Ebben az évben is az RMDSZ által létrehozott intézmények kapták a legnagyobb tételű támogatást a Szülőföld Alap (SzA) kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumától. A Magyarországgal szomszédos hét ország magyarságától beérkezett pályázatokat a tavalyihoz képest idén 200 millió forinttal kevesebb összeggel, 600 millió forinttal honorálta a szakkuratórium, amely pályázatok útján tavaly még 400 milliót osztott szét kizárólag Erdélynek. A napokban közzétett kimutatás szerint a legnagyobb, 55 millió forintos tételt az RMDSZ által létrehozott Geszthy Ferenc Társaság kapta; az összeget a Déván tavaly megnyílt Téglás Gábor Iskolacsoport felépítésére és felszerelésére fordítják. Szintén az RMDSZ Iskola Alapítványa részesült 37 millió forintos támogatásban fiatal egyetemi oktatók letelepítésére szolgáló kolozsvári ingatlan felépítésére (ugyanerre a célra tavaly 55 millió forintot folyósítottak). További jelentős összeget, 23,5 millió forintot kapott a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatával közösen megvalósítandó felsőoktatási programjaira. A Kárpát-medencei sajtó legnagyobb, 19 millió forintos támogatását a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének az ukrajnai magyar média támogatását célzó pályázata nyerte el, míg a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában lévő két romániai kiadvány, a bukaresti Új Magyar Szó napilap 5,5, a nagyváradi Erdélyi Riport hetilap pedig ötmillió forintban részesült az SzA-tól. A SzA tanácsa a következő romániai pályázati prioritásokat fogadta el 2006-ra: a szórványvidéken működő magyar nyelvű oktatási és nevelési intézmények fejlesztési; magyar nyelvű felsőoktatási intézmények feltételeit javító beruházások; a magyar nyelvű média működési; illetve informatikai fejlesztések támogatása. Az egy évvel ezelőtt létrehozott Szülőföld Alap számára idén már csak 950 millió forintot különített el a magyar kormány a 2005-ös egymilliárd forinthoz képest. A támogatási keret legnagyobb, 45 százalékot kitevő szeletét – 427,5 millió forintot – a Romániából, a fennmaradó összeget a Szlovákiából, Szerbia és Montenegróból, Ukrajnából, Horvátországból, Szlovéniából és Ausztriából érkezett, nyertesnek ítélt pályázatok kapták. /Rostás Szabolcs: Erdélyt preferálja a Szülőföld Alap. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Könyvvásár, gyermekprogramok, népzenei előadások, képzőművészeti és fotókiállítások garmadája fogadta az elmúlt hét végén mindazokat, akik a szatmárnémeti Partiumi Magyar Napokra látogattak. Augusztus 18-án a Szent István Kör jubileumi emlékülését tartották, este a Dinu Lipatti Filharmónia termében Varga Attila országgyűlési képviselő, az Identitas Alapítvány elnöke hivatalosan is megnyitotta a „magyarok közös ünnepét”. Másnap íjászbemutató és a papírhajtogatás művészeteként ismert origami csalogatta a gyermekeket a székesegyház előtti térre. A Mare Temporis – Történelmi Hagyományokért Alapítvány tagjai reneszánsz tánc- és ruhabemutatóval nyűgözték le a közönséget. Őket a páncélos lovagok követték a színpadon. A Partiumi Magyar Napok rendezvényei egy időben több helyszínen is zajlottak: a Nyári Színházban a debreceni Csokonai Színház Operettgáláját élvezték a műfaj kedvelői, a főtéri nagyszínpadon felnőtt- és gyermektánccsoportok ropták, majd fúvószenekar és mazsorettek következtek. Augusztus 20-án a Székesegyházban celebrált ünnepi szentmise záróakkordjaként Szent István szobrát is megkoszorúzták. A Szatmári Polgári Találkozó helyszíne idén is a Kossuth-kert volt, ahol egész napos gyermekprogramokkal, sakkversennyel, magyar nép- és könnyűzenével várták a látogatókat. – Valószínűleg idén is mintegy 25 ezren voltak a Partiumi Magyar Napokon – összegzett Kovács Jácint, az egyik főszervező. A háromnapos ünneplés Ruha István-emlékkoncerttel, valamint a Bergendy együttes szabadtéri bulijával zárult. /Varga Blanka Ildikó: Ezreket vonzott a régió ünnepe. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./ Augusztus 19-én a Partiumi Magyar Napokon Szatmárnémetiben, az Art Caffé kávézóban Végh Béla főiskolai adjunktus dr. Czira Árpád: Menekülés a szibériai fogságból, 1914–1916 könyvét mutatta be Szatmárnémeti régi főterén az egész napos rendezvények közül nem hiányozhatott a partiumi mesterségek utcája sem. Megjelentek a magyarországi és a helyi magyar sajtó képviselői is, a Szatmári Magyar Hírlap, a Szatmári Friss Újság, az Új Magyar Szó és a Duna TV. Látható volt az EKE természetfotó–kiállítása, továbbá a Szatmári Alkotóház képzőművészeti kiállítása, Fazekas József Tamás fotóművész kiállítása és Az erdélyi szászok című viselet– és fényképkiállítása a Szatmár Megyei Múzeumban, illetve a Művészeti Múzeumban. /Szappanos Andrea: Könyvbemutató, kiállítások, gyermekprogramok. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 21./

A Gyurcsány-kormány és az RMDSZ soha nem hazudtolja meg önmagát.    Sokan gondolták, hogy  Markó és holdudvara rájött sokévi balgaságára, tévedéseire, és végre megfogja az igazi reformokat, a belső változást sürgető ellenzékiek kezét, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Markó Béla Tusványoson meglebegtette, hogy felülvizsgálják az RMDSZ által ellenőrzött közalapítványok pénzosztási szokásait. Ezt a kijelentését az RMDSZ ifjúsági szervezetének, a MIÉRT-nek az egyik képviselője megcáfolta, mondván, törvényesen senki nem kötelezheti arra az RMDSZ-t, hogy a Communitas Alapítvány pénzeiből az RMDSZ-en kívüli szervezetek is pénzt kaphassanak. A fiatal politikus elfeledkezik arról, hogy a Communitas a romániai magyar adófizetők pénzéből a kormány által kiutalt támogatás elosztására szolgáló alapítvány. A Szülőföld Alap nyilvánosságra hozta idei májusi pályázatainak eredményeit. Ez a már megszokott Communitas-féle elbírálási módszerekről tanúskodott. Magyarán: szinte kizárólag RMDSZ-közeli szervezetek, szerkesztőségek kaptak pénzt, de azok busásan. Egyetlen romániai magyar, RMDSZ-t bíráló jobboldali lap nem kapott egyetlen fillért sem. A sajtó terén Verestóy Attilának a két, hatalmas kiadások árán, mesterségesen fenntartott lapja, az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport vitte el a pálmát: ezek a többi megyei lapnál jóval nagyobb pénzösszeget, szerkesztőségenként 5-5 millió forintot kaptak. Őket követték az RMDSZ kulturális lapjai, a Korunk, A Hét stb. Az Illyés Alapítványnál a kiszivárgott hírek szerint a pénzosztási módszer ugyanaz. Elutasították az Erdélyi Napló pályázatát. Ekkor Makkay levelet írt Pomogáts Bélának, az Illyés Közalapítvány elnökének, amelyben emlékeztette őt arra, hogy a közalapítvány pénzosztási rendszerét politikailag irányítják. Megkérte, hogy a budapesti kuratóriumban tegye szóvá fellebbezésüket. Azóta megérkezett a budapesti elutasítás híre, ezúttal nem formai okokra, hanem kerethiányra hivatkoztak. A Budapestre küldött levélre néhány héttel az RMDSZ egyik államtitkára felhívta Makkayt, hogy közölje: semmi remény arra, hogy pénzt kapjanak, amikor Markó Bélát támadják a lapban. Úgy tűnik, az Illyés Alapítvány és az RMDSZ nemcsak személyes ügyeiket (a közös könyvbemutatókat), hanem a pályázatokat is megbeszélik. Az egyik legnagyobb romániai magyar civil szervezet képviselőjének tapasztalata ugyanezt támasztja alá. Az idei magyarországi választások után egyik budapesti minisztériumban igyekezett felújítani kapcsolataikat. Előzetes megbeszélés ellenére a miniszter nem fogadta. Régi államtitkár ismerőse fedte fel a titkot: előbb rendezze nézeteltéréseit Markó Bélával, és csak azután kopogtasson újra a miniszteri ajtón. Az új Gyurcsány-kormány az RMDSZ csúcsvezetőségével, személyesen Markó Bélával történt egyezség folytán csakis olyan erdélyi szervezeteket támogat anyagilag, amelyek jó kapcsolatot ápolnak a hivatalosan elfogadott romániai magyar politikai szervezettel. /Makkay József: Pénzosztási manőverek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./

Göncz Kinga külügyminiszter exkluzív interjút adott az ÚMSZ-nek. Arra a kérdésre, hogy a tavalyi bukaresti közös kormányüléssel kapcsoltban körülbelül hány százalékban teljesített a magyar fél, és hány százalékban a román, rámutatott, nem tudna százalékot mondani, de egyértelműen intenzívebbé váltak a kapcsolatok. A sepsiszentgyörgyi magyar kulturális központ vagy a csíkszeredai konzulátus ügye nekilendült. A román fél ötven százalékban teljesített? Göncz szerint „inkább olyan hetven százalékról beszélhetünk”. A kisebbségi törvény ügyét tavaly az RMDSZ kérésére nem tették fel a közös kormányülés napirendjére, minthogy akkor úgy tűnt, simán megy majd az elfogadása. Göncz most kifejtette: Budapest fontosnak tartja, hogy ez az ügy előrelépjen, és hogy a kisebbségi törvényt az RMDSZ részéről tett további engedmények nélkül fogadják el. Göncz Kinga tájékoztatta román partnerét, hogy a magyar állam most már átadta a kisebbségeknek a kulturális intézményeiket, és az iskoláikat is sorban átadja, a kisebbségi önkormányzatoknak befolyásuk van arra, hogy egy kisebbségi iskolában ki legyen az igazgató, és hogyan történjen a tanítás, tehát van egyfajta autonómia. Arra a kérdésre, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok romlása mellett van-e reális veszély, hogy a román-magyar viszony ehhez hasonló legyen, Göncz válasza: „remélem, hogy nem.” /Salamon Márton László: Exkluzív interjú Göncz Kingával, Magyarország külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

„Aki a szülőföldjén kíván boldogulni, azt ebben segíteni kell, de aki úgy dönt, hogy a magyar fővárosban kíván élni, tárt karokkal várjuk „ – fejtette ki az ÚMSZ-nek adott interjúban Demszky Gábor főpolgármester. Kifejtette, hogy Budapestnek az elöregedés az egyik legfőbb problémája. Ezért minél több fiatalt kell Budapestre vonzani vidékről és a határon túlról is. A lap felvetésére, hogy a jelenlegi jogszabályok semmilyen könnyítést nem tartalmaznak a határon túli magyarok munkavállalási lehetőségeire vonatkozóan, Demszky úgy reagált, hogy valóban nehéz a munkavállalási engedély megszerzése a határon túliaknak, mégis van arra törvényes lehetőség, hogy dolgozhassanak Magyarországon. Demszky azt is mondta, hogy az épülő új lakások rájuk is várnak. A lap munkatársa felvetette, a határon túli magyarok nem élveznek semmilyen előnyt, hisz nekik is éppúgy meg kellene vásárolniuk a lakást, és egy fiatalnak erre általában nincs pénze, Magyarországon pedig külföldi állampolgárként nem vehetnek igénybe kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt. Demszky szerint aki akar, találhat magának a pénztárcájának megfelelő otthont. /Guther M. Ilona: Budapesten is boldogulhat a határon túli magyar. Exkluzív interjú Demszky Gáborral, a magyar főváros főpolgármesterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Göncz Kinga egynapos hivatalos bukaresti látogatása után hazatérve, otthon folyamatosan Szlovákiával kapcsolatos, súlyos gondokról beszélt. A magyar külügyminiszter asszony bukaresti látogatása utáni ,,mellébeszélésének” viszont más oka is van. A találkozó napirendjén szerepelt a romániai magyar nyelvű felsőoktatás, a romániai kisebbségi törvény elfogadása. Göncz Kinga és a magyar diplomácia konkrétumokat várt ettől a találkozótól. A magyar diplomáciának szüksége van sikerélményre. A magyar mosolydiplomáciának az az ,,eredménye”, hogy Traian Basescunak más a véleménye a kisebbségi törvénytervezet parlamenti elfogadásáról, mint a román kormányfőnek. Ráadásul az egyik román parlamenti képviselő Göncz Kingát kioktatta, hogy a román törvényhozásnak ne szabjon feltételeket. A román-magyar kapcsolatok alakulását tekintve Varga Andrea bukaresti-budapesti levéltári kutatásokra alapozott elemzései tűnnek irányadónak. A szerző előzőleg a moldvai csángók ,,román eredetének” kidolgozásában a Szekuritáté és a moldvai papság szánalmas szerepét tárta fel. Most az Új Magyar Szóban (A mosolydiplomácia nem talál fogást) – hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partner szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságra épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes. A román politikumnak a magyar veszélyre való hivatkozása mint állandó fenyegetettségi tényező van jelen a sajtóban, közpolitikában, parlamenti vitákban, nemzetközi kapcsolatokban. A fél évszázados történetre visszanéző mosolydiplomácia kudarcsorozata, Kádár és Kállai 1958-as, Grósz Ká­roly 1988-as látogatásának szégyene legyen intő példa. /Sylvester Lajos: Bátortalan tétovaság (Határhelyzetek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 1./

Stanik Istvánt, az Új Magyar Szó vezérigazgatóját nevezte ki a lap főszerkesztőjének, valamint igazgatójának a Scripta Kiadó Részvénytársaság igazgatótanácsa. A testület legutóbbi közgyűlésén továbbá határozat született egy igazgatótanács létrehozásáról, amelynek tagjai: Lányi Szabolcs, Balogh Anna és Miklós Károly. A tavaly október 3-án indított országos napilap első főszerkesztője Ágoston Hugó volt, majd – felelős szerkesztőként – Salamon Márton László irányította a szerkesztőség munkáját. /Igazgató-főszerkesztő az Új Magyar Szó élén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

Az ÚMSZ riporterei alig félóra alatt megtalálták a Szászrégen Abafája nevű lakótelepén történt rendőr-roma konfliktus kirobbantóit, akiket a rendőrség „nagy erőkkel keresett”. A rendőri és különleges alakulatok (DIAS) tagjaiból álló karhatalmiak és a romák közötti, szeptember 7-én történt véres összecsapásban az első hivatalos bejelentés szerint 15 polgári személy sebesült meg, két rendőr ápolásra szorult. Este a Maros megyei rendőr-felügyelőség szóvivője közleményt adott ki az eseményekről. Ebben többek között ez áll: szeptember 7-én délután három óra körül egy szászrégeni bár teraszán ült a megyei rendőr-felügyelőség egyik pihenőszabadságát töltő tisztje családjával, amikor két személy szidalmazni és fenyegetni kezdte az asztaltársaságot. „ A rendőrök több figyelmeztető lövést adtak le fegyvereikből gumisöréttel. Ez az első, hivatalos verzió. Másnap sajtótájékoztatót tartott Gheorghe Popa országos rendőrfőkapitány-helyettes. Abafáji romák bántalmazták Radu Ioan szintén roma nemzetiségű rendőrt, elszakították a ruháját. A rendőrfőkapitány most elismerte, hogy a kivonult erők éles lövedékeket is használtak, de csak a levegőbe adtak le riasztólövéseket. A két állítólagos kirobbantót pedig még mindig keresi a rendőrség. Az ÚMSZ munkatársainak a cigányok hol 29, hol 32 sebesültről beszéltek. Bármelyik szám igaz, mindenképpen több, mint a rendőrség által közölt. „Két kocsi jött, elöl a Milícia, hátul a DIAS, és semmi szó nélkül, asszonyt, gyermekeket, akit értek, lőttek minket, mint a kutyát” – idézte a történtek részleteit Biga József roma városi tanácsos. A konfliktus állítólagos két kirobbantójával is elbeszélgettek az újságírók. /Bakó Zoltán, Bögözi Attila: Lövöldöző kommandósok támadtak a régeni romákra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Háromnapos tárgyalást folytat az Európai Unió képviselőivel, és közös álláspontot képvisel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ politikusaiból álló küldöttség Brüsszelben. A Tőkés László EMNT-elnök vezette delegáció tagjai – Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő, valamint Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor – a romániai magyar kisebbség égető problémáinak megoldását igyekeznek sürgetni, illetve ezekhez az EU támogatását elnyerni. „Az álláspont az, hogy az utolsó utáni órában próbáljunk az országjelentésbe bevinni olyan információkat és megfogalmazásokat, amelyekre a Románia csatlakozását követő monitorizációs folyamatban hivatkozni lehet. Attól függetlenül, hogy ki kihez áll közel, mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az erdélyi magyarság és általában a kisebbség kérdése Romániában nincs megoldva” – nyilatkozta Brüsszelből Toró T. Tibor képviselő, aki azt is elmondta, hogy szenátorkollégájával együtt Markó Béla megbízásából képviselik az RMDSZ-t a küldöttségben. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke kiemelte, Brüsszelben nagyon jó kicsengése van annak, hogy az erdélyi magyar közösség pluralizmusát megjelenítő reprezentatív delegáció az összefogás üzenetét hordozza. A delegáció tagjai egységesen fölvállalják az erdélyi magyarság sorskérdéseit, és függetlenül attól, hogy milyen szervezetet képviselnek, azt szorgalmazzák: az EU kövesse figyelemmel a restítúció és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését, az anyanyelvhasználat és a magyar egyetem ügyét, illetve az autonómiatörekvést. „Az Unió ne felejtse el az erdélyi magyarokat, hanem azokat a megoldatlan problémákat, amelyek közösségünket sújtják, a megoldás és ne a halogatás vagy a szőnyeg alá seprés felé vigye” – fogalmazott az EMNT-alelnök. Arra a kérdésére, hogy a közös brüsszeli tárgyalás jelentheti-e az EMNT és az RMDSZ esetleges jövőbeli együttműködésének kiindulópontját, mindkét alakulat képviselői bizakodó választ adtak. Tőkés László EMNT-elnök szerint a mostani közös fellépés többek között a tusnádfürődi nyári tábor eredménye, ahol az RMDSZ több képviselője jelenlétében Gál Kinga FIDESZ-es európai parlamenti képviselő figyelmeztetett az utolsó vonat megy el az őszi országjelentéssel, tehát ideje volna lépni Brüsszel irányába. „Én akkor meg is hívtam Markó Bélát, hogy tartson velünk. Sajnáljuk, hogy feltételes ígéretének nem tett eleget” – nyilatkozta Tőkés László. Aljas diverziónak nevezte Gazda Zoltán, a sepsiszéki Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke azt a levelet, amelyet saját e-mail címéről egyelőre ismeretlen személy a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszentgyörgyi szervezete nevében juttatott el az ÚMSZ szerkesztőségébe. A levél írója az MPSZ elnöksége „mélységes csalódásának” ad hangot amiatt, hogy az RMDSZ ellenőrzése alá vonta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a bihari Polgári Egyesületet. A levél írója többek között azt sérelmezi, hogy „az RMDSZ kirakatpolitikájának behódolt személyekből verbuválódott” Brüsszelbe látogató küldöttségben az MPSZ-t senki sem képviseli. . Gazda Zoltán a levél tartalmával kapcsolatosan tiltakozásának adott hangot, egyelőre nem is sejti, hogy ki állhat az ügy hátterében. /Gujdár Gabriella: Az RMDSZ és az EMNT politikusai közös küldöttségben tárgyalnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

A Székely Nemzeti Tanács szeptember végére újabb székely nemzetgyűlést hív össze, majd a polgármesterek, az önkormányzatok írják ki autonómia ügyében, azaz országos ügyben a népszavazást, ha pedig nem megy, akkor más intézményekhez fordulnak Gyermeteg elképzelések – írta az ÚMSZ. Autonómia csak a romániai törvények módosítása nyomán jöhet létre. /Székedi Ferenc: Délibáb. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

Az Európai Parlamentben is felfigyeltek az ÚMSZ romák elleni karhatalmi túlkapásokat jelző tényfeltáró riportjára. Mohácsi Viktória, az EP SZDSZ-es képviselője az ÚMSZ-ből értesült a Szászrégenben történtekről, ahol a rendőrség különleges egységei romákra lőttek, megsebesítve ártatlan embereket is. A képviselő úgy döntött: Romániába jön az esetről tájékozódni, és értesítette Olli Rehn bővítési biztost is az eseményekről. A Romani Criss roma szervezet is a helyszínre utazott. „Ez a helyzet egyszerűen tűrhetetlen – fejtette ki Mohácsi Viktória – nem lehet szó nélkül hagyni, hogy rendőrök verik az embereket, fegyverrel támadnak rájuk, asszonyok és gyerekek kerülnek puskacső elé.” Az abafáji összetűzés állítólag abból robbant ki, hogy a rendőrség megpróbált kézre keríteni két roma nemzetiségű férfit, akik állítólag egy rendőrt bántalmaztak. A két férfit, akit a lap riporterei az eset után perceken belül megtaláltak, a rendőrség még most is keresi. /A régeni karhatalmi túlkapásról szóló riportunk felkavarta a brüsszeli vizeket. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

A csángók asszimilálása érdekében szövetkeztek a szélsőjobb szimpatizánsai, a Ceausescu-rezsim szolgái, a Szekuritáté és a katolikus klérus, állította az ÚMSZ-nek adott interjújában Varga Andrea történész. A 30-as évek intoleráns nacionalizmusát átvették a Ceausescu-időszak kommunista nacionalizmusának ideológusai. Ennek az ideológiának első tétele a történelem újbóli feltalálása. Az első célpont Magyarország volt. Magyar nemzeti kisebbségként a csángóknak az erdélyi magyarsággal azonos volt a sorsuk. A Szekuritáté a katolikus egyházra, az ottani román papokra épített, és fordítva, a moldvai katolikus hierarchia kihasználta az állambiztonsági szervek lehetőségeit, csakhogy bevégezze a Moldvában évszázadok óta élő, magyarul beszélők asszimilációját. A Szekuritáté a klérus soraiban beszervezett informátorokból álló aktív és nagy létszámú hálózattal dolgozott. Elég Dumitru Martinasra gondolni, aki tevékenységét még az 1935-1940 közötti időszakban kezdte el. Az ő munkáit vették elő a Szekuritáté UM 0544 alakulatának emberei, amikor kitört a magyar-román ellentét – a Ceausescu-éra második évtizedében. Az állambiztonság – hogy semlegesítse a csángók tiltakozásának bármilyen formáját – kidolgozta az ellenőrzés és a megfélemlítés komplex terveit. Ezek a „Trotus”, „Siret”, „Montaj” stb. fedőnévvel indított akciók megkövetelték, hogy kivitelezésükhöz az egyház minden köréből résztvevőket szervezzenek be. /Isán István Csongor: Egyházi hozzájárulással asszimilálták a csángókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Már jó ideje nem olvassa sem a magyarországi, sem az erdélyi balliberális pártsajtót, írta Borbély Zsolt Attila. A most szóba hozott cikket egyik barátja hozta el, nézze csak meg, miket írnak apjáról. Székedi Ferenc Tehénszarv és útilapu (Új Magyar Szó, aug. 22.) című írásában a balliberális sajtó tollnokaitól megszokott módon keveri a csúsztatást, a torzítást és a tényhamisítást. Székedit alighanem az zavarta, hogy Borbély Imre az EMI gyergyószentmiklósi táborában kimondta, hogy az RMDSZ 1996 óta a komprádor-logika szerint működik. Székedi azt állította, hogy az RMDSZ-t még soha nem nevezték komprádornak. Valójában Toró T. Tibortól Szilágyi Zsolton keresztül a mostani cikk írójáig már többször mutattak rá az RMDSZ neptuni politikai vonalvezetésének komprádori ihletettségére.      Székedi azt írta: „Borbély Imre, mielőtt Budapestre telepedett volna, olyan temesvári képviselőként koptatta a bukaresti parlament padjait, akit a szervezet helyi tagságának megdöbbenésére a Székelyföldre hajóztak be, és amikor másodszor is függetlenként próbálta megtenni ugyanazt, csakhamar zátonyra futott.” Valójában Borbély Imrét az RMDSZ akkoron érvényben levő alapszabályzatának megfelelően megtartott választmányi gyűléseken választották meg. Az alapszabályzat szellemével és betűjével ellentétben „megalakították” a Hargita megyei RMDSZ-szervezetet, mely mellesleg azóta sem létezik, egyetlen funkciója az volt, hogy összehívhassák azt a manipulált elektorgyűlést, amelynek a román hatalomnak és a Domokos vonalnak egyaránt megfelelő megyei listát kellett hogy formailag „legitimálnia”. A manőver sikerült. A kialakult ex lex állapotban az elnökség hozott kompromisszumos megoldást, a két listát, a szabályszerűt és a manipuláltat „összeházasította”. E listába Domokos Géza még egyszer belenyúlt, és Borsos Gézát kihúzta a befutó helyről. Borbély Imre azért indult a Székelyföldön parlamenti mandátumért, mert kezdettől fogva Székelyföld területi autonómiáját hirdette, már akkor is, amikor ez eretnekségnek számított az RMDSZ-ben. Azért indult függetlenként, mert az RMDSZ megakadályozta, hogy részt vegyen az előválasztáson   Székedi azt állítja, a hitelrontás nyilvánvaló szándékával: Borbély Imre Budapesten telepedett le. A valóság az, hogy Borbély Imre, az MVSZ nemzetstratégiai bizottságának elnöke soha el nem költözött Temesvárról, s nem rendelkezik sem letelepedési engedéllyel, sem magyar állampolgársággal. /Borbély Zsolt Attila: Az újságírói alkalmasságról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./

Az utóbbi időben halmozódtak azok az esetek, amelyek vélhetően az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartoznak: magyarverés Érmihályfalván, magyar sorompóőr bántalmazása Csíkszentsimonban, romák elleni pogromgyanús hatósági túlkapás Szászrégenben. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a vele készített interjúban közölte, az érmihályfalvi esetben szerinte a Diszkriminációellenes Tanács nem illetékes. Büntetőjogi esetben ugyanis csak a rendőrség illetékes. Ugyanaz a helyzet a szászrégeni romák elleni feltételezett hatósági túlkapással is. Korábban Asztalos hangsúlyozta: nem kell olyan képet kialakítani, hogy Romániában a magyarverés napi rendszerességű. A besztercei polgármesteri hivatal azzal utasította el az Új Magyar Szó hirdetési ajánlatát, hogy magyar lapban nem hirdetnek. Asztalos erre úgy reagált, hogy a törvény szerint az általa vezetett tanács nem foglalkozik a kereskedelmi társaságok, cégek hátrányos megkülönböztetésével. A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetsége június 14-én a tanácsot hivatalosan értesítette arról, hogy a magyar oktatást akadályozzák a hatóságok. Asztalos elmondta, hogy volt kint a vizsgálóbizottságuk a Tanügyminisztériumnál, és készül a válasz. /Salamon Márton László: Diszkrimináció: nem minden az ő asztala? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

A Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) hatvan tagja vett részt a Sinaián tartott kommunikációs képzésen. Gáspárik Attila főszervező, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke mellett az előadók között volt Kelemen Attila, a Transindex internetes portál főszerkesztője, Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője, Hajdu Zoltán a marosvásárhelyi Eco Focus Center részéről, valamint Curtifan Cristina és Gáspárik Ildikó trénerek. /Kommunikálni tanultak a Miértesek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Budapesten és Sepsiszentgyörgyön folynak Shakespeare Lear király című tragédiájának közös próbái Bocsárdi László sepsiszentgyörgyi rendezővel és a főszerepet párhuzamosan alakító két színésszel – Blaskó Péterrel a Nemzeti Színháztól és Nemes Leventével a Tamási Áron Színháztól. Rendhagyó és merész próbálkozásnak mindkét társulat számára, hogy ugyanazon rendezővel, egy időben mutassák meg magukat egymásnak: három héten át közös műhelymunka keretében próbálva a budapesti Nemzeti Színházban a Shakespeare-tragédiát, melyet aztán – próbáit ugyanazzal a rendezővel, de külön-külön befejezve – különböző időben fognak bemutatni, Erdélyben idén novemberben, Magyarországon jövő év februárjában. A közös start után két különböző előadás fog születni, más összefüggésekben – más helyen, más díszlettel, színészekkel. „Ez egy örömteli vállalkozás – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Blaskó Péter Jászai Mari-díjas, érdemes művész. A két társulat között alapvető különbözőségek is vannak, melyek elsősorban abból adódnak, hogy más-más társadalmi közegben iskolázódtak. Míg az erdélyi inkább képi, érzelmi típusú színházi világ, a magyarországi inkább verbális. /Guther M. Ilona: Lear király egy rendezővel, két társulattal. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Lezajlott Budapesten a Szabadság téri csata, több mint 125-en – köztük 113 rendőr – sérültek meg, több autó kiégett. A támadók elfoglalták az MTV budapesti székházát, fél három körül átadták petíciójukat Kert Attilának, az MTV hírigazgatójának. Hajnali négykor a már csendesebb, és alig néhány száz főre olvadt tömeget előbb a székházból, majd a Szabadság térről is kiszorították a rendőrök. Nyakó István, az MSZP szóvivője az ÚMSZ-nek kifejtette: a felelősség nemcsak a randalírozóké, hanem azoké is, akik már hosszú ideje törekednek arra, hogy a politikai vitákat a parlament helyett az utcára vigyék. Torockai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke – aki egyike volt azoknak, aki a tömeg élén a Magyar Televízió székházához vonultak – az ÚMSZ-nek elmondta: a tüntetés békés demonstrációként indult, de aztán elszabadultak az indulatok. „Én a tömegre nem tudtam hatni, csupán egy részük hallgatott rám” – magyarázta a HVIM elnöke, aki hajnalban már forradalomként emlegette az akciót. Gyurcsány Ferenc szerint a köztársaság nemzeti intézményét érte támadás. A miniszterelnök a harmadik Magyar Köztársaság történetének „leghosszabb és legsötétebb” éjszakájaként minősítette a Magyar Televíziónál történteket. A Fidesz megtartja szeptember 23-ra tervezett nagygyűlését Budapesten – közölte Szijjártó Péter kommunikációs vezető Orbán Viktor Fidesz-elnök szeptember 19-én tartott sajtótájékoztatóján. Az SZDSZ a leghatározottabban elítéli az éjszaka történt erőszakos cselekményeket, és ugyanerre szólítja fel a Fideszt – közölte Kuncze Gábor pártelnök. – Azt javasoljuk, hogy Gyurcsány Ferenc kérjen bocsánatot, aztán távozzon a közéletből, a Fidesz pedig szólítsa vissza az embereket az utcáról – nyilatkozta Dávid Ibolya, az MDF elnöke. Lemondásra szólította fel a magyar kormányt az Európai Néppárt. A nyilatkozat szerint a magyar kormány elvesztette minden szavahihetőségét és politikai legitimációját, mert kirívó és szervezett politikai hazugságok alapján választották meg. Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) elnöke viszont kijelentette, Gyurcsány Ferenc a legmegfelelőbb személy a magyarországi reformok irányítására. /Guther M. Ilona: Magyarország legsötétebb éjszakája. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

„Elképesztően föl vagyunk háborodva” – nyilatkozta Gajdics Ottó, a Hír TV műsorokért felelős vezérigazgató-helyettese az ÚMSZ kérdésére, hogy mi a véleményük stábjuk kiutasításáról az MTV-ből. „Nem először fordul elő, hogy mi vagyunk az egyetlen televízió, amelytől tudomást lehet szerezni arról, hogy mi történik az országban, csak a dolgunkat tettük” – mondta Gajdics azzal kapcsolatban, hogy kivezettette a Magyar Televízió épületéből a Hír TV stábját Rudi Zoltán, az MTV elnöke. A Hír TV-nek azt róják fel, hogy az éjjeli eseményeken jelen lévő riporterük elfogultan tudósított az MTV-székháznál történtekről. A magyarországi médiahatóság, az Országos Rádió és Televízió Testület hatósági ellenőrzést rendelt el 2006. szeptember 18-án éjszaka a Magyar Televízió székháza előtti események médiabeli megjelenítésével kapcsolatban. /Guther M. Ilona: Médiaháború a Hír Tv közvetítése miatt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

Az Új Magyar Szó átvette a kormánypárti budapesti Népszavából Bolgár György cikkét. „Melegedő polgárháború. A helyzet rossz, és szinte reménytelen.” A válság kiváltó oka a Gyurcsány-beszéd, amelyben a miniszterelnök elmondta, hogy négy évig semmit nem csináltak, és közben folyamatosan hazudtak. Bolgár György szerint ez a túlzó gyónás is hazugság volt. Az újságíró szerint „Gyurcsány saját maga olvasta a fejére a bűnét, miközben a Fidesz, amely mind a mai napig kitart jóval nagyobb mértékű hazugsága mellett, erkölcsi fölényben érezheti magát”. Az embereket sokkolta a megszorító csomag. Bolgár György a Fideszt okolja mindenért: a polgári körök létrehozása és bevetésre való felkészítése, a kormány csaló, majd illegitim voltának állandó sulykolása, valamint az állandó összekacsintás a szélsőjobb, nacionalista csoportokkal. A súlyos ellentét a bal- és a jobboldal között, melegedő polgárháborúvá válhat. /Bolgár György, Népszava) /Meg lehet állni? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Az ÚMSZ átvette Népszabadságból Révész Sándor cikkét, aki elutasította azt az állítást, hogy az önkormányzati választás a kormányról szóló népszavazás lehetne. /Rossz példákból tanulni. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

„Szeretnénk, ha együttműködésünkben a gazdaságpolitika, a gazdaságfejlesztés lenne a következő időszak egyik fő motívuma” – jelentette ki szeptember 28-án Marosvásárhelyen Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A politikus részt vett a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozók Fórumán. „Négy éve működik a Kárpát-medencei képviselők fóruma, ennek szatellit rendezvényeként hoztuk létre a Kárpát-medencei gazdasági és vállalkozói fórumot, melynek előző ülésére Bécsben került sor” – magyarázta Szili Katalin. A fórumon elhangzott, hogy 590 vállalkozás van Erdélyben, amely magyar-román vegyes vállalkozásként működik, s márciusban létrejött egy közös gazdasági-kereskedelmi kamara is. A munkaerő szabad mozgására vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva a magyar házelnök reményét fejezte ki, hogy főként gazdaságpolitikai megfontolások lesznek azok, amik megalapozzák az erre vonatkozó magyar döntést. Az ÚMSZ munkatársai felvetették, hogy romániai magyar szónoka is volt a Kossuth-téri tüntetésnek. Tőkés László püspök azt mondta az emelvényen: „aki kurvának nevezi édes hazánkat, az nem maradhat hatalomban”. Szili Katalin hangsúlyozta, nem kívánja kommentálni Tőkés püspök Kossuth téri szereplését. Annyit elmondott, hogy a püspök román állampolgár, ezért nem írhatta volna alá a petíciót. /Bögözi Attila, Lokodi Imre: Szili: hamarosan kiderül az igazság. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Egyéves az Új Magyar Szó. Sikerült újra benépesíteni erdélyi magyar fiatal újságírókkal a Sajtóház kihalt szerkesztőségi szobáit. A főszerkesztő szerint az ÚMSZ közéleti és családi lappá vált. /Stanik István Egy év remény. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Megbékéléssel végződhet az Érmihályfalva közelében megvert két debreceni kerékpáros ügye – mondta el Nagy II. Zoltán, a bántalmazást elszenvedett biciklisek egyike. Szeptemberben ő és Pásztor Viktor edzőkörutat tett Székelyhíd és Érmihályfalva érintésével. Egy román rendszámú autó előbb leszorította őket az útról, később a határtól mintegy kilométernyire újra feltűnt, és utasaik közül az egyik bántalmazta a két kerékpárost; majd Pásztor Viktor kerékpárját megrongálták, Nagy II. Zoltán szemüvegét összetörték. A debreceni sportolók szerint az érsemlyéni rendőrőrsön csak hosszabb huzavona után tehettek feljelentést. Az egyik elkövetőre hivatkozva az ÚMSZ arról írt, hogy a debreceni kerékpárosok keresték maguknak a bajt, amikor „le oláhcigányozták” a rájuk támadókat. Ezt a két sportoló szerette volna visszautasítani, ekkor értesítést kaptak a román hatóságoktól, melyek megbékélési találkozóra hívták őket. A két debreceni elment a találkozóra, elfogadta a feléje nyújtott békejobbot azzal a feltétellel, hogy az őket ért anyagi kárt is megtéríti a három elkövető. /Megbékéléssel ér véget a „magyarveréses” ügy? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

Simon Judit, az ÚMSZ főmunkatársa elítélte Orbán Viktort, akinek a Kossuth téri nagygyűlésen kell majd magyaráznia, hogy alkotmányellenes, amit terveztek. Az újságíró szerint az Orbán Viktor által képviselt Fidesz politikája összezárta a kormánypártok és szimpatizánsai sorait és megosztotta az ellenzéket. /Simon Judit: Öngól. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

Az ÚMSZ újra átvette a Népszabadság egyik cikkét. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a parlamentben bocsánatot kért, de nem azért, amivel a Fidesz vádolja. Csak azt bánta meg, hogy nem szólt időben a nehéz napokról, és sajnálattal elismerte, hogy az őszödi beszéd stílusa kevéssé volt kormányfői. A Népszabadság szerint nem lehet megérteni, hogy Gyurcsány beszéde miatt miért tüntettek az emberek, arra csak Orbán Viktor korábbi beszédei adnak választ /a haza veszélyben van stb./. /(Nagy N. Péter, Népszabadság): Kint csak szónokolni lehet. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Csángómagyar küldöttség járt a Vatikánban, a pusztinai Szent István Egyesület képviselői: Nyisztor Tinka néprajzkutató, az egyesület elnöke, Tamás Magdolna énekes és Csobán Magdolna mesemondó. A delegáció kihallgatáson vett részt a Szentszéknél és petíciót nyújtott át a moldvai csángók anyanyelvű vallásgyakorlatának érdekében. A budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület vendégeiként, megszakítva hazafelé tartó útjukat, a küldöttség tagjai október 9-én sajtótájékoztatót tartottak Budapesten. A delegációt a Püspöki Kongregáció prefektusának, Giovanni Battista Re bíborosnak a titkára fogadta, majd Pietro Parolin vatikáni helyettes államtitkár. „Meglepett, hogy a minket fogadó vatikáni tisztségviselők milyen sok információval rendelkeznek a csángókról, még azt is tudta a bíboros titkára, hogy Pusztinán magyar ház épült” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Nyisztor Tinka. /Guther M. Ilona: Csángó küldöttség a Szentszéknél. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./ – A Vatikánban a iasi-i püspökségről azt a tájékoztatást kapták, hogy Pusztinán egyedül én tudok magyarul – idézte fel a történteket Nyisztor Tinka. A küldöttség számára az is világossá vált, hogy nemrég vatikáni közbenjárásra cserélték le a pusztinai plébánost és káplánt. A szeptember elején történt lelkészcsere következtében a faluba magyarul jól beszélő fiatal papok kerültek. Mindketten jelezték, csak a iasi-i engedélyt várják, készek elkezdeni a magyar misézést. Addig is megengedik, hogy a mise előtt a rózsafüzért magyarul mondják, és magyarul énekeljenek. /Gazda Árpád: Vatikánban lobbizott a magyar miséért a pusztinai csángó közösség három képviselője. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

Az ÚMSZ elítélte Orbán Viktort és a Fideszt. Nem törődnek vele, hogy ezzel kockára teszik az ország megítélését, illetve törékeny pénzügyi helyzetét. /Szűcs László: Az ünnep harci zaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

A privatizáció előtt álló Román Posta reklámszöveggel hirdeti magát, ezúttal a magyarul olvasó közeghez is el kívánta juttatni üzenetét. A jelentősebb romániai magyar lapok közül a Háromszék, a Krónika és az Erdélyi Napló maradt ki az üzletből, ezek azok a szerkesztőségek, amelyek gyakran viszonyulnak kritikusan az RMDSZ politikájához. A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó által közvetített reklámkampányba az is beletartozott, hogy az elmúlt hetekben a lap gyakran közölt terjedelmes interjút valamelyik postahivatal vezetőjével. A postai reklám fő kedvezményezettje az Új Magyar Szó napilap volt. Stanik István, a lap igazgató-főszerkesztője kijelentette, nem igazak a Curentul napilap állításai. A bukaresti Curentul hetekkel ezelőtt megírta, hogy a posta félmillió eurós összegre kötött reklámszerződést a Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Scripta Kiadóval. Ez a cég adja ki a Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó napilapot és a Nagyváradon megjelenő Erdélyi Riport című hetilapot. A Curentul hivatalos dokumentumok alapján állította, a a Scripta részéről Stanik István igazgató-főszerkesztő és Vincze Lóránt marketingigazgató, a Postcom részéről pedig Nicolae Zamfir vezérigazgató és Angela Bara főkönyvelő írta alá a szerződést, amelyben az szerepel, hogy a Scripta egy éven át 300 ezer euró értékben bocsát hirdetési felületet a Postcom részére. A Curentul szerint később a szerződést kiegészítették egy újabb 200 ezer eurós tétellel Vincze Lóránt marketingigazgató kijelentette, érthető, hogy a posta az Új Magyar Szó felé fordult, hiszen „ez az egyedüli országos terjesztésű magyar nyelvű napilap”. A tényfeltáró újságcikk szerint Verestóy Attila az étkezési jegyeket forgalmazó Hungastro Rt. által is érintett a postával való együttműködésben. A Verestóy érdekeltségi körébe tartozó társaság szolgáltatja ugyanis az étkezési jegyeket a posta 35 ezer alkalmazottjának. Amint a szenátor vagyonnyilatkozataiból kiderül, a Hungastróból tavaly még többségi részvényesként vett ki közel 2,5 millió eurót osztalékként. Azóta eladta részvényei egy részét, de még mindig jelentős részesedéssel bír a cégben. A Curentul október 12-i számában arról is tájékoztatott, hogy október 10-én Sorin Ovidiu Vantu bukaresti lakásában tárgyalt Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Verestóy Attila. Stanik István, a Scripta Rt. igazgatója a sajtóban megjelent összegeket túlzottaknak tartja. „Baj az, hogy a posta a magyar sajtóban is hirdet? – kérdezett vissza Nagy Zsolt távközlési miniszter, amikor politikai hátterű reklámpénzekről szóló hírekkel szembesítették. – Ezt én örvendetesnek találom.” /Gazda Árpád: Az Új Magyar Szó fölözte le a Román Posta reklámkeretét. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

Az ÚMSZ ismét átvette a Népszabadság cikkét, ezúttal Debreczeni Józsefét, aki Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt vette védelmébe, mondván, mindenki hazudott. A cikkíró támadta Sólyom László köztársasági elnököt, aki kifogásolta, hogy Gyurcsány hazudott az ország népének, a cikkíró támadta az egyházakat, akit elítélték a kormányfő hazudozását és támadta ugyanezért Böjte Csaba atyát, akit szerinte a jobboldal egyik radikális „szentje”. /Debreczeni József: Hazugságok köztársasága Népszabadság, okt. 15. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

„Elképesztőnek tartom, hogy Hargita és Kovászna megyéből egyetlen szabadalmi kérés sem érkezett. Hol van a híres székely furfang?” – vetette fel az ÚMSZ-nek Varga Gábor, az Országos Szabadalmi és Védjegyhivatal (OSIM) elnöke. A két székely megye nem jeleskedett találmányokban az idén. Idén a legtöbb oltalom kérést – 230-at – Bukarestben nyújtották be, míg vidéken Iasi, illetve Kolozs megye 39 kérelemmel tartozik a „közvetlen élmezőnybe”. /Kiss Előd Gergely: Varga Gábor: hol a székely furfang? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./