Szőcs Géza csempészte a fasiszta író hamvait?
Minden jel szerint sikerrel kijátszotta a román hatóságokat a magyar Országgyűlés Hivatala Nyirő József író elmaradt vasárnapi újratemetésénél; Bayer Zsolt publicista a Magyar Hírlapban vetette fel, hogy az írónak a román hatóságok által keresett hamvait Szőcs Géza kulturális államtitkár rejtegette a Székelyudvarhelyen megtartott "ökumenikus áhitaton".
"Látni fogják, hogy Szőcs nagy táskával megy fel a színpadra, a táskát leteszi az író fényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi" - írta Bayer hozzátéve: "az udvarhelyiek tudni vélik, hogy ott volt az író az ünnepségen." A felvételeken Szőcs mellett valóban volt egy nagy táska. Az Index szerint Szőcs nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy táskájában ott volt az urna a vasárnap elmaradt temetésen.
Mint arról beszámoltunk, az Országgyűlés Hivatala - a Székelyudvarhelyért Alapítvány és a Magyar Polgári Párt (MPP) segítségével - annak ellenére rendezte volna meg a fasiszta író újratemetését; hogy azt a román kormány nem támogatta. A II. világháború idején a nyilas parlament képviselőjeként politizáló, Szálasi Ferenc mellett a végsőkig kitartó Nyirő "nem részesülhet nyilvános tiszteletadásban" - jelezte Victor Ponta román miniszterelnök.
A román hatóságok nem engedték, hogy az író hamvait vonattal vigyék Székelyudvarhelyre, majd az újratemetés kommunikációs vezetőjét is megállították Korondon a hamvakat keresve. Vasárnapra kiderült, hogy az újratemetés az önkormányzat hibás temetkezési igazolása miatt nem megtartható, helyette egy megemlékezést tartottak. Bunta Levente polgármester, aki a közelgő román helyhatósági választásokon az RMDSZ-t erősíti, cáfolta, hogy törvénytelen lett volna az igazolás. Az MPP mellett "kampányoló" Kövér László magyar házelnök ezután "lebarbározta" a román kormányt.
Az LMP még vasárnap sajnálatosnak nevezte, hogy a román hatóságok "megakadályozták" Nyirő újratemetését, de tegnap már ennek ellenkezőjét közölték: szerintük "félő, a nyilas eszméket valló Nyirő írói teljesítményét a kormány arra akarja felhasználni, hogy rehabilitálja ezen nézeteket a magyar nyilvánosságban".
Bakot lőhetnek Kövérék
Egyelőre csak tippelni lehet, hogy a hétvégi magyar-román "államközi hecc" hogyan hat a június 10-i romániai helyhatósági - vagy éppen a novemberi parlamenti - választásokra. A román pártok választási esélyeit valószínűleg nem befolyásolja, ugyanis nem vált román-román vitatémává. A temetés - eredeti célja szerint - a Szász Jenő vezette MPP kampányának központi rendezvénye lett volna, és már a szervezés időszakában folyamatosan Bunta Leventét - és pártját, az RMDSZ-t - tették felelőssé Szászék, állítva róla: nem a "magyar álláspontot" képviseli. Ám az a tény, hogy minden romániai magyar hivatalosság, beleértve az egyházfőket is, elhatárolódott az eseménytől, azt vetíti előre, hogy Kövérék fegyvere saját protezsáltjuk ellen fordulhat. Népszava

KMKF önkormányzati munkacsoport – Napirenden az autonómia
Az elmúlt időszakban a környező országokban lezajlott választások és az autonómiára gyakorolt hatásáról volt szó többek között a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma önkormányzati munkacsoportjának szerdai budapesti ülésén.
Kőszegi Zoltán (Fidesz), a bizottság társelnöke a tanácskozás után újságírók előtt kiemelte: az ülésen bemutatkozott a nemzeti összetartozás bizottság autonómia albizottsága, és rögzítették a két testület szoros együttműködését. Hozzátette: ez nem egy éves egyszeri találkozást jelent, hanem azt, hogy fórumsorozatot kell elindítani a témában.
Áttekintették továbbá az elmúlt időszakban a környező országokban lezajlott választások tapasztalatait, és az autonómiára gyakorolt hatását is.
Közlése szerint a felvidéki álláspont az volt, hogy inkább távolodtak az autonómiától, mint közeledtek. Délvidéken ugyanakkor már kész tényként említi egy-egy politikai erő ezt, Erdélyben állnak talán a legközelebb az igazi területi és kulturális autonómiához. Fontosnak tartotta, hogy az RMDSZ-t és a többi erdélyi pártot közelebb hozzák egymáshoz, hogy egy irányba mozduljanak e kérdésben.
Harangozó Gábor (MSZP), a testület társelnöke azt mondta: az ülésen szó volt a lisszaboni szerződés alapján az európai polgári szerződés életbe lépéséről. Ennek lényege, egymillió európai polgár aláírásával kezdeményezhető, hogy olyan ügyekben, amelyeket az európai közösség eddig nem megfelelően kezelt, az Európai Bizottság kötelező jogszabályokat alkosson.
Az ellenzéki politikus tájékoztatása szerint két kezdeményezést hallgattak meg ez ügyben a képviselők. Az egyik a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez kapcsolható, és arról szól, hogy az Európai Bizottság alkosson rendeletet, a nemzeti kisebbségpolitika szabályozásáról. Rögzítenék melyek azok a minimumelvek, amelyeket be kell tartani, és mi az ami elvárható e téren.
Ez azért lenne fontos - magyarázta, mert ha valaki ma a létező irányelveket, szabályokat nem tartja be, akkor ez maximum politikailag tehető szóvá, de mivel jogszabály nem rendelkezik róla, nem kényszeríthető ki, és nem szankcionálható.
A másik kezdeményezést a Székely Nemzeti Tanács gondozásában dolgozták ki. Eszerint azokban a térségekben, ahol jól behatárolhatóan nemzetiségi, vagy vallási alapon közös gyökerekkel rendelkező közösségek élnek, ott ők alkothassanak önálló régiók.
Megjegyezte: Székelyföldön a három érintett magyarok lakta megyét három régióra szedték szét, holott ha lenne egy végrehajtási elve a régiók kialakításának, lehetővé válna, hogy közösen alkossanak egy régiót. Ez pedig azért lenne fontos, mert így valamilyen önigazgatással rendelkezhetnének, és a forrásokról is ők dönthetnének. Ez kiváló alap lehet egy későbbi területi autonómiához - jegyezte meg.
Talán konszenzus születik abban is, hogy a határon túli magyar szervezetek is közösen támogassák egymás indítványait - tette hozzá. MTI

A város reneszánsza? Vagy valami (egészen) más?
Kolozsvár reneszánszáról természetesen többféleképpen lehet – vagy nem lehet – beszélni. Művészettörténészeink néhány éve (újabb) választ adtak a históriai kérdésre, kutatásaik eredményét a Kolozsvár Társaság kis könyvben jelentette meg (magyarul és román fordításban). Hogy ez lett volna, mármint az európai reneszánsz Erdélybe, Kolozsvárra is eljutott irányzata építéstörténetileg, művelődéstörténetileg városunk nagy korszaka? Ezt a legelfogultabb lokálpatrióták sem igen állítják.
De akkor hol keressük Kolozsvár nagy korszakát? A napokban hozta el nekem a posta a Kaposvárt megjelenő, Somogy című folyóirat idei első (január-márciusi) számát, benne találok egy tanulmányt, pontosabban esszét, ezzel a címmel: Kolozsvár nagy korszaka. Hát persze, most már felidézem a körülményeket is, a felkérést, az alkalmat, amely létrehozta. Ugyanis a szöveget (és a címet), jóval korábban, én követtem el, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság ünnepi rendezvényére készült. A bevezetőt Pomogáts Béla tartotta (Városos Magyarország), és olyan mai meg hajdani magyar (vagy részben magyar) városokról hangzottak el előadások, mint Pécs, Debrecen, Budapest, Pozsony – és Kolozsvár. Én egy közelmúltbeli, már irodalomtörténetinek mondható (?) szakaszt választottam: a 20. század hatvanas éveinek végén, a hetvenesekben itt született, itt megjelent verses és szépprózai alkotások, drámák sorát, no meg akkoriban elég élénk irodalmi életünket vettem számba (lapjainkkal, az Utunkkal, Korunkkal, Echinoxszal, a Fellegvár oldalt megjelentető Igazsággal, a Kriterion Könyvkiadóval, annak kolozsvári fiókszerkesztőségével és persze a Pezsgő-díjjal), Szilágyi Domokos Búcsú a trópusoktól című verskötetétől, Bodor Ádám novelláitól Páskándi Géza történelmi drámáiig s a Bretter-tanítványok antologikus fellépéséig (Szövegek és körülmények) sorjáztatva érveimet. És hogy ez reneszánsz volt-e? Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem akármilyen megújulás – ezt 2012 májusának legvégén is merem állítani, amikor különféle újjászületések reményében, ígéretének ízlelgetésében várjuk a nyár első hónapját. Irodalomról is szó van meg más művészetekről és nyilván politikáról, várospolitikáról.
Térfoglalás – könyvekkel
A városi (és országos?) térfoglalásnak természetesen nem elsődleges eszköze, lehetősége az irodalom. Korántsem elsődleges eszköz – és ez természetes – , noha lehet, hogy tartósabb jelet adhat, mint sok más kísérlet. Mindenesetre a kolozsvári tér(vissza)foglalásnak örvendetes mozzanata az, ami Mátyás király szülőháza előtt történik, és aminek újabb érdemleges eseményére készülünk júniusban. A tavaly sikerrel elindított, idén – hetven évvel egy emlékezetes májusi-júniusi kolozsvári irodalmi-művészeti ünnepségsorozat után, amelyen Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Márai Sándor és Cs. Szabó László is jelen volt (és hetveneggyel az 1941-es kolozsvári könyvnapot követően, melynek vendége Móricz Zsigmond!) –, szóval a 2012-ben újra sorra kerülő Kolozsvári Magyar Könyvnapokon alkalom kínálkozik sok mindenen elgondolkodni. (Csak zárójelben egy igényes emlékeztetőről: Poszler György akadémikus, Kolozsvár szülötte a 42-es Művészeti Hetekről írt tanulságos esszét, Eufóriahullámon túl – illúzióvesztésen innen címmel. Megtalálható a KOMP-PRESS kiadta kötetben, A „másik” városban.)
Nem úgy általában kell elmélkednünk, siránkoznunk vagy örvendeznünk, hanem új kiadványokkal a kezünkben, nem utolsósorban az elmúlt napok tapasztalataival gazdagabban. (Még egy rövid zárójel a 2012. májusi Szabédi Napok és a kolozsvári Hitel folyóiratra emlékező budapesti konferencia alkalmából: Szabédi László a Hitelben méltatva az 1942-es könyvnapokat, a magyar önvizsgálat fontosságára hívta fel a figyelmet.) A visszhangos, erdélyi megjelenésű (önvizsgáló) könyvek közül most csupán kettőt emelnék ki. A második kiadásban hozzáférhető, 639 oldalas összefoglalását az erdélyi történelmi családok kastélyainak („Isten segedelmével udvaromat megépítettem...”) A csíkszeredai fiatal Gutenberg Kiadónak köszönhető óriásalbumnak van kolozsvári vonatkozása, például a Bánffyak, különösen pedig a Házsongárd (sírjai) révén. A másik, hangsúlyosan Kolozsvárhoz kötődő kiadvány, a Könyv, grafika, könyvművészet Erdélyben (1919-2011) – a Korunk jelentette meg – látványos szakmai siker, az idei budapesti Könyvnapokon adják át a szép könyvek versenyében elnyert oklevelet az alkotóknak. Van hát mire büszkének lenni, már azért is, mert helybeli és más erdélyi városok kiadóival, friss címeivel gazdagíthatnánk a felsorolást, népszerűbb, illetve szaktudományos darabokkal, sorozatokkal (így az Erdélyi Múzeum-Egyesület Tudományos Füzeteivel, amelyekben fiatal kutatók juthatnak, az idősebbek mellett, megjelenéshez). A Kincses Kolozsvár Kalendáriuma 2012-t azért sorolnám ide, mert ahogy épp a Szabadság ismertetőjében olvasom, a külvárosokban élő magyarsághoz kíván szólni, márpedig pontosan ezt a réteget nehéz megszólítani (könyvvel, illetve egyéb, ott bizonyára sokkal hatásosabb utakon). Szeretnék hinni H. Szabó Gyulának, a Kriterion igazgatójának, aki szerint a kalendárium azt bizonyítja, hogy be tudjuk lakni ezt a várost.
Térfoglalás – a nagyváros terében
Helyhatósági választások előtt ennek az igénynek, az igény okos hangoztatásának különös súlya van. Érthető, hogy ez áll a kampány(ok) fókuszában. A jelenlegi (PDL-es) városvezetés, bizonyára nem függetlenül a 2012.júniusi megmérettetéstől jó ideje nekikezdett a Sétatér átrendezésének – a fák alapos megnyirbálásával, a belső utak kövezésével-aszfaltozásával, a padok kicserélésével (nem funari módra!), a hosszú időn át parlagon hagyott Kaszinó épületének restaurálásával (a tó jobb hasznosítása további terv) – és ami hetek óta a járműveken közlekedők és a gyalogosok (meg a környéken lakók) bosszantására igencsak alkalmas: a villamossínek kicserélése van folyamatban, az úttesti mély alapozással, ez pedig útelzárásokkal jár, a fő útvonalakon. Egyelőre tehát a városi közlekedés teljes felborulása az eredmény. Nemsokára megtudhatjuk, ha befejeződnek a nagymértékű munkálatok, hogy az újraindult villamossal jobb, könnyebb lesz-e a város élete, vagy jobb lett volna trolibuszokra költeni a pénzt. Bízzunk benne, mégis jobb lesz. (Útelzárás nélkül biztosan.) A Karolina teret az autók kitiltása után birtokba vehették a fiatalok (a kávézók és sörözők melegedő időben kiköltöztek szabadtérre – ahogy ez a Deák Ferenc utca Főtértől számított bal oldalán is történik).
Természetesen van még birtokba, használatba veendő épület a belvárosban. „Visszaadom a New York Szállót!” – ígéri Eckstein-Kovács Péter a legutóbbi tulajdonostól elhagyott, lezüllött Continental előtt állva. És rokonszenves polgármesterjelöltünk szellemes ötlettel megnyitotta a Szent Mihály templom bejáratával szemben az „Eckstein-patikát” (egy üresen állt üzlethelyiségben), gyógyírt kínálva panaszainkra. A kolozsvári kertek programját ígéri választóinak, magyaroknak, románoknak egyformán. EMNP-s ellenjelöltje a Kétágú református templom mögötti telken nyilatkozik, és a Hójában ifjúsági-kulturális teret alakítana. Gergely Balázs és megméretkezésre készülő pártja eleve a fiatalításra hivatkozik – jóllehet a (város)politikában a tapasztalat sem árt, ebből viszont az RMDSZ-jelölt Eckstein-Kovács Péternek összehasonlíthatatlanul több van.
Ami pedig a térfoglalást illeti, emlékeztetnék a Bolyai Egyetem egykori központi épületéhez közeli, a Kolozsvár Társaság által kezdeményezett és felállított 1956-os emlékműre. Ehhez a végül (tanácsosaink által támogatott) sikeres akcióhoz kapcsolódtak az októberi, úttörést jelentő Kolozsvári Napok (amiről Gergely Balázs folyamatosan elfeledkezik). Noha eltartott egy ideig a szoborállítás engedélyeztetése – akár a Márton Áron szoboré a Főtéren, a templom parkjában –, mégis az összefogásnak sikerült legyőznie a polgármesteri huzavonát. Végül is az utóbb kezdődött Kolozsvári Magyar Napok ugyancsak így bizonyultak sikereseknek.
Térfoglalásilag még két, egyértelműen a művelődési élethez kapcsolódó példát említenék. A napokban már esedékes 11. TIFF, a kolozsvári tereket ugyancsak bekapcsoló Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál román rendező kezdeménye, de az egész város dicsősége – terv szerint Törőcsik Mari, Geraldine Chaplin és Claude Lelouch lesz a 2012-es TIFF-életműdíjas. Nem ér hát minket eleve diszkrimináció, mint ahogy a Jókai utcában (hivatalos nevén ugyan a Napocában) két fontos közösségi tér (az Erdélyi Múzeum-Egyesület tanácsterme mellett) szintén nem „ellenünkre” nyitott – éppen ellenkezőleg. A Quadro Galéria kiállításai, legújabban pedig a Minerva Alapítvány emeleti (a Kós Károly Akadémiának is otthont adó) és alagsori termében tartott tárlatmegnyitók, könyvbemutatók, különböző érdeklődésű embereket vonzó találkozók igazolni látszanak H. Szabó megjegyzését: valóban kezdjük belakni (újra!) ezt a várost, még ha számbelileg fogytunk is. Csak ne csökkentsük – hiúságból, hatalomvágyból – itt-ott (netán a polgármester-választáson is?) jelentkező esélyeinket...
Nyirő József és a végakarat
Ez persze nem kolozsvári, nem elsősorban kolozsvári ügy, de tanulságaiban természetesen ránk tartozik. Minden erdélyire, minden magyarra. És nem csupán magyarra. Aki végigkövette 2012. május 27-ig, 28-ig az eseményeket, a Duna TV adásait is beszámítva, az egyrészt felháborodhat, másrészt alaposan elgondolkodhat az (elmaradt, illetve ökumenikus emlékezéssel behelyettesített) újratemetési histórián. Felmondani az egészet fölösleges, közvetítésekből és kommentárokból bőven lehetett részünk. A Ponta-kormány a MOGYE magyar (magyar-angol) fakultásának megtorpedózásával már kimutatta foga fehérét, legutóbbi, a Nyirő-újratemetést ellenző irányított (külügyes és prefektusi) intézkedésével, majd újabb nyilatkozatával sikerült ismét nacionalista bizonyítványt kiállítania magáról. Választások előtt vagyunk, ugye, országos parlamenti választások előtt is. No meg Szász Jenő és pártja közvetlenül a helyi választás előtt...
Emlékezzünk azért arra is – ezt ugyanis a május 27-i szónokok nem említették –, hogy Nyirő József végakaratában első helyen Kolozsvár szerepel, az itteni temetés, ha pedig ez nem lehetséges, Székelyudvarhelyen legyen a végső nyughelye. Kolozsvárral senki nem próbálkozott, pedig igazán méltó írói helye lehetett volna (vagyis nem politikusként) a házsongárdi panteonban, Bánffy Miklós hamvai, Reményik Sándor, a Benedek Elek „székely fiai” közül Szentimrei Jenő, Kacsó Sándor vagy a transzszilvanizmus fő képviselője, Kós Károly sírja közelében. A magyarországi és a romániai írószövetség összefogásával – politikamentesen – talán meg is valósulhatott volna a házsongárdi temetés. (Egy ilyen írószövetségi lebonyolítás feltételezését Kelemen Hunortól olvashattuk.) A székelyföldi újratemetést természetesen senkinek nincs joga kifogásolni – a „második szándék” (mármint a Nyirőé) akár elsőnek vehető, székely elkötelezettségű életműve ismeretében.
A szónokokat, kommentátorokat hallgatva, egy apró kiegészítést még szükségesnek vélek Nyirő József 1990 előtti erdélyi recepcióját, állítólagos teljes elhallgatását illetően. Kétségtelenül igaz, hogy évtizedeken át Nyirő a kitagadottak közé számított, például Reményik Sándorral együtt. 1969-ben azonban Marosi Péter Utunk-szerkesztő (a pesti tévésként most szerepeltetett Marosi Péter nagybátyja) felkért mint ifjú kritikust, hogy írjak a lapba a három székely prózaíró, Tamási Áron, Nyirő József és Kacsó Sándor novelláiról. Népiség – mítosz – novella címmel elkészült egy hosszabb, méltató és kritikai tanulmány, az Utunk vállalkozott a közlésre, és a Kriterion első kiadói évében, 1970-ben bekerülhetett Alapozás című kötetembe. Ennél fontosabb, beszédesebb egy 1980-as évekből származó emlék. Domokos Gézával, a Kriterion alapító-igazgatójával éppen székelyudvarhelyi író-olvasó találkozón jártunk, kevéssel Az építész fia című Reményik-kötet megjelenése (1983) után. Domokos ott mondta el, hogy nemsokára lesz a Kriterionnak Nyirő-kötete (engem már felkért, Reményik-kötetünk sikeres, bár csonkított kiadását követően, hogy válogassam és előszavazzam a Nyirő-novellákat). A tervet keresztülhúzta a cenzúra – a Ceauşescu-diktatúra már éberebbnek bizonyult.
Politikusoktól nem – irodalomtörténésztől a múlt teljesebb ismeretét várná el az ember.
Röviden a bakui fesztiválról
Csak azért keverem ide a „könnyű” műfajt, mert a nemzeti önismerettel kapcsolatba hozható. Hosszú versenysorozat előzte meg a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál bakui döntőjének világközvetítését. Bevallva a tökéletes kívülállást adott témában – ami nem zárja ki nemzeti elkötelezettségemet, az egészségesnek vélt szurkolást a „mieinknek” –, a Compact Disco magyar képviselőként történt kiválasztását éppúgy furcsálltam, mint a korábbi küldött (hölgy) előzetes magyar feldicsérését. Nyilván elavult az én könnyűzenei ízlésem, próbáltam elkönyvelni az idei (magyar) döntést. Aztán Bakuban, a második fordulóban a 26 továbbjutott közül sikerült az együttesnek megszereznie a kiváló 24. helyet. Valószínűleg a zsűri ízlése is elavult és természetesen más országokban a tévés szavazóké. (Nemzeti szabadságharc volna ez is? Compact Disco?) Valamivel jobban járt, ám ugyanúgy csalódott a Romániát képviselő Maninga. Pár órával korábban a román közszolgálati tévében még azt hallottam, hogy az első ötbe, de akár az első helyre is esélyes a román csapat (kubaival megspékelve). Végül a 12. helyen végeztek. (Mínusz 14 – a 26-hoz mérve.)
A nemzeti önismeret a könnyű műfajban is könnyűnek bizonyul? Vagy Baku ugyanolyan messze van tőlünk, a Kárpátok övezetétől, mint Svédország?
KÁNTOR LAJOS. Szabadság (Kolozsvár)

Nemzetközi bűnszövetkezet támogatásával vádolják Nagy Zsolt ex-minisztert
Nagy Zsolt egykori RMDSZ-es távközlési minisztert azzal vádolják a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyosztály (DIICOT) ügyészei, hogy csatlakozott egy nemzetközi szervezett bűnszövetkezethez.
Nagy Zsolt annak kapcsán kereste meg ügyvédjén keresztül a Krónikát csütörtökön, hogy korábbi cikkünkben beszámoltunk arról, hogy a legfelsőbb bíróság kedden tanúként hallgatta ki az egykori Tăriceanu-kormány több miniszterét a a Codruţ Şereş korábbi gazdasági miniszter és Nagy Zsolt volt távközlési tárcavezető elleni perben. A meghallgatást követően Markó Béla egykori miniszterelnök-helyettes – akit szintén beidéztek – úgy vélte, nagyon nagy túlzás volt „bizonyos minisztereket” hazaárulással megvádolni.
Az egykori RMDSZ-es tárcavezető ügyvédjén keresztül közölte a Krónikával, hogy a DIICOT egyetlen bűncselekmény elkövetésével: nemzetközi bűnszövetkezethez való csatlakozással és annak támogatásával vádolja.
Nagy Zsolt hangsúlyozza: folyt ellene vizsgálat korrupció – konkrétan csúszópénz elfogadásának – gyanújával is, ezt az ügyet azonban a korrupcióellenes ügyosztály (DNA) 2008 júliusában vádemelés nélkül lezárta. Az ügyet – Nagy állítása szerint „nyilvánvalóan politikai okokból” – még abban a hónapban ismét megnyitották, a DNA azonban idén áprilisban ismét lezárta az ügyet, bűncselekmény hiányában. Az ex-miniszter azt is leszögezi: őt nem gyanúsítják árulással a jelenleg a legfelsőbb bíróság által tárgyalt ügyben.
Mint arról tájékoztattunk, Nagy Zsolt egykori távközlési miniszter, Codruţ Şereş korábbi gazdasági tárcavezető, illetve öt másik személy ellen 2009 március 30-án emeltek vádat a stratégiai privatizációk kapcsán.
Az ügyészek szerint a hét vádlott 2006 májusától kezdődően másfél évig egy nemzetközi bűnszövetkezetet hoztak létre, illetve társultak ahhoz, hogy haszonszerzés céljából súlyos bűncselekményeket kövessenek el.
Codruţ Şereşt árulással is vádolják, amelyet az ügyészek szerint államtitkok átadásával követett el. A vádlottak között van Kerekes Gábor, az RMDSZ volt ügyvezető alelnöke is.
A két volt tárcavezetőt az Electrica Muntenia Sud privatizációjához, a Petrom részvények nyolc százalékának értékesítéséhez valamint a bukaresti Romaero Rt és a craiovai Avioane Rt átszervezéséhez kapcsolódó bűncselekményekkel vádolják.
Az üggyel kapcsolatban Nagy Zsolt korábban azt nyilatkozta: koholmánynak tartja az ellene felhozott vádakat. A miniszter mellett az RMDSZ is kiállt és politikai indíttatásúnak nevezte a minisztere nevéhez kapcsolódó vádakat. Krónika (Kolozsvár)

A pénz mindenek felett?
Tőkés szerint Európa a posztkommunizmus menedéke
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament volt alelnöke kijelentette: képtelenek vagyunk megélni az európai minőségünknek a többletét, mert Európa nem a kommunizmus antitézisét jelenti számunkra, hanem a posztkommunizmus továbbélésének a menedékét.
Tőkés László megállapította, sem az uniós gazdaságpolitikában, sem az uniós kisebbségpolitikában nincs nyoma a kommunizmus nyilvános elítélésének. "Az új posztkommunista oligarchia nyomulásához való asszisztálást láthatjuk" - jegyezte meg az EP-képviselő. Példaként hozzátette: hiába szörnyülködik az Európai Parlament (EP) amiatt, hogy milyen sorsra jutottak a tibetiek vagy az ujgurok, ha a kínai pénzre van szükség, eltörpül a kisebbségi kérdéskör. "Ilyen esetekben nem csak mi, magyarok, hanem sokkal nagyobb népek sorsa sem érdekes" - vélekedett Tőkés László. A volt püspök meglátása szerint Magyarországon a Fidesz és a KDNP 2010-ben aratott fergeteges győzelmének egyelőre nagyobb az európai büntetése és a hazai önterhe, mint a haszna. "Európai viszonylatban Magyarországot és vele együtt a határon túli magyar ügyet is a vádlottak padjára ültették a balliberális erők. Az országnak egyszerűen nem engedik felkarolni a határon túli magyarság ügyét" - nyilatkozta az EP volt alelnöke.
Tőkés László Romániában sem látta jobbnak a helyzetet. Meglátása szerint itt a posztkommunista román adminisztráció felőrölte, megosztotta a romániai magyar politikai életet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) pedig teljesen idegen politikai pályára állította. "Ha a román hatalom kiállna az RMDSZ mögül, és megszűnne a szövetség politikai primátusát lehetővé tevő támogatás, egy csapásra összeomlana az RMDSZ" - vélekedett Tőkés, aki egykor az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét töltötte be. Azt is hozzátette, "a romániai magyarság most azt aratja, amit az RMDSZ vetett". Hibáztatta az RMDSZ-t, amely "a feltétlen kormánytagság hamis elve alapján lemondott az önálló romániai magyar politizálás alapvető követelményeiről".
Tőkés László nem tartotta meglepőnek a bukaresti politikában fellángoló magyarellenességet, hiszen - mint megjegyezte - a román-magyar barátság mindig is csak taktikai jellegű volt Erdélyben. Szerinte a román nemzetstratégiai politikai gondolkodás érdemben nem változott.
A személyes helyzetére vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, nem számított arra, hogy a rendszerváltást követő húsz esztendeje ugyanolyan harci állapotban telik, mint az előző húsz. "Nagyon nehéz huszonkét éven át állandó hadi helyzetben, lövészárokban élni" - jegyezte meg Tőkés László.
MTI. Ma.hu

Könyv az egykori püspök botrányos magánéletéről
Tőkés: van-e tovább?
„Két ember kezében van Tőkés László sorsa: Orbán Viktoréban és Kelemen Hunoréban.” Így összegezte a napokban megjelent új Tőkés-kötet következményeit Kelemen Attila, a kolozsvári Transindex kiadója, aki vitairattal reagált a kiadványra. PARÁSZKA BORÓKA írása.
A Tőkés László magánéletéről szóló könyv nem érte váratlanul az erdélyi magyar közösséget. Nem is lepte meg, hiszen olyan információkat tartalmaz, amelyek évek óta ott éltek a köztudatban. Az egykori püspök vitákkal, botrányokkal kísért válása majdnem teljesen a nyilvánosság előtt zajlott. Az ahhoz vezető konfliktusokról, a későbbi EP-alelnök viselkedéséről válófélben lévő felesége, Joó Edith juttatott el feljegyzéseket a sajtónak, egyházi elöljáróknak. Ezeknek jelentős része az Andrassew-könyv törzsanyaga, s évek óta fent van a világhálón, érintőlegesen cikkezett azokról a romániai magyar sajtó is.
Mindaz, amivel most szerkesztett, rendszerezett formában szembesült az olvasó, ismert, de sokak által, sokféle megfontolásból mellőzött információ volt. A kötet megjelenése annyiban teremtett új helyzetet, hogy tartalma immár nem tekinthető semmisnek, lényegtelennek: a könyv a boltokba került, megrendelhető, terjeszthető. Nagyon sokan meg is rendelik, terjesztik: ez lett az első erdélyi magyar politikai botránykönyv.
A Tőkés mögött álló Erdélyi Magyar Néppárt öt nappal a kötet megjelenése után sajtónyilatkozatban tiltakozott a kiadvány és annak „liberális gyűlöletimportja” ellen. A néppárti szöveget Sándor Krisztina az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként ellenjegyzi, és úgy fogalmaz, hogy a szerző, illetve a kötetet Budapesten bemutató Kuncze Gábor „hazugságkampányt folytat az erdélyi magyarok ellen, Andrassew és Kuncze ismét bizonyítja, hogy a hazugság az ő igazi otthonuk, s mert Magyarországon már senkinek sem kellenek, ezért most másutt próbálkoznak. Joggal tehető fel a kérdés: ugyan miért most, kampányban folyamodnak a Securitate által kedvelt eszközhöz, a hazugság fegyveréhez? Ki volt a megrendelőjük? Kitől kapta Andrassew és Kuncze a megbízást? Ki pénzelte őket? Kinek az érdekeit képviselik a förtelmes, erkölcsileg minősíthetetlen munkájukkal? Ki fizetett azért, hogy Erdélyben minden lelkészhez, paphoz, polgármesterhez eljusson postai úton a szerény számítások szerint is több ezer kötet – ismeretlen feladótól?” – sorolja a vádló kérdéseket a kommüniké.
Tőkés László személyesen érdemben nem reagált a könyvre, de pert indított a szerző, illetve a romániai terjesztők ellen. Romániában azért, mert rontja a hitelét a május eleje óta tartó választási kampányban a kiadvány. Szembesült azonban azzal, hogy milyen következményei lehetnek a dokumentumok megjelentetésének. Három nappal a kötet budapesti bemutatója után, Szilágy megyei kampánykörútján két fiatal lépett hozzá, és dedikáltatni akarta vele a róla szóló kötetet. Szemtanúk szerint Tőkés úgy reagált: „farizeusok”, és feldúltan visszavonult az őt kísérő EMNP-s csapat körébe. Nem kommentálta egyelőre az RMDSZ sem az ellenzékének kampányoló Tőkés László botrányos ügyét. A szövetség láthatólag igyekszik távolságot tartani, hiszen deklaráltan nem kíván negatív kampányeszközökhöz folyamodni az idei választási harcban.
Demeter Szilárd, Tőkés sajtóközpontjának irányítója úgy tudja, ismeretlen feladó több ezer ingyenpéldányt küldött szét a könyvből lelkészeknek és olyanoknak, akik részt vesznek a romániai magyar közéletben. Ilyen „terítés” tényét egyelőre nem bizonyították, Demeter azt állítja, szúrópróbaszerűen kérdeztek meg embereket, és többektől kapták azt a választ, hogy érkezett hozzájuk a könyvből. Az EMNP-ből többen tudni vélik: nem az országos RMDSZ-kampány része a kötet, azt csupán a Tőkéssel éles ellentétben álló Bihar megyei tagszervezet támogatta és terjeszti.
Andrassew Iván nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valakik kampánycéllal terjesztik a művét, de az ismeretlen feladókról semmit sem tud, mint ahogyan azt is hangsúlyozza: dokumentumkötetét nem a romániai kampányra időzítette, eredetileg azért írta, mert felmerült: esetleg Tőkés László lehet Schmitt Pál utódja. Szintén EMNP-s vélemény azonban, hogy az időzítés azért történt, hogy „megakasszák” az RMDSZ ellenzékének a kampányát.
Demeter Szilárd úgy tudja: a kötet előkészítéséről és megjelenéséről tudott a Kövér László által támogatott Szász Jenő, aki mögött a romániai magyar szavazatokért az EMNP és az RMDSZ mellett harmadikként ringbe szálló Magyar Polgári Párt áll. Szász – ugyancsak Demeter Szilárd szerint – maga terjesztette a Joó Edith által rendelkezésére bocsátott, leleplezőnek szánt dokumentumokat a sajtónak. Az utóbbi hetekben élesedik a konfliktus nemcsak az RMDSZ és az ellenzéke kötött, de a két ellenzéki párt is egymásnak feszült: a Tőkés körüli botrányra – amelyet közvetve tehát Szász Jenő és Kövér László gerjeszt – ezért is irányul most rendkívüli figyelem.
A könyv megjelenésének fontosságát sem a bírálók, sem a támogatók nem vitatják. Andrassew Iván korábbi nyilatkozataiban azt hangsúlyozta, Tőkés tulajdonképpen „karakter-öngyilkosságot” követett el, mert bár tudomása volt a magánéletéről szóló információk terjedéséről, azokra nem reagált. Demeter Szilárd azt mondja: az egykori püspök, EP-alelnök készült a magánéletét érintő „coming outra”, de ennek lehetőségét elvette tőle a most megjelent kötet. A könyvet ismertető vagy bíráló szerzők, mint például a Kolozsváron élő szociológus-politológus, Magyari Nándor László úgy fogalmazott, a munka „fércmű”, és így valójában alkalmatlan a Tőkés életművével, politikai-közéleti felelősségével kapcsolatos szembesítésre. Ugyanakkor megsért egy olyan, két évtizede általánosan elfogadott erdélyi magyar közéleti normát, amelyet eddig pártállástól függetlenül mindenki tiszteletben tartott: a politikai vita részévé emeli a politikus magánéletét.
Kelemen Attila szintén azt hangsúlyozza: egy jobban átgondolt, alaposabban megírt munkával, amely tényleg látni engedi Tőkés László valódi személyiségét, környezetét, a közéleti szereplései mögötti magánéletét, hatékonyabb lehetett volna ez a vállalkozás. Andrassew Iván a felvetésekre úgy reagált: ezt a könyvet igazából egy erdélyi szerzőnek kellett volna megírnia, erre a feladatra azonban a romániai nyilvánosságban dolgozók – jelentős részben az Erdélyben tapasztalható öncenzúra, továbbá a Fidesz miatti, határon átszivárgó félelem miatt – nem vállalkoztak. Kelemen Attila viszont úgy látja: míg Magyarországon már majdnem mindent lehet, ha politikai vitákról, érdekekről van szó, hiszen szétestek a normarendszerek, addig Erdélyben még tartja magát néhány elv, ezért bírálja Andrassew könyvét tulajdonképpen az erdélyi baloldali-liberális elit is.
Függetlenül az Andrassew-kötet megítélésétől, tény: a szellem kiszabadult a palackból. Tőkés László politikai jövője több szempontból is megkérdőjelezhetővé vált. Nemcsak azért, mert rávetül a családon belüli erőszak árnyéka, hiszen a gyanú szerint méltatlanul bánt feleségével és gyermekeivel. Megítélése azért romlik érezhetően napról napra, mert a kirobbant botránnyal sem tud mit kezdeni: a radikalizmusáról, határozott fellépéséről ismert politikus egyre bizonytalanabbnak, politikai szempontból egyre erőtlenebbnek mutatkozik. Láthatóan kicsúszott a kezéből saját magánéletének az irányítása. Eddig egyetlen nyilatkozata volt az Andrassew-kötettel kapcsolatban. „Nem olvastam. Nem méltó, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Hányingerem van az olyan politikai támadásoktól, amelyek belegázolnak az ember magánéletébe” – fogalmazott Tőkés. Aki, úgy tűnik, még nem tudja, van-e tovább élet számára a kötet után – politikán innen és magánéleten túl. 168 Óra

Tamás Sándor: kimutatta foga fehérjét a Ponta-kormány
A Ponta-kormány az ortodox egyházzal partnerségben fontos ingatlantól fosztotta meg a Kovászna Megyei Tanácsot. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke a Román Nemzeti Bank (BNR) volt sepsiszentgyörgyi székhelye előtt tartott sajtótájékoztatón rámutatott: az új hatalom hamar kimutatta a foga fehérjét, hiszen az Állami Vagyonkezelő Hivatal (RAPPS) felszólította a megyei tanácsot, hogy „önként” adja át az ingatlant, ellenkező esetben június 7-én rendőrséggel és végrehajtóval szereznek érvényt a legfelsőbb bírósági határozatnak.
„A bírósági döntés mindenki számára kötelező, ezért be fogjuk tartani, annak ellenére, hogy rossznak tartjuk, és nem értünk egyet” – mondta Tamás Sándor. Hozzátette: a kulcsokat jószántukból nem tudják átadni, ezért megvárják, míg utánuk jönnek és kiveszik a kezükből. Az ingatlan tulajdonvitájának története 2004-ben kezdődött, amikor kormányhatározattal a háromszéki önkormányzat tulajdonába került. Ezt 2005-ben a választások után még funkcióban lévő ügyvivő Năstase-kormány megsemmisítette, átadta az ingatlant a művelődésügyi tárcának, az ortodox egyház használatába. „Tette ezt annak ellenére, hogy ügyvivő kormány tulajdonjogi kérdésekben nem dönthet” – mutatott rá Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki szerint Adrian Năstase ezzel „verte szájba” a magyarokat, amiért az RMDSZ olyan koalíciót kötött, amit a szociáldemokraták nem szerettek. A 2005-ben hivatalba lépett Tăriceanu-kormány ugyan újra az önkormányzatnak adta az ingatlant, de az ortodox egyház pert indított. 2010-ben a legfelsőbb bíróság kimondta: az állam a tulajdonos, és az épület használati joga az ortodox egyházé. Tamás Sándor rámutatott, a Római Katolikus Egyház évek óta perel a sepsiszentgyörgyi katonai sorozóközpont épületének visszaszerzéséért. A sors fintora, hogy a törvény szerint a védelmi minisztériumi egység minden költségét a megyei önkormányzatnak kell finanszíroznia. Antal Árpád polgármester szerint ebből a tulajdonvitából is látszik, hogy a magyarellenes kormányok az ortodox egyházzal próbálják a székelyföldi magyarokat bántani.
Az ortodoxok partnerek ebben, és olyan ingatlant kérnek, amely soha nem volt az övék, miközben a történelmi magyar egyházak sok, tőlük elkobzott ingatlant nem kaptak még vissza. Antal Árpád szerint tegnap Sepsiszentgyörgyön találkoztak Micah Savidge-dzsel, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének politikai tisztviselőjével, akinek bemutatták az ügyet, de minden európai uniós ország nagykövetségével is ismertetik a helyzetet. „Meggyőződésem, Románia számára az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha olyan politikát folytat, ami miatt a magyar közösség és vezetői elveszítik hitüket a demokratikus eszközökben, hogy érdemes a parlamentben, kormányban és önkormányzatokban dolgozni. Ilyen esetben kénytelenek lesznek olyan eszközökhöz nyúlni, amilyenekhez nyúltak más európai közösségek hasonló helyzetekben” – szögezte le Antal Árpád.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Eckstein: állandó párbeszédre van szükség a civil szervezetekkel
A civil szférából jövök, ide mindig visszatérek” - mondta Eckstein-Kovács Péter a magyar civil szervezetekkel való csütörtöki találkozóján. A résztvevők azokat a problémákat vetették fel, amelyekkel nap mint nap szembesülnek civil tevékenységeik során. Az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltje kiemelte programjának azon pontját, amely a városi költségvetés 5%-nak elosztásáról szól. Hangsúlyozta: ezt a pénzösszeget a civil szervezetek legfőbb igényeinek figyelembe vételével kell elosztani. A beszélgetés során többek között a civil szervezetek székhelyeivel, a város turizmusával, a pályázatokkal, illetve a hátrányos helyzetű személyekkel kapcsolatos kérdések merültek fel. A civil szervezetek képviselői nehezményezték, hogy székhelyeik nem adómentesek, ami jelentős terhet ró rájuk, mivel ezek fenntartása amúgy is igen költséges. Tehermentesítésük érdekében szorgalmazták a kiadások csökkentését, az adózás megszüntetését. Megoldási javaslataként felmerült a Conti Kulturális Központ, amely otthont biztosíthat a civil egyesületek számára. Megfogalmazódott az is, hogy a szállót akár közös erővel és befektetéssel újítsák fel, hogy majd a munkafolyamat végeztével a hozzájárulók bérmentesen használhassák a szálló egy részét. A civil szervezetek ugyanakkor úgy vélekedtek, hogy a város turizmusa nincs kellőképpen népszerűsítve, az ebben rejlő lehetőségek nincsenek megfelelően kihasználva. Egy olyan jellegű programot kezdeményeztek, amelynek keretén belül lehetne ismertetni Kolozsvár, mi több, Erdély területén működő kulturális intézményeket. „Ki kell használni Erdélynek azt a jellegzetességét, hogy színes kultúrájú és sok felekezetű területe Európának” – hangzott el. Problémaként fogalmazták meg a szociális jellegű szervezetek rendelkezésére álló pályázatok működését. Ennek leghatékonyabb megoldását a meghívásos pályázatok kiírásában látták, amelyeket a polgármesteri hivatal koordinálna. A résztvevő képviselők megjegyezték, hogy hatékonynak tartanák a fórum jellegű találkozók rendszeresítését, amelyek során a politikai és a civil élet képviselői két havi rendszerességgel találkoznának konzultáció, közös, hatékony problémamegoldás végett. (hírszerk.) Transindex.ro

Rákóczi-szobrot avattak Szatmárnémetiben
II. Rákóczi Ferenc mellszobrát, Deák Ferenc alkotását avatták fel pénteken Szatmárnémetiben, a Láncos templom mögötti Kálvin téren. Az ünnepi eseményre több száz magyar ember gyűlt össze, és képviseltette magát Nyíregyháza és Beregszász is.
„Rákóczi egy szimbólum! Először sikerült összefognia a magyarságot egy közös cél, egy közös szándék, egy közös jövő érdekében. Ez a közös cél pedig a magyar szabadság volt. Hiszem, hogy az a történelmi kényszer és szükség nem szűnt meg, amely a magyar egységet sürgeti" – mondta Markó Béla szenátor az avatóünnepségen.
„Biztos jövőt csak akkor építhetünk, ha nem feledkezünk meg nagyjainkról és ha megtaláljuk az egyensúlyt a hagyományőrzés és a fejlődés között" – jelentette ki Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke.
A felszólalók sorát Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármester zárta, aki nosztalgiával emlékezett vissza arra a 22 évvel ezelőtti időpontra, amikor közvetlenül a rendszerváltás után visszaállították Kölcsey Ferenc szobrát. „Valahogy akkor könnyebb volt megvalósítani, mint most ezt a Rákóczi szobrot felállítani. Pedig az egy zavarosabb politikai környezet volt. Éppen ez bizonyítja, hogy a magyarságnak szüksége van a politikai képviseletre" – jelentette ki az RMDSZ polgármesterjelöltje.
Az RMDSZ-tájékoztató nyomán. Erdély.ma

Kelemen: Kövér nyilatkozatai nem az RMDSZ-nek, hanem Magyarországnak tettek rosszat
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség fennállása óta a politikai párbeszéd, a tolerancia és a kölcsönös tisztelet elkötelezett híve. Ismételten megállapíthatom és leszögezhetem, hogy az erdélyi magyar közösség problémáit itthon, Romániában lehet és kell megoldani. Bárki, aki abban a hitben él, hogy erős nyilatkozatokkal meg tud oldani valamit, mélységesen téved. A magyar közösség problémáit helyi és országos szinten csak párbeszéddel, érvekkel és megegyezésekkel lehet megoldani” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök aradi sajtótájékoztatóján. Az RMDSZ elnöke újságírói kérdésre válaszolt, mely szerint Ioan Rus belügyminiszter szombaton azt nyilatkozta, Magyarországnak bocsánatot kell kérnie Romániától Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének kijelentései miatt.
Kelemen Hunor kijelentette: „nem értek egyet Kövér László nyilatkozataival és stílusával, ez őt jellemzi. Kövér Lászlónak nem lett volna szabad beavatkoznia a romániai önkormányzati választások kampányába. A múlt héten kialakult helyzetért mind a Nyirő József újratemetésének szervezőit, mind pedig a román kormányt felelősség terheli. Kövér László nyilatkozatai nem az RMDSZ-nek, hanem Magyarországnak tettek rosszat. Úgy vélem, pénteken, Bukarestben létrejöhetett volna egy kétoldalú találkozó Victor Ponta és Orbán Viktor kormányfők között, akik számos témáról egyeztethettek volna, ezek közül nagyon sok az erdélyi magyar közösség sorsát is érinti. Remélem, hogy egy kétoldalú találkozóra minél hamarabb sor kerül.”
Kelemen Hunor hozzátette, neki személyesen korrekt kapcsolata van Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, ugyanakkor emlékeztetett Martonyi János külügyminiszter tavaszi, bukaresti látogatására, amikor az határozottan kijelentette, Magyarország nem avatkozik be semmilyen módon a romániai választásokba. A szövetségi elnök emlékeztetett ugyanakkor Wilfried Martensnek, az Európai Néppárt elnökének a nyilatkozatára is, aki aggodalmának adott hangot az erdélyi magyar közösség megosztására irányuló törekvések miatt, ennek érdekében pedig párbeszédet kezdeményez Magyarország vezető pártjával. Az RMDSZ elnöke ismertette továbbá a Szövetség önkormányzati kampányának országos helyzetét, leszögezve: az a cél, hogy az RMDSZ minden magyarlakta településen rendelkezzen önkormányzati képviselettel, hiszen a helyi tanácsok jelentős jogköröket kaptak az elmúlt időszakban, az itt meghozott döntések egyenes módon érintik és befolyásolják a közösség életét.
„Bízom abban, hogy az RMDSZ 2012-ben is ugyanolyan jó eredményeket ér el, mint a 2008-as önkormányzati választásokon. Politikai szövetségeket az eredményhirdetés után kötünk, és remélem, hogy az RMDSZ tanácsosai kellenek a tanácsi többségek kialakításához azokon a településeken, ahol a magyarság nincs számbeli fölényben. Az RMDSZ a teljes közösség érdekében kíván cselekedni úgy, hogy a magyar emberek identitáshoz fűződő igényeit sem téveszti szem elől” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Hozzátette, egy héttel az önkormányzati választások előtt nagyon fontos a magyar közösség mozgósítása, a 2012-es önkormányzati választásokon való részvétel fontosságának a tudatosítása.
Bognár Levente, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, aradi polgármesterjelölt ismertette: a Szövetség a megyében 17 településen állított polgármester-jelöltet és helyi tanácsosi listát, a megyei tanácsosi listát pedig Faragó Péter parlamenti képviselő vezeti. (közlemény) Transindex.ro

Összefogásban rejlő erő
Örömmel nyugtáztuk, hogy több év után Sepsiszentgyörgyön a magyar pártoknak sikerült összehangolniuk a trianoni békediktátum évfordulója alkalmából szervezett megemlékezéseket...
...és június 4-e legalább városunkban azzá válhat, amivé a magyar Országgyűlés nyilvánította: az összetartozás napjává, melyen a múltban történt nemzeti tragédia fölötti siránkozás helyett a jövőbe vetett hitre, az előttünk álló feladatokra összpontosíthatunk.
Valamiféle büszkeséggel kiáltottuk világgá a hírt, remélve, ragadós lesz a példa, Erdély más vidékein is képesek lesznek bár egy napra félretenni viszálykodásaikat vezetőink, hisz szükség van arra, hogy megmutassák: nemzeti jelentőségű ügyekben képesek a közös fellépésre.
Különösen fontos lenne az erő felmutatása most, amikor a nemrég hivatalba lépett Ponta-kormány első intézkedéseivel bizonyította, még a Magyarországgal való jószomszédi kapcsolatok megrontása árán sem képes kordában tartani nacionalista indulatait, és a legkülönfélébb intézkedések révén próbálja csorbítani a magyarság megszerzett jogait. A hatalomátvétel után néhány héttel már ott tartunk a korábban mindkét fél által nagyon jónak minősített magyar–román kapcsolatokban, hogy Victor Ponta és belügyminisztere nyilvános bocsánatkérést vár a magyar kormányfőtől Kövér László országgyűlési elnök azon kijelentései miatt, amelyekkel a román hatóságoknak a Nyirő József tervezett újratemetése ügyében tanúsított magatartását kifogásolta. Valami megváltozott hát a romániai magyar–román viszonyban éppúgy, mint az államok közti kapcsolatban – és ezért is lenne oly jó demonstrálni azt, amit az Orbán-kormány törvénybe is iktatott: a magyar nemzet összetartozását.
Ehelyett azonban az RMDSZ elnöke a választási kampány hevében, néhány órával az összetartozás napja előtt éppenséggel arra látta elérkezettnek az időt, hogy Kövér Lászlót oktassa ki, azt fejtegetve, az Országgyűlés elnökének kijelentései Magyarországnak ártanak, nem az RMDSZ-nek. Mindamellett, hogy Kelemen Hunor időzítése sem a legjobb, nyilatkozata a szövetség vezetőinek az összetartozással kapcsolatos magatartásáról is árulkodik. Arról a meggyőződésről, mely szerint csakis ők tudják a legjobban, mi a jó az erdélyi magyarságnak, és arról az ösztönről, hogy hamarabb keresik a kompromisszumot a román hatalommal is, mintsem a megegyezést erdélyi vetélytársaikkal vagy anyaországi szövetségeseinkkel.
Alighanem ezeken kellene változtatniuk elsősorban ahhoz, hogy a magyar szervezetek közötti együttműködés létrejöhessen, és az összetartozásban rejlő, eddig kihasználatlan erő megnyilvánuljon. Micsoda dolgokra lehetnénk képesek, ha minden erdélyi magyar párt, civil szervezet, egyház, karöltve a budapesti hatalommal, a többi Kárpát-medencei magyar tényezővel együttesen lépne fel jogaink védelme, bővítése, autonómiánk kivívása érdekében...
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem csitul a Nyirő-ügy
"A magyar kormány szerint a kegyeleti ügyek nem férnek össze a politikai minősítésekkel, márpedig a magyar kormány erre az ügyre továbbra is kegyeleti kérdésként tekint" – közölte az MTI érdeklődésére Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke vasárnap annak kapcsán, hogy Victor Ponta miniszterelnök szerint Orbán Viktornak kötelessége lenne elhatárolódnia Kövér László házelnök Romániával kapcsolatos kijelentéseitől.
"Orbán Viktornak kötelessége világosan elhatárolódnia kollégáitól, ha jó kapcsolatokat szeretne Románia és Magyarország között, és azt szeretné, hogy a két ország úgy viselkedne, mint két európai uniós ország. Úgy vélem, bocsánatot kell kérnie Magyarország nevében" – idézte Ponta miniszterelnök szombati, egy krajovai választásikampány-rendezvényen elhangzott szavait a Mediafax. Ponta – utalva ezzel az emigrációban elhunyt Nyirő József erdélyi író múlt hét végére tervezett székelyudvarhelyi újratemetésére – hozzátette, Románia nem fogadja el románellenes, antiszemita és fasisztaszimpatizáns személyek ünneplését. Szombaton Ioan Rus belügyminiszter is azt mondta egy kolozsvári sajtóértekezleten, hogy a budapesti hatóságoknak bocsánatot kell kérniük a magyar parlament elnökének "Romániát ócsárló kijelentéseiért", és kitért arra is, hogy a maga részéről arra számított, hogy ez pénteken meg is történik abból az alkalomból, hogy mindkét miniszterelnök részt vett az unió kohéziós politikájáról rendezett bukaresti csúcsértekezleten.
Szombaton Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke is kitért a Nyirő-ügyre egy aradi rendezvényen, szerinte Kövér Lászlónak nem lett volna szabad beavatkoznia a romániai önkormányzati választások kampányába, és a magyar házelnök nyilatkozatai nem az RMDSZ-nek, hanem Magyarországnak tettek rosszat. Népújság (Marosvásárhely)

Cseke Attila elutasította a nyilvános vitát
Nem fogadta el Cseke Attila, az RMDSZ nagyváradi polgármesterjelöltje Zatykó Gyulának, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) polgármesterjelöltjének nyilvános vitára történő meghívását. Minderre a szövetségi politikus pénteki válaszleveléből derült fény. Cseke egyben bűnnek nevezte azt, hogy Zatykó is versenybe szállt, szerinte ugyanis ellenkező esetben lett volna esély arra, hogy magyar elöljárója legyen a városnak. Válaszképpen szombati sajtótájékoztatóján az EMNP jelöltje úgy vélte: nem volt bűn elindulni. „Nem mondanak igazat, amikor azt hangoztatják, hogy egyetlen magyar jelölttel lehetett volna esély arra, hogy a városnak magyar polgármestere legyen. Nem mondja ezt komolyan Cseke Attila sem, aki azért nem indul a tanácsosi listán, mert nem akar Váradon maradni, vissza akar menni Bukarestbe. Csak riogatni akarják az embereket” – szögezte le Zatykó, aki szerint előfordulhat, hogy Cseke azért nem vállalta a nyilvános vitát, mivel programja „más fajsúlyú”, mint az EMNP-é. Arra az újságírói kérdésre, hogy szerinte az a tény, hogy Váradon az RMDSZ jelöltje csak a kormánypárti polgármesterjelölttel hajlandó tárgyalni, lehet-e egy országos stratégia része, Zatykó Gyula azt mondta, megtörténhet, hogy az RMDSZ már helyezkedik. „A jelenlegi kormánypártok már kimutatták a foguk fehérjét, elég csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet vagy a Nyirő-ügyet megemlíteni. Ha az RMDSZ ezzel a pártszövetséggel fog lepaktálni, az felér a magyar nemzetnek való hátat fordítással” – szögezte le az Erdélyi Magyar Néppárt polgármesterjelöltje. A sajtótájékoztatón részt vett Deutsch Tamás Fideszes európai parlamenti képviselő is. „Az elmúlt hetekben olvasva-hallva az erdélyi magyar közéletben megfogalmazott állításokat, olyan érzésem támadt, mintha nem 2012-t, hanem 2007-et írnánk” – fejtette ki. Mint felidézte, az akkori riogatások sem váltak valóra, hiszen bejutott az Európai Parlamentbe a függetlenként induló Tőkés László, illetve az RMDSZ két jelöltje is, miközben a következő EP-választásokon, amikor közös listán indultak, szintúgy három magyar jelöltet sikerült a romániai magyarok szavazataival bejuttatni az Európai Parlamentbe.
Bálint Eszter. Krónika (Kolozsvár)

Felavatták a Rákóczi-szobrot
Péntektől új magyar történelmi személyiség szobrával gazdagodott Szatmárnémeti. II. Rákóczi Ferenc szobra hitet és erőt ad, valamint példát mutat a térség magyar lakossága számára.
Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke, a szoborállítás kezdeményezője ismertette a szoborállítás történetét. A Rákóczi zászlaján máig is olvasható szöveg — Cum Deo pro patria egy libertate!/Istennel a hazáért és a szabadságért! —, a kuruc szabadságharc jelmondata máig érvényes tartalmú igazságot hordoz a szatmárnémeti magyarság szempontjából is. Szatmár város szorosan kötődik a Rákóczi vezette szabadságharchoz, tavaly októberben pedig az RMDSZ kezdeményezésére, a szatmári béke 300. évfordulója alkalmából Szatmárnémeti Városi Tanácsa jóváhagyta a vezérlő fejedelem szobrának felállítását. A városi tanács egyik régebbi határozata alapján erre a helyre Mihai Viteazul–szobrot akartak állítani, nem volt könnyű ezt elkerülni, hogy a református egyház területén Rákóczi–emlékhelyet hozzanak létre.
Ünnepi beszédek
Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyés püspök elmondta, áldást kell mondanunk azok emlékére, akik áldozatot hoztak értünk. Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese áldás előtt felolvasta II. Rákóczi Ferenc imáját.
Markó Béla szenátor szerint a felavatott szobor érdekessége, hogy nem egy harcos, hanem egy töprengő, szövetségest kereső államférfit, egy politikust ábrázol, aki képes volt szövetségeseket állítani maga mögé Franciaországtól Törökországig, de sajnos csak ideig–óráig. De képes volt egy nagyon nehéz helyzetben megtalálni azokat a politikai megoldásokat, amelyek szerencsésebb esetben elvezethettek volna a magyar szabadság kivívásához. A kurucmozgalom is példája annak, hogy voltak és vannak olyan pillanatai a magyar történelemnek, amikor a nemzet tagjai képesek voltak félre tenni a viszályokat, és össze tudtak fogni a közös cél érdekében.
Gajdos István, Beregszász polgármestere kifejtette, hogy a Trianon által szétszóródott magyar nemzet számára nagyon fontos, hogy példaképpé állítsa azokat a történelmi személyeket, akik összefogták, egyesítették a magyarságot. Szemán Sándor, Nyíregyháza Megyei Jogú Város címzetes főjegyzője elmondta, hogy a távolság megszépíti a történelmet. Vannak azonban olyan személyiségek — közéjük tartozik Rákóczi is —, akiknek a tetteit nem kell megszépíteni.
Csehi Árpád kiemelte, hogy a kuruckor harcosai különbözőségük ellenére sem az ellenséget látták egymásban, hanem az egységet keresték. Nekünk is elődeink életstílusát kellene követni annak érdekében, hogy olyan szellemi kincseket hagyjunk magunk után, ami erőt ad a mindennapi megpróbáltatások közepette. Minden egyes emlékezésünkkor múltunkat állítjuk tükörbe, ebben a tükörben azt látjuk, hogy a jelenben is hittel és bátorsággal kell vállalnunk az előttünk álló feladatokat.
Ilyés Gyula polgármester felidézte azt az eseményt, amikor Szatmárnémeti első köztéri szobrát, a Kölcsey Ferencét avatta fel Szatmárnémeti magyar lakossága. Az azóta is szaporodó szobraink szükséges részei nemzeti kultúránknak. Megpróbálunk mind többet visszaállítani abból, amit elvettek. Ez az, ami erőt ad majd az utánunk jövő nemzedékeknek. Az ünnepség koszorúzással és a Himnusz eléneklésével ért véget.
Elek György. erdon.ro

Űzze el a szabadság gondolata a rabságét
Zúgó harangszó emlékeztetett tegnap délután Sepsiszentgyörgyön a 92 évvel ezelőtti trianoni döntésre, az országzászló egykori helyén, az Erzsébet parkban több százan gyűltek össze a Nemzeti Összetartozás Napján tartott megemlékezésen.
A Magyar Polgári Párt által kezdeményezett rendezvényen az SZNT, az MPP, valamint az EMNT képviselői is részt vettek, az RMDSZ távolmaradásáról levélben értesítette a szervezőket – a kampányra hivatkozva nem kívántak felszólalni.
Székelyföldet a jelenlegi román kormány is gyarmatként kezeli, s ha nem lépünk kellő határozottsággal és elkötelezettséggel, akkor véget ér az évezredes történelem Erdélyben, Székelyföld pedig a szórvány sorsára juthat – mondta az egybegyűltekhez elsőként szóló Gazda Zoltán, aki beszédében a történelmi igazságtételt, jogaink követelését szorgalmazta, az autonómia elérésének fontosságát hangsúlyozva. Figyelmeztetett: a 92 évvel ezelőtti döntésnek voltak Romániára is vonatkozó, nemzeti közösségünk jogait szigorúan védő, kötelező érvényű kitételei, melyeket egyetlen érdemtelenül megnövelt területű ország sem tartott be. Ezért kell a leghatározottabban síkra szállnunk, követelnünk azon jogok érvénybe léptetését.
Különösen fontos, hogy most erős és kitartó legyen magyarságtudatunk és önbecsülésünk, a magyar népnek meg kell mutatnia életerejét, úgy kell viselkednie és élnie, mint ahogyan az a Kárpát-medence vezető népéhez illik – szólt a megemlékezőkhöz Balla Claudiu, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselője.
Hány égtájra néz a csonka Magyarország? Talán nincs is annyi, ahány felé földünket osztották – mondta az EMNP részéről felszólaló Nemes Előd. Emlékez­tetett, csak önmagunkban bízhatunk, s arra buzdította a megemlékezőket, legyenek büszkék elért sikereikre, és itt teremtsenek gyermekeik számára is élhetőbb jövőt.
Bálint József, az MPP megyeszékhelyi elnöke úgy fogalmazott: nem lehet boldog, önfeledt ünneplésünk, de segíthet a tudat, hogy egyek vagyunk, számíthatunk egymásra, összetartozunk.
A megemlékezésnél is fontosabb, hogy arccal a jövő felé fordulva, közösen találjuk meg a módját annak, miként tudnánk és miként lenne érdemes nekünk, magyaroknak megmaradni itt, a Kárpát-medencében olyan nemzetként, amely méltó a múltjához, és ehhez a múlthoz méltó jövőt is tud tervezni magának – fogalmazott Lakatos Mihály, Magyarország Kulturális Koordinációs Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője.
Kovács István unitárius lelkész imájával egy időben ismét megszólaltak a harangok, a megemlékezés végén az egybegyűltek elénekelték himnuszainkat.
Demeter Világ Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Plakátszaggatással vádolja az RMDSZ-t az MPP, a szövetség cáfol
Az RMDSZ aktivistái letépik a Magyar Polgári Párt (MPP) választási plakátjait – állítja Biró Zsolt, az MPP Maros megyei tanácselnökjelöltje, aki azt mondja, tetten ért egy plakátszaggatót. Az RMDSZ cáfolja Biró állításait.
László György, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke hétfőn, sajtótájékoztatón elmondta: összesen hat feljelentést tettek a rendőrségen, miután választási plakátjaikat leszaggatták. Mint elmondta, Marosvásárhelyen az MPP több óriásplakátját megrongálták, a rendőrség pedig három személyt már előállított.
Biró Zsolt, a párt Maros megyei tanácselnökjelöltje a sajtótájékoztatón elmondta: Marossárpatakon tetten érte az RMDSZ-es vezetésű polgármesteri hivatal egyik alkalmazottját, aki a hivatal gépkocsiján járta körbe a települést, és leszaggatta az MPP plakátjait, majd a polgármester házához igyekezett.
Az is elhangzott, hogy a hétvégén Gernyeszegen, Nyárádremetén és Marosvásárhelyen is észlelték az MPP választási plakátjainak leszaggatását. Az MPP az RMDSZ-t gyanúsítja a rongálással, állításuk szerint bizonyítékaik is ezt támasztják alá.
Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke cáfolta, hogy a szövetségnek bármi köze lenne az MPP plakátjainak megrongálásához.
„Nem tudok ilyen jellegű akciókról. Valóban, nagyon sok plakátot letéptek, köztük a mienket is, de ránk nem jellemzők az ilyen megnyilvánulások” – fogalmazott Kelemen az Agerpresnek nyilatkozva. Krónika (Kolozsvár)

Testvérvárosi kapcsolatot létesítene Budapest Székelyudvarhellyel
Testvérvárosi kapcsolatot létesítene Budapest Székelyudvarhellyel - jelentette be a nemzeti összetartozás napja alkalmából Székelyudvarhelyen Tarlós István, Budapest főpolgármestere.
A székelyudvarhelyi millenniumi emlékoszlop előtt hétfő délben tartott sajtótájékoztatón Tarlós István felolvasta a testvérvárosi szándéknyilatkozatot. Hozzátette, az iratot Szász Jenőnek, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének, a város egyik polgármesterjelöltjének adja át, mert úgy tartja, ő ért el igazi eredményeket Székelyudvarhely fejlesztésében.
Szász Jenő korábban – aki három cikluson át vezette a várost – a vasárnapi önkormányzati választáson az RMDSZ színeiben induló Bunta Levente jelenlegi polgármesterrel és az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben induló Tankó Lászlóval mérkőzik meg a tisztségért. Krónika (Kolozsvár) Krónika (Kolozsvár)

Bocsánatkérést vár Kövér László kijelentései miatt Victor Ponta miniszterelnök
Victor Ponta miniszterelnök szerint Orbán Viktor magyar kormányfőnek kötelessége lenne elhatárolódnia Kövér László házelnök Romániával kapcsolatos kijelentéseitől, s bocsánatot kellene kérnie Magyarország nevében. Hasonlóan vélekedett Ioan Rus belügyminiszter is, aki „Romániát ócsárló” kijelentésről beszélt. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint Kövér Lászlónak nem lett volna szabad beavatkozni a választási kampányba, nyilatkozatai nem az RMDSZ-nek, hanem Magyarországnak tettek rosszat.
Victor Ponta Budapest bocsánatkérésére számít „Orbán Viktornak kötelessége világosan elhatárolódnia kollégáitól, ha jó kapcsolatokat szeretne Románia és Magyarország között, és azt szeretné, hogy a két ország úgy viselkedne, mint két európai uniós ország. Úgy vélem, bocsánatot kell kérnie Magyarország nevében" – jelentette ki Victor Ponta egy krajovai kampányrendezvényen. Hozzátette: Románia nem fogadja el románellenes, antiszemita és fasisztaszimpatizáns személyek ünneplését, utalva ezzel az emigrációban elhunyt Nyirő József múlt hét végére időzített székelyudvarhelyi újratemetésére.
„Nem hallottam egyetlen nyilvános állásfoglalást sem a magyar kormány részéről, pedig úgy vélem, ez természetes lenne. Ha valaha a román parlament elnöke - és most képviselőház elnökére, Roberta Anastasera gondolok - megsértene egy szomszédos és baráti államot, az Európai Unió tagállamát, én bocsánatot kérnék” - mondta Victor Ponta.
Kövér László Székelyudvarhelyen tett nyilatkozatában - amely azt követően születet, hogy a szervezők a temetési engedély felfüggesztése miatt kénytelenek voltak elhalasztani Nyirő újratemetését - akkor arról beszélt, hogy hosszú hónapokon keresztül ment nyugodt, csöndes mederben a szervezés, és „derült égből villámcsapásként jött az új román kormánynak ez a meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedése”, miszerint egy halottól akarják megtagadni azt a jogot, hogy a saját szülőföldjében nyugodhasson. Kövér szerint „a komikum határát jócskán túllépte az a hajtóvadászat”, amit a román belügyminisztérium folytatott Nyirő hamvainak felkutatása érdekében.
Szombaton Ioan Rus belügyminiszter is azt mondta egy kolozsvári sajtóértekezleten, hogy a budapesti hatóságoknak bocsánatot kell kérniük a magyar parlament elnökének „Romániát ócsárló kijelentéseiért” és kitért arra is, hogy a maga részéről arra számított, hogy ez - előző nap - pénteken meg is történik abból az alkalomból, hogy mindkét miniszterelnök részt vett az unió kohéziós politikájáról rendezett bukaresti csúcsértekezleten.
A Nyirő-ügyre egy aradi kampányrendezvényen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is kitért. Kifejtette: Kövér Lászlónak nem lett volna szabad beavatkoznia a romániai önkormányzati választások kampányába.
„A múlt héten kialakult helyzetért mind a Nyirő József újratemetésének szervezőit, mind pedig a román kormányt felelősség terheli. Kövér László nyilatkozatai nem az RMDSZ-nek, hanem Magyarországnak tettek rosszat. Úgy vélem, pénteken, Bukarestben létrejöhetett volna egy kétoldalú találkozó Victor Ponta és Orbán Viktor kormányfők között, akik számos témáról egyeztethettek volna, ezek közül nagyon sok az erdélyi magyar közösség sorsát is érinti. Remélem, hogy egy kétoldalú találkozóra minél hamarabb sor kerül” - mondta az RMDSZ elnöke.
Nyirő József május 27-re tervezett székelyudvarhelyi újratemetése azért maradt el, mert a Hargita megyei prefektus bejelentette, hogy a közigazgatási eljárás lefolytatásáig a hatóságok érvénytelennek tekintik a tervezett temetés előtt két nappal kiadott, formai hibát tartalmazó temetési engedélyt. A szervezők - az Országgyűlés Hivatala és a Székelyudvarhelyért Alapítvány - közölték, maradéktalanul eleget kívánnak tenni a hatályos romániai jogi szabályozásnak, ezért a temetést elhalasztották, és május 27-én csak egy megemlékezést tartottak Székelyudvarhelyen. Közleményükben a szervezők Bunta Leventét, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármesterét tették felelőssé a hibás temetkezési engedély kiadásáért.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

Felajánlások a közgyűjteménynek
Érkeznek az adományok és a felajánlások a tervezett sepsiszentgyörgyi kortárs képzőművészeti közgyűjtemény számára.
Amint arról beszámoltunk, Pallosch Jutta Stuttgartban élő kolozsvári származású festőművész húsz művét adományozta a képtárnak. Azóta Abódi Nagy Béla három Tóth László-alkotást adományozott, Kőnig Frigyes, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora pedig szintén felajánlott egy festményt. Véső Ágoston, a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület elnöke gyűjteményükből felajánlott tíz alkotást; Vetró András kolozsvári szobrászművész felajánlotta apja, Vetró Artúr hagyatékát; Kántor Lajos Kolozsvárról a Korunk Stúdió Galéria gyűjteményéből ajánlott fel alkotásokat. Júniusban Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a szükséges konzultációk lefolytatását követően összeállítja a tervezett kortárs képzőművészeti közgyűjtemény szakmai kuratóriumát, ugyanakkor összehívja az erdélyi magyar képzőművészeti galériák képviselőit a tervezett galériahálózat együttműködési elveinek kidolgozása érdekében. Vargha Mihály az elmúlt napokban a közgyűjteményről és a galériahálózatról Székely Istvánnal, az RMDSZ főtitkárhelyettesével, a Kulturális Autonómiatanács (KAT) elnökével is tárgyalt, aki biztosította, hogy a politikum minden rendelkezésre álló eszközével támogatja a tervek megvalósítását. A tervezett közgyűjtemény alapja a kezdeményezők szerint a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár gyűjteménye lehet, de felvásárolnák a már elhunyt erdélyi képzőművészek hagyatékát is.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Közös érdek
Zuhanásban vannak a román–magyar államközi kapcsolatok, amióta hatalomra került Romániában a baloldali kormány. Victor Ponta szociáldemokratái soha nem szimpatizálták Orbán Viktort és a Fideszt, rendszerint összetűzésbe kerültek velük. Elég csak felidézni a 2000-es évek elejét, amikor a státustörvény romániai alkalmazását hosszas huzavona után sikerült elfogadtatni az akkor Adrian Năstase vezette szociáldemokrata kormánnyal. Ha a Fidesz és a PSD viszonyának néhány évre visszanyúló történetét nézzük, akkor nem meglepőek a mostani nézeteltérések. Ugyanakkor azért szokatlanok, mert olyan bő hét éves időszakon vagyunk túl, amelyben jelentős mértékben normalizálódott a két állam viszonya. Látványos diplomáciai konfliktusok nem terhelték a kapcsolatokat, amelyek időnként talán túlságosan is nyugvópontra jutottak, és csendes érdektelenségbe torkollottak. A stratégiai partnerséget lehetett volna szorosabbra fűzni, de tény, hogy a potenciális konfliktusok esetén rendszerint karámba terelték az indulatokat a 2005 óta regnáló román és magyar kormányok. Az elmúlt másfél évben ebben kiemelkedő szerepe volt Traian Băsescu és Orbán Viktor kiváló kapcsolatának.
Nyirő József újratemetésének ügye túlmutat egy vitatott személyiség újrahantolásán. Az irodalmi kánonban jól meghatározott hellyel rendelkező erdélyi író hamvainak hazahozása sajnos olyan politikai konfliktus tárgyává vált, aminek már régen nincs köze a puszta újratemetéshez. A kegyeleti aktus a romániai választási kampány eszközévé degradálódott, így nem sikerült értelmes vitát folytatni például arról, hogy egy megkérdőjelezhetetlen tehetséggel rendelkező írónak kijár-e az állami-nemzeti tiszteletadás még akkor is, ha vitatott politikai múlttal rendelkezik, és hol kell meghúzni azt a határt, ami némileg szétválasztja Nyirő irodalmi és közéleti tevékenységét. Egyáltalán kell-e húzni ilyen határt, amely árnyalhatja a róla alkotott képet. De nem csoda, hogy nem sikerült mélyebbre hatolni, hiszen az árnyalás soha nem tartozott a politika erősségei közé.
Így maradt pusztán a politikai indulat és a kampánycél, amelynek hevében az érdekeltek ismét előrángatták a Nyirő-ügyet. Amikor azt hihettük volna, hogy az író hamvai végleg megnyugodhatnak szülőföldjén, Ioan Rus belügyminiszter és Victor Ponta miniszterelnök felmelegítette a témát, és már-már hivatalosította azt a tényt, hogy diplomáciai konfliktus nyílt Románia és Magyarország között. Ponta ugyanis azt várja el Orbántól, hogy kérjen elnézést Romániától Kövér László nyilatkozatai miatt, aki barbárnak nevezte a román hatóságoknak az író hamvainak előkerítése érdekében indított hajszáját. Ponta sem a diplomácia szofisztikált regiszterében fogalmazott, mi több, burkoltan fenyegetőzött, ugyanis szerinte Orbán bocsánatkérése szükséges abban az esetben, ha a magyar miniszterelnök jószomszédi viszonyt akar Románia és Magyarország között. Nem véletlen, hogy először Rus üzent Kolozsvárról, ahol a Nyirőhöz hasonló etnikai töltetű témáknak mindig nagyobb a visszhangja. Néhány órával később Ponta is elmondta ugyanazt, mint Rus, kérdés, hogy a kormányfő kényszeredetten szolidarizálódott belügyminiszterével, vagy pedig összehangolt, tudatos üzenetről van-e szó. Félő, hogy ez utóbbi változat a valószínűbb, hiszen a Ponta-kormány szűk egy hónap alatt többször bizonyította: az idei választási kampányban is a magyarkártya kijátszásával akar érvényesülni. A jelek szerint ez még mindig hoz szavazatokat a konyhára. Az USL-kormány első döntése volt a MOGYE-határozat megtorpedózása, és az is sokat elárul a baloldali kormány hatalomra kerülésének hangulatából, hogy a bizalmatlansági indítvány egyik pontja a marosvásárhelyi orvosi egyetem tervezett magyar karáról szólt.
Fontos elem az is, hogy a múlt héten Bukarestben járt Orbán Viktor, de nem találkozott Pontával, annak ellenére, hogy napokkal ezelőtt több szociáldemokrata és RMDSZ-es politikus is biztosra vette, sor kerül egy ilyen találkozóra a bukaresti miniuniós-csúcs alkalmából. Az előzmények azt sejtetik, hogy a felek nem tudtak megállapodni egy kormányfői találkozó tető alá hozásában, és az utólagos cáfolatok – miszerint egyik fél sem kért ilyet – már csak a civilizált és diplomatikus béke látszatának megőrzését szolgálta. Ilyen körülmények között aggasztó, hogy Romániában hátra van még a parlamenti választás, hiszen ha az USL valóban tudatosan ki akarja játszani a magyarkártyát, akkor nem nehéz megjósolni: lesznek itt még cifrább dolgok is.
Kívánatos lenne, hogy mind a román, mind a magyar fél mérsékelje magát, és őrizkedjen az indulatos reakcióktól, hiszen a román–magyar államközi vitáknak egy nagy vesztese lehet, és az nem más, mint a romániai magyarság, akinek a léte éppen az államközi viszonyok szorosra fűzését indokolná a konfliktusok szítása helyett. A megbékélés lehet ugyanis az az egyedüli közös érdek, aminek nyomán mindenki nyerhet.
BORBÉLY TAMÁS. Szabadság (Kolozsvár)

Nem lesz bocsánatkérés
A román miniszterelnök is minden bizonnyal kiválóan ismeri a demokrácia működését, a parlament elnöke szuverén, amit tesz, kizárólag a saját döntésein alapul – jelentette ki Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár az m1 Ma Reggel című tegnapi műsorában. Szijjártó arra reagált, hogy Victor Ponta azt várja a magyar kormánytól, határolódjon el Kövér László Romániában a Nyirő József újratemetése kapcsán tett kijelentéseitől. Az államtitkár leszögezte: a kormány továbbra is kegyeleti ügynek tartja Nyirő József újratemetését, mellyel politikai minősítések nem férnek össze.
„Orbán Viktornak kötelessége világosan elhatárolódnia kollégáitól, ha jó kapcsolatokat szeretne Románia és Magyarország között, és azt szeretné, hogy a két ország úgy viselkedjen, mint két európai uniós ország. Úgy vélem, bocsánatot kell kérnie Magyarország nevében” – fogalmazott szombaton egy craiovai választási rendezvényen Victor Ponta. Hozzátette, Románia nem fogadja el románellenes, antiszemita és fasisztaszimpatizáns személyek ünneplését, utalva ezzel az emigrációban elhunyt Nyirő József erdélyi író múlt hét végére időzített székelyudvarhelyi újratemetésére.
A román kormányfő nyilatkozatának előzménye, hogy Kövér László házelnök Székelyudvarhelyen barátságtalannak, civilizálatlannak és barbárnak minősítette azt, hogy a román hatóságok megakadályozták Nyirő József újratemetését. Kövér szerint „a komikum határát jócskán túllépte az a hajtóvadászat”, amit a román belügyminisztérium folytatott Nyirő hamvainak felkutatása érdekében.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is kitért a Nyirő-ügyre, egy aradi kampányrendezvényen. Kifejtette: Kövér Lászlónak nem lett volna szabad beavatkoznia a romániai önkormányzati választások kampányába. „A múlt héten kialakult helyzetért mind a Nyirő József újratemetésének szervezőit, mind pedig a román kormányt felelősség terheli. Kövér László nyilatkozatai nem az RMDSZ-nek, hanem Magyarországnak tettek rosszat. Úgy vélem, pénteken, Bukarestben létrejöhetett volna egy kétoldalú találkozó Victor Ponta és Orbán Viktor kormányfők között, akik számos témáról egyeztethettek volna, ezek közül nagyon sok az erdélyi magyar közösség sorsát is érinti. Remélem, hogy egy kétoldalú találkozóra minél hamarabb sor kerül” – mondta az RMDSZ elnöke.
Kövér László „nem kívánatos személy” Romániában?
Vasile Blaga és Roberta Anastase, a parlament két házának elnöke tegnap nyílt levélben kérte Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, hogy halassza el tervezett romániai látogatását az önkormányzati választások utáni időszakra. László György, a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei elnöke bejelentette, Kövér László házelnök ma délután Erdélybe érkezik, ahol részt vesz az MPP választási kampányában. „Megértjük és méltányoljuk, hogy szeretne kapcsolatban maradni országunk magyar közösségének tagjaival. Ugyanolyan szívesen látjuk most is, mint korábbi alkalmakkor, amikor szerencsénk volt találkozni önnel. Mindemellett hálásak lennénk, ha szerepvállalása a kétoldalú kapcsolataink jól meghatározott keretei között maradna” – fogalmaznak a bukaresti parlament házelnökei. Blaga és Anastase reményüket fejezték ki: Kövér megérti annak fontosságát, hogy a magyar közösség „szabadon, mindenféle befolyástól mentesen vehessen részt a romániai demokratikus folyamatban”. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az összefogás üzenete
Trianonra emlékeztek Budapesten a Nemzeti Összetartozás Napján
A trianoni döntés minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum – írta a nemzeti összetartozás napjára kiadott elnöki nyilatkozatában a magyar államfő. Áder János kijelentette, hogy az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad, és azt is hangsúlyozta, hogy az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. Áder János köszöntött minden magyart, és „hazánk kézszorítását” küldte mindazoknak is, akik akár 1920. június 4-ét követően, akár a nemzeti szocialista, akár a kommunista ideológia szülte diktatúrák idején, akár 1956-ban vagy azt követően származásuk, vallásuk vagy politikai meggyőződésük miatt kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról.
A parlamentben az országgyűlési képviselők tapssal köszöntötték a határon túli magyar pártok és szervezetek vezetőit a parlament üléstermében: Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Berényi Józsefet, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, Kunckelné F. Ildikót, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnökét, Jakab Sándort, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét és Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, Székely Istvánt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkárhelyettesét, Horváth Ferencet, a Muravidéki Magyar Önkormányzatok Nemzeti Közösségének elnökét. A Nemzeti Összetartozás Napjának programjai jó hangulatban zajlottak le. A nyitott parlamentben délután 5 óráig mintegy hét és fél ezren vettek részt, ezen a napon ugyanis bárki ingyen, előzetes regisztráció nélkül léphetett be az épületbe. Estig kézműves vásár, zenei fellépések, koncertek várták az érdeklődőket. Új Magyar Szó (Bukarest)

/vezércikk/
Megtörtént
Várható volt, még arra is számítani lehetett, hogy valamilyen módon a választási kampányhoz kapcsolódik-kapcsolják: nyakunkon egy új román–magyar konfliktus. Nem a romániai magyar és román közösség, hanem a két ország között. (Ami bizonyos szempontból azért szerencsésebb.) A trianoni évfordulóval a háttérben a botrány még nagyobbra nő. Hajlamosak vagyunk hangoztatni – annál is inkább, mert sok rá a példa –, hogy a román politikusok előszeretettel szedik elő a magyar kártyát. Nos, most a magyar parlament elnökétől kapták/kapják a kezükbe.
Aki amúgy is politikailag helytelen kiszólásairól és gyűlöletbeszédéről ismert, és az RMDSZ ellen kampányolni jár Erdélybe. A román hatóságok kezdetben korántsem „hisztériásan”, inkább bürokratikus szenvtelenséggel kezelték a kérdést. Kövér László kijelentése volt az olaj a pislákoló tűzre. Utána már Pontáékra egyre nagyobb nyomás nehezedett, mind a lakosság, mind a pártok részéről, hogy lépjen fel erélyesen. Ez politikailag is érdeke, hisz az idei választási kampányokban a nagy ellenfélen, a PDL-n és Orbán Viktor barátján, Traian Băsescun is kiadósakat üthet. Lám, hogyan lehet ostobaságból a saját barátainknak, eszmetársainknak ártani, kétharmados többséghez segíteni a gyűlölt balliberális oldalt! Az RMDSZ kezdettől fogva megtalálta a helyes hangot: végsőkig védve a romániai magyarság jogait és érdekeit, a vitás kérdések politikai megoldását szorgalmazva elhatárolódott a szélsőséges gesztusoktól, tiltakozott a magyarországi megosztó politika importja, a manipulatív és provokatív beavatkozások, legutóbb Kövér László korteskedése ellen. Különben, ha már olyan emberek érdekeit is képviseli, akik magyar állampolgárok vagy azok lehetnek, kifogásolhatta volna már korábban a magyarországi vezetők részéről érkező megalázó gesztusokat, sőt felvethetett volna olyan kérdéseket, mint a demokrácia, a jogbiztonság, az alkotmányosság helyzete, a sajtószabadság súlyos sérülése, odáig elmenően: hogyan játszotta el a magyar jobboldal két év alatt Magyarország nemzetközi tekintélyét?!
Ha már itt tartunk, vajon ki fog kiállni Európa legantiszemitább állama mellett ebben az újabb román–magyar vitában? Horthy Miklós és lassan Szálasi Ferenc tisztára mosása, a szemérmetlen és veszélyes restauráció, a szélsőségesség, türelmetlenség és az idegengyűlölet vajon hol cikk?
Lehet, hogy Kövér László a térdét csapkodva kacagott, amikor Uz Bencének beöltözött urnaszállítók a román belügyminisztériummal eljátszatták a buta zsaru szerepét; lehet, „kegyelettel” jelentette ki, hogy az új román kormány „barátságtalan, civilizálatlan, barbár” módon viselkedett – de az biztos, hogy nem ő nevet a végén. Reméljük, akkor sem, amikor a szavazóurnák tartalmának ellenőrzéséről lesz szó. A helyzet elfajulásában tagadhatatlanul vétkes a román fél is. De miután ekkora muníciót kapott, és miután Kövér nemhogy a hibáját nem hajlandó beismerni, de tetézni akarja újabb provokációkkal, félő, hogy a helyzet „tovább fokozódik”. Kéretik több ráció!
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kövér elronthatja mindazt, amit a románok és a magyarok felépítettek
Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének a romániai választási kampányba való „beavatkozása" elronthatja mindazt, amit románok és magyarok közösen felépítettek az elmúlt huszonkét évben – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
A politikust a Mediafax hírügynökség kedden idézte.
Az RMDSZ elnöke úgy vélte, hogy Kövér látogatása következtében feszültségek keletkezhetnek a román-magyar kapcsolatokban, amit az RMDSZ nem akar.
Kelemen kifejezte meggyőződését, miszerint a romániai magyarok elég érettek ahhoz, hogy magyarországi „segédlet" nélkül is tudják, kikre kell szavazni a helyhatósági választásokon.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke kedden a romániai választási kampányba való „brutális beavatkozásnak" nevezte Kövér László látogatását, ami Borbély szerint „nehéz" helyzetbe hozza Magyarországot, hiszen annak ellenére, hogy Kövér László magánszemélyként jön, ő mégis csak az Országgyűlés elnöke.
Az RMDSZ politikusa szerint Orbán Viktor is „kényes" helyzetbe került, hiszen a magyar kormány álláspontja az, hogy Budapest nem avatkozik bele a romániai választási kampányba.
Borbély szerint a Románia és Magyarország közötti intézményes kapcsolatok jók, és ezen a téren gyökeres változás nem fog bekövetkezni a házelnök látogatása miatt sem.
Kövér László Erdélyben részt vesz a Magyar Polgári Párt (MPP) választási kampányában. Hétfőn a bukaresti szenátus elnöke, Vasile Blaga és a képviselőházi elnöke, Roberta Anastase nyílt levélben arra kérte magyar házelnököt: halassza el tervezett romániai utazását az önkormányzati választások utáni időszakra. Kövér László még ugyanaznap közölte, hogy kitart romániai látogatása mellett.
MTI. Erdély.ma

Nyirő-újratemetés: elfogadhatatlanok a román intézkedések
Elfogadhatatlanok azok a román hatósági intézkedések, amelyek átmenetileg megakadályozták Nyirő József újratemetését – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága fogadott el keddi ülésén.
Az állásfoglalást a képviselők 13 kormánypárti és jobbikos igen szavazattal, valamint két MSZP-s nemmel hagyták jóvá. A dokumentum rögzíti, hogy a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog része, ezért egyetlen állam sem akadályozhatja meg ezen alkotmányos alapjog érvényesülését, a végtisztesség megadását. „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy végakaratának megfelelő helyen nyugodhasson. A kegyeleti jog birtokosának joga és kötelessége arról gondoskodni, hogy Nyirő Józsefet végakaratának megfelelően helyezzék örök nyugalomba” – rögzíti az állásfoglalás.
A dokumentum kitér arra is, hogy az Országgyűlés Hivatala az író kegyeleti jogának kizárólagos birtokosa, így egyedüliként jogosult az író temetésével kapcsolatosan dönteni. Nyirő hamvainak hat évtizeddel halála utáni hazaszállítása az író politikai szerepvállalásától független kegyeleti esemény, mely megfelel az elhunyt végakaratának – zárul az állásfoglalás.
Lendvai: „egylábas”
Lendvai Ildikó (MSZP) azt mondta, azért nem támogatják az állásfoglalás elfogadását, mert féloldalúnak, „egylábasnak” tartják. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy hamvai ott nyugodjanak, ahol szeretné, ugyanakkor a magyar politikusok mindent megtettek azért, hogy az újratemetés ne kegyeleti, hanem politikai esemény legyen – értékelte, hozzátéve: szerinte ezt is ki kell mondani. „Nyirővel szemben is méltatlan, hogy egy ilyen groteszk és ijesztő politikai cirkuszt csináljanak” – fogalmazott az ellenzéki képviselő.
Szabó Tímea (LMP) nagyrészt egyetértve Lendvai Ildikóval azt látta még problémának, hogy a morális és a jogi érvek keverednek. Megjegyezte: az emberi jogi bizottságnak ehhez a kérdéshez kevés köze van, és Kövér László házelnök megjelenése a helyszínen semmi másra nem volt jó, mint a hisztéria fokozására. Gulyás Gergely (Fidesz) a kritikai észrevételekre reagálva azt mondta: a jogi helyzet világos, és a román jogszabályok szerint sem lehetett volna ellehetetleníteni a temetést, ugyanakkor a politikai vetületet nem érinti az állásfoglalás.
Zagyva György Gyula (Jobbik) szerint az újratemetés ellehetetlenítése annak köszönhető, hogy Magyarországnak semmiféle nemzetközi tekintélye nincs, a magyar külügy „impotens” módon tárgyalt a román féllel, azt hitte, még ezt is megteheti. Frakciótársa, Gaudi-Nagy Tamás azt indítványozta, hogy szólítsák fel a román hatóságokat: ne gördítsenek akadályt az újratemetés elé. Belevette volna még az állásfoglalásba a csíksomlyói zarándoklatra érkezők és a diplomáciai mentességet élvezők „zaklatását”, végül a kormánypárti többség ezt nem tette az állásfoglalás részévé.
Hajtóvadászat és konspiráció
Ismert, a külföldi emigrációban elhunyt Nyirő József pünkösdhétfőre tervezett újratemetése azért maradt el, mert Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere hibásan töltötte ki a temetést engedélyező nyilatkozatot. Bunta Levente a Hír TV Célpont című műsorában elismerte, hogy a román hatóságok nyomást gyakoroltak rá az ügyben: Hargita megye prefektusa azt üzente neki, hogy „megtáncoltatja”, míg Victor Ponta azt közölte, hogy jól járt el a végén.
A hatóságok mindent megtettek az újratemetés ellehetetlenítésére. Először a koporsó vasúti szállítását tiltották meg, majd hajtóvadászatot indítottak a közutakon a hamvak után. A rendőrök Lukács Csabát, az esemény sajtófőnökét is feltartóztatták, kábítószer birtoklásának gyanújával. Ügyészi felhatalmazással átkutatták a csomagját, ám csak egy üres urnát találtak nála. A hamvak hollétéről csak három ember tudott – derült ki a későbbi nyilatkozatokból.
MTI, mno.hu. Erdély.ma

Markó: Kövér László kampánykörútja nem használ az erdélyi magyarságnak
Victor Ponta kormányfő Kövér László tegnapi Marosvásárhelyre való érkezését követően megismételte, hogy nem kívánatos személynek nyilváníthatják a Magyar Országgyűlés elnökét.
„Az elnök úr nem csupán magán úton van, hanem kampányban vesz részt, egy szélsőséges párt mellett. Remélem, nem fogja túllépni a jó szomszédi kapcsolatok kereteit, és nem sérti meg majd a román törvényeket, de ha mégis, akkor a legszigorúbban fogunk fellépni” – mondta a kormányfő.
„Otthon hagyta volna a házelnöki minőségét Budapesten? – ettől nem lehet eltekinteni, másrészt az MPP tiszteletbeli elnökeként vesz részt a választási kampányban” – nyilatkozta Vasile Blaga, a román szenátus elnöke.
Markó Béla volt miniszterelnök helyettes, az RMDSZ szenátora is hasonlóképpen vélekedett. Szerinte Kövér László nyilatkozatai, nyilvános szereplései ártanak a romániai magyarságnak a választási kampány során, és nem tesznek jót a román-magyar államközi kapcsolatoknak sem.
Kövér László a nyilatkozatokra úgy reagált, hogy nem látta okát annak, hogy lemondja háromnapos látogatását. Azt nyilatkozta, hogy amióta rendszeresen jár Erdélybe egyszer se sértette meg a román törvényeket és nem áll szándékában a jövőben se azt tenni.
Közben az EMNP meghívására szintén Erdélyben tartózkodik Németh Zsolt, a külügyminisztérium államtitkára. Az ő látogatása ellen a román kormány semmiféle kifogást nem emelt.
Kossuth Rádió, Hírek. Erdély.ma

Tőkés: az erdélyi magyarok idegenkednek a többpárti választástól –
Egyenlőtlenek az erőviszonyok, de az emberek bizalma sokat számít az önkormányzati választásokon, a lakossági fórumokon és a néppárti jelölteket népszerűsítő kampányrendezvényeken Tőkés László szerint. Az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke a Duna Közbeszéd című műsorában úgy fogalmazott: még az 1940-es évek végén létezett Magyar Népi Szövetség idejéből kísért vissza egy egypártrendszeri szemlélet mely a kommunizmus irányába vezette az akkori magyarságot. Szerinte a posztkommunista egypártrendszer pozíciói erősödtek meg, ezért idegenkednek az erdélyi magyarok a többpárti demokratikus választási rendszertől és egyfajta zárt, egypárti rendszerben gondolkoznak. Szerinte ezt az állapotot kellene megszüntetni.
„Úgy ítélem meg, hogy most tartunk a posztkommunista átmeneti és letisztulási időszak azon fázisában, ahol a demokratikus értékek egyre inkább érvényesülnek”- mondta Tőkés László, aki szerint ez az elv érvényesül Székelyudvarhelyen is, ahol már egy valódi demokratikus verseny zajlik. Mint mondta, ebből a szempontból mintaértékű lehet Székelyudvarhely.
Úgy vélte, jelenleg egy „nacionalizmussal spékelt, kommunista időszak közállapotaiból” kell visszahozni azt a félmilliónyi embert, akik távol maradnak a politikából, vagy akik elidegenedtek és román pártokra szavaznak. Tőkés László úgy fogalmazott: a nemzet irányába kell mozdítani a választókat. „Új egységre van szükség, amelyben mindhárom párt (az EMNP mellett az RMDSZ és az MPPSZ) a nemzet ügyét egy irányba húzza. Ez az új egység nem akarja megvásárolni az egyházakat kegyadományokkal, komolyan veszi a civil szférát, és tagjai nem félnek ellátogatni például egy fórumra” mondta Tőkés László. Elmondása szerint ugyanis a magyarok félnek részt venni egy fórumon, mert „az RMDSZ-es elnök feljegyzi, kik vannak jelen.”
A Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara irodákat nyit Székelyföldön – Tőkés László is részt vesz a székelyudvarhelyi iroda megnyitásában.
„Magyar Unió az Európai Unióban – ez volt a központi jelszavunk az európai parlamenti választások kortes időszakában. A magyar integrációnak része a gazdasági integráció, nem elég, ha csak kulturális téren egyesülünk. Beindítottuk a Mikó Imre-tervet, ennek irodahálózata lesz a magyar külkereskedelmi irodahálózat” – fejtette ki, hozzátéve: már Nagyváradon és Kolozsváron megnyíltak az irodák. „Szeretnénk egy erdélyi gazdaságfejlesztési struktúrában részt venni – ez megalapozná a tényleges közigazgatási autonómiáját nemcsak Székelyföldnek, hanem az egész romániai magyarságnak”- tette hozzá.
Duna Tv, Közbeszéd. Erdély.ma

Védjük megszerzett jogainkat!
Felháborító, ahogy a nacionalista, még halott nagyságainktól is rettegő román politika beleszólt Nyirő József hamvainak hazaszállításába, újratemetését megakadályozva.
De még fájóbb, ahogy némely magyar RMDSZ-vezetők viszonyultak ehhez a székelymagyar ember szá­mára felemelő eseményhez. Frunda György szenátor hozzáállása, megnyilvánulása egyenesen sértő, érthetetlen a „székely írófejedelem” megalázása, elárulása. Hát ilyen ember Marosvásárhely RMDSZ-es polgármesterjelöltje? Akkor százszor inkább Smaranda Enache asszony, aki mindig kiállt mellettünk a legtűrhetetlenebb helyzetekben is, védve magyar embertársait honfitársai megalázó tettei, kijelentései ellenében.
Május 27-én este az egyik román tévécsatornán hallottam a bemondónő gúnyos megjegyzését, hogy a székelyudvarhelyi Pap-kertben összegyűltek közt sok olyan magyar ember volt, akinek fogalma sincs Nyirő József munkásságáról. Lehet, hogy sok magyar ember önhibáján kívül nem ismeri az író könyveit, nem is ismerheti, hisz az elmúlt, kommunista rendszerben tiltottak voltak művei. Az én fiatal koromban, a 60-as, 70-es években beszélni sem lehetett Róla, nem hogy taníthatták volna. Nekem szerencsém volt: édesapám, aki a dimbes-dombos erdővidéki kis falu, Középajta református lelkésze volt a 40-es években, az úgynevezett kis magyar világban megvásárolhatta Nyirő József, Wass Albert, Márai Sándor műveit, és a tiltott időszakban a padláson elrejtve egy láda mélyén őrizte őket. Amikor értelmes emberekké cseperedtünk kishúgommal együtt, és már titkot is tudtunk tartani, elérkezettnek látta az időt, hogy bevezessen tiltott nagyjaink életébe, munkásságának megismertetésébe. Esténként lekerült egy-egy nagyra becsült, féltve őrzött kincs a padlásról, és mi valósággal faltuk a szívszorító történeteket.
Óriási öröm számomra, hogy habár már őszülő halántékkal, de megérhettem azt az időt, amikor szabadon, félelem nélkül lehet olvasni, terjeszteni, megbeszélni, megosztani a felhalmozott, már-már fojtogató, kitörni készülő tudást eleinte csak közelebbi barátainkkal, később mind több ismerősünkkel, odaadni olvasásra féltett, a sok tudásra szomjas baráti kéztől megrongyolódott kincseinket.
Ezért fáj, hogy még most is, szabadnak hitt világunkban megtörténhetnek ilyen szégyenteljes dolgok némely RMDSZ-es vezetők hallgatólagos, talán tudatos beleegyezésével. Megalkuvó politikájuk oda vezetett, hogy maholnap azt is elveszíthetjük, amit kínkeservesen sikerült kiharcolni (lásd: magyar tagozat megszüntetése a marosvásárhelyi orvosi-gyógyszerészeti tanszéken, a Mikó-kollégium, szeretett alma materem visszaszolgáltatásának pere, melyet szégyenszemre magyar ember kezdeményezett telhetetlen kapzsiságában). Ha nem vigyázunk, újra elveszíthetjük megszerzett jogainkat is.
Vigyázzatok, kérlek, honfitársaim! Nemsokára választunk, nagyon gondoljátok meg, hová ütitek a pecsétet! Tudom, vannak kivételek is, és gondolom, megérjük azt is, amikor a polgár nem a pártot nézi, hanem az embert magát. Nekem is van kiválasztottam, aki nagyon sokat tett városunk szebbé, lakhatóbbá, szerethetőbbé tételéért, és emberséges, szavatartó, az egyszerű ember szavára is figyelő vezető. RMDSZ-es színekben indul, de tiszta szívvel fogom támogatni!
Bíró Miklósné Tompa Enikő, Sepsiszentgyörgy. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagyvárad: Bolojan szerint nincs szükség az RMDSZ-re
Az RMDSZ nélkül is vezethető lesz Nagyvárad, annak ellenére, hogy az elmúlt húsz évben nem volt példa erre – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján Ilie Bolojan elöljáró, aki a Szociálliberális Unió (USL) színeiben pályázik újabb mandátumra.
„Elégséges szavazatot kap majd a választásokon az USL, így nem lesz szüksége más párt segítségére” – fogalmazott a polgármesterjelölt. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke ezzel szemben úgy nyilatkozott, a választási kampány keretében Bolojan meggondolatlan kijelentést tett.
„Korábban megegyeztünk az USL-vel, hogy 2012–2016 között kölcsönösen támogatjuk egymást. Nem hinném, hogy az elöljáró nem tartja majd a szavát” – szögezte le Szabó. A Bihar megyei RMDSZ-elnök hozzátette, számukra továbbra is az együttműködés lesz a legfontosabb, hiszen a lakosoktól is ezt várják el, így adminisztratív szinten is biztosítani kell a közös tevékenységet. Krónika (Kolozsvár)

Fiataljaink itthonmaradásáért*
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Sajnálattal olvastam írását, amelyben engem "jobb sorsra érdemes egyetemalapító"-nak nevez, akiről azt feltételezi, hogy "szétverni, rombolni" akarok "törpepárt" bástyájaként.
Én azért vállaltam vezető szerepet az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetében, mert nem értek egyet a mai értékrenddel, amelynek legfőbb jellemzője a pénz és a korrupció. Hiszek egy olyan társadalom felépítésében, amely az igazi emberi értékeken, a tisztességen, becsületen, gerincességen, a munkán alapszik. Tudom, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, de el kell kezdeni. Ha nagyon akarjuk, ha bízunk abban, hogy ez lehetséges, ha a társadalom széles rétegei támogatni fogják ezt az új világnézetet, akkor ez a cél elérhető.
Nem azért iratkoztam be az Erdélyi Magyar Néppártba, mert egy másik pártot szét akarnék verni, sőt… Ha vannak olyan választópolgárok Marosvásárhelyen, akik valamilyen okból nem akarnak a több mint két évtizedes tapasztalattal rendelkező pártra szavazni, akkor legyen lehetőségük egy másik olyan párt jelöltjeit támogatniuk, akik az érdekeiket képviselik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt azért alakult, hogy megszólítsa azt a mintegy 600.000 erdélyi magyart, akik 2008-ban távol maradtak a szavazástól. Én magam azért csatlakoztam a Néppárthoz, mert úgy ítéltem meg, hogy tapasztalatommal segíteni tudom ezt a fiatal és lelkes csapatot, akik hisznek Erdélyben, hisznek Marosvásárhelyben. Elutasítom, hogy rombolásnak, szétverésnek minősítse a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és annak egyik alapítóját, és megbélyegezze azt a több ezer erdélyi magyar fiatalt, aki úgy döntött: Erdélyben magyar anyanyelvén kívánja elvégezni felsőfokú tanulmányait. Ezek a fiatalok jelentik a jövőt és a megmaradást erdélyi magyarságunk számára. Ezek a fiatalok érezhetik, hogy idehaza is lehet részük minőségi anyanyelvi oktatásban, és azt is láthatják, hogy ha van akarat és összefogás, akkor – még ha olykor nehéz is – a semmiből egy új egyetemet tudunk teremteni. Biztosíthatom, hogy sem a Néppárt, sem én nem "gaz ellenfelekkel" hadakozunk, hanem az emberek gondjaira próbálunk a lakossággal közösen megoldásokat találni, ehhez pedig csak a lakosság segítségére, támogatására van szükségünk.
Dr. Hollanda Dénes
nyug. professzor emeritus
*Replika a Népújság május 30-i lapszámában megjelent Elveszejtett demokrácia című írásában közöltekre.
Szerkesztői megjegyzés:
Tisztelt Professzor Úr!
Örvendek, hogy jegyzetem válaszadásra ösztönözte. Meggyőződésem, hogy kis közösségünk számára hasznos lehet az őszinte, problémafeltáró vita. Az elmúlt két évtized hibáit, félresiklásait véleményem szerint ennek hiánya is okozhatta. Ugyanakkor csodálkozom, hogy szerény kis jegyzetemet miként érthette ennyire félre. Én nem az Ön pártválasztásáról írtam, ezért számomra érthetetlen a magyarázkodása. Köztudott, hogy a professzor úr nem szimpatizál az RMDSZ-politikusokkal, mivel nem megfelelő időben és mértékben támogatták az Ön egyetemalapító szándékát. Egyébként a Népújság első perctől nagy teret szentelt ennek a kezdeményezésnek. Nemrégiben is egész újságoldalas interjúban méltattuk az Ön érdemeit. Ezt azért említem, hogy emlékeztessem: távolról sem vagyunk elfogultsággal vádolhatóak, és soha nem kérdőjeleztem, kérdőjeleztük meg a Sapientia EMTE létjogosultságát. Mi több, diákjai gyakorlatát mindig támogattuk.
Egy gondolat erejéig visszatérnék az inkriminált jegyzetemhez. Abban a "fiatal és lelkes csapat" etikátlan, a névtelenség lövészárkából küldött rágalmazó, közösségünket szétverni, rombolni akaró internetaknáiról, lejárató kampányáról írtam. Az Ön iránti tisztelettel, remélem, nem ezt akarja védelmezni.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)