A kétpólusú, de háromosztatú erdélyi magyar kilátástalanságról (Szász sorspárhuzamokban)
Háromgyermekes családok tapasztalatából tudjuk: valahányszor vita kerekedik két testvér között, az melegében belső körükben lecsendesedik.
A harmadik testvér ugyanis vagy egyik, vagy másik oldalra áll, létrejön a „demokratikus” kétharmados többség, s ezzel a konfliktus rövidre záródik. De az is igaz: nem mindig a családi béke, avagy a szülői szemszögből megítélt legfelsőbb tisztesség javára. Három romániai magyar pártunk legutóbbi szereplését elemezve a fenti példabeszéd juthat eszünkbe, de mindenekelőtt azt kellene megállapítanunk: az erdélyi magyarság belső indíttatásból lett-e háromosztatú, vagy a köreinkből kitermelődött „izzadmány” (politikusaink zsíros egzisztenciáért folytatott iszapbirkózása) erőszakolja ránk a kényszerzubbonyt? A brit történelem árnyékkorszakából maradt fenn a public(man) or perish – közéleti szereplő (leszel), vagy elvesztél -- életbölcsesség. Én itt sejtem erdélyi magyar „rákbetegségünk” eredendő okát.
Bíró Zsolt MPP-pártelnök legutóbbi nyilatkozatai (Száva Enikő kérdéseire a Duna TV-ben adott mellébeszélési „szökőárak”) azt jelzik, az MPP-nek ugyanvalóst meggyűlt a baja saját „filozófiájával”. (Lásd: A választás szabadsága!) Gyanítható, hogy nem volt más választási szabadsága, mint letérdelni az RMDSZ előtt. Mert miként is szól a román párttörvény? A választások szintjein huzamosan gyengén szereplő párt elveszítheti legitimitását. (Román térfélről ne várjunk támadást, ők kéjelegve figyelik a magyar kakasviadalt, kivárnak.)
Az első nagy kérdéskör így fest: az RMDSZ, amely az MPP megalakulását tűzzel-vassal szabotálta annak idején, mi okból nem kezdeményezte az ellenfél lerobbantását? Megtehette volna! Markó Béla 2007-beli ideges nyilatkozatát – még elnök volt – emlékezetből rekonstruálom. Így fogalmazott: nincs kifogása a másként gondolkodók iránt, de jöjjenek be a Szövetségen belülre, platformként, ne kívülről támadják a magyar egységet! Csakhogy az új pártot kezdeményezők látták vagy épp bőrükön tapasztalták pl. az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, majd a Reform Tömörülés mint RMDSZ-en belüli ellenzéki platformok csapdába ejtettségét, kilátástalanságát. Azóta eltelt hét (gonosz) esztendő, és hogy mi folyik a színfalak mögött, azt már régóta nem kötik az orrunkra. Elemzéseinkben így kénytelenek vagyunk a formállogika módszereire fanyalodni. Nos, a Dâmboviţa partján „leérettségizett” (sőt: doktorált) RMDSZ-t már annál profibb „gruppenhecc”-társaságnak tarthatjuk, semhogy elsőszülött magyar ellenzéki pártját megsemmisítse! Mert akkor a hoppon maradt tömeg átépülhet az EMNP-be! Ezzel az RMDSZ baja gyarapodhat! Hát nem könnyebb a Néppártot úgy lehetetlenné tenni, hogy az MPP-t RMDSZ-„partnerré” csalogatja? Természetesen, ad neki „csontot” is, de tüstént; lásd javaslat az autonómiatervezet közös megszövegezésére-benyújtására – amit rövidesen felrúg –, lobbiígéret ilyen-olyan ügyekben stb. És ha az MPP pártelnöke igazat beszélt a Dunán, hogy az EU-választáson 50 000 polgári szavazattal támogatta az RMDSZ-t, elcsodálkozhatunk: az alapjában RMDSZ-ellenzékiségben fogantatott tömeget milyen maszlaggal sikerült bevezetni Kelemenék udvarába, és Bírót felültetni az „anyósülésre”! A „kincstári” ötlet vajon valóban Kelemenéktől származott-e, avagy Bíró vidékéről? (Ja kérem, ezt a kártyavetőnő ha tudja!) Inkább arra érdemes odafigyelnünk: keletkezett-e véleményfeszültség az MPP-ben a történtek nyomán? Mert volt már „polgárháború” az MPP-ben: amikor Szász Jenőt próbálta megbuktatni saját megosztott-felbosszantott tagsága által, nem kizárt, hogy „trójai falovak” közreműködésével. Ezt a manővert részletesebben megmagyarázom. Az RMDSZ tűzzel-vassal szabotálni próbálta az MPP bejegyzését. Erre Szász Jenő az államelnök közbelépését kérte, sikerrel. És alakultak a vidéki/városi MPP-sejtek. Ekkor kezdődött a sebtében klónozott „polgáriak” tömeges beépítése az újszülött szervezetbe. Hitbuzgón „bábáskodtak” minden tevékenységén, majd hazafelé menet betértek az RMDSZ-be, s letudósították a történteket. Az akciót az RMDSZ bőkezűen revanzsálta! Így vált a polgári mozgolódás már „ab initio” ingó... cégtáblává. A később született EMNP is ugyanígy járt. Példaként egy kisváros nagy eseményét említem – a magyar állampolgárságot ügyintéző Demokrácia Központ avatását –, ahol egyszeriben megjelent az RMDSZ-es polgármester és alpolgármester. Se szó, se beszéd, átvették az ünnepség irányítását, s megragadták a „köldökzsinór” két végét, melyet egy általuk meghívott pap vágott el ünnepélyesen. „Független szalagvágás” címen lépett be a vezércsel a történelembe. De az Európa-polgár díjjal épp Tőkés kezdeményezésére kitüntetett Böjte atyát is sikerült „lenyúlnia” az RMDSZ-nek. Bocsánatot kérek Böjte atyától, de elárulom: az erdélyi értelmiség elképedve szemlélte, amint a Ferenc-rendi szerzetes feláll az RMDSZ tulipános szószékére és javára kampányol. Ennyi erővel – idejében – nem tudta volna a három veszekedő testvért összehozni, legalább ad hoc koalícióba? Rengeteg hasonló huncutságot tudnék felsorolni, de helyszűke miatt összegezzük az elmondottakat! Bár népszerűsége rohamosan csökken, romániai viszonylatban az RMDSZ tűnik politikára legalkalmasabb alakulatunknak, bár ezt csak annak köszönheti, hogy két ellenzéki kistestvére nem tud összefogni. Tulipánista választottjaink magabiztosak, virulensek, gátlástalanok, ha kell, szószegők, mindenre elszántak, és zsebeik tekintetében „sikeresek”. Csupáncsak azt kifogásolhatjuk, hogy következetesen a magyar térfélen és ott is ELLENÜNK működtetik politikusi adottságaikat. Bukarestben messzemenően szolgalelkűek, olyannyira, hogy a magyarság nemzeti becsületét is nevetség tárgyává tették.
Írásom alcímében sorspárhuzamot ígértem. Alább Adolf Meschendörfer brassói szász író 1931-ben megjelent könyvéből idézek (Meschendörfer: Corona – Kós Károly fordítása, Kriterion, Bukarest 1983., 234–239. old.). Száz-egynéhány évvel ezelőtt az autonómiát élvező erdélyi szászok is megbomlottak, polarizálódtak „feketékre” (Budapest és Bécs iránt megalkuvókra) és „zöldekre”, ők voltak az ellenzék, a rebellisek. Burtesch vezetésével Brassóból indult az elégedetlenség. (Figyeljük Burtesch alakját, aki vagyonát áldozta fel az eszméért, nem politizálásból tollasodott meg, mint a mi választottjaink! Figyeljük a korabeli szász papság szerepét a feketék támogatásában a zöldek ellen, és gondolkozzunk el felette!)
* Nagyszeben székváros! Városa a szászok grófjának (az ispánnak, Szászföld legmagasabb méltóságának – Gy. S. megj.), a szász püspöknek, a nemzet legkitűnőbb koponyáinak. (…) A városi nagytemplom ki van világítva. A padok túlzsúfoltak, és mind újabb csoportok tolakodnak be a folyosókra. A karzaton kitűzve álmodnak a régi céhzászlók, a falakról aranyosan, bíborveresen és sötétzölden világítanak az egykori szász grófok és királybírák epitáfiumai. Az emelvényen, a tépett városzászló alatt telepedett le a püspök és a szász gróf, egyetértően, mint két testvér, akiknek együtt kell kormányozniuk népüket. Jobbra tőlük trónolnak székeikben az esperesek és városi papok prémes templomi kabátjukban, balra tőlük az országgyűlési képviselők. (…) A gimnáziumok rektorai a szász polgármesterekkel és szenátorokkal a második sorban foglalnak helyet. És egy lépcsőfokkal mélyebben a városok és vidékek többi választott bizalmi emberei rendezkednek el. Micsoda fejek! Parasztok hosszúra vágott germán hajviselettel, bikanyakú falusbírák hosszú szárú csizmában. A sorok között a különböző települések különböző tájszólásai szállonganak. Egy ajtó kinyílik! Minden szem felpillant. A sekrestyéből a néptanács tizenkét meghatalmazottja lép ki. Reggel óta tanácskoztak. A szebeni városi pap lép az asztalhoz:
– Édes szász testvéreim – üdvözli mindnyájukat honi szász szóval. Szeme könnyes lesz, amikor itt együtt látja őket, reszketve az izgalomtól, borzalmas hallgatásban, s hogy visszaszáll gondolata az ősökre, akik ebben a hatalmas teremben minden évszázadban – milyen gyakran! – újból fel kellett építsék hajlékukat. Hála legyen az úrnak, ezúttal is sikerült. Mind a feketék, mind a zöldek megbízottjai az egység kedvéért engedtek és megegyeztek.
Hallatszott, hogy a tágas templom fellélegzett. (…) Az egyház főügyésze felolvasta az új szabályzatot, mely az összes országgyűlési képviselőket és kerületi választmányokat kötelezi. Az egyház és az iskola állományából egy mákszemnyit sem engednek, ahogy a zöldek követelik. (Templomok és iskolák, a zöldek követelik! – Gy. S. megj.) És az anyanyelvről ezt állapították meg: vedd el egy népnek a nyelvét, és mindenét elvetted! De az egymagunkban vívott vad harcot, mely a feketék szerint csupán erőnknek haszontalan pocsékolása, be kell szüntetni. A szebeni várospap éles tekintete a brassóiakat kémleli. Melyik fogja közülük az ő művét megtámadni? A mi Reguneschünkre nézek. Forr benne az indulat. Összeszorított öklére mereszti a szemét: mit mondjon majd otthon, Brassóban? Ott volt ő is a sekrestyében, aláírt ő is.
Ekkor szólásra jelentkezik valaki. (...) Burtesch az, a mi zöldjeink főnöke. Megszürkülve, odvas törzs, kiben a szenvedélyek mint falánk tűz dühöngtek. Mindenki tudja, hogy tönkrement, egész vagyonát a zöld mozgalomnak áldozta fel. Mit akarhat még?
– Éljen Burtesch! – rikkantott egy hang.
Felrezzent. Ez a hang Brassóból jött! És biztosan, megfontoltan kezdett beszédéhez: -- Hány száz esztendeig védelmeztük testünkkel falainkat törökök, tatárok, a vajdák, a császáriak és saját fejedelmeink ellen? Akkoriban nem voltunk tunyák. Ma pedig, amikor az ellenség falaink között, a mi fekete képviselőink Budapestre utaznak, és ott zárt ajtók megett tárgyalnak bizalmasaikkal. Ezeket a sötétségben kiérlelt gyümölcsöket kapjuk aztán mi, hogy együk meg, és ezek mindig keserűek: lemondás, veszteség, lépésről lépésre való hátrálás sok esztendőn át. Mi lesz ennek a vége?
Az elnök válaszadásra emelkedett. Szeme szikrázott. Most tehát itt van előtte a brassói gyújtogató, az átkozott farkas, aki társaival a szebeni nyájba is kétszer betört, egyházközségét izgalomba hozta és felkavarta.
– Mit értek el a zöldek? Éberekké és minden nemzeti problémánk iránt fogékonnyá tettek minket. Köszönet nekik ezért. De egyúttal lerombolták egységünket, legerősebb fegyverünket évszázadokon át. Becsülettel meghalni csak egy ember tud. Egy nép másképp hal meg. Gyógyíthatatlan betegség pusztítja el, egyik tagja a másik után elhal, elveszíti belső fenntartó erejét, hitét magában és jövendőjében, s miután mások megbecsülését régen elvesztette, elmorzsolódik, széthull, porrá lesz. Ez értelmes beszéd volt. Mégis... Burtesch, a vén katona megint felállt. Szinte támolygott az első lépcsőig. Ott megállt, és még egyszer szembenézett népével.
− Mi, zöldek sohasem gondoltunk arra, hogy vajon rendben van-e a magunk szénája, a népünké volt minden gondunk. Tunya béke jobban pusztít, mint kegyetlen harc! Testvéreim, aki a néppel tart, az velem együtt kivonul ebből a málladozó épületből! De magunkkal elvisszük innen a szász jogot is! És felvetette a fejét, és kiegyenesedve ment a keskeny utcán végig, amely megnyílott előtte. Egyetlen ember sem követte.
* Tehát: ...egyetlen ember sem követte! És rövidesen – mert váratlan fejleményeket hoztak a világháborúk – mi lett a vége a sorozatos szász megalkuvásnak? Ami akkor Szebenben történt, mai napig befolyással bír a mi megbűnhődött székely múltunkra-jövendőnkre is. De az a mozzanat is, amikor a nyugatnémetek „megvásárolták”, kimentették a szászokat Romániából. Szerintem Kövér László budapesti politikusunk is hibázott, amikor Szász Jenőt „kimentette” az MPP-ből. Punktum! Ideje a vitának!
Gyila Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Még egy hónap a felvételiig
Új szakok a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen
Mint azt a nemrégiben megjelent, Balási Andrással készített interjúnkban olvashatták, hamarosan elkezdődnek a felvételi vizsgák a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. A Köteles Sámuel utcai intézmény magyar művészeti karának alapképzésén július 14-e és 19-e között zajlik majd a beiratkozás, a felvételire július 21-e és 26-a között kerül sor.
Az alapképzésre jelentkezők öt szak közül választhatnak, mindegyik hároméves nappali képzés hét állami és öt költségtérítéses hellyel, igaz, a helyek száma csak az oktatási minisztérium jóváhagyása esetén érvényes. Az öt szak a következő: színművészet szak (akkreditált), látványtervező szak (akkreditált), audiovizuális kommunikáció – multimédia szak (engedélyezett), teatrológia szak (akkreditált) és zenetanár szak (akkreditált). A roma nemzetiségű jelentkezők július 14-19. között kérvényben igényelhetik a számukra fenntartott helyeket. A beiratkozási díj 100 lej a vizsga első és 100 lej a vizsga második szakaszára. Mint azt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem honlapján (www.uat.ro) megjelent közlemény tudatja, a tandíj román állampolgárok, valamint az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárai részére a következő: színpadi művészetek – színművészet, mozgásművészet, rendező szak: 3000 lej/tanév. Teatrológia szak: 2000 lej/tanév. Audiovizuális kommunikáció – multimédia szak: 2400 lej/tanév. Zenetanár szak: 2000 lej/tanév. Látványtervező szak: 3000 lej/tanév.
Külföldi állampolgároknak (kivéve az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárait): 750 EUR/hó színpadi művészetek szakon, 420 EUR/hó látványtervező és zenetanár szakon, 750 EUR/hó audiovizuális kommunikáció – multimédia szakon. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen szervezett felvételi vizsgára érettségi diplomával (vagy ezzel egyenértékű irattal) rendelkezők jelentkezhetnek.
A magyar művészeti kar magiszteri képzésére jelentkezők a következő szakokra felvételizhetnek: színművészet (akkreditált), bábművészet (akkre-ditált), teatrológia – művelődésszervezés (akkreditált), drámaírás (akkre-ditált), alkalmazott bábművészet és korszerű zenei koncepciók. A két utóbbi új szak, amely az oktatási minisztérium jóváhagyása esetén érvényes. Mindegyik szakon hét állami és öt költségtérítéses helyet hirdettek meg, de a helyek száma ez esetben is a minisztérium jóváhagyása esetén érvényes. A beiratkozás és a felvételi időpontja ugyancsak július 14-19, illetve július 21-26, a beiratkozási díj 100 lej az első és 100 lej a második szakaszra. A tandíj román állampolgárok, valamint az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárai részére: 3000 lej/tanév, külföldi állampolgároknak (kivéve az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárait): 750 EUR/hó. A felvételi vizsgára bármilyen szakterületen szerzett alapfokú egyetemi oklevéllel vagy azzal egyenértékű okirattal lehet jelentkezni – áll az intézmény közleményében, amely számos további információt tartalmaz a beiratkozáshoz szükséges iratokról, a vizsgák menetéről, a felvételi-követelményekről egyaránt. Bővebb felvilágosítást telefonon a 0265/266-281-es számon, e-mailen, a felveteli@uat.ro vagy uat@uat.ro címeken és személyesen a Köteles Sámuel utca 6. szám alatt, az egyetem titkárságán lehet kérni.
Knb. Népújság (Marosvásárhely)

Prefektusi körlevél: ne fogadjanak el autonómiapárti határozatokat
Körlevélben szólította fel Kovászna megye prefektusa a megye polgármestereit és jegyzőit, hogy ne fogadjanak el autonómiapárti önkormányzati határozatokat.
A kormány Kovászna megyei képviselőjének hétfői keltezésű levelét az autonómiapárti határozatok elfogadását kezdeményező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) illetékese juttatta el az MTI-hez.
Ebben Marius Popica prefektus az Uzoni önkormányzat Memorandum című határozatára utalt, melyben a település a Székelyföld területi egységhez való tartozását kérte. A prefektus a határozatot petíciónak tekintette, és közölte, a petícióírás az állampolgárok alapvető joga, nem pedig a helyi hatóságoké. Hozzátette, a helyi önkormányzatok jogkörei nem terjednek ki arra, hogy programszerű dokumentumokat fogadjanak el az ország területi közigazgatási rendszerére, hivatalos nyelvére vonatkozóan. Marius Popica arra kérte a megye önkormányzatait, hogy „a törvénytelenségek elkerülése végett" ne fogadjanak el autonómiapárti határozatokat, az önkormányzatok jegyzőit pedig felszólította, ha mégis napirendre kerülnének efféle határozatok, ne ellenjegyezzék azokat.
A március végén kinevezett prefektus hétfőn sajtótájékoztatót is tartott Sepsiszentgyörgyön, amelyiken kijelentette: valamennyi perben, amelyet elődei a székely zászló hivatali kitűzése ellen indítottak, a jogerős ítéletek a prefektus álláspontját támasztják alá. Hozzátette, az ítéleteket végre kell hajtani.
Az SZNT február 12-én fordult nyílt levéllel a székelyföldi önkormányzatokhoz arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a javasolt határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el.
Az SZNT által elkészített határozattervezetet eddig Hargita megyében Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Székelykeresztúr, Kovászna megyében Kökös és Uzon, Maros megyében pedig Makfalva önkormányzati testülete fogadta el.
MTI. Erdély.ma

Keresztény egyházak helyzete az Európai Unióban
„Hitünkkel, értékeinkkel, kultúránkkal hozzájárulhatunk Európa megújulásához”
A gyárvárosi Új Ezredév Központ gyülekezeti termében június 14-én, szombaton került sor a Keresztény egyházak helyzete az Európai Unióban című konferenciára. Az előadók – Remus Groze baptista lelkipásztor (Temesvár), dr. Juhász Tamás dogmatikus professzor (Kolozsvár), S. Király Béla politológus (Budapest) és Tőkés László EP-képviselő (Nagyvárad-Brüsszel) – az alábbi kérdésekre keresték a válaszokat: Milyen a jelenlegi viszony a keresztény egyházak és az Európai Unió között? Milyen válaszai vannak a keresztény egyházaknak az Unióban érvényesülő ideológiai hatásokra? Milyen kilátásai vannak a kétezer évre visszatekintő kereszténységnek Európában? A temesvári konferenciát a HURO/1101/165/2.1.3 kódszámú, „Ökumenikus vallási útvonalak Temes és Csongrád megyében” elnevezésű, Európai Unió által támogatott projekt keretében szervezte meg az Új Ezredév Református Egyházközség.
A rendezvényt Gazda István házigazda lelkipásztor áhítattal nyitotta meg, majd Groze Remus baptista lelkipásztor tartott előadást Európa keresztény gyökerei címmel. Arról beszélt, hogy Európa valójában a kereszténységgel együtt született meg. Juhász Tamás professzor a Globalizáció és az ökumenizmus című előadásában a pénz, a „disznófejű nagyúr” világméretű hatalmának veszélyeire hívta fel a hallgatóság figyelmét, amelyre az egyik lehetséges válasz az ökumenikus mozgalmakban, az egyházak közötti párbeszédben, az evangélium hirdetésében keresendő. S. Király Béla politológus Keresztény értékek, a hit megújító ereje Európában címmel tartott előadást, amelynek során felvetette annak lehetőségét, hogy a közép-kelet-európai népek (magyarok, románok, lengyelek, stb.) a keresztény értékek és hagyományok közös felvállalásával és következetes képviseletével járulhatnának hozzá az Európai Unió megújulásához. Hogy hová vezethet Nyugat-Európában a hedonizmus és a hagyományoktól való teljes elszakadás, a politológus egy francia kistelepülés példájával szemléltette, ahol egy városról odatelepült házaspár követelésére, akiket zavart a harangzúgás, bírósági ítélettel betiltották a harangszót!
A nemrég újraválasztott EP-képviselő, Tőkés László kicsit keserűen számolt be hét év alatt összegyűjtött nyugat-európai tapasztalatairól. Az európai keresztyénség kilátásai című előadásának bevezetőjében Tőkés László elmondta: jogos kritikával illetik az Európai Uniót azok, akik nem fogadják el a nemzeti létet tagadó Európát, amely az integrációt globalizációként értelmezi, korlátozza a népek és nemzetek szuveranitását, szankciókat helyez kilátásba és jogtalanul megregulázza a tagországokat, a piac mindenhatóságát hirdeti és az érdek, mint lóláb bukik elő egyre-másra egy magát értékelvűnek hirdető Európában. „Az sem tölt el örömmel, hogy a kisebbségi közösségek, mintegy 40 milliónyi kisebbségi európai polgár ügyét háttérbe szorítja az Európai Unió; nem ilyen Európát akarunk” – mondta Tőkés László. Az európai parlamenti képviselő bevallotta: nyugati tapasztalatai nagyon sok tekintetben emlékeztetnek a kommunizmus idején megélt dolgokra. „1989 előtt felnéztünk Európára, amely az emberi jogok, a szabadságjogok, az elnyomottak, az értékelvűség védelmezőjét jelentette a számunkra, a lelkiismeret és a vallásszabadság hazájának véltük. A valóság egészen más volt: a kommunista materializmus helyett szembetaláltam magam a jóléti társadalom vulgáris materializmusával, az ideológiai internacionalizmus helyén a nyugati kozmopolitizmust, az ateizmus helyén a szekularizmust, az elvilágiasodott világ vallástalanságát, az üres templomokat találtam.” Ami Tőkés Lászlót a legjobban megdöbbentette, az Európai Parlament „tömény vallás- és egyházellenessége”. A nyugat-európai tolerancia és sokszínűség jelszavak kizárólag a nem keresztyénekre vonatkoznak, az ő befogadásukra szolgáló ideológiai kulcskifejezések, mondta Tőkés László, a Krisztus-hívőkre nem vonatkozik, a katolikus papokat valósággal vadásszák Európában, a keresztényeket szabadon lehet sértegetni. „Szabad védeni az afrikai keresztyéneket, de Európán belül nem lehet például a kisebbségi egyházak, egyáltalán a kisebbségek védelméről beszélni – mondta Tőkés. Amikor azt kértük, hogy a rasszizmus, xenofófia, iszlamofóbia, cigányellenesség, homoszexuális-fóbia stb. mellett az EU ítélje el a nemzetikisebbség-ellenességet is, azt nem akarták, bennünket más mércével mérnek.” (…) „Keresztény Európát programmal mentem ki Brüsszelbe, de aktualizálva az eredetmítosz történetét, kiderült, hogy Európát elrabolták, és valamilyen módon vissza kellene szerezni a kereszténység számára. „Ebben a folyamatban Közép-Kelet Európa komolyabb szerepet játszhatna, ki kell vennünk a részünket Európa alakításában, gazdagításában – mondta befejezésül Tőkés László. Ha Nyugat-Európa gazdasági teljesítménye, hozzájárulása nagyobb, mi hozhatnánk a hitünket, a kultúránkat, az értékeinket.” Előadását egy Orbán Viktor-idézettel fejezte be: „Európa és Magyarország is csak akkor tud megújulni, ha sikerül visszatalálnia önmagához, az imádság és a munka hagyományát sikerül visszahelyezni életfelfogásának centrumába.”
A Tőkés Lászlóval készült temesvári interjút egyik következő lapszámunkban olvashatják.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Levélpárbaj az önrendelkezésről
Részben osztja a román kormány önrendelkezés-ellenes véleményét Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, aki Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének küldött válaszában rámutat: nem létezik olyan nemzetközi egyezmény, amely az Európai Unió bármelyik tagállamát arra kötelezné, hogy a területén szavatolja a területi autonómiát.
A szövetségi elnök szerint Romániának elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. „Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon” – áll a válaszlevélben.
A szövetségi elnök azt követően válaszolt Izsáknak, hogy az SZNT-elnök a múlt héten nyílt levélben kérdezte Kelemen Hunortól, a kormányzati szerepet vállaló RMDSZ hol áll az autonómiavitában, és mit kíván tenni az önrendelkezés ügyében.
Ponta nem konzultált az RMDSZ-szel
Kelemen Hunor igyekezett tisztázni: Victor Ponta kormányfő nem konzultált a koalíciós partner RMDSZ-szel, amikor június 10-én válaszlevelet küldött az SZNT által megfogalmazott petícióra, mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.
Az Izsák Balázsnak adott válaszában Kelemen Hunor hangsúlyozza: az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el. Azt azonban hozzáteszi, „egy kormánykoalícióban mindig egyezség tárgya a kormányprogram, és az még soha sem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával”.
„Össztársadalmi párbeszéd szükséges”
A szövetségi elnök rámutat továbbá: egyetlen uniós dokumentum sem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson. „Ez nem jelenti azt, hogy nem adnak támpontot az autonómiák biztosításához, nem emelik az államok megítélését, amennyiben azok megteszik, nem képezik alapját különböző európai és nemzetközi jelentéseknek” – áll a válaszlevélben. A szövetségi elnök reményét fejezi ki, hogy „a nemzetközi és hazai jogi kényszer híján” is a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útján elérhetőek a romániai magyar közösség céljai.
Kelemen Hunor továbbá kitér a régióátszervezés kapcsán zajló vitákra is, és megjegyzi, „az RMDSZ már bebizonyította, hogy akkor, amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni”.
Mint ismeretes, a székely szabadság napján, ez év március 10-én Marosvásárhelyen az SZNT elfogadott kiáltványra adott kormányzati válaszban az áll, Romániát semmilyen nemzetközi egyezmény nem kötelezi arra, hogy etnikai alapon területi autonómiát vagy kollektív jogokat biztosítson a nemzeti kisebbségeknek. Az SZNT-nek adott válasz kitér arra is, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által 1993-ban elfogadott 1201-es ajánlásnak – amely többek között a területi autonómiát is a kisebbségek védelmét szolgáló megoldásként ajánlja – nincsen kötelező jogi ereje.
A székely szabadság napján felolvasott kiáltványban a tömegdemonstráció résztvevői követelték, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, melynek autonómiáját törvény szavatolja. Tiltakoztak a székely nép érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás terve ellen, követelték, hogy a hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, és a kormány kezdjen párbeszédet a Székelyföld státusáról az SZNT-vel és a székely önkormányzatokkal.
Per az autonómiahatározatok miatt
A közigazgatási bíróságon támadta meg a Hargita megyei prefektúra a megye négy településén – Gyergyószentmiklóson, Gyergyószárhegyen, Gyergyóújfaluban és Gyergyóditrón – elfogadott autonómiapárti önkormányzati határozatokat. Adrian Jean Andrei prefektus kedden közölte, a helyi önkormányzatok jogkörei nem terjednek ki arra, hogy programszerű dokumentumokat fogadjanak el az ország területi közigazgatási rendszerére, hivatalos nyelvére vonatkozóan, ezért véleménye szerint ezek a határozatok illegálisak.
Marius Popicã Kovászna megyei prefektus egyébként hétfőn körlevélben szólította fel a megye polgármestereit és jegyzőit, hogy ne fogadjanak el autonómiapárti önkormányzati határozatokat „a törvénytelenségek elkerülése végett”. Mint ismert, az SZNT február 12-én fordult nyílt levélben a 152 székelyföldi önkormányzathoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el olyan határozatot, melyben a település a Székelyföld területi egységhez való tartozását kérik. A dokumentumot eddig 10 önkormányzat képviselő-testülete fogadta

Egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácsos a magyar nyelv miatt
Durván egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácstag a magyar nyelv használata miatt. A Szociáldemokrata Párti (PSD) Rodica Pârvan börtönbe kívánta, nemzetárulónak titulálta és Isten csapását kérte Nemzeti Liberális Párti (PNL) kollégájára Mădălin Guruianura, aki azt nyilatkozta: természetesnek tartja, hogy a magyar tanácstagok anyanyelvükön beszéljenek a bizottságokban. A magyar tanácstagok elképedve hallgatták a szociáldemokrata párti képviselő kirohanását.
Az eset előzménye, hogy múlt hónaptól az RMDSZ frakció javaslatára az önkormányzat bizottsági ülései is magyar nyelven zajlanak, és az elhangzottakat tolmács fordítja románra. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésein már a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény elfogadása óta, tehát 13 éve anyanyelven zajlanak a tanácsülések, most a nyelvhasználatot kibővítették azzal, hogy a bizottsági üléseken is minden tanácstag anyanyelvén szólalhat meg.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) tanácstagja Rodica Pârvan viszont sérelmezi ezt, és a szerdai tanácsülésen kifejtette: a magyar nyelv használatával a román közösség képviselőit meg akarják félemlíteni és szerinte a magyar tanácstagok visszaélnek a helyi közigazgatási törvény előírásaival, pénzt és időt veszítenek, mert tolmácsra bízzák a fordítást.
Antal Árpád polgármester válaszában elfogadhatatlanak nevezte, hogy a szociáldemokrata párti képviselő megfélemlítésként értelmezze azt, ha magyar beszédet hall, és rámutatott: az Európai Unióban egyformán hivatalos a magyar és a román nyelv. Az elöljáró azt is elutasította, hogy visszaélés lenne egy 13 éve hatályban lévő törvény használata, valójában ezt az intézkedést 2001-ben kellett volna meghozni, mondta a polgármester, aki szerint egyik idős helyi tanácsos hívta fel nemrégiben a figyelmet erre a hiányosságra.
Antal Árpád emlékeztette a szociáldemokrata tanácstagot, hogy a Románia 2008-ban ratifikálta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Kartáját, amely a belső törvénykezés részévé vált. Az szerint pedig minden nyelvi jogot biztosító költség, így a kétnyelvű utcatáblák, a kétnyelvű intézmény-feliratok, de akár a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tolmácsának költsége is az államot kellene terhelje. „A multikulturalitás költséges és időigényes, de európai és fontos élni ezzel a joggal”, mondta Antal Árpád.
Ezt követően Mădălin Guruianu a Nemzeti Liberális Párt tanácstagja szólalt fel és kifejtette, hogy nem zavarja őt, hogy magyar kollégái anyanyelvükön beszélnek, és természetesnek tartja, hogy élnek a nyelvi jogaikkal. Mădălin Guruianu szerint Rodica Pârvan problémafelvetése manipuláló, hiszen a 215/2001-es közigazgatási törvényt a PSD-s Adrian Năstase kormány fogadta el, ezért ellentmondásos, hogy 13 év elteltével egy szociáldemokrata tanácsos panaszkodjon emiatt.
Ekkor Rodica Pârvan kifejtette: előbb utóbb mindenki megkapja Isteni büntetését, így járt Adrian Năstase is, aki jelenleg börtönben tartózkodik, és figyelmeztette liberális párti kollégáját, hogy ő is oda juthat.
A vita folytatásában Mădăin Guruianu azt kérdezte Rodica Pârvantól, hogy szerinte azért került Năstase börtönbe, mert kormánya elfogadta a kisebbségeknek nyelvi jogokat biztosító törvényt? Válaszul Rodica Pârvan nemzetárulónak titulálta liberális párti kollégáját és azt nyilatkozta: azt várja mikor éri őt el az Isteni igazságszolgáltatás.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro. Erdély.ma

Támad a hargitai prefektus (Önkormányzati határozatok az autonómiáért)
Négy település autonómiapárti határozatát támadta meg a közigazgatási bíróságon Hargita megye prefektusa. Adrian Jean Andrei tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Gyergyóditró, Gyergyószárhegy, Gyergyóújfalu és Gyergyószentmiklós autonómiapárti határozata ellen nyújtott be törvényszéki keresetet. Álláspontja szerint ezek a határozatok azért érvénytelenek, mert az önkormányzatoknak nincs törvényi felhatalmazásuk ilyen döntések meghozatalára.
A prefektus szerint a határozatok súlyosan sértik Románia alkotmányát, amelynek értelmében az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik. A Székelyföld területi autonómiájához szerinte alkotmánymódosításra van szükség. „Minden efféle kezdeményezés megalapozatlan és törvénytelen” – jelentette ki Adrian Jean Andrei. Hozzátette, számít arra, hogy az elkövetkező időszakban más önkormányzatok is hoznak hasonló határozatokat. „Szeretném tudatni, hogy ezek a kezdeményezések törvénytelenek, és minden olyan határozatot, amely egy a törvény által nem szentesített közigazgatási egység létrehozására vonatkozik, meg fogok támadni a törvényszéken. (...) A prefektusi hivatal a törvény betartását szavatolja, ez nem lehet vita vagy egyezkedés tárgya” – mondta a prefektus.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) február 12-én fordult nyílt levéllel a székelyföldi önkormányzatokhoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el. Az SZNT által elkészített határozattervezetet eddig Hargita megyében Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Székelykeresztúr, Kovászna megyében Kökös és Uzon, Maros megyében pedig Makfalva önkormányzati testülete fogadta el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

– Exkluzív interjú Tőkés László EP-képviselővel –“Az Európai Parlament szintjén, megvalósul a határok feletti nemzetegyesítés elve”
Az elmúlt hét végén az épülő Új Ezredév Református Központban megtartott Keresztény egyházak helyzete az Európai Unióban konferencia díszvendége volt Tőkés László EP-képviselő. A hívei által még ma is püspök úrnak szólított Tőkés László a konferencia után a Nyugati Jelennek nyilatkozott a határon túli magyar képviselet brüsszeli megerősödéséről, a temesvári forradalom 25. évfordulójának előkészületeiről, az Új Ezredév Központ építésének a folytatásáról, Európa jövőjéről.
– Egészen új felállás alakult ki az Európai Parlamentben azáltal, hogy egy határon túli képviselőkből és anyaországiakból kitevődő néppárti delegáció mehet a parlamentbe. Íme, megvalósul a határok feletti nemzetegyesítés elve, európai parlamenti szinten! Eleve adott egy nemzeti csapat, úgy gondolom, hogy ezzel megsokszorozódnak az erőink és a lehetőségeink az előző mandátumhoz képest, hangsúlyosan érvényesíthetjük a szűken vett ország érdekek felett a nemzeti érdeket. Ez stratégiai döntése az Orbán-kormánynak, az érdekérvényesítő erőnk is megnövekszik ezáltal. Ráadásul számítunk az Erdélyből és Felvidékről érkező képviselők többségére, tehát minden eddigit felülmúló kedvező felállással indulunk Brüsszelben! Megítélésem szerint egy konkrét haditervet, programot kell kidolgozni annak érdekében, hogy ne csak szimbolikus ereje legyen a nemzeti listának, hanem valamilyen formában gyakorlatba ültethető legyen ez az új felállás.
– Közeledik a temesvári forradalom 25. évfordulója. Magyar részről hogy állnak az évfordulós rendezvények előkészületei?
– Megalakult a 1989-es Emlékbizottság. Ennek az a többlete, hogy az előző évektől eltérően végre nem csupán holmi hiteles vagy kevésbé hiteles román forradalmi szervezetek képviselik 1989 örökségét, hanem ezeknek a magyar megfelelője is körvonalazódik. A megemlékezések programtervezetét közzétettük, az a kérdés, hogy mindabból, amit elterveztünk mi valósítható meg. Előkészületben vannak dokumentumok, kiállítások, konferenciák, az 1989-es eseményekhez kapcsolódó különböző alkalmak, rendezvények, egy decemberi emlékhét megszervezése. Mindez annak feltétele, hogy milyen anyagi fedezetet tudunk megszerezni pályázatok, támogatók útján, főképpen Magyarországról, mert általában azt tapasztaltuk, hogy itt Romániában inkább szeretnék elfelejteni a magyar és az egyházi részvételt, mintsem hogy támogatnának bennünket. Most a második félévben fognak felgyorsulni az események, ahogyan ez 25 évvel ezelőtt is történt, de azt gondolom, hogy mindenre, amit elterveztünk, arra sor kerül.
– Itt vagyunk az épülő Új Ezredév Központ munkatelepén, milyen kilátások vannak a Makovecz Imre tervezte impozáns épületegyüttes befejezésére?
– Jó hogy itt fellendült az építkezés, egy kedvező európai pályázat révén nem állt meg a munka. Tavaly egy örvendetes esemény történt: Magyarországon kormányhatározat született Makovecz Imre félbemaradt terveinek a megvalósítására. Arra nyertünk ígéretet, hogy a Magyarországon esedékes Makovecz-építkezésekkel együtt a temesvári egyházi központnak az építését is tovább folytatjuk. Nekünk minimális célkitűzésünk, hogy a tőlem jobb oldalon álló épületrészt befejezzük, és az évfordulón felavassuk!
– A temesvári konferencián megtartott előadása során úgy fogalmazott, hogy amikor kikerült Brüsszelbe, úgy érezte, cseberből vederbe esett…
– Hajmeresztő dolog, hogy amikor az eszményített Nyugat egyik legmagasabb demokratikus fórumára kimegy az ember, az Európai Parlamentbe, egy más vétetésű, de lényegében a kommunista ateizmushoz hasonló egyház- és keresztényellenességgel találkozik! Visszaköszön a múlt, és azok részéről észleljük ezt a magatartást, akikhez annak előtte folyamodtunk, hogy tartsák tiszteletben Romániában a lelkiismereti és vallásszabadságot. Az ideológiai ateizmus és a nyugati szekularizmus konvergenciájának lehetünk a tanúi. Hasonló tapasztalat, hogy nyugaton annak a vulgáris materializmusnak vagyunk a részesei, amely a maga nemében semmivel sem jobb, mint az itteni kommunista materializmus volt. Az embert szinte sokkolja, amikor az Európai Parlament kapujában meglátja az euró szobrát: egy madonnaszerű nőalak a kezében magasra tart egy eurós jelképet. Íme a bálványimádás tipikus példája, a Boldogasszony tiszteletének a mintájára…
– Képviselő Úr, brüsszeli tapasztalatai alapján hogyan látja az Európai Unió jövőjét?
– Egy olyanfajta rendszerváltozásra van szükség európai szinten is, mint a volt kommunista országokban, természetesen megváltoztatva a megváltoztatandókat. A Nyugat nem véletlenül olyan elnéző, engedékeny, következetlen a volt kommunista totalitárius diktatúrák iránt, gondoljunk csak a nácizmus és a kommunizmus esetére használt kettős mércére.
2009-ig kellett várni, amíg elítélte az Európai Parlament mind a két totalitárius rendszert, de azóta sem javult a helyzet, papíron maradt az ítélet, a kommunizmus áldozatai „másodrangú áldozatok” a nácizmus áldozataihoz képest. Most, hogy az Európai Néppárt újból előretört, megerősödött, a konzervatív erők előbb-utóbb Európa-szerte teret nyernek, el tudom képzelni 10-20 éves távlatban, hogy megerősödnek a nemzeti és a regionális identitások és a fogyasztói társadalom érdekelvűsége, anyagelvűsége helyett egy értékelvű, spirituális Európa felé tudunk elmozdulni. Ha a Vatikán Európa új evangelizációjáról beszél, a protestánsok új reformációt emlegetnek, akkor ebben az irányban kellene előretörnünk. Ehhez viszont jó háttér és adalék az üldöztetések között Kelet-Közép Európában megőrzött elevenebb hitünk egy elvilágiasodott nyugati társadalommal szemben.
Ez részemről nem elvárás, hanem cselekvési szándék: egyesítenünk kell erőinket, meg kell találnunk a szövetségeseinket és egy új Európa felépítésében kell összefognunk!
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Ki képviseli az erdélyi gazdákat?
Gazdaérdekvédelemről nem lehet úgy írni, hogy az ember követendő példaként ne említse meg azoknak a lengyel gazdaszervezeteknek a történetét, amelyek országuk 2004-es EU-csatlakozását megelőzően mindent elkövettek annak érdekében, hogy Brüsszel teljesítse Lengyelország követeléseit. Példájuk egyedülálló volt a csatlakozásra váró 13 kelet-európai tagállamban. A mezőgazdasági tárgyalásokat vezető miniszter a lengyel gazdaszervezetek több száz képviselőjét vitte magával Brüsszelbe. Miközben a gazdák kint várakoztak, a lengyel tárgyalódelegáció tagjai a kényes ügyekben – amikor Brüsszel kérésüket nem volt hajlandó teljesíteni – arra hivatkoztak, hogy csak a gazdákkal történő konzultáció után dönthetnek. A brüsszeli bürokraták nem értették, hogy mi történik: most a miniszter vagy a gazdaszervezetek tárgyalnak? Amikor kiderült, hogy a két fél bizony együtt van, és a szaktárca vezetői semmilyen döntésre nem hajlandók a gazdaszervezetek nélkül, az EU tárgyalódelegációjának nem volt más választása: el kellett fogadnia a lengyel igényeket.
A csatlakozási tárgyalások 2002-es befejezése óta a lengyel példa bizonyítja, hogy ahol erős és hatékony a gazdaérdekvédelem, ott jól teljesít a mezőgazdaság. Ilyen előzmények után magától értetődő, hogy Kelet-Európában a lengyel a legdinamikusabban fejlődő agrárium: terményeit egyre több európai országban tudja értékesíteni.
Nem véletlenül hozakodom elő a lengyel példával, amikor erdélyi, illetve romániai gazdaérdekvédelemről írok. Némileg az érintettség jogán is, hiszen a rendszerváltás utáni években magam is tagja voltam annak a lelkes csapatnak, amely gazdaköröket szervezett. Szinte futószalagon alakultak a kis helyi kezdeményezések: több száz jött létre Erdély magyarok lakta falvaiban. Román vidékeken ugyan nem gazdakör alakult, de gazdaérdekképviseleti kezdeményezések ott is létrejöttek, amelyek később országos hálózatba, országos szervezetekbe tömörültek.
A lengyel és a romániai történet ott vált szét, hogy Romániában a rendszerváltás óta kormányzati szinten soha semmilyen szerepe nem volt a civil kezdeményezésnek. Az egymást követő mezőgazdasági miniszterek nem kérték ki a gazdák képviselőinek véleményét, de ha mégis születtek szakminisztériumi vagy államfői szakbizottságok – ahol a gazdaérdekvédelem is helyet kapott –, ez nem volt több protokollnál. Ennek az áldatlan helyzetnek isszuk ma a levét, amikor az unióban szinte egyedüli országként ma sincs román agrárkamara, de még érvényes törvény sem született, azaz ami volt, felfüggesztették. Miután kiderült, az éppen kormányon levő pártok nem tudják egy az egyben „lenyúlni” és látszatkamarai tevékenységre rávenni az érdekvédelmi szervezeteket, ejtették a projektet.
Az erdélyi magyar gazdaszervezetek háza táján is hasonló a történet. Ezzel a helyzettel szembesült a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is, amely a Kárpát-medencei együttműködés tervébe vélt vagy valós erdélyi magyar gazdaszervezeteket próbál bevonni. Az erdélyi magyar politika alig különbözik a többségi romántól. Miután a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) önjáró módon megpróbált kikerülni az RMDSZ „védőhálója” alól – ahol a romániai magyar civil szervezetek többsége éli viszonylag sovány, de biztos életét –, a legnagyobb erdélyi magyar párt ejtette őket. Többé támogatást nem kaptak, szerény befolyásukat pedig leépítették.
Az erősödő Erdélyi Magyar Néppárt ugyanakkor megpróbál saját gazdaérdekvédelmet kiépíteni, miután rájött, hogy üres a terep. Most tehát éppen az erdélyi gazdaérdekvédelem újrarajzolása, újraosztása folyik. Van egyfelől az erdélyi magyar pártoktól való függetlenség hiú ábrándjában élő RMGE, van néhány RMDSZ-közeli súlytalan agráregyesület, és most készül egy néppárthoz közeli agrárkezdeményezés. Akár örülhetnénk is a bővülő választéknak, ha nem tudnánk: rég az erdélyi magyar gazdák körmére égett a gyertya. A valós gazdaérdekvédelem hiánya elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a fiatalok tömegesen menekülnek a mezőgazdaságtól, miközben a két világháború közötti 800 magyar szövetkezetből 25 év alatt legfeljebb hármat sikerült újraalakítani. Ekkora ma az erdélyi magyar gazdatársadalom ereje.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Így támasztja alá Izsák Balázs Székelyföld autonómiaigényét
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a román miniszterelnöknek címzett nyílt levélben nemzetközi egyezmények idézésével támasztotta alá a Székelyföld területi autonómiájának igényét.
Az MTI-hez eljuttatott nyolcoldalas dokumentumban az SZNT elnöke megköszönte a miniszterelnöki kancellária válaszát a Székely szabadság napján március 10-én elfogadott petícióra, ám vitába szállt a válasz szinte valamennyi megállapításával.
Az ET-tagság kötelez
Az Európa Tanács (ET) dokumentumaiból idézte, hogy Románia az ET-tagság elnyerésekor vállalta: "kisebbségvédelmi politikáját az 1993/1201-es ajánlásra alapozza". Az ajánlás a tömböt alkotó kisebbségek jogaként veszi számba az autonóm közigazgatási szervek létrehozását vagy a különleges státust.
Izsák Balázs arra kérte a miniszterelnököt, vizsgálja felül a kormánynak azt az álláspontját, miszerint semmi nem írja elő számára az autonómia biztosítását, és erősítse meg, hogy Románia be fogja tartani az ET-tagság elnyerésekor tett, majd a román-magyar alapszerződésben megerősített vállalásait.
"Az államok nemzetközi kötelezettségvállalásainak a tiszteletben tartása a stabilitás alapvető tényezője; ezek tagadását, vagy félreértelmezését a nemzetközi közösség elutasítja" - áll a levélben. Izsák Balázs elismerte, hogy nincsen olyan nemzetközi norma, mely előírna az államoknak bizonyos területi közigazgatási felosztást, de hozzátette, számtalan nemzetközi dokumentum írja elő, hogy a területi közigazgatás átszervezése során milyen elveket kell tiszteletben tartani.
A Románia által 2007-ben ratifikált Regionális és kisebbségi nyelvek chartájának, az 1995-ben ratifikált Kisebbségvédelmi keretegyezménynek, az 1997-ben elfogadott Helyi önkormányzatok európai chartájának, valamint a román-magyar alapszerződésnek a vonatkozó cikkelyeit idézve jelentette ki, hogy az ország területi átszervezésekor tekintettel kell lenni a kulturális, nyelvi szempontokra.
Valle d'Aosta példája
Izsák Balázs az Európai Unió statisztikai régióinak a kialakítási elveit is idézte, amelyek között a történelmi és kulturális szempontok is szerepelnek. Megemlítette, noha az EU azt kéri, hogy a régiókat úgy alakítsák ki, hogy egy-egy régió lakossága 800 ezer és 3 millió közötti legyen, éppen a történelmi és kulturális szempontok alapján is lehetővé teszi, hogy kisebb régiók is létrejöjjenek. Példaként a mindössze 130 ezer lakost számláló olaszországi Valle d'Aosta régiót hozta fel, melynek kialakításánál a régió francia kultúráját vették figyelembe.
Az SZNT elnöke adatokkal bizonyította, hogy a székelyföldi Kovászna és Hargita megyéknek a romániai Közép-régióba való beillesztése a két megye gazdasági leszakadását eredményezte. Ugyanakkor félremagyarázásnak tekintette, hogy a kormány az "etnikai kritériumok" és az "szegregáció elvének" az elutasítása jegyében érvel a székelyföldi autonómiatörekvések ellen.
A kormány az SZNT márciusi petíciójára adott válaszában június elején közölte: "Romániára nem hárul semmilyen nemzetközi egyezményből származó kötelezettség, amely szerint etnikai alapú területi autonómiát vagy bármilyen kollektív jogot kellene biztosítania a kisebbségeknek. A nemzetközi jog csupán a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogait szentesíti, amelyeket másokkal együtt is lehet gyakorolni."
Megemlíti, hogy az önmagát székely közképviseleti testületként meghatározó SZNT dokumentumaiban nem szerepelnek ezek a fogalmak. A Románia jelenlegi közigazgatási berendezkedését leíró törvény viszont a megyék meghatározásánál a földrajzi, gazdasági, és társadalompolitikai szempontok mellett a lakosság etnikai, kulturális és hagyományos kapcsolatait is számba veszi. Izsák Balázs úgy vélte, a román kormány a magyar közösségnek a román törvények által is szentesített szerzett jogainak az eltörlésére készül.
Az SZNT elnöke sérelmezte, hogy a román kormány következetesen a nemzetközi kötelezettségek hiányára hivatkozik a kisebbségpolitikában. "Tényleg nincsen arra lehetőség, hogy Románia (...) a nemzetközi egyezmények által megszabott kisebbségvédelmi előírásokon minimális teljesítésén túlmenő erőfeszítéseket tegyen?" - tette fel a kérdést. maszol/MTI

Az EMT tényfeltáró bizottságot javasol az erdélyi magyar egyházi ingatlanok ügyében
Tényfeltáró bizottság létrehozását javasolja az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) az erdélyi magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása céljából - jelentette be Lomnici Zoltán, az EMT elnöke pénteken Budapesten, Tőkés László európai parlamenti képviselővel közösen tartott sajtótájékoztatóján.
A tekintélyes egyházi vezetőkből és jogászokból álló bizottság feltárná a vagyon-visszaszolgáltatási eljárás jogsértő elemeit és javaslatot dolgozna ki, hogy a román és szlovák állam milyen módon lenne kényszeríthető az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, amelyet mindkét ország az uniós csatlakozásakor kötelezettségként vállalt, mégsem teljesít. A bizottság vezetőjének Tőkés László püspököt kérték fel.
Lomnici Zoltán azt mondta, Magyarország eddig a jó viszonyt szem előtt tartva, kellő óvatossággal vetette fel a kérdést, azonban "jogsértések esetében nincs pardon". A jogsértések elleni küzdelem, például tényfeltáró bizottsággal, "mindannyiunk kötelezettsége" - fogalmazott.
Az EMT elnöke azt mondta: Románia nemcsak a lelkiismereti és vallásszabadságot sérti azzal, hogy nem teljesíti vállalt kötelezettségét és nem adja vissza az elkobzott ingatlanokat, a román kormány igazi célja a magyarság ellehetetlenítése.
Hozzátette, néhány évtized alatt félmillióval csökkent a romániai magyarok száma, és az, hogy hallható még magyar szó Erdélyben, az egyházi közösségeknek köszönhető, és Románia is tudja, hogy az egyházak a magyarság megtartó bázisát jelentik, ezért késlekednek az ingatlanok visszaszolgáltatásával.
Felhívta a figyelmet arra, hogy Románia nemzetközi nyomásra fogadta el 2001-ben a restitúciós törvényt az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról, de a kérelmek kevesebb mint felét vizsgálták meg. Az erdélyi református egyházkerület esetében például a 835 elkobzott ingatlanból a kérelmek csupán 36 százalékát vizsgálták meg, és a kérelmek jelentős részét vagy elutasították vagy a visszaadásról szóló határozatot az önkormányzat megtámadta, és ezzel "húzzák az eljárásokat".
A sajtótájékoztatón Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő emlékeztetett: az Európa Tanács (ET) rasszizmussal és intoleranciával foglalkozó szakértői bizottsága (ECRI) a kommunizmus idején államosított egyházi és (nemzeti/etnikai) közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának helyhatósági hátráltatását is szóvá tette legutóbbi, június elején közzétett jelentésében. A jelentés azt ajánlja: Bukarest központi koordinációval lendítse ki a holtpontról a restitúció ügyét.
A képviselő az ET-jelentéssel kapcsolatban úgy fogalmazott, elégedettek, mert "szinte előzménytelen" az az érdeklődés és az a fair, elvszerű magatartás, amit az ET és szakbizottsága tanúsított a kérdés vizsgálatakor.
Egy felmérésre hivatkozva Tőkés László arról beszélt: a magyar történelmi egyházak 25 év alatt tulajdonaiknak csak a felét vehették birtokba, használatba az ingatlanok egyharmada került.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a román fél kitér a kötelezettség teljesítése elő, 2010-2013 között "gyakorlatilag leállt a visszaszolgáltatás folyamata", 2008-2012 között mindössze kétszer ülésezett a restitúciós bizottság, és csak akkor gyorsult fel némileg a visszaszolgáltatás, amikor az ET-be, a NATO-ba illetve az EU-ba vették fel Romániát.
A román hatalom arra játszik, hogy húzza-halassza a kérdést, lehetőleg olyan állapotot akar, amelyben nem lesz kinek visszaszolgáltatni a vagyont - mondta.
A politikus szerint fel kell hívni a figyelmet "erre a botrányos ügyre" az Európai Parlamentben is, és fel kell kérni az illetékes nemzetközi hatóságokat, hogy folytassák az ügy "monitorizálását" és fokozott mértékben gyakoroljanak nyomást Romániára, ami - mint fogalmazott - macska-egér játékot folytat a nemzetközi intézményekkel, miközben odahaza elnyomásban tartja a kisebbségeket. Tőkés László ebben a munkában számít a többi kisebbség szolidaritására.
A képviselő örömét fejezte ki, hogy a Fidesz-KDNP EP-listájáról felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyar képviselő is bejutott az EP-be és jelezte azt is, reméli, az EP következő ciklusában áttörést érnek el a kisebbségek ügyében. MTI

Borboly Csaba: ÓRIÁSI HIBA. Ideje van a közéleti önvizsgálatnak

Nem a rendszerben van hiba, maga a rendszer a hiba! – Reflexió Borboly Csaba írására
Székely közösségünk megmaradása szempontjából nincs különbség beolvadás, szórványosodás és kivándorlás modellek között. Mindhárom modell az önfeladást jelentené.
Egyetértek a közéleti önvizsgálat gondolatával, a 24 éves építkezés elég egyoldalúra sikerült. Az eredmények elmaradása, a fiatalokat célzó jövő biztosítása nem volt prioritás azok számára, akik annak idején jeleskedtek a privatizációs folyamatok lebonyolításában. Idejében kellett volna gondolni azokra a fiatalokra (szüleikre és nagyszüleikre), akik a „londoni jeggyel” a zsebükben, nem a világot felfedező, élményekre vágyó gondolatokkal állnak a reptereken, hanem a megélhetést, a fenntartható élet lehetőségét keresik.
Némi ellentmondást vélek felfedezni Borboly Csaba megyei tanácselnök szavaiban. Pontosan az általa használt hasonlatnak mond ellent, miszerint „többszólamúságra van szükség”, azzal hogy minden más próbálkozást elutasít, amely a saját véleményétől eltérő.
Az én értelmezésemben a többszólamúság azt jelenti, hogy egyidejűleg más-más hangszerek segítségével ugyan, de a közös produkció sikerének érdekében összehangolt dallamok születnek. Azért, mert néha kényelmetlenül sértő egyesek fülének a hegedű szava, nem határolódhatunk el saját zenekarunktól.
Lehet különbséget tenni – sőt kell is – az RMDSZ, mint parlamenti képviselettel rendelkező szervezet és a parlamenten kívüli pártok vagy közéleti civilszervezetek szerepe között. Mert míg a parlamenten kívül tevékenykedő magyar szervezetek többször felemelték szavukat a közösséget ért sérelmekért, addig az RMDSZ helyzetpolitikát folytatva legtöbbször csöndben maradt. A megalkuvó politika nem hozott eredményeket. A folyamatos diszkriminálás, a kettős mérce és a másodrendű állampolgárként való kezelés nem mondható eredménynek.
A mindenkori román hatalom törekvése az asszimilációs politika érvényre juttatása. Elsősorban az ortodox egyház „közbenjárásával” végzik a munkát. Felvásároltatják vagy odaajándékozzák ingatlanjainkat, földjeinket, sokszor olyan áron, amit nem lehet túllicitálni, a piaci értékén fölül, de hisz a cél mindennél „nemesebb”. A többségében magyar lakta településeken az elmúlt időszakban szinte kizárólag ennek a törekvésnek vetették alá az államilag finanszírozott fejlesztéseket. A gazdasági előrelépést segítő infrastrukturális beruházások rendszerint elmaradnak, kikerülnek a gyorsforgalmi utak, a befektetőket idevonzó feltételekkel is hátrányban vagyunk. Önrendelkezési igényünket szélsőséges viselkedésnek tartják abban az Európai Unióban, amelyben több működő autonómia forma is elismert. Láthatóan zavarja őket az, hogy Székelyföld saját jogállású autonómiát akar. Képesnek tartja magát az önszerveződésre és nem kíván azonosulni sem sorsában, sem tehetetlenségében az ország többi részével.
Azért tartottam fontosnak mindezeket felsorolni, mert a „zenekar” néhány tagja nem tartotta be a „többszólamúság” elvét és emiatt a közösség fokozatosan elhatárolódik az érdekképviselettől. A közélettől való csalódott elfordulás pedig azokat erősíti, akik nem a mi közösségünk problémáit tartják fontosnak.
Bizalomvesztett politikai konjunktúra
Legtöbben nem tudják eldönteni, hogy mi ebben a valós és mi a valótlan. Ki az, aki őket valóban képviseli és ki az, aki kihasználva a lehetőséget úgynevezett „politikai vállalkozásnak” tekinti a képviseletüket. Idő kell ahhoz, mire az emberek ezt fel tudják dolgozni, letisztul a fejekben „ki miért dolgozik” értük.
Minden terület befolyás alatt van. A társadalomépítés alá van rendelve a mindenkori politikai hatalomnak. Ezzel együtt elhalnak a konstruktív ötletek, a fejlődés lehetősége is korlátozott. Az érvényesülést kizáró módon azok könyvelhetik el, akik behódolnak az éppen hatalmat gyakorló erőknek, vagy kizárják mindezt és bólogató-Jánosként végzik létfenntartásukhoz elengedhetetlen munkájukat. Szemlélet és arculatváltásra van szükség az erdélyi magyar politikában
Sok mindent levonhatunk az elmúlt időszak történéseiből, de mindenekelőtt a politikai szereplőknek kell ezeket a következtetéseket a magyarság javára fordítaniuk. Az összefogással mindegyik párt nyert volna, a legtöbbet a magyar közösség. Az RMDSZ-nek látnia kell, hogy az egypártrendszerrel nem képviselhető az egész erdélyi magyarság. Egyre kevesebben érdeklődnek a közélet iránt, egyre kevesebben voksolnak meggyőződésből.
A parlamentáris képviselet megőrzése vagy az attól való félelem, hogy anélkül elveszünk már nem meggyőző érv a mindennapjaikkal küszködő magyarság számára. A célkitűzések ködbevesző eredményeinek tendenciái elfordulást mutatnak, az eredménytelenség hiteltelenné teszi a közéletet. A megoldást a „személyzeti cserében" látom. Teljes vonalvezetéscserére van szükség, többszintes és széles társadalmi réteget megszólítani tudó új politikai szereplőkre, arculatváltásra, sőt azt is megkockáztatnám, hogy mindezt egy új keretben képzelném el. Az eredménytelen közélet fogalmát asszociálta az erdélyi magyarság a pártokat megjelenítő logókkal, emberekkel minden jó és rossz velejárójával együtt.
A másik és talán mindennél fontosabb szempont, amiért forradalmasítani, korszerűsíteni kellene az erdélyi magyar közképviseletet az az, hogy közben generációváltás is történt. Akkor lehet politikai programot, elképzeléseket hitelesen közvetíteni a választók fele, ha az azokat megjelenítő szervezetet magukénak is tudják érezni. A meglévő politikai konjunktúra kialakulása más körülmények, más életszemlélet mellett jött létre. A 25 évvel ezelőtti célokat maga elé tűző apparátus sem szemléletében sem eszközeiben nincs a mai generációval egy hullámhosszon. Ezt a hipotézist támasztják alá az egyre elkeserítőbb részvételi eredmények. A többpártrendszer nem a közösségi jogérvényesítés akadályozója, hanem annál inkább annak katalizátora lehet.
Sajátos helyzetünkben pedig a magunk javára kellene fordítani a politikai pluralizmus lehetőségeit. Meghatározni az erdélyi magyar nemzeti minimumot és létrehozni annak érvényesítését leghatékonyabban működtetni tudó közképviseleti szerkezetet. Ha tudjuk mit és hogyan és ezt egy felfrissült, saját generációjáért küzdeni tudó képviselet teszi, akkor annak lesznek követői, lesznek támogatói és akkor nem a közömbösség lesz a legnagyobb kihívó egy rólunk szóló választáson.
Salamon Zoltán,
a Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöke
Előzmény: Transindex.ro, 2014. június20. Borboly Csaba: ÓRIÁSI HIBA. Erdély.ma

Tényfeltáró bizottságot állítanának fel az egyházi ingatlanok ügyében
Tényfeltáró bizottság létrehozását javasolja az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) az erdélyi magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása céljából – jelentette be Lomnici Zoltán, az EMT elnöke pénteken Budapesten, Tőkés László európai parlamenti képviselővel közösen tartott sajtótájékoztatóján. A tekintélyes egyházi vezetőkből és jogászokból álló bizottság feltárná a vagyon-visszaszolgáltatási eljárás jogsértő elemeit és javaslatot dolgozna ki, hogy a román és szlovák állam milyen módon lenne kényszeríthető az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, amelyet mindkét ország az uniós csatlakozásakor kötelezettségként vállalt, mégsem teljesít. A bizottság vezetőjének Tőkés László püspököt kérték fel.
Lomnici Zoltán azt mondta, Magyarország eddig a jó viszonyt szem előtt tartva, kellő óvatossággal vetette fel a kérdést, azonban „jogsértések esetében nincs pardon”. A jogsértések elleni küzdelem, például tényfeltáró bizottsággal, „mindannyiunk kötelezettsége” – fogalmazott.
Az EMT elnöke azt mondta: Románia nemcsak a lelkiismereti és vallásszabadságot sérti azzal, hogy nem teljesíti vállalt kötelezettségét és nem adja vissza az elkobzott ingatlanokat, a román kormány igazi célja a magyarság ellehetetlenítése.
Hozzátette, néhány évtized alatt félmillióval csökkent a romániai magyarok száma, és az, hogy hallható még magyar szó Erdélyben, az egyházi közösségeknek köszönhető, és Románia is tudja, hogy az egyházak a magyarság megtartó bázisát jelentik, ezért késlekednek az ingatlanok visszaszolgáltatásával. Felhívta a figyelmet arra, hogy Románia nemzetközi nyomásra fogadta el 2001-ben a restitúciós törvényt az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról, de a kérelmek kevesebb mint felét vizsgálták meg. Az erdélyi református egyházkerület esetében például a 835 elkobzott ingatlanból a kérelmek csupán 36 százalékát vizsgálták meg, és a kérelmek jelentős részét vagy elutasították vagy a visszaadásról szóló határozatot az önkormányzat megtámadta, és ezzel „húzzák az eljárásokat”.
A sajtótájékoztatón Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő emlékeztetett: az Európa Tanács (ET) rasszizmussal és intoleranciával foglalkozó szakértői bizottsága (ECRI) a kommunizmus idején államosított egyházi és (nemzeti/etnikai) közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának helyhatósági hátráltatását is szóvá tette legutóbbi, június elején közzétett jelentésében. A jelentés azt ajánlja: Bukarest központi koordinációval lendítse ki a holtpontról a restitúció ügyét.
A képviselő az ET-jelentéssel kapcsolatban úgy fogalmazott, elégedettek, mert „szinte előzménytelen” az az érdeklődés és az a fair, elvszerű magatartás, amit az ET és szakbizottsága tanúsított a kérdés vizsgálatakor.
Egy felmérésre hivatkozva Tőkés László arról beszélt: a magyar történelmi egyházak 25 év alatt tulajdonaiknak csak a felét vehették birtokba, használatba az ingatlanok egyharmada került.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a román fél kitér a kötelezettség teljesítése elől, 2010–2013 között „gyakorlatilag leállt a visszaszolgáltatás folyamata”, 2008–2012 között mindössze kétszer ülésezett a restitúciós bizottság, és csak akkor gyorsult fel némileg a visszaszolgáltatás, amikor az ET-be, a NATO-ba illetve az EU-ba vették fel Romániát.
A román hatalom arra játszik, hogy húzza-halassza a kérdést, lehetőleg olyan állapotot akar, amelyben nem lesz kinek visszaszolgáltatni a vagyont – mondta.
A politikus szerint fel kell hívni a figyelmet „erre a botrányos ügyre” az Európai Parlamentben is, és fel kell kérni az illetékes nemzetközi hatóságokat, hogy folytassák az ügy „monitorizálását” és fokozott mértékben gyakoroljanak nyomást Romániára, ami – mint fogalmazott – macska-egér játékot folytat a nemzetközi intézményekkel, miközben odahaza elnyomásban tartja a kisebbségeket. Tőkés László ebben a munkában számít a többi kisebbség szolidaritására.
MTI. Erdély.ma

Tőkés: el akarják kobozni a múltunkat is
Az európai parlamenti képviselő szerint az Európai Bizottság napirendjén méltatlanul háttérbe szorul a restitúció ügye. Tőkés László a közrádióban azt mondta: az állam időhúzásos taktikát alkalmaz, és arra számít, nem lesz majd kinek visszaadni az egykor elkobzott ingatlanokat. Úgy vélte: folytatódik a Trianonban elkezdődött nacionalista, nacionálkommunista nemzetpolitika, melynek célja a magyarság életkörülményeinek ellehetetlenítése.
A kommunizmus idején Romániában önkényesen elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok ügye folyamatosan szerepel különböző külföldi fórumok napirendjén, az Európai Bizottság szintjén azonban méltatlanul háttérbe szorult – jelentette ki Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.
A kérdéssel a legmostohábban az Európai Unió bánik, noha a közösségnek volna a legnagyobb súlya és illetékessége, hogy egy ilyen főbenjáró kérdéssel foglalkozzék. Végre ideje volna annak, hogy Románia tartsa be nemzetközi kötelezettségét, és annak is, hogy az unió odahasson – hangoztatta Tőkés László.
A politikus szerint nem kérdéses, hogy Romániában többé vagy kevésbé, változó módon, más tálalásban ugyan, de folytatódott a Trianonban elkezdődött nacionalista, nacionálkommunista nemzetpolitika, melynek célja a magyarság életkörülményeinek ellehetetlenítése. Az állam miképp az államosításkor elvette az ingatlanokat, most nem akarja visszaadni, időhúzásos taktikát alkalmaz, arra számít, ha ilyen ütemben zajlik az ingatlanok ügye, nem lesz már kinek majd visszaadni – érvelt a politikus.
Felidézte: Ion Iliescu elnök egyszer azt mondta, azért nem adhatják vissza a magyar tulajdonokat, mert akkor városok sora „magyarosodna el”. Mert aki belép Erdélybe, azt látja, az egész kultúra a magyarság és a németek múltját hirdeti. Ezért aztán nem csak a tulajdonunkat, hanem a múltunkat is el akarják kobozni, csakhogy erre a demokrácia nem ad lehetőséget – fogalmazott.
Hozzátette: még az időközben teljesen kipusztult, a holokauszttal kiirtott, a Causescu által keményvalutáért kiárusított zsidók és németek vagyonát is vissza kell szolgáltatni, mert ezt követeli meg a jogállamiságon alapuló, nyugati demokrácia rendszere.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy az ügyben segítségünkre lesz az Európai Alapjogi Ügynökség, azt válaszolta: a nemzetközi emberjogi szervezetek nemcsak a rendszerváltás előtt, hanem azt követően sem tettek semmilyen lépést, pedig ugyanolyan jogsérelmekről van szó, mint Ukrajnában, vagy Kínában. Románia 2001 óta nem hajtja végre a maga által alkotott törvényt, noha feltétele volt az uniós csatlakozásnak az erdélyi magyar ingatlanok visszaszolgáltatása – hívta fel a figyelmet.
Megjegyezte: tart attól, hogy Szerbia is csak addig tesz gesztusokat, míg be nem lép az Európai Unióba, aztán „elfeledkezik” visszaadni a magyar egyházi ingatlanokat. Lomnici Zoltán hangsúlyozta: abban, hogy magyar szót hallani ma még a Csallóközben, Székelyföldön, vagy akár a Délvidéken, az egyházaknak elévülhetetlen szerepük volt. Immár a rendszerváltás után két és fél évtizeddel megkövetelhetjük, hogy az egyházak működési feltételeit biztosítsák. Ez nem ajándék, hiszen elrablott vagyonról van szó – szögezte le.
Kossuth Rádió. erdély.ma

Öt ország miniszterelnökei találkoztak a hét végén a Duna-deltában
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A vendéglátó Románia, valamint Moldova, Grúzia, Szerbia, Szlovákia és Csehország miniszterelnökei informális találkozót tartottak a hét végén a romániai Duna-deltában.
Az összejövetelről szombaton késő este adott ki szűk szavú közleményt a román kormány. A találkozó célját az Európai Unió (EU) Keleti Partnerség programjával kapcsolatos álláspontok összehangolásában jelölte meg, és annak a megtárgyalásában, hogyan támogathatnák a térség EU-tagsággal rendelkező országai a csatlakozni kívánó országokat. A közlemény szerint a Victor Ponta meghívására Iurie Leanca, a Moldovai Köztársaság miniszterelnöke, Irakli Garibasvili, Grúzia kormányfője, Robert Fico szlovák miniszterelnök, BohUSLav Sobotka cseh kormányfő és Alekszandar Vucic szerb miniszterelnök érkezett Romániába.
"Mi, akik már bent vagyunk az Európai Unióban - legyen szó Csehországról, Szlovákiáról vagy Romániáról -, tehetünk és minden tőlünk telhetőt meg is teszünk azért, hogy mielőbb az EU tagjaivá válhassanak" - jelentette ki a vasárnap délben Tulceán tartott rögtönzött sajtótájékoztatóján Victor Ponta román miniszterelnök.
Victor Ponta hozzátette, a találkozónak az adott aktualitást, hogy Moldova és Grúzia június 27-én, Ukrajna pedig későbbi időpontban aláírja Brüsszelben az EU-val való társulási megállapodást; pontosabban Kijev a megállapodás gazdasági részét írja alá, mert a politikait márciusban már aláírta. Ponta Megjegyezte, a Duna-deltába várták Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnököt is, ő azonban nem tudott részt venni a találkozón.
A román miniszterelnök elmondta, a táj szépségét is be szerette volna mutatni vendégeinek, ezért vasárnap délelőtt kiránduláson vettek részt a Duna-delta vízi világában.
"Remélem, minden évben hasonló baráti találkozásokat szervezhetek a Duna-deltában, és ez a térség, amelyhez tartozunk, a politikusok személyes, baráti kapcsolatain keresztül is jobban fejlődhet" - jelentette ki a Romania TV által élőben közvetített nyilatkozatában Victor Ponta. MTI

Értékmegőrzés uniós támogatásokból a Szatmár Megyei Múzeumban
Európai uniós támogatási programokból fedezi kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos kiadásai jelentős részét a Szatmár Megyei Múzeum, ahol kedden – szintén egy EU-s pályázat keretében – a népi textíliákkal, főként a női ingekkel kapcsolatosan tartottak bemutatót.
Az intézmény elsősorban az országhatárokon átívelő együttműködési programokra pályázott sikeresen az elmúlt években. Lobonţ-Puscaş Marától, a néprajzi és művészeti részleg vezetőjétől megtudtuk, eddig nem kevesebb mint 14 pályázatot bonyolítottak le.
Főként a román–magyar együttműködési programra pályáztak sikeresen, melyben állandó partnerüknek számított a Nyíregyházi Jósa András Múzeum, ugyanakkor kihasználják a magyar–szlovák–román–ukrán szomszédsági programot (ENPI) is – innen nyertek körülbelül 300 ezer eurót az Ungvári Szabadtéri és Néprajzi Múzeummal közösen futó pályázatukra.
A projektek értéke a néprajzkutató szerint 50 és 600 ezer euró között váltakozott. „Kizárólag olyasmire fordítottuk a nyert összegeket, ami az intézményünk statútumában szerepel, azaz érték-őrzési, restaurálási és népszerűsítési feladatokat láttunk el. A különbség mindössze annyi, hogy a támogatások révén jóval nagyobb léptékben és profibb módon tudtuk ezt tenni” – fejtette ki lapunknak Lobonţ-Puscaş Mara.
Rámutatott: futó pályázatuk keretében lehetőségük nyílt egy személygépkocsit vásárolni, valamint egy olyan műszert, mely a fémek kimutatására alkalmas szövetszálakban, kerámiában, festékanyagokban. A kutatási szempontból igen hasznos, 25 ezer eurós szerkezet megvásárlása szintén meghaladta volna a büdzséjük által szabott lehetőségeiket.
A szóban forgó pályázatuk keretében Kárpátalján és Szatmár megyében végeznek néprajzi kutatómunkát úgy terepen, mint a meglévő gyűjtemények esetén, tanulmányokat publikálnak, kiállításokat készítenek, továbbá felújítják az ungvári skanzenben levő hagyományos román házat. A néprajzkutató szerint sok a munka a pályázatokkal, azonban ebből a forrásból sikerült településmonográfiákat összeállítaniuk és publikálniuk, tájházakat felújítaniuk és restaurálniuk, valamint értékes tárlatokat létrehozniuk.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár)

Röviden
Alelnökké választották Németh Zsoltot
Németh Zsolt fideszes politikust, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (ETPK) strasbourgi ülésszakán részt vevő magyar delegáció vezetőjét alelnökké választották a közgyűlés európai néppárti képviselőcsoportjában – közölte tegnap a magyar delegáció.
A májusi országgyűlési választások nyomán megújult összetételű magyar ETPK-delegációt bemutatkozó látogatáson fogadta Anne Brasseur, a Közgyűlés luxemburgi elnöke. A tegnapi ülésen Németh Zsolt az európai integrációról szóló plenáris vitában egyebek közt arról beszélt, hogy Európa, „noha beteg”, mégis él, és hogy történelme során a kontinens mindig képes volt meggyógyulni. „Ennek a gyógyulási folyamatnak fontos összetevője, hogy erősíteni kell demokratikus jellegét, át kell tekinteni az EU hatásköreit. Azokat a hatásköröket kell európai szinten gyakorolni, amelyek összeurópai szinten kezelhetőek hatékonyan” – hangsúlyozta a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Németh Zsolt szerint nem föderalizmusra van szükség, hanem decentralizmusra.
Nem csökken a Fidesz népszerűsége
A Tárki legfrissebb felmérése nem mutat változást a magyar pártpreferenciákban: júniusban májushoz képest egyik alakulat sem erősödött vagy gyengült számottevő mértékben. A közvélemény-kutatás szerint a kormánypártok dominanciája hosszú ideje megkérdőjelezhetetlen, a többi alakulat továbbra sem valós kihívója a Fidesz–KDNP-nek a támogatottság alapján. Az MSZP és a Jobbik továbbra is azonos erőt képvisel, ugyanakkor a három baloldali párt, az MSZP, a DK és az Együtt-PM szimpatizánsai együttesen közel kétszeresét teszik ki a Jobbik táborának. A teljes népességen belül a kutatás eredményei szerint a Fidesz–KDNP-re a májusi 33 százalék után júniusban a választópolgárok 34 százaléka szavazna, az MSZP és a Jobbik pedig 10 után 9 százalékon áll. A Demokratikus Koalíció 4 százalékot, az LMP és az Együtt-PM pedig 2–2 százalékot kapna a teljes népességre vetítve. A pártválasztók körében sem történt érdemi elmozdulás májusról júniusra: a Fidesz–KDNP 54 után 56 százalékot, az MSZP 17 helyett 16 százalékot, a Jobbik pedig 15 helyett 17 százalékot kapna.
Mélyebben a zsebbe kell nyúlni
. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Agrárképzés magyar nyelven
Erdély egyedüli magyar nyelvű nappali tagozatos agrárképzése a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán zajlik, a 2002 óta működő kertészmérnöki szakon már több mint százötvenen végeztek, s most termelők, borászok, növénynemesítők szerte az országban.
A Kertészmérnöki Tanszék tanársegédje, Bálint János rámutat: magyar nyelvű, nappali tagozaton agrárképzés csak a Sapientián folyik, s azután, hogy a nyárádszeredai kertészképzés megszűnik, ez talán még fontosabb. A marosvásárhelyi Sapientián még 2002-ben indult a Kertészmérnöki szak, a kar 2012-ben tájépítészet szakkal bővült alapképzésen, múlt évben elindult a növényorvos mesterképzés is.
A kertészmérnöki szakon agrárértelmiségi szakembereket képeznek, akik a tudományág legújabb eredményeit ismerik meg, és azokat hasznosítják a kertészet különböző ágazataiban, vagyis a gyümölcs-, zöldség-, dísznövény-, gyógynövény- és szőlőtermesztésben. Azáltal, hogy korszerű növényvédelmi, növényföldrajzi, ökológiai, természetvédelmi, botanikai, szaporodás- és szaporításbiológiai ismeretek birtokába kerülnek, a diákok rálátást nyernek a hazai mezőgazdaság és élelmiszer-gazdálkodás sajátosságaira.
„A kertészmérnöki szakon már kilenc évfolyamon több mint százötvenen végeztek, ezek nagy része a szakmában helyezkedett el. Legtöbben saját vállalkozást indítottak, növénytermeléssel, növényvédelemmel vagy épp kertépítéssel, borászattal foglalkoznak, de néhány végzettünk kertészeti cégeknél vezető beosztásba is került” – magyarázta az oktató. Hozzátette: a tájépítészeti szakon olyan felsőfokú szakembereket képeznek, akik megfelelő ökológiai, környezettudományi, agrártudományi, műszaki, építészeti és esztétikai ismeretekkel és kreatív tervezői készségekkel rendelkeznek a tájépítészeti feladatkörök magas színvonalú ellátásához. „Az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet a mezőgazdaságra és a minőségi élelmiszerekre, ebben van a jövő. Nálunk még népszerűsíteni kell azt, hogy a sok Nyugatról és Keletről importált, bizonytalan minőségű zöldség-gyümölcs helyett a megbízható, helyi terméket keressük. Márpedig a kertészmérnökeink erről gondoskodnak” – fogalmazott Bálint János.
A két alapképzésre, valamint a növényorvosi mesterképzésre felvételit hirdet idén az egyetem: alapképzésen összesen 90 diákot tudnak felvenni, míg mesterképzésen 15 helyet hirdetnek.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro

Akkreditálták a Diplomácia és interkulturális tanulmányok magiszteri képzésünket!
Nemrég érkezett a hír, hogy pozitívan bírálta el új mesteri képzésünket az Akkreditációs Bizottság Bukarestben.
Június 19-20 között járt le a Diplomácia és interkulturális tanulmányok mesterképző indítását felmérő akkreditációs bizottság helyszíni látogatása. A helyszínen tapasztalt körülmények és feltételek eredményeképpen a bizottság akkreditálásra javasolta a mesteri szakot. A szakindítási kérelem pozitív elbírálásáról a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) június 25-i ülésén döntött. A képzés a Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak keretében 2014 őszétől indul.
Korunk gazdasági és társadalmi folyamatai azt jelzik, hogy Európának is mindinkább szembe kell néznie a különböző, a térségben nem hagyományos kultúrák megjelenésével, és ennek a folyamatnak komoly kihatásai lesznek az EU belső építkezésére. Korunk eme kihívására próbál választ adni ez a teljes idejű szakirányú mesterképzés azáltal, hogy betekintést nyújt a kortárs diplomáciai gyakorlatba, hogy olyan szakemberek képzését tűzte ki célul, akik tudatosan kezelik a plurális társadalomban megjelenő értékek sokféleségét, nyitottak mások véleményének, kultúrájának megismerésére.
A hallgatók betekintést nyerhetnek a diplomáciai jog és a protokoll, az interkulturális kommunikáció és tárgyalások nyújtotta lehetőségekbe. Továbbá elmélyíthetik tudásukat a nemzetközi döntéshozatal, a geopolitika, a tárgyalástechnika stb. területén is.
Meghirdetett helyek száma: 6 tandíjmentes, 9 költség-hozzájárulásos Képzés időtartama, formája: 2 éves nappali képzés
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Természettudományi és Művészeti Kar, Kolozsvár. kv.sapientia.ro/hu/hirek

Az autonómia szükségességéről
A kárpát-medencei magyarság szülőföldön
boldogulásának és megmaradásának
egyetlen biztosítéka a tényleges és teljes körű autonómia.
Helyzetfelmérés
Kilencvennégy évvel ezelőtt a felelőtlen nagyhatalmi politika és a Közép-Európában évszázadok óta velünk együtt élő nemzetek akkori vezető politikusainak féktelen mohósága darabokra szakította az ezer esztendős Magyarországot. A trianoni békediktátum hazánk területének kétharmadát, magyar lakosságának egyharmadát idegen fennhatóság alá helyezte. A trianoni sebek máig nem gyógyultak be, Trianon következményei rányomják bélyegüket mindennapjainkra. A békediktátum következtében 3,4 millió magyar került idegen fennhatóság alá az utódállamokban, közel a fele az új magyar határ mentén egy tömbben. Magyarország saját magával lett határos. Ehhez fogható gyalázatot az újkori Európában csak Lengyelország szenvedett el, amikor 1815-ben a Szent Szövetség felosztotta. Az elcsatolt területeken ma mindössze 2,2 millió magyar él a 2011-es népszámlálás alapján. Ugyanakkor a környező népek lélekszáma két-háromszorosára nőtt ez idő alatt. Ezt alapul véve ma legalább 7 millió magyarnak kellene élni a szomszédos országokban. E helyett 2,2 millió él csupán. (Megjegyzendő azonban, hogy az elszakított területeken élő magyarok lélekszáma a hivatalos népszámlálási adatoknál bizonyosan magasabb. Az asszimiláció első megnyilvánulási formája, hogy számosan félelemből, jobb társadalmi előremenetel reményében, vegyes házasságban élve gesztusként a házastárs iránt, vagy egyszerűen megalkuvásként, a többségi nemzethez tartozónak vallják magukat. Ez nem magyar magatartásforma, ez történelmi gyakorlat, ami emberileg érthető, de érzelmileg nem elfogadható. Ha fordul a helyzet, ezek az emberek ismét „bevallják” nemzeti hovatartozásukat. Sorozatban láttunk ilyen fejleményeket a második világháború idején. Magyar vonatkozásban legutóbbi érdekesség, hogy az Ausztriához csatolt, Burgenlandnak nevezett területen 1991-ben sokkal többen vallották magukat magyarnak, mint tíz évvel korábban. Az ok: „a magyar név megint szép lett, méltó régi nagy híréhez” …) A magyarok részaránya az elcsatolt területen a helyi lakossághoz viszonyítva: Felvidéken 30 %-ról 10 %-ra, Kárpátalján 31 %-ról 12 %-ra, Erdélyben 32 %-ról 20 %-ra, Délvidéken 28 %-ról 14 %-ra csökkent. Mindez látszólag betudható a kényszerű elvándorlásnak, erőszakos asszimilációnak, kitelepítéseknek, tömeggyilkosságoknak, amelyek 1920 és 1990 között történtek. Azt hittük, a rendszerváltozások után, az euro-atlanti integráció kiteljesedését követően, mindez megszűnik. Nem így történt. 1991 és 2011 között mintegy 600 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma. A harmadik évezred sem hozott változást, a magyarok lélekszáma a szomszédos országokban folyamatosan csökken. (Sajnos igaz ez a mai Magyarország területén is, de sokkal kisebb mértékben.)
A fenti állítás, miszerint a rendszerváltozások és az integráció nem hozott megoldást, másik igazolásául a szomszédos országok elmúlt években folytatott kisebbségpolitikájának elemzése szolgál. Általánosságban megállapítható, a többségi nemzeteknek csak addig van szükségük a magyarokra, amíg a belpolitikában, olcsó ígérgetésekkel, koalíciós partnernek megnyerik, vagy külpolitikai megfontolásokból, jó bizonyítványt akarnak felmutatni a nemzetközi közösség felé. Amint nincs rájuk szükség, ejtik őket, és az ígéreteket azonnal visszavonják, sokszor még az elért kis eredményeket is felszámolják. A kis lépések politikája tehát nem hozott semmi érdemleges eredményt, a külhoni magyarság „porlik, mint a szikla”.
A megmaradás feltételei
Mi a megmaradás feltétele? Az anyanyelv korlátlan használata az élet minden területén a születéstől a halálig, a nemzeti kultúra ápolásának és gyakorlásának joga külső feltételek nélkül, egyenrangú állampolgárság az adott országban, pénzügyi és gazdasági függetlenség. Európai uniós szóhasználattal: a szubszidiaritás elvének biztosítása. Miután Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában nem ismerik el az ott élő magyar nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek, tehát nem egyenrangú állampolgárok, ezért csak a tényleges és teljes körű autonómia biztosíthatja szülőföldön boldogulásukat és fennmaradásukat. Tényleges, tehát nem olyan, mint Petru Groza korában a Magyar Autonóm Tartomány Erdélyben. Teljes körű, vagyis személyi elvű, kulturális és területi autonómia valamelyik formája, vagy ezek kombinációja. Csak ez által biztosítható ugyanis az önrendelkezés a szórványban és a tömbben élőknek egyaránt. Kérdés, milyen feltételek teljesülése esetén jöhet létre az autonómia?
Egy számszerű kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség autonómiájának megvalósításához három feltételnek kell teljesülnie: - az adott közösség elszánt akarata, hajlandósága az áldozatvállalásra, íy- megfelelő jogi alap és/vagy meglévő nemzetközi gyakorlat, - többségi nemzet egyetértése és/vagy külső erő kényszerítő nyomása.
Nézzük az első feltételt: van-e akarat és készség az áldozatvállalásra? Sajnos ezen a téren nem állunk jól. Az elmúlt közel egy évszázad borzalmai, csalódásai, kilátástalanságai félelmet ültettek el az elszakított nemzetrészekbe. Ez leginkább a Benes dekrétumok által sújtott, kollektív bűnösséggel vádolt felvidéki magyaroknál tapasztalható. A probléma azonban többé-kevésbé fennáll valamennyi szomszédos országban élő magyar nemzeti közösség esetében. Ennek következménye, hogy inkább vállalják az elvándorlást a mai Magyarországra, vagy ami még ennél is szomorúbb, harmadik országokba is. Számosan a kikényszerített asszimilációt választják. Sokan úgy gondolják, egy életük van, nem vállalják a bizonytalan kimenetelűnek gondolt harcot. Ezt a mentalitást a rendszerváltozásban és az euro-atlanti integrációban való ez irányú csalódások táplálják. Ezen kellene túllépni, rámutatva a valós realitásokra, melyeket a másik két feltétel teljesülése nyújt. E téren a székelyek elmúlt két esztendőben tapasztalható autonómia törekvései hozhatnak áttörést. A Délvidéken is elindult valami, a kulturális autonómia csírái megjelentek. Látni kell azonban, hogy folytatás ott (is) csak akkor lesz, ha szerb barátainkat jó szándékú külső erő erre rákényszeríti.
Van-e jogi alapja a magyaroknak az autonómiához? Ez a második kérdés, a következő feltétel. Az őshonos magyar nemzeti közösségeknek alanyi jogon jár az önrendelkezés az utódállamokban. Születésük helye adja meg ezt a jogot: ott születtek, ahol őseik éltek és alkottak évszázadokon át. Falvakat, városokat építettek, gazdag kultúrát teremtettek, és vérükkel védték azt a földet, ahol utódaik ma élnek. Joguk van tehát nemzeti identitásuk megtartásával szülőföldjükön teljes életet élni. Ezt a jogot számos európai irányelv, az Európa Tanács ajánlásai (többek között az 1201/1993-as, az 1832/2011-es, valamint az 1985/2014-es) és Európa számos országában kialakult gyakorlat támasztja alá. Dél-Tiroltól kezdve Katalónián át a belgiumi németekig lehetne sorolni a számos példát az Európai Unión belül. (Az EU-n kívül is létezik ilyen gyakorlat!) Ezeken a területeken számos esetben történelmi gyökerekkel rendelkezik a létező autonómia, de sok esetben 20. századi, áldozatokat követelő küzdelem során sikerült kivívni az önrendelkezési jogot. (Lásd első feltétel!) Fentieken túlmenően az Európai Unió Alapjogi Chartájából is levezethető az autonómia iránti jog. Bár ez a dokumentum csak az egyéni jogok biztosításával foglalkozik, de létezik olyan jogértelmezés, miszerint ha az egyénnek joga van például anyanyelvén beszélni és nemzeti kultúráját gyakorolni, akkor ezt társaságban művelve, már kollektív jogról beszélhetünk. Mindezekből látható, hogy a három feltétel közül a jogi feltétel egyértelműen adott a magyarság számára.
Mindezek után nézzük meg, van- e fogadókészség a számszerű többségben lévő nemzetek részéről az autonómiára? Sajnos egyértelműen megállapítható, hogy jelenleg nincs. Tisztában kell lennünk azzal, hogy szomszédaink többségének (talán valamennyinek) eltökélt szándéka hosszú távon az adott országban élő őshonos magyarság asszimilálása, vagy a szülőföld elhagyásának kikényszerítése. Erről a szándékról azonban többségük biztosan lemond, ha belső és külső körülmények erre késztetik őket, és országuk területi épségét ezzel párhuzamosan (vagy éppen ez által!) biztosítva látják. Elszánt összmagyar fellépés és megfelelő nemzetközi nyomás tárgyalóasztalhoz kényszerítheti a szomszédos országok politikai vezetőit. Minden felelősen gondolkodó európai politikusnak tisztában kell lennie azzal, hogy földrészünkön csak akkor lesz társadalmi béke, politikai stabilitás és gazdasági prosperitás, ha az őshonos nemzeti közösségek (is) teljes körű és tényleges önrendelkezési jogot kapnak. Különösen igaz ez a Kárpát-medencében. Nyugodtan kimondhatjuk: Európában létezik egy megoldatlan magyar ügy. A huszadik századi történelmi igazságtalanságokat (békediktátumokat) számos nemzetnek sikerült már helyre tenni, a magyaroknál ennek még a nyomát sem látni. Hozzánk hasonló helyzetben csak a szerbek és az oroszok vannak. Nekik új ez a helyzet, mi már csaknem egy évszázada szenvedünk tőle. A második világháború az első utáni igazságtalan békeszerződések következménye volt. A győztesek nem tanultak korábbi hibáikból, megismételték az igazságtalanságokat, sőt sok helyen még tetézték is azt. A kétpólusú világrend kialakulása megakadályozta a megalázó sorsba taszított nemzetek érdekeinek érvényesítését. A negyedszázada elindult rendszerváltozások azonban kiszabadították a szellemet a palackból. Két évtizedes vergődés után most történelmi esély adódna az öreg kontinens sorsának jobbra fordítására, nem csak az integráció elmélyítésével és bővítésével, hanem a benne élő népek, nemzetek saját akaratuk szerinti boldogulásának biztosításával. Szabad népek szabad akaratukból békét, stabilitást és gyarapodást biztosíthatnak Európában. Ha egy részüktől megtagadjuk az önrendelkezést, mindennek az ellenkezője történhet. Ezt kell felismerni a „nemzetközi közösségnek”, a többi már magától adódik. Első lépésként az Európai Uniónak belső jogrendjébe kellene emelnie az Európa Tanács vonatkozó ajánlásait.
Tennivalók
Fenti folyamatot remélve és azt ösztönözve, de ettől függetlenül is, a magyar kormánynak és valamennyi magyarországi felelős politikai erőnek élnie kell a külső ráhatás, a jó értelembe vett politikai nyomás eszközével mindazon szomszédunk vonatkozásában, ahol erre szükség van. Jelenleg, különböző mértékben, négy relációban látható ilyen szükségesség. A 2010-es nemzetpolitikai fordulat után, az elmúlt három évben nem volt túl kegyes hozzánk a sors, ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti. A most kezdődő négy esztendőben azonban várhatóan lényegesen megnő nemzeti érdekérvényesítő képességünk a nemzetközi politikában. Ezzel nyilvánvalóan élni fogunk. Fontos alapelv ugyanakkor, hogy az elszakított nemzetrészek ügye nem külpolitikai kérdés, hanem egy speciális belügy, melynek külpolitikai vonatkozásai is vannak. Ez az alapvetés önmagáért beszél, kifejtése itt most felesleges. Az elszakított nemzetrészeknek meg eltökélten harcolniuk kell igazukért. Nem külön-külön, hanem együtt, összefogva az egész Kárpát-medencében, mert Szabó Dezső igazsága ma is érvényes: minden magyar felelős minden magyarért!
Budapest, 2014. június 30.
Csóti György, Vajdaság.ma

Román rosszindulat
Hiába a román diplomácia részéről szinte naponta hallható szöveg az európai szellemű együttműködésről az EU tagállamai között, valamint az építő jellegű jószomszédi viszonyról Magyarországgal: az, hogy román külügy megtagadta a magyar konzulátusok megnyitását Nagyváradon és Marosvásárhelyen, sem az EU-s együttműködés, sem a jószomszédi viszony kritériumaiba nem illeszthető be.
Az elutasítás oka egyértelmű. A konzuli irodák megkönnyítik a kapcsolattartást a romániai magyar közösség és anyaországa között, különös tekintettel arra, hogy azokban intézhetők a könnyített honosítással kapcsolatos ügyek.
A román külügy mostani döntésével pontosan ezt kívánta megakadályozni. A továbbra is asszimilációs törekvéseket dédelgető Bukarest sohasem nézte jó szemmel a magyar könnyített honosítást, sem azt, hogy Budapest fölemeli a szavát a határokon kívül rekedt nemzettársak ügyében, ha azokat sérelem éri.
Mivel azonban Románia is biztosítja a könnyített honosítást a moldovaiak számára, sőt napirenden van az is, hogy minden más országban élő, magát románnak valló személy is állampolgárságért folyamodhasson, a magyar fél pedig jelezte: a könnyített honosításról szóló jogszabályt a román törvény mintájára dolgozta ki, nemigen tehetett ellene semmit.
Igaz, Titus Corlăţean külügyminiszter elkezdte pedzegetni, hogy nem hasonló a két jogszabály, mert Budapest etnikai alapon biztosítja az állampolgárságot, míg Bukarest nem. De mivel ez nyilvánvaló ferdítés, következménye nem lett. Viszont ilyen kisstílű, alattomos húzásokkal, mint a konzulátusok megnyitásának akadályozása, azért keresztbe tud tenni Bukarest a magyaroknak.
Ebben szerepe lehet az éppen a kormányzó szociáldemokraták, illetve korábbi szövetségeseik, a nemzeti liberálisok által ismét fölerősített soviniszta, magyarellenes hangulatnak is: az államfőválasztás előtt a magyarok „megleckéztetésével” kívánja népszerűségét növelni a kormány a „mélyrománok” körében.
Ugyanakkor Moldovában az elmúlt években számos román konzulátus nyílt a honosítással kapcsolatos ügyek intézésére. Egyértelmű tehát a kettős mérce és zsigeri, alattomos rosszindulat. Ennyit a Bukarestben uralkodó „európai” szellemről.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

Folyamatos a magyarok visszaszorítása – Interjú a MOGYE magyar tagozatának vezetőjével
– Újabb államilag támogatott helyekkel bővül a MOGYE kínálata ősztől, de csak a román nyelven tanulni vágyó diákok számára. Ezzel szemben a magyar fiatalok még fizetéses helyekre sem pályázhatnak. Leonard Azamfirei rektor szerint nincs elégséges számú oktató és kereslet sincs a táplálkozástanon, kinetoterápián, testnevelési szakon és orvosi kozmetikán magyar szakokra.
Hogyan vélekedik ön erről?
– Amikor a felsorolt rövid távú képzések elindultak az egyetemen – még az új tanügyi törvény hatályba lépése előtt –, azzal a kéréssel fordultunk a vezetőséghez, hogy ezen szakokon is vezessék be a magyar nyelvű képzést. Erre az volt a válaszuk, hogy rövid távú képzéseken ez nem valósítható meg, csak a hosszú távúakon. Mindemellett volt olyan év, ahol például kinetoterápián a 75 diákból 37-38 magyar hallgató volt. Sőt, olyan tanár is oktatott a román tagozaton, aki be akarta vezetni a terminológia tantárgyat, mert járt az egyetemre olyan magyar diák, aki nem értette meg a román szakkifejezéseket. Mi akkor is hangsúlyoztuk, hogy nem ez a megoldás, az egyetlen járható út a teljeskörű magyar nyelvű oktatás. Akkor ezt nyilván elutasították. Ám amikor megjelent a multikulturalitást szavatoló tanügyi törvény, akkor újra kértük, hogy a rövid távú szakokon is indíthassunk magyar nyelvű oktatást, akkor pedig az volt a kifogás, hogy csak költségtérítéses helyeket terveznek a szóban forgó képzéseken, és magyar szakot beindítani ez esetben gazdaságilag nem kifizetődő. – Mindemellett az egyetem vezetősége idén angol nyelvű fogorvosképzést is szeretne indítani.
– Így van, idén ősszel el is indul a képzés. 2011-ben, a tanügyi törvény megjelenésekor hozzávetőlegesen 40 százalék volt a magyar diákok részaránya a MOGYÉ-n, ám a jelenlegi helyzet tükrében 5-6 év múlva 20 százalék alá fog csökkenni, és amikor tíz százalék alá esik a magyar diákok aránya, akkor majd talán gond nélkül biztosítják a magyar nyelvű oktatást…
– Jelen pillanatban hogyan áll a magyar departamentumok megalakításának helyzete?
– Folyamatos a magyarok visszaszorítása. A tanügyi törvény megjelenésétől mi felemeltük a hangunkat, kértük, követeltük, hogy léptessék életbe a jogszabály által előírt intézkedéseket, de azóta a tanügyminisztérium folyamatosan „nyugalomra int” minket, várakozó álláspontot kíván tőlünk. Arra kérnek, várjunk, amíg erősödik a magyar nyelvű oktatás az egyetemen, de a jelen helyzet szerint csak a román tagozat erősödik – például jóváhagynak államilag finanszírozott helyeket a rövidtávú képzéseken, növelik a fizetéses helyek számát a román diákok számára – tehát egyértelműen csökken a magyar diákok részaránya, s így mi folyamatosan gyengülünk.
– Egyáltalán nem közeledtek az álláspontok a magyar és román oktatók között? – Esély sem volt közeledésre, mert amikor a tanügyminiszter ez év áprilisában „tárgyalni” érkezett a városba, árulkodó módon – és szokás szerint – előtte már a román vezetőséggel magántárgyalásokat folytatott. Utána, amikor mi ültünk vele asztalhoz, akkor – finoman fogalmazva – burkoltan a román fél álláspontját képviselte. Akkor mi kilátásba helyeztük a szenátusból való kilépésünk szándékát, de azt kérte, ne hamarkodjuk el a döntést. Nekünk a reakciónk erre az volt, hogy cserébe ígérjék meg azt, hogy visszavonják a szenátus azon döntését, miszerint még egy évig napolják a magyar tagozat létrehozásának témáját. Ezt ők gondolkodás nélkül visszautasították, erre válaszként a vezetőségi funkciót betöltő magyar oktatók lemondtak egyetemi adminisztratív tisztségeikről. – Egységes a magyar nyelvű oktatók véleménye, ami a magyar szakok elindítását illeti?
– Igen. Nyilván vannak mindenhol különutasok egy csoporton belül, de egységesnek mondható a magyar nyelvű oktatók álláspontja.
– Milyen a hangulat a diákok körében? Lehet-e ellenségeskedést tapasztalni?
– Én leginkább a hatodévesekkel foglalkozom, akik talán picit másképp állnak hozzá a dologhoz, mert hamarosan végeznek, de az általános elégedetlenség különböző formákban jelentkezik náluk is. A diákok közötti ellenségeskedés elszigetelt jelenség, de az olyan oktatók között is, akik – úgy vélem – nem azon a szinten vannak, hogy primitív megnyilvánulásokra ragadtassák el magukat.
– Ön személy szerint kivitelezhetőnek tartja-e egy magyar tannyelvű orvosi – alapítványi, magán stb. – egyetem alapítását? Egyáltalán milyen kiutat lát a zsákutcából?
– Ez természetesen nem egy rajtam álló, vagy egyszemélyes döntés, de szerintem az egyetem vezetőségét kellene valahogyan rábírni arra, hogy a tanügyi törvény rendelkezéseit ültessék életbe, ehhez viszont szükség van a hatóságok segítségére, amit egyelőre abszolút mértékben nélkülözünk. Ami az alternatív megoldásokat illeti: magán– vagy alapítványi egyetemnek vajmi kevés esélye van állami finanszírozásra, én pedig úgy vélem, amíg az állam támogatott magyar helyeket biztosít a magyarul tanulni kívánók számára, addig kár lenne eldobni magunktól ezt a lehetőséget. Az erdélyi magyar lakosok is ugyanolyan adófizetői a román államnak, tehát megilleti őket a térítésmentes orvosképzés. – A tervek szerint jövőben kezdik el működtetni Németországban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kihelyezett tagozatát. Addig egyetemi kampuszt építenek, s saját kórházuk kialakításáig a hallgatók gyakorlati képzésére a német kórházakban kerül majd sor. Milyen előnyei vannak ennek, illetve a magyar diákoknak milyen haszonnal járhat ez? – Ugyanaz a mögöttes szándék sejlik ki e mögül is, mint a magyar tagozat beindításának megakadályozása mögül: minél kisebb legyen a magyar diákok részaránya az egyetemen belül. Bár az ötlet kelet-európai trendet követ, hisz tájainkon az orvosképzés viszonylag olcsó, és azok az EU-s állampolgárok, akik kevesebb költség árán szeretnének tanulni, azok a németországi kirendeltségen sajátíthatják el a szakma alapjait. Nekem viszont aggályaim vannak ezzel kapcsolatosan – ám tudomásom szerint próbálnak rá megoldást találni –, mert bár az első három egyetemi évet el lehet végezni bárhol, a tudásanyag ugyanaz, viszont a következő három évet, ahol betegekkel kell foglalkoznia az orvosnövendéknek, nem mindegy, hogy hol végzi. Elképzelhetetlen, hogy a román állampolgár Németországba költözzön, és ott kezdjen el betegeket gyógyítani és fordítva. Ehhez kollégiumi tagság kell, és az illető ország engedélyei szükségeltetnek stb.
– Milyen új szakokkal várja idén az orvosi egyetem a líceumot végzőket? – Újdonságnak számít a Kozmetológia és dermofarmácia szak, amely a gyógyszerészeti karon belül indul. Pál Piroska
Erdély.ma

Kövér: az autonómiatörekvésekhez nagyobb támogatás kell az elszakított nemzetrészek politikai vezetőitől
A házelnök szerint a Trianonban szétszakított magyar nemzetnek van jogosultsága arra: egyként élje az életét az Európai Unió keretein belül.
Az Országgyűlés elnöke vasárnap a Duna World Heti hírmondó című műsorában a kérdésre, hogy kinek mi a teendője az autonómiáért folytatott küzdelemben, arról beszélt: Orbán Viktor miniszterelnök nemrég nyilatkozatban tette világossá európai szintéren is, hogy „számunkra létezik magyar kérdés".
Vagyis az, hogy a Trianonban szétszakított magyar nemzetnek van jogosultsága arra: egyként élje az életét az Európai Unió keretein belül – mondta Kövér László, rámutatva arra, hogy az unió keretein belül léteznek különböző autonómiaformák, amelyek megadják a nemzeti önrendelkezés lehetőségét. Példaként említette a Finnországban élő svédeket, a Svédországban élő finneket, valamint a baszkokat és a katalánokat.
A házelnök kijelentette: ez önmagában deklaráció által nem fog megvalósulni. Csak azt jelezte a kormányfői kijelentés, hogy ezentúl a magyar kormány „nagyobb hangsúlyt szeretne ebbe fektetni a nemzetközi viszonyrendszerében".
Kövér László szerint ehhez hátország kell, amely – mint mondta – nem mindössze abból áll, hogy az anyaország megfelelő gazdasági állapotban van-e, hanem abból is: az elszakított nemzetrészek politikai vezetői mennyire veszik komolyan ezt a stratégiai célt.
A mostani és a mindenkori magyar kormánynak, amelyek reményei szerint a célt folyamatosan napirenden tartják, nagyobb támogatást kellene kapniuk az erdélyi magyar közösség politikai vezetőitől és a többi nemzetrész politikai vezetőitől is – mondta a házelnök, hozzátéve: ahhoz, hogy ezt a segítséget megkapjuk, ezeknek a közösségeknek saját vezetőiken kellene ezt számon kérni.
Csak működtetnünk kellene azt a demokráciát, amelyben 1990 óta részünk van – jelentette ki Kövér László, akivel az erdélyi Torockón a Duna Televízió Nonprofit Zrt. által létrehozott kulturális központ, a Duna-ház felavatása alkalmával készítettek interjút.
MTI, Erdély.ma

Kiléphet az RMDSZ a kormányból
Az RMDSZ elvárja, hogy Románia lépjen ki abból a perből, amely a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi kezdeményezés ügyében indult az Európai Unió bíróságán, ellenkező esetben fontolóra veszi a koalícióból való kilépését – nyilatkozta szombaton Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes szerdán találkozik Victor Pontával az ügy tisztázása végett. Péntekre összehívták a Szövetségi Állandó Tanácsot (SZÁT) is.
Románia is kérte belépését abba a perbe, amelyet a Minority SafePack beterjesztői indítottak a kezdeményezés bejegyzését elutasító Európai Bizottság (EB) ellen. A román külügy a kisebbségi kezdeményezést elutasító Európai Bizottság pártjára állt, a „partner” RMDSZ-szel szemben. Titus Corlăţean külügyminiszter kijelentette, bármilyen visszalépés ebben a kérdésben az ő lemondását eredményezi.
Szabadság (Kolozsvár)

Az RMDSZ ultimátumot adott Pontának
Mindössze három hónappal a hatalomra kerülése után a Ponta-kabinetből való távozását fontolgatja az RMDSZ, ezáltal a kisebb megszakításokkal 1996 óta kormányon lévő szövetség most először vonulna önként ellenzékbe. Kelemen Hunor szombaton úgy nyilatkozott, az alakulat elvárja, hogy Románia lépjen ki abból a perből, amely a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi kezdeményezés ügyében indult az Európai Unió bíróságán, ellenkező esetben fontolóra veszi a koalícióból való kilépését.
Az RMDSZ az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójá (FUEN) közösen dolgozta ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezést, amely a kisebbségvédelmet érintő témákban szorgalmaz uniós szintű jogalkotást.
A kezdeményezés bejegyzését az Európai Bizottság (EB) elutasította, a döntést pedig az RMDSZ megtámadta a luxemburgi bíróságon. A bukaresti koalíciós viszály oka, hogy a perbe Románia is belépett, de nem az RMDSZ, hanem a kisebbségi kezdeményezést elutasító brüsszeli kormány oldalán. A szövetség ezáltal kényelmetlen helyzetbe került, hiszen Kelemen Hunor a kezdeményezők polgári bizottságának az egyik tagja, és a luxemburgi bíróságon zajló per egyik felperese.
A Ponta-kabinetben kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi posztot betöltő politikus szombaton elmondta: a perbe lépésről a bukaresti külügyminisztérium döntött anélkül, hogy a koalícióban ezt megvitatták volna, vagy a perben már részt vevő RMDSZ tudott volna róla. Rámutatott: számára vállalhatatlan, hogy felperes és alperes is legyen ugyanabban az ügyben.
Az RMDSZ elnöke az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett, semmilyen formában nem sérül a román érdek, és „közép-kelet-európai butaság” volt Románia részéről beugrani a perbe, amit az is bizonyít, hogy sem Németország, sem Dánia, sem Olaszország, sem Ausztria nem lépett be a perbe, pedig a területükön élő kisebbségek képviselőivel közösen kezdeményezett az RMDSZ uniós jogalkotást a kisebbségek védelmében.
Kelemen hangsúlyozta: az európai polgári kezdeményezést becsületbeli ügynek tartja, a koalíciós feszültségnek pedig csak az lehet a megoldása, ha Románia kilép a perből. Arra a kérdésre, hogy kilép-e az RMDSZ a kormányból, ha a kormány nem vonja vissza a perbe lépésről szóló döntését, a politikus azt mondta: erre a kérdésre nem most kell válaszolnia.
Jelezte: az országba való visszatérése után, ezen a héten megbeszélést folytat Victor Ponta miniszterelnökkel, és bízik abban, hogy sikerül megoldaniuk az ügyet. „Én abban bízom, hogy az a közös vállalásunk, hogy 2016-ig próbálunk egy jó kormányzást biztosítani, nem pedig 4 hónapra, a miniszterelnök számára is fontos vállalás. Ha így van, Romániának a perből visszalépése nem okozhat semmiféle problémát” – mondta az RMDSZ elnöke.
Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára, az FUEN alelnöke a hétvégén már tájékoztatta a szövetség dél-tiroli partnereit Romániának a kisebbségi polgári kezdeményezés perébe való belépéséről, valamint „az RMDSZ előtt álló igen nehéz döntés körülményeiről”.
Csakhogy bukaresti sajtóértesülések szerint Titus Corlăţean külügyminiszter a lemondását helyezte kilátásba, ha Románia visszalép az ügyben. Ezt támasztja alá a román diplomácia vezetőjének szintén szombati állásfoglalása, amelyben hajthatatlannak mutatkozik a luxemburgi bíróságon zajló per kapcsán, amelybe egyébként korábban Szlovákia az EB oldalán, Magyarország pedig a kisebbségi kezdeményezők oldalán kérte belépését.
Corlăţean közölte: Románia meg akarja előzni, hogy az Európai Unió bíróságának joggyakorlata révén uniós hatáskörbe kerüljenek a tagállamok szuverenitását érintő olyan kérdések, mint a kisebbségekhez tartozók jogainak védelme. A szociáldemokrata miniszter közölte, az etnikai és nyelvi kisebbségekre vonatkozó polgári kezdeményezést a tagállamok nemzeti hatáskörére való tekintettel utasította el az EB, Románia pedig támogatja azt a „korrekt elvi álláspontot”, hogy az EU nem illetékes ebben a témában.
„Ebben a jogi procedúrában az EU – Románia által is helyeselt – álláspontja ütközik a perbe belépő Magyarország álláspontjával, amely az Európai Unió révén kívánja megvalósítani azon célkitűzését, hogy az uniós országokban élő magyar etnikai kisebbségek nemzetközi gyámjává váljék” – fogalmazott Titus Corlăţean.
Az RMDSZ-nek üzenve hozzátette: Románia következetes álláspontja állami ügy, nem pedig személyes presztízskérdés, így nem lehet alku vagy politikai kompromisszum tárgya. Kelemen Hunor a külügyminiszter álláspontjára úgy reagált: azáltal, hogy az ügybe belekeveri Magyarországot, Corlăţean nem a 21. századnak megfelelő gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot, vagy manipulációra törekszik.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

Belföldi hírek
Băsescu tárgyal Brüsszelben
Elutazott tegnap az Európa Tanács (ET) rendkívüli csúcstalálkozójára Traian Băsescu államfő. Az összejövetelen a 28 tagállam vezetői vesznek részt, a napirenden az ukrajnai helyzet megvitatása, Jean-Claude Juncker újonnan megválasztott ET-elnökkel való találkozás és az új külügyi biztos megválasztása szerepel.
Az államfő azt szeretné, hogy erre a tisztségre a keleti államok jelöltjét válasszák meg, másik célja pedig az, hogy Románia megőrizze a mezőgazdasági biztos tisztségét az unión belül. Bár ez a kérdés nincs napirenden, Băsescu kijelentette, hogy erre a feladatra újra Dacian Cioloşt javasolja, és meggyőződése, hogy sikerrel jár, ha a kormányfővel közösen lép fel. Hozzátette: nem mondhatom Junckernek, hogy Ponta nem végezte el a dolgát. Victor Ponta korábban szóvá tette, hogy az államfő ismét megbízatás nélkül indul Brüsszelbe, Băsescu azonban úgy véli, hogy erre nincs szükség, az elnök eleve az országot képviseli. A testvérével kapcsolatos kérdésre válaszolva – a korrupcióval vádolt Mircea Băsescu letartóztatását tegnap ismét meghosszabbították – elmondta: nem sikerült találkoznia vele, de rendkívül sajnálja a történteket. Nehéz helyzetben vagyok, mégiscsak a testvérem, de senki sem áll a törvények fölött – nyilatkozta. Távozása előtt az államfő az Országos Audiovizuális Tanács elnöknőjét és Victor Ponta apósát, Ilie Sârbu SZDP-s politikust is megtámadta, dühödt tiltakozást váltva ki az érintettekből.
A Timok-völgyi románokkal is találkozik Ponta
Kétnapos hivatalos látogatást tesz Szerbiában Victor Ponta kormányfő Aleksandar Vucic szerb kormányfő meghívására. Főként a gazdasági együttműködést elősegítő tervekről folytatnak megbeszéléseket, de más területeken, például a belügyi, környezetvédelmi, idegenforgalmi kérdésekben is keresik a közös pontokat. A találkozó hivatalos napirendjén szerepel annak megvitatása, hogy Románia milyen konkrét segítséget tud nyújtani Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozása érdekében, és terítékre kerül a miniszterek közötti párbeszéd megerősítése, a Duna-stratégia keretében való együttműködés, illetve a szerbiai román kisebbség helyzete is – tájékoztatott tegnapi közleményében a kormány. Ugyancsak megvitatják a keleti szomszédság helyzetét, illetve a Nyugat-Balkánon az utóbbi időszakban bekövetkezett eseményeket. Victor Ponta Tomislav Nikolići szerb elnökkel és a román közösség képviselőivel is találkozik a Timok völgyében.
Egy adóemelés várható
Lemondott az ingatlan- és gépkocsiadók tervezett emeléséről tegnapi ülésén a kormány. A pénzügyminisztérium honlapján múlt szombaton közzétett és pár óra múlva Victor Ponta utasítására visszavont javaslatot – amely jelentős adóemeléshez vezetett volna – egyelőre elvetették, a kiszivárgott hírek szerint csak a nem lakáscélú ingatlanokért fogják megfejni a tulajdonosokat, akiknek az ingatlan értékének két százalékáig terjedő összeget kell majd befizetniük adóként.
Új kőolajlelőhely a Fekete-tengeren
Új kőolajlelőhelyet fedeztek fel a Fekete-tenger alatt, kis mélységben, amelynek kitermelését 3–4 éven belül meg lehet kezdeni mintegy 100 millió euró beruházással – jelentette be tegnap a romániai OMV-Petrom, az osztrák OMV csoport leányvállalata. A közlemény szerint a próbafúrások során az ókori görög kikötőjéről ismert Istria térségében, a parttól 60 kilométernyire, 2,1 kilométeres mélységben találtak olajat; a tenger mélysége a térségben 50 méter körüli. Az új lelőhelyről – az első becslések alapján – szondánként 1500–2000 hordó olajat lehet majd kitermelni. Az OMV Petrom 2013-ban 78 ezer hordó olajat termelt ki naponta Romániában, ennek 18 százalékát teszik ki a tenger alól felszínre hozott szénhidrogének. Az olajtársaság szakértői szerint jó esély van arra, hogy a Fekete-tenger kontinentális talapzatában további kőolajlelőhelyeket fedezzenek fel. Két éve az OMV Petrom az ExxonMobillal közösen végzett próbafúrások során jelentős földgáztartalékot is felfedezett a Fekete-tengeren. Később erről azt közölték: Románia jelenlegi fogyasztásának csaknem felére elegendő földgázt lehet kitermelni a Fekete-tenger talapzatában felfedezett mélytengeri lelőhelyről.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kilépni, maradni?
Jobb lett volna be sem lépnie – mármint a kormányba – az RMDSZ-nek. Alig négy hónapot tartottak a mézeshetek, s jött a feketeleves. Egyik a másik után. A szövetség vezetőinél a biztosítékot azonban egy látszólag jelentéktelen ügy ütötte ki: Románia az Európai Bizottság oldalán belépett az RMDSZ által kezdeményezett, kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést elutasító döntés elleni perbe.
Látszólag valóban jelentéktelen az ügy, hisz ha a jogi normák kezdeményezői el is nyerik igazukat az Európai Bíróságon, össze kell gyűjteniük egymillió aláírást, és még az sem kötelezi majd az EB-t, hogy érvényesítse kérésüket, csupán fontolóra kell vennie, és köteles válaszolni. Nagyon távoli, nagyon ködös cél tehát az, amiért felhorgadtak a szövetség vezetői, úgy tűnik, a hónapok óta gyűlő sérelmek halmozódtak, most vált egyértelművé, sokat nem adnak a szociáldemokraták sem véleményükre, sem jelenlétükre. Megalázónak nevezte Kelemen Hunor szövetségi elnök azt, hogy a külügyminisztérium megkérdezésük nélkül tette meg e lépést, úgy értékelte, másod-, harmad-, negyedrangú partnereknek tekintik őket a koalícióban, pénteken és szombaton erőteljesebben, hétfőn már árnyaltabban fogalmazott esetleges távozásukról a kormányból. Victor Ponta válaszára vár, arra, hogy meghátrálásra kényszerítse külügyminiszterét. Titus Corlăţean azonban jó barátja a miniszterelnöknek, nem valószínű, hogy tudta és beleegyezése nélkül lépett, nyilatkozott. Sok fontos ügyben nem emelte fel szavát az RMDSZ, amióta kormányra lépett, lám, most megtette. Nem nagyon volt választása, mert a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi kezdeményezést elmúlt kampányai központi témájává emelte, erre alapozva nyilatkozták oly sokszor jelöltjei, vezetői, hogy megváltoztatható lesz az európai viszonyulás, ezt nevezték meg járható útként, mely elvezethet oda, hogy az EU-tagállamok elfogadják és az unió alapszerződésébe is beemeljék a kisebbségek védelmének ügyét, s mely rendezheti a területi autonómiához való jelenlegi, sok ellentmondástól terhes viszonyulást is. Ha most ezt is feladják, a jövőben nem nagyon marad, mivel kiállniuk még retorikai szinten sem.
Kelemen Hunor szerdán egyeztet Victor Ponta kormányfővel. Az SZDP-nek már nincs feltétlenül szüksége az RMDSZ-re, parlamenti többsége bőven megvan Dan Diaconescu pártjával és a Tăriceanuhoz átállt liberálisokkal. Ha mégis enged, csak azért teszi, mert maga mellett tudva a szövetséget, jobban kordában tarthatja a magyarságot, elejét veszi radikalizálódásának. Mindig jó hivatkozási alap külföld előtt: nincs, amiért elégedetlenkedniük a magyaroknak, hisz lám, a kormány, a hatalom részesei. Eszközzé vált az RMDSZ, úgy tűnik, elsősorban a román hatalom érdekeit szolgálja. Az önérzeteskedésen, sértettségen túl ezért is érdemes volna fontolóra venniük a kormányból való távozást.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önálló jelöltet indít az RMDSZ a novemberi államfőválasztáson
Hans Gerd Pöttering, az Európai Parlament volt elnöke, a Konrad Adenauer Alapítvány jelenlegi elnöke Bukarestbe látogatott. A találkozón az RMDSZ-t Kovács Péter főtitkár és Kurkó Cecília külügyi tanácsos képviselte, valamint jelen volt a Demokrata-Liberális Párt és a Nemzeti Liberális Párt elnöke is.
Kovács Péter felszólalásában rámutatott, az RMDSZ számára az Európai Unió viszonylatában prioritást élvez, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek kérdéskörét, tagállami hatáskörből európai uniós hatáskörbe emeljék: „az EU-s hatásköröket úgy kell kibővíteni, hogy kiterjedjen az őshonos nemzeti közösségekre is, ezért jó, hogy ott vagyunk, ahol ebben a kérdésben döntenek, hiszen az elmúlt években bebizonyosodott, ha minden nap az erdélyi magyarok, a kisebbségek problémáiról beszélünk, akkor előbb-utóbb megértik a kérdést, és belátják, ha Nyugat-Európában számtalan helyen sikerült megoldani ezeket a helyzeteket, akkor Európa keleti része sem lehet kivétel. Brüsszel kell irányt mutasson, akkor, amikor a tagállamok nem hajlandók ezzel a témával foglalkozni”– emelte ki beszédében a Szövetség főtitkára.
Kovács Péter ugyanakkor azt is elmondta, az államelnöki választásokon a Szövetség önálló jelöltet indít, hiszen fontos, hogy a magyar közösség elvárásait, gondjait ismertessék ebben a kampányban is. „A mi sajátos üzeneteinket, a jelöltünk által meg akarjuk fogalmazni”– hangsúlyozta a főtitkár.
Azzal kapcsolatban, hogy a második fordulóban kit támogat a Szövetség, a főtitkár elmondta: erről akkor döntenek majd, ha kiderül, kik a jelöltek, illetve, hogy kik jutnak tovább ebbe a fordulóba.
Kovács Péter kifejtette, a következő időszakban tervezik, hogy az RMDSZ az utánpótlás-képzés szintjén együttműködést alakítson ki a Konrad Adenauer Alapítvánnyal.
Közlemény, Erdély.ma

Bukarest segítségét kérik a szerbiai románok
Románia határozottabb fellépését sürgette a szerbiai Timok-völgyi román (vlah) közösség képviselője egy, a bukaresti parlamentben tartott konferencián kedden – közölte a Mediafax hírügynökség. Boian Alexandrovici román ortodox pap, a Timok völgyi román közösség szellemi vezetője a konferencián elmondta, hogy az általa 350 ezer fősre becsült közösség az asszimiláció szélére került. Hozzátette: olyan falvak vannak a Timok völgyében, ahol a szerbül nem beszélő nagyszülők, dédnagyszülők nem tudnak szót váltani a románul már nem beszélő unokáikkal. „Kétszáz éve nincs iskola, templomi szertartás a nyelvünkön. Csoda, hogy még beszélünk románul. De ha Románia, anyaországunk nem támogat, nem tudunk románnak megmaradni" – jelentette ki az ortodox pap. Boian Alexandrovici arra panaszkodott, hogy az őshonos timoki román közösség által alapított templomokat, kolostorokat a szerb ortodox egyház foglalja el, és a szerb állam megakadályozza, hogy a román közösség saját templomokat építsen. Román nyelvű ortodox egyházi szertartásokat csak a Bánság szerbiai részén élő román közösség számára engedélyezi a szerb állam.
Eugen Popescu a Román Nemzetstratégiai Központ (CRSS – alapítványi hátterű román intézmény) igazgatója a román államot bírálta, mely nem tekinti stratégiai fontosságúnak a határon túli román közösségeket. Popescu szerint a román államnak jó lehetősége van arra, hogy Szerbia európai integrációja kapcsán érvényesítse érdekeit. „A román hatóságoknak mindent meg kell tenniük, hogy Szerbia megértse: nem lehet az Európai Unió tagja, ha elnemzetietlenít egy másik népet" – jelentette ki az igazgató.
A magyarellenes megnyilvánulásai miatt ismertté vált Bogdan Diaconu szociáldemokrata képviselő, a román parlament határon túli románokkal foglalkozó bizottságának az alelnöke kijelentette: Romániának morális kötelességei vannak az olyan román közösségekkel szemben, „amelyek nem választották az ország elhagyását, hanem az igazságtalan történelmi konjunktúra következtében élnek szülőfalvaikban, szülőhazájukon kívül".
Diaconu kijelentette, Románia modell a kisebbségi jogok tiszteletben tartásában, és el kell érnie, hogy a határon túli románok is olyan jogokkal rendelkezzenek, mint amilyeneket Románia biztosít a területén élő kisebbségek számára.
MTI, Erdély.ma