Átalakuló magyar–magyar viszonyok
A hazai magyar politikai élet további sorsunkat alapvetően meghatározó három eseményére kell figyelnünk: az októberben esedékes népszámlálás eredményére, a következő évi választások kimenetelére és a honi magyar, valamint a magyar–magyar viszonyok Kárpát-medencei alakulására. Az előbbi két téma időhöz kötött, a harmadik, a magyar–magyar viszony alakulása állandó.
A népszámlálás magyar vonatkozású, főleg székelyföldi csapdahelyzeteivel lapunk több írásában is foglalkoztunk. A szórványproblémák a tömbben élő magyarság körében kevésbé relevánsak, bár a vegyes házasságban élők nemzeti hovatartozásának megjelenítése különösen városokon, illetve a megyeszékhelyen fontos tétel. Ennél viszont problematikusabbnak tűnik a térségben élők magyarra, székelyre, csángóra tagolódásának aránya, amely a magyarság jövőbéli érdekérvényesítési lehetőségeit helyi, megyei és országos szinten lényegesen befolyásolja. A lényeg, hogy magyarnak valljuk magunkat, és magyarként addig lobogtathatjuk a székely lobogót, használhatjuk a rovásírást, szerethetjük a székely köményest és a kürtőskalácsot, ameddig s ahol akarjuk. A mi esetünkben a magyar cigányok nemzetiségi hovatartozása nem okozhat lényeges problémát. A jövő évben esedékes választások a másik magyarsági teszt, próbatétel. Ebben a kérdésben helyhatósági szinten Marosvásárhely magyar polgármester- és megyei tanácselnök-jelöltje a legproblematikusabb, bár, úgy tűnik, az egységes jelöltállítás lehetősége még nem úszott el. Olyan az eddigi csetepatézás, mint a húslevesen a lepedék, amely szerencsés esetben elfő. A magyar–magyar viszonyok alakulásában jó jel, ha a Fidesz–RMDSZ-, az RMDSZ–EMNT-kocolódások mérséklődnek. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy az RMDSZ egész Erdélyt behálózó, kiépült struktúrával rendelkezik. A hatalomhoz, közképviselethez ragaszkodás nem alapvető bűn, hiszen a húsosfazekat olyan gyakran emlegetők is hatalmat akarnak. Másképp miként érvényesítenék bármilyen szinten az általuk képviselt közösségek akaratát?
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fejetlenség és titkolózás

Hatékonyabbá tenné külügyi tevékenységét az RMDSZ
Borbély László politikai alelnök vezetésével kedden, Bukarestben ülésezett az RMDSZ külügyi tanácsa. A találkozó napirendjei között szerepelt a szövetség és az európai intézmények, valamint az Európai Néppárt közötti kapcsolatrendszer kiszélesítése, illetve elmélyítése.
A bukaresti tanácskozás kiemelt témája a kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezés elfogadására vonatkozó ütemterv kidolgozása volt. A szeptemberben elkezdődő folyamat lebonyolítása céljából, az RMDSZ szakértői csoportot jelöl ki, melynek tagjai európai szakemberekkel közösen dolgozzák ki a kezdeményezés szövegét, illetve terjesztik az Európai Bizottság elé.
„Azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom, hogy egy történelmi jelentőségű kezdeményezésről beszélünk. Gyakorlatilag arról van szó, hogy amint az általunk javasolt szöveget az EB-ben elfogadják, Európa bármely állampolgára, egyénileg kezdeményezhet kisebbségi tematikában különböző intézkedéseket. Egyelőre a folyamat elején vagyunk, de úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy hogyan indítunk” – fogalmazott Borbély László politikai alelnök a tanácskozás végén. Ugyanakkor hozzátette, hogy a kezdeményezés eredményes kivitelezése érdekében az RMDSZ több európai kisebbségi képviselővel folytat a közeljövőben tárgyalást ebben a témakörben.
A keddi ülésen áttekintették a következő időszak fontosabb nemzetközi eseményeit, illetve terítékre került az EPP 2011-es Marseille-ben sorra kerülő kongresszusa is.
Ami a napi teendőket illeti, a külügyi tanács tagjai megegyeztek abban, hogy hatékonyabbá kell tenni a kommunikációt az ország határain belül, de nagyobb hangsúlyt kell fektetni az Európában, de a világ többi részében működő magyar szervezetekkel való kapcsolattartásra. (hírszerk.) Transindex.ro

Bűzlik az arany Cotroceni-ben (Lemondott Eckstein-Kovács Péter)
A verespataki aranybánya-beruházás miatt lemondott tisztségéről Eckstein-Kovács Péter, Traian Băsescu államfő kisebbségügyi tanácsadója. Az RMDSZ-es politikus ellenzi a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést, az elnök viszont az elmúlt napokban nyílt kampányt folytat a projekt mellett. Álláspontja miatt Eckstein Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel is összetűzésbe került néhány nappal korábban. Az államfőt egyébként rendre hagyják el tanácsadói: csak a második mandátumában 14 munkatársa hagyta ott a Cotroceni-palotát.
Eckstein-Kovács Péter tegnapi nyilatkozataiban elmondta: lemondása oka, hogy Traian Băsescu államfő támogatja a bányaberuházást, ő maga viszont ellenzi; egy tanácsadónak pedig támogatnia kell az államfő kezdeményezéseit. "Államelnöki tanácsadóként az államfő véleményét kell tolmácsolnom és népszerűsítenem. A verespataki aranybánya esetében ezt nem tudtam vállalni, hiszen évek óta következetesen a ciántechnológia ellen foglaltam állást" – fejtette ki. Mint mondta, lelkiismereti kérdésről van szó, Traian Băsescut szóban tájékoztatta döntéséről, ő pedig elfogadta lemondását, melyet hétfőn írásban is benyújt.
Gesztusát Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nem kívánta kommentálni. Olyan döntésről van szó, amelyet el kell fogadni, nem kommentálni kell, hiszen az államfő és tanácsosa közötti nézeteltérésről, konfliktusról, feszültségről van szó. Hozzáfűzte: Eckstein Cotroceni-beli lemondása után is politizálni fog. A szabadelvű RMDSZ-es politikus egyébként nem csak az államfővel, hanem Kelemen Hunor szövetségi elnökkel is összetűzésbe keveredett, miután aláírta a verespataki bánya megnyitását ellenző hetvenhét romániai magyar civil szervezet állásfoglalását. Ebben a dokumentumban a civilek amiatt tiltakoztak, hogy a Kelemen Hunor vezette kulturális minisztérium lehetővé tette a Kirnyik-hegységre vonatkozó régészeti mentesítési bizonylat kibocsátását. A nyilatkozat aláírása után Eckstein elmondta: azért csatlakozott a kezdeményezéshez, mert véleménye szerint a verespataki befektetés káros Románia számára. Az aláírók azt kérték Kelementől, vonja vissza a bizonylatot, vagy – ha ezt nem teheti meg – mondjon le miniszteri posztjáról. Ezt követően Kelemen leszögezte: az engedélyt nem lehet visszavonni, és nincs szándékában megszüntetni a régészeti mentesítésre előterjesztett Kirnyik-hegy törvényes védettségét mindaddig, amíg nem tisztázódik, milyen arányban vesz részt az állam a verespataki kitermelésben. Felszólította Ecksteint, egyértelműsítse álláspontját, döntse el: vagy RMDSZ-tagként viselkedik, vagy továbbra is elhatárolódik az RMDSZ elnökétől, ez esetben azonban "szabad az út, oda megy, ahova akar". Válaszként Eckstein azt mondta: hosszabb ideje tagja az RMDSZ-nek, mit Kelemen Hunor. "Ha a szövetség vezetői úgy gondolják, hogy egy véleménykülönbség miatt, vagy mert nem szeretem a ciánt, kirúghatnak az alakulatból, hát tegyék, de én önszántamból nem távozom" – szögezte le, majd hozzáfűzte: Verespatak kapcsán fogalmazott meg személyes véleményt olyan kérdésben, amelyben az RMDSZ még nem alakította ki hivatalos álláspontját. Az RMDSZ-es politikus 2009-től töltötte be a tanácsadói tisztséget, amelyet Băsescu azt követően ajánlott fel neki, hogy 2008-ban nem jutott be szenátorként a parlamentbe. Eckstein évek óta küzd a bányászati ciántechnológiák betiltásáért, korábban társkezdeményezője volt egy olyan törvénytervezetnek, amely a betiltást írta elő, de a parlamentben nem sikerült elfogadtatni ezt a jogszabályt. A kolozsvári politikus a 14. tanácsadó, aki Băsescu második mandátumában lemondott. Az államfőt egyébként első mandátuma idején is rendre otthagyták munkatársai, különféle okokból olyan ismert személyiségek távoztak a Cotroceni-palotából, mint Renate Weber, Andrei Pleşu, Adriana Săftoiu vagy mostanság Cătălin Avramescu, Sebastian Lăzăroiu.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Akkreditálták a Sapientiát
Szerdai ülésén a kormány elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet – áll az RMDSZ tegnapi közleményében.
Ezzel újabb fejezet zárult le a felsőoktatási intézmény akkreditációs folyamatában: a jogszabály-tervezet ezt követően a parlament két házába kerül végső elfogadás végett. Az intézmény akkreditálása azt jelenti, hogy az egyetemet teljes jogú felsőoktatási intézményként ismerik el, és joga lesz többek között államvizsgát szervezni, ugyanakkor a román állam is támogathatja. Mint arról már beszámoltunk, az egyetem vezetői korábban többször is felpanaszolták, és az érdekvédelmi szövetséget is felelőssé tették, amiért késett a kormány jóváhagyása. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tamás Sándor: az MPP a kiábrándultaké
A Magyar Polgári Párt (MPP) a kiábrándultak pártja – véli Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, az RMDSZ háromszéki vezetője. A politikus kijelentésével Szász Jenő MPP-elnök korábbi kijelentésére reagált, miszerint a polgári alakulat az RMDSZ-ből kiábrándultakat szeretné megszólítani.
„Az MPP a csalódottakat és a kiábrándultakat gyűjti össze a hétvégén Marosvásárhelyen, és az ő nevükben próbál politizálni” – fogalmazott Tamás Sándor, aki szerint ezzel szemben az RMDSZ azokat képviseli, akikben van akarat, és dolgozni, haladni szeretnének.
„Az országos szinten 1,5 százalékos támogatottsággal rendelkező polgári párt és annak dölyfös elnöke el kell ismerje a kézdivásárhelyi és baróti polgármesterek eredménytelenségeit is” – szögezte le Tamás Sándor. Emlékeztetett: Nagy István baróti elöljáró a magyarellenes kirohanásairól ismert Dan Suciut, a Konzervatív Párt Kovászna megyei elnökét alkalmazta tanácsadónak, arra hivatkozva, hogy a szakmai tudására van szüksége. Tamás szerint ezáltal is bizonyítást nyert, hogy miközben az RMDSZ a magyarok érdekeit a románokkal szemben is védeni próbálja, az MPP a magyarok ellen harcol, akár magyarellenes románok segítségével is. Suciu két évvel ezelőtt Antal Árpád polgármester leváltására gyűjtötte az aláírásokat, azóta sem rukkoltak elő a kézjegyekkel, és a beharangozott referendumra sem került sor.
Mint arról beszámoltunk, Szász Jenő MPP-elnök a párt szombati marosvásárhelyi kongresszusáról tájékoztatva elmondta, többek között az RMDSZ-ből és annak a kormányzati szerepvállalásából kiábrándultakat akarják megszólítani: a kisnyugdíjasokat, a bérük egynegyedét elveszítő tanárokat, egészségügyi dolgozókat. Az RMDSZ két évtizedes elhibázott baloldali politikájával szemben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) közösen kell a nemzeti alternatívát felállítani, a keresztyén gondoskodás jegyében erős szociális pillérrel kiegészítve, fogalmazta meg pártja politikai üzenetét Szász. Az MPP a szombati kongreszszuson a helyhatósági választásokra készül, illetve háttérintézményeket hoz létre. Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Frunda: ki kell lépni a kormányból
Ismét az RMDSZ kormányból való kilépését szorgalmazta Frunda György, a szövetség szenátora.
A politikus azzal indokolta felhívását, hogy a Demokrata-Liberális Párt (PDL) megszegte a koalíciós megállapodást, hiszen nem tartotta tiszteletben számos, az RMDSZ számára fontos törvény elfogadásának határidejét. A kilépést az is indokolja, hog a PDL össze kívánja vonni az önkormányzati és a parlamenti választásokat. Krónika (Kolozsvár)

Aszfaltország szórványmagyarjai
Pusztaújlaknál balra letérve kanyarodunk a Réz-hegységet átszelő mellékútra. A szelíd emelkedőn fölfelé kapaszkodtunkban mögöttünk fokozatosan kibomlik a Sebes-Körös völgye a víztározó hosszan elnyúló, csillogó tükrével, a lankás hátakon erdők, kaszálók szegélyezik az utat, a dombbordák felől szénaillat fogad, végigkíséri utunkat a száradó fű szaga. „Mintha a Székelyföldön járnánk, olyan a tájhangulat” – mondogatja kollégám óvatosan kerülgetve a kátyúkat. Óvatossága elnyeri méltó jutalmát, mire lakott helyre érünk, az úttest tükörsimává nemesedik a hajdan fél Európát aszfalttal ellátó vidék felé igyekeztünkben. A tágabb kishazát, Rézalját, ahová ereszkedünk, a Berettyó felé igyekvő patakok szabdalják változatossá. Cigányfalva peremén kijutva érkezünk falvak hosszan elnyúló, egymással összeérő sorába. A Gyepes és a Görbed völgyébe ereszkedő, a Telegdiek birtokára a 14. század derekán telepített vlach pásztorok megülte Lakság volt egykoron gyűjtőneve a Cigányfalva–Szóvárhegy–Tataros–Felsőtótfalu alkotta, több kilométeres faluláncnak. Szalárdi János 17. századi Siralmas magyar krónikája már „sűrű oláh falukkal ültetett hosszú völgy”-ként említi. A 19. század második felében vált szerves részévé a derna–tatarosi, főleg szenet és aszfaltot termelő bányavidéknek, amelynek fellendülése jelentősebb számú szlovák és magyar népelemmel tarkította a környező településeket. Etnoszportyánk első állomására, Kövesegyházára a kettős állampolgárság ügyében fáradozó „RMDSZ-különítményt” kísérve érkezünk.
Közös szórványmentés. 1851-ben Fényes Elek még ezt írta a helységről: „oláhul Szelistye, oláh falu, Bihar vmegyében, Váradhoz éjszak-keletnek 4 órányira, hegyektől övedzett völgyben: 326 g. kath. lak., s anyatemplommal”. Az apró településnek 1880-ban mindössze 114 – 97 román és 17 magyar – lakója volt. Fénykorában, 1941-ben sem haladta meg a félezret, amikor 228 román, 170 magyar, 48 cigány és 37 szlovák lakta. Ennek a bécsi döntést követő „fénykornak” az idején, 1943-ban épült a falu református temploma. Mialatt Grim András szórványokért felelős RMDSZ-alelnök csapata a parókián fogadja az ügyfeleket, Lukács András Levente lelkipásztor és Balogh Károly kurátor, helybeli RMDSZ-elnök kíséretében megtekintjük a jókora gyümölcsössel körülvett, szénaboglyák övezte templomot. Belvilágát szépen rendbe tették, a külseje szorul alapos renoválásra. Lukács tiszteletes várad-olaszi, majd zilahi segédlelkészkedés után lett 2008-ban a szórványközösség lelkipásztora. Helyben 35, Dernán 40, Tataroson 15, Varaszón 11, összesen 101 tagja van a gyülekezetnek. A templomépítés óta, több mint hat évtizedig nem volt saját lelkészük, a pusztaújlaki szolgált be ide. Nem csoda hát, hogy Lukács tiszteletes nagyon rossz körülmények között vette át a hivatalát, minden épület le volt romolva, a lakatlan papi lak éppúgy, mint a jószerével alig használt istentiszteleti hely. Szinte veszélyes volt az egyház portájára bejutniuk a templomba igyekvő híveknek, hiszen csak egy billegő, korhadt fapalló hidalta át a patakot. Nemcsak kőhíd került a Gyepes fölé 2009-ben RMDSZ-es segédlettel, hanem végre bevezethették minden épületbe a villanyvilágítást is, a hagymádfalvai önkormányzat, illetve az esperesi hivatal támogatásával. A teljes tetőzetet lecserélték állami pályázat révén, hiszen esőzések alkalmával gyakran beázott a templomhajó, és ugyancsak tavaly ablakokat, ajtókat cseréltek a megyei tanács költségvetéséből juttatott anyagi támogatással.
Két magyar intézmény: a református egyház és az érdekvédelmi szervezet szinte egyszerre indította el szórványmentési tevékenységét. Gyakorlatilag egy-két esztendőnyi fáziseltolódással, vagy éppen egy időben alapítottak megyeszerte szórvány-egyházközségeket, illetve helyi RMDSZ-szervezeteket az igen kis lélekszámú közösségekben. Ennek a hatékony szinkronicitásnak szép példája riportutunk mostani első helyszíne…
A gyülekezet hetven százaléka idős ember, a fiatalabbak jó része vegyes házasságban él. „Három esztendeje, mióta itt szolgálok, a négy helységben összesen hét temetés volt, keresztelő egy sem – mondja a lelkipásztor (képünkön). – Kövesegyházán egyetlen református gyereket tartunk számon, 2009-ben két leánykát konfirmáltunk. Esküvő 2010-ben volt, dernai fiatalok jöttek ide hűséget fogadni egymásnak. Ott van egy imaházunk, a többi helyen magánházaknál tartjuk az istentiszteletet. Egyik vasárnap Kövesegyházán és Dernán szolgálok, a másikon Tataroson és Varaszóban.” A faluban összevont négyosztályos román iskola működik, mindössze 12 tanulóval, nyolcosztályos tanintézmény csupán a gyakorlatilag színromán községközpontban, Hagymádfalván van. A helybeliek emlékezete szerint régente az iskola épületében tartották az istentiszteleteket. Az apró közösség összefogásából előbb csak egy haranglábra tellett, majd 1938-ban kezdték el építeni a templomot. Akkoriban néhány évig saját lelkipásztoruk is volt, aki a tanítóságot is elvállalta. Az istentiszteleti hely felépülte után néhány esztendővel, a negyvenes évek végén összegyűjtötték a fiatalok több nemzedékét, ilyenformán az első konfirmáció alkalmával tizennyolc taggal gyarapodott a gyülekezet. Még egy hasonló „akció” zajlott le az ötvenes évek elején, tíz konfirmáló gyerekkel. Akkoriban mindenki Kövesegyházán végezte el a négy osztályt román nyelven, ötödikesekként Tataroson folytatták, ahol viszont a varaszótanyaiakkal együtt elegen lettek egy magyar tannyelvű osztály beindításához. Később a magyar felső tagozat Felsődernára került, ott a hatvanas években szűnt meg a magyar nyelvű oktatás.
Fatolvajok és vaddisznók prédája. Fényes Elek százhatvan évvel ezelőtti statisztikája szerint Kövesegyháza „határa 416 hold, mellyből urb. szántó 42, rét 14, majorsági rét 80, erdő 200, közlegelő 40, szőlő 40 hold. Földe sovány; esőzéskor a tengerit jól megteremné, de a közel levő Réz-hegyben tanyázó vadsertések pusztítják”. A falu határa az erdőirtások ellenére napjainkban sem sokkal terjedelmesebb, bizony, a kétszázvalahány helybeli számára nem nyújt megélhetést. Amióta a bányákat bezárták, a környéken minden munkalehetőség megszűnt, sokan Nagyváradra, Margittára ingáznak, a fél határ parlagon maradt.
Hogy „vadsertés ügyben” mennyire nincs új a nap alatt, az a parókián megtartott rögtönzött falugyűlésen is elhangzik, amikor a Grim Andrással és csapatával ide látogató Szíjjártó Zoltán, az Erdészeti Hivatal gazdasági igazgatója tart tájékoztatót az állami és magánerdők helyzetéről. Mindenkinek van egy kis erdeje, bár nem az eredeti részüket kapták vissza. A főleg helybeli, az erdőszéli dombon lakó romák űzte falopás megakadályozása egyetlen, a faluközösség által felfogadott erdőőr tiszte volna, de ennél nagyobb gond, hogy nemcsak az erdőgazdálkodásnak, hanem a vadállomány szabályozásának sincs gazdája. Annyira elszaporodtak a vaddisznók, hogy nemcsak az erdőszéli földekre járnak rá, hanem szerte a határban már vetés után feltúrják a szántókat, nyár végére nem sok kukorica marad, hiszen betakarítás előtt felprédálják a földeket, még a faluba is lejárnak, túrják a kerteket. (Később egy vadszakértőtől tudom meg: az idei, szinte példa nélküli inváziónak az a magyarázata, hogy a bükkösökben-tölgyesekben igen csekély a makktermés, emiatt az állatok – nemcsak a vaddisznók, de az őzek, a szarvasok is – állandóan fosztogatják a termőföldeket.) Az erdészeti vezető szorgalmasan jegyzetel, megígéri, hogy felveszi a kapcsolatot az illetékes vadásztársasággal, amelyikhez Rézalja tartozik. Nemcsak a segítséget kínálja fel, hanem tanácsokkal is szolgál a vonatkozó törvényeket, a fakitermelést és az erdők újratelepítését illetően.
Grim András sem jött üres kézzel, a szórványprogram keretében a falugondok vizsgálata, az egyszerűsített honosítási eljárásról tartott tájékoztatók mellett, munkatársai az érdeklődőknek összeállítják a dokumentációt. A megyei alelnök a beszélgetés során kiemelten foglalkozik az őszi népszámlálással kapcsolatos kérdésekkel is. Nem csupán megszólítani igyekeznek a szórványmagyarságot, hanem felkutatni és megtartani is. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy mindenki, a vegyes házasságban élő magyarok is vállalják az identitásukat, és ellenőrizzék, hogy nemzetiségüket helyesen tüntetik-e fel a számlálóbiztosok. Szó esik a 2012-ben esedékes önkormányzati választásokról is. Egyöntetű vélemény, hogy ha jövő nyáron összefognak, akár egy tanácsosi helyet is megszerezhetnek. Balogh Károly, a kurátori tisztséget is betöltő helybeli RMDSZ-elnök ambiciózus fiatalember, szívesen elvállalná a kihívást… A falu dolgait már a parókián várakozó helybeliekkel hányjuk-vetjük meg. A fiatalabb nemzedéket a gondnok mellett az egy szem kövesegyházi gyermek édesanyja, Megyeri Mónika képviseli. Nagyváradról jött ide férjhez, az egyik helybeli ABC-ben dolgozik. Kozma Bálint 84 éves, Balogh Jenő 69 éves nyugdíjas bányász és négy nagymama korú, fürge asszony, Bokra Erzsébet, Balogh Karolina, Kovács Erzsébet és Kovács Klára vesz részt a tanácskozáson, s annak befejeztével jó hangulatban búcsúzunk el a kövesegyháziaktól, hiszen Balogh Karolina, „mindenki Kara nénije” legendás fánkjával kínál meg bennünket, mielőtt útra kelnénk.
Népesedési hullámvölgy. Felsődernára tartva kapaszkodunk a múlt század harmincas éveiben még közel ezer szlovák, feleannyi román lakta (az oklevelekben először 1406-ban „posessio walachalis”-ként emlegetett) Sástelek, egy mára alig félezer lelkes falu felé. Akár a környék megannyi településén, a 18–19. század fordulója után több hullámban ide érkező derék tótok előbb az erdőirtással, hegyi gazdálkodással, majd bányászattal, keletebbre, Almaszeghuta és Feketeerdő környékén pedig üveggyártással is foglalatoskodtak. Napjainkra főleg a ki- és elvándorlásnak s a külhoni munkavállalásnak betudhatóan megharmadolódott a lélekszámuk a Réz-hegység két oldalának erdőségeiben megbúvó „Kis-Szlovákiában.”
A községszékhely felé ereszkedő szerpentinút szokatlanul jó minőségű, jószerével nyoma sincs a néhány esztendeje még oly sokszor felpanaszolt rombolásnak, amit a Sebes-Körös és a Berettyó közötti vízválasztón átrobogó autósztráda-építők nehézjárművei okoztak. Felsőderna hajdani híres bányászközpont és ipartelep voltát immár csak néhány elhanyagolt épület és egy magányos gyárkémény jelzi. Az 1880-ban egy híján kétszáz lelkes apró település két-három évtized alatt hatalmasat fejlődött az előző századforduló táján, amikor elkezdődött az aszfalt, a szén és kisebb mértékben a kőolaj bányászata és feldolgozása. Magyar szempontból az utolsó Trianon előtti népszámlálás jelentette a csúcsot, 1910-ben immár 1302 lakosa volt a településnek, melyből 826 magyar (63,4 százalék!), 347 román, 44 német, 31 szlovák és 54 cigány volt. A magyarok száma tíz év múltán 383, újabb tíz év elteltével 201 lélekre csökkent. A kommunista érában bekövetkezett második fellendülés nagyjából ugyanolyan mértékű lakosságnövekedést eredményezett, csakhogy 1960-ban már a román elem dominált: a többségi nemzethez tartozónak 832-en, magyarnak 450-en, szlováknak 21-en vallották magukat. A legutóbbi összeíráskor a község a hozzá tartozó falvakkal együtt 3021 lelket számlált, fölényes, 2180 főnyi román többséggel, 183 főre apadt magyarsággal, és akkor még életerősnek tűnő, 629 léleknyi szlovák közösséggel.
Felsődernán is Lukács tiszteletes biztosít az „RMDSZ-különítmény” számára spáciumot, a kicsiny református imaházban. Régente – akár Tataroson vagy Varaszótanyán – itt is egy-egy családi házban tartották az istentiszteleteket. A dernai hívek áldozatkészségéből nem tellett templomra, mint Kövesegyházán. Igaz, már a nyolcvanas években kibérelhették a magyar iskola községi tulajdonban és rossz állapotban lévő bentlakását. Teljesen rendbe tették, most afféle alkalmi közösségi házként is működik. Az önkormányzat annyiban segíti őket, hogy ingyen használhatják. Célul tűzték ki, hogy ha meglesz rá a pénz, megvásárolják az épületet. Bár az itteni magyar közösség népesebb volna, mint a kövesegyházi, kevesebben várakoznak a hajdani magyar iskola leányinternátusának helyiségében.
Az utca másik oldalán, ferdén átellenben ott árválkodik a magyarok iskolájának lakatlan, kihasználatlan épülete. (Egy 1910-es keltezésű feljegyzés szerint fénykorában 163 tanulója volt az intézménynek.) Amíg működött, a bentlakásnak köszönhetően összegyűjthették a környező falvak magyar gyermekeit is, „tellett” a magyar nyelvű oktatásra – magyarázza Udvari Sándor presbiter, helybeli RMDSZ-elnök. Presbitertársa, Kovács István a szlovákokat emlegeti. Igaz, ők többen vannak, és igénylik az anyanyelvük fakultatív oktatását a nyolcosztályos román iskolában. Nem úgy, mint a magyarok, de hát nem is lenne széles e vidéken, ki tanítson magyarul. Nemrégiben egy életerősebb hegyközi magyar település, a közeli Micske pedagógusai jártak itt gyerekeket toborozni az iskolájukba. Bentlakást ajánlottak, teljes ellátással, iskolabuszt, mely minden hétvégén hozta-vitte volna a tanulókat, de a szülők nem álltak kötélnek. Mind a húsz dernai magyar gyermek román iskolába jár. Egyébként szinte mindenki vegyes házasságból született. Udvari Sándor bevallja, hogy náluk odahaza is inkább a román szó járja. Bár a veje, Szentgyörgyi Péter is magyar, a szülei reformátusok voltak, de román faluban nőtt fel, emiatt nem is töri a magyar nyelvet, s az unokákat ortodoxnak keresztelte. Igaz, a tízéves leányzó „eljár ide, a reformátusokhoz”, ő jobban, a hétesztendős fiú unoka kevésbé beszél magyarul, az apjukra is „ragadt valami”… Beszélgetőpartnerem még jobban elkomorodik, amikor megpendítem, hogy a lélekszám alapján akár magyar tanácsosa is lehetne Felsődernának. A kilencvenes években volt is egy képviselőjük a helyi tanácsban. Aztán elsorvadt az RMDSZ-fiókszervezet. 2008-ban újraalapították, de a legutóbbi önkormányzati választásokon a mintegy 160 magyarból csupán 18-an szavaztak az RMDSZ jelöltjére. „Az egyik román párt pálinkát osztogatott meg üdítőt, a másik pedig rizset meg cukrot – mentegetőzik –, többen nyíltan a szemembe mondták: ti nem adtatok semmit, ugyan miért szavaztunk volna rátok?” Néhány magyar családot, akár román vagy szlovák falusfeleik egy részét, elhódítottak a gyarapodó „hívők” – a neoprotestáns felekezetek. Ezek a famíliák teljesen elkülönültek, nem vesznek részt a közösségi életben, annyira nem, hogy például választások alkalmával sem lehet rájuk számítani, el se mennek szavazni.
Vakációban felpezsdül az élet. A dernai asszonyok (képünkön) elmondása szerint, ha az utánuk következő nemzedék helyben maradt volna, sokkal erősebb lenne a helybeli magyar közösség. Kovács Ilona például, akárcsak Udvari Anna, három gyereket szült, és mind a két nagymamának hét-hét unokája van. Ha hozzájuk számláljuk Kovács Irénkének, Bödör Erzsébetnek és Szilágyi Dalmának, a beszélgetés további résztvevőinek a leszármazottait is, csupán a megjelentek ivadékaiból kitelne egy kisebb iskolára való létszám. De hát szétszóródtak az országban, a nagyvilágban, csupán nagy ünnepek alkalmával, meg ilyenkor, vakáció idején támad élénkség a nagyszülők portáján.
Ismét előkerül a szlovákok példája. Jobbára római katolikusok, nincs saját papjuk, a bodonosi plébános jár át szentmisét tartani a templomukba. De náluk nyaranta még jobban megpezsdül az élet, hiszen az anyaországba költözöttek és a Szlovákiában csak vendégmunkát vállaló helybeliek szinte mind egyszerre térnek haza olyankor. Sok fiatal értelmiségi is vállal itt „missziós” munkát, a közeli Sástelken működtetnek ifjúsági és gyermektábort vakáció idején. Mialatt az RMDSZ csapata bent, az imateremben ugyanazokban az ügyekben fáradozik, mint Kövesegyházán, beszélgetésünk során itt is hasonló gondok merülnek fel, mint riportutunk előző állomásán. Parlagon marad a földek nagyobb része, nem érdemes gazdálkodni, nem is bírja a korosodó maradék. Ami az erdőket illeti, talán még rosszabb a helyzet, mint Kövesegyházán. Senki se vállalja az erdőőri megbízatást, a faállomány pusztul, szabad prédája mindenkinek. Senki nem vigyáz az erdőre, az egymásét is lopják, olyan tulajdonosok is vannak, akik fűtéssegélyt kapnak az államtól, miközben eladják a fájukat. Itt sincs senkinek vadászengedélye, vaddisznó, őz, szarvas szabadon ga(rá)zdálkodik a még megművelt szántóföldeken.
Persze itt is a legnagyobb gondot a bányák, a gyárak bezárása jelenti. Amikor erről kezdek faggatózni, bár egyik beszélgetőpartnerem, Kovács István húsz évig dolgozott a tárnákban, arra biztatnak, hogy bányaügyekről inkább a szemközti porta kapujában állingáló Kolozsvári Sándort faggassam. Sándor 24 évet húzott le gépészként a szénbányában. Emlékezete szerint a szén- és aszfaltbányászat fénykorában a kitermelőhelyeken, a felszíni kiszolgálóüzemekben és a karbantartóműhelyekben több mint hatezren keresték meg a kenyerüket.
Kis bányatörténeti trakta. A szakirodalomban először Francois-Sulpice Beudant francia tudós említi a derna–tatarosi aszfaltot. Az 1800-as évek elején a kor nagy tekintélyű természettudósa XVIII. Lajos megbízásából és támogatásával rótta az akkori Magyarország úttalan útjait. Az első részletes geológiai leírás 1822-ben készült el – francia nyelven. Beudant így fogalmaz terjedelmes munkája előszavában: „Egy ország, amelyre a természet minden kegyét pazarolta, amelynek éghajlata félgömbünkön a legkedvezőbb, földjét hatalmas folyók öntözik, síkságai csodálatosan termékenyek, a hegyei pedig – amelyeken a földmivelés már lehetetlen – ásványokban gazdagok. Az ilyen ország felébreszti az utazó kíváncsiságát és a természetbúvár figyelmét.” A reformkorban nemcsak közútjaink voltak burkolatlanok, hanem a városi utak nagy része is. Széchenyi István magáévá téve azt a latin mondást, hogy „via vita”, azaz: út az élet, rámutatott, hogy az utak hiánya az ország fejlődésének legnagyobb kerékkötője. Felhívása pusztába kiáltott szó maradt. Hogy a század második felében mégis megindult az útépítés, sőt, az aszfaltútépítés, az többé-kevésbé a véletlen műve. Egy Kovács Mihály nevű inzsellér 1858 tavaszán kirándult Bihar megyébe, Nagyvárad környékére. Feltűnt neki, hogy néhány faluban – Alsó- és Felsődernán, Tataroson – a házak falának legalsó részét mintegy 40-50 centiméternyi magasságban feketére festik. Érdeklődésére a falu lakosai elmondták neki, nem festék ez, hanem a falu határában található szurokszerű anyag, amely megvédi a falat az átázástól. Kovács a helyszínre sietett, és megállapította, hogy amire első pillanatban gyanakodott, az valóság. Ez az anyag a szakkönyveiből már jól ismert bitumen. Laboratóriumi vizsgálatokkal ugyanerre az eredményre jutott. Azonnal társat keresett – és talált is – a nagyüzemi kitermeléshez, s 1863-ban Popper Istvánnal megkezdték a bányászást. Ez a bitumen igen jó minőségű volt, s nagy tömegben fordult elő a földfelszín alatt mintegy 150 méter mélységig.
A társvállalkozó fia – szintén képzett mérnök – már olvasott a bitumen felhasználásával kialakított zajtalan, egységes burkolatról, az aszfaltról, ezért 1864-ben kiutazott Párizsba, hogy idevágó tapasztalatokat szerezzen. Hazautazása után azonnal hozzákezdtek az aszfalt gyártásához és bedolgozásához. Az első magyarországi aszfaltburkolatot Budapesten a Palatinus (ma Nádor) utca 21. számú épülete előtti járdaszakaszon készítették. Hogy a magyar aszfalt kiváló minőségű volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1878-ban, a párizsi világkiállításon a mintadarabok díszoklevelet és aranyérmet nyertek. A fővárosi sikerek után keverőtelepeket hoztak létre szinte minden nagyobb városban, így Nagyváradon, Pécsett, Szegeden, Győrött, Aradon. További előrelépést jelentett a hengereltaszfalt-burkolat meghonosítása. Igaz, a kísérletek először kudarccal végződtek. Az első ilyen burkolatot – egy amerikai szakértő bevonásával – 1906-ban, Nagyváradon építették. Ez azonban egyetlen hét alatt tönkrement. Kiderült, hogy a „szakértő” szélhámos volt… Az első szakszerű leírás Szontagh Tamás érdeme. 1886-ban megjelent tanulmányában közölte, hogy a Réz-hegység északnyugati oldalán neogén lerakódások vannak, gazdag aszfalt- és lignittelepekkel. Tataros, Felsőderna és Bodonos határában az aszfaltot a diluviális agyag alatt fekvő pontusi homok tartalmazza, nagy kiterjedésű lencsékben. Közel 8 km hosszan aszfalttal impregnált homokkő van a Derna-patak felső völgyében. A másfél méternyi agyagos termőföld alatt sovány aszfaltréteg fekszik, alatta művelésre érdemes, fekete aszfaltréteg, legalul pedig lignitréteg húzódik.
Egy tudósítás szerint, melyet a millennium korában írtak, Európában a 19. században csupán két jelentősebb aszfalt-előfordulást találtak: 1849-ben a svájci Val de Travers-i, majd 1864-ben Biharországban a felsődernai és tatarosi „aszfalthegyeket.” 1864-ben jegyezték be Nagyváradon a „Magyar asphalt vállalat” nevű céget, mely később részvénytársasággá alakult. Ezekben a bányákban a természetes aszfaltot – ahogy egyszerűbben nevezték: a földszurkot – tárnákban bányászták. A leírások szerint 60–100 méter mélységig öt réteg-előfordulás volt, és a természetes aszfaltrétegek alatt mintegy 1 méter vastagságban lévő lignitet is kibányászták. Leggazdagabbak lignitben (fiatal képződésű barnaszénben) és aszfaltban a Réz-hegység nyugati homlokán elterülő pontusi rétegek, úgyhogy a Czigányfalva, Tataros, Derna és Bodonos közt fekvő alacsony hegységet Aszfalt-hegyeknek nevezték el.
Európában a századforduló táján csak Angliában és Magyarországon építettek hengerelt aszfaltokat. Vidéky László mérnök már 1873-ban szorgalmazta ezt a technológiát. Egy német útépítő cég a Magyar Asphalt Részvénytársasággal közösen Stuttgartban építette az első aszfaltburkolatot, éppen Vidéky irányításával. A millenniumi kiállítás riportere szerint: „Aszfaltot egy cég állított ki, még pedig a hazai aszfaltipari részvénytársaság (Budapesten, gyárak Tataroson, Mezőtelegden). E cég kiállítása részint a bányászati, részint a vegyipari pavilonban volt látható. Mindenek előtt ki volt állítva azon pontusi korú, nyers aszfaltos homok, amelyből a gyár az aszfaltot nyeri. Magát az aszfalttelepet fotográfiák illusztrálták. Meglepő volt a készítmények sokasága, amelyek közül felsoroljuk az aszfalt briquetteket, aszfalt fedőlemezeket, isolálásra szolgáló lemezeket, nyers olajat, gépolajakat, sárga bőrkenőcsöt, vörös tetőmázt, fekete kocsikenőcsöt, aszfaltlakkot stb. A Magyar Asphalt Részvénytársaság felsődernai és tatarosi telepe nemcsak Magyarországon, de külföldön is, különösen a Keleten, egyre nagyobb tért hódít, a miben az anyag kitűnő minőségén kívül a tulajdonos részvénytársaság vezetőinek is nagy részük van. Bihar vármegye aszfalt-ipara nemcsak a bánya-termelésnek egyre fokozódó emelkedése által tanúsítja a fejlődés jeleit, hanem az által is, hogy mellékiparágak keletkezését és fejlődését tette lehetővé.”
Az aszfaltbányászat és -gyártás bihari úttörői (inkább „útépítői”), Kovács Mihály, Popper István és Vidéky László nyomában haladva, a múlt század második felében mind műszaki, mind tudományos szempontból igen jelentős szerepet vállalt Váradi Ernő vegyészmérnök és mineralógus. Beszélgetéseim során többször is emlegetik a hajdani bányászok a vidék legendák övezte, rejtélyes kutatóját. 1910-ben született Nagyváradon, Váradi Ödön, az Ady-kortárs neves jogász és publicista fiaként. 1935-ben fejezte be vegyészeti és ásványtani tanulmányait Drezdában. Hazatérve előbb a Rézbánya környéki molibdén- és uránlelőhelyeket kutatta, majd az 1940-es évek elejétől a derna–tatarosi bányavidék kísérleti központját vezette. Nevéhez több mint 70 találmány kötődik. Legnagyobb sikerét a dernai bitumenből általa előállított termék, az úgynevezett poláris olaj előállításával aratta. A szovjet légiflotta gépei ennek a különleges, mínusz 63 fokig fagyálló ásványi olajnak a felhasználásával repülték át 1952 telén az Északi-sarkot. Váradi Ernő a legmagasabb állami kitüntetésekben részesült, s a fáma úgy tartja, hogy (íme, a nevéhez fűződő legendák egyike…) Sztálin – közvetlenül rejtélyes halála előtt! – Moszkvába hívatta, és tudományos érdemeit elismerve, egy halom arany ékszerrel jutalmazta meg őt. Számos legendás elem fűződik az időközben akadémikusi címet elnyerő kutató titokzatos bukaresti és jászvásári útjaihoz is. Sokan tudni vélik, hogy néhány havi németországi szimatolás után, ezen eltűnései alkalmával alapozta meg a polimerek kutatását, mellyel Elena Ceauşescu tudományos hírnevét „öregbítette”. Házvezetőjének visszaemlékezései szerint még idős korában is, ha éjszaka „megálmodott valamit”, felkelt, fel se öltözött, hanem pizsamában a laboratóriumába sietett, és azon frissiben kísérletekbe fogott. A közelmúlt krónikája. A Magyar Asphalt Rt. a saját szükségletére kezdett lignitet bányászni, először a Felsődernával szomszédos Bodonoson. Az első szénbányászok a Baranyiak által erdőirtás végett a Réz-hegységbe telepített szlovákok leszármazottai voltak. Bodonosról alagúton keresztül lóvontatta csillékkel szállították az üzemanyagot Dernára. A fél évszázadig kitermelést folytató magyar részvénytársaság vagyonát, tizenegy aszfalt- és szénbányájával, ipartelepeivel, épületeivel együtt Trianon után 1922-ben „vette át” – minden kártérítés nélkül! – a Román Kőolajipari Vállalat. A bécsi döntést követő négyesztendős „magyar közjáték” alatti fellendülés után a bányavidéken az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején kezdődött az egyre nagyobb iramú fejlesztés. Az „almaszegi szénmedence”-ként emlegetett kisrégió az ipar, elsősorban az erőművek fokozódó, csillapíthatatlan lignitigényének köszönhetően mintegy hatezer bányásznak biztosított az országos átlagnál „több”, „jobb” kenyeret. Bár – mint azt nyugdíjas riportalanyaimtól megtudom – a Zsil-völgyi bányászok az ottani nagyobb fűtőértékű feketeszén miatt mindig sokkal többet kerestek, mint ők. Az almaszegi bányát műszaki fejlesztés révén 1975-ben – elsőként az országban – teljes mértékben gépesítették. Ennek eredményeként 1985 és 1988 között a munkaversenyben elnyerték az országos első helyet. Románia kőszénellátásának 10 százalékát adva többször kiérdemelték a „Szocialista Munka Hőse” kitüntetést…
Ebek harmincadján. Kolozsvári Sándor nyugalmazott bányagépész véleménye szerint barnaszén még akár évtizedekre elegendő volna a közel száz kilométer hosszan elnyúló tárókban, de csak egyetlen vállalkozó próbálkozik a bányászat felélesztésével a közeli verzár–bodonosi bányavidéken. A tárnákat a rendszerváltozás után fokozatosan zárták be, úgymond konzerválták, szerre nyilvánították „nem rentábilissá” őket. Sándor máig nem érti, kinek, kiknek az érdeke volt a teljes leállás. Mint megannyi ebek harmincadjára ítélt üzem esetében, a „konzerválás” itt sem jelentett egyebet, mint mindennek a szétverését, minden elmozdítható széthordását. Sándor több mint két évtizedig bányakombájnok kezelőjeként dolgozott. A fejtés előkészítése nyomán két fronton haladtak előre, akár nyolcvan-száz méter szélesen. A kitermelt lignitet futószalagon hozták ki, apró villanymozdonyok vontatta csillékkel, billenőkocsikkal szállították az almaszegi szénsilókig, ahol vagonokba rakták át, s főleg a nagyváradi hőerőművet táplálták ezzel a fűtőanyaggal. Kolozsvári Sándor emlékezete szerint a középesi bányában, ahol ő dolgozott, hét halálos baleset történt. A frontfejtésben dolgozók közül szinte mindenkit értek kisebb-nagyobb sérülések, őt magát is. Bányalégrobbanás csak a bodonosi fejtésnél fenyegetett, csak ott keletkezett metángáz a tárnákban. A szolidaritás viszont sok életet mentett meg. Egyszer Sándorék brigádja mögött kigyulladt egy frontfejtés. Egyetlen bányásznak sem volt kötelező védőmaszkja, s a nagy füst teljesen elzárta a visszautat, nem tudtak kimenekülni. Az egyik igazgató – a főnökök mind el voltak látva komplett, oxigénpalackos védőfelszereléssel – mentette ki őket, annyi maszkot hozott magával, ahányan bent rekedtek. Az egyik maszk meghibásodott, s megmentőjük váltakozva hol a pórul járt bányász, hol a saját szájába dugdosta az életet jelentő oxigén forrását. Amikor megszűnt a bányászat, sokan elköltöztek, másfelé próbáltak szerencsét. Sándor egyik cimborája meg sem állt Kanadáig. Mivel jóval kevesebbet kerestek, mint a feketeszenet bányászó Zsil-völgyiek, a nyugdíjuk is jóval kevesebb lett. Debreceni Sándornak huszonnégy esztendei föld alatti munka után 1370 lejjel kell beérnie. Sándor egyébként újságolvasó ember, beszélgetésünk során tájékozottnak bizonyul az ország-világ dolgaiban. Bevallja őszintén: „a politika nem érdekli”, az elvonások és a megígért, de elmaradt nyugdíjemelések miatt „nem ért egyet az RMDSZ politikájával”. Emiatt leskelődött át „közömbösen” a kapujában álldogálva, emiatt nem kelt át az úton, hogy részt vegyen az imaházban tartott megbeszélésen. Szerinte a Szövetségnek nem kellett volna belépnie a demokrata-liberálisok vezette kormánykoalícióba. Mielőtt elbúcsúznánk egymástól, az iránt érdeklődöm: az ő ifjúsága idején milyen volt Felsődernán és széles e vidéken az élet. „A bányászok nagyobb része áttelepedett a vidék falvaiba, de sokan ingáztak, akár hatvan kilométerről is. Autóbuszkonvojok hozták-vitték naponta háromszor a váltásokat. Sok-sok magyar élt itt – kapom a választ. – Volt egy jó focicsapatunk, bányásznapi rendezvényeken nagy ünnepségek zajlottak, a prémiumokból bőven futotta miccsre, sörre. Akár hiszi, akár nem, itt fent a gyártelepen szinte csak magyar szót lehetett hallani az én gyerekkoromban, a románok meg a szlovákok lejjebb laktak, a faluban, de sokan közülük beszéltek magyarul. Csupa magyar szomszédunk volt, ez véges-végig magyar utca volt, én még magyar iskolában végeztem a hét elemit. Amikor Nagykágyán beiratkoztam a gépészeti szakközépiskolába, nagy gondom támadt abból, hogy jószerével egy szót sem értettem románul.” Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

BBTE-vezetőből főtitkárhelyettes
Magyari Tivadart, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatvezető rektor-helyettesét nevezte ki Kelemen Hunor szövetségi elnök az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettesének. A kinevezés Kovács Péter főtitkár előterjesztése alapján történt.
A nevesítést a Szövetségi Képviselők Tanácsának is meg kell erősítenie, erre 2011. szeptember közepén kerül sor. Magyari Tivadar lapunknak elmondta, az RMDSZ főtitkára még a nyár folyamán megkereste azzal a kéréssel, hogy vállalja el a tisztséget.
„Úgy döntöttem, vállalom, mivel úgy éreztem, kár lenne nem kamatoztatni mindazt a tapasztalatot, amit az évek folyamán rektor-helyettesként felhalmoztam” – jelentette ki az új főtitkár-helyettes.
Magyari megerősítette: nem vállal újabb rektor-helyettesi mandátumot, ám továbbra is a BBTE oktatója marad. Mint ismert, az RMDSZ főtitkárságán öt főtitkárhelyettesi poszt van, s már csak az oktatásért felelős szakember kinevezése hiányzott ahhoz, hogy „teljes felállásban” működjön az intézmény. Új Magyar Szó (Bukarest)

/vezércikk/
Eckstein példája
Amikor az elveszített 2008-as parlamenti választások után Eckstein-Kovács Péter volt RMDSZ-es szenátor elszegődött Traian Băsescu mellé kisebbségügyi tanácsosnak, az RMDSZ éppen akkor került ellenzékbe.
A volt kisebbségügyi miniszter úgy vált tehát részévé az államelnök gyakorolta hatalom köreinek, hogy alakulata ellenzékben volt kénytelen politizálni. Akkor a politikus gesztusát sokan oportunistának titulálták – e sorok írója is –, és azt vágták a fejéhez, hogy a hatalomból kiszorult RMDSZ-t cserben hagyva „lepaktált” a Cotroceni-palota urával
Most, majdnem három év után, fordult a kocka: az RMDSZ van kormányon az „elnöki párt” oldalán, és Eckstein-Kovács Péter „vonult ellenzékbe” azzal, hogy lemondott magas cotroceni-i posztjáról. A volt szenátor elvi okokkal indokolta lemondását: Traian Băsescuval szöges ellentétben ő ellenzi a verespataki bányaberuházást, és ez a nézetkülönbség lehetetlenné teszi az együttműködést közöttük más kérdésekben is.
Eckstein gesztusa mindenképpen üdvözlendő, még akkor is, ha felmerül a kérdés: miért csak most, és miért éppen most kerül rá sor? Az államfő ugyanis már a korábbi években is egyértelműen értésre adta vélekedését ebben a kérdésben – legutóbb a 2009-es államelnöki választási kampányban, amikor az ellenfelével, Mircea Geoanával lefolytatott tévévitában ország-világ előtt kinyilatkoztatta: ő az aranykitermelés híve. Ha tanácsosa már akkor nyilvánosan elhatárolódik tőle, ha akkor lemond, a gesztusnak azonnali, akár a választások végkimenetelére is kiható politikai következményei lettek volna.
Így azonban marad az igencsak kevés konkrét gyakorlati következménnyel járó becsületbeli lemondás, aminek értékéből levon valamelyest a késői „eszmélés” ténye is. Arról nem is beszélve, hogy abban a kérdésben, amelyikben Eckstein-Kovács Péter valóban illetékes – a kisebbségvédelem terén – nem sok eredményt mutathatott fel a Traian Băsescu oldalán eltöltött szűk három év alatt: az államfő továbbra is a caracaliakéval egyenrangúnak tartja a székelyföldi emberek autonómiaigényét (egy lemondást ez is megért volna!), az e területen elért eredmények pedig sokkal inkább köszönhetőek az RMDSZ kormányzati, mintsem Eckstein cotroceni-i szerepvállalásának.
Egyébként,ha már párhuzamot vontunk az RMDSZ és volt szenátora által leírt politikai ívek között, tegyük fel a kérdést: ha már annakidején – nem sokkal Eckstein után – a szövetség is az elnök és pártja mellé állt, megtörténik-e ugyanez most is, ellenkező irányban? Érdekes fordulata lenne ez a politikai életnek.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés Eckstein-Kovács Péter lemondását követendő példának nevezte –
Péntek délelőtt nagyváradi EP-irodájában sajtótájékoztatót tartott Tőkés László európai parlamenti alelnök és Szilágyi Zsolt kabinetfőnök. Felvázolták az EP-alelnök főbb célkitűzéseit.
Szilágyi Zsolt kabinetfőnök elmondta: mivel lezárult egy időszak, és elkezdődött az Európai Parlament őszi ülésszaka, fontosnak tartották, hogy összefoglalják Tőkés László eddigi EP-képviselői és alelnöki tevékenységét, és felvázolják a főbb célkitűzéseket. Szerintük a következő tárgykörök és ügyek képezik ezek lényegét: a nemzeti és keresztény értékek képviselete, a kelet-közép-európai rendszerváltoztatás előmozdítása, a kisebbségi közösségi jogok kivívásáért folytatott küzdelem egy európai kisebbségvédelmi rendszer kialakítása távlatában, a kárpát-medencei magyarság érdekeinek védelme a közép-európai nagyrégió helyreállítása és kiépítése keretében, az üldözött keresztények és kisebbségi közösségek védelme, a Lisszaboni Szerződés vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének az életbeléptetése, illetve az intézményes európai-egyházi kapcsolatok kiépítése, a nyugat-balkáni és a keleti partnerséghez tartozó országoknak az EU-hoz történő csatlakozásának támogatása, Románia schengeni övezethez való csatlakozásának az elősegítése és az országhatárok átjárhatóságának munkálása, a cigányság jogainak védelme és emancipációja az európai cigánystratégia létrehozása és életbe léptetése által, a közvetlen polgári demokrácia eszközrendszerének kialakítása az állampolgársági kezdeményezés elfogadásával és alkalmazásával, valamint az európai környezetvédelem globális kitekintésű érvényesítése a cián alapú bányakitermelés betiltásával (Verespatak).
Egyaránt képviseli
Tőkés László hangsúlyozta: az Európai Parlamentben egyaránt képviseli a magyar és a romániai érdekeket. „Szívügyének” tekinti Románia schengeni csatlakozást, de ugyanúgy felvállalta a magyar érdekképviseletet is, például az anyaország féléves EU-elnöksége alatt. Úgy fogalmazott: számára természetes, hogy magyarként a magyar nemzeti, román állampolgárként pedig Románia érdekeit képviseli, hiszen e két ügy egy egyesült Európában nem lehet ellentétben egymással. Ugyanakkor pozitív politikai konjukturának nevezte, hogy a néppárti frakciónak a tagja, mely tömörülésnek Schmitt Pál és Traian Băsescu államelnökök is a hívei, illetve a PDL és az RMDSZ EP-képviselői is ezen csoport széksoraiban foglalnak helyet.
A volt püspök magyar-magyar összefogásra buzdított, mert megítélésében ez „categoricus imperativus”, azonban szerinte „nem fog menni, ha folytatódik az RMDSZ verespataki politikája, amit Kelemen Hunor és Borbély László, az RMDSZ vezető emberei testesítenek meg, ha továbbra is a hatalom fogságában maradnak, ha gátolják az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, és ha a magyar nemzetpolitika ügyében nem tisztázzák álláspontjukat”. Újságírói kérdésre válaszolva az EP-alelnök követendő példának nevezte Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos lemondását, meglátásában ezen tettével indirekt módon az RMDSZ opportunista és megalkuvó politizálására figyelmeztetett, mellyel nagy károkat okoz az erdélyi magyarságnak. Tőkés László Verespatakkal kapcsolatban megjegyezte: az európai regionalitás szellemében elképzelhetetlen lenne, hogy a fővárosban hozzanak egy ilyen jelentős, az egész Kárpát-medence szempontjából fontos döntést, anélkül, hogy megkérdeznék a helybélieket.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro. Erdély.ma

Tőkés: Magyarként a magyar nemzet érdekeit képviselem
Az Európai Parlamentben kezdődő őszi ülésszak apropóján összehívott mai (2011. szeptember 2.) sajtóértekezleten Tőkés László EP-alelnök kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt társaságában tekintett vissza eddigi parlamenti tevékenységére.
Szilágyi Zsolt emlékeztetőül elmondta: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként mandátumot nyert Tőkés László EP-képviselő egyszerre tagja az Európai Parlament román és magyar néppárti delegációjának, a magyar és a román küldöttségnek. A kulturális és a külügyi szakbizottságokon kívül az Emberi Jogi Bizottság tagjaként is tevékenykedik, mint képviselő, de alelnökké választása óta, Schmitt Pál portfólióját megörökölve, egyaránt felel a kultúráért, az egyházi és vallási felekezetekkel való párbeszédért, a Keleti Partnerségért, valamint a nyugat-balkáni bővítésért.
 Tőkés László felvezetésképpen rámutatott arra, hogy a Néppárti EP-frakció támogatásával elnyert alelnöki tisztségében nemcsak a magyar, hanem a magyar-román összefogást és együttműködést is sürgette, ugyanakkor Románia schengeni övezethez való csatlakozása ügyének előmozdítását is szívügyének tekintette. „Egészen természetes, hogy magyarként a magyar nemzeti, román állampolgárként pedig Románia érdekeit képviseltem. Az egyesült Európában a kettő nem áll egymással ellentétbe” – hangsúlyozta az alelnök.
Szilágyi Zsolt összegezte azokat a tárgyköröket, melyek meghatározták Tőkés László képviselői és alelnöki tevékenységét. Ezek közül kiemelte a Lisszaboni Szerződés vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének az életbe léptetésére irányuló szolgálatát, az egyházak és különböző vallási felekezetek közötti párbeszédet, a kommunista múlttal való szembenézés terén kifejtett munkáját, továbbá a ciánalapú bányakitermelés betiltásának – Áder János képviselővel közös – kezdeményezését. Verespatak ügyében Tőkés László kabinetfőnőke azt mondta, sajnálatos, hogy Bukarestben az Erdélyben élők megkérdezése nélkül, mintegy a fejük fölött hoznak döntéseket ebben a kérdésben. Méltó volna, hogy Románia ne menjen szembe az Európai Parlamenttel, mely elsöprő szótöbbséggel hozta meg a ciánalapú bányakitermelés betiltását.
Tőkés László EMNT-elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a Nyugati Szigethegységbe tervezett aranybányának országhatárokat meghaladó, komoly regionális vonatkozásai vannak. Ennek alátámasztására elevenítette fel a tíz évvel ezelőtt történt tragikus nagybányai természeti katasztrófát, mely az egész Tisza folyó élővilágát sújtotta. A verespataki ciántechnológián alapuló bányászat könnyen vezethet hasonló, az egész Kárpát-medencét érintő, ökológiai szerencsétlenséghez.
Újságírói kérdésre válaszolva Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos döntését – aki éppen a verespataki bányászat államfői támogatása miatt mondott le a minap tisztségéről – „példaértékűnek” nevezte. Az RMDSZ vonatkozásában ugyanakkor rámutatott: 2009-ben az erdélyi Magyar Összefogás jegyében valósulhatott meg egy olyan együttállás, aminek eredményeként három erdélyi magyar politikus képviselheti közösségét az Európai Parlamentben; az akkor létrejött együttműködés azonban az RMDSZ hibájából utóbb félbeszakadt. Az érdemi összefogás és a kizárólagos egységretorika között különbség van, mutatott rá a püspök, példaként említve, hogy ma már szándékos csúsztatással élve fel szokták róni neki a szervezet vezetői, hogy az RMDSZ színeiben jutott be az Európai Parlamentbe, holott nem ő kérezkedett fel az RMDSZ szekerére, hanem az RMDSZ kérte fel őt a közös lista vezetésére.
Az RMDSZ kizárólagosságon alapuló döntései továbbra is az érdemi összefogás ellen hatnak: saját korábbi álláspontjukkal homlokegyenest ellenkező nézeteket képviselve, játszanak dicstelen szerepet a kudarcos román kormányban, illetve a verespataki afférban, a demokrácia eszméjének hadat üzenve akadályoztatják az új erdélyi magyar párt bejegyeztetését, ráadásul a létrejövőben lévő erdélyi Kulturális Autonómia Tanácsot is elpártosítják.
Mindezek mellett és ellenére: az egyetemes magyar együttműködés rendszerének részeként az erdélyi magyar politikai élet „categoricus imperativusza” az összefogás – zárta mondanivalóját Tőkés László.
Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája

Kisebbségi szeminárium a magyarnyelvű felsőoktatásról
Jóváhagyta a román kormány a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálását, a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen azonban továbbra is megoldatlan a magyar tagozat önállósulása. Ezek voltak a kiemelt témái egy kisebbségi szemináriumnak Marosvásárhelyen.
Az RMDSZ miniszterei jó hírrel érkeztek a felsőoktatási tanácskozásra: a román kormány a héten jóváhagyta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálását, igaz, erre a döntésre több mint egy évet kellett várni.
A Bernády Közművelődési Alapítvány rendezvényén a napok óta műtős ruhában demonstráló marosvásárhelyi orvostanhallgatók is megjelentek. Ők amiatt tiltakoznak, hogy az egyetem szenátusának román többsége elutasította egy önálló magyar tagozat létrehozását, holott ezt már törvény írja elő. Az RMDSZ politikai alelnöke szerint a Román Oktatási Minisztérium csak akkor hagyhatja jóvá a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem új chartáját, ha abba belekerül a magyar tagozat szervezeti önállósága.
Az anyanyelvi felsőoktatásról rendezett tanácskozáson elhangzott: az új oktatási törvény nem csak lehetővé teszi, hanem előírja, hogy a többnyelvű állami egyetemeken önálló tagozatokba szervezzék a kisebbségi nyelveken működő szakokat.
Duna Tv, Híradó. Erdély.ma

Önálló magyar karokat az egyetemeken
A többségnek meg kell adnia a lehetőséget a kisebbség számára, hogy maga dönthessen saját ügyeiben – hangzott el tegnap azon a romániai kisebbségi felsőoktatásról szervezett konferencián, amelyet a Bernády György Közművelődési Alapítvány szervezett Marosvásárhelyen. Markó Béla miniszterelnök-helyettes a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetre utalva leszögezte: az oktatási minisztérium nem fogadhat el olyan egyetemi chartát, amely nem biztosítja az önálló karok létrehozásának lehetőségét, ugyanis az új oktatási törvény egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek gyakorlatilag kötelezik a többnyelvű egyetemeket arra, hogy a kisebbségi oktatás számára önálló karokat hozzanak létre.
A marosvásárhelyi tanácskozáson részt vettek a magyar nyelvű oktatást biztosító állami és magánegyetemek vezetői, oktatási szakemberek, a romániai nem magyar kisebbségi szervezetek képviselői, valamint az RMDSZ vezetői. A konferencián felmerült a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet. Ott a román többségű egyetemi szenátus a nyár elején olyan egyetemi chartát fogadott el, amely nem teszi lehetővé a magyar tagozat megalakulását, annak ellenére, hogy az oktatási törvény előírja ezt az olyan multikulturális egyetemek esetében, mint amilyen a marosvásárhelyi felsőoktatási intézmény. Nagy Örs, a marosvásárhelyi egyetem rektorhelyettese úgy értékelte: a magyar nyelvű oktatás megerősítése szempontjából létkérdés a magyar tagozat létrehozása a marosvásárhelyi egyetemen.
Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, az RMDSZ frissen kinevezett oktatási főtitkárhelyettese kifejtette: a kolozsvári felsőoktatási intézményben a magyar nyelvű oktatás szempontjából sokkal jobb a helyzet a marosvásárhelyi egyetemhez képest, a korábbi tanszékek helyett most megalakulhattak a magyar nyelvű intézetek, és ez nagyobb fokú önállóságot biztosít az eddigiekhez képest a magyar tagozat számára.
A Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja által ismertetett statisztika szerint Romániában évente körülbelül nyolcezer diák érettségizik magyar nyelven, csak 25 százalékuk folytatja anyanyelven egyetemi tanulmányait, további 25 százalékuk pedig román nyelven tanul tovább. Az érettségizők ötven százaléka nem vesz részt felsőoktatásban. Markó Béla kifejtette: az elmúlt húsz évben fokozatosan sikerült leépíteni az előítéleteket és ellenérzéseket az oktatás nyelvét illetően, most újabb problémacsomagot kell megoldani: az anyanyelvű oktatást érintő döntési jogkörök kérdését. Az egyetem előtti oktatásban ma már a helyi közösségek és maguk az iskolák döntenek az őket érintő kérdésekben, a felsőoktatásban azonban továbbra is viták alakulnak ki, különösen a kisebbségi nyelvű egyetemi vonalak, karok létrehozását illetően. A kisebbségek számára megfelelő megoldások kialakítása azonban csak idő kérdése, ugyanis az új oktatási jogszabály egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek gyakorlatilag kötelezik a többnyelvű, úgymond "multikulturális" egyetemeket arra, hogy a kisebbségi oktatási vonalak számára önálló karokat hozzanak létre. Ezért az oktatási tárca sem fogadhat el olyan egyetemi chartát, amely megtagadja az önálló egyetemi karok létrehozását – mutatott rá Markó Béla, utalva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetre. Leszögezte: a felsőoktatásban érdekelteknek meg kell érteniük azt, hogy a kisebbségi oktatás esetében az önálló döntés kérdése alapvető jog, amelyet nem lehet elvitatni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés szerint az EMNT és az EMNP csak a magyarság érdekében működne együtt az RMDSZ- szel
Tőkés László, az EP alelnöke szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt számára "a magyarság érdekeinek szolgálata kötelező", és csak ennek alapján képzelhető el az RMDSZ-szel való együttműködés a jövő évi választásokon.
Nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László pénteken kijelentette: természetesnek tartja, hogy abból a tisztségből, amelyet betölt, mind országa, mind a magyar közösség érdekeit szolgálja.
"Ez nem mond ellent egymásnak" – jelentette ki Tőkés.
Azt mondta, azért jelöltette magát az RMDSZ-szel közös listán az európai parlamenti választásokra, mert a szövetségnek nem lett volna esélye EP-képviselői mandátum megszerzésére, és mert a magyar közösség érdekeit akarja szolgálni.
"Némelyek elfelejtik, hogy nem én kértem a listára való felvételemet, hanem az RMDSZ volt olyan helyzetben, hogy nem volt esélye egy európai képviselői helyet megszerezni, és ők kértek fel, hogy fogadjam el a lista első helyét mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Nem az RMDSZ kedvéért mentem bele ebbe a kompromisszumba, hanem a magyarság érdekei szolgálatában tettem" – nyilatkozta az EP alelnöke. Ennek ellenére – jelentette ki Tőkés – a jövőben az RMDSZ-szel való együttműködés csak akkor folytatódhat, ha a szövetség tagjai vele azonos célokat követnek. "Az EMNT és a létrehozandó Erdélyi Magyar Néppárt számára kötelező a magyarság érdekeinek szolgálata. Csak ezen az alapon képzelhető el az együttműködés a jövő évi választásokon" – jegyezte meg Tőkés.
Véleménye szerint az EMNT és az RMDSZ közötti együttműködés elszakadt a szövetségtől, melynek tagjai megfeledkeztek a magyar testvériségről. Népújság (Marosvásárhely)

Fontos a barátságos szellemiség és a konszenzusra törekvés
Interjú Sándor Krisztinával, a Magyar Ifjúsági Tanács leköszönő elnökével
Sándor Krisztina Brassóban született 1980. június 15-én, Sepsiszentgyörgyön nőtt fel. 2003-ban végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika- és Közigazgatástudományi Karának újságírói, 2005-ben pedig politikatudományok szakán. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnökeként nyolc éven át irányította a nemzeti, keresztény, hagyományőrző és hagyományalakító irányvonalat képviselő, a szerves fejlődésre összpontosító ifjúsági ernyőszervezet munkáját. MIT-elnökségét megelőzően a homoródalmási, sepsiszentgyörgyi helyi unitárius ifjúsági egyletekben, majd az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletben (ODFIE) tevékenykedett. A fiatalok folyamatos önképzésének, aktív közösségi szerepvállalásának buzdításáért végzett lelkes munkája mindössze egyik meghatározó jellemvonása elnöksége időszakának. A MIT vezető testületének legutóbbi, kétéves megbízatása lejárt, a szeptember 2–4. között zajló lakiteleki táborban tartott mai tisztújító küldöttgyűlésen pedig új elnökséget választanak, amely Sándor Krisztina reményei szerint friss lendületet ad majd a szervezetnek. Könyv, biciklitúra, civilsuli, diákvetélkedő
– Nyolc éve irányítod a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tevékenységét. Milyen mérföldköveket emelnél ki ebből az időszakból? Milyen akadályokkal szembesültél elnökként és melyek voltak a számodra legjelentősebb megvalósítások?
–Mérföldkőnek tekintem az első önálló MIT-iroda kialakítását 2003-ban, a 15 éves ernyőszervezet megünneplését a szovátai MIT-táborban – tortával, kis ajándékokkal, ahogy illik –, illetve ennek kapcsán a Másfél évtized című interjúkötet kiadását 2006-ban. Szintén meghatározó volt a Tekerj rá! elnevezésű, az autonómiát népszerűsítő biciklitúra megszervezése 2006-ban Székelyföldön, a Civilsuli városjáró konferenciasorozat elindítása 2007-ben egy első alkalommal elnyert európai uniós pályázatnak köszönhetően, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezésének átvétele 2008-tól, valamint az idén ötödik alkalommal megszervezett Adj, király, katonát! vetélkedősorozatunk iránti hatványozott érdeklődés és siker megtapasztalása. Ezeket így hirtelen soroltam fel, s ha ennyire jól emlékszem az évszámokra, akkor valóban mérföldköveknek is számítanak. Természetesen ezek mellett még sok kisebb-nagyobb programnak voltunk a részesei, nehéz is lenne felsorolni.
Az akadályokról szólva elmondhatom, hogy az ernyőszervezet berkeiben évekig arra figyeltünk a négytagú elnökséggel (akik közben mellettem cserélődtek), hogy a tagszervezetek egymás közötti, valamint MIT-hez való viszonyát megfelelő szinten ápoljuk, fejlesszük a közös programok és a képviselet által. Belső akadályoztatás irányomban nem volt: ha konfliktusaink akadtak – mert természetesen voltak –, akkor azt igyekeztünk kellő időben kezelni. Számomra mindig az volt fontos, hogy csapatban gondolkodjunk, s egymást folyamatosan segítsük. Ettől is több a MIT, mint külön egy-egy tagszervezete, s ezt a sokszínű csapatot másképp nehéz is volna összetartani.
– A MIT hangsúlyos szerepet tölt be az erdélyi civil életben. Melyek irányvonalának főbb meghatározó elemei? Megalakulása óta bekövetkezett-e számottevő változás a szervezet ideológiájában?
–A szervezet irányvonala az, amit szerintem sikerült megőrizni az évek során. Jelmondatunk – Mi tudjuk, mit akarunk! – nem csupán szójáték, hanem azt is jelzi, hogy határozottan képviseljük azt a nemzeti, keresztény, hagyományt őrző, alakító, és a mában megvalósítható fejlődésre figyelő irányvonalat, amely mindig is meghatározta ezt az ernyőszervezetet. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a tagszervezetekbe és a MIT-be bekapcsolódó fiataloknak azt a felfogást igyekszünk átadni, hogy a folyamatos önképzés, az aktív közösségi élet és az ehhez tartozó célok által mindannyian otthonosabban fogjuk érezni magunkat. Tudatosítani szeretnénk bennük, hogy közös felelősségünket ugyanúgy vállalni kell, ahogy mások is megtették előttünk. A legfontosabb pedig az, hogy minél több erdélyi magyar fiatal ráérezzen a közösen végzett önkéntes munka ízére, az ily módon elérhető sikerekre, tapasztalatgyűjtésre, és ezáltal a közösségi fejlődés útjára lépjen.
Négy év Tusványos
– 2008-ban a MIT átvette a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor erdélyi főszervezői szerepét. Milyen összefüggésben valósult meg ez a szervezet történetében, illetve milyen belső és külső értékelések, visszajelzések szűrődtek le mindeddig a MIT szintjén?
– Erre már úgymond pár évvel korábban készültünk, és jeleztük is az erdélyi és magyarországi alapítóknak, hogy mi úgy gondoljuk, ez pontosan a MIT-nek „való”, hiszen tömörítjük a jelentős magyar országos ifjúsági szervezeteket. Voltaképpen a következetes, jó értelemben vett lobbizás, valamint az alapítók jó irányú döntése folytán került hozzánk Tusványos erdélyi szervezése.
Idén negyedik alkalommal szerveztük meg, és az első két év majdnem felhőtlen sikerein túl már természetesen többet látunk, többet elégedetlenkedünk a saját munkánkkal szemben is. Mivel legalább kétfejű a szervezés – a MIT és a magyarországi partner, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány –, s még a korábbi szervezők is besegítenek, időnként nehéz összefogni a szálakat. Ennek ellenére mindegyik évben sikeresnek könyveltük el a rendezvény lezajlását, nagy problémák nem adódtak. Mindez elsősorban a nagyszerű szervezőcsapat érdeme, akikkel évről évre öröm dolgozni, és átélni a helyszínen mindazt, amit egy hét erőteljes munka és azt övező siker jelent. Tusványos a kedvenc, és az is marad, nemcsak nekem, hanem ma már sokak számára.
MIT MIÉRT
– Az elmúlt évek folyamán hogyan alakult a két fő erdélyi ifjúsági szervezet – a MIT és a MIÉRT – viszonya, illetve milyennek minősítenéd ezt jelenleg?
– Erről annak idején sokat írtunk, beszéltünk, nyilatkoztunk, voltak éles viták is. Mára enyhült a viszony, hiszen gyakorlatilag szinte teljesen párhuzamosan él és építkezik a két ernyőszervezet. Természetesen vannak közös felületek, mint például a Magyar Ifjúsági Konferencia ülései, illetve az erdélyi régiós ülések, de ott is többnyire a közös feladatokra figyelünk, nem arra, ami a múltban volt. Ez annak is köszönhető, hogy nálunk és a MIÉRT-ben is az évek során részben kicserélődtek az elnökségi tagok, az újakban pedig értelemszerűen nem volt olyan mély az ellentét egymással szemben. Én természetesen még „értem” a konfliktusos időszakot is, és most is csak azt mondhatom: a MIÉRT-et annak idején az RMDSZ a MIT ellenében, annak a helyére hozta létre, így értelemszerű, hogy a viszony nem lehet felhőtlen. Elvagyunk – mindkét szervezet éli a maga életét, de többre nemigen vágyik egyik sem a másiktól.
– Milyennek értékelhető a MIT és tagszervezeteinek jelenlegi viszonya? Mennyire vállalják fel az ernyőszervezet általános értékrendjét?
– Alapvetően civil ernyőszervezetként határozzuk meg magunkat, viszont fontosabb közéleti-politikai kérdésekben állást foglalunk. A tagszervezetek természetesen a MIT-nél „még civilebbek”, ha lehet így fogalmazni, hiszen sem a cserkészek, sem az IKE nem foglalkoznak közvetlen módon a közéleti-politikai történésekkel. Ám éppen azért létezik a MIT, hogy ezen a szinten igenis tudjuk kifejezni a véleményünket, bekapcsolódjunk azokba a folyamatokba, amelyeket jónak tartunk stb. A MIT-nek mindvégig erős közéleti jellege volt, s ezt igyekeztünk úgy alakítani, hogy a tagszervezeteknek is megfeleljen. Szólnom kell arról, hogy természetesen voltak ebből fakadóan nagyobb konfliktusok is. 2007-ben, amikor a MIT felvállalta, hogy segíti és támogatja Tőkés László független európai parlamenti képviselőként való indulását, akkor két addigi tagszervezetünk – az OMDSZ és a RODOSZ – kilépett köreinkből.
Civil és politikum határán
– Hogyan látod a női érvényesülés esélyeit az erdélyi társadalmi, illetve politikai életben?
–Tulajdonképpen ugyanolyan esélyeink vannak a közéletben, politikai életben is az érvényesülésre, mint bármely más területen. Ez elsősorban az adott egyén képességeitől, tehetségétől, munkabírásától függ. A többi másodlagos, ezért nem is tartom fontosnak részletezni, mert egy adag közhelybe botlanék.
–Milyen megfontolásból döntöttél úgy, hogy lemondasz a szervezet éléről, nem vállalsz újabb elnöki megbízatást?
– Lejárt a legutóbb vállalt kétéves megbízatásom, de már akkor is azt kértem a szervezetvezető társaimtól, hogy mielőbb váltsanak le, mert itt az ideje, hogy fiatalabbak kerüljenek az élre. Ezt változatlanul így gondolom. Nekem és a szervezetnek is elég, sőt talán sok is volt a nyolc év. Nyugodt lélekkel adom át, mert tudom és látom, hogy a MIT és a tagszervezetek körül vannak tettrekész, ügyes fiatalok, s olyanok is, akik már annyit láttak és dolgoztak a MIT-ért, hogy tovább tudják vinni.
– Mennyire tekinti fontos célkitűzésének a szervezet a jövendő politikusi nemzedék, „utánpótlás” kinevelését?
– Nem ez a közvetlen cél, bár természetesen „benne van a pakliban”. A lényeg az, hogy cselekvő, a közösségükért – nemcsak politikai eszközökkel – tenni akaró, tapasztalatokkal, kiépített kapcsolatrendszerekkel rendelkező, ügyes fiatalok legyenek, akik az erdélyi, székelyföldi falvak és városok életét sikeresen és jól alakíthatják a jövőben. Végignézve a korábbi elnökségi tagok pályáját, valóban elég sokan kerültek politikai tisztségekbe. Fontosnak tartom, hogy azokat a fiatalokat, akik a MIT köreiben szereztek vezetési, szervezési tapasztalatokat, s van rá ambíciójuk, igenis támogassuk a politikai pályán való elindulásukban.
– Milyen úton kellene haladnia a jövőben a szervezetnek? A MIT leendő elnökségének milyen követendő szempontokat, javaslatokat és célokat ajánlanál?
– Arra számítok, hogy az új elnökséggel friss lendületet nyer az ernyőszervezet, s ehhez majd az is hozzájárulhat, hogy nemrég bővült a MIT egy újabb tagszervezettel, az EMI-vel. Szeretném, ha az elmúlt években kialakult országos programokat folytatnák, és ezek mellett azt, hogy megőrizzék és kövessék azt az értékrendet, ami nemcsak a MIT-é, hanem valamennyi tagszervezeté is. A leendő elnökségben bízom, és amint már nekik is elmondtam: azt ajánlom, hogy az együttműködési készség, a barátságos szellemiség, a konszenzusra törekvés mindenkor fontos legyen úgy a tagszervezetekkel való kapcsolat alakításában, mint a személyes szervezetvezetői viszonyok terén is. A céljaink megvannak, munka is van, csak kitartóan kell dolgozni, csapatban, alázattal, s nem egyéni elismerésekre várva.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Gumicsontok
„Bár az átlagemberek nagy többségét teljesen hidegen hagyja a bukaresti és helyi politikai boszorkánykonyhákból kiszűrődő rotyogás, a média – különösen a kereskedelmi tévék és a pártsajtó – igyekszik a nyárvégi uborkaszezont meghazudtoló elánnal és módon a végletekig rágni az éppen aktuális gumicsontokat. Az utóbbi napokban főként a verespataki aranybányászat, a mérhetetlen hatalmi korrupció és a Băsescu-rezsim idegborzoló inkompetenciáját álcázni hivatott diverziók tematizálták a politikai közbeszédet. A ciántechnológiás aranykitermelést ellenző magyar nemzetiségű államelnöki tanácsos, Eckstein Kovács Péter bejelentett lemondása nem keltett különösebb megrökönyödést, mert már lehetetlen helyzetbe hozta őt a főnöke is és a pártja is. Az RMDSZ ugyanis egy gyékényen árulja Traian Băsescuval az erdélyi környezet- és örökségvédelmi érdekeket, Eckstein Kovácsnak pedig ez már túl sok volt. Hétfőn fogja benyújtani lemondását az államfőnek, logikus az lenne, ha ezzel együtt kilépne az RMDSZ-ből is, de egyelőre azzal mentegeti párthűségét, hogy az RMDSZ-nek nincs is hivatalos álláspontja a verespataki beruházás ügyében – folyosói pletykák szerint viszont van közvetlen anyagi érdekeltsége az aranykitermelésben…”
Dénes László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az EP-alelnök sajtóérkezletéről
Tőkés László erdélyi képviselő, az Európai Parlament egyik alelnöke kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt társaságában tekintett vissza eddigi parlamenti tevékenységére tegnap a nagyváradi EP-irodában tartott sajtótájékoztatón, amit unió törvényhozásának kezdődő őszi ülésszaka apropóján hívtak össze. Bevezetőjében Szilágyi emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként az RMDSZ-szel alkalmi összefogásban és a szövetség listáján mandátumot nyert Tőkés László EP-képviselő egyszerre tagja az Európai Parlament román és magyar néppárti delegációjának, a magyar és a román küldöttségnek. A kulturális és a külügyi szakbizottságokon kívül az Emberi Jogi Bizottság (DROI) tagjaként is tevékenykedik, mint képviselő, de alelnökké választása óta – Schmitt Pál feladatkörét megörökölve – egyaránt felel a kultúráért, az egyházi és vallási felekezetekkel való párbeszédért, a Keleti Partnerségért, valamint az EU bővítéséért a nyugat-balkáni országokkal.
Tőkés László felvezetésképpen rámutatott arra, hogy a Néppárti EP-frakció támogatásával elnyert alelnöki tisztségében nemcsak a magyar, hanem a magyar–román összefogást és együttműködést is sürgette, ugyanakkor Románia schengeni övezethez való csatlakozása ügyének előmozdítását is szívügyének tekintette. „Egészen természetes, hogy magyarként a magyar nemzeti, román állampolgárként pedig Románia érdekeit képviseltem. Az egyesült Európában a kettő nem áll egymással ellentétbe” – hangsúlyozta az alelnök.
Szilágyi Zsolt összegezte azokat a tárgyköröket, melyek meghatározták Tőkés László képviselői és alelnöki tevékenységét. Ezek közül kiemelte a Lisszaboni Szerződés vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének az életbe léptetésére irányuló szolgálatát, az egyházak és különböző vallási felekezetek közötti párbeszédet, a kommunista múlttal való szembenézés terén kifejtett munkáját, továbbá a ciánalapú bányakitermelés betiltásának – Áder János képviselővel közös – kezdeményezését. Verespatak ügyében Tőkés László kabinetfőnőke azt mondta, sajnálatos, hogy Bukarestben az Erdélyben élők megkérdezése nélkül, mintegy a fejük fölött hoznak döntéseket ebben a kérdésben. Méltó volna, hogy Románia ne menjen szembe az Európai Parlamenttel, mely elsöprő szótöbbséggel hozta meg a ciánalapú bányakitermelés betiltását.
Tőkés László EMNT-elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy az Erdélyi-szigethegységbe (azon belül az Erdélyi-érchegységbe) tervezett aranybányának országhatárokat meghaladó, komoly regionális vonatkozásai vannak. Ennek alátámasztására elevenítette fel a tíz évvel ezelőtt történt tragikus nagybányai természeti katasztrófát, mely az egész Tisza folyó élővilágát sújtotta. A verespataki ciántechnológián alapuló bányászat könnyen vezethet hasonló, az egész Kárpát-medencét érintő ökológiai szerencsétlenséghez.
Újságírói kérdésre válaszolva Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos döntését – aki éppen a verespataki bányászat államfői támogatása miatt mondott le a minap tisztségéről – „példaértékűnek” nevezte. Az RMDSZ vonatkozásában ugyanakkor rámutatott: 2009-ben az erdélyi Magyar Összefogás jegyében valósulhatott meg egy olyan együttállás, aminek eredményeként három erdélyi magyar politikus képviselheti közösségét az Európai Parlamentben; az akkor létrejött együttműködés azonban az RMDSZ hibájából utóbb félbeszakadt. Az érdemi összefogás és a kizárólagos egységretorika között különbség van, mutatott rá a püspök, példaként említve, hogy ma már szándékos csúsztatással élve fel szokták róni neki a szervezet vezetői, hogy az RMDSZ színeiben jutott be az Európai Parlamentbe, holott nem ő kérezkedett fel őt az RMDSZ szekerére, hanem az RMDSZ kérte fel őt a közös lista vezetésére.
Az RMDSZ kizárólagosságon alapuló döntései továbbra is az érdemi összefogás ellen hatnak: saját korábbi álláspontjukkal homlokegyenest ellenkező nézeteket képviselve játszanak dicstelen szerepet a kudarcos román kormányban, illetve a verespataki afférban, a demokrácia eszméjének hadat üzenve akadályoztatják az új erdélyi magyar párt bejegyeztetését, ráadásul a létrejövőben lévő erdélyi Kulturális Autonómia Tanácsot is elpártosítják.
Mindezek mellett és ellenére: az egyetemes magyar együttműködés rendszerének részeként az erdélyi magyar politikai élet „categoricus imperativusa” az összefogás – zárta mondanivalóját Tőkés László.
Lapunk kérdésére válaszolva azt is elmondta: egyelőre sem ő, sem az EMNT bihari vezetősége nem kapott meghívást arra a tanévnyitó és iskolanévadó nagyváradi ünnepségre, amelyet szeptember 9-ére szerveznek a helyi hatóságok a magyar Országgyűlés jegyzői karának részvételével. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyari: szakmai munkát vár tőlem az RMDSZ
“Jóleső érzéssel fogadtam, hogy az RMDSZ erre a pozícióra egy párton kívülit, a szakma felől jövő személyt kért fel. A felkérésben minőségi, szakmai munkát várnak tőlem és nem politizálást, aminek külön örülök, hisz nem tartom magam alkalmasnak a politikai pályára, és nem is érdekel” - válaszolta megkeresésünkre Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) leköszönő rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője, az RMDSZ újonnan kinevezett oktatási főtitkárhelyettese.
Az RMDSZ fokozott hangsúlyt kíván fektetni a felsőoktatásra, ezért is gondolhattak személyemre - fogalmazott Magyari, aki úgy véli, a felsőoktatás szervezetében szerzett tapasztalatait az RMDSZ berkein belül sikerrel tudja kamatoztatni.
Tisztségéből fakadó terveire vonatkozó felvetésünkre Magyari elmondta, egy sor olyan programot örökölt, amelyek nagyon jól működnek, és folytatni kell őket. “Elődöm, Lakatos András kiváló munkát végzett hosszú éveken keresztül. A legnagyobb horderejű feladatot most a megszületett felsőoktatási törvény végrehajtása jelenti. Fontos, hogy a közoktatásban és a felsőoktatásban a lehető legjobban éljünk a törvény által kínált lehetőségekkel - szögezte le a főtitkárhelyettes.
Arra a kérdésünkre, hogy felsőoktatási szakemberként mennyire van rálátása a közoktatásra, Magyari elmondta, átfogóan ismeri a közoktatás helyzetét, ugyanakkor megpróbál a részletek mélyére hatolni. “Két hete folyamatosan törvényeket olvasok, úgy tanulok, mint aki vizsgára készül, hisz fontos, hogy a felsőoktatás térnyerése mellett a közoktatásnak megmaradjon a súlya az RMDSZ-ben. Az új tisztséggel járó feladatok ellátásában sokat segítenek a főtitkárság munkatársai, csapatmunka nélkül nehéz dolgom lenne” - zárta Magyari. (hírszerk.) Transindex.ro

Felavatták a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum új épületét
"Az erdélyi magyarságnak vannak múlhatatlan céljai, ezek között is van egy, amely minden másnál fontosabb: az anyanyelvű oktatás kiteljesítése. Egy nemzet, egy közösség megmaradásának sokféle feltétele van, de ennek érdekében új iskolák, új intézmények létrehozásával lehet a leghatékonyabban cselekedni" – hangsúlyozta Markó Béla pénteken, Székelykeresztúron, az Orbán Balázs Elméleti Líceum új épületének ünnepi átadásán. A miniszterelnök-helyettes Borboly Csabával, a Hargita megyei Tanács elnökével, Király András oktatási államtitkárral, valamint a helyi önkormányzat vezetőivel többszáz résztvevő jelenlétében avatta fel a nagymúltú magyar tanintézmény új hajlékát. A mintegy kétszáz diák befogadására képes korszerű épület közel 2.5 millió lejes kormányzati támogatásból épült. Az épület felépítéséhez a Communitas Alapítvány is hozzájárult. Markó Béla kiemelte: az anyanyelvű oktatás fontosságát bizonyítja az is, hogy az elmúlt húsz évben az RMDSZ legnagyobb politikai küzdelmei az önálló magyar iskolarendszer és a megfelelő jogi keretek kialakításáért zajlottak. "Ez a küzdelem soha le nem zárul, de az mindenképpen nagy elégtétel, hogy állomásról állomásra haladtunk az anyanyelvű oktatás kiteljesítése szempontjából. Ehhez kellett egy megfelelő törvény, amely immár korlátozások nélkül biztosítja minden szinten az anyanyelvű oktatást, de a jogi keretek nem elegendőek: szükség van a minőségi iskolákra és felkészült szakemberekre is. Fontos és követendő példa erre a székelykeresztúri líceum" – mondta Markó Béla.
"Ez az iskola sem lett volna összefogás nélkül, hiszen szükség volt az iskola tanári karának, vezetőinek és a szülőknek az erőfeszítéseire, de szükség volt a város vezetőinek a munkájára, és ehhez hozzá kell tennünk az RMDSZ részvételét, jelenlétét, cselekvését a román kormányban, hiszen csak ezáltal volt lehetséges, hogy az iskolaépítés anyagi alapjait megteremtsük" – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
Rafai Emil polgármester a helyi közösség egyik legnagyobb megvalósításaként értékelte az új intézmény létrehozását, és köszönetet mondott az RMDSZ-nek a hathatós támogatásért. (rmdsz-tájékoztató) Transindex.ro

Tiszteletbeli elnök lett Kövér László (Országos tanácsot tartott az MPP)
Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés elnökét választotta tiszteletbeli elnökévé a Magyar Polgári Párt (MPP) szombati marosvásárhelyi kongresszusán. Az Országos Tanács (OT) ezúttal valóban ünnepélyesre sikerült, az egyetértés jegyében zajlott, elkerülték az előző két rendezvény botrányai, igaz, szépen, lassan kikoptak a küldöttek közül a Szász Jenő pártelnökkel szembeni vélemények megfogalmazói.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában megtartott rendezvény ígért meglepetése: Szász Jenő javaslatára tiszteletbeli elnökké választották Kövér Lászlót, a küldöttek állva tapsolva jelezték egyetértésüket. Kövér elmondta: az elmúlt húsz évben soha nem érzett késztetést arra, hogy más politikai közösségnek is tagja legyen, de most az MPP-vel lélekben erős közösséget érezve elfogadja a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Kövér László hozzátette: ezt nem az Országgyűlés elnökeként és a Fidesz választmányának elnökeként, hanem magánszemélyként, közéleti emberként, szabad európai polgárként és a magyar nemzet tagjaként vállalja. Erkölcsi kötelességének érzi eleget tenni az MPP felkérésének – mondotta, és hozzátette: a tisztség vállalása elismerését jelenti annak a politikai bátorságnak, amellyel az MPP megszerveződött. Utalt arra, hogy a romániai magyarságnak több politikai szervezete is van, amelyek versengenek egymással. Megjegyezte: a demokrácia, a politikai verseny egyetlen közösséget sem gyengít, hanem erősít. Kiemelte: a mai világban nemzetállamok függetlenségét, autonómiáját nem a másik nemzet autonómiára való törekvése fenyegeti, hanem azok a világot uraló hatalmak és tendenciák, amelyek számára a nemzetállamok, a nemzetek akadályt jelentenek. Az MPP rendkívüli kongresszusának fő célja volt a jövő évi romániai önkormányzati választásokra való felkészülés előkészítése. Erről a testület határozatot fogadott el, emellett a kongresszusi küldöttek döntöttek az MPP Országos Önkormányzati Testületének, valamint a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának megalapításáról. Kincses Mária javaslatára a kongresszuson állásfoglalást fogadtak el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyében is, és kiosztottak három Wass-Akarat-díjat: a párt Kolozs megyei szervezetének, Csép Sándornak és Fodor Imrének. Döntöttek a Márton Áron Akadémia és az Orbán Balázs Akadémia létrehozásáról is. Szász Jenő, az MPP elnöke a határozatok meghozatalát követően szólalt fel, bő három órával a tanácskozás kezdete után. Elmondta, pártja a romániai önkormányzati választásokon az RMDSZ ellenében kíván nemzeti alternatívát nyújtani, és ennek érdekében készek együttműködni a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, valamint a Székely Nemzeti Tanáccsal. Az erdélyi magyar rendszerváltást sürgette, és kijelentette: "Az RMDSZ népnyúzó, ciános politikáját le kell váltani!" Szász Jenő ismételten elmondta, meggyőződése, az erdélyi magyarság változást akar, az elhibázott két évtizedes baloldali politizálás helyett a testvérharcok megszüntetését és egy nemzeti alternatíva felállítását kínálják.
Az MPP III. Országos Tanácsán a 139 küldöttből 126 volt jelen, és nem volt nagyon népes a hivatalos vendégek tábora sem. Kövér mellett Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének vezetője tette tiszteletét, Az RMDSZ soraiból csak a Kereszténydemokrata Platform elnöke, Kelemen Kálmán tett eleget a meghívásnak, de megjelent Izsák Balázs, az SZNT elnöke, román oldalról pedig ott volt Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke és Claudiu Maior, Marosvásárhely alpolgármestere.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az arany, az ördög és az RMDSZ
Az arany az ördög szeme, mindig bajt hoz az emberekre – tartja egy régi mondás, s mintha ma sem lenne másképp. A múlt héten e nemesfém szabályosan szétrobbantotta az RMDSZ látszólagos belső egységét. Eckstein-Kovács fellázadt, Kelemen Hunor meg ajtót mutatott neki. Buta komédia.
Az államfő kisebbségi tanácsadója eddig szótlanul, mi több, vidáman tűrte közvetlen főnöke, az államfő aberrációit. Most a verespataki arany okán felbogozta farkát, és benyújtotta lemondását. Mert – jelentette ki – nem ért egyet Băsescu terveivel, s nem lehet tanácsadó, kinek véleménye szögesen ellentétes azéval, akinek tanácsait osztogatja. Eddig, ha főnöke népszerűtlen döntéseiről kérdezték, elegánsnak tetsző sasszéval rázta le az érdeklődőt: ő csak kisebbségi ügyekben osztogat tanácsokat, nem tiszte, a fizetéscsökkentések, nyugdíjadóztatások, elbocsátások dolgában vagy egyéb kérdésekben okoskodnia, s mosolygott derűsen, de hallgatott, s nem hagyta el jókedve gazdája némely magyarellenes kirohanásakor sem. Hihető tehát ama román újságírókörökben terjedő történet, miszerint az arany bűvkörébe került Băsescu Eckstein ellenérveit hallva, Magyarországra küldte, mert úgymond azok érdekeit képviseli. S ilyenkor a leglojálisabbaknál is elszakadhat a cérna. De megbabonázta az arany Kelemen Hunort is. Fel is út, le is út – mondta Ecksteinnek –, holott az égadta világon semmit sem árt az RMDSZ-nek, hogy egyik-másik embere nem repes az örömtől a verespataki ciános aranykitermelés hallatán. Egyrészt, mert ezt a belső demokrácia jeleként értelmezhette volna mind a tagság, mind a román közvélemény, másrészt, mert némely szélsőséges hangvételre hangolt román politikus és nemzetféltő közbeszóló olyannyira elrugaszkodott e jelenség elemzésével, hogy arra a következtetésre jutott: azért ellenzik itt és most az arany kitermelését a honi magyarok, hogy ha, ne adj’ isten, történne valami, övék legyen, ők bányásztathassák majd ki e hatalmas kincset. Hát nem bájos? Különben is kár szigorkodnia Kelemen Hunornak. Miniszterként letette a garast a ciános kitermelés és a Gold mellett. Önként vagy körülményektől kényszerítve, lelke rajta. De az RMDSZ elnökeként mégis tartozik némi magyarázattal. Mert beiktatásakor és utána mintha azt ígérte volna, hogy új korszakot nyit a szövetség életében: nyitottabb, társkeresőbb, türelmesebb, vitára és az ellenérvek meghallgatására készebb lesz. Most megcáfolta ígéreteit, ráadásul kézbe kapta a nagy seprűt is. Csak mert valaki fütyülni mert a templomban. Talán az ördög szemébe nézett?
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az első ünnepélyesre sikeredett kongresszusát tartotta az MPP
Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés fideszes elnökét választotta tiszteletbeli elnökévé a Magyar Polgári Párt (MPP) a hétvégén, Marosvásárhelyen megrendezett harmadik országos kongresszusán. A hétvégi munkálatok az erdélyi magyar rendszerváltás szükségességének a kinyilatkoztatása jegyében zajlottak, a kongresszus fő célja a jövő évi önkormányzati választásokra való felkészülés előkészítése volt. Szász Jenő, az MPP elnöke beszédében kifejtette, hogy pártja a romániai önkormányzati választásokon az RMDSZ ellenében úgynevezett nemzeti alternatívát kíván nyújtani, és ennek érdekében az MPP kész együttműködni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, valamint a Székely Nemzeti Tanáccsal.
Röpke fél óra alatt öt határozatot és egy politikai nyilatkozatot fogadtak el Magyar Polgári Párt hétvégi országos tanácskozásának küldöttei, mielőtt a hatodik és egyben utolsó határozat szavazásához érkeztek volna. Az addigi két-három tartózkodó vagy éppenséggel ellenszavazó is igennel voksolt ezúttal, mi több: állva, tapsolva nyomatékosította döntését. Terítéken a párt tiszteletbeli elnökének megválasztása szerepelt, aki Szász Jenő elnök javaslatára Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke lett. A fideszes politikus meghatódva és büszkén fogadta az MPP ajánlatát. „Erkölcsi kötelességem volt elfogadni” – fogalmazott új tisztségéről, a kongresszusról kijövet Kövér, akinek az MPP iránti szimpátiája nem új keletű. „Ez nem egy újabb funkció, hanem egy újabb kapocs, amely ehhez a politikai közösséghez fűz. A polgári alakulatban nagyon sok hasonlóságot vélek felfedezni azzal a fideszes közösséggel, amelynek én a tagja vagyok” – tette hozzá az anyaországi kormánypárt második embere.
Terítéken az RMDSZ és a leváltása
A polgáriak harmadik országos tanácsa, az előző két, botrányosra sikeredett kongresszus után ünnepélyes eseménnyé sikeredett. A parttalan viták, hangzatos sértegetések, látványos kivonulások helyét ezúttal a pártfegyelmet jelző egyetértés, összeborulás és vastaps vette át. Az alakulat elnöke, Szász Jenő is elsöprő sikert aratott az erdélyi magyar rendszerváltás szükségességéről tartott politikai beszámolójával. Az elnök, aki Márton Áron püspök, a közösségi szabadságra buzdító szavaival kezdte mondandóját, ezúttal is hamar átnyergelt kedvenc témájára, és az RMDSZ ostorozására építette beszédét.
„Az RMDSZ népnyúzó, ciános politikáját le kell váltani!” – jelentette ki, miközben az erdélyi magyar rendszerváltást sürgette. „Célunk az erdélyi magyar erkölcsi többség megerősítése, a nemzeti alternatíva felállítása, amely a nemzeti és keresztény értékközösségen túl képes megszólítani a keresztény gondolkodás jegyében mindazon társadalmi rétegeket – a kisnyugdíjasokat, a bérük megcsonkítása által megkárosított pedagógusokat, egészségügyben, oktatásban, kultúrában, közszférában dolgozókat, munkanélkülieket, a jövőjüket reményvesztetten fürkésző fiatalokat, a ki és elvándorlásra kényszerített honfitársainkat – akiket a társadalom peremére sodort az elmúlt években az RMDSZ-PSD, RMDSZ-PNL vagy az éppen ma regnáló RMDSZ-PDL kormány” – mondta az MPP országos elnöke.
Se román zászló, se román himnusz
A szervezők nem voltak hajlandók kitenni a magyar-, székely- és pártzászlók mellé a román trikolórt. Ugyanígy csak a magyar és a székely himnuszt énekelték el, annak ellenére, hogy a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke, Lokodi Edit Emőke azzal a feltétellel bocsátotta a polgáriak rendelkezésére a Kultúrpalotát, ha hajlandók elénekelni az ország himnuszát is. A tanácselnök írásban közölte a bérbeadási feltételt.
Szász Jenő ismételten kifejtette: ő és alakulata hiszik, hogy az erdélyi magyarság változást akar, az elhibázott két évtizedes baloldali politizálás helyett a testvérharcok megszüntetését és egy nemzeti alternatíva felállítását akarja. Ennek jegyében a teremben mindössze egy alelnök révén képviseltetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz és Tőkés Lászlóhoz fordult az MPP elnöke, abbéli reményét fejezve ki, hogy „összenő, ami összetartozik”.
Autonómia és európai Románia
A szintén egyhangúlag elfogadott politikai nyilatkozatban a Magyar Polgári Párt alternatívát és jövőképet kínál az általa sikertelennek nevezett húszéves, baloldali egyeduralomra. „Az MPP szövetségre kíván lépni mindazokkal, akik célul tűzték ki a kommunizmusból megörökölt, vagy a posztkommunista korszakban kialakult demokrácia-deficit megszüntetését, mind Románia politikai rendszerének egészére, mind az erdélyi magyar közélet sajátos viszonyaira nézve” – áll a nyilatkozatban. Célként Székelyföld autonómiáját, értékeit, nyelvét, kultúráját megőrizni tudó, gyarapodó és élni akaró erdélyi magyarságot akarnak, mely egy dinamikusan fejlődő, európai Romániában találná meg a helyét.
„Hisszük, hogy a szabadság, nemzet, család, erdélyiség, autonómia és keresztény gondolkodás értékei képezik erdélyi magyar közösségünk erkölcsi többségének alapját” – szögezik le a dokumentum megfogalmazói.
A kongresszuson jelen volt többek között Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke, illetve Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének vezetője.
Több román vendég, mint RMDSZ-es
A marosvásárhelyi kongresszuson több román vendég foglalt helyet a Kultúrpalota nagytermében, mint RMDSZ-es meghívott. Míg a szövetség részéről mindössze a Kereszténydemokrata Platform elnöke, Kelemen Kálmán tisztelte meg jelenlétével az MPP-t, román oldalról Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke és Claudiu Maior, Marosvásárhely alpolgármestere üdvözölte az országos tanácskozás munkálatait. Utóbbi a PDL országos alelnökének és a város alpolgármesterének, Dorin Floreának az üdvözlő szavait is tolmácsolta. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke levélben jelezte, hogy egyéb elfoglaltsága miatt nem vehet részt a rendezvényen.
Wass-Akarat díjak a kitartó munkáért
A párt Wass-Akarat díjban részesítette a gazdaság, kultúra és közösségépítés területén kitűnt Kolozs megyei szervezetét, a sajtóbeli- és írói munkásságában hűséget és egyenességet tanúsító Csép Sándort, valamint a hivatali magyar nyelv bevezetését még a helyhatósági törvény megjelenése előtt szorgalmazó Fodor Imrét, Marosvásárhely egykori polgármesterét.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Élesen bírálta az RMDSZ-t Tőkés László
egyetemes magyar együttműködés rendszerének részeként az erdélyi magyar politikai élet „kategorikus imperatívusza” az összefogás – szögezte le hétvégi nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Parlament alelnöke.
Az RMDSZ vonatkozásában ugyanakkor rámutatott: 2009-ben az erdélyi Magyar Összefogás jegyében valósulhatott meg egy olyan együttállás, aminek eredményeként három erdélyi magyar politikus képviselheti közösségét az Európai Parlamentben. „Az akkor létrejött együttműködés azonban az RMDSZ hibájából utóbb félbeszakadt. Az érdemi összefogás és a kizárólagos egységretorika között különbség van” – mutatott rá a püspök, példaként említve, hogy „szándékos csúsztatással élve” fel szokták róni neki a szervezet vezetői, hogy az RMDSZ színeiben szerzett EP-képviselői mandátumot, holott nem ő kérezkedett fel az RMDSZ szekerére, hanem az RMDSZ kérte fel őt a közös lista vezetésére.
„Az RMDSZ kizárólagosságon alapuló döntései továbbra is az érdemi összefogás ellen hatnak: saját korábbi álláspontjukkal homlokegyenest ellenkező nézeteket képviselve játszanak dicstelen szerepet a kudarcos román kormányban, illetve a verespataki afférban, a demokrácia eszméjének hadat üzenve akadályoztatják az új erdélyi magyar párt bejegyeztetését, ráadásul a létrejövőben lévő erdélyi Kulturális Autonómia Tanácsot is elpártosítják” – sorolta Tőkés László az Európai Parlamentben kezdődő őszi ülésszak apropóján összehívott sajtóértekezleten.
Tőkés László EP-alelnök kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt társaságában tekintett vissza eddigi parlamenti tevékenységére. Szilágyi emlékeztetőül elmondta: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként mandátumot nyert Tőkés László EP-képviselő egyszerre tagja az Európai Parlament román és magyar néppárti delegációjának, a magyar és a román küldöttségnek. A kulturális és a külügyi szakbizottságokon kívül az Emberi Jogi Bizottság tagjaként is tevékenykedik mint képviselő, de alelnökké választása óta, Schmitt Pál portfólióját megörökölve, egyaránt felel a kultúráért, az egyházi és vallási felekezetekkel való párbeszédért, a Keleti Partnerségért, valamint a nyugat-balkáni bővítésért. Tőkés László az eseményen azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a néppárti EP-frakció támogatásával elnyert alelnöki tisztségében nemcsak a magyar, hanem a magyar–román összefogást és együttműködést is sürgette, ugyanakkor Románia schengeni övezethez való csatlakozása ügyének előmozdítását is szívügyének tekintette. „Egészen természetes, hogy magyarként a magyar nemzeti, román állampolgárként pedig Románia érdekeit képviseltem. Az egyesült Európában a kettő nem áll egymással ellentétben” – hangsúlyozta az alelnök.
Szilágyi Zsolt összegezte azokat a tárgyköröket, melyek meghatározták Tőkés László képviselői és alelnöki tevékenységét. Ezek közül kiemelte a Lisszaboni Szerződés vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének az életbe léptetésére irányuló szolgálatát, az egyházak és különböző vallási felekezetek közötti párbeszédet, a kommunista múlttal való szembenézés terén kifejtett munkáját. Krónika (Kolozsvár)

Markó: nem közvélemény-kutatásokat kell nyerni
Markó Béla miniszterelnök-helyettes egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy nem közvélemény-kutatásokat kell nyerni, hanem választásokat, hozzáfűzte, és az RMDSZ a felmérések szerint megőrizte arányát.
Markó Béla miniszterelnök-helyettest, az RMDSZ volt szövetségi elnökét, akit az USL által bejelentett közvélemény-kutatási eredményekről kérdezték, kifejtette, a véleményfelmérések fontosak, de még sok van a választásokig, több mint egy év.
A miniszterelnök-helyettes hozzáfűzte, a Szövetség megőrizte arányait a felmérésekben azt követően is, hogy a kormánykoalíció, amelynek az RMDSZ is tagja nagyon fájdalmas intézkedéseket hozott. Meggyőződését fejezte ki, hogy a választók elismerik majd, hogy ezeknek az intézkedéseknek volt hasznuk, és ez meglátszik majd a választásokon is.
„Egy gazdasági válságidőszakkal kellett megküzdenünk, a legfontosabb feladatunk volt ennek a válságnak a megállítása, és megpróbálni újraindítani az ország gazdaságát. E célból hoztuk a fájdalmas, népszerűtlen intézkedéseket. Természetesen ezek következtében a kormány, a kormánykoalíció veszített népszerűségéből, visszaesett a felmérésekben. De lassan-lassan elmondhatom, hogy ezeknek az intézkedéseknek volt hasznuk, és sikerült stabilitást teremtenünk Romániában, van már egy kis növekedés, és meggyőződésem, hogy a választók is belátják ezt, amikor jönnek majd a választások. Még van addig. Máskülönben az RMDSZ nem esett vissza a közvélemény-kutatásokban, megtartotta arányát” – fejtette ki Markó Béla.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Két lemondás tanulsága
Gesztusaikkal mindketten a méltánytalan koalíciós státus és a hatalmi arrogancia ellen tiltakoztak.
Egy hónapon belül az RMDSZ két magas rangú tisztségviselője adta be a lemondását: Cseke Attila egészségügyi miniszter és Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos. A két eset között néhány különbség és több hasonlóság is van.
Míg Cseke Attila a szövetség fegyelmezett tisztségviselője volt és messzemenően élvezte a szervezet politikai támogatását, még akkor is, amikor megvált tisztségétől, addig Eckstein már régóta kilóg az RMDSZ main stream-jéből, a „fősodorból”, sőt amikor megpályázta a szövetségi elnöki tisztséget, nem is tagadta, hogy alternatívát kíván nyújtani a Szövetség vezetésének politikai gyakorlatával szemben.
A változás szükségességére és igényére, a belső pluralizmus megerősítésére építette kampányát, amely – figyelembe véve az erőviszonyokat – szép eredményt hozott a számára. (Ez még akkor is igaz, ha a volt szenátor az utolsó pillanatban közvetve értékes segítséget kapott a fideszes Peltzné Gáll Ildikótól, aki szerencsétlen beszédével lemosta a pályáról saját kegyeltjét, így a Kelemen-ellenes szavazatok zömét Eckstein gyűjthette be.)
Ami a hasonlóságokat illeti, Cseke és Eckstein is megerősödve távozott tisztségéből. Cseke példát mutatott abból, hogy van határ, amelyen túl a vezető kormánypárt diktátumait már nem lehet elfogadni, s ezáltal nemcsak a saját, de az RMDSZ imidzsét is pallérozta, miközben az RMDSZ-t már a román kommentátorok is mind gyakrabban vádolják azzal, hogy a hatalom megtartásáért bármilyen árat hajlandó megfizetni.
Eckstein lemondása még hatásosabb gesztusa ugyanannak a politikai üzenetnek. A kolozsvári politikust övező gyanakvás, hogy az államfő iránti lojalitása erősebb a szövetség érdekeinek képviseleténél, egyszerre elpárolgott a verespataki beruházás elleni következetes kiállása nyomán. Ezzel a politikai tőkével a háta mögött Ecksteinnek minden esélye megvan arra, hogy polarizálja az RMDSZ ama köreit, amelyek valamilyen okból elégedetlenek a Kelemen Hunor fémjelezte vezetéssel. Ráadásul úgy tűnik, hogy a main stream egyelőre nem tudja kezelni Eckstein lemondását. Miközben Kelemen Hunor sajnálatosnak, de érthetőnek minősítette Cseke távozását, akit továbbra is támogatásáról biztosított, nem kívánta kommentálni a volt tanácsos döntését, mondván, hogy az csak az államfőre és Ecksteinre tartozik. Ezzel az RMDSZ vezetője gyakorlatilag elhatárolódott saját politikusától, aki pedig nem egy álláshirdetésre jelentkezve kapott megbízatást Cotroceni-ben, hanem azért, mert az RMDSZ őt delegálta a fontos tisztségbe.
Kelemen tehát nem többet és nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy nem tekinti Ecksteint az RMDSZ emberének. Ez a véleménye egyébként egybecseng azzal, amit nemrég ki is mondott, nevezetesen, hogy „Eckstein úrnak el kellene döntenie, hogy tagja-e az RMDSZ-nek, vagy elhatárolódik az elnöktől. (Értsd: a szövetségi elnöktől – a szerk. megj.) Ha elhatárolódik, akkor szabad az út, nyugodtan mehet, ahova akar.”
Ezzel a magatartásával Kelemen saját magát gyengíti, s legitimálja az ecksteini alternatívát azáltal, hogy tagadja a Szövetség belső pluralizmusát. Pedig hát választási kampány(ok) közeledtével, amikor alighanem két másik magyar párt is fenekedik majd a magyar szavazatokra, a Szövetségen belüli kritikus hangok elhallgattatása vagy ajtók mutogatása nem engedhető meg.
Cseke és Eckstein lemondása között azonban a legfontosabb hasonlóság az, hogy gesztusaikkal mindketten a méltánytalan koalíciós státus és a hatalmi arrogancia ellen tiltakoztak. Az első esetben a PDL, amelyiknek kizárólagos éceszgébere Traian Băsescu nem konzultált a költségvetés kiegészítésének tárgyában az RMDSZ miniszterével, a második esetben pedig az államfő által folytatott agresszív bányaprojekt-kampány vált vállalhatatlanná a környezetvédő múltjáról ismert tanácsos számára.
Ha az RMDSZ két teljesen különböző vétetésű és megítélésű tisztségviselője rövid időn belül ugyanarra a következtetésre jut, s ennek hangsúlyos jelét adja, akkor a Szövetség vezetésének ezt mindenképp mérlegelnie kellene. Legalább annyira, hogy kikérje a Szövetségi Képviselők Tanácsának véleményét arról, meddig és milyen feltételekkel tartható fenn a koalíció.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Húszéves a Szent István Kör
Húsz év helytörténeti kutatásai Szatmárban címmel szervezett konferenciát és szakmai kerekasztalt a Szatmár Megyei Múzeum.
A Magyarországról és Románia magyarok lakta városaiból érkezett történészeket, régészeket és levéltárosokat Szőcs Péter, a Szent István Kör elnöke köszöntötte. Az 1989–es változások után a magyarságnak lehetősége nyílt arra, hogy megismerhesse nemzeti történelmének azokat a fejezeteit, amelyeket a diktatúra idején kiadott történelemkönyvek nem tartalmaztak, de más forrásokból sem lehetett hozzájuk férni. Az RMDSZ akkori választmánya egy tizenkét előadásból álló előadás-sorozatot tervezett, hogy ezáltal pótolja azokat az ismereteket, amelyek addig hiányoztak a köztudatból. Az első két előadás 1991. augusztus 19–én hangzott el. Erdei Líviusz Az Őshazától a Honfoglalásig, Thoroczkay Sándor Az államalapítás és a kereszténység felvétele címmel tartott előadást. A nagy sikerre való tekintetre alakult meg a Szatmárnémeti Szent István Kör, és tűzte ki feladatául a magyar történelmi múlt megismertetését, a tisztázatlan részek kutatását, párosítva ezeket az identitástudat erősítésével, a Szent István–i gondolatok népszerűsítésével a nemzeti, keresztény, konzervatív értékek mentén. Húsz év alatt nagyon sok helyi, és közismert magyarországi történész tartott előadást. A tevékenységbe sikerült bevonni a fiatalokat is, így történt az, hogy az elnöki székben Thoroczkay Sándort Szőcs Péter váltotta fel. Sajnos a húsz év során három értékes tag — Balogh Géza, Görbe István és Stier Gyula — eltávozott az élők sorából. A tegnapi előadások nagy érdeklődést keltettek a hallgatók körében. Több előadás után vita is kialakult, ezek a viták hasznosak voltak, hiszen azzal, hogy nézetek ütköztek, még több érv került elő, ami arra utal, hogy egy témában minél többet kutatnak a szakemberek, annál nehezebb kialakítani a valós eredmény, mert minél több az adat, annál több az ellenérv is. Az utóbbi időszakban a legtöbb vitát a magyarságkutatás váltotta ki. erdon.ro

Keresztény hit és magyarságtudat
Széchenyi István huszonöt erdélyi településen fordult meg, és a kordokumentumok szerint Szatmárnémeti díszpolgárává avatták, de emlékművet Kőszegremetén állítottak neki.
Ha a Széchenyi István nevet halljuk, akkor azonnal eszünkbe jut a róla elnevezett híd és egy sor híressé vált mondása, de vajon eszünkbe jut-e Kőszegremete, ahol bár sohasem járt, de 1861-ben, tehát éppen 150 éve úgy gondolták, hogy a nemzet legnagyobbjára úgy tudnának illőként emlékezni, ha egy hatalmas kőobeliszket emelnek, amely méretével fog emlékeztetni a „nagyok között is legnagyobbra”. A Domokos-dombon emelt hat méter magas emlékművet kétszer is megpróbálták ledönteni, ám nem sikerült, s ennek köszönhető, hogy 1989 óta a kőszegremeteiek, és mindenki más is, aki emlékezni akar Széchenyire, kivonul az emlékhelyhez szeptember első szombatján, hogy a frissen kaszált fű és a közeli almás illatában beszédekkel, versekkel és dallal ünnepeljék a nemzeti összetartozást. Az idei megemlékezés kettős ünnepet is mutat, hiszen a legnagyobb magyarként számon tartott Széchenyi születésének 220., és az emlékmű állításának 150. évfordulóját tartották Kőszegremetén. A megemlékezést megelőző istentiszteleten Mózes 5. könyvének 27. verse szolgált igealapul, s mutatott rá ezáltal a lelkipásztor arra, hogy ahogy Mózes népének, úgy nekünk is türelmesnek kell lennünk a nagy lépések előtt, s megvárni, amíg Isten válasza is megérkezik a kérdéseinkre. Ha nem így teszünk, akkor úgy járhatunk, mint Széchenyi korának emberei, akik túl korán akarták a függetlenedést, s úgy gondolták, hogy nem kell a múltba tekintve lezárni azt, s így felkészülni az újra. A legnagyobb magyar életében is el kellett következnie annak a pillanatnak, amikor úgy döntött, hogy beengedi életébe Istent, s elfogadja azt a sorsot, amelyet az neki szánt, s vele együtt, az ő akaratát figyelembe véve tette meg lépéseit, amelyek elvezettek oda, hogy ma őt nevezhetjük a legnagyobb magyarnak.
A megemlékezés a Domokos-dombon folytatódott, ahol Kelemen Hunor RMDSZ elnök és kulturális miniszter távollétében, az összegyűlteknek szánt gondolatait Pataki Csaba alprefektus olvasta fel. Nem csak megemlékezett Széchenyi haladó nézeteiről, de párhuzamot vont beszédében a mai teendőkkel: „Az erdélyi magyar közösség sors, jövője itt van a mi kezünkben […] Cselekvési terünk különböző, a nemzet iránti felelősségünk azonban egyforma. Minden erdélyi magyar emberen egyaránt múlik az, hogy sikerül-e itthon jövőt teremtenünk magunknak, gyermekeinknek és unokáinknak…”
A Széchenyi Társaság főtitkára, dr. Rubovszky András beszédében kiemelte, hogy miközben nemzetek keresik az identitásukat, elhanyagolják a kereszténység elveit és a nemzettudatot. Széchenyi két dologra taníthatja meg egészen biztosan a mai embert: hitre és magyarságtudatra. A hit nyújt erkölcsi alapot, s meg kell tanulnunk azt, hogy a hitünk irányítsa az életünket, mert ha fordítva történik, akkor előbb vagy utóbb letérünk a kereszténység útjáról. „De a hit mellett meg kell tanulnunk ismét egységes nemzetként lélegezni, a határokon innen és túl is, mert ez az egyetlen remény a továbbélésre” – hangsúlyozta Rubovszky. A főtitkár azt is kijelentette, hogy a mai korban nem lehet, de nem is kell a legnagyobb magyarhoz hasonlítani, sokkal inkább igazodási pontokat kell keresnünk Széchenyi életében, s ha döntéshelyzet elé kerülünk, akkor a kereszténységbe vetett hit és a magyarság legyenek azok, amelyek vezetnek bennünket.
A megemlékezés koszorúzással, majd a legnagyobb magyar kedvenc költője által írt Szózatot énekelték el az egybegyűltek a Bartók Béla Hagyományőrző Kulturális Egyesület néhány zenészének segítségével. A zenészek a Domokos-dombon található fák árnyékában, az ünneplők által spontán alakított körben játszottak el néhány közismert dallamot, amely egyenes következménye egy közös, könnyekig megható éneklés volt. erdon.ro

Háttérintézmény a nyelvi jogokért
Az RMDSZ-nek egy intézetet, egyesületet kellene létrehoznia, amely feladata lenne vizsgálni, ellenőrizni a magyar nyelv használatának biztosítását azokban a megyékben, ahol a magyar közösség számaránya erre jogot teremt – fejtette ki Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke, aki két héttel ezelőtt beadványban kérte a Kovászna megyei prefektúrát, ne csak a román nyelv előfordulását ellenőrizze, vizsgálja ki, akár intézményén belül is, a magyar nyelv használatát szavatoló jogszabály betartását.
Antal Árpád kiemelte, szerdán megfogalmazza ilyen jellegű javaslatát Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, és kéri azt is, a koalícióban is vessék fel a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek a magyarnyelv-használat biztosításának kérdését az állami intézményekben. Antal Árpád az elmúlt napokban kapott választ a Kovászna megyei kormányhivataltól. A György Ervin prefektus kézjegyével ellátott dokumentumból az derül ki, minden a legnagyobb rendben van, ellenőrizték, és nemcsak náluk, de a dekoncentrált intézményekben is biztosított a polgárok tájékozódáshoz való joga. A dokumentumból az is kiderül, senki nem tett panaszt, hogy nehézségekbe ütközött volna, amikor anyanyelvén kért tájékoztatást. A prefektus ismerteti, intézménye honlapján néhány közérdekű információ magyarul is olvasható. Antal Árpád azonban nem tartja kielégítőnek a választ, és továbbra is úgy érzi, pontosan a törvények felügyeletével megbízott intézmény nem tartja be a jogszabályokat, "nemcsak nálunk, de a másik hat, magyarok által jelentős arányban lakott megyében is hasonló a helyzet" – mondotta. "Hiába fogad el törvényeket a parlament, ha utóbb ezek életbeültetését még mi magunk sem tartjuk fontosnak, hiába harcoltunk ki nyelvi jogokat, ha nem élünk velük" – fejtette ki a Háromszéknek. Kifogásolja azt is, hogy a prefektúra folyamatosan számon kéri az önkormányzatoktól, hogy milyen pecsétet, fejléces papírt használnak, mit ír épületükön, de már a kormányhivatal épületébe betérőt is csak román szó fogadja a kapunál, a honlapon megjelenik ugyan magyarul is, hogy közérdekű információ, ám egyelőre nincs tartalom mögötte. Egy civil szervezet, egyesület tudná folyamatosan ellenőrizni a nyelvi jogok érvényesítését, ezért javasolja az RMDSZ-nek egy háttérintézmény létrehozatalát, és nagy előrelépést jelentene, ha kormányszinten követelnék meg a prefektúráktól, alárendelt intézményektől, hogy a gyakorlatban is teremtsék meg az anyanyelv- használat lehetőségét – fejtette ki Antal Árpád. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Konstruktív hozzállást ígér az RMDSZ-nek a PDL a kisebbségi jogok kapcsán
A Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ egyaránt határozottan ellenzi a levélben szavazás bevezetését, amelyet a nagyobbik kormánypárt, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) szorgalmaz – derült ki a legnagyobb ellenzéki párt és a jelenleg kormányon levő magyar szervezet vezetői közötti keddi találkozón.
Victor Ponta, a PSD elnöke a találkozót követően elmondta, hogy az RMDSZ támogatását kérte a levélben szavazás bevezetésének megakadályozásához. „Felhívtam a figyelmet a választási csalás azon, legsúlyosabb formájára, amelyet a PDL, személy szerint pedig Teodor Baconschi külügyminiszter tervez, nevezetesen a diaszpórában élők szavazatainak ellopására” – jelentette ki Ponta.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke leszögezte: a szövetségnek komoly fenntartásai vannak a levélben szavazással szemben. „Komoly fenntartásaink vannak, és ha az RMDSZ-ben még nem is alakult a hivatalos álláspont erről a kérdésről, már beszéltem párttársaimmal, és nagy többségük nagyon vonakodik. Sohasem mondtuk, hogy egyetértenénk a javasolt szavazási módszerrel, fenntartásaink nagyon erősek” – hangoztatta Kelemen.
Mint arról beszámoltunk, Teodor Baconschi azzal próbálta meg alátámasztani a levélben szavazás szükségességét, hogy ily módon a határon túl élő románok számára is biztosítható a lhetőség, hogy éljenek állampolgári jogukkal. A PDL májusi kongresszusán ugyanakkor úgy nyilatkozott, ezzel akár egymillió szavazatot is szerezhet a PDL. Az ellenzék ennek nyomán attól tart, hogy a PDL így szeretné elcsalni a jövő évi választásokat.
Kelemen arról is beszélt, a szintén a PDL által szorgalmazott alkotmánymódosítás nem valósítható meg a jelenlegi parlament mandátuma alatt, mert a kormányoldalnak nincs kétharmados többsége. Ponta is leszögezte: a jelenlegi parlament nem módosíthatja az alkotmányt.
Emil Boc: tíz régió is lehet
Emil Boc kormányfő szerint a koalíció jövő heti, keddi ülésére már tudható lesz, hogy megvan-e a konszenzus a választások összevonásáról. A miniszterelnök hétfőn este elmondta, addig a koalíciós pártok mindegyike megvitatja az erre vonatkozó javaslatot. A közigazgatási átszervezés kapcsán kifejtette, arról ugyan a koalíció tagjai eltérően vélekednek, de a PDL hajlandó módosításokat is elfogadni, például arra vonatkozóan, hogy az államfő által javasolt nyolc nagyrégió helyett tíz jöjjön létre.
Az RMDSZ elnöke elmondta, a találkozón a nemzeti kisebbségek jogai is szóba kerültek. Leszögezte: a kisebbségi jogokat a parlamentben elfogadott törvényekkel kell szavatolni, olyanokkal, amelyek akkor is hatályban maradnak, ha az RMDSZ nincs kormányon. Közölték, hogy a PSD részéről konstruktív hozzáállást várnak el a kisebbségi jogok kapcsán, amire az ellenzéki párt ígéretet is tett.
Az RMDSZ-t egyébként Kelemen Hunor, Máté András, Markó Béla, Borbély László és Fekete Szabo András, a PSD-t pedig Victor Ponta, Liviu Dragnea, Viorel Hrebenciuc, Ilie Sârbu és Mircea Duşa képviselte a tegnapi találkozón.
Kelemen Hunor a találkozó kapcsán elmondta: hétfőn beszélt Emil Boc miniszterelnökkel, aki megértette, hogy természetes, a hatalom és az ellenzék közötti párbeszédről van szó, így nincs szó a kormánykoalíció felbontásáról. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a koalícióban sikerül megállapodásra jutni a választási renszer átalakításáról ésa választások időpontjáról, és ismét leszögezte: az RMDSZ csak olyan választási rendszert tud elfogadni, amely biztosítja az arányos képviseletet a kisebbségek számára. Az RMDSZ koalíciós partnere érdemben nem nyilvánított véleményt a szövetség és az ellenzéki párt közötti találkozóról: Sever Voinescu, a Demokrata-Liberális párt szóvivője csupán annyit mondott: mindenki azzal találkozik, akivel úgy gondolja, hogy megéri.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)