Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke nyílt levelet intézett Cselényi Lászlóhoz, a Duna Televízió elnökéhez, amiért a csatorna, pénzhiányra hivatkozva, nem hajlandó élőben közvetíteni a tanács által június 18-ra Gyergyóditróba összehívott Székely Nemzetgyűlést. „A június 18-i Székely Nemzetgyűlés tárgya kinyilvánítani a székely nép önrendelkezésre való jogát, ezen jog alapján Székelyföld államon belüli önkormányzásának alapelveit” – érvelt Csapó a nyílt levélben. Cselényi László az ÚMSZ-nek elmondta, még nem olvasta Csapó levelét. „Az SZNT mindig szeret bennünket ugráltatni. Mi sem utasítgatjuk őket, hogyan kezeljék az autonómiát, és én sem nagyon tűröm, hogy beleszóljanak a döntéseimbe” – fejtette ki Cselényi. „Mivel nem is kaptuk meg a rendezvény részletes leírását, azt sem tudjuk, várható-e lényeges előremozdulás a kérdésben vagy mindez csupán önreklám” – fűzte hozzá a tévéelnök. Levelében Csapó felkérte a világ magyarságát, részesítse anyagi támogatásban a Duna Televíziót, hogy a Székely Nemzetgyűlés munkálatainak a világ minden magyarja részese lehessen. /G. G.: SZNT-s nyílt levél a Duna TV-nek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

Az Új Magyar Szó értesülései szerint a második Gyurcsány-kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát; az intézmény várhatóan nevet is változtat, és a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatóságává alakul Komlós Attila vezetésével. Meg nem erősített hírek szerint a MeH határon túli magyarok ügyével megbízott politikai államtitkára Gémesi Ferenc lesz. „Menni vagy maradni? Haladás vagy maradás? Ez a nagy dilemma” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a kormányprogram vitáját lezáró beszédében, melyet követően az Országgyűlés elfogadta – 206 igen és 159 nem vokssal – a szociálliberális koalíció Új Magyarország programját, és másodszor is megválasztotta Gyurcsány Ferencet az ország miniszterelnökének. Az új kormány megalakult, a kinevezett miniszterek letették az esküt. A régi-új kormányfő beszédében többször is hangsúlyozta az együttműködés szükségességét. A kormány megalakulását követően együtt tartott sajtótájékoztatót a leköszönő és az új külügyminiszter. Somogyi Ferenc szerint sikerült az elmúlt másfél évben kiegyensúlyozottá tenni a magyar külpolitikát. „Ily módon tudtunk segíteni abban is – hangsúlyozta Somogyi -, hogy egy korábbi, elsősorban feszültségeket gerjesztő légkör és politika helyett együttműködésen alapuló és mindenki számára előnyöket kínáló kapcsolatrendszer alakuljon ki a szomszédainkkal, hogy segítsük azokat a törekvéseket, amelyek a mi szempontunkból már realizálódtak.” Új külügyminiszteri minőségében Göncz Kinga kijelentette, nincs nehéz dolga, mert nagyon jó az az alap, amiről el tud indulni. „Jók a kapcsolatok a szomszédos országokkal, aminek kiemelt jelentősége van a határon túli magyar kisebbségek szempontjából” – tette hozzá. Göncz Kinga megerősítette, hogy a Külügyminisztériumnak továbbra is lesznek teendői a határon túli magyarok vonatkozásában: kishatár-átlépési ügyek, vízumkérdések – különösen a schengeni csatlakozás után. „Valóban újra kell gondolni a kapcsolatok struktúráját, de ez nem a MÁÉRT felszámolását jelenti – szögezte le -, hanem sokkal inkább azt, hogy a kapcsolatok itt is sokszálúak lettek.” Hangsúlyozta: nagy lehetőségek nyílnak azzal, hogy a 2007-2013 közötti európai uniós költségvetés nagyon sok forrást hoz be Magyarországra, és ebből viszonylag sokat lehet fordítani határon átnyúló projektek támogatására. /Guther M. Ilona: Megszűnik a HTMH? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Az Új Magyar Szó átvette Füzes Oszkár cikkét a Népszabadságból. Már nem lehet alanyi vagy visszamenőleges jogon „külhoni” magyar állampolgárságot adni a szomszédos országban élő magyaroknak. Füzes indokolta: az elszakított területeken élő magyarok más államokba szakadtak, „ha minden jól megy, ott töltenek be magas közjogi-hatalmi tisztségeket. És ez így van jól.” Az újságíró szerint a MÁÉRT-zsákutcából ki kell hátrálni. Az első az, hogy az uniós pénzekből, fejlesztési lehetőségekből minél több jusson olyan régiós projektekre, ahol történetesen magyarok is laknak. E régiókban legyen EU-konform közigazgatás, önszolgáltató önigazgatás. Szükséges a magyar-magyar viszony érzelmi újrarendezése. (Füzes Oszkár, Népszabadság) /Hol a kiút a MÁÉRT-zsákutcából? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

A kisebbségi kérdést rendező, átfogó közösségi jogszabály alapja lehet az a dokumentum, amit június 14-i ülésén fogadott el az Európai Parlament A Megkülönböztetés-mentesség és esélyegyenlőség mindenki számára című jelentést a lettországi orosz kisebbséghez tartozó, zöldpárti Tatjana Zsdanoka készítette. Eszerint „a hagyományosan jelen lévő nemzeti kisebbségeknek sürgősen szükségük van olyan normatív keretekre, amelyek lehetővé teszik részvételüket az identitásukat érintő döntések meghozatalában, továbbá védelmet kell kapniuk az önrendelkezés vagy autonómia különböző formái révén”. Kónya-Hamar Sándor EP-megfigyelő az ÚMSZ-nek úgy értékelte: a jelentés stratégiai irányelve lehet a majdani kisebbségvédelmi közösségi jogszabálynak. /Cs. P. T.: EP: stratégiai irányelv a kisebbségvédelemben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az RMDSZ Szövetségi Operatív Tanács (SZOT) döntése értelmében Kötő József oktatásügyi államtitkár, illetve Szabó Sámuel, a SAPARD-ügynökség elnöke megválik posztjától. Kötő József államtitkár maga kérte felmentését a tisztség alól, mert szeretne nyugdíjba vonulni. „Megfáradtam, megöregedtem, sokat voltam a barikádokon. Nem szeretném, ha hordággyal vinnének le onnan. Megértést kérek” – fogalmazott. Egy-két héten belül az RMDSZ új jelöltet javasol oktatásügyi államtitkárnak. Szabó Sámuelnek „kommunikációs problémák” miatt kell távoznia posztjáról. Az ÚMSZ-nek elmondta: csak a sajtóból értesült arról, hogy az ő neve is szerepel a SZOT által összeállított „távozók listáján”. Tájékoztatása szerint az RMDSZ kormány-tisztségviselőinek szokásos találkozóján senki sem közölte vele a döntést. Sérelmezi, hogy a sajtóból kellett értesülnie a menesztéséről. /Cseke Péter Tamás: Kötő József és Szabó Sámuel távozik. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Június 14-én leleplezték az első kolozsvári egyetem, a Báthory István fejedelem által alapított jezsuita kollégium megalapítására emlékeztető táblát. A táblán a Báthory-ediktum latin szövege mellett csak román felirat szerepel. A magyar fordítást az Erdélyi Magyar Ifjak sokszorosította és az éjszaka folyamán több helyre – köztük az emléktáblára is – kiragasztotta, de ezt órák alatt eltüntették a falakról, oszlopokról. A leleplezés után a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) jelen levő rektor-helyettese, Nagy László elmondta: már huzamosabb ideje kérik az egyetem vezetőségétől azt, hogy – amint egy multikulturális egyetemen szokás – valamennyi felirat jelenjen meg magyar nyelven is. Örült volna annak, ha ezen a táblán is megjelenik a magyar nyelv, különös tekintettel arra, hogy Báthory István a magyar nemzetet képviselte – fogalmazott a rektor-helyettes. /E.-R. F.: Magyar tiltakozás és bíborosi diplomácia. Báthoryra is románul emlékezik a BBTE. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke elmondta: céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet: a multikulturalizmus elvét csak hangoztatja, nem gyakorolja a BBTE. Az emléktáblát Andrei Marga, az Akadémiai Tanács elnöke, és Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápa Egyetem nagykancelláriája leplezte le. A magas rangú vatikáni méltóság Jean-Claude Périsset bukaresti apostoli nuncius és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kíséretében érkezett Kolozsvárra, felkereste a görög katolikus és az ortodox teológiát is. Andrei Marga visszautasította, hogy válaszoljon a sajtó kérdéseire. Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője az ÚMSZ-nek kifejtette, nem akartak senkit megsérteni azzal, hogy az állam hivatalos nyelvén és latinul feliratozták az emléktáblát. /Debreczeni Hajnal: Magyarul nem emlékeznek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az Új Magyar Szó június 1-i számának Postaláda rovatában megjelent, Batiz Sándor által írt cikkre /Lakásperek: egyházak kontra híveik/ válaszolt a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség. A kolozsvári Bolyai u 7. szám alatti ingatlan 21 lakrészét az állam jogtalanul adta el a bérlőknek. Ezt követően, az érsekség 2004-ben beperelte a kolozsvári polgármesteri hivatalt és a vásárlókat. Egyházi szemszögből rendkívül sajnálatos és kellemetlen ez a kialakult helyzet. A helyi hatóságok jogszabályokat semmibe vevő ténykedései következtében kényszerül az egyház pereskedni híveivel. Érthető a vásárlók elkeseredettsége, hiszen ők jóhiszeműen az akkori törvény alapján adásvételi szerződést kötöttek a kolozsvári polgármesteri hivatallal az egyháztól elkobzott ingatlanra. A 112-es törvény azonban csak a természetes személyektől elkobzott ingatlanokról rendelkezett úgy, hogy amennyiben a tulajdonos nem igényelte vissza az ingatlant záros határidőn belül, akkor az állam eladhatja. E törvény alapján a polgármesteri hivatalnak nem állt jogában kiárusítani az egyháztól államosított ingatlanokat. Az egyház szempontjából az egyházi tulajdon nem a papság saját hasznát szolgálja, hanem azért szükséges, hogy az egyház rendeltetését be tudja tölteni: fenntartson szociális és karitatív, valamint tanügyi intézményeket. Az 1989-es változást követően az egyház folyamatosan kérte a román kormányt, hogy rendezze az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Erre jogi keret csupán 2002-ben született meg, az 501-es törvénnyel, melynek alapján az egyházak benyújthatták a restitúciós bizottsághoz a visszaigényelt ingatlanok listáját. Gheorghe Funar, Kolozsvár hajdani polgármestere tudta, nincs joga rendelkezni az említett ingatlanokról, mégis eladta azokat. Mindezek után önként adódnak a kérdések: – Ki kinek az ellensége? Ki vonható felelősségre a kialakult helyzetért? /Lakásperek: ki kinek az ellensége? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az MTI június 16-án A romániai magyarságnak nem Budapesten kell keresnie gondjai orvoslását a romániai magyar sajtó szerint címmel küldött szét a Kárpát-medencében egy anyagot. Az MTI csúsztat, két, meglehetősen szűk körben terjesztett és olvasott lapra, illetve az azokban megjelent két véleménycikkre hivatkozva az MTI azt állítja, hogy azok a romániai magyar sajtó egészének álláspontját tükrözik. Az idézett két szerző, a politikai elkötelezettségéről ismert, mindenkor a többségi hatalom álláspontját képviselő politológus, valamint a névtelen kolozsvári újdondász sem a romániai magyar sajtó, sem a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében nem beszélhet, legkevésbé pedig az egész romániai magyarságéban, írta a Reggeli Újság. A romániai magyar közösségnek a román államon belül, annak kereteit kihasználva kell megtalálnia helyét, és közösségi sérelmeinek orvoslását nem elsősorban Budapesten kell keresnie, írta az MTI, az Új Magyar Szó hasábjain Bíró Béla politológus, egyetemi tanár nézeteit idézve. A kolozsvári Szabadság a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszűnésével kapcsolatban megállapította: jó ideje látszik, hogy Magyarország nem tud sem állampolgárságot, sem olyan komolyabb anyagi juttatást nyújtani, ami jelentősen megkönnyítené az anyaországiakhoz képest többségében elszegényedett határon túli magyarok életét. /Csúsztat az MTI. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 20./

A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés előestéjén egy gyergyószentmiklósi diszkóban a helyi televízió szerint négy gyergyószentmiklósi fiatalt vertek meg. „A verekedés pillanatokon belül kitört, a közel 30 csendőr ellen még védekezni sem tudtunk” – állította egyikük, M. V. „A fiúkat a földre rúgták, de egy-két pofon a lányoknak is jutott. L. E. eszméletét vesztette, A. J.-nek két fogát is kiverték, mire sikerült kihívni a mentőket” – állította az Objektív TV híradójának M. V. Az Új Magyar Szónak névtelenül nyilatkozó szemtanú másként beszélt erről. Szerinte mindkét bandában voltak részegek. Ők összekaptak, a többiek védték a saját fajtájukat. A csendőrök erősebbek voltak. /Barabás Márti: Kocsmai verekedés politikai felhanggal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Romániát nemzetközi egyezmények kötelezik arra, hogy a kibocsátott útlevelekben kizárólag a latin ábécét betűi szerepeljenek. „A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (OACI) előírásai ránk is érvényesek” – jelentette ki Mariana Alexandreanu, az Országos Útlevél-igazgatóság szóvivője. Tud olyan esetről is, amikor kérésre egy Müller nevű polgár nevét az útlevelében „Muller”-ről, „Mueller”-re változtatták. „Ennél többet nem tehetünk” – magyarázta. A magyar nevek ékezet nélkül maradnak a csatlakozás után is – jelezték az Országos Útlevél-igazgatóságon. Az ÚMSZ által megkérdezett személyek közül többen nem is tudták, hogy az okmányban megjelenő nevek ékezetek nélkül szerepelnek. A sepsiszentgyörgyi útlevélosztály vezetője, Eugeniu Constantinescu elmondta, az ékezetek kimaradása a számítógépes programnak tulajdonítható. A 2007. január elsejétől bevezetésre váró, úgynevezett biometrikus útlevelek esetében sem lesz ez másként. /Ékezetek nélkül a magyar nevek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Az erdélyi magyar média keveset írt vagy félretájékoztatással élt a június 17-ről 18-ra virradó éjszaka Gyergyószentmiklóson történt súlyos csendőri visszaélés ügyében. A csendőrök az éjszaka folyamán beállítottak a diszkóba, s ott azt követelték, hogy a szervezők állítsák le a magyar zenét, és helyette kizárólag román zene szóljon. A magyar fiatalok kérdésére, hogy ezt milyen jogon követelik, záporozni kezdtek a pofonok. Tucatnyi agyba-főbe vert sebesültet szállítottak a helyi kórház sürgősségi osztályára. A lapokban megjelent tudósítások (Hargita Népe, Új Magyar Szó és mások) megpróbálták szépíteni a történteket. A Hargita megyei csendőrség cáfolt, úgy tett, mintha nem tudna az ügyről semmit. Ezzel a magyarellenes cselekmény akár feledésbe is merült volna, ha Garda Dezső, az RMDSZ gyergyói képviselője nem interpellál a román parlamentben a történtekről. Parlamenti felszólalása előtt a nevük elhallgatását kérő helyi magyar és román rendőrök erősítették meg, hogy valóban a nagygyűlésre idecsődített csendőrök ütötték agyba-főbe a helyi magyar fiatalokat.  Garda Dezső a történtekről érdemben tájékoztatta a magyar újságírókat, ennek mégis kevés nyoma van a lapokban. A sajtó képviselőinek egy része betegesen fél etnikai színezetről beszélni. Garda Dezső Markóék megkerülésével tudott felszólalni a parlamentben, hiszen ha előzőleg a frakcióvezető Márton Árpádnak vagy más RMDSZ-vezetőnek szól, aligha övezi egyetértés szándékát. A csendőrségi magyarverés, illetve az SZNT vezetőinek megbírságolása mutatja, hogy távol van még a jogállamiság, amely a kisebbségek alapvető jogait garantálná. Az RMDSZ vezetőinek elhatárolódása az autonómiarendezvényektől, illetve cinkos hallgatása a már felsorolt jogsértésekről még nehezebb helyzetbe hozza az erdélyi magyarságot. /Makkay József: Magyarverések Erdélyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

Minősíthetetlen a kisebbségi törvénnyel szembeni bánásmód a román parlamentben. Hol vannak a civil szervezetek, az emberjogi lelkiismeret szószólói? Mit tesz a magyar belső ellenzéknek az a része, amelynek egyfelől kevés volt a kisebbségi törvény, másfelől azt a keveset is fúrja? – kérdezte Ágoston Hugó, az ÚMSZ főszerkesztője. A nacionalisták tudják, hogy minden megnyert pillanat tovább erősíti a román köztudatban azt a képzetet, hogy a magyarok másodrendű állampolgárok. Az RMDSZ-nek nem szabad halogatnia azt a kötelességet, hogy a maga részéről levonja a politikai következtetést mindebből. /Ágoston Hugó: Másodrendűségben. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

A külpolitika és a nemzetpolitika irányvonalai címmel tartott háttérbeszélgetést július 10-én Budapesten határon túli újságírókkal Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MH) határon túli magyarokért felelős szakállamtitkára. Az új támogatási struktúra januártól már működőképes lehet – hangzott el. Ezután a magyar kormány részéről a határon túli magyarok számára folyósított anyagi támogatást két szintű rendszer szerint osztják majd el. Az első szintet az úgynevezett „nemzeti projektek” jelentik majd. Ezek politikai döntések, amelyek a legfontosabb célok meghatározásáról, valamint azok finanszírozásáról szólnak. A második szintet a különböző programok képezik, amelyekre jól körvonalazott, szakemberek által összeállított kritériumrendszer alapján lehet majd pályázni. Utóbbi esetben a hangsúly a szakembereken van, a döntéseket ők hozzák. Nagy arányú átvilágítási folyamatnak vetik alá a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE). Előzőleg Gyurcsány miniszterelnök arról biztosította a Markó vezette erdélyi küldöttséget, hogy a magyar kormány támogatni fogja a felsőfokú oktatási intézmény működését. /Kiss Olivér: Lényegesen változik a támogatási rendszer. Tájékoztató a magyar Miniszterelnöki Hivatalban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ „Két út van a határon túli magyar közösségek előtt: a felzárkózás vagy a bezárkózás, célszerű a felzárkózás” – mondta Gémesi Ferenc. Kifejtette: a határon túliaknak nyújtott támogatások rendszerének változtatását az indokolja, hogy az eddig elköltött pénzzel nem arányos a fejlesztések mértéke. Az államtitkár kifejtette: „eddig százmilliárd forinttal támogatták a határon túli közösségeket, de a támogatásoknak nem volt olyan látványos eredménye, mint amekkora a kifizetett összeg volt.” A kormány célja a pályázati rendszer politikamentessé és hatékonnyá tétele. Ezért felszámolják a támogatások odaítélésének kuratóriumos rendszerét, helyette projektorientált rendszert vezetnek be. A támogatások rendszerének egységesítésével az a cél, hogy ne alakuljanak ki párhuzamos intézmények a határon túl, tette hozzá Gémesi expozéjához Törzsök Erika politikai főtanácsos. A párhuzamos intézmények helyett egymást kiegészítő, átjárható intézményrendszert akarnak létrehozni, állította. A nemzeti intézményeket megtartják mindenképp, jelentette ki Gémesi. Ilyen nemzeti intézménynek bizonyul például egy felsőoktatási intézmény is, mondta, de ennek politikamentesnek kell lenni, és a magyarság érdekeit kell szolgálnia. Nem szabad olyan felsőoktatási intézményeket létrehozni, amelyek munkanélkülieket termelnek, figyelmeztetett. Rámutatott: „a nemzeti projekteket politikai szinten fogják eldönteni a magyar kormány és a határon túli szervezetek vezetői. De a kritériumrendszer eldöntése és a pénzosztás alapvetően a magyarországi szakemberek feladata lesz, amiért vállalják a felelősséget.” Az ÚMSZ felvetésére, hogy mi lesz a tömbmagyar területek támogatásával, utalva Gyurcsány Ferenc miniszterelnök állásfoglalásaira, amelyekben a szórványra helyezte a hangsúlyt, Gémesi kifejtette: ezeknek nagyobb lehetőségük van a pályázásra, az infrastruktúra fejlesztésére, akár közösen Magyarországgal. Hozzátette: „nem szabad elfelejteni, hogy a két kormány közötti kapcsolatok is olyanok kell legyenek, hogy fejlesszék a magyarlakta területeket is.” /Simon Judit: Válaszúton a támogatásrendszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Július 10-én tartották Tusnádfürdőn a Duna TV és az Új Magyar Szó közönségtalálkozóját. Cselényi László, a Duna TV elnöke elmondta, az idén húsvétkor indult új adó, a Duna 2 Autonómia-csatorna ideális eszköz az Európában létező autonómiamodellek bemutatására. Cseke Péter Tamás az ÚMSZ szerkesztője az írott sajtó természetéből adódó szerényebb eszközöket „ajánlotta” fel: az önrendelkezés politikai vetületeivel kapcsolatos korrekt tájékoztatást, valamint a véleményformálás lehetőségét a napilap publicisztika rovatában megjelenő írások révén. Egy tévénéző a Duna TV által olykor szegényesnek láttatott vidéki életmódot kifogásolta, kérte a fejlődés ezzel egyenrangú bemutatását is. Az ÚMSZ-ben viszont a regionális jellegű hírek nyomatékosabb megjelenítését fogadná szívesen egy újságolvasó. /Egy „Kosárban” a Duna TV és az ÚMSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Az ÚMSZ átvette a Népszabadságból Kis Tibor cikkét. Az újságíró szerint pár hónapon belül eltűnik a magyar-magyar kapcsolatok teljes eddigi intézményrendszere. „Nem lesz nagy kár érte”, mert „a kisebbségi támogatási rendszer valóban alkalmatlan már a mai viszonyok között.” A szóban forgó intézmények „olykor valóságos masztodonnak hatnak a mai hazai és nemzetközi közegben.” A kisebbségi segélyek mindinkább klientúraépítésre, pártfinanszírozásra folynak el. Az új rendszernek egyelőre nem látni még a körvonalait. A kisebbségi támogatásokra változatlanul szükség van. A rendszer kialakításából nem szabad kihagyni a kisebbségeket vagy az érintett kormányokat. Gyurcsány a népszavazás óta nehezen találja meg a hangot a kisebbségi vezetőkkel. /(Kis Tibor, Népszabadság): Elévült intézmények, a hőskor vége. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Az Új Magyar Szó kezdeményezésére a fontosabb romániai magyar sajtóintézmények, civil szervezetek vezetőinek neve is szerepel majd azoknak a személyeknek a listáján, akiknek átvilágítására ezen a héten kéri fel a Civic Media Egyesület a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottságot /CNSAS/. A Civic Media már a múlt héten benyújtotta a CNSAS-hoz azt az első, háromszáz személyből álló listát, amely a „romániai közvélemény legfontosabb formálóinak” nevét tartalmazza. Az egyesület listájára magyar újságírók neve nem került fel. Victor Ronceának, a Civic Media elnökének tájékoztatása szerint azért, mert senki nem kereste fel őket ebben az ügyben. Az átvilágító testület válaszát meg sem várva Stejarel Olaru, a miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadója bejelentette: a háromszázas listán több olyan személy szerepel, akik, tudomása szerint, együttműködtek a Szekuritátéval. /Cseke Péter Tamás: „Tiszta hangokat” a magyar sajtóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez a jelenleg megjelenő magyar nyelvű napi, heti és havilapok élén álló személyek listáját, amely az átvilágító testület asztalára kerül. Csinta Samu, a Krónika napilap főszerkesztője a kezdeményezést „önmagában hasznosnak és erkölcsösnek” tartja. Szűcs László, az Erdélyi Riport felelős szerkesztője örvendetesnek tartotta a kezdeményezést, amit „a dőlni készülő dominósor első kövének” tart. Figyelmeztetett: lehetnek érintettek, akik megússzák a szembesülést, s félő, akadnak olyanok is, akik »kabátlopási ügybe« keverednek. Kántor Lajosnak, a Korunk főszerkesztőjének nincs kifogása az átvilágítás ellen. Időközben az ÚMSZ listája új nevekkel egészült ki. Felkerült rá Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője, illetve Hodgyai Géza, az Új Kelet lapigazgatója. Emellett önmagát javasolta átvilágításra Boros Ernő, a Nagykároly és Vidéke főszerkesztője, valamint Krajnik-Nagy Károly, aki korábban a Brassói Lapok és az Előre szerkesztője volt. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke javasolta, hogy az átvilágítás érintse a jelenleg Magyarországon tevékenykedő, de Erdélyből elszármazott újságírókat is: Csáky Zoltánt, Cselényi Lászlót, Heltai Pétert és Bodor Pált. A Civic Media csupán a romániai sajtóban jelenleg dolgozó szerkesztők, publicisták átvilágítását kérheti. /Cseke Péter Tamás: Tiszta hangok II: dől a dominósor? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

A Civic Media Egyesület kezdeményezését, melynek célja a romániai sajtó és a civil szféra átvilágítása, az Új Magyar Szó is felkarolta, s a „Tiszta hangok” elnevezésű akciót segítendő a jelenleg megjelenő magyar nyelvű napi, heti és havilapok felelős kiadóit, igazgatóit, főszerkesztőit és főszerkesztő-helyetteseit, esetenként vezető szerkesztőit, főmunkatársait és publicistáit, illetve a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) ügyvezető tanácsát javasolta átvilágításra. 1989 decemberében a Szekuritáté megszűnt, teljes iratanyaga a hadsereg felügyelete alá került. 1990 januárjában a Temesvári Nyilatkozat 5. pontja próbálta az átvilágítást életbe léptetni, de ez az akkori politikai légkörben teljesen lehetetlen volt. 1996-ig a kommunista párt örökösei megakadályoztak mindent, ezalatt a Szekuritáté volt tisztjei részben megsemmisítették, részben elrejtették és kiválogatták a szerintük érdekes dossziékat. A Demokratikus Konvenció 1996-os választási győzelme sem hozott igazi fordulatot. 1999-ben azután egy országos bizottságot hoztak létre /CNSAS/, melynek feladata a hírhedt Szekuritáté archívumát vizsgálni, magas tisztségeket betöltő embereket átvilágítani. A témával foglalkozó, úgynevezett Ticu-törvényt valósággal „kiherélték” a pártok a parlamentben, majd a bizottság liberális párti támogatást élvező elnökét, Constantin Ticu Dumitrescut volt politikai bebörtönzöttet is megbuktatták. A CNSAS-nak nem igazán sikerült lelepleznie senkit: öt esztendő alatt tizennyolc magas rangú szekus tiszt akadt horogra, közülük tizennégy halott… Cristian Parvulescu politológus szerint a tisztázás egyik legnagyobb akadálya, hogy a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ folytatta a megfigyeltekről a Szekuritáté által megkezdett követési dossziék bővítését, és a régi besúgók többségét 1989 után újra aktivizálták, ők viszont nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva nem elővehetők. Az átvilágítást nehezíti, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának iratanyaga a hadsereg birtokában van. Ezt ötven évre titkosították. Csendes László, az RMDSZ-támogatást élvező CNSAS-tag szerint az átvilágításra kapott dossziékat eleve szűrve kapják kézhez. Dossziéeltűnések is vannak. Marius Oprea történész, aki 1998 és 2000 között Constantinescu elnök tanácsadója volt, akkor látta is szekusdossziéját. Mikor a Ticu-törvény elfogadása után kikérte a dossziéját, azt a választ kapta a CNSAS-tól, hogy a rá vonatkozó iratok nem találhatók. /!/ /Jakab Árpád: Átvilágítósdi – a politikai zsarolás román eszköze. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 19./

Magyar és német lapokat is be kell engedniük sajtószemle-műsoraikba a romániai közszolgálati, illetve kereskedelmi televízió- és rádióadóknak – döntötte el az ÚMSZ igénylése nyomán a médiafelügyelet. „Legjobbkor sikerült ezt az ÚMSZ-nek elérnie, erre még nem volt példa” – reagált a lehetőségre Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke. /Gergely Edit: Hírpiaci sajtószeml(élet)váltás. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Salamon Márton László, az ÚMSZ főmunkatársa szerint a tusnádfürdői szabadegyetemen rendszeresen megtartott eddigi fellépései közül Orbán Viktornak a mostani volt a talán legkevésbé alkalomhoz és helyzethez illő beszéde. A Fidesz elnöke részéről mindenképpen szegénységi bizonyítvány, hogy a határon túli magyarok vállán sírja el csúfos választási veresége feletti bánatát, tette hozzá. A Gyurcsányt Erdélyben hazugsággal vádoló Orbán riválisa ellen hergeli a határon túli magyar közvéleményt. Orbánnak volt még egy igen rossz üzenete az erdélyi magyarok felé: a határon túli magyar intézményeknek nincs esélyük túlélésre az anyaországi segítség nélkül. Az újságíró szerint hűségesküt kell tenni a mellett az oldal mellett, ahonnan a segély jön. /Salamon Márton László: V, mint vesztes. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Vajda Dénes olvasó gratulált a formában és tartalomban megújult lapnak, az ÚMSZ-nek. Ugyanakkor van olyan dolog is a lapban, amely bulvárlapok színvonalára degradálja. Az olvasót felháborította a V, mint vesztes című iromány. Nem tudja, miért kellett kirohanni Orbán Viktor ellen. Szó sincs csúfos vereségről, hanem egy hazugságokra épített kampánnyal a posztkommunista párt megnyerte a választásokat. „A másik: Orbán Viktor akármikor, akármilyen bánatát „elsírhatja” vállunkon, mert mi őt magunkénak tudjuk, mivel Ő, ellentétben a mostani bohóccal, 15 millió magyar miniszterelnökeként érzett és dolgozott!” Az anyaország segítsége nélkül sok minden gyengébben működne, „de ezért tőlünk senki nem várt megalázkodást vagy szolgai bólogatást!” Mindnyájan „nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon kikre lehetett és lehet számítani, és kik azok, akiknek sikerült megalázni bennünket”. Egy újságíró, aki Erdélyben Orbán Viktort támadja, abba a gyanúba kerül, hogy Gyurcsányék bérence. /Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy: Tőlünk senki nem várt megalázkodást vagy szolgai bólogatást. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./ Salamon Márton László felelős szerkesztő azonnal válaszolt. Ő írta a V, mint vesztes című vezércikket. Az olvasó kritikájára így válaszolt: „A hír szent, a vélemény szabad. Ezt az elvet követi az Új Magyar Szó is.” /Salamon Márton László felelős szerkesztő: Tisztelt Vajda úr! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./ Megjegyzés: a Budapesten ingyenesen terjesztett Metro című napilap egyetlen mondatot vett át a határon túli magyar sajtóból: „Orbán Viktor a Fidesz elnöke részéről szegénységi bizonyítvány, hogy a határon túli magyarok vállán sírja el csúfos választási veresége feletti bánatát” Ez az idézet Salamon Márton László V, mint vesztes című cikkéből való /Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Az ÚMSZ ismét átvette Népszabadság cikkét, melyben Nagy N. Péter kiállt Gyurcsány Ferenc mellett. A Fidesz azzal vádolta a kormányfőt, hogy a hazudott a választási kampányban, nem mondta meg, hogy megszorításokra készül. A Népszabadság elfogadja a miniszterelnök magyarázatát: nem „bontotta ki a teljes igazságot”. /Nem valószínű a fordulat napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

Indulásként napi ötezres példányszámban, Csíki Hírlap névvel új napilap jelentkezik a székelyföldi sajtópiacon, melyet egymillió eurós összberuházásból indít az Albert András vállalkozó vezette székelyföldi befektetői csoport. „Minden csíki embert és minden csíki települést” kívánnak megszólítani – határozta meg a célközönséget az ÚMSZ-nek Kovács Attila felelős szerkesztő. Az arculatában laptestvérére, az Udvarhelyi Híradóra hasonlító lapnál hangsúlyos alapelv, hogy kizárólag saját, helyi anyagokból kíván építkezni. A politikamentesség vezérelv, publicisztikát is mindössze „alkalomszerűen” közölnek majd. A napi 12 oldalon, pénteken 16 oldalon olvasható Csíki Hírlap nagyriportokat, településenként feldolgozott friss közéleti információkat, történelmi-földrajzi értékeket közvetít, és szórakoztató anyagait is a régióból meríti. /G. E.: Csíki Hírlap születik hétfőtől. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

Egyelőre szórványos vita zajlik az RMDSZ megújulásáról. Az ÚMSZ július 19-i számában közölte Borboly Csaba írását, amelyben a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke javaslatokat fogalmazott meg az RMDSZ megújítására. Borboly Csaba nézeteit az ÚMSZ nem osztja, és nem is utasítja el. Az RMDSZ vezető tisztségviselői nyilatkoztak a szövetség megújulásáról alkotott nézeteikről. Elsősorban a struktúra megújításában kell gondolkodni – vélte Kelemen Hunor képviselő, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke. A területi szervezetekre és az önkormányzatokra kell koncentrálni nagy mértékben, ezeket meg kell erősíteni. Frunda György, az Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke szerint az RMDSZ-nek politikai párttá kell válnia. Az Operatív Tanácsnak legalább havonta össze kellene ülnie, a kongresszusnak pedig két évenként. Az SZKT-elnök nem tagadja, hogy az SZTK ellaposodott. A testület évente csak négyszer ül össze. Markó Béla szövetségi elnök szerint változtatni kell, de a párttá alakulással nem ért egyet. Takács Csaba ügyvezető elnök a szövetség szerkezetén nem változtatna, csak a mechanizmusokon. Ő is elégedetlen az SZKT-val, „de nem állítaná, hogy nem működik”. Takács Csaba nem hiszi, hogy a pártosodás irányából jönnének a megoldások. Verestóy Attila, az RMDSZ felsőházi frakciójának elnöke szerint „egy teljes értékű RMDSZ újraszervezésére van szükség”. /Szőcs Levente: ÚMSZ-vitafórum az RMDSZ megújulásáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Miközben Romániában az átvilágítók a volt Szekuritáté dossziéinak kevesebb mint öt százalékát vehették át, Varsó eldöntötte, hogy az interneten teszi közzé az össze köztisztviselő múltját. Lengyelországban eddig csupán történészek és újságírók nyerhettek betekintést a kommunista titkosszolgálatok dokumentumaiba, amelyeket a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) kezel. Ugyanakkor az intézet által áldozatnak minősített személyek nézhették meg csupán saját aktájukat. A helyzet hamarosan lényegesen megváltozik. Olyan törvény készül, amelynek értelmében kötelezik a köztisztviselőket, az ügyészeket és az újságírókat is, hogy tárják fel a közvélemény előtt, együttműködtek-e az egykori kommunista titkosrendőrséggel. A jogszabályt a képviselőház már elfogadta. Hamarosan a szenátus elé kerül, s az államfőnek is alá kell írnia, hogy életbe lépjen. A kormányzó konzervatívok történelmi jelentőségűnek nevezték a jogszabályt. Súlyos hibának minősítette a törvényt Wojciech Olejniczak, az ellenzéki Baloldali Demokratikus Szövetség elnöke. Romániában a sajtó képviselőinek átvilágítása csak most kezdődött el, ráadásul egy civil szervezet kérésére, amelynek kezdeményezéséhez az ÚMSZ is csatlakozott. /Átvilágítás: a lengyel példa. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Az ÚMSZ most induló sorozatában olyanok emlékeznek a magyarországi 1956-os forradalom hatására, Erdélyben bekövetkezett eseményekre akik elszenvedték az akkori retorziót. Puskás Attilát huszonnyolc éves korában zárták börtönbe, amiért tanárként nyilvánosan rokonszenvezett az ötvenhatos budapesti szabadságharccal Csíkdánfalván. Ő még a szamosújvári börtönben is megemlékezett társaival március 15-ről, valamint október 23-ról. Puskás Attilát szabadulása után, 1964-től az 1989-es rendszerváltásig megfigyelés alatt tartotta a román állambiztonság. Letartóztatása Sántha Imre diák versesfüzetéhez kötődik. Az érettségi előtt álló iskolás fiú abbahagyta a tanulást, elment otthonról és Sepsiszentgyörgyön próbált új életet kezdeni. Maga mögött hagyott egy levelet, melyben elmagyarázta szüleinek, hogy ne keressék, mert az általa hátrahagyott, rendszernek nem tetsző írásai kellemetlenséget okoznának neki. Házkutatást tartottak Sántháéknál, és megtalálták a tanuló versesfüzetét. 1959 tavaszán tartóztattak le tanárokat és diákokat, rendszerellenes szervezkedés címén. Puskás Attilának megmutatták Sántha Imre verseit. Puskás Attila saját versét is felolvasta Október 23. címmel, éppen 1956. november 4-én, egy lakodalmon. Ezután gyász-szalagot viselt a meghalt forradalmárok emlékére. Másik „bűne” volt, hogy megkérte Lőrincz János társát: ne hagyja ki a tananyagból a magyarországi felkelésben szerepet vállalt irodalmárokat és költőket, mert részei a magyar irodalomnak. Puskást 1959. május 12-én letartóztatták, húsz év kényszermunkára ítélték, és további tíz évvel toldották meg szabadságvesztéses büntetését „tiltott iratok terjesztéséért”. Emlékezete szerint 1963 végén, 1964 elején a börtönben megindult a fegyencek átnevelése. Vasárnaponként önkéntes rabok ismertették „bűneiket” a román munkásállam ellen, megbánták ezeket, és megfogadták, hogy megváltoznak. A beismerőknek le kellett leplezniük azokat a cellatársaikat, akik a börtönben is folytatták korábbi tevékenységüket. Puskást édesanyja csak egyszer látogathatta meg. A közkegyelmi törvénynek köszönhetően 1964. augusztus 3-án szabadult. Feleségénél húzódott meg, aki elvesztette állását, amiért nem vált el Puskás bezárása után. Barátai, köztük Dankanits Ádám történész, pénzt és ruhaneműt gyűjtöttek a frissen szabadultnak. Puskás először munkásként kereste meg kenyerét, majd kereskedelmi áruszakértő volt 1971-ig, amikor végre sikerült végzettségének megfelelő állást kapnia. Ezután is évekig figyelte a Szekuritáté, követték, besúgókat próbáltak beszervezni környezetébe. /Domokos Péter: Erdélyi ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

Petru Calian konzervatív párti képviselő szerint a magyar titkosszolgálatok helyettes vezetője a hét végén Tőkés Lászlóval találkozott, akivel az erdélyi magyarok autonómiájával kapcsolatos, Romániai-ellenes tervet készített elő. Vajda Péter, a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője az ÚMSZ-nek cáfolta az információt. „Ezt a Tőkést ki kellene toloncolni az országból őrültségei miatt, abban az értelemben, hogy autonómiát akar. Más sem hiányzik, mint egy olyan magyar állampolgár réteg, amely terrorcselekmények elkövetésébe kezd” – figyelmeztetett Calian képviselő. Majd arról beszélt, hogy a lehető legrövidebb időn belül ki kell nevezni a román titkosszolgálatok vezetőit, különben a testületek nem dolgoznak. „A magyar titkosszolgálatok jól ráéreztek a megfelelő pillanatra, mivel a nyári szabadságok ideje van, de ők a szabadság ideje alatt is dolgoznak” – mondta a konzervatív politikus. Petru Calian régebben a magyarellenességéről híres Nagy-Románia Párt tagja volt, korábban pedig egy kolozsvári napilap főszerkesztőjeként számos magyar-ellenes cikket írt. /Magyar-román kémtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Olvasói levelet és reagálást közölt a lap. Néhány hete küldték az ÚMSZ-t a parókiára reklámcélból, írta Szatmarine Breier Ingrid református lelkész, gondolkozott is a megrendelésén. Aztán letett róla, amint politikai jellegű cikkeiket olvasva kapott néhány pofont. A lapban az újságírónő lelkendezett Gyurcsányról, de a pohár a főszerkesztő legutóbbi vezércikkével telt be. Felháborító, megalázó, ahogy egy nép lelkivilágába gázolnak, ahogy bizonyos irányba akarják politikai irányultságát változtatni. Az Új Magyar Szó nem az RMDSZ-politikusoknak íródik, hanem az erdélyi magyar népnek. E nép nagy többsége pedig ösztönösen tudja, ki a barátja és ki az ellensége. Van objektív, tényekre alapozott újságírás is. Ilyennek kellene lennie az Új Magyar Szónak is. Feltűnő, hogy csak a Népszabadságból közölnek cikkeket, hogy a lap szerint Gyurcsány „tehetséges reálpolitikus”, Orbán pedig a hőzöngő, uszító vesztes. Ezt sulykolják az olvasóknak. Salamon Márton László felelős szerkesztőtől több józanságot várnának, talán jobb helye lenne a Népszabadságnál vagy hasonló sajtótermékeknél. Erre válaszolt Stanik István, felelős kiadó, kifejtve, hogy a véleményszabadság és a tények tisztelete miatt nem tehetnek ígéretet arra, hogy olyan irányban változzanak, ahogy a levélíró elvárja. A „Népszabadság a magyar sajtó legnagyobb példányszámú mérvadó napilapja.” Stanik az objektív, a tényekre alapozott újságírás szabályaira hivatkozott, mondván, olyan lapot szeretne, amelyben egymás mellett megfér minden demokratikus vélemény és elmagyarázta, hogy az Egyházra a Jó Hír (görögül evangélium) hirdetése bízatott, amelyik a baloldalnak is éppen úgy szól, mint a jobboldalnak. „Ezért is nehéz elfogadni számunkra azokat a papokat, lelkipásztorokat, egyházi vezetőket, akik valamelyik politikai tábor mellé szegődtek el.” A lap olyan üzenetet vár, amely mindkét oldalhoz szól. Közölték Bartus László hozzászólását. Bartus László gratulált a szerzőnek. „Jó látni, hogy a határon túli magyarok között is van értelmes, lényeglátó, tisztességes ember.” „Jó lenne, ha nem ülnének fel az uszításnak, amit Orbán Viktor folytat évek óta, és rájönnének arra is, hogy mindez kizárólag a piti politikai érdekeit szolgálja, a határon túli magyarokat a jelenlegi magyar jobboldal a legalantasabb módon felhasználja saját politikai szándékaira.” Bartus leszögezte, az anyaországi magyarok nem hagyták cserben a határon túli magyarokat a december 5-i népszavazás alkalmával, ugyanis épeszű ember akkor nem mondhatott igent. „Patrubány és Orbán felelőssége, hogy az indulatokat felkorbácsolták, és ezt is politikai játszmára, a magyarok kettészakítására használták fel.” „Ne engedjétek becsapni magatokat”, kérte Bartus, „egy kis akarnok ember ennek révén akar a hatalomba kapaszkodni.” (A levelek írói Salamon Márton László az ÚMSZ július 25-i számában megjelent V, mint vesztes című írásához szóltak hozzá.) /A hét levelei. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./ A lap nem közölte, hogy Bartis László a balliberális Népszava újságírója.

A mostani elemzések, kerekasztal-beszélgetések, nyilatkozatok láttán azt gondolná az ember, hogy 2006-ban Románia is elindult valamiféle erkölcsi megigazulás útján. A látszat csal. Nehéz kideríteni, hogy egy-egy történésnek mi a mozgatórugója, hogy a gazdasági és politikai hatalomba szinte teljesen átmentett volt kommunista és szekuritátés elit melyik szárnya kerekedik éppen felül, és diktálja a neki kedvező változásokat. Az erkölcsi megtisztulását ugyanazok az emberek szeretnék levezényelni, akiket a megtisztulás első jeleként félre kellett volna állítani. Itt van a vezető újságírók átvilágítását kérő román civil szervezet. Néhány nap múlva az Új Magyar Szó vezetősége sürgette a magyar újságíró-társadalom átvilágítását. A kérés Verestóy Attila egyik vállalkozásaként működő romániai magyar napilaptól érkezett. Milyen erkölcsi háttere lehet egy olyan beadványnak, amely mögött éppen egy olyan ember áll, aki nem számolt el múltjával a romániai magyar nyilvánosság előtt? – kérdezte Makkay József főszerkesztő. Hogyan bízhat meg bárki a romániai átvilágítási intézményekben, amikor az átvilágító bizottság többségi szavazata döntött a Ceausescu család egyik udvari költőjének, a nagy-romániás C. V. Tudornak a makulátlanságáról? „Ha C. V. Tudor, Paunescu, Verestóy Attila és sokan mások a mai Románia tiszta emberei, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az átvilágítási ingyen cirkusznak van-e értelme és haszna?” Nemrégen az egyik kolozsvári magyar illegalista fia, akinek szülei a sztálinista rendszer jó kiszolgálói voltak (nem egy embert juttattak a román és orosz Gulágra), kérte átvilágítását. Miféle igazságtalanság esett meg vele, mondta az illető, az egyik kihallgatását besúgásként vette számba a hivatal. Azt mondják, ügye rendeződött, már nem a besúgói, hanem az üldözötti státus illeti meg. „Ilyen és ehhez hasonló személyek, családok százai, ezrei uralják ma a kelet-európai, így a romániai közéletet is. Ők azok, akiket valamiféle titkos paktum miatt soha senki nem fog immár elszámoltatni.” /Makkay József: Átvilágítás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 8./