Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. június 29.
Mikorra várható a valós névadás?
A Dr. Bernády György Iskolanévért Akciócsoport valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tagjai tegnap délelőtt a marosvásárhelyi G-pont kávéházban tartott sajtótájékoztatón számoltak be az eddig megtett útról, s adták át próbálkozásaik és kudarcaik írott dokumentumgyűjteményét a jelen levő újságíróknak. Ezekben arra keresik a választ, hogy kit terhel a felelősség azért a kudarcért, hogy 2-es számú általános iskolát nem sikerült dr. Bernády Györgyről elnevezni, akinek emléktáblája ott található az iskola bejáratánál. Továbbá azt szeretnék tudni, hogy mikorra várható a valós névadás megvalósulása.
Ha azok, akiken múlik, nem tartják lehetségesnek, őszintén meg kellene mondani, ha viszont megvalósíthatónak érzik, akkor felületes látszatintézkedések helyett cselekedni kellene – vélekednek a szülők. Eddig ugyanis bárhova fordultak, mindenki azt próbálta nekik elmagyarázni, hogy a marosvásárhelyi tanács 2011 decemberében sürgősségileg beterjesztett határozatát, amelyet egyhangúlag szavaztak meg a képviselők, miért nem lehet életbe léptetni.
Maria Cioban, a polgármesteri hivatal jogász végzettségű jegyzője, aki az ügy közigazgatáson belüli törvényes képviselője kellett volna legyen, a szülőknek kijelentette, a névadásról szóló határozat annyira gyenge, hogy azt meg sem lehet támadni a közigazgatási bíróságon. A jegyző véleménye szerint a névadás nem a városi tanács dolga, másrészt a határozat nem tartalmaz időpontokat, s a névadás elindítására vonatkozó megfogalmazás lefékezi az ügymenetet. Egyes tanácsosok szerint a jegyző maga alakította ilyen "gyengévé" az iskolanévadást tartalmazó határozatot, aki a polgármester utasítására a magyar közösséget érintő ügyekre vonatkozó határozatokban a határidőket és a megvalósítást garantáló jogi részeket mellőzi. Ezért jutottak hasonló sorsra a kétnyelvű iskolai homlokzati táblák s a kétnyelvű utcanévtáblák is. Ha ez köztudott, miért nézte el az alpolgármester és a tanácsosok? – tették fel a kérdést a szülők. Az akciócsoport tagjai azt nehezményezik, hogy az RMDSZ részéről nem jelöltek ki egy felelős személyt, aki pontosan követte volna az ügy menetét, annak ellenére, hogy erre vonatkozó kérésüket Csegzi Sándor volt alpolgármesternek is átadták.
A megvalósítást megnehezítette, hogy a határozatban az is szerepelt, hogy egy másik marosvásárhelyi iskolát Emil Dandea polgármesterről nevezzenek el, miközben már létezik egy ilyen nevű iskola Vásárhelyen. Ezt azonban nem a határozat meghozatalakor tették szóvá a tanácsosok. A városrendészeti osztály pedig erre hivatkozva utasította el a szükséges lépések megtételét, Horvat Camelia jogász, akit az akciócsoport tagjai többször felkerestek, csupán arról volt hajlandó tájékoztatni a szülőket, hogy miért nem lehet a névadást megvalósítani. Az Emil Dandeáról szóló anyag hiányára hivatkozott a megyei névadó bizottság is, amikor döntéshozatal nélkül küldték vissza az iratcsomót a polgármesteri hivatalnak.
Azzal, hogy sürgősségi eljárásként vitték az ügyet a tanács elé, jogi alapot biztosítottak a jövőbeli feljelentéseknek. Amivel élt is Cornel Briscaru volt polgármesterjelölt, aki a közigazgatási bíróságon támadta meg a határozatot.
Ezt városi tanácsosként Dumitru Matei főtanfelügyelő is megszavazta, s később újságírók jelenlétében ígérte meg a szülőknek, hogy őszire az iskola homlokzatán lesz a Bernády név. Az akciócsoport által beadott petícióra azonban, amely a névadást támogató több ezer aláírást tartalmazta, 30 nap helyett az intézmény jogászainak aláírásával négy hónap múlva adott értelmezhetetlenül zavaros választ, amelyben ráadásul Marosvásárhelyt összekeverték Dicsőszentmártonnal. A megígért helyesbítésben viszont, amelyet Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes nem írt alá, az áll, hogy a városi tanács 2012. januári ülésén az iskolahálózatot úgy szavazták meg, hogy abban a szóban forgó tanintézmény 2-es Számú Általános Iskolaként szerepelt, ezért a névadásra már csak a 2012-13-as tanévben kerülhet sor.
Dorin Florea polgármester pedig, aki állítólag támogatta az elnevezést, válaszra sem méltatta a szülőket.
A Hivatalos Közlöny 2012. februári számában az új közoktatási törvény alapján megjelent 6.564-es miniszteri rendelet szerint azokban a helységekben, ahol nemzeti kisebbségek élnek, ezek számarányának megfelelően az oktatási intézményeket a kisebbségek jeles személyiségeiről kell elnevezni, a kisebbségeket képviselő szervezet kérésére. A névadás a helyhatóság feladata, aminek meg kell előznie a tanfelügyelőségnek az iskolahálózat megszervezésére vonatkozó kérését.
Törvényes alap tehát van, ezért az új alpolgármesternek és azoknak, akik a város lakóinak a képviseletét felvállalták, sokkal határozottabban és az esetleges félrevezetésekre jobban odafigyelve kellene szerepet vállalniuk abban, hogy meg is valósuljon. Ez derült ki a Dr. Bernády György Iskolanévért Akciócsoport és a CEMO által összeállított anyagból, amely a "mikorra várható a valós névadás?" kérdésre keresi a választ.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)
A Dr. Bernády György Iskolanévért Akciócsoport valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tagjai tegnap délelőtt a marosvásárhelyi G-pont kávéházban tartott sajtótájékoztatón számoltak be az eddig megtett útról, s adták át próbálkozásaik és kudarcaik írott dokumentumgyűjteményét a jelen levő újságíróknak. Ezekben arra keresik a választ, hogy kit terhel a felelősség azért a kudarcért, hogy 2-es számú általános iskolát nem sikerült dr. Bernády Györgyről elnevezni, akinek emléktáblája ott található az iskola bejáratánál. Továbbá azt szeretnék tudni, hogy mikorra várható a valós névadás megvalósulása.
Ha azok, akiken múlik, nem tartják lehetségesnek, őszintén meg kellene mondani, ha viszont megvalósíthatónak érzik, akkor felületes látszatintézkedések helyett cselekedni kellene – vélekednek a szülők. Eddig ugyanis bárhova fordultak, mindenki azt próbálta nekik elmagyarázni, hogy a marosvásárhelyi tanács 2011 decemberében sürgősségileg beterjesztett határozatát, amelyet egyhangúlag szavaztak meg a képviselők, miért nem lehet életbe léptetni.
Maria Cioban, a polgármesteri hivatal jogász végzettségű jegyzője, aki az ügy közigazgatáson belüli törvényes képviselője kellett volna legyen, a szülőknek kijelentette, a névadásról szóló határozat annyira gyenge, hogy azt meg sem lehet támadni a közigazgatási bíróságon. A jegyző véleménye szerint a névadás nem a városi tanács dolga, másrészt a határozat nem tartalmaz időpontokat, s a névadás elindítására vonatkozó megfogalmazás lefékezi az ügymenetet. Egyes tanácsosok szerint a jegyző maga alakította ilyen "gyengévé" az iskolanévadást tartalmazó határozatot, aki a polgármester utasítására a magyar közösséget érintő ügyekre vonatkozó határozatokban a határidőket és a megvalósítást garantáló jogi részeket mellőzi. Ezért jutottak hasonló sorsra a kétnyelvű iskolai homlokzati táblák s a kétnyelvű utcanévtáblák is. Ha ez köztudott, miért nézte el az alpolgármester és a tanácsosok? – tették fel a kérdést a szülők. Az akciócsoport tagjai azt nehezményezik, hogy az RMDSZ részéről nem jelöltek ki egy felelős személyt, aki pontosan követte volna az ügy menetét, annak ellenére, hogy erre vonatkozó kérésüket Csegzi Sándor volt alpolgármesternek is átadták.
A megvalósítást megnehezítette, hogy a határozatban az is szerepelt, hogy egy másik marosvásárhelyi iskolát Emil Dandea polgármesterről nevezzenek el, miközben már létezik egy ilyen nevű iskola Vásárhelyen. Ezt azonban nem a határozat meghozatalakor tették szóvá a tanácsosok. A városrendészeti osztály pedig erre hivatkozva utasította el a szükséges lépések megtételét, Horvat Camelia jogász, akit az akciócsoport tagjai többször felkerestek, csupán arról volt hajlandó tájékoztatni a szülőket, hogy miért nem lehet a névadást megvalósítani. Az Emil Dandeáról szóló anyag hiányára hivatkozott a megyei névadó bizottság is, amikor döntéshozatal nélkül küldték vissza az iratcsomót a polgármesteri hivatalnak.
Azzal, hogy sürgősségi eljárásként vitték az ügyet a tanács elé, jogi alapot biztosítottak a jövőbeli feljelentéseknek. Amivel élt is Cornel Briscaru volt polgármesterjelölt, aki a közigazgatási bíróságon támadta meg a határozatot.
Ezt városi tanácsosként Dumitru Matei főtanfelügyelő is megszavazta, s később újságírók jelenlétében ígérte meg a szülőknek, hogy őszire az iskola homlokzatán lesz a Bernády név. Az akciócsoport által beadott petícióra azonban, amely a névadást támogató több ezer aláírást tartalmazta, 30 nap helyett az intézmény jogászainak aláírásával négy hónap múlva adott értelmezhetetlenül zavaros választ, amelyben ráadásul Marosvásárhelyt összekeverték Dicsőszentmártonnal. A megígért helyesbítésben viszont, amelyet Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes nem írt alá, az áll, hogy a városi tanács 2012. januári ülésén az iskolahálózatot úgy szavazták meg, hogy abban a szóban forgó tanintézmény 2-es Számú Általános Iskolaként szerepelt, ezért a névadásra már csak a 2012-13-as tanévben kerülhet sor.
Dorin Florea polgármester pedig, aki állítólag támogatta az elnevezést, válaszra sem méltatta a szülőket.
A Hivatalos Közlöny 2012. februári számában az új közoktatási törvény alapján megjelent 6.564-es miniszteri rendelet szerint azokban a helységekben, ahol nemzeti kisebbségek élnek, ezek számarányának megfelelően az oktatási intézményeket a kisebbségek jeles személyiségeiről kell elnevezni, a kisebbségeket képviselő szervezet kérésére. A névadás a helyhatóság feladata, aminek meg kell előznie a tanfelügyelőségnek az iskolahálózat megszervezésére vonatkozó kérését.
Törvényes alap tehát van, ezért az új alpolgármesternek és azoknak, akik a város lakóinak a képviseletét felvállalták, sokkal határozottabban és az esetleges félrevezetésekre jobban odafigyelve kellene szerepet vállalniuk abban, hogy meg is valósuljon. Ez derült ki a Dr. Bernády György Iskolanévért Akciócsoport és a CEMO által összeállított anyagból, amely a "mikorra várható a valós névadás?" kérdésre keresi a választ.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)
2012. június 29.
Segítünk, amennyit kérnek tőlünk
Bukaresti interjú Mesterházy Attilával, a Magyar Szocialista Párt elnökével
Az európai szocialisták bukaresti találkozóján vett részt a héten Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke, aki kihasználta az alkalmat, hogy találkozzon az RMDSZ vezetőivel: Kelemen Hunor szövetségi elnökkel és Markó Béla volt elnökkel. Az ÚMSZ pedig kihasználta az alkalmat, hogy interjút készítsen a magyarországi politikussal.
Kezdjük talán bukaresti látogatásának „járulékos hasznával”: az RMDSZ-szel való egyeztetésekkel. Mi volt ennek a megbeszélésnek a célja?
– A találkozó kapcsolaterősítés kezdeteként fogható fel. Megegyeztünk afelől, hogy szükség van a rendszeres információcserére, illetve arra, hogy olyan szakmai fórumokon, megbeszéléseken, ahol a határon túli magyarságot érintő fontos kérdések merülnek fel, szocialista politikusok is elmondhassák a véleményüket.
Milyen következtetések vonhatók le a beszélgetések után? – Ami nagyon fontos, hogy mi nem pártpolitikában gondolkodunk, amikor a határon túli magyarságról van szó, hanem nemzetpolitikában. Éppen ezért fő alapelvünk a be nem avatkozás, tehát mi annyi segítséget adunk, amennyit tőlünk kérnek, és semmiképpen nem kívánunk beavatkozni a határon túli magyarságot képviselő legitim szervezetek életébe. Éppen ezért elítéljük azt, amit a romániai helyhatósági kampányban tett a Fidesz, ami nagyon durva beavatkozás volt az erdélyi magyarság életébe és önrendelkezési jogába. Mint tudjuk, a magyar kormány kiválasztott két kispártot itt Erdélyben, és az RMDSZ-szel szemben kampányoltak. Ez a magyarországi politika szempontjából is nonszensz...
Nem sok sikerrel, tegyük hozzá...
– Nem sok sikerrel, hiszen a magyar emberek bölcsebbek voltak itt, tudták, hogy ki az, akinek van teljesítménye, ki az, akire számíthattak a múltban is, és akire számíthatnak a jövőben is. Így nem meglepő, hogy az RMDSZ-nek sikerült növelnie polgármestereinek, önkormányzati képviselőinek a számát. Az a két párt pedig, amelyet a Fidesz minden erejével támogatott, csúfos vereséget szenvedett. Ez is érdekes volt, hogy a magyar kormány nem tudta eldönteni, hogy akkor most melyik kispárt mellé álljon: az egyik fele Tőkés úrhoz húzott, a másik fele pedig Szász úrhoz...
A nagy energia- és főleg közpénzbefektetés sehol nem térült meg. Ezért ki fog felelni? – Nemrég volt egy politikai vitanap Magyarországon az Orbán-kormány első két évéről, amelyet én kezdeményeztem. Vitaindító előadásomban külön kitértem erre a kérdéskörre: hogy miért költenek közpénzeket arra, hogy a magyar kormánypárt kiterjessze politikai befolyását a határon túli magyar közösségekre? Mint ahogyan az is érdekes, hogy a Szerencsejáték Rt., tehát a magyar állam pénzéből vásárolják fel Erdélyben a magyar médiát, egy olyan alapítványon keresztül, amely jóformán még meg sem alakult. Ez nemcsak erkölcsileg, hanem jogilag is megkérdőjelezhető és azt mutatja, hogy a Fidesz politikája arról szól: minél jobban meg kell gyengíteni a határon túli magyarságot képviselő legitim szervezeteket, mert annál nagyobb lesz a függés a budapesti kormánytól, s akkor könnyebben lehet rájuk erőltetni a Fidesz akaratát.
A román–magyar államközi kapcsolatokat ön szerint mennyire befolyásolta negatívan az, ami a kampányban történt: Kövér László magyar házelnök provokatív gesztusai, a Nyirő-újratemetés körüli botrány- és hisztériakeltés?
– Nemcsak a román–magyar viszonyt terhelték meg ezek a dolgok, hanem a magyar–magyar viszonyt is, és láthattuk, hogy korábban Szlovákiával kapcsolatosan a Fidesz ugyanezt művelte. Ennek az eredménye az is, hogy nemrégiben, amikor Orbán Viktor – aki olyan sokat beszél a nemzetpolitikáról – Bukarestben járt, nem találkozott a román miniszterelnökkel, pedig lettek volna olyan témák, amelyekről érdemes lett volna beszélni: az erdélyi magyarság helyzetéről, a marosvásárhelyi orvosi egyetem kérdéséről, a választójogi törvényről...
Váltsunk témát: az elmúlt két év ellenzékiség, úgy tűnik, jót tett az MSZP-nek, hiszen nagyon mélyről jött fel oda, hogy a közvéleménykutatások szerint most már „egálban van” a Fidesszel... – Valóban, az elmúlt két év az újjászervezésről szólt: ma a szocialista párt vezetésének az átlagéletkora 38 év, tehát egy új politikusgeneráció vette át a párt vezetését, és egy új politikai tartalmat is képviselünk... Egy szakadáson is túl vannak...
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kilépés... Szakadás akkor lenne, ha nagy menynyiségű tagság távozott volna a pártból, ami nem áll a lábán, hiszen harminckétezer tagunkból kevesebb mint ötszázan mentek el a volt miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel. Támogatásunk pedig azóta nemhogy csökkent volna, hanem nőtt is. Én azt gondolom, hogy ez részükről jó döntés volt, így letisztultak a viszonyok: mi egy markáns, progresszív szociáldemokrata vonulatot képviselünk, ők pedig egy liberálisabb irányba indultak el. Azt hiszem: az emberek értékelik, hogy tanultunk a hibáinkból, és azokért a hibákért, amelyeket elkövettünk, bocsánatot is kértünk...
A határon túliakkal szembeni hibákért, mulasztásokért is megkövetik ezeket magyar közösségeket? – Feltétlenül, és ennek az első nagyon fontos mozzanata volt, amikor a szocialista frakció támogatta a kettős állampolgárságról szóló törvényt a parlamentben. Az MSZP-ben politikai prioritássá tettük a határon túli magyarok kérdéseit, nincs olyan beszédünk, amelyben ne említenénk ezt a fontos területet. Ezek apró gesztusok, de talán ebből kirajzolódik az a változás, amely végbement a szocialista párt politikájában, és ezt szeretnénk a következő két évben is erősíteni. Meg szeretnénk győzni a határon túli magyar közösségeket arról, hogy ez őszinte, elkötelezett politikai cselekvés. Ehhez azonban időre van szükség. Új Magyar Szó (Bukarest)
Bukaresti interjú Mesterházy Attilával, a Magyar Szocialista Párt elnökével
Az európai szocialisták bukaresti találkozóján vett részt a héten Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke, aki kihasználta az alkalmat, hogy találkozzon az RMDSZ vezetőivel: Kelemen Hunor szövetségi elnökkel és Markó Béla volt elnökkel. Az ÚMSZ pedig kihasználta az alkalmat, hogy interjút készítsen a magyarországi politikussal.
Kezdjük talán bukaresti látogatásának „járulékos hasznával”: az RMDSZ-szel való egyeztetésekkel. Mi volt ennek a megbeszélésnek a célja?
– A találkozó kapcsolaterősítés kezdeteként fogható fel. Megegyeztünk afelől, hogy szükség van a rendszeres információcserére, illetve arra, hogy olyan szakmai fórumokon, megbeszéléseken, ahol a határon túli magyarságot érintő fontos kérdések merülnek fel, szocialista politikusok is elmondhassák a véleményüket.
Milyen következtetések vonhatók le a beszélgetések után? – Ami nagyon fontos, hogy mi nem pártpolitikában gondolkodunk, amikor a határon túli magyarságról van szó, hanem nemzetpolitikában. Éppen ezért fő alapelvünk a be nem avatkozás, tehát mi annyi segítséget adunk, amennyit tőlünk kérnek, és semmiképpen nem kívánunk beavatkozni a határon túli magyarságot képviselő legitim szervezetek életébe. Éppen ezért elítéljük azt, amit a romániai helyhatósági kampányban tett a Fidesz, ami nagyon durva beavatkozás volt az erdélyi magyarság életébe és önrendelkezési jogába. Mint tudjuk, a magyar kormány kiválasztott két kispártot itt Erdélyben, és az RMDSZ-szel szemben kampányoltak. Ez a magyarországi politika szempontjából is nonszensz...
Nem sok sikerrel, tegyük hozzá...
– Nem sok sikerrel, hiszen a magyar emberek bölcsebbek voltak itt, tudták, hogy ki az, akinek van teljesítménye, ki az, akire számíthattak a múltban is, és akire számíthatnak a jövőben is. Így nem meglepő, hogy az RMDSZ-nek sikerült növelnie polgármestereinek, önkormányzati képviselőinek a számát. Az a két párt pedig, amelyet a Fidesz minden erejével támogatott, csúfos vereséget szenvedett. Ez is érdekes volt, hogy a magyar kormány nem tudta eldönteni, hogy akkor most melyik kispárt mellé álljon: az egyik fele Tőkés úrhoz húzott, a másik fele pedig Szász úrhoz...
A nagy energia- és főleg közpénzbefektetés sehol nem térült meg. Ezért ki fog felelni? – Nemrég volt egy politikai vitanap Magyarországon az Orbán-kormány első két évéről, amelyet én kezdeményeztem. Vitaindító előadásomban külön kitértem erre a kérdéskörre: hogy miért költenek közpénzeket arra, hogy a magyar kormánypárt kiterjessze politikai befolyását a határon túli magyar közösségekre? Mint ahogyan az is érdekes, hogy a Szerencsejáték Rt., tehát a magyar állam pénzéből vásárolják fel Erdélyben a magyar médiát, egy olyan alapítványon keresztül, amely jóformán még meg sem alakult. Ez nemcsak erkölcsileg, hanem jogilag is megkérdőjelezhető és azt mutatja, hogy a Fidesz politikája arról szól: minél jobban meg kell gyengíteni a határon túli magyarságot képviselő legitim szervezeteket, mert annál nagyobb lesz a függés a budapesti kormánytól, s akkor könnyebben lehet rájuk erőltetni a Fidesz akaratát.
A román–magyar államközi kapcsolatokat ön szerint mennyire befolyásolta negatívan az, ami a kampányban történt: Kövér László magyar házelnök provokatív gesztusai, a Nyirő-újratemetés körüli botrány- és hisztériakeltés?
– Nemcsak a román–magyar viszonyt terhelték meg ezek a dolgok, hanem a magyar–magyar viszonyt is, és láthattuk, hogy korábban Szlovákiával kapcsolatosan a Fidesz ugyanezt művelte. Ennek az eredménye az is, hogy nemrégiben, amikor Orbán Viktor – aki olyan sokat beszél a nemzetpolitikáról – Bukarestben járt, nem találkozott a román miniszterelnökkel, pedig lettek volna olyan témák, amelyekről érdemes lett volna beszélni: az erdélyi magyarság helyzetéről, a marosvásárhelyi orvosi egyetem kérdéséről, a választójogi törvényről...
Váltsunk témát: az elmúlt két év ellenzékiség, úgy tűnik, jót tett az MSZP-nek, hiszen nagyon mélyről jött fel oda, hogy a közvéleménykutatások szerint most már „egálban van” a Fidesszel... – Valóban, az elmúlt két év az újjászervezésről szólt: ma a szocialista párt vezetésének az átlagéletkora 38 év, tehát egy új politikusgeneráció vette át a párt vezetését, és egy új politikai tartalmat is képviselünk... Egy szakadáson is túl vannak...
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kilépés... Szakadás akkor lenne, ha nagy menynyiségű tagság távozott volna a pártból, ami nem áll a lábán, hiszen harminckétezer tagunkból kevesebb mint ötszázan mentek el a volt miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel. Támogatásunk pedig azóta nemhogy csökkent volna, hanem nőtt is. Én azt gondolom, hogy ez részükről jó döntés volt, így letisztultak a viszonyok: mi egy markáns, progresszív szociáldemokrata vonulatot képviselünk, ők pedig egy liberálisabb irányba indultak el. Azt hiszem: az emberek értékelik, hogy tanultunk a hibáinkból, és azokért a hibákért, amelyeket elkövettünk, bocsánatot is kértünk...
A határon túliakkal szembeni hibákért, mulasztásokért is megkövetik ezeket magyar közösségeket? – Feltétlenül, és ennek az első nagyon fontos mozzanata volt, amikor a szocialista frakció támogatta a kettős állampolgárságról szóló törvényt a parlamentben. Az MSZP-ben politikai prioritássá tettük a határon túli magyarok kérdéseit, nincs olyan beszédünk, amelyben ne említenénk ezt a fontos területet. Ezek apró gesztusok, de talán ebből kirajzolódik az a változás, amely végbement a szocialista párt politikájában, és ezt szeretnénk a következő két évben is erősíteni. Meg szeretnénk győzni a határon túli magyar közösségeket arról, hogy ez őszinte, elkötelezett politikai cselekvés. Ehhez azonban időre van szükség. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 29.
Talán eltűnünk
Hirtelen, mert semmi nem tart örökké, bár – ha már úgyis az RMDSZ szócsövének tekintették, különösen ellenségei, a lapot – sosem volna nagyobb szüksége a magyar politikai és etnikai kisebbségnek egy országos napilapra, mint most, beszorulva az önkormányzatokba. De állítólag piacgazdaságban élünk, ráfizetéses a dolog, nem tartják el a lapot az olvasók, már akkor sem, ha a szerzők ingyen dolgoznak.
Én egy tanítványom révén kerültem a szerkesztőségbe még a múlt évezredben, Cseke Gábor és Gyarmath János csinálták akkor a Magyar Szót. Valami furcsa vegyüléke volt a múltból ittmaradt hagyományos napilapnak, és az új követelményeknek megfelelni akaró újdondász törekvéseknek. Volt egy előfizetői rétege, amely megszokta, hogy elő kell fizetni a „ziarul maghiar”-ra, s ha a barátságtalan lapterjesztés jóvoltából két-háromnapos késéssel is, de magyarul tájékozódunk a világ dolgaiban Romániában. Volt kiterjedt tudósítói hálózat, és az idő teltével – hála az internetnek – naprakész frissesség két ország történéseiben.
Sőt a lap fogyatkozó presztízsébe még belefért egy meghívás révén a Verespatakon nyitandó aranybánya vendégévé válnom, tájékoztattam a magyar nyelvű olvasókat, s – mivel a jutalom mindig kérdéses volt a magamfajta szellemi szabadfoglalkozásúak körében – hát a bányaberuházó cég költségén laktam ott szállodában egy kurta hétig, s írtam meg, amit láttam. Ez volt a legnagyobb megbecsülés, ami újságíróként ért.
Majd jött az Új Magyar Szó, Ágoston Hugóval a főszerkesztői székben, ahonnan hamar fölállt, s maradtunk a Vélemény oldalon. Mielőtt bezár a bazár, el kell mondanom, a magam személyét kivonva az egészből, hogy sajtótörténeti tananyagnak elmenne, miképpen kell és lehet egy oldalon elkötelezett, a racionalitás talaján álló, értékalapú sokszínűséget összehozni.
Kisvárosunkban most eltűnt egy negyvenhat éves nő. Eddig ilyesmi Alzheimer-kóros öregekkel fordult elő. A nő – korunk állampolgára – diplomás munkanélküli, aki egy-két éve külföldi munkavállalással is próbálkozik, de a frankhitelek nyomán beállt változások reménytelenné tették mindennapjait. Most, hogy nincs hír róla, születik a városi legenda. Modern Monte Christóként eltűnt, adósságait nincs kin behajtani, s új külsővel új életet kezdve, valahol messze az embertelenné alakult jelen szabályain túl jár.
Most mi is eltűnünk. Talán. De hiszem, hogy nagyobb értéket képviselünk annál, amire a piac most árazott, tudom, hogy most még inkább szükség van ránk. Nem tűnhetünk el nyomtalan. Figyeljenek.
Krebsz János. Új Magyar Szó (Bukarest)
Hirtelen, mert semmi nem tart örökké, bár – ha már úgyis az RMDSZ szócsövének tekintették, különösen ellenségei, a lapot – sosem volna nagyobb szüksége a magyar politikai és etnikai kisebbségnek egy országos napilapra, mint most, beszorulva az önkormányzatokba. De állítólag piacgazdaságban élünk, ráfizetéses a dolog, nem tartják el a lapot az olvasók, már akkor sem, ha a szerzők ingyen dolgoznak.
Én egy tanítványom révén kerültem a szerkesztőségbe még a múlt évezredben, Cseke Gábor és Gyarmath János csinálták akkor a Magyar Szót. Valami furcsa vegyüléke volt a múltból ittmaradt hagyományos napilapnak, és az új követelményeknek megfelelni akaró újdondász törekvéseknek. Volt egy előfizetői rétege, amely megszokta, hogy elő kell fizetni a „ziarul maghiar”-ra, s ha a barátságtalan lapterjesztés jóvoltából két-háromnapos késéssel is, de magyarul tájékozódunk a világ dolgaiban Romániában. Volt kiterjedt tudósítói hálózat, és az idő teltével – hála az internetnek – naprakész frissesség két ország történéseiben.
Sőt a lap fogyatkozó presztízsébe még belefért egy meghívás révén a Verespatakon nyitandó aranybánya vendégévé válnom, tájékoztattam a magyar nyelvű olvasókat, s – mivel a jutalom mindig kérdéses volt a magamfajta szellemi szabadfoglalkozásúak körében – hát a bányaberuházó cég költségén laktam ott szállodában egy kurta hétig, s írtam meg, amit láttam. Ez volt a legnagyobb megbecsülés, ami újságíróként ért.
Majd jött az Új Magyar Szó, Ágoston Hugóval a főszerkesztői székben, ahonnan hamar fölállt, s maradtunk a Vélemény oldalon. Mielőtt bezár a bazár, el kell mondanom, a magam személyét kivonva az egészből, hogy sajtótörténeti tananyagnak elmenne, miképpen kell és lehet egy oldalon elkötelezett, a racionalitás talaján álló, értékalapú sokszínűséget összehozni.
Kisvárosunkban most eltűnt egy negyvenhat éves nő. Eddig ilyesmi Alzheimer-kóros öregekkel fordult elő. A nő – korunk állampolgára – diplomás munkanélküli, aki egy-két éve külföldi munkavállalással is próbálkozik, de a frankhitelek nyomán beállt változások reménytelenné tették mindennapjait. Most, hogy nincs hír róla, születik a városi legenda. Modern Monte Christóként eltűnt, adósságait nincs kin behajtani, s új külsővel új életet kezdve, valahol messze az embertelenné alakult jelen szabályain túl jár.
Most mi is eltűnünk. Talán. De hiszem, hogy nagyobb értéket képviselünk annál, amire a piac most árazott, tudom, hogy most még inkább szükség van ránk. Nem tűnhetünk el nyomtalan. Figyeljenek.
Krebsz János. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 29.
Összeállításainkat lapelődünk, a Romániai Magyar Szó vezércikkeiből, vezető publicisztikai írásaiból, illetve utolsó számához érkezett lapunk, az Új Magyar Szó vezércikkeiből készítettük. Így írtunk mi – amíg lapjaink megjelenhettek.
Romániai Magyar Szó
• Új esztendő, új lap. Úristen, újra merjük kezdeni az életet? Újra lehet nagy lélegzetet venni, telefonon nyíltan beszélni, levelet írni, politizálni, érvelni, ellentmondani, meghallgatni az ellenfelet, újra lehet ellenzékinek lenni, gyakorolni a türelmet, a toleranciát vagy félreállni éppen, meggyőződésünk szerint... (Marosi Barna, 1989. december 31.) • Most zsibong a villamos. Mindenki beszél mindenkivel, ismeretlenek ismeretlenekkel. Mindenkinek pereg a nyelve, mindenki szapora szavú, sőt, szószátyár. Mindenki cseveg vagy csattog, kifejt vagy beolvas. Mindenkinek véleménye van. Miről beszél a halottaiból föltámadt utazóközönség? Ha lenne túlvilág és a nép legszeretettebb fia hallaná ezeket a hűségnyilatkozatokat... Egy asszony sír. Zokog. Egyetlen szót motyog maga elé. „Ellopták, ellopták...” Kérdik tőle, mit loptak el magától, jóasszony? De ő nem válaszol. Sír tovább. Én - tudom, mit loptak tőle a tolvajok. 25 esztendőt az életéből. (Szász János, 1990. január 16.)
• A matracokon csupán a lepedő van. Párna, pokróc sehol. A kaparásra várakozó nőkön viszontlátom azt a toldott-foldott, elnyűtt, gombok, pántlikák helyett madzaggal ellátott, télen-nyáron használatos, flanellanyagból készült szerelést, amelyet gyermekeim születésekor nekem is alkalmam volt hordani. De nemcsak a ruhák, hanem a műtétre használt felszerelés is régi... Az ágyakon hárman, négyen ülnek, kuporognak, mert lefeküdni lehetetlenség. Egyesek a. folyosókon sétálnak le-fel, mások a WC-helyiségben cigarettáznak, ahol vágni lehet á füstöt... A jelenlevők között egyetlen lány van. Legtöbbje két-három gyerekes fiatalasszony... Terherbeesésről, családi helyzetről folyik a nyomott hangulatú társalgás... Senki sem nevet. A férfiakat szidják: amióta szabad és olcsó a kaparás, nem vigyáznak úgy, mint eddig. (Guther M. Ilona, 1990. augusztus 19.) • Domokos Géza: - Igaztalanok lennénk, ha nem köszönnénk meg az RMSZ-nek azt, hogy bár független lap, kezdettől fogva támogatta az RMDSZ-t. Közölte a dokumentumait, segítette szándékait, a választások után képviselőit. Persze, sok mindenről írhatott volna, jobban, elmélyültebben, érdekesebben. De nem hiszem, hogy szakmai tanácsokat kell adnunk a szerkesztőknek. Fontos, hogy tőlünk minél több információt kapjanak, és éppen mert független lap, ennek a jegyében próbálja olykor alaposabban mérlegelni állásfoglalását ... (1991. január 4.) • A kolozsvári Nu kérdéseire válaszolva Tőkés László püspök elismerte: tulajdonképpen kissé többet beszél a kelleténél; s annyi megnyilatkozása van, hogy azt lehet hinni: propagandát folytat. De nem ő kezdeményezi ezeket, nem tehet róla, mert állandóan kérdésekkel bombázzák. „Ez az én sorsom, s nagyon sokszor bánt, mert kevesebbet kellene beszélnem és felkészültebben, megfontoltabban!” (Távirati stílusban, 1991. április 3.) • Aki Nagylakon át készül kilépni az országból, jó, ha fölszereli magát vízzel, szalonnával, pokróccal, no meg hordozható vécével vagy bilivel. A kocsisor ugyanis általában a városka közepéig nyúlik, a várakozási idő 8-12 óra. Újabban mindenki egyetlen sorba kell hogy beálljon, akár hétvégi bevásároló turista, akár átutazó külföldi, s az sem mérvadó, hogy kikapcsolódni, rokonlátogatásra vagy éppen temetésre igyekszik. Az út mindkét oldalát bokáig ellepő civilizációs hulladékban, tűző napsütésben békésen olvasó, kártyázó, sörözgető emberek láttán támadt egy ötletem: mi lenne, ha egy bátor magánvállalkozó nemzetközi pikniktábort nyitna a határszélen? (Péterszabó Ilona, 1991. augusztus 14.)
• Persze, Mihail Szergejevicsnek igaza van: nem babra megy a játék. Véres csatákat jósol és joggal retteg, hogy elszabadulhat a pokol. A Nyugat szorongása sem oktalan, hiszen a több részre hulló birodalomban oszlik a fegyver, a bizalmatlanság és a veszély is... Hogy mire ébredünk holnap, azt nem tudni, ám jó lenne remélni, hogy a most valóban „szabaddá lett népek” nemcsak saját érdekükben, hanem egy világ javára képesek lesznek felelősen, emberien sáfárkodni szabadságukkal. Hogy a világ megkönnyebbülve, s ne gyászolva búcsúzhasson a Szovjetuniótól. (Kiss Zsuzsa, 1991. december 11.)
• A Kovászna megyei román napilapban megjelent egy egyetlen kérdésből és rövid válaszból álló interjú Petre Roman pártelnökkel. Az újságírónak arra a kérésére, hogy üzenjen valamit a Kovászna megyei románoknak, a pártelnök azt felelte: „Hamarosan gondolkodni fogunk azon; hogy konkrét módon a segítségére siessünk Hargita és Kovászna megye románságának.” Erre mondja az erdélyi ember, hogy most már nem tudjuk, féljünk-e vagy megijedjünk. (B. Kovács András, 1992. április 2.) • Az eltelt kilenc év távlatából elsősorban az a jelentős, hogy ez a Szövetség létrejött, de ennél is fontosabb, hogy ma is él; sőt, országos és nemzetközi elismerésnek örvend... emlékidézésen túl mi magunk is feltehetjük a kérdést: mit köszönhetünk egyáltalán a kilenc éve létező Szövetségnek? Ment-e általa a világ elébb? Ha a konkrét eseményeket nézzük, akkor azt kell mondanunk: nem igazán. De ha a világot veszszük szemügyre, akkor legyünk őszinték: mégis, mégis… (Cseke Gábor, 1998. december 24.)
• Egyetlen népet sem dolgoztattak olyan kitartóan és kilátástalanul a rendszerváltás előtt itt, keleten (és sehol), mint a románt. És persze, az együttélő nemzetiségeket – ez most nem a politikai szólam sztereotípiája, ez a legvadabb valóság. Csatornaépítő nép ez, és közben számolatlan hordatták el a hegyeket, fúratták az alagutakat, vágattak völgyet. Tavakat szárítottak ki csak azért, hogy nagyjából ugyanazzal az értelmetlen célszerűséggel néhány kilométerrel arrébb megássák a tó új medrét. Ezzel csak azt mondom, jobb sorsot érdemelne a honpolgár Romániában, legalább olyat, ahogyan a többi él a körülöttünk levő elérhetetlen Európában. (Oláh István, 1999. január 14.)
• Mindeddig mondhatnám zokszó nélkül görgettük a lejtőn felfelé magunk előtt a követ. Volt, aki kidőlt, volt, aki azt mondta, hogy ennyiért minek, s volt olyan is, aki azt hitte, másfelé könnyebben boldogul. De mindig maradtunk annyian, hogy a lap elkészüljön, útnak induljon az olvasó felé. Hogy akik maradtak, miért maradtak? Biztosan nem a pénzért, de a dicsőségért sem. Mert abból jutott ki talán a legkevesebb. Változott a világ, s ha más területeken nem igazán, sajtóvidéken hamar kialakult a „piacgazdaság”, ami minden magánvállalkozásnak, tehát nekünk is azt jelentette, hogy van avagy nincs miből, de az adókat fizesd, a lakosság mindegyre csappanó jövedelmeit vedd figyelembe, ne kérj annyit, amibe a lap kerül, csak amennyit az olvasók valahogy ki tudnak szorítani... újságra is. Jöttek aztán az olyanszerű kihívások (igények?), hogy hagyjuk már a politikát, tekintsünk el a rossz hírektől, inkább adjunk valami színeset, valami izgalmas gyilkosságot, napi szenzációt. Nem így tettünk. Folytattuk úgy, ahogy a lelkiismeretünk diktálta. Olvasóink majd megítélik, hogy amit kaptak, tájékoztatás volt-e avagy propaganda... (Gyarmath János, 1999. március 12.)
• 1989 előtt egy „jobb” állami, azaz kisajátított lakást csak „bizonyos” emberek kaphattak meg. Ezek a bizonyos emberek pedig most mint becsületes, némely esetben „jó magyar” adófizető polgárként tetszelegnek. És talán el is hiszik nekik azok, akik nem ismerték őket azelőttről. Néha épp újságírók... És az olvasók még sajnálják is őket: szegény emberek! Most jön a csúnya külföldre távozott tulaj, aki amúgy is már jól megszedte magát külföldön, és még van képe visszakövetelni a tulajdonát! Szerencsétlen, becsületes embert pedig volna szíve az utcára tenni? Aki azóta már annyit költött a régi, düledező házra (1989 előtt többnyire állami pénzeket)? (Debreczeni Éva, 1999. július 21.)
• Ha tömören meg kéne fogalmaznom a Sabin Gherman által mondottak üzenetét, arra gondolhatnék, amit talán legfrappánsabban Molnár Gusztáv körültekintő vizsgálódása közvetít számunkra: nagy változások vannak készülőben, köztük a (nemzet)állam fogalmának kiüresedése, helyettesítődése. Velünk és általunk, miközben holnapunk nem lesz látványosabban más, mint tegnapunk. Felötlik előttem, hogy gimnazista koromban, egyik fizikaóra után felírtam füzetem hátlapjára, emlékeztetőül, az épp hallottakat: 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás. Beleborzongtam, hogy addig még tizenegynéhány év van, aztán ki is ment a fejemből, de ott volt a tudatomban. És íme, ez is lecsengett, mert ez a dolgok rendje. Valami ilyenszerű eszközre gondolok, ha nem tűnik ellentmondásosnak: aktív türelem. (Szonda Szabolcs, 1999. augusztus 15.)
• Bevallom: néha zavart mostanáig a „zöldek” agresszív hangoskodása, de rá kell jönnünk: nekik van igazuk. Addig kell a hatóságok képébe üvölteni, amíg nem késő. Amíg még nő a fűszál, a tölgy, a fenyő, és hal van a vizekben. Mert íme: ott, a Szamos és a Tisza egyes magyarországi szakaszain már nincs hal. Nincs semmi. Csak üres, kihalt víz, és gyűlölet azok iránt, akik miatt ez megtörtént. Persze ha eltekintünk a katasztrófa hatásától, akkor azt is mondhatjuk: jó, hogy bekövetkezett a szennyezés. Ez nem cinizmus, csak a dolgok reális értékelése. Hiszen mi más, ha nem egy természeti katasztrófa ébresztheti rá térségünk országait, népeit az egymásrautaltságra, az összetartozásra, arra a felismerésre, hogy egymás nélkül semmire sem mehetünk, és hogy egymásnak mennyit árthatunk. (Máthé Éva, 2000. február 11.)
• Az RMDSZ-nek nem szabad engednie, hogy belső életét megfertőzze az általa oly szokszor megbélyegzett ún. balkáni politizálási stílus. Az egyet ígérés és a mást csinálás. A ki- és beszámíthatatlanság. A csalás, a hazugság. Épp arról az értékéről mondana le, amit mások annyira irigyelnek. Amiért sokszor megfojtanák egy kanál vízben. Most sem különben. Választási évben vagyunk. Jogaink érdekében: el kell mennünk szavazni. Vitákon innen és túl. S el is fogunk menni. (Cseke Gábor, 2000. május 12.)
• Igen, a valóság lehangoló és szomorú mostanában mifelénk. De a bajokat nem orvosolhatjuk, ha állandóan ezeket ismételjük, mindenből csak a negatívumot emeljük ki... tessék már egy kicsit mosolyogni, egy piciny oka biztosan mindenkinek van rá. Még azoknak is, akik el akarják velünk hitetni, hogy a világ csak rossz. (Sike Lajos, 2000. augusztus 1.)
• Utakat az államfő látogatása előtt is javítottak. Most erre csak rövid szakaszon volt szükség. Igaz, jellemző módon erre is ott került sor, ahol a miniszterelnök és csapata járt. Csíkszeredában a Coşbuc utca régen feltört szakaszára most egyből jutott pénz. Nem rossz ez most sem, csak azt nem érteni, hogyan juthatott most és korábban egyáltalán? Ha nem lenne ez az egybeesés, dicsérném a megoldás ötletgazdáját. (Daczó Dénes, 2001. szeptember 20.)
olitikai vagy egy diplomáciai szakértő, egy szakújságíró, egy (esetleg magyar származású) szenátor vagy képviselő. Ne adj’ isten, maga az elnök. Azaz: valamelyik bunkó jenki. Aki szeret sommásan, leegyszerűsítve fogalmazni. Mint a vadnyugati filmjeikben: valaki vagy jó vagy rossz. Szép vagy csúf. Hófehér vagy éjfekete. Ha az árnyalatokat el is hanyagolják, általában nem tévednek nagyot... Alaptalan feltételezések, származást firtató sandaságok helyett inkább arra kellene összpontosítanunk szellemi és politikai energiáinkat, hogy legközelebb ne mondhassanak kedvezőtlent rólunk. (Siklósi Nándor, 2002. november 20.)
• A rendszerváltás óta tettük a magunkét, igyekeztünk tudásunk és tehetségünk szerint a legjobb lappal szolgálni, átfogóan tájékoztatni olvasóinkat. Közben nap mint nap harcot folytattunk az újabban már arab kézen levő fő lapterjesztővel, futottunk – bár nem ez lenne a feladatunk – a reklámokért, hirdetésekért. Éveken át sikerrel, még akkor is, amikor a hatalom szemében vörös posztó voltunk. Érdekes módon pontosan akkor fuccsolunk be, amikor érdekvédelmi szervezetünk kormányra került... Reméltük: az új helyzetben másképpen viszonyul majd a magyar nyelvű sajtóhoz, a Romániai Magyar Szóhoz. Erre ígéret is elhangzott, méghozzá a legmagasabb szinten… Azzal maradtunk, a romániai magyarság pedig egy lappal kevesebbel.
Romániai Magyar Szó
• Új esztendő, új lap. Úristen, újra merjük kezdeni az életet? Újra lehet nagy lélegzetet venni, telefonon nyíltan beszélni, levelet írni, politizálni, érvelni, ellentmondani, meghallgatni az ellenfelet, újra lehet ellenzékinek lenni, gyakorolni a türelmet, a toleranciát vagy félreállni éppen, meggyőződésünk szerint... (Marosi Barna, 1989. december 31.) • Most zsibong a villamos. Mindenki beszél mindenkivel, ismeretlenek ismeretlenekkel. Mindenkinek pereg a nyelve, mindenki szapora szavú, sőt, szószátyár. Mindenki cseveg vagy csattog, kifejt vagy beolvas. Mindenkinek véleménye van. Miről beszél a halottaiból föltámadt utazóközönség? Ha lenne túlvilág és a nép legszeretettebb fia hallaná ezeket a hűségnyilatkozatokat... Egy asszony sír. Zokog. Egyetlen szót motyog maga elé. „Ellopták, ellopták...” Kérdik tőle, mit loptak el magától, jóasszony? De ő nem válaszol. Sír tovább. Én - tudom, mit loptak tőle a tolvajok. 25 esztendőt az életéből. (Szász János, 1990. január 16.)
• A matracokon csupán a lepedő van. Párna, pokróc sehol. A kaparásra várakozó nőkön viszontlátom azt a toldott-foldott, elnyűtt, gombok, pántlikák helyett madzaggal ellátott, télen-nyáron használatos, flanellanyagból készült szerelést, amelyet gyermekeim születésekor nekem is alkalmam volt hordani. De nemcsak a ruhák, hanem a műtétre használt felszerelés is régi... Az ágyakon hárman, négyen ülnek, kuporognak, mert lefeküdni lehetetlenség. Egyesek a. folyosókon sétálnak le-fel, mások a WC-helyiségben cigarettáznak, ahol vágni lehet á füstöt... A jelenlevők között egyetlen lány van. Legtöbbje két-három gyerekes fiatalasszony... Terherbeesésről, családi helyzetről folyik a nyomott hangulatú társalgás... Senki sem nevet. A férfiakat szidják: amióta szabad és olcsó a kaparás, nem vigyáznak úgy, mint eddig. (Guther M. Ilona, 1990. augusztus 19.) • Domokos Géza: - Igaztalanok lennénk, ha nem köszönnénk meg az RMSZ-nek azt, hogy bár független lap, kezdettől fogva támogatta az RMDSZ-t. Közölte a dokumentumait, segítette szándékait, a választások után képviselőit. Persze, sok mindenről írhatott volna, jobban, elmélyültebben, érdekesebben. De nem hiszem, hogy szakmai tanácsokat kell adnunk a szerkesztőknek. Fontos, hogy tőlünk minél több információt kapjanak, és éppen mert független lap, ennek a jegyében próbálja olykor alaposabban mérlegelni állásfoglalását ... (1991. január 4.) • A kolozsvári Nu kérdéseire válaszolva Tőkés László püspök elismerte: tulajdonképpen kissé többet beszél a kelleténél; s annyi megnyilatkozása van, hogy azt lehet hinni: propagandát folytat. De nem ő kezdeményezi ezeket, nem tehet róla, mert állandóan kérdésekkel bombázzák. „Ez az én sorsom, s nagyon sokszor bánt, mert kevesebbet kellene beszélnem és felkészültebben, megfontoltabban!” (Távirati stílusban, 1991. április 3.) • Aki Nagylakon át készül kilépni az országból, jó, ha fölszereli magát vízzel, szalonnával, pokróccal, no meg hordozható vécével vagy bilivel. A kocsisor ugyanis általában a városka közepéig nyúlik, a várakozási idő 8-12 óra. Újabban mindenki egyetlen sorba kell hogy beálljon, akár hétvégi bevásároló turista, akár átutazó külföldi, s az sem mérvadó, hogy kikapcsolódni, rokonlátogatásra vagy éppen temetésre igyekszik. Az út mindkét oldalát bokáig ellepő civilizációs hulladékban, tűző napsütésben békésen olvasó, kártyázó, sörözgető emberek láttán támadt egy ötletem: mi lenne, ha egy bátor magánvállalkozó nemzetközi pikniktábort nyitna a határszélen? (Péterszabó Ilona, 1991. augusztus 14.)
• Persze, Mihail Szergejevicsnek igaza van: nem babra megy a játék. Véres csatákat jósol és joggal retteg, hogy elszabadulhat a pokol. A Nyugat szorongása sem oktalan, hiszen a több részre hulló birodalomban oszlik a fegyver, a bizalmatlanság és a veszély is... Hogy mire ébredünk holnap, azt nem tudni, ám jó lenne remélni, hogy a most valóban „szabaddá lett népek” nemcsak saját érdekükben, hanem egy világ javára képesek lesznek felelősen, emberien sáfárkodni szabadságukkal. Hogy a világ megkönnyebbülve, s ne gyászolva búcsúzhasson a Szovjetuniótól. (Kiss Zsuzsa, 1991. december 11.)
• A Kovászna megyei román napilapban megjelent egy egyetlen kérdésből és rövid válaszból álló interjú Petre Roman pártelnökkel. Az újságírónak arra a kérésére, hogy üzenjen valamit a Kovászna megyei románoknak, a pártelnök azt felelte: „Hamarosan gondolkodni fogunk azon; hogy konkrét módon a segítségére siessünk Hargita és Kovászna megye románságának.” Erre mondja az erdélyi ember, hogy most már nem tudjuk, féljünk-e vagy megijedjünk. (B. Kovács András, 1992. április 2.) • Az eltelt kilenc év távlatából elsősorban az a jelentős, hogy ez a Szövetség létrejött, de ennél is fontosabb, hogy ma is él; sőt, országos és nemzetközi elismerésnek örvend... emlékidézésen túl mi magunk is feltehetjük a kérdést: mit köszönhetünk egyáltalán a kilenc éve létező Szövetségnek? Ment-e általa a világ elébb? Ha a konkrét eseményeket nézzük, akkor azt kell mondanunk: nem igazán. De ha a világot veszszük szemügyre, akkor legyünk őszinték: mégis, mégis… (Cseke Gábor, 1998. december 24.)
• Egyetlen népet sem dolgoztattak olyan kitartóan és kilátástalanul a rendszerváltás előtt itt, keleten (és sehol), mint a románt. És persze, az együttélő nemzetiségeket – ez most nem a politikai szólam sztereotípiája, ez a legvadabb valóság. Csatornaépítő nép ez, és közben számolatlan hordatták el a hegyeket, fúratták az alagutakat, vágattak völgyet. Tavakat szárítottak ki csak azért, hogy nagyjából ugyanazzal az értelmetlen célszerűséggel néhány kilométerrel arrébb megássák a tó új medrét. Ezzel csak azt mondom, jobb sorsot érdemelne a honpolgár Romániában, legalább olyat, ahogyan a többi él a körülöttünk levő elérhetetlen Európában. (Oláh István, 1999. január 14.)
• Mindeddig mondhatnám zokszó nélkül görgettük a lejtőn felfelé magunk előtt a követ. Volt, aki kidőlt, volt, aki azt mondta, hogy ennyiért minek, s volt olyan is, aki azt hitte, másfelé könnyebben boldogul. De mindig maradtunk annyian, hogy a lap elkészüljön, útnak induljon az olvasó felé. Hogy akik maradtak, miért maradtak? Biztosan nem a pénzért, de a dicsőségért sem. Mert abból jutott ki talán a legkevesebb. Változott a világ, s ha más területeken nem igazán, sajtóvidéken hamar kialakult a „piacgazdaság”, ami minden magánvállalkozásnak, tehát nekünk is azt jelentette, hogy van avagy nincs miből, de az adókat fizesd, a lakosság mindegyre csappanó jövedelmeit vedd figyelembe, ne kérj annyit, amibe a lap kerül, csak amennyit az olvasók valahogy ki tudnak szorítani... újságra is. Jöttek aztán az olyanszerű kihívások (igények?), hogy hagyjuk már a politikát, tekintsünk el a rossz hírektől, inkább adjunk valami színeset, valami izgalmas gyilkosságot, napi szenzációt. Nem így tettünk. Folytattuk úgy, ahogy a lelkiismeretünk diktálta. Olvasóink majd megítélik, hogy amit kaptak, tájékoztatás volt-e avagy propaganda... (Gyarmath János, 1999. március 12.)
• 1989 előtt egy „jobb” állami, azaz kisajátított lakást csak „bizonyos” emberek kaphattak meg. Ezek a bizonyos emberek pedig most mint becsületes, némely esetben „jó magyar” adófizető polgárként tetszelegnek. És talán el is hiszik nekik azok, akik nem ismerték őket azelőttről. Néha épp újságírók... És az olvasók még sajnálják is őket: szegény emberek! Most jön a csúnya külföldre távozott tulaj, aki amúgy is már jól megszedte magát külföldön, és még van képe visszakövetelni a tulajdonát! Szerencsétlen, becsületes embert pedig volna szíve az utcára tenni? Aki azóta már annyit költött a régi, düledező házra (1989 előtt többnyire állami pénzeket)? (Debreczeni Éva, 1999. július 21.)
• Ha tömören meg kéne fogalmaznom a Sabin Gherman által mondottak üzenetét, arra gondolhatnék, amit talán legfrappánsabban Molnár Gusztáv körültekintő vizsgálódása közvetít számunkra: nagy változások vannak készülőben, köztük a (nemzet)állam fogalmának kiüresedése, helyettesítődése. Velünk és általunk, miközben holnapunk nem lesz látványosabban más, mint tegnapunk. Felötlik előttem, hogy gimnazista koromban, egyik fizikaóra után felírtam füzetem hátlapjára, emlékeztetőül, az épp hallottakat: 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás. Beleborzongtam, hogy addig még tizenegynéhány év van, aztán ki is ment a fejemből, de ott volt a tudatomban. És íme, ez is lecsengett, mert ez a dolgok rendje. Valami ilyenszerű eszközre gondolok, ha nem tűnik ellentmondásosnak: aktív türelem. (Szonda Szabolcs, 1999. augusztus 15.)
• Bevallom: néha zavart mostanáig a „zöldek” agresszív hangoskodása, de rá kell jönnünk: nekik van igazuk. Addig kell a hatóságok képébe üvölteni, amíg nem késő. Amíg még nő a fűszál, a tölgy, a fenyő, és hal van a vizekben. Mert íme: ott, a Szamos és a Tisza egyes magyarországi szakaszain már nincs hal. Nincs semmi. Csak üres, kihalt víz, és gyűlölet azok iránt, akik miatt ez megtörtént. Persze ha eltekintünk a katasztrófa hatásától, akkor azt is mondhatjuk: jó, hogy bekövetkezett a szennyezés. Ez nem cinizmus, csak a dolgok reális értékelése. Hiszen mi más, ha nem egy természeti katasztrófa ébresztheti rá térségünk országait, népeit az egymásrautaltságra, az összetartozásra, arra a felismerésre, hogy egymás nélkül semmire sem mehetünk, és hogy egymásnak mennyit árthatunk. (Máthé Éva, 2000. február 11.)
• Az RMDSZ-nek nem szabad engednie, hogy belső életét megfertőzze az általa oly szokszor megbélyegzett ún. balkáni politizálási stílus. Az egyet ígérés és a mást csinálás. A ki- és beszámíthatatlanság. A csalás, a hazugság. Épp arról az értékéről mondana le, amit mások annyira irigyelnek. Amiért sokszor megfojtanák egy kanál vízben. Most sem különben. Választási évben vagyunk. Jogaink érdekében: el kell mennünk szavazni. Vitákon innen és túl. S el is fogunk menni. (Cseke Gábor, 2000. május 12.)
• Igen, a valóság lehangoló és szomorú mostanában mifelénk. De a bajokat nem orvosolhatjuk, ha állandóan ezeket ismételjük, mindenből csak a negatívumot emeljük ki... tessék már egy kicsit mosolyogni, egy piciny oka biztosan mindenkinek van rá. Még azoknak is, akik el akarják velünk hitetni, hogy a világ csak rossz. (Sike Lajos, 2000. augusztus 1.)
• Utakat az államfő látogatása előtt is javítottak. Most erre csak rövid szakaszon volt szükség. Igaz, jellemző módon erre is ott került sor, ahol a miniszterelnök és csapata járt. Csíkszeredában a Coşbuc utca régen feltört szakaszára most egyből jutott pénz. Nem rossz ez most sem, csak azt nem érteni, hogyan juthatott most és korábban egyáltalán? Ha nem lenne ez az egybeesés, dicsérném a megoldás ötletgazdáját. (Daczó Dénes, 2001. szeptember 20.)
olitikai vagy egy diplomáciai szakértő, egy szakújságíró, egy (esetleg magyar származású) szenátor vagy képviselő. Ne adj’ isten, maga az elnök. Azaz: valamelyik bunkó jenki. Aki szeret sommásan, leegyszerűsítve fogalmazni. Mint a vadnyugati filmjeikben: valaki vagy jó vagy rossz. Szép vagy csúf. Hófehér vagy éjfekete. Ha az árnyalatokat el is hanyagolják, általában nem tévednek nagyot... Alaptalan feltételezések, származást firtató sandaságok helyett inkább arra kellene összpontosítanunk szellemi és politikai energiáinkat, hogy legközelebb ne mondhassanak kedvezőtlent rólunk. (Siklósi Nándor, 2002. november 20.)
• A rendszerváltás óta tettük a magunkét, igyekeztünk tudásunk és tehetségünk szerint a legjobb lappal szolgálni, átfogóan tájékoztatni olvasóinkat. Közben nap mint nap harcot folytattunk az újabban már arab kézen levő fő lapterjesztővel, futottunk – bár nem ez lenne a feladatunk – a reklámokért, hirdetésekért. Éveken át sikerrel, még akkor is, amikor a hatalom szemében vörös posztó voltunk. Érdekes módon pontosan akkor fuccsolunk be, amikor érdekvédelmi szervezetünk kormányra került... Reméltük: az új helyzetben másképpen viszonyul majd a magyar nyelvű sajtóhoz, a Romániai Magyar Szóhoz. Erre ígéret is elhangzott, méghozzá a legmagasabb szinten… Azzal maradtunk, a romániai magyarság pedig egy lappal kevesebbel.
2012. június 29.
(Az utolsó számot veszik kezükbe! 2005. augusztus 1.) Új Magyar Szó (Bukarest) /vezércikk/
Búcsú az olvasótól
Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi. Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van.
Azok az olvasók, akik az Új Magyar Szót megrendelhető vagy megvásárolható papírújság formájában olvasták, mától országos magyar napilap nélkül maradnak.
Nehéz ilyenkor bármit is mondani, magyarázni. Sajnáljuk nagyon, mert tudjuk, hogy sok (volt) az idős, „hagyományos” olvasónk, akinek a helyi újság mellett mi segítettünk tájékozódni, eligazodni ország-világ-közösségünk eseményeiben, életében, és ők – legalábbis nagy többségükben – interneten nem fogják tudni olvasni lapunkat. Lehettek, akik reggel a megszokás csendes bizonyosságával vették kézbe, lehettek, akiknek délutáni olvasmányuk volt. Lehettek, akik egyetértettek cikkeinkkel, mások, akik egyes írásokkal nem. De az országos magyar napilap mindenképpen része volt az életüknek, és ezt a részt most elveszítették.
Magunkat nem sajnáljuk. Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi.
Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek (és, igen, legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek) elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van. Amikor – természetesen a megfelelő koncepció- és stílusváltással – folytatva az időlegesen megszüntetett Romániai Magyar Szó munkáját, első számaink megjelentek, mi voltunk azok, akik a hangadó romániai magyar sajtó negativitástengerében az értékalapú, pozitív megközelítésmódot képviseltük. Lassan kiderült, hogy nincs is olyan nehéz dolgunk, hiszen – amint a sorozatos szavazások alkalmával is bebizonyosodott – közösségünk „együtt élt” az RMDSZ-szel, igényelte ezt a megközelítésmódot, örömmel olvasott ismertetést, elemzést, józan kritikát, akár elismerést is a munkájáról, vezetőiről, tagjairól, a kényszeres „ellenzékiség”, a gáncsoskodás, olykor a mocskolódás helyett. Most alkalmasint az derülhetett ki, hogy elképzelése szerint Szövetségünk saját médiaháttér nélkül, a felbillent egyensúlyú romániai magyar sajtópiac körülményei között is boldogul és túlél mind a közösségszolgálat, mind a politikai harc frontjain – kívánjuk, hogy sikerüljön! Nem pénzért tettük, a kis fizetésekből főleg fiatal, családos munkatársaink alig tudtak megélni. A lap arculatát, irányultságát meghatározó Vélemény rovatunk közírói két éve mind honorárium nélkül dolgoznak.
Mi tagadás, szembementünk a konzervatív hullámmal. Tudatosan kerültük az olcsó nemzetieskedést, kímélet nélkül elítéltük az antidemokratikus tempókat, a populizmust, a konfliktuskereső, macsó politizálást, a gyűlöletbeszédet, a torz tudati megnyilvánulásokat – Romániában és Magyarországon. Eszményképünk a pluralista demokrácia, a jogállamiság, vagyis a törvények, a türelmesség és az értékek tisztele.
Csakhogy mindezek most már önök számára nem egyebek, mint puszta szavak, kedves elhagyott olvasóink. Bocsássanak meg, ha tudnak.
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)
Búcsú az olvasótól
Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi. Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van.
Azok az olvasók, akik az Új Magyar Szót megrendelhető vagy megvásárolható papírújság formájában olvasták, mától országos magyar napilap nélkül maradnak.
Nehéz ilyenkor bármit is mondani, magyarázni. Sajnáljuk nagyon, mert tudjuk, hogy sok (volt) az idős, „hagyományos” olvasónk, akinek a helyi újság mellett mi segítettünk tájékozódni, eligazodni ország-világ-közösségünk eseményeiben, életében, és ők – legalábbis nagy többségükben – interneten nem fogják tudni olvasni lapunkat. Lehettek, akik reggel a megszokás csendes bizonyosságával vették kézbe, lehettek, akiknek délutáni olvasmányuk volt. Lehettek, akik egyetértettek cikkeinkkel, mások, akik egyes írásokkal nem. De az országos magyar napilap mindenképpen része volt az életüknek, és ezt a részt most elveszítették.
Magunkat nem sajnáljuk. Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi.
Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek (és, igen, legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek) elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van. Amikor – természetesen a megfelelő koncepció- és stílusváltással – folytatva az időlegesen megszüntetett Romániai Magyar Szó munkáját, első számaink megjelentek, mi voltunk azok, akik a hangadó romániai magyar sajtó negativitástengerében az értékalapú, pozitív megközelítésmódot képviseltük. Lassan kiderült, hogy nincs is olyan nehéz dolgunk, hiszen – amint a sorozatos szavazások alkalmával is bebizonyosodott – közösségünk „együtt élt” az RMDSZ-szel, igényelte ezt a megközelítésmódot, örömmel olvasott ismertetést, elemzést, józan kritikát, akár elismerést is a munkájáról, vezetőiről, tagjairól, a kényszeres „ellenzékiség”, a gáncsoskodás, olykor a mocskolódás helyett. Most alkalmasint az derülhetett ki, hogy elképzelése szerint Szövetségünk saját médiaháttér nélkül, a felbillent egyensúlyú romániai magyar sajtópiac körülményei között is boldogul és túlél mind a közösségszolgálat, mind a politikai harc frontjain – kívánjuk, hogy sikerüljön! Nem pénzért tettük, a kis fizetésekből főleg fiatal, családos munkatársaink alig tudtak megélni. A lap arculatát, irányultságát meghatározó Vélemény rovatunk közírói két éve mind honorárium nélkül dolgoznak.
Mi tagadás, szembementünk a konzervatív hullámmal. Tudatosan kerültük az olcsó nemzetieskedést, kímélet nélkül elítéltük az antidemokratikus tempókat, a populizmust, a konfliktuskereső, macsó politizálást, a gyűlöletbeszédet, a torz tudati megnyilvánulásokat – Romániában és Magyarországon. Eszményképünk a pluralista demokrácia, a jogállamiság, vagyis a törvények, a türelmesség és az értékek tisztele.
Csakhogy mindezek most már önök számára nem egyebek, mint puszta szavak, kedves elhagyott olvasóink. Bocsássanak meg, ha tudnak.
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 30.
Megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott kiadása
Anyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenését az Új Magyar Szó című romániai magyar napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól.
A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a Scripta Kiadó Rt. döntése értelmében az Új Magyar Szó romániai országos magyar napilap 2012. július 1-jétől szünetelteti nyomtatott változatának megjelentetését. A lapkiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap tartalma ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható. A portál ezentúl napközben is folyamatosan frissül naprakész hírekkel, és a nyomtatott lapban megszokott rovatokkal, publicisztikákkal jelentkezik.
Ágoston Hugó, a lap vezető publicistája vezércikkében azt írta: a lap munkatársai abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy szükség van a közösségnek elkötelezett és a közösség „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek elkötelezett” orgánumra. Időközben azt tapasztalták, nincsen nehéz dolguk, hiszen – amint a választási eredmények sora is igazolja – a közösség „együtt élt” az RMDSZ-szel. „Örömmel olvasott ismertetést, elemzést, józan kritikát, akár elismerést is a munkájáról, vezetőiről, tagjairól, a kényszeres ellenzékiség, a gáncsoskodás, olykor a mocskolódás helyett” – fogalmazott visszatekintésében Ágoston Hugó.
A vezető publicista azt is elismerte, hogy a lap szembement a konzervatív hullámmal. Tudatosan kerülte az „olcsó nemzetieskedést”, kímélet nélkül elítélte „az antidemokratikus tempókat, a populizmust, a konfliktuskereső, macsó politizálást, a gyűlöletbeszédet, a torz tudati megnyilvánulásokat – Romániában és Magyarországon.”
A bukaresti székhelyű Új Magyar Szó 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként.
Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben.
A Krónika 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium fizetési listáján szerepel, és a lap több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a Bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét.
Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét egyébként márciusban Románia szaloniki főkonzuljává nevezték ki. Krónika (Kolozsvár)
Anyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenését az Új Magyar Szó című romániai magyar napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól.
A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a Scripta Kiadó Rt. döntése értelmében az Új Magyar Szó romániai országos magyar napilap 2012. július 1-jétől szünetelteti nyomtatott változatának megjelentetését. A lapkiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap tartalma ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható. A portál ezentúl napközben is folyamatosan frissül naprakész hírekkel, és a nyomtatott lapban megszokott rovatokkal, publicisztikákkal jelentkezik.
Ágoston Hugó, a lap vezető publicistája vezércikkében azt írta: a lap munkatársai abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy szükség van a közösségnek elkötelezett és a közösség „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek elkötelezett” orgánumra. Időközben azt tapasztalták, nincsen nehéz dolguk, hiszen – amint a választási eredmények sora is igazolja – a közösség „együtt élt” az RMDSZ-szel. „Örömmel olvasott ismertetést, elemzést, józan kritikát, akár elismerést is a munkájáról, vezetőiről, tagjairól, a kényszeres ellenzékiség, a gáncsoskodás, olykor a mocskolódás helyett” – fogalmazott visszatekintésében Ágoston Hugó.
A vezető publicista azt is elismerte, hogy a lap szembement a konzervatív hullámmal. Tudatosan kerülte az „olcsó nemzetieskedést”, kímélet nélkül elítélte „az antidemokratikus tempókat, a populizmust, a konfliktuskereső, macsó politizálást, a gyűlöletbeszédet, a torz tudati megnyilvánulásokat – Romániában és Magyarországon.”
A bukaresti székhelyű Új Magyar Szó 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként.
Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben.
A Krónika 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium fizetési listáján szerepel, és a lap több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a Bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét.
Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét egyébként márciusban Románia szaloniki főkonzuljává nevezték ki. Krónika (Kolozsvár)
2012. június 30.
Felavatták Móricz Zsigmond mellszobrát Börvelyen
Felavatták Móricz Zsigmond mellszobrát az író halálának 70. évfordulója alkalmából rendezett Móricz-emléknapok keretében június 29-én, pénteken Börvelyen.
A Szatmár megyei község általános iskolájának kertjében emelt, Bíró Lajos szobrászművész által készített műalkotást Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Markó Béla, volt RMDSZ- elnök leplezte le.
A Nagykároly közelében lévő települést 107 évvel ezelőtt egy szatmári gyűjtőútja során kereste fel az író; a községet ennek apropóján választotta az ünnepségsorozat helyszínéül a társzervező nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület.
A helyi református templomban tartott istentiszteletet követő ünnepségen Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület alelnöke Móricz Zsigmondra emlékezve felidézte: a 133 évvel ezelőtt, éppen ezen a napon született író 1903 és 1906 között, a Kisfaludy Társaság megbízásából szervezett népdalgyűjtő körútjai alkalmával az akkori Szatmár megye nagyon sok, magyarok által lakott településén megfordult.
A gyűjtőutakat megelőző és az azt követő dokumentálás eredményeként az 1908-ban, Borovszky Samu szerkesztésében megjelent monográfiájában terjedelmes tanulmányt írt Szatmár vármegye népe címmel. A falvakban tett látogatásait később szépírói munkásságában is kamatoztatta: műveiben nyomon követhetők a települések lakóival való megismerkedés élményei - fogalmazott beszédében az egyesület alelnöke, megemlítve, hogy börvelyi látogatásának emlékei a Pipacsok a tengeren című ifjúsági regényében olvashatóak. Börvelyen már a magyar irodalom második személyiségének állítanak szobrot - utalt a már korábban, szintén az iskola kertjében emelt Petőfi-emlékműre Muzsnay Árpád.
„Ez a ragyogó műalkotás kifejezi azt, aki Móricz Zsigmond volt és marad mindannyiunk számára: azt az egy tömbből faragott, kemény embert, aki íróként bármelyik pillanatában képes volt szembenézni a magyar valósággal és képes volt ennek a magyar valóságnak a kritikáját megfogalmazni” - mondta méltatásában Markó Béla. A politikus a szobrokra utalva rendkívüli dolognak nevezte, hogy az egyik oldalon Petőfi Sándor, a másikon pedig Móricz Zsigmond „vigyáz ennek a vidéknek a népére, ahogyan vigyázott eddig is”.
Az ünnepségen köszöntőt mondott Sróth Ödön, a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság elnöke, Mercs István, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke, valamint a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület képviseletében Fülöp István fideszes országgyűlési képviselő. A beszédek után az emlékezés koszorúit helyezték el a jelenlévők Móricz Zsigmond szobránál.
A börvelyi Móricz-emléknapok eseményei pénteken és szombaton a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz-vándorkiállításával és tudományos emléküléssel, valamint a környék településein tett irodalmi kirándulásokkal folytatódnak. Krónika (Kolozsvár)
Felavatták Móricz Zsigmond mellszobrát az író halálának 70. évfordulója alkalmából rendezett Móricz-emléknapok keretében június 29-én, pénteken Börvelyen.
A Szatmár megyei község általános iskolájának kertjében emelt, Bíró Lajos szobrászművész által készített műalkotást Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Markó Béla, volt RMDSZ- elnök leplezte le.
A Nagykároly közelében lévő települést 107 évvel ezelőtt egy szatmári gyűjtőútja során kereste fel az író; a községet ennek apropóján választotta az ünnepségsorozat helyszínéül a társzervező nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület.
A helyi református templomban tartott istentiszteletet követő ünnepségen Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület alelnöke Móricz Zsigmondra emlékezve felidézte: a 133 évvel ezelőtt, éppen ezen a napon született író 1903 és 1906 között, a Kisfaludy Társaság megbízásából szervezett népdalgyűjtő körútjai alkalmával az akkori Szatmár megye nagyon sok, magyarok által lakott településén megfordult.
A gyűjtőutakat megelőző és az azt követő dokumentálás eredményeként az 1908-ban, Borovszky Samu szerkesztésében megjelent monográfiájában terjedelmes tanulmányt írt Szatmár vármegye népe címmel. A falvakban tett látogatásait később szépírói munkásságában is kamatoztatta: műveiben nyomon követhetők a települések lakóival való megismerkedés élményei - fogalmazott beszédében az egyesület alelnöke, megemlítve, hogy börvelyi látogatásának emlékei a Pipacsok a tengeren című ifjúsági regényében olvashatóak. Börvelyen már a magyar irodalom második személyiségének állítanak szobrot - utalt a már korábban, szintén az iskola kertjében emelt Petőfi-emlékműre Muzsnay Árpád.
„Ez a ragyogó műalkotás kifejezi azt, aki Móricz Zsigmond volt és marad mindannyiunk számára: azt az egy tömbből faragott, kemény embert, aki íróként bármelyik pillanatában képes volt szembenézni a magyar valósággal és képes volt ennek a magyar valóságnak a kritikáját megfogalmazni” - mondta méltatásában Markó Béla. A politikus a szobrokra utalva rendkívüli dolognak nevezte, hogy az egyik oldalon Petőfi Sándor, a másikon pedig Móricz Zsigmond „vigyáz ennek a vidéknek a népére, ahogyan vigyázott eddig is”.
Az ünnepségen köszöntőt mondott Sróth Ödön, a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság elnöke, Mercs István, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke, valamint a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület képviseletében Fülöp István fideszes országgyűlési képviselő. A beszédek után az emlékezés koszorúit helyezték el a jelenlévők Móricz Zsigmond szobránál.
A börvelyi Móricz-emléknapok eseményei pénteken és szombaton a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz-vándorkiállításával és tudományos emléküléssel, valamint a környék településein tett irodalmi kirándulásokkal folytatódnak. Krónika (Kolozsvár)
2012. június 30.
Három év börtönbüntetésre ítélték a Mikó-per vádlottjait
Az első fokon meghozott ítélet szerint hivatali visszaélés történt
Az első fokon meghozott ítélet szerint hivatali visszaélés miatt három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Markó Attila államtitkárt (képünkön), Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját, valamint Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadóját. Mindhárman annak az állami restitúciós bizottságnak a tagjai, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét a református egyháznak szolgáltatta vissza. A buzăui bíróság honlapján pénteken olvasható ítélet megsemmisítette teljes egészében a visszaszolgáltatási iratot, és elrendelte, hogy töröljék az Erdélyi Református Egyházkerületet, mint tulajdonost, az ingatlan telekkönyvéből. A három vádlottat védelmébe vette a református egyház és az RMDSZ is. Tőkés László szerint a Mikó-per az egyházi ingatlanok visszaállamosítására tett kísérlet.
A restitúciós bizottság 2002-ben szolgáltatta vissza a református egyháznak a Sepsiszentgyörgy leghíresebb iskolájának otthont adó épületet. Az egyház visszaigényelte az iskolaépület mellett lévő, az egykori tanári lakásoknak otthont adó ingatlanokat is. Az egykori bérlők megvásárolták ezeket egy 1996-os jogszabály értelmében. Ezért ez utóbbiak feljelentést tettek az ügyészségen, és azt állították, hogy nemcsak a volt tanári lakások, hanem az iskola épülete sem képezte az egyház tulajdonát, ezért szerintük törvénytelen volt a visszaszolgáltatás.
A korrupcióellenes ügyészség nagy értékre elkövetett hivatali visszaélés címén emelt vádat, a vádirat szerint a restitúciós bizottság tagjai érvénytelen dokumentumok alapján szolgáltatták vissza az ingatlant a református egyháznak, s ezáltal 1,3 millió lej kárt okoztak az államnak.
A bírósági ítélet megállapítja, hogy a vádlottak a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt károsították meg, holott a per folyamán a hivatal jelezte, hogy ők nem tartanak igényt az épületre, mert az a református egyházé volt. Antal Árpád polgármester május elején olyan dokumentumot mutatott be a sajtónak, amely szerinte alátámasztja, hogy az iskola az egyházé volt. A tanári lakásokat építő mester örökösétől egy 1897-es keltezésű, kézzel írott szerződést mutatott be, amelyet a kollégium főgondnoka, az egyházi főjegyző és az építő vállalkozó írt alá.
Benedek Levente a vádiratban megjelölt egyik feljelentő szerint a református egyház a Székely Mikó Kollégium megépítésére csak a szükséges összeg töredékét adta, a többi közadakozásból gyűlt össze, így az ő értelmezése szerint az ingatlan a nép, vagyis az állam a tulajdona, és nem az egyházé.
Markó Attila nem kívánta lapunk kérésére kommentálni az ítéletet. „Nincs erőm, nincs erőnk és nincs igazság”. Marosán Tamás megdöbbenésének adott hangot: „Egy százalék esélyt se láttam arra, hogy elítéljenek”. Máté András képviselő szerint koncepciós perről van szó, megfélemlítésről. Szabadság (Kolozsvár)
Az első fokon meghozott ítélet szerint hivatali visszaélés történt
Az első fokon meghozott ítélet szerint hivatali visszaélés miatt három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Markó Attila államtitkárt (képünkön), Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját, valamint Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadóját. Mindhárman annak az állami restitúciós bizottságnak a tagjai, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét a református egyháznak szolgáltatta vissza. A buzăui bíróság honlapján pénteken olvasható ítélet megsemmisítette teljes egészében a visszaszolgáltatási iratot, és elrendelte, hogy töröljék az Erdélyi Református Egyházkerületet, mint tulajdonost, az ingatlan telekkönyvéből. A három vádlottat védelmébe vette a református egyház és az RMDSZ is. Tőkés László szerint a Mikó-per az egyházi ingatlanok visszaállamosítására tett kísérlet.
A restitúciós bizottság 2002-ben szolgáltatta vissza a református egyháznak a Sepsiszentgyörgy leghíresebb iskolájának otthont adó épületet. Az egyház visszaigényelte az iskolaépület mellett lévő, az egykori tanári lakásoknak otthont adó ingatlanokat is. Az egykori bérlők megvásárolták ezeket egy 1996-os jogszabály értelmében. Ezért ez utóbbiak feljelentést tettek az ügyészségen, és azt állították, hogy nemcsak a volt tanári lakások, hanem az iskola épülete sem képezte az egyház tulajdonát, ezért szerintük törvénytelen volt a visszaszolgáltatás.
A korrupcióellenes ügyészség nagy értékre elkövetett hivatali visszaélés címén emelt vádat, a vádirat szerint a restitúciós bizottság tagjai érvénytelen dokumentumok alapján szolgáltatták vissza az ingatlant a református egyháznak, s ezáltal 1,3 millió lej kárt okoztak az államnak.
A bírósági ítélet megállapítja, hogy a vádlottak a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt károsították meg, holott a per folyamán a hivatal jelezte, hogy ők nem tartanak igényt az épületre, mert az a református egyházé volt. Antal Árpád polgármester május elején olyan dokumentumot mutatott be a sajtónak, amely szerinte alátámasztja, hogy az iskola az egyházé volt. A tanári lakásokat építő mester örökösétől egy 1897-es keltezésű, kézzel írott szerződést mutatott be, amelyet a kollégium főgondnoka, az egyházi főjegyző és az építő vállalkozó írt alá.
Benedek Levente a vádiratban megjelölt egyik feljelentő szerint a református egyház a Székely Mikó Kollégium megépítésére csak a szükséges összeg töredékét adta, a többi közadakozásból gyűlt össze, így az ő értelmezése szerint az ingatlan a nép, vagyis az állam a tulajdona, és nem az egyházé.
Markó Attila nem kívánta lapunk kérésére kommentálni az ítéletet. „Nincs erőm, nincs erőnk és nincs igazság”. Marosán Tamás megdöbbenésének adott hangot: „Egy százalék esélyt se láttam arra, hogy elítéljenek”. Máté András képviselő szerint koncepciós perről van szó, megfélemlítésről. Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 30.
„Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról”
Beszélgetés Bárdi Nándor történésszel a kisebbségi retorika változásairól
„A magyar politikai osztály elvesztett két világháborút. Nem tudta az állampolgáraival fennálló »szerződését« megtartani. Ez a magyar állam történelmi felelősségérzetének kényszere.” – TRANSINDEX.RO
„Az igazi integrációnak nem pusztán szimbolikus, retorikavezérelt dolgokban, hanem konkrét cselekvésekben kellene megmutatkoznia. Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról, a romániai vagy szlovákiai magyar társadalomról, hanem konkrétan megnézve az ezeken belüli alrendszerek (oktatás, önkormányzat, nyilvánosság, egyházi élet, közművelődés) működését. Az az igazi integráció, ha ezekben történik meg a változás, a saját társadalomra való odafigyelés” – vélekedik Bárdi Nándor történész, aki június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a Bács-Kiskun megyei Baján tartott előadást a határon túli magyarság 1989 utáni struktúraváltásáról. A rendezvényen kolozsvári küldöttség is részt vett, így készülhetett el az alábbi beszélgetés.
– Minek köszönhető, hogy az új Fidesz kormány 2010-ben bevezette június 4-én a nemzeti összetartozás emléknapját?
– Magyarországon három nemzeti ünnepet tartunk nyilván: március 15., augusztus 20. és október 23. Ugyanakkor léteznek a törvényben rögzített emléknapok is. Ide tartozik a 2010-ben elfogadott nemzeti összetartozás napja. Ezenkívül azonban további öt emléknapunk van: az 1946-os köztársaság kihirdetésének évfordulója, a kommunizmus, a holokauszt áldozatairól való megemlékezés, a szovjet csapatok 1991-es kivonulásának ünnepe és az aradi vértanúk napja. Ezek nem munkaszüneti napok, de mindenhol megemlékeznek róluk, különösen a középiskolák szintjén. Továbbá van kilenc egyéb emléknapunk (ezek között szerepel április 5., a kassai kormányprogram napja, amelyet a szlovákiai magyarság gyásznapjának is tekintenek).
Az előző Fidesz kormány 2001-től vezette be a holokauszt-emléknapot, most pedig már tavasszal kezdeményezték az összetartozás napjának létrehozását. Ezek mindenképp a Kádár-korszak történelmi amnéziájával szembe mennek. Egy új emlékezet- és politikai identitásközösség létrehozását célozták meg. A trianoni emléknap bevezetésében meghatározó lehetett a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampány végeredménye, amely lényegében egy pártpolitikai csata volt, és nem a külhoni magyarokról szólt. De alapvetően megrázta a magyarországi politikai közösséghiánnyal küszködő politikai osztályt is. Ezért a második Orbán-kormány magyarságpolitikai programja négy olyan projektre épül, amely elsősorban Magyarországnak szól. Bizonyos értelemben annak érdekében alakították ezt így, hogy ne kerülhessen sor még egy, a népszavazáshoz hasonló identitáspolitikai fiaskóra. Már a választási kampányukban megígérték az egyszerűsített honosítási eljárással a kettős állampolgárság, magyarországi lakóhely nélküli, könnyített megszerzését; a Magyarság Házának megteremtését a Budai Várban, amely ma a Szülőföld Alapot felváltó Bethlen Gábor Alap székháza; a Határtalanul program, a magyarországi középiskolások szomszédországi magyarlakta területekre való utaztatását; és végezetül az emléknapot.
– A Nemzeti Összetartozás Napja esetében felmerülhet a kérdés: jó-e, hogy épp a Trianon-emléknapra esik, vagy sem?
– Nem az én tisztem ezt eldönteni. De ez alkalom arra, hogy tisztázzuk a mindenkori viszonyunkat Trianonhoz, pontosabban a róla és következményeiről való beszédhez. Felfoghatjuk úgy, hogy a nemzeti közösséget lényegében egy trauma fogja össze, és ebben a hanyatlástörténeti sorsközösségben várjuk a terapeutákat. Vagy szembenézhetünk Trianonnal és következményeivel, és megpróbálhatunk túllépni ezen, detrianonizálni, határtalanítani, ugyanakkor Magyarországon emancipálni a külhoni magyarokat.
– A nemzetegyesítés programjára gondol?
– Itt többről, egy bonyolultabb kérdésről és nem pusztán politikai elvárás-retorikáról van szó. Az egységes magyar nemzet helyett talán azért jobb az egyetemes magyarság kifejezés, mert ebbe sokkal inkább belefér a többközpontúság, a különböző, kilencven éve kialakult sorsközösségek sajátosságainak elfogadása. Az egységesítésben van egy központ, egy normaelvárás, a határtalanítás ellenben azt is jelenti, hogy beemeljük a másik részt is a közös örökségbe. Például gondoljon arra, hogy Romániában és Szlovákiában a magyarországi jogosítványt hajtásinak nevezik. Nem felel meg a budapesti elvárásnak? Na és? Miért ne lehetne a hajtási a jogosítvány kifejezés szinonimája egy magyar értelmező szótárban? Ilyen egyszerű. Miért ne lehetne az etnokulturális közösségünk különböző tájegységeinek örökségét és a kisebbségi helyzetben magától értetődően változó populáris kultúrát elfogadni? Miért lehet fals az a kifejezés, önmegnevezésként Kolozsvárt, hogy határon túli magyar? Nemcsak azért, mert a kolozsvári magyarok adott helyzetben egyszerűen magyarnak tartják magukat, hanem mert a határon túli magyar kifejezés egyből Magyarországhoz képest határozza meg a kulturális azonosságot. A külhoni magyar kifejezés magában hordozza azt, hogy a Kárpát-medence (a volt történelmi Magyarország) a magyarországiak számára is egy olyan közös haza, amelyben a nem magyarok is otthon érezhetik magukat Budapesten vagy Battonyán, Pilisszentkereszten stb. éppúgy, mint a valamiképpen a magyar etnokulturális közösséghez tartozók.
De ez nem azt jelenti, hogy ettől még nem Budapest elsősorban a nemzeti azonosság újratermelésének infrastrukturális központja. Ez olyan felelősség, amelyet nem lehet magyarországi projektekkel és a külhoni magyar állampolgársággal letudni. Ezt érzékelte a politika is, és elindult az óvodaprogram, ösztöndíjprogramok, a Bethlen Gábor Alap külhoni irodahálózatának szervezése, a nyelvhasználati lehetőségek bővítését célzó civil akciók támogatása.
Most a harmadik emléknap programjait nézve a hivatalos nagy ünnepségeknél fontosabbak a testvértelepülési meghívások, egy-egy nem magyarországi rockegyüttes fellépése, főzőversenyek, az önkormányzati programokba, továbbképzésekre, táboroztatásokra való automatikus meghívások. Manapság már a bulvármédiában is állandóan jelen vannak a külhoni magyarokról szóló hírek, elég csak a tehetségkutató műsorokra gondolni, ahol feltűnnek a komoly otthoni szurkolótáborral rendelkező határon túli magyar versenyzők. (Egyben üzleti érdek is a megszólításuk.) Vagy említhetjük Reisz András meteorológust, aki pálócosan beszélt, és a felvidéki magyarok ezt a magukénak érezték. A vajdaságiak számára pedig egy idol Rúzsa Magdi karrierje. Az a természetes és normális, ha ezek nem külön, mint „külhoniak” jelennek meg, hanem természetes módon, a maguk szakmai értéke szerint. Biztos vagyok abban, hogy a Krétakör és a sepsiszentgyörgyi Osonó diákszínpad együttműködését nem az RMDSZ vagy a Fidesz szervezte meg. A csíkszeredai múzeum vagy a Kriza Társaság színvonalas működése egyben azt is jelenti, hogy a magyarországi szakmai mező részese. (S ez természetesen együtt jár a mezőnyön belüli játékszabályok elfogadásával, a verseny- és kooperációs viszonylatokkal.) Ezeknek az alrendszereknek a szakmai alapon történő együttműködése az igazán fontos – és nem a magyar–magyar, konfliktusos esetekben az „áldozat” és az „adófizető” viszonylat.
– Ha mindezeket átgondoljuk, gyakorlatilag arra a következtetésre juthatunk, hogy már eltűntek a határok.
– Pontosabban fogalmazva egyrészt a határátlépés akadályai szűntek meg, bár ez elsősorban Szlovákia, Ausztria, Szlovénia esetében teljes, Románia, Horvátország esetében majdnem az, míg Szerbia és Ukrajna vonatkozásában a schengeni határőrizet jelen van (pl. minden autóba bele kell nézni). A másik fontos – és nem is utolsó változás – egy közös magyar médiatér létrejötte. Ebben azonban a magyarországi médiafogyasztás a meghatározó, és ez azzal jár, hogy sokkal nagyobb gondot jelent a fiatalok számára a honországuk nyelvének elsajátítása, jóval tájékozottabbak a magyarországi politikai eseményekben, az eszmei ideológiai áramlatok is korlátozás nélkül hatnak. (Lásd a „judemerézést”, az „orkozást”, de még a „tápos” kifejezés is a magyarországi katonai szlengben gyökerezik.) Ugyanakkor Magyarországon ma már a Szózat helyett a Székely himnusz a második, a nemzeti összetartozást jelképező közösségi ének. Vagy lássuk be, hogy a mai médiában már nem az Alföld, hanem a Székelyföld jelenik meg nemzeti tájként. Miközben a régió az ország határán kívülre került.
De ettől nem szűntek meg a nemzetállami központok, a Magyarország és szomszédainak viszonyait meghatározó párhuzamos nemzetépítő törekvések, nem jött létre a nemzeti/állami hovatartozástól független esélyegyenlőség a társadalmi mobilitás terén, illetve a kulturális azonosságtudat újratermelődésében.
Itt vannak a kisebbségi léthelyzet adottságai. Nem pusztán arról van szó, hogy ki melyik nemzetállami központba fizet adót: a kisebbségi helyzet olyan adottságokat hoz magával, amelyeket egy homogén nemzetállamban élő ember nem él át. A Trianonról való beszéd Magyarországon a területcsonkítást, a revíziós kultuszt, a kisebbségi sérelmeket tematizálja. Ugyanez a külhoni magyar közegben a kilencven éve létrejött kényszerű sorsközösségek alapját jelenti. Az első világháború utáni más országokhoz került magyar családok számára Trianon a sorstörténetük meghatározó eseménye volt, generációkra meghatározta életlehetőségeiket. Ezeket a közösségeket az örökségesítés és a nemzetesítés (önszemléletükben a kulturális azonosság tudatosítása) szervezi. Kulturálisan és politikailag sokkal érzékenyebbek és kiszolgáltatottabbak, mint az ún. anyaországban élők.
A magyar politikai osztály elvesztett két világháborút. Nem tudta az állampolgáraival fennálló „szerződését” megtartani. Ez a magyar állam történelmi felelősségérzetének kényszere.
Egy másik fontos különbség a magyar–magyar összehasonlításban a hazához való viszony. Míg a magyarországi népesség döntő része számára az ország és a haza fogalma egybe esik, addig a kisebbségi magyar közösségekben a szülőföld és a magyar kultúra, az etnokulturális közösség tere jelenti a hazát, az otthonosságérzet lehetőségét. Többek között ezt fejezheti ki a „Magyar vagyok, nem turista” pólófelirat is.
A harmadik fontos határtermelő sajátosság az, hogy míg a magyarországiak számára a „magyarság” egy önmagától értetődő szerepe személyiségének, addig a nem nyelvországában élő, döntően kétnyelvű ember életében mindig jelen van egy másik nyelvnek és kultúrának a hatása. Számára a „magyar-szerep” ezért mindig kiemelt lesz. Mindig tudatában van egy „másik valóság”, egy másik szemlélet jelenlétének, míg a magyarországi (döntően budapesti) véleményformáló elit Kisvárdától Kaposvárig egy homogén elvárásrendben él. Miközben most épp a médiában nagy dolog székelyesen beszélni, addig szabolcsiasan azért ciki, pedig hasonló tájnyelvi jellegzetességekről van szó. Az újvidéki telepiekről nem is beszélve.
– Hol lehet ezekben a folyamatokban elhelyezni a kettős állampolgárság kérdését?
– Itt megint szét kell szálazni néhány dolgot. Nevezetesen a kettős állampolgárságról szóló vitákat, a kettős állampolgárság funkciójától és az intézményi vélt vagy valós következményektől, valamint a magyarországi lakóhely nélküli választójog kérdésétől. Nekem megint nem valamiféle normatív ítélet lehet a dolgom – szabadelvűként támogatom a szabad állampolgárság választást –, hanem az, hogy felhívjam a figyelmet a problémákra.
A kérdés utolsó elemével kezdve, gyakran szó van arról, hány és milyen nemzetközi példát tudunk felhozni a szavazati jog tekintetében. Ezeket áttekintve azonban azt látjuk, hogy a külhoniak választójoga körül azokban az országokban konszenzus volt. Ez Magyarországról nem mondható el. Még a Fidesz-szavazók többsége sem ért ezzel egyet. Én sem vagyok egy Grál lovag, de az MSZP választási kampánystratégiáiról sem hiszem, hogy ezt a kérdést feledésben hagynák.
A funkció tekintetében, túl az emancipatórikus (Magyarországon egyenrangúként való kezelés) törekvéseken, az amerikai vízumszerzésben, a könnyebb külföldi munkavállalásban segíthet, illetve azoknak, akiknek eddig 4-5 évig húzódott Magyarországon az áttelepülés utáni állampolgársági ügyintézésük, ami most lerövidült. A nagy kérdés az, hogy ezzel mennyiben tudta, tudhatta le a budapesti politikai osztály a külhoni magyarok kérdését? Milyen jelentőséget tulajdonítanak ennek az eszköznek a kisebbségi kérdés kezelési módszertanában? Mennyiben szólhat ez a Fidesz választói körének kibővítéséről?
Ha mindezt a romániai magyar önszemlélet felől nézzük – engedtessék meg ez nekem kívülállóként is –, az első kérdés, hogy mennyiben tud a magyar állam vagy az állampolgárság a romániai magyarok mindennapi gondjaiban segíteni? Jól tudjuk, hogy a kettős állampolgársággal bíró személyre is a tartózkodása szerint adott országa törvényei és jogvédelme vonatkozik. A nemzeti identitást újratermelő intézményi alrendszerek hatékony működése – amely szerintem kulcskérdés a kisebbségi közösségek szempontjából – független ettől. Ellenben nagy a veszélye annak, hogy a budapesti politikai elit a magyarországi identitáspolitikai válság kompenzációjaként éli meg a magyar–magyar „egységet”. Miközben a külhoni magyarok ugyanezt mint emancipációjukat üdvözlik. De jó tisztázni: eddig 250 ezer kérelem érkezett (70%-a Romániából, 18–20% Szerbiából), amely kb. 10%-os érdeklődést jelent a külhoni magyarok és a diaszpóra köréből.
Konkrétabb probléma a kettős állampolgárság és az autonómia kérdése. A román állam arra hivatkozhat, hogy egy olyan terület, ahol tömegesen élnek más államok polgárai is (Székelyföld), biztonságpolitikai okokból nem kaphat önrendelkezési jogosítványokat. Erre persze sokan mondhatják, hogy „bár már ott tartanánk”. Csakhogy ez a nemzetközi tematizálást tényleg blokkolja.
Harmadik megfontolás, és ezt érzem a legfontosabbnak, hogy nem csak a kettős állampolgárság miatt, de napjainkra háttérbe szorult a kilencvenes években nyíltan vállalt párhuzamos kisebbségi társadalom építése. Ennek csak egyik oka a magyarországi politika változása. Fontos a kisebbségi eliteken belüli generációváltás, de még fontosabb a szerepfelfogásuk átalakulása. A mai kisebbségi politikus forrásszerzéssel képes legitimálni magát a polgármesterek, intézményvezetők, illetve szélesebb körben a választói előtt. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az önkormányzati elitek regionális gazdasági érdekcsoportokat is képviselnek. Ez a helyzet országonként különböző válaszokat hozott elő. Szlovákiában egy erős szlovák-magyar gazdasági csoport Bugár Bélát mint brandet jelenítette meg a választói háttérének megteremtésére, az orbáni politikával kritikus, a szlovák társadalomba integrált magyar véleménycsoportok megnyerésére. S ezzel párhuzamosan egy szakpolitikai válaszokat kidolgozó civil-kerekasztal is létrejött, mint egy pártpolitikán kívüli együttműködési felület. Szerbiában a Demokrata Párt színeiben induló magyar kisvárosi politikusok, illetve a Nemzeti Tanács keretében dolgozók a szerbiai magyarságpolitikán belül próbálnak magyar érdekeket érvényesíteni. Romániában talán az a legfontosabb folyamat, hogy a magyar nemzeti mozgalmon belül a székelyföldi politikusok egy magyar dominanciájú régió létrehozását tűzték ki célul, és ehhez képest a partiumi és a Kolozs–Maros megyei magyar politika pozíciója jelentősen csökkent. A jövő kérdése, hogy ki lehet az az RMDSZ-politikus, aki ezt a hármas, a szórvánnyal együtt négyes tagoltságot integrálni tudja. Ráadásul az új választási rendszer miatt a nem magyar többségű választókörzetekben valamilyen stratégiára fel kell készíteni a magyarokat, ha a magyar kisebbségpolitikusok nem akarnak lemondani a magyar szavazói potenciálról. Ez gyökeresen új szervezési és retorikai feladatok elé állítja a szervezetet. A szlovákiaihoz hasonló, az adott regionális kisebbségi közösség stratégiáit integráló, megjelenítő fórum Romániában eddig nem jött létre.
– Ehhez képest mennyire létezik Magyarországon konszenzus a nemzetpolitikában?
– Amit a politikai szóhasználat nemzetpolitikának mond, azt inkább magyarságpolitikának mondanám. Hiszen a nemzet hosszú távú közösségi fejlesztése nem szűkíthető le a magyar–magyar viszonyra. Erre volt példa a 2004 decemberi kampány, amikor nemzeti ügyként jelent meg egy sor társadalompolitikai kérdés, és sokadik helyre helyeződött a külhoni magyarok ügye. A magyarságpolitika része lehet a nemzetközi kisebbségvédelem, a magyar–magyar kapcsolatok rendszere és a támogatáspolitika. Ha ezeket megvizsgáljuk, a mai magyar kormánynak nincs túl nagy mozgástere. Az MSZP a szomszédországi magyar közvélemény előtt a népszavazási kampányt nem tudja meg nem történtté tenni. A nagy kérdés valójában az, hogy a Fidesznek mi a magyarságpolitikai koncepciója? Van-e ebben konszenzus? Az igen/nem válasz helyett két szempontra kell felhívnom a figyelmet. Az egyik az, hogy lényegében a státustörvény megalkotása óta a kormányzati magyarságpolitika a mindenkori pártpolitikai tematizációnak rendelődött alá. Lényegében nincs egy olyan stratégiai, szakpolitikai normarend, amely korlátozhatná az ezzel a kérdéssel kapcsolatos hatalomtechnikai és kommunikációs játszmákat. A másik szempont a Fideszen belül magyarságpolitikával foglalkozó vezetők eltérő irányultságai. Németh Zsolt alapvetően a külügyi apparátusban épített ki komoly hálózatot, illetve a Pro Minoritate Alapítvány révén a szomszédországi kortárs magyar politikusi csoportokban, és természetes módon ezek érdekérvényesítését támogatja. Kövér László az egységes magyar politikai tér létrehozásában gondolkodik, ennek az elvárásnak a képviselete számára az elsődleges „nemzeti érdek”, az ehhez talált partnere mellett a végsőkig kitart. Hosszabb távon azonban a legfontosabbnak Gál András Levente és a Bethlen Gábor Alap támogatáspolitikai, irodahálózat-, intézményépítő tevékenységét gondolom. Ezek között, valamint a külhoni magyar politikusok és a magyar közigazgatás más területeivel lavíroz, koordinál és próbál építkezni Répás Zsuzsa.
– Milyenek a mostani romániai etnopolitika megváltoztatásának esélyei? Lehetséges az asszimiláció megállítása vagy lassítása?
– Söpörjünk a magunk portáján. Az identitáspolitikai válságból való kilábalásnak az első lépése, hogy megnézzük, mit tettünk rosszul az elmúlt 20 évben. Például Kolozsvárt miért nincs magyar egyetemi könyvtár és bentlakásos magyar szakkollégium? Nem az a lényeg, hogy „leleplezzük” az EME-t vagy személyeket ebben az ügyben, hanem hogy tanuljunk a történtekből, és korrigáljunk az elitképzésben is. Aztán második lépésként meg kellene nézzük, hogy valós keretek között, pontos fogalmakkal beszélünk-e a kérdésekről? Majd olyan szerkezetet kellene keresni, amely képes konszenzusteremtő stratégiákat megalkotni. Szerintem itt fontosak a kifejezések. Ezekről már beszéltünk.
Az igazi integrációnak nem pusztán szimbolikus, retorikavezérelt dolgokban, hanem konkrét cselekvésekben kellene megmutatkoznia. Lásd például a magyarországi iskolai kompetenciaméréseket, amelyek által mérhető az iskolai teljesítmény, a tanárok munkája. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy ezek a mérések megjelenjenek a külhoni magyar középiskolák honlapjain is. Vagy egy másik megközelítés: a külhoni magyarok jelentős része olyan településen él, ahol ők vannak többségben. Ha pl. Erdélyben összegyűjtjük a legnagyobb magyar lakossággal rendelkező 150 települést, az a romániai magyarság közel 85 százalékát teszi ki. Meg kellene nézni, hogy ezen a 150 településen hogyan működnek a nyelvi rezsimek, pl. vannak-e magyar feliratok, ügyintézés stb. Ha ezek rendben vannak, akkor már tettünk egy lépést előre. Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról meg a romániai vagy szlovákiai magyar társadalomról, hanem konkrétan megnézve az ezeken belüli alrendszerek (oktatás, önkormányzat, nyilvánosság, egyházi élet, közművelődés) működését. Az az igazi integráció, ha ezekben történik meg a változás, a saját társadalomra való odafigyelés.
Társadalomtörténeti folyamatokkal szemben nincsenek csodaszerek. Tudatosítani kell, hogy a magyar többségű régiókban és településeken jóval lassúbb a népességfogyás, mint ahol kisebbségben él a magyarság. Ha ezekben sikeres beiskolázás, munkahelyteremtés folyik, van lehetőség a népességvonzásra. Ha úgy fogjuk fel az oktatási, kulturális intézményrendszert, mint piacot, akkor itt a nemzeti azonosság újratermelődése tekintetében tömbben vagy szórványban elsődleges kellene hogy legyen a minőségi szolgáltatások rendszere az óvodától kezdődően. Ebben kulcskérdés az oktatói, művelődésszervezői képzés. Ehhez rendelkezésre állnak a magyarországi programok. Az eddigi tapasztalatok szerint a szórványintézmények ott működnek jól, ahol a környezetnél hatékonyabb szolgáltatást és otthonosságot tudnak biztosítani. Innen pedig a társadalmi mobilitással párhuzamosan a dominánsan magyar környezet felé vezet a legtöbbek útja.
A kérdés kezelésében elengedhetetlen a többségi magyar doktrínák megváltoztatásának elősegítése. Vajon megtettünk ezért mindent? Van-e a romániai magyarságról, a magyar kultúráról, Magyarországról folyamatosan fejlesztett román nyelvű portál? Van-e Magyarországon román egyetemisták számára szélesebb ösztöndíj-lehetőség? Léteznek-e diákcsereprogramok? Látom az arcán a mosolyt: nem álmultikulti civilbárós pénzlenyúlós hókuszpókuszról beszélek. Lengyelország egy húsz éves intézményes programban képes volt a posztszovjet térségben változtatni „a lengyel” megítélésen.
Mindennek azonban egy sikeres Magyarország az előfeltétele, amelyre partnerként lehet nézni. S akkor talán a kisebbségi „veszteség” és „áldozat” beszédmódok helyett az önálló erdélyi magyar tematizációk lesznek meghatározók. Ez ott volt a népszámlálási kampány videófilmjeiben, vagy ott van a Kolozsvári Magyar Napok már többször megélt, tényleg közösnek érzett sikerében. „Újratervezés.” Nem kell a hozzám hasonló külsőkre hagyatkozni…
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES. Szabadság (Kolozsvár)
Beszélgetés Bárdi Nándor történésszel a kisebbségi retorika változásairól
„A magyar politikai osztály elvesztett két világháborút. Nem tudta az állampolgáraival fennálló »szerződését« megtartani. Ez a magyar állam történelmi felelősségérzetének kényszere.” – TRANSINDEX.RO
„Az igazi integrációnak nem pusztán szimbolikus, retorikavezérelt dolgokban, hanem konkrét cselekvésekben kellene megmutatkoznia. Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról, a romániai vagy szlovákiai magyar társadalomról, hanem konkrétan megnézve az ezeken belüli alrendszerek (oktatás, önkormányzat, nyilvánosság, egyházi élet, közművelődés) működését. Az az igazi integráció, ha ezekben történik meg a változás, a saját társadalomra való odafigyelés” – vélekedik Bárdi Nándor történész, aki június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a Bács-Kiskun megyei Baján tartott előadást a határon túli magyarság 1989 utáni struktúraváltásáról. A rendezvényen kolozsvári küldöttség is részt vett, így készülhetett el az alábbi beszélgetés.
– Minek köszönhető, hogy az új Fidesz kormány 2010-ben bevezette június 4-én a nemzeti összetartozás emléknapját?
– Magyarországon három nemzeti ünnepet tartunk nyilván: március 15., augusztus 20. és október 23. Ugyanakkor léteznek a törvényben rögzített emléknapok is. Ide tartozik a 2010-ben elfogadott nemzeti összetartozás napja. Ezenkívül azonban további öt emléknapunk van: az 1946-os köztársaság kihirdetésének évfordulója, a kommunizmus, a holokauszt áldozatairól való megemlékezés, a szovjet csapatok 1991-es kivonulásának ünnepe és az aradi vértanúk napja. Ezek nem munkaszüneti napok, de mindenhol megemlékeznek róluk, különösen a középiskolák szintjén. Továbbá van kilenc egyéb emléknapunk (ezek között szerepel április 5., a kassai kormányprogram napja, amelyet a szlovákiai magyarság gyásznapjának is tekintenek).
Az előző Fidesz kormány 2001-től vezette be a holokauszt-emléknapot, most pedig már tavasszal kezdeményezték az összetartozás napjának létrehozását. Ezek mindenképp a Kádár-korszak történelmi amnéziájával szembe mennek. Egy új emlékezet- és politikai identitásközösség létrehozását célozták meg. A trianoni emléknap bevezetésében meghatározó lehetett a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampány végeredménye, amely lényegében egy pártpolitikai csata volt, és nem a külhoni magyarokról szólt. De alapvetően megrázta a magyarországi politikai közösséghiánnyal küszködő politikai osztályt is. Ezért a második Orbán-kormány magyarságpolitikai programja négy olyan projektre épül, amely elsősorban Magyarországnak szól. Bizonyos értelemben annak érdekében alakították ezt így, hogy ne kerülhessen sor még egy, a népszavazáshoz hasonló identitáspolitikai fiaskóra. Már a választási kampányukban megígérték az egyszerűsített honosítási eljárással a kettős állampolgárság, magyarországi lakóhely nélküli, könnyített megszerzését; a Magyarság Házának megteremtését a Budai Várban, amely ma a Szülőföld Alapot felváltó Bethlen Gábor Alap székháza; a Határtalanul program, a magyarországi középiskolások szomszédországi magyarlakta területekre való utaztatását; és végezetül az emléknapot.
– A Nemzeti Összetartozás Napja esetében felmerülhet a kérdés: jó-e, hogy épp a Trianon-emléknapra esik, vagy sem?
– Nem az én tisztem ezt eldönteni. De ez alkalom arra, hogy tisztázzuk a mindenkori viszonyunkat Trianonhoz, pontosabban a róla és következményeiről való beszédhez. Felfoghatjuk úgy, hogy a nemzeti közösséget lényegében egy trauma fogja össze, és ebben a hanyatlástörténeti sorsközösségben várjuk a terapeutákat. Vagy szembenézhetünk Trianonnal és következményeivel, és megpróbálhatunk túllépni ezen, detrianonizálni, határtalanítani, ugyanakkor Magyarországon emancipálni a külhoni magyarokat.
– A nemzetegyesítés programjára gondol?
– Itt többről, egy bonyolultabb kérdésről és nem pusztán politikai elvárás-retorikáról van szó. Az egységes magyar nemzet helyett talán azért jobb az egyetemes magyarság kifejezés, mert ebbe sokkal inkább belefér a többközpontúság, a különböző, kilencven éve kialakult sorsközösségek sajátosságainak elfogadása. Az egységesítésben van egy központ, egy normaelvárás, a határtalanítás ellenben azt is jelenti, hogy beemeljük a másik részt is a közös örökségbe. Például gondoljon arra, hogy Romániában és Szlovákiában a magyarországi jogosítványt hajtásinak nevezik. Nem felel meg a budapesti elvárásnak? Na és? Miért ne lehetne a hajtási a jogosítvány kifejezés szinonimája egy magyar értelmező szótárban? Ilyen egyszerű. Miért ne lehetne az etnokulturális közösségünk különböző tájegységeinek örökségét és a kisebbségi helyzetben magától értetődően változó populáris kultúrát elfogadni? Miért lehet fals az a kifejezés, önmegnevezésként Kolozsvárt, hogy határon túli magyar? Nemcsak azért, mert a kolozsvári magyarok adott helyzetben egyszerűen magyarnak tartják magukat, hanem mert a határon túli magyar kifejezés egyből Magyarországhoz képest határozza meg a kulturális azonosságot. A külhoni magyar kifejezés magában hordozza azt, hogy a Kárpát-medence (a volt történelmi Magyarország) a magyarországiak számára is egy olyan közös haza, amelyben a nem magyarok is otthon érezhetik magukat Budapesten vagy Battonyán, Pilisszentkereszten stb. éppúgy, mint a valamiképpen a magyar etnokulturális közösséghez tartozók.
De ez nem azt jelenti, hogy ettől még nem Budapest elsősorban a nemzeti azonosság újratermelésének infrastrukturális központja. Ez olyan felelősség, amelyet nem lehet magyarországi projektekkel és a külhoni magyar állampolgársággal letudni. Ezt érzékelte a politika is, és elindult az óvodaprogram, ösztöndíjprogramok, a Bethlen Gábor Alap külhoni irodahálózatának szervezése, a nyelvhasználati lehetőségek bővítését célzó civil akciók támogatása.
Most a harmadik emléknap programjait nézve a hivatalos nagy ünnepségeknél fontosabbak a testvértelepülési meghívások, egy-egy nem magyarországi rockegyüttes fellépése, főzőversenyek, az önkormányzati programokba, továbbképzésekre, táboroztatásokra való automatikus meghívások. Manapság már a bulvármédiában is állandóan jelen vannak a külhoni magyarokról szóló hírek, elég csak a tehetségkutató műsorokra gondolni, ahol feltűnnek a komoly otthoni szurkolótáborral rendelkező határon túli magyar versenyzők. (Egyben üzleti érdek is a megszólításuk.) Vagy említhetjük Reisz András meteorológust, aki pálócosan beszélt, és a felvidéki magyarok ezt a magukénak érezték. A vajdaságiak számára pedig egy idol Rúzsa Magdi karrierje. Az a természetes és normális, ha ezek nem külön, mint „külhoniak” jelennek meg, hanem természetes módon, a maguk szakmai értéke szerint. Biztos vagyok abban, hogy a Krétakör és a sepsiszentgyörgyi Osonó diákszínpad együttműködését nem az RMDSZ vagy a Fidesz szervezte meg. A csíkszeredai múzeum vagy a Kriza Társaság színvonalas működése egyben azt is jelenti, hogy a magyarországi szakmai mező részese. (S ez természetesen együtt jár a mezőnyön belüli játékszabályok elfogadásával, a verseny- és kooperációs viszonylatokkal.) Ezeknek az alrendszereknek a szakmai alapon történő együttműködése az igazán fontos – és nem a magyar–magyar, konfliktusos esetekben az „áldozat” és az „adófizető” viszonylat.
– Ha mindezeket átgondoljuk, gyakorlatilag arra a következtetésre juthatunk, hogy már eltűntek a határok.
– Pontosabban fogalmazva egyrészt a határátlépés akadályai szűntek meg, bár ez elsősorban Szlovákia, Ausztria, Szlovénia esetében teljes, Románia, Horvátország esetében majdnem az, míg Szerbia és Ukrajna vonatkozásában a schengeni határőrizet jelen van (pl. minden autóba bele kell nézni). A másik fontos – és nem is utolsó változás – egy közös magyar médiatér létrejötte. Ebben azonban a magyarországi médiafogyasztás a meghatározó, és ez azzal jár, hogy sokkal nagyobb gondot jelent a fiatalok számára a honországuk nyelvének elsajátítása, jóval tájékozottabbak a magyarországi politikai eseményekben, az eszmei ideológiai áramlatok is korlátozás nélkül hatnak. (Lásd a „judemerézést”, az „orkozást”, de még a „tápos” kifejezés is a magyarországi katonai szlengben gyökerezik.) Ugyanakkor Magyarországon ma már a Szózat helyett a Székely himnusz a második, a nemzeti összetartozást jelképező közösségi ének. Vagy lássuk be, hogy a mai médiában már nem az Alföld, hanem a Székelyföld jelenik meg nemzeti tájként. Miközben a régió az ország határán kívülre került.
De ettől nem szűntek meg a nemzetállami központok, a Magyarország és szomszédainak viszonyait meghatározó párhuzamos nemzetépítő törekvések, nem jött létre a nemzeti/állami hovatartozástól független esélyegyenlőség a társadalmi mobilitás terén, illetve a kulturális azonosságtudat újratermelődésében.
Itt vannak a kisebbségi léthelyzet adottságai. Nem pusztán arról van szó, hogy ki melyik nemzetállami központba fizet adót: a kisebbségi helyzet olyan adottságokat hoz magával, amelyeket egy homogén nemzetállamban élő ember nem él át. A Trianonról való beszéd Magyarországon a területcsonkítást, a revíziós kultuszt, a kisebbségi sérelmeket tematizálja. Ugyanez a külhoni magyar közegben a kilencven éve létrejött kényszerű sorsközösségek alapját jelenti. Az első világháború utáni más országokhoz került magyar családok számára Trianon a sorstörténetük meghatározó eseménye volt, generációkra meghatározta életlehetőségeiket. Ezeket a közösségeket az örökségesítés és a nemzetesítés (önszemléletükben a kulturális azonosság tudatosítása) szervezi. Kulturálisan és politikailag sokkal érzékenyebbek és kiszolgáltatottabbak, mint az ún. anyaországban élők.
A magyar politikai osztály elvesztett két világháborút. Nem tudta az állampolgáraival fennálló „szerződését” megtartani. Ez a magyar állam történelmi felelősségérzetének kényszere.
Egy másik fontos különbség a magyar–magyar összehasonlításban a hazához való viszony. Míg a magyarországi népesség döntő része számára az ország és a haza fogalma egybe esik, addig a kisebbségi magyar közösségekben a szülőföld és a magyar kultúra, az etnokulturális közösség tere jelenti a hazát, az otthonosságérzet lehetőségét. Többek között ezt fejezheti ki a „Magyar vagyok, nem turista” pólófelirat is.
A harmadik fontos határtermelő sajátosság az, hogy míg a magyarországiak számára a „magyarság” egy önmagától értetődő szerepe személyiségének, addig a nem nyelvországában élő, döntően kétnyelvű ember életében mindig jelen van egy másik nyelvnek és kultúrának a hatása. Számára a „magyar-szerep” ezért mindig kiemelt lesz. Mindig tudatában van egy „másik valóság”, egy másik szemlélet jelenlétének, míg a magyarországi (döntően budapesti) véleményformáló elit Kisvárdától Kaposvárig egy homogén elvárásrendben él. Miközben most épp a médiában nagy dolog székelyesen beszélni, addig szabolcsiasan azért ciki, pedig hasonló tájnyelvi jellegzetességekről van szó. Az újvidéki telepiekről nem is beszélve.
– Hol lehet ezekben a folyamatokban elhelyezni a kettős állampolgárság kérdését?
– Itt megint szét kell szálazni néhány dolgot. Nevezetesen a kettős állampolgárságról szóló vitákat, a kettős állampolgárság funkciójától és az intézményi vélt vagy valós következményektől, valamint a magyarországi lakóhely nélküli választójog kérdésétől. Nekem megint nem valamiféle normatív ítélet lehet a dolgom – szabadelvűként támogatom a szabad állampolgárság választást –, hanem az, hogy felhívjam a figyelmet a problémákra.
A kérdés utolsó elemével kezdve, gyakran szó van arról, hány és milyen nemzetközi példát tudunk felhozni a szavazati jog tekintetében. Ezeket áttekintve azonban azt látjuk, hogy a külhoniak választójoga körül azokban az országokban konszenzus volt. Ez Magyarországról nem mondható el. Még a Fidesz-szavazók többsége sem ért ezzel egyet. Én sem vagyok egy Grál lovag, de az MSZP választási kampánystratégiáiról sem hiszem, hogy ezt a kérdést feledésben hagynák.
A funkció tekintetében, túl az emancipatórikus (Magyarországon egyenrangúként való kezelés) törekvéseken, az amerikai vízumszerzésben, a könnyebb külföldi munkavállalásban segíthet, illetve azoknak, akiknek eddig 4-5 évig húzódott Magyarországon az áttelepülés utáni állampolgársági ügyintézésük, ami most lerövidült. A nagy kérdés az, hogy ezzel mennyiben tudta, tudhatta le a budapesti politikai osztály a külhoni magyarok kérdését? Milyen jelentőséget tulajdonítanak ennek az eszköznek a kisebbségi kérdés kezelési módszertanában? Mennyiben szólhat ez a Fidesz választói körének kibővítéséről?
Ha mindezt a romániai magyar önszemlélet felől nézzük – engedtessék meg ez nekem kívülállóként is –, az első kérdés, hogy mennyiben tud a magyar állam vagy az állampolgárság a romániai magyarok mindennapi gondjaiban segíteni? Jól tudjuk, hogy a kettős állampolgársággal bíró személyre is a tartózkodása szerint adott országa törvényei és jogvédelme vonatkozik. A nemzeti identitást újratermelő intézményi alrendszerek hatékony működése – amely szerintem kulcskérdés a kisebbségi közösségek szempontjából – független ettől. Ellenben nagy a veszélye annak, hogy a budapesti politikai elit a magyarországi identitáspolitikai válság kompenzációjaként éli meg a magyar–magyar „egységet”. Miközben a külhoni magyarok ugyanezt mint emancipációjukat üdvözlik. De jó tisztázni: eddig 250 ezer kérelem érkezett (70%-a Romániából, 18–20% Szerbiából), amely kb. 10%-os érdeklődést jelent a külhoni magyarok és a diaszpóra köréből.
Konkrétabb probléma a kettős állampolgárság és az autonómia kérdése. A román állam arra hivatkozhat, hogy egy olyan terület, ahol tömegesen élnek más államok polgárai is (Székelyföld), biztonságpolitikai okokból nem kaphat önrendelkezési jogosítványokat. Erre persze sokan mondhatják, hogy „bár már ott tartanánk”. Csakhogy ez a nemzetközi tematizálást tényleg blokkolja.
Harmadik megfontolás, és ezt érzem a legfontosabbnak, hogy nem csak a kettős állampolgárság miatt, de napjainkra háttérbe szorult a kilencvenes években nyíltan vállalt párhuzamos kisebbségi társadalom építése. Ennek csak egyik oka a magyarországi politika változása. Fontos a kisebbségi eliteken belüli generációváltás, de még fontosabb a szerepfelfogásuk átalakulása. A mai kisebbségi politikus forrásszerzéssel képes legitimálni magát a polgármesterek, intézményvezetők, illetve szélesebb körben a választói előtt. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az önkormányzati elitek regionális gazdasági érdekcsoportokat is képviselnek. Ez a helyzet országonként különböző válaszokat hozott elő. Szlovákiában egy erős szlovák-magyar gazdasági csoport Bugár Bélát mint brandet jelenítette meg a választói háttérének megteremtésére, az orbáni politikával kritikus, a szlovák társadalomba integrált magyar véleménycsoportok megnyerésére. S ezzel párhuzamosan egy szakpolitikai válaszokat kidolgozó civil-kerekasztal is létrejött, mint egy pártpolitikán kívüli együttműködési felület. Szerbiában a Demokrata Párt színeiben induló magyar kisvárosi politikusok, illetve a Nemzeti Tanács keretében dolgozók a szerbiai magyarságpolitikán belül próbálnak magyar érdekeket érvényesíteni. Romániában talán az a legfontosabb folyamat, hogy a magyar nemzeti mozgalmon belül a székelyföldi politikusok egy magyar dominanciájú régió létrehozását tűzték ki célul, és ehhez képest a partiumi és a Kolozs–Maros megyei magyar politika pozíciója jelentősen csökkent. A jövő kérdése, hogy ki lehet az az RMDSZ-politikus, aki ezt a hármas, a szórvánnyal együtt négyes tagoltságot integrálni tudja. Ráadásul az új választási rendszer miatt a nem magyar többségű választókörzetekben valamilyen stratégiára fel kell készíteni a magyarokat, ha a magyar kisebbségpolitikusok nem akarnak lemondani a magyar szavazói potenciálról. Ez gyökeresen új szervezési és retorikai feladatok elé állítja a szervezetet. A szlovákiaihoz hasonló, az adott regionális kisebbségi közösség stratégiáit integráló, megjelenítő fórum Romániában eddig nem jött létre.
– Ehhez képest mennyire létezik Magyarországon konszenzus a nemzetpolitikában?
– Amit a politikai szóhasználat nemzetpolitikának mond, azt inkább magyarságpolitikának mondanám. Hiszen a nemzet hosszú távú közösségi fejlesztése nem szűkíthető le a magyar–magyar viszonyra. Erre volt példa a 2004 decemberi kampány, amikor nemzeti ügyként jelent meg egy sor társadalompolitikai kérdés, és sokadik helyre helyeződött a külhoni magyarok ügye. A magyarságpolitika része lehet a nemzetközi kisebbségvédelem, a magyar–magyar kapcsolatok rendszere és a támogatáspolitika. Ha ezeket megvizsgáljuk, a mai magyar kormánynak nincs túl nagy mozgástere. Az MSZP a szomszédországi magyar közvélemény előtt a népszavazási kampányt nem tudja meg nem történtté tenni. A nagy kérdés valójában az, hogy a Fidesznek mi a magyarságpolitikai koncepciója? Van-e ebben konszenzus? Az igen/nem válasz helyett két szempontra kell felhívnom a figyelmet. Az egyik az, hogy lényegében a státustörvény megalkotása óta a kormányzati magyarságpolitika a mindenkori pártpolitikai tematizációnak rendelődött alá. Lényegében nincs egy olyan stratégiai, szakpolitikai normarend, amely korlátozhatná az ezzel a kérdéssel kapcsolatos hatalomtechnikai és kommunikációs játszmákat. A másik szempont a Fideszen belül magyarságpolitikával foglalkozó vezetők eltérő irányultságai. Németh Zsolt alapvetően a külügyi apparátusban épített ki komoly hálózatot, illetve a Pro Minoritate Alapítvány révén a szomszédországi kortárs magyar politikusi csoportokban, és természetes módon ezek érdekérvényesítését támogatja. Kövér László az egységes magyar politikai tér létrehozásában gondolkodik, ennek az elvárásnak a képviselete számára az elsődleges „nemzeti érdek”, az ehhez talált partnere mellett a végsőkig kitart. Hosszabb távon azonban a legfontosabbnak Gál András Levente és a Bethlen Gábor Alap támogatáspolitikai, irodahálózat-, intézményépítő tevékenységét gondolom. Ezek között, valamint a külhoni magyar politikusok és a magyar közigazgatás más területeivel lavíroz, koordinál és próbál építkezni Répás Zsuzsa.
– Milyenek a mostani romániai etnopolitika megváltoztatásának esélyei? Lehetséges az asszimiláció megállítása vagy lassítása?
– Söpörjünk a magunk portáján. Az identitáspolitikai válságból való kilábalásnak az első lépése, hogy megnézzük, mit tettünk rosszul az elmúlt 20 évben. Például Kolozsvárt miért nincs magyar egyetemi könyvtár és bentlakásos magyar szakkollégium? Nem az a lényeg, hogy „leleplezzük” az EME-t vagy személyeket ebben az ügyben, hanem hogy tanuljunk a történtekből, és korrigáljunk az elitképzésben is. Aztán második lépésként meg kellene nézzük, hogy valós keretek között, pontos fogalmakkal beszélünk-e a kérdésekről? Majd olyan szerkezetet kellene keresni, amely képes konszenzusteremtő stratégiákat megalkotni. Szerintem itt fontosak a kifejezések. Ezekről már beszéltünk.
Az igazi integrációnak nem pusztán szimbolikus, retorikavezérelt dolgokban, hanem konkrét cselekvésekben kellene megmutatkoznia. Lásd például a magyarországi iskolai kompetenciaméréseket, amelyek által mérhető az iskolai teljesítmény, a tanárok munkája. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy ezek a mérések megjelenjenek a külhoni magyar középiskolák honlapjain is. Vagy egy másik megközelítés: a külhoni magyarok jelentős része olyan településen él, ahol ők vannak többségben. Ha pl. Erdélyben összegyűjtjük a legnagyobb magyar lakossággal rendelkező 150 települést, az a romániai magyarság közel 85 százalékát teszi ki. Meg kellene nézni, hogy ezen a 150 településen hogyan működnek a nyelvi rezsimek, pl. vannak-e magyar feliratok, ügyintézés stb. Ha ezek rendben vannak, akkor már tettünk egy lépést előre. Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról meg a romániai vagy szlovákiai magyar társadalomról, hanem konkrétan megnézve az ezeken belüli alrendszerek (oktatás, önkormányzat, nyilvánosság, egyházi élet, közművelődés) működését. Az az igazi integráció, ha ezekben történik meg a változás, a saját társadalomra való odafigyelés.
Társadalomtörténeti folyamatokkal szemben nincsenek csodaszerek. Tudatosítani kell, hogy a magyar többségű régiókban és településeken jóval lassúbb a népességfogyás, mint ahol kisebbségben él a magyarság. Ha ezekben sikeres beiskolázás, munkahelyteremtés folyik, van lehetőség a népességvonzásra. Ha úgy fogjuk fel az oktatási, kulturális intézményrendszert, mint piacot, akkor itt a nemzeti azonosság újratermelődése tekintetében tömbben vagy szórványban elsődleges kellene hogy legyen a minőségi szolgáltatások rendszere az óvodától kezdődően. Ebben kulcskérdés az oktatói, művelődésszervezői képzés. Ehhez rendelkezésre állnak a magyarországi programok. Az eddigi tapasztalatok szerint a szórványintézmények ott működnek jól, ahol a környezetnél hatékonyabb szolgáltatást és otthonosságot tudnak biztosítani. Innen pedig a társadalmi mobilitással párhuzamosan a dominánsan magyar környezet felé vezet a legtöbbek útja.
A kérdés kezelésében elengedhetetlen a többségi magyar doktrínák megváltoztatásának elősegítése. Vajon megtettünk ezért mindent? Van-e a romániai magyarságról, a magyar kultúráról, Magyarországról folyamatosan fejlesztett román nyelvű portál? Van-e Magyarországon román egyetemisták számára szélesebb ösztöndíj-lehetőség? Léteznek-e diákcsereprogramok? Látom az arcán a mosolyt: nem álmultikulti civilbárós pénzlenyúlós hókuszpókuszról beszélek. Lengyelország egy húsz éves intézményes programban képes volt a posztszovjet térségben változtatni „a lengyel” megítélésen.
Mindennek azonban egy sikeres Magyarország az előfeltétele, amelyre partnerként lehet nézni. S akkor talán a kisebbségi „veszteség” és „áldozat” beszédmódok helyett az önálló erdélyi magyar tematizációk lesznek meghatározók. Ez ott volt a népszámlálási kampány videófilmjeiben, vagy ott van a Kolozsvári Magyar Napok már többször megélt, tényleg közösnek érzett sikerében. „Újratervezés.” Nem kell a hozzám hasonló külsőkre hagyatkozni…
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES. Szabadság (Kolozsvár)
2012. július 1.
Kelemen Hunor: az RMDSZ-t nem lehet megkerülni
A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) nem lehet megkerülni a romániai országos politikában és a magyar nemzetpolitikában – jelentette ki Kelemen Hunor elnök a szövetség döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) vasárnapi marosvásárhelyi ülésén.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnöki beszámolójában elmondta, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére" a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, újra kell szervezni azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon.
Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagy mértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyar ellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül" – jelentette ki Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök a választási eredmények tükrében megállapította, a magyar-magyar verseny nem mozgósította az erdélyi magyar szavazókat. „Ha az ember mocskolódást lát, nem megy választani, hanem otthon marad" – fogalmazott az elnök. Hangoztatta: „a politikai importtal nem helyettesíthető a jó minőségű erdélyi áru; nem szeretik az emberek, ha gyarmatként kezelik őket".
Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. A szövetségi elnök az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta". Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon. MTI
Erdély.ma
A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) nem lehet megkerülni a romániai országos politikában és a magyar nemzetpolitikában – jelentette ki Kelemen Hunor elnök a szövetség döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) vasárnapi marosvásárhelyi ülésén.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnöki beszámolójában elmondta, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére" a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, újra kell szervezni azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon.
Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagy mértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyar ellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül" – jelentette ki Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök a választási eredmények tükrében megállapította, a magyar-magyar verseny nem mozgósította az erdélyi magyar szavazókat. „Ha az ember mocskolódást lát, nem megy választani, hanem otthon marad" – fogalmazott az elnök. Hangoztatta: „a politikai importtal nem helyettesíthető a jó minőségű erdélyi áru; nem szeretik az emberek, ha gyarmatként kezelik őket".
Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. A szövetségi elnök az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta". Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon. MTI
Erdély.ma
2012. július 1.
Szolidaritást vállal az RMDSZ a Mikó-ügy elítéltjeivel
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szolidaritást vállal azokkal, akiket a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt első fokon három éves börtönbüntetésre ítéltek.
Az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) vasárnap egyhangú szavazással fogadta el azt az állásfoglalást, amelyben a szövetség kinyilvánította szolidaritását. Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Climet pénteken első fokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság, miután úgy ítélte meg, jogtalanul szolgáltatták vissza a református egyháznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ingatlanait.
Borbély László, a szövetség politikai alelnöke politikai koncepciós perről beszélt.
„Ez nem jogállam, ez vályogállam” – jelentette ki Borbély. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere vérlázítónak találta, hogy miközben Sepsiszentgyörgyön az állam ingatlanokat ajándékoz az ortodox egyháznak, a magyar egyházak nem kapták vissza ingatlanjaikat, és meghurcolják a visszaszolgáltatókat. Az elöljáró úgy vélte, ha elveszik az egyháztól a Mikó kollégium épületét, holnap ugyanezt megtehetik az egyháznak visszaszolgáltatott más ingatlanokkal is.
„Akik ezt a döntést támogatták, az erdélyi magyarság reakcióképességét tesztelik” – vélekedett Antal Árpád. „Mindenki úgy tekintsen erre a döntésre, mintha őt magát ítélték volna el” – tanácsolta a polgármester.
Az RMDSZ állásfoglalása „az erdélyi magyar közösséget ért egyik legaljasabb támadásnak” tekinti a visszaszolgáltatás miatt kirótt büntetést. A szövetség leszögezte: mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.
Az SZKT vasárnapi ülésén határozatot fogadott el a 2012-es parlamenti választások előkészítéséről és a jelöltállítás lebonyolításáról. A dokumentum nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy más magyar pártok politikusai is az RMDSZ jelöltjeiként méretkezzenek meg a parlamenti választásokon. MTI
Erdély.ma
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szolidaritást vállal azokkal, akiket a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt első fokon három éves börtönbüntetésre ítéltek.
Az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) vasárnap egyhangú szavazással fogadta el azt az állásfoglalást, amelyben a szövetség kinyilvánította szolidaritását. Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Climet pénteken első fokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság, miután úgy ítélte meg, jogtalanul szolgáltatták vissza a református egyháznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ingatlanait.
Borbély László, a szövetség politikai alelnöke politikai koncepciós perről beszélt.
„Ez nem jogállam, ez vályogállam” – jelentette ki Borbély. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere vérlázítónak találta, hogy miközben Sepsiszentgyörgyön az állam ingatlanokat ajándékoz az ortodox egyháznak, a magyar egyházak nem kapták vissza ingatlanjaikat, és meghurcolják a visszaszolgáltatókat. Az elöljáró úgy vélte, ha elveszik az egyháztól a Mikó kollégium épületét, holnap ugyanezt megtehetik az egyháznak visszaszolgáltatott más ingatlanokkal is.
„Akik ezt a döntést támogatták, az erdélyi magyarság reakcióképességét tesztelik” – vélekedett Antal Árpád. „Mindenki úgy tekintsen erre a döntésre, mintha őt magát ítélték volna el” – tanácsolta a polgármester.
Az RMDSZ állásfoglalása „az erdélyi magyar közösséget ért egyik legaljasabb támadásnak” tekinti a visszaszolgáltatás miatt kirótt büntetést. A szövetség leszögezte: mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.
Az SZKT vasárnapi ülésén határozatot fogadott el a 2012-es parlamenti választások előkészítéséről és a jelöltállítás lebonyolításáról. A dokumentum nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy más magyar pártok politikusai is az RMDSZ jelöltjeiként méretkezzenek meg a parlamenti választásokon. MTI
Erdély.ma
2012. július 1.
Több RMDSZ-politikus is pártot alapítana Magyarországon
RMDSZ-es politikusok egy csoportja pártot jegyeztetne be Magyarországon. Szerintük erre azért van szükség, hogy legyen olyan politikai erő, amely képviseli a parlamentben a külhoni magyarok érdekeit. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke, majd Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester vetette fel szombaton a magyarországi pártbejegyzés kérdését. Elmondták, erre lehetőségük van a magyar állampolgárságot szerzett erdélyi magyaroknak. Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a kezdeményezés kapcsán a magyarországi pártoknak címzett „fenyegetést" említett, de úgy vélte, hogy az RMDSZ-nek előbb az őszi romániai választásokra kell összpontosítania. MTI
Erdély.ma
RMDSZ-es politikusok egy csoportja pártot jegyeztetne be Magyarországon. Szerintük erre azért van szükség, hogy legyen olyan politikai erő, amely képviseli a parlamentben a külhoni magyarok érdekeit. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke, majd Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester vetette fel szombaton a magyarországi pártbejegyzés kérdését. Elmondták, erre lehetőségük van a magyar állampolgárságot szerzett erdélyi magyaroknak. Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a kezdeményezés kapcsán a magyarországi pártoknak címzett „fenyegetést" említett, de úgy vélte, hogy az RMDSZ-nek előbb az őszi romániai választásokra kell összpontosítania. MTI
Erdély.ma
2012. július 1.
SZKT: ezt a választást megnyertük
Az eredmények mellett a hiányosságok okait is keresni kell, ahol szükséges, akár az átszervezés is szóba jöhet – hangzott el a Szövetségi Képviselők Tanácsának vasárnapi, marosvásárhelyi ülésén, ahol a júniusi helyhatósági választási tapasztalatok elemzése mellett az őszi parlamenti választásokra való felkészülés is a napirendi pontok között szerepelt.
Kelemen Hunor szövetségi elnök poltikai beszámolójában köszönetet mondott azért, hogy a romániai magyarok 2012. június 10-én, 22 év után is kitartottak az RMDSZ mellett, ami a jelenben a jövőtervezést biztosítja számukra. Köszönetet mondott annak a 10 ezer képviselőnek, aki részt vett a – fogalmazása szerint egyik legnehezebb – kampányban.
„Megnyertük ezt a választást a számok tükrében, 70 ezer szavazattal többet szereztünk, mint 2008-ban” – ismertette a számokat Kelemen, kitérve a megyei eredményekre is, illetve arra, hogy 203 polgármestere van az RMDSZ-nek a 2008-ban nyert 184-hez képest. Amit a szövetségi elnök szerint nem a 184-hez kell feltétlenül hasonlítani, hanem ahhoz a 9-hez, amelyet az EMNP szerzett. „Az erdélyi magyarság, az RMDSZ megnyerte a választásokat, a magyar-magyar versenyt is megnyerte 2012-ben” – fogalmazott a politikus, hangsúlyozva, hogy azzal a felelősséggel és bizalommal, amelyet megkapott az RMDSZ a 2012-es helyhatósági választásokon, élni kell, de úgy, hogy oda kell figyelni a kritikákra, vagy azokra a törekvésekre, amelyek az RMDSZ gyengítését célozzák. Kelemen Hunor az utóbbi időkben tapasztalt magyarellenességre is kitért. Arra a magyarellenességre, amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli vitában volt tapasztalható, illetve amely a Kövér László erdélyi körútját és politikai magatartását követte. „Nem vagyunk háborúban, nem vagyunk ellenfelek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az RMDSZ nem írható le, az erdélyi politikában az RMDSZ nem kerülhető meg. Olyan tanulságai ezek a kampánynak, amelyeket nekünk őszintén meg kell fogalmaznunk és kimondanunk” – mondta Kelemen Hunor.
A „két másik magyar párt által tanúsított megosztási kísérletéről” a szövetségi elnök úgy fogalmazott: bebizonyosodott, hogy a verseny nem mozgósít, ahogy a negatív kampány sem. A politikus szerint a negatív kampánynak az lett az eredménye, hogy az emberek – biztonságra, kiszámíthatóságra vágyva, ám a megosztást látva – inkább otthon maradtak és nem mentek el szavazni. „A politikai importtal nem helyettesíthető a jó minőségű erdélyi áru.
„Az erdélyi emberek tudtak dönteni, bölcsen döntöttek. Nem szeretik, ha gyarmatként kezelik őket, sem Bukarest, sem Budapest, vagy Brüsszel részéről. Nem szeretik, ha valaki maga alá akarja gyűrni az erdélyi magyar közösséget. Ezeket a konklúziókat meg kell fogalmaznunk, a sikert alázattal és a szolgálat, a közösség iránti szolgálat vállalásával kell kimondani, nem szabad elszállnunk azáltal, hogy több szavazatot szereztünk. A parlamenti választásokra ennek a figyelembevételével kell felkészülni” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
„Minden magyar számított”
Kovács Péter az erdélyi konzultációval kezdte a főtitkárság egy éves tevékenységéről szóló beszámolóját. Tájékoztatása szerint a konzultáció során 80 ezer családot, közel 200 ezer magyar embert kerestek meg. A politikus szót ejtett a népszámlálási kampányról, a civil konzultációról, a családtámogató és gyermekvállalást ösztönző cselekvési tervről, a családbarát önkormányzati programról. „Tiszta és országos üzeneteket fogalmaztunk meg, azt, hogy minden magyar számít. Elmondtuk, hogy céljainkat a magyarok írták. Hangsúlyoztuk a jelenlét fontosságát, azt, hogy egy erős decentralizációs folyamatnak vagyunk a részesei” – mondta Kovács Péter, kitérve a választási eredményekre, valamint azokra a kudarcokra mis, amelyeket nem lehet egyértelműen a román pártok erőteljesebb kampányával, mozgósításával magyarázni.
A hozzászólók között Borbély László politikai alelnök arról a mostanában tapasztalt magyarellenes kampányról beszélt, amely például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának megsemmisítésekor is megnyilvánult. Felháborítónak nevezte, hogy Markó Attilát, Nagy Zsoltot és másokat politikai meghurcoltatásnak tettek ki a rendszerváltás után 22 évvel. Az SZKT eseményeire visszatérünk.
Tánczos alázatra intett
A hozzászólások során Tánczos Barna – a Székelyföldi Frakció részéről – köszönettel illette a „székelyeket”, elsősorban Tamás SÁndort és Borboly Csabát a Hargita, illetve Kovászna megyében elért kimagasló választási eredményekért. A volt mezőgazdasági államtitkár ugyanakkor alázatra intett.
„A Minden magyar számít szlogent szem előtt tartva, nem lehet másként tekinteni a közösségre, csak úgy, hogy valóban minden magyar számítson. Mert valóban számít minden magyar, és bízom abban, hogy polgármestereink tudnak keresztényi alázattal dolgozni. Még akkor is, ha kígyót-békát kiáltottak rájuk a kampányban az ellenfeleik. Ha kővel dobálnak, nekünk akkor is kenyérrel kell visszadobnunk. Minden magyar számít – ezt a politizálást kell nekünk továbbvinni” – hangsúlyozta Tánczos Barna.
Szolidarizálnak Markó Attiláékkal
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium jogos tulajdonosának való visszaszolgáltatásáért három év letöltendő szabadságvesztésre ítélték Markó Attilát és Marosán Tamást, illetve Silviu Climet. A Mikó-ügy külön napirendi pontként is szerepelt az SZKT ülésén. Kelemen Hunor kiemelte, hogy a szövetségnek minden segítséget meg kell adnia azoknak az embereknek, akik ellen bírósági ítélet született.
Borbély László a választási eredményekre visszatérve arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy meg kell megvizsgálni, milyen okok vezettek a Maros Megyei Tanács elnöki tisztség és néhány helyi polgármesteri szék elvesztéséhez. A marosvásárhelyi szervezet újraszervezése is napirendi ponton volt, ugyanis az RMDSZ csúcsvezetése szerint helyi szinten nem tettek meg mindent a jobb eredmények érdekében. Borbély szerint „azokban a helységekben, ahol ügyes csapat volt, meg volt szervezve, ott írásba adtam volna, hogy megnyerik, máshol meg írásba adtam volna, hogy nem nyerik meg.”
Antal Erika
Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest)
Az eredmények mellett a hiányosságok okait is keresni kell, ahol szükséges, akár az átszervezés is szóba jöhet – hangzott el a Szövetségi Képviselők Tanácsának vasárnapi, marosvásárhelyi ülésén, ahol a júniusi helyhatósági választási tapasztalatok elemzése mellett az őszi parlamenti választásokra való felkészülés is a napirendi pontok között szerepelt.
Kelemen Hunor szövetségi elnök poltikai beszámolójában köszönetet mondott azért, hogy a romániai magyarok 2012. június 10-én, 22 év után is kitartottak az RMDSZ mellett, ami a jelenben a jövőtervezést biztosítja számukra. Köszönetet mondott annak a 10 ezer képviselőnek, aki részt vett a – fogalmazása szerint egyik legnehezebb – kampányban.
„Megnyertük ezt a választást a számok tükrében, 70 ezer szavazattal többet szereztünk, mint 2008-ban” – ismertette a számokat Kelemen, kitérve a megyei eredményekre is, illetve arra, hogy 203 polgármestere van az RMDSZ-nek a 2008-ban nyert 184-hez képest. Amit a szövetségi elnök szerint nem a 184-hez kell feltétlenül hasonlítani, hanem ahhoz a 9-hez, amelyet az EMNP szerzett. „Az erdélyi magyarság, az RMDSZ megnyerte a választásokat, a magyar-magyar versenyt is megnyerte 2012-ben” – fogalmazott a politikus, hangsúlyozva, hogy azzal a felelősséggel és bizalommal, amelyet megkapott az RMDSZ a 2012-es helyhatósági választásokon, élni kell, de úgy, hogy oda kell figyelni a kritikákra, vagy azokra a törekvésekre, amelyek az RMDSZ gyengítését célozzák. Kelemen Hunor az utóbbi időkben tapasztalt magyarellenességre is kitért. Arra a magyarellenességre, amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli vitában volt tapasztalható, illetve amely a Kövér László erdélyi körútját és politikai magatartását követte. „Nem vagyunk háborúban, nem vagyunk ellenfelek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az RMDSZ nem írható le, az erdélyi politikában az RMDSZ nem kerülhető meg. Olyan tanulságai ezek a kampánynak, amelyeket nekünk őszintén meg kell fogalmaznunk és kimondanunk” – mondta Kelemen Hunor.
A „két másik magyar párt által tanúsított megosztási kísérletéről” a szövetségi elnök úgy fogalmazott: bebizonyosodott, hogy a verseny nem mozgósít, ahogy a negatív kampány sem. A politikus szerint a negatív kampánynak az lett az eredménye, hogy az emberek – biztonságra, kiszámíthatóságra vágyva, ám a megosztást látva – inkább otthon maradtak és nem mentek el szavazni. „A politikai importtal nem helyettesíthető a jó minőségű erdélyi áru.
„Az erdélyi emberek tudtak dönteni, bölcsen döntöttek. Nem szeretik, ha gyarmatként kezelik őket, sem Bukarest, sem Budapest, vagy Brüsszel részéről. Nem szeretik, ha valaki maga alá akarja gyűrni az erdélyi magyar közösséget. Ezeket a konklúziókat meg kell fogalmaznunk, a sikert alázattal és a szolgálat, a közösség iránti szolgálat vállalásával kell kimondani, nem szabad elszállnunk azáltal, hogy több szavazatot szereztünk. A parlamenti választásokra ennek a figyelembevételével kell felkészülni” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
„Minden magyar számított”
Kovács Péter az erdélyi konzultációval kezdte a főtitkárság egy éves tevékenységéről szóló beszámolóját. Tájékoztatása szerint a konzultáció során 80 ezer családot, közel 200 ezer magyar embert kerestek meg. A politikus szót ejtett a népszámlálási kampányról, a civil konzultációról, a családtámogató és gyermekvállalást ösztönző cselekvési tervről, a családbarát önkormányzati programról. „Tiszta és országos üzeneteket fogalmaztunk meg, azt, hogy minden magyar számít. Elmondtuk, hogy céljainkat a magyarok írták. Hangsúlyoztuk a jelenlét fontosságát, azt, hogy egy erős decentralizációs folyamatnak vagyunk a részesei” – mondta Kovács Péter, kitérve a választási eredményekre, valamint azokra a kudarcokra mis, amelyeket nem lehet egyértelműen a román pártok erőteljesebb kampányával, mozgósításával magyarázni.
A hozzászólók között Borbély László politikai alelnök arról a mostanában tapasztalt magyarellenes kampányról beszélt, amely például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának megsemmisítésekor is megnyilvánult. Felháborítónak nevezte, hogy Markó Attilát, Nagy Zsoltot és másokat politikai meghurcoltatásnak tettek ki a rendszerváltás után 22 évvel. Az SZKT eseményeire visszatérünk.
Tánczos alázatra intett
A hozzászólások során Tánczos Barna – a Székelyföldi Frakció részéről – köszönettel illette a „székelyeket”, elsősorban Tamás SÁndort és Borboly Csabát a Hargita, illetve Kovászna megyében elért kimagasló választási eredményekért. A volt mezőgazdasági államtitkár ugyanakkor alázatra intett.
„A Minden magyar számít szlogent szem előtt tartva, nem lehet másként tekinteni a közösségre, csak úgy, hogy valóban minden magyar számítson. Mert valóban számít minden magyar, és bízom abban, hogy polgármestereink tudnak keresztényi alázattal dolgozni. Még akkor is, ha kígyót-békát kiáltottak rájuk a kampányban az ellenfeleik. Ha kővel dobálnak, nekünk akkor is kenyérrel kell visszadobnunk. Minden magyar számít – ezt a politizálást kell nekünk továbbvinni” – hangsúlyozta Tánczos Barna.
Szolidarizálnak Markó Attiláékkal
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium jogos tulajdonosának való visszaszolgáltatásáért három év letöltendő szabadságvesztésre ítélték Markó Attilát és Marosán Tamást, illetve Silviu Climet. A Mikó-ügy külön napirendi pontként is szerepelt az SZKT ülésén. Kelemen Hunor kiemelte, hogy a szövetségnek minden segítséget meg kell adnia azoknak az embereknek, akik ellen bírósági ítélet született.
Borbély László a választási eredményekre visszatérve arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy meg kell megvizsgálni, milyen okok vezettek a Maros Megyei Tanács elnöki tisztség és néhány helyi polgármesteri szék elvesztéséhez. A marosvásárhelyi szervezet újraszervezése is napirendi ponton volt, ugyanis az RMDSZ csúcsvezetése szerint helyi szinten nem tettek meg mindent a jobb eredmények érdekében. Borbély szerint „azokban a helységekben, ahol ügyes csapat volt, meg volt szervezve, ott írásba adtam volna, hogy megnyerik, máshol meg írásba adtam volna, hogy nem nyerik meg.”
Antal Erika
Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. július 1.
„Sok budapesti elkadt a kürtőskalácsnál”
„Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától” – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az SZKT ülése után a maszol.ro-nak adott interjúban.
- Az SZKT-n tartott politikai beszámolójában kitért arra is, hogy ott, ahol a választási eredmények alulmúlták a várakozásokat, meg kell vizsgálni az okokat, ahol pedig szükséges, újra kell szervezni a szervezetet. Külön kihangsúlyozta Marosvásárhelyt és Maros megyét. Mi várható?
- Az alapszabályzat szerint SZKT-döntésre volt szükség ehhez, de a további lépéseket, döntéseket itt fogják Maros megyében, a megyei képviselők tanácsában, a TKT-ban meghozni, és erre azt hiszem már hétfőn sor fog kerülni. Nem szabad a szőnyeg alá seperni a problémákat, amikor valahol gond van, ahol hibák történtek, vagy ott, ahol lehet javítani a szervezeteink működésén, javítani kell. Nem lehet az például, hogy Háromszéken, Udvarhelyszéken, Csíkban mindenhol jó eredményeket értünk el, míg Gyergyó vidékén, Gyergyószentmiklóson az eredményeink alulmaradnak a székelyföldi eredményekhez képest. Pedig Gyergyóban is székely emberek élnek, mint Csíkban, Udvarhelyen, vagy Háromszéken. Tehát ott is van probléma, vagy Koltón is, Máramaros megyében is, ahol most másodjára kapott ki az RMDSZ függetlentől, MPP-től vagy EMNP-től, teljesen mindegy, és még mindig nem volt képes a megyei, területi szervezet levonni a tanulságot ebből. Arra kértem Ludescher elnök urat is, hogy a koltói szervezetet újra kell szervezni, tisztújítást kell kiírni, mert most már második alkalommal veszítünk. Egyébként szinte az egyetlen olyan közösség Nagybánya vidékén, ahol meg lehet nyerni a választást, mert magyar településről beszélünk. Marosvásárhely csak egy példa, egy eset, de hálistennek nincs ilyen sok.
- A magyarországi politikusok erdélyi körútja mennyire befolyásolta a választási eredményeket?
- Ha döntően befolyásolta volna, akkor valószínűleg nem mi nyertünk volna. De a beleszólás megtörtént, megpróbálták ezt megtenni, a magyar emberek pedig bölcsen úgy döntöttek, hogy a járt utat a járatlanért nem cserélik föl, és ahogy eddig megbíztak, ezután is meg fognak bízni az RMDSZ-ben. Régen sokszor megtörtént, most is megtörténik az, hogy Bukarestből megpróbálnak beleszólni a mi dolgainkba. Az erdélyi magyar emberek azt is visszautasítják, ez jó, hogy így van. Ez így van évtizedek óta, és azt is mondtam, hogy évszázadok óta. Az erdélyi magyar társadalmat, az erdélyi magyar politikát sokan nem értik, bár sokat járnak Erdélybe, de valahol a kürtős kalács és korondi népművészeti termékeknél elakadnak. Ennél mélyebbre nem sikerül nekik elmélyülni 22 év után sem. Azt gondolom, hogy a tanulságokat mindenkinek le kell vonnia és meg kell értenie azt, hogy az RMDSZ 2012-ben és az azt követő esztendőkben sem megkerülhető. Akkor sem, amikor erdélyi, romániai magyar politikáról beszélünk, akkor sem, amikor kárpát-medencei politikáról beszélünk. RMDSZ nélkül ezt nem lehet fölépíteni, koherensen működtetni.
- Milyen a viszony az RMDSZ és a Fidesz közötti viszony a választások után?
- Nekünk konfliktusunk, ha lehet ilyet mondani, nem Orbán Viktorral van és nem a Fidesszel, mi nem polemizálunk és nem állunk semmiféle háborúban a magyar kormánnyal. Jómagam személyesen egy embert emeltem ki, és továbbra is csak őróla tudok beszélni, ez Kövér László, és a magyar házelnöknek az itteni portyázása. A Fidesszel a viszonyunk egyébként nem rossz. Nemrég találkoztam a külügyi államtitkárral, a miniszterelnök úrral is találkozni fogunk, ez már elő van készítve, és az elmúlt hónapokban, ebben az esztendőben is több alkalommal is beszélgettünk személyesen telefonon is. Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától, mert ezt csak ennek tudom nevezni.
- Az őszi parlamenti választásokra készülve terveznek-e magyar-magyar szövetséget?
- Nagyon szoros szövetségre készülünk a magyar emberekkel. Ez lesz az a szövetség, amivel a választási kampányban indítunk, és amely az eredményt is meg fogja hozni. Koalícióra nem gondolunk, az RMDSZ identitása alatt mindenki, aki a közös képviseletet választja, beszállhat. Az ajtó nyitva van, várjuk, hogy a 86 százalékos támogatottságunkat is figyelembe véve csatlakozzon hozzánk, aki tenni akar.
Antal Erika
Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest)
„Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától” – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az SZKT ülése után a maszol.ro-nak adott interjúban.
- Az SZKT-n tartott politikai beszámolójában kitért arra is, hogy ott, ahol a választási eredmények alulmúlták a várakozásokat, meg kell vizsgálni az okokat, ahol pedig szükséges, újra kell szervezni a szervezetet. Külön kihangsúlyozta Marosvásárhelyt és Maros megyét. Mi várható?
- Az alapszabályzat szerint SZKT-döntésre volt szükség ehhez, de a további lépéseket, döntéseket itt fogják Maros megyében, a megyei képviselők tanácsában, a TKT-ban meghozni, és erre azt hiszem már hétfőn sor fog kerülni. Nem szabad a szőnyeg alá seperni a problémákat, amikor valahol gond van, ahol hibák történtek, vagy ott, ahol lehet javítani a szervezeteink működésén, javítani kell. Nem lehet az például, hogy Háromszéken, Udvarhelyszéken, Csíkban mindenhol jó eredményeket értünk el, míg Gyergyó vidékén, Gyergyószentmiklóson az eredményeink alulmaradnak a székelyföldi eredményekhez képest. Pedig Gyergyóban is székely emberek élnek, mint Csíkban, Udvarhelyen, vagy Háromszéken. Tehát ott is van probléma, vagy Koltón is, Máramaros megyében is, ahol most másodjára kapott ki az RMDSZ függetlentől, MPP-től vagy EMNP-től, teljesen mindegy, és még mindig nem volt képes a megyei, területi szervezet levonni a tanulságot ebből. Arra kértem Ludescher elnök urat is, hogy a koltói szervezetet újra kell szervezni, tisztújítást kell kiírni, mert most már második alkalommal veszítünk. Egyébként szinte az egyetlen olyan közösség Nagybánya vidékén, ahol meg lehet nyerni a választást, mert magyar településről beszélünk. Marosvásárhely csak egy példa, egy eset, de hálistennek nincs ilyen sok.
- A magyarországi politikusok erdélyi körútja mennyire befolyásolta a választási eredményeket?
- Ha döntően befolyásolta volna, akkor valószínűleg nem mi nyertünk volna. De a beleszólás megtörtént, megpróbálták ezt megtenni, a magyar emberek pedig bölcsen úgy döntöttek, hogy a járt utat a járatlanért nem cserélik föl, és ahogy eddig megbíztak, ezután is meg fognak bízni az RMDSZ-ben. Régen sokszor megtörtént, most is megtörténik az, hogy Bukarestből megpróbálnak beleszólni a mi dolgainkba. Az erdélyi magyar emberek azt is visszautasítják, ez jó, hogy így van. Ez így van évtizedek óta, és azt is mondtam, hogy évszázadok óta. Az erdélyi magyar társadalmat, az erdélyi magyar politikát sokan nem értik, bár sokat járnak Erdélybe, de valahol a kürtős kalács és korondi népművészeti termékeknél elakadnak. Ennél mélyebbre nem sikerül nekik elmélyülni 22 év után sem. Azt gondolom, hogy a tanulságokat mindenkinek le kell vonnia és meg kell értenie azt, hogy az RMDSZ 2012-ben és az azt követő esztendőkben sem megkerülhető. Akkor sem, amikor erdélyi, romániai magyar politikáról beszélünk, akkor sem, amikor kárpát-medencei politikáról beszélünk. RMDSZ nélkül ezt nem lehet fölépíteni, koherensen működtetni.
- Milyen a viszony az RMDSZ és a Fidesz közötti viszony a választások után?
- Nekünk konfliktusunk, ha lehet ilyet mondani, nem Orbán Viktorral van és nem a Fidesszel, mi nem polemizálunk és nem állunk semmiféle háborúban a magyar kormánnyal. Jómagam személyesen egy embert emeltem ki, és továbbra is csak őróla tudok beszélni, ez Kövér László, és a magyar házelnöknek az itteni portyázása. A Fidesszel a viszonyunk egyébként nem rossz. Nemrég találkoztam a külügyi államtitkárral, a miniszterelnök úrral is találkozni fogunk, ez már elő van készítve, és az elmúlt hónapokban, ebben az esztendőben is több alkalommal is beszélgettünk személyesen telefonon is. Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától, mert ezt csak ennek tudom nevezni.
- Az őszi parlamenti választásokra készülve terveznek-e magyar-magyar szövetséget?
- Nagyon szoros szövetségre készülünk a magyar emberekkel. Ez lesz az a szövetség, amivel a választási kampányban indítunk, és amely az eredményt is meg fogja hozni. Koalícióra nem gondolunk, az RMDSZ identitása alatt mindenki, aki a közös képviseletet választja, beszállhat. Az ajtó nyitva van, várjuk, hogy a 86 százalékos támogatottságunkat is figyelembe véve csatlakozzon hozzánk, aki tenni akar.
Antal Erika
Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. július 2.
Józan ésszel
Vasárnaptól megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Ágoston Hugó, a lap főszerkesztője elmúlt pénteken keserűen görgette maga előtt gondolatait: „Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi. Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van.”
A főszerkesztőnek igaza van abban, hogy nem érdemel szellemi és anyagi áldozatot az a közösség, amelyik nem akarja azt megfizetni, vagy érdektelennek tartja. De vajon ezt kire érti? Az erdélyi lapolvasóra? Ha igen, meg kell ismételnem, sehol a világon olvasó nem tart el egy lapot. Ha megrendeli, csak azzal segíti, hogy a lap olvasottságának függvényében minél nagyobb reklámszerződéshez jusson. A gazdasági válság és a digitalizált trend annyira betett a nyomtatott lapnak, hogy nincs olyan, amelyik ne nyögdécselne az anyagi terhek alatt. Ha Ágoston Hugó az RMDSZ-re gondolt a fenti idézetben, kétszeresen igaza van. Hiszen az Új Magyar Szó a Szövetség szócsöve volt. Neki lett volna becsületbeli kötelessége eltartani. Biztos forrásból tudom, hogy egy adott ideig Verestóy Attila pénzéből finanszírozta a lapot. Aztán megelégelte, mert havi több tízezer eurójába került. Ha akkor valaki megpróbálja átszervezni, ésszerű gazdasági alapra helyezni, megállítani a pénzszivárgást, akkor még ma is létezne nyomtatott újság. A lap kuratóriuma továbbra is felelőtlenül bánt nem csak a különféle támogatásokból nehezen bejött összegekkel, de a mindennapi kiadásokat sem csökkentette, és semmit sem tett, hogy a lapot ésszerű gazdasági alapokra helyezze. Mi több, tétlenül nézte, hogyan halmozódnak fel az újság adósságai. Ha ennek a kuratóriumnak Ágoston Hugó is tagja volt, akkor magára is vesse a követ.
Tisztázzuk, az Új Magyar Szó nem azért szűnt meg, mert az erdélyi magyarság érdemtelenül bánt vele, nem igényelte, nem szerette, nem olvasta. A lap azért szűnt meg, mert az erdélyi szervezetek nem támogatták. Mert az RMDSZ nem támogatta. Lehet, azért is hagyta meghalni, mert már anyagilag annyira beteg volt, lehetetlen és felesleges a feltámasztása. Könnyebb, ésszerűbb egy új lapot indítani. Én az utóbbira saccolok.
Ne temessük tehát még el az Új Magyar Szót. Ne írjunk pátosszal, keserűséggel és vádakkal teli rekviemet érte. Inkább higgadtan, józan ésszel figyeljünk arra, ami következik.
Böszörményi Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma
Vasárnaptól megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Ágoston Hugó, a lap főszerkesztője elmúlt pénteken keserűen görgette maga előtt gondolatait: „Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi. Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van.”
A főszerkesztőnek igaza van abban, hogy nem érdemel szellemi és anyagi áldozatot az a közösség, amelyik nem akarja azt megfizetni, vagy érdektelennek tartja. De vajon ezt kire érti? Az erdélyi lapolvasóra? Ha igen, meg kell ismételnem, sehol a világon olvasó nem tart el egy lapot. Ha megrendeli, csak azzal segíti, hogy a lap olvasottságának függvényében minél nagyobb reklámszerződéshez jusson. A gazdasági válság és a digitalizált trend annyira betett a nyomtatott lapnak, hogy nincs olyan, amelyik ne nyögdécselne az anyagi terhek alatt. Ha Ágoston Hugó az RMDSZ-re gondolt a fenti idézetben, kétszeresen igaza van. Hiszen az Új Magyar Szó a Szövetség szócsöve volt. Neki lett volna becsületbeli kötelessége eltartani. Biztos forrásból tudom, hogy egy adott ideig Verestóy Attila pénzéből finanszírozta a lapot. Aztán megelégelte, mert havi több tízezer eurójába került. Ha akkor valaki megpróbálja átszervezni, ésszerű gazdasági alapra helyezni, megállítani a pénzszivárgást, akkor még ma is létezne nyomtatott újság. A lap kuratóriuma továbbra is felelőtlenül bánt nem csak a különféle támogatásokból nehezen bejött összegekkel, de a mindennapi kiadásokat sem csökkentette, és semmit sem tett, hogy a lapot ésszerű gazdasági alapokra helyezze. Mi több, tétlenül nézte, hogyan halmozódnak fel az újság adósságai. Ha ennek a kuratóriumnak Ágoston Hugó is tagja volt, akkor magára is vesse a követ.
Tisztázzuk, az Új Magyar Szó nem azért szűnt meg, mert az erdélyi magyarság érdemtelenül bánt vele, nem igényelte, nem szerette, nem olvasta. A lap azért szűnt meg, mert az erdélyi szervezetek nem támogatták. Mert az RMDSZ nem támogatta. Lehet, azért is hagyta meghalni, mert már anyagilag annyira beteg volt, lehetetlen és felesleges a feltámasztása. Könnyebb, ésszerűbb egy új lapot indítani. Én az utóbbira saccolok.
Ne temessük tehát még el az Új Magyar Szót. Ne írjunk pátosszal, keserűséggel és vádakkal teli rekviemet érte. Inkább higgadtan, józan ésszel figyeljünk arra, ami következik.
Böszörményi Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma
2012. július 2.
Borboly Csaba: amit az RMDSZ SZKT-ülésén nem tudtam volna elmondani
Tisztelt Kollégák!
Két héttel az igencsak nagy izgalmakat és vetélytársaink és protektoraik számára nagy meglepetést, mondhatni hanyatt esést okozó helyhatósági választások után összegyűltünk ma, hogy értékeljünk, összegezzünk, tanulságokat vonjunk le, és ami a legfontosabb, az elkövetkező féléves parlamenti választási felkészülésre kiható teendőkről beszéljünk. A továbbiakban én ezekkel a kérdésekkel foglalkoznék, ugyanis a mostani választások eredményeinek értékeléséhez időre van szükség, alapos elemzéseket kell készíteni, hogy a kellő tanulságokat levonhassuk, mert mint mindig, vannak pozitívak és negatívak egyaránt. A pozitívak közül kiemelném, hogy az elmúlt napokban nagyon sokfelől hallottam azt, hogy hát nem gondoltuk, hogy a székelyföldi szavazók ennyire tudatosak, és nem hagyják megvezettetni magukat.
Hát igen. A történelem során nagyon sokan voltak így ezzel, és azt gondolták, hogy lehet a székelyeket az orruknál fogva vezetni, mesékkel etetni, de tévedtek. Megint bebizonyosodott, hogy ez nem működik, és az RMDSZ-nek továbbra is a legerősebb bástyája, erődítménye Székelyföld. Bukarestben ezt mindig is tudták. Jó lenne, ha Budapesten is tudnák ezt végre, és felhagynának a különböző székelyföldi politikai homokozók építésével, mert teljesen felesleges idő- és pénzpazarlás. De én ezzel meg is állnék a budapesti politikum szapulásával, ugyanis személyes tapasztalataim szerint például a magyarországi közszolgálati média hozzáállása korrekt volt a dolgokhoz, és látni lehetett azt is, hogy a Budapestről támogatott politikai erőknek most, szemben 2008-cal, nem engedték, hogy lemenjenek kutyába. Tehát meggyőződésem, hogy a soron következő Fidesz–RMDSZ-egyeztetésen tovább lehet haladni.
Engem tehát ezek a dolgok nem aggasztanak, de annál inkább foglalkoztatnak az olyan kérdések, amelyek belsők, úgymond RMDSZ-belügyek, amelyek keserűvé tehetik a mindennapokat, a szervezeti életet, és mint tudjuk, ez számít, a mindennapos munka körülményei, a szervezeten belüli hangulat. Mire is gondolok?
Nézzük csak meg, miként is alakulnak az RMDSZ-ben a karriervonalak, különösen azokon a területeken, ahol nem választás, hanem kinevezés, delegálás van. Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra, nem lehetett tudni, hogy mit csinál ott, ahol van, csak annyit láttunk az RMDSZ honlapjáról, hogy ezt is meg ezt is támogatta az RMDSZ, de azon túl semmi visszajelzés nem érkezett az illetőtől. Ezek a dolgok velejárói minden politikai szervezetnek, de károsak. És nemcsak az ilyen kinevezések, hanem a választott (önkormányzati, parlamenti) tisztségek vonatkozásában is be kell vezetni világos, átlátható díjazási és szankcionálási rendszert. Kell tudnunk, kitől mit várunk el, mit kell teljesítenie, és ha nem teljesít, annak világos és egyértelmű következménye kell hogy legyen. Nem válhatunk politikai nyugdíjbiztosító intézetté. Annak ellenére, hogy kikerültünk a kormányból, a továbbiakban is van jogosítványa az RMDSZ-nek fontos személyi döntésekre, ezért jó lenne ezekre a dolgokra figyelni, és a kinevezési politikákat úgy alakítani, hogy egyfelől ne nevezzenek ki RMDSZ-es támogatással olyanokat, akik, mondjuk, a Székelyföldön szerintük székelykedő RMDSZ-es önkormányzatisokat mucsai senkiknek tartják, mert ez arculcsapásunk, megengedhetetlen. Másfelől pedig fontos szakmai pozíciók vonatkozásában szerintem elengedhetetlen az alulról jövő vélemények kikérése. Erre kell időt szakítani, ezt nem lehet megspórolni, még most sem, amikor kikerültünk a kormányzásból, mert mint tudjuk, a fociban alapszabály az, hogy két kapura játsszák, és a meccset a németek nyerik, Romániában meg az a politikai alapszabály, hogy az RMDSZ benne van a kormányban. Tehát a mostani csak átmeneti állapot. Elismerve azt a tényt, hogy a jelenlegi jó RMDSZ-szereplésben döntő, meghatározó jelentősége volt a nagyváradi kongresszusnak és a szövetségi elnöki tisztségben történt váltásnak, én azt gondolom, hogy a Kelemen Hunor elnök úr által elkezdett pozitív folyamatokat folytatni kell, és a változásnak el kell érnie a Szövetség azon szöveteit is, amelyeket mostanáig érintetlenül hagyott, nevezetesen azt, hogy a különböző fontos központi s egyéb pozíciókban való kinevezéseknél igencsak fennmaradtak az urambátyám-technikák. És ezek a dolgok érvényesek a Szövetség által birtokolt erőforrásokra is, és itt nemcsak a pénzforrásokra gondolok, hanem arra is,mondjuk, hogy számomra igencsak furcsa dolog, gyakorlat az, hogy az elmúlt négy esztendőben egyetlenegy RMDSZ-es pénzen megrendelt közvélemény-kutatást nem kaptam meg, kivéve kerülő úton hozzám csepegtetve eljuttatott néhány felmérési részeredményt. Történt ez annak ellenére, hogy a minden ötödik (lassan közel negyedik!) RMDSZ-szavazatot biztosító Hargita Megye Tanácsának elnöke és az Országos Önkormányzati Tanács elnöke voltam. Sok ilyen kis dolog összegyűl, és azt mondom, jobb ezeket kibeszélni most egy új ciklus elején, mint magunkban hordozni. Egy szó mint száz, az elmúlt 20 esztendőben igencsak szövevényessé, átláthatatlanná váltak a belső viszonyok, ezek feltárása, feltérképezése, normalizálása terén a szövetségi elnök és a főtitkár által mostanáig elvégzett munkát gyorsítani kell, és akár az eleven húsba is bele kell vágni, mert van mit műteni még mindig. És különösen most, amikor kikerültünk a kormányból, amikor jelentős erőforrásoktól estünk el, akkor van igazán szükség ezen folyamatokra. Mire is gondolok?
Először is arra, hogy számba kell vennünk minden erőforrásunkat, és azt divatos szóval a megfelelő helyre kell allokálnunk. Csak egy konkrét példa. Szerintem 2014-től az nem lehet EP-képviselő, aki nem teszi le az asztalra az összes általa birtokolt asszisztensi és tanácsadói helyet és egyéb erőforrást, mert, ugye, tudjuk, embereink százával kerültek az utcára, és azért, hogy őket megtarthassuk a közelünkben, továbbra is igényt tarthassunk tudásukra, ezért helyet, egzisztenciát kell teremtenünk számukra a kormányzatba való visszatérésig. De a belső erőforrásokra visszatérve, most azzal kell foglalkozni, amire hatásunk van, ami felett döntési jogosítványa van az RMDSZ-nek. És ez napjainkban a Communitas meg a tagdíjbevételek.
Az utóbbival kezdeném. Nem tartozom az RMDSZ-támogatással, jelöltként pozícióba jutó személyek fizetési élbolyába a magam 3890 lejes fizetésével, de azért az mégiscsak elgondolkodtató volt számomra, hogy az Állami Számvevőszék múlt évi jelentése szerint az RMDSZ egyéni támogatóinak sorában Verestóy Attilát Borboly Csaba követte. Ez nekem azt súgja, hogy valami hibádzik az RMDSZ-alapszabályban előírt befizetési rendszerben, és hogy itt gyökeres változtatásra van szükség. Én azt mondom, hogy egy dologban egyezzünk meg: ez így nem maradhat, mert ha mindenki tisztességesen befizetné csak azt, ami elő van írva, akkor itt nem lennének gondok sem év közben, sem kampány közben. A mostani Hargita megyei önkormányzati RMDSZ-kampányt kihoztuk a 2008-as egyharmadából, tehát nem ilyen problémák miatt szólalok meg, hanem azért, mert ha valami le van írva, akkor azt mindenkinek be kell tartania. De én azt gondolom, hogy szórványprogramjainknak volt és lesz olyan komponense, amelyen belül a szórványban működő RMDSZ-szervezeteket támogatjuk, és ezt kellene folytatni.
Ami pedig a Communitast illeti, az folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyre rakható. Meg kell szüntetni a Communitast. Amit RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért. Nincs miért fenntartani a Communitast, megszűnt az értelme. Van forrás az RMDSZ társadalomszervező szerepére, és közben annak legfontosabb eszközrendszerétől, a pénzforrásoktól megfosztjuk az RMDSZ-t. Ez logikai nonszensz, a Communitas Alapítványnak átad az RMDSZ abból a kisebbségi támogatásból, amit alanyi jogon megkap. Azért, hogy utána egy új apparátus, az RMDSZ-től szinte függetlenítve, valakik, akiknek munkájára nincs rálátásunk még nekünk RMDSZ-es választott politikusoknak sem, azt valamilyen kritériumrendszer szerint szétosszák. Természetesen fenn lehet tartani azt, ami most van, de akkor senki se sírjon, amikor az RMDSZ társadalomszervező szerepét hiányoljuk, amikor csak közvetve az RMDSZ pénzével támogatott civilszervezetek sokasága szégyelli a szervezetünket, nem akar azzal közösséget vállalni! Az RMDSZ kisebbségi szervezet, tehát írhatna ki pályázatokat, támogathatna programokat és oszthatna ösztöndíjakat. Hisz az RMDSZ forrásait azért adja a román költségvetés, hogy megmaradásunkat támogassa. Egy nemzeti közösség megmaradását támogató eszközrendszer komplex, és beletartozik a politikai képviselet is a támogatandó célok közé, ugyanis ha politikai képviseleted van az önkormányzatokban, a parlamentben, akkor tudod az adott nemzeti közösség érdekeit érvényesíteni.
Egyébként ha marad is a Communitas, az alapos átfaragására van szükség. A pályázati rendszere felaprózott, és már senki sem tudja követni. Szerintem a mostani rendszert úgy kell kidobni, ahogy van. Fél évvel korábban mondtam, hogy nem kell Communitas-pénz Székelyföldre, hanem menjen minden a szórványba. E téren történt némi hangsúlyeltolódás, de nem elegendő. Ezért én azt mondom, hogy jó lenne egy jelentőset lépni és kimondani – ha marad egyáltalán a Communitas –, hogy a pénze a szórványé. Sőt még tovább megyek, ha nem akarjuk a felesleges adminisztrációt, csak egy banki utalásba kerül, és oda kerül ez a pénz, ahova kell. Utaljuk át a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára. Jó helyre kerül, és maximális hatékonysággal segíti majd a magyar megmaradást Erdélyben, a szórványban.
A továbbiakban szólni szeretnék néhány szót a számunkra oly fájó két veszteségről, Szatmárról és Maros megyéről, illetve Marosvásárhelyről is, mert számomra mindig érthetetlen és elfogadhatatlan volt a jelenlegi választásirendszerben úgy közelíteni a választókorú lakosság 47%-át kitevő magyar közösség mellett, hogy az nem visszaszerezhető. Szerintem a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség, Maros és Szatmár megye tanácselnöki tisztsége visszaszerezhető, és vissza is szerezzük 2016-ban, mert egyfelől erre készülünk, ez lesz stratégiai célunk az elkövetkező 4 évre, másfelől pedig a román összefogás Erdélyben most volt a csúcson, ahogy a magyar megosztás is most volt a csúcson. De amint mondtam, tenni is kell érte, komolyan és elszánással. És itt elsősorban Maros megyéről, Marosvásárhelyről beszélnék. Ismételten beigazolódott, hogy a „nehogy már valaki a fejünkre nőjön” politika mennyire megbosszulja magát. Nem akarok én nevekkel dobálózni, de a fiatalítás Marosvásárhelyen nem volt egy sikertörténet, az biztos. Egyik legtehetségesebb fiatal női politikusunknak, Csép Andreának és társainak igencsak nyesegette a szárnyait a helyi vezetőség. Nehogy már felemelkedjenek, kinőjék magukat. Inkább menjen el kedvük mindentől.
Fel tud mutatni az RMDSZ Maros megyei vezetősége egy helyzetbe hozott fiatalt is? Nem. Plakátolásra meg szórólapozásra kellettek a fiatalok, és annyi. De nemcsak ez van, hanem a politikai rövidlátás magasiskoláját mutatta be a marosvásárhelyi RMDSZ önkormányzati frakciója. Florea avatott, Csegzi pedig távfűtési díjak emelését jelentette be. De én most Csegzi Sándorral nem foglalkoznék, mert tette, amit tudott. Tette, amire futotta neki. De az, hogy ő és társai négy, sőt nyolc éven át tehették azt, amit tettek, és Dorin Florea szolgálóleányának pozíciójába süllyesztették az RMDSZ-t Marosvásárhelyen, na ez egy nagy probléma, és nem a Csegzié, hanem a helyi, megyei RMDSZ-vezetőségé. Ez nem helyi ügy. Mostanáig a Központi Fejlesztési Régió elnökségében ült három magyar, egy német meg két román. Mostantól fogunk ülni ketten Tamás SÁndorral négy román kolléga társaságában. De ezt megoldjuk, és lobbizni fogunk a Maros megyei magyar településekért is, de egy dolgot szögezzünk le, illetve ami még fontosabb, jó lenne, ha egy dolgot letisztáznánk, illetve letisztázna a marosvásárhelyi, Maros megyei magyar közösség is. Mit akar?
Mi a számára kecsegtetőbb perspektíva?
A közép-erdélyi szórványosodási modell követésemásod-, harmadhegedűsként Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó árnyékában vagy a Hargita és Kovászna megye által tálcán kínált regionális vezető szerep? Jó lenne, ha a marosvásárhelyi magyar elit a helyi román elittel is közösen eldöntené, mit akar, mert egy biztos: a Nyárádmente, a Kis-Küküllő mente e téren világossá tette opcióját, Székelyföldhöz tartozásába vetett hitét. Perspektívát, hitet kell adni az embereknek. Az emberek nem azt várják el, hogy négyévente megmagyarázzák nekik a politikai vezetők, hogy mi miért nem jött össze. De nem ragozom tovább.
Azt javaslom, vegyenek példát Verestóy Attila szenátor úrtól. Ő nem félt attól, hogy támogassa a fiatalítást, az új javaslatokat, ötleteket, és nézzék meg, ha ki lehet emelni területi szervezetet, ahol a 4 évvel korábbihoz képest elsöprő volt az RMDSZ győzelme, akkor az az udvarhelyszéki.
Tehát nem kell görcsösen a székbe fogódznia senkinek.
És ez érvényes mindenhol, Hargita megyében is, mert az összesített eredmények magukért beszélnek: 50%-kal több szavazatot kapott a megyei tanácsi lista és jómagam mint megyeitanácselnök-jelölt, de azért nem minden településen volt minden fenékig tejfel. A fiatalításra visszatérve azonban tudom nagyon jól, hogy eljön az a pillanat, amikor egy ifjú titán odaáll mellém, kezét a vállamra teszi, és azt mondja, öreg, állj félre, mert ezt én jobban tudom csinálni. És azt is tudom, hogy az a személy nagy valószínűséggel már ott motorozik a MIÉRT-ben, képezi magát, építi kapcsolatrendszerét, növeli tudását. De ez engem nem aggaszt, ez a dolgok rendje, mert tudom, hogy én sem a falvédőről másztam le, és én is kaptam esélyt. És ha én kaptam esélyt, akkor kutya kötelességem, hogy amikor eljön az a bizonyos pillanat, akkor vegyem a kalapomat. Ez a dolgok rendje. Nem könnyű ezekről a dolgokról beszélni, pláne egy sajtónyilvános eseményen, de azt gondolom, hogy most kell ezekről a dolgokról beszélni, még akkor is, ha a mostani választásokat követően minden ötödik RMDSZ-es önkormányzati tanácsosunk MIÉRT-es. Ez a szám is azt bizonyítja, hogy a Markó elnök úr által elkezdett fiatalítási folyamatok stabil alapra kerültek, és ennek most, a válságkormányzást követő politikai megosztottságban láttuk meg az eredményét, 2012. június 10-én, amikor minden magyarra számítottunk, és meg is kaptuk a bizalmat. Nekem most egyáltalán nem az a célom, hogy kritizáljak, ünneprontó legyek, még ha ilyennek is tűnik a beszédem, mert szerintem a legnagyobb kritikusa mindenkinek önmaga. Azért fogalmazok a megszokottnál élesebben, mert meggyőződésem, hogy a mostani helyzet történelmi. Pártpolitikai szempontból mindenképp az. Történelmi a román pártpolitikában, és ezt a román pártok nem rejtik véka alá. De történelmi az erdélyi magyar politikában is, mert aki számított, az most mind mérlegre állt, és megmérettetett. És a döntés egyértelmű volt. Tehát új kiindulási ponthoz érkezett az erdélyi magyar politika, és ahhoz, hogy ezt a történelmi pillanatot ne szalasszuk el, nekünk magunknak önvizsgálatra, alapos helyzetértékelésre van szükségünk. Én azt mondom, hogy a nagyváradi kongresszuson elkezdett folyamat logikus, szükségszerű folyománya kell hogy legyen ez az alapos helyzetértékelés, mert ennek most van itt a ideje.
De nem ragozom tovább, az elmondottakon túl az alábbi ügyekben fogalmazok meg javaslatokat:
1. Kolozsváron jelentős tudományos kapacitásokat építettünk ki, amit csak korlátozottan tudunk használni közpolitikai tervezésünk során. Én most feladatot szeretnék adni az RMDSZ támogatását élvező tudományos műhelyeknek: készítsenek részletes, települési elemzéseket, hogy mi történt az egyes – felfelé és lefelé – kiugróan teljesítő községekben, városokban. Miért nyertünk és miért veszítettünk olyan községekben, városokban,ahol az etnikai arányok miatt nem nyerhettünk volna, vagy épp nyernünk kellett volna? Látni szeretném, hogy az okok között mennyi a helyi, és mennyi az országos, és azt is látni szeretném, hogy mik voltak a mozgósítás jó és rossz példái. És gondolom, ezzel nemcsak én vagyok így. Mert ismernünk kell a valós helyzetet, és tudnunk kell tanulni. 2. A tanuláshoz kapcsolódik a hálózatépítés és a mozgósítás kérdése is. Úgy nézem, politikai ellenfeleink, s itt most nem a budapesti képződményekre gondolok, hanem az USL-re és a PDL-re, tehát valódi versenytársaink az utóbbi választások alkalmával a választók mozgósításának új megoldásait honosították meg. Mi nem ülhetünk karba tett kézzel, el kell tanulnunk tőlük e technikákat, sőt még jobbakat, erdélyi magyar közösségünkhöz még jobban illőeket kell kitalálnunk. Ha kell, szakértőket kell ehhez hoznunk. Összefoglalva: professzianizálódnunk kell, mozgósításban, kampánytechnikákban is meg kell újulnunk. S mivel Marosvásárhely 2016-os visszaszerzése kell hogy legyen a legfőbb célunk, ezért ezeket az új technikákat itt kell 2013-tól kipróbálnunk. Szeretném, ha az RMDSZ elnöksége mielőbb előállna a mozgósítást és a kampánytechnikákat megújító javaslataival.
3. A mozgósítás kérdéséhez kapcsolódik, hogy alaposan elemeznünk kell, hogy a magyar szavazók hány százaléka szavazott magyar pártra június 10-én. Az RMDSZ forrásait, beleértve a jövőbeni kormányzati részvétel által elérhető forrásokat is, attól függően kell visszaosztanunk, hogy az adott község és város RMDSZ-es vezetői miként teljesítettek. Nem rejtem véka alá, azt sejtem, hogy sok helyen a potenciálhoz képest nagyon gyengén teljesítettek helyi és területi szervezeteink, s ezeket a szervezeteket meg kell újítanunk, a beállt struktúrákat fel kell számolnunk, fiatalítanunk kell. S ezektől az új vezetőktől nem széplelkűsködést kell elvárnunk, hanem azt, hogy a választóink nyelvén beszélve értessék meg az emberekkel a téteket. Értessék meg, hogy ha más pártra szavaznak vagy otthon maradnak, akkor kevesebb támogatást fog kapni településük. Kimondom: „tökös” helyi vezetők kellenek nekünk, akik be vannak ágyazva a helyi társadalomba, nem demokráciát játszanak, hanem megmondják az embereknek, mit kell csinálni. Nem szépen beszélni kell, meg nyávogni, hanem odacsapni az asztalra – ilyen helyi vezetők kellenek. És ahol nem ilyenek vannak, ott váltani kell nagyon gyorsan.
4. Politikai tevékenységünk professzionalizálásának egyik fontos feladata a választókerületi rendszerhez történő alkalmazkodás is. 2008-ban én már felvetettem, hogy ehhez nekünk alkalmazkodnunk kell, de akkor süket fülekre talált a javaslatom. Most újra elmondom: mielőbb hozzuk létre az egyes választókerületek tevékenységét irányító-szervező felelősök rendszerét, akik jövőjét teljesítményüktől kell függővé tennünk. A teljesítmény pedig a szavazatok számát jelenti. Ha fenn akarunk maradni, ha az ország politikai térképén jelen akarunk lenni, nem lustulhatunk el. S ez ellen a legjobb garancia az, ha a személyes felelősség rendszerét erősítjük.
Az erdélyi magyar emberektől a kellő bizalmat és támogatást, mint mindig, most is megkaptuk, de az emberek azt is világossá tették, több magyar széthúzást nem akarnak látni. Őket nem érdekli az, hogy ki kivel, hogyan, miként és miért, de egy dolog világos: olyan embereket akarnak látni a különböző politikai pozíciókban, akikre számíthatnak. Nincs idő a kecmecre, mert olyan időket élünk, amikor vagy mész előre, vagy orra buksz. De harmadik út nincs.
Borboly Csaba
Marosvásárhely, 2012. július 1.
Erdély.ma
Tisztelt Kollégák!
Két héttel az igencsak nagy izgalmakat és vetélytársaink és protektoraik számára nagy meglepetést, mondhatni hanyatt esést okozó helyhatósági választások után összegyűltünk ma, hogy értékeljünk, összegezzünk, tanulságokat vonjunk le, és ami a legfontosabb, az elkövetkező féléves parlamenti választási felkészülésre kiható teendőkről beszéljünk. A továbbiakban én ezekkel a kérdésekkel foglalkoznék, ugyanis a mostani választások eredményeinek értékeléséhez időre van szükség, alapos elemzéseket kell készíteni, hogy a kellő tanulságokat levonhassuk, mert mint mindig, vannak pozitívak és negatívak egyaránt. A pozitívak közül kiemelném, hogy az elmúlt napokban nagyon sokfelől hallottam azt, hogy hát nem gondoltuk, hogy a székelyföldi szavazók ennyire tudatosak, és nem hagyják megvezettetni magukat.
Hát igen. A történelem során nagyon sokan voltak így ezzel, és azt gondolták, hogy lehet a székelyeket az orruknál fogva vezetni, mesékkel etetni, de tévedtek. Megint bebizonyosodott, hogy ez nem működik, és az RMDSZ-nek továbbra is a legerősebb bástyája, erődítménye Székelyföld. Bukarestben ezt mindig is tudták. Jó lenne, ha Budapesten is tudnák ezt végre, és felhagynának a különböző székelyföldi politikai homokozók építésével, mert teljesen felesleges idő- és pénzpazarlás. De én ezzel meg is állnék a budapesti politikum szapulásával, ugyanis személyes tapasztalataim szerint például a magyarországi közszolgálati média hozzáállása korrekt volt a dolgokhoz, és látni lehetett azt is, hogy a Budapestről támogatott politikai erőknek most, szemben 2008-cal, nem engedték, hogy lemenjenek kutyába. Tehát meggyőződésem, hogy a soron következő Fidesz–RMDSZ-egyeztetésen tovább lehet haladni.
Engem tehát ezek a dolgok nem aggasztanak, de annál inkább foglalkoztatnak az olyan kérdések, amelyek belsők, úgymond RMDSZ-belügyek, amelyek keserűvé tehetik a mindennapokat, a szervezeti életet, és mint tudjuk, ez számít, a mindennapos munka körülményei, a szervezeten belüli hangulat. Mire is gondolok?
Nézzük csak meg, miként is alakulnak az RMDSZ-ben a karriervonalak, különösen azokon a területeken, ahol nem választás, hanem kinevezés, delegálás van. Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra, nem lehetett tudni, hogy mit csinál ott, ahol van, csak annyit láttunk az RMDSZ honlapjáról, hogy ezt is meg ezt is támogatta az RMDSZ, de azon túl semmi visszajelzés nem érkezett az illetőtől. Ezek a dolgok velejárói minden politikai szervezetnek, de károsak. És nemcsak az ilyen kinevezések, hanem a választott (önkormányzati, parlamenti) tisztségek vonatkozásában is be kell vezetni világos, átlátható díjazási és szankcionálási rendszert. Kell tudnunk, kitől mit várunk el, mit kell teljesítenie, és ha nem teljesít, annak világos és egyértelmű következménye kell hogy legyen. Nem válhatunk politikai nyugdíjbiztosító intézetté. Annak ellenére, hogy kikerültünk a kormányból, a továbbiakban is van jogosítványa az RMDSZ-nek fontos személyi döntésekre, ezért jó lenne ezekre a dolgokra figyelni, és a kinevezési politikákat úgy alakítani, hogy egyfelől ne nevezzenek ki RMDSZ-es támogatással olyanokat, akik, mondjuk, a Székelyföldön szerintük székelykedő RMDSZ-es önkormányzatisokat mucsai senkiknek tartják, mert ez arculcsapásunk, megengedhetetlen. Másfelől pedig fontos szakmai pozíciók vonatkozásában szerintem elengedhetetlen az alulról jövő vélemények kikérése. Erre kell időt szakítani, ezt nem lehet megspórolni, még most sem, amikor kikerültünk a kormányzásból, mert mint tudjuk, a fociban alapszabály az, hogy két kapura játsszák, és a meccset a németek nyerik, Romániában meg az a politikai alapszabály, hogy az RMDSZ benne van a kormányban. Tehát a mostani csak átmeneti állapot. Elismerve azt a tényt, hogy a jelenlegi jó RMDSZ-szereplésben döntő, meghatározó jelentősége volt a nagyváradi kongresszusnak és a szövetségi elnöki tisztségben történt váltásnak, én azt gondolom, hogy a Kelemen Hunor elnök úr által elkezdett pozitív folyamatokat folytatni kell, és a változásnak el kell érnie a Szövetség azon szöveteit is, amelyeket mostanáig érintetlenül hagyott, nevezetesen azt, hogy a különböző fontos központi s egyéb pozíciókban való kinevezéseknél igencsak fennmaradtak az urambátyám-technikák. És ezek a dolgok érvényesek a Szövetség által birtokolt erőforrásokra is, és itt nemcsak a pénzforrásokra gondolok, hanem arra is,mondjuk, hogy számomra igencsak furcsa dolog, gyakorlat az, hogy az elmúlt négy esztendőben egyetlenegy RMDSZ-es pénzen megrendelt közvélemény-kutatást nem kaptam meg, kivéve kerülő úton hozzám csepegtetve eljuttatott néhány felmérési részeredményt. Történt ez annak ellenére, hogy a minden ötödik (lassan közel negyedik!) RMDSZ-szavazatot biztosító Hargita Megye Tanácsának elnöke és az Országos Önkormányzati Tanács elnöke voltam. Sok ilyen kis dolog összegyűl, és azt mondom, jobb ezeket kibeszélni most egy új ciklus elején, mint magunkban hordozni. Egy szó mint száz, az elmúlt 20 esztendőben igencsak szövevényessé, átláthatatlanná váltak a belső viszonyok, ezek feltárása, feltérképezése, normalizálása terén a szövetségi elnök és a főtitkár által mostanáig elvégzett munkát gyorsítani kell, és akár az eleven húsba is bele kell vágni, mert van mit műteni még mindig. És különösen most, amikor kikerültünk a kormányból, amikor jelentős erőforrásoktól estünk el, akkor van igazán szükség ezen folyamatokra. Mire is gondolok?
Először is arra, hogy számba kell vennünk minden erőforrásunkat, és azt divatos szóval a megfelelő helyre kell allokálnunk. Csak egy konkrét példa. Szerintem 2014-től az nem lehet EP-képviselő, aki nem teszi le az asztalra az összes általa birtokolt asszisztensi és tanácsadói helyet és egyéb erőforrást, mert, ugye, tudjuk, embereink százával kerültek az utcára, és azért, hogy őket megtarthassuk a közelünkben, továbbra is igényt tarthassunk tudásukra, ezért helyet, egzisztenciát kell teremtenünk számukra a kormányzatba való visszatérésig. De a belső erőforrásokra visszatérve, most azzal kell foglalkozni, amire hatásunk van, ami felett döntési jogosítványa van az RMDSZ-nek. És ez napjainkban a Communitas meg a tagdíjbevételek.
Az utóbbival kezdeném. Nem tartozom az RMDSZ-támogatással, jelöltként pozícióba jutó személyek fizetési élbolyába a magam 3890 lejes fizetésével, de azért az mégiscsak elgondolkodtató volt számomra, hogy az Állami Számvevőszék múlt évi jelentése szerint az RMDSZ egyéni támogatóinak sorában Verestóy Attilát Borboly Csaba követte. Ez nekem azt súgja, hogy valami hibádzik az RMDSZ-alapszabályban előírt befizetési rendszerben, és hogy itt gyökeres változtatásra van szükség. Én azt mondom, hogy egy dologban egyezzünk meg: ez így nem maradhat, mert ha mindenki tisztességesen befizetné csak azt, ami elő van írva, akkor itt nem lennének gondok sem év közben, sem kampány közben. A mostani Hargita megyei önkormányzati RMDSZ-kampányt kihoztuk a 2008-as egyharmadából, tehát nem ilyen problémák miatt szólalok meg, hanem azért, mert ha valami le van írva, akkor azt mindenkinek be kell tartania. De én azt gondolom, hogy szórványprogramjainknak volt és lesz olyan komponense, amelyen belül a szórványban működő RMDSZ-szervezeteket támogatjuk, és ezt kellene folytatni.
Ami pedig a Communitast illeti, az folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyre rakható. Meg kell szüntetni a Communitast. Amit RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért. Nincs miért fenntartani a Communitast, megszűnt az értelme. Van forrás az RMDSZ társadalomszervező szerepére, és közben annak legfontosabb eszközrendszerétől, a pénzforrásoktól megfosztjuk az RMDSZ-t. Ez logikai nonszensz, a Communitas Alapítványnak átad az RMDSZ abból a kisebbségi támogatásból, amit alanyi jogon megkap. Azért, hogy utána egy új apparátus, az RMDSZ-től szinte függetlenítve, valakik, akiknek munkájára nincs rálátásunk még nekünk RMDSZ-es választott politikusoknak sem, azt valamilyen kritériumrendszer szerint szétosszák. Természetesen fenn lehet tartani azt, ami most van, de akkor senki se sírjon, amikor az RMDSZ társadalomszervező szerepét hiányoljuk, amikor csak közvetve az RMDSZ pénzével támogatott civilszervezetek sokasága szégyelli a szervezetünket, nem akar azzal közösséget vállalni! Az RMDSZ kisebbségi szervezet, tehát írhatna ki pályázatokat, támogathatna programokat és oszthatna ösztöndíjakat. Hisz az RMDSZ forrásait azért adja a román költségvetés, hogy megmaradásunkat támogassa. Egy nemzeti közösség megmaradását támogató eszközrendszer komplex, és beletartozik a politikai képviselet is a támogatandó célok közé, ugyanis ha politikai képviseleted van az önkormányzatokban, a parlamentben, akkor tudod az adott nemzeti közösség érdekeit érvényesíteni.
Egyébként ha marad is a Communitas, az alapos átfaragására van szükség. A pályázati rendszere felaprózott, és már senki sem tudja követni. Szerintem a mostani rendszert úgy kell kidobni, ahogy van. Fél évvel korábban mondtam, hogy nem kell Communitas-pénz Székelyföldre, hanem menjen minden a szórványba. E téren történt némi hangsúlyeltolódás, de nem elegendő. Ezért én azt mondom, hogy jó lenne egy jelentőset lépni és kimondani – ha marad egyáltalán a Communitas –, hogy a pénze a szórványé. Sőt még tovább megyek, ha nem akarjuk a felesleges adminisztrációt, csak egy banki utalásba kerül, és oda kerül ez a pénz, ahova kell. Utaljuk át a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára. Jó helyre kerül, és maximális hatékonysággal segíti majd a magyar megmaradást Erdélyben, a szórványban.
A továbbiakban szólni szeretnék néhány szót a számunkra oly fájó két veszteségről, Szatmárról és Maros megyéről, illetve Marosvásárhelyről is, mert számomra mindig érthetetlen és elfogadhatatlan volt a jelenlegi választásirendszerben úgy közelíteni a választókorú lakosság 47%-át kitevő magyar közösség mellett, hogy az nem visszaszerezhető. Szerintem a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség, Maros és Szatmár megye tanácselnöki tisztsége visszaszerezhető, és vissza is szerezzük 2016-ban, mert egyfelől erre készülünk, ez lesz stratégiai célunk az elkövetkező 4 évre, másfelől pedig a román összefogás Erdélyben most volt a csúcson, ahogy a magyar megosztás is most volt a csúcson. De amint mondtam, tenni is kell érte, komolyan és elszánással. És itt elsősorban Maros megyéről, Marosvásárhelyről beszélnék. Ismételten beigazolódott, hogy a „nehogy már valaki a fejünkre nőjön” politika mennyire megbosszulja magát. Nem akarok én nevekkel dobálózni, de a fiatalítás Marosvásárhelyen nem volt egy sikertörténet, az biztos. Egyik legtehetségesebb fiatal női politikusunknak, Csép Andreának és társainak igencsak nyesegette a szárnyait a helyi vezetőség. Nehogy már felemelkedjenek, kinőjék magukat. Inkább menjen el kedvük mindentől.
Fel tud mutatni az RMDSZ Maros megyei vezetősége egy helyzetbe hozott fiatalt is? Nem. Plakátolásra meg szórólapozásra kellettek a fiatalok, és annyi. De nemcsak ez van, hanem a politikai rövidlátás magasiskoláját mutatta be a marosvásárhelyi RMDSZ önkormányzati frakciója. Florea avatott, Csegzi pedig távfűtési díjak emelését jelentette be. De én most Csegzi Sándorral nem foglalkoznék, mert tette, amit tudott. Tette, amire futotta neki. De az, hogy ő és társai négy, sőt nyolc éven át tehették azt, amit tettek, és Dorin Florea szolgálóleányának pozíciójába süllyesztették az RMDSZ-t Marosvásárhelyen, na ez egy nagy probléma, és nem a Csegzié, hanem a helyi, megyei RMDSZ-vezetőségé. Ez nem helyi ügy. Mostanáig a Központi Fejlesztési Régió elnökségében ült három magyar, egy német meg két román. Mostantól fogunk ülni ketten Tamás SÁndorral négy román kolléga társaságában. De ezt megoldjuk, és lobbizni fogunk a Maros megyei magyar településekért is, de egy dolgot szögezzünk le, illetve ami még fontosabb, jó lenne, ha egy dolgot letisztáznánk, illetve letisztázna a marosvásárhelyi, Maros megyei magyar közösség is. Mit akar?
Mi a számára kecsegtetőbb perspektíva?
A közép-erdélyi szórványosodási modell követésemásod-, harmadhegedűsként Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó árnyékában vagy a Hargita és Kovászna megye által tálcán kínált regionális vezető szerep? Jó lenne, ha a marosvásárhelyi magyar elit a helyi román elittel is közösen eldöntené, mit akar, mert egy biztos: a Nyárádmente, a Kis-Küküllő mente e téren világossá tette opcióját, Székelyföldhöz tartozásába vetett hitét. Perspektívát, hitet kell adni az embereknek. Az emberek nem azt várják el, hogy négyévente megmagyarázzák nekik a politikai vezetők, hogy mi miért nem jött össze. De nem ragozom tovább.
Azt javaslom, vegyenek példát Verestóy Attila szenátor úrtól. Ő nem félt attól, hogy támogassa a fiatalítást, az új javaslatokat, ötleteket, és nézzék meg, ha ki lehet emelni területi szervezetet, ahol a 4 évvel korábbihoz képest elsöprő volt az RMDSZ győzelme, akkor az az udvarhelyszéki.
Tehát nem kell görcsösen a székbe fogódznia senkinek.
És ez érvényes mindenhol, Hargita megyében is, mert az összesített eredmények magukért beszélnek: 50%-kal több szavazatot kapott a megyei tanácsi lista és jómagam mint megyeitanácselnök-jelölt, de azért nem minden településen volt minden fenékig tejfel. A fiatalításra visszatérve azonban tudom nagyon jól, hogy eljön az a pillanat, amikor egy ifjú titán odaáll mellém, kezét a vállamra teszi, és azt mondja, öreg, állj félre, mert ezt én jobban tudom csinálni. És azt is tudom, hogy az a személy nagy valószínűséggel már ott motorozik a MIÉRT-ben, képezi magát, építi kapcsolatrendszerét, növeli tudását. De ez engem nem aggaszt, ez a dolgok rendje, mert tudom, hogy én sem a falvédőről másztam le, és én is kaptam esélyt. És ha én kaptam esélyt, akkor kutya kötelességem, hogy amikor eljön az a bizonyos pillanat, akkor vegyem a kalapomat. Ez a dolgok rendje. Nem könnyű ezekről a dolgokról beszélni, pláne egy sajtónyilvános eseményen, de azt gondolom, hogy most kell ezekről a dolgokról beszélni, még akkor is, ha a mostani választásokat követően minden ötödik RMDSZ-es önkormányzati tanácsosunk MIÉRT-es. Ez a szám is azt bizonyítja, hogy a Markó elnök úr által elkezdett fiatalítási folyamatok stabil alapra kerültek, és ennek most, a válságkormányzást követő politikai megosztottságban láttuk meg az eredményét, 2012. június 10-én, amikor minden magyarra számítottunk, és meg is kaptuk a bizalmat. Nekem most egyáltalán nem az a célom, hogy kritizáljak, ünneprontó legyek, még ha ilyennek is tűnik a beszédem, mert szerintem a legnagyobb kritikusa mindenkinek önmaga. Azért fogalmazok a megszokottnál élesebben, mert meggyőződésem, hogy a mostani helyzet történelmi. Pártpolitikai szempontból mindenképp az. Történelmi a román pártpolitikában, és ezt a román pártok nem rejtik véka alá. De történelmi az erdélyi magyar politikában is, mert aki számított, az most mind mérlegre állt, és megmérettetett. És a döntés egyértelmű volt. Tehát új kiindulási ponthoz érkezett az erdélyi magyar politika, és ahhoz, hogy ezt a történelmi pillanatot ne szalasszuk el, nekünk magunknak önvizsgálatra, alapos helyzetértékelésre van szükségünk. Én azt mondom, hogy a nagyváradi kongresszuson elkezdett folyamat logikus, szükségszerű folyománya kell hogy legyen ez az alapos helyzetértékelés, mert ennek most van itt a ideje.
De nem ragozom tovább, az elmondottakon túl az alábbi ügyekben fogalmazok meg javaslatokat:
1. Kolozsváron jelentős tudományos kapacitásokat építettünk ki, amit csak korlátozottan tudunk használni közpolitikai tervezésünk során. Én most feladatot szeretnék adni az RMDSZ támogatását élvező tudományos műhelyeknek: készítsenek részletes, települési elemzéseket, hogy mi történt az egyes – felfelé és lefelé – kiugróan teljesítő községekben, városokban. Miért nyertünk és miért veszítettünk olyan községekben, városokban,ahol az etnikai arányok miatt nem nyerhettünk volna, vagy épp nyernünk kellett volna? Látni szeretném, hogy az okok között mennyi a helyi, és mennyi az országos, és azt is látni szeretném, hogy mik voltak a mozgósítás jó és rossz példái. És gondolom, ezzel nemcsak én vagyok így. Mert ismernünk kell a valós helyzetet, és tudnunk kell tanulni. 2. A tanuláshoz kapcsolódik a hálózatépítés és a mozgósítás kérdése is. Úgy nézem, politikai ellenfeleink, s itt most nem a budapesti képződményekre gondolok, hanem az USL-re és a PDL-re, tehát valódi versenytársaink az utóbbi választások alkalmával a választók mozgósításának új megoldásait honosították meg. Mi nem ülhetünk karba tett kézzel, el kell tanulnunk tőlük e technikákat, sőt még jobbakat, erdélyi magyar közösségünkhöz még jobban illőeket kell kitalálnunk. Ha kell, szakértőket kell ehhez hoznunk. Összefoglalva: professzianizálódnunk kell, mozgósításban, kampánytechnikákban is meg kell újulnunk. S mivel Marosvásárhely 2016-os visszaszerzése kell hogy legyen a legfőbb célunk, ezért ezeket az új technikákat itt kell 2013-tól kipróbálnunk. Szeretném, ha az RMDSZ elnöksége mielőbb előállna a mozgósítást és a kampánytechnikákat megújító javaslataival.
3. A mozgósítás kérdéséhez kapcsolódik, hogy alaposan elemeznünk kell, hogy a magyar szavazók hány százaléka szavazott magyar pártra június 10-én. Az RMDSZ forrásait, beleértve a jövőbeni kormányzati részvétel által elérhető forrásokat is, attól függően kell visszaosztanunk, hogy az adott község és város RMDSZ-es vezetői miként teljesítettek. Nem rejtem véka alá, azt sejtem, hogy sok helyen a potenciálhoz képest nagyon gyengén teljesítettek helyi és területi szervezeteink, s ezeket a szervezeteket meg kell újítanunk, a beállt struktúrákat fel kell számolnunk, fiatalítanunk kell. S ezektől az új vezetőktől nem széplelkűsködést kell elvárnunk, hanem azt, hogy a választóink nyelvén beszélve értessék meg az emberekkel a téteket. Értessék meg, hogy ha más pártra szavaznak vagy otthon maradnak, akkor kevesebb támogatást fog kapni településük. Kimondom: „tökös” helyi vezetők kellenek nekünk, akik be vannak ágyazva a helyi társadalomba, nem demokráciát játszanak, hanem megmondják az embereknek, mit kell csinálni. Nem szépen beszélni kell, meg nyávogni, hanem odacsapni az asztalra – ilyen helyi vezetők kellenek. És ahol nem ilyenek vannak, ott váltani kell nagyon gyorsan.
4. Politikai tevékenységünk professzionalizálásának egyik fontos feladata a választókerületi rendszerhez történő alkalmazkodás is. 2008-ban én már felvetettem, hogy ehhez nekünk alkalmazkodnunk kell, de akkor süket fülekre talált a javaslatom. Most újra elmondom: mielőbb hozzuk létre az egyes választókerületek tevékenységét irányító-szervező felelősök rendszerét, akik jövőjét teljesítményüktől kell függővé tennünk. A teljesítmény pedig a szavazatok számát jelenti. Ha fenn akarunk maradni, ha az ország politikai térképén jelen akarunk lenni, nem lustulhatunk el. S ez ellen a legjobb garancia az, ha a személyes felelősség rendszerét erősítjük.
Az erdélyi magyar emberektől a kellő bizalmat és támogatást, mint mindig, most is megkaptuk, de az emberek azt is világossá tették, több magyar széthúzást nem akarnak látni. Őket nem érdekli az, hogy ki kivel, hogyan, miként és miért, de egy dolog világos: olyan embereket akarnak látni a különböző politikai pozíciókban, akikre számíthatnak. Nincs idő a kecmecre, mert olyan időket élünk, amikor vagy mész előre, vagy orra buksz. De harmadik út nincs.
Borboly Csaba
Marosvásárhely, 2012. július 1.
Erdély.ma
2012. július 2.
Magyarországi pártot hozna létre az RMDSZ
A RMDSZ több politikusa is kezdeményezte vasárnap egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel a szervezet megalakításának ötletét. Borboly Csaba mély reformokat. köztük a finanszírozási gyakorlat megváltoztatását sürgeti az RMDSZ-ben.
Beszólt Budapestnek. Kelemen: nem járt sikerrel a magyarországi politikusok „portyája”
Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!” – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk” – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg” az RMDSZ-t. Markó Béla azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében”. Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Kelemen: az RMDSZ nélkül nem lehet nemzetpolitikát építeni
Kelemen Hunor elnöki beszámolójában úgy fogalmazott: „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, át kell alakítani azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon: első lépésként teljesen újraszervezik a szövetség marosvásárhelyi szervezetét. Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása” nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta”. Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon.
Borboly Csaba: meg kell szüntetni a Communitas Alapítványt
A Communitas Alapítványt meg kell szüntetni, az RMDSZ kinevezési politikáján módosítani kell, és fiatalításra is szükség van – véli Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke vasárnap megjelent blogbejegyzésében, amelyben a szövetség működési gyakorlatának több elemét is kemény hangon bírálja. A politikus az Amit ma 5 percben nem tudtam volna az RMDSZ SZKT-ülésén elmondani című bejegyzésben leszögezi: a Communitas „folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyrerakható”. „Meg kell szüntetni a Communitast. Amit az RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt az RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért. Nincs miért fenntartani a Communitast, megszűnt az értelme” – fogalmazott Borboly. Az RMDSZ kinevezési politikája kapcsán rámutat: vannak olyan belügyek, amelyek keserűvé teszik az RMDSZ-esek mindennapjait. „Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra, nem lehetett tudni, hogy mit csinál ott, ahol van” – írta, arra utalva, hogy az RMDSZ Salamon Márton Lászlót, a megszűnt Új Magyar Szó című RMDSZ-lap volt felelős szerkesztőjét jelölte a szaloniki konzuli tisztségre.
Borboly változtatásokat követel, mert szerinte „a különböző fontos központi s egyéb pozíciókban való kinevezéseknél igencsak fennmaradtak az urambátyám-technikák”. „És ezek a dolgok érvényesek a szövetség által birtokolt erőforrásokra is. Egy szó mint száz, az elmúlt 20 esztendőben igencsak szövevényessé, átláthatatlanná váltak a belső viszonyok, ezek feltárása, feltérképezése, normalizálása terén a szövetségi elnök és a főtitkár által mostanáig elvégzett munkát gyorsítani kell, és akár az eleven húsba is bele kell vágni, mert van mit műteni még mindig” – írja Borboly.
Krónika (Kolozsvár)
A RMDSZ több politikusa is kezdeményezte vasárnap egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel a szervezet megalakításának ötletét. Borboly Csaba mély reformokat. köztük a finanszírozási gyakorlat megváltoztatását sürgeti az RMDSZ-ben.
Beszólt Budapestnek. Kelemen: nem járt sikerrel a magyarországi politikusok „portyája”
Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!” – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk” – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg” az RMDSZ-t. Markó Béla azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében”. Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Kelemen: az RMDSZ nélkül nem lehet nemzetpolitikát építeni
Kelemen Hunor elnöki beszámolójában úgy fogalmazott: „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, át kell alakítani azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon: első lépésként teljesen újraszervezik a szövetség marosvásárhelyi szervezetét. Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása” nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta”. Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon.
Borboly Csaba: meg kell szüntetni a Communitas Alapítványt
A Communitas Alapítványt meg kell szüntetni, az RMDSZ kinevezési politikáján módosítani kell, és fiatalításra is szükség van – véli Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke vasárnap megjelent blogbejegyzésében, amelyben a szövetség működési gyakorlatának több elemét is kemény hangon bírálja. A politikus az Amit ma 5 percben nem tudtam volna az RMDSZ SZKT-ülésén elmondani című bejegyzésben leszögezi: a Communitas „folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyrerakható”. „Meg kell szüntetni a Communitast. Amit az RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt az RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért. Nincs miért fenntartani a Communitast, megszűnt az értelme” – fogalmazott Borboly. Az RMDSZ kinevezési politikája kapcsán rámutat: vannak olyan belügyek, amelyek keserűvé teszik az RMDSZ-esek mindennapjait. „Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra, nem lehetett tudni, hogy mit csinál ott, ahol van” – írta, arra utalva, hogy az RMDSZ Salamon Márton Lászlót, a megszűnt Új Magyar Szó című RMDSZ-lap volt felelős szerkesztőjét jelölte a szaloniki konzuli tisztségre.
Borboly változtatásokat követel, mert szerinte „a különböző fontos központi s egyéb pozíciókban való kinevezéseknél igencsak fennmaradtak az urambátyám-technikák”. „És ezek a dolgok érvényesek a szövetség által birtokolt erőforrásokra is. Egy szó mint száz, az elmúlt 20 esztendőben igencsak szövevényessé, átláthatatlanná váltak a belső viszonyok, ezek feltárása, feltérképezése, normalizálása terén a szövetségi elnök és a főtitkár által mostanáig elvégzett munkát gyorsítani kell, és akár az eleven húsba is bele kell vágni, mert van mit műteni még mindig” – írja Borboly.
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 2.
Budapest csak akkor tud együttműködni a határon túli szervezetekkel, ha azok egységesen lépnek fel
„Martonyi János magyar külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel”, – közölte az SZKT-n elhangzottakra reagálva a magyar külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője vasárnap az MTI-vel.
Kaleta Gábor hangsúlyozta: szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni. Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A magyar külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak – mondta Kaleta Gábor. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor a Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ által használt minősítést.
Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit.
A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Szabadság (Kolozsvár)
„Martonyi János magyar külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel”, – közölte az SZKT-n elhangzottakra reagálva a magyar külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője vasárnap az MTI-vel.
Kaleta Gábor hangsúlyozta: szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni. Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A magyar külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak – mondta Kaleta Gábor. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor a Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ által használt minősítést.
Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit.
A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. július 2.
Fricska az Orbán-kormánynak: Magyarországon akar pártot bejegyezni az RMDSZ
A szövetség politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel. Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk mit szólnak hozzá!" – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk" – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg" az RMDSZ-t. Markó azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében". Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Vasárnap az SZKT-ülésen az RMDSZ vezetésének Magyarország bírálatára is futotta: Kelemen Hunor, a szövetség elnöke úgy fogalmazott, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához – vélte Kelemen, hozzátéve: „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet Kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül.”
A Külügyminisztérium sajtófőnöke erre reagálva az MTI-nek azt mondta, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára is világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel. Kaleta Gábor szerint szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni.
Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A Külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak - mondta Kaleta. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ ilyen minősítést használ. Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit. A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Népszabadság
A szövetség politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel. Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk mit szólnak hozzá!" – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk" – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg" az RMDSZ-t. Markó azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében". Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Vasárnap az SZKT-ülésen az RMDSZ vezetésének Magyarország bírálatára is futotta: Kelemen Hunor, a szövetség elnöke úgy fogalmazott, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához – vélte Kelemen, hozzátéve: „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet Kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül.”
A Külügyminisztérium sajtófőnöke erre reagálva az MTI-nek azt mondta, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára is világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel. Kaleta Gábor szerint szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni.
Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A Külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak - mondta Kaleta. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ ilyen minősítést használ. Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit. A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Népszabadság
2012. július 2.
Megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott kiadása
Anyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenését az Új Magyar Szó című romániai magyar napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól. A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a Scripta kiadó Rt. döntése értelmében az Új Magyar Szó romániai országos magyar napilap 2012. július 1-jétől szünetelteti nyomtatott változatának megjelentetését. A lapkiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap tartalma ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható. A portál ezentúl napközben is folyamatosan frissül naprakész hírekkel, és a nyomtatott lapban megszokott rovatokkal, publicisztikákkal jelentkezik. Ágoston Hugó, a lap vezető publicistája vezércikkében azt írta: a lap munkatársai abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy szükség van a közösségnek elkötelezett és a közösség „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek elkötelezett” orgánumra. Időközben azt tapasztalták, nincsen nehéz dolguk, hiszen – amint a választási eredmények sora is igazolja – a közösség „együtt élt” az RMDSZ-szel” A bukaresti székhelyű Új Magyar Szó 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként. Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben. A Krónika napilap 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium fizetési listáján szerepel, és a lap több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét. Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét egyébként márciusban Románia szaloniki főkonzuljává nevezték ki.
UDVARHELYI HÍRADÓ
Székelyhon.ro
Anyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenését az Új Magyar Szó című romániai magyar napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól. A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a Scripta kiadó Rt. döntése értelmében az Új Magyar Szó romániai országos magyar napilap 2012. július 1-jétől szünetelteti nyomtatott változatának megjelentetését. A lapkiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap tartalma ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható. A portál ezentúl napközben is folyamatosan frissül naprakész hírekkel, és a nyomtatott lapban megszokott rovatokkal, publicisztikákkal jelentkezik. Ágoston Hugó, a lap vezető publicistája vezércikkében azt írta: a lap munkatársai abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy szükség van a közösségnek elkötelezett és a közösség „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek elkötelezett” orgánumra. Időközben azt tapasztalták, nincsen nehéz dolguk, hiszen – amint a választási eredmények sora is igazolja – a közösség „együtt élt” az RMDSZ-szel” A bukaresti székhelyű Új Magyar Szó 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként. Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben. A Krónika napilap 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium fizetési listáján szerepel, és a lap több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét. Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét egyébként márciusban Románia szaloniki főkonzuljává nevezték ki.
UDVARHELYI HÍRADÓ
Székelyhon.ro
2012. július 2.
Erdélyi szakértő: a magyarországi pártbejegyzés egyelőre csak retorikai fordulat az RMDSZ-ben
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) retorikájában bekövetkezett fordulatként értelmezte a határon túliak pártjának magyarországi bejegyzésére vonatkozó megnyilatkozásokat Székely István Gergő kolozsvári politológus, a romániai Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Székely István Gergő az MTI-nek elmondta, hogy mindenképpen a kontextus figyelembe vételével kell értelmezni a határon túli párt magyarországi bejegyzésére vonatkozó felvetéseket. A politológus fontosnak tartotta, hogy a felvetés az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) választási eredményeket értékelő ülésén hangzott el. Megjegyezte, a romániai júniusi helyhatósági választásokon az RMDSZ-nek a jó eredményei ellenére néhány fontos veszteséget is el kellett könyvelnie: elvesztette a Maros megyei és a Szatmár megyei önkormányzat elnöki tisztségét, valamint a szatmárnémeti polgármesteri és a nagyváradi alpolgármesteri tisztségét.
Székely István-Gergő szerint az RMDSZ-en belül van egy olyan vélekedés, hogy a Fidesz háttértámogatásával elindult két kis párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hozzájárult eme veszteségekhez. Szerinte az a nézet is elterjedt az RMDSZ-en belül, hogy a nagyobb arányú román részvétel részben a Nyirő-ügy által felfokozott nacionalista hangulatnak tulajdonítható.
Székely István Gergő megemlítette, mindenképpen retorikai fordulatot jelent, hogy az RMDSZ - amely korábban védekező hangnemben viszonyult az ellenzékének juttatott Fidesz-támogatáshoz - most egy offenzív retorikát vett elő. "Úgy érzékelem, hogy ez egy élesebb jelzés a Fidesz irányába, és nem egy szándéknyilatkozat. Azt üzeni: ha ti is bejöttetek a mi térfelünkre, mi is bemehetünk a tietekre!" - értelmezte az üzenetet a szakértő.
A politológus megjegyezte, míg Romániában rendkívül nehezen teljesíthető feltételekhez kötik a pártbejegyzést, Magyarországon ez nem ütközne akadályba. A határon túli párt választási részvételének azonban csak akkor lenne értelme, ha a párt országos listát állítana. Ennek a feltételei pedig nehezen lennének teljesíthetők. A Fidesz magyarországi versenytársainak a segítsége pedig nem lenne kívánatos az RMDSZ számára. "Az RMDSZ-nek nem érdeke, hogy rátolják a magyarországi baloldalra" - állapította meg az elemző, megjegyezvén, hogy az RMDSZ jobbközép politikai szervezetként határozza meg magát, tagja az Európai Néppártnak.
A politológus azt is megjegyezte, hogy az esetleges párt reprezentativitásához fontos lenne a felvidéki, délvidéki és kárpátaljai partner is. Megjegyezte, az RMDSZ jó kapcsolatot ápol a Vajdasági Magyarok Szövetségével (VMSZ), de mindeddig elutasította a párbeszédet a felvidéki Híd-Most párttal. Mindez nehézzé tenné egy olyan határon túli magyar párt bejegyzését, amelyet valamennyi leszakított területről támogatnának.
Egy határon túli párt magyarországi bejegyzését az RMDSZ kisparlamentjének tekintett SZKT vasárnapi ülésén több képviselő is felvetette. A felvetést helyeselte Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, de hozzátette, az RMDSZ-nek most az ősszel tartandó romániai parlamenti választásokkal kell foglalkoznia.
Gazda Árpád
MTI
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) retorikájában bekövetkezett fordulatként értelmezte a határon túliak pártjának magyarországi bejegyzésére vonatkozó megnyilatkozásokat Székely István Gergő kolozsvári politológus, a romániai Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Székely István Gergő az MTI-nek elmondta, hogy mindenképpen a kontextus figyelembe vételével kell értelmezni a határon túli párt magyarországi bejegyzésére vonatkozó felvetéseket. A politológus fontosnak tartotta, hogy a felvetés az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) választási eredményeket értékelő ülésén hangzott el. Megjegyezte, a romániai júniusi helyhatósági választásokon az RMDSZ-nek a jó eredményei ellenére néhány fontos veszteséget is el kellett könyvelnie: elvesztette a Maros megyei és a Szatmár megyei önkormányzat elnöki tisztségét, valamint a szatmárnémeti polgármesteri és a nagyváradi alpolgármesteri tisztségét.
Székely István-Gergő szerint az RMDSZ-en belül van egy olyan vélekedés, hogy a Fidesz háttértámogatásával elindult két kis párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hozzájárult eme veszteségekhez. Szerinte az a nézet is elterjedt az RMDSZ-en belül, hogy a nagyobb arányú román részvétel részben a Nyirő-ügy által felfokozott nacionalista hangulatnak tulajdonítható.
Székely István Gergő megemlítette, mindenképpen retorikai fordulatot jelent, hogy az RMDSZ - amely korábban védekező hangnemben viszonyult az ellenzékének juttatott Fidesz-támogatáshoz - most egy offenzív retorikát vett elő. "Úgy érzékelem, hogy ez egy élesebb jelzés a Fidesz irányába, és nem egy szándéknyilatkozat. Azt üzeni: ha ti is bejöttetek a mi térfelünkre, mi is bemehetünk a tietekre!" - értelmezte az üzenetet a szakértő.
A politológus megjegyezte, míg Romániában rendkívül nehezen teljesíthető feltételekhez kötik a pártbejegyzést, Magyarországon ez nem ütközne akadályba. A határon túli párt választási részvételének azonban csak akkor lenne értelme, ha a párt országos listát állítana. Ennek a feltételei pedig nehezen lennének teljesíthetők. A Fidesz magyarországi versenytársainak a segítsége pedig nem lenne kívánatos az RMDSZ számára. "Az RMDSZ-nek nem érdeke, hogy rátolják a magyarországi baloldalra" - állapította meg az elemző, megjegyezvén, hogy az RMDSZ jobbközép politikai szervezetként határozza meg magát, tagja az Európai Néppártnak.
A politológus azt is megjegyezte, hogy az esetleges párt reprezentativitásához fontos lenne a felvidéki, délvidéki és kárpátaljai partner is. Megjegyezte, az RMDSZ jó kapcsolatot ápol a Vajdasági Magyarok Szövetségével (VMSZ), de mindeddig elutasította a párbeszédet a felvidéki Híd-Most párttal. Mindez nehézzé tenné egy olyan határon túli magyar párt bejegyzését, amelyet valamennyi leszakított területről támogatnának.
Egy határon túli párt magyarországi bejegyzését az RMDSZ kisparlamentjének tekintett SZKT vasárnapi ülésén több képviselő is felvetette. A felvetést helyeselte Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, de hozzátette, az RMDSZ-nek most az ősszel tartandó romániai parlamenti választásokkal kell foglalkoznia.
Gazda Árpád
MTI
2012. július 2.
A magyar kormány értetlenül áll a Székely-Mikó Kollégium ügyében született ítélet előtt
A magyar kormány - bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll a Székely-Mikó Kollégium ügyében született ítélet előtt, szolidaritást vállal az elítéltekkel, egyben mindent megtesz, hogy a per ügye a legfontosabb nemzetközi fórumokig eljusson.
Ezt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna területért felelős helyettes államtitkár és Németh Zsolt külügyi államtitkár közölte hétfőn az MTI-vel.
Közös állásfoglalásukban felidézték, hogy a román bíróság június 29-én a Székely-Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról szóló perben Markó Attila volt államtitkárt, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának volt vezetőjét és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, a Székely-Mikó Kollégium visszaszolgáltatását megsemmisítette, az ingatlant elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől, továbbá mintegy 256 ezer euró befizetésére kötelezte az egyházkerületet. (Markó és Marosán is tagja volt a romániai restitúciós bizottságnak, amely a kollégiumnak otthont adó épületet visszaadta az Erdélyi Református Egyházkerületnek, amelytől a kommunizmus idején vették el a román hatóságok.)
Az ítélet visszaállítja a 2002. május 14., a Székely-Mikó Kollégium visszaadása előtti állapotot, vagyis kötelezi az Erdélyi Református Egyházkerületet, hogy törölje az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a kollégium vonatkozásában.
A magyar kormány - bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll az ítélet előtt - írták, megjegyezve: közismert mindenki számára, hogy a Székely-Mikó Kollégium az erdélyi magyar református egyház tulajdonában van évszázadok óta. Ezt a helyi közösség, Sepsiszentgyörgy városa nyilatkozatban is elismerte.
Hozzátették: nem értik, miért ítélték el a vádlottakat annak ellenére, hogy a román bíróság 2012 januárjában a tulajdonjog kérdésében helyt adott a védők indítványának; ők egy 2006-os jogerős brassói bírósági ítéletre hivatkozva bizonyították: az iskola épületét a református egyháztól kobozták el 1948-ban. A most meghozott bírói döntés veszélyezteti a restitúciós törvény végrehajtását, valamint az alapvető európai jogelvek érvényesülését: a jogbiztonságot, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségének elvét.
Kitértek arra is, hogy a magyar kormány egyetért az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának július 1-jén hozott állásfoglalásával, és hasonlóan jár el: szolidaritást vállal az elítéltekkel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.
A kormány továbbá felkéri a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, hogy vizsgálja meg a jogi segítségnyújtás lehetőségét - olvasható a közleményben.
MTI
A magyar kormány - bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll a Székely-Mikó Kollégium ügyében született ítélet előtt, szolidaritást vállal az elítéltekkel, egyben mindent megtesz, hogy a per ügye a legfontosabb nemzetközi fórumokig eljusson.
Ezt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna területért felelős helyettes államtitkár és Németh Zsolt külügyi államtitkár közölte hétfőn az MTI-vel.
Közös állásfoglalásukban felidézték, hogy a román bíróság június 29-én a Székely-Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról szóló perben Markó Attila volt államtitkárt, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának volt vezetőjét és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, a Székely-Mikó Kollégium visszaszolgáltatását megsemmisítette, az ingatlant elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől, továbbá mintegy 256 ezer euró befizetésére kötelezte az egyházkerületet. (Markó és Marosán is tagja volt a romániai restitúciós bizottságnak, amely a kollégiumnak otthont adó épületet visszaadta az Erdélyi Református Egyházkerületnek, amelytől a kommunizmus idején vették el a román hatóságok.)
Az ítélet visszaállítja a 2002. május 14., a Székely-Mikó Kollégium visszaadása előtti állapotot, vagyis kötelezi az Erdélyi Református Egyházkerületet, hogy törölje az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a kollégium vonatkozásában.
A magyar kormány - bár elismeri és tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll az ítélet előtt - írták, megjegyezve: közismert mindenki számára, hogy a Székely-Mikó Kollégium az erdélyi magyar református egyház tulajdonában van évszázadok óta. Ezt a helyi közösség, Sepsiszentgyörgy városa nyilatkozatban is elismerte.
Hozzátették: nem értik, miért ítélték el a vádlottakat annak ellenére, hogy a román bíróság 2012 januárjában a tulajdonjog kérdésében helyt adott a védők indítványának; ők egy 2006-os jogerős brassói bírósági ítéletre hivatkozva bizonyították: az iskola épületét a református egyháztól kobozták el 1948-ban. A most meghozott bírói döntés veszélyezteti a restitúciós törvény végrehajtását, valamint az alapvető európai jogelvek érvényesülését: a jogbiztonságot, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségének elvét.
Kitértek arra is, hogy a magyar kormány egyetért az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának július 1-jén hozott állásfoglalásával, és hasonlóan jár el: szolidaritást vállal az elítéltekkel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.
A kormány továbbá felkéri a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, hogy vizsgálja meg a jogi segítségnyújtás lehetőségét - olvasható a közleményben.
MTI
2012. július 3.
MOGYE-ügy – a rektor kéri a kormányt: töröljék a magyar karról szóló határozatot
A magyar karok létrehozását előíró kormányhatározat törlését kérte a Ponta-kabinettől a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége.
Leonard Azamfirei rektor szerint a kormánynak erkölcsi és jogi kötelessége megtenni ezt a lépést, miután a marosvásárhelyi Táblabíróság május 4-én felfüggesztette a jogszabály végrehajtásának kötelességét, a Szociálliberális Szövetség vezetői pedig még ellenzékben ígéretet tettek arra, hogy ha kormányra kerülnek, törlik a szóban forgó határozatot.
Az egyetem vezetője kijelentette: reméli, hogy az RMDSZ politikusai nem lovagolnak tovább a MOGYE magyar karainak témáján, mert „ez egy vesztes ügy“.
mediatica.ro
Erdély.ma
A magyar karok létrehozását előíró kormányhatározat törlését kérte a Ponta-kabinettől a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége.
Leonard Azamfirei rektor szerint a kormánynak erkölcsi és jogi kötelessége megtenni ezt a lépést, miután a marosvásárhelyi Táblabíróság május 4-én felfüggesztette a jogszabály végrehajtásának kötelességét, a Szociálliberális Szövetség vezetői pedig még ellenzékben ígéretet tettek arra, hogy ha kormányra kerülnek, törlik a szóban forgó határozatot.
Az egyetem vezetője kijelentette: reméli, hogy az RMDSZ politikusai nem lovagolnak tovább a MOGYE magyar karainak témáján, mert „ez egy vesztes ügy“.
mediatica.ro
Erdély.ma
2012. július 3.
A TKT tisztújítást írt ki a megye több helységében
Szeptember végéig át kell szervezni a marosvásárhelyi szervezetet is
Maros megyében az RMDSZ megőrizte a polgármesterek számát, 38 polgármesterünk van, remélem, legalább 45-46 alpolgármesterünk lesz, több helyi tanácsosunk van, mint 2008-ban, tehát a Maros megyei magyarság egyértelműen arra szavazott, hogy az RMDSZ-t továbbra is az egyetlen olyan legitim érdekvédelmi szövetségnek tartja, amely képviselni tudja a magyarság érdekeit a helyi tanácsokban és a megyei tanácsban, nyilatkozta tegnap Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
Az alelnök szerint ez nem azt jelenti, hogy nem voltak problémák. Ezekben a helységekben tisztújítást tartanak. Ezért egy öttagú bizottságot neveztek ki, amely elvégezte az elemzéseket, és a TKT egyhangú döntéssel tisztújítást írt ki Szászrégenben, Vajdaszentiványban, Makfalván, Beresz-telkén, Szászbogácson, valamint Marosludas, Erdőszentgyörgy és Dicsőszentmárton kerületekben, és a marosvásárhelyi szervezet újraszervezéséről döntött. – Ez azt jelenti, hogy felelősen elemeztük a helyzetet, most kell megújítani azokat a szervezeteket, ahol gyengébb eredmény volt. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk továbbra is azoknak a munkájára, akik eddig is dolgoztak a szervezetben akár Vásárhelyen, akár vidéken. A felelős szervezet le kell vonja a konzekvenciákat, és akkor kell újítson, változtasson, amikor egy nagyon nehéz parlamenti választás következik. Ezért öttagú bizottságot neveztek ki, amely elvégzi az elemzéseket, és ideiglenesen, a szeptemberi határidőig vezeti a szervezetet.
Borbély a következőkben arról szólt, hogy a marosvásárhelyi iskolanevek területén áldatlan állapot alakult ki a rendszerváltás után, csupán két iskola viseli magyar személyek nevét akkor, amikor Marosvásárhely lakóinak 44%-a magyar. Ezzel nemcsak hogy nem érthetünk egyet, hanem a törvény értelmében azokban a helységekben, ahol nemzeti kisebbség létezik, ott az illető nemzeti közösség arányának megfelelően, a helyi tanács kötelező módon figyelembe kell ezt vegye. Tehát itt, Marosvásárhelyen, az iskolák 45%- ának magyar nevet kellene viselnie, nemhogy egy iskolának Bernádyról való elnevezése ellen tiltakozzanak egyesek éveken át! Ezért felkérték a marosvásárhelyi RMDSZ-frakciót, érvényesítse ezt az előírást a tanácson belül, és első lépésként a 2-es iskolát már ősztől nevezzék el Bernádyról.
A továbbiakban arról beszélt, hogy kötelezni fogják a polgármestert, tartsa be a törvényeket és a jóérzés szabályait, és biztosítson irodát a két alpolgármesternek a főépületben, és ruházza fel őket hatáskörrel. Borbély arról is beszélt, hogy lesz egy beszélgetésük Csegzi Sándorral, aki szintén jóérzésből át kellett volna adja az irodáját az újonnan megválasztott alpolgármesternek, hogy döntse el, mit tesz a továbbiakban. – Véleményünk szerint az, hogy Csegzi Sándor el akarja fogadni a polgármester-tanácsosi funkciót, konfliktushelyzethez vezet a továbbiakban.
Népujság: Milyen kritériumok alapján választották ki a marosvásárhelyi szervezet tevékenységét elemző bizottságot?
Borbély László: Benedek István az eddigi elnöke a városi szervezetnek, Kelemen Márton a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetője, Brassai Zsombor a megyei szervezet ügyvezető alelnöke, Csép Andrea nemcsak a fiatalságot képviseli, de tag az Állandó Tanácsban, Peti András a marosvásárhelyi tanács frakcióvezető-helyettese. Ennek alapján választottuk ki a bizottságot.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
Szeptember végéig át kell szervezni a marosvásárhelyi szervezetet is
Maros megyében az RMDSZ megőrizte a polgármesterek számát, 38 polgármesterünk van, remélem, legalább 45-46 alpolgármesterünk lesz, több helyi tanácsosunk van, mint 2008-ban, tehát a Maros megyei magyarság egyértelműen arra szavazott, hogy az RMDSZ-t továbbra is az egyetlen olyan legitim érdekvédelmi szövetségnek tartja, amely képviselni tudja a magyarság érdekeit a helyi tanácsokban és a megyei tanácsban, nyilatkozta tegnap Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
Az alelnök szerint ez nem azt jelenti, hogy nem voltak problémák. Ezekben a helységekben tisztújítást tartanak. Ezért egy öttagú bizottságot neveztek ki, amely elvégezte az elemzéseket, és a TKT egyhangú döntéssel tisztújítást írt ki Szászrégenben, Vajdaszentiványban, Makfalván, Beresz-telkén, Szászbogácson, valamint Marosludas, Erdőszentgyörgy és Dicsőszentmárton kerületekben, és a marosvásárhelyi szervezet újraszervezéséről döntött. – Ez azt jelenti, hogy felelősen elemeztük a helyzetet, most kell megújítani azokat a szervezeteket, ahol gyengébb eredmény volt. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk továbbra is azoknak a munkájára, akik eddig is dolgoztak a szervezetben akár Vásárhelyen, akár vidéken. A felelős szervezet le kell vonja a konzekvenciákat, és akkor kell újítson, változtasson, amikor egy nagyon nehéz parlamenti választás következik. Ezért öttagú bizottságot neveztek ki, amely elvégzi az elemzéseket, és ideiglenesen, a szeptemberi határidőig vezeti a szervezetet.
Borbély a következőkben arról szólt, hogy a marosvásárhelyi iskolanevek területén áldatlan állapot alakult ki a rendszerváltás után, csupán két iskola viseli magyar személyek nevét akkor, amikor Marosvásárhely lakóinak 44%-a magyar. Ezzel nemcsak hogy nem érthetünk egyet, hanem a törvény értelmében azokban a helységekben, ahol nemzeti kisebbség létezik, ott az illető nemzeti közösség arányának megfelelően, a helyi tanács kötelező módon figyelembe kell ezt vegye. Tehát itt, Marosvásárhelyen, az iskolák 45%- ának magyar nevet kellene viselnie, nemhogy egy iskolának Bernádyról való elnevezése ellen tiltakozzanak egyesek éveken át! Ezért felkérték a marosvásárhelyi RMDSZ-frakciót, érvényesítse ezt az előírást a tanácson belül, és első lépésként a 2-es iskolát már ősztől nevezzék el Bernádyról.
A továbbiakban arról beszélt, hogy kötelezni fogják a polgármestert, tartsa be a törvényeket és a jóérzés szabályait, és biztosítson irodát a két alpolgármesternek a főépületben, és ruházza fel őket hatáskörrel. Borbély arról is beszélt, hogy lesz egy beszélgetésük Csegzi Sándorral, aki szintén jóérzésből át kellett volna adja az irodáját az újonnan megválasztott alpolgármesternek, hogy döntse el, mit tesz a továbbiakban. – Véleményünk szerint az, hogy Csegzi Sándor el akarja fogadni a polgármester-tanácsosi funkciót, konfliktushelyzethez vezet a továbbiakban.
Népujság: Milyen kritériumok alapján választották ki a marosvásárhelyi szervezet tevékenységét elemző bizottságot?
Borbély László: Benedek István az eddigi elnöke a városi szervezetnek, Kelemen Márton a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetője, Brassai Zsombor a megyei szervezet ügyvezető alelnöke, Csép Andrea nemcsak a fiatalságot képviseli, de tag az Állandó Tanácsban, Peti András a marosvásárhelyi tanács frakcióvezető-helyettese. Ennek alapján választottuk ki a bizottságot.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 3.
Kató Béla: történelmi visszalépés az ítélet a Mikó-ügyben
Történelmi visszalépésnek, precedensértékű gesztusnak nevezte Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a buzăui bíróság döntését, melynek értelmében három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon annak a restitúciós bizottságnak a tagjait, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatta az egyháznak. A Krónikának adott interjújában Kató úgy fogalmazott: az erdélyi magyar közösségnek tiltakoznia kell a döntés ellen.
– Hogyan kommentálja a buzăui bíróság döntését, melynek értelmében három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon annak a restitúciós bizottságnak a tagjait, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatta a református egyháznak?
– Mindenképpen történelmi viszszalépés. Kérdésünkre, hogy miért akadt el a restitúciós folyamat, egy éve rendszerint azt a választ kapjuk a visszaszolgáltató bizottságtól, hogy a Mikó-per kimenetelére várnak. Nos, ha ez precedensértékű ítélet – a pereskedés pedig bizonyos céllal folyik –, akkor még tragikusabb a helyzet, mert azt jelenti, hogy mostantól kezdve ebben az országban bármit vissza lehet fordítani, és viszsza lehet térni a kommunizmus vagy még rosszabb idők állapotaihoz is. Elgondolkodtató, hogy elítélhetik a restitúciós bizottságnak a tagjait, úgy, hogy egy papírba sem néznek bele, csak ötven embert megkérdeznek az utcáról, hogy kié volt ez az intézmény, és így perdöntő bizonyítékot nyerhetnek a jogos tulajdonos kilétéről. Ha ezt a három embert ma letöltendő börtönbüntetésre lehet ítélni, az egyházat pedig meg lehet büntetni, azzal az összeggel, amit eddig bérként kapott – nem véve figyelembe, hogy ennél sokkal többet fektetett be az egyház ez idő alatt –, akkor ez egyértelműen koncepciós pernek számít, és ily módon Románia megítélésének sokat fog ártani. Nem véletlen az sem, hogy az utóbbi idők politikai zűrzavara és az a hatalmi küzdelem, ami ma itt zajlik, időben egybeesik a mi perünkkel. Korábban úgy néztek ki a dolgok, hogy a józan ész fog dönteni, és jogos ítélet születik. Most pedig az utolsó másfél hónapban a per teljesen a visszájára fordult. Ez jelzi azt, hogy itt koncepciós elfogultságról van szó, és olyan döntés született, mellyel ellehetetlenítik az egész magyar közösséget. És amikor a szomszéd földjét elveszik – bár pillanatnyilag engem közvetlenül nem érint –, számíthatok rá, hogy ugyanaz az igazságtalanság engem is utol fog érni. Itt tehát az erdélyi magyar közösség össze kell hogy fogjon a kérdésben és tiltakoznunk kell. A történtek nem arról szólnak, hogy valaki gazdagabb vagy szegényebb lesz, hanem arról, hogy a demokrácia súlyosan sérül, és 22 év után kitehetjük a táblát: eddig tartott, fiatalon elhunyt – mert ha ezt így meg lehet tenni, akkor jó lesz fokozottabban odafigyelni arra, ami következik.
– Önök más ítéletre számítottak. Volt egy jóindulatát kinyilvánító bíró korábban, aki szülési szabadságra ment, a változás az új bíró alatt következett be pár hete, ezzel 180 fokos fordulatot vett a tárgyalás „hangulata” is.
– Valóban, a vádlottak korábban zárolt vagyonát felszabadította az első bíró – ezzel is jelezvén, nem arról van szó, hogy ők valamilyen kárt okoztak volna az államnak. A tanúkihallgatások folyamán a feltett kérdésekből is lehetett érezni, másként vélekednek. Korábban például a bíró elfogadta, hogy ebben az ügyben egyszer már a brassói táblabíróságon mondtak ki véglegesen egy ítéletet, melyben az egyházat örökösnek ismerték el. És ez most az új ítélettel teljességgel érvényét veszíti. Ilyen formában, ha ennyire eltéríthető valami, akkor mindent vissza lehet venni. Az egyházak minden intézményüket – ez a protestáns egyházszervezeti felépítésből következik – önálló jogi személyként kezelik, úgy is alakultak meg. Emiatt nem állhat egyetlen telekkönyvben sem az, hogy az erdélyi református egyház a tulajdonos, hanem mindegyik intézményt a maga saját nevén nevezik meg, miként esetünkben az Ev. ref. Székely Mikó Kollégiumról van szó. Ha tehát ebből indulnak ki, akkor tényleg nem volt semmije senkinek.
– Pillanatnyilag hogyan áll egészében a visszaszolgáltatás?
– Adatokat mondhatok: 860 kérést nyújtott be az erdélyi református egyház, ebből 2009-ig úgy 300-at vettek elő, ezekben született valamilyen elutasító vagy jóváhagyó ítélet, de ennek mindössze egyharmada került igazán vissza.
– Hasonló gondokkal küszködik a Királyhágón túli püspökség és a katolikus egyház is.
– Igen. Természetesen most fellebbezés következik. Az indoklás még nem jelent meg. Az is nagyon érdekes, ahogyan megbüntették a bizottság tagjait: míg Markó Attila államtitkár és Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadója letöltendő szabadságvesztést kapott, Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadója felfüggesztettet. Elgondolkodtató továbbá, hogy míg Sepsiszentgyörgyön az ortodox egyház a nemzeti bank volt épületét ajándékba megkapja, addig a református egyház azt sem kaphatja vissza, ami az övé, mi több, meg is bírságolják 1,1 millió lejjel. Majd erre fogunk gyűjteni Erdély-szerte, hogy ezt az összeget ki tudjuk fizetni a román államnak.
Kelemen Hunor egyházi támogatást kér
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök hétfőn levélben tájékoztatta a történelmi magyar egyházak püspökeit a Mikó-per ügyében, a Szövetségi Képviselők Tanácsa által elfogadott állásfoglalásról. Kelemen tájékoztatásából kiderül, hogy az RMDSZ egy olyan állásfoglalást fogadott el egyhangúlag, amelyben határozottan elítéli a Mikó-perben született alapfokú ítéletet. „Ezt a jogállamiság teljes mértékű lábbal tiprásának tartjuk, és úgy véljük, az erdélyi magyar közösséget ért egyik legaljasabb támadásról van szó” – fogalmazott a szövetségi elnök, majd hozzátette: az RMDSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz, ugyanakkor széles körű társadalmi szolidaritás kifejezésére kérik az egyházakat, a civil társadalmat, az egész erdélyi magyar közösséget. (Krónika)
B. Kovács András
Krónika (Kolozsvár)
Történelmi visszalépésnek, precedensértékű gesztusnak nevezte Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a buzăui bíróság döntését, melynek értelmében három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon annak a restitúciós bizottságnak a tagjait, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatta az egyháznak. A Krónikának adott interjújában Kató úgy fogalmazott: az erdélyi magyar közösségnek tiltakoznia kell a döntés ellen.
– Hogyan kommentálja a buzăui bíróság döntését, melynek értelmében három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon annak a restitúciós bizottságnak a tagjait, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatta a református egyháznak?
– Mindenképpen történelmi viszszalépés. Kérdésünkre, hogy miért akadt el a restitúciós folyamat, egy éve rendszerint azt a választ kapjuk a visszaszolgáltató bizottságtól, hogy a Mikó-per kimenetelére várnak. Nos, ha ez precedensértékű ítélet – a pereskedés pedig bizonyos céllal folyik –, akkor még tragikusabb a helyzet, mert azt jelenti, hogy mostantól kezdve ebben az országban bármit vissza lehet fordítani, és viszsza lehet térni a kommunizmus vagy még rosszabb idők állapotaihoz is. Elgondolkodtató, hogy elítélhetik a restitúciós bizottságnak a tagjait, úgy, hogy egy papírba sem néznek bele, csak ötven embert megkérdeznek az utcáról, hogy kié volt ez az intézmény, és így perdöntő bizonyítékot nyerhetnek a jogos tulajdonos kilétéről. Ha ezt a három embert ma letöltendő börtönbüntetésre lehet ítélni, az egyházat pedig meg lehet büntetni, azzal az összeggel, amit eddig bérként kapott – nem véve figyelembe, hogy ennél sokkal többet fektetett be az egyház ez idő alatt –, akkor ez egyértelműen koncepciós pernek számít, és ily módon Románia megítélésének sokat fog ártani. Nem véletlen az sem, hogy az utóbbi idők politikai zűrzavara és az a hatalmi küzdelem, ami ma itt zajlik, időben egybeesik a mi perünkkel. Korábban úgy néztek ki a dolgok, hogy a józan ész fog dönteni, és jogos ítélet születik. Most pedig az utolsó másfél hónapban a per teljesen a visszájára fordult. Ez jelzi azt, hogy itt koncepciós elfogultságról van szó, és olyan döntés született, mellyel ellehetetlenítik az egész magyar közösséget. És amikor a szomszéd földjét elveszik – bár pillanatnyilag engem közvetlenül nem érint –, számíthatok rá, hogy ugyanaz az igazságtalanság engem is utol fog érni. Itt tehát az erdélyi magyar közösség össze kell hogy fogjon a kérdésben és tiltakoznunk kell. A történtek nem arról szólnak, hogy valaki gazdagabb vagy szegényebb lesz, hanem arról, hogy a demokrácia súlyosan sérül, és 22 év után kitehetjük a táblát: eddig tartott, fiatalon elhunyt – mert ha ezt így meg lehet tenni, akkor jó lesz fokozottabban odafigyelni arra, ami következik.
– Önök más ítéletre számítottak. Volt egy jóindulatát kinyilvánító bíró korábban, aki szülési szabadságra ment, a változás az új bíró alatt következett be pár hete, ezzel 180 fokos fordulatot vett a tárgyalás „hangulata” is.
– Valóban, a vádlottak korábban zárolt vagyonát felszabadította az első bíró – ezzel is jelezvén, nem arról van szó, hogy ők valamilyen kárt okoztak volna az államnak. A tanúkihallgatások folyamán a feltett kérdésekből is lehetett érezni, másként vélekednek. Korábban például a bíró elfogadta, hogy ebben az ügyben egyszer már a brassói táblabíróságon mondtak ki véglegesen egy ítéletet, melyben az egyházat örökösnek ismerték el. És ez most az új ítélettel teljességgel érvényét veszíti. Ilyen formában, ha ennyire eltéríthető valami, akkor mindent vissza lehet venni. Az egyházak minden intézményüket – ez a protestáns egyházszervezeti felépítésből következik – önálló jogi személyként kezelik, úgy is alakultak meg. Emiatt nem állhat egyetlen telekkönyvben sem az, hogy az erdélyi református egyház a tulajdonos, hanem mindegyik intézményt a maga saját nevén nevezik meg, miként esetünkben az Ev. ref. Székely Mikó Kollégiumról van szó. Ha tehát ebből indulnak ki, akkor tényleg nem volt semmije senkinek.
– Pillanatnyilag hogyan áll egészében a visszaszolgáltatás?
– Adatokat mondhatok: 860 kérést nyújtott be az erdélyi református egyház, ebből 2009-ig úgy 300-at vettek elő, ezekben született valamilyen elutasító vagy jóváhagyó ítélet, de ennek mindössze egyharmada került igazán vissza.
– Hasonló gondokkal küszködik a Királyhágón túli püspökség és a katolikus egyház is.
– Igen. Természetesen most fellebbezés következik. Az indoklás még nem jelent meg. Az is nagyon érdekes, ahogyan megbüntették a bizottság tagjait: míg Markó Attila államtitkár és Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadója letöltendő szabadságvesztést kapott, Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadója felfüggesztettet. Elgondolkodtató továbbá, hogy míg Sepsiszentgyörgyön az ortodox egyház a nemzeti bank volt épületét ajándékba megkapja, addig a református egyház azt sem kaphatja vissza, ami az övé, mi több, meg is bírságolják 1,1 millió lejjel. Majd erre fogunk gyűjteni Erdély-szerte, hogy ezt az összeget ki tudjuk fizetni a román államnak.
Kelemen Hunor egyházi támogatást kér
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök hétfőn levélben tájékoztatta a történelmi magyar egyházak püspökeit a Mikó-per ügyében, a Szövetségi Képviselők Tanácsa által elfogadott állásfoglalásról. Kelemen tájékoztatásából kiderül, hogy az RMDSZ egy olyan állásfoglalást fogadott el egyhangúlag, amelyben határozottan elítéli a Mikó-perben született alapfokú ítéletet. „Ezt a jogállamiság teljes mértékű lábbal tiprásának tartjuk, és úgy véljük, az erdélyi magyar közösséget ért egyik legaljasabb támadásról van szó” – fogalmazott a szövetségi elnök, majd hozzátette: az RMDSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz, ugyanakkor széles körű társadalmi szolidaritás kifejezésére kérik az egyházakat, a civil társadalmat, az egész erdélyi magyar közösséget. (Krónika)
B. Kovács András
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 3.
Feljelentést tett az RMDSZ a craiovai polgármester magyarellenes kijelentései miatt
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) tett feljelentést Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Lia Olguţa Vasilescu craiovai polgármester a magyar közösséget sértő múlt heti kijelentése kapcsán.
Mint ismeretes, az újonnan megválasztott polgármesterasszony három craiovai építőtelep meglátogatása után azt nyilatkozta: arra kérte az építőket, hogy ezután a városban zajló építkezéseket végző szakmunkások 80 százaléka helybéli legyen, ugyanis számára nem normális az a tény, hogy az itt dolgozók magyar nyelven beszélnek egymás között, hiszen a crajovaiak pénzén dolgoznak.
„Felháborodással értesültünk egy újabb magyarellenes támadásról. A polgármester asszony évekkel ezelőtt kilépett a Nagy Románia Pártból (PRM), de mint a nyilatkozatából is kiderült magatartásában és gondolkodásában úgy tűnik egy megrögzött PRM-s maradt” – mondta a főtitkár Kolozsváron.
Kovács Péter hétfőn az RMDSZ nevében feljelentést tett Vasilescu ellen a CNCD-nél diszkriminációra és nemzeti gyűlöletre való felbujtás vádjával.
„A helyhatósági kampányban kiéleződött a nacionalista felhang, de effajta kijelentéseket egyetlen közméltóság sem engedhet meg magának az Európai Unió egyik tagállamában. Ezért kérjük a sérelmeink hivatalos orvoslását és a vétkes mihamarabbi elmarasztalását.” – nyilatkozta az RMDSZ főtitkára.
Krónika (Kolozsvár)
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) tett feljelentést Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Lia Olguţa Vasilescu craiovai polgármester a magyar közösséget sértő múlt heti kijelentése kapcsán.
Mint ismeretes, az újonnan megválasztott polgármesterasszony három craiovai építőtelep meglátogatása után azt nyilatkozta: arra kérte az építőket, hogy ezután a városban zajló építkezéseket végző szakmunkások 80 százaléka helybéli legyen, ugyanis számára nem normális az a tény, hogy az itt dolgozók magyar nyelven beszélnek egymás között, hiszen a crajovaiak pénzén dolgoznak.
„Felháborodással értesültünk egy újabb magyarellenes támadásról. A polgármester asszony évekkel ezelőtt kilépett a Nagy Románia Pártból (PRM), de mint a nyilatkozatából is kiderült magatartásában és gondolkodásában úgy tűnik egy megrögzött PRM-s maradt” – mondta a főtitkár Kolozsváron.
Kovács Péter hétfőn az RMDSZ nevében feljelentést tett Vasilescu ellen a CNCD-nél diszkriminációra és nemzeti gyűlöletre való felbujtás vádjával.
„A helyhatósági kampányban kiéleződött a nacionalista felhang, de effajta kijelentéseket egyetlen közméltóság sem engedhet meg magának az Európai Unió egyik tagállamában. Ezért kérjük a sérelmeink hivatalos orvoslását és a vétkes mihamarabbi elmarasztalását.” – nyilatkozta az RMDSZ főtitkára.
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 3.
Ez Tabajdi véleménye a román helyzetről
Forrás: MTI
Pártcsoportok közti vitává alakult az Európai Parlamentben a romániai helyzet napirendre tűzésének kérdése. A magyar delegációk közül a néppárti (Fidesz–KDNP) a Magyarországról szóló plenáris vitával párhuzamot vonva kettős mércével vádolta az európai baloldalt, az MSZP erre azzal reagált, hogy a Fidesz haszonszerzésre használja fel a romániai magyarság helyzetét.
A strassburgi plenáris ülésen már a hétfő esti nyitásnál vita alakult ki a fő pártcsoportok között, és ennek nyomán az EP elutasította a néppártnak azt a javaslatát, hogy a helyzetet vegyék napirendre. Több román képviselő aggodalmát fejezte ki az országukban tapasztalt fejlemények miatt az egyperces (napirend előtti) felszólalások során is.
Belpolitikai kérdések
A plenáris ülés témáiról kedden tartott sajtótájékoztatón – kérdésre válaszolva – a szocialista frakció vezetője, Hannes Swoboda kijelentette: nem érzékelt olyan jelzést, hogy uniós normák vagy szabályok sérültek volna Romániában. Belpolitikai kérdésekbe a képviselőcsoport nem kíván beavatkozni – szögezte le.
A kereszténydemokrata–konzervatív erőket tömörítő néppártiak nevében Marian-Jean Marinescu – a román belső vitákat részletesen ismertetve – azt hangoztatta, hogy Romániában a demokrácia szempontjából „nagyon veszélyes a helyzet”. Helytelenítette, hogy a szocialista és a liberális frakció nem szavazta meg a plenáris vitára vonatkozó javaslatot, és jelezte, hogy a témát napirenden kívánják tartani.
Felháborító
Tabajdi Csaba közleményben reagált a magyar néppárti delegáció előző nap ismertetett álláspontjára, amely felháborítónak nevezte, hogy „az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet”.
„Aktívan támogattam, hogy az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja június 14-ei ülésén megvitassa az új román kormány magyar közösséget érintő intézkedéseit – áll a magyar szocialista delegáció vezetőjének reagálásában. – Egyetlen fideszes EP-képviselő sem élt a fórumon a felszólalás lehetőségével. A tizennégy tagú magyar néppárti delegációból egyedül Schöpflin György tisztelte meg az erdélyi magyarságot jelenlétével. Ha annyira fontos számukra az erdélyi magyarság sorsa, miért nem használták ki ezt az európai parlamenti fórumot?”
Tabajdi Csaba arra is emlékeztetett, hogy „az intergroup ülése felhívta a román kormányt arra, hogy folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségével. (…) Eltérően a Fidesz nemzetpolitikájától, mi nem haszonszerzésre használjuk fel azt, hanem érdemi lépésekkel kívánjuk támogatni az erdélyi magyarság legitim politikai képviselőit a magyar közösséget érintő problémák megoldásában.”
Leszögezte: „Amennyiben a jövőben is alapot látok a romániai magyarság problémáinak strasbourgi megvitatására, ahhoz a jövőben is partner leszek. De azt nem a Fidesz diktátuma, politikai haszonszerzése, hanem az RMDSZ kérése alapján fogom megtenni. Ne játssza el a Fidesz, hogy erdélyibb az erdélyieknél!”
Kettős mérce
Hétfői közleményében a magyar néppárti delegáció úgy értékelte: „A baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. Úgy vélik, az MSZP magatartása „már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezte a Magyarországot elítélő baloldali határozatot”.
A Magyar Nemzet korábban megírta: újabb támadásokat intézett külhoni fórumokon Magyarország ellen Göncz Kinga MSZP-s európai parlamenti képviselő.
LM
MNO
Forrás: MTI
Pártcsoportok közti vitává alakult az Európai Parlamentben a romániai helyzet napirendre tűzésének kérdése. A magyar delegációk közül a néppárti (Fidesz–KDNP) a Magyarországról szóló plenáris vitával párhuzamot vonva kettős mércével vádolta az európai baloldalt, az MSZP erre azzal reagált, hogy a Fidesz haszonszerzésre használja fel a romániai magyarság helyzetét.
A strassburgi plenáris ülésen már a hétfő esti nyitásnál vita alakult ki a fő pártcsoportok között, és ennek nyomán az EP elutasította a néppártnak azt a javaslatát, hogy a helyzetet vegyék napirendre. Több román képviselő aggodalmát fejezte ki az országukban tapasztalt fejlemények miatt az egyperces (napirend előtti) felszólalások során is.
Belpolitikai kérdések
A plenáris ülés témáiról kedden tartott sajtótájékoztatón – kérdésre válaszolva – a szocialista frakció vezetője, Hannes Swoboda kijelentette: nem érzékelt olyan jelzést, hogy uniós normák vagy szabályok sérültek volna Romániában. Belpolitikai kérdésekbe a képviselőcsoport nem kíván beavatkozni – szögezte le.
A kereszténydemokrata–konzervatív erőket tömörítő néppártiak nevében Marian-Jean Marinescu – a román belső vitákat részletesen ismertetve – azt hangoztatta, hogy Romániában a demokrácia szempontjából „nagyon veszélyes a helyzet”. Helytelenítette, hogy a szocialista és a liberális frakció nem szavazta meg a plenáris vitára vonatkozó javaslatot, és jelezte, hogy a témát napirenden kívánják tartani.
Felháborító
Tabajdi Csaba közleményben reagált a magyar néppárti delegáció előző nap ismertetett álláspontjára, amely felháborítónak nevezte, hogy „az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet”.
„Aktívan támogattam, hogy az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja június 14-ei ülésén megvitassa az új román kormány magyar közösséget érintő intézkedéseit – áll a magyar szocialista delegáció vezetőjének reagálásában. – Egyetlen fideszes EP-képviselő sem élt a fórumon a felszólalás lehetőségével. A tizennégy tagú magyar néppárti delegációból egyedül Schöpflin György tisztelte meg az erdélyi magyarságot jelenlétével. Ha annyira fontos számukra az erdélyi magyarság sorsa, miért nem használták ki ezt az európai parlamenti fórumot?”
Tabajdi Csaba arra is emlékeztetett, hogy „az intergroup ülése felhívta a román kormányt arra, hogy folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségével. (…) Eltérően a Fidesz nemzetpolitikájától, mi nem haszonszerzésre használjuk fel azt, hanem érdemi lépésekkel kívánjuk támogatni az erdélyi magyarság legitim politikai képviselőit a magyar közösséget érintő problémák megoldásában.”
Leszögezte: „Amennyiben a jövőben is alapot látok a romániai magyarság problémáinak strasbourgi megvitatására, ahhoz a jövőben is partner leszek. De azt nem a Fidesz diktátuma, politikai haszonszerzése, hanem az RMDSZ kérése alapján fogom megtenni. Ne játssza el a Fidesz, hogy erdélyibb az erdélyieknél!”
Kettős mérce
Hétfői közleményében a magyar néppárti delegáció úgy értékelte: „A baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. Úgy vélik, az MSZP magatartása „már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezte a Magyarországot elítélő baloldali határozatot”.
A Magyar Nemzet korábban megírta: újabb támadásokat intézett külhoni fórumokon Magyarország ellen Göncz Kinga MSZP-s európai parlamenti képviselő.
LM
MNO
2012. július 3.
Erdélyi magyar pártelnökök a magyarországi pártalapítás gondolatáról
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) számára nem elsődleges cél a magyarországi pártalapítás - jelentette ki a Krónika erdélyi napilapnak nyilatkozva Kelemen Hunor. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) szerint az RMDSZ-nek inkább újra kellene értékelnie partneri viszonyait a magyarországi pártokkal.
Az RMDSZ vezetése nem foglalkozott a magyarországi pártalapítás kérdésével, és a közeljövőben nem is fog ezzel foglalkozni, mert az őszi romániai parlamenti választásokra való felkészülést tekinti a legfontosabb feladatának - hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. „Erről a kérdésről nincs döntés, és a közeljövőben nem is lesz, de a gondolat régóta érlelődik" - tette hozzá.
Az RMDSZ-nek "lehetne Magyarországon is intézményes kerete, egy párt, amelynek a kettős állampolgársággal rendelkezők odaadhatják a szavazataikat. Ez nem akkora szentségtörés, mint amekkorának néhányan látják”- jegyezte meg az RMDSZ elnöke.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónikának nyilatkozva úgy vélte, becsületesebb és járhatóbb út lenne, ha az RMDSZ a nyilvánosság előtt vállalná a szégyellt magyarországi politikai kapcsolatait. „Ha az RMDSZ vállalja kapcsolatait a Magyar Szocialista Párttal, befolyását arra használhatja, hogy a magyarországi partner javítson a nemzetpolitikáján" - vélekedett Toró. Hozzátette, a kapcsolat érvényesítésével elkerülhető lett volna például a 2004. december 5-én tartott népszavazás eredménye.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kijelentette: „Magyarországon nem kell az RMDSZ-t bejegyezni, ott már van egy: úgy hívják, hogy MSZP”. Szász szerint a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy a bukaresti kötődésű pártokat Magyarország területére exportálják, hanem inkább az, hogy a magyarországi közéletet kiterjesszék az egész Kárpát-medencére. „A magyar nemzetpolitika központja nem Pozsony, Belgrád vagy Bukarest, hanem Budapest kell hogy legyen" - hangoztatta az MPP elnöke. A Kárpát-medencét egységes térként kell megjeleníteni, nemcsak kulturális és gazdasági, hanem politikai értelemben is, "abban a szövetségi rendszerben és abban a nemzetpolitikában, amit a Fidesz képvisel" - szögezte le Szász Jenő.
MTI
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) számára nem elsődleges cél a magyarországi pártalapítás - jelentette ki a Krónika erdélyi napilapnak nyilatkozva Kelemen Hunor. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) szerint az RMDSZ-nek inkább újra kellene értékelnie partneri viszonyait a magyarországi pártokkal.
Az RMDSZ vezetése nem foglalkozott a magyarországi pártalapítás kérdésével, és a közeljövőben nem is fog ezzel foglalkozni, mert az őszi romániai parlamenti választásokra való felkészülést tekinti a legfontosabb feladatának - hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. „Erről a kérdésről nincs döntés, és a közeljövőben nem is lesz, de a gondolat régóta érlelődik" - tette hozzá.
Az RMDSZ-nek "lehetne Magyarországon is intézményes kerete, egy párt, amelynek a kettős állampolgársággal rendelkezők odaadhatják a szavazataikat. Ez nem akkora szentségtörés, mint amekkorának néhányan látják”- jegyezte meg az RMDSZ elnöke.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónikának nyilatkozva úgy vélte, becsületesebb és járhatóbb út lenne, ha az RMDSZ a nyilvánosság előtt vállalná a szégyellt magyarországi politikai kapcsolatait. „Ha az RMDSZ vállalja kapcsolatait a Magyar Szocialista Párttal, befolyását arra használhatja, hogy a magyarországi partner javítson a nemzetpolitikáján" - vélekedett Toró. Hozzátette, a kapcsolat érvényesítésével elkerülhető lett volna például a 2004. december 5-én tartott népszavazás eredménye.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kijelentette: „Magyarországon nem kell az RMDSZ-t bejegyezni, ott már van egy: úgy hívják, hogy MSZP”. Szász szerint a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy a bukaresti kötődésű pártokat Magyarország területére exportálják, hanem inkább az, hogy a magyarországi közéletet kiterjesszék az egész Kárpát-medencére. „A magyar nemzetpolitika központja nem Pozsony, Belgrád vagy Bukarest, hanem Budapest kell hogy legyen" - hangoztatta az MPP elnöke. A Kárpát-medencét egységes térként kell megjeleníteni, nemcsak kulturális és gazdasági, hanem politikai értelemben is, "abban a szövetségi rendszerben és abban a nemzetpolitikában, amit a Fidesz képvisel" - szögezte le Szász Jenő.
MTI
2012. július 3.
A kisantant magyar szárnya? – Nyári vihar egy RMDSZ-es felvetés miatt
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) vasárnapi, marosvásárhelyi ülésén több RMDSZ-es politikus is javasolta egy Magyarországon bejegyzett határon túli magyar versenypárt megalapítását. Ez a felvetés SZKT határozat formájában ugyan nem öltött testet, de a Kárpát-medence magyar közösségeiben így is jó kis nyári vihart kavart.
Kezdjük a legáltalánosabb megállapítással.
Az ötlet, a körülményeket figyelembe véve, az RMDSZ e diadalittas megnyilvánulása az eddigi leghevesebb támadás a Fidesz ellen. Immár nyílt politikai hadüzenet, amely mögött felvillan a Kárpát-medencében működő egypártokat támogató helyi többségi elitek helyeslése is. Ellentámadás ez a javából, a helyi többségi elitek megnyilvánulása is, amellyel választ adnak a magyar kormány nemzeti integrációt szorgalmazó intézkedéseire, a kettős állampolgárság és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) bevezetésére.
Az ellentámadás célja a neptuni elvek érvényesítése, végső soron az autonómiakövetelések (lehetőleg tartós) ellehetetlenítése. (Emlékezetes, hogy Az RMDSZ három tisztségviselője, Tokay György frakcióvezető, Borbély László frakcióvezetőhelyettes, valamint Frunda György szenátor, Európa Tanács-i küldött szövetségi mandátum nélkül részt vett a Project On Ethnic Relations nevű amerikai szervezet által 1993. június 15-én és 16-án megrendezett, lényegében autonómiaellenes tanácskozáson.)
Szabó Ödön, Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnök „pártalapító” érve, hogy az RMDSZ magyarországi versenypártjának megalakítása, nem más, mint önvédelmi reflex, voltaképpen felelet a magyar politikusok „erdélyi portyázásaira”. Ez az érvelés úgy hamis, ahogy azt az első javaslattevő kimondta. Lényegében ugyanis arról van szó, hogy a helyhatósági választások eredményein felbuzdult RMDSZ maga mögött tudva a helyi többségi elit hathatós támogatását, a kettős állampolgárságot zavaró tényezőnek tartja, s ellenzi az Orbán-kormány által megkezdett korszakváltás alapvető folyamatait, elsősorban a NER politikai tartalommal való feltöltését.
Miért pont most került sor erre a magyar-magyar viszonyrendszerben nem tapasztalt kirohanásra? A felelet viszonylag egyszerű. Mind az RMDSZ, mint a mögöttes erők látják: Magyarország nagy léptekkel halad az EU-val folytatott küzdelme győzedelmes befejezése felé. Most van itt az ideje annak, hogy a magyarországi ellenpárt gründolására irányuló, kinyilvánított szándék a NER továbbvitele helyett netán védekezésre késztethese a magyar kormányt.
Tegyük most zárójelbe a hitelesnek tűnő megfigyelők figyelmeztetését, hogy gyakorlatilag kivihetetlen ötletről van szó. Mert a lényeg a politikai propaganda, s a Kárpát-medencében működő magyar egypártok NER elleni stratégiai összefogásának a szándéka. Az így értelmezett magyar kisantant-blok léterehozatala ugyanis, kerete lehet a magyar kisebbségi elitek helyi többségi elitekhez való csatlakozását népszerűsítő politikai akcióknak, s ami szintén nagyon fontos, a Kárpát-medencében élő magyarok politikai integrációja elleni gyakorlati küzdelemnek.
Van azonban egy mélyebb politikai-filozófiai rétege is a magyarországi ellenpárt gründolására tett SZKT-ban elhangzott javaslatoknak.
A második Orbán-kormány lényegében a nemzet határmódosítás nélküli politikai integrációja elemeinek megalkotásával (kettős állampolgárság, NER) a magyar-magyar és a magyar-szomszédos országok viszonyrendszerének átkomponálásával megkezdte a mélyenszántó politikai folyamatot, melynek kettős célja egyre inkább kirajzolódik. Az egyik a múltra vonatkozik: ez a trianoni trauma demokratikus feloldása, meghaladása. A másik a jövőt, a magyar nemzet határmódosítás nélküli politikai autonómia útján történő integrációjában jelöli meg.
El kell ismerni, mind a két cél veszélyezteti a több mint húsz éve kialakult helyzetet. Mind a magyar-magyar kapcsolatokban, mind pedig Magyarországnak a szomszédaival kialakult kapcsolatrendszerében.
Részint, mert elveszik az egypártok „hídszerepe” s ezzel a jelentőségük is, másrészt nő az államok közötti bilaterális kapcsolatok jelentősége. Miközben a szomszédos országok politikai elitjei számára, csökken a kisebbségi pártok eszközként való felhasználásának lehetősége.
Az, hogy az RMDSZ ilyen kemény támadást intézett Magyarország ellen, nos, annak kettős oka lehet. Az egyikről már volt szó: a választási nagy győzelmi mámor, s az őszi választásokkal kapcsolatos pozíciók tisztázása. Látni kell, hogy az összefogásra irányuló budapesti törekvés okafogyott lett. Illetve, csak az RMDSZ listán való részvétellel valósítható meg. Ami viszont szintén az RMDSZ és a helyi többségi elit malmára hajtja vizet.
Másodszor, a neo-neptuni vonal győzelme az RMDSZ-ben erősíti a többi magyar kisebbségi elit egypártjait is. Erősíti bennük a reményt, hogy a „stratégiai partnerség”, s az azzal járó bizalmi minimum vállalása továbbra is jól kamatoztatható alapja maradhat a hídszerepből kifejlett magyar-magyar és a kisebbségi magyar, meg a helyi többségi elit között kialakult és már korábban bejáródott viszonyrendszernek.
Hogy a kisantant magyar szárnyának kialakulása nemcsak rémálom, arra a Vajdaságban is találunk fontos jelzéseket. S itt nemcsak a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) fiktív százezres támogatottságra épülő versenypárti allűrökről, politikai légvárak emelkedéséről és napi összeomlásairól van szó. Hanem például arról, hogy a VMSZ képviselője a nemzetközi politikai színtéren lényegében csatlakozott az RMDSZ minimális kisebbségi jogokra vonatkozó kerettörvény elképzeléséhez, aminek az EU szintjén csak egy eredménye lehet. Az, hogy az autonómiaköveteléseknek egy (esetleg hosszú) időre befellegzett.
Nyomós stratégiai, nemzetpolitikai meggondolások utalnak arra, hogy Budapest hatékony lépéseket tegyen az „egypártok” pozíciójának erősítésére irányuló törekvések meghiúsítására.
Leghatásosabb az lenne, ha akár a Tusványos adta lehetőséggel élve, sikerülne az RMDSZ minimális jogokat rögzítő kerettörvényre irányúló, már folyamatban levő politikai akcióját leszerelni. Például a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) területi autonómiát célzó elképzelésének valamint a magyar (nem területi) perszonális autonómia ismérveinek nemzetközi képviseletének vállalásával.
Figyelemmel a választási eredményekre, csak a magyar szavazókat Erdélyben is csak hiteles, a nemzeti autonómia ígéretével lehet visszahódítani.
VMDP Hírlevél
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) vasárnapi, marosvásárhelyi ülésén több RMDSZ-es politikus is javasolta egy Magyarországon bejegyzett határon túli magyar versenypárt megalapítását. Ez a felvetés SZKT határozat formájában ugyan nem öltött testet, de a Kárpát-medence magyar közösségeiben így is jó kis nyári vihart kavart.
Kezdjük a legáltalánosabb megállapítással.
Az ötlet, a körülményeket figyelembe véve, az RMDSZ e diadalittas megnyilvánulása az eddigi leghevesebb támadás a Fidesz ellen. Immár nyílt politikai hadüzenet, amely mögött felvillan a Kárpát-medencében működő egypártokat támogató helyi többségi elitek helyeslése is. Ellentámadás ez a javából, a helyi többségi elitek megnyilvánulása is, amellyel választ adnak a magyar kormány nemzeti integrációt szorgalmazó intézkedéseire, a kettős állampolgárság és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) bevezetésére.
Az ellentámadás célja a neptuni elvek érvényesítése, végső soron az autonómiakövetelések (lehetőleg tartós) ellehetetlenítése. (Emlékezetes, hogy Az RMDSZ három tisztségviselője, Tokay György frakcióvezető, Borbély László frakcióvezetőhelyettes, valamint Frunda György szenátor, Európa Tanács-i küldött szövetségi mandátum nélkül részt vett a Project On Ethnic Relations nevű amerikai szervezet által 1993. június 15-én és 16-án megrendezett, lényegében autonómiaellenes tanácskozáson.)
Szabó Ödön, Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnök „pártalapító” érve, hogy az RMDSZ magyarországi versenypártjának megalakítása, nem más, mint önvédelmi reflex, voltaképpen felelet a magyar politikusok „erdélyi portyázásaira”. Ez az érvelés úgy hamis, ahogy azt az első javaslattevő kimondta. Lényegében ugyanis arról van szó, hogy a helyhatósági választások eredményein felbuzdult RMDSZ maga mögött tudva a helyi többségi elit hathatós támogatását, a kettős állampolgárságot zavaró tényezőnek tartja, s ellenzi az Orbán-kormány által megkezdett korszakváltás alapvető folyamatait, elsősorban a NER politikai tartalommal való feltöltését.
Miért pont most került sor erre a magyar-magyar viszonyrendszerben nem tapasztalt kirohanásra? A felelet viszonylag egyszerű. Mind az RMDSZ, mint a mögöttes erők látják: Magyarország nagy léptekkel halad az EU-val folytatott küzdelme győzedelmes befejezése felé. Most van itt az ideje annak, hogy a magyarországi ellenpárt gründolására irányuló, kinyilvánított szándék a NER továbbvitele helyett netán védekezésre késztethese a magyar kormányt.
Tegyük most zárójelbe a hitelesnek tűnő megfigyelők figyelmeztetését, hogy gyakorlatilag kivihetetlen ötletről van szó. Mert a lényeg a politikai propaganda, s a Kárpát-medencében működő magyar egypártok NER elleni stratégiai összefogásának a szándéka. Az így értelmezett magyar kisantant-blok léterehozatala ugyanis, kerete lehet a magyar kisebbségi elitek helyi többségi elitekhez való csatlakozását népszerűsítő politikai akcióknak, s ami szintén nagyon fontos, a Kárpát-medencében élő magyarok politikai integrációja elleni gyakorlati küzdelemnek.
Van azonban egy mélyebb politikai-filozófiai rétege is a magyarországi ellenpárt gründolására tett SZKT-ban elhangzott javaslatoknak.
A második Orbán-kormány lényegében a nemzet határmódosítás nélküli politikai integrációja elemeinek megalkotásával (kettős állampolgárság, NER) a magyar-magyar és a magyar-szomszédos országok viszonyrendszerének átkomponálásával megkezdte a mélyenszántó politikai folyamatot, melynek kettős célja egyre inkább kirajzolódik. Az egyik a múltra vonatkozik: ez a trianoni trauma demokratikus feloldása, meghaladása. A másik a jövőt, a magyar nemzet határmódosítás nélküli politikai autonómia útján történő integrációjában jelöli meg.
El kell ismerni, mind a két cél veszélyezteti a több mint húsz éve kialakult helyzetet. Mind a magyar-magyar kapcsolatokban, mind pedig Magyarországnak a szomszédaival kialakult kapcsolatrendszerében.
Részint, mert elveszik az egypártok „hídszerepe” s ezzel a jelentőségük is, másrészt nő az államok közötti bilaterális kapcsolatok jelentősége. Miközben a szomszédos országok politikai elitjei számára, csökken a kisebbségi pártok eszközként való felhasználásának lehetősége.
Az, hogy az RMDSZ ilyen kemény támadást intézett Magyarország ellen, nos, annak kettős oka lehet. Az egyikről már volt szó: a választási nagy győzelmi mámor, s az őszi választásokkal kapcsolatos pozíciók tisztázása. Látni kell, hogy az összefogásra irányuló budapesti törekvés okafogyott lett. Illetve, csak az RMDSZ listán való részvétellel valósítható meg. Ami viszont szintén az RMDSZ és a helyi többségi elit malmára hajtja vizet.
Másodszor, a neo-neptuni vonal győzelme az RMDSZ-ben erősíti a többi magyar kisebbségi elit egypártjait is. Erősíti bennük a reményt, hogy a „stratégiai partnerség”, s az azzal járó bizalmi minimum vállalása továbbra is jól kamatoztatható alapja maradhat a hídszerepből kifejlett magyar-magyar és a kisebbségi magyar, meg a helyi többségi elit között kialakult és már korábban bejáródott viszonyrendszernek.
Hogy a kisantant magyar szárnyának kialakulása nemcsak rémálom, arra a Vajdaságban is találunk fontos jelzéseket. S itt nemcsak a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) fiktív százezres támogatottságra épülő versenypárti allűrökről, politikai légvárak emelkedéséről és napi összeomlásairól van szó. Hanem például arról, hogy a VMSZ képviselője a nemzetközi politikai színtéren lényegében csatlakozott az RMDSZ minimális kisebbségi jogokra vonatkozó kerettörvény elképzeléséhez, aminek az EU szintjén csak egy eredménye lehet. Az, hogy az autonómiaköveteléseknek egy (esetleg hosszú) időre befellegzett.
Nyomós stratégiai, nemzetpolitikai meggondolások utalnak arra, hogy Budapest hatékony lépéseket tegyen az „egypártok” pozíciójának erősítésére irányuló törekvések meghiúsítására.
Leghatásosabb az lenne, ha akár a Tusványos adta lehetőséggel élve, sikerülne az RMDSZ minimális jogokat rögzítő kerettörvényre irányúló, már folyamatban levő politikai akcióját leszerelni. Például a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) területi autonómiát célzó elképzelésének valamint a magyar (nem területi) perszonális autonómia ismérveinek nemzetközi képviseletének vállalásával.
Figyelemmel a választási eredményekre, csak a magyar szavazókat Erdélyben is csak hiteles, a nemzeti autonómia ígéretével lehet visszahódítani.
VMDP Hírlevél
2012. július 4.
Mr. Attila
„Mi lenne, ha magyar lennék? Netán hazafi?” – vetette fel Mesterházy Attila új mosolyvariációját tesztelve Harrynek, a tengerentúli kampánystratégának.
„Ez very good ötlet, Mr. Attila!” – mondta Harry, aki utálta a kimondhatatlan kelet-európai vezetékneveket, s még mindig nehezen értette, hogy lehet ilyen címkével terméket eladni.
„Netán lehetne nemzetpolitikám is?” – folytatta immár a patriótának szánt vigyorát villantva az MSZP-elnök. „Az nagyon jó lenne, Mr. Attila!” – értett egyet Harry, megjegyezve, hogy a nemzetpolitika jó szó, de tegyék elé az újat is, mert azt mindenki érti, meg a prioritást, mert azt meg senki sem. Obamának is valahogy így jött be az új nemzeti egészségpolitika… Habár az komoly dolog volt.
Akár amerikai kampánytanácsra, akár belterjes kútfőből merítve, de a Magyar Szocialista Párt elnöke nagy garral bejelentette, hogy pártja immár nemzetpolitikailag is megújult, mi több, ez immár prioritás is. A helyszínt is gondosan megválasztotta, a veretes lózung Bukarestben hangzott el a múlt héten.
Kell-e ennél jobb publikum, blikkfangosabb színpad? Kovács elvtársék még hárommillió hazátlan erdélyi románról beszéltek, ő már nemzeti pántlikát teker a szóvirágra. S ki kérdőjelezné meg e szózat hitelességét, amikor egy-két RMDSZ-vezér is szekundál hozzá. Az újszerű szavak – magyar is, meg nemzet is, és semmi euró vagy lej – sikerébe belemelegedve folytatta: ha a határon túli magyarokról van szó, ott nincs semmi keresnivalója a pártpolitikának!
Na, erre mondjon valamit a Kövér vagy a Németh államtitkár! A Harry is helyesel, hiszen nem csak pozitív volt, ellenségképet is fokozott egyszerre. A jó és a rossz igazi harca ez! A Meki legyűri a Burger Kinget! Erre varrjon gombot a baloskodó Szanyi kapitány!
Mesterházy úgy érezhette: dübörög. Haver közvélemény-kutató már alternatívának is nevezi, lassan már ő lesz az új tematizáló pólus is. Vagy valami ilyesmi – Harrynek a magyar nevekkel, a pártelnöknek meg az amerikai kampányszlenggel volt gondja.
A lényeg a lényeg: a nemzetpolitikai kampánytrükk is bejött.
Csak hát a valóság…
A nyüves tények.
Azok ne lennének!
Az Európai Parlamentben hétfőn felvetették, meg kellene beszélni már, mit történik Romániában. Mi van „a bukaresti balliberális kormány vitatott intézkedéseivel”? A finom strasbourgi megfogalmazás nem csak az új román kormány magyarellenes intézkedéseire vonatkozik. Szó van szép „demokrata” témákról is: az alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató törvényekről, az „európai értékrendet” semmibe vevő, plágiumát szinte büszkén vállaló Victor Ponta kormányzási módszereiről. Ha mindez Magyarországgal kapcsolatban merülne fel, Cohn-Bendit és Lunacek már fasiszta diktatúrát üvöltene!
Most meg?
Most meg semmi.
Az Európai Parlament lángpallosos demokráciaféltői, széplelkű kisebbségi jogvédői leszavazták a kezdeményezést. A szocialista, liberális és zöld képviselőket szemernyit sem érdekelte az írt és íratlan uniós törvény és norma, amikor egy „jó elvtárs”, a szocdem bukaresti Victor Ponta került szóba. (Mellesleg a tapasztalatok szerint hasonló védettséget élvez a jó Robert Fico is.) Ezekről az ügyekről nincs is mit beszélni az unió központjában. Az indítványt leszavazták.
Nemmel voksoltak a „nemzetpolitikai prioritás” újdonsült zászlóvivői, az MSZP uniós képviselői is. Patrióta Tabajdi Csaba szerint az ügynek nem az Európa Parlament plenáris ülésén a helye, majd szakbizottságban tisztáznak. Vagy a büfében… Tabajdiékat amúgy anno, amikor a Magyarországot elítélő határozatért lobbiztak, az sem zavarta, hogy az Európai Parlament olyan kérdésekben is véleményt alkotott, amelyekben nincs is hatásköre.
Na, de akkor a fránya jobboldalról, most meg bukaresti jó elvtársról van szó.
„Elmondhatom, hogy nem zavarna, ha Mesterházy úr venné át tőlem az Európai Unió legfiatalabb miniszterelnöke címet.”
Tudják kitől származik a mondat? Egy bizonyos Victor Ponta mondta, magyarországi „barátját” dicsérve. Azt, aki azzal dicsekedett a román fővárosban, hogy pártügyeket, úrelvtársi viszonyt még véletlenül sem vesz figyelembe, ha a határon túli magyarok sorsáról van szó.
Very good, Mr. Attila!
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Erdély.ma
„Mi lenne, ha magyar lennék? Netán hazafi?” – vetette fel Mesterházy Attila új mosolyvariációját tesztelve Harrynek, a tengerentúli kampánystratégának.
„Ez very good ötlet, Mr. Attila!” – mondta Harry, aki utálta a kimondhatatlan kelet-európai vezetékneveket, s még mindig nehezen értette, hogy lehet ilyen címkével terméket eladni.
„Netán lehetne nemzetpolitikám is?” – folytatta immár a patriótának szánt vigyorát villantva az MSZP-elnök. „Az nagyon jó lenne, Mr. Attila!” – értett egyet Harry, megjegyezve, hogy a nemzetpolitika jó szó, de tegyék elé az újat is, mert azt mindenki érti, meg a prioritást, mert azt meg senki sem. Obamának is valahogy így jött be az új nemzeti egészségpolitika… Habár az komoly dolog volt.
Akár amerikai kampánytanácsra, akár belterjes kútfőből merítve, de a Magyar Szocialista Párt elnöke nagy garral bejelentette, hogy pártja immár nemzetpolitikailag is megújult, mi több, ez immár prioritás is. A helyszínt is gondosan megválasztotta, a veretes lózung Bukarestben hangzott el a múlt héten.
Kell-e ennél jobb publikum, blikkfangosabb színpad? Kovács elvtársék még hárommillió hazátlan erdélyi románról beszéltek, ő már nemzeti pántlikát teker a szóvirágra. S ki kérdőjelezné meg e szózat hitelességét, amikor egy-két RMDSZ-vezér is szekundál hozzá. Az újszerű szavak – magyar is, meg nemzet is, és semmi euró vagy lej – sikerébe belemelegedve folytatta: ha a határon túli magyarokról van szó, ott nincs semmi keresnivalója a pártpolitikának!
Na, erre mondjon valamit a Kövér vagy a Németh államtitkár! A Harry is helyesel, hiszen nem csak pozitív volt, ellenségképet is fokozott egyszerre. A jó és a rossz igazi harca ez! A Meki legyűri a Burger Kinget! Erre varrjon gombot a baloskodó Szanyi kapitány!
Mesterházy úgy érezhette: dübörög. Haver közvélemény-kutató már alternatívának is nevezi, lassan már ő lesz az új tematizáló pólus is. Vagy valami ilyesmi – Harrynek a magyar nevekkel, a pártelnöknek meg az amerikai kampányszlenggel volt gondja.
A lényeg a lényeg: a nemzetpolitikai kampánytrükk is bejött.
Csak hát a valóság…
A nyüves tények.
Azok ne lennének!
Az Európai Parlamentben hétfőn felvetették, meg kellene beszélni már, mit történik Romániában. Mi van „a bukaresti balliberális kormány vitatott intézkedéseivel”? A finom strasbourgi megfogalmazás nem csak az új román kormány magyarellenes intézkedéseire vonatkozik. Szó van szép „demokrata” témákról is: az alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató törvényekről, az „európai értékrendet” semmibe vevő, plágiumát szinte büszkén vállaló Victor Ponta kormányzási módszereiről. Ha mindez Magyarországgal kapcsolatban merülne fel, Cohn-Bendit és Lunacek már fasiszta diktatúrát üvöltene!
Most meg?
Most meg semmi.
Az Európai Parlament lángpallosos demokráciaféltői, széplelkű kisebbségi jogvédői leszavazták a kezdeményezést. A szocialista, liberális és zöld képviselőket szemernyit sem érdekelte az írt és íratlan uniós törvény és norma, amikor egy „jó elvtárs”, a szocdem bukaresti Victor Ponta került szóba. (Mellesleg a tapasztalatok szerint hasonló védettséget élvez a jó Robert Fico is.) Ezekről az ügyekről nincs is mit beszélni az unió központjában. Az indítványt leszavazták.
Nemmel voksoltak a „nemzetpolitikai prioritás” újdonsült zászlóvivői, az MSZP uniós képviselői is. Patrióta Tabajdi Csaba szerint az ügynek nem az Európa Parlament plenáris ülésén a helye, majd szakbizottságban tisztáznak. Vagy a büfében… Tabajdiékat amúgy anno, amikor a Magyarországot elítélő határozatért lobbiztak, az sem zavarta, hogy az Európai Parlament olyan kérdésekben is véleményt alkotott, amelyekben nincs is hatásköre.
Na, de akkor a fránya jobboldalról, most meg bukaresti jó elvtársról van szó.
„Elmondhatom, hogy nem zavarna, ha Mesterházy úr venné át tőlem az Európai Unió legfiatalabb miniszterelnöke címet.”
Tudják kitől származik a mondat? Egy bizonyos Victor Ponta mondta, magyarországi „barátját” dicsérve. Azt, aki azzal dicsekedett a román fővárosban, hogy pártügyeket, úrelvtársi viszonyt még véletlenül sem vesz figyelembe, ha a határon túli magyarok sorsáról van szó.
Very good, Mr. Attila!
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Erdély.ma