Megbírságolták Romániában a magyarokat diszkrimináló újsághirdetés feladóját és közlőjét
– Megbírságolta a román Diszkrimináció-ellenes Tanács azt a szatmárnémeti román újságot, amely egy magyarokkal szemben diszkriminatív hirdetést tett közzé, és hasonlóan szankcionálta a hirdetés feladóját – közölte hétfőn az MTI-vel Asztalos Csaba, a tanács elnöke.
A diszkrimináció-ellenes tanács döntése értelmében 2 ezer lej (135 ezer forint) bírságot kell fizetnie a lapnak. A hirdetés feladójára, egy magánszemélyre, 3 ezer lej (203 ezer forint) bírságot róttak ki. Asztalos szerint a magánszemélyt azonosították, és meg is hallgatták az eljárás során.
A szatmári újságban novemberben jelent meg a szóban forgó álláshirdetés, amelynek szövegében szerepelt, hogy magyar személyek ne jelentkezzenek. Asztalos Csaba közlése szerint a tanács megállapította, hogy az etnikai hátrányos megkülönböztetés mellett kor miatt is diszkrimináló a hirdetés, hiszen a szövegben kikötötték, hogy fiatal, kellemes megjelenésű személy jelentkezését várják.
Asztalos Csaba elmondta: tizenegy éves tapasztalata szerint első alkalommal került a tanács napirendjére ilyen eset, amikor egy hirdetésben magyarokat részesítettek hátrányos megkülönböztetésben. Hozzátette: eddig a roma nemzetiséget hátrányosan megkülönböztető újsághirdetések szerepeltek a testület napirendjén.
(MTI)

Az első Panoráma-interjú Tőkés Lászlóval
„Romániában ma az az igazán bátor ember, az az igazi hazafi, aki képes lerombolni a hallgatás és a félelem rettenetes falát. Aki szembeszáll a népnyúzó ordas eszmékkel és az embertelen gyakorlattal. A szomszédunkban románok és magyarok törik át a hallgatás falát, és tárják a világ elé egyéni és kollektív jogfosztottságukat, megaláztatásaikat. Ilyen bátor és tiszta ember Tőkés László, 37 éves erdélyi református lelkész, aki szembe került Ceausescu diktatúrájával, országpusztító politikájával, és ennek következtében az erdélyi református egyház vezetőségével, amely – nyilván félelemből – kiszolgálja a hatalmat, és az elnyomással szemben nem nyújt védelmet lelkészeinek és híveinek."
Chrudinák Alajos, Magyar Televízió, Panoráma, 1989. december.
Erdély.ma

Érik Románia egyesülése Moldovával?
A romániai magyarok közül is sokan felkapták fejüket minap a Traian Basescu államfő nyilatkozatára, miszerint Románia célja a Moldovával való egyesülés.
Igaz, a volt Szovjet tagállamban kevés támogatója van a nagy román víziónak, és az Európai Bizottság sem örvendezik Basescu felvetésének, de Romániában kétharmados támogatottsága van a Moldovával való esetleges egyesülésnek.
A gondolat felvetése és nyilvános kifejtése nem új, és a román állam esetleges föderatív átalakításának lehetősége érdekes következtetésekre és érdekes távlatok megfogalmazására nyújt lehetőséget. A Kossuth Rádió számára Oláh Gál Elvira Csíkszeredából küldött egy nagyon meggondolkoztató elemzést. Pavel Munteanu, a kisinyovi akciócsoport elnöke szerint Moldovában azért nem akarják sokan az egyesülést, mert 1918-ban százévnyi orosz uralom után került Moldova Romániához, és a második világháború után ismét elveszítették. Újra kell tanítani a történelmet, amit egy mesterségesen létrehozott szovjettagállamban tanítottak – magyarázta Munteanu.
Victor Ponta miniszterelnök szerint az egyesülés kérdése csak választási fogás, amely mindkét országban szavazatokat hozhat.
A közvélemény komolyabban reagált a bejelentésre, megszólaltak a történészek is. Marius Diaconu bukaresti történész arra emlékeztetett, hogy az erdélyi román politikusok nem akarták a Román Királysággal való egyesülést 1918-ban, ők különálló Erdélyt szerettek volna, a Nagyrománia létrehozásról a nagyhatalmak döntöttek.
Az önálló Erdélynek és Románia föderalizálásának ma is vannak hívei Romániában, Sabin Gherman, Transilvania Live Televízió igazgatója műsoraiban ezt a gondolatot bátorítja az erdélyi románok körében, és erdélyi román szempontból üdvözli az egyesülés gondolatát. Ez a terv csak decentralizációval valósítható meg, egy esetleges Nagyromániában nem lehetne a nyelvi, a kulturális kérdéseket mellőzni, Romániának pedig egyetlen kiútja lenne: a szövetséges államra való berendezkedés – mondta Gherman. Kifejtette: a Körős-vidék, Erdély, Máramaros, Bukovina, Olténia, Beszarábia, Dobrudzsa csak jelképesen lennének egy központi államhatalomhoz kötve. Erdélyi szemmel nézve jó lenne, ha a románok, a magyarok, vagy a szászok az ügyeiket helyben intézhetnék el, és nem Bukarestben – mondta Sabin Gherman.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

A második Panoráma-interjú Tőkés Lászlóval
„Önfeledt öröm, félelemmel megkeserített győzelmi mámor. Mert az emberek – sajnos okkal – még mindig félnek a menekülő titkosrendőröktől, a Securitate halálbrigádjaitól, amelyek utóvédharcot folytatva öldökölnek szerte az országban. De nem kevésbé veszélyes most az önbíráskodás, a lincshangulat. A marosvásárhelyi főtéren például a tömeg a Román Kommunista Párt megyei első titkárát véli felfedezni..." Chrudinák Alajos, Magyar Televízió, Panoráma, 1989. december.
Erdély.ma

Nagy Zsolt: politikai leszámolás a 2005-2006-os stratégiai privatizációk ügye
Politikai leszámolásnak tartja a 2005-2006-os stratégiai privatizációk ügyét Nagy Zsolt. Az RMDSZ volt távközlési minisztere két héttel az alapfokú ítélet után exkluzív interjút adott az Erdély TV-nek. Számos csúsztatás, félremagyarázás van a 2006 őszén indított úgynevezett „hazaárulás-kémkedés” ügyben. Ez derült ki abból az interjúból, amit az ügyben érintett Nagy Zsolt adott az Erdélyi Magyar Televíziónak.
Az RMDSZ volt távközlési minisztere a tárgyalás során nem kapott lehetőséget az érdemi védelemre, elutasítva az ő ártatlanságát bizonyító iratok bekérését. Mint mondja, ez sokat elárul a vád indíttatásáról.
Nagy Zsolt, volt távközlési és informatikai miniszter: a vád egyértelműen titkosszolgálati indíttatású, és politikai célra használták. Ez teljesen egyértelmű. Egyértelmű a vádnak a megfogalmazásából is, hiszen árulásról és kémkedésről beszélünk, a modern Romániában előzménytelen vádakról van szó és előzménytelen ítéletekről van szó, ahova bankárokat kavartak be, nemzetközi hírnevű és presztízsű bankárokat kavartak be ebbe az ügybe, kémkedés vádjával. És azt gondolom, hogy nagyon fontos tudatosítani a közvéleményben, hogy ez nem egy korrupciós ügy, hanem egy teljesen más indíttatású és szándékú ügy.
A Nagy Zsolt ellen hozott alapfokú döntés meglepte a volt miniszter személyes ismerőseit, akik szintén az igazságszolgáltatás áldozatának tartják őt.
Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke: Nagy Zsolttal kapcsolatosan sok minden eszébe jut az embernek. Eszébe jut a jogállamiság fogalma, eszébe jut az igazságszolgáltatás és annak furcsaságai, hadd fogalmazzak így, eszébe jut az, hogy vajon a politika elválasztható vagy nem választható az igazságszolgáltatástól.
Ilyés Gyula főtitkárhelyettes: reméljük, hogy a korrupcióellenes harc ernyője alatt Romániában dúló politikai harcok, a politikum mögötti erők harca, a politikai erőfitogtatás bizonyítása, amely most úgy látszik, hogy az RMDSZ-től is meg akarja követelni az áldozatait, ez nem fog teret nyerni.
Nagy Zsolt támogatására barátai Veled vagyunk Zsolt! Címmel Facebook-oldalt indítottak, amelyen keresztül szeretnék bemutatni a volt távközlési miniszter ügyét. A Veled vagyunk Zsolt! oldalhoz már több mint négyezren csatlakoztak.
Erdély.ma

Mérséklődött Székelyföld lakosságának csökkenése
Hargita, Kovászna és Maros megye népességének alakulását összegzi Hargita Megye Tanácsának Elemző Csoportja 2012 és 2013 első fél évére vonatkozóan Demográfiai mutatók összeha- sonlítása székelyföldi viszonylatban címmel. Az időszakos ki- advány célja a három székelyföldi megye hivatalos statisztikai adatainak összegyűjtése, hogy a fontosabb társadalmi-gazda- sági folyamatai nyomon követhetővé váljanak.
A legújabb jelentés az élveszületések és az elhalálozások mellett a csecsemőhalandóságot is körüljárja, illetve vizsgálja a házasságkötések és válások számának alakulását is. Az elemzőcsoport munkája az Országos Statisztikai Hivatal és a megyei statisztikai hivatalok által közölt havi kiadványokra és a népszámlálási adatokra alapoz.
A kimutatás összefoglalva a következőket állapítja meg:
Székelyföldi viszonylatban megállapíthatjuk, hogy enyhe növekedés figyelhető meg az élveszületések számát illetően, 2013. első félévében 5.2, szemben 2012. első félévével, amikor 5.1 volt az éleveszületési ráta.
Az ezer lakosra jutó elhalálozások azonban még mindig meghaladják az élveszületések arányát, ebből adódóan mindkét vizsgált periódusban negatív a természetes szaporulat.
Csökkenés mutatkozik viszont az elhalálozások arányában is. Míg 2012. első felében 6.3 elhalálozott jutott ezer székelyföldi lakosra, addig 2013. első félévében 5.8.
Székelyföldön a népességfogyás enyhülni látszik 2013. első félévében 2012. első feléhez viszonyítva, erre utal a negatív természetes szaporulat mérséklődése. Míg 2012. első felében az ezer főre vetített élveszületések és elhalálozások különbsége -1.2 volt, addig 2013. első félévében ez az érték -0.6.
Az egy éves kor előtt elhalálozó csecsemők számában némi növekedés figyelhető meg a Székelyföld szinten. 2013. első felében 11 elhalálozott csecsemő jutott minden ezer élveszületettre, míg előző év ugyanazon periódusában 10 csecsemőhalálozás.
A születés, illetve halálozás mellett a párkapcsolatok változásának két fő mutatóját, a házasságkötések és válások alakulását is megfigyeltük.
2013. első félévében mindhárom székelyföldi megyében több házasság köttetett, mint előző év ugyanazon periódusában. Székelyföld szinten 6.9%-al több házasságot kötöttek 2013. első félévében, szemben 2012. első felével.
Örvendetes módon a házasságkötések számának növekedésével ellentétben a válások aránya csökkent a vizsgált periódusokban. 2013. első félévében 10.3%-al kevesebb válást jegyeztek a székelyföldi megyékben, mint előző év ugyanazon periódusában.
Sajtóközlemény / elemzo.hargitamegye.ro
Erdély.ma

Zsidókat csirkefarmért – Ceausescu holokauszt-üzlete
„Az olaj, a zsidók és a németek a mi legfontosabb export áru- cikkeink” – mondta Nicolae Ceauşescu a hatvanas évek végén egy szigorúan bizalmas beszélgetésen, számol be a Hetek című felekezeti lap nyomán az atv.hu.
Románia helyzete 1958-ban kezdett megváltozni, miután a Szovjetunió kivonta csapatait az országból, a párt vezetése nyitást kezdeményezett a nyugati országok felé, s szándékuk komo- lyságának bizonyítására ismét megkönnyítették a zsidók és más etnikumhoz tartozók kivándorlását.
A kiutazásnak kemény ára volt: akik ilyen dokumentumokat igényeltek, azokat elbocsátották a munkahelyükről, a diákokat pedig kizárták az egyetemekről. A kiutazási kérelmek ennek ellenére rövid idő alatt elérték a 100 ezres nagyságrendet, és a román diplomácia komoly bonyodalmakról számolt be a pártvezetésnek. Románia és Izrael olyan megoldást keresett, amelynek segítségével feltűnés nélkül le tudták bonyolítani a zsidók kivándorlását.
Izrael titkosszolgálati úton megüzente: kész előre meghatározott összeget fizetni minden egyes zsidóért, akit a román hatóságok emigrálni engednek. Románia először visszautasította az ajánlatot, mivel provokációt sejtett a háttérben, később azonban beleegyezett az üzletbe: elsőként 500 zsidó emigrálásáért cserébe egy csirkefarmot építettek Romániában. Miután a farm elnyerte a román pártvezetők tetszését, továbbiakat rendelt ugyanezért az „árért”. 1960 közepére a belügyminisztérium rendelkezett a legnagyobb állatfarmokkal az országban, a termelt javakat nyugatra exportálták, az ezekből származó jövedelem elérte az évi 8-10 millió dollárt.
1958 és 1965 között 107 540 zsidó emigrált Romániából Izraelbe, 1968 és 1989 között Románia 40 577 zsidót adott el Izraelnek 112 millió dollárért.
Székely Hídmondó
Erdély.ma

Amikor csak egy forradalom segíthet
Forradalomra volna szükség.
Most, az 1989-es változások évfordulójának küszöbén minden eddiginél jobban látszik: gyökeres megújulásra volna szüksége a román társadalomnak. Huszonnégy év után sem tudni pontosan, mi történt Ceauşescu megbuktatása idején, de egyre nyilvánvalóbb, nem forradalom volt, sokkal inkább a népfelkelés hátszelén erőre kapott államcsíny, a kommunista második-harmadik vonal vette át, majd használta ki a hatalmat.
És a politikai osztály valós rendszerváltása azóta sem történt meg. Ugyanazok a pártok, ugyanazok az emberek vagy csicskásaikból kinevelt utódaik irányítják az országot, s aki kívülről jött (mondjuk az RMDSZ magyar politikusai), jól alkalmazkodtak a többségi irányvonalhoz, gyakorlathoz. Ez vezetett oda, ahol ma áll Románia. Egy velejéig romlott, korrupt politikai osztályhoz, amely elsősorban saját, a köréje fonódott csoportosulások érdekeit tartja szem előtt, újabb és újabb rend bőrt nyúzna le a csak szavazataiért fontos adófizetőkről, rég nem számít már az oly nagy garral emlegetett haza sem.
Felnőtt azonban közben egy új generáció, amely már más környezetben, más világban szocializálódott, természetes közege a szabadság, s elvárásaiban is igazodik a nyugati demokráciákhoz. És ez a nemzedék – leszámítva rendkívül opportunista, bármi áron feltörekvő tagjait, akik belesimultak, részeseivé, sőt, irányítóivá váltak a hatalomnak – nem tud labdába rúgni. Elvárják szavazatát, de még megélhetését sem biztosítja a társadalom, nincs munkahelye, lakása, a napi robottal épp csak betevőjét tudja előteremteni, és ha nem vándorolt idejében külföldre – mint megtették oly sokan –, csak nézi, hogyan süllyed mind mélyebbre minden körülötte. Elege lett a vezetőkből, a kormányokból, az elnökökből, a pártokból – ideológiától függetlenül –, hisz gyakorlatilag mindenik egykutya. És lázad. Érdekes módon nem a drágább gáz vagy benzin miatt, hanem előbb környezetéért, Verespatakért, a palagáz-kitermelés ellen, majd az arrogáns parlamenti eljárás miatt, amely gátlástalanul emeli törvényerőre a korrupciót. Változást akarnak, gyökereset, új pártokkal, új vezetőkkel, akiket még nem fertőzött meg a jelenlegi mocsok. Hónapok óta zajlanak tüntetések országszerte, néhány ezren, csúcsidőben pár tízezren hallatták hangjukat az utcán is. Az elégedetlenek száma azonban ennél sok ezerszer nagyobb. Idő kérdése, mikor telik be végérvényesen a pohár. Mert a hatalom jelenlegi és volt birtokosaitól, a kisebb-nagyobb uracskáktól, helyi és központi kiskirályoktól csak radikális módon lehet megszabadulni. Van, amikor csak egy forradalom jelenthet megoldást...
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyöngykoszorúk gyöngye
Adventi néptánctalálkozó Marosvásárhelyen
December 21-én, szombaton, a Maros Művészegyüttes, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete, valamint a Folk Dancing and Music Egyesület szervezésében ismét sor kerül a Gyöngykoszorúk gyöngye című néptánctalálkozóra. A több mint két évtizedes múlttal rendelkező néptánc-mozgalom közelgő, marosvásárhelyi rendezvényével kapcsolatosan hétfőn délelőtt tartottak sajtótájékoztatót a szervezők a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában.
Mint azt Barabási Attila Csaba igazgató elmondta, sikeres évet tudhat maga mögött az együttes, amelynek kiemelkedő momentuma volt a nemrég Marosvásárhelyen megszervezett hivatásos néptáncegyüttesek találkozója. Azt követően partiumi turnén vettek részt, a soron következő rendezvényük pedig a Gyöngykoszorúk gyöngye lesz, amelyet annak idején a Szabó házaspár – György és Éva –, illetve az EMKE kezdeményezett. Hosszú évek óta az utóbbival közösen szervezik, egy hároméves kihagyást követően úgy gondolták: ha az EMKE és a Maros Művészegyüttes összefog, ismét lehet Gyöngykoszorú- találkozót szervezni Marosvásárhelyen. – Az első Gyöngykoszorút hét évvel ezelőtt szerveztük a városban, a hagyományt a továbbiakban is folytatni kívánjuk. Régi és újabban alakult néptáncegyütteseket is meghívunk, az idei találkozó nyitóünnepségén pedig megemlékezünk a Szabó házaspárról, akik 1991-ben elindították ezt a nemes és szép mozgalmat. Az idei Gyöngykoszorún szakmai kiértékelőt is tartunk, elsősorban az együttesek nyilvántartása végett, hiszen Maros megye rendelkezik az erdélyi megyék közül a legtöbb magyar néptáncegyüttessel. Az idei találkozónkra is több olyan formáció érkezik, amelyek eleddig még nem vettek részt a Gyöngykoszorún, és meghívjuk a nemrég lezajlott I. Széllyes Sándor Népdalvetélkedő felnőtt-, illetve gyerekkategóriáinak első és második helyezettjeit is. A magam részéről a Gyöngykoszorú-találkozók mindegyik részét átéltem, voltam résztvevő, szervező, újjáindító egyaránt, és fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mozgalom mindmáig önkéntes jelleggel működik. A Szabó György elképzelése szerint folytatjuk a hagyományt, a cél továbbra is az, hogy ne a pénz vezessen minket, a rendezvény maradjon meg találkozónak. A hagyományőrzésen túl sok szép emberi kapcsolat, házasság is született a Gyöngykoszorúnak köszönhetően. Erre a találkozóra szüksége van az erdélyi magyarságnak, a különböző településeken élő szervezők értéket mentenek a jövőnek. Megérdemelnék a kitüntetést. Az idei Gyöngykoszorúk gyöngye házigazdája a Napsugár táncegyüttes – Marosvásárhelyen közel húsz együttes lép majd fel, 300-400 táncost láthat majd a közönség. A találkozó hagyományai szerint ökumenikus istentisztelettel nyitjuk a rendezvényt. Ez egyrészt hangsúlyozza a rendezvény fontosságát, másrészt a Gyöngykoszorú szellemisége szerint való. Az idei esztendőben e találkozó lesz az utolsó rendezvényünk, de februárban már magyarországi turnéra indulunk, akkor Nyíregyházára, márciusban pedig Budapestre, majd Celldömölkre, Sátoraljaújhelyre és Pápára utazik az együttes, a továbbiakban pedig európai körútra is van esélyünk, és reményeink szerint hamarosan a táncvezetőképzésünket is elindíthatjuk – de ezekről bővebbet most nem szeretnék mondani.
Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke hozzátette: Szabó Éva temetésére holnap (ma – a szerk.) kerül sor, az egyesület saját halottjának tekinti. – 1991-ben volt az első Gyöngykoszorú, akkor Nyárádszeredában. Azóta a mozgalom keretében több mint száz találkozó került megszervezésre és tíznél több Gyermek- Gyöngykoszorún is részt vehettek az érdeklődők. Öröm látni felcseperedni, majd a szakmában elhelyezkedni azokat a fiatalokat, akik régen, gyermekként táncoltak a találkozókon. A találkozók az évek során több ezer embert szólítottak a Gyöngykoszorúk színpadaira. Nagy mozgalommá nőtte ki magát, viszonylag kis anyagi befektetéssel – és követendő példává vált. Marosvásárhelyen annak idején az adventi találkozóval indult a mozgalom, de ezt az egykori népi alkotások háza kisajátította magának, ezért lemondtunk róla. Utána találtuk meg Barabási Csaba Attilát és a Maros Művészegyüttest, és szép együttműködés vette kezdetét, amelynek köszönhetően mindmáig sikerült fenntartanunk a táncházmozgalmat. Mindezekhez hozzátenném, hogy hamarosan véget ér az EMKE Maros megyei szervezeténél töltött harmadik mandátumom, amelyet követően a visszalépés időszaka következik az életemben. De továbbra is vallom az EMKE jelmondatát – "Aki a köznek él, annak élni érdemes" – és a Gyöngykoszorúk szervezői az elkövetkezőkben is számíthatnak a támogatásomra – árulta el Ábrám Zoltán.
A Gyöngykoszorúk gyöngye marosvásárhelyi találkozójára december 21-én, szombaton kerül sor a művészegyüttes kövesdombi székházának előadótermében. A néptánccsoportok ünnepi műsora 11.30 órakor kezdődik és 16 óráig tart, ezt követően, 17 órától szakmai kiértékelő, valamint táncház lesz a Blue Pearl vendéglőben. A szervezők mindenkit szeretettel várnak.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Párbeszéd nemzetről, nemzetköziségről
Jelen kötetünkben sikerült számos munkatársunkat, a világ különböző részein élő magyarokat, s mellettük néhány román szakembert is megszólítanunk arról, hogyan látják, hogyan élik meg a nemzeti identitást a maguk környezetében, a politikai életben, a történelemben, a kultúrában, a gazdaságban – otthon és a nagyvilágban – olvasható a Párbeszéd a nemzetről, nemzetköziségről című, a kolozsvári Kom-press kiadásában megjelent kötet előszavában, amelyet múlt szerdán mutattak be a Deus Providebit Házban.
A társadalmi párbeszéd éles viták középpontjában áll Európa-szerte, Kelet- Közép-Európában különösen, és így a magyar közbeszédben is a nemzet, a nemzetközösség kérdése. A Korunk immár 87 éves történetében változó hangsúlyokkal, meg-megújuló intenzitással folyik ez a diskurzus: az első szakasz (1926-1940) Dienes László, majd Főként Gaál Gábor szerkesztői idejében az internacionalizmus érveit állította előtérbe, az 1957-től számítható második folyam, a szigorú pártellenőrzés és cenzori tiltások valamelyes könnyebbülésekor, a hetvenes években már felmutatja a nemzeti önismeret (legalábbis közvetett) kérdéseit: 1990 óta már nincs külső akadálya, hogy időről időre súlypontos lapszámainkban vagy rovatainkban rákérdezzünk: mit jelent ma a nemzeti hagyomány, mit az európaiság, hogyan harcolnak egymással (hangzanak össze) a nacionalizmusok, miképpen működnek a nemzetek fölötti intézmények – áll az előszóban.
A beszélgetésen az erdélyi értelmiség olyan jeles képviselői vettek részt, mint Buchwald Péter vegyész, politikus, Egyed Péter író, kritikus, Kántor Lajos, a Korunk volt főszerkesztője, Kötő József professzor, politikus, Láng Zsolt, a Látó szerkesztője. Az est házigazdája és moderátora Markó Béla költő, politikus volt, aki felvezetőjében elmondta, a kötet szerzői sokan vannak, mind fontos írók, közírók, szociológusok, filozófusok, esztéták, és feltette a kérdést: kinek lenne fontosabb ez a közös, kollektív meghatározása a nemzetnek, amely ebből a sokszálú kötetből kibontakozik, mint számunkra, hiszen a szerzők a nemzet, közösség fogalmát úgy közelítik meg, hogy külön határozzák meg a nemzetet és az államot egy közös Európában.
A térség jelenkori drámájának nevezte azt, hogy megpróbálják konglomerálni a nemzetet és az államot, ami tragikus következményekkel jár, ha valaki nemzetállamot akar létrehozni. Fontosnak tartja a könyvet, "amely fontos olvasmánya lehet minden, a sorsunkról gondolkodó, olvasó embernek".
Kántor Lajos a kötet születéséről beszélt, arról, hogy mi indokolta a létrejöttét. Elmondta, hogy 49 szerző kapcsolódott be a Korunk nagy ankétjába, de tanulmányok is születtek a kérdés kapcsán. A beküldött anyagokon nem változtattak, a válaszok nagyon sokfélék, a kötetnek van egy tanulmányi része is.
Egyed Péter az elmélet szemszögéből közelítette meg a kérdést: fontosnak tartja, hogy minél többen szólaljanak meg. Mint mondta, a nemzet az a közösség, amiben mindenkinek lehet szava. Fontos érzelmi kapocs, miért szeretjük ezt a nemzetet, melyek a hibái, milyen összetartó és széthúzó erők vannak ebben a közösségben. A nemzettudat részünkké vált, ahogy mi magunkat látjuk, az a reformkornak köszönhető, amikor a Kárpát- medencében a magyar nemzet politikai vezetői amellett döntöttek, hogy egy modern, európai nemzetet hoznak létre. Ebben döntő szerepe volt az 1948-as forradalomnak, a 12 pontnak: Mit kíván a magyar nemzet?
Ezért fontos, hogy mindenki elmondja, mit gondol erről, kinyilváníthassa az opcióját. Ezt hatalmi módszerekkel nem lehet megvalósítani.
Láng Zsolt arról beszélt, hogy nem fontos minden pillanatban opciót nyilvánítanunk. Az emlékezetről is szólt, hogy kevés az, amire emlékszünk. "Az emlékezet kérdéses dolog, baj van vele. A modern nemzetek mindig valamilyen katartikus élmény nyomán alakultak ki: Amerikában az észak–dél háború, Franciaországban a nagy francia forradalom, Németországban a második világháború. Véleménye szerint a haza tekintetében nagy zavar van a magyar szépirodalomban. Meglátása szerint 1989 egy olyan katarzis volt, ami mind az erdélyi, mind a romániai magyarok és románok, mind a magyarországi magyarok közös élménye volt, aminek az irodalomban azonban kevés nyoma van: Trianonról regények jelennek meg, 89-ről nem vesznek tudomást.
Kötő József számára a nemzet egy konstrukció, a kötet igazi kulcsszavának a közösségi identitást nevezte. Figyelmeztetett: változó korban élünk, ahol újraértékelődnek a fogalmak. Más, integráló térségben élünk, aminek politikai és gazdasági okai vannak, ami átrendezi szokásainkat, másfajta identitást diktál. Nem szakadhatunk le az európai folyamatról, de nem adhatjuk fel az identitásunkat sem. Megoldásnak nevezte kisebbségi sorban a gazdasági és kulturális konszolidációt. Mint mondta, figyelni kell a nyugati civilizált világ értékeire, de ugyanakkor figyelmet kell szentelni a saját népi kultúránknak is. Stratégiát kell kidolgozni arról, hogy a hagyományőrzést és modernizációt hogyan lehet beépíteni a nemzetépítésbe. Akkor konszolidálódik a magyar identitástudat, amikor kialakítja a kisebbségi intézményrendszert. Véleménye szerint ez a fajta struktúra alkalmas arra, hogy versenyképes közösséget tudjunk teremteni. A versenyképes közösséget csak akkor tudjuk megteremteni, ha egyfajta nemzeti konszenzus van abban, hogy milyen stratégia szerint építsük a közösségünket. Szerinte Cs. Szabó példáját kell követni: nyitottság a világra, de figyelni saját kultúránk mélységeire. Változó világban keresni identitásunkat.
Buchwald Péter vegyészként kakukktojásnak nevezte magát ebben a társaságban, aki "földhözragadt" megközelítésben azt mondta: az a magyar, aki akkor is vállalja magyarságát, ha nincs haszna belőle. Véleménye szerint a magyar–magyar kérdést itthon kell megoldani, a politikai pluralizmust "luxusnak" nevezte, mert ha nem leszünk parlamentben, tragédia lesz. Tisztázni kell az anyaországgal való viszonyunkat is: erdélyi entitás vagyunk, ne tekintsenek minket szavazás-utánpótlásnak. Meg kell szüntetni a gyűlöletláncot, ha normális viszony alakulna ki Magyarország és a szomszédai között, annak legnagyobb nyertesei a határon túli magyarok lennének.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Műkedvelő színjátszók találkozója
Kemény János szellemében
– "Vigyük tovább a lángot, és ne lankadjon soha a lelkesedés" – ezzel a jelmondattal indítottuk a színjátszó találkozót, amelyet az a társaság szervez, amelyet a színházpártoló mecénásról, a marosvécsi báró Kemény Jánosról neveztek el. Így ennek szellemében az egyesület kötelességének érzi, hogy ilyen szinten is támogassa a magyar színjátszást, annál is inkább, mivel a gazdasági helyzet miatt az utóbbi időben egyre kevesebb színtársulat keresi fel városunkat – mondta Fábián András szervező, a művelődési otthon magyar szakreferense. Nem versenyezni, hanem találkozni, barátkozni, szórakozni és szórakoztatni gyűlnek össze immár hagyományosan a városbeli és a meghívott csoportok. S mindezek mellett emlékezni arra a Kemény Jánosra, akinek szívügye volt az erdélyi magyar színjátszás – mondta Fábián András.
Az idén az elmúlt esztendőhöz képest bővült a részt vevő csoportok száma: a tavaly hat, az idén nyolc vett részt a találkozón, amelyen kilenc darabot mutattak be. Vendégként köszönthették a két sepsiszentgyörgyi csoport: a Visky Árpád amatőr színjátszó társulatot és a Dávid Ferenc ifjúsági egyletet. Ezenkívül a szászrégeni Petru Maior líceum Rosszcsontjai, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter színkör, a szászrégeni Csim-Bumm ifjúsági és gyermek színjátszó csoport, a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc színtársulat, a Lucian Blaga líceum Fantázia csoportja, végül pedig a Szászrégeni Népszínház Kemény János társulata mutatta be produkcióját.
Hogy ez mennyire eredményes, munkára, alkotásra ösztönző rendezvény, igazolja az is, hogy a városban több színjátszó csoport is működik. Jelenleg a Csim-Bumm csoport 15 tagot számlál, míg a Népszínház Kemény János társulata 10-et, és mindegyik iskolában, ahol magyar anyanyelvi oktatás van, komoly munka folyik a diákszínjátszás terén is. S immár két találkozót is szerveznek Szászrégenben, ugyanis az amatőr társulatok mellett tavasszal a negyedik alkalommal szervezik meg a Gézengúzok diákszínjátszó találkozót, ahol a helyi gimnáziumok és kollégiumok csoportjainak újra alkalmat teremtenek a fellépésre. Kemény János büszke lehet a szászrégeniekre – mondta Fábián András.
Népújság (Marosvásárhely)

RMPSZ-állásfoglalás
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége folyó év december 14-én tartott elnökségi ülésén a megyei tisztségviselők beszámolói alapján aggodalommal vette tudomásul, hogy az iskolahálózat átszervezését kizárólag csak pénzügyi szempontoknak vetik alá.
A tanügyi törvény értelmében, Romániában az oktatás nemzeti prioritás, azonban a 2014-es költségvetés nem biztosítja egy minőségi oktatási rendszer működtetését.
A beiskoláztatási módszertanban levő megszorító intézkedések az egész romániai közoktatási rendszert érintik, de hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra: veszélyeztetik a vidéki kisiskolák létét, komoly összevonásokat írnak elő a városi iskolák esetében, megnehezítik a bentlakást is működtető intézmények helyzetét.
A 72/2013-as sürgősségi kormányrendelet által megállapított fejkvóta rendszer sok esetben akkor sem biztosítja az iskolák működését, ha az osztályok átlagos vagy maximális létszámúak. A kisebbségi oktatást érintő korrekciós mutató kizárólag csak a kerettanterv által előírt órák kifizetését veszi figyelembe, s nem nyújt védelmet a kis létszámból eredő fenntartási gondokra. A hiányos költségvetésből adódó problémák megoldását az önkormányzatokra próbálják áthárítani, amelyek sok esetben anyagi fedezet hiányában nem tudják ezt felvállalni.
Belátjuk, hogy indokolt esetben szükség van az iskolahálózat racionalizálására, viszont elhibázott az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni, hiszen ez az oktatási folyamat minőségbiztosításának rovására történik. Ugyanis a fejkvóta rendszer nincs tekintettel a minőségi mutatókra. Például egy iskolai intézmény számára nem előnyös magasan képzett pedagógusokat foglalkoztatni, mert az megterheli a béralapot. A kerettanterv alkalmazása diszkriminatív a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok esetében, hiszen veszélyezteti a második idegen nyelv tanítását valamint a választható tantárgyak bevezetését.
Indokoltnak tartjuk annak az újragondolását is, hogy a szakiskolai oktatásba való belépés csak X. osztálytól lehetséges. A hatékony szakképzés érdekében ennek a IX. osztálytól kellene kezdődnie. Az idén májusban az oktatási minisztérium rövid időre közvitára bocsátotta azt a módszertant és kalendarisztikus tervet, amely a közoktatásban használandó tankönyvek pályáztatását, elbírálását, fordítását, megjelentetését és terjesztését szabályozza. A kisebbségi oktatás tankönyvellátásával foglalkozó fejezethez az RMPSZ megfogalmazta, és elküldte kifogásait és módosító javaslatait.
Tarthatatlannak tartjuk, hogy a módszertan minden változtatás nélkül újra megjelent, egyetlen módosító javaslatunkat sem vették figyelembe, s hamarosan mint jóváhagyott hivatalos dokumentumot bocsátják útjára. Tiltakozunk az eljárás ellen, amely kisebbségi jogainkat csorbítja, hátrányos helyzetbe
hozza az anyanyelvű oktatásra jogosult tanulókat és azokat az intézményeket, kiadókat, amelyek a kisebbségi oktatás tankönyveinek kiadásában érdekeltek.
Mindezeket figyelembe véve kérjük, hogy a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvényi előírásokat tartsák be, és minden, a kisebbségeket érintő oktatáspolitikai intézkedés esetében konzultáljanak az érdekvédelmi szervezetekkel.
Az RMPSZ Országos Elnöksége
Nyugati Jelen (Arad)

Új tér az erdélyi magyar könyvek és kiadványok számára
Adventi könyvvásár: Nagy Péter hisz még a könyvekben
A legszebb karácsonyi ajándék a könyv jelszóval három napon át tartó adventi könyvvásárt szervezett az IDEA Könyvtér a SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel (EMTE) közösen az egyetem új, Tordai úti ingatlanában. Nagy Péter, az IDEA cégcsoport igazgatója elmondta: az adventi vásárban kizárólag erdélyi magyar kiadók mutatták be legfrissebb kiadványaikat. Mivel a rendezvény sikeresnek bizonyult, a két intézmény között írásbeli megállapodás született arról, hogy az ilyen jellegű tevékenységeket rendszeresítik, és jövő év januárjában megnyílik az IDEA Könyvtér könyvesboltja a Sapientia EMTE Tordai úti épületének bejáratánál. A Sapientián megrendezett első adventi könyvvásáron egyébként öt erdélyi magyar könyvkiadó volt jelen saját standdal, de az erdélyi magyar történelmi egyházak, civil szervezetek és a további könyvkiadók is az IDEA Könyvtér standján mutatták be könyvújdonságaikat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Visszaragasztották a gyalázkodó szöveg egy részét a kolozsvári Baba Novac szoborra.
Ismeretlen tettesek visszaragasztották a gyalázkodó szöveg egy részét a kolozsvári Baba Novac szoborra. Helyszíni terepszemlénken azt tapasztaltuk: a feliratból az októberben eltávolított unguri szót ragasztották vissza. Mint ismeretes, a szélsőségesen nacionalista kolozsvári ex-polgármester, Gheorghe Funar kezdeményezésére elhelyezett felirat a következő: Baba Novac - căpitan al lui Mihai Viteazul, ucis în chinuri groaznice de către unguri în data de 5 februarie 1601.
Szabadság (Kolozsvár)

Könyv- és cédébemutató: megjelent a Kallós Archívum
Zsúfolásig telt csütörtökön este a kolozsvári főkonzulátus rendezvényterme, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a Kallós Archívum című, 20 CD-ből álló, a neves néprajzkutató által összegyűjtött népzenét tartalmazó lemezekkel, illetve Csete Örs Az utolsó magyar című kötetével.
Magdó János főkonzul előbb Kallós Zoltánt kérte fel Csete Örs kötetének a méltatására, a szerző az Apáczai Közalapítvány ügyvezetője volt tizenkét éven át, jelenleg az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatója.
Kallós Zoltán elmondta: Csete Örs fáradhatatlanul járta a szórványban azokat a falvakat, ahol már csak néhány magyar él, de van olyan település is, ahol csupán egyetlen egy. Nemcsak Erdélyt, hanem Felvidéket, Kárpátalját, Délvidéket is bejárta, így ezekről a vidékekről is ki lehetne adni egy-egy ilyen kötetet. – Sajnos, ebbe a könyvbe csak egy nagyon kicsi része került bele azoknak a falvaknak, ahol ilyen szomorú a helyzet. Kritizálnom kell a papságot, mert nem sokat törődnek a szórvánnyal, de a gyülekezetekkel sem. Ezt hivatásszerűen kellene végezni, hittel és odaadással, minden önzés nélkül. Nem akarok neveket említeni, de Válaszút környékéről is sokakat felsorolhatnék a papok közül, akik nem nagyon törődnek a hívekkel, pusztulnak az egyházi birtokok és a magyarság. Dicsérni tudom csak Csete Örs munkáját, gyönyörű szövegek, népdalok, fotók vannak ebben a kötetben – mondta Kallós Zoltán.
Szabadság (Kolozsvár)

Politikusok használták az iskolabuszt?
A Maros megyei iskolabuszok használatának kivizsgálását kéri a prefektúrától Ştefan Someşan főtanfelügyelő, miután kiderült, hogy két járművel pénteken a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megyei szervezetének tagjait szállították egy eseményre.
A kisbuszok nem rendeltetésszerű használatáról Marius Paşcan Maros megyei demokrata-liberális (PDL) szenátor osztott meg egy kisfilmet az interneten, a videón a két jármű látható annak a szállodának a parkolójában, ahol a PNL által szervezett év végi bál zajlott, arról azonban nem készült felvétel, hogy kik szálltak le az iskolabuszokból.
Állítása szerint azonban Paşcan látta, hogy a buszokat a PNL tagjai használták. Ştefan Someşan főtanfelügyelő tegnap úgy nyilatkozott: már többször is értesítették arról – többek között a sajtó munkatársai –, hogy a buszokat nem megfelelően használják, így a prefektúrától széleskörű kivizsgálást kér. Hangsúlyozta: törvénytelenséget követ el az, aki a járműveket másra használja, mint a diákok szállítása. Ciprian Dobre megyei tanácselnök, a PNL Maros megyei szervezetének elnöke nem kívánta kommentálni a történteket.
Krónika (Kolozsvár)

Bővül a kulturális infrastruktúra Szentgyörgyön
Megvásárolja a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a színházi kamaratermet, döntötték el legutóbbi tanácsülésen. A helyiséget jelenleg is a helyi Tamási Áron Színház használja, az épület a Proiect Covasna Rt. tulajdonában van, a cég kereste meg az önkormányzatot az eladási ajánlattal, majd több egyeztetés után eldöntötték, hogy a város megvásárolja az ingatlant, ezáltal is bővítve a kulturális infrastruktúrát.
Korábban felmerült, hogy a színház bankhitelt vesz fel, hogy megvegye a termet, amelyért évek óta bért fizet, ám a sepsiszentgyörgyi önkormányzat végül úgy döntött, a város költségvetéséből fizetik ki a vételárat. Az ingatlanért több mint 600 ezer lejt fizetnek.
Az egykori Művész mozi épületének korszerűsítésére már korábban 100 ezer lejt különített el az önkormányzat, az ingatlanba az Andrei Mureşanu Színház költözik át, így megoldódnak a kulturális intézmények székházgondjai. A képviselők ugyanakkor 176 500 lejjel kiegészítették a Tamási Áron Színház költségvetését, ez az összeg az utolsó negyedév kiadásait fedezi.
Amint arról beszámoltunk, az év elején az önkormányzat 4,9 millió lejes költségvetést hagyott jóvá a színháznak, ebből 3,6 millió lej a város támogatása, a többi a színház előirányzott saját bevétele. Az önkormányzat júniusban egy bankkölcsön felvételét hagyta jóvá a színháznak, akkor 400 ezer lej hitelt vettek volna fel a Reflex fesztivál megszervezése után maradt adósságaik és a szerződéseik utáni áruforgalmi adó kifizetésére. Ezt a határozatot időközben hatályon kívül helyezték, mert a bankok csak beruházásra adhatnak kölcsönt a közintézményeknek.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Elisabeth Nauclér: nincs recept az autonómiára
A jól működő autonómiatípusokat, vagy a kisebbségvédelemmel kapcsolatos mechanizmusokat nem lehet lemásolni és alkalmazni egy másik, önállóságra törekedő közösség esetében – véli Elisabeth Nauclér, az Åland-szigetek finnországi parlamenti képviselője, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szombati gálaestjét követően tartott sajtótájékoztatót Kolozsváron.
A politikus szerint, bár az Åland-szigetek svéd anyanyelvű lakóinak autonómiája a kisebbségi területi önrendelkezés egyik mintapéldájának számít az Európai Unióban, ez nem jelenti azt, hogy az Åland-modellt alkalmazni lehetne a Székelyföld esetében.
„Folytathatunk eszmecseréket, beszámolhatunk tapasztalatainkról, kiállhatunk egymásért – hiszen különböző kisebbségben élő közösségek hasonló gondokkal is szembesülnek, ezért össze kell fogniuk –, emellett azonban úgy gondolom, nem európai önrendelkezési modelleket kell lemásolni, hanem a Székelyföldön például a régió sajátos helyzetéhez igazítva kell saját kisebbségvédelmi struktúrákat kialakítani. Erre sajnos nem létezik egy bevált recept” – fogalmazott Elisabeth Nauclér.
Arra az újságírói kérdésre, hogy meglátása szerint mik azok a lépések, melyek véleménye szerint felgyorsíthatják a székelyföldi önrendelkezési törekvéseket, a politikus úgy fogalmazott, rendkívül fontosnak tartja a kisebbség és a többség közötti állandó kommunikációt. „Az önrendelkezést apró lépésekkel lehet kiharcolni, és ennek egyik legfontosabb mozzanata, hogy meg kell értetni a kisebbség gondjait, folyamatosan tárgyalni kell ezekről a többséggel” – mutatott rá.
Elisabeth Nauclér hangsúlyozta: sokan megkérdőjelezik és kritizálják az Åland-szigeteken élő svédek autonómiát, de a Baltikumban ez az egyetlen sziget, amelynek lakossága folyamatosan növekszik, ami igazolja azt, hogy az autonómia megoldást jelent a kisebbségek számára.
A valamikor Svédországhoz tartozó, 28 000 lakosú finnországi Åland-szigeteken mintegy 24-25 000 svéd anyanyelvű él. A finn törvények a hatalomgyakorlási jogok jelentős részét Åland területi önkormányzatához telepítették 1921-ben, különösen olyan kérdésekben, amelyek fontosak a kisebbségi közösség fennmaradása szempontjából. Az autonómia önkormányzata illetékes a helyi közigazgatási ügyekben – beleértve a rendőrség, a népjólét, az egészségügyi és szociális kérdéseket –, a kultúra, a tudomány, a közlekedés, a szállítás, az ipar és a mezőgazdaság, a posta és a tömegtájékoztatás, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem kérdéseiben és más ügyekben.
A finn törvények igyekeznek garantálni, hogy ne lehessen megváltoztatni a terület etnikai összetételét. Finn anyanyelvűek például csak akkor telepedhetnek le tartósan a szigeteken, ha regionális állampolgárságot szereznek. Ez utóbbit azonban csak az kapja meg, aki beszél svéd nyelven és legalább öt évig él megszakítás nélkül a szigeteken. A szigeteken hivatalos nyelv a svéd. Bár Finnországhoz tartozik és Finnország hivatalos nyelve a finn, a szigeteken nem kötelező a finn nyelv oktatása. Az autonóm területet minden évben megilleti a finn állami költségvetés 0,45 százaléka, de az állam által a szigeteken beszedett adók és illetékek helyben maradnak.
Krónika (Kolozsvár)

Maros megyében minden területen sérülnek a nyelvi jogok
Maros megye az egyetlen az országban, ahol az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának az összes cikkelye sérül – mondta az árnyékjelentést készítő csoport vezetője, Markó Attila.
„Maros megye az iskolapéldája annak, hogy miként nem érvényesülnek a nyelvi jogok Romániában” – ismertette korábbi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Markó Attila, aki a Mikó Imre jogvédő szolgálat vezetőjeként 150 oldalas dokumentumot állított össze a nyelvi jogok tiszteletben tartásáról Romániában. A képviselő ezzel kapcsolatos megkeresésünkre kifejtette: a nyelvi charta cikkelyek szerint rögzíti a jogokat, és Maros megye kapcsán nincs olyan cikkely, amely ne sérülne.
„A közigazgatás területén az önkormányzatokban különböző jelzőkkel illették a magyar nyelvű felszólalásokat, évek óta várat magára a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése, és azt hiszem, az egyedüli megye, ahol visszalépés történt a kétnyelvű településtáblák ügyében, holott az etnikai arány nem változott. Az oktatás területén ott van az orvosi egyetem, amely a jogok be nem tartásának mintapéldája, a kultúra területén ott van a Forgatag, amelyet nem engedtek meg a főtéren megszervezni, a gazdasági élet területéről a piaci kétnyelvű termékcímkék esetét említhetném, az igazságügyben pedig sehol nem érvényesülnek a nyelvi jogok” – mondta Markó Attila.
Hozzátette, ennek az oka a városvezetés, amely „másképp” értelmezi az interkulturalitást, a megyeközpont hangulata pedig kivetítődik az egész megyére. Arra a kérdésünkre, hogy a felmérés szerint akkor rosszabbul állunk, mint például a román többségű és vezetésű Arad vagy Szatmár megye, a válasz igen volt. „Ott is vannak gondok, sőt még Kolozsváron is, ahol a helyi önkormányzat támogatta a Kolozsvári Magyar Napokat, de nem ennyi, mint Marosvásárhelyen és Maros megyében” – fogalmazott Markó Attila.
Romániának októberig kellett volna benyújtania a második időszakos jelentést arról, hogy miként tett eleget az ET Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeinek, a kormány decemberig halasztást kért. Az árnyékjelentés szerint országos szinten az igazságügyben vannak a legnagyobb hiányosságok, nem figyelnek oda, hogy a kisebbségiek használhassák anyanyelvüket, és azzal is sértik a chartát, hogy erről nem is gyűjtenek adatokat. Markó Attila úgy látja, a most készülő hivatalos jelentés realistább, mint az első, miután bejelentették, hogy árnyékjelentést készítenek, a külügyminisztérium figyel arra, hogy „ne hazudjon annyit, mint eddig”. A román állami jelentés után hat hónapig van lehetőség az árnyékjelentés benyújtására, az Európa Tanács szakértő bizottsága ezt követően mind a két dokumentumot elemzi, kérdéseket tesznek fel, amelyekre a román kormánynak válaszolnia kell, majd a bizottság tagjai Romániába látogatnak, a helyszínen vizsgálódnak, és megfogalmazzák az ajánlásokat.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Fokozódó tendenciák
Idén is elemezte a Hargita Megyei Tanfelügyelőség a középiskolát végzettek helyzetét. Az eredmények szerint fokozódtak a már előző években megmutatkozott tendenciák, tovább csökkent a továbbtanulók és nőtt a munkanélküliek aránya.
Hargita megyében ebben az évben 3183 diák végezte el a középiskolát, a végzősök 53 százaléka lány, 47 százaléka fiú.
Amint Bartolf Hedvig főtanfelügyelő és Hodgyai László szaktanfelügyelő kedden ismertette, az idén végzettek helyzetét elemző tanulmányuk eredményei szerint a fiatalok 38,39 százaléka munkanélküli (tavaly 37,59 százalék volt ez az arány), 34,81 százalék tanul tovább egyetemen vagy posztliceális oktatásban, és 26,99 százalék munkába állt (tavaly 26,34 százalék). Nemek szerint vizsgálva a fiúknál a munkanélküliek aránya a legmagasabb (42,07 százalék), több mint egyharmaduk (33,11 százalék) munkába állt, 24,82 százalékuk pedig továbbtanul. A lányoknál a továbbtanulók vannak többen (43,79 százalék), több mint egyharmaduk (35,08 százalék) munkanélküli és 21,48 százalékuk talált munkát.
A továbbtanuló lányok aránya az elmúlt években is magasabb volt a fiúkénál, idén azonban majdnem kétszeresére nőtt a különbség: a megyében végzettek közül továbbtanulók 66 százaléka lány és 34 százaléka fiú. Az egyetemre, posztliceális intézménybe felvételt nyertek aránya egyébként idén is csökkentést mutat, tavaly a frissen végzettek 36,11 százaléka választotta a továbbtanulást. A tanfelügyelőség illetékesei rámutattak, 2012-ben, az érettségi szigorítása után csökkent drasztikusan az arány.
A legtöbben a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium (98,54 százalék), a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely és Tamási Áron gimnáziumok végzősei (több mint 83 százalék) közül tanulnak tovább. Negyedik helyen nyolcvan százalék körüli aránnyal a csíkszeredai Octavian Goga Gimnázium, ötödik helyen közel hetven százalékos aránnyal a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium áll.
Összefüggésben azzal, hogy a legtöbb egyetemre jelentkező lány, a humán tudományok a legnépszerűbbek a választott egyetemi képzések között, a második helyen a reál tárgyak, harmadik helyen a gazdasági szakok állnak. Pedagógiai képzésére kizárólag csak lányok jelentkeztek, a továbbtanuló fiúk a reál és műszaki tárgyakat választották inkább.
A munkanélküliség azon középiskolák végzősei körében a legmagasabb, amelyek diákjai közül a legkevesebben tanulnak tovább: a zetelaki, a gyergyóalfavi és a korondi középiskolák végzősei közt van a legtöbb munkanélküli, több mint nyolcvan százalék. Ezen a listán a negyedik és ötödik helyet 75 százalék körüli aránnyal a gyimesfelsőloki és a szentegyházi középiskolák foglalják el. Amint Bartolf Hedvig rámutatott, főként vidéki szakközépiskolák a leginkább érintettek, ezeken a településeken kevés az elhelyezkedési lehetőség.
A munkát vállaló végzősök aránya a borszéki gimnáziumban a legmagasabb, itt azonban csak 11-en végeztek idén és ők is esti oktatásban, tehát vélhetően volt már munkahelyük korábban is. A székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskolában a második legmagasabb, 66,05 százalékos a munkába állt végzősök aránya, harmadik és negyedik helyen pedig, közel hatvan százalékkal a csíkszeredai Székely Károly és a székelykeresztúri Zelyk Domokos szakközépiskolák állnak. Ötödik a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola, ahol a tanfelügyelőség adatai szerint a végzősök 52 százaléka állt munkába idén.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Aggódnak a romániai magyar pedagógusok a tanügyi rendszerben várható átszervezések miatt
Aggodalmának adott hangot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a tanügyi rendszerben várható átszervezések miatt - közölte keddi számában a Krónika című erdélyi magyar napilap.
A romániai magyar pedagógusok szakmai szervezetének állásfoglalása szerint a beiskoláztatási módszertanban rögzített megszorító intézkedések hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra: veszélyeztetik a vidéki kisiskolák létét, összevonásokat írnak elő a városi iskolák esetében és megnehezítik a kollégiumot is működtető intézmények helyzetét.
Az RMPSZ megállapította, a javasolt fejkvóta rendszer sok esetben akkor sem biztosítja az iskolák működését, ha az osztályok átlagos vagy maximális létszámúak. A kisebbségi oktatást érintő korrekciós mutató kizárólag a kerettanterv által előírt órák kifizetését veszi figyelembe, s nem nyújt védelmet a kis létszámból eredő fenntartási gondokra.
"Belátjuk, hogy indokolt esetben szükség van az iskolahálózat racionalizálására, viszont elhibázott az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni, hiszen ez az oktatási folyamat minőségbiztosításának rovására történik" – hangsúlyozza az RMPSZ.
A szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy a fejkvóta rendszer nincs tekintettel a minőségi mutatókra. Példaként említi, hogy az iskolák számára nem előnyös magasan képzett pedagógusokat foglalkoztatni, mert ezzel megterhelik a béralapot. A kerettanterv alkalmazása diszkriminatív a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok esetében, hiszen veszélyezteti a második idegen nyelv tanítását, valamint a választható tantárgyak bevezetését.
Az RMPSZ azt is kifogásolja, hogy a minisztérium nem vette figyelembe azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a tankönyvkiadásra vonatkozó jogszabálytervezethez fűzött. "Tiltakozunk az eljárás ellen, amely kisebbségi jogainkat csorbítja, hátrányos helyzetbe hozza az anyanyelvű oktatásra jogosult tanulókat és azokat az intézményeket, kiadókat, amelyek a kisebbségi oktatás tankönyveinek kiadásában érdekeltek" – fogalmazott az RMPSZ.
Romániában nagyméretű átszervezések várhatóak a következő tanévtől a közoktatásban, azt követően, hogy az oktatási minisztérium bejelentette: nem hajlandó többet finanszírozni azoknak az iskoláknak a költségeit, ahol a fejkvóta nem elegendő a béralap biztosításához.
(MTI)

Példásnak tartják Románia kisebbségpolitikáját a kisebbségi frakció politikusai
Példásnak tartják Románia kisebbségpolitikáját a bukaresti parlament kisebbségi frakciójának politikusai, akiket a Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából szólaltatott meg szerdán az Agerpres hírügynökség. A magyar kisebbség képviselői szerint sok még a teendő.
„Messze a legjobb jogszabályi kerettel rendelkezünk Európában ezen a területen" – idézte az Agerpres Ovidiu Gantot, a kisebbségi csoport frakcióvezető-helyettesét, a romániai németek képviselőjét. Niculae Mircovici, a bolgárok parlamenti képviselője szerint Románia kisebbségpolitikájáról más európai országok is példát vehetnek. Mircovici hozzátette: a kisebbségek 1918-tól kezdődően „államalkotókként" vettek részt az egységes román nemzetállam létrehozásában. Markó Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, a kisebbségvédelmi kormányhivatal volt elnöke az MTI-nek azt mondta: Romániában valóban számos kisebbségvédelmi rendelkezés született a rendszerváltás óta, de ez „messze nem elegendő", és alkalmazásuk terén is „óriási gondok vannak". Rámutatott: a nyelvhasználat és anyanyelvű oktatás terén eddig megszületett jogszabályok önmagukban nem hozhatnak előrelépést. Az RMDSZ azt szeretné, ha a törvények alkalmazása terén történnének előrelépések, például a magyar orvosképzésben, és a közéleti anyanyelv-használatban.
Arra a kérdésre, hogy érdekképviseleti munkájában mennyire támaszkodhat az RMDSZ a többi kisebbség parlamenti képviseletére, Markó Attila azt mondta: a magyarság számára „égető" ügyekben a kisebbségi frakció nem kiemelkedő partner. „Egészen mások az igények egy néhány ezres kis közösség és egy másfél milliós közösség esetében. Nem lehet az autonómiaigényt, vagy más nagy horderejű etnikai kérdést egyformán megközelíteni. Gyakorlatilag Romániában a húsz nemzeti közösség közül csak hét rendelkezik legalább alapfokú anyanyelvű oktatással" – mutatott rá az RMDSZ képviselője.
Hozzátette: a többi kisebbségi képviselő számára az a fontos, hogy megkapják a kormánytámogatást székházaik és anyanyelvű kiadványaik fenntartására. Markó Attila szerint viszont Romániának differenciáltan kellene kezelnie az egyes közösségeket.
„Akkor lesz mintaország Románia, ha kicsitől nagyig minden közösségnek biztosítja a jogokat, úgy, ahogy az illető közösség elvárja" – mutatott rá az RMDSZ politikusa.
Romániában másfél évtizede december 18-án ünneplik a Nemzeti Kisebbségek Napját annak emlékére, hogy az ENSZ 1992-ben ezen a napon fogadta el a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot.
A kétkamarás román parlamentben a magyarságot képviselő RMDSZ mind a képviselőházban, mind a szenátusban saját frakcióval rendelkezik, a többi 19 nemzeti kisebbségnek pedig egy-egy képviselője van, ők könnyített eljárással jutnak mandátumhoz. A cseh és szlovák közösség képviseletét egyetlen törvényhozó látja el, így a kisebbségi frakciónak 18 tagja van a csaknem 600 fős román parlamentben.
MTI
Erdély.ma

A kormányból való kilépést fontolgatják a román liberálisok
A bukaresti kormányból való kilépését fontolgatja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – közölte szerdán a Digi 24 hírtelevízió, miu- tán három órás késéssel kezdődött meg a bukaresti kormány rendes heti ülése. A kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) pártjai közötti feszültségben Crin Antonescu szenátusi elnök, az USL liberális társelnöke előzőleg beje- lentette, hogy nem kíván már együtt mutatkozni a kamerák előtt Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnökkel, miután hétfőn kölcsönösen hazugsággal vádolták egymást.
Ponta a kormányülés levezetése helyett előbb a liberális pártszékházba, majd az elnöki hivatalba látogatott. A két koalíciós párt között a héten a román közszolgálati televízió (TVR) körüli nézeteltérés tetézte a feszültséget. Kedden a szociáldemokrata képviselők távolmaradása miatt nem kapta meg a kinevezéséhez szükséges minősített többséget a bukaresti parlamentben a liberálisok tévéelnök-jelöltje. Miután a liberális miniszterek szerdán azzal a pártutasítással érkeztek a kormányülésre, hogy ne fogadjanak el egy kormányrendelettel kinevezett ideiglenes tévéelnököt, Victor Ponta bejelentette, hogy péntekre ismét összehívják a karácsonyi szünetre készülő parlamentet és megismétlik a szavazást a TVR ideiglenes elnökének ügyében.
A PNL a hatalomból való fokozatos kiszorítását nehezményezi, míg a PSD azt veti a liberálisok szemére, hogy úgy bírálják a kormányt, mintha ellenzékben lennének. A nyilvános vádaskodások a verespataki ciántechnológiás bányaprojektet támogató törvénytervezet körül kezdődtek szeptemberben, amikor Antonescu bejelentette: pártja nem szavazza meg a kormány tervezetét, amellyel szerinte Ponta a felelősséget akarta áthárítani.
A tavaly decemberi választások óta annyi ellenzéki képviselő ült át a kormányoldalra, hogy a PSD most már a liberális szövetségesek nélkül is többséget alkothat a törvényhozásban a magyar érdekképviselet, valamint a kisebbségi képviselők és függetlenek támogatásával.
MTI
Erdély.ma

Felakasztottak egy székely tanítónőt, amiért versben tiltakozott a román uralom ellen
Valamennyi nemzeti könyvkiadónk szégyene, hogy az Erdélyről és ott élő véreinkről szóló tengernyi irodalomból pont azon alapművek hiányoznak kínálatukból, melyeket 1945-ben bezúzásra ítéltek, amiért belőlük kimerítő részletességgel értesülünk a román megszállás borzalmairól, arról, hogy az ölükbe hullott területeken például felakasztottak egy székely tanítónőt, amiért versben tiltakozott a román uralom ellen, mint Kárpáti Piroskát kilencvenkét éve, 1920. július 26-án, éspedig Aradon.
Életrajza jóformán teljesen ismeretlen, eredendően az 'Esti Újság' 1920. július 14-i számában közölt verse (Üzenet Erdélyből) viszont, legalábbis az e tárgyúakkal foglalkozók körében, mára már nem: Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél a Hargitán? Mit visszhangoznak a csíki hegyek? Erdély hegyein sűrű fellegek. Ez itt magyar föld és az is marad, Tiporják bár most idegen hadak. Csaba mondája új erőre kel, Segít a vihar és segít a szél, Segít a tűz, a víz, a csillagok, S mi nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk, Halott vitézek lelke jár velünk! Előttünk száll az ős Turulmadár, Nem is lesz gát, és nem lesz akadály. Ember lakol, ki ellenünk szegül! A székely állja, rendületlenül. Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok. Elő velük, jertek, segítsetek! Székely anya küld egy üzenetet: Hollók, keselyűk tépik a szívünket, Rablóhordák szívják a vérünket. Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk! E végső harcban egyedül leszünk. És a honszerző hősök hantja vár, Ha odavész az ősmagyar határ! És ha rablóknak kedvez a világ, Mutassunk akkor egy új, nagy csodát! Megmozdulnak mind a csíki hegyek, Székelyföld nem terem több kenyeret, Elhervad minden illatos virág, Mérget terem minden gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, Székely anya nem szül több magzatot. Vadon, puszta lesz az egész vidék, S végezetül, ha ez sem lesz elég, A föld megindul, a mennybolt leszakad, De Erdély földje csak magyar marad!
A verséért vele történtek persze korántsem voltak egyedi esetek, éspedig olyannyira nem, hogy az Erdéllyel foglalkozó mai könyvkínálatból oly hiányzó művek közül Olay Ferencéiből (A magyar kultúra válságos évei 1918-1927 (1927), Csonkamagyarország ellenséges megszállása és kulturális káraink (1929), A magyar művelődés kálváriája az elszakított területeken 1918-1928 (1930), Tóth Sándoréból (Erdély huszonkét éves rabsága, 1941) és a Lukács György, a Revíziós Liga elnöke által szerkesztett tanulmánykötetből (Erdélyi mártírok és hősök aranykönyve, 1941) kimerítő részletességgel ismerhetünk meg ugyanilyen vagy hasonló eseteket, így, amint Tóth Sándoréból megtudjuk, 1919 és 1921 között mindennapossá váltak a kilakoltatások, rekvirálások, gyakran megtörtént, hogy valaki reggel elment hazulról és délben, amikor hazajött, a családját és bútorait a ház előtt, az utcán találta és ugyanakkor egy rekvirált bútorszállító kocsiból hordták be az új lakó bútorait, vagy hogy tervszerűen üldözték továbbá a magyar tanítókat és tanítónőket, akiknek olyan kérdéseket tettek fel,melyekre 'felső iskolai végzettséggel bíró szaktanárok tudtak volna megfelelni', s 'a túlnyomóan magyarlakta vidékeken a kegyetlenségig ment a magyar tanerők vizsgáztatása és elcsapása: éppen úgy dobták ki a magyar tanítókat kis állásukból, mint ahogy elvették a tiszta, egészséges magyar iskolaépületeket, ahol százszámra tanultak magyar gyerekek, hogy tíz-tizenöt iskolába kényszerített oláh kölyöknek iskolája legyen'.
Persze nem kellett sok ahhoz, hogy valakit magyarságáért üldözzenek: '1934 november végén Stan és Palace közoktatási vezérfelügyelők sorra járták Csík megye községeit a magyar tanítók nyelvtudásának felülvizsgálása végett. Eljutottak Gyergyócsomafalvára is. Amint az utcán mentek és elhaladtak Botár Erzsébet tanítónő lakása előtt, észrevették, hogy az ablakában muskátli virít. Egy pillanat s máris készen volt az irredentizmus vádja. Jegyzőkönyvet vettek fel és hivatalos feljelentést készítettek Botár Erzsébet tanítónő ellen a magyar irredenta magatartásáért. A jegyzőkönyv szerint a tanítónő feltűnően és lázítón szándékkal magyar nemzeti színekkel díszítette fel a lakását¨fehér függöny, piros cserép, zöld levél. Így tehát Gyergyócsomafalva kis magyar gyermekei hiába készültek nemsokára az iskolába. A tanítókat elbuktatták, letartóztatták és egyetlen megmaradt tanítónőjük, az ártatlan Botár Erzsike is vád alá került.'
Szintén döbbenetes kép rajzolódik ki Lukács György, a Revíziós Liga elnöke szerkesztette 'Erdélyi mártírok és hősök aranykönyvé'-ből, amelynek szerzői közül Gergelyffy Gábor az 1918 és 1940 közötti erdélyi menekültjeinkről szóló beszámolójában arról írt, hogy 'a magyar felekezeti iskolákat a legkülönbözőbb ürügyekkel bezáratták, például azzal, hogy 'a helyiségek nem alkalmasak tanításra, mert szűkek, sötétek és egészségtelenek', ami ugyna igaz volt, viszont az volt az oka, hogy 'a román hatóságok elvették a magyar iskolák helyiségeit, oda román iskolákat telepítettek, minélfogva a magyaroknak legtöbbször egészen alkalmatlan helyiség jutott', ám 'előfordult igen gyakran az is, hogy minden indoklás nélkül zárták be a magyar iskolát, mint például Sáromberkén, Válaszúton, Zsibón, Magyarzsomboron', máskor ellenben azt hozták fel kifogásként a bezárás mellett, hogy 'a tanulók száma kevés', mint Nagysomkúton, Sárdon, Mezőújlakon, Borbátvizen, vagy éppen azt, hogy (mint az aranyospolyáni iskola esetében) 'sok, holott helyiségei kicsinyek'.
Ki tudja, hány Kárpáti Piroska volt, s ha közülük valaki nem is járt úgy, mint ő, mindenesetre mindmáig nem tisztázott, hányat távolítottak el 'hazafias érzésük miatt', bezárva egyúttal iskolájukat is (csak az 1925-ben 103 római katolikus és 107 református iskolával történt ez), vagy általában hányakat állítottak elő, amiért magyar dalra fakadtak: az ismert eseteknél maradva például a fogarasi rendőrkapitány egyenesen megtiltotta a cigányoknak, hogy magyar nótát játszanak, egy pap-költőt pedig 1922-ben azért tartóztattak le, mert verskötetében ezt írta: 'Csak álljatok, mint előőrsök itt, / didergő pontján egy új kikeletnek...': az indoklás az volt, hogy a szerző Erdélyben ideiglenesnek vélte a román uralmat, de megtörtént az is, hogy valakit Nagyváradon tizenöt napi fogházra ítéltek, mert elszavalta Ady Endrének 'Fölszállott a páva' című versét', különös tekintettel alábbi két sorára: 'Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, / Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.', s végül (amint a kötetben Tóth Zsigmondnak az erdélyi magyar kisebbségi iskolahelyzetről készített látleletében olvassuk), hogy amikor egy orvosi rendelőben magyarok és románok között megkérdeztek egy három éves leánykát, hogy tud-e dalolni, azt felelte, hogy igen, a Himnuszt meg a Szózatot, de ezeket nem szabad, mert akkor 'anyukát meg apukát lecsukják'. (Persze fondorlatosabb módon is lecsuktak sokakat, így megesett, hogy egy kolozsvári paphoz beállított egy polgári személy, aki előadta, hogy az oláhok kínzásai és üldözései elől menekült, ezért segítségért könyörög, mire pénzt kapott tőle s az illető pár óra múlva román tisztként jelent meg nála és katonáival letartóztatta.)
Mindezeket megelégelve nem csoda, hogy megnőtt az Erdélyből végső elkeseredésükben anyaországunkba menekülő mieink száma (1918-ban 40 952-en, 1919-ben 33 551-en, 1920-ban 79 773-an, 1921-ben 19 879-en, 1922-ben 13 651-en, 1923-ban 7356-an, 1924-ben 1693-an voltak), akik egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerültek (így amíg nálunk a kormány 1911-ben engedélyt adott a román nemzeti színek viselésére, addig 1929-ben egy román rendelet megtiltotta Kolozsvárt a magyar nyelv használatát orvosi rendeléseken!) s nem akartak úgy járni, mint a verséért életével fizető Kárpáti Piroska.
Tompó László
hunhir.info
Erdély.ma

Székelyföldi diákok ajándéka csángómagyar gyerekeknek
Több szervezet összefogása és több száz csíkszeredai diák adománya révén ajándékcsomagokat osztanak ki a napokban a Csángómagyar Oktatási Programban részt vevő gyerekeknek.
Cipősdobozban karácsonyi mosoly címmel szervezett karácsonyi ajándékgyűjtést a Gyulafehérvári Caritas a Zöld Székelyföld Egyesülettel partnerségben. Idén négy csíkszeredai iskolában, a Petőfi Sándor, a Nagy Imre és a József Attila általános iskolákban, továbbá a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban gyűjtöttek a diákok cipősdobozokba ajándékokat. A gondosan csomagolt dobozok ebben az évben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) kezdeményezésére és segítségével a Csángómagyar Oktatási Programban tanuló moldvai csángó gyerekekhez jutnak el.
Péterfi Attila Csongor, a Caritas ágazati igazgatója azt mondta, jónak tartották az ötletet, mert a nemzeti érzést is erősíti, hogy többnyire székelyföldi gyerekektől kapnak karácsonyi csomagot a csángómagyar gyerekek. A Csángómagyar Oktatási Programban részt vevő mintegy kétezer gyerek közül nyolcszázan a keresztszülő programon keresztül kapnak ajándékot, a többieket pedig a Csíkszeredában összegyűlt csomagokkal ajándékozzák meg.
A négy iskolából adományozott 729 ajándékcsomagot kiegészítették helyi családoktól, továbbá Németországból kapott cipősdodoznyi ajándékokkal, így összesen 1400 csomag jut el az összefogás révén a csángó gyerekekhez. Az ajándékdobozok többségét hétfőn elszállította az RMPSZ az oktatási program helyszíneire, szerdán pedig a Nagy Imre és Petőfi Sándor iskolák küldöttségeivel együtt a gyűjtés szervezői is ellátogatnak néhány csángómagyar faluba, hogy személyesen találkozzanak a megajándékozott gyerekekkel. „Köszönjük mindenkinek, aki cipősdobozt készített, közvetítjük az ő szeretetüket a csángó gyerekeknek, így kívánunk nekik boldog ünnepeket” – mondta Péterfi Attila Csongor.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Megszűnhet az Ady Endre-iskola (Az EMNP szerint)
Tudomásunkra jutott, hogy meg akarják szüntetni a sepsiszentgyörgyi Ady Endre-iskolát – jelentette be tegnap Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki ügyvezető elnöke, aki szerint ez biztos, már az érintett pedagógusokkal is közölték. Az elképzelés az, hogy az állomási iskolába járó gyermekeket a Csíki negyedi Gödri Ferenc- és az Olt negyedi Nicolae Colan-iskolába irányítják át – nyilatkozta, és azt is elmondta: az EMNP tiltakozásra, akár sztrájkra és élőláncra is buzdítja a szülőket, hogy közös erővel megakadályozzák az intézmény bezárását. Erről egyébként a helyi tanácsnak kell döntenie, és Antal Árpád polgármester szerint idén nem kerül rá sor; a tárgyalások megkezdődtek a városi iskolahálózat működéséről, de az Ady bezárása csak egyik, távolról sem végleges javaslat.
A helyzet több szempontból is súlyos – hangsúlyozta Bedő, aki több érvet is felsorakoztatott az Ady megmaradása mellett: az állomási iskola felszámolásával napi utazgatásra kényszerítenek több száz diákot, illetve az őket szállító szülőket, állások szűnnek meg, és ami a legfontosabb: kisebbségi sorban minden egyes bezárt intézmény a közösség erejét gyengíti, újraindítása sokkal nehezebb, ha ugyan nem lehetetlen. Harcolni kell minden egyes iskoláért akkor is, ha nehéz fenntartani, mert nem az anyagi szempont az egyetlen, amit figyelembe kell venni. Egyébként az Ady esetében erre sem lehet hivatkozni, mert 350 diákja van (ehhez adódnak az esti osztályok és az óvodások), miközben a Gödri 312, a Colan pedig 314 tanulót nevel. A törvény szerint legalább 300 gyermek kell egy iskola fenntartásához, de ha Kézdivásárhelyen vállalta az önkormányzat, hogy két olyan iskola működtetéséhez is hozzájárul, ahol kevéssel 300 alatt van a létszám, Sepsiszentgyörgyön is megteheti. Nem kell szolgalelkűen, országszinten elsőként követni a tanügyminisztérium rendeleteit – tette hozzá az EMNP sepsiszentgyörgyi megbízott elnöke. Váncsa Albert szerint minden elveszett állás a nemzet csökkenéséhez vezet, az Ady bezárásával is pedagóguscsaládok kerülnek veszélybe. Emlékeztetett: az elmúlt években megszűnt a mezőgazdasági és az építkezési szaklíceum és a szemerjai Kiss Árpád-iskola is, és keményen bírálta Keresztély Irma tanfelügyelőt, akinek irányítása alatt mindez megtörtént. Ott, ahol létkérdés a megmaradás, a túlduzzasztott belvárosi iskolákból kell kiindulni, hiszen a Székely Mikó Kollégiumban és a Mikes Kelemen Líceumban is öt párhuzamos, nagy létszámú osztály működik, holott egy-egy osztálynyi diák átirányításával megmenthetnék a lakónegyedi tanintézményeket. Az elhangzottakat Czegő Zoltán tanácstag azzal egészítette ki, hogy az Ady Endre-iskolában „jóval több a magasan képzett tanár”, mint a Colanban, a lakókörzete és az épülete is nagyobb; mégsem az állomási iskolát fejlesztik, az elmúlt évtizedben egy fityinget sem kapott erre a célra. Czegő hangsúlyozta: mind a három lakótelepi iskolát a szükség és az igény hozta létre, egyiket sem szabad megszüntetni, hiszen az utóbbi időben növekedni látszik a gyermekvállalási kedv Sepsiszentgyörgyön. Az Ady Endre-iskola bezárása csak az egyik a felmerült lehetőségek közül – szögezte le Antal Árpád polgármester, aki szerint távolról sincs végleges döntés, mindössze arról van szó, hogy megkezdődtek a tárgyalások a sepsiszentgyörgyi iskolahálózat szerkezetéről. Mind a három körzeti iskolában vannak kis létszámú osztályok, főként a román tagozaton fordul elő, hogy három intézmény között oszlik el húsz-huszonöt diák, ennek az állapotnak a fenntartása nem indokolt egy településen belül. Egyelőre keresik a legjobb megoldást, a megbeszélések, egyeztetések a szakma részvételével folytatódnak, a helyi tanács csütörtökre összehívott évzáró ülésének napirendjén a téma nem szerepel. Idén tehát semmilyen döntés nem születik iskolaügyben, és bármi is lesz 2014 januárjában, az a folyamatban levő tanévet nem érinti, nem kell a szülőknek a téli vakáció után azt keresniük, hová is vigyék gyermekeiket.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyvsorozat 1848 emlékhelyeiről
Könyv formájában is megjelenik Katona Tamás és Ráday Mihály Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei címen tizennégy éven át futó televíziós műsorának anyaga, a Corvina Kiadó által gondozott könyvsorozat első kötete a szabadságharc eseménytörténetét dolgozza fel.
A magyar történelemből 1848-at lehet leginkább szeretni, ezzel a korszakkal lehet a legjobban azonosulni – mondta el az Események és helyszínek címet viselő első kötet hétfői budapesti bemutatóján a televíziós sorozat ötletgazdája.
Ráday Mihály felidézte: a júniusban elhunyt Katona Tamás történésszel 1988-ban kezdték a szabadságharc emlékhelyeit végigjáró, több mint 40 adást megélt műsorfolyamot, melybe később a szintén történész Csorba László is bekapcsolódott, aki most a könyvsorozat szerkesztését is vállalta.
Az első kötet olvasói többek között megtudhatják, merre néz Jelasics Zágráb főterén, miért dobta a hóba a keresztet Imre atya Branyiszkónál, hol sebesült meg Görgey Artúr, mi történt Nagyenyednél, vagy hogy miként kerültek elő a vízaknai csata holt honvédei a sóbányából.
Ráday Mihály hangsúlyozta: a sorozat, csakúgy mint egykor a tévéműsor, vállaltan "sztorizós, anekdotázós", ez azonban nem öncélú, tapasztalataik szerint ugyanis a sok lexikális adat mellett így sikerült közelebb vinni a nézőkhöz a történelmet.
Csorba László a műsorfolyam kapcsán Olaszországot, Európa több más területét és Észak-Amerikát járta be Ráday Mihállyal. Mint a történész elmondta, a könyvsorozat szerkesztésekor kettős szerkezetet gondoltak ki: az első rész nem földrajzi alapon, "a történetet folyton újrakezdve", hanem kronologikusan tekinti át a forradalom és szabadságharc legfontosabb eseményeit.
A könyvben a Katona Tamás és Ráday Mihály által a tévéműsorban elmondottakat gyakran rövid szerkesztői átkötő szövegek fűzik össze, és 456 kép mutatja be a történelmi események színhelyeit, főszereplőit, emlékhelyeit. Ráday Mihály beszámolója szerint az emigráció történetének elbeszélésénél a 3-4 kötetesre tervezett sorozat már áttér a földrajzi megközelítésre.
Népújság (Marosvásárhely)

A határon túli magyar műemlékek helyzetéről
A határon túli magyar vonatkozású műemlékek felújításának jelenlegi helyzetét, lehetőségeit vitatta meg a magyar Országgyűlés sport- és turizmusbizottságának kastélyokkal, várakkal, falusi turizmussal foglalkozó albizottsága Budapesten.
Nagy Bercel, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának titkárságvezetője beszámolt arról, hogy 2011 óta összesen mintegy 185 millió forintot fordított a kormány a határon túli magyar műemlékek felújítására.
Emlékeztetett arra, hogy 1999 és 2006 között mintegy 1,2 milliárd forintot költött az állam szomszédos országokban lévő magyar vonatkozású kulturális örökségi helyszínekre, a mostani program ennek a folytatása. A titkárságvezető kiemelte: a programok lebonyolításában civil szervezetként nagy szerepe volt a Teleki László Alapítványnak, amely a helyreállítási és restaurátori munkák mellett örökségvédelmi konferenciákat szervezett, valamint megrendezte a projekt eredményeit bemutató, Megújuló épített örökségünk – Értékmentés a Kárpát- medencében című vándorkiállítást is. A tárlat jelenleg a Munkácsi Vármúzeumban látható.
Virág Zsolt építész, az albizottság szakértője bemutatta a történelmi Magyarország kastély- és kúriaállományának mai állapotát, majd kezdeményezte annak a programnak a ki- dolgozását, amelynek keretében lehetőség nyílna a szomszédos országokban lévő magyar vonatkozású műemlékek tudományos igényű feltárására, leltárba vételére.
Benkőné Kiss Zsuzsanna, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) főosztályvezetője emlékeztetett egy 2011-es megállapodásra, amely a közigazgatási tárca, az Emmi, a korábbi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Teleki Alapítvány között jött létre. Ennek értelmében valamennyi fél vállalta, hogy évente rendszeres támogatást nyújt a határon túli építészeti örökség megóvásához. A kulturális ágazat hozzájárulása ehhez a célhoz évi 8 millió forint, amely az alapítványon keresztül hasznosul. Emellett kiemelte a vegyes bizottsági együttműködéseket is, amelyek feladatait kormányhatározatban rögzítik. Pozitív példaként említette a magyar-szlovák együttműködésben megvalósuló borsi Rákóczi-várkastély megújítását.
Népújság (Marosvásárhely)

Főhajtás Reiter Edit emléktáblájánál
A forradalom egyik magyar áldozatára emlékeztek
December 17-én, Temesvár Gyásznapján az 1989-es decemberi forradalom áldozatairól emlékeztek meg városszerte, a 24 évvel ezelőtt történt véres események helyszínein.
2013. december 17-én, a temesvári Bartók Béla Líceum falán helyezték el és avatták fel újból Reiter Edit, a temesvári magyar líceum egykori tanulójának emléktábláját, akinek gyilkos sortűz oltotta ki az életét 1989. december 19-én. Az emléktáblát 1990-ben helyezték el a gyilkosság helyszínén Reiter Edit szülei, tanárai és iskolatársai kezdemémyezésére az iskola akkori bejárata mellett, és március 15-én avatták fel, ugyanabban az esztendőben. A Bartók Béla Líceum szomszédságában álló épületet, amelynek a falára eredetileg az emléktábla felkerült időközben lebontották.
Az emléktábla avató ünnepség résztvevőit, tanárokat és diákokat Erdei Ildikó, a Bartók Béla Líceum igazgatója köszöntötte, aki ez alkalommal bejelentette: az idei évtől az iskola falán elhelyezett emléktáblánál fog fejet hajtani a magyar iskola diákjainak és tanárainak közössége a temesvári hősök emléke előtt. Az 1989-es decemberi eseményeket Halász Ferenc történész, helyettes főtanfelügyelő elevenítette fel a bartókos diákok számára: „24 évvel ezelőtt puskaropogástól volt hangos Temesvár, ekkor próbálták meg vérbe fojtani azt a kezdeményezést, amelynek az volt a célja, hogy Romániában változzon a világ, szabadok legyünk és jobban éljünk. Büszkén emlékszünk erre az eseményre, egyrészt azért, mert ez Temesvárról indult 1989 decemberében, másrészt azért is büszkék vagyunk, mert az eseménysorozatot egy magyar ember indította el, Tőkés László, aki akkor a belvárosi református egyházközségnek volt a lelkipásztora. 1989-ben Ő felvállalta, hogy a világ tudomására hozza, milyen viszonyok vannak Romániában. Vele kapcsolatban bírósági döntés szültetett arról, hogy 1989. december 15-én kilakoltatják a parókiáról, és ez volt az a szikra, amelyik elindította a forradalmat. December 16-án végül el kellett hagynia Temesvárt, de az ő tevékenysége következtében akkor már sok ezer ember volt az utcán, követelve, hogy a régi rendszert valami jobb váltsa fel. Ma azért van Gyásznap, mert december 17-én vezényelték ki a katonaságot a kaszárnyákból, és nyílt tűzparancsot adtak a hadseregnek, amit gyakorolt is. Több tucat ember halt meg ezen a napon, ami olyan felháborodást váltott ki az emberekből, hogy habár 18–19-én még lehetett puskaropogást hallani Temesváron, december 20-án a hadsereg visszavonult, a forradalmárok pártjára állt és Temesvár lett Románia első szabad városa! Ezután kezdődtek az események a többi városban és Bukarestben. Méltán állíthatjuk azt, hogy minden Temesvárról indult, egy magyar ember kezdeményezéséből indult el, és habár azóta sokan megpróbálják elvitatni Temesvárnak ezt a szerepét, mi mindig emlékezünk arra, hogy 1989-ben Temesváron kezdődött a forradalom. Ezekben a napokban sokan voltak rosszkor rossz helyen. A megfélemlítések során csak egy-egy sorozatot adtak le, tankból vagy kétéltű járművekből lőttek. Egy ilyen golyózápornak az áldozatára emlékezünk ma, Reiter Editre, aki itt halt meg, éppen régi iskolája előtt!”
Reiter Edit, a temesvári forradalom mártírja életrajzát Erdei Ildikó ismertette: a józsefvárosi magyar középiskolában, a Bartók Béla Líceum elődjében érettségizett, majd technikusként a Hegesztő Intézetben dolgozott. Hosszú évekig beteg szüleit gondozta, ezért családot sem alapított. A forradalom előtti időszakban súlyos betegségen esett át, amiből sikeresen felgyógyult. 1989. december 19-én munkából tartott hazafelé, amikor az utcán megjelent egy kétéltű jármű, amelyikből sortüzet adtak le a járókelőkre. Az akkor 39 éves Reiter Editnek nem sikerült idejében fedezékbe jutnia… Holttestét később a Gyiroki úton találták meg, senki sem tudja, hogy került oda.
Reiter Edit és a temesvári forradalom áldozatai lelki üdvösségéért Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános mondott imát, majd a Bartók Béla Elméleti Líceum
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Hozzatok ki a Patarétről! – segélykiáltás egy élhetőbb életért
Oktatási központban tanulhatnak délután az iskolások
A kolozsvári Coastei utcából kitelepített romakolónia és az őket támogató civil szervezetek tagjaiból álló csoport emlékezett meg tegnap a lakótelep három évvel ezelőtti felszámolásáról a Pataréten, tegnap délután.
A Hozzatok ki a Patarétről! jeligéjű eseményen, a periférián élők a velük szembeni bánásmód miatt fogalmazták meg elégedetlenségüket, élhető körülményeket követelve. Többségük a túlzsúfolt lakásokat, a szélsőséges körülmények okozta megbetegedéseket, kilátástalan jövőképüket, alkalmazásuk ellehetetlenítését kifogásolta, és téglából kirakott SOS jelzéssel „kiáltotta” fájdalmát a nagyvilágba. Eckstein-Kovács Péter jogász a helyszínen hangsúlyozta: egy olyan város képviselete, amely az Európai Kulturális Fővárosi címre pályázik, nem engedheti meg magának, hogy ilyen körülmények között éljenek lakói. A számítógépekkel felszerelt nemrég felavatott oktatási központtal is jobb körülményeket próbálnak teremteni az iskolásoknak.
Szabadság (Kolozsvár)