Kós Károly-emlékest tárlattal, filmmel, zenével
apra pontosan, december 16-án ünnepelték a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában egybegyűltek, hogy 130 évvel ezelőtt, 1883-ban született Kós Károly: a neves építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus emlékére szervezett est folyamán megnyílt a magyarországi Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Színházi metszéspontok – Kós Károly színházi világa című vándorkiállítása, és levetítették Csibi László Kós Károly című kisfilmjét, a zenei programról a Tarisznyás együttes gondoskodott.
Kós Katalin, az emlékház vezetője köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva: a Kiáltó szó szerzője munkásságának némiképp ismeretlenebb oldalát szerették volna megmutatni ezúttal a közönségnek, hiszen, bár pályájának szinte minden mozzanatát megörökítették az elmúlt időszakban számos szakmai elemzésben, monográfiában, kiadványban, a színházzal kapcsolatos munkásságáról kevésbé tudnak az emberek.
Szabadság (Kolozsvár)

A Sapientia, Szerencs és a gulágkutatók
Együttműködési megállapodást írt alá tegnap Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Karának dékánja és Árvay Attila, a Szerencs Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke.
A két várost, illetve a két közösséget a kisebbségi helyzet, valamint Bocskai István öröksége is összeköti, hiszen az erdélyi fejedelem az egyetem egyik kolozsvári épületében született, fejedelemmé pedig a szerencsi országgyűlés választotta – mondta az ünnepélyes aláírást követő sajtótájékoztatón Tonk Márton.
Szabadság (Kolozsvár)

Ének és hálaadás a Református Kollégium karácsonyi koncertjén
Több mint két évtizedes hagyományra tekint vissza a Református Kollégium karácsonyi koncertje, amely nemcsak az oda járó gyerekeket és a szülőket vonzza, hanem a színvonalas programért hálás közönséget is. A közel két órán át tartó koncertnek van egy megfelelő váza: karéneklés, harangjáték, szavalatok, szólóénekek, hangszeres előadások, ami bombabiztos sikert jelent.
Nagy Zoltán operaénekes, volt kollégista már többször fellépett az iskola karácsonyi koncertjén.
Elsőként három kollégista (Csomós Júlia, Oláh Szilárd és Tasnádi István) olvasott fel Krisztus születéséről szóló bibliarészt Máté és Lukács evangéliumából. Beszédében Kovács Tibor iskolalelkész hangsúlyozta: az iskola tanulói fáradtságot nem ismerve készültek a koncertre. – A karácsonyi koncert különlegessége abban rejlik, hogy a gyerekek bizonyságtétele hozza el számunkra a legszebb üzenetet: velünk az Isten! – mondta az iskolalelkész.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Vekov: szabotálják a BBTE-n a magyarság történelmének oktatását
Szabotálja a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának magyar vezetősége – állítja Vekov Károly egyetemi tanár, aki emiatt óraadói tevékenységének megszüntetését is kilátásba helyezte.
A nyugdíjas oktató nyílt levélben fordult Rüsz-Fogarasi Enikőhöz, a kar dékánhelyetteséhez és Pál Judithoz, a Magyar Történeti Intézet igazgatójához, melyben a magyarság történelmének kötelező tantárgyként való akkreditálást kéri a történelem kar valamennyi szakán.
„Nem tudok közösséget vállalni olyanokkal, akik nem érzik elemi kötelességüknek hallgatóink megfelelő felkészítését, és idegen érdekek által vezettetve képesek elszabotálni a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári egyetem történelem karának magyar tagozatán” – írja a szerkesztőségünkbe eljuttatott nyílt levelében Vekov Károly.
Az oktató elsősorban azt kifogásolja, hogy a különböző szakok akkreditációjának soron következő megújításakor a magyar tagozat vezetői a magyarság történetét nem kötelező tantárgyként terjesztik a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) elé. Kifejti: a magyarság története évek óta opcionális tantárgyként szerepel a tantervben, a szakok akkreditálásának megújítása ugyanakkor kiváló alkalom lenne arra, hogy a tárgyat az egyetemes történelemmel egyenrangúként oktassák.
„Most, amikor a szakok újraakkreditálásáról van szó, és hivatalosan is teljes értékű tantárgyként lehetne tanítani a magyarság történelmét, néhány személy megbocsáthatatlan felelőtlensége és szakmai önzése miatt elszalasztjuk azt az alkalmat, amely talán az utolsó” – áll a nyílt levélben.
A volt parlamenti képviselő levelében a Magyar Történeti Intézet, illetve a történelem kar magyar oktatóinak hozzáállását is kifogásolja. Leszögezi: amennyiben nem igénylik, „hogy minden szakon legyen hivatalosan elfogadott, és a Románia-, illetve az egyetemes történettel egyenrangú a magyarság története, és nem kerül sor annak hivatalos akkreditálására, kénytelen leszek megszakítani óraadói tevékenységemet”.
Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes a Krónikának elmondta: a karon a történelem, illetve levéltár szakon jelenleg is kötelező tantárgy a magyarság története, míg a többi szakon a kötelezően választatható tárgyak között szerepel. Mint magyarázta, hallgatólagos megállapodásuk van a diákokkal, miszerint ezek felveszik a tárgyat, és valamennyi magyar tagozatos diák tanulja a magyarság történelemét.
Kérdésünkre kifejtette, jelenleg technikailag kivitelezhetetlen, hogy a magyarság történelme valamennyi szakon kötelező tárgynak minősüljön. Mint részletezte, az egyes szakok akkreditációját négyévente meg kell újítani, a mintegy 6000 oldalas dokumentáció leadási határideje 2014. január 6. Jelen pillanatban azért jelent gondot valamennyi szakon a kötelező tárgyak közé felvenni a magyarság történelmét, mert az akkreditációs kérelmeket a jelenlegi tanterv szerint kell benyújtani. Ez alapján azonban a magyarság történelmével meghaladnák az uniós előírásokban is szereplő maximális kötelező óraszámot, így az ARACIS megtagadhatná a szakok akkreditációját.
Rüsz-Fogarasi Enikő szerint azonban a jövőben még lesz lehetőség arra, hogy valamennyi szakon kötelezővé tegyék a magyarság történelmének oktatását. Ezt úgy lehetne a legkönnyebben elérni, ha a magyar tagozat különleges státust kapna, és ennek köszönhetően a jelenleg megengedettnél nagyobb lenne a kötelező órák száma. Jelenleg ezen dolgoznak, de hosszú folyamatról van szó, nem megy egyik napról a másikra, magyarázta. „Úgy érezzük, mindent megtettünk, amit lehet az ügy érdekében” – hangsúlyozta lapunknak Rüsz-Fogarasi Enikő.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Készítik a terepet a Sapientiának Sepsiszentgyörgyön
Elkészült a megvalósíthatósági tanulmány a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre tervezett tagozatának székhelyéül szolgáló ingatlan külső területének rendezésére. Erre a munkálatra 100 ezer lejt különített el az önkormányzat.
A Sapientia befogadására kiszemelt épület 2011 óta üresen áll, akkor vonták össze az itt működő Gámán János Mezőgazdasági Iskolát a Puskás Tivadar Szakközépiskolával. A város rendezi a külső területet, a belső tereket majd a felsőoktatási intézmény fogja kialakítani az igényei szerint. Az önkormányzat még októberben jóváhagyta, hogy kérik az oktatási minisztérium jóváhagyását az épület rendeltetésének megváltoztatására.
Mint arról beszámoltunk, júliusban jelentették be, hogy Sepsiszentgyörgyön létrehozzák a Sapientia új tagozatát agrár- és erdőgazdálkodás szakokkal. Az ütemterv szerint a sepsiszentgyörgyi Sapientia jövő ősszel nyitja meg kapuit, addig az egyetem beszerzi az ideiglenes akkreditációt, a helyi önkormányzatok pedig gondoskodnak a székházról.
A szentgyörgyi tagozat beindításáért a helyi elöljárók lobbiztak, szintén ők ragaszkodtak a mező-, erdő- és vadgazdálkodási szakokhoz is, abban bízva, hogy a környéken versenyképes gazdálkodás jön létre.
Együttműködés Szerenccsel Együttműködési megállapodást írt alá kedden a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara a magyarországi Szerencs város német nemzetiségi önkormányzatával. Mint Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja elmondta, az új megállapodás része annak a Kárpát-medencei nemzetstratégiai együttműködésnek, amelyet az elmúlt időszakban – a magyar kormány határozott nemzetpolitikája szellemében –több intézménnyel, önkormányzattal is szorgalmaztak. A megállapodás szellemében közösen pályáznának, illetve a szerencsi fiatalok képzését is tervezik a Sapientia EMTE kolozsvári karán.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Nyolcvanezren regisztráltak a választásra
A Nemzeti Választási Irodához (NVI) eddig csaknem 80 ezer regisztrációs kérelem érkezett a tavaszi országgyűlési választásra, a legtöbben Romániából és Szerbiából kérték felvételüket a választási névjegyzékbe – olvasható az iroda honlapján.
A tavaszi országgyűlési választáson a külföldön élő, magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok levélben szavazhatnak. Ehhez előbb regisztrálniuk kell az NVI-nél, az iroda ez után levélben juttatja el a szavazási iratcsomagot – köztük a szavazólapot – a választópolgárhoz, aki a voksát levélben adhatja le. A regisztrációra augusztus 1-je óta van lehetőség, a választást megelőző 15. napig.
Pálffy Ilona, az NVI vezetője közölte: a tapasztalatok szerint a kérelmek kevesebb mint tíz százalékánál adódik valamilyen probléma, ezek egy részét átvizsgálva végül elfogadták a regisztrációt. A kérelmek másik részében azonban az NVI elutasító határozatot hozott, mert olyan formai hibák voltak a kérelemben, amelyek lehetetlenné tették az elfogadását. Például nem jelölte meg a kérelmező, hová kéri a szavazási iratcsomagot, vagy a sajátja helyett az édesanyja születési idejét adta meg, ezek voltak a típushibák.
Krónika (Kolozsvár)

Élményt ígérő Tusnádfürdő
Megnyitják a tusnádfürdői wellnessközpontot hétfőtől a látogatók előtt, amennyiben a próbaüzemelések pozitív eredménnyel zárulnak – tudtuk meg Albert Tibortól, Tusnádfürdő polgármesterétől.
Az elöljáró elmondása szerint az utolsó simításokat végzik a létesítményben, kezdetben húsz alkalmazottal állnak a vendégek rendelkezésére. „Jelenleg a medencék vizének a hőmérsékletét szabályozzák a munkások, pénteken pedig főpróbát tartunk, ha minden rendben lesz, akkor hétfőtől kinyitjuk a kapukat az érdeklődők előtt” – mondta Albert.
Meleg vizű medencék
Az épületben öt medencét alakítottak ki, egyet a gyermekek számára, ennek hőmérsékletét 32 Celsius-fok körülire állítják, további három medence vizét pedig – az épületen kívüli medencével együtt – 26-28 Celsius-fokra. Az ötödik, termálvizes medencében lesz a legmelegebb, közel 38 Celsius-fokos a víz hőmérséklete. A több mint 850 méter mélységből felhozott termálvíz ennél jóval forróbb, közel 63 Celsius-fokos, a fennmaradó hőből a többi medence vizét is felmelegítik – magyarázta a polgármester. Egyelőre az egyik benti medencével is összeköttetésben lévő kinti medence vizét is melegítik, de amennyiben nem lesz rá igény, lezárják.
Sokrétű szolgáltatás a turistáknak
A látogatókat nemcsak élményfürdő várja, emellett kipróbálhatják a sószoba, valamint a többféle szauna nyújtotta felfrissülést, ugyanakkor a létesítményben egy büfé is a vendégek rendelkezésére áll. „A gépek a lehető legmodernebbek, korszerű a vízkezelő, a kazánház, a páraelszívó” – sorolta Albert. A termálvíz gyógyhatását vizsgálják, ez azonban hosszú folyamat, legalább három évig fogják követni az eredményeket. A víz kémiai összetételét kifüggesztik a létesítményben.
Élményfürdés karácsonyra
A wellnessközpontba a belépés felnőtteknek három órára 25 lejbe, míg gyermekeknek 15 lejbe kerül, ugyanakkor csoportkedvezményeket és bérletvásárlási lehetőséget is biztosítanak a működtetők. A tusnádfürdői wellnessközpontot 2009-ben kezdték el építeni, megnyitóját tavaly nyárra tervezték, végül hosszas huzavona után elhozhatja az angyal a tusnádfürdőieknek és a turistáknak az élményfürdőt.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Borboly: irányváltásra van szükség
Polgármesterek jelenlétében értékelte a végéhez közeledő évet Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint vissza kell fordulni a hagyományos közösségi értékekhez.
A csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben szerdán megtartott évértékelő beszélgetésen az elnök azt mondta, az egyik gond az volt ebben az évben, hogy sok mindent elterveztek, de ezeket nem tudták mind véghezvinni. Szerinte nemcsak gazdasági válság van. „Egyes komoly emberi értékek háttérbe szorulásának lehetünk tanúi, és a helyben topogás megpróbáltatásainak” – fogalmazta meg. Úgy vélte, irányváltásra van szükség, és az év tanulsága, hogy vissza kell fordulni a hagyományos, bevált közösségi értékekhez. Hasonlóan fontosnak nevezte a továbbiakra nézve a politikusok irányában felgyűlt előítéletek megszüntetését, a közéleti munka tekintetében történő összefogást.
„Több polgármester jelezte, a jelenlegi körülmények között nem vállal következő mandátumot. Ha nem lesz, aki a közösségért dolgozzon, nehéz lesz” – hívta fel a figyelmet. Úgy vélte, a közösségeket megosztó ellentétek feloldásában az egyházaknak kell meghatározó szerepet vállalniuk. A vidéki kis iskolák megmentését is nagy feladatnak nevezte, hozzátéve, ahol nem megy másként, valódi felekezeti oktatást kell indítani. „Problémamegoldó önkormányzat kezdünk lenni, úgy lehet fejleszteni a megyét, ha a problémákat megoldjuk” – jellemezte a megyei önkormányzat tevékenységét, hozzátéve, jobban kell figyelni a szegényekre, a hátrányos helyzetűekre is.
A jelenlevő Tánczos Barna szenátor hangsúlyozta, akkor leszünk erősek, ha hosszú távra tervezünk. Kelemen Hunor képviselő, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy értékelte, ez az év az utóbbi időszakban a legnehezebb volt a megye számára. Ő a bizalom helyreállítását nevezte a legfontosabbnak. „Vajon ki tudjuk-e kerülni azt, hogy mi, magunk egymást szétverjük, ahogy ezt sokan szeretnék?” – tette fel a kérdést a képiselő, aki szerint ez a nagy kihívás a jövőre nézve.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Kényelmességből románul
Az erdélyi magyar helységnevek keletkezéséről, elrománosításáról tartott előadást Nagy Endre földrajztanár hétfőn este a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyagrészlegén, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) székelyudvarhelyi tagszervezetének meghívására.
A délután hat órakor kezdődött előadáson főként középiskolások vettek részt. A tanár értekezése során példaként nagyrészt olyan településneveket említett, ahol a lakosságnak már igen kis százaléka magyar. Az előadás nemcsak arra világított rá, hogy miként alakultak a magyar helységnevek románokká, de arra is, hogy némely földrajzi tájegység nevét román nyelvből olykor mi is hibásan fordítjuk magyarra.
Mint kiderült, a magyar nép a Kárpát-medencébe való bejövetelkor a már itt élő népektől vette át a meglévő helységek neveit. Saját településeiket egyebek mellett vizekről, folyókról (Oltszem, Küküllővár), növénynevekről (Somosd), erdőkről, állatokról, hegyekről, illetve szentekről nevezték el. A román nép a 13. században kezdett Havasalföldről Erdélybe is áttelepülni, s a magyar helyneveket hallás után fordította nyelvére (Újlak – Uilac, Kisfalud – Chişfalău).
A 18. században Erdélyben is többségbe került románság a 20. század elejéig ezeket a neveket használta, a trianoni békediktátum után azonban többféle koncepció szerint megváltoztatták ezeket, ugyanis nem volt értelmük. A népetimológia vagy szóértelmesítés elve alapján az eredetileg Apáthida (apátság), majd Apahida helységnévhez a „rossz víz” jelentést társították (apă – víz, hâdă – rossz), ám egy köztes időszakban Podul Tatălui névre is átkeresztelték. Megjelentek a magyar névhez igazított új nevek is (Szamosfalva – Someşfalău – Someşeni), valamint az „önkényesen adott, hagyomány nélküli nevek” (Várfalva – Varfalău – Moldoveneşti, Marosújvár – Uioara – Ocna Mureş).
Szóba került az 1920-as években bevezetett gyakorlat is: ekkor a történelemkönyvekben is átírták románra a helységneveket, ezeket magyarul egyáltalán nem volt szabad használni. E rendelkezés abszurd helyzeteket is szült: a „nincsen rózsa tövis nélkül” közmondás például így jelent meg nyomtatásban: „nincsen rózsa Teiuş nélkül”. Az előadó kiemelte a kommunista diktatúra idején alkalmazott névmódosítást is: ekkor a román helységnevek mellé történelmi elő- vagy utótagok kerültek – így lett Szörényvár Turnu-Severinből Drobeta-Turnu Severin, Kolozsvár pedig Clujból Cluj-Napoca.
Mint kiderült, a magyar helységnevek használata a rendszerváltás után is problémákba ütközik: bár a törvény szerint a települések nevét kötelező lenne a lakosság 20 százalékát meghaladó kisebbség nyelvén kiírni, ezzel néhol csalnak. A település nevében szereplő személyneveket ugyanis nem szabad magyarítani, így a Maros megyei Mezősámsond (Gheorghe) Şincai maradt.
Végezetül az előadó kitért arra, hogy a román és magyar helységnevek iskolai használata során rengeteg téves kifejezés épül be a diákok szókincsébe, az Erdélyi Szigethegységet például sokan tévesen Nyugati-Kárpátokként emlegetik (Carpaţii Occidentali). Gyakran kényelmesebb is Maroshévíz helyett „Toplicát” vagy Szentegyháza helyett „Vlahicát” mondani, ám Nagy Endre mégis szorgalmazta a valódi magyar nevek használatát, akkor is, ha hosszabbak vagy nehezebben kimondhatók.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Kelemen Hunor cáfol: az RMDSZ nem tárgyalt a PSD-vel
Nem volt szerdán semmilyen tárgyalás a Szociáldemokrata Párt (PSD) és RMDSZ politikusai között a közös kormányzás lehetőségéről – jelentette ki a maszol.ro kérdésére Kelemen Hunor.
A szövetségi elnököt a HotNews portálnak arról az állítólagos értesüléséről kérdeztük, amely szerint a PSD vezetői szerdán megkeresték az RMDSZ-t, miután válságba került a Szociál-Liberális Szövbetség (USL), és a liberálisok már a kormányból való kilépést fontolgatják.
„Nem volt ilyen találkozónk sem a PSD-vel sem más párttal. Jómagam már kedd óta nem tartózkodom Bukarestben, és nem is hatalmaztam fel senkit az RMDSZ-ből arra, hogy bárkivel is tárgyaljon” – szögezte le lapunknak Kelemen Hunor.
Cs. P. T.
maszol.ro

A romániaiak egyharmada hagyná el végleg az országot
Végleg elköltözne az országból a romániaiak 35 százaléka. A három legnépszerűbb emigrációs célpont Németország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok.
A Daedalus közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a kisjövedelmű, középfokú iskolai végzettséggel rendelkező férfiak hagynák el véglegesen az országot a jobb anyagi megélhetés miatt. Daniel Enescu, a Daedalus Millward Brown menedzsere szerint a szegénységgel magyarázható leginkább a romániaiak kivándorlási szándéka.
Németországba a megkérdezettek több mint 40 százaléka szeretne kitelepedni, Nagy-Britanniába 37, az Amerikai Egyesült Államokba a válaszadók 27 százaléka.
A felmérést 7 országban végezték több mint 2 ezer személy megkérdezésével. A román, bolgár, szerb, horvát, török, cseh és szlovák válaszokat összesítve azt állapították meg, a romániai kivándorlási hajlandóságnál csak a szerb és bolgár emigrálási kedv magasabb. (erdély fm)
Transindex.ro

Konferenciát tartottak Bánffy Miklós emlékére a budapesti Duna Palotában
Egész napos konferenciát rendezett Bánffy Miklós (1874–1950) író, politikus, rendező emlékére a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tegnap a budapesti Duna Palotában.
Bánffy Miklós magatartása és nézetei példaszerűen a közösség, a demokratikus életforma javát szolgálták, ennek ellenére évtizedeken át alig esett róla szó, nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem is hallották a nevét – hangsúlyozta Ács Margit író, az MMA elnökségi tagja köszöntőbeszédében. Hozzátette, ezért is van kiemelkedő jelentősége a „felfedező-konferenciának”, amellyel törleszteni lehet ezt az adósságot.
Bánffy Miklós számára a prózaíráshoz nélkülözhetetlen életforma, a napirendbe iktatott írás, olvasás és kapcsolattartás az irodalmi élettel nem adatott meg – hangzott el Szász László irodalomtörténész előadásában. Véleménye szerint „az egyik leggazdagabb erdélyi arisztokrata család képviselőjét a származás kényszerítő hatalma, az örökségként kapott nemzeti és közéleti felelőssége akadályozta meg abban, hogy a több művészeti területen megmutatkozó képességei közül a legfontosabbnak érzett önkifejezési lehetőségre, a prózaírásra fordítsa ideje jelentős részét”. Ebből következik, hogy egy nagy ívű prózaírói életmű megteremtése szempontjából Bánffy Miklós polgári foglalkozású írótársaihoz képest hátrányos helyzetű főúr volt – fogalmazott Szász László.
Bánffy Miklós Erdélyi történet című regényciklusa olyan művek környezetében látott napvilágot többek között, mint Márai Sándor Egy polgár vallomásai, Németh László Bűn, Szerb Antal Utas és holdvilág vagy éppen József Attila Eszmélet című verse – ismertette a regény megjelenésének körülményeit Boka Gábor irodalomtörténész. Mint mondta, Babits Mihály és Szerb Antal sosem tartották szépírói tehetségnek Bánffy Miklóst, írói álnevén Kisbán Miklóst. Németh László is hallgatott a trilógiáról és annak szerzőjéről. Az irodalomtörténész szavai szerint „Bánffy viszolygott a sematikus, ideologikus gondolkodásmódtól, a fekete-fehér képletektől, s ez a jellembeli szilárdság az alkotó egyént és a politikust is meghatározta”.
Szinetár Miklós rendező a konferencián bemutatta A nagyúr – gróf Bánffy Miklós című film részleteit, amelyet három részben vetít a közmédia. A kétórás portréfilm eredeti dokumentumok, vallomások segítségével állít emléket Bánffy Miklósnak, akit a filmben Huszti Péter színművész alakít. A dokumentumfilm egyik része az operaházban töltött időszakot mutatja be: Bánffy Miklóst 1912-ben az dalszínház és a Nemzeti Színház kormánybiztosává nevezték ki. Az ő működése alatt mutatták be az operaházban Bartók Béla két művét, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint. A film foglalkozik emellett Bánffy Miklós külügyminiszteri tevékenységével, bemutatja karikatúráinak születését és az Erdélyi Helikonhoz fűződő kapcsolatát is. Szinetár azt is hangsúlyozta, hogy Bánffy Miklós és Klebelsberg Kunó nevéhez fűződik a Szegedi Szabadtéri Játékok terve is. Hozzátette: Bánffy Miklós talán azért nem kapta meg a neki járó elismerést, mert nem tartozott soha sehová. Regénye pedig olyan remekmű, amely a Háború és békéhez foghatóan ír le egy kort és környezetet – fűzte hozzá.
MTI
Erdély.ma

Schweighofer: a környezetvédelem félreseperte a civilek tiltakozását
Nem veszi figyelembe a rétyi fafeldolgozó üzem ellen tiltakozó több mint ezer elektronikus levelet a Kovászna megyei Környezetvédelmi Hivatal. Válasz nélkül lezárják azokat a beadványokat, melyeken nincs azonosító elem, így lakcím vagy telefonszám, mondta sajtótájékoztatón Gheorghe Neagu a hivatal igazgatója, miközben bemutatta a több vaskos dossziét, amelyekbe lefűzték a kinyomtatott tiltakozó leveleket.
Amint arról beszámoltunk, a Greenpeace természetvédelmi és környezetvédelmi szervezet romániai aktivistái fogalmazták meg a tiltakozó levelet, amelyet a honlapjukról lehetett a hivatal elektronikus postaládájába továbbítani, a tiltakozók a teljes nevüket és az email-címüket kellett megadják. A Greenpeace felhívására már első nap, vagyis december 12-én több százan válaszoltak, a rengeteg levéllel nem tudott megbirkózni a hivatal szervere, a rendszer több órára lebénult.
Gheorghe Neagu hangsúlyozta, ez egy megpróbáltatás volt számukra, amelyet megoldottak, és leszögezte a Holzindustrie Schweighofer ügyében sem a politikum, sem a gazdasági szféra részéről nem érkezett nyomás. Ugyanakkor a környezetvédelmi hivatal zöld utat adott az osztrák befektető a rétyi fafeldolgozó gyárának megépítésére. Ennek birtokában, több más véleményezéssel együtt kérheti Kovászna Megye Tanácsától az építkezési engedélyt, magyarázta Gheorghe Neagu. A környezetvédelmi hivatal igazgatója hozzátette, amikor az üzem megépül, kell kérjék a környezetvédelmi hivataltól a működési engedélyt.
Az igazgató felidézte, hogy április óta tart az engedélyeztetési folyamat, azóta több hatóság különböző elvárásokat fogalmazott meg, feltételeket szabott, például a Vízügy kérte a gyár területén átfolyó Besenyő patak szabályozását. Áprilistól augusztusig több hirdetés jelent meg ebben a témában a helyi és a központi újságokban, és nem tiltakozott senki. A közmeghallgatás előtt iktattak 68 hozzászólást, ám a rétyi közmeghallgatáson a 147 résztvevő többsége támogatta a projektet, idézte fel Neagu.
Az igazgató szerint, nem indulhatnak ki abból az engedélyeztetés során, hogy valaki törvénytelenséget követhet el, például engedély nélkül vágatja ki az erdőket: ha a törvényes feltételeket teljesíti, ki kell adják a pozitív véleményezést. Felidézte, hogy egyik kollégájuk egy lakossági panasz nyomán visszavont egy engedélyt, a cég perelt és nyert, a hivatal munkatársa azóta is törleszti a kártérítést.
Amint arról beszámoltunk, a civil környezetvédők, társadalmi csoportosulások szerint, mivel a Rétyre tervezett fafeldolgozó üzem évi 1.000.000 fát dolgoz fel, jelentősen hozzájárul az erdőirtáshoz, ezért követelik, a környezeti hatásvizsgálatot az engedélyek kiadása előtt.
Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Vekov Károly történelemtanár nyílt levelei a BBTE történelem karának illetékeseihez
NYÍLT LEVÉL
mindenkihez, akit érdekel a hazai magyar
felsőoktatás sorsa és aki felelősséggel tartozik ezért
1989. óta próbálkozik az erdélyi magyarság, hogy gyermekeink számára elfogadható keretekben biztosítsa felsőoktatási szinten az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Hogy ebben rendkívül sokan érdekeltek vagyunk, az kétségtelen. Hogy mennyire fontos ez a kérdés, arról csak annyit, hogy az egyetemi oktatás biztosítja a magyar értelmiség utánpótlását, de ugyancsak ez a gyermekeinket anyanyelven oktató tanerőket is. Ezidáig e vonatkozásban, számtalan kormányzati és kormányon kívüli szereplésünk ellenére, csak részleges eredményeket értünk el. Ennek számos oka van, de kimondható, hogy elsősorban ennek oka a politikai akarat hiánya volt. De legalább annyira számított a megígért oktatási stratégia hiánya vagy az, hogy egyszerre több, néha egymást zavaró célt is kitűztünk magunk elé. Ezért, aki változást, azaz eredményt akar e téren elérni, annak ezen a helyzeten kell változtatnia, mind a román, mind pedig magyar részen.
Mivel az oktatás kérdése nem a mát érinti és befolyásolja elsődlegesen, hanem a holnapot, azaz a jövőt, semmiképpen sem állíthatók ezzel az igényünkkel szembe a gazdasági, szociális kérdések elsőbbségét hangoztató vélemények.
Különben is hangsúlyosan fölvethető a kérdés kik és főleg miért nem tartják ma fontosnak ezt a kérdést, mert ezt a véleményt számon lehet és számon kell kérni rajtuk. Ma amikor több magyar politikai szervezet is felvállalta érdekeink, így az oktatási kérdések védelmét/megoldását és remélhetőleg nem csak papíron, nyílt állásfoglalást és főleg cselekvést várunk el azoktól, akik ezt megtehetik. Gondolunk itt és most elsősorban a parlamenti képviseletünkre. A jelenlegi politikai helyzetben igenis lépni kell a magyar felsőoktatás ügyében, igenis élni kell a törvények adta lehetőséggel. Rendkívül sajnálatos mindaz, ami a MOGYE-n történt az elmúlt években és főleg nemrégiben. Kétségtelen, hogy ott egy olyan törekvésről van szó, melynek egyértelmű célja a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása/felszámolása, azaz olyan hátrányos helyzetbe kívánják hozni az ottani magyar orvos- és gyógyszerészképzést, amelyből soha többé ki nem lábalhat és örökre ki lenne szolgáltatva egy egészen más hozzáállású közösség döntéseinek (amúgy azon az egyetemen, amelyet egykor éppen a magyar nyelvű oktatás érdekében kezdeményeztek elődeink). Ha ilyen konfliktusra nem is került sor a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, bár szomorú tapasztalataink ott is vannak, de végkicsengésében és távlatilag nem sokkal jobb a helyzet ott sem. Ugyanis a történelmi előzmények és hagyományok ellenére (ld. 1872 a Kolozsvári Tudományegyetem alapítása) a kolozsvári egyetem magyar közössége nem rendelkezik olyan jogi státusszal, amely lehetővé tennné, hogy maga döntsön a magyarnyelvű oktatás sorsáról. Az egyetem chartája ugyanis ezt nem biztosítja. Az új Tanügyi törvény számos vonatkozásban új helyzetet teremtett (ld. Tanügyi törvény 135. cikkely), amelynek vannak ugyan magyar vonatkozásban is árnyoldalai, de számos, számunkra pozitív kitétele van, amellyel élni lehet és élni kell. Ugyanis cseppet sem elvetendőek az úgynevezett multikulturális egyetemek esetében megfogalmazott szervezési struktúrák, melyek segítségével elejét lehetne venni az esetenként burkolt vagy mind nyíltabb konfliktusoknak, anélkül, hogy bárki vesztesnek érezhetné magát!
A „departament”-nek nevezett új struktúrák, amelyek az egykori karok helyett jöttek létre, lehetővé tették, (néhány kivételtől és a MOGYE-n kívül) hogy szakonként úgymond „magyar tagozatok” jöjjenek létre, a teljes értékű magyar oktatás képzetét keltve. Valójában a departament csak a magyarnyelvű felsőoktatás alsó lépcsőfoka, amely a mai helyzetnek teremt törvényes keretet, de nem változtat rajta pozitiv vonatkozásban, azaz nem lép előre. Holott ezt a törvény lehetővé teszi!
Miről is van szó? Arról, hogy igényeinknek megfelelően tartalommal kellene megtölteni a törvényadta lehetőségeket. A törvény a más nyelven történő oktatás számára három szervezési struktúrát határoz meg, a már említett departamentet, a „vonalat” és a „szekciót”. A „vonal”, az még egy előző ciklusban valójában megvalósult Kolozsváron, amikor minden karon létrejött lényegében egy magyar oktatási struktúra, beleértve a titkárnőket is, de mint olyan a „vonal”, ha mégúgy szerepel is a törvényben, nem egy olyan keret, amely a mához képest többlet jogosítványokat biztosítana. Van azonban egy, a törvény által is biztosított olyan struktúra, amelyik az igazi tagozat és amelyiknek a neve a már említett „secţie”. A többi szervezeti struktúrával szemben ez valóban tagozat a szó igazi értelmében. Ennek létrejöttekor, a magyar egyetemi közösség tényleg a román egyetemi közösségnek egyenlő partnere lenne, amennyiben ennek létezését kimondja az egyetemi charta. A tényleges egyenlőség abban mutatkozik meg, hogy a törvényalkotó biztosítja a tagozatnak (secţie) az önálló döntési jogot, ugyanis a törvény ezt a szervezési formát egyetemi autonómiával ruházza fel. Ez még nyilván nem az önálló állami magyar egyetem. De számunkra ez lenne/lehetne a tényleges előrelépés az eddigiekhez képest. Mivel az igazi tagozat (secţie) lenne számunkra a ma kérhető minimum, amihez ragaszkodnunk kell, ma jobban mint bármikor. Tehát enyhén szólva önáltatásnak, mi több becsapásnak érezzük, amikor a MOGYE esetében magyar tagozatról beszélnek, de amikor Kolozsváron is beérik a „departament”-nek nevezett szevezési formával. A marosvásárhelyi-vita megtévesztő és az „elvett helyett visszaadom” taktikával eredményként mutatja fel azt, ami legjobb esetben is egyhelyben topogást jelent, semmi többet.
A kérdés: azokon kívül, akik hivatalból ellenzik a magyar felsőotatás működését, annak ellátását megfelelő egzisztenciáját és jövőjét biztosító jogosítványokkal, kinek áll érdekében megtéveszteni a magyar közvéleményt. A szavakkal játszva, miért nevezzük tagozatnak azt, ami már csak azért sem az, mert nemegy tantárgyat azon nem magyarul tanítanak. Ha már nem sikerült a 21 év alatt tető alá hozni az önálló állami magyar egyetemet, miért félünk ma kérni azt, amit megenged a törvény, azaz előír mint lehetőséget. Miért ez a visszafogottság? Akik tehetnék, miért nem kérik azt, amire van mód? Ennek egyedüli feltétele, hogy az egyetemi chartaban Marosvásárhelyt és Kolozsváron ne csak a departament szerepeljen, hanem mint tényleges eredmény a tagozat, azaz a „SECŢIE” mint a magyar egyetemi közösség szervezeti megjelenítése.
Mindezekért felkérünk mindenkit, aki ebben a kérdésben állást foglalhat és megteheti a megfelelő politikai lépéseket, de azokat is, akik befolyásolni tudják parlamenti képviseletünket, hassanak oda, hogy kérjük azt, ami bennünket törvényileg is megillet és ami a mai nehéz gazdasági helyzetben enyhítene azon a nyomáson, amely ránehezedik Románia egész társadalmára, sikerélményt biztosítva román és magyar politikai tényezőknek egyaránt.
Kolozsvár, 2011. október 31.
Adorjáni Dezső, Balázs Sándor, Benkő Samu, Boér Ferenc, Bozsó Imre Lehel, Brassai Zoltán, Csávossy György, Dávid Gyula, Dudutz Gyöngyike, Egyed Ákos, Gergely Balázs, Guttmann Mihály, Hollanda Dénes, Izsák Balázs, Jakab Ilona, Kántor Lajos, Kincses Előd, Kincses Ajatay Mária, Kötő József, Lászlóffy Csaba, Máté János, Nagy Tóth Ferenc, Pap Géza, Péter Mihály, Sipos Gábor, Sipos László, Szász Jenő, Szilágyi István, Toró T. Tibor, Uray Zoltán, Vekov Károly, Wanek Ferenc
Megjegyzés: szerkesztőségünknek a levelet Vekov Károly küldte, a fenti nevekkel együtt. A közlés másnapján az alábbi, „letisztázott változatot" juttatta el hozzánk:
NYÍLT LEVÉL
Kedves Jutka és Enikő! Kedves kollégák!
Nem kis keserűséggel értesültem a Magyar Történeti Intézet, illetve a kolozsvári egyetem történelem karának helyettes magyar vezetője között kirobbant konfliktusról. Nemrégiben nyugdíjba küldött, óraadó oktatóként, akit csak néha hívnak meg (ha egyáltalán!) a közös dolgok megtárgyalására, nem akartam beleszólni egy olyan vitába, amelyik elsősorban a két fél jobb belátására tartozik. Más kérdés, hogy ez a megromlott viszony, kihatással van kis közösségünk mindennapi tevékenységére. Ha most mégis erre való hivatkozással írom e sorokat, az azért történik, mert ez a megromlott viszony és a megosztottság következményei kihatással vannak az egész kolozsvári magyar nyelvű történész képzésre.
A rosszul értelmezett és leosztott kompetencia- és munkaköri hatáskörök eredményeként egész közösségünket érintő, alapvető fontosságú kérdések vagy kikerültek a közösen megvitatandó és eldöntendő kérdések közül (közép- és hosszútávú célkitűzések, stratégiák stb.) vagy szűk csoportok, illetve egyéni döntések hatáskörébe kerültek. Szinte érthetetlen, hogy felelős vezetők hogyan törődhettek bele ebbe, veszélyeztetve feladataink elvégzésének elemi feltételeit, hallgatóink megfelelő és alapos, magyar közösségünk által elvárt felkészítését.
Szinte hihetetlennek tűnik, de a történelem karon belüli magyar oktatók egy része nem igényli és nem tartja szükségesnek a magyarság történelmének oktatását! (Évek óta ez nem rendes, hanem csak „opcionális" tantárgy lehetett.) A kar úgynevezett „magyar tagozatának" két vezetője nem volt képes elérni, hogy a történelem karon minden szakon hallgatóink tanulhassák a magyarság történelmét! Most amikor a szakok újra akkreditálásáról van szó és hivatalosan is teljes értékű tantárgyként lehetne tanítani a magyarság történelmét, újra néhány személy megbocsáthatatlan felelőtlensége és szakmai önzése miatt (amit nem szeretnék most minősíteni) elszalasztjuk azt az alkalmat, amely talán az utolsó. S történik ez akkor, amikor hallgatóink egy része az általános iskolában magyarság történetet kellene tanítson, amikor másik részük különböző magyar művelődési intézményeknél kíván elhelyezkedni, ahol éppen ezek az identitásunkkal szerves egységet alkotó ismeretek elengedhetetlenek.
Visszagondolva elődeink tartásos viselkedésére és tevékenységére összehasonlíthatatlanul súlyosabb körülmények között, az általuk meghonosított elkötelezett állásfoglalásra és ennek ma is elvárható folytatására, keserűséggel vegyes felháborodással tapasztaljuk közösségi érdekeink semmibe vételét egyes kollégák részéről. Mivel ilyen viszonyulással sem eddig, sem ezután nem tudunk egyetérteni, amennyiben nem kerül sor a helyzet gyökeres megváltoztatására, azaz a Magyar Történeti Intézet, illetve a történelem kar magyar oktatóinak testülete nem igényli, hogy ott minden szakon legyen hivalosan elfogadott és a Románia-, illetve az egyetemes történettel egyenrangú a magyarság története és nem kerül sor annak hivatalos akkreditálására, kénytelen leszek megszakítani óraadói tevékenységemet.
Nem tudok közösséget vállalni olyanokkal, akik nem érzik elemi kötelességüknek hallgatóink megfelelő felkészítését és idegen érdekek által vezettetve képesek elszabotálni a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári egyetem történelem karának magyar tagozatán. Kolosvár, 2013. december 14.
Vekov Károly
* * * A Magyar Történeti Intézet válaszlevele
Vekov Károly nyugdíjas kollégánk nyílt levelét múlt héten már az intézet tagjainak is körbeküldte, és választ is kapott rá. Itt most csak a legsúlyosabb „vádra”, a magyarságtörténettel kapcsolatos állításokra válaszolunk. Sajnálatosnak tartjuk, hogy Vekov kolléga – bár éppen ő tanítja mindmáig a középkori magyar történelmet −, úgy ír nyílt levelet, hogy nem ismeri sem a tanterveket (bár ezek mindenki számára elérhetők intézetünk honlapján: http://kmti.hiphi.ubbcluj.ro), sem az erre vonatkozó szabályozást. Az igazság ezzel szemben az, hogy amíg a ’90-es években erre nem volt lehetőség, már egy évtizede négy félévben oktatjuk a magyarságtörténetet és éppen a Magyar Történeti Intézet megalakulása nyomán vált kötelező tantárggyá mind a történelem, mind a levéltár szakos hallgatók számára. Erről bárki meggyőződhet, ha megnézi az intézet honlapján a tanterveket
s órarendeket.
A régészet és kulturális turizmus szakokon továbbra is választható tantárgy maradt a magyarságtörténet. Ennek oka részben a tantervi kötöttségekben, részben a szaktantárgyak iránti igényben keresendő (pl. az I. éves régészek alig tanulnak szaktantárgyakat), de tapasztalatunk szerint sokan közülük is tanulnak magyarságtörténetet. Szóban és írásban is próbáltuk már elmagyarázni Vekov kollégának, hogy a szakirányok újraakkreditálása, amely 2014 év elején esedékes, nem alkalmas arra, hogy a tanterveket megváltoztassuk. Januárig intézetünknek hat akkreditációs doszsziét (több ezer oldalas dokumentációt) kell elkészítenie, ezzel rengeteg munka van. Az előírásoknak megfelelően ezekben a dossziékban a múlt tanév tanterveinek kell szerepelnie, ezeket tehát nem lehet most – menet közben – megváltoztatni. Az akkreditáció ilyen szempontból nem jelent fordulópontot, utána is nyugodtan meg lehet változtatni a tantervet, tehát nincs „most vagy soha” szituáció. Reményeink szerint előbb-utóbb sikerül konszenzusra jutnunk a többi szakirányt illetően is.
Kedves Karcsi!
Nem hisszük, hogy azzal segítenéd a kérdés megoldását, hogy megszakítod óraadói tevékenységedet, sőt. Ha azonban sajnálatos módon ezt is tennéd, akkor sem látjuk indokoltnak a patetikus és támadó hangvételt. Az óraadás felfüggesztését amúgy már jelezted annak kapcsán, hogy karunk idén az óraadói díj felét tudta csak kifizetni, bár a tantervi előírásokon felül külön szemináriumot is tartottál a középkori magyar történelemből. Mivel Te időközben áttelepdtél Magyarországra és onnan ingázol, ez nem fedezi az útiköltségeidet. Ezt roppant sajnálatosnak találjuk, megértjük, hogy ilyen helyzetben nem vállalod tovább a tanítást, csak azt nem értjük, miért kell a helyzetet „átstilizálni”, és úgy beállítani, mintha itt egyedül Te képviselnéd az igazságot és a jó ügyet, mintha a Jó és Rossz harca zajlana. Képviselőként és karunk oktatójaként lett volna elég alkalmad, hogy az óraadáson túlmenően is tevőlegesen segítsd a magyar oktatás ügyét. Segíteni napi aprómunkával és nem újságcikkekkel lehet. Sajnáljuk, hogy így mondasz búcsút intézetünknek, azonban köszönetet mondunk eddigi munkádért!
A Magyar Történeti Intézet Vezetőtanácsa
* * *
Néhány pontosítás
Az általam írt nyílt levélre adott, látszólag „szakszerű” válaszhoz kénytelen vagyok néhány megjegyzést fűzni.
A nyílt levélben próbáltam nagyon árnyaltan fogalmazni. Nem hiszem, hogy helyes, hogy a magyar(!) tagozaton csak két szakirány esetében (történelem, levéltár) kötelező tantárgy a magyarság története és a többin (pl. régészet, kulturális turizmus stb. ) nem. Utóbbi szakokon miért nem fontos a magyarság történetének ismerete? Ilyen felkészültségű végzőseink döntenek majd műemlékeink sorsáról, kutatják és magyarázzák a honfoglalás korának emlékeit? Netán tanítani akarják majd „A romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai” tantárgyat a VI. és VII. osztályban, ha egyáltalán ezt megengedik a hivatalosságok? Miért csak „választható” a magyar hallgatók esetében ez a tantárgy? Van olyan tananyag, ami ezt pótolja/pótolhatja? Hogyan lehet elfogadhatóan(?) ezt a hallgatók szaktantárgyi „igényével” (talán igénytelenségével) magyarázni? Amúgy megjegyzem, hogy évek óta tartok szemináriumot magyarságtörténetből, nem hivatalosan. És jön, akinek kedve van, mert én senkit sem kényszeríthetek erre, mivel ezt a szemináriumot nem tartalmazza a tanterv. Vajon az egytemi oktatás, főleg annak szükséges/kötelező része az a hallgatók kedvére van bízva és éppen a magyarság történetét illetően? Ha mi nem, ki fogja ezt nekik még valaha tanítani, a mi „szakembereinknek”? És milyen konszenzusra kell jutni, hogy mindenki a magyar tagozaton kötelező mód felvegye ezt a tantárgyat? Kik azok, akik ezt nem akarják? És ők a magyar tagozat oktatói?
A maximális óraszám elvének rugalmas kezelését, illetve a „magyarság története” teljeskörű akkreditációját éppen az egyetem multikulturális jellegére hivatkozva kellene és lehetne elérni. De erre csak akkor kerülhet sor, ha ezt valaki, azaz vezető tisztségben lévő képviselőink kérik. Ha nem most, amikor folyik az akkreditálás, ugyan bizony mikor? S ha nem ilyenkor, akkor eddig miért nem kérték? Ezt illető sorozatos kéréseimre a válasz mindig az volt, hogy”most nem lehet”. Újra megk

Határozott nem Tőkésnek
Tőkés László a forradalom hőse maradhatott volna, „azonban leszállt onnan”, és bevonult a politikába, ahol voltak „bizonyos hozzáállásai”, és legutóbbi kijelentése, mely szerint „az RMDSZ egyfajta politikai maffia”, de mégis együtt kellene indulniuk a választásokon, mivel ezt követelik meg a választási számítások, elfogadhatatlan – fejtette ki Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke tegnap, rámutatva, Tőkés nem fog szerepelni az RMDSZ EP-listáin.
Hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek tárgyalások a Magyar Polgári Párttal és az Erdélyi Magyar Néppárttal, hangsúlyozva, az RMDSZ meg akarja győzni a két említett párt képviselőit, hogy ne próbálkozzanak „kamikázé-akciókkal”. „Az RMDSZ bebizonyította a választásokon, hogy képes a magyarság szavazatának körülbelül 90 százalékát megszerezni, és nekik is tiszteletben kell tartaniuk a romániai magyarság akaratát, ahogyan azt a magyar kormány és a magyarországi pártok is tiszteletben tartják” – szögezte le az RMDSZ politikai alelnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dr. Seres-Sturm Lajos
(1931-2013)
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának oktatói megrendüléssel értesültek dr. Seres-Sturm Lajos professzor úr haláláról.
Életpályája 1950-től szorosan összekötődött az egyetemmel, melynek 1950-től hallgatója, majd 1958-tól élete végéig oktatója volt. A hetvenes évektől meghatározó egyénisége volt az Anatómiai Tanszéknek, később pedig az egész egyetemnek. Az 1990-es változások után, immár professzorként, elévülhetetlen érdemeket szerzett egyetemünkön az oktatás újraszervezésében, valamint a Nagyszebeni Egyetem Orvosi Karának a megszervezésében, ezzel is öregbítve egyetemünk hírnevét. Rektor-helyettesként hozzájárult a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés megszilárdításához.
Több mint 400 szakközlemény szerzője és társszerzője, amelyeket hazai és külföldi tudományos folyóiratokban és kongresszusokon ismertetett. A Romániai Anatómusok Társaságának alapító tagja és alelnöke, a Nemzetközi Anatómiai Társaságok Szövetségének a szervezőbizottsági tagja volt. 1996-tól a Román Orvosi Akadémia rendes tagjának választotta, 2000-től a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja volt. Munkásságának elismeréseképpen számos kitüntetésben részesült, a Román Akadémia 1974-ben Marinescu-díjjal tüntette ki, 1999-ben a Nagyszebeni Egyetem díszdoktorává fogadta.
Seres professzor halálával pótolhatatlan hiány érte oktatói közösségünket. Emlékét örökké megőrizzük.
A MOGYE magyar tagozatának vezetősége
Népújság (Marosvásárhely)

Az RMOGYKE diszkrimináció miatt bepanaszolta a MOGYE rektorát
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) december 16-án panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora, dr. Leonard Azamfirei professzor december 10-i nyilatkozatai miatt. Az egyetem vezetőjének kijelentéseit, miszerint a magyar nyelv, kultúra valamint identitás megőrzése elsősorban otthon, a színházban és a könyvtárban történik, nem pedig a román nyelvű szakmai képzés során, az RMOGYKE diszkriminatívnak nevezte. Az egyesület jogi képviselője, dr. Kincses Előd ügyvéd a panaszlevélben hangsúlyozza: a MOGYE rektora valóságos "dzsihádot" indított a magyar nyelvhasználat ellen, és "szűk látókörűnek" nevezte a rektort, aki "nyilatkozatai alapján a magyar nyelvet alacsonyabbrendűnek tartja a román nyelvnél", semmibe veszi az Alkotmány azon előírásait, amelyek szavatolják az anyanyelvi oktatást, félretájékoztat akkor, amikor azt állítja, hogy a magyar hallgatók nem akarják a magyar nyelvű gyakorlati oktatás bevezetését. "A valóságban 1200 hallgató írta alá azt a petíciót, amelyben kérik az elméleti oktatás nyelvének (magyar) bevezetését a gyakorlati oktatásba" – tette hozzá Kincses Előd.
(a.)
Népújság (Marosvásárhely)

Év végi mérleg és tervek a MOGYE-n
A rektornak nem állt szándékában senkit megsérteni
Sajtótájékoztatón számolt be tegnap dr. Leonard Azamfirei professzor, a MOGYE rektora az idei eredményekről, de azokról a tervekről is, amelyeket jövőben próbál megvalósítani az egyetem vezetősége. A rektor sikeresnek, a munkamódszer konszolidálása évének minősítette 2013-at, de hozzátette: sok még a kihívás, a megoldatlan probléma és a feloldatlan feszültség, ugyanakkor "a legfőbb gond nem adminisztratív vagy oktatási jellegű, hanem az egymás iránti bizalom jelentős meggyengülése".
A MOGYE rektora röviden felsorolta azokat az eredményeket, amelyekkel büszkélkedhet az egyetem: sor került az EUA külföldi szervezet értékelésére, sikerült megszerezni az ISO 9000 minőségügyi tanúsítványt mind az oktatási tevékenységre, mind a klinikai, laboratóriumi, tudományos kutatási és menedzsmenttevékenységekre. Fontosnak nevezte, hogy sikerült befejezni a Gyógyszerészeti Kar új székhelyének megépítésével kapcsolatos eljárásokat, majd bejelentette: az építkezés ma kezdődik el, a beruházás értéke mintegy 18 millió lej. Kiemelt sikerként könyvelte el az egyetem által a müncheni Ludwig Maximilian Szimulációs Központtal való együttműködés eredményeként létrehozott, ősszel megnyílt hasonló központot, ahol már több mint 1000 hallgató vett részt gyakorlati képzésen. Nem hagyta ki a felsorolásból a felsőfokú oktatási intézeteket minősítő ARACIS értékelését sem az Orvosi Kar öt oktatási programja illetve négy mesterképzés esetében, az idei rezidensvizsgáról pedig azt mondta: "tökéletes szervezés volt, egyetlen kérdést sem kifogásoltak a résztvevők". Idén 800.000 lejt fordították tudományos pályázatokra, elsősorban az egyetem saját bevételeiből, e projektek finanszírozása jövőben folytatódik.
Minden betöltetlen állást meghirdettek
A MOGYE rektora közölte: 2014-ben számos előléptetésre kerül majd sor, ezért máris 96 állásra hirdettek meg versenyvizsgát: 61 állást meghatározatlan időre, 35-öt meghatározott időre. Leonard Azamfirei a sajtó kérdései elé menve gyorsan hozzátette: minden, a magyar tagozat vezetősége által igényelt állásra – ezek száma egyharmada az összesen meghirdetett posztoknak – megszervezhető a versenyvizsga.
A rektor hangsúlyozta, a 6000 hallgatóval rendelkező MOGYE helyzete stabil, az idén volt a legszorosabb a felvételi vizsga az orvosi illetve fogorvosi karokra az elmúlt húsz év alatt, az egyetem bázisfinanszírozása 2012- höz képest 13,9 %-kal nőtt, a saját bevételei 15,27 %-kal, anélkül, hogy emelték volna a tandíjat. "A többletbevételeket jövőben elsősorban a beruházásokra, a kutatási tevékenység finanszírozására fordítjuk" – ígérte a rektor. Megtudtuk, hogy 2014-től több hallgatói helyet hagyatnának jóvá az angol nyelvű képzések esetében, a román és magyar tagozatokon viszont nem várható a beiskolázási szám növelése, de csökkenése sem. Az is elhangzott, hogy megreformálnák a tantervet, amelyet a rektor helyenként elavultnak, túlságosan elméletcentrikusnak minősített, ugyanakkor azt is, hogy a MOGYE egy nyugat-európai országban a jövő tanévtől már kihelyezett karokat szeretne működtetni, ez irányban folynak az egyeztetések. Hogy melyik országról van szó, nem árulta el, de újságírói érdeklődésre kijelentette: nem Magyarországról van szó. "A kihelyezett karok a MOGYE égisze alatt működnének, a MOGYE oktatói tartanák az angol nyelvű képzéseket, a tandíj várhatóan magasabb lenne, mint a marosvásárhelyi egyetemen" – tette hozzá Azamfirei. A rektor hangsúlyozta, sok még a kihívás, a megoldatlan probléma és a feloldatlan feszültség, ugyanakkor "a legfőbb gond nem adminisztratív vagy oktatási jellegű, hanem az egymás iránti bizalom jelentős meggyengülése". Érdeklődésünkre, hogy hogyan szándékozik e bizalom erősítését elősegíteni, hiszen a magyar nyelvhasználatra vonatkozó legutóbbi kijelentései, amelyek miatt az RMOGYKE tegnap panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, nem szolgálják ezt a célt, Leonard Azamfirei azt mondta, nem egészen érti, hogy miről van szó, mert ő pozitív üzenetet fogalmazott meg akkor, amikor dicsérettel illette a magyar jelöltek szereplését a rezidensvizsgán. "A kulturális identitás megőrzéséről mondott szavaimat a sajtó kiemelte a kontextusból, hiszen én azt nyilatkoztam, hogy a kulturális identitás megőrzése és ápolása elsősorban – és nem kizárólag! – a családban/könyvtárban/színházban történik. Ugyanez érvényes a román nyelvre is. Ha mégsem így fejeztem volna ki magam, akkor helyesbítek, nem állt szándékomban senkit megsérteni" – közölte lapunkkal a rektor.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Karácsonyi hangulatú irodalmi ülés Lippán
Kedden délután a lippai katolikus parókia hittantermében, a helybeli Degré Alajos Olvasókör megtartotta decemberi ülését, a karácsony szellemében.
A megjelenteket ft. Andó Attila plébános köszöntötte, majd a karácsony, a Megváltó megszületésének az ünnepét méltatta. A továbbiakban Czernák Ferenc a karácsony eredetéről, a karácsonyi szokásokról beszélt. József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor, Márai Sándor, illetve Fülöp Lídia, karácsonyi témájú költeményeiből olvasott fel egy csokorra valót Igna Ilona, Détári Katalin és Tóth Emil, miközben Czernák Ferenc elszavalt néhányat a jelzett költeményekből.
A decemberi irodalmi ülés kellemes hangulatban, agapével zárult.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nyelvvédelem és nyelvújítás – megőrzés és megújulás (I.)
Egy aradi tapasztalat
A mögöttem maradt évtizedekben szinte teljesen bejártam a Kárpát-medencét, számos város akad, ahová időről-időre visszatérek, természetesen ilyen Pozsony, Kassa, Ungvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Szabadka, Újvidék és Alsólendva.
Nehéz kimondanom, mindenütt a magyar nyelv erőteljes hanyatlását kellett tapasztalnom. Két hete jártam Aradon közel tíz esztendő elmúltával az ottani Kölcsey Egyesület és az általa megjelentetett Havi Szemle című folyóirat meghívására. Ezt megelőzően akkor jártam a városban, amikor az aradi vár kazamatáiból kiszabadított, majd egy időre a Minoriták főtéri templomának udvarán elhelyezett Szabadságszobrot ismét felavatták, ha nem is eredeti helyén, a történelmi emlékeket hordozó Városháza előtt, hanem egy félreeső, kissé elhanyagolt téren, szemközt az 1849-es erdélyi háború román politikusait és harcosait megörökítő emlékművet. Ez akkor még csak egy diadalívre felfüggesztett molinón volt látható. Azóta létrejött a valóságos kőbe faragott és bronzba öntött román monumentum, s a két emlékmű: a nemzeti emlékezetbe mélyen beivódott magyar és az újabb, kissé esetlen román ott álldogál békésen egymással szemben, figyelvén a gondozatlan térségen sietősen átvágó aradiakat.
Midőn egy évtizede ott jártam, Aradon még gyakran hallottam magyar szót, két hete viszont csak abban a több épületre kiterjedő magyar kulturális létesítményben, amelyben az ottani két magyar szerkesztőség, a magyar kulturális egyesület és egy magyar vendéglő található. Máskülönben a város, amelynek lakossága az utolsó osztrák-magyar népszámlálás alkalmával, 1910-ben 77 542 főt számlált, ebből 48 761 fő magyarnak, 14 949 románnak, 11 320 németnek, 1 850 szerbnek vallotta magát, azaz a magyarok túlnyomó: 62,9 %-os többségben éltek, a románok aránya 19,2 %, a németeké 14,6 %, a szerbeké 2,4 % volt. Nos, mindez a rendelkezésre álló 1992-es román népszámlálás adatai szerint a következőkben változott: a város lakossága 190 114 főt tett ki, ebből 151 436 volt a román, 29 828 a magyar, 4 142 a német és mindössze 888 a szerb (viszont 2 138 a cigány). Azaz a magyarok aránya 15,7 %, a románoké 79,6 %, a németeké 2,18 %, a szerbeké 0,47 % (és a cigányoké 1,12 %). A legtöbb, korábban nagy (vagy relatív) többségben magyarok által lakott erdélyi, partiumi, bánsági város etnikai képe ehhez hasonlóan alakult át, és már csak a Székelyföld városai tekinthetők magyar településnek, Marosvásárhely nagyon kicsiny magyar többsége is felettébb ingatag. Mindez, amiről az imént beszéltem, arra utal, hogy az erdélyi (és általában a Kárpát-medencei) magyar kisebbségvédelmi stratégiát: a kisebbségi sorsban élő magyarság védelmének stratégiáját újra és újra át kell gondolnunk. A korábban követett megfontolások és eljárások (és főként az általánosságban érvényesített politikai retorika) ugyanis már régen csődöt mondtak, és ahogy magam látom, szinte minden téren nagy-nagy bizonytalanság tapasztalható.
Mára Arad talán a múlt század kilencvenes éveiben rögzített és az imént bemutatott adatsorhoz képest is radikálisan megváltozott. Tíz esztendeje a belvárosban még gyakran megütötte a fülemet a magyar szó (akárcsak Temesváron vagy éppen Brassóban), mára ezek a szavak jóformán eltűntek: Arad román nagyvárossá vált és csupán néhány kisebb nyelvszigeten – a magyar kulturális egyesületben, a magyar szerkesztőségekben, a római katolikus és református templomban és néhány magyar iskolában lehet magyar beszédet hallani. Aki ma nemzetstratégiáról beszél, annak erre a változásra: a magyar szó elnémulására mindenképpen fel kell figyelnie. Hiszen Aradot, Temesvárt és Brassót meglehetősen gyors ütemben követi Kolozsvár, Nagyvárad és Szatmárnémeti, ott van nyomukban Marosvásárhely, amely néhány esztendeje még az erdélyi magyarság „fellegvárának” számított, s ugyancsak alaposan megfogyatkozott a magyarság létszáma, jóllehet ma még abszolút többséget alkot olyan városokban, mint a Székelyföld legendás központjai: Csikszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós.
Pomogáts Béla
Nyugati Jelen (Arad)

Ismét megrongálták a Mátyás-szobrot
smeretlen tettesek ismét megrongálták a kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot. Szerkesztőségünk déli értesítését követően fotóriporterünk azonnal a helyszínre sietett, s azt tapasztalta: Mátyás király bal sarkantyúját meggörbítették. Bár az adventi és karácsonyi vásár, valamint a Főtérre tervezett szilveszteri népünnepély kapcsán a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal hatáskörébe tartozó helyi rendőrség kordont helyezett el a szobor körül, a rosszakaróknak mégis sikerült megrongálniuk a 800 ezer eurós befektetéssel (400 ezret a magyar, ugyanennyit a román kormány fedezett), közpénzből restaurált, világhírű műemléket.
Amint arról a Szabadság több ízben beszámolt, áprilisban Kolozsi Tibor szobrászművész, a Mátyás-szoborcsoport fő restaurátora elvégezte a szükséges munkálatokat a főtéri szobor egyik zászlóján, így annak hegye ismét szilárdan áll a helyén. A műemléket akkor is ismeretlen tettesek rongálták meg.
Szabadság (Kolozsvár)

Mátyás király és az utódok
Kötelékek – kézfogások
Adventi este Kolozsvár Főterén. Mátyás biztosan ül a lován. Ha zavarja, ha nem: a virágágyások végképp eltűntek az így jóval nagyobbnak látszó előtérből (télidőben amúgy sem gyönyörködhetne szabadtéri virágokban, ezt a kitartó hagyományőrzőknek is be kell látniuk). Akkora a Cs. Szabó László által úgy hetven éve megcsodált, páratlannak mondott tér, hogy elfér rajta a hidegek érkeztén összekovácsolt korcsolyapálya, az itt újdonságnak számító körhinta (csak gyerekeknek, lovacskákkal), no meg az alkalmanként vissza-visszatérő sok bódé – karácsony közeledtén elsősorban édességeket, csecsebecséket kínálnak a vásárlóknak. Ha pedig nagy királyunk egy kicsit jobbra néz, tekintélyes fedett pódiumot lát; és hogy a füle se maradjon kielégítetlenül, a katonazenekar a Csendes éjt játssza. (Amikor épp nincs élő zene, szól a gépi, ugyancsak karácsonyi dalokkal.)
Mátyás király tehát nem unatkozik, nem csak a vezéreit nézheti – gyönyörködhet akár az óriás, fényben úszó karácsonyfában, akár a fénykapukban –, miközben szegény Mihai Viteazulnak, egy szerényebb téren, szobor-magányát csupán néhány kisebb vagy termetesebb, pirosba öltöztetett fenyő oldja. Nem hiába, hogy a két lovasszobrot annyi minden választja el egymástól, többek között az, ami az autentikus művészet, Fadrusz János évszázados telitalálata és a kései pótlék között tátong.
Szabadság (Kolozsvár)

Elutasították Tőkés Ponta elleni keresetét
Elutasította csütörtökön a bukaresti első kerületi bíróság Tőkés László európai parlamenti képviselő Victor Ponta kormányfő ellen rágalmazás miatt beterjesztett keresetét. Kincses Előd ügyvéd a Krónikának elmondta, az alapfokú ítélet rossz fényt vet a romániai igazságszolgáltatásra, és fellebbezni fognak.
Tőkés László azért fordult bírósághoz, mert a miniszterelnök februárban azt állította róla és Monica Macovei néppárti EP-képviselőről, volt igazságügy-miniszterről, hogy románellenes érdekeket képviselnek, és külföldről pénzelik őket, hogy Romániát destabilizálják. Victor Ponta mindezt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke esetében azzal a váddal is megtoldotta, hogy horthysta nyelvezetet használ.
A kormányfő arra reagált, hogy Tőkés a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott nagyváradi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: még Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor is „nagyvonalúbb” volt a magyarokkal Pontához képest. „Miközben a kommunista rezsim egyfajta autonómiát biztosított a magyaroknak, a jelenlegi bukaresti hatalom a Székelyföld létét sem ismeri el, és elzárkózik egy különálló székelyföldi régió létrehozásától” – jelentette ki annak idején Tőkés.
Ponta későbbi reakcióját az EP-képviselő úgy értékelte, hogy Románia iránti lojalitásában, valamint magyar önazonosságában sérti, és a minősítések miatt rágalmazásért és becsületsértésért beperelte a miniszterelnököt. Az alapfokon eljáró bukaresti bíróság azonban csütörtökön kihirdetett ítéletében megalapozatlannak találta a keresetet.
Kincses Előd, Tőkés védőügyvédje azonban értetlenül áll a végzés előtt, hiszen értelmezése szerint Ponta gyakorlatilag hazaárulással vádolta védencét, és emiatt a hatályos Büntető törvénykönyv alapján életfogytiglani börtönbüntetés szabható ki. „Victor Ponta ügyvédei azzal érveltek a tárgyaláson, hogy a kormányfő csupán egy politikai vita keretében tette kijelentéseit. Holott volt ügyészként a miniszterelnöknek nem lenne szabad összetéveszteni a politikai vitát a hazaárulás vádjával” – jelentette ki a Krónikának Kincses, emlékeztetve: Ponta ügyvédei arra is hivatkoztak, hogy Horthy Miklós a magyar történelem egy „kiemelkedő egyénisége” volt.
A marosvásárhelyi ügyvéd hozzátette, annak idején Traian Băsescu államfő is megállapította, hogy a miniszterelnök valótlanságot állít. „Az elnök tisztában volt vele, hogy az 1989-es forradalom idején vállalt szerepével Tőkés nem elárulta Romániát, hanem éppenséggel megmentette a kommunista rezsimtől. Ha hazaárulást követett volna el, Băsescu nem tünteti ki 2009-ben” – jegyezte meg Kincses, aki szerint az ítélet ellen fellebbezni fognak. Tőkés László egyébként Ponta elmarasztalásán kívül százezer lej erkölcsi kártérítés kifizettetését kérte a bíróságtól, a fájdalomdíjat pedig jótékonysági célra fordítaná.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro

Gál Sándor-díjas a főkonzul és a publicista
Az Alcsík Kistérségi Fejlesztési Társulás által alapított Gál Sándor-díjat idén Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja és Ferencz Imre Székelyföld-díjas költő, publicista vehette át.
Gergely András, a Alcsík Kistérségi Fejlesztési Társulás elnöke (jobbról) adta át a Gál Sándor-díjakat
Az Alcsík Kistérségi Fejlesztési Társulás csütörtöki évzáró ülésén, Csíkkozmáson átadták az egyesület által 2010-ben létrehozott Gál Sándor-díjakat. Ezen erkölcsi elismeréssel az egyesület kuratóriuma olyan személyeket tüntet ki, akiknek magatartásuk példaértékű a régió lakossága előtt, ugyanakkor munkásságukkal hozzájárultak a térség fejlődőséhez – fogalmazott Gergely András, a fejlesztési társulás elnöke.
Gergely elsőként Zsigmond Barna Pálnak, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának a közösségben betöltött szerepét méltatta, és átadta neki az erkölcsi elismerést. A főkonzul köszönő beszédében megerősítette az elnök azon gondolatát, miszerint a konzulátus egy hidat jelent Magyarország és Erdély között. Hozzátette, kollégái segítségével folyamatosan ezen dolgoznak, így ez az elismerés részben nekik is szól. Azt is elmondta, hogy munkássága alatt folyamatosan próbált mindenhol a közösséggel kapcsolatot tartani, Csíkban is erre törekszik.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

A legfőbb ügyésznek sem tetszik a Btk. módosítása
Levélben kérte fel Románia legfőbb ügyésze az államfőt, hogy ne hirdesse ki a büntető törvénykönyv (Btk.) legfrissebb módosításait tartalmazó jogszabályt, amely az ellenzék és igazságszolgáltatás fontosabb intézményei szerint is mentesíti a büntetőjogi felelősség alól a honatyákat különböző korrupciós bűncselekmények esetén.
Tiberiu Niţu erről csütörtökön nyilatkozott a Mediafaxnak, ám nem kívánta részletezni a levél tartalmát. Csak annyit árult el, hogy már a múlt héten elküldte álláspontját az államfőnek. Levelében négy oldalon keresztül sorol fel érveket Traian Băsescunak arról, hogy miért lenne káros a jogszabály kihirdetése.
A román sajtó által botrányosnak nevezett Btk.-módosításokat a legfőbb ügyész nem kívánta kommentálni, miután a múlt héten a képviselőház szavazott róluk – emlékeztet a Mediafax. Niţu akkor csak annyit mondott, hogy az ügyészség álláspontját nem kérték ki a honatyák, de erre szerinte nem is volt szükség.
maszol.ro/mediafax

Földügyletek csak titkosszolgálati jóváhagyással?
Nagyvárad- A kormány egy olyan törvényt dolgozott ki és küldött aláírás végett az államfőhöz, mely szerint a határsávban csak titkosszolgálati beleegyezéssel lehetne földügyleteket lebonyolítani.
Erre Cseke Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő hívta fel a figyelmet csütörtöki Sas-palotabeli sajtótájékoztatóján. Kifejtette: Románia 2005-ben írta alá Luxemburgban az Európai Unióhoz történő csatlakozási szerződést, melynek egyik csatolmánya a tőke szabad áramlásáról is rendelkezik. Ténylegesen 2007. január 1-től lettünk EU-s tagállam, amikor életbe lépett a külföldi állampolgárok honi földvásárlását érintő moratórium is, mely hét évre szólt, tehát néhány nap múlva, 2014. január 1-től életbe kéne lépjen a földpiaci liberalizáció. Románia próbált halasztást kérni, azonban az Európai Bizottság nem egyezett ebbe bele, ezért a Ponta-kormány egy olyan törvény bocsátott ki, és ennek parlamenti elfogadása után küldött aláírásra az államfőhöz, mely a települések kültelkeinek adásvételére vonatkozna. Érdekes módon azonban ez a jogszabály nem csak a külföldi, hanem a román állampolgárokat is érintené, és azt írná elő, hogy a határsáv 20 kilométeres körzetében, illetve a speciális objektumoktól számítva 2400 méteren belül levő földterületeket nemzetbiztonsági kockázatok miatt csak úgy lehetnek eladni vagy megvenni, ha az ügyletben érintett felek előtte kötelező módon engedélyt kaptak erre a kompetens nemzetbiztonsági szervektől, vagyis a román titkosszolgálattól (SRI), a Külföldi Hírszerző Szolgálattól (SIE), az Őrző- és Védő Szolgálattól (SPP), valamint a honvédelmi, a külügy- és az igazságügyi minisztériumoktól.
Fugyivásárhelyig
A honatya megjegyezte: nem tudja, kinek az ötlete volt ez a törvény, de megítélésében a titkosszolgálatok tevékenységük jellegéből fakadóan sem örülnének annak, ha tényleg életbe lépne. Úgy fogalmazott: olyan mint egy rossz álom, demokratikus szempontból jelentős visszafejlődés, még az ötvenes években sem voltak ilyen típusú szigorítások. Az RMDSZ-es törvényhozók különben nem szavazták meg, mert alaptörvény-ellenesnek tartják, és ezért megpróbálták megtámadni az Alkotmánybíróságon a döntést, de nem tudtak összegyűjteni az ehhez szükséges elegendő aláírást a többi párt részéről. Maradt még a remény, hogy Traian Băsescu elnök nem írja alá a jogszabályt. Bihar megyében amúgy 101 helyiséget (12-öt közülük részben) érintene a törvény , a 20 kilométeres sáv például Várad esetében egészen Fugyivásárhelyig terjedne.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

S. Z.
ENNI MENTEK
Rendőri túlkapás áldozata lett két fiatal Kolozsváron?
Piroson mentek át a zebrán. A rendőri igazoltatás, majd pénzbüntetés után jócskán elszabadultak az indulatok.
Csak enni szeretett volna valamit M. Tamás és kollégája a múlt szombatra virradó hajnalon. A kolozsvári kihalt úton békésen átsétáló fiatalok nem is sejtették, micsoda galibába keverednek: rendőrök igazoltatták, majd bekísérték őket, miközben a legkevésbé sem bántak kesztyűs kézzel velük. A bilincs nyoma néhány nap múlva is ott látszik M. Tamás csuklóján. És bár sokan azt tanácsolják neki, eltökélt, hogy nem hagyja annyiban. M. Tamás egy húszas éveiben járó, Nagykárolyból származó srác, aki programozóként dolgozott egy ismert kolozsvári IT-cégnél. Reggel van, egy kolozsvári kávézóban ülünk, miután ismerős ismerősén keresztül megkeresett, azzal, hogy szeretne sajtónyilvánosságot az ügyének.
A történet pedig nem is kezdődhetett volna banálisabban. „Péntekről (december 6.) szombatra (december 7.) virradó éjszaka egy céges bulin voltunk az Euphoriában” – meséli. Mivel a helyszínen valamiért nem lehetett enni, éjszaka fél háromkor egy kollégájával úgy döntött, elsétál a Hasdeuba, az ún. „Hányinger” utcára enni valamit. „A bulin persze ittunk, azonban nem voltunk annyira részegek, hogy ne tudjuk, mi történik velünk” – meséli. „A Sörgyár és az Agronómia táján mentünk át az – amúgy teljesen kihalt – monostori úton, a zebrán. Az átjáró előtt és után, az út mindkét oldalán taxisok parkoltak tilosban, kuncsaftra várva.
Azt hittük, hogy éjszaka lévén a jelzőlámpák nem működnek már, de tévedtünk: azon a monostori gyalogátjárón mindig működik a jelzőlámpa, és éppen piros volt. Azt sem vettük észre, ahogy azt sem, hogy egy rendőrjárőr halad el éppen: az autó félrehúzott a zebra melletti, Agronómia kapujánál levő kis beugróba.” Az autóban három rendőr és egy csendőr ült, és az ilyenkor szokásos eljárás szerint elkérték a fiatalok személyi igazolványát. Mivel M. Tamás román kollégája amúgy hétköznapi, gyakran előforduló családnevét nem a megszokott módon írja, a rendőr pedig azt hitte, ugratja, máris szóváltásba keveredett.
Szó szót követett, a fiatalok szóvá tették, hogy a rendőrség járókelők igazoltatásával foglalkozik, ahelyett, hogy komolyabb ügyeket göngyölítene fel. Időközben felbukkant egy harmadik járókelő is, aki szintén átment volna piroson a szóban forgó gyalogátjárón. A fiatalok odaszóltak: nehogy!
Tamás kissé távolabb beszélt a rendőrökkel, és rákérdezett, azért tart-e ennyi ideig a jegyzőkönyv kitöltése, mert magyar? Román kollégája közben egyre feszültebb párbeszédet folytatott az egyik rendőrrel. És bár nem személyeskedett, a kollégája a rendőrség munkáját egyre élesebben bírálta – emlékezik vissza M. Tamás, hozzátéve: elismerték a kihágást, és hajlandóak voltak aláírni a jegyzőkönyveket. Időközben elkészültek a jegyzőkönyvek: 160 lejre büntették a piroson átkelő fiatalokat. „Hagyjuk, nincs kivel beszélni” – mondta románul M. Tamás kollégája, majd legyintett: úgy tűnik, ekkor elpattant a húr, a rendőr hátracsavarta a karját, és betuszkolta a rendőrautóba. M. Tamás ezen a ponton visszautasította a jegyzőkönyv aláírását, mire a rendőr hangosan kérdezte, hol lakik Kolozsváron? “Azt feleltem, nála van a személyim, olvassa le arról” – meséli. Ekkor visszacsúsztatták a zsebébe a személyijét, és ráordítottak: tűnj el (dispari)!
Ő azonban nem távozott: úgy érezte, nem hagyhatja ott kollégáját. Ekkor egy rendőr őt is leteperte: karját hátracsavarta, megbilincselte, és a rendőrautó csomagtartójára fektette. „Most megtanítalak, hogy tiszteld a román rendőrséget!” – kiabálta.
„Ekkor már én is ordítottam. A rendőr nevét, azonosító számát, felettese nevét kértem, és kilátásba helyeztem, hogy panaszt teszek” – emlékezik vissza. A rendőr válaszképp többször is felhúzta a hátrabilincselt karját (napokig tartó fájdalom), majd felrántotta és visszacsapta fejét a csomagtartóra. Az egyik, autóban ülő rendőr közben segítséget hívott: perceken belül megjelent egy újabb, szirénázó járőrkocsi. „Ebből az autóból négy vérszomjas vadállat szállt ki: látszott, még örülnek is annak, hogy megvan a napi delikvens, aki fiú, és ráadásul ivott is. Betuszkoltak az autóba, miután – viccből – az amerikai filmek mintájára figyelmeztettek, nehogy megbotoljam a küszöbben” – mesél. Bár az őket igazoltató rendőrökkel nem beszéltek, M. Tamást ez a legénység már eleve bűnözőként kezelte. Az ijedt fiatal megpróbált azzal védekezni, hogy ő magyar állampolgár – sikertelenül: mint kiderült, a szervek ezt nem veszik figyelembe, ha valaki román állampolgársággal is rendelkezik (ezt persze nem így közölték). „Közben a hátsó ülésen bele-belekönyököltek a hasamba, úgymond hogy üljek szépen” – mondja.
Az út 5-10 percig tartott, a Monostor végén, a Bucium utcában levő 4-es rendőrőrsig. Akkor még nem tudta: ez a rendőrőrs balhésnak számít, egy egyszerű Google-keresés több találatot is ad, szexbotránytól villamossal való ütközésig, hamis tanúzásig, okirat-hamisításig vagy épp verésig. „Két rendőr kirángatott az autóból, a főbejáraton bevittek: az őrsön kajánul vigyorgott az egyik rendőr, látva érkezésünk. Hamarosan a kollégámat is hozták”.
A fiataloktól elvették a mobiltelefonjukat (mint utólag kiderült, ez a standard eljárás, ha valakit ki készülnek hallgatni), majd M. Tamást a kihallgatószobába próbálták bevinni (kollégájával az előtérben tárgyaltak). Ez nem ment egyszerűen, ugyanis a rendőrök nem találták a mágneses kártyát, amivel ki lehetett volna nyitni az ajtót.
Miközben többedmagával állt az ajtó előtt, M. észrevette, hogy a mellette álló rendőr ugyanaz, aki lenn, a monostori úton igazoltatta, és akiről kiderült, hogy marosvásárhelyi származású, és tud magyarul. „Magyar rendőr velünk van” – súgta oda neki, mire fel az a kezében levő iratcsomóval egy hatalmas pofont kevert le neki.
Időközben bejutottak a kihallgatószobába, amely – mint meséli – leginkább bicikliraktárhoz hasonlított. A szoba egyik fele ugyanis tele volt (valószínűleg lopott és megtalált) biciklikkel. Leültették egy székre, levették a bilincset, majd egy rendőr arra próbálta rávenni, hogy vallomást tegyen.
M. Tamás erre csak annyit hajtogatott, hogy nem szólt be a rendőröknek, nem szidta őket, nem volt agresszív, nem ezt a bánásmódot érdemli. Egy idő után aztán belépett a szobába az egyik csendőr, aki lenn volt az Agronómiánál: ő szólt, hogy hozzák ki.
Az előtérbe visszajutott M. Tamásnak szóltak, most tűnjön el, majd az egyik rendőr a nyakánál fogva ki is tette az épületből.
Arra azonban senki nem számított, hogy háromszor is visszamegy.
„Visszamentem, és a telefonomat követeltem. A portán levő rendőr azt kérte, írjam alá az átvételi elismervényt. Elutasítottam, így ezúttal ez a rendőr dobott ki az őrsről, szintén a nyakamtól fogva”. Amikor M. Tamás másodszorra visszament az őrsre, megfenyegették, hogy előzetesbe teszik. Sokkos állapotban levő kollégáját épp azzal fenyegették, hogy 2 ezer lejre büntetik, ha a jegyzőkönyvet nem írja alá. A magyarul beszélő rendőr arra kérte M. Tamást, menjen el, ő azonban nemet mondott: a telefonját kérte vissza. Ekkor már kollégája is vele tartott. Újból kitették.
M. Tamás harmadszorra is visszafordult: ezúttal aláírta a portán levő nyilvántartást arról, hogy átvette a telefonját. Szóltak neki, hogy a jegyzőkönyvet majd hazaküldik a személyijében szereplő nagykárolyi lakcímre. „A kollégámmal együtt azonnal taxiba ültünk, és a megyei kórházba mentünk, a sürgősségire” – meséli. Amikor elmondtuk, hogy rendőrök bántalmazták, hirtelen mindenki távolságtartó lett a sürgősségin. A kollégája testén nem volt nyoma fizikai agressziónak; M. Tamás esetében néhány napon belül gyógyuló sérüléseket állapítottak meg.
Két napra rá, hétfőn törvényszéki orvosnál is járt M. Tamás: a válla, a testén látható karcolások, tompa tárgyak ütése nyomán keletkezett zúzódások a szakember szerint is 7-én, szombaton keletkeztek, és alátámasztják a bántalmazásról szóló történetet.
Kollégája személyes okokból nem kíván semmilyen lépést tenni emiatt az éjszaka miatt; M. azonban most ügyvédet keres, hogy jogi útra terelje az ügyet. A panaszt pedig a napokban szeretné iktatni a rendőrségen.
„Nem szeretném senkinek a karrierjét tönkretenni. Csak annyit várok el, hogy kérjenek bocsánatot, és tartsák be a törvényeket a rendőrök is, ne éljenek vissza a hatalommal” – mondta.
A 4-es rendőrőrsön a Kolozs megyei rendőrfelügyelőség szóvivőjéhez irányítottak; a szóvivő kérdésünkre elmondta, hivatalosan akkor indulhat belső vizsgálat az ügyben, amikor valaki panaszt tesz.
Transindex.ro

Toró T. Tibor: A "hidegbéke" éve után a "forróbéke" évére készül az EMNP
A "hidegbéke" évét zárta és a "forróbéke" évére készül az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) - jelentette ki Kolozsváron tartott csütörtöki évértékelő sajtóbeszélgetésen Toró T. Tibor, a párt elnöke.
A 2013-as évet azért minősítette a "hidegbéke" évének, mert míg az EMNP folyamatosan tárgyalni szeretett volna politikai vetélytársaival, az erdélyi magyarság többsége által támogatott Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) folyamatosan "le akarta taszítani a Néppártot a politikai pályáról".
Toró T. Tibor szerint a jövő év forróságát a magyarországi országgyűlési, majd az európai parlamenti, végül pedig a romániai elnökválasztás adja. Kijelentette, hogy a magyarországi országgyűlési választás előtt az EMNP-nek a részvételre való buzdítás a feladata.
Az európai parlamenti választásokon azt tartja a párt feladatának, hogy biztosítsa Tőkés László számára a lehetőséget a Brüsszelben elkezdett munka folytatására. Toró lehetséges, de nem kívánatos "kamikázerepülésként" írta le azt az alternatívát, hogy az EMNP önálló jelöltlistát állítson az EP-választásokra.
"Nagyon extrém dolognak kellene történnie, hogy egy ilyent bevállaljunk. Azt sem szeretnénk viszont, hogy ajándékba adjunk a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek százezer szavazatot" - tette hozzá.
A pártelnök megerősítette, azzal az alternatívával is számolnak, hogy Tőkés László a Fidesz európai parlamenti jelöltlistáján szerezzen újabb brüsszeli mandátumot. Úgy vélekedett, Tőkés László olyan "nemzeti intézmény", akit nem lehet mással helyettesíteni.
Az MTI kérdésére válaszolva nem tartotta valószínűnek, hogy a Fidesz erdélyi személyiséget is feltegyen az országgyűlési képviselőjelölt-listájára. "A néppárt elképzeléseiben ugyan benne van, hogy legyen egy ilyen szószóló a magyar parlamentben. (...) Tőkés László pedig talán jobban meg tudná jeleníteni Budapesten a kárpát-medencei magyar ügyet, mint Brüsszelben, de legyen ez a Fidesz problémája" - jelentette ki az elnök.
Toró T. Tibor a 2014 végére várható romániai elnökválasztást arra tartaná jó lehetőségnek, hogy ismertessék meg jobban a közvéleménnyel Románia - román politikusok által jelenleg tabuként kezelt - föderális berendezkedésének elképzelését.
Toró T. Tibor a magyarországi választások előtti konjunktúrának tulajdonította a Fidesz az RMDSZ közötti jó viszonyt. Hozzátette, a Fideszre szövetségesként tekintenek, és elfogadják, hogy az folyamatosan "pacifikálni" próbálja az erdélyi magyar politikai viszonyokat
Gazda Árpád, MTI

Mégsem építenek új Sapientiát
Mégsem épít új campust a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredában. A felsőoktatási intézménynek 2,5 millió eurója van beruházásra, ez az összeg viszont korántsem elegendő a tervek kivitelezésére, ezért visszatérnek a régi elképzeléshez.
Vissza a babaruhát: többszöri számolgatás után a felsőoktatási intézmény vezetői elálltak azon tervüktől, hogy a mostani campus felújítása helyett inkább új létesítményt építsenek. „Sajnos marad a régi elképzelés, arra viszont megvan a pénzünk” – tájékoztatta lapunkat Dávid László, a Sapientia egyetem rektora.
Kevés a pénz egy új campusra
A felsőoktatási intézmény vezetője részletekbe nem igazán akart belemenni, annyit azért még elmondott, hogy az új létesítmény helyszínéül kiszemelt terület (a Temesvári sugárúton, az Óceán üzlettel szembeni, beépítetlen városrész) talaja nem bizonyult építkezésre megfelelőnek, ezért jelentős összeget emésztett volna fel a talajcsere.
Tudomásunk szerint a rendelkezésre álló összeg legalább kétszeresére lenne szükség ahhoz, hogy új campus és bentlakás épülhessen, ezért kellett elállniuk az ötlet megvalósításától. Ugyanakkor a mostanihoz képest kevesebb bentlakási szobát tudtak volna építeni, holott a Sapientia csíkszeredai campusának épp az az egyik előnye a többi romániai magyar felsőoktatás intézménnyel szemben, hogy olcsó és nagyszámú bentlakási szobával tudja kiszolgálni az ide felvételizőket. Télen nem látnak hozzá semmilyen felújítási munkálatnak, tavaszig a terveket, illetve a szükséges engedélyezéseket fogják beszerezni. Az építkezésre felhasználható 2,5 millió eurót – több mint 11 millió lejt – a magyar kormány biztosítja.
Új helyett inkább felújítás
Tavasszal írtunk először arról az elképzelésről, hogy jövőben új épületszárnyat akarnak építeni a Sapientia egyetem csíkszeredai karainak udvarára, azelőtt viszont leszigetelnék a felsőoktatási intézmény épületét, továbbá kicserélnék a külső ablakokat, illetve ajtókat. Tervezték a bentlakási szobák felújítását is. A nyáron elkészült egy látványterv is, amelyet a csíkszeredai építészek jelentős része nem tartott elfogadhatónak – többek között az egyetem görög-katolikus templomra gyakorolt hatását kifogásolták –, ezért azt javasolták a tervező cégnek, hogy az ő elképzeléseiket figyelembe véve rajzolja újra a megvalósíthatósági tervet. Közben felmérték, hogy a jelenleg használt épület felújítása óriási összeget emésztene fel, és még úgy sem tudná ugyanolyan jól kiszolgálni az oktatási igényeket, mint egy új építmény. Ekkor döntöttek úgy, hogy inkább újat építenének. Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán nem zárkózott el az új egyetem ötletétől, azt viszont jelezte az egyetem vezetőségének, elvárja, hogy a tervezett új campus felépítéséig ne hagyják leromlani a jelenlegi helyszínt.
Kozán István
Székelyhon.ro

Strasbourghoz fordulnak zászlóügyben
Az Emberi Jogok Európai Bíróságához nyújtott be keresetet Kovászna Megye Tanácsa. A keresetben megfogalmazták, hogy a megye hivatalos zászlójának betiltásával Kovászna megye lakosságának szimbólumhasználathoz való jogát sértette meg a romániai igazságszolgáltatás – ez pedig ellentmond az ország által is ratifikált Európai Unió Alapjogi Chartájában megfogalmazott elveknek.
Tamás Sándor elnök szerint nem hagyhatják annyiban a szimbólumhasználat folyamatos akadályozását, ezért fordultak az Emberi Jogok Európai Bíróságához – tájékoztatott Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája.
„Az igazunk érdekében hajlandók vagyunk elmenni a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához is, hiszen meg vagyunk győződve, hogy Európában, ebben az országban bennünket, székelyeket is pont ugyanazok a jogok illetnek meg, mint az ország többi megyéjében lakó embereket. Úgy gondolom, hogy nekünk is lehet megyei és helyi zászlónk, hiszen a román többségű megyék javarésze is rendelkezik ilyennel. Úgy érezzük, hogy mind az igazságszolgáltatás, mind a közigazgatás terén Romániát kétfelé osztották: vannak azok a megyék, ahol a vonatkozó jogszabályok értelmében használhatják helyi szimbólumaikat, és van Hargita és Kovászna megye, ahol ugyanazon törvény szerint ezt megtiltották” – mondta Tamás Sándor.
A tanácselnök értetlenül áll az ősszel meghozott bírósági döntés előtt. „Helyi és megyei zászlókról beszélünk: ezek használata nem sérti a helyi román közösség érzékenységét, különösen azért, mert a megyezászlón lévő címer a 16-17. században több erdélyi román család címeréhez hasonló elemet tartalmaz”. A bíróság szerint azonban a megye zászlója túlzottan hasonlít a székely zászlóra, használatát ezért tiltották be. Tamás Sándor mindezt elfogadhatatlannak tartja. „Katalán példával élve létezik egy sor olyan jog, amelyet nemzeti minimumnak neveznek, és amelyről a közösség semmilyen körülmények közt nem mondhat le. Nálunk is van ilyen: az anyanyelvhasználat, szimbólumaink használata nem lehet vita tárgya. Az Európai Unióban Bretagne-tól kezdve Dél-Tirolon át egészen a finnországi svéd közösségig használnak saját szimbólumokat. Az EU tizenegy országában létezik valamilyen típusú területi, vagy kulturális autonómia, de még azokban az országokban is, ahol ilyen nincs, teljesen normális dolog, hogy helyi zászlókat használhasson egy adott közösség” – mutatott rá Tamás Sándor.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro