Vincze Loránt: az Európai kihívások mellett kevés figyelem mArad a kisebbségi kérdésre
„Az őshonos nemzeti kisebbségek kérdésköre az Európai Unió egyik nagy megoldatlan témája. Sajnos, már az alapító atyák a szőnyeg alá söpörték mint olyan témát, amely körül nem sikerült konszenzust teremteni" – fogalmazott pénteken Érsekújváron Vincze Loránt.
Vincze elmondta, Nyugat-Európában ennek ellenére a legtöbb helyen sikerült a kisebbségi közösségeknek kedvező megoldásokat találni. Ebben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának fontos szerepe volt.
A FUEN elnöke Gulyás Gergellyel, a Magyar Országgyűlés alelnökével és Csáky Pállal, a Magyar Közösség Pártjának Európai Parlamenti képviselőjével közös beszélgető esten vett részt. Az őshonos kisebbségek és az európai migránsválság összefüggéseiről szervezett találkozó házigazdája Nagy Dávid, az MKP helyi önkormányzati képviselője volt.
Megrekedt a többség-kisebbség párbeszéd
Vincze Loránt véleménye szerint a kelet-európai bővítéssel újabb megoldatlan problémahalmaz adódott a meglévőkhöz, sok államban a többség-kisebbség párbeszéd megrekedt, és az őshonos nemzetiségek többnyire sikertelenül kérik az európai intézményektől jogaik védelmét, a kisebbségi kulturális értékek megbecsülését.
„Ma nem könnyű feladat felhívni a figyelmet a kisebbségi közösségek nehézségeire. Az Európai Unió egyik legnagyobb kihívása a migránsválság és egyre késik a megfelelő európai válasz. Brüsszelben ma úgy látszik, mintha ez a kérdés már nem létezne, a brexit uralja a napirendet, holott Görögországból és Olaszországból naponta érkeznek hírek újabb menekültek partraszállásáról, akik már útnak is indultak a balkáni útvonalon. A hezitáló tagállami vezetőket közvéleményük is sürgeti, hogy minél hamarabb találjanak egy világos megoldást, amelynek középpontjában az európai polgárok biztonsága áll. Ez ma mindennél fontosabb” – összegzett Érsekújváron Vincze.
maszol.ro

Bepillantás Kétegyháza község hétköznapjaiba
A Magyar Alkotmány szavatolja a kisebbségi oktatást
Kalcsó Istvánné kétegyházi polgármesterrel a községnek Kisjenőhöz fűződő kapcsolatairól, a közös tervekről beszélgetünk.
– Polgármester asszony, lát e komoly lehetőséget Kétegyháza és Kisjenő részére közös EU-pályázat lehívására?
– Jelenleg erre nem látok komoly lehetőséget, lévén, hogy Kisjenő sokkal nagyobb település, mint Kétegyháza. Ilyen jellegű pályázatokhoz nekünk kisebb partnerekre lenne szükségünk, lévén, hogy mi kisebb beruházásokat tudunk végrehajtani. Mi évek óta Székudvarral közösen pályázunk, méghozzá eredményesen: volt egy útépítési pályázatunk, ami Kétegyházának 150 millió forint fejlesztést jelentett, de volt egy szennyvíz-beruházásunk is. Utóbbit tavaly fejeztük be, több mint 270 millió forint hasznot hozott a községünknek, de Székudvar számára is hasonló mértékű beruházást jelentett. Vagyis településenként közel 1,5 millió euró értékű infrastrukturális fejlesztést tudtunk végrehajtani.
– Önök számára a befektetés hány kilométer hosszú aszfaltozást jelentett?
– Mi akkor útfelújításra pályáztunk, Kétegyháza összes aszfaltozott útburkolatát fel tudtuk belőle újítani.
– Kétegyháza útjainak hány százaléka aszfaltos?
– Akkor 50%-a volt, most viszont már 65%-nál tartunk, mivel azóta útépítést is végrehajtottunk. De még mindig nincs minden utunk leaszfaltozva, ezért az új RO–HU pályázati lehetőségek kihasználásával további 7-8 kilométernyi aszfaltos utat szeretnénk építeni. Székudvaron valószínűleg kevesebb szükséges, de mindkét település kerékpárutat is építeni kíván, ugyanakkor kulturális programokra is közösen kívánunk pályázni. Ez ügyben már kétszer is egyeztettünk, csak várjuk a pályázat megjelenését.
– Önnel találkoztunk az idei Kisperegi Falunapokon is. Nagypereg községgel lát-e lehetőséget közös pályázatokra?
– Székudvaron kívül más településekkel nem tárgyaltunk pályázati lehetőségről, mivel a pályázatokhoz önrész is szükséges, amiből olyan sokat nem tudunk előteremteni. Baráti kapcsolatot tartunk 5-6 romániai településsel. Közülük a legnagyobb Kisjenő, amelyik testvértelepülésünk több mint 30 éve, de a többi településsel is kulturális, illetve sportbeli, iskolák közötti együttműködést tartunk fent. Ezek inkább anyanyelvápolás oda-vissza alapon, hiszen nálunk is élnek románok, ezért ápoljuk a viszonyt az ottani románokkal, illetve a magyarokkal egyaránt.
– Hogy működik önöknél a közmunka program?
– Mivel nálunk kevés a munkalehetőség, a munkaerőnk közel 10%-ának nincs munkája, vagyis a településünkön több mint 350 munkanélküli él. Közülük 220-at húztunk ki, akiknek munkát kell biztosítanunk. Elsősorban a közterületek rendbetételén, a közintézmények karbantartásában, de növénytermesztésben is foglalkoztatjuk őket. Ezen kívül van egy asztalosipari műhelyünk, ahol nyílászárókat gyártottak, jelenleg gyermekbútorokat gyártunk.
– Mivel az ellenzék azt állítja, hogy ezek nem valós, hanem álmunkahelyek, az érdekelne leginkább: hasznos munkát végeznek-e?
– Állíthatom, hogy hasznos munkát végeznek, hiszen velük teljesen felújítottunk egy nagyon régi óvodaépületet, ami gyönyörű lett. Annak minden munkáját a közfoglalkoztatottak végezték el. Ugyancsak velük újítottunk fel egy régi iskolaépületet is, ahol az egyikben fogyatékosok nappali intézménye működik, a másik a közfoglalkoztatási telephely. Meg lehet nézni mindkettőt, hiszen újakra vannak cserélve a nyílászárók, az épület le van szigetelve, rendesen ki van festve. A kialakított varrodába ők kötötték be a villanyvezetéket, a varrógépeket. Tehát nagyon sok fontos munkát tudtunk velük elvégeztetni.
– Mennyit tudnak fizetni nekik fejenként?
– 78 ezer forint bruttót, ami nem nagy összeg, alacsonyabb a minimálbérnél, de nem is akkora a teljesítményük, mint a rendes alkalmazottaké. El kell mondanom, hogy ezekkel az emberekkel nagyon nehéz együtt dolgozni, mert elszoktak a munkától, ezért csak 50-70%-os teljesítményt lehet kihozni belőlük. Ezzel együtt, sok türelemmel, de haladni lehet velük.
– Honnan kerül ki a fizetési alapjuk?
– Az állam biztosítja, a fizetés 20%-ának megfelelő támogatást is ad dologi költségekre, de az önkormányzat is mellé tesz valamennyit. Határozottan állíthatom, hogy a közfoglalkoztatás hasznos az önkormányzatnak, a munkanélkülinek, de a településnek is, mert a lakosság tisztább, rendezettebb körülmények között élhet. Mivel az önkormányzat kevés pénzt kap az államtól, de az adóbefizetés is kevés, a közfoglalkoztatással rendben tudjuk tartani a közintézményeket, de a településeket is.
– Hogy működik önöknél az oktatás?
– Az utóbbi években nagyok kevés gyermek születik, ezért a 25-27 megszülető gyermek oszlik el a magyar és a román nyelvű iskolák között. Az utóbbi időben az arány igencsak eltolódott a román nyelvű oktatás felé, mert a magyarok közül sokan vidékre viszik, esetleg a román iskolába íratják a gyermekeiket. Ezért nem tudjuk, hosszú távon hogyan lehet majd fenntartani a magyar nyelvű oktatást. Mert az Alkotmány szerint az államnak kötelessége fenntartani a nemzetiségi iskolákat, amely előírás nem vonatkozik a magyar nyelvű oktatásra.
– Lehetséges, hogy Magyarországon megszűnnek állami magyar nyelvű iskolák, miközben a nemzetiségiek működését az állam szavatolja?
– Igen, ez a tendencia, mert a nemzetiségi iskolákat az állam jobban támogatja, mint a magyar nyelvűeket…
– Kétegyházán a lakosságnak hány százaléka román?
– Mintegy 30%-a, de azok között magasabb a születési arány, ráadásul sok magyar is román iskolába íratja a gyermekét, mert ott nagyobb a támogatás, illetve most éppen ez a divat. Évtizedekig fordított volt a tendencia, hiszen egy-egy román osztályba 4-8 gyermek járt, most viszont 15-20, miközben a magyar iskolában 10-14-es létszámú osztályok vannak.
– Mi volt a gond az iskolákat működtető Klebelsberg Alappal?
– Nálunk nem volt semmi gond, mert a pedagógusok megkapták a bérüket, a működtetést a helyi önkormányzat biztosította. Január 1-jétől azonban változik a jogszabály, miszerint az iskolák működtetését az állam veszi át. Szerintem januártól lesz nehézkesebb, mert el lehet gondolni: ha elromlik egy vízcsap vagy akármi, akkor majd Békéscsabáról vagy Gyuláról intézkednek? Furcsa lesz, hogy a saját településünkön nem mi mondjuk meg, hogyan működjön tovább. Reméljük, az új rendszer is bejáródik és zökkenőmentes lesz a működés.
– A Kétegyháza–Kisjenő közötti kapcsolatok gyakorlati működése hogyan történik?
– Annak az összekötője Deznán Anna, aki igen jó kapcsolatokat ápol nemcsak velem, hanem a képviselő-testületünk tagjaival is. Deznán Anna feladatkörébe inkább a két adminisztráció közötti kapcsolatok tartoznak, míg a kulturális kapcsolatok a két település tánccsoportjainak a kölcsönös fellépésével, az iskolák kölcsönös látogatásával működnek. A nálunk rendszeresen megszervezett, idén a X. Pogácsafesztiválon részt vett, fellépett a kisjenői néptánccsoport és a kisjenői nyugdíjasok énekkara. A 30-40 csapat által sütött pogácsát szakavatott zsűri szokta értékelni, nevezni meg a Pogácsa királynőt. Ilyen alkalmakkor a polgármesteri hivatal 250 kiló pogácsát süttet, ingyenes kóstolgatás céljából.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, további gyümölcsöző együttműködést kívánok!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Késik a megfelelő válasz
A polgárok biztonsága a legfontosabb
Pénteken Érsekújváron Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának ( FUEN) elnöke, az RMDSZ külügyi titkára Gulyás Gergellyel, a Magyar Országgyűlés alelnökével és Csáky Pállal, a Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselőjével közös beszélgető esten vett részt, áll az RMDSZ tegnapi közleményében.
„Az őshonos nemzeti kisebbségek kérdésköre az Európai Unió egyik nagy megoldatlan témája. Sajnos, az alapító atyák a szőnyeg alá söpörték, mint olyan témát, amely körül nem sikerült konszenzust teremteni. Nyugat-Európában ennek ellenére a legtöbb helyen sikerült a kisebbségi közösségeknek kedvező megoldásokat találni. Ebben a FUEN-nek fontos szerepe volt” – fogalmazott Vincze Lóránt. Az őshonos kisebbségek és az európai migránsválság összefüggéseiről szervezett találkozó házigazdája Nagy Dávid, az MKP helyi önkormányzati képviselője volt.
A FUEN elnöke úgy véli, a kelet-európai bővítéssel újabb megoldatlan problémahalmaz adódott a meglévőkhöz, sok államban a többség–kisebbség párbeszéd megrekedt, és az őshonos nemzetiségek többnyire sikertelenül kérik az európai intézményektől jogaik védelmét, a kisebbségi kulturális értékek megbecsülését. „Ma nem könnyű feladat felhívni a figyelmet a kisebbségi közösségek nehézségeire. Az EU egyik legnagyobb kihívása a migránsválság, és egyre késik a megfelelő európai válasz. Brüsszelben ma úgy látszik, mintha ez a kérdés már nem létezne, a Brexit uralja a napirendet, holott Görögországból és Olaszországból naponta érkeznek hírek újabb menekültek partraszállásáról, akik útnak indultak a balkáni útvonalon. A hezitáló tagállami vezetőket közvéleményük is sürgeti, hogy minél hamarabb találjanak egy világos megoldást, amelynek középpontjában az európai polgárok biztonsága áll. Ez ma mindennél fontosabb” – összegzett az RMDSZ külügyi titkára.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A menekültkérdésről is véleményt mondott Borbély Pozsonyban
Az Európai Unión belüli Közös Kül- és Biztonságpolitikát taglaló (KKBP), illetve ennek részeként a Közös Biztonság- és Védelempolitikára (KBVP) is kitérő parlamentközi konferencián vett részt a hét végén Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke.
A KBVP számos állandó politikai és katonai struktúra politikai kereteit határozza meg, de az elmúlt időszak fejleményei és kihívásai nyomán folyamatos átalakulásban van és várhatóan tovább fog fejlődni, ahogyan ezt a Lisszaboni Szerződés meghatározza.
A konferencián Borbély László Az EU mint globális szereplő: egy hatékony multilaterális diplomáciai modell kiválasztása című panelben intézett kérdést az EU külpolitikai képviselőjéhez, Federica Mogherinihez, valamint az ENSZ főtitkárhelyetteséhez, Miroslav Jencahoz arról, hogy miként lehetne az EU biztonságpolitikáját hatékonyabban összehangolni az ENSZ és a különböző nemzetközi szervezetek programjaival. Mint elmondta, ez a kérdés annál is inkább aktuális, hogy Federica Mogherini ezen a konferencián mutatta be az EU globális stratégiai tervezetét a biztonság- és védelempolitikát illetően, amely hamarosan az Európai Tanács asztalára kerül.
„Válaszában mind Mogherini, mind az ENSZ főtitkárhelyettese kifejtette, hogy reményeik szerint az Európai Uniónak már a jövő évben lebontott, részletes biztonságpolitikája lesz, amely hatékony válaszokat biztosít majd a tagállamok új biztonságpolitikai kihívásaira. Azt is elmondták, hogy meglátásuk szerint az utóbbi években, több térségben is szorosabb együttműködés alakult ki az EU és az ENSZ szervezetei között, főként ami a konfliktusos zónákat illeti, folyamatosan egyeztetnek egymással, mi több, az Interparlamentáris Unió (IPU) és az ENSZ nemrég egy egyezményt is aláírt, amelyben strukturáltabb együttműködésre vállalkoznak” – nyilatkozta Borbély László.
Elmondta, hogy a menekültkérdést és az ehhez kapcsolódó biztonságpolitikai kérdéseket globális szintre kell emelni, hiszen ez nemcsak az EU problémája, rendezésében a világ összes országának szerepet kell vállalnia, éppen ezért fontos az intézmények, a parlamentek közötti kooperációnak is az erősítése.
maszol.ro

Pörgős nyár a vármegyeházán
Június végén, harmadik nekifutásra, a nemzeti liberálisok dulakodásig fajuló tiltakozása mellett választotta a Bihar megyei Tanács elnökévé Pásztor Sándort a testületben egy fős többséggel rendelkező PSD-RMDSZ-ALDE koalíció. A vízügyi szakembert, korábbi államtitkárt két hónappal hivatalba lépése után kérdezte Szűcs László.
- Emlékezetesre sikerült június 28-án a beiktatása. Mi történt azóta, hogy beköltözött az elnöki irodába?
- Remélem, az a megválasztási procedúra volt ennek az időszaknak a mélypontja, hiszen nem volt méltó ahhoz, amit egy megyei tanácsnak képviselnie kell. Ha már olimpia után vagyunk, akkor azt mondhatom: nagy karcsapásokkal nekiindultunk. Ahhoz, hogy a meglévő minimális többséget biztosítani tudjuk, nagyon nagy fegyelemre van szükség. Az első hetekben az volt a szándékom, hogy látva a rengeteg tennivalót, munkát, növeljük kabinetemmel együtt a tanács működésének a fordulatszámát. El kell kezdenünk pár új projektet, az ezzel párhuzamosan megkezdett ügyekben hatékonyan lépni, amire az emberek felkapják a fejüket, s megállapítsák, itt tényleg változik valami. Tetszik, nem tetszik, itt Váradon úgy volt elkönyvelve a megyei tanács, mint olyan intézmény, amely nehézkesen működik.
- A hatékony működéshez, illetve a törékeny többség fenntartásához szükség van a partnerekre, a PSD és az ALDE tanácsosaira, illetve az őket képviselő két megyei alelnökre. Összecsiszolódtak?
- Erről egyelőre kedvezőek a tapasztalataim. Az első napot azzal kezdtem, hogy feladatokat, hatásköröket osztottam ki a két alelnöknek. Egyébként ez az intézmény sokkal centralizáltabb, mint amire korábban gondoltam. Ugyancsak állami szférából jövök, a regionális vízügyet vezettem jó pár évig, államtitkár is voltam. Azt gondolná az ember, hogy a centralizálás csúcsa Bukarestben van. Ám itt a megyei tanácsnál minden ki van hegyezve az elnökre eladdig, hogy a három lejes parkolójegyet aláírni, vagy a négy lej ötven banis postaköltségről a cetlit is ő kell láttamozza. Ilyen nonszensz dolgok vannak, el sem hittem először. Tehát már az első napomon rábíztam a műszaki, illetve a gazdasági részt a két alelnökre. Ez nem így történt a múltban. Az előző mandátum négy évéből hármat az alelnökök mindenféle attribútum nélkül ültek végig. Ebből a helyzetből az is következne, hogy az elnök mellé rendkívül nagy struktúra kellene. Az én kabinetemet olyan típusú kollégák alkotják, akik részben kívülről érkezve másképpen látják a dolgokat, s hatékonyak. Fontos, hogy jól egészítse ki egymást a politikai és az adminisztrációs rész.
- A magasabb fordulatszámon működő motor, hogy az Ön szavával éljek, a múzeum elakadt ügye kapcsán mutathatja meg az erejét. Röviden összefoglalva: a Körösvidéki Múzeum mindmáig nem költözött ki a római katolikus püspöki palotából, ugyanis megrekedt az új székhely, az egykori hadapródiskola felújításának, berendezésének munkafolyamata.
- Miután ezt a széket elfoglaltam, visszahoztam egy olyan procedúrát, szokásjogot, ami hetven-nyolcvan éven át megszűnt. Arról van szó, hogy már az első héten felkerestem a történelmi egyházak Nagyváradon működő püspökeit, beleértve a görög katolikus és az ortodox püspököt is. A román kollégák csodálkoztak is ezen. Böcskei László katolikus püspök úrral találkozva tudatosult bennem, hogy a múzeum ügyében gyorsan lépni kell, hiszen a püspökség akkor a küszöbén volt egy, a püspöki palotát érintő projektindításnak, ami azóta meg is történt. Függetlenül ettől az is tűrhetetlen, hogy kilenc éve újítunk fel egy épületet...
- ..amely a 19. század végén sokkal rövidebb idő, alig másfél év alatt épült.
- 2010 nyara óta egy centi munkálat nem történt a hadapródiskola épületében. Két napig hallgattam itt a kollégákat, hogy miért nem. Két elnök előttem azt a megoldást választotta, hogy tolja maga előtt a problémát. Az egyik procedúra elbírálására, amely hat hónapja állt, miután átnéztem az anyagot, öt nap határidőt adtam. Ez egy tenderkiírás volt. Rengeteg nyűgös, kényes dolgot kellett rendbe tenni, hatalmas összegekről volt szó, DNA vizsgálatokról, perekről, s minden irányból csak azt hallottam, hogy nem lehet, nem érdemes folytatni. A lényeg, a munkálatok el lettek indítva, jelen pillanatban ott tartunk, hogy év végéig maga az épület kész lesz, mint múzeum.
- Azt is meg tudná határozni, hogy az első látogató mikor veheti meg a belépőjegyet?
- Az csak a projekt egyik része, hogy az épület legyen rendben. Heti rendszerességgel tárgyalok a kivitelezővel, s remélem, a nyolc hónapos átadási határidőt levisszük hatra. A következő lépés a bútorzat. Van egy alapbútorzat-felszereltség, erre most sikerült a kiírást elindítani, erre is hat hónap határidőt adtam. Ez még nem jelenti a múzeum teljes felszereltségét, de azt lehetővé teszi, hogy képesek legyenek átköltözni. Közben elindítunk egy olyan nagypályázatot, amely a speciális kiállítási bútorok, felszerelések beszerzésére vonatkozik a történelmi részlegtől a természettudományosig. Mindez összekötve a múzeum környezetének a kialakításával. Igényesen kell megcsináljuk, fel is kértem erre kiváló szakembereket, hiszen a Rhédey-kerttel együtt egy gyönyörű területet alakíthatunk ki a város szívében. Ez egy ötmillió euró értékű nagyprojekt. A végére mArad a tulajdonképpeni költöztetés, ami ugyancsak speciális, szakcéget igénylő feladat. Reményeim szerint jövő tavasszal esélyünk van arra, hogy ha nem is a végleges, teljes bútorzattal, ha nem is a végleges környezetben, de megnyitjuk a múzeumot. És megszűnik az a nyomás is, hogy miért fizetünk mi minden hónapban annyi pénzt a katolikus püspökségnek.
- Mi a helyzet az Ady Endre Emlékmúzeummal? Ez esetben az ortodox egyháznak fizetnek, mint az igencsak leromlott állagú egykori Mülleráj tulajdonosának, s részükről korábban felvetődött, kiraknák az épületből az ott több mint hatvan éve működő közgyűjteményt.
- Remélem, rövid időn belül eredményre vezetnek az ezzel kapcsolatos tárgyalásaink. Arra lenne szükségünk, hogy a bérleti szerződés tíz éves hosszabbítását érjünk el az ortodox püspökséggel, s akkor a törvény szerint kívül is, belül is állagjavítást tudunk végezni az épületen.
. Bukarestben járt nemrég szatmári, Aradi és temes megyei kollégáival a határ menti Ro-Hu projektek jövőjéről tárgyalni, amit sokáig Hu-Ro projektekként ismertünk. Mit sikerült elérniük?
- Korábban az irányító hatóság Budapesten volt, a titkárság pedig Nagyváradon. Jól működött, nagyon sokat köszönhet ez a határszakasz ezeknek a kiírásoknak. Most már Romániában van az irányító hatóság, ezért is változott a betűszó, a titkárság mAradt Váradon. Ez akár előny is lehet, de a valóságban az történt, hogy a program úgy egy éve beszűkült, megmerevedett. Ott tartunk, hogy egy 2014-2020-as periódusról beszélünk 2016-ban, és közel félidőig nem történt semmi. Azt érzékeltük, hogy a fővárosok csatája zajlik, s mi itt vagyunk középen, a tulajdonképpeni haszonélvezők. Első lépésben itt találkozott, ebben az irodában a négy partiumi megye vezetője, s megegyeztünk a közös fellépésben. Utána történt egy debreceni találkozó, ahol az érintett magyarországi megyék – Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád – vezetőivel találkoztunk. Ott is konszenzus alakult ki. Ezt követően tárgyaltunk Bukarestben a fejlesztési tárcánál. Most már egy egész kicsit optimistábbak vagyunk, fontos, hogy sikerült határidőket meghatároznunk Szeptember elején mindenki leteszi a maga stratégiai tervét. Bihar megye átalakítja a stratégiai projektjét egy egészségügyi tervvé, ami egy hatékony onkológiai felmérési és megelőzési rendszert hoz majd létre. A korábbi elképzelés a Vaskoh-Menyháza út fejlesztése lett volna.
- Bukarestben hogyan fogadták közös fellépésüket?
- Szerintem számolhattak azzal, hogy a négy megye egyszer megelégeli azt, hogy a feje fölött próbáljanak döntéseket hozni.
- Egy másik projektje a megye közúti tömegközlekedését érinti. Mire számíthatnak az utasok?
- A Bihar megyei közlekedési hálózat finoman szólva is bukdácsol. Ugyan már túlléptünk azon a kilencvenes évekbeli állapoton, hogy valahol a megyében állt az ember a buszmegállóban, aztán vagy jött a jármű vagy nem. Most már jön a busz, de kérdés, mennyire pontosan, s milyen komfortigényt tud kielégíteni. Fontos időpont közeleg: 2019-től Romániában a megyei tömegközlekedési szolgáltatást meg kell nyitni az EU felé. Tehát 2018-ban az Európai Unió Hivatalos Lapjában meg fog jelenni a tender Bihar megye közúti tömegközlekedéséről, ami havonta 560 ezer utast jelent. Pályázhat akár egy bajor közlekedési vállalat, egy francia vagy a hajdú-bihari. Ha ténylegesen azt gondolja egy jól működő nyugat-európai tömegközlekedési vállalat, hogy befektet Bihar megyében, akkor le fogja tarolni a piac versenyképtelen hazai szereplőit. Menet közben számtalan problémával szembesülünk, például azzal, hogy a megye hétszáz buszmegállójából alig egy tucat van rendben, a többit két év alatt helyre kellene hoznunk. Az utasok jobb kiszolgálása érdekében GPS készülékkel szereljük fel az összes tömegközlekedési eszközt. S ez nem jár a szolgáltatás drágulásával, hiszen a megyei tanács vásárolja meg a programokkal együtt, illetve mobiltelefonos applikációt fejlesztünk hozzá, hogy a saját telefonján a megyében bárki, bárhol megnézheti, hol tart a busza, késik-e. Ennek már jövőre működnie kell. 2018-tól pedig kiépítjük az e-ticketing rendszert.
- Milyen fejlesztési lehetőségei vannak a megyei tanácsnak a kerékpáros közlekedés fejlesztésében? Ezt azért is kérdezem, mert a téma szerepelt a választási kampányában.
- Jövő nyárig tíz fapados járat beindítását tervezik
- Ma tíz-tizenkét európai kerékpár-sztráda létezik, ennek legkeletibb része a Tisza vonalán halad észak-déli irányban, csatlakozással a magyarországi nagyvárosok többségéhez. Határ menti nemzetközi projektekben már mi is összekötöttük Szatmárt, Nagyváradot, Nagyszalontát magyarországi településekkel, most dolgozunk Mihályfalvánál. A mi feladatunk az, hogy ezeket az utakat továbbvigyük például a Nyugati Szigethegység felé. Európában ez egy óriási iparág. A biciklis utazási és turisztikai biznisz értéke több milliárd euró évente. Két hete kormányhatározat is született arról, hogy Romániában a kerékpáros turizmust fejleszteni kell. Rá is hasalunk erre a témára, költségvetés-kiegészítést eszközöl a megyei tanács, többek között erre a tételre. Előtanulmányt szeretnék rendelni arra, hogy milyen bicikliutakat érdemes kivitelezni a megyében. Nem azt ígérem, hogy négy év alatt Nagyváradot összekötjük Pádissal, de az új, turisztikai célú kerékpárutak mindenképpen a hegyvidékek irányába kell haladjanak.
Ehhez a témához tartozik, hogy négyszázötven-ötszáz új, kétnyelvű táblával látjuk el a hegyi turistautakat. S az újdonság az, hogy ezeket az útvonalakat sokféle információt kínáló QR kódokkal is ellátjuk. Olyan helyeken is, ahol eddig tábla sem volt. Fontos, ide kapcsolódó adat, hogy nyári szezonban a Nyugati Szigethegység bihari részeit felkereső magyar turisták aránya negyven százalék, míg a nyári szezonon kívül hetven! Meg kell adni a lehetőséget, hogy ezen az amúgy román vidéken információhoz jussanak. A következő lépés az lesz, hogy GPS-szel is láthatóak legyenek a turistaútvonalak.
- A megyei tanácshoz tartozik a Nagyváradi repülőtér, fel is újították, járatok viszont nincsenek, az utasok Debrecenből, Temesvárról, Kolozsvárról tudnak csak utazni.
- Jó hírrel szolgálhatok, előrehaladott tárgyalásaink vannak repülőjáratok indításáról. Bízom abban, hogy már idén ősszel 2-3 célállomásra elindítunk Nagyváradról európai fapados járatokat, egyet Európa északi irányába, egy másik járatunk pedig déli irányba repül majd, biztos célállomást csak a tárgyalások lezárulása után árulhatok el. Jövő év kora nyaráig szeretném, ha már tíz járat kötné össze Váradot európai városokkal. Volt egy olyan elképzelésem is, ami szerintem jó lépés lenne, hogy a nyári hónapokban közvetlen járattal kössük össze a várost Konstancával. A hazai légitársaság ajánlata kivitelezhetetlen. Tárgyaltunk fapados cégekkel is, de sajnos e tekintetben a hazai törvénykezés hetvenes évekbeli, a Belügyminisztérium nem engedi meg, hogy belső járatban összekeverd a helyi utast a külföldi utassal. Ez nonszensz, de meg lehetne változtatni.
- December 11-én parlamenti választás lesz Romániában. Feltételezve, hogy a szövetség kormányra kerül, milyen, RMDSZ vezette tárcának örülne leginkább?
- Vízügyesként picit elfogult vagyok, mindig támogattam, hogy a környezetvédelem, vízügy vezetése hozzánk tartozzon. Nem véletlenül, rengeteg fejlesztés megvalósult, itt, Bihar megyében is. De ha most szívem szerint választhatnék, nekünk a közlekedési tárcára lenne nagy szükségünk, egészen pontosan Erdélynek. Vízügyi problémák miatt, államtitkárként is rengeteget jártam az országot, s azt kell mondanom, utak tekintetében Erdély mindmáig el van hanyagolva. Ezen kellene gyorsan változtatni.

erdelyiriport.ro

Az EMNT azt ígéri, csak segít a kvótareferendumon szavazni
Biztosítja a kvótanépszavazáson a levélszavazás titkosságát Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, és azt is, hogy nem fogják befolyásolni a hozzájuk segítségért forduló erdélyi szavazók választási opcióját - mondta el a Transindex kérdésére Sándor Krisztina. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke azzal kapcsolatosan tartott Kolozsváron sajtótájékoztatót, hogy a szervezet segít a szavazás lebonyolításában azoknak a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi magyaroknak, akik élni kívánnak a szavazati jogukkal az október 2-i magyarországi kvótanépszavazáson. Sándor Krisztina elmondta, noha egy korábbi közleményben egyértelművé tették álláspontjukat a kvótanépszavazás ügyében, a szerdai sajtótájékoztatón nem kíván az ügy politikai vetületére kitérni, a fő üzenet segíteni az embereknek a szavazatuk leadásában. "Az igen és nem szavazatok begyűjtését egyaránt vállaljuk, és eljuttatjuk a konzulátusokra" - mondta, és hozzátette, a szervezet munkáját úgy kell elképzelni, mintha az egy kihelyezett kormányablakként működne.
A kvóta bevezetése ellen kiálló magyar kormánnyal szerződéses viszonyban áll az EMNT, amely korábban kifejtette véleményét azzal kapcsolatosan, hogy ellenzi a betelepítési kvótát.
Sándor Krisztina mellett Tiboldi László és Hupka Félix Székelyföldért illetve Közép-Erdélyért felelő alelnökök is megszólaltak. Elmondták, ki-ki a maga régiójában abban segít az embereknek, hogy regisztráljanak, megfelelően kitöltsék az azonosító lapot, majd a levélszavazatokat összegyűjtik és átadják Magyarország valamely külképviseletének.
Mindkét régióelnök azon az állásponton volt, hogy a szavazók ne bízzák a román postára a levélszavazatukat, mert megtörténhet, hogy nem ér a levél idejében célba. Regisztrálni szeptember 17-ig lehet, aki addig nem teszi meg, az nem szavazhat a népszavazáson.
Sándor Krisztina elmondta, kommunikációs kampányt indítanak el a népszavazás népszerűsítésére, ami nem politikai tartalmú, a szavazás menetére vonatkozó információkat fognak terjeszteni.
Bármi lesz az október 2-i népszavazás eredménye, az EU-nak nem kell azt figyelembe vennie. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke egy magyar EP-képviselő kérdésére ezt válaszolta: "A jövőbeni európai parlament, tanácsi vagy bizottsági kezdeményezésekről vagy határozatokról valamely tagállamban tartott népszavazás eredménye nem kötelező érvényű az uniós intézményekre nézve, és nem érintheti az adott tagállam uniós jog szerinti kötelezettségeit" - áll Juncker válaszában. (tudósítónktól)
Transindex.ro

Két új miniszter
Dragoş Tudorachét, a miniszterelnöki hivatal eddigi vezetőjét belügyminiszterré, Paul Gheorghiut, a miniszterelnök eddigi kabinetvezetőjét pedig a miniszterelnöki hivatal vezetőjévé nevezte ki tegnap Klaus Iohannis államfő.
A két tisztségviselőt Dacian Cioloş kormányfő jelölte, miután a korrupciógyanúba keveredett eddigi belügyminiszter, Petre Tobă múlt héten bejelentette lemondását. Iohannis tegnap a távozó tárcavezető felmentéséről szóló elnöki rendeletet is aláírta. A Mediafax értesülése szerint az elnök ma jelenti be, hozzájárul-e, hogy a korrupcióellenes ügyészség bűnvádi eljárást folytasson Tobă ellen. Az alkotmány szerint hivatalban lévő vagy volt kormánytag ellen csak az államfő – ha pedig törvényhozó az illető, a parlament – jóváhagyásával lehet bűnvádi eljárást indítani. Tudorachét Brüsszelből hozta magával Cioloş szakértői kabinetjébe. A jogi végzettségű Tudorache romániai bírói karrierjét hagyta ott 2002-ben a nemzetközi intézményekben (EBESZ, EU) betöltött különböző tisztségekért, a román miniszterelnöki hivatal élére való kinevezése előtt, 2015 márciusa és novembere között az Európai Bizottság migrációs és uniós belügyek főigazgatóságának koordinációs és stratégiai igazgatója volt. Az új belügyminiszter feladata lesz egyebek mellett a december 11-ére kiírt parlamenti választás megszervezése.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lekerült a szentgyörgyi toronyról a román zászló
Lekerült a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyáról az egy napra kitűzött román zászló – jelentetette pénteken az Agerpres hírügynökség.
Ioachim Grigorescu, a tartalékos katonatisztek Kovászna megyei szervezetének elnöke a hírügynökségnek nyilatkozva gyalázatosnak nevezte a zászló levételét. Az ezredes csütörtökön azt ígérte, hogy az egyesület tagjai őrt állnak azért, hogy megakadályozzák a zászló levételét. „Nem érdemes folytatni a tárgyalásokat velük (a város vezetésével). Másként fogunk eljárni, kérjük a törvény módosítását, hogy a román trikolór kikerüljön valamennyi polgármesteri hivatal tornyára” – jelentette ki a tartalékos ezredes. A csütörtöki évfordulós ünnepségen Sebastian Cucu prefektus nyilvánosan felszólította a város elöljáróit, hogy ne távolítsák el a zászlót az épület tornyáról.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az MTI-nek elmondta: megértették, hogy a háborús veteránok számára mennyire fontos az, hogy 1944. szeptember 8-án – a városba való román bevonuláskor – román zászlót tűztek ki a városháza tornyára, ezért a városvezetés gesztust tett irányukba, és az évfordulóra kitűzte a zászlót. Hozzátette: a hivatal által megfizetett ipari alpinista arra kapott megbízást, hogy csütörtök hajnalban kitűzze, és péntek hajnalban eltávolítsa a zászlót. Azt is hozzátette: a Sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal épületén a törvényben előírt helyen van kitűzve Románia és az Európai Unió zászlaja. Korábban pedig a román hatóságok ezt a törvényt szűkítő módon értelmezték, amikor megtiltották a székely zászló kitűzését.
„Mi gesztust tettünk azzal, hogy egy napra kitettük a toronyra is a román zászlót. Erre az lenne a normális válaszgesztus, ha a prefektusi hivatal épületére március tizedikén, a székely szabadság napján egy napra kikerülne a székely zászló, március 15-én pedig a magyar zászló” – mondta az MTI-nek a polgármester.
Sepsiszentgyörgyön évek óta feszültség forrása a polgármesteri hivatal tornyára kitűzött román zászló. A város korábbi polgármesterére, Albert Álmosra 2002-ben tetemes pénzbírságot rótt ki a prefektus, amikor eltávolíttatta a toronyról a román zászlót, és a bírságot a volt polgármesternek bírósági úton sem sikerült érvénytelenítenie. 2010-ben azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítés fizetésére kötelezte a román államot amiatt, hogy a román bíróságok indoklás nélkül utasították el a volt polgármester zászlóügyben benyújtott óvását.
Az egy évvel ezelőtt felújított városháza tornyára az eredetinek megfelelő toronydísz került, amely villámhárító szerepét is betölti és nem teszi lehetővé a zászló kitűzését. Az egy évvel ezelőtti szeptember 8-i megemlékezés botrányba fulladt, mert a megemlékezőknek egy létrás tűzoltókocsival sem sikerült kitűzniük az épületre a Bukarestből katonai stafétával hozott zászlót. Gabriel Oprea akkori miniszterelnök-helyettes a Sepsiszentgyörgyi elöljárók felelősségre vonását követelte. A közel 55 ezer lakosú Sepsiszentgyörgyön a lakosság 77 százaléka vallotta magyarnak magát a 2011-es népszámláláson.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Az ember sorsa
Hetek óta nem hagy szabadulni a Romániából a kilencvenes években örökbe adott gyermekek ügye. Nem hivatalos adatok szerint ötvenezret is elvihettek Nyugatra, nem keveset közülük pénzért – így az ország a német márkáért eladott szászok után a rendszerváltást követően is talált egy másik emberi árucikket. A nyugatról érkező jó szándékot a média generálta: a kilencvenes évek legelején a BBC stábja bejutott a máramarosszigeti Menthetetlenek Háza nevű otthonba, ahol állati körülmények között voltak a gyerekek: meztelenül, a földön csúszva közlekedtek a hideg padlón, egy helyiségben zajlott az etetés a vécéztetéssel, és evőeszközök nélkül, a Darwin-féle fennmAradási szabályok szerint harcoltak az ételért.
Amióta a történeten dolgozom (az első riport lapunk múlt szombati hétvégi magazinjában jelent meg), megtaláltam a borzalmas intézet egykori lakóját. Izidor Ruckelt már kamaszként, tizenhárom évesen fogadta örökbe egy amerikai házaspár. A pokolból a mennybe került, ideális körülmények közé – egy romániai kórházban korábban összeszedett gyermekbénulásos fogyatékosságára is készítettek protézist, így minden adott volt a felhőtlen kamaszkorhoz. Izidor azonban nem találta a helyét, honvágyat érzett a világ legborzalmasabb intézménye után, mert neki az volt az otthona. Nem tudott beilleszkedni Amerikában, ma újra Romániában él, egy angol segélyszervezet munkatársa. Azt mondja, az utcai koldusokat figyelve azonnal felismeri, ki volt közülük intézetis gyerek – aki gyerekkorában az ingerszegény otthonokba került, annak egy speciális önringató technikája van, ugyanis ez volt az egyetlen szórakozásuk. Ilyen bonyolult a világ. Még a legborzasztóbb hely is lehet a vágyott otthon, ha valakinek azt hozta a sorsa, hogy ott kellett felnőnie.
Sosem a legszegényebb indul útnak
A világhálón nemrég láttam egy videót, amelyet a bevándorlás mértékének csökkentéséért küzdő amerikai szervezet, a NumbersUSA készített. A BOCS Civilizációtervezés Alapítvány által magyarul is feliratozott kisfilmben azt mutatják be, miért nem segít a világ baján az, ha Amerika évente egymillió migránst befogad, ahogy ez 1990 óta minden évben megtörténik. Csak Afrikában 650 millió olyan ember él, aki kénytelen naponta kevesebb mint két dollárból megélni. Indiában további 890 millió ember van hasonló helyzetben, Kínában 480 millió, és Ázsia többi részein további 810 milliónyi ember él kilátástalan szegénységben.
A Világbank adatai szerint a földön összesen 3 milliárd ember van hasonló helyzetben, köztük elég soknak a szegénység mellett még a fegyveres konfliktusok veszélyeivel is meg kell küzdeniük. Amerika ebből a hatalmas tömegből évente befogad egymilliót, és ezzel megnyugtatja a lelkiismeretét, hogy ezzel hozzájárult a humanitárius válsághelyzet megoldásához. Soha nem a legszegényebbek indulnak útnak: ők túl gyengék, betegek, kevés az információjuk és a pénzük ahhoz, hogy eljussanak a vágyott Kánaánba.
A sikeres migránsok az adott kibocsátó ország energikus, változtatni akaró és tudó kisebbségéhez tartoznak, tehát távozásukkal tovább romlik az esély, hogy jobb legyen a helyzet szülőföldjükön – általában az átlagnál jobban képzett, kreatívabb, dolgozni tudó és akaró emberek mennek el, még reménytelenebb helyzetbe taszítva a mAradókat. És ez érdekes módon nem jelenti azt sem, hogy ebből a befogadó ország olyan nagyot profitál, mert egy adott személy képzettsége elég lehet a társadalom fejlesztéséhez Fekete-Afrikában, de – főként nyelvtudás hiányában – kevésnek bizonyulhat a BMW-nél.
Visszahúzni a fejlett országokat
A videóból kiderül: miközben Amerika évente befogad egymilliót a migránsokból, a bajok forrásánál ugyanannyi idő alatt nyolcvanmillió gyerek születik a kilátástalanságba! Az arányok jól jelzik, hogy az utánpótlás végtelen, és ez a módszer csak arra jó, hogy visszahúzza a fejlett országokat is a fejletlenek szintjére. Európa jelenlegi vezetői arról beszélnek, ha befogadjuk a migránsokat, segítünk a szenvedőkön. Valójában a bajokat mélyítjük el: kontinensünk tele lesz frusztrált, gyökértelen milliókkal, akik hazavágynak (eközben mintegy mellékhatásként túlságosan leterheljük a szociális rendszereinket, a rendőrséget, és kockáztatjuk a saját biztonságunkat), és a kibocsátó országokban is tetézzük a bajt, hiszen ott még reménytelenebbé tesszük a helyzetet.
Mi a megoldás ebben a helyzetben? A fenti történetek igazi hősei azok, akiknek lenne lehetőségük elvándorolni a baj és a szegénység elől, de mégis mAradnak, hogy segítsenek honfitársaikon. Vagy visszamennek, mint Izidor Ruckel. Őket kellene nekünk is támogatnunk, mert csak ekkor érhető el érdemi változás azokban a társadalmakban, ahol most nagyipari méretben születik a baj.
Azt gondolom, az Európai Unió mostani vezetőinek is meg kellene nézni ezt a videót, vagy el kellene beszélgetniük Izidor Ruckellel. Szívesen segítek a találkozásban.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet

Székelyfölddel ismerkedett az amerikai nagykövet
Először járt Hargita megyében Hans Klemm, az Amerikai Egyesült Államok Bukaresti nagykövete. Lenyűgözte a táj és a helyiek, akikkel találkozott. „Az egyik célja Székelyföldi látogatásomnak, hogy beszéljek az itteniekkel a problémákról” – mondta. Hozzátette: árgus szemekkel figyelik a kisebbségi jogok betartását.
Hargita megyét látogatta meg hétfőn az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövete, Hans Klemm és felesége. Hétfőn előbb Csíkszeredában járt, majd Székelyudvarhelyen az SZKA képviselőivel találkozott. Közel egy éve nevezték ki nagykövetnek a diplomatát, aki szerint az Amerikai Egyesült Államok Romániát most nagyon pozitív helyzetben látja. „Ha a térséget tekintjük, akkor Románia a stabilitás és a fejlődés szigete lett, összehasonlítva a szomszédaival. A nemzetközi biztonság szempontjából pedig nincs jobb partnerünk ebben a térségben” – mondta Hans Klemm.
A nagykövet szerint a demokratikus értékek vállalása és a demokratikus intézmények erősítése terén sikereket ért el Románia, dicséretesnek tartja az ország korrupció elleni küzdelmeit. A nagykövet úgy látja, gazdasági szempontból nagyon gyors léptékben fejlődik az ország, így mindent összevetve jó irányban halad jelenleg az ország, és reméli, ez így fog folytatódni. „Románia és az Egyesült Államok is fontos választások előtt állnak, így nagykövetként szeretnék megbizonyosodni arról, hogy a partnerségünk továbbra is szilárd mArad, sőt erősebb lesz az elkövetkezőkben” – beszélt a céljairól.
Ez volt az első, hogy Hargita megyébe látogatott, és le is nyűgözte a látvány, illetve a helyiek, akikkel eddig találkozott. „Székelyföld ezen része igencsak sajátos, főként az etnikai összetétele miatt, valamint a Magyarországgal kapcsolatos múltja, és a magyar nyelv révén is” – mondta, hozzátéve, hogy igyekszik minél többet megtudni Hargita megyéről.
Az amerikai külügyminisztérium tavalyi emberi jogi országjelentésében kitértek a romániai magyar kisebbséget érő hátrányos megkülönböztetésre, például arra, hogy nem lehet használni a magyar nyelvet különböző intézményekben, a helyhatósági hivatalnokok sok helyen nem beszélik a magyar nyelvet, több város önkormányzata megtagadta a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezését, illetve több esetben megtiltották a székely zászló kitűzését is. Klemm elmondta, hogy a Bukaresti nagykövetség szorosan együttműködött a jelentés kidolgozásán az amerikai külügyminisztériummal, ennek ellenére nem tudta megmondani, ha a következő jelentésben jobb eredmények lesznek e téren, vagy úgy általában.
„Az Egyesült Államok számára fontos a kisebbségek értékeit tisztelni, ez számunkra is kihívás, és Romániában is népszerűsítjük ezt, valamint a vallási szabadságot, a sajtó szabadságát, a szólásszabadságot. Az egyik célja Székelyföldi látogatásomnak, hogy beszéljek az itteniekkel ezekről a problémákról” – fejtette ki.
Mint elmondta, Csíkszeredai látogatása alatt ismerte meg a Romániában élő magyarok kihívásait és gondjait, a szimbólumok használata mellett az oktatás minősége is felmerült. A diplomatát meglepte, hogy gondot okoz a románnyelv-oktatás minősége is a magyar anyanyelvű kisebbségnek. Megtudta ugyanakkor, hogy a térségnek gondot okoz elérni az uniós forrásokat, ennek hiánya pedig rosszul hat a helyi gazdaságra. Az amerikai nagykövet egyelőre nem hallott a Székelyföldi autonómia-törekvésekről Bukarestben, illetve a mostani látogatása alatt – válaszolta érdeklődésünkre, de hozzátette, igyekszik utánanézni a javaslatoknak.
Oroszország generálja a feszültséget és instabilitást
Hans Klemm a globális fenyegetettségről, illetve Románia Egyesült Államokkal és Oroszországgal folytatott kapcsolatáról is beszélt. Úgy látja, valóban növekszik a térségben a feszültség, az orosz agresszió miatt. A nagykövet szerint az Egyesült Államok, az Európai Unió és Románia egyaránt Oroszországot okolja a térségben létrejött konfliktusokért és instabilitásért, valamint a nemzetközi határok megszegéséért. Meglátása szerint a Fekete-tengeri térségében a legnagyobb ingatagságot Oroszország generálja, ennek ellenére hangsúlyozta, a Deveselu légi támaszponton telepített rakétaütegek, amelyet az európai NATO-rakétavédelmi rendszerbe is integrálnak, védelmi szerepet nyújtanak, az euro-atlanti térségen kívüli fenyegetésekre, és nem az oroszországiakra vannak irányítva.
A szimbólumhasználatról és a diszkriminációról tájékoztatták
A nagykövet délelőtt Borboly Csabával, Hargita megye Tanácsának elnökével és Ráduly Róbert Kálmánnal, Csíkszereda polgármesterével is találkozott Csíkszeredában. Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke a találkozón elmondta, hibának tartja a regionalizáció fogalom használatát a román politikában, mert egyfelől alkotmánymódosítás nélkül nincs miről beszélni, másfelől meg fogalmi gumicsont, és arra jó, hogy megakadályozzon minden érdemi szakmai vitát, elemzést, közös gondolkodást a román közigazgatás bajairól – áll a megyei önkormányzat sajtószolgálatának közleményében. A fejlesztési régiók kapcsán Borboly Csaba kifejtette, hogy a jelenlegi felosztás az ország nyolc nagyvárosának, illetve azok harminc kilométeres körzetének biztosít fejlődési lehetőséget, miközben a vidék elszegényedik, nő a vidék és a nagyvárosok közti szakadék. A közlemény szerint a szimbólumhasználat kapcsán Borboly kiemelte, minden megyének van saját zászlaja, de a hazai jogértelmezés lehetőséget biztosít rosszhiszemű feljelentőknek, hogy a székely megyékben megtámadják a közintézményekben való jelképhasználatot, és pert nyerjenek, ami által sérül a helyi autonómia elve, holott Románia elfogadta a vonatkozó nemzetközi chartát.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a gazdasági és az anyanyelvi téren történő diszkriminációról beszélt, amit a város és a térség esetében alkalmaz a román állam, valamint a Városháza felirat és a városzászló meg a székely lobogó miatti pert is ismertette. Kitért az anyanyelvhasználat körüli akadályokra, valamint a régiós felosztást bírálta, mert meglátása szerint a Központi Fejlesztési Régióban csak két város fejlődött gazdaságilag, Brassó és Szeben, statisztikák szerint pedig a vidék és e nagyvárosok közti életszínvonalbeli szakadék ma nagyobb, mint az EU-csatlakozás előtt.
A beszélgetés után Hans Klemm elmondta, hogy az amerikai kormány számára fontos a kisebbségek tisztelete, és kijelentette, hogy amerikai befektetőkkel való találkozóján mindenképpen megemlíti nekik Hargita megyét mint lehetőséget.
Amerikai sarokkal gazdagodott a Csíkszeredai könyvtár
Az Amerikai Egyesült Államok Bukaresti Nagykövetsége klasszikus és kortárs amerikai íróktól származó, angol nyelv tanulásához szükséges, valamint gyermekkönyveket és könyvespolcot ajándékozott a Kájoni János Megyei Könyvtárnak hétfőn.
Az ajándékot Hans Klemm, az Amerikai Egyesült Államok Bukaresti nagykövete adta át. Elmondta, ez az első alkalom, amikor Hargita megyébe látogat, és örömet okoz számára, hogy értékes ajándékot adhat az ittenieknek.
Az ünnepséget követően Hans Klemm kerekasztal-beszélgetésen válaszolt az újságírók kérdéseire. A nagykövet kifejtette, korábban Kovászna megyébe is ellátogatott, így lehetősége volt megtapasztalni, hogy Székelyföld különbözik az ország többi részétől, pozitív benyomása van Hargita megyéről. Véleménye szerint a székely büszke, harcos, védelmező nép. Az aktuális problémákra térve az újságírók a kisebbségi kérdésről is érdeklődtek a nagykövettől, aki elmondta, védeni, tisztelni kell a kisebbséget. Arra a kérdésre, hogy a továbbiakban milyen kapcsolat fog kialakulni a megyével, azt válaszolta, hogy a Kájoni János Megyei Könyvtárral kialakult kapcsolat az alapja lehet annak az együttműködésnek, amely a megye kulturális és oktatási fejlődését szolgálja. Az elöljárókkal való találkozás folytatásaként közös terveket alkothatnak a megye gazdasági fejlődése érdekében.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Hollande közös európai haderő mellett érvelt Bukarestben
Európának új korszakra van szüksége védelmének megszervezése és finanszírozása terén – hangoztatta Francois Hollande francia elnök Bukarestben kedden, miután román kollégájával, Klaus Johannisszal tárgyalt.
A két elnök közös sajtóértekezletén Hollande úgy értékelte: a terrorizmus elleni küzdelem új, közös védelmi rendszert követel az európaiaktól, a pozsonyi csúcsértekezleten pedig az uniós vezetőknek megoldást kell találniuk az Európai Unió külső határainak védelmére.
Kifejtette, Franciaországnak van Európában a legnagyobb védelmi költségvetése, de szerinte másoknak is növelniük kell védelmi kiadásaikat, hozzá kell járulniuk Európa védelméhez. Rámutatott, Európa nem azért egyesült, hogy „mindenki megtalálja a közös költségvetésében a kedvére való részt”, hanem azért, mert tagállamainak közös értékei és célkitűzései vannak, ezért az unió biztonságát is együttes erőfeszítéssel kell megteremteniük.
Hollande egy közös európai haderő, illetve közös európai hadiipar kialakítása mellett érvelt Bukarestben, amely képes szavatolni a schengeni övezetben, illetve az unió határain belül élők biztonságát, anélkül, hogy valamilyen külső erő beavatkozására várna.
Klaus Johannis kijelentette, Románia támogatja az európai haderő felállításáról szóló francia-német kezdeményezést, amely szerinte nem konkurenciája vagy helyettesítője lesz a NATO-nak, hanem az észak-atlanti szövetség és az EU tevékenysége közötti „összefonódás”, amely mindkét fél számára előnyös.
Johannis szerint egy rugalmasabb, polgárainak igényeire jobban figyelő, egységét megőrző unióra van szükség. Az emberek jólétet és biztonságot várnak az Európai Uniótól – tette hozzá a román elnök.
A két államfő megállapodott abban, hogy 2018. december 1-je és 2019 júliusa között Franciaország és Románia „kölcsönös kulturális szezonnal” emlékezik meg a modern Románia megalakulásának százéves évfordulójáról, az 1918-as, Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó Gyulafehérvári román nemzetgyűlésről. A francia-román centenáriumi rendezvények egybeesnek a román uniós elnökség (2019 első fele) időszakával – mutatott rá Francois Hollande.
Hozzátette, Romániának latin gyökerei vannak, és frankofon (francia nyelvű) ország, ahol a diákok 20 százaléka első, 80 százaléka pedig második idegen nyelvként tanulja a franciát.
Hollande személyében, akit népes politikus- és üzletember-küldöttség kísért, hosszú ideje először érkezett francia államfő hivatalos állami látogatásra Romániába. Utoljára 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök tett rövid Bukaresti látogatást, hogy Traian Băsescu akkori román államfővel a két ország stratégiai partnerségéről írjon alá közös nyilatkozatot.
MTI
Székelyhon.ro

Székely panaszáradat az amerikai nagykövetnek
Az Egyesült Államok számára nagyon fontos a kisebbségek tiszteletben tartása – jelentette ki hétfőn Csíkszeredában Hans Klemm, az Egyesült Államok Bukaresti nagykövete.
A diplomata kétnapos látogatás erejéig érkezett a Székelyföldre, ahol előbb Hargita megyét – Csíkszeredán kívül Székelyudvarhelyet – kereste fel, kedden pedig Sepsiszentgyörgyre utazik. Látogatása során a nagykövet több tucatnyi kötetet tartalmazó ún. Amerikai Könyvespolcot adományozott a Csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárnak, amely szak- és szépirodalmi művekkel, valamint az angol nyelvtanulás tökéletesítéséhez szükséges módszertani munkákkal gazdagodott.
A többségében magyarok lakta régióba látogató diplomatát Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke Ráduly Róbert Kálmánnal, a megyeszékhely polgármesterével közösen fogadta a megyeházán. Borboly elmondta, hibának tartja a regionalizáció fogalom használatát a román politikában, mert szerinte egyfelől alkotmánymódosítás nélkül nincs miről beszélni, másrészt úgy vélte, a „fogalmi gumicsont" arra jó csupán, hogy megakadályozzon minden érdemi szakmai vitát, elemzést, közös gondolkodást a hazai közigazgatás bajairól, illetve azok kiküszöbölésének lehetőségeiről. A tanácselnök arra is felhívta a nagykövet figyelmét, miszerint Románia nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettséget arra, hogy nem fogad el a kisebbségek számára hátrányos területi beosztást.
A romániai szimbólumhasználat kapcsán Borboly elmondta, miközben valamennyi megyének van saját zászlaja, a hazai jogértelmezés lehetőséget biztosít „rosszhiszemű feljelentőknek" arra, hogy a székely megyékben megtámadják a közintézmények jelképhasználatát, és pert nyerjenek, ami által sérül a helyi autonómia elve. A románoktatás problémájáról szólva úgy vélekedett, azért nem sikerül a Székelyföldi magyar diákok felének az érettségije, mert még mindig nem tanulhatják idegen nyelvként a románt. amely miatt a diákok több mint fele elbukik az érettségin. Borboly felhívta a figyelmet a dekoncentrált intézmények vezetőségében tapasztalható etnikai arányokra, amelyek fordított arányban vannak a megye lakosságáéval.
Ráduly Róbert Kálmán a román állam által a város és a térség esetében alkalmazott gazdasági és anyanyelvi téren történő diszkriminációról beszélt, ismertetve a nagykövet előtt a Városháza felirat és a városzászló, valamint a székely lobogó kifüggesztése ellen indított pert is. Csíkszereda polgármestere kitért az anyanyelvhasználat körüli akadályokra, továbbá bírálta a régióátszervezésre vonatkozó Bukaresti elképzeléseket. Ráduly felhívta a figyelmet, hogy a Székelyföldi régiót is felölelő Központi Fejlesztési Régióban csak Brassó és Szeben fejlődött gazdaságilag, statisztikai adatok szerint pedig a vidék és e két nagyváros közti életszínvonalbeli szakadék ma nagyobb, mint az EU-csatlakozás előtt.
Hans Klemm a két önkormányzati vezetővel folytatott megbeszélés után elmondta, mandátuma egyik prioritásának tartja Románia régióinak felkeresését, e téren pedig kiemelkedő szerepet kapnak a nemzeti kisebbségek lakta megyék. „Nagykövetként kiemelt szerepet tulajdonítok annak, hogy elősegítsük az Egyesült Államok és Románia biztonságát, a demokráciát, valamint a szabad és erős kormányzást. Mindemellett a Bukaresti nagykövetség és az Egyesült Államok számára nagyon fontos a kisebbségek tisztelete" – szögezte le a nagykövet, aki a nap folyamán Jean-Adrian Andrei prefektussal is találkozott. A diplomata csalódottságának adott hangot annak kapcsán, hogy Hargita megyében egyetlen amerikai befektető sem telepedett meg, arról biztosította viszont a vendéglátóit, hogy felhívja hazája vállalkozóinak figyelmét a térségre.
Hans Klemm egyébként nem először jár a Székelyföldön, idén januárban ugyanis a Háromszéki Árapatakon roma közösségeket látogatott meg egy civil szervezet meghívására. Akkor Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke tájékoztatta a romániai magyar közösség helyzetéről, felkérve a diplomatát, hogy a védnöksége alatt szervezzenek román-magyar kerekasztal-beszélgetést.
Krónika (Kolozsvár)

Háromszéken tájékozódott az amerikai nagykövet
Tájékozódás, az itteni helyzet jobb megismerése végett érkezett Kovászna és Hargita megyébe Hans Klemm amerikai nagykövet, és bár rendkívül diplomatikusan kitért a kényes kérdések megválaszolása elől, alkalma volt a térség, az itt élők legfontosabb gondjaival szembesülni, és Sepsiszentgyörgyi, szűk félórás sajtótájékoztatója során legalább tízszer kimondta a Székelyföld románok által tagadott nevét angolul: Szeklerland.
Hans Klemm egy nappal korábbi Csíkszeredai látogatására utalva hangsúlyozta, nem csak politikusoktól tájékozódott, alkalma volt egyszerű polgárokkal is beszélni, hogy megértse az itteni kulturális, gazdasági, politikai helyzetet. Sepsiszentgyörgyre reggel tíz órakor érkezett, Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel, Antal Árpád polgármesterrel és Kató Béla református püspökkel találkozott, majd az újságírók kérdéseire válaszolt.
Amerikai álláspont
A táj szépségeit ecsetelő és az itteniek vendégszeretetét méltató szokásos bevezető után Amerika emberi és kisebbségi jogokat, demokráciát támogató álláspontját hangsúlyozta arra a kérdésre válaszolva, hogy az Egyesült Államok támogatja-e az itt élő magyarság népszavazással és százezres tüntetéssel is megerősített területi autonómiaigényét. „Az Egyesült Államok maximálisan támogatja a Székelyföldi emberek jogát, hogy petíciókat nyújtsanak be és tömegtüntetéseken adjanak hangot elégedetlenségüknek a kormánnyal szemben” – mondotta. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ügyében nem foglalt állást, de figyelik a restitúciós folyamatot, felgyorsítását sürgeti – derült ki egy másik kérdésre adott válaszából.
Lapunk kérdésére, mely szerint azt követően, hogy 60 évvel ezelőtt, az ’56-os forradalom során Amerika nem állt ki a szovjet hatalom és kommunizmus ellen fellázadt Magyarország mellett, van-e okuk attól tartani az erdélyi magyaroknak, hogy jogköveteléseik elsikkadnak a Romániával kötött stratégiai partnerség miatt, Hans Klemm általános választ adott. Maga elé mormolva megjegyezte: „A nagyszerű ’56, érdekes...”, majd az Egyesült Államok prioritásait ismertette: a biztonság és stabilitás, melynek fenntartásában Romániának nagy szerepe van; a demokrácia, beleértve a kisebbségi jogok tiszteletben tartását – itt felsorolt más alapvető jogokat, a vallás- és szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a nők jogait, az emberkereskedelem megakadályozását –, és hozzáfűzte, ezek kiteljesítése soha véget nem érő próbálkozás. Harmadikként a gazdasági fejlődést említette, Románia jó mutatóit – bár ez nem jelenti, hogy problémái megoldottak, beleértve a kisebbségi kérdést is – fűzte hozzá –, és reményét fejezte ki, hogy a decemberi választások után is folytatódik a jelenlegi irány, sőt, erőteljesebbé válhat a két ország közötti együttműködés.
Magyar sérelmek
Rövid és keveset mondó sajtótájékoztatója után a nagykövet a „szomszédba” vonult a prefektussal találkozni, magyar vendéglátói pedig összegezték mindazt, amit ők elmondtak neki. Tamás Sándor kiemelte, már bevezetőjében elmondta, nem panaszkodni akarnak, partnert keresnek problémáink megoldására. Ismertették, a NATO- és EU-csatlakozásig valóban bővültek az erdélyi magyarság jogai, ám azt követően próbálják visszafordítani az alkotmányban leszögezetteket és jogszabályokba foglaltakat: visszaállamosítás, decentralizáció zajlik, kettős mércét alkalmaznak a hatóságok. Ez utóbbi alátámasztására képekkel is bemutatták, hogy míg Bukovinában hivatalosságok állnak a térség zászlója alatt, Székelyföldön büntetik a székely zászló önkormányzatok általi használatát. Azt is elmondták, hogy mindaz, amit az erélyi, Székelyföldi magyarság kér, az EU 15 államában működik, külön kiemelték Dél-Tirol példáját, és hangsúlyozták, nem szeretnénk mást, csak, ami máshol is lehetséges. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának akadályozását vetette fel, jövőben ünneplik egyházuk 500 éves fennállásának évfordulóját, ez alatt a fél évezred alatt nagyon fontos volt, hogy ne csak a templomban szolgáljanak, de az oktatást és a diakóniát is támogassák, a kommunizmus alatt elkobzott ingatlanjaik e célokat szolgálták. Mindaz, ami Romániában jelenleg történik, a vallásszabadság korlátozását jelenti, megértik ugyan a geopolitikai helyzetet, de az Egyesült Államoknak is méltányolnia kellene, hogy az itt élő magyarok mindeddig békés, törvényes eszközökkel követelték azt, ami a jog szerint is megilleti őket. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azzal kezdte beszámolóját, hogy mi, magyarok lojális állampolgárai vagyunk Romániának, mégsem szeretnek bennünket, egyrészt mert mindig kimondjuk az igazságot, másrészt, mert szenvedélyesen szeretjük szülőföldünket, és bár száz éve folyamatosan nyomás alatt tartanak, mégis itt vagyunk. Kitért arra is, hogy úgy érezzük, az Egyesült Államok a Romániával kötött stratégiai partnerség miatt lemondott arról, hogy az erdélyi magyarság ügyét markánsan képviselje. Az amerikai alapértékekkel egyetértünk, de lehet-e vallásszabadságról beszélni, miközben elveszik az egyház javait? Úgy értelmezik-e a demokráciát Amerikában, mint Bukarestben, hogy három farkas többségi szavazással dönthet a bárány megevéséről (a bárány ez esetben az erdélyi magyarság – pontosított), egyenlőség-e, hogy a Székelyföldi önkormányzatoknak tiltják azt, ami az ország más tájain lehetséges – sorolta a kérdéseket. Kitért a tervezett regionális átszervezésre, hogy olyan elképzelés körvonalazódik, amely az önkormányzatokat is kiveszi a magyarság kezéből, olyan régióba kívánják beolvasztani a Székelyföldi magyar közösséget, ahol nem lesz többségben, így a döntéseket sem befolyásolhatja. „Világosan elmondtuk, vannak olyan ügyek, amelyekben nincs kompromisszum, az itt élők szembeszálltak Ceauşecuval, Băsescuval vagy Dragneával, amikor szét akarták darabolni a régiót, és szembeszállnak bárkivel, akinek hasonló a szándéka” – ismertette tájékoztatójuk lényegét Antal Árpád.
Amerikai Könyvespolc a könyvtárnak
Hans Klemm a prefektussal folytatott tárgyalás után meglátogatta a Magmát és az Erdélyi Művészeti Központot. A Bod Péter Megyei Könyvtárnak átadta az Amerikai Könyvespolc nevű, 128 címből álló, 2593 dollár összértékű könyvadományt, amelyben szak- és szépirodalmi művek (klasszikus és kortárs amerikai irodalom, gyermekirodalom), valamint az angolnyelv-tanulás tökéletesítéséhez szükséges módszertani munkák találhatóak.
Háromszéki látogatása végén még egy rövid, de kötetlenebb beszélgetésre hívta az újságírókat, mely során meghallgatta egyebek mellett a nyelvi jogok betartásával, a román nyelv oktatásával kapcsolatos észrevételeket. Véleményét szavakban nem fogalmazta meg, de bólogatásai, arca elárulta, nem érti, miért ütközik akadályokba alapvető dolgok biztosítása. Elismerte: aludnia kell még az itt tapasztaltakra, a román és magyar felektől sokszor egymásnak szögesen ellentmondó tájékoztatót kapott, és ahhoz, hogy megértse az itteni helyzetet, meg kell emésztenie mindezt
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közös múlt, közös jövő (Hollande Romániában)
Európának új korszakra van szüksége védelmének megszervezése és finanszírozása terén – hangoztatta Francois Hollande francia államelnök tegnap Bukarestben, miután Klaus Iohannis államfővel tárgyalt. Ez alkalommal Klaus Iohannis a legmagasabb román állami kitüntetést – Románia Csillaga Érdemrend a lánccal – adományozta vendégének „a román történelem és kultúra iránt tanúsított megértésért és érdeklődésért”.
A két elnök közös sajtóértekezletén Hollande úgy értékelte: a terrorizmus elleni küzdelem új, közös védelmi rendszert követel az európaiaktól, a pozsonyi csúcsértekezleten az uniós vezetőknek megoldást kell találniuk az EU külső határainak védelmére. Hollande egy közös európai haderő, illetve közös európai hadiipar kialakítása mellett érvelt, amely képes szavatolni a schengeni övezetben, illetve az unió határain belül élők biztonságát, anélkül, hogy valamilyen külső erő beavatkozására várna.
Klaus Iohannis kijelentette: Románia támogatja az európai haderő felállításáról szóló francia–német kezdeményezést, amely szerinte nem konkurenciája vagy helyettesítője lesz a NATO-nak, hanem az észak-atlanti szövetség és az EU tevékenysége közötti „összefonódás”, amely mindkét fél számára előnyös. Hozzátette: rugalmasabb, polgárainak igényeire jobban figyelő, egységét megőrző unióra van szükség. Az emberek jólétet és biztonságot várnak az EU-tól. A két államfő megállapodott abban, hogy 2018. december 1-je és 2019 júliusa között Franciaország és Románia „kölcsönös kulturális szezonnal” emlékezik meg a modern Románia megalakulásának százéves évfordulójáról, Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó Gyulafehérvári román nemzetgyűlésről. A francia–román centenáriumi rendezvények egybeesnek a román uniós elnökség (2019 első fele) időszakával. A francia elnök leszögezte: Romániának latin gyökerei vannak, és frankofón ország, ahol a diákok 20 százaléka első, 80 százaléka pedig második idegen nyelvként tanulja a franciát.
Francois Hollande francia csúcstechnológiai beruházásokat is felkeresett: délelőtt a Bukarest melletti Măgurelén járt, ahol az európai uniós támogatással megvalósítandó szuperlézer romániai berendezéseit építi egy 60 millió eurós szerződés alapján a francia Thales űrkutatási és hadiipari óriáscég, délután a Brassó megyei Vidombákra repült, ahol Dacian Cioloş kormányfővel együtt avatta fel az Airbus Helicopters 50 millió eurós beruházásból felépült új üzemét. A francia államfő szerint ezek a beruházások is bizonyítják, hogy Franciaország jövőbe mutató csúcstechnológiákkal járul hozzá Románia fejlődéséhez, nemcsak az olcsó munkaerőt keresi. Hollande személyében csaknem két évtized után először érkezett francia államfő hivatalos állami látogatásra Romániába. Utoljára 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök tett rövid Bukaresti látogatást, hogy Traian Băsescu akkori román államfővel a két ország stratégiai partnerségéről írjon alá közös nyilatkozatot.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Böjte Csaba nemmel szavaz a kvótanépszavazáson
Böjte Csaba ferences szerzetes nemmel szavaz az október 2-án a kötelező betelepítési kvótával kapcsolatban tartandó magyarországi népszavazáson.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője a szervezet honlapján közzétett írásában megemlíti, hogy az alapítvány által működtetett otthonokba több mint 5000 gyermeket fogadtak be, közülük pedig több mint 3000 „kirepült", ugyanakkor ezeket a gyermekeket nem csak számba veszik, hanem szeretettel, jósággal számon is tartják.
„Igen, meg vagyok győződve, hogy egy szabad ország számba kell vegye a határain belépő embereket, és emberségesen számon is kell tartsa őket, hogy ki honnan jött, hogy halad, hogy boldogul a nem mindig egyszerű mindennapi életben! Éppen ezért én, kit szintén befogadott és számon is tart a Magyar Köztársaság, nemmel szavazok minden erőszakra, a lakosság akarata elleni kényszerbetelepítésre!" – közölte Böjte Csaba atya. A ferences szerzetes hozzátette: a „kitaposott utat", a magyar parlament által elfogadott törvényes letelepedési modellt tartja egyetlen járható, békés útnak.
Az októberi kvótanépszavazáson a következő kérdésre kell válaszolni: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?"
A Budapesti Századvég Alapítvány legfrissebb közvélemény-kutatása szerint emelkedett a kötelező betelepítési kvótáról szóló referendumon való részvételi hajlandóság, és még az anyaországi baloldali szavazók körében is elutasított a referendum bojkottja. Az alapítvány kedden az MTI-hez eljuttatott közleményében azt is kiemelte: a referendumon nagy többséggel a „nem"-ek győzelme várható.
Krónika (Kolozsvár)

Történelmi hiba az EU hallgatása kisebbségi kérdésben
Személyes meggyőződésem, további negyvenmillió európai polgárral együtt, hogy történelmi hiba az a makacsság, amellyel az Európai Unió a szőnyeg alá söpri az európai nemzeti és nyelvi kisebbségek problémáit, hangsúlyozta Winkler Gyula írásbeli hozzászólásában, melyet annak kapcsán nyújtott be, hogy szerdán az Európai Parlament plénuma Strasbourgban az Európai Bizottság elnökének évértékelő beszédét vitatta meg. Az EP-képviselő annak kapcsán fogalmazott eképpen, hogy Jean-Claude Juncker azzal zárta az Unió helyzetéről szóló beszédét, hogy „a történelem nem minket, hanem tévedéseinket fogja számon tartani”.
„Az Európai Unió helyzetéről szóló évértékelő beszédben ezúttal sem hangzott el egyetlen szó sem arról a témáról, amely közvetlenül érint negyven millió európai polgárt. Örvendtem, hogy kimondta: Európa nem lehet olvasztótégely, amely megöli az identitást, viszont a beszédében Jean-Claude Juncker egyetlen utalást sem tett az európai nemzeti és nyelvi kisebbségekre” – emelte ki az írásbeli hozzászólásban Winkler Gyula.
Az EP-képviselő értékelte az évértékelő beszéd kiegyensúlyozottságát, amely a pozitívumokra és az EU előtt álló kihívásokra egyaránt kitért, Jean-Claude Juncker szólt a gazdákhoz éppúgy, mint az európai iparágak képviselőihez, beszélt a digitális gazdaságról, fiatalok esélyeiről, de az idősek gondjairól és a szociális méltányosság szükségességéről is, nemcsak olyan témákat érintve, amelyek az EU kompetenciái, hanem tagállami feladatkörökben levő döntéseket is taglalt.
„Egyetértek azzal, hogy módosítani kell a Lisszaboni Szerződést, hogy legyen egy EU-s külügyminiszter, de ugyanakkor szükség van egy olyan európai biztosra is, akinek hatáskörébe tartoznak a nemzeti és nyelvi kisebbségek problémái. A Bizottság politikai akaratára van szükség ahhoz, hogy megszülessen az uniós nemzeti kisebbségvédelmi keretrendszer” – mutatott rá Winkler Gyula, emlékeztetve, hogy az EU lakosságának 8 százaléka valamely történelmi nemzeti kisebbség és nyelvi közösség tagja, ami negyven millió európai polgárt jelent.
Írásbeli hozzászólásában az EP-képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy ellentmondás tapasztalható a Bizottság elnökének felhívása, amely szerint jobban oda kellene figyelni a polgárokra, és a között, ahogyan a Bizottság elutasította a Minority Safe Pack – kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést, amelyet az RMDSZ indítványozott az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója ( FUEN) tagjaként. „Meg kell hallgatnunk a polgárokat és ezt gyakrabban kell megtennünk, fogalmazott Juncker, ám az RMDSZ és a FUEN által közösen indított Minority Safe Pack polgári kezdeményezést a Bizottság elutasította” – mutatott rá Winkler Gyula.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)

A ló meg a zabla
Nem és nem és sosem fogadom el még föltevésnek sem, hogy a román kormányok, diktatúrák egymás után csak kísérleteznek a Romániához tapasztott magyarság türelmével, immár száz éve. Nem és nem provokáció, állítom. 1916-ban hátulról szúrtak belénk – a hírhedt antant (entente) hatalmi szövetség engedelmével. És azóta is mindenféle politikai szövetség rábólint a magyar nemzetrészek kiirtására az ún. Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában stb. És még mindig a leggonoszabb az Európai Unió, melynek örvényeit a világ szeme láttára ganyézza be a román politika.
Nem kísérletezés ez, babám! Most és mindörökké arra törekedtek, hogy gyakorlatba ültessék az ún. román többség megképzelését. Erre ment a történelem-fabrikálás is, és megyen mind a mai napig. Mindez nem bevezetés a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nevének román hatalmi levakartatásához – több mint száz év után. Nem hergelés, nem türelempróba.
Ez maga a magyar történelmi létünk eltakarításának egyik mozzanata. Egy folyamat része. És megrendezhették az 1989-es román műanyag-forradalmat, egyre megy a játék. Őrizzen az Isten a vádtól, hogy netán visszasírnám bármelyik román parancs- és rendőr- meg szekusuralmat! Ám meg kell említenem, hogy 1969-ben még meg lehetett írnunk és zenében komponálnunk a Székely Mikó Kollégium himnuszát, mely azóta is himnusz. Ceaușescu csak két esztendővel később vett részt Pekingben a Mao Ce Tung-féle kínai politikai „továbbképzésen”...
Azt a himnuszt 1986-ban már megpróbálták Ilie Gabráék a Román Kommunista Párt beintésére lefordítani románra. Szíveskedjenek meggondolni, ma már hol tartunk! A híres magyar intézet nevét kell(ene) levenni a magyar nemzet és magyar nyelv homlokzatáról. Hányan fogunk ott állni a levakarás idején a földön, nézvén mindezt, mikósok és nem mikósok? Hányan?
Egyelőre nem megy. Viszont óhatatlanul arra kell figyelmeztetnem a magyarságot, ami utána és utánunk következik. A magunk megadó türelme végtelen lenne? És mennyi a próbaidő? Teszem föl ezt a kérdést Budapestnek meg Székelyföldnek, ha már odalett Marosvásárhely, annyi magyar nagyváros után. És – rendszerváltások után. Itt a ló ugyanaz, a zabla más csupán.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Európa elsősorban saját polgárainak tartozik felelősséggel!
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyilatkozott a magyar közmédiának az európai és az erdélyi helyzetről.
Szeptember 11-én adták át a Tőkés László Alapítvány idei díját Kisvárdán egy ünnepi istentisztelettel egybekötött nyilvános kuratóriumi ülésen. A helyi református templomban tartott rendezvény után a Kossuth Rádió a díj névadóját, Tőkés László európai parlamenti képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét kérdezte a Brüsszeli-strasbourgi parlamenti politikáról, illetve a romániai választások előtti erdélyi helyzetről. Zsoldos Barnabás interjúja a Határok nélkül című műsor szeptember 13-i adásában hangzott el.
T. L.: Az Európai Parlament nemrég kezdődött őszi ülésszakán kiemelt témának számít a migráció kérdése. Sajnálatos, hogy mintha megállt volna az idő: ugyanazt szajkózzák nagyon sokan, a többség, az Európai Parlamentben – nem tudják helyreállítani az élő, eleven kapcsolatot a választóikkal, s így messze megelőzi-meghaladja őket az idő és a történelem szele. A múlt héten is olyan elképesztő volt, hogy miközben ég a fejünk fölött a ház itt, Európában, a liberális, baloldali meg zöld képviselők mindig arról vitatkoztak, hogy miképpen kell biztosítani a kontinenst elárasztó migránsoknak az emberi jogait, biztosítani azt, hogy ők abban az országban éljenek, ahol akarnak, mert ez nekik kiváltképpen joguk. Ahelyett, hogy amellett állnának ki, hogy mindenkinek joga van a szülőföldjén, a szülőhazájában megélni, és ehhez kell biztosítani a megfelelő körülményeket. Ebben lehetne Európa partner. Ebben Magyarország is kész támogatást nyújtani, mint ahogyan védelmére kel az üldözött keresztényeknek, mint ahogyan az egyházak közösségei is szállítják a Közel-Keletre a különféle adományokat. A megoldás valóban nem az, hogy helyettük és a saját helyzetünk lerobbantása által már magunk ellenére járjunk el, hanem otthon segítsünk a rászorulókon, ne importáljuk a problémákat. Európa pedig tartsa meg azt a színvonalat, amelyet eddig elért.
Rip.: Ebben a kusza európai helyzetben lehet-e beszélni az erdélyi, felvidéki emberek gondjáról, bajáról, a kárpátaljai emberekről? Fogékonyak-e a mi helyzetünkre, kérdéseinkre az uniós vezetők?
T. L.: A jelentést készítő kolléga, a raportőr a minap egy szót sem vesztegetett arra, hogy mit tesz azoknak a jogaiért, azoknak a védelmében, akik őt megválasztották európai parlamenti képviselőnek. Már engedje meg a világ, inkább azoknak a jogait kellene védenie, akik oda küldték, és nem az idegenek, jövevények jogait, akik megszámlálhatatlanul áradnak be hozzánk. A személyazonosságukat nem ismerjük, a célkitűzéseiket, szándékukat sem. Ilyen értelemben egyenesen sértő, hogy az Európai Unió ügyet sem vet például az őshonos kisebbségek ügyére, jobban foglalkoztatja az idegenek kérdése, mint a saját választópolgárainak az ügye. Kézenfekvő a párhuzam. Meg kell mondanunk, hogy azt üzenjük Európának – ezt üzenjük az október 2-i népszavazással is –, hogy Európa elsősorban a saját népének, saját polgárainak tartozik felelősséggel, és csak ezt követheti az az emberi jogi oltalom és az a szociális segítség, amelyet amúgy szívesen biztosítanánk erőnkből telhető mértékben szükséget látó közel-keleti vagy afrikai testvéreink számára.
Rip.: Ha a beszélgetésen fordítok egy kicsit, és Romániára teszem át a hangsúlyt, látszik némi közeledés az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt között. Önök hogyan ítélik ezt meg?
T. L.: Nézze, ez sajnos hatalomtechnikai manőver, ugyanis az RMDSZ csak azért testvériesült a Magyar Polgári Párttal – amelynek tulajdonképpen már csak egy pecsétnyomója van, a tagsága elfogyott –, hogy megossza az erdélyi magyar nemzeti oldalt. Vagyis hogy az MPP-t – amelyet Szász Jenő rossz útra terelt – az Erdélyi Magyar Néppárt ellenében használja fel. Ezek ilyen régi világból ismert hatalomtechnikai módszerek. Az igazi az volna, hogyha össze tudnánk fogni valamennyien – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Néppárt –, orvosolnánk a sérelmeket, s megőrizve a politikai függetlenségünket megtisztítanánk az RMDSZ-t a korrupciótól, és a pártok feletti nemzetszolgálatot helyeznénk előtérbe. Ezen belül is az önrendelkezés ügyét. Ha ez nem sikerül, akkor a többi mind csak színjáték és opportunizmus.
Rip.: Erről már olyan régóta beszélünk. Van ennek az önrendelkezésnek reális esélye?
TL: Rossz irányba alakul a politika. Emlékezzünk vissza, amikor a fejlett nyugat szemet hunyt Jelcinnek, s Szovjet-Oroszországot kímélve a rendszerváltozást és a demokráciát háttérbe szorította. A helyzet az, hogy Romániában is Iliescunak – az első román államelnöknek – szemet hunytak, aki valójában egy puccsot hajtott végre. Ennek következtében a kisebbségek ügye vagy az igazi demokrácia ügye nálunk másodlagossá vált. Ugyanitt tartunk most is, a stabilitás igénye dominál. Stabilitást minden áron, mindent a szőnyeg alá seperni. Hogyha az RMDSZ kiegyezik a román uralkodó osztállyal, és csend van, ez a legjobb a Nyugatnak. Sajnos, ezért nem tudunk áttörést elérni. Meg kell találni a modus vivendit a romániai magyarság képviseletei viszonylatában.
itthon.ma//karpatmedence

Románia belépne az EU „kemény magjába”
Románia törésvonalak nélküli, egységesebb Európát akar, amely képes szavatolni polgárai biztonságát és jólétét, ugyanakkor arra törekszik, hogy az unió „kemény magjának” részévé váljon – jelentette ki tegnap Klaus Iohannis.
Az államfő sajtóértekezleten ismertette országa álláspontját az EU állam- és kormányfőinek pozsonyi informális találkozója előtt, és leszögezte, hogy a terrorizmus és a migráció kihívásaira csak a külső és belső biztonság növelése, az unió határvédelmének megerősítése lehet a válasz. „A határellenőrzést minden tagállamnak prioritásként kell kezelnie, az európai polgároknak biztonságban kell érezniük magukat. Nem akarunk olyan uniót, amely képtelen megvédeni magát, képtelen határait bebiztosítani” – mondotta. Hozzátette: Románia kész kivenni részét a biztonság erősítését és az európai védelmi ipar felélesztését célzó kezdeményezésekből. Románia be akar kerülni a schengeni övezetbe és az eurózónába, része akar lenni az unió „kemény magjának”, mert meggyőződése, hogy csak az erősebb integráció hozhat megoldást Európa válságaira. A román államfő szerint az EU-nak most félre kell tennie a megosztó kérdéseket, és a kohéziót erősítő témákra kell összpontosítania, mert nagyon fontos, hogy Európa elkerülje széttöredezését, akár az észak–déli, akár a kelet–nyugati törésvonalak mentén. A megújuló uniónak viszont ragaszkodnia kell legfontosabb vívmányaihoz, az áruk, a tőke, a szolgáltatások szabad áramlásához, polgárai szabad mozgásához. Iohannis rugalmasabb, az emberek igényeire jobban figyelő, átlátható uniót sürgetett, és úgy vélte, ideje, hogy a tagállamok vezetői felhagyjanak a kettős beszéddel, azzal, hogy mást mondanak Brüsszelben és mást otthon. E kétszínűség nemcsak polgárai, hanem külső partnerei szemében is hitelteleníti Európát, és szerinte kizárólag a szélsőséges pártoknak, illetve az euroszkeptikusoknak kedvez.
Klaus Iohannis kifejezte reményét, hogy a pozsonyi csúcstalálkozón elkezdődik, az európai közösséget megalapozó Római Szerződés aláírásának jövő márciusi 60. évfordulójáig pedig be is fejeződik az a közös munka, amelynek során megszülethet a megújult, hiteles, pragmatikus és egységes Európai Unióhoz vezető közös stratégia.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Winkler: akkor szavazom meg a TTIP-t, ha a polgárok javát szolgálja
Hol tart most a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség tárgyalása, valóban elbukott-e, mint ahogy azt a német gazdasági miniszter gondolja? Ha megvalósul, kik lesznek a nyertesei, mit jelent ez Romániának? Többek között ezekre a kérdéseinkre adott választ Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő.
Sigmar Gabriel, Németország gazdasági minisztere vasárnap azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásai kudarcba fulladtak. Egyetért ezzel?
A kereskedelmi tárgyalásokkal – legyen szó partnerként Kanadáról, Szingapúrról, de most elsősorban az Egyesült Államokról – egy új világ kezdődik. Ha visszatekintünk 10-15 évvel korábbra, azt látjuk, hogy tipikusan a kereskedelmi tárgyalások voltak, amelyek a háttérben zajlottak, szakemberekre bízva. Míg a laikus, de figyelmes állampolgár nem is értette, hogy mi történik, mára ez megváltozott, a kommunikációs társadalom, az aktivizmus megnövekedése, a tájékoztatást igénylő szervezetek miatt. Persze a tárgyalásokat a televízióban, nyilvánosan sem lehet folytatni, mert a tárgyalópartner nem ismerheti a másik fél kártyáit, az információéhségre viszont válaszolni kell.
A megállapodás az EU és az Egyesült Államok között a világ legnagyobb szabadkereskedelmi térségét hozhatja létre, amitől mindkét fél új munkahelyeket és gazdasági növekedést vár. A felek azonban saját érdekeiket is igyekeznek védeni. A megvitatandó témák között szerepelnek az európai kis- és középvállalkozások amerikai közbeszerzésekhez való hozzáférése, a pénzügyi szolgáltatások, és az állam és befektető közti vitarendezés szabályai. A nemzetközi megállapodások kidolgozása teljes mértékben uniós kompetencia, ami azt jelenti, hogy az uniós országok nevében az Európai Bizottság tárgyal. (Forrás: europarl.europa.eu/)
A TTIP mostanáig 14 tárgyalási kört járt le, az utolsó júliusban zajlott Brüsszelben. Nincs áttörés még, azt mondani viszont, hogy a TTIP halott, nem fedi a valóságot. Sigmar Gabriel arra hivatkozott, hogy még egyetlen fejezet sincs lezárva, de a kereskedelmi tárgyalások alapelve, hogy semmi nincs eldöntve, amíg mindent nem döntünk el egyszerre. Ma nem lehet olyan egyezségről beszélni, amelyikben az egyik fél nyer, és a másik veszít, ez a folyamat tehát hosszú. Azt gondolom, hogy Sigmar Gabriel és pártja, a szociáldemokraták választásokra készülnek, és odafigyelve a közhangulatra tette ezt a kijelentést.
A gazdasági miniszter azt is nyilatkozta, hogy „az európaiak nem akarták alárendelni magukat az amerikai követeléseknek”. Van ennek valóságalapja?
Más a föderális Amerika mechanizmusa, amelynek a nevében a kereskedelmi megbízott tárgyal, mint az EU helyzete, ahol az Európai Bizottság tárgyal, viszont a mandátumot az Európa Tanács fogadja el az Európai Parlament véleményezésével. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban a kormányfők adnak megbízást arról, hogy miről tárgyaljon és meddig mehessen el a tárgyaló fél, az USÁ-ban azonban lehetőség van egy agresszívebb tárgyalási stratégiára. Sigmar Gabriel észrevétele így jogos.
Sok területen ugyanakkor, például a szellemi tulajdonjog, a genetikailag módosított élelmiszerek területén nagyon különbözik az amerikai megközelítés az európaitól. A mi tárgyalóink mindig figyelembe kell vegyék, hogy a közegészségügy, élelmiszerbiztonság, GMO-mentesség és egyéb területeken magasabb standardok vannak nálunk, és az világosan le van szögezve, hogy ezeket nem lehet lecsökkenteni.
A TTIP ellenzői többek között éppen attól félnek, hogy ezeket a standardokat a partnerség le fogja rombolni.
Ez azért nincs így, mert a tárgyalási mandátum nem ad lehetőséget az Európai Bizottság tárgyalóinak arra, hogy a standardokat rontó egyezséget fogadjanak el. Ez a mandátum persze nyilvánvalóan titkos, de az említett elvet az Európa Tanács és az Európai Parlament is elfogadta. Vannak persze veszélyek, ezeket pedig pontosan érzem. Míg a TTIP támogatója vagyok, korábban is világosan kijelentettem: akkor fogom megszavazni, ha ez az európai polgárok javát szolgálja.
Melyek az ellenvetései, félelmei?
Ezek két irányból jönnek. Bár a politikai célkitűzés a tárgyalások lezárása az év végéig, én nem hiszek ebben. Ha ez nem valósul meg decemberig, még nem kell eldobni a TTIP-t, hiszen voltak olyan kereskedelmi tárgyalások, amelyek éveken át húzódtak – nem gyors tárgyalásra van szükség, hanem jó tárgyalásra. Az én egyik félelmem, hogy a végeredmény nem lesz kiegyensúlyozott, akkor pedig ez nem számít jó egyezségnek.
A másik félelmem lokálisabb. A kérdés az, hogy egy az EU-nak jó egyezmény, amiért valami árat is kell fizetni, földrajzi szempontból hol jeleníti meg az előnyöket és hol a hátrányokat? Ekkor derül ki, hogy a versenyképes gazdaságok, ahol erősek a kis- és középvállalkozások, a multik, a technológia-export, ott csapódnak le az előnyök, a kevésbé versenyképes régiókban pedig a hátrányok. Románia pedig az utóbbiak között van. A Romániai kisvállalatok nem igazán vannak felkészülve arra, hogy előnyt szerezzenek az amerikai piacon, szemben számos más európai országgal.
Fogyasztóként, úgy gondolom, nem szenvedünk hátrányt, és a beruházások terén sem, hiszen a Románia-USA együttműködés a NATO-n belül kereskedelmi összetevőt is jelenthet, illetve egyfajta előnyt jelentenek a nyugati államokhoz képest alacsonyabb bérek, és a jól képzett munkaerő. A szolgáltatás-kereskedelem terén az IT-cégeink világszinten mozognak, ez pedig a TTIP miatt előnyt hozhat.
Hamarosan eldől, hogy Hillary Clinton vagy Donald Trump lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Mennyiben befolyásolja majd a tárgyalásokat, hogy a demokrata vagy a republikánus jelölt győz?
Nyilvánvalóan fontos tényező ez, és a francia vagy német választások is, amelyeket jövőben tartanak. Ami viszont a legnagyobb mértékben befolyásolja a folyamatot, az maguk az állampolgárok, a közvélemény. Ezelőtt két-három évvel Hillary Clinton abszolút pro-TTIP véleményt fogalmazott meg, amikor viszont kiderült, hogy elnökjelölt lett, a közvélemény pedig óvatosan szemléli a tárgyalási folyamatot, ő maga is megváltoztatta a nyilatkozatait. Hogy egy-egy jelölt álláspontja hogyan módosul a választások után, azt csak megtippelni tudjuk. Egy biztos: hogy Donald Trump személye sok mindent veszélyeztet, nemcsak kereskedelmi szempontból, de az ő magatartása is változna, ha ő kerülne hivatalba.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Anyaországi fiatalok tanulmányúton
Öt nap alatt sok téma felől érdeklődtek Székelyföldi régiónkban azok a középiskolás magyarországi fiatalok, akik a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány jóvoltából jöttek mihozzánk. Sepsiszentgyörgyön kívül a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai karán találkoztak az ottani szervezőkkel és egyetemi hallgatókkal.
Tanulmányútjukon eljutottak a szinajai királyi kastélyba, Törcsvárra, protestáns istentiszteletet hallgattak Olthévízen, megtekintették a felújított kőhalmi várat, a Minden poklokon keresztül című regénye kapcsán idézték Jókai Mór emlékét, ismerkedtek Brassóval és Segesvárral, városunkkal, a Szent Anna-tóval és a Mohossal. Csíkszeredában interaktív csapatösszerázó foglalkozások során barátkoztak az egyetemistákkal, ahol dr. Makó Zoltán dékán és négy jeles középiskola vezetősége fogadta őket, jelen volt az alapítvány által támogatott Vincze Boglárka egyetemi hallgató és Onodi Henrietta XI. osztályos tanuló. Az alapítvány arra törekszik, hogy kapcsolatai révén felkutassa a hátrányos helyzetű, határokon túl élő fiatalokat, hogy egyetlen diák se kallódhasson el ennek okán, s hogy később visszatérhessenek szülőföldjükre. A mi támogatottunk a Csíkszeredai Imets Tamás, aki 17 évesen megnyerte az Ifjúsági Innovációs versenyt, és az elmúlt héten ő volt az egyik, aki Magyarországot képviselte Brüsszelben az ottani EU-s versenyen. Az alapítvány csapata Illyefalvat, a Keresztény Ifjúsági Központot választotta szálláshelyéül. (sikó)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jászvásárról Magyarország mellett
A luxemburgi külügyminiszter kijelentése és a V4-ek politikája kapcsán több európai lap is foglalkozott a magyar politikával. Romániában Georgeta Condur jászvásári publicista szólalt fel Magyarország védelmében, bár elismeri: ezzel nem túl népszerű feladatra vállalkozott, de szerinte az igazság nem lehet népszerűség kérdése. Condur emlékeztet: amikor Magyarország alkalmazni akarta a dublini egyezményt, hogy korlátozza és ellenőrizze a menedékkérők áradatát, a többiek – Németországgal az élen – lehurrogták, azt követelve tőle, hogy engedje tovább őket Nyugat-Európába. A szerző szerint nevetséges, hogy a luxemburgi külügyminiszter és az osztrák belügyminiszter a dublini egyezményre hivatkozva akarja visszaküldeni a migránsokat, akik egyébként nem is Magyarországon léptek be először az EU területére. „Bűnbaknak kikiáltani Magyarországot, a schengeni határon lévő kis államot az európai nagyhatalmak által rosszul kezelt problémáért: méltatlan dolog az Európai Unió részéről” – vonja le a következtetést. (Adevărul)
TĂRICEANU NEM EMLÉKSZIK. Tanúként idézte be az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály Călin Popescu Tăriceanu szenátuselnököt Bogdan Olteanu ügyében. Olteanu jelenleg házi őrizetben van, azzal gyanúsítják, hogy egymillió eurót kaphatott Sorin Ovidiu Vîntutól, hogy közbenjárjon a (Tăriceanu) kormánynál a Duna-delta igazgatójának kinevezéséért. Tăriceanu most azt állítja, hogy nem emlékszik erre az esetre, azért az ügyészek kérték, hogy hazugságvizsgáló detektorral hallgassák ki. Az ország második embere erről nem nyilatkozott, de a hivatala által kiadott sajtóközlemény „propaganda- és kampánycélú” információk kiszivárogtatásával vádolja a korrupcióellenes ügyészséget: szerinte az újságírók csak onnan értesülhetnek arról, hogy őt mikor idézik be. (Digi24) ZEGREAN NEM KELL. Visszautasította Augustin Zegrean jelentkezését az NLP. A volt alkotmánybírósági elnök levélben közölte a liberálisok Beszterce-Naszód megyei szervezetével – ennek tagja volt 2007-ig –, hogy megpályázna egy szenátori mandátumot a párt színeiben. Ajánlatát nagy fanyalgás fogadta: habár korábban Alina Gorghiu társelnök úgy nyilatkozott, hogy szívesen látnák a nagy tapasztalatú alkotmányjogászt, az NLP képviselőházi frakcióvezetője, Eugen Nicolăescu határozottan elutasította, és ez az álláspont vált hivatalossá azzal az indoklással, hogy Zegrean nem tagja az NLP-nek. (Evenimentul zilei)
EGY BECALI SZABADUL. Büntetése egyharmadának letöltése után, korára való tekintettel feltételesen szabadlábra helyezték Ioan – becenevén Giovanni – Becalit, akit hat év négy hónapi börtönbüntetésre ítéltek a focisták áthelyezési perében. A volt ügynök azonban nem dőlhet nyugodtan hátra, mert egy másik eljárás is folyamatban van ellene – és Victor nevű testvére, valamint Cristi Borcea ellen – , amelyben egy bíró megvesztegetésével vádolják. A bíró beismerő vallomása után könnyen újra rács mögé kerülhetnek a Becali-klán tagjai. (Ziare.com)
FÖLÖSLEGES BEUTALÁSOKRA MEGY A PÉNZ. Romániában a legmagasabb a száz lakosra eső kórházi orvosok száma, csak a munkáltatóknál évi kétmilliárd lejes veszteséget okoznak a nem szükséges kórházi beutalások – jelentette ki Cristian Horia, a képviselőház egészségügyi bizottságának alelnöke egy gyógyszerészeti konferencián, arra utalva, hogy sok esetben olyan kivizsgálásokra vagy kezelésekre is beutalják az embereket, amelyeket járóbeteg-rendelésen is el lehet végezni. Azt is elmondta: segíteni kell a hazai gyógyszergyártókat, hogy jövedelmezővé váljanak az európai piacokon. (Mediafax)
FOGYUNK. Negatív volt 2016 júliusában a természetes szaporulat Romániában: 16 373 gyerek született (1143-mal több, mint egy hónappal korábban) és 18 966-an haltak meg (1846-tal kevesebben, mint júniusban). A különbség 2593 fő. 2016 júliusában 112 egyévesnél kisebb gyerek vesztette életét, 15-tel kevesebb, mint júniusban. Júliusban 19 433 esketést jegyeztek az anyakönyvi hivatalokban, 5808-cal többet, mint az előző hónapban. Eközben a jogerős bírói ítélettel kimondott válások száma 2069 volt, 383-mal kevesebb, mint júniusban. (Mediafax)
BukarestBEN NEM JÓ ÉLNI. Hátulról a harmadik helyet foglalja el az európai fővárosok között Bukarest abban a felmérésben, amelyben az Eurostat a lakók elégedettségét méri. A válaszok alapján Vilnius a legélhetőbb főváros (lakóinak 98 százaléka vallja ezt), de Stockholm és Koppenhága, illetve Bécs és Luxemburg is jól áll a maga 97, illetve 96 százalékával. A legkevésbé Athén lakói szeretik városukat (alig 71 százalék), Rómanak minden ötödik polgára elégedetlen, Párizs és Bukarest lakosságának 83 százaléka elégedett. Ezzel Bukarest a 31 európai város közül a 28. helyre került, még Szófia és Zágráb is megelőzi. Budapest elégedettségi mutatója 84 százalék. A felmérésben a munkaerő-piaci, oktatási, szociális-társadalmi és lakhatási lehetőségeket vizsgálták, és külön rákérdeztek a kulturális életre is, amivel a Bukarestiek 71 százaléka elégedett. Az első helyeken Bécs (97 százalék), Helsinki (94 százalék), Stockholm és Prága (90 százalék) áll, Budapest e téren 82, Szófia 70, Athén pedig 62 százalékon. (România liberă)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mentor – Amikor a kémiában nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal
A biokémiai folyamatok analógiájáról Paizs Csaba kémikussal
Kétbalkezesnek éreztem magam, amikor Paizs Csabával, a BBTE kémia-professzorával készültem interjúra. Olyan nyelvi dzsungelbe kerültem, amihez szükség volt a tanár úr segítségére, aki készségesen elmagyarázta, miért nem mindegy, hogy „jobbkezes” vagy „balkezes” gyógyszert használnak a terhes nők a hányingerérzet csökkentésére. Több millió eurót érő műszerek kattogása közepette vezetett be minket a kutatásaik világába, lelkesen mutatta be kollégáit és az éppen átalakítás és fejlesztés alatt álló laborokat. Bízom benne, hogy sikerült ép-kéz-láb formába önteni az elhangzottakat. Ellenőrizze le!
Sztereoszelektív biokatalízisről, hogy a zöldségárus is megértse
– Bár bizonyos reálképzettséggel rendelkezem, az interjúra készülve, munkásságát olvasva, be kellett látnom, hogy a nyelvkészletem bővítésre szorul. A korábbi Mentor-interjúk során, bár rendszerint specifikus témákról volt szó, az adott területeken használt kulcsfogalmak – pl. erő, betegség, éghajlatváltozás, élettörténet, hangyakolónia – használatosak a köznyelvben is. Ehhez képest viszont sokkal kevesebben értik, hogy mit is jelent – a példa kedvéért – a „sztereoszelektív biokatalikus folyamat”. Mivel foglalkozik tehát? Ha ezt holnap a nagymamámnak kellene elmeséljem, mit mondhatnék neki?
– Szemináriumon én is azt szoktam kérni, hogy a diák úgy mondja el azt, amivel foglalkozik, hogy azt az a néni is megértse, aki a pAradicsomot árulja a piacon. Ha az illető olyan kifejezéseket használ, mint például „sztereoszelektív biokatalikus folyamatok” vagy „rekombináns enzimek”, akkor szegény néni két dologra gondolhat: az egyik, hogy akivel beszél, alulképzett és emiatt képtelen érthetően elmondani, hogy mivel foglalkozik, vagy azt gondolhatja, hogy egy kicsit nagyzási mániában szenved, és emiatt használja ezeket a szavakat.
Viszonylag új tudományterülettel foglalkozunk, amit azért nehéz meghatározni, mert egy interdiszciplináris, több tudományágat egyesítő területről van szó. Már a huszadik század végén, a huszonegyedik elején megfogalmazódott, hogy nehéz újat alkotni a teljes mértékű szakmai elkülönüléssel, nem igazán progresszív kizárólag kémiával, biológiával, genetikával, mérnöki tudományokkal foglalkozni. Ezek kezdtek összefolyni és egymásba fonódni. Igaz, hogy mi a kémián oktatunk, itt vagyunk helyileg lokalizálva, de tulajdonképpen mikrobiológiával, genetikával, fehérjékkel (proteinekkel) is foglalkozunk. Mindezeket igyekszünk a kémiában hasznosítani egy új aspektust adva annak.
Mi tehát az úgynevezett biokatalitikus folyamatokkal foglalkozunk. A „bio” előtag onnan származik, hogy biológiai alapú katalizátorokat használunk ahhoz, hogy vegyi folyamatokat katalizáljunk. A katalizátorok megkönnyítik azokat a kémiai reakciókat, amelyek nem katalitikusan folynak, magyarán lerövidítik a reakcióidőt, hatékonyabbá teszik a folyamatot. Ha ezt a hatékonyságot nem a klasszikus, kizárólag kémiai alapú kemokatalizátorokkal valósítjuk meg, hanem például fehérjéket, enzimeket használunk fel, akkor ezeket biokatalizátoroknak nevezzük.
A biológiai, élő rendszerekben lejátszódó reakciók is legtöbb esetben katalitikus folyamatok. Ezeket a folyamatokat az élet, az evolúció hozta létre. Azokat a fehérjéket, amelyek ezeket a folyamatokat katalizálják, enzimeknek nevezzük. Ezek egy élő szervezetben – kezdve a legegyszerűbb sejttől a legkomplexebb élőlényekig – képesek katalizálni az összes kémiai folyamatot ahhoz, hogy az illető biológiai rendszer életben mAradjon, így az életet biztosítják.
Kutatók felfedezték, hogy az ilyen biológiai rendszerekből izolált fehérjéket, enzimeket fel lehet használni a biológiai rendszeren kívüli, úgynevezett in vitro rendszerekben is. Idővel arra is rájöttek, hogy ezek szintetikus, tehát az élővilágban maguktól nem létező kémiai folyamatokat is képesek katalizálni. Így a múlt század harmincas éveiben elindult a biokatalízis érája.
Egyszerű, mint a kalácskészítés
– Az egyszerűbb sejtrendszerekből – mint pl. az élesztő – kivont enzimeket kezdték használni biokatalitikus, sőt ipari biokatalitikus folyamatokban. Ez egy kicsit disszonánsan hangzik, és általában sokkot szokott kiváltani a hallgatóságból, mert az enzimek pikogramm mennyiségű anyagokat alakítanak át sejtszinten, de ezeket az enzimeket most már tényleg több tonnás termelésű ipari rendszerekben is használni lehet. Van olyan nyugati ipari vállalat, amelyiknek jelen pillanatban 600 olyan ipari eljárása van, ahol az ipari folyamatokat elősegítő katalizátor enzim.
Robbanásszerű fejlődés következett be a nyolcvanas években, amikor az informatikához hasonlóan a genetika terén is exponenciálisan kezdett nőni az új felfedezések száma. A kilencvenes évek közepén már meg lehetett oldani, hogy a különböző biológiai rendszerekből – növényből, baktériumból, penészgombából, de állatból, akár emlősből – származó enzimet kivonva később katalizátorként használhassák.
Ezt két módon lehet megoldani. Az egyik, ha feláldozom az illető állatot és abból vonom ki. Ez megoldás lehet, amikor például disznóveséből vagy -májból izolálunk enzimeket, de vannak ipari eljárások, amelyek olyan enzimeket használnak, amik nem érhetők el ilyen könnyen, mert nem viszik az illető állatokat vágóhídra. Másfelől viszont a genetikai forradalomnak köszönhetően már megoldható, hogy minden egyes élőlényből a szükséges enzim genetikáját, a génkódját ki lehessen metszeni és ezt a gént be lehet illeszteni egy külső termelőbe. Ez tényleg piko-rendszerben működő dolog, elég hozzá egyetlen DNS-molekula. Az adott gén kodifikálja, hogy az illető proteint az élő szervezet hogyan állítja elő, ezt kimetsszük és áthelyezzük egy termelő gazdába, általában coli bacilusokba. Így rá tudjuk venni a coli bacilust, hogy például emlős enzimet termeljen. Egyébként nem patogén baktériumokról van szó, nagykanállal lehetne enni őket, csak mivel kicsit büdösebbek, kellemetlen ízük van, ezért nem fogyasztjuk.
Ez ma már nem korszakalkotó dolog, még ha úgy is hangzik, mintha tudományos-fantasztikus világban járnánk. A rendőrségen vagy a különböző sorozatfilmekben is láthatunk olyant, amikor valaki ivott egy pohárból és a pohárra ragadt pár DNS-ből tudják azonosítani az elkövetőt. Ma már ott tartunk, hogy másod-, harmadéves diákjaink is tudják ezt a technikát alkalmazni. Amikor az élőlényből származó enzimet egy termelőegységbe illesztjük, akkor egyszerű fermentációval gyakorlatilag bármilyen enzimet lehet termeltetni. Mondok egy egyszerű fermentációt: amikor kalácsot sütnek, a tejbe egy kis cukrot és élesztőt tesznek, így megkel a tészta. A kalácskészítéshez hasonló módon lehet tenyészteni ezeket a sejteket, amelyek termelik a kívánt enzimet. Az enzimeket izoláljuk, kivonjuk a sejttömegekből, amiket utána különböző szerveskémiai reakciókban használunk katalizátorként.
Nem véletlenül van jobb- és balkezes kesztyű
– A sztereoszelektív folyamat arra vonatkozik, hogy vannak olyan molekulák, főként az élővilágban, amelyek teljes hasonlóságot mutatnak, ugyanaz az összegképletük, ugyanaz a szerkezetük, de egy dologban különböznek: olyanok, mintha egymás tükörképei lennének. Hogyha térben megnézzük őket, akkor az egyik izomér, az egyik vegyületváltozat úgy néz ki, mint a jobb kezem, a másik meg úgy, mint a bal. Mind a két kéz az én kezem, de a két kéz nem egyforma. Ezek az úgynevezett sztereoizomérek, csak sztérikusan térnek el egymástól, méretre, alakra egyformák, de nem hozhatók fedésbe egymással.
Ha egy ilyen, biológiailag aktív anyag például egy gyógyszer hatóanyaga, akkor ez a molekula eljut a sejtszintig, ott képes egy biológiai receptorra rácsatlakozni és ezáltal kivált egy olyan folyamatot, aminek gyógyászati szempontból pozitív hatása van. Így működnek a szív- és érrendszeri betegségek esetén használt gyógyszerek, de még a legegyszerűbb gyulladásgátlónál is, mint az ibuprofen, így működik ez: hat bizonyos receptorokra, aminek következtében meggyógyul a sejt. Persze ez komplikáltabb probléma, de röviden erről volna szó.
Visszatérek a kezes hasonlathoz. Ha a hatóanyag olyan, mint a jobb vagy a bal kezem, akkor az előbb említett biológiai receptorok úgy néznek ki, mint a kesztyű. Nem hiába van jobbkezes és balkezes kesztyű. Ha az illető hatóanyagot úgy állítom elő, hogy a kémiai eljárás során ugyanakkora mennyiségben keletkezik „jobbkezes” és „balkezes” anyag, akkor erre nagyon oda kell figyelni. Tegyük fel, hogy a receptor, amire hatnia kell az anyagomnak, egy jobbkezes kesztyűhöz hasonlít. világos, hogy a két anyag közül csak a „jobbkezes” fog illeszkedni az illető „kesztyűbe”. Ha tehát a hatóanyagot „jobb- és balkezes” elegyben szolgáltatom a betegnek, akkor legalább dupla mennyiséget kell használnom, hogy meglegyen az a mennyiség, amire szükségem van a „jobbkezes” anyagból. Ha 100 milligrammra van szükségem a „jobbkezes” gyógyszerből, akkor 200 milligrammot kell előállítanom az 50-50 százalékos elegyből. Ekkor viszont a balkéz típusú molekuláim pluszban vannak, amivel terhelem a májat. Mivel ezek nem természetes, hanem szintetikus vegyületek, ezért a májban át kell alakulniuk olyan végtermékké, amit az emberi szervezet üríteni tud. Ez pedig még csak a kisebbik baj.
A nagyobbik baj ott kezdődik, amikor a jobb kéz talál a jobbos kesztyűbe, de a bal kéz is bele tud illeszkedni, bele lehet erőltetni. Igen ám, de ha belement, akkor nem lehet kihúzni belőle. Ilyenkor az történik, hogy blokkolom az illető biológiai receptort. Gyakorlatilag tönkreteszem, mert azután nem tud biológiailag aktív válaszokat adni és ennek a folyományaként hatalmas problémák keletkezhetnek.
A hatvanas években volt egy thalidomid nevű gyógyszer, ami ugyanilyen típusú jobbkéz-balkéz elegyű gyógyszer volt. Ezt a terhes nőknek adták, mert a jobbkezes szerkezet megszüntette a hányingerérzetet. A balkezes viszont a magzat fejlődésében fontos biológiai receptorokat gátolt. Bejutott a szervezetbe, ott blokkolt fontos receptorokat, és mivel a növekvő magzatnál gyors sejtosztódás van, ennek következtében olyan malformált egyedek születtek, akiknek hiányzott a lábuk vagy a karjuk.
Elkezdték keresni az okát, hogy miért történik ez. Rájöttek, hogy a hatóanyag, ami a hányingert megszünteti, rendben van és nincs semmilyen rossz hatása a magzatra nézve, a balkezes viszont, ami egyébként a hányinger érzetet sem szünteti meg, biológiai degenerációhoz vezethez. Akkor jöttek rá, hogy ezek a biológiai receptorok sztereo-receptorok, amiket térben kell elképzelni, amelyeknek a térszerkezete eltérő lehet. Akkor fogalmazták meg először, hogy az ilyen vegyületeknél, amelyeknél jobb kéz és bal kéz típusú molekulák is keletkeznek egy klasszikus kémiai szintézis során, módosítani kell a folyamatot. Úgy kell megoldani, hogy egyből csak jobbkezes molekula keletkezzen, vagy ha keletkezik is balkezes, akkor legyen olyan eljárás, amivel száz százalékosan szét lehet választani a két anyagot.
Amiket előállítunk, parányi molekulák, viszont amik katalizálják ezeket, azok hatalmas molekulák. Úgy kell elképzelni, hogy ha a molekula akkora, mint egy szemüveg, akkor az enzim, ami katalizálja, akkora, mint egy terem. Ez a „terem” egy nagy polimer, makromolekuláris szerkezet, viszont apró „kövekből” van felépítve, és az összes építőelem úgy néz ki, mint a jobb kezem. Több ezer vagy tízezer jobb kéz típusú építőelemből van felépítve. Emiatt a jobbkezes vagy balkezes szerkezet miatt lesznek sztereoszelektívek a szintézisek.
Az enzimeket az élő világ szolgáltatja, több tízmillió éven keresztül csiszolódott ezeknek a működése. Olyanok, mint egy tökéletes, lecsiszolt gyémánt, ilyent az ember még nem tud szintetikusan előállítani. Viszont ezeket a molekulákat be lehet hozni az ember által épített kémiai laborokba és fel lehet használni őket olyan molekulák gyártására, amelyek teljes mértékben kompatibilisek utána a biológiai rendszerekkel, ahol ellátják ezt a feladatot.
Nem minden rossz, ami génmódosított
– Ebből is látszik – bármennyire is úgy tűnjön egy kívülállónak, hogy a kémikusok valami varázsigéket mormolnak –, hogy mennyire fontos a mindennapi életünkben a kémia, pl. ha nem volna gyógyszerkémia, nem itt tartana a gyógyítás. Mondana még ilyen példákat? A mindennapi felhasználó hol találkozhat az adott szakterület eredményeivel?
– Amit elmondtam, az a célállomás: hogy ezeket a szintetikus eljárásokat megfelelően tudjuk végezni. Ehhez viszont kell léteznie egy olyan eljárásnak, amivel ezeket a biokatalizátorokat, enzimeket elő tudom állítani a kémia karon, és utána tudok tesztelni ezekben a kémiai rendszerekben. Tehát nem csak a reakciókat valósítjuk meg, hanem a hozzá szükséges enzimeket is mi gyártjuk, pontosabban mi gyártatjuk az úgynevezett rekombináns géntechnikával ellátott mikrobiológiai folyamatokkal.
Ezek a natív enzimek a természetnek teljes mértékben megfelelő szerkezettel bírnak. Sokszor az történik, hogy egy ilyen enzimet tudunk ugyan használni nem természetes, hanem szintetikus körülmények között, de a katalitikus képessége, a hatékonysága az illető enzimnek csökken. A kérdés tehát az, hogy hogyan lehet módosítani a fehérje szerkezetét úgy, hogy minél jobban el tudjon fogadni szintetikus vegyületeket és katalizálni tudja azok átalakítását. Ehhez génmódosított fehérjére van szükség. Itt tartanék egy rövid kitérőt.
Amikor az emberek GMO-s, génmódosított termékekről hallanak, általában elfogja őket a szorongás, nem találják jó dolognak. Ez amúgy rendjén is van: egy dolog génmódosított növényeket, állatokat „szintetikusan” előállítani (ezek ugyanis az ember által lettek genetikailag módosítva), és utána azt valakivel megetetni, és egészen más dolog, amikor kizárólag egy gyógyászati szempontból közismert, hatékony anyag még tisztább, még hatékonyabb körülmények közötti előállításához használunk génmódosított enzimet. Ezt nem fogyasztjuk el, nem kerül ki a piacra, nem tudja bárki csak úgy megvásárolni. Nem származik belőle semmilyen veszélyes genetikai termék. Ez tehát nem egyéb, mint egy „kémiai reagens”, persze idézőjelbe tenném ezt, mert nem olyan, mint mondjuk a nátrium-klorid (szerk. megj.: só), de tulajdonképpen reagensként használják egy ipari folyamatban. A végeredmény, a végső termék egyáltalán nem tartalmaz DNS-komponenseket. A génmódosított enzim egy zárt rendszerben van, ami arra szolgál, hogy hatékonyabbá tegye a rendszert.
Egy ipari folyamat hatékonysága sok mindent jelent. Főként arra irányul, hogy mennyibe kerül egy egységnyi anyag előállítása. Mennyibe kerül, hogy felépítsük a gyárat, ami termelni tudja az illető gyógyszert? Mennyibe kerülnek a kiinduló anyagok, amiket felhasznál az illető gyár ahhoz, hogy végterméket készítsen? Mennyibe kerülnek a fizetések? Mennyibe kerül az energia hozzá, főleg, hogy az energia ára folyamatosan nő.
Ismerjük a klasszikus kémiai reakciókra az olyan példákat, hogy mondjuk 300 Celsius-fokon és 200 atmoszféra nyomáson megy végbe egy kémiai reakció. Ezt könnyű mondani, de sokkal nehezebb megvalósítani. Ha meggondoljuk, hogy mit jelent ez, amikor több tonnát termelünk egy nap: egy hatalmas rendszerben biztosítani folyamatosan a 300 fokot és a 200 atmoszférát hatalmas energetikai hátteret igényel. Egy ilyen gyár képes annyit fogyasztani, mint egy egész megye lakossága egy nap.
Ehhez képest mi jellemző az enzimekre? Az, hogy 30 fokon, közel szobahőmérsékleten, egy atmoszféra nyomáson, vízben működnek. Ha egy génmódosított enzimet arra tudok használni, hogy helyettesítsek egy olyan klasszikus katalizátort, aminél szükséges a 300 fok, 200 atmoszféra, és aminél adott esetben nem vízben, hanem szerves oldószerben folyik a reakció, akkor világos, hogy a hatékonyságát növeltem az eljárásnak. Nem mellesleg az előbb említett oldószerrel kezdeni kell valamit a reakció végeztével, mert az egy melléktermék. Hallhattak már olyant, hogy Romániába hoztak több ezer hordó mellékterméket, mert nincs mit csinálni vele. Itt lefizetik, akiket le kell fizetni, idehozzák, leteszik és ott felejtik…
Viszont ha egy enzimet alkalmazok és az előző, tisztán kémiai rendszert be tudom helyettesíteni vele, ami szobahőmérsékleten, vízben és túlnyomás nélkül működik, akkor működőképesebbé válik az egész technológiai folyamat, miközben a környezetet is kíméljük.
Amint mondtam, nem kell attól megijedni, hogy genetikailag módosított enzimet használunk. Egy dolog a genetikailag módosított csirke vagy pAradicsom, és egészen más dolog egy genetikailag módosított egyedi molekula, amit arra fordítunk hatékonyan, hogy ne használjuk az energiát és kíméljük a környezetet.
Az emberek hajlamosak egyszerűen gondolkodni és extrapolálni. Hallották egyszer a televízióban a génmódosítás fogalmát, mint olyan valamit, ami nem jó, és utána ők is ezt reklámozzák. Pedig nem minden rossz, ami génmódosított. Megjegyezném, hogy még a génmódosított élelmiszerekről sem bizonyosodott be, hogy károsak, de természetesen azért vigyázni kell. Ha nem lett volna a természetes génmódosulás, akkor biodiverzitás sem létezne. Még mindig csak az a legelső cianobaktérium vagy alga létezne, ami legelőször megjelent a Földön. Mutációs folyamatok során indult be az evolúció. Persze hatalmas különbség van aközött, hogy valami millió éveken keresztül tesztelődött és életben mAradt, és más dolog, hogy módosítjuk egy csirke génjét és holnapután áruljuk, ezzel tökéletesen egyetértek.
Mi a különbség az amerikaiak és az európaiak között? Itt, amíg be nem bizonyosodik, hogy valami nem veszélyes, amíg nincs száz százalékosan alátámasztva kísérletekkel, addig nem forgalmazzák. Amerikában fordítva van, ott a pénz beszél. Ott, amíg be nem bizonyosodik, hogy káros, addig rendben van. Miről szól a TTIP-botrány? (szerk. megj.: Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség, az Európai Unió és az Egyesült Államok között készülő, viták kereszttüzében álló szabad kereskedelmi egyezmény.) Mindenki arról beszél, hogy milyen jó, hogy nem kell vámot fizetni. De arról nem beszélnek, hogy a TTIP révén elárasztják a piacot génmódosított élelmiszerekkel. Viszont ez ha baj is, 25-30 év múlva fog meglátszani, nehéz megmondani előre, hogy ez rossz vagy jó. Rossz lehet miden további nélkül, és az európai törvénykezés ezt nem engedi meg. Azzal van a baj, hogy főként a termelékenységet módosító genetikai eljárásokat használtak. Hogy rövid időn belül nagy csirkénk legyen, egy hektáron ne ennyi, hanem annyi búza teremjen. Természetesen ha a termelékenység nagy, az előállítási ár kicsi, agyonverik az itteni gazdákat. Ez a fő probléma.
Rohamléptekkel fejlődik a tudomány
– Ahhoz, hogy valaki szakértője legyen a témakörnek, a sztereoszelektív biotranszformációknak, akár úgy, hogy ipari jellegű kimenete is legyen a dolognak, sok mindent tudnia kell. Egy klasszikus vegyész tudja a klasszikus kémiai eljárásokat, viszont ha valaki biokatalízissel foglalkozik, akkor értenie kell a mikrobiológához, a genetikához (a gént módosítania kell programozott módon), a proteinekhez. A proteineket ki kell vonni, meg kell tisztítani. Van egy klasszikus szerveskémiai része a munkánknak, mert el kell készíteni azokat a szintetikus vegyületeket, amin ezeket tesztelgetjük. Továbbá ellenőrizni kell, hogy amit csináltunk, annak milyen a minősége, mennyire jó, mennyire tiszta, mennyire hatékony, mennyire gyors, ezeket tudni kell.
Ha mindez működik laboratóriumi léptékben, akkor meg kell keresni a megoldást arra, hogy ezt átvigyük ipari léptékbe. Az eljárás fizikai aspektusa nem egyszerű dolog. Mikro, piko skáláról felvinni tonnás skálába, az nem csak annyi, hogy beszorozzuk az egészet 10 a kilencedikennel. Úgy viszonyul ez a kettő egymáshoz, mint a fizika és a kvantumfizika. Ami igaz Newtonnál a nagy fizikai rendszerekre, az nem igaz a részecskefizikára. Nem ilyen hatalmas az eltérés, de hasonló. Emellett van egy mérnöki háttere is a dolognak, amit tudni kell.
Ezért van, hogy a kutatócsoportban mindenki magas szinten ért mindenhez, de kiváló szinten egy-egy ember ért egy-egy dologhoz. Van, aki a gépeket tudja kezelni profi módon, van, aki a genetika szakértője, van, aki a szerves kémiai eljárásokhoz ért, vannak olyanok, akik az ipari rendszerbe történő átültetéssel foglalkoznak. Olyan sok területet ölel át a kutatás, hogy egy ember nem is képes már maximális szinten mindent nyomon követni, ezért is kell viszonylag nagy kutatócsoporttal dolgozni. Újabban olyan gyors a fejlődés és olyan dinamikája van a tudományos fejlődésnek, hogy még ezen a kicsi területen is több órás napi munka, hogy napirenden legyünk a legújabb vívmányokkal. Ezt lehetetlen volna 5-6 szakterületen végezni, ahhoz nem lenne elég a 24 óra sem.
Paizs Csaba
• 1969-ben született, Marosvásárhelyen
• a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Kémia Karának első magyar tagozatos, habilitált professzora, aki doktorit vezethet
• a BBTE-n végezte egyetemi tanulmányait
• Finnországban, Németországban kutatott
• kutatási területei: szintetikus kémia, biokémia, biotechnológia, analitikus kémia, biokatalízis
• 4 könyv, közel 70 nemzetközi, impaktfaktoros tanulmány szerzője, társszerzője
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)

Balog Zoltán: együtt lesz szükség a magyarok és a románok erejére
Az erdélyi Nagyenyeden szombaton Balog Zoltán miniszter jelenlétében avatták fel a közel négyszáz éves Bethlen Gábor Kollégiumnak az Európai Unió forrásaiból felújított épületegyüttesét. A felújítás - melyhez a magyar kormány is 268 millió forintos támogatást nyújtott - az épületegyüttes tulajdonosa, az Erdélyi Református Egyházkerület, és a román többségű Nagyenyed önkormányzata közötti példás együttműködés révén valósult meg.
Balog Zoltán miniszter az ünnepi beszédében kitért arra, hogy eljön az idő, amikor a román-magyar versenyen túl a két ország erejének az összeadására is szükség lesz. Kijelentette: "Európa fölött hosszú időre is beborulhat az ég", és ilyen körülmények között különösen fontos, hogy a szomszédok összekapaszkodjanak, és együtt keressék a boldogulás útját. "Eljön az idő, amikor a szükséges versenyen túl együtt lesz szükség a magyarok és a románok erejére" - fogalmazott a miniszter, majd hozzátette: a lengyelek mindig is értették ennek a szükségességét, kezdik érteni a szlovákok és a csehek is, és Nagyenyeden úgy tűnik, hogy a román nemzet vezetői is érzik ezt.
"Milyen jó lenne, ha terjedne ez a megértés, ez a felfogás, amikor kiderül, hogy az erőknek össze kell adódni, mert vannak más erők is, amelyek ellenünk szövetkeznek" - jelentette ki az emberi erőforrások minisztere.
Balog Zoltán hangsúlyozta: a kollégium jól példázza, hogy a restitúció során visszaadott ingatlanok jó célt szolgálnak Romániában. Hozzátette: a felújítás során is megmutatkozott "együttállásért" azonban meg is kell küzdeni. "Mindig, újra meg kell győzni Brüsszelt arról, hogy mi is vagyunk, és nélkülünk az Európai Unió csak vám-, adó-, és kereskedelmi közösség" - fogalmazott a miniszter. Szerinte Bukarestet is meg kell győzni arról, hogy "ami jár az jár, ami méltányos, azt meg kell adni", és lehetővé kell tenni, hogy az erdélyi magyar közösség újra kézbe vehesse egykor államosított tulajdonát. Reményét fejezte ki, hogy a visszaállamosított Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye is rendeződik, és újabb városok lesznek, amelyek az egyházak segítségével nemcsak a magyar közösséget, hanem Romániát is gyarapíthatják.
Az ünnepi alkalomból az iskolaudvaron tartott hálaadó istentiszteleten prédikációt mondó Kató Béla református püspök arról beszélt, hogy a Nagyenyedi kollégium - a magyar királyok vagy erdélyi fejedelmek által alapított kollégiumoktól eltérően - azért lehetett hosszú életű, mert a hit szilárd alapjára építették.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ( RMDSZ) elnöke szerint a Bethlen Gábor Kollégium felújítása során kialakult román-magyar együttműködésnek "helye van a jövő építése jó példái között". A politikus a kollégiumot az erdélyi magyarság Oxfordjának, Sorbonne-jának nevezte. "Kicsiben olyan, mint Erdély. Mindent túlél. És mint tudjuk, aki túlél, erősebb lesz" - fogalmazott az elnök, aki szerint az erdélyi magyarságnak az a feladata, hogy minőségivé tegye oktatását. Ettől függ ugyanis a fiatalok versenyképessége, és a szülőknek a magyar nyelvű oktatás iránti bizalma.
Király András a romániai tanügy-minisztérium államtitkára köszöntőjében kijelentette: az intézmény erőt és kitartást sugároz az egész romániai magyar közösség számára. Az államtitkár az iskolaalapító Bethlen Gábor fejedelem gondolatát idézve jelentette ki: "nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet".
Horatiu Josan, Nagyenyed korábbi polgármestere arra is kitért beszédében, hogy Mihail Halici, az első román vers szerzője, és Kőrösi Csoma Sándor, Tibet kutatásának az úttörője is a kollégiumban tanult. Oana Iuliana Badea jelenlegi polgármester kijelentette: büszkeséggel tölti el, hogy annak idején oktatási államtitkárként láthatta el kézjegyével a kollégium felújítási terveit, most pedig polgármesterként írhatta alá a felújított épület átvételét.
A Bethlen Gábor fejedelem által 1622-ben eredetileg Gyulafehérváron alapított iskolát csaknem fél évszázaddal később a tatárdúlás után költöztették Nagyenyedre. Az iskola Nagyenyedi épületeit többször lerombolták, újraépítették.
A jelenlegi, 19. századi épületegyüttes azt követően újulhatott meg, hogy az épületeket visszakapó református egyház megegyezett a város önkormányzatával, és 25 évre elengedte a bérleti díjat, ha a város pályázati úton megszerzi a felújítás költségeit.
Nagyenyed város önkormányzata 2010-ben nyert EU-s pályázatot a felújításra. A 29,65 millió lej (2,07 milliárd forint) értékű projekt költségeiből 23 millió lejt (1,61 milliárd forint) az EU forrásaiból, hárommillió lejt (210 millió forint) a román kormány forrásaiból biztosítottak. A magyar kormány az EU-pályázatba bele nem foglalható költségekhez nyújtott 268 millió forintos támogatást.
A felújítás során újravakolták, festették az épületek falait, kicserélték a tetőszerkezetet, a nyílászárókat, a fűtési rendszert, a villany- és vízvezetékeket. A felújítási projekt iskolai felszerelések beszerzésére, számítógépek és interaktív oktatási eszközök megvásárlására is kiterjedt.
inforadio.hu/MTI

Optimisták a Minority SafePack kezdeményezői a luxemburgi bírósági tárgyalás után
Optimisták a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi javaslatcsomag kezdeményezői, miután az Európai Unió luxemburgi bíróságán pénteken megtartották az Európai Bizottság (EB) ellen indított perük tárgyalását – közölte az RMDSZ hírlevelében.
Az RMDSZ és – az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójába ( FUEN) tömörült – partnerei azért perelték be az EB-t, mert 2013-ban indoklás nélkül elutasította a Minority SafePack európai polgári kezdeményezésként történő bejegyzését, így el sem kezdhették annak az egymillió aláírásnak az összegyűjtését, amely az uniós jogalkotási indítvány figyelembevételére kötelezte volna Brüsszelt.
"A tárgyalás során világossá vált, hogy javaslataink többsége igenis elfogadható az uniós keretszabályok értelmében, és az Európai Bizottság köteles lett volna ezeket figyelembe venni, mielőtt elutasította volna a teljes csomagot" – idézte a luxemburgi tárgyaláson részt vevő Vincze Loránt FUEN-elnököt az RMDSZ hírlevele.
A tárgyaláson Magyarország a kisebbségek oldalán, Szlovákia és Románia pedig az Európai Bizottság oldalán lépett fel. Fehér Miklós Zoltán, a magyar kormány jogi képviselője felhívta a bíróság figyelmét: az elutasítás nem vette figyelembe, hogy a kezdeményezők akár részleges bejegyzést is elfogadnak. A szlovák képviselő meg se jelent a tárgyaláson, a román képviselő pedig a nemzetállamok szuverenitását és az unió jó működését féltve érvelt a kisebbségvédelmi csomag ellen.
"Az Európai Unió felelősséget visel a hatvanmillió őshonos kisebbség nyelvét beszélő európai polgárért. Nem különleges bánásmódot kérünk, hanem annak elismerését, hogy a nemzeti közösségek teljes értékű tagjai a társadalomnak, közösségként szeretnének megmAradni és gyarapodni szülőföldjükön" – idézte a luxemburgi tárgyalás kapcsán Kelemen Hunor RMDSZ- elnököt a szövetség hírlevele.
A beszámoló szerint a bírák több kérdést is felvetettek a feleknek, egyúttal számon kérték az Európai Bizottságon, hogy miért nem iktatta legalább az elfogadható javaslatokat ahelyett, hogy teljes egészében elutasítsa a csomagot. A tárgyalást követően a bírák várhatóan öt hónapon belül döntenek az ügyben.
Népújság (Marosvásárhely)

Közös stratégiák mentén
Hétfőn a magyarországi Komádiban, a városházán tanácskoztak a Bihar és Hajdú-Bihar megyei önkormányzatok, illetve a királyhágómelléki és a tiszántúli református egyházkerületek vezetői.
Közös stratégiákról és folytonos együtt gondolkodásról állapodtak meg szeptember 19-én a komádi városházán a Bihar és Hajdú-Bihar megyei önkormányzatok, valamint a királyhágómelléki és tiszántúli református egyházkerületek vezetői. Már maga a helyszínválasztás is emblematikus volt, hiszen ezen a településen született Sulyok István, a KREK első püspöke. A tanácskozáson jelen volt Pásztor Sándor, Bihar megye tanácselnöke, Csűry István, a KREK püspöke, Pajna Zoltán és Bulcsu László, a Hajdú- Bihar megyei közgyűlés elnöke, illetve egyik alelnöke, Szabó József, Bihar megye menedzsere, Dénes István, a KREK generális direktora, valamint Tóth Ferenc komádipolgármester. A terítéken főleg szociális, oktatási és egészségügyi témák voltak.
A megbeszélés utáni sajtótájékoztatón Pajna Zoltán kiemelte, hogy olyan stratégiai irányelvekre fókuszáltak, mely a térségfejlesztést, az itt élő emberek életkörülményeinek javítását, különféle problémáik kezelését szolgálják, melyek például az elöregedés, a munkanélküliség, a szociális ellátás, az egészségügy, az oktatás vagy a közbiztonság. Egyetértettek abban: közös célnak tekintik az INTERREG V-A , vagyis a Románia-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014-2020 kiírásának közös megpályázását úgy, hogy a nemzeti költségvetések forráslehetőségeiről sem feledkeznek meg. Úgy fogalmazott: egy olyan rendszer kiépítésére törekednek, melyben az állandó egyeztetések révén egymást erősítve együttműködő partnerként nyilvánulnak meg, összehangolt fejlesztések által az infrastrukturális, az egészségügyi és a szociális területeken.
Az Erdély Online kérdésére válaszolva később elmondta: az Európai Unió a két ország négy-négy érintett határ menti megyéje számára összesen 239 millió euró értékben biztosít forrásokat az említett RO-HU-program keretében. Ezeknek a fele kiemelt jelentőségű stratégiai projekt, a többi pedig kisebb méretű, nyílt közbeszerzési eljárás által megpályázható úgy, hogy teret biztosít a civil szervezetek, az egyházak, az önkormányzatok és a nonprofit kft.-k közti együttműködésre. A konkrét útmutatók ugyan kicsit késnek, de addig is dolgozni kell azon, hogy egyértelmű üzenetek fogalmazódjanak meg.
Közös eseménynaptár
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke annak fontosságát nyomatékosította, hogy az egyházi és más társadalmi szervezetek, a közintézmények közös erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy az itt élő lakosok jól érezzék magukat, és ne vágyódjanak el. Arra is kitért, megállapodtak abban, hogy egyeztetik a két térség egyházi és világi eseménynaptárait, hiszen 2017-ben két jelentős évforduló is lesz: a reformáció megjelenésének 500. évfordulója, valamint 450 éve annak, hogy 1567-ben a debreceni zsinat szentesítette a kálvinista fordulatot. Véleménye szerint ugyanakkor az összeegyeztetett rendezvénykalendáriumok újabb piaci lehetőségeket is generálhatnak. Elindult például az egyeztetés arra nézve, hogy egyházi szinten az északkeleti megyékben sikerrel megvalósított középkori templomok útja programot Biharban is gyakorlatba ültessék, világi téren pedig segítséget lehetne nyújtani a kistermelőknek ahhoz, hogy tájjellegű produktumaikkal bekapcsolódjanak, számukra például a Református Szeretetszolgálat az egyháztáji vásáraival biztosíthatna új megnyilvánulási helyszíneket.
Csűry István királyhágómelléki református püspök is fontosnak nevezte a közös gondok felleltározását, különös tekintettel arra, hogy 2017 az említett református évfordulók miatt úgymond a megújuló ember éve kellene legyen. Kiemeltnek nevezte a szociális helyzet javítását, hiszen, mint mondta a német diakónia és a svájci szervezetek által nyújtott támogatáson kívül lényeges az is, a két szomszédos térség jól megértse egymást. Örömmel nyugtázta, hogy a magyarországiak érdeklődésüket és megértésüket fejezték ki a kórházépítési projekt iránt is, nem csupán mint önálló egészségügyi intézményre gondolva erre, hanem a diakóniai szeretetszolgálat profi hátterű munkavégzését is szem előtt tartva.
Pásztor Sándor szerint az uniós pénzek felhasználása nem elég hatékony, ezért is fontos az együttműködés, hogy az ebben rejlő lehetőségek jobban ki legyenek használva. Bejelentette: megpróbálja tágítani a kört, hogy a szintén magyar vezetésű Szatmár megyét is bevonja az együttműködésbe, első lépésként a szociális programokba. Arról is beszélt: egy közös munkacsoport felállításáról is döntöttek, így a következő, novemberben a KREK székházában megtartandó tanácskozáson már konkrétumokról is szó eshet. Emellett szorgalmazni fogja a román kormánynál, hogy mihamarabb nyissa meg azt a tíz határátkelőt, melyek már közel öt éve elkészültek, de még mindig nem lettek felavatva.
Ciucur Losonczi Antonius

erdon.ro

Brüsszel nem tágít (Kötelező uniós kvótarendszer)
Az Európai Bizottság nem áll el a kötelező uniós kvótarendszerre vonatkozó tervektől annak ellenére, hogy egyesek így értelmezték a Brüsszeli testületet vezető Jean-Claude Juncker múlt heti kijelentését, miszerint a szolidaritásnak szívből kell jönnie, nem lehet kierőszakolni – jelentette ki Margaritisz Szkínász bizottsági szóvivő tegnap Brüsszelben.
Újságírói kérdésre válaszolva Szkínász leszögezte, Juncker szavainak „nincsen köze a közösségi jog alkalmazásához, ami nem fakultatív”.
A menedékkérők uniós tagállamok közötti áthelyezése folyamatban van, igaz, nem a tervezett ütemben halad – tette hozzá.
Szkínász a visegrádi csoporthoz tartozó négy ország – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – „rugalmas szolidaritásra” vonatkozó javaslatára reagálva elmondta: „Az európai Bizottság feladata a nézeteltérések áthidalása, nem pedig a szakadékok elmélyítése a 27-ek közt, amelyekbe beletartoznak a négyek is”. A visegrádi csoport államai a migrációs válság kezelésével kapcsolatban azt szorgalmazzák, hogy az EU a menekültbefogadási képesség megítélésében vegye figyelembe az uniós tagországok gazdasági fejlettségét is.
Szkínász rámutatott, hogy a bizottság átfogó szemlélettel rendelkezik a menekültválság kezelésére. „Eredményeket szeretnénk látni” – tette hozzá.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Potápi: a kényszerbetelepítés veszélyt jelent az őshonos nemzeti kisebbségekre
A nemzetpolitikai államtitkár szerint a kényszerbetelepítés veszélyt jelent az őshonos nemzeti kisebbségekre, ezért az nem elfogadható.
Potápi Árpád János a Kisebbségi érdekvédelem a nemzetközi porodon címmel kedden a fővárosban rendezett konferencián kiemelte: az esetleges betelepítés a Kárpát-medenceében minden magyar és nem magyar polgárra veszélyt jelent. Ezért fontos, hogy világosan megfogalmazzák, kinyilvánítsák a közelgő, október 2-i népszavazáson ezzel kapcsolatos véleményüket és emlékeztessék az uniót, hogy elsősorban az európai identitást kell védenie – hangsúlyozta.
Az államtitkár kitért arra, hogy az összeurópai kisebbségvédelmi szövetségként működő Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója ( FUEN) 90 tagszervezete közül 7 magyar. Az, hogy a magyar tagszervezetek aránya ilyen magas, jelzi, hogy a magyarországi nemzetiségek és a külhoni magyarok nem tétlenkednek, nem minden esetben a magyar kormány segítségére várnak, hanem maguktól is próbálják kiharcolni az őket megillető jogokat. Ehhez a munkához Magyarország kormánya igyekszik megteremteni a megfelelő hátteret – jelezte az államtitkár a Nemzetpolitikai Kutatóintézet tanácskozásán.
Az államtitkár szerint a FUEN az európai szinten kifejtett lobbi tevékenységével jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a nemzeti kisebbségek mai napig megoldatlan helyzetére irányítsa. A FUEN munkájában arra törekszik, hogy közelebb vigye az Európai Uniót, annak működését az európai polgárokhoz – emelte ki az államtitkár.
Kántor Zoltán, a kutatóintézet vezetője rámutatott: a helyzet 1990 óta valamelyes pozitív irányban változott, de még mindig nem állítható, hogy a nemzetközi porondon a kisebbségek olyan jogokat élveznek, amely reprodukciójukhoz elégségesek. Ezért folyamatos küzdelem, tágítani a lehetőségeket, megjeleníteni a kisebbségi érdekeket és tájékoztatni a nyugat-európai országokat – mondta, hozzátéve: ez érvényes az Európai Parlamentre, az Európa Tanácsra, a bilateriális egyezményekre egyaránt.
Vincze Loránt, a FUEN elnöke azt mondta: a kisebbségvédelemben ritka a látványos siker, de a civil szervezet a maga eszközeivel lépésről-lépésre igyekszik előre haladni. Lobbi-szervezetként azt szeretnék, ha európai keretben a nemzeti kisebbségek védelméről több szó esne és megszületnének a szükséges intézkedések – mondta, hozzátéve: megoldatlan kérdések ma már elsősorban ebben a térségben vannak. Fontosnak tartotta, a védőintézkedések olyanok legyenek, hogy a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat legalább megállítsák.
Az uniót illetően nagy lehetőségként tekintettek a lisszaboni szerződésben rögzített európai polgári kezdeményezésre. Ugyanakkor ez az eszköz nem úgy működik, ahogy kellene – jegyezte meg. Kitért azon célkitűzésükre is, hogy a többség-kisebbség között megrekedt párbeszédet kimozdítsák, ami különösen jellemző Erdélyben, de hasonló problémák vannak Felvidéken is.
Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnöke kiemelte: az elmúlt 100 év nem kényeztette el a kisebbségi sorsra jutott magyarokat. Közösség legyen a talpán, amelyik képes ezt túlélni, és a következményeket a mai napig érzik. A rendszer kishitűségre szoktatta őket – állapította meg, hozzátéve: jogaikért akkor tudnak eredményesen fellépni, ha tudatában vannak annak, hogy mi jár nekik. Kifejtette: a magyar nemzeti kisebbség jogilag Szlovákiában nem létezik, nem ismerik el őket államalkotó nemzetiségként. Ez ugyanakkor megilletné őket – rögzítette. Kitért arra is, hogy a kisebbségi közösségek számára azokat a jogköröket nem biztosítják, amelyek a saját ügyeik intézésében való érdemi részvételt lehetővé tenné. Csak látszatra van beleszólásuk, a parlamentben a nemzetiségi képviselőknek ellenzékben csak elenyésző lehetőségeik vannak.
[Forrás: MTI]
itthon.ma//karpatmedence

Uniós erővonalak
Abban a hétvégi pozsonyi informális EU-csúcs résztvevőinek zöme nagyjából megegyezik, hogy a találkozón nem sikerült érdemi áttörést elérni egyetlen, az Európai Unió előtt tornyosuló kihívás kezelésében sem.
Az olasz kormányfő az országára zúduló migránsáradat csökkentésést, illetve szétosztását kérte számon, Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint pedig nem sikerült megváltoztatni Brüssszel bevándorláspolitikáját. Robert Fico, az EU soros elnöki tisztségét betöltő Szlovákia miniszterelnöke házigazdai minőségében azzal próbálta enyhíteni a kudarcot, hogy informális találkozó révén nagyszabású döntésekre eleve nem is lehetett számítani. Emellett sikernek nevezte, hogy meg tudtak állapodni arról: a külső határok védelmére kell összpontosítani.
Érdemes ugyanakkor kitérni arra, milyen erőviszonyok körvonalazódtak a csúcstalálkozó előtti egyeztetéseken. Közép-európai szempontból érdekes ugyanis, hogyan viszonyultak a befolyásos nyugati tagállamok vezetői az elmúlt másfél évtizedben csatlakozott tagállamokhoz, illetve azok milyen formában próbálták képviselni érdekeiket.
A jelek szerint a visegrádi négyek – azaz Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – közös fellépése kezdi meghozni az első gyümölcseit. Ezt jelzi, hogy Angela Merkel német kancellár, akit jelenleg – még – az EU legbefolyásosabb politikusának tartanak, fontosnak vélte, hogy részt vegyen a V4-ek pozsonyi csúcs előtti tanácskozásán, hogy egyeztessen a négy tagállammal.
Az, hogy Merkel a csúcsot követően pozitívan értékelte a négy ország közösen benyújtott javaslatát a rugalmas szolidaritásról, arról, hogy a menekültek elosztásakor vegyék figyelembe a tagállamok közötti gazdasági különbségeket, azt jelzi, a V4 országai közötti szoros együttműködés olyan erőközpontot hozhat létre, amely hatékonyan léphet fel a közép-európai országok érdekeinek védelmében. Mindehhez persze teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a négy ország vezetői belássák ezt, és a mostani konjunkturális együttműködést tovább mélyítsék.
Leginkább a Szlovákia és Magyarország közötti, a szlovákiai magyar közösség jogai miatt kialakult, de a mostani migránsválság miatt jegelt ellentét magyar szempontból megnyugtató rendezése lenne szükséges. Ez azonban az előzmények ismeretében nem lesz könnyű, és amíg a felvidéki magyarok helyzetét, illetve a kettős állampolgárság elleni törvény ügyét nem sikerül rendezni, addig gyengíti a V4-ek hosszú távú hatékonyságának esélyeit.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Románia egészen más utat választott, és egyedül próbál meg boldogulni. Klaus Johannis román államfő Merkellel, illetve a belga és a luxemburgi kormányfővel egyeztetett Brüsszelben, a pozsonyi csúcs előtt pedig arról beszélt: országa az EU „kemény magjához” szeretne tartozni. Vagyis nem kíván a V4-ekkel együttműködni, ehelyett a nyugati tagállamokkal fűzné mélyebbre a kapcsolatait – erre utalhat a mélyebb integrációról szóló megjegyzés.
Mindez vélhetően nem annyira a Brüsszeli Oszd meg és uralkodj! politikának tudható be, bár tény, hogy az EU vezető bürokratáinak érdekében áll, miszerint a renitens, a Brüsszeli kapkodást és tehetetlenséget megelégelő V4-ekhez ne csatlakozzanak további tagok. Ugyanakkor a jelek szerint Bukarest sem abban látja az érvényesülés útját, hogy a hasonló történelemmel és politikai, gazdasági adottságokkal rendelkező régiós szomszédokkal alakítson ki közös platformot.
Ehelyett inkább a nyugati tagállamokhoz „dörgölőzne” – talán ennek lehet a fizetsége, hogy fölmerült: végre valóban megvalósulhat a schengeni csatlakozás, legalábbis a reptéri ellenőrzések szintjén.
A román vezetők a jelek szerint úgy értékelik, ha eljátsszák, hogy mindenben azonosulnak a nyugati tagországok akaratával, és átveszik a retorikájukat – lásd: mélyebb integráció a V4-ek nemzetállami hatáskörökhöz ragaszkodó álláspontjával szemben –, akkor nagyobb kedvezményeket tudnak kicsikarni a maguk számára. Kérdéses ugyanakkor, mennyire hiteles az EU-s kemény maghoz való tartozás szándékát hangsúlyozó Bukaresti álláspont, amikor Johannis eddig az Egyesült Államok és a NATO mögött minden egyes alkalommal csupán a harmadik legfontosabb partnerként emlegette az EU-t.
Már csak emiatt is nem kevésbé kérdéses a Bukaresti célkitűzés megvalósulásának realitása, illetve az, hogy a francia, a német vagy az olasz vezetők bármikor is egyenrangú félként, maguk közül valóként ismernék el Romániát.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Bukarestben kezdődtek meg a Háromszéki turisztikai napok
Bukarestben kezdődtek meg hétfőn este a Háromszéki turisztikai napok, a rendezvény célja népszerűsíteni a román turisták körében Kovászna megye idegenforgalmi lehetőségeit.
A Kovászna megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna megyei önkormányzat, valamint a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett rendezvény megnyitóját a Bukaresti Balassi Intézetben tartották, ahol székely népi mesteremberek és egyéb kézművesek mutatták be portékáikat.
Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta: az elmúlt években sok millió EUrót fektettek a Háromszéki turisztikai infrastruktúra fejlesztésébe, és az ennek nyomán bővült idegenforgalmi lehetőségeket akarják népszerűsíteni. Közölte, tíz év alatt megkétszereződött a Háromszéki turisták száma, ugyanis tíz évvel ezelőtt 50 ezren látogatták Kovászna megyét, míg tavaly százezer turista kereste fel. A turisták 90 százaléka romániai volt, akiknek 80 százaléka román nemzetiségű.
Rámutatott: olyan programokat kell kínálni a román turistáknak, amit máshol nem találnak meg, ezért sajátos székely-magyar programot kell összeállítani, de úgy, hogy az fogyasztható legyen számukra.
A szeptember 25-ig tartó rendezvény tematikus napokból áll, így kedden Háromszéki kúriákat és kastélyokat lehet látogatni ingyen. Az érdeklődők megtekinthetik a zágoni Mikes-Szentkereszty kúriát, a Vargyasi Daniel-kastélyt, a csernátoni Damokos Gyula-kúriát, az olaszteleki Daniel-kastélyt, valamint a dálnoki Gál-kúriát. Bemutatják a Háromszék hét csodája című kiállítást, ami úgy jött létre, hogy Háromszéki civil szervezetek, helyiek és egy zsűri válogatta ki a térség legértékesebbnek tartott turisztikai látványosságait, épített örökségét vagy természeti különlegességeit.
Szerdán gyógyfürdőket és mofettákat lehet látogatni, az érdeklődők a bölöni, a hatolykai, a málnásfürdői, az oltszemi, az előpataki és a sugásfürdői fürdőket kereshetik fel. Csütörtökön Kovásznán az idegenforgalmi markertingről tartanak képzést a helyi vendéglátóknak, pénteken múzeumokat és tájházakat lehet felkeresni. Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Vadászati Múzeumban megnyitják a III. Transnatura Nemzetközi Természetfotó Pályázat anyagaiból készült kiállítást, majd a hétvégén gyalogtúrákat szerveznek Háromszéken.
(MTI)
erdon.ro