Verespatak: tíz éve készülnek jelentések
A Külügyi Hírszolgálat (SIE) az elmúlt tíz évben több tucat tájékoztatást készített el Verespatakkal kapcsolatban, melyeket az államelnöknek, a kormányfőnek és a gazdasági minisztériumnak küldött el – jelentette ki Teodor Meleşcanu, a hírszolgálat vezetője.
„Nem egy, hanem több tucat tájékoztatás született a témával kapcsolatban, melyeket elküldtünk az illetékeseknek. Ezek a hitelképességre, a megbízhatóságra, az ellenséges erőkre vonatkoztak” – mondta Meleşcanu, hozzátéve, elmegy a Verespatak ügyével foglalkozó bizottság ülésére. A Verespatak-bizottság egyébként tegnap Rovana Plumb környezetvédelmi minisztert hallgatta meg, aki elmondta, a Roşia Montana Gold Corporation kötelessége lesz felszámolni a régi talajszennyeződéseket Verespatakon, ehhez megközelítőleg 300 millió euró szükségeltetik, ez az összeg azonban nem áll az állam rendelkezésére. Hangsúlyozta, Verespatakon 18 elhagyott és nem semlegesített meddőhányó, két elhagyott és környezetileg szintén meg nem tisztított bánya van, valamint 1450 kilométer hosszan húzódó tárnák, melyeken keresztül savas víz szivárog a talajba, egy tárnán keresztül a vízgyűjtő medencébe is, így savas víz szennyezi az Aranyos folyót, minek következtében nagyon nagy mértékben károsul az ökoszisztéma, és a halak is kipusztulnak. Ismertette azt is, az új projektben a környezetvédelmi minisztérium az Európában megengedett érték egyharmadára csökkentette a ciánvegyület koncentrációját Verespatak esetében. „Biztosítottuk magunkat arról, hogy a ciánt csak zárt körforgásban, felügyelet mellett használják fel, és a szállítást is szigorúan felügyelik” – mondta Rovana Plumb. Emellett további biztonsági intézkedések hozatalát is kikötötték a derítőmedence esetében, a vidéken erdősítések is lesznek, ugyanakkor földrengésbiztossá teszik a derítőmedence gátját.
A Verespatak-bizottság ugyancsak tegnap arról is döntött, kérni fogja a hozzáférést a verespataki projekttel kapcsolatos engedélyhez, valamint az Országos Ásványkincshatóság valamennyi dokumentumához – jelentette be Darius Vâlcov, a bizottság elnöke.
A Külügyi Hírszolgálat (SIE) az elmúlt tíz évben több tucat tájékoztatást készített el Verespatakkal kapcsolatban, melyeket az államelnöknek, a kormányfőnek és a gazdasági minisztériumnak küldött el – jelentette ki Teodor Meleşcanu, a hírszolgálat vezetője.
A Verespatak-bizottság ugyancsak tegnap arról is döntött, kérni fogja a hozzáférést a verespataki projekttel kapcsolatos engedélyhez, valamint az Országos Ásványkincshatóság valamennyi dokumentumához – jelentette be Darius Vâlcov, a bizottság elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Magyarul mikor?
Az anyanyelv egészségügyi egységekben történő használatáról tett fel kérdést újra Bónis István, az RMDSZ Máramaros megyei parlamenti képviselője a szaktárca miniszterének. Bónis az előző parlamenti ülésszakban hasonló kérdéssel fordult az egészségügyi minisztérium vezetőjéhez, amelyben a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája azon előírásainak törvénybe léptetéséről és ennek kivitelezéséről érdeklődött, amelyek az egészségügyi létesítményekben az anyanyelven történő fogadást és a diagnózis pontos megértése érdekében történő orvosi tájékoztatást és kezelést írják elő azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya eléri a húsz százalékot. A képviselő kifejtette, azért kellett újból feltennie a kérdést a miniszternek, mert az előző kérdésére adott kitérő válaszában kizárólag a 46-os törvényre hivatkozott, amely a páciensek jogaira vonatkozik a kórházakban, öregotthonokban és más egészségügyi létesítményekben.
Politikai per
Politikai indítékú eljárásnak tekinti Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője az ellene kezdeményezett pert, amelyet összeférhetetlenség vádjával a főügyészség indított azért, mert saját feleségét alkalmazta a képviselői irodájában. A politikus szerint a vádhatóság nem használt azonos mércét, mert számos más képviselő is alkalmazta családtagját parlamenti irodájában, de emiatt még nyomozás sem indult ellenük. Ráadásul tavaly júliusban arról kapott értesítést a főügyészségről, hogy nem indítanak ellene nyomozást, az akkori ügyész döntését azonban később felülbírálták. Máté szerint, ha az ügyészek ugyanazt a mércét alkalmazzák, amit vele szemben, akkor valamennyi olyan törvényhozó, de az államfő és a miniszterelnök ellen is eljárást kellene indítaniuk, akik korábbi mandátumukból újraalkalmazták egy tanácsadójukat vagy más munkatársukat.
Nem kapnak diplomáciai útlevelet
Annak ellenére, hogy a szenátus külügyi bizottsága kedvezően véleményezte, a szenátorok elutasították azt a módosító javaslatot, amely diplomáciai útlevelet biztosított volna a megyeitanács-elnököknek, a megyeszékhelyek polgármestereinek, a fővárosi polgármestereknek. A tervezet vitáján Puiu Haşotti, a liberális frakció vezetője megemlítette, csak azoknak van joguk a diplomáciai útlevélhez, akik diplomáciai tevékenységet végeznek, azaz az államelnöknek, a kormány tagjainak és a parlamenti képviselőknek. Hangsúlyozta, nem számít diplomáciai tevékenységnek az, ha két megye testvérkapcsolatot köt, vagy a régiók között szerződések születnek. Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor szintén kifejtette, hogy a több ezer év alatt kialakult diplomáciai tevékenység, az államközi kommunikáció szakemberek privilégiuma, és nem hiszi, hogy ennek kiterjesztése jó lenne.
Később elemzik
A kormány az intézkedés bevezetése után 6–9 hónappal elemzi a kenyér áfája csökkentésének hatását, most még korai – jelentette ki Victor Ponta kormányfő arra reagálva, hogy a Versenytanács elemzése szerint a kenyér áruforgalmi adójának tizenkét százalékos csökkentése a termék árának csupán hatszázalékos csökkenését eredményezte. „Én személy szerint úgy gondolom, hogy ez egy sikeres projekt, melyet kiterjeszthetünk más élelmiszerekre is” – mondta Ponta, hozzátéve, az áfa csökkentése nyomán nagyobb lett a termelők nyeresége, tehát a nyereségadóból befizetett összegek is nagyobbak lesznek.
Lesz pénz a kórházaknak
Egyetlen kórházban sem lesznek gondok az idén a bérek és a számlák kifizetésével – biztosított Cristian Buşoi, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke. Buşoi szerint elég lesz az eddig kiutalt pénzalap. „Ami a decemberi hónapot illeti, elmondtam, és elismétlem, az októberi költségvetés kiigazításánál szükség lesz egy kis kiegészítésre, hogy minden orvosi szolgáltatást fedezhessünk. Ha erre nem kerül sor, a jövő évi büdzséből oldjuk meg a problémát” – fejtette ki, felhívást intézve ugyanakkor a kórházmenedzserekhez, hogy ne tájékoztassák félre a közvéleményt, ne mondják azt, hogy az év utolsó két hónapjára „nulla lej” marad a költségvetésben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újjáéled a Hangya
A Kárpát-medencei Megújuló Hangya 2010 Szövetkezet vérkeringésébe szeretnék bekapcsolni Székelyudvarhelyt és Kézdivásárhelyt – hétfőn a Hargita megyei városban, tegnap a háromszéki településen tartottak tanácskozással egybekötött konferenciát Faragó László és Bozsik István, Kézdivásárhely testvérvárosa, Gyöngyös polgármestere, illetve alpolgármestere, valamint Mészáros István, a Megújuló Hangya 2010 Szövetkezet programvezetője részvételével.
Az eseményen Thiesz János, Kovászna polgármestere, a céhes város önkormányzatának képviselői, a gazdasági bizottság tagjai, Papp Zoltán, az Asimcov helyi elnöke, valamint vállalkozók voltak jelen. Ha erős Székelyföldet és autonómiát akarunk, ennek egyik feltétele az, hogy gazdasági szempontból erősek legyünk – hangsúlyozta Bokor Tibor kézdivásárhelyi polgármester. Faragó László elmondta: Mészáros Istvánnal több mint egy évvel ezelőtt kezdték el a Megújuló Hangya 2010 Szövetkezet felépítését, az idő pedig sürget, mivel készülőben a 2014–20-as EU-s vidékfejlesztési költségvetés, ahová majd pályázni szándékoznak. Mint mondta, ehhez az önfenntartó, termelő iskola és termékház projekthez több Heves megyei város csatlakozott. Mészáros István az önfenntartó kreatív térség létrehozásáról és ezek hálózatáról tartott előadást. A tanácskozás az első lépés volt, a gyöngyösi képviselet hosszabb ismertetőt, valamint ütemtervet küld a jövő hét folyamán, majd újabb tárgyalást tartanak a helyi vállalkozókkal.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Impériumváltásról, Trianonról az ETV-ben
Ma 21.30-tól sugározza az Erdélyi Magyar Televízió Szász Zoltán történész Impériumváltás 1918–19-ben és a trianoni békeszerződés címmel tartott előadását. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének nyugalmazott igazgatója szeptember 13-án Marosvásárhelyen, a Kós Károly Akadémia Alapítvány által szervezett Erdély a 20. században elnevezésű előadás-sorozat keretében beszélt az első világháború és az azt követő béketárgyalások körülményeiről, hátteréről és következményeiről. Az ETV-ben ma este az előadás közel 50 perces, szerkesztett változatát láthatják a nézők. A következő hetekben további rangos történészek adnak elő jelenkortörténeti témában: Romsics Ignác, Bárdi Nándor, Stefano Bottoni, L. Balogh Béni, Nagy Mihály Zoltán és Novák Csaba Zoltán, ezek az előadások szintén megtekinthetők lesznek az Erdélyi Magyar Televízióban.
Népújság (Marosvásárhely)

Le kell törnünk a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos EU-s ellenállást
Az Európai Unió változtassa meg véleményét az államalkotó őshonos nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, ismerje el igényeik jogosságát és fogadjon el szabályozást védelmükben.
Ez marad legfontosabb európai célkitűzésünk a kisebbségi polgári kezdeményezés elutasítását követően is, fogalmazott Winkler Gyula. Az RMDSZ EP-képviselője a MIÉRT idei nyári táborának nyerteseit, a Temes megyei RMDSZ tisztségviselőit és bánsági önkormányzati képviselőket látott vendégül Brüsszelben. A látogatócsoporttal szervezett keddi találkozón a képviselő ismertette a polgári kezdeményezés kialakításának történetét és a továbblépés lehetőségeit.
Winkler Gyula szerint az Európai Bizottság döntése ellentmondásos és cinikus, nyilvánvalóan politikai indok áll mögötte. „Felháborodásunkkal nem vagyunk egyedül, hiszen Erdélyen kívül Németországból, Dániából, Hollandiából, Dél-Tirolból és természetesen Magyarországról kisebbségi közösségek és közéleti személyiségek tiltakoztak a döntés ellen. Ez a tény is azt mutatja, hogy a kisebbségi közösségek összefogásával értéket teremtettünk, amelyet fent kell tartanunk és tovább kell éltetnünk. Az első pillanatban a keserűség és a csalódottság munkált bennünk, a következő pillanatban viszont már annak lehetőségeit kerestük, hogyan lehet tovább lépni” – magyarázta az RMDSZ EP-képviselője.
Az RMDSZ véleménye szerint a jogi lehetőségek adottak: a kezdeményezők további indoklást kértek az Európai Bizottságtól, majd az elutasítás megfellebbezése következik a luxemburgi általános ügyek bíróságán. Winkler Gyula hangsúlyozta: „politikai síkon erős brüsszeli jelenléttel biztosíthatjuk, hogy készen álljunk, amikor a jövő évi választást követően, az EU-ban elkezdődik a vita a Szerződések módosításakor, és lehetőség nyílik kialakítani a kisebbségekről szóló intézkedéseket. Tudjuk, hogy rossz a passzivitás, amellyel az EU a kisebbségi kérdéshez viszonyul, de mindent meg kell tennünk a lehetőségek szélesítésére, az ellenállás letörésére. Európai választási programunknak az EU által befolyásolt terültek mindenikére ki kell terjednie, de elsősorban a kisebbségi érdekérvényesítést kell hogy célozza” – hangsúlyozta Winkler Gyula a látogatócsoporttal szervezett találkozón.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)

Egyházfők az ingatlanokért
Memorandumban fordul az Európai Unió vezetőihez, valamint az Európai Parlament (EP) Petíciós Szakbizottságához több romániai magyar egyházi vezető a kommunizmus idején elkobzott, és azóta sem visszaszolgáltatott ingatlanok ügyében.
Egyúttal felkérésükre Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke az Európai Unió Bíróságához fordul beadvánnyal az ügyben. Mindez tegnap vált nyilvánossá, miután Tőkés László EP-képviselő meghívására külhoni magyar egyházi küldöttség érkezett Brüsszelbe, a felvidéki és erdélyi magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ügyében szervezett közmeghallgatásra. A delegációban Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki református püspök, Lomnici Zoltán, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, valamint Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke vett részt. Az egyházi küldöttek tegnap délután az Európai Parlamentben megtartott közmeghallgatáson ismertették a felvidéki és erdélyi magyar egyházak helyzetét.
Tőkés László képviselői irodája tegnapi közleményében emlékeztet: az elmúlt év novemberében az EP-képviselő kezdeményezésére Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, valamint Erdélyi Géza és Lomnici Zoltán petíciót nyújtottak be az erdélyi magyar egyházi ingatlanok visszaadása tárgyában. Az EP szakbizottsága a petíciót regisztrálta, azonban – a közlemény szerint – nyilvánvaló politikai okok miatt nem kívánja bizottsági vitára bocsátani a dokumentumot. A petíció benyújtói mindent megtesznek annak érdekében, hogy a román jogsértéseket uniós szinten kivizsgálják – áll a kommünikében. Annak idején Románia uniós csatlakozásakor vállalta, hogy rövid határidőn belül elbírálja a magyar egyházak visszaszolgáltatásra vonatkozó igényét, azonban a kérelmek csupán mintegy fele került napirendre. Az esetek jelentős részében nem történt meg a tényleges birtokbavétel. Felvidéken a visszaszolgáltatási kérelmek több mint harminc százaléka elbírálatlan, ezzel pedig a református egyház működését jelentős mértékben korlátozzák – emlékeztet a közlemény.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Falusi színjátszók találkozója
Színjátszó találkozó, előadások, konferencia és baráti találkozó: Székelyföldi és Anyaországi Falusi Színjátszó Találkozót és Konferenciát tartanak szeptember 25-30. között Csíkcsomortánban, Csíkpálfalván és Csíkdelnén.
A Hóman Bálint Alapítvány és a Csomortányért Egyesület szervezésében, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával létrejövő találkozó és konferencia célja lehetőséget nyújtani a tapasztalatcserére az erdélyi és magyarországi amatőr színjátszók között. „Sokan sokszor temették már a falusi színjátszást. A találkozó házigazdái éppen erre akarnak rácáfolni, hiszen itt generációról generációra, apáról fiúra öröklődik a „fellépés" iránti szeretet és természetesség” – vélik a szervezők.
A színjátszó találkozón két magyarországi és három székelyföldi amatőr csoport lép fel. Az előadásokról véleményt formálók között ott lesz a Csíki Játékszín két színésze, Fülöp Zoltán és Bilibók Attila, Bucz Hunor, a budapesti Térszínház igazgató-főrendezője, Marosi Antal újságíró és Nagy Zoltán Péter szerkesztő. „A találkozó nem a különbözőségekre szeretné a figyelmet irányítani, sokkal inkább az azonosságokra. Ezt hivatott segíteni és szolgálni az anyaországi és székelyföldi szakemberek konferenciája, kiegészítve a találkozón részt vevő csoportok vezetőivel és tagjaival” – mutatnak rá a szervezők. A színjátszó találkozó és a szakmai konferencia párhuzamosan folyik, így a szakemberek és az érintettek közvetlenül tudnak véleményt cserélni a tapasztalatokról.
A találkozón részt vevő színjátszók ugyanakkor bekapcsolódnak egy dokumentumfilm forgatásába is. Egy magyarországi és székelyföldi filmes szakemberekből álló stáb a Nyerges-tetői csatáról készít filmet. A filmben a színjátszók statisztaszerepet játszanak. Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)

Elvágyódott, de mindig hazatért – Elekes Ferenc Marosvásárhelyen
Rendkívüli szerzői estnek adott helyet Marosvásárhelyen a kövesdombi unitárius egyház Bözödi György terme: Elekes Ferenc életpályájával, korábbi és új verseivel, prózai írásaival ismerkedhetett meg a közönség, valamint a frissen megjelent Útszéli szobraim című, három kisregényt tartalmazó kötetével.
Elekes Ferenc 1935. március 4-én Siménfalván született, Szélykeresztúron az unitárius gimnáziumban tanult, ott, ahol „Szabó Gyula után nem lehetett könnyű jelesként mozogni” – fogalmazott Bölöni Domokos, aki arról faggatta többek közt a szerzőt, hogy jeles tanulóként, érdemoklevéllel miért nem jutott be a bukaresti egyetemre, miért járt a kolozsvári unitárius teológiára, mi történt vele 1956-ban, hogyan jutott ki Amerikába és miért jött onnan haza.
„Mindannyiunk Fricije”, ahogy Bölöni nevezte, 15 kötetet tett eddig az olvasó asztalára, az Ifjúmunkás, az Új Élet, majd az Erdélyi Figyelő munkatársa volt, de még korábban Bözödön tanár, ahol „a magasugrást és a nagyszünetet” tanította. Innen úgy jött el Marosvásárhelyre újságírónak, hogy nem törölte ki lelkéből a falut, ahová mindig rossz út vezetett, de amelyre mindig szívesen emlékszik vissza.
Elekes Ferenc, ahogy mondta, mindig elvágyódott onnan, ahol volt, de aztán mindig haza akart jönni. Ezért, bár többször is adódott lehetősége elmenni, mindig visszatért. Az ausztriai menekülttáborban, amikor kérte, hogy engedjék haza, a parancsnok – látva az útlevelében Marosvásárhely nevét – igazat adott neki, hogy visszatér a Teleki Téka, a Kultúrpalota városába.
„Amikor a fiam megszületett, a feleségem megkérdezte, hogy nem írnék neki egy könyvet? Együltömben megírtam. Regényt is ilyen könnyen írok, amíg a feleségem elmegy a piacra, ha jó a piac, akkor addig én meg is vagyok a regénnyel.” – Elekes Ferenc elmesélt az életéből néhány olyan történetet, amely önmagában is regénybe illő: édesanyja malacairól, a miniszterrel való találkozásáról, Farkas Jenő, az egykori székelykeresztúri kitűnő francia tanár rendelésére írt és azóta „agyon olvasott” verséről, azokról az „apróságokról”, amelyek meghatározták az egész életét. „Kecskeméten ma este író-olvasó találkozót szerveztek nekem” – mesélte a történetét, amely szerint egyszer valaki, egy történelem tanár Kecskeméten elolvasta a Bözödről írt regényét és az annyira megragadta a tetszését, hogy azóta mindent elolvasnak tőle, figyelik, hogy hol jár, mit ír és kedden este egy virtuális találkozót tartottak az internet segítségével.
Elekes Ferenc verseiből Kecskés Lajos nyugalmazott unitárius lelkész, Bölöni Domokos szerkesztő, Kecskés Csaba házigazda, lelkipásztor olvasott fel, az estet a Cantuale együttes fellépése tette még meghittebbé. A végén a szerző dedikálta műveit.
Maszol.ro

Az EP nem akar foglalkozni az egyházi ingatlanokkal
A romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ügyében az Európai Parlamenthez (EP) benyújtott petíciót „befogadták” ugyan, de nem akarják politikai vitára bocsátani – közölte Lomnici Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke kedden Brüsszelben, a témában Tőkés László erdélyi EP-képviselő által szervezett EP-közmeghallgatáson.
Lomnici – Erdélyi Gézával, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház volt püspökével, valamint Sándor Krisztinával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökével közösen benyújtott petíciójában – azt kérte, hogy az EP szólítsa fel Romániát: az egyházi ingatlanok tekintetében is tartsa be az uniós csatlakozáskor vállalt kötelezettségeit, és a már jogosan visszaadott egyházi tulajdonokat ne vegye vissza jog szerinti gazdáiktól. A közmeghallgatáson Lomnici és Erdélyi mellett jelen volt Kató Béla erdélyi és Fazekas László szlovákiai református püspök, valamint Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök is.
A probléma hátterét vázolva Tőkés László elmondta, hogy a második világháború után Erdélyben és a Felvidéken elkobozták az egyházi ingatlanok jelentős részét, így a szabad vallásgyakorláshoz szükséges vagyoni, működési feltételek súlyos kárt szenvedtek. Románia uniós csatlakozásakor vállalta, hogy rövid határidőn belül elbírálja a magyar egyházak visszaszolgáltatásra vonatkozó igényét, azonban a kérelmeknek csupán mintegy feléről döntöttek, és ezek jelentős részében sem kerülhetett sor tényleges birtokbavételre. Felvidéken a visszaszolgáltatási kérelmek több mint harminc százaléka elbírálatlan, és ezzel a református egyház működési feltételeit jelentős mértékben korlátozzák.
A Lomnici Zoltán, Erdélyi Géza és Sándor Krisztina által benyújtott petíciót az EP szakbizottsága befogadta ugyan, azaz elismerték, hogy az megfelel a petíciókkal szembeni tartalmi és formai követelményeknek, azonban a petíciós bizottság vezetése nem kívánja bizottsági politikai vitára bocsátani a dokumentumot – hangzott el a közmeghallgatáson. Tőkés és Lomnici egyaránt hangsúlyozta, hogy fellépnek e jogellenes törekvéssel szemben, és ugyanakkor mindketten kilátásba helyezték, hogy a kezdeményezéssel szükség esetén az EU luxembourgi székhelyű legfőbb igazságszolgáltatási fórumához is készek fordulni. „Bizonyítható, hogy Románia nem tartotta be az EU-csatlakozáskor vállalt kötelezettségeit” – hangsúlyozta Lomnici Zoltán.
Az egyházi küldöttek a közmeghallgatáson ismertették a felvidéki és erdélyi magyar egyházak helyzetét. Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői memorandumban fordulnak az említett problémával az EU vezetőihez, valamint az EP petíciós bizottságához. Az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke a rendezvényen beszámolt arról is: még nem dőlt el véglegesen annak a másik petíciónak a sorsa, amely az ellen emel szót, hogy a magyar állampolgárság felvétele a szlovák állampolgárság elvesztésével jár. Lomnici elmondta: Hankiss Ágnes Fideszes EP-képviselő arról tájékoztatta őt, hogy ellenvetéssel él a petíciónak az illetékes bizottság napirendjéről való levétele ellen, amelyet Jaroslav Paska szlovák EP-képviselő kezdeményezett.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

18. sz.
Szőcs István
„Szívjad, fiam, szívjad, az életünk függ tőle!”
1. Túlélés-irodalom
1945 után…1. Túlélés-irodalom
Marosi Péter, alighogy behívták, néhány hónapra rá, az Északkeleti Kárpátokban, 1944 végén, hadifogságba esett. A tiszteket sorba állították, ott húzta össze magát diszkréten Péter is, alig múlt 24 éves tábori lelkész, két oldalán idősebb törzstisztek. A gyászosan megdermedt sorfal előtt egy hatalmas termetű kozák ezredes járkált fel s alá, fürkészően meredve a fogoly magyar tisztek arcába. Marosi Péter előtt egyszer csak megállt, kivette fogai közül a szétrágott végű, vastag, lucskos szivarat és bedugta Marosi szájába. A mellette álló magyar alezredes élesen sziszegte a fülébe:
– Szívjad, fiam! Szívjad! Az életünk függ tőle!
Amikor Marosi Péter elmesélte az esetet, nem mondta ki, de savanykás, elrévedő mosolyával érzékeltette, egész további életére ez lett a sorsa; nyálkás-ragacsos dolgokat szájába, illetve szájára venni, hogy mások létét biztosítsa, illetve, legalábbis a kibúvó lehetőségének illúziójával ajándékozza meg. A hadifogságából hamar hazakerült, az újrainduló szervezett irodalmi életnek szüksége volt rá; édesapja, Molter Károly révén kapcsolatot kínált az Erdélyi Helikon íróinak régi világával, de maga is, még jóformán ifjoncként, szerkesztette volt – és kitűnően – az Ifjú Erdély-t, a kolozsvári református teológia háttér-fedezetével indított folyóiratot, nem csoda, hogy már Gaál Gábor is kapva-kapott rajta (Utunk, 1946-tól), utána egy ideig színházigazgató, a kolozsvári állami (akkor még) magyar színháznál, megfúrása után kis ideig az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókjánál Földes László és Kacsó Sándor megnyugtatására – és támogatására – szívja a polkovnyikok szivarjait. Majd Földes László átviszi az Utunkhoz, emennek lebukása után kapturálja Létay Lajos, eleinte még a Nagy István–Orosz Irén–Látó Anna s ő maga alkotta vonósnégyes keretében, és elképesztő, mennyire képes volt 22 év során kizsákmányolni. Többek közt a különböző pártbizottságoknál tartott felszólalásait is vele íratta, az egykori református lelkésszel, bezárólag a Központi Bizottságnál időnként tartandott rituális szereplései forgatókönyveivel. Igaz, hogy Létay jó költőnként indult, Áprily és Jékely sodrásvizében (A Boldog utcát elvitte a víz, csak néha villansz meg stb.), de mint személyiség, szürke és jelentéktelen volt; kövendi és várfalvi földijei közül az évjáratbeliek Kendermagos Lajosnak hívták, nem tudom, miért, a románok úgy emlegették, hogy mutra acela de şobolan (az a patkánypofa), mivel jellegzetes aranyosszéki – „kései szumír” – profilja volt; Marosi mégis kitartott mellette, az utolsó töltényig… a Változásig… A nyög-díjat nem sokáig bírta, sajnos, hamar belehalt, anélkül, hogy megírta volna a nagy Összefoglalót. Nem bírta elviselni a félelem nélküli (?) életet, mondták a „barátai” (?)…
Igaz, már gyerekkora óta nagyon rájárt a rúd (akár RUD-nak is írhatnám) – nagy volt házuknál az irodalmi nyüzsgés, ezért a hatalom mindig rajtuk tartotta a hátsó szemét; sőt: a hatalmak, a voltak és leendők is. (Marosi mesélte, hogy még gyerekkorában, egyszer nagy vacsora volt náluk, Kosztolányi Dezső tiszteletére, vásárhelyi Köteles Sámuel utcai lakásukban. Egyszer csak a költő felugrott és kirohant a sötét éjbe; mindenki a keresésére indult; egy nagy háztömbbel arrébb találták meg, a Sárosi utcában, egy piszkos kapu alatt, a falnak dőlve zokogott: „Meg fognak ölni, mindnyájunkat meg fognak ölni!”… Még aznap éjjel hazautazott Pestre, többet nem jött errefelé.)
Amikor 1940-ben bejöttek a magyarok, a házukat hónapokig, nem is titkolt módon, megfigyelés alatt tartották, kitüntetett figyelemben részesítenek, mondták a családtagok. Utána jött az, hogy – múltkoriban írtam róla – az illegalista kommunista kőmíves, Sós Jóska bácsi azzal szórakoztatta: „Úrfi, ha béjönnek az oroszok, magát is felakasztatam.” Péter nevetett, de az illegalistáktól attól kezdve pokolian félt.
Akkor képzeljük el, hogy egyszer csak Bukarestből, a legmagasabb körökből lefele irányítva, Kolozsvárra helyeznek tartományi másodtitkárnak egy Tompa István nevű személyt, egyébként pénzügyi szakértőt, aki a kincses városban óriási illegalista háttér-szövődményekkel „rendelkezett”, és aki, nem egy más idekerült politikushoz hasonlóan, egyszer csak ráébredt, hogy ő tulajdonképpen író is! És megjelenik az Utunk szerkesztőségében, és személyesen letesz a Marosi Péter asztalára egy elbeszélést.
Ami erre következett, az már művészet! Amerikaiasan szólva, amolyan survival art! Este tízkor Marosi és a felesége becsengetnek a tartományi propagandatitkár lakására, halálsápadtan. Tudják, szól a szerkesztő, ilyenkor nem illik látogatóba jönni; de a délután elolvastuk azt az elbeszélést, és az annyira izgalomba hozott minket, hogy ma éjszaka már egy percet sem fogunk tudni aludni, és ezért átjöttünk hát, hogy legalább beszélgessünk egy kicsit róla.
Tompa Miklós, a marosvásárhelyi színház volt rendező-igazgatója, különben Németh Antal kitűnő tanítványa, nyugdíjas korában, amikor már velem is szóbaállt, mesélte: Mindig szerettem volna, és még most is szeretnék egy regényt írni Marosi Péterről! Ő alakította leghatásosabban azt, amit a történelem elvárt mindnyájunktól… Móra Ferenc írta valahol, hogy a tekintetes úrfiak mindnyájan márciusi ifjakként kezdik, aztán reálpolitikusként folytatják! Ebben a hazai magyar irodalomban Marosi Péternél lehet, hogy majdnem mindenki jobban írt, de a legjobban ő játszott! Ezt én, mint színházi ember, szavatolom! Tudja, mindennek ellenére, pedig mint színházigazgatók még konkuráltunk is egymással, sohasem haragudtam rá. Beillett volna Bánffy Miklós Martinovicsában második személynek, az elsőt Gaál Gábor játszhatta volna… – Ám amit sohasem tetszett megrendezni! mondtam. – Maguk fojtottak volna meg, ha megteszem! – felelte. Tudja, milyenek maguk? Egyszer ott volt Molteréknél Kacsó Sándor és Tamási Áron. Kacsó valamikor elvesztette a hüvelykujját. Odahívja a legkisebb Molter-fiút: mutasd csak a kezed! – Jé, te nyomorék vagy, mert tíz újad van! Látod, Áron bácsinak is csak kilenc ujja van (ő is elvesztett valahol egyet! És a kis Marosi-fiú elkezdett bőgni!... Ilyen a mi irodalmunk, senki sem meri vállalni az egészet!... Na, ezt szerettem volna Marosi alakjában megírni… – legyintett Tompa Miklós.
2. Túlélés, nemcsak
irodalom
Nevek emlegetése, sőt irodalmi kiindulópontok nélkül is e tünetcsoportról vagy húsz éve, többször is írtam. Például a feledékenyebbek kedvéért felidézem Maupassant egyik elbeszélésének cselekményvázát: Az 1870-es francia-német háború idején francia menekültek, jobb körökhöz tartozó hölgyek, urak verődnek össze éjszakára egy kis vidéki vendégfogadóban. Éppen vacsorához ülnek, amikor befut egy német tiszt. Rémület, szorongás, dermedt csend. És ráadásul, nemsokára jön a fogadós; a tiszt úrnak vacsora után női társaságra van igénye! A vendégek félájultan merednek egymásra, és főleg a hölgyekre! Szerencsére van a társaságban egy kis párizsi könnyű műfajú leányzó, Gömböc… Kötelességtudóan feláll és bemegy a német tiszt szobájába. A társaság fellélegzik, a szörnyű megaláztatás veszélye elhárult fejük fölül… Másnap reggel aztán, amikor előkerül a kis Gömböc is, mindenki megvetéssel sújtja: az aljas! Képes volt lefeküdni egy német tiszttel.
Ami a Gömböc-tünetcsoport irodalmunkbeli megfeleléseit illeti, annak idején bőven kifutottam, és senkit sem érdekelt, főleg az irodalomtörténészeket nem… Ugyan melyikünk merte volna azonnal kiköpni a kozák ezredes megrágott nyálas szivarját? Ami pedig annak az anekdotának a példázatértékét illeti, hogy az elbolondított kisfiú sírva kezdte szégyelleni ép kezét: a mai színjátszásban, könnyen felmérhetően is, többen látszanak olyanoknak, akik nem vállalják az egészséges épkézláb mivoltot – és milyen lelkesen nem! –, mint az irodalomban… félelmetes kozákok „kedveskedése” nélkül is!
A kegyetlen katonától a modern jog nem fogadja el azt a mentséget, hogy „parancsra tettem”. A művészettől sem fogadhatni el a sunyi mentegetőzést, hogy „a korszellem parancsára” tette magát hülyének.
Helikon (Kolozsvár)

Elkészült Hargita megye kulturális stratégiája
Elfogadták Hargita megye kulturális stratégiáját, amelyet a Regionális és Antropológiai Kutatások Központja készített a megyei tanács alintézményeként működő Hargita Megyei Kulturális Központ felkérésére. A stratégia főbb célkitűzései között szerepel a térségi fejlesztéspolitikai folyamatba való integrálódás, aktív szerepvállalás a térségi modernizációs, versenyképességi és munkaerő-piaci folyamatokban, a térségi, kistáji és lokális identitások megerősítésében és megjelenítésében (vonzerőnövelés, desztinációépítés) vállalt szerep növelése, az életminőség javítása, a kulturális javakhoz és szolgáltatásokhoz való lakossági hozzáférés biztosítása, továbbá a társadalmi kohézió erősítése és a társadalmi részvétel fokozása. A dokumentum elfogadását követi a stratégia gyakorlatba ültetése, egy cselekvési terv kidolgozása. "Azt szeretnénk elérni a kulturális stratégiával, hogy ne csak a pályázóknak való egyszerű pénzosztásból álljon, hanem legyen egy irány, a kulturális programok, valamint a hét kulturális alintézményünk munkája legyen összehangolt, és a kulturális programok egymást erősítsék" – nyilatkozta Borboly Csaba reményét fejezve ki, hogy a stratégia megvalósításába aktívan bekapcsolódnak a helyi önkormányzatok is, és a megye minden lakója érezni fogja ennek hatását. (hírszerk.)
Transindex.ro

Antal Árpád: olyan kérdést tettünk fel, melynek van legalább 50% esélye
Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön sajtótájékoztatót tartottak az RMDSZ vezetői, melynek keretében bejelentették novemberben megyei népszavazásokat szerveznek a régiók átszervezését illetően.
Háromszéken Tamás Sándor az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke és Antal Árpád a szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta, hogy a három megyében kérik ki a lakosság véleményét egy adott kérdésben. Ennek eszköze az aláírásgyűjtés. A sajtótájékoztató keretében bemutatták azt a határozattervezetet, mely eredményeképpen népszavazást tűz ki a három székely megye annak érdekében, hogy egymással alkossanak fejlesztési régiót. A kérdés, melyet szándékaik során a népszavazáson fel szeretnének tenni a következő: Egyetért-e Ön azzal, hogy egyetlen fejlesztési régióba tartozzon Kovászna, Hargita és Maros megye, Marosvásárhely központtal?”
„Referendum, népszavazás kiírását kérheti a megyei tanács elnöke, vagy a megyei tanács egyharmada. Ez a mi esetünkben megvan, de annak érdekében, hogy társadalmi támogatottság is legyen a kérésünk mögött, ezért aláírásgyűjtést kezdeményezünk. Aláírásgyűjtés indul azért tehát, hogy a megyei tanács tűzze napirendre a népszavazás megszervezését. Fontos, mert úgy látjuk, hogy az elmúlt másfél évben a magyarok elképzeléseit semmibe veszik Bukarestben, ezért a parlamenti jelenlét mellet a demokrácia más eszközeit is igénybe vesszük."- ismertette a célt Tamás Sándor, megyei RMDSZ elnök.
Hozzátette: „A demokratikus véleménynyilvánításnak egyik típusa az utcai tüntetés, és egy másik típusa az aláírásgyűjtés és a referendum kiírásának jóváhagyása. Mindkettő esetében rendkívül fontos, hogy demokratikus eszközök és békés lefolyásúak legyenek és minél szélesebb összefogást tudjanak kialakítani. Azért is fontos, mert egy paradigma váltást lehet teremteni. Romániában eddig nem volt regionális népszavazás. Az erdélyi magyarok soha nem szavaztak regionális szinten semmilyen kérdésben. Ezért is bízunk sikerünkben. Azt szeretnénk elérni, hogy a referendumról szóló törvény alkalmazását gyakorlatba is ültessük. A referendum népszavazás, ahol az emberek véleményt nyilvánítanak saját jövőjük kérdésében”. Tamás Sándor ismertette a kezdeményezés eddigi történéseit is: „A tegnapi nap folyamán a megye jegyzőjéhez letettünk egy tanácshatározat-tervezetet, illetve kértük, hogy bocsásson a rendelkezésünkre egy aláírásgyűjtő ívet. Kérésünket beiktattuk, kifüggesztették a megyei tanács székhelyén a határozat tervezetet. Az előírtaknak megfelelően meg is jelent ez a kezdeményezés egy román és egy magyar újságban. Egyetlen kérdést fogalmaztunk meg a Hargita és a Maros megyei szervezetekkel egyetemben az aláírásgyűjtő íven: »Sunteți de acord ca județele Harghita, Covasna și Mureș să se constituie într-o singură regiune de dezvoltare, cu centrul regiunii în municipiul Târgu Mureș?«
Az RMDSZ háromszéki vezetője elmondta, hogy ez idáig megyei szinten a Magyar Polgári Párt csatlakozott az akcióhoz, de kezdeményeztek találkozót a megyében levő román pártokkal is ebben a kérdésben. Antal Árpád polgármester, sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnök elmondta, hogy azért fogalmazták így a kérdést, hogy a népszavazás támogatói közé bevonják a székelyföldi románokat is, akik segítsége és hozzájárulása nélkül nem lehetne Maros megyében kiírni a népszavazást.
A polgármester hangsúlyozta, hogy azért tették a fejlesztési régiókkal kapcsolatos kérdésre a hangsúlyt, mert jelenleg Romániában nem létezik regionális közigazgatási szint, ezért egy ezzel kapcsolatos kérdés alkotmányellenesnek minősült volna. „Nem szövegezhetünk meg olyan határozattervezetet, melyről magunk is tudjuk, hogy alkotmányellenes. Persze, lehet nagyokat kérdezni, azt is megkérdezhetnénk, hogy akarunk-e az Egyesült Államos 51.dik állama lenni? De mi olyan kérdést tettünk fel, melynek van legalább 50% esélye arra, hogy eljusson a népszavazásig.” mondta Antal, aki azt is hozzátette, hogy a fejlesztési régiók tétje hatalmas, ugyanis 180 millió eurót, vagy ennek hiányát jelenti az elkövetkező uniós ciklusban a régiónk számára.
„Ez egy jelentős lépés az autonómia felé, hiszen az autonómia kompetenciákat jelent, pontosabban azt, hogy a fejlesztési régiók regionális kompetenciákat kapnak. Fontos tehát, hogy megalakuljon a Székelyföld fejlesztési régió” mondta a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnök.
Az elképzelések szerint a népszavazás előtt aláírásokat gyűjtenek, azért, hogy a kérdés társadalmi beágyazottságát is növeljék. Az aláírásokat október 14-ig gyűjtik a három megye településein, a népszavazásra, amennyiben a prefektúrák nem nyújtanak be óvást, december 8-án kerülhet sor. az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének sajtóirodája
Erdély.ma

Ponta: Románia számára katasztrofális lenne a verespataki-beruházás elutasítása
Victor Ponta román miniszterelnök úgy véli, katasztrofális lenne országa számára, ha elutasítaná a verespataki aranybánya-beruházást, és ezáltal azt üzenné a külföldi befektetőknek, hogy ellenük van.
A kormányfő a Reuters Investment Summit keretében egy bukaresti konferencián mondott beszédében jelentette ki, hogy a verespataki beruházás esetleges elutasítása révén gazdasági szempontból nem érné nagy kár Romániát, de ha azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy a külföldi beruházók ellen van, és nem akarja kihasználni adottságait, akkor ez katasztrófa lenne Románia számára. Ponta szerint ezért a verespataki beruházás elsősorban jelképként és nem gazdasági szempontból nagyon fontos beruházás.
A miniszterelnök szerint Romániának ki kell használnia természeti erőforrásait a környezetvédelmi szabványok tiszteletben tartása mellett. Hozzátette: ha ezeket a normákat tiszteletben tartja a beruházó, akkor Romániának a kitermelés elindítását kellene támogatnia.
Ponta bírálta az előző kormányokat, amelyeknek szerinte nem volt elég bátorságuk ahhoz, hogy az olyan vitatott beruházásokat, mint a Verespatakon tervezett aranybányát, vagy a palagáz kitermelését elkezdje. Egy amerikai felmérés szerint ugyanis Romániának annyi palagáztartaléka van, hogy az száz évig fedezné a belföldi gázfogyasztást.
A Rosia Montana Gold Corporation kanadai-román vegyes vállalat immár csaknem 15 éve Európa legnagyobb külszíni aranybányáját akarja megnyitni az erdélyi Verespatakon. A tervet sokan azért ellenzik, mert ciántechnológiával termelnék ki a 330 tonna aranyat és az 1600 tonna ezüstöt.
A román kormány augusztus végén egy olyan törvénytervezetet terjesztett a parlament elé, amely kimozdítaná a holtpontról a beruházást. A kormányzó Szociálliberális Szövetségben (USL) azonban egyelőre megoszlanak a vélemények a beruházással kapcsolatosan, mivel a liberálisok ellenzik, a Ponta által vezetett szociáldemokraták pedig az utóbbi időben támogatják azt, míg azelőtt ők maguk is ellenezték. MTI
Erdély.ma

Brassóban is egymásnak feszül az RMDSZ és az EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Brassó megyei elnöksége „döbbenettel és felháborodással” vette tudomásul az utóbbi időszakban Brassóban és a megyében zajló magyar vonatkozású politikai fejleményeket, „értetlenül” állva az RMDSZ megyei és városi szervezete megnyilvánulásai és cselekvései előtt, amelyek aláássák a két párt között megkötött szóbeli egyezséget – áll az EMNT és az EMNP állásfoglalásában.
A két szervezet azt kifogásolja, hogy Toró Tamástól – aki az EMNT és az EMNP támogatásával, de az RMDSZ listáján jutott be a városi önkormányzatba – azt kéri az RMDSZ, képviselői tiszteletdíjából fizesse be a szervezetnek a tagsági díjat, ezt „etikátlan lejáratási kampányként” értékelik. „Felháborító az a cinizmus, amivel ezt a kérdést az RMDSZ megyei csúcsvezetése kezeli, és elképesztő az, hogy magyar szervezet egy másik magyar szervezetnek román nyelvű átiratot fogalmaz meg és küld el” – fogalmaznak állásfoglalásukban. Azt is „meglepőnek” tartják, hogy „minden előzetes bejelentés nélkül döntött az RMDSZ vezetősége, hogy ellopva a korábbi szervezőktől az ötletet, sőt, a rendezvények ötleteit is, úgynevezett Brassó megyei magyar napokat szervez a Brassó városban élő magyaroknak, tudva, hogy az EMNT és társszervezetei folytatni szeretnék a három évvel ezelőtt elindított hagyományt.”
Mindezekért arra kérik az RMDSZ-t, vizsgálja felül a „minden közösségi egyezményt és érdeket semmibe vevő magatartását”, állítsa le a „szervezeteink és az azokat képviselő személyek ellen folytatott lejárató hadjáratot”, és vonja vissza az ehhez kapcsolódó döntéseit.
Háromszék
Erdély.ma

Tamás Sándor: Tőkés nem azért kapta a kitüntetést, hogy jó fiú legyen
Tőkés László nem azért kapta a Románia Csillaga kitüntetést, hogy „jó fiú legyen”, hanem azért, amit 1989-ben tett, jelentette ki Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke, hozzátéve, hogy az ügy körül kibontakozott „hisztéria” „elképzelhetetlen és elfogadhatatlan”.
A szerdán tartott sajtótájékoztatón Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke kifejtette, Tőkés László az 1989-es eseményekben szerzett érdemeiért részesült a Románia Csillaga kitüntetésben, és nem a nyilatkozataiért.
„Tőkés nem azért kapta meg ezt a kitüntetést, hogy jó fiú legyen, hanem azért, amit 1989-ben tett. Az ügy körül kibontakozott hisztéria elképzelhetetlen és elfogadhatatlan” – mondta Tamás Sándor.
Ugyanazon a sajtótájékoztatón Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke kijelentette, szégyenteljesnek véli, hogy a Tőkés által kapott kitüntetés „legyen az ország közel legfontosabb gondja”.
„Szégyen Romániára nézve, hogy a Tőkés által kapott kitüntetés sorsa lett az ország közel legfontosabb gondja. Nem hiszem, hogy Tőkés a hibás mindazért, ami az elmúlt 23 évben eben az országban történt” – mondta Antal Árpád.
Hozzátette, több olyan személy van, akit a bíróság elítélt, de senki nem követelte a kitüntetésük visszavonását. nyugatijelen.com
Erdély.ma

Hírsaláta
TŐKÉS NEM MEGY A BECSÜLETBÍRÓSÁGRA, hanem ügyvédje, Kincses Előd képviseli a Románia Csillaga Érdemrend becsületbíróságának mai bukaresti ülésén, amelyen azt vizsgálják meg, méltó-e még ma is a volt püspök a román állami kitüntetésre. Tőkés elmondta, a kitüntetése körüli politikai vita idején gondolt arra, hogy maga adja vissza, de végül úgy döntött nem könnyíti meg azoknak a dolgát, akik „össztüzet nyitottak” rá. (MTI)
A SZOCIALISTA FRANCIA BELÜGYÉR HAZAKÜLDENÉ A ROMÁKAT. A francia belügyminiszter szerint rendkívül alacsony azoknak a román vagy bolgár állampolgároknak a száma, akik valóban be akarnak illeszkedni Franciaországban, ezért indokoltnak tartja, hogy azokat az állam költségein visszaszállítsák szülőhazájukba. Azt tartaná helyesnek, ha a cigányok integrálásának felelősségét saját hazájuk hatóságai vállalnák magukra. A szocialista miniszter nyilatkozatát saját párttársai is elítélték, és nemzeti összefogásra szólították fel a franciákat a 20 000 roma származású bevándorló befogadására, mert helyzetük mind Romániában, mind Bulgáriában bizonytalan – írja a Gândul.
A NEMZETBIZTONSÁGOT VESZÉLYEZTETIK A TÜNTETŐK. A parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottságának elnöke, Mihăiţă Calimente azt állítja, hogy a verespataki aranykitermelés ellen tiltakozó romániai civil szervezeteket Soros György amerikai üzletember finanszírozza, mert a romániai aranyért folytatott küzdelemben a barikád másik oldalára került. A honatya szerint nemzetvédelmi kockázatot jelentenek a külföldről irányított tiltakozóakciók, ezért azokat az elkövetkezőkben a titkosszolgálatoknak is figyelniük kell. (Cotidianul) ADÓS FIZET. 122,1 millió eurót utalt át hétfőn a román kormány a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számlájára, az összeg a 2009-ben igényelt készenléti hitelmegállapodás törlesztőrészletét képezi. Romániának a 2013-as esztendő során összesen 1,164 milliárd eurót kell törlesztenie az IMF-nek, az Európai Uniónak, valamint a Világbanknak. Ebből eddig 756,2 millió eurót utaltak át az illetékes hatóságok. Mint ismeretes, 2009-ben a bukaresti hatóság közel 20 milliárd euró értékű hitelt igényelt. A törlesztési csúcsot 2015-ben érik el, akkor egyetlen év alatt 1,82 milliárd eurót kell átutalni a hitelezők számlájára. (Ziarul Financiar)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Széllyes Sándor emlékezete
Sokan, sokféleképpen emlékezünk a Nyárád menti Mikházán született Széllyes Sándorra – a Székely-Szabó Zoltán által összeállított Szerencsés jó estét kívánok e háznak… című kötet a 2006-ban elhunyt népdalénekesnek, rímfaragónak, a Székely Népi Együttes tagjának állít méltó emléket – mondta H. Szabó Gyula, a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó igazgatója a kötet bemutatóján kedd este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
A Széllyes Sándor által írt rigmusokat, vele készült interjúkat, családtagok, barátok visszaemlékezéseit is tartalmazó kiadvány születéséről Székely-Szabó Zoltán beszélt, hangsúlyozva: az írások révén megközelítőleg teljes képet nyer az olvasó Széllyes Sándorról, ezt mintegy megerősítette Fekete Zsolt színművész, aki a kötetből olvasott fel.
(farcádi)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kötelékek – kézfogások
Színek, helyszínek
Az augusztus végi zöld még a nyár tartós ígéretét jelentette, ám az erdők nem egyértelműen mondtak igazat. Vonaton, autóval át a Székelyföldön – különben mindenütt a világban, legalábbis a mi tájainkon ezekben a napokban – hideget-meleget megtapasztal az ember; mint ahogy a „melegünk lett” nem feltétlenül jóra mutat, a sepsiszentgyörgyi vagy csíkszeredai hűvös reggelt vagy a kolozsvári, a budapesti esős napot kísérhetik kellemes élmények, pozitívan-emlékezetes történések. Így voltam én is az elmúlt, jellegzetes átmeneti hetekben.
Hideg-meleg. Próbáljon eligazodni az ember.
Képektől a tárgyakig – emberekig
Cseh Gusztáv gyűjteményes grafikai tárlata most már jó néhány hete elkísér különböző helyszínekre. (Vagy én kísérem őt városról városra?) Ha igaz, a kolozsvári helyszínek és a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház galériája után következhet Székelyudvarhely és Bukarest. Szentgyörgyi jelenésünknek pedig volt egy rendkívül kellemes, újra élményt adó hozadéka: kilátogatás Alsócsernátonba, a Cseh-rokonsághoz, a Haszmann Pál nevét viselő helytörténeti múzeumba.
Helytörténeti múzeum? Ezt a minősítést rég kinőtte a Haszmann család bámulatos összefogásában, sokfelé figyelő, körültekintő irányításával működő gyűjtőhely, amely miközben a székelység múltját tárja elsősorban a látogatók elé, jóval tágabb kört mutat be, a legkülönbözőbb ágazatokban. Skanzen, népművészet, ipartörténet (és a Cseh Gusztáv rézkarcai révén: képzőművészet). És aki rokonság vagy régi barátság folytán bebocsáttatást nyer, ismételten, a változatlanul lakásként működő hátsó kúriába és a nagy múzeumi telekkel szemközti új házba, a családtörténet örvendetes alakulásáról is tudomást szerezhet, egyúttal pedig a magyar história emlékei közt szemlélődhet. (Közvetlen nyomait találva a kolozsvári egyetem néprajzos végzettje, a ház ifjú asszonya új tudásának, hagyományőrzéssel összeegyeztetett, táguló érdeklődésének.) Ami ritka öröm: a gyermekek, illetve unokák – a múzeumalapító Haszmann Pál felől nézve dédunokák – nyüzsgése ezeken a portákon. Az egyik öreg traktor (működő múzeumi tárgy) beindításában, a műszaki tájékoztatásban nagy szakértelemmel vett részt az idén első osztályba indult önkéntes tárlatvezetőnk, Bagoly Zalán. Jegyeznem kellett volna mondatait, elektronikusan rögzítenem ábeles beszédét, amely egyenesen az erdélyi irodalomtörténetet idézte, láthatóan-hallhatóan minden betanultság nélkül.
Régi és új galériák
Augusztustól, a Kolozsvári Magyar Napoktól (de persze sokkal régebbtől) folyamatosan kísérnek, elkísérnek a képek, a falakra aggatottak vagy csak az üres, omladozó szobákban kialakított látványok, ahogy ezt a lerobbant kolozsvári szállodaépület, a New York (Continental) emeleti traktusában néhány napig regisztrálhattuk. Szabó András másfajta szobabelsőt is megörökít, már-már megszállottan, művészi hitellel; az ő különös, míves-munkás grafikái a Korunk Stúdiógalériájában újra és újra felfigyeltetnek a szakmaiság és a vele egyeztetett hangulatteremtés változatlanul-változóan érvényes voltára.
Az egyre inkább művelődéstörténeti-művészettörténeti tényként számon tartott előd, az 1973-ban elindított Korunk Galéria kezdeteire adódott alkalmam rátekinteni szeptember közepén, Székelyudvarhelyen. (Ha már Sepsiszentgyörgyre most nem jutottam el, a „Szocrelatív” kiállításra, ahol az Állandó Korunk Galéria Fülöp Antal Andor-festménye is megtekinthető, kölcsönben, most épp Udvarhelyről.) De hogy az átmenetek – normális körülmények közt – lehetségesek, azt éppen a szűkös körülmények közt működő udvarhelyi képtárban, a hetvenes évek végén letétbe helyezett, Korunk tulajdonú munkák közt állapítottam meg, magamban; egy nagy méretű, meglepően színes Jakobovits-kép és egy méretre kicsi Jovián György-festmény emlékeztetett rá, hogy bizony a képzőművészeti értékek nem a születési évszám függvényében „elavultak” vagy „modernek” – hozzánk szólók.
Jó volt találkozni a „Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál” elnevezésű rendezvénysorozat keretében a fiatal Felházi Ágnes új festményeivel, abban a kiállítóhelyiségben, amely a közelmúltban a Korunk Galériának többször is teret biztosított. Ráadásul Felházi Ágnes gazdag színvilágú műveire a Korunk ugyancsak felfigyelt már. Külön megjegyzendő, hogy ezúttal az unitáriusok belvárosi tanácsterme egy képzőművészeti tárlat alkalmából zsúfolásig megtelt.
Csíkszeredában pedig, mondhatnám, menetközben, bepillanthattam a Petőfi Sándor utcában székelő Új Kriterion Galéria legújabb kiállítási anyagába, a Budapestről érkezett Nádler István és Szikszai Károly remek tárlatába. Egy nagyon igényes sorozat mai állomásáról van szó, a kurátor Részegh Botond és a Bookart Kiadótól támogatott vállalkozás, a legalábbis kettős igazgatónak nevezhető Hajdú Áron szervezésében. Aligha véletlen, hogy erre az Új Kriterion Galériára, amely – valljuk be – az eléggé kicsi Csíkszeredában nem is olyan rég működik, a nagyhírű Bécs figyelt fel; kitűnő minőségű katalógusaikat igénylik, ezekben pedig helyi magyar fiatalok, bukaresti nagymenők (a grafika professzora, Mircia Dumitrescu, a szobrász Aurel Vlad) s a magyar nyelvterülettől nyugatra élő művészek jelennek meg.
Meccsek, színek, helyszínek
A naiv néző – ha még van ilyen – azt gondolhatná, hogy a futballpályán a meghatározó szín a zöld, mármint a pályát borító gyepszőnyeg színe. Ez nyilván már nagyon régóta nem így van, hiszen a zöld (fehérrel kombinálva) a Fradit jelenti, a lila-fehér az Újpestet, de a lilákon a kolozsvári CFR-t is lehet érteni, mint ahogy az „U”, az úgymond egyetemi csapat fekete-fehér. (Kinek fekete, kinek fehér – vagy inkább piros-sárga-kék, esetleg fordítva sorolva, szív szerint, a román nemzeti színeket.) De hagyjuk az egyesületi csapatokat, kolozsvári nézetben sem az „U”, sem a CFR nem érdemli mostanában az érdeklődést (tapasztalatom szerint a „névrokon” román vasúti társaság sem – Székelyudvarhelytől Kolozsvárig vonaton 9 órát tartott legutóbb az út!!).
Természetesen a két országot lázba, illetve az egyik egészét, a másiknak erdélyi kisebb részét letargiába hozó-taszító eseményt, a magyar–román, román–magyar válogatott mérkőzést akarom föleleveníteni. No nem azt a Bölöni László szerint is mindkét oldalról gyenge játékot, amelynek a bukaresti lelátókon és a tévé előtt ülők tanúi lehettek (és amelyben a román csapat volt az egyértelműen jobb, azaz kevésbe gyenge); a „körítés” az, ami feledhetetlen. A nagyobb szégyen ugyanis a randalírozó szurkolóké – a mindenáron verekedni akarók valójában nem érdemlik ezt a nevet – meg a médiáé (és a politikumé), amely az indulatokat messze az átlagos fölé szította. Biztosan azoknak volt-van igaza, akik szerint ez már nem futball, nem sport, hanem nemzetek egymásnak feszülése, kielégülési vágy, végül is szánalmas kompenzáció. Akkor is igaz ez, ha az úgymond művelt Nyugat-Európa pályáin és a körülöttük lévő kocsmákban hasonlók megtörténnek. (Gondoljunk csak a mérkőzésekről kitiltott angol bőrfejűekre.)
Nem vagyok nézője az amerikai futballnak, egyelőre nem értem a játékszabályait, jóllehet Bálint unokám, maga is eredményes művelője az óceánon túl köztudottan legsikeresebb sportágnak (országos ifjúsági és felnőtt bajnok ő a pesti Duna-parton), kitartóan magyarázza nekem, hogy igazából mit kellene nézni, látni. Szóval nem tudom még értelmezni, hogy a legutóbbi döntőjüket beharangozó reklámlapon mit jelent a neve mellett a WR – de abban a hitben élek, hogy ők, a játékosok legfeljebb egymást rugdalják, ütik, és a nézők nem szállnak be a pálya melletti „férfias” csihi-puhiba. Ha pedig nem tévedek nagyot, akár azt is kívánhatom, hogy az évtizedek óta reménytelenül küzdő (sokszor még csak nem is küzdő – lásd Bukarest, 2013. szeptember 6.!) magyar labdarúgók adják át a helyüket az amerikai futball helyi művelőinek. Hátha ők több örömet szereznek majd nekünk. Legalább egy-két évtized múlva, amikor Amerika nem csupán a filmművészetből-filmiparból szorítja ki Európát, a saját korábbi sikeres pályáról.
Élet vagy halál?
A kérdést nem a futballpályáról hozom át, hanem a színházból. A kolozsvári magyar színház stúdiójából, a vendég Mihai Măniuţiu rendezte előadásból. Valószínűleg kevés olyan néző várta az előbemutatót, aki már hallott Johannes von Teplről, az 1351 és 1415 közt Schüttwában, Saazban, majd Prágában élt német reneszánsz költőről. A Világirodalomi Lexikon (1977) elég részletesen ír róla, illetve Der Ackermann aus Böhmen (A csehországi szántóvető) című művéről, a megözvegyült ember kétségbeesett panaszairól, átkairól, vitájáról a megszemélyesített Halállal. „A mű formája új; az olasz humanistáktól eltanult, gazdagon díszített, széles sodrású dikció, amely A csehországi szántóvetőt a német középkor legszebb prózai művévé teszi” – írja a lexikon. Annak a formája pedig, amit a kolozsvári színpadon Măniuţiu adaptációjában láthattunk A földműves és a halál cím alatt, a legteljesebben új és mai, hiszen TV-musical lett belőle. Ez az átváltozás gyanakvóvá teheti az embert, ám csalódásunk a lehető legpozitívabb. Ki gondolta volna, hogy tűz és víz összebékíthető? A rendezőnek és a színészeknek, a tévéshowt eljátszóknak-eltáncolóknak-eléneklőknek ez sikerült. Nem blaszfémia (az eredeti mű és az örök érzelmek meggyalázása) következett be. Megrendítő előadásban volt részünk. Lehet, túlzónak tűnik a kiemelés, számomra mindenesetre olyan színházi élményt jelentett, amilyet az utóbbi években alig egy-két itteni előadás tudott kiváltani. Nagyszínpadon a csúcsnak tudott Ványa bácsi, Andrei Şerban rendezésében, kiváló színészi alakításokkal. Most a stúdióteremben egy fiatal társulat vizsgázott jelesre.
Úti könyvek
Megőrizve a különírást. Ugyanis nem útikönyvekről akarok beszámolni, hanem önértékű művekről, amelyek utazásokon vagy nyaralónapokon újabban kísértek el. Valójában egyetlen könyvről, a hosszú vonatozást és a csíksomlyói Várdomb panzióbeli néhány szabad órát értelmessé tette, egészen kivételesen. Némi túlzással mégis itt említhetem a két-három balatoni estémet érdekesen kitöltő másik kötetet is, hiszen tulajdonképpen a Putyin börtönében ülő egykori milliomos, várományos ellenzéki politikus, Hodorkovszkij a vele készült interjúkban, Ljudmila Ulickaja itt található leveleiben szintén életről és halálról szól – egy volt birodaloméról, megújítási (gazdasági) kísérletekről, bírósági ítéletekről, arról, amiről hírek, újságcikkek szóltak, és ami ebben a könyvben közvetlenül tárul fel. Nem irodalom, persze, még Ulickaja, a páratlan kortárs orosz regényíró itteni szövegei sem irodalmiak, de a hallgatás-elhallgatás problematikában izgalmas dokumentumhoz jutottam. (Mihail Hodorkovszkij: Harcolok a szabadságért. Írások – Dialógusok – Interjúk. Bp., 2011.)
Merem állítani viszont, hogy az utóbbi idők könyv-szenzációja, magyar olvasó számára bizonyosan, Márai Sándor posztumusz könyve, a Hallgatni akartam. Már az felkeltheti az érdeklődést, hogy az Egy polgár vallomásai tervezett harmadik kötetének elkészült fejezetei (1949–1950-ből, Márai nyugati emigrációjából) kerültek kinyomtatásra – de ha szabad ilyet mondani, ennél jóval többről van szó. Márai Sándor arra vállalkozott, hogy a maga írói-politikai (polgári!) hitelével őszintén megvallja, megtörve a hallgatást – erre utal a Hallgatni akartam cím –, hogy valóságosan milyen volt a magyar (és kelet-közép-európai) történelem 1938, Hitler ausztriai bevonulása és a két bécsi döntés, illetve 1944 között, miképpen alakult a demokrácia a Horthy-korszakban – Budapestről, Kassáról és Kolozsvárról nézve. Magyarország két volt miniszterelnökéről, Bethlen Istvánról és Bárdossy Lászlóról rajzol közelképet, személyes emlékek megidézésével – gondolom, mai józan történészek által igazolható pontossággal, elfogulatlansággal; ugyanígy néz szembe a felvidéki városba érkezett „anyások” (ejtőernyős közhivatalnokok) és öntelt, rosszul nevelt katonatisztek magatartásával. Erdélyi olvasóknak ugyancsak nagyon-nagyon tanulságos szemináriumi alkalom ez a Márai-könyv, javíthatja a demokrácia történelmi és jelenkori állásáról kialakított képünket.
Szeptember az iskolakezdés hónapja. Tanulni pedig sosem késő, akkor sem, ha jóval túlléptük az iskolás kort, és inkább a felejtés ellen kellene küzdenünk.
KÁNTOR LAJOS
Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés: manipuláció a kirakateljárás
A magyarság kollektív jogaiért és az önrendelkezésért folytatott küzdelme ellen irányul Tőkés László szerint, hogy meg akarják fosztani a Románia Csillaga kitüntetéstől.
Az európai parlamenti képviselő – akinek ügyében csütörtökön ül össze az érdemrend becsületbírósága – a Krónikának adott interjúban leszögezte: a nyilvánosság manipulálását szolgálja az ellene zajló „kirakateljárás”, amelynek célja a magyarok megfélemlítése, a románoknak a kisebbség ellen történő uszítása. Tőkés lapunknak elmondta, az általa szorgalmazott védhatalmi státus kapcsán a magyar kormány azért reagált visszafogottan, mert nem akar felülni a prokovatív román megnyilvánulásoknak. Szerinte ugyanakkor Magyarország de facto védhatalmi szerepet gyakorol a külhoni magyarok fölött, még ha nem is illetik ezzel az elnevezéssel.
Csütörtökön ül össze Bukarestben a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága kivizsgálni, hogy megfosszák-e Öntől a legmagasabb rangú román állami kitüntetést. Milyen döntésre számít például a testület összetétele tükrében?
Nem akarom prejudikálni a döntést, ha egyáltalán erre sor kerül csütörtökön. Azért is hatalmaztam fel Kincses Elődöt, aki 1989-ben a Ceauşescu-rezsim idején volt a védőügyvédem, hogy megváltozott körülmények között, a demokratikus Romániában védelmezenn meg a 24 évvel ezelőttiekhez igencsak hasonlatos vádakkal szemben. Amit ő a védelmi iratában megfogalmaz, annál többet nem akarok jelen pillanatban mondani. Óvatos bizakodásomat fejezem ki, hogy végül is felülkerekedik a józan ész és a demokratikus értékek iránti tisztelet a becsületbíróság tagjaiban, és ennek megfelelően hozzák meg döntésüket.
Konkrétan milyen álláspont tolmácsolásával bízta meg Kincses Elődöt?
Corina Creţu és a hozzá csatlakozott másik hét szocialista képviselő azonos szöveggel tett panaszt ellenem. Ehhez nem kívánok fölöslegesen kommentárt fűzni, csak arra szorítkozom, hogy a tusnádfürdői beszédemet teszik kifogás tárgyává és ennek kapcsán becstelen cselekedettel vádolnak, amely ártott Romániának. Továbbá azt a messzemenő következtetést vonják le, hogy megkérdőjeleztem Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét. Mondanom sem kell, hogy erről szó sincs, ennek megfelelően kértem meg Kincses Elődöt, foglalja össze álláspontomat, és tisztázza az ellenem felhozott vádak alaptalan voltát.
A vita kirobbanása, az ön ellen folytatott támadások hatására nem fontolgatta, hogy önszántából adja vissza az érdemrendet?
Természetesen megfordult a fejemben, de mivel alaptalannak tartom a kitüntetéstől való megfosztásomra irányuló törekvést, önkéntes lemondásommal még közvetett úton sem akarom hitelesíteni azt. No meg nem akarom megkönnyíteni a terv kiagyalóinak a dolgát. Hadd minősítse őket, ami történni fog, és még közvetve se működjek közre ebben velük.
Ön szerint nem éri ilyen össztűz, ha Tusnádfürdőn elhangzott, a védhatalmi státusra vonatkozó kijelentését nem protektorátusként fordítják román nyelvre? Bukarest már a területi autonómia kiejtésére is ugrik.
Igen, a panasz azt is tartalmazza, hogy az etnikai kritériumokra alapozott autonómia veszélyes tézisét népszerűsítem. Ez az állítás megfelel a valóságnak, de nincs benne semmi kivetnivaló. Hiszen a politikai véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozik egy Európa-, sőt világszerte gyakorlatban lévő demokratikus intézmény, az autonómia népszerűsítése. Megítélésem szerint ha nem ezt mondtam volna Tusnádfürdőn, akkor valami másba kötnek bele. Úgy érzem, az erőltetett és mesterséges regionalizáció elleni, illetve az autonómiáért folytatott harcaink idejére egy magyarellenes forgatókönyvnek megfelelő támadást indítottak ellenem, a román mondás szerinti „ide ütsz és oda vágsz” elve alapján. Megvádoltatásom tulajdonképpen a magyarság kollektív jogokért és az önrendelkezésért folytatott küzdelme ellen irányul.
A román politikai osztály és a média Tőkés Lászlót tartja az erdélyi magyar önrendelkezési törekvések élharcosának. Nem az autonómia érdekében folytatott küzdelmet lejáratása, diszkreditálása a cél az olyan vádak megfogalmazásával is, miszerint Ön egyaránt volt a román és a magyar titkosszolgolat ügynöke?
Azon túlmenően, hogy belpolitikai harc folyik Traian Băsescu és a szocialista-liberális szövetség, illetve ezen belül bizonyos fokig Victor Ponta és Crin Antonescu között, főleg a nyilvánosság manipulálását szolgálja ez a „kirakateljárás”. Ezáltal akarják a magyarokat megfélemlíteni, a románokat ellenünk uszítani. Annak láttán, hogy milyen összefogás alakult ki legutóbb Katalóniában vagy milyen erőteljesen képviseltük az ügyet az autonómia idei évében akár a marosvásárhelyi székely szabadság napján, akár a júliusi autonómiamegmozdulások alkalmával, elébe akarnak menni a további fejleményeknek. Különösképpen annak a nagy menetelésnek, amelyet a Székely Nemzeti Tanács hirdetett meg, és amelyet kompromittálni, diszkreditálni, a részvevőket pedig megfélemlíteni akarják.
Milyen fogadókészségre talált a védhatalmi státus kiterjesztéséről szóló javaslata a magyar kormány részéről?
Közismertek azok a szűkszavú megnyilatkozások, amelyek ebben a tárgyban elhangzottak. Úgy ítélem meg, hogy a magyar kormány nem akar felülni olyan prokovatív jellegű román megnyilvánulásoknak, amelyek ebben az ügyben elhangzottak, ezért nagyon visszafogottan kezeli az ügyet és magát az esetet. De egyértelmű, hogy a magyar-román alapszerződésnek és Magyarország alkotmányának megfelelően Magyarország de facto védhatalmi szerepet gyakorol a külhoni magyarok iránt, még ha nem is illetik ezzel az elnevezéssel.
Az Európai Bizottság elutasított valamennyi, az erdélyi magyar szervezetek által a nemzeti közösségek jogai érdekében indított polgári kezdeményezést. A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) elnökeként felkérést kapott a Kárpát-medence magyar szervezeteinek összehívására egy közös európai polgári kezdeményezés megszövegezése érdekében. Egy ilyen javaslatnak lehet esélye az uniós végreható tanácsnál?
Valamennyi, az európai polgári kezdeményezés eszközét igénybe vevő erdélyi szervezet egyetért abban, hogy a visszautasítás nem jelentheti az európai kisebbségvédelmi törvényalkotásra irányuló erőfeszítéseink leállítását. Ennek megfelelően a KMAT keretében azt kellene megbeszélnünk, miképpen tudjuk egyesült erővel folytatni ezt a küzdelmet. A három felé ágazó törekvés sokkal hatékonyabbá válhat, ha mindannyian összefogunk. Ezt kellene megbeszélnünk a KMAT október második felében, Lendvára összehívott ülésén.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Creţu újabb kirohanása Tőkés ellen
Bírálta Tőkés Lászlót a Románia Csillagja érdemrend becsületbíróságának összehívását kezdeményező, a Tőkés-ellenes hadjárat élére állt szociáldemokrata párti (PSD) Európai Parlamenti képviselő.
Corina Creţu ezúttal amiatt rohant ki az EP-képviselő ellen, hogy az nem jelenik meg a testület előtt. Creţu kedd esti nyilatkozata szerint az EMNT-elnöknek nem az ügyvédjét kellett volna elküldenie, lévén, hogy nem bíróságról van szó, hanem „egyenlő felek közötti párbeszédről.” Creţu egyúttal Kincses Előd korábbi magyarázatát is bírálta, miszerint Tőkés ellen azért indult politikai hadjárat, mert hibásan fordították le románra, amikor védhatalmi szerepet kért Magyarországtól az erdélyiek számára. Szerinte ezt közvetlenül a júliusi nyilatkozat után kellett volna jeleznie. Creţu ugyanakkor ismét azzal vádolta meg Tőkést, hogy szeparatista, románellenes nyilatkozatokat tett az Európai Parlamentben.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

A három székely megye egy régiót kell alkosson, Marosvásárhely központtal
Az RMDSZ Maros, Hargita, Kovászna megyei elnökei, illetve Kelemen Hunor szövetségi elnök szerdán ugyanabban az időpont- ban jelentette be, hogy a szervezet aláírásgyűjtésbe kezd helyi népszavazások kiírásáról, amelyen a megkérdezetteknek arra a kérdésre kell válaszolniuk, hogy egyetértenek-e azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal? Ciprian Dobre, a Maros Megyei Tanács elnöke lehetetlennek és illegálisnak, az EMNP elnöke, Toró T. Tibor pedig pótcselekvésnek nevezte a kezdeményezést, amely árthat az autonómia ügyének. Brassai Zsombort, az RMDSZ Maros megyei elnökét kérdeztük:
– A megyei tanács elnöke lehetetlennek és illegálisnak tartja a kezdeményezést, mert a régiósítás nem tartozik a megyei tanácsok hatáskörébe. Véleménye szerint népszavazást országos szinten, országos kérdésekben lehet kiírni, a megyei önkormányzat nem dönthet tanácsi határozattal a régiókról, mert ha így lenne, helyi szinten dönthetnének a lakosok például arról, hogy nem fizetnek többé adót. Románia területéről nem lehet Kovásznán vagy Tulceán dönteni, mert ez azt jelentené, hogy föderális, nem pedig nemzetállamban élünk. Kijelentette: jogi szempontból elhibázott, értelmetlen kezdeményezésről van szó.
– Ciprian Dobre nyilatkozata igazolja, hogy szükség van a referendumra, a lakosság véleménye megkerülhetetlen. A megyei tanács elnöke nem érti, milyen óriási szüksége van Maros megyének arra, hogy Hargita és Kovászna megyével egy kisebb régiót alkosson. Ez szolgálná a megye érdekeit, így valósulna meg a regionalizáció célkitűzése, az, hogy a megyék kölcsönösen erősítsék egymást, illetve hogy a helyi sajátosságok a fejlődéshez szükséges erőforrást biztosítsanak a térségnek.
A megyei tanács elnöke átpolitizálja a kérdést, mert ez olyan mérvű döntés, amely hosszú évekre-évtizedekre meghatározza a megye lakosságának sorsát. Éppen ezért gondolom, hogy szükség van a közvélemény egyértelmű álláspontjára, ami kötelezi a politikumot, hogy a választópolgárok akarata szerint döntsön a régió átszervezéséről.
Dobre azt állítja, nem a megyei tanács hatáskörébe tartozik. Erre azt mondom, hogy minden, ami a megye lakosságát foglalkoztatja, életét befolyásolja, a megyei tanácsra tartozik. Nem lehet a felelősséget egy rossz politikai döntés okán elhárítani magunktól.
– Mi a véleménye arról, hogy Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint az RMDSZ akciója semleges témára tereli a kérdést, illetve „szárnyát szegheti az autonómiára vonatkozó közösségi akaratnak, aminek az árát a közösség fizeti meg”?
– Sajnálatosnak tartom, hogy a Néppárt szembemegy a magyar érdekkel, hiszen ebben a kérdésben a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács is egyetért az RMDSZ-szel, nyilatkozataik szerint támogatják az aláírásgyűjtést. Úgy tűnik, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt nem aktuálpolitikai megközelítésben kezeli a kérdést. Most a régióátszervezésnek van aktualitása, és nem emelkedhetünk a kérdés fölé, hiszen elmegy mellettünk a lehetőség és vesztesei lehetünk ennek. Éppen ezért nagyon határozott véleményünk kell legyen a kérdésben, és ehhez kérjük a választópolgárok véleményét és támogatását. Ezúton is felkérem az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezetét, gondolja át álláspontját, hiszen aktuálpolitikai megközelítésben aligha van fontosabb kérdés ebben a pillanatban, mint az, hogy közös erőfeszítéssel elérjük, hogy a három megye egy fejlesztési régiót alkosson, Marosvásárhely központtal.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

A „Megyeháza” felirat is zavarja a háromszéki prefektust
A székely zászlók után a „Megyeháza” felirat használata miatt is pert indított a háromszéki prefektus. Dumitru Marinescu felszólította az önkormányzatot, hogy távolítsa el székháza homlokzatáról a tavaly ősszel felhelyezett „Megyeháza” felíratott, mivel ennek nem tettek eleget, most keresetet adott be a Kovászna megyei törvényszékre, kérve a tábla eltávolítását. A háromszéki önkormányzat elnöke, Tamás Sándor a Sláger Rádiónak el- mondta: a bíróságnak címzett válaszban felvetik azt a lehetőséget, hogy a magyar tábla fölé elhelyezik annak román nyelvű változatát a „Casa Judeţului” felirattal.
Védjük saját igazunkat, hiszen a „Kovászna megye tanácsa” megfogalmazás idegen a közvélemény számára, ezért gondoltuk, hogy visszahonosítjuk a „Megyeháza, Városháza, Községháza” fogalmakat, amelyek más nyelveken is közelebb állnak az emberekhez. Például szász vidéken használatos a német „Ratthaus” kifejezés. „Nekünk egyik feladatunk, hogy a megye lakosságával tartsuk a kapcsolatot, és Háromszék lakosságának 75 százaléka magyar. A magyar nyelvnek, magyar kultúrának megfelelő megfogalmazást találtunk, és bíróságon próbáljuk ezt megvédeni”, mutatott rá Tamás Sándor.
Hozzátette: látva a hisztériát, ami a romániai magyarok ellen Bukarestben kialakult, nincsenek illúzióik, hogy megváltozik a központi államigazgatás gondolkodásmódja. Ez sok esetben befolyásolja az igazságszolgáltatásban is a gondolkodást, és az tapasztalható hogy a bíróságok politikai ítéleteket hoznak.
A háromszéki tanácselnök úgy véli Dumitru Marinescu is olyan mint a korábbi prefektus, bár azt hitték, hogy magánszemélyként jó ember, akkor prefektusként is normális lesz. Mivel nem ezt tapasztalják, az RMDSZ háromszéki szervezete várhatóan újból felállítja Sepsiszentgyörgyön a „SIC – Terra Siculorum” óriás-pannót, amivel a korábbi prefektus Codrin Munteanu tevékenysége ellen tiltakoztak.
Mint arról beszámoltunk: a háromszéki kormánybiztos az elmúlt napokban újabb támadásokat indított a székely zászlók használói ellen. Legutóbb Kovászna Megye Tanácsát és Sepsiszentgyörgy önkormányzatát perelte be a székházaik homlokzatára kitűzött kék-arany lobogó miatt. Korábban öt háromszéki polgármestert – a kézdivásárhelyit, kökösit, barótit, lemhényit és árkosit – perelte be, mert a felszólítása ellenére nem vették le a székely zászlót. Tamás Sándor hangsúlyozta, nem veszik le a zászlót, azt csak karhatalmi erőkkel távolíthatja el a prefektus. Múlt héten a brassói fellebbviteli bíróság az uzoni polgármesteri hivatalra kitűzött székely zászlót végleges ítéletében törvénytelennek nyilvánította. Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Ocsú a búzában
Az ocsú helyett mondhatnék konkolyt, bármiféle betegséghordozó fertőzést, élősdi gyomnövényt, a végeredmény ugyanaz: be kell vallanunk, hogy mi sem vagyunk hibátlanok és bűntelenek, s érdekek érvényesítéséért sokan akár népünk elárulására, jól felfogott céljaink piszkos meglovaglására is képesek. Mindez azért jutott eszembe, mert a minap szólalt meg újra Hargita Megye Tanácselnöke, Borboly Csaba, és újfent elutasította az ellene összefabrikált vádakat, s azt is sejteni engedte, hogy feljelentői magyar emberek. De nem nevezte néven őket, bár megérdemelnék, hogy a közösségi jóérzés végre pellengérre állítsa e jelentgető senkiháziakat, kik a „nemzetmentés” álöltözetébe bújva, semmitől nem riadnak vissza, ha önös érdekeik érvényesítéséről van szó, s egy hőn óhajtott karrier megvalósításáért akár az anyjukat is denunciálnák. Borboly Csaba bűne állítólag az, hogy korszerűsített és aszfaltoztatott egy megyei utat, de a közbeszerzési pályázat győzelmét valami rokona, ismerőse kezére játszotta. Ha ez igaz lenne, főbenjáró bűnnek akkor sem tartanám, ha helyi céget támogatott és helybélieket juttatott munka- és kereseti lehetőséghez. Azért nem tartom véteknek, mert majdnem egész Székelyföldön számtalan példa van arra, hogy a közbeszerzési pályázatokat sorra idegen cégek nyerik el, ők zsírosodnak belőle, s a helyi vállalkozók hoppon maradnak, csődbe jutnak.
Persze, sokféle érdek van a világon, s nem mindig könnyű ezeket egyeztetni. A leginkább megvetésre méltó az, amikor önös érdekekből fordulnak egymás és a közösnek tartott célok ellen atyánkfiai, s nem riadnak vissza az alaptalan jelentgetésektől sem, aminek különösen örül a román hatalom. „Ti mondtátok, ti állítjátok” – szólnak kárörvendően, s valahol még igazuk is van. A Borboly-ügyben a Hargita megyei székelyeknek kell megnevezniük és lehetőleg kiközösíteniük a hitvány denunciálókat, de Háromszéken sem ismeretlen e szomorú és ocsmány jelenség. Gondoljunk csak a Mikó-ügyre, mely máig sem zárult le megnyugtatóan. A hamisan jelentgetők ülnek vélt ismeretlenségük védelmében. Pedig mindannyian tudjuk, kik is ők, milyen érdekek vezették aljas tettük elkövetésekor. Egyszer csak elő kell állniuk s legalább megkövetniük elárult közösségüket!
Amikor ezeket írom, az autonómiáért való nagy menetelésre, élőláncra készülünk Háromszéken. Dicséretes dolog, de ha abban a menetben nemzetárulók is lesznek, az egész nem sokat ér. Erkölcsileg semmiképpen. Magyari Lajos
hirmondo.ro
Erdély.ma

MOGYE-ügy – Az egyetem magyar tagozata akár külön is megtarthatja tanévnyitóját
Ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) nem alakulnak magyar tagozathoz tartozó csoportok, külön tartja meg tanévnyitóját az egyetem magyar tagozata – mondta csütörtökön az MTI-nek Szilágyi Tibor, a tagozatért felelős rektorhelyettes.
Az oktatási intézmény tisztségviselője azután nyilatkozott, hogy a bukaresti oktatásügyi minisztériumban tárgyaltak a MOGYE magyar tagozatának képviselői. Szilágyi Tibor az MTI-nek elmondta: a tíztagú magyar küldöttség Remus Pricopie oktatásügyi minisztert és Mihnea Costoiut, a felsőoktatásért felelős tárca nélküli minisztert tájékoztatta azokról az előrelépésekről, amelyeket az egyetem román vezetőivel folytatott nyári tárgyalások nyomán tettek, és jelezték azokat az igényeket is, amelyek teljesítését még a hétfői egyetemi tanévkezdés előtt várják.
A rektorhelyettes szerint a miniszterek pozitívan viszonyultak a magyar kérésekhez, de az egyetemi autonómiára hivatkozva kijelentették, hogy az intézményen belül kell rendezni a magyar tagozat és az egyetem román vezetése közötti nézeteltéréseket. „A megoldáshoz nem jutottunk közelebb" – értékelte a megbeszéléseket Szilágyi Tibor.
A rektorhelyettes hozzátette: tárgyalópartnereik nem tudták megindokolni, hogy miért ne lehetne a magyar nyelven tanuló diákokat a tanévkezdésig önálló csoportokba besorolni. Szilágyi ezért lehetségesnek tartotta, hogy a hét végén folytatódik a tárgyalás Marosvásárhelyen az egyetem román vezetésével. Azt sem tartotta kizártnak, hogy a magyar csoportok tekintetében megállapodásra jutnak.
Szilágyi Tibor elmondta, ha nem alakulnak magyar tagozathoz tartozó csoportok, hétfőn külön tartja meg tanévnyitóját az egyetem magyar tagozata. A rektorhelyettes szerint a nagy számú magyar küldöttség azt volt hivatott bizonyítani, hogy nemcsak egy-két forró fejű tanár makacsságáról van szó, hanem mindaz, amit elmondtak, a tagozat egységesen képviselt álláspontja.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A jobbközép irányzatú Ungureanu-kormány sikertelenül próbálta kezelni a konfliktust, s ez 2012 májusában kabinetjének bukásához vezetett. Annak az évnek a szeptemberében született megállapodás az egyetem magyar gondjainak a megoldásáról, azt a Ponta-kormány akkori tanügyminisztere is aláírta. A megállapodás előírásai azonban csak részben teljesültek.
MTI
Erdély.ma

Marosvásárhely legyen a régióközpont!
December 8-ára népszavazást kezdeményez a Maros, Hargita és Kovászna megyei RMDSZ, amelyben a lakosságot arról kérdezik meg, hogy egyetértenek-e a három székelyföldi megye egyetlen fejlesztési régióvá alakításával, amelynek Marosvásárhely lenne a régióközpontja. Emellett mától kezdődik a szövetség tájékoztató kampánya, illetve a törvény értelmében előírt állandó választási névjegyzékben szereplő személyek 5%-ától való aláírásgyűjtés a referendum megszervezése érdekében.
Szerdai sajtótájékoztatóján jelentette ezt be Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke, Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, illetve Péter Ferenc, a megyei szervezet politikai alelnöke. Az illetékesek azt is elmondták, hogy a népszavazás, de a tájékoztató kampány is a Hargita Megyei Tanács elnökével, Borboly Csabával, és a Kovászna Megyei Tanács elnökével, Tamás Sándorral közös projektként és egyidőben zajlik.
„Úgy vélem, hogy a lakosságot közvetlenül érintő kérdésekben megkerülhetetlen annak megkérdezése, épp emiatt referendumot írunk ki a regionalizációról. A szavazólapon egyetlen kérdés szerepel majd, éspedig az, hogy „Egyetért-e azzal, hogy Maros, Hargita és Kovászna megye egy közös fejlesztési régiót alkosson, Marosvásárhely régióközponttal?” A kérdésre igennel vagy nemmel lehet majd válaszolni.
A lakosság felvilágosítása érdekében tájékoztató kampány indul, amelyben a regionalizációt illető fontos információkat osztanak meg a székelyföldiekkel, ugyanakkor a népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtést is megkezdik. A hatályos törvény értelmében az állandó választási névjegyzékben szereplő személyek mintegy 5%-a kell igazolja kézjegyével azt, hogy egyetért a referendum megszervezésével, ez pedig Maros megyében abszolút számokban 24-25 ezer embert jelent. „Október 14-ig gyűjtjük össze az aláírásokat, ezt 30 napos közszemlére bocsájtjuk, és ennek értelmében november 14-én megyei tanácsülést hívunk össze, és javasoljuk a december 8-i népszavazást” – ismertette Brassai az ütemtervet.
Peti András alpolgármester természetesnek véli, hogy Marosvásárhely legyen a fejlesztési régió központja, hisz a város egyetemi, egészségügyi, kulturális, vallási központ, emellett nemzetközi repülőtere van, és a városban közlekedési infrastruktúra-tervek várnak megvalósításra.
„Megkérjük a civil szervezeteket, egyházakat, a politikai pártokat, hogy támogassanak ebben a kezdeményezésünkben, mert ez olyan érdekünk, amelyet a megye minden lakosának – nemzetiségtől függetlenül – fel kell vállalni. Ugyanakkor hiszem azt, hogy Dorin Florea polgármester és a román politikai pártok is leteszik a garast a népszavazásért” – szögezte le Brassai Zsombor.
Pál Piroska
Központ
Erdély.ma

Halasztott a becsületbíróság (Tőkés László kitüntetése)
Október 11-re halasztotta ülését a Tőkés László állami kitüntetésének visszavonásáról tárgyaló becsületbíróság. Hírügynökségi beszámolók szerint a testület azért döntött így, mert Tőkés László – az Európai Parlamentben való elfoglaltságára hivatkozva – nem jelent meg a meghallgatáson, ügyvédjét, Kincses Elődöt küldte maga helyett. A testület tagjai már a tegnap délutánra tervezett tanácskozás előtt közölték: elvárják, hogy az EP-képviselő maga jelenjen meg, Corina Creţu szerint az EP-képviselőnek azért nem az ügyvédjét kellett volna küldenie, mert nem bíróságról van szó, hanem „egyenlő felek közötti párbeszédről.”
Kincses Előd elmondta, a becsületbíróság tegnap alakuló ülést tartott, amin ő nem vehetett részt, majd több mint fél óra várakozás után közölték vele, hogy elhalasztották az ülést. Elmondták neki, hogy őt nem hallgatják meg, hanem csak Tőkés László védheti meg magát. Kincses azonban úgy véli, neki lett volna joga arra, hogy továbbítsa védence álláspontját, de érveit nem hallgatták meg. Mircea Geoană, a becsületbíróság egyik tagja szerint az ülés elhalasztásáról egyhangúlag döntöttek, mert a rendszabályzat „kötelezi” a becsületbíróság elé állított személyt, hogy személyesen jelenjen meg. Geoană szerint az október 11-i határidő az utolsó lehetőség arra, hogy az EP-képviselő megvédje magát, ha akkor sem jön el, távollétében kezdik el a tárgyalást. A becsületbíróságban a Szociáldemokrata Párt politikusai vannak többségben, és a testületnek tagja két olyan politikus is, aki maga kezdeményezte az elismerés visszavonását. Egyikükről, Corina Creţu EP-képviselőről Tőkés László azt mondta: nem tudja eldönteni, hogy valóban KGB ügynök-e, miként Pacepa nemrég állította, de az kétségtelen, hogy valamilyen mögötte álló erőnek vagy erőknek érdekében állt ennek a konfliktusnak a kirobbantása. Aggodalomra ad okot, amit az ellene indított eljárás sugall: akit a román állam kitüntet, annak úgy kell nyilatkoznia, hogy az az épp kormányzó erőket ne zavarja. Ráadásul azok, akiket korrupcióért elítéltek, és a börtönt is megjárták, nyugodtan viselhetik tovább a kitüntetést.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megható ragaszkodás az anyanyelvhez
Borossebesen újraéledhetnek a romok
Borossebesen a szép emlékű Gabnai Erzsébet halála óta, valószínűleg senki nem foglalkozott magyar nyelvű oktatással. A kisvárosban élő magyar gyermekeknek manapság nem adatik meg a lehetőség az anyanyelvű kultúra megismerésére, csakis a családokban, már ahol ápolják azt.
A következő beszélgetésben megható ragaszkodást hallhatunk egy helybeli fiatalasszonytól az anyanyelvű kultúra iránt. Babál Andreáról ugyanis azt hallottuk, hogy a Nyugati Jelen olvasása egyet jelent számára az anyanyelvű kultúra írott formájával. Amint elmondta, Borossebesen született, ezért sem a városban, sem a környékén nem volt mód magyarul tanulni, tehát beíratták a román nyelű elemibe. Annak ellenére, hogy otthon a szüleivel magyarul beszéltek, a gyermekek, az iskolai gyakorlat hatására, no meg a közös lecketanulás, házi feladat megírás érdekében, elkezdtek egymás között az állam nyelvén beszélni. Magyar könyveik nem voltak, ezért az MTV 1-es, illetve 2-es csatornájának a rendszeres nézésén, hallgatásán túlmenően, anyanyelvünk írott formáját csak a Jelen, később a Nyugati Jelen képezte számukra. Szerencsére, a hittant akkoriban Gabnai Erzsébet tanította nekik magyarul, ezért az órákon megpróbálta megtanítani őket a magyar olvasásra, a helyesírásra, de tanítványait még a magyar történelem alapjaiba is bevezette, már amennyire lehetősége nyílt rá. Mivel magyar nyelvű olvasmány az újságon kívül nem volt a házban, Andrea alig várta az újságnak a megérkezését, hogy a magyar nyelvű hírek mellett a gyermekeket, a nőket, a családokat is érintő, érdeklő dolgokról olvasson, magyarul. Miközben olvasott, nagyon odafigyelt az írásmódra is. E szokás megmaradt azután is hogy férjhez ment – azonnal előfizetett az újságra, mert nagyon hiányzott. Másokkal ellentétben, akik azért nem íratják magyar iskolába a gyermekeiket, hogy úgymond, megkíméljék őket a több munkától, Andrea úgy érezte, ennél többre van szüksége. Otthon magyarul beszéltek, de úgy érezte, sokkal többet szeretne megtudni a nyelvről, kultúráról, mint amennyire lehetősége van. E tekintetben sokat köszönhet az édesanyjának, Rohrszetzer Juliannának, aki mindnyájukat megtanította a magyar mondókákra, énekekre, játékokra, ő oltotta beléjük az anyanyelv szeretetét.
Manapság, amikor egyre több a vegyes házasság, fokozottan nagy a magyar félnek a felelőssége, mert mindenképp tennie kell róla, hogy a gyermeke a magyar szóval is találkozzék. Ő minderre nagyon odafigyel, sőt az ismerős szülőknek a figyelmét is felhívja az anyanyelv fontosságára. Akár az anya vagy az apa magyar, a gyermekének igenis tudnia kell magyarul! Az anyanyelv ismerete csak gazdagítja, fokozza az esélyeit az érvényesülésre.
Ambíciói készették arra, hogy a Gabnai Erzsébet nyomdokaiba lépve, könyvészeti anyagok birtokában fakultatív módon magyar olvasásra, írásra, énekekre, mondókákra, társasjátékokra tanítsa a magyar vagy magyar származású kicsinyeket. Jól tudja, hogy az óvodások körében lenne 5-6, de a kisiskolások között is kerülne nagyjából ugyanannyi, összesen talán 11 gyermek, akik két csoportban magyarul tanulhatnának. Egyik ilyen kisgyermeknek sikerült felkeltenie az érdeklődését a magyar nyelv iránt. Mivel könyvészeti anyaga nincs, a Nyugati Jelenből ki szokta vágni mindazokat az írásokat, amelyek a kicsinyeket érdekelhetik. Ha erre felkérnék, el tudná vállalni, hogy a szabad idejében, talán hét végén 5-6 óvodáskorú, illetve ugyanannyi iskoláskorú gyermeknek előbb mesékkel, énekekkel, társas játékokkal, később olvasással, írással felkeltse az érdeklődését a magyar nyelvű kultúra iránt. Igaz, maga románul érettségizett, de a magyar kultúrában már szerzett annyi jártasságot, hogy a kicsikbe beoltsa az iránta való érdeklődést, a hozzá való ragaszkodást. Nem érdekli a fizetség – kultúránknak a szeretete, a borossebesi magyar vagy magyar származású gyermekeknek történő továbbadása motiválná.
Beszélgetés közben odafutott hozzánk a kétéves Babál Zsolt, a kisgyermeke is, aki tiszta magyarsággal csilingeli nekünk a Dunáról fúj a szél, az Az a szép, az a szép…, továbbá a Hejj Jancsika, Jancsika...kezdetű énekeket. Amint az édesapja, Babál István is hozzánk lép, neki énekli tovább. Őszintén szólva, soha nem tértem még haza Borossebesről, az Arad megyei magyar kultúra legkeletibb, kicsiny bástyájáról olyan reményteljesen, mint ezúttal. Mert őszintén remélem, hogy a fiatalasszony közreműködésével, a támogatásunkkal újraéleszthetjük anyanyelvű kultúránk helybeli, romoknak hitt alapjait. Vasárnap igaza volt ft. Csűry István püspöknek, amikor a borossebesi templom felszentelésének a 200. évfordulóján hálát adott mind az elmúlt, mind az előttünk álló 200 évért. Mert Isten valóban hisz a 21. századi emberben, így a borossebesi gyülekezetben is, amit 467 év zivataraiban is megtartott. Talán nem véletlenül küldött ide olyan híveket is, akik a romoknak hitt alapokba elvethetik az új élet reménységét. Mert Isten ezt is megteheti.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Omladozó templomok földjén
Nem volt az erdélyi magyarság bölcsője, de még csak ringatója sem Brád vagy környéke, az egykori Zaránd megye jelentős központja, az Aranynégyszöget alkotó bányász települések egyik csúcsa. A városka neve hallatán, főleg ilyenkor, ősz tájékán a magyarságban igencsak szomorú emlékek elevenednek fel. Előbb Horea 1784-es lázadása, majd Avram Iancu 1848-as pusztítása hagytak gyógyíthatatlan sebeket az itt élőkben, pontosabban túlélőkben.
A Mócvidék Erdély azon része volt, ahol a magyarság mindig is kisebbségben élt; a nemesség tizedelése, majd kiirtása után szinte elhanyagolható arányban. A reformátusok ezen kisebbségen belül is kisebbségnek számítottak, és számítanak mindmáig. Brádon és környékén templomaik még állnak vagy éppen düledeznek, netán már rég eltűntek a föld felszínéről.
Bő másfél évszázaddal ezelőtt, a Brádra látogató Jókai Mór a következőket vetette papírra: „Én nem tudom, talán a mondák emléke okozta azt, de ilyen szomorú falut én sohasem láttam; olyan elhagyatott minden...” Pedig a nagy magyar mesemondó nem is a reformátusokra és templomaikra utalt.
Még álló templom
Mint annyi mindenben, ami a Mócvidék utóbbi évszázadaihoz kötődik, a városka nevének eredetében sincs egyetértés a történészek között. A románok egy 1585-ös okiratra hivatkozva a fenyőt jelentő brad szót tartják a városka névadójának. A magyarok Bethlen Gábor, 1610-ben keltezett levelét tartják az első hiteles dokumentumnak, ebben pedig a Fenyőfalva megnevezés szerepel. Egyesek egy 16. század eleji okiratról is tudni vélnek, ebben állítólag Fenyőpatak szerepelt. A lényeg, hogy a név a környék sudár, örökzöld fáiból ered.
A kistérség legnagyobb gyülekezete a tizenháromezer fős településen, Brádon található. A valamikor virágzó bányavárosban háromszáznál is több reformátust tartottak nyilván, mára ez a szám a tizedére zsugorodott. „Nem annyira a beolvadásnak, mint inkább a ’89 után beindult folyamatnak köszönhetően. Munkahelyek szűntek meg, családok vándoroltak el. Igaz, a brádi magyarok jelentős része jövevénynek számít, s aki tehette vagy nem volt más választása, hazaköltözött” – helyez képbe a lelkész, Lovász János. Még így is, míg egy évközi vasárnap mindössze ötön-haton kíváncsiak Isten igéjére, sátoros ünnepek alkalmával, akár harmincan is helyet foglalnak a legalább négyszáz éves, de lényegesen újabbnak tűnő templom padjaiban. Az épület „korkülönbsége” az 1784-es és 1848-as sérülésekből, de főleg az 1926 és ’28 közötti helyreállítási munkálatok szakszerűtlenségéből adódik. A román stílusban felhúzott templom eredetileg boltozott volt, de ezelőtt közel kilenc évtizeddel teljesen elveszítette műemlék jellegét. Ablakait, csillagos mennyezetét, szentélyét, boltív feletti feliratát és portikusát hozzá nem értő kezek teljesen megmásították vagy eltűntették. Még az eredeti, faragott kőlapokból álló padlózatot is eltávolították. Tornyát, ahol valamikor két harang is szólt, közönséges bádoglemezzel fedték át. Ennél már csak a lelki templom pusztulása lehet szomorúbb. „Nem tudom, hogy mikor kereszteltem utoljára – látja be a tiszteletes. – Hét-nyolc, de lehet, hogy kilenc vagy tíz éve.” A ma már két nyelven zajló temetéseken kívül más szolgálatra nemigen kap felkérést. „Csupán kétszer eskettem, vegyes párokat. A fordulattól errefelé csak ketten konfirmáltak. Hiába, aki nem beszéli a nyelvet, az nem konfirmál, s valószínűleg ortodox lesz” – világít rá a szomorú valóságra a lelkipásztor. Ha a gyermek a családban nem tanulja meg a magyar nyelvet, az iskolában már nem teheti. Legalább is nem Brádon vagy környékén. A szülőknek a 35 kilométerre fekvő dévai kollégium már messze van. És egyébként is: az „itt csak a román nyelvvel lehet érvényesülni” beidegződés hatványozottan él és lüktet más szórványvidékekhez képest is.
Pedig a templommal szemközti telken valamikor a református iskola állott. „Az apám is ide járt” – mutat az elgazososodott területre a gyülekezet egyik presbitere, Baráth Gusztáv Zoltán. A valamikori virágzó tanintézményt az egyház pár évvel ezelőtt potom összegért értékesítette. A szocializmus, de főleg az azt követő közel negyed évszázad annyira lepusztította az egykori impozáns épületet, hogy a brádi reformátusok már annak is örültek, ha valaki lebontja, elhordja, s még ad is érte valamennyi pénzt. „Nem volt mit tenni. Miután a kétezres évek elején az épületből kivonult az állami iskola, a polgármester cigányokat költöztetett be. Ne tudja meg, hogy mi maradt, pontosabban nem maradt utánuk!” – eleveníti fel az iskola végnapjait a lelkész.
Jóval az iskola lebontása előtt eltűnt az utca, ahol a tanoda és a szemközti templom állt. Pontosabban az utcának a neve, ami hosszú időn keresztül annak a Brády nevű nemes családnak volt hívatott emléket állítani, melynek tagjait előbb Horea lázadói, majd Avram Iancu hordái tizedelték. És milyen a sors… Az egykori patinás, az identitásukhoz ragaszkodó magyarok által ma is Brádynak emlegetett utca ma a Horea nevét viseli.
A 69 éves Baráth Gusztáv Zoltán egyike azon kevés reformátusnak, aki ’89 után nem állt tovább a mócvidéki magyarok számára nem éppen jó emlékeket őrző bányavidékről. Pedig megtehette volna, elvégre a háború legjavában, 1944-ben Budapesten született. „Nem mentem, mert annak idején az apám sem tette. Kristyoron született, s nyugodtan Pesten maradhatott volna, hisz ott ismerte meg az anyámat, ott vette el feleségül, ott születtem meg én” – mondja. Kettőjük szerelméből hat fiú és egy lány született, aki közül csak a lány hagyta el szülőföldjét Róma kedvéért, a fiúk egytől egyig Hunyad megyében maradtak. „Soha nem akartam innen elmenni. Csak azt szerettem volna, ha visszakapom a magyar állampolgárságom. De hiába írtam 2001-ben Dávid Ibolyának, válaszából csak azt tudtam meg, hogy mit miért nem lehet. De rá tíz évre, 2011. október 23-án, a magyar forradalom ötvenötödik évfordulóján letehettem az esküt” – mondja büszkén a legnagyobb Baráth-testvér.
Üres templom
Körösbányán, a valamikor szintén virágzó városkában, ahol az egyházközséget már 1634-ben keltezett okiratok is említik, ma már egyetlen református sem él. A gyülekezet utolsó papja, Biberauer Tivadar kerek száz évvel ezelőtt, 1913-ban mondott búcsút a Brádtól hét kilométerre fekvő településnek. Utána már csak beszolgáló lelkészek látták el a híveket – ameddig azok egytől egyig el nem távoztak. Trianon kegyetlenebb tudott lenni, mint a magyaráldozatot követelő 1784-es parasztlázadás és a hasonló következményekkel járó 1848-as felkelés. A körösbányai református templom – egy névtelenséget kérő németországi adományozónak és uniós forrásokra pályázó helyi román polgármesternek köszönhetően – az idő viszontagságai és az elnéptelenedés ellenére még így is áll. Az ezredforduló után sikerült újrafedni és csatornázni, nemrég még a templom külsejét kissé helyrepofozni. Új arculata akár megtévesztő is lehet. Belsejében nem csak az ima és az orgona némult el, a padokat is elvitték, és a teljes gyülekezet is kihalt. Az utolsó protestánsok leszármazottjai már nem is hívtak református papot őseik koporsója mellé. Ma már üres, bezárt, de kívülről szépen megcsinosított templom fogadja a látogatót. „Volt is gondom e miatt a leköszönt esperesünkkel, aki attól tartott, hogy ha az önkormányzat tatarozza a templomot, esetleg kezet tesz rá. Csakhogy az nem úgy megy, mint ’89 előtt” – mondja Lovász János. A félreértés abból adódott, hogy a községháza a püspökség és a beszolgáló lelkész tudta és beleegyezése nélkül vágott hirtelenjében a brüsszeli pénzek elköltésébe.
Romtemplom
A körösbányainál lényegesen nagyobb anyagi támogatás ráférne a kristyori templomra is, amelynek falait már csak a Fennvaló tartja össze. A 18. század közepén felhúzott hajlék mennyezete beszakadt, alapja megrogyott, tornya megingott, bútorzata Brádra került. Egyedül az „Isten dicsőségére, édesanyám, Mária Magdolna emlékére D. Kristyory János” feliratot viselő, 1906-ban öntött harang kong még ma is – a mintegy negyven kilométerre fekvő dévai Melite gyülekezeti ház falán.
Szomorú látvány bokorra, fára, mezei virágra úgy tekinteni ablakon keresztül, hogy te kint vagy, azok meg a templom belsejében zöldülnek. Isten, pusztulásra ítélt hajléka mellett már csak a sírok fejfái tanúskodnak arról, hogy a faluban magyar reformátusok is éltek. Bár az egyházi statisztikák szerint még mindig él három református a faluban, Lovász János határozottan állítja, hogy az utolsót ő temette el húsz évvel ezelőtt. Friss, koszorúkkal borított sírt mégis találunk. A fakereszt szerint az idén, 53 évesen elhunyt Bozsitz Monica Agnetáé, akitől az Antal és Gulyas család egy „Nu te vom uita niciodată!” feliratú koszorúval búcsúzott. „Igen, nagyon szomorú, hogy egy evangélikus templom ilyen sorsra jut” – töri meg a csendet a hátunk mögött felbukkanó, szakálas, ortodox pópának tűnő férfi. Miután megismerkedünk, kiderül, hogy ő valóban görögkeleti pap, aki egy közeli hegyvidéki templomból érkezett látogatóba. Mint jó pap, ő is tanul tőlünk valamit: amikor másodjára is evangélikusnak nevezi a romtemplomot, kiigazítjuk, mondván, hogy református templom az, amelyről jobbára már csak múlt időben lehet beszélni. „De, ha valami szépet is akarnak látni, meg kell nézni az ortodox templomot” – invitál az alig ötven méterre lévő Isten háza felé, de aztán eszébe jut, hogy kristyori kollégája még nem ért haza, és a 14. században épült gótikus, faerkélyes görögkeleti templom ajtaja hétköznap zárva van.
Már nem létező templom
Brád, 1758-ban elnyert önállósodásáig ahhoz a Ribicéhez tartozott, ahol a helyzet a köröspatakinál és a kristyorinál is rosszabb: itt már se templom, se hívek nincsenek. Pontosabban egy 94 éves, reformátusnak keresztelt magyar bácsi mégiscsak akad, aki a szentírásbeli tékozló fiún is túltéve, nyolc-kilenc évtizedes vargabetű után, a közelmúltban visszatért egyházához. „Egyik alkalommal, a brádi igehirdetés közben, egy számomra teljesen ismeretlen öregúrra lettem figyelmes. Istentisztelet után be is hívattam az irodába, ismerjük meg egymást. Bemutatkozott, majd tökéletes magyarsággal nekem szögezte a kérdést: Tiszteletes úr, maga hisz Jézus feltámadásába? Mert én nem! – vágta rá. Mondom neki, hogy én nem is ezt kérdeztem. Inkább arra voltam kíváncsi, hogy eddig hol volt, és hány éves. Amikor mondta, hogy a kilencvenen is túl van, elkértem a személyazonosságiját. Erre rám nézett és megkérdezte: Tiszteletes úr, ön hisz Krisztusba és nekem nem? Majd kilépett a kerékpárjához és behozta az iratait” – eleveníti fel a Bakcsi Lászlóval való első, nem mindennaposnak mondható találkozását Lovász János. A templom küszöbét hosszú évtizedek után átlépő öreg elmesélte, hogy azért nem konfirmálhatott, mert leszegényedett szüleinek nem tellett kosztümre, kopott ruhába pedig szégyellték az Úr asztala elé küldeni. Pedig akkor még Ribicén is állt az 1848-as gyújtogatást átvészelt, patakparti templom, aminek hajdanán az első sorát az a Ribitzei család foglalta el, mely újraindította a rómaiak által létrehozott, de a középkor feledésébe merült aranybányát. A Ribitzeiek Zaránd megye vezetésében is fontos szerepet kaptak, a család egyik sarja, Albert már 1603-ban főispáni tisztséget viselt. A Teremtő otthona a második világháború után tűnt el véglegesen a föld színéről; lebontása után, a szórványgyülekezet is kikopott a hunyadi egyházmegye nyilvántartásából. Annak az egyházmegyének az adattárából, ami a maga tizenhat anyaegyházközségével és kevesebb, mint tíz lelkészével a legkisebbik Erdélyben. n Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Szekusok és mariachi
Ha egyszer egy városi önkormányzat ünnepséget szervez, akkor mindenféle rendezvényt bele kell zsúfolni, hadd érezze a polgár, hogy az elöljárók csakis érte dolgoznak.
Külön szerencse, ha már adott egy olyan, jól bejáratott rendezvény, amely megfelelően nívós, és rátelepedve, más rendezvényekkel megspékelve olyan látszatot kelthet, mintha az illető önkormányzat rendkívül fontosnak tartaná a kultúrát. Ilyen rendezvény például a nagyváradi röviddráma-fesztivál, amelyet immár hosszú évek óta a helyi román színház szervez – rendszerint jeles magyar társulatok fellépésével is -, és amely egyszerre csak abban a helyzetben találta magát, hogy koncertekkel súlyosbított sör-miccs-rendezvények veszik körül, bizonyára azzal a céllal, hogy emeljék az esemény fényét.
A fesztivált és a vurstlihangulatot árasztó rendezvényeket mindeddig a békés egymás mellett élés jellemezte, lévén hogy a színdarabok jó részét a színházban játszották, a koncertek és az össznépi eszem-iszom pedig egy távolabbi parkban kaptak helyet. Ennek az volt az előnye, hogy a vásári forgatag nem zavarta a színházba igyekvőket, az önkormányzattal szerződésben álló zöldövezet-karbantartók pedig minden évben újabb jó kis megbízatást kaptak a parkbeli mulatozók által zöldes, sáros péppé taposott gyep pótlására.
Idéntől azonban az önkormányzat úgy döntött, hogy mindent egy helyre zsúfol be, talán abból a megfontolásból, hogy akinek esetleg eszébe jutna, hogy két sült kolbász, három korsó sör és a bukaresti popvilág valamelyik képviselőjének playback-előadása után esetleg Bertold Brecht vagy Márai Sándor magvas gondolataira vágyna, ne kelljen messzire mennie. Így aztán a koncertszínpad pont a színház előtt kapott helyet.
Ezzel aztán az önkormányzat illetékesei tudtukon kívül is igazi posztmodern produktumot hoztak létre, hiszen mi is lehetne nagyobb művészi élmény annál, mint ha mondjuk a kolozsvári magyar társulat szekus besúgókról szóló előadása közben egy mexikói mariachi zenekar szilajzenéje szűrődik be? Az ötletet a végtelenségig lehet variálni, és állandósíthatnák a gyakorlatot: a Shakespeare-darabok közben manelezenét játszhatnának, a kortárs drámákat pedig román népzenével dobhatnák fel. Így aztán végképp nem panaszkodhatna senki, hogy az önkormányzat nem biztosítja a polgárok kulturált szórakoztatását.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Érdemrend-ügy: nem képviselhette Kincses Előd Tőkés Lászlót
Nem engedték be Kincses Elődöt, Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke ügyvédjét a Románia Csillaga érdemrend becsületbíróságának csütörtök délutáni, bukaresti ülésére, amelyen neki kellett volna képviselnie az európai parlamenti munkája miatt távol maradó Tőkést.
A testület legközelebb október 11-én ül össze, és várhatóan akkor hoz döntést arról, hogy javasolja-e Tőkés László érdemrendjének visszavonását, vagy sem.
Kincses a Krónikának elmondta, már a testület ülése előtt megérkezett az ülésterembe, majd amikor annak tagjai megérkeztek, felkérték, hogy fáradjon ki, mert meg szeretnék tartani az alakuló ülést. „Harmincöt perc múlva aztán kijött Gheorghe Angelescu, az államfői hivatal érdemrendekért felelős kancelláriájának vezetője, és közölte: nem képviselhetem ügyfelemet, a következő ülést pedig 11-én tartják, és arra várják Tőkés Lászlót is” – ecsetelte a történteket Kincses. Az ügyvéd lapunknak kifejtette: a testület ugyan egy szabályzatra hivatkozott, az ügyvédi törvény 3. szakaszának e pontja ugyanakkor világosan leszögezi, hogy képviselhette volna Tőkést a meghallgatáson, márpedig egy törvény mindig magasabb rendű egy szabályzatnál. Közölte, a becsületbírósághoz benyújtott, Tőkés válaszát tartalmazó beadványhoz a törvény vonatkozó részét is csatolta, valamint Tőkés László augusztus 20-i közleményét, amelyben jelezte: nem protektorátust kért Erdély számára, ahogy az a román sajtóban megjelent. Ezt azonban nem vették át tőle, ezért elmondta: villanypostán elküldi Tőkés Lászlónak, hogy ő küldje el a testületnek ugyanazt az anyagot. „Ilyen a jogállamiság állapota ma Romániában” – jellemezte a helyzetet Kincses, hozzátéve: egyik érvük az érdemrend visszavonása ellen Victor Ponta miniszterelnök állásfoglalása, amelyet a Tőkés László által ellene indított kártérítési perben fogalmazott meg, és amely szerint egy plurális társadalomnak a sokkoló véleményeket is el kell fogadnia. Az EP-képvselő azért perelte be a kormányfőt, mert az egy beszédében azzal vádolta meg, hogy Románia érdekei ellen cselekszik.
Az ülést követően Gabriela Firea, a testület tagja közölte: október 11-ére halasztották a döntést Tőkés ügyében. Hozzátette: Angelescu szerint a testület megalakulása a Kincses által korábban mondottakkal szemben törvényes volt, mivel a rend tagjainak 96 százalékát értesítették a múlt csütörtöki közgyűlésről. Kincses ugyanis korábban azzal érvelt: a becsületbíróság nem jogszerűen alakult meg, mivel nem vettek részt elegen a közgyűlésen. Firea még az ülés elmondta: ha Tőkés a következő, októberre tervezett meghallgatáson sem jelenik meg, akkor a távollétében hoznak döntést.
Creţu újabb kirohanása
Mint arról beszámoltunk, a becsületbíróságot Victor Ponta miniszterelnök indítványára, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusaink közreműködésével azért hozták létre, hogy eldöntse: visszavonják-e Tőkéstől az 1989-es forradalomban játszott szerepéért kapott érdemrendet, amiért júliusban Tusnádfürdőn védhatalmi szerep vállalását kérte Magyarországtól az erdélyiek fölött. A Tőkés elleni hadjárat élharcosa Corina Creţu PSD-s európai parlamenti képviselő, aki az érdemrend birtokosaként indítványozta a becsületbíróság összehívását, arra hivatkozva, hogy Tőkés kijelentése és korábbi, autonómiapárti megnyilvánulásai sértik az alkotmány első cikkelyét, amely egységes nemzetállamként határozza meg Romániát.
Creţu csütörtökön közleményt adott ki, amelyben úgy fogalmazott: a becsületbíróság ülésének fő témája nem az érdemrend elvétele, hanem Tőkés „románellenes” magatartása, amely a kitüntetés visszavonására vonatkozó kéréshez vezetett. A PSD-s politikus reményét fejezte ki, hogy a meghallgatás nyomán visszavonják az érdemrendet, hogy az „az első lépés lesz egy szélsőséges hang megbüntetésére, amely időről időre erőszakos támadást intéz Románia ellen.”
PSD-s „holdudvaroncok” a becsületbíróságban
Mint megírtuk, a héttagú testület a Szociáldemokrata Párt (PSD) holdudvarából áll. A becsületbíróság tagjainak elsöprő többsége a párt politikusa, vagy a PSD kormányzása alatt kapta meg a kitüntetést. A testület tagja lett Ionel Haiduc, az akadémia elnöke, Constantin Degeratu tábornok, Costin Georgescu volt SRI-vezér, Mircea Geoană és Gabriela Firea PSD-s szenátorok, Ecaterina Andronescu volt PSD-s oktatási miniszter és Șerban Brădișteanu orvos, a párt volt szenátora.
A testület a rend valamely tagjával szembeni panasz kézhez vételét követően legtöbb negyvenöt napon belül köteles meghallgatást tartani, amelyre a bepanaszolt rendtagot is beidézik. Amennyiben nem jelenik meg, új időpontot tűzhetnek ki, de úgy is dönthetnek, hogy a távollétében hoznak döntést. Az ítéletet titkos, többségi szavazással hozzák meg, legtöbb hatvan nappal az első ülést követően, majd továbbítják az államfőnek.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)