltételeket, és nem alkalmazkodik a kisebbségi elitnek az adott országon belüli folyamatos alkuihoz. Sőt Budapestről lehet megmondani, hogy mi az „igazi magyar érdek”. A kisebbségpolitikában már a húszas években akár Csehszlovákiában akár Erdélyben többször felmerült, hogy az elit helyi „magyar politikában” vagy „magyarországi” politikában gondolkozva hozza meg a döntéseit, de aztán ezen a visszacsatolásokkal túlléptek.
Kovács András
MNO,

Ítéletek a Basescu leváltásáról szóló referendumon elkövetett csalások ügyében
Megszületett az első két ítélet Romániában abban a perben, amelyet az ügyészség a Traian Basescu román államfő leváltására irányuló, sikertelen 2012-es népszavazáson elkövetett csalások ügyében indított. Két vádlott, akik az Olt megyei Piatra-Olt nevű város egyik szavazókörzetében dolgoztak, beismerték vétkességüket, ellenük gyorsított eljárásban ítélkezett a román legfelső bíróság, amely hétfőn első fokon egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte őket. A két vádlott egyebek mellett több hamis szavazócédulát dobott az urnába, ezért a bíróság nyolc ilyen cédulát érvénytelenített. Az egyik vádlott ügyvédje korábban úgy nyilatkozott a bíróságon, hogy védencét a település vezetése „bujtogatta és kényszerítette” a törvénytelenség elkövetésére.
Az ügynek 73 másik vádlottja van, akik ellen folytatódik a per, köztük az ügy fővádlottja, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes ellen. Őt az ügyészek azzal vádolják, hogy a Szociáldemokrata Pártban (PSD) betöltött funkciójával és az abból fakadó tekintélyével visszaélve, illegális módszerekkel próbált az érvényességi küszöböt meghaladó részvételt elérni a referendumon. 2012 nyarán a román kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) kezdeményezte a Basescu leváltásáról szóló népszavazást, miután a parlament felfüggesztette tisztségéből az államfőt. Az urnák előtt megjelent választók elsöprő többsége Basescu leváltása mellett szavazott, de a népszavazás nem volt érvényes, mivel a választói névjegyzékben szereplők kevesebb mint fele plusz egy szavazó adta le voksát.
MTI
Erdély.ma,

A legyőzött igazság
Január 24-én újabb vereséget szenvedett az igazság. Most éppen (újra) az enyém és másik 3 emberé. De vajon csak ennyiről van itt szó? Pénteken délután a TV képernyőjén olvasva a hírt az első átsuhanó gondolat a fejemben: „még jó, hogy nem rosszabb”. Megriaszt a felismerés, hogy tulajdonképpen csak kényszeruralmi rendszert jellemezhet egy ilyen önkéntelen reakció.
Majd ugyanezt írják, mondják hozzátartozók, barátok, ismerősök. Van, aki ezt írja: „a mai döntés tanulsága az, hogy minél magasabb szinten döntenek, nekünk annál rosszabb. Mert közelebb vannak azokhoz, akik kiadják az ukázt. Nagyon szeretném, hogy találkozzunk, beszélgessünk. Legyél erős. Veled vagyunk Zsolt!”. Erről jut eszembe, hogy testvérem meséli, amint közös barátunkat tolta le családja, hogy decemberben emailt mert írni bátyámnak, együttérzését és segítőszándékát jelezve. Azt mondták neki, hogy levelével veszélybe sodorhatja az egész családot, hát nem látja, mik történnek...
Ügyvédeim nem találnak szavakat a felháborodástól, mégis óvatosan fogalmaznak a sajtóban, nehogy még súlyosabb reakciót váltsanak ki. Az a közigazgatási jogszakértő, aki védelmemben beszélt és aki a bíróság előtt is elmondta, hogy ő maga is ugyanúgy járt volna el helyemben, fogja a fejét és azt mondja, hogy ez nem lehet igaz. Mi ez, emberek? Ez a demokrácia? Jogállam? Rule of law? Én nem ezért tüntettem diákként. Nem ezért dolgoztam önkéntes diákmozgalomban. Nem ezért építettem közösséget, szervezetet 1991-től kezdődően. Hogy miért erről írok? Mert szerintem ez a lényeg. Mert ezen kell elgondolkodni és ez ellen kell tenni. És én tenni fogok.
Az ügyről mindent elmondtam már
Egy olyan kormányhatározat kezdeményezéséért ítélték el, amely ma is érvényben van. Amelyet a kormány egésze fogadott el. Egy olyan telekről szól, amely minden kétséget kizáróan a Posta tulajdonában volt. Egy olyan ügy ez, amelyben nincs kár. Ártatlanságomhoz semmi kétely nem fér. Bárkivel, bármikor, minden irat bemutatása mellett hajlandó vagyok nyilvános vitát folytatni!
Megyek tovább! A strasbourgi emberjogi bíróságra. Mert ártatlan vagyok és igazságtalanság ért. Jogaimat megsértették, emberi méltóságomat megtépázták.
Ez a hét év nagyon megerősített. Azt gondolom, ideje a felhalmozott energiát, tenni akarást, ötletet és elképzelést nemcsak másoknak nyújtott tanácsok által, hanem cselekvés útján is megjeleníteni.
Nagy Zsolt
Erdély.ma,

Hóba fulladt Románia
A legnagyobb veszélyt jelentő, piros jelzésű hóriadót bocsátott ki az Országos Meteorológiai Intézet tegnap délben, a rendkívüli figyelmeztetés 15 és 21 óra között volt érvényben Buzău megyében, Brăila megye északi és Vrancea megye déli részén.
Az ország tizenhárom délkeleti megyéjében, Munténiában és Dobrudzsában narancssárga riasztás volt érvényben tegnap estig a havazás és az óránként 70–80 kilométeres sebességű szél miatt. A moldvai és olténiai térségre első fokú (sárga) riasztást adott ki a meteorológiai szolgálat.
Az erdélyi megyék közül csak Brassó és Kovászna megyére vonatkozott sárga figyelmeztetés. A legsúlyosabb helyzet Buzău megyében alakult ki, ahol gyakorlatilag minden út járhatatlan, és helyenként kétméteres hótorlaszokat emelt a viharos szél. A román katasztrófavédelmi egységek a szombat hajnal óta tartó hófúvás során aznap estig 321 személyt mentettek ki a hó fogságába került járművekből, 22-nek biztosítottak orvosi ellátást – derült ki a belügyminisztérium tegnap délelőtti összesítéséből. Tegnap újabb 792 személyt mentettek ki a hó fogságában ragadt járműveikből a hatóságok. Szombat délután óta szünetel a közlekedés a Bukarestből induló mindhárom autópályán, ezek mellett további 24 főutat is lezártak a hatóságok, másik 24 főúton pedig a teherforgalom számára vezettek be korlátozást. Az ország legforgalmasabb, Brassót Bukaresttel összekötő vasútvonalán tíz személyszállító vonat akadt el szombat éjszaka, miután leszakadt faágak torlaszolták el a síneket és rongálták meg az elektromos felsővezetéket.
A vasúti társaságnak csak fél nap után, tegnap késő délelőttre sikerült felszabadítania az egyik vasúti pályát, és dízelmozdonyokkal kezdte elvontatni az elakadt szerelvényeket. Tegnap estig a hírügynökségek három halálos áldozatról számoltak be, szombaton egy hótakarító munkás hunyt el munka közben, vélhetően a szíve állt le, vasárnap hajnalban egy férfi összefagyott testére bukkantak egy moldvai faluban, délután egy 70 éves nőt találtak megfagyva háza lépcsőjén Vaslui megyében. A hírtévék tegnap este már tizenhárom halálos áldozatot emlegettek, de ezt lapzártáig senki nem erősítette meg hivatalosan.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Huszárakadémia hetedszer (Bálványosfürdő)
Szombaton és vasárnap Bálványosfürdőn és Torján tartották a hetedik Huszárakadémiát, melynek immár harmadik alkalommal volt a házigazdája Daragus Attila torjai polgármester, hagyományőrző kapitány.
Az erdélyi katonai hagyományőrzők idei kétnapos elméleti képzésén százhetvenkét erdélyi, partiumi és anyaországi huszár, gyalogos és huszárjelölt, valamint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége vett részt.
Szombaton a Vár Panzióban szakmai előadások hangzottak el zömében magyarországi történészek, lelkészek és hagyományőrző huszárok előadásában a madéfalvi veszedelemről, a magyar hadviseletekről, a székely határőrségről a 17. századi Európában, a székely katonák szerepéről a napóleoni háborúkban, a marosvásárhelyi 23. Tábori Vadász Zászlóaljról és az Úz-völgyi csatákról. Tegnap reggel a csikónevelésről, a fiatal hátasló alapkiképzéséről és a gyalogosok számára tartott alaki foglalkozásról szóló előadásokat követően a résztvevők Altorjára utaztak, ahol a felvonulás után a zsúfolásig telt Szent Miklós-templomban a Hatos Mihály plébános, tábori lelkész, hagyományőrző főhadnagy által celebrált ünnepi szentmisén vettek részt. A szentmiseáldozat bemutatása után Daragus Attila szólt az egybegyűltekhez, és felsorolta azokat a településeket, ahonnan huszárok érkeztek. Megyénket a házigazdákon kívül sepsiszentgyörgyi, gidófalvi, uzoni, baróti, árkosi, málnásfürdői, kézdivásárhelyi, kőröspataki, gelencei, rétyi és feldobolyi hagyományőrzők képviselték. A legtávolabbi helység, ahonnan huszárok érkeztek, 950 kilométerre fekszik Torjától. Daragus bejelentette: a következő Huszárakadémián felavatják a torjai huszárbandérium harci zászlóját, majd a huszárok nevében díszkardot nyújtott át Tamás Sándor megyeitanács-elnöknek, akit felszólított, hogy jövőre már huszáregyenruhában jelenjen meg közöttük. A megyei önkormányzat elnöke bejelentette: az idén ötödik alkalommal sorra kerülő huszártoborzót május végén, június elején ismét Felső-Háromszéken tartják meg, és a kiindulópont Torja lesz. A szentmisén a tavaly elhunyt Györffy Árpád hagyományőrző huszár őrnagyról, a székelyudvarhelyi Mátyás-huszárok egykori vezetőjéről is megemlékeztek. Himnuszaink közös eléneklése után Fülöp Zoltán Bulcsú és zenészei a Mag Rend-Szer zenés-verses előadást mutatták be a magyar feltámadásról. Ezt követően a templomkertben a huszárok együtt énekelték el a Gábor Áron rézágyúja című negyvennyolcas dalt, majd a múlt év szeptemberében felavatott huszárszoborhoz vonultak, ahol elsőként Kozsik József marosvásárhelyi színművész az alkalomhoz illő verseket szavalt, majd a hagyományőrzők megkoszorúzták a huszárszobrot. Miholcsa József hagyományőrző alezredes a Bethlen Gergely Érdemérem létrehozásáról szólt. Elmondása szerint Bethlen Gergely ezredes volt, aki Mikes Kelemennel együtt Kolozsváron háromszáz Mátyás-huszárt toborzott és képzett ki. Ugyanakkor Bethlen az erdélyi hadjáratban Bem apó jobbkeze volt – hangzott el. Az érmet Daragus Attila, Kádár László, a gyergyói Parászka Géza és a szegedi Vass László vehette át. Vass László hagyományőrző alezredes, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség ügyvezető alelnöke és vezérkari főnöke két gyalogos csapatparancsnokot, az új székely tüzércsapat tisztjét, Igyártó Andort hadnaggyá, Sala Zsoltot pedig főhadnaggyá léptette elő. Altorjáról a hagyományőrzők visszamentek Bálványosra, ahol Bárdi Nándor kisebbségkutató előadása és egy hármas könyvbemutató után véget ért a hetedik Huszárakadémia.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ma szünetel az oktatás (Háromszéken is)
A kormány tegnap egynapos tanítási szünetet rendelt el minden olyan megyében, köztük Háromszéken is, ahol az országos meteorológiai intézet narancssárga, illetve sárga jelzést adott ki erre a napra.
A megyei főtanfelügyelőket tegnap délben videotájékoztatón értesítették erről, így annak ellenére, hogy Kovászna megyében vasárnap egyetlen településről sem jelezték, hogy fennakadás lenne a közlekedésben, a rendeletet egységesen be kell tartani ott, ahol a meteorológusok narancssárga, illetve sárga figyelmeztetést adtak ki, amit telefonos érdeklődésre az oktatási miniszter is megerősített – közölte tegnap délután Keresztély Irma. A főtanfelügyelő lapunknak elmondta, az óvoda- és iskolaigazgatókat értesítették a tanítási szünetről, valamint arról, hogy azok számára, akikhez nem jut el a hír, és ma reggel megjelennek az óvodákban, iskolákban, biztosítani kell a felügyeletet, a tanítást ellenben csak holnaptól folytatják.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Hírsaláta
HÉT TITKOSSZOLGÁLAT TEHETETLENNEK BIZONYULT. Az Erdélyi-szigethegységben lezuhant repülőgép utasainak nagy késéssel történő mentése elképesztette a Washington Post újságíróit, s megjegyezték, Románia olyan 18 millió lakosú ország, melynek nincs külső ellensége, de hét titkosszolgálatot működtet, mégsem tudták órákig azonosítani a szerencsétlenség helyszínét. Egyik titkosszolgálat 40 millió eurót fektetett a 112-es egységes hívószám korszerűsítésébe, de a sebesülteknél levő hat mobiltelefon sem volt elég a helyszín bemérésére. (Gândul)
FELGYORSUL AZ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS. A módosított alkotmány szövegtervezetébe tavaly az RMDSZ javaslatára került be a kisebbségek közösségi szimbólumainak használatát szavatoló cikkely: „A nemzeti kisebbségek szabadon használhatják köz- és magánterületen az etnikai, kulturális, nyelvi és felekezeti identitásukat megjelenítő nemzeti szimbólumaikat.” Ha ez érvénybe lépne, nem lenne többé semmilyen alapja például a székely zászló ellen irányuló román hatósági hadjáratoknak. A Törvényhozói Tanács javasolta a cikkely törlését. Az RMDSZ-nek ez volt az egyik legfontosabb javaslata, amelyet sikerült tavaly elfogadtatnia az alkotmánymódosító bizottságban. Az alkotmánymódosítás folyamata azután gyorsult fel ismét, hogy a Szociál-Liberális Szövetség az év elején eldöntötte: a májusi európai parlamenti választásokkal egy időben szervezné meg a módosított alaptörvényről szóló népszavazást. (ÚMSZ) TAVASSZAL KORMÁNYÁTALAKÍTÁS. A leváltandó liberális miniszterek között lesz Daniel Chiţoiu, Mariana Câmpeanu. A szocdemek Dan Nicát, Rovana Plumbot cserélik le, mindkettő Európai Parlamenti képviselő szeretne lenni. Mircea Dușa, bár nem jeleskedett honvédelmi miniszterként, bizonyára új tárcát kap. Antonescu Klaus Johannisszal (miniszterelnök-helyettes) erősítené csapatát, de a szebeni szász polgármester eddig legalábbis azt nyilatkozta, hogy városában kíván maradni. (Gândul) RÁCS MÖGÉ KERÜLT VÎNTU. Jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Sorin Ovidiu Vîntut pénteken este a legfelsőbb bíróság. A börtönből tavaly májusban, egy év szabadságvesztés után szabadult üzletember ezúttal bűnpártolás miatt került a rácsok mögé. A vádak szerint Vîntu pénzelte a szökésben levő Nicolae Popát, akit az Országos Befektetési Alap csődjéért távollétében elítéltek. A tárgyaláson az utolsó szó jogán Vîntu az államfő bosszújának nevezte ezt a bűnvádi pert, és tagadta, hogy pénzelte volna Popát. Sorin Ovidiu Vîntu ellen további két bűnvádi eljárás van folyamatban. (Realitatea) DIGITALIZÁLJÁK KILENC ERDÉLYI MEGYE TELEKKÖNYVEIT. Ez megkönnyíti majd az ügyintézést, az adatok tárolását – írja a Ziarul Financiar. Egy megye telekkönyvi hivatala anyagának elektronikus formába mentése körülbelül 5,2 millió euróba kerül. Az összeget a román állam fizeti a központi költségvetésből. Az első kilenc megye: Bihar, Beszterce-Naszód, Fehér, Maros, Hargita, Brassó, Temes, Krassó-Szörény, az adatokat körülbelül négy év alatt vezetik be.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

. Eltávolították a lobogót az uzoni polgármesteri hivatalról
Eltávolították a székely zászlót Uzon község polgármesteri hivataláról, miután a Brassói Táblabíróság szerdán kézbesítette a zászló kitűzését törvénytelennek ítélő határozatát.
Ráduly István polgármester elmondta, a pernek pozitív hozadéka is van: a táblabíróság ugyanis azt is kimondta, hogy a magánszemélyek saját területükön szabadon használhatják a szimbólumot.
A polgármester közlése szerint újabb per indult ellene, amiért a zászló eltávolításával megvárta a táblabírósági ítélet hivatalos kézbesítését, és nem távolította el a lobogót az ítélethirdetés utáni 30 napon belül. E második bírósági keresetben minden nap késlekedésért az országos minimálbér 20 százalékát kitevő késedelmi díj befizetését kéri a prefektus. Az uzoni perben szeptember 18-án hozott jogerős ítéletet a Brassói Táblabíróság. A késedelmi díj meghaladná a 15 ezer lejt.
Ráduly István elmondta, számítása szerint ezt az összeget már nem kell kifizetnie, hiszen a zászló levételével okafogyottá vált a második bírósági kereset. Hozzátette, a faluban megannyi portán ki van tűzve a székely zászló, ezek ellensúlyozzák a hivatalról eltávolított lobogót. A Sepsiszéki Székely Tanács pénteken közleményben kezdeményezte, hogy minden eltávolított zászló helyett százat tegyenek ki az érintett településen. A Székely Nemzeti Tanács sepsiszéki egysége adománygyűjtést is kezdeményezett a kilátásba helyezett bírság kifizetésére.
Kovászna megyében az uzoni volt az első polgármesteri hivatal, amely ellen pert indított a prefektus a székely zászló kitűzése miatt. Később megannyi más hivatalt is beperelt a kormány képviselője, ezekben a perekben azonban még nem született jogerős ítélet.
Népújság (Marosvásárhely),

Amíg segítség van, addig nincs ok aggodalomra
A megye egyetlenközépfokú magyar nyelvű tanintézménye, a Csiky Gergely Főgimnázium jelentős változásokon, változtatásokon ment keresztül az elmúlt évben. Bár nem egy új tanév, de egy új év kezdődött az iskola életében is, ez remek alkalom arra, hogy mérleget vonjunk. Hadnagy Évával, a főgimnázium igazgatónőjével beszélgettünk.
– Ön a 2013–2014-es tanévtől tölti be az iskola igazgatói posztját. Mi az, amit igazgatóként fontosnak tart az intézmény életében?
– A Csiky Gergely Főgimnázium Arad megye egyetlen magyar középiskolája, ezért sokkal tágabb feladatköre van, mint általában a hazai iskoláknak. Elsődleges feladatunk az, hogy megfelelő színvonalú oktatást biztosítsunk a diákoknak, minden szinten. De tisztában vagyunk azzal is, hogy a mai diákság tagjai közül kerül ki a holnap magyar értelmisége, szakmunkás gárdája, és a jövő generáció szülői társadalma, ezért olyan értékrendet kell átadjunk, hogy nemcsak boldoguljanak ebben a felgyorsult társadalomban, de ki is tartsanak anyanyelvük, saját közösségük mellett.
Mondanom sem kell, hogy egy olyan iskolában, ahol az óvodai csoporttól kezdve az elemi, gimnáziumi osztályokon keresztül, elméleti, szaklíceumi és szakiskolai osztályokban folyik a tanítás, ennek a célkitűzésnek az elérése nagy feladat elé állítja a lelkiismeretes pedagógusokat.
– Melyek azok a változások, amelyek az intézmény életében történtek tavaly szeptembertől?
– Nagy változások nem történtek, csak egyszerű és fontos változtatások, illetve javítások. A földszinti termekben idéntől csak elemi osztályosok tanulnak, ezért fontos volt felújítani a mosdókat. Az alagsortól a második emeletig és az udvaron ki kellett cserélni a vízvezetékcsöveket. Most, a téli hónapokban jól érezhető annak az eredménye is, hogy kicserélték a folyosók ablakait és hőszigetelték a falakat: kellemes meleg van az épületben. Az óvoda épületében is befejeződött az új épületszárny építése, decemberben pedig a berendezésre is nagyobb pénzösszeget utalt ki a polgármesteri hivatal.
– Ha összegeznie kellene az elmúlt fél évet, hogyan ítélné meg az intézmény tevékenységét?
– Az elmúlt fél évben számos igen fontos esemény zajlott iskolánkban. Több versenyen is részt vettek a diákok, de a tantárgyversenyek nagy része még csak ezután következik. A közösség életében is nagy jelentőségű eseményeket szerveztünk, hiszen az Alma Mater Alapítvány véndiák-találkozójára nemcsak Aradról, hanem külföldről is érkeztek résztvevők. A jelesebb események közé tartozott még a Szóló szőlő hagyományőrző előadás, amelyet a megye iskolaigazgatói és elöljárói is megtiszteltek jelenlétükkel, vagy a Csiky-napok, illetve a 90 éves évforduló megünneplése, ahova már „fiatalabb” volt diákokat is sikerült beszervezni előadóként és támogatóként is.
A legnagyobb örömet talán mégis a karácsonyi forgatag jelentette. Négy napon keresztül folyt az elemisták és a gimnáziumi osztályosok karácsonyi előadása, ahol a kirakodóvásáron a diákok kézimunkáit is megvásárolhatták az érdeklődők. 7–800 szülő, hozzátartozó fordult meg az iskolában, igazi közösségi, karácsonyi hangulat volt.
– Hogy alakult a diáklétszám az előző tanévhez képest?
– Tavaly 630-as diáklétszámmal kezdtük a tanévet, ezzel szemben a 2013–2014-es tanévben 600 diákunk van az előkészítő osztálytól a tizenkettedikig. Idén öt tizenkettedik osztály ballag, viszont csak négy kilencedik osztályt indítunk, abból is egy szakiskolai osztály.
– Tanintézmény-vezetőként mi az, ami aggodalomra ad okot, és mi az, ami elégedettséggel tölti el?
– A diáklétszám csökkenése Aradon és megyei szinten, de a nyolcadikos diákok hiányos felkészültsége is komoly aggodalomra ad okot. Az is kérdéses, hogy meddig tarthatók a kisebb létszámú osztályok, amelyekben viszont jobb oktató-nevelő munkát lehet végezni. A 2014-es év kezdetétől óriási nyomás nehezedik azokra a tanintézményekre, amelyek nem illeszkednek a diáklétszámnak megfelelő költségvetésbe. A tanfelügyelőség különféle takarékossági intézkedéseket sürget.
A diákok körében is megjelent egy új jelenség. Mivel a minisztérium az utazási költség bizonyos hányadát fizeti csak vissza, olyan visszajelzések érkeztek szülőktől, hogy nem tudják kifizetni a havi utazási bérletet. Kilencedikes-tízedikes diákokról van szó, akikre nézve az oktatás még kötelező (lenne).
Bizalommal pedig az tölt el, hogy még soha senki nem mondott nemet, ha szükség volt a támogatására. Gondolok itt a megye elöljáróira, az egyházak képviselőire, civilszervezetekre és a szülőkre, akik mind nagyobb részt vállalnak az iskola életében.
Lassan felzárkóznak a volt diákok is, egyesek már szülőként, mások támogatóként, vagy akár csak jó ötletekkel. Köszönet érte.
Ha a magyar oktatás közösségi üggyé válik, és amíg a minisztériumban, a polgármesteri hivatalban és a tanfelügyelőségen ott vannak azok, akik képviselik az iskolánk érdekeit, addig remélhetően megtarthatjuk az iskola mostani struktúráját és megfelelő körülmények között biztosíthatjuk a diákok tanítását.
– Ön hogy látja, mi a Csiky Gergely Főgimnázium erőssége? Mivel hívogatná a diákokat a megye egyetlen magyar nyelvű tanintézményébe?
– Erőssége vagy gyengéje-e iskolánknak a sokszínűsége? Hogy lehetőséget szeretne nyújtani annak a diáknak, aki informatikus, vagy orvos, vagy éppen magyartanár szeretne lenni. De annak is, aki könyvelő, vagy idegenvezető, vagy aki egyszerűen csak szakmát akar tanulni. Mégpedig magyarul, az anyanyelvén, egy olyan intézményben, ahol együtt ünnepeljük a nagykorúsítást, vagy a karácsonyt. És közben olyan felnőtté válik, aki pontosan tudja, hová tartozik, akkor is, ha Temesváron román nyelven, esetleg Angliában angolul, vagy éppen Kolozsváron magyarul tanul tovább.
– Vannak-e különösebb terveik, célkitűzéseik a tanév hátralevő részére?
– Folynak a felkészítők a nyolcadikosok év végi nemzeti felmérőjére és az érettségi vizsgára. Szeretnénk, ha jól sikerülnének ezek a megmérettetések. Már idén is ellátogattunk a megye néhány magyar iskolájába, de szeretnénk eljutni mindenhova, hogy találkozhassunk a nyolcadikos diákokkal és szüleikkel. Különféle versenyek folynak különféle tanulmányi szinteken, ezeken is minél jobb eredményeket kívánunk elérni. Bekapcsolódtunk a Tehetségpont hálózatba, áprilisban vendégül látunk egy kolozsvári csoportot, akik tehetséggondozással foglalkoznak. Korábbi sikeres pályázatok folytatódnak, például a Bánsági diákok kisfilmfesztiválja, vagy a lengyelországi testvériskolai kapcsolat, amely keretén belül diákok egy csoportja Lodzba utazik tavasszal.
De folytatni szeretnénk a javítási munkálatokat és a lehetőségek függvényében fejleszteni kívánjuk az intézmény infrastruktúráját is.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Ajánlatok az RMDSZ-nek: MPP–SZNT-egyeztetés az autonómiastatútumról
A készülő autonómiastatútumnak rögzítenie kell, hogy a Székelyföldnek jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kell kapnia, és regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen, titkos szavazással kell megválasztani – szögezte le Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
Hétvégi egyeztetésük alkalmával egyetértettek abban, hogy nem képezheti vita tárgyát a Székelyföld határainak kijelölése – erről véleményük szerint helyi népszavazásokon kell dönteni –, a magyar nyelv pedig a románhoz hasonlóan hivatalos nyelv kell hogy legyen a Székelyföldön.
Amint arról beszámoltunk, az RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet készít a Székelyföld autonómiájáról. A szövetség vezetői korábban többször is azt ígérték, hogy 2013 végéig közvitára bocsátják a tervezetet, amelyet február legelején nyújtanak majd be a parlamentnek. Erre azonban nem került sor, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke pedig január 16-án úgy nyilatkozott, tovább dolgoznak a törvénytervezeten, majd a törvényhozás tavaszi ülésszakán nyújtják be azt a román parlamentben.
Izsák Balázs SZNT-elnök továbbá vasárnapi keltezésű közleményében leszögezte: a március 10-én Marosvásárhelyen sorra kerülő székely szabadság napján „csakis a székely nép autonómiatörekvéséről lehet szó, és nem pártok, szervezetek vagy ideológiai csoportok üzeneteiről". Rámutatott: bízik abban, hogy az SZNT céljaitól idegen üzeneteket egyetlen politikai szervezet sem fog megfogalmazni.
„Ezt a napot mindenkinek úgy kell megélnie mint a szolidaritás, az összetartozás napját, ezért nincs helye egyetlen olyan jelszónak vagy bekiáltásnak sem, amely bárkinek az emberi méltóságát sérti, legyen szó román nemzetiségű honfitársainkról vagy akár magyar közéleti személyiségről" – fogalmazott Izsák.
Krónika (Kolozsvár),

EP-választások: Tőkést támogatja az EMNT–EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hivatalosan is megerősítette: Tőkés Lászlót támogatják a májusi Európai Parlamenti választásokon.
A két szervezet hétvégi elnökségi ülésén közös célként jelölte meg azt, hogy az EP-képviselő (képünkön) folytathassa a hét évvel ezelőtt megkezdett munkáját az Európai Parlamentben.
A torockói elnökségi ülésen Toró T. Tibor, a néppárt elnöke felszólalásában rámutatott: tudomásul kell venni, hogy a magyar politikai szervezetek közti választási együttműködésre vonatkozó javaslataikat az RMDSZ vezetői elutasították, „világossá téve, hogy a belpolitikai megfontolások és a képviseleti monopólium számukra fontosabb, mint az autonómia és annak brüsszeli képviselete”.
Ezért, mint mondta, az EMNT és a néppárt elnöksége számba vette – immár nemcsak az elméleti lehetőség, hanem a megvalósíthatóság szempontjából is – a választási koalíción túlmutató egyéb megoldásokat. Ezek közül megfontolásra méltónak találták az önálló jelöltlista állítását a néppárt jelével, illetve Tőkés László függetlenként való indulását, aki a tanácskozáson kijelentette: ha más megoldás nincs, bármelyik lehetőségre készen áll.
Az elmúlt hetekben mindkét szervezet vezetői többször is nyilatkoztak arról, hogy az erdélyi magyar autonómiatörekvések és a Kárpát-medencei magyar ügy megjelenítése szempontjából a legjobb megoldás egy választási koalíció létrehozása lenne, listavezetőnek pedig Tőkés László lenne a legalkalmasabb, hogy az erdélyi magyarságnak széles társadalmi támogatottságú, erős képviselete legyen Brüsszelben.
A két elnökség tagjai továbbá áttekintették a magyarországi választásokra vonatkozó regisztrációs folyamat helyzetét is. Elhangzott: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács irodái a következő hetekben is nyitva állnak mindazok előtt, akik erdélyi magyar állampolgárokként szeretnének részt venni a magyar Országgyűlési választásokon, munkatársai pedig minden segítséget megadnak a regisztrációhoz. A néppárt tagjai és önkéntesei saját környezetükben közvetlen kapcsolat útján segítenek abban, hogy Erdélyben minél többen szavazhassanak.
„Az EMNT és néppárt egyaránt arra biztat, hogy külhoni magyar állampolgárokként nem csupán az ebből fakadó demokratikus kötelességből, hanem nemzeti összetartozásunk cselekvő bizonyítékaként éljünk első ízben kapott választójogunkkal a magyarországi választásokon" – olvasható a torockói elnökségi ülést követően kiadott sajtóközleményben. A tanácskozáson továbbá megerősítették a két szervezet értékelvű stratégiai partnerségét és egyeztették az idei esztendő kiemelt eseményeivel kapcsolatos terveiket is.
Krónika (Kolozsvár),

Kamikaze
Nem tűnik könnyen teljesíthető feladatnak az erdélyi magyarság számára, hogy megőrizze brüsszeli képviseletét a májusi Európai Parlamenti választáson.
Az RMDSZ – elutasítva a két kisebbik alakulat, az EMNP és az MPP által javasolt koalíciós formulát – számításai szerint önerőből is képes lesz teljesíteni az ötszázalékos bejutási küszöböt, tehát esetében nem áll fenn a politikai együttműködés kényszere. A szövetség két képviselői hely megszerzését megcélozva vág neki a megmérettetésnek, eleve nem tartva veszteségnek egy mandátum esetleges elveszítését. Mindezt az alakulat vezetői azzal magyarázzák, hogy a 2009-ben az összefogás listáján bejutott Tőkés László amúgy sem az RMDSZ-t, annak politikáját képviselte az uniós törvényhozásban.
Bár öt évvel ezelőtt nem kért a számára a közös jelöltlistán felajánlott negyedik helyből, az MPP ezúttal hajlik arra, hogy jelöltje a tulipán színeiben szerepeljen a „félkoalíciós" lista valamelyik pozícióján, amelyről az RMDSZ-en belüli helyezkedéseket ismerve nehezen hihető, hogy befutó lenne.
Eddigi kiváró álláspontján túllépve az EMNP végül afelé hajlik, hogy önálló jelöltlistát állít, vagy független jelöltként Tőkés Lászlót indítja a választási versenyben. Ami a néppárt részéről logikus döntésnek tűnik, hiszen politikai alakulatként akkor is elsődlegesnek kell tartania a választási részvételt, ha ennek kimenetele a 2012-es romániai parlamenti megmérettetésen szerzett szerény eredményének tükrében kamikazeakciónak ígérkezik a fiatal alakulat számára.
Az összefogás hiányán túlmenően a magyar alakulatok számára az jelenti a legnagyobb kihívást az idei EP-választáson, hogy az alkotmánymódosításról szóló referendum miatt az országos részvétel valószínűleg meghaladja a korábbi, harminc százalék alatti arányt. Arról nem beszélve, hogy az erdélyi magyar választókat ma már nem lehet csak azzal az érveléssel urnák elé csalogatni, miszerint azért fontos a brüsszeli jelenlét, hogy ne nélkülünk döntsenek rólunk.
Hiszen az európai fórumok többször, például a polgári kezdeményezések esetében is kinyilvánították: nem hajlandóak állást foglalni kisebbségi kérdésekben. Ilyen körülmények között nemhogy a három, de a két képviselői hely megszerzése is kétséges.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

. Az erdélyi magyar közgyűjtemények rendszerezéséről egyeztettek
Az erdélyi magyar közgyűjtemények gyűjtési területének összehangolásáról tartott megbeszélést Kolozsváron az RMDSZ kezdeményezésére létrejött Kulturális Autonómia Tanács (KAT) és az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) a hét végén.
A magyar többségű irányítás alatt álló múzeumok, könyvtárak, felsőoktatási intézmények és egyházi levéltárak képviselőivel folytatott egyeztetés célja egy minden területet lefedő intézményi gyűjtési kör létrehozása, amely segít megőrizni az erdélyi magyarság szellemi hagyatékát, megőrzésére, jövőjének biztosítására.
„Sajnos nagyon sok olyan – elsősorban levéltári jellegű – hagyaték található Erdély-szerte, amelynek bizonytalan a jövője. A közvélemény számára nem egyértelmű, hogy a különböző hagyatékok elhelyezése hol biztosítja azok megőrzését, szakszerű tárolását, feldolgozását, kutathatóvá tételét, ezért egyre többen magyarországi elhelyezésében gondolkodnak" – hangsúlyozta Székely István, a KAT elnöke. Hozzátette, több olyan esetről is tudnak, amikor egyik-másik intézmény – elsősorban helyhiány miatt, vagy pedig a gyűjtési terület jellege okán – visszautasította az örökösök értékes felajánlását.
„A mostani tanácskozást egy hosszabb egyeztetés első lépésének szántuk. Kitértünk az erdélyi nagyvárosok intézményeivel való együttműködésre, a levéltári hagyatékok digitalizálására, a fondjegyzékek – a levéltár nyilvántartási segédletei – összeállításának nehézségeire" – fejtette ki Székely István. A KAT elnöke rámutatott, elkezdték a gyűjtési területek pontosítását, e tekintetben az okoz gondot, hogy a múzeumok jelentős része egy-egy régió teljes lefedésében gondolkozik, és nem valamely szakterület összerdélyi gyűjtésében.
„Jelenleg is vannak szakosodott intézmények: az EME a tudományos jellegű hagyatékokat gyűjti, az EMKE az irodalmi jellegűeket, a Székely Nemzeti Múzeum új részleget hozott létre az 1945 utáni kortárs és modern erdélyi magyar képzőművészet összegyűjtésére. Halaszthatatlannak tűnik az 1989 utáni kiadványokat összegyűjtő könyvtár létrehozása, ugyanakkor jelenleg esetleges a természettudományi jellegű hagyatékok befogadása" – fogalmazott a KAT elnöke.
Krónika (Kolozsvár),

„Minden székely házra székely zászlót!”
„Minden székely házra székely zászlót” mozgalmat szorgalmaz az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács háromszéki szervezete. A felhívás előzménye, hogy a székely zászló használata miatt elsőként beperelt uzoni önkormányzat jogerősen veszített, és el kellett távolítania a községházáról a lobogót.
Dumitru Marinescu Kovászna megyei prefektus ugyanakkor újabb pert indított Ráduly István uzoni polgármester ellen, mivel megvárták a táblabíróság döntésének kézbesítését, mielőtt levették volna a székely zászlót.
A prefektus az országos minimálbér húsz százalékát kitevő késedelmi kamat kifizetését kéri a polgármestertől. Marinescu számítása szerint a pénzbírság meghaladja a 15 000 lejt, mivel a bíróság már 2013 szeptember 18-án hirdetett ítéletet. Ráduly István a sajtónak elmondta: szerinte okafogyottá vált a pénzbírság igénylése, hiszen a kék-arany lobogót eltávolították az uzoni polgármesteri hivatal homlokzatáról.
Az RMDSZ háromszéki szervezete kiáll Uzon polgármestere, Ráduly István mellett a székely jelképek használata miatt ellene indított meghurcoltatásban – közölte Tamás Sándor. A szervezet elnöke rámutatott: Háromszéken az elmúlt években sok polgármesteri hivatal és más közintézmény is kitette a székely zászlót. Közölte, hogy meghirdetik a „Minden székely házra székely zászlót” mozgalmat. Az RMDSZ felkér minden székelyföldi családot, hogy lehetőségeikhez mérten tegyék ki a székely zászlót. Akinek szüksége van, annak a szövetség segít a zászló beszerzésében.
„A mozgalom legnagyobb hozadéka, hogy a székely emberek tízezrei is nyíltan vállalják az identitás-erősítő jelképek használatát. Az államigazgatási és az igazságszolgáltatási retorzió ellenére mi azt szeretnénk, amit az Európai Unió minden népcsoportjának törvényesen jár: jelképeink szabadhasználatát. Ha levetetik az uzoni polgármesteri hivatal homlokzatáról, kitesszük magánterületre. Székelyföldön több magánház van, mint polgármesteri hivatal” – mondta a politikus.
Pénzt is gyűjtenek Rádulynak
Tamás Sándor tájékoztatása szerint ha Ráduly Istvánt pénzbüntetés kifizetésére kötelezik, az RMDSZ gyűjtést szervez, és előteremti a szükséges összeget. „Mindenki mellett kiállunk, akik tisztességgel képviselik a székely közösséget” – jelentette ki.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke lapunknak küldött közleményében kifejti: felháborodással vette tudomásul, hogy a Brassói Táblabíróság jogerős döntése értelmében Ráduly István nemcsak arra kényszerült, hogy a székely zászlót eltávolítsa a polgármesteri hivatal homlokzatáról, hanem még jelentős pénzbírságot is kénytelen kifizetni.
„Adjunk megfelelő választ a székely jelkép, és az azt természetes és törvényes módon használó elöljáró elleni újabb hatósági akcióra: egy eltávolított zászló helyett tegyünk ki százat, erre kérjük Uzon község polgárait is. Tiltakozásul minél több uzoni épületre tűzzék ki Székelyföld zászlóját. A székelység szimbóluma ellen indított újabb támadástól nem hátrálunk, sőt, újabb eszközökkel állunk ki az autonómia és a szabadság ügye mellett. Ugyanakkor - ha szükséges - a kirótt bírság kifizetése érdekében széleskörű adománygyűjtést kezdeményezünk” – mutatott rá Gazda Zoltán.
Kovászna megyében az uzoni volt az első polgármesteri hivatal, amely ellen pert indított a prefektus a székelyzászló kitűzése miatt. Később több más hivatalt is beperelt a kormányképviselője, ezekben a perekben azonban még nem született jogerős ítélet.
Kovács Zsolt
maszol.ro,

Csíkszeredában járt a Magyar Országgyűlés Ifjúsági Albizottsága
Magyar Országgyűlés Ifjúsági Albizottságának kihelyezett ülését Csíkszeredában, a megyeháza márványtermében tartották január 25-én, szombaton. A rendkívüli alkalomból – a hatályban lévő törvények értelmében – Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Magyarország zászlaját is kitűzte az épület bejáratánál.
A tanácskozást Kapus Krisztián (Fidesz), az anyaországi ifjúságpolitikai kérdésekben kulcsszerepet vállaló albizottság elnöke, Baráth Zsolt (Jobbik) és Gaál Gergely (KDNP) albizottsági tagok tartották, amelyre természetesen az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek is hivatalosak voltak. A kihelyezett tanácskozás egyetlen napirendi pontja a helyi ifjúsági szervezetekkel folytatott konzultáció volt. A csíkszeredai esemény házigazdája a 15 éves Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) volt, amelynek részéről Kozma István elnök köszöntötte a részt vevőket, majd megnyitotta a tanácskozást.
Az eseményen jelen voltak helyi politikusok is, köztük a tanácskozásnak otthont adó intézmény vezetője, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Tánczos Barna szenátor, Korodi Attila parlamenti képviselő, valamint Sógor Csaba európai parlamenti képviselő.
Borboly Csaba, mint a házigazda CSTIT egykori elnöke, köszöntő beszédében történelmi jelentőségűnek nevezte a csíkszeredai kihelyezett ülést.
„Az anyaországi és a határon túli ifjúsági szervezetek együttműködésének kiemelt szerepe van a magyar–magyar kapcsolatok megerősítésében. Ezen szervezeteknek közösen kell keresniük azokat a megoldásokat, amelyeknek köszönhetően a fiatalok itthon maradnak”- fogalmazott Borboly Csaba, majd hozzátette, bízik abban, hogy a Magyar Országgyűlés gondol azokra, akik magyar állampolgárággal rendelkeznek, hiszen ez egy újabb erősítő kapocs. „Amióta élhetünk az egyszerűsített honosítás lehetőségével, azóta bebizonyosodott, hogy azon félelmek, amelyek szerint a fiatalok elhagyják szülőföldjüket, nem váltak valóra”- tette hozzá a tanácselnök.
Korodi Attila parlamenti képviselő örvendetesnek nevezte azt a tényt, hogy a helyi ifjúsági szervezetek továbbra is képesek markánsan megfogalmazni céljaikat, majd elmondta javaslatait.
„A következő négyéves ciklusban olyan támogatási rendszerekben is kéne gondolkodni, amelyek kifejezetten a kisebb városokban élő vállalkozó fiatalokat célozzák meg” – javasolta Korodi Attila.
Tánczos Barna felszólalásában az ifjúsági szervezetek közötti jó kapcsolatok kialakítására fektette a hangsúlyt.
„A határokon átnyúló összefogásra szükség van. Remélem, hogy az elkövetkező 20-30 évben a székely autonóm adminisztráció jó kapcsolatot ápol Magyarországgal” – mondta a szenátor.
Ezután az ifjúsági albizottság elnöke, Kapus Krisztián vette át a szót, aki a kihelyezett ülések fontosságát hangsúlyozta. Hozzátette: az ifjúságpolitika nem az az ágazat, amely – a gazdaságpolitikával ellentétben – rövid időn belül látványos eredményt hoz, hiszen hatásai csak évtizedek múltán válnak kézzelfoghatóvá.
Kapus Krisztián ezután az egyes ifjúsági szervezetek képviselőinek adta át a szót, akik bemutatták szervezetük tevékenységét. A jelenlévő szervezetek bemutatkozása után zajlott az érdemi beszélgetés. Kapus Krisztián ismertette az albizottság ifjúságpolitikára vonatkozó intézkedéscsomagját, majd a két albizottsági tag felszólalását követően került sor a tulajdonképpeni konzultációra.
Olteán Csongor, a Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) elnöke Kárpát-medence szintű diáktanácsprogram szervezését javasolta. Tőke Ervin, MINTA-elnök arra kérte az albizottságot, hogy a magyarországi önkormányzatok buzdítsák és segítsék az erdélyi testvértelepülések lakóit a választási regisztrációban. Szabó József, a MIÉRT elnöke a határokon átívelő magyar ifjúság napját hívná életre. Grüman Róbert fiatal politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy a romániai magyar ifjúsági szervezetek pályázati lehetőségek terén hátrányban vannak a román szervezetekkel szemben. A konzultáció végén Kapus Krisztián valamennyi javaslatra reagált, és közbenjárásáról biztosította a jelenlévő helyi szervezeteket.
maszol.ro,

Szentély, ahol magyarok találkoznak
Kerekasztal. Erdély egyik magas, erőt sugárzó pontján igyekszik önként vállalt, szakrális küldetését teljesíteni egy budakeszi civilszervezet
Régi kápolnát épít újra Erdélyben, a Szép Havason egy civilszervezet. A lélek megtisztulásának, a magyarok találkozásainak helye a szentély, ahogy azt Szabó Mihály villamosmérnök és Hargitay András állatorvos, egykori úszó elmondta. Szerintük az erő, amelyet a Szép Havas és a Szentlélek-kápolna sugároz, közelebb viszi a látogatókat a teremtő rendjéhez.
Hargitay András, az egykor világ- és Európa-bajnok úszó.
Nagyon szép kápolnát épít innen nyolcszáz kilométerre, a Szép Havas tetején egy budakeszi egyesület. Döntő részben önerőből húzták fel a Szent Léleknek keresztelt kegyhely falait. Az egyesület azt szeretné, ha a magyarság találkozóhelye s a magyarság egyesítésének kápolnája lenne az épület. Az építésről s a hozzá kötődő lelkiségről beszélgettünk Szabó Mihállyal, a Szép Havas Egyesület titkárával s Hargitay Andrással, a szervezet vezetőségi tagjával.
Sinkovics Ferenc: Miért kezdtek bele ebbe az egészbe, mi köti önöket Erdélyhez?
Hargitay András: Hát ha úgy vesszük, engem eleve már a nevem is Erdélyhez köt, hisz Hargitaynak hívnak. Egyébként a csíksomlyói búcsún mondták nekünk a helyiek, hogy nem is olyan messze, fönn, a Szép Havas tetején van egy kápolna. Igaz, csak a romjai láthatók, hisz Mária Terézia idejében lerombolták. A hagyomány szerint régen itt találkoztak a gyimesi és a moldvai csángók, s néhány éve megpróbálták feleleveníteni ezt a szokást. Felmentünk mi is, litániát tartottunk a romoknál, s fantasztikus érzések és erők kerítettek hatalmukba bennünket. Közel kerültünk a Teremtőhöz.
S. F.: Túl a belső és spirituális érzéseken milyen jelei voltak a hely különlegességének?
H. A.: Egyszer Szent László legendájáról beszélgettünk ott. Váratlanul besétált egy gyönyörű, fehér ló a romtemplomba, s mindvégig ott maradt, amíg a nagy királyról volt szó. Nem lehet nem hinni az ilyen jelekben és üzenetekben. Sok példát tudnék még felhozni, de a lényeg, hogy a működő, élő természet része a hely és a kápolna. Rendszeresen visszajártunk ide. És amikor Gyimesbükkön részt vettünk a társadalmi és nemzeti kezdeményezéssel felújított vasúti őrház ünnepélyes átadásán, azt mondtuk egymásnak, ezt mi is meg tudjuk csinálni odafönn, a Szép Havason a kápolnával.
S. F.: Azt tudják, hogy milyen idős lehet az eredeti szentély?
Szabó Mihály: Nem lehet tudni. Egy biztos, Mária Terézia rendeletére rombolták le. A munka megkezdése előtt megvizsgáltuk a terepet egy régésszel. Találtunk egy pénzérmét II. Rudolf idejéből, aki 1576-1608 között uralkodott. Szerintem akkor már ott állt a kápolna. A helyi hagyomány szerint fönn a Szép Havason vezetett át azelőtt a Szent László út, s amellett állt a szentély.
S.F.: Hargitay úr, ön állatorvos, Szabó úr, ön villamosmérnök. Nincs jobb dolguk, mint hogy kápolnát építsenek Budapesttől 800 kilométerre?
Sz. M.: Aki egyszer beteszi a lábát a Gyimesbe, az nem tud szabadulni onnan. Megfogja a táj szépsége, az emberek habitusa s a hely spirituális, szakrális erőtere. Én mindig visszavágyódom.
S. F.: Teljesen kiölték az anyaországi magyarságból a szakralitást?
Sz. M.: Nem, megvan benne, de jobb lenne ha több ember lenne fogékony rá, s nem nyomná el magában különféle külső hatásoknak engedve.
H. A.: Én azt mondom, minden emberben megvan a szakralitás, azaz a Teremtőhöz és a teremtő rendjéhez való igazodás igénye. Csak ezt elfojtották. Hát hogyne, hisz a jelenleg ismert és működő oktatási rendszerek, az általánossá vált életvitel, vagyis a fogyasztás mindenekfelettisége, a média tevékenysége is azt sugallja, kicsi vagy, maradj a helyeden, bármi történik, az nem a te dolgod. Az én korosztályom ezt már átélte egyszer a szocializmusban, s ez most globális rendszerré terebélyesedett.
S. F.: Egyáltalán van valami lehetőség arra, hogy kivonjuk magunkat ezalól?
H. A.: Amíg megvan az emberekben az igény a szakralitásra, addig kell, hogy legyen lehetőség is. És megvan az igény, én sokszor átéltem ezt. Győzünk a sportban, szól a Himnusz, és könny csillog az emberek szemében. Vagy amikor Gyimesbükkön, az őrház átadásánál bejött a vonat. Csak ennyi történt, semmi más, álltak az emberek, lobogtak a zászlók. De minden lélek a magasba emelkedett. Fönn, a kápolnánál ez történik, egészen más súlyt és jelentőséget kap itt egy ima, egy fohász, mint egyébként.
S. F.: Ez a Szép Havas. De vajon miért nem működik a dolog mondjuk a Hortobágyon?
H. A.: Hogyne működne! Csak ott nem keresi az ember ezeket a spirituális és szakrális érzéseket, mert eleve elfojt és lefojt, hisz erre tanítják.
Sz. M.: Nem szabad elfelejteni, hogy a kápolna mint szentély eredendően erőt sugároz. Hisz a kegyhelyeket ilyen erőt sugárzó helyekre építették, ez valamikor ősi tudása volt az embernek.
H. A.: Az a kérdés, hogy ha a kegyhelyek ilyen erőkkel bírnak, akkor milyen erő dolgozott azokban, akik lerombolták őket. A tatár és török időkből írtak le olyan templomrombolásokat, hogy még a két méter vastag falak is átizzottak a lángokban. Mitől ez az indulat? Miért adott utasítást Mária Terézia a Szép Havas-kápolna elpusztítására a veszteglőzárról szóló rendeletében?
S. F.: És milyen erők dolgoztak akkor a román hatóságokban, amikor önök engedélyt kértek az újjáépítésre?
Sz. M.: Komoly erők, maradjunk ennyiben. Először is megalapítottuk s bejegyeztettük odakint a Szép Havas Egyesületet. Ez adja a megfelelő jogi hátteret a munkához. Nem akarom a részletekkel untatni az olvasót, de majd három évig tartott, mire megkaptunk az építési engedélyt.
H. A.: A legkisebb szabályok betartására is ügyelnünk kellett, különben feleslegesen erőlködtünk volna.
Sz. M.: Igen, e szabályok szerint például csak úgy foghattunk bele az egészbe, ha a kápolna az egyesületünk saját területén van. Nekünk azonban nem volt ott egy négyzetméterünk sem. Erre nyolc helyi gazda adományozott nekünk összesen négy hektárt fönn, a Szép Havason, amiben benne van a kápolna is. Ingyen vagy jelképes összegért kaptuk a földeket. Azt hittük, minden egyenesbe került, a szakhatóság aláírta az engedélyt, ám jött egy bejelentés, amelynek következtében régészetileg is meg kellett még kutatni a területet. Pénzünkbe nem került, de ezzel a kutatással is sok idő ment el.
H. A.: Főként úgy, hogy a mi régészünk már a kezdet kezdetén kimondta: semmi akadálya nem lehet az újraépítésnek.
S. F.: Az ottani emberek, a helyiek hogyan fogadják a kezdeményezést?
H. A.: Vegyesen. Az egyik része örült neki, a másik része passzívan figyelt, a harmadik rész pedig aggodalmaskodott, hogy idejönnek ezek Budakesziről, ügyködnek, nyüzsögnek. Miért, kérdezték, mitől olyan fontos ez? Nehezen megélt sors van mögöttük, ők egyszerűen más nézőpontból látják ezt az egészet. Mi egy működő kápolnát akarunk, hogy azok, akik a csíksomlyói búcsúra érkeznek, ellátogathassanak a Szép Havason a kápolnához is, Orbán Balázs szerint a magyarság újraegyesítésének helyszíne. Hiszek abban, hogy a magyarságot összeköti lelkisége, nem véletlen, hogy ellenségeink a széttagoltságot szánták a sorsunknak.
Sz. M.: A gyimesiek, de még inkább moldvaiak nagyon kívülállónak érzik magukat, már ami a magyarság testét illeti. Ezért ha innen odamegy valaki, azt megtiszteltetésnek érzik. Na most a Szép Havason a kápolna újra a magyarság találkozóhelye lett, nemrég szerte Európa minden részéből, de még Amerikából is érkeztek ide magyarok.
S. F.: Hogy folyik az építkezés?
Sz. M.: A romokból kivehettük ugyan a kápolna alaprajzát, de nem tudjuk pontosan, hogyan nézhetett ki. Annyit láttunk, hogy kör alakú volt, ezt építettük újra. A Kárpát-medencében a legtöbb régi szentély ilyen, azaz kör alakú épület volt eredetileg, csak később nyújtották meg őket egy hajóval. A mi kápolnánk tulajdonképpen a felvidéki bényi templom testvére, az alapján építjük. Bény itt van fönn, az Ipolyságban.
S. F.: Mennyi pénzt sikerült összegyűjteniük?
Sz. M.: Magyarországról nyolcmillió forintnyi adomány jött össze eddig, Erdélyben négymillió. Pályázaton nyertünk egymilliót a Külügyminisztériumtól, 250 ezer forintot pedig a Szerencsejáték Zrt.-től. Odakint több helyről is kaptunk építési anyagot, többen pedig fuvarozással segítik a munkát. Elsősorban a helyiek dolgoznak ott, de innen, a belső hazából is több mint száz ember volt már kint „kalákázni”.
S. F.: Gondolom, méltó díszítést kap majd belül a kápolna. Ki festi a freskókat?
H. A.: Nem lesznek freskók, nem lesznek díszek. Egyszerűségre törekszünk, mert ez segíti leginkább a lélek felemelkedését. Kint pedig lesz egy állandó szabadtéri oltárunk is. Igen, nyolcszáz kilométerre vagyunk ott Magyarországtól. De ahogy egy barátunk mondta, mindig legkívül kell kezdeni egy lakás takarítását, onnan haladunk befelé.
S. F.: Elég lesz a pénz?
H. A.: A héten rendezünk jótékonysági népzenei estet, neves fellépőkkel. Sebő Ferenc, Maczkó Mária, Berecz András s így tovább… Egyfajta adománygyűjtés ez is, hisz a bevételt a kápolnára fordítjuk. Pünkösdhétfőn szeretnénk átadni a kegyhelyet.
Sz. M.: A kápolnát a jövőben természetesen a helyiek működtetik majd. Salamon József és Vas Nimród atyák már kijelölték a Mária-út Gyimesbükk és Csíksomlyó közötti szakaszát, s ez érinti a Szép Havas-kápolnát.
S. F.: Mi a következő feladat? Nyilván kinéztek már maguknak valamit…
H. A.: A templom, illetve a kápolna felépítése idehaza, a Szent Anna-réten. Natália nővér álmodta meg a tereit a második világháború előtt. Részletekbe menő, szakszerű tervet készített, bár soha semmi köze sem volt az építészethez. Látomása volt, amely szerint ha a kápolna megépül, akkor hazánkat elkerüli a háború. Mindszenty József is nagyon támogatta az építkezést.
Sz. M.: Ezt a látomást a Vatikán hivatalosan is elfogadta.
H. A.: Mindszenty úgy gondolta, ha összejön másfél millió ember, és imádkozik, akkor elmarad Magyarország mindennemű megszállása. De nem sikerült ezt a másfél milliót összehozni. Márpedig én nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy az imának ereje van. Ez a Szent Anna-kápolna az egész világnak fontos lehet, ha elfogadjuk, hogy a Kárpát-medence a világ szíve, s hogy most ugyanaz a feladatunk, csak szakrális és spirituális értelemben, mint amikor a török ellen védtük Európát.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap,

Idéntől nagyobb tétje lesz a kisérettséginek
Kevesebb mint egy hónapon belül elkezdődik a nyolcadikos tanulók egységes tudásszintfelmérő próbavizsgája. Ettől az évtől nő a vizsga tétje, hiszen a középiskolai felvételi jegy nagy részét a vizsgákon elért eredmény adja.
Ettől az évtől nő a kisérettségin elért jegyek fontossága a nyolcadikosok számára, ugyanis a tudásszintfelmérők eredménye nagyobb arányban számít majd bele a középiskolai felvételi jegybe, mint az elmúlt években. Az oktatási minisztériumban a diákok hároméves, magas átlageredményei és a gyenge kisérettségi eredmények miatt döntöttek a módosításról, amely ettől a tanévtől lépett életbe. A döntés értelmében a korábbi 50-ről 75 százalékra nő a tudásszintfelmérőn elért eredmény aránya a középiskolai felvételi jegyben, a V–VIII. osztályos átlagé pedig 50-ről 25 százalékra csökken. A nyolcadikos tanulók jövő hónapban tesztelhetik le tudásukat az új követelmények szerint, a kisérettségi próbavizsgái február 18-án, 19-én és 20-án zajlanak.
A vizsgák módszertanában nem történt változás, hasonlóan zajlanak majd, mint az elmúlt években, csak a középiskolai felvételi jegy összetételének az aránya változott. Hodgyai László tanfelügyelő, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség munkatársa érdeklődésünkre elmondta, reméli, a diákok felkészültek a próba-kisérettségire, hiszen az iskolaigazgatóknak ki volt adva utasításként, hogy tájékoztassák a diákokat és a szülőket is a szükséges tudnivalókról, valamint hogy legyenek kifüggesztve a nyolcadik osztályokban a vizsgával kapcsolatos információk. Nagyon sok iskolában felkészítőket is tartanak a vizsgatantárgyakból a februári, országos szinten egységes vizsgatételek alapján zajló próba-kisérettségi előtt. A leglényegesebb az, hogy a diákokban tudatosuljon a vizsga fontossága és tanuljanak, hiszen a tanár bármennyit dolgozhat, ha a tanuló nem készül – mondta a tanfelügyelő.
A korábbinál ésszerűbb, reálisabb eredményeket hozhat a felvételi jegy új összetételi aránya, ugyanis a gyakorlat azt mutatta, hogy a magas négyévi átlagnak köszönhetően korábban nagyon sok vidéki iskolából jutottak be nem megérdemelten erős osztályokba a diákok – tájékoztatott Dáné Szilárd magyar szakos tanfelügyelő. Ezelőtt egy gyengébb tanuló is elérhetett a vizsgán akár egy hetes vagy kilences jegyet, de egy jó tanuló is ronthatott hetesre vagy annál kisebb jegyre, ha rossz napja volt, most viszont nagyobb a differenciálási lehetőség a vizsgatételekben, ami reálisabb képet adhat a diák felkészültségéről – fejtette ki a tanfelügyelő.
Széchely István
Székelyhon.ro,

Isten segítségében bíznak
Vezetőjük bevallása szerint vakmerő vállalkozásba fogott a pálos rend a hargitafürdői szerzetesház-avatással, hiszen kevés pálos gyakorol hivatást. A „fehér barátok” azonban hiszik, hogy a testvérek és a befogadó közösség lelkesedése ezt a hiányosságot pótolni fogja.
Vasárnap szentelték fel Hargitafürdőn a pálos rend székelyföldi szerzetesházát, az ünnepi szertartást követően Bátor Botond rendi tartományfőnököt kérdeztük a szerzetesrend jövőbeli terveiről. A tartományfőnök beszámolt arról, hogy még 2003-ban Tövisen (valamikor pálos kolostor volt), egy jubileumi ünnepségen találkoztak Jakubinyi György érsekkel, aki egy hónapra rá levélben hívta meg őket Hargitafürdőre. Azt követően kezdtek el foglalkozni a kolostoralapítás gondolatával, de mivel őt közben tartományfőnökké léptették elő, elmaradt a terv további kivitelezése.
„Pár évvel ezelőtt Darvas Kozma József felkeresett, hogy szeretne foglalkozni a pálos rend történetével, de nemcsak a múlttal, hanem a jelennel is. Ennek az ötletnek a gyümölcse tulajdonképpen, hogy itt vagyunk most Hargitafürdőn és szerzetesház avatását ünnepeljük” – részletezte Bátor.
Bevallotta, vakmerő vállalkozásba fogtak, hiszen kevesen vannak, de úgy gondolja, hogy a testvérek és az őket befogadó emberek lelkesedése ezt a fajta hiányosságot kárpótolni fogja. „És ha esetlegesen nem lesz hivatás Székelyföldön, és nem tudunk itt maradni, akkor sem volt kár eljönnünk. Ugyanakkor én bízom benne, hogy lesz” – osztotta meg gondolatait a tartományfőnök.
Jövőbeli terveikről konkrétumokat nem akart elmondani a pálos atya, mivel a továbbiak a Szentlélek Úristen segítségétől függenek. Ők szeretettel hívnak, várnak mindenkit Hargitafürdőre, nemcsak szervezett programjaikra. Látva, hogy Magyarországon is sok erőfeszítésbe kerül a fennmaradás, hangsúlyozta, ahogyan az eddigi előrelépéseket, úgy a továbbiakat is a jó Isten közreműködésével valósítják meg.
Hányattatott múlt
A magyar pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, melynek megszervezője Boldog Özséb esztergomi kanonok, aki 1246-ban lemondott rangjáról, és minden vagyonát szétosztotta a szegények között, majd remeteségbe vonult. A rendet 1786-ban II. József, a „kalapos király” több más szerzetesközösséggel együtt Magyarországon feloszlatta, de tovább működtek Lengyelországban, Krakkóban és Czestochowában. 1934 pünkösdjén a lengyelhonból visszatért pálos szerzetesek újra letelepedtek, de másfél évtized után a kommunista hatalom, 1950-ben betiltotta a rend működését. Magyarországon 1989-ben újra megkezdte működését a pálos közösség, hányattatott múltja után jelenleg 19 pálos szerzetes gyakorolja hivatását ott – szerte a világon pedig közel 550.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro,

Kassay Péter már nem igazgató
Egy múlt heti döntés értelmében Kassay Péter már nem tölti be a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatói tisztségét. A részletekről Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke tájékoztatott, a parlamenti képviselő viszont úgy véli, mind a megyei tanácsnál, mind a területi RMDSZ-ben „bajok vannak”.
Többször is beszédtémát szolgáltatott és nemcsak a szárhegyi lakosságnak a Lázár-kastély, illetve a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ körül kialakult új helyzet. Mint már olvashatták: egyelőre lakat került a Lázár-kastélyra, a központ szünetelteti kastélybeli tevékenységét, programjai viszont folyatódnak. A kastélynyitáshoz a tulajdonosok egyetértésére, a megyei tanácsnak egy szerződéskötésre lenne szükség.
A sajtónyilatkozatokon túl a fejleményekről Szárhegy lakossága falugyűlésen is értesülhetett. Január 18-án a művelődési házban a kastély sorsa, a kaláka megszervezése mellett felvetődött, hogy a szárhegyiek szívük szerint egy falusfelüket látnák szívesen a kulturális központ élén. Akkor jelentette ki Borboly Csaba, készüljenek, versenyvizsga lesz február vagy március folyamán az igazgatói tisztségre, örömmel venné, ha szárhegyiek is jelentkeznének, ugyanakkor a jelenlegi igazgatónak, Kassay Péternek is módjában áll majd megmérettetni.
Akkor még nem volt szó róla, hogy a versenyvizsgáig hátralévő időszakban egy másik személy tölti be az igazgatói tisztséget. Az elmúlt héten derült erre fény, az okokról Borboly Csabától kértünk választ.
„Kassay Péternek 2013. december 31-én lejárt a menedzseri szerződése, erről neki és minden további érdekelt félnek tudomása volt, tehát nincs szó felmentésről, csak a szerződés lejártáról. Igyekszünk minél előbb kiírni a versenyvizsgát, hogy a tisztség ne maradjon sokáig betöltetlenül. Jelentkezhet bárki, aki megfelel a feltételeknek” – áll a tanácselnök válaszában. Mint megtudtuk, az intézményt egy erre kinevezett személy irányítja. „Ideiglenes megbízott vezető Csergő Mária, akit elnöki rendelettel neveztem ki. A vezérigazgatóságokkal egyeztetve esett személyére a választás: megnéztük, ki Kassay helyettese, kiderült, hogy már nyugdíjas, ezért nem lehet kinevezni, így annak a helyettesét neveztük ki” – fogalmazott Borboly Csaba.
Nem jelent fennakadást a vezetőcsere az intézmény tevékenységének menetében, a feladatok között kell legyen a jövőtervezés is – véli az elnök, kijelentve: „Az ott dolgozó munkaközösség felelőssége és lehetősége, hogy felvázoljon egy, kizárólag a képzőművészetet és a gyergyói kulturális életet szolgáló elképzelést, olyat, amit a megyei tanács támogatni tud, kihagyva a korábbi nem kulturális témaköröket, illetve a vendéglátóipar számára „biztosított” konkurenciális tevékenységeket, így a szállásadást és étkeztetést. Az elképzelés alapján tudnunk kell minden tevékenységet biztosítani és folytatni! Ha szükséges, mint korábban jeleztük, a kultúra terén szakértelemmel, tapasztalattal nem rendelkező kollégáknak igyekszünk helyet biztosítani más intézményünkben, akár a konyhát üzemelő egységben, amelyet a község által tovább működne.”
Azon kérdésünkre, van-e esély, hogy Kassay Péter más munkakörben folytassa tevékenységét, vagy munkanélkülivé válik, Borboly Csaba kijelentette: „Senki se marad állás nélkül, aki tisztességesen akar dolgozni Hargita Megye Tanácsánál, az álláshirdetéseink Kassay Péter számára is érvényesek, sőt az egyikre külön felhívtuk a figyelmét, hisz egy képzőművészetekkel kapcsolatos uniós pályázatban is van egy meghirdetett munkahely. Természetesen erre kell jelentkezni, és ha többen jelentkeznek, versenyvizsgázni kell, de remélem, nem jelent ez gondot neki, figyelembe véve az eddigi tapasztalatát”.
Az ügy kapcsán Kassay Péter véleményét is kértük. A központ volt igazgatója alátámasztotta a megyei tanács elnökének szavait, nem kívánta azt semmivel sem kiegészíteni.
Moldován: hátat fordítani nem szabad
„A kastély bezárásának előzményeiről én nem sokat tudok, efölött a megyei tanács és személyesen Borboly Csaba bábáskodott. De elég szomorú, hogy ennyi év tárgyalás után nincs eredmény. Ez azt bizonyítja, hogy a felek képtelenek voltak egy kompromisszumos megoldás találására” – fogalmazott újságírói kérdésre válaszolva Moldován József. A megoldást abban látja, ha „más emberek vagy más helyzetből folytatódik a tárgyalás. El kellene érni a tulajdonosokkal az egyetértést, hogy újra megnyílhasson a kastély a turistaforgalom előtt”.
A kastélybezárás az egész magyarságot hátrányosan érinti, véli a parlamenti képviselő. „Egy olyan kulturális helyszín volt, amely nagyon sok rendezvénynek adott helyet. Hiánya a jövőben meg fogja bélyegezni a magyar kultúra menetrendjét, negatívan befolyásolja mindazon alkotók életét, akik a táborokban részt vettek, kiállításokat szerveztek”.
„Vannak olyan fontos kérdések, amelyeket nem kellene csak egy emberre bízni, és ide kapcsolódik Kassay Péter igazgató eltávolítása is tisztségéből. A kiírásra kerülő versenyvizsgáig lett volna mód szerződése ideiglenes meghosszabbítására, de úgy érzem, nem ez volt a szándék” – mondta a politikus. Hozzátette: „Kassay rendezvényszervezőként, intézményvezetőként szerintem nagyon jó munkát végzett. Az ő és kollégái munkájának eredménye mindaz, ami a Lázár-kastélyban létrejött. Ilyen esetekben én nem látom indokoltnak, hogy csak azért hívjuk vissza, mert munkája során hibákat követett el. Mi több, ha nem az alkotói, szervezői munka során voltak problémák, hanem adminisztratív téren, akkor a megyei tanácsnak észlelnie kellett volna már korábban az alárendelt intézményben történteket, és számon kérni a felelősöket minden szinten.”
Moldován József azt is elmondta, úgy látja, „a megyei tanácsnál az utóbbi időben elég furcsán mennek a dolgok, különleges döntések születnek. Valószínű idén alaposabban meg kell nézzük, mi történik ott. Úgy látom, válságos helyzetben van a vezetőség, de egyben az egész apparátus is. Ennek feloldása nem lesz egyszerű”. A megoldáskeresés módozatára vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta: „Az RMDSZ-nek van egy megyei döntéshozó testülete, a Hargita megyei Egyeztető Tanács (HET), itt kell megbeszélni a kérdéseket, megoldást keresni a problémákra. Ez a testület kell ebben az évben jobban odafigyeljen, döntéseket hozzon, amikor úgy látszik, egyik vagy másik ember elcsúszik, vagy megpróbál rossz irányba menni. Mert ami a megyében történik, az közös felelősség. Aki politikai szerepet vállalt, mindenki felelősséggel is tartozik. Ha vannak olyan emberek, akiket meg kell erősítsünk, akkor tegyük meg, amennyiben lehet. Ha nem lehet együttműködni, vagy nem felelnek meg, keressünk a haladáshoz más partnereket.”
Összegezvén a szárhegyi helyzethez kötődő gondolatait, a társak melletti kiállás fontosságát is hangoztatta Moldován József. „Én személy szerint Kassay Péter kultúráért tevő munkáját elismerem. Területi RMDSZ-es politikusként pedig úgy gondolom, a területi szervezet is állást kellett volna foglaljon, mellette álljon, kinyilvánítsa álláspontját. Nem tudok róla, hogy a területnél lett volna egyeztetés. Pedig jó lett volna. Mert Gyergyó területén vannak értékes emberek, és nemcsak akkor kell mellettük kiállni, amikor kinevezik, hanem akkor is, amikor bajban vannak.”
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

Román igazságügy: a félig üres és a félig tele pohár
Attól függően, hogy a pohár teli vagy üres felét látják, a bukaresti politikusok eltérően értelmezik a román igazságügy helyzetéről szóló brüsszeli értékeléseket. Csak egy valamiben értenek egyet: igazságtalan, hogy a jelentés tartalmát több tagállam összeköti a schengeni csatlakozással. Cseke Péter Tamás összefoglalója.
„Vannak előrelépések, de….” – mintha kaptafára húzták volna, visszatérő módon ez a végkövetkeztetése a román igazságügyi rendszer működéséről szóló brüsszeli értékeléseknek. Ez volt a konklúziója az Európai Bizottság múlt héten nyilvánosságra hozott, sorrendben (a félévenkéntiekkel együtt) tizenharmadik jelentésének is, amely elismer „bizonyos haladást” Romániában, de további lépéseket sürget, különösen az új törvények végrehajtásában (lásd keretes írásunkat). Ugyancsak kaptafára húzható az is, ahogyan a jelentéseket Bukarestben értelmezik: az államfőhöz közel álló, jelenleg ellenzékben lévő politikusok az értékelés negatívumait emelik ki, a pohár üres felét látják, míg a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség vezetői a pozitívumokat hangsúlyozzák. Mindkét tábor egy valamiben azonban egyetért: igazságtalannak tartják, hogy több uniós tagállam a jelentés tartalmától teszi függővé Románia schengeni csatlakozását.
A legfrissebb jelentés fontosabb megállapításai
A múlt héten közzétett CVM-jelentésben az Európai Bizottság megállapította: az utóbbi évben folytatódtak a romániai reformok, komoly aggodalmakat keltenek azonban az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető támadások, akárcsak a politikusoknak a korrupcióellenes harccal szembeni ellenállása. Brüsszel különösképpen a büntető törvénykönyv módosítására tett decemberi kísérletet tartja aggasztónak, amellyel a román törvényhozók megnehezítették volna a korrupt politikusok büntetőjogi felelősségre vonását. A jelentés ugyanakkor egy sor ajánlást is megfogalmaz, a többi között azt, hogy a parlamenti képviselők etikai kódexének tartalmaznia kell egy olyan kitételt, ami arra kötelezi a választottakat, hogy ne próbálják befolyásolni az igazságszolgáltatást. Az CVM-jelentés főbb megállapításai: Románia számos területen komoly előrelépést tud felmutatni; a legfontosabb igazságszolgáltatási intézmények mérlege annak ellenére pozitív, hogy sok esetben nehéz körülmények között működtek; folyatódott a létfontosságú és régóta várt törvények elfogadása, az igazságszolgáltatási szervek és a szaktárca közötti együttműködés is jónak nevezhető; aggasztó, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét továbbra is támadások érik; a kulcsfontosságú tisztségekbe való kinevezésekkel kapcsolatban megállapították, hogy egyes esetekben átláthatóan, máskor pedig politikai nyomásra történtek. A következő jelentést egy év múlva teszik közzé.
Hogyan látja az RMDSZ? Az „árukapcsolást” igazságtalannak tartja Winkler Gyula Európai Parlamenti képviselő is, aki az Erdélyi Riportnak azt mondta: számára semmilyen meglepetést nem hozott a jelentés. „Akárcsak az eddigiek, ez az értékelés is egyaránt tartalmaz pozitívumokat és negatívumokat” – magyarázta. A politikus elsősorban azt üdvözölte, hogy – amit a jelentést ismertető szóvivő is hangoztatott – Brüsszel továbbra sem lát összefüggést a jelentések tartalma és Románia schengeni csatlakozása között. Ez szerinte azonban „sajnos” nem akadályoz meg egyes tagállamokat abban, hogy mindaddig ne értsenek egyet az ország csatlakozásával, amíg két egymást követő értékelés pozitív eredménnyel nem zárul. „És sajnos ez nem következik be, amíg nem vesszük észre, hogy az alapokkal, azaz az alkotmánnyal van a baj.
Addig, amíg az alkotmány nem biztosítja a hatalmi ágak szétválasztását, addig az alapok rosszak.
Most félelnöki rendszerünk van, és a következő alkotmánymódosítás után félparlamentáris rendszerünk lesz. Egyszer és mindenkorra dűlőre kéne jutni az államfő hatásköreivel kapcsolatban” – mondta Winkler Gyula.
Az RMDSZ parlamenti frakcióiban elterjedt az a nézet, hogy a brüsszeli jelentéseket Monica Macovei volt igazságügyi miniszter, európai parlamenti képviselő „diktálja”, legalábbis a tartalmát befolyásolja. Ezzel kapcsolatban Winkler kérdésünkre megjegyezte: kétségkívül vannak olyan személyek és intézmények, akik és amelyek nagy mértékben befolyásolják a jelentést. „A dokumentumban foglalt konklúziók mindig valakik véleményére épülnek” – jelentette ki. Arra a kérdésünkre, hogy ilyen személy lehetne-e akár Monica Macovei is, Winkler kitérő választ adott. „Nem akarok személyekről beszélni. Monica Macovei nekem kollégám az EP-frakcióban, nem szívesen nyilatkozom bármit is róla” – fogalmazott a politikus.
Hogy jön ide Schengen? Monica Macovei ide vagy oda, Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának kérdését lassan már négy éve folyamatosan „elfekteti” az Európai Unió. Az EU belügyminiszteri tanácsa legutóbb tavaly decemberben vitatta meg és döntés nélkül tette ismét félre ezt a napirendi pontot. Tulajdonképpen a kérdést is csupán azért tűzték újból napirendre, mert a belügyi tanács erre a tavaly márciusi ülésén kötelezettséget vállalt. A miniszterek akkor sem tudtak döntésre jutni a Schengen-bővítés ügyében, és csak abban voltak képesek megállapodni, hogy „a tanács az év végéig visszatér a kérdésre azzal a céllal, hogy a kétlépcsős megközelítés alapján meghatározza a további teendőket”. A márciusi hezitálás hátterében mindenekelőtt az állt, hogy a német belügyminiszter jelezte: ha Románia szavazást kérne Schengen-tagságáról, Németország kénytelen lenne nemmel szavazni. Berlinben azzal érveltek, hogy az Európai Bizottság CVM-jelentése szerint túlságosan kiterjedt a korrupció Romániában, aminek biztonsági vonatkozásai is lehetnek Németországra nézve. „Ha a hatóságok megvesztegetése útján valaki román útlevelet szerez, akkor a schengeni tagság esetén ellenőrzés nélkül eljuthat egész Nyugat-Európába, közte Németországba is” – magyarázta a tárcavezető, aki ezért akkor kizárta mind a teljes, mind a részleges schengeni tagságot a két délkelet-európai ország számára. A német állásponttal egyébként a holland belügyminiszter is egyetértett, és kettejük véleménye mostanra sem változott. Hágában újabban már kifejezetten arról beszélnek, hogy csak akkor tartják elképzelhetőnek a Schengen-tagságot a két ország számára, ha egymást követően két bizottsági monitoring-jelentés is pozitív eredménnyel zárul.
Brüsszel korábban többször is hangsúlyozta, hogy nem tekinti a CVM-jelentéseket a Schengen-tagsághoz közvetlenül kapcsolódó dokumentumoknak. Az utóbbi kapcsán a hivatalos bizottsági álláspont változatlanul az, hogy a mindenkori Schengen-tagság technikai kritériumait mindkét ország már jó ideje teljesítette, és ennyiből e kérdésről az Európai Bizottságnak nincs további mondani- vagy vizsgálni valója. Ha azután a tagállamok mégis összekapcsolják a Schengen-jogszabályokhoz közvetlenül nem köthető értékeléseket a Schengen-tagsággal, az már az előbbiek politikai döntését fejezi ki, amit azonban a brüsszeli testület a maga részéről semmilyen formában nem sugallt – hangoztatják nevük mellőzését kérő bizottsági források.
Mi az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus?
Az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust (Cooperation and Verification Mechanism – CVM) a román és a bolgár uniós csatlakozáskor hozta létre az Európai Unió kifejezetten a két országra szabva. Az uniós tagállamok ugyanis csak egy utólagos monitoring-rendszer felállításával hagyták jóvá a két állam EU-csatlakozását, mert igazságügyi rendszerük, ha formálisan meg is felelt a taggá válásra, de tényleges működésében még további jelentős reformokra szorul. A munkaerőpiaci korlátozások 2014. január elsejei feloldása után gyakorlatilag ez a mechanizmus az, amely úgymond az EU másodrendű polgáraivá teszi a romániaiakat és a bulgáriaiakat. Az Európai Bizottság konkrét intézkedéseket írt elő a két ország CVM-jében, amelyek teljesülését, és az erőfeszítéseket évente értékeli jelentésekben, illetve féléves közbenső jelentésekben: az igazságszolgáltatás átláthatóságának és hatékonyságának növelését, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség működtetését, a magas szintű korrupció felszámolását, hatékony korrupcióellenes stratégia kidolgozását. A két ország monitorizálása mindaddig tart, amíg a referenciaértékek (benchmarkok) mindegyike nem teljesül. Az Európai Bizottság a jelentéseiben ajánlásokat is megfogalmaz ezek teljesítésére. A jelentések többféle információforrásra támaszkodnak, melyek közül az egyik legfontosabb a román kormányzat. Emellett az Európai Bizottság képviseleti irodája, a tagállamok romániai diplomáciai képviseletei, civil szervezetek, egyesületek és szakértői jelentések szolgáltak adatokkal és elemzésekkel. A szakértői jelentések tervezetét megküldik Romániának az esetleges tárgyi pontatlanságok kijavítása céljából.
Bukarest és Szófia beletörődött Az EU belügyminiszteri tanácsának ülésekor született egy közös bolgár-román nyilatkozat is, amelyben a két Schengen-tagjelölt ismét leszögezi, hogy országuk minden tekintetben készen áll a csatlakozásra, mostantól az EU-partnereken a sor. Ennek előzménye a román sajtóhírek szerint, hogy Victor Ponta kormányfő azt üzente tavaly decemberben az időközben leköszönt Radu Stroe belügyminiszter révén Brüsszelnek: Románia beszünteti a céldátumok kérését, mint ahogy megítélése szerint nincs már több teendője. Vagyis majd az EU jelzi, ha fel kívánja venni Romániát a schengeni térségbe, Bukarest a kérdést leveszi a napirendről.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Markó Béla kapta a Bárka folyóirat díját
Markó Béla költő, író és Egressy Zoltán író, drámaíró kapta meg ez évben a Bárka irodalmi és művészeti folyóirat Bárka-díját. A rangos irodalmi lap szerkesztősége a magyar kultúra napjához közel évek óta ünnepi esten értékeli a folyóiratban előző évben megjelent prózai és verses alkotásokat. Az elismerést, amelyet már 14. alkalommal osztanak ki, olyan szerzők kaphatják meg, akik az előző évben jelentős publikációkkal gazdagították a folyóiratot, és évek óta munkakapcsolatban állnak a szerkesztőséggel.
A díjat a folyóirat szerkesztősége alapította 2000-ben. Az eddigi díjazottak között olyan magyarországi és határon túli alkotók vannak, mint Bogdán László, Fekete Vince, Iancu Laura, Tandori Dezső.
Markó Béla rendszeresen küld verseket és esszéket a Bárka szerkesztőségének, tavaly több számban is megjelentek művei: Amerikások, Allegória, Éppen olyan, Árnyékok, Identitás, Fohász. Egressy évek óta publikál a Bárkában, tavaly két elbeszélése jelent meg Ravatal Rádió és Ahogy szereti címmel.
maszol.ro,

Kustán Magyari Attila: Legyünk újra transzilvanisták
Nyolcvanöt emberrel annyi idő alatt találkozunk, amíg a kisvárosban a lakásunktól elsétálunk a központig, a nagyvárosban a lakásunktól elsétálunk az első szupermarketig. Nyolcvanöt ember megtölt két autóbuszt, három vagy négy osztályt az iskolában, ennyi ember szavazatát bármelyik párt képes megszerezni, ennyi ember a szaunában tömeg, a tüntetésen részlet.
És ennyi ember – ha a világ leggazdagabbjait gyűjtjük egybe – tart a kezében annyi vagyont, amennyit az emberiség szegényebb fele. 1.600 milliárd dollárt. Ez az összeg folyamatosan nő az előbbi oldalán, hiszen megvan rá a lehetősége, és csökken a másik oldalon, amelyikhez a 3,5 milliárd ember tartozik (ez már rengeteg busz, vagy esetükben szekér, és sem szaunában, sem tüntetésen nem látni őket).
A tény már önmagában felháborító, hát még a világ leggazdagabb embereként számon tartott Bill Gates (esetünkben ő a buszsofőr tehát) kijelentése, miszerint 2035-re már nem lesznek szegény országok a világon. Már az sem könnyű kérdés, hogy mit jelent a szegénység: én úgy tudtam, Románia is szegény ország. Európában mindenképp, na de több szempontból is a 190-es lista első negyedében szerepelünk, globális áttekintésben panaszra alig volna okunk. Ráadásul Kína gazdag ország, a lakossága viszont…
A felháborító inkább ez az átlátszó hazugság. Gates nyilván tisztában van a gazdaság működésével, tudja azt, hogy a magatehetetlen országok termőföldjeiből nem fognak új technológiák, szakemberek és infrastruktúrák kinőni, ha pedig a globális tőke kopogtat, abból ugyan ők is nyernek, de elsősorban a kopogtató maga. (Vagy azt gondolná valaki, hogy Romániban egy varroda alkalmazottja annyit keres, amennyit a német hölgyek ugyanazzal a munkával, ugyanannál a vállalatnál?)
Gates ellen szól az Oxfam nemzetközi segélyszervezet egy másik felmérése, miszerint tíz emberből hét él olyan országban, ahol az egyenlőtlenségek nőttek, az Egyesült Államokban a válság óta a leggazdagabb egy százalék vagyona nőtt, az alsó kilencven százaléké csökkent.
Az egyenlőtlenség pedig nem vezet jóra, már csak a nyers gazdasági megfontolások szerint sem: ha a lakosság nem tud eleget tenni a globális követelményeknek, nem képzett és tájékozott, nem optimista és tettrekész, akkor az meglátszik mindenen, amihez csak hozzányúl.
Elég csak azokra az ismerőseimre, barátaimra gondolnom, akik Európában és a világban mindenhol fellelhetők: van, aki elmondja, hogy soha többé nem tér vissza, mert ha nehéz szívvel is, de elszakadt innen. Aztán van a hazatérő ember, aki viszont úgy óvja magát a vállalkozástól, mintha legalábbis tűzbe kellene tenyerelnie. Egyik Londonban élő ismerősöm magyarázza, hogy is van ez: inkább kipofoz két lakást, és kiadja bérbe, mert „a román állammal nem éri meg”, mármint vállalkozni. Hazaköltözik, hazahoz egy darabot abból a kultúrából, ami ott meglegyintette, és reméli, hogy ebből mások is nyernek.
Egyébként ez a globális kulturális összenövés egyik hozománya: marad, aminek maradnia kell, és mellérendeljük azt, amit érdemes. Így, ha nem is 2035-re, de majd egyszer közelebb kerülhetünk egymáshoz, gazdasági értelemben is.
Ezt Erdélyben nekünk nem is meg-, hanem újra kell tanulnunk: nem éppen az együttélés és együttműködés a transzilvanizmus alapja?
maszol.ro,

Az erdélyi magyar közgyűjtemények rendszerezéséről egyeztettek Kolozsváron
Megbeszélést tartott hétvégén Kolozsváron az erdélyi magyar közgyűjtemények gyűjtési területének összehangolásáról a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) és az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME).
A magyar többségű döntéshozatal alá tartozó múzeumok, könyvtárak, felsőoktatási intézmények, és egyházi levéltárak képviselőivel folytatott egyeztetés célja egy olyan, minden területet lefedő intézményi gyűjtési kör létrehozása, amely megoldást jelent az erdélyi magyarok szellemi hagyatékának megőrzésére, jövőjének biztosítására.
„Sajnos nagyon sok olyan – elsősorban levéltári jellegű – hagyaték található Erdély-szerte, amelynek jövője bizonytalan" – hangsúlyozta Székely István, a KAT elnöke, hozzátéve: több olyan esetről is tudomásuk van, amikor egyik-másik intézmény – elsősorban helyhiány, vagy a gyűjtési terület különbözősége okán – visszautasította az örökösök értékes felajánlását.
Erdély.ma,

A székely zászló üldözése ellen tüntettek Uzonban
Uzoni lelkészek felhívására tucatnyi személy gyűlt össze ma (kedden) délben a háromszéki település önkormányzata elé, tiltakozni az ellen, hogy eltávolították a székely zászlót az épületről.
Mint arról beszámoltunk a székely zászló használata miatt elsőként beperelt uzoni önkormányzat jogerősen elveszítette az ellene indított eljárást, és a napokban el kellett távolítsa a polgármesteri hivatal homlokzatáról a székely zászlót.
A tiltakozó akciót az uzoni lelkészek kezdeményezték, de csatlakozott hozzájuk minden magyar politikai szervezet és a helybéli lakosság is. A villámcsődületszerű akció célja az volt, hogy egy órára a tüntetők átvegyék a zászlótartó szerepét, így mindannyian egy-egy székely zászlót tartottak magasba, ezzel szolidaritást vállaltak mindazok mellett, akiket a székely szimbólumok használata miatt meghurcolnak.
Ugyanakkor arra szólítottak fel minden székelyföldi lakost, hogy házaikra tűzzék ki a székely zászlót. A tiltakozás résztvevői elmondták: készek gyűjtést is szervezni, amennyiben a háromszéki prefektúra pénzbírsággal sújtja az uzoni polgármestert. Ennek kapcsán Dumitru Marinescu prefektus leszögezte: nem bírságolják meg a polgármestert, mivel jegyzőkönyv készült arról, hogy eltávolította a községháza homlokzatáról a székely zászlót.
A kormánybiztos cáfolta, hogy hadjáratot indított volna a székely jelképek ellen, szerinte minden esetben feljelentés alapján járt el. Többek között az uzoni polgármesteri hivatal homlokzatán levő székely zászló elleni eljárást is egy kökösi magyar ember panasza nyomán indították, mondta a prefektus. Kovács Zsolt
slagerradio.ro
Erdély.ma,

E-könyv és e-eszköztár készült Hargita megye kulturális értékeiről
Hargita Megye Tanácsa a CLEAR Kulturális értékek korlátlan elérhetőségének biztosítása – mindenki számára! elnevezésű uniós projektet népszerűsítette egy Csíkszeredában szervezett találkozón január 28-án. A workshoppal egybekötött eseményen Hargita megyei kulturális intézmények képviselői, valamint kulturális és turisztikai szakemberek vettek részt.
A megbeszélésen részt vett továbbá Csata Tünde projektmenedzser, Hargita Megye Tanácsa menedzsment vezérigazgatóságának vezetője, Lukács Éva, a megyei tanács kommunikációért felelős munkatársa, Dobos István, a Programok és alárendelt intézmények vezérigazgatósága keretében működő projektek lebonyolításáért felelős osztályvezető, valamint további megyei tanácsi alkalmazottak. Bemutatták a CLEAR pályázat fontosságát, tevékenységeit, eredményeit és termékeit, ugyanakkor ismertették a projekt azon részleteit, amelyek a jövőben hozzájárulnak tevékenységük hatékonyabbá, valamint a Hargita megyei kulturális értékek elérhetőbbé tételéhez.
A találkozó egyik legérdekesebb része a projektben összeállított e-könyv és e-eszköztár bemutatása volt. A munkacsoportot – amely ezeket összeállította – a megyei tanács vezetésével működött. Az e-könyv és e-eszköztár elektronikus tananyag és ismertető, amely a délkelet-európai kulturális értékek elérhetőbbé tételéről, népszerűsítésének módszertanáról szól. A kiadványok ugyanakkor döntéshozóknak nyújtanak ötleteket a kulturális értékek jobb kihasználásához, hozzájárulhatnak a térség vonzerejének növeléséhez és munkahelyek teremtéséhez.
A tananyag célcsoportjai múzeumok, turisztikai célpontok, más kulturális intézmények, valamint ezen a szakterületen dolgozó személyek.
A CLEAR egyébként innovációösztönző együttműködések létrejöttét is célozza a délkelet-európai térség országaiban azáltal, hogy felhívja a figyelmet a kulturális értékekben rejlő lehetőségekre, amelyekkel növelhető a térség vonzereje. Hozzájárul ahhoz is, hogy népszerűsítse a kulturális értékekben rejlő lehetőségeket, olyanokat mint a személyes kapcsolatrendszerek kialakítása, kulturális értékekkel kapcsolatos információk megszerzése, valamint gazdasági, ingyenes és személyre szabott szolgáltatások, szellemi-szociális és szocio-kulturális lehetőségek.
Hargita megyében ennek azért is van nagy jelentősége, mert az itt található kulturális értékek, turisztikai célpontok – mint például a Lázár-kastély, a székelyderzsi vártemplom (UNESCO Világörökség részei), énlakai unitárius templom és csíksomlyói kegytemplom – elérhetőbbé válnak mind a szellemi vagy mozgáskorlátozott személyek, mind pedig a külföldiek számára. A pályázatban foglaltak alapján Hargita Megye Tanácsa érintőképernyős kulturális és turisztikai információs eszközöket szerel fel az említett helyszíneken.
A projekt további partnerei az olaszországi Rimini megye (Provincia di Rimini), az Enaip S. Zavatta Alapítvány (Enaip S. Zavatta Rimini Foundation), az S. Maria di Leuca Városi Konzorcium (Consortium Municipalities of S.Maria di Leuca), a görögországi Tervezés és Fejlesztés Fővárosi Vállalata (Municipal Enterprise for planning & development), görögországi Magnesia Prefektúra Szociális és Kulturális Tanácsa (Social and cultural Council of the Prefecture of Magnesia), Hellas kutatás és technológia központja (Centre for Research and technology), a szlovéniai Velenje Municípium (Municipality of Velenje) és Kranj Municípium (City Municipality of Kranj), a magyarországi Childrenmedia Egyesület, a bulgáriai Vratsa Regionális Önkormányzat (Vratsa Regional Administration) és a Varna Regionális Önkormányzat (Varna Regional Administration), az osztrák EU-ART-Network, valamint Hargita Megye Tanácsa.
Közlemény
Erdély.ma,