"Brassó magyarságának életében két jelentős esemény történt ezekben a napokban: újra van önálló magyar gimnáziumunk és megjelenhetett a Szikszay tanár úrnak emléket állító kismonográfia - fogalmazta meg Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, aki a kötet szept. 11-i bemutatóján beszélt Szikszay Jenő (1921-1977) magyar-olasz szakos tanárról. Szikszay Jenő volt az, aki védelmébe vette a kommunista rendszer által üldözött lelkész- és kulákgyermekeket, aki a magyarórákon a kötelező anyag mellett a magyar történelmet is megtanította, aki megfelelő tankönyv hiányában a Brassói Lapok hasábjain romániai magyar irodalomtörténet-sorozatot írt, és kifogásolta, hogy a magyar irodalomtörténeti munkákból hiányzik a magyarságtudat. A Szekuritáté a besúgóinak köszönhetően ezeroldalas iratcsomót állított össze a tanárról. A zaklatások közepette 1977. áprilisában Szikszay Jenő máig tisztázatlan körülmények között elhunyt. A Brassói Lapok és a Stúdium kiadó közös gondozásában megjelent kismonográfia bemutatóján kiállították Timár Margit szobrászművész Szikszay Jenőről készített mellszobrát, amelynek bronzba öntött változatát köztéren vagy az Áprily Lajos Gimnázium udvarán állítják fel. /Benkő Levente: Szikszay tanár úrra emlékezés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 12./"

"A Dosarele Istoriei című folyóirat sorozatban mutatja be a Securitate hírhedt gépezetének működését, kulisszatitkait, ahogy az utóbbi hónapokban történészeknek köszönhetően a legtitkosabb irattárakból napvilágra kerülnek. Hogyan tartották megfigyelés alatt még egymást is a pártkáderek (Gheorghiu-Dej olasz színésznőket is fogadott a lakásán), hogyan követték lépésről lépésre az országba érkező külföldieket, a neoprotestánsokat, hogyan szervezték meg a levelezés cenzúrázását stb. Néhány példa Hargita megyére vonatkozóan. A folyóirat 7-es száma különösen az Állambiztonsági Tanács 1968. máj. 3-4-i munkaülésének jegyzőkönyve. Az eseményről eddig csak annyit tudtak, hogy Ceausescu ez alkalommal számolt le végképpen addigi elvtársával, Alexandru Draghici tábornokkal, volt belügyminiszterrel, az 50-es években elkövetett atrocitások (Duna-csatorna, kuláküldözések, koncepciós perek stb.) túlbuzgó irányítójával. A "beolvasás" kényes feladata Vasile Patilinet KB-titkárra hárult, aki most első ízben nyilvánosságra hozott beszédében olyan leleményesen tárta fel addigi kebelbarátja visszaéléseit, hogy egyben t egykori felettesükön, Gheorghiu-Dejen is elverte a port. Erre egyetlen példa: Patilinet kimutatta, hogy Lucretiu Patrascanu lemészárlása, amelyet Draghici szervezett meg, Dej személyes utasítására - és természetesen Sztálin jóváhagyásával - történt. Ebben a Patilinet-beszédben szó esik a korabeli börtönviszonyokról is, ezen belül a válogatott kínzásokról. Az elvtársak azonban nem veréssel igyekeztek elviselhetetlenné tenni az "osztályellenesség" rabságát, hanem lelki megpróbáltatásokkal. Itt kerül szóba Csíkszereda. Női börtönének parancsnoka gondoskodott róla, hogy Lucretiu Patrascanu nyolc éven át fogva tartott özvegye hónapokon át ne értesüljön férje haláláról. Ugyanez a börtönparancsnok észrevette, hogy Lena Constante (vasgárdista múltja miatt elítélt festőművésznő) a cella ablakán át hosszasan nézeget egy fát, mint egyetlen kapcsolatát a külvilággal és a szabadsággal. Ez a "lázadás" annyira felháborította a parancsnokot, hogy kivágatta az akácot, majd a zárka ablakrámáján felfedezett madárfészket is eltávolította onnan. Egy másik kordokumentum 1982-ből való. Belügyi jelentések részletesen írják le a temesvári Helmer család hét tagjának aug. 26-i látványos menekülését. Egy Jugoszláviából érkezett sportrepülőgép leszállt a határ közelében, felvette az ott várakozó családot, majd meg sem állt Münchenig. A temesvári Securitate próbál mosakodni jelentésében: besúgói észlelésekkel bizonygatja, hogy az ország lakossága elégedetlen az ellátással, tehát ezért történnek ilyen esetek. Példának felhozza két csíkszeredai munkásasszony, Fodor Aranka és Moldován Jolán panaszait. Az utóbbiról az ismerőse azt jelentette, hogy beszélgetésük során elmondta neki, egyszerűen nincs mit főznie a családnak, szerencséje van Olga nevű barátnőjével, aki Jugoszláviából levesporokat hozott neki ajándékba. A példák nem véletlenül származnak Csíkszeredából: mivel a szökevény Helmer család német, a két asszony magyar, a jelentés azt akarta sugallni, hogy íme, csak a nemzeti kisebbségek elégedetlenek. Egy harmadik dokumentumanyag bemutatja a Securitate körültekintő, szakavatott szervezőmunkáját arra vonatkozóan, hogy minél több adatot gyűjtsön 1989. húsvétjának megünnepléséről. A mozgósított megyék között szerepel Hargita is: a belügyi hatóságok parancsot kaptak Bukarestből, hogy előzzenek meg minden "nacionalista-irredenta-tiltakozó megnyilvánulást", és szükség esetén a milícia lépjen fel a rendbontók ellen. Hasonló utasítást kapott Fehér megye Securitate-felügyelősége is, itt a gyulafehérvári római katolikus székesegyház és teológiai intézet köré várhatóan tömegével érkező hívek nacionalista-irredenta megnyilvánulásait kellett figyelemmel követni és a karhatalmat is készenlétbe helyezni. /Barabás István: Fekete emlékek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 27./"

"Három évi tevékenység után a szekus dossziékat tanulmányozó tanács (CNSAS) közzétette az első olyan listát, amelyen a Securitate 33 tisztjének neve szerepel, adta hírül a Romania libera. Közülük 12 már nincs életben. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./"

"A magyar Ungvári József, a securitate iredentizmusellenes szolgálatának frissen leleplezett munkatársa panaszkodik: én súgtam be a magyarokat, és most éppen a román testvérek rendeznek el. Neve ugyanis felkerült a szekusdossziékat kivizsgáló bizottság 33 fős lajstromára, írta az Adevarul című bukaresi lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20., Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./"

"Erdélyben 1956-ban nem volt forradalom, mégis megtorlások, bebörtönzések és megaláztatások sorozatát kellett elviselniük a magyaroknak. Erről vallanak az erdélyi 56-osok.Erdélyben a szekuritáté által elképzelt forradalmat vérbe fojtották, emlékezett a brassói Lay Imre. A magyar fiatalok alakította Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének (EMISZ) akkori titkára úgy tudja, a megtorlás során 17 romániai magyart végeztek ki, de a románok közül is többet eltett láb alól az akkori hatalom. Az EMISZ azon a napon alakult meg Brassóban, amikor a szovjet csapatok 1956. november 4-én hajnalban támadást indítottak Budapest és a magyar szabadság ellen. Az EMISZ Fehéregyházán koszorúzott és emlékezett az 1848-49-es magyar szabadságharc hőseire. A kezdeményezés Brassóból Háromszékre is átterjedt, végül 1958 augusztusától kezdődően a szekuritáté 77 EMISZ-est tartóztatott le. Összesen 1117 évnyi börtönbüntetést kapott a 77 fiatal. Átjutott a határon az a négy baróti középiskolás diák, akik november 8-án, a forradalmárokhoz való csatlakozás reményében vágtak neki a román-magyar határnak. A "túra" egyetlen túlélője, a Sepsiszentgyörgyön élő Józsa Árpád Csaba emlékezett. Október 24-én és 25-én az iskolában megjelentek a pártaktivisták, és azt magyarázták, hogy Budapesten ellenforradalom van, Moyses Márton is szót kért, és azt kérdezte tőlük: miért hazudnak, miért nem mondják meg az igazat? Moyses akkor elsős gimnazista volt, akárcsak Kovács János, akik a csíkszentdomokosi Bíró Benjaminnal és Józsa Árpád Csabával társulva indultak Budapestre. Bíró és Józsa átjutottak a határon, de Kovács és Moyses eltévedtek, végül pedig hazatértek. Józsa és Bíró Debrecenben kaptak szállást és munkát, valamint továbbtanulási lehetőséget. 1957 március 15-én azonban a magyar hatóságok átadták őket a nagyváradi szekunak. Mindkettőjüket elítélték. Moyses 1960 októberében beiratkozott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarára. Nyíltan vallotta, hogy a két egyetem erőszakos egyesítése voltaképpen a magyar universitas beolvasztását jelentette. Versekben is megfogalmazott álláspontjáért előbb 7, majd 2 év szabadságvesztésre ítélték, 1962-ben szabadult. A különböző tudományokban egyformán járatos fiatalembert a nagyajtai kollektív gazdaságba kényszerítették napszámosnak, Moyses 1970 februárjában a brassói kommunista pártszékház előtt tiltakozásul benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Két hónap múlva belehalt sérüléseibe. A Marosvásárhelyen élő Szokoly Eleket Moysesszel majdnem egyidőben hurcolták el, és ítélték el. A Pro Europa Liga mai társelnöke így jellemezte néhai barátját: "Kétségtelen, hogy egy lángész pusztult el benne. És egyetérthetünk mindazokkal, akik azt vallják, ő a később érvényre jutó európai és erdélyi szellemiség mártírja." A sepsiszentgyörgyi származású, Németországban élő Gyertyánosi Csaba elmondta, a Mikó Kollégium gimnazistái voltak, amikor 1956 októberében elhatározták, tenniük kellene valamit a forradalom érdekében. Összegyűltek: Szabó Ütő Lajos, Gyertyánosi Gábor, Gyertyánosi Csaba - az ítéletek csökkenő sorrendjében -, Bordás Attila, Jancsó Csaba, Sándor Csaba, Molnár Béla és Jancsó Sándor. A Székely Ifjak Társasága (SZIT) 1957. március 15-én titokban koszorút helyezett el Sepsiszentgyörgyön az 1848-as hősök emlékművénél. "Ez volt az első koszorúzásunk, az első megmozdulásunk, és megpróbáltuk elhitetni magunkkal, hogy mégis csináltunk valamit" - emlékezett Gyertyánosi Csaba. 1958-ban azonban a szekuritáté felkészülten várta a diákokat az újabb koszorúzásnál. A fiúkat letartóztatták, a marosvásárhelyi katonai törvényszéken az ügyész életfogytiglant és halálbüntetést kért a SZIT-esekre, végül Macskási Pál hadbíró "beérte" 18, 15 és 10 éves ítéletekkel. /Benkő Levente: Tizenévesektől félt a kommunista hatalom. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./"

"Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

"Október közepén Brassóban a kommunista rendszer által 1963-ban lerombolt templomra emlékeztek. A megemlékezésen jelen volt Kolozsvárról Pap Géza, az erdélyi egyházkerület főtiszteletű püspöke és a brassói magyar felekezetek képviselői. A templom bejáratánál képkiállítás emlékeztetett a templomra. Kassay Géza brassói lelkipásztor elmondta, hogy1892-ben épült a templom. 1963-ban Albu Dezső, a gyülekezet akkori lelkipásztora hiába küzdött a templomért, sokszori Szekuritátéra való behívatás, fenyegetés után lemondott. A templom lebontása a rendőrség, a katonaság felügyelete alatt folyt, nem volt szabad megállni a környéken, sem fényképezni. Mégis sikerült pár fényképet készíteni. A templomot átköltöztették egy tornaterembe, melyet két hét alatt varázsoltak templommá. Ígéret szerint tornyot építtettek, de egyebet nem, minden másra önerőből került sor, a 90-es évek után. /Tóásó Áron Zoltán: Megemlékezés, tiltakozás. A lerombolt templom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./"

"A Cosmin Gusa nevével fémjelzett Initiativa 2003 szervezet közzétette a Nagy-Románia Párt feloszlatását célzó kezdeményezését. Elkeserítő, hogy a szekuritáté markáns személyiségeit és magas rangú pártaktivistákat összegyűjtő mai párt képes megszerezni választások idején a szavazatok 15 százalékát, milliókat képes maga mögé állítani. Az Initiativa 2003 beadványában annyi alaposan dokumentált észérvet sorolt fel indítványa alátámasztására, amelyeknek más, valóban demokratikus államban akár a 10 százaléka is elegendő lenne a párt törvényen kívül helyezésére. A Romania Mare lap cikkei, Corneliu Vadim Tudor nyilvános beszédei 14 év alatt folyamatosan "csak" a kisebbségek ellen uszítottak; tagadták a politikai pluralizmus szükségességét; folyamatosan lejáratták a mindenkori román államelnököket, miniszterelnököket; többször katonai puccsra buzdítottak. /Máthé Éva: Arzenál-lista. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./"

"Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) egykori igazgatója megerősítette azokat az információkat, amelyek szerint Corneliu Vadim Tudor a Szekuritáténak dolgozott. "Az újságokban megjelentek igazak. 1995-ben C. V Tudor eljött hozzám és bizonyítványt kért tőlem, amelyből kiderül, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval. Megtagadtam az igazolás kibocsátását, ezért ő valóságos lejárató kampányt indított ellenem és az RHSZ ellen.", szögezte le Magureanu. /Magureanu: C. V. Tudor a politikai rendőrségnek dolgozott. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./"

"Az RMDSZ Kovászna megyei szervezete közleményében kérte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kapcsán indult vizsgálat megszüntetését, ugyanis álláspontja szerint Horia Grama prefektus és Adrian Vlad Casunean, a megyei SZDP elnöke az SZNT ellen tett lépéseikkel és nyilatkozataikkal alkotmányos jogokat sértettek. A közlemény szerint az SZNT ellen indult vizsgálat "teljes mértékben a Szekuritáté 1989 előtti eljárásaihoz hasonló", és hangsúlyozza: a térség regionális fejlesztését minden lakosa kívánja, ennek megakadályozása elítélendő mind a magyar, mind a román lakosság részéről. Albert Álmos, a Kovászna megyei RMDSZ elnöke elmondta: a közleményt eljuttatják a kormánynak, a parlamentnek és a miniszterelnöknek, akiktől a szükséges lépések megtételét várják. A Kovászna megyei prefektúra november elején román nyelvre fordította az SZNT-vel kapcsolatos dokumentumokat és a Brassó Megyei Fellebbviteli Bíróság rendelkezésére bocsátotta azokat, hogy az igazságszolgáltatás döntsön a székely tanácsok törvényességéről. /Kérik az SZNT ellen indított vizsgálat megszüntetését. Az RMDSZ szerint a feljelentők alkotmányos jogokat sértettek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./"

"Egyre feszültebb a viszony Háromszéken az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) között - jelentette ki Adrian Casunean Vlad képviselő, a PSD megyei elnöke. A képviselő rossz néven vette az RMDSZ alsó-háromszéki területi szervezetének állásfoglalását, melyben őt és Horia Grama prefektust azzal vádolják, hogy cselekedeteikkel és nyilatkozataikkal alkotmányos jogokat sértettek, és a Szekuritáté eljárásaihoz hasonlították a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) ellen indított kivizsgálást. Casunean szerint a magyaroknak nincsenek külön alkotmányos jogaik, csupán állampolgári alkotmányos jogok léteznek, hiszen mindannyian egyenlőek. Casunean kifejtette, székelyföldi régió nem létezik, ez nem a székelység területe, hanem román föld, Románia területén. Az SZNT autonómiatörekvései kapcsán továbbá hozzátette: "Egyetlen céljuk van, feszültséget kelteni, és megnehezíteni Románia európai uniós csatlakozását. Azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy gondok vannak a térségben, pedig már többször bebizonyítottuk, hogy sehol Európában nem olyan kedvező a kisebbségek helyzete, mint Romániában." /Farkas Réka: Feszült a viszony. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./"

"A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságot hibáztatja Vasile Soporan prefektus, akire ismét az egykori politikai rendőrséggel való együttműködés gyanújának árnyéka vetült. A Stuttgarter Zeitung nemrég Kolozsvárról közölt cikkében Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora, illetve Gheorghe Funar kolozsvári polgármester egyaránt azt nyilatkozta, hogy a prefektus a rendszerváltás előtt besúgó volt. Soporan már ezelőtt három évvel is hevesen tiltakozott a megbélyegzés ellen. A stuttgarti lap írásában Andrei Marga részéről megfogalmazott vádat a rektor cáfolta, mondván, hogy az újságíróval csak az egyetem helyzetéről beszélgetett. - Az újságíró valóban beszámolt arról, hogy Gheorghe Funarnak mi a véleménye a prefektusról, de én nem nyilatkoztam neki ebben az ügyben - mondta a rektor. /Marga cáfol, Soporan perel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./"

"A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) meghallgatta Vasile Soporan Kolozs megyei prefektust. A megbeszélést a prefektus kérte annak érdekében, hogy megtekinthesse meg a bizottság levéltárában levő saját iratcsomóját. Eszerint diákkorában besúgó volt. A prefektus továbbra is elutasítja ezt a vádakat. A bizottsági találkozót követően Gheorghe Onisoru, a CNSAS elnöke úgy nyilatkozott, a dossziéban öt irat van Vasile Soporanról, aki akkoriban középiskolai diák volt. A jelenlegi prefektus álneve "Vasea" volt, ez jelenik meg a diák-besúgók jegyzékében is. Vasile Soporan kijelentette, nem ismeri a szóban forgó őrnagyot, ezért az őrnagyot behívják kihallgatásra, öntsön tiszta vizet a pohárba. Az iratcsomóban nincs egyetlen Soporan által aláírt tájékoztató jelentés sem. /Kiss Olivér: Kihallgatták Bukarestben a prefektust. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./"

"Nov. 14-16. között a Kortárs Történelem Román Intézménye valamint a brassói November 15 Egyesület az 1987-es brassói munkásmegmozdulás emlékére rendezett szimpóziumot. A rendezvényen olyan személyiségek vettek részt, mint Doina Cornea, Vladimir Bukovszkij, Cohen Stork. Constantin Ticu Dumitrescu képviselő, aki megpróbált a volt politikai rendőrség tevékenységére és alkalmazottjaira fényt deríteni, de mint nyilatkozott, a nevét viselő, a szekuritátét dekonspirálóból épp az ellenkezője lett: a szekut konspiráló törvény. Mindezért a jelenlegi államelnököt hibáztatta. Sajnos, az RMDSZ megyei szervezetének vezetősége részéről senki sem vett részt a rendezvényen. Aranyosi István megyei tanácsos, a brassói magyarság elmondta, hogy ő is rajta volt az országos választások előtt közzétett azon informátorok listáján, azonban ezt nem tudták alátámasztani, ennek ellenére a RHSZ azóta sem kért bocsánatot a történtekért. Doina Cornea asszony kifejtette: "Vártam én is a bukaresti tavaszt, de 1975- ben aztán felébredtem: Ceausescu kérte, tegyünk hűségesküt. Senki sem ellenkezett. Én úgy gondoltam, egy jogállamban nem kell hűségesküt tenni senkinek sem." - Én nagyon gyáva és félős természetű vagyok, de a politikai félelmemet legyőztem, jegyezte meg. Vladimir Bukovszkij szerint Romániában is sor kell hogy kerüljön a kommunizmus perére. - A társadalomban nem foglalhatnak el többé beosztást a múlt rendszer kiszolgálói, hangsúlyozta. /Tóásó Áron Zoltán: 16 évvel ezelőtt Brassóban kivonultak az utcára a munkások? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./"

"A Szekuritáté Irattárát Átvizsgáló Bizottság (CNSAS) közzétette annak a nevét, aki besúgta Lucian Blaga vejét, Tudor Bugnariut: Raul Sorban volt az, aki befurakodott a Blaga-családba, és feljelentette a költő lányának, Dorlinak a férjét. Raul Sorban tagadta a CNSAS-jelentés hitelességét. /Raul Sorban jelentette fel a Blaga vejét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./"

"Raoul Sorban kolozsvári professzor, közíró a Szekuritáté besúgója volt, derül ki Tudor Bugnariu egykori kolozsvári polgármester, disszidens értelmiségi szekus dossziéjából. A 91 éves Sorban szerint a dosszié nem több egyszerű hamisításnál, és "a magyarok műve". - Raoul Sorban volt, aki a megtorló hatalom kezére juttatta a férjemet - szögezte le Lucian Blaga lánya. Az 1944-ben kifejtett zsidómentő tevékenységéért izraeli állami elismerésben részesített Sorban kapcsán idézik Randolph Braham amerikai holokauszt-kutatót: Sorban érdemtelenül kapta meg a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt-kutató intézet által megítélt Népek Igaza kitüntetést: Carmilly-Weinberger Mózes egykori kolozsvári főrabbival együtt alaptalan állításokkal csapták be a közvéleményt, miszerint mentési akcióban vettek részt. /Salamon Márton László: CNSAS: Raoul Sorban is besúgó volt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./"

"A román nemzeti ünnep jegyében zajlott Adrian Nastase nov. 30-i, vasárnapi kolozsvári látogatása, amelyen a kabinet több tagja is részt vett. A miniszterelnök először a IV. Erdélyi Hadtesthez, délután pedig az Elitképző Központba látogatott, majd ünnepi tudományos ülésszakon vett részt. Nastase Kolozsváron nyugdíjasokkal is találkozott. Sajtóértekezletén mások mellett a magyar nemzeti tanácsok megalakulásáról, a választásokról és Vasile Soporan prefektus állítólagos Szekuritáté-iratcsomójáról beszélt. Ioan Rus belügyminiszter a magyar nemzeti tanácsok megalakulásával kapcsolatban kijelentette: az etnikai alapú autonómiával foglalkozókat elmegyógyintézetbe kellene beutalni. A miniszterelnöki vizit során az újságírók nem vehettek részt a háborús veteránokkal és a nyugállományba helyezett tisztekkel tartott találkozón. A sajtóértekezleten a Szabadság arra volt kíváncsi, hogyan vélekedik Adrian Nastase az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttjelölő kistérségi fórumairól. A kormányfő elmondta: Romániában csupán az alkotmánynak megfelelő struktúrákat lehet létrehozni. Az alaptörvénynek ellentmondó intézmény nem működhet. Arról, hogy mi a véleménye a bukaresti pápai nunciusnak, a Vatikán képviselőjének a moldvai csángók anyanyelvhasználatára vonatkozó pozitív kijelentéseiről. Nastase kitért a kérdés megválaszolása elől: - A Vatikánról van szó vagy a katolikus egyházról? Vagy esetleg a katolikus egyház közoktatási minisztériumáról beszélünk? - kérdezett vissza a kormányfő. A sajtó képviselői a Soporan-ügy felől is érdeklődtek. A kormányfő szerint számtalan kérdőjel merül fel a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) tevékenységével kapcsolatban. Furcsának találta, hogy a kolozsvári polgármester-jelölt Vasile Soporan prefektus iratcsomója épp most, a választások közeledtével látnak napvilágot. Úgy vélekedik: megtörténhet, hogy a testület politikai szerepet tölt be. Nastase szerint 20 megye sokkal jobban megfelelne Románia igényeinek, de az ország jelenlegi területi-közigazgatási felosztásának bármiféle módosítása csakis a 2004-es választások után kerülhet napirendre. /Kiss Olivér: Ellenőriznék a nemzeti tanácsok működését. Nastase: a katolikus egyház ugyanaz, mint a Vatikán? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./"

"Még mindig működésképtelen a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottság (CNSAS), mert a három kormánypárti tagja - bár felveszi fizetését - nem jelenik meg az üléseken. A távolmaradók mindaddig nem hajlandók részt venni a munkálatokban, amíg a parlament nem vitatja meg a testületben kialakult helyzetet. Továbbra is két táborra oszlik a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottság (CNSAS), amelynek tagjai kölcsönösen perelik és csalással vádolják egymást. Az egyik csoportosulás - Gheorghe Onisoru elnök, Mircea Dinescu, Horia Roman Patapievici, Andrei Plesu és Csendes László - dec. 9-én sajtótájékoztatót tartott, amelyen elpanaszolták, hogy a másik fél tagjai - a kormánypárt által javasoltak - már egy éve nem járnak a testület üléseire, ennek ellenére felveszik a havi húszmillió lejes fizetésüket. "Október végén eldöntöttük, hogy a CNSAS szabályzata alapján zároljuk a bérüket. Ezt követően perbe fogtak minket, és a Bukaresti Ítélőtábla igazat adott nekik" - újságolta Patapievici, aki erkölcstelennek és precedens nélkülinek nevezte a bírósági döntést. Andrei Plesu kifejtette, hogy a három CNSAS-tag távolmaradása miatt nem tudnak érdemben döntéseket hozni. Tájékoztatták már Adrian Nastase kormányfőt és Dan Matei Agathont, a PSD főtitkárát a kialakult helyzetről. Egy alkalommal Nastase kijelentette, nincs is szükség a CNSAS-ra. A CNSAS működésképtelensége már csak azért is gondokat okozhat, mert e testület hivatott kivizsgálni a jövő évben, hogy a parlamenti és az elnökjelöltek álltak-e valamilyen kapcsolatban a Szekuritátéval; az egykori besúgók ugyanis a törvény értelmében nem indulhatnak a választásokon. /Patthelyzetbe került az országos átvilágító bizottság. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./"

A Szekuritáté leleplezéséről szóló törvény alkalmazását kiterjesztették más, 1948 és 1989 között működő intézményekre is, így az egykori Milíciára és az igazságszolgáltatási szervekre, jelentette be Razvan Ionescu, a képviselőház védelmi bizottságának elnöke. Ionescu hangsúlyozta: "Nem a Szekuritáté egésze, hanem csak bizonyos részei működtek politikai rendőrségként", ugyanez a helyzet a Milícia és az igazságszolgáltatás esetében /Leleplezés vár a Milíciára is? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Ioan Mihai Pacepa, a kommunista külföldi hírszerzés egykori vezetője visszakéri vagyonát. Az igényt az Egyesült Államokban álcázott személyazonosságú tábornok romániai ügyvédje jelentette be. A Legfelsőbb Bíróság 1999-ben rehabilitálta Ioan Mihai Pacepát, a Szekuritáté külföldi hírszerzésért felelős részlegének vezetője máig sem tudta visszaszerezni egyetlen vagyontárgyát sem. Pacepa szerint a mostani hírszerző szolgálatok alkalmazottainak mintegy fele a Szekuritáté egykori tisztjei közül kerül ki, akik ráadásul CIA-ellenes hangulatot tartanak fenn. Ioan Mihai Pacepa a Szekuritáté külföldi hírszerzését – az úgynevezett DIE-t (Departamentul de Informatii Externe) – vezette 1978 júliusának végéig, amikor az Egyesült Államok bonni nagykövetségén politikai menedékjogot kért. /Szőcs Levente: Pacepa tábornok visszakéri vagyonát. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

A román ortodox egyház felszólította papjait, hogy tíz napon belül válasszanak a papi vagy politikusi hivatás között. Amennyiben ez utóbbi mellett döntenek, mondjanak le végleg arról, hogy visszatérnek az egyházba. A Szent Szinódus döntése szerint a papoknak megtiltják, hogy pártpolitikát folytassanak, tagjai legyenek valamelyik pártnak, részt vegyenek a választási kampányban, jelöltessék magukat a parlamentbe, vagy polgármesternek, helyhatósági tisztségviselőnek. Eddig az ortodox papok is vállalhattak köztisztségeket, amennyiben megválasztásuk időszakára lemondtak papi hivatásuk gyakorlásáról. /Vagy pap, vagy politikus. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 13./ Elemzők szerint a döntésben szerepet játszhatott a múlt feltárásától való félelem is. Sok ortodox pap – egyes információk szerint maga a pátriárka is – együttműködött a Szekuritátéval. Eddig viszonylag kevés bizonyíték került elő az átvilágítás lassúsága miatt, viszont a parlament most tárgyalja Ion Stan kormánypárti képviselő módosító javaslatát, amelynek elfogadása esetén az ortodox papok dossziéi örökre lakat alá kerülnek. /Szőcs Levente: Pópadilemma: oltár vagy parlament? = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

A Szatmár Megyei Múzeum pályázatot nyert a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, az 500 ezer forint támogatásból magyar és román nyelven katalógust jelentetnek meg a megyében található, műemlék hangszereknek minősülő templomi orgonákról. Az adatgyűjtést már 2001-ben megkezdték, tájékoztatott Enyedi István, aki a különböző vidéki kiszállások, néprajzi táborok kutatómunkája során már rengeteg információt gyűjtött össze a vidéki templomok orgonáiról. Összesen 87 orgona található a megyében, ebből 54 református, 31 katolikus és kettő evangélikus templomokban. A református templomokban található orgonák közül 33 működőképes, a katolikus templomokban 21 orgona működik, az evangélikus templomok közül pedig csupán egyben van használható orgona. Az adatgyűjtés során sok nehézséggel találkoztak, a Szekuritáté ugyanis sok helyen elkobozta a parókiáktól az egyházi dokumentumokat. /C. L.: Kétnyelvű katalógus készül a megyénk templomaiban található orgonákról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 10./

Pálfi Géza lelkipásztorra emlékeztek, akinek márc. 13-án van halálának 20. évfordulója. Székelyudvarhelyen volt katolikus pap, 1984-ben halt meg – máig tisztázatlan körülmények között. Pálfi Géza unokaöccse, Pálfi János szintén pap, Csíkszentgyörgy lelkipásztor elmondta, hogy Pálfi Géza kórházba került Marosvásárhelyen. Nem mondta el, hogy volt a Szekuritátén, hogy vallatták. Pálfi Géza éveken keresztül tanított a gyulafehérvári teológián, volt diákjai közül Gergely István és Pálfi János egyaránt csak dicsérő szavakkal emlékeznek meg róla. 1983 karácsonyán Székelyudvarhely templomában a hívek előtt Pálfi Géza feltette a kérdést: vajon mikor jön el az idő, amikor szabadon ünnepelhetjük karácsonyt, Krisztus születését? Karácsonyi beszéde után elindult a megtorló gépezet. Kínozták? Verték? A szóbeszéd szerint igen. Halálának okai mai napig tisztázatlanok. Temetésén 1984. márc. 15-én több ezer ember vett részt, az ottlevők szerint a rendszer elleni néma tüntetés volt akkor Székelyudvarhelyen. /Szondy Zoltán: Pálfi Géza lelkipásztorra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

A fiatalítási stratégia meghozta a várt eredményeket: az eddigi 50–60 bejutó helyett jelenleg több mint száz fiatal van az RMDSZ előválasztásai nyomán kialakult jelöltlistán, vagyis megkétszereződött a magyarság érdekképviseletében aktív szerepet vállaló fiatalok száma – állapította meg Markó Béla, az RMDSZ ápr. 8-i bukaresti sajtóértekezletén. Kijelentette, hogy április 25-én ünnepélyes keretek között sor kerülhet az aradi Szabadság-szobor leleplezésére. Hasznosnak bizonyult a magyar és a román felek közötti együttműködés és párbeszéd. Markó kifejtette, hogy a nemrégiben kezdeményezett, Párbeszéd a jövőért című konzultáció-sorozatra Tőkés László is meghívást kapott, mint püspök és mint az EMNT elnöke. A Kiss Kálmán által írt, Markó Béla vagyoni helyzetét firtató nyílt levéllel kapcsolatban elmondta: örül ennek a nyílt támadásnak, mert egyértelművé vált mindenki számára, hogy honnan erednek azok a napokban sajtónyilvánosságot látott támadások, amelyek a Communitas Alapítvány becsületét próbálják aláásni. – Ezt a pártocskát, amelynek Kiss Kálmán az elnöke, amely megalakulása óta minden választási évben felbukkan, és megpróbálja megbontani a szövetséget, éppen azok az emberek alapították, akiket az egykori Szekuritátéval való együttműködéssel vádolnak – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. /A fiatalítási stratégia meghozza a várt eredményeket. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Nincs a világon – beleértve Magyarországot is – még egy rendezvény, amely olyan nagy számú magyart gyűjt egybe, mint pünkösdkor a csíksomlyói búcsú. A kommunizmus idején sok támadás érte a katolikus egyházat. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának titkársága 1949. május 16-án azért ült össze, hogy megvitassa A katolikus agitáció problémái című vitaindítót. Az előzmények: Románia 1948. július 17-én felmondta a Vatikánnal 1927-ben kötött konkordátumot, ettől kezdve kénye-kedve szerint üldözte a római és a görög katolikus egyházat. 1949. augusztus 3-án a tanügyi reform felszámolta a felekezeti oktatást, egyben valamennyi iskoláját államosította. 1949. augusztus 4-én megjelent az egyházak tevékenységét szabályozó 177-es számú dekrétum. Ez legsúlyosabban a katolikusokat érintette, amennyiben tollvonással megszüntette a nagyváradi, szatmári, temesvári és iasi-i püspökségeket, minden felekezetnek megtiltotta, hogy külföldi egyházfőnek rendelje alá magát. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a romániai két katolikus egyháznak meg kellett volna szakítania kapcsolatát a Szentszékkel. Ezt Márton Áron, majd példája nyomán a többi püspök egyhangúlag megtagadta, és ezzel kezdetét vette közismert kálváriájuk: koncepciós perek, börtönévek, zsarolások, a katolikus egység megbontására szervezett „békemozgalom" stb. A pártvezetőség 1948. szeptemberi ülése kötelezte az Oktatási Minisztériumot, hogy az iskolákból távolíttassa el a vallási jelképeket, kegytárgyakat. Két hónap múlva, 1948. november 25-én a titkárság újabb ülésen mérte fel az „eredményeket". Az előterjesztett jelentés több példát hozott fel arra, hogy túlbuzgó káderek „tisztogatása" kiváltotta a lakosság, főképp szülők és tanítók tiltakozását. Kiderült, hogy az ellenállás legfőbb hadállásai a keresztény ünnepi tömegrendezvények, a pártvezetőség elsőnek ezek meghiúsítását vette tervbe. Az 1949. május 16-i pártvezetőségi ülésen jelentést hallgattak meg a közelgő csíksomlyói búcsúval kapcsolatban, az ennek ellensúlyozására a tervezett, úgymond kulturális és sportrendezvények előkészületeiről. A csíksomlyói búcsú idejére motorkerékpár-versenyeket, egyéb sportvetélkedőket, hangosítókkal ellátott folklórműsorokat, filmvetítéseket határoztak el, valamennyit az oltár közelében, hogy minél „hatékonyabban" zavarják a szertartások áhítatát. Anna Pauker javasolta, hogy katolikus papok ellen mint közbűntényesek ellen indítsanak pereket. Gheorghiu-Dej konkrétabb útmutatásokkal zárta a „haditanácsot", a papokat el kell szigetelni vezető személyiségeiktől; a katolikus egyház egységét első lépésként úgy kell megbontani, hogy a papoknak csak egy része kapjon fizetést, később ezeket az irigyelt kiváltságosokat fel lehet használni, hogy belülről kezdeményezzék a Szentszékkel való szakítást. 1949. június 20-án a Securitate őrizetbe vette Márton Áront, majd következtek Alexandru Todea görög katolikus, Anton Durcovici iasi-i, Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspökök és a katolikus hierarchia sok más tagja, de rövidesen sorra került a református, unitárius, evangélikus felekezetek megtizedelése is. /Barabás István: Magyarnak lenni Csíksomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

A Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetségének kiadásában jelent meg az Emlékalbum – Album memorial. A szövetség vezetőségének egyetlen magyar tagja Hargita megye képviseletében Bara Lajos, a megyei szövetség elnöke. Constantin Ticu Dumitrescu, az országos szövetség elnöke, a nevezetes „Ticu törvény" megalkotója (a szekuritáté dossziéinak feltárása, megismertetése az egykori bebörtönzöttekkel), csalódottságának adott hangot, mivel a jócskán „kibelezett" törvény alkalmazói még mindig védik a tetteikért soha felelősségre nem vont szekus-bűnözőket. Még mindig azt állítják, hogy a szeku csak terroristát leplezett le, közben a jóvátételi 118/90-es törvény alkalmazása során a még élő több mint 100 ezer egykori politikai elítélt folyamodott kárpótlásért. A könyv a mintegy 130 börtön, internálótábor, munkatábor-börtön, a román Gulág fényképeit sorakoztatja fel, de közli a meghurcoltatások helyén állított emlékművek fényképeit is. /Puskás Attila, Sepsiszentgyörgy: Album a felejtés ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

Az Igazságügyi Minisztérium titkosszolgálatának Rodica Stanoiu minisztersége idején kinevezett vezetőjéről, Marian Urecheről kiderült, hogy a szeku munkatársa volt, tudósított a Ziua című bukaresti lap. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

Orosz titkosszolgálati adatokra, illetve a CIA által nyilvánosságra hozott jelentésre hivatkozva azt írta a Ziua bukaresti lap, hogy Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat első igazgatója, aki az első három évben tagadta, hogy a szekuritátéhoz köze lett volna, beiktatása után titokban találkozott Jevgenyij Primakovval, a KGB vezetőjével, anélkül, hogy a kormány és az elnöki hivatal erről 2003-ig bármit is tudott volna. Vlagyimir Bukovszkij orosz disszidens azt állította, hogy Moszkva Ion Iliescu és társai segítségével a volt szovjet blokkon belüli legnagyobb és legerősebb KGB-csoportot hozta létre. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Száz évvel ezelőtt, júl. 12-én született Sepsiszentgyörgyön László Dezső. A kolozsvári Farkas utcai református templom köztiszteletnek örvendő lelkésze volt. Tanított a kolozsvári protestáns teológián, az Erdélyi Fiatalok folyóirat körül a múlt század harmincas éveiben kibontakozott értelmiségi mozgalom egyik vezéralakja, a negyvenes években behívott országgyűlési képviselő, az erdélyi magyarság egyik mártírja a második világháború után, amikor tíz év leforgása alatt kétszer is letartóztatták, munkalágerekbe és börtönökbe vetették. Élő lelkiismerete volt az erdélyi magyarságnak. A munkásságából történt válogatás /László Dezső: A kisebbségi élet ajándékai, Minerva Könyvek, Kolozsvár, 1997/ is ezt mutatta. Tisztán látta: a kisebbségi sorsba került erdélyi magyarságnak talpra kell állnia, tudásra kell szert tennie, s annak segítségével, a realitásokra építve kell megteremtenie saját jövőjét. Fia, László Ferenc egyetemi tanár elérte, hogy a Szekuritate irattárából megkapja apja iratcsomójának egy részét, hiszen az 1955 utáni iratok ma is titkosítva vannak (!). László Dezső a nehéz időszakban is megállta a helyét. /Tibori Szabó Zoltán: Tanítómesterünk, László Dezső. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Készül a vádirat a Mezőgazdasági Minisztérium igazgatója, Réman Domokos megvesztegetési ügyében. Az igazgató az első romániai magyar kormánytisztviselő, aki ellen korrupció gyanújával indítottak vizsgálatot. A nyomozók azzal gyanúsítják, hogy 2000 decemberében és 2001 januárjában 200 ezer dollár kenőpénzt fogadott el azért, hogy egy kereskedelmi társaság nagy mennyiségű takarmánykukorica behozatalára kapjon minisztériumi engedélyt. Alapos a gyanúja annak, hogy az igazgató két másik ügyben is eljárt ugyanannak a cégnek az érdekében. Réman Domokost előzetes letartóztatásba helyezték. Június végén a hatóságok kénytelenek voltak szabadlábra bocsátani a volt igazgatót. Szabadulását az tette lehetővé, hogy Romániában törvény biztosítja a gyanúsítottak védelemhez való jogát. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) besztercei szervezete politikai játék elemeit vélte felfedezni a furcsa véletlenek mögött. Réman szabadulása ugyanis éppen abban az időszakban történt, amikor a Beszterce megyei tanácsban az RMDSZ jelöltjeként mandátumot szerzett Szántó Árpád a szövetség korábbi döntését megszegvén a kormánypárt és a Nagy-Románia Párt mellé állt. Az ő szavazatán múlott, hogy Beszterce megyében nem ellenzéki, hanem kormánypárti politikus kerülhetett a megyei önkormányzat élére. A PNL úgy vélte, Szántó a PSD jelöltjét tisztségbe juttató szavazattal tulajdonképpen sógora, Réman Domokos szabadon bocsátását hálálta meg a kormánypártnak. Réman Domokos kinevezésére az RMDSZ Beszterce megyei szervezete tett javaslatot. Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta, hogy a szövetség a Nastase-kormányzás idején már nem tett javaslatot a kormányzati tisztségek betöltésére. Markó kijelentette, az RMDSZ is lépni fog, hiszen a szövetség következetesen eljár azokkal szemben, akikre korrupció, vagy az egykori Szekuritátéval való kollaborálás árnyéka vetül. /Gazda Árpád: Az első korrupt RMDSZ-es közhivatalnok? = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./