Az erdélyi magyarok nem élnek jó időket
A Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége május 6–8. között tartotta közgyűlését Stockholmban, amelyen húsz ország magyar szervezeteinek képviselői vettek részt. A nyugati diaszpóra mellett a Kárpát-medencei magyar szervezetek és az anyaország képviselői is jelen voltak. Az RMDSZ-t a tanácskozáson Vincze Lóránt külügyi titkár képviselte.
Vincze Lóránt az aktuális erdélyi helyzetről, a közeledő romániai választásokról és az európai kisebbségvédelem lehetőségei-ről osztotta meg gondolatait. A romániai magyarság helyzetéről elmondta: „Erdélyben nem élünk jó időket: nemhogy a jogaink bővítése, a közösségi jogok elfogadtatása nincs terítéken, hanem huszonhat évvel a rendszerváltás után rá kellett ébrednünk arra, hogy a román nemzetállam a megszerzett jogokat és a közösség biztonságát veszélyezteti.” Felsorolta a magyar közösséget ért jogfosztások és sérelmek egy részét, a nyelvi jogok hiányos alkalmazását, a MOGYE rendezetlen ügyét, a visszaszolgáltatás hiányosságait, a közösségi szimbólumok elleni támadásokat és a magyar vezetők ellen indított valóságos hajtóvadászatot. „Nemcsak Erdélyben és a Kárpát-medencében vannak nehéz helyzetben a magyar közösségek, Európában sem biztató az őshonos kisebbségek helyzete” – váltott az európai kisebbségvédelem témakörére a FUEN alelnöke. Közölte: nem hisz abban, hogy a menekültkérdésből előnyt lehetne kovácsolni az őshonos kisebbségek javára, mert egyszerűen hiányzik az összefüggés: „amíg a bevándorlók esetében gyors integrációra volna szükség a befogadó társadalmakban, az őshonos közösségek létérdeke a megmaradás és az önálló intézményrendszer felépítése”. Véleménye szerint, ha nem hasonlóak a problémák, a megoldás sem lehet közös.
Vincze Lóránt úgy véli, az uniónak szavatolnia kell a megszerzett kisebbségi jogokat és bátorítania a bevált kisebbségvédelmi gyakorlatokat. „Nyilvánvaló, hogy nem kifejezetten uniós kompetencia a kisebbségvédelem, de ezt az érvelést nem fogadjuk el, ezen változtatni kell” – fogalmazott. Pontosan a hatáskörök tágabb értelmezésére és ezáltal egy európai kisebbségvédelmi rendszer felépítésére tett javaslatot az RMDSZ és partnerei a Minority SafePackkel, amelyet az Európai Bizottság elutasított ugyan, de a kezdeményezők fellebbezését heteken belül tárgyalni fogja az EU törvényszéke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szeptemberben indul a Makovecz Imre felsőoktatási együttműködési program
Szeptemberben indul a Makovecz Imre Kárpát-medencei felsőoktatási együttműködési program – jelentette be egy péntek délutáni marosvásárhelyi fórumon Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
A magyar kormány által támogatott program keretében 300 külhoni és magyarországi egyetemi hallgató kap lehetőséget arra, hogy öt hónapig egy másik Kárpát-medencei magyar egyetemen tanuljon. Balog Zoltán elmondta, hogy "a magyar Erasmus-programot" a Makovecz család beleegyezésével nevezték el néhai Makovecz Imre építészről. A programba minden olyan Kárpát-medencei egyetemet bevonnak, amelyen magyar nyelven lehet tanulni.
A miniszter hozzátette, ezzel az egységes Kárpát- medencei oktatási tér kialakítását próbálják szolgálni.
Balog Zoltán elmondta: szerződést kötnek a programba bekapcsolódó magyarországi és határon túli egyetemekkel, és az intézmények maguk döntik el, hogy honnan fogadnak vendéghallgatókat. A rendszer lehetővé teszi, hogy a magyarországi diákok határon túli egyetemeken, a határon túliak pedig magyarországi vagy más határon túli régió egyetemein tanuljanak. A vendéghallgatók havi 90 ezer és 160 ezer forint közötti ösztöndíjat kapnak. A kormány a programban 1500 vendéghallgatói hónap költségeinek a fedezésére 234 millió forintot szán.
Balog Zoltán arra is kitért, hogy a program keretében az egyetemi oktatók mobilitását is támogatják, és ezzel kívánják biztosítani az akkreditációs feltételek teljesítését a határon túli, magyarul is oktató egyetemeken.
A fórum házigazdája Soós Zoltán, a város magyar polgármesterjelöltje volt. Soós Zoltán megállapította, hogy Marosvásárhelyen a kultúra terén történt összefogás vezetett el a magyar pártok politikai összefogásához. Arra utalt, hogy az EMNP és az RMDSZ vezetői között a Vásárhelyi Forgatagnak nevezett magyar napok közös szervezése során alakult ki az a bizalmi kapcsolat, amely a közös polgármesterjelölt állításához vezetett.
Balog Zoltán a Marosvásárhelyt épp 400 évvel ezelőtt várossá nyilvánító Bethlen Gábor fejedelmet idézve kijelentette: "az emberek gyakori nyomorúságba jutását csak a törvényesen összefogó közösségek csökkenthetik".
"Ha mi nem állunk ki az érdekeinkért, mások nem fogják ezt helyettünk megtenni. Ezért kell elmenni szavazni" – jelentette ki a miniszter. Azt is megállapította, hogy Európa arra sem volt képes, hogy a saját őshonos nemzetiségeinek a problémáját megoldja. "Hogyan tudna hát olyan embereket integrálni, akik más kultúrából jönnek?" – tette fel a kérdést a miniszter.
Balog Zoltán előadása végén reményét fejezte ki, hogy az idei Vásárhelyi Forgatagon nemcsak a magyar kultúrát, hanem Soós Zoltán polgármesterré választását is megünnepelheti a marosvásárhelyi magyar közösség.
Népújság (Marosvásárhely)

Ötletbörzét hirdettek a „nyitott” Temesvár fejlődéséért
Temesváron kiszorultak a döntéshozatalból a lakosság tíz százalékát jelentő nemzeti közösségek, ezért a sokat emlegetett bánsági multikulturalizmus már csak deklaratív szinten létezik – jelentette ki Molnár Zsolt, az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltje választási programjának ismertetésekor.
„Temesvár csak akkor lehet megint a nyugati szellemiség romániai fellegvára, ha a kisebbségek beleszólhatnak a döntésekbe és erősítik a városnak a határon átnyúló gazdasági és kulturális kapcsolatait” – mondta a parlamenti képviselő.
Rámutatott, Temesvár a régi és új temesváriak, románok, magyarok, németek és a többi kisebbség közös otthona. „A mi feladatunk, hogy együtt tegyünk Temesvár fejlődéséért. Azon kell elgondolkodnunk, hogyan lehetne Temesvárból ismét egy nyitott, modern és vendégszerető város” – vázolta Molnár Zsolt választási programjának alapgondolatait.
A Temesvár, a nyitott város című program bemutatóján az RMDSZ-es jelölt hangsúlyozta: nem tartozik a „mindentudó” politikusok közé, ezért ötletbörzét hirdet a város fejlesztése érdekében, mert szerinte a legjobb ötletek a legváratlanabb helyekről jönnek. „A választási programomat a temesváriak írják meg, ezért nyilvános helyeken és az interneten nap mint nap a város polgárainak a rendelkezésére állok, hogy ötleteket, elvi kérdéseket vitassunk meg és közösen megtaláljuk a megoldásokat” – nyilatkozta.
Az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltje néhány általa fontosnak tartott városfejlesztési javaslatot is megfogalmazott, mint például a közszállítás hatékonnyá tétele külön buszsávok kialakításával, a kerékpáros közszállítás tovább fejlesztése, emeletes parkolók létesítése a városközponton kívül. Emellett szorgalmazza a közpénzek elköltésének teljes átláthatóságát, a közhivatalok munkájának hatékonnyá tételét, a bürokrácia csökkentését és a lakosság bevonását a fontos döntésekbe.
Molnár Zsolt szerint városfejlesztési tanácsot kellene létrehozni, melynek munkájába a vállalkozók, a civil szervezetek, az egyházak, a szakszervezetek, a diákok és a nyugdíjasok képviselői is bekapcsolódhatnának, míg egy hasonló testület az egészségügy terén fogalmazna meg fejlesztési javaslatokat.
Temesváron kiszorultak a döntéshozatalból a lakosság tíz százalékát jelentő nemzeti közösségek, ezért a sokat emlegetett bánsági multikulturalizmus már csak deklaratív szinten létezik – jelentette ki Molnár Zsolt, az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltje választási programjának ismertetésekor.
„Temesvár csak akkor lehet megint a nyugati szellemiség romániai fellegvára, ha a kisebbségek beleszólhatnak a döntésekbe és erősítik a városnak a határon átnyúló gazdasági és kulturális kapcsolatait” – mondta a parlamenti képviselő.
Rámutatott, Temesvár a régi és új temesváriak, románok, magyarok, németek és a többi kisebbség közös otthona. „A mi feladatunk, hogy együtt tegyünk Temesvár fejlődéséért. Azon kell elgondolkodnunk, hogyan lehetne Temesvárból ismét egy nyitott, modern és vendégszerető város” – vázolta Molnár Zsolt választási programjának alapgondolatait.
A Temesvár, a nyitott város című program bemutatóján az RMDSZ-es jelölt hangsúlyozta: nem tartozik a „mindentudó” politikusok közé, ezért ötletbörzét hirdet a város fejlesztése érdekében, mert szerinte a legjobb ötletek a legváratlanabb helyekről jönnek. „A választási programomat a temesváriak írják meg, ezért nyilvános helyeken és az interneten nap mint nap a város polgárainak a rendelkezésére állok, hogy ötleteket, elvi kérdéseket vitassunk meg és közösen megtaláljuk a megoldásokat” – nyilatkozta.
Az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltje néhány általa fontosnak tartott városfejlesztési javaslatot is megfogalmazott, mint például a közszállítás hatékonnyá tétele külön buszsávok kialakításával, a kerékpáros közszállítás tovább fejlesztése, emeletes parkolók létesítése a városközponton kívül. Emellett szorgalmazza a közpénzek elköltésének teljes átláthatóságát, a közhivatalok munkájának hatékonnyá tételét, a bürokrácia csökkentését és a lakosság bevonását a fontos döntésekbe.
Molnár Zsolt szerint városfejlesztési tanácsot kellene létrehozni, melynek munkájába a vállalkozók, a civil szervezetek, az egyházak, a szakszervezetek, a diákok és a nyugdíjasok képviselői is bekapcsolódhatnának, míg egy hasonló testület az egészségügy terén fogalmazna meg fejlesztési javaslatokat.
Krónika (Kolozsvár)

Személycseréket is kért az RMDSZ elnöke
Az RMDSZ folyamatosan tapasztalja a politikából való kiábrándultságot, és erre azt tekinti jó válasznak, hogy alázattal szembenéz a tévedésekkel és megpróbál ezeken javítani, fejtette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton Brassóban.
„Remélem, hogy a jelöltjeink, programjaink, érveink és a politizálásunk módja mégiscsak azt bizonyítja, hogy a képviseletről – mint a demokratikus hatalomgyakorlás eszközéről – lemondani nem szabad. Én a kollégáktól azt kértem, hogy a politizálás módján változtassunk, és személyi cserék is legyenek az önkormányzati jelöltfelhozatalban. De ez a változtatás önmagában nem elég, a politikát szolgálatnak kell tekinteni, mert aki nem így tekint rá, az előbb-utóbb perifériára sodródik” – idézte az RMDSZ hírlevele az elnököt.
Az ötödik Szórvány Napok keretében megszervezett Egymás Európája, egy más Európa című beszélgetésen a szövetségi elnök hozzátette: az önkormányzati jelenlét hangsúlyozottan fontos a szórványban, ahol két-három emberrel ugyanazt a képviseletet kell ellátni, amelyet máshol egy teljes csapattal, és amely nélkül a magyarság teljesen kimaradna a döntéshozatalból.
„Az őszi parlamenti választás legalább ennyire fontos lesz. Jövő évtől az országban három fontos reformra is sor kerül: az alkotmányozásra, illetve a közigazgatás és az oktatás reformjára. Ez három nagyon fontos érv arra, hogy miért kell ott lennünk valamennyi helyi és országos intézményben, ahol a döntéseket előkészítik és meghozzák” – nyomatékosított Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnökének beszélgetőpartnere Ambrus Attila újságíró volt, az esemény házigazdája pedig Koszta István evangélikus lelkész és Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnöke.
Krónika (Kolozsvár)

Magyar ügyek amerikai szemmel
A Kárpát-medencei magyar közösségek valós gondjaira való figyelemfelkeltéshez szükségesek az erőteljes civil és politikai kezdeményezések és a proaktív hozzáállás, a gondokat meg kell ismertetni az európai és amerikai közvéleménnyel, valamint a diplomáciai körökkel – állapítja meg legfrissebb, az Egyesült Államok külügyminisztériumának a Kárpát-medence országairól (Szlovákia, Ukrajna, Románia és Szerbia) kibocsátott éves emberi jogi jelentéseit összehasonlító elemzésében a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet.
Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma éves rendszerességgel mutat be jelentéseket az emberi jogok állásáról a nagyvilágban. Ezek a jelentések egy általánosan alkalmazott sablonra épülnek, szerkezetük azonos, és ugyanazokat az emberi jogokat vizsgálják – természetesen az adott ország sajátosságainak ismeretében egyik-másik témára kevesebb vagy éppenséggel több figyelmet fordítva.
Az elemzés célja áttekinteni a legnagyobb Kárpát-medencei magyar közösségek országaira vonatkozó jelentéseket, tekintettel azok időbeli alakulására is. Éppen ezért megvizsgáltuk az elmúlt öt esztendő (2011, 2012, 2013, 2014 és 2015) Szlovákiára, Ukrajnára, Romániára és Szerbiára vonatkozó országjelentéseit. A jelentések közös vonása, hogy a legtöbb esetben a magyarságra vonatkozó kitételek a harmadik fejezetben (kisebbségek részvétele a politikai életben), valamint a hatodik fejezetben (etnikai alapú diszkrimináció, kisebbségek helyzete) olvashatók. Egyes országok esetében külön pontként jelenik meg az ingatlan-visszaadás kérdése, ezekről a jelentések első fejezetében olvashatunk.
Fontos az aktív külpolitika
Az Egyesült Államok külügyminisztériumának éves emberi jogi jelentéseit áttanulmányozva megállapítható, hogy ezek foglalkoznak a Kárpát-medencei magyar közösségek jogainak érvényesülésével, ám az egyes ügyek láthatósága nagyban függ azok közvélemény előtti megjelenítésétől, az amerikai diplomácia tájékozódási forrásaitól és a civil szervezetek tevékenységétől.
Fontos aláhúzni, hogy az egyes országokban élő magyar közösségek legnagyobb, reprezentatívnak tekintett, parlamenti képviselettel rendelkező érdekvédelmi szervezeteinek állásfoglalásai és tevékenysége jelentik azt a hivatkozási alapot, amelyre ezek a jelentések a leginkább támaszkodnak. Így kijelenthető, hogy mindennél fontosabb az egyes magyar szervezetek aktív külpolitikai tevékenysége, hiszen amennyiben ezek nem vetik fel a gondokat és jogsértéseket, akkor a legtöbb esetben nemzetközi szinten láthatatlanok és értelmezhetetlenek maradnak a közösség életére és jövőjére nagy hatással bíró intézkedések vagy éppen azok elmaradása.
Szlovákia tekintetében a politikai képviselet kapcsán a jelentések visszatérően kizárólag a Most–Híd parlamenti mandátumait említik, arra való hivatkozással, hogy a törvény tiltja az etnikai alapú adatgyűjtést. A 2015-ös jelentés ráadásul már nem is tartalmaz a kisebbségek politikai képviseletére vonatkozó megállapítást. A Most–Híd szerepét egyébként úgy értékeli, hogy az „közeledést hirdet a magyar és a szlovák közösségek között". A kisebbségek helyzetéről szóló alfejezetben minden évben megjelenik a Malina Hedvig-ügy: az Emberi Jogok Európai Bírósága által jóváhagyott megegyezéssel kezdődően, a pszichiátriai vizsgálatokon át a hamis vallomástétel vádjáig és ennek a vádnak az ejtéséig. A jelentések visszatérő megfogalmazása szerint a Malina Hedvig-ügy változatlanul a médiafigyelem középpontjában van.
A jelentések visszatérő eleme továbbá az információk kötelező módon szlovák nyelven történő közléséről szóló törvény (szlovák nyelvtörvény), amelynek rendelkezéseivel szembeni magyar tiltakozásokat minden évben megemlíti. A legutóbbi kettő, a 2014-es és a 2015-ös jelentés valamivel bővebben foglalkozik a nyelvhasználat kérdésével, megemlíti, miszerint a magyar közösség kifogásolja, hogy akadályozzák a magyar nyelv használatát a hivatalos ügyintézésben, és hogy nem engedélyezik a vasútállomások kétnyelvű feliratozását. Érdekessége a 2012-es évi jelentésnek, hogy Robert Fico kormányfőt úgy mutatja be, mint aki szakított a korábbi nacionalista, magyarellenes retorikával, és sokkal békésebb hangnemet üt meg a szomszédsági viszonyban. Erre példát is ad, megemlítve a Fico–Orbán-találkozót Pilisszentkereszten, ahol közösen nyitották meg a magyarországi szlovákok új kulturális központját.
Némileg meglepő az is, hogy a legutóbbi öt év szlovákiai jelentései közül mindössze a 2013-as foglalkozik azokkal a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarokkal, akik megkapták a magyar állampolgárságukat: megemlíti, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elutasította két ilyen személy panaszát, hiszen amikor ők a magyar állampolgárságot kérvényezték, a szlovák állampolgársági törvény rendelkezéseinek tudatában tették ezt, amely kimondja, hogy egy más állampolgárság megszerzése a szlovák elvesztésével jár. Itt az emberi jogi jelentés is pontatlanságot tartalmaz, mivel a bíróság nem elutasította a kérelmet, hanem elfogadhatatlannak nyilvánította a panaszt.
Fehér folt a kárpátaljai magyarság
Ukrajna tekintetében az USA emberi jogi jelentései az elmúlt öt esztendőben alig foglalkoznak a magyarság jogaival. Ez alapvetően az ukrán belpolitikai helyzetnek tudható be, hisz Timosenkotól a Krímig minden emberi jogi szempontból értelmezhető problémával foglalkoznak – sőt 2014-től kezdődően az USA az államokéval azonos formai és szerkezeti követelményeknek megfelelő külön emberi jogi jelentést készít a Krímről. A magyar közösség jogaira vonatkozóan mindössze a 2012-es évi jelentés tartalmaz egy kitételt, amikor megemlíti, hogy a 2012-ben elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény kibővíti a jogokat azokban a régiókban, amelyben a kisebbségi lakosság aránya eléri a 10 százalékot.
Szerbia kisebbségi kérdései ezzel szemben sokkal jobban foglalkoztatják az USA külügyminisztériumát. A 2011-es év kivételével évről évre visszatérő kérdés itt az ingatlanrestitúció, külön megemlíti az egyházi javak visszaadásának ügyét is. Ezekben a tartalmakban nincs érdemleges minőségi változás, csupán azt jegyzi meg, hogy a visszaszolgáltatási ügynökségnek mennyi időre van még szüksége a döntések elbírálásához, valamint azt, hogy a kormány újabb és újabb halasztásokat fogad el a pénzbeni kártérítések kifizetésére. A nemzeti kisebbségek politikai képviselete kapcsán szűkszavúan és változatlan megfogalmazásban annyit jegyez fel évről évre (kivéve a legutolsó, 2015-ös esztendőt), hogy a parlamentben kisebbségi képviselők is vannak, köztük magyarok, bosnyákok és albánok, akik etnikai vagy mainstream szerb pártok listáin jutottak mandátumhoz.
A kisebbségek helyzetéről szóló alfejezetben fokozatos változás észlelhető évről évre. A 2011-es és a 2012-es csupán a kisebbségi tanácsokat említi és azok széles kompetenciáit az oktatás, kultúra, média és anyanyelvhasználat terén. A 2013-as és 2014-es ennél többet is megjegyez: megemlíti, hogy a kormány a kisebbségek hátrányos helyzetének leküzdése érdekében a kormány mellett működő önálló Emberi Jogi és Kisebbségi Hivatal a vallásórák alternatívájaként a polgári nevelési órát vezetett be a másodfokú oktatásban, amelynek keretében a kisebbségek kultúráját és a nemzetiségek közötti toleranciát is tanítják. 2015-ben még ennél is többet tartalmaz a jelentés: az EBESZ támogatásával megalkották a szerb nyelv nem anyanyelvként történő oktatásának kereteit. A jelentés megemlíti azt is, hogy Szerbiának a 2015-ös EBESZ-elnöksége kapcsán egy civil szövetség véleménye szerint továbbra is sérül az országban a szabad identitásválasztás joga, és a kisebbségi jogok védelme sem megfelelő, és mindezért a szerb kormány politikája a felelős.
Egyre terjedelmesebb az erdélyi magyarok dossziéja
Románia kisebbségi jogi gyakorlata mindig is kiemelt figyelmet élvezett az USA emberi jogi jelentéseiben. Ez nemcsak a romakérdés részletes taglalásából, de az antiszemitizmusra vonatkozó kitételekből és a más alapvető emberi jogok érvényesülésére vonatkozó megállapításokból is kiolvasható. Annak ellenére, hogy a jelentések túlnyomó részben a romaüggyel foglalkoznak, érezhető az is, hogy fokozatosan teret nyernek a magyar közösség gondjai is. A 2011-es és a 2012-es évre szóló jelentésekben a magyar közösségre vonatkozó megállapítások között nincs különbség. Mindkettőben arról írnak, hogy a kisebbségi szervezetekre vonatkozó különleges választási szabályoktól eltérően a magyar közösség parlamenti képviselete az 5 százalékos küszöb elérésével valósul meg.
A kisebbségi jogok alfejezetben mindkét jelentés a moldvai csángó közösségek magyaroktatására vonatkozó gondjaira hívja fel a figyelmet (a moldvai csángókra vonatkozó megállapításokat mind az öt vizsgált jelentésben megtaláljuk). Egyetlen pont van a 2012-es jelentésben, ami nincs a korábbiban: a bevezetőben megjegyzi, hogy továbbra is lassú az ingatlan-visszaszolgáltatási folyamat. A kisebbségek politikai képviseletéről szóló rész egyébként négy éven át ugyanazt a tényt állapítja meg, 2015-ben viszont már utal az új párttörvényre és választási törvényre. Ebben azt kifogásolja, hogy miközben a pártalapítási feltételek jelentősen enyhültek (3 fő alapíthat pártot), ezzel szemben a választásokon részt venni kívánó kisebbségi szervezetek regisztrációs feltételei ugyanolyan szigorúak maradtak.
A kisebbségi jogok helyzetéről szóló részek egyre terjedelmesebbek a 2013-as évvel kezdődően. A 2013-as jelentés már két igen jelentős jogsértésről számol be. Az egyik a Kovászna megyei prefektus által indított hadjárat a székely zászló ellen. Ebben az ügyben megemlíti azt is, hogy a bíróság jogerősen megsemmisítette a Kovászna megyei zászlóra vonatkozó határozatot. A jelentés kitér továbbá az RMDSZ – valójában azonban a frissen megalakult Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat háromszéki csoportja által kidolgozott – magyarellenességről szóló jelentésére is, kiemelve, hogy a magyar közösséget számos jogsértés éri az igazságszolgáltatási anyanyelvhasználattól a szimbólumok elleni hadjáratig, az egészségügyben tapasztalható diszkriminációtól az oktatási gondokig.
A 2014-es országjelentés szerint a magyar közösség továbbra is diszkriminációra panaszkodik, kiemelve az igazságszolgáltatási anyanyelvhasználat, a kétnyelvű feliratok hiányát és a székely zászló elleni hatósági fellépést. Megemlíti továbbá, hogy a magyar közösség diszkriminatívnak tartja azokat a bírósági döntéseket, amelyek szerint nem lehet a magyar nyelv ismeretét feltételként szabni a közszférában történő alkalmazásoknál, valamint azt, hogy a csak magyar nyelvű kiadványok finanszírozását a hatóságok a más nemzetiségűekkel szembeni diszkriminációnak minősítik.
Kitér a jelentés arra is, hogy a diszkriminációellenes tanács elutasította az RMDSZ beadványát, melyben a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóságot (ARACIS) panaszolta be, mert egy levelében azt kéri, hogy a gyakornok orvosok a betegekkel csak románul beszéljenek. A 2015-ös jelentés ismételten kiemeli, hogy továbbra is komoly gondok vannak az anyanyelvhasználat terén. Megemlíti az RMDSZ által előkészített árnyékjelentést a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának alkalmazásáról (nem összetévesztendő a Kisebbségvédelmi Keretegyezményhez kapcsolódó, nemrég bemutatott árnyékjelentéssel – szerző megj.), amelyben számos kétnyelvű felirat hiányát kifogásolja, valamint azt, hogy nem lehet használni a magyar nyelvet a bíróságokon és a közigazgatásban.
Ugyancsak az árnyékjelentésre hivatkozva jelzi a megoldatlan magyar nyelvű állami egyetem kérdését, a magyar nyelvű kulturális intézmények és magyar nyelvű irodalmi alkotások kellő mennyiségű fordítását is. A jelentés továbbá kitér a szimbólumok használatának akadályozására, és kiemeli, hogy a marosvásárhelyi hatóságok megakadályozták a székely szabadság napjának megszervezését.
Külön kiemelve jelennek meg a restitúciós kérdések. A 2014-es jelentés megállapítja, hogy az előző jelentés óta az egyházi restitúciós bizottság mindössze négy alkalommal ülésezett, visszaadott 9 ingatlant a volt tulajdonosoknak, ugyanakkor 64 kérelmet elutasított. A 2015-ös évi jelentés felhívja a figyelmet, hogy a ploieşti-i táblabíróság döntése nyomán a sepsiszentgyörgyi helyi önkormányzat visszavette a Székely Mikó Kollégium épületét, melyet a kommunista rendszer a református egyháztól vett el. A visszaállamosítást követően a református egyház az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. A jelentés ugyanakkor ismételten megjegyzi, hogy a visszaszolgáltatási folyamat nagyon lassú.
Élénkül a nemzetközi figyelem
Összefoglalva mindezeket megállapítható, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma kellő figyelemmel követi a Kárpát-medencei magyar közösségek jogainak állását. Az is megállapítható, hogy az egyes jelentésekben a problémák megjelenítése nagymértékben függ attól, hogy egyrészt milyen forrásból és milyen mennyiségű információt gyűjt össze az amerikai diplomácia, másrészt attól, hogy a jelzett problémák mennyire erőteljesen jelennek meg a közösségek életében, a médiában, független jelentésekben, esetleg európai politikai körökben.
Ebből egyértelműen következik az, hogy a Kárpát-medencei magyar közösségek valós gondjaira való figyelemfelkeltéshez szükségesek az erőteljes civil és politikai kezdeményezések és proaktív hozzáállás, a gondokat meg kell ismertetni az európai és amerikai közvéleménnyel, valamint a diplomáciai körökkel, hangsúlyosan meg kell jeleníteni a médiában, illetve a magyar érdekvédelmi politikának kellő hangerővel és következetességgel kell azokat felmutatnia. A roma közösség intenzív lobbija ezért vált sikeressé, és ezért sikerül nekik évről évre kitölteni a jelentések kisebbségi fejezeteinek nagy részét.
Abban a pillanatban tehát, hogy például a romániai magyarság külföldön is reprezentatívnak tekintett érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ elkezdett komolyabban foglalkozni azzal, hogy a nemzetközi közvéleményt, a diplomáciai testületeket tájékoztassa a romániai jogsértésekről, a romániai kisebbségpolitika visszaeséséről, és ezekről elkészítse saját jelentéseit is, a nemzetközi figyelem is élénkebb lett – és a témát nem tudja már megkerülni az amerikai diplomácia sem.
Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest
Krónika (Kolozsvár)

Megerősödött képviselet kell
Érződik a politikából való kiábrándultság
Május 7-én, szombaton Brassóban, az ötödik Szórvány Napok keretében szerveztek beszélgetést Egymás Európája, egy más Európa címmel Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökének részvételével, akinek beszélgetőpartnere Ambrus Attila újságíró volt, az esemény házigazdája pedig Koszta István evangélikus lelkész, valamint Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnöke.
„Az RMDSZ csupán eszköz, a cél pedig az, hogy olyan közpolitikákat alkossunk meg, és ültessünk gyakorlatba, amelyek az emberek biztonságát, jövőbe vetett hitét és közösségi építkezéshez fűződő reményét megerősítik. Ha ez az eszköz erős, akkor az önkormányzati, majd a parlamenti választások után befolyásolni tudjuk a dolgok irányát. Ezért is hangsúlyozom: az önkormányzati politizálásról lemondani annyit jelentene, mint átadni a helyet más szervezeteknek, lemondani arról, hogy a döntések részesei legyünk” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Arról is beszélt, hogy a magyar érdekvédelem folyamatosan tapasztalja a politikából való kiábrándultságot, és erre azt tekinti jó válasznak, hogy alázattal szembenéz a tévedésekkel, és megpróbál ezeken javítani. „Remélem, jelöltjeink, programjaink, érveink és a politizálásunk módja mégiscsak azt bizonyítja, hogy a képviseletről – mint a demokratikus hatalomgyakorlás eszközéről – lemondani nem szabad. Én a kollégáktól azt kértem, hogy a politizálás módján változtassunk, és személyi cserék is legyenek az önkormányzati jelöltfelhozatalban. De ez a változtatás önmagában nem elég, a politikát szolgálatnak kell tekinteni, mert aki nem így tekint rá, az előbb-utóbb perifériára sodródik” – mutatott rá az RMDSZ elnöke a június 5-i választásokra való felkészülés kapcsán.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Magyar Szórvány Napját tartották Brassóban
Megkerülhetetlennek kell lennie a magyar érdekképviseletnek a bukaresti parlamentben ahhoz, hogy a magyarság népességarányosan jusson költségvetési forrásokhoz és támogathassa szórványintézményeit - hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtökön a Magyar Szórvány Napja alkalmából rendezett brassói konferencián.
"Aki szórványt épít, az tömböt ment"
A politikus szerint a szórványmentésben a két évtizedes stratégiaírás után eljött a pragmatikus cselekvés ideje. Rámutatott: a szövetség szórványmenedzser-szolgálatot indított, 14 szórványkollégium működését támogatja és a Székelyföld-szórvány partnerség kiépítésével próbálja megakadályozni a településeiken tíz százalék alatti arányt képviselő, elszórtan élő magyarok beolvadását a többségi nemzetbe.
"Aki szórványt épít, az tömböt ment" - jelentette ki Kelemen Hunor arra a veszélyre utalva, hogy amennyiben a szórványmagyarság lemorzsolódik, a tömbben élő magyarság "széle" kezd majd szórványosodni.
A magyar szempontból szórványnak minősülő kilenc erdélyi megye képviselőinek és az RMDSZ szakpolitikusainak részvételével rendezett konferencia házigazdája, Kovács Attila, a Brassó megyei RMDSZ-szervezet elnöke arról beszélt, hogy a szórványmagyarság nem engedheti meg magának a pártosodást.
„Az egység jelszava nem a demagógia”
"Szórványban az egység jelszava nem demagógia, nem önkényuralmi látlelet, hanem a megmaradás hívó szava" - mondta Kovács Attila. Hozzátette: Brassó megye magyar lakossága ötvenezerről negyvenezerre csökkent az utóbbi évtizedben, de a drámai fogyás ellenére eddig volt ereje képviselőt juttatni a városi és megyei önkormányzatba, van parlamenti képviselője. Ha azonban a politikai megosztás miatt nem lesz már képviselője a szórványnak, az a fogyást is felgyorsítja, ezért a magyarság számára az igazi népszámlálás a december 9-i parlamenti választás lesz - vélekedett a brassói politikus.
Felszólalásában Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a szórványprogram elmúlt három sikeres évéről adott számadását követően újabb vállalást fogalmazott meg. Bejelentette, hogy megyehatárok feletti együttműködést kívánnak kialakítani a háromszékiek a brassói magyarsággal. A Székelyföld - Brassó kapcsolat felelőseként pedig Markó Attila, sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es képviselőjelöltet bízzák meg, aki erdővidéki családi kötöttséggel rendelkezve tudja felvállalni és végezni ezt a feladatot.
A magyar szolidaritás jegyében
"Elsősorban Székelyföld nyert a szórványban élő magyarságokkal kötött kapcsolatokból. Egymás megismerését, közös értékeink felkutatását kell erősítenünk, és a magyar szolidaritás jegyében még többet kell egymásért vállaljunk. Az a célja a 2009-ben Hargita Megye Tanácsa által indított Összetartozunk közösségerősítő programunknak, amely azóta székelyföldivé nőtte ki magát, hogy ne csak a vezetők között, hanem emberek-emberek között épüljenek ki kapcsolatok, a családokat hozzuk egymáshoz közelebb" – hangsúlyozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hozzátette: jövő évben képviseleti irodát kívánnak nyitni a partner szórványmegyéikben, ami által még hatékonyabbá tudják tenni a közös együttműködést.
Szegedi László református esperes, a kőhalmi Szórványdiákotthon vezetője a szórványkollégiumok működését mutatta be, Szabó Csaba a Szórványtengely mozgalom alapítója a kapcsolatteremtő média, Ambrus Attila a Brassói lapok főszerkesztője pedig a szórvány sajtó szerepét ismertette. Majd Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese a kulturális autonómia és a szórvány intézményrendszerek kapcsolódási pontjairól tartott előadást a jelenlevő szórványban működő RMDSZ szervezetek, magyar házak, szórványkollégiumok és szórvány ifjúsági szervezetek képviselőinek.
Hagyományt teremtettek
Ezt követően Hegedüs Csilla, az RMDSZ főtitkárhelyettese a szórványmenedzser programot mutatta be, míg Magyari Tivadar, RMDSZ-főtitkárhelyettes az Erdélyben fellelhető iskolaválasztási trendeket ismertette.
A konferencia zárógondolatát Winkler Gyula, európai parlamenti képviselő fogalmazta meg, kiemelve a rendezvény hagyományteremtő jellegét, mely alkalmat ad az elmúlt év mérlegének megvonására, illetve az elkövetkező időszak közös megtervezésére. „Mindannyian egy élő szórványnak vagyunk a munkásai: a szórvány jövőjéről beszélünk, hisz mi nem csak krónikásai akarunk lenni egy haldokló közösségnek, hanem építői a szórvány magyar közösségek megmaradásának” – fejtette ki.
A délután folyamán a Magyar Szórvány Napja alkalmából elindított Fogadj emlékbe egy műemléket program keretén belül Kelemen Hunor szövetségi elnök az Örökségünk Őrei címmel jutalmazta a brassói Áprily Lajos Főgimnázium közösségét, majd a konferencia programját a REDUT Kulturális Központban megtartott gálaműsor zárta.
maszol.ro

Vincze Loránt: az erdélyi magyarok nem élnek jó időket
A Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) május 6–8. között tartotta közgyűlését Stockholmban, amelyen húsz ország magyar szervezeteinek képviselői vettek részt. A nyugati diaszpóra mellett a Kárpát-medencei magyar szervezetek és az anyaország képviselői is jelen voltak. Az RMDSZ-t a tanácskozáson Vincze Loránt külügyi titkár képviselte. A találkozó alkalmat adott a Kárpát-medencei magyar kisebbségek és a nyugat-európai magyar diaszpóra közti párbeszédre, az együttműködés kereteinek megvitatására.
Vincze Loránt, a FUEN alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára az aktuális erdélyi helyzetről, a közeledő romániai választásokról és az európai kisebbségvédelem lehetőségeiről osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A romániai magyarság helyzetéről elmondta: „Erdélyben nem élünk jó időket: nemhogy a jogaink bővítése, a közösségi jogok elfogadtatása nincsen terítéken, hanem 26 évvel a rendszerváltás után rá kellett ébrednünk arra, hogy a román nemzetállam a megszerzett jogokat és a közösség biztonságát veszélyezteti." Felsorolta a magyar közösséget ért jogfosztások és sérelmek egy részét, a nyelvi jogok hiányos alkalmazását, a MOGYE rendezetlen ügyét, a visszaszolgáltatás hiányosságait, a közösségi szimbólumok elleni támadásokat és a magyar vezetők ellen indított valóságos hajtóvadászatot.
„Nemcsak Erdélyben és a Kárpát-medencében vannak nehéz helyzetben a magyar közösségek, Európában sem biztató az őshonos kisebbségek helyzete" – váltott az európai kisebbségvédelem témakörére a FUEN alelnöke. Közölte: nem hisz abban, hogy a menekültkérdésből előnyt lehetne kovácsolni az őshonos kisebbségek javára, mert egyszerűen hiányzik az összefüggés: „amíg a bevándorlók esetében gyors integrációra volna szükség a befogadó társadalmakban, az őshonos közösségek létérdeke a megmaradás és az önálló intézményrendszer felépítése." Véleménye szerint, ha nem hasonlóak a problémák, a megoldás sem lehet közös.
Vincze Loránt úgy véli, hogy az Uniónak szavatolnia kell a megszerzett kisebbségi jogokat és bátorítania a bevált kisebbségvédelmi gyakorlatokat. „Nyilvánvaló, hogy nem kifejezetten uniós kompetencia a kisebbségvédelem, de ezt az érvelést nem fogadjuk el, ezen változtatni kell" – fogalmazott. Pontosan a hatáskörök tágabb értelmezésére és ezáltal egy európai kisebbségvédelmi rendszer felépítésére tett javaslatot az RMDSZ és partnerei a Minority SafePack-kel, amelyet a Bizottság elutasított ugyan, de a kezdeményezők fellebbezését heteken belül tárgyalni fogja az EU Törvényszéke. Végezetül, a közelgő romániai választásokkal kapcsolatban a külügyi titkár a nagyszámú hallgatóságnak elmondta: az RMDSZ megőrzi majd súlyát az önkormányzatokban, biztosítva a közösség helyi érdekképviseletét. Vincze Loránt reményét fejezte ki, hogy a Szövetség az őszi parlamenti választásokat követően erős parlamenti képviselettel rendelkezik majd. Egyúttal a közösségi szolidaritás jegyében arra kérte a nyugat-európai magyar szervezetek képviselőit, hogy tájékoztassák a diaszpórában élő erdélyi magyarokat a levélben történő választás lehetőségéről, az ehhez kapcsolódó regisztrációs folyamatról.
A NYEOMSZSZ részéről Deák Ernő elnök köszöntötte a meghívottakat. Előadást tartott Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár és Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója. A Kárpát-medencei magyar közösségek képviseletében az RMDSZ képviselője mellett felszólalt még Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja leköszönő elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke. A fórumot Szili Katalin miniszterelnöki megbízott moderálta. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Magyar polgármestere lett Nagybányának
Ludescher István RMDSZ-es alpolgármester, helyi tanácsos vezeti ideiglenesen Nagybányát. Erről ma döntött a helyi tanács egy rendkívüli tanácsülésen, amelyet azért hívtak össze, hogy új ideiglenes polgármestert válasszanak a város élére, azt követően, hogy Cătălin Cherecheș korábbi polgármestert korrupció miatt előzetes letartóztatásba helyezték. Dorel Mureșan visszalépett az RMDSZ-es jelölt javára, így végül Ludescher 18 támogató szavazat mellett kapta meg a tisztséget.
Ludescher legalább május 26-ig vezeti a várost, mert ekkor dől el, hogy meghosszabbítják vagy sem a Cherecheș előzetes letartóztatását. Amennyiben Cherecheș mégsem kerülne szabadlábra, úgy Ludescher a június 5-i választásokig a tisztségben marad. (hírszerk.)
Transindex.ro

RMDSZ-politika és -finanszírozás
Az erdélyi magyarság Trianon utáni politikai érdekképviselete ellenséges környezetben, közösségünk alapértékeit (igazság, igazságosság, méltányosság) semmibe vevő játékszabályok mentén, egy nyíltan ellenünkre törő államhatalommal szemben volt kénytelen mindenkoron tevékenykedni. Ilyen környezetben, ha az érdekképviselet csupa kőkeményen elkötelezett grállovagból állna, árulás lenne feltenni olyan kérdéseket a forrásfelhasználással kapcsolatban, melyek pontos megválaszolása akár ügyészségi eljárást is eredményezhet. Ha meglenne a kölcsönös bizalom a politikai elit és a választói bázis között, e kérdések feleslegesek lennének.
Sajnos a valóság egészen más.
Az RMDSZ, mely megalakulásakor bírta az erdélyi magyar nemzeti közösség elsöprő többségének bizalmát, 1996-ban a saját belső szabályrendszerével és a magyar érdekekkel egyaránt ütköző módon kormányt alakított a román választások győzteseivel, lemondva ezzel a nyomásgyakorlás legfőbb politikai eszközéről, az önálló külpolitikáról. Innen kezdve apró vargabetűket leszámítva a mindenkori román hatalom de facto legitimálása volt a fő feladata, amiért cserébe maga a szervezet és annak legfőbb vezetői állami védelmet és támogatást élveznek.
Az „Átlátszó-Erdély” nevű hírportál a minap közzétette az RMDSZ pénzügyi beszámolóit, rámutatva aránytalanságokra, pongyolaságokra, következetlenségekre és bizonyos luxusköltségekre egyaránt. E tárgykörben fogant cikksorozatuk hasznos adalék az utóbbi 25 év politikatörténetéhez.
Az egyébként nagyvonalakban eddig is ismert számok fényében – évi 4-4,5 millió euróról van szó - nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az RMDSZ a nemzeti autonomista szervezetekkel való tárgyaláskor úgyszólván mindent megígért, (s persze alig tartott be valamit), a forrásmegosztás gondolatát viszont mindig is elutasította, sőt, a médiában még a másik felet is szapulta, amiért az fel merte vetni a kérdést.
A Sipos Zoltán által jegyzett „Mire költik az erdélyi magyarság pénzét” című szöveg is rámutat a kulcskérdésre, tételesen arra, hogy „amennyiben (…) a pénzt a kormány a magyar közösségnek szánta, az RMDSZ pedig csak egy jogi személyiség, mely ezt a pénzt kezeli, akkor az RMDSZ-nek minimum morális, ha nem törvényes kötelessége az erdélyi magyarság fele is részletesen beszámolni arról, hogy mire költi ezt a költségvetési támogatást.” Arról nem szólva, hogy ha a címzett az erdélyi magyar nemzeti közösség, akkor az RMDSZ jogosulatlan versenyelőnyben van vetélytársaival szemben és morális kötelezettsége lenne azokat támogatottságuk arányában bevonni a döntéshozatalba.
Ezzel együtt végső soron még akár szerencsésnek is lehetne nevezni a helyzetet, hiszen ha Kelemenék erre hajlandóak lennének, nehéz lenne lemosni az autonomista erőkről azt, hogy az RMDSZ kézből eteti őket. Mint ahogy ezt a Magyar Polgári Pártról már nehéz lemosni, pedig nem elsősorban anyagi, hanem politikai „segítséget” kap az RMDSZ-től. Persze, amint azt megtudtuk Bíró Zsolt MPP-elnök „spágás” beszédéből, van annak anyagi vonzata is, ami egyáltalán nem mellékes a pártvezetés számára, sőt, ez a tulajdonképpeni célja az RMDSZ-es segítséggel megvalósítani szándékozott bukaresti jelenlétnek.
Az RMDSZ, miután kerek húsz esztendeje ad acta tette az autonómia-programot és azt kizárólag politikai számításból, jellemzően választási célzattal veszi elő azóta, elsősorban a bukaresti forrásokra támaszkodva tud fennmaradni. Fizetni közvetlenül a szűk nómenklatúrát, a pénz kisebb részét pályatokon szétosztani, ismét csak a vazallus-tartási célzattal, nomenklaturális szempontok szerint s persze fenntartva a baráti sajtót, mely, ha egyáltalán kényelmetlenkedik a kiüresedett faszadista (homlokzatra összpontosító, copyright by Szőcs Géza) mamutszervezet irányában, akkor azt csak a megengedett mértékben teszi, a látszatőrzés szándékával. (Örök mementó a Transindex „negatív kampánymonitorja”, melybe valamiképpen a legbotrányosabb RMDSZ-es esetek – például Rózsa Gáspár deményházi plébános verbális ámokfutása, melynek keretében a tisztelendő úr garantálta Markóéknak, hogy 80 emberből 90 az RMDSZ-re fog szavazni, „különben agyonveri az egészet” - nem kerültek bele.)
Mindazonáltal leszögezném, hogy bármennyire is problematikus az RMDSZ finanszírozásának legitimitása, bármennyire is belekeveredik egyik-másik RMDSZ vezető különböző korrupciós ügyekbe, a szervezettel nem ez a fő probléma, hanem az, hogy nem tölti be funkcióját, nem az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekeit, a három szintű autonómiát képviseli Bukarestben, hanem Bukarest érdekeit a közösség és a nagyvilág irányában.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma//szerintunk

Bethlen Gábor-szobor: a jegyző nem írja alá a főtéri helyszínt
Nem láttamozza a városháza jegyzője, Andrei Mureşan a marosvásárhelyi magyar tanácsosok határozattervezetét, amelynek értelmében Bethlen Gábor szobrát a főtéren helyeznék el.
Peti András alpolgármester az RMDSZ-es marosvásárhelyi tanácsosok nevében határozattervezetet nyújtott be, amelyben azt kéri, hogy a szabad királyi városi cím elnyerésének 400. évfordulójának évében a város állíttasson a cím adományozójának, Bethlen Gábor fejedelemnek szobrot.
Azt kérték, hogy a szobrot a főtérre, a Baross Gábor (Horea) utcai betérővel szembeni parkban állítsák fel, s azt is megjelölték, hogy a szobor talapzata maximum 18 négyzetmétert fog elfoglalni. A főtéri helyszínt tartalmazó határozattervezetet benyújtották az iktatóba, s a tanácsüléseken többször kérték napirendre tűzését. Ahhoz, hogy napirendre tűzzék, és a szakbizottságokban tárgyaljanak róla, szükség van a városháza jegyzőjének, Andrei Mureşannak az aláírására.
A városháza honlapján az elmúlt hétvégén jelent meg az RMDSZ-es tanácsosok által benyújtott irat és a városháza jegyzőjének véleményezése. Andrei Mureşan szerint „a főtéri helyszínnel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy a városi területrendezési terv (PUG) szerint a zöldövezetek besorolását nem lehet megváltoztatni, területüket nem lehet csökkenteni. Bármilyen beavatkozás a zöldövezetekbe előzetes szaktanulmány meglétét feltételezi. A 2006-os törvény értelmében a köztéri szobrokat a törvényes előírások betartásával lehet elhelyezni, felállítása városi építkezési engedélyhez kötött, s a szakminisztérium és kihelyezett intézményeinek beleegyezésére is szükség van. A benyújtott, a főtéri helyszínt tartalmazó határozattervezet nem teljesíti a fent felsorolt követelményeket, így nem lehet láttamozni.”
Megkeresésünkre Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, a Bethlen Gábor-szobor felállításának ötletgazdája elmondta, hogy a városháza jegyzőjének érvelése nem állja meg a helyét, hiszen ahhoz, hogy a szakminisztériumtól, a műemlékvédelemtől vagy a várostól engedélyt kérjenek, szükség van egy elvi beleegyezésre a helyszínt illetően. „A sorrendet be akarjuk tartani, ez azt jelenti, hogy lesz egy elvi beleegyezés a szoborállításról, utána beszerezzük az engedélyeket. Peti András alpolgármester egyeztetett a jegyzővel, s ennek nyomán be fog nyújtani egy második variánst. Remélhetőleg ezt a változatot láttamozza.”
Simon Virág
Székelyhon.ro

Mire költi az RMDSZ az erdélyi magyarság pénzét? (4.)
Úgy tűnik, teljesen szabályos az a gyakorlat, amely során az RMDSZ vezetése szűkszavú, vázlatszerű beszámolókban, százezer eurós tételeket egy-két szóban elintézve számol el a magyar kisebbségnek szánt, jelentős összegű, évi 4–4,5 millió eurós állami támogatások felhasználásáról. Az Átlátszó Erdély oknyomozó portál sorozatának szombaton megjelent részében azt vizsgálta, hogy a román hatóságok ellenőrzik-e az RMDSZ által a Kormányfőtitkárságnak és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának küldött beszámolókat.
Az RMDSZ-vezetés egyik fontos érve a közpénzből kapott támogatás elköltését firtató kérdésekre az, hogy a román hatóságok állandóan ellenőrzik a szervezetet, és mindig mindent rendben találtak. S bár a beszámolók vizsgálatából kiderült: ezek legfeljebb néhány fogódzót jelentenek, de semmiképp nem adnak teljes képet arról, az RMDSZ mire költötte a költségvetési támogatás nagy részét, mindez, úgy tűnik, teljesen szabályos: az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala nem kér annál több beszámolót a pénz elköltéséről, mint amit az RMDSZ benyújt. Egyébként sem a dokumentumokból, sem pedig a hivatalnokokkal folytatott beszélgetésekből nem derült ki, hogy a hivatal számon kérte volna bármikor ezeknek a pénzeknek az elköltését. Az pedig, hogy a beszámoló valójában egy formaság, valószínűleg annak is köszönhető, hogy az RMDSZ az utóbbi 25 évben sokáig kormányzati tényező volt, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát pedig sokáig az RMDSZ politikusai vezették: Markó Attila, később, 2015-ig pedig Laczikó Enikő.
Mint megtudtuk, a hivatalnál kizárólag könyvelői szemmel nézik át a beszámolókat: az a fontos tehát, hogy a számok összeadva stimmeljenek, a pénz elköltésének céljával kapcsolatban kérdéseket nem tesznek fel. Az oknyomozó portál a Számvevőszéket is megkereste, és elkérte az RMDSZ-nél, valamint egy sor más, RMDSZ-közeli civil szervezetnél (például a Communitas Alapítványnál) lefolytatott ellenőrzések jegyzőkönyveit a 2009–2015-ös időszakra. A válaszból kitűnik, hogy legutóbb 2009-ben volt számvevőszéki ellenőrzés az RMDSZ-nél, akkor a 2008-as időszakra fogalmaztak meg észrevételeket, amikor az RMDSZ még a párttörvény alapján kapott pénzt. A többi civil szervezetet nem vizsgálták a kérdéses időszakban.
Találtak azonban egy másik számvevőszéki jelentést, amely azt mondja: a rendszer túlságosan laza, a jelenleginél sokkal pontosabban, külön törvényben kell szabályozni azt a módot, ahogyan a kisebbségi szervezetek elszámolnak ezzel a költségvetési támogatással. A Számvevőszék 2009 május-júniusában világította át a Kormányfőtitkárság 2008-as kifizetéseit, a vizsgálat eredményeiről a 2009. 07. 31./DNA/20/15099-as jegyzőkönyv számol be. A hatóság kihágásként (abatere de la legalitate şi regularitate) értékeli azokat a kifizetéseket, amelyeket a Kormányfőtitkárság költségvetéséből a kisebbségi szervezeteknek folyósít, mivel azokat nem szabályozza külön törvény (lege specifică). A törvény kidolgozása az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának feladata lett volna – áll a jegyzőkönyvben. A Számvevőszék megkereste Markó Attilát, a hivatal akkori vezetőjét is, aki azt válaszolta, a kérdéses szabályokat a 30.01.2008/103-as kormányhatározat tartalmazza.
(Forrás: Erdely.atlatszo.hu)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Soós Zoltán szerint a polgármesteri hivatal ki akarja szorítani a Bethlen-szobrot a főtérről
Kiszorítaná Marosvásárhely főteréről a Bethlen Gábor-szobrot a polgármesteri hivatal – véli Soós Zoltán függetlenpolgármesterjelölt a szerkesztőségünkbe tegnap eljuttatott közleményben, mivel az önkormányzat jegyzője elutasította az RMDSZ-frakciónak azt a javaslatát, hogy a Bethlen Gábor-szobrot a Rózsák terén állítsák fel.
Andrei Muresan azzal érvelt, hogy az érintett terület zöldövezetként van nyilvántartva és a törvény értelmében a rendeltetésén nem lehet módosítani.
"A jegyző kijelentése már csak azért is meglepő, mert a kiszemelt területet jelenleg aszfalt borítja" – jelentette ki Soós Zoltán.
A jegyző továbbá kifogásolta az építkezési engedélyhez szükséges szakdokumentáció hiányát is.
"A tanács csak elvi beleegyezést kért a helyszínre. A műszaki terveket, engedélyeket ezt követően kell elkészíteni és beszerezni, tehát ez az érvelés nem elfogadható. Jól mutatja azt, hogy a hivatal minden eszközzel próbálja akadályozni a szobor felállítását" – szögezte le Soós Zoltán. Hozzátette, reméli, hogy az RMDSZ-frakció mielőbb új határozatot nyújt be, melyben pontosítják, hogy a korábban a Vár sétányra elképzelt szobor végső helyszíne a főtér lenne.
"A hivatal akciója jól mutatja Dorin Florea cinizmusát, hogy pont a 400. évfordulóra időzíti a szoborállítást szabotáló akcióját" – mondta még Soós Zoltán.
A Bethlen Gábor-szobor felállítására az önkormányzat 500 ezer lejt ítélt meg. A szoborterv végleges változatáról még nincs döntés, a szoborpályázatra beérkező alkotások közül a zsűri kettőt választott ki nyertesként. A művészeket felkérték, gondolják tovább, dolgozzák ki részletesebben a terveiket, és készítsenek újabb maketteket. Ezek alapján dönti majd el a szakmai zsűri, hogy melyik szobor felállítását javasolja a város főterére.
Népújság (Marosvásárhely)

Kovács: marhaság, hogy a magyarság kapja a pénzt
Lapunk korábbi munkatársa, Gazda Árpád – az MTI jelenlegi kolozsvári tudósítója – „marhaságának” nevezte Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, hogy nem az RMDSZ-nek, hanem az erdélyi magyar közösségnek járnak azok a román kormány által folyósított pénzek, amelyeket a kisebbségek támogatására szánnak.
Kovács ezt az Átlátszó Erdély oknyomozó portálnak nyilatkozta, amely az utóbbi hetekben cikksorozatban firtatta, miért nem számol el az RMDSZ tüzetesen a magyaroknak szánt állami pénzekkel. Az ügyvezető elnök ezzel arra utalt, hogy Gazda Árpád a Krónika hasábjain több ízben is oknyomozó írásokban próbált utánajárni, hogyan költi el az RMDSZ a pénzt, amelynek csupán egy részét osztja ki pályázatok révén a magyar civil szervezetek között.
„A romániai magyarságnak járó támogatás az Gazda Árpádnak a marhasága. Ez az RMDSZ-nek járó támogatás. Törvény szerint. Ez az RMDSZ-nek járó támogatás” – állította Kovács. Az Átlátszó Erdély újságírója ugyanakkor idézte a 365/2009-es kormányhatározat vonatkozó részét, amely világosan kimondja, hogy „a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a címzettje és a kezelője az állami költségvetésből a romániai magyar kisebbségnek folyósított összegeknek."
Kovács válaszában ragaszkodott ahhoz, hogy ebben a támogatásban azok a kisebbségi szervezetek részesülnek, amelyeknek képviseletük van a parlamentben. „A kisebbségi pénz célja az identitást megőrző – ezen kisebbségi szervezetek által lebonyolított – programok támogatása, valamint az adott szervezetek működésének biztosítása. A kisebbségi támogatás »haszonélvezője« az RMDSZ, hiszen mint közösség nem lehet támogatásban részesülni (ki kapja, ki költhet, hogyan, mikor, kié a felelősség, stb.) a jogrend alapvető szabályai szerint. Tehát a pénz az RMDSZ-é mint a magyarságot a parlamentben képviselő szervezeté, és az RMDSZ egyedüliként a kisebbségi szervezetek körében úgy döntött, hogy ebből nemcsak saját programjait és működését, hanem évente ezres nagyságrendben közösségi programokat is finanszíroz” – állította Kovács Péter.
A portál felvetésére, hogy ha holnaptól eltűnne az erdélyi magyarság, vajon az RMDSZ akkor is megkapná ezt a pénzt, Kovács igennel válaszolt. „Igen, mert a 18 kisebbségi szervezet mögött lévő közösség gyakorlatilag nem létezik. Persze, vannak ezren, százan, kétezren. Ha az 1,2 millió magyar helyett lenne ezer, a támogatást akkor is megkapná az RMDSZ” – hangoztatta Kovács Péter.
„Nagyon komolyan mondom, hogy ez az RMDSZ-nek járó támogatás, és az RMDSZ-nek a döntése az, hogy a költségvetésnek a legnagyobb részét, a meghatározó részét nem saját magára költi. Teljesen törvényes lenne az, hogy fizetésekben kiosszuk a teljes pénzt” – fogalmazott az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Krónika (Kolozsvár)

Kilépett az RMDSZ-ből Soós Zoltán
Nem csak az RMDSZ marosvásárhelyi önkormányzati frakciójából, a szervezetből is kilépett Soós Zoltán, a magyar összefogás polgármesterjelöltje. Szerinte erre azért van szükség, mert hitelesen szeretné képviselni a felvállalt függetlenséget.
Lemondott RMDSZ-tagságáról Soós Zoltán, mert szerinte a hitelesség egyik fontos feltétele, hogy az összmagyar független jelölt valóban független legyen. A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Soós elmondta: a szövetséggel a kapcsolata nem változik, továbbra is együtt gondolkodnak azokon a stratégiákon, amelyekkel a marosvásárhelyi és az erdélyi magyarság életén javítani lehet.
A polgármesterjelölt kedden mutatta be választási stratégiáját, amellyel egyaránt szeretné megszólítani a magyar, a román és a roma közösséget is. A jövő alapköve Soós Zoltán szerint a modern Marosvásárhely, amelyben mindenki otthon érzi magát, és aktív tagja a közösségnek. „Marosvásárhely Erdély szíve lehetne, de nem az, hiszen az elmúlt 16 évben, Florea polgármestersége idején 25 ezerrel csökkent a város lakossága, magyarok és románok egyaránt elhagyták a várost. Ez részben azért van, mert ma a városvezetőnek több DNA-kivizsgálása van, mint amennyi uniós projektje. A közösség erejével ezen változtatni lehet, s akkor elmondhatjuk, hogy Marosvásárhelyen miénk a jövő” – fogalmazott a jelölt.
Megkérdeztük, amennyiben megnyeri a választásokat, szándékszik-e tovább képviselni a városházán a kampányban felvállalt függetlenséget. A polgármesterjelölt kifejtette: a függetlenség alapfeltétele, hogy a független személy ne vállaljon tisztségeket politikai alakulatok keretében, a hitelesség egyik fontos feltétele pedig az, hogy a független jelölt ténylegesen független legyen. „Jelen pillanatban nem vagyok RMDSZ-tag. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem támogat az RMDSZ, a néppárt vagy a polgári párt. De nem az a célom most a választások előtt, hogy elhatárolódjam a politikai alakulattól, hanem hogy minden alakulat álljon mellém, és támogasson. Független polgármestere akarok lenni Marosvásárhelynek, a munkát így szeretném tovább folytatni. Saját döntésem ez. Nem határolódom el, ugyanúgy együtt gondolkozom az RMDSZ-szel azokon a stratégiákon, amelyekkel fejleszteni lehet Marosvásárhelyt és az erdélyi magyar közösség életét” – fogalmazott Soós Zoltán.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Márton Árpád három megoldatlan problémára hívta fel a miniszterelnök figyelmét
A kisebbségi oktatás sajátos megoldatlan problémáira hívta fel a figyelmet Márton Árpád, az RMDSZ Kovászna megyei parlamenti képviselője hétfőn a képviselőház plénumának ülésén, amelyen az oktatásban felmerülő és megoldatlan helyzetekről vitáztak a törvényhozók a miniszterelnök jelenlétében.
Márton Árpád három olyan megoldatlan problémára világított rá, amelynek megoldásait a szakminisztériumtól várja: a létszám alatti osztályok megléte, ott ahol kis számarányban élnek magyarok, az anyanyelven íródott tankönyvek kérdése, hiszen kevés példányszámban kell kinyomtatni, ezért többe kerülnek, valamint hangsúlyozta a román nyelv speciális tankönyvekből történő oktatásának fontosságát.
„A román nyelv oktatásának kérdése még mindig megoldatlan, hiszen sajátos program szerint és sajátos tankönyvekből kell oktatni, illetve ezeknek a programoknak megfelelően kéne vizsgáztatni a gyermekeket. Ezek azonban olyan kérdések, amelyeket minden kisebbségi szervezet a saját specifikumának megfelelően a mindenkori minisztériummal kell egyeztessen” – fogalmazott a politikus.
Továbbá két kérdést intézett a miniszterelnökhöz, amelyek a kormány kompetenciájába tartoznak: „öt éve van érvényben a tanügyi törvény, amelynek sajátos előírásai vannak a multikulturális egyetemekre vonatkozóan: a jogszabály önálló karok létesítéséről rendelkezik ezeken az egyetemeken. A jogszabály három egyetemet nevesít a Babeș– Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet. Az első két egyetem a törvényben előírt hat hónapon belül meghozta a szükséges intézkedéseket, míg a MOGYE az elmúlt öt évben nem oldotta meg ezt” – hangzott el Márton Árpád hozzászólásában. A képviselő arról is kérdezte a miniszterelnököt, hogy mit számít tenni ebben a kérdésben – amely a kormány hatáskörébe tartozik – annak érdekében, hogy megoldja a felvetett problémát. A miniszterelnök válaszában az egyetemek önrendelkezésére hivatkozva elmondta, hogy a kormány nem tud közbelépni.
Márton Árpád második kérdése a magán és egyházi egyetemek állami társfinanszírozására vonatkozott, arról érdeklődött: mikor fogják kidolgozni azt a kormány-határozatot, amely ezen intézmények társfinanszírozására vonatkozik, hiszen nemrég megszületett az egyetem előtti oktatási intézmények finanszírozására vonatkozó kormány-határozat. A miniszterelnök nem válaszolt erre a kérdése.
maszol.ro

Tisztességes, hasznos politizálást (Néppárti kampányindító)
Szerény, de lelkes kampányindítót tartott tegnap a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki szervezete. Az alakulat polgármester- és tanácstagjelöltjei a közpénzek hasznosabb, tisztességesebb, átláthatóbb elköltését ígérték, korrupció- és spágamentes politizálás mellett szálltak síkra. Szilágyi Zsolt országos elnök nem kímélte az RMDSZ-t.
A magyar himnusz eléneklése után Kocsi Hunor Tibor, az EMNP sepsiszentgyörgyi ügyvezető elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Balázs Attila megyei elnök ismertette a polgármester- és tanácstagjelöltek névsorát. Fazakas Péter közgazdász, a megyei önkormányzati képviselőjelöltek listavezetője azt hangsúlyozta: hasznosabban és tisztességesebben kell elkölteni a közpénzeket. Többek között utalt arra, hogy hatalmas összegeket költöttek megyei utak javítására, de rossz minőségben elvégzett munkát is átvettek, ugyanígy sok pénz ment el a megyei kórház felújítására, mégis elégedetlenek az ellátással. Szóvá tette, hogy sok helyen nem zárult le a visszaszolgáltatás, mert a polgármesterek akadályozzák azt, hogy maguk vagy közeli barátaik olcsón megvehessék a földeket. Kátai Zsuzsanna tanácstagjelölt a kommunizmus áldozatait megillető kártérítések érdekében általa indított eljárásokról szólt, kiemelve: négy év alatt alapfokon 150 ilyen pert nyertek meg. Benedek Erika megyei önkormányzati képviselőjelölt leszögezte: az elmúlt évek egyik legnagyobb beruházása Háromszéken a Holzindustries Schweighofer rétyi fűrészüzemének a beindítása volt, de túl nagy árat fizetünk a munkahely-ígéretekért, a gazdasági biztonság megteremtésében nem az a jó irány, hogy utolsó természeti erőforrásainkat feláldozzuk, inkább a kis- és közepes vállalkozások, a háztáji gazdaságok megerősítése lenne a járható út.
Bálint József sepsiszentgyörgyi polgármesterjelölt azt mondta: vállalkozói és alpolgármesterként szerzett tapasztalatait értékesítené a városvezetésben. Antal Árpád polgármesterről, az RMDSZ jelöltjéről annyi jót tudna mondani, hogy akár kampányolhatna is neki, de azok között, akiket ő támogatott, sokaknak meggyűlt a baja a törvénnyel. Tenni akar azért, hogy Sepsiszentgyörgy élhető város legyen mindenki számára. Korrupció- és spágamentes politizálást, tisztességes, hasznos városvezetést ígért.
Johann Taierling kézdivásárhelyi polgármesterjelölt azt hangsúlyozta: a Néppárt feltámadt, van esély a győzelemre, mert aki következetesen dolgozik, előbb-utóbb célba ér. Szilágyi Zsolt országos elnök az RMDSZ Biztonságot a közösségnek, plakátokon szereplő jelszavára utalva sajnálattal állapította meg: 26 évvel 1989 után még mindig arról kell beszélni, hogy megpróbálják visszacsempészni a félelmet az emberek szívébe, mi több, most már magyar fél magyartól – beszámolója szerint az RMDSZ Biharban, Kolozs megyében, de Háromszéken is próbálta megfélemlíteni jelöltjeiket. Kitért arra is, hogy az RMDSZ a közösség tudta és beleszólása nélkül, titokban költi el, lenyúlja a magyar közösségnek szánt évi 4–5 millió eurós támogatást. Megjegyezte ugyanakkor: abból az 5 millió euróból nem futja propagandára, amelyben megmagyaráznák, miként maradt román szenátorral Felső-Háromszék, miután korrupció miatt Olosz Gergelyt elítélték.
A kérdések során egyebek mellett az autonómia fontossága, a terrorváddal fogva tartott kézdivásárhelyi fiatalok melletti kiállás szükségessége merült fel, az esemény a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kérdések válasz nélkül (Kisebbségi oktatás)
A kisebbségi oktatás sajátos megoldatlan problémáira hívta fel a figyelmet Márton Árpád, az RMDSZ Kovászna megyei parlamenti képviselője hétfőn a képviselőház plénumának ülésén, amelyen az oktatásban felmerülő és megoldatlan helyzetekről vitáztak a törvényhozók a miniszterelnök jelenlétében.
Márton Árpád három olyan gondra világított rá, amelynek megoldásait a szakminisztériumtól várja: a létszám alatti osztályok létére, ahol kis számarányban élnek magyarok, a kis példányszámuk miatt drágább anyanyelvű tankönyvekre, és hangsúlyozta a román nyelv speciális tankönyvekből történő oktatásának fontosságát. Márton Árpád elmondta: a román nyelvet sajátos program szerint és sajátos tankönyvekből kell oktatni, és ezeknek a programoknak megfelelően kellene a gyermekeket vizsgáztatni. A felsőoktatásról is beszélt: „Öt éve van érvényben a tanügyi törvény, amelynek sajátos előírásai vannak a multikulturális egyetemekre vonatkozóan: a jogszabály önálló karok létesítéséről rendelkezik ezeken az egyetemeken. A jogszabály három egyetemet nevesít: a Babeş– Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet. Az első két egyetem a törvényben előírt hat hónapon belül meghozta a szükséges intézkedéseket, míg a MOGYE az elmúlt öt évben nem oldotta meg ezt” – emlékeztetett Márton Árpád, és megkérdezte a miniszterelnököt, hogy mit számít tenni ebben a kérdésben – amely a kormány hatáskörébe tartozik – annak érdekében, hogy megoldja a felvetett problémát. A miniszterelnök válaszában az egyetemek önrendelkezésére hivatkozva elmondta, hogy a kormány nem tud közbelépni.
Márton Árpád második kérdése a magán- és egyházi egyetemek állami társfinanszírozására vonatkozott: arról érdeklődött, mikor fogják kidolgozni a kormányhatározatot, amely ezen intézmények társfinanszírozását rendezi, hiszen nemrég megszületett az egyetem előtti oktatási intézmények finanszírozására vonatkozó kormányhatározat. Erre a kérdésre a miniszterelnök nem válaszolt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Torzít az Átlátszó Erdély (Visszajelzés)
A közpénzek elköltésének átláthatóvá tétele jegyében az RMDSZ készséggel és nyitottsággal válaszolt az Átlátszó Erdély portál megkeresésére, miszerint sorozatot indítana költségvetése bemutatására. A szerkesztő kérésére egy alkalommal került sor személyes találkozóra, ezt követően pedig kiegészítő megjegyzéseket fűztünk hozzá elektronikus formában a különböző költségvetési tételekhez. Az ügyvezető elnökkel való találkozót követően felajánlottuk a szövetségi elnökkel való találkozást is, de ehhez a szerkesztő nem ragaszkodott, mondván, hogy számára minden világos, így további beszélgetéseket nem tart szükségesnek. Úgy tűnik, mégsem sikerült minden félreértést tisztázni. Ezért tartjuk fontosnak az alábbi helyesbítéseket:
1. A pénzügyi hatóságoktól kapott eddigi észrevételek (sesizări) egyike sem a kifizetésekre vonatkozik – ahogy ez a cikkekben megjelent –, hanem a törvényi szabályozás hiányát kifogásolta. A hatóság azért állapít meg kihágást (abatere de la legalitate şi regularitate) egyes kifizetések kapcsán, mert ezeket nem szabályozza külön törvény (lege specifică). Ezt a problémát az RMDSZ egymagában nem tudja orvosolni, ezt a hiányosságot egy törvény tudja pótolni.
2. Az RMDSZ költségvetésének sajátossága, hogy magában foglalja több más civil szervezet fenntartási költségeit is – az üzemanyagtól az ingatlanfenntartásig –, ezenkívül pedig mindazokat a támogatásokat, amelyeket az ország több száz civil szervezetének vagy rendezvényeknek ítél oda különböző pályáztatási eljárásokkal. A közösségépítésnek egyik része a terepmunka, a másik része az irodai munka – mindkettő költségei elérhetőek, megvizsgálhatóak. Hogy mi a „sok” és mi a „kevés” a költségekben – a felvázolt keretben értelmezhető hitelesen.
3. Az Átlátszó Erdély állítása szerint az RMDSZ székházainak „villany-, víz- és gázszámlájára átlag havi 3700 eurót költ”. Ezzel az állítással két gond van. Valójában ez az összeg a fizetések mellett a székházainkban országszerte működő szervezetek fenntartásához köthető kiadásokat fedi, egyebek mellett az ingatlanadót, autóbiztosítást, üzemanyagköltséget, útadót, karbantartási költségeket, fogyóanyagokat, internetet, telefont, újságbérletet, hulladékszállítást, takarítást, kábeltévé-előfizetést, a biztonsági cég szolgáltatásait, valamint a protokollt. És igen, ezek között ott vannak a villany-, víz- és gázfogyasztás költségei is. Másrészt a valóság az, hogy a székházaink legnagyobb része magyar közösségi házként is működik, különösen a szórvány vidékeken.
4. Az Átlátszó Erdély cikkei szerint „az RMDSZ alkalmazásában lévő személyek fizetése sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek.” A valóság ezzel szemben az, hogy az RMDSZ alkalmazásában lévő 116 személy (18 megyében dolgoznak) átlagfizetése nettó 1115 lej. Ehhez képest Romániában az átlagbér nettó 1950 lej. Az ügyvezető elnök fizetése pedig nem éri el egy közepes méretű építőipari vállalat mérnökének fizetését.
5. Átlátszó Erdély-megállapítás: „az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót vásárolt”. Valóság: Az RMDSZ tulajdonában, az országos szervezet és a 18 megyei szervezet használatában a következő járművek vannak: 15 Logan, 9 Skoda, 3 Volkswagen és 1 Honda gépkocsi, átlagéletkoruk 5 év, átlagban 110 000 kilométert futottak. A legtöbb jármű, amivel rendelkezünk – Logan személygépkocsi –, még Romániában sem számít „felső- vagy középkategóriás autónak”. Mindennek nyilvánosságra hozatalát azért tekintettük fontosnak, mert egy költségvetés esetében nagyon pontosan ellenőrizhető és csak egyféleképpen értelmezhető adatokról van szó. Ezért szükséges a helyes megközelítés, az információk torzításoktól mentes ismertetése. A továbbiakban is figyelemmel követjük az Átlátszó Erdély költségvetésünkre vonatkozó sorozatát, megfogalmazzuk és a közvélemény elé tárjuk a korrekcióra szoruló megállapításokat.
RMDSZ-sajtóiroda
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szoborcsapda
Mintha csak ismétlődne a Sütő-szobor esete: a marosvásárhelyi tanács először elvileg jóváhagy egy bizonyos helyszínt, majd új ötlet születik: az író szobra – méltán – jobb helyet érdemel, mégpedig a városközpontban, a Színház téren. Nagy nehezen "ment át" az első változat is, a második azonban már kiverte a biztosítékot a testület bizonyos részében, heves viták révén fogadtatta el az RMDSZ-frakció. Azóta sem került ki Sütő András szobra, sem az első, sem a második helyszínre.
A legfrissebb, a jelek szerint "üggyé" duzzadó Bethlen Gábor-szobor hasonló kört látszik lefutni: miután először a vár mellett szerették volna felállítani, a tanács weboldalán jól látható, hogy a legutóbbi tanácsülésen a napirendre tűzött határozattervezetben már a főtéri park a helyszín, az indoklásban azonban még a Bernády tér. A tanács jegyzője, az urbanisztikai szabályzatnak a zöldövezetekre vonatkozó előírásaira, valamint az emlékművek elhelyezésére vonatkozó törvényre hivatkozva, május 5-én elutasította a testület határozatát, amelynek értelmében a főtéren kapna helyet Erdély volt fejedelmének szobra. Bár a helyszín a központi park aszfaltozott része, nem pedig zöldövezet, a terület ráadásul éppen "szabad" is, egyeseknek mégsem tetszik a szoborállítás gondolata. A szakbizottságok mégis rábólintottak a tervezetre, és fel sem merült, hogy a kezdeményezők nem állítják össze az engedélyekhez szükséges dokumentációt, hogy jóváhagyások vagy tervek híján állítanák fel a szobrot. Nem szakadt volna le az ég, ha mondjuk a jegyző, a törvényesség e buzgó őre, nem utólag, hanem például a tanácsülésen, a tervezet vitája során figyelmezteti a képviselőket a jogszabályokra, az esetleges szabálytalanságokra, ami lehetőséget ad azok kijavítására helyben, a határozat jobb megszövegezésére, ezáltal is rövidre zárva a folyamatot. Korábban ez volt a gyakorlat a tanácsüléseken. Mind a városin, mind a megyein.
Soós Zoltán tavalyi kiváló ötlete, hogy emlékművet állítsanak a volt fejedelemnek, elsősorban a rossz időzítés és a tanácsi dokumentumokban megjelenő módosítások miatt válhat tehát kedélyeket borzoló "üggyé", egy olyan városban, amely Bethlen Gábor idején kapott szabad királyi városi rangot. A Kultúrpalotában megszervezett ünnepségen, a 400 évvel ezelőtt adományozott kiváltságlevél ismertetőjét követően elhangzott polgármesteri ígéretről, hogy Erdély fejedelmének szobra az Erdélyi Iskola nevű román kulturális mozgalom képviselőinek szoborcsoportjával egyetemben (természetesen nem maradhat el a tandem szituáció) helyet kap Marosvásárhelyen, azt hihette a résztvevő, hogy komoly a szándék erre, hogy a román közösség is megértette, mekkora jelentősége van Bethlen Gábor gesztusának a város történetében. De lehet, az ígéret is csak kampányfogás volt.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Alkotói ösztöndíjak 2016
Zsúfolásig megtelt tegnap délután a sétatéri Kaszinó az Alkotói Ösztöndíjak 2016-os gáláján. Az RMDSZ megbízásából a Communitas Alapítvány 2003 óta díjazza a legtehetségesebb hazai fiatal magyar művészeket, akiket Markó Béla, az ösztöndíjbizottság elnöke méltatott.
A díjazottak: film és televízió – Bács Ildikó, Gál László, Kocsis Tünde, Lőrincz Lóránd Sándor, Péter Anna, Sáji Róbert; irodalom – Adorjáni Anna, Demeter Zsuzsanna, Gothár Tamás, Kulcsár Árpád, Lovassy Cseh Tamás, Simon Emőke, Tamás Kincső, Varga Borbála, Varga László Edgár; színházművészet – Balla Szabolcs, Botos Bálint, Imecs-Magdó Levente, Jerovszky Tímea, Kónya Ütő Bence, Köllő Csongor, Moldován Blanka Boglárka, Nagy Botond, Orbán Levente; vizuális művészetek – Adorjáni Márta, Betuker István, Gábor Barna, Kékedi Ronáld, Kolozsi Erik, Kopacz László, Ördög-Gyárfás Ágota, Szász Zsolt, Török Réka; zeneművészet – Bagossy Norbert, Bordos Nagy Eszter Csilla, Darabont Örs, Demeter Vincze András, Harmadik Zenekar, Hermann Szabolcs, Iszlai Renáta, Szép András, Szőcs Géza Márton.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Feudális állapot
Mi volt előbb: az erdélyi magyarság vagy az RMDSZ? Ha Kovács Péter ügyvezető elnök sajátos, az Átlátszó Erdély oknyomozó portálnak adott interjújából kivilágló logikáját mérvadónak tartanánk, akár még ezen az álkérdésen is elmerenghetnénk.
Csakhogy a szövetségnek a romániai magyar közösséggel fennálló viszonya egyáltalán nem tekinthető a tyúk és a tojás elsőbbségét firtató rejtélyhez hasonló dilemmának. Józan paraszti ésszel is könnyen és egyértelműen eldönthető, hogy erdélyi magyarok nélkül nem létezne RMDSZ sem (azazhogy valamiképpen mégis lehetséges volna, de azt etnobiznisznek nevezik), a magukat mégis magyaroknak valló kisebbségiek után pedig az alakulat nem eurómilliókat kapna a román költségvetésből évente, hanem mondjuk 1200 lejt, amennyit a Romániai Albánok Ligája.
Még ha nem is fogalmazna pontosan a kisebbségi közösségeknek nyújtott állami támogatást szabályozó törvény és kormányrendelet (de megteszi!), akkor is világos volna: ezt a finanszírozást az állam a magyar közösségnek szánja, az RMDSZ pedig parlamenti képviselettel rendelkező alakulatként haszonélvezeti jogot kapott ezeknek a forrásoknak a kezelésére. A jelek szerint az RMDSZ magát személyeskedésre ragadtató ügyvezető elnöke ezt nem hajlandó elismerni, ő amellett kardoskodik, hogy a román költségvetési juttatás az RMDSZ pénze, és csakis a szövetségre tartozik, hogy mire költi azt, illetve mennyivel számol el nyilvánosan.
Eközben nem akárki, hanem közvetlen felettese, Kelemen Hunor szövetségi elnök jelentette ki, hogy eddig sem volt és ezután sem lehet titok, hogy az RMDSZ mire fordítja a magyar közösség képviselőjeként neki folyósított közpénzt. A dolog nagyon is világos tehát, mindehhez pedig annyit tehetnénk még hozzá: bár a törvény nem követeli meg ugyan a tételes elszámolást a közösség irányába, ez egy, magából a közösségből vétetett politikai alakulat számára becsületbeli kérdés kellene legyen.
Persze az átláthatóság azzal a „veszéllyel” járna, hogy nyilvánvalóvá válna a pénz elköltésének módja. Ez azonban még mindig tisztességesebb lenne, mint a mostani feudális állapot, amikor az RMDSZ nem is számol el maradéktalanul, de elvárja, hogy rendszeresen újraválasszák.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: Románia „modellértékű” a kisebbségi jogok be nem tartásában
Kelemen Hunor szerint Románia "lassan modellértékűvé válik" abban, hogy miként nem alkalmazza az általa ratifikált európai egyezményekbe foglalt kisebbségi és nyelvi jogokat.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke erről azt követően nyilatkozott, hogy Bukarestben fogadta az Európa Tanács szakértőit, akik a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának romániai alkalmazásáról tájékozódtak. Amint az RMDSZ hírlevelében közölte, a szakértői látogatás azzal áll összefüggésben, hogy a román kormány két és fél éves késéssel, 2016-ban jelentést nyújtott be az Európa Tanácshoz a charta ratifikálásával vállalt kötelezettségei teljesítéséről.
Kelemen Hunor az egyeztetésen egyértelművé tette: a romániai közigazgatási intézményrendszerben nem elszigetelt eljárásbeli tévedések következtében csorbulnak a kisebbségi jogok, hanem folyamatos és több területen összehangolt jogcsorbítás zajlik. Az RMDSZ elnöke arról tájékoztatta az ET szakértőit, hogy a 2007-es EU-csatlakozás óta immár nem nehezedik bizonyítási kényszer Romániára, és "szankciók hiányában és az európai integráció visszafordíthatatlansága által bátorítva a kisebbségi jogok alkalmazása elindult a visszafejlődés útján". Kelemen Hunor szerint a visszafejlődési folyamat már 2007-től érezhető volt, de 2012 után vált hangsúlyossá.
Az RMDSZ azt sérelmezte elsősorban, hogy Románia nem hozott létre a charta előírásainak alkalmazását felügyelő rendszert egyik érintett területen sem. "Azt is tapasztaltuk, hogy a chartába foglaltakat korlátozó előírásokként értelmezik a hatóságok, ami szöges ellentétben áll az egyezmény szellemével" - idézte a hírlevél Kelemen Hunort. Az RMDSZ-elnök azt is nehezményezte, hogy az állam nem szánt anyagi és humánerőforrást a charta alkalmazására, és ez a hiányosság minden szakterületen, de különösen az igazságügyben szembetűnő.
Az ET szakértőit az RMDSZ ügyvezető elnöke, és egyes ügyvezető alelnökei tájékoztatták arról, hogy miként csorbulnak a charta ratifikálásakor vállalt nyelvi jogok a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az oktatás és a közszolgálati média területén. Az RMDSZ korábban árnyékjelentést készített ahhoz a jelentéshez, amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt kötelezettségei teljesítéséről készített, több mint két éves késéssel a román kormány.
MTI

Lépjen vissza Taierling (Kampányban az MPP)
„Felkérem, nem felszólítom Johann Taierlinget, az Erdélyi Magyar Néppárt polgármesterjelöltjét, hogy lépjen vissza” – mondta tegnap Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnöke az alakulat kézdivásárhelyi székházában tartott sajtótájékoztatón, amelyen Szigethy Kálmán, az MPP polgármesterjelöltje, Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke és Lukács László, a párt városi, illetve megyei tanácsi listájának harmadik helyezettje volt jelen.
A Magyar Polgári Párt a magyar lelkiismeret – magyarázta egyik választási jelszavukat a párt megyei elnöke –, mert az MPP-tagok, annak jelöltjei ugyanolyan szegények, mint a nép, ugyanúgy élnek, tudják, mire van szükségük az embereknek, ezért hiteles az MPP képviselete. Az MPP képviselői az erdélyi magyar politikában nemcsak a versenyt, a választás szabadságát, hanem a valódi együttműködés lehetőségét is megteremtették. Amikor lehet, akkor legyen verseny – hangsúlyozta –, de amikor szükséges az összefogás, akkor közösen kell lépni, mert csak így lehet eredményt elérni. Kulcsár-Terza József a Rákosi-ügyet botrányosnak minősítette: „jellemtelen emberektől csak ilyen jellemtelen lépések várhatóak, ezt a párt elítéli”. Rákosi János kizárta magát az MPP-ből, amikor annak polgármesterjelöltje ellen függetlenként indult. A megyei elnök az Erdélyi Magyar Néppártot is bírálta. Meglátása szerint nem lehet tiszta lappal indulni a választásokon, amikor „ők verték szét a jobboldalt”. A Néppárt módszereit szekus módszereknek minősítette. Azt is elmondta, hogy Taierling 2012-ben már megméretkezett, látta, milyen eredményt tud elérni, most is tisztában van, hogy nem nyeri meg a választást, mégis gyengíti a jobboldalt. Lépjen vissza, és támogassa Szigethy Kálmánt – javasolta Kulcsár-Terza József Johann Taierlingnek.
Szigethy Kálmán polgármesterjelölt arról beszélt, hogy a párt tanácsi listájára zömében fiatalok és civil szervezetek képviselői – Péter János és Forró Béla, a Székely Kutyaklub elnöke – kerültek. A listájukon szereplő fiatal vállalkozókat – Kádár Zsoltot, Hella Zoltánt és Náni Leventét – is megemlítette, akik bebizonyították, hogy itthon is lehet boldogulni. Névsorukban a romák képviselője, Kalányos Attila neve is szerepel, sőt, Cristian Jolţan személyében egy román nemzetiségű jelölt is került. Programból kiemelte többek között a vállalkozóbarát környezet kialakításának fontosságát, a befektetők vonzását, a helyi értékek népszerűsítését. Vissza kell állítani a városi színházat, haza kell hívni a fiatalokat – sorolta. Az MPP polgármesterjelöltje megválasztása esetén kezdeményezné a megyei jogú város visszaminősítését várossá, mivel akkor csökkennének az adók, és az európai uniós vidékfejlesztési pályázatok elbírálásánál előnyt élveznek a községek és a kisebb városok. „Nem jelent semmiféle előnyt a megyei jogú városi cím” – hangsúlyozta Szigethy. Ugyanakkor fontosnak látja, hogy az önkormányzat felújítsa Fortyogófürdőt, ahol véleménye szerint gyógy- és élményfürdőt lehetne működtetni.
A sajtótájékoztató végén Kulcsár-Terza József bemutatta a nyujtódi Lukács Lászlót, aki a párt megyei tanácsi listáján harmadik helyen szerepel; ő képviseli a majdani megyei önkormányzatban Felső- Háromszéket, ő az, aki le tud ülni tárgyalni az RMDSZ-vezetőkkel, és el tudja mondani, hogy mi a gond Kézdiszéken.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bölcs diákoknak az Erdélyi Magyar Televízióban!
Új diákvetélkedővel jelentkezik az Erdélyi Magyar Televízió: a Bölcs Diákok nevű országos szintű verseny két elődöntőjét, illetve döntőjét idén első alkalommal követhetik Erdély-szerte a televízió nézői.
A Communitas Alapítvány és az RMDSZ Kulturális Főosztálya által szervezett versenyre idén egyébként már hatodik alkalommal kerül sor, a Babes– Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézete, Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklámintézete, Kémia és Vegyészmérnöki Kara, valamint Történelem – Filozófia Kara és a Magyar Történeti Intézet közreműködésével.
A vetélkedő általános célja a tanulók olvasási készségeinek fejlesztése, valamint az, hogy a diákok felismerjék az egyes tudományágak területéről származó információk közötti összefüggéseket. Az idei Bölcs Diákok mottója: Szeretem, hogy magyar vagyok, ennek kiemelt célja az erdélyi magyarok színes múltjának, jelenlétének, értékteremtő hozzájárulásának szélesebb körű megismertetése a fiatalok körében.
A vetélkedő első három fordulójának összesített eredményei alapján a legjobb tíz csapat kerül a két elődöntőbe, a döntőben az első négy csapat vesz részt. A versenynek e három mozzanatát rögzíti és tűzi műsorára az Erdélyi Magyar Televízió.
A két elődöntőt május 15-én és május 22-én, a döntőt május 29-én követhetik a televízió nézői, mindhárom alkalommal este 8 órától.
Szurkoljunk együtt a Bölcs Diákok versenyzőinek az Erdélyi Magyar Televízióban!
Népújság (Marosvásárhely)

A román kormányt Nagyváradról irányítják
A Cioloș-kormány a nagyváradi polgármester utasítására – aki a Nemzeti Liberális Párt főtitkára is egyben – törvényeket felülíró rendelettel sietett a kínos referendumkalandba keveredett Ilie Bolojan megtámogatására.
A kormány szerdai ülésén elfogadott, a 2000/3-as számú törvényt módosító sürgősségi kormányhatározat alapján – az illetékes választási bizottságok állásfoglalása ellenére – megtarthatják a Nagyvárad és a szomszéd község, Váradszentmárton egyesítéséről szóló referendumot június 5-én, a helyhatósági választásokkal egy időben. A határozat szerint ugyanazokban a szavazóhelyiségekben, ugyanazokkal a választási bizottságokkal szervezhetik meg a helyi jelentőségű népszavazást Nagyváradon és a Botoşani megyei Dîngeni községben, ahol Gulioaia, Buneni és Coşteni falvak létrehozásáról kérdik majd a helybélieket.
A nagyváradi helyi tanács NLP-s többsége kedden fogadta el a népszavazás menetrendjét, azzal a felkiáltással, hogy amennyiben másnap megszületik a kormányhatározat, lesz referendum a helyhatósági választásokkal egyszerre. A kierőszakolt kormányhatározatnak köszönhetően egyébként az sokadik mandátumára pályázó Bolojan polgármesternek sikerül betartania azt az ígéretét is, hogy a referendum nem jár más költséggel, mint a szavazólapok kinyomtatása. Az előző két népszavazás a választók távolmaradása miatt nem hozta meg számára a győzelmet, ám most az önkormányzati választások örve alatt meglehet a kellő érdeklődés és többség. A románság erőteljes propagandát folytat Nagyvárad még nagyobbá tétele érdekében, mind a területét, mind a lakosságszámot illetően. A Ceaușescu-rezsim idején az erőltetett iparosítás és urbanizáció farvizén az 1966-ban még csak százezres, magyar többségű város a rendszerváltás évére negyedmillióssá és kétharmad részben román lakosúvá vált.
A Körös-parti város lakosságának ma már alig 22-23%-át kitevő magyarság politikai képviselői közül egyelőre csak az RMDSZ van jelen a helyi képviselő-testületben, de semmilyen lényeges döntésbe nem képes beleszólni. A grandomán Bolojan elképzeléseit nem mindig ellenezték a tulipánosok kellő eréllyel az elmúlt években, a színromán környékbeli falvak bekebelezéséről szóló referendum kapcsán is szordinóval foglaltak állást, holott az előnytelen a magyarságra nézve, amelynek létszáma a következő népszámlásig a 20% alá csökkenhet. Az Erdélyi Magyar Néppárt pedig csak a partvonalról tudott eddig bekiabálni, nem lévén képviselete az önkormányzatban.
itthon.ma//erdelyorszag

Mesél a torony, a Fejedelmi kapu
A gyulafehérvári székesegyház a magyar történelem egyik monumentális tanúja, számos történelmi személyiségünk hamvait is befogadó épülete. Szent István 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget, s székesegyházának első felépítménye már a 11. században elkészült. A későbbi átalakítások után gótikus karaktert mutató székesegyház és a szomszédságában álló reneszánsz érseki palota Erdély egyik legszebb műemlékegyüttese. Ennek állaga sajnos az évezred végére igen leromlott, az utóbbi évek erőfeszítései eredményeképpen azonban az épületek mára szinte teljesen megújultak. Az évek óta tartó felújítás néhány napja újabb állomásához érkezett. Befejeződött a Szent Mihály-székesegyház déli tornyának felújítása és a Fejedelmi kapu akadálymentesítése.
„A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség megkülönböztetett módon foglalkozik a székesegyház és az érseki palota állapotával, méltó módon történő karbantartásával, helyreállításával. Egy ilyen jellegű középkori épületegyüttes megköveteli az állandó helyreállítási munkálatokat – írta beszámolójában sok évvel ezelőtt Szász János, az érsekség akkori gazdasági igazgatója. – Az utóbbi évszázad restaurálási munkálatainak kiesése következtében a 90-es évek elejére több helyen is sürgős feladattá vált a felújítás. 1999-ben a gyulafehérvári érsekség és a budapesti Országos Műemlékvédelmi Hivatal között létrejött egyezmény nyomán átfogó helyreállítási programterv született. Az anyagi források szűkössége miatt azonban elsősorban részfeladatok és sürgősségi beavatkozásokra került sor 2005-ig. A Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Szülőföld Alap, Románia Művelődési és Vallásügyi Minisztériuma, valamint partnerszervezetek és a hívek támogatásának köszönhetően a jubileumi évben befejeződött a déli torony homlokzatának kőrestaurálása, a Lázói-kápolna felújítása, valamint a Kolonics István által 1877-ben épített orgona restaurálása. A szakemberek által is elismert munkálatok arra serkentenek, hogy a helyreállítási munkálatokat tovább folytassuk, újabb feladatokat vállaljunk” – jegyezte le a beszámoló írója. A munkálatok pedig az ígéret szerint folytatódtak, a templom szentélyét, a kórust, a rózsaablakot helyreállították, a torony külsejének kőrestaurálása is megtörtént, az érseki palota külső és udvari homlokzatát is felújították. A munkálatok értéke igen magas összegre rúgott, az érsekség ezt önerőből nem tudta volna fedezni. Az adományok begyűjtése mellett sikerült a romániai illetékes hatóságokkal is megállapodásra jutni, így a helyreállítási munkálatok tetemes részét a Román Nemzeti Örökségvédelmi Intézet finanszírozta.
A középkori gyulafehérvári római katolikus székesegyház déli tornyának belső felújítása és megközelíthetővé tétele a látogatók számára című pályázat kedvezményezettjeként az érsekség néhány nappal ezelőtt egy újabb projekt munkálatainak befejezését ünnepelhette. A helyreállítás során a szakemberek megnyitották a székesegyház Maiestas Domini kapuját, itt egy lift elhelyezésével lehetővé tették a mozgássérültek kerekes székkel való közlekedését, a másik fontos munkálat a hétszáz éves torony belsejének felújítása és látogathatóvá tétele volt. A norvég alap támogatásával létrejött felújítás koordinátora Márton Judit, a gyulafehérvári érsekség építészeti irodájának vezetője, tervezőépítésze pedig Tövissi Zsolt volt. A pályázat megírásában, lebonyolításában az érsekség munkatársai: Orbán Béla, Bajkó Teréz, Katona Katalin és Hegedűs Enikő művészettörténész közreműködött. Köszönet illeti az Európai Gazdasági Térségen belül Norvégia, Izland és Liechtenstein államokat és a támogatás lebonyolításában résztvevő bukaresti Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumot, a pályázatban partnerként résztvevő budapesti Teleki László Alapítványt, annak igazgatóját, Diószegi Lászlót. Az átadó ünnepségen Dr. Jakubinyi György beszéde és igehirdetése után Mircea Hava polgármester, Hegedűs Csilla, az RMDSZ Kulturális Főosztályának ügyvezető alelnöke és Matei Drîmbărean, Fehér Megye Kulturális és Nemzeti Örökség Felügyelőségének igazgatója méltatta a projekt megvalósulásához szükséges erőfeszítéseket és azok eredményét. Az ünnepséget Borsos Edit énekművész színezte (orgonán Bakos Levente kísérte), a torony és a lift felszentelése után a székesegyházat Vass Csongor levéltáros mutatta be a vendégeknek.
Izgalmas kaland volt a közönség számára a sok száz éves, csupán „ember szélességnyi” lépcsőn a torony belsejébe följutni és ott a székesegyház történetét bemutató kiállítás tárgyaival megismerkedni. A toronytárlat egyik legérdekesebb látnivalója az a mini lapidárium, melynek emlékeit – a szentély külső falán elhelyezett 13. századi kőfaragványok másolatát – közelről szemlélheti meg a látogató. A bibliai alakok korabeli ábrázolása mellett láthatjuk itt a középkor jellegzetes ornamenseit és figuráit, szárnyas gyíkok, oroszlánok, tigrisek, szörnyecskék és angyalok hadát. Mint Hegedűs Enikőtől, a tárlat vezetőjétől megtudtuk, a kiállításon az egyházmegye más templomaiból begyűjtött emlékeket is bemutatnak, többek között egy ritka Szűz Mária-ábrázolást, a Freisungi Immaculata kegykép szobormásolatát. A toronyban helyezték el a székesegyház néhai barokk oltárának táblaképeit is, és egy érdekes makettet, ami az 1909-es ásatáskor a sekrestye padozata alól előkerült 11–12. századi keresztelőkápolna kör alakú alapját rögzíti kicsinyített gipszmásolatban. A kiállítás látnivalói mellett érdekes térélmény maga a toronybelső is az újonnan kialakított lépcső szerkezetével. Első látogatókként a lépcsőkön fölfelé kapaszkodva az erős kinti légmozgás afféle „szélorgona játékát” is élvezhettük, végül „emelkedett” élmény volt az ablakokból – a majdnem 28 méteres magasságból – a felújított várra letekinteni.
S a felújítást vezető építész, Márton Judit szavaiból megsejthetjük, hogy egy ilyen projekt megvalósulása nemcsak szakmai kihívás, de személyes belső vezérlés általi emberi vállalás is. „Kétéves periódusnak a lezárását ünnepeljük, amelyben az első év első fele a pályázat megírásával és annak izgalmaival járt, majd azt követte az elbírálási időszak. A második év a megvalósításról szólt. Az elmúlt két évben nagyon gyakran érezhettük a jó Isten gondviselő szeretetét, és nagyon sok jó ember segítő szándékát. S így közösen létrehozhattunk valami szépet, jót az emberek örömére és remélhetőleg a jó Isten dicsőségére. S ha a toronyból az ablakok üvegezett zsalugáterein keresztül messze-messze nézek, s ha tekintetem találkozik Isten tekintetével, elgondolkodom, hogy emberként vajon hogyan alakultunk, amíg az adott körülmények között próbáltunk valami nemesben és szépben a jó Istennek munkatársai lenni.”
Pacsika Emília
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az RMDSZ árnyékjelentést készít a nyelvi jogokról szóló román jelentéshez
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) árnyékjelentést készít ahhoz a jelentéshez, amelyet a román kormány nyújtott be az Európa Tanácshoz (ET) a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségei teljesítéséről - mondta csütörtökön az MTI-nek az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor elmondta, a román kormány jelentése valótlanul fest kedvező képet a nyelvi jogok romániai biztosításáról. Hozzátette: a jelentés elkészítésekor a kormány képviselői tanácskoztak ugyan a kisebbségi szervezetekkel, de az RMDSZ írásban benyújtott észrevételeit nem vették figyelembe.
Ezért a szövetség ugyanolyan árnyékjelentést juttat el az Európa Tanácshoz, amilyet a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény romániai teljesítéséről is készített.
A 270 oldalas román kormányjelentés a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be, és csak a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel. Állítása szerint a 2010 októberében benyújtott korábbi jelentés után a román hatóságok "folytatták erőfeszítéseiket a kisebbségekhez tartozó személyek jogait rögzítő rendszer megerősítésére, hiszen ezt az 1989 után meghonosodott demokratikus társadalom egyik meghatározó elemének tekintik".
A román kormány a kérdés összetett voltára hivatkozva jegyzi meg, hogy "egy sor vállalás teljesítése továbbra is kihívást jelent" az ország számára. "Ennek ellenére az első jelentés benyújtása óta jelentős előrelépés történt a vállalások tejesítése terén" - állapítja meg a dokumentum.
A jelentés első fejezetében a kormány azokat a demográfiai változásokat mutatja be, amelyek a 2002-es és a 2011-es népszámlálás között történtek Romániában. A számok szerint a romákat leszámítva valamennyi kisebbség lélekszáma jelentősen csökkent, a magyar közösség több mint 12 százalékos fogyással 1 431 807 főről 1 227 623 főre apadt, és az ország lakossága 6,1 százalékát teszi ki.
A dokumentum második fejezete azokat a várható jelenségeket sorolja fel, amelyek az elkövetkező időszakban befolyásolhatják a kisebbségek helyzetét. Ezek között az alkotmánymódosítást és az ország közigazgatásának az átalakítását hangsúlyozza. A jelentés leszögezi, hogy "a nyolc leendő régiót a gazdasági hatékonyság szempontjai alapján alakítják ki, (.) és a közigazgatás átalakítása semmiképp sem fog etnikai alapon történni". Hozzáteszi azonban, hogy a közigazgatási átalakítás semmiképpen nem fogja érinteni a kisebbségek szerzett jogait.
A román kormány megemlítette, hogy a gazdasági válság ellenére a költségvetésből évről évre növekvő összeget juttatott a kisebbségeknek. Jelentős előrelépésnek tekinti a 2011-ben elfogadott oktatási törvényt, amely kiszélesíti a kisebbségi oktatás kereteit. Megemlíti: a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kisebbségi oktatásban a román nyelv és irodalom tanítása immár ne a román anyanyelvű diákoknak szánt könyvek és tanterv alapján történjék. Előrelépésként mutatja be, hogy a tanügyi törvény multikulturális státust biztosít a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE), a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek (MOGYE), és biztosítja, hogy ezeken az egyetemeken magyar nyelvű oktatás is folyjék.
A jelentés szerint a romániai bíróságokon tolmács által biztosítják a kisebbségek anyanyelvhasználatát, és a büntetőeljárásokban ingyenes a fordítás. A román kormány beszámol arról, hogy a kormánynak alárendelt intézményekben nőtt a magyarul beszélők száma. Példaként hozza fel, hogy a (85 százalékban magyarok által lakott) Hargita megyében a katasztrófavédelmi felügyelőség alkalmazottainak 30-35 százaléka magyar nemzetiségű, és a közkapcsolatokért felelős személyek Kovászna, Maros, Bihar és Szilágy megyében is beszélnek magyarul.
A jelentés kitér arra, hogy a román hatóságok a kisebbségekkel közösen keresik a megoldásokat a chartában vállalt minden egyes kötelezettség teljesítésére. A dokumentum szerint csak Buzau, Krassó-Szörény, Konstanca, Ialomita, Ilfov és Teleorman megyében nem lehet magyar nyelvű kérvényeket iktatni az önkormányzatoknál. Az Erdélyi megyék többségében és a dél-romániai Braila megyében viszont ezt a jogot olyan településeken is biztosítják, ahol a lakosság aránya nem éri el a 20 százalékos küszöbértéket.
Az Európa Tanács honlapján mellékletek nélkül elérhető jelentést a román kormány mintegy két és fél éves késéssel, 2016 március 2-án nyújtotta be
Gazda Árpád

Ez nem helyreigazítás, ez mellébeszélés
Sem a csúsztatásokra, sem az arroganciára nem lett volna szükség. Választási kampányban végképp nem. Ez a „helyreigazítás” volt az utolsó csepp abban az arroganciapohárban, amelyet az RMDSZ felső vezetői kezdtek megtölteni, amikor az Átlátszó Erdély közölte az RMDSZ elmúlt pár évi költségvetését és elszámolását. Előbb Kovács Péter kezdett folyamatos „helyesbítéseket” közzétenni a Facebookján, majd Kelemen Hunor küldte az Átlátszó Erdélyre azokat, akik csíkszeredai sajtótájékoztatóján meg merték kérdezni, hogy a szövetség mennyi költségvetési támogatást kapott idén.
Hétfőn szembesültünk az ügyvezető elnök arrogáns válaszaival – „Ha azt mondod, hogy nem, akkor nem, én nem szoktam így végignézni a teljes elszámolást.” (Mosolyog) „Nem tudok ezekre a kérdésekre válaszolni”, amelyeket az Átlátszó Erdély újságírójának adott a kényesebb kérdésekre –, kedden pedig megkaptuk az ominózus helyreigazítást.
Minderre egyáltalán nem lett volna szükség, ha az RMDSZ évente közzéteszi a saját honlapján a saját, illetve az általa létrehozott alapítványok költségvetését és pénzügyi beszámolóit. Legalább azokat, amelyeket az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának benyújtott, bár részletesebbnek még jobban örülnénk. Elvégre az RMDSZ saját programjában jelenti ki, hogy „Minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja az újságírókat munkájuk végzésében, valamint a tényfeltáró újságírást”. (25. oldal). De nem, a Majális utcai csúcsvezetés ehelyett aláássa az RMDSZ legértékesebb embereinek a mindennapos önkormányzati csörtékben összekapart hitelét. Épp az önkormányzati választások kampányában. Gratulálunk, koprodukcióból bukás, kontraprodukcióból jeles. Azzal ássa alá, hogy nem pontosítja, nem bővíti az Átlátszó Erdély közölte számokat, hanem mellébeszél, és elvárja, hogy le is nyeljük.
Felrója Sipos Zoltánnak, hogy miután interjúzott Kovács Péter ügyvezető elnökkel, miért nem tette ugyanezt a szövetségi elnökkel. Miközben Kelemen Hunor arra sem tudja a választ, hogy mennyi támogatást kapott idén az RMDSZ az állami költségvetésből, az elszámolásokat pedig nem ő, hanem az ügyvezető elnök és a gazdasági igazgató írta alá. Miért nem irányította az újságírót inkább a gazdasági igazgatóhoz, ha már elkapta a tisztázási hév?
A „helyreigazítás” azt állítja, az RMDSZ és az általa alapított, illetve támogatott szervezetek „költségei elérhetők, megvizsgálhatók”. Hol? Muti meg. Mert az átlátszós kollégának Bukarestig kellett utaznia, hogy a kormányfőtitkárságon átnézhessen kétdoboznyi iratot mindössze egyetlen munkanap alatt. Ennyi erővel azt is írhatta volna a „helyreigazításban”, hogy a támogatást Istennek tetsző módon költöttük el.
A „helyreigazítás” szerint az Átlátszó Erdély azt állítja, az RMDSZ székházainak „villany-, víz- és gázszámlájára átlag havi 3700 eurót költ”. Ez csúsztatás. Az Átlátszó Erdély cikke annyit állít, hogy 2011-ben az RMDSZ székházköltsége akkora volt, mintha mindegyik székháznak havi 3700 euró lett volna a rezsiköltsége, a Majális utcai nagy és drágább fenntartású központi székháztól kezdve a községi és falusi székházakig.
Ezt a havi, kb. 3700 eurós átlagköltséget a „helyreigazítás” állandó költségekkel indokolja: ott működő szervezetek fenntartása, ingatlanadó, autóbiztosítás, üzemanyagköltség, útadó, karbantartás, fogyóanyag, internet, telefon, újságbérlet, hulladékszállítás, takarítás, kábeltévé-előfizetés, biztonsági cég szolgáltatásai, protokoll, villany, víz, gáz – ahogy bővül, úgy lesz egyre röhejesebb a lista, főleg számok nélkül.
Csakhogy itt nem az a kérdés, hogy mennyi volt a Majális utcai székház fűtésköltsége 2011 februárjában, hanem az, hogy miért került az RMDSZ-nek közel 8,5 millió lejbe a székházfenntartás 2011-ben, ha ezt 2010-ben 3,1 millióból, 2012–2014 között évente 3,5 millióból, 2015-ben 4,5 millióból meg tudta oldani?
Mert az indokként felhozott állandó kiadások nem ugranak évente a duplájukra, majd zsugorodnak hirtelen össze, ahogy az RMDSZ-székházak száma sem.
Kovács Péter szerint az RMDSZ alkalmazásában 116 személy áll, az Átlátszó Erdély az RMDSZ-beszámolókból azt hozta nyilvánosságra, hogy 2012-ben 139, 2013-ban és 2014-ben már 169, 2015-ben pedig 168 volt az RMDSZ-alkalmazottak száma. Egyik sem cáfolja a másik kijelentést, könnyen lehet, hogy idén már csak 116 személynek van munkaszerződése az RMDSZ-szel, vagy hogy a 116 és 169 közötti 53 személy nem munka-, hanem más típusú szerződést kötött az RMDSZ-szel. De akkor ezt ne tessék a mi újságolvasói fantáziánkra bízni, hanem lássuk a kimutatásokat, különben még azt fantáziálnánk, hogy az RMDSZ hazudik vagy nekünk, vagy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának. A „helyreigazítás” szerint nem igaz, hogy „az RMDSZ alkalmazásában lévő személyek fizetése sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek”. Csakhogy ez nem idézet, hanem csúsztatás, mert az Átlátszón az jelent meg, hogy „az RMDSZ-vezérkar messze az átlagfizetés fölött keres”. Engem nem zavar, hogy az ügyvezető elnök havonta ezer eurót keres, fizessék is meg rendesen, bár nem tudom és nem is érdekel különösebben, mekkora a pártok főtitkárainak, ügyvezetőinek az átlagfizetése. Ami viszont első látásra is szemet szúr a 2015-ös bértáblában, hogy a szerkesztők fizetése messze magasabb, mint az erdélyi magyar (nem közszolgálati) sajtóban dolgozó szerkesztőké, miközben az informatikusoké, webdizájnereké, szociológusoké jóval alacsonyabb, mint az ágazati átlag. Az egészet összemosni egyetlen, 1115 lejes átlaggá a legnagyobb csúsztatás az illető bekezdésben. Az autók számszerűsítése pedig nem cáfolja azt, hogy „az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót vásárolt”: a tizenöt Logan nem érvényteleníti, hogy a hat Skoda (Octavia és Superb) és a Volkswagen Multivan egy sor felső-középkategóriás autó. Nagyon jól teszi szerintem az RMDSZ, ha a minőségbe ruház be, teljesen felesleges ezt csúsztatással és mellébeszéléssel elfedni.
Teljesen felesleges, mert nem kell valakinek tényfeltáró, sőt, semmilyen újságírónak lennie, a tájékozott újságolvasó is látja, hogy kilóg a táblázatokból a lóláb. És várja azokat a hiteles és részletes elszámolási táblázatokat, amelyekből nem lóg ki. Mert tud olvasni és számolni, és utálja, ha hülyének nézik.
Azt viszont lehet, hogy csak gyakorlott szerkesztői szem veszi észre, mekkora öngólt rúg a „helyreigazítás” utolsó mondata: „megfogalmazzuk és a közvélemény elé tárjuk a korrekcióra szoruló megállapításokat”. A megfogalmazott „helyreigazító” megállapítások tényleg korrekcióra szorulnak. Mennyit is keresnek az RMDSZ sajtóanyagait összeállító szerkesztők? Nézzük meg az Átlátszón!
Szabó Tünde (Főtér.ro)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felmentették Nagy András volt szászrégeni polgármestert
Alapfokon felmentették a hivatali visszaélés vádja alól pénteken Nagy Andrást, a Maros megyei Szászrégen volt RMDSZ-es polgármesterét – számol be Gyergyai Csaba a kronika.ro-n.
A város elöljárói tisztségét 2004 és 2012 között betöltő, a polgármesteri széket a júniusi helyhatósági választáson is megpályázó politikus, valamint az általa vezetett hivatal hét alkalmazottja ellen 2015 januárjában emelt vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). A vádhatóság szerint a vádlottak 702 ezer lej kárt okoztak az önkormányzatnak 2006-ban, mert a város közvilágítására kiírt közbeszerzés ügyében nem szabályszerű, és a város számára kedvezőtlen döntést hoztak.
Nagy András a vádemeléskor úgy vélekedett, hogy a korrupcióellenes ügyészség politikai, etnikai indítékkal folytat lejárató hadjáratot ellene. Az alapfokon született felmentő ítéletet úgy kommentálta, hogy hivatalosan is győzött az igazság, és mindez megerősítette benne azt, hogy folytatnia kell a munkát. „ Az elmúlt időszakban megpróbáltak elbátortalanítani, megfélemlíteni és eltántorítani attól a szándékomtól, hogy a közösségért dolgozzak, azonban ez nem sikerült. Ez után sem fog sikerülni” – idézte az RMDSZ hírlevele az idén harmadik mandátumáért induló politikust.
Szászrégen volt polgármestere ellen egyébként korábban három hasonló közbeszerzési ügyben emeltek vádat, a bíróság azonban mindhárom esetben jogerősen felmentő ítéletet hozott. „Már háromszor bebizonyosodott, hogy koholtak voltak ellenem a vádak, s biztos vagyok benne, hogy ezúttal is végleges ítélet is megerősíti ezt”, nyilatkozta a Székelyhon hírportálnak Nagy András – írja a kronika.ro.
Erdély.ma