Petíció a marosvásárhelyi Kultúrpalotáért
A marosvásárhelyi lelkészi hivatalokban lehet aláírni azt a petíciót, amelyet a Kultúrpalota mögé tervezett emeletes parkolóház ellen indítottak.
A tiltakozó akció kezdeményezője, Kovács István Dávid azt reméli, hogy magyar és román lakosok egyaránt csatlakoznak az általa felvállalt ügyhöz, és sikerül megakadályozni, hogy az idén százéves Kultúrpalota és a mellette levő egykori Nyugdíjpalota veszélybe kerüljön.
Mint arról beszámoltunk, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal a korábbi önkormányzati képviselők beleegyezésével versenytárgyalást hirdetett, és kiválasztotta azt a céget, amely a Kultúrpalota háta mögé egy ötszintes parkolóházat épít majd. Az építészek és műemlékvédő szakemberek azonban amiatt aggódnak, hogy a nagyméretű munkálatok során károsodik a szecessziós palota és a környező épületek is.
Kedd este kerekasztal-beszélgetést is szerveztek a témában, amelyen Kovács István Dávid bemutatta az általa szerkesztett és a római katolikus, unitárius és református lelkészi hivatalokban aláírható petíciót. „Nem értek egyet azzal, hogy a Kultúrpalota háta mögé emeletes parkolóházat építsenek” – áll a dokumentumban. Mint elhangzott: az akcióval nem a parkolóház építése ellen akarnak fellépni, hanem azt szeretnék megakadályozni, hogy Marosvásárhely büszkesége, a Kultúrpalota veszélybe kerüljön.
A beszélgetésen Keresztes Géza műépítész arra hívta fel a figyelmet, hogy a parkolóház bevonzza majd a főtérre a gépkocsiforgalmat, így a zajártalom is jelentősen megnő majd. Benke István építész elmondta: tudomása szerint a Baross Gábor (jelenleg Horea) utcában levő, a parkolóház miatt lebontásra ítélt házak lakóit folyamatosan nyomás alatt tartják, hogy adják el házaikat.
Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a közelben két hely is van – a Színház mögötti parkoló, valamint a Sportcsarnok közelében levő terület –, ahova érdemes lenne emeletes parkolót építeni. „A Kultúrpalota háta mögé digitális könyvtárat vagy komplex kulturális központot kellene építeni, amire nagy szükség van” – hangoztatta a szakember.
Kérdésünkre, van-e reális esélye annak, hogy a két éve elfogadott, és azóta a tervezés szintjén részben megvalósított munkálatot megállítsák, Soós Zoltán elmondta: a versenytárgyaláson nyertesnek kikiáltott cég már befektetett az előtanulmányok és különböző engedélyek beszerzésébe, kártérítést lehetne felajánlani neki, illetve kijelölni egy másik helyszínt, ahol megvalósíthatja tervét. „Amennyiben az önkormányzati képviselőket meg tudnánk győzni arról, hogy a lakosság óhaja az, hogy legyen parkolóház, de máshol, akkor lenne esély visszafordítani ezt a folyamatot. Meg lehetne találni azt a kompromisszumos megoldást, amely nem sodorná veszélybe a város legfontosabb műemlék épületét” – mondta bizakodóan.
Az önkormányzati képviselő úgy tudja, hogy a Maros Megyei Tanácsnak is bele kell egyeznie abba, hogy a tulajdonában levő Kultúrpalota szomszédságában építkezzenek. Azt reméli, Ciprian Dobre tanácselnök a döntés előtt meghallgatja majd a szakemberek aggályait, és megvédi a palotát.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Díjátadóval ünnepel az EMNT
Gálaesttel ünnepli tizedik születésnapját szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a rendezvényre Kolozsváron, a Napoca Szállodában kerül sor – jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke.
Hozzáfűzte: a rendezvényen első alkalommal adják át az EMMT Kós Károly-díját, amelyet olyan közéleti személyiségek kaphatnak meg, akik tevékenységükkel hozzájárultak az autonómiatörekvésekhez, illetve az autonómia eszméjének népszerűsítéséhez. Mint részletezte, idén négy díjat osztanak ki három kategóriában, az elismerést a politikai tevékenységgel, a tudományos-akadémiai-civil munkával lehet kiérdemelni, illetve díjazzák az arra érdemes művészeket és a sportolókat is.
Sándor Krisztina szerint hagyományteremtő céllal adják át a díjakat: az a céljuk, hogy évente három-négy olyan személy kapjon ilyen elismerést, aki abban az időszakban olyan cselekedetet vitt véghez, amely közelebb visz az autonómiához. Idén többek közt a Birtalan Ákos egykori parlamenti képviselő kapja meg a díjat, akinek post mortem kitüntetését özvegye veszi át. A többi díjazott nevét meglepetésének szánja az EMNT.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, az EMNT volt ügyvezető elnöke ugyanakkor a nemzeti tanács elmúlt tíz évét értékelve felidézte: a civil szervezet létrejöttének közvetlen kiváltó oka az RMDSZ 2003-as szatmárnémeti kongresszusa volt, amikor megfosztották Tőkés Lászlót a tiszteletbeli elnöki tisztségétől. Emlékeztetett: az EMNT megalakulásának évében megszületett az EMNT személyi elvű autonómiára vonatkozó törvénytervezete, s szerinte az EMNT-nek köszönhetően maradt meg az autonómia kérdése hangsúlyosan a közbeszédben.
Sándor Krisztina ugyanakkor bejelentette: decemberben a magyarországi Tőkés László Alapítvány és az EMNT ösztöndíjat, egyszeri támogatást nyújt tehetséges, kiemelkedő tanulmányi eredményekkel rendelkező, de hátrányos helyzetű erdélyi magyar diákok számára.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

A bizalom kötelez – interjú Kolozsi Tiborral, a Barabás Miklós Céh új elnökével
Bár úgy érzi, nem tud teljes mértékben megfelelni az elnöki tisztséggel járó elvárásoknak, a Barabás Miklós Céh választmányának bizalma miatt elvállalta a feladatot. Kolozsi Tibor szerint a pályázati bürokrácia egyre bonyolultabb, fizetett alkalmazott híján pedig mindent önkéntes alapon oldanak meg.
– A Barabás Miklós Céh korábbi elnöke, Jakobovits Miklós halála után ön vette át az elnöki teendőket, de a november 23-i tisztújító közgyűlésen szeretett volna lemondani, a közgyűlés mégis önt választotta meg a következő három évre a szervezet elnökének.
– Mivel eddig alelnök voltam a BMC-ben, tavaly, Jakobovits Miklós halálával automatikusan én kerültem a szervezet élére. A közgyűlésen jeleztem, hogy nem szeretném ezt a tisztet a továbbiakban vállalni, mivel az elnöki pozíció bizonyos készségeket feltételez, például nagyfokú szervezési készséget, és úgy éreztem, hogy én nem tudok teljes mértékben megfelelni ezeknek az elvárásoknak. A választmány azonban bizalmat szavazott nekem, ezért úgy éreztem, hogy mégis vállalnom kell a feladatot.
– Jól érzem, hogy az elnöki feladat túlzott terheket ró önre? A művészi munkájában mennyire akadályozza az, hogy egy több mint száz tagot számláló érdekvédelmi művészszervezetet kell irányítania?
– Ezt megelőzően is áldoztam időt a Barabás Miklós Céh ügyeinek képviseletére, ezután is fogok. Nálunk mindenki önkéntesen végzi a munkáját, nincs fizetett alkalmazottunk, és mivel ez a tagság bizalmáról is szól, úgy gondoltam, el kell fogadnom ezt a bizalmat.
– A közgyűlésen elhangzott, hogy jelenleg csak az RMDSZ támogatja anyagilag a szervezetet. Korábban emellett milyen források álltak rendelkezésre?
Korábban könnyebb volt pályázni magyarországi alapoknál, de kaptunk pénzt a városvezetéstől, illetve társszervezetektől is. A pályázati bürokrácia azonban annyira bonyolult lett, hogy egy szakképzett emberre lenne szükség, aki ezt átlátja, azonban nem tudunk alkalmazni ilyen célra fizetett alkalmazottat. Egyre körülményesebbé válik a pénzek lehívása. Az RMDSZ-től normatív támogatást kapunk, így ezzel nem kell külön foglalkozni, emellett keressük a megoldást egyéb támogatások megszerzésére. Ennek megoldására stratégiát kell kidolgoznunk, abban egyeztünk meg, hogy a tagság minden tagja többet fog tenni a köz érdekében, mint eddig, hogy pótolhassuk az anyagi kiesést. Egyébként krízis van, nem mi vagyunk az egyetlen szervezet, amely anyagi nehézségekkel küzd.
– A közgyűlésen felmerült a képzőművészek raktározási gondjainak megoldása, illetve a művek digitalizálásának szükségessége is. A Kós András-díj alapítására is érkezett javaslat. Milyen lépések történtek ez ügyben?
– A raktározási, digitalizálási feladatot egy másik szervezet, a Sepsiszentgyörgyön létrehozott Erdélyi Művészeti Központ vállalta fel, ők kortárs képzőművészeti múzeumként igyekeznek felleltározni és egy helyre gyűjteni a jelentősebb erdélyi műalkotásokat, életműveket, amelyekből kiállításokat is szerveznek. A mi szervezetünk élő művészek szövetsége, fő feladatunknak egymás segítését és tárlatok szervezését tekintjük. A gond ott kezdődik, ha egy művészünk meghal, és nincs örököse – ilyen esetekben igyekszünk együttműködni az EMŰK-kel. Javaslatként valóban felmerült a Kós András-díj megalapítása is, erről azonban még zajlanak az egyeztetések.
– A fiatal képzőművészek mennyire érdeklődnek a szervezet iránt? Ők mennyiben tudnának segíteni a teendőkben, például a pályázatírásban?
– Meglátásom szerint a fiatalok pozitívan viszonyulnak a BMC-hez, persze egyéni döntésük, hogy be akarnak-e lépni a tagságba vagy nem. Viszont számos fiatal jelentkezik hozzánk. A pályázatok kapcsán, jelenleg nem tudtuk még felmérni, hogy ki mennyire alkalmas ilyen feladatokra, hiszen ezek túlmutatnak azon, amit a hétköznapokban teszünk. Igyekszünk találni olyan jelentkezőket, akik kiismerik magukat a pályázatírásban vagy éppen a honlapkezelésben, de egyelőre ebben a tekintetben a tervezgetésnél, a feladatok leosztásánál tartunk.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Az MPP bizakodással várja az RMDSZ-szel folytatandó tárgyalásokat
Bizakodással várja a Magyar Polgári Párt (MPP) a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) folytatandó tárgyalásokat a magyar-magyar együttműködésről, amelynek nem csak az európai parlamenti választásokról kell szólnia – jelentette ki Biró Zsolt, az MPP elnöke.
Biró Zsolt a csütörtöki székelyudvarhelyi sajtótájékoztatóját követően az MTI-nek elmondta: bízik benne, hogy mihamarabb sor kerül az RMDSZ-szel tervezett megbeszélésre. „Nagyon fontos a tárgyalások mielőbbi elkezdése, hiszen sok párbeszédre van szükség a kölcsönös bizalomerősítésre" – mondta. A 2014-es európai parlamenti választásokat illetően az MPP a magyar-magyar együttműködést szorgalmazza – tette hozzá.
Aláhúzta: vannak olyan nemzeti ügyek – mint például az autonómia -, amelyekről konszenzust kell kialakítaniuk a romániai magyar pártoknak. Mint mondta, az RMDSZ december közepére ígérte a székelyföldi területi autonómiatervezet közvitára bocsátását, és erről is egyeztetni akarnak. Emlékeztetett, hogy az MPP 2008 óta mindig a magyar-magyar együttműködést szorgalmazta választásokkor. Hangsúlyozta, hogy a jövő évi EP-választáson magyar koalíciót is létre lehet hozni annak a veszélye nélkül, hogy emelkedjen a bejutási küszöb, ezért az MPP közös listában gondolkodik. Biró szerint az RMDSZ-nek felül kell vizsgálnia azt a „merev" és „arrogáns" álláspontját, miszerint a jelöltek csak RMDSZ-színekben indulhatnak. A Tőkés László védnöksége alatt álló Erdélyi Magyar Néppártra (EMNP) vonatkozó kérdésre Biró Zsolt hangsúlyozta, hogy első körben az RMDSZ-szel akarnak tárgyalni.
A politikus kitért a korrupcióval vádolt MPP-s Rácz Károly volt kézdivásárhelyi polgármesterre, akit szerdán jogerősen felmentett a román legfelső bíróság, miután első fokon négy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Biró elmondta: bebizonyosodott, hogy a volt elöljáró politikai csatározások áldozata lett, és elvárja az RMDSZ és az EMNP politikusaitól, hogy bocsánatot kérjenek, miután már a jogerős bírósági ítélet előtt bűnösnek kiáltották ki.
MTI
Erdély.ma

Megosztja a magyar pártokat a büntető törvénykönyv módosítása
Az RMDSZ megszavazta, hogy a törvényhozók ne minősüljenek többé köztisztviselőknek. Az EMNP szerint ezzel megszűnik az érintettek elszámoltathatósága.
A magyar pártokat is megosztja Romániában a büntető törvény- könyv módosítása: míg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciója megszavazta, hogy a törvényhozók ne minősüljenek többé köztisztviselőknek, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint „elszámoltathatóságuk törvényi megszüntetésével" durván visszaélnek választópolgáraik bizalmával. A szociálliberális kormánytöbbség, az RMDSZ és a kisebbségi frakció által megszavazott módosítást a nemmel voksoló jobbközép ellenzék és Traian Basescu államfő is úgy értelmezte: azáltal, hogy a törvényhozók nem minősülnek köztisztviselőknek, már nem indítható eljárás ellenük hivatali visszaélésért, befolyással való üzérkedésért vagy megvesztegetésért, mert ezeket a bűncselekményeket a köztisztviselőkre vonatkozóan tárgyalja a jogszabálycsomag.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke az MTI-hez eljuttatott állásfoglalásában felháborítónak nevezte, hogy a parlamenti képviselők úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak az ország minden polgárára érvényes törvényes előírások.
„A módosítások, amelyek értelmében a köztisztviselők csúszópénz elfogadása vagy hatalommal való visszaélés miatti büntethetősége a parlamenti képviselőkre és szenátorokra nem vonatkozik, azt jelzik: az igennel szavazó honatyák (közöttük sajnálatos módon az RMDSZ teljes frakciója is) felsőbbrendű állampolgároknak tekintik önmagukat, akik ellen korrupció gyanúja miatt még eljárás sem indítható" – fogalmazta meg az EMNP elnöke, és arra biztatta a magyar választókat, kérjék számon képviselőiken a parlamenti szavazás során tanúsított „felelőtlen magatartásukat".
A Krónika című erdélyi lap csütörtöki számában megszólaltatott RMDSZ-képviselők szerint azonban a képviselőház tulajdonképpen csak helyreállította a korábbi állapotokat, amelyeket Monica Macovei volt demokrata-liberális párti (PDL) igazságügy-miniszter „bolygatott fel", egy kalap alá véve a közhivatalnokokat, a bírákat és a képviselőket.
Márton Árpád, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese szerint a keddi döntés csupán annyit jelent, hogy a képviselők és szenátorok összeférhetetlenségi eseteit a továbbiakban nem a köztisztviselőkre érvényes jogszabály alapján vizsgálják majd, hanem a honatyák jogállását rögzítő sajátos törvény alapján, amely rögzíti, milyen esetek számítanak összeférhetetlenségnek.
Máté András, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a lapnak elmondta: a keddi döntést szerinte az is indokolja, hogy az alkotmánybíróság egy határozatában megállapította: egy képviselő vagy egy szenátor nem láthat el közfeladatot. A frakcióvezető azt is cáfolta, hogy a honatyák ezáltal kikerülnének a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vagy feddhetetlenségi ügynökség (ANI) joghatósága alól. „A képviselők jogállását szabályozó törvényben is szerepel az az érdek-összeférhetetlenség, aminek a kivizsgálása az ANI hatásköre" mutatott rá Máté András.
Kihátrálnak a liberálisok
A PNL, szociáldemokrata koalíciós partnereivel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) és a kisebbségi frakcióval együtt kedden megszavazta a törvénymódosítást.
A nemmel voksoló jobbközép ellenzék és Traian Basescu államfő is úgy értelmezte: azáltal, hogy a törvényhozók nem minősülnek köztisztviselőknek, már nem indítható eljárás ellenük hivatali visszaélésért, befolyással való üzérkedésért vagy megvesztegetésért, mert ezeket a bűncselekményeket a köztisztviselőkre vonatkozóan tárgyalja a jogszabálycsomag.
Crin Antonescu szerint ő maga szerdán „részleges tájékozatlansága miatt" jóhiszeműen védte a törvényt. Hozzátette: a PNL támogatja, hogy a törvényhozók ne legyenek köztisztviselők, de nem azon az áron, hogy ez a törvény fölé emelje őket.
Antonescu rámutatott: pártja a – szociáldemokrata koalíciós partnerei által támogatott – amnesztiatervezettel sem ért egyet, és a továbbiakban sem járul hozzá olyan jogszabályok elfogadásához, amelyeket úgy lehet értelmezni, hogy a törvényhozók saját maguknak akarnak valamilyen „szupermentességet" biztosítani.
Traian Basescu, aki csütörtökön az Adevarul élő adásának vendége volt, úgy fogalmazott: a Btk. módosítása és az amnesztiatörvény nyomós okot szolgáltatna arra, hogy fontolóra vegye a parlament feloszlatását. Az elnök azonban reményét fejezte ki, hogy a parlament végül nem fogadja el a két vitatott jogszabályt. Az államfő korábban jelezte, hogy visszaküldi megfontolásra a parlamentnek a Btk. módosítását.
Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége közleményben figyelmeztette szerdán a román hatóságokat, hogy „visszalépés lenne Románia számára", ha a törvényhozók megakadályoznák összeférhetetlenségük vizsgálatát. A külképviselet rámutatott: a Btk. ilyen értelmű módosítása elbátortalanítaná a befektetőket, ami hátrányosan érintené a román gazdaságot.
Mark Gray, az Európai Bizottság szóvivője rámutatott: minden hivatalos személynek alá kell vetnie magát a korrupcióra és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályozásnak. Aggodalmát fejezte ki Nagy-Britannia és Hollandia bukaresti nagykövetsége is, a német nagykövetség pedig fontosnak nevezte, hogy a korrupcióellenes hatóságok és az igazságszolgáltatás politikai befolyástól mentesen működhessenek. Elévülhetetlen bűntett marad az emberölés
Elévülhetetlen bűntett marad Romániában az emberölés – derült ki csütörtökön, miután az alkotmánybíróság szavazattöbbséggel elutasította a büntető törvénykönyv (Btk.) tavalyi módosítása ellen beterjesztett alkotmányossági óvást.
A döntés lehetővé teszi, hogy folytatódjék a kommunista pribékek, az 1989-es decemberi sortüzek és az 1990-es „bányászjárásokként" emlegetett erőszakos cselekmények felelőseinek felkutatása és elszámoltatása. A román Btk.-ban eredetileg az emberölésnél 22 és fél év volt az elévülési határidő. A törvénykönyvet 2012 márciusában módosította az akkori jobbközép kormánytöbbség, mert közeledett az 1989-es decemberi gyilkosságok elévülési határideje.
A Ceausescu-diktatúra megdöntéséhez vezető 1989-es megmozdulások idején több mint ezer ember vesztette életét, túlnyomó többségük a diktátor elfogása után.
MTI
Erdély.ma

RMDSZ: a MOGYE rektora megsértette a magyar közösséget
Bírálta és a magyar közösség megsértésével vádolta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorát.
A rektor előző nap kifejtette: a magyar fiataloknak otthon kell tanulniuk anyanyelvüket, a szakmát románul kell elsajátítaniuk.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese közleményben ítélte el Leonard Azamfirei keddi nyilatkozatát, amely- ben a rektor kifejtette, hogy „a magyar nyelv, kultúra és önazonosság megőrzését elsősorban otthon, a színházban és a könyvtárban kell biztosítani, és nem szakmai vonalon, hiszen a szakmát román nyelven kell megtanulni".
Magyari szerint a rektor azt a látszatot akarja kelteni, mintha a román felsőbbrendű nyelv lenne, szakmai képzésre alkalmasabb, mint a magyar, és ezzel megsértette a magyar közösséget.
A főtitkár-helyettes szerint a rektor „a maga kicsinyes és csökevényes" gondolkodásmódját leplezi le nyilatkozatával. Hozzáteszi, a magyar nyelvnek része a tudományos, szakmai szókincs is, nem csak az, amit a magyarok a konyhában, a hálószobában vagy a színházban beszélnek.
Magyari Tivadar szerint a MOGYE rektora „bizarr, gyermeteg" nézetet vall a nemzeti közösségek identitásáról. Javasolta a jogvédő és diszkrimináció-ellenes szervezeteknek, hogy foglalkozzanak az efféle kijelentésekkel, mert ezek is „a közösségi identitást kérdőjelezik meg".
„Ha már a rektor a saját nézeteit szajkózza a MOGYE magyar részének helyzetéről, ne folytasson mellette félreérthető, sértő eszmefuttatásokat a nyelv szerepéről, mert belebukik. Ha neveltetése és hiányos emberismerete ilyenekre ösztönzi, tartsa meg ezeket az eszméket szűk körben, otthon, a színházban, a könyvtárban, de ott is magában, hogy ne zavarja az ott tartózkodókat" – olvasható a közleményben. MTI
Erdély.ma

Tankönyvekkel támogatják a külhoniak szakképzését
Több mint hatvanezer magyar nyelvű szakkönyvvel gazdagodtak az erdélyi tanintézetek. Az elkövetkezőkben hetvenöt iskolába fogják eljuttatni a magyarországi segítségként érkező kiadványokat.
kiadványokat.
Csütörtök délután a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) munkatársai jelentős tankönyvadományt adtak át a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) képviselőinek. Szász Jenő, az NSKI elnöke tudatta, hogy a tankönyveket a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzeti Munkaügyi Hivatala (NMH), illetve a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Agrár-szaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézete (NAKVI) ingyenesen bocsátotta a külhoni magyar iskolák rendelkezésére. A könyveket a kutatóintézet segítségével juttatták el az elszakított területrészek pedagógusszövetségeihez – Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben összesen százezer kötetet osztottak, osztanak szét.
„Úgy gondoltuk, hogy a pedagógusszövetségek a legjobb gazdái ennek az akciónak, és az iskolák bevonásával ők tudják felmérni, hogy hová kell eljuttatni például azt a több mint hatvanezer könyvet, amit Erdélybe szánunk” – fejtette ki Szász, hozzátéve, hogy az általa vezetett intézménynek fontos a szakmai kapcsolatok kialakítása a történelmi egyházakkal, az oktatási intézményekkel és a politikai szervezetekkel.
Erdélyben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége kapta a megbízatást, hogy szétosszák a tankönyveket. Az intézményt a jelenlegi elnök, Burus-Siklódi Botond és a tiszteletbeli elnök, Lászlófy Pál képviselte. Burus kiemelte, örültek az NSKI megkeresésének, és egyeztettek néhány szakmai kérdésben, amelyekben együtt tudnak működni. Ilyen a szakmai tanítás területe, ugyanis az oktatásban tapasztalható általános tankönyvhiány mellett a magyar szakoktatás érzékelhetően rosszabb helyzetben van. Ez főképp az elavult tankönyvek miatt mondható el a szakoktatásról, de vannak olyan képzési területek, melyekhez egyáltalán nem készültek magyar nyelvű tankönyvek.
Hetvenöt erdélyi iskolába jutnak el a könyvek
Burus-Siklódi Botond közölte, négyszázféle szakkönyvet kaptak, de sajnos ezeket a jelenlegi törvények értelmében nem használhatják tankönyvekként, viszont segédanyagokként nagyon hasznosak lesznek. A kiadványokat Erdély tizenöt megyéjének hetvenöt tanintézményében fogják szétosztani. Ezekben az iskolákban a legkülönfélébb szakmákat tanítják, és 30–40 ezer diákon segíthet az adomány – mondta el az RMPSZ elnöke. Kedden érkeztek meg a kiadványok Csíkszeredába, amelyet jelenleg egy raktárban tárolnak.
„Ezeket a könyveket a tanintézmények könyvtáraiba is beteszik, hogy mindenki számára elérhetők legyenek. Az elkövetkező időszakban nagyon nehéz feladat vár ránk, ugyanis ezt a négyszáz címet el kell osztani a hetvenöt tanintézetben. Számítunk a kollégák és önkéntesek segítségére is” – hangsúlyozta Burus.
Arányos elosztás
Az NSKI részéről az átadón megjelent még Molnár György, a Kárpát-medencei hálózatfejlesztési igazgatóság vezetője. Tulajdonképpen ő volt az, aki a könyvadományt Magyarországon begyűjtötte és végigegyeztette a teendőket, majd megszervezte a leszállítás logisztikáját. Molnár az átadón kiemelte: „Hosszú távú terveink első lépéseként lehetne meghatározni ezt az eseményt. Célunk, hogy egy Kárpát-medencére kiterjedő fejlesztési rendszert hozzunk létre, melyben a szakképzésnek kitüntetett helye van” – fogalmazott.
Építőipari, informatikai, turisztikai, kereskedelmi, pénzügyi, valamint a könnyűipar és az agrár-szakképesítések szakmai tantárgyainak anyanyelven történő oktatásához, a szakterminológiák elsajátításához nyújtanak segítséget a kiadványok – közölte Molnár.
Horkay Nándor, az NSKI kutatáskoordinációs igazgatóságának vezetője egyebek közt beszámolt arról, hogy Felvidékre 12 280, Kárpátaljára 3171, Erdélybe 60 941, Délvidékre pedig 20 385 könyvet szállítottak. Még elmondta, a továbbiakban nagy hangsúlyt akarnak fektetni a külhoni magyarság körében a helyi termékek támogatására is.
Pál Gábor
Székelyhon.ro

Tíz év a csíksomlyói gyermekotthonban
Vaszi Mária, 10 év Csíksomlyói Gyerekotthon – 1983-’93 című könyvét mutatják be december 14-én 15 órától a csíksomlyói Szent István Gyermeknevelő Központban.
A jelenleg Magyarországon élő Vaszi Mária 1976. április 7-én született Csíklázárfalván, a család negyedik gyermekeként. Édesanyja őt és két nővérét 1983-ban adta be a gyermekotthonba. A szombaton bemutatásra kerülő könyvében a gyermekotthonban töltött tíz év emlékeit, élményeit írja le.
„Vaszi Marika könyvét kezében tartva az olvasó olyan múltbéli utazáson vesz részt, amely egyszerre megdöbbentő, megrázó, szívbemarkoló – ugyanakkor ízes szófordulataival mosolyt csal arcunkra. Tíz év történetét mutatja be, tíz olyan évét, amely a romániai rendszerváltást is magába foglalja. Találkozhatunk a gyerekotthon akkori lakóival a ’89-es romániai forradalom előtt, alatt és után is. Kamaszkori álmok, ábrándok, remények tükrében láthatjuk magát a rendszerváltást, képet kaphatunk a Ceauşescu diktatúra nevelőotthoni szabályrendszeréről, nevelési elveiről is. Betekintést nyerhetünk a székelyföldi változásokba, hogy miként élték meg a fiatal árvák a segélycsomagos, reményekkel teli időszakot, és hogyan fordult csalódottságba álmuk (…). Volt eset, hogy ez a reménytelenség, a sehova nem tartozás öngyilkossághoz is vezetett” – írja a könyv előszavában Janicskó Enikő.
A könyv szerzője azon kevesek egyike az otthon egykori lakói közül, akinek sikerült családot alapítani és „viszonylag élhető, normális családi életet” élni, ahogy ő fogalmaz. A kétgyermekes édesanya második gyermekével volt várandós, amikor emlékeit papírra rögzítette. „(…) a rossz emlékek ma is kísértenek... Gyermekét várva egy anya talán sokkal érzékenyebb, vagy éppen rossz időben érzékeltem azt, hogy múltunk elől nem is olyan könnyű elmenekülni, mert a legváratlanabb pillanatokban az felüti fejét. Amikor egy anya úgy érzi, hogy a gyermekének egy morzsányi is juthat abból a szenvedésből, amit ő átélt, igenis elgondolkodik, hogy miben is hibázhatott oly nagyot... és ismét a múlt, a jelen és a jövő találkozása... Ezért gondoltam arra, kiírom magamból, amit érzek, hogy bennem lappang, és talán a mai napig kísért” – vallja Vaszi Mária.
Amint azt portálunknak elmondta, úgy vetette papírra az eseményeket, ahogy eszébe jutottak, néha nem is időrendi sorrendben, a könyv befejezésekor pedig nem is akart ezen változtatni. És hogy miért tartotta fontosnak megjelentetni a könyvet? „Nagyon sok ember panaszkodik és elégedetlen a sorsával. Nyáron sokat vagyok otthon, csak panaszt hallok. Mindenki azt gondolja, hogy nekem könnyű, mert most jó sorom van. Azért írtam ezt a könyvet, hogy lássák, nekem sem volt könnyű sorom, sőt! De valahogy föl tudtam állni, szembenéztem a dolgokkal, és próbálok élni, a jót kihozni mindenből. A sorstársaimnak pedig üzenem, nem kell szégyellni, hogy ott nőttünk fel, nem mi tehetünk róla.”
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Képzés és felszerelés
Lezárul december végén a Hargita Megyei Tanfelügyelőség Compas elnevezésű óriásprojektje, melynek keretében 2600 pedagógus részesült ingyenes képzésben, és jelentős értékű számítástechnikai felszerelést kaptak iskolák.
Az oktatói karrier szakmai fejlesztése – új készségek a folyamatosan változó oktatás szereplői számára Hargita és Neamţ megyékben címet viselő, röviden Compas névvel azonosított, európai uniós finanszírozású projekt 2010 szeptemberében kezdődött el, Ferencz S. Alpár akkori főtanfelügyelő irányításával. A több intézmény partnerségével megvalósított projekt csütörtökön Csíkszeredában lezajlott zárókonferenciáján Ferencz S. Alpár felidézte, a pedagógusok igényeire válaszolva írták meg a pályázatot. Ennek eredményeit összegezve Bartolf Hedvig, Hargita megye főtanfelügyelője kiemelte, a pályázat lebonyolítása során jobban megismerték az oktatás problémáit, tapasztalatot nyertek a pályázati tevékenységben, és a képzésben részt vett pedagógusok révén hozzájárultak a megyebeli oktatás színvonalának emeléséhez.
A főtanfelügyelő a pályázat anyagi hozadékát bemutatva felsorolta, a közel 17 millió lej összértékű és több mint 16 millió lej vissza nem térítendő támogatást jelentő pályázat keretében összesen 2600 Hargita és Neamţ megyei pedagógus (megyénként 1300 személy) részesült képzésben. A résztvevők bővítették informatikai ismereteiket, készség alapú tantervek tervezését és alkalmazását, osztálymenedzsmentet és konfliktuskezelést, valamint interaktív oktatási módszereket tanultak ingyenesen. A pályázat lejártával a pedagógusok oklevelet és 90 továbbképzési pontot kapnak a részvételért, amelyet 400 lejes támogatással és az utazási költségek megtérítésével is ösztönöztek. Ugyancsak a projekt részeként kiadtak három tankönyvet a képzéseken elhangzott tananyaggal, a pedagógusok oktatási segédeszközöket kaptak, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség egy mikrobuszt vásárolhatott, tanulmányok készültek, azon iskolák pedig, ahol a felkészítők zajlottak, modern eszközöket vehettek át, így például interaktív táblákat, kivetítőket, laptopokat. További harminc megyebeli tanintézet – köztük négy csíkszéki – mikroközpont minősítést kapott a projekt keretében, így bebútoroztak és modern számítástechnikai felszereléssel láttak el egy-egy termet, amit a pedagógusok később is használhatnak felkészülésre, dokumentálódásra.
A pályázat keretében a tanítók és tanárok képzése már korábban lejárt, az óvónők továbbképzője a hét végén ér véget a tanultakat felmérő vizsgával.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Nyelvi jogok: Maros megye a negatív példa
Maros megye az iskolapéldája annak, hogy miként nem érvényesülnek a nyelvi jogok Romániában – fogalmazta meg csütörtöki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Markó Attila. Az RMDSZ-es képviselő és az általa vezetett Mikó Imre jogvédő szolgálat 150 oldalas dokumentumot állított össze a nyelvi jogok tiszteletben tartásáról.
Az árnyékjelentést akkor véglegesítik, ha a román kormány hivatalos jelentése elkészül, hogy az abban foglaltakra is tudjanak reagálni. Mint beszámoltunk, Romániának októberig kellett volna benyújtania a második időszakos jelentést arról, hogy miként tett eleget az ET Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeinek, a kormány decemberig halasztást kért. Az árnyékjelentés szerint az igazságügyben vannak a legnagyobb hiányosságok, nem figyelnek oda, hogy a kisebbségiek használhassák anyanyelvüket, és azzal is sértik a chartát, hogy erről nem is gyűjtenek adatokat.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az igazságügyben az emberek attól tartanak, ha kérik a jogaikat, másként viszonyulnak az ügyükhöz. „A nyelvi jogok érvényesítése terén hiányosságok vannak a helyi közigazgatásban azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya 50 százalék alatt van. Az RMDSZ kezdeményezésére minden űrlapot lefordítottak, de egyetlen intézménynél sem sikerült ezeket elfogadtatni. Az egyetlen előrelépés, hogy idéntől a marosvásárhelyi közszolgálati rádió egész napos magyar adást sugároz” – mutatott rá Markó Attila. A képviselő úgy látja, a most készülő hivatalos jelentés realistább, mint az első, miután bejelentették, hogy árnyékjelentést készítenek, a külügyminisztérium figyel arra, hogy „ne hazudjon annyit, mint eddig”.
A román állami jelentés után hat hónapig van lehetőség az árnyékjelentés benyújtására, az Európa Tanács szakértő bizottsága ezt követően mind a két dokumentumot elemzi, kérdéseket tesznek fel, amelyekre a román kormánynak válaszolnia kell, majd a bizottság tagjai Romániába látogatnak, a helyszínen vizsgálódnak, és megfogalmazzák az ajánlásokat.
Markó Attila emlékeztetett, az országnak háromévente kell ilyen jelentést készítenie, legutóbb az ET hat ajánlást fogalmazott meg, többek között azt, hogy csökkentsék a 20 százalékos nyelvhasználati küszöböt. „Az RMDSZ ellenzékből nem meri benyújtani az erről szóló törvénykezdeményezést, mert a román pártok többsége ellenséges, és félő, hogy a csökkentés helyett végül 20 százalékról 30-ra emelik a küszöböt” – fejtette ki a politikus.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Az egyetlen magyar drogterápiás központ húsz éve
Egész Erdélyben ez az egyetlen magyar nyelven működtetett ilyen jellegű, intézményes keretek között dolgozó segélyszolgálat, amellyel több ezer szenvedélybeteg és azok hozzátartozója került kapcsolatba. A rövid terápiás – 12 napos – programokon másfél ezernél több szenvedélybeteg és azok hozzátartozója fordult meg a két évtized alatt. A Magyarózdi Drogterápiás Otthonban a megnyitása óta, 2005-től közel kétszázötven személy vett részt hosszú terápiás – 6 illetve 9 hónapos – programon.
A Bonus Pastor Alapítvány (BPA) és a Református Mentő Misszió (RMM) 1993 óta az Erdélyi Református Egyházkerület védnöksége alatt végzi a szenvedélybetegek közötti munkáját. A hosszabb ideig, vagy véglegesen absztinenssé válók részaránya meghaladja a 75 százalékot. Míg kezdetben az alkoholfüggők tették ki a segélykérők zömét, mára már más függőségek miatt is felkeresik a missziót és az alapítványt. Kábítószer-, szerencsejáték-, internet-, dohányzásfüggők egyre nagyobb számban érzik úgy, hogy számukra a magyarózdi terápiás otthon nyújthat csak segítséget. A húszéves múltról, sikerekről, beteljesületlen vágyakról s a továbblépés lehetőségeiről tartott tájékoztatót a BPA/RMM a marosvásárhelyi Ama Deus kávézóban csütörtökön délután. Ennek keretében Lőrincz János és Jakab István, a Marosi és a Maros-Mezőségi Református Egyházmegyék esperesei osztották meg a mentő misszióval kapcsolatos gondolataikat a résztvevőkkel.
A RMM vezetője, a BPA alapítója, Horváth Levente lelkészelnök elmondta: a két évtized alatt rengeteg szaktudás, tapasztalat és gyakorlat halmozódott fel a misszió munkatársaiban. Jelenleg az erdélyi magyar társadalom mintegy tizenöt százaléka szenved valamilyen függőségben, amitől szabadulni óhajtana. Az igények és elvárások növekedésével a munkatársi kör bővült számbelileg, de összetétel tekintetében is, hisz már pszichológusok, orvosok, terapeuták tartoznak a csapathoz a lelkészek mellett. Adorján Éva, a magyarózdi Drogterápiás Otthon vezetője arról számolt be, hogy ma már felvállalják a szenvedélybetegek állapotukat, és szeretnének is szabadulni függőségeiktől. A múlttal ellentétben ez már nem jelent tabutémát, ennélfogva pedig könnyebb segíteni. Jelenleg a korábban beutaltak közül 122 személy absztinens most is, ami cáfolja azt a korábbi hiedelmet, hogy az alkoholfüggőségtől nem lehet szabadulni. Erdő Endre a BPA ügyvezető igazgatója az otthonukként szolgáló, XVI. században épült magyarózdi Radák-Pekry kastély történetéről beszélt. A beszélgetések végén kikristályosodott – azért van még mindig egyedül a BPA/RMM, mert a kormányzat és a politikum még mindig szűklátókörűen kezeli a függőségek, szenvedélybetegségek kérdését, lerekednek a drogfogyasztás, vagy az alkoholizmus jogi vonatkozásainál, a rehabilitáció kérdése teljesen elsikkad. Ezért is van az, hogy állami alapokból a legminimálisabb támogatást kapják Magyarózdon. A 20 éves évforduló alkalmából a marosvásárhely-Alsóvárosi Református templomban (Ludasi utca 3. szám) hálaadó ünnepélyt tartanak vasárnap, ahol Kató Béla püspök szolgál. Meghívott: Szabó Péter operaénekes és a KRIKK együttes.
A program: 9 órától fórumot tartanak a kábítószerekről, függőségről (Bartha Éva pszichológus), 10-12.30 óra között istentisztelet, bizonyságtételek, ünnepi együttlét, míg 12.30 és 13 óra között szeretetvendégséget tartanak.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

A takarítás ránk hárul
Aktuális témák körüljárása, illetve a politikai viszonyrendszerekben történő eligazodás mellett az esztendő történéseinek összegzésére tett kísérletet Simon Judit, aki az RMDSZ elnökét, Kelemen Hunort kérdezte – ünnepi terveire is kitérve – kolozsvári dolgozószobájában.
- Közelednek az év utolsó napjai. Mennyire lesz az idén más a karácsony Kelemen Hunoréknál, hogy baba van a családban?
- Tavaly ilyenkor még nem tudtam, hogy idén Hannával együtt ünnepelünk. Természetesen most is állítunk fát, de ebből ő még nem sokat fog érteni.
- Kolozsváron vagy Karcfalván tölti az ünnepeket?
- Itt is, ott is. Karácsony estén Kolozsvárott, utána megyünk haza Csíkba. Ha az ember többlaki, több helyen kell jelen lenni ünnepeken is.
- Lehet RMDSZ elnökként magánember utcán, bevásárlóközpontban, vendéglőben?
- Mindig igyekeztem megőrizni a normális életvitelt, de az ember nem tud eltekinteni attól, hogy jó néhány éve megismerik, akárhová megy. Ráköszönnek, megállítják, megnézik. Ehhez hozzá kell szokni, el kell fogadni, ez ezzel jár. Aki politikusként az ilyesmit nem tudja elfogadni, megszokni, az ilyen helyzeteket kezelni, annak megkeserítik az életét az ilyen pillanatok.
- Valamikor szerették Önt összehasonlítani Markó Bélával. Akkor azt mondta, más ember, más vezető. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján milyen elnöknek tekinti magát?
- Az embernek nehéz saját magáról beszélnie, én sem szeretem magamat jellemezni. Igen, más vagyok, mint Markó Béla, ő is más, mint Domokos Géza volt, ha csak az RMDSZ elnökeit nézzük. És ez a világon a legtermészetesebb, még az ikrek is különböznek, mi pedig még ikrek sem vagyunk Markó Bélával. Az biztos, sok mindenről hasonló módon gondolkodunk. Ha egy prioritáslistát kellene készíteni, akkor rengeteg olyasmi kerülne egymás mellé, ami azt mutatná, sok kérdésben hasonlóan gondolkodunk. Vannak kérdések, amelyeket másképpen látunk árnyalataiban vagy lényegében is, de ez is természetes. A stílusunk is más, az idők is változtak, ezért a politikai vezetésben is új megoldásokat kellett keresni, az új helyzetekben ugyanis nem mindig hatékonyak a régi megoldások. Ez nem jelenti azt, hogy az ember megtagadja azt, ami előtte volt. Ez lenne a legnagyobb butaság. Mindig azt próbáltam kihozni magamból, amit a legjobbnak tartok.
Nem vagyok az az ember, aki gyorsan dönt, többnyire nem is szeretem azokat a helyzeteket, amikor valamire rögtön azt kell mondani, hogy fehér vagy fekete, igen vagy nem. Azt szeretem, ha egy kérdést körbejárhatok.
Ez a politikában nem mindig jó, mert vannak helyzetek, amikor azonnal kell dönteni, ezt is meg lehet tanulni. De nem vagyok annak a híve, hogy nem lehet még egy napot várni, aludni egyet rá, körüljárni. Ilyen szempontból, úgy gondolom, megfontolt ember vagyok. Hogy mennyire kiegyensúlyozott, jó vagy rossz, nem tudom, de hogy megfontolt, azt bátran állíthatom.
- A közelmúlt olyan helyzetet hozott, mintha az RMDSZ nemcsak Bukarestben, de Budapesten is ellenzéki szerepbe kényszerült volna. Újabban viszont úgy látszik, Orbán Viktor belátta, az RMDSZ-szel kell elsősorban tárgyalnia. Hogyan tudta meggyőzni a kormányfőt?
- Orbánt elsősorban a számok győzték meg. Ezek 2012-ben két alkalommal is egyértelműen üzentek. Orbán pragmatikus ember, racionálisan gondolkodó politikus, aki látta, hogy Erdélyben minden erőfeszítés ellenére sem Szász Jenő, sem Tőkés László nem tudta, nem tudja lenullázni az RMDSZ-t, és bármennyit fektettek ebbe a projektbe, az sorozatosan megbukott. Elsősorban az erdélyi magyarságnak az akarata győzte őt meg, persze nekünk is voltak beszélgetéseink. Ezek egy része négyszemközt zajlott, máskor mindkét oldalon többen voltunk. E beszélgetések mindig őszinték voltak. Nem mindig kellemesek, de sosem sepertük a szőnyeg alá a problémákat. Nem tettünk úgy, mintha nem tudnánk arról, mi történt tegnap, tegnapelőtt. Minden kapcsolat lényege: ha nem is értünk egyet, legyünk őszinték. Az ilyen politikai viszonyokban is fontos a szókimondás. Ha nem vagy őszinte, előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy nincs valóság amögött, amit mondtál. Ez a típusú párbeszéd hozta meg az eredmények mellett a változást – ha változásról beszélünk –, amit ma vannak, akik irritáltan, mások megnyugodva vesznek tudomásul.
Nekem az elmúlt években a magyarországi politikai vezetők közül, a Jobbikot és a DK-t kivéve mindenkivel volt és van kapcsolatom, rendszeresen találkozunk. Ezeket én nem rejtegetem, ezután sem fogom.
A nyáron az LMP-vel volt találkozónk, többször találkoztam Bajnaival, Mesterházyval is beszélgettem, Semjén Zsolttal és Orbán Viktorral is. A legnagyobb butaság lenne, ha az erdélyi politikát kizárólag úgy szemlélnénk, hogy csak egy magyarországi párttal lehet jó viszonya. Vagy úgy tekintenénk az erdélyi magyar politikára, hogy valakihez lecsatlakozik, utánfutója lesz valamelyik magyarországi politikai pártnak. Nem ez a helyes út, a helyes viszony köztünk.
- Megtörtént a kiegyezés a magyar kormány, illetve a Fidesz és az RMDSZ között?
- Kiegyezésről nem beszélhetünk. Arról lehet beszélni, hogy a viszonyunk javult, változott. És ennek nagymértékben az az oka, hogy ők látják, tudják, érzik, hogy az RMDSZ megkerülhetetlen Erdélyben.
Ha nemzetpolitikát akarsz hatékonyan megtervezni, akkor az RMDSZ-t nincs hogy megkerüld Romániában, nincs hogy olyan pártokra, politikusokra építs, akik autón kívül mást nem tudnak vezetni, egy jó vacsorán túl mást nem tudnak megszervezni.
- Mit hoz a politikai konyhára ez a közeledés?
- Az erdélyi magyar közösség érdekképviseletét kell ellátnunk és ehhez eszközöket, partnereket kell keresni. Az elmúlt három és fél esztendőben a Fidesz-KDNP kormánytól az RMDSZ, az RMDSZ közeli alapítványok nem kaptak semmiféle támogatást. Nem kértünk és nem kaptunk. Ez akkor sem változott, amikor a viszonyunk Orbánnal javult és 2013-ban gyakran találkoztunk. Minden találkozási lehetőséget kihasználtunk. Most Orbán éppen Bukarestben volt, jelezték, hogy találkozzunk. Amikor én voltam Budapesten, akkor is találkoztunk. Ilyen szempontból ez valóban változás, de nem jelenti azt, hogy a támogatáspolitikát valaki újragondolta volna. Voltak kérdések, amikben nem értettünk egyet, legalábbis úgy tűnt.
Például székelyzászló ügyben nekem egy magyarországi kormánypolitikussal volt egy kis csörtém, amikor azt mondtam, ha még egyszer így megsegítenek, akkor végünk van. Legyenek szívesek, szóljanak, amikor segíteni akarnak, hogy kapaszkodjunk meg. Nagyokat nyilatkozni lehet Budapesten, de a problémákat nekünk kell megoldanunk, a takarítás ránk hárul.
Akik irritáltan nézik, hogy a dolgok változnak, ezeket nem akarják észrevenni. Voltak olyan kérdések is, amikor úgy éreztük, következetesen kiállnak. Például a MOGYE ügyét mindig szóba hozták a magyar politikusok. Más helyzetekben is bírtuk a kormány mellett a magyarországi pártok nagy többségének a támogatását: a régiós átalakításokkal, a decentralizációval, a nagy meneteléssel kapcsolatosan. Szeretném, ha eljutnánk egy olyan pontra, hogy a Magyarországon kívüli magyar közösségekkel kapcsolatos ügyek, a nemzetpolitika Magyarországon ne belpolitikai háborúk tárgya legyen. Amikor egymást próbálják lenyomni, vagy egymást próbálják legyőzni, ne azzal foglalkozzanak, hogy minket használjanak bokszzsáknak. A Máért zárónyilatkozatának az elfogadása ilyen szempontból azt mutatja, talán el lehet oda jutni. Nem ez az első Máért nyilatkozat, amit mindenki aláírt. Volt olyan újságíró, aki úgy mutatta be, hogy most megtörtént a csoda, mások szerint a katasztrófa. Rengeteg olyan dokumentum volt, amit mindenki aláírt, de úgy látom, ahogy közelednek a választások, a csodák és a katasztrófák gyakrabban kerülnek az asztalra. A kormányoldal elfogadta az MSZP javaslatait, más javaslatokat az ellenzék fogadott el, végül összeállt egy olyan szöveg, amellyel kapcsolatban lehet kifogásokat emelni, de mindenki aláírta. Részint ne az RMDSZ-en kérjék számon, hogy miért írta alá mindenki, másrészt az is érdekes, hogy vannak újságírók, akik ránk haragszanak, amiért a Fidesz kétharmaddal nyert, illetve amiért megint nyerésre áll.
Időnkét azt látom, a saját tökéletlenségüket is ránk vetítik, illetve ilyen kövérlászlói csőlátásból próbálnak mindent nézni, ami soha nem viszi a dolgokat előre, mindegy, kinek a szemére van téve a másfél colos cső.
- Az EP-választások is benne vannak a pakliban? Az SZKT-n azt mondta, az RMDSZ senkivel nem fog össze, csak szövetségi tagok indulhatnak a listáján. Mit szólt ehhez Orbán Viktor?
- Semmit. Én a magyar kormány részéről nem éreztem nyomást, hogy mit kellene tenni az EP-választásokkal kapcsolatban. Orbánnak korábban is elmondtam, meg kell őriznünk a képviseletünket, s ezzel ő egyetértett. Másrészt jó ideje hangoztatom, hogy a 2012-es történéseken nem fogjuk egykönnyen túltenni magunkat, és RMDSZ-identitás alatt fogunk indulni. Ő nem kérte tőlem, hogy ne így legyen, nem kérte, hogy Tőkéssel, meg nem tudom még kivel, mit kezdjünk. Ilyen szempontból tiszta és egyértelmű volt minden találkozónk. E pillanatban Tőkés teljesen más pályán van, de ez nem a mi problémánk. A mi problémánk az, hogy a választásokon úgy szerepeljünk, hogy a képviseletet tudjuk megőrizni. Tudjuk, két-három ember az öt-hatszáz képviselőt számláló testületben nem olyan szám, ami radikálisan változtatni tud a dolgokon, de ha ott van két-három emberünk, akik következetes álláspontot képviselnek, a nehéz diót is föl lehet törni. A nemzeti kisebbségek jövőjéről beszélek, és az EU viszonyáról ehhez a kérdéshez. Az erdélyi vagy a felvidéki magyarság kérdését, a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek kérdését az európai politikában ma magyar kérdésként megjeleníteni nem vezet eredményre. De úgy, mint európai ügy, a sok másik nemzeti közösséggel az Északi-tengertől, az Atlanti-óceántól a Földközi-tengerig eredményes lehet, és erre előbb-utóbb oda kell figyeljen az Unió. Az a kérdés, hogy nekünk ott kell-e lenni, csak egyféleképpen válaszolható meg. Ebben a pillanatban kizártnak tartom azt, hogy feladjuk az RMDSZ identitását, kizártnak tartom, hogy olyan ember, aki más pályára lépett, akivel a kölcsönös bizalom teljes egészében hiányzik, azzal tudjunk bármiféle együttműködést elképzelni. Bármilyen más megoldás lehetséges az RMDSZ listán belül.
- Itthon kétharmados többség mellett nem könnyű ellenzékben politizálni. Felerősödtek a magyarellenes megnyilvánulások. Ugyanakkor a rossz nyelvek azt mondják, ezekkel a PSD szeretné megmutatni a macskát az RMDSZ-nek, mintegy előkészítve akár a közös kormányzást az EP választások után. Mit mond Ön erre?
- Most már lassan 72 százalékkal állunk szembe. Az én részemről úgy néz ki a dolog, hogy nincs helyzet. És amikor nincs helyzet, úgy tenni, mintha lenne, az részemről nem indokolt. Az újságírók, az elemzők szabadabbak a politikushoz képest, mert nincs felelősségük. Kimondják, leírják, holnap mást mondanak, mást írnak, mondhatják: megváltozott a széljárás. Én ezt nem engedhetem meg magamnak. E pillanatban van egy működőképes koalíció, egymást nyesik, szeretik, utálják, szurkálják, piszkálják, bírálják, ami nem egyedülálló a koalíciók történetében. Románia az elmúlt 24 évben ehhez szokott hozzá. Azt a látszatott kelteni, hogy mindig békés koalíciók vezették az országot és most hirtelen nagy viták vannak, nem felel meg a valóságnak.
Szerintem még jó ideig együtt marad ez a koalíció, és ameddig nincs helyzet, nem akarok spekulációkba bocsátkozni.
A magyarellenes hangulattal az a helyzet, hogy volt már sokkal erősebb is. Már a mi kormányzásunk idején, 2009 végétől 2012 áprilisáig az USL folyamatosan magyarellenes hangulatot keltett. Számításból vagy meggyőződésből, az más kérdés. Volt, aki meggyőződésből magyarellenes, volt, aki számításból tette, de ez nem azóta van, amióta kormányra kerültek, hiszen már 2010-ben, 2011-ben erős megnyilatkozásaik voltak. Egyes jelek azt mutatják, az USL-n belül is van néhány szolgálatos politikus, aki ezzel foglalkozik, míg a vezető politikusok egy része nem magyarellenes. Súlyosabb gond, hogy a magyarellenességre, a megszerzett jogok visszanyirbálására, a megfélemlítésre, az erődemonstrációra nem a parlamentet használják. Más intézményeket használnak a magyarellenes ügyekre: a rendőrséget, az igazságszolgáltatás egyik-másik részét. A titkosszolgálat egyik tisztje időnként ámokfutásba kezd. Utóbbi kész röhej, mert ha a titkosszolgálat valakit meg akar figyelni, nem bunkó tisztekkel végezteti, aki üldözőbe veszi a politikusokat Csíkszeredában egy telefonnal és egy szappantartó fényképezőgéppel. Az igazságszolgáltatásban olyan döntéseket hoznak, amelyek sem a törvény szellemével, sem a betűjével nem összeegyeztethetőek. Kiforgatják a diszkriminációs dolgokat, csorbítják a nyelvhasználatot, a szimbólumhasználatot. S ha bírálod az igazságszolgáltatást, azt mondják, befolyásolni akarod, hatni akarsz rá politikusként, ha pedig nem bírálod, akkor elfogadod, az az igazság. Nem tudom elfogadni, hogy az igazságszolgáltatás mindig az igazságot mondja ki, hanem azt mondom – Varga Gábor esetében ez nyilvánvaló –, hogy van egy döntés, s azt alkalmazzák.
Az igazságszolgáltatás döntéseit az állam alkalmazza, de ez nem jelenti azt, hogy e döntések az igazságról szólnak.
Ilyen értelemben egy perverz átalakulását látom a kisebbségellenes stratégiáknak. Ez a legaggasztóbb. Egyébként a Demokrata Pártban is vannak olyan politikusok, akik mélyen magyarellenesek, és vannak olyanok, akik mindig tisztességesebben viszonyultak, és vannak, akik megváltoztak. Boc a Bibliára tett kézzel megesküdött, hogy a magyarokkal többet soha. Másnap koalícióra léptünk, együtt kormányoztunk és ma Kolozsváron úgy szervezzük meg a magyar napokat, hogy nincs semmiféle akadálya a polgármesteri hivatal részéről. Valószínű, ez annak is köszönhető, hogy együtt dolgoztunk, ismer bennünket. Másrészt itt van Marosvásárhely, ahol egy modern funarióta polgármester vezeti a várost, akinek az a jó magyar ember, aki lehajtott fejjel ül, nem kér, nem mond semmit, de azt is csendben teszi. Kiszorítja a város központjából, sőt a városon kívülre tolja a magyar napokat, mert számára ez csak úgy működhet, ha a magyar és a román kulturális programok egymásba folynak. A PSD-ben, a PNL-ben is van ilyen is, olyan is. Ez a történet az elmúlt 23 esztendőben, bár változott, mindig attól is függött, hogy melyik román párt volt ellenzékben és melyik kormányon.
- Milyen következményei lehetnek a decentralizációnak? Kell-e tartani attól, hogy míg a székelyföldi megyék, települések erősödnek, Erdély többi része és a Partium gyengül?
- Nem fog gyengülni Erdély és a Partium, minden önkormányzat erősödni fog. Erdélyben és Partiumban is kapnak hatásköröket az önkormányzatok. A Székelyföld, Erdély és a Partium szembeállítása szerintem kontraproduktív, szerencsétlen dolog. Sokat járok az országban, és nem az a tapasztalatom, hogy ettől szenvednének bármelyik részen az emberek. Az biztos, hogy a Partiumban a 2012-es választásokon nagyobbak voltak a veszteségeink úgy, hogy több szavazatot kaptunk, mint négy évvel azelőtt. Nem minden négy évben lesz USL, nem minden négy évben lesz olyan helyzet, hogy akkora felhajtóerővel bír egy párt, egy koalíció, hogy olyan mértékben változtat a belső politikai arányokon, mint 2012-ben. Ha Szatmárnémetiben az önkormányzati választásokon elveszítettük a várost és a megyét úgy, hogy abszolút számokban több szavazatot kaptunk, mint 2008-ban, az ennek a felhajtóerőnek köszönhető. Ez 2016-ban megfordulhat, lehet egy más helyzet, akkor azok az önkormányzatok erősek lesznek, amelyeket reményeink szerint mi vezetünk. A liberális párt nem viselkedett korrektül. Mert amikor rájuk nem volt szükség, mi csak megállapodtunk velük, korrekt megyei viszonyt alakítottunk ki, miközben a PDL-vel kormányoztunk. Ezt is el tudtuk fogadtatni. A korrekt viszonyulás az, hogy amikor fordul a kerék – az életben, a politikában fordul a kerék –, akkor ők is ugyanígy próbáljanak viszonyulni hozzánk, de nem tették meg. Ennek sok oka van, de nem fog így maradni a világ végéig.
A decentralizáció jó, mi 23 éven át folyamatosan kértük, s amikor lehetett, tettünk is érte. Nem elég mély ez a decentralizáció, de mélyebb, mint bármelyik eddigi kezdeményezés.
A pénzügyi részben nem volt meg az áttörés, a következő lépés az kell legyen, hogy ez is megtörténjen. Az o

Két részre tagolódott a Ceauşescu-korszak
Nagyvárad- Szerda este az Ady Endre Középiskola dísztermében Novák Csaba Zoltán történésznek, a marosvásárhelyi Gheorghe Şincai Társadalomkutató Intézet munkatársának az előadásával zárult az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia idei történelmi modulja.
Az egybegyűlteket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. A Ceauşescu-korszakról, ennek magyarságpolitikai vonulatáról tartott előadásának kezdetén Novák Csaba Zoltántörténész arra hívta fel a figyelmet: noha sokan erre úgy emlékeznek vissza, mint a sötét nyolcvanas évekre, azért ha alaposabban megpiszkáljuk a korabeli dokumentumokat, azt tapasztalhatjuk, hogy a hatvanas években más, a magyarság szempontjából előnyös dolgok is történtek. Amúgy a korszak két részre tagolható: az 1965-1974 közötti éveket a liberalizálódás, a viszonylagos szabadság jellemezte, 1975-1989 között pedig kiteljesedett a nemzeti kommunizmus. Ceauşescu uralkodásának csúcspontját 1968-ban érte el, amikor Nyugaton is sikereket könyvelt el, és az erdélyi magyarság döntő többsége is felsorakozott mögötte. Ekkor már működött a diktatúra és a személyi kultusz, és a kondukátor nagyszerű érzékkel használta ezt ki. Gheorghiu-Dej halálakor Románia már különutas politikát folytatott a szocialista táboron belül, melyet a nemzeti érzés mobilizálásra használtak fel. Ugyanakkor ekkor már minden ötvenes évekbeli áldás felszámolódott magyar szempontból, a magyar káderek elveszítették politikai súlyukat.
Az 1965-ben hatalomhoz jutó Ceauşescu részben új politikába kezdett, részben felvállalta Gheorghiu-Dej örökségét. Taktikai okokból békejobbot nyújtott az erdélyi magyaroknak, vagyis a kisebbségi kérdés ismét a politikai közbeszéd részévé vált-, és az hirdette: győzött a szocializmus, megszűnt a kizsákmányolás, új történelmi perspektíva tűnt fel, ami miatt át kell szervezni az országot. Hatalmi konszolidációjának jeleként bevezette a szocialista nemzet fogalmát- ami tulajdonképpen a fokozatos asszimilációt jelentette-, illetve folytatódott a szocialista típusú átnevelés és az egyházellenesség.
Három esemény
1968-ban három fontos esemény történt. Ekkor került sor a megyésítésre, ami magyar szempontból tulajdonképpen leredukálódott a Székelyföldre, és végül kompromisszumos megoldás született a liberálisabb hangulatnak köszönhetően. Ennek az évnek a másik fontos történése az volt, hogy a román pártvezetés úgy gondolta, találkoznia kell a magyar értelmiségi elittel. Erre június 23-án került sor, és a felvetett problémák megvitatása részleges sikereket eredményezett, például ekkor döntöttek a Kriterion Könyvkiadó megalapításáról, a TVR magyar adásának és A hét című kulturális folyóiratnak az elindításáról. A harmadik jelentős mozzanat a Szocialista Egységfront életre hívása volt, mint új mobilizációs eszköz, és ennek részét képezte a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, melynek ára a magyar értelmiség lojalitása volt. Közben zajlott a szocialista modernizáció és az iparosítás, ennek minden pozitív és negatív hozadékával együtt.
Fordulat 1971-ben következett be, amikor elkezdődött az „aranykor”, vagyis grandiózus társadalom- és gazdaságalakítási program indult be, kulturális miniforradalom és úgynevezett szisztematizálás zajlott, mely a nyolcvanas évek második felében a falurombolásban és a városkép-átalakításokban csúcsosodott ki. Az általános gazdasági helyzet romlott, közellátási zavarok jelentkeztek, és Ceauşescu nemzetközileg elszigetelődött. Erősödött a nacionalista diskurzus, a nemzetiségi intézmények beszűkülése, illetve megszűnése következett be.
A történész a magyar értelmiségiek szerepére is kitért. Kiemelte, hogy az általa hatvannyolcasoknak nevezett intellektuelek kihasználva az eleinte kínálkozó lehetőségeket, különböző pozíciókat töltöttek be a politikai vagy a kulturális életben. A nyolcvanas évek második felében azonban a legtöbben elveszítették a tisztségeiket, de olyanok is akadtak, akik éppen ellenkezőleg, ekkor futottak be sikeres karriert, minden egyéni sorsok, személyes ambíciók függvénye volt.
Eközben Kádár
Eközben Magyarországon Kádár az 1956-ot követő megtorlásoktól eljutott a reformokig, kiépült a klasszikus magyar modell, a gulyáskommunizmus. Kádár Ceauşescuval ellentétben az antinacionalista legitimációs diskurzus híve volt, a szomszédságpolitikában eleinte kerülte a konfrontációt. Ahogyan teltek az évek, a magyar-román külpolitikai viszony három szintet ütött meg: terepfelmérő barátkozás, mérsékelt számonkérés és a jószomszédi stratégia bukása.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Autonómia: mítoszrombolás és ihletforrás
Az autonómiáról szóló előadás zajlott le, valamint a témához kapcsolódó képzőművészeti kiállítás nyílt szerdán délután Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE).
A Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) által szervezett szerdai kettős eseményen Bakk Miklós politológus lett volna az egyik előadó, viszont a családjával történt sajnálatos baleset következtében nem tudott jelen lenni Nagyváradon. Így dr. Szilágyi Ferenc, a PKE egyetemi adjunktusa mellett Tolnay István a PKE Igazgatótanácsának elnöke tartott előadást. Szilágyi Ferenc az autonómiával kapcsolatos, Romániában elterjedt negatív mítoszokról beszélt. Az egyik ilyen mítosz az, hogy Romániában nem megvalósítható a területi autonómia, mert az alkotmány értelmében Románia oszthatatlan nemzetállam. Ebben a vonatkozásba Szilágyi Ferenc idézte Olaszország alkotmányát, mely ugyanúgy kimondja, hogy Olaszország oszthatatlan, mégis elismeri az autonómiákat, és ennek eredményeképpen az országban öt autonóm térség működik.
A második közkeletű mítosz az, hogy az Európai Unió nem támogatja az autonómiákat. Ennek kapcsán Szilágyi Ferenc kiemelte, hogy az Unió valóban nem támogatja, ugyanakkor nem is tiltja az autonómiákat, ennek bizonyítéka az, hogy az Unió számos tagállamában működnek különböző autonómiaformák. A harmadik közkeletű mítosz értelmében az autonómia nem EU-konform jogi-politikai struktúra. Ennek kapcsán Szilágyi megjegyezte, hogy az Uniós fővárosának számító Brüsszelben teljes jogegyenlőség van a helyi vallon és flamand lakosság között, ami a nyelvhasználati jogban is megmutatkozik. „Ha az Unió fővárosában működik a teljes jogegyenlőség, akkor nem látom be, hogy nálunk miért ne működhetne” – fogalmazott az előadó. A negyedik mítosz szerint Románia mintaállam a kisebbségi jogok biztosítása tekintetében. Mint Szilágyi Ferenc elmondta, ez egy olyan mítosz, melynek kialakulásához sajnos az RMDSZ is hozzájárult azáltal, hogy a román hatalmat kiszolgálva nemzetközi fórumokon nem tette egyértelművé a romániai magyarság autonómiaigényét. És végül, de nem utolsósorban Romániában az autonómia fogalmához tapadó mítosznak tekinthető az az elképzelés is, mely szerint ugyanolyan autonómiára van szükség a Székelyföldön, mint Olténiában, Dobrudzsában, stb. Szilágyi elmondta, hogy ezt az érv elfogadható, ha a területi autonómiának a lehetőségét felajánlanák a különböző régióknak, amelyek aztán szabadon eldönthetnék, hogy élni kívánnak-e ezzel a lehetőséggel, viszont az nem megoldás, hogy a kormányzat a többi régióra hivatkozva akadályozza a székelyföldi, illetve a partiumi autonómiatörekvéseket. Végezetül kifejtette: ahhoz, hogy egy földrajzi térség régióként működjön, szükség van egy térszerkezeti kapcsolat-hálóra, vonzáskörzetek kialakulására, illetve saját identitásra. Míg az első két tényező egy régió egységét hivatott elősegíteni, addig a harmadik tényező az adott régiónak a többi régiótól való elkülönülésében játszik szerepet.
A történelem szava
Tolnay István előadásában az autonómiával kapcsolatos történelmi adatokat ismertette, kifejtve azt, hogy szükség van történelmi fogódzókra, mert ezek a politikában is segítenek minket. Hangsúlyozta, hogy az autonómia hiánya számos hátrányt jelent a kisebbségi oktatás számára, annál is inkább, mert a romániai kommunista rendszerben történt államosítás nyomán gyakorlatilag teljesen megszűntek az addig autonóm módon működő egyházi iskolák. Az egyházi iskolák államosításának volt egy nyilvánvalóan kisebbségellenes éle, hívta fel a figyelmet Tolnay, hiszen az 1948-as tanügyi törvény alapján államosított 1611 egyházi iskola közül csak 141 volt ortodox, és mindössze 17 görög katolikus iskola, ellenben 531 református, 481 római-katolikus, 266 evangélikus és 124 izraelita iskolát államosítottak, ugyanakkor 34 unitárius iskola sem kerülhette el végzetét. Ezek az adatok is jelzik, mennyire nehéz a rendszerváltás után ismét talpra állítani az egyházi iskolai hálózatot Romániában.
Tárlat az autonómiáról
Az előadások után a résztvevők a Bartók teremből átvonultak az egyetem emeleti előcsarnokába, ahol az autonómiához kapcsolódó alkotásokból nyílt kiállítás a PMMC, a Sepsiszéki EMNT, a Mikó Imre Egyesület és az Etna Alapítvány szervezésében. Az Autonómia Anatómiája – Elektronikus Küldeményművészeti Nemzetközi Kiállítás elnevezésű tárlatot dr. Ütő Gusztáv, a PKE adjunktusa, egyben a kiállítás kurátora nyitotta meg. Ütő Gusztáv a nagy számban megjelent egyetemi hallgatóság előtt többek között elmondta: mivel a munkák egy része emilen érkezett, ezért az az áldásos állapot állhatott elő, hogy a tárlatot egyszerre több helyszínen is ki lehet állítani, így a nagyváradival egy időben Budafok-Tétényben is kiállítják az anyagot, és a jövőben is több helyszínen kiállítják majd az alkotásokat.
Ezt követően Ütő Gusztáv kifejtette: a tárlat megszervezésére két tény ösztönözte őt, egyrészt az, hogy Tőkés László Ep-képviselő, volt püspök 2013-at az autonómia évének kiáltotta ki, továbbá egy nyelvbotlás: valaki egyszer autonómia helyett anatómiát mondott. Ez az eset azt jelzi, hogy egyes emberek talán nem pontosan tudják, mit jelent ez a szavunk. A kurátor október 1-jén hirdette meg a tárlatot, melynek anyagában találhatók talált tárgyaknak a fotói, digitális grafikák, performance-ok fotói, de szerepelnek a tárlaton a tematikába illő festmények fényképfelvételei is. Hangsúlyozta, hogy a kiállítást „a hetes szám zsongja körül”, hiszen a Marosvásárhelyi műhely hét tagjának és a PKE hét művészének alkotásait állítják ki, ugyanakkor a munkák hét országból, Románia és Magyarország mellett, Kanadából, Skóciából, Angliából, Ausztriából és Szlovákiából érkeztek. A tárlat január végéig látható a PKE-n.
Pap István
erdon.ro

Iskolaügy: költségcsökkentés vagy etnikai döntés?
Pénzügyi, gazdasági szempontból is megalapozatlan az, hogy az egyetlen biharpüspöki tanintézmény, a Juhász Gyula Általános Iskola jogi státuszát megvonta a váradi önkormányzat.
Mint arról beszámoltunk, a nagyváradi helyi tanács megvonta a biharpüspöki Juhász Gyula Általános Iskola jogi státuszát, és a 2014-es tanévtől az 1-8 osztályos iskolát a Szacsvay Imre Általános Iskola hatáskörébe utalják át, és a biharpüspöki tanintézményhez tartozó 14., 15. és 19. számú óvodákat az 53. számú óvodához csatolják. Pálfi Sándor a Juhász Gyula iskola igazgatója hangsúlyozta, hogy az iskola nem zár be, csak a jogi státusza szűnik meg, de megítélése szerint így is katasztrófához vezethet a döntés, mert a szülők megijedtek, és most már azt kérdezgetik, hogy hova vigyék tanulni gyermekeiket. Az igazgató nem látja megalapozott indoknak azt, hogy a gyereklétszám miatt szüntették meg a tanintézmény önállóságát. „Két évvel ezelőtt éppen azért csatolták az iskolához az óvodákat, hogy meglegyen a minimálisan szükséges háromszázas gyereklétszám, most pedig 350 gyerek nem elegendő az önálló intézmény fenntartásához.” Majd elárulta azt is, hogy a tanfelügyelőség rangsorolásában a Juhász Gyula azon tanintézmények közé tartozott, amelyek 81-90 százalékban előteremtették a pénzt saját működésükre. De vannak olyan iskolák is, amelyek ennél kisebb mértékben járulnak hozzá saját fenntartásukhoz, mondta Pálfi, aki szerint ez is jelzi azt, hogy pénzügyi megfontolásból sem lehet megmagyarázni azt, hogy miért csak a Juhász Gyula iskolát sújtotta az önkormányzat.
Nem konzultáltak
Az tényként kezelhető, hogy a nagyváradi városvezetés előzőleg nem egyeztetett az érintettekkel a Juhász Gyula Általános Iskola önállóságának felszámolásáról. Mint arról Pálfi Sándor, a biharpüspöki tanintézmény igazgatója lapunknak beszámolt, az iskola vezetőségével senki nem konzultált erről a döntésről, ő is csak az újságból értesült a hírről. Az igazgató hozzátette: nem érti miért kell felszámolni az egyetlen biharpüspöki tanintézmény önállóságát, már csak azért sem, mert az iskolában 149, az óvodákban 204 gyerek tanul vagyis megvan az elegendő gyereklétszámuk. A Juhász Gyula iskolát átvevő belvárosi Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatónője, Pásztor Gabriella lapunknak elárulta, hogy ők semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak erről a döntésről, vagyis nincs pontos kimutatásuk arról, hogy hány tanulót és pedagógust vesznek majd át. Azt azonban leszögezte: a püspöki és a belvárosi tanintézmények közötti nagy távolság miatt nem lehet szó osztályösszevonásokról, ehelyett a jelenlegi osztálystruktúrát kell majd megtartani.
Magyar oktatás veszélyben
Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes elöljáróban arról tájékoztatott, hogy a tanügyi törvény értelmében ahhoz, hogy egy tanintézménynek jogi személyisége legyen, minimum 300 diákra van szükség, míg a Juhász Gyula Iskolába mintegy 350 gyerek jár. Szerinte a Juhász Gyula iskola önállóságának felszámolásával vajmi kevés pénzt fog megtakarítani az önkormányzat, hiszen az igazgatói tisztség megszüntetésével csak az igazgatói pótlékot (kb. havi 3-400 lej) spórolják meg, valamint a könyvelői állás szűnik meg, azonban a Juhász Gyula iskolában nincs is egész normás könyvelő. Ezzel szemben elképzelhető az, hogy a Szacsvay iskola ilyen mértékű bővítése szükségessé teszi majd egy új aligazgatói poszt létrehozását, és ugyanez érvényes az 53. számú óvodára is. Mint mondta, a püspöki iskolát nem lehet bezárni, mert máshol nincs hely, ahová az ott tanuló gyerekeket el lehetne vinni, tehát az épület működési költségei is megmaradnak. Azon kívül, hogy megszűnik egy zömében magyar tannyelvű iskola jogi, pénzügyi önállósága, a legnagyobb problémát az óvodák helyzete jelenti. Kéry Hajnal kifejtette, hogy az óvodák egy olyan intézményhez kerülnek a következő tanévtől, ahol korábban nem volt magyar nyelvű tagozat, így ebben az új struktúrában mintegy tizenöt százalékra fog csökkenni a magyar gyerekek aránya, ami kérdésessé teszi azt, hogy a magyar szülők mennyire tudnak bizalommal fordulni ahhoz az intézményhez, ugyanakkor a magyar szülők érdekképviselete is hátrányba szorulhat. „Mivel az új intézmények új költségvetése, és négy-öt épülete lesz, az is kérdéses, hogy melyik épület lesz számára fontosabb egy felújításánál” – jelezte Kéry. Kérdésünkre válaszolva a főtanfelügyelő-helyettes elárulta azt, hogy ő is kapott már jelzéseket arról, hogy Biharpüspökiben az utóbbi időben egyre több magyar szülőt bírtak rá arra, hogy román tagozatos óvodába írassák gyermekeiket. Többek között ezt is próbálták kivédeni azzal, hogy a három említett óvodát annak idején a Juhász Gyula iskoláhozcsatolták. Kéry Hajnal megítélése szerint a szóban forgó óvodák magyar tagozatos óvodai csoportjait az Orsolya óvodához, vagy más, magyar tagozattal is rendelkező óvodához kellett volna csatolni. A főtanfelügyelő-helyettes nem jelentette ki azt, hogy a magyar kisebbséget hátrányosan érintő etnikai alapú döntésről van szó, azt azonban jelezte: „a Juhász Gyula iskolában megvan a szükséges gyereklétszám, ugyanakkor van két osztály, ahol a gyereklétszám kisebb a törvény által előírtnál. Csakhogy román iskolákban is vannak kis létszámú osztályok. Ha azt láttuk volna, hogy ugyanezt meglépik román iskolákkal szemben is, ahol kis létszámú osztályok vannak, akkor másképp tekinthetnénk erre az ügyre.”
Másnak kell a poszt
Az ügyben megszólaltattuk Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselőt, aki az ügy politikai hátteréről beszélt. A politikus szerint a döntés hátterében nem pénzügyi megfontolás, hanem Ilie Bolojan polgármester magyarellenes politikája áll.Kifejtette: „a tanácsi határozatban az áll, hogy az iskola létszámhiánnyal küszködik. Ez nem igaz. Az sem igaz, hogy hatalmas megtakarítással jár ez az intézkedés, mert az épületében a továbbiakban is iskola fog működni, vagyis a közüzemi díjakat, a szemétszállítási díjat, stb. a jövőben is fizetni kell. Maximum egy-két posztnak a megszüntetésével lehet spórolni, de ha azt nézzük, hogy a magyar gyerekek után járó támogatási normatíva magasabb, akkor ebből a több pénzből fenn lehet tartani a két posztot. Ráadásul vannak olyan román iskolák, melyek valóban létszámgondokkal küzdenek. Valójában a városvezetés nem csinált egyebet, mint hogy a volt püspöki óvoda igazgatónőjének kreált egy vezetői állást, ugyanis amikor azt az óvodát a Juhász Gyula iskolához csatolták, ezzel a püspöki óvoda jogi szempontból megszűnt. Ha a Juhász Gyula iskolát az óvodákkal együtt a Szacsvay alá sorolták volna be, akkor lehetne spórolni, de nem ezt tették, hanem az óvodákat hozzácsatolták egy másik óvodához, így megvan a szükséges gyereklétszám ahhoz, hogy a felduzzasztott óvodában létrejöjjön egy aligazgatói állás.”
Bolojan kétes politikája
A továbbiakban Szabó Ödön kifejtette: Ilie Bolojan Nagyvárad polgármestere ezzel az intézkedésével is azt bizonyította, hogy nem kíván Nagyvárad teljes lakosságának a polgármestere lenni. A politikus emlékeztetett arra, hogy tavaly a városvezetés az ortodox líceumhoz csatolta az Aluminei utcai iskolát és az ott lévő magyar tannyelvű osztályokat, majd botrányt robbantott ki a Szacsvay iskola Garai (Stănișoarei) utcai épületével kapcsolatban, most pedig egy olyan közegben, ahol a lakosság nyolcvan százaléka magyar, hoz egy olyan döntést, aminek nincs realitása, ugyanis a Juhász Gyula iskolában tulajdonképpen nincs pénzügyi probléma. Szabó megítélése szerint ennek a döntésnek van egy nagyon világos üzenete a helyi magyarság felé: az, hogy Ilie Bolojant már nem érdekli a váradi magyar közösség. „Remélem azokat is kijózanították Bolojan legújabb intézkedései, akik úgy gondolták, hogy tőle jöttek az elmúlt években a pozitív intézkedések a magyarok irányába, mert másfél évvel ezelőtt még nem volt szó Vitéz Mihály térről, magyar iskolák megszüntetéséről. Ezek kijózanító pofonok, és nem lehet továbbra is azt gondolni, hogy Bolojan szeretetből ver minket.” Arra a kérdésünkre, hogy az RMDSZ mit fog tenni ebben a konkrét esetben, Szabó Ödön azt válaszolta: „Az elkövetkező időszakban szülőkkel, pedagógusokkal fogunk beszélni, elemezni fogjuk a jogi lehetőségeket, de lesznek feladatok, amiket csak a szülők tudnak megtenni.”
Pap István
erdon.ro

Băsescu: a Btk. módosítása miatt a parlament is feloszlatható
A büntető törvénykönyv (Btk.) keddi módosítása már alapos ok lehet a parlament feloszlatásához – vélekedett december 12-én, csütörtökön Traian Băsescu. Az államfő szerint ha életbe lép a módosított Btk. és az amnesztiatörvény, Románia már nem felel meg az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének alapfeltételéül szabott koppenhágai kritériumoknak.
„A képviselőház rendkívül sokat ártott Romániának a keddi szavazással, ezt az Európai Bizottság és Bukarest uniós partnereinek reakciója is bizonyítja. Románia már a koppenhágai kritériumoknak sem fog megfelelni, ha életbe lép a módosított Btk. és az amnesztiatörvény. Emiatt a parlamentet fel kellene oszlatni” – mondta az államelnök. Hozzátette: reméli a két módosítást végül elutasítják a honatyák.
A román alkotmány szerint a parlamentet mindössze két sikertelen kormányalakítási kísérletet követően akkor lehet feloszlatni.
maszol.ro

Sike Lajos: Rugdalózás helyett
Brüsszel, még pontosabban a Európai Parlament jó iskola lehet minden kelet-európai politikusnak, különösen azoknak, akik megtapasztalták a tekintélyuralmat és saját bőrükön érezhették a totalitárius rendszer embersanyargató módszereit. Jó iskola lehet elsősorban is abban, hogy a többpárti demokrácia alapja a konszenzust kereső párbeszéd, vagyis a megegyezés, nem pedig a konfrontáció, ha úgy tetszik: szabadságharc. Mert akivel megegyeztem, azzal – ha még sokat vitatkozunk is – együtt dolgozhatunk, akit viszont harcolva győzök le, az minden lehetőséget és eszközt megragad, hogy visszaüssön.
A romániai rendszerváltás szikrája – ahogy Tőkés Lászlót nevezni szoktuk – már hét éve ott ül az Európai Parlament széksoraiban, így feltételezhetjük, hogy annyi más mellett ezt is megtanulta, hisz annak az iskolának a hetedik osztályában már messze nem az alapjait tanulják az illemtannak, sokkal inkább a viselkedési szokások, megnyilatkozások társadalmi hatásait. Vagy mégsem?
Annyi más korábbi „szabadságharcos” botránya mellett itt most elsősorban a legutóbbit idézzük fel.
Többek között azt írja az utódjának, Csűry István püspöknek címzett levélben: ”Kérlek, Egyházunkat ne szolgáltasd ki a román hatalommal lepaktált RMDSZ- nek, különösen ne rendeld alá a Szabó Ödön fémjelezte bihari bűnszövetkezet garázdálkodásának”. Tőkés László azt az RMDSZ-t pocskondiázza, amelynek éveken át tiszteletbeli elnöke volt, amely megalapítása után huszonöt évvel is az erdélyi magyarság (szavazatokkal mért) mintegy kilencven százalékának bizalmát élvezi, s amely már több esetben nyilvánosan megvédte őt a román hatalommal szemben (amelyikkel Tőkés állítása szerint lepaktált). Legutóbb éppen a kitüntetésének visszavonásával kapcsolatos gyalázatos eljárás okán emelték fel a szavukat Kelemen Hunorék! Vagy Brüsszel olyan messze van Bukaresthez és Kolozsvárhoz, hogy galambpostával sem jutott el hozzá a hír, miközben Csűry István püspök Ezüstfenyő-díjjal való RMDSZ-es kitüntetése másodpercek alatt tudomására jutott?
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jelenlegi püspöke egyebek mellett ezt válaszolja elődje levelére: ”Tisztelettel kérem, ha egyházkerületünk javát kívánja szolgálni, engedjen bennünket békén dolgozni, mi sem zavarjuk Önt”. Az esperesek tanácsának javaslatára összeült egyházkerületi közgyűlés nemcsak, hogy Csűry püspök mellé állt, de Tőkés László magatartását az egyházhoz méltatlannak nevezte!
Az elmúlt néhány évben inkább Budapest, mint az erdélyi magyarság szolgálatában jeleskedő volt püspök ”bűnszövetkezet”, ”lepaktált” és hasonló címkézéseiből, akárcsak korábban, most is kisüt: mennyire irigyli, hogy nem az ő nevéhez fűződnek akár olyan „apróságok” is, mint az, hogy az RMDSZ mintegy harminc javaslata bekerült a decentralizációs törvénybe, s ezek többségükben olyan javaslatok, amelyek az autonómia fontos elemei lehetnek. Csak sajnálni lehet, hogy nem veszi észre: a sorozatos rugdalózások és botrányok (nem kevésbé az erdélyi magyarság új pártocskák útján történő megosztásában játszott dicstelen szerepe miatt!) mennyire megkoptatták a rendszerváltás utáni években sokáig fénylő nevét és népszerűségét Erdélyben. S ezt nem lehet újabb rugdalózásokkal és dühös címkézésekkel helyreállítani. Bármennyire is szeretné, Budapestről még legkevésbé.
Ennek következménye, hogy az RMDSZ újabban nem kívánja felvenni az EP-jelöltjei közé. A lista első helyéről meg éppen nem lehet szó. De ha a volt püspök annyira bízik önmagában és úgy gondolja, hogy változatlanul százezrek támogatják, akkor elfogadhatná a negyedik vagy ötödik helyet is. Soha jobb alkalom, hogy makacsul bebizonyítsa: még most is tömegeket tud befolyásolni, hogy csak azért is megmutatja, ki a legény a gáton, és drága erdélyi magyar népéért a konszenzus-keresés jegyében is együtt tud működni az érdekeltekkel.
maszol.ro

Holokausztot dicsőítő kolindálást sugárzott a román köztévé
Titus Corlățean külügyminiszter szerda este elítélően nyilatkozott, a bukaresti izraeli nagykövetség pedig aggodalmát fejezte ki, miután december 6-én a román közszolgálati televízió hármas csatornája egy antiszemita kolindálást (román karácsonyi dalt) sugárzott.
A dalt – ami indirekt módon a holokausztot dicsőíti – egy kórus énekli a felvételen. A dal szövegében a magyarból átvett jidov (zsidó) szót használják, a kórus azt énekli, hogy mindenki örült, hogy megszületett a Kisjézus, csak a zsidók nem, akiknek "csak a kéményben van a helye", hogy aztán "füstként jöjjenek ki belőle".
A TV3 csütörtöki közleményében elhárította a felelősséget, mondván, nem ők, hanem a TVR központjában választják ki, hogy mit sugározzanak. A YouTube-ra feltett felvétel szerint a műsorvezető nem csak az énekeseknek, hanem a kolozsvári kulturcentrum igazgatójának is megköszöni a dalt, és megkérdezi utóbbitól, mik a legfontosabb hagyományos értékei a kolozsvári folklórnak.
Az MCA Romania nevű, antiszemitizmus ellen küzdő civil szervezet Traian Băsescu elnökhöz és Victor Ponta miniszterelnökhöz fordult az ügyben. "Borzasztó, hogy a közönségből senki nem háborodott fel a dal elhangzása után, mely arra buzdít, hogy a zsidókat el kell égetni" – írták.
maszol/hvg.hu

Újabb ingatlant szolgáltattak vissza a Református Egyháznak
Újabb ingatlan szolgáltatott vissza az Országos Restitúciós Bizottság a Református Egyháznak, a december 11-én tartott bizottsági ülésén. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség továbbra is szorgalmazza az elkobzott egyházi javak mielőbbi visszaszolgáltatását és elítél minden olyan folyamatot, amely megnehezíti és lassítja a jogtalanul eltulajdonított ingatlanok visszaszolgáltatását.
Idén harmadik és egyben utolsó ülésén a Bizottság a Zilahi Református Egyházmegyéhez tartozó kusalyi elemi iskola épületének természetbeni visszaszolgáltatásáról döntött. Az üléséről Laczikó Enikő államtitkár, az Etnikumközi Hivatal vezetője, egyben az Országos Restitúciós Bizottság alelnöke tájékoztatott. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 23 éve a restitutio in integrum elvét vallja. Elfogadhatatlan, hogy a visszaszolgáltatás folyamata ennyire lassan és hiányosan működjön. A kommunizmus idején elkobzott egyházai javak visszaszolgáltatásáról döntő bizottság feladata felülvizsgálni a kérelmeket, valamint ezen kérelmek mentén a döntések meghozatala, de jelen pillanatban a döntés folyamata nagyon lassan működik” – mutatott rá az államtitkár.
Továbbá a kusalyi ingatlan egyik részére, amelyik természetben nem volt visszaadható, a bizottság kárpótlási döntést hozott. Hasonlóan kártérítési döntés született a református egyháztól elkobzott magyarkeceli telekre, valamint a Minorita rend által visszaigényelt kézdivásárhelyi ingatlan esetében, illetve néhány ortodox és görög-katolikus ügyben.
RMDSZ közlemény
Erdély.ma

Van-e keresztény értelmiség Erdélyben?
Felnőtt fejjel lett komolyan, elkötelezetten keresztény, s ez szakmaiságában is meghatározóvá vált. Gábor Csilla a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetének tanára, szakterülete a középkori, reneszánsz, barokk irodalomtörténet.
– Gyerekkora óta nagyon komoly, tanulásban elmerülő, sokak szerint szigorú, nagyon is csak a szellemiekkel foglalkozó lánynak ismertem meg, ugyanakkor szinte látom, amint a tömbház előtti zöld téren egy pokrócon tornászmozdulatokat gyakorol, cigánykereket hány...
– A bevezetőben említett mozzanatokkal most a legmélyebb nosztalgiáim kerültek felszínre, eszembe jutott az is, hogy volt valakinek a gyerekkori tornászéletemhez kapcsolódóan egy megjegyzése. A nyolcvanas évek közepe táján, amikor napi szinten kérdés volt, hogyan őrizhetjük meg önmagunkat, hogyan lehetünk igazak anélkül, hogy fejjel mennénk a falnak, akkor egy barátom azt mondta: neked rugalmas, hajlékony a tested, és ezzel mintegy üzente, hogy a lelkem, a szellemem, az értékrendem annál kevésbé az. Ebben dicséret is volt, meg egy kis jóindulatú figyelmeztetés, hogy vigyázzak, nehogy ártsak ezzel a merevséggel, amit akkor következetességnek neveztem – talán az is. Nehéz megmondanom, ki vagyok, könnyebb a pályámról, az életemről beszélnem. A magyar tanszék oktatója vagyok: egy hosszú út vége és kezdete. Magyar szakot végeztem és angoltanár voltam néhány éven át, az akkor még meglevő kihelyezési rendszernek „köszönhetően”, Brassótól 22 kilométerre. Majd lapszerkesztőként is dolgoztam, rövid ideig voltam budapesti angoltanár, ezek után lettem a tanszék munkatársa. Pályakezdésemhez kapcsolódik egy nagyon fontos elhatározásom: felnőtt fejjel lettem komolyan, és remélem, egész életemre elkötelezett módon keresztény. Ez számomra nemcsak bizonyos hittételek elfogadását jelentette, hanem a szakmaiságomban is meghatározó elemmé vált. Kezdetben ez legfőképpen abból állt, hogy különös érdeklődéssel fordultam az egyház kultúrateremtő és -alakító tevékenysége, múltja, története felé. Bár a munkahelyemet nagyon nem szerettem – nem a román környezet, hanem a nagyon beszűkült mentalitás miatt, amely a tudásnak, főleg a nyelvtudásnak semmilyen értéket nem tulajdonított –, a brassói évek mégis szépek voltak, mert az egyetemi évek alatt kialakult rögeszmémet valamilyen szinten plébániai keretek között, plébánosi háttértámogatással, segítséggel meg tudtam valósítani. Azaz Brassóban találtam olyan fiatalokat, akik hajlandók voltak velem együttműködni: versműsorokat tartottunk, színielőadásokat szerveztünk, kicsit tágítva a hagyományos templomi-plébániai kereteket. Mindez rengeteg jó hangulatú együtt dolgozással, munkával, próbával, igazi közösséggel.
– Hogyan lehetett abban a korszakban ilyen pályát választani, miképpen tudott ez a pálya kibontakozni? – A pályaválasztás számomra nem okozott nagy nehézséget, ötödikes koromban döntöttem el, hogy vagy magyartanár leszek, vagy semmi. Volt néhány riadt tiszteletkör a családban, de a szüleim nagyon becsülendő módon rám bízták a választást. A kihelyezés érdekes történet volt, a látszat szerint én „megfogtam” az egyetlen, abban az évben meghirdetett erdélyi helyet. Tanévkezdésig én is azt gondoltam, micsoda szerencse, ráadásul a családom apai része Brassóban élt, ott volt a rokonság, nagybátyáméknál lakáslehetőség. Csak éppen a többi életkörülmény nem volt ideális: az ingázást még úgy, ahogy ki lehetett bírni, de Brassóban például nem vásárolhattam kenyeret, csak kalácsot. Akkoriban a kenyeret fejadagra adták, a vásárláshoz pedig fel kellett volna mutatni a brassói személyazonossági igazolványt, amivel én nem rendelkeztem, a kolozsváritól pedig senki nem hatódott meg. Jó az Isten, jót ád, a mindennapi élet szintjén valahogy túléltem. Egy fokkal nehezebb volt az iskolai közeg, amely maga alá akart gyűrni; ezt azonnal éreztem, amint megláttam a körülményeket, megismertem a mentalitást. Vidéki általános iskola volt, ahol az igazgató engem azért gorombított le, mert házi feladatot adtam a gyerekeknek, amikor azt még a romántanár, a matektanár sem teszi, nem terheli őket. Hogy jövök én angoltanárként ehhez? – ezt nem vette be a gyomrom. A szellemi értékeknek a totális megvetése, mellőzése volt igazán nehéz.
– Abban az időben kihelyezettként Erdélyen kívüli helyek közül lehetett „válogatni”, leginkább Moldvában, Olténiában, ezért is válhatott fontossá a szellemi-lelki menedék Brassóban, a plébániai közeg. Egy tanár élete azonban meglehetősen szem előtt zajlott, inkább tiltották, de legalábbis rossznéven vették, ha a tanár besétál egy plébániára, szentmisén vesz részt...
– Én erre akkor nem gondoltam. Tudtam, hogy kihívom magam ellen a sorsot, de azt is tudtam, nincs veszíteni valóm, ennél rosszabb már nem lehet. Számomra az életet, a szellemi értelemben vett életben maradás lehetőségét jelentette. Amikor a brassói plébánia papjai látták bennem a tettvágyat, látták a sok fiatalt, akiknek igénye volt arra, hogy a szentmisén és hittanórán túl egyéb is történjen velük, bennük és körülöttük, helyet adtak ennek. Fokozatosan alakultak a dolgok, már nem is tudnám pontosan elmondani, hogyan; néhány beszélgetés nyomán pattantak ki az ötletek, jöttek a megoldások, a lehetőségek, a szülők is nagyon mellé álltak a dolgoknak: jelmezt varrtak, süteményt sütöttek, szóval az akkori lehetőségek és körülmények között maximálisan kihasználtuk, amire lehetőségünk volt.
– Mindez egy közös értékrend megjelenítését is jelentette, és ilyen szempontból egyértelműbb volt az akkori tevékenykedés: egyfajta ellenállás volt, az értékek őrzésének helye, és ezek az értékek sokkal egyneműbbek, egyértelműbbek voltak.
– Az akkori helyzet bizonyos szempontból tényleg egyértelművolt: lehetett tudni, ki a „rossz”, ki a „jó”. Az idézőjel itt nagyon fontos, mert ma már világos, hogy a kategóriák nem választhatók szét ilyen élesen. A nagyon plurálissá vált társadalomban ma a választás is bonyolultabb, az értékekhez való viszony is összetettebb. Minden értéke dacára sem sírom vissza azt az időt, de nagy fájdalmam, hogy ebben a pluralizmusban és szabadságban, amikor igazán nincs semmi kockázata a vallásos életnek, templomba járásnak, a sok lehetőség között nem alakítottuk ki az értelmes tevékenység struktúráit az egyházi kultúra terén. A kilencvenes évek elején folyton azt hallottam – néha mérges is voltam miatta –, hogy hiányzik a keresztény értelmiség Erdélyben. Eltelt húsz év, és most sem látom, van-e keresztény értelmiségi réteg. Pedig nagyon sok elkötelezett keresztény értelmiségit ismerek, csakhogy nem látszunk ki a földből, a tömegből. Nem arra gondolok, hogy állandóan térítgetni kellene, vagy a főtérről kiabálni, hogy gyertek, legyetek keresztényekké, de szükségét érezném valamiféle szervezettségnek, láthatóságnak.
– Milyen ez a keresztény értelmiség? Néha azt érzem, vannak, akik félnek ettől a fogalomtól, mert valamiféle elitizmust vélnek felfedezni benne...
– Semmiképpen nem elitizmust vagy elszigetelődést értek ezen! Számomra keresztény értelmiséginek lenni egyfajta kötelességekkel járó létállapot. Semmi különös dolgot nem jelent, csak tudatosságot, odafigyelést, hogy mit hogyan, mikor és mennyire csinálok. Számomra kicsit Krisztus-követés is ez az igényesség. Az értelmiségiről azt szokták mondani, hogy nem engedi meg magának a megmerevedést, a dogmatikussá válás luxusát. Jóllehet én nagyon katolikusnak, nagyon kereszténynek tudom, ismerem magam: a katolikus hittannak megvan a tanrendszere, amit elfogadok, ha azonban engedem magamban, magam körül megmerevedni ezt a tanrendszert, már nem vagyok értelmiségi.
– Az élet dinamizmusát kellene megtartani, állandóan felülvizsgálni a dogmaértésünket? – Igen, és erre a hivatalos egyházi dokumentumokban vannak nagyon szép kifejezések. Mint például kreatív hűség – a hagyományunkhoz, a történelmünkhöz, az eleinktől örököltekhez való ragaszkodás. II. János Pál pápának vannak sokatmondó terminusai ezekről a dolgokról, a hit és ráció összehangolásáról. A kreatív hűség, mint eszmény engem nagyon inspirál, ezt próbálom a magam hagyományértelmezésében, irodalomértésében is gyakorolni, meg persze a saját életemben is. A kereszténység a történetiség hite és vallása, de a történetiség nem azt jelenti, hogy évszámokat tudok, ismerem az eseményeket, hanem hogy kapcsolatban vagyok a múlttal, emlékezetem megjeleníti, jelenvalóvá teszi, ami régen történt. Én pedig úgy élem a magam jelenét, hogy erőt merítek a múltból, de nem másolom szolgai módon. Soha nem szeretek arra hivatkozni, hogy ezt nagyanyám, szépapám, ükapám is így csinálta, s akkor ezen nem lehet változtatni.
Bodó Márta
Erdély.ma

Kelemen: az RMDSZ nem köt koalíciót más pártokkal
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Nyárádszeredába kihe- lyezett csütörtök délutáni küldöttgyűlése megszavazta a megyei alapszabályzatot és a Brassai Zsombor megyei elnök által javasolt ügyvezető elnököt, Kovács Levente politológust.
A több mint 200 fős testület Winkler Gyulát és Vincze Lórántot jelölte a jövő májusi európai parlamenti listára, de elhangzott, hogy január 30-ig másokat is lehet jelölni. A listáról a Területi Képviselők Tanácsa (TKT) februári ülésén döntenek.
Tóth Sándor házigazda, Nyárádszereda polgármestere üdvözölte a megjelenteket, és azt kívánta: legyen ez a küldöttgyűlés mérföldkő, egy új korszak kezdete az RMDSZ életében. A tanácskozáson jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök és Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy eljött a pillanat, amikor el kell számolni a sikerekkel és kudarcokkal. Hangsúlyozta, hogy olyan körülmények között, amikor a hatalom folyamatosan korlátozni próbálja a kisebbségi jogokat, visszaszorítani próbálja az anyanyelvhasználatot, tiltja a magyarság szimbólumainak a használatát, nehéz a jogainkért harcolni, de ugyanolyan nehéz megvédeni a már kiharcolt jogokat. Eredménynek nevezte, hogy a készülő alkotmányba sikerült bevinni azt, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők, bekerülhet ugyanakkor a kisebbségi szimbólumok használata, valamint a kulturális autonómia.
A küldöttgyűlés visszatérő témája a jövő évi európai parlamenti választások volt; a felszólalók hangsúlyozták, hogy erről fog szólni a következő időszak. Kelemen Hunor kijelentette: az RMDSZ saját jele alatt indul, nem köt koalíciót más pártokkal, csak olyan emberekkel, akik azt gondolják, „ott kell lenni, ahol rólunk is döntenek”.
Brassai Zsombor megyei elnök is a 2014-es európai parlamenti választások fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, az EP-választásokon Maros megye jelöltjének megfelelő helyen kell szerepelnie a listán, hiszen „Maros megye erős. Elértük, hogy számon tartanak és számítanak ránk (…), de jelen kell lenni Brüsszelben is”.
A küldöttgyűlésen jelen volt a csíki területi RMDSZ, illetve a háromszéki RMDSZ ügyvezető elnöke, mindketten az összefogás fontosságát hangsúlyozták, amely nemcsak Székelyföldet, de a szórványt is erősíti.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Visszavonulót fújt Antonescu – Megijedtek a nyugattól a bukaresti liberálisok
Amerikai és uniós nyomásra kihátrálnak a román koalíciót erősítő liberálisok a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítása mögül, és a tervezet újratárgyalását kezdeményezik. Az ügy megosztja a magyarokat is.
Miután az Egyesült Államok és Románia uniós partnerei aggodalmukat fejezték ki a román büntető törvénykönyvben tervezett változtatások miatt, az egyik koalíciós erő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Crin Antonescu csütörtökön visszavonulót fújt. A Btk. módosítása a képviselőket felmentené a korrupciós cselekmények büntetőjogi felelőssége alól, ha törlik őket a köztisztviselők sorából. A PNL, szociáldemokrata koalíciós partnereivel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) és a kisebbségi frakcióval együtt kedden még megszavazta a törvénymódosítást. A nemmel voksoló jobbközép ellenzék és Traian Basescu államfő viszont úgy értelmezte: azáltal, hogy a törvényhozók nem minősülnek köztisztviselőknek, már nem indítható eljárás ellenük hivatali visszaélésért, befolyással való üzérkedésért vagy megvesztegetésért, mert ezeket a bűncselekményeket a köztisztviselőkre vonatkozóan tárgyalja a jogszabálycsomag.
A bukaresti amerikai nagykövetség közleményben figyelmeztette szerdán a román hatóságokat, hogy „visszalépés lenne Románia számára”, ha a törvényhozók megakadályoznák összeférhetetlenségük vizsgálatát. A külképviselet rámutatott: a Btk. ilyen értelmű módosítása elbátortalanítaná a befektetőket, ami hátrányosan érintené a román gazdaságot. Mark Gray, az Európai Bizottság szóvivője szerint is minden hivatalos személynek alá kell vetnie magát a korrupcióra és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályozásnak. Aggodalmát fejezte ki Nagy-Britannia, Hollandia és Németország bukaresti nagykövetsége is.
Időközben a magyar pártokat is megosztotta a módosítás: az RMDSZ támogató szavazatait a parlamenten kívüli Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) úgy értelmezte, hogy „elszámoltathatóságuk törvényi megszüntetésével” a törvényhozók durván visszaélnek választópolgáraik bizalmával. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerint „az igennel szavazó honatyák (közöttük sajnálatos módon az RMDSZ teljes frakciója is) felsőbbrendű állampolgároknak tekintik önmagukat, akik ellen korrupció gyanúja miatt még eljárás sem indítható”.
Kristály Lehel
magyarhirlap.hu
Erdély.ma

Vakvágányra terelt RMDSZ-népszavazás
Fiaskónak tartja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) az RMDSZ partiumi és székelyföldi aláírásgyűjtő akcióját. Toró T. Tibor elnök, Zatykó Gyula és Papp Előd alelnökök kolozsvári sajtóértekezletükön részletesen beszámoltak arról az aláírásgyűjtési akcióról, amit nyáron a Néppárt kezdeményezett a partiumi és a székelyföldi közigazgatásirégió ügyében, és amit „lekoppintva” az RMDSZ hatástalanított.
Mint ismeretes, a két székelyföldi megyét leszámítva, sehol nem sikerült a megyei közgyűlésekben elfogadtatni a polgári kezdeményezésként benyújtott népszavazási kezdeményezést az önálló partiumi, illetve a székelyföldi közigazgatási régióról. Zatykó Gyula szerint a partiumi akció tipikus példája annak, amikor egy párt semmibe veszi választóit, illetve azokat, akik kézjegyükkel látták el a népszavazási kezdeményezés íveit. Az RMDSZ az elején a román pártokkal ígért konzultációt arról, hogy közösen gyűjtsenek aláírásokat, a tárgyalásokról azonban nem jelent meg semmilyen hír. Az igazi meglepetést az jelentette, amikor kiderült, hogy a három partiumi megye közül csak a Szilágy Megyei Önkormányzathoz nyújtották be a népszavazási kérelmet, amelyet a közgyűlés titkára könnyen cáfolható formai okokra hivatkozva utasított el. Ez ellen az RMDSZ azonban egyetlen szóval sem tiltakozott, Szatmár és Bihar megyében pedig be sem nyújtották az aláírt íveket. Azóta sem beszél róla a két megyei RMDSZ-szervezet. Zatykó ezt azzal magyarázza, hogy a partiumi RMDSZ-vezetők a legelszántabb hívei Erdélyben a kormányzati szerepvállalásnak, így megeshet, hogy már ígéretet is kaptak a nagyobbik román kormánypárt részéről.
Nem jobb a helyzet Székelyföldön sem. Maros megyében a megyei közgyűlés román többsége elutasította a népszavazás kiírását, Hargita és Kovászna megyében viszont nem polgári kezdeményezésként, hanem egyéni képviselői indítványként került a közgyűlés elé a népszavazási javaslat. Hargitában és Háromszéken semmit nem lehet tudni az aláírásokról, ami eleve megkérdőjelezi az RMDSZ elkötelezettségét. Papp Előd szerint egyértelmű, hogy az RMDSZ csak kampánycélból karolta fel az ötletet, miután kiderült, hogy az Európai Polgári Kezdeményezések elutasítása után nem lehet aláírásokat gyűjteni. Ezt az eltervezett akciót helyettesítették afejlesztési régiókról szóló eredménytelen aláírásgyűjtéssel. A néppártiak szerint az RMDSZ vakvágányra terelte az erdélyi magyarság közös ügyét, ezért tervezi azt az EMNP, hogy az eddig összegyűjtött 25 ezer aláírást újakkal kiegészítve, folytatják az akciót.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Partiumi püspöki csörték
Tőkés László EP-képviselő, volt református püspök és Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) jelenlegi püspök magánlevelezése jutott el egy hete Csűry István e-mail címéről több címzetthez a világhálón. A levelek ügyében múlt pénteken az Esperesek Kollégiumának javaslatára az egyházkerület közgyűlése zárt ajtók mögött tárgyalt: kiszivárogtatások szerint a közgyűlés 36–26 arányban egy Tőkés-ellenes állásfoglalást fogadott el.
Csűry István azzal indokolta Tőkés László magánlevelének nyilvánosságra hozatalát, hogy az „most is két titkárságon keresztül érkezett. Tudom, hogy a levéltitok, sőt mások levelesládájának védelme önöknél nem kötelező. Ennek ellenére elvártam volna, hogy kényesebb kérdéseket ketten intézhessünk. Elnök úr jónak látta, hogy minél többen olvassák levelét. Ám legyen!” Az EP-képviselő többek között azt rója fel utódjának, hogy az RMDSZ-hez fűződő viszonya szöges ellentétben van az egész 1989 utáni egyházkerületi politikával, és arra kéri, vizsgálja felül egyre inkább eltorzuló egyházpolitikáját, és ne engedje, hogy „féltve szeretett egyházkerületünk külső és belső befolyások áldozatává váljon”. Tőkés azt is kifogásolja, hogy Csűry István az egyházkerületben teret enged a CE-mozgalom mohó előretörésének, annak ellenére, hogy „rájuk nézve egyházkerületünk szigorú feltételeket állító, törvényes határozatai ma is érvényesek”.
Csűry István válaszlevelében elutasítja elődje vádjait. „Az RMDSZ parlamenti képviselete alapján jelentős támogatást biztosít minden egyháznak, miközben a többi párt ilyen téren alig látszik. Minden rágalom ellenére, egyházkerületünk kimondottan ilyen téren működik együtt az érdekszervezetünkkel, egyre erősödő megbecsüléssel. Elnök úr irányvonalához képest azért mutatkozik akár 180 fokos fordulat, mert a jelenlegi egyházvezetés kimondottan a gyülekezetekre koncentrál”. Csűry arra kéri Tőkés Lászlót, hogy „engedjen bennünket békén dolgozni, mint ahogy mi sem zavarjuk önt”.
A közzétett levelek nyilatkozatháborúhoz vezettek. A volt egyházfő a pénteki közgyűlés előtt a KREK mind a kilenc esperesének levelet küldött, amelyben közölte: Csűrynek írt első levelét nem a nyilvánosságnak szánta, és arra kérte az espereseket, távollétében ne nyissanak vitát az ügyről. „A püspök úr akárhogyan is interpretálja az esetet, eljárása ellentmond a levéltitok írott és íratlan törvényének. Éppen ezért ezennel határozottan visszautasítom, hogy bizalmammal, illetve levelemmel visszaéljen. Távollétemben különösképpen indokolatlan és tisztességtelen személyemről és álláspontomról nyilvános és hivatalos vitát nyitni.” Kérése ellenére az egyházi és világi személyekből álló közgyűlés tagjai nyilatkozatban ítélték el Tőkés László volt püspök beavatkozását az egyházkerület életébe. Az elfogadott nyilatkozatot a püspökség nem hozta nyilvánosságra: Csűry István azt közölte, hogy az az egyházkerület hivatalos lapjában, a Harangszóban fog megjelenni. „A református egyház pártpolitikában nem fog részt venni. Mióta püspök vagyok, én is kiléptem az RMDSZ köreiből. Az egyháznak ugyanakkor egyfajta érdekképviseleti kötelezettsége is van a romániai magyarság iránt” – fogalmazott a püspök a Krónikának.
Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő erdélyi irodavezetője a pontos szöveg hiányában nem tudott érdemben nyilatkozni. Úgy vélte, a történet „egy feltehetően obskúrus okokból kirobbantott műbalhé, Csűry István püspök úr valamiért most látta elérkezettnek az időt, hogy leszámoljon püspöki elődjével.”
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nagy Zsolt esete a korpával
Ötéves letöltendő börtönbüntetésre ítélte Nagy Zsolt volt RMDSZ-politikust, a Tãriceanu-kormány volt távközlési miniszterét (képünkön) a legfelsőbb bíróság a 2005–2006-os stratégiai privatizációk ügyében. A nem jogerős ítélet ellen a védőügyvédek fellebbeztek, a legfelsőbb bíróság öt tagú testülete jövőre dönt a több volt politikust is felvonultató, bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmények ügyében. A múlt heti bírósági ítélet nyomán Codruț ªereș volt gazdasági miniszter bizalmas információk kiszivárogtatásáért hat év letöltendő börtönbüntetést, Kerekes Gábor, az RMDSZ egykori ügyvezető alelnöke pedig 5 év szabadságvesztést kapott. A bíróság szerint bizonyítást nyert bűnszövetkezetnek a két magyar politikuson kívül több tagja is volt, közöttük minisztériumi alkalmazottak és külső, szerződéses tanácsadók. A bíróság Nagy Zsolt és Kerekes Gábor ügyét összekapcsolta a 2006-ban kirobbant kémbotrány ügyében indított eljárással, amelynek során az egykori távközlési minisztériummal tanácsadóként szerződésben levő bolgár Sztamen Sztancsevet kémhálózat vezetőjeként tartoztatták le. A mostani bírósági döntés szerint a bolgár tanácsadó kapta a legsúlyosabb ítéletet, 11 év letöltendő szabadságvesztést. A több éves nyomozás után mára összeállt bűnvádi dosszié szerint az ügyészek azzal vádolták meg a bíróság elé állított mintegy tíz személyt, hogy bűnszövetkezetet alkotva a román állam számára hátrányos privatizációs ügyleteket akartak lebonyolítani. A két miniszter elleni vád szerint a politikusok bizalmas információkkal segítették a bűnszövetkezetet. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor a háromtagú bírói tanács által hozott ítéletet igazságtalannak és felháborítónak tartja, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a fellebbezést elbíráló új bírói testület érdemben mérlegeli a történteket. Kelemen meggyőződését fejezte ki, hogy Nagy Zsolt ártatlan, és szolidaritásáról biztosította a volt minisztert.
Hét év kivizsgálás
A 2006. november 21-én több privatizációs ügyben kirobbantott „hazaárulásos-kémkedéses” ügy egyik főszereplőjeNagy Zsolt lett, aki a Szervezettbűnözés-és Terrorizmuselleni Ügyészség (DIICOT) kezdeti vádja szerint tanácsadókkal, befektetési bankárokkal együttműködve államtitkokat szivárogtatott ki a Romtelecom, a Rádiókommunikációs Vállalat (SNR) és a Román Posta privatizációjához. Az ügy kirobbantása utáni napokban, hetekben bukaresti román lapok a bűnvádi dossziéból illegális módon nyilvánosságra hozott részleteket közöltek a román titkosszolgálat (SRI) által lehallgatott, mintegy 250 telefonbeszélgetésből, illetve ezeknek a beszélgetéseknek az ügyészi értelmezését. A kezdetben hazaárulás vádjával folyó bűnvádi eljárást az ügyészség időközben megváltoztatta bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekményre: a DIICOT-nak 2007-ben a bíróság elé terjesztett dossziéja szerint Nagy Zsolt miniszterként, morális támogatással és bátorítással járult hozzá Radu Mihai Donciu, Michal Susak és Sztamen Sztancsev törvénysértő tevékenységéhez.
Az ellene felhozott vádakat Nagy Zsolt az erdélyi magyar sajtó rendelkezésére bocsátott nyílt levelében lépésről lépésre vádolja. Mint fogalmaz „miniszteri mandátumom idején egyetlen privatizáció sem zajlott. Tanácsadókat választottunk ki a Romtelecom állami részvényeinek tőzsdei jegyzése, illetve a SNR privatizálása érdekében. A Postánál két folyamat zajlott: átszervezési tanácsadó kiválasztása, és a privatizációs tanácsadó kiválasztása (ezt a folyamatot leállítottuk). Fontos elmondanom, hogy egyik nemzetközi versenytárgyalás kapcsán nem kaptunk egyetlen óvást sem”. Nagy Zsolt kívülálló számára is logikus érvrendszerben bontja le az ellene felhozott vádakat. A privatizációs folyamatban személyesen nem vett részt: a bizottságban több más minisztérium képviselője dolgozott, akiket nem tudott, de nem is akart befolyásolni. „A bizottság munkamódszere szerint az előre ismert pontozási rendszer alapján minden bizottsági tag egyénileg értékelte az ajánlatokat, a végeredmény az egyéni pontozások középarányosa volt. Semmi bizonyíték a teljesen alaptalan vádra!” A posta esetében az RMDSZ-es politikus abszurdnak nevezi a vádakat, hiszen a privatizációs tanácsadó kiválasztásának folyamatát éppen ő állította le, amikor kiderült, hogy csak egy ajánlat érkezett be. „Azt állítják, hogy egy nemzetközi bűnszövetkezetet támogattam. Ezt szerintük az támasztja alá, hogy egyesek beszéltek rólam telefonon, másokkal meg találkoztam. Kettőjüket a bíróságon ismertem meg. Másokat kizárólag hivatalos találkozókon volt alkalmam megismerni” – fogalmaz Nagy, aki szerint a tárgyaláson mintegy 1000 telefonbeszélgetés lehallgatását mellékelték. Ebből összesen 5 százaléknyi, azaz 20 olyan beszélgetés van, amelyen ő beszél személyesen. A vádlott azt is kifogásolja, hogy sem a vádirat ismertetésekor, sem a bírósági tárgyalás során nem volt lehetőségük a lehallgatások összességét megismerni. A többnyire idegen nyelven folyó beszélgetések román fordításai gyatrák, hibásak, sok esetben félreértelmezhetőek. A bíróság csak abba ment bele, hogy a bíróság épületében – hivatalos fordító jelenlétében – az ezerből mintegy 250 beszélgetést meghallgathassanak. Ekkor derült ki, hogy helytelen vagy éppen tendenciózusan rossz a fordítás, a védelem ilyen irányú felvetéseit azonban leseperték az asztalról, és a dossziéban terhelő bizonyítékként a SRI helytelen, rossz fordításai maradtak. A büntető törvénykönyv szerint a bűnszövetkezet támogatásának van egy kötelező eleme is: a haszon. A volt RMDSZ-es miniszter szerint az, aki ezt az ügyet gyártotta, még csak említést sem tesz ilyesmiről. Az ügyben megkeresték a DNA-t (a korrupcióellenes ügyészséget), amely hosszas vizsgálódás után 2012-ben véglegesen lezárta az ügyet: semmilyen korrupciógyanús tettre utaló bizonyíték nincs.
Politikai szálak?
Az elmúlt évek során a romániai magyar sajtóban több utalás történt arra, hogy Nagy Zsolt bűnvádi dossziéja akár egy RMDSZ-en belüli leszámolással is összefüggésbe hozható. RMDSZ-források szerint Markó Béla RMDSZ-elnök utódlási listáján előkelő helyen szerepelt Nagy Zsolt is, akit a jól ismert keményvonalas politizálásban érdekelt körök nem szívesen láttak volna a pulpituson. A feltételezésekre bizonyíték nincs, a Nagy Zsolt-per elemei azonban egy elfogulatlan jogász számára egyértelművé teszik, hogy a bűnvádi dosszié darabjai jobban hasonlítanak egy kirakatper elemeire, mint egy valós bűnügyi történetre.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az erkölcsi győztes
Aligha okozott bárkinek is meglepetést, amikor a Románia Csillaga Érdemrend „becsületbírósága” az alkotmányos jogelveket lábbal tipró, a védelem jogára fittyet hányó jogi kutyakomédia keretében úgy döntött, megfosztja Tőkés Lászlót a 2009-ben odaítélt kitüntetéstől. Joggal nyilatkozta az érintett, számára kitüntetés, hogy a kommunista utódpárt embereiből álló bizottság így döntött, hiszen aligha akar ezekkel az emberekkel bárki, demokratikus meggyőződésű polgár egy gyékényen árulni. Arról nem is beszélve, hogy Constantin Degeratu tábornok, volt vezérkari főnök személyében olyan ikonikus figura is akadt a társaságban, aki nem csak kiszolgálója volt a Ceaușescu-korszaknak, majd tevékeny részvevője a volt kommunisták hatalom-visszafoglalásának, hanem akinek vér tapad a kezéhez, lévén a kolozsvári sortüzek egyik felelőse.
A lenyelhetetlen gombóc
A román politikum igazából soha nem tudott mit kezdeni a „Tőkés-jelenséggel”. Az ő világukban merőben szokatlan, hogy valakit sem megfélemlíteni, sem megvesztegetni nem lehet, hogy egy tőlük független, nagy nemzetközi presztízzsel rendelkező személyiség nem csatlakozik az apologétáik közé, hanem következetesen kiáll az általa képviselt nemzetrész érdekei és jogos követelései mellett. Sokféleképpen próbálkoztak, még a szekusügynökség abszurd rágalmát is képesek voltak bevetni a Szekuritate áldozatával szemben. Találtak hozzá magyar szövetségeseket is: 1994-ben Nagy Benedek vette át a vádló szerepét korábban a Tinerama hasábjain. Minden jel arra mutatott, hogy az akcióban benne van az RMDSZ csúcsvezetése is, ám Nagy Benedek egyedül vitte el a balhét. Háttérbeli szövetségesei persze nem feledkeztek meg róla, az ügyet tárgyaló SZKT döntését nem tudták befolyásolni, nem volt elég erejük ahhoz, hogy az elemi jóérzés által irányított mérsékelt közép teljes egészét a maguk oldalára állítsák. A brassói program elszabotálásának dacára Markó Bélát elsöprő többséggel újraválasztó 1995-ös kolozsvári kongresszuson már visszavették az RMDSZ-be az SZKT által a szervezetből kizárt képviselőt, bő egy évvel később, a kormányzati szerepvállalás idején pedig Nagy Benedekkel már a vallásügyi államtitkárságon találkozhattunk. Valaha ezüstpénzzel fizettek ilyen gesztusokért, manapság egyszerűbb, kényelmesebb, költségkímélőbb a pozícióba helyezés. Nagy Benedek új állomáshelyén sem tagadta meg önmagát, mint Krizbai Imrétől tudhatjuk, egyértelműen eszmei-ideológiai okokból, a gyülekezet és lelkésze következetes autonómiapártisága miatt szabotálta a baróti református gyülekezet támogatásának ügyét.
Kollaboráns konvergencia
Nehéz lenne elhinni, hogy nincs összefüggés a Tőkés László elleni, hosszú idő zajló, egyházon belüli áskálódás és az érintettnek a román hatalom számára való kényelmetlensége között. A minap a Királyhágómelléki Református Egyházkerület esperesi kollégiuma által elfogadott nyilatkozat egyenesen arra szólítja fel az egyházkerület volt püspökét, hogy „hagyjon fel az egyházhoz méltatlan magatartásával”. A nyilatkozat megszavazóinak többsége vélhetően fel sem fogja, hogy mihez adta a nevét, ezzel együtt a legkevesebb, amiben a nyilatkozat megfogalmazói, elfogadtatói és megszavazói elmarasztalhatók, az a Borbély Imre által a kilencvenes évek közepén körülírt és definiált tényállás, a kollaboráns konvergencia, amely „a kollaboráció azon esete, amikor a magyar közérdekkel ellentétes, egyéni vagy csoportérdek ölt testet politikai cselekedet formájában, úgy, hogy az a román etnokrata igyekezetet szolgálja.”
E vérforraló rágalom terjesztéséhez megnyerték a demokratikusnak mondott román erők egy részét is, például Dan Stancát, aki a România Liberã című napilap 1998. június 28-i számában a lebesúgózás mellett élesebben támadta Tőkés Lászlót, mint a posztkommunista hivatásos fröcsögők „Nincs semmiféle különbség azon magyarok között, akik Erdély feldarabolása érdekében a náci Németországhoz dörgölőztek, és azok között, akik a szovjet csizma mellé húzódtak, hogy ebben a román tartományban megteremtsék a maguk autonóm övezetét. A két ellenséges ideológia képviselői elkötelezett kiszolgálókra leltek e magyarokban, mivel ezek fő ellensége a román állam volt. Tőkés László a Hitlernek és Sztálinnak hízelgők ezen fajtájából került ki” – állt többek között az írásban.
Több, mint húsz esztendeje visszatérően kerülnek bevetésre a román politikai elit szokásos, imamalomszerűrágalmai, amelyeket minden következetes magyar politikai erő vagy politikus „kivív” magának: szélsőséges, nacionalista, soviniszta, irredenta. Jellemző eszköz a nyílt félretájékoztatás is. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának tizedik évfordulójához közeledve érdemes felidézni, miként torzította el a román sajtó Tőkés László találó, a problémát fejéről a talpára állító megfogalmazását, miszerint „a határmódosítás egyetlen alternatívája az autonómia”. A román sajtó átfogalmazásának köszönhetően ez úgy jelent meg, hogy az erdélyi magyarság egyetlen alternatívája a határmódosítás.
Kimaradt ziccer
Ha a PSD-s ideológiai kommandó vár még egy kicsit a döntéssel, időzíthették volna a kitüntetés visszavonását stílszerűen december 15-ére, a temesvári ellenállási mozgalom kezdetének időpontjára is, hogy még erősebb legyen a szimbólumerő. A román politikának ugyanis mindig is erős oldala volt a szimbolikus hadviselés. Aligha tekinthető véletlennek, hogy az 1996-os romániai választásokon a Tőkés László kitüntetését visszavonó posztkommunista erőknek testvéri segítséget nyújtó román–magyar alapszerződést épp Temesváron írta alá Ion Iliescu és Horn Gyula. Az sem véletlen, hogy 2002. december elsején Budapesten került sor az emlékezetes koccintásra a magyar és román vezetők között, mint ahogy az is aligha véletlen, hogy 2010-ben a budapesti Nemzeti Színház épületét nézték ki a román nemzeti ünnep helyszínének. A megszálló hatalom folyamatosan teszteli az elnyomottak, s az elnyomottakkal értelemszerűen szolidáris anyaországi nemzeti kormány tűrőképességét. Most bizonyára úgy ítélték meg, hogy a kitüntetés visszavonása egybeesik politikai érdekeikkel, de azt vagy nem merték december közepére időzíteni, vagy egyszerűen kihagyták a „ziccert”.
A magyar külügy ezúttal a kellő eréllyel reagált, amikor nyilatkozatban szögezte le: Tőkés László kitüntetésének visszavonásával az egész erdélyi magyarság áll a román hatalom célkeresztjében, s a tulajdonképpeni cél azok megfélemlítése, akik az erdélyi magyar közösség jogos igényéről, az autonómiáról beszélnek. Nyilván, Tőkés Lászlóval az a román elit gondja, hogy nem elégedett meg a forradalom hősének státuszával, nem váltotta ki forradalmár igazolványát, nem integrálódott a román hatalmi rendbe. Megtehette volna, mint ahogy az erdélyi magyar politikai elit számos tagja is megtette. ő a nehezebb utat választotta.
Egy dolog biztos: bármiképp is határoz az ügyben Traian Bãsescu államelnök, ebből a játékból mindenképpen erkölcsi győztesként kerül ki Tőkés László.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

13.
Aljasságból jeles
Mélyebbre már aligha süllyedhet a romániai törvényhozás, mint ahová a keddi nap után került. A parlament eddig sem tartozott azon intézmények közé, amelyek iránt a lakosság túl nagy bizalmat táplált volna – de az már az aljasság netovábbja, amit a büntető törvénykönyv módosítása során elműveltek a honatyák: a köztisztviselők meghatározásának változtatása révén ugyanis már nem indítható eljárás ellenük hivatali visszaélésért, befolyással való üzérkedésért vagy megvesztegetésért.
A törvényhozók tehát a törvény fölé helyezték magukat, az így elnyert „szupermentelem” pedig gyakorlatilag szabad utat jelent a lopásnak, korrupciónak. És nem csupán az államfő és köre állítja ezt, hanem az érintett igazságszolgáltatási szervek: az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség, a korrupcióellenes ügyészség, a legfelsőbb bíróság, valamint az ellenzéki, de még a kormányhoz közel álló sajtó is. Nem csoda hát, ha a módosítás kiütötte a biztosítékot Európában és a nagyvilágban is: az Egyesült Államok képviselője a befektetők elriasztásáról beszélt, szokatlanul gyorsan és élesen reagáltak az európai országok nagykövetei – tegnap Németország, Hollandia, Franciaország diplomatái kértek magyarázatot a képviselőház jogi bizottságának tagjaitól –, de az Európai Bizottság is jelezte, hogy figyelemmel követi a módosításokat, mi több, Pontáék nagy barátja, Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője is rossz döntésnek és óriási visszalépésnek minősítette a bukaresti parlament lépését. Ezen reakciók pedig meglehetősen egyértelműen jelzik: nem ideológiai, politikai kérdésről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a romániai törvényhozók eszközökben nem válogatva próbálják menteni irhájukat a korrupcióellenes hatóságok elől. És ha mindez önmagában nem volna elég felháborító, keserűen kell azt is tudomásul vennünk, hogy az erdélyi magyarok szavazatai segítségével parlamentbe jutott RMDSZ-es képviselők aktívan részt vettek eme szégyenteljes döntésben, hiszen egyöntetűen megszavazták azokat a változtatásokat, amelyek ellen tiltakozik most a civilizált világ. Vajon ez miben szolgálja a magyar közösség érdekeit? Vajon ezért oly fontos a bukaresti jelenlét, melyről oly sok szó esik választások előtt?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Díjeső a bolyais diákoknak
Bolyai János születésének 211. évfordulóját ünnepelték
Kettős ünnepség színhelye volt tegnap a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum: Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja átadta a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program keretében meghirdetett pályázat főnyereményének egyikét a harmadik osztályos Kövesdy Mátyásnak és társainak. Ezt követően pedig a Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre Bolyai János születésének 211. évfordulója alkalmából szervezett megemlékező ünnepséget.
Zsigmond Barna elsőként a harmadik osztályos kis bolyaisokat, Jánosi Szerén tanítónő tanítványait látogatta meg, hiszen ebbe az osztályba jár Kövesdy Mátyás, aki Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága által a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program keretében meghirdetett Csodasarok című nyereményjátékának a szerencsés nyertese. A főkonzul, aki egykori bolyais diákként szólt a harmadikosokhoz, elmondta, a díj jellegzetessége, hogy nem a személy kapja, aki pályázott, hanem a közösség, amelynek része, tehát valójában a teljes osztályközösségnek jár a csocsóasztal, amelyet a gyerekek nagy örömmel fogadtak, valamint a könyv-, illetve játékcsomag. Jánosi Szerén tanítónő elmondta, több diákja is belekezdett a pályázati játékba, viszont a kis Mátyás volt az, aki végig kitartóan próbálkozott, és a tanítónő szerint ez tanulság lehet minden gyerek számára, hogy a kitartó munka az, ami végül meghozza a gyümölcsét.
A díjátadást követően az iskola dísztermében megemlékező ünnepségre került sor Bolyai János születésének 211. évfordulója alkalmából. Láday Zoltán nevelési igazgató köszöntője után Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója vette át a szót, aki az összegyűlt diáksereghez szólva elmondta, Bolyai János a kollégium legkiemelkedőbb diákja volt, magasra tette a mércét, tehát igazi példakép lehet a mai generáció számára. Zsigmond Barna főkonzul rámutatott: régen is kiváltság volt a Bolyaiba járni, de ma is. – Egykor kollégiumba kerülni kiváltság volt. Régen olyan diákok tanultak itt, akik utólag munkásságukkal az erdélyi magyarságot bekapcsolták az európai társadalomba. Jobbnak kell lenni a többségnél, így lehet gondoskodni arról, hogy az elit magyarság mindig is megmaradjon – fogalmazott a főkonzul, aki egykor tizenkét évig koptatta a Bolyai padjait. Kirsch Attila, a Bolyai Farkas Líceum Öreg- diákok Baráti Körének az elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a név szentesíti a helyet, a két Bolyai pedig munkásságával megszentelte ezt a helyet, kikövezte a magyar tudományosság felé vezető utat, ám a jövő biztosítéka a jelenlegi ifjúság akaratereje és tudása kell hogy legyen. Dr. Weszely Tibor elismert Bolyai-kutató érdekes, vetítéssel egybekötött előadásában a Bolyaiak életének jelentős mozzanatait megörökítő helyszíneket, épületeket mutatott be, majd Kirsch Attila a baráti kör részéről munkásságuk elismeréseként, valamint a Bolyai-szellem ápolásáért gyémántfokozatú elismerést nyújtott át dr. Weszely Tibornak, dr. Tőkés Bélának, dr. Körtesi Péter miskolci tudósnak. Zsigmond Barna főkonzul dédapjának, a dr. Farczádi Eleknek járó oklevelet vehette át.
Családi díjak jól teljesítő diákoknak
A rendezvény zárómozzanataként dr. Tőkés Béla átadta a különböző területeken kiemelkedő teljesítményt elérő diákoknak a családi alapítványok díjait. Évekig csak a kémia, illetve biológia területén osztottak díjakat, ám idéntől hárommal bővült ezek sora. A Bajorországban élő Csiszér Miklós öregdiák által alapított, háromszáz euró értékű matematikadíjat a 12. osztályos Magdó Orsolya vehette át, ugyanakkor Csiszér Miklós, aki egykor vízipólós volt, idén létrehozott egy sportdíjat is, amelyet fiú, illetve lány kategóriában Klósz Beátának és Kovács Attilának ítéltek oda. A Floridában élő Bodor Miklós vegyészprofesszor által felajánlott kémiadíjat a 12. osztályos Mihály Norbert Botond érdemelte ki. Az informatikai díjat egy Angliában élő személy adományozta, aki nem szerette volna felfedni kilétét. A százfontos jutalmat Csegzi Gergely vehette át, a Száva család által létrehozott biológiadíj idei nyertese Nagy Zsuzsa.
Az ünnepi műsort a bolyais diákok mezőségi tánca zárta.
(menyhárt)
Népújság (Marosvásárhely)

Egy könyvritkaság a helyére került
Viszontagságosan érdekes lehet a könyvek sorsa is. Hosszú éveken lapulnak személyes könyvgyűjteményekben, hogy aztán egy nap a különös véletlenek folytán visszakerüljenek a társuk mellé, a könyvtárba, ahol mindig is a helyük lett volna. Két évszázad után adták át tegnap Köteles Sámuel 1817-ben megjelent Az erköltsi filo’sofiának eleji című művének első kötetét a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárnak. A könyvet az teszi értékessé, hogy a 15 éves Bolyai János tulajdonában volt, amiről kézírása és aláírása tanúskodik. A könyvet matematikusokból, újságírókból és RMDSZ- politikusokból álló csoport juttatta vissza példás összefogással a Tékába, a világhírű matematikus egykori személyes könyvtárában levő csonka második kötet mellé.
Bolyai János az erdélyi magyar tudományosság kimagasló személyisége, talán a legnagyobb magyar matematikus. Emlékezete kollektív identitásunk fontos eleme, ápolása kötelességünk… Ennek jegyében került sor az értékes kötet megvásárlására és adományozására a Teleki Téka Alapítvány számára – hangsúlyozta nyilatkozatában Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki tegnap Peti András alpolgármester, az RMDSZ városi szervezetének elnöke, Haller Béla, a Teleki Téka Alapítvány elnöke és Lázok Klára, a Teleki-Bolyai Könyvtár vezetője jelenlétében ünnepélyes keretek között adta át a kötetet az alapítványnak.
Az elmúlt idő nyomában
Kérdés, hogy valaha kiderül-e, hogy a kötet hol lapult, merre vándorolt olyan hosszú időn át, de felfedezése, az írás azonosítása, a könyv értékének megállapítása és megvásárlása is felér egy detektívregénnyel. A történet a november 8-i kolozsvári Bolyai-vacsora napján kezdődött. A Bolyaiak emlékét ápoló rendezvényen a magyar tudomány napját ünnepelve arra emlékeztek, hogy az idén 190 éve kelt Bolyai Jánosnak apjához címzett híres levele: "…a semmiből egy új, más világot teremtettem". A vacsorán tartott előadást a Népújság olvasói számára jól ismert Oláh-Gál Róbert, a Sapientia EMTE csíkszeredai karának oktatója, akinek a Bolyaiak életéről szóló kötetét a Fehér Holló újságírósorozatban adta ki Szabó Csaba, a sorozat szerkesztője.
A Bolyai-vacsorára volt hivatalos a marosvásárhelyi származású Körtesi Péter, a Miskolci Egyetem Matematikai Intézetének docense, aki a Bolyai Farkas középiskola után a kolozsvári BBTE matematika- informatika szakán végzett. Ismert Bolyai-kutató, a Bolyai- kultusz határon túli népszerűsítője, akit az idén másodszor tüntettek ki az egyetemek közötti közép-európai felsőoktatási tanulmányi csereprogramok (CEEPUS) működtetésében játszott szerepéért.
Mivel korábban érkezett meg egyetemi tanulmányai színhelyére, a Farkas és a Király utcában sétált, ahol a kovácsoltvas ablakrácsokkal s az oszlopos erkéllyel díszített szép, öreg Toldalagi–Korda-palotában működött a matematika tanszék és a könyvtár.
– Ahogy kolozsvári diákságunk helyszínén keresgéltem az emlékeim közt ("Á la recherche du temps perdu"), akkor vettem észre egy kapualjban a kis antikváriumot, ahova betértem, miközben kedves barátom, Müller Ádám emléke dolgozott bennem. A zsúfolt helyiségben magyar könyveket kerestem. Kiderült, hogy nincsenek, ezért matematikakönyvekről érdeklődtem, de az is kevés volt. Már kifele indultam, amikor az elárusító kislány odaszólt, hogy van valami érdekes, egy olyan könyv, ami Bolyai ex librisét tartalmazza. A páratlan kis könyvben valójában nem ex libris, hanem Bolyai János saját kezű beírását láttam. Ha nem foglalkoztam volna Bolyai János munkásságával, akkor is feltűnt volna, hogy mennyire hitelesnek látszik a beírás, és az eltelt idő alatt be is bizonyosodott, hogy nem tévedtem. A könyvben az 1817. november 12-i dátum szerepelt, Bolyai János 15 éves volt akkor. Az Appendixen és az Üdvtan címlapján is hasonlóan jellegzetes kalligrafikus írás látható. Feltételezésem megerősítette, hogy a kis könyv utolsó lapjára is be volt írva, hogy a Bolyai Jánosé. Első oldalain az íráson kívül 3x4 centiméteres pecsét vagy régebbi érme benyomódása látszott. Bár 80 százalékban meg voltam győződve, hogy a beírás eredeti, gyanús volt számomra, hogy mind az első, mind a második oldalon egy 4x5, illetve egy 6x8 centiméteres rész éles késsel vagy ollóval ki van vágva. A könyvet, amely 1817-ben jelent meg, a marosvásárhelyi Református Kollégium nyomdájában nyomtatták. A kivágások láttán arra gondoltam, hogy esetleg a Tékából ellopott könyvek közül való, s ha nagyon érdeklődöm, talán nyoma vész. Az ára 700 euró, mondták, s nem engedték, hogy lefényképezzem, ezért az adatokat lejegyeztem, majd láttam, hogy egy kis üvegszekrényben a ritkaságok közé teszik vissza. Végiggondoltam, hogy meg kellene vásárolni, de ha kiderül, hogy lopott, igazolnom kell, hogy miképpen került hozzám – morfondíroztam, majd sajnálkozva otthagytam az antikváriumban.
A nyomozómunka
Este a Bolyai-vacsorán egyetemi vezetők, matematikusok társaságában mondtam el, hogy szívesen felajánlom, valaki járjon utána, tisztázza, hogy lopott könyv-e vagy sem, majd meg kellene vásárolni, s a Tékában elhelyezni. A társaságból Szabó Csaba újságíró, Oláh- Gál Róbert könyvének a kiadója mozdult rá, átvette a nyomozást, s a későbbiekben minden lépéséről tájékoztatott – mondta el Körtesi Péter.
A történtekről Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub alapítója és vezetője a Kolozsvári Televízió magyar adásában részletesen is beszámolt. A helyszínen sikerült megnyernie az antikvárius bizalmát, aki számlát ígért, s hagyta lefényképezni a kötet első lapját. Ezután kezdődött az igazi nyomozómunka, amelyben fontos szerepe volt Wanek Ferencnek, aki az írásszakértői véleményt készítette, s "az alacsony t betűk", "a visszaforduló kerek betűzárások", "a kezdőbetűk kiemelt kezelése" és más jellegzetességek alapján – Bolyai János 1814-es és 1817-es kézírásával összehasonlítva – arra a következtetésre jutott, hogy a viszonylag érett, kiírt jellegű írás minden valószínűség szerint a jövendő tudósé.
A Teleki–Bolyai Könyvtár osztályvezetőjével felvett kapcsolat során kiderült, hogy a könyv második kötetét a Tékában őrzik, de az első kötet sorsáról nem tudtak. Amint Lázok Klára, a Téka vezetője elmondta, Deé Anikó tudományos kutató a két Bolyai személyes könyvtárának 152 kötetét azonosította be a Teleki–Bolyai Könyvtár állományában, s tudomásuk volt arról, hogy a két tudós gyűjteményéből szétszórtan még fellelhetők könyvek.
A második kötetet 1880. április 8-án Koncz József, a Református Kollégium könyvtárosa a helyi katolikus gimnázium könyvtárának adta cserébe egy másik könyvért, s úgy került be az 1960-as években a Teleki Tékába. A kötetben Bolyai János aláírása mellett Koncz József sorai olvashatók.
A Téka felértékelése és a budapesti Széchényi Könyvtár szakvéleménye alapján megállapították, hogy az ár reális, érdemes a könyvet megvásárolni.
Mivel a pénzt nem sikerült adakozással összegyűjteni, és a "nyo-mázás" szerepelői úgy gondolták, hogy a Tékában van a könyv helye, Szabó Csaba az RMDSZ-hez fordult, ahol első perctől kedvezően fogadták a lehetőséget, s a Communitas Alapítvánnyal közösen megvásárolták a könyvet.
Magángyűjteményből közgyűjteménybe
Az átadáson Kelemen Hunor szövetségi elnök elmondta, hogy a legjobb értelemben vett postás szerepét vállalta egy szellemi értelemben jelentős örökség átadásával, amelyet a szakemberek régóta keresnek. A könyv azt mutatja, hogy Bolyai János a kor legfontosabb értékeit tudhatta magáénak, hisz az, hogy ki milyen értéket tart a könyvtárában, ki milyen könyveket olvas, a szellemi habitusát is megmutatja. A nyomtatvány igazi jelentőségét a kutatók fogják meghatározni, most viszont az a fontos, hogy egy magángyűjteményből közgyűjteménybe került, viszonylag jó állapotban. – Nekünk nem a semmiből kellett új világot teremtenünk, de sokszor azt érezzük, hogy amikor a mi világunkat újra kell teremteni, akkor az nemcsak a jövőről, hanem a múlt értékeinek a felfedezéséről, megőrzéséről és beépítéséről szól. Azért adományozzuk a Teleki Téka Alapítványnak, hogy jó kezekben legyen a következő évtizedekben. Ha olyan írott értékekre bukkanunk, amelyek az erdélyi magyar, sőt az egyetemes magyar kultúra számára fontosak, a jövőben is arra törekszünk, hogy azokat visszaszerezzük – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Hű őrzői leszünk
Haller Béla, a Teleki Téka Alapítvány elnöke vette át, majd át is adta Lázok Klárának, a Teleki-Bolyai Könyvtár vezetőjének a könyvet, amit a Bolyai-múzeum tárlójában helyeztek el, s tegnaptól már meg is lehet tekinteni a Bolyai-relikviák között.
Mindenki elmerenghet a Horatius-idézeten, amelyet Bolyai János, a majdani zseniális tudós 15 évesen beleírt azon az őszön, amikor a református kollégiumban tett sikeres záróvizsga után tanulmányai folytatására várt – mondta Haller Béla, aki Szabó Lőrinc fordításában olvasta fel a Horatius sorait: "Álld helyed bátran, ha szorít a sors, és / légy szilárd; viszont okosan, magad vond/ össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl/ büszke vitorlád."/ (Ódák)
Az eltelt kétszáz év alatt odalett a latin és az a mértéktartó bizakodás is, amellyel János 15 évesen kilépni készült az életbe, de temperamentumát ismerve lehet, hogy csak az illendőség parancsának megfelelve választotta ezt az idézetet. A magunk részéről megígérjük, hogy a könyv hű őrzői leszünk – tette hozzá Haller Béla.
A megtalált könyv tudománytörténeti jelentőségű, mivel keltezése pontosan tájékoztat arról, hogy mikor került Bolyai János könyvtárába a kötet, s ugyanakkor segítséget jelent a fiatal Bolyai szellemi fejlődésének megismerésében. A bejegyzésben szereplő latin nyelven írt mottószerű Horatius-idézet szerepének, jelentésének tisztázása további kutatást igényel – mondta Lázok Klára. A történet érzelmi oldala, hogy Bolyai János egykori könyvtárának két kötete egymás mellé került, s így kiteljesedett egy történet, lezárult két könyv vándorlása egymás felé
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Immunitás
Ismét megbotránkoztatta az USL a civilizált világot, miután kedden, éppen a korrupcióellenes közdelem világnapját követően, sutyiban úgy módosította a büntetőtörvénykönyvet, hogy a honatyák, polgármesterek, megyei tanácselnökök nem számítanak többé köztisztviselőknek, s ezáltal csúszópénz elfogadása, hatalommal való visszaélés vagy érdekkonfliktus esetén kikerülnek a büntetőjogi felelősség alól.
Mindez lényegében törvényerőre emeli a politikusbűnözést és szabad kezet ad az érintetteknek a közpénz kifosztására, anélkül, hogy büntetőjogi következményektől kellene tartaniuk. A szicíliai maffiát elfogja a sárga irigység ilyen nagyvonalúan elnéző „jogszabályok” láttán! Mintha az USL-s honatyák – akikhez az RMDSZ képviselői is csatlakoztak – azon munkálkodnának, hogy bebizonyítsák, mennyire igaza volt egyik exminiszter kollégájuknak, amikor bizalmas belső körökben „szervezett bűncsoportosulásnak” nevezte a kormányzó alakulatot.
A lépés nem meglepő, hiszen minisztereket, parlamenti képviselőket, polgármestereket egymás után ítélnek el korrupcióért, s e veszély számos más, korábban érinthetetlen politikai és gazdasági nagyágyúnak okoz álmatlan éjszakákat.
A konzekvenciát sem lehet megkérdőjelezni, hiszen az USL politikai üldözést reklamál valahányszor az igazságügy politikusai viselt dolgait vizsgálja, a korrupcióval vádoltak köré pedig rendszeresen védőfalat emel.
Lépésükre rögtön reagáltak a nyugati partnerek, akik kemény hangon bírálták a jogállamisággal és európai szemlélettel ellentétes keddi eseményeket. Akárcsak tavaly nyáron, az európai szocialisták ismét lekentek egy nyaklevest romániai „kollégáiknak”. A gyűrűződő botrány és a kilátásba helyezett következmények és szankciók nyomán Crin Antonescu és Victor Ponta a módosítások felülvizsgálatát szorgalmazzák.
A visszakozás viszont nem törli el az ország csorbult tekintélyére mért újabb pofont – Nyugaton egyre nyomatékosabban vetődik fel a kérdés, hogy Románia balkanizmusa kompatibilis-e egyáltalán az európai értékrenddel.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)