Csak lefordított tankönyvből tanulhat a magyar diák?
Csak román nyelven kidolgozott tankönyvek – vagy ezek fordításai – használhatók a hazai közoktatásban, ha érvénybe lép a tankönyvek jóváhagyásáról szóló miniszteri rendelet, amelyet a napokban bocsátottak közvitára az oktatási minisztérium honlapján. A tervezet a tanügyi törvény alkalmazását szabályozza.
A rendelet szerint kivételt csak a kisebbségek anyanyelvét és irodalmát, történelmét, illetve az idegen nyelveket oktató tankönyvek képeznek. „Vagyis a diákok nem tanulhatnak páéldául magyar szakemberek által magyarul megírt matematika, biológia vagy bármilyen más tankönyvből” – mondta el a maszol.ro-nak Szabó Ödön, a képviselőház oktatási szakbizottságának tagja, aki írásban fordult ebben az ügyben Remus Pricopie oktatási miniszterhez.
A politikus felhívta a tárcavezető figyelmét arra, hogy a tanügyi törvény alkalmazásának módszertana ez esetben éppenséggel a tanügyi törvénnyel mond ellent. A 2011-ben életbe lépett jogszabály szerint ugyanis az oktatási minisztérium a kisebbségekhez tartozó diákok számára három típusú tankönyvet biztosít: az anyanyelvükön kidolgozottat, a román változat fordítását, illetve import tankönyveket.
Szabó Ödön emlékeztette a minisztert arra, hogy a tanügyi törvény szerint a hazai közoktatásban a kisebbségekhez tartozó diákok a román nyelv és irodalom tantárgyon kívül valamennyi tantárgyat anyanyelvükön tanulhatnak. „Törvényben szavatolt jogainkat nem lehet egy miniszteri rendelettel korlátozni” – írta Pricopiének.
Király András, az oktatási minisztérium államtitkára a maszol.ro kérdésére elmondta: jogosnak látja Szabó Ödön felvetéseit. „A miniszterrel nagyon hosszú viták elé nézünk még a tanügyi törvény alkalmazásával kapcsolatban, mert a módszertan megírásánál nem vették figyelembe a kisebbségi érdekeket” – mondta az államtitkár, aki szerint a hétvégén e témában tervezett bukaresti konferencia lehetőséget ad majd a vitás kérdések tisztázására. Király elképzelhetetlennek tartja a törvény módosítását a módszertan szellemében. "Ez procedurálisan is lehetetlenség, már csak azért is, mert a módszertan követi a törvényt, és nem fordítva" – magyarázta.
Hangsúlyozta, emiatt nincs veszélyeztetve a kisebbségi közoktatás. „A szóban forgó rendelet egy régebbi szövegváltozat, amelyet még az előző minisztertől örököltünk. Már kezdetektől volt hiba benne, ami a kisebbségek anyanyelvi tankönyvellátást illeti” – magyarázta.
Az államtitkár tájékoztatása szerint egyébként a román nyelvű közoktatásban évfolyamonként 220-240 ezer diákkal számolnak. A kisebbségekhez tartozó diákok jóval kevesebben vannak: a magyarok esetében tantárgyanként mintegy tízezer tankönyvre van szükség, a németek esetében alig ezer tankönyvre.
Ezért Király azt szorgalmazná, hogy a tankönyvek kidolgozásával megbízott bizottságokba minél több, kisebbségekhez tartozó szaktanárt vegyenek fel. „Az igazi nyereség az lenne, ha valóban jó tankönyvek kerülnének minél több tantárgyból, magyar tankönyvíróktól a román közoktatásba” – fogalmazott az államtitkár.
Mint megtudtuk, a törvény alkalmazási metodológiája szerint a tankönyvek fordításának nyelvi, tudományos, módszertani és pedagógiai szempontból teljesen meg kell felelnie az oktatási törvényben előírtaknak. „A rendelet ebben az esetben a tanügyi törvény tükrében fogalmaz. Egyértelműen a kisebbségek anyanyelvi szintű tudását kéri a fordítóktól, és nem tér ki arra, hogy valamennyi tantárgyat az annak megfelelő szak képviselője fordítsa” – magyarázta, hangsúlyozva, hogy a kisebbségi oktatás érdekében létesültek ezek a rendelkezések.
Maszol.ro

Hétezer magyar érettségiző
Közel hétezer diák számára kezdődött el szerdán a magyar nyelv és irodalom szóbeli vizsga az idei nyári érettségin. Az oktatási minisztérium adatai szerint a kisebbségek számára megrendezett anyanyelvi megmérettetésre összesen 7585 végzős iratkozott be, közülük 6691 magyar nemzetiségű.
Rajtuk kívül német, szerb, horvát, szlovák, török és ukrán nemzetiségű diákok jelentkeztek az anyanyelvi vizsgára. A tételek irodalmi és nem irodalmi szövegeket tartalmaznak, a diákoknak 10–15 percük van egy-egynek a bemutatására, elemzésére.
Bármilyen típusú segédeszköz használata tilos, a termekbe névsor szerint belépő diákoknak nemcsak a tankönyveket, szótárakat, jegyzeteket kell a folyosón hagyniuk, hanem a maroktelefonjaikat és más elektronikus eszközeiket is, azokat, akiknél mégis ott a készülék, akkor is kizárják a vizsgáról, ha nem használták azokat. A szaktárca jelentése szerint az érettségi első két napján öt diákot kellett kizárni – kettőt Bukarestben, kettőt Bákó megyében és egyet Iaşi megyében, mivel a szóbeli vizsga alatt náluk volt a maroktelefonjuk.
Az idei érettségi első szakaszának megszervezését bonyolítja, hogy kevés pedagógus jelentkezett felügyelőnek az írásbeli vizsgák idejére, így a vizsgabizottságok továbbra is várják az érdeklődőket. Aura Danielescu Temes megyei tanfelügyelő szerint egész héten lehet még jelentkezni, pénteken, pár nappal az érettségi kezdete előtt még felügyelőhiánnyal küzdöttek. Tanfelügyelőségi források szerint a pedagógusok ódzkodásának anyagi oka van, ugyanakkor egy tavaly történt incidens is elbátortalanította őket. Több felügyelőnek megvonták a bérét, amikor a Romulus Paraschivoiu Iskolacsoport beadott dolgozatai között 98 megegyező irományt találtak. A bánsági megyében egyébként az írásbeli vizsgák idejére a táblákra irányított videokamerákat szerelnek fel a tantermekben, így próbálva megakadályozni, hogy a felügyelők felírják a tételek megoldását a táblára. Cornel Petroman főtanfelügyelő szerint „most jön el az igazság pillanata", ugyanis mint rámutatott, a korábbi években számos csalás történt az érettségin, amelyekről az illetékesek tudni sem akartak, a megmérettetés csupán az elmúlt két évben zajlott az előírások szerint. Elmondta, az elmúlt években a biztonsági berendezéseket a diákokra irányították, megakadályozandó a másolást, arra azonban senki sem volt kíváncsi, hogy mi történik a táblánál.
Mint arról beszámoltunk, az idei érettségi első szakaszára 187 898 diák iratkozott be, jóval kevesebb, mint ahány végzős volt, ugyanis sokan megbuktak különböző tantárgyakból, míg mások felkészületlenségükre hivatkozva nem mertek jelentkezni a megmérettetésre. Országszerte 585 vizsgaközpont van, a hétfő–keddi román szóbeli után péntekig anyanyelvből szóbeliznek a vizsgázók, majd az idegennyelv-tudást és a számítógépes ismereteket felmérő vizsga következik. Az írásbeli vizsgák július elsején kezdődnek, a román nyelv és irodalom, illetve anyanyelvvizsga mellett a végzősöknek egy kötelező és egy választott szaktantárgyból is számot kell adniuk ismereteikről. Az írásbeli vizsgákon azok is részt vehetnek, akik a szóbeliken nem jelentek meg, azonban nem minősülnek leérettségizetteknek.
Az elmúlt években, amióta szigorították az érettségi megszervezését, jóval kevesebb a sikeresen vizsgázók aránya, mint korábban. 2011-ben, amikor a másolás megfékezése érdekében bevezették a biztonsági kamerákat, a fellebbezések megoldása előtt csupán a vizsgázók 44,47 százaléka vette sikeresen az akadályt, tavaly ez a szám 43,04 százalékra csökkent.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

In memoriam Sándor László
(Arad, 1927. júl. 26. – Kolozsvár, 2013. jún. 28.)
Sándor László gépészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár, műszaki szakíró, tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Kolozsváron folytatta. 1951-ben Magna Cum Laude minősítéssel szerzett gépészmérnöki diplomát a kolozsvári Műszaki Egyetemen (az egykori Politechnikai Intézetben) hőerőgép szakon. Utána tanársegéd a Politechnika Intézetben, 1953-tól adjunktus, 1966–1970 között tanszékvezető volt. Doktori dolgozatát a kolozsvári Politechnikai Főiskolán 1983-ban védte meg, melynek témája a fémek plazmavágása. Töretlenül látta el oktatói feladatait 1993-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig, több generációnyi mérnöknek adva át tudását a műszaki mechanika, mechanizmusok, belső égésű motorok, hegesztéstechnológia, autók-traktorok, automatizálás a mezőgazdaságban tantárgyak által.
Korán felismerte, hogy csakis az lehet jó mérnök-oktató, aki a mérnöki kutatásban és ipari tevékenységekben, fejlesztésekben egyaránt jártas. Az egyetemi oktatással párhuzamosan 1951–1954 között a kolozsvári Géptervező Intézet (IPROM) mérnöke, osztályvezetője, majd főmérnökhelyettese volt. 1960–1976 között a Sinterom gyárban a gyújtógyertyagyártás minőségi és gyártási technológiája korszerűsítésének vezetője, majd közreműködője. Ez a kettős tevékenység az oktatás és kutatásban, illetve az ipari fejlesztésekben tette lehetővé – természetesen a kitartó, szívós munkaerejének is köszönhetően –, hogy szakmai pályája során kimagasló eredményeket érhessen el.
Az ipari tevékenységei közül említésre méltóak a Triumf gyújtógyertyagyár részére végzett kutatások, a marosújvári szódagyárban és a borgóprundi papírgyárban végzett munkája, valamint a kolozsvári cipőgyár erőtelepein működő Diesel motorok javításának technikai irányítása. Szakmai tapasztalatait külföldi tanulmányutakkal kamatoztatta: Prágában (1964), Drezdában (1968–1969), majd 1972–1974 között a Renault (Párizs), a Fiat (Torino), s az Oerlikon (Zürich) üzemeiben tett látogatásával.
Kutatási tevékenységét számos újítás, találmány és szabadalom fémjelzi, melyek közül a jelentősebbek: önzáró differenciál (1970), lánctalpas jármű kormányszerkezete (1975), plazma gazdaságos gázkeverékből (1975), hidrosztatikus vezérlésű tengelykapcsoló (1988). Több mint ötven tanulmányban teszi közzé kutatási eredményeit, főleg a gépkocsi-mechanika és hidraulika témában. Az Autotehnica sorozatban, illetve az Igazság és a TETT hasábjain is jelennek meg tudománynépszerűsítő írásai. A színvonalas oktatás érdekében 1973–1990 között több egyetemi jegyzetet jelentet meg. Szakkönyveket, értékes kézikönyvet is írt magyar és román nyelven, így vált ismertté, értékké mindaz a tudás és tapasztalat, amit egybegyűjtött egy-egy szűk témában a szakterületén. Jelentősebb művei: A gépkocsivezető kézikönyve (1960, 1962), Gyújtógyertyák, illetve a román nyelven kiadott Transmisii hidromecanice, valamint Cuplaje şi variatoare hidrostatice de turaţie című könyvei.
Kiváló kutató- és mérnök-oktatóként több elismerésben részesült. 1960 óta az Igazságügyi Minisztérium közútiforgalom- és autószakértője. Munkaéremmel 1957-ben tüntették ki, a Tanügyminisztérium II. oszt. elismeréseit 1963-ban és 1965-ben vehette át. 2000-től a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, 2009-ben az EME Gr. Mikó Imre-emlékéremmel tüntette ki, 2011-ben az EME közgyűlése tiszteleti taggá választotta.
Nyugdíjasként 1991–2000 között különböző szervizvállalatoknál az automata gépkocsi-sebességváltók javítását vezette és látta el szakvéleménnyel. Alapító tagja volt az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaságnak és az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek is. Az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának választmányában szorgalmazta a szakmai előadássorozatokat. Az ipartörténeti kutatások előadássorozatának beindításakor elsőként mutatta be többéves tapasztalatait, emlékeit, A Triumf (gyújtógyertyagyár) története címmel. Sándor László sajátjának tekintette a kutatást, a fejlesztést, s a tudás átadását diákjainak. Negyven évig oktatta a mérnökhallgatókat.
Emlékét örökre megőrizzük!
Bitay Enikő
Szabadság (Kolozsvár)

Megkezdődött a Bolyai Nyári Akadémia pedagógus-továbbképző
Megkezdte tevékenységét hétfőn a Bolyai Nyári Akadémia. A Romániai Magyar Dedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által szervezett pedagógus-továbbképző több helyszínen zajlik: Szovátán, a Teleki Oktatási Központban, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron.
Szovátán „A tanulás tanulása az alsó tagozaton“-, illetve „Játék és tanulás az óvodai nevelésben”- címmel tartanak előadásokat az óvodapedagógusok és tanítók számára. Óvodapedagógusok és tanítók képzése zajlik Csíkszeredában is, amelynek az RMPSZ székház Bolyai terme ad otthont. A csíki szekcióban a hét folyamán 53 résztvevő pedagógus és 7 előadó tevékenykedik.
A Bolyai Nyári Akadémia 2013-as kiadásán összesen 68 szakmai előadó és foglalkozásvezető irányítása alatt 344 pedagógus vesz részt. A rendezvények sorát a vallástanárok képzése zárja: július 21-27 között Székelyudvarhelyen a katolikus vallástanárok továbbképzése zajlik, míg Kolozsváron 27-31-e között a református vallástanárok vesznek részt az “agytágítón”.
Az ünnepélyes megnyitó kedden, július 16-án lesz Nagy Lóránt zenetanár, illetve Kiss Bora színművész közreműködésével. A hivatalos megnyitó mellékrendezvényeként Móser Zoltán Príma és Balogh Rudolf díjas fotográfus képeiből összeállított albumát Kroó Norbert neves fizikus, illetve Burus Endre, a könyvet megjelentető Pro Print kiadó vezetője mutatják be az érdeklődőknek.
A Bolyai Nyári Akadémia idei fővédnökei Hoffmann Rózsa, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, illetve Király András, Románia Nemzeti Oktatási Államtitkára. A rendezvény fő támogatója Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma.
H. Sz. J.
Maszol.ro

Nincs elévülés a premontrei rend perében!
A nagyváradi premontrei rend reménykedhet félixfürdői és szentmártoni ingatlantulajdonainak visszaszerzésében, mert az ügyet a romániai jogrendszerben sosem tárgyalták le végleg.
Az utóbbi napokban az országos román sajtó ismét felkapta a nagyváradi premontrei rendáltal a román állam ellen indított pert, melyben a premontreiek visszakövetelik többek között szentmártoni és félixfürdői tulajdonaikat. A perről többször is beszámoltunk lapunk hasábjain. Az ügy lényege az, hogy a premontrei rend említett tulajdonait 1936-ban sajátította ki Onisifor Ghibu, aki akkoriban a Tanügyminisztérium megbízottja volt, és önkényesen átírta az ingatlanok telekkönyvi papírjait. A rend fellebbezett a telekkönyvátírás, és az ennek alapján végrehajtott tulajdonelkobozás ellen, de a nagyváradi Törvényszék elutasította a fellebbezést, többek között arra hivatkozva, hogy a Kultuszminisztérium időközben megvonta a rend jogi személyiségét. A rend a Legfelsőbb Semmítőszékhez fellebbezett, kérve mind a rend jogi személyiségének eltörléséről szóló határozat felülvizsgálatát, mind pedig a rektifikáció érvénytelenítését. A fellebbezést azonban a Külügyminisztérium kérésére levették a napirendről. A minisztérium arra hivatkozott, hogy tárgyalásokat folytat a Vatikánnal. Végül azonban a tárgyalásoknak sem született eredménye, és a pert sem tárgyalták le soha. A premontrei rend a rendszerváltás után kezdeményezte a per újraindítását, az ügy most a legfelső bíróságon van. Fejes Anzelm Rudolf apát nagyváradi premontrei rendfőnök úgy véli, hogy a sajtó azért kapta fel most az ügyet, mert a visszaszolgáltatásban ellenérdekeltek aggódnak amiatt, hogy a Legfelsőbb Bíróság is látja, hogy ebben az ügyben nincs elévülési idő. Mint Fejes Anzel Rudolf apát elmondta, a restitúciós bizottság kényszerítette a rendet erre az útra, amikor kimondta, hogy az érvényben lévő restitúciós törvény értelmében a rend nem kaphatja vissza egykori tulajdonait. A legfelsőbb bíróság elvben elfogadta a per újrafindítását, de arról csak szeptemberben dönt, hogy érdemben is tárgyalja-e az ügyet. Ha a legfelsőbb bíróság a per újraindítása mellet dönt, akkor ez lesz Romániában a legrégibb, egészen pontosan 75 éve tartó pere.
Pap István
erdon.ro

Konganak a szakiskolai osztályok
Kérdéses a segesvári magyar kilencedikesek sorsa
A Tanügyminisztérium által közzétett adatok szerint Maros megyében az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium matematika-informatika osztályába való bejutásért kellett leginkább megharcolniuk a jövendő kilencedikeseknek, itt a legutolsóként felvett diák médiája 9,57 volt. A magyar tannyelvű osztályok közül a Bolyai Farkas Elméleti Líceumé az első négy hely, az utolsó bejutási jegy, 9,19 a nagy múltú tanintézet egyik természettudományok osztályában volt a legmagasabb, a társadalomtudományok osztályban 8,71-es, a másik természettudományok osztályban 8,68-as, a matematika- informatika osztályban 8,12-es média szerepel a felvett diákok névsorának végén. A Bolyai líceumot a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum magyar tagozatú társadalomtudományok szakos osztálya követi, itt 8,12 volt az utolsó bejutási jegy, az Egyesülés Főgimnázium idén indított magyar tagozatú matematika-informatika osztályában 7,90-es médiával vették fel az utolsó diákot. Megyeszinten a marosvásárhelyi Traian Vuia technológiai líceumban a leggyengébb, 3,70-es az utolsó bejutási jegy.
Maros megyében 3941 diák vett részt az elosztásban, közülük mindössze tízen maradtak az első forduló után beiskolázatlanul. A megye középiskoláiban összesen 4814 helyet hirdettek meg, 873 maradt betöltetlenül, ebből 259 a magyar tagozaton. Marosvásárhelyen az Egyesülés Főgimnázium újonnan induló magyar matematika-informatika osztályában minden hely betelt. A megyeszékhelyen a szakiskolai osztályok bizonyultak népszerűtlennek a magyar diákok körében. A Constantin Brâncusi (építészeti) szakközépiskolában két magyar osztály indítását tervezték, de a magyar tagozatra összesen 15 diák jelentkezett, 43 hely üresen maradt. Az Emil Dandea technológiai líceum magyar tagozatú kémia szakos osztályában 16, a Ion Vlasiu (faipari) szakközépiskola magyar osztályában 19 hely maradt üresen, ezt az osztályt mindössze tíz diák választotta. A szakiskolai oktatást magyar osztályokban is biztosító tanintézetek közül a Gheorghe Sincai Iskolacsoportban teltek be a helyek. Az Elektromaros technológiai líceum magyar osztályaiban sem maradt üres hely – tájékoztatott Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, akitől azt is megtudtuk, hogy a vidéki magyar oktatást illetően Segesváron a legnehezebb a helyzet, a Mircea Eliade Líceum matematika-informatika szakos magyar osztályába ugyanis mindössze 12 diák iratkozott, és, ha őszig nem változik a helyzet, nem tudnak majd szülővárosukban anyanyelvükön tanulni a segesvári magyar kilencedikesek. A szovátai Domokos Kázmér középiskola magyar társadalomtudományok osztályában még 17 diáknak lenne hely, az erdőszentgyörgyi Szent György technológiai líceum két magyar osztályában 17, illetve 20, a szászrégeni Lucian Blaga technológiai líceum természettudományok osztályában 16 betöltendő hely maradt, a nyárádszeredai Bocskai István Elméleti Líceum turizmus szakán, magyar tagozaton 13 diákot várnak még. Azokban az osztályokban, amelyekben iskolakezdésre nem lesz meg a tizenöt fős diáklétszám, a törvény értelmében nem lehet osztályt indítani. A beiskolázatlanul maradt diákok tegnaptól július 22- éig, hétfőig választhatnak a betöltetlenül maradt középiskolai helyekből, a második számítógépes elosztásra 25-én, jövő csütörtökön kerül sor.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Pál János
ŐSI ROMÁN FÖLD
Román nemzetépítési kísérletek a székelyföldi unitárius közösségekben (1920-1940)
Rábeszéléssel, fenyegetéssel és veréssel próbálták görög-katolikus hitre téríteni az erdővidékieket és nyárád-mentieket.
A trianoni békeszerződés után a székely kérdés kiemelt jelentőséget kapott a bukaresti kormányzatok nemzetpolitikájában, erős aktuálpolitikai vonatkozásai miatt – a székely kérdés ugyanis elválaszthatatlanul kapcsolódott Erdély birtoklásának a kérdéséhez. Mivel a Székelyföldön élő kompakt székely-magyar lakosság a magyarországi revíziós törekvéseket legitimálta, a román állam számára ez a térség népességével egyetemben
nemzetbiztonságot kockáztató tényezőt jelentett:
„Nemzetvédelmi szempontból a Székelyföld a románság várfalai közé bevezetett trójai falóhoz hasonlítható, amely gyújtó veszélyt jelent, főleg a bizonytalan időkben vagy társadalmi megrázkódtatásokkor.” – nyilatkozta Ștefan Peneș.
A Székelyföldre építő magyar revíziós törekvések semlegesítését román oldalról csakis az asszimiláció módszerével lehetett megvalósítani. A korabeli román politikai és szellemi elit számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy sikeres székelyföldi asszimilációs politika/a térség elrománosítása, a magyar revíziós álmok végleges szertefoszlatását és az 1923. évi alkotmányban deklarált egységes nemzetállam megvalósítást fogja eredményezni.
Tervüket egy valóságalapot nélkülöző történelmi konstrukcióval ideologizálták meg, amelynek kiindulópontját a románság székelyföldi őshonosságának a koncepciója képezte. Ennek a történelmi elbeszélésnek/mítosznak a szülőatyja Nicolae Iorga történész volt. Elmélete szerint a székelyeket mai lakóhelyükre a magyar királyok telepítették be az őshonos románság közé.
A nagyarányú és zárt tömbben betelepedő székelységbe az őshonos románság hamar beolvadt, de kultúrája (paradox módon) döntően befolyásolta a székely társadalmat, népszokásokat, hagyományokat, műveltséget. A két etnikum közti kölcsönhatás egyirányú volt és a románság érintetlenül megőrizte kultúráját a székely tömbben. A keveredés vérségi kapcsolatot is eredményezett, aminek egyik bizonytéka, hogy a székelyek a moldvai vajdákkal szívesen fosztogattak magyar nemesi birtokokat.
A vérségi keveredést faji és biológiai ismérvek is igazolják, ugyanis a román eredetű székely fizikai felsőbbrendűsége által is megkülönböztethető a „fajszékely” társától. A kulturális és vérségi keveredés vérközösséget eredményezett, így a székely és román lényegében rokon népek.
Iorga elmélete a trianoni békeszerződést követően óriási népszerűségre tett szert és a nemzetállam alapelvét követő román szellemi- és politikai elit számára kapóra jött, hogy az őshonosság jogán visszakövetelje magának az „erőszakkal elnemzetietlenített” székelyföldi románokat és megindítsa az itt élő magyarság asszimilációját.
A politikailag motivált kérdés – a Iorga által felvázolt koncepció szerint – elsősorban a publicisztikai jellegű írásokban volt jelen, de többen is akadtak, akik tudományos eszközökkel és érvekkel próbálták igazolni a román etnikum székelyföldi jelenlétének őshonosságát.
Ezeknek a törekvéseknek az őshonosság bizonyítása mellett volt egy másik vetületük, célkitűzésük is: leválasztani a székelységet a magyar etnikumról. Ezzel a szándékkal magyarázható, hogy a kérdéssel foglalkozó román kutatók többsége tagadta a székelyeknek a magyarsághoz politikai, társadalmi, kulturális, etnikai értelemben való tartozását.
Akadt szerző (Sabin Opreanu), aki nemcsak néprajzi, hanem földrajzi és közigazgatási szempontból is tagadta Székelyföld egységét, létét. A Székelyföld népi, területi egysége mellett tagadták annak a Magyarországoz való gazdasági, politikai kötődésit is.
Theodor Chindea szerint például a székelyek sohasem tartották magukat magyaroknak, és Magyarországot hazájuknak. A kérdést boncolgató román szerző mindegyike egyetértett azzal, hogy a székelyföldi őshonos románság majdhogynem teljes körű eltűnését a mindenkori magyar hatalom által kezdeményezett szervezett és erőszakos asszimiláció eredményezte.
Ennek tudatában jogosnak érezték azt, hogy az évszázadok folyamán elveszített nemzettestvéreiket visszaszerezzék az anyanemzet számára, az elszenvedett történelmi igazságtalanságot pedig a visszarománosítás által jóvátegyék.
Ebben a konstrukcióban a székelyföldi kérdés a biztonságpolitikai szempont mellett, már erkölcsi, érzelmi töltetet is kapott és mintegy igazolta akciójuk létjogosultságát.
Octavian M. Dobrotă a székely kérdés megoldásának fontosságát a következőkkel magyarázta: az „eredeti”, valódi etnikai állapotok helyreállítása után Budapest már nem fog Székelyfölddel összekötő folyosót kérni Nagyváradon és Kolozsváron keresztül „[…] mivel az itteni «kisebbségi tömb» többségi román tömbnek bizonyult, büszke múlttal és román élettel […]. A magyar revizionizmus bölcsője román bölcsőnek bizonyul, amelynél anyák nemzeti viseletben dojnákat énekeltek, hogy elringassák gyermekeiket, akiket ideiglenesen elraboltak.”
Az elrománosítási stratégiák, javaslatok közös vonása volt, hogy mindegyikük kiemelt szerepet szánt az iskolának, egyháznak, tanítóknak és papoknak. Az előbbieket a románosítás előretolt bástyáinak, „nemzeti erődöknek”, utóbbiakat a románosítás apostolainak tartották.
Úgyszintén fontos szerepet szántak a közigazgatásnak, melynek gyors elrománosítását sürgették, az iskolahálózathoz hasonlóan. Gyakran hangoztatott eleme volt még e stratégiáknak Székelyföld gazdasági forrásainak és termelésének román kézbe juttatása, a román elem anyagi, gazdasági és erkölcsi támogatása az állami hatóságok részéről, egyházak újjászervezése, templomok építése, nem utolsó sorban pedig erőteljes és szervetett román kulturális propaganda.
Voltak olyan elképzelések is, amelyek a székelyföldi románság számára kiváltságos státust, védelmet szavatoló, biztosító törvényeket követeltek. Ioan Popa vargyasi görög keleti pap lényegében összegezte ezeket a stratégiákat akkor, amikor kijelentette, hogy akciójuk sikerének biztosítékai az államilag jól fizetett tanítók, papok, kántorok és a tiszta román (sânge curat românească) közigazgatás.
A románosítás által érintett területek, rövid eseménytörténet
A románosító politika nyomai ugyan fellelhetőek az egész egyház szintjén, az ilyen jellegű koncentrált és szervezett támadást azonban a román származású hívekkel rendelkező székelyföldi egyházkzöségek szenvedték el, a már említett román nemzetpolitikai, „erkölcsi” szempontokból fakadóan. Különösen erős támadásnak voltak kitéve ilyen szempontból a Homoród- és Nyárád-menti egyházközségek.
Az első térítési kísérletekről szóló tudósítások 1921-ből valóak. Az Egyházi Képviselő Tanács (EKT) jelentése szerint 1921. július 23-án két görög katolikus személyt Gheorghe Todoran homoródalmási görög katolikus lelkész arra utasított, hogy jelentkezzenek a csendőrségen.
Itt a csendőrparancsnok kijelentette, hogy a görög katolikus lelkész megbízásából cselekszik és visszatérésre szólította fel a jelenlevőket. Augusztus 26-án az oklándi egyházközség több tagját az oklándi szolgabírói hivatalba rendelték, ahol a homoródalmási görög katolikus lelkész is jelen volt.
Itt felrótták, hogy az unitárius vallásra tértek és „Hallottak haragos, dorgáló, sőt fenyegető szót is kitelepítésről stb.” 1923-ban újabb erőszakos térítési kísérletről számolt be az EKT. A helyszín újból Homoródalmás, ahol az Udvarhely megyei tanfelügyelő és főszolgabíró azokat az unitárius gyermekeket, akiknek szülei görög katolikusok voltak, a magyar tannyelvű állami iskolából a román tannyelvűbe kényszerítette.
Ugyanakkor a szülőket a főszolgabíró maga elé idézte és megrótta, hogy unitárius vallásra tértek. Vargyason az egyházi iskolából a görög katolikus gyermekeket csendőri segédlettel vitték át az állami iskolába. A térítési kísérletek Homoródalmáson öltöttek először konkrét formát, ahol Todoran hat, az unitárius hitre áttért személyt egyházi adó fizetésére és egyházi terhek viselésére szólított fel, annak ellenére, hogy Simén Domokos helybeli unitárius lelkész iratokkal igazolta azoknak áttérését.
Todoran követeléseit azzal indokolta, hogy az áttéréseknél nem tartatták be a törvényes formaságokat és így az áttértek továbbra is görög katolikusoknak tekintendők. Ennek megfelelően, az igazoló iratok megvizsgálása nélkül szóban forgó személyek neveit anyakönyvezte és görög katolikusoknak tekintette, az ellenszegülőktől pedig bírósági úton próbálta behajtani követeléseit (Ezeknek lovait, szekereit lefoglaltatta.). Az ügyben az unitárius egyház a vallásügyi minisztériumtól kért kivizsgálást, ez azonban jóváhagyta Todoran intézkedését, arra hivatkozva, hogy a szóban forgó személyek az unitárius lelkésznek és a helybeli hatóságoknak a nyomására tértek át az unitárius vallásra.
Todoran számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy lépéseinek semmiféle büntetőjogi következménye nem lesz, ezért erőteljes térítési politikába kezdett a helyi, járási és megyei hatóságok segítségével, és mivel az áttérések törvénytelenségének eszköztárát már kimerítette, más módszerek alkalmazásához folyamodott. Homoródalmás után a harmincas évek első felétől kezdődően erőteljesebb és agresszívebb formában
jelentkezett a térítési akció, kiterjedt Abásfalvára, Gyepesre, Homoródkeményfalvára, Homoródszentmártonra, Oklándra (Homoród-mente, Hargita megye) és Vargyasra (Erdővidék, Kovászna megye), majd az évtized második felében a marosszéki Nyárádgálfalvára, Nyomára és Szentháromságra (Nyárád-mente, Maros megye).
Az esetek, mindenekelőtt ezekben az egyházközségekben, már nem voltak szórványosak, nem csak néhány személyt érintettek, hanem általánosakká és tömeges méretűekké váltak. 1934-ben például már egyre több olyan jelentés érkezett be az egyházi vezetőséghez, amelyekben az önkéntes névelemzések, fenyítések, verések, gyermekekkel szemben elkövetett „vallási agresszió” (Az iskolák román tanítói ünnepek alkalmával a magyar anyanyelvű gyermekeket görög keleti vagy katolikus templomba vitték istentiszteletre.) ellen emeltek panaszt.
A térítések menetrendjében két szakasz különíthető el. Az első lépcsőben először a román származású személyeket célozták meg, amit aztán a magyar származásúak áttérítése követett. A térítést mindenhol a helyi szintű állami és egyházi hatóságok, tisztviselők hajtották végre erős állami és egyházi támogatással. A balázsfalvi görög katolikus érsek a következőket írta a marosvásárhelyi espereséhez: „A székelyföldi akcióval kapcsolatosan tudomásodra hozzuk, hogy a tisztelt Tanügyminisztérium Silviu Ţeposu, szebeni főtanfelügyelő urat bízta meg ennek az akciónak a megszervezésével és összehangolásával a különböző hatóságok között. Ebben a minőségben foglalkozni fog az összes egyházi és nemzeti kérdéssel az elszékelyesített vidéken. Következésképpen utasítunk, hogy ezeknek a kérdéseknek minél sikeresebb megoldása végett minden támogatást megadj. Utasítunk továbbá, hogy rendeletünket ismertesd a kerületedben levő mindazon lelkészekkel, akik az elszékelyesített vidéken tevékenykednek.”
1935. április 19-én Udvarhely megyében látogatásukkor Alexandru Lepădatu vallás- és Mircea Concicov pénzügyminiszter biztosították a jelenlevőket, hogy támogatni fogják a templomépítéseket és egyházközségek alapítását, valamint, hogy a kérdés a megvalósítás szakaszába lépett és egy öt miniszterből álló bizottság fog panaszaikkal foglalkozni.
A diszkriminatív intézkedések megszüntetése ellen a kolozsvári unitárius egyházvezetés számtalanszor tiltakozott Bukarestben és többször személyesen is eljártak a központi hatóságoknál.
Kísérleteik azonban mindvégig sikertelenek maradtak,
annak ellenére, hogy külföldi kapcsolataikat is igénybe vették az eredményesség érdekében.
A központi törekvésekkel párhuzamosan helyi szinten is történtek próbálkozások jogorvoslatra, Balázs András unitárius esperes szerint azonban a hatóságok, ha szóban tiltakoztak, írásban kérték a panaszok megtételét, ha pedig ez megtörtént, nem kaptak választ beadványaikra.
Boros György – azt követően, hogy Alexandru Lăpedatu vallásügyi miniszter elutasította a vele való személyes találkozást Bukarestben – a következőképpen sommázta ennek a kérdésnek a tanulságait: „Az utazás megesett, s a reménység elesett. Ezzel a kormánnyal, ezzel a nemzettel a magyarnak reménységgel harcolni nem lehet. A román-oláhok csak azt a célt ismerik, hogy az utolsó magyart is ki kell irtani. Lăpedatu miniszter belekapaszkodott abba a hamis állításba, hogy az almási pap 1919-1920-ban elhódított tőle almási románt. Hódítani akkor, amikor a fegyver az ő kezükben van: nevetséges. Hogy néhány almási ember, akik csak magyarul tudtak a mi templomunkba jártak –, átállott, a törvényadta jogukat gyakorolták, s talán ki akarták kerülni, hogy a román hadseregbe sorozzák, az már az ő magán ügye.”
A harmincas évek vége felé a térítések erőssége csökkent, aminek hátterében az állt, hogy a megcélzott csoportok ekkorra már a harmadik évtized éveiben újjélesztett vagy újonnan létrehozott székelyföldi görög keleti vagy katolikus egyházzöségek tagjaivá váltak.
A térítési politika által érintett személyek számáról nem készült egy végleges, részadatokat összesítő kimutatás. A beérkező jelentések adatai szerint 1920-1941 között 867 unitáriust térítettek át különböző módszerekkel a görög keleti és katolikus egyházba.
Transindex.ro

Népszerűtlen szakközépiskolák
Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat. Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat.
Király András, az oktatási minisztérium államtitkára szerint nyilvánvaló, hogy az egyre népszerűtlenebb szakközépiskolai oktatás is sürgős reformra szorul. "Jobban elő kellene készíteni a szakközépiskolákat, biztosítani a gyakorlati órák feltételeit, korszerű műhelyeket kellene felszerelni, meg kell győzni, hogy a szülőket, bizonyosodjanak meg, hogy valóban komoly oktatás zajlik – mondta a Krónikának Király. – Jelenleg a szakközépiskolák félkész állapotban vannak, így nehezen lesz előrelépés. A a technikai jellegű gimnáziumi osztályokban olyan képzést kell biztosítani, hogy akik azt elvégzik, jól képzett szakmunkások legyenek, rendelkezzenek a képesítésnek megfelelő szaktudással."
Király András szerint a tantervben is eltolódás tapasztalható az elméleti szakoktatás felé, így a szakiskolákból kikerülő fiatalok nem rendelkeznek megfelelő szakmai tudással. "Ezt az ellentmondást kell feloldani, hiszen jelenleg a szülők azt gondolják, a szakiskolában sem tanul szakmát a gyerek, a gimnázium legalább olyan felkészülést biztosít, hogy az onnan kikerülő diákokból még bármi lehet" – mutatott rá az államtitkár.
Maros megye: házról házra járnak
"Nem keresettek a szakiskolák, úgy látszik manapság senki nem akar kétkezi munkás, jó szakember lenni" – jelentette ki lapunknak Illés Ildikó. Maros megye helyettes főtanfelügyelője elmondta, mindössze a marosvásárhelyi Elektromaros, Gheorghe Şincai és Traian Vuia szakiskolákban teltek be a helyek, az építkezési és faipari szakközépiskolák kevés jelentkezőt vonzották. Mi több, előbbit a bezárás veszélye fenyegeti, míg a faipari iskolát csak a kémiai gimnázium felszámolásával és az osztályok átköltöztetésével tudták megmenteni.
Eredetileg úgy tervezték, az Emil Dandea nevét viselő iskolát mindössze más épületbe költöztetik, de a helyi önkormányzat határozatát a tanfelügyelőség döntése felülírta. Még rosszabb a helyzet vidéken, például a sáromberki mezőgazdasági szakiskolában, ahol Illés elmondása szerint egy pedagógusnak kellett házról házra járnia, és a nyolcadik osztályos pótvizsgán átment gyerekeket kapacitálnia, hogy oda iratkozzanak.
Folyamatos a lemorzsolódás
Kovászna megyében a tervezettnél nyolccal kevesebb szakközépiskolai osztály indul, az esti tagozat iránt alig volt érdeklődés, így a beiskolázási tervben szereplő öt osztály helyett csak egy alakul meg – tudtuk meg a tanfelügyelőségtől. A 71 nappali tagozatos osztályból idén háromról mondott le a tanfelügyelőség, a csökkentett óraszámú nappali tagozaton a betervezett két osztály helyett csak egy indul a szeptember 16-án rajtoló új tanévben. Az elosztás utolsó szakaszában még 350 gyerek kellett iskolát válasszon.
A megyei tanfelügyelőség jelezte, a roma gyerekek körében egyre nagyobb a lemorzsolódás, és bár a szegényebb diákoknak havi ösztöndíjat biztosít az állam, sokan még így sem végzik el a kötelező tíz osztályt. Az elmúlt tanév kezdetén például több mint 800 diák kapta ezt az ösztöndíjat, a tanév végére már csak 270-en maradtak.
Keresztély Irma főtanfelügyelő a Krónikának elmondta az oktatási minisztérium a kilencedik osztályok létszámára vonatkozó rendelete miatt hátrányba kerültek a szakiskolák, a szaktárca ugyanis elrendelte, hogy a kilencedik osztályok legtöbb 29 fős létszámmal alakulhatnak meg, ez lehetővé tette, hogy az elméleti gimnáziumi osztályokba még egy-egy diák beiratkozzon, ami például Kovászna megye szintjén két osztálynyi diákot jelent. "A fiatalokat és a szülőket elsősorban a gimnáziumok vonzzák. Egyértelmű, hogy az elméleti iskolák elszívják a diákokat a szakiskoláktól, legalább két osztály veszett el ilyen módon" – jegyezte meg a főtanfelügyelő.
"Veszély fenyegeti a szakoktatást!"
Hargita megyében mintegy hét osztálynyi, vagyis több mint 200 gyerek választott osztályt az utolsó beiratkozási fordulóban, ez sokat javított a helyzeten, mondta el a Krónika megkeresésére Hodgyai László tanfelügyelő. "Ezzel az utolsó fordulóval helyrebillent valamelyest a helyzet, olyan gyerek is volt, aki részt vett az egységes felmérőn és mégis csak utolsó percben jelentkezett kilencedik osztályba. Reméljük a legtöbb osztály megalakul, hiszen még szeptember 16-ig felébredhetnek a szülők és a gyerekek. Törvény kötelezi a tanintézeteket, hogy utolsó percben is beírják a tanulókat"– mondta Hodgyai László.
Zetelakán például meghirdetett kilencedik osztályba a nyár folyamán nem volt egyetlen jelentkező sem, az utolsó beiratkozási forduló azonban megmentette a helyzetet, így megalakulhat az osztály. Ditróban és Balánbányán is kevés a kilencedikes, de reménykednek, hogy utolsó pillanatban megalakulhatnak a szakközépiskolai osztályok. Hodgyai László is úgy véli, a szakoktatás továbbra veszélyben van, mivel a szülők és a diákok inkább a gimnáziumokba iratják gyereküket.
"Hibás a rendszer"
Nagy-Máté Enikő, a Bihar megyei Borson lévő Tamási Áron Agráripari Iskolacsoport igazgatója is úgy véli, a jelenlegi rendszer nem segíti a szakoktatást. Mint mondta, a Nagyvárad melletti településen az idén szakközépiskolai osztályt mezőgazdasági technikusi szakon még tudnak indítani magyar nyelven, nappali és esti tagozaton, a jövő azonban bizonytalannak látszik. "Rossz a rendszer, mert kilencedik után nagyon kevés olyan diák van, aki iskolát vált, pedig a gyerekek többsége nem annyira felkészült, de nyolcadik után mégis a gimnáziumot választja, ha pedig már ott van, a szülők szeretnék, hogy érettségi diplomát szerezzen" – magyarázta a pedagógus.
Nagy-Máté Enikő szerint azonban tapasztalat azt mutatja, sokan nem képesek erre. Ha már a nyolcadik osztályban nagyon gyenge volt a diák, kevés az esély arra, hogy érettségi diplomát szerezzen. "Nálunk nagyon sok a hátrányos helyzetű család, sok tanuló már dolgozik, s azzal, hogy még az utazási támogatást sem kapják meg, szinte lehetetlen helyzetbe kerültek" – magyarázta az igazgató. A Borsi középiskolába különben többnyire helyi és a környező falvakból érkeznek fiatalok, sokan már most mezőgazdaságba dolgoznak.
Még mindig várják a beiratkozókat
Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes is elismeri, a mostani szisztéma nem éppen a legjobb. Mint mondta, a magyar nyelvű kilencedikes szakközépiskolai oktatás Bihar megyében nem túl népszerű, igaz ugyan, hogy az osztályindításhoz szükséges létszámot végül elérték – kivéve a nagyváradi Szent László Római-Katolikus Gimnáziumban, ahol végül csak egy közgazdasági osztályra lett elég jelentkező – de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szakok "kínlódnak".
"A diákok többsége az elméleti oktatás felé fordul, a szakoktatást nem találják elég vonzónak. A jövőben nagyobb hangsúlyt kell erre fektessünk, fel kell mérjük, hogy milyen képzésre van igény és azokat népszerűsítenünk kell" – véli Kéry. Arra vonatkozóan még nincs pontos adata, hogy végül hány magyar nyelvű szakosztályt tudnak tízediktől elindítani, a héten ugyanis még mindig fogadják a beiratkozókat.
Növekszik az iskolaelhagyások száma
Országos statisztikai hivatal legfrissebb felmérése szerint az iskolaelhagyások száma tovább nőtt az elmúlt években. Az iskolaelhagyás hátterében az esetek többségében a család rossz anyagi körülményei állnak. A felmérés szerint egy átlagos romániai család évi 419 eurót költ egy iskolás gyerekre, amit a szegénységben élő családok nem engedhetnek meg maguknak.
A roma gyerekek 14 százaléka egyáltalán nem járt iskolába, 40 százalékuk az általános iskola alsó, 24 százalékuk a felső tagozaton maradt ki az oktatásból. Remus Pricopie oktatási miniszter a gazdasági válságnak tulajdonítja azt, hogy miután az új évezred első évtizedében sikerült 18-ról 15 százalékra csökkenteni az iskolai lemorzsolódás arányát, 2010-től újból romlani kezdett a helyzet, és ismét 17 százalékra emelkedett azok aránya, akik már a középiskola elkezdése után kimaradnak a közoktatásból. A szakiskolák esetében ez az arány még rosszabb, 20 százalék körüli.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Gyergyai Csaba, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Nem hímes szavakat, erős valóságot!
Tanévkezdés a MOGYE magyar tagozatán
Tiltakozásképpen külön ünnepséggel köszöntötték a 2013/14-es tanév kezdetét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tanárai és hallgatói. Míg a román tagozat a Kultúrpalotában gyűlt össze, a magyar hallgatók az egyetem dísztermét töltötték meg zsúfolásig, s hosszú tapssal jutalmazták a felszólaló rektor- és dékánhelyettesek szavait.
"…az okos embernek nem a hímes szók, hanem az erős valóságok tetszenek. A szép orcának kendőzés nem kell…" – hangzott el Pázmány Péter keresztény prédikátorokhoz szóló intelme dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes beszédében, továbbá a magyarázat is: azért tartják külön az évnyitót, mert a magyar oktatás területén nem hímes szavakat, hanem erős valóságot szeretnének. Ezt megelőzően Semmelweis Ignácot idézte Szilágyi professzor, a felelősséget, az áldozatvállalást és az emberi értékek tiszteletét hangsúlyozva. A közös célok között az összefogást, a kölcsönös tiszteletet emelte ki, s a jó munkát, amely a legkorszerűbb ismeretek átadását jelenti. Ismertette a diákok rendelkezésére álló lehetőségeket, s feladataik között, a háromlábú székhez hasonlítva, az oktatás és betegellátás mellett a tudományos kutatás fontosságáról szólt. Az oktatást az idéntől egy korszerű szimulációs központ segíti, a kutatás előmozdítására nagyszabású pályázaton dolgozik az egyetem.
Legyünk büszkék mi is az egyetemünkre! A múltból táplálkozunk, és a jövőt építjük, de mindezt a jelenben tesszük – biztatta a hallgatóságot a rektorhelyettes, aki 1581-ig, a Báthory István lengyel király által létrehozott jezsuita akadémiáig vezette vissza a 400 éves múltú erdélyi felsőfokú oktatás történetét, megemlítve Apáczai Csere János elképzelését, aki a gyulafehérvári kollégiumban olyan felsőoktatási intézmény tervét dolgozta ki, amelynek része lett volna az orvosi fakultás is nyomdával, könyvtárral, botanikus kerttel. Az 1872-ben alapított kolozsvári magyar királyi tudományegyetem, amelynek 1919- ben Szegedre kellett költöznie, 1937-re a nemzetközi tudományos élet legmagasabb elismerésével, Nobel- díjjal jutalmazott tudóst termelt ki Szent-Györgyi Albert személyében – utalt az 1945-ben Marosvásárhelyre költöztetett orvosi kar korábbi színvonalára a beszélő.
Zord időkben kezdődik a 69. tanév, mondta dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a magyar tagozat vezetője, aki kijelentette, hogy a magyar nyelvű oktatás terén közel sincsen minden rendben. Szabó professzor szerint 30 évi oktató tevékenység után is az a véleménye, hogy az ismereteket igazán jól csak anyanyelven lehet elsajátítani. Ebbe beletartozik a magyar nyelvű gyakorlati oktatás is, de a törvény, ami ezt biztosítaná, sajnos csak annyit ér, amennyit betartanak belőle.
Az orvosi szakma szépségéről, a felelősségről beszélt dr. Frigy Attila egyetemi előadótanár, az Általános Orvosi Kar dékánhelyettese, aki hozzátette, hogy a szorgalom és kitartás mellett a kölcsönös bizalom légkörére van szükség, s valamennyien a lehetőségek kihasználására biztatták a hallgatókat.
Dr. Sipos Emese előadótanár, a fennállásának 65. évfordulóját ünneplő Gyógyszerészeti Kar dékánhelyettese kiemelte, hogy ezt a fakultást olyan hallgatók végezték el, akikre büszke lehet az egyetem, majd a kezdők biztatása mellett sikert kívánt a jelen lévő végzősöknek is.
– A több téren történő késlekedés az oktatásügyi minisztérium és az egyetem részéről összehangolt akciót jelent, hogy betereljenek minket ebbe a tanévkezdésbe úgy, hogy megint nem változott semmi. Az egyik tiltakozó akciónk a külön tanévnyitó, amivel jelezni szeretnének, hogy a MOGYE-n nincsenek rendben dolgok. Nem adtuk a nevünket ahhoz, hogy egy-két oktató közülünk vagy a diákszövetség képviselője elmenjen a hivatalos tanévnyitóra, hozzászóljon magyarul, azt a látszatot keltve, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ez az első ilyen akciónk, s a tiltakozást a közeljövőben is folytatni fogjuk. Hogy milyen formában, erről még nem nyilatkozunk – mondta Szabó professzor, a magyar tagozat vezetője.
– Amikor a szenátus megszavazta, hogy a tanársegédi helyeket különválasztják, mivel az akkreditációs bizottságnak tudnia kell, hogy melyik oktató melyik oktatói vonalhoz tartozik, mi azt mondtuk, hogy ez intézkedésnek szép, csak nem tudjuk, hogyan telik meg tartalommal, ami a diákok szintjén a külön csoportokat jelentené. A minisztériumi tárgyalásokon is eljutottunk odáig, hogy nem tudtak ellenvetést felhozni a külön csoportok ellen, ezért azzal érveltek, hogy a szenátus már áprilisban megszavazta az új tanév szerkezetét, ezért a csoportok összetételére nem lehet visszatérni. Holott a tanév szerkezete egy dolog, a csoportok különválasztása viszont egy egyszerű adminisztratív intézkedés, amelynek semmi köze az akkreditációhoz. Innen látszik, hogy érdemi intézkedést továbbra sem óhajtanak foganatosítani – tette hozzá.
Kérdésre válaszolva Szilágyi professzor elmondta, hogy maradt még esélye a tárgyalásnak, de annak, hogy az eredményes legyen, kevésbé. – Minél inkább belemegyünk a tanévbe, és elindul a gyakorlati tevékenység, annál nehezebb a csoportokat különválasztani. A dékáni hivatalok pedig a klasszikus tanévkezdési órarendet és csoportbeosztásokat már elvégezték, de nem a mi elképzeléseink szerint – tette hozzá.
Bár nem így képzelték el ezt a tanévkezdést, Tubák Nimród elnök arról beszélt, hogy a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség több programot dolgozott ki annak érdekében, hogy minél több erdélyi diák válassza ezt a hivatást. A nyílt napok és a próbafelvételi vizsgák mellett 16 kezdő hallgatónak osztottak ki tegnap egyszeri ösztöndíjat biztatásképpen, hogy a jó eredményt elismerik az egyetemen.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

A minisztérium elvicceli az orvosi egyetem ügyét
A Marosvásárhelyi Orvosi és a Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói és néhány diákja a múlt héten az Oktatási Minisztériumban jártak, megoldást várva az intézmény két és fél éve húzódó problémájára. A szaktárca viszont az egyetemi autonómiára hivatkozva elzárkózott attól, hogy beleszóljon a különálló departamentum megalakításába, így az idén sem élhet törvényes jogával és nem szerveződhet külön oktatási csoportba a magyar diákság. Időközben pedig az új tanév is elkezdődött, amely évnyitóját a magyar és román tanárok, valamint hallgatók külön helyszínen tartották.
Dr. Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője szerint egybehangolt akció zajlik a szakminisztérium és a bizottságok között a magyar tancsoport megalakítása ellen. „Egységes kiállással be szeretnének terelni minket az új tanévbe, közben holmi látszatintézkedéseket foganatosítani, amit el tudnak majd a médiában könyvelni, ám a lényegi változtatást mindenképp el szeretnék kerülni” – állítja a professzor. Kifejtette, hogy az első érdemi változás a magyar csoport megalakítása lett volna, amit a román többségű szenátus elutasított. És bár elviekben elfogadta a testület, hogy a tanársegédek bérlistáján is megjelenjen, hogy a magyar, illetve a román vonal oktatói, Szabó szerint a gyakorlatban ez mindennapos alkudozásnak lesz a tárgya.
Látszatmegoldást akarnak
Köztudott, hogy az oktatási tárca könnyen meg tudná oldani a helyzetet, ha hajlandó lenne erre. Viszont Szabó szerint az csak látszatmegoldásokat foganatosít. „Az elmúlt két és fél év alatt négy beadvánnyal fordultunk a minisztériumhoz, de soha nem kaptunk írásbeli választ egyetlenegyre sem. A múlt heti tárgyaláskor, amikor a tárcavezető azt állította, hogy nem szólhat bele az egyetemi autonómiába, akkor rákérdeztem, hogyha írunk még egy beadványt, akkor most az egyszer fogunk-e rá hivatalos választ kapni. Erre kínos szünet volt a válasz, utána pedig egy viccel terelte el a témát, és az egyetemet övező problémának a megoldatlanságát Király András, oktatási államtitkárra próbálta hárítani. Innen is a látszik, hogy a szándékok mennyire komolyan részükről” – véli Szabó Béla.
A professzor azt is hozzátette, hogy minden eltelt nappal csökkennek a magyar tagozat létrehozásának esélyei, a hatalmon lévők pedig szisztematikusan erre játszanak. Nem látványosan, hanem maszatolva, nem túl nagy botrányt okozva. „Miközben időhúzásra játszanak, az egyetemen, román oldalon próbálnak bebetonozni bizonyos pozíciókat, hogyha valamikor tényleg engedni kellene, akkor kedvező pozícióból tárgyalhassanak. Ezt példázza az oktatói létszámaránynak az eltolódása is” – hívja fel a figyelmet Szabó Béla. Polgári engedetlenség lépései következnek
Szabó Béla elmondta, hogy a kilátásba helyezett polgári engedetlenség eszközeivel élni fognak. Az első volt a külön tanévnyitó megszervezése, jelenleg pedig zajlik az aláírásgyűjtés a diákok körében, amely szerint már a tavaly 1200 diák kézjegyével igazolta, hogy külön oktatási formában szeretne tanulni, idén pedig aktualizálják a listát az újonnan érkezett hallgatókkal. Szabó professzor biztosított arról, hogy a következő megmozdulásokról időben értesítenek.
Nőtt a román diákok száma az egyetemen
Arra a kérdésünkre, hogy az egyetemen zajló több mint két éves hercehurca miatt csökkent-e a magyar jelentkezők száma az elmúlt évekhez képest, Szabó Béla elmondta, hogy nem az intézménybe iratkozó magyar diákok száma csökkent, hanem a román hallgatók száma nőtt.
„Ezt demográfiai adatokkal lehet alátámasztani, amelyre szülészként rálátásom volt, és tudom, hogyan alakultak a húsz évvel ezelőtti demográfiai mutatók. Ennek a következményét érezzük most. Köztudott, hogy 1990 után engedélyezték a terhességmegszakítást, és akkor drasztikusan visszaesett a születésszám, ez pedig ’93-’94-ben csúcsosodott ki. Jelenleg ez a generáció ért el abba a korba, hogy egyetemre készüljön. A másik oka annak, hogy a MOGYÉ-re jelentkező román diákság részaránya nőtt, az egyrészt az, hogy a kolozsvári orvosi egyetemen három éve nem írtak ki tandíjas helyet román nyelvű hallgatók számára, a másik magyarázat pedig az, hogy a vásárhelyi intézményben valamelyest könnyebb a felvételi, hisz csak egy tantárgyból kell megméretkezniük a diákoknak, míg Kolozsváron két tantárgyból is be kell bizonyítsák tudásukat. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a MOGYÉ-re kanalizálódik a román diákság nagy része. Ugyanakkor nem vélem általános jelenségnek azt, hogy a tanintézmény körül kialakult <> elriasztaná az egyetemről az orvosnak, fogorvosnak, gyógyszerésznek készülő fiatalokat” – szögezte le az egyetem magyar tagozatának vezetője.
Pál Piroska
Központ
Erdély.ma

Nagyvárad: egyenlőtlen bölcsődei egyenlőség
Nem biztosított a kisebbségi foglalkozás a nagyváradi bölcsődékben, a hatályos törvények miatt a szülőknek semmi nem garantálja, hogy magyar nyelvet ismerő pedagógus foglalkozik majd a gyermekükkel. A Szent József bölcsödéből például épp a napokban, jóval a beiratkozások lezárta után küldték el azt a magyar nyelvű nevelőnőt, aki miatt több szülő is erre az intézményre bízta a gyermekét.
„Voltak olyanok is, akik bár már vihették volna óvodába a kicsit, de nem tették, mert azt szerették volna, hogy én foglalkozzak vele” – mondta el a Krónika megkeresésére Lévai Bea, aki 2011 decemberétől mostanáig foglalkozott ott a gyermekekkel, ám hiába emeltek szót mellette a szülők, kihelyezését nem hosszabbították meg. Csoportját pár hónapra Mátyás Lídiára, az intézmény koordinátorára bízták, ám neki szintén le fog járni a szerződése, így most még bizonytalan, hogy januártól lesz-e olyan pedagógus, aki a két év felettiek számára továbbra is kétnyelvű foglalkozást tudjon biztosítani. Lévai távozása miatt különben három család döntött úgy, hogy kiveszi gyermekét a bölcsödéből, hiszen eleinte ennek az intézménynek a működését magyarul beszélő alkalmazottakkal képzelték el. Ez márciusban változott, azóta folyamatosan cserélődtek a munkatársak, legutóbb egy román óvónő érkezett a kiscsoportosokhoz – szintén kihelyezésessel.
Kihelyezéses kényszermegoldás
Amióta ugyanis az állami szférában betiltották az új munkahelyek létrehozását, és az idei évig még a menet közben megüresedett posztokra sem lehetett senkit sem alkalmazni, a bölcsődék működtetésére az egyedüli törvényes megoldás az lett, hogy a személyzet tagjai magánvállalkozóval kötöttek munkaszerződést, hogy utána egy évre szóló, majd félévenként meghosszabbítható kihelyezéssel betölthessék az állást. Adina Ciucioiu, a bölcsődékért felelő Nagyváradi Szociális és Közösségi Ügyek Hivatalának (ASCO) illetékese emlékeztetett, hogy a megnövekedett igény miatt az elmúlt években több új bölcsődét is kialakítottak – köztük a Szent József bölcsödét –, de végleges posztokat nem hozhattak létre. Most kevesebb volt a gyermek, így több alkalmazottnak – köztük Lévainak – nem hosszabbították meg a kihelyezését. Jelezte: a gyermekekkel foglalkozó személyzetnek szakmai képesítéssel kell rendelkeznie, ám elbírálásukról az ASCO dönt, mégpedig a szociális jogszabályok alapján, amelyek értelmében nekik nemzetiségtől és vallási hovatartozástól függetlenül, egyenlő ellátást kell biztosítaniuk minden gyermek számára. Ezen egyenlőség szellemében pedig nincs lehetőség arra, hogy külön magyar pedagógust alkalmazzanak, vagy éppen külön csoportot indítsanak. „Minden bölcsödében van olyan alkalmazottunk, aki beszél magyarul. Nem feltétlenül magyar nemzetiségű, de tud kommunikálni a kicsikkel. Vannak gyerekek, akik nem magyar vagy román nemzetiségűek, hanem például angolul vagy németül beszélnek. Hozzájuk is alkalmazkodunk, velük a személyzet azon tagja foglalkozik, aki ismeri a nyelvet. Olyan még nem fordult elő, hogy ne értsük meg, mit szeretne a gyermek” – szögezte le Ciucioiu.
Ellentmondásos törvények
Az ASCO munkatársa érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy arra eddig nem volt példa, hogy szülők külön magyar csoport indítását kérvényezzék náluk, hiszen erre a szociális jogszabályok nem adnak lehetőséget. Pedig Szabó Ödön, RMDSZ-es parlamenti képviselő értelmezésében megfelelő létszámmal elviekben kérhető lenne a magyar pedagógus alkalmazása. A bölcsődékben zajló tevékenységnek ugyanis eleget kell tenniük az új tanügyi törvénynek is, az pedig garantálja a kisebbségi nevelést. A jelenlegi helyzetre Pető Csilla, Bihar megyei szaktanfelügyelő megoldást abban látna, ha a bölcsődéket átrendelnék a tanügyminisztérium hatáskörébe.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Ortodox templom lesz a simonyifalvi iskolából
Ortodox templomot rendeznek be egy korábban iskolának használt épületbe az Arad megyei Simonyifalván – tájékoztatott az aradon.ro. Mivel az iskolát évek óta nem használják rendeltetésének megfelelően, az Alsósimánd községhez tartozó falu önkormányzata úgy döntött, ortodox templomot létesít az ingatlanban. Erre a célra az önkormányzat már 50 ezer lejt különített el, amiből kegytárgyakat vásárolnak, és felújítják az ingatlant.
A simonyifalviaknak nem tetszik az ötlet, egyhangúan azt mondják, jobban jött volna a településnek egy óvoda, hiszen jelenleg a polgármesteri hivatal havi 3600 lej albérletet fizet a görög katolikus egyháznak azért az ingatlanért, amelyben az óvoda van elhelyezve. A községben mintegy 100 óvodáskorú gyermek él.
A simonyifalvi elemi iskolát három éve zárták be, ugyanis csak 20 gyermek tanult itt összesen a négy évfolyamon. A falu lakosságának nagy része pünkösdi újkeresztény vallású, alig néhány ortodox lakos van - a falubéliek ezért sem igazán értik, hogy miért ortodox templomot akarnak ott létesíteni a községvezetők.
A helyi tanácsosok közül sem ért egyet mindenki a tervvel, ám a simándi polgármester utasítására a felújítási munkálatok már elkezdődtek, és folyamatosan érkeznek az adományok is ennek befejezésére.
Az aradon.ro úgy tudja, az átalakítási tervről nem értesítették a megyei tanfelügyelőséget, márpedig a törvény értelmében az Oktatási Minisztérium engedélye nélkül nem lehet egyetlen tanintézetnek sem megváltoztatni a rendeltetését. Mariana Tocaciu, az Arad megyei tanfelügyelőség szóvivője a lapnak elmondta, a szóban forgó épület olyan állapotban van, hogy abban nem lehet oktatási tevékenységet folytatni.
Maszol.ro

Iskolabotrány készülődik Váradon?
Az oktatást a tanügyminisztérium költségvetéséből finanszírozzák, az oktatási rendszer a megyei tanfelügyelőségek hatáskörébe tartozik, Nagyváradon mégis Ilie Bolojan polgármester akarná gazdasági szempontokra hivatkozva, ám a kisebbségi oktatást hátrányosan érintve megreformálni az iskolarendszert.
A nemzeti-liberális városvezető a sajtó képviselőinek most jelezte: felvette a kapcsolatot a Bihar megyei főtanfelügyelővel – aki történetesen szintén nemzeti liberális párti városi tanácsos –, továbbá több tanintézet igazgatójával, azt kérve, hogy vonják össze az alacsony létszámú osztályokat. „Támogatom a magyar nyelvű oktatást, de az nem normális, hogy van egy osztályod a Cantemirben 11 gyerekkel és egy másik a Bălcescuban szintén 11 gyerekkel. 22 fős osztályok kellenek, különben elszabadulnak a kiadások” – magyarázta Ilie Bolojan, hangsúlyozva, hogy a szaktárca által biztosított büdzsé nem fedezi a költségeket.
A Krónika megkeresésére Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes leszögezte: a többségi oktatást soha nem lehet együtt kezelni a kisebbségivel, ami pedig a pénzhiányt illeti, azt az állami költségvetés módosításával szokták korrigálni. „Tudtommal a Cantemirben egy ötödik osztály van 12 fős létszámmal, a Bălcescuban pedig előkészítő osztály, így nyilván összevonásról nem lehet beszélni. Különben meg vannak román osztályok is alacsony létszámmal, az egészségügyi gimnázium 1-8. osztályaiban három csoport is van 12-es létszámmal, de a többségében magyarok lakta Székelyhídon is csak 9 diákkal működik egy román osztály. Ilyen alapon a székelyhídi vagy az érmihályfalvi polgármester is kérhetne osztályösszevonást” – mutatott rá Kéry.
Szerinte ennek most aktualitása sem lehet, a tanév már rég elkezdődött, a polgármester meg amúgy sem dönthet, mivel nem az ő hatásköre. Kéry ugyanakkor lapunknak azt is elárulta, hogy pedagógus kollegái is nagyon negatívan véleményezték Bolojan ötletét, amely egyelőre csak szóban merült fel, konkrét írásos dokumentum nem készült erre vonatkozóan, és egyelőre az a szakbizottsági megbeszélés sem történt meg, amelyen Kéry és Tóth Márta, az nagyváradi Ady Endre Gimnázium igazgatója képviselte volna a helyi magyar oktatást.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Ösvények a tankönyvdzsungelben
Egy ideig teljesen ingyenesek voltak, az utóbbi években részben már meg kell vásárolni a szükséges alapköteteket – legtöbben ennyit érzékelünk a hazai tankönyvpiaci mozgásokból. Pedig a tankönyvkiadás helyzete ennél sokkal összetettebb: a bonyodalmas múltat tisztázatlan jövő „tetézi”.
Gyermekünk viszonylag használt könyvet kap tanévkezdéskor. Vajon miért? Több magyarázat is lehetséges. Az első és legkézenfekvőbb, hogy az állam által biztosított tankönyv még forgalomban van, mert kevesebb, mint négy esztendeje számított teljesen újnak – a forgalomból való kivonásig azért ennél jóval több szokott eltelni. Másik változat: gyermekünk iskolája nem kapott megfelelő mennyiségű pótlást az illető kötetből ahhoz, hogy csak az elfogadható minőségű könyveket osszák szét szeptemberben. Hogy miért nem kapott az iskola új könyveket, amivel szinten tartható a különböző tantárgyak kötetállománya? Teljes osztályok számára új könyveket csak új tartalmú tankönyvek megjelenése után biztosít a tanügyminisztérium, egyébként csak a szükségesnek ítélt pótlásról gondoskodik.
A szinten tartó pótlás esetleges elmaradásáért azonban az utóbbi években már nem a minisztérium a közvetlen felelős, hanem az iskola, vagy a megyei tanfelügyelőség, esetleg az illető tankönyvkiadó. Az iskolák által leadott rendeléseket ugyanis a megyei tanfelügyelőség összesíti, és ez alapján kötnek szerződést az érintett tankönyvkiadóval. Romániában ma több mint száz kiadó foglalkozik tankönyvkiadással, nagyjából 15 számít nagy kiadónak és összesen hat-hét kiadó ad ki magyar tankönyveket is. Ha tehát nem érkezik a könyv, vagy az iskola adta le későn a rendelést, vagy a tanfelügyelőség tévedett valahol, vagy az illető tankönyvkiadó. Ez utóbbi azt is válaszolhatja: nem teljesíti a megrendelést, mivel annak mennyisége túl kicsi a gazdaságos nyomáshoz. A magyar nyelvű tankönyvek helyzete így aztán példányszám miatt is bonyolult.
Országos, de nem egyetlen
Kívülállóként joggal gondolhatnánk, hogy az Országos Tankönyvkiadó egészen más, mint a többi, hiszen mégiscsak állami tulajdonú. Dáné Károly igazgatóval (képünkön) beszélgetve azonban kiderül: sokkal több a közös nevező, mint az eltérés. „A kiadó ugyanúgy szereplője a tankönyvpiacnak, mint a magánkézben lévő kiadók, csak épp állami tulajdonban van. Ez azt jelenti, hogy év végén az államkasszába utaljuk a megtermelt profit bizonyos százalékát, de a kiadó alanyi jogon semmiféle támogatást nem kap az államtól. Ezt egy 1995-ben született kormányrendelet szabályozza: abból élünk, amit eladunk. A többi kiadóhoz hasonlóan természetesen igyekszünk élni a különböző támogatási lehetőségekkel, pályázunk, hol nyerünk, hol nem” – vázolta a helyzetet a kiadó igazgatója.
Az Országos Tankönyvkiadó egyike a legnagyobbaknak, piaci részesedése nagyjából tíz százalék, de Dáné szerint még az információk terén sincsenek kivételezett helyzetben a más kiadókhoz képest. Monopolhelyzetben 1994-ig volt, akkor a Világbank finanszírozásában kiírták az első versenytárgyalást az alternatív tankönyvekre. Kezdetben nyilván előnyben volt az addig egyeduralkodó tankönyvkiadó, később azonban atöbbiek is egyre nagyobb szeleteket szakítottak le a piacból. Magyar nyelvű tankönyvekkel is több kiadó foglalkozik: fordítottakkal többen, eredeti magyar nyelvűekkel kevesebben. Az Országos Tankönyvkiadónál mindeddig egyszer fordult elő az a szokatlan helyzet, hogy egy magyar nyelven írt tankönyvet románul is kiadjanak: egy tizenegyedik osztályos matematika tankönyv jelenti a kivételt.
Alternatívák és döntések
„A tankönyveket és a segédkönyveket a tanügyminisztériumnak kell engedélyeznie. Ahhoz, hogy tankönyvvé nyilvánítsanak egy könyvet, a minisztérium időnként versenytárgyalást szokott szervezni. Erre a licitre címenként többen is jelentkezhetnek, és rendszerint nem csak egy nyertest hirdetnek, ez magyarázza, hogy több tankönyv is megjelenik ugyanazzal a címmel: így születnek az alternatív tankönyvek. Azért alternatív, mert a tanár, az iskola vagy a diákok dönthetik el, hogy melyiket választják” – magyarázza Dáné. Azt talán mondani sem kell, hogy konkurens magyar címeket évfolyamonként és tantárgyanként azért lényegesen kevesebbet találunk, mint románt, de ez az arányokat tekintve érthető.
A versenytárgyalás szempontjai is érdekesek. „A könyvek két szempontból versenyeznek: tartalmi és formai, illetve árak kategóriájában. Amelyik tankönyvtervezet eléri az elvárt tartalmi szintet, továbbra is versenyben marad. Ha egy százas skálán hetven pont a minimális elvárt szint, akkor a hetvenkét és kilencvennyolc pontos is tovább versenyez gyakorlatilag egyenlő helyzetben – legalábbis eddig ez volt a gyakorlat –, és ez szerintem nem túl szerencsés. Az árak versenye ugyanis úgy zajlik, hogy megállapítják, melyik a legalacsonyabb árajánlat, és csak azok a könyvek nem hullnak ki a rostán, amelyek ahhoz képest kevesebb, mint negyven százalékkal drágábbak. Ellenkező esetben már nem fogadják el a könyvet államilag támogatott, vagyis a diákok számára ingyenes tankönyvként.” Ezért már az is előfordult, hogy a jobb tartalmú könyv a közpénzzel való takarékoskodás címszó alatt kihullott a versenyből. Az árajánlatok természetesen titkosak, innen a valódi verseny, ami – a fentiek alapján – valamivel előbbre tartja az anyagi szempontokat, mint a minőséget. Mindezzel együtt a liciten kihulló könyveket is ki lehet adni, csak nem ingyenes tankönyvként kerülnek forgalomba, hanem a szabadpiacon. Mint ahogy elviekben az is lehetséges, hogy az ingyenesen igényelhető tankönyveket szabadeladásban megvásárolja a szülő. Annak azonban, hogy megvetessék a diákokkal a tankönyveket – legalábbis a kötelező tíz osztály keretében – viszonylag kevés a valószínűsége. Kivételt főleg a nyelvkönyvek jelentenek: külföldi kiadók igénylik a tankönyvminősítést, de árusítják kiadványaikat.
A segédkönyveket is jóvá kell hagynia a minisztériumnak, de nem licit keretében, mivel azok szabadeladáson vesznek részt: csak minőségi ellenőrzés történik. „A bökkenő a gyakorlatban jelentkezik: a tanügyminisztériumban nincs ezzel foglalkozó állandó bizottság, így aztán sokszor nagy késéssel érkezik akár a pozitív, akár a negatív válasz. A dilemma: kinyomtatjuk és forgalmazzuk a könyvet, még a pozitív válasz megérkezése előtt? A gyakorlatban több kiadó is azt a megoldást választja, hogy az előkészített könyvet még a minisztériumi jóváhagyás előtt kiadja, emiatt aztán az is előfordulhat, hogy nagyon jól sikerült segédkönyveket az érvényes tankönyvek helyett használnak” – vázolta Dáné Károly.
Tizedik után
De mi történik a tizenegy-tizenkettedikes tankönyvek esetében? Hiszen ezek az osztályok már nem részei a kötelező oktatásnak, ezért a szükséges tankönyvek nem is ingyenesek. A minősítés itt is csak tartalmi vonatkozású a tanügyminisztérium részéről, a szabad piacon minden kiadó annyiért adja el a könyvét, amennyiért tudja. „A gyakorlat azt mutatja, hogy a diákok elsősorban olyan könyveket vásárolnak, amelyekből vizsgákra készülnek, így a nem vizsgatantárgyból készült könyv szinte eladhatatlan. Vannak olyan tantárgyak, amelyekből senki nem készít könyvet, mert attól tartanak, hogy képtelenek lesznek eladni. Különösen a szaktantárgyakra érvényes ez, a magyar nyelvű szaktantárgyakra pedig fokozottan, mert veszteségből senki sem tud megélni. A vizsgatantárgyakból pedig – s ez főleg a román nyelvű vizsgatantárgyakra vonatkozik – sokszor dömping van.”
Az idei tanévkezdés előtt az Országos Tankönyvkiadó több mint ötszázezer tankönyvet szállított ki, egy könyv átlagára 4,18 lej. Ebből azonban még le kell számítani tíz százalékot, amit a megyei tanfelügyelőségek az elosztásért visszatartanak az árból. A magyar nyelvű könyvek átlagban valamivel drágábbak, aminek kétféle magyarázata is lehet: fordítás esetében a plusz jogdíjak emelik az árat, de eredeti magyar könyvet is drágább kiadni, mert a kisebb példányszám nyomása többe kerül – ugyanis országos szinten egy évfolyamon átlagosan 12 ezer körüli a magyar diákok száma.
Tankönyvlicitre várva
Elméletileg minden ingyenes tankönyv négy évig van forgalomban, de tartalmilag valamennyi kötet legalább hétesztendős. A legutóbbi tankönyvlicitet ugyanis 2006-ban írta ki a tanügyminisztérium, akkor is csak a negyedik osztályosok számára adtak ki új könyveket. „Ha a tankönyvszerző számára nincs kihívás, egy ideig még csinálgat segédfüzeteket, munkafüzeteket, de aztán beleun. Így tűnnek el lassacskán a tankönyvszerzők” – mondja Dáné. Az Országos Tankönyvkiadónál azért készülnek a licitre, mert az első és második osztály számára új tantervek jelentek meg, mihamarabb szükség volna hát az azokhoz igazodó új tankönyvekre is. „Ráadásul a szaktárcánál szeretnék, hogy a hagyományos, papíralapú tankönyvekkel párhuzamosan az elektronikus, digitális tankönyvek is megjelenjenek, a liciten pedig mindkettőt be kell majd mutatni. Holott ezzel kapcsolatban sem a kiadóknak, sem a szerzőknek nincs tapasztalatuk, de még a minisztériumnak sem. Ezért mindenki egyhelyben toporog. Az elvárások végleges formáját még senki nem látta, nem tudjuk például, hogy mennyire kell elmélyülni a digitális tankönyvek interaktivitása területén, pedig ennek jelentős anyagi vonzata van.” Közben az idő vészesen fogy, rengeteg apróságot, fontos részletet nem tudnak, ezért egyelőre az eddigi tapasztalatok alapján próbálnak készülni. „Egy hagyományos tankönyv előkészítésére a nemzetközi gyakorlat szerint egy évre van szükség, a hazai gyakorlatban azonban fél év sem áll rendelkezésre. Eddig februárban rendezték a liciteket, mert a nyertes kötetek közül a tanároknak ki kellett választaniuk, hogy melyikből tanítanak” – vázolja az igazgató. Dáné Károly egy javaslattal is élt: előbb a papírváltozatokat versenyeztessék, és a nyertes papírváltozatokat digitalizálják. Szerinte azért késik a licit, a szükséges metodológia meghirdetése, mert előzetes tapasztalat híján nagyon nehéz meghatározni az elektronikus könyvek módszertanát. Így lehet az, hogy még november derekához közeledve sem történiksemmi, ezért aztán fennáll a veszély, hogy a jövő tanév is a régi tankönyvekkel kezdődik. Egyelőre egyébként az sem biztos, hogy mely osztályok számára lesz versenykiírás: az első ésmásodikosok számára a legvalószínűbb – hiszen az új tanterv már készen áll –, de lehetséges, hogy az ötödikes új tanterv is elkészül.
A kolozsvári Ábel Kiadóban is a módszertan meghirdetésére várnak és latolgatják az esélyeket. „Úgy tervezik, hogy minden elektronikus legyen. Nagyot akarnak lépni, miközben az is kérdéses, hogy miért kell a kisgyermeknek kütyü felett görnyednie” – fogalmaz Szikszai Attila, az Ábel kereskedelmi igazgatója, aki a szerzői jogok ingoványos terepe miatt is aggódik. További kérdés: hogyan lehet vagy kell animációt, mozgóképet magyar irodalom vagy matematika tankönyvek esetében alkalmazni, mint ahogyan a software háttér sem tisztázott. „Óriási anyagi befektetést igénylő tervekről beszélünk, miközben a tanárok bére is problémát okoz a tanügyminisztériumnak” – vélekedik Szikszai Ildikó, az Ábel igazgatója. Ő úgy látja, hogy a kiadók számára mindenképp hatalmas anyagi befektetést jelent a digitális könyvek elkészítése, miközben az sem biztos, hogy a versenytárgyaláson – tartalmi okokból vagy az ajánlott ár miatt – a termék megfelel majd az elvárásoknak. A kockázat tehát nem kicsi.
Könyvek élete
„A 2000-es indulásunkkor még szabadpiac volt a líceumi oktatásban, aztán 2003-ban tizedik osztályig lett kötelező az oktatás, ez azt jelentette, hogy ingyenes tankönyveket kellett biztosítani a gyerekeknek – idézi fel Szikszai Ildikó. – Ezért a tanügyminisztérium felvásárolta mondhatni papíráron a jóváhagyott tankönyveket. Sok középiskolai könyvünk volt, így ezzel jelentős kárt okoztak nekünk és más kiadóknak is.” A pedagógusszövetség veszteség árán is vállalta könyveik eladását, hisz csak így biztosíthatták a magyar gyerekek magyar nyelvű tankönyveit.
A kiadó helyzete a felvásárlás után sem lett könnyebb, hisz előfordult, hogy azért nem fogadták el tankönyvüket, mert a kiírás nem „Matematiká”-ra, hanem „Matematică”-re vonatkozott, de az alacsonyabb példányszámból adódó valamivel magasabb ár miatt is maradtak már ki licitből. „A magyar nyelvű könyv nehezen fér bele az árba. Olyan is volt már, hogy a román kiadók is »ütötték egymást«, mert az egyik eldöntötte, hogy dömpingáron kínálja a tankönyvét, csak azért, hogy elvigye az egész rendelést, mellette meg eladja a munkafüzetet háromszor annyiért, így pótolva a veszteséget.”
A könyvek „életének” fontos aspektusa az árképzés. A tankönyvek évenkénti változatlan újranyomásakor és újravásárlásakor a tanügyminisztérium minden évben egy százalék körüli inflációval számol. A statisztikai hivatal ugyanis a tankönyvszektorra vonatkozó adatokkal dolgozik, nem pedig a gyártási szféra jóval nagyobb mértékben inflálódó áraival. Voltak kiadók, akik emiatt nem voltak hajlandók az utánnyomásra, inkább a szabadpiacon próbálták értékesíteni könyveiket – tudtuk meg Szikszai Attilától. Tankönyveket ugyanis nem csak a tizenegy-tizenkettedikesek számára árulhatnak a kiadók, hanem a többi osztály diákjainak is.
Az ötödikes magyar nyelv és irodalom tankönyv például 14 éve változatlan, holott a tanmenet lényegesen változott. „Valóban változott, de nem olyan mértékben, hogy új tankönyvre lett volna szükség. A törvény értelmében ugyanis csak akkor kell változtatni a könyvön, ha annak tartalmához képest 25 százalékot meghaladó a változtatás. Ezt a sarokszámot igyekeznek nem meghaladni” – avat be Szikszai Ildikó. Ezért a szülők megveszik a kiegészítő anyagokat, hogy legyen miből tanuljon gyermekük.
Magyarországon például úgy működött az engedélyeztetés, hogy bárkinek bármikor elbírálták a könyvét, aztán jóváhagyták vagy sem. Ha igen, a könyv felkerült a hivatalosan elfogadott könyvek listájára, és a tanárok választhatták azt a könyvet. Nálunk csak kiadó nyújthat be könyvet elbírálásra, és csak akkor, amikor a minisztérium azt mondja, hogy lehet.
Ábel a tankönyvpiacon
Az Ábel Kiadót 2000-ben hozta létre a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége – gyakorlatilag egy krízishelyzet megoldására. A kilencvenes évek közepén elindult tankönyvreform ugyanis csak az akkor kötelező nyolc osztályos oktatásról gondoskodott, a középiskolások számára nem születtek magyar tankönyvek, holott új tanterv volt érvényben. A kiadók ugyanis nem látták kifizetődőnek belépni a románnál jóval kisebb magyar nyelvű tankönyvpiacra. Az Ábel fokozatosan elérte, hogy szinte valamennyi tantárgyból megjelenjen legalább egy magyar nyelvű tankönyv. Ajánlatuk ma már több mint kétszáz címet számlál, főleg középiskolai és felsőoktatásban részt vevők számára kínálnak könyveket, de számos más, az oktatásban fontos könyvet, iskolai segédletet is megjelentettek már. Könyveik részben fordítások, részben pedig erdélyi magyar szerzők eredeti művei.
Román nyelv és irodalom nekünk
Román nyelv és irodalom tankönyveket kiadtak kifejezetten kisebbségek számára, az elemi osztályokban tanulók és öt-nyolc osztályosok számára egyaránt. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ötödik osztálytól kezdve legtöbbször a román anyanyelvűeknek szánt tankönyveket használják. Hibáztathatnánk a tanárokat, ám szempontjaik érthetők: ha nem a nehezebb tankönyveket alkalmazzák – amelyek sokszor még a román diákok számára sem könnyűek –, sokkal kisebb eséllyel vágnak neki a tanulók a nyolcadik osztályt záró országos felmérő legtöbb magyar diák számára legnehezebbnek számító megmérettetésén. Az elvárások ugyanis egyformák a román és a kisebbségi diákokkal szemben. A nem román anyanyelvűeknek szánt ötödikes és hatodikos román tankönyvet 1999-ben hagyta jóvá a tanügyminisztérium, azóta változatlan a tartalma, mindkettőt az Országos Tankönyvkiadó adja ki. Idén 2594, illetve 2084 példányt rendeltek belőlük. A hetedikes és nyolcadikos román nyelv és irodalom speciális tankönyveket a dévai Corvin Kiadó gondozta, azokat 2002-ben, illetve 1998-ban hagyta jóvá az illetékes minisztérium. „Ezek a könyvek Román nyelv és irodalom a kisebbségek számára címmel készültek, de az új tanügyi törvény szerint már külön tankönyv kell a magyar, német és ukrán gyerekeknek is. A jelenlegi könyveket csak a végén található néhány oldal szótár különbözteti meg egymástól. A könyveket úgy állították össze, hogy nyolcadik osztályig megpróbálja utolérni az általános t

Száznegyven éves a dicsőszentmártoni magyar oktatás
Emléktábla-avatással kezdődik Dicsőszentmártonban szombaton az az ünnepségsorozat, amelyet a városban 140 évvel ezelőtt elindított magyar oktatás évfordulójának szentelnek Emléktábla-avatással kezdődik Dicsőszentmártonban szombaton az az ünnepségsorozat, amelyet a városban 140 évvel ezelőtt elindított magyar oktatás évfordulójának szentelnek.
Délelőtt 10 órakor emléktáblát avatnak az egykori unitárius iskola udvarán. „Az iskola 1873-as alapításakor az unitárius egyház adományozott telket a tanintézet részére, azon épült fel az iskola, amelynek épületét a történelem folyamán lebontották, s helyébe építették a mai Traian iskolát. Ezért is kerül sor a megemlékezésre és a táblaavatásra az unitárius templom udvarán levő régi unitárius iskolában” – mondta el Fodor Sándor József a jelenlegi Traian iskola aligazgatója.
Az emléktábla-avatáson a Dicsőszentmártoni Traian Általános Iskola aligazgatója, Fodor S. József tart ünnepi beszédet, majd Gagyi Zoltán történelemtanár mondja el, hogy miként alakult a történelem folyamán az oktatás helyzete a Kis-Küküllő partján fekvő Árpád-kori településen, amelynek első említéséről már az 1278-as évből oklevél tudósított.
Az emléktábla leleplezését követően a meghívott vendégek – Winkler Gyula EP-képviselő, Murvai László, az Oktatásügyi minisztérium tanácsadója, Brassai Zsombor, Maros megyei RMDSZ elnök és Erdei Gyula, a Hajdúszoboszlói Thököly Imre Általános Iskola igazgatója – tartanak köszöntő beszédeket.
Az ünnepség az egykori unitárius iskola nagytermében szimpóziummal folytatódik, amelynek témája a magyar tannyelvű oktatás jelenlegi helyzete a szórványban.
Délután 5 órakor a Dicsőszentmártoni Mihai Eminescu Művelődési Házban ünnepi műsor lesz, amelynek során köszöntő beszédek, megemlékezések hangzanak el a 140 évvel ezelőtt alapított magyar tannyelvű iskolával kapcsolatban. Az ünnepi hangulat fokozásához hozzájárul a Dicsőszentmártoni Andrei Bârseanu Középiskola tanulóinak, a városi óvodák kisgyerekeinek, valamint a helyi Kökényes Néptáncegyüttes által bemutatott műsor. ú
A megemlékezés szervezői: az Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetsége, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség dicsőszentmártoni kerülete, a támogatásról a három dicsőszentmártoni magyar történelmi egyház és a Communitas Alapítvány gondoskodik.
A nap magyar bállal zárul a Három Fenyő étteremben este 7 órától
Délelőtt 10 órakor emléktáblát avatnak az egykori unitárius iskola udvarán. „Az iskola 1873-as alapításakor az unitárius egyház adományozott telket a tanintézet részére, azon épült fel az iskola, amelynek épületét a történelem folyamán lebontották, s helyébe építették a mai Traian iskolát. Ezért is kerül sor a megemlékezésre és a táblaavatásra az unitárius templom udvarán levő régi unitárius iskolában” – mondta el Fodor Sándor József a jelenlegi Traian iskola aligazgatója.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Erős közösségi akarat élteti a szórványban lévő dicsői magyarságot
Annak ellenére, hogy Dicsőszentmártonban szórványban él a magyarság, és csak álom az önálló magyar iskola, megvan az, ami sajnos, számos településen hiányzik. Van egy lelkes, pedagógusokból, értelmiségiekből álló csapat, akik évek óta azon fáradoznak, hogy a magyar nyelvi örökséget, a magyar kultúrát életben tartsák, fellendítsék. Ennek élethű bizonyítéka a szombati színvonalas rendezvény is, amikor a dicsőszentmártoni intézményesített magyar oktatás 140. évfordulóját ünnepelték.
A dicsőszentmártoni intézményesített magyar oktatás idén ünnepli fennállásának 140. évfordulóját, mely alkalomból szombaton a helyi RMDSZ, az Alsó-Kis- Küküllő menti Magyar Ifjúsági Szövetség illetve a Romániai Magyar Pedagógusszövetség dicsőszentmártoni kerülete szervezésében ünnepi rendezvényre került sor. Az ünnepség keretében az egykori unitárius iskola – amely a helyi magyar közösség számára a kultúra fellegvárává vált – udvarán emléktáblát avattak, majd a magyar tannyelvű oktatás aktuális kérdéseiről szerveztek tanácskozást.
Először csak felekezeti iskolák léteztek
Az emléktábla-avató ünnepségen elsőként Fodor József, a Traian Általános Iskola igazgató-helyettese köszöntötte a város összegyűlt magyarságát, a diákokat, valamint a vendégeket és elmondta, a felavatásra kerülő emléktábla bizonyítéka annak, hogy e közösség érzi, hogy együvé tartozik. Gagyi Zoltán történelem szakos tanár a dicsői magyar oktatás történetét elevenítette fel. – Valószínűleg sokak számára ismerősen hangzik a hely szelleme kifejezés. A köznyelv leginkább egy térrel, egy nagy múltú oktatási intézménnyel kapcsolatosan használja, amely döntő fordulatot hozott az életünkben. Egy ilyen helyen állunk ma mi is, előttünk a tér, amely az egykori Dicsőszentmárton vásártereként a település szíve-lelke volt, gazdasági, társadalmi és kulturális történéseinek a központja. Talpunk alatt pedig a föld, ami a település egyházi és állami oktatásának egyaránt bölcsője volt. Településünkre vonatkoztatva alig vannak adataink a középkori iskoláztatásról. A 19. század második feléig csak felekezeti iskolák léteztek Dicsőszentmártonban. Az első felekezeti iskola az unitárius volt, amelyet 1672-ben említenek először az oklevelek. Ez 1740-ben mesteri teleken áll, lantorna ablakai vannak és sövény oldalú szalmaházban folyik az oktatás. 1871-ben felépül az új papilak és iskola, amelyet négy évre rá bezárnak, és 1919-ben indítanak újra, a tanítás a közgyűlési teremben és az alatta lévő földszinti lakásban folyik 242 tanulóval. Az államosítást követően 2009-ben kerül vissza az épület az egyházhoz, majd az ALKISZ ifjúsági szervezet tíz évre haszonbérbe veszi, tehát joggal mondhatjuk, hogy magyar szigetté, a város egyik kulturális fellegvárává vált ez a helyszín. A dicsőszentmártoni állami oktatás kezdetei 140 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor is 1873-ban az unitárius egyház által átadott telken báró Eötvös József néven megszületett településünk első állami oktatási intézménye. Ez a Traian Gimnázium területén működött, egy régi, azóta lebontott épületben – hangzott el a pedagógus történelmi visszapillantójában, majd Székely Varga Gyopár, és Barabás Botond nyolcadik osztályos tanulók leleplezték a Székely Varga István magyarkirályfalvi kőszobrász által készített emléktáblát, amelyre Nagy Endre helyi unitárius lelkipásztor kérte Isten áldását.
Hiába a gazdag örökség, ha nincs aki továbbvigye
A lelkész rámutatott, fontos ugyan az emlékezés, ám ennél fontosabb az, hogy a helyi magyar családok ne adják idegen nyelvű iskolába gyermekeiket, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy az elkövetkező 140 évben is megmaradjon a kisvárosban a magyar közösség. A Hunyadról érkező Winkler Gyula európai parlamenti képviselő rámutatott, mind a dicsőszentmártoniak, mind pedig a hunyadiak büszkék lehetnek, mivel gazdag örökséggel rendelkeznek, ám meg kell bizonyosodni arról, hogy az örökség tiszteletét van akinek továbbadni – fogalmazott a képviselő, a szép számban megjelent fiatalokra, diákokra, valamint a lelkes pedagógusokra utalva. Dr. Murvai László, az Oktatásügyi minisztérium tanácsadójának köszöntője után Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ elnöke vette át a szót. – Fontos a történelmi múlt ismerete ahhoz, hogy magabiztosan tudjunk a jövőbe nézni, viszont elsősorban a jövőre kell fókuszálnunk. Biztos vagyok benne, hogy a dicsőiek tudatában vannak, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy tíz év múlva, a 150 éves kerek évfordulón is itt állhassunk és ünnepelhessük, hogy Dicsőszentmártonban másfél évszázada folyik magyar nyelvű oktatás. Bízom abban, hogy sikerül létrehozni a városban egy önálló magyar oktatási intézményt, és ezáltal biztosítani a környék lakóinak a minőségi anyanyelvű oktatást, hiszen nyelvében él a nemzet – zárta szavait az RMDSZ elnöke, majd Erdei Gyulának, a hajdúszoboszlói Thököly Imre Általános Iskola igazgatójának adta át a szót. A testvérintézmény évek óta támogatja a dicsői magyar oktatást, többek között azáltal, hogy anyanyelvű tankönyveket adományoznak a Küküllő menti városban tanuló diákok számára. Az ünnepi köszöntőket követően kiosztották az okleveleket azoknak a diákoknak, akik az évforduló alkalmából szervezett vetélkedőkön, pályázatokon a legjobbaknak bizonyultak.
Hat intézményben szétszórva tanulnak a diákok
A magyar tannyelvű oktatás aktuális kérdései címmel szervezett tanácskozáson a résztvevők Winkler Gyula, Brassai Zsombor, valamint dr. Murvai László előadásait hallgathatták meg, ám ezt megelőzően Molnár Margit helyi pedagógus a város magyar vonatkozású történelmét elevenítette fel, majd a Dicsőben jelenleg zajló magyar oktatás helyzetképét vázolta fel. Megtudtuk, hogy a városban óvodától a középiskoláig összesen hat tanintézetben vannak szétszórva a magyar gyerekek. Egy napközi otthonban és két óvodában van magyar csoport, a Traian Gimnáziumban öt elemi és négy gimnáziumi osztályban tanulnak anyanyelven a diákok, középiskolai szinten pedig egy elméleti líceumban és egy szakközépiskolában működnek magyar osztályok, mindenik szinten kettő. – Sajnos, egyre fogyatkozunk, csökken a gyereklétszám, viszont igyekszünk megmaradni – fogalmazott a pedagógus, utalva a számos kulturális tevékenységre, amelyek a helyi magyar közösség összefogását szolgálják. Például a Kökényes néptánccsoportban négy korosztályban közel száz gyerek táncol, az Alkisz pedig szintén a magyarság, a fiatalok érdekében fáradozik. Winkler Gyula képviselő az unió oktatást, illetve fiatalokat felkaroló programjait ismertette, elhangzott, hogy az Erasmus-programra 2007–2013 között 13 milliárd eurót költöttek, és ennek köszönhetően fiatalok millióinak nyílt lehetősége, hogy más kultúrákkal, társadalmakkal, oktatási rendszerekkel megismerkedjenek. Hasonló sikere volt a Fiatalok Mozgásban (Youth in action) programnak, amely az önkéntesség népszerűsítését célozza – fejtette ki a képviselő, aki arra is rámutatott, hogy a mai globalizált világban két-három idegen nyelv ismerete, valamint a kommunikációs eszközök használata elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki teljes értékű emberként éljen a társadalomban. Winkler Gyula ugyanakkor a dicsői magyarság fogyatkozása tekintetében párhuzamot vont Hunyad megyével, ahol él, és Dicsőszentmárton között. – Hunyad megyében 1992-ben több mint harmincezer magyar élt, ez a szám 2002-re huszonötezerre csökkent, majd 2012-ben tizenhatezerre. Tízévente veszítettünk szinte tízezer magyart. Ezért kezdtük el azt a koncepciót érvényesíteni, hogy amelyik településen van legalább négy-öt magyar család, ott legyen biztosítva az anyanyelvű óvodai oktatás, majd folytatásként az elemi szint. Sikerült és meggyőződésem, hogy ha van erős közösségi akarat, mindenhol sikerülhet – adott hangot derűlátásának a képviselő. A rendezvénysorozat délután ünnepi műsorral, este pedig magyar bállal zárult.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Csak román tankönyvek fordításait engedélyezné a kisebbségeknek a tanügyminisztérium
Az oktatási minisztérium csak a román tankönyvek fordításainak a használatát tenné lehetővé a kisebbségi oktatásban. A román tankönyvekre, és ezek fordításaira vonatkozó kitétel a tárca honlapján közvitára bocsátott minisztériumi rendelet tervezetében jelenik meg. A tervezet szerint az általános szabály alól kivételt képeznek a nemzeti kisebbségek anyanyelv és irodalom tankönyvei, a kisebbségek történelmét és hagyományait, valamint a kisebbségi zeneoktatást segítő tankönyvek.
A minisztérium november 22-re tervezi a tankönyvkiadást és tankönyvhasználatot szabályozó rendelet elfogadását, így a következő tanévben az elsős és a másodikos iskolások már az új szabályzat szerint kiadott könyvekből tanulnának. Amint a portál emlékeztet rá, a tervezetet már májusban is közvitára bocsátották, akkor Szabó Ödön, az RMDSZ parlamenti képviselője írásban interpellálta a minisztert ez ügyben, a kitétel azonban az újabb tervezetben is változatlan maradt.
Király András, az oktatási tárca kisebbségi oktatásért felelős államtitkára értetlenségének adott hangot amiatt, hogy a minisztérium honlapján idejét múlt tervezetet bocsátottak vitára, amely nem tartalmazza a törvény szavatolta előírásokat. Az államtitkár arra utalt, hogy a tanügyi törvény a kisebbségekhez tartozó diákok számára három típusú tankönyvet biztosít: az anyanyelvükön kidolgozottat, a román változat fordítását, illetve a behozott tankönyveket.
Király András elmondta, korábban Remus Pricopie miniszter megnyugtatta, hogy a tankönyvkiadás szabályozásában a tanügyi törvény valamennyi cikkelyét betartják. Az államtitkár szerint a végleges változatnak tartalmaznia kell, hogy a nemzeti kisebbségek számára anyanyelvükön is készülhet tankönyv, ahol pedig nincs lehetőség erre, behozott tankönyvek használatát is engedélyezik, a tankönyvfordítások esetében pedig az átültetést az adott kisebbséghez tartozó szaktanárok végzik.
MTI
Erdély.ma

Magunkra maradtunk tankönyvgondjainkkal?
Érthetetlenséget kelt az új tankönyvekre vonatkozó metodológia, amely az oktatási tárca honlapján jelent meg. A dokumentum, amelyen nincs rajta a tanügyminiszter aláírása, többek közt azt írja elő, hogy ezentúl a tankönyveket csak románul lehet megírni. „Kivételt csak a nemzeti kisebbségek anyanyelv és irodalom, az illető kisebbség történelme és a zenekönyve képez” – fogalmaz a dokumentum.
Király András RMDSZ-es oktatásügyi államtitkár lapunknak elmondta: értetlenül áll a közzétett dokumentum előtt, a tárcánál senki sem egyeztetett vele erről. Biztosított: államtitkárként soha nem írna alá egy ilyen tartalmú iratot.
– Remus Pricopie tanügyminiszternek már elmondtam álláspontomat, miszerint tarthatatlan, hogy a nemzeti kisebbségek esetében ne lehessen a tanrend figyelembe vételével önálló tankönyvet írni, ilyenformán a magyar gyermekek is csak románból lefordított tankönyvekből tanulhatnának. A baj az, hogy a romániai magyarságon kívül a többi nemzeti kisebbség nem tart igényt az anyanyelven írott tankönyvekre, ezért mi, magyarok, magunkra maradtunk tankönyvgondjainkkal. Mindezek ellenére bízom abban, hogy a miniszter betartja a szavát, és módosítja a módszertant oly módon, hogy a kifogásolt cikkelyt törlik, lehetővé téve, hogy a romániai magyar gyerekek ne csak lefordított tankönyvekből tanulhassanak. Államtitkárként nem érthetek egyet egy ilyen dokumentummal – összegzett az államtitkár.
Király András elmondta azt is: csak az új általános tantervek kidolgozása, illetve elfogadása után valósulhat meg az az elképzelés, hogy a romániai nemzeti kisebbségek ötödik osztálytól a többségiektől eltérő tankönyv és tanrend szerint, idegen nyelvként tanulják az állam nyelvét, és ebből a tananyagból vizsgázzanak, érettségizzenek. Az új általános tantervek elfogadását 2015–2016-ra ígéri a tanügyminisztérium – tudtuk meg.
Szabadság (Kolozsvár)

„Tiszta” Romániát! - 18.
Magyartalanítási törekvések
Az etnikai arányok megváltoztatását Észak-Erdélyben már 1944 őszén beindítják, 1945-ben ez folytatódik – részben spontánul, részben szervezetten –, és tömegjelleget ölt. Megkezdik a magyar városok, köztük Kolozsvár elrománosítását.
Itt 1941-ben csupán 9814 (8,9 százalék) román él, de számuk 1948-ig eléri a 47 ezret. A románosítást a tömeges betelepítéssel és a magyar lakosság zaklatásával érik el. A „magyartalanítás” eszköze az elmenekültek visszatérésének akadályozása, az állampolgárságról való lemondásra kényszerítés. A katonai szolgálatra való behívást suttogó propagandával terjesztik, és azt is, hogy a leventéket le fogják tartóztatni. Érthető, hogy a magyar fiatalok tömegével mennek el, vagyonukat a román hatóságok elkobozzák. Ebben az ügyben a magyar külügyminisztérium is tiltakozni kényszerül, 1945. augusztus 28-án a Szövetségközi Ellenőrző Bizottsághoz fordul. A Groza-kormány kommunista igazságügy-minisztere, Lucreţiu Pătrăşcanu sem rejti véka alá, hogy több százezer magyar kitelepítését tervezi, és ezt szolgálja az 1945. április 4-én kiadott 261. számú állampolgársági törvény. Ennek értelmében nem kaphatnak állampolgárságot azok, akik Trianon (1920. június 4.) után a két háború közti időben sem nyerték el. Számuk mintegy 100 ezer körüli. Hasonlóképp azok sem, akik Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között folyamodtak magyar állampolgárságért. 1946 áprilisában a Román Kommunista Párt az állampolgársági törvényre hivatkozva kéri a Szovjetuniót, hogy engedélyezze 400–450 ezer magyar kitelepítését. Szerencsére a szovjet legfelsőbb vezetés elutasítja e kitelepítési programot. Az állampolgárság kérdését végül a román állam kénytelen 1948 júliusában – a párizsi békeszerződés aláírása után – rendezni.
Ígéretek, engedmények kora
Amikor Észak-Erdélybe 1944. november 14-én bevezetik a szovjet közigazgatást, az 575. számú törvény alapján megszervezik a Kisebbségi-Nemzetiségügyi Minisztériumot. 1945. február 7-én közzéteszik a február 6-án elfogadott 86. számú törvényt is, a Kisebbségi Statútumot (Nemzetiségi Statútum). Ez a dél-erdélyi magyarság számára bizonyos többletjogokat biztosít a korábbi jogfosztottsághoz mérve, de az észak-erdélyiek számára a meglévő jogaik korlátozását, szűkítését jelenti. A Statútum legfőbb hiányossága, hogy legtöbb előírása gyakorlatban nem érvényesül, mert azok többsége ellentétes az 1923-as alkotmány szellemiségével. A király is azért írja alá, hogy „legyen” egy ilyen, nem azért, hogy a nemzetiségi problémákat megoldja. Ez tehát külföldnek szól, gyakorlatilag kirakat-törvény. Ki tudja, hogy mikor veszik hasznát párizsi béketárgyalásokon, amikor érvekkel kell bizonyítani, hogy az erdélyi magyarság jogai széles mértékben biztosítottak. A Kisebbségi Statútum kiadásával megszűnt az a korábbi jogi lehetőség, hogy a kisebbségi panaszokkal a nemzetközi fórumokhoz lehessen fordulni, miként a háború előtt a Népszövetséghez. Mivel 1945. március 6-án megalakul a kommunista befolyás alatt álló Groza-kormány, Sztálin engedélyezi a román közigazgatás észak-erdélyi bevezetését. Kurkó Gyárfás, az MNSZ elnöke a demokrácia bizonyítékát látja abban, hogy – az udvarhelyi népgyűlés idején – 1945. március 27-én „a magyar szín [a magyar zászló a] szervezetünk székházán” már szabadon lenghet. Az 1946. október 25-i választási kiáltványban a szövetség az általa elért sikereket így foglalja össze: feloszlatják a munkásszázadokat, az emberek hazatérhetnek. Megszüntetik a katonaságnál működő külön bíróságokat, hazasegítették és hazasegítik a hadifoglyokat. Az MNSZ-et a Groza-kormány támogatásáért a magyarság egy része meggondolatlan behódolónak tartja. Bár a jogszabályok – így az 1945. augusztus 6-i – tiltják a diszkriminációt etnikai, nyelvi és vallási alapon, megszabják az anyanyelvhasználat jogát, a nemzeti kisebbségek iskoláit egyenlővé teszik a többségivel, a változások alig észlelhetők. Ez azzal magyarázható, hogy Észak-Erdélyben a visszatért hatóságok nacionalista magyargyűlölők, bojkottálják a magyarságra vonatkozó pozitív rendelkezések végrehajtását, miközben elsősorban magyarokat sújtó törvények is születnek. Így például az erőszakos sorozások, a munkaszolgálat, a bűnvádi eljárások, a kisajátítások, a földreform, az állampolgársági törvények, a szövetkezeti tulajdon felszámolása, az „idegen vagyonok” kisajátítása mind-mind a magyarokat hozzák hátrányos helyzetbe, mutatják az ígéretek és a valóság közti távolságot. Az illúziók a Groza-kormány nemzetiségi politikájának demokratizmusáról hamar szertefoszlanak. Tudomásul kell venni, hogy a visszatért „reakciós, soviniszta közigazgatás” feladatának érzi, hogy „apránként lerombolja a nemzeti egyenjogúságnak és megbékélésnek azt a nagy reményekre jogosító művét, amelyet széleslátókörű és humánus szellemtől áthatott férfiak alig egy negyedév leforgása [1944. november 14. és 1945. március 8. között – a szerző megj.] alatt alkottak”.
A magyar iskolahálózat
A demokrácia legnagyobb akadálya a sokat emlegetett „restitutio in integrum” elv érvényben maradása, amely az 1940. augusztus 30. előtti állapotok visszaállítására törekszik. Ennek szellemiségében – az 1945. május 29-én kiadott 406-os számú törvény értelmében – mindazokat az iskolákat, amelyeket a románok a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után hagytak el, ismét visszaveszik. Senkit nem érdekel, hogy azokat még korábban a magyaroktól vették el. Ilyen intézmény volt a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, valamint az 1920 és 1940 közt erőszakkal kisajátított magyar iskolaépületek sora. Minden gáncsoskodás ellenére 1945 májusától 1946 májusáig kiépül, megvalósul az anyanyelvű oktatás az óvodától az egyetemig. Beindul a könyvkiadás, a színházak, a tudományos műhelyek, a gazdasági szervezetek, a szövetkezetek tevékenysége. 1945 őszén hozzáfognak az 1943-ban betiltott dél-erdélyi magyar iskolák visszaállításához. Az MNSZ 1946-ban kiadja a jelszót: „Minden magyar gyereket magyar iskolába!” A magyar iskoláztatás fejlesztése irányába jelentős lépést jelent az 1946. március 13-i törvény, amely lehetővé teszi minden tantárgy – ideértve Románia történelmét, földrajzát és az alkotmánytant – magyar nyelvű oktatását. A román nyelv tanítása csak a harmadik osztálytól kötelező. Két központtal: Brassó és Kolozsvár önálló magyar főtanfelügyelőségek, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmáron és Temesváron magyar nyelvű tanfelügyelőségek alakulnak. A magyar tannyelvű óvodák, az egy-négy osztályos iskolák, a gimnáziumok, a líceumok állami és egyházi kezelésben átfogják a magyarlakta településeket. 1946 és 1948 között az Oktatásügyi minisztériumban a nemzetiségi iskolákat dr. Felszeghy Ödön, majd Czikó Lőrincz magyar államtitkár irányítja. 1947 őszén Moldvában megnyílnak az első magyar iskolák, számuk a következő években fokozatosan növekszik.
1945-ben visszaállítják a magyar egyetemet, amely egyszerre nyitja meg kapuit Kolozsváron és Marosvásárhelyen Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem néven. Dr. Csőgör Lajos, a Bolyai Egyetem első rektora írja, hogy ennek megnyitása a „mostoha körülmények, a tudatos akadályozás és sokszor ellenséges légkör” ellenére történt. Érdekes az a tisztánlátás, ahogy Márton Áron püspök 1945/46 fordulóján az egyetem jövőjét látja. Csőgör a püspökkel való egyik találkozóján tapasztalja, hogy – bár frissiben beindult a magyar egyetem és nagy ütemben folyik a magyar intézményrendszer kiépülése – Márton Áron az egyházi és az állami magyar iskolák jövőjét bizonytalannak tartja. A kiépülő magyar intézményekre hivatkozva arról győzködi a püspököt, hogy nincs miért aggódni. Később gyakran eszébe jutnak a püspök szavai: „Csőgör kérem, maga tényleg azt hiszi, hogy az önálló magyar egyetem sokáig megmarad? Magukat megszédítette az a négy év, amit Észak-Erdélyben éltek, és ezért nem látnak elég tisztán. Hogy mit várhatunk a jövőtől, azt csak mi tudjuk, akik Dél-Erdélyben éltünk”.
Csőgör nem volt az egyedüli, aki bizakodott. 1946. október 25-én az MNSZ választási kiáltványának 5. pontjában lelkendező szavakat olvashatunk, melyek mutatják a jövőbe vetett hitet: „Létrehoztuk hatalmas iskolai hálózatunkat. Az óvodától az egyetemig biztosítottuk a magyar anyanyelven való oktatást gyermekeink számára”. A 7. pont a közművelődés feltételeiről szinte büszkén említi: „Két főiskolánk van: a Bolyai Tudományegyetem és a Zeneművészeti Főiskola, s állami támogatásban részesül két színházunk.”
Az 1948-as tanügyi reform
Az 1948. augusztus 3-i tanügyi reform államosítja az egyházi iskolákat, megszűnik az önálló magyar intézményrendszer. A magyar egyházak mintegy 2000 épületét és a teljes magyar iskolarendszert a román állam veszi át. Felszámolják a nagy múltú magyar egyesületeket, köztük az Erdélyi Múzeum Egyesületet, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesületet, az Erdélyi Tudományos Intézetet, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet. A színházak, a kulturális és közéleti folyóiratok, a könyvkiadás szintén a román állam politikájának függvénye lesz, mert a magán- és az egyházi tulajdon államosításával, a magyar szövetkezeti tulajdonnak a románba való beolvasztásával anyagi háttér nélkül maradt a magyar kultúra- és iskolarendszer. Megszűnnek a magyar tanfelügyelőségek, helyüket vegyes, azaz román és magyar tanfelügyelőségek veszik át. A román nyelv oktatását már az első osztálytól kötelezővé teszik. Immár senkit nem zavar, hogy két évvel korábban, 1946-ban csak a harmadik osztálytól követelték ezt, amikor még az volt a szakmai álláspont: tömeges oktatásban egy kisgyermek egy idegen nyelvet, mint a román is, csak úgy sajátíthat el, ha alaposan ismeri saját anyanyelvét és a fogalmakat. A reform következménye még, hogy a nagyszámú elméleti líceumból csak 22 működhet tovább. Magyar elméleti líceum nélkül marad Nagyszalonta, Szamosújvár, Szilágysomlyó, Nagykároly, Szászrégen, Medgyes, Kézdivásárhely, Gyulafehérvár, Nagybánya és Máramarossziget. Helyükbe román és magyar tagozatú műszaki középiskolákat szerveznek. A tanügyi reform negatívuma még, hogy több magyar egyházi iskolába román tagozatokat telepítettek. A közoktatásügyi minisztérium átszervezésekor megszüntették a nemzetiségekért felelős főosztályt is. A tanügyi reform utáni helyzetről az MNSZ új elnöke, Kacsó Sándor 1948-as kongresszusi beszédében megemlíti, hogy a teológiai főiskolákat leszámítva Romániában négy magyar főiskola és egyetem működik. A „Bolyai Tudományegyetem nyolc karral, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet öt karral, a kolozsvári Művészeti Főiskola négy karral s a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet egyelőre egy karral”.
Elmondható, hogy a Romániában 1948-ig kiépült önálló magyar iskolarendszert az államosítással alapjaiban rendítik meg, így felszámolva a kulturális autonómiát. Megkezdődik a magyar iskolarendszer elsorvasztása. Az elméleti líceumok egy részének megszüntetése után 1950-ben felszámolják az önálló magyar művészeti középiskolákat, főiskolákat, amelyek román és magyar tagozatúvá alakulnak. Egyértelmű: túl vagyunk az Észak-Erdélyt visszaadó 1947-es párizsi békeszerződés aláírásán, lejárt az ígérgetések és engedmények kora.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KISEBBSÉGBEN: Van még 25 évünk?

Jövőtől nem számít az iskolai átlag az egyetemi felvételin
Nem veszik figyelembe jövőtől a középiskolai tanulmányok át- lagát az egyetemi felvételiken, csak az érettségi eredménye számít majd. Mihnea Costoiu, felsőoktatási és kutatási tárca nélküli miniszter szerint a tanulmányi átlagra azért nincsen többet szükség, mert az érettségi problémamentesen zajlott.
Mostanáig az egyetemek dönthettek róla, figyelembe veszik vagy sem a tanulmányi átlagot, de az Oktatási és Kutatási Minisztérium által kiadott rendelet szerint 2014-től már mindenhol csak az érettségi eredményét veszik figyelembe a felvételin. Emellett az egyetemeknek továbbra is joguk van az érettségi jegy mellett más kritériumokat is megszabni, és felvételi vizsgát szervezni.
A rendelet ezenkívül más változásokat is tartalmaz a felsőoktatásra nézve, például azt, hogy minőségi mutatók alapján finanszírozzák majd az egyetemeket, nem pedig azok eddigi rangsorolása szerint. Ezenkívül a Rektorok Országos Tanácsának is megnő a szerepe, nagyobb hangsúlyt fektetnek a rektoroknak az Oktatási Minisztériummal folytatott párbeszédére.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

Világhálóra az iskolákkal
A következő fél évben az ország 2500 iskolájába szeretné beköttetni az internetet az Oktatási Minisztérium. Az európai uniós finanszírozású projektnek köszönhetően 2020-ig további hétezer tanintézet jut majd internetkapcsolathoz. Most a vidéki településekre fektetik a hangsúlyt, Maros megyéből harmincöt település szerepel a minisztérium listáján.
Az internet egyre nagyobb szerepet játszik az oktatásban. Az Internet az iskoládban című program keretében országszerte 1.400 iskolát látogattak meg a szakemberek, akik felmérték az igényeket és a hiányosságokat. Egyes tanintézetekben földelés nélküli konnektorokat találtak, ezért arra kérték a tanfelügyelőségeket, szólítsák fel az iskolákat, hogy február 7-ig pótolják a hiányosságokat.
A mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola is szerepel a minisztérium listáján, ezért felkerestük az intézményvezetőt, Deák Jánost. „Két szakember járt az iskolában, akik felmérték a terepet, és rajzot készítettek. Nálunk telefonvonalas internetkapcsolat van az irodában és a tanáriban, ami meglehetősen lassú, és sok fejfájást okoz. A szakemberek azt mondták, minden feltétel adott, hogy beszereljék az optikai szálas internetkapcsolatot, így ez a diákok számára is elérhető lesz az informatika laborban. Úgy gondolom, hogy manapság egyre többször kell igénybe vennünk az internetet az oktatásban is. A diák számára is érdekesebb, ha nem könyvből kell tanulnia” – mondta az iskolaigazgató.
Csatlakozhat a világhálóhoz a mezőmadarasi Pataky Ágota Általános is. A tanintézet igazgatójától, Kovács László Istvántól megtudtuk, nagy igény volt erre. „Az iskola 2007-ben kapott számítógépeket, internet azonban nincs. Nagyon örültünk, amikor jöttek a szakemberek és elkészítették a rajzot. Még a számítógépes hálózattal lesz egy kis munka, de azután az informatika laborban, a tanáriban és az irodában is lehetőség lesz rákapcsolódni a világhálóra. Óriási segítséget jelentene ez, mert például a tanfelügyelőséggel is interneten tartjuk a kapcsolatot. Természetesen a diákok szempontjából is nagyon fontos, hiszen bizonyos tananyagok az interneten is elérhetők” – magyarázta az igazgató. A harmincöt település közül többek között Balavásár, Kibéd, Nyárádremete, Nagyernye, Vámosgálfalva, Marosugra és Nyárádgálfalva is szerepel a listán.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,

Elkerülhetetlen tanügyi összevonások
A tanügyminisztérium február 3-ig meghosszabbította azt a határidőt, amíg a megyei tanfelügyelőségeknek lehetőségük van elkészíteni a következő tanévre szóló beiskolázási tervet, így még van lehetőség „menteni a menthetőt” a kisebbségi oktatásban.
Bihar megyében is nyertek még kevés időt azok a szakemberek, akik a magyar oktatást károsan érintő elképzelések megakadályozására törekszenek.
Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere és Daniel Negrean főtanfelügyelő a 2014/2015-ös tanévtől összevonná a 12–15 fős osztályokat. Az elképzelés szerint az oktatás nyelvétől függetlenül 25 fősre emelik az ötödik osztály elindításához szükséges minimális létszámot, a felső határ 32 lesz.
A döntést elsősorban gazdasági szempontokkal indokolja Bolojan: magyarázata szerint a központi költségvetés csupán az adminisztratív kiadást fedezi, a tanintézetek fejlesztését már a helyi költségvetésből kell kigazdálkodni. A tanfelügyelőség elképzelése szerint a Nagyváradon jelenleg működő 59 román, 15 magyar és 1 német tannyelvű ötödik osztály helyett jövőre már csak 53 román, 12 magyar és 1 német csoport működne. Ezt a negyedikes diákok számát és az utóbbi évek statisztikai adatait figyelembe véve számolták ki, maximális osztálylétszámokkal.
Az RMDSZ helyi szervezete azonban a következő tanévben legalább húsz kilencedik, valamint 14 ötödik, magyar tannyelvű osztály indítását kérte a tanfelügyelőségtől. Mindez ugyan kevesebb a jelenlegi számaránynál, mégis több, mint amennyit az önkormányzat és a tanfelügyelőség javasol – mutatott rá Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes.
A Krónika megkeresésére elmondta: egyelőre csak szóbeli megbeszélések voltak a javaslat kapcsán, semmi konkrét előrelépés nem történt az ügyben. Szerinte biztosat majd csak akkor tud mondani, amikor véglegessé válik a beiskolázási terv. „A múlt hét során volt ugyan egy videokonferencia, amely a kisebbségi oktatást érintette, ám akkor a magyar oktatás nem került szóba, arról várhatóan a héten lesz egy újabb országos szakmai tanácskozás" – tájékoztatta a Krónikát Kéry Hajnal.
Összevonások Kolozs és Szilágy megyében
Kolozs megyében tíznél kevesebb azoknak a magyar osztályoknak a száma, amelyek létszámhiánnyal küszködnek, a diákok száma nem éri el a törvény által előírt 12 főt – tudtuk meg Péter Tünde Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettestől. Hozzáfűzte, jelenleg is folynak az egyeztetések az érintett magyar osztályok ügyében. A részleteket firtató kérdésünkre ugyanakkor a pedagógus közölte: mivel még semmi nem dőlt el véglegesen, nem nyilatkozik bővebben a kérdésben.
Szilágy megyében is bizonyos, hogy az átszervezés miatt nem szűnnek meg magyar nyelvű iskolák, legfeljebb osztályösszevonások lesznek ott, ahol a létszámhiány ezt indokolja – tájékoztatta a Krónikát Rozs Rita Éva, a kisebbségi oktatásért felelős Szilágy megyei tanfelügyelő. „A gyerekek létszáma csökkent, de annyira nem rossz a helyzet" – értékelte.
Kérdésünkre elmondta: a magyar középiskolai osztályok kivétel nélkül megmaradnak, az általános iskolai osztályok esetében azonban osztályösszevonásokra kerülhet sor. „A tervezett átalakításokkal szemben a szülők nem nyújtottak be panaszt a tanfelügyelőségre, ugyanis igyekeztünk a közösség igényeinek figyelembe vételével megoldani az átszervezéseket" – tette hozzá a pedagógus.
Fehér megye: segítik a kisiskolákat
Várhatóan Fehér megyében sem szűnik meg egyetlen magyar iskola sem, ugyanis ott, ahol létszámgondok lennének, az önkormányzatok kisegítik az iskolákat. Még Lőrinczrévén is, ahol csak három gyerek marad jövőre a helyi 1–4. osztályos iskolában – tudtuk meg Lőrincz Helgától, a kisebbségi oktatásért felelős Fehér megyei tanfelügyelőtől.
„Nekünk nagy gondjaink nincsenek, egyedül a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban vonnak össze két párhuzamos ötödik osztályt. Semmit sem akarunk változtatni a jelenlegi rendszeren" – fogalmazott Lőrincz Helga. Elmondta továbbá, a megyének csak két magyar tannyelvű középiskolája van, ahol az elemi osztályoktól a gimnáziumi oktatásig valamennyi korosztály egy helyen tanulhat anyanyelvén: a már említett Bethlen Gábor Kollégium és a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Gimnázium.
Szász Piroska Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes a Krónikának elmondta, az általános iskolákban összesen 20 helyen döntöttek párhuzamos osztályok összevonásáról az alacsony diáklétszám miatt. A pedagógus azonban nem tudta megmondani, hogy az intézkedés hány magyar osztályt érint. Emellett 15, szintén kis létszámú osztályra vonatkozóan kértek minisztériumi jóváhagyást a működéshez. Olyan vidéki esetekről van szó, ahol nem volt lehetőség összevonás révén elérni a minimális osztálylétszámot.
Amint arról beszámoltunk, Király András oktatási államtitkár szerint a kisebbségi oktatásban a szaktárca megpróbálja fenntartani a jelenlegi iskolahálózatot, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese ugyanakkor felszólította a szülőket, pedagógusokat: azonnal jelezzék, ha az átszervezés során a magyar oktatást veszélyeztető intézkedésekről értesülnek.
Babos Krisztina, Kiss Előd-Gergely, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Székelyhon.ro,

Idéntől nagyobb tétje lesz a kisérettséginek
Kevesebb mint egy hónapon belül elkezdődik a nyolcadikos tanulók egységes tudásszintfelmérő próbavizsgája. Ettől az évtől nő a vizsga tétje, hiszen a középiskolai felvételi jegy nagy részét a vizsgákon elért eredmény adja.
Ettől az évtől nő a kisérettségin elért jegyek fontossága a nyolcadikosok számára, ugyanis a tudásszintfelmérők eredménye nagyobb arányban számít majd bele a középiskolai felvételi jegybe, mint az elmúlt években. Az oktatási minisztériumban a diákok hároméves, magas átlageredményei és a gyenge kisérettségi eredmények miatt döntöttek a módosításról, amely ettől a tanévtől lépett életbe. A döntés értelmében a korábbi 50-ről 75 százalékra nő a tudásszintfelmérőn elért eredmény aránya a középiskolai felvételi jegyben, a V–VIII. osztályos átlagé pedig 50-ről 25 százalékra csökken. A nyolcadikos tanulók jövő hónapban tesztelhetik le tudásukat az új követelmények szerint, a kisérettségi próbavizsgái február 18-án, 19-én és 20-án zajlanak.
A vizsgák módszertanában nem történt változás, hasonlóan zajlanak majd, mint az elmúlt években, csak a középiskolai felvételi jegy összetételének az aránya változott. Hodgyai László tanfelügyelő, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség munkatársa érdeklődésünkre elmondta, reméli, a diákok felkészültek a próba-kisérettségire, hiszen az iskolaigazgatóknak ki volt adva utasításként, hogy tájékoztassák a diákokat és a szülőket is a szükséges tudnivalókról, valamint hogy legyenek kifüggesztve a nyolcadik osztályokban a vizsgával kapcsolatos információk. Nagyon sok iskolában felkészítőket is tartanak a vizsgatantárgyakból a februári, országos szinten egységes vizsgatételek alapján zajló próba-kisérettségi előtt. A leglényegesebb az, hogy a diákokban tudatosuljon a vizsga fontossága és tanuljanak, hiszen a tanár bármennyit dolgozhat, ha a tanuló nem készül – mondta a tanfelügyelő.
A korábbinál ésszerűbb, reálisabb eredményeket hozhat a felvételi jegy új összetételi aránya, ugyanis a gyakorlat azt mutatta, hogy a magas négyévi átlagnak köszönhetően korábban nagyon sok vidéki iskolából jutottak be nem megérdemelten erős osztályokba a diákok – tájékoztatott Dáné Szilárd magyar szakos tanfelügyelő. Ezelőtt egy gyengébb tanuló is elérhetett a vizsgán akár egy hetes vagy kilences jegyet, de egy jó tanuló is ronthatott hetesre vagy annál kisebb jegyre, ha rossz napja volt, most viszont nagyobb a differenciálási lehetőség a vizsgatételekben, ami reálisabb képet adhat a diák felkészültségéről – fejtette ki a tanfelügyelő.
Széchely István
Székelyhon.ro,

Forrong a tanügy, bojkottálnák a félévet
A tanfelügyelőket, iskolaigazgatókat és általános iskolai tanítókat egyaránt hátrányosan érintő intézkedések lépnek, illetve léphetnek életbe – ez egyesek számára több száz lejes bércsökkenést eredményez, mások számára több munkát. A tanfelügyelőség minisztériumi állásfoglalásra vár, az igazgatók petíciót nyújtanak be a szaktárcához, a szakszervezet pedig a tagok felhatalmazásával bojkottálná a tanév második félévét.
Elképzelhető, hogy nem kezdik el a pénteken induló egyhetes vakációt követően a tanév második félévét a Hargita megyei pedagógusok, ugyanis érdekvédelmi szervezetük tiltakozást tervez három intézkedés miatt, amely hátrányosan érint sok pedagógust. A tervezett bojkott okai között szerepel az iskolaigazgatók és aligazgatók kötelező óraszámának jelentős növelése, a tanfelügyelőktől történő pótlékmegvonás, valamint egy olyan törvényértelmezés, amely miatt több száz lejes bércsökkenést szenvedhetnek el a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók.
Ráadásul – szakszervezeti vélekedés szerint – az utóbbi intézkedést egyes iskolaigazgatók saját javukra ki is használhatják, így az a különösen zavaros helyzet állt elő, hogy még a tiltakozók táborán belül is lehetnek érdekellentétek. A területi szakszervezet az érdekvédelem fővárosi központjától kérte a tiltakozás egész országra történő kiterjesztését, a pedagógusok aláírásukkal támogatják a megmozdulást, a tanintézetek igazgatói petíciót nyújtanak be a szakminisztériumhoz és tömeges felmondásokat helyeztek kilátásba, a megyei tanfelügyelőség pedig hivatalos állásfoglalást kért az oktatási tárcától.
Kocs Ilona: ismét megalázták a pedagógusokat
Olyan intézkedéseket hoztak, amelyekkel még jobban megalázzák az oktatásban dolgozókat, ezért a szakszervezet arról döntött, hogy nem kezdik el a következő tanévet, hacsak az oktatási minisztérium ki nem vizsgálja a helyzetet – mondta el Kocs Ilona, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek területi képviselője a megyei oktatási rendszerben dolgozó pedagógusok többségének nevében. Azért, hogy a tanintézetek beleférjenek az éves költségkeretbe, az iskolaigazgatókat az eddiginél heti tízzel több tanóra megtartására kötelezi a szaktárca, ám emiatt lehet, hogy az iskolák egy részében pedagógusokat kell majd elbocsátani.
Egy új törvény értelmében a tanfelügyelők és igazgatók elveszítik bérpótlékuk tíz százalékát, ami több száz lejes bércsökkenést jelent – sorolta a tiltakozás okait a szakszervezeti vezető. Tovább folytatva elmondta, az országos szintű intézkedések mellett Hargita megye esetében csak ráadás, hogy Kovászna megyében lezajlott egy bírósági per, amelyen az az ítélet született, hogy a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítóknak nem kell kifizetni az általuk megtartott heti három-négy plusz tanórát, és sok Hargita megyei magyar tannyelvű iskolában is hasonlóan kívánnak eljárni az igazgatók.
A kisebbségi oktatásban azért vannak többletórák, mert az anyanyelvet és az ország hivatalos nyelvét is heti három-négy órában oktatják. A precedens értékűnek vélt bírósági peren született ítélet azonban még jól is jöhet az iskolaigazgatóknak, ugyanis amennyiben arra hivatkozva megvonják a többletórák értékét a tanítóktól, akkor megtakaríthatnak annyi pénzt, hogy az igazgatóként rájuk kényszerített többletórákat valaki mással végeztessék el – figyelmeztetett az intézkedések közti lehetséges összefüggésekre Kocs Ilona.
Nyugtalanságot keltett a hír
Noha értelmezés kérdése, hogy a kisebbségi oktatásban a magyar- vagy a románórák számítanak többletórának, a bércsökkentés voltaképpen mégis azt jelentené, hogy a magyar tannyelvű iskolák magyar nemzetiségű igazgatói éppen az anyanyelvi oktatásért járó javadalmazást vonnák meg önként a magyar tanítóktól. A pedagógusok régiségétől függően ezek az összegek száztól akár négyszáz lejig terjedhetnek.
Mivel a tanintézetek vezetői ebben a kérdésben önállóan dönthetnek, és éppen most kell kidolgozniuk saját költségcsökkentési terveiket, Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő valószínűnek tartja, hogy vannak olyan igazgatók, akik így kívánnak majd takarékoskodni. A tanügyi törvényt mostanáig mindenütt úgy értelmezték, hogy a román tannyelvű iskolákban tanító pedagógusokhoz képest több tanórát megtartó magyar oktatásban ki kell fizetni a többletórákat a pedagógusoknak, ám az említett per során egy új, zavaros törvényértelmezés született, amelynek értelmében nem a román tanítók óraszámához kell viszonyítani a magyar tanítókét, hanem a kerettanterv alapján kell megállapítani az órabért – magyarázta Bartolf Hedvig, aki szerint a bírósági ítélet híre nyugtalanságot keltett a megyében dolgozó tanítók körében.
A tanfelügyelőség álláspontja az, hogy maradjon minden a régiben, kapják meg órabéreiket a tanítók, de az ügyben és a törvény értelmezésével kapcsolatban hivatalos állásfoglalást kért az oktatási minisztériumtól a tanfelügyelőség. Hargita megyében az általános iskolák elemi tagozatain – az előkészítő osztályoktól a negyedik osztályokig – dolgozó összes pedagógust, legalább 700–800 tanítót érinthet az intézkedés.
„Eltűntek” a szaktanfelügyelők
Bartolf Hedvig megerősítette a tanügyi szakszervezet tiltakozásának másik két okát is, azzal kiegészítve, hogy a költségvetési törvény azon tanintézetek igazgatói és aligazgatói esetében rendeli el februártól legalább heti tizennégy tanóra megtartását, amelyek túllépik éves költségkeretüket. Hargita megyében a tanintézetek nyolcvan százaléka hasonló helyzetben van. Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban megerősítést és pontosítást vár a tanfelügyelőség a szaktárcától.
A tanfelügyelők bérpótlékcsökkentésének okaival kapcsolatban a főtanfelügyelő azt mondta, ennek az az oka, hogy az új tanügyi törvényből a jogszabály megalkotói kihagyták a „szaktanfelügyelő” meghatározást, ennek következtében a bérezés tekintetében minden szakos tanfelügyelőből egyszerű tanfelügyelő vált, így a régiségtől függően 200–300 lejjel csökkent a bérük.
Asztalos Ferenc: érthetetlen és minősíthetetlen
A kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók többletórájának bérezését garantáló törvénykezdeményezést Asztalos Ferenc korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselő dolgozta ki, és nyolc hónapnyi munkájába telt kiharcolni a tervezet elfogadását. Ez egyébként egyaránt része volt az ő képviselői és a szövetség 2004–2008-as választási programjának. A jogszabálytervezet a képviselőház oktatási bizottságán, a képviselőház plénumán, majd a szenátus munkaügyi, oktatási és emberjogi bizottságain keresztül került 2008-ban a szenátus elé, amely végül elfogadta azt – emlékezett vissza a törvény kidolgozója.
Azt is hozzátette, hogy a Trianon óta eltelt időszakban egészen 2007-ig senkinek, még az érintetteknek a fejében sem fordult meg az, hogy egy törvénytelenségről van szó, és nem természetes az, hogy a magyar tanítók ugyanakkora bérért heti négy órával többet dolgozzanak román kollégáiknál. A jogszabály azóta sem változott, így érthetetlennek és minősíthetetlennek tartja azt, hogy olyan bírósági ítélet születhet egy perben, ami teljesen ellentmond a törvény által garantált jogoknak – mondta az említett bírósági ítélettel kapcsolatban Asztalos Ferenc.
A minisztérium sincs különvéleményen
Király András oktatási államtitkárt sokan keresték már az utóbbi időben Hargita és Kovászna megyéből az említett ügy miatt. Érdeklődésünkre úgy fogalmazott, hogy a kérdés valójában nem is kérdés, hiszen a vonatkozó törvény nem változott, tehát továbbra is kimondja, hogy a kisebbségi nyelveken folyó oktatásban a román, illetve a kisebbségi tantervhez viszonyított többlet tanórákat ki kell fizetni a tanítóknak. „A törvény tehát továbbra is egyértelmű kellene legyen. Az más kérdés, hogy sok iskola túllépi költségkeretét, de nem hiszem, hogy ez volna az egyetlen lehetősége annak, hogy hiányukat csökkentsék” – fogalmazott az államtitkár. A minisztérium álláspontja továbbra is az, hogy ki kell fizetni a többletórákat, és a szaktárca erről fogja értesíteni válaszlevelében a Hargita Megyei Tanfelügyelőséget is – mondta el kérdésünkre Király András.
Miniszteri meghallgatást kérnek az iskolaigazgatók
Petíciót készülnek benyújtani a Hargita megyei tanintézetek vezetői az oktatási minisztériumhoz amiatt, hogy az új tanügyi törvényben a szaktárca a korábbi négyről tizennégyre emelte az igazgatók és aligazgatók által megtartandó kötelező tanórák számát. A tanintézet-vezetők amiatt is aláírásgyűjtéssel tiltakoznak, hogy a fejkvóta alapján kiutalt költségkeretek csak 85–86 százalékban fedezik kiadásaikat, így októberre valószínűleg kimerülnek béralapjaik – tudtuk meg Szakács-Paál Istvántól, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola vezetőjétől. Az igazgató azt mondta, a napokban benyújtják a petíciót, illetve miniszteri meghallgatást kérnek, és ha nem teljesítik kéréseiket, tömeges felmondásokkal tiltakoznak majd az intézkedések ellen.
Széchely István
Székelyhon.ro,

Elmarad az iskolák átszervezése
Egyelőre nem kerül sor a sepsiszentgyörgyi iskolák átszervezésére, a tanügyminisztérium – saját decemberi rendeletét megszegve – a jelenlegi állapot fenntartásához elégséges összeget utalt ki januárban.
A tanfelügyelőség jövő héten tárgyal a beiskolázási tervekről, ha ezeket jóváhagyják, a következő tanévben nem módosul a város oktatási hálózata. Ez nem azt jelenti, hogy minden úgy van jól, ahogy van, hanem azt, hogy lesz idő megfontolni azokat a döntéseket, amelyeket semmiképp sem lehet elkerülni.
A helyi tanács tegnapi ülésén erről a – napirendben nem is szereplő – kérdésről esett a legtöbb szó. Nem csoda, mert az elmúlt hetekben több száz család – szülő, tanár, gyermek, döntéshozó – szembesült azzal, mégpedig minden előkészítés nélkül, hogy ősztől új helyzetben, más iskolában vagy más közösségben, esetleg a levegőben találhatja magát, mert a kormány épp az oktatáson kíván takarékoskodni. A meghirdetett költségvetési szigor és a szoros határidő miatt nagy hirtelen tanintézmények bezárásáról, összevonásáról kezdtek beszélni, gyűlések, megbeszélések követték egymást – aztán adott még háromheti haladékot a minisztérium, és kicsit enyhült a nyomás. Most pedig átutalta a fizetések teljes összegét, és bár ez nem elég az év végéig, az előző évekhez hasonlóan valószínűleg lesz kiegészítés, tehát minden marad a régiben – jelentette be Sztakics Éva alpolgármester. A fejkvóta szerint számolt béralap Sepsiszentgyörgyön 29 millió lej lenne, a tárca decemberi rendelete szerint 27 millió lejre várt az önkormányzat, a napokban azonban 33 millió lej jött e célra Bukarestből, amire senki sem számított. Ez nagyon jellemző arra, ahogy Romániában működnek a dolgok: nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb, a miniszter kiad egy rendeletet, utána pedig üzen, hogy nem kell komolyan venni – vélekedett Antal Árpád polgármester, megállapítva, hogy teljesen fölösleges, értelmetlen hisztériakeltésnek bizonyult az egész, amibe sajnálatos móon a sajtó és a politikum is belekeveredett. Ez a feszültség most már megszűnik, az önkormányzatnak azonban továbbra is felelősen kell gazdálkodnia, és előrelátó módon kell terveznie. Nem akar senki iskolákat bezárni, de nem méltányos és nem igazságos, hogy egy osztályba 30, a másikba pedig 6 gyermek járjon, nem azonosak az esélyeik. A fejkvóta alapú rendszer nagy hibája, hogy nem tesz különbséget a kezdő és az I. fokozatú vizsgával rendelkező pedagógus között, de a következő három-öt évben újra kell szervezni a sepsiszentgyörgyi iskolahálózatot a minőségi oktatás érdekében. Lehet, hogy népszerűtlen döntéseket is el kell fogadni, és biztos, hogy minden elképzelésnek vannak előnyei és hátrányai, de ha nem teszünk mi rendet a magunk háza táján, akkor újabb központi utasítások alapján kell majd cselekedni, és megint csak bajban leszünk – érvelt. A polgármester szerint elsősorban az iskolaigazgatóknak kell közös nevezőre jutniuk, ami nyilván nem lesz könnyű feladat, de elkerülhetetlen. Az SZDP-s Rodica Pîrvan, a Constantin Brîncuși-iskola igazgatója szerint az iskolák körzetesítése lenne jó megoldás, mert ezt jelenleg nem veszik komolyan, de újra lehetne osztani a város utcáit. A témát Palela Rădiţa SZDP-s tanácstag, megyei főtanfelügyelő-helyettes zárta le: elmondta, hogy az elmúlt hetekben több elemzést is végzett a tanfelügyelőség a szakma bevonásával, és abban mindenki egyetért, hogy a gyermekek érdeke az első, nekik kell a legjobb tanulási körülményeket és tanári kart biztosítani.
Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Megleckéztetett iskolaigazgatók
Felháborodást váltott ki a Hargita megyei pedagógusok körében az oktatási minisztérium újabb megszorító intézkedése, miszerint az igazgatóknak a jelenleginél jóval több tanórát kellene tartaniuk. Több igazgató lemondással fenyeget a döntés miatt, a szakszervezet pedig bojkottot helyezett kilátásba, ha a szaktárca nem oldja meg kéréseiket. Riadalomra ad okot egy Kovászna megyei bírósági döntés is, miszerint a tanítók elveszíthetik a túlórákért kapott pénzt.
A Hargita megyei tanintézetek vezetői petíciót készülnek benyújtani az oktatási minisztériumhoz amiatt, hogy a költségvetési törvényben a szaktárca a korábbi négyről tizennégyre emelte az egyes igazgatók és aligazgatók által megtartandó kötelező tanórák számát. A tanintézet-vezetők attól tartanak, ily módon nem lesz elegendő idejük az iskolák gondjaival foglalkozni, az óraszámuk növelése miatt pedig kénytelenek lesznek más pedagógusokat elbocsátani.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő szerint a költségvetési törvény azon tanintézetek igazgatói és aligazgatói esetében rendeli el februártól legalább heti 14 óra megtartását, amelyek túllépik éves költségkeretüket. Hargita megyében a tanintézetek nyolcvan százaléka van hasonló helyzetben. Az intézkedéssel kapcsolatban megerősítést és pontosítást várnak a szaktárcától, hangsúlyozta a főtanfelügyelő.
Aláírásgyűjtés és felmondás
Az iskolaigazgatók egyébként aláírásgyűjtéssel tiltakoznak amiatt is, hogy a fejkvóta alapján kiutalt költségkeret csak 85 százalékban fedezi kiadásaikat, így októberre valószínűleg kimerülnek a béralapjaik – tudtuk meg Szakács-Paál Istvántól, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola vezetőjétől. Elmondta, a napokban benyújtják a petíciót, illetve miniszteri meghallgatást kérnek, és amennyiben nem teljesítik kéréseiket, tömeges felmondással tiltakoznak az intézkedések ellen.
Szén János, a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola igazgatója rámutatott: kész benyújtani a lemondását, amennyiben érvényben marad a megtartandó óraszámra vonatkozó előírás. Lehetetlen 14 órát megtartani hetente, és emellett egy középiskolát is igazgatni, jelentette ki az igazgató, aki szerint a jelenlegi heti hat óra mellett sem egyszerű minden feladatot ellátni.
Hasonló véleményen van Téglás Sándor, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola igazgatója is. Ha 14 órát kell megtartania hetente, nem folytatja az igazgatói munkát, szögezte le a mintegy 900 diákot befogadó iskola vezetője.
Olyan intézkedéseket hoztak, amelyekkel még jobban megalázzák az oktatásban dolgozókat, ezért a szakszervezet arról döntött, hogy nem kezdik el a következő félévet, hacsak a minisztérium ki nem vizsgálja a helyzetet, mondta el Kocs Ilona, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) területi képviselője. Nem tiszta a kép
Más erdélyi megyékre egyelőre nem jellemző a hargitaiak felháborodása. Nem tisztázott ugyanis, hogy a 2014-es költségvetési törvény alapján már a második félévtől be kell vezetni az igazgatókra vonatkozó szabályozást, vagy ez csak a következő tanévtől lép majd életbe. „A tanintézetek vezetőire vonatkozó rendelet hatálybalépésének ideje még vitatott, nem merült fel, hogy azonnal alkalmaznunk kell. Talán emiatt nem is érkeztek rá reakciók” – magyarázta lapunknak Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes.
A költségvetési törvény ugyanis úgy szól, hogy azokban az iskolákban, ahol nem tudják száz százalékban fedezni a költségeiket – a tanügyi törvény új fejkvótája szerint –, az igazgatók csak négy órára kaphatnak felmentést az oktatás alól. Ez Kéry szerint komoly problémát okozhat, hiszen ilyen esetben a pedagógus vagy igazgatói feladatait, vagy oktatói tevékenységét mulasztja majd el.
Azt még nem tudni, hogy Bihar megyében hány iskolát érinthet az intézkedés, pontosabb képet csak a februári kifizetések alapján lehet majd kapni. Több vidéki tanintézet azonban az alacsony létszám miatt nem képes arra, hogy önerőből működjön. Kéry Hajnal szerint ha nem is direkt módon, de az intézkedésnek hosszú távon negatív hatása lehet az iskolahálózatokra és a beiskolázási tervre, rövid távon pedig biztosan állás nélkül marad egy-két helyettesítő tanár.
Szatmár megyében sem elégedetlenkednek még a pedagógusok annak ellenére, hogy nem tartanak túl jónak egyes küszöbönálló intézkedéseket. Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes az igazgatók kapcsán kifejtette: bőven van munkája egy intézményvezetőnek, ezért nem szabadna ilyen sok tanóra megtartásával tovább terhelni őket. Úgy vélte, jogászt kellene megkérdezni ez ügyben, aki meg tudná mondani, hogy a költségvetési törvény felülírja-e a tanügyi törvényt, melyben meg van szabva az igazgatók normája. A pluszórák miatt más pedagógusok órabeosztása is borulhat, sőt elbocsátásokhoz is vezethet az intézkedés, tette hozzá a főtanfelügyelő-helyettes. Precedensértékű bírósági ítélet
Hargita megyében az említett változás mellett az is riadalmat okoz, hogy Kovászna megyében lezajlott egy bírósági per, amelyben az az ítélet született, hogy a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítóknak nem kell kifizetni az általuk megtartott heti három-négy plusztanórát. Erre hivatkozva sok Hargita megyei magyar tannyelvű iskolában is hasonlóan kívánnak eljárni az igazgatók, hívta fel a figyelmet Kocs Ilona, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) területi képviselője.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő is valószínűnek tartja, hogy vannak olyan igazgatók, akik így kívánnak majd takarékoskodni. Elmondta, noha értelmezés kérdése, hogy a kisebbségi oktatásban a magyar- vagy a románórák számítanak többletórának, a bércsökkentés voltaképpen azt jelentené, hogy a magyar tannyelvű iskolák magyar nemzetiségű igazgatói éppen az anyanyelvi oktatásért járó javadalmazást vonnák meg önként a magyar tanítóktól. A pedagógusok régiségétől függően ezek az összegek száztól akár négyszáz lejig terjedhetnek.
„A tanügyi törvényt mostanáig mindenütt úgy értelmezték, hogy a román tannyelvű iskolákban tanító pedagógusokhoz képest több tanórát tartó magyar oktatásban ki kell fizetni a többletórákat a pedagógusoknak. Ám az említett per során egy új, zavaros törvényértelmezés született, amelynek értelmében nem a román tanítók óraszámához kell viszonyítani a magyar tanítókét, hanem a kerettanterv alapján kell megállapítani az órabért” – magyarázta Bartolf Hedvig, aki szerint a bírósági ítélet híre nyugtalanságot keltett a tanítók körében. A törvény értelmezésével kapcsolatban hivatalos állásfoglalást kértek a minisztériumtól, tette hozzá. Hargita megyében 700–800 tanítót érinthet az intézkedés.
„Ha nem akarják a pedagógusnak kifizetni, akkor milyen alapon várjuk el, hogy megtartsa az órát?” – tette fel a kérdést Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. Elismerte ugyanakkor, hogy az eljárás precedenst teremthet, és sok problémát generálhat a magyar nyelvű elemi oktatásban. Szatmár megyei kollégája, Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes nonszensznek nevezte a bírósági döntést, hangsúlyozva: a tanügyi törvény ez esetben világosan rendelkezik, és az számít mérvadónak.
Király: a törvény nem változott
Ugyanezt hangsúlyozta Asztalos Ferenc korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselő, a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók többletórájának bérezését garantáló törvénykezdeményezés kidolgozója. Emlékeztetett, nyolc hónapnyi munkájába telt kiharcolni a tervezet elfogadását. A jogszabálytervezet átment a képviselőház oktatási bizottságán, plénumán, majd a szenátus munkaügyi, oktatási és emberjogi bizottságai után került 2008-ban a szenátus elé, amely végül elfogadta azt.
Hozzátette, 2007-ig senkinek, még az érintetteknek a fejében sem fordult meg, hogy nem természetes az, hogy a magyar tanítók ugyanakkora bérért heti négy órával többet dolgozzanak román kollégáiknál. A jogszabály azóta sem változott, így érthetetlennek és minősíthetetlennek tartja azt, hogy olyan bírósági ítélet születhet egy perben, ami teljesen ellentmond a törvény által garantált jogoknak, jelentette ki Asztalos Ferenc.
A tanügyi törvény nem változott, továbbra is kimondja, hogy a kisebbségi nyelveken folyó oktatásban a román-, illetve a kisebbségi tantervhez viszonyított többlettanórát ki kell fizetni a tanítóknak – közölte Király András oktatási államtitkár.
„A törvény tehát továbbra is egyértelmű. Az más kérdés, hogy sok iskola túllépi a költségkeretét, de nem hiszem, hogy ez volna az egyetlen lehetősége annak, hogy csökkentsék a hiányt” – fogalmazott az államtitkár. A szaktárca álláspontja továbbra is az, hogy ki kell fizetni a többletórákat, és a szaktárca erről értesíteni is fogja válaszlevelében a Hargita megyei tanfelügyelőséget is, hangsúlyozta Király András.
Összeállításunk szerzői: Babos Krisztina, R. Kiss Edit, Széchely István, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Nyugtalanul kezdi a félévet a tanügy
Nem szűntek meg a problémák, de a szakszervezeti tiltakozási tervekkel ellentétben mégis megkezdik a tanév második félévét a pedagógusok. Az igazgatók petíciót nyújtottak be a minisztériumhoz, pénteken az oktatási miniszter Hargita megyében próbálta megnyugtatni a pedagógusokat.
Noha a pedagógusokat tömörítő szakszervezet tiltakozást, és a tanév második félévkezdésének bojkottálását tervezte korábban, erre egyelőre nem kerül sor, elkezdik a második félévet az oktatási rendszerben. A Tanügyi Szabad Szakszervezetek területi vezetőjét, Kocs Ilonát nem sikerült elérnünk, ám Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelőtől megtudtuk, hogy a tanfelügyelőség péntek délutánig nem kapott semmiféle tiltakozással kapcsolatos értesítést a szakszervezettől. A pedagógusok főként azért terveztek tiltakozást, mert egy precedensértékűnek vélt bírósági ítélet miatt attól tartanak, hogy megvonhatják tőlük a többlettanóráikért járó juttatást, ami a kétszáz lejt is elérheti. Hargita megyében az általános iskolák elemi tagozatain – az előkészítő osztályoktól a negyedik osztályokig – dolgozó összes pedagógust, legalább 700–800 tanítót érinthet az intézkedés.
A szaktárcához fordultak az igazgatók
A tanügyi szakszervezet amiatt is tiltakozást tervezett, hogy az új tanügyi törvényben a szaktárca a korábbi négyről tizennégyre emelte az igazgatók és aligazgatók által megtartandó kötelező tanórák számát. Emiatt a tanintézetek vezetői és helyetteseik aláírásgyűjtésbe kezdtek, és pénteken benyújtották az oktatási minisztériumban a több mint száznegyven igazgató és aligazgató kézjegyét tartalmazó petíciót. Ebben a tanintézetek finanszírozásával kapcsolatos panaszaikat is leírják. „A miniszter tudomására hoztuk, hogy lehetetlen beleférni a fejkvóta által előirányzott költségvetésbe, főleg a nagy tantestülettel rendelkező és idősebb korosztályt foglalkoztató iskolák esetében” – közölte a témával kapcsolatban Szakács Paál István, a Bányai János Műszaki Szakközépiskola igazgatója. „Nehezményezzük, hogy mi igazgatók csak heti négy órakedvezményt kapunk, a többit meg kell tartanunk, ez viszont az oktatás kárára megy, hiszen az igazgatói tevékenység elképesztően nagy papírmunkával jár, illetve gyűlésekkel, megbeszélésekkel, a különböző hivatalokkal, valamint a szülőkkel és a tanulókkal való kapcsolattartással. Nem tudom, hogy heti négy órában ezt ki tudná megcsinálni” – fogalmazott a rájuk rótt teherrel kapcsolatban az iskolaigazgató. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy egyes országokban heti két óra az igazgató óratartási kötelezettsége, máshol meg nincs is. Szerinte nagyobb iskolák esetében a megoldás az lenne, ha az igazgatást profi menedzserekre bíznák – akik nem feltétlenül tanárok –, nagyjából úgy, ahogy jelenleg a kórházakat vezetik.
A miniszter közbelép
Pénteken, Hargita megyei látogatása során maga a tanügyminiszter próbálta megnyugtatni az oktatási rendszerben dolgozókat. Február 7-én Maroshévízen Mircea Dușa védelmi miniszter, Hargita megye északi térségének parlamenti képviselője az oktatási intézmények fenntartásával kapcsolatos fórumot szervezett a megyei tanfelügyelőség munkatársai, térségi polgármesterek és iskolaigazgatók számára. Ezen vett részt Remus Pricopie oktatási miniszter, de ott volt az eseményen Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is.
A megbeszélésen az oktatási miniszter leszögezte: pénzhiány miatt Hargita megyében nem szűnhet meg egyetlen végleges vagy helyettesítői állás sem most, sem az új tanévtől. Ezt Mircea Dușa miniszter is megerősítette, illetve Borboly Csaba is kiemelte, hozzáfűzve, hogy az elmúlt három hónapban nagyon sok rémhír terjengett a megye pedagógustársadalmában, de bízik benne, hogy e kétségeket nagyon hamar sikerül eloszlatni. Az érintett intézményfenntartók, intézményvezetők az elkövetkező napokban, hetekben szakmai fórumokon ismerhetik meg, hogy mi változik a tanügyi rendszerben az elmúlt három hónapban elhangzottakhoz képest – mondta a megyei tanács elnöke, de azt is közölte, hogy az iskolaigazgatók ügyében még nincs megnyugtató válasz, azaz nem tudni, hogy kell-e tanítaniuk 14 órát, vagy sem.
A rendezvény után Ioan Selejan püspök egy szűkebb körű megbeszélést szervezett, amelyen elhangzott, hogy a magyar tanítók pluszóráit ki kell fizetni, ugyanis igazságtalan az, hogy a magyar nyelven oktató tanító az I–IV. osztályban a plusz 3–4 magyaróráért nem kapja meg a tisztességes munkáért járó bérezést.
Széchely István
Székelyhon.ro,

Akadozó egyetemindítás
Nem nagyon akarja támogatni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatát a bukaresti oktatási minisztérium, ezért a tegnapi rendkívüli tanácsülésen a tárca jogászainak javaslata szerint módosították a kiszemelt épület rendeltetését. A köznyelvben csak traktoriskolának emlegetett Csíki utcai tanintézmény (felvételünk) – amelyből a középszintű mezőgazdasági szakképzést 2011-ben helyezték át a Puskás Tivadar Líceumba – legutóbb a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett közgazdasági karának adott otthont, de ennek saját székházba költözése óta üresen áll. Sepsiszentgyörgy önkormányzata most ahhoz kéri a tanügyminisztérium hozzájárulását, hogy kizárólag felsőfokú oktatási célokra lehessen használni a közoktatásból kivont értékes ingatlant. A város múlt héten elfogadott költségvetésében egyébként az egykori traktoriskola udvarának rendbetétele is szerepel, abban a reményben, hogy már ősztől beköltözik a Sapientia.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

A színházban is el kellett menni a falig
Bár az egyetemen magyar irodalom szakra járt, és a diákévei alatt elért sporteredményei sem elhanyagolhatók, két évtizeden át volt a kolozsvári színház irodalmi titkára, majd öt évig az intézmény igazgatója. A 75. életévét betöltő Kötő József színháztörténésszel beszélgettünk.
– Mi döntötte el, hogy ma nem egy neves atlétával, hanem a sokak által ismert színházi szakemberrel beszélgetek?
– A gének döntik ezt el. Amikor 1958-ban megnyertük az akkor még tartományi ifjúsági bajnokság 4×400 méteres stafétaszámát, az olyan szintet jelzett, ahonnan csak teljes erőbedobással és szabadidő-lekötéssel dolgozva lehetett volna tovább lépni. Akkoriban viszont mocorogtak már bennem a kutatói ösztönök. Másodéves voltam a Bolyai Egyetem bölcsészkarán, egy tudományos diákkonferencián a következő csapat képviselte a kart: az akkor ötödéves Lászlóffy Aladár, Láng Gusztáv és Kántor Lajos, valamint jómagam, aki valamivel fiatalabb voltam. A diákkonferencia után eldőlt: szabadidőmet a tanórákon kívüli kutatómunkára, a magam képzésére szánom.
– És mi terelgette érdeklődését a színházművészet felé?
– A színház már a tanulmányaim elején érdekelt. Az első „löketet” ugyancsak másodéves koromban kaptam, amikor szemináriumi dolgozatként elvállaltam Janovics Jenőnek a Farkas-utcai színházról írt könyve bemutatását. Döbbenetes élmény volt megismerni ezt a gazdag színháztörténeti múltat, az egyetemen csodaszámba ment, hogy kértem még egy szemináriumi órát, hadd mutathassam be még alaposabban és elmélyültebben azt a könyvet. Akkor bontakozott ki bennem a színház intézménye iránti csodálat. Azon a bizonyos szemináriumon, 1958-ban fogalmazódott meg bennem az is: miként lehetséges, hogy egy ilyen jelentős színháztörténeti eseményt, mint az első magyar kőszínház megalapítása, nem jelez emléktábla. A Farkas utcában a magyar művelődéstörténet nagyon fontos emléke volt elrejtve, hiszen miután lebontották, teljesen nyomtalan lett, és úgy nézett ki, kezd kihullani a köztudatból. Egyetemistaként határoztam el: amíg élek, ütöm a vasat, hogy ennek a kőszínháznak emléket állítsunk. A diktatúrában persze nem lehetett, a 200. évfordulóra elkészítettük ugyan az emléktáblát, de az meg Funar uralkodásának idejére esett, nem kaptunk engedélyt a kihelyezésre. Végül 2012-ben, a 220. évforduló alkalmából sikerült felavatnunk az emléktáblát, így több mint félévszázados álmom teljesült. Az épület jelenlegi tulajdonosa az egyetem, a vezetőknek egyetlen kifogásuk volt: miért nem nagyobb és impozánsabb a tábla?
– Egyetemista volt, amikor 1959-ben egyesítették a magyar és román egyetemet. Hogyan hatott ez a pályájára?
– Arról volt szó, hogy a diplomázás után itt maradok az egyetemen. Bukarestben államvizsgáztam, de mire visszatértem Kolozsvárra, „eltűnt” az állásom. Gyanítom, addigra megérkezett a dossziém is, amelyben benne volt, hogy amikor összevonták a Babeș és a Bolyai egyetemet, én is „vitézkedtem”. Öt évig tanár voltam Zsobokon, nagyon keserves volt, hiszen nem lehetett tudni, mikor kerülök ki belőle. Színház iránt érzett vonzalmamat úgy éltem ki, hogy színjátszó csoportot irányítottam a faluban. Tulajdonképpen itt történt meg végleges eljegyzésem is a színházzal: Kolozsvárra hívták továbbképzésre azokat a tanárokat, akik színjátszó csoportokkal foglalkoztak. Senkálszky Endre, Orosz Lujza és Bereczky Júlia tartotta az órákat, és lassan partnerükké fogadtak. Ők képeztek engem a színpadi munka rejtelmeire, én pedig tájékoztattam őket arról, ami külföldön, a színházak világában végbement. Akkoriban jelentős szemléletváltás történt, megfogalmazódott a látványszínház igénye. 1965-ben elhunyt Hobán Jenő költő, a kolozsvári színház irodalmi titkára, jelentkeztem a versenyvizsgára, és én nyertem el az állást. Ezzel megkaptam azt a keresztet, amit a mai napig viselek.
– Mennyire volt szabad keze egy irodalmi titkárnak a darabválasztásban, és mennyire működött keményen a cenzúra?
– Abban az időben a játékrendben szigorúan megszabott arányok voltak. Kötelező volt a hazai, illetve a szocialista országokbeli darab, a mai témájú és klasszikus román darab. Egy évadban hat-hét bemutatót lehetett színre vinni, ennyit engedett meg a pénzügyi keret. Az már a színházi vezetés kreativitásán, közéleti bátorságán, kísérletező kedvén múlott, hogyan lehet ezeket a kereteket tovább tolni. Ahogyan Csíky András színművész mondta: elmenni a falig. A keretekből kitörni nem lehetett, de az már erkölcsi kötelesség és politikai bátorság kérdése volt, hogy mindig elmenjünk a falig. Mindig megpróbáltuk azokat a darabokat választani, amelyek hordoztak valamiféle üzenetet a korról. Például Sütő András Szúzai menyegzője az asszimiláció kellős közepén az asszimilációról szólt, ez ellen emelte fel a szavát. Felterjesztettük, és kezdődött a nyomás: mondjon le róla a színház önként, vonja vissza a felterjesztést. Az nekik is kellemetlen volt, hogy felülről tiltsanak le, Sütőnek jelentős nemzetközi hírneve volt már. Azt válaszoltuk, mi nem vonjuk vissza, tiltsák le ők. Kijött a vizionálási bizottság, amely jegyezgetett: ez a replika mehet, amaz nem, ezt kihúzzuk, azt átírjuk. Már senki sem ismerte ki magát a szövegen, és, hogy tényleg úgy mondják el a színészek, ahogyan azt jóváhagyták, a premier napján egy cenzor beült a meghuzigált szövegkönyvvel, és szóról-szóra végigkövette az előadást. Átalakított szöveg került a színpadra, de úgy érzem, ma is vállalható. Alapvető ferdítés, ami más irányba vitte volna azt az üzenetet, amiért Sütő megírta a darabot, és amiért színpadra vittük, nem történt.
– 1985-ben felújították Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját. Akkor már kemény időket éltünk Romániában, a közönség hogyan fogadta a darabot?
– Engem abban az évben bíztak meg a színház vezetésével, de csak jóval később neveztek ki igazgatónak, és ebben az említett darab bemutatása is közrejátszott. Akkoriban már erősen sorsfordító időket kezdtünk élni, én az 1985-89 közötti korszakot a végjáték, vagy a „játszma vége” időszakának nevezem. Számot kellett vetnem azzal, hogy ha továbbviszem ezt a falig elmenő játékot, akkor kiderül majd, a fal erősebb vagy a fejem. Kapóra jött, hogy 1985. április 4-én volt tíz éve, hogy bemutattuk a Lócsiszárt. Már a készülődés óriási visszhangot váltott ki, és a végén szinte forradalom lett belőle. Botrány kerekedett már abból, hogy Sütő válaszlevelét a mi meghívásunkra a helyi lap az első oldalon közölte, ahol tudjuk, kizárólag ki szerepelhetett. Ránk küldték Hajdú Győzőt, a bizalmi embert, hogy intézkedjen, nehogy az előadásból baj legyen. Hajdú kitalálta, úgy jelezzük, hogy csak felújítása volt a darabnak, hogy az előadás végén sem Sütő András, sem Harag György nem megy ki a vastapsra. Olaj volt a tűzre: amikor nyolcadszor is meghajoltak a színészek, és ők ketten nem jelentek meg, a nézők skandálni kezdték a nevüket, majdnem elszabadult a pokol. Végül kiment Sütő és Harag, de ha betartjuk Hajdú Győző „értékes útmutatásait”, nem tudom, mi lett volna ebből.
– Milyen volt azokban az években a színház anyagi támogatottsága?
– Éppen akkoriban – 1985 körül – kezdték meg a színház szubvenciójának megvonását. Pedig kultúrát is csak pénzzel lehet művelni. Az előző évek költségvetésének hét (!) százalékát kaptuk, a színészek pedig a fizetésük 75 százalékát. Nyugati darabokat nem játszhattunk, mert nem volt pénz a jogdíjakra, a magyar darabok világirodalomnak számítottak. Már a hazai magyar szerzők sem számítottak hazainak, így szinte lehetetlen volt magyar darabokat bemutatni.
– A 80-as években távozott külföldre a legtöbb kolozsvári színész. Ez mennyire rázta meg a társulatot?
– Nagyon, hiszen pótolhatatlan emberek voltak. Egyesek értékmentés címen távoztak, másoknak az egzisztenciájukat fenyegette volna, ha itt maradnak. Amikor egy társulati ülésen bejelentették, hogy magyar darabokat nem lehet játszani, a nagyszerű színész, Héjja Sándor felállt, és azt mondta, akkor ez nem magyar színház, itt nincs keresnivalója. De nagyon sokan, jelentős színészek mentek el. Fiatalokat nem tudtunk hozni, de nem is volt honnan: Kolozsvár „zárt” város volt, a főiskolán egy-két növendék végzett. A társulat néhány fontos személyisége – Köllő Béla, Vadász Zoltán, Pásztor János, Horváth Béla – elhunyt. Borzasztóan nehéz periódus volt. Próbáltuk úgy leróni a kötelező feladatokat, hogy ne lépjünk az önfeladás ösvényére. Ragaszkodtunk viszont ahhoz, hogy minden évben bemutassunk egy olyan előadást, ami jelezte a színház igazi potenciálját, a társulat erkölcsi tartását, politikai bátorságát. A„játszma vége” korszakot a maga kompromisszumaival és nagy veszteségeivel együtt emelt fővel lehet vállalni, hiszen a magyar színház életben maradt.
– Közéletünk személyiségei közül ön az, aki talán a legkevesebbet foglalkozik az egykori besúgókkal, volt szekusokkal. Pedig lenne oka bőven. Ez a fajta múlt nem foglalkoztatja?
– Volt olyan, hogy a feleségem éjjel háromkor érdeklődött: dolgom van vagy bevittek? Sokszor kísértett, hogy kikérjem a személyi és intézményi dossziét is. De elgondolkoztam azon: ha ezt az ügyet társadalmi méretekben nem tudjuk megoldani, akkor igazságtalanságokhoz is vezethet előrángatni hajától fogva egyenként az embereket. Kisebb ügyekért egyesek megbűnhődnek, az igazi nagy bűnösök lapulnak. Furcsa aránytalanságok vannak: a nemzeti önazonosság idoljait – Lászlóffy Aladárt, Szilágyi Domokost, Mikó Imrét – sárba tiporunk, holott a kérdés árnyaltabb. Ugyanakkor napirendre kerültek a Szőcs István, Marosi Barna, Marosi Péter és mások nevei, akikről kiderült, tényleg ártottak és tragédiákat okoztak. Úgyhogy én végzem a dolgomat, foglalkozzanak mások ezzel.
– Fontos szerepet töltött és tölt be az erdélyi magyar közéletben, megszámlálhatatlan cikket, tanulmányt, könyvet írt. Önéletrajzot nem készül írni?
– Nem készülök meghalni.
Kötő József
1939. augusztus 8-án született Kolozsváron. 1961-ben végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán, 1984-ben doktorált. 1965-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, 1985–1990 között igazgatója, 1998-tól 2008-ig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, 1998-tól 2000-ig és 2005-től 2007-ig az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia testületi tagja. Számos színháztörténeti könyv és több mint száz színház- és drámatörténeti tárgyú, a civil társadalom önszerveződését tárgyaló kötetben, hazai és külföldi tudományos-kulturális folyóiratban közölt írás szerzője. Legutóbbi kötete: Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. 2006 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár),