Szellemi óriások emlékét idézik az unitárius kollégiumban: 456+20
János Zsigmond- és Dávid Ferenc-szobor a tatarozott díszteremben
A gyönyörűen felújított Felvinczi György-díszterem avatójával kezdődött a János Zsigmond Unitárius Kollégium alapításának 456. és újraindításának 20 évfordulója alkalmából szervezett négynapos rendezvénysorozat, amely Popa Márta iskolaigazgató szerint méltó emléket kíván állítani azoknak a szellemi óriásoknak, akik az építményt egykor pályájára állították, szellemiségét éltették, meghatározták. – Egy közösségnek jó iránytűkre és példákra van szüksége ahhoz, hogy a nehéz időkben is megmaradhasson, erőt meríthessen a megmaradásra, a helytállásra, az értékőrzésre, az értékek továbbadására. Ilyen példáknak állítottunk mi is emléket – hangsúlyozta. A díszteremben leleplezett két szobor az unitárius kollégium névadójának, Magyarország választott királyának, Erdély első fejedelmének, János Zsigmondnak, illetve az unitárius egyház alapítójának, az iskola első igazgatójának, Dávid Ferencnek állít emléket.
– Az épület tervezésekor Pákei Lajos az iskola homlokzatára hat szoborfülkét és szobrot képzelt el, kettő János Zsigmondot és Dávid Ferencet ábrázolta volna. Anyagi nehézségek miatt az egyházi képviselőtanács lemondott a tervről, az iskola homlokzatán azóta is üresen állnak a szoborfülkék. Elmondhatjuk, hogy ezúttal évszázados adósságot törlesztett az unitárius kollégium a két szellemi óriás szobrának elkészíttetésével és kiállításával – mondta Popa Márta iskolaigazgató, aki szerint régi tervük volt az emlékplakett-sorozat kiállítása is, amelynek erre az alkalomra öt darabjával sikerült elkészülni.
Emlékplakettek az iskolateremtőknek
A tegnap bemutatott plakettekkel az iskola meghatározó egyéniségeinek és szellemisége éltetőinek állítanak emléket: Emily Sharpnak, Pákei Lajosnak, Gál Kelemennek, Gálffy Zsigmondnak és Szabó Árpádnak. – Reménykedünk, hogy nemcsak ékesíteni fogják a feldíszített és felújított dísztermet, hanem életpéldáikkal, egyéniségükkel ihletni fogják az itt dolgozó pedagógusokat és diákokat egyaránt – jegyezte meg az igazgató megköszönve Sepsi József szobrászművésznek a kiállított alkotásokat.
– Amikor ismét az iskolaépület tulajdonosai lettünk, az egyház és iskola vezetői szívükön viselték az ingatlan sorsát, hogy az újra régi pompájában állhasson és működhessen, rendeltetését a mai kor igényeinek megfelelően tudja teljesíteni – mondta Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke. – Az újrainduláskor a megmaradást szem előtt tartva a mindennapok kemény küzdelmei között tervek és elképzelések születtek, hogyan lehetne az épületet tanteremről tanteremre felújítani. Ma egy nagyszerű munka eredményében gyönyörködhetünk, a János Zsigmond Unitárius Kollégium és az unitárius egyház dísztermében, amely méltó helyszínéül szolgál majd a tanintézmény és egyház rendezvényeinek – tette hozzá.
Négyszáz éves színjátszó hagyomány
Kovács Sándor teológiai tanár azok életútját és munkásságát részletezte, akiknek a szobrok és plakettek emléket állítottak, Solymosi Zsolt aligazgató, vallástanár az egykori színdarab-bemutatókat idéző kiállításról beszélt. – Az elmúlt hat év bemutatóinak fényképeiből készült kollázs meglepetés kíván lenni mindazoknak, akik ezekben a darabokban részt vállaltak, illetve azoknak is, akik látták az előadásokat és magukban őriznek, hordoznak valamit belőlük – mondta. – Az intézmény színjátszó múltjának nagy híre van, hiszen az unitárius kollégium színjátszó hagyománya a 16. századra nyúlik vissza. Remélem méltó folytatása volt az elmúlt évtized ennek a hagyománynak. Kívánom, hogy a fotók mindannyiunkat a minőségi, tiszta beszéddel megáldott, értékes színdarabokra emlékeztessenek – tette hozzá.
Máthé Ildikó magyartanár ismertetéséből kiderült: az unitárius kollégiumi évkönyv, jubileumi és összevont kiadvány, az elmúlt két tanév beszámolói, dokumentációi mellett az iskola újraindulásával kapcsolatos írásokat tartalmaz.
A rendezvény záróakkordjaként Varró B. Zoltán A tudás és élő hit iskolája című filmriportját vetítették. – Varró B. Zoltán keveset beszélt, keveset filmezett a négy év alatt, míg a kollégiumban tanult, így nem sejthettem, hogy csendben figyelte a kollégium reál és humán profilját – mondta a vetítés előtt Solymosi Zsolt, aki szerint a véndiák látásmódja sajátos, hiszen az általa közvetített képekben a lelke is benne van.
A teljesen felújított díszterem avatóünnepségét Garfield Adrienn zongorajátáka, a kollégium reneszánsz tánccsoportjának táncai és Tötszegi Zsuzsanna szavalata tették hangulatosabbá.
Szabadság (Kolozsvár)

MOGYE-ügy – Ismét a minisztériumhoz fordul a magyar tagozat
Ismét az oktatási tárcához fordul a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozata, miután az egyetem román vezetése nem foganatosított érdemi intézkedéseket a magyar tagozat önállósodása felé – nyilatkozta a mai sajtótájékoztatója után Szilágyi Tibor, az egyetem rektorhelyettese.
Szilágyi Tibor elmondta, kollektív meghallgatást kérnek a minisztertől, és ennek az eredményei függvényében döntik el, hogy a szeptember 30-i tanévnyitáskor elkezdik-e a júniusban kilátásba helyezett tiltakozásokat.
A rektorhelyettes megemlítette, az egyetem vezetésével folytatott tárgyalásoknak vannak pozitív fejleményei is, de ezek nem alapjában rendezik a magyar tagozat gondjait.
Szabadság (Kolozsvár)

Megállapodás a Sapientia tévéstúdiójának kihasználásáról
Együttműködési megállapodást írt alá pénteken Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a magyar közszolgálati médiát közép-erdélyi hírekkel, műsorokkal ellátó Video Pontes stúdió.
A megállapodás a júliusban aláírt keretszerződésnek a 2013-2014-es tanévre vonatkozó kiegészítése. Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója az aláírást követő pénteki sajtótájékoztatón elmondta, az MTVA a Sapientia tíz kommunikáció és média szakos hallgatója számára biztosít egy hathetes budapesti gyakornokság lehetőségét. Az oktatáson túli együttműködés elemeként említette, hogy a Sapientia kolozsvári karának átadás előtt álló épületében olyan televíziós stúdiót rendeznek be, amely nagyobb szabású kolozsvári élő adások közvetítésére is alkalmas. Hozzátette, az MTVA szakmai segítségével kialakítandó stúdiót a legkorszerűbb technikával szerelik fel, és az Románia egyik legmagasabb színvonalú stúdiója lesz. „Mindnyájunkra felelősséget ró, hogy miként tudjuk ezt az oktatáson túl is kihasználni” – jelentette ki a vezérigazgató.
Gazsó L. Ferenc, az MTVA vezérigazgató-helyettese hozzátette, az együttműködési megállapodás arra is lehetőséget teremt, hogy a kolozsvári média szakos hallgatók filmjei közül a legjobbakat a magyarországi közmédia is bemutassa. Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja rendkívül fontosnak tartotta az MTVA és a Video Pontes szakmai segítségét a média szakos diákok képzésében, és a stúdió felszerelésében. Úgy vélte, az új stúdió ahhoz is hozzájárulhat, hogy az egytem általa saját bevételekre tegyen szert, és kevesebb támogatásra szoruljon.
Maksay Ágnes, a Video Pontes vezetője elmondta, a stúdió nagy méretei lehetővé teszik, hogy Kolozsvárról olyan nagyszabású műsorokat, például színházi produkciókat, táncelőadásokat közvetítsenek, amelyekre eddig nem volt lehetőség. Mint arról beszámoltunk, a Sapientia új, kolozsvári Tordai úti épületét október 4-én avatják fel Orbán Viktor miniszterelnök részvételével.
Krónika (Kolozsvár)

Román világháború
Pánikhangulat a stúdiókban, világháborút sejtető címszavak. Mintha atombombát dobtak volna Bukarestre. Pedig csak egy futballmérkőzésről volt szó szeptember 6-án a román és a magyar válogatott között.
A román rendfenntartók a magyar szurkolók egy részét a belvárosba vezették, a magyar vonatot pedig az Északi pályaudvarra. Cornel Nistorescu újságíró szerint ez nagy hiba volt, hiszen feszültségekkel teli mérkőzés volt várható. Ezt aláhúzandó a magyar hivatalosságok időben felhívták román kollégáik figyelmét, hogy ne számítsanak alkoholmentes angyalokra Budapestről. Nistorescu a magyar rendfenntartók szervezését hozta fel példának. Évekkel ezelőtt a román szerelvényt Budapest határában megállították (a román szurkolók rengeteg füstbombát dobáltak mindenfelé), ahonnan autóbuszokkal szállították őket a stadionba. Nem a Váci utcára sétálni, de még a Keleti pályaudvarra sem. Egyenesen a stadionba, határozottan kizárva a kockázatokat, megelőzve minden konfliktust.
Bukarestben viszont más szelek fújnak. Miután a vonat kétórás késéssel begördült az állomásra, hurrogók csapata fogadta a 15 órán át utazó magyar szurkolókat, akiket a rendőrsorfal mögül lehazátlanoztak, és rondaságokat kiabáltak feléjük. Jól kezdődött... Az alkoholdúsított magyarok csípőből riposztoztak, a rendőrök pedig támadtak. A magyar szurkolók szerint a rendőri reakció aránytalan volt. Ezt nehéz megerősíteni, mert a román média – amely a hazátlanozókat és a román randalírozókat kihagyta a képből – nem szolgáltatott teljes képet a konfliktusról. Inkább tíz centiméterről filmezték a füstöt és a szurkolókra támadó fekete sisakosokat, miközben világháborút sejtető címszavak alatt riadóztak a Bukarestet támadó „magyar állatokról”, akiknél a 2000 éve itt élő románok sokkal civilizáltabbak. A csatornákból ömlött az átpolitizált sovinizmus, a háttérben pedig újra és újra leforgatták a füstteli képsorokat és a fekete ruhás rendőri akciót. Mintha atombombát dobtak volna Bukarestre, vagy kitört volna a háború. Dan Marinescu úszító hatású túlzásnak minősítette, ahogy a román hírtelevíziók Háború, valamint Bukarest lángra lobbant címmel tudósítottak a magyar szurkolók randalírozásáról, amely szerinte távolról sem volt annyira szokatlan vagy apokaliptikus, mint ahogy azt beállították. Ez persze nem menti a magyar ultrák viselkedését. De ha a bukaresti szervezők magyar mintára cselekedtek volna, nem ült volna ünnepet a rosszindulat. Ezt a helyzetet kritizálta Nistorescu, és erről mondta a sporttévé riportere, hogy „jaj nekünk, ahogy meg vagyunk szervezve”.
Ennél súlyosabb viszont az, ahogy a randalírozó magyarokat előszeretettel összemosták a magyar néppel. Hiába volt egy Grigore Cartianu vagy egy Sever Ioan Miu, akik óva intettek ettől – a józan hangok alig hallatszottak –, mégis ez történt szinte minden fronton. És ez a szomorú. „A magyarok barbárok, a románok civilizáltak” – hangzott az üzenet, mely beborította Romániát. A hangulatra jellemző volt Rare Mãnescunak, a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnökének, a közlekedési miniszter férjének a felkiáltása (később törölte a Facebook-oldaláról): „Magyarország legyőzve! Magyarország megtaposva! Magyarország porrá zúzva! Magyarország nem létezik! Életem legszebb napja!” – a szöveg alatti képen pedig a budapesti Hősök terén masírozó román katonák voltak láthatók. Vagy Bogdan Diaconu szociáldemokrata politikus írása, aki Magyarországot a térség fertőző gócának, a náci szélsőségesség hazájának nevezte, mely ellen szerinte a tétlen Európának sürgősen fel kell lépnie (mintha Traian Bãsescut hallanám).
Kik ők? Civilizált románok? „A hiba a kapcsolásban van...” Akárcsak a Vlad Petreanuk vagy a Moise Guranok esetében, akik fenntartás nélkül dicsérték a román szurkolókat. A „remek” közönséget, mely egyhangúlag skandálta „Kifelé a magyarokkal az országból!”, kifütyülte Magyarország himnuszát és minden tájékoztatást, ami magyarul hangzott el a hangosbemondón. És nem néhány emberről van szó, hanem egy egész stadionról! Majd amikor ezek miatt a háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat panaszt tett az UEFA-nál, a lépést az Adevãrul napilap a romániai magyarok „pofátlanságaként” értelmezte, amiért képesek voltak megsértődni. No comment.
Mindeközben a magyarországi politikusok és véleményformálók csendben maradtak. Felelősségérzetre valló attitűd, hiszen civilizált ország nem használ fel erkölcstelen politikai célokból egy futballmérkőzést. És szép, hogy a magyarok széles körben felvállalták gyengeségeiket, egyértelműen elhatárolódva a randalírozó ultrák cselekedeteitől, az etnikai alapon való ítélkezőktől. Összességében tehát elmondható, hogy a magyarok a futballpályán veszítettek, de a hozzáállás pályáján – az erőszakos szurkolókat leszámítva – nyertek. És ez az igazi győzelem! Melyet nem képmutató cselezéssel vívnak ki, hanem felelős hozzáállással. Ezzel lehet elérni, hogy legközelebb kevesebb randalírozó buzdítsa a válogatottat. A leendő csapatot, melyben talán már játszani fog egy Öcsi is. A második Puskás Öcsi.
Lőrinczi Lóránd
Krónika (Kolozsvár)

Új főszerkesztője van az Udvarhelyi Híradónak
Bálint István, a napilap és a Székelyhon.ro hírportál újságíró-szerkesztője látja el a főszerkesztői teendőket szeptember 19-től.
A 2007 óta az Udvarhelyi Híradónál dolgozó Bálint István megkeresésünkre elmondta, „a tulajdonosi kör megérettnek látta az időt arra, hogy változtasson". Hozzátette: minőségi tartalmat, szervezett munkát, hatékonyságot és gyors reagálást várnak el tőle.
„Elsősorban szeretném, ha a napi munkafolyamat szervezettebben működne, melynek érdekében részben új rendszert ültetek életbe. Igyekszünk például állandó ügyeletet biztosítani a Székelyhon.ro-nál. Mindenképp figyelek arra, hogy a megjelent anyagok tekintetében minőségi fejlődés mutatkozzon" – jegyezte meg Bálint.
Pál Gábor, az Udvarhelyi Híradó volt főszerkesztője a lapnál marad, a továbbiakban újságíróként és szerkesztőként fog dolgozni.
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Kelemen Hunor: bízunk Máté András Levente ártatlanságában
Az RMDSZ értetlenül áll a hír előtt, hogy Máté András Levente parlamenti képviselő ellen összeférhetetlenség címén vádat emelt az ügyészség. Kelemen Hunor szövetségi elnök pénteki állásfoglalásában hangsúlyozta: ebben az ügyben már született döntés, a hatóság korábban elrendelte a bűnvádi eljárás megszűntetését.
Máté András Levente, Kolozs megyei képviselő ellen azért emeltek vádat, mert a feleségét alkalmazta képviselői irodájában. A vádhatóság szerdai közleménye szerint az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjének felesége ezáltal 5500 lej jövedelemhez jutott 2010 márciusa és decembere között. Az ügyészség szerint maga a politikus kérte felesége alkalmazását a képviselőháztól, majd ő maga hagyta jóvá a munkaszerződést.
Kelemen Hunor közleménye szerint úgy tűnik, hogy az ügyészség egyes tagjai az egymásnak ellentmondó, zavaros jogi normákat, illetve joghiányt ismét arra használják, hogy szelektív módon indítsanak peres eljárásokat megfélemlítés céljából a különböző hatóságok közméltóságai ellen. „Meggyőződésünk, hogy a Máté András Levente ellen indított eljárás ezen akciósorozatba illik bele, mely feloldja a jogállamot és átalakítja azt egy rendőrállammá, amelyben az önkény az úr” – írja az RMDSZ elnöke.
A szövetségi elnök hozzáteszi: meggyőződésük, hogy az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője nem szegett meg egyetlen hatályos jogi normát sem, és bíznak abban, hogy az igazságszolgáltatás döntéseit a törvényi és alkotmányos előírásoknak megfelelően, és az alkotmánybíróság azon határozatainak szellemében hozza, amelyek az összeférhetetlenségek, érdekellentétek, és a közméltóságok jogi státuszát szabályozó normák helyes értelmezéséről szólnak.
Az RMDSZ szolidáris Máté András Leventével, hiszen egy olyan politikusról van szó, aki hosszú éveken keresztül a közösség érdekében végezte munkáját – áll az állásfoglalásban, mely azt is megjegyzi: a szövetség értetlenül áll az ügy előtt, és várja a Legfelsőbb Bíróság mihamarabbi döntését ebben az ügyben.
Máté András Levente korábban megalapozatlannak nevezte a vádat, mert a jogszabály, amely alapján eljártak ellene, közalkalmazottakra vonatkozik, a törvényhozók pedig nem tartoznak ebbe a kategóriába. Azt is hozzátette, hogy nem ő, hanem a parlament kötötte a munkaszerződést a feleségével.
A képviselő ellen az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kezdeményezte az eljárást. Ez az Ügynökség a törvényhozók, közalkalmazottak, bírák, ügyészek, önkormányzati képviselők és egyéb köztisztséget betöltő személyek esetében a tisztségbeli és az érdekbeli összeférhetetlenség vizsgálatára hivatott.
Az ügyészség először bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást, azonban Daniel Morar korábbi helyettes legfőbb ügyész újraindította a vizsgálatot. Az ügyet a legfelsőbb bíróság tárgyalja.
Maszol.ro

Több mint 700 elsőéves diákja van idén a Sapientiának
Mintegy 700 első éves diák felvételizett idén sikeresen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári karára, a kínált tandíjmentes helyek 96%-a, a fizetéses helyeknek pedig a 60%-a telt be – tájékoztatott pénteken, egy sajtótájékoztató keretében Tonk Márton a kolozsvári kar dékánja.
A kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karon a tandíjmentes helyek teljesen beteltek, a tandíjtérítéses helyek közel 84%-ára felvételiztek sikeresen, idén mintegy 100 elsőéves diákkal indulhat a tanév.
A marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karon 355 elsőéves hallgató nyert felvételt. Marosvásárhelyen, akárcsak tavaly, idén is a tizenegy alapképzésen 490 helyet hirdetett meg a Sapientia. A csíkszeredai Gazdasági- és Humántudományok, illetve Műszaki és Társadalomtudományok Karon az új egyetemi tanévben mintegy 300 diák tanulhat. (hírszerk.)
Transindex.ro,

Együttműködési megállapodás a Sapientia egyetem és az MTVA között
Együttműködési megállapodást írt alá pénteken Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a magyar közszolgálati médiát közép-erdélyi hírekkel, műsorokkal ellátó Video Pontes stúdió.
A megállapodás a júliusban aláírt keretszerződésnek a 2013-14-es tanévre vonatkozó kiegészítése. Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója az aláírást követő pénteki sajtótájékoztatón elmondta, az MTVA a Sapientia tíz kommunikáció és média szakos hallgatója számára biztosít egy hathetes budapesti gyakornokság lehetőségét.
Az oktatáson túli együttműködés elemeként említette, hogy a Sapientia kolozsvári karának az átadás előtt álló épületében olyan televíziós stúdiót rendeznek be, amely nagyobb szabású kolozsvári élő adások közvetítésére is alkalmas. Hozzátette, az MTVA szakmai segítségével kialakítandó stúdiót a legkorszerűbb technikával szerelik fel, és az Románia egyik legmagasabb színvonalú stúdiója lesz. "Mindnyájunkra felelősséget ró, hogy miként tudjuk ezt az oktatáson túl is kihasználni" – jelentette ki a vezérigazgató.
Gazsó L. Ferenc, az MTVA vezérigazgató-helyettese hozzátette, az együttműködési megállapodás arra is lehetőséget teremt, hogy a kolozsvári média szakos hallgatók filmjei közül a legjobbakat a magyarországi közmédia is bemutassa.
Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának a dékánja rendkívül fontosnak tartotta az MTVA és a Video Pontes szakmai segítségét a média szakos diákok képzésében, és a stúdió felszerelésében. Úgy vélte, az új stúdió ahhoz is hozzájárulhat, hogy az egytem általa saját bevételekre tegyen szert, és kevesebb támogatásra szoruljon.
Maksay Ágnes, a Video Pontes vezetője elmondta, a stúdió nagy méretei lehetővé teszik, hogy Kolozsvárról olyan nagy szabású műsorokat, például színházi produkciókat, táncelőadásokat közvetítsenek, amelyekre eddig nem volt lehetőség.
Gazda Árpád, MTI
Transindex.ro

Létrehozzák a Székely Határőrség Múzeumát
Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy önkormányzata létrehozza Sepsiszentgyörgyön a Székely Határőrség Múzeumát – jelen- tette be Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott elnöke.
A székelyföldi Kovászna megye önkormányzatának az MTI-hez eljuttatott szombati közleménye szerint Tamás Sándor a Székely határőrzés évszázadai című tudományos konferencia megnyitóján mondott beszédet a Székely Nemzeti Múzeumban. „Közel egy évezreden keresztül védte a székelység Európának ezt a szegletét. Elérkezettnek látjuk az időt, hogy történészek, régészek, kutatók szakmai támogatásával, az általuk megjelölt múzeumi tárgyakkal, itt Sepsiszentgyörgyön a Lábas Házban létrehozzuk a Székely Határőrség Múzeumát" – idézte a közlemény Tamás Sándort.
Az oszlopos homlokzata miatt Lábas Házként emlegetett 1821-ben épült impozáns épületben egykor a székely huszárezred parancsnoksága működött.
Tamás Sándor megemlítette, a székelység katonai múltjának számos tárgyi bizonyítéka van, és az erre vonatkozó írott anyag is könyvtárakra rúg. Hozzátette, Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy elöljáróit régóta foglalkoztatja a múzeum létrehozásának a gondolata. „Úgy véljük, hogy a történészek, kutatók segítségével olyan kiállításanyagot tudunk megszerezni, amely méltó tükre lesz a székelyek tetteinek" – idézi a közlemény a politikust. Az elöljáró megemlítette, a Székely Határőrség Múzeumának a létrehozásához szellemi támogatást ígért Csikány Tamás történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, a pénteki sepsiszentgyörgyi konferencia társszervezője.
A konferencián előadások hangzottak el Erdély határainak védelméről, az osztrák-török háborúról, a székelységgel kapcsolatos statisztikai adatokról, az austerlitzi csatáról, az 1848-as forradalom uzoni eseményeiről, a csendőrség és a székelység közös határőrző tevékenységéről és a székelyek lőfegyvereiről. MTI
Erdély.ma

Pert vesztett az uzoni községháza (Székelyzászló-ügy)
Visszautasította a brassói táblabíróság Uzon község fellebbezését, mellyel a sepsiszentgyörgyi bíróság székelyzászló-ügyben hozott ítéletét támadták meg.
Codrin Munteanu prefektus egy évvel ezelőtt tett panaszt, kérte, bírósági ítélettel kötelezzék az uzoni hivatalt a homlokzatán lévő székely zászló eltávolítására. Az alapfokú döntés ellen az uzoni községháza fellebbezett, a táblabíróság döntése azonban megerősítette a korábbi ítéletet. Ráduly István, Uzon polgármestere jogilag érthetetlennek tartja a döntést, de érdemben csak azt követően mond véleményt erről, hogy megkapta a táblabíróság döntésének indoklását is. Elmondta: az utolsó tárgyaláson Veres Emőd ügyvéddel együtt jelentek meg, az indoklás tanulmányozása után vele beszélik majd meg a következő lépést. Nem zárja ki, hogy a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak az ügyben.
Bokor Gábor

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Tiszta” Romániát! (9. – Megtorlások Észak-Erdélyben)
A magyar–román megállapodás
Észak-Erdély átadására – magyar–román katonai megállapodás – részletesen kidolgozott terv alapján kerül sor. Ennek célja megteremteni a feltételeket, amelyek biztosítják a békés újraegyesítést Magyarországgal.
A bizottság 1940. szeptember elsején és másodikán Nagyváradon dolgozta ki a területátadás irányelveit. A légvonalban 375 kilométer mélységű régió átadásának időpontja a bécsi döntés napjától, augusztus 31-től számítva két hét. A román hadseregnek 1940. szeptember 13. délután 6 óráig kell átadnia Észak-Erdélyt a magyaroknak. A szeptember 2-i megegyezés alapján a magyar csapatok a katonai megszállást szeptember 5-én kezdik, így valójában Észak-Erdély átvételére 9 nap áll a rendelkezésükre. A honvédség előrehaladását akadályozzák a rossz és gondozatlan utak, a hegyvidéki terep, de tartani kell az előre megállapított óránkénti négy kilométeres ütemet.
A terv szerint a magyar csapatok az előnyomulást reggel 7 órakor kezdik, a román haderő utóvédje pedig két órával a magyarok megérkezése előtt üríti ki a sorra kerülő települést. A tolmácsok, az összekötő tisztek – a nemzetközi megegyezések szellemében – fehér karszalaggal ismerhetőek meg, zászlókkal jelzik, biztosítják a magyar és a román csapatok közti kapcsolatot. Ők tájékoztatják a két csapattestet az eseményekről. Az átadásra ítélt terület fölött – szeptember 5. és 13. között – repülővel nem szabad átrepülni, vízzel elárasztani, az állami és magánjavakat a magyar államnak teljes épségben kell átadni. Hazabocsátják a román hadseregben szolgáló észak-erdélyi, magyar állampolgárrá vált személyeket. A visszavonuló román csapatoknak megtiltják a rekvirálást. A román hadsereg vállalja, hogy eltávolítja az úttorlaszokat, leszereli a hidak, műszaki zárak robbantására szolgáló robbanó anyagokat, felszedi az aknákat, a lakosságtól begyűjti a fegyvereket. A „megszálló csapatoknak fegyveresen ellenálló polgári személyek a nemzetközi megegyezések szerinti elbánásban részesülnek, őket a magyar hatóságok franktirőröknek (szó szerint: szabad lövészeknek, lényegében partizánoknak) tekintik”. Az idézett előírás hozzásegít az ippi és az ördögkúti tragikus események jobb megértéséhez.
A megállapodást nem tartják be
A megszállás tervét 1940. szeptember 3-án küldik ki a magyar és a román csapatoknak. E megállapodásra szükség van, mert a vasgárdisták gyűlöletkeltése miatt előre látható, hogy lesznek fegyveres támadások és fosztogatások. Észak-Erdély békés úton való átadásának előfeltételeit a román fél nem (mindig) teljesíti. A civil lakosságnál fegyverek maradnak, ez lehetővé teszi a magyar csapatok elleni orvtámadások, fegyveres rajtaütések szervezését. A román csapatok gyakran rekvirálnak, fosztogatnak. Már a magyar katonai bevonulás kezdete előtt is sor kerül rablásokra. Ennek illusztrálására bemutatunk néhány konkrét példát. A román katonák Bihardiószegen – szeptember 2-án – a vagyonukat védelmező magyarokra támadnak, két személyt meggyilkolnak. Ugyanezen a napon a Szatmárnémetiből Darviba haladó úton folytatják erőszakoskodásaikat és a rablásokat. Rálőnek a tiltakozó magyarokra, hárman megsebesülnek, és ketten életüket vesztik. Szeptember 5-én a Nagyváradról kivonuló román csapatok két magyar nemzetőrt ölnek meg. A román katonaság a gyűlöletkeltéstől sem riad vissza. Nagybányán a visszavonuló román harckocsi átgázol a honvédség fogadására állított diadalkapun.
A megtorlás a megfélemlítés eszköze
A megtorlás – háborús körülmények közt – a megfélemlítés eszköze. A rögtönítélő bíráskodással kapcsolatos törvények alkalmazását Werth Henrik – a magyar királyi honvédvezérkar főnöke – 1940. szeptember 13-án terjeszti ki Észak-Erdélyre. Rögtönbíráskodásra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági közegek, így a hadsereg ellen is szándékos gyilkosság készül, és ebből a célból lőfegyvert, robbanóanyagot (bombát, pokolgépet, kézigránátot stb.) használnak. Rögtönítélő eljárás alá kerül a „honvédelem érdekét veszélyeztető rongálás” és annak kísérlete is.
A megtorlás lehetőségét a román–magyar katonai egyezmény is előírja. Ez nem magyar találmány! Így például Ion Antonescu marsall 1941. október 23-án rendeletben utasítja a keleti fronton előrehaladó, Besszarábiát megszálló hadsereget arra, hogy alkalmazzon kemény megtorlást, ha a csapatokat bármilyen támadás éri. Minden meggyilkolt román vagy német tisztért 200, a közkatonákért pedig 100 kommunistát és zsidót végezzenek ki. Mivel Észak-Erdélyben is több helyen sor kerül a hadijog megsértésére, orvtámadásokra, kialakul a hisztéria és rémhírkeltés, a magyar honvédség néhány alegysége Ippen és Ördögkúton él a megfélemlítés eszközével. Ennek célja a további orvtámadások megszüntetése, a félelemkeltés. Mivel ez túlméretezett volt, a honvéd hadvezetés kivizsgáltatja a körülményeket, a kiváltó okokat és a felelősöket hadbíróság elé állítják.
A magyar hadsereg nem volt fasiszta
A korábbi évtizedekben kiadott kiadványok hallgatnak arról, hogy a vasgárdista propaganda miatt Észak-Erdély bizonyos régióiban a települések átadására feszült, ellenséges légkörben kerül sor. Nem emlegetik, hogy 1940. szeptember 6-án Romániában a hatalmat Antonescu marsall és a Vasgárda veszi át. A szélsőségesen idegengyűlölő fasiszta mozgalomnak nagyszámú erdélyi támogatója kerül, tartani lehet attól, hogy Észak-Erdélyben fegyveres ellenállást szerveznek. A magyar honvédség 1940. szeptember hetedikétől kezdve kénytelen „teljes harcszerű viszonyok között” vonulni. Ettől kezdve a partizánakciók, az orvtámadások szervezőinek felelőssége provokálni a harckészültségben haladó hadsereget. A román szakirodalom többsége erről egy szót sem ír. Még az olyan kiegyensúlyozottnak tűnő kiadvány is, mint a Dictatul de la Viena (A. Simion, 1972) hallgat arról, hogy a román civil lakosság vasgárdista elemei partizán módon, felelőtlenül golyószóróznak, tüzelnek, lövöldöznek egy teljes fegyverzetben, hadrendben menetelő, román–magyar közös megegyezés alapján haladó honvédségre.
A kiadványok többsége csak fasiszta-horthysta megszálló hadseregről tud, és azt állítja, hogy ezrével gyilkolják, kínozzák ok nélkül az ártatlan és békés románokat. Az olyan uszító és magyarellenes kiadványok, mint például a Teroarea Horhysto-fascistă în nord-vestul României (Horhysta-fasiszta terror Északnyugat-Romániában), 1985-ben megjelent kiadvány is csak a magyar katonaság „békés lakosság” elleni kegyetlenkedéseit ecseteli, természetesen uszító jelleggel. Nem emlegetik a honvéd csapatok elleni váratlan fegyveres orvtámadásokat. Csak az Ördögkút környéki orvtámadásokban 24 magyar katona vesztette életét. E kiadványok objektivitását megkérdőjelezi az is, hogy horthysta-fasiszta magyar hadsereget emlegetnek. Nem célunk bizonygatni, hogy 1940-ben nincs fasiszta magyar hadsereg, azt sem, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója nem volt fasiszta, lényegében annak áldozata. Egy szóval sem tagadjuk, sőt, messzemenően elítéljük az Ippen és Ördögkúton történteket. De azt is valljuk, hogy a megtorlásokról egyoldalú képet nem szabad rajzolni. Állítjuk, hogy további alapkutatások által, valamint az előzmények ismeretében árnyaltabb kép tárulhat elénk. Az ellentmondásos adatok alapján az áldoztok száma két-háromszáz főre tehető. Összehasonlításul: 1941. október 22-én, amikor Odesszában a megszálló román haderőt partizántámadás éri, Antonescu elrendeli a megtorlást. Ez alkalommal 60 ezer zsidót gyilkolnak le – olvashatjuk Randolph L. Braham Román nacionalisták és a holocaust című könyvében. Az ippi megtorlás előzményei
„A magyar hadvezetés már a bevonulás első napjaiban tapasztalhatta, hogy az egyik legellenségesebb vidék a Szilágyság (…) a vasgárdista mozgalomnak is erős bázisa volt. Mivel Iuliu Maniu szülőhelye, Badacson község is itt található, e vidék egyben a fanatizált Maniu-gárdák melegágyának is tekinthető.” E megállapítást azért idézem – az Erdély a hadak útján 1940–1944 című tudományos igénnyel megírt műből, mert hozzásegít annak megértéséhez, hogy miért Ippen és Ördögkúton kerül sor a nagyobb méretű megtorlásokra. Hogy Szilágy megye volt a fanatikus vasgárdista magyarellenes mozgalom erdélyi bázisa bizonyítja az a tény, hogy a tizenegy észak-erdélyi megyében a halállal végződő atrocitások felét (47,44 százalékát) itt követik el. Ilyen téren a székely megyék átlaga 3,61 százaléka a szilágyságinak. Mindez egyértelműen mutatja, hogy ahol kismértékű a magyar katonaság elleni provokáció, partizántámadás, ott a katonai beavatkozások, felelősségre vonások, büntetések száma is elenyésző. A magyar katonai bevonulás Erdély nagy részén nemcsak békésen zajlik, hanem diadalmenetben is. A magyar lakosság örömmel fogadja a felszabadítókat.
Az Ippen elkövetett megtorlás előzményeihez tartoznak a román katonák atrocitásai, az orvlövészek, az orvtámadások, a rémhírek és az így gerjesztett hisztéria. A szeptember 7. utáni napokban az itt felvonuló budapesti 2. gyalogdandár alakulataira lőnek. Szeptember 11-én a Szilágyszegről Szilágygörcsön felé menetelő 32/I. zászlóalj parancsnoka arról értesül, hogy a közeli Debren nevű községben katonai ellenállásra lehet számítani. A községbe küldött járőröket valóban ellenséges hangulatú lakosság fogadja. Egy Tyerján Alexa nevű férfi nemcsak nyilvánosan becsmérli a honvédséget, hanem megtámadja Tóth János gyalogos járőrt, aki önvédelemből kénytelen fegyverét használni.
A szilágysomlyói járás katonai vezetője szeptember 13-i jelentésében arról számol be, hogy Alsó-, Felsőkaznacs, Márkaszék, Porcz, Lesmér, Somály és Kémer környékén fegyveresek garázdálkodnak. A II. hadtest vezérkari főnökét is arról értesítik, hogy a Szilágysomlyó melletti erdőkben mintegy 80–100 fős fegyveres banda tanyázik. Egy esetleges partizánakció elhárítására a 2. gyalogdandár parancsnoka kénytelen elrendelni e terület átfésülését, és a 32. gyalogezred katonáiból karhatalmi egységet szervez. Délután 5 órakor újabb hír borzolja a kedélyeket. Szilágysomlyó és Szilágynagyfalu közt a közeli erdőből többször tüzet nyitnak a távbeszélőt lefektető járőrre. Épp ez idő tájt érkezik a Bedő Zsolt főhadnagy parancsnoksága alatt álló karhatalmi század Szilágyippre, hogy házkutatásokat tartson, begyűjtse a lakosságnál lévő fegyvereket. A honvédeket Nagyfaluban az a hír fogadja, hogy egy almáskosárba rejtett pokolgépes merényletben három magyar katona életét vesztette. Ez rémhír a javából, de akkor ezt nem tudhatta senki. A félretájékoztatás szerint egy honvéd lőszeres kocsira a helybeliek almával teli kosarat tesznek fel, amelybe pokolgépet rejtettek, tehát partizánakcióra került sor. Lényegében a szabálytalanul tárolt – a margittai román laktanya pincéjében talált – kézigránátok robbannak fel szeptember 7-én a VI. hadtest 11/1. géppuskás századának lőszeres kocsiján. A gránátok a hepehupás úton élesítődnek, a robbanáskor halálosan megsérül a lőszertisztes és a kocsihajtó. A honvédek elleni provokációk, a rémhírek hozzájárulnak a honvédség elkeseredéséhez, a bosszú hangulatának kialakulásához. Ilyen előzmények árnyékában kerül sor az ippi atrocitásokra és nagyszámú ártatlan ember halálára.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar Örökség-díjas az EKE
Magyar Örökség-díjban részesül az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE). Az oklevelek ünnepélyes átadására Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ma kerül sor.
A kitüntetést az EKE országos elnöke, Dezső László veszi át, az ünnepségen részt vesz a szervezet országos vezetősége és az Erdélyi Gyopár szerkesztősége. A Magyar Örökség-díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt, a bírálóbizottság – melynek első elnöke államfővé választásáig Mádl Ferenc volt – kizárólag az így beérkezett javaslatokból választ. (demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A múlt üzenete jelenkori értelmezésben
A Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész írta könyv, illetve az azt „illusztráló” tárlat alapkő, lehet vele vitatkozni, akár felülírni is, de legfontosabb, hogy elindította azt a folyamatot, mely a művészeknek az adott korhoz való sokféle viszonyulását vizsgálja – méltatta Vargha Mihály házigazda bevezetőjében. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke köszöntőjében bátor kiállításnak nevezte a tárlatot, hiszen olyan időszakot mutat be, amely elől menekülünk, melyről nem szívesen veszünk tudomást, mintha szégyellni kellene – holott, ha megérteni szertnénk, mi történt szüleinkkel-nagyszüleinkkel, mi történik velünk, nem szabad ettől az időszaktól sem elfordulni. Ugyanakkor árnyaltan kell érteni és értelmezni azt a korszakot, melyen a diktatúra nyomai felfedezhetőek ugyan, de az alkotók kiútkeresése is – fogalmazta meg Kelemen Hunor. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár a keleti blokk egészére érvényes korrajzot vázolt fel, melyben nem létezhetett szabad gondolat, és ezért szabad művészet sem, melyben mindig adódtak elvtelen opportunisták, kikről a kritika dicshimnuszokat zengett, kiket a hatalom díjakkal halmozott el, míg a meg nem alkuvó művészek kikerültek a művészeti életből, olykor a szó szoros értelmében is az éhenhalásra ítéltetve. Ezért fontos megismerni azokat, kik kimaradtak a kánonból, és ezért fontos a tegnap nyílt kiállítás is, hiszen hozzájárul az 1990-ben elkezdett folyamat kiteljesedéséhez – mondta az államtitkár.
Szilágyi Domokos két versének Nemes Levente Jászai Mari-díjas színművész általi tolmácsolását követően Székely Sebestyén György művészettörténész fogalmazta meg „széljegyzeteit” a könyvhöz, értelmezni próbálva egyúttal a szocrelatív újkeletű fogalmat is. Kiemelte, a kötet előkészíti a terepet a további kutatásoknak, inkább kérdéseket fogalmaz meg, mintsem a korszak kanonizálását tűzte ki céljául. Ilyen nyitott kérdés az is, mennyire maradandóak a szocialista realizmust megörökítő művek, példákkal támasztotta ugyanakkor alá, miként engedte megvalósulni a művészt és a művészi szabadságot nem csak a tájkép, a csendélet vagy a portré, hanem az elvárt és megkövetelt életképek is.
Zárszóként Vargha Mihály bejelentette, jövőben az 1965–1975 közötti időszakot felölelő kiállítás és tanulmány folytatja a most elindított folyamatot.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely határőrség: konferencia és múzeum
Csikány Tamás történész, a magyarországi Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára kezdeményezésére került sor A székely határőrzés évszázadai című, a Székely Nemzeti Múzeumban tegnap zajlott tudományos konferenciára, mely alkalommal Tamás Sándor megyeitanács-elnök bejelentette: létrehozzák a Lábas Házban a Székely Határőrség múzeumát.
Életben tartani, illetve tovább vinni azt az elképzelést, hogy Székelyföld nyilvánvalóvá váljon a magunk számára, de lássék Bukarestből, Budapestről, és Brüsszelből is, ezért vált a tudományos konferencia támogatójává Kovászna Megye Tanácsa – fejtette ki Tamás Sándor az esemény megnyitóján. Bejelentette, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel egyeztettek arról, a Lábas Hában, az egykori székely határőrség ezredparancsnokságának székhelyén múzeumot hoznak létre, ehhez a szakemberek támogatását kérte. Csikány Tamás történész felemlítette, a múzeum alapításának ötlete nem újkeletű, a nagyajtai, mostanára eléggé romos állapotba került huszárlaktanya-épület ilyen jellegű hasznosítását is javasolta már, de a sepsiszentgyörgyi helyszín sokkal megfelelőbb a célnak. A konferenciáról elmondta, az Új Széchenyi-terv révén tavaly az egyetem által elnyert pályázat részeként valósulhatott meg, ezen ismertetik a kutatók témáikat, kutatási eredményeiket. És hogy miért éppen a székely határőrség sok anyaországi történész kutatási területe? Mert a székely történelem a magyar történelem része, ráadásul annyira gazdag, hogy igen sok történészt el tud tartani – fejtette ki.
A konferencián, két ülésszakban Demeter László történész, Erdővidék Múzeumának muzeológusa, illetve Csikány Tamás vezetésével Bordi Zsigmond Loránd és Cserey Zoltán helybeli, illetve Szem Géza, Csikány Tamás, Süli Attila, Kaiser Ferenc, Soós Péter magyarországi szakemberek tartottak előadást, akik ma a háromszéki ’48-as emlékhelyek bejárásával zárják a rendezvényt.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Karácsonyi Zsolt: Az irodalom túléli a világvégét
Főszerkesztőként, költőként és írótársak faggatójaként is bemutatkozott Karácsonyi Zsolt Sepsiszentgyörgyön, a pulzArt fesztiválon. Beszélt a január óta általa irányított Helikon irodalmi folyóirat szerkesztéséről, elárult ezt-azt saját alkotói műhelytitkairól, és mindebből az derült ki, nem borúlátó az irodalom jövőjét illetően. Erről faggattuk, arra is rákérdezve, milyennek látszik Sepsiszentgyörgy Kolozsvárról.
– Az irodalom manapság pont olyan jó vagy olyan rossz helyzetben van, mint évezredek óta, nem hiszem, hogy valami különösebben változott volna. Az irodalomnak egyetlen dologra van szüksége, arra, hogy kicsit jobban odafigyeljen a környezetére. Megpróbálunk különböző módszerekkel: reklámozással, felolvasásokkal, a világhálós jelenlét erősítésével közelebb kerülni az olvasókhoz. Ennyit lehet tenni, de ezt komolyan, lendülettel. Ha ennek ellenére úgy látjuk, mégse működik tökéletesen, az már nem feltétlenül a mi hibánk. De azt gondolom, hogy az irodalom nem a vesztes oldalon van, hanem a nyertes oldalon, túlélt már néhány „világvégét” eddig is. – Milyennek látod a magyar irodalom helyzetét? – Sokat javult az elmúlt években. Ne felejtsük: már van egy Nobel-díjasunk, és most is akadnak magyar szerzők az esélyesek között. Az elmúlt években a magyar kultúrdiplomácia is törekedett arra, hogy Európában és másutt erősödjék a magyar irodalom jelenléte, az erdélyi irodalom is számos sikert tudhat magáénak. Jó irányba haladunk, de még rengeteg a munka, nagyon sok kultúrdiplomáciai tevékenység vár nemcsak a politikusokra, hanem szerkesztőkre, irodalomszervezőkre és a szerzőkre. – Rá kell kérdeznem: elkülöníthető-e az erdélyi magyar irodalom, vagy csak magyar irodalom létezik? – Technikai értelemben nem feltétlenül beszélhetünk egységes magyar irodalomról. Írók, szerkesztők szintjén mindenki mindenkit ismer, az olvasók szintjén azonban már nem, mert a könyvterjesztés nem működik úgy, ahogy azt elvárnánk. A magyarországi kiadók sem fektetnek kellő hangsúlyt kiadványaik terjesztésére, nagyon kevesen jutnak el a határon túli könyvesboltokig. Ráadásul, ha egy-egy erdélyi kiadó figyel is a magyarországi jelenlétre, arra már nagyon kevesen gondolnak, hogy egy vajdasági könyvesboltba is eljusson az erdélyi magyar könyv. Persze, aki az erdélyi irodalmi folyóiratokat olvassa, recenziók, könyvkritikák útján a kortárs magyar irodalom jelentős részéről így is tudomást szerez, de lassabban, nehézkesebben, ezért tapasztalható még mindig egyfajta törés.
– Erdélyben az irodalmi lapok szintjén megtörtént a nemzedékváltás, jelent-e ez szemléletváltást is? – Minden újabb nemzedék megjelenése után természetszerű a változás. Módosul a nézőpont, a szempontrendszer, de az elmúlt tíz évben nem történt radikális változás. A kilencvenes években megszólaltak az újfajta hangok, kísérletek zajlottak és zajlanak most is, legújabban például a slam poetry jelensége. Túl ezen mindenki arra törekszik, hogy jó lapot készítsen, hogy a műhely, ahol dolgozik, láthatóbb legyen, és olyan csapat alakuljon ki ezek körül az irodalmi helyek körül, amely minőségi szövegeket tud létrehozni. Ez nem változott napjaink nemzedékváltásai után sem.
– Kolozsvár pörgéséből a sepsiszentgyörgyi lüktetésbe belecsöppenve: hogyan látszik Erdély fővárosából Székelyföld kulturális fővárosa?
– A városvezetés és az alkotók, de a lakosság is odafigyel az irodalomra, a művészetekre, ami több mint dicséretes. Látszik ez Kolozsvárról, Budapestről, de akár Münchenből is. A város valóban fontos kultúrhely akar lenni, és annak is tekinti magát.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Czegő Zoltán írói hazatérte
A Magyarországról nemrég hazatelepült, kiemelkedően termékeny Czegő Zoltán legújabb verseskötetét és új történelmi regényét mutatták be múlt vasárnap istentisztelet után a sepsiszentgyörgyi unitárius templom közösségi termében.
A bemutatót Albert Ernő ismert helytörténész, néprajzos, a Székely Mikó volt igazgatója A templomok lázadása című verseskötettel kezdte, kiemelve a szerző őszinteségét, igazságszeretetét és konokságát, melynek jó példája a címadó, a nemzetpusztulás vízióját különös erővel megfogalmazó vers. Erről, ennek felkavaró erejéről hangzott el a bon mot az egyik résztvevő szájából: olyan káromlás, melyből akár katedrális is építhető. Alapmotívuma Albert szerint megtalálható már Czegő első, 1966-ban az Igaz Szóban megjelent versében is, s a mostani kötet záróverse is ezt fogalmazza újra. Albert szerint Czegő hitvallása változatlan: annyi gond és baj érte e népet, hogy költészetének, irodalmának első rendű feladata égető társadalmi kérdéseinek is hangot adnia, az igazságkeresés szenvedélyének élnie, melyet költészetünk az Ómagyar Mária siralom óta töretlenül vállal, s Czegő reményt tápláló törekvésében is e tradícióhoz csatlakozik. A másik bemutatott mű, a Néma lovak az író negyedik regénye. Erdély sorsfordító, 1660–61-es éveibe vezet vissza a cselekmény, egy Kolozsvár közeli magyar falu pusztulásáról szól ama évekből, mikor II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratának kudarca következtében az egész erdélyi had, benne a székely is, tatár fogságba esett, és a fejedelemség népe védtelenül ki volt szolgáltatva a tatár és török hordáknak (miként megtapasztalta azt Illyefalva és Sepsiszentgyörgy népe is ama vérzivataros időkben). Albert Ernő az író jellemteremtő erényeit emelte ki, külön szólva az armalista nemes, valamint a fiatal szerelmespár alakjának életre keltéséről, hangsúlyozva a kötet nyelvi erényeit, melyek igazolni látszanak a szerző ama meggyőződését, miszerint igazi regényt csak költő tud írni. Az ismertető szerint a regény fő gondolata a népi összefogásra buzdítás a felégetett falvak világában, s a tragikus vég ellenére ebben a ma számára is kiutat mutat.
Az író nyelvének lírai lendületéről szólva a beszéd ismét a verseskötetre terelődött, Czegő felolvasta a címadó költeményt, benne a mellbevágó sorral: „árpádtalan vonulnak az Árpád-koriak”, s A walesi bárdokból idézve, elítélőleg szólt a „pártos honfivért” ontókról, a magyarok magyarok elleni harcáról, majd megköszönte a részvételt. A résztvevők reakcióiból ítélve az itteni közönség érti a költő nyelvét, azonosulni tud szemléletével, úgyhogy az író naplójegyzeteiben megfogalmazott aggodalma, hogy nem fog-e csalódáshoz, meghasonláshoz vezetni a hazatérés, talán elveszítheti kínzó terhét: ez lévén valóban az ő népe, igazi befogadó közege, visszatelepedését megértő és értékelő olvasóközönsége.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bálint Gábor újraértékelése
Száz éve halt meg Székelyföld egyik kiváló keletkutatója, nyelvésze, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913), munkásságának teljes feldolgozásával még adós a magyar tudomány, sajnos, eddig főleg külföldi egyetemek és kutatóintézetek figyeltek fel a magyar szakember páratlan munkájára.
A kolozsvári egyetem egykori professzora munkásságának feltárását máig hátráltatja az a sok rosszindulatú pletyka, melyet irigyei ragasztottak rá, máig úgy él a magyar szakirodalomban, mint tévelygő, dilettáns és délibábokat kergető ember, talán ezért is félnek sokan a beidegződéseket cáfolni. Megpróbáljuk bemutatni, hogy milyen úttörő kutatást végzett a székely tudós és hazafi, ki közel harminc nyelven beszélt.
Tatárok és mongolok
A Magyar Akadémia az 1860-as évek végén a tatárok és a mongolok nyelvének tanulmányozására egy fiatal nyelvészt akart kiküldeni. A mongol nyelvet tanulmányozó, akadémikus és szótárszerkesztő Fogarasi János meg akarta tudni, vajon a mongol nyelv tényleg nagyon hasonlít-e a magyarra. A választás Bálint Gáborra esett, aki sok nyelvet bírt, és vállalta a hosszú utat, hogy kutatásokat végezzen a cári birodalomban. Bálint Gábor eljutott a kazani tatárokhoz, ahol a Kazani Egyetemen is végzett kutatást, konzultált a legkiválóbb tudósokkal, néprajzi gyűjtést is végzett, majd a Volga folyó mentén élő mongolokhoz, a kalmükökhöz ment, akik nagyon archaikus nyelvet beszélnek. Mindkét helyen páratlan nyelvészeti és néprajzi gyűjtést végzett, Bálint nem az irodalmi, hanem az élő, beszélt nyelvet tanulmányozta. Rövid tartózkodása ellenére alaposan feltárta a két nyelv szerkezetét, és hasonlóságot keresett a magyar nyelvvel. Ezt követően Urgába, a mai Mongólia fővárosába, Ulánbátorba utazott, hogy az ottani mongol nyelvjárást tanulmányozza, illetve hogy megtanuljon mandzsu nyelven. Akkoriban a mongolok a mandzsu birodalomhoz tartoztak. Erről az útjáról nagyon sok feljegyzést készített, melynek nagy része máig kiadatlan, jelenleg az MTA kézirattárában hever, csupán néhány tanulmánya jelent meg a mandzsu táltoshitről, valamint a burját-mongol nyelvről. Bálint hazatérve tartott néhány előadást az akadémián, sőt, úgy tűnt, hogy karrierje szépen ível felfelé, hiszen három akadémikus, köztük Hunfalvy Pál is levelezőtagnak ajánlotta. Sajnos, Bálintnak akadt egy komoly ellenfele Budenz József személyében, akivel a magyar nyelv kérdésében heves összetűzésbe keveredett. Budenz szakmai féltékenységből mindenképpen el akarta távolítani ellenlábasát, a tehetséges és sok nyelven beszélő székely fiatalt. Először is megakadályozta, hogy Bálint önálló mongolisztikai tanszéket hozzon létre Budapesten, megszüntették magántanári állását, aztán akadémiai segélyét is megvonták. Mivel a keleti nyelveket nem beszélő kollégái nem értették meg újszerű meglátását, elterjesztették róla, hogy dilettáns, és a magyart minden nyelvvel rokonítani akarja. Bálint munkáiból világosan kiderül, miként gondolkozott ő az eurázsiai nyelvek kapcsolatrendszeréről, mely felfogás egyezett néhány kortársának nézetével. Ő az akkori nemzetközi elnevezésekben szereplő „turáni”, vagy „szkíta” népek nyelvét akarta tanulmányozni, és azok hasonlóságait kimutatni és elemezni. Miután ellenfelei miatt nem kapott állást otthon, Bálint közel húsz évre külföldre távozott, változatos, de bizalmi állásokban helyezkedett el. Az 1880-as évek végén már az Athéni Egyetemen tanított. A székelyek nem tűrték el, hogy kiváló tudósuk idegen földön kamatoztatja tudását, ezért mozgalmat indítottak hazahozatalára. Ennek élére Jakab Elek kiváló akadémikus-történész állt. 1891-ben sikerült hazahozni Bálintot, és Kolozsváron tanszékvezetői állást szereztek neki. Tizenkét évig irányította az ottani Urál-altaji Tanszéket. Kevesen tudják, hogy vezetése alatt ez a tanszék Európa legszínvonalasabb intézményévé vált, csak ott lehetett például japán nyelvet vagy éppen kabardot tanulni, de a mongol nyelv is ritkaságszámba ment az öreg kontinensen. Bálint Gábor tudományos igényű írásait az Erdélyi Múzeumban tette közzé, de fontos kultúrtörténeti cikkeket közölt a Székely Nemzetben, mint amilyen Dzsingisz kán végrendelete vagy a buddhizmusról szóló elmélkedése. Egyik könyve, A honfoglalás revíziója szintén a kincses városban jelent meg, értékelése még várat magára. Bálint Gábor nagysága abban is megmutatkozott, amikor megírta: a nyelvészek nem tudják eldöntetni egy-egy nép származását, ők csak adatokat gyűjtenek, amelyeket a történészeknek kell elemezniük. Bálint ismerte korlátait, és a nyelvészet eredményeit nem tartotta egyedüli helyes megoldásnak. Ő abban segített, hogy mind az ókori, mind a keleti nyelvekből nagyon sok, a magyarok elődeire vonatkozó forrásanyagot fordított le, a görögtől az arabig. Publikációiból, valamint a megmaradt könyveiből kiderül, hogy Bálint nemcsak jól ismerte a külföldi és hazai szakirodalmat, de helyszíni tapasztalatai alapján rengeteg fontos adattal gazdagította magyar tudományt.
Hun kutatás
Bálint Gábort a Magyar Akadémia azért küldte ki a kalmükök, majd a mongolok közé, hogy tanulmányozza a magyar és a mongol nyelv közti hasonlóságot. Fő pártfogója, az akadémikus Fogarasi János ugyanis nagyon közelinek tartotta a két nyelvet. Bálint négyéves kutatóútja után hazatért, és az Akadémián be is számolt gyűjtéséről. Ő azonban nem magyar–mongol rokonságról beszélt, hanem rájött arra, hogy a sok egyezés alapja a hun lehetett, ezért a hunokról is gyűjtött néhány forrásadatot. Deguignes védelmében állást foglal az ázsiai hun és az európai hunok azonosságáról, és már akkor megállapította, hogy a kínai krónikákban szereplő xiong-nu kifejezés a kínai fogalomírás szerint egy hun vagy hunnu alakot ad vissza. Ezt ma már a kínai nyelvészek is megerősítették. Sőt, kimutatta, hogy a tamul és a szanszkrit nyelvben a hun szó „huna” alakban van jelen, ami azt igazolja, hogy hunok Észak-Indiában is éltek. A szakirodalomban talált egy huni népet is, mely a dél-kínai Jünnan tartományban élt, Bálint őket is a hunok utódainak tartotta. Ezt legutóbb a koreai régész, Kang In Uk igazolta. Korábban már orosz régészek is rájöttek arra, hogy abban a térségben sztyeppei lovasok éltek. Bálint nyelvészeti munkái után 1901-ben megírta A honfoglalás revíziója című kötetét, melyben visszatért a hun kérdésre. Megállapította, hogy a mongol nyelvben található sok magyar szó hasonlóságának csak egyetlenegy magyarázata lehet: az igaz nemzeti hagyomány Hunorról és Magorról. Bálint a mongol történelem kapcsán is megemlíti a hunokkal való szoros kapcsolatot. Azt állította, hogy számos mongol törzsnév megtalálható a székely magyar nemzetnél, sőt, az életmódra és az anyagi kultúra tárgyaira utaló szavak is a hun rokonság bizonyítékai. Ugyancsak Bálint Gábor világított rá arra, hogy a hunok története nem a Volgánál vagy a Donnál kezdődik, hanem Kína szomszédságában, sőt, már akkor rájött arra, hogy a hun műveltség szempontjából a kínai és nem a perzsa hatásokat kell figyelembe venni. Ezt a 20. században a sinológusok szintúgy megerősítették.
Dravida- vagy tamil-kérdés
Bálint Gábor 1891-es hazatérése után szülőfalujában összeállította hatalmas gyűjtésén alapuló tamil–német szótárát, melynek cédulaanyaga talán még ma is megtalálható a Székely Nemzeti Múzeumban. Szótárával szintén az európai kutatók élére emelkedhetett volna, ha külföldön széles körben megismerik munkásságát, hiszen elsők között fedezte fel a dél-indiai nyelv fontosságát a közép-ázsiai népek és a magyarok nyelvének tanulmányozásában. Mindenesetre ő volt az első olyan európai tudós, aki német–dravida szótárt írt, hiszen előtte csak az angol Caldwell jelentetett meg nyelvtani összefoglalót angol nyelven. Sajnos, még az angol tudós műve sem váltott ki hatást a magyar nyelvészekből, sőt, jóformán senki sem hivatkozott rá. A tamil és a magyar nyelv közötti kapcsolat kutatását tehát brit tudósok kezdték meg, akik a 19. század folyamán többször megfordultak az indiai gyarmatokon, és megismerhették az ottani népek nyelvét és műveltségét. Rájöttek arra, hogy a tamil/dravida nyelv nem tartozhat az „indoeurópai” nyelvcsaládba. Elsőként Rasmus Rask híres dán nyelvész mondta ki, hogy a dravida szkíta nyelv lehet, és ezt a többiek széles körben elfogadták. Maga Caldwell, a tamil nyelv kutatója is hasonlóan vélekedett, sőt, angol és francia nyelvészek az ékiratok nyelvét is akkoriban szkítának/magyarnak gondolták. A 19. században Max Müller hatására a szkíta elnevezést felváltotta ugyan a turáni elnevezés, de mondhatjuk, hogy végeredményben a két kifejezés ugyanazt jelenti. Míg nálunk az ugor–török háború után tilalmas témává vált minden új nyelvészeti elmélet, amely nem a finn (ma: uráli) elméletet támasztja alá, addig Nyugat-Európában folytatódott a többféle kutatási irány. A tamil nyelv magyarhoz fűződő kapcsolatát tekintélyes nyugati nyelvtudósok is helyesnek tartották, és ma is végeznek ilyen irányú kutatásokat. Az 1960-as években készült el az első angol–tamil etimológiai szótár, és akkoriban több nyelvész is kimutatta a tamil–uráli nyelvek kapcsolatát. Ma már többen úgy vélik, hogy a tamilok elődei Közép-Ázsiából, majd Pakisztánból vándoroltak délre, és nyelvük szkíta-fajta lehetett. Így utólag angolszász kutatók igazolják az elfeledett és sokat rágalmazott székely tudósunk igazát.
Kabardok, avagy kaukázusi magyarok
Bálint Gábor 1895-ben részt vett a Zichy-expedícióban, és eljutott a Kaukázusba. Ott megtanulta a kabard nyelvet, melyet a magyarhoz nagyon közelinek talált. Hazatérve kiadott egy kabard–magyar–latin szótárat, amelyet az idő óta is a világ legjobbjának tartanak, sőt, ma már fontos nyelvemlék is. A kabardok kapcsán Bálint csak futólag szólt a kaukázusi magyarok utódairól, valamint Madzsar város romjairól. Ezt a témát később Bendefy László alaposan kutatta, aki a pápai bullákkal igazolta, hogy még 1329-ben is volt az ottani magyaroknak királya, Gyerentyán. Veres Péter etnográfus szerint a kaukázusi térség kutatásában a legjelentősebb eredményt kétségkívül Bálint Gábor orientalista nyelvész érte el, aki hosszú tanulmányútja során a Zichy-expedícióval 1885-ben az adige nyelvet, pontosabban annak keleti, kabard dialektuscsoportját behatóan tanulmányozta. Veres szerint ezzel a Kaukázus hegyei között végzett, voltaképpen mostanáig felülmúlhatatlan nyelvészeti teljesítményével a nemzetközi tudományosságban elévülhetetlen érdemeket szerzett, nevét örökre beírta a kaukazológia aranykönyvébe. Bálint Gábor munkásságát jól ismerik a kabardok és a kalmükök, ott szinte nemzeti hősként tisztelik. Az ottani szakemberek szerint még senki sem írta le olyan pontosan nyelvüket, mint a magyar nyelvész. Kína, a Belső-mongol Autonóm Tartomány Egyetemén hamarosan feldolgozzák a nagy székely tudós munkáit. Ők már 2005-ben egyik kiadványukban leírták, hogy Bálint volt a magyar mongolisztika megalapítója!
Az Oroszországhoz tartozó Tatárföldön, Kazanyban szintén érdeklődnek Bálint munkássága iránt, szeretnék megtudni, mit gyűjtött a kiváló tudós.
(Elhangzott 2013. augusztus 16-án a Székely Nemzeti Múzeumban a II. Rika eredetkutató tábor záróeseményeként.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mi, hol, mikor?
Ünnep Csernátonban
A csernátoni Haszmann Pál Múzeum fennállásának negyvenedik évfordulóján ma 13 órától ünnepi rendezvénnyel emlékezik a múzeumalapításra. A megnyitó után bemutatják A csernátoni Haszmann Pál Múzeum című albumot, majd a rádiókiállítás működőképes darabjait szólaltatják meg. 15 órától a Codex régizene-együttes koncertje, 16 órától pedig a Csernátoni burrogtató című gépésztalálkozó, régi gépek bemutatója várja az érdeklődőket.
A Nemzetközi Néptáncfesztivál és Őszi Vásár programja
Ma: 11 órától a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban borvízkóstolás; a színpadon táncegyüttesek műsora; 13 órától vásári bábjáték: Szegény ember királysága (Cimborák bábszínház); 15 órától népviselet-bemutató a külföldi néptánccsoportok közreműködésével; 15.30 órától táncegyüttesek műsora; 17.30 órától a Nemzetközi Néptáncfesztivál gálája: Világok tánca – a fesztivál résztvevőinek közös produkciója; 18.30 órától Fabatka és meghívottai (Sepsiszentgyörgy); 21 órától Nadara zenekar; 21.30 órától táncház, nemzetközi folkest a Bástya vendéglőben. Holnap: 11 órától Tökfesztivál a vásártéren: töklámpáskészítés, tökszobrászat, tökínyencségek felszolgálása (záróra: 16 óra) – a Gyermekek Palotájának környezetvédelmi köre és a Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat; 12 órától a színpadon gyermektáncház a Folker együttessel; 17 órától Párbeszédek az udvari zene és a népzene, valamint az udvari táncok és a népi táncok között – muzsikál a Codex együttes (Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda), közreműködik a Háromszék Táncegyüttes és a Passeggio Historikus Táncegyüttes (Kolozsvár); 18.30 órától menasági énekek és táncok – Repülj, Madár Hagyományőrző Egyesület; 20 órától Muzsikás együttes (Budapest). Állandó programok: 10–20 óráig őszi termény- és kézművesvásár a Szabadság téren; 11–20 óráig borvíztörténeti kiállítás – a Kulturális Örökségnapok részeként az Erzsébet parkban; 11–17 óráig népi gyermekjátékok – a Guzsalyas Alapítvány, a Caritas Családsegítő Szolgálata, a Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat, a Tanulók Palotája, valamint a Vöröskereszt közreműködésével a Szabadság téren; 11–17 óráig történelmi játékok – Toma és csapata (Tolna) az Erzsébet parkban; 14–15 óráig Jó ebédhez szól a muzsika – István Ildikó és zenekara zenél a vásári csárdában; 13–15 óráig vásári csárda hagyományos étkekkel és borkert; 18–20 óráig estebédhez szól a muzsika – István Ildikó és zenekara zenél a vásári csárdában. További részletek a www.sepsi.ro oldalon találhatók. Béke-világnap Kézdivásárhelyen
A Zöld Nap Egyesület és a kézdivásárhelyi sportiroda immár ötödik alkalommal emlékezik meg a béke világnapjáról ma 18 órától. Kérik a lakosságot, hogy ma délután alkossák meg velük a békejelt a városi sportcsarnok és a stadion között. Ha lehet, mindenki fehér felsőben menjen a rendezvényre. Bővebb információ a zoldnap.info/web/bekenapja_otodszor honlapon.
Civil konferencia
A sepsiszentgyörgyi Lábas Házban Nyelv és közösség, nyelvi jogaink című konferenciával folytatódik ma a Civil Napok programja. 9.30 órától a Civilek Háromszékért Szövetség elnöke, Bereczki Kinga köszöntője, után a következő előadások hangzanak el: A nyelvi közösség szolgálata. Tudunk-e élni a joggal? – Tulit Ilona, a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács alelnöke; Gyakorlati jogérvényesítés az anyanyelvhasználat terén – Horváth Kovács Ádám, a Civil Elkötelezettség Mozgalom elnöke; Kétnyelvűség az intézményekben és a vállalatoknál – Szőcs Csongor, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke; Anyanyelvhasználat Székelyföldön – Helyi kezdeményezések és projektek bemutatása – Soós Gyula önkéntes; Jogok a jogtalanságban – Gazda József szociográfus és művészeti író; A magyar nyelv védelmében Háromszéken – Bereczki Kinga. 12 órától a konferencia zárása.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar csoportok létrehozása várat magára a MOGYE-n
Pozitív lépés: külön struktúrában a magyar oktatók
Tegnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar professzorai sajtótájékoztatón számoltak be az egyetem magyar oktatással kapcsolatos aktuális kérdéseiről. Főként a magyar sajtó képviselői voltak kíváncsiak a legfrissebb információkra, amelyek részben pozitív, részben negatív előjelűek az önálló magyar vonal létrehozásának folyamatában.
Dr. Szabó Béla professzor előrebocsátotta, pozitív bejelentésekkel kezdi: nem az udvaron vagy az egyetemen kívül, más helyiségben, hanem a MOGYE egyik előadótermében tarthatják a sajtótájékoztatót. Azért tartották fontosnak ezt a tanév előtti sajtótájékoztatót, hogy jelezzék: a MOGYE magyar tagozatának ügye nem oldódott meg, pontosabban csak részlegesen, vagy nem úgy, ahogy szerették volna.
– Májusban jeleztük, milyen problémáink vannak, amelyek a tanügyi törvény értelmében megoldhatók lennének. Hangsúlyoztuk, mi tulajdonképpen kétnyelvű oktatást szeretnénk, ennek függvényében alakítanánk ki a magyar vonal csoportjait, a főtanszékeket. Akkor hangsúlyoztuk, várjuk az akkreditációs folyamat lezárását, amely külön történik mindkét oktatási vonal esetében. Itt állunk az egyetemi év küszöbén, egyeztetések folynak, kihallgatást kértünk az egyetem ügyvezető vezetőségétől. Egy biztató lépés történt: három nappal ezelőtt a szenátus ülésén megszavazták, hogy a tanárok bérjegyzékén – beleértve a tanársegédeket is – megjelölik, hogy az illető tanársegéd a román vagy a magyar vonalhoz tartozik. Eddig az egyetem vezetősége hallani sem akart erről a beosztásról. A jelenlegi döntést azzal indokolták, hogy az akkreditáció során a bizottságnak tudnia kell, hogy a tanárok melyik vonalhoz tartoznak. De a dolgok logikus kronológiája szerint, ha ez a lépés megtörtént, ennek következménye a csoportok megszervezése kellene legyen. Azonban az erre vonatkozó kérésünket határozottan visszautasították. Ezt azzal indokolták, hogy a szenátus erről májusban már szavazott, és nem térnek vissza rá – fogalmazott dr. Szabó Béla professzor.
Dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes elmondta, jóllehet minden tanár esetében megjelölték, melyik tagozathoz tartozik, van egy gond, éspedig az, hogy a 40 százaléknyi magyar diáklétszámhoz képest az egyetemi oktatók aránya csupán 30 százalékot tesz ki, holott a tanárok részaránya megegyező kellene legyen a diákok részarányával. Az oktatás optimizálása érdekében azt javasoltam, hogy mind a román, mind a magyar csoportokhoz rendeljék az állásokat, s így kapnánk egy világos struktúrát – fogalmazott a rektorhelyettes.
Dr. Szabó Béla a magyar csoportok létrehozásának elutasításával kapcsolatban hozzátette, újabb huzavona történik, ami nem újdonság.
– Eltelt egy év, amióta aláírtuk a hétpontos protokollumot. Ebből van, amit betartottak, de a zömét nem. A hatodik pont a magyar tagozat tanársegédjeinek magyarnyelv-ismeretére vonatkozott. Azt kifogásolták, hogy ez alkotmányellenes. Végre elértük, hogy a magyar tanársegédek helyzete megoldódik, de a MOGYE-n folyó magyar oktatás tényleges megoldása tovább halasztódik. Eltelt a nyár, s az akkreditáció nem történt meg, ami vagy véletlen, vagy nem. Az akkreditációs bizottságot október első tíz napjában várjuk. A protokollumba azt is befoglaltuk, hogy az akkreditációs folyamat végén hány csoportot és hány tanszéket szervezünk. A szenátus ülésén azonban eltekintettek a csoportok szervezésétől, holott ez csak egy technikai kérdés, semmilyen akadály nem lenne, ha akarnák. Ha a tanárok „szétválasztása" megtörtént, akkor ez a diákok szintjén is meg kell történjen. Tavaly elhalasztottuk a csoportok létrehozását, idén nem szeretnénk ugyanezt tenni. A tanügyminiszté-riumhoz fordulunk, hiszen ennek az intézménynek kellene szavatolnia a törvény betartásáért. Igaz, hogy az elmúlt két évben, amióta gondok vannak a magyar oktatással, három-négy alkalommal is fordultunk írásban a minisztériumhoz, és egyszer sem kaptunk választ. Ha nem kapunk választ, akkor a polgári engedetlenség eszközeihez fordulunk – fogalmazott a professzor.
Mit akarunk mi? – tette fel a kérdést dr. Benedek Imre professzor: – A tanügyi törvény betartását, magyar nyelvű oktatást, amit törvény garantál. A magyar vonalon teljes oktatói struktúrát, önálló magyar csoportokat, magyar tanszékeket, ahol kétnyelvű oktatás folyik, hiszen románul is tudniuk kell a leendő orvosoknak. Ha ezt nem biztosítják, akkor olyan megnyilvánulásokat helyezünk kilátásba, amelyek eredményhez vezetnek – összegzett dr. Benedek Imre.
A MOGYE-n az egyetemi évet 1700 magyar diák kezdi, akik mindig pozitívan álltak a magyar oktatás kérdésének megoldásához. Az egyetemi oktatók az elkövetkezőkben is erre számítanak.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

A tollat sohasem lehet letenni
Interjú Pomogáts Béla irodalomtörténésszel
Oldalakat venne igénybe, hogy minden tisztségét, díját, elismerését felsoroljuk. Sokan tudják, hogy az Anyanyelvi Konferencia elnökeként, a Magyar Írószövetség és az Illyés Alapítvány egykori vezetőjeként milyen gazdag tevékenységet fejtett ki, közben folyamatosan végezte, végzi kritikusi, irodalomtörténészi, tanári, szerkesztői munkáját, megjelentetett köteteinek a száma meghaladta már a százat. A jövőre 80. esztendejét töltő Pomogáts Béla a jelentős rendezvényekről sem szeretne lemaradni, amikor csak teheti, személyes részvételével, aktívan járul hozzá ezek sikeréhez. Az idei augusztus végén is ott volt Marosvécsen a Helikon–Kemény János Alapítvány által szervezett találkozón, irodalmi megemlékezésen. A 100 éve született Jékely Zoltánról tartott költőien ihletett előadást. Az alkalmat kihasználva, újabb köteteiről kérdeztük.
– Tudjuk, hogy végéhez közeledik a Magyar irodalom Erdélyben címen ismert, több kötetet kitevő irodalomtörténészi vállalkozása. Komoly erőfeszítést igénylő, időt emésztő munkáról van szó. Úgy is mondhatnók, hogy nagy fába vágta a fejszéjét.
– Örülök, hogy belevágtam a fejszémet ebbe a nagy fába, noha nem egészen a magam akaratából tettem. Régóta kísértett a gondolat, hogy egyszer összefoglalóan kellene beszélnem az erdélyi magyar irodalomról, hiszen hosszú ideje foglalkozom vele. Az első könyvem is Erdéllyel kapcsolatos, Kuncz Aladárról szól, 1968-ban jelent meg, és azóta legalább 30-40 könyvet írtam Erdélyről, illetve az erdélyi irodalomról. Ez a törekvésem tehát megérett már arra, hogy összefoglaló munkában is közzétegyem. Tőzsér József, a Pallas- Akadémia Kiadó igazgatója is így gondolta, és rávett, hogy készítsem el a szintézist. Három nagy, négy-ötszáz oldalas kötet jelent meg eddig, most tartok a negyediknél. Néhány hónapon belül ezt is befejezem. Nagyon remélem, hogy jövő tavasszal, legkésőbb a júniusi budapesti könyvnapokra eljut az olvasókhoz. Szerettem volna versenytársakat, sokszor el is mondtam, hogy várom az erdélyi irodalomtörténészeket, akikkel megosszuk ezt a munkaterületet. Személyesen fel is kértem rá Láng Gusztávot, Kántor Lajost, Cs. Gyimesi Évát és legutóbb Balázs Imre Józsefet, de nem kapcsolódtak be ebbe a munkába. Azért is akartam, hogy ne csak én írjak ilyen könyvet, mert én nyilván budapesti nézőpontból láttatom a megírandó jelenséget. Igaz, hogy gyakran járok Erdélybe, és jól ismerem az itteni irodalmat és valóságot, de akarva-akaratlanul mégiscsak egy ottani szemléletet képviselek, érdekesebb volna megírni az összefoglalót Kolozsvárról, Marosvásárhelyről vagy akár Sepsiszentgyörgyről szemlélve.
– Vajon mind a két szemlélet érvényes volna?
– Igen. Ugyanis az irodalomban nincs definitív megoldás. Annak idején Szerb Antal, a legsikeresebb magyar irodalomtörténet szerzője fejtette ki, hogy az irodalomtörténet-írás nem olyan, mint a fizika vagy a kémia, nem lehet végleges megoldást találni, bár még a fizikában sincs ilyen, hanem minden szerző a maga tapasztalata, élményvilága szerint fogalmazza meg a véleményét, ezért aztán több irodalomtörténet is elképzelhető. Egyébként annak idején, még a II. világháború előtt Magyarországon kétévenként jelent meg egy-egy magyar irodalomtörténet. Igen jeles szerzők írtak ilyeneket, például Schöpflin Aladár, Kozocsa Sándor, Pintér Jenő, Várkonyi Nándor, elképzelhető tehát, hogy egy irodalom története több nézőpontból is leírható, és ezért biztattam az erdélyi kollégáimat, hogy ők is tegyenek eleget a kihívásnak. Sajnos egyedül maradtam, nekem kell befejeznem ezt a vállalkozást. Sőt most, hogy rövidesen túl leszek ezen, szeretnék csinálni egy olyan egykötetes erdélyi irodalomtörténetet is, ami nem írókról szólna, hanem irodalmi áramlatokról. Eszme- és stílustörténeti fejezetek, összefoglalások lennének benne.
– Milyen visszajelzések jutottak el hozzád az eddig megjelent kötetekről?
– Nagyon elégedett lehetek, negatív kritikával egyáltalán nem találkoztam. És valóban jeles szerzők írtak nagyon szépen az eddigiekről. Láng Gusztáv több alkalommal is méltatta a könyvet, és tavaly Gyergyószárhegyen a szokásos írótalálkozón az én erdélyi irodalomtörténetem volt a téma, ott is jó vélemények hangzottak el.
– Nem feltétlenül a te köteteid kapcsán, időnként olyan véleményekkel is találkozhat az ember, hogy egyáltalán miért kell külön tárgyalni az erdélyi magyar irodalmat, amikor az az egységes magyar irodalom szerves része.
– Nézd, nekem is az a véleményem, hogy egy magyar irodalom van. Azonban minden irodalomról, a magyarról is elmondható, hogy van egy irodalom a maga értékrendje szerint, és van egy irodalom a maga intézménytörténete szerint. Egész más feltételek között bontakozott ki és élt az erdélyi magyar irodalom, amelynek Romániában kellett tevékenykednie, mint a felvidéki magyar irodalom, vagy az emigráció magyar irodalma, amely szintén más körülmények között működött. A szellemiségében is vannak különbségek. Régi meggyőződésem, hogy minden nagy irodalomnak, így a magyarnak is két nagy szellemi tartománya van. A franciáknál ez Észak- és Dél- Franciaország, a németeknél a porosz és a bajor terület, az olaszoknál észak és dél. Ezek elég nagy különbségeket mutatnak. Egy milánói író egész másképp tekint a világra, mint egy nápolyi. Ez nálunk is megvan, de nálunk nem észak–déli, hanem kelet–nyugati a tagolódás. Van a magyar irodalomnak egy nagy nyugati tartománya, ez a Dunántúl, amihez hozzá lehet kapcsolni azokat az írókat is, akik a Dunától északra születtek és írtak, például Jókai Mór jellegezetesen ide tartozik, a másik pedig Erdély, amelyhez ugyancsak hozzákapcsolhatók az alföldiek, hiszen az Alföld valamikor a Partium része volt, és nagyon sok szellemi szál kötötte össze az erdélyi magyar kultúrával. Különben nemrég jelent meg könyvem a dunántúli irodalomról is. Fontosnak tartom, hogy a magyar irodalomnak ez a táji, történelmi tagozódása megjelenjen a kutatás világában is. Így leszünk a teljesség birtokosai. Ez nem mond ellent annak az eszmének, miszerint egy magyar irodalomról van szó. Irodalmi vonatkozásban soha nem baj, ha több szellemiség, több hagyomány, több lelkiség mutatkozik meg együttesen.
– Érintettük az értékrend kérdését is. Az irodalomtörténész késélen táncol olyankor, amikor időben egész közel kerül a saját korához. Ezzel a problémával nem szembesültél?
– Dehogynem. Eddig is voltak olyanok, akik elégedetlenkedtek amiatt, ahogyan felmenőiket tárgyaltam valamelyik írásomban vagy könyvemben, esetleg amiatt, hogy nem szenteltem nagyobb terjedelmet nekik. De most, amikor valóban szép számban a kortársak is sorra kerülnek, könnyen előfordulhat, hogy szembejön velem egy erdélyi író Kolozsváron vagy Csíkszeredában, és kérdőre von, miért csak két vagy három sorban foglalkoztam vele. Lelkileg ilyesmire is fel kell készülnie annak az irodalomtörténésznek, aki ilyen kortársi területre merészkedik.
– Miközben a Magyar irodalom Erdélyben zárókötetének készültét taglaltad, újabb lehetséges köteteket, terveket is körvonalaztál. A tollat sohasem lehet letenni?
– Nem bizony. Ha az ember dolgozik, az életben is tartja. Régi meggyőződésem, hogy az élet akkor fejeződik be, amikor a munka. Vannak még terveim. Mint mondtam, el szeretném készíteni az erdélyi magyar irodalomtörténet egykötetes változatát. És éppen a napokban jelent meg itt, Erdélyben két általam összeállított kötet. Az egyik Kuncz Aladár irodalmi tanulmányait tartalmazza, a másik Reményik Sándor erdélyi verseinek egy kisebb gyűjteménye, mindkettő a Pallas-Akadémia Könyvkiadó újdonsága. Nem tudok tétlenül ülni, évente hat-nyolc kötetem jelenik meg, ezek között vannak szöveggyűjtemények is. Ilyenekre is szeretnék sort keríteni a jövőben is. Hogy példát is adjak, az egyik budapesti kiadónál van egy Metamorphosis Transylvaniae című sorozatom, a XX. századi erdélyi magyar történelem nagy változásait dokumentálja. Nem én írom a könyvet, szépirodalmi művekből és történelmi dokumentumokból válogatok, és alapos, terjedelmes bevezetővel látom el. Eddig megjelent a trianoni eseményekkel, az Észak-Erdély visszacsatolásával foglalkozó könyv, és pár hónapja látott napvilágot az 1916-os román hadba lépés, az erdélyi katonai betörés sajátos monografikus krónikája. Nagyon érdekes és rendkívül fontos anyagokat sikerült ehhez találnom és közzétennünk. Az ilyen jelentős dokumentumgyűjtemények megérdemlik, hogy az ember időt, energiát áldozzon rájuk.
– Jusson belőlük minél több neked a következő években is!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Nem közeledtek az álláspontok
Temesvár– A nyáron Nicolae Robu polgármester bejelentette, hogy a temesvári Bălcescu (Lahovary) téren fel akarja állítani a Lippai úti temetőben található osztrák katonai emlékművet. Az RMDSZ Temes megyei szervezete Állásfoglalással és Nyílt levéllel válaszolt, amelyben elutasítja a polgármester kezdeményezését. Az emlékmű felállítása kapcsán az RMDSZ találkozót kért a polgármesterrel, amelyre végül szeptember 20-án, pénteken délelőtt került sor. A találkozó eredményéről Halász Ferenc helyi RMDSZ-elnök számolt be a sajtó képviselőinek:
„Az RMDSZ-t Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Fazakas Csaba művelődési alelnök és jómagam képviseltük ezen a találkozón. A beszélgetés során kiderült, hogy a polgármester nem állt el attól a szándékától, hogy köztérre állítsa a „szégyenszobrot”. Mi kifejtettük azon véleményünket: nem óhajtjuk, hogy ez a szobor kikerüljön a temetőből.
Két alapvető érvet hoztunk fel ebben az ügyben. Egyrészt azt mondtuk, hogy bármilyen esztétikai megfontolást felülbírál ennek a műemléknek a tartalma. Ez a műemlék 1853-ban – és ma is – az osztrák abszolutizmusnak állít emléket a magyar szabadságharccal szemben. Ha értékek mentén politizálunk és vezetjük a közigazgatást, akkor ettől nem lehet eltekinteni. Főleg Temesváron nem, amely 1989-ben az első szabad város volt Romániában. Hagyománya van ebben a városban a szabadságért való küzdelemnek. Nem engedheti meg magának 2013-ban, hogy egy olyan emlékművet állítson köztérre, amely egyértelműen az abszolutizmus jelképe, és a társadalom fejlődését gátló eseménynek állít emléket. Másrészt elmondtuk, hogy semmi kifogásunk az ellen, hogy ezt a műemléket restaurálják, adják meg neki a megfelelő figyelmet, de a helye továbbra is a temetőben legyen, mert nem véletlenül került a mai helyére. Ott egy osztrák tömegsír volt, amelyben az 1849-es ostrom várvédői voltak eltemetve. Sajnos az 1990-es évek után ez a tömegsír eltűnt, semmilyen nyoma nem maradt. Az osztrák katonai emlékmű ma az egyetlen szimbóluma annak, hogy ott osztrák katonai tömegsír létezett. A beszélgetésen az álláspontok nem közeledtek, mi kitartottunk amellett, hogy Temesváron semmilyen köztéren ne állítsák fel az osztrák emlékművet. Mi továbbra is gyűjtjük az aláírásokat annak érdekében, hogy a magyar közösségnek ezt az óhaját vegyék figyelembe.”
Halász Ferenc a pénteki sajtótájékoztatón azt is elmondta: javasolták a polgármesternek, tekintettel arra, hogy csak a német kisebbségnek van képviselője a temesvári tanácsban, hogy tartson rendszeres konzultációt és találkozót a kisebbségi szervezetekkel. Ezeken a találkozókon lehetőség nyílna elmondani azokat a sajátos gondokat, amelyeknek az orvoslását a városvezetéstől várják a kisebbségi közösségek. Erre a javaslatra a polgármester pozitívan reagált, ezért az RMDSZ várja a meghívót az első ilyen kisebbségi találkozóra. A Szövetség képviselői a többi kisebbségi szervezet képviselőivel is egyeztettek erről a kezdeményezésről, mindenki óhajtja ezeket a találkozókat. „Ilyen módon elkerülhetjük a félreértéseket és konfliktusokat, amilyenek az osztrák emlékmű kapcsán például kialakultak” – nyilatkozta Halász Ferenc. „Temesvár 2021-ben az Európai Kulturális Főváros címre pályázik és ilyen körülmények között a nemzetiségek aktív bevonása a pályázatba és a program kialakításába plusz esélyt kell hogy jelentsen a város számára.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Borítékolható döntés
Borítékolhatónak ígérkezik a Románia Csillaga érdemrend becsületbíróságának döntése Tőkés László Európai Parlamenti képviselő kitüntetésének a visszavonása ügyében. Az érdemrend tagjainak közgyűlésén egyértelműen a Szociáldemokrata Párt (PSD) döntése kerekedett felül, amely lényegében a kitüntetést kezdeményezte. A PSD-sek megszervezték magukat, és olyan testületet állítottak fel szavazás útján, hogy ők kerüljenek többségbe.
A négy szociáldemokrata párti politikus jelenléte mindent elárul, hiszen a héttagú testület egyszerű többséggel is visszavonhatja az elismerést. A bizottságot ugyan a kolozsvári Ionel Haiduc kémiaprofesszor, a Román Tudományos Akadémia elnöke vezeti, mert a vonatkozó kormányhatározat szerint a rangidős személy tölti be az elnöki funkciót. Kétségtelenül jól fest Haiduc neve a testületben, de a döntés felől kételyeink csak akkor lehetnének, ha több, egyértelműen köztiszteletnek örvendő civil került volna be a testületbe. Így azonban minden bizonnyal a kitüntetés megvonására tesz javaslatot az államfőnek a grémium.
Persze, joggal lehet kérdezni, hogy az olyan médiasztárból politikussá vedlett Gabriela Vrânceanu Fireának milyen érdemei vannak, hogy Tőkés László fölött ítélkezik, vagy a belpolitikában többször levitézlett Mircea Geoanănak, aki washingtoni nagyköveti mandátuma óta semmi figyelemre méltót nem mutatott fel. De nem is ez a lényeg, hiszen a hazai román belpolitika – de sokszor a romániai magyar is – olyan mélyen át van itatva a nacionalizmustól, hogy ennek a politikai kártyának a kijátszása mai napig nyerőnek bizonyulhat. Ezért kísértették meg újból Traian Băsescu államfőt is a nacionalizmus szirénhangjai, hiszen először ő nyilatkozta, hogy Tőkés László nem méltó a román állampolgárságra, majd az államfővel mostanában különösen intenzív és kiélezett politikai versenyt futó Victor Ponta előzte jobbról Băsescut, a kitüntetés visszavonását kérve. A szociáldemokrata pártnak volt elég kitüntetett korifeusa, így a PSD számára csak formalitást jelentett a visszavonáshoz szükséges törvényes eljárás feltételeinek a megteremtése.
Tőkés László meghurcoltatása ezúttal teljesen érdemtelen, hiszen Tusnádfürdőn semmi olyasmit nem mondott, amit az elmúlt huszonhárom évben nem hangoztatott volna számtalanszor. Abban persze ő is hibás, hogy az 1989-es tekintélyét saját maga semmisítette meg, de ez nem von le semmit a rendszerváltozáskor szerzett érdemeiből, amiért a kitüntetést is kapta. Ezek az érdemek elévülhetetlenek maradnak, ezért talán hatásosabb válasz lett volna a méltatlan támadásokra, ha maga a kitüntetett önszántából küldi vissza a román elnöki hivatalnak azt a plecsnit.
Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyről Európában: Borbély László, Sógor Csaba és Vincze Loránt tartottak előadást a MIÉRT Akadémia első napján
A XII. MIÉRT Akadémia első napjának délutánján három előadáson vehettek részt az érdeklődők. Előadást tartott Vincze Loránt FUEN alelnök, Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke és Sógor Csaba EP képviselő. Vincze Lóránt: Európát egy projektnek kell elképzelni „Európát egy projektnek kell elképzelni. Végső cél üzletet kötni, megtalálni a megfelelő partnert és megállapodni.” – szólalt fel szeptember 20-án Vincze Loránt a XII. MIÉRT Akadémián. A FUEN alelnöke az európai polgári kezdeményezés elutasításáról beszélt az Akadémia résztvevőinek, elmondta, a nyugat európai sajtó jobban megdöbbent az elutasításon, ott nagy a felháborodás, ezzel ellentétben nálunk sajnos már hozzászokunk a kudarchoz. Ennek ellenére a jogérvényesítés küzdelmét folytatni kell – fogalmazott. „Az RMDSZ külügyi tevékenysége, a politikai érdekképviselet egy projekt, van hozzá projektcsapat, költségvetés, tevékenységi terv, felépítése és lebonyolítása, és természetesen kommunikálni is kell ezt. Kommunikálni kell a projekt lebonyolítása közben, és az eredményeket, azokat a dolgokat, amiket sikerült elérnünk.”- magyarázta Vincze. „Lobbi Brüsszelben? Nem kell félni a szótól, törvényes és morális korlátok között kell tartani és akkor működik, viszont az áthágásokat keményen kell büntetni.” – véleményezte, majd hozzátette: „A nemzeti kisebbségek érdekeit érvényesíteni kell az EU-ban, az európai néppárt folyamatosan támogatja az RMDSZ munkáját. Büszkék lehetünk rá, hogy az RMDSZ kezdeményezte és alapozta meg az európai kisebbségi szolidaritást.” Fontos a brüsszeli jelenlét, az európai parlamenti képviselet és az erős mandátum. Kommunikáció terén Brüsszelben nagyon fontos a nyelvismeret, a diplomácia, a network, a céltudatosság, a készenlét és a marketing. Ha ezek megvannak, hatékonyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni. Vincze Loránt ismertette a további lépéseket: „Két út van továbbvinni a kisebbségi polgári kezdeményezést az elutasítás után: jogi és politikai, azaz fellebbezhetünk, kérjük a jogi orvoslást, illetve kérjük a bővebb motiválását az elutasításnak. A válasz megvárása nélkül is el lehet kezdeni az aláírásgyűjtést, fenn kell tartani az érdeklődést a téma iránt és hasznosítani az európai kisebbségi szolidaritást.” Borbély: A kommunikációban a legfontosabb az ember Személyes élményekkel, saját tapasztalatok felidézésével színesítette előadását Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a XII. MIÉRT Akadémia első napján, Püspökfürdőn. A kommunikációt emberi oldalról megközelítve igyekezett hasznos tanácsokat megosztani közönségével, miközben saját politikai karrierjének tanulságait ecsetelte. Borbély a politikai kommunikáció számos pozitív és negatív példájára kitért előadásában, amelyben felhívta a figyelmet a román politikusok következetlen kommunikációjára, a politikai kabaréra hajazó érv nélküli vitákra, és a gyakori véleményváltoztatás hiteltelenséget eredményező hatására is, példaként említve a Verespatak körül kialakult vitát. Előadásának kulcsgondolata, hogy a kommunikációban a legfontosabb az emberi tényező, s ahhoz, hogy helyesen és hatékonyan tudjunk kommunikálni az ösztöneinkre kell hallgatnunk, nyíltnak kell maradnunk, és nem utolsó sorban a logikánk mellett érdemes a fantáziánkat, a kreativitásunkat is előhívni. “A spontaneitás nem azt jeleni, hogy felkészületlenek vagyunk. A magyarságot csak akkor tudjuk segíteni, ha mindig készen állunk arra, hogy akár Bukarestben, román környezetben is megálljuk a helyünket” – hívta fel a fiatalok figyelmét az RMDSZ politikai alelnöke, aki ugyanekkor arra is kitért, hogy a beszélgető partnereink és a sajtó felé is kötelességünk tisztelettel viszonyulni. Erdélyről Európában Sógor Csaba RMDSZ-es EP képviselő Erdélyről Európában címmel tartott előadást pénteken, szeptember 20-án, a tizenkettedik alkalommal megszervezésre kerülő Miért Akadémián. A püspökfürdői rendezvény idei tematikája a kommunikáció volt. A képviselő véleménye szerint, az Európai Parlamentben (EP) elvégzett mindennapi munkán túlmenően, a jelentések megírásán, a plénumi felszólalásokon túl fontos az is, amit az erdélyi magyar közösségről az európai képviselőtársaknak kommunikálunk. “Ahhoz, hogy az EU más polgárai elfogadják az erdélyi magyarságot meg kell ismerniük és meg kell kedvelniük bennünket. Az EP-ben is emberek dolgoznak, akiket a szemükön, a fülükön és a hasukon keresztül lehet a legkönnyebben megnyerni.” – mondta az erdélyi magyar politikus. Sógor Csaba az EP-ben töltött másfél mandátuma alatt a székely pityókát és borvizet, a krasznabélteki borokat is elvitte Brüsszelbe, bemutatta képviselőtársainak. A népszerűsítő rendezvények az erdélyi magyar közösségre és a régió multikulturális jellegére igyekeztek irányítani Európa figyelmét. „Ahhoz, hogy törekvéseinknek érvényt szerezzünk, és hatékonyan képviselni tudjuk az erdélyi magyarság érdekeit Európai Uniós szinten is, folyamatosan partnereket kell keressünk, el kell érjük hogy képviselőtársaink támogassák a mi ügyünket és velünk szavazzanak. Ha megismertetjük velük erdélyi értékeinket, szokásainkat, hagyományainkat, ez jórészt hozzájárul a mindennapi munkánk eredményességéhez, sikeréhez.” – mutatott rá a képviselő. Előadásában Sógor Csaba az EP-ben zajló mindennapi belső kommunikációról is beszélt a fiataloknak, szakmai sajátosságokról, érdekességekről, a parlament napirendjén lévő aktualitásokról is tájékoztatta a hallgatókat.
(közlemény)
Transindex.ro

Bernády György és a Magyar Polgári Demokratikus Blokk története (1930-1933)
Bernády politikai tevékenysége a második polgármesterségének befejeztével (1929) nem maradt abba. Mint városi tanácsos, és rövid ideig ideiglenes alpolgármesterként, továbbra is meghatározó személyisége maradt a marosvásárhelyi politikai életnek.
Előtörténetként egész 1927-ig mehetünk vissza, amikor Bernády György kilépett az Országos Magyar Pártból, aki ekkor parlamenti képviselőként, az OMP Intéző Bizottsági tagjaként, valamint a marosvásárhelyi szervezet vezetőjeként, továbbá a város polgármestereként tevékenykedett. Kiválásával az OMP-ben pártszakadás nem következett be, viszont Bernády György országos politizálása ezzel a lépéssel lezárult. Habár a későbbiekben volt rá lehetőség, hogy a parlamenti választásokon, különböző listákon induljon, ezt minden alkalommal visszautasította.
Polgármesterként megmaradva, a helyi ügyekre koncentrált, amíg a városi politikum egy része is elpártolt mellőle. Az eltávolodás azonban elsősorban nem az országos politizálása miatt történt, ugyanis a helyi OMP éléről való távozása után ez a tisztség 1928.december 25-éig betöltetlen maradt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a belső harcok és választási eredmények által megtépázott OMP elvesztette a marosvásárhelyi politikai elitjét, s melynek újjászervezését csak azokkal tudta később megoldani, akik elpártoltak Bernádytól. Bernády György második polgármesterségéről (1926-1929) már írtunk, megbuktatása hozzájárult ahhoz a politikai légkörhöz, amelyben a helyi OMP Bernádyval szembe menve újraszervezte magát. Válaszreakcióként Bernády részéről pedig, látszólagosan civil, alulról jövő kezdeményezésként megalakult a Magyar Polgári Demokrata Blokk. A „köztes időszaknak” is nevezhető 1929-es év Bernády számára elsősorban önreflexióval, vádaskodással és védekezéssel telik, melynek végét az 1930 márciusában rendezett helyhatósági választások és a közvetlen előtte, az OMP-t egyensúlyozni kívánó Magyar Polgári Demokrata Blokk megjelenése jelentette. Erre a periódusra jellemző, hogy Bernády közvetlenül a tanács felbomlása után beteg kislányával foglalkozott, valamint a tanács sikertelen visszaállításával. A városi ügyek rendezésének elmaradásával felszabadult energiáit folytonos cikkírásra, a múlt eseményeinek tisztázására és pártépítésre fordította. Az 1930-as községi választásokra az OMP szabad kezet adott tagozatainak, hogy önállóan, a többi kisebbségekkel együtt, vagy más politikai pártokkal kötött választási megegyezés alapján vegyék fel a választási küzdelmet. Egyedül a liberális és kommunista párttal való megegyezés lehetőségét zárták ki a tagozatok számára. Ezzel magyarázható a marosvásárhelyi tagozat egyezsége a Román Nemzeti Parasztpárttal (Adrian Popescuékkal), illetve egyrészt az ezzel szembeni elégedetlenséget használta ki Bernády új pártépítéshez. A másik ügy a munkásság problémáinak a tematizálása volt. Az iparosodás (Marosvásárhelyen a század elején kezdődő gazdasági fellendülés következtében) megteremtette az ipari munkásságot (becslések szerint Erdély szerte mintegy 400 ezres lélekszámban), amely lassan osztállyá formálódott, külön gazdasági, politikai és társadalmi felfogással. A felerősödő baloldali mozgalmak elsősorban a gazdasági világválság egyre inkább érezhető hatásai miatt is aktívabbá váltak, amely gyakori tüntetések és letartóztatások sorozatához vezetett. Korabeli adatok szerint, 1931-ben a városi munkanélküliek száma 7000 volt. Ez hatalmas növekedést jelentett, ahhoz képest, hogy 1927-ben mindössze 625 munkanélkülit tartottak számon. A korabeli helyi szakirodalom szerint a marosvásárhelyi mesteremberek politikai nézete polgári maradt, amíg a gyári munkásság a marxi tanításokra volt fogékonyabb. Így a polgárság és munkásság között politikai nézetből fakadó különbségek adódtak. Az önálló kisiparos büszkén vallotta magát magyarnak, így a két világháború közötti időszakban az OMP-nek stabilabb szavazóbázisa volt, míg a szocialista tanokat valló munkásságra „alig lehetett magyar szempontból számítani.” A román megszállást követően fokozatosan kiszorítódtak a hivatalokból a magyar nemzetiségű tisztviselők, ugyanakkor ezek az érdekek csak gazdasági téren érvényesülhettek, amely egy új lendületet adott, az amúgy román elnyomás alatt tartott gazdaságnak. A gazdasági világválság rányomta a bélyegét a város gazdasági életére, ez elsősorban a nagy- és középpolgári rétegeket érintett súlyosabban, ugyanis a kisiparos és munkásrétegek kisebb fellendülést értek meg. Például 1919-1936 között a megye területén a gyári alkalmazottak száma 3477-ről 4633-ra emelkedett. A válság alatt több gyár, nagyvállalkozás tönkrement, a válság sújtotta évek után némi fellendülés következett, melynek eredményeként konszolidálódni látszott az a kispolgári és munkásréteg, amelyek szavazataira Bernády számíthatott a Magyar Polgári Demokrata Blokk által. Ezt azért fontos kiemelni, mivel az elszegényedő nagypolgári réteg, bár hű szavazója volt a városi OMP-nek, már kevés gazdasági potenciállal bírt, ugyanakkor az OMP paktumpolitikájából kiábrándultak szavazataira is számított Bernády. Tulajdonképpen a nemzetiségi kártyát próbálta oly módon kijátszani az OMP ellen, hogy miközben színmagyar listát, illetve a városi magyarság elsőbbségét hirdette, próbált odafigyelni azokra a szociálisan érzékeny tömegekre, amelyeket az OMP elhanyagolt. Bernády még második polgármestersége alatt is tanúságot tett szociális érzékenységéről, a válság még akkor nem éreztette jeleit, viszont intézkedéseivel támogatta a munkásotthon, a népkonyha és a városi szociális juttatások létrehozását. Jó kapcsolata később, második polgármestersége után is fennmaradt a baloldallal, annak ellenére, hogy a karhatalom legtöbb esetben erőszakkal próbálta megakadályozni akcióikat. Simó Géza (helyi kommunista mozgalmista) és csoportja a fentebb említett nehézségek (és olykor az ő személyét is érintő letartóztatások) ellenére folytatta szervezkedését, megalapítva az Ifjú Harcos című kommunista lapot, valamint egy saját formációval, a Dolgozók Blokkjával (vagy nevezték Munkásblokknak is a korabeli sajtóban) indult a közigazgatási választásokon.
Bernády számára fontos volt, egyrészt hogy egy ideig titokban tartsa a politikai akciót, másrészt pedig úgy állítsa be a szervezetét, mint egy spontán, (mondhatni civil) alulról jövő kezdeményezés, amely a város szociáldemokrata munkásságát, a kisiparos polgárságát tömöríti, és elsődleges célja a város magyar vezetésének visszaállítása. A Blokk megalakulását március elején harangozta be a sajtó. A szervezet élén ekkor Petri Zsigmond elnök, Kassai Imre főtitkár álltak, akik a Blokk alapítói és követőik társaságában keresték fel lakásán Bernádyt, hogy kérjék fel pártjuk listavezetőjének. A nyilván színlelt meglepődést és meghatottságot eljátszó Bernády az őt támogató sajtó számára a következő napokra anyagot szolgáltatott, amikor közölte, hogy elvállalta a felkérést és azt is, hogy fogalma sem volt a szervezetről: „Beteg vagyok, alig érintkezem a világgal s ezért sejtelmem sincs arról, hogy kik és hányan vannak a pár nap előtt alakult polgári és demokrata blokkban.” Bernády minden bizonnyal tudhatott a kezdeményezésről, hogyha nem is az ő kérésére történt volna meg, akkor is több cikkében utalt arra, hogy saját csoportosulása volt. A sajtóban különféle reakciókat váltott ki a Bernády-Blokk megjelenése, elsősorban a felháborodás volt érzékelhető, mivel az OMP ellenében indult. Az OMP-t támogató lapok általában hibás lépésként, valamint baloldaliként állították be a szervezetet. Az OMP hevesen ellenezte, a magyarság megbontásának és politikai erkölcsökbe ütközőnek nevezte a Bernády Blokk létrejöttét. Nem ez volt az egyetlen ellenzéki alternatív szervezet: Balázsfalván és Szamosújváron is voltak hasonló ellenakciók az OMP pártközpontjával szemben. A Bernády-Blokk céljait, programját az 1931─32-es évek folyamán, elsősorban a választások előtti felkészüléskor határozták meg. A Blokk szerepét Bernády az OMP-vel való viszonyulás mértékeként határozta meg. Ebben hosszútávon szerepelt a kibékülés lehetősége és a város magyarságának lehetséges egységes képviselete is. Tervei szerint a Blokk nem foglalkozott és nem is fog „ún. nagy, vagy országos politikával” és kisebbségi politikával sem, csak ami Vásárhely „városi nemzeti jellegét, tovatartozandóságát, közigazgatásai és gazdasági kérdéseit érinti.” Bernády elképzelése szerint város magyar jellegének és Székelyföldhöz való tartozásának kiemelésével a Blokknak azon kellene dolgoznia, hogy a magyarság számarányának megfelelően képviselve legyen a városi tanácsban, a város élén magyar ember álljon, a városi tisztikarban és városi alkalmazottak sorában a magyarok számarányuknak megfelelően legyenek alkalmazva.
Az OMP-vel való béketárgyalások lassú és körülményes mivolta miatt Bernády árnyaltabban is megfogalmazta a Blokk létrejöttének célját, várható eredményeit. Szerinte a Blokk létrehozásának fő oka az OMP és a Nemzeti Párt közötti paktum volt, ami veszélyeztette a város magyar polgárainak az érdekeit. Bernády közlése szerint a községi választások előtt polgárok százai keresték fel őt lakásán, kérve hogy vezesse a Blokkot, mert ha nem, a kommunistákra fognak szavazni. Békülési szándékát az is jelezte, hogy nem avatkozott be túlságosan a Blokk vezetőségi ügyeibe, egyfajta „szürke eminenciásként,” inkább a háttérből mutatta az irányvonalat. Ebből fakadóan a szervezet adminisztrációs és egyéb tevékenységeit a Blokk tulajdonképpeni vezetősége látta el, elsősorban az 1932 júniusában bekövetkezett haláláig, Petri Zsigmond, őt pedig Jakab Béla, Kassay Imre és Krón Ernő segítették aktív tagokként. A Bernády-Blokk és az OMP közötti konfliktusban elengedhetetlen a két főszereplő, Bernády György és Jaross Béla viszonyának elemzése. Bár Jaross az 1926-os polgármester választáskor konkurense volt Bernádynak, ekkor még jó viszonyban voltak. Kapcsolatukban az első törést Bernádynak az OMP-ből való kilépése, illetve a liberális lista támogatása okozta. Tény, hogy végeredményben a Bem-szobor körüli vita vetett véget véglegesen barátságuknak, kettejük vitája az OMP-MPDB vitája mellett a városi (politikai) befolyás vitája is volt a katolikusok és reformátusok között. A vita végeredményben Jaross Béla lemondásával Bernády győzelmével zárult, aki érdekérvényesítését a neki nem tetsző személyek elmozdításával valósította meg. A Jarossra nehezedő politikai nyomás, vádaskodás, Bernády gyakori személyeskedése komoly kihatással volt a politikából való visszavonulására ebben az időszakban. Bernády olykor alpári hangnemben való támadása („sikerült megakadályozni Jaross Béla beteges rögeszméjének beteljesülését, hogy Adrian Popescu megválasztott polgármestere legyen a városnak.”) a látszat ellenére megviselte Jarosst. Az apátplébánost támogató Molter Károly is elismerte, hogy sokszor támadták jogtalanul, de a párt ##„tárgyilagos és temperamentumos elnöke” inkább „járatlansága és szónoki lendületében elkövetett galoppirozásai borzolták fel ellenfeleit.” A Bernády Blokknak az OMP-vel való béketárgyalásainak akadozásai egyik, vagy másik fél személyes sértettsége miatt következtek be. Az ún. békekötés végeredményben valódi okai részben tisztázatlanok, a városi lapok is ködösítettek. A közlemények szerint a városi fiatalság vette kézbe a tárgyalás folyamatait, az egyezség körülményeiről, feltételeiről pedig szintén nincs ismeretünk, csupán az ünnepélyes aktusról: fiatalság a béketárgyalások után felkereste Paál Gusztáv, Joós Andor, és küldöttsége Bernádyt. Felkérték, hogy lépjen vissza az OMP-be.
"Kérésüket teljesítem s a belépési nyilatkozatot kész vagyok aláírni" (a tollat a Polgári Párt a Református Kollégium díszszekrényébe tették, megőrzésre). 1933. június 20-án a Polgári Párt közleményben adta tudomásul megszűnését, illetve egybeolvadását az Országos Magyar Párttal. Július 1-én és 2-án Marosvásárhelyen tartották az OMP Intézőbizottságának ülését, Bethlen Györgyöt megerősítve elnöki tisztségében. Ekkor Bernády még nem volt jelen, viszont július 12-én, az OMP városi tagozatának ülésén, ahol először jelentek meg az új intézőbizottsági tagok, ezúttal már Bernádyval, megtörtént az ünnepélyes visszafogadás. Üdvözölték Bernádyt, aki beszédében kiemelte, hogy „Ezt a várost sokan a túloldalról nem akarják magyar városnak tekinteni, pedig ennek a városnak rendkívüli szerepe lesz, az előbb-utóbb végrehajtandó székely autónómia keretében. Komoly aktivitást kell kifejteni ennek az autónómiának az előkészítésére és dokumentálni, hogy a székelyföld kulturális vezetésében döntő szerepe van, volt és lesz Marosvásárhelynek.” Bernády 1934-től újra szerepelt az OMP vezetőségében, továbbá városi tanácsi munkássága sem maradt abban, ezek azonban egy lehetséges új tanulmány fejezetei, egy más elemzés keretei lehetnének. Bernády György politikai tevékenysége és a Magyar Polgári Demokrata Blokk létezése igaz, komoly konfliktusok és személycserék árán, elérte a célját. A város magyarságát egy párt képviselte. A tanulmány mottójában szereplő idézet jól ábrázolja Bernády különutas politikájának működését. Bernády társadalomszervezői kísérlete ilyen szempontból sikeresen zajlott, mivel felhívta a figyelmet azon kisiparos és munkásrétegek integrálására (az OMP-be utólag), akiket az addigi magyar politikai kurzus nem vett figyelembe. Megfigyelhető, hogy Bernády pártalapítása tulajdonképpen egyben szakítás is az akkor már gazdaságilag hanyatló nagypolgári, nemesi rétegekkel. Ezért is feltűnő, hogy Bernády korábbi politikai munkatársai, követői (Teleki Arthur, Toldalaghi Mihály) már nem játszottak szerepet a politikai akciókban. Továbbá a pártalapítási kísérlet egyben Bernády személyes győzelme az OMP hivatalos álláspontját képviselő Jaross Béla felett, melyet bizonyos szempontból, városi szinten katolikusok és reformátusok közötti párharcként is lehetne értelmezni.
Részlet a Magyar Kisebbségben Bernádyról megjelent gyászszövegből
Bernády György szeretett önálló utakon járni, felfogását nehezen rendelte a másoké alá. De amikor észrevette, hogy különjárása a magyar közérdek kárára lehet, odaállt, azok alá rendelte magát, akiket az egyetemes akarat élre tett.
Fodor János
Transindex.ro

Közvitát kezdeményez Temesvár polgármestere a „szégyenszobor" köztéri felállításáról
Közvitát kezdeményez Nicolae Robu, Temesvár polgármestere arról, hogy köztérre kerüljön-e a városban a Hűség oszlopa nevű – a korabeli magyar lakosság által „szégyenszoborként" emlegetett – emlékmű.
A neogótikus stílusú emlékművet 1853-ban Ferenc József osztrák császár adományozta Temesvárnak hálája jeléül, amiért a város védői 1849-ben ellenálltak a magyar szabadságharcosok több mint száznapos ostromának. A polgármester azt követően nyilatkozott erről vasárnap a Timis Online portálnak, hogy pénteken tárgyalt az emlékmű felállítását kifogásoló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) helyi vezetőivel.
„Az első pillanattól azt mondtam, hogy a Balcescu téren kialakítandó körforgalom közepén álljon egy emlékmű. Azt javasoltam, hogy ez a Hűség oszlopa legyen" – idézte a portál a polgármestert. Robu azt is hozzátette, hogy az egészséges társadalmak elfogadják a múltjuk jó és árnyoldalait egyaránt, és nem érti, miért csinálnak egyesek ügyet az emlékmű felállításából.
Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének az elnöke az MTI-nek elmondta, a polgármesterrel folytatott beszélgetésen azzal érveltek: nem szerencsés, ha az 1989-es forradalom városában egy olyan emlékművet állítanak köztérre, amely az abszolutizmus győzelmét hirdeti egy szabadságharc fölött.
Azzal is érveltek, hogy az emlékmű a Lippai úti temetőben Temesvár osztrák védőinek a korábbi tömegsírját jelöli meg. Az RMDSZ-elnök azt is megjegyezte, eddig több százan írták alá azt a jegyzéket, amelyben a temesvári magyarság az emlékmű köztérre költöztetése ellen tiltakozik.
Az 1853-ban felavatott emlékmű eredetileg a temesvári vár egyik terén állt. Az építményen allegorikus alakok jelezték az osztrák katona fő jellemvonásait. Az emlékmű talapzatáról szörnyalakok acsarkodtak felfelé, a magyar honvédeket jelképezve. A magyar lakosság többször megrongálta az alkotást, ezért az emlékmű szörnyalakjait 1885-ben eltávolították. Az emlékmű 1936-ban került a Lippai úti temetőbe.
MTI Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének az elnöke az MTI-nek elmondta, a polgármesterrel folytatott beszélgetésen azzal érveltek: nem szerencsés, ha az 1989-es forradalom városában egy olyan emlékművet állítanak köztérre, amely az abszolutizmus győzelmét hirdeti egy szabadságharc fölött.
Azzal is érveltek, hogy az emlékmű a Lippai úti temetőben Temesvár osztrák védőinek a korábbi tömegsírját jelöli meg. Az RMDSZ-elnök azt is megjegyezte, eddig több százan írták alá azt a jegyzéket, amelyben a temesvári magyarság az emlékmű köztérre költöztetése ellen tiltakozik. Az 1853-ban felavatott emlékmű eredetileg a temesvári vár egyik terén állt. Az építményen allegorikus alakok jelezték az osztrák katona fő jellemvonásait. Az emlékmű talapzatáról szörnyalakok acsarkodtak felfelé, a magyar honvédeket jelképezve. A magyar lakosság többször megrongálta az alkotást, ezért az emlékmű szörnyalakjait 1885-ben eltávolították. Az emlékmű 1936-ban került a Lippai úti temetőbe. MTI
Erdély.ma

Tanácskozás a magyar oktatásról
Az elmúlt hétvégén, szeptember 19–21. között Nagyvárad adott otthont a Magyar oktatásért felelős tanfelügyelők és módszertanosok országos tanácskozásának
A tanácskozás ünnepi megnyitójára szeptember 20-án reggel került sor. A résztvevőket elsőként Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő helyettes köszöntötte. Beszédében kiemelte az anyanyelvi oktatás fontosságát, hozzátéve, hogy „nekünk kell felkészítenünk a felnövekvő nemzedéket mindarra, amit a társadalom visz eléjük. Törekednünk kell arra, hogy minél erősebbek legyünk, és hogy ez a konferencia is hozzájáruljon a kitűzött céljainkhoz”. Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, a képviselőház oktatási szakbizottságának a tagja beszédében kitért arra, hogy a romániai tanügyben a legnagyobb problémát a folyamatos változtatások jelentik, egyes módszerek kipróbálására nincs elég idő, hiszen évenként vezetnek be újításokat. „A jelenlegi tanügyi törvényben a kisebbségi oktatás esetében az elmúlt huszonhárom év legjobb törvényi kereteit tudtuk kialakítani, a feladat most már ezen törvények gyakorlatba ültetése lesz”. A képviselő beszélt még az ingázó diákok bérletdíjának visszatérítéséről, és egyéb problémákról.
Előadások
Az ünnepélyes megnyitón többek között jelen volt Szőcs Domokos az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztályának vezérigazgatója is, aki szintén köszöntötte a résztvevőket, valamint dr. Nagy Éva, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Államtitkári Kabinetjének igazgatója, aki Király András oktatási államtitkár nevében is köszöntötte a tanácskozáson résztvevőket. A megnyitót követően Nagy Éva Látni, hallani a szöveget. A szöveg kommunikativitása a romániai magyar audiovizuális médiában című könyvének bemutatójára került sor. Nagy Éva könyvében kitér a romániai magyar televíziós és rádióadások szövegeinek hibáira, magyartalanságaira, a típus hibákra, ezek okaira, és az ezekkel kapcsolatos problémák orvoslására. A könyvbemutatót követően dr. Dósa Zoltána Babeş – Bolyai Tudományegyetem tanára tartott előadást A puskák az élethez és az iskolai tudás címmel, az evolúció során kialakult öröklött tudás kérdésének boncolgatására fektetve a hangsúlyt. Az előadásokat követően a pedagógusok csoportokra osztva különböző tematikájú szekcióüléseken vettek részt, a tanácskozás harmadik napján pedig ellátogattak a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági Szakközépiskolába.
Nagy Noémi
erdon.ro

Unitárius évszázadok
Kolozsvár a Magyar Unitárius Egyház bölcsője. A 445 éves unitárius egyház történelme során rendkívül értékes szellemi és közösségi értékeket alkotott, melyekre büszkék lehetünk. Szeptember 16-22. között nagyszabású rendezvénysorozatot szerveztek „Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusuknál címmel”.
A gazdag, színes program keretében szeretnék bemutatni azt a történelmi, vallási és kulturális örökséget, mellyel az unitárius egyház rendelkezik. Megszólította nemcsak az unitárius közösséget, hanem a Kincses Város minden érdeklődést tanúsító személyét is.
A rendezvénysorozat keretében nyílt meg a Püspöki Házban az „Unitárius évszázadok” címmel szervezett kiállítás.
Bálint Benczédi Ferenc püspök nyitotta meg kiállítást, amelyet különleges rendezvénynek nevezett. „A mi unitárius világunkat mutatja be.” Kifejezte abbeli reményét, hogy a későbbiekben felújított Unitárius Püspöki házat is bemutathatják.
Kovács Sándor teológiai tanár szerint rendhagyó sorozatot indítottak el. Szellemi értékeiket akarják bemutatni, melyekkel évszádok során az unitárius egyház rendelkezett. Rácz Norbert unitárius lelkészé az ötlet. Molnár Lehel levéltárossal közösen valósították meg a programot, melyben reprezentatív értékeket mutatnak be. Ízlésesen megtervezett pannókon, képekben és írásban, látható és olvasható az unitárius egyház felemelő és gondterhes története, valamint jelene is.
A Püspöki Ház egy- egy terme az unitáriusok szellemi és tárgyi alkotásait, kincseit mutatja be, a XVI. századtól kezdve a XX. századig. Különböző ritkaságok láthatók, mint Dávid Ferenc, az egyházteremtő kelyhe, Dávid Ferenc eredeti prédikációskötete, valamint imakönyvek, az 1638-as Dési complanatio eredeti szövege.
Rácz Norbert beszélt arról, milyen szellemi értékek láthatók. Mint a XVI. századi könyvek, XVII-XVIII. századi kiadványok, XIX. századi tárgyak, páratlan értékek. Különböző imakönyvek, énekes könyvek. Jó volt látni Enyedi György Explicationese– című, könyvének három kiadását.
A kiállított páratlanul értékes kincsek arról tanúskodnak, hogy elődeink milyen erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy ne mellőzzék az elmúltakban az UNITÁRIUSOKAT.
Egy embertelen rendszerben nyomás nehezedett az egyházakra, de kitartó akarattal lehetett alkotni.
Hiszen az alkotás évszázadokat ívelhet át.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Vasárnap több mint 15 ezren tüntettek Bukarestben Verespatak védelmében
Folytatódtak vasárnap Romániában a verespataki ciántechnológiás bányaberuházást ellenző és támogató tüntetések: a projekt ellen Bukarestben több mint 15 ezren vonultak utcára, Verespatakon viszont több száz helybéli szorgalmazta a kitermelés mielőbbi megkezdését.
A beruházást ellenzők sorozatban a huszonkettedik napja vonul- tak utcára vasárnap. A tüntetők hétvégén vettek részt nagyobb számban a megmozduláson. Szombaton például mintegy 5-6 ezer fiatal vont élőláncot a román parlament köré a beruházás elleni tiltakozásként.
A tüntetések szeptember 1-jén kezdődtek azt követően, hogy a román kormány a parlament elé terjesztett egy törvénytervezetet, amely elősegíti a tervezett ciántechnológiás bányaberuházást.
Vasárnap Bukarestben 15 ezren tiltakoztak a beruházás ellen, de más romániai városokban is szerveztek hasonló megmozdulásokat, így összesen több mint 20 ezren kérték a bányanyitási terv elutasítását.
Verespatakon több száz bányász szorgalmazta a beruházás jóváhagyását, és a kitermelés mielőbbi elkezdését. Az erdélyi településre látogatott vasárnap Valeriu Zgonea, a román képviselőház szociáldemokrata párti elnöke, aki a beruházást ellenzőket felszólította arra, hogy javasoljanak konkrét és életképes alternatívát a verespataki emberek megélhetésére, hiszen az erdélyi településen nagyon magas a munkanélküliség. A helyszínen a beruházást tervező Rosia Montana Gold Corporation illetékesei elmondták, hogy a beruházás több mint 2 ezer munkahelyet biztosít a környéken élő embereknek, emellett a beruházó vállalta, hogy kétszeresére növeli a környezet rehabilitálására fordítandó pénzösszeget, amely 56 millió euró lesz, de pénzt fordít a kommunizmus idején végzett kifejtés nyomán keletkezett, és azóta is folyatódó környezetszennyezés felszámolására, akárcsak a térség örökségének megóvására.
A 70 százalékos parlamenti többséggel kormányzó Szociáldemokrata Szövetségben (USL) megoszlanak a beruházással kapcsolatos vélemények: a szociáldemokraták támogatják a bányaprojektet, a liberálisok ellenzik. inforadio.hu
Erdély.ma

Kincses Előd: szabálytalan volt a Tőkés kitüntetését elvenni akarók gyűlése
Tőkés László ügyvédje, Kincses Előd hétfőn egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón jelentette be, hogy védence nevében kifogást emel a Románia Csillaga Érdemrend becsületbíróságának a múlt csütörtöki megalakítása ellen.
A sajtótájékoztató után Kincses Előd az MTI-nek elmondta, a kitüntetetteknek csupán a 17 százaléka vett részt azon a gyűlésen, amelyen megválasztották a – Tőkés kitüntetése esetleges visszavonására javaslatot tevő – becsületbíróságot.
Kincses szerint azért sem ítélkezhet a megalakult becsületbírság Tőkés László fölött, mert a volt püspök két feljelentője is tagja a testületnek.
Az ügyvéd elmondta, a marosvásárhelyi sajtótájékoztatója után kapta meg a Tőkés Lászlónak küldött idézést, amely annak a nyolc kitüntetetteknek a beadványát is tartalmazta, akik a volt püspök érdemrendje visszavonását kezdeményezték.
Hozzátette, megrökönyödve tapasztalta, hogy a Szociáldemokrata Párt két politikusa: Ecaterina Andronescu és Gabriela Firea is kezdeményezte a kitüntetés megvonását. A két politikust a beadványokat elbíráló becsületbíróságba is beválasztották, ami szerinte nyilvánvaló összeférhetetlenség.
Kincses Előd elmondta, a kitüntetés visszavonását kezdeményező Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök szavaival készül érvelni amellett, hogy Tőkés László kifogásolt kijelentése a szabad véleménynyilvánítás területére tartozik. A miniszterelnök ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságát taglaló hosszú beadvánnyal védekezett a Tőkés László által márciusban indított személyiségi jogi perben.
Az ügyvéd szerint a Tőkés László elleni támadások kiindulópontjában egy fordítási hiba áll. Védence ugyanis Magyarország Erdély fölötti védhatalmi státusának az elérését kezdeményezte júliusban Tusnádfürdőn, a román sajtó pedig arról számolt be, hogy Tőkés Erdély magyar protektorátus alá helyezését kérte. Kincses hozzátette a protektorátus gyarmati viszonyt takar, a védhatalmi státus pedig egy olyan viszonyt, amelyet korábban Ausztria is gyakorolt az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirol fölött.
A Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága csütörtökön vizsgálja meg, hogy méltó-e még ma is Tőkés László arra a kitüntetésre, amelyet az 1989-es román forradalom kirobbantásában játszott szerepéért a forradalom 20. évfordulóján kapott.
MTI
Erdély.ma

Elfogyóban a moldvai magyarság?
Petrás Incze Jánosra, a csángó misszionáriusra emlékeztek szeptember 21-én Egerben, születésének 200. évfordulója alkalmából. Petrás a teológiát Egerben végezte, 1836-ban szentelték fel, majd visszatért szülőföldjére, ahol sokat tett a moldvai magyar kultúra fenntartásáért és megörökítéséért A klézsei pap volt az első csángó folklorista, gyűjtéseit a Magyar Nyelvőr is publikálta. A Rádió Orient műsorában Tampu Stelián, a Csángó tükör főszerkesztője beszélt a moldvai magyarok múltjáról és jelenéről.
A csángó helyett pontosabb a moldvai magyarság kifejezést használni. Románia keleti megyéiben, a történelmi Moldvában már a honfoglalás kora óta élnek magyarok, a székely migráció pedig időről-időre megerősítette a román tömb által körülvett magyar közösséget. A csángó név egyik magyarázata, hogy az gúnynévként ragadt a keletre vándorló székelyekre, akik több hullámban érkeztek, a szó ugyanis ’vándorló’, ’tekergő’ jelentéssel is bírhat.
A megkülönböztetés ma is él Moldvában: a már évszázadokkal korábban ott élő magyarokat a később érkezett székelyek csángónak nevezték, de magukat székely magyarnak vallották. Moldva északi részén, Románvásár környékén találhatók a régebbi közösség leszármazottai, egy újabb székely hullám az 1764-es Madéfalvi veszedelem után érkezett, ők alkotják a déli székelyes csángók zömét.
A moldvai magyar közösség legősibb magjának eredete vitatott. Egyes magyarázatok szerint az Etelköz elhagyása után a Szeret menti kiváló legelőknél telepedett meg a honfoglalók egy csoportja. Más vélemény szerint a kora középkorban a vidék a kunok szállásterülete volt, ők pedig beolvadtak a később érkező magyar népcsoportok közé. Ezt az elméletet osztja a műsor vendége, Tampu Stelián is. Folynak genetikai kutatások moldvai magyar településeken és az eddigi eredmények alátámasztják a kun örökség meglétét – tette hozzá a Csángó tükör főszerkesztője.
A 13. században a Német Lovagrend hatására megindult a római kereszténység térnyerése a kora középkori magyar állam határaitól keletre is. Feltehetően e hatásnak köszönhető a Moldvai magyarok erős kötődése a katolikus valláshoz, amit tovább mélyített az olasz hittérítők munkája a 19-20. század folyamán. Az identitás sarokkövei a vallás és a nyelv. Ma az ortodox Románia északkeleti megyéiben mintegy 250 ezer katolikus hívő él, ez a szám a nagyrészt már asszimilálódott, így román öntudattal rendelkező magyarságot jelöli. Moldvában az elmúlt 20 évben töredékére csökkent a magyar nyelvet beszélők közössége, míg 1992-ben 62 ezer főt számláltak, 2002-ben ez 45 ezerre esett vissza. Napjainkban már csak „5-7 ezerre becsülhető a magyarul beszélő és magyar öntudatú moldvaiak száma” – mondta el Tampu Stelián a magyar nyelvű oktatásban részt vevő gyerekek és szüleik létszámára hivatkozva.
Petrás Incze János kántor családba született 200 évvel ezelőtt Forrófalván. Születése évfordulója alkalmából az Egri Hittudományi Főiskola emlékülést szervezett szeptember 21-én. A rendezvénynek a jeles folklorista szerzetes egykori nevelőintézménye ad otthont. Egerben lépett Petrás a minorita rendbe, 1836-ban szentelték fel, nem sokkal később hazaküldték missziós munkára Moldvába. Pusztinában kezdte szolgálatát, majd Klézse plébánosa lett. Olasz felettesét kísérve Borszékre megismerkedett Döbrentei Gáborral, a Magyar Tudományos Akadémia első titkárával. Az érdeklődő Döbrentei Petrás révén a csángók helyzetéről, kultúrájáról informálódott, néprajzi megfigyelései és népdal gyűjtései, melyeket a Magyar Nyelvőr is publikált, levelezés útján hívta fel a hazai figyelmet a távoli magyar közösségre. „1861-ben létrejött a Szent László Társulat azért, hogy a Moldvában élő magyarok gazdasági, szociális és kulturális segítését előmozdítsa” – fejtette ki a Csángó Tükör főszerkesztője. Petrás Incze János vállalta az érkező adományok és a támogatott templomépítés koordinációját, az elszigetelt magyar közösségekért kitartóan dolgozott haláláig.
Az emlékülés egyik fő szervezője a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, melynek névadója a jeles Szabófalvi költő, akit Reményik Sándor ihletett. Az egyesület célkitűzése a Moldvai magyarok kultúrájának ápolása, megismertetése, kapcsolattartás a testvérszervezetekkel és hazánkba érkező moldvaiak felkarolása.
orientpress.hu
Erdély.ma