Miről kell szóljon a változás az RMDSZ-ben?
Két szerep között kell megfelelő hidat találnia az RMDSZ-nek, vagy éppen felégetnie a lehetséges hidakat. Nem a „kormányozzunk vagy legyünk ellenzékiek”, hanem a helyi RMDSZ-ek és a központi RMDSZ tevékenysége között.
A központi RMDSZ alatt a szövetség Bukarestben tevékenykedő csúcsvezetőit értem, a helyi RMDSZ-ek alatt azokat a szervezeteket, amelyek a helyi önkormányzatokban tevékenykedők döntő többségét adják. A „fentiek” arcát már „unja” a közvélemény, legalábbis ennek egy igen hangos fele. Ebből a szemszögből azonban nagyon kicsi a változás lehetősége, nem azért, mert nem akadnának boldog jelentkezők, akik rögtön hajlandók lennének vezérként defilálni, hanem azért, mert azok, akiknek megvan a súlyuk Bukarestben ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon velük valaki, nagyon kevesen vannak. A helyi szervezeteket ez a tényállás mondhatni, nagyon nehéz helyzetbe sodorhatja: megtörténhet, hogy rajtuk verik el a port a központi vezetők iránti ellenérzés miatt a protesztszavazatra hajlamos választók. Ennek ellenére nem lehet elégedetlenkedni, mert a központi RMDSZ által és annak tárgyalási képességei révén lehet megszerezni azokat a többletforrásokat, amelyek nélkül nem fuldokolnának a pénzhiánnyal küszködő magyar önkormányzatok, hanem meg is fulladhatnának akár.
A helyi RMDSZ nem tudna erős lenni, ha nem lenne a központi támogatás, a kettő csak együtt működik. Ám mi van akkor, ha a központtól szerezhetők források, de szerezhető a rossz imázs is, ami az idén végrehajtott kormányzati megszorítások mondhatni természetes velejárója? A helyi politikusnak van néhány esélye arra, hogy megpróbáljon olyan helyzetbe kerülni, aminek végén ott áll az újraválasztás lehetősége. Például pártot változtat. Egyelőre itt nem kecsegtető a kínálat, hiszen az MPP-hez való sorolással az esélyek csak csökkennek, nemhogy nőnének. Sokan reménykednek abban, hogy Tőkés László köré épül majd egy olyan alakulat, ahol talán esélyt kaphatnak. Így aztán jó néhányan vannak, akik elővették régi kapcsolataikat, és próbálnak szerezni egy jó pozíciót a választásokon esetleg szereplési jogot kapó EMNT-ben.
A leghitelesebb viszonyulás lenne – és az RMDSZ ezt meg kell lépje, ha meg akarja tartani erejét – a népi mozgalommá való visszaalakulás. Vagyis a helyi szervezetek meg kellene találják újra a kapcsolatot a választópolgárral. Választópolgár, aki nem föltétlenül azért haragszik az RMDSZ-re, mert bent van a kormányban, illetve azért biztos nem haragszik, hogy a helyi önkormányzat jó teljesítményt nyújt. Az eltávolodás a kommunikáció hiányából fakad. A szervezetek már nem állnak elég széles társadalmi alapon – ha azon állnának, akkor tudnák tartani a hangulatot, akkor az ott lévő emberek lennének a hangulat formálói. A választókkal nem elég csupán találkozni, hanem ki kell kérni a véleményüket intézményesített formában, és ha ez működik, nem kell aggódni azért, hogy az emberek talán nem értik meg, miért kell álldogálni Boc mellett. Amelyik helyi RMDSZ-szervezet ezt meg tudja tenni, annak képviselői nem kell féltsék mandátumukat, és ez az erdélyi magyarság belső demokráciájának annyit hangoztatott kérdését is megoldaná.
Isán István Csongor. Hargita Népe (Csíkszereda)

Tőkés visszautasítja a támadásokat
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke hétfőn visszautasította a román politikusok és romániai magyar tisztségviselők részéről az ő lejáratására irányuló támadásokat.
Nagyváradi sajtóértekezletén Tőkés felidézte Corina Cretu román EP-képviselő kijelentéseit, amelyekkel „etnikai alapú szeparatizmus ádáz szorgalmazójának” minősítette a magyar képviselőt. „Mondja ezt egy olyan képviselőnő – Ion Iliescu exállamfő volt tanácsadója –, akinek pártja az új kezdet hajnalán, 1990-ben, bányászokkal verette szét a békés bukaresti tüntetőket” – jegyezte meg Tőkés. Utalt a Cotidianul című napilap egy cikkére, amely volt Securitate-ügynöknek, „idegen hatalmak” kiszolgálójának tüntette fel őt.
Felháborodását fejezte a magyar részről is gerjesztett lejáratási kampány miatt, amelyben – mint fogalmazott – sajnálatos magánéleti válságából próbálnak politikai tőkét kovácsolni ellene. Konkrétan Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét említette meg ezzel kapcsolatosan.
Külön beszélt az EP alelnöke a nagyváradi utcanévtáblák ügyéről. A táblákat az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete három hónappal ezelőtt szerelte fel. A hivatalostól kinézetre szándékosan eltérő utcanévtáblákat a várad-újvárosi református templomra erősítették fel, illetve a túloldalon álló épületre, amelyben Tőkés László európai parlamenti képviselői irodája, illetve az Illyés Gyula Református Könyvesbolt működik.
Mindkét ingatlan egyházi tulajdonban van, s az ifjak úgy vélték, a tulajdonos engedélyével nyugodtan jelezhetik a táblákon az utcák korábbi magyar elnevezését.
Csakhogy e táblákat a nagyváradi városháza eltávolíttatta az épületekről, az EMI azok egy részét azonban visszakapta. Tőkés László hétfői sajtóértekezletén „szégyenteljesnek” nevezte Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester viszonyulását ehhez a kérdéshez. Emlékeztetett rá, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeit képviselő alpolgármester egy nyilatkozatában azt mondta, nem történt törvénysértés a táblák leszerelésekor, sőt, mi több, a városháza köteles e táblákat leszerelni. „Ha a mi választottjaink nem a magyarság érdekeit képviselik, hanem opportunista módon belesimulnak a minden szintű és rangú hatalomba, az a magyar közösség szégyene” – mondta Tőkés. A hétfői sajtóértekezlet után egyébként az EMI tagjai Tőkés bátorítására visszahelyezték a történelmi magyar elnevezéseket tartalmazó utcanév-táblákat. Népújság (Marosvásárhely)

Belépni vagy kilépni
Mindenki másként csinálná?
Élesben ment a vita a szombati SZKT ülésen. Míg Markó Béla, illetve a képviselők többsége számára az alternatíva nem a kormányból való kilépés volt, hanem a jó vagy rossz kormányzás,
Frunda György szenátor szerint az RMDSZ-nek arról kellene inkább döntenie, mikor lép ki a kormányból.
A szövetségi elnök a decentralizációt nevezte a legjelentősebb lépésnek, mert így a döntést valóban a helyi közösségek kezébe adják.
Az RMDSZ egy gyenge, habozó koalíció tagja
"A RMDSZ kormányzati jelenlétének feltétele, hogy tovább megy-e az elkezdett reform, a decentralizáció, hogy sikerül-e elfogadtatni az oktatási törvényt és megvalósulnak-e a szövetség által támogatott gazdaságösztönző intézkedések. Az RMDSZ-nek az a határozott álláspontja, hogy ezeknek a lépéseknek mihamarabb, még az ősszel meg kell valósulniuk" – jelentette ki. Véleménye szerint az RMDSZ azért vállalta a kormányzást, mert programjának szerves része, hogy a közösség jelen legyen a helyi, megyei és központi döntéshozatalban, és ezáltal valós befolyással legyen a közösséget érintő kérdésekre és az országos problémák megoldására is.
A továbbiakban kijelentette: rendkívül elégedetlen, hogy bár van koalíciós többség, ez mégsem tudja érvényesíteni minden esetben akaratát, mert egy gyenge, habozó koalíció tagja. Az RMDSZ nem fogadhatja el az ingadozást: álláspontja szerint a jogszabályt még ezen az őszön el kell fogadni, de el kell kezdeni olyan, az erdélyi magyarság számára fontos jogszabály vitáját is, mint a kisebbségi törvény vagy a gazdasági fejlesztési régiók átszervezését célzó kezdeményezés, ugyanakkor ragaszkodnia kell az RMDSZ által kezdeményezett gazdaságösztönző intézkedések gyakorlatba ültetéséhez (a minimáladó eltörlése, a kisvállalkozások számára biztosítandó kedvezményes hitel biztosítása, az elkezdett infrastrukturális beruházások folytatása, a nap-számosmunka kérdésének rendezése stb.), ez is a kormányban maradás fontos feltétele.
Nem fogadnak el semmilyen további megszorító intézkedést
Markó Béla szerint az RMDSZ nem fogad el semmilyen további megszorító intézkedést, a szervezetnek az az álláspontja, hogy a jövő év elejétől a fizetéseket újból növekedési pályára kell állítani. "Az RMDSZ kormányzati szerepe és kormányzati létének feltétele ez: folytatni a decentralizációt, a reformot, és világos, tiszta intézkedéseket hozni a gazdaság tekintetében. Nem adunk igazat azoknak, akik szerint ebben az időszakban a szociális kérdések kevésbé fontosak. Igenis, éppen a válságidőszakban van szükség a szociális védelemre, nem szabad megengednünk, hogy a kisnyugdíjakhoz vagy a valóban indokolt szociális támogatásokhoz valaki is hozzányúljon".
Levelező tagként sem lehet jó vagy rossz kormányzásról beszélni
Ezzel szemben Frunda György szeretne ugyan egy olyan Romániában élni, "ahol a legfontosabb probléma az egészségügy és a tanügy decentralizálása, vagy hogy mi a jó és mi a rossz kormányzás", de amikor eszébe jutnak pedagógus barátai, vagy az, hogy tavaly kb. 80 ezer kisvállalkozás ment tönkre, ha a kisnyugdíjasokra gondol, akkor "levelező tagként sem lehet jó vagy rossz kormányzásról beszélni", s mint mondta, "közelebb érzi magához a magyarokat, mint azt, hogy az RMDSZ kormányban legyen. A PD-L elfelejti az ígéreteit, hazudik, ebben nem kellene az RMDSZ "ludas legyen", s ezért kellene nem a jó vagy rossz kormányzásról beszélni, hanem arról, hogy ott legyen-e az RMDSZ vagy ne, illetve meddig maradjon kormányban. Véleménye szerint ezt a döntést még a költségvetés vitája előtt meg kell hozni, s arra kérte az elnököt, a döntést ne a SZAT, hanem az SZKT hozza meg.
"Belépéspárti vagyok, nem kilépéspárti"
– jelentette ki viszontválaszában Markó Béla, mert, mint mondta, az erdélyi magyarságot az elmúlt 80-90 évben fokozatosan kiszorították az intézmények vezetéséből, majd az intézményekből, az állami iskolákból, a rendszerből… Ezért úgy gondolja, be kell lépni a parlamentbe, az önkormányzatokba, a kormányba, ez a stratégia, s ezzel nehéz elfogadni a kilépés ideológiáját. Véleménye szerint "a belépés kéne legyen az erdélyi magyarság stratégiája". Emlékeztette "kedves szenátorkollégáját", hogy egy évvel ezelőtt, bár "szirénhangok" csábították az RMDSZ-t, hogy lépjen be a kormányba, nem tette meg, megszavazott egy bizalmatlansági indítványt, tehát "nem állandóan belépni akar".
Felhívta a figyelmet, hogy széthúzással oda juthat az erdélyi magyarság, ahová a szlovákiai magyarok. "Ezt mind mérlegre kell tenni" – mondta végül az RMDSZ elnöke.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Tőkésék visszatették a levett utcanévtáblákat – Szent László városában ne tiltsák a magyar múltat!
Megengedhetetlen, hogy a Szent László király alapította Nagyváradon egyszerűen megtiltsák, hogy a magyar múltunkra utaló utcanévtábláinkat ne tehessük ki – sommázott tegnap megtartott sajtótájékoztatóján Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, volt királyhágómelléki református püspök.
Mint az elmúlt napokban erről folyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat, múlt hét szerdáján a váradi önkormányzat utasítására leszedtek a városközpontban több olyan magyar nyelvű utcanévtáblát, amelyeket pár hónappal ezelőtt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) váradi szervezetének és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a kezdeményezésére helyeztek ki. A történet előzményeihez tartozik, hogy májusban az RMDSZ, Biró Rozália alpolgármesterrel és Szabó Ödön megyei tanácstaggal az élen, úgymond „felkarolta” a magyar utcanévtáblák kihelyezését. Ez a konjunktúra diktálta felkarolás azonban balul ütött ki, mivel az RMDSZ által megbízott „profi fordítócég” csúfos tükörfordításokat, sőt ferdítéseket követett el. Paródiába illő groteszk névátírásaikkal elérték, hogy a bihari RMDSZ magyar utcanévsorán szórakozott az egész Kárpát-medence.
Bár a tulipános vezetők fogadkoztak, hogy mindent megtesznek azért, hogy Szent László városában újra legyenek magyar feliratok, ehhez képest az EMI által kirakott táblákat az önkormányzat műszaki osztályának utasítására leszedték anélkül, hogy az érintett ingatlanok (így az újvárosi református templom, Tőkés László EP-irodája, magánházak) tulajdonosait erről előzetes értesítették volna. Érdekes módon ekkor egyetlen váradi RMDSZ-politikus sem állt ki amellett, hogy a Kálvin János és az Arany János neveit tartalmazó táblákat ne szedjék le. Ennek az esetnek a folytatása volt tegnap az, hogy Tőkés a sajtótájékoztató végén elmondta: az EMI-vel és az EMNT-vel közösen vissza fogják helyezni az erőszakkal leszedett utcanévtáblákat. Az EP-képviselő azt sem rejtette véka alá, hogy református lelkészként külön is sérelmezi, hogy Kálvin-táblához is hozzányúltak, s azt sem vették figyelembe, hogy egy templom faláról szedik le erőszakkal a nagy reformátor, vallásalapító nevét. Ha Nagyváradon valóban lenne olyan magyar érdekképviselet, amely ténylegesen a magyarság érdekeit szolgálná, hasonló esetek nem történhetnének meg, jelentette ki a képviselő.
Az EP-alelnök ezek után munkatársaival és a jelen levő újságírókkal levonult az utcára, ahol az EMI-sek egymás után visszahelyezték a táblákat. Több járókelő csatlakozott hozzájuk, sokan hangosan helyeselték is a táblák visszarakását. „Minek van itt magyar alpolgármester, ha a püspök úrnak Brüsszelből kell hazajönnie, hogy visszategye ezeket a táblákat?”– tette fel a kérdést egy, a Teleki utcában lakó öregúr.
A visszahelyezés után nemsokára azonban megjelentek a nagyváradi közösségi rendőrség munkatársai, fényképeket és jegyzetek készítettek az újra felcsavarozott táblákról, s felhívták Tőkés László figyelmét arra, hogy törvénytelenséget támogat a magyar utcanevek visszahelyezésével. A képviselő elmondta, hogy 1989-ben Temesváron sem a törvényes keretek betartásával történt az, ami történt, tehát olykor, ha a szükség és egy nemes cél megköveteli, élni kell a polgári engedetlenség civilizált eszközeivel, és rámutatott: az európai gyakorlat és a közös értékek felül kell írják a rossz és antidemokratikus törvényeket. Tőkés kijelentette, hogy képviselőként az EP illetékesei elé tárja a nagyváradi magyar utcanévtáblák ügyét, ugyanis ez az eset azért is igen fontos, mivel azt jelzi, hogy valójában komoly bajok vannak a romániai magyarság kisebbségi jogainak érvényesítésével.
Szőke Mária. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az RMDSZ nem érdekelt a koalíció felbomlásában
Az RMDSZ nem a kormánykoalíció felbomlásában, hanem a kormányzati munka hatékonyságának növelésében érdekelt ― mondta tegnapi bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla.
„Amennyiben az RMDSZ egyszer úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi koalíció nem működőképes, akkor azt egyértelműen és világosan ki fogjuk mondani, és nem úgy fogjuk kinyilvánítani nemtetszésünket, hogy támogatunk egy másik politikai szervezet által benyújtott bizalmatlansági indítványt” ― utalt a szövetségi elnök arra, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt bizalmatlansági indítványt készül benyújtani a kormány ellen. Arra a kérdésre, miszerint akadhatnak-e olyan RMDSZ-es képviselők, akik mégis megszavazzák a bizalmatlansági indítványt, Markó nemmel válaszolt. Szerinte az ellenzék tagjainak örülniük kellene, hogy nincsenek hatalmon ezekben a nehéz időkben. „Nem sietnék kormányra, inkább örülnék, hogy másokat terhel ez a felelősség” ― vélekedett Markó, majd hozzátette: az ellenzéknek nem sikerült bebizonyítana, hogy alternatívát képviselne.
Újból felemlítette, hogy a koalícióban túl sok habozásnak és bizonytalanságnak, túl sok visszavonulásnak, visszalépésnek lehetnek tanúi. „Nehéz helyzetben vagyunk. Ilyen helyzetekben mindenki nagyon figyel a közmegítélésre, egyikünk sem lett népszerűbb az elmúlt időben hozott intézkedések miatt, de úgy gondolom, egy stabil, erős koalíció túlteheti magát ezeken a pillanatokon, és lassan-lassan rá kell térnünk a gazdaságélénkítő intézkedésekre” ― vélekedett Markó.
A kidolgozás alatt álló egységes bérezési törvényről szólva elmondta, a szövetség álláspontja szerint a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben védeni kell a kis keresetből élőket, és kiemelten kell figyelni a lakosság szociális helyzetére. Úgy értékelte, noha a fizetésalap nem gyarapodott, a létszámleépítés nyomán mégis lehetőség nyílik a rendszerben dolgozók fizetésnövelésére, ám véleménye szerint ezt differenciáltan kell végrehajtani: a nagyobb fizetések kisebb, a kis jövedelmek pedig nagyobb mértékben emelkedjenek. A jogszabálytervezetet a következő napokban véglegesíti a kormány. A szövetségi elnök leszögezte: a kabinetnek tartania kell azt az ígéretét is, hogy október elsejétől eltörli a minimáladót.
A rendőrtüntetés kapcsán arra hívta fel a figyelmet, nem önmagában a demonstráció, hanem annak útvonala volt törvényellenes. Kifejtette, a törvényesség betartása mindenki számára kötelező, ám a rendőröktől ez hatványozottan elvárható. „A rendőrök egyértelműen kiléptek a törvényesség keretei közül, és ennek meg kell találni a felelőseit” ― hangsúlyozta az elnök, aki szerint erre nem a belügyminiszter lemondása volt a megoldás. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó: nem támogatjuk a bizalmatlansági indítványt
Markó Béla RMDSZ-elnök keddi sajtótájékoztatójában bejelentette: a szövetség parlamenti képviselői nem szavazzák meg azt bizalmatlansági indítványt, amelyet nem ők kezdeményeztek.
„Ha majd úgy gondoljuk, hogy ez a koalíció már nem életképes, vagy nem maradhat már ez a kormány, akkor ezt nyíltan kimondjuk, nem egy mások által benyújtott bizalmatlansági indítvány megszavazása révén. Nem támogathatunk egy olyan bizalmatlansági indítványt, amelyet nem mi kezdeményeztünk, jelenleg pedig nem áll szándékunkban ilyesmi” – magyarázta Markó.
Arra a kérdésre, miszerint akadhatnak-e olyan RMDSZ-es képviselők, akik mégis megszavazzák a bizalmatlansági indítványt, Markó nemmel válaszolt. „Többféle híresztelés látott már napvilágot, ami az RMDSZ-t vagy egyes parlamenti képviselőit illeti, de tudniuk kell, hogy amikor döntés született, mi mindig fegyelmezettek voltunk, és az RMDSZ-es kollégák tiszteletben tartották a többségi döntéseket” – mondta Markó.
Markó Béla szerint az ellenzék tagjainak örülniük kellene, hogy nincsenek hatalmon ezekben a nehéz időkben. „Nem sietnék kormányra, inkább örülnék, hogy másokat terhel ez a felelősség” – vélekedett Markó, majd hozzátette: az ellenzéknek nem sikerült bebizonyítania, hogy alternatívát képviselne. Markó szerint, ami a koalíciót illeti, túl sok habozásnak és bizonytalanságnak, túl sok visszavonulásnak, visszalépésnek lehetnek tanúi. „Nehéz helyzetben vagyunk. Ilyenkor mindenki nagyon figyel a közmegítélésre, egyikünk sem lett népszerűbb az elmúlt időben hozott intézkedések miatt, de úgy gondolom, egy stabil, erős koalíció túlteheti magát ezeken a pillanatokon, és lassan-lassan rá kell térnünk a gazdaságélénkítő intézkedésekre” – vélekedett Markó.
„Nem a koalíció bomlasztása a mi érdekünk, hanem a koalíció stabilitásának erősítése, tevékenységének jobbítása a célunk” – szögezte le az RMDSZ-elnök. Szabadság (Kolozsvár)

Markó rulez
A marosvásárhelyi Félsziget Fesztivál idei kiadásán szemfüles újságírók a Víkendtelepre kilátogató RMDSZ-elnöknek is lejátszották a Kistehén tánczenekar Jó csávó a Markó című dalát. Vájtfülűek persze tudják, hogy az anyaországi együttes nem az erdélyi magyar politikus erényeit dicséri, ennek ellenére rokonszenves jelenet volt, amint a rendszerint komor arcvonásairól ismert közszereplő bazsalyogva hallgatta a slágert, majd későbbre ígért véleménynyilvánítást.
Ez a nyári közjáték annak apropóján jutott eszembe, hogy Markó Béla az elmúlt napokban több helyen is meglebegtette annak lehetőségét, hogy a jövő februári tisztújító RMDSZ-kongresszuson esetleg nem méreti meg magát, azaz nem pályázik meg újabb elnöki mandátumot.
A visszavonulás szándéka amúgy teljesen érthető lenne részéről, hiszen a tisztséget a szövetség 1993-as brassói kongresszusa óta betöltő Markó Béla Románia rendszerváltás utáni leghosszabb életű pártelnökének mondhatja magát, aki tizennyolc éves mandátumából mintegy másfél évtizedet kormánypozícióban irányította alakulatát, amelynek élén – a Nagy-Románia Párt kivételével – valamennyi román parlamenti párttal koalícióképesnek bizonyult. A tekintetben is elérkezettnek tűnhet a stafétaváltás pillanata, hogy a 60. életévét taposó politikus – saját bevallása szerint – immár sokkal több időt szeretne szentelni családjának és másik hivatásának, az irodalomnak. (Most ismét vannak versek a fejemben, / S ez ismét minden másnál fontosabb – idézet legfrissebb verseskötetéből).
Az RMDSZ-elnök esetleges visszavonulásában reménykedő, illetve afölött kesergő politikusok, publicisták (az elmúlt napokban bebizonyosodott, akad belőlük néhány) azonban ne tápláljanak hiú reményeket: Markó minden bizonnyal vállal még egy kétéves mandátumot. Tudja ugyanis, hogy az alakulaton belül nem forrt még ki egy olyan vezető, aki a szavazók megőrzésével egy időben integrálni képes a területi szervezeteket és a különböző érdekcsoportokat, arról nem beszélve, hogy a 2012-es helyhatósági és parlamenti választások előtt számos kockázattal járhat a vezetőcsere. Pillanatnyi habozása inkább olyan teszt, amellyel pártbeli megítélését, a belső erőviszonyokat kívánja feltérképezni a váradi tisztújítás előtt. Amelynek nyomán szinte borítékolható: marad a kormányrúdnál.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

A Kossuth utca ügyében titkolózik a tanács?
A marosvásárhelyi tanács 2005-ben döntötte el, hogy a Calarasilor utcát visszakereszteli Kossuth Lajos utcává. A határozatot annak idején megóvta a Vatra Româneasca Egyesület, a Nagy-Románia Párt, az Avram Iancu Kulturális-Hazafias Egyesület és Sita Ioan volt helyi tanácsos. Négy éve folyik a per, amelyben tavaly ősszel a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Kerekes Károly parlamenti képviselő, a marosvásárhelyi tanácsot képviselő ügyvéd azon kérelmének, hogy a pert a felfolyamodási fázisában helyezzék át egy más helységbeli Táblabíróságra. Mi történt közel egy év távlatából, hol tart jelenleg a bírósági eljárás? – kérdeztük Kerekes Károly ügyvédet.
– A Legfelsőbb Bíróság döntése az volt, hogy a craiovai Táblabíróságon folytatódjon per. Annak ellenére, hogy ez a döntés jogerős, tehát nincs helye semmilyen perorvoslati lehetőségnek, a felperesek egyike, a Vatra Româneasca Egyesület felfolyamodással fordult a döntés ellen. Nyilvánvaló a felperes is tudta, hogy nincs esélye, időhúzás céljából cselekedett így. Vártam a megbízóm, a városi tanács értesítését a tárgyalás időpontjára vonatkozóan, de többszöri érdeklődésemre az volt a válasz, hogy nem jött még idéző. Megelégelve a várakozást, hiszen közel egy év telt el azóta, hogy az iratcsomót elküldték Bukarestbe, kerülőúton megtudtam, hogy érkezett a tanácshoz egy idéző november 2-ára. De ha nem akadékoskodok, nem valószínű, hogy értesítenek. Ezt azért állítom, mert a Vatra Româneasca felfolyamodását követően a Legfelsőbb Bíróság április 27-re tűzte ki a tárgyalást. Természetesen nem tehettem le a védekezést mivel a tanács elhallgatta a tárgyalás időpontját. Erről csupán most szereztem tudomást, miután a tanács volt szíves átadni nekem a november 2-ára szóló idézőt, amivel jogomban állt tanulmányozni az ügycsomót. Ebből megtudtam, hogy a Vatra Româneasca felfolyamodási keresetét április 27-én elutasították, mert nem fizetett bélyegilletéket.
– Akkor miért van mégis egy újabb tárgyalás november 2-án?
– Azért, mert megjelent a színen egy újabb szereplő, mint beavatkozó a perbe, a Glasul Motilor nevezetű kulturális társaság, amely megsemmisítési keresetet nyújtott be az április 27-i legfelsőbb bírósági döntéssel szemben. Perrendtartási abszurditás ez a bírósági kereset, csupán az időhúzást szolgálja. Ennyire tartanának a felperesek, a Nagy Románia Párt, a Vatra Româneasca, az Avram Iancu Egyesület, Sita Ioan tanácsos a craiovai Táblabíróságtól?
– De a városi tanács jogügyi osztálya miért hallgatja el a tárgyalás időpontjait? Miért nem értesítette a bukaresti idézőkről?
– Erre kérek majd én is választ, az RMDSZ tanácsosainak megfelelő fellépését követően.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

A Sebes-Körös menti magyarság él, és élni akar
Az elmúlt hét végén újra hallatott magáról a Sebes-Körös menti magyarság. A térség több településén is voltak olyan jellegű rendezvények, melyek az ott – sajnos már szórványban – élő magyarság kiemelkedő eseményei közé sorolhatóak, függetlenül attól, hogy melyik településen zajlott.
Megadatott számomra – évek óta nem történt meg – , hogy 2010-ben négy olyanrendezvényen is részt vehessek, melyet az élesdi magyarság szervezett. Mindháromról beszámoltunk lapunk hasábjain, mint tesszük most a negyedikkel, melyre péntek délután került sor a helyi középiskola étkezdéjében. Kálmán G. Gabriella élesdi lakos – nyugodtan nevezhetjük helytörténésznek – népes közönség előtt mutatta be Élesdi séta…a múltban című képes történelmi CD-jét. Az esemény annyira megmozgatta a helybelieket, hogy az étkezde teljesen megtelt érdeklődőkkel, nagyon sokan voltak. Nemcsak helybeliek, hanem számos Sebes-Körös menti településről is érkeztek érdeklődők. A megjelenteket elsőként Ciavoiné Létai Andrea pedagógus köszöntötte, aki többek között elmondta: a most bemutatásra kerülő CD-t a helybeli lakosoknak köszönhetően sikerült megvalósítani, hiszen ők voltak azok, akik előszedték régi fényképalbumaikat, és felajánlották a szerzőnek.
Ezt követően Dénes István Lukács református lelkipásztor méltatta a kiadványt, aki történelmi elemzésen keresztül mutatta be azokat a változásokat, melyeket a Sebes-Körös menti város átélt az elmúlt mintegy 90 év alatt. „Míg 1900-ban Élesd lakosságának 54,6%-a református volt, 2002-ben 14,5 százaléka az. Ma Élesden hét személyből öt ortodox vallású. Amit tett Kalmár Gabriella, az a munka értékmentés volt, átmentése annak, ami volt, és ami soha nem lesz már úgy, vagy ami nem jön vissza abban a formában”, mondta többek között a lelkipásztor.
Könyv formában is
Létai Zoltán, Élesd város alpolgármestere kiemelkedő eseménynek nevezte mindazt, ami pénteken Élesden történt, majd arról beszélt, hogy ő mint fotós rendkívül nagyra tudja értékelni ezeket a sok-sok éve készült fényképeket. „Nagy öröm számomra, hogy Élesden élnek olyan emberek, akik ilyen maradandót tudnak alkotni, mint tette ezt Kalmár Gabriella”. A szerző, a CD kitalálója, Kalmár G. Gabriella hozzászólásában beszélt mindarról, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez a CD megjelenjen. Köszönetet mondott azoknak, akik felajánlották értékes fotóikat, és így elkészülhetett az album. Ezután vetítették le az albumot. Megható volt, ahogy a teremben a mögöttem ülők kommentálták a látottakat: „Látod, azon a képen a csíkos nyakkendőben az édesapám, az óvodásképen az első sorban a harmadik én vagyok. Nézéttek, a mindenki Bandi bácsija…”, több hasonló megjegyzés hangzott el a teremben. Atalálkozó végén a szerző kérdésünkre többek között ezt nyilatkozta: „Mi, akik itt élünk Élesden, meg akarjuk mutatni, hogy ebben a városban magyarok is élnek, akik tisztelik múltjukat, és jövőképük is van. A múltunkat nem lehet eltörölni, ezt mutatják be ezek a képek is, melyeket most egy CD-re mentettünk le. De remélhetőleg könyv formában is meg fog jelenni, mely 220 képet fog majd tartalmazni. A jelenlegi albumon 50 fotó van feldolgozva”. Az is kiderült a krónikás számára, hogy a kiadvány költségeit a szerző állta.
Mezőtelegden
Egy másik nagyszerű esemény – melyen már vasárnap délelőtt vehettünk részt – ugyancsak a Sebes-Körös mentén, Mezőtelegden történt. A helyi római katolikus templomban ünnepi szentmise zajlott abból az alkalomból, hogy a római katolikus egyházközségnek sikerült teljesen felújítania az egykor elkobzott katolikus iskola épületét. Aszentmisén Vilcsek Ferenc plébános üdvözölte a megjelenteket. A tisztelendő elmondta, hogy 2005-ben kapták vissza az épületet, már akkor elkezdték az épület felújítását, melyet mostanára sikerült teljesen felújítani. Megköszönte a támogatásokat, kiemelten azt, amit a Bihar Megyei Tanács nyújtott, a megyei RMDSZ hathatós támogatásával. Külön köszöntötte a szentmisén részt vevő Szabó Ödönt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökét és Grim András alelnököt. A szentmise keretében dr. Kovács Zsolt tisztelendő mondott szentbeszédet.
Az egyházi szertartás után a jelenlévők – felekezeti megosztás nélkül – az iskolához vonultak, ahol Erdei Zsolt, a mezőtelegdi magyar érdekvédelmi szervezet elnöke köszöntötte a csepergő eső ellenére nagy számban megjelent résztvevőket, majd Szabó Ödön és dr. Kovács Zsolt elvágták az avatószalagot. Az épület ezentúl a helyi magyarság szolgálatában fog állni, magyar közösségi ház szerepét fogja betölteni, hangzott el a teremben történt együttléten, ahol Szabó Ödön gratulált mindazoknak, akik hozzájárultak az épület felújításához. Tette mindezt Filip József, Mezőtelegd község alpolgármestere is, közben Szoboszlai Gáspár István református lelkipásztor irányításával három szavalatot is hallhattunk fiatal előadók részéről. Az esemény ünnepi ebéddel zárult, melyet a gyülekezeti teremben fogyaszthattunk el.
Pósalaka
Vasárnap délután Pósalakán töltöttünk el néhány órát a helybeliekkel, több környékbeli település, megyei magyar elöljáró, önkormányzati képviselő, református lelkész társaságában. A zsúfolásig megtelt helybeli református templomban mutatták be Grim András, Pál László és Varga Árpád Mezőtelki, Pósalaka és Pusztaújlak kistérségének monográfiáját. Az ünnepi istentisztelet keretében igét hirdetett Mikló Ferenc lelkipásztor, a Bihari Református Egyházmegye esperese. A könyvbemutatót megtisztelték jelenlétükkel Pető Csilla és Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselők, Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke, Grim András alelnök, valamint számos hivatalos személyiség. A monográfiát elsőként Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor méltatta, tette mindezt Kupán Árpád történész is. Üdvözölte az eseményt Lakatos Péter, Pető Csilla, Szabó Ödön és Grim András. Az istentisztelet keretében szolgált a Bihari Egyházmegye kórusa, valamint a helyi fiatalok. Az istentisztelet végén Pál László helybeli lelkipásztor mondott köszönetet a jelenlévőknek, mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy a kiadvány megjelenhessen. Külön köszönte meg Varga Árpád családjának – aki már elhunyt – a hozzájárulást, hogy az álatala összegyűjtött adatokat a kiadványban közölhessék. A bemutató végén a kötetet meg lehetett vásárolni, amit a jelen lévő szerzők dedikáltak. A bemutató szeretetvendégséggel zárult. Már késő este volt, amikor Szabó Ödönnel ügyvezető elnökkel elindultunk Nagyvárad felé. Rendkívül felemelő, bensőséges eseményeken vehettünk részt, ez volt mindkettőnk véleménye.
erdon.ro

Diszkrimináció Szatmáron?
Elfogadhatatlannak tartja Varga Attila képviselő, hogy a gazdasági-pénzügyi válságra és a költségmegtakarítások elengedhetetlen voltára hivatkozva magyar nemzetiségű igazgatókat és aligazgatókat távolítanak el a Szatmár megyei középiskolák éléről.
Erre az RMDSZ-es politikus tegnap írásos politikai nyilatkozatban figyelmeztetett.
„Olyan tanintézményekről van szó, ahol a magyar diákok aránya jelentős, legalább a román tanulók számával megegyező. A tanfelügyelőség eme rosszindulatú, felelőtlen magatartása önkényes és diszkriminatív” – mutatott rá Varga Attila.
A képviselő elutasította azt, hogy a megszorító intézkedéseket ürügyként használják fel a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésére, illetve az alapvetően jogszerűtlen döntések igazolására.
„Hasonlóképpen igaz, hogy némely leváltás nem kisebbségi okokból kifogásolható, hanem azért, mert szakmailag felkészült személyeket inkompetensek váltottak tisztségeikben, miként a szatmári művészeti líceum esetében is történt. Az RMDSZ mindent megtesz azért, hogy ezt a jelenséget megállítsa; egyben felhívja a helyi és központi hatóságok figyelmét arra, hogy a diszkriminatív intézkedéseknek nem csupán az oktatási folyamat eshet áldozatául, hanem a békés nemzetiségi együttélés is” – összegezte a politikus. Új Magyar Szó (Bukarest)

Állami kitüntetésben részesítette Băsescu Hajdú Gábor volt egészségügyi minisztert
Cseke Attila egészségügyi miniszter javaslatára, Traian Băsescu államfő kedden a “Hűséges szolgálatért” Országos Rend lovagi rangú kitüntetését adományozta Hajdú Gábor volt egészségügyi miniszternek, a SMURD Rohammentő szolgálat 20 éves fennállása kapcsán.
Az indoklás szerint, Hajdú Gábor miniszter írta alá a tárca nevében az első valós együttműködési protokollumot a Belügyminisztériummal, a SMURD Rohammentő szolgálat működéséről és összetett működéséről. Ugyancsak az ő minisztersége alatt indult el az első eszközbeszerzés a SMURD-nak: elindították a közbeszerzést annak a két helikopternek a megvásárlására, amelyek 2004 óta ma is üzemelnek, a Világbank támogatásával, 33 életmentő járművet vásároltak, amellyel kiegészítették a közúti balesetekhez bevetett, akkor összesen 5 autóból álló gépjármű-parkot és elkezdték a SMURD Rohammentő szolgálatnak mentőautókkal való ellátását.
Hajdú Gábor 1998. október 7. és 2000. december 8. között töltötte be, az RMDSZ képviseletében, az egészségügyi miniszteri tisztséget. (hírszerk.) Transindex.ro

A magyar iskolaigazgatókért
Elfogadhatatlan, hogy a gazdasági-pénzügyi válságra és a költségmegtakarítások elengedhetetlen voltára hivatkozva magyar nemzetiségű igazgatókat és aligazgatókat távolítanak el a Szatmár megyei középiskolák éléről ― figyelmeztetett írásos politikai nyilatkozatában Varga Attila képviselő.
Olyan tanintézményekről van szó, ahol a magyar diákok aránya jelentős, legalább a román tanulók számával megegyező. A tanfelügyelőség rosszindulatú, felelőtlen magatartása önkényes és diszkriminatív ― mutatott rá Varga Attila. Az RMDSZ mindent megtesz azért, hogy ezt a jelenséget megállítsa; egyben felhívja a helyi és központi hatóságok figyelmét arra, hogy a diszkriminatív intézkedéseknek nem csupán az oktatási folyamat eshet áldozatául, hanem az a békés nemzetiségi együttélés is, amelyet hatalmas erőfeszítések árán, közösen felépítettünk ― összegezte az RMDSZ-képviselő. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Van jövője a tetterős szórványnak
Besztercén össze tudnak fogni
Besztercére tartva azon tűnődtem, hogy milyen keveset tudunk a szomszédos megyéről, annak magyarságáról. Néhai Kövesdi Kiss Ferenccel jártuk be évekkel ezelőtt a Mezőséghez tartozó Beszterce-Naszód megyei falvakat Köbölkúttól Mátéig, s akkor csodálkoztam rá Újős, Álmásmálom, Magyarberét és sok más település érdekes, szép hangzású nevére, ismerkedtem meg az ott élő emberek gondjaival. Ezért örültem Szabó Csaba meghívásának, aki a Szórványtengely mozgalom keretében az erdélyi kisközösségek egymás közötti kapcsolatának erősítését tűzte ki célul.
E kezdeményezés keretében vettünk részt az elmúlt héten a besztercei Magyar Házban szervezett könyvbemutatón és kerekasztal-beszélgetésen, amely a hangzatos Szórványgrófság és szekértábor-média címet viselte. A Marosvásárhelyi Rádiót László Edit és Sármási Bocskai János szerkesztők képviselték, a Szórványtengely mozgalom Fehér hollók könyvsorozatának szerzőit pedig Szabó Csaba, a Kolozsvári Televízió és Mihály István, a Kolozsvári Rádió szerkesztője. Örömünkre a Magyar Ház terme megtelt, s a találkozó során meggyőződhettünk, hogy mennyi értékes, érdekes képviselője van a besztercei magyarságnak.
A szervező beszélt Mihály István két kötetéről – A képernyő jótékony homálya és az Örömszakadtáig – majd saját könyvéről is, amely az erdélyi magyar irodalom három jeles képviselője, Kaffka Margit, Kuncz Aladár és Szabó Dezső barátságáról szól (Kaffka Margit félmosolya). A besztercei közönség megismerhette az újságíró- szerzők által írt Fehér hollók sorozat legreprezentatívabb alkotásait magába foglaló Noi-Mi című román nyelvű antológiát. A vendégek pedig a vásárhelyi és a kolozsvári rádió műsorszerkezetét, illetve a Népújságot mutatták be a jelenlevőknek.
Száz iskolatáska
S hogy miért Beszterce volt a helyszíne a szórványtalálkozónak? Amint a jelen levő megyei RMDSZ-elnök, Décsei Attila beszámolójából kiderült, a reméltnél nagyobb sikerrel zárták a szórványműhely által indított iskolatáska programot. A Nagyváradi Portikum Ifjúsági Központ ajánlatát a szórványtengely-műhely karolta fel. A cél az volt, hogy minden nehéz anyagi helyzetű családban élő első osztályos kisiskolás a szórványban tanfelszereléssel megrakott táskát kapjon becsengetésre. A programot a legsikeresebben Beszterce-Naszód megyében bonyolították le, ahol az ígért 30 és végül 15-re apadt iskolatáska helyett a megye mind a száz magyar osztályba beíratott kisdiákja táskát kapott. Ezt a helyi magyar közösségek összefogása révén és a Communitas Alapítvány támogatásával sikerült megvalósítani. A 22. szórványtengely műhely keretében pedig kiosztották a 80 eurós Őrhely díjat is, amelyet olyan családoknak adományoznak, ahol nagy erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy magyar iskolába írassák a gyermekeiket.
Kérdésemre Décsei Attila elmondta, hogy a 18.000-es Beszterce-Naszód megyei magyarság 40 százaléka városon él, közülük több mint 5000-en a megyeközpontban. Népes magyar közösség található Bethlenben, Magyardécsén és a Melles patak völgyében levő falvakban. A mezőségi szórványtelepüléseken, mint például Komlódon, Oroszfáján még élnek az idősek, de a jobbára vegyes házasságot kötött fiatalokat nehéz megszólítani. Jó hír viszont, hogy új református templom épült Mezőköbölkúton, a mátéit felújították, a Bethlen melletti Várkudun pedig visszaállítják a II. világháború áldozatainak emlékművét.
A tankönyvellátás hiányos
A megye 26 településén működik magyar tagozatos iskola összesen 1200 gyerekkel. Amint már említettük százan kezdték az első osztályt, s a múlt évben 90 nyolcadikos tanuló végzett, ami jóval kevesebb, mint 2001-ben, amikor 148-an fejezték be az általános iskolát. Balázs Dénes kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő elmondta, hogy pedagógusokban nincs hiány, a tankönyvek dolgában viszont rosszul állnak. Sok helyen a magyar gyerekeknek régi, nem a programnak megfelelő könyv jutott. Hiányzik a kisebbségeknek készült román tankönyv, s Újősön, ahol 14 magyar gyerek kezdte az első osztályt, (többen mint a múlt tanévben), egyeseknek egyáltalán nem jutott tankönyv.
Besztercén két kilencedik osztály indult, ami annak köszönhető, hogy a 26 vidéki diáknak ingyenes szállást biztosítanak a református egyház által működtetett központban, ahol összesen 43 középiskolás fiatal lakik.
A beszterceiek élő lexikona Szilágyi Zoltán nyugalmazott tanár, aki közel 400 oldalas átfogó, érdekes, tartalmas könyvet írt Beszterce történetéről (Besztercevidék a népek és a hegyek szorításában) és a megye kisebbségeinek a létért, megmaradásért vívott küzdelméről a huszadik század viharos éveiben (Kisebbségi sors és anyanyelvű oktatás Beszterce-vidéken).
A torony már méri az időt
A városban tett séta nyomán beszélgettem el dr. Illyés Istvánnal, a városi tanács egyetlen magyar képviselőjével. Kérdésemre, hogy miért olyan elhanyagolt a főtér műemlék épületeinek és az egykori Magyar utca régi házainak többsége, a képviselő elmondta, hogy a rendszerváltás után a lakásokat eladták a lakóknak. Többségük olyan család, amelynek nincs anyagi lehetősége a magántulajdonba került épületek felújítására. A városvezetés tömbházakat épít, hogy a régi lakásokért cserébe újakat tudjon felajánlani, s így a műemlék-épületek felújítása elkezdődhessen.
Akkor hallottunk gyakori híradást Besztercéről, amikor a 16. században épített, s a városközpontot uraló evangélikus templom tornya leégett. Az országos és nemzetközi összefogás eredményeként a torony felső része a fiatornyokkal és a templom fedélzete már megújult, s a kicsi torony is visszakerült a helyére. A Németországban és Ausztriában élő besztercei szászok által adományozott GPS vezérelte új óra mutatja már az időt is. Az értékes műemlék épület külső és belső felújításával 2013-ra készülnek el, mondta Illyés doktor, aki egy egységes városfejlesztési stratégia meglétét hiányolja.
Nehéz "táncba vinni"
Bár a helybeliek szerint nehéz a beszterceieket "táncba vinni", azaz a vendégszerepléseknek közönséget toborozni, az elegáns, tágas magyar házban könyvbemutatókat, tárlatokat szerveznek, s Szilágyi Ilona irányításával néptánccsoport működik, amelynek tagjait a Kolozsvárról járó Both házaspár oktatja. Egy fiatalasszony pedig az általa kitalált és már szabadalmaztatott társasjátékot mutatja, ami azt jelzi, hogy játékos kedvben sincs hiány a szórványban.
Összességében pedig kellemes élmény marad a beszterceiekkel való találkozás s a visszatérés reményében várjuk, hogy újra hírt adhassunk arról, hogy milyen újdonságok történnek a velünk szomszédos megyében.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Markó Béla: az RMDSZ irányán nem kell változtatni
„Az, hogy jelöltetem-e magam vagy sem az RMDSZ elnöki tisztségére, az a személyes döntésem lesz, de nem kizárólag az én felelősségem, hanem kollektív felelősség: én ugyanis egy szervezet jóvoltából voltam szövetségi elnök, és azt gondolom, úgy tisztességes, ha a következő hetekben, hónapokban a szervezeten belül körbejárjuk, megvitatjuk azt, hogy mi lenne a leghasznosabb a Szövetség számára – nyilatkozta Markó Béla az Erdélyi Magyar Televíziónak.
A szövetségi elnök a jövő év februárjában megrendezendő RMDSZ-kongresszus feladatairól beszélt. Kifejtette: ő személy szerint minden szempontból változáspárti, egy dologban azonban nem szeretné ha változás történne: az RMDSZ eddigi irányában.
„Abban, hogy kormányon vagy ellenzékben, vitával vagy anélkül, de a belső politikai életben jelen lévén és arra befolyást gyakorolván próbáljunk változást elérni az erdélyi magyarság életében. Ebben a stratégiában nem szeretnék változást, minden másban azonban változáspárti vagyok” – mutatott rá a szövetség elnöke.
Mint közölte, azért sem hozta meg eddig döntését, mert álláspontja szerint ez a személyi kérdés nem olyan bonyolult, hogy a szervezetnek ezen kellene „rágódnia” 2011 februárjáig, de kétségtelenül az a felismerés is közrejátszott, hogy a következő időszak kormányzati és parlamenti szinten is igen „forró” lesz: dűlőre kell vinni az oktatási törvényt és más fontos kérdést, de bizalmatlansági indítványok is várhatók. Egy ilyen nehéz időszakban nem engedhetjük meg magunknak, hogy befele forduljunk. Mindent a maga idejében – hangsúlyozta Markó Béla.
Úgy értékelte, nincs szükség alapvető módosításokra, nagy irányváltásokra az RMDSZ programját tekintve, ugyanakkor mélyrehatóbb elemzésre van szükség az RMDSZ alapszabályzatában, a területi, helyi szervezetek működésétől, a különböző testületek közötti viszonytól kezdve a polgármesterek, tanácsosok, képviselők vagy szenátorok jelölésének kérdéséig.
„Meg kell vizsgálni például, hogyan tudja ellátni alapvető feladatait a szervezet, hogyan gyűri le az újból és újból megjelenő személyes érdekeket, a fölösleges csoportérdekeket, és hogyan tud minden pillanatban ténylegesen az egész magyar közösség képviselete lenni az RMDSZ” – mondta az ETV-nek Markó Béla. Új Magyar Szó (Bukarest)

Táblaügy: esztétikai gondok?
Négy éve létezik egy városi tanácsi határozat a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről, de eddig ezt nem ültette gyakorlatba a Nagyvárad élén azóta megfordult három polgármester – mondta el lapunknak Biró Rozália, a Körös-parti város alpolgármestere arra reagálva, hogy Tőkés László EP-képviselő bátorítására törvénytelen módon visszatették a múlt héten eltávolított magyar nyelvű utcanévtáblákat. Hozzátette, ezért az RMDSZ egy másik megoldást ajánlott Nagyvárad magyar közösségének: a saját tulajdonú ingatlannal rendelkezők a hatályos jogszabályok értelmében kitehetik az utcanév magyar változatát, és ez közérdekű információnak minősül.
„Ennek lefordításához és magyar nyelven történő használatához a 215-ös törvény értelmében jogunk van, hiszen 20 százaléknál többen vagyunk itt, Nagyváradon” – mondta el a város alpolgármester asszonya. Az RMDSZ azt ajánlotta, hogy aki magántulajdonnal rendelkezik, és magyar utcanévtáblát szeretne, megrendelheti és kiteheti a saját falára, kerítésére.
Igen alacsony áron találtak kivitelezőt is, aki 20 lejes áron az urbanisztikai szabályoknak megfelelő nagyságú és színű táblákat készít és fel is szereli. „Az általunk javasolt megoldás működőképes, mi is éltünk vele és feltettük házunk falára” – mondta el Biró Rozália, aki szerint a Tőkés által bátorított Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) abban hibáztak, hogy más színű és méretű táblát helyeztek el. Az alpolgármester információi szerint egyelőre nem érkezett újabb feljelentés az EMI akciója ellen.
Másként vélekedik azonban a táblákat felhelyező EMI nagyváradi szervezete. „A városban számtalan formailag, színben és betűszedésben eltérő tábla van kihelyezve, melyeket valamiért mégsem szedtek le. A mi tábláink eltávolításával megbízott cég egyik munkatársa elmondta, ezen táblák eltávolítására nincs idejük, kizárólag lakossági bejelentés esetén járnak el” – mondta el lapunknak Nagy József Barna.
Az EMI tiszteletbeli elnöke hozzátette: azért tettek más színű utcanévtáblát mert azok csak tájékoztatási jelleggel bírnak, a helybeli magyaroknak és a turistáknak. Az illetékeseket kérték, hogy mutassák meg azt a határozatot, amely kimondja, hogy pontosan milyennek kell lennie egy ilyen táblának, ezt azonban nem tették meg a mai napig sem. Az EMI a hagyományos történelmi utcanevekhez ragaszkodik, az RMDSZ pedig csak a jelenlegi utcanév tükörfordításának kitételét teszi lehetővé – hangsúlyozta a tiszteletbeli elnök.
Totka László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdélyiek Pártja néven indított mozgalmat Emil Aluaş karmester
Erdély és a Bánság pénzügyi-adminisztratív autonómiáját tűzi ki célul az a mozgalom, amelyet Emil Aluaş karmester, egyetemi tanár kezdett szervezni másfél évvel ezelőtt. Az Amerikai Egyesült Államokból hazatért művész azt ígéri, közeledik a pillanat, amikor az Erdélyiek Pártja létrehozásán dolgozó egész csapat a nyilvánosság elé lép, a párt jelöltjei pedig választásokon is megmérik támogatottságukat. A Krónikának adott interjúban a professzor hangsúlyozta, nem akarják Románia feldarabolását, és csakis törvényes úton kívánnak fellépni az erdélyiek képviseletében.
Olyan tartományt látnak a szemük előtt, amelyben a román mellett a magyar és a német nyelv is hivatalos státussal bír, és amelyet egy román, egy magyar és egy német kormányzó együtt irányít. Emil Aluaş szerint Erdélyt kevésbé érintette volna a gazdasági válság, ha a tartomány sorsát az erdélyiekre bízzák. Felvetésünkre, hogy jelenleg az egész ország kormányát erdélyi miniszterelnök vezeti, megjegyezte, Emil Boc nem ért a gazdasághoz, a döntéseket mások hozzák helyette.
– Sikeres karmesterként, egyetemi tanárként miért érezte, hogy politikával is kell foglalkoznia? A zene nem tölti be már az életét?
– Semmi más személyes indítékom nem volt az Erdélyiek Pártja mozgalom elindításához, mint az, hogy erdélyi vagyok, és hiányérzetem van. Az Erdélyiek Pártja olyan szükségszerűség, ami még nem születhetett meg a kommunizmus bukása után. Ennek csak annyi köze van Wagner, Bartók, Brahms vagy Mozart muzsikájához, hogy én karmesterként egész életemben az emberek egy-egy csoportjának a szervezésével, összehangolásával foglalkoztam. Most is ezt teszem. Az Erdélyiek Pártjának létrehozása egyébként nem új gondolat. Mindig is tudtam, hogy nekünk van egy sajátosságunk, amely megvan az itteni románokban, magyarokban, németekben egyaránt: ez a mi erdélyiségünk. Különbözik a történelmünk, a kultúránk a többi román területétől. Más értékeket vallunk, mint ők. Az utóbbi két évtizedben pedig egyre csak erősödött bennem ez az érzés. Tanulmányaim során megtudtam, a két világháború között Iuliu Maniu, Octavian Goga és Alexandru Vaida Voievod is nekilátott az erdélyiek pártja megalakításának, amikor az egyesülés után látták a bukaresti fejleményeket.
– Nagysármáson született, Kolozsváron, majd Budapesten tanult, karmesterként pedig az Amerikai Egyesült Államokban szerzett hírnevet. Mikor kezdett azon gondolkozni, hogy politikai síkon is tegyen valamit az erdélyiekért?
– Már 1990 nyarán, amikor hazajöttem, megfogalmazódott a baráti beszélgetések során, hogy létre kell hozni az Erdélyiek Pártját. Aktív mozgalomként azonban körülbelül másfél éve kezdtünk dolgozni. Ekkor gyűjtöttük össze azokat, akikről tudtuk, hogy hasonlóképpen gondolkoznak. Ekkor éreztünk rá arra, hogy valódi pártként is megszervezhetnénk magunkat.
– Hogyan juthatnak el oda, hogy valódi pártként jelenjenek meg a romániai politikai porondon?
– Mi csakis törvényesen akarunk fellépni. Tudjuk, hogy nem könnyű elérni egy ilyen párt bejegyzését, ezért egyelőre egy alapítványra bíztuk a szervezési munkát. A Pro West Alapítvány egyebek mellett az Erdélyiek Pártja mozgalom ügyeit is intézi. Tevékenysége azonban nem szorítkozik csak erre. Novemberben például az alapítvány önkéntesei részt vesznek egy akcióban, amely során 10 ezer facsemetét ültetnek el Csürülye község térségében, vagy egy Brahms–Bartók nemzetközi komolyzenei versenyt kívánunk szervezni Kolozsváron.
– Furcsa, hogy csemeteültetést és komolyzenei versenyt említ. Az Erdélyiek Pártja megnevezés arra utal, hogy pártként kívánnak működni, részt akarnak venni a választásokon.
– A Pro West Alapítvány fiókokat készül nyitni Zilahon, Nagybányán, Máramarosszigeten, Nagyszebenben, Sepsiszentgyörgyön, ahol már kialakulnak a mozgalmunk magjai. Az a cél, hogy összehozzuk azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkoznak. Tavasszal már polgármesterjelölteket is kijelölünk ezeken a településeken. Ahhoz, hogy valaki polgármester legyen, nem szükséges, hogy egy párt jelöltjeként induljon el a választásokon. Függetlenként is versenybe szállhat a mozgalmunk támogatásával.
Emil Aluaş
1976-ban szerzett diplomát a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián, nagybőgősként dolgozott a Kolozsvári Román Opera, majd a Kolozsvári Állami Filharmónia zenekarában, 1984-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szerzett karmesteri képesítést. 1986-ban az Amerikai Egyesült Államokba telepedett, ahol a minneapolisi, bloomingtoni, lincolni, michigani állami egyetemek karmestertanára. Jelenleg a Gh. Dima Zeneakadémia szimfonikus zenekarának karmestere.
– Nem gondolja, hogy a jelenlegi romániai hangulatban egy független polgármesterjelölt számára inkább hátrányt, mint előnyt jelent egy efféle támogatás? A transzszilvanista elveket vallókat legtöbbször a nemzet ellenségeként bélyegzik meg.
– Igen, vannak, akik így gondolkoznak, de szerintem ők a kisebbség Erdélyben. Persze, lehet minket szidni Bukarestben. Megjegyzem, 1998-ban különösebb feltűnést sem keltett, hogy megalakult a Moldvaiak Pártja. Az egyenlőség elve alapján mi is hasonlóképpen akarjuk bejegyeztetni magunkat. Úgy gondoljuk például, hogy Erdély és a Bánság egészen másképpen vészelhette volna át a jelenlegi gazdasági válságot.
– Mi az ön politikai víziója Erdéllyel kapcsolatban? Milyennek látja a régiót mondjuk 20–30 év múlva?
– Románia területén belüli autonóm tartománynak látom Erdélyt és a Bánságot, amelyben három hivatalos nyelv létezik: a román, a magyar és a német. Erdély és a Bánság adminisztratív pénzügyi autonómiáját tűzzük ki célul. Programunkban az szerepel, hogy az adóink 7 százalékát továbbra is Bukarestnek fizetnénk, hogy abból tartsák fenn a külpolitikát, a Nemzeti Bankot, stb. Mi nem akarjuk az ország feldarabolását, de úgy gondoljuk, hogy ennek a régiónak az áll érdekében, hogy maga döntsön a saját ügyeiben. Hiszünk a saját erőnkben. Hiszszük, hogy vannak olyan szakembereink, akik képesek Erdély és a Bánság 8 milliós lakosságát kiemelni a válságból. Amint egy volt miniszter kollégánk mondta, ezt módszeresen, alaposan, erdélyiesen kell elérni. Biztosak vagyunk abban, hogy tíz évi önkormányzás után Erdély és a Bánság egészen más helyzetbe kerülne az országon belül, mint jelenleg.
– A bukaresti kormányt is erdélyi miniszterelnök vezeti, és bizony elég lesújtóak az eredmények.
– Emil Boc egyetlen gazdasági döntést nem hozott kormányzása idején. Ezeket mindig mások hozták meg helyette. Ő erdélyi, de nem rendelkezik azzal a képességgel, tudással, hogy átlássa a gazdasági folyamatokat.
– Ön következetesen az Ardeal szót használja, amikor Erdélyről beszél, nem a Transilvaniát. Miért?
– Az Ardeal szóban jobban benne van a régió, amelyre gondolunk. A bihariak is magukénak érzik, pedig ők tiltakoznak, ha a Bihart Transzilvánia részének tekintik. Még tárgyalunk a bánságiakkal, akik azt szeretnék, hogy a párt nevében szerepeljen a Bánság is. Ki kell találnunk, miként lehet számukra is vonzó képletet találni. Ezekben a régiókban az autonómia iránti igény ott van az emberekben.
– Ha békés, demokratikus eszközökkel szeretné elérni Erdély autonómiáját, ehhez a bukaresti törvényhozásban kell többséget szerezni. Hogyan lehet elérni a mentalitás gyökeres megváltoztatását?
– Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy tenni kell érte. Természetesen ez csakis bizonyos alkotmányos cikkelyek megváltoztatásával lehetséges. Ebben pedig számítunk az RMDSZ-re, amely a bukaresti politikában, a parlamentben is otthonosan mozog.
– Partnert látnak az RMDSZ-ben? Merthogy az RMDSZ minden bizonnyal abban érdekelt, hogy egyben tartsa a magyarságot, ne engedje elcsámborogni az erdélyiek pártja felé.
– A mi ajánlatunk vonzó lehet az RMDSZ számára is. Mi úgy képzeljük el, hogy az autonóm Erdélyt és Bánságot együtt irányítja egy román, egy magyar és egy német kormányzó, akiket szabad választásokon választanak meg. Ez lenne a sajátossága a tartománynak. A többnyelvűséget az Egyesült Államokban is megtapasztaltam. A déli államokban természetes, ha valaki beidézést kap a polgármesteri hivatalra, az angolul is, spanyolul is meg van fogalmazva. Ez senkit nem zavar.
– Ön beszéli a három erdélyi nyelvet?
– Restellem is, hogy magyarul csak nagyon keveset tudok, a németet pedig inkább csak a zenei szakszövegekből ismerem. Tanulmányaim egy részét ugyan Budapesten végeztem, de ott sajnos angolul tanítottak bennünket, külföldi diákokat. Igyekszem azonban pótolni e hiányosságokat. Éppen vásároltam magyar nyelvkönyveket, és napról napra fejlődöm.
– Hogyan próbálják megmagyarázni a bukarestieknek, az oltyánoknak, a moldvaiaknak, hogy nekik is jó lenne, ha Erdély autonómiát kapna az országon belül?
– Azt kell megérteniük, hogy az országon belüli verseny számukra is fejlődést hoz. Ha ugyanis azt látják, hogy én valamit jól csinálok, megpróbálják majd még jobban csinálni. Azt hiszem, a moldvaiaknak, az olténiaiaknak is meg kell találniuk a saját receptjeiket a boldogulásra. Az utóbbi időben Traian Băsescunak több olyan nyilvános beszédét hallottam, amelyikben arra biztatta az embereket: ne várják, hogy az állam oldja meg a gondjaikat, vegyék a kezükbe a sorsukat, dolgozzanak a boldogulásukért. Én nem gondolkodhatok a moldvaiak helyett. Az ő érdekeiket nekik maguknak kell felismerniük.
– Kit várnak a mozgalomba, a pártba? Kire építenek?
– Érdekes, hogy másfél évvel ezelőtt, amikor elkezdtünk szervezkedni, beszélgetőtársaink eléggé kétkedően fogadták a gondolatainkat. Most azonban nagy nyitottságot érzek mindenütt; elsősorban a vállalkozók, az üzletemberek körében. Ők látják ugyanis a legjobban azt, hogy mennyi pénz csorog el a tartományból Bukarest irányába, és milyen kevés fordul vissza. És számítunk azokra a fiatalokra, akik gondolkodását nem rontotta meg a kommunizmus. Egy ismert bukaresti színész mondta: aki egyszer kommunista csecsből szopott, az míg a világ világ, soha nem fog megváltozni.
– De hát abból szopott ön is, hiszen a diktatúra idején végezte a tanulmányait.
– Én nem érzem, hogy a gondolkodásomat megfertőzte volna a kommunizmus. Aki azt mondja, hogy abban a korban mindenképpen be kellett hódolni a hatalomnak, az nem mond igazat. Rám például óriási nyomás nehezedett, hogy lépjek be a pártba, de ellenálltam. Lehet, hogy ezzel áll az is összefüggésben, hogy számomra Amerika nem jelentett kulturális sokkot, amikor kivándoroltam. Megtaláltam a helyem.
– Kik az ellenségei az Erdélyiek Pártja gondolatának?
– Az árulók.
– Számukra viszont éppen ön az áruló.
– Akkor azt mondanám, hogy a lusták; lehetnek ezek románok, magyarok, németek egyaránt. Mert egy ilyen párt személyes elköteleződést, személyes tenni akarást feltételez.
– Erdély lakossága is eléggé jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben. Vonzó lehet az erdélyi gondolat azok számára is, akik az utóbbi évtizedekben telepedtek itt meg?
– Lehet, hogy nem, de ők mégiscsak kisebbséget képeznek a tősgyökeres erdélyiekhez képest. Nekik alkalmazkodniuk kell az erdélyiek többsége akaratához.
– A jelenlegi román törvények meglehetősen nehezen teljesíthető feltételeket szabnak egy regionális párt bejegyzéséhez. Hogyan lehet teljesíteni ezeket a követelményeket?
– Az Erdélyen kívüli megyékben, Bukarestben is vannak erdélyiek, akiknek rokonszenves lehet az erdélyi gondolat. De az is felmerült, hogy Brüsszelben jegyezzük be az erdélyiek pártját uniós pártként. Nem ellenőriztem még ennek a lehetőségét.
– Mikor vágnak bele a bejegyzésbe?
– A tavasz folyamán. Arra számítunk, hogy a párt a 2012-es parlamenti választásokra már készen áll a versenyben való részvételre. A választásokkal kapcsolatban azonban még túl sok az ismeretlen. Azt sem tudjuk, egykamarás parlamentje lesz-e Romániának, vagy kétkamarás. Várjuk, hogy megtörténjen az alkotmány módosítása. Egyelőre csak azt határoztuk el, hogy az önkormányzati választásokon jelölteket állítunk.
– A román állam hatóságai többször jelezték, hogy nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek minden autonomista mozgalomra. Érezték, hogy a titkosszolgálatok figyelik a szervezkedésüket?
– Nem. Sokan mondták, hogy a telefonomat minden bizonnyal lehallgatják, de én ezzel nem foglalkozom.
– Mennyire kockázatos egy ilyen mozgalom szervezése? Sabin Gherman korábban a kolozsvári televízió munkatársa volt, aztán a kiáltványa megírásával eltűnt a közéletből. Gondolja, hogy önnek is érintheti a karrierjét a politikai szerepvállalása?
– Sabin Gherman a csoportosulásunk egyik aktív tagja. Ő talán abban hibázott annak idején, hogy mindent egyedül akart. Ez pedig lehetetlen. Az én zenei karrierem nem annyira Romániában, hanem inkább Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban valósul meg. Én ott érzem a legjobban magam karmesterként. Hálás vagyok Kolozsvárnak, de mégis a magyar karmesteriskola sarjának tekintem magam.
– Nem gondolja, hogy a budapesti tanulmányok hangsúlyozása erősíti azt a sztereotípiát önnel szemben, hogy ön politikai téren is Budapest ügynöke?
– Persze, mondanak mindenfélét. Azt is, hogy Budapest ügynöke vagyok, azt is, hogy amerikai ügynök vagyok. Érdekes, éppen a magyar beszélgetőtársaim tanácsolták a leghatározottabban, hogy ne keressem a kapcsolatot a magyarországi politikai pártokkal, hogy ne is adjak táptalajt az efféle gyanúsítgatásoknak. Ezek a dolgok túlságosan nevetségesnek tűnnek ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzam velük.
– Mikor válik láthatóvá az egész csoport? Eddig csak ön vállalta a nyilvános szereplést.
– Remélem, november végéig meghívhatjuk az újságírókat egy sajtótájékoztatóra, amelyen részt veszünk mindannyian. Addig a fundatiapro-west@gmail.com mail-címen várjuk az érdeklődők leveleit.
Gazda Árpád. Krónika (Kolozsvár)

2010. szeptember30.
Most kell!
Itt csendesen telnek a szomorkás őszi napok. Bezzeg Bukarestben! Ott zajlik az élet, főleg a politikai szférában. Minisztereket váltanak le, másokat kineveznek, a jó nép az utcákon tiltakozik… A minap például a rend őrei vonultak fel, néhány „keresetlen” jelszót is skandáltak az államfő rovására, mi több, a sapkájukat is eldobálták. A székelyeknél ha valaki földhöz veri a kucsmáját, ott nem lehet jóra számítani…
Az az igazság, hogy egyre inkább megcsappan a Főnököt tapsolók tábora. A nyugdíjasok idegesek, az állami alkalmazottak dühösek, a munkanélküliek elkeseredettek, az állami intézményeknek kezd elegük lenni. Szám szerint ez testvérek között is legalább tízmillió állampolgár. Szimpatizánsnak maradnak az egy-két sörrel megvásárolhatók, de már ők is kezdenek gondolkodni: a megivott sör egy negyedóra múlva már nem sör, és mit eszünk holnap? Szóval nő az elégedetlenség, most már úgy tűnik, egyetlen személlyel szemben. Aki a legokosabbnak, a legnagyobb hazafinak vallja magát. Tényleg nem lenne jobb nála széles e hazában?
Hamarosan nagy dolgok várhatók. A parlament dűlőre akarja vinni a „kell vagy nem kell” dilemmát. Lenne esély az újításra, ha…
Valljuk be férfiasan: Băsescu Erdélynek és Tőkésnek köszönheti második mandátumát. Mert ha a választásokkor Tőkés – jóhiszeműen – nem arra biztatja a magyarokat, hogy Băsescura szavazzanak, jó néhány százezerrel kevesebb vokshoz jutott volna, s akkor már a csalás sem segített volna. Most az RMDSZ kerül történelmi szerepbe. Ha megteszi, hogy úgy szavaz, ahogy – remélem – gondolkozik, felszisszen Románia és a nemzetközi világ. És végeredményben miért is ne tenné meg? Miért ne mutatná meg, hogy még él a magyar virtus, ahol magyar él. Lásd az alkotmánybírósági döntést!
Kíváncsi vagyok és bizakodó. Ha ezt a lehetőséget elpuskázzák, kiszolgáltatott, meghunyászkodó szerepre kárhoztatnak. Meddig? Míg ki nem halunk?
Szegedi László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Miért kellene?
Öreg barátom, kisnyugdíjas újságíró-kollégám írásait mindig szívesen olvasom, még ha nem is mindig értek vele egyet. Főszerkesztőként megtehetném, hogy nem adok teret olykor indulatosan baloldali vétetésű, máskor indokolt szociális érzékenységű jegyzeteinek, de akkor lennék csak rossz redaktor és akkor lennék csak áldemokrata, ha ezt tenném. A fenti cikket is csak azért tartom megkommentálandónak, mert én nem pont úgy emlékszem a történtekre, ahogy Szegedi László. Nem merném leírni feketén-fehéren, hogy a rókaképű Băsescut mi, romániai magyarok választottuk meg államfőnek. A kérdés ennél sokkal bonyolultabb annak fényében, hogy ki kiket hogyan biztatott és győzködött a választások előtt. Mert például az RMDSZ már többször is lerázta volna a hajóskapitány igáját, de majdnem egy éve vele együtt kormányozza – sokak szerint egyre mélyebbre – az országot. Másfelől meg nem hinném, hogy mai helyzetünkért egyetlen ember lenne a felelős, még ha az a legfőbb közméltóság is az államban. Mert ha ezt állítjuk, akkor magát a parlamentarizmust kérdőjelezzük meg, a román demokráciát, RMDSZ-estől, Tőkésestől, mindenestül. S bár magát a parlamentet is szét kellene zavarni – micsoda egy társaság! –, mégis ettől a bagázstól várjuk, hogy megszabadítson minket Băsescutól. S ha megszabadulunk, nem egy újabb semmirekellőt választanak maguknak a népek? Nekünk, magyaroknak mindig a kisebbik rossz választásának az opciója adatott csak meg az elmúlt húsz évben. Végül: valójában a népet kellene leváltani, kicserélni, megreformálni, de azt ugyebár nem lehet. Legalábbis nem egyből. „Míg ki nem halunk”? – nem kell dramatizálni, persze, hogy nem halunk ki. Legföljebb meghalunk. De hát ez az élet rendje. Majd születnek mások, és jönnek utánunk. Mint az özönvíz. Meg a politikusok.
Dénes László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Eszmecsere volt szerda délután a nagyváradi városháza dísztermében: a város főtereinek sorsáról beszélgettek civilek a szakemberrel. Mivel nem a polgármesteri hivatal kezdeményezte a beszélgetést, hanem az RMDSZ nagyváradi elnöke, önkormányzati frakcióvezetője, Biró Rozália alpolgármester, és az végig magyarul folyt, a közvitán így túlnyomórészt magyar nemzetiségűek vettek részt, a közösség egyfajta fórumává alakítva a rendezvényt. Bő két órát tartott a tanácskozás.
Az ókor agórája a trendi – állítólag
Mindenekelőtt a moderátori feladatokat is ellátó „házigazda”, Biró Rozália alpolgármester ismertette a témát. Az önkormányzatnak lehetősége van uniós forrásokból több mint 10 millió eurónyi vissza nem térítendő támogatásra szert tenni városrendezés címén. A megpályázott összeg nagy részét a vár különböző épülettömbjeinek felújítására szánják, egyéb városi tulajdonú épületeket is felújítanának, s ezeken túl 3,2 millió eurója maradna Nagyváradnak, amit az egykoron a városalapító királyról, Szent Lászlóról és a Bémer László néhai püspökről elnevezett terek átalakítására szánnak. (Bevezetőjében egyébiránt az elöljáró külön kérte a jelenlévőket, hogy kizárólag a terekkel kapcsolatban szóljanak hozzá, ez alkalommal ne a szövetség városi tanácsbeli frakcióját értékeljék-bírálják. Továbbá tekintsenek el az irrealitásoktól, amiképpen egyébként a helyhatóság se vette figyelembe azokat a megvalósíthatatlan tervezeteket, melyekben egyebek mellett a főtér alatt vezettetnék el a közúti forgalmat, avagy az „útban levő” Szent László-templomot költöztetnék el.) Az átalakítás mikéntjét pedig az önkormányzat megpályáztatta. Számos elképzelés született, ezek közül jelenleg kettő jutott el a részletesebb kidolgozás előtti fázisba. Ezek tervezői Anamaria Szabó és Emődi Tamás váradi építészek. A közösség vitadélutánján utóbbi volt jelen. Fel is kérte őt az RMDSZ-frakció vezetője, ismertesse a két tervezetet.
A téma súlya miatt a művészettörténész-építész hosszas bevezetőt tartott – amint mondta, a félreértések elkerülése végett van erre szükség. Ismertette mindenekelőtt a városok főtereinek történeti funkcióit, illetőleg azok változásait. Egészen az előző századfordulóig nagyrészt vásárterei voltak a településeknek, azután megkezdődött azok parkosítása. Mondandóját számos fényképpel illusztrálta, így azt is, hogy napjaink (nyugaton immár bő félévszázada) trendje, hogy egyfajta agórákká alakítják vissza. Mindennek velejárója, hogy a zöldövezetek eltűnnek a főterekről, illetőleg mindösszesen pár fa marad meg belőlük. Egyébként mindkét terv a Szent László térnek is nagyrészt ezt a funkcióját emelné ki. A forgalmat korlátoznák a lehetőségek függvényében, azaz csak az Olaszit Újvárossal összekötő út maradna meg, a terek többi részét átadnák a gyalogosforgalomnak. Aberráltnak is mondta a jelenlegi állapotot, amelyben keskeny járdákon lehet mindösszesen közlekedniük a gyalogosoknak. Mindkét tervező elképzelésében az autómentes Zöldfa utcán keresztül kötnék össze a Nagyvásár teret a Szent Lászlóval. A tereket burkolnák, a mintában térnek el valamelyest. A díszítésben az előző századelőt imitálnák.
Mégiscsak szebb a zöld a betonnál
A hozzászólások rendje előtt az alpolgármester tudatta, hogy a városnak a terek alatti infrastruktúrát önerőből kell megújítania. Szólt arról is, hogy egyelőre nincs itt az ideje a terek szobrairól vitázni. „A tervezőknek mi a bajuk a zölddel?” – kérdezte az első hozzászóló, Zatykó Gyula mérnök-vállalkozó. A Magyar Polgári Párt városi elnöke nehezményezte, hogy az RMDSZ-esek későn kérdezik meg a váradi magyarságot, hiszen a pályázatot nemsokára le kell adni a szaktestülethez. Az alpolgármester reagált erre: a tervezetet ugyan október végéig le kell adni, ám azt a későbbiekben is lehet „finomhangolni”; nemrégiben készültek el az építészek elképzeléseikkel, ellenben a részletekben lehet még azokon alakítani, ebben várják a polgárok javaslatait. Budaházy István gyógyszerész is arról szólt, hogy őrültség a zöldövezetet pusztítani. Hasonlóan vélekedett Török Sándor mérnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke is: létfontosságúak az árnyékos nagy fák, több fasort is szívesen látna tereinken. „Halpiaccá” sem változtatná a tereket, azaz nem szeretné, ha bódék lepnék el azokat. A „drasztikus” változtatást ellenezte Popa Melinda fogorvos, szerinte nem kell mindenáron majmolni a nyugatot, főleg nem a flaszter kialakításában.
A helyeslő morgást Emődi Tamás csillapította valamelyest: egy felvétellel igazolta, hogy bizony a Szent László tér, amikor még hivatalosan is ez volt a neve, úgy nézett ki, mint, amilyet ő tervezett. A fogorvos a „manele” nevezetű műcigányzene és a balkáni lacikonyhák megjelenésétől tartott még. Egy másik hozzászóló elismerte, hogy Emődi terve szerint számbelileg tizeneggyel több lenne a fa, de rámutatott, hogy azok lombozatban kevesebbek lennének. Szűcs Attila nyugdíjas úrhatnámságot vélt felfedezni: amint látnak egy fát vagy egy tócsát, kivágják azt, illetőleg lebetonozzák. Attól fél, hogy a főtér is hasonul a Fő utca korzójához, amely pedig temetőszerű, élettelen. Pont az élet visszatérésének bizonyosságát látta az elképzelésekben Csomortányi István mérnök, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökségi tagja abban, hogy a főtérnek visszaadják a fő funkcióját. Mindazonáltal elsiettetnek tartja a városvezetőség lépéseit, szerinte a terek átalakítását egy átfogó városrendezési koncepcióba kellene illeszteni. Semmiképpen sem szabadna mindennek a kampányban egyfajta felmutatnivalónak lennie, azaz hasonulnia a korábbiakhoz, amikor is a Fő utcát sebtében felújították még a helyhatósági választások előtt. Amikor a betonból „kinövő” fát lát, sírhatnékja támad – vallotta egy hozzászóló hölgy, aki szerint a terek átalakítása előtt a parkolási gondokat kellene megoldani. A jelenlegi állapotnál családbarátabbnak tartja az Emődi Tamás elképzelte Szent László teret Nagy József Barna, a váradi EMI tiszteltbeli elnöke. Külön méltányolta, hogy igazi biciklis utakat is terveztek, viszont több szökőkút kellene szerinte.
Az RMDSZ-frakció nagy része jelen volt, de szerencsére a politikusok nem monopolizálták a diskurzust. Fleisz János több „váradiságot” szeretne a tervekben. Amint rámutatott, Várad ugyan európai középváros, mégis a nagyokkal mert gondolkodni története során. Pásztor Sándor szerint egyetlen mérce alapján kell megítélni a terveket: melyik vonja ki jobban a közúti forgalmat a terekről. Sárközi Zoltán szerint kirakodóvásárnak is kell lennie olykor a főtérnek. A zöldövezetekkel kapcsolatban elmondta, hogy ami a tereken elvész, azt pótolni kell parkok, ligetek kialakításával.
Egy fiatal hozzászóló hangoztatta: ha platánfák alatt akar a családjával sétálni, akkor parkba megy, a főteret pedig mint találkozóhelyet képzeli el. Szerinte fontos, hogy ebben ne kössünk kompromisszumot, merthogy a mostani káoszszerű állapotokhoz vezet, ha a főtér tér és park is lesz egyaránt. Egyenesen a generációs különbségeket látta a hozzászólásokban Bimbó Szuhai Tibor mérnök, a közterület-felügyelő vállalat egyik vezetője. Ő is több szökőkutat szeretne, valamint igenis nagyobb fákat, hogy azok valamelyest elnyomják a flaszteren uralkodó böhöm lovasszobrot. Komáromi Ernő mérnök, az EMNT városi szervezetének elnökségi tagja a váradi tradíció továbbélése egyik formájaként a fák törzsét óvó rácsozat fontosságát mondta. Ez szerepel Emődi tervében, igaz, nem a hagyományos kerek formában, hanem a kialakítandó geometriai formákhoz hasonulva, immár négyzetes alakban. Agyagási Ernő mérnök, szintén a városi EMNT elnökségi tagja rámutatott, hogy a tér felújítása önmagában nem elegendő, ezzel párhuzamosan az ottani épületek állagát is javítani kellene, hogy végre ismét a város éke lehessen a Szent László és a Bémer tér.
Zárásként Biró Rozália összegezte röviden a javaslatokat: a váradi magyarok talán kicsit nyakasságból is, de több zöldet szeretnének látni főterükön. A bő kétórás megbeszélés javaslatait az RMDSZ-frakció igyekszik majd beépíteni abba a végleges tervbe, amelyet október végén nyújtanak majd be a pályázatot elbíráló szaktestülethez. A közösség fórumáról láthatóan zömében elégedetten távoztak a polgárok, hiszen az esetleges politikai nézetkülönbségeken túl a váradiság uralta a megbeszélést.
Megyeri Tamás Róbert, Reggeli Újság (Nagyvárad)

A magyar nyelv kiemelten védett
A szeptember 29-i ülésén a kormány jóváhagyta az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához való csatlakozással vállalt kötelezettségek végrehajtásáról szóló első időszaki jelentést.
A nyelvi kartát Románia az RMDSZ kezdeményezésére ratifikálta, a 282/2007-es törvény 2008 május 1-én lépett életbe. A kartában foglaltak szerint minden ratifikáló ország köteles időszakos jelentést tenni arról, hogy hogyan ültette gyakorlatba a ratifikálási törvény II. és III. részében vállalt kötelezettségeket. A 282/2007-es ratifikálási törvény negyedik paragrafusa szerint a II. rész a következő nemzeti kisebbségi nyelvekre vonatkozik: albán, görög, jiddis, lengyel, makedón, olasz, örmény, roma, ruthén és tatár. A III. rész előírásai szerint pedig az alábbi kisebbségi nyelvek élveznek védelmet: bulgár, cseh, horvát, német, magyar, orosz, szerb, szlovák, török és ukrán. A nyelvek védelmének tehát két szintje létezik. Az alsó védelmi szintet minden, a kartába foglalt kisebbségi nyelvre el kell fogadni, de ezen felül meg lehet határozni egy felsőbb védelmi szintet is. A ratifikálás során az RMDSZ-nek sikerült elérni, hogy a magyar nyelv az egyik legmagasabb védelmi szintet élvező kisebbségi nyelv legyen a kartában.
A jelentést tavaly kellett volna jóváhagyja a román kormány, de ez akkor nem került napirendre. Az RMDSZ kormányra való visszatérésével ismét fontosságot nyert a jelentés, viszont az adatok frissítése az idő rövidsége miatt nem történhetett meg. A jelentésben található adatok a 2008 előtti időszakra vonatkoznak, az adatfrissítés pedig az Európa Tanács Bizottságának romániai látogatása után történik meg.
A jelentés elkészítésében a karta hét fő területével kapcsolatos információkat vette figyelembe az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala. A hét fő területet az oktatásügy, közigazgatási hatóságok és közszolgálati szervek, igazságszolgáltatás, tömegtájékoztatási eszközök, kulturális tevékenység és kulturális létesítmények, gazdasági és társadalmi élet valamint a határokon túli cserekapcsolatok képezik.
A jelentés megtalálható az Etnikumközi Kapcsoltok Hivatalának honlapján román és angol nyelven.
Közlemény, Manna.ro

Központ a szórványért
A szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központ a térségben – mondta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. A szombati alapkőletételen a magyar kormány számos politikussal képviseltette magát, de jelen voltak az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezető politikusai is. Eközben a Tordán megrendezett szórványkonferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a szórványközösségek életét meghatározó kedvezőtlen folyamatokat csakis erős, önálló magyar tanintézetek, kulturális, közösségi központok létrehozásával lehet megállítani.
A vegyes házasságokból származó gyerekeket is magyar iskolába terelheti a Mezőségi Szórvány Oktatási Központ, azért van szükség egy korszerű oktatási intézmény felépítésére. A szamosújvári magyar általános iskola ugyanis a legrosszabb állapotban van, így sok magyar szülő inkább adja a modern és jól felszerelt román iskolákba a gyerekét – nyilatkozta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke szombaton, a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. Hozzáfűzte, különösen az olyan szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központjuk a térségben, ahol településenként csak egy-két magyar család él.
Hivatalosságok felvonulása
Szombat délelőtt az őszi napsütéses, de csípős, hideg időben több mint száz meghívott és érdeklődő sétált a Teleki Alapítvány székhelyétől a mezőségi szórvány magyarságot kiszolgálni hivatott leendő – bölcsődét, óvodát és iskolát egyesítő – oktatási központ udvarára. Hogy nem mindennapi eseményről volt szó, jól mutatja a tény, hogy szép számmal képviseltették magukat magyarországi tisztségviselők államtitkároktól miniszterelnöki tanácsosig. Rajtuk kívül jelen voltak a közalapítványok vezetői, a Kolozs megyei RMDSZ vezető politikusai, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői. Egyik újságíró kolléga meg is jegyezte: ritkán lehet ennyi hivatalosságot a gödör szélén látni. Az alapkő letételét megelőzően számtalan magyarországi és hazai elöljáró mondott beszédet, az esemény ünnepélyességét a szamosújvári fiatalok népdalok éneklésével és versek szavalásával teremtették meg.
Az összefogás ereje
Elsőként Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke köszöntötte az alapkőletétel ünneplő közönségét, majd Gönczi István, a beruházás kivitelezője ismertette a Szervácziusz László műépítész készítette műszaki tervet. „Vállaljuk, hogy a lehető leghamarabb át fogjuk adni az épületeket” – jelentette ki a kivitelező. Ovidiu Drăgan, Szamosújvár polgármestere is üdvözölte a Mezőség felé nyitó és a hagyományt és kultúrát megőrző iskolaépítő programot. „Meg vagyok győződve róla, hogy sikeres lesz” – fejezte ki optimizmusát a polgármester. Ezt követően szinte valamennyi hivatalos vendég mondott hosszabb-rövidebb ünnepi beszédet. Révész Máriusz magyarországi parlamenti képviselő, Orbán Viktor miniszterelnök gyermek- és családügyi tanácsadója az összefogás és az egyetértés fontosságát hangsúlyozta. „Ott épül egy-egy csoda, ahol ember van és mögötte erős közösség van” – dicsérte Révész Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány és a szamosújváriak vállalását. A fideszes politikus azzal a pokolban játszódó viccel szemléltette az összefogás jelentőségét, amelyből kiderül, hogy az oroszokat az ördögöknek nagyon kell őrizniük, mert mind ki akarnak mászni az üstből, amelyben főnek, a németeknek ki kell tenni egy táblát, hogy kilépni tilos, a magyarokat meg nyugodtan őrizetlenül hagyhatják, mert azok úgyis egymást húzzák vissza.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja beszédében kifejtette, stratégiai cél a szórvány iskolaközpont kiépítése. „A jelenlegi helyzetben nem tehetem meg, hogy ne emlékezzek meg az erdélyi magyar pedagógusok áldozatvállalásáról – mondta a főkonzul. Egységes cselekvést, konszenzust, ezt kérjük az erdélyi magyarságtól, mert Magyarország így tud hatékonyan fellépni a külhoni magyarok érdekében” – fogalmazta meg elvárásait Szilágyi Mátyás. „A bátor emberek földjén vagyunk, most” – jelentette ki Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke arra utalva, hogy olyan helyen sikerül oktatási központot létrehozni ahol korábban leírták a magyarságot. „A szórványkérdést depolitizálni kell, nem válhat pártpolitikai csatározások áldozatává” – szögezte le Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
Folyamatosan kell lobbizni
A Kemény Zsigmond Oktatási Központ várhatóan 650–700 magyarul tanuló kisdiákot fogad be majd. Balázs-Bécsi Attila elmondta, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont modelljét kívánják követni, ami azt jelenti, hogy az iskolaközpont közös román–magyar állami és alapítványi forrásokból finanszíroznák. A teljes beruházás értéke mintegy 3 millió euró, lejben kifejezve 12,63 millióba kerül. Jelenleg elkészült a teljes tervezési dokumentáció, megszerezték a szükséges építkezési engedélyt, a magyar kormány a Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok keretében 40 millió forintnyi támogatást nyújtott, így október elejétől elkezdődtek a munkálatok a szamosújvári önkormányzat 8000 négyzetméteres belvárosi telkén.
Szamosújváron jelenleg a magyar gyerekek vegyes tannyelvű intézetben tanulnak, nincs önálló magyar nyelvű iskola. Az új oktatási központ része annak a hosszú távú oktatási programnak, amelyet a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a szamosújvári Téka Alapítvány tíz éve indított útjára. A mezőségi szórványoktatási program vállalt célja, hogy megoldja a szórványban élő magyarok anyanyelvű oktatását. Eddig a program keretében már felépítettek egy korszerű kollégiumot Válaszúton az 1–4. osztályos elemisták számára, Szamosújváron az 5–12. osztályos általános és középiskolások tanulhatnak majd.
Az új intézmény a tervek szerint egyaránt kiszolgálja Szamosújvárt, a Kis-Szamos mentét, Észak-Mezőséget, Belső-Mezőséget és a Szamos menti dombságot, azaz a háromezer négyzetkilométeren található több mint harminc szórványtelepülést. Balázs-Bécsi Attila ugyanakkor kérdésünkre elmondta, folyamatosan kell lobbizniuk a különböző finanszírozási formák elnyeréséért, az építkezés különböző szakaszait ugyanis egyenként hajtják végre, ráadásul a kisebbségi oktatást nem kezeli kiemelt fontosságúnak az Európai Unió, ezért strukturális alapok sincsenek rá. A kivitelező szerint, ha lesz pénz, akár egy év alatt is be lehet fejezni az oktatási központ felépítését, reálisan számolva azonban örülni kell annak is, ha négy-öt év alatt elkészül az iskolaközpont – fogalmazta meg várakozásait Balázs-Bécsi Attila.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár),

Erősödik az erdélyi autonómiamozgalom
Erősödik a magyar-magyar együttműködés a különböző erdélyi autonómiamozgalmak kérdésében. Az új magyar kormány már határozottan áll ki a mozgalom mellett. Van okunk optimizmusra, vagy legyünk inkább realisták?
Erősödik a székely-magyar együttműködés
Az elmúlt hetekben több olyan hír látott napvilágot, melyek alapján jogosan következtet arra az ember, hogy az erdélyi (székelyföldi) autonómiatörekvések új lendületet kaphatnak, az új magyar kormány ugyanis több olyan erőfeszítést is tett/tesz, amivel a székely autonómia melletti elkötelezettségét bizonyítja – akár nemzetközi porondon is. Pár hete született például döntés arról, hogy a jövőben az Európa Tanácsban (ET) a magyar delegáció fogja képviselni a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT). Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a legnagyobb európai emberi jogi szervezetben ezentúl – hazánk tolmácsolásában – folyamatosan felszínen lehet tartani a székelyföldi autonómia kérdését.
Az, hogy az Európa Tanácsban ezzel a módszerrel megoldják a székelyek képviseletét, valóban nagy lépést jelenthet az autonómiához vezető igen rögös úton. Ez az a szervezet ugyanis, amelyik számos ajánlásában foglalkozik a nemzeti kisebbségek jogaival és érdekvédelmével, sőt, az ún. Gross jelentésében kiemeli az autonóm régiók pozitív tapasztalatait is. Nem véletlen tehát, hogy az SZNT éppen az ET-t szemelte ki, és kérte fel Magyarországot, hogy saját delegációja révén „jelenítse meg” a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit a szervezetben.
A strasbourgi képviselet mellett az is szimbolikus jelentőségű, hogy az SZNT következő munkaülését Budapesten, az Országház felsőházi termében tartja. A székelyek meghívják tanácskozásukra Orbán Viktor miniszterelnököt, Schmitt Pál államfőt és a parlamenti pártok képviselőit is, hogy megvitassák a székely törekvések és a magyar nemzetpolitika céljainak összeegyeztethetőségét. Izsák Balázs, az SZNT elnöke az üléssel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a helyszín kiválasztásánál szempont volt, hogy minél nagyobb visszhangot váltson ki a magyar közvéleményben. Kifejezte abbéli reményét is, hogy Magyarország olyan patrónusa lesz a székelyföldi autonómiának, mint Ausztria a már autonóm Dél-Tirolnak.
Egész Erdély, sőt, a Partium is!
Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy nem csak a Székelyföld törekszik az önrendelkezés elérésére, hanem az egész erdélyi magyarság is. A romániai magyarság autonómiatörekvései hármas célrendszert jelenítenek meg: a Székelyföld területi autonómiáját; az ún. személyi elvű/kulturális autonómiát, amely nem a területet, hanem a magyar lakosságot ruházza fel érdekképviseleti és igazgatási jogosítványokkal bíró intézményrendszerrel; végül az ún. sajátos státusú önkormányzatokat, melyek a magyar többségű települések önkormányzatainak jelentenek önigazgatási jogokat.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke egy közelmúltban tett nyilatkozatában utalt arra, hogy a területi autonómia a Partiumra is kiterjeszthető lehetne. A kijelentés nagy felháborodást váltott ki a román fél oldaláról, noha Tőkés hangsúlyozta, hogy csakis „a román politikum beleegyezésével, kölcsönös egyezség alapján” szeretné megvalósítani a Partium autonómiáját. Ennek ellenére Corina Creţu román EP-képviselő kérte Tőkés László leváltását a Parlament alelnöki tisztségéről.
Paradox módon azonban Tőkés elképzelései éppen egy román kezdeményezésben találhatnak partnerre. A Krónika.ro hírportál csütörtökön közölt interjút Emil Aluas-szal, aki Erdélyiek Pártja néven indított mozgalmat a közelmúltban, méghozzá nem másért, mint Erdély és a Bánság autonómiájáért. Az autonómiapárti úriember – aki mellesleg foglalkozása szerint karmester és korábban Budapesten is tanult – román-magyar-német igazgatású autonóm régiókká alakítaná az említett országrészeket.
„Mi úgy képzeljük el, hogy az autonóm Erdélyt és Bánságot együtt irányítja egy román, egy magyar és egy német kormányzó, akiket szabad választásokon választanak meg” – mondta Alaus a Krónika riporterének, utalva arra is, hogy az RMDSZ-ben potenciális szövetségest lát. „Programunkban az szerepel, hogy az adóink 7 százalékát továbbra is Bukarestnek fizetnénk, hogy abból tartsák fenn a külpolitikát, a Nemzeti Bankot, stb. Mi nem akarjuk az ország feldarabolását, de úgy gondoljuk, hogy ennek a régiónak az áll érdekében, hogy maga döntsön a saját ügyeiben” – fogalmazta meg érveit a karmester-politikus.
És a valóság…
Az autonómiatörekvések jelenlegi állásának eddigi felvázolásából az ember már-már úgy érezheti, hogy az erdélyi és székelyföldi önrendelkezés megvalósulása pusztán karnyújtásnyira van. A valóság azonban az, hogy a helyzet nem ilyen rózsás, s a folyamat még igencsak gyerekcipőben jár.
A .sic domainnév beindítása, mint a székely autonómia első megnyilvánulási formája valószínűleg sokak számára ismert, hiszen aláírásgyűjtő akció is indult az ügy érdekében. „Székelyföld saját internetes azonosítója lehetővé teszi (tenné – a szerk.), hogy 2010 első negyedévétől a székelyföldi önkormányzatok, intézmények, cégek, magánszemélyek honlapjainak címe Székelyföldre utaló „.sic" végződésű legyen" – olvasható az SZNT 2009. májusi közleményében. Vagyis az SZNT előzetes értesülései szerint az ICANN-nek (az a szervezet, amely az internetes tartománynevek kiosztását intézi) már 2010. első negyedévében ki kellett volna írnia az aktuális pályázatot – ez azonban a mai napig nem történt meg.
Az SZNT elnöke, Izsák Balázs azonban a késedelem ellenére optimista: „sajnos, késik a kiírás, ez nem rajtunk múlik, viszont a mozgalommal tudatosítunk egy új jelképet, amely autonómiatörekvésünk fontos eszköze lehet”. Úgy tűnik tehát, hogy noha az autonómiatörekvések valóban új lendületet vehetnek Budapest (és talán bizonyos erdélyi román csoportosulások) támogatásával, a gyakorlat egyelőre felülírja az optimista várakozásokat... Erdély.ma

Új hazai magyar párt alakulhat (Tőkés László alternatívát javasol)
A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Nagyváradon zajlott választmányi ülésén egy új párt alapításának ötlete is felvetődött. Az új alakulatot a Tőkés László által megjelenített, és húsz éve következetesen vállalt értékrend alapján hoznák létre.
A szervezet tegnapi közleménye szerint az autonómia iránt valóban elkötelezett alakulat létrehozására vonatkozó javaslatot az EMNT vezetői a tanács közgyűlése elé terjesztik. Ez nem azt jelenti, hogy az EMNT párttá alakul, de a jelenlegi két párt — az MPP és az RMDSZ — tevékenységével szemben egyre nagyobb a választói elégedetlenség, hiszen egyikük a ,,jóra való restség”, a másik a ,,hatalom öncélú akarása” bűnébe esett. Ezért igény mutatkozik az erdélyi magyarság érdekeit, valamint az autonómiatörekvéseket nem csupán szóban és kampányalkalmakkor felvállaló politikai erő létrehozására — vélik a kezdeményezők.
Tőkés László — aki egyébként kijelentette, hogy az új politikai alakulat elnökségét nem vállalja, mivel ő nem pártkatona — az új szerveződés lehetséges integráló szerepét emelte ki. Mint fogalmazott: számítanak mindenkire, aki önös érdekein túllépve a nemzeti autonómiákért és a magyar nemzetegyesítésért akar dolgozni. Ugyanígy meg fogják keresni annak a lehetőségét is, hogy mind az MPP-vel, mind az RMDSZ-szel, továbbá az SZNT-vel és más politikai-közéleti szereplővel is megtalálják a közös hangot ezen célok elérése érdekében — de a valós összefogásnak előfeltétele az erdélyi magyar belpolitikán belüli változások érdemi véghezvitele. Az EP-alelnök emlékeztetett: 2007-ben már eleve egy ,,rendszerváltó csomaggal” érkeztek az akkor elkezdődött tárgyalássorozatra, amelynek egyik közbülső állomása a 2009-es EP-választásokon megvalósult csonka összefogás, illetve az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozása volt, ám ezt a folyamatot ki kell teljesíteni. Az összefogás, az együttműködés továbbra is alapkövetelmény — jelentette ki Tőkés László, de nem bármi áron. ,,A nemzetstratégiai prioritásainkból — úgymint a háromszintű autonómia, a teljes értékű állampolgárság, a kisebbségben élő magyar közösségek kollektív jogai — nem engedhetünk” — fogalmazta meg újságírói kérdésre az ,,erdélyi nemzeti minimumot” az EMNT elnöke. Az EMNT közleménye szerint a kétnapos választmányi ülésen szó esett a magyarországi alkotmányozási folyamatról — ennek kapcsán egy munkadokumentumot fogadtak el —, a MÁÉRT összehívásának szükségességéről, az integrált médiastratégiáról, a támogatáspolitika lehetséges új fejezetéről, az erdélyi magyar felsőoktatás jelen állapotáról is. A gazdasági szakbizottság ismertette az erdélyi, kiemelten a székelyföldi elképzeléseit, illetve a hungarikum-törvény kapcsán a ,,transzszilvanikumok” kérdését is felvetették. Tőkés László leszögezte: a valódi rendszerváltozáshoz soha vissza nem térő alkalmat jelent az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által javasolt nemzeti együttműködés rendszere. Ebből az EMNT ki akarja venni a részét, és ebben a munkában mindenkire számítanak — a civil szférára, az egyházakra, a különböző politikai szervezetekre —, aki az állampolgársági törvény kiterjesztése által megvalósítható határok fölötti nemzetegyesítés érdekében, ugyanakkor a külhoni magyar közösségek számára létfontosságú nemzeti autonómiák rendszerének felépítéséért dolgozik. A választmányi ülés után kiadott tájékoztató szerint demokráciaközpont-hálózatokat hoznak létre. Ezek alaptevékenységei közé sorolta Toró T. Tibor ügyvezető elnök a többirányú információáramlás biztosítását (pályázati figyelés, tanácsadás, tartalomszolgáltatás), a Kárpát-medencei hálózatépítést (találkozók szervezése, kulturális cserekapcsolatok közvetítése, gazdasági kapcsolatok építése), tudásbevitelt (kulturális menedzsment, ,,Magyarnak lenni jó!”-kampány a 2011-es népszámlálás kapcsán, a magyar identitás vállalásáért). Az irodahálózatot még ebben az évben fel szeretnék állítani.
Kelemen Hunor: hiba egy újabb alakulat létrehozása
Tévedés, hiba még egy magyar pártot alapítani Erdélyben, mert nem az egységet szolgálja; demagóg és populista, aki azt mondja, az egység szaporodással oldható meg — jelentette ki tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor RMDSZ-es kulturális miniszter arra reagálva, hogy Tőkés László és Toró T. Tibor bejelentette, kezdeményezik egy új magyar párt alapítását. Előre megfontolt szándékú politikai cselekvés, melyet azonban anélkül hoztak, hogy sokat gondoltak volna hosszú távú következményeire — véli a miniszter. Az erdélyi magyarság megmaradásához oly szükséges egységet nem új pártok alapításával lehet szolgálni, mondta Kelemen, hozzátéve, az RMDSZ nem tart attól, hogy 2012-ben nem jut be a parlamentbe, mint indokolta, a legutóbbi országos választásokon is az erdélyi magyarság bebizonyította, okosabb a széthúzó politikusoknál. Arra a felvetésre, hogy a Tőkés-párt azért lesz sikeres, mert azt ígérik, hamarabb megvalósítják az autonómiát, Kelemen kifejtette, az autonómia megvalósíthatatlan azok számára, akik nem vesznek részt a döntéshozatalban. Másrészről az RMDSZ és Tőkés ez utáni viszonyán nem ront a pártalakítás, állítja Kelemen, ,,a fontos kérdésekről ezután is ugyanúgy gondolkodunk, mint eddig, Tőkés Lászlót úgy kezeljük, mint olyan politikust, akinek van mondanivalója, bár nem mindig értünk egyet vele”.
(vop) Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Lesz új párt, de nem az EMNT-ből
Nem alakul párttá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), de katalizátora kíván lenni egy olyan párt létrejöttének, amely a Tőkés László által képviselt értékrendek mentén vívja ki Erdély és a Partium egyes részeinek autonómiáit – jelentette be tegnap Nagyváradon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
A szervezet a hétvégén a partiumi városban tartotta kihelyezett elnökségi ülését. Tőkés László EMNT-elnök leszögezte: nem kíván pártelnök lenni. Toró T. Tibor elmondta: az EMNT jelenlegi fontos célkitűzése, hogy minél aktívabban kivegye a részét abból a munkából, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemzeti együttműködésnek nevez.
Ennek érdekében a magyar kormány több tagjával is tárgyaltak már, akik szerepet vállaltak az új magyar nemzetpolitikában, illetve az elmúlt két kormányzati mandátumban különböző helyekre juttatott pénzbeli támogatások rendszerének átvilágításában. Az EMNT november 27-ére közgyűlését is összehívja, addig azonban minden területi szervezetnek meg kell tartania soros tisztújítását. A tanács úgynevezett erdélyi demokráciaközpontok létrehozását is tervezi: ezek elsősorban információs központokként működnek majd, pályázatfigyeléssel foglalkoznak, de azzal a monitoringtevékenységgel is, amelynek során az önkormányzatokat, a politikumot és a közéletet figyelik majd.
Toró azt mondja, az EMNT részt kíván venni a magyarországi alkotmányozási folyamatban is, jó lenne ugyanis, ha az új magyar alaptörvény nem csupán egy mondatban tartalmazná az anyaország határon túliak iránti felelősségét. Megújulásra, a 20 évvel ezelőtt elkezdődött rendszerváltás beteljesedésére van szükség Romániában is, éppúgy, ahogyan Magyarországon történt a parlamenti választások alkalmával – mondta Tőkés László. Az EMNT-elnök szerint az autonómiatörekvések megvalósításához politikai szereplőre van szükség – azt azonban mindketten leszögezték, hogy az EMNT nem akar párt, Tőkés pedig nem akar pártelnök lenni.
A készülő új alakulathoz partnerül szeretnék megnyerni az „eltérített” Magyar Polgári Pártot, melyben csalódtak, a Székely Nemzeti Tanácsot, az Erdélyi Magyar Ifjakat, sőt, az RMDSZ-t is – utóbbit azonban csak akkor, ha megújul. Toró leszögezte: bármi is lesz az új párt neve, azt szeretnék, hogy a Tőkés László által gyakorolt értékrend mentén, úgymond Tőkés-pártként működne, miközben az EMNT megmarad a civil módszerek mellett.
„Tévedés, hibás döntés egy új erdélyi magyar párt bejegyeztetése, mert az nem az egységet szolgálja” – jelentette ki a pártalapítási tervre reagálva tegnap Sepsiszentgyörgyön Kelemen Hunor. A művelődési miniszterré való kinevezésekor az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségéből felfüggesztett Kelemen szerint a romániai magyarság érdekeit parlamenti és europarlamenti szinten csak egységgel lehet képviselni.
„Olcsó populizmus, demagógia az autonómiával takarózni egy új párt alapításakor, hiszen a hivatali ügyeket sem úgy rendezzük, hogy nem járunk be a hivatalba, az autonómiáért sem lehet úgy harcolni, hogy nem veszünk részt a jogalkotásban” – fogalmazott a tárcavezető. Hozzátette, Tőkés olyan politikus, akinek van mondanivalója, és akivel nem mindig értenek egyet, ezen azonban az új párt bejegyzése sem változtat. Krónika (Kolozsvár),

Kicsit több a szükséges – Váradon tanácskozott az EMNT választmánya
Elkezdődött a határok feletti nemzetegyesítés egy új fejezete, a második – jelentette ki az európai parlament alelnöke, Tőkés László, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. A hétvégén a politikai célokért civil eszközökkel küzdő szervezet kibővített elnökségi gyűlését tartotta Nagyváradon. Tegnap – még a konferencia befejezése előtt – Toró T. Tibor ügyvezető elnökkel közösen tájékoztatták a sajtó képviselőit.
A tanácskozáson az elnökség az elmúlt hónapokban végzett munkájáról számolt be a huszonnégyfős választmánynak. Értelemszerűen elsősorban azokról a nemzetpolitikai jelentőségű tárgyalásokról referáltak, amelyeket az Orbán Viktor vezette magyar kormánnyal folytattak. Az EMNT-nek – mint a kétharmados többségű országgyűlési frakció, a Fidesz–KDNP nemzetpolitikai erdélyi szövetségesének – a feladatait kellett megtalálnia, hogy beilleszkedhessen a nemzeti együttműködés rendszerébe. Döntöttek ugyanakkor az EMNT közgyűlésének összehívásáról, hiszen a jelenlegi elnökség egy évre kapott mandátumot. Ennek értelmében a területi szervezeteknek még e hónap folyamán meg kell ejteniük a tisztújításokat, illetőleg küldöttjelölő-gyűléseiket, hogy november 27-én – előreláthatóan Székelyudvarhelyen – megtarthassák az országos közgyűlést.
Újságírói kérdésre felelve Tőkés László és Toró T. Tibor elmondta: az elnökség javasolni fogja egy párt létrehozását, mivel sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, sem a Magyar Polgári Párt nem képviseli kellő módon a romániai magyar önrendelkezés ügyét. A pártnak az EMNT katalizátora lesz, s nem maga alakul majd át politikai szervezetté – hangoztatták.
Demokráciaközpontokat fog az év végéig létrehozni az EMNT – számoltak be egy másik határozatukról. Mindegyik szűkebben vett erdélyi régióban létesítenek egy-egy ilyen centrumot, amelyekben egyebek mellett az uniós pályázatoknál való segítségnyújtást végzik majd.
A jelenleginél „kicsit többre”, egyértelműbb megfogalmazásra lenne szükség az új magyarországi alkotmányban az anyaország határain túli magyarság viszonylatában – mondták el annak kapcsán, hogy felkérték az EMNT-t javaslatai megfogalmazására.
M. T. R. Reggeli Újság (Nagyvárad),

Tőkés-párt alakul?
„Alapos megfontolás után úgy döntöttünk, hogy a következő Országos Közgyűlésen, 2010. november 27-én javasolni fogjuk egy valóban az autonómia iránt elkötelezett új magyar párt létrehozását” – jelentették be tegnap az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmányának nagyváradi ülése után.
„Alapos megfontolás után úgy döntöttünk, hogy a következő Országos Közgyűlésen, 2010. november 27-én javasolni fogjuk egy valóban az autonómia iránt elkötelezett új magyar párt létrehozását” – jelentették be tegnap az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmányának nagyváradi ülése után.
Toró T. Tibor ügyvezető elnök igyekezett leszögezni: az EMNT nem alakul párttá, hiszen a szervezetre ebben a formában továbbra is szükség van. „De a jelenlegi két párt – az MPP és az RMDSZ – tevékenységével szemben egyre inkább megfogalmazódik a választói elégedetlenség – egyikük a ’jóra való restség’, a másik ’a hatalom öncélú akarása’ bűnébe esett” – fogalmazott Toró.
Meglátása szerint ez lenne az igazi „Tőkés-párt”, ami azt jelenti, hogy a Tőkés László EMNT-elnök által megjelenített és húsz éve következetesen vállalt értékrend alapján hoznák létre. A „névadó” Tőkés László kijelentette, az új politikai párt elnökségét nem vállalja, mivel ő nem pártkatona. Hozzátette: meg fogják keresni annak a lehetőségét is, hogy mind az MPP-vel, mind az RMDSZ-szel, továbbá az SZNT-vel és más politikai-közéleti szereplővel is megtalálják a közös hangot.
„Populista és demagóg azoknak a szemlélete, akik szerint az egység szaporodással oldható meg” – reagált az EMNT pártalapítási szándékára tegnap Kelemen Hunor. Az RMDSZ-es kulturális miniszter úgy véli, a szövetségben minden feltétel adott ahhoz, hogy az egységet megteremtsék, de ezt nem új magyar politikai párt létrehozásával lehet megvalósítani.
„A felvidéki példa kell a szeme előtt lebegjen azoknak, akik 2010-ben új pártot alapítanak” – fejtette ki Kelemen, aki ugyanakkor meg van győződve arról, hogy az RMDSZ 2012-ben is bekerül a parlamentbe, még akkor is, ha az új párt alapítása veszélyt is jelent.

Kelemen: új magyar párt alapításával nem oldható meg a közösség egyésge
Hiba lenne újabb magyar pártot alapítani Erdélyben, mert az nem a romániai magyarság egységét szolgálja; demagóg és populista, aki azt mondja, hogy az egység szaporodással oldható meg — jelentette ki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. A hétfői romániai magyar napilapok - a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ), az erdélyi Krónika és a sepsiszentgyörgyi Háromszék - a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeit képviselő kulturális minisztert azzal kapcsolatosan idézték, hogy Tőkés László és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, illetve ügyvezető elnöke bejelentette: kezdeményezik egy új magyar párt alapítását.
Kelemen Hunor úgy vélte, az RMDSZ-ben minden feltétel adott ahhoz, hogy az egységet megteremtsék, de ezt nem új magyar politikai párt létrehozásával lehet megvalósítani. "A felvidéki példa kell a szeme előtt lebegjen azoknak, akik 2010-ben új pártot alapítanak" - állapította meg Kelemen, aki szerint ugyanakkor az RMDSZ 2012-ben is bekerül a parlamentbe, még akkor is, ha az új párt alapítása veszélyt jelent ebből a szempontból.
A miniszter hozzátette: a tervezett pártalakítás nem ront az RMDSZ és Tőkés László jövőbeni viszonyán. "Fontos kérdésekről ezután is ugyanúgy gondolkodunk, mint eddig, Tőkés Lászlót úgy kezeljük, mint olyan politikust, akinek van mondanivalója, bár nem mindig értünk egyet vele" - mondta Kelemen Hunor.
Az Adevarul című román napilap hétfőn rövid, tényszerű tudósítást adott Tőkés és Toró előző napi nagyváradi sajtótájékoztatójáról, amelyben jelezték a pártalakítási tervüket. Csak a rövid tudósítás címe kommentáló jellegű: "Tőkés László, újabb lépés a szélsőségesség felé". MTI

Ultimátum a tanügyi törvényért
Ha jövő szerdáig nem mozdul ki a holtpontról az oktatási törvény szenátusi vitája, és nem adják egyértelmű jelét, hogy rövid időn belül szavaznak a jogszabályról, a kormány elindítja a felelősségvállalási procedúrát — tudtuk meg Márton Árpád RMDSZ-es képviselőtől, aki tegnap részt vett azon a koalíciós tárgyaláson, ahol erről döntöttek.
Az RMDSZ vezetői a múlt héten határoztak arról, ultimátumot nyújtanak be, és követelik, a kormány vállaljon felelősséget a tanügyi törvényért, mert a szenátus oktatási bizottságában az ellenzék van többségben, és időhúzással próbálja akadályozni az elfogadást. Bokor Tibor szenátor, aki tagja a bizottságnak, elmondta: a jelenlegi ütemben márciusra sem lenne érvényes jogszabály a tervezetből, ellenzéki kollégái mindegyre visszatérnek már elfogadott pontokra, újra és újra alaposan át kívánják rágni a már megvitatott cikkelyeket, így alig észlelhető haladás. Ahhoz, hogy jövő tanévtől alkalmazni lehessen az új törvényt, minél előbb el kell fogadni, hisz alkalmazása, az új módszertan kidolgozása is időt igényel.
Márton Árpád kifejtette, ha jövő szerdán a kormány a felelősségvállalás mellett dönt, akkor a képviselőházban megszavazott változatot küldi el a parlamentnek, a honatyáknak néhány napon belül kell módosításokat javasolniuk. Ezt követően a kabinet határoz arról, mit iktat a jogszabályba és mit nem, majd ismét elküldi a törvény végleges változatát, és bejelenti, ezért vállal felelősséget. Ha az ellenzék nem nyújt be bizalmatlansági indítványt, a jogszabály elfogadottnak tekinthető. Ha beterjesztik az indítványt, akkor arról szavaz a két ház plénuma, ám ha nem nyerik el a többséget, a törvény érvényes, és a kormány is marad, ellenkező esetben megbukik. Ha minden akadályt sikerül leküzdeni, az alkotmánybíróságnak is véleményt kell mondania a jogszabályról, és csak azt követően kerül az államelnök elé kihirdetésre. Tavaly ősszel az alkotmánybíróság visszadobta a törvényt, arra hivatkozva, hogy nem lehet ilyen jelentőségű jogszabályt közvita nélkül, felelősségvállalással elfogadni. Márton Árpád szerint azóta nemcsak közvita, de parlamenti vita is zajlott, így már nem érvényes ez a kifogás, és esély van arra, hogy a taláros testület ne vétózza meg az új oktatási törvényt. Erdély.ma

Vetélytárs vagy partner? – Új párt a magyar politikai porondon –
Az RMDSZ eljövendő partnernek szeretné a Tőkés László által alakítandó új magyar pártot, az MPP pedig úgy véli, nem nekik kell tartaniuk a konkurenciától, ha létrejön a politikai alakulat, az RMDSZ szavazótáborát ritkíthatja majd.
A konkurenciát partnerséggé kell majd alakítanunk, eddig is ezt szorgalmaztam, ezután is ezt teszem – nyilatkozta Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke válaszul Tőkés László és az EMNT vasárnapi bejelentésére az új párt megalakításának szándékáról. Kifejtette: meggyőződése, az erdélyi magyarság ügyét hosszú távon csak a magyar összefogás rendezheti, jó példa volt erre a 2009-es EP-választás, a részvételi arány, az eredmény egyaránt jelezte, ez a járható út. Tamás Sándor szerint a Tőkés László nevével fémjelzett alakulatnak – függetlenül attól, hogy pártként bejegyzett formában vagy csak mozgalomként működik majd – kell az RMDSZ-szel közösen választ adnia a kihívásokra, megoldást keresnie a magyarság gondjaira.
Tamás Sándor a Magyar Polgári Pártot nem tartja harmadik erőnek, véleménye szerint politikai súlyuk és befolyásuk oly mértékben csökkent, hogy nem rúgnak már labdába. „A jövőben egy erős hálózattal rendelkező RMDSZ-szel és az egyre hangsúlyosabban jelentkező Tőkés-féle alakulattal kell majd számolni” – fejtette ki az RMDSZ háromszéki elnöke.
Az MPP nem aggódik az új párt megjelenése miatt, igaz, nem tartják indokoltnak létrehozatalát, de mivel mindig a választás szabadságát hirdették, nem ítélhetik el egy új politikai alakulat bejegyzését – nyilatkozta Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke. Kifejtette, érthetetlen számára, hogy Tőkés László, aki mindig is pártok fölöttinek vallotta magát, hogyan akarja most „leszűkíteni látókörét” egyetlen formációra. Kulcsár egyébként úgy véli, az új párt miatt az RMDSZ-nek kell aggódnia, legutóbb Tőkés a szövetség listáján jutott be a Európai Parlamentbe, így onnan vonz majd el voksokat és embereket. Annak idején Tőkés László függetlenként való megválasztását az MPP támogatta, ők mindenkinek helyet adtak, aki a jobboldalon kíván politizálni, ám ha Tőkés úgy érzi, nincs helye ott, sok sikert kívánnak neki – hangsúlyozta Kulcsár.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

András napjától a fekete márciusig
A négy éve elhunyt Sütő Andrást két, időben egymástól távol eső András-napi emlékemmel szeretném megidézni.
A hetvenes évek elején, amikor mi, a Kincsesek felköszöntöttük Sütő Andrást, jelen volt Balogh Edgár is, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora, illegális kommunista, akit az ’50-es években az általa megálmodott rendszer évekre bedutyizott. Egy adott pillanatban, mindezek ellenére, azt kezdte fejtegetni, hogy a kommunista párt sosem téved.
Hajnalban, hazafelé menet, azt kérdi édesapánk: te Előd, a magyarság vezetői ilyen hülyék, vagy ennyire be vannak rezelve? Hozzáteszem: akkor Sütő András háza előtt nem ólálkodtak a szekuritátésok.
Nem így 1989 novemberében, amikor a Kincses család szokás szerint levonult András-napot köszönteni. A szekusok kihívóan néztek ránk, hogy éreztessék: rosszul tesszük, hogy áttörjük a félelem falát. András mindezek ellenére derűsen fogadott, Éva sokkal szorongóbbnak tűnt. Arra emlékszem, hogy Tőkés László temesvári kilakoltatási peréről sokat beszéltem, András elég keveset tudott róla, de természetesen érdeklődve hallgatta előadásomat – akkor nem gondoltuk, hogy László konok ellenállása fogja elindítani a kommunista diktatúra bukását.
Ebben az időszakban a Sütő-lakást külföldről sohasem lehetett telefonon hívni, és a belső hívások sem mindig sikerültek. Édesanyám rendszeresen járt le kávézni, és ő számolt be telefonon Ági lányuknak, hogy egyelőre minden rendben, Andrást még nem vitte el a szekuritáté.
December 22-én, amikor Király Károly, a rendszer híres ellenállója szólt az ünneplő román-magyar, magyar-román tömeghez, azt kérdik tőlem a fiatalok: ugye, menjünk Sütő Andrásért? Mire én: a lehető leggyorsabban. Nagyon hamar megjelent Andris, rendkívül lelkes hangulatban, és ő lett a nap legünnepeltebb szónoka. Megfogalmazta, hogy a történelemben először teljes egyetértésben és érdekazonosságban együtt harcoltak és győztek a románok és magyarok. Már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy ezt az egységet meg kell őriznünk. Éljen a Testvériség! Éljen a szabad, demokratikus, minden állampolgárának egyenlő jogokat biztosító Románia! – kiáltotta. Kétnyelvű beszédére a sokezres tömeg egy emberként ütemesen skandálta, hogy: "Niciodata sovinism! Soha többé sovinizmust!".
Ezután alakítottuk meg az RMDSZ-t, karácsonykor, Hajdú Győző, az - (mai nevén Látó) a népharag elől gyorsan elillant, kollaboráns főszerkesztőjének az irodájába. Teljes egyetértésben választottuk meg Sütő Andrást a Maros megyei szervezet elnökének. A következő napon, december 26-án pedig, a Sütő által főszerkesztett Új Élettel egy szinten székelő Vatra irodalmi folyóirat szerkesztőségében létrehoztuk a Barátság platformját. Ebből idézek: "Rendkívül fontosnak és sürgősnek tartjuk, hogy minden egyes értelmiségi kiálljon mindenfajta soviniszta, nacionalista és idegengyűlölő megnyilvánulás ellen, annak érdekében, hogy megelőzzük az erőszak, a gyűlölködés és a teljességgel elfogadhatatlan személyes és kollektív bosszúállás kitörését, ezért erkölcsi felelősségünknek tekintjük, hogy mindenki a saját kertjéből irtsa a gyomot."
Sokan szívből-lélekből írtuk ezt alá, de olyanok is voltak, akik álnokságból. Radu Ceontea és Lazar Ladariu újságíró másnap a Papiu líceum tanári szobájában létrehozták a szélsőségesen magyarellenes Vatra Româneascat.
Magyarország akkoriban legjelentősebb emberei látogatták Andrást, kikérték véleményét. Január 2-án őnála ismerkedtem meg Antall Józseffel (aki négy hónap múlva Magyarország első, szabadon választott miniszterelnöke lett), úgyszintén Csoóri Sándorral, Széles Gáborral és másokkal.
Sütő mindenre odafigyelt. A városi vezetésbe Judea ezredesék 5 románt és 2 magyart választottak. Közös tiltakozásunk hatására megismételtettük a választást. Amikor András azt mondta Judeának, hogy az 5–2 arány a Ceausescu- féle "egészséges kompozíció" tovább éltetése, azt a választ kapta, hogy ő (mármint Sütő) szintén csausiszta volt. Erre András kerek-perec szemébe mondta, hogy más annak a helyzete, aki végig kiszolgálta a rendszert, mint Ön, és más azé, aki szembefordult a rendszerrel és ezért 10 éve kitiltották a szellemi életből. Lehet, hogy Judea ezredes mint igazi ,,cine mintye" ezért védte aztán olyan silányul Sütő Andrást azon a borzalmas március 19-én, a fekete március első napján.
Amikor Vincze János létrehozta a Független Magyar Pártot, közösen szólítottuk fel a Maros megyei magyarságot, hogy ne hagyja megbontani a magyarság egységét. Az akkori RMDSZ persze egészen más volt, mint a mai.
Az 1990 februári gyertyás-könyves tüntetésről, miután már meghirdetésre került, le akart minket beszélni Domokos Géza, az RMDSZ akkor még ideiglenes elnöke. Andris felhívott és azt mondta: ugye Előd, nincs jogunk megakadályozni azt, hogy a magyarság megmutassa, milyen fontosnak tartja a teljes körű anyanyelvi oktatást, fennmaradásunk egyik zálogát?
A százezres gyertyás-könyves tüntetésen Sütő András négyszer beszélt. Egyik beszéde jobb volt, mint a másik.
Amikor a Cuvântul liber című marosvásárhelyi napilap 1990. március 14-i száma lehozta az ominózus Nagy-Magyarország-térképet, vad, uszító kommentárral kiegészítve, és azt másnap, éppen március 15-én, fő műsoridőben beolvasta a román központi televízió, tudtuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban! Követelésemre a TV bukaresti szerkesztői beleegyeztek, hogy másnap a replika jogán közöljék cáfolatunkat. A cáfolat szövegét négyen fogalmaztuk meg: Smaranda Enache (akiről ki kell mondanom, eljött az ideje, hogy ő legyen az igazi marosvásárhelyiek, románok és magyarok, magyarok és románok polgármestere), a másik három aláíró pedig: a sajnos már szintén néhai Jakabffy Attila, Sütő András és magam voltam. Természetesen a tiltakozást Sütő András a Maros megyei RMDSZ elnökeként írta alá. Egy mondatra pontosan emlékszem, amelyet András kimondott kérésére iktattunk be: "Határozottan tiltakozunk a szerkesztők által elkövetett szellemi hamisítás ellen, és a mód ellen, ahogyan a Ceausescu-ellenes anyagot bemutatták. Ez a kijelentésünk a felhívás szövegére vonatkozik, és semmi esetre sem értendő a szöveg mellé csatolt térképre" (Megjegyzésem: az újság és a tévé Nagy-Magyarország részeként ábrázolta Erdélyt, riogatva az ettől rettegő románokat.)
Sütő sorsának alakulását biztosan befolyásolta az, hogy a pogrom forgatókönyve kigondolóit a bukaresti tévében általam felolvasott, de Sütő nevével fémjelzett tiltakozás nehéz helyzetbe hozta, mivel teljes mértékben megcáfolta az uszítók hazugságait.
Sütő András és mindazok, akik akkor a magyarság sorsát igyekeztek jobbítani, nemcsak ily módon próbálták megakadályozni az etnikai összecsapást, hiszen a forró márciusi napokban úgy döntöttünk, hogy felszólítjuk a magyarságot, ne menjen az utcára, ne csapjon össze a román tüntetőkkel, mert mindezt ellenünk és a demokratizálódás leállítására szeretnék fordítani.
Ha ennek a határozatnak a szellemében 1990. március 19- e délutánján Sütő András nem megy fel az RMDSZ-székházba, hogy hazatérésre bírja a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöki székéből való elmozdításom ellen az utcán tüntető magyarokat, már aznap megtörténik a román-magyar összecsapás. Akkor – minden valószínűség szerint – megmaradt volna fél szeme világa, amelyet ügyünk védelmében vesztett el. Ezért is érzem olyan nemtelennek az ellene intézett támadásokat. Egyik kötetének azt a címet adta, hogy Szemet szóért, én úgy fogalmaznék, hogy szemet jogainkért. De nem csak fél szeme világával fizetett ezért, hanem megrövidült életével, hiszen az elrákosodás az üres szemüregből indult. Ne feledjük, Sütő az elszenvedett borzalmak után sem szűnt meg közösségünk sorsáért aggódni, szót emelni érettünk. Jó lenne, ha hivatásos politikusaink példát vennének az 1990-es helytállásból.
Most már tudjuk, nem jártunk, nem járhattunk sikerrel, a szekuritátés túlerővel, nemtelen eszközeikkel szemben csupán a demokrácia eszközeivel élve nem győzhettünk.
Elmondhatjuk, valójában Sütő András félig vakon mégis győzött a nemtelenség és a gyűlölet fölött.
(Szerkesztett szöveg, elhangzott a Sütő András Baráti Egyesület emlékülésén)
Dr. Kincses Előd, Népújság (Marosvásárhely),