Kövérre dagadt botrány
Victor Ponta kilátásba helyezte a házelnök nemkívánatos személlyé nyilvánítását
Az eddiginél is feszültebbé tette a román-magyar államközi kapcsolatokat, hogy a bukaresti parlament vezetőinek kérése ellenére Kövér László országgyűlési elnök tegnap Marosvásárhelyre érkezett az MPP kampányát segíteni. A látogatás hírére reagálva Victor Ponta kormányfő kilátásba helyezte a magyar politikus nemkívánatos személlyé nyilvánítását.
Lepergett Kövér Lászlóról a román parlament házelnökeinek az a kérése, hogy maradjon távol a romániai választási kampánytól. A Magyar Országgyűlés elnöke tegnap Marosvásárhelyre érkezett, hogy a kampány finisében segítsen a Magyar Polgári Pártnak (MPP). A Transilvania reptéren összesereglett újságíróknak a politikus elmondta, nem tartott attól, hogy a román hatóságok feltartóztatják, erre ugyanis semmilyen okot nem adott. Mint mondta, azt sem tartotta megalapozottnak, hogy eleget tegyen a két román házelnök levélben megfogalmazott kérésének. Vasile Blaga és Roberta Anastase házelnökök levelét Kövér az RMDSZ-nek tett gesztusként értelmezte. Elmondta, az MPP tiszteletbeli elnökeként vesz részt a kampányban, körútja során mintegy 50 településen áll meg.
Kövér László a marosvásárhelyi repülőtéren. A magyar házelnök nem látott okot arra, hogy elhalassza erdélyi látogatását
A Nyirő József újratemetésére vonatkozó kérdésekre előbb nem akart válaszolni, ám az ismételten elhangzó kérdésekre reagálva mégis elmondta, a hamvak jelenleg Budapesten vannak. A kérdésre, eleget kíván-e tenni Victor Ponta román miniszterelnök bocsánatkérési felszólításának, egyetlen szóval, nemmel válaszolt. „Abban bízom, hogy a kedélyek lenyugszanak. Ha túl vagyunk a választási kampányon, várhatóan mindenki azon munkálkodhat, hogy a román–magyar együttműködés miként térhet viszsza abba a kerékvágásba, amelybe az előző román és a mostani magyar kormány jótékony együttműködése terelte. Remélem, hogy a jognak megfelelően újratemethetjük Nyirő József hamvait, és mindent elfelejtünk, amit kölcsönösen egymás fejéhez vágtunk” – jelentette ki Kövér László.
Ponta „figyelmeztetése”
A kész tények elé állított Victor Ponta kormányfő Tulceán leszögezte, a bukaresti hatóságok nem késlekednek majd intézkedni Kövér Lászlóval szemben abban az esetben, ha a magyar házelnök romániai tartózkodása alatt megsérti a törvényeket. A miniszterelnök „teljességgel nem helyénvalónak” nevezte a magyar politikus erdélyi látogatását. Hozzátette: figyelemmel fogja kísérni, hogy Kövér milyen módon vesz részt a romániai választási kampányban. Reményét fejezte ki, hogy a magyar házelnök tiszteletben tartja majd a román törvényeket, valamint a jóérzés szabályait, és tartózkodni fog a Romániát sértő nyilatkozatoktól. Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a lehetséges intézkedések közé tartozik a nemkívánatos személlyé nyilvánítás is.
Németh: kormányközi párbeszédet szeretnénk
Eközben a Kövér Lászlóval egyszerre, de teljesen más célból Marosvásárhelyre érkező Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár Bukarestet okolja a román–magyar viszony elhidegüléséért. Arra figyelmeztetett, nem lehet sokáig elodázni a romániai magyarság érdekeit sértő bukaresti kormányzati intézkedésekről szóló, a két kormány közötti párbeszéd megkezdését. Hozzátette: Victor Ponta román kormányfő nem kezdeményezte a megbeszélést Orbán Viktor miniszterelnökkel, amikor a magyar kormányfő az európai uniós kohéziós alapokról folytatott június elsejei bukaresti tanácskozáson vett részt, márpedig a házigazda román kormánynak kellett volna ezt megtennie. „Gondolom, hogy a román fél még nem áll készen arra, hogy megvitassuk azokat a kérdéseket, amelyek a kétoldalú kapcsolatokban felmerültek” – jelentette ki Németh Zsolt.
Borbély: költözzön ide, ha annyira tetszik neki
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke tegnap lapunknak elmondta, nem foglalkozik Kövér Lászlóval és látogatásával. Szerinte a magyar házelnök tiszte megítélni, mennyire árt, vagy nem árt erdélyi kampányolása a két ország közötti kapcsolatnak. Másrészt ugyancsak mérlegelnie kellene, hogy jogában áll-e magyar országgyűlési elnökként beleszólni abba, hogy ki képviselje a következő négy évben az erdélyi magyarságot. „Mi azt javasoljuk, hogy költözzön ide, Erdélybe, üljön itt velünk akkor is, amikor nehéz és akkor valószínű, többet fog megtudni arról, hogy hogyan intézzük itt a dolgainkat” – mondta el az ÚMSZ-nek Borbély László sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy Kövér László házelnököt saját beleegyezésével Szász Jenő MPP-elnök kampányfogásként használja.
A tegnap Szatmárnémetiben tartózkodó Kelemen Hunor megismételte korábbi kijelentését, miszerint nem tartja helyesnek azt, hogy bárki is beavatkozzék a romániai önkormányzati választások kampányába. A politikus szerint Kövér László jelenléte fölösleges ebben a kampányban. „Sőt a hivatalos román–magyar kapcsolatokban érezhető feszültség nagymértékben miatta történik. Ezt a feszültséget is az erdélyi magyarok érdekképviseletének, az RMDSZ-nek kell majd levezetnie” – jelentette ki szövetségi elnök.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

vezércikk/
Import
„Abban bízom, hogy a kedélyek lenyugszanak. Ha túl vagyunk a választási kampányon, várhatóan mindenki azon munkálkodhat, hogy a román–magyar együttműködés miként térhet vissza abba a kerékvágásba, amelybe az előző román és a mostani magyar kormány jótékony együttműködése terelte.” Hírügynökségi jelentések szerint ezt nyilatkozta Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, amikor a tegnap magánemberként leszállt a marosvásárhelyi repülőtéren, a fejedelmi többesben azonban van egy kis túlzás. Ugyanis nem általában a magyarság és nem is Magyarország lakossága, hanem a romániai magyarság van választási kampányban.
Amint a román– magyar viszonyt sem az előző román és a mostani magyar kormány együttműködése terelte a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által emlegetett „kegyelmi állapotba”, hanem a hatékony együttműködés jól látható jelei éppenséggel az előző magyar kormány idején indultak el, a közös kormányülések olyan gyakorlati hozadékaival, amelyekről a Fidesz–KDNP-kormányzás nagyon hamar lemondott.
Mint ahogyan létezik még két fontos tényező: az egyik az RMDSZ, amely a maga kormányzati és parlamenti szerepvállalásával mindvégig egyengette a román–magyar megbékélés útját, a másik pedig manapság éppen az Európai Unió, amely írott és íratlan szabályaival legalább a felszínen megfékezi a kelet-európai politikusok nagyotmondásait. És ugyancsak sántít az a hasonlat is, hogy Kövér László nem tesz mást, mint a román példát követi, amikor a román politikusok a spanyolországi román vendégmunkásoknál jártak. Romániában ugyanis a romániai magyarok nem Magyarországról ideiglenesen áttelepedett és itt munkát vállaló vendégmunkások, hanem a saját szülőföldjük gazdái, itt vannak otthon és önmaguk próbálják intézni saját sorsukat.
A Magyar Polgári Pártnak nem kell ékesszólóbb szegénységi bizonyítvány, mint hogy Magyarországról kell importálnia a támogatókat és szimbolikus rendezvényeket, a többmilliós Budapest testvérvárosi kapcsolatával kell hitegetni a néhány tízezres Székelyudvarhely, a „székely főváros” MPP s polgármesterjelöltjét, ahelyett, hogy jól működő és működtethető programok, valamint hiteles jelöltek birtokában vonzaná magához a választókat. És még azt sem mondhatja, mint az Erdélyi Magyar Néppárt, hogy most indul először, hiszen az elmúlt négy esztendőben néhány polgármesterének és helyi tanácsosának megadatott a lehetőség, hogy bizonyítson. Igaz, az MPP-s elit jórészt levált az elnökről, az EMNP-hez csatlakozott, és most ez utóbbinak rögtönöznie kell, hogy legalább a romániai magyar dobogó harmadik fokára fel tudjon állni.
Az unióban nyilvánvalóan vélemény- és mozgásszabadság van, ennek bármiféle korlátozása badarság lenne. Ám ugyanilyen botorság, ha valaki arra gondol, hogy néhány napos „jöttem, láttam, győztem” stílussal el tudja téríteni önálló véleményalkotásuktól az erdélyi magyarokat.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Feszültségkeltés
Egy Trianonnal kapcsolatos ismeretterjesztő DVD borítóján olvastam néhány éve a következő mondatot: „Vajon milyen bűn lehetett az, amiért ilyen rettenetes a bűnhődés?” Íme, hogy lehet félrevezetni a tájékozatlan vagy félig tájékozott érdeklődőt egy történelmi kulcskérdésben, miként lehet hamis logikai látszatot teremteni. Mintha a történelmi bűnök szükségszerűen bűnhődést vonnának maguk után, s nem a győztesek ülnének tort a vesztesek felett.
Mintha Trianon nem a szomszédállamok csillapíthatatlan területszerzési étvágya, a háttérerők mesterkedése és a szűk látókörű nagyhatalmi akarat sajátos ötvözetének lett volna az eredménye, s mintha megtörténésébe belejátszott volna bármiféle korábbi magyar politikai hiba.
Mintha nem lett volna sokkal szélesebb jogkörük az Osztrák–Magyar Monarchiában a kisebbségeknek, mint az utódállamok rabigájába kényszerített magyar nemzetrészeknek bármikor.
Hasonlóan logikátlan, a tényeknek ellentmondó beállítás az, amikor az áldozatot teszik felelőssé a feszültségért, a konfliktusokért. A rendszerváltás után a magyarországi balliberális sajtó szerint Jeszenszkyék „rugalmatlan” külpolitikája miatt volt hűvös a román–magyar viszony, és nem pedig román posztkommunisták magyarellenes politikája okolható ezért. Hornék pedig ugyanezen retorika szerint „békét teremtettek a szomszédokkal”, miközben a valóságban feladták a magyar érdekérvényesítést.
A feszültségeket a sovén szlovák propaganda szerint – amely sajátos módon egybecseng a Híd–Most retorikájával – a Magyar Koalíció Pártja kelti (nyilván a felvidéki magyarság jogos igényeinek artikulálásával), valamint a magyar kormány a nemzetegyesítő politikájával. S persze mifelénk is azt olvashattuk a román újságokban, hogy Nyirő József újratemetése miatt vált feszültté Románia és Magyarország közötti kapcsolat, és nem az új román kormány nyílt magyarellenessége miatt. Ebbe a logikai sorba illeszthető bele Borbély László kijelentése is, miszerint Kövér László részvétele a román választási kampányban (a Magyar Polgári Párt oldalán) feszültséget kelt a két ország között.
A magam részéről sajnálatosnak tartom, hogy a Fidesz meghatározó politikusa olyan erdélyi személyiség mellett áll ki, aki mélyebbre süllyesztett saját pártjában a demokráciát, mint az RMDSZ valaha is. A 2009-es botrányos gyergyószentmiklósi MPP-kongresszussal, a párt egyéves ex lex állapotban való tartásával, majd az elmarasztaló bírósági ítéletet követően a törvényesség mellett fellépők kizárásával jelentős lemaradást okozott pártjának. Ettől függetlenül abszurdnak és európaiatlannak tartom, hogy bárki elvi kifogást emeljen az ellen, hogy egyazon ideológiai táborba tartozó pártok vezetői kampánysegítséget nyújtanak egymásnak. Ezt feszültségkeltésnek nevezni pedig tényszerűen is hamis.
Mert ez az egyébként természetes és európai szinten is bevett gesztus csak akkor kelt feszültséget, ha a román diplomácia így látja önérdekből taktikusnak. Mi sem természetesebb az egységesülő Európában, mint a testvérpárti segítségnyújtás. Élnek ezzel a konzervatív pártok, a szocialisták és a nemzeti radikálisok is. Ne dőljünk hát be az efféle propagandának! Annál is inkább, mivel a Frunda György által Deák Ferencnek tulajdonított – egyébként Szabó Dezsőtől származó – alapállás, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”, eleve értelmetlenné tesz minden olyan beállítást, amely szerint beavatkozás lenne, ha a Kárpát-medence vagy akár a világ bármelyik pontján lakó magyar véleményt nyilvánít egy másik magyar közösség sorsalakításáról. A magyar kormány által meghirdetett Kárpát-medencei nemzetegyesítés programja minden magyar politikai gesztus mércéje kell hogy legyen, és nem pusztán magyarul előadott többségi propaganda.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hajtóvadászat a Néppárt szimpatizánsai ellen
Beszterce-Naszód megyében minden aláírót megkeres a rendőrség
Néhány hete újra több erdélyi megyében is ellenőrzik az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési listáinak hitelességét. Az EMNP tavalyi bejegyzési folyamatával párhuzamosan már ügyészségi eljárás indult a bejegyzéshez szükséges aláírások hitelességének vizsgálatára: előbb Vâlcea megyében nyomoztak, majd tavaly decemberben Hunyad megyében lendült munkába a rendőrség.
, valamint a környékbeli szórványmagyar falvakban zajlanak legnagyobb hévvel a Hunyad, Szeben és Beszterce-Naszód megyei, választás előtt kivizsgálások. Az utóbbi megyében nyilvántartásba vett 714 aláírót felkeresik a rendőrök, győződhettünk meg, amikor Kerekes Zoltán nyugalmazott állatorvos, a Néppárt bejegyzését támogató aláírások Beszterce-Naszód megyei listáinak koordinátora kíséretében bekopogtunk néhány bethleni és magyarberétei családhoz, ahol a napokban fordult meg a rendőrség. Kiderült: minden listán szereplő személyt megkeresnek. Ha valakit nem találnak otthon, a rendőr visszatér – akár többször is –, amíg személyesen találkozik az illetővel.
A rendőrség kiemelt érdeklődését Kerekes annak tulajdonítja, hogy elsőként Beszterce-Naszód megyében végeztek az aláírásgyűjtéssel, ami minden bizonnyal nem csak az RMDSZ-nek, hanem a román államhatalomnak is szemet szúrt. Úgy véli, az aláírók választások előtti zaklatása összefüggésben van a kormányváltással is, hiszen az új román miniszterelnök, Victor Ponta egyértelművé tette: a Néppártot szélsőséges, nemkívánatos pártnak tekinti.
Karhatalmi nyomozás
Zoltán Emese Ildikó nyugalmazott bethleni magyartanárnő nem ijedt meg, ha bekopogott hozzá a rendőr azzal a kérdéssel, hogy ő írta-e alá másfél évvel ezelőtt az inkriminált listát. Elmondja: a nála is házaló fiatal rendőr további negyven aláíróhoz volt hivatalos. Ez azt jelenti, hogy a megyei rendőrség legalább 18 beosztottja napokon át vadászott gyanútlan emberekre, hátha akad olyan, aki azt mondja, nem írta alá a listát. Kerekes szerint ilyenről nemigen tudnak, viszont mindenki felháborítónak tartja a rendőrség módszerét.
Kertész László nyugdíjas azt mondta, idős, beteg emberként bizony megijedt, amikor rányitott a rendőr, és olyan esemény felől érdeklődött, amire ő maga is nehezen emlékezett már. Kertész hosszas gondolkodás után aztán rájött, hogy mit is írhatott alá tavaly tavasszal. A férfi elcsukló hangon mondja: mindig becsületes ember volt, ezért is tartja elképesztőnek az ilyesfajta nyomozást. Veres Sándor nyugalmazott értelmiségiként átlát a szitán. Több magyar lap olvasójaként jól tájékozott a közéletben, sok időt tehát nem kellett eltöltenie vele a rendőrnek. A módszert ő is felháborítónak tartja.
A Bethlentől 14 kilométerre fekvő Magyarberétén az RMDSZ-elnökön kívül mindenki aláírta a listát. Ide is ellátogatott a rendőrség, és sorra vette a zömében gazdálkodó, egyszerű embereket. Egy istentisztelet után terjedt el a hír, hogy a faluban házalnak a rendőrök, és mindenkit kihallgatnak. Sokan megijedtek: van, aki azt mondta, hogy gyakran berendelik őket bethleni rendőrségre. Éder Károly – az aláírásügyben a faluba látogató állatorvos ismerőseként – elkísérte Kerekes Zoltánt az emberekhez. Elmondta, Kerekes mindenkinek elmagyarázta részletesen, milyen listáról van szó, aki akarta, odaadta személyazonosságiját, az aláírásgyűjtő pedig ennek alapján töltötte ki az aláíró adatait a listán. Egy idősebb házaspár kivételével valamennyi aláíró elismerte, hogy az ő kézjegye szerepel a listán.
Csak Lakatos Erzsébet nyilatkozta a rendőröknek, hogy már nem emlékszik, aláírta-e, vagy sem. Erzsébet asszony érdeklődésemre azzal mentegetőzött, ő már nem emlékszik, hogy mi volt másfél évvel ezelőtt. A rendőr úgy jegyezte fel, hogy sem ő, sem pedig férje nem írta alá a listát, holott az íven valamennyi személyes adatuk szerepel az aláírásukkal együtt. A férje agyvérzésen esett át, ő meg nem emlékezett a részletekre. Kerekes Zoltán és Éder Károly viszont egyaránt jól emlékeztek, hogy a házaspár is aláírta azt. Kerekes szerint kizárt, hogy olyan ember került volna a listára, aki nem írt alá, az adatokat az illető a lakosok személyi igazolványa alapján vezette fel. Ha valaki nem akarta aláírni, oda sem adta a személyi igazolványát az aláírásgyűjtőnek.
Ifj. Kerekes Zoltán, a Néppárt megyei elnöke szerint egyértelműen megfélemlítésről van szó. Azzal, hogy otthonaikban és munkahelyükön zaklatják az illetékesek a Néppárt szimpatizánsait, eltántoríthatják őket attól, hogy elmenjenek szavazni.
Az EMNP vezetőit nem tájékoztatták
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor elfogadhatatlannak tartja a rendőrség megfélemlítő akcióját, és tiltakoznak ellene. Az elnök furcsállja, hogy a több megyében elindított eljárásokról sem a rendőrség, sem pedig az ügyészség nem tájékoztatta a Néppárt vezetőit. Toró szerint azzal is összefüggésbe hozható a mostani sietség, hogy július 1-től változik a büntető törvénykönyv. Az új rendelkezések arra kötelezik a nyomozó szerveket, hogy minden hasonló esetben az érintettek tudomására hozzák, milyen vádak alapján nyomoznak. Valószinüleg ezt akarják most elkerülni a hatóságok, hiszen senkit nem tájékoztatnak az eljárásról. A Néppárt vezetősége azzal szembesül, hogy több megyében is zaklatják szimpatizánsaikat. Toró ügyvédi segítséget ígért a jogtalanul meghurcolt aláírásgyűjtők megsegítésére.
Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése során amúgy előreláthatónak nevezte, hogy a különböző fellebbezések és feljelentések nem érnek véget a helyben hagyó bírósági döntéssel. A több hónapig elhúzódó bírósági pártbejegyzés idején a román hatalom elsőként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központok pénzügyi ellenőrzésére összpontosított. Az ellenőrzéseket akkor nem követte elmarasztalás vagy büntetés, az ellenőrzők mindent rendben találtak, erről jegyzőkönyvek is készültek.
Demokrácia Központok: csatolt áru
Miután pénzügyi szempontból nem találtak támadható felületet, a Demokrácia Központok működésének ellenőrzését átvette az ügyészség. A marosvásárhelyi Demokrácia Központ ellen bűnügyi feljelentés érkezett: Bunta Levente ügyészséghez eljuttatott feljelentése azzal vádolta a központ munkatársait, hogy a magyar állampolgárság igénylésére benyújtott dossziéját csak úgy voltak hajlandók kezelni, ha aláírja a Néppárt támogatólistáját. Az ügyészségi eljárás során Kali István, a Demokrácia Központ vezetője egyértelművé tette: nyilvántartásukban nem szerepel Bunta Levente nevére összeállított állampolgársági dosszié, sőt, az Erdélyi Magyar Néppárt listáit sem írta alá ilyen nevű ember, soha nem találkoztak Bunta Leventével. Kali lapunknak elmondta, hogy a temesvári ügyészségtől kapott értesítést arról, hogy bűntény hiányában a nyomozást leállítják.
„Gyanús” aláírások Hunyad megyében
A párt aláíráslistáinak ellenőrzése már a pártbejegyzés során elkezdődött Adrian Drăghici bukaresti ügyvéd óvása, illetve feljelentése nyomán. Elsőként a Kárpátokon túli listákba nézett bele a rendőrség. A Vâlcea megyei, 792 aláírást tartalmazó lista ügyében értesüléseink szerint Zatykó Gyula partiumi és Pap Előd székelyföldi régióelnököket vádolták meg, a rendőrség azonban még egyiküket sem hallgatta ki, a tavaly elkezdett nyomozásnak nincsenek újabb fejleményei. Sándor József, a Néppárt szilágysági elnöke lapunknak elmondta, kiemelten vigyáztak a Kárpátokon túli megyékben gyűjtött aláírások hitelességére, hiszen várható volt, hogy ezek a térségek szolgáltatják majd az első támadási felületet. Sándor József a Suceava megyei aláírásgyűjtést ellenőrizte, és mivel úgy vélte, hogy az összegyűjtött aláírások között hibás is lehet, a teljes listáról lemondtak.
Adrian Drăghici – illetve a mögötte álló ismeretlen személyek – az erdélyi szervezetek közül elsőként a Hunyad megyeit jelentette fel még júniusban. A rendőrség decemberig pihentette a feljelentést, majd kihallgatásra rendelte be a megyében összegyűjtött 813 aláírás hét intézőjét és hitelesítőjét. Szász Péter, a Néppárt Kolozs megyei szervezetének alelnöke lapunknak elmondta: a dévai kihallgatáson a rendőrök nem tudtak vádat emelni ellenük, ugyanakkor tájékoztatták őket arról is, hogy eljárás indult a listák átvilágítására. Szász szerint a kihallgatáson jelen lévők ezt nehezményezték, és a rendőrök tudomására hozták, hogy alaptalan gyanúsítgatások mentén indítanak eljárást ellenük. A rendőrségről kilépő néppártiak az esetről az intézmény bejáratához összehívott, rögtönzött sajtótájékoztató keretében számoltak be. Szász elmondta: az azóta eltelt több mint hat hónap alatt nem kereste őket a rendőrség, azonban a Néppárt helyi tisztségviselői folyamatosan arról tájékoztatnak, hogy a rendőrség személyesen keresi fel a listát aláíró személyeket, hogy rákérdezzen: tudják-e, mit írtak alá, és valóban ők írták-e alá a listákat? Szász szerint nem véletlen, hogy a rendőrség a szórványmegyék magyarságát próbálja megfélemlíteni és megalázni, ugyanis arra alapoznak, hogy szórványban kiszolgáltatottabb a magyarság, mint a tömbvidékeken.
Az erdélyi Napló által megkérdezett jogi szakértő lapunknak elmondta: mivel a nyomozók nem fogalmaznak meg vádat, az emberek elutasíthatják a rendőrökkel való együttműködést. A rendőrök legtöbbször mézes-mázas szavakkal keresik fel az embereket, azzal pedig, hogy egy közel másfél évvel ezelőtti aláírás hitelessége felől érdeklődnek, megijesztik, zavarba hozzák őket. Ez is a céljuk, hiszen így sokkal könnyebb olyan embereket találniuk, akik azt nyilatkozzák, hogy nem emlékszenek, mihez adták aláírásukat. A nyilatkozatokat később felhasználhatják bűnügyi eljárás keretében az aláírási listákat hitelesítők ellen. Ha sikerül rábizonyítani valakire, hogy aláírást hamisított, két évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. A jogász szerint azonban az eljárás későbbi fázisaiban a rendőrök kénytelenek elfogadni a védőügyvéd jelenlétét, aki sokat segíthet védence ártatlanságának bizonyításában.
Rabló kiált pandúrt?
A Beszterce-Naszód megyei rendőrség szóvivője, Gorgan Antonela lapunknak elmondta: a megyében folyó nyomozás az Erdélyi Magyar Néppárt támogatólistáinak ügyében egy tavaly július elsejei feljelentés alapján indult. A szóvivő szerint egy bukaresti ügyvédi iroda által tett feljelentés szerint a megyében gyűjtött aláírások között vannak hamisak is, ezért indította el rendőrség a nyomozást. Kérdésemre, hogy a feljelentés nyomán miért egy év múlva kezdtek el nyomozni, a szóvivő azt válaszolta, hogy az eljárást már sokkal hamarabb elkezdték, a több száz aláírás ellenőrzése azonban lassan halad. Elmondta: a teljes lista ellenőrzése után a megyei ügyészség dönt arról, hogy történt-e bűncselekmény, vagy sem.
Noha a feljelentő kilétéről a szóvivő nem nyilatkozott, vélhetően ugyanaz az Adrian Drăghici bukaresti ügyvéd áll az ügy mögött, aki már a kezdetektől akadályozta a Néppárt bejegyzését, az aláíráslistákkal kapcsolatban pedig több más feljelentést is tett. A Krónika egyik korábbi cikke szerint Adrian Drăghici jó kapcsolatot ápol több bukaresti RMDSZ-tisztségviselővel: az ő felhatalmazásával Budai Richárd, a szövetség bukaresti szervezetének elnöke és Novák Levente, Kelemen Hunor volt kulturális miniszter tanácsosa hozzájuthatott az EMNP valamennyi támogatólistájához.
A bukaresti román sajtó szerint Adrian Drădhici, a „Termoelectrica-dosszié” vádlottja jelenleg szabadlábon védekezik egy 23 millió eurós korrupciós ügyben: a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) adatai szerint a jogász mintegy 3,8 millió eurós összeghez jutott jogtalanul.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kit zavar a vendég?
Egymással versengenek a román pártok, ki tud keményebben odamondani Kövér László­nak erdélyi kampánykörútja miatt, az új hatalom a legmagasabb szinten oly nagy buzgalommal és hévvel esett neki a magyarországi politikusnak, mintha bizony legalábbis Erdély visszafoglalására készülne a látogató.
Victor Ponta miniszterelnök, afféle román nemzeti hősként, naponta kétszer-háromszor üzenget Kövér Lászlónak, mi több, nemkívánatos személlyé nyilvánítását, kiutasítását is kilátásba helyezte, s mert az ellenzékbe szorult demokrata-liberálisok sem akarnak kimaradni a nemzetféltők sorából, a két házelnök, Vasile Blaga és Roberta Anastase levélben kérte a magyar országgyűlés elnökét, halassza el romániai kiszállását. Elemzők sora zárkózott fel a politikusokhoz, zeng a nagy román kórus a magyarok revizionizmusáról, pártállástól függően némelyek a magyar kormányzók felelőtlenségét teszik szóvá, amiért úgymond beavatkoznak a romániai választási kampányba, mások a külügyminisztert vagy az államfőt ostorozzák, amiért tehetetlen szemlélői az eseményeknek.
Választási kampány van, ilyenkor elszabadul a pokol, majd csak megnyugszanak a kedélyek, legyinthetnénk. De nem tehetjük, két okból sem. Egyrészt, mert a hisztérikus román reakció maradandó nyomokat hagyhat a magyar–román államközi kapcsolatokban, és ez erdélyi magyar közösségünk sorsát is befolyásolja. De nem legyinthetünk azért sem, mert e furcsa román kórusba az RMDSZ csúcsvezetői révén magyar hangok is bekapcsolódni látszanak: Borbély László politikai alelnök brutális beavatkozásól beszél, Kelemen Hunor pedig azt félti, amit magyarok és románok közösen felépítettek az elmúlt huszonkét esztendőben. A szövetséget szemmel láthatóan zavarja, hogy a Fidesz egyik vezetője politikai vetélytársaiknak kampányol. Pedig tudhatnák: Európa-szerte bevett gyakorlat, hogy a politikusok országuk határain kívül is támogathatják az ugyanazon pártcsaládhoz tartozó más állambeli alakulatot, mint tette azt például Tony Blair volt brit miniszterelnök is, aki a magyarországi szocialisták rendezvényein vett részt, vagy Angela Merkel német kancellár, aki Nicolas Sarkozy volt francia államfő mellett szállt síkra, és a sor folytatható.
Mindazonáltal e pártos félelemnek sem lenne szabad oly nyilatkozatokra ragadtatnia az RMDSZ képviselőit, melyek végkicsengése az alaptalan román támadásokéhoz hasonlatos – magyar ember fülét mégiscsak sérti, ha saját vezetői is eme dicstelen kórus hangját erősítik.
Vagy talán ily módon próbál a szövetség az új hatalom kegyeibe férkőzni, eljátszva a „jó fiú” szerepét?
Farcádi Borond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magunk döntsünk sorsunkról (Kampányban)
A vezetőknek az a dolga, hogy közösségüket szolgálják, ha nem ezt teszik, el kell venni tőlük a megbízatást, és újakat kell választani – jelentette ki tegnap a nagyborosnyói kultúrotthonban tartott fórumon Tőkés László, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke.
Háromszéki kampánykörútja első állomásán népes közönség – több mint 150-en voltak a teremben – tapssal fogadta az EP-képviselőt, a találkozón azonban nem hiányoztak a feszült pillanatok sem: két felszólaló is kiábrándultságának adott hangot, Kocsis Dénes független tanácstagjelölt igen felháborodottan szögezte le: elege van a pártokból.
A találkozó kezdetén Nemes Előd, az EMNP megyeitanácselnök-jelöltje eddigi kampánytapasztalataikat ismertetve elmondta: nagy az elégedetlenség az emberek körében, a néppárt a fiatalságot és a tapasztalatot ötvözve szeretne változtatni ezen. Olyan községvezetést szeretnének, amely nemcsak Borosnyó-centrikus, hanem a hozzá tartozó falvakra is figyel, hogy a fiatalok ne kényszerüljenek máshol keresni boldogulásukat. Kertész Tibor Barna kijelentette: a borosnyói tanács hat tagjának elege lett a helyben topogásból, ezért léptek ki az RMDSZ-ből, és választották a néppártot. Szőcs Levente polgármesterjelölt elképzeléseit ismertetve a házi beteggondozói rendszer szükségességéről, a helyi sport- és kulturális élet fellendítéséről beszélt. Dr. Kovács István, az EMNP megyei önkormányzati jelöltlistájának vezetője leszögezte: fő céljuk a vidékfejlesztés.
Tőkés László azt hangsúlyozta: sorsunk alakítása elsősorban magunkon múlik, a falunak kezébe kell vennie az irányítást, hiszen legnagyobb értékünk az önrendelkezés. Ne mások mondják meg, mit kell tenni, a közösségnek magának kell választania vezetőit – szögezte le, majd hozzáfűzte: a néppárt egyik legfontosabb célja éppen ez, hogy helyreállítsák ezt a szellemet, hiszen ez jellemezte a székelységet. Megérett az idő a változásra – hangsúlyozta –, megjegyezve: az RMDSZ-es vezetőket gyakran árnyék-székely magatartás jellemzi. Terveink vannak gazdaságfejlesztésben, a sport- és ifjúsági élet fellendítésére, a magyar ajkú cigányság sorsának jobbítására – sorolta, arra kérve a jelenlevőket, június 10-én ne csak szavazzanak, hanem válasszanak, és támogassák az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjeit.
A hozzászólások során egyebek mellett elhangzott, hogy kiábrándultak az emberek a politikából, elegük van az ígéretekből. Ezekre válaszolva Bedő Zoltán kifejtette: éppen azért kérnek esélyt a választóktól, mert eddig csak csalódásban volt részük.
Farcádi Borond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elmarad az RMDSZ zárórendezvénye (Kampányban)
Tegnap délelőtt kampányzáró sajtótájékoztatót tartott Bokor Tibor szenátor, az RMDSZ kézdivásárhelyi polgármesterjelöltje és István Zoltán jogász, az RMDSZ városi szervezetének elnöke.
Bokor Tibor elmondta: jó néhány héttel ezelőtt írásban kérték a Vigadó igazgatójától a nagytermet június 7-re az RMDSZ kampányzáró rendezvényére, de kérésükre nem érkezett kedvező válasz, ezért nem tartanak kampányzárót, nem akarnak törvénytelenséget elkövetni, és azt sem szeretnék, hogy a főtéren nézeteltérések támadjanak. Tudomásunk szerint a Vigadó közintézmény, és nem egy emberé, hanem a városé – mondotta –, ezért az lett volna a tisztességes, ha mindenki hasznát vehette volna (a néppártnak sem adták oda). Az MPP folyamatosan, minden második nap szabadtéri kampányrendezvényeket tartott, de az RMDSZ-nek a gyermeknap alkalmával sem nyílt lehetősége erre. Bokor azt is elmondta, hogy tisztességes kampányt ígért, és ahhoz is tartotta magát, nem mocskolt másokat, és csapata plakáttépésekkel sem foglalkozott. Provokáció is volt bőven – hangsúlyozta –, valótlan dolgokkal vádolták meg őt és az RMDSZ-t, megpróbálták félrevezetni a város lakóit. István Zoltán az elmondottakhoz még hozzáfűzte: a másik két magyar párt kampányzáró rendezvényére jelentős közéleti személyiségeket, közméltóságokat hívott meg. Pártfogók és pártfogoltjaik mindösszesen egy-másfél órát fognak együtt tölteni, de nem az a lényeg, hogy ki ki mellett áll ki, kinek a pártján fog megjelenni.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Frunda: a magyar alkotmányt szegi meg Kövér László és Németh Zsolt
Kövér László és Németh Zsolt megszegi a magyar alaptörvényt, amely kimondja, hogy a magyar kormánynak figyelembe kell vennie a határon túl élő magyar közösségek döntéseit – nyilatkozta szerdán tartott sajtótájékoztatóján Frunda György.
Az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje szerint Kövér László országgyűlési elnök, és Németh Zsolt külügyi államtitkár magatartása a magyar alaptörvény előírásaiba ütközik. Magyarország alkotmánya ugyanis kimondja, hogy a kormánynak és a parlamentnek kötelessége tiszteletben tartani a határon kívül élő magyar közösségek döntéseit, továbbá minden eszközzel támogatniuk kell azt. Mint mondta: ezzel szemben Kövér és Németh látogatása csupán a Fideszen belüli, Erdélyben különböző pártokat támogató frakciók felől érkezett gesztusnak tekinthető.
Az Agerpress tudósítása szerint Frunda úgy fogalmazott: a magyar kormánypárt két képviselőjének magatartása „a magyar közösség megosztására tett próbálkozást jelent, ezt pedig határozottan elutasítjuk”.
A politikus azt mondta: az RMDSZ már számtalan úton próbált kapcsolatot kiépíteni a Fidesszel, ugyanakkor maga Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke is arra kérte a magyarországi párt vezetését, hogy ne ossza meg a magyar közösséget. „Kövér Lászlónak tiszteletben kellene tartania az EPP szabályzatát, amely arra kötelezi a tagszervezeteket, hogy támogassák egymást és ne kampányoljanak más pártok mellett. A Fidesz és az RMDSZ is az EPP tagjai, a Magyar Polgári Párt azonban csak Kövér Lászlónak a szövetségese” – magyarázta.
Frunda úgy látja: Marosvásárhely magyar lakossága – akikhez a magyar házelnök szólni szeretne – „sokkal okosabbak, mint amennyire Kövér és barátai tartják őket”, mivel ismerik saját gondjaikat, melyeket képesek egyedül is megoldani.
„Ha annyira gerincesek vagyunk, hogy nem fogadjuk el Bukarest kioktatásait, ugyanúgy azt is visszautasítjuk, hogy Budapest és itteni szolgái minket kioktassanak. Tudjuk, mit kell tennünk” - mondta. Hozzátette: azt javasolja a Tőkés Lászlót és az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) támogató Németh Zsoltnak, amikor a kisebbségi közösségeket próbája kioktatni, hogy „jó lenne, ha a magyar parlamentben is jelen lennének a magyarországi kisebbségek képviselői, amit a magyar kormány 1994-ben már felvállalt”.
Frunda hangsúlyozta: Budapest és a Fidesz osztja meg a romániai magyarságot és mindent megtesznek azért, hogy az erdélyi magyar közösség is a szlovákiai magyarok sorsára jusson, és ne legyen képviselete a bukaresti parlamentben. „Nem mi alapítottunk újabb pártokat, mi mindig azt mondtuk, hogy különböző ideológiák mentén ugyan, de együtt kell maradjunk az RMDSZ ernyője alatt.” - mondta az RMDSZ szenátora.
Ezekben a napokban Kövér László magyar országgyűlési elnök a Magyar Polgári Párt több Maros megyei kampányrendezvényén is részt vesz. Ugyancsak Erdélyben tartózkodik Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára, akit az EMNP védnöke, Tőkés László hívott meg. Krónika (Kolozsvár)

Elefánt a porcelánboltban?
"Nem kell a lemorzsolódásunkat kívülről is segíteni"
Kedden Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, az MPP tiszteletbeli elnöke, aki a Magyar Polgári Párt kampányát erősítendő érkezett Marosvásárhelyre, azt nyilatkozta, hogy 22 év politikai történései vannak amögött, hogy megváltozott az RMDSZ-ről a véleménye. Véleménye szerint 16 éves kormányzati részvétel mellett, amikor minden infrastruktúra – média, pénz, befolyás – a szövetség rendelkezésére állt, a célkitűzéseiből keveset valósított meg, "a sajátjával szembenálló véleményeket eltapossa".
Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke kérdésünkre kijelentette, Kövér úgy mozog az erdélyi politikában, mint elefánt a porcelánboltban. – Mi igyekszünk a diplomácia szabályai szerint tiszteletben tartani mindenki véleményét, a 22 év viszont minket igazol. Azt, amit az RMDSZ kiharcolt és elért ezalatt, csak az nem tudja, aki nem akarja tudni. Kövér László is tudja, hogy például a Sapientia akkreditációját nem lehetett volna megoldani, ha az RMDSZ nincs kormányon. Sem Budapest, sem Brüsszel nem oldotta meg, mi kellett megoldjuk. Arról is beszélnek, hogy Pontáék nemcsak az orvosi magyar tagozatára vonatkozó kormányrendeletet vonták vissza, de a Bolyai líceumot is visszaállítanák kétnyelvűre. És még nagyon sok dolog van, amelyeket, ha nem őrizzük meg a politikai jelenlétünket, nem lehet megoldani ebben az országban. Ezt a Fidesznek is tudomásul kell vennie. Kövér Lászlónak személyes kapcsolata van az MPP-vel, a párt tiszteletbeli elnöke pár éve, nem várt 22 évet, hogy elromoljon az RMDSZ-ről alkotott véleménye, jóval előbb odaállt e mellé a párt mellé. Szíve joga, az mindenesetre jelzésértékű kell legyen, hogy hogyan fogadták a megye helységeiben ezt a látogatást. A magyar Országgyűlés elnöke megérdemelné és meg is kapná az erdélyi magyarságtól a kellő tiszteletet, ha nem volna nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság választott vezetői ellen kampányol. Ez a látogatás egyébként szembemegy az Európai Néppárt doktrínájával is, hiszen testvérpárt ellen nem illik kampányolni, ráadásul nem illik egy másik országban.
Kövér László, úgy hallottam, azt szeretné, ha még két emberöltőn keresztül beszélnének magyarul Marosvásárhelyen és Erdélyben. Ha ezt az MPP tiszteletbeli elnöke, ahogy a tavaly Magyarország bukaresti nagykövetének a felesége is, úgy gondolja, hogy két emberöltőre kell szabni az erdélyi magyarság létét, mi szeretnénk legalább 1100 évben gondolkozni, úgyhogy bízzák ránk, és mi be fogjuk bizonyítani, hogy még 1100 évig megmaradunk. Nem kell a lemorzsolódásunkat kívülről is mesterségesen segíteni.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

Különböző érdekek
Kampányzárót tartott az MPP marosvásárhelyi szervezete
A Mihai Eminescu Ifjúsági Házban tartotta kampányzáró rendezvényét a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi szervezete. A rendezvényt ének, szavalat és tánc színesítette. Beszédet mondott a rendezvény díszvendége, Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, az MPP tiszteletbeli elnöke, Benedek Imre, az MPP marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, Kiss István, az MPP alelnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Bíró Zsolt, az MPP megyei tanácselnökjelöltje.
A beszédek lényege a nemzeti összetartozás, a demokratikus értékek képviselete, a változás szükségessége, illetve a választás szabadságának szükségessége volt.
Este tíz óra körül került sor a sajtótájékoztatóra Kövér László magyar házelnökkel és Benedek Imre polgármesterjelölttel. Benedek Imre szerint nehéz kampányt tudnak a hátuk mögött, és kijelentette, amit felvállaltak, meg tudják valósítani: megváltoztatni, ami van, kereszténydemokrata elveket vallva vissza akarja állítani a demokráciát. Azt üzente vetélytársának, hogy megvalósítja programját vele vagy nélküle. A többségnek azt üzente, hogy demokratikus jogokat kíván, és ne féljenek az autonómiától, mert ők nem az orvosi szenátusáéhoz hasonló autonómiát akarnak, hanem azt, hogy a törvényeket betartva Marosvásárhelyen legyen önálló magyar orvosi kar.
A kérdésre, hogy miként kommentálja a román miniszterelnök kijelentését, amely szerint adott esetben, illetve úgymond felelőtlen viselkedés esetén akár persona non gratának is nyilváníthatják, Kövér László azt mondta: – Bizonyára jogában áll egy más európai uniós állam polgárát is kiutasítani a területéről, ha az megsérti Románia törvényeit. Nekem nincs tudomásom arról, hogy amióta ide járok, egyszer is megsértettem volna Románia törvényeit, és szándékomban sem áll, sem most, sem a jövőben. A felelőtlen viselkedés minősítés erkölcsi és politikai, nem jogi, ezzel tehát nem tudok mit kezdeni, és nem is akarok erre reagálni, természetesen felelősségem teljes tudatában és ehhez méltón igyekszem viselkedni. De mindaz, amit mondok és teszek, nem kell okvetlenül tessék Ponta miniszterelnök úrnak. A politika már csak ilyen: különbözőek vagyunk, különböző értékrendeket vallunk, különbözőek az érdekeink is, és ennél fogva nem mindig értünk egyet.
Borbély László kijelentésére, aki szerint Kövér László erdélyi kampánya Budapest számára is kényelmetlen lehet, azt válaszolta: – Borbély úr engedje meg az otthoniak számára, hogy eldöntsék, az én itteni szereplésem kinek tetszik és kinek nem. Úgy általában véve, hogy előnytelen lenne Magyarország vagy Budapest számára, ezt így kijelenteni politikai melléfogás. Amikor most vagy négy évvel ezelőtt is a Magyar Polgári Párt rendezvényein fölszólaltam, tartózkodtam attól, hogy az RMDSZ politikáját általában véve, különösen egyes személyekre nézve minősítsem. Úgyhogy ezt most sem fogom megtenni. Nyilvánvaló, hogy nem az RMDSZ kampányában veszek részt, ők nem is hívtak, ez kifejezi a köztünk levő elég nagy távolságot.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

„Nem jó, ha egy pártnak akár egy mandátum erejéig is abszolút többsége van Romániában”
Interjú Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével
– Mennyire rajzolja át a politikai palettát a módosított választási törvény, amennyiben e jogszabály előírásai szerint rendezik meg az őszi parlamenti választásokat?
– A választási rendszer módosításával a szándék egyértelmű: teljesen átrendezni a belpolitikai erőviszonyokat. Amennyiben a parlament által elfogadott jogszabály hatályba lép, az olyan pártok, szövetségek, amelyek az urnáknál a szavazatok 45-50 százalékát szerzik meg, a mandátumok csaknem 70 százaléka fölött rendelkezhetnek. A győztes mindent visz elv alapján az a jelölt kerül a parlamentbe, aki a legtöbb szavazatot kapja a választókörzetében. A módosítás jelen pillanatban az USL-nek kedvez, a szociáldemokrata-liberális pártszövetség akár kétharmados többséget is szerezhet az őszi parlamenti választásokon. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármit megtehetnek. Egy olyan párt pedig, mint a PDL, amelynek 20-25 százalékos a támogatottsága, a mandátumok alig 10 százalékát szerezheti meg. Ilyen körülmények közt a választói akarat aligha fog érvényesülni a politikai képviselet tekintetében, számítások szerint másfél-kétmillió szavazó érezheti úgy, hogy nincs reprezentálva a törvényhozásban. Ez az eljárás, egy ilyen erőfölény kockázatos lehet nem csak Romániában, hanem az unió valamennyi keleti országában. Ez a választási rendszer még az évszázados hagyományokkal rendelkező demokráciákban is egyre inkább döcög, Nagy-Britanniában is azt fontolgatják, hogy egy olyan rendszert vezessenek be, amely az arányos képviseletet biztosítja.
– A jelenlegi választási törvény is a szociáldemokrata-liberális szövetségnek kedvez?
– Az USL a jelenleg hatályban lévő törvény szerint is megnyerné a választásokat, bár nem lenne alkotmányozó többségük. Véleményem szerint az az érv, miszerint Romániában a politikai stabilitás megteremtése érdekében van szükség ilyen jogszabályra, butaság. Ha ugyanis ez a szövetség felbomik – és jó esély van erre –, akkor többsége egyetlen politikai alakulatnak sem lesz. Románia még sokáig arra van ítélve, hogy koalíciók kormányozzanak. Jól van ez így, mert olyan országban élünk, ahol nem jó, ha egy pártnak akár egy mandátum erejéig is abszolút többsége van. Nézzük meg az 1990–1992-es, vagy 1992–1996-os időszakot, amikor Iliescuék kormányoztak hatalmas többséggel. Ha nincsenek ellensúlyok a román politikai életben, akkor itt nagyon gyorsan rossz dolgok történhetnek. Az a jó, ha van koalíciós kényszer.
A szociáldemokraták és a liberálisok, akik nem is olyan rég még a vegyes választási rendszer mellett álltak ki, egyik napról a másikra megváltoztatták álláspontjukat ebben a kérdésben, most ugyanis ezt diktálja az érdekük. Elképzelésük szerint a parlamentet két nagy, szövetségben lévő párt uralná, a többi nem számít. Mellesleg én nagyon szkeptikus vagyok az USL sorsát illetően: ha meg is nyerik fölényesen a választásokat, a közös kormányzás nem lesz hosszú életű. Nem hiszem, hogy a szövetség túléli az alkotmánymódosítást és a köztársasági elnökválasztást. Aki figyelmesen hallgatja Ponta miniszterelnök nyilatkozatait, az érezheti, milyen súlyos nézetkülönbségek lappanganak a mélyben. A szociáldemokraták különben sem arról híresek, hogy békében tudnának bárkivel is együttműködni hosszú távon. Véleményem szerint nem lesz hosszú életű ez az együttműködés, a szövetség felbomlik majd két 30-35 százalékos parlamenti támogatottságú pártra, és szükség lesz más politikai alakulatok támogatására ahhoz, hogy kormányt alakíthassanak.
– Ezek szerint nem készül hosszú távú ellenzékiségre a szövetség?
– Azt a politikust, aki azt mondja, hogy ellenzékben akar politizálni, el lehet felejteni. A politika a döntésekben való részvételről szól. Az RMDSZ is azt szeretné – persze nem minden áron! –, ha ismét kormányzati eszközöket használhatna.
– Mennyire lenne kedvezőtlen ez a jogszabály a magyar képviselet szempontjából?
– A törvény módosítása értelmében azokban a megyékben, ahol egy nemzeti kisebbség aránya eléri a 7 százalékot, de egyetlen jelöltjük sem végez valamely egyéni választókerület első helyén, pótlagos mandátumot kap az a kisebbségi jelölt, aki a megyében a legjobb eredményt érte el. Az RMDSZ számára ez azt jelenti, hogy meg tudja őrizni mandátumainak számát. Mi több, „hivatalból” Temes megyében is jár egy mandátum, hiszen ebben a pillanatban még a 2002-es népszámlálási adatok vannak érvényben. (Ezek szerint a bánsági megyében a magyarság számaránya 7,5 százalék, az ideiglenes népszámlálási adatok szerint a megyében a magyarok számaránya már csak 6 százalék körüli. 2008-tól nincs RMDSZ-es képviselő a megyében – szerk. megj.) A székely megyékben nem csak megőrizni, hanem növelni is lehetne a képviselők számát, számítunk ugyanis arra, hogy Kovászna megyéből, pontosabban Orbaiszékről bejön a negyedik mandátum. (Ebben a választókörzetben 2008-ban az RMDSZ jelöltje került az első helyre, visszaosztáskor azonban román jelölt kapta a mandátumot. Az idén a magyar jelölt kerülhet be a parlamentbe, a helyi románság pedig kap pótlagosan egy képviselői helyet – szerk. megj.) Maros, Szatmár, Bihar és Szilágy megyéken kívül megmaradna Máramaros, Brassó, Arad és Kolozs. Sajnos, a számítások szerint Kolozs megye veszítene egy mandátumot – Pálffy Zoltán körzetéről van szó. Ha pedig Máté András Levente bánffyhunyadi körzetében nem végezne az első helyen, Kolozs megye akkor is kapna egy mandátumot, a megye magyarságának számaránya feljogosítja erre. Hosszú távon viszont elveszítenénk azokat a szavazatokat, amelyeket Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény, illetve Temes megyében kapott a szövetség, ami az RMDSZ országos támogatottságának csökkenéséhez vezetne. Választóinknak azzal kell szembesülniük, hogy szavazatuk nem eredményez mandátumot, ezért elkezdenének más ráció mentén szavazni, ami – ezekben a megyékben legalábbis – az etnikai szavazatok végét jelentené. Abban reménykedem, hogy ez a választási rendszer olyannyira rossznak fog bizonyulni, hogy 2016-ban már nem alkalmazzák, hanem egy vegyes rendszer lép életbe, amely kiegyensúlyozza a képviseletet.
– Milyen esély van arra, hogy az Alkotmánybíróság kifogást emeljen a törvény ellen? Mennyire megalapozott a PDL keresete?
– A PDL keresete olyan érveket tartalmaz, amelyeket mi nem tudunk a magunkévá tenni, és ezért nem is írtuk alá. Ők a 2009-es népszavazásra hivatkoznak, amikor az egykamarás törvényhozásról és a parlamenti létszámcsökkentésről írtak ki referendumot, és amelyet az RMDSZ nem támogatott. A PDL óvásában az szerepel, hogy a 7 százalék miatt megnőne a képviselők száma. Ez megint csak azt jelenti, hogy nem értik, nem akarják érteni, miért volt ez fontos számunkra, megint ellenünk beszélnek. Az egyik nyomós érv, aminek alapján az Alkotmánybíróság kifogásokat emelhet a törvénytervezet ellen, az az alkotmány által szavatolt arányos képviselet. Másrészt: amikor az Alkotmánybíróság visszautasította az összevont választásokra vonatkozó kezdeményezést, ezt elsősorban azzal indokolta, hogy nem tartja ajánlatosnak megváltoztatni a játékszabályokat egy évvel a választások előtt. Bízom abban, hogy ha év elején érvényes volt ez az érv, akkor most is az lesz.
Amennyiben az Alkotmánybíróság visszautasítja a törvényt, az a jogszabály marad érvényben, amellyel a mostani parlamentet megválasztották. Ez rossz törvény ugyan, de biztosítja az arányos képviseletet, mert magában foglalja a megyei és országos visszaosztási mechanizmust, tehát minden leadott szavazatból ott lesz mandátum, ahol a szavazatot leadták.
– A parlamenti bejutási küszöb eltörlése előnyös az RMDSZ-szel konkuráló pártok számára. Hogyan látja ezt a helyzetet?
– Semmilyen előnyt nem jelent a konkurencia számára. Egy dolog egyéni választókerületben mandátumot nyerni, és más dolog szétverni a választókerületet. A kettőt nem lehet egyszerre csinálni. Abban a pillanatban, amikor az önkormányzati választások eredményeit ismerjük, többet tudok majd mondani, milyen támogatottsága van egyiknek, másiknak országos szinten. Ezekből az eredményekből világosan kiderül, milyen esélyei lesznek a versenypártoknak ősszel. Egy biztos, nekünk arra kell összpontosítanunk, hogy olyan jelölteket állítsunk ősszel, akik meg tudják nyerni a választókerületet.
Székely Kriszta. Szabadság (Kolozsvár)

Kövér kabinetfőnöke: Frunda György valótlanságokat állít
Kövér László kabinetfőnöke szerint Frunda György, az RMDSZ szenátora nem ismeri a magyarországi alaptörvényt, ezért valótlanságokat állít, amikor annak megsértésével vádolja a magyar házelnököt.
Frunda György Magyarország alkotmányának megsértésével vádolta szerdán Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét és Németh Zsolt külügyi államtitkárt amiatt, hogy nem az RMDSZ-t, hanem a másik két erdélyi magyar pártot támogatják a választási kampányban. Frunda szerint a magyar alkotmány kimondja, hogy a magyar kormánynak a határon túli magyarság választott képviselőit kell támogatnia.
Kövér László kabinetfőnöke kiemelte: nagyon lebecsüli az erdélyi magyarságot az, aki úgy gondolj, hogy akár választási kampányokban, akár azon kívül, az erdélyi magyarok, szavazók befolyásolhatók. Az erdélyi magyarságnak joga van a tájékozódáshoz, ugyanúgy, mint a határon túli román közösségeknek is – szögezte le.
Veress László a román kormányfő nyilatkozatára is reagált (lásd keretes írásunkat – szerk. megj.), és azt mondta: a magyar házelnök ugyanazt a stratégiát követi, mint a román politika követ a határon túli román közösségek esetében. Azt az európai stratégiát, hogy összetartozunk – mondta.
Bízunk abban, hogy a román kormánnyal együtt tudunk működni a határon túli magyar, illetve a határon túli román közösségek helyzetének javításában - fogalmazott Kövér László kabinetfőnöke.
Ponta: figyeljük Kövér László minden lépését
A román hatóságok figyelemmel kísérik Kövér László, a magyar Országgyűlés elnökének minden lépését, hogy megszegi-e a törvényeket – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök csütörtökön, Szatmárnémetiben.
Szerint Kövér erdélyi látogatása egy stratégia része, amellyel „radikalizálni kívánják a romániai magyar közösséget a román állam intézményei ellen”.
Victor Ponta leszögezte: Kövér László „nem barát, és nem szívesen látott Romániában”. A kormányfő úgy fogalmazott: Kövér „megsértette már a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit”, a hatóságok pedig figyelemmel kísérik, hogy megszegi-e a törvényeket is.
„Kövér Lászlónak nincs mit keresnie választási kampány idején az Európai Unió egy másik országában, hogy egy szélsőséges pártot támogasson, és hogy provokálja a román hatóságokat” – fogalmazott Ponta.
A román kormány magatartása rendkívül határozott volt, „de nem kívánt olajat önteni arra tűzre, amelyet Kövér László tudatosan próbál fellobbantani Erdélyben” – szögezte le a miniszterelnök.

Új kiáltó szó – a nagybányai és bányavidéki magyarságért! – ALÁÍRÁSGYŰJTÉS
Kós Károly „...Akkor megkérdék őtet: Te kicsoda vagy? Illyés vagy-e te? És monda: nem vagyok. Próféta vagy-e? És felele: nem vagyok.
Mondának azért neki: Kicsoda vagy tehát, hogy megtudjunk azoknak felelni, akik minket elküldöttek: mit mondasz magad felől?
És monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában!"
(János evangéliuma, 1, 21-23)
Mi mindannyian, jelen Kiáltvány aláírói – a nagybányai és bányavidéki magyarság sorsa iránt felelős egyházfők, közéleti és civil szereplők, pedagógusok – aggódással követjük annak az önfeladó magatartásnak és közgondolkodásnak a terjedését, amely most már létében fenyegeti közösségünket.
A betegség – amelynek évtizedes tünetei: a vegyesházasságok terjedése, az anyanyelvű oktatás elutasítása, az elvándorlás, a tiltakozás nélküli belesimulás a többségi nemzettestbe, az önmagunkkal szembeni igénytelenség és letargia – immár közösségünk legjobbjait is megfertőzte: ragályos kórként terjed értelmiségi köreinkben is.
1992-ben, húsz esztendővel ezelőtt, még több mint 25 ezer nagybányai vallotta magát magyarnak. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint már csak 14 ezer. Ez matematikailag is közel 50 százalékos fogyást jelent mindössze két évtized alatt. A kézzelfogható, megtapasztalható valóság azonban még ennél is ijesztőbb: még ezt a 14 ezer magyart sem találjuk sehol.
Rendezvényeken ugyanazokat az arcokat látjuk. Templomainkban alig köttetnek tiszta magyar házasságok, alig keresztelnek magyar gyermeket. Óvodáink többé-kevésbé megtelnek ugyan, de mire ezek a gyermekek első osztályba, középiskolába érnek, elszivárognak, eltűnnek valahol a repedező szülői öntudat és a román nyelvű oktatási rendszer hajszálerein. Gyermekeinknek inkább román anyanyelvű barátaik vannak. Társaságban idegen hangzású zenét hallgatnak, sokszor még egymás között, a családban sem használják anyanyelvüket s ebben nem egyszer mi, felnőttek vagyunk készséges cinkosok.
Hol vagytok nagybányai, bányavidéki magyarok?
A folyamatnak az értelmiségi szülők gyermekei is egyre gyakrabban esnek áldozatául. Félő, hogy az általuk mutatott negatív példa nyomán a következőkben minden eddiginél jobban felgyorsul az asszimiláció vidékünkön. Húsz éves felezési idővel számolva fél évszázad múltán már alig lesz magyar Nagybányán és a Bányavidéken.
De tiszta lehet-e vajon a lelkiismeretünk? Megtettünk-e vajon mindent a folyamat megállítása érdekében? Vagy magunknak sem valljuk be, de érveinkkel csak tehetetlenségünket álcázzuk, s magasra tartott kézzel valójában már rég megadtuk magunkat a Sorsnak?
Mi, akik ezt a Kiáltványt aláírtuk, úgy érezzük, nem mehetünk el a jelenség mellett szótlanul. Az erdélyi magyarság egyik legnagyobb gondolkodója, Kós Károly szellemét idézve kiáltjuk ismételten magunk is a jelszót: ébredjetek húszesztendős álmotokból! Nyissátok ki szemeiteket! Vegyétek észre a hibákat, tévedéseket! Elég a passzivitásból, a visszavonulásból, az önfeladásból! Építenünk kell!
A juhok, bár oktalan állatok, ha farkas fenyegeti a nyájat, magasra szegett szarvakkal veszik körbe bárányaikat az akol körül. Mi nem vagyunk oktalan állatok. S bár megfogyatkoztunk, még mindig többen vagyunk mint száz esztendővel ezelőtt. És sokkal többen vagyunk mint 4-500 esztendeje, amikor templomainkat, iskoláinkat, ezt a várost, így, ahogyan ma kinéz, elődeink megépítették. Ne hagyjuk elveszni! Ne hagyjuk el hűtlenül ezt az észak-erdélyi magyar várat, amelyben nagyszüleitek, dédszüleitek leélték életüket! Amelyben megszültek és felneveltek benneteket, és akár áldozatokat is hozva magyar embereknek neveltek benneteket, abban a reményben, hogy majd ük- és szépunokáik is magyarok lesznek. Nem kérünk tőletek sem többet! Ne szakítsatok múltatokkal, ne vessétek el magyarságotokat – ezt a szüleitek által reátok testált csodálatos örökséget…!
SZÜLŐK: ne engedjetek az „így jobban érvényesül gyermekünk” divatjának! Ne fosszátok meg őket az anyanyelvű oktatás lehetőségétől – mert ezzel a magyarnak maradás lehetőségét tagadjátok meg tőlük!
Nem kevesebb, hanem TÖBB az az ember, aki anyanyelvén tanul. Az idegen nyelvű iskola viszont idegen nyelvű baráti kört jelent, majd vegyes házasságokat. Minden „elengedett” gyermekkel egy magyar családot veszíthetünk el, egy több évszázados magyar közösségnek leszünk akaratlanul is könyörtelen felszámolói.
A rosszul értelmezett szabadság szellemében soha ne bízzátok gyermekeitekre a döntést. Ne feledjétek: ők még nem tudnak dönteni, a döntés mikéntjére nektek kell őket megtanítotok! Válasszatok számukra magyar iskolát, s ha gyermekeitek képességei többet kívánnak mint a helyi lehetőségek, jobbnál-jobb erdélyi magyar tanintézetek, kollégiumok várnak tárt kapukkal reájuk. Neveljétek legjobb tudásotok szerint magyarnak fiaitokat és lányaitokat, hogy majd unokáitok is magyarnak születhessenek!
FIATALOK: keressétek egymás társaságát! Keressetek magyar barátokat, magyar társakat! Igen, ez valamennyire zárkózott, önmagunk felé forduló életet jelent. De ne feledjétek: évszázadokon át ez a zárkózottság tartotta meg Erdély legértékesebb közösségeit! Útravalóul adjuk számotokra a törvényt: zárjatok ki magatokból minden idegent. Ne engedjetek közel a szívetekhez idegen nyelvet, idegen kultúrát, idegen barátot. Mert az idegen barátból könnyen lesz idegen szerető, s aki nem anyanyelvén vall először szerelmet, később nagy valószínűséggel választ az életre is más nemzet fiai közül társat magának. Ne áltassátok magatokat, hogy nektek ez így is menni fog. Nézzetek körül ismerőseitek között: vajon hány vegyesházasságból származtak magyar gyermekek, majd magyar unokák...?
Legyetek hűek szülőföldetekhez, a gyökerekhez, amelyek éltetnek benneteket! Olvassatok magyar könyveket, hallgassatok magyar zenét, ismerjétek a magyar történelmet! Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, mert ez tesz benneteket sajátossá, egyedivé, ez különböztet meg benneteket mindenki mástól ezen a világon!
PEDAGÓGUSOK, az ezer esztendős magyar oktatás legnemesebb örökségeinek hordozói: nagy elődeitekhez hasonlóan tekintsétek missziónak, végtelen áldozattal járó hivatásnak munkátokat! Tudjuk, ezer teher van rajtatok. De muszáj az ezeregyediket is vállaitokra venni, muszáj még többet felmutatnotok, sokkal többet mint többségi társaitok, mert iskoláink is sokkal jobbak kell legyenek, mint a többségi nemzeté! A ti munkátok nem hivatalnok-munka: nem ismerhet pihenést, sem munkaidőt! Egyetlen felsőbb hatalom állhat meg előttetek, s ez az önmagatokkal szembeni igényesség, a minőség követelménye!
Legyetek példaképek: pontosabbak a legpontosabbaknál, fegyelmezettebbek a legfegyelmezettebbeknél! Legyetek igényesek – legfőképpen önmagatokkal szemben! Egyetlen tanóra sem maradhat el. Egyetlen lehetőséget sem szabad kihagynotok, ami vonzóbbá, színvonalasabbá teheti iskolátokat. S egyetlen gyermek kezét sem szabad elengednetek – sőt keresnetek kell, meg kell fognotok a felétek nyújtott, vagy éppen tőletek elforduló, benneteket eltaszító gyermek- és felnőttkezeket.
Ne tanítani, hanem nevelni akarjatok! Ne szabadosságra, hanem a szabadsággal való élésre tanítsátok meg diákjaitokat! Legyetek befogadóak, nyitottak mindenre, ami érték, de alku nélkül elutasítóak a felszínesség, az értéktelenség iránt! S mert ennek a magyarságában megrendült, öntudatában meggyengült, idegenhez hajló liliomszál-ifjúságnak szüksége van a nemzeti nevelésre, hát legyetek magyarok legfőképpen és mindenekelőtt!
Legyetek tökéletesek – mert nincs más választásotok! Nem ellenetek, hanem értetek is szól a kiáltó szó!
Nem köthetünk kompromisszumot. Nincsen semmi „de”. Öntudatos, kemény, erős és dacos, minőségi magyarokká kell lennünk! Egymásért felelős magyarokká.
Jelen kiáltvány megfogalmazását sok-sok vívódás kísérte, hogy kimondjuk-e azt, amit mindenki tud, de senki sem akar beszélni róla. A haldokló előtt kíméletességből gyakran elhallgatják betegségét. Mi azonban bízunk abban, hogy bár betegek vagyunk, képesek vagyunk a gyógyulásra. Képesek vagyunk arra, hogy összeszedjük magunkat, hogy megerősödjünk.
Ehhez azonban akarni kell. Túl kell lépni a fájdalmakon, a magyarságunk vállalásával járó személyes és családi konfliktusokon. Nemet kell tudnunk mondani az idegen társnak, az idegen iskolának, az idegen közösség csábításának. Nemet kell tudnunk mondani a letargiának, a közömbösségnek, az igénytelenségnek.
S elvárjuk, sokszorosan elvárjuk értelmiségünktől – lelkipásztoroktól, pedagógusoktól, vállalkozóktól, közéletünk fáklyavívőitől –, hogy mindezekben, mint egykor a falusi tanító, vagy kántor, hitet és bátorságot adó, az összetartásban is irányt mutató, biztos kapaszkodók legyenek mindannyiunk számára.
A fentiek alapján mi, jelen Kiáltvány aláírói, elsőrangú feladatnak tekintve az anyanyelvű oktatás és nemzeti nevelés minőségi javítását, vonzerejének növelését, kezdeményezzük egy BÁNYAVIDÉKI CIVIL ISKOLASZÉK létrehozását.
Az Iskolaszék feladata, hogy mint közösségünk élő lelkiismerete és érdekeinek megfogalmazója, őrködjön az oktatás minőségén, hatást gyakoroljon a bányavidéki magyar oktatási intézményekre, tagozatokra és csoportokra, stratégiákat dolgozzon ki, biztosítsa a párbeszédet és információcserét, s oktatási intézményeinkkel együttműködve egységes irányt, vonzó szellemiséget és színvonalat szabjon és alkalmazzon. Az Iskolaszék tagjainak legitimitását a mögöttük álló társadalmi szervezetek, oktatási, egyházi vagy világi intézmények biztosítják.
Kós Károly szavaival búcsúzva: az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltunk hát, a cselekedni akaróknak, a kötelességtudóknak, az előrenézőknek. Mert az Élet nem vár, az Élet rohan.
S hinni akarjuk, hogy nem leszünk pusztában kiáltó szó csupán...
2012. május 31-én.
Eddigi aláírók:
VARGA KÁROLY
Nagybányai Református Egyházmegye
LIEB JÓZSEF
Szentháromság Római-katolikus Plébánia
BAK LÁSZLÓ
Nagybánya-óvárosi Református Gyülekezet
TASNÁDI ANDRÁS-ZSOLT
Nagybánya-újvárosi Református Gyülekezet
LUDESCHER ISTVÁN
Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Nagybánya központú területi szervezet
HUPKA FÉLIX
Erdélyi Magyar Néppárt Máramaros megyei szervezet
SZANISZLÓ JÓZSEF
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Máramaros megyei szervezet
VÁRADI ENIKŐ
Iskoláinkért Gyermekeinkért Egyesület
VIDA NOÉMI
Németh László Alapítvány
NAGY-JENEI ZOLTÁN
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Máramaros megye, Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület
DÁVID LAJOS
Teleki Magyar Ház Társaság, EMKE
MARKÓ HAJNAL
Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, Nagybányai Táncház, Teleki Magyar Ház
APJOK NORBERT
Nagybánya Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács
PINTÉR ZSOLT
Virtuális Nagybánya Egyesület – Nagybánya.ro. Erdély.ma

Kövér: Segítőkészek voltak a román hatóságok
Kövér László házelnök megköszönte a román hatóságoknak csütörtök este, hogy a hivatalos nyilatkozatok tartalmával ellentétben, a gyakorlatban a román hatóságok segítőkészen viszonyultak székelyföldi kampánykörútjához.
Kövér László a Magyar Polgári Párt (MPP) tiszteletbeli elnökeként kedden csatlakozott az erdélyi párt választási kampányához, amelynek során - három nap alatt - csaknem ötven székelyföldi települést keresett fel, és arra biztatta hallgatóságát, hogy a vasárnapi önkormányzati választásokon az MPP jelöltjeire szavazzanak.
"Minden politikai deklaráció ellenére, amely az elmúlt napokban velem kapcsolatban elhangzott, a román hatóságok a gyakorlatban, amikor segíteni kellett ezt a kampánykörutat, mindent megtettek, amit egyébként mi is megtettünk volna velük otthon. Nyoma sem volt semmilyen ideges feszültségnek az úton, amiért köszönetet mondok mindenkinek, az utcán álló rendőröknek és azoknak is, akik őket utasították" - mondta a kampánykörút tapasztalatait összegző sepsiszentgyörgyi sajtóértekezletén Kövér László.
A házelnök szerint ez reményt ad arra, hogy a kampány elmúltával a magyar-román kapcsolatok visszatérnek a bukaresti kormányváltást megelőző mederbe.
A kampány tartalmi részéről a politikus azt mondta, 2008-ban is részt vett a frissen bejegyzett MPP választási mozgósításában. Szerinte az akkori állapotokhoz képest nőtt a többpártrendszer elfogadottsága az erdélyi magyarság körében, és az MPP gyökeret vert az erdélyi magyar közéletben.
"Négy évvel ezelőtt az MPP eszköztelenül, a sajtóból kiszorítva, sok fenyegetést elszenvedve látott neki a politikai alternatíva építéséhez és a választási szabadság megvalósításához. Akkor is megjelentek néhányan a találkozón, fórumokon, most azonban össze sem vethető az érdeklődés a négy évvel ezelőttivel. Természetesen én bízom abban, hogy a megválasztott polgármesterek és tanácsosok száma is nagyobb lesz" - mondta az MPP tiszteletbeli elnöke.
Úgy vélekedett, hogy a Románai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által "erőltetett egység mítosza" kezd foszladozni, és ez az első lépés egy újfajta egység felé, amelyben a különböző pártok egymás különbözőségének elfogadásával meg tudják találni az együttműködés intézményesült lehetőségét a nemzeti célok együttes képviselete érdekében.
Arra az újságírói kérdésre, hogy látogatása vajon nem ártott-e a magyar-román kapcsolatoknak, Kövér László azt válaszolta, soha nem állt szándékában senkit sem provokálni, de soha nem tér ki egyetlen konfliktus elől sem. Hozzáfűzte, Magyarország számára a kétoldalú kapcsolatokban megkerülhetetlenül fontos kérdés a romániai magyarság helyzete.
Victor Ponta román miniszterelnök úgy véli, hogy Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének erdélyi látogatása nem egyedi eset, hanem egy stratégia része, amellyel "radikalizálni kívánják a romániai magyar közösséget a román állam intézményei ellen".
Ponta erről Szatmárnémetiben beszélt csütörtökön. Szerinte Kövér nem szívesen látott vendég Romániában, amelynek nem barátja. Úgy véli, hogy a házelnök "a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit már megsértette", és a román hatóságok figyelemmel kísérik, hogy megszegi-e a törvényeket is.
Ponta szerint Kövérnek "nem lett volna mit keresnie" egy uniós tagállamban választási kampány idején. Ponta szerint a magyar házelnök egy "szélsőséges romániai pártot" támogat, és ezzel provokálni akarja a román hatóságokat.
A román kormányfő egyebekben arról biztosította szimpatizánsait, hogy az általa vezetett kabinet határozott ebben a kérdésben, de nem akar "olajat önteni a tűzre", amit Ponta szerint Kövér "tudatosan akar meggyújtani Erdélyben". Hozzátette: a román állam intézményei "készenlétben vannak", hogy "a magyar házelnök és budapesti barátai ne érjék el céljaikat". Ponta szerint egy etnikai konfliktus senkinek sem használna, az egyedüli út a közös fejlődésé.
Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke visszaélt a határon átnyúló kampányolás jogával - jelentette ki csütörtökön Andrei Marga román külügyminiszter. A román diplomácia vezetője szerint Kövér azért élt vissza ezzel a joggal, mert "kibékíthetetlen ellentéteket hint el az állampolgárok és az országok között".
Rámutatott: Románia számára mind Nyirő József erdélyi író újratemetése, mind Kövér látogatása elfogadhatatlan, és ezt a román külügyminisztérium idejében jelezte is a magyar félnek. Mint mondta, a jószomszédság elvét - amit Marga szerint Kövér megsértett -, mindenkinek tiszteletben kell tartania.
Magyarország alkotmányának megsértésével vádolta Frunda György, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora Kövér Lászlót és Németh Zsolt külügyi államtitkárt. Frunda - aki az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje - úgy véli, Kövér és Németh azzal sértette meg a magyar alkotmányt, hogy a Magyar Polgári Pártot (MPP), valamint az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) támogatják a romániai helyhatósági választási kampányban, miközben Frunda szerint a magyar alkotmány kimondja, hogy a magyar kormánynak a határon túli magyarság választott képviselőit kell támogatnia. A szenátor emlékeztetett, hogy több mint húsz éve az RMDSZ képviseli az erdélyi magyarságot.
Kövér László kabinetfőnöke szerint Frunda György, az RMDSZ szenátora nem ismeri a magyarországi alaptörvényt, ezért valótlanságokat állít, amikor annak megsértésével vádolja a magyar házelnököt. Veress László a román kormányfő nyilatkozatára is reagált az MTI-nek, és azt mondta: Kövér László azt az európai stratégiát követi, amelynek lényege, hogy összetartozunk. MTI

Folytatódó román–magyar és magyar–magyar vita
Folytatódott tegnap a román magyar diplomáciai és a magyar–magyar politikai csörte Kövér László látogatása miatt. Victor Ponta miniszterelnök ismét megszólalt az ügyben. A vita kirobbanása óta először Andrei Marga külügyminiszter is állást foglalt. Mindkét kormánytag élesen bírálta a magyar házelnököt, ugyanakkor szerintük ez a látogatás nem befolyásolja a két ország jó kapcsolatát.
Andrei Marga szerint Kövér László visszaélt a határon átnyúló kampányolás jogával, mert „kibékíthetetlen ellentéteket hint el az állampolgárok és az országok között”. – Az Európai Unióban léteznek és működnek a különböző politikai családok, ezért egy uniós tagállam állampolgárának joga van ahhoz, hogy egy más országban kampányoljon, de visszaél ezzel az értékes európai joggal, amikor arra használja, hogy kibékíthetetlen ellentéteket hintsen el állampolgárok és országok között – mondta Marga, aki szerint nem kell összefüggést keresni Románia és Magyarország jó viszonya, valamint személyek és csoportosulások által keltett „ellenséges indulatok” között.
Rámutatott: Románia számára mind Nyirő József erdélyi író újratemetése, mind Kövér látogatása elfogadhatatlan, és ezt a román külügyminisztérium jelezte is idejében a magyar félnek. Mint mondta, a jószomszédság elvét – amit Marga szerint Kövér megsértett–, mindenkinek tiszteletben kell tartania.
A külügyminiszter szerint a román kormányt foglalkoztatja a Magyarországgal való együttműködés fejlesztése. Rámutatott: hasznosítani kell azt a bizalmi tőkét, ami az elmúlt tíz évben felhalmozódott a román–magyar kapcsolatokban. Marga szerint nem termékeny, ha a románok és a magyarok mindig a múlt felé fordulnak, és annak szellemeit próbálják megidézni. Hangsúlyozta, hogy a május eleji kormányváltással nem változott az ország „pozitív kisebbségpolitikája”.
Ponta Kövér „tüzéről”
Victor Ponta szerint a házelnök erdélyi látogatása nem egyedi eset, hanem egy stratégia része, amellyel budapesti erők „radikalizálni kívánják a romániai magyar közösséget a román állam intézményei ellen”. A kormányfő kampánykörúton vett részt Szatmárnémetiben, ahol elmondta: Kövér közelmúltbeli megnyílvánulásai miatt nem szívesen látott vendég Romániában. Úgy véli, hogy a házelnök „megsértette már a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit”. A kormányfő szerint az általa vezetett kabinet határozott ebben a kérdésben, de nem akar „olajat önteni a tűzre”, amit Ponta szerint Kövér „tudatosan akar meggyújtani Erdélyben”.
Az elmúlt napokban Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára is Erdélybe látogatott, ő az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai lakossági fórumán vett részt. Kijelentette, hogy a magyar kormány nem tud segíteni, ha az erdélyi magyar pártok nem alakítanak ki közös álláspontot a romániai magyarság érdekeit sértő bukaresti kormányzati intézkedések ügyében. Példaként a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügyét és a választási rendszer megváltoztatását említette. Leszögezte: ugyan maga is pártrendezvényen van, de nem pártügyek kötik össze az EMNP-vel, hanem a közös értékrend és a 22 éves barátság.
Magyar–magyar vita
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter szerint a magyar kormány soha nem folytatott a határon túli magyar közösségeket megosztó tevékenységet, ezért határozottan visszautasítja, hogy Magyarország beavatkozna bármely külhoni magyar közösséget, így az erdélyi magyar közösséget érintő választási kampányba.
Korábban az RMDSZ vezetői élesen bírálták a Fideszt, hogy beavatkozik a romániai helyhatósági választásokba. Az MSZP európai parlamenti delegációját vezető Tabajdi Csaba szerint a Fidesz és a KDNP európai parlamenti képviselőinek tisztában kellene lenniük azzal, hogy a magyar kormánypárti politikusok erdélyi tevékenysége súlyos társadalmi és nemzetpolitikai károkat okoz. Ehhez a magyar–magyar vitához tegnap Tőkés László is csatlakozott, aki tiltakozott a román pártok és az RMDSZ vezetőinek a magyarországi közjogi méltóságokat „vegzáló és obskúrus” nyilatkozatai ellen. Szabadság (Kolozsvár)

A vasvillától a szavazóurnáig
Beszélgetés Kovács Péterrel, az RMDSZ főtitkárával a kampány finiséről
„Én is azt mondatnám a sajtónak, hogy ma reggel EMNP-pólós fiatalok rohantak rám vasvillával. Ám ezt bizonyítanom is kell ahhoz, hogy elhigygyék” – reagált az RMDSZ-t ért támadásokra az Erdélyi Riportnak és az Új Magyar Szónak adott interjúban Kovács Péter. A szövetség főtitkárát és kampányfőnökét a választási kampány tapasztalatainak összegzésére kértük.
Hogy érzi, mennyire sikerült megszólítani, mozgósítani a választókat a kampányidőszakban? Mennyire voltak receptívek az emberek az RMDSZ üzeneteire a kampányrendezvényeken?
– A kampányunk alapjában véve nem volt rendezvénycentrikus. Úgy képzeltük el az emberek megszólítását, hogy őket hívjuk oda, ahol mi vagyunk, hanem mi megyünk el oda, ahol ők vannak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem voltak rendezvényeink, jelöltbemutatóink, de ezek a kampánynak csak egy kis szeletét jelentik. A tömegrendezvényeink, az RMDSZ által szervezett majálisok, különböző kulturális események mindenesetre megmozgatták az embereket. Volt néhány koncertünk is, azok is sikeresek voltak, többezres közönséget vonzottak. Ám végig tudatában voltunk annak, hogy nem a tömegrendezvényekre kell helyezni a hangsúlyt, mert ezeken az eseményeken csupán egy irányú kommunikáció zajlik: aki kiáll a mikrofonhoz, elmondja, hogy mi az álláspontja ilyen-olyan kérdésben, de a másik irányból nincs lehetőség a kommunikációra. Idén arra is rájöttek a politikai szervezetek, hogy a kampány nem egy plakátháború: nem az nyer, akinek a legtöbb plakátja van. Fölösleges minden lehetséges köztéri felületet telenyomni arculati elemekkel. Éppen ezért sokkal kevesebb visszaélés volt ezen a téren, mint az elmúlt kampányokban. A közvetlen találkozók, a kiscsoportos találkozók és a véleményformálók megkeresése volt ebben a kampányban a legfontosabb eszközünk. A legkisebb településen is megpróbáltunk eljutni azokhoz az emberekhez, akikre hallgatnak a helyiek; elbeszélgettünk velük, megpróbáltuk meggyőzni őket arról, hogy szükség van a folytatásra, vagy ha úgy ítéljük meg, hogy váltásra van szükség, akkor váltásra. És én úgy gondolom, hogy ebből a szempontból sikeres volt a kampányunk.
Mennyire volt negatív ez a kampány az RMDSZ ellenfelei részéről?
– Számítottunk arra, hogy negatív kampány lesz és fognak minket támadni. Egészen szép csokorra való gyűlt össze a lejárató akciókból. Minden erdélyi megyét ellepték a személyes támadásokat is tartalmazó szórólapok, ami azt jelenti, hogy több százezret kellett nyomtatni belőlük. Legalább három honlapot indítottak azzal a céllal, hogy az RMDSZ jelöltjeit lejárassák. Ezeknek a honlapoknak a tárhelye Magyarországon van, a szakértők ezt könnyen be tudták azonosítani. Ezenkívül lejárató filmecskék terjednek az interneten az RMDSZ-ről. Amire én nem számítottam, hogy a megújulást hirdető párt, az EMNP folyamatosan valótlanságokat állít az RMDSZ-ről.
Valótlanság az is, hogy egy Bihar megyei településen vasvillások fenyegették meg az EMNP kampányembereit, vagy az, hogy az RMDSZ-es vezetőségű önkormányzatok megakadályozzák rendezvényeiket a helyi kultúrotthonokban? Több ilyen panasz is érkezett részükről a kampány ideje alatt.
– Nagyon szeretném, ha ezekre a sérelmekre, vádaskodásokra bizonyítékokat is felhozna az EMNP. Engem például, ma reggel, útban az RMDSZ-székház felé, vasvillával megkergetett három EMNP-pólós fiatal, hajszálon múlott az életem, alig tudtam elmenekülni előlük. Láttam az EMNP-matricát az autójukon, sőt a magyarországi pénzekből kifizetett benzinszámlákat is. Ha ezt én így most a sajtónak elmondom, gondolom, némi bizonyítékot is fel kéne mutatnom, hogy el is higgyék nekem. Így kellene eljárnia az EMNP-nek is.
Még a külső szemlélőnek is feltűnhet, hogy alig hallani konfliktusokról, nemtelen kampányról vagy tettlegességről Székelyföldön, ahol szinte minden településen állított mindhárom magyar politikai szervezet jelölteket, tehát kiélezettebb a verseny, mint máshol. Ezt mivel magyarázná?
– Ott lehetett hallani atrocitásokról, ahol az EMNP-nek nincsenek témái. Így kitalálnak témákat. Úgy lehet a legkönnyebben bekerülni a sajtóba, ha valami hírértéket tudunk szolgáltatni. Annak például van hírértéke, hogy vasvillával rámrohantak a politikai ellenfeleim. A langyos hangulatú kampányhírekből egy ilyen esemény mindig kiugrik.
Készült néhány IRES-felmérés is a kampány félidejében az erdélyi nagyvárosokban. Az egyik szerint Marosvásárhelyen Dorin Florea jóval megelőzi a választási preferenciákban az RMDSZ polgármesterjelöltjét, Frunda Györgyöt. Ezt hogyan kommentálná?
– A választási kampány idején megjelenő felmérések valójában kampányeszközök. Nekünk se került volna semmibe, hogy azt mondjuk: készítettünk egy felmérést Marosvásárhelyen, amely szerint Frundának már csak egy picit kell dolgozni ahhoz, hogy polgármester legyen, mert csak két-három százalék választja el Floreától. Elég lett volna kiadni egy közleményt erről, és senki nem tudta volna bebizonyítani, hogy valóban megtörtént ez a felmérés, vagy sem. Én hiszek a közvélemény-kutatásokban, az RMDSZ-ben hozott döntések egy részét sokszor felmérések előzik meg. Ám a kampány idejére rögzített felmérésekben nem hiszek.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Könyvünnep Kolozsváron is
Megkezdődött tegnap a négynapos, második alkalommal megszervezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a magyarajkú könyvbarátoknak szánt rendezvénysorozat. A Romániai Magyar Könyves Céh és az RMDSZ Főtitkársága jóvoltából megszervezett rendezvény első napján már könyvbemutatókra lehetett beülni, a Mátyás szülőháza melletti színpadon fellépett a Bogáncs néptánccsoport, a Harmadik zenekar kíséretében, délután hét órától pedig Balázs Fecó és a Korál zenélt.
Az érdeklődőket színes vásár fogadta, magyarországi és erdélyi kiadók egyaránt kitették portékájukat, mégpedig igen komoly kedvezményekkel, amelyekre a közönségnek a hétvége folyamán vadásznia kell majd: a nap egy-egy órájában jelentős árleszállításokkal lehet vásárolni. Délután Könczey Elemér Könyv, grafika, könyvművészet Erdélyben (1919–2011) kötetét mutatták be, azt a munkát, amely a Szép Magyar Könyv 2012-es versenyén kitüntetést kapott.
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadott köteteiről délután négytől számoltak be. Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja azt hangsúlyozta, hogy a magyar, de általában a nemzeti kisebbségekkel „baj van”, romániai, európai szinten egyaránt, és ezen nem igazán sikerül túllépni. Ez mindig akadályozta a szakembereket abban, hogy megtudják, mit is lehetne, és mit is kellene tenni a helyzet javítása érdekében, így szükség volt külföldi, más nézőpontok szerint működő intézetek munkatársait segítségül hívni. Könyveket ezért is érdemes kiadni ebben a témakörben, mondta Tonk, hiszen így könnyen megismerhetőek a különböző kisebbségi problémák.
Markó Béla legújabb, Boldog Sziszüphosz című haiku-kötetét délután öt órakor mutatta be, Demény Péter moderálásával. Markó a haiku eredetét bontotta ki, véleménye szerint ez a háromsoros, japán eredetű versforma a keletiek különbözőségére világít rá: míg az európai a kozmoszban találja meg a teljességet, a keleti népek a természetben; míg az európai ember terjeszkedik, a japán költő a megszabott térben keresgél. Éppen ezt a szűkös keretet kedveli a haikuban, mondta, ahogyan a szonettben is a pontosan megadott szabályoknak megfelelést tartja kihívásnak.
A rendezvénysorozat hivatalos megnyitója délután hat órakor zajlott le. H. Szabó Gyula, a Romániai Könyves Céh alelnöke elmondta, reméli, hogy a könyvünnepet egykor megálmodóknak tetszik az, amit tavaly és idén is sikerült megszervezniük.
Elkezdődött a 83. Ünnepi Könyvhét a Vörösmarty téren
Ferdinandy György író nyitotta meg a 83. Ünnepi Könyvhetet és a 11. Gyermekkönyvnapokat tegnap délután a budapesti Vörösmarty téren. A hétfőig tartó könyvünnepen 98 kiadó összesen 333 újdonságával találkozhatnak az olvasók. A seregszemlén a fővárosban 250 hazai és határon túli könyves cég mintegy 150 pavilonban mutatja be kiadványait. Mint azt Zentai Péter László, a szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója elmondta, a rendezvényhez mintegy 80 vidéki település csatlakozott az idén. Ferdinandy György megnyitó beszédében kiemelte: a nyugati magyar irodalom nem néhány emigrációba kényszerült író „magánügye”, hiszen a kivándorolt alkotók életműve – terjedelmüket tekintve – egy kisebb latin-amerikai ország irodalmához mérhető. Mint fogalmazott, a könyvhetet egyik évben egy hazai, a következőben egy határon túli magyar író nyitja meg, ő pedig a magyar irodalom „ötödik sípja”, az úgynevezett nyugati magyar irodalom nevében mondhat beszédet.
Kustán Magyari Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Megélni a nacionalizmusból
Magyarország és Románia problémái
Ovidiu Nahoi, Adevărul
Semmi kétség, mindkét ország számára rossz hír, hogy Bukarest és Budapest között hirtelen megromlott a viszony annak tulajdoníthatóan, hogy a magyar fél megkísérelte eltemetni a Székelyföld szívében Nyirő József hamvait.
Manapság nekünk, románoknak és magyaroknak több fontos közös ügyünk van annál, semhogy megengedhetnénk magunknak a múlt kísérteteinek életre keltését. Példának okáért, miközben javában zajlottak az összecsapások az újratemetés kapcsán, a két ország a barikádnak egyazon oldalára állt, éppen a román fővárosban, hogy határozott jelzést küldjön Brüsszelnek az Európai Unió többéves költségvetése kapcsán. Az unió nagy befizetőinek szándéka, hogy lefelé húzzák a bizottság mezőgazdasági és kohéziós javaslatait, nekünk ugyanolyan rosszul jön, mint a magyaroknak. De mindenek fölött egyformán érdekeltek vagyunk az euró és az európai projekt fennmaradásában. Lehet, hogy a magyar túlfűtöttek és a román álmodozók másként gondolják, holmi 19. századi nemzeti projektek szellemében, de az európai építmény összeomlása nekünk és szomszédainknak is a poklot jelentené. Márpedig a populizmus és a túlfűtött nacionalizmus a legnagyobb veszély manapság, amely az európai kohézióra leselkedik.
Ilyen körülmények között pedig tényleg nem akadt volna jobb dolguk a magyar hazaiaknak Nyirő József újratemetésénél, miközben tudták, hogy az zavarja nemcsak a román barátaikat, hanem a holokauszt túlélőit is? Természetesen az is igaz, hogy a kilencvenes évek elején a bukaresti kormányzatok igencsak jól megéltek a nacionalizmusból – a veterán Ion Iliescu sokat mesélhetne a fiatalabb Victor Pontának azokból az időkből, amikor saját szavai szerint „szövetkezett az ördöggel”, azaz Vadim Tudorral és Gheorghe Funarral. Azonban ez elégséges ok lenne újramelegíteni az „erdélyi csorbát”?
A baj az, hogy Orbán Viktor határozott és állandó támogatásra számíthatott Bukarestből - egészen pontosan Traian Băsescu és a PDL részéről. A párt képviselői foggal-körömmel védték az Európai Parlamentben a budapesti kormány kilengéseit. A PDL reformista (mások szerint konzervatív) szárnya pedig valósággal csodálja Orbánt az új alkotmányért, az igazságszolgáltatás alárendeléséért és a sajtószabadságot korlátozó médiatörvényért. Egy magyar miniszterelnök, aki rájött, hogy a populizmus és a nacionalizmus biztosítja számára otthon a népszerűséget, és egy román elnök, aktív politikai játékos, aki érdekelt abban, hogy radikális magyar politikai szervezetek támogatásával sakkban tartsa az RMDSZ-t, létrehoztak egy pragmatikus partnerséget, amely most felfedi valódi, európaiatlan természetét. Amennyire jól megértették egymást, annyira nem született a partnerségükből egyetlen fontos – regionális vagy európai – kezdeményezés, amire népeink büszkék lehetnének. A két népnek csak a keserűség jutott.
(Fordította: Sz. L.)
Új Horthy-kultusz Magyarországon
Keno Verseck, Der Spiegel
A magyarországi szélsőjobboldal egyre magabiztosabb: ceremóniákkal, szobrokkal és emléktáblákkal ünnepli az antiszemita kormányzó Horthy Miklóst és a náci korszak egyik íróját. Az új kultusz mögött ott áll Orbán Viktor kormányfő több párttársa is.
Az év elejétől hatályos alkotmány „Magyarország mindenekfelett” stílusban idézi fel rég letűnt idők szellemét: az ezeréves magyar államot, amit István király Szent Koronája testesít meg, a „darabokra szakított nemzet” szellemi és lelki egységét, az egyedülálló magyar nyelv, a magyarság és a nemzeti kultúra védelme iránti kötelességet. Nem egyéb ez, mint a becikkelyezése a két világháború közti időszak szellemének, arra a mintára, ahogyan Horthy Miklós kormányzó létrehozta autoritárius, ultrakonzervatív, nacionalista és revizionista rezsimjét. Ez a szellem éled újjá Orbán Viktor konzervatív kormányfő Magyarországában. Május közepén a délnyugat-magyarországi Kerekiben szobrot állítottak Horthynak – ami újdonság a posztkommunista Magyarországon. Elvégre Horthy Miklós hírhedt antiszemita volt, az első világháború utáni „fehérterror” vezetője, 1944-ben pedig az állam fejeként részben ő volt a felelős négyszázezer zsidó deportálásáért Auschwitzba. Pár nappal a Horthy-szobor felavatása után Bölcskei Gusztáv református püspök Horthy-emléktáblát leplezett le a kelet-magyarországi Debrecen evangélikus kollégiumában. A Budapesttől délnyugatra fekvő Gyömrőn park viseli újabban a kormányzó nevét. Újabb és újabb Horthy-szobrok várnak felállításra, még Budapesten is – abban a városban, amelyet Horthy annak idején utálkozva „judeobolsevista fertőként” emlegetett: októberben lepleznek le a Budai Várban egy életnagyságnál is nagyobb lovas szobrot. Ezért beszél Czene Gábor máris „lopakodó Horthy-kultuszról”. (...)
És nem az egykori régens az egyetlen, akit újabban tisztelet illet az orbáni Magyarországon. A magyar parlament újratemetteti erdélyi szülőföldjén Nyirő Józsefet, az egykor háborús bűnösként körözött, 1953-ban Spanyolországban meghalt nemzetiszocialista írót – nem hivatalos állami szertartással. Nyirő kiemelkedő kultúrideológus volt a Horthy-rezsim, majd a nemzetiszocialista Nyilaskeresztes Párt rémuralma idején, 1944 októbere és 1945 márciusa között, amikor magyar zsidók tízezreit küldték halálmenetre vagy mészárolták le. Erdélyi képviselőként Nyirő is a nyilas parlamentben szolgált, ahonnan 1945 márciusában először Németországba, majd 1950-ben a francói Spanyolországba menekült.
Nyirő újratemetését eredetileg pünkösdvasárnapra tervezték, ám a román kormány betiltotta a ceremóniát. Így Székelyudvarhelyen csupán egy ökumenikus istentiszteleten emlékeztek az íróra. Jelen volt – a szélsőjobboldali Jobbik vezetősége mellett – Magyarország kulturális államtitkára, Szőcs Géza, és vele nem kisebb személyiség, mint maga Kövér László parlamenti elnök, aki formálisan a második számú közméltóság. Kövér úgy viselkedett, mintha az első világháború után Romániához szakadt Erdély ismét Magyarország része lenne. „Civilizálatlannak”, „paranoidnak”, „hisztérikusnak” és „barbárnak” nevezte a román kormányt, amiért megtiltotta a temetést, és bejelentette, hogy így vagy úgy, Nyirőt mindenképpen újratemetik, mégpedig a kijelölt helyen. Kövér következtetése: „Győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek.”
Pár nappal az ünnepség után Szőcs Géza művelődési államtitkár az index.hu hírportálnak elárulta, hogy becsempészték Romániába az urnát a nyilas író hamvaival. Szükség volt „konspirációra”, mivel az urna szállítása „nem volt éppen egyszerű”. Ő maga nem vett részt a csempészakcióban, és nem ismeri az urna pontos helyét sem. De Nyirő temetésére hamarosan sor kerül. A megemlékezésen Szőcs egy nagy utazótáskával mutatkozott, amelyet – miközben a Nyirő emlékét méltató beszédét elmondta – az író portréja alatt helyezett el. Hogy benne volt-e a nyilas író urnája, azt Szőcs „sem megerősíteni, sem tagadni” nem volt hajlandó.
Az új Horthy-kultusz és Nyirő újratemetése része a népi-nacionalista reneszánsznak Magyarországon, miközben évek óta egyre sikeresebb a szélsőjobb, amelyet most Orbán Viktor kormányfő és az ő jobboldali nemzeti-konzervatív pártja, a Fidesz is buzgón támogat. Egyes megfigyelők szabályszerűen rémisztőnek tartják a fejleményeket: „Miért áll a nyilaskeresztesek pártjára a Fidesz, egyáltalán hogy juthattunk ide?”, teszi fel a kérdést Somogyi Zoltán politológus. „Kövérnek és Szőcsnek azonnal le kell mondania, máskülönben az országon rajta marad, hogy a kormánya nácikat támogat.” (...)
A hasonló követelések azonban leperegnek a kormánypártról. A Fidesz egyes vezető politikusai és tisztségviselői talán kellemetlennek érzik a nemzeti-nacionalista kurzust, de ha vannak is kritikus hangok, kívülről a nyomukat sem látni. Orbán pártjában a lojalitás mindenekfölött áll. Ezért van az, hogy a kormányzati tisztviselőkkel készített interjúk rendszerint valóságos remekművei a relativizálásnak. Példa erre Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium európai ügyekkel megbízott helyettes államtitkára. Ő „megérti”, hogy az Orbán-kormány „egyes politikusainak” retorikája „egyes nyugati fülekben kissé pre-modernnek cseng”, azonban Magyarország mégiscsak egy másik ország volna, és más nyelven is beszél. Prőhle úgyszintén visszautasítja a „polgári-konzervatív kormányzat összemosását” a szélsőjobbal és annak ideológiájával: „Ez a baloldaliak taktikája, amit a világtörténelemből jól ismerünk.”
Az említett baloldaliak egyike Dániel Péter budapesti ügyvéd, a parlamenten kívüli ellenzék képviselője, aki 2008-ban az egyik kezdeményezője volt a szélsőjobboldali, félkatonai Magyar Gárda betiltásának. Azzal vádolja az Orbán-kormányt, hogy – akárcsak Horthy – a revizionista politika megszállottja, és bátorít egyfajta „utalásokra épülő szalon-antiszemitizmust”, amely folyamatosan a „zsidókat és a judeobolsevistákat” teszi felelőssé Magyarország problémáiért. (...)
Nemrégiben a kormány elfogadta az új Nemzeti Alaptantervet (NAT). Mások mellett kötelező olvasmányként előírják a nyilaskeresztes Nyirő József műveit, akárcsak a kortárs és írótárs Wass Albertéit. Utóbbi 1998-ban az Egyesült Államokban halt meg, miután Romániában háborús bűnösként távollétében halálra ítélték. Amikor a tanárszövetségek tiltakoztak a szélsőjobboldali és fasiszta íróknak az alaptantervbe történő felvétele ellen, Hoffman Rózsa oktatási államtitkár röviden azt válaszolta: olyan szerzőkről van szó, akiknek nagy hatásuk volt a maguk korában. „Most az őket megillető helyre kerülnek a tantervben.”
(Fordította: Sz. L.)
Betiltandó-e a gyűlöletbeszéd?
John Paul Stevens, New York Review of Books
A gyűlöletbeszéd a címzettek méltóságába gázol, ezen kívül rombolja a normális együttműködéshez és a termékeny vitához nélkülözhetetlen társadalmi légkört. Kérdés azonban, mit segít, ha betiltják.
„Waldron jól érvel a gyűlöletbeszéd betiltása mellett, de maga sem hiszi, hogy érveinek hatására megmozdulna az amerikai jogalkotás” ? írja John Paul Stevens, az amerikai legfelsőbb bíróság nyugalmazott bírája a New York Review of Booksban, Jeremy Waldron, a neves jogfilozófus legújabbkönyvét ismertetve. A gyűlöletbeszéd kára című könyvében Waldron példákat hoz fel arra, hogy más demokratikus országokban milyen szabályok tiltják a gyűlöletbeszédet, és eltöpreng rajta, beleillenének-e ezek az amerikai jogrendbe. A veterán bíró szerint nem illenének, de más példa is van arra, hogy Amerika nem fogad be olyan jogintézményeket, amelyek másutt a felvilágosultság velejárói, így például nem köti engedélyhez a fegyverviselést. Mindazonáltal fontosnak tartja, hogy az amerikai jogtudomány alaposan vegye fontolóra mindazt, amit a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban más országok gyakorlata kínál.
Megfontolandó például Waldronnak az az állítása, hogy Amerika túlzott védelemben részesíti a szólásszabadságot, ezzel csorbát ejt a kisebbségek méltóságán, és az amerikai társadalomban oly fontos befogadó légkört is károsítja. Stevens érdekesnek tartja Waldronnak azt a megállapítását is, hogy a szólásszabadság alkotmányos joga nevében liberális kibicek szokták védelmükbe venni a gyűlöletkeltőt, és sohasem a gyűlöletbeszéd sértettjei. Túlságosan általánosnak találja viszont a gyűlöletbeszéd meghatározását, és megállapítja, hogy nem véletlen: ahogy az obszcén beszédet sem lehet pontosan meghatározni, ez esetben is a jogalkalmazó bölcsességére kell bízni a döntést. Csakhogy ez könnyen megárthat a jogbiztonságnak.
Az amerikai alkotmány egyes számú kiegészítése mindenesetre csak az esetben engedi meg a szólásszabadság korlátozását, ha egyébként erőszakos cselekmények következhetnének be. Márpedig például a híres dán Mohamed-karikatúrák semmiféle erőszakos fenyegetést nem tartalmaztak. Nem úgy az antiszemita uszítás, csakhogy ennek példája Stevens szerint éppen a betiltás ellen szól. Mára ugyanis a nyilvános térből eltűnt az antiszemita uszítás, pedig nem tiltották be. Vagyis az értelmes vita, az igazság megismertetése hatékony lehet. Alkalmasint hatékonyabb, mint a büntetés. (...)
Stevens rokonszenvvel ismerteti Waldron gondolatmenetét azzal kapcsolatban, hogy a társadalomnak meg kell védenie a polgárok méltóságát, de nem esősorban azért, hogy őket ne érje sérelem, hanem mert a társadalom normális működéséhez szükség van arra, hogy a polgárok és a közösségek méltósága biztonságban legyen, s a társadalmi környezet minősége azon is múlik, hogy miként beszélnek egymással a polgárok. Csakhogy – mutat rá Stevenson – ezen az alapon a barátságtalan beszédet is meg kellene tiltani. Stevens egyetért azzal, hogy a társadalomnak meg kell követelnie tagjaitól a civilizált magatartást, és különösen őrködnie kell afelett, hogy a sérülékeny kisebbségek ellen ne terjedhessenek lealacsonyító és kirekesztő rágalmak. De ennek eszközét nem a büntető törvényekben látja, hanem abban, hogy az elismert vezetők következetesen utasítsák el a gyűlölködést.
(metazin.hu) Új Magyar Szó (Bukarest)

Román arcok 2.
„Eminescu vérmes antiszemitizmusa és nacionalizmusa kritikusok és moralisták hordáját hívná ki maga ellen, akik a legjobb esetben is kioktatnák Románia kötelezettségeiről a kisebbségekkel szemben, a humanitárius hozzáállásról, francia szövetségeseinkről stb.” Mircea Eliade filozófus és vallástörténész írta ezt 1936. július 5-én a Vremeában. Eliade a legismertebb román értelmiségi. Amúgy a Vasgárda aktív tagja, szintúgy antiszemita, és nem utolsósorban magyargyűlölő. Éppen olyan magyargyűlölő, mint Geo Bogza. Akinek Jakob Oniszia című novellája világirodalmi remekmű, már 14 évesen forgatókönyvet írtam belőle, és hosszú-hosszú ideig dédelgettem az álmot, hogy majd én fogom megfilmesíteni. Arról az Eminescuról írta ezt Eliade, akinek minden sarkon szobra van Romániában, lévén a románság nemzeti költője. Méltán az. Publicisztikája pedig mélyen és fanatikusan antiszemita. Csak a legenyhébbet idézzük tőle: „Ahol Európában emancipálják a zsidókat, beleavatkoznak az ország kultúrájába, meghamisítják és elrontják azt.” Ettől még ugye nem fogják Eminescut kiutálni a román szellemi panteonból? Gondolom, nem. Már csak azért sem, mert a román rendszerváltás hajnalán a román zsidó hitközség felemeli szavát Eminescu mellett, mondván, Eminescu attól függetlenül óriási költő, hogy antiszemita írásai voltak. A magyar rendszerváltás hajnalán Landeszmann rabbi arról értesített bennünket, hogy a magyar kultúra a fütyülős barackból és a bő gatyából áll. Hmm… Amúgy a Beszélőben értekeztek néhány esztendeje arról, vajon mekkora is a felelősségük a román értelmiségieknek a második világháborúban s azt megelőzően elkövetett bűnökért: „Eliade nemzedékének sokkal súlyosabb a felelőssége, mintha csupán megtévelyedett »párttagok« vagy »útitársak« lettek volna. Politikailag támogatták a Gárdát, ezenfelül pedig a Gárda minden cselekedetéhez ideológiai támogatást szolgáltattak. Nekik köszönhető a gyilkosságok, sőt pogromok »ideológiai, metafizikai magyarázata«. A vasgárdista jelenség éppen azért olyan hosszú életű, mert olyan ragyogó elmék propagálták, mint például Cioran és Eliade.”
Fontos mondatok ezek, a nagy Nyirőzés és nyilasozás közepette. S ha már felmerült Cioran neve, álljon itt egy idézet tőle is: „A magyarok messziről gyűlölnek, a zsidók középen, centrumunkban. Miként asszimiláljuk mi, szegény nép a történelem legirreduktibilisebb jelenségét. Egy népet, amelynek aktívumát a történelem legnagyobb népein aratott győzelmei alkotják, miként asszimilálhatna egy olyan nép, amely a magyarok, törökök és görögök sötétjében látott napvilágot? A zsidó vitalitás olyan agresszív és a zsidó szerzési vágy olyan szívós, hogy ezzel a munkás és kizsákmányoló néppel szembeni toleranciánk biztos bukásunkat jelentené.” A szöveg 1936-ból való. Eliade ’37-ben pedig így jajdul fel: „Megengedhetjük-e, hogy a román nép olyan szomorú véget érjen, olyan módon hulljon szét, aminőt nem ismert még a történelem – hogy nyomor és vérbaj roncsolja, zsidók és idegenek özönöljék el, hogy elcsüggedjen, elárulják és eladják alig pár százmillió lejért?”
Amikor most a román újságírók Kövérnek szegezték Nyirő József antiszemitizmusát, és a válaszban előkerült Eliade neve is, a román újságíró így felelt: „Az más.” Ugyanis a román újságíró az román. Ott nem fordulhatna elő az, ami idehaza természetes: hogy egy publicista akár szemenszedett hazugságok leírása árán is hátba szúrja a kormányát. Aczél Endre megteszi a Népszabadságban. Ő az egykori kommunista ügynökök legfelkészültebbje, ezért szavait nem tudhatom be tudatlanságnak, kizárólag tudatos gazemberségnek. Aczél-Acsádi ezt írja többek között: „Kövér (…) bukaresti politikustársai soha nem akkor utaztak külföldre, amikor a célországban önkormányzati választásokra készültek.” Ócska hazugság. Román politikusok egymásnak adják a kilincset Kisinyovban, úgy kampányolnak például a Bukarestnek tetsző főpolgármester megválasztásáért. Aczél-Acsádi másik érve, hogy Moldovában hetven százalék a románok aránya, tehát oda mehetnek kampányolni a románok. Székelyföldön nyolcvan százalék feletti a magyarság aránya, Székelyudvarhelyen pedig 96 százalék. Végül pedig ezt írja az ügynök: „Spanyolországban semmiféle román politikai erők nem léteznek”, csak román vendégmunkások, „akiknek a szavazata odahaza minden választáson számít.” Aljas hazugság.
Alcala de Henares-ben például az ottani 18 ezer román vendégmunkást keresték fel román politikusok Bukarestből. A vendégmunkásoknak szavazati joguk van a helyi önkormányzati választásokon, és képviselő-testületi tagokat, sőt polgármestert is indítottak! A román politikusok pedig arra agitálták őket, hogy vegyenek részt a HELYI szavazáson, és támogassák a HELYI jelöltjeiket. Az egyik román miniszter így fogalmazott: ha a spanyol hatóságok vegzálják őket, annak egy ellenszere van: juttassanak minél több képviselőt a HELYI önkormányzatokba. Ennyit Aczél hazugságairól. Remélem, jól fizetik érte, akár Romániából is…
S mindez persze üzenet Ponta úrnak is. Akinek a szemüvege nagyon európai, de nem illik az arcához, s mindahhoz, ami a fejében fészkel. Ahhoz a Ceausescut idéző ügybuzgósághoz, amellyel megszünteti a marosvásárhelyi magyar kart az orvosegyetemen. Ahogy kirugdalja a magyar prefektusokat a magyar többségű megyék éléről. Ahogy ártani akar nekünk bármi áron, mert nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az örök barát RMDSZ-en kívül más politikai szervezetei is vannak az erdélyi magyarságnak. Az persze tökéletesen érthető, hogy Ponta az RMDSZ-t szereti. Azt az RMDSZ-t, amelynek felső vezetéséből nyolc főt még a nyolcvanas években szerveztek be a román titkosszolgálatba – legalábbis így tudják odakint a magyarok. Azt az RMDSZ-t, amelynek egykori elnöke 2002-ben elsőként gratulált a „23 millió románozó” Kovács Lászlónak. Igen, Markó Béláról van szó, aki ezután Kovács Lászlóval együtt törölteti a státustörvényből az „egységes magyar nemzet” fogalmát. Arról a Markó Béláról, aki miniszterelnök-helyettesként a román alkotmánybíróságot megelőzve alkotmányellenesnek nyilvánítja a Székely Nemzeti Tanács népszavazási kezdeményezését a székelyföldi autonómiáról. S aki aztán pofátlanul ráírja minden választáskor a plakátjaikra, hogy „AUTONÓMIÁT”. Igen, ez az az RMDSZ, amelyik Bunta Levente polgármester segítségével az utolsó pillanatban lehetetlenné teszi Nyirő temetését, majd cserébe azt kéri a román kormánytól, hogy tiltsák ki Kövér Lászlót Erdélyből. Ahogy annak idején ez az RMDSZ és ez a Markó Béla tiltatott ki engem is, méghozzá azzal a váddal, hogy terrorista vagyok. Ez a Markó most a Vörösmarty téren dedikál éppen, és arról gügyögnek mind, hogy nem szabad magyar politikusoknak kampányolni Erdélyben, mert megosztják a kinti magyarságot.
S akkor álljon itt egy idézet végezetül Ujhelyi Istvántól, aki 2008 szeptemberében Nagyváradon ezt mondta az ott összegyűlt ifjú RMDSZ-es aktivistáknak: „Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mi mindig mindenben támogattuk őket, de ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog.” Istenem, édes jó Istenem…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap. Erdély.ma

„Ezen a napon a könyvírás is menjen ki az utcára, ingujjban”
Kolozsvári Ünnepi Könyvhét a Mátyás király szülőháza előtti téren
Több résztvevővel, tavalyhoz képest gazdagabb programmal jelentkezett idén a 2011-ben újraindult Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, amelynek hivatalos megnyitójára tegnap este hat órakor került sor a Mátyás király szülőháza előtti téren. A vasárnapig tartó könyvünnepen kötetbemutatók, dedikálások, vetítések, táncprodukciók, koncertek, színházi- és bábelőadások zajlanak, a gyerekek számára pedig külön programokkal készültek. A Romániai Magyar Könyves Céh és az RMDSZ Főtitkársága által szervezett, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által támogatott négynapos rendezvény megnyitóján felszólalt H. Szabó Gyula, a könyves céh alelnöke, Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia elnöke, és Benkő Samu művelődéstörténész. Az idei könyvhét meglepetése, hogy minden órában egy bizonyos standnál egy bizonyos könyvet nagyon olcsó áron vehetnek meg az érdeklődők, ezeket kell felkutatni a standoknál.
„Minden okunk megvan rá, hogy bizakodjunk: gazdagabb, színesebb könyves napokat élünk át idén, királyaink szülőházainak árnyékában, védelmében”, mondta megnyitó beszédében H. Szabó Gyula, aki ezeket a könyves napokat azok emlékének ajánlotta, akik nem élhették meg a Kolozsvári Ünnepi Könyvhetek újraindulását, bár egész munkás életükben ezen is dolgoztak. – Azt kívánom, érezze magát otthon és nagyon jól minden kiadó, minden könyvkereskedő, nyomdász, és mindenki, aki valamit is mozdít a magyar könyv szolgálatában. És persze, érezze magát nagyon jól az olvasó is: minden erőfeszítésünk célpontja, és reméljük haszonélvezője – hangsúlyozta a Romániai Magyar Könyves Céh alelnökeként H. Szabó Gyula.
Mint köztudott, a rendezvény nagy múltra tekint vissza, az első könyvhét ötletgazdája annak idején Supka Géza újságíró, művészettörténész volt, aki vásári jellegű, színes, mozgalmas sokadalomról álmodott, és így jellemezte: „Az évnek egyik napján […] könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”
A megnyitón felszólalt Markó Béla költő, szenátor, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, aki az RMDSZ, a Kós Károly Akadémia és a Communitas Alapítvány nevében köszöntötte az egybegyűlteket. – Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy mi magyarok inkább vagyunk kételkedők, mint bizonygatók, inkább vagyunk pontosan kérdezők, mint biztonsággal válaszolók. De jól leplezzük ezt a tulajdonságunkat – magyarázta beszédében, példaként kitérve szépirodalmi remekművekre, „amelyek szinte kivétel nélkül azt mutatják, hogy miután lélegzetállítóan végigvitték jobbnál jobb íróink a gondolatmenetet, egyszerre csak megijednek a pőre igazságtól, ami egyébként éppen hogy a műből következik. Ezért aztán rávarrják a tétován optimista végkifejletet a tragédiába, vagy legalábbis sötét depresszióba hajló műremekre”. – Ment-e könyvek által a világ elébb, kérdi Vörösmarty, és fulmináns indoklásából elég egyértelműen kiderül, hogy nem ment. Vagy nem úgy, ahogy mi gondoljuk. Műveltebb lett ugyan az emberiség, olvasottabb az olvasás által, hogy tautológiával éljek, de ennyi. Se jobb, se erkölcsösebb – fűzte hozzá.
Mint mondta, ezek a remekművek porba sújtanak, semmi kiskaput nem hagynak az élni akarónak, aztán a végén mégis azt mondják, „hátha”, „mégis”, vagy „talán”, vagy „hinned kell valamiben”. – Erről szól az életünk. És erről szól a legjava irodalom is, erről szólnak a könyvek. Erről szól az a mindennapos közhely, hogy el fog tűnni a könyv, és hogy nem olvasnak a gyermekek, de a felnőttek sem. Sok igazság van ebben. Mégis azt hiszem, inkább arról kell beszélnünk, hogy másképpen olvasunk, másképpen és mást fogunk olvasni a jövőben. Változik a könyv, mint tárgy, de nem változik az olvasás lenyűgöző értelmetlensége, tehát az, hogy jobbak talán nem, de többek leszünk tőle – fejtette ki Markó.
Véleménye szerint a nemzeti identitás egyenlő a kultúrával, egyenlő többek közt a könyvvel, az igazi, jól kérdező és jól válaszoló művekkel. Ennek megfelelően tehát segíteni kell az írónak, a könyvkiadónak és az olvasónak, hogy a könyv hozzáférhető legyen, „nem pedig siránkozni, hogy a számítógép odacsípte a becsukott könyvet az íróasztalon, és nem lehet kinyitni, illetve olyan drága, hogy nem lehet megvásárolni”. – Önkormányzatok, politikusok, felelős vezetők dolga, hogy ne így legyen, ne kelljen a konyhapénzből kikoplalni a jó könyvet. Kellene olyan állami mecenatúra, ami tényleg olcsóvá tenné a könyvet, és megkérdezhetnénk azt is, hol vannak azok a magánmecénások, akik csak az utókortól várnak hálát, senki mástól – hívta fel a figyelmet Markó Béla.
Idén Benkő Samu művelődéstörténészt kérték fel, hogy a szakma részéről nyissa meg a könyvhetet, mint olyan embert, aki az elmúlt évtizedekben nagyon sokat tett az erdélyi magyar könyvkiadásért, a magyar könyvért. Benkő Samu, mivel, mint mondta, az előtte szóló Markó Béla beszédével tulajdonképpen felmentette a megnyitás kötelmétől, ezért inkább elmesélt két élményt az életéből, amely könyvünnephez kötődik. Kifejtette: harmadik gimnazistaként Marosvásárhelyen találkozott először ezzel a szóval, hogy könyvnap, ahol Móricz Zsigmond, Jékely Zoltán, valamint Jancsó Adrienne versmondása tette emlékezetessé az ottani könyvnapot. – Egy évvel később itt Kolozsváron, a Főtéren rendeztek könyvnapot, dedikáltak, akkor tudtam meg, hogy létezik dedikáció – jegyezte meg Benkő Samu. A művelődéstörténész felidézett egy másik eseményt is, nevezetesen az 1935-ös bukaresti könyvvásárt, amelyen először állítottak ki Bukarestben magyar könyveket. – Az Erdélyi Helikon és a Szépmíves Céh vitte el a könyveit, jeles román írók köszöntötték a könyvvásáron megjelent erdélyi írókat, Bánffy Miklóst, Kádár Imrét és Szemlér Ferencet – fűzte hozzá Benkő Samu, aki végül hasznos és kellemes időtöltést kívánt mindazoknak, akik ellátogatnak ezekben a napokban a Mátyás király szülőháza előtti téren felállított standokhoz.
Akárcsak tavaly, a Kolozsvár Társaság idén is átadta a Kolozsvár büszkesége elnevezésű kitüntetést. Mint Kántor Lajos irodalomtörténész, a társaság elnöke elmondta: ezt a címet olyan személynek adományozzák, aki sokat tett a magyar könyvért. Idén, rendhagyó módon két szakembert tüntettek ki, Benkő Samu művelődéstörténészt és Deák Ferenc grafikust, a Kriterion Kiadó egykori művészeti szerkesztőjét. Sajnos Deák Ferenc betegség miatt nem lehetett jelen. A kitüntetetteknek az oklevél mellett (amelynek szövegében ez áll: „A Kolozsvár Társaság az olvasók köszönetét és elismerését fejezi ki Benkő Samu művelődéstörténésznek/Deák Ferenc grafikusnak, művészeti szerkesztőnek, a város és Erdély nagy hagyományait folytató könyves embernek”) Kolozsvár bőrbe metszett címerét (Balázs László munkája) is átnyújtották.
Haiku, a háromsoros pillanat
A délután folyamán Markó Béla Boldog Sziszüphosz című haiku-kötetét ismerhették meg az érdeklődők a Sapientia EMTE Óváry termében; a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában megjelent kiadványról Demény Péter beszélgetett a szerzővel. A japán költészet egyik jellegzetes versformájáról szólva a keleti és az európai költészet közötti sajátos különbséget említette Markó: míg az európai szerzők a kozmoszban vélik felfedezni a teljességet, a keletiek, így a japánok is, a természet felé fordulnak, a cseresznye szirmában is képesek azt megtalálni; miközben az európaiak folyamatosan terjeszkednek, hódítani akarnak, a keletiek „szabott” térben keresik a teljességet. Ez a fajta kötöttség, a háromsoros, rendre 5, 7 és 5 szótagból álló versforma Markó tetszését is elnyerte, csakúgy, mint a 14 sorból álló szonettek „szerkesztési módja”.
– A haiku és a szonett is emiatt izgalmas: nem akarom megváltoztatni, lerövidíteni vagy kiegészíteni, eleve az a kihívás, hogy az ember tud-e szabadon mozogni egy előre körülhatárolt térben – hangsúlyozta a költő. Háromsoros pillanatnak nevezte a haikut, amelynek voltaképpen nincs eleje és vége – lásd a címadó költeményt: „lépked lefelé / ez az ő ideje s nem / az isteneké” –, s amelynek két szerzője van: aki írta, és aki olvassa. – Huszonéves koromban kezdtem haikukat olvasni. Szívesen olvastam őket, de el kellett jutnom arra a pontra, hogy megértsem mindazt, ami a cseresznye szirmában, a pillangó szárnyában rejlik. A felismerést leginkább ahhoz az élményhez hasonlítanám, mint amikor az ember nézi a háromdimenziós fotókat, kancsin és bambán, mire egyszer csak bekattan neki, hogy mit kellene meglátnia – magyarázta Markó.
A kötetben szereplő illusztrációk, Részegh Botond munkái kapcsán megjegyezte: a csíkszeredai képzőművész alkotásai visszautalnak a költeményekre, ugyanakkor önállóan is megállják a helyüket.
KÖLLŐ KATALIN. Szabadság (Kolozsvár)

Legyen Erdély is átlátszó: elindult a Tulipédia
Sokkal könnyebb lett volna, ha az Átlátszó írja meg rólunk a frankót, de így se rossz. Nevünket a tulipán és a wikipédia szavak összevonásával alkottuk. Tulipán, mert a jelenlegi rommagyar politikai kultúra „főcsapásait” az RMDSZ honosította meg (jele a tulipán), a kisebbségi politizálást ez a szervezet próbálta-próbálja kanonizálni. Az új politikai alakulatok tagjai többségükben RMDSZ-tagok voltak, ha nem valamilyen tisztségviselői a szervezetnek, illetve minden új politikai szervezetnek viszonyulnia kell valamiképpen az RMDSZ-hez. A pédia az oldal gerincét képező tartalom szerkezetére utal, arra, hogy a Tulipédia a Wikipédiához hasonló szempontok szerint tulajdonképpen enciklopédiája kíván lenni az erdélyi magyar közéletnek, különös tekintettel a dokumentumokra, dokumentáltságra.
Tiszta politika?
Magyarországon többnyire, Erdélyben száz százalékosan ez az első kérdés. Ki(k)nek a nyúlványa vagyunk? Ki pénzel, kinek a szekerét toljuk? Mivel a romániai változások utáni, azaz a 22 év óta hatalmon lévő erdélyi magyar poltikai-gazdasági elit zsebközeli életét is kutatjuk, nem is, inkább dokumentáljuk, nyilvánvaló, hogy nem az RMDSZ holdudvarába tartoznak támogatóink. Ilyen értelemben ellenzékinek számíthatunk, bár szerintünk a szakmai magatartásunk az, mert minden megválasztott tisztségviselő viselt dolgaival foglalkozni fogunk. Kivétel nélkül. De nem mi tehetünk róla, hogy a vizsgált/kartotékolt politikusok 70-80 százaléka RMDSZ funkcionárius, vagy e párt színeiben székhez, tisztséghez jutott választott képviselő, polgármester, parlamenti képviselő vagy szenátor.
Úgy véljük, hogy itt is, ott is, azaz Magyarországon és a határon túl is érdemes lenne leszámolni néhány tévhittel. A külhoni magyarság nem szent tehén, mely méltósággal átvonul néha-néha a nemzet testén (ha például a magyarországi belpolitika megkívánja), és nem is élősködő, melytől szabadulnia kellene az (anya)országnak. A külhoni magyarság egyszerűen csak létezik, tagjai közt pedig – mint bármely közösségben – egyesek értéket, mások meg szennye(s)t teremtenek. Ezért a külhoni magyarság közéleti viszonyait egyszer már át kell világítania valakinek. Módszeresen. Helyzeti előny, ha olyan teszi ezt, akinek helyismerete van. És nekünk van, hiszen a hét – egyelőre névtelen – újságírónk közül négy Erdélyben élő médiamunkás, három pedig onnan származik, de már évek óta Magyarországon dolgozik.
Nem véletlen az sem, hogy a romániai helyhatósági választások kampányában indítottuk útjára a Tulipédiát, hiszen a választási hajrában megnő az érintettek együttműködési hajlandósága, a hozzájuk kötődő média pedig bőven szemlézte/kritizálta a nálunk megjelent tartalmakat, azaz ingyen bevezettek a „piacra”. Ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy pró vagy kontra kritikákat kaptunk. Álláspontunk amúgy is az, hogy erősségünket – ha van/lesz nekünk ilyen – nem az általunk megírt ilyen-olyan cikkek (az ún. Tulipédia-szubjektívek) jelentik, hanem a hivatkozott és a tárhelyünkre feltöltött dokumentumok (például vagyonnyilatkozatok), melyet bármely médiamunkás és olvasó is kedvére böngészhet, használhat, másolhat és megoszthat.
Jó példa erre Szász Jenő, a Nyirő József újratemetési botrányában is főszereplő, Székelyudvarhely polgármesteri tisztségére pályázó, mellesleg a Magyar Polgári Párt elnökének esete: ellenlábasai a Tulipédián megjelent 2011-es vagyonnyilatkozatából készítettek szórólapot a kampányfinisben, ugyanis főállású politikusként gazdagodott meg piszkosul. De beszélhetnénk Frunda György RMDSZ-es szenátorról, Marosvásárhely polgármester-jelöltjéről is, aki szintén főállású politikusként lett milliárdos, de erről senki sem cikkezik az erdélyi magyar vagy magyarországi médiában.
Módszer?
Sokkal inkább aktakukacok, mintsem oknyomozó újságírók lennénk. Nem feltétlenül ügyekhez keresünk bizonyítékokat, hanem a nyilvánosan elérhető vagy megszerezhető hivatalos dokumentumokban keresünk összefüggéseket, melyek majd szép kis ügyekké állnak össze. Miként például a nagyváradi RMDSZ-birodalom. Ebben az esetben sem a spanyolviaszt találtuk föl, netán Pulitzer-gyanús sztorit prezentáltunk, hanem öt politikus tíz évnyi vagyonnyilatkozatait dolgoztuk föl. Ennyi.
Kapacitálnánk az erdélyi magyar, de a magyarországi újságíró-társadalmat is, hogy használják az általunk összegyűjtött dokumentumokat. Muníciót szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy ne feltétlenül kontrolkopizzák a határon túli médiában megjelent tartalmakat/olvasatokat, ha netán ismét téma a szent tehén, hanem elsődleges forrásokból (dokumentumokból) tájékozódhassanak. Annál is inkább, mert a kettős állampolgársággal rendelkező ún. külhoniak visszavonhatatlanul tényezőivé váltak a magyar belpolitikának/közéletnek (is!), szavazati joguk okán mindenképp. Ezzel a szavazótáborral pedig számolnia kell minden magyar belpolitikai szereplőnek, ha tetszik, ha nem…
De mit kezdünk a konzervatív újságírói krédóval?
Semmit, már ha egyáltalán van ilyen (van ilyen!). Reménykedünk abban, hogy nem bolondulunk meg akkor sem, ha a Tulipédiát üzemeltető csoport ún. konzervatív-liberális újságírókból áll. Mert a csalás az csalás, a lopás az lopás. Pont. Ráadásul ez nem is nemzet(iség)i kérdés, netán országhatár-függő. Legfeljebb nem (mi) írjuk meg, de a dokumentumokat azért feltöltjük. Hadd szóljon!
Szőke László (Tulipédia)
Ui.: Az árulózást a szerk@tulipedia.info címre várjuk. Köszönjük! Atlatszo.hu

Az RMDSZ szerint 170 polgármesteri tisztséget nyert a szövetség
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 170 polgármesteri tisztséget nyert a romániai helyhatósági választásokon az éjféli összesítés szerint.
Az RMDSZ kolozsvári országos kampányközpontjában a szövetség munkatársai úgynevezett párhuzamos szavazatszámlálást végeznek a saját biztosaiktól beérkezett információk alapján.
A hétfőn 3 óra 10 perckor közzétett összesítés szerint az RMDSZ 170 polgármesteri mandátumot szerzett, de remélik, hogy a megnyert polgármesteri mandátumok száma 200-hoz fog közelíteni a végleges eredmények szerint.
Az RMDSZ szerint a szövetség jelöltje nyert egyebek között olyan fontos székelyföldi településen, mint Székelyudvarhely, ahol Bunta Levente jelenlegi RMDSZ-es polgármester Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt elnökével mérkőzött meg a városvezetői tisztségért. Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád RMDSZ-es jelölt nyert, akit az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is támogatott. Székelykeresztúron is az RMDSZ-es Rafai Emil győzött a szövetség párhuzamos szavazatszámlálása szerint. Baróton Lázár Kiss Barna nyert. Ott az elmúlt négy évben MPP-és polgármester vezette a települést.
Maros megyében Erdőszentgyörgyön és Nyárádszeredában is az RMDSZ jelöltjei nyerték meg a polgármester-választást. Meglepetésnek számít, hogy Kolozs megyében a Kolozsvárral szomszédos Kisbácsban sikerült az RMDSZ jelöltjének győznie olyan körülmények között, hogy a helyi magyarság számaránya mintegy 30 százalék. MTI. Erdély.ma

A kormánypártok győztek az önkormányzati választásokon
A kormányzó baloldali Szociálliberális szövetség (USL) fölényes győzelmet aratott a vasárnap rendezett romániai önkormányzati választásokon az urnazárás után közzétett becslések (exit pollok) szerint. A magyar szavazatokért először versengett három romániai magyar párt, amelyek saját választási biztosaik jelentéseire hivatkozva eltérően értékelték az általuk elért eredményeket. Az első hivatalos részeredmények hétfő délelőttre várhatók.
A szavazóhelyiségből távozó választók nyilatkozatai alapján végzett felmérek szerint Románia legtöbb nagyvárosában, közöttük Bukarest mind a hat kerületében, Temesváron, Jászvásáron (Iasi), Kolozsváron, Nagyváradon is az USL jelöltjei szerezték meg a polgármesteri tisztséget.
Ugyancsak az USL támogatásával nyert magabiztosan, a voksok több mint 60 százalékát megszerezve újabb mandátumot Bukarest független főpolgármestere, Sorin Oprescu.
Az első becslések szerint Marosvásárhely az egyedüli nagyváros, amelyben a jobbközép Demokratikus Liberális Párt, a PDL megőrzi a polgármesteri széket: a GeoPol közvélemény-kutató intézet exit pollja szerint Dorin Florea jelenlegi polgármester több mint 50 százalékos támogatottsággal nyerhet az RMDSZ-es Frunda György előtt.
Victor Ponta miniszterelnök, az USL társelnöke az első becslések közzététele után azt mondta: az általa vezetett kormány a vasárnap lezajlott önkormányzati választásokon kapta meg a választói felhatalmazást az ország vezetésére. A Ponta-kabinet parlamenti bizalmi szavazás nyomán vette át május elején az ország irányítását.
A nagyvárosokra összpontosító exit pollokból nem derült ki, hogyan szerepeltek a választáson az egymással is versengő magyar pártok, amelyek saját választási biztosaikra hivatkozva hétfőre virradó éjjel eltérően értékelték az eredményeket.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) párhuzamos szavazatszámlálására hivatkozva vasárnap éjfél körül bejelentette: a szövetség 123 polgármesteri tisztséget nyert a romániai helyhatósági választásokon.
Az RMDSZ – urnabiztosaira hivatkozva – közölte, hogy Székelyudvarhelyen (Bunta Levente), Sepsiszentgyörgyön (Antal Árpád) és Székelykeresztúron (Rafai Emil) újraválasztották tisztségébe a szövetség polgármesterét. Azt valószínűsítik, hogy Baróton és Kézdivásárhelyen is az RMDSZ polgármesterjelöltje győzött a Magyar Polgári Párt (MPP) hivatalban lévő polgármesterével szemben. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vasárnap este úgy vélekedett: a magyar-magyar verseny nem segített a mozgósításban a romániai helyhatósági választásokon, és ez várhatóan a mandátumokban is mérhető lesz. A politikus a szövetség kolozsvári kampányközpontjában az urnazárás után elmondta: a románok és magyarok által vegyesen lakott, úgynevezett interetnikus környezetben a magyar szavazóknak a választáson való részvétele alacsonyabb volt, mint a román választóké.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke viszont úgy látta: a tavaly alakult új párt munkája is benne van abban, hogy a választók nagyobb arányban vettek részt a választásokon, mint négy évvel ezelőtt, és sikerült mozgósítania azokat, akik az elmúlt években távol maradtak a politikai közösségtől.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) több száz képviselőt juttatott az önkormányzati testületekbe, és ezzel a második legfontosabb romániai magyar politikai erővé lépett elő – állította Toró T. Tibor, az EMNP elnöke.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke eltérően értékelte az erdélyi magyar pártok támogatottságát, szerinte az MPP „rávert" az EMNP-re. Szász szerint az újonnan alakult EMNP megosztotta az RMDSZ-szel szemben álló jobboldalt, amely állítása szerint így együttvéve sem tudott olyan eredményt felmutatni, mint 2008-ban az MPP egymagában.
Szász Jenő a közelgő parlamenti választásokra utalva kijelentette: valamennyi romániai magyar szervezet részvételével nemzeti konszenzust kell felállítani annak érdekében, hogy közösen jelenítsék meg „a magyar érdeket a bukaresti nacionalizmussal" szemben. Az MPP elnöke Székelyudvarhely polgármesteri tisztségére jelöltette magát, a tisztséget 1996 és 2008 között ő töltötte be. Az urnabiztosok gyorsjelentéseiből azonban úgy tűnik, alulmaradt a négy éve hivatalban lévő RMDSZ-es Bunta Leventével szemben.
A vasárnapi önkormányzati választások hivatalos eredményeinek közzétételét a jórészt papíralapú adatfeldolgozás hátráltatja. A szavazás e módja mellett a csalások megelőzésére hivatkozva tartott ki a román választási hatóság. A hatóságok szerint a versengő pártok képviselői a szavazóhelyiségekben még tudnak figyelni egymásra, az általuk nagy körültekintéssel megírt jegyzőkönyvek pedig forrásértékű dokumentumoknak számítanak, amelyeket fegyveresek kísérnek egészen a megyei hatóságig.
Minden egyes választóhelyiségben négy jegyzőkönyv készül, ezeket beszállítják a települési bizottsághoz, onnan pedig – előzetes ellenőrzés után – a dokumentumok a megyei választási irodához kerülnek. Így az adatok hétfő hajnalban jutnak számítógépbe: a statisztikai hivatal emberei előbb beszkennelik a jegyzőkönyveket, és csak azután kezdik az adatokat összesíteni.
A sajtónak a világhálón nincs rálátása a részeredmények alakulására: hivatalos adatokat csak úgy lehet megtudni, hogy a választási irodák négyóránként közleményben összegzik addigi munkájukat.
A részeredményekre vonatkozó első hivatalos jelentést hétfő délelőttre ígérte a román központi választási iroda, a véglegesnek tekinthető, de még mindig nem hivatalos eredmény hétfő estére várható. MTI. Erdély.ma

Maros megye (is) elveszett – Veszített Lokodi Edit Emőke
Annak ellenére, hogy a Megyei Választási Iroda kora este közzétett részeredményei szerint még nyerésre állt, nem hivatalos értesülések szerint Lokodi Edit Emőke fej-fej melletti küzdelemben elveszítette a megyei tanácselnöki tisztséget az USL jelöltje, Ciprian Dobre ellenében. Mintegy másfél ezer szavazattal maradt alul Ciprian Dobre ellenében az RMDSZ párhuzamos számlálása szerint. Szászrégen után Maros megye önkormányzatát sem magyar vezető irányítja a következő négy évben. Erdély.ma,

Toró: százezer szavazót mozgósított az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt mintegy százezer magyar szavazót késztetett politikai aktivitásra a vasárnapi önkormányzati választásokon, és több mint 225 önkormányzati képviselői és két polgármesteri mandátumot szerzett – jelentette ki a választási eredményeket értékelő sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, a párt elnöke.
A hétfő délután tartott kolozsvári sajtótájékoztatón Toró elismerte az RMDSZ fölényes választási győzelmét. Hozzátette, ez nem érte meglepetésként. Csak azt találta különösnek, hogy a szövetségnek sikerült a román koalíciós partnerre hárítani a közös kormányzás teljes kudarcát. Toró elmondta, az EMNP-nek mintegy húsz településen csupán tíz-húsz szavazat hiányzott ahhoz, hogy polgármesteri tisztséget szerezzen, és az eredményt a versenytársaik „kreatív szavazatszámlálási technikái" is befolyásolták.
Sajnálatosnak tartotta, hogy pártjának nem sikerült átlépni az erdélyi nagyvárosok ötszázalékos küszöbét. Úgy vélte, Kolozsváron is, Marosvásárhelyen is és Zilahon is befolyásolta az eredményt a választók félelme, hogy elvész a kis pártra leadott szavazatot. „Marosvásárhelyen mi vagyunk a legkevésbé felelősek a magyar kudarcért. Közös jelöltet akartunk állítani, ám a másik két párt megosztó személyeket jelölt" – magyarázta az elnök.
Az EMNP elnöke százezerre tette azoknak a választóknak a számát, akik korábban nem vettek részt a választásokon, és akiket az EMNP megjelenése hozott az urnákhoz. Kijelentette, közvetett hatása is volt a pártja megjelenésének: ezáltal a versenytársak is rákényszerültek, hogy jobban mozgósítsák híveiket. A Bihar megyei Érmihályfalva és a Beszterce megyei Magyardécse és a Fehér megyei Torockó példáját említette, amelyeken a Néppárt úgy szerzett pozíciókat, hogy az általa előidézett verseny az RMDSZ-t is megerősítette. „Mi minden olyan mandátumnak örvendünk, amelyet magyar párt nyert el, hiszen a képviselet erősítése volt a célunk" – jelentette ki Toró.
Az erdélyi magyar választási eredmények általános értékelésében Toró pozitívumnak tartotta, hogy Erdélyben továbbra sem fenyeget a Híd-Most felvidéki párthoz hasonló román-magyar párt megjelenésének a veszélye.
Toró hozzátette, hétfő hajnalban internetes kapcsolat útján tanácskozott a párt elnöksége, és elhatározták, hogy folytatják a szervezetépítést, képviselőik pedig a korrupciógyanús ügyek átvilágításával kezdik a munkájukat az önkormányzatokban.
Gergely Balázs, a párt alelnöke elmondta, sokat tanult a kampány során Eckstein-Kovács Pétertől, az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltjétől. Demeter Szilárd kampányfőnök beszélt arról, hogy nem volt mindenütt olyan felhőtlen az egymással versenyző jelöltek viszonya, mint Kolozsváron. Példaként a Szilágy megyei Kusalyon történteket hozta fel. Itt az EMNP jelöltjét korábban háza felgyújtásával fenyegették meg az RMDSZ helyi politikusai. A választás éjszakáján a mandátumot szerzett EMNP-jelölt felgyújtott csűrjéhez kellett kihívni a tűzoltóságot.
MTI. Erdély.ma

Nem lesz magyar polgármestere több régi magyar településnek –
Nem lesz magyar polgármestere több olyan erdélyi településnek, ahol többségben élnek a románok, de eddig magyar volt a városvezető.
Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint Szatmárnémetiben Ilyés Gyula, az RMDSZ jelöltje – az elmúlt nyolc évben ő vezette a várost – alulmaradt Dorel Coicával, a román Szociálliberális Szövetség (USL) jelöltjével szemben, aki mintegy 6 ezerrel több szavazatot kapott. Ez a két jelölt 2008-ban is versenyben volt egymással, akkor viszont még Ilyés kapott mintegy 7 ezer szavazattal többet. Szatmárnémetiben a magyar lakosság aránya 37,6 százalék.
A Maros megyei Szászrégenben is hasonló a helyzet. Ott szintén az RMDSZ-es Nagy András vesztett román kihívójával, a Szociálliberális Szövetség (USL) jelöltjével, Maria Precuppal szemben. Nagy András két mandátum erejéig töltötte be a városvezetői tisztséget Szászrégenben, ahol a magyar lakosság számaránya 26 százalék.
Az RMDSZ párhuzamos számlálása szerint a Temes megyei, mindössze 11 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező Zsombolyában sem sikerült Kaba Gábornak újabb polgármesteri mandátumot nyernie. Székelyföldön viszont az RMDSZ jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt – közölte az MTI-vel Kovács Péter, a szövetség főtitkára.
A főtitkár közlése szerint Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön – Hargita, illetve Kovászna megye székhelyén – az RMDSZ kétharmados többségre tett szert a városi tanácsban, és mindkét településen az RMDSZ jelöltjei, Ráduly Róbert Kálmán és Antal Árpád szereztek újabb polgármesteri mandátumot. Kovács szerint Székelyudvarhelyen is egyszerű többséget szerzett az RMDSZ a városi tanácsban, amire nyolc éve nem volt példa. hirado.hu. Erdély.ma

Öröm és üröm
A négy évvel korábbihoz képest mind megyei, mind országos szinten nagyobb volt a részvételi arány a tegnap lezajlott önkormányzati választásokon, néhol, mint például Sepsiszentgyörgyön, számottevően többen járultak a szavazóurnákhoz – talán ez az egyetlen olyan hír, amelynek pártállástól függetlenül örülhetünk.
Kétségtelen, szerepet játszik ebben, hogy most tartottak első ízben választásokat azóta, hogy a volt kormány rendkívül kemény megszorításokat vezetett be – a nemrég hatalomra került pártszövetség elsöprő sikere, a demokrata-liberálisok kiütéses veresége elsősorban ezzel magyarázható. Bár következtetéseket csak a végleges eredmények ismeretében lehet levonni, hinni merjük: a székelyföldi fokozott választási kedv a magyarok körében azzal is magyarázható, hogy három párt jelöltjei szálltak versenybe, nagyobb volt tehát a választási lehetőség is. Háromszéken különösebb meglepetéseket nem hozott a tegnapi voksolás: a legtöbb településen az RMDSZ győzött, a szövetség megőrizte eddigi pozícióit, mi több, nyert abban a két városban is – Kézdivásárhelyen és Baróton –, ahol eddig MPP-s volt az elöljáró. E siker, a hatalommal járó kiváltságos helyzet mellett – pénz, paripa, fegyver, minden rendelkezésükre állt – a két ellenzéki párt egymáshoz fűződő felemás viszonyával is magyarázható. Hiába szerezték meg a polgáriak például Gelence vezetését, a tegnapi eredmények egyértelműen jelzik: az alakulat mélyrepülése folytatódik, s ha a csúcsvezetésben nem következik be valamiféle – főként személyi – változás, alighanem megszámláltattak a napjai a Szász Jenő vezette szervezetnek. Tisztességesnek nevezhető eredményt ért el az Erdélyi Magyar Néppárt: a legfiatalabb magyar alakulat több helyütt is győzni tudott, és a tanácsi listákra leadott voksok tekintetében sem vallott szégyent. Hogy a továbbiakban miként sáfárkodik a háromszékiek bizalmával, az elsősorban az önkormányzati testületekbe bejutott képviselőik munkáján múlik. A megyei eredmények mustrálgatása során lehetetlen elvonatkoztatni az országos helyzettől. E tekintetben bizony alig van okunk örömre: amint arra az elmúlt hónapok történései során számítani lehetett, Marosvásárhely elúszott, de még a Maros megyei tanács vezetése is román kézbe került, hasonlóan rosszak voltak az előjelek Szatmárnémetiben. De ami ennél is aggasztóbb, hogy első nyilatkozataikban a magyar pártok vezetői szót sem ejtenek az esetleges együttműködésről, mi több, az RMDSZ máris az EMNP-t ostorozza a kudarcokért. Pedig beláthatnák, immár a parlamenti választások perspektívájában, ha egyedül nem megy, akkor nem a potenciális szövetségesen kellene elverni a port...
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéken tarolt az RMDSZ
Nagy volt a hangzavar tegnap este az RMDSZ eredményt váró sepsiszentgyörgyi rendezvényén, a Park vendéglő előtti téren összegyűltek a jelöltek, támogatók, s az újságírók többsége is itt várta a párhuzamos számlálást, a tapasztalat szerint ugyanis ez a leggyorsabb módja a végleges eredmények megismerésének. Háromszéken a részvétel jelentősen jobb volt, mint négy évvel ezelőtt, a szavazásra jogosultak 54,47 százaléka adta le voksát. Ahogy telt az idő, és érkeztek az eredmények, úgy vált mind mámorosabbá a hangulat, „Győztünk, győztünk!” – hangzott jobbról is, balról is. Település- és polgármesternevek röpködtek, fél tizenegy felé már lehetett tudni, hogy Bokor Tibor győzött Kézdivásárhelyen, és hamarosan érkezett a hír, az MPP elveszítette Barótot is, Lázár-Kiss Barna lett az erdővidéki központ polgármestere 2035 vokssal, Nagy István 1215 szavazatot kapott. „Megvan a legnagyobb győzelem” – hangzott az újabb bejelentés, valóban meglepő hír érkezett: az alig 9 százalékban magyarok lakta Előpataknak magyar polgármestere lesz, Kovács László felülkerekedett három román ellenjelöltjén. Fél tizenkettőig csupán két községben nem született RMDSZ-es győzelem: Nagyborosnyón az EMNP-s Szőcs Levente nyert, Maksán szintén néppárti polgármester lesz, Bács Benke László. Független nyert Nagybaconban, az MPP által támogatott Simon András. Hivatalos, jegyzőkönyv szerinti eredmény először Sepsibükszádról érkezett, az RMDSZ-es Bács Márton Csaba a voksok kétharmadát, 621 szavazatot szerzett meg, Mikóújfaluban Nyáguj Vilmos maradt a polgármester, fölényes győzelmet aratott MPP-s vetélytársával szemben. Dálnokon RMDSZ-es, de új polgármester lesz: Bartók Ede Ottó. Gyorsan érkeztek a hírek azokból a községekből, ahol egyetlen jelölt volt: Kökösből, Rétyről, Sepsibodokról, Gidófalváról, és már éjfél előtt lehetett tudni, hogy Sepsikőröspatakon is megtört Silviu Ioachim uralma, Kisgyörgy Sándor lesz a község polgármestere. Kommandón újrázott Kocsis Béla, Málnáson Kasléder József. Gelencén MPP-s győzelem született, Cseh József lesz a polgármester – hangzott el éjfél után alig pár perccel, Árkoson Máthé Árpád folytathatja eddigi községvezetői munkáját, Zágonban Kis József fölényesen nyert. Illyefalván Fodor Imre marad a polgármester, 80 százalék fölötti győzelmet aratott, és Gelence kivételével a felső-háromszéki falvakban RMDSZ-es győzelem született: Barátoson Keresztély Csaba, Bereckben Dimény Zoltán, Csernátonban Bölöni Dávid, Esztelneken Varga Attila, Kézdialmáson Molnár István, Kézdiszentkereszten Páll Endre, Kézdiszentléleken Balogh Tibor, Lemhényben Lukács Róbert, Ozsdolán Brânduş Dendyuk Szilveszter, Szentkatolnán Tusa Levente, Torján Daragus Attila. Ráduly István marad Uzon polgármestere, és Ádám Attilának is sikerült újráznia Zabolán, Sikó Imrének Bölönben, Ilkei Ferencnek Vargyason. Kovásznán Lőrincz Zsigmond 80 százalékos győzelmet aratott. Lapzártáig nem érkezett hír Hidvégről és Bardocról. Tamás Sándor háromnegyed egykor érkezett meg Sepsiszentgyörgyre, hatalmas taps és győzelmi zene fogadta (ezt aztán újrajátszották a sorra érkező megválasztott polgármesterekkel), bár megyei eredményeket még nem összesítettek, egyértelmű volt, no meg az RMDSZ megyei elnökeként is learathatta a babérokat a „visszaszerzett” ülésekért. Sepsiszentgyörgyön nem volt kétséges Antal Árpád győzelme, a találgatás a százalékról folyt, sikerül-e megőriznie a 80 százalék fölötti arányt, no meg, hogy milyen összetétele lesz a tanácsnak. A nem végleges, de számottevő eredmények szerint 78 százalékos eredményt ért el Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az RMDSZ-nek sikerült megszereznie a kétharmados többséget a városi tanácsban. Az EMNP-nek, a liberális pártnak és a szociáldemokratáknak két-két önkormányzati képviselője lesz, az MPP-nek egy.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kézdivásárhelyen (Váltás a végeken)
A céhes város váltott: a holnap ötvenéves Bokor Tibor fizikatanár, szenátor az RMDSZ polgármesterjelöltjeként legyőzte Rácz Károlyt, az MPP jelöltjét, a hivatalban levő polgármestert. A nem végleges adatok és a tizenöt választási körzetből tizenhárom eredménye alapján Bokor Tibor 3470 szavazatot (47,37%), míg Rácz Károly 1878 (25,64%), Johann Taierling 1701 (23,22%), Szarvadi József István 219 (2,99%), Sükösd Ede pedig 65 szavazatot kapott. A választópolgárok mintegy ötven százaléka járult az urnák elé. A tizenhét önkormányzati képviselői helyből várhatóan kilencet az RMDSZ kap meg, a fennmaradó nyolc hely fölött az MPP és az EMNP osztozik. Kézdivásárhely új polgármesterének Rácz Károly SMS-ben gratulált. Bokor elmondta: úgy érzi, hogy az MPP csapatával nem fog tudni és nem is akar együttműködni, mivel nekik teljesen más az értékrendjük, ezért inkább a Néppárttal fogja keresni az együttműködést. Taierling azt nyilatkozta, hogy a város érdekeit fogja szem előtt tartani. Azt is közölte, hogy Derzsi Gyulát szeretné alpolgármesternek, de előbb dőljön el, hogy az RMDSZ-nek hány mandátuma lesz. Codreanu Melinda Dalma, a választási iroda elnöke lapunk érdeklődésére elmondta: aránylag zökkenőmentesen zajlott a választás, de kisebb rendellenességek is akadtak, a főtérről el kellett távolítani az óriásplakátokat, mivel 500 méteres körzetben voltak. Egy másik gondot a mozgóurna igénylése jelentette, a kórházban fekvő betegek közül csak azok kérhették azt, akiknek állandó lakhelyük a kórház körzetében volt. A Bod Péter Tanítóképzőben is volt egy rendellenesség, a súlyosan sérült állami gondozottakat vitték szavazni, és állítólag kezükben volt egy-egy cédula, amire rá volt írva, hogy kire szavazzanak. Az ügyet a rendőrség vizsgálja – mondotta a választási iroda elnöke.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megosztó kampány – kevesebb szavazat
Urnazárás után, az exit poll marosvásárhelyi eredményei tükrében úgy tűnik, Dorin Florea jelenlegi polgármester 54,04%-kal újabb mandátumot nyert, Frunda György 30,76%-ot ért el, Cornel Briscaru 10,11%-ot, Smaranda Enache 3,12, Benedek Imre 1,67%-ot kapott.
A megyei tanácselnökjelöltek közül Ciprian Dobre az első 35,04%-kal, Lokodi Emőke a második 32,99%-kal, Marius Pascan 30,075, Bíró Zsolt 1,90%-ot kapott.
Az eredményhirdetést követően az RMDSZ megyei elnöke és a két jelölt nyilatkozott a sajtónak.
"A két versenypárt elérte a célját"
Kelemen Atilla: – Lezajlott ez a nehéz nap. Egy nagyon hektikus és nagyon rosszízű kampány után vagyunk. Úgy érzem, elsősorban a két magyar versenypárt, melyeket Magyarországról irányítottak, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt ártalmasan avatkozott közbe. A Maros megyei magyarságnak ártottak elsősorban, hiszen az a néhány százalék, amelyet mi előre láttunk, és fel is hívtuk rá a figyelmet, semmiképpen nem oldotta meg az ő problémájukat, viszont az RMDSZ dolgát megnehezítette.
Marosvásárhellyel kapcsolatosan bennem is van néhány kérdőjel: úgy néz ki, hogy Dorin Florea nyert, de az, hogy a román és magyar választási kedv között majdnem 20% különbség legyen, az számomra furcsa. Ez ugyan csak egy exit poll-jelentés, akkor ismerjük meg az igazi számokat, amikor a jegyzőkönyvek elkészülnek.
A megyei tanács elnökének esetében a két versenypárt, illetve Bíró Zsolt esetében az MPP jelöltje elérte a célját. Éppen azt az egy és fél, két százalékot valósította meg Marosvásárhelyen, ami jelen pillanatban Lokodi Editet a második helyre rangsorolja. Ez a községek eredményeiben még változhat. Óvatos becslések szerint úgy néz ki, hogy 38 helyett 40, de az is előfordulhat, hogy 42 polgármesterünk lesz a megyében. A tanácsosok számáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, hiszen az a konkrét eredmények után fog kiderülni. Ám az RMDSZ mindeneképpen megmaradt a magyarság fő képviselőjének, és remélem, történelmi tanulságként szolgál majd az, hogy külföldről, az anyaországból irányított kampány csak árthat az itteni magyarságnak. Fontos, hogy megfelelő helyismerettel avatkozzanak be azok, akik esetleg be akarnak avatkozni, de a legjobb az, ha ezt az erdélyi magyarságra bízzák.
Az RMDSZ megtartotta elsöprő többségét a magyar közösségen belül
Frunda György megköszönte az RMDSZ csapatának, a tanácsosoknak, a sajtónak, a családjának a támogatást. Őszinte, emberi, mély csalódásnak értékelte, ami történt, mert ha két vagy öt százalékon veszít, megértette volna, jelentette ki. – Az exit poll viszont azt jelentette, hogy két erős irányzat van. Van az RMDSZ-nek egy erős támogató rétege, amely az RMDSZ listáira és jelöltjeire szavazott, és van kb. 2-3%, amely a Néppártra, a Polgári Pártra szavazott.
– Ilyen szempontból örvendek, hogy az RMDSZ megtartotta elsöprő többségét a magyar közösségen belül, de keserű szájízzel kell tapasztalnom, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak nagyon nagy része nem ment el szavazni. Ez valóban annak az eredménye, hogy az emberek nem tudták, kinek higgyenek: Lokodi Editnek és Frunda Györgynek, vagy Kövér Lászlónak, Németh Zsoltnak és azoknak, akik mellettük futottak. Ilyen szempontból a Fidesz részleges sikert könyvelhet el: megosztotta az erdélyi magyarságot. Ezt próbáltuk végig sugallni, s ettől próbáltuk megóvni az embereket. Remélem, reggelre a különbség kisebb lesz, de nem tudtuk megnyerni ezt a harcot. Nagyon sajnálom azokat a marosvásárhelyieket, akik becsületesebb életet képzeltek el maguknak, sajnálom, hogy azokból a fejlesztési tervekből, amelyeket alkalmazni akartam és tényleg hittem abban, hogy polgármester leszek, nem tudunk életbe ültetni.
Mindettől függetlenül arra kérem az állam intézményeit, hogy ellenőrizzék az elmúlt öt évben kötött szerződéseket, nézzék meg, melyek azok a cégek, amelyek mindig nyertek, nézzék meg, kik ezeknek az igazi tulajdonosai, és miért volt Vásárhelyen minden munkálat drágább, mint máshol. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig sem a polgármesternek, sem a csapatának nincs erkölcsi és jogi alapja, amire építsen.
Várjuk meg a holnapi eredményeket!
Lokodi Edit Emőke: – Mivel ez a mostani exit poll eredmény csak Marosvásárhelyre vonatkozik, és a marosvásárhelyi eredmények általában a megye szempontjából egyharmadot jelentenek, ezért úgy gondolom, ez az eredmény még változhat. Természetesen szeretném a jegyzőkönyvet a kezemben tartani, s hurrázni, vagy elkönyvelni, hogy más győzött, és utána megnézni, hogy az elkövetkező négy évben mit kell tenni. Én mindent megtettem az elmúlt négy évben. Dobre azt nyilatkozta, hogy lopás és csalás történt, de akkor az ő alelnöke is velem együtt elkövette a hibákat, ugyanis minden beruházásért az alelnök felel, aki a Liberális Párt képviselője. Nem szeretem az ilyen populista vádaskodást, de azt mondom, várjuk meg a holnapi eredményeket, s utána objektíven tudunk nyilatkozni. Én is köszönöm a csapatomnak, az RMDSZ munkatársainak, a megye polgármestereinek, a tanácsosoknak, akikkel közösen dolgoztunk a kampányban. Úgy éreztem, erős kampány volt, az emberek megtévesztése a magyarországi tisztségviselők által eredményezte ezt a helyzetet: a vidéki emberek nem tudták, mit kell ebben az esetben tenniük.
xxx
Ugyancsak a marosvásárhelyi exit poll szerint az RMDSZ mind a marosvásárhelyi, mind a megyei tanácsban a legtöbb szavazatot kapta. Az eredmények nem véglegesek, a marosvásárhelyi exit poll eredményeket tükrözik 19 óráig. Végleges eredmények hétfő estére várhatók.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)