Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. december 11.
Székely zászló, melynek ügye túlnőtte Romániát
El kell távolítani a gyergyószentmiklósi városháza homlokzatáról a székely zászlót és a város zászlaját – ez a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős döntése. A polgármester és más tisztségviselők az Emberi Jogok Európai Bíróságán diszkriminációra hivatkozva pert indítanak Románia ellen. A város polgárai aláírásukkal jelezhetik, hogy számukra is fontosak a zászlók.
Már korábban meghozta a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletét abban a perben, amit Gyergyószentmiklós polgármestere ellen indított Dan Tanasă egyesülete, és melynek tárgya az volt, hogy távolítsák el a városháza homlokzatáról és az épületből Székelyföld és a város zászlaját. Korábban, alapfokon a törvényszék úgy döntött, hogy a város zászlaja jogszerűen van kifüggesztve, tehát maradhat, ellenben Székelyföld zászlaját el kell távolítani. A táblabíróság úgy módosította az alapfokú ítéletet, hogy a város zászlaja sem loboghat az épületen. Az erről szóló indoklást hónapokkal később közölték ki a feleknek. Az ügy Strasbourgban folytatódik, Nagy Zoltán polgármester és a városi képviselő-testület több tagja is keresetet indít Strasbourgban, diszkriminációval vádolva a román államot. Ugyanakkor a perbe már korábban gyergyószentmiklósi polgárként, azaz érintett magánszemélyként beszállt Árus Zsolt is az emberjogi bírósághoz fordul.
Közakaratot képviselnének
Közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy diszkrimináció miatt panaszt tesz az Emberi Jogok Európai Bíróságán a város több polgára, egészen pontosan a polgármester, több helyi képviselő, valamint a Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi szervezetének tagjai. Amint elmondták, a koncepció az, hogy nem egyszerű állampolgárokként perelnek, hanem mind választott személyek, akiket aláírásgyűjtéssel is támogatnak a város lakói, hogy súlyt adjanak a keresetnek, jelezve, a gyergyószentmiklósiak számára igencsak lényeges és fontos kérdés a zászlóügy.
Nagy Zoltán polgármester hangsúlyozta, Gyergyószentmiklós ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és az ország zászlaja mellett a régió és a város zászlaját is használhassa, összhangban az ország törvényeivel. A per ugyanis formálisan Románia ellen indul, de a cél mindössze az, a bíróság kötelezze az országot arra, hogy tartsa tiszteletben a saját alkotmányát és törvényeit. Elmondták, a keresetet egy tapasztalt budapesti ügyvéd készíti, aki korábban gyakornokoskodott a strasbourgi bíróságon, tehát jól ismeri az eljárást. Ez növeli a per megnyerésének esélyét. Az ügyvédi költségeket a budapesti székhelyű Székelyföldért Társaság vállalta fel. Két zászló lobogása zavarta Dan Tanasăt egyesületét.
Árus egy másik pert is indít
Árus Zsolt közölte, az önkormányzati tisztségviselők által indított per mellett ő egy másik pert is indít Strasbourgban a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése, illetve diszkrimináció miatt: erre azért is lehetősége van, mert gyergyószentmiklósi magánszemélyként ő is a zászlóper részese volt. A perben azt akarja bizonyítani, hogy nem volt tisztességes, hogy az eljárás során a bírók a polgári eljárási törvénykönyv több előírását megsértették. Példaként egyebek mellett megemlíti, hogy Dan Tanasănak mint felperesnek nem volt személyes érintettsége ebben az ügyben, annak hiányában pedig a bíróságnak érvénytelenítenie kellett volna a keresetet.
Árus kifejti, a Marosvásárhelyi Táblabíróság ítélete törvénytelen, ugyanakkor jogsértő és diszkriminatív is, mert egy olyan jogtól fosztja meg a város lakóit (nevezetesen attól, hogy a városháza épületére ki legyen tűzve a város, illetve azon régió zászlaja, amiben a város található), amivel az ország többi településének a lakói rendelkeznek. Ez indokolja a továbblépést az Emberi Jogok Európai Bíróságára. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a bírósági indoklásból kiderült: a zászlótörvény előírásait visszamenőlegesen alkalmazták, a város zászlajáról szóló önkormányzati döntést egy olyan törvény alapján tartják jogszerűtlennek, amely évekkel később született meg.
Aláírásgyűjtés indul
Az önkormányzati tisztségviselők peres iratcsomóját várhatóan január végén fogják elküldeni az emberjogi bírósághoz, addig pedig minél több aláírást szeretnének összegyűjteni Gyergyószentmiklóson, hogy ezt is csatolva az ügyirathoz bizonyítsák: közösségi akarat, hogy a város közintézményein a székely zászló és a város zászlaja is lobogjon. Ugyanakkor azt is jelezze: a zászló betiltását jelentő diszkrimináció a közösség ellen irányul. A támogató íveket alá lehet majd írni a volt mozi emeletén, az MPP helyi szervezetének irodájában, de várhatóan más helyszíneken is. Gergely Imre / Székelyhon.ro
El kell távolítani a gyergyószentmiklósi városháza homlokzatáról a székely zászlót és a város zászlaját – ez a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős döntése. A polgármester és más tisztségviselők az Emberi Jogok Európai Bíróságán diszkriminációra hivatkozva pert indítanak Románia ellen. A város polgárai aláírásukkal jelezhetik, hogy számukra is fontosak a zászlók.
Már korábban meghozta a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletét abban a perben, amit Gyergyószentmiklós polgármestere ellen indított Dan Tanasă egyesülete, és melynek tárgya az volt, hogy távolítsák el a városháza homlokzatáról és az épületből Székelyföld és a város zászlaját. Korábban, alapfokon a törvényszék úgy döntött, hogy a város zászlaja jogszerűen van kifüggesztve, tehát maradhat, ellenben Székelyföld zászlaját el kell távolítani. A táblabíróság úgy módosította az alapfokú ítéletet, hogy a város zászlaja sem loboghat az épületen. Az erről szóló indoklást hónapokkal később közölték ki a feleknek. Az ügy Strasbourgban folytatódik, Nagy Zoltán polgármester és a városi képviselő-testület több tagja is keresetet indít Strasbourgban, diszkriminációval vádolva a román államot. Ugyanakkor a perbe már korábban gyergyószentmiklósi polgárként, azaz érintett magánszemélyként beszállt Árus Zsolt is az emberjogi bírósághoz fordul.
Közakaratot képviselnének
Közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy diszkrimináció miatt panaszt tesz az Emberi Jogok Európai Bíróságán a város több polgára, egészen pontosan a polgármester, több helyi képviselő, valamint a Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi szervezetének tagjai. Amint elmondták, a koncepció az, hogy nem egyszerű állampolgárokként perelnek, hanem mind választott személyek, akiket aláírásgyűjtéssel is támogatnak a város lakói, hogy súlyt adjanak a keresetnek, jelezve, a gyergyószentmiklósiak számára igencsak lényeges és fontos kérdés a zászlóügy.
Nagy Zoltán polgármester hangsúlyozta, Gyergyószentmiklós ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és az ország zászlaja mellett a régió és a város zászlaját is használhassa, összhangban az ország törvényeivel. A per ugyanis formálisan Románia ellen indul, de a cél mindössze az, a bíróság kötelezze az országot arra, hogy tartsa tiszteletben a saját alkotmányát és törvényeit. Elmondták, a keresetet egy tapasztalt budapesti ügyvéd készíti, aki korábban gyakornokoskodott a strasbourgi bíróságon, tehát jól ismeri az eljárást. Ez növeli a per megnyerésének esélyét. Az ügyvédi költségeket a budapesti székhelyű Székelyföldért Társaság vállalta fel. Két zászló lobogása zavarta Dan Tanasăt egyesületét.
Árus egy másik pert is indít
Árus Zsolt közölte, az önkormányzati tisztségviselők által indított per mellett ő egy másik pert is indít Strasbourgban a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése, illetve diszkrimináció miatt: erre azért is lehetősége van, mert gyergyószentmiklósi magánszemélyként ő is a zászlóper részese volt. A perben azt akarja bizonyítani, hogy nem volt tisztességes, hogy az eljárás során a bírók a polgári eljárási törvénykönyv több előírását megsértették. Példaként egyebek mellett megemlíti, hogy Dan Tanasănak mint felperesnek nem volt személyes érintettsége ebben az ügyben, annak hiányában pedig a bíróságnak érvénytelenítenie kellett volna a keresetet.
Árus kifejti, a Marosvásárhelyi Táblabíróság ítélete törvénytelen, ugyanakkor jogsértő és diszkriminatív is, mert egy olyan jogtól fosztja meg a város lakóit (nevezetesen attól, hogy a városháza épületére ki legyen tűzve a város, illetve azon régió zászlaja, amiben a város található), amivel az ország többi településének a lakói rendelkeznek. Ez indokolja a továbblépést az Emberi Jogok Európai Bíróságára. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a bírósági indoklásból kiderült: a zászlótörvény előírásait visszamenőlegesen alkalmazták, a város zászlajáról szóló önkormányzati döntést egy olyan törvény alapján tartják jogszerűtlennek, amely évekkel később született meg.
Aláírásgyűjtés indul
Az önkormányzati tisztségviselők peres iratcsomóját várhatóan január végén fogják elküldeni az emberjogi bírósághoz, addig pedig minél több aláírást szeretnének összegyűjteni Gyergyószentmiklóson, hogy ezt is csatolva az ügyirathoz bizonyítsák: közösségi akarat, hogy a város közintézményein a székely zászló és a város zászlaja is lobogjon. Ugyanakkor azt is jelezze: a zászló betiltását jelentő diszkrimináció a közösség ellen irányul. A támogató íveket alá lehet majd írni a volt mozi emeletén, az MPP helyi szervezetének irodájában, de várhatóan más helyszíneken is. Gergely Imre / Székelyhon.ro
2017. december 11.
Az igénytelenség nosztalgiája, avagy a kommunista jólét terjedő mítoszai (I.)
A kommunizmus után nosztalgiázók tábora újabb és újabb hülyeségekkel lep meg. Sokszor hittem már azt, hogy ennél nincs lennebb, de újra és újra meggyőznek, hogy az emberi hülyeség határtalan – és hogy mindig van lennebb.
Mottó: A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk. (Winston Churchill)
Huszonnyolc évvel a rendszerváltás után sajnos azt kell látnunk, nemhogy a kihalással csökkent volna ez a tábor, hanem az idő teltével egyre növekszik: ma már nem csak a rendszerváltás vesztesei, akik a kommunizmus idején szocializálódtak, gyarapítják a nosztalgiázók táborát, hanem olyanok is, akik még meg sem voltak születve 1989-ben, de azért meg vannak győződve róla, hogy jobb volt az élet akkor, és vallják, hogy Ceauşescu nagy államférfi volt. Egy 2014-es felmérés eredményei szerint a legtöbben már őt tartják az eddigi legnagyobb román államférfinak (a lakosság negyede szerint lásd itt, vagy más felmérést ami szerint még népszerűbb, itt). Ettől a nosztalgiától már csak egy lépés az EU- vagy Amerika-ellenesség, vagy akár az Oroszország iránti rajongás, illetve Putyin és rendszere iránti csodálat, s általában a polgári demokrácia iránti ellenszenv. Ősszel jelent meg egy felmérés, miszerint már csak a románok kevesebb, mint a fele tartja már jónak az EU tagságot (részletek itt). Mindezt annak ellenére, hogy többségben vannak azok, akik elismerik, hogy eddig azért hasznára vált az országnak a tagság (bővebb részletek itt). Nem mintha nem lennének problémák az EU-val és nem férnének rá bizonyos reformok. De ezek a hangok már rég nem az építő kritikáról szólnak (ahhoz eleve nem elég tájékozott és képzett ez a réteg). Kelet-Európában ez az euroszkepticizmus szorosan összefügg a kommunista múlt utáni nosztalgiázással, erre 2015 óta csak egy újabb motivációs ráadást hozott a migrációs krízis és migráns kvóta. Ezt erősíti fel a Kremlből induló populista propaganda is, amire nem voltunk felkészülve (erről itt egy részletesebb interjú a maszol-on.) Ha már nem lehet visszahozni az egyszerű, biztonságos kommunista paradicsomot, legalább gyűlölnek mindent, ami a jelenlegi rendszert meghatározza és az ezzel ellenkező rendszereket próbálják rózsaszínben látni. Egy ideig csak nosztalgiáztak az egyszerű, fekete-fehér, de ezáltal biztonságosan kiismerhető világ után, de most már mindenféle összeesküvés-elméletekre is vevő ez a tábor az egyre bonyolultabb globalizált világban. Ma az interneten bárki megkaphatja a leghajmeresztőbb, de ugyanakkor végtelenül leegyszerűsítő és általánosító magyarázatokat vagy akár egész világképet, amelyek többnyire gyűlöletre vagy/és összeesküvés-elméletekre alapoznak. Mondjuk erre ad is nekik elég muníciót az orosz propaganda – magyar kamuoldalakkal sajnos tele van az internet, s egyre népszerűbbek. (Többek közt ezért is nagyon veszélyes az a játék, amit a magyar kormány űz mostanában a brüsszeli riogatással, mert erre játszik rá, bár szerintem kis esélye van arra, hogy hosszú távon győztesen jöjjön ki ebből. A kádári idők nosztalgiázóit, s egyúttal az amúgy is xenofób és nemzetközi helyzetet, kitekintést illetően tájékozatlan tömegek érzelmeit felkorbácsolva ez hosszú távon visszaüthet és nem csak a Fidesz, hanem az egész demokratikus rendszer ellen fordulhat. Hosszú távon az egyre radikálisabb megoldásokat felvállaló, egyre autoriterebb vezető iránti igényeket alapozhatják meg, ami ha fokozódik, olyan szélsőséges elvárásokat generál, amelyeket maga a Fidesz sem fog felvállalni, mert számára is világosak lesznek a katasztrofális következmények. Valamennyire analóg példa erre a nálunk a 90-es évek elején kormányzó Nemzeti Megmentési Front (FSN) vagy a Román Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR) stílusa: szélsőségesen nacionalista propagandájukból, az általuk generált hangulatból elsősorban Vadim meg Funar pártjai profitáltak.)
Amikor erdélyi magyarokat hallok nosztalgiázni, hogy bezzeg a kommunizmus idején milyen jó volt nekünk, akkor még tanácstalanabb vagyok: hogyan is reagáljak anélkül, hogy megsértsem őket, hiszen gyengeelméjűeknek vagy legalábbis borzasztóan igényteleneknek tartom az illetőket.
A jólétet, a szabadságot, a jogokat hamar megszokjuk, sokszor annyira természetesnek tartjuk, hogy észre sem vesszük életünkben a pozitív változásokat, s az is az emberi hajlam része, hogy a múltat megszépítjük, csak a jó emlékekre gondolunk vissza szívesen.
Odáig rendben is van a nosztalgiázás, amikor a fiatalsága iránt nosztalgiázik valaki. Akármilyen rendszerben is volt valaki fiatal, akkor is lesz számos emlék, amire szívesen fog visszagondolni. Ez nem rendszerfüggő. Sok mindent hozott a modernizáció, aminek hátulütői is vannak, sok változásra nem voltunk/vagyunk felkészülve. Na, de magát az elnyomó rendszert, a nyomort, a szabadság hiányát visszasírni? Nekem legalábbis nem jut eszembe semmi olyan akkori pozitívum, ami kifejezetten magának a kommunista rendszernek volt köszönhető, s nem lehetett volna anélkül is esetleg fenntartani egy demokráciában.
Mert mit is hallunk sokszor a múlt rendszer iránt nosztalgiázók szájából?
Mindenkinek volt munkahelye (a kommunista nagyipar, az akkori gyárak iránti nosztalgia is benne van ebben ilyenkor), illetve lakása és biztonság meg csudajó román-magyar együttélés volt stb. Vegyük csak sorba ezeket. Mert ha azt sorolnánk, hogy mi NEM volt, vagy mik voltak, amiknek inkább nem kellett volna lenniük, mert akkor, ha a teljesség igényével tennénk, külön könyveket tölthetnénk meg.
(Folytatjuk) Herédi Zsolt / Szabadság (Kolozsvár)
A kommunizmus után nosztalgiázók tábora újabb és újabb hülyeségekkel lep meg. Sokszor hittem már azt, hogy ennél nincs lennebb, de újra és újra meggyőznek, hogy az emberi hülyeség határtalan – és hogy mindig van lennebb.
Mottó: A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk. (Winston Churchill)
Huszonnyolc évvel a rendszerváltás után sajnos azt kell látnunk, nemhogy a kihalással csökkent volna ez a tábor, hanem az idő teltével egyre növekszik: ma már nem csak a rendszerváltás vesztesei, akik a kommunizmus idején szocializálódtak, gyarapítják a nosztalgiázók táborát, hanem olyanok is, akik még meg sem voltak születve 1989-ben, de azért meg vannak győződve róla, hogy jobb volt az élet akkor, és vallják, hogy Ceauşescu nagy államférfi volt. Egy 2014-es felmérés eredményei szerint a legtöbben már őt tartják az eddigi legnagyobb román államférfinak (a lakosság negyede szerint lásd itt, vagy más felmérést ami szerint még népszerűbb, itt). Ettől a nosztalgiától már csak egy lépés az EU- vagy Amerika-ellenesség, vagy akár az Oroszország iránti rajongás, illetve Putyin és rendszere iránti csodálat, s általában a polgári demokrácia iránti ellenszenv. Ősszel jelent meg egy felmérés, miszerint már csak a románok kevesebb, mint a fele tartja már jónak az EU tagságot (részletek itt). Mindezt annak ellenére, hogy többségben vannak azok, akik elismerik, hogy eddig azért hasznára vált az országnak a tagság (bővebb részletek itt). Nem mintha nem lennének problémák az EU-val és nem férnének rá bizonyos reformok. De ezek a hangok már rég nem az építő kritikáról szólnak (ahhoz eleve nem elég tájékozott és képzett ez a réteg). Kelet-Európában ez az euroszkepticizmus szorosan összefügg a kommunista múlt utáni nosztalgiázással, erre 2015 óta csak egy újabb motivációs ráadást hozott a migrációs krízis és migráns kvóta. Ezt erősíti fel a Kremlből induló populista propaganda is, amire nem voltunk felkészülve (erről itt egy részletesebb interjú a maszol-on.) Ha már nem lehet visszahozni az egyszerű, biztonságos kommunista paradicsomot, legalább gyűlölnek mindent, ami a jelenlegi rendszert meghatározza és az ezzel ellenkező rendszereket próbálják rózsaszínben látni. Egy ideig csak nosztalgiáztak az egyszerű, fekete-fehér, de ezáltal biztonságosan kiismerhető világ után, de most már mindenféle összeesküvés-elméletekre is vevő ez a tábor az egyre bonyolultabb globalizált világban. Ma az interneten bárki megkaphatja a leghajmeresztőbb, de ugyanakkor végtelenül leegyszerűsítő és általánosító magyarázatokat vagy akár egész világképet, amelyek többnyire gyűlöletre vagy/és összeesküvés-elméletekre alapoznak. Mondjuk erre ad is nekik elég muníciót az orosz propaganda – magyar kamuoldalakkal sajnos tele van az internet, s egyre népszerűbbek. (Többek közt ezért is nagyon veszélyes az a játék, amit a magyar kormány űz mostanában a brüsszeli riogatással, mert erre játszik rá, bár szerintem kis esélye van arra, hogy hosszú távon győztesen jöjjön ki ebből. A kádári idők nosztalgiázóit, s egyúttal az amúgy is xenofób és nemzetközi helyzetet, kitekintést illetően tájékozatlan tömegek érzelmeit felkorbácsolva ez hosszú távon visszaüthet és nem csak a Fidesz, hanem az egész demokratikus rendszer ellen fordulhat. Hosszú távon az egyre radikálisabb megoldásokat felvállaló, egyre autoriterebb vezető iránti igényeket alapozhatják meg, ami ha fokozódik, olyan szélsőséges elvárásokat generál, amelyeket maga a Fidesz sem fog felvállalni, mert számára is világosak lesznek a katasztrofális következmények. Valamennyire analóg példa erre a nálunk a 90-es évek elején kormányzó Nemzeti Megmentési Front (FSN) vagy a Román Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR) stílusa: szélsőségesen nacionalista propagandájukból, az általuk generált hangulatból elsősorban Vadim meg Funar pártjai profitáltak.)
Amikor erdélyi magyarokat hallok nosztalgiázni, hogy bezzeg a kommunizmus idején milyen jó volt nekünk, akkor még tanácstalanabb vagyok: hogyan is reagáljak anélkül, hogy megsértsem őket, hiszen gyengeelméjűeknek vagy legalábbis borzasztóan igényteleneknek tartom az illetőket.
A jólétet, a szabadságot, a jogokat hamar megszokjuk, sokszor annyira természetesnek tartjuk, hogy észre sem vesszük életünkben a pozitív változásokat, s az is az emberi hajlam része, hogy a múltat megszépítjük, csak a jó emlékekre gondolunk vissza szívesen.
Odáig rendben is van a nosztalgiázás, amikor a fiatalsága iránt nosztalgiázik valaki. Akármilyen rendszerben is volt valaki fiatal, akkor is lesz számos emlék, amire szívesen fog visszagondolni. Ez nem rendszerfüggő. Sok mindent hozott a modernizáció, aminek hátulütői is vannak, sok változásra nem voltunk/vagyunk felkészülve. Na, de magát az elnyomó rendszert, a nyomort, a szabadság hiányát visszasírni? Nekem legalábbis nem jut eszembe semmi olyan akkori pozitívum, ami kifejezetten magának a kommunista rendszernek volt köszönhető, s nem lehetett volna anélkül is esetleg fenntartani egy demokráciában.
Mert mit is hallunk sokszor a múlt rendszer iránt nosztalgiázók szájából?
Mindenkinek volt munkahelye (a kommunista nagyipar, az akkori gyárak iránti nosztalgia is benne van ebben ilyenkor), illetve lakása és biztonság meg csudajó román-magyar együttélés volt stb. Vegyük csak sorba ezeket. Mert ha azt sorolnánk, hogy mi NEM volt, vagy mik voltak, amiknek inkább nem kellett volna lenniük, mert akkor, ha a teljesség igényével tennénk, külön könyveket tölthetnénk meg.
(Folytatjuk) Herédi Zsolt / Szabadság (Kolozsvár)
2017. december 11.
A hírszerzés mint mély állami aktor – Bakk Miklós politológus a mély és párhuzamos állam fogalmáról
A mély állam fogalma abból eredhet, hogy alapvető ellentmondás van a szervezett, professzionális és konszolidált államhatalom és a demokrácia működése között – állapította meg a Krónikának nyilatkozva Bakk Miklós politológus, lapunk korábbi főszerkesztője. Mint kifejtette, bár a PSD elsősorban saját hatalma kiterjesztése érdekében használja a párhuzamos állam fogalmát, vannak olyan intézmények – például a hírszerzés – amely mély állami struktúrának minősülhet.
– Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre gyakrabban halljuk a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusaitól – akikhez egy ideje az RMDSZ is csatlakozott –, miszerint Romániában eluralkodott a mély állam, illetve a párhuzamos állam. Olyannyira beleálltak ebbe a kommunikációs csapásirányba, hogy már tüntetést is hirdettek ellene. De mi is valójában ez a mély állam? És a párhuzamos állam?
– A párhuzamos állam fogalma inkább publicisztikai fogalom –, amiről tudományosabb módon értekezni szoktak, az a „deep state” fogalma, amelyet magyarul mély államként szoktak fordítani, bár az eredeti angol kifejezés is meg-megjelenik magyar szövegekben. A román párhuzamos állam, a „stat paralel” – úgy vélem – a mély állam sajátos fordítása. A szó szerinti fordításnak ugyanis nincs jó hangzása románul, de ami a lényeg: a párhuzamos állam kifejezés hangoztatása sokkal inkább megfelel kigondolói érdekeinek.
A PSD politikusai ugyanis nem vádolhatják az államszerkezet bizonyos „mély” részeit, hiszen ők mindenütt ott vannak – ennek előzményei még a rendszerváltásig, az Iliescu-rezsim hatalmáig vezethetők vissza –, viszont szükségük van arra, hogy kifogásolhassanak olyan állami intézményeket, amelyeknek működése az elevenükbe vág. Itt a titkosszolgálatokról és a DNA-ról, a korrupcióellenes ügyészségről van szó. Az előbbi az államfő felügyelete alatt van, az utóbbi viszont az Európai Unió befolyására született, és elszabadult hajóágyúként kezdett működni, a befogására – domesztikálására – történő kísérletek pedig a lehető legrosszabbat ígérik. A DNA titkosszolgálati behálózottsága ugyanis tény, holott inkább az igazságszolgáltatás rendszerébe történő jobb integrálása lenne a megoldás. Összegezve: vannak olyan intézményei az államhatalomnak, amelyet a PSD alulról és belülről, az általa meghonosított és kiépített bürokratikus kultúrán keresztül nem ellenőriz, és amelyek folyamatosan delegitimálni tudják e pártot a politikai küzdelemben, ezért egy megfelelő fogalom örve alatt indítottak támadást ezen helyzet ellen. A párhuzamos állam kifejezéssel azt próbálják sugallni, hogy az államnak vannak olyan „részei”, amelyek nincsenek a demokratikusan megválasztott kormány kontrollja alatt, azzal „párhuzamosan”, okkultan működnek, és ennek véget kell vetni.
– Van-e olyan ország, ahol már bizonyíthatóan kimutatták a létezését, és ahol egyértelműen felülírta a választott intézmények, a parlament és a kormányzat akaratát?
– Nos, a deep state-nek van némi irodalma is, bár ez sem rigorózusan tudományos. Elsősorban Törökországgal kapcsolatosan használták, mondhatni a török állami működés volt a „prototípus” a fogalom kialakításában. Azt jelentette, hogy vannak bizonyos állami szervek, „szektorok”, mint például a titkosszolgálatok, a hadsereg, az igazságszolgáltatás, a kormányzati bürokrácia egy része, amelyek sikeresen kivonták magukat a törvényi kontroll alól, és önálló politikai aktorokként kezdtek viselkedni. Viszont eléggé általános az, hogy ahol komplex bürokráciák vannak, azoknak a működése átláthatatlan, és ez teret nyit konspiracionista értelmezéseknek is. Az Egyesült Államokban 2010 után több szerző is írt az amerikai deep state működéséről, és ebbe két állami intézményi ágat szoktak említeni: a titkosszolgálatokat és a katonai-gazdasági lobbikomplexumot. Persze, átfogó bírálatok is jelentek meg arról, hogy mindez mítosz. A Wikipédián ez a kérdés mostanság „állam az államban” (state within a state) címszó alatt jelenik meg, a példák, esettanulmányok többsége viszont diktatúrákra, illetve autoriter rendszerekre vonatkozik, amelyek esetében nagyon könnyű tételezni a mély állam működését.
– Mennyire nevezhető szükségszerűnek bármilyen mély állam megjelenése? – Nehéz azt állítani, hogy szükségszerű a mély állam megjelenése. Azonban az amerikai példa jól rávilágít arra, hogy a mély állam percepciójának vagy mítoszának a megjelenése szinte törvényszerű a fejlett demokráciákban is. Ugyanis alapvető ellentmondás van a szervezett, professzionális és konszolidált államhatalom és a demokrácia működése között. Az előbbi a folytonosságot, a problémák szakmai intézkedésekké való átalakítását, a törvényhozás szakmai irányítását képviseli, az utóbbi a változó, az intézmények formatív működését kevésbé ismerő „népakaratot” képviseli. A kettő ütközéséből születik az a gyanakvás, amely a mély állam percepcióját kialakítja. A kérdés viszont, hogy létezik-e tényleges és rejtett, autonóm működése az államhatalomnak, mindenképpen valós.
– Románia kapcsán elmondható, hogy létezhet ilyen mély állam?
– Ezt megragadni nehéz, hiszen bizonyos esetekben lehetséges, hogy egyes intézményi aktorok nem nyilvános kormánypolitikát valósítanak meg (például szerintem az ügyészség, a DIICOT vagy a SRI magyarellenes politikája ilyen). Máskor viszont az is lehetséges, hogy az alkotmányosan biztosított szabadságfokával egy-egy intézményi szereplő visszaél, és saját intézményi kultúráját önálló politikaként viszi tovább. Nemrégiben egy konferencián Gabriel Andreescu kifejtette, hogy a SRI nacionalizmusa tulajdonképpen egy olyan intézményi kultúra, amelynek gyökerei a Ceauşescu-korszakba vezetnek vissza. De bárhogyan vegyük is, a SRI mindenképp mély állami aktornak tűnik. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
A mély állam fogalma abból eredhet, hogy alapvető ellentmondás van a szervezett, professzionális és konszolidált államhatalom és a demokrácia működése között – állapította meg a Krónikának nyilatkozva Bakk Miklós politológus, lapunk korábbi főszerkesztője. Mint kifejtette, bár a PSD elsősorban saját hatalma kiterjesztése érdekében használja a párhuzamos állam fogalmát, vannak olyan intézmények – például a hírszerzés – amely mély állami struktúrának minősülhet.
– Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre gyakrabban halljuk a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusaitól – akikhez egy ideje az RMDSZ is csatlakozott –, miszerint Romániában eluralkodott a mély állam, illetve a párhuzamos állam. Olyannyira beleálltak ebbe a kommunikációs csapásirányba, hogy már tüntetést is hirdettek ellene. De mi is valójában ez a mély állam? És a párhuzamos állam?
– A párhuzamos állam fogalma inkább publicisztikai fogalom –, amiről tudományosabb módon értekezni szoktak, az a „deep state” fogalma, amelyet magyarul mély államként szoktak fordítani, bár az eredeti angol kifejezés is meg-megjelenik magyar szövegekben. A román párhuzamos állam, a „stat paralel” – úgy vélem – a mély állam sajátos fordítása. A szó szerinti fordításnak ugyanis nincs jó hangzása románul, de ami a lényeg: a párhuzamos állam kifejezés hangoztatása sokkal inkább megfelel kigondolói érdekeinek.
A PSD politikusai ugyanis nem vádolhatják az államszerkezet bizonyos „mély” részeit, hiszen ők mindenütt ott vannak – ennek előzményei még a rendszerváltásig, az Iliescu-rezsim hatalmáig vezethetők vissza –, viszont szükségük van arra, hogy kifogásolhassanak olyan állami intézményeket, amelyeknek működése az elevenükbe vág. Itt a titkosszolgálatokról és a DNA-ról, a korrupcióellenes ügyészségről van szó. Az előbbi az államfő felügyelete alatt van, az utóbbi viszont az Európai Unió befolyására született, és elszabadult hajóágyúként kezdett működni, a befogására – domesztikálására – történő kísérletek pedig a lehető legrosszabbat ígérik. A DNA titkosszolgálati behálózottsága ugyanis tény, holott inkább az igazságszolgáltatás rendszerébe történő jobb integrálása lenne a megoldás. Összegezve: vannak olyan intézményei az államhatalomnak, amelyet a PSD alulról és belülről, az általa meghonosított és kiépített bürokratikus kultúrán keresztül nem ellenőriz, és amelyek folyamatosan delegitimálni tudják e pártot a politikai küzdelemben, ezért egy megfelelő fogalom örve alatt indítottak támadást ezen helyzet ellen. A párhuzamos állam kifejezéssel azt próbálják sugallni, hogy az államnak vannak olyan „részei”, amelyek nincsenek a demokratikusan megválasztott kormány kontrollja alatt, azzal „párhuzamosan”, okkultan működnek, és ennek véget kell vetni.
– Van-e olyan ország, ahol már bizonyíthatóan kimutatták a létezését, és ahol egyértelműen felülírta a választott intézmények, a parlament és a kormányzat akaratát?
– Nos, a deep state-nek van némi irodalma is, bár ez sem rigorózusan tudományos. Elsősorban Törökországgal kapcsolatosan használták, mondhatni a török állami működés volt a „prototípus” a fogalom kialakításában. Azt jelentette, hogy vannak bizonyos állami szervek, „szektorok”, mint például a titkosszolgálatok, a hadsereg, az igazságszolgáltatás, a kormányzati bürokrácia egy része, amelyek sikeresen kivonták magukat a törvényi kontroll alól, és önálló politikai aktorokként kezdtek viselkedni. Viszont eléggé általános az, hogy ahol komplex bürokráciák vannak, azoknak a működése átláthatatlan, és ez teret nyit konspiracionista értelmezéseknek is. Az Egyesült Államokban 2010 után több szerző is írt az amerikai deep state működéséről, és ebbe két állami intézményi ágat szoktak említeni: a titkosszolgálatokat és a katonai-gazdasági lobbikomplexumot. Persze, átfogó bírálatok is jelentek meg arról, hogy mindez mítosz. A Wikipédián ez a kérdés mostanság „állam az államban” (state within a state) címszó alatt jelenik meg, a példák, esettanulmányok többsége viszont diktatúrákra, illetve autoriter rendszerekre vonatkozik, amelyek esetében nagyon könnyű tételezni a mély állam működését.
– Mennyire nevezhető szükségszerűnek bármilyen mély állam megjelenése? – Nehéz azt állítani, hogy szükségszerű a mély állam megjelenése. Azonban az amerikai példa jól rávilágít arra, hogy a mély állam percepciójának vagy mítoszának a megjelenése szinte törvényszerű a fejlett demokráciákban is. Ugyanis alapvető ellentmondás van a szervezett, professzionális és konszolidált államhatalom és a demokrácia működése között. Az előbbi a folytonosságot, a problémák szakmai intézkedésekké való átalakítását, a törvényhozás szakmai irányítását képviseli, az utóbbi a változó, az intézmények formatív működését kevésbé ismerő „népakaratot” képviseli. A kettő ütközéséből születik az a gyanakvás, amely a mély állam percepcióját kialakítja. A kérdés viszont, hogy létezik-e tényleges és rejtett, autonóm működése az államhatalomnak, mindenképpen valós.
– Románia kapcsán elmondható, hogy létezhet ilyen mély állam?
– Ezt megragadni nehéz, hiszen bizonyos esetekben lehetséges, hogy egyes intézményi aktorok nem nyilvános kormánypolitikát valósítanak meg (például szerintem az ügyészség, a DIICOT vagy a SRI magyarellenes politikája ilyen). Máskor viszont az is lehetséges, hogy az alkotmányosan biztosított szabadságfokával egy-egy intézményi szereplő visszaél, és saját intézményi kultúráját önálló politikaként viszi tovább. Nemrégiben egy konferencián Gabriel Andreescu kifejtette, hogy a SRI nacionalizmusa tulajdonképpen egy olyan intézményi kultúra, amelynek gyökerei a Ceauşescu-korszakba vezetnek vissza. De bárhogyan vegyük is, a SRI mindenképp mély állami aktornak tűnik. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
2017. december 14.
Hét év helyett a gyerek 16 éves koráig igényelhetnek betegszabadságot a szülők
Hét év helyett a gyerek 16 éves koráig igényelhetnek betegszabadságot a szülők, jelentette be csütörtökön Florian Bodog egészségügyi miniszter. „A sürgősségi kormányrendelettel hét évről 16 évre növeljük a korhatárt, amíg a szülők betegszabadságot igényelhetnek, és a beteg gyermek gondozásáért járandóságot kaphatnak. Ugyanakkor tisztáztuk, hogy milyen súlyos betegségek esetén kérhetnek betegszabadságot a szülők, valamint az okiratok továbbításának folyamatát is olyan esetekben, amikor a szülők az Európai Unió országaiba vagy más országokba kísérik el gyermeküket kezelésre”, jelentette be Florian Bodog a kormányülés kezdetén. Mihai Tudose kormányfő ismételten kérte az egészségügyi minisztert, hogy folytassák és gyorsítsák fel az egészségügyi rendszer bürokráciamentesítését. A miniszterelnök július 27-én szólította fel a szakminisztert, hogy két héten belül dolgozzon ki egy tervezetet az egészségügyben tapasztalható bürokrácia csökkentésére. Erre azt követően került sor, hogy Magda Vasiliu hírbemondó, akinek nyolcéves fiát rákkal diagnosztizálták, éles hangú Facebook-bejegyzésben bírálta a hazai egészségügyi rendszert uraló bürokráciát. Agerpres; Transindex.ro
Hét év helyett a gyerek 16 éves koráig igényelhetnek betegszabadságot a szülők, jelentette be csütörtökön Florian Bodog egészségügyi miniszter. „A sürgősségi kormányrendelettel hét évről 16 évre növeljük a korhatárt, amíg a szülők betegszabadságot igényelhetnek, és a beteg gyermek gondozásáért járandóságot kaphatnak. Ugyanakkor tisztáztuk, hogy milyen súlyos betegségek esetén kérhetnek betegszabadságot a szülők, valamint az okiratok továbbításának folyamatát is olyan esetekben, amikor a szülők az Európai Unió országaiba vagy más országokba kísérik el gyermeküket kezelésre”, jelentette be Florian Bodog a kormányülés kezdetén. Mihai Tudose kormányfő ismételten kérte az egészségügyi minisztert, hogy folytassák és gyorsítsák fel az egészségügyi rendszer bürokráciamentesítését. A miniszterelnök július 27-én szólította fel a szakminisztert, hogy két héten belül dolgozzon ki egy tervezetet az egészségügyben tapasztalható bürokrácia csökkentésére. Erre azt követően került sor, hogy Magda Vasiliu hírbemondó, akinek nyolcéves fiát rákkal diagnosztizálták, éles hangú Facebook-bejegyzésben bírálta a hazai egészségügyi rendszert uraló bürokráciát. Agerpres; Transindex.ro
2017. december 18.
Rendszerszintű problémák
Romániából érkezett lakosságarányosan a legtöbb petíció az Európai Parlamenthez
Egy év alatt közel száz petíció érkezett Romániából az Európai Parlamentbe, lakosságarányosan ebből az országból jött a legtöbb bejelentett panasz vagy kérés. Sógor Csaba szerint a rendkívül sok petíció arra mutat rá, hogy rendszerszintű problémák vannak Romániában, ezért bizonyos területeken az Európai Bizottságnak kiemelt figyelmet kell fordítania az országra.
Az európai polgárok egyik alapvető joga, hogy bármikor – akár a saját nevükben, akár másokkal együtt – petíciót nyújthatnak be az Európai Parlamenthez, az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó kérdésben. A petíció kifejezhet egyéni kérést, panaszt vagy az EU-s jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos megfigyelést, de felkérést is tartalmazhat arra vonatkozóan, hogy az EP milyen álláspontot foglaljon el egy bizonyos kérdésben. A petíciók által az EP figyelmét rá lehet irányítani olyan ügyekre, amelyek során egy helyi hatóság vagy más intézmény az európai polgárok jogait megsértve jár el.
Az EP plénuma csütörtökön vitázott a Petíciós Bizottság 2016-os év során folytatott tanácskozásait értékelő jelentésről. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő a vitában úgy fogalmazott: „nem tölt el örömmel, hogy az elmúlt két évben kiemelkedően sok petíció érkezett a bizottsághoz Romániából, lakosságarányosan csak Görögország közelíti meg”. Az erdélyi képviselő szerint ez azt jelenti, hogy a román állampolgárok tudatában vannak az uniós állampolgársághoz kapcsolódó jogaiknak, ugyanakkor a rendkívül sok petíció arra is rámutat, hogy rendszerszintű problémák vannak az országban.
„Nem hiszem azt, hogy csak Magyarországon és Lengyelországon kell számonkérni a jogállamiságot és az alapvető jogok biztosítását, hanem az összes tagállamra vonatkozó mechanizmusra van szükség” – érvelt a EP-képviselő. Véleménye szerint a petíciók számán is látszik, hogy mindegyik tagállamban vannak olyan esetek, amelyek vitákra adhatnak okot, és amelyek kezelését a tagállami hatóságok nem tudják megoldani. Sógor Csaba szerint az azonban bizonyos, hogy amennyiben mégis egyes országok kiválasztását részesítik előnyben, akkor ezek sorában Romániának szerepelnie kell. (közlemény) Népújság (Marosvásárhely)
Romániából érkezett lakosságarányosan a legtöbb petíció az Európai Parlamenthez
Egy év alatt közel száz petíció érkezett Romániából az Európai Parlamentbe, lakosságarányosan ebből az országból jött a legtöbb bejelentett panasz vagy kérés. Sógor Csaba szerint a rendkívül sok petíció arra mutat rá, hogy rendszerszintű problémák vannak Romániában, ezért bizonyos területeken az Európai Bizottságnak kiemelt figyelmet kell fordítania az országra.
Az európai polgárok egyik alapvető joga, hogy bármikor – akár a saját nevükben, akár másokkal együtt – petíciót nyújthatnak be az Európai Parlamenthez, az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó kérdésben. A petíció kifejezhet egyéni kérést, panaszt vagy az EU-s jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos megfigyelést, de felkérést is tartalmazhat arra vonatkozóan, hogy az EP milyen álláspontot foglaljon el egy bizonyos kérdésben. A petíciók által az EP figyelmét rá lehet irányítani olyan ügyekre, amelyek során egy helyi hatóság vagy más intézmény az európai polgárok jogait megsértve jár el.
Az EP plénuma csütörtökön vitázott a Petíciós Bizottság 2016-os év során folytatott tanácskozásait értékelő jelentésről. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő a vitában úgy fogalmazott: „nem tölt el örömmel, hogy az elmúlt két évben kiemelkedően sok petíció érkezett a bizottsághoz Romániából, lakosságarányosan csak Görögország közelíti meg”. Az erdélyi képviselő szerint ez azt jelenti, hogy a román állampolgárok tudatában vannak az uniós állampolgársághoz kapcsolódó jogaiknak, ugyanakkor a rendkívül sok petíció arra is rámutat, hogy rendszerszintű problémák vannak az országban.
„Nem hiszem azt, hogy csak Magyarországon és Lengyelországon kell számonkérni a jogállamiságot és az alapvető jogok biztosítását, hanem az összes tagállamra vonatkozó mechanizmusra van szükség” – érvelt a EP-képviselő. Véleménye szerint a petíciók számán is látszik, hogy mindegyik tagállamban vannak olyan esetek, amelyek vitákra adhatnak okot, és amelyek kezelését a tagállami hatóságok nem tudják megoldani. Sógor Csaba szerint az azonban bizonyos, hogy amennyiben mégis egyes országok kiválasztását részesítik előnyben, akkor ezek sorában Romániának szerepelnie kell. (közlemény) Népújság (Marosvásárhely)
2017. december 18.
Orban: a PSD–ALDE legrosszabb kezdeményezéseinek cinkosává vált az RMDSZ
Az RMDSZ szavazatai nélkül a román Szociáldemokrata Pártnak (PSD) nem sikerült volna elfogadtatnia a képviselőházban az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomagot – hangoztatta Ludovic Orban, a legnagyobb román ellenzéki erő, a jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke vasárnap, a liberális nők kongresszusán.
„Ismételten felszólítom az RMDSZ-eseket, lépjenek ki a kormánypárt hálójából. Ők az Európai Néppárt tagjai (akárcsak a PNL – tud. megj.) és kötelességük leszavazni a PSD javaslatait, amelyeket sem az Európai Néppárt, sem általában az Európai Unió nem támogat” – érvelt az ellenzéki pártvezér. Ludovic Orban hozzátette: a kormánykoalíció legrosszabb kezdeményezéseinek cinkosává vált az RMDSZ, amely nélkül a jelenlegi kormány már nem tudna egyetlen sarkalatos törvényt sem elfogadni.
A bukaresti szociálliberális kormánykoalíció pártjai az elmúlt napokban az RMDSZ támogatásával ügyészségi visszaélésekre hivatkozva kezdték el az igazságszolgáltatás átszervezését és a büntetőeljárás módosítását a parlamentben. Azt állítják: a módosításokkal elejét akarják venni a titkosszolgálati sugallatra indult megalapozatlan bűnvádi eljárásoknak, a tisztségviselők politikai megrendelésre történő lejáratásának.
A jobboldali ellenzék szerint a kormánytöbbség az igazságszolgáltatás feletti politikai ellenőrzést próbálja megszerezni, hogy megakadályozza korrupt vezetői felelősségre vonását. Ez utóbbi érvelést magukévá téve az országban mindennaposakká váltak a kormányellenes tüntetések, amelyeket az igazságszolgáltatás függetlensége védelmében, korrupcióellenes jelszavakkal közösségi oldalakon hirdetnek meg ellenzéki szervezetek.
Vasárnap ismét több mint ezer ellenzéki tüntető vonult fel Bukarestben a sűrű havazásban a kormány épülete és a parlament közötti útvonalon az igazságügyi törvénymódosítások ellen tiltakozva. MTI; Krónika (Kolozsvár)
Az RMDSZ szavazatai nélkül a román Szociáldemokrata Pártnak (PSD) nem sikerült volna elfogadtatnia a képviselőházban az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomagot – hangoztatta Ludovic Orban, a legnagyobb román ellenzéki erő, a jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke vasárnap, a liberális nők kongresszusán.
„Ismételten felszólítom az RMDSZ-eseket, lépjenek ki a kormánypárt hálójából. Ők az Európai Néppárt tagjai (akárcsak a PNL – tud. megj.) és kötelességük leszavazni a PSD javaslatait, amelyeket sem az Európai Néppárt, sem általában az Európai Unió nem támogat” – érvelt az ellenzéki pártvezér. Ludovic Orban hozzátette: a kormánykoalíció legrosszabb kezdeményezéseinek cinkosává vált az RMDSZ, amely nélkül a jelenlegi kormány már nem tudna egyetlen sarkalatos törvényt sem elfogadni.
A bukaresti szociálliberális kormánykoalíció pártjai az elmúlt napokban az RMDSZ támogatásával ügyészségi visszaélésekre hivatkozva kezdték el az igazságszolgáltatás átszervezését és a büntetőeljárás módosítását a parlamentben. Azt állítják: a módosításokkal elejét akarják venni a titkosszolgálati sugallatra indult megalapozatlan bűnvádi eljárásoknak, a tisztségviselők politikai megrendelésre történő lejáratásának.
A jobboldali ellenzék szerint a kormánytöbbség az igazságszolgáltatás feletti politikai ellenőrzést próbálja megszerezni, hogy megakadályozza korrupt vezetői felelősségre vonását. Ez utóbbi érvelést magukévá téve az országban mindennaposakká váltak a kormányellenes tüntetések, amelyeket az igazságszolgáltatás függetlensége védelmében, korrupcióellenes jelszavakkal közösségi oldalakon hirdetnek meg ellenzéki szervezetek.
Vasárnap ismét több mint ezer ellenzéki tüntető vonult fel Bukarestben a sűrű havazásban a kormány épülete és a parlament közötti útvonalon az igazságügyi törvénymódosítások ellen tiltakozva. MTI; Krónika (Kolozsvár)
2017. december 19.
Gál Ernő: A kerületben van még élet
– Segesváron azért létezik az RMDSZ, mert én még létezem, és itt vagyok. Ezt akárki igazolhatja – jelentette ki beszélgetésünk elején Gál Ernő, az RMDSZ Segesvár kerületi elnöke, akit a kerületi szervezet működéséről, a szórványban adódó sajátos problémákról kérdeztünk.
Elmondta, hogy a ’90-es években, amikor megalakult az RMDSZ, óriási reményeket fűztek hozzá az emberek, és az értelmiség volt az, amely mindig elöl járt ötletekkel, kezdeményezésekkel, rendezvényszervezéssel.
Viszont egy-két év után, amikor változni kezdtek a dolgok, az emberek is megváltoztak. Rájöttek, hogy nem minden olyan, ahogyan elképzelték, és lassan lemorzsolódtak, elmentek. Ám még ez sem lett volna probléma, mert a szervezet működött, rendszeresen tartottak gyűlést, az utcafelelősök is dolgoztak, házról házra járva szedték a tagdíjat, voltak szép rendezvények. „Olyan bálokat szerveztünk, amelyekre 300-400-an jöttek el, a környék csodájára járt. Volt élet a szervezetben”– emlékezett vissza.
Aztán lanyhult a lelkesedés, és a ’90-es évek közepétől mind kevesebben maradtak. Az emberek kezdtek elégedetlenkedni. Személyes konfliktusok is bomlasztották a szervezetet.
Elmondta, hogy akkoriban az egyházakkal sem volt jó a viszonyuk. Miután átvette az elnökséget, hosszú évek munkájába került, hogy újraépítse ezeket a kapcsolatokat. Mára nagyon jó a kapcsolatuk a magyar történelmi egyházakkal. Lassan újraalakultak a területi szervezetek, visszajutottak a ’90-es évek szintjére: a magyar tanácsosok száma is megmaradt.
„A sok elkeseredés mellett lelkileg megnyugtat, hogy a kerületben van még élet. Elsők voltunk az aláírásgyűjtésben, én magam kerestem meg az embereket, akik szívesen fogadtak, és megértették, hogy szükség van a kisebbségi jogok európai védelmére, és az aláírásgyűjtés azt szolgálja, hogy az őshonos kisebbségek kérdését az Európai Unió napirendre tűzze, és szabályt alkosson az unióban élő ötvenmilliós kisebbség védelmére. Közöttük, természetesen, a magyarok védelmére és jogainak biztosítására. Szerencsés véletlen az is, hogy összekapcsolódik a regisztrációval, hiszen nagyon sok a kerületben a kettős állampolgár, és még mindig sokan igénylik a magyar állampolgárságot” – magyarázta az RMDSZ elnöke.
Fájdalma, hogy egy szórványban levő városban az értelmiségieket nem igazán érdekli a szórványban élő magyarok ügye. „Az egy dolog, hogy nem támogatják az RMDSZ-t, pedig helyi szinten mindenkin próbálunk segíteni. Alig vannak páran, akik hajlandók valamit tenni. Faluhelyen, annak ellenére, hogy bajok voltak Fehéregyházán, Segesváron és Héjjasfalván is a Magyar Polgári Párttal, amely összekavarta a dolgokat, létezik RMDSZ. Az én generációm még tesz, de utánpótlás nem igazán van. Hogy mi lesz, nem tudom. A baj az, hogy rettenetesen fogyunk. A ’92-es népszámláláskor 8741 magyar volt a városban, most 4600-valamennyien vagyunk” – mondta Gál Ernő. Mózes Edith / Népújság (Marosvásárhely)
– Segesváron azért létezik az RMDSZ, mert én még létezem, és itt vagyok. Ezt akárki igazolhatja – jelentette ki beszélgetésünk elején Gál Ernő, az RMDSZ Segesvár kerületi elnöke, akit a kerületi szervezet működéséről, a szórványban adódó sajátos problémákról kérdeztünk.
Elmondta, hogy a ’90-es években, amikor megalakult az RMDSZ, óriási reményeket fűztek hozzá az emberek, és az értelmiség volt az, amely mindig elöl járt ötletekkel, kezdeményezésekkel, rendezvényszervezéssel.
Viszont egy-két év után, amikor változni kezdtek a dolgok, az emberek is megváltoztak. Rájöttek, hogy nem minden olyan, ahogyan elképzelték, és lassan lemorzsolódtak, elmentek. Ám még ez sem lett volna probléma, mert a szervezet működött, rendszeresen tartottak gyűlést, az utcafelelősök is dolgoztak, házról házra járva szedték a tagdíjat, voltak szép rendezvények. „Olyan bálokat szerveztünk, amelyekre 300-400-an jöttek el, a környék csodájára járt. Volt élet a szervezetben”– emlékezett vissza.
Aztán lanyhult a lelkesedés, és a ’90-es évek közepétől mind kevesebben maradtak. Az emberek kezdtek elégedetlenkedni. Személyes konfliktusok is bomlasztották a szervezetet.
Elmondta, hogy akkoriban az egyházakkal sem volt jó a viszonyuk. Miután átvette az elnökséget, hosszú évek munkájába került, hogy újraépítse ezeket a kapcsolatokat. Mára nagyon jó a kapcsolatuk a magyar történelmi egyházakkal. Lassan újraalakultak a területi szervezetek, visszajutottak a ’90-es évek szintjére: a magyar tanácsosok száma is megmaradt.
„A sok elkeseredés mellett lelkileg megnyugtat, hogy a kerületben van még élet. Elsők voltunk az aláírásgyűjtésben, én magam kerestem meg az embereket, akik szívesen fogadtak, és megértették, hogy szükség van a kisebbségi jogok európai védelmére, és az aláírásgyűjtés azt szolgálja, hogy az őshonos kisebbségek kérdését az Európai Unió napirendre tűzze, és szabályt alkosson az unióban élő ötvenmilliós kisebbség védelmére. Közöttük, természetesen, a magyarok védelmére és jogainak biztosítására. Szerencsés véletlen az is, hogy összekapcsolódik a regisztrációval, hiszen nagyon sok a kerületben a kettős állampolgár, és még mindig sokan igénylik a magyar állampolgárságot” – magyarázta az RMDSZ elnöke.
Fájdalma, hogy egy szórványban levő városban az értelmiségieket nem igazán érdekli a szórványban élő magyarok ügye. „Az egy dolog, hogy nem támogatják az RMDSZ-t, pedig helyi szinten mindenkin próbálunk segíteni. Alig vannak páran, akik hajlandók valamit tenni. Faluhelyen, annak ellenére, hogy bajok voltak Fehéregyházán, Segesváron és Héjjasfalván is a Magyar Polgári Párttal, amely összekavarta a dolgokat, létezik RMDSZ. Az én generációm még tesz, de utánpótlás nem igazán van. Hogy mi lesz, nem tudom. A baj az, hogy rettenetesen fogyunk. A ’92-es népszámláláskor 8741 magyar volt a városban, most 4600-valamennyien vagyunk” – mondta Gál Ernő. Mózes Edith / Népújság (Marosvásárhely)
2017. december 23.
Álláspontot adott ki az Erdélyi Magyar Néppárt az igazságügyi törvények módosításáról
Álláspontot adott ki az Erdélyi Magyar Néppárt az igazságügyi törvények módosításáról, amelyben leírják, hogy az EMNP tagjai és támogatói aggodalommal követik az igazságügyi törvények módosítását célzó kormánypárti döntéseket. A Szilágyi Zsolt elnök, és Toró T. Tibor ügyvezető elnök által aláírt állásfoglalásban kiemelik, hogy a román igazságügyi rendszer reformját a Néppárt is szükségesnek tartja, hiszen az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvények pontatlanságaira vagy az esetlegességeire a mindennapi gyakorlatból elég példát lehet hozni, de az Alkotmánybíróság is erre kötelezi a jogalkotót. Ugyanakkor megalapozottnak tartják a gyanút, hogy e döntések mögött sokszor nem csak a jogállamiság iránti elkötelezettség, hanem inkább a kormánypárti elit és szövetségeseinek önös hatalomtechnikai érdekei, illetve a korrupcióellenes harc szereplőinek megleckéztetése rejlik – írják. „Ezt támasztja alá a szóban forgó törvények módosítása során mutatkozó számos, a parlamenti szokásjog és gyakorlat határait feszegető eljárás, továbbá a kormányzati bizonytalanság és következetlenség mind a tartalmi, mind a kommunikációs kérdésekben. Beszédes tény az is, hogy a kormány végül hosszas huzavona után lemondott törvénykezdeményező jogáról és úgy döntött, hogy »kecskére bízza a káposztát«, amikor három olyan honatyának (Florin Iordache bukott miniszter, Eugen Nicolicea és Şerban Nicolae elhíresült parlamenti bizottsági elnökök) játszotta át a tervezetek parlament elé terjesztését, akiknek mind szakmai, mint politikai előélete ebben a kérdésben finoman fogalmazva is kétes” – áll az állásfoglalásban. Az EMNP szerint a kormány mögött álló parlamenti többség, „sajnálatos módon a magyar képviselők hathatós támogatásával, a törvényalkotási folyamat során figyelmen kívül hagyta a jelentősebb szakmai csoportosulások által megfogalmazott érdemi kifogásokat, nem vett tudomást a Legfelsőbb Bírói és Ügyészi Tanács többszöri negatív véleményezéséről, eltekintett fontos – közöttük az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió meghatározó országai – diplomáciai testületek, valamint nemzetközi integrációs szervezetek figyelmeztetéseitől, és minimális érzékenységet, de annál inkább hatalmi arroganciát mutatott az »utca« hangja iránt is, amely a hónapokig zajló és százezreket megmozgató tüntetések során egyre erősebben szólt” – írják. Amiatt is kiemelik aggályikat, hogy a parlamenti többség nem mutatott hajlandóságot „a jogállamiság legtekintélyesebb nemzetközi őre”, az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottság álláspontjának kikérésére sem. „Miután a törvényalkotási folyamat parlamenti szakasza lezárult, a korrekciós lehetőség már csak az államelnök és az alkotmánybíróság kezében van. Reményünket fejezzük ki, hogy az államelnök élni fog alkotmányos jogával és kihirdetés helyett visszaküldi a törvénycsomagot a parlamentnek, továbbá él befolyásával és eléri azt, hogy a parlamenti vita újrakezdésekor a Velencei Bizottság véleményezése legyen az irányadó” – áll az állásfoglalásban. „A magyarság szavazataival parlamentbe jutott képviselőktől pedig azt várjuk, hogy a jogállamot érintő álláspontjuk kialakításánál törekedjenek minél szélesebb konszenzusra az erdélyi magyar társadalmon belül. Nekünk, számbeli kisebbségben élő magyaroknak a jogállamiság nem csak a demokrácia szempontjából fontos, hanem létkérdés. Ezért ebben ne kössenek a közösségünk számára semmilyen hasznot nem hozó elvtelen megállapodásokat!” – zárul az állásfoglalás. (közlemény) Transindex.ro
Álláspontot adott ki az Erdélyi Magyar Néppárt az igazságügyi törvények módosításáról, amelyben leírják, hogy az EMNP tagjai és támogatói aggodalommal követik az igazságügyi törvények módosítását célzó kormánypárti döntéseket. A Szilágyi Zsolt elnök, és Toró T. Tibor ügyvezető elnök által aláírt állásfoglalásban kiemelik, hogy a román igazságügyi rendszer reformját a Néppárt is szükségesnek tartja, hiszen az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvények pontatlanságaira vagy az esetlegességeire a mindennapi gyakorlatból elég példát lehet hozni, de az Alkotmánybíróság is erre kötelezi a jogalkotót. Ugyanakkor megalapozottnak tartják a gyanút, hogy e döntések mögött sokszor nem csak a jogállamiság iránti elkötelezettség, hanem inkább a kormánypárti elit és szövetségeseinek önös hatalomtechnikai érdekei, illetve a korrupcióellenes harc szereplőinek megleckéztetése rejlik – írják. „Ezt támasztja alá a szóban forgó törvények módosítása során mutatkozó számos, a parlamenti szokásjog és gyakorlat határait feszegető eljárás, továbbá a kormányzati bizonytalanság és következetlenség mind a tartalmi, mind a kommunikációs kérdésekben. Beszédes tény az is, hogy a kormány végül hosszas huzavona után lemondott törvénykezdeményező jogáról és úgy döntött, hogy »kecskére bízza a káposztát«, amikor három olyan honatyának (Florin Iordache bukott miniszter, Eugen Nicolicea és Şerban Nicolae elhíresült parlamenti bizottsági elnökök) játszotta át a tervezetek parlament elé terjesztését, akiknek mind szakmai, mint politikai előélete ebben a kérdésben finoman fogalmazva is kétes” – áll az állásfoglalásban. Az EMNP szerint a kormány mögött álló parlamenti többség, „sajnálatos módon a magyar képviselők hathatós támogatásával, a törvényalkotási folyamat során figyelmen kívül hagyta a jelentősebb szakmai csoportosulások által megfogalmazott érdemi kifogásokat, nem vett tudomást a Legfelsőbb Bírói és Ügyészi Tanács többszöri negatív véleményezéséről, eltekintett fontos – közöttük az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió meghatározó országai – diplomáciai testületek, valamint nemzetközi integrációs szervezetek figyelmeztetéseitől, és minimális érzékenységet, de annál inkább hatalmi arroganciát mutatott az »utca« hangja iránt is, amely a hónapokig zajló és százezreket megmozgató tüntetések során egyre erősebben szólt” – írják. Amiatt is kiemelik aggályikat, hogy a parlamenti többség nem mutatott hajlandóságot „a jogállamiság legtekintélyesebb nemzetközi őre”, az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottság álláspontjának kikérésére sem. „Miután a törvényalkotási folyamat parlamenti szakasza lezárult, a korrekciós lehetőség már csak az államelnök és az alkotmánybíróság kezében van. Reményünket fejezzük ki, hogy az államelnök élni fog alkotmányos jogával és kihirdetés helyett visszaküldi a törvénycsomagot a parlamentnek, továbbá él befolyásával és eléri azt, hogy a parlamenti vita újrakezdésekor a Velencei Bizottság véleményezése legyen az irányadó” – áll az állásfoglalásban. „A magyarság szavazataival parlamentbe jutott képviselőktől pedig azt várjuk, hogy a jogállamot érintő álláspontjuk kialakításánál törekedjenek minél szélesebb konszenzusra az erdélyi magyar társadalmon belül. Nekünk, számbeli kisebbségben élő magyaroknak a jogállamiság nem csak a demokrácia szempontjából fontos, hanem létkérdés. Ezért ebben ne kössenek a közösségünk számára semmilyen hasznot nem hozó elvtelen megállapodásokat!” – zárul az állásfoglalás. (közlemény) Transindex.ro
2017. december 26.
Románia elkötelezett az Európai Unió értékei mellett
A külügyminisztérium sajtóközleményben erősítette meg pénteken Románia elkötelezettségét az Európai Unió értékei mellett, arra reagálva, hogy előző nap az ország hét európai uniós partnere és szövetségese közös állásfoglalásban fejezte ki aggodalmát a román igazságszolgáltatás átszervezésével kapcsolatban.
A minisztérium jelezte: nyitott a valós és konkrét párbeszédre most, hogy az igazságszolgáltatási törvénymódosításokat véglegesítette a parlament, és az Európai Bizottsággal is folytatni akarja a konzultációt.
A közlemény szerzői szerint a külföldi partnereknek a román parlament képviselőivel folytatandó párbeszédre kellene alapozniuk a témáról szóló elemzéseiket, s Romániában a polgárokat érintő egyetlen kezdeményezést sem fogadnak el parlamenti vita és a közvélemény tájékoztatása nélkül.
A jogállamiság erősítése és a korrupcióellenes harc a román kormány prioritásai közé tartozik – hangoztatta a minisztérium.
Korábban Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök is párbeszédre hívta a közös nyilatkozatot aláíró hét nagykövetet. A kisebbik bukaresti kormánypárt elnöke azt mondta: kizárva a rosszindulat lehetőségét csak arra tud következtetni, hogy a törvénymódosítások miatt aggódó nagykövetek nem tájékozódtak elég alaposan a témáról.
Csütörtökön hét európai uniós tagország – köztük Franciaország és Németország – bukaresti nagykövete figyelmeztette Romániát: ne gyengítse meg igazságszolgáltatása függetlenségét és a korrupcióellenes harcot az igazságszolgáltatás átszervezésére irányuló törvénytervezetekkel.
Franciaország, Németország, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország – a bukaresti nagyköveteik által jegyzett nyílt levél szerint – elismeri, hogy Románia hiteles reformokat hajtott végre az elmúlt tíz évben az igazságügy területén. Úgy vélik ugyanakkor, hogy a héten a parlament által elfogadott, az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag, valamint a parlament asztalán fekvő, a büntető törvénykönyv és eljárási törvény módosítására irányuló törvényjavaslatok veszélybe sodorhatják az elmúlt tíz év eredményeit. (MTI)
A külügyminisztérium sajtóközleményben erősítette meg pénteken Románia elkötelezettségét az Európai Unió értékei mellett, arra reagálva, hogy előző nap az ország hét európai uniós partnere és szövetségese közös állásfoglalásban fejezte ki aggodalmát a román igazságszolgáltatás átszervezésével kapcsolatban.
A minisztérium jelezte: nyitott a valós és konkrét párbeszédre most, hogy az igazságszolgáltatási törvénymódosításokat véglegesítette a parlament, és az Európai Bizottsággal is folytatni akarja a konzultációt.
A közlemény szerzői szerint a külföldi partnereknek a román parlament képviselőivel folytatandó párbeszédre kellene alapozniuk a témáról szóló elemzéseiket, s Romániában a polgárokat érintő egyetlen kezdeményezést sem fogadnak el parlamenti vita és a közvélemény tájékoztatása nélkül.
A jogállamiság erősítése és a korrupcióellenes harc a román kormány prioritásai közé tartozik – hangoztatta a minisztérium.
Korábban Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök is párbeszédre hívta a közös nyilatkozatot aláíró hét nagykövetet. A kisebbik bukaresti kormánypárt elnöke azt mondta: kizárva a rosszindulat lehetőségét csak arra tud következtetni, hogy a törvénymódosítások miatt aggódó nagykövetek nem tájékozódtak elég alaposan a témáról.
Csütörtökön hét európai uniós tagország – köztük Franciaország és Németország – bukaresti nagykövete figyelmeztette Romániát: ne gyengítse meg igazságszolgáltatása függetlenségét és a korrupcióellenes harcot az igazságszolgáltatás átszervezésére irányuló törvénytervezetekkel.
Franciaország, Németország, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország – a bukaresti nagyköveteik által jegyzett nyílt levél szerint – elismeri, hogy Románia hiteles reformokat hajtott végre az elmúlt tíz évben az igazságügy területén. Úgy vélik ugyanakkor, hogy a héten a parlament által elfogadott, az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag, valamint a parlament asztalán fekvő, a büntető törvénykönyv és eljárási törvény módosítására irányuló törvényjavaslatok veszélybe sodorhatják az elmúlt tíz év eredményeit. (MTI)
2017. december 28.
Ötven erdélyi falugazdászt fizet 2018-től a magyar állam
Az agrárszakemberek feladata az lesz, hogy információkkal és tanácsadással segítsék a magyar gazdálkodók munkáját.
December elején, Kárpát-medencei Falugazdász Program címmel megállapodást írt alá a budapesti Földművelésügyi Minisztérium egy sor, az utódállamokban működő civil szervezettel. Ennek értelmében jelentősen kiterjesztik az Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Bácskában és a Muravidéken működő falugazdász-hálózatot.
Sebestyén Csaba, az egyik hazai partnerszervezet, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke azt mondja, idehaza jelenleg két falugazdász iroda működik, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön, az öt utódállamban működő, a magyar állam által fizetett falugazdászok száma pedig 41. A most aláírt dokumentum értelmében ez utóbbiak száma jövő évtől kezdve 100 lesz, közülük ötvenen Erdélyben fognak tevékenykedni. Bár a hálózat nagysága e fejlesztést követően még mindig nem lesz arányos a szükségletekkel, a létszámnövelés egy nagyon pozitív lépés, szögezi le az RMGE elnöke.
Ez a falugazdász dolga
A falugazdászok feladata, hogy szakmai tanácsadással és információk átadásával segítsék a gazdákat. Ennek egyik legfontosabb területe az európai uniós, illetve a romániai agrártámogatásokra, pályázati lehetőségekre vonatkozó tájékoztatás. A mezőgazdaságot érintő törvények, ezek változásainak, illetve a törvények alkalmazási módszertanának a megismertetése a gazdálkodókkal szintén a falugazdászok feladata.
A mezőgazdasági termelők többsége számára az értékesítés az egyik legnehezebb feladat, amin a falugazdászok a potenciális felvásárlók azonosításával enyhíthetnek. A szakmai továbbképzések szervezése szintén a feladataik közé tartozik.
Hiányt pótolnak Erdélyben
A falugazdász hálózatnak hiánypótló szerepet kell betöltenie Erdélyben, mondja Sebestyén Csaba, lévén, hogy nálunk, Magyarországtól eltérően, nem létezik agrárkamara, amely a gazdák szakmai támogatásával foglalkozna. Ilyen szakemberek az Európai Unió nyugati tagállamaiban is működnek, ott 300–400 gazdálkodóra jut egy. Nálunk, a jövő évi jelentős létszámemelést követően is, minden egyes falugazdászra 25–30 ezer mezőgazdasági termelő jut majd.
„Ezt a számbeli hiányosságot a szakmai munka maximalizálásával kell majd kompenzálni. Az anyaországi támogatás a fizetéseket, a telefonhasználat- és az üzemanyag-fogyasztás költségeit fedezi, de ezen kívül szükség van ingatlanokra, internetre, gépkocsira is. Mivel a hazai partnerszervezetek közül csak mi fedjük le egész Erdélyt, illetve nekünk van a legnagyobb szakmai tapaszttalatunk, indokolt volna, hogy az egész program az RMGE égisze alatt fusson. Ez azért is indokolt volna, mivel az RMDSZ társult szervezete lévén, használni tudjuk a Szövetség infrastrukturáját” – nyilatkozta a Maszolnak Sebestyén Csaba.
A program gyakorlatba ültetése januárban, legkésőbb februárban kezdődik. Arról még nem született döntés, területileg hol lesznek elhelyezve az új falugazdászok. Sebestyén Csaba szerint minden egyes megyébe kellene néhány, hogy minél közelebb legyenek a gazdálkodókhoz. Pengő Zoltán / maszol.ro
Az agrárszakemberek feladata az lesz, hogy információkkal és tanácsadással segítsék a magyar gazdálkodók munkáját.
December elején, Kárpát-medencei Falugazdász Program címmel megállapodást írt alá a budapesti Földművelésügyi Minisztérium egy sor, az utódállamokban működő civil szervezettel. Ennek értelmében jelentősen kiterjesztik az Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Bácskában és a Muravidéken működő falugazdász-hálózatot.
Sebestyén Csaba, az egyik hazai partnerszervezet, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke azt mondja, idehaza jelenleg két falugazdász iroda működik, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön, az öt utódállamban működő, a magyar állam által fizetett falugazdászok száma pedig 41. A most aláírt dokumentum értelmében ez utóbbiak száma jövő évtől kezdve 100 lesz, közülük ötvenen Erdélyben fognak tevékenykedni. Bár a hálózat nagysága e fejlesztést követően még mindig nem lesz arányos a szükségletekkel, a létszámnövelés egy nagyon pozitív lépés, szögezi le az RMGE elnöke.
Ez a falugazdász dolga
A falugazdászok feladata, hogy szakmai tanácsadással és információk átadásával segítsék a gazdákat. Ennek egyik legfontosabb területe az európai uniós, illetve a romániai agrártámogatásokra, pályázati lehetőségekre vonatkozó tájékoztatás. A mezőgazdaságot érintő törvények, ezek változásainak, illetve a törvények alkalmazási módszertanának a megismertetése a gazdálkodókkal szintén a falugazdászok feladata.
A mezőgazdasági termelők többsége számára az értékesítés az egyik legnehezebb feladat, amin a falugazdászok a potenciális felvásárlók azonosításával enyhíthetnek. A szakmai továbbképzések szervezése szintén a feladataik közé tartozik.
Hiányt pótolnak Erdélyben
A falugazdász hálózatnak hiánypótló szerepet kell betöltenie Erdélyben, mondja Sebestyén Csaba, lévén, hogy nálunk, Magyarországtól eltérően, nem létezik agrárkamara, amely a gazdák szakmai támogatásával foglalkozna. Ilyen szakemberek az Európai Unió nyugati tagállamaiban is működnek, ott 300–400 gazdálkodóra jut egy. Nálunk, a jövő évi jelentős létszámemelést követően is, minden egyes falugazdászra 25–30 ezer mezőgazdasági termelő jut majd.
„Ezt a számbeli hiányosságot a szakmai munka maximalizálásával kell majd kompenzálni. Az anyaországi támogatás a fizetéseket, a telefonhasználat- és az üzemanyag-fogyasztás költségeit fedezi, de ezen kívül szükség van ingatlanokra, internetre, gépkocsira is. Mivel a hazai partnerszervezetek közül csak mi fedjük le egész Erdélyt, illetve nekünk van a legnagyobb szakmai tapaszttalatunk, indokolt volna, hogy az egész program az RMGE égisze alatt fusson. Ez azért is indokolt volna, mivel az RMDSZ társult szervezete lévén, használni tudjuk a Szövetség infrastrukturáját” – nyilatkozta a Maszolnak Sebestyén Csaba.
A program gyakorlatba ültetése januárban, legkésőbb februárban kezdődik. Arról még nem született döntés, területileg hol lesznek elhelyezve az új falugazdászok. Sebestyén Csaba szerint minden egyes megyébe kellene néhány, hogy minél közelebb legyenek a gazdálkodókhoz. Pengő Zoltán / maszol.ro
2017. december 29.
MTI-évértékelő: az erdélyi magyarság megtapasztalta a politikai alkuk kockázatait, a magyar–román viszony sérülékenységét
Az RMDSZ és a román kormánykoalíció pártjai politikai alkudozásának a kockázatait, a román–magyar viszony sérülékenységét mutatta meg az erdélyi magyarság 2017-es éve.
Az RMDSZ a 2016 decemberében hatalomra jutott baloldali-liberális kormánykoalíció parlamenti támogatásáról írt alá megállapodást, mert a hatalomtól remélte a kisebbségi jogok bővítését. Miközben a jogok bővítésében csak parányi lépést sikerült tennie, a szövetség presztízsveszteséget szenvedett el amiatt, hogy támogatta a koalíció erősen vitatott döntéseit. Az együttműködés nem kezdődött rosszul. Májusban olyan törvénymódosítást sikerült elfogadtatni, mely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi azokat a kórházakat és szociális intézményeket, amelyek a kisebbségek által lakott területeken működnek. A kisebbségi jogokkal való érdemi politikai cserekereskedelemre azonban júniusban nyílott lehetőség, amikor amiatt alakult ki kormányválság Romániában, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) bizalmatlansági indítvánnyal próbált szabadulni a saját soraiból származó Sorin Grindeanu miniszterelnöktől és kormányától. A baloldali-liberális koalíció nem tudta pontosan felmérni, hogy soraiból hányan állnak Grindeanu mellé, és az RMDSZ-szavazataival szerette volna biztosítani a kormánybuktatás sikerét. A szövetség kisebbségi jogok parlamenti elfogadásában kérte meg a támogatás árát. Kérésére a parlamentben letörölték a port a kulturális autonómia alapjait is rögzítő, 12 éve benyújtott kisebbségi törvény tervezetéről, a parlamenti bizottságok tárgyalni kezdték a közigazgatási törvény módosítását, a kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentését, és azt a törvénytervezetet, amely a magyar közösség tagjai számára munkaszüneti nappá nyilvánítja március 15-ét, a magyar nemzeti ünnepet. Az ajánlat azonban magyarellenes indulatokat váltott ki a román társadalomban. Nemcsak a parlamenti ellenzék, hanem a kormánypártok soraiban ülő képviselők egy része is úgy találta: a koalíció a román nemzeti érdeket áldozza fel a vezető kormánypárt belső ügyeinek a rendezése érdekében. Az alku bukott, a koalíció saját erőből is le tudta váltani miniszterelnökét, a kisebbségi jogok nem bővültek, az RMDSZ nem vett részt a szavazáson. Az év végén az RMDSZ az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag elfogadtatásához nyújtott kockázatos segítséget a kormánykoalíciónak, cserébe pedig az őszi tanévkezdéskor megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraalapításához várt támogatást a parlamenti többségtől.
Ezúttal is csak részeredményeket könyvelhetett el. A parlament ugyan elfogadta az iskolaalapításhoz szükséges törvénymódosítást, de Klaus Johannis államfő a törvénymódosítás alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérte, így kérdéses, hogy a 2018-2019-es tanévtől újraalakulhat-e a Római Katolikus Gimnázium.
Azért volt kockázatos a koalíciónak nyújtott politikai támogatás, mert a kérdés a romániai társadalmat, és az erdélyi magyar társadalmat is megosztja. Míg az RMDSZ a romániai ügyészállam lebontásának a szükségességét emlegette, a törvénycsomagra a romániai társadalom meghatározó része a korrupt politikusoknak a bűnüldözést ellehetetlenítő kísérleteként tekint. Ráadásul az Európai Unió meghatározó tagállamai, valamint az Egyesült Államok és az Európai Néppárt is az igazságszolgáltatás függetlenségét gyengítő kísérletnek tekintette a törvénymódosításokat. Így az RMDSZ éppen azokkal az erőkkel találta szemben magát, amelyektől segítséget remél a kisebbségi jogok bővítéséhez. A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumért folytatott küzdelem végigkísérte az évet. A Maros megyei tanfelügyelőség négy nappal a tanévkezdés előtt jelentette be, hogy a katolikus iskola a 2017-2018-as tanévtől megszűnik önálló intézményként működni. Válaszként a magyar kormány közölte: a tanintézet jogi státusának megszűnte miatt vétót emel Románia OECD-csatlakozása ellen. Később, amikor Liviu Dragnea PSD-elnök biztosította Orbán Viktor miniszterelnököt az iskola újraalapításáról, Magyarország visszavonta a vétóját. A román–magyar viszony sérülékenységét a politikától független epizódok is megmutatták. Szeptember elején egy videóblogger gerjesztett erős magyarellenes indulatokat, amikor olyan telefonnal készített kisfilmet mutatott be, amely látszólag azt bizonyította, hogy egy nagy áruházlánc székelyudvarhelyi üzletének a kültéri grill részlegén az elárusító nem szolgálja ki a hozzá román nyelven folyamodó vásárlót. Később térfigyelő kamerák felvételeivel sikerült tisztázni, hogy a bloggert azért nem szolgálták ki, mert a nyitás előtt akart vásárolni, és a kisfilm a harmadik vásárlási próbálkozását mutatja be. Erős indulatokat váltott ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek az a kijelentése is, hogy az erdélyi magyaroknak nincs mit ünnepelniük december elsején, az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés évfordulóján. A kijelentés ritka egységbe kovácsolta az erdélyi magyarságot, de alig akadt román támogatója. Egy bukaresti civil szervezet előbb Kelemen Hunor román állampolgárságának a megvonását, majd a magyar politikusnak 2000-ben adományozott Románia Csillaga érdemrend visszavonását kezdeményezte. Az RMDSZ és a kormánykoalíció viszonyáról árulkodik, hogy a kezdeményezést az érdemrend becsületbírósága is támogatta, a testületet pedig többnyire a kormánypártok korábbi vagy jelenlegi politikusai alkotják. MTI Krónika (Kolozsvár)
Az RMDSZ és a román kormánykoalíció pártjai politikai alkudozásának a kockázatait, a román–magyar viszony sérülékenységét mutatta meg az erdélyi magyarság 2017-es éve.
Az RMDSZ a 2016 decemberében hatalomra jutott baloldali-liberális kormánykoalíció parlamenti támogatásáról írt alá megállapodást, mert a hatalomtól remélte a kisebbségi jogok bővítését. Miközben a jogok bővítésében csak parányi lépést sikerült tennie, a szövetség presztízsveszteséget szenvedett el amiatt, hogy támogatta a koalíció erősen vitatott döntéseit. Az együttműködés nem kezdődött rosszul. Májusban olyan törvénymódosítást sikerült elfogadtatni, mely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi azokat a kórházakat és szociális intézményeket, amelyek a kisebbségek által lakott területeken működnek. A kisebbségi jogokkal való érdemi politikai cserekereskedelemre azonban júniusban nyílott lehetőség, amikor amiatt alakult ki kormányválság Romániában, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) bizalmatlansági indítvánnyal próbált szabadulni a saját soraiból származó Sorin Grindeanu miniszterelnöktől és kormányától. A baloldali-liberális koalíció nem tudta pontosan felmérni, hogy soraiból hányan állnak Grindeanu mellé, és az RMDSZ-szavazataival szerette volna biztosítani a kormánybuktatás sikerét. A szövetség kisebbségi jogok parlamenti elfogadásában kérte meg a támogatás árát. Kérésére a parlamentben letörölték a port a kulturális autonómia alapjait is rögzítő, 12 éve benyújtott kisebbségi törvény tervezetéről, a parlamenti bizottságok tárgyalni kezdték a közigazgatási törvény módosítását, a kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentését, és azt a törvénytervezetet, amely a magyar közösség tagjai számára munkaszüneti nappá nyilvánítja március 15-ét, a magyar nemzeti ünnepet. Az ajánlat azonban magyarellenes indulatokat váltott ki a román társadalomban. Nemcsak a parlamenti ellenzék, hanem a kormánypártok soraiban ülő képviselők egy része is úgy találta: a koalíció a román nemzeti érdeket áldozza fel a vezető kormánypárt belső ügyeinek a rendezése érdekében. Az alku bukott, a koalíció saját erőből is le tudta váltani miniszterelnökét, a kisebbségi jogok nem bővültek, az RMDSZ nem vett részt a szavazáson. Az év végén az RMDSZ az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag elfogadtatásához nyújtott kockázatos segítséget a kormánykoalíciónak, cserébe pedig az őszi tanévkezdéskor megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraalapításához várt támogatást a parlamenti többségtől.
Ezúttal is csak részeredményeket könyvelhetett el. A parlament ugyan elfogadta az iskolaalapításhoz szükséges törvénymódosítást, de Klaus Johannis államfő a törvénymódosítás alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérte, így kérdéses, hogy a 2018-2019-es tanévtől újraalakulhat-e a Római Katolikus Gimnázium.
Azért volt kockázatos a koalíciónak nyújtott politikai támogatás, mert a kérdés a romániai társadalmat, és az erdélyi magyar társadalmat is megosztja. Míg az RMDSZ a romániai ügyészállam lebontásának a szükségességét emlegette, a törvénycsomagra a romániai társadalom meghatározó része a korrupt politikusoknak a bűnüldözést ellehetetlenítő kísérleteként tekint. Ráadásul az Európai Unió meghatározó tagállamai, valamint az Egyesült Államok és az Európai Néppárt is az igazságszolgáltatás függetlenségét gyengítő kísérletnek tekintette a törvénymódosításokat. Így az RMDSZ éppen azokkal az erőkkel találta szemben magát, amelyektől segítséget remél a kisebbségi jogok bővítéséhez. A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumért folytatott küzdelem végigkísérte az évet. A Maros megyei tanfelügyelőség négy nappal a tanévkezdés előtt jelentette be, hogy a katolikus iskola a 2017-2018-as tanévtől megszűnik önálló intézményként működni. Válaszként a magyar kormány közölte: a tanintézet jogi státusának megszűnte miatt vétót emel Románia OECD-csatlakozása ellen. Később, amikor Liviu Dragnea PSD-elnök biztosította Orbán Viktor miniszterelnököt az iskola újraalapításáról, Magyarország visszavonta a vétóját. A román–magyar viszony sérülékenységét a politikától független epizódok is megmutatták. Szeptember elején egy videóblogger gerjesztett erős magyarellenes indulatokat, amikor olyan telefonnal készített kisfilmet mutatott be, amely látszólag azt bizonyította, hogy egy nagy áruházlánc székelyudvarhelyi üzletének a kültéri grill részlegén az elárusító nem szolgálja ki a hozzá román nyelven folyamodó vásárlót. Később térfigyelő kamerák felvételeivel sikerült tisztázni, hogy a bloggert azért nem szolgálták ki, mert a nyitás előtt akart vásárolni, és a kisfilm a harmadik vásárlási próbálkozását mutatja be. Erős indulatokat váltott ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek az a kijelentése is, hogy az erdélyi magyaroknak nincs mit ünnepelniük december elsején, az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés évfordulóján. A kijelentés ritka egységbe kovácsolta az erdélyi magyarságot, de alig akadt román támogatója. Egy bukaresti civil szervezet előbb Kelemen Hunor román állampolgárságának a megvonását, majd a magyar politikusnak 2000-ben adományozott Románia Csillaga érdemrend visszavonását kezdeményezte. Az RMDSZ és a kormánykoalíció viszonyáról árulkodik, hogy a kezdeményezést az érdemrend becsületbírósága is támogatta, a testületet pedig többnyire a kormánypártok korábbi vagy jelenlegi politikusai alkotják. MTI Krónika (Kolozsvár)
2017. december 30.
A hatalom árnyékában
Az RMDSZ és a kormánykoalíció pártjai politikai alkudozásának a kockázatait, a román–magyar viszony sérülékenységét mutatta meg az erdélyi magyarság 2017-es éve: a szövetség a hatalomtól remélve a kisebbségi jogok bővítését, a koalíció parlamenti támogatásáról írt alá megállapodást, de a jogok bővítésében csak parányi lépést sikerült tennie, ellenben presztízsveszteséget szenvedett el amiatt, hogy támogatta a koalíció erősen vitatott döntéseit – foglalja össze évértékelőjében az MTI.
Az RMDSZ és a kormánykoalíció együttműködése nem kezdődött rosszul: májusban olyan törvénymódosítást sikerült elfogadtatni, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi azokat a kórházakat és szociális intézményeket, amelyek a kisebbségek által lakott területeken működnek – ennek azonban végrehajtási utasításait egyik érintett minisztérium sem dolgozta ki.
A kisebbségi jogokkal való érdemi politikai cserekereskedelemre júniusban nyílott lehetőség, amikor amiatt alakult ki kormányválság, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) bizalmatlansági indítvánnyal próbált szabadulni a saját soraiból származó Sorin Grindeanu miniszterelnöktől és kormányától. A koalíció nem tudta pontosan felmérni, hogy soraiból hányan állnak Grindeanu mellé, és az RMDSZ szavazataival szerette volna biztosítani a kormánybuktatás sikerét. A szövetség a kisebbségi jogok parlamenti elfogadásában kérte meg a támogatás árát. Kérésére a parlamentben letörölték a port a kulturális autonómia alapjait is rögzítő, tizenkét éve benyújtott kisebbségi törvény tervezetéről, a parlamenti bizottságok tárgyalni kezdték a közigazgatási törvény módosítását, a kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentését és azt a törvénytervezetet, amely a magyar közösség tagjai számára munkaszüneti nappá nyilvánítja március 15-ét. Az ajánlat azonban magyarellenes indulatokat váltott ki a román társadalomban. Nemcsak a parlamenti ellenzék, hanem a kormánypártok soraiban ülő képviselők egy része is úgy találta: a koalíció a román nemzeti érdeket áldozza fel a vezető kormánypárt belső ügyeinek rendezése érdekében. Az alku bukott, a koalíció saját erőből is le tudta váltani miniszterelnökét, a kisebbségi jogok nem bővültek, az RMDSZ nem vett részt a szavazáson. Az év végén az RMDSZ az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag elfogadtatásához nyújtott kockázatos segítséget a kormánykoalíciónak, cserébe pedig az őszi tanévkezdéskor megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraalapításához várt támogatást a parlamenti többségtől. Ezúttal is csak részeredményeket könyvelhetett el. A parlament ugyan elfogadta az iskolaalapításhoz szükséges törvénymódosítást, de Klaus Iohannis államfő a törvénymódosítás alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérte, így kérdéses, hogy a 2018–2019-es tanévtől újraalakulhat-e a Római Katolikus Gimnázium. Azért volt kockázatos a koalíciónak nyújtott politikai támogatás, mert a kérdés a romániai társadalmat és az erdélyi magyar társadalmat is megosztja. Míg az RMDSZ az ügyészállam lebontásának a szükségességét emlegette, a törvénycsomagra a romániai társadalom meghatározó része a korrupt politikusoknak a bűnüldözést ellehetetlenítő kísérleteként tekint. Ráadásul az Európai Unió meghatározó tagállamai, valamint az Egyesült Államok és az Európai Néppárt is az igazságszolgáltatás függetlenségét gyengítő kísérletnek vélte a törvénymódosításokat. Így az RMDSZ éppen azokkal az erőkkel találta szemben magát, amelyektől segítséget remél a kisebbségi jogok bővítéséhez. A román–magyar viszony sérülékenységét a politikától független epizódok is megmutatták. Szeptember elején egy videóblogger gerjesztett erős magyarellenes indulatokat, amikor olyan telefonnal készített kisfilmet mutatott be, amely látszólag azt bizonyította, hogy a Kaufland áruházlánc székelyudvarhelyi üzletének a kültéri grillrészlegén az elárusító nem szolgálja ki a hozzá román nyelven folyamodó vásárlót. Később térfigyelő kamerák felvételeivel sikerült tisztázni, hogy a bloggert azért nem szolgálták ki, mert a nyitás előtt akart vásárolni, és a kisfilm a harmadik vásárlási próbálkozását mutatja be. Erős indulatokat váltott ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek az a kijelentése is, hogy az erdélyi magyaroknak nincs mit ünnepelniük december 1-jén, az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés évfordulóján. A kijelentés ritka egységbe kovácsolta az erdélyi magyarságot, de alig akadt román támogatója. Egy bukaresti civil szervezet előbb Kelemen Hunor román állampolgárságának a megvonását, majd a politikusnak 2000-ben adományozott Románia Csillaga Érdemrend visszavonását kezdeményezte. Az RMDSZ és a kormánykoalíció viszonyáról árulkodik, hogy a kezdeményezést az érdemrend becsületbírósága is támogatta, a testületet pedig többnyire a kormánypártok korábbi vagy jelenlegi politikusai alkotják. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ és a kormánykoalíció pártjai politikai alkudozásának a kockázatait, a román–magyar viszony sérülékenységét mutatta meg az erdélyi magyarság 2017-es éve: a szövetség a hatalomtól remélve a kisebbségi jogok bővítését, a koalíció parlamenti támogatásáról írt alá megállapodást, de a jogok bővítésében csak parányi lépést sikerült tennie, ellenben presztízsveszteséget szenvedett el amiatt, hogy támogatta a koalíció erősen vitatott döntéseit – foglalja össze évértékelőjében az MTI.
Az RMDSZ és a kormánykoalíció együttműködése nem kezdődött rosszul: májusban olyan törvénymódosítást sikerült elfogadtatni, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi azokat a kórházakat és szociális intézményeket, amelyek a kisebbségek által lakott területeken működnek – ennek azonban végrehajtási utasításait egyik érintett minisztérium sem dolgozta ki.
A kisebbségi jogokkal való érdemi politikai cserekereskedelemre júniusban nyílott lehetőség, amikor amiatt alakult ki kormányválság, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) bizalmatlansági indítvánnyal próbált szabadulni a saját soraiból származó Sorin Grindeanu miniszterelnöktől és kormányától. A koalíció nem tudta pontosan felmérni, hogy soraiból hányan állnak Grindeanu mellé, és az RMDSZ szavazataival szerette volna biztosítani a kormánybuktatás sikerét. A szövetség a kisebbségi jogok parlamenti elfogadásában kérte meg a támogatás árát. Kérésére a parlamentben letörölték a port a kulturális autonómia alapjait is rögzítő, tizenkét éve benyújtott kisebbségi törvény tervezetéről, a parlamenti bizottságok tárgyalni kezdték a közigazgatási törvény módosítását, a kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentését és azt a törvénytervezetet, amely a magyar közösség tagjai számára munkaszüneti nappá nyilvánítja március 15-ét. Az ajánlat azonban magyarellenes indulatokat váltott ki a román társadalomban. Nemcsak a parlamenti ellenzék, hanem a kormánypártok soraiban ülő képviselők egy része is úgy találta: a koalíció a román nemzeti érdeket áldozza fel a vezető kormánypárt belső ügyeinek rendezése érdekében. Az alku bukott, a koalíció saját erőből is le tudta váltani miniszterelnökét, a kisebbségi jogok nem bővültek, az RMDSZ nem vett részt a szavazáson. Az év végén az RMDSZ az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag elfogadtatásához nyújtott kockázatos segítséget a kormánykoalíciónak, cserébe pedig az őszi tanévkezdéskor megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraalapításához várt támogatást a parlamenti többségtől. Ezúttal is csak részeredményeket könyvelhetett el. A parlament ugyan elfogadta az iskolaalapításhoz szükséges törvénymódosítást, de Klaus Iohannis államfő a törvénymódosítás alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérte, így kérdéses, hogy a 2018–2019-es tanévtől újraalakulhat-e a Római Katolikus Gimnázium. Azért volt kockázatos a koalíciónak nyújtott politikai támogatás, mert a kérdés a romániai társadalmat és az erdélyi magyar társadalmat is megosztja. Míg az RMDSZ az ügyészállam lebontásának a szükségességét emlegette, a törvénycsomagra a romániai társadalom meghatározó része a korrupt politikusoknak a bűnüldözést ellehetetlenítő kísérleteként tekint. Ráadásul az Európai Unió meghatározó tagállamai, valamint az Egyesült Államok és az Európai Néppárt is az igazságszolgáltatás függetlenségét gyengítő kísérletnek vélte a törvénymódosításokat. Így az RMDSZ éppen azokkal az erőkkel találta szemben magát, amelyektől segítséget remél a kisebbségi jogok bővítéséhez. A román–magyar viszony sérülékenységét a politikától független epizódok is megmutatták. Szeptember elején egy videóblogger gerjesztett erős magyarellenes indulatokat, amikor olyan telefonnal készített kisfilmet mutatott be, amely látszólag azt bizonyította, hogy a Kaufland áruházlánc székelyudvarhelyi üzletének a kültéri grillrészlegén az elárusító nem szolgálja ki a hozzá román nyelven folyamodó vásárlót. Később térfigyelő kamerák felvételeivel sikerült tisztázni, hogy a bloggert azért nem szolgálták ki, mert a nyitás előtt akart vásárolni, és a kisfilm a harmadik vásárlási próbálkozását mutatja be. Erős indulatokat váltott ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek az a kijelentése is, hogy az erdélyi magyaroknak nincs mit ünnepelniük december 1-jén, az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés évfordulóján. A kijelentés ritka egységbe kovácsolta az erdélyi magyarságot, de alig akadt román támogatója. Egy bukaresti civil szervezet előbb Kelemen Hunor román állampolgárságának a megvonását, majd a politikusnak 2000-ben adományozott Románia Csillaga Érdemrend visszavonását kezdeményezte. Az RMDSZ és a kormánykoalíció viszonyáról árulkodik, hogy a kezdeményezést az érdemrend becsületbírósága is támogatta, a testületet pedig többnyire a kormánypártok korábbi vagy jelenlegi politikusai alkotják. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)