Egységben a magyar speciális oktatás
Magyar tannyelvű speciális központot avattak hétfőn Nagyváradon. Mintegy negyven gyermekkel foglalkoznak itt tanárok, gyógypedagógusok és más szakemberek.
A hétfő délutáni avatóünnepség előtt Kéry Hajnal megyei főtanfelügyelő-helyettes a sajtó képviselőinek elmondta, hogy mindeddig magyar nyelvű speciális oktatás zajlott a nagyszalontai Arany János Általános Iskolában, az érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskolában, a nagyváradi Szent László Teológiai Líceumhoz rendelt óvodai csoportokban, és még két váradi speciális oktatási intézményben. A Tanügyminisztérium határozata szerint viszont hagyományos és speciális oktatási intézmény nem működhet egy intézmény keretén belül, ezért volt szükség arra, hogy külön fogják össze a speciális csoportokat. Nagyváradon azonban gondot jelentett, hogy nem volt székhelye a speciális oktatási központnak, de a római katolikus egyházmegye ingyenes használatra rendelkezésre bocsátotta a mizeri rend egykori kórházának Fő utca 33. szám alatti épületét, és így tegnap, az épületrész belső felújításának befejeztével megkezdhette működését a magyar tannyelvű speciális oktatási központ, ahová a váradi magyar óvodai és iskolai csoportok járnak ezentúl. Mint Kéry Hajnal elmondta, Nagyváradon körülbelül negyven gyermek, míg Nagyszalontán közel ötven, Érmihályfalván pedig mintegy tizenöt diák tanul a magyar nyelvű speciális oktatási központban. A váradi létesítmény naponta 8–16 órák között működik, délelőtt gyógypedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, a délutáni órákban pedig logopédusok és más szakemberek is foglalkoznak velük.
Az emberség napja
A létesítmény hétfő délutáni avató ünnepségén Böcskei László megyés püspök kifejtette: „a mai nap az emberségről szól, és arról, hogy emberek lévén figyelnünk kell egymásra. És nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy vannak közöttünk olyan emberek is, akik több figyelmet igényelnek, és akik felé a közeledés több szeretetet, töb áldozatot kér a részünkről. Ami most megvalósult, az ennek az odafordulásnak az egyik jele és kifejezője. Amit mi most látunk, az a kezdete annak, amit továbbvinni szeretnénk, azért, hogy ez az odafigyelés ne csak egy pillanatnyi megnyilványulása legyen az emberségünknek, hanem határozza meg azoknak az életét, akik ránk vannak bízva. Én nagyon örülök ennek az intézménynek, remélem, hogy hosszú életű lesz, és ezzel nem csak az ebben az intézményben tanuló gyermekek fognak majd támogatást nyerni, hanem azok a családok is, ahonnan ezek a gyerekek jönnek. Mi a támogatásunkról biztosítjuk a szülőket, gyermekeket, és az intézményt magát is”.
Bővülni fog
A Bihar Megyei Tanácsot képviselő Sarkady Zsolt az avató ünnepségen hagsúlyozta, hogy a megyei tanács partner kíván lenni abban, hogy egy olyan iskolahálózat épüljön ki, ahol mind a pedagógusok, mind a szülők, mind a gyerekek a lehető legjobban használják ki az erőforrásokat, és hozzátette, hogy amennyiben a váradi intézmény bővítésére lesz igény, akkor a tanács ebben is segítséget kíván majd nyújtani. E bővítés kapcsán az avatóünnepség után Böcskei László püspök lapunk érdeklődésére válaszolva elmondta, hogy az ingatlan emelete és másik szárnyának egy része még szabadon áll, és máris úgy tűnik, hogy a következő tanévtől lesz igény ennek az intézménynek a bővítésére. A katolikus egyház kész ingyen rendelkezésre bocsátani erre a célra a most még szabadon lévő épületrészeket is. Mint fogalmazott: „azért adjuk ingyen használatba az épületet, mert speciális igényű gyermekekről és családokról van szó, és ezáltal biztosítani lehet az egységes magyar nyelvű tanintézetnek a létezését és zavartalan működését”.
Pap István. erdon.ro

Közvita: speciális tankönyveken alapuló román nyelvtanítást szorgalmaz az RMDSZ
Adrian Curaj tanügyminiszterrel egyeztettek hétfőn az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai Bukarestben. A megbeszélésen a szövetség oktatási prioritásait, továbbá az eddig tapasztalt gondokat ismertették a tárcavezetővel. 
„A tanügyminisztérium által kezdeményezett közvita kiváló alkalom arra, hogy egy átfogó reformot és szemléletváltást készítsen elő a romániai oktatásban. Előbb azonban a hatályos törvényt kellene gyakorlatba ültetni, főként a jogszabály kisebbségekre vonatkozó előírásait. Elszomorító az, hogy a hazai tanügyi rendszer még mindig a mennyiség mellett dönt, a minőség rovására. Az RMDSZ ezért is szorgalmazza a kerettantervek újragondolását, hiszen az új tervezetek sem oldják meg az alapvető gondokat: a diákok továbbra is túlterheltek, zsúfolt az órarendjük. A törvény előírja, hogy a románt speciális módszertan alapján tanítsák a magyar gyermekeknek, ezért azt kérjük, hogy a minisztérium végezze el a munkát: legyen tankönyv a diákoknak középiskola végéig, hogy ezekhez az igényekhez igazítsák a felmérőket, vizsgákat és az érettségit is” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Szabó Ödön: a tanárok elvesznek a papírmunkában
A találkozón Szabó Ödön, a képviselőház oktatási szakbizottságának tagja elmondta: Romániában erősíteni és védeni kell az anyanyelvű oktatást, de ezt csak úgy lehetséges, ha alkalmazzák a törvény erre vonatkozó pozitív előírásait. Hozzátette: fontos az, hogy a tanfelügyelőségeken, a vegyes tagozatú intézményekben a magyar tagozatért felelős tanfelügyelői, aligazgatói pozíciók erősödjenek. 
Nehéz egy többségi dominanciájú megyében a tanfelügyelőségben, iskolában helyt állni, hisz a tapasztalat az, hogy a többség a magyar tagozatokon kezdené a spórolást, katedra-összevonásokat - mondta a képviselő. Ugyanakkor mentesíteni kell az oktatási rendszert a bürokratizálás alól, hisz az nem lehet például, hogy egy kisebb iskolában már több a bizottság, mint a tanár - hangsúlyozta. - A pedagógusoktól annyi papírgyártást várnak el, hogy szinte többet dolgoznak azon, hogy megfeleljenek a bürokráciának, mint a diákok elvárásainak. 
„Tehermentesíteni kell az oktatást, levenni a diákok válláról a fölösleges terheket. Ezt a minisztérium által kezdeményezett közvitán elmondtuk, hangsúlyoztuk, konkrét javaslatokat is tettünk. Külön kiemeltük a román nyelv oktatására vonatkozó részeket is, és azt is nyomatékosítottuk, hogy ez egész sor szükséges változtatást igényel. Egyszerűen mást és másként kell tanítani, hiszen a magyar diákoknak a román nem anyanyelv, tehát nem is lehet ugyanaz az elvárás” – taglalta Szabó Ödön, majd ezt követően arra is rámutatott: az RMDSZ számára prioritás az állami intézményi keret kiszélesítése, bővítése. Ugyan a jelenlegi jogszabály ezt előírja, de nem történt megfelelő előrelépés. „A kisebbségi továbbképző központ létrehozása nem tűr további halogatást. Ezidáig egyetlen ilyen intézmény jött létre, az is nemzetközi megállapodás eredményeként. Ez a központ Medgyesen működik és a német kisebbséget szolgálja. Ígéretet kaptunk arra, hogy minél hamarabb meglesz a létrehozására vonatkozó miniszteri rendelet. Másrészt úgy gondoljuk, hogy a törvényben szereplő kisebbségi oktatás kutatásával foglalkozó háttérintézménynek, osztálynak is létre kell jönnie, amelynek célja az oktatás minőségének vizsgálata és javítása lenne” – hangsúlyozta Szabó Ödön parlamenti képviselő. 
A szamosújvári iskola is szóba került
A találkozón Korodi Attila, az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselője az oktatási területen dolgozó kisegítő személyzet szerepére hívta fel a figyelmet. Elmondta, megoldást kell találni arra, hogy az egészségügyi, a munkavédelmi, a tűzvédelmi és a közbiztonsági feladatok ellátására az iskola ne csak az oktatási törvények előírásainak feleljen meg, hanem ezeken a területeken hatályban levő törvényes előírásoknak is. Ehhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani az iskoláknak a szakszemélyzet (nevelők, kazánfűtök, takarítószemélyzet stb.) alkalmazására - mondta a képviselő.
László Attila, a szövetség Kolozs megyei szenátora a megbeszélésen a szamosújvári magyar iskola helyzetére is kitért. Kifejtette, az iskola minden követelménynek megfelel annak érdekében, hogy szeptembertől megkezdhesse működését, csak a minisztériumi jóváhagyásra várnak. A szenátor arra kérte a minisztert, hogy emeljék meg a megyei személyzeti kvótát az újonnan alakult intézményekben.
Az RMDSZ és a miniszter között legutóbb decemberben volt egyeztetés, akkor a szövetség kérte az egyházi, illetve a magánoktatási intézmények finanszírozására vonatkozó szabályozási rendeletek megalkotását. A tanügyminiszter az újbóli felvetésre elmondta, elfogadta az RMDSZ javaslatait, és ebben a kérdésben még a héten megszülethet a kormányülésen a szövetség által szorgalmazott döntés. maszol.ro

Ezer aláírás az Apáczai magyar tannyelvű képzőművészeti tagozatáért
Több mint ezer aláírás gyűlt össze szülőktől, pedagógusoktól, képzőművészektől és közéleti személyiségektől a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium magyar tannyelvű képzőművészeti tagozatának megmentése érdekében. 
Vörös Alpár iskolaigazgató lapunknak elmondta: az aláírásokat és az ezekhez csatolt nyílt levelet még a héten elküldik az oktatási minisztériumnak, amelytől azt kérik, hogy a 2016/2017-es tanév beiskolázási tervében hagyják jóvá a képzőművészeti profilú, magyar tannyelvű 5. osztály elindítását a gimnáziumban, megőrizve ezzel az immár tizenhatodik éve működő 5–8. osztályos tagozat folytonosságát. Ezzel párhuzamosan egyébként még egy ötödik osztály működik a gimnáziumban. A tanintézet vezetője hangsúlyozta: minél hamarabb választ szeretnének kapni a szaktárcától, mivel az ügy tisztázásáig nem tudják megfelelően végezni a képzőművészet iránt érdeklődő gyermekek toborzását.
Nem sok esélyt lát a második ötödik osztály beindítására Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes a jelentkezők jelenlegi száma alapján, az iskola által benyújtott beiskolázási tervben ugyanis csak 29 ötödikes gyermek szerepel, a tanügyi törvény pedig egy osztály maximális létszámaként 30 főt határoz meg. „Sajnos, nem tudom megmondani, hogy a minisztérium hogyan bírálja el a támogató aláírásokkal elküldött kérést. Mindenesetre örülnék, ha a szaktárca jóváhagyásával két párhuzamos osztály jöhetne létre” – fogalmazott Török.
A főtanfelügyelő-helyettes szerint ugyanakkor még ősszel is lesz esély a változásra, hiszen tavaly is a tervezettnél több osztályt tudtak elindítani. A nyolcadik osztályosok pótvizsgáját ugyanis augusztus végén tartják, ezt megelőzően nem lehet tudni, hogy az egyes iskolákban hány diák iratkozik be ősszel a foghíjas szakiskolai, illetve gimnáziumi osztályokba. Ennek nyomán például Tordán két szakiskolában nem teltek be a helyek, így az egyik tanintézetben két, a másikban egy osztály nem indult el. A megyei tanfelügyelőség ilyenkor „gazdálkodhat” a minisztérium által jóváhagyott, de mégsem induló osztályokkal, tavaly például Désen tudták engedélyezni egy tízfős hatodikos csoport működését.
„De mindez csak szeptemberben tisztázódik” – mondta Török Zoltán. Kifejtette: nem tiltották meg a gimnázium vezetőségének, hogy képzőművészeti osztályt indítson, azt közölték, hogy csak egy ötödikes osztályt működtethetnek, és választaniuk kell az angol intenzív és a képzőművészeti képzés között. Az iskola korábban nyílt levélben mutatott rá arra, hogy a képzőművészeti osztály anyagi vagy más természetű megfontolásokból történő esetleges megszűntetése „nagymértékben szegényítené az amúgy is szűk körű, tehetségpallérozással foglalkozó nemzetiségi oktatásunk palettáját”.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Emlékezés – Aki életét a kémiának szentelte Várhelyi Csaba emlékére (1925–2015)
Várhelyi Csaba 1925. szeptember 28-án, Kézdivásárhelyen született. Ugyanott érettségizett 1944-ben. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogászként kezdte el, majd az ostrom után hazatért, és 1945 és 1948 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta vegyészként és fejezte be 1949-ben. 1949 és 1959 között a Bolyai Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékén tanársegéd, 1959 és 1988 között a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tanársegéd, egyetemi főmunkatárs, majd adjunktus. 1999-ben a román tanügyi minisztérium „tiszteletbeli egyetemi professzor” címmel tüntette ki. 1961-ben megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot.
1994-ben Soros-ösztöndíjban részesült. 1995-ben az MTA Koordinációs Kémiai Munkabizottsága Budapesten tudományos üléssel ünnepelte meg 70. születésnapját. A BME Zemplén Géza emlékérmének tulajdonosa (2000). Az Erdélyi Múzeum Egyesület Mikó Imre emlékéremmel ismerte el munkásságát. 2009-ben az MTA Arany János-díjjal tüntette ki. Tudományos munkája során átmenetifém-vegyületek szintézisével, szerkezetének és kémiai tulajdonságainak sokoldalú vizsgálatával foglalkozott. Számos Co(III)-származékot állított elő. Dimetil-glioximmal képzett komplex fémvegyületek spektroszkópiai és termikus vizsgálata, ezek szubsztitúciós reakcióinak kinetikája és mechanizmusa volt a fő kutatási területe. Közel 2000 új vegyületet, új egyszerű és vegyes ligandumú vegyületet állított elő és ezek komplex vizsgálatát végezte el. Majdnem 400 diplomamunka elkészítését irányította. Kutatómunkája eredményeiről mintegy 400 tudományos publikációja jelent meg. Összes dolgozatainak száma: 520. Hat könyv szerzője, illetve társszerzője, közöttük a Szervetlen kémiai kísérletek (Technikai Kiadó, Bukarest, 1959), Az atomok és molekulák világa (társszerző: Zsakó János, Tud. Kiadó Bukarest, 1963) és a román nyelvű Pszeudohalogenidek a króm koordinációs kémiájában (Cs. Várhelyi, I. Gănescu, D. Oprescu, A. Popescu, Ed. Meridian, Craiova, 1993) című monográfiáké. Három nemzetközi szabadalom tulajdonosa.
Liptay György. Szabadság (Kolozsvár)

Pálfi József lett a PKE rektora
Dr. Pálfi Józsefet választotta meg rektornak szerdán a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektorválasztó bizottsága.
Dr. Pálfi József várad-réti református lelkész, a Csillagocska Alapítvány elnöke a Partiumi Keresztény Egyetem megbízott rektora volt, miután az egyetemen kialakult pénzügyi válság nyomán dr. János Szabolcs lemondott rektori tisztségéről. Tolnay István, az egyetem Alapítók Tanácsának alelnöke lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a tanügyi törvény kétféle rektorválasztási módot tesz lehetővé: vagy az adott egyetem oktatói kara közvetlenül választja meg az intézmény vezetőjét, vagy pedig egy erre a célra felállított grémium dönt erről. A PKE-n tavaly szeptemberben tartott referendumon az oktatói testület arra szavazott, hogy rektorválasztó bizottság döntsön ebben a személyi kérdésben. A grémium tegnap gyűlt össze, hogy meghallgassa a két jelöltet, Pálfi Józsefet és dr. Fogarasi József egyetemi docenst.
Tizenegyen
A tizenkét tagú bizottság elnöke Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke volt, aki a tegnapi rektorválasztás után lapunknak elmondta: a bizottság előtt mindkét jelölt bemutatta szakmai hátterét, felvázolták azt, hogy miképpen oldanák meg az egyetem pénzügyi problémáit, illetve körvonalazniuk kellett az egyetem általuk elképzelt fejlődési irányát. Csűry István elmondta, hogy egy érvénytelen szavazat mellett a testület többi tizenegy tagja mondhatni egyöntetűen Pálfi Józsefnek szavazott bizalmat. Mint Csűry István fogalmazott, Pálfi Józsefnek meggyőzőbb volt az érvelése, érzékelhető volt, hogy régebb óta és közelebbről ismeri az egyetemet. Fogarasi József pénzügyi szakemberként nagyon precízen felvázolta a pénzügyi problémákat, de a konkrét, a pénzügyi szempontokon túlmutató javaslatok tekintetében Pálfi József adott meggyőzőbb válaszokat. Csűry István hozzátette, hogy a megválasztott rektor április közepéig el kell készítse az egyetem menedzsment-tervezetét, amit be kell nyújtani a Sapientia Alapítvány kuratóriumához.
Nem fellebbezhető
A rektorválasztó bizottság döntése egyébként nem fellebbezhető – tudtuk meg immár ismét Tolnay Istvántól, aki kérdésünkre válaszolva elmondta azt is, hogy a most megválasztott rektor mandátuma négy évre szól attól az időponttól számítva, hogy megkapja a Tanügyminisztériumtól a kinevezési jóváhagyást. E jóváhagyás után a rektor tesz javaslatot a rektorhelyettes személyére, akit az egyetemi szenátus választ majd meg.
Pap István. erdon.ro

Tovább folyik a vezetőválasztás a MOGYE-n
Nagy Előd előadótanár lett az egyik rektorhelyettes
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának keddi ülésén megszavazták a prof. dr. Leonard Azamfirei rektor által kiválasztott rektorhelyetteseket.
A magyar tagozat vezetőtanácsa által javasolt három egyetemi oktatóból dr. Nagy Elődnek, a gyógyszerészeti kar előadótanárának a nevét terjesztette a szenátus elé, amivel a többség egyetértett.
Dr. Angela Borda szövettanprofesszor továbbra is megmaradt tisztségében, a harmadik rektorhelyettes dr. Ana Marginean gyermekgyógyász-professzor lett.
Hogy hármuk közül kinek mi lesz a feladata, hétfőn fog eldőlni. Az oktatásért, tudományos munkáért és a nemzetközi kapcsolatokért felelős három prorektori állás mellett az egyetemi charta tervezett módosításával egy negyedik állást is létrehoznak az egyetem utáni képzés irányítására.
A MOGYE több mint ötventagú szenátusának élére, ahogy már korábban is beszámoltunk róla, újabb négy évre dr. Constantin Copotoiu sebészprofesszort választották, aki javasolta, hogy az egyetem vezető testületének egyik alelnöke a magyar tagozat képviselője legyen, amit a Babes–Bolyai Egyetem mintájára négy éve kérnek a magyar tagozat képviselői. Erre a tisztségre dr. Szabó Béla professzort jelölték, amit a szenátorok többsége megszavazott.
A szenátus másik alelnöke dr. Horatiu Suciu szívsebész professzor, titkára dr. Monica Monea fogászprofesszor lett.
A múlt év őszén kezdődött hosszú választási folyamat következő állomása a dékánok és dékánhelyettesek kijelölése, ami ugyancsak pályázati úton történik. A pályázatok elbírálására szerdán kerül sor. A magyar tagozat képviselőitől már eleve csak dékánhelyettesi javaslatokat kértek, két-két jelölt van az általános orvosi és a gyógyszerészeti, egy jelölt a fogorvosi karon. A döntést a kari vezetőségekről jövő pénteken fogja megszavazni az egyetem szenátusa – tájékoztatott dr. Szabó Béla professzor, a szenátus alelnöke.
Márciusban Marosvásárhelyen vizsgálódtak a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóság megbízottjai. Az ARACIS már 2013-ban akkreditálta a magyar nyelvű általánosorvos képzést, de mivel egy év múlva egy újabb ellenőrzést helyezett kilátásba, az önálló magyar főtanszékek akkor nem alakulhattak meg, bár az erre vonatkozó ígéretet 2012-ben írásban rögzítették.
– Lehet-e tudni a márciusi látogatás eredményét? – kérdeztem a továbbiakban Szabó Béla professzortól.
– Az ellenőrző hatóság képviselői a helyszínen vizsgálódtak, és mindennel meg voltak elégedve, de ez nem jelent sokat. A tapasztaltak alapján jelentést fognak előterjeszteni, és a döntést a 19 tagú tanács fogja meghozni.
– Az ellenőrző hatóság nem tartotta be az ígéretét, és csak az idén márciusban, azaz két és fél év után küldte el képviselőit újra Marosvásárhelyre. Ezek után számíthatunk kedvező fejleményre az önállósodást illetően?
– Ezzel kapcsolatosan is bekérték a magyar tagozat dossziéját, és az a személy, aki áttekintette, elégedett volt. Elképzelhető, hogy az ő részéről kedvező javaslat készül a végleges akkreditációt illetően.
– Ezek szerint van valami remény az önállósulásra?
– A már említett bizottság döntésétől függ. Ha újra hosszabbítanak, akkor nincs.
– Gondolom, hogy a gyógyszerészeti karra kényszerített közös akkreditáció egyelőre kizárja a magyar tagozat önállósulását.
– Sajnos, az akkreditáció öt évre szól. A szakminisztérium sokáig kerülte, hogy az érvényben levő tanügyi törvénnyel ellentétes szellemű gondolatot vessen papírra, de a gyógyszerészeti kar ügyében mégis megtette.
– A választási kampány idején a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület elnöke, Ádám Valérián tüntetett Bukarestben a Tanügyminisztérium előtt. Sajtóközleményében szóvá tette, hogy még a diákszövetség választmánya is visszautasította a tüntetés támogatását. Önnek mi a véleménye a tiltakozási akcióról?
– Azzal, hogy tüntetnek, nem felejtődik el az ügy. Egyébként, ahogy annak idején, ezúttal sem konzultáltak a magyar tagozat vezetőtanácsával. A célunk ugyanaz, de nem tudunk közösséget vállalni velük addig, amíg nem egy előre kialakított akciótervről van szó – nyilatkozta Szabó Béla professzor.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Kisebbségben: Oktatási reform a Balkánon
Dr. Murvai László oktatásügyi szakember látogatott a közelmúltban Nagyváradra, ahol a Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozott. A beszélgetés fontosabb kérdésköreit ezúton közöljük.
Nemrég alkalmam adódott arra, hogy a Nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozzam. Ők kérdeztek, én megpróbáltam legjobb tudásom szerint válaszolni. Jó két órát beszélgettünk. Miután visszatértem Bukarestbe, felötlött bennem a gondolat: mi lenne, ha a beszélgetésünk fontosabb kérdésköreit közzé tenném, hiszen az egyik nagy városunk eredményekben gazdag iskolájának pedagógusai kérdeztek. Az ő problémáik közérdeklődésre is számot tartanak. Másnap ebben a vonatkozásban az iskola igazgatónőjétől, Pásztor Gabriellától megerősítést kaptam. Ő is hozzám hasonlóan gondolkodott, ami bizonyára nem véletlen, hisz őt is a tanítványaim közé sorolom, bár a mindennapok oktatási gyakorlatában, nem az egyetemen tanítottam. Válaszaimat, itt és most, szerkesztett formában adom közre. Íme:
Pásztor Gabriella, magyartanár, igazgató
1. Dr. Murvai László oktatásügyi szakember, aki négy évtizede dolgozik a Tanügyminisztériumban, úgy , hogy a 70-es években, magyartanárként, csak egy kis időre hívták fel a fővárosba….. Mesélj kérlek mi változott azóta az oktatásunk házatáján!
Rögvest olyan kérdés, amelyről könyvet lehetne írni. A válasz már ezért sem lesz könnyű, de azért megpróbálkozom vele. Első feladatom a minisztériumban az volt, hogy a középiskolások számára készítendő magyar nyelv és irodalom tantervek és tankönyvek elkészítésének munkálatait koordináljam. Persze, a feladat megoldására egy esztendő nem volt elég. Röviden így lett belőlem bukaresti lakos. A minisztériumban az évek során voltam szaktanfelügyelő, osztályvezető, vezérigazgató, majd pedig néhai Kötő József, később Pásztor Gabriella államtitkárok tanácsosa. Gondolom, nincs miért külön hangsúlyoznom, hogy az államtitkár Pásztor Gabriella és az Önök igazgató asszonya egy és ugyanaz a személy.
Jelenleg Király András kisebbségi államtitkár tanácsosa vagyok. 2007-ben Maros megyébe költöztem. Kis megszakítással azóta is ingázom Bukarestbe és – több-kevesebb – sikerrel kisebbségi oktatási ügyekben tevékenykedem.
Ami a tanügyben történt változásokat illeti, voltak bőven. Elsőre
az oktatás politechnizálása
ötlik az eszembe. Ennek a feladatnak a megoldására a Bukaresti Politechnikai Egyetem rektorát, Suzana Gâdeát kérték fel, miután az akkori tárcavezető, Paul Niculescu-Mizil, nem volt hajlandó ezt a feladatot teljesíteni. Őt emiatt meg más okokból is, amelyeket most nem részletezek, mellékvágányra állították. Nekem, sok más véleménnyel ellentétben, Paul Niculescu-Mizil minisztériumi tevékenységével kapcsolatban csupa jó tapasztalatom van. Azon kevés miniszter közé sorolhatom, aki nem akart minden áron változtatni a tanügy menetén. Főképp azért nem, hogy ezzel „érdemeket” szerezzen. Kisebbségi hozzáállását illetően pedig csak egy példát mondok. Amikor a minisztériumba jött, az egész akkori vezetőség előtt kijelentette, hogy Hargita és Kovászna megyébe csak olyan minisztériumi kiküldött mehet, aki jól ismeri a magyar nyelvet. Ez az álláspont ma is példa lehetne, mert sajátos demokráciánkban már nem mindig volt jellemző.
A középiskolai oktatás átszervezésére
a legfelső pártvezetés adott Suzana Gâdeá-nak, írd és mondd, három egész hónapot. Vagyis időben behatárolva, júniustól szeptembeig. Nyilvánvaló, hogy a technológiai líceumok fölszerelése testvérek között is legalább pár évet igényelt volna. Azt is fölvetettük az újonnan kinevezett miniszter asszonynak, hogy a tantervek és a tankönyvek elkészítése sem megy máról holnapra. Mindhiába. Mert a Balkánon vagy azonnal belevágnak valamibe, vagy az a valami addig húzódik, amíg elpusztul.
Az „eredmény” nem sokat váratott magára. Szeptember elsejére a romániai elméleti líceumok 50%-a „átalakult” ipari líceummá. Mondanom sem kell, hogy valójában csak az iskolák átkeresztelése valósult meg. A szaktantárgyak oktatására a szaktárcának csak évek múlva sikerült tanterveket és tankönyveket biztosítania. Anyagi felszereltséget pedig ennél is később, ha egyáltalán sikerült. De a „pártfeladatot” a miniszternő teljesítette. Egyébképp az oktatás politechnizálását, bár a Suzana Gâdea égisze alatt, a legfelsőbb pártvezetés irányította. A minisztérumnak kevés beleszólása volt ebbe. Néhány év múltán viszont azt vettük észre, hogy a nem ipari középiskoláink országos líceumi hálózata, mind a román, mind a magyar líceumoké, 15%-ra zsugorodott. Nekünk magyar nyelven például csak két tanítóképző tagozatot sikerült megmentenünk. Az egyiket Székelyudvarhelyen, a másikat pedig Nagyváradon. Nagy hagyománnyal rendelkező elméleti líceumaink alig maradtak. Sorra ipari líceumokká alakultak.
Aztán elkövetkezett a nagy fordulat éve 1989. Sok minden az oktatásban is pozitív irányba mozdult el. Tartalmi és szervezési szempontból egyaránt. Rendre visszaszereztük nagymúltú iskoláinkat. Bukaresti román kollégáimat elég nehezen tudtam meggyőzni arról (ha egyáltalán elhitték ezt nekem), hogy a mi alma mater-jeink négy-öt évszázada nyitották meg kapuikat. Magyar alternatív osztályok alakultak, egyházi iskoláink, elméleti líceumjaink, szakiskoláink újra oktatni kezdtek. Ez utóbbiakkal ugyan volt egy kis gond,
hiszen az 1989 utáni oktatási kormányrendeletek, majd a 84/1995-ös tanügyi törvény azt írták elő, hogy a szaktantárgyakat a magyar iskolákban is románul kell tanítani. Ezeket és az ezekhez hasonló tiltó intézkedéseket aztán állami, politikai és civil szervezeteink nem kis erőfeszítéseinek eredményeként, csak a 36/1997-es Sürgősségi Kormányrendelet tudta helyrehozni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy 1996 és 2000 között az RMDSZ kormányon volt, ami az ügyintézésben igen megérződött. Ilyenkor a minisztériumban nekünk is súlyunk volt.
Az oktatás fontosabb tartalmi vonatkozásában az alternatív tankönyvek megjelenését említem, amelyeket a kilencvenes évek elején-közepén a Világbank finanszírozott. Ami akkor furcsának tűnt, az az volt, hogy ezek a tankönyvek a régi tantervek követelményrendszerére épültek. Így aztán volt is meg nem is tartalmi reform, de azért valami csak megmozdult ezen a téren. És a könyvek maguk mégis csak újak voltak…
A felsőoktatásban az önálló magyar egyetem újraindítása volt a kitűzött cél. Erről a hatalom hallani sem szeretett, de kompenzálásként a felsőoktatási hálózatunk gyarapítása terén engedményekre volt hajlandó. 1993-tól egyre több magyar nyelven működő csoport, kar, oktatási vonal alakult, és ezáltal a magyarul tanuló egyetemisták száma is növekedett. Az 1/2011-es új tanügyi törvény pedig előírta a multikulturális egyetemek alakulásának/alakításának törvényi kereteit. Az a tény, hogy ez csak részben vált valóra (lásd a marosvásárhelyi orvosi helyzetét, amely a mai napig sem oldódott meg), azt a romániai helyzetet tükrözi, amelyben a törvényes előírások helyett sok esetben kiskapus megoldásokat szorgalmaznak. A törvények alkalmazására készülő metodológiák pedig ahelyett, hogy bezárnák a lehetséges kiskapukat, nem teszik ezt meg. Sőt, sokszor a törvény szelleme ellen irányuló megoldásokat sugallnak. Több ilyen példát említhetnék, de itt és most csak a versenyvizsgák szervezésének ellentmondásos voltára utalok (lásd erről bővebben: Murvai László: Versenyvizsgák és versenyvizsgák. In: Oktatásunk háza táján. Magister Kiadó. Csíkszereda. 2014.67-72.). A tanügyben, akár a közoktatást, akár a felsőoktatást nézzük, „reform” címen az elmúlt 26 esztendő fő jellegzetessége a kapkodás
volt. Ennek bizonyítását, gondolom csak az kérné számon, akinek nem volt az utóbbi 26 esztendőben iskolás gyermeke, rokona vagy ismerőse. Azért néhány szempontot csak tisztelt figyelmükbe ajánlok. 1990 óta 23 tanügyminiszter fényesítette az iroda kilincsét. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy minden kalendarisztikus év meghozta a maga miniszterét. A tevékenység általában azzal kezdődött, hogy kicseréltették a bútorzatot, a tapétát. Azután igyekeztek valamit szorgosan és gyorsan, de főként látványosan lépni, hogy a párt, amely őket oda küldte, „értékelhesse” munkájukat. Azzal általában nem törődtek, hogy az elődjük milyen „reformot” indított el. Az érettségi vizsga megreformálása sokuknak az egyik elsődleges célja volt. Vagyis az „input” helyett az „output”. Miért? Mert másként nem lett volna annyira látványos, meg kiderült volna, hogy valójában az oktatás tartalmával kapcsolatban volna több megoldandó feladat, ami ugye, máról holnapra nem megy. Kevésbé látványos, mint az érettségi „megreformálása”.
Egyetlen alkalommal történt meg, hogy a miniszternek a kormánnyal szemben elvárásai voltak. Pontosítsunk. Hangzatos követelmények, főként a kormány kegyeit kereső televíziók képernyőjén, a tárcavezetők megfogalmazásában sokszor elhangzottak.
Kinevezése előtt a 23 miniszter közül egyedül Mircea Miclea fogalmazta meg azt a feltételt, hogy az ország költségvetéséből a tanügynek a törvényesen járó összeget adják meg. Amikor a költségvetési terv vitája során kiderült, hogy ez nem fog megtörténni, Mircea Miclea számon kérte az ígéretet és beadta lemondását. Pedig tőle az oktatási a rendszer hosszabb távon sokat várhatott volna. A romániai tanügynek építő és nem látszat tevékenységekbe burkolódzó vagy egyenesen romboló egyénisége volt és marad.
De mindez még a múlt.
Vessünk néhány pillantást a jelenre, mert a jövőt ebből sikerül vagy kevésbé sikerül kibontanunk. Miket tapasztalunk ma az oktatás házatáján? Sajnos nem sok pozitívumot sorolhatok, mert a tantervek követelményrendszerét még ma is a legjobb tanulóknak írják. Annak a 15-20%-nak, akik bármit képesek megtanulni. Az, hogy az elsajátított ismeretek szolgálják-e a tanulók testi vagy szellemi fejlődését, fölhasználják-e azokat az életben valaha, az nemigen merül fel. Másodszor pedig még mindig az oktatásban felgyülemlett információ özönt érzékeljük. Ezen változtatni, sajnos, 26 éve egyetlen „reform” vagy minisztercsere sem volt képes. Önök, akik általános iskolában tanítanak, egyet fognak érteni velem abban, hogy már ezen a szinten a tantervekben és a nagyon régen vagy újabban írott vagy újra kiadott tankönyveinkben olyan, többnyire fölösleges információs anyagmennyiség halmozódott fel, amivel a tanulók 50-60%-a nem tud, vagy csak részben tud, mit kezdeni. Innen az 54%-os funkcionális analfabetizmus, amelyet Romániában a PISA felmérések regisztráltak. Hogy ezeket a tanulókat ilyen vagy olyan formában elveszítjük? Nagy hiba lenne úgy tenni, mintha minket, oktató-nevelő szakembereket ez nem érdekelne.
Megbízható forrásokból arról értesülünk, hogy az általános iskola elvégzése után a tanulók 15-20%-a elhagyja az iskola padjait. Hogy ezeknek a gyerekeknek mi lesz a sorsuk? Azt csak találgatni lehet. Jó irányba azonban feltehetően kevesen fejlődnek majd. És még így is marad a középiskolások 40-45%-a, aki csak azért jár iskolába, mert más is jár, mert a szülei ezt jó szemmel nézik. Az órákon unatkozik vagy szorong és azért könyörög önmagában, hogy feleltetés nélkül megússza. Azt is el szeretném mondani Önöknek, hogy mindezért koránt sem ők a hibásak, hanem az az oktatási rendszer, amelyik nem a tanulók érdekeit tekinti elsődleges dolognak.
Tudjuk, hogy a tanügyhöz, mint a háborúhoz, három dolog szükséges.
Pénz, pénz és pénz.
Erről nem szeretnék külön értekezni, mert szorosan nem tartozik a fölvetett kérdéshez. Annyit azonban mégis el szeretnék mondani, hogy szerintem pénz az oktatásra a jövőben sem lesz több, mint eddig. Azt tudjuk, hogy a törvényes előírások szerint a nemzeti jövedelem 6%-a illeti meg a tanügyet. Azt Önök közül már bizonyára kevesebben tudják, hogy eddigelé ennek a százaléknak kb. a felét sikerült a tanügynek megkapnia. Ez pedig még a jelenlegi helyzet konzerválására sem igen elég. És akkor hol marad a fejlesztés? Lehangoló adatok ezek, de naivitás lenne figyelmen kívül hagynunk őket. Ugyanilyen naivitás lenne az igazság elhallgatása is. Persze azt tudnunk kell, hogy sikeres pályázatok révén európai pénzeket is nyerhet az iskola. Erre nem árt odafigyelnünk.
2. Ebben a tantestületben voltak és vannak tankönyvírók, nagyon jó potenciál van az alkotó munkára. Éppen ma derült ki, hogy egy olyan szerzőpáros tankönyve lett sikeres, akik közül Zahu Valéria a mi tanítónénink. Mi a helyzet a tankönyveinkkel?
Kezdjük a pozitívumokkal. Az elemi iskola számára az új tantervek elkészültek. Köztük a magyar gyerekeknek szánt sajátos román tantervek is, amelyek szerint a román nyelvet nem úgy tanítják, mint a román gyerekeknek, hanem a törvényes előírások szerint, mint „nem anyanyelvet”. Tehát az elemi iskolákban sajátos tantervek és tankönyvek alapján tanítják a román nyelvet. Ennek így kell folytatódnia az V-VIII osztályokban, majd pedig a líceumokban is. A tantervek új, kompetenciákra épülő követelmény rendszere biztos alapot jelentett az új tankönyvek kimunkálására. Így az első osztályos magyar gyermekek padjára került két új magyar ábécés könyv Magyar anyanyelvi kommunikáció címen és két sajátos román tankönyv. A másodikos gyerekek számára szintén elkészültek a fent említett tankönyvek.
A III. és IV. osztályok számára az új tantervek mellé az új tankönyvek csak készülőfélben leledzenek. Azt el kell mondanunk, bármennyire fájó is, hogy új matematika és környezetismeret tankönyvek még nincsenek a gyermekeink kezében. Tudomásom szerint a fordítások elkészültek, de a kiadók és a tankönyvekkel foglalkozó intézet közötti pénzügyi huzavona miatt késnek. Nincsenek új, sajátosan magyar gyerekek számára előirányzott Zene és mozgás illetve Vallás oktatására szánt új tankönyveink sem.
Itt egy kis kitérőt engedjenek meg nekem. A tankönyvek kérdése, amint arról már tettem említést, igen szerteágazó valami. Tudományos, didaktikai, meg főleg anyagi vonzatai vannak. Az elemi oktatás számára a tankönyvekkel foglalkozó országos hivatalnak sok esetben azért nem sikerült időben új tankönyveket biztosítania, mert a jogi belemagyarázásokat lehetővé tevő metodológia miatt mindenki mindenkit perelt.
A perek pedig, tudjuk, időigényesek, függetlenül attól, hogy az igazságot kinek ítélik majd. Az iskola pedig, akár létezik a per, akár nem, szeptemberben kezdődik. Mi megtettük, amit emberileg meg lehetett tenni. Javító javaslatokat fogalmaztunk meg, szóban és írásban egyaránt. Ezzel nem a „bizonyítványunkat” magyarázom, bármennyire is úgy tűnik, hanem csak a tényeket szerettem volna közölni Önökkel.
Egy dolgot azonban sehogyan sem sikerült elérnünk. Arról van szó, hogy 2012-ben egy Remus Pricopie nevű miniszter kötelezővé tette az új tankönyveink egészének a románra fordítását. Még a versekét, az énekekét vagy a népdalokét is. Sem 1989 előtt, sem 1989 után eddig erre nem volt példa. Több szinten is elpanaszoltuk többen is az ügyet. Szóban és írásban egyaránt. Király András államtitkár úr ebben az ügyben a miniszterrel többször beszélt. Politikai támogatottságot is igényeltünk. A kérdést azonban mind a mai napig nem sikerült megoldanunk, pedig Pricopie már régen nincs a minisztériumban, és a megoldás is kézenfekvő lenne. Arról van szó, hogy a tankönyveket értékelő bizottságokban minden licitre nevesítünk olyan pedagógusokat, akik mind a magyar nyelvet, mind a románt ismerik és a többi, rájuk háruló feladat megoldása mellett tájékoztatják a kollegáikat a magyarul írott tankönyvek tartalmáról is. Még egyszer mondom, így volt ez 1989 előtt és után, amíg 2012-ben a miniszter be nem keményített. A kérdés azért bonyolult, mert a tanítók, amíg meg nem kapják a tankönyveket, – akarva-akaratlanul – valahogy azok nélkül is boldogulnak. De mi lesz a eljövendő tanévek gimnazistáival?
Ha a tankönyvlicit változatlan marad, vagyis a magyar nyelvű könyvek román fordításától nem tekintenek el, az V. osztálytól elkezdve, nem lesznek új, magyar nyelvű tankönyveink.
Sajnos ebben a hajmeresztő állításban nincs egy piciny kis túlzás sem… Ezt az áldatlan állapotot még tovább fokozza az a tény, hogy az egyik miniszter, nem ismétlem a nevét, ugyancsak 2012-ben előírta azt, hogy a nyomtatott tankönyveknek digitális változata is legyen. Ez, ugye, első látásra igen tetszetősnek tűnik. Azonban a rendelkezés ugyanakkor a többszörösére emelte a kiadók licitre való jelentkezésének a díját. A befektetés, ugye, csak akkor térül meg, ha a liciten a kézirat nyer. A reszkír viszont megvan. Ne értsék félre, nem a technikai haladás ellen érvelek, de jelenleg a digitális tankönyveket éppen a technikai akadályok miatt, talán az iskolások 10%-a használhatja. Akkor érdemes már reszkírozni?
Addig is, amíg az elemisták új tankönyvei elkészülnek, a régieket 50%-ban újranyomták. Tudom, hogy ez kevésbé nyugtatja meg a tanítónőinket, mert a tantervek újak, követelményrendszerük kompetencia központú, más, mint az eddigi tankönyvek, de sajnos, jelenleg ez a helyzet.
3. A mi iskolánkban nagyon sok tevékenység zajlik. Jövő héten néhány ezekből egymásra is tevődik. A helyettesítések fontosságát kell hangsúlyoznunk akkor is, ha ez természetes, ám meg kell előzni bármely hibát, ami fennakadást okozhat. Ez olyan mint a törvénybe, szabályzatba foglaltak alkalmazása: betartjuk a törvényt, avagy kiskapukat keresünk.
Igen. Ezek szerint nemcsak a diákok túlterheltek.
A pedagógusok is. Erről legutóbb a Szabó Ödön képviselő úr tollából olvastam érdekes írást. Tökéletesen egyet lehet vele érteni abban, hogy a pedagógusok a tanítás mellett rengeteg olyan adminisztrációval birkóznak, amely mondjuk 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Országos és helyi felmérés felmérést, értékelés értékelést követ és ebből adódóan töméntelen a kimutatás, a fölösleges adminisztráció. Még ha az eredmények ezáltal javultak volna… Született viszont az illetékesek tollából néhány olyan országos beszámoló, amelynek adatrendszere jobbára formális, kivitele mutatós ugyan, de semmit sem javít a tanügy minőségén.
A helyettesítéseket az embereknek meg kell oldaniok, mert a gyerekek nem maradhatnak felvigyázás nélkül. Fel tudom tételezni, hogy egy helyettesítő, alkalom adtán, mondjuk két osztállyal foglalkozzon. Meg aztán az elmaradt órákat pótolni illik.
Persze én nem szeretnék itt recepteket megfogalmazni. Önök jobban tudják, mint egy külső intézmény képviselője, hogy mit és hogyan kell helyben megoldaniuk. Hogy ez így van, az a tény is bizonyítja, hogy az iskola épülete, a tantermek, az udvar rendezettek, tiszták. A gyermekek bizonyára már ezért is szívesen járnak ide. Az osztálylétszámok viszont talán emiatt nagyok. Sok harmincon felüli osztályt láttam. Ez két dolgot is jelent/jelenthet. Egyrészt azt, hogy a szülők a gyerekeiket szívesen íratják a „Szacsvay”-ba, ami jó dolog. Másrészt viszont harminc vagy ennél több tanulóval dolgozni nem könnyű.
Kecse Gabriella, magyartanár, aligazgató:
A szociológia választható tantárgyból érettségiző diákoknak nincs magyar nyelvű tankönyvük.
Ami a románból fordított és kevés példányszámú tankönyveket illeti, általában az a baj, hogy nagyon sokba kerülnek. Gondolom, a szociológia vonatkozásában, is az a helyzet, hogy a kis példányszám miatt a tankönyvek ára a csillagos égig emelkedne, és a kiadók a mi „vad” kapitalizmusunkban nem vállalják a ráfizetéses munkát. Ezért még el sem ítélhetjük őket.
De azért azt is gondolom, hogy a szociológia tanára bizonyára talál megoldásokat a tanítványai számára. Például egy hozzáférhető szakbibliográfia összeállítását és használatát lehetővé teszi. Tudom, hogy a tankönyv hiánya természetesen többlet munkát igényel mind a tanártól, mind a diáktól. Addig amíg a kérdés megoldódik, jobb híján azt is el lehet képzelni, hogy tankönyv ügyben egy biharkeresztesi vagy debreceni iskola segít.
Részemről annyit ígérhetek, hogy az első adandó alkalommal tudatom a problémát a minisztérium vezetőségével. Hátha találunk elfogadható megoldást.
Alföldy Andrea, tanítónő:
A MESÉK SZÁRNYÁN- XVII. MESEVETÉLKEDŐ idén bekerült a támogatott versenyek közé. Sajnos a verseny napjáig nem küldték el a megszavazott költségvetést.
Az én egypár évtizedes gyakorlatomban arra nem volt példa, hogy egy államilag finanszírozott versenyt a szaktárca pénzügyekkel foglalkozó osztálya ne fizetette volna ki. A pénzt bizonyosan megkapják. Remélem ez alkalommal a szervezőknek lesz annyi hitele, hogy az illetékesek részéről haladékot kapjanak. Különben azt megígérem, hogy megsürgetem a pénzügyek rendezését a minisztérium gazdasági osztályán. Ha megengedi, azt tanácsolom, hogy ha a jövőben szerveznek versenyeket, igyekezzenek a tavaszi vakációra vagy kissé utána időzíteni. Akkor nem fognak ilyenszerű csúszások előfordulni.
Ha már a versenyeknél tartunk, engedjék meg, hogy itt, így „szűk körben”, elmondjam ezekről a saját véleményemet. Megértem, hogy a pedagógusoknak jól fognak azok az írásbeli elismerések, amelyek arról tanúskodnak, hogy tanítványaik eljutottak egy verseny döntőjére és az méginkább, hogy ott díjakat is szereztek. Az még jobb, hogy ezek a díjak egy idő óta már jelentős anyagi juttatásokkal is járnak mind a tanulók, mind felkészítő pedagógusok részére.
Az én problémám csak az, hogy jelenleg a különféle versenyek száma már az év napjainak a számával vetekszik. Úgy hiszem, hogy nem fogják elhinni nekem, de összesen 317 iskolai versenyt számoltam össze. Mindez hiteles forrásból: a Tanügyminisztérium országos és nemzetközi, iskolák számára kiírt olimpiák és versenyek 2015—2016-os kalendáriuma szerint. Azt, hogy ezek közül hányat szerveznek magyar nyelven, már meg sem mertem számolni.
Először is, léteznek a minisztérium által finanszírozott versenyek. Ezekből 66 iskolás olimpiát szerveznek. Az iskolai, megyei, országos és nemzetközi szakaszt már nem is számítottam be a 317 versenybe. Pedig ezek a szakaszok több ezer tanulót foglalkoztatnak. Másrészt, ugyancsak finanszírozott, de már csak országos versenyt 70-et számoltam össze. Szerveznek azután ún. nem finanszírozott versenyeket is. Országos szinten 107-et. Az utolsó kategóriába a nem finanszírozott megyei vagy regionális versenyek tartoznak. A Kalendárium szerint ezekből 74-et lehetett azonosítani. Tegyük fel, hogy a versenyek javarésze nem megy a tanítás rovására, hiszen a tanulók ezek révén gyarapíthatják készségeiket, fejleszthetik adottságaikat, képességeiket. Csak azt nem tudom, hogy a gyerekeknek mikor jut fizikai idejük a tantervek követelmény rendszere szerint tanulni – illetve a pedagógusoknak tanítani?
És végül még egy vonatkozás: tapasztalataim szerint, ezeken a versenyeken az osztálynak mindig ugyanaz a 10-15%-a vesz részt. Akkor miről is beszélünk? Az osztály egy részét a versenyekre készítik, a többiek viszont tanulnak?
Fekete Erika, tanítónő:
Kérdésem az altenatív tanítási módszerrel (Step by step) dolgozó tanítók időszakos képzésére vonatkozik. Lehetséges-e magyar nyelven, magyar képzők előadását hallgatva, részt venni a képzéseken? (Kezdetben kielégítő lenne, bár egy modult elvégezni anyanyelven) Az értékelő füzetekkel kapcsolatban az alternatívában
(Step by step) írásos értékelést biztosítunk a tanulóknak – sajátos, egyéni értékelő füzet alapján-, bekerülhet-e az anyanyelvhez a magyar nyelvű kompetenciaszintek leírása? Az új program szerinti kompetenciaszintek fordítása elkészült és azokat a nagyváradi képzők rendelkezésére bocsájtottuk. Azzal is megelégednénk kezdetben, ha mellékletként szerepelne, egységesen az egész országban, akik step by step tanítási módszerrel dolgoznak.
Az alternativ oktatás
gyakorlatilag 1990 óta került be a romániai oktatási rendszerbe. A leggyorsabban a Waldorf oktatás külföldi hívei léptek. Megalakították a romániai szövetségüket. A részletek tisztázása végett szerződést kötöttek a minisztériummal. Magam is lelkesen támogattam az alternatív oktatási formák bevezetését, és ezeken belül a magyar osztályok elindítását, mert általuk az állami oktatás merev kereteinek a feszegetését véltem fölfedezni.
1990-ben Mihai Șora miniszter urat nem volt nehéz meggyőznünk az alternatív oktatási formák hasznos voltáról, hiszen ő amúgy ízig-vérig européer. Így rövid egy-két év alatt beindult az alternatív osztályok egész sora, köztük a Step by step is. Ez utóbbit azért szerette a tanító és a szülő egyaránt, mert egy osztály számára két tanítót biztosított. Vagyis a gyerekek délelőtt és délután egyaránt tanultak. Ma már bizton mondhatom, hogy nem csalódtam az oktatási alternatívákban.
Sajnálattal hallom, hogy a továbbképzést nem sikerült magyarul is megszervezniök. Pedig ennek törvényes akadálya nincs. Idézem az 1/2011-es Tanügyi Törvény 59/5-ös, erre vonatkozó cikkelyét: (5) „Az alternatív oktatási csoportokban vagy osztályokban tanító pedagógusok számára a megyei tanfelügyelőségek és az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium elismerik az illető oktatási alternatívát országos szinten fejlesztő szervezetek, egyesületek vagy szövetségek által szervezett felkészítést és továbbképzést.”
Sehol nincs arról szó, hogy a továbbképzést csak románul szervezzék. Márpedig, amit a törvény nem tilt, azt lehet.Vagyis Önnek a Step by step szövetséghez kell fordulnia a magyar nyelvű továbbképzés ügyében. Amennyiben ez valamilyen akadályba ütközik, szívesen segítek.
Reméljük, hamarosan beindul az a továbbképző intézet, amelyet a minisztérium éppen a magyar pedagógusok továbbképzésére szeretne létrehozni. Itt Váradon. Ha a Step szövetséggel tárgyaltak, az új váradi intézetet biztosan meg tudják majd győzni tevékenységük fontosságáról.
Csak érdekességként említem, hogy a kormányhatározat tervezet már a Munkaügyi Minisztériumnál van aláírás végett. Az ő kérelmeiket sikerült megoldanunk. Marad még a pénzügy. Aztán a miniszterelnök jóváhagyása következik, de az, szerintem, formaság. Ezzel feltehetően nagyot lépünk előre a minőségi munka biztosítása terén.
Lassan, de biztosan.
Azért mondom, hogy lassan, mert a továbbképző központ létrehozásához szükséges kormányhatározat-tervezet első változatát még 1997 elején, tehát majd húsz évvel ezelőtt, a Béres András államtitkár úr megbízásából, én írtam. Ezután legalább 16-szor fogalmaztam én vagy valamelyik kollegám azt újra, mert ennyiszer jött Virgil Petrescu után új miniszter. Mindeniknek volt a Központtal kapcsolatos javaslata. Aztán, mire minden aláírást megszereztünk, vagy a kormány bukott meg, vagy a minisztert váltották le. A biztosat pedig azért említettem, mert a többször is átfogalmazott, egyeztetett, stb. Kormányhatározat-tervezet immár a célegyenesbe érkezett. Reméljük, ezúttal semmiféle akadály nem jön közbe. Megalakulhat egy olyan intézet, mint amely 1989 előtt Kolozsváron a magyar iskolák jobbításával foglalkozott. Olyan tudós munkatársai voltak, mint Péterfy Emília, Kuszálik Piroska vagy Balla Sára.
Csorba Krisztián, történelemtanár:
A kisebbségi magyar történelem tanítása nem szerepel a közzétett kerettanterv változatok egyikében sem. Ezután nem taníthatjuk ezt a tantárgyat?
Erről szó sincs, hiszen ahhoz, hogy ezt a tantárgyat kivegyék a tanmenetből, törvénymódosításra lenne szükség. Az új kerettantervet pedig csak miniszteri rendelettel fogják jóváhagyni, ami nem változtathat meg egy kétharmados törvényt. Idézem az 1/2011-es törvény 46/6. cikkelyét: (6) „A közoktatásban az anyanyelvet és az anyanyelvű irodalmat, az adott nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint a zenét az illető nemzeti kisebbség nyelvét és kultúráját jól ismerő szakértői csoport által kidolgozott és törvény szerint jóváhagyott külön tantervek és módszertan alapján kell tanítani.”
Az történt, hogy a kerettanterv két variánsát kidolgozó munkacsoport a sajátos kisebbségi tantárgyakat, köztük a kisebbségek történelmét, a végül elfogadásra kerülő kerettantervhez akarta hozzá illeszteni. Ezért nem szerepeltek a kisebbség történelmét előíró órák a közzétett tervezetek között. Ezzel természetesen sem mi, sem a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, de sok gyakorló pedagógus sem értett egyet. Közösen külön kerettanterv-változatot készítettünk és juttattunk el a munkacsoporthoz, annál is inkább, mert a hatályban lévő curriculumban is létezik a kisebbségi nyelven működő általános iskolai osztályok sajátos kerettanterve. A mi kerettanterv-változatunkban természetesen benne van a kisebbségi történelem, mint tantárgy, mind a VI. mind pedig a VII. osztály számára.
De ha már itt tartunk, engedelmükkel elmondok erről még egy-két dolgot. Amint már mondottam, az általános iskolák számára most készülnek az új kerettantervek. Itt szeretném megköszönni, hogy az Önök tantestülete érdemben hozzászólt azokhoz a kerettanterv változatokhoz, amelyeket a Neveléstudományi Intézet szakemberei a minisztérium honlapján tettek közzé. Az önök javaslatait a többi építő jellegű ötlettel együtt átküldtük a szerzőknek. Remélhetően ezekből is okulnak majd.
Sajnos, amint a sajtóból is értesültek az új, V—VIII. osztály számára készítendő, kompetencia alapozottságú curriculum helyett a neveléstudományi szakemberek által közvitára bocsátott kerettantervek nem többek heti órarendeknél. A curriculumnak első sorban azt kellett volna tartalmaznia, hogy milyen képességeket sajátítottak el a gyerekek az I—IV. osztályban, hogyan lehet arra építeni az V—VIII. osztályban, mire kell megtanítanunk az általános iskolában a tanulókat, hogy ne maradjanak funkcionális analfabéták, hogy az érettségi vizsgát ne csak a jelentkezők 50%-a tegye le sikerrel. Továbbá, olyan heti óraszámokat tártak elénk, amelyek épp annyi órát írnak elő hetente mint eddig. A parlament oktatási szakbizottsága pedig a kerettantervekbe újabb tantárgyakat betonoz be.
De ez még mindig a kisebbik baj. Félő, hogy a különféle tantárgyak új tantervei, akár az érvényben levők, túlterhelik majd a gyerekeket. Jobbára fölös információkkal. Tenni fogják ezt azért, hogy a tantárgyuk fontosságát illetve az azok számára biztosított órakeretet bizonyítsák. A matematika azért fontos, mert, a román, mert… és így tovább. Még, ha igazuk lenne, akkor is ebből egyenesen következik majd az a tény, hogy az az általános iskolás tanuló, aki napi 6-7 (hat-hét) órát eltöltött az iskolában, otthon még tanuljon három-négy órát. Magánórákra járjon. Vagyis a szüleinél többet dolgozzék. Fenntartásainkat szóban is közöltük és írásban is eljuttattuk a szaktárca vezetőségéhez. Sikernek mondható, hogy javaslatunkra a kötelező tantárgyak óraszámának rovására megnövekedett az iskolák számára fenntartott, ú.n. „opcionális” óráknak a száma. Ha szándékukban áll az iskoláknak, ílymódon sajátos profilt alakíthatnak.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kerettanterv változatokat, amelyekbe a szerzők állítólag az országból érkezett 18000 javaslatot beépítették, egy ún. validáló bizottsághoz juttatják el. Bizonyára azon a szinten is lesznek majd észrevételek. Remélhetőleg. Mert, példának okáért, az eddigi kerettanterv javaslatok semmibe vették a törvény azon előírását, miszerint az oktatásban már a VI. osztálytól alkalmaznunk kell a transzdiszciplinaritás elvét. És még sorolhatnám a problémákat, de félek, negativistának tartanak majd.
Azt pedig csak halkan kérdezem meg, mert Önök ezen nemigen tudnak segíteni, hogy a tanárképzés berkeiben a transzdiciplinaritás problematikája megtalálta-e az őt megillető teret?
Dr. Murvai László
erdon.ro

Új tantárgyak, még több óra (Új kerettanterv V–VIII. osztályban)
Nő a heti óraszám, új tantárgyként ötödiktől nyolcadikig tanítanak számítógépes ismereteket, hetedikben kötelező tárgy a latin és a római civilizáció – derül ki a három hónapos közvita után megszületett új kerettantervből, amelyet kedden ismertetett Adrian Curaj oktatási miniszter. A dokumentum nem tartalmazza a kisebbségi oktatásra vonatkozó sajátos elemeket, ezekről a későbbiekben döntenek.
A kerettanterv kötelező, úgynevezett törzsanyaga szerint mind a négy évfolyamon heti négy órában tanítják a román nyelvet és a matematikát, két-két óra lesz az első, illetve a második idegen nyelvből és testnevelésből, egy-egy óra számítógépes ismeretekből, vallásból, rajzból, zenéből, technológiából, állampolgári nevelésből, tanácsadás és önismeret tárgyból. Fizikát hatodiktól, kémiát hetediktől tanítanak heti két órában, földrajzot V–VII. osztályban egy órában, nyolcadikban két órában, biológiát ötödikben és nyolcadikban egy-egy órában, hatodikban és hetedikben két órában. Egy órára csökkent a történelem VI–VII. osztályban, ami arra utal, hogy a jelenlegi törzsanyag részét képező kisebbségek történelme tantárgyat plusz órában tanítják, ami a heti négy magyar órával együtt – amit szintén nem tartalmaz a kerettanterv – már ötödikben heti harminc órát jelent, s nyolcadikban elérheti a harmincöt órát is. Állampolgári nevelést ezentúl már ötödiktől tanítanak (jelenleg csak hetedikben és nyolcadikban van ilyen óra): ötödikben kritikai gondolkodás és emberi jogok a téma, hatodikban interkulturális nevelés, hetedikben demokratikus állampolgársági nevelés, nyolcadikban gazdasági és vállalkozási ismeretek. Az új kerettanterv az eddiginél nagyobb teret szán a választható tárgyaknak, kötelező a heti egy óra, V–VII. osztályban legtöbb három, nyolcadikban legtöbb négy ilyen órát lehet tartani hetente. Lapunk érdeklődésére Már István, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatója elmondta, az új kerettanterv jelenlegi változata nem tehermentesíti a diákokat, pedig egyik célként ezt hangoztatta a minisztérium, de nem is bízik abban, hogy ez a végleges dokumentum, hisz az utóbbi években bebizonyosodott, semmi sem biztos a hazai oktatásban. Az igazgató nehezményezi, hogy a korábbi kerettantervhez hasonlóan a jelenlegi sem tartalmazza a kisebbségi oktatásra vonatkozó sajátos elemeket, ezek kiegészítésként jelennek meg utólag, így nem lehet előre tervezni. Kiemelte, a kisebbségek történelme tantárgynak mindenképpen a törzsanyagban kell szerepelnie a VI–VII. osztályban, és az anyanyelvi órák beiktatása miatt nem lenne szabad egy órára csökkenteni a második idegen nyelvet, ahogyan azt a régi tanterv javasolta. Az oktatási minisztérium által jóváhagyott kerettanterv 2017 szeptemberétől lép életbe.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Reform helyett túlterhelik a diákokat
„Ez a kerettanterv minden, csak nem gyermekközpontú” – értékelte a Krónikának az oktatási minisztérium által kedden ismertetett alapdokumentumot Ferencz S. Alpár történelemtanár, a Romániai Pedagógusok Szövetségének elnöki tanácsadója. A volt Hargita megyei főtanfelügyelő szerint az 5–8. osztályosok esetében a 2017–2018-as tanévtől életbe lépő dokumentum már rövid távon súlyosbítja az oktatás helyzetét, hiszen növeli az eddig is túl magasnak ítélt óraszámot, és beszűkíti az iskolák választási lehetőségét, ami a magyar oktatás esetében hatványozottan jelentkezik. Király András államtitkár és a lapunk által megkérdezett oktatási szakemberek már csak a tartalom, azaz a tananyag csökkentésében és a pedagógusok felelős, innovatív hozzáállásában bíznak.
„Ez a kerettanterv minden, csak nem gyermekközpontú, ugyanakkor erősen centralista” – értékelte a Krónikának az oktatási minisztérium által kedden ismertetett új dokumentumot Ferencz S. Alpár történelemtanár, a Romániai Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöki tanácsadója.
A szakember rámutatott, hogy az 5–8. osztályosok számára kidolgozott új alapdokumentum, amely a többségi oktatásban a jelenlegi 30-ról 34-re emelte az órák számát, a kisebbségi oktatásban ennél is nagyobb óraszámhoz vezethet. Kifejtette, a magyar oktatásban számolni kell legalább heti 3 magyarórával, 6–7. osztályban a kisebbségtörténelemmel, ami kiharcolt jog, így értelemszerűen a tantervben a helye. „Kisebbségi oktatásban tehát meghatványozódik az órák száma” – hívta fel a figyelmet a csíkszeredai József Attila Általános Iskola pedagógusa.
Diszkrimináció vagy eredmény?
Személyes véleményének hangot adva Ferencz S. Alpár súlyosan diszkriminatívnak ítélte a minisztériumnak a kisebbségi oktatáshoz való hozzáállását, ugyanis Adrian Curaj tárcavezető úgy állt ki ismertetni az új alapdokumentumot, hogy nem készítette elő a teljes palettát. „Itt nemcsak a kisebbségi oktatással, hanem a vokacionális vagy más oktatási formákkal kapcsolatosan is diszkriminatív. A tanügyminisztérium ezzel azt adja tudtunkra, hogy őt nem érdekli annyira, vagy másodsorban érdekli a kisebbségi oktatás” – mutatott rá az oktatási szakember.
Ferencz S. Alpár szerint a szaktárca azzal is diszkriminál, hogy a kisebbségi oktatásban a második idegen nyelvnek a lehetőségét is elveszi azáltal, hogy opcionálissá teszi a többségi oktatásban amúgy kötelező tantárgyat. Mint magyarázta, míg az egyébként a kötelező tárgyak után a gyerekek „felszusszanását” segítő opcionális tantárgyak keretét tekintve eddig sem volt rózsás a helyzet, további leépülés várható.
Az olyan megyékben ugyanis, mint Hargita – ahol a jelenlegi finanszírozási rendszer nem teljes – várhatóan a spórolási intézkedéseknek elsőként a választható tárgyak esnek majd áldozatul, azaz az iskolának nem lesz pénze kifizetni az ezeket oktatókat, tehát nem is fogja beválasztani a kínálatába. „Ilyen körülmények között a kisebbségi oktatás nemhogy heti 34-nél is nagyobb óraszámmal fog rendelkezni, hanem olyan megyékben, ahol a finanszírozás nem elegendő, teljes mértékben a kerettantervvel fog maradni” – mutatott rá a kisebbségi oktatást érintő másik, szerinte szintén jogcsorbító intézkedésre a volt Hargita megyei főtanfelügyelő.
Vele ellentétben Király András oktatási államtitkár az RMDSZ és szakértői vívmányaként értékelte az intézkedést, rámutatva: azáltal, hogy a második idegen nyelv opcionálissá vált, a tanintézetek eldönthetik, bevállalják vagy sem, hisz amennyiben lemondanak róla, heti két órával kevesebbet lesznek a diákok az iskolában. „A tantervet nem lehet a divatos nagy iskolák elvárásaihoz igazítani. A magyar nyelvű oktatásban több mint ezer általános iskola van, a vidéki, létszám alatti osztályokban még az első idegen nyelv oktatása is gondot jelent, ezért tartottuk fontosnak, hogy az iskola dönthesse el, bevállalja vagy sem a másodikat is” – értékelte a döntést lapunknak a szakpolitikus.
Eljátszott játék előre meghozott döntésekkel?
Kérdésünkre, hogy az új kerettantervben felfedezhetők-e az RMPSZ többoldalas dokumentumban összefoglalt és megindokolt javaslatai, az oktatási szakember nemmel válaszolt. „Első ránézésére azt válaszolnám: nem. Nekem nagyon az az érzésem, hogy ez egy eljátszott játék előre meghozott döntésekkel” – értékelte a minisztérium által kidolgozott három tervezetvariánst és az azokkal kapcsolatos közvitát Ferencz S. Alpár.
„Ez az a fajta kerettanterv, amely már rövid távon súlyosbítja, súlyosbítani fogja a közoktatás helyzetét. Továbbra is egy olyan kerettantervet dobtak piacra, amely igazodik a jelenlegi tanügyi realitásokhoz, és nem azt a célt szolgálja, hogy bármilyen formájú vagy mélységű reformot, illetve mentalistás- vagy paradigmaváltást indítson el” – összegezte személyes véleményét az oktatási szakember.
Tananyagtól, pedagógustól függ a javítás lehetősége
Az, hogy a minisztérium által még merevebbé tett kerettanterven lehet-e javítani, a hozzárendelt tananyagtól és a pedagógusok hozzáállásától függ, értékelte Ferencz S. Alpár. Rámutatott, ha az óraszámot bizonyos tárgyakból csökkentik, akkor a hozzá rendelt tananyagot is csökkenteni kell, mégpedig oly módon, hogy az összóraszámból jusson pár óra felzárkóztatásra, tehetségápolásra is.
„Az a pedagógus, aki eddig is modern szinten, nagyon ügyesen szelektálva a tananyagban, nagyon sokat dolgozva pluszba, hevíteni tudta tantervi körülmények között a jelenlegi tananyagnak az évültségét, mennyiségét és éppenséggel semlegesíteni a fölöslegességét, az eddigi körülmények között is tudott gyerekcentrikusan dolgozni” – hangsúlyozta az oktatók hozzáállásának a fontosságát a szakember. Azonban hozzátette, hogy sajnos ez a hozzáállás a kevésbé jellemző, ráadásul épp a sok összevissza intézkedés, a jelenlegihez hasonló helyzet merevítette a pedagógusok reakcióit, didaktikai hozzáállását.
„Ha ez a kerettanterv ennyire mereven itt marad, és ennyire fix számok vannak benne, majdnem nulla mozgáslehetősége van egy iskolának, kivéve a néhány választható tantárgyat” – összegezte a helyzet súlyosságát Ferencz S. Hozzátette, a jelenlegi kerettantervben bizonyos tantárgyaknál volt választási lehetőség, az iskola dönthette el, hogy azt heti hány óraszámban tanítja, illetve egyáltalán tanítja-e, az új alapdokumentum azonban sokkal rögzítettebb, centralistább: ezt is megvonja, teljesen beszűkítve a mozgásteret. „Túlterheljük a gyereket” – mutatott rá az intézkedés legnagyobb hátrányára Ferencz S.
Hiába lobbizott az RMDSZ?
Az oktatási szakemberhez hasonlóan Király András államtitkár a túl nagy óraszámot tartja az új kerettanterv legnagyobb hátrányának. A szakpolitikus is abban bízik, hogy legalább a következő időszakban kidolgozandó tanterveken könnyítenek, és a magas óraszámra hivatkozva nem tesznek rá a jelenlegi csomagra. Emlékeztetett, hogy az RMDSZ folyamatosan lobbizott a csökkentett óraszám mellett, ám érveiket nem vették figyelembe, arra hivatkozva, hogy a közvita során a többség a most elfogadott forma és óraszám mellett foglalt állást.
Szerinte egyértelműen kiderült, hogy a romániai oktatás nem elég hatékony, amit a különböző vizsgák, felmérések eredményei is alátámasztanak, a minőségen javítani kellene, de ez csak úgy valósítható meg, ha a különböző tantárgyak programját könnyítik. „A most elfogadott, a 2017– 2018-as tanévtől életbe lépő keret alapján a következő időszakban dolgozzák ki az évfolyamok tantárgyankénti tanterveit, reméljük, hogy a magas óraszámra hivatkozva nem terhelik tovább ezeket. Minden évfolyamon egy-két fejezetet át kell vinni a következő évre, így a jelenlegi 5–8 osztályos tananyag egy részét már középiskolában tanulnák a diákok, így jobban elsajátíthatnák az alapokat. Erre azonban nincs garancia, csak megvan rá a lehetőség” – mutatott rá Király András.
Minden a tartalomtól függ
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint az óraszámot is csökkenteni kellett volna, de ha nem történt meg, legalább a programokat kell úgy kidolgozni, hogy az a gyerekek érdekeit szolgálja. A háromszéki szakember abban bízik, hogy a tantervek összeállításával hozzáértő, kompetens pedagógusokat bíznak meg. Emlékeztetett, hogy már a közvita során felmerült: talán nem az a megoldás, ha a diák kevesebb időt tölt az iskolában, és esetleg az utcán csavarog, amíg a szülei dolgoznak, hanem hogy szellősebb legyen a tanterv, ne terheljék túl.
Fontos lenne, hogy a tanárok, a tanintézetek kapjanak nagyobb szabadságot a sajátos arculat kialakítására, ehhez viszont szükség van arra, hogy több legyen a választható tárgy, osztotta meg álláspontját Kiss Imre. Rámutatott, még ezután elemzik tüzetesen az új kerettantervet, de első tanulmányozás után úgy tűnik, nem hozott sok változást, ezért lényeges, hogy legalább a programok módosuljanak. Kiss ugyanakkor kitart korábbi álláspontja mellett, miszerint az 5–8. osztályos és a 8. utáni kerettanterveket párhuzamosan kellett volna módosítani, hogy kiderüljön: honnan indulnak, és hova akarnak eljutni
Eleget tettek a társadalmi elvárásnak?
Adrian Curaj oktatási miniszter egyébként az új kerettanterv keddi bemutatóján azzal indokolta az ebben szereplő magas óraszámot, hogy azt a társadalmi elvárásokra alapozták. A három tervezet vitája során ugyanis bizonyos civil szervezetek, intézmények, társadalmi csoportok a zene-, mások a történelem- vagy éppenséggel a latinórák eltűnését, csökkentett óraszámban való tanítását sérelmezték, így a szaktárca végül nem hajtotta végre a tervezett módosításokat.
Így azonban a megígért reform is elmaradt, miszerint az új kerettanterv gyermekközpontúbb lesz, és jobban megfelel a technika uralta 21. századi modern társadalom elvárásainak. Bár a zene, történelem, latin és vallás megtartása mellett új tantárgyak is megjelennek benne, az informatika mellett például információtechnológiát is tanulnak a diákok, ahogy interkulturális ismereteket is szerezhetnek és a demokratikus társadalom működési szabályait is elsajátíthatják. Emellett az 5–8. osztályosoknak a jövőben külön tantárgy keretében nyílik lehetőségük személységük fejlesztésre, illetve pénzügyi és vállalkozói ismeretekre is szert tehetnek.
Bíró Blanka, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Simonyi-verseny, ezúttal kolozsvári díjazottak nélkül
Nyolcadik alkalommal szervezte meg a hét végén a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny országos döntőjét az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ), az oktatásügyi minisztérium és a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum, a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke szakmai felügyeletével. A verseny célja anyanyelvünk ápolása, a nyelvhasználat iránt érzett felelősségtudat és az anyanyelv szeretetének erősítése.
– A helyesírási versenyeknek a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban a Simonyit megelőzően is hagyománya volt. Ezért tudhatott a Brassai lenni az első iskola, amely igent mondott, amikor ezelőtt kilenc évvel a magyarországi Simonyi Zsigmond helyesírási verseny szervezői megpróbáltak határon túli területeket is bekapcsolni a versenybe. Ebben a Brassai mindenkori magyartanári közösségének nagy szerepe volt. Így lehetett, hogy Kolozs megyében a helyesírási verseny ma már évtizedes múltra tekint vissza, tömegversennyé vált, a gyerekek szeretik és várják, s a továbbjutó diákjaink a Kárpát-medencei döntőn sorozatosan jó eredményeket érnek el – nyilatkozta lapunknak Ömböli Irma magyar szakos tanfelügyelő és Iszlai Enikő magyartanár.
(hintós)
Szabadság (Kolozsvár)

70 éves a felsőfokú magyar színészképzés Erdélyben
Intézményesítési kísérletek Kolozsváron az 1940-es években
1. Magyar Királyi Kolozsvári Zenekonzervatórium (1941–1944)
A második bécsi döntést követően, 1941 decemberében Kolozsváron az újjászervezett Nemzeti Színház mellett egy államilag finanszírozott hároméves színitanoda indult Táray Ferenc színházigazgató, majd az ő lemondása (1942. július) után a helyébe lépett Mihályfy Béla vezetésével, a színház szakemberi gárdájából összeálló tanári testülettel.
Az iskola egykori növendéke, Szabó Duci a rövid életű intézmény tanárai közül Tompa Miklós, Kőmíves Nagy Lajos, Szabó Lajos és Kemény János nevét emlegeti emlékezésében (vö. Nagy M. Kund Szabó Duci, 2007:13). Szavai szerint a hároméves képzést harmincheten kezdték el, ám csak nyolcan vagy kilencen fejezték be, s közülük csak ketten maradtak Erdélyben (Kudelász Ildikó Sepsiszentgyörgyön, Szabó Duci Marosvásárhelyen lett tagja az induló két színház társulatának). Tanáraik közül többen maradtak Erdélyben: Szabó Lajos és Kőmíves Nagy Lajos 1946 őszén immár román állami keretek között kezd a magyar színészképzés megszervezéséhez Kolozsváron, míg Kemény János és Tompa Miklós a marosvásárhelyi Székely Színháznak lesznek társszervezői és vezetői (előbbi csak az intézményszervezés időszakában).
Az első évfolyam 1944 nyarán végzett a kolozsvári színitanodában, ám új osztály indítására a közeledő front miatt ekkor már gondolni sem lehetett. A színház vezetősége és a társulat nagyobb része engedelmeskedett a kiürítési parancsnak: a szeptember 15. és október 9. közötti időszakban elhagyták Kolozsvárt. Az ellenpéldát Szabó Lajos, az intézmény akkori irodalmi titkára jelentette. A háborús események kaotikus kavargásában, 1944. október elején, a Kolozsváron maradt színházi személyzet egyetlen szóba jöhető vezetőjeként ő volt az, aki a kiürítési parancs ellenére megakadályozta a színház legfontosabb felszereléseinek elszállítását. A zömmel kolozsvári lakhelyű műszak és a helyben maradó kisszámú színművész személyzet segítségével biztosította a működés folytonosságát a város katonai megszállásának körülményei között is.
2. Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium (1946–1948)
Az egyetemünk könyvtárában őrzött gépiratos intézménytörténet szerzője, Zsigmond Ferenc egykori főtitkár furcsa kijelentést tesz dolgozata első oldalán: "a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hétéves története valójában 1948-ban, a kolozsvári magyar és román művészeti intézet megalapításával kezdődött… Magyar tanítási nyelvű színészképzés azelőtt is folyt, […] azonban nem volt főiskolai jellege" (Zsigmond 1955, 1).
A korszak történelmi hátterének ismeretében tudnunk kell: egy 1955-ben írt intézménytörténetben ajánlatos volt az 1948-as tanügyi reformot megelőző előtörténettől elhatárolódni, főleg, ha az szervezetileg az 1940-1944 közötti magyar főhatalomhoz kötődött. Az ideológiai óvatosságnak még az 1946-os román állami alapítású új intézményre is ki kellett terjednie, hiszen annak alapító okiratát az időközben trónfosztott Mihály király írta alá. Az óvatos szerzőnek tehát ezeket a szempontokat kellett figyelembe vennie, és a szükséges korrekciókat megtennie, amikor az intézmény történetének kiindulópontjaként 1947. december 30-át határozza meg: "tudományosan megalapozott és főiskolai jelleggel bíró művésznevelésről csak azóta beszélhetünk, mióta a kultúrforradalom országos viszonylatban gyökeresen megváltoztatta egész nevelési rendszerünket, a Szovjetunió e téren szerzett tapasztalatainak felhasználásával" (Zsigmond, 1955, 1).
Csak e kortörténeti magyarázatok alapján válik érthetővé, hogy az egyébként sok értékes adatot tartalmazó munkában miért nem esik egyetlen szó sem a kolozsvári magyar tannyelvű Zene- és Színművészeti Konzervatórium alapító dokumentumáról, noha az okirat eligazító jelentőségű az itt folyó képzés felsőfokú jellegének eldöntésében. A továbbiakban – éppen ezért – magyar fordításban, kivonatosan megadjuk az alapító okirat erre vonatkozó passzusát.
I. MIHAI
Isten kegyelméből és a nemzet akaratából Románia királya […]
Elrendeljük és törvénybe iktatjuk:
TÖRVÉNYRENDELET
a Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium létrehozásáról Kolozsváron
I. cikkely – E törvényrendeletnek a Monitorul Oficialban való megjelenésétől számított hatállyal Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] létesül Kolozsváron.
II. cikkely – A Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] a felsőoktatás működésére és megszervezésére vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján fog működni.
III. cikkely – A Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] a következő tanszéki, tanársegédi és adminisztratív állománnyal fog működni
[…]
VI. cikkely – a Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] ingyen fogja használni a volt Kolozsvári Magyar Állami Konzervatórium Mócok útja 5. sz. alatti épületét és ingóságait.
VII. cikkely – Az e törvényrendelettel létrehozott Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] állásainak betöltésére az 1946. április 1. utáni időszakban került sor.
A Művészetügyi Minisztérium 1946/1947. évi költségvetésébe fogja iktatni a létrehozott konzervatórium [Főiskola] működtetéséhez szükséges személyi és anyagi kiadásokat fedező összeget.
Kelt Bukarestben, 1946. április 8. [miniszteri aláírások és a király ellenjegyzése]
Forrás: Monitorul Oficial, nr. 85., 1946. április 9.
A szövegből teljes egyértelműséggel kiderül, hogy az új intézményt a román felsőoktatás megszervezésére és működésére vonatkozó szabályok alapján, a király által ellenjegyzett alapító okmánnyal hozták létre, tehát nem "egy- vagy kétéves színészképző tanfolyamként indult", ahogyan azt a Magyar színháztörténet harmadik kötetében olvashatjuk (i.m. Budapest, 2005:1171). Az új intézmény elhelyezésének és anyagi-műszaki felszerelésének megoldására a román kormányzat – nyilván kisebb léptékben – ugyanazt a taktikát alkalmazta, ami a Bolyai Tudományegyetem esetében előző évben, 1945-ben már sikeresen működött: egy magyar állami oktatási intézményt úgy tudtak megszüntetni, hogy a kolozsvári magyarság várható ellenállását jórészt sikerült leszerelni egy magyar tannyelvű román állami oktatási intézmény indításával. A magyar lakosság ugyanis valamiféle jogfolytonosságot érzékelt a megszüntetett régi és a létrehozott új intézmény között, s ennek okán utólag, az 1948-as tanügyi reform idején még az adott épület és a felszerelés államosítását is könnyebben "emész- tette" meg.
3. Magyar Művészeti Intézet (1948–1950)
Esetünkben a történet 1949 elején fejeződik be, az 1948-as román tanügyi reform és államosítás jegyében és szellemében. 1948 őszén, a magyar tannyelvű konzervatórium átszervezése révén létrehozták a kibővített, három karral induló Magyar Művészeti Intézetet Kolozsváron. Az új intézmény vezetősége 1949. január 22-én beadványban kérte főhatóságától: adják át a jogilag már létrehozott, valójában azonban még működésképtelen új művészeti intézetnek az időközben megszüntetett magyar konzervatórium felszerelését.
Kolozsvári Magyar Művészeti Intézet,
1949. január 22., Kolozsvár, 47/1949. szám
Miniszter Úr,
Tisztelettel felterjesztjük itt csatolt mellékletünkben a volt Kolozsvári Magyar Magánkonzervatórium javainak leltárát, azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék elrendelni e javak átadását Intézetünk birtokába.
Kérésünk kedvező megoldása érdekében tudomására hozzuk, hogy Intézetünk – amelyet alig két éve hoztak létre, és súlyos anyagi nehézségekkel kellett megküzdenie – csak azáltal lett működőképes, hogy a volt Magyar Magánkonzervatórium rendelkezésünkre bocsátotta hangszereit, bútorzatát, könyvtárát stb., a mellékelt leltár szerint. Intézetünk működése ezek nélkül nem lett volna biztosítható, mert hangszereink száma (3 zongora, 2 pianínó) és bútorzatunk elégtelen lett volna az előadások megtartására. Az anyagi nehézségek miatt nem tudtuk beszerezni a szükséges hangszereket; [most] a felsőoktatás reformja nyomán jóval inkább kibővült intézetünkben az előadások elkezdését sem tudnánk biztosítani a volt Magyar Magánkonzervatórium javai nélkül.
A volt Magyar Magánkonzervatórium megszüntetése után a Kolozs megyei Kultúrfelügyelőség az 584/1948. aug. 26-i jegyzőkönyvében elvégezte e javak felleltározását, majd 1948. dec. 18-án a volt Magyar Magánkonzervatórium teljes vagyonát – a tekintetes Minisztérium újabb rendelkezéséig – a mi Intézetünknek adta át megőrzés végett.
A Közoktatásügyi Minisztériumnak a közjavak felleltározására vonatkozó 28776. sz. rendelete értelmében a volt Magyar Magánkonzervatórium minden vagyontárgya intézetünk leltárába került, az eredetét feltüntető megjegyzéssel. Tekintettel arra, hogy új tanév küszöbén állunk, tisztelettel kérjük felterjesztésünk sürgős és kedvező megoldását.
Kérjük, fogadja megkülönböztetett tiszteletünket és nagyrabecsülésünk kinyilvánítását.
Igazgató [Egyetemi] első titkár
[olvashatatlan] [olvashatatlan]
Forrás: Kolozsvári Állami Levéltár, 1188. fond, 113. dosszié
A szöveg egyértelműen bizonyítja, hogy 1946-ban a haszonkölcsönként átengedett, majd 1948-ban a hivatalosan államosított magyar konzervatóriumi felszerelés sorsdöntő jelentőségű volt a Zene- és Színművészeti Főiskola, illetve a Magyar Művészeti Intézet indulásában; jól érzékelhető, hogy a bukaresti kormányzat egyik esetben sem gondoskodott a létrehozott új oktatási intézmény kellő felszereltségéről, de mindkét esetben számításba vette a kolozsvári magyar egyesületi zeneiskola vagyonának felhasználását erre a célra.
Hamarosan sokatmondó válasz érkezett a Magyar Művészeti Intézet beadványára. A válasz gordiuszinak nevezhető; a bukaresti minisztérium ugyanis a felszereltség nehéz kérdését egyetlen jól irányzott csapással megoldotta:
"47/1949. sz. felterjesztésükkel kapcsolatban közöljük, hogy a 176/1948. aug. 2-i törvényrendelet értelmében a volt Kolozsvári Magyar Magánkonzervatórium leltára Minisztériumunk tulajdonába megy át, és azt az Önök intézete részére kiutaljuk."
Kolozsváron 1946–1954 között, az ekkor formálódó, többször átszervezett romániai magyar felsőfokú színészképzés újabb és újabb intézményi és személyi változásaiban Szabó Lajos vezetői működése jelentette a stabilitást és a folytonosságot. Az 1950-ben Kolozsváron létrehozott művészeti főiskola, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanszékvezető tanára és tanulmányi igazgatója volt; 1954 őszén együtt költözött az áthelyezett intézettel Marosvásárhelyre, ahol az eredeti nevét változatlanul megtartó színészképző intézet tanára és rektora nyugdíjazásáig (1976). A visszaemlékezők egybehangzóan karizmatikus vezetőként idézik alakját: pályájának ez a három évtizede elválaszthatatlan része lett, és máig érezhetően beépült az általa vezetett intézmény történetébe – gondoljunk itt elsősorban a rektorsága idején épült Stúdió Színházra.
Lázok János
Népújság (Marosvásárhely)

Egyházak segítik a tankönyvellátást
A Kolozsváron zajló ökumenikus vallásolimpia alkalmával tegnap a történelmi magyar egyházak képviselőivel találkozott Király András RMDSZ-es oktatási államtitkár. A zártkörű tanácskozás után az államtitkár a Szabadságnak elmondta: megállapodtak abban, hogy ezentúl a történelmi magyar egyházak és az oktatási minisztérium Kisebbségi Főosztálya legalább évente kétszer megbeszélést folytat.
– A történelmi magyar egyházak vezetői mindig felelősségteljes hozzáállást tanúsítottak a romániai magyar közoktatás iránt, legyen szó beiskolázásról, pályaorientációról, tantervekről vagy tankönyvkiadásról. Megállapodtunk, hogy az egyházak képviselői aktívan bekapcsolódnak az iskolai vallásoktatás új tanterveinek kidolgozásába és segítik a tankönyvellátást is – nyilatkozta lapunknak Király András.
Szabadság (Kolozsvár)

Megtartotta küldöttgyűlését az RMPSZ
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos küldötteinek jelenlétében, április 23-án a Teleki Oktatási és Módszertani Központban Szovátán tartotta meg küldöttgyűlését.
Az ülés résztvevőit köszöntötte dr. Nagy Éva, a Nemzeti Nevelési és Tudományos Kutatási Minisztérium, Kisebbségi Oktatásért Felelős Államtitkárság kabinetigazgatója, aki beszédében a pedagógusok munkáját, a gyermekek szakmai fejlődésének érdekében kifejtett elkötelezett tevékenységüket méltatta. Kitért az anyanyelvi oktatás fontosságára, felhívta a figyelmet a román oktatási minisztérium rendeletére is, amely jóváhagyta a magyar nyelven tanuló negyedik osztályosok specifikus román nyelv és kommunikáció tankönyvét. Idén ősztől életbe lép a 4. elemiseket érintő új tanterv is, melynek alapján a kisebbségi osztályokban már nem úgy fogják tanítani az ország nyelvét, mint román anyanyelvű társaiknak. Jó hírrel szolgált azoknak az érettségiző diákoknak is, akik felsőfokú tanulmányaikat külföldön szeretnék folytatni, hiszen idén lehetőségük lesz előrehozott érettségin való részvételre.
A határon túli magyar oktatás sorsát Magyarország kormánya továbbra is kiemelt fontosságúnak tartja, továbbra is számítanak az együttműködésre. Megköszönve a szövetség sokoldalú munkáját, a magyar kormány stratégiai szövetségesének nevezte az RMPSZ-t dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul. A pedagógusok munkáját globális kihívások nehezítik, hiszen válságba kerültek a közösségi és nemzeti értékek, előtérbe került az anyagi, egyéni érvényesülés. "Kívánom, hogy minél több lakója legyen ennek a hazának" – az itthon maradásra, a közösségi értékek és a nemzettudat megőrzésére bátorította beszédében a jelenlevőket a főkonzul.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója, dr. Kaposi József levélben üdvözölte a küldöttgyűlést, méltatva a két szervezet közötti kiváló szakmai partnerséget.
A küldöttgyűlés rendkívüli napirendi pontjaként az RMPSZ Országos Elnöksége az Ezüstgyopár díj aranyfokozatával jutalmazta dr. Zsigmond Barna Pál főkonzult, a nemzeti közösségünkért végzett áldozatos tevékenységének és felelősségteljes szolgálatának elismeréseként.
A díjat Burus- Siklódi Botond elnök, Halász Ferenc és Virág Erzsébet alelnökök adták át. Dr. Zsigmond Barna Pál tevékenységét Lászlófy Pál István tiszteletbeli elnök méltatta.
A küldöttgyűlést és az Ezüstgyopár díjjal kitüntetett főkonzult a sóváradi Szószékdöngető gyermek-néptánccsoport rövid előadással köszöntötte.
A küldöttgyűlés a 2015. évi szövetségi tevékenységet összefoglaló elnöki beszámolóval folytatódott. Burus-Siklódi Botond beszámolójában kitért a Gál Kelemen, Teleki, partiumi és székelyföldi oktatási és módszertani központok, a Bolyai Nyári Akadémia, az RMPSZ-könyvtárak, a moldvai csángómagyar oktatási, a Szülőföldön magyarul és a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve programok, valamint az Erzsébet-tábor, az Ábel Kiadó és a Tokimpex Kft. tevékenységére.
Az elnöki beszámolót követően a cenzorbizottság jelentése hangzott el, majd a vita és hozzászólások keretében a központvezetők, programfelelősök, valamint a gazdasági vállalkozások vezetői vázolták 2015-ös tevékenységeiket és 2016-os programjaikat. A küldöttgyűlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a bemutatott tevékenységi beszámolókat.
Népújság (Marosvásárhely)

Kell a felzárkóztatás a felsőoktatásban
Felzárkóztatással próbálják pótolni a felsőoktatási rendszer hiányosságait az erdélyi magyar egyetemek. Az intézmények lapunk által megkérdezett vezetői a Számvevőszék jelentésére reagálva elismerték, hogy a felvételik hiánya miatt felkészületlenebbek a jelentkezők, és azzal is egyetértenek, hogy változtatni kellene a jelenlegi fejkvótaalapú rendszeren.
Az összromániai egyetemekre vonatkoztatva valószínűleg helytállóak a Számvevőszék múlt heti jelentésének megállapításai, ám a kolozsvári Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) esetében más a helyzet – jelentette ki a Krónikának Soós Anna.
A BBTE rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője elmondta, az utóbbi években nőtt a hallgatóik száma, és meglátása szerint a jól felkészült diákok száma sem változott alapvetően, csak mivel megnőtt a létszám, kevésbé láthatók. A hallgatók közötti tudásbeli különbségeket úgy próbálják pótolni, hogy felzárkóztató előadásokat tartanak, mondta Soós Anna, aki szerint a végzősök elhelyezkedésével sincs gond. Az egyetem valamennyi szakján készített felmérésből az derül ki, hogy a végzősök 85 százaléka megtalálja az állást, amit szeretne, fejtette ki.
A rektorhelyettes ugyanakkor egyetért a Számvevőszék azon javaslatával, miszerint a jelenlegi fejkvótarendszer helyett teljesítményalapú finanszírozást kellene bevezetni. „Évek óta ezt szorgalmazzuk, hiszen a jelenlegi fejkvótaalapú rendszer nem elég a minőségi munka elvégzésére. Több ízben javasoltuk az oktatási minisztériumnak, hogy a finanszírozás odaítélésekor vegye figyelembe a diákok és a tanárok eredményeit. Másrészt erőteljesen kellene támogatni a kutatást, hiszen ezzel lehet valóban hatékonnyá tenni az oktatást" – szögezte le Soós Anna.
Nem vált be a bolognai rendszer
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) sem csökkent a létszám az utóbbi években, még a tandíjas helyeken sem, szögezte le lapunknak Dávid László rektor. Mint rámutatott, a környező országokkal, például Magyarországgal ellentétben, Romániában a bolognai rendszer bevezetése után növelték az egyetemi szakok számát, így egy-egy szakra kevesebben jelentkeznek.
Más országokhoz hasonlítva hazánkban valóban sok az egyetem és nagy a szórás, a legjobb felkészülést biztosító tanintézetek mellett több tízezer végzőst kibocsátó „diplomagyárak" is működnek, részletezte. Dávid László szerint Romániában a bolognai rendszer nem megoldotta, hanem megnehezítette az egyetemi oktatást, hiszen az alapképzés a tudomány területén kellene felkészítse a diákot, a szakmát pedig a mesteri képzés során sajátíthatná el, ám nálunk sokan a mesterire olyan képzési formaként tekintenek, amit munka mellett is el lehet végezni.
Dávid László szerint a diákok középiskolai felkészültsége sok kívánnivalót hagy maga után, amit az érettségi eredmények is bizonyítanak. „Nem olimpiász- szintű ismereteket várunk el, ám gyakran az alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában. Ilyen esetekben kötelező felzárkóztató felkészítőkön kell részt vegyenek, és az előadások után vizsgázniuk kell" – fejtette ki. Szerinte az általános színvonal csökkenése részben azzal is magyarázható, hogy az egyetemek zöme megszűntette a felvételi-rendszert. A Sapientián már eddig is több szakra felvételizni kellett, és idéntől tovább növelik ezek számát, mondta.
Nagy a lemorzsolódás
A magyar egyetem már évekkel ezelőtt igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatot a munkaadókkal, hogy a hallgatók ne csak akadémiai tudást szerezzenek, hanem a szakmát is megtanulják, ám Dávid László szerint a képzés során nem lehet kizárólag a munkaadók igényeit figyelembe venni. „Egy frissen végzett informatikustól azt várják el a munkaadók, hogy ismerje a technológiát, ám ez a tudása 5–8 év alatt elévül, ezért a rövid távon gyakorlatba ültethető tudás mellett azt is meg kell tanulnia, hogyan fejlessze magát" – példázódott.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkaerőpiacon vannak keresett szakok, ám épp azon szakmákban a nehezebb elhelyezkedni, melyek a legnépszerűbbek a fiatalok körében. „Meg kell érteniük, nem az a fontos, hogy három-négy év jól teljen az egyetemen, hanem hogy megalapozzák a jövőjüket, és a következő évtizedek teljenek jól" – magyarázta.
A rektor szerint a jelenlegi finanszírozás is lehet teljesítményalapú, ha az egyetemek komolyan veszik, és nem engedik harmad-negyedévre azt, aki nem érdemli meg. „Nálunk vannak olyan szakok, ahol 50 százalékos a lemorzsolódás, de nem tartunk meg egy diákot csak azért, hogy ne veszítsük el a finanszírozást. Az a célunk, hogy csak az jöjjön hozzánk, aki valóban tanulni akar, és a nálunk megszerzett oklevél garancia legyen a tudásra" – összegzett Dávid László.
Kevésbé motiváltak az orvosjelöltek
Romániában valóban sok az egyetem, így egy állami magyar egyetemnek is lenne helye – jelentette ki a Számvevőszék jelentését kommentálva Szabó Béla. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának alelnöke úgy véli, a hazai felsőoktatásban túlkínálat van, és ez többnyire nincs összhangban a piaci kereslettel. Az orvosi szakma ellenben keresett, ha nem itthon, külföldön mindenképpen találnak állást végzőseik, így a hallgatók száma évek óta stagnál.
A felkészültség ellenben valóban más minőségű: míg régen a felvételin az volt a szempont, hogy mennyi könyvet magol be a leendő orvos, ma arra kellene megtanítani a hallgatókat, miként bánjanak a beteggel, illetve, hogy a világhálón hol találják meg az ismereteket, vélte a professzor. Rámutatott: a MOGYE-n gondot jelent, hogy a kórházi ágyszámhoz viszonyítva túl sok a diák, „nem jut beteg minden hallgatónak".
Szerinte a fiatalok részéről már nincs akkora érdeklődés, mint régen, nem annyira motiváltak a szakma elsajátításában, ennek az egyik magyarázata az, hogy hat év egyetem után még mindig nem dolgozhatnak, kénytelenek szakosodni. Aki szemésznek készül, arra gondol, hogy minek tanulja meg részletesen a fertőző betegségeket, példálózott Szabó Béla. Hozzátette, évekkel ezelőtt a hatezer végzős 1900 rezidenshelyre vizsgázott, most az ötezer végzős 3900 rezidenshelyre pályázhat, sőt újra ki kellett írni a vizsgát, mert a rosszul fizetett, nem túl népszerű szakokat senki nem választotta.
„Ezt a jelzést figyelembe kellene vegyék a döntéshozók" – szögezte le a professzor. A teljesítményalapú finanszírozásról kifejtette, a felsőoktatásban nehezen mérhető a teljesítmény, hiszen lehet, hogy egy oktató kitűnő eredményeket mutat fel a tudományos kutatás terén, ám egy másik kollégája többet és jobban foglalkozik a diákokkal.
Egyetemisták „fedezet nélkül"
Míg a Számvevőszék jelentésében úgy véli, a közoktatás nehéz helyzete is hozzájárul a felsőoktatás színvonalának romlásához, Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint az egyetemek is felelősek ezért. Kifejtette: amíg kevesebb volt a tanintézet és felvételit szerveztek, jobban megszűrték a jelentkezőket, csak megfelelő szintű alaptudással lehetett bejutni. Amióta több az egyetem és megnőtt a helyek száma, egy réteg valójában „fedezet nélkül" kerül be a felsőfokú oktatási rendszerbe, mondta. A főtanfelügyelő attól tart, hogy a jelenség a jó nevű elméleti középiskolákban is megismétlődhet. „Nagy a kereslet irántuk, a nagyobb finanszírozás érdekében a tanintézetek vezetői több osztály indítását kérik, ám ez a minőség rovására mehet" – mutatott rá Kiss Imre.
Mint arról beszámoltunk, a Számvevőszék a romániai felsőoktatás helyzetéről készített jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyre több egyetem és a felvételi rendszer kiiktatása miatt az elmúlt években jelentősen csökkent a színvonal. A kínálat ráadásul nincs összhangban a munkaerőpiaci kereslettel, állítja a Számvevőszék, amely szerint ezzel magyarázható, hogy egyre több a diplomás munkanélküli.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Iskolai diszkrimináció pünkösd másodnapján
Diszkriminatívnak, alkotmány- és törvényellenesnek tartja az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke, Asztalos Csaba, valamint az oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára, Király András, hogy Marosvásárhelyen egyes iskolavezetők nem tették lehetővé a magyar pedagógusok és diákok számára, hogy otthon ünnepeljék pünkösd másodnapját.
Amikor az európai kereszténység húsvétja (és értelemszerűen pünkösdje) egybeesik az ortodox ünneppel, nem jelent gondot a törvény által biztosított szabadnapok „megszerzése". Sokkal nehezebb ezeket kicsikarni akkor, amikor a nyugati és keleti egyházak ünnepnapjai között többhetes eltolódás van.
Húsvéthoz hasonlóan a pünkösd is ,,mozgó ünnepnek" számít, ráadásul az idén felekezetenként más-más hétvégére esett. Elviekben a romániai jogszabályok lehetővé teszik, hogy ki-ki felekezete ünnepnapján kapjon szabadságot. A törvény előírja, ha egy cégnél, intézménynél román és magyar alkalmazottak egyaránt dolgoznak, a magyarok május 16-án, a románok pedig az ortodox pünkösd másodnapján, azaz június 20-án legyenek szabadok.
A hivatalos ünnepnapok kiadása szabadnapként a magáncégek esetében is kötelező, ha azonban behívják dolgozni alkalmazottaikat, kötelesek túlórát fizetni, ugyanúgy, mintha szombaton vagy vasárnap dolgoztatnák az alkalmazottakat. Ugyanakkor azok az alkalmazottak, akik kénytelenek dolgozni a munkaszüneti napokon, megfelelő szabadidőt kell kapjanak az elkövetkező 30 nap leforgása alatt. Amennyiben indokolt esetben nem lehet szabadnapot adni, a hivatalos ünnepnapon kifejtett munkáért pluszjuttatást kell adni az alapfizetésre, ennek értéke pedig nem lehet kevesebb, mint a normál munkaidőben kifejtett munka ellenértékének száz százaléka.
Mindennek ellenére – amint azt lapunkban is jeleztük – Marosvásárhelyen nem minden esetben tartották tiszteletben a római katolikusok, reformátusok, unitáriusok és evangélikusok vallási jogait. A Mihai Eminescu Pedagógiai Gimnáziumban például az óvodások és a 9–12. osztályos diákok hétfőn is iskolába mentek.
Asztalos: a törvénykönyv világosan fogalmaz
Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke szerint szomorú, hogy Romániában a legtöbb állami intézményben – nem csupán az iskolákban – a vallási kisebbségekhez tartozó alkalmazottaknak meg kell küzdeniük a munkatörvény által szavatolt jogok tiszteletben tartásáért. „Egyértelműen diszkriminatív a döntés, mely húsvétkor vagy pünkösdkor munkára kötelez. A munkatörvény egyértelműen és tisztán fogalmaz" – jelentette ki lapunknak Asztalos.
Mint mondta, az iskolák esetében szerencsés lett volna, ha az oktatási tárca államtitkára egyidőben kiküldött körlevélben tisztázta volna a helyzetet. Király András államtitkár ezt húsvétkor meg is tette, és nem is gondolta volna, hogy pünkösdkor ismét szükség lenne a törvény egyértelműsítére. „Húsvétkor valóban gond volt egypár iskolában, most viszont senki nem jelezte a minisztériumnak, hogy az igazgatók nem tartják tiszteletben a törvényt" – mondta az RMDSZ-es államtitkár.
Amikor felemlegettük, hogy Marosvásárhelyen bizony voltak olyan vegyes tannyelvű oktatási intézmények, ahol a magyar aligazgatók asszisztálásával érte hátrányos megkülönböztetés a diákságot és a tanári gárdát, Király érdekesen reagált. „Marosvásárhely az a település, ahol nagy a szánk, de kicsi az erőnk. Nem vagyunk képesek elmondani, hogy a törvény szerint az ünnepnap nekünk is jár. Magyarán: magunk alatt vágjuk a fát. Ha megütnek jobbról, odatartjuk a bal orcánkat, és kérünk még egy pofont, mert így egyensúlyban maradunk" – élcelődött Király András az ortodox pünkösd megünneplésébe beleegyező magyar vezetők meghunyászkodó magatartása kapcsán.
Felvetésünkre, hogy a történtek után a CNCD nem indíthat-e vizsgálatot saját kezdeményezésére, Asztalos annyit mondott, hogy fontolóra veszik. Korábban a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) is diszkriminációt kiáltott.
A munkaügy másképp látja
Érdekes módon a munkaügyi felügyelőség Maros megyei vezetője, Eva Man meglehetősen sajátosan értelmezi az esetet. Az igazgatónő szerint az állami intézményekben fontolóra kell venni az etnikai és egyben vallási hovatartozási arányokat. „Ahol az alkalmazottak nyolcvan százaléka az ortodox pünkösdöt szeretné ünnepelni, nem lehet, hogy a többiek máskor kapjanak szabadnapot. Ami meg a tanügyet illeti, nem a mi feladatunk megmondani, hogyan döntsenek, hanem az oktatásügyi tárcáé" – vélekedett az igazgatónő. Mindemellett Eva Man védelmébe vette azokat az intézményvezetőket, akik miatt a magyar alkalmazottak nem kaptak szabadnapot hétfőn. „Ezzel nem követtek el törvénysértést" – szögezte le.
A néppárt lajstromos megoldást javasol
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) marosvásárhelyi szervezete egy, a párbeszéden és a kölcsönös tiszteleten alapuló megoldással rukkolt elő a hasonló gondok jövőbeni megelőzésére. Pálosi Csaba elnök szerint az efféle problémákat többnyire a kommunikációs akadályok okozzák. Éppen ezért a jövőben a néppárt az év elején eljuttatná a helyi, illetve központi hatóságokhoz a magyar vonatkozású egyházi és világi ünnepek lajstromát. „A cél, hogy vegyenek ezekről tudomást román ajkú polgártársaink, és akkor nem fordulhat elő, hogy húsvét másodnapján bírságolnak a parkolóőrök, behívnak ellenőrzésre a tűzoltóságra vagy a munkaügyhöz" – mondta Pálosi.
Hat héttel korábban, a nyugati kereszténység húsvétjakor a Marosvásárhely parkolóit ügykezelő Tracia Trade ügynökei megbírságolták azokat, akik – a hivatalos ünnepnapra hivatkozva – nem váltottak parkolójegyet. A tiltakozási hullámra reagálva a cég vezetői megígérték, hogy érvénytelenítik a büntetési jegyzőkönyveket. A történtek ellenére, pünkösdkor újból jegyvásárlásra késztették a gépkocsivezetőket.
Szucher Ervin |
Krónika (Kolozsvár)

Hiányosak a hatóságok statisztikái
A szülők külföldön, a gyerekek itthon
Egyre aggasztóbb statisztikák látnak napvilágot Romániában a külföldön munkát vállaló és gyermekeiket itthon hagyó szülők számát illetően, ezért kedden ebben a témában a fővárosban országos konferenciát szervezett a "Mentsétek meg a gyermekeket" szervezet az Országos Gyermekvédelmi Hatósággal, valamint a Tanügyminisztériummal közösen.
A hivatalos statisztikák szerint Romániában 85 ezer gyereknek dolgozik egyik vagy mindkét szülője külföldön. Tízből négy gyerek mindkét szülőjétől távol nevelkedik, vagy pedig az egyedüli családfenntartó szülő vándorolt ki. Viszont számos felmérés igazolja, hogy a hivatalos statisztikák a jelenségnek csupán egy szeletét tükrözik, ugyanis valójában országszerte 170-350 ezer közé tehető azon kiskorúak száma, akik ebben a helyzetben vannak.
A megyei tanfelügyelőségektől szerzett adatok alapján az elmúlt év végén 212 ezer gyereket hagytak itthon vendégmunkás szüleik, a szociális intézmények azonban csupán 85 ezer gyerekről tudtak. A különbség onnan adódik, hogy bár a törvény előírja, a szülők nagy része nem jelenti be távozási szándékát, és nem nevezi meg hivatalosan azt a személyt, akire távolléte alatt a gyermekeit bízza. Az iskolák jobban belelátnak a családok helyzetébe, míg a hatóságok csak azokról az esetekről szereznek tudomást, amelyeket az önkormányzatok szociális dolgozói jelentenek nekik. A 2013 októberében napvilágot látott törvénymódosítás értelmében a szülők távozásuk előtt negyven nappal kötelesek bejelenteni a helyi önkormányzat szociális osztályán, hogy elhagyják az országot, és megnevezni azt, akire a gyerek felügyeletét bízzák, hogy majd bírósági végzéssel teljes jogú képviselőként ismerjék el az illetőt.
A "Mentsétek meg a gyermekeket" szervezet lapunkhoz eljuttatott közleményéből viszont az is kiderül, hogy valójában a tanfelügyelőségek által a rendelkezésükre bocsátott statisztikák sem fedik teljesen a valóságot, ugyanis csupán a beiskolázott gyerekekre vonatkoznak. Nem szerepelnek benne azok a kiskorúak, akik még nem óvodaérettek vagy akik kimaradnak az iskolából.
A konferencián több mint kétszáz szakember vett részt, a megyékben működő gyermekvédelmi igazgatóságok, tanfelügyelőségek képviselői, szociális munkások. A tanácskozás célja rávilágítani, hogy szükség van a különböző intézmények közötti közreműködésre annak érdekében, hogy a hatóságok minden egyes esetről tudomást szerezzenek és a gyerekeknek segítséget tudjanak nyújtani. A "Mentsétek meg a gyermekeket" szervezet 2010 óta működtet programokat tizenhét településen (többek között Marosvásárhelyen és Segesváron is), zömében nappali központokban foglalkoznak tanórák után szakemberek a szülők nélkül nevelkedő kiskorúakkal.
A konferencián közzétett statisztikák szerint az elmúlt év végén Maros megyében a tanfelügyelőségi adatok alapján 4905 gyereknek dolgoztak külföldön a szülei, a megyei gyermekvédelmi igazgatóság nyilvántartásában viszont csak 1226 ilyen eset szerepelt. A legtöbb itthon hagyott gyereket Suceava, Iasi, Bakó megyékben tartják nyilván, mindenikben eléri a 14 ezret az érintett kiskorúak száma.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Hencz Hilda : Magyar Bukarest (Részletek) (10.)
Kezdetben a szabályzat a román nyelv és Románia történelmének oktatását csak akkor tette kötelezővé, ha az illető iskolába román gyermekek is jártak. 1903-ban Spiru Haret a királyi himnusz kötelező eléneklését is bevezette, a román nemzeti ünnepeken és iskolai ünnepségek alkalmából szervezett előadásokon is kötelezővé tette a hazafias dalokat, szavalatokat és a román népi táncokat. Haret szerette volna, ha a tanulók a szünetekben is románul beszélnek: „gyermekeink a tízperces szünet alatt nem társalognak eleget románul”, hányta a magyar iskolák vezetői szemére.
A magyar iskolában tilos volt a magyarországi történelem, földrajz és olvasókönyvek használata. Mivel nem voltak Romániában összeállított magyar tankönyvek, a bukaresti református közösség pályázatot írt ki, és egyidejűleg közzétette a Bukaresti Közlönyben a tankönyvekre vonatkozó előírásokat tartalmazó miniszteri rendeletet. (...)
Kertész József tanító, aki Bukarestben tanított 1893–1895 között, összeállított egy, az előírásoknak megfelelő olvasókönyvet a II–III. osztályok számára. Csak a tankönyv kéziratához sikerült hozzájutnunk. A kéziratban Kölcsey Himnusza és Vörösmarty Szózata is helyet kapott; megzenésítve mindkettő bekerült a református zsoltárok közé: a 346., Isten, áldd meg a magyart kezdetű, illetve a 408., Hazádnak rendületlenül... kezdetű zsoltárként. Ezt a két zsoltárt, az 55., a bibliai Dávidnak a Zsoltárok könyvéből átvett zsoltárával együtt aztán évtizedekre betiltották, mivel „sértik a román nép hazafias érzelmeit”. Az erdélyi református püspökség csak az 1999-es kiadásában vette vissza hivatalosan a három zsoltárt a zsoltároskönyvbe. Kertész tankönyvében volt egy Petőfi- és egy Arany-vers is, Benedek Eleknek egy elbeszélése és egy olvasmány a magyarok eredetéről. Mást semmit sem tudhattak meg a gyermekek Magyarországról; maga az ország neve is csak elvétve bukkan fel a 134 olvasmány során. A szerző különbséget tett a haza és az otthon közt, kijelentve, hogy a romániai magyaroknak Románia az otthonuk. A gyermekek mégiscsak megtudhattak egyet-mást Székelyföldről, két, az erdélyi tankönyvekből átvett olvasmányból.
Kertész tankönyvének eredeti része a románokról és Romániáról s elsősorban a magyar szórványról szól. Hét leckének a román történelem a témája: a fanarióta uralom, a Tudor Vladimirescu vezette felkelés, a román társadalom nagy változásai Cuza alatt, a függetlenségi háború, a plevnai és grivicai harcok, I. Károly király uralkodása. Más olvasmányok Románia természeti szépségeit és jelen megvalósításait mutatják be: a vasúti hálózatot, Sinaiát és Jászvásárt. Több olvasmány is szól a bukaresti magyarok életéről és foglalkozásaikról: a kocsigyártókról, kovácsokról, asztalosokról, kőművesekről, cipészekről stb. A magyarok békésen élnek együtt a románokkal és szeretik őket becsületességükért és szorgalmukért, állítja a szerző. Felsorolja a román városokat, ahol magyar iskola és templom van, és Mihály László etnográfus adatai alapján a moldvai és bukovinai magyar csángó falvakról is említést tesz. A tankönyv a szerző két saját fordítását is tartalmazza: a királyi himnuszét és egy, a Dâmbovița „édes vizéhez” szóló versét.
A tankönyvet jóváhagyták, és 1901-ben meg is jelent. A szerző legjobb szándéka ellenére a könyv a nemzeti történelem emlékezetből való kitörlésével fontos szerepet játszott a magyar szórvány asszimilációjában. 1904-ben több nagy botrány robbant ki az idegen iskolák nem megfelelő működése miatt; a hatóságok és a parlament figyelme elsősorban a Notre Dame de Sion bukaresti és vidéki ( Brăila, Galac és Jászvásár) katolikus iskolahálózatra irányult.
Az Oktatásügyi Minisztérium Állandó Tanácsa megvizsgálta az intézet ellen felhozott vádakat és ideiglenesen felfüggesztette működését. Csak néhány magas rangú ember közbelépésének köszönhették az enyhe büntetést, kiknek gyermekei ebbe a katolikus iskolába jártak; a tanulók közt ortodox papok leányait is megtalálhattuk.
Egy 1904-es parlamenti felszólalásban Petre Grădișteanu szenátor, aki ennek az iskolának, de a magyar református iskolának is esküdt ellensége volt, az idegen iskolák bezárását követelte. Spiru Haret elismerte, hogy ellenőrző eszközei korlátozottak, de már 1903-ban határozatban utasította a Notre Dame de Sion intézet iskoláit, hogy „a román nyelvet és vallást megfelelő módon tanítsák”, és a magyar iskolák csak azzal a „tételesen megszabott feltétellel” működhetnek, hogy „egyetlen román gyermeket se fogadnak”.
Spiru Haret álláspontja az idegen iskolákkal – és általában a nem románokkal – szemben egyre radikálisabbá vált, ahogy az a nacionalista iskoláról (Școala naționalistă) szóló brosúrájában is olvasható. Az idegen felekezeti iskolákat kimondottan veszélyesnek tartotta, és szigorú ellenőrzés alatt akarta tartani. „Valóságos államok az államban – mondta felháborodottan –, amelyekhez senki sem mer hozzányúlni.” Nem akarta, hogy külföldi tanárok tanítsanak ezekben az intézetekben, mivel szerinte ellenségesek voltak a román állammal szemben és a románok megvetésére tanították diákjaikat. Első ízben Haret hozta szóba azokat a más nemzetiségű – és mint ilyen, a román népszámlálásokon figyelmen kívül hagyott – román állampolgárokat, akik kompakt tömegben élnek „évszázadok óta itt letelepedve”. A bolgárok, ruténok, magyarok egész falvairól volt szó, akik elfogadhatatlan módon nem akartak megtanulni románul. A moldvai magyar falvakban a román állam iskolái, ahol kizárólag románul tanítottak, „üresen állnak”, és a gyermekek a „moldvai magyar gyerekek ábécéskönyvét” és a „romániai magyarok kalendáriumát” használják, utalt Poliány Képes Naptárára; ezek a könyvek minden háznál megvoltak, és a papjaik örök kárhozattal fenyegették azokat, akik román iskolába merészelték küldeni gyermekeiket. Azt állította, hogy „nem arról van szó, hogy elfelejtessük nyelvüket, azt megtarthatták”, de fel sem merült a nemzetiségi tannyelvű iskolák alapítása, hanem kizárólag román nyelven folyt a oktatás, a legjobb tanítók segítségével, akik ezért fizetéskiegészítést is kaptak. Ezzel megtörtént volna az asszimilálásuk: „mindenki egyesülése ugyanannak a hazaszeretetnek a jegyében”, ugyanis „egy állam egysége és ereje szükségessé teszi a területén élő nemzetiségek beolvasztását”.
A moldvai csángók elleni offenzívának több évtizedes múltja van a román politikában. Röviddel az 1857-es ideiglenes díván ülése után, Cuza idejében, egy szabófalvi származású képviselőjük révén a csángók román állampolgárokká váltak. Demény Lajos szerint ez a csángó képviselő Ioan Robu, jelenlegi bukaresti katolikus érsek őse volt.
Tudjuk, hogy volt egy szabófalvi származású, Mihai Robu nevű jászvásári püspök a két világháború között. A jászvásári papnevelde, a „janicsáriskola” végzettjeként 1924-ben nevezték ki. Netzhammer püspök így írt erről: „a nemzetiségiek, és mindenekelőtt a magyarok nemkívánatosak”. A román hatóságoknak nem kellett aggódniuk, a csángó püspök kijelentette ugyanis, hogy nincs módjában magyar iskolákat alapítani a csángóknak, és magyar papokat sem tud biztosítani számukra, mert „én nem csinálhatok nemzetiségi mozgalmat, nem is politizálhatok, mert az egyház célja a lelkiség”. Habár az 1866-os alkotmány biztosította a vallásszabadságot a csángóknak is, évtizedekig nyomás nehezedett rájuk, hogy megtagadják nyelvüket. Ismert egy magyar pap esete, aki feletteseitől szigorú megróvásban részesült, amiért magyarul merészelt misézni, merthogy ezzel a nyelvvel „kompromittálta a katolicizmust”. Közvetlenül az egyesülés után, az új kormány azonnal a csángók elrománosítását célzó politikába kezdett, V. A. Urechia, a vallásügyi osztály főnöke jogalkotási lépései révén, amely során a katolikusok is a román állam felügyelete alá kerültek volna. Kormányhatározattal megalapították a jászvásári katolikus püspökséget és papneveldét, azonban ezeket a határozatokat nem léptették érvénybe. Urechia mégis megszerezte a Román Fejedelemségekben tevékenykedő, a Propaganda Fide kongregációnak alárendelt katolikus papok beleegyezését a moldvai magyar papok eltávolításához. Teljesen azonban nem sikerült eltüntetnie őket, 1868-ban, a Forrófalvához tartozó csángó falvakat meglátogató I. C. Brătianu liberális politikus még magyar kémeknek titulálta őket.
A magyarok asszimilációjában döntő és áldatlan szerepet játszott a román állam fennhatósága alatt álló jászvásári katolikus püspökség. 1884-ben a moldvai egyházmegye 65 ezer hívőt számlált; gyanítható, hogy nagyrészük magyar csángó volt, ezt a feltételezést Netzhammer püspök is megerősíti. Véleménye szerint, amelyet jóval később, 1918-ban egy, az osztrák–magyar közös külügyminiszternek, Czernin grófnak benyújtott kérésében is kifejtett, szükséges, hogy a romániai hívek megőrizzék anyanyelvüket, a román kormánynak kötelessége nem gátolni az anyanyelvű hitgyakorlást, és „biztosítani utódaik számára, hogy megtanulhassanak legalább írni és olvasni anyanyelvükön”. Mintegy 80 ezer román állampolgárságú katolikus csángó élt, elsősorban Bákó és Roman körzetében, valamint 3000 bolgár katolikus a főváros környékén (Ciopleán és Popești-en). 1920-ban kijelentette, hogy a moldvai egyházközség „több mint nyolcvan százalékban földműves magyar csángóból” áll. A püspök hivatkozik egy, a D. Sturdza vezette román kormány és Dominicus Jaket jászvásári püspök közti titkos megállapodásra is, amelyben megtiltották a magyar nyelvű prédikációkat és hittanórákat a csángók számára. 1893-tól a katekizmust csak román nyelven tanították.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Anyanyelvünk ünneplőben
Gondolkodva, játékosan a helynevekről
A helyi közösséggel való szolidaritás, a kölcsönös bátorítás jegyében tartották meg Marosvásárhelyen az elmúlt hét végén A magyar nyelv napjait, amely három fontos eseményt foglalt magában: a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét, a Nyelvőrzés Sütő András Díjának átadását és az erdélyi magyar helységnevekről szóló szakmai konferenciát.
Székely ruhába öltözött kisiskolások sorfala fogadta pénteken délután a Kultúrpalota előcsarnokában a hármas eseményre érkező kis- és nagyobb diákokat, akik Erdély szinte minden vidékét képviselték, az őket kísérő pedagógusokat, a meghívottakat, a konferencia előadóit. A nagyteremben a műsorvezető Molnár Hajnal bátorította a résztvevőket anyanyelvünk szépségnek és gazdagságának felfedezésére, tudatos megőrzésére, védelmére.
A költészet nyelvén Kilyén Ilka színművésznő vallott anyanyelvünkről. Nem véletlenül volt a meghívott, hiszen ebben az évben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége neki ítélte a Nyelvőrzés Sütő András Díját.
Kilyén Ilka sokat tett azért, "hogy minden ellenkező törekvés dacára éljen és visszhangozzék a szép szó…, hogy élő valóságában találkozzunk azzal a gyönyörű nyelvvel, amelynek szolgálatára oly sokan felesküdtünk, és amelynek a rontására oly hihetetlen és érthetetlen irigységgel törnek mások" – hangsúlyozta laudációjában Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője. A díjat vastaps közepette Ördög Gyárfás Lajos, a szövetség ügyvezető elnöke adta át.
Marosvásárhely lakóitól függ, hogy anyanyelvünkre milyen évek, idők következnek a vendéglátó városban – hangzott el dr. Péntek János, a Babes- Bolyai Tudományegyetem nyelvészprofesszorának köszöntőjében. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke elmondta: nyelvi ügyekben közösségünk legnagyobb gondja a magyar nyelvnek a demográfiai, asszimilációs és migrációs apadás miatti térvesztése egy olyan időszakban, amikor sok provokáció éri: a nyelvhasználat korlátozása, tiltása, a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés. Ezért nemcsak ősszel és tavasszal kellene ünnepelni, hanem minden napot anyanyelvünk napjának kellene éreznünk. A civil bátorságot kell a fiatalokban látnunk és erősítenünk ahogy önmagunkban is" – zárta nyitóbeszédét Péntek professzor.
A következőkben Borsos Károly László minisztériumi tanácsos tolmácsolta kollégái üdvözletét az oktatási minisztériumból.
Az idegen nyelvekről nem mondhatunk le, de velük együtt érdemes újratanulni a magyart annak minden szépségével és gazdagságával. A megmaradást szolgálja továbbá, hogy jól kell tudni az ország nyelvét is. Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy az újabb módszertanok, kiírások, törvény-kiegészítések tömkelege borítja el az oktatásvezetőket. Követésük szinte lehetetlen, ezért segítséget kért a pedagógusoktól és szülőktől, hogy jelezzék idejében azokat az eseteket, amikor a magyar nyelvű oktatást hátrányos megkülönböztetés éri.
A megyei tanfelügyelőség részéről Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a helyhatóság részéről Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket.
A magyar nyelv használatával kapcsolatos mindennapi kihívásra akkor születik megnyugtató válasz, ha második hivatalos nyelvként országosan vagy legalábbis regionálisan hivatalossá válik. Mindannyiunk felelőssége, hogy a hétközna-pokban milyen intenzitással használjuk – jelentette ki az alpolgármester.
Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok főszerkesztőjének, a szövetség vezetőségi tagjának szavai után a Művészeti Líceum valamint a Kővirág együttes műsora zárta az ünnepélyes megnyitót.
Miközben a részt vevő diákok városnézésen és egyéb alternatív tevékenységeken vettek részt, a Kultúrpalota kistermében három előadás hangzott el a helynevek témakörében.
A konferencia vendége, dr. Hoffmann István professzor, aki a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékét vezeti,Levédiától Dunaújvárosig. A magyar településnevek változástörténete címmel tartott előadást e nevek történetéről, osztályozásáról, jellegzetességeiről, fontosságáról és változásairól.
Különösen a helybeliek, de a vendégek számára is tanulságos, színes előadásban számolt be Spielmann Mihály történész Marosvásárhely mostohán kezelt helyneveiről, amelyek az impériumváltásoknak megfelelően változtak a város története során.
Amint Csomortáni Magdolna előadásából kiderült, a székelyföldi településnevek esetében a névadás hasonlóan történt, mint a magyar nyelvterület más részein, előfordulnak a személynevekből alakult településnevek, katolikus vidéken a templom védőszentjének nevét kapta a helység is. Az előadások lejártával a résztvevők megkoszorúzták Aranka György szobrát.
Szombaton tartották a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt, amelyen a helynevekkel kapcsolatos meggondolkoztató, töprengésre, véleményalkotásra késztető, játékos feladatokon keresztül bizonyították a negyedikes, az általános iskolák felső tagozatára járó és a középiskolás diákok, hogy mennyire árnyaltan ismerik anyanyelvünket, hogyan tudnak a napi iskolás tananyagtól elrugaszkodva kreatívak lenni, s mennyire jártasak a helynevek világában.
Az értékelő tanárok szerint szinte minden szempontból felkészült volt a 90 résztvevő. Zsigmond Emese, aki a megnyitón szóvá tette, hogy a diákok egy része a műsor alatt sem tudott elszakadni a mobiltelefonjától, a díjkiosztó ünnepségen örömmel jelentette be, hogy a Bolyai János városában szervezett háromnapos együttléten a párhuzamosok találkoztak, sikerült megtörni őket, és összegyűjteni gyermeket és felnőttet a vetélkedő élményközösségében. Elgondolkodtató írásos dokumentumok születtek az árvákról, a katonákról, a felnőttek társadalmáról, a vetélkedőről, tanítónőjükről és arról is, hogy a magyar szülőnek miért kell magyar tagozatra íratnia a gyermekét – tette hozzá. Ezt követően köszönetet mondott a szervezőknek, a Fejes Réka vezette tanítói közösségnek és a Kiss Tünde tanfelügyelő vezette magyartanárok közösségének, akik a gazdag, színvonalas, megható program során pontos, szép szervezéssel olyan mércét állítottak fel, "amit nem lehet felülmúlni".
Mind a 16 részt vevő negyedik osztályos csapat díjat, dicséretet kapott. Első helyen a marosvásárhelyi Művészeti Líceum IV. B osztályának csapata végzett. Második helyezést a Gyulakutai Általános Iskola negyedikes kisdiákjai értek el, a Dr. Bernády György Általános Iskola IV. E osztályának tanulói dicséretet kaptak.
Az általános iskolák felső tagozatára járó diákok teljesítményét Demeter Ignác magyartanár, zsűrielnök értékelte. Első helyen a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata végzett. Marosvásárhelyről az Európa Általános Iskola csapata kapott dicséretet, a Liviu Rebreanu Általános Iskola csapata pedig különdíjban részesült.
A középiskolások teljesítményéről Iszlai Enikő magyartanár számolt be. Az első díjat a Bolyai Farkas Elméleti Líceum csapata nyerte, második a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata lett, harmadik helyezést a Bolyai líceum másik csapata ért el.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Ördög Gyárfás Lajos ügyvezető elnök mondott köszönetet a versenyzőknek, a kiváló házigazdáknak, a diákokat felkészítő pedagógusoknak, a forgatókönyv összeállítóinak és levezetőinek.
A tartalmas, szép három napot, amelybe egy gernyeszegi kirándulás és a Maros Művészegyüttes előadásán való részvétel is belefért, a Művészeti Líceum diákjainak műsora nyitotta és zárta.
A háromnapos rendezvényt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Napsugár gyermeklap, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, a Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Marosvásárhelyi Református Kollégium szervezte. Társszervezők a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Posztgraduális képzésben oktatják az épített örökség felújítását
Két éves képzésben szerezhetnek oklevelet azok, akiket érdekel az épített örökség felújítása - hívta fel a figyelmet a Transylvania Trust Alapítvány.
A Transylvania Trust Alapítvány kezdeményezésére a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelemtudomány és Filozófia Karán 1998 októberében Épített örökség felújításra szakosító posztgraduális oktatás indult az oktatási minisztérium 4223/1998 számú rendelete alapján. A tanfolyam jelenleg a 2011-ben elfogadott 1-es számú oktatási törvény alapján működik, hivatalos megnevezése: Folyamatos szakképzési és szakmai fejlesztési program az épített örökség felújítása témakörében. Célja – figyelembe véve az erdélyi építészeti örökség gazdagságát és állapotát – felsőfokú végzettségű épített örökség védelemmel foglalkozó szakemberek képzése.
A távoktatásként működő tanfolyam időtartama két év, azaz négy félév 2016 októberétől – 2018 júniusáig, félévenként hat, három-három napos (csütörtök, péntek, szombat) konferenciával. A képzés 600 órából áll, 480 elméleti és 120 gyakorlati órát foglal magában.
A szakcsoportok – román és magyar nyelven – építészek, építőmérnökök, művészettörténészek, régészek és más felsőfokú végzettségű szakemberek számára indulnak, oly módon, hogy az általános jellegű közös tantárgyak mellett a hallgatók végzettségüknek megfelelő előadásokat látogathatnak.
A szakkifejezések megfelelő angol és román nyelvű elsajátítása érdekében a román és magyar csoport programjának 5 százaléka angol, ezen felül a magyar csoport előadásainak 25 százaléka román nyelven zajlik.
A gyakorlati órák helyszínei: szakosodott intézmények, műemlék-felújítási építőtelepek, illetve bel- és külföldi szakmai tanulmányutak. Az oktatók listája itt érhető el.
A posztgraduális képzést elvégző hallgatók az államvizsga dolgozat megvédése után – a 422/2001-es műemlékvédelmi törvényben előírt és az oktatási minisztérium által elismert – oklevelet kapnak, végzettségük: műemlék felújításra posztgraduálisan szakosodott szakember.
A tandíj 3200 lej/év (négy részletben fizethető).
Bővebb információkat a következő személyhez fordulhat: Berki Tímea programfelelős. E-mail: postgraduate@transylvaniatrust.ro, tel.: 0264 439858, 0745 585566.
maszol.ro

Orvosegyetem: harc az elviségért (Beszélgetés dr. Szabó Bélával, a MOGYE szenátusának alelnökével)
Kötelező reménykedés és hivatástudat, illetve bénító kilátástalanság között vergődik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) oktatói gárdája. Az „egyetembejáráson” dr. Szabó Béla, az egyetem szenátusának alelnöke volt a kísérőnk.
– Újra nyakunkon az egyetemi iratkozások. Idén mivel csábítaná Marosvásárhelyre az orvosnak tanulni készülőket?
– Talán azzal, hogy nem az igazi, nem az, ami megillet bennünket, de ez a részleges magyar nyelvű oktatás is indokolttá teszi, hogy fiataljaink ide jöjjenek tanulni. Az orvosegyetemek megszaporodásával kissé átrajzolódott a térkép, a Partiumból kevesebben jönnek Marosvásárhelyre. Nagyvárad amúgy is próbál nyitni, meglebegtette a magyar oktatás kérdését, de a sorok között olvasva úgy tűnik, ők sem akarnak mást, mint ami itt van. Nem beszélve arról, hogy nem rendelkeznek humán erőforrással, mert ha komolyan vesszük az akkreditáció kérdését, az nem megy, hogy egy debreceni professzor szabad délutánján átmegy Váradra, megtartja az előadásait, s már indul is haza. Messze állnak annak az előírásnak a teljesítésétől, hogy az oktatói kar hetven százalékának főállásúnak kell lennie. Oktatási színvonal tekintetében a hazai legmagasabb nívót hozzuk, magyar orvostanhallgató diákélet szempontjából pedig itt találkozik kihagyhatatlan lehetőséggel. – Az átalakuló világ orvosképzési elvárásaival is tartják a lépést?
– Hitem szerint ebben a tekintetben sincsenek különösebb lemaradásaink. Az orvosképzés kétségtelenül átalakult. Míg 20–25 évvel ezelőtt a hatéves egyetem befejezése után az államtól kapott munkahelyről különösebb továbbképzés nélkül bárki elaraszolgatott a nyugdíjig, ma rezidensvizsga nélkül szinte semmit sem lehet kezdeni az orvosi diplomával. Ennek visszaütője azonban az a mentalitás kialakulása, miszerint nem töröm össze magam, majd a rezidencia alatt megtanulom, amire ténylegesen is szükségem lesz.
– Mégis hiányérzetekkel küszködünk, ha a magyar nyelvű orvosoktatásra gondolunk. Ön szerint kihozzák a maximumot a pillanatnyi helyzetből?
– Ez már egy másik történet, hiszen megilletne minket, amiért évek óta küzdünk, s aminek mérsékelt sikeréért – vagy sikertelenségéért – elég sok szemrehányást kapunk. Elgondolkodtató azonban e jelenség körüli pszichózis: amikor tavaly abban csúcsosodott a gyógyszerészeti egyetem körüli akkreditációs botrány, hogy nem is hirdetnek meg helyeket, elgondolkodtató reakciók követték a blöff szintjén bedobott hírt. Nem az erdélyi magyar közvélemény jogos felháborodása következett – mi az, hogy nincs felvételi? –, hanem egyfajta pótcselekvést érzékelhettünk: ebben az esetben az erdélyi fiatal elmegy Kolozsvárra, a partiumi Magyarországra, a székelyföldi pedig nem gyógyszerész lesz, hanem vegyészmérnök. Holott az egész nem volt egyéb, mint a rektor újabb próbálkozása, hogy meddig lehet elmenni, hol húzódik a magyarok tűréshatára.
– Leltározzunk: mennyi valósult meg máig a két fél által aláírt hétpontos egyezményből, amely teljesítése előfeltétele volt annak, hogy a magyar tagozat visszatérjen az egyetem szenátusának vezetésébe? – A dolog máshonnan indult: egyszerűen „eladhatatlan” volt, hogy az egyetem vezetésében nincsenek ott a magyarok, ezért volt szükség a megállapodásra. A rektorhelyettes és a dékánhelyettesek kijelölésében egyetlen pontnál nem tudtuk érvényesíteni az akaratunkat. Egy másik pont – a magyar rektorhelyettes meghirdetheti a megüresedett állásokat, amelyekre van jelöltünk – egyáltalán nem valósult meg. Az első perctől kezdve arra igyekeztek leegyszerűsíteni a kérdést, hogy itt nem magyar főtanszékek létrehozása a cél, hanem a magyarok fel akarnak venni egy-két embert. A magyar tanársegédeknek járó nyelvi kompetenciák esetében azt hozták fel, hogy egyetlen fajta tanársegéd van. Amíg a helyzetünk nincs intézményesítve, rendszerint az történik, hogy az arányosságok miatt néha feltűnik egy-egy állás, de amint konkrét jelentkezőnk akad, máris eltűnik vagy tovább vándorol a meghirdetett munkakör. És mi tagadás, az emberek kezdtek belefáradni ebbe a szélmalomharcba. – Ezek az apró csetepaték részben mintha a magyar főtanszékek létrehozása elviségének feladását is jeleznék… – Valóban egyre kevesebbet beszélünk az eredeti törvényről. Még tagozati szinten is versenyfutássá alakult az egész, hogy a meglévő oktatók felnőjenek az előléptetési követelményekhez, míg a tagozat intézményes rendezésének ügye kissé háttérbe került. A hetedik pont egyébként éppen a főtanszékek létrehozása az akkreditáció után, nos, e pont bevitelén két órán át vitatkoztunk. A tárgyaláson jelen lévő miniszter asszony egy idő után maga ellenőrizte, mi kerül be a megfogalmazásba, mert előtte többször előfordult, hogy megegyeztünk egy dologról, s egészen mást láttunk papírra rögzítve. Viszont a tárcavezető másnap sajtótájékoztatón kijelentette, hogy főtanszékekről szó sem volt, holott ott szerepel a hetedik pontban. A mi végleges akkreditációnk 2014-ben érkezett meg azzal a zárójellel, hogy az akkreditációs bizottság, a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság bizonyos dolgokban még ellenőrző vizitet tart, de ettől még végleges maradt, ellenkező esetben a teljes egyetem akkreditációját is visszaminősítette volna. Habár a felsőoktatási minőségbiztosítási hatóság honlapján az szerepel, hogy végleges akkreditációval rendelkezünk, a felmérő vizitre hivatkozva az egyetem szenátusa nem tekinti azt véglegesnek, és nem hajlandó megalakítani a magyar főtanszékeket.
– Célt érhet ez a kifárasztásos technika?
– Fennáll a veszély. Arra mindig vigyáztak, hogy az oktatói létszám ne csökkenjen, inkább hozzánk arányították a diáklétszámot. A konfrontációt, a román kollégákkal be-beálló mosolyszünetet azonban mindenki másképp viseli. A legutóbbi, 2016. januári szenátusi választások egy dolgot mindenképpen bizonyítottak: a régi vezetés újratermelte önmagát, néhány kivétellel ugyanazok az emberek szavaztak ugyanazokra. Lélekben tehát változatlanul ugyanazt akarja a közösség, csak épp a mindennapok fáradsága halmozódik. A vezetőségből való korábbi kivonulásunkkal nem akartunk egyebet, mint feldobni a labdát – ami azonban a levegőben maradt, sőt, egyesek ellenünk fordították, mondván, hogy a kivonulásunkkal megszűnt a tárgyalási lehetőség. Amúgy szerintem túl sokat nem veszítettünk a másfél éves távolmaradásunkkal, a vezetőség nem állt le, összeállította például az akkreditációs dossziét, a tagozat tovább működött.
– Elképzelhetőnek tart bármilyen további visszarendeződést? Mi kölcsönözhetne az eddiginél erősebb hátszelet a harcukhoz?
– Elméletileg szinte bármit elképzelhetőnek tartok, de úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi az az állapot, amelyet a román többség még eladhatónak tart a közvélemény felé. Mindent kézben tartanak, a mi szenátusbeli 30 százalékos jelenlétünk számukra legitimáló és kényelmes, hiszen kétharmados többséggel bármit át lehet vinni. Minden egyes állásért hosszas tárgyalások zajlanak, s akár sikertörténetnek is eladhatnám, hogy kértünk öt állást, megkaptunk egyet-kettőt. Sok esetben azonban olyanokat vesznek fel, akiknek a magyar tagozat iránti elkötelezettsége már nem töretlen, a magyarnyelv-tudásuk is hiányos, de a magyar tagozat kötelékébe kerülnek. Egyesek még a diákoknak is igyekeznek elmagyarázni, hogy nem jó, ha csak magyarul tanulnak. Mi viszont azt az álláspontot képviseljük, hogy az előadások nyelve kizárólag magyar legyen, a gyakorlati oktatás pedig kétnyelvű, úgy, ahogy az a gyakorlatban régebben is zajlott, amikor a tanársegédek zöme még beszélte a magyar nyelvet. – Létezik új stratégia? Mit kellene másképp csinálni, ha az eddigi módszerek csak részeredményekhez vezettek? – Tárgyalásokkal legfeljebb néhány gyenge engedményt tudunk elérni. A törvény által is előírt lényegi dolgok esetében rendre befagynak a vizek. Változást január óta sem tapasztalunk, a javaslataink többségét az új szenátus is változatlanul leszavazza. 2011-ben, amikor az egyetem chartáját dolgoztuk ki, az a megegyezés született, hogy az orvosi karon három román és három magyar főtanszék legyen. A jelenlegi rektor, az akkori dékán 5:3-as változatot terjesztett a Kari Tanács elé, míg aztán az egészet le nem szavazták. Magánbeszélgetések során többen is igazat adnak nekünk, de amikor szavazni kell, ezek a voksok már nem léteznek. A megbélyegzést senki sem kockáztatja. – A diákok miben szenvedik meg leginkább ennek a kötélhúzásnak a következményeit? – A legelső chartakidolgozási ülésen az akkori rektorhelyettes asszony elénkbe tett egy olyan passzust, hogy az idegen nyelven tanulók negyedévtől kötelesek tudni románul. Mire én azt válaszoltam, hogy a mi diákjaink nem idegen nyelven, hanem anyanyelven tanulnak, román nyelvből pedig hasonló értékű érettségi vizsgát tettek, mint a román anyanyelvű fiatalok. Egy hónapra rá megjelent az a passzus, miszerint az orvos-beteg kapcsolattartás csakis román nyelven történhet. A magyar diákok többsége talán ismeri a román irodalmi nyelvet, a konyhanyelvet kevésbé, jönnek is rosszízű megjegyzések a gyakorlatok során. Kevésbé lenne traumatikus, ha a diák anyanyelvén kezdené el a gyakorlatot, s később tanulná meg a román szaknyelvet. Ennek ellenére immár jogerős bírósági ítélet mondja ki, hogy a MOGYE-n törvényesen tartják a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára is román nyelven a gyakorlati oktatást.
– Miben reménykednek, mi billentheti jó irányba ezt a folyamatot?
– Csakis a tagozat intézményesítése. Abban az esetben ugyanis a mi jelenlegi 30 százalékunkon belül megilletne az állások bizonyos százaléka, így tudnánk némileg tervezni. Azaz nem rögtönözni kellene, hanem egy-két év alatt ki tudnánk nevelni egy embert egy bizonyos munkakörre. Kiküszöbölhető lenne annak a veszélye, hogy ránk mutogassanak: ott az állás, de nincs emberetek rá. Elméletileg rendelkeznünk kellene harminc szükséges végzettségű ifjúval, akik azért tengődnének, hátha egyszer lehetőségük nyílik beugrani a képletbe. Valljuk meg, ez nem életszerű, és nem is
elvárható. – Milyen jövőképet kínálnak ma a MOGYE iránt érdeklődőknek?
– Egy gyönyörű hivatás perspektíváját, illetve azt, hogy nem lesz kevesebb hely magyar oldalon, mint az elmúlt években, azaz 135 a medicinán, 40 a gyógyszerészetin, 35 a fogászaton, illetve 15 az asszisztensképzőn. A többi mindannyiunkon múlik.
DR. SZABÓ BÉLA
A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának alelnöke, szülész-nőgyógyász szakorvos, orvosi szakíró, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár. Nagyváradon született 1957. szeptember 25-én. Középiskoláit Margittán, egyetemi tanulmányait a marosvásárhelyi OGYI általános orvosi karán végezte (1983). 1985-ig Marosvásárhelyen rezidens, utána a marosvásárhelyi szülészeti és nőgyógyászati klinika tanszékén gyakornok, tanársegéd (1991), adjunktus (2000), előadótanár (2003), majd egyetemi tanár (2006), 2008-tól tanszékvezető. Az orvosi kar dékánhelyettese, a MOGYE szenátusának 1990-től a tagja. A Román Szülészet-Nőgyógyászati Társaság tagja, 2003–2005 között ügyvezető elnöke, 2006-tól regionális alelnöke a Román Perinatológiai Társaságnak, a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaságnak (1996), választmányi tagja az EME Orvostudományi Szakosztályának (2001), a European Menopause and Andropause Societynek (2003). Maros és Hargita megye szülészeti és nőgyógyászati ellátásának fő metodológusa (2002), az Egészségügyi Minisztérium Nőgyógyászati Szakbizottságának tagja (2006). Díjak, elismerések: a Román Oktatási Minisztérium (2004) és a Swiss Agency for Development and Cooperation emlékplakettel jutalmazta.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Másolatok nélkül
Egyre elégedetlenebb a fiatal generáció amiatt, hogy az egészségügy és a tanügy fontos területeit is zavaros ügyletek, átláthatatlanság és széles körű korrupció jellemzi.
A doktori disszertációkat másolásos módszerrel összehozók (köztük közéleti szereplők, így Victor Ponta volt miniszterelnök, Gabriel Oprea korábbi, illetve Petre Tobă jelenlegi belügyminiszter) gyakorlata, a csalások és szellemi „lopások" immár bevettnek számító szokása ellen is szót emeltek a fiatalok. Az egyetemi hallgatók országos szövetsége közleményben adott hangot elégedetlenségének: mint írják, csalódottak, mert sem a parlament, sem pedig az egyetemek nem tesznek hatékony, határozott lépéseket a plágiumok kiküszöbölésére – holott megannyi közszereplő csalására fény derült. Azt is nehezményezik, hogy az illetékesek azok után sem tettek konkrét lépéseket, hogy kiderült, számos egyetemi tanár hozzájárult a börtönökben születő „tudományos munkák" megjelentetéséhez.
A rendszer átláthatóvá tételének folyamata akadozik: a Címeket, Diplomákat és Egyetemi Bizonyítványokat Hitelesítő Országos Tanács (CNATDCU) – amelyet az oktatási minisztérium bízott meg a múlt hónapban azzal, hogy kivizsgálja a közszereplőket érintő plágiumügyeket – nem biztos, hogy helyt ad a korábbi szakértői következtetéseknek, amelyek igazoltnak látták a másolás tényét. A testület a közszereplők ügyében is vizsgálódik, viszont megkérdőjelezhető a hatékonysága, hiszen összetétele alig változott 2012 óta, amikor Victor Ponta miniszterelnök doktori disszertációja kapcsán először kerültek a figyelem középpontjába a plágiumügyek. Az egyetemisták szövetsége azt kéri, az illetékesek sürgősen tegyék átláthatóvá az akadémiai címek odaítélésének folyamatát, tegyenek konkrét lépéseket a szellemi lopások gyanúja ügyében, és annak megelőzése érdekében is, hogy az egyetemisták körében is továbbterjedjen a csalás gyakorlata. Az egészségügyi rendszer átláthatatlanságát is nehezményezi a fiatal generáció.
A közvéleményt mélyen felkavaró fertőtlenítőszer-botrány egyik fejezetét követően azt mondta a miniszterelnök, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy „tisztába tegye" az egészségügyet, viszont az alkalmazottaknak is hozzá kell járulniuk a rendszer megjavításához, több fiatal orvos úgy nyilatkozott, hogy ha nagyobb teret engednének az ifjúságnak, talán hatékonyabban meg lehetne változtatni a pozíciókba való belemerevedés, a jól bevált csúszópénzes szokások, a korrupció jellemezte egészségügyet. A fiatalok egyre határozottabban és gyakrabban lépnek fel a korrupció ellen, ennek pedig üzenetértéke van: egyértelmű, hogy e tekintetben nem akarnak az előző generációk „másolatai" lenni. Erre a szándékra pedig minden kétséget kizáróan szükség van a hazai egészségügy és oktatásügy „vérfrissítéséhez".
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Hivatalban marad a magyar helyettes főtanfelügyelő
Sikeresen veresenyvizsgázott a helyettes főtanfelügyelői tisztségért Halász Ferenc, így továbbra is képviselheti a magyar oktatás ügyét a Temes Megyei Tanfelügyelőség vezetőségében. Az egy évvel ezelőtt kiírt versenyvizsga során Halász Ferenc, Cornel Petroman és Aurelien Sima akkori helyettes főtanfelügyelők visszaléptek az első vizsga után, arra hivatkozva, hogy nem volt idejük felkészülni a megmérettetésre. Halász Ferenc ideiglenes kinevezéssel továbbra is tisztségben maradhatott, és az Oktatási Minisztérium által újból meghirdetett versenyvizsgát sikeresen letette. Halász Ferenc a Temes Megyei RMDSZ hivatalban levő elnöke.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Több tízezer hiányzó diák – Megkezdődött az érettségi
Több mint 46 ezer tizenkettedikes diák nem iratkozott be az idei, hétfőn elkezdődött érettségire. Az oktatási minisztérium tájékoztatása szerint a vizsgán országos szinten 115 ezer, a középiskolát idén elvégzett tanuló vesz részt, illetve további 22 ezer olyan fiatal, aki a korábbi években végzett.
Az országos tanügyi informatikai rendszer adatai szerint ehhez képest a 2015/2016-os tanévben több mint 161 ezer diákot tartanak nyilván a tanintézetek végzős évfolyamain. Klaus Johannis államfő a több tízezer hiányzó érettségizővel kapcsolatban Facebook-oldalán úgy fogalmazott: komolyabb erőfeszítésre van szükség a tanügyi rendszer reformjához, hogy minden tanulónak képességeihez mérten biztosítani lehessen az oktatás összes szintjéhez való hozzáférést. „Nem engedhetjük meg, hogy a fiatal generáció ilyen nagy hányada ne kapjon esélyt arra, hogy beilleszkedjék a munkaerőpiacra” – vélekedett az államelnök, aki egyúttal sok sikert és kiváló eredményeket kívánt az érettségin részt vevő végzősöknek.
Az idei megmérettetés egyik újdonsága, hogy a dolgozatokat nem fogják automatikusan más megyében javítani, erre csak abban az esetben kerül sor, ha az érettségit felügyelő országos bizottság így határoz. A 137 ezer vizsgázó diák közül 133 ezren végeztek nappali tagozaton. A diákok az első három napon román nyelv és irodalomból szóbeliznek, ezt pedig a június 15-e és 17-e között sorra kerülő magyar nyelv és irodalom szóbeli próba követi. A számítógépes ismeretek és az idegen nyelv szóbelit követően július 4-én kezdődik az írásbeli megmérettetések sora a román nyelv és irodalom próbával.
A román és magyar szóbelin egyébként irodalmi és más jellegű szövegeket kell elemezniük a diákoknak, akik 10–15 percet kapnak a kihúzott tétel kidolgozására. A tanulók ezúttal sem osztályzatot kapnak, hanem – gyakorlott, haladó és közepes szintű – minősítést, így gyakorlatilag elég megjelenni a szóbelin ahhoz, hogy az érettségit folytatni lehessen az írásbeli próbákkal. Amennyiben azonban egy tanuló nem válaszol a vizsgáztató tanárok kérdéseire, vagy nem felel a kihúzott tételből, elbukja a megmérettetést.
Idén egyébként nem lehet kicserélni az első alkalommal kihúzott szóbeli tételt, hanem kötelező módon abból kell vizsgázni – a korábbi években az érettségizők egy új tételt választhattak, amennyiben úgy gondolták, nem teljesítenének jól az első alapján. A sikeres vizsgához minden írásbeli próbán legalább 5-ös osztályzatot kell szerezni, az érettségi végső átlagjegye pedig legalább 6-os kell legyen.
Kőrössy Andrea
Székelyhon.ro

Nagyobb hangsúlyt kap a szakoktatás
Négyes és ötös képzési szintet is elérhetnek azok a szakiskolát végzett fiatalok, akik a három év után duális szakoktatásban folytatják tanulmányaikat, és ezáltal technikusi minősítést nyernek. Az erre vonatkozó tervezetet egy hónapig bocsátotta közvitára az oktatási minisztérium, a véleményezés tegnap zárult.
Jövő tanévtől megszűnik a IX. osztály után működő kétéves inasképző, a szakoktatás a négyéves szaklíceumi és hároméves szakiskolai képzésre korlátozódik, utóbbi ellenben kibővül a folytatás lehetőségével. A négyes, illetve ötös képzési szint – a választott szaktól függően – elérhető 1–3 év alatt, a gyakorlati órák aránya 75–80 százalékra növekszik a jelenlegi 45 százalékhoz viszonyítva. A diákok mindkét fokozat tanulmányi évei alatt továbbra is kapják a havi 200 lejes állami ösztöndíjat, amit a gyakorlatot vezető cég kipótolhat.
Kiss Imre megyei főtanfelügyelő szerint a vállalkozók csak akkor lesznek érdekeltek a diákok fogadásában, ha adókedvezményben részesülnek, vagy adóból leírható költségként számolhatják el az oktatással kapcsolatos kiadásokat, de az is előnyös lenne számukra, ha a gyakorlatozó fiatallal szerződést köthetnének, ami által arra kötelezik, hogy az oktatás lejárta után az illető néhány évig nekik dolgozzon. A tapasztalat azt bizonyítja, a fiatalok nem szívesen kötelezik el magukat, inkább lemondanak a munkáltatótól kapható ösztöndíjról azért, hogy tanulmányaik befejeztével szabadon választhassanak, kereshessenek munkát – mondotta.
A főtanfelügyelő jónak tartja a szóban forgó tervezetet, de sérelmezi, hogy nem szerepel benne a speciális szakoktatási alap létrehozása, amely már sok országban eredményesen működik. Szerinte a cégek befizetett adójának 1–2 százalékát kellene egy ilyen országos alapba gyűjteni, számukra ez nem lenne többletkiadás, a szakoktatás fejlesztéséhez ellenben jól elkülöníthető pénzforrás szükséges. A szaktárca azt reméli, ha több lehetőséget kínálnak a fiataloknak, többen választják a szakoktatást az elméleti helyett, ha pedig magasabb kategóriákat is elérhetnek, a munkáltatók szívesebben alkalmazzák őket. A tervezett rendszer átjárhatóságot biztosít a szakoktatásból az elméleti vonalra és fordítva, a dokumentum kidolgozói ezzel azt akarják elérni, hogy a fiatalok ne hagyják abba tanulmányaikat, ha időközben meggondolják, hogy nem jól választottak, legyen lehetőségük szakiskolából az érettségivel végződő líceumba iratkozni, illetve fordítva, a középiskolás is tanulhasson szakmát, ha más utat kíván választani.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bekerült a börtönbe a MASZOL munkatársa – utána kiengedték, és megírta
Úgy tartják, hogy a téli hónapok során sok hajléktalan azért szegi meg a törvényt Szatmár megyében, mert így a börtön falai mögött – ahol fűtött cella és napi három étkezés is vár rájuk – boldogan át tudják vészelni a fagyos napokat. Tény, hogy a Szatmár megyei büntetés-végrehajtási intézet az elítéltek valamennyi hétköznapi fizikai, szociális, vallási és kulturális szükségletét biztosítja. Erről a hétfőn tartott nyílt napon győződtünk meg a börtönben, amelyben három megyéből — Szatmár, Szilágy és Bihar — 527 férfi elítéltet tartanak fogva. Életfogytiglanos mindössze egy van közöttük.
Dante Pokla jellemezhette az 1896-ban épült Szatmár megyei börtönt a korai években. Az Osztrák-Magyar Monarchiában épült Szatmár Megyei Törvényszék épületének hátsó 150 férőhelyes nyúlványa 1921-ig szolgált törvényszéki fegyházként, amelyet ezt követően az Igazságügyi Minisztérium rendeletére központosítottak és alakítottak át börtönné és javítóintézeté, ahol férfiakat, nőket és gyerekeket tartottak fogva. (
Az 1944 és 1959 közötti fennmaradt iratokból és tárgyi emlékekből kiderül, hogy ez volt a börtön történetének legsötétebb korszaka, ahol a kegyetlen bánásmód, a folyamatos ütlegelés és kínzás módszertana bevett szokás volt, nem számított sem az elítélt kora vagy neme – beszélt a szörnyű időkről Dorina Vaida sajtószóvivő, aki a nyílt nap alkalmából vezetette végig a sajtó munkatársait a börtönben.
A mindennapi megaláztatások, a hideg, fűtetlen cellák korszaka 1969-ben ért véget, amikor elfogadták a 23/1969-es törvényt. Ez előírja a napjaikban is alkalmazott büntetés-végrehajtási intézetek osztályozási rendszerét, a belső térben nyitott, fél nyitott és zárt börtönök működését. Bár elvileg az 1970-es évektől javítottak a nyomorúságos körülményeken, a cellákban csak 1978-tól lett elkülönített mosdó és vécé.
Kápolna a politikai foglyok kínzókamrájából
A rendszerváltás utáni években ismét átszervezések történtek, az akkor már közel 1500 rabnak helyet adó túlzsúfolt börtön épületi struktúráját is megváltoztatták. Az intézmény jelenleg összesen 62 hat, illetve 14 ágyas cellával rendelkezik. Mindegyik szobában van televízió és rádió is. Internet-hozzáférésük a raboknak nincs, mivel ezt a jelenlegi törvények Romániában tiltják. Hiányosságnak számít, hogy nincs közös étkezde, így mindenki a cellájában eszik
A fogvatartottakat különböző kritériumok alapján helyezik el a cellákban, felmérve egészségügyi állapotukat, életkorukat, iskolázottságukat. Számít az is, hogy dolgoznak-e, illetve dohányosok-e. Az intézmény több közösségi térrel is rendelkezik, ahol különféle rehabilitációs tevékenységeket végeznek szakemberek segítségével. A börtönben a legnépszerűbb foglalkozások közé tartozik a festészet és az origami. A rabok alkotásaiból egy kiállítás is nyílt az intézmény kápolnájában, amely egykor a politikai foglyok vallatószobájaként működött.
Felekezetüknek megfelelően rendszeres istentiszteleteken és miséken vehetnek részt a protestáns, a katolikus és ortodox elítéltek egyaránt. Használhatják az intézmény 12 ezer kötetből álló könyvtárát, színjátszó körre járhatnak, táncolni tanulhatnak. Ottjártunkkor az egyik táncpróbát is megtekinthettük. Éppen egy néptáncversenyre készültek, amelyet a szamosújvári börtönben szerveznek meg a következő időszakban. Nagyon szeretnének nyerni, mert akkor több „kreditet” kapnak majd, ami különböző juttatásokkal járhat.
z elítéltek a börtön falain belül az elemi és az általános iskolát is elvégezhetik. Az iskoláztatási programot is a katonás házirendhez igazítják. Reggel 6-kor van az ébresztő, este 10-kor a takarodó. A jelenleg zajló labdarúgó-Európa-bajnokság időszaka kivétel, mert a jó magaviseletű rabok nézhetik a meccseket is.
Jutalmul a börtönt is elhagyhatják pár napra
A szatmári börtönben a 2015 és 2016 között összesen húsz fogvatartott végezte el az I-VIII. osztályt, erről az oktatási minisztérium által kibocsátott oklevelet is kapnak. A büntetés-végrehajtási intézet igazgatója, Poiană Petru Romeo felügyelő szerint ez nagyon fontos, hiszen semmiben sem szeretnék őket diszkriminálni. Az intézményben arra törekednek, hogy rehabilitálják a rabokat, visszaadják az önbecsülésüket és a büntetés letöltésével újra vissza tudjanak majd illeszkedni a társadalomba.
Ösztönözni szeretnék őket, hogy minél több tevékenységen vegyenek részt, hiszen ez segít abban, hogy ne marginalizálódjanak, ne szigetelődjenek el a társadalomtól. A motiválás céljából vezették be a kreditrendszert. Ha egy elítélt tevékenységeken vesz részt vagy dolgozik, kap egy bizonyos mennyiségű kreditet, amelyet fel tudnak használni, plusz látogatási időre, házastársi légyottra – amelyre általános esetben csak háromhavonta kerülhet sor, ezen vizitek maximális időtartama nem haladhatja meg a három órát –, de a nagyobb mennyiségű kredittel rendelkezők pár napra a fegyintézetet is elhagyhatják.
Alkoholon kívül minden kapható a rabok boltjában
A 527 rab közül 190-en dolgoznak börtönön belül és kívül, többségük egy mezőgazdasági vállalatnál, ahol álltatartással foglalkoznak. Emellett népszerű munkának számít a cipőkészítés, ezen lábbeliket pedig külföldön értékesítik, de ezen kívül az intézmény falain belül különféle szakmákat is elsajátíthatnak. Az elítéltek számára fontos, hogy munkát kapjanak, egyrészt a kreditek, másrészt a pénz miatt, amit a börtönboltban – ahol alkoholos italokon kívül minden kapható – bármire költhetnek.
A látogatási időt havonta összesen hat, egyenként 2 órás alkalom, amit az intézmény vezetőségével előre kell leegyeztetni. A látogatók havonta csak egyszer vihetnek csomagot, amely nem haladhatja meg a 10 kilogrammot – édességből csak 6 kiló – maximum 20 liter folyadékot vihetnek be. Cigarettát nem lehet bevinni, de ez kapható a boltban.
maszol.ro

Szakvélemény: plagizált Victor Ponta a doktori dolgozatában
Plagizált doktori dolgozata Victpr Ponta – állapította meg a Mediafax hírügynökség szerint végső jelentésében az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (CNATDCU) szakbizottsága.
A testület Victor Ponta doktori címének visszavonását javasolta, amiről a várhatóan csütörtökön dönt a CNATDCU – közölte meg nem nevezett forrásokra hivatkozva a Mediafax hírügynökség. Amennyiben a jelentést elfogadják, a tanács Adrian Curaj oktatási miniszternek javasolja, hogy a tárcavezető vonja vissza a volt kormányfő 2003-ban a Bukaresti Egyetem jogi karán szerzett doktori címét.
Plagizált doktori dolgozata Victpr Ponta – állapította meg a Mediafax hírügynökség szerint végső jelentésében az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (CNATDCU) szakbizottsága.
A testület Victor Ponta doktori címének visszavonását javasolta, amiről a várhatóan csütörtökön dönt a CNATDCU – közölte meg nem nevezett forrásokra hivatkozva a Mediafax hírügynökség. Amennyiben a jelentést elfogadják, a tanács Adrian Curaj oktatási miniszternek javasolja, hogy a tárcavezető vonja vissza a volt kormányfő 2003-ban a Bukaresti Egyetem jogi karán szerzett doktori címét.
Az eljárás szerint Pontának ekkor két hét áll rendelkezésére óvást emelni a döntés ellen.
Mint ismert, a plágiumvádakról a Nature folyóirat írt elsőként 2012-ben. A plágium tényét a CNATDCU már 2012-ben megállapította, ám a testületet ülése idején Liviu Pop ideiglenes oktatási miniszter egy rendelettel átszervezte, és döntéseit érvénytelennek nyilvánította.
Ezt követően az oktatási minisztériumnak alárendelt Országos Etikai Tanács (CNE) szakmai bizottsága – melynek összetételét Liviu Pop szintén megváltoztatta – arra a következtetésre jutott, hogy a miniszterelnök disszertációja nem minősíthető plágiumnak.
Az ügyet azonban a Bukaresti Egyetem is megvizsgálta, mert a politikus a fővárosi felsőoktatás intézmény jogi karán védte meg a dolgozatát. A rektor felkérésére készített szakértői véleményezés 2013-ban megállapította: a dolgozat „nyilvánvaló plágium".
maszol.ro

Régóta várt ajándékot kaptak (Apor Péter Szakközépiskola)
Harminc esztendeje nem kapott semmilyen szakmai felszerelést a Kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola, a felső-Háromszéki agrárképzés 1935 óta működő központja, éppen ezért van nagy jelentősége, hogy a 2015–2016-os tanévben a magyar állam külhoni magyar szakképzést támogató programja jóvoltából most 8,5 millió forint támogatást kapott, amelyből 6 millió felszerelés vásárlását célozta, a többi az iskola diákjainak magyarországi gyakorlatát fedezte. A támogatás utolsó tételét, az 1,5 millió forint értékű csomagot múlt pénteken a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi tanulmányi központjában vette át Dezső Vencel iskolaigazgató.
A tíz hagyományos és egy kamerán keresztül számítógéppel összeköthető mikroszkópot, térképeket, kémiai és fizikai kísérletekhez szükséges berendezéseket, optikai padot, interaktív földrajzi CD-ket, környezeti tanulmányokhoz szükséges gyakorlófelszerelést, hordozható meteorológiai állomást tartalmazó csomag óriási segítség az iskolának, mert a meglévő laboratóriumi felszerelések elavultak, ami van, azt is féltik, mert nincs, amivel pótolni – tájékoztatott az iskolaigazgató. 1986-ig kettős fennhatóság alatt állt az iskola, a tartalmi részt a tanügyminisztérium, az anyagiakat a mezőgazdasági minisztérium biztosította, azóta semmit sem kaptunk, didaktikai farmunk sincsen, amióta megszűnt a kettősség, senkié sem vagyunk – mondotta. Többször kérték, hogy az oktatási minisztériumban legalább egy irodát hozzanak létre, mely a mezőgazdasági oktatásért felel, hogy legyen, ahol közvetlenül közbenjárni az iskola érdekében, de választ nem kaptak kezdeményezésükre. Az Apor Péter Szakközépiskolában 653 diák tanul, közel kétszázhúszan a hároméves szakközépiskola mezőgépész, autószerelő és közélelmezés szakán, a többiek a középiskola állat-egészségügyi, mezőgazdasági könyvelés, beszerzés és szerződéskötés osztályaiban. Az iskola által kínált képzések népszerűek, a szakiskolai helyekre idén túljelentkezés volt.
A mezőgazdasági szakiskoláknak megítélt támogatások lebonyolításával a magyarországi földművelődésügyi minisztérium bízta meg a Sapientiát, a felszerelések múlt pénteki Sepsiszentgyörgyi átadásán Benedek Klára, a kertészeti tanszék tanára elmondta: a Kézdivásárhelyi mellett a sáromberki, csíkdánfalvi és csíkszentmártoni iskola kapott felszerelést az elmúlt hetekben, a program korábbi szakaszában az Apor Péter Szakközépiskola volt az egyetlen, amely 4,5 millió forint értékű traktort kapott.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Káoszt okozhat a diákstatútum a tanügyben
A Tanügyminisztérium, a Tanulók Országos Tanácsával közösen dolgozta ki a tanulók jogállására vonatkozó dokumentumot, melyet a tervek szerint szeptemberben léptetnének hatályba. Biró Rozália szenátor június végén egy politikai nyilatkozatot tett a tanulók jogállására vonatkozó jogszabály-tervezet kapcsán.
Biró Rozália RMDSZ-es szenátor szerdai sajtótájékoztatóján elemezte ennek a dokumentumnak a pozitívumait és negatívumait. Megemlítette, hogy június végén egy politikai nyilatkozatot tett a tanulók jogállására vonatkozó jogszabály-tervezet kapcsán. A nyilatkozatban és a sajtótájékoztatón is a pozitívumok közé sorolta azt a tényt, hogy a minisztérium magukkal az érintettekkel, vagyis a tanulók képviseleti testületével közösen dolgozta ki ezt a statútumot. Örvendetes kitétel az, hogy azok a diákok, akik képesek erre, egy év alatt két tanévet is elvégezhetnek, és hogy a tanulók fellebbezhetnek az írásos vizsgák eredményei ellen, hogy nem lehet tőlük elvenni anyagi javaikat, és nem lehet őket nyilvánosan megszégyeníteni. Hiányossága viszont a dokumentumnak az, hogy egy szót sem ejt a tanulók kreativitásának, személyiségének, szellemiségének fejlesztéséről, az a kitétel pedig gyakorlatilag kivitelezhetetlen, hogy a tanulók képviselőiről minden egyes diáknak szavaznia kell. Komoly hiányosságnak tartja a szenátor továbbá azt, hogy a statútum mindössze évi egy óra pszichológiai tanácsadást ír elő. A politikus szerint valóságos káoszt okozna az oktatásban az, ha elfogadásra kerülne a statútumnak az a kitétele, miszerint egy osztály kétharmadának kérésére le lehetne váltani bármelyik az illető osztályt oktató tanárt anélkül, hogy emellett bármiféle más indoklást vagy szempontot figyelembe kellene venni.
Ennek kapcsán hívta fel a figyelmet Biró Rozália arra, hogy ezen dokumentum mellett elengedhetetlenül szükséges az, hogy megszülessen az oktatók jogállására vonatkozó törvényerejű statútum is, amely az oktatókat védő rendelkezéseket is tartalmazna. Nem utolsó sorban pedig egy etikai kódexet is el kell fogadni, amelynek alapján a tanintézmények etikai bizottságai eljárhatnak majd. Biró Rozália hozzátette, hogy különböző tanintézmények oktatóival, illetve szülőkkel konzultálva olyan jelzéseket kapott, miszerint a statútumban szerepelnie kellene a tanulók egészségére, az iskolai higiéniára, illetve az iskolai biztonságra vonatkozó kitételeknek is, valamint hangsúlyt kellene fektetni a szülők és az oktatók párbeszédének folyamatossá tételére is. Biró Rozália kifejtette: a következő időszakban tovább folytatja majd a konzultációt a témában az érintettekkel és szeptember elején benyújtja majd módosító javaslatait a statútum-tervezethez.
Ingyenes közlönyt
A sajtótájékoztató második részében Biró Rozália az általa kezdeményezett, július 4-én a Bukaresti parlamentben lezajlott megbeszélés részleteit ismertette, melyen a meghívott szakemberek a polgárok jogbiztonságának kihívásairól értekeztek. Biró Rozália elmondta: a megbeszélés aktualitását többek között az adja, hogy bár Romániában már tíz éve létezik a mediátor intézménye, ennek ellenére csak az elmúlt évben kétmillió bírói ítélet született, vagyis Romániában sokkal több a per, mint más Európai Uniós tagállamban. Biró Rozália idézte dr. Artin Sarchiziannak, az Emberi Jogok Romániai Társasága elnökének szavait, aki az említett rendezvényen felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában sok a különféleképpen interpretálható törvény, ráadásul ezek alkalmazása sem egységes, és mindez félelmet kelt a polgárokban. Elena Bustea ügyvéd, az Ügyvédek Nemzetközi Szövetségének romániai elnöke beszédében azt emelte ki, hogy addig nem beszélhetünk jogbiztonságról, amíg nem elemezzük alaposan a jogbiztonságot a jelenben érő kihívásokat. Utalt itt az ügyvédnő a terrorizmus jelenségének egyre aggasztóbb terjedésére, illetve arra, hogy az ügyvédek rendkívüli nyomásnak vannak kitéve, hogy az ügyvédi titkot megsértve ügyfeleikre vonatkozó információkat adjanak ki. Bustea hozzátette, hogy jelenleg Romániában az ártatlanság vélelme nem egy alkalmazott jogi alapelv, hanem egy tartalom nélküli lózung csupán.
Cristi Danileţ bíró, a Legfelsőbb Bírói Tanács tagja beszédében azt emelte ki, hogy a törvények interpretálhatósága miatt a bírók szubjektív mérlegelése dönt sok ügyben, illetve jó lenne Romániában is alkalmazni a precedens elvet, emellett pedig a közoktatásban is hangsúlyt kellene fektetni a jog oktatására.
Mugur Mitroi, a Mediátorok Tanácsának elnöke azt emelte ki, hogy a mediátori szolgálat sokkal fontosabb része kellene legyen a romániai jogszolgáltatásnak.
A maga során Biró Rozália egy javaslattal állt elő: kezdeményezni fogja a következő parlamenti ülésszak elején azt, hogy a Hivatalos Közlöny ingyenesen hozzáférhető legyen bárki számára.
Pap István
erdon.ro

Sok mindent elveszíthet Victor Ponta a doktori címmel együtt
Már csak napok kérdése, hogy az oktatási minisztérium visszavonja Victor Ponta csalással szerzett doktori címét. A volt miniszterelnök sok mindent elveszíthet a titulussal együtt.
Az Egyetemi Bizonyítványokat, Okleveleket, Címeket Hitelesítő Országos Tanács megállapítása szerint Victor Ponta volt miniszterelnök plágiumot követett el a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság című doktori disszertációja megírásakor. A doktori címet – a plágiumot követően – 2003 júliusában nyerte el. Victor Pontának még néhány nap áll a rendelkezésére a plágiumvád megfellebbezéséhez, bár – jogi szakemberek szerint – nagyjából annyi esélye van, mint a bírói ítéletet megóvó labdarúgóknak. A doktori cím visszavonásának viszont komoly következményei lehetnek a volt kormányfőre nézve.
Kizárják az ügyvédi kamarából?
A doktori cím visszavonása nem csak a jövőre nézve fejti ki hatásait, de következményei vannak a múltra vonatkozóan is. A titulus elvesztése után az érintett személynek – legalább is elvileg – vissza kell fizetnie minden olyan összeget, amelyhez a doktori címnek köszönhetően jutott, illetve le kell mondania az „áldoktori” címmel elnyert tisztségekről. Mindez viszont nem automatikusan történik, a juttatásokat folyósító intézmények mindegyikének külön-külön vissza kell vonnia a kedvezményeket, illetve kérnie kell a korábban kifizetett összegek megtérítését.
Az egyik legnagyobb szankció Victor Ponta részére az lehet, hogy kizárják az ügyvédi kamarából és nem gyakorolhatja többé ezt a hivatást. Ezt a lehetőséget a Bukaresti ügyvédi kamara tanácsának kell megvitatnia. A kizárás alapját az adhatja, hogy Victor Ponta a doktori cím birtokában vizsga nélkül nyert felvételt a kamarába.
A Bukaresti ügyvédi kamara dékánja, Ion Dragnea nem zárkózott el Victor Ponta ügyvédi minőségének felülvizsgálatától – de a döntés előtt a minisztériumnak értesítenie kell őket a doktori cím visszavonásáóól. Azt elismerte, hogy az ügyvédi kamara maga is beindíthatja a vizsgálatot az ügyben, ez valamikor júliusban vagy augusztusban történhet meg.
Dragnea hozzátette, hogy a döntés nem lesz könnyű feladat, mert elmarasztalás esetén megkérdőjeleződik valamennyi, Victor Ponta által aláírt dokumentum, jogtanácsosi irat, valamint azok összes jogi következménye. A kamarából történő kizárás is eléggé bonyolult folyamat, az vonatkozó törvénykezés meglehetősen korlátozó, és a plágium vádja vagy bebizonyítása nem is szerepel a kizárás kritériumai között.
Monica Macovei volt igazságügyi miniszter egyébként már 2015-ben felszólíotta a Bukaresti ügyvédi kamarát Victor Ponta kizárására, mivel plágiummal elnyert doktori címe miatt vizsga nélkül tagja lehetett a testületnek. Ekkor azonban még hivatalosan nem állapították meg, hogy lopta doktori disszertációját.
Csak mellékesen: Victor Ponta Raspundere in dreptul international umanitar címmel megjelent könyve az eredeti harminc lej helyett kilenc lejre esett vissza a könyvesboltokban a botrányt követően.
Egyetemen sem taníthat
A doktori cím megvonását követően Victor Ponta elvesztheti felsőoktatási intézményekben sem oktathat többé, ehhez ugyanis szükséges a doktori cím. A volt miniszterelnök a 2015-2016-os tanévben a Román-Amerikai Egyetemen tanított. Az egyetem szenátusának most döntenie kell arról, hogy a jövőben igényt tart-e vagy sem a szolgáltatásaira. A felsőoktatási intézmény honlapján ott szerepel egy korábbi tanár esete, akinek munkaszerződését plágium miatt bontották fel. Az egyetem illetékesei eddig még nem nyilatkoztak arról, mi lesz a továbbiakban Victor Ponta sorsa.
A doktori cím elveszítésével Victor Pontának elvileg vissza kellene fizetnie a doktorátusi címmel járó 15 százalékos bérpótlékokat is. De ez esetben is a munkaadónak kell beindítania az eljárást és visszakövetelnie az immár jogtalanul kifizetett összegeket. Az még nem világos, hogy Victor Ponta miniszterelnökként is megkapta-e a 15 százalékos fizetés-kiegészítést. Utóbbi vagyonnyilatkozataiban Victor Ponta nem számolt be egyetemen szerzett jövedelmeiről.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Az RMOGYKE tiltakozást és tüntetést tervez a magyar tagozat önállóságáért
Az egyetem választott vezetői az eszközökkel nem értenek egyet
Nem adhatjuk fel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának az önállóságáért és bővítéséért folytatott küzdelmet, miközben érvényben van az a törvény, amely a magyar nyelvű oktatás fölötti önrendelkezést lehetővé teszi, és a másik két multi-kulturálisnak nyilvánított egyetemen a vonatkozó előírásokat életbe ültették – állítja dr. Ádám Valérián.
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület elnöke március óta az egyetemmel szembeni járdán, a Győzelem téri parkban, időközben pedig Bukarestben az Oktatásügyi Minisztérium és az Egyesült Államok nagykövetsége előtt tüntetett, óriásplakáton és hangosbemondón hozva a hivatalosságok és a járókelők tudomására, hogy a MOGYE román vezetősége elzárkózik a 2001-es közoktatási törvény 135. cikkelyének az életbe ültetésétől.
– Akkor sem mondhatunk le az önállóság érvényesítését célzó törekvésekről, ha az egyetem magyar oktatói belefáradtak ebbe a küzdelembe. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetem vezetőségéből való kivonulás s a visszatérés nem oldotta meg a magyar tagozat helyzetét, ahogy az RMDSZ közvetítésével kicsikart és az akkor tisztségben levő miniszterekkel megkötött megállapodást sem tartották be. A magyar oktatók az idén befejeződött egyetemi választások nyomán csak másodrendű tisztségeket foglalhattak el a MOGYE vezető testületeiben, és hiába vannak jelen az egyetem szenátusában, a többséggel szemben nem érvényesülnek a szavazataik, az önrendelkezésre vonatkozó kérések pedig szóba sem jöhetnek. A diplomáciai útról, a jelenlegi vezetőség által színlelt együttműködésről, a korábbi ígéretekről újra bebizonyosodott, hogy nem vezetnek eredményre, ezért a rendszerváltás nyomán kivívott egyéb demokratikus eszközöket – mint a tüntetés és az ülősztrájk – kell igénybe vennünk jogaink érvényesítésére – állítja Ádám Valérián.
Elképzelései szerint, ha nem tér jobb belátásra az egyetem román vezetősége, szeptember 28-án nagyszabású gyertyás utcai tüntetéssel és ülősztrájkkal kell a törvény biztosította jogokat követelni a külön intézetekben működő teljes körű és önálló magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatás megvalósítása érdekében. Csángó származású orvosként úgy látja, hogy szülőföldjén, ahol nem küzdöttek időben és minden eszközzel a magyar nyelv érvényesítéséért, egy adott ponton túl nagyon nehéz, talán már nem is lehet a kialakult helyzetet visszafordítani. Ezért szeretné megértetni a magyar tagozat vezetőivel, hogy vegyenek részt a szeptemberre tervezett tüntetésen és ülősztrájkon, amelyet a civil szervezetként működő RMOGYKE kezdeményez. Bár a diákszövetség jelenlegi elnöke is elzárkózik az együttműködéstől, a kérdőívet, amelyet a MOGYE-n folyó magyar nyelvű oktatás jelen- és jövőbeli stratégiájának kialakítása érdekében indítottak, 700 hallgató írta alá. 95 százalékuk pozitívan válaszolt a kérdésre, hogy amennyiben az egyetem vezetősége a jövő egyetemi évtől sem tesz eleget a 2001-es tanügyi törvény előírásainak, szeptember 28-án a Színház térről induló tiltakozó gyertyás felvonulással, majd az egyetem épületében sorra kerülő ülősztrájkkal követelnék a jogszabály vonatkozó előírásainak a betartását. Az egyesület egyik fő tevékenysége az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés megerősítése, amelynek érdekében 150 neves magyarországi egyetemi tanárt hívott meg előadásokat tartani, több mint 700 hallgatónak szervezett részképzéseket, és közel 40 Erdélyben dolgozó rezidens számára tette lehetővé a munka mellett a doktori képzést anyaországi egyetemeken. Az RMOGYKE tevékenységének másik fő területe az érdekérvényesítés. Ennek keretében vállalta és vállalja a peres eljárások mellett az utcai tiltakozást kis számú, de lelkes önkéntesek segítségével, mint legutóbbi hűséges segítőtársa, Kürti Jenő fogtechnikus.
Elsősorban a magyar oktatók közösségét irányító és az egyetem vezetőségében részt vevő tanárokat szeretné meggyőzni arról, hogy az elutasítás helyett álljanak melléjük. Mivel a folyamatos visszautasítások után nehezen kicsikart párbeszéd nem vezetett eredményre, tegnaptól Marosvásárhely lakóinak a körében kezdtek aláírásgyűjtésbe. A helyi magyarságtól azt várják, hogy aláírásukkal erősítsék meg a kérést, hogy a magyar oktatók lépjenek túl a személyes érdekeken és sértődésen, és vegyenek részt a tüntetés és ülősztrájk megszervezésében. Ha nem sikerül meggyőzni őket, Tusványoson, s ha ott sem járnak sikerrel, Magyarországon fogják kérni, hogy a magyar állam szüntesse be a támogatását azoknak, akik nem vállalják, hogy minden eszközzel kiálljanak a törvény biztosította jogok érvényesítéséért. Az egyesület ugyanakkor levelet intézett Áder Jánoshoz, Magyarország elnökéhez, hogy kérje számon az elődje, Schmitt Pál elnök által kitüntetett magyar oktatóktól, köztük a megválasztott vezetőktől, hogy mit tesznek a magyar tagozat önállóságáért.
Az Ádám Valérián által megfogalmazott vádak kapcsán dr. Szabó Béla egyetemi tanárt, a MOGYE szenátusának alelnökét kérdeztük, hogy miképpen vélekednek azokról, és a továbbiakban hogyan akarnak érvényt szerezni a magyar tagozat önállóságának és a gyakorlati oktatást is magába foglaló teljes körű anyanyelvi oktatásnak.
Amint a válaszából kiderült, a napokban sorra kerülő sajtótájékoztatón ismertetik álláspontjukat.
– Ádám Valérián céljaival tudunk azonosulni, de a megválasztott eszközökkel nem – szögezte le Szabó Béla professzor. Hűbelebalázs módjára nem lehet komoly eredményeket elérni. Mivel nem veszik komolyan, és látja, hogy nincs támogatottsága, minket, oktatókat támad. Bár megígérte, hogy nem zavarja meg a Tudományos Diákköri Konferencia munkálatait, ennek ellenére, ahogy elkezdődött a diákok szervezte tanácskozás, a Kultúrpalotával szemben folytatta a tüntetést.
Ami a felvonulást és az ülősztrájkot illeti, szeptember 28-án még nem lesznek Marosvásárhelyen a hallgatók, a többévi tapasztalat szerint a csonka hétre nem érkeznek meg. Tagozatvezetőként pedig elvárnám, hogy csak azután hirdessen meg egy közösre tervezett akciót, amelyben szeretné, hogy mi, oktatók is részt vegyünk, miután együtt megbeszéltük és egyetértettünk a részleteket illetően – mondta többek között Szabó professzor.
– Nem veszünk részt a tervezett tüntetésen, mivel nem egyeztettünk ebben a témakörben és a módszereket illetően sem értünk egyet Ádám Valériánnal – nyilatkozta dr. Nagy Előd rektorhelyettes, aki korábban tagja volt a Romániai Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesületnek.
Az indulásakor nemes célnak éreztem a magyar oktatás fejlesztésére irányuló törekvéseket, de az RMOGYKE lassan egyszemélyes egyesületté válik, a tudományos súlyát kezdi elveszíteni, és a menedzsment módszereit sem tudom elfogadni. Ezért léptem ki, és azt gondolom, hogy mindenki járja a saját útját – fogalmazott a rektorhelyettes, aki Szabó professzorhoz hasonlóan azt ígérte, hogy a sajtó képviselőivel szervezett jövő heti találkozón beszámolnak terveikről.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)