Számok számonkérése
Az ország 2012-es állami költségvetési tervezete értelmében, többek között, növekszik az államelnöki hivatal büdzséje (az idei 28,8 millió lejről 29,6 millió lejre), több pénzből gazdálkodhat majd a Román Hírszerző Szolgálat (971,4 millió lej helyett 986,9 millió lejből), a Külügyi Hírszerző Szolgálat (187,5 millió lej helyett 193,9 millió lejből), az Őrző-védő Szolgálat (129 millió lej helyett 132,3 millió lejből).
Viszont csökken a költségvetése, többek között, a Román Akadémiának (396,4 millió lejről 354,2 millió lejre), az Igazságügyi Minisztériumnak (2,2 milliárd lejről 2,1 milliárd lejre), a Mezőgazdasági Minisztériumnak (15,9 milliárd lejről 14,9 milliárd lejre), az Oktatási Minisztériumnak (8,9 milliárd lejről 8,7 milliárd lejre), a Művelődésügyi Minisztériumnak (795,8 millió lejről 600 millió lejre).
A fentiek szerint több pénzhez jutnak a kémek és más hasonló ügynökök (aminek oka, a klasszikus magyar filmbeli poént hívva segítségül, úgy adható be a tömegeknek, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódik”), de kevesebbet kapnak a mezőgazdaságiak (a lakosság jórésze így is túltáplált), a tudósok (káros, ha túlságosan civilizáltak vagyunk), az igazságügyiek (Románia igazi jogálom), az oktatók (veszélyes, ha egy nép túl eszes) és a kultúraterjesztők (a mai kemény világban nincs szükség mimózalelkű polgárokra). Kinek a pap, kinek a papné…
Ö. I. B. 
Szabadság (Kolozsvár)

Európai tiltakozás (Strasbourgban a vásárhelyi orvosi ügye)
Azonnali fellépést sürgettek az erdélyi magyar orvosképzés érdekében az Európai Parlament kisebbségügyi frakcióközi munkacsoportjának tegnapi ülésén részt vevő EP-képviselők. Tőkés László kezdeményezésére a strasbourgi ülés meghívottja Brassai Attila, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) professzora, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke volt, aki ismertette: bár jogszabály kötelezi az egyetemet magyar nyelvű orvosképzés létesítésére, a román kari vezetés ezt sorozatosan megakadályozza.
Az Őshonos Kisebbségek Frakcióközi Munkacsoportjának ülésére Brassai Attila meghívását és a magyar nyelvű orvosképzés ügyének napirendre vételét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke indítványozta. Tőkés sajtóirodájának tegnapi közleménye szerint az EP alelnöke hangsúlyozta: Erdély elrománosítása ma is tart, és ez különösképpen az oktatási rendszerben tapasztalható. A MOGYE esete nem egyedi, ugyanis az önálló Bolyai Egyetem 1959-ben való megszüntetése és a magyar nyelvű oktatás visszafejlesztése több évtizedes gyakorlat. Ez az állami politika hozzájárult ahhoz, hogy Erdély lakosságának immár csak húsz százaléka magyar, és az asszimilációt okozó intézkedések jelenleg is zajlanak. Ezért szerinte az EU-nak nem csupán a világ más részein élő jogfosztott közösségek érdekében kell fellépnie, de szükség van az unión belül egy, az őshonos nemzeti közösségek jogait védő jogi rendszerre is. Gál Kinga fideszes magyar néppárti képviselő, a munkacsoport társelnöke a marosvásárhelyi ügyet nagyon komoly jogsértésnek minősítette. Brassai Attila, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke, a MOGYE előadó tanára rámutatott: a hatvan évvel ezelőtt még színtiszta magyar intézményben mára a magyar kar beindítása sem lehetséges, annak ellenére, hogy erre az intézmény vezetőségét az új tanügyi törvény kötelezi.
Az Európai Szabad Szövetség frakció tagja, Francois Alfonsi korzikai képviselő azt kérdezte, hogy fordultak-e bírósághoz a magyar kar vezetői. Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő azt hangsúlyozta, meg kell találni az egyensúlyt az önálló intézményépítést biztosító önrendelkezés és a decentralizáció között. Sógor Csaba erdélyi EP-képviselő Markó Béla miniszterelnök-helyettes nyilatkozatát idézte, miszerint az oktatási minisztérium nem fogja engedélyezni egy, a törvénnyel ellentétes charta életbelépését. A bizottsági szakértőként jelen lévő Davyth Hicks arra kérdezett rá, hogy Románia, mint az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének aláírója, miért nem tartja be ennek előírásait. Surján László néppárti magyar képviselő azt emelte ki: továbbra is az európai fórumok elé kell tárni a diszkriminatív ügyeket. Válaszában Brassai Attila azt mondta, a bírósági út nagyon hosszú lenne, az egyetem sorsa viszont most dől el. Amennyiben nem indul be a magyar tagozat, a jelenleg üresen álló állásokra is az eddig gyakorolt nepotizmus szerint fognak román nyelvű tanárokat alkalmazni, az egyetem elrománosítása tehát még súlyosabb lehet. Zárszavában Gál Kinga a demokrácia és a jogállamiság fokmérőjének nevezte a MOGYE helyzetét, és azt hangsúlyozta, hogy az unió és az Európa Tanács szakértőinek továbbra is figyelemmel kell kísérniük a romániai jogsértéseket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés: a MOGYE-ügyből nem kerülhet ki győztesen a román hatalom
Az engedménykereső erdélyi magyar politizálást is hibáztatja az EP-alelnök
Az engedménykereső erdélyi magyar politizálást és a hatalom elrománosítási politikáját okolja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem még nem létező önálló magyar tagozatáért Tőkés László. Az EP alelnökének közbenjárására az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja elé került az egyetemen kialakult magyarellenes és törvénytelen helyzet. A strasbourgi ülés után Tőkés Lászlót a magyar tagozat esélyeiről kérdeztük.
– Miben látja a kisebbségi munkacsoport jelentőségét? Mennyiben segítheti ez az orvosi egyetem önálló magyar tagozatának ügyét?
– A frakcióközi csoportok nem képezik részét az Európai Parlament jogi hatállyal bíró testületének. Konzultatív jellegű munkát végeznek, és csak közvetve hatnak reá, valamint hatnak ki a döntéshozásra és a tematizálásra. Úgyhogy a maga helyén kell kezelni és a maga súlyán kell kezelni ezt a tanácskozást, amikor is az Intergroup frakcióközi csoport napirendjére került az erdélyi magyar egyetem ügye. Viszont mégis meg van az a súlya, hogy felmutatja ezt a témát itt Európa előtt, kisugárzása van az Intergroupnak a tagjai, a munkatársai, a meghívottjai révén, egyfajta korlátozott nyilvánosságot jelent az orvosi egyetem témájának felvetése itt Európában, és innen elindulhatnak további fonalak, kezdeményezések. Azon kell törnünk a fejünket, hogy mit cselekedjünk. Ezekről már vannak elképzeléseink, azonban még nem beszélnék róluk.
– Pozitívan látja az önálló magyar tagozat esélyét?
– Megfordítanám a kérdést. A magyar felsőoktatási politikát hogyan látom? Az az út, amelyre az RMDSZ rátért ’96 után, csak ide vezethetett: a Petőfi–Schiller fantomegyetem gyászos útja, a jogkövető politizálás helyett az engedménykövetelő politizálás, ez a helyzetteremtő politizálás helyett a helyzethez opportunitsa módon alkalmazkodó politizálás. Olyan pillanatai voltak a magyar életnek Erdélyben és a magyar politikának, amelyet tudva vagy tudattalanul elszalasztottunk, a kritikus pillanat volt az uralkodó politikai osztállyal való megalkuvás a Neptun-időkben, utána pedig a kormányra lépés vezetetett egy olyan tudathasadásos állapothoz, hogy ha kellene tüntetni a kormány ellen, akkor magunk ellen kellene tüntetni. Közben – pont, mint a Petőfi–Schiller ügyben – itt sem üt az asztalra az RMDSZ, hanem ünnepel példának okáért a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, radikális sikernek nevezi a magyar tagozat engedélyezését ott, ahol nem is volt román tagozat. Ez az út nem vezet sehova, ezzel a rossz alternatívával szemben vagyunk kénytelenek erőnkön felüli erőfeszítéseket tenni, de hát ott van a román hatalom, s azelőtt ott volt a Gyurcsány-féle hatalom, a totális európai ignorancia stb.
– Ön szerint a MOGYE ügyéért is egyértelműen az RMDSZ hibáztatható?
– Az egész RMDSZ-es felsőoktatás-politika. De nagy szerepe van a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a MOGYE kudarcában az oktató személyzetnek és a tanári karnak, végre most az orvosin úgy néz ki, hogy egy emberként kiállnak a magyar tagozat ügyében, de ez nem volt jellemző eddig a marosvásárhelyi tanszemélyzetre sem. Úgyhogy megoszlik a felelősség, de alapvetően az a politikai párt felelős ezért, amelyik kisajátította magának az egyetemi politikát. Mi megalakítottuk a Partiumi Keresztény Egyetemet, utána létrehoztuk egyházi alapon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Nem kértünk tanácsot az RMDSZ-től, bár egy ideig akadályoztak. Ha nem lépünk, akkor ma azok sem lennének.
– Október 6-án, az orvosis tüntetés helyett kis ünneplés történt, mert a tanügyminisztérium visszadobta a törvénytelen egyetemi chartát. Akkor még ígéretesnek látta a helyzetet?
– Én most is ígéretesnek látom az egyetem helyzetét, ebből az ügyből nem kerülhet ki győztesen a román hatalom. Csupán az eredmény mértékére vagyok kíváncsi, hogy tagozatot alapítunk, vagy végre létrehozzuk az átfogó, teljes jogú autonóm magyar felsőoktatást. Sajnos ez a törvény maga is diszkriminatív, sajnos, mi magunk annyira leszállítottuk a lécet, az RMDSZ annyira leszállította a lécet, hogy most már azért harcolunk, hogy a multikulturális egyetemek megnevezése által alkalmazott nyilvánvaló diszkriminációban helyet kapjunk. Ez olyan, mintha a dél-afrikai négerek örülnének az apartheid idején annak, hogy vannak buszok, amelyekre ők is felszállhatnak, miközben ők azért harcoltak, hogy minden buszra felszállhassanak. Mi magunk tesszük tönkre az esélyeinket, az ilyenfajta szűkkeblű engedménykereső politizálás által. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a létrejövő Erdélyi Magyar Néppárt egy eredeti erdélyi központú helyzetteremtő politizálásra törekszik, és megint megkíséreljük, hogy ebből a balkáni románosítási politikából valahogy kivergődjünk.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Összetartozunk” pedagógus tanácskozás – „Aki szórványt épít – tömbmagyarságot ment”
Hargita megyei és Temes megyei iskolák képviselői vettek részt szombaton azon a pedagógus tanácskozáson, amelyet az Összetartozunk program keretében szerveztek meg a temesvári Bartók Béla Líceumban, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) égisze alatt.
A konferencián részt vettek az Összetartozunk programot támogató intézmények képviselői: Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa, Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnöke, Király András oktatásügyi államtitkár és Lászlóffy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke.
A Temes megyei magyar közösség Marosssy Zoltán alprefektus kezdeményezésére kapcsolódott be a Hargita megyei önkormányzat Összetartozunk szórványgondozó programjába. „A bánsági szórványban élő magyar gyerekeknek nagy szükségük van a székelyföldi tapasztalatokra – mondta a tanácskozáson Marossy Zoltán – ha látják, hogy lehet magyarul is élni Romániában, megerősödik a magyarságtudatuk”. „A Székelyföld az erdélyi szórványmagyarság anyaországa! Mi azt valljuk: aki szórványt épít, az tömböt ment és aki tömböt épít, szórványt ment” – mondta Sófalvi László, Hargita megyei alelnök, hangsúlyozva, hogy az összefogás, az egymásra figyelés egyaránt fontos a tömbmagyarság és a szórványban elő magyarság megmaradása szempontjából. Erről szól a 2009 óta működő Összetartozunk szórványgondozó program, amelyet Hargita megye kezdeményezett és amelybe már Kovászna megye is bekapcsolódott. A Hargita megyei önkormányzat ezen belül támogatja a testvériskolai kapcsolatok kiépítését is szórványban működő iskolákkal, Temes megyei vonatkozásban ez 11 iskolák közötti együttműködést jelent.
A szakmai tanácskozás keretében a Hargita megyei pedagógusok meghallgatták Kiss Ferenc tanfelügyelő és dr. Erdei Ildikó előadásait a Temes megyei magyar iskolahálózat helyzetéről, a statisztikai adatok és a számok mögött rejtőző társadalmi realitások tükrében. Ha tudomásul vesszük, hogy a magyar óvodába iratott gyerekek több mint 40%-a, a magyar elemisták 30%-a otthon nem magyarul beszél a szüleivel, már nem is olyan meglepő, hogy a Temes megyei magyar iskolák tanulói közül sokan a szünetben románul kommunikálnak egymással. A szórványban nagy kihívás a pedagógusok, elsősorban az óvónők és tanítók számára, hogyan tanítsák meg magyarul a tanítványaikat! A székelyföldi pedagógusok megismerték azokat a programokat is (nyelvi felzárkóztatás, anyanyelvi táborok, játszóházak, tehetséggondozás, iskolabuszok működtetése stb.), amelyek hatékonyan kiegészítik a szórványban működő magyar iskolák tevékenységét. Ennek ellenére, 1990-től 2010-ig kevesebb mint a felére csökkent a magyar nyelvű iskolába járó Temes megyei gyerekek száma.
A szakmai tanácskozás végén Király András oktatásügyi államtitkár számolt be a 2012–2013-as iskolaévben életbe lépő változásokról, a decentralizálási és iskola-összevonási folyamat várható következményeiről. Az államtitkár félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte, hogy a Temes megyei magyarok a szomszédos Arad megyétől is kérhettek volna támogatást a szórványra jellemző gondok megoldására, hiszen az aradi magyarság tömbnek számít a bánsági szórványhoz képest. Király András hangsúlyozta: a magyar oktatás legnagyobb gondja mindenütt a gyerekhiány marad, amelyet nem lehet programokkal orvosolni. Lászlóffy Pál RMPSZ tiszteletbeli elnök rövid zárszavában leszögezte: gyökeres változás addig nem lesz az oktatásban, amedddig vissza nem adják a pedagógusi szakma becsületét, a pedagógusok méltóságát, ehhez pedig több pénz kell.
A tanácskozás után a Hargita megyei vendégek meglátogatták a nemrég felújított Bartók Béla Elméleti Líceumot, majd délután a székelyföldi iskolák képviselői felkeresték Temes megyei testvérintézményeiket.
Kiépül a Hargita–Temes testvériskolai hálózat
„A szórványmegyék és tömbmegyék között fut az Összetartozunk program – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc, Temes megyei helyettes főtanfelügyelő – ennek az együttműködésnek nagyon fontos szelete az oktatás. A Székelyudvarhelyszéki RMPSZ elnöke, Szász Zoltán és jómagam vállaltuk, hogy a Temes és Hargita megyei oktatási intézmények között testvériskolai kapcsolat hálózatot építünk ki. Az első lépés májusban történt meg, amikor mi Temes megyeiek jártunk Székelyudvarhelyen. Ebből az alkalomból minden itteni iskola megtalálta a maga partnerét Székelyudvarhelyen, illetve a környékén. Most vissszahívtuk széles körben a Hargita megyei oktatási intézmények képviselőit, azzal a céllal hogy ezután ezek a kapcsolatok már közvetlenül az iskolák között bonyolódjanak. Akkor lesz tartalmuk ezeknek a kapcsolatoknak, ha a testvérintézmények megtalálják egymással a hangot és közös programokat szerveznek. Jó előjelek vannak: a végvári és a máréfalvi iskola között kialakult ez a kapcsolat, a lugosi magyar iskola és Hargita megyei testvériskolája között már létezik egy különálló szerződés. Remélem, hogy ma, az oktatási intézmények találkozói során további előrelépések történnek és ezentúl nem ilyen széles körben találkozunk, hanem az intézmények egymás között bonyolítják ezeket a kapcsolatokat. Erre a rendezvényünkre meghívtuk a partnerintézmények képviselőit is akiknek a támogatását reméljük: az RMPSZ-en túl a Hargita Megyei Tanácsot, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalát, az oktatásügyi minisztérium képviselőjét. Király András államtitkár jelenléte garancia arra, hogy a minisztérium is figyelemmel kíséri ezeknek a programoknak az alakulását, számítunk az anyagi és erkölcsi támogatásukra.”
Ivácson Sándor, az Udvarhelyszéki RMPSZ képviselője, a Székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum magyartanára lapunknak elmondta: az Összetartozunk program keretében, a Hargita megyei önkormányzat támogatásával, Temes megyei gyerekekkel végiglátogatnák a Székelyföld jelentős kulturális emlékhelyeit és természeti kincseit úgy, hogy Hargita megyei gyerekeket is vinnének magukkal. A bánsági magyar gyerekek ízelítőt kapnának a székely nyelv és kultúra szépségeiből, élveznék a székely vendégszeretetet és a szinte tiszta magyar létállapotot. Ez lehet az a magyar közösségi élmény, amelyre a szórványban élő magyar gyerekeknek oly nagy szükségük van identitástudatuk megerősítéséhez
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Másodszor Kolozsváron a tízéves TUDEK
A felsőoktatás előszobája a diákkonferencia
Tízéves története során másodszor volt a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciájának (TUDEK) házigazdája Kolozsvár: az erdélyi középiskolák tudományos kutatómunkáját segítő önképzőkörök 2002-ben találkoztak először a TUDEK keretében. Azóta a diákköröket tömörítő szervezet látványos fejlődésen ment át: a mozgalomból az Oktatási, Kutatási és Sportminisztérium által is támogatott rendezvény lett, sőt a felsőoktatási intézmények is megkülönböztetett figyelemmel kísérik a díjazottak fejlődését.
A 10. TUDEK péntek esti megnyitóján Vörös Alpár István Vita, a házigazda Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója kifejtette: a TUDEK a kultúra egységét fejezi ki. A humán-, a reál- és a természettudományok kereszteződésénél olyan kapcsolatok teremtődnek, amelyek a jövőben felbecsülhetetlen értékűnek bizonyulhatnak – mondta. Az Apáczai kórusának műsora után Szabó Csilla, a tanügyminisztérium kisebbségügyi tanácsosa szólalt fel: „A TUDEK olyan konferencia, amelyet érdemes támogatni. A tudomány a világszemléletünket tudja megváltoztatni, remélem, hogy a TUDEK csak egy kisebb csúcs, amelyet majd nagyobbak követnek”. László Attila alpolgármester a kolozsváriakat a kincses város legértékesebb kincseiként mutatta be, és bízik benne, hogy a TUDEK résztvevői közül sokan választják majd Kolozsvárt egyetemi tanulmányaik színhelyéül, esetleg lakóhelyül. Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, a rendezvény fővédnöke kifejtette: a kiteljesedés előtt álló romániai magyar felsőoktatás rendszerének alapját a tudományos kutatómunkát végző magyar középiskolásoknak kell képezniük. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke a konferencia tudományos elnökének minőségében hangsúlyozta: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia előnyben részesíti felvételin azokat a diákokat, akik a tudományos ülésszakon kiemelkedő eredményeket értek el.
Zárásként az apáczais László Kinga (XII. B) Babits Mihály Esti kérdés című versét mondta el, majd Kiss Levente egykori apáczais diák Liszt Ferenc második transzcendentális koncertetűdjét adta elő zongorán.
A 10. TUDEK-en 23 iskola 168 diákja vett részt, 111 előadással. A szekcióüléseket az Apáczaiban tartották szombaton, a díjkiosztót pedig aznap este a BBTE Aula Magna dísztermében.
K. H. I.
Szabadság (Kolozsvár)

Nyílt levél a Bernády György névadásért
A Bernády György iskolanévért harcoló szülői akciócsoport nyílt levelének címzettjei városunk alpolgármestere Csegzi Sándor Úr, valamint Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony, akiket az RMDSZ helyezett jelenlegi pozíciójukba. A levelünkben megszólított személyek felelősséggel tartoznak azért a közösségért, amelynek köszönhetik állásukat, megélhetésüket, ezért kötelezettségük minden tőlük telhetőt megtenni a magyar közösség gondjainak megoldásáért.
Jelen nyílt levél kezdeményezői egy fontos – az oktatásügyhöz és a magyar közösséghez szorosan kapcsolódó ügyet indítottak el ez év szeptemberében, amelynek célja a marosvásárhelyi általános iskolák elnevezése terén található óriási hiányosságok orvoslása. Mint köztudott, városunkban a rendszerváltás után bekövetkezett iskolanévadások nem történtek politikai befolyástól mentesen, talán ez is az oka annak, hogy a régebben számokkal ellátott, mostanra neveket viselő általános iskolák között egyetlen egy magyar elnevezésű intézmény sem található.
Csegzi Sándor alpolgármester, aki gyakran beszél arról, hogy ő maga pedagógus és szívügye az oktatás, valószínűleg csak szavakkal és kevésbé tettekkel akar tenni a marosvásárhelyi magyar vonatkozású tanügyért, pontosabban a magyar nemzetiségű tanulókért és pedagógusokért. Hiszen ha az RMDSZ-es alpolgármestert valóban érdekelte volna a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás és annak problémáinak megoldása, akkor talán jóval kevesebb gond lenne az iskolákban, lennének magyar elnevezésű intézmények, és minden két-tannyelvű általános- és középiskolán kétnyelvű homlokzati táblát találnánk. Csegzi Sándor úr évek óta ígérget, sokat beszél a számára fontos ügyekről, de ezeknek a megvalósítását nem vállalja fel. Számára a segítségnyújtás az irodájában történő beszélgetések szintjére, vagy médiamegjelenésekre korlátozódik, ezen felül nem szeret lépni.
Csegzi Sándor úr a 2-es iskola ügyét is hasonló szakértelemmel és odaadással vállalta fel, hangzatos ígéreteit nem tartotta be, ezzel ellentétben inkább kárt okozott az ügynek valódi eredmények helyett. Az alpolgármester úr kérdőre vonta a kezdeményező szülőket amiatt, hogy nem tettek lépéseket az iskolai vezetőségi tanács tagságáért, amelyet időközben a szülői akciócsoport sikerrel megoldott, sőt mi több, számos akciót szervezett ügyük célkitűzésének elérése érdekében. Csegzi úr egy rádiós beszélgetés során megígérte az ügy kezdeményezőinek, hogy mindent megtesznek a városi tanács RMDSZ-es frakciójában annak érdekében, hogy a városi tanács által kijelölt iskolai vezetőségi tanácstag magyar nemzetiségű legyen. A rádióban elhangzott ígéret ellenére, a beszélgetés után két héttel a városi tanács megszavazta, hogy egy román nemzetiségű tagja legyen a 2-es iskolának, ugyanaz a személy, aki az eddigiekben is ezt a funckiót töltötte be. A szülői akciócsoport által kezdeményezett kerekasztalbeszélgetés során ez kiderült, ekkor Csegzi Sándor úr bocsánatkérés helyett újfennt megígérte, hogy a városi tanács elé terjesztik javaslatukat, amelyben a 2-es iskola vezetőségi tanácsába egy új, magyar nemzetiségű személy kinevezését kérik. Ez a tanácsi határozattervezet a mai napig nem született meg és félő, hogy Csegzi Sándor úr, az előző évek során tapasztalt szorgalma és tenni akarása megnyilvánulásaként eredmények nélkül, vagyis beszéd szintjén látja el a magyar közösség irányába felvállalt kötelezettségeit. Szeretnénk itt megemlíteni azt is, hogy időközben lecserélték a polgármesteri hivatal által, az iskola vezetőségi tanácsába delegált magyar személyt egy román személyre. Az alpolgármester úrnak ezennel sem sikerült közbenjárnia, mivel meglehet -érdeklődés hiányában- nem is tudott erről a folyamatról.
Jelen nyílt levél kezdeményezői úgy vélik, hogy a város alpolgármestere nem tett semmit az iskolanévadás ügyében. Ennek ellenére könnyen megtörténhet, hogy sikeres névadás esetén, Csegzi úr a saját vívmányának fogja tekinteni az elért eredményeket. Végezetül mi, a szülői akcócsoport tagjai választópolgári minőségünkben, felszólítjuk városunk magyar alpolgármesterét, hogy mindezeket a mulasztásokat pótolja mindaddig, amíg még a funkciójából adódóan érdemben alkalma van tenni a város magyar közösségéért.
Ezzel párhuzamosan Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony munkaköri kötelezettségével ellentétben némasági fogadalmat tett, ezt hatékonyan alkalmazta a 2-es iskola ügyének esetében is, jobbnak látta hallgatni és nem tenni semmit. A szülői akciócsoport az általuk kezdeményezett petíció aláírásait személyesen átadta a megyei Főtanfelügyelőnek, Matei Dumitru úrnak. Ezt az akciót a szülők egy pénteki napra tervezték lévén, hogy Illés Ildikónak ezen a napon vannak a fogadóórái. Az átadás napján Illés Ildikó nem tartózkodott irodájában, a szülők szerették volna neki is átadni petíciójukat és kérelmüket a közel 8 ezer aláírás kíséretében. Hiányzásának okát nem tudjuk, tevékenységét és cselekedeit a 2-es iskola ügyében nem ismerjük. Egyedüli esemény, amelyen Illés Ildikó meghívottként részt vett egy találkozó volt, amelyet egy városi tanácsos kezdeményezett a 2-es iskola tanáraival. A találkozó oka az iskola igazgatónője által kezdeményezett felettébb gyanús adminisztratív, pontosabban névadást érintő intézkedések voltak. Ezen a találkozón, a tanárok mellett a szülői akciócsoport tagjai is részt vettek, akik döbbenettel vették tudomásul, hogy a Főtanfelügyelő-helyettes Asszony konkrétumok, jogi háttér és más adminisztratív jellegű tájékoztatás és szakmai támogatás teljes mellőzése mellett, arra kérte fel a tanárokat, hogy az előttük álló nehéz helyzetben, nem kell mást tenniük, csak mosolyogniuk, és meglátják minden rendben lesz.
Befejezésképp felszólítjuk Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszonyt, hogy járjon közben a Főtanfelügyelőnél és segítse ügyünket, érje el azt, hogy a Főtanfelügyelő, a szülőknek tett ígéretéhez híven, vigye véghez az iskola-elnevezést. Lévén, hogy jelenleg nincs egyetlen egy magyar elnevezésű általános iskola sem a városban, és Illés Ildikó ezt hivatalosan soha sem tette szóvá, sőt semmit sem tett azért, hogy a magyar gyerekek számára az iskolákban esélyegyenlőség uralkodjon. úgy véljük, hogy Illés Ildikó Úrhölgynek kevés köze volt és lesz a Bernády György iskolanévadásának ügyéhez. Természetesen az ő esetében sem zárjuk ki a babérok learatását, abban az esetben, ha az iskola végül megkapja a Bernády György elnevezést.
Jelenleg a 2-es iskola udvarán asztfaltozás zajlik, és a szülői akciócsoport tagjai utánanéztek a munkálatok finanszírozásának. A mostani munkálatokat az Oktatási Minisztérium és Kutatási Minisztérium támogatja és ez a tevékenység – amelynek időzítése nem a leghatékonyabb – nem kapcsolódik Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony nevéhez.
Végezetül mindkét, általunk nevesített köztisztviselőt azért szólítjuk meg, mert pozíciójukból fakadóan erkölcsi és szakmai kötelezettségekkel tartoznak a magyar közösségnek, mulasztásaik szembetűnőek, és hátrányokat okoznak a marosvásárhelyi magyarságnak. Állami tisztségviselők lévén, tevékenységeikkel el kell számolniuk a választópolgárok, adófizetők fele.
Tisztelettel, Marosvásárhelyi 2-es iskola szülői akciócsoport a Bernády György névadásért
Civil Elkötelezettség Mozgalom
Erdély.ma

Nyitóünnepség szépséghibákkal
Hobai professzor tiltakozásképpen nem vette át az oklevelet
Kellemetlen epizódokkal tarkítottan zajlott csütörtök este a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hagyományos téli ünnepének, a tudományos szesszióval összekötött 2011-es egyetemi napoknak a megnyitója. Az év elején nyugdíjba kényszerített magyar egyetemi tanárok többsége nem jelent meg, hogy a vezetőség által adományozott diplomát átvegye a rektortól. A román oktatók közül dr. Hobai Stefan, a biokémia nyugalmazott professzora a helyszínen utasította vissza az oklevél átvételét. Az idén nem avattak díszdoktorokat.
A meghívottak számát sajnos nem a gyógyszerészeti egyetem új aulájának befogadóképességéhez mérték, így sokan az oktatók, meghívottak közül sem jutottak be a terembe. A kívül rekedtek egy ideig a folyosón beszélgettek, majd eltávoztak.
Dr. Copotoiu Constantin rektor a korábbi évekhez képest kevésbé ékes beszédet tartott. A kissé fáradtan előadott szöveget nem túl sikerült angol fordításban vetítették ki, holott a románul beszélő meghívottak mellett magyarországi vendégei is voltak a megnyitónak.
"Nem hagytuk legyőzni magunkat, az egyetem egyben maradt", ami az igaz emberek harcolni tudásának köszönhető – jelentette ki a rektor, utalva a szenátus román többségének a döntésére, amely a tanügyminisztérium többszöri figyelmeztetése ellenére sem volt hajlandó az új tanügyi törvény előírásaihoz igazítani az egyetem szervezési és működési szabályzatát. Így az önálló magyar főtanszékekből álló tagozat létrehozása elmaradt, az egyetemnek pedig nincs jóváhagyott chartája. A későbbiekben hozzátette, hogy az intézmény szerkezete kikristályosodott, s a 66 év alatt sikerült megőrizni az identitásbeli folytonosságot. Kérdés, hogy milyen folytonosságra értette, hisz az egykor a magyar oktatás céljára létrehozott felsőoktatási intézményben éppen most folyik a magyar tagozat felszámolása.
A rektornak természetesen a szenátusban történtekre is volt magyarázata. Beszédében elhangzott, hogy az egyetemeknek két törvénynek kell eleget tenniük az akkreditáció elnyerése érdekében. A tanügyi jogszabály mellett a minőségbiztosításra vonatkozó törvénynek is, ami előírja, hogy öt hallgatóra kell jusson egy egyetemi oktató. Ezt figyelembe véve a fogorvosi és a gyógyszerészeti karon a magyar nyelvű oktatást jövőtől fel is számolhatnák, az általános orvosi karra pedig mindössze 50 hallgatót vehetnének fel. Amit úgy értelmezhetünk, hogy a szenátus román többsége a magyar oktatás iránti aggodalomtól vezérelve nem szavazta meg az önálló magyar főtanszékek létrehozását. Arra sajnos nem kaptunk magyarázatot, hogy miért fontosabb a minőségre vonatkozó jogszabály a tanügyi törvénynél. És arra sem, hogy rektorként az elmúlt nyolc év alatt mit tett azért, hogy a magyar vonal foghíjas helyeit feltöltsék.
Copotoiu professzor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy csak a második, azaz a B csoportba sorolták be az egyetemet, mivel nem az oktatói és gyógyító munkát vették figyelembe, hanem a tudományos kutatásban elért eredményeket. Megoldásképpen azt tanácsolta kollégáinak, hogy érdemes fizetni azért, hogy a nagy elismertségnek örvendő lapokban közöljék tudományos dolgozataikat. Majd azzal vigasztalta a megjelenteket, hogy a MetroPolis közvélemény-kutatása alapján a marosvásárhelyi a legjobb s a legnépszerűbb egyetem Erdélyben.
Nagy esemény volt az idén a közoktatási törvény elfogadása, csakhogy ez az egyetem lefejezésével járt, hisz az aktív, értékes, munkabírásuk teljében levő 65 éves professzorokat kellett nyugdíjba küldeni, ami az oktatók hiányához vezetett – sajnálkozott a rektor, aki kitért arra is, hogy a lakosság 24 százaléka 2030-ban 60 év fölötti személy lesz. Ennek ellenére az egyetem gyorsan és barátságtalanul szabadult meg a szóban forgó tanároktól, de nem mindenkitől, ahogy a prezídiumban ülőket nézve kiderült. A történtek után nem volt meglepő, hogy az érintettek nem vettek részt a nyitóünnepségen, akik közül egyesek állítólag nem is kaptak meghívót.
Az utóbbi évek megvalósításai közül a rektor a fogászati kar új épületét, a multifunkcionális sporttermet, az uszodát említette, amihez hozzátehetnénk, hogy a tudományos kutatásra összpontosító elvárások ismeretében talán hasznosabb lett volna egy jól felszerelt kutatóközponttal bővíteni az egyetem infrastruktúráját.
Constantin Copotoiu beszámolt az első helyben szervezett rezidensvizsga sikerességéről, amelyen a résztvevők jó eredményeket értek el, s nem volt egy óvás sem. Három szakon megszervezték a mesterképzést, s az IBM az orvosi egyetem miatt létesít kutatóközpontot Marosvásárhelyen, hangsúlyozta, amit a Dorin Floreát helyettesítő Claudiu Maior alpolgármester is megerősített.
A nyugdíjba küldött professzorok mellett oklevéllel tüntették ki a tavalyi évfolyamelsőket (akik közül hárman már doktorálnak), a rezidensvizsga első helyzettjeit, a diákszövetségi vezetőket.
A nyitóünnepségen felszólalt dr. Kásler Miklós professzor, a Budapesti Onkológiai Intézet igazgatója, aki hetedik éve vesz részt az egyetemi napokon. Bibliai idézetekkel átszőtt, adventi hangulatú beszédében értékelte a két intézet közötti együttműködést, amelynek 20 PH-doktori cím az eredménye, s szólt a román és a magyar nép egymásra utaltságáról is.
Rajta kívül szót kapott az Ausztráliából érkezett dr. Petcu Eugen egyetemi előadótanár és dr. Kiss Loránd, a szebeni egyetem sebészprofesszora.
Tegnap délelőtt doktorátusi dolgozatok megvédésével és tudományos szesszióval folytatódtak az egyetemi napok.
Dr. Hobai Stefan nyugalmazott egyetemi tanár a megnyitón kijelentette, hogy miután a diákoktól megkapta a legkorrektebb professzornak járó oklevelet, visszautasítja az egyetem vezetőségének az oklevelét. A Népújság kérésére elmondta, hogy így akar tiltakozni a stílus ellen, ahogyan a MOGYE-t vezetik.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Megmenekül” az Arany János Főgimnázium?
A bukaresti oktatásügyi minisztérium friss rendelete értelmében „megmenekülhet” a tervezett és sokat bírált átkeresztéstől a nagyszalontai Arany János Főgimnázium, ugyanakkor arra is esély nyílik, hogy könnyebben felvegye Bernády György nevét a marosvásárhelyi 2-es számú általános iskola.
Daniel Funeriu miniszter ugyanis a napokban határozatot bocsátott ki a közoktatásra vonatkozóan, amely módosítja az oktatási intézmények névadásának, illetve átnevezésének eddigi szabályozását. Ennek megfelelően mostantól a helyi, adott esetben pedig a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartozik az iskolák el- és átkeresztelése.
A december 13-án kibocsátott, 6564-es számú miniszteri rendelet értelmében az állami, magán- és felekezeti oktatási intézmények névadásával kapcsolatban az érintett iskolaszék terjeszti javaslatát ama önkormányzat elé, amelynek hatáskörébe az iskola tartozik. Ezáltal az oktatási intézmények névadása, illetve nevének módosítása terén a helyi képviselő-testületek vétójogot kapnak, miközben eddig csak tudomásul vehették az érintett iskolaszékek határozatát, amelynek ügyében utólag a tanfelügyelőség, majd az oktatási tárca mondta ki a végső szót. Mint arról beszámoltunk, emiatt néhány héttel ezelőtt konfliktus robbant ki Nagyszalontán a helyi önkormányzat és az Arany János Főgimnázium román vezetősége között. Az önálló hajdúvárosi magyar iskola szeptemberi beindulása nyomán színrománná vált főgimnázium tanári kara ugyanis úgy döntött, hogy az oktatási intézmény – amely a város egyik legimpozánsabb, a múlt század elején Székely László tervei alapján felépített ingatlanában működik – felveszi a Dacia elnevezést.
Mivel az átkeresztelésre egyelőre nem bólintott rá a Bihar megyei tanfelügyelőség, az új minisztériumi szabályozás alapján a hajdúvárosi képviselő-testület megvétózhatja, hogy az Arany-gimnáziumot az egykori római provinciára kereszteljék, hiszen a testületben az RMDSZ kétharmados többséggel rendelkezik.
Hasonló lehetőség nyílik arra is, hogy végre iskolát nevezzenek el Marosvásárhelyen a Maros-parti város egykori polgármesteréről, Bernády Györgyről, amelynek érdekében a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) emberjogi szervezet aláírásgyűjtést is folytatott. A 2-es számú iskola vezetősége egyelőre hallani sem akar a névadásról, a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi szervezete a Ceauşescu-diktátorpár udvari költőjéről, Adrian Păunescuról neveztetné el a tanintézetet, eközben pedig a megyei főtanfelügyelő, sőt Dorin Florea polgármester is hajlik arra, hogy az iskola homlokzatára felkerüljön Bernády neve. Noha a marosvásárhelyi tanácsban a tízfős RMDSZ-frakció nem bír többséggel, a névadás kérdését a demokrata-liberálisokkal folytatott politikai alkuk révén rendezni lehetne.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Plágiummal gyanúsítják a MOGYE vezetőit
FRISSÍTETT] Plágiummal gyanúsítja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektorát és egyik rektorhelyettesét Hantz Péter. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) képviselője az Oktatási Minisztérium fellépésre számít Constantin Copotoiu rektor és Klara Brânzaniuc rektorhelyettes plágium-ügyében, a menesztésüket kérve. A plágium tényét az eredeti szerzők is megerősítették.
Időhúzásra játszik? Constantin Copotoiu rektor (középen) továbbra sem hajlandó betartani az új törvény előírásait
Hantz Péter beszámolója szerint a MOGYE rektorának és helyettesének 2011-ben az  Acta Medica Marisiensis szaklapban publikált dolgozata teljes egészében egy hollandiai professzor 2008-ban publikált doktori disszertációja egyik fejezetének másolata.
Emellett ugyanabban a szaklapban Brânzaniuc egy másik cikke javarészt 2006-ban és 2010-ben külföldön publikált tudományos munkákból másol, melyeket azonban nem említ a források között – állítja Hantz. A jelenleg Svájcban dolgozó tudományos kutató állítása szerint a plágium gyanúját a másolt tanulmányok eredeti szerzői levélben megerősítették, azt írva, hogy írásaikat helyenként módosítások nélkül lemásolták.
„A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szabályzata szerint a tanulmányok tudományos vezetői – jelen esetben Copotoiu és Brânzaniuc professzorok – a felelősek az irányításuk alatt publikált cikkek minőségéért” – állítja Hantz, aki szerint az egyetem két vezetőjének emiatt távoznia kell az intézmény éléről. Hantz a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökséget (ARACIS) értesítette erről, az intézmény vezetője azonban azt válaszolta, hogy nem illetékes az ügyben. Ezt követően az Egyetemi Okleveleket, Bizonyítványokat és Címeket Elismerő Országos Tanácshoz (CNATDCU) és az oktatási miniszterhez fordult, azonnali intézkedéseket kérve a plágiumügyben.
Copotoiu elutasítja a vádakat
Constantin Copotoiu az MTI-nek pénteken elmondta: a Gröningeni Egyetemen készült tanulmányhoz kapcsolható romániai dolgozatnak a szerzője az ő egyik doktorandusa, aki úgy tüntette fel az ő és a rektorhelyettes nevét a dolgozaton, hogy nem szólt nekik. Copotoiu szerint csak a folyóirat közlése nyomán szereztek tudomást a dolgozatról. Hozzátette: a rektorhelyettessel együtt tavaly augusztusban az egyetem etikai bizottságához fordultak, amely kivizsgálta az esetet, és megállapította a plágiumot. A doktorandus egy nyilatkozatban elismerte – mondta Copotoiu –, hogy a rektorral és a rektorhelyettessel nem egyeztetett a társszerzőségről. A rektor szerint az egyetem folyóiratának következő számában közlik az etikai bizottság döntését, amely semmissé nyilvánította a tavaly megjelent cikket.
MOGYE-szenátus: nincs döntés
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ugyancsak pénteken megtartott egyetemi szenátusi ülésén továbbra sem született döntés a magyar intézetek létrehozásáról, amelyek hiánya miatt az intézmény hónapok óta érvénytelen egyetemi chartával működik. Az egyetem szenátusa pénteken ülésezett, de nem szerepelt napirenden a magyar intézetek/főtanszékek létrehozása. Constantin Copotoiu rektor az MTI-nek elmondta: már válaszoltak korábban az oktatási minisztériumnak a magyar intézetek létrehozását sürgető két átiratára, most pedig várják, hogy a szaktárca elfogadja-e vagy pedig ismét elutasítja az egyetemi chartát. 
Amint arról korábban beszámoltunk, az oktatási minisztérium tavaly október és december elején küldött az egyetemnek egy-egy átiratot, hogy tartsa tiszteletben az új román felsőoktatási törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó előírásait. A rektor megismételte azt az álláspontot, miszerint magyar intézeteket azért nem lehet létrehozni, mert a magyar nyelvű oktatás nincs külön akkreditálva, és nincsenek is meg az ehhez szükséges feltételek. A szenátusi ülésen az egyetemi választás előkészítése szerepelt napirenden, hiszen a közeljövőben választásokra kerül sor a felsőoktatási intézményben, így többek között új rektort is választanak.
Király András: nyilvánvaló az időhúzás
Király András oktatási államtitkár az MTI-nek elmondta: nyilvánvaló az egyetem időhúzási szándéka, és leszögezte, hogy az egyetemen sorra kerülő választás sem lehet érvényes, amíg az egyetem nem rendelkezik a minisztérium által jóváhagyott, érvényes egyetemi chartával. Az új román oktatási törvény értelmében kellett új chartát elfogadnia valamennyi romániai egyetemnek. A jogszabály magyar intézetek alapítását írja elő az olyan multikulturális egyetemek számára, mint a marosvásárhelyi.
Ezek létrehozását azonban elutasítja a MOGYE román többségű szenátusa annak ellenére, hogy több magyarországi egyetem oktatói jelezték hajlandóságukat: kisegítik ideiglenesen az egyetem magyar nyelvű képzését. Korábban Markó Béla miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy a kormánynak úgynevezett B terve is van: amennyiben az egyetem nem hajlandó eleget tenni az oktatási minisztérium kérésének, kormányhatározattal hozzák létre a magyar intézeteket.
Krónika (Kolozsvár)

Nem külön kórházakat, csak a törvény betartását
Január 13-i ülésükön a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói nyílt levelet intéztek román kollégáikhoz.
Ebben emlékeztetnek a 2011. évi 1-es számú tanügyi törvény 363-as cikkelyére, amely előírja, hogy mindazok a felsőoktatási intézmények, amelyekben a törvény életbe lépésekor a kisebbségek nyelvén is folyt oktatás, multikulturális egyetemi státust nyernek; a kolozsvári Babes–Bolyai és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mellett a MOGYE is.
A nemzeti kisebbségekre vonatkozó 135-ös cikkely szerint a multikulturális egyetemeken szakok, tanítási vonalak alakulnak a kisebbségek nyelvén folyó oktatás céljából. A tanítási vonal a többnyelvű multikulturális egyetemeken főtanszékekbe szerveződik. Az oktatási vonal keretében dolgozó egyetemi oktatók hat hónapon belül saját működési szabályzatot dolgoznak ki és fogadnak el, amely meghatározza a választások lebonyolítását és az oktatási vonal egyéb sajátos aspektusait is az egyetemi chartának megfelelően.
Az említett (135-ös) cikkely 3. bekezdése szerint a tagozat olyan kisebbségi nyelven működő oktatási forma, amely mind az egyetem, mind pedig egy fakultás keretén belül önálló intézményt alkothat az adott szak főtanszékére alapozva, amely önálló tantervet és szervezési kereteket dolgoz ki. A szakokon folyó oktatási tevékenységet az egyetemi autonómia szellemében kell megszervezzék.
A 4. bekezdés szerint a kisebbségek nyelvén történő oktatást minden szinten biztosítani kell: az első ciklusban, a mesteri, a doktori képzésben és az egyetem utáni oktatásban is.
A főtanszékeket az egyetemi karok javaslatára a szenátus döntése alapján lehet megszervezni, felosztani, összevonni vagy felszámolni (133/3).
A jogszabály 121-es cikkelye szerint az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium az a közhatóság, amely a felsőoktatás területére érvényes törvényes előírások végrehajtását és betartását hivatott követni, ellenőrizni és indokolt esetben büntetni, ha nem tartják be azokat. Hasonlóképpen a szóban forgó minisztérium ellenőrzi az egyetemi autonómia érvényre juttatását, gyakorolja általános és sajátos feladatát és a közügyekért vállalt felelősséget is.
A magyar oktatók kérik a törvény által előírt szerkezetek létrehozását (a román tagozaton megalakult főtanszékekkel egyenlő jogállású főtanszékeket, amelyek a tanügyi törvény 135/b pontja értelmében lehetővé teszik az anyanyelvű oktatást. Véleményük szerint ezt a jogot a törvény biztosítja és nem a rosszul értelmezett egyetemi autonómia függvénye, ahogy azt a MOGYE szenátusa a 133/3. törvénycikkelyre hivatkozva állítja. A szenátus összetételétől függenek a főtanszékek megalapításának részletkérdései is.
Nyílt levelükben a magyar oktatók kérik a magyar nyelv bevezetését a gyakorlati oktatásba, anélkül, hogy az a román nyelvű szakmai felkészítés elhanyagolását jelentené. A klinikai munkában a román páciensekkel román nyelven történik a párbeszéd, román nyelven íródnak a hivatalos dokumentumok és román nyelven folyik a párbeszéd a román kollégákkal is. A román szaknyelv elsajátítása kötelező marad, ahogy azt a tanügyi törvény megfogalmazza (46/11).
”Határozottan visszautasítjuk egyes politikusok vagy a MOGYE Diákligája által a sajtóban közzétett vádakat. Pontosítjuk, hogy nem akarunk külön kórházakat, külön laboratóriumokat, külön kutatóközpontot, nem akarjuk, hogy a magyar diákok kizárólag csak magyar nyelven tanulják az orvostudományt, nem akarjuk, hogy román nyelvismeret hiányában képtelenek legyenek Romániában gyakorolni a mesterségüket. Visszautasítunk az egyetemi életre gyakorolt bármilyen politikai befolyást. Azt kérjük csupán, hogy a tanügyi törvény előírásait tartsák be. A törvény 121-es cikkelye alapján az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium az egyetlen felhatalmazott szerv, hogy a felsőoktatásban a vonatkozó törvényes előírások gyakorlatba ültetését és betartását, illetve az egyetemi autonómiának a felsőoktatási intézmények általi gyakorlását ellenőrizze. Kérjük a minisztériumot, hogy teljesítse ezt a feladatát.
Egyetemünk chartáját a szaktárca arra hivatkozva utasította el, hogy az nem tesz eleget a törvény előírásainak. A magyar tagozat főtanszékei a mai napig sem alakultak meg, holott az egyetem szerkezete a charta szerves részét képezi, tehát nem tekinthetjük törvényesnek a jelenlegi szerkezetet. Emiatt nem veszünk részt az egyetem vezetőségének megválasztásában addig, amíg a MOGYE nem az érvényes törvény alapján működik” – olvasható a január 13-án írt nyílt levélben.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Tüntetett az ellenzék
Mintegy hétezren vettek részt tegnap Bukarestben az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség által szervezett tüntetésen, egy részük a megmozdulás után csatlakozott az Egyetem téren tiltakozó, a politikumtól elhatárolódó csoporthoz, este kilenc óra körül így közel kétezren skandáltak kormány- és államfőellenes jelszavakat.
A megmozdulások hetedik napján is számos városban vonultak utcára az emberek – több helyen az ellenzéki pártok átvették a kezdeményezést, és engedélyezett tüntetéseket tartottak. Traian Băsescu államfő első ízben mutatkozott a tévékamerák nyilvánossága előtt, a nagykövetekkel lezajlott találkozón azonban a tiltakozásokról nem beszélt. A tanügyi szakszervezetek is egyre eltökéltebbek: tegnap az Országos Tanügyi Szövetség jelezte, tagjai spontán munkabeszüntetésekhez folyamodhatnak. A tiltakozások hetedik napján az ellenzék átvette a kezdeményezést, nagyszabású tüntetést szerveztek Bukarestben, amelyre tízezer személyt vártak. A szervezők szerint a résztvevők száma elérte a húszezret, a legtöbb hírügynökség azonban mintegy hétezerre becsülte a tiltakozók számát. A rendezvényen felszólaló politikai vezetők a kormány lemondását, előrehozott választások kiírását követelték, a leginkább hangoztatott jelszó a Le Băsescuval! volt. A Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt szervezésében zajló felvonulás a kormány épülete előtt ért véget, innen azonban több százan csatlakoztak az Egyetem téren demonstrálókhoz. Lapzártánkig különösebb incidensek nem történtek, a karhatalmi erők fokozott készültségi állapotban voltak, hiszen a tüntetőkhöz csatlakoztak a bukaresti focicsapatok szurkolói is. Tegnap este Victor Ponta szociáldemokrata pártvezér Facebook-bejegyzésében nyugalomra szólította fel a tiltakozások résztvevőit, az ellenzéki tüntetés résztvevőit pedig arra kérte, kerüljék a provokációt. A bukaresti tüntetésen kívül más városokban is utcára vonultak az emberek, több helyen a Szociál-Liberális Szövetség szervezett megmozdulást több száz, helyenként több ezer személy részvételével: Jászvásáron ötszázan, Foksányban közel háromezren, Craiován kétezren, Szatmárnémetiben ezren, Csíkszeredában kétszázan tiltakoztak az ellenzék szervezésében zajló megmozduláson. Traian Băsescu tegnap a nagykövetekkel találkozott – pénteki szereplése után, amikor az egészségügyi törvény visszavonását kérte, az utcai tiltakozások nyomására első ízben jelent meg a tévékamerák nyilvánossága előtt. A találkozón beszélt a román munkavállalókkal szembeni korlátozásokról, amelyeket indokolatlannak nevezett, sérelmezte a schengeni csatlakozásról szóló döntés halasztását, illetve felsorolta a következő időszakra szóló prioritásokat, az új egészségügyi törvényt és az ország közigazgatási átszervezését – ha a politikai feltételek ezt lehetővé teszik. A tiltakozásokról nem beszélt, mindössze annyit jegyzett meg kacagva az újságíróknak: “Önöknek nem kellene valamilyen megmozduláson lenniük?” Az országszerte zajló tiltakozásokról az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának tegnapi ülésén is szó esett. Az ülés után Kelemen Hunor hangsúlyozta: a szövetség most is a parlamenti párbeszéd híve, a jogállami kereteken túl nem lehet megoldani semmiféle problémát. “Továbbra is legitimnek tartunk minden olyan békés, szervezett tüntetést, ahol a polgárok elmondják a problémáikat, elégedetlenségeiket. Minden ilyen megnyilvánulásnak helyet kell adni egy demokratikus államban, de nincs helye a vandalizmusnak, nincs helye az erőszaknak, semmilyen olyan magatartásnak, amely a polgárok biztonságát veszélyeztetné” – szögezte le. Szerinte 2012-ben az a legfontosabb, hogy megőrizzék mindazt, amit az elmúlt két évben sikerült elérni, ezért az előrehozott választásokat nem támogatják, mert a politikai instabilitás a gazdaság visszaeséséhez vezet. A tiltakozásokhoz egyre több szakszervezet is csatlakozik: tegnap az Országos Tanügyi Szövetség képviselői közölték: spontán sztrájkba léphetnek a tanárok, ha a kormány nem hajlandó lemondani. Egy nappal korábban a Tanügyiek Szabad Szakszervezete fenyegetőzött általános sztrájk kirobbantásával. A négy tanügyi szakszervezeti föderáció ma az oktatási minisztérium előtt sztrájkőrséget áll, majd csatlakoznak az Egyetem téri tüntetőkhöz.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem hagyta jóvá a MOGYE chartáját a tanügyminisztérium
Nem hagyta jóvá az oktatásügyi minisztérium a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Chartáját – jelentette be a Konzervatív Párt Maros megyei szervezetének első alelnöke, dr. Silviu Morariu, aki egyben az intézmény tanácsának tagja.
Közölte, késve érkezett a minisztérium átirata ugyanis lejárt az engedélyezési határidő, így a felsőoktatási intézmény a jelenlegi Charta alapján működhet. 
Dr. Szabó Béla professzor elmondta, az ő szemszögükből ez a szabályzat nem érvényes. Hasonlóan nyilatkozott Király András oktatásügyi államtitkár is.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Ingyenes főiskolai képzést indítanak Nagykárolyban
Mezőgazdasági szakot indít Nagykárolyban a Nyíregyházi Főiskola. A három és fél éves képzést már következő tanévtől elindítanák, amennyiben a magyar és a román oktatási minisztérium is jóváhagyja az indítványt.
A magyarországi oktatási törvény decembertől lehetővé teszi, hogy az ottani egyetemek határon túl is képzést indítsanak. Elsőként a Nyíregyházi Egyetem kapott a lehetőségen, és a nagykárolyi városvezetés megkeresésére képzést indít a városban. Itt egyelőre 30 diák kapna lehetőséget a mezőgazdasági tanulmányok elvégzésére.
„Én azt gondolom, hogy egy korszerű, európai uniós szintű képzést tudunk nyújtani, mezőgazdasági, mérnöki, és mezőgazdasági gépész és élelmiszeripari gépész vonalon, hiszen ez egy mezőgazdaság, aki egyébként szintén nagykárolyi születésű.
Kovács Jenő polgármester szerint azért esett a választás erre a szakra, mert Romániának ezen a részén hiány van a mezőgazdasági szakemberekből. Az országban pedig a legközelebb Kolozsváron lehet mezőgazdasági szakon továbbtanulni, és azt is csak román nyelven.
„Nagyon sok a közgazdász is, a jogász is, viszont a mérnökképzés elmaradt. Én úgy gondolom, hogy mi nem azért akarjuk ezt létesíteni, hogy a diplomások többen legyenek, hanem szakmát tanuljanak” – hangsúlyozta a városvezető.
A főiskolai képzés három és fél évig tart. Az elméletet Nagykárolyban tartanák, a gyakorlati órákat viszont Nyíregyházán, mert ott adottak a feltételek. Az egyetem saját botanikus kerttel, gépparkkal és laboratóriumokkal rendelkezik. A tervek szerint már a következő évtől elindítanák az oktatást, amely ingyenes lenne.
Szatmár Tv
Erdély.ma

Bemutatta kormányát Mihai Răzvan Ungureanu
Bemutatta kormányát szerda délelőtt Mihai Răzvan Ungureanu. Az RMDSZ miniszterei a helyükön maradtak, Markó Béla továbbra is a miniszterelnök-helyettesi tisztséget tölti be. Az új kabinet programja egyebek között tartalmazza a kormány vállalását a kisebbségi törvény minél sürgősebb elfogadásáról. Az Ungureanu-kormányban a korábbi PDL-s miniszterek egyike sem kapott helyet. Az új kormányról és a kormányprogramról csütörtökön bizalmi szavazással dönt a parlament, miután a miniszterjelölteket szerdán hallgatják meg a szakbizottságokban.
Az új kabinet programja egyebek között tartalmazza a kormány vállalását a kisebbségi törvény minél sürgősebb elfogadására, de külön fejezetet szentel a interetnikus kapcsolatok javítására – nyilatkozta a bejelentést követően Borbély László.
Az RMDSZ egyébként kedd este bejelentette: csak bizonyos feltételekkel hajlandó támogatni az új kabinetet. Kelemen Hunor szövetségi elnök ezen feltételek között említette a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar fakultása helyzetének megoldását, a levéltári törvény illetve a visszaszolgáltatási bizottság helyzetének rendezését valamint az erdélyi autópálya építésének a folytatását is.
Ritli László egészségügyi miniszter szerint ugyanakkor az új kormányprogram tartalmazza az egészségügyi reform folytatásának kötelezettségét is, de nem rendelkezik az egészségügyi törvénycsomag elfogadását.
Az Ungureanu-kormányban egyébként a korábbi PDL-s miniszterek egyike sem kapott helyet.
Az új kormányról és a kormányprogramról csütörtökön 11 órakor bizalmi szavazással dönt a parlament. A képviselőház és a szenátus együttes plenáris ülésen megvitatja az új kabinet névsorát és a kormányprogramot, majd többségi szavazással dönt.
Ha a parlament nem támogatja az új kormányt, az államfő újabb javaslatot tesz. Előrehozott választásokat akkor lehet kiírni, ha a törvényhozás két kormányalakítási kísérletet leszavaz.
Az Ungureanu-kormány összetétele
- Mihai Răzvan Ungureanu – miniszterelnök
- Markó Béla – miniszterelnök helyettes
- Cătălin Predoiu (független) – Igazságügyi Minisztérium
- Leonard Orban (független) – Európai Ügyek Minisztériuma
- Kelemen Hunor (RMDSZ)– Kulturális Minisztérium
- Borbély László (RMDSZ) – Környezetvédelmi Minisztérium
- Ritli László (RMDSZ) – Egészségügyi Minisztérium
- Lucian Bode (PDL) – Gazdasági Minisztérium
- Gabriel Berca (PDL) – Belügyminisztérium
- Cristian Petrescu (PDL) – Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium
- Alexandru Nazare (PDL) – Szállítási Minisztérium
- Stelian Fuia (PDL) – Mezőgazdasági Minisztérium
- Cătălin Baba (PDL) – Oktatási Minisztérium
- Răzvan Mustea (PDL) – Kommunikációs Minisztérium
- Claudia Boghicevici (PDL) – Munkaügyi Minisztérium
- Bogdan Drăgoi (PDL) – Pénzügyminisztérium
- Cristian Diaconescu (UNPR) – Külügyminisztérium
- Gabriel Oprea (UNPR) – Védelmi Minisztérium
Programban a kisebbségi törvény
Az Ungureanu-kormány programja már szerdán nyilvánosságra is került. A program jórészt az előző kabinet programjának elemeiből áll. Miután az RMDSZ még kedden azt a feltételt szabta a kabinet támogatásához, hogy kössenek koalíciós megállapodást, amelyben rögzítik a prioritásokat – különös tekintettel a kisebbségi ügyekre –, a programban szerepel a kisebbségi törvény ügye is.
Eszerint a kormány támogatja a jogszabály mihamarabbi elfogadását, és kiemelt témakörként kezeli az etnikumközi kapcsolatok fejlesztését – közölte Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A kormány egyúttal a lakossági jövedelmeket is növelné a gazdasági lehetőségekhez mérten. Ezt vagy közvetlen béremelés, vagy a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentése, valamint a nyugdíjak indexálása révén érnék el. Emellett támogatnák azon cégeket, amelyek hatévesnél fiatalabb gyereket nevelő nőt alkalmaznak, bátorítanák a kismamák részmunkaidős foglalkoztatását, és a hátrányos helyzetű régiókban élők életminőségét is javítanák. A kormány értékesítené a különböző cégekben meglévő kisebbségi részvénycsomagokat is. A kabinet a gazdasági és pénzügyi folyamatok függvényében fenntartja a 2015-ös euróövezeti csatlakozási céldátumot.
A közlekedés terén magán- és állami források bevonásával valósítaná meg a Marosvásárhely-Jászvásár autópályát, és, kifizetné a vasúttársaság adósságait. Mandátuma alatt 200 kilométernyi autósztrádát adna át, újabb 100 kilométeren kezdené el a munkálatokat, magánkézbe adná a CFR áruszállító részlegének több mint felét, illetve a Tarom légitársaság részvényeinek 20 százalékát. Az igazságügy terén folytatnák a korrupció elleni harcot, és visszaszorítanák a bűnözést.
Az egészségügy terén folytatnák a reformokat. Ennek részeként áprilisig felszabadítanák a befagyasztott állásokat, és kísérleti jelleggel bevezetnék a teljesítmény alapú bérezést. Emellett csökkentenék a kórházban töltött időt, és a gyógyszerár-támogatási rendszert is átdolgoznák.
Krónika (Kolozsvár)

Az „igazság” egyik oldala
Sajtótájékoztató a MOGYE-n
egnap délben Constantin Copotoiu, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora – Brînzaniuc Klara rektorhelyettes valamint a szenátus román tagjai többségének a jelenlétében – az említettek álláspontját tükröző közleményt olvasott fel a sajtó képviselőinek. Az újságírókat a rektor szerint azért hívták össze, hogy ismertessék a marosvásárhelyi felsőoktatási intézménnyel kapcsolatos „igazságot.” A vita során a jelen levő szenátusi tagok egy része olyan heves kirohanással válaszolt a Népújság által feltett kérdésekre, amelyek alapján nem volt nehéz elképzelni az egyetem legfelső vezetőtestületében uralkodó hangulatot.
A rektor által szignált közlemény szerint aggodalommal figyelik Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének arra vonatkozó kijelentését, hogy a szövetség azzal a feltétellel vesz részt az új kormányban, ha politikai alku útján rendezik a MOGYE-n kialakult helyzetet. Az oktatási törvény minden előírását, köztük azokat is, amelyek a kisebbségi oktatásra vonatkoznak, betartják. Az egyetem által kibocsátott és jóváhagyott valamennyi dokumentumban és szabályozásban tiszteletben tartották és biztosították a magyar nyelvű oktatáshoz való jogot. „Ilyen körülmények között határozottan visszautasítunk bármilyen politikai beavatkozást az egyetem belső ügyeibe, s nem érthetünk egyet azzal, hogy az intézmény a politikai zsarolás eszközévé váljon” – áll a közleményben, amely szerint az egyetemen most folynak a törvényes választások, s az alkotmány által szavatolt egyetemi autonómia alapján a felsőoktatási intézmény bármely belső problémáját a vezetőségnek kell megoldania.
Az egyetem nem játékzseton, hanem olyan szakemberek testülete, akik romániai és európai csúcsokra emelték a marosvásárhelyi orvostudományt. Ezzel szemben az utóbbi időben az RMDSZ-párti kollégák, illetve egyes román kollégák is az egyetem hírnevének a csorbítására törekednek, azt akarván bizonyítani, hogy amióta 1962-ben bevezették a román nyelvű orvosképzést, csökkent az oktatás és kutatás minősége.
A sajtótájékoztató során a rektor sűrűn idézte az oktatási törvény azon cikkelyeit, amelyekkel a magyar tagozat megalakításától elzárkózó jelenlegi vezetés magyarázza a bizonyítványát. Véleménye szerint akkor kezdődött a politikum beavatkozása a MOGYE ügyeibe, amikor a felsőoktatási intézményt multikulturális egyetemnek nyilvánították. Ezt a szenátus nem kérte és nem is kérdték ki a véleményét – hangsúlyozta Copotoiu a többi romániai egyetem példáját hozva fel, amelyeken szintén több nyelven folyik az oktatás. Meglepődve vették tudomásul, hogy az RMDSZ-politikusok a magyar nyelv bevezetését kérték a MOGYE-n, majd leszögezte, hogy az előadásokat magyarul tartják, ami ellen a szenátus egyetlen román tagja sem tiltakozik. Sőt, kiálltak a magyar vonal létrehozása mellett, ha az a törvényes szabályozások (?) alapján történik – mondta, majd hozzátette, hogy egyetlen felelős vezető sem fog olyan fontos okiratokat aláírni, amelyek politikai egyezség alapján születtek.
Copotoiu rektor Markó Béla kormányfő-helyettessel és a tanügyminiszterrel folytatott megbeszélésen azt javasolta, hogy a magyar oktatási vonal létrehozására vonatkozó cikkelyben szerepeljen, hogy azt a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság és a szakminisztérium is jóvá kell hagyja és kormányhatározat kell szentesítse. A továbbiakban a rektor kifejtette, hogy a felsőoktatás minőségére vonatkozó törvény alapján minden öt egyetemi hallgatóra egy oktató kell jusson. Az egyetemen azonban a 400 román oktatóhoz viszonyítva több mint ezer diákra mindössze 90 magyar tanár jut. Ilyen körülmények között nem hirdethetnének felvételit magyar helyekre sem a gyógyszerészeti, sem a fogorvosi karon, az általános orvosin pedig csökkenteni kellene a magyar helyek számát.
A rektor beszámolt arról is, hogy a magyar oktatás érdekében a magyar kormány is megpróbált nyomást gyakorolni az egyetemre, de a látogatóban levő nagykövetnek sikerült megmagyarázni a helyzetet. A magyarországi egyetemek rektorai is kiálltak amellett, hogy megalakuljon a magyar oktatási vonal, de ugyanabban a közleményben elismerték, hogy az oktatók hiánya miatt nincsenek meg a szükséges feltételek. Az egyetem legnagyobb gondja a káderhiány – hangsúlyozta a rektor. A legutóbbi versenyvizsgán hat magyar oktatói helyet nem tudtak betölteni, mivel nem volt elég jelentkező, s akik megpályázták a helyeket, nem tettek eleget az új törvény által megszabott feltételeknek. A magyarországi gyógyszerészkollégák szintén levelet intéztek az egyetemhez, amelyben megfogalmazták a magyar nyelvű oktatás szükségességét, de senki sem jött el közülük, hogy meggyőződjön a valós helyzetről.
A rektor szemrehányást tett Hobai Ştefan professzornak, aki plágiummal vádolta meg az intézmény lapjában megjelent cikkek szerzőit.
Csak Marosvásárhelyen plagizálnak, csak az itteni románok? – hangzott el a kérdés, majd így folytatta: mindenütt a világon a tudományos cikkeket úgy írják, hogy másokat idéznek, természetesen megjelölve a forrást.
Constantin Copotoiu szerint a MOGYE tekintélyét rombolta Brassai Attila professzor is, aki valótlanságokat állított az európai fórumokon.
Amikor a politikusokkal és az egyetem vezetőségének magyar tagjaival egyezségre jutva, a már említett törvénycikkely megszavazását kérte a szenátusban, a magyar oktatók Szilágyi Tibor professzor vezetésével elutasították azt, s ezért nem szavazták meg a románok sem – sajnálkozott a rektor, aki szerint az új tanügyi törvény egyetlen cikkelye sem kötelezi az egyetemet, hogy a magyar oktatásra vonatkozó előírásokat szó szerint bevezessék. A későbbiekben arra hivatkozott, hogy a MOGYE a tanulmányok végeztével nem adhat ki oklevelet egyetlen végzősnek sem, ha nincs akkreditálva valamennyi oktatási programjuk.
Az egyetemi autonómiát az alkotmány szavatolja, s a szenátus jóváhagyásával lehet az intézmény szerkezetét, az oktatási programokat, az oktatási vonalakat létrehozni, módosítani. A MOGYE nem működhet csak a felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság engedélyével, amit csak a három nyelven folyó oktatás együttes akkreditálásával kaphattak meg. Ha létrejönne a magyar vonal, vannak olyan katedrák, ahol egy magyar oktató sincsen – mondta, s példának a saját szakát, a sebészetet is felhozta: az öt marosvásárhelyi szakklinikán mindössze két egyetemi tanársegéd képviseli a magyar oktatást.
Mivel az egyetem nem kapott időben választ az Oktatási Minisztériumtól, a szaktárca által is kifogásolt szervezési és működési szabályzatot érvényesnek tekintik, s a késésért keresetet nyújtanak be a minisztérium ellen.
– Az elmúlt évek során mit tett az egyetem, hogy a magyar oktatásban minden szükséges helyet betöltsenek?
Kérdésünkre a rektor azt válaszolta, hogy meghirdették az állásokat, de azokra nem volt jelentkező. Amióta a rektori tisztséget betölti, a magyar oktatók minden ilyen természetű kérését teljesítette. Kérdésünk kapcsán az Általános Orvosi Kar dékánja is az utolsó versenyvizsgára hivatkozott. Érdeklődésünkre, hogy a korábbi években mi volt a helyzet, a rektorhelyettes azzal érvelt, hogy az utolsó három évben minden egyetemen zárolták az állásokat, s az új törvény szerint nagyon pontosan megszabott és magas szintű elvárásoknak kell eleget tenni.
Jelenleg 45 állás meghirdetését várják – hangzott el a továbbiakban.
Amikor arról érdeklődtünk, hogy a sebészetre az évek során miért nem vettek fel magyar fiatalokat, a rektor azzal érvelt, hogy nyolc éve várja, hogy jelentkezzen valaki, majd hozzátette, hogy a nőgyógyászatra és az ortopédiára már évek óta csak magyarokat vesznek fel. Azzal vádolta meg Szabó Béla professzort, hogy nem készítette el a bábaképző szakok akkreditációs dossziéját, amiért munkajogi pert indíthatnának ellene. Végül pedig azt rótta fel a magyar oktatóknak, hogy nem vettek és vesznek részt az egyetem vezetésében, csak az érdkeli őket, hogy megalakítsák a magyar tagozatot.
A egyetemi autonómia a törvény fölött áll, mivel az alkotmány szavatolja – szögezték le a szenátus jelen levő tagjai.
„Úgy gondoljuk, hogy az egyetem ellen a magyar kormány egy egész sor akciót indított. A múlt héten egy román újságíró tájékoztatott, hogy az országban fedett ügynökként egy magyar újságíró járt, aki azt akarta javasolni az egyik egyetemi oktatónak, hogy vásároljon meg egy doktorátusi dolgozatot, hogy azután megrágalmazza, lefilmezze, rögzítse, amit mond és feljelentse az Országos Korrupcióellenes Ügynökségnél, s bebizonyítsa, hogy mi, román oktatók mennyire korruptak vagyunk – hangzott el a rektor legmeghökkentőbb kijelentése a tegnapi sajtótájékoztatón.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Cserkészbál és közgyűlés
Tanácskozásra és döntéshozatalra gyűlnek össze Kolozsváron Erdély magyar cserkészvezetői ma, az évi közgyűlés alkalmával a Báthory István Elméleti Líceumban. Az egész napos tanácskozást az immár hatodik Országos Cserkészbál követi, az RMCSSZ Kolozsvár körzetének szervezésében, az Agapé új konferenciatermében.
Molnár Szilárd, az RMCSSZ ügyvezető elnöke elmondta: „A legfontosabb napirendi pontok között szerepel az Iskola másként, a Tanügyi Minisztérium által meghirdetett program ismertetése, melyet a Román Nemzeti Cserkészszövetséggel (ONCR) közösen szervezünk. Egy hasonlóan fontos téma, a Magyar kormánynak benyújtott és elfogadott projekt, az Összmagyar cserkész stratégia ismertetése, amely 10 évre szól és magába foglalja mind a 8 magyar cserkészszövetséget a Kárpát-medencéből és a Nyugati diaszpórából. Szintén ez alkalommal kerül bemutatásra két újonnan megkötött partnerségünk: a Erdélyi Mária Út Egyesülettel és a Pro Educatione Egyesülettel. Mindkettő a gyulafehérvári Caritas Alapítvány kezdeményezésére jött létre.”
Rajka Mária
Szabadság (Kolozsvár)

Közlemény
Alulírottak, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatói, követeljük a 2011. évi 1-es számú oktatási törvény előírásainak pontos betartását egyetemünkön.
A 363-as számú cikkely értelmében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem multikulturális és többnyelvű – román és magyar nyelvű – egyetemi besorolást kapott. A 135/1/b cikkely értelmében a multikulturális és többnyelvű felsőoktatási intézményekben külön tagozatokat/oktatási vonalat kell létrehozni a nemzeti kisebbségek nyelvén. Követeljük a külön magyar tagozat vagy oktatási vonal létrehozását, amit törvénytelen módon megakadályozott az egyetem szenátusa. Nem dolgozták ki az oktatási tagozat vagy vonal működési szabályzatát, amelynek tartalmaznia kellene a választási eljárást, illetve egyéb, a külön tagozat/oktatási vonal struktúráját érintő szervezési kérdéseket, ezért a magyar oktatókat megfosztották a választás lehetőségétől. Követeljük a törvénytelenül megszervezett választások semmissé nyilvánítását valamint új választások szervezését, a különálló magyar tagozat vagy oktatási vonal létrehozását, illetve az egyetemi chartának az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium általi jóváhagyását követően.
Az új választások megszervezéséig és érvényessé nyilvánításáig az egyetem magyar oktatóit kizárólag az előző szenátus magyar tagjai képviselik.
A 2012. február 23-i gyűlésen részt vett magyar egyetemi oktatók
Népújság (Marosvásárhely)

Gyakorlatilag a transzszilvanizmus továbbélését, érvényét vizsgálom a művészeti jelenségekben”
Banner Zoltán művészeti író, műkritikus, költő, előadóművész nyolcvan éves – köszöntjük a szerzőt
– Kerek évfordulókon rendszerint összegezünk, értékelünk. Melyek voltak azok a meghatározók, amelyek irányítottak, – jó értelemben – vezethettek?
– Nem tipikus az esetem – mondja Banner Zoltán --, ezért mindenekelőtt azokat a meghatározottságokat említeném, amelyek végigkísérték egész pályámat.
Első: szépírói, főként költői ambíciókról váltottam át művészeti írásra, kezdetben radikálisan, tehát teljesen elhallgatva, majd két évtized után (1950–1970) visszatértem a versíráshoz is, de csak 1987-ben jelent meg első verseskötetem, az Ólomharang. Mindazonáltal a művészeti írás műfajait is, a művészettörténetet is szépírókéntkívántam művelni, kezdőként szememre is vetették ezt az idősebb képzőművészek közül néhányan. Az előadóművészetre azért vetemedtem – 1964-től rendszeresen –, mert a költő „dübörgött’’ dühöngött bennem, s legalább mások jó verseinek tolmácsolásán keresztül szerettem volna érvényesíteni ítélő-beleérző képességemet. Ez a képesség mindenképpen előnyt jelentett abban, hogy a képzőművészek habitusába bele tudjak helyezkedni, s némileg belülről is elemezni tudjam a műveiket.
– A „második’’?
– Mivel 1949-ben kiutasították az országból a magyar állampolgárságú László Gyulát, Entz Gézát és Felvinczi Takács Zoltánt, az egyetemre való felvételim idején, 1951-ben, és egy jó darabig később sem létezett művészettörténet szak, sőt kurzus sem. Így a történelem—filozófia szakon kezdtem meg tanulmányaimat, de még abban az évben a filozófia szak is megszűnt. Tehát esztétikára sem szakosodhattam. Végül is történelem szakos hallgatóként mélyedtem el a művészettörténeti korok és jelenségek tanulnányozásában. Minden ilyen és művelődéstörténeti szemináriumi dolgozatot én vállaltam el, ezért aztán államvizsga után, 1955-ben ott is tartottak a Bolyai Egyetem történelem—filozófia karán, hogy majd én legyek egy idő után a művészettörténet előadója. Talán az erős történelmi betekintések vagy alkati meghatározottság folytán a történelmiség tiszteletben tartása, a történeti szempont, az idő és a fejlődés iránti elkötelezettségem lett másik alapvető meghatározottsága tevékenységemnek, folyamatosan.
– És harmadrészt?
– Az első pillanattól tudtam, hogy engem kizárólag a magyar, ezen belül pedig az erdélyi magyar művészetérdekel, a legkorábbi korszakaitól kezdve, s kacérkodtam is mind a középkorral, mind a barokkal. De hát az ötvenes—hatvanas évek politikai, kulturális, tudományos viszonyai között ez eltemetkezést jelentett volna. Már az ötvenes évek közepén „megcsapott’’ viszont a kortárs erdélyi művészet gazdagsága és a vizuális művészetnek az anyanyelvi műveltséggel, megtartó erejével egyenrangú fontossága. Ezért – ha nem is programszerűen, de hallgatólagosan – felosztottuk egymás között a 20. századot: Murádin Jenő elsősorban a század első felével foglalkozott, én pedig a második felére összpontosítottam kutatásaimat és publikációimat.
– Hatvan év az erdélyi művészetért, és Kolozsváron is, Békéscsabán is úgy, hogy az egyetemes magyar kultúráért. Nagyformátumú, koherens életmű, amely nagy lendülettel gyarapszik tovább. Hogyan oszthatnánk szakaszokra – a szerző felől?
– 1953. első művészeti cikkeim megjelenése Litteczky Endréről és Popp Aurélról, tehát a szatmáriakról. A kezdet. Aztán első publikációim és körülbelül 1965 között, a szakkönyvekből való felkészülést követően elkezdődött a művészektől, a műtermekben, a beszélgetésekből tanulás. Elsősorban, mint az UTUNK ifjú művészeti szerkesztője, újságíróként gyakoroltam a szakmát. Ekkor alakult ki esszészerű stílusom. Műteremlátogatásaimban, idősek születésnapi köszöntéseiben, lírai jegyzetekben, tárlatkrónikáimban – gyakorlatilag a szaknyelvet és a művészeti jelenségek értelmezésének a módját tanultam, gyakoroltam. Ekkor még idősebb kollégák is működtek, például Ditrói Ervin, a Művészeti Múzeum igazgatója, Andrásy Edit, Pattantyús Károly, és leginkább – éppen halála előtt a legszínvonalasabban – Borghida István. Majd Engelné Szabó Ilona, ő volt a legmélyebb és legtárgyilagosabb, de sajnos nem volt túlságosan termékeny, és korán meghalt. Tőlük is tanultam, amit csak lehetett. Szemléletet Debreczeni Lászlótól is, de a szocreál szemléletet, amelyet ők szükségszerűen alkalmaztak, nem tudtam magamévá tenni. Én igyekeztem a modernség felé nyitni, és egyben színesíteni a művészeti köznyelvet. Természetesen sokat jelentettek a Magyarországról beszivárgó művészeti kiadványok, főleg a művészeti folyóiratok, a Műterem – később Művészet – és a Művészettörténeti Értesítő. Ezeken keresztül értesültünk, bár közvetve, arról, hogy: mi történik az európai művészeti életben, hiszen utazni, tanulmányutakat tenni egyszerűen lehetetlen volt. 1967-ben, 35 évesen jutottam ki először külföldre: a Szovjetunióba, két év múlva Magyarországra, majd Ausztriába.
– A második korszak kezdete?
– A nagyobb formák – tanulmány monográfia – iránti vágyam lassú teljesülése, 1968-1972 között. Popp Aurél atyai jóbarátom volt, úgy is, hogy apám rajztanára volt. Sokat jártam hozzá, meg is hagyta a családjának, hogyha valaha könyvet akarnak jelentetni róla, azt én írjam. Meg is írtam még 1957-ben, de a történelem belerondított első könyvem megjelenésébe. Raoul Şorban elorozta tőlem a kiadói megrendelést, vele kellett dolgoznom úgy, hogy 1968-ban teljes dokumentációmat át kellett adnom neki, és ő írta meg a szöveget a saját kincstári nacionalista szájíze szerint. Második kis könyvem Nagy Albertről és a harmadik, már teljesebb kismonográfia Mattis-Teutsch Jánosról szintén románul jelent meg először, mindhárom a Meridiáne Kiadónál. Csak amikor a Kriterionnál elindult a művészeti monográfiák sorozata, akkor láthatott nagyvilágot a Mattis-Teutsch könyv. Ez volt tehát az első magyar nyelven megjelent könyvem, 1972-ben, és jelentem alássan ekkor már 40 éves voltam... Ha a szépirodalomnál kötöttem volna ki, talán már a harmadik vagy negyedik kötetemnél tarthattam volna, mint nemzedéktársaim, sőt, mint a fiatalabbak.
– A harmadik korszak?
– Mondjuk első magyarul mejelent könyveimtől, és egyben első szerzői sikereimtől – Mattis-Teutsch, Csillagfaragók, Szervátiusz Jenő –, tehát 1972–74-től 1988-ig, emigrációmig vezethető. Ebben az időszakban nem csak monográfiák jelennek meg, hanem első szépirodalmi köteteim is: első verskötetem (Ólomharang, 1982) és a széleskörű visszhangot vert Kié vagy, Ausztrália? Ráadásul ekkor jutok előadói művészi pályám csúcsára: Bartók-estemmel, Szarvas-ének, 1970, a Petőfi a hídonnal 1972-ben, a Lakomával 1975-ben, a Tűzkörrel 1978-ban stb.
– Ebben a másfél évtizedben tudatosan és tervszerűen kívánom a magyarországi és az európai műveszeti köztudat elé tárni az erdélyi művészet velük egyenrangú minőségeit, és noha alig lehet ezt kifejteni: mégis, örökké sejttetni az erdélyiség, az erdélyi gondolat és lélek megtestesülését. Gyakorlatilag a transzszilvanizmus továbbélését, érvényét vizsgálom a művészeti jelenségekben, és mire 1987-ben eljut hozzám a budapesti Képzőművészeti Kiadó megrendelése a „nagy könyvemre’’ (Erdélyi magyar művészet a XX. században, 1990), ki merem mondani pédául a „székely festőiskola’’ létezését. Azóta többbször is kifejtettem a jelenséget szóban és írásban, és világosan kirajzolódik elém az erdélyi magyar művészet utolsó 85 évének a földrajza, szellemi térképe. Erről is beszélek majdnem minden magyarországi kiállítás-megnyitómon.
Az UTUNK művészeti szerkesztését nagy élvezettel végeztem, nagyon szerettem a munkámat, s azt hiszem, a kollégák is szerettek, hiszen pontosan tudtuk egymásról, ki kicsoda és mit akar. Létay Lajos megértésének köszönhetően nemcsak szerkesztőként, hanem előadóművészként is rengeteget utazhattam (az országban), mozzanataiban tapasztalhattam meg a nemzedékek, stílusok, szemléletek, ízlés, közönség változását, a művészeti élet kibontakozását.
Persze korlátaim is ekkor jelentkeztek: értésem és ítélőképességem az avantgárd második hullámánál megtorpant, a hetvenes évektől kezdődő egyetemes trendek követésére (felismerésére), elemzésére képtelen vagyok, bár igyekszem minden új jelenséget feldolgozni. Várom az új művészetíró nemzedéket, hogy ezt a kort úgy kövesse, mint én az enyémet. Te már ide tartozol, s ennek nagyon örülök.
– És a negyedik?
– Szükségszerűen új, negyedik korszak kezdődik 1988-as elköltözésemmel, noha csak a lakáscímem és telefonszámom változott. Amúgy – felölelve persze tisztességgel befogadóim, Békés megye művészeti feladatait –, ugyanazt folytatom, amit félévszázada megkezdtem. Egyre-másra írom az erdélyi művészek kisebb-nagyobb monográfiáit, de igazából legfőképpen az összefoglalás, a behordás feladatai érdekelnek. Örülök, hogy egyfajta „művészettörténeti hármaskönyvet’’ már magam után hagyhatok: 1. Erdélyi művészet a XX. században (1990), Teremtő önvédelem. Az erdélyi magyar naivok művészete (2005), 3. Szó, eszme, látvány. Ötven erdélyi magyar művész írásai (2002).
De szeretnék még külön az elmúlt ötven év szobrászatáról írni egy könyvet, illetve kimerítően kifejteni a képzőművészeti transzszilvanizmus történetét, fogalmát, dimenzióit. Talán szerkesztői és művészetírói munkásságom személyes hangú emlékiratát is meg kellene írni, úgy, mint a most megjelent pódiumnaplót.
Banner Zoltán (művésznevén egy ideig Beleznay) 1932. július 12-én Szatmárnémetiben született. Szülei dr. Banner Antal és Unger Ilona; felesége Papp Mária, zongoratanár (1962); gyermekei Zsófia (1965), Géza (1970). Középiskolai tanulmányait a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte (1951). 1955-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi kara Történelem–Filozófia tanszékén szerez bölcsészdiplomát. 1955-től 1957-ig ugyanott tanársegédként tevékenykedett, majd főelőadó a bukaresti Oktatás- és Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi főosztályán (1957–1958). 1958 és1987 között a kolozsvári Utunk című irodalmi-művészeti hetilap művészeti rovatvezetője. 1988-tól Magyarországon él. Főmuzeológus a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban (1988–1999). 1994-től 1997-ig a Tessedik Sámuel Főiskola Vizuális-nevelési Tanszékének tanszékvezető tanára.
Kutatási területe a XX. századi és a kortárs magyar művészet, különös tekintettel az erdélyi magyar és a Békés megyei régió művészetére. Tevékenységét három területen fejti ki: művészeti íróként-művészettörténészként, költőként és előadóművészként.
Több mint ezer tanulmány, cikk, katalógus-előszó szerzője, rádió- és TV-műsorok szerkesztője illetve szereplője. Művészetszervezői tevékenysége kiemelkedő, mind Romániában, mind Magyarországon számos képzőművészeti kiállítást rendezett, művészeti katalógust szerkesztett; rádióban, televízióban is bemutatta, népszerűsítette és népszerűsíti ma is az erdélyi 20. századi művészeti alkotásokat.
Negyvennyolc könyve jelent meg. Jelentősebb képzőművészeti tárgyú művei: Mattis-Teutsch János, Szervátiusz Jenő, Mohy Sándor, Furhmann Károly, Benczédi Sándor (monográfiák). Erdélyi magyar művészet a XX. században (1990), Teremtő önvédelem (Erdélyi magyar naiv művészet, 1995), Szó, eszme, látvány (50 erdélyi művész a művészetről, 2002). Főbb szépirodalmi művei: Csillagfaragók (1972), Kié vagy Ausztrália? (1979), Ólomharang (versek, 1982), Vincellér-ének (versek, 2002), Örvendjetek némaság lovagjai! (pódiumnapló, 2007). Előadóművészként 1964-től lép fel rendszeresen hazai és külföldi pódiumokon. A legnagyobb sikert a Petőfi a hídon című előadóestje jelentette. Négy előadóestjéről hanglemez is készült.
JÓZSA ISTVÁN
Szabadság (Kolozsvár)

Ha kedden sem születik döntés a MOGYE-ügyben, akkor „nem tudunk együtt menni tovább”
Eredménytelenül zárult a román kormánykoalíció keddi tanácskozása a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának megalakításáról – közölte az MTI-vel Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ volt elnöke szerint most már a bukaresti kormány fő erejét alkotó Demokrata Liberális Párt (PDL) is elismeri, hogy csak kormányhatározattal lehet a magyar nyelvű orvosképzés szervezeti önállóságát biztosítani, de ennek tartalmáról a koalíció nem tudott megegyezni.
A PDL március 12-ig kért haladékot: „amennyiben jövő kedden kormányhatározattal nem rendezzük ezt a kérdést, és nem érvényesítjük a törvényességet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, akkor minden valószínűség szerint nem tudunk együtt menni tovább” – jelentette ki Markó.
Hozzátette: a kormányhatározatnak a magyar főtanszékek, illetve magyar kar megszervezéséről kell rendelkeznie. Ennek tartalmáról folyik a vita, de olyan alternatíva, hogy ne szülessen ilyen kormányhatározat, az RMDSZ számára nincsen. Markó Béla az MTI-nek megerősítette: lemond miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, ha a koalíció nem képes az oktatási törvény előírásait betartatni az állami költségvetési intézményekkel. „Ez az én esetemben egyértelmű, de az RMDSZ helyzetét is kérdésessé teszi a koalícióban” – fűzte hozzá a bukaresti kormány oktatásért felelős miniszterelnök-helyettese. A MOGYE szenátusa a bukaresti oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan alapszabályt megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés intézményen belüli szervezeti önállósulása előtt. A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézmény vezetőségének román többsége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. A koalíciós pártok tanácskozása előtt a román diákok demonstrációt szerveztek Marosvásárhelyen a magyarok „etnikai elkülönülése” ellen és elítélték az egyetem ügyeibe való politikai beavatkozást.
MTI
Erdély.ma

EMNP: Gáspárik ne azt magyarázza, „mit miért nem lehet”
Nem ismeri a törvényt Gáspárik Attila, a Felsőoktatás Finanszírozását Megállapító Bizottság (CNFIS) RMDSZ által delegált tagja – állítja az EMNP. A párt szerint Gáspárik korábbi kijelentéseivel ellentétben igenis van törvényes lehetőség arra, hogy magánegyetemek állami támogatást kapjanak.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kedden kiadott közleménye azt kifogásolja, hogy Gáspárik Attila, a CNFIS tagja korábban leszögezte: nem létezik, és soha nem is létezett arra lehetőség, hogy állami költségvetésből magánegyetemek támogatást kapjanak.
A közlemény a 2011/1-es oktatási törvényt idézi, amely szerint „az állam támogathatja az akkreditált magán-felsőoktatást” (222. cikk, 7. bekezdés), továbbá „a kiegészítő támogatást a Nevelési, Kutatási, Ifjúsági és Sport Minisztérium úgy az állami egyetemek, mint a magánegyetemek részére, az intézmények és a tanulmányi programok színvonalának javítása érdekében, közalapokból ítéli oda” (223. cikk, 3. bekezdés).
Gáspáriknak nem az lenne a dolga, hogy „megmagyarázza, mit miért nem lehet”, hanem hogy tudatosítsa mind a döntéshozókban, mind a román társadalomban a két akkreditált magyar magánegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem közösségi jellegét – áll a közleményben.
„Gáspárik részéről a tudást magabiztos fellépéssel pótoló megnyilatkozásnak azonban van pozitívuma is: egészséges vitát gerjesztett az érintett akadémiai körökben, és talán elgondolkoztatta a parlamenti és kormányzati képviselet monopóliumával bíró RMDSZ-döntéshozókat is arról, hogy kommunikációs trükkökkel ideig-óráig meg lehet téveszteni a közösséget – ahogyan az történt egykor a Petőfi-Schiller Egyetem szemfényvesztő tervével, – de előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. Csak remélhetjük, hogy a 2005-ös román-magyar együttes kormányülés szándéknyilatkozata nem ilyen figyelemelterelő kommunikációs füstbomba volt” – olvasható a párt közleményében.
„Az EMNP tagjai és támogatói visszakozó magyarázatok helyett továbbra is azt várják az illetékes kormányzati tisztségviselőktől, hogy a magyar állami gyakorlathoz hasonlóan, dolgozzák ki közösségi egyetemeink, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem költségvetési támogatásának módozatait” – szögezi le a közlemény.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt napokban polémiát váltott ki a Sapientia EMTE lehetséges állami támogatásának az ügye. Múlt héten az Erdélyi Magyar Néppárt kérte a román költségvetési támogatást a Sapientiának. Dávid László, az egyetem rektora elmondta, azért tartja indokoltnak az egyetem állami finanszírozását, mivel az a román államtól vállalt át kötelezettségeket, például a magyar nyelvű műszaki képzés biztosítását.
Gáspárik Attila viszont a Transindex portálnak azt nyilatkozta, nem létezik és soha nem is létezett arra lehetőség, hogy a magánegyetemek támogatást kapjanak az állami költségvetésből. Szerinte aki ezt kéri, vagy nem ismeri a törvényeket, vagy szándékosan félretájékoztat, hangulatot akar kelteni, hogy viktimizálhasson egy ügyet.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetem az akkreditáció elnyerésével kutatási programokra kaphat támogatást az államtól. Elmondta, erre az akkreditált magánegyetemek intézményként, diákjaik pedig természetes személyként is pályázhatnak.
Krónika (Kolozsvár)

Iktatták a petíciót
12.103 aláírással iktatták pénteken a Miniszterelnöki Hivatalban és a Tanügyminisztériumban azt a petíciót, amelyet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség indított a magyar kar megalakítására vonatkozó 44/966/2011. számú kormányhatározat-tervezet támogatására, a tanügyi törvény rendelkezéseinek maradéktalan betartására, a törvény előírásait betartó egyetemi charta kidolgozására, a törvénytelenül megtartott választások érvénytelenítése és azok megismétlése, valamint a tanügyi törvény elveit tiszteletben tartó teljes körű magyar nyelvű orvosképzés érdekében.
Népújság (Marosvásárhely)

Nyelvőrző – „s midőn az ember érti már / sorsának szent zenéjét, / ajkát szavakra nyitja meg, / hogy mások is megértsék”
Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny, XVII. országos szakasz
Március 23-án, pénteken kezdődött, és egész hétvégén zajlott Kolozsváron az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny XVII. országos szakasza, amelynek mottója a címben idézett Csanád Béla-versrészlet volt, házigazdája pedig hagyományosan az Apáczai Csere János Elméleti Líceum. A versenyt azon iskolák diákjai számára hirdették meg, ahol beszédművelő körök működnek; a felhívás sikeresnek bizonyult, hiszen Erdélyből és a Partiumból 19 beszédművelő kör képviseletében 80, a magyar nyelvet szerető nyelvművelő diák és felkészítő tanára vett részt a vetélkedőn.
Késő délután a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében újra felcsendült a Szivárvány havasán című népdal, az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny ünnepi nyitánya. A gyönyörű, sokakat megható népdalt ezúttal Csüdöm Tímea, az Apáczai-líceum XI. osztályos tanulójának előadásában hallgathattuk meg, majd Adorjáni Zoltán lelkész, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dékánjának áhítata következett. Lászlóffy Aladár Nyelvében él... című írását Szabó Eszter harmadéves bölcsészhallgató adta elő.
A rendezvényt Egyed Emese, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének professzora, a Georgius Aranka Társaság elnöke nyitotta meg, aki a meghívottak köszöntése után a bírálóbizottság tagjait mutatta be. A Nevelési, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium képviseletében Várady Izabella magyar nyelv és irodalom oktatásáért felelős szakreferens méltatta a rendezvényt, kitérve a helyes beszéd fontosságára.
„Az anyanyelv szabaddá teszi a gondolatot”
A vendéglátók nevében Vörös Alpár iskolaigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy jó érzés erdélyi magyarnak lenni. Wacha Imre, Lőrincze Lajos-díjas főiskolai docens Pál apostolt idézve arra biztatott mindenkit: szeressük anyanyelvünket, hiszen „szavam lehet zengő érc vagy pengő cimbalom, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok”. Az anyanyelv örömet szerez, ha sokféleképpen használják, szabaddá teszi a gondolatot, fűzte hozzá. A megnyitó befejező mozzanataként megzenésített verseket és zsoltárokat adott elő a Református Kollégium kórusa.
Másnap, szombaton reggel 8 órakor vette kezdetét a vetélkedő a vendéglátó líceum három tanteremében. Az Édes anyanyelvünk kategória résztvevői nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási, illetve stilisztikai feladatokat kaptak; a Szép magyar beszéd versenyzőinek szövegjelöléssel, szövegértéssel és értelmezéssel kapcsolatos feladatokat kellett megoldaniuk; a Versben bujdosó kategóriában indulók kreatív szöveggyakorlatokkal, versírással próbálkoztak (mindhárom kategória két, illetve három fordulóból, egy írásbeli és egy vagy két szóbeli próbából állt). A feladatok megoldására két óra állt rendelkezésre; ezalatt a tanároknak, meghívottaknak Keszeg Anna és Zörgő Noémi, a BBTE oktatói(Képi retorikák: a vizuális írástudás alapjai), továbbá Virginás Andrea, a Sapientia EMTE adjunktusa (A sztori világa – mindennapi történeteink) tartott előadást, majd elkezdődött a Georgius Aranka Társaság Közgyűlése.
Szóban is helyt kellett állniuk
Az Édes anyanyelvünk versenyzőinek egyet-egyet kellett kiválasztaniuk a megadott témák közül, majd rövid felkészülési idő után a bírálóbizottság és a közönség előtt beszéltek azokról. A Szép magyar beszédben résztvevők egy előkészített, szabadon választott szöveget olvastak fel, majd első olvasatban tolmácsolták Wacha Imre írását. A Versben bujdosókategória versenyzőinek egy-egy előre megtanult verset kellett előadniuk, itt Dsida Jenő és József Attila versei közül válogathattak. Ezt követően a IX–X. osztályos diákok Orbán Ottó Érdeklődő, a XI–XII. osztályosok pedig Somlyó GyörgyA múzsa csókjai – mint isten útjai – kiszámíthatatlanok P. J.-nek című versét szavalták el.
A délelőtti próbák után a versenyzők felszusszanhattak, a bírálóbizottságok tagjai pedig munkához láttak. Délután elhangzott a Táborba hívó szó, és a tavalyi III. Aranka-tábor vetítettképes összefoglalóját is megtekinthettük. Ezután az Édes anyanyelvünk kategória kiértékelésével kezdődött a szakmai elemzés: mint kiderült, az írásbeli nyelvhasználati feladatai okoztak ugyan némi fejtörést a diákok többségének, a nyelvtani résznél azonban jól teljesítettek. A szóbeli kiértékelésénél Keszeg Anna a beszéd közbeni nonverbális kommunikációt emelte ki pozitívumként, illetve a szövegre figyelésre intette a versenyzőket.
A Szép magyar beszéd verseny szövegértelmezési feladatának értékelését Siposné Virág Erzsébet tartotta, majd Kerekes Barnabás, az Anyanyelvápolók Szövetségének társelnökeismertette a szövegjelölési példamondatok helyes megoldásait. A Versben bujdosó kiértékelésén megtudtuk, hogy a fiatalok többsége számára az utolsó feladat bizonyult a legnehezebbnek, amelyben Balassi-strófát használva kellett háromszakaszos verset írniuk, kedvenc énekesükről. A szóbeli fordulóról Albert Júlia színművész számolt be, a hanghordozás és a légzés fontosságát hangsúlyozva. A kiértékelő záró mozzanataként Lestyán Attila, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum XI. osztályos tanulója Dsida Jenő Hulló hajszálak elégiája című költeményét szavalta el.
A hosszú versenynapot musical zárta, a Frank L. Baum műve nyomán Zalán Tibor átdolgozásában készült, Puskás Zoltán által rendezett Óz, a nagy varázsló című előadás, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar Színházban láthattunk.
„Nyisd ki a szemed, s figyelj, nagy erővel…”
Március 25-én, vasárnap reggel került sor a díjak kiosztására és a záróünnepségre. Ferenczes István Szerelmes vers című művét Buchman Wilhelm, a Református Kollégium XI. osztályos tanulója adta elő elsőként. Egyed Emese elmondta: kellemes együttlétet, sikeres versenyt tudhatunk magunk mögött, ami nem csoda, hiszen az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny a szakmai együttlét lehetősége.
A magyarországi küldöttség részéről Kerekes Barnabás méltatta a rendezvényt, kifejtve: napjaink modortalansága, igénytelensége, durvasága ellen kellene összefognunk, hogy megőrizhessük, „ami még emberi ebben a világban”. Szavaira rímelt a két legutóbbi magyarországi anyanyelvi tábor útravalóul idézett jelmondata: „Építsünk hidat, tiszta szavakból, határok fölé” valamint: „Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni”. A tanár úr szavait a díjkiosztás követte; az értékes jutalomkönyvek mellett az Édes anyanyelvünk első kilenc helyezettje és a Szép magyar beszéd első tíz helyezettje részt vehet a Kárpát-medencei döntőn, Sátoraljaújhelyen, illetve a győri Kazinczy-versenyen. Várady Izabella köszönetet mondott a résztvevőknek és szervezőknek, majd kiemelte: a visszatérő versenyzők azt bizonyítják, hogy a diákok magukénak érzik az Aranka-vetélkedőt.
Befejezésül Márai Sándor Figyelj című írását idézte Vörös Alpár: „Ne akarj nagyon szépet, sem különösen meglepőt, sem vészesen egyénit és eredetit mondani. Nyisd ki a szemed, s figyelj, nagy erővel. Aztán hunyd be a szemed, és emlékezz, nagy erővel. Aztán hallasz egy hangot, látsz egy arcot vagy egy tájat, valami dereng… Akkor írjál nagyon lassan, gondosan. A többit bízd Istenre.”
TÖRÖK KAROLA
Szabadság (Kolozsvár)

Elfogadta a minisztérium a MOGYE Chartáját és új rektorát
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Chartáját újból áttárgyalja az egyetem Szenátusa, miután Cătălin Baba, oktatási miniszter jóváhagyta a dokumentumot annyi megjegyzéssel, hogy be kell vezetni még néhány módosítást az egyetem strukútájára és oktatási folyamatára nézve.
Az Oktatási Minisztérium vezetője ugyanakkor rábólintott az új rektor megválasztására is, így dr. Leonard Azamfirei, a MOGYE tanára most már hivatalosan is betöltheti új tisztségét.
Az egyetem ügyei azonban még messze sem rendeződtek. Folyamatban van ugyanis a MOGYE által indított bírósági eljárás az Oktatási Minisztérium ellen – a Chartára vonatkozóan, továbbá a Szociál-Liberális Szövetség (USL) is azt ígérte, április 17-én bizalmatlansági indítványt fog benyújtani a magyar kar indítása ellen.
A miniszter döntéseinek alapján, a közeljövőben megtarthatják a MOGYÉ-n a a dékánok megválasztását, ugyanakkor az új rektor megnevezheti a prorektorokat is.
marosvasarhelyi.info. Erdély.ma

MOGYE: kérdőjeleket vet fel a magyar nyelvű államvizsga
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen megkezdték az intézkedéseket a magyar kar létrehozása körül. A folyamat során viszont rengeteg megválaszolatlan kérdés merül fel. Az egyik legfontosabb pedig a magyar nyelvű licensz-vizsga letételét érinti.
A gondot az okozza, hogy a MOGYE magyar kara egyelőre csak engedélyezett, de nem akkreditált. Továbbá, az országban jelenleg sehol sem működik olyan magyar nyelvű orvosi kar, amely akkreditált lenne, így valójában nincs ahol magyarul államvizsgázzanak az új karon végző magyar hallgatók.
Egy másik érdekes kérdés úgy hangzik: mi történik akkor, ha a MOGYE magyar hallgatói közül nem mindenki szeretne az újonnan megalapított karra átiratkozi? Leonard Azamfirei, az egyetem rektora erre csak annyit válaszolt, ugyanezt kérdezte ő is a magyar ajkú egyetemi oktatóktól, akik egyelőre még nem tudtak megoldással szolgálni a problémára.
Ennél a tárgynál maradva azonban még az sem tiszta, hogy ki csatlakozhat egyáltalán az új magyar karhoz? Azok, akik egyetemet kezdőkként iratkoznak be az I. évre, vagy minden magyarul tanuló hallgató? A választ valószínűleg az Oktatási Minisztériumtól és a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóságtól (ARACIS) fogja megkapni a MOGYE.
Ugyanakkor kérdéses az új iskoláztatási szerződések tartalma is, mivelhogy a régieket módosítani kell az akkreditált oktatásról az ideiglenesen engedélyezett oktatásra. Mint ahogyan az sem világos, miként fog kinézni a diploma melléklet, illetve az első három évfolyam hol fog leállamvizsgázni – sorolt fel néhányat a még függőben lévő ügyek közül Azamfirei.
A rektor hozzátette, a magyar kar prorektorát sem tudták még kinevezni, ugyanis a törvény három javaslatot ír elő, eddig azonban csak egy személyt neveztek meg a magyar oktatók. A MOGYÉ-n hamarosan megtartják a választásokat a Tanárok Tanácsának összeállítására, jóváhagyják a szakosztályok struktúráját, és megrendezik a dékán-választást is, amelyre legkevesebb két jelöltnek kell beneveznie.
marosvasarhelyi.info. Erdély.ma

Nyílt Napok zajlanak a Sapientián
Egy újabb szakot akkreditált az Országos Minőségbiztosítási Bizottság a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karán. A Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok szakon már idén az egyetem szervezheti az államvizsgát a végzős diákoknak.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen összesen 27 szak működik, ezek közül tizenhatodikként akkreditálták a Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok szakot.
Dr. Tonk Márton dékán, Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Kar: „Nagyon bízunk abban, hogy egy erős mobilizációval, egy erős adminisztratív munkával az idei államvizsga időszakban licenc vizsgák idején meg tudjuk szervezni ezeken a szakokon az államvizsgát és hát erre jó esélyek mutatkoznak a Tanügyminisztériumtól kapott információk birtokában is.”
A héten Nyílt Napok zajlanak az egyetemen. A rendezvény ideje alatt elsősorban a felvételizni készülő középiskolások számára szerveznek workshopokat, szakmai előadásokat, de a Nyílt Napokon részt vehet tulajdonképpen bárki, aki bepillantást szeretne nyerni az egyetem munkájába. Idén összesen 1120 helyre felvételizhetnek a diákok a kolozsvári, marosvásárhelyi és a csíkszeredai karokon. Újabb jó hírrel szolgálhat az egyetem vezetősége, tette hozzá Tonk Márton dékán a szerdai kolozsvári sajtótájékoztatón: megalakult a Lupán Ernő Alapítvány, amely a Jogi Karon való minőségi oktatást támogatja. Dr. Lupán Ernő professzor saját anyagi forrásait ajánlotta fel az egyetemnek. Dr. Lupán Ernő jogász, nyugalmazott egyetemi tanár: „Ennek az alapítványnak a lényeges célja az, hogy támogassa a Jogi Kar hallgatóit és a Jogi Kar vezetőségét, hogy lehessen egy kicsivel több megvalósítást elérni. Amire szüksége van természetesen az egész egyetemnek és a jogi karnak és jogász hallgatóknak.”
A Lupán Ernő Alapítvány kezdő tőkéje 70 ezer RON, ebből többek között a legjobb tanulmányi eredményeket elérő jogász hallgatók havi ösztöndíjára is futja majd.
Székely Blanka
Erdély Tv. Erdély.ma

Dankanits Ádám nagyenyedi évei (1955–1961)
Üdvös dolognak tartom, hogy a Kolozsvár Társaság nemrég Dankanits Ádám művelődés-, irodalom- és könyvtörténész emlékének fölelevenítésére szentelte egyik ülését, mely alkalommal a fölszólalók részleteiben vázolták a szakember életútjának legfontosabb szakaszait, szakmai, tudományos munkásságának sokoldalú vetületét, tanulmányíróként, egyetemi tanárként, és szerkesztőként egyaránt. Az alábbiakban életútjának enyedi állomását próbáljuk föleleveníteni s ezáltal minél teljesebbé tenni a tudós, a szakember, az igazgató, a könyvtáros alakját, személyiségét.
Feltárt adataim szerint 1955-ben érkezett Enyedre, ahol a Bethlen Kastélyban az alig pár évvel annak előtte, 1951-ben berendezett Történelmi Múzeumban kapott igazgatói állást. Itt jegyzem meg, hogy a beindult múzeumban a Bethlen Kollégiumból kiemelt és áttelepített történelmi állomány képezte az alapkiállítás lényegbevágó részét, s ezáltal kapott illusztrálást az ókor, a középkor, a modernkor, numizmatikai szempontból pedig a gr. Mikó Imre kollégiumi főgondnok éremgyűjteménye, néprajzi vonatkozásban a Fenichel Sámuel-féle Új-Guineai gyűjtemény s nem utolsósorban régészeti szempontból a XIX. sz. végén Fogarasi Albert és Bodrogi János kollégiumi professzorok által Marosgombáson feltárt erdélyi honfoglalás kori magyar sírok állománya. Az általam áttanulmányozott múzeumi irattári anyag alapján elmondhatom, hogy az akkori idők biztosította munkakörülmények, igények, elvárások, ideológiai dogmák stb. közepette Dankanits igen sokrétű teendők, feladatok megvalósítója volt. Fiatalos lendülettel vállalta s tett eleget mind a helyi, mind a tartományi és minisztériumi követelményeknek. Nem könnyű egy cikk keretében fölidézni sokirányú, igen gyakran nem is a szakmájába vágó teendőinek sokaságát. Leltározott, adminisztratív levelezést bonyolított le, kiállításokat szervezett, anyagi, pénzügyi forrásokat igényelt, népszerűsítő és szakmai előadásokat tartott, tudományos levelezést folytatott hasonló intézményekkel és személyiségekkel, régészeti ásatásokat bonyolított le kolozsvári szaktársakkal, melyek eredményeiről tudományos dolgozatokban számolt be, a múzeum alapállományát gyarapította beszerzésekkel és adományokkal, annak tevékenységéről az Igazság és Előre napilapokban számolt be népszerűsítő cikkei keretében. Mindezek mellett ún. házon kívüli megbízatást is vállalnia kellett. E tekintetben csupán egy epizódot említenék, amikor is az akkori rajoni néptanács részéről azon feladatot kapta, hogy intézkedjen és szállítsa haza Fugadra, Ispánlakára és Megykerékre a Kolozsváron megjavított falurádiókat. És Ádám ment Kolozsvárra, és hozta a készülékeket, és gyalogolt aztán tíz kilométereket, hóna alatt a falurádióval esőben, sárban, szélben egyaránt. És ment Torockóra (20 km), csak ő tudja, mivel, hol a helybeli kollektív gazdasággal kötött szerződést a múzeumépület kibővítése s kéttucatnyi, fenyőfából készítendő állvány előállítása végett. Jelenleg a lépcsőház szerepét betöltő melléképület siralmas állapotban vár jobb sorsára. Közben a látogatók ezreit kalauzolta a kiállítótermekben, kiknek száma a fellelhető statisztika szerint ekképp alakult: 1951– 8500 látogató; 1952 – adathiány; 1953 – 4408; 1954 – 10 006; 1955– 5600; 1956 – 7000. Sok, vagy kevés azokhoz az időkhöz viszonyítva: döntse el az olvasó. Itt jegyzem meg, hogy jómagam, mint VII.-es diák léptem át először osztályommal együtt e múzeum küszöbét 1961-ben becses emlékezetű Köble József történelemtanárom vezetése alatt. Jól emlékszem manapság is a kiállított anyag rendkívüli gazdagságára, változatosságára, amelyből napjainkra alig maradt némi látnivaló, a lényeg részben raktáron, de javarészt más hazai intézményekbe – Gyulafehérvár, Nagyszeben, Bukarest stb. – vándorolt, úgymond jobb megőrzés végett. Az intézmény pedig ún. régészeti múzeumként éli mindennapjait, a befogadó Bethlen Kastély viszont minden részecskéjében sürgős és általános felújítást igényel, ami már nagyon régóta esedékes.
Egy pillanatra viszont még időzzünk el Dankanitsnál. 1956. december 15-én kelt, s a Művelődési Minisztériumhoz intézett jelentésében többek között közli, hogy „Az utóbbi két évben Enyed rajon múltjának dokumentációs feltárásán munkálkodtunk. E tevékenység párhuzamosan zajlik: 1) felszíni régészeti ásatások, 2) építészeti kutatások (különösen a népi építészet terén), 3) a kulturális műemlékek kutatása, 4) a rajon társadalmi életére vonatkozó bibliográfia összeállítása. Mindezek mellett a múzeum épületét ábrázoló képeslap megvalósítása, az 1437-es parasztlázadásra vonatkozó kiállítás megszervezése, 3 helytörténeti előadás megtartása Enyeden, Felvincen és Marosújváron és ugyanitt egy állandó jellegű helytörténeti kiállítás megnyitása szerepel napirenden”. Ugyanezen keretben, 1956 májusában Enyed rajon amatőr festőinek alkotásaiból nyitott kiállítást a múzeumban, azon év nyarán a kolozsvári Művészeti Múzeum adott helyet az enyedi karikaturisták alkotásainak, majd decemberben ismételten Enyeden mutatják be festményeiket a helybeli alkotók. 1957 márciusában a helyi művelődési házban szervez képzőművészeti kiállítást, majd azon év decemberében Vass Albert enyedi festő és rajztanár mutatja be alkotásait a múzeum kiállítótermében. S ugyanazon évben a kolozsvári Művészeti Alaphoz fordul egy kétnyelvű: román–magyar feliratos alkotás kivitelezéséért: „Vizitaţi Muzeul raional de istorie Aiud, Látogassa meg a rajoni történelmi múzeumot”.
Dankanits a múzeumban kifejtett tevékenységét 1957. december 11-ével kezdődően a közelben levő Bethlen Dokumentációs Könyvtárban folytatja. Ugyanis akkoriban a rövid ideig a könyvtárban tevékenykedő Lazăr Valeriu – mit sem értvén a magyar könyvekhez, nem ismervén a magyar nyelvet – a helyhatóság döntése szerint, személycsere révén, átvette a múzeumot, Dankanitsot pedig áthelyezték a könyvtárba.
Mielőtt tovább lépnénk azonban, tisztázzuk pár mondatban a Bethlen Könyvtár akkori helyzetét. Mint ismeretes, az államosításig a könyvtár a Bethlen Kollégium szerves részét képezte. A múzeumok, könyvtárak, művelődési intézmények államosításáról szóló, 1951-ben megjelent rendelet értelmében a Bethlen Könyvtár is állami tulajdonba kerül, „Állami Bethlen Dokumentációs Könyvtár” elnevezés alatt, és központi szinten az Oktatási és Művelődési Minisztérium keretében működő Művelődési Intézmények (Aşezăminte Culturale) hatáskörébe, majd a későbbiek során ugyanazon szaktárcánál a Könyvtárak Igazgatóságának felügyelete alá kerül. Helyi szinten az akkori rajoni néptanács a felettes hatóság, mind anyagi, mind személyzeti, adminisztrációs vonatkozásban. Dankanits két új kollégája: Böjthe Jolán, aki 1957. április 15-én kezdi könyvtárosi munkáját, és Vita Zsigmond, aki másodjára 1956. március 15-én kap alkalmazást a Bethlen Könyvtárban. Dankanits tehát 26 évesen foglalja el Turnovszky Sándor igazgató nyugdíjba vonulása után a Bethlen Könyvtár igazgatói székét.
A könyvtár irattárának áttanulmányozása során (amelyet a legnagyobb rendben és szabályszerűen hagyott maga után az 1968. augusztus 31-én nyugdíjba vonuló Vita Zsigmond), Dankanits, mondhatni zökkenőmentesen, ugyanazon stílusban és ritmusban – s minden bizonnyal még nagyobb kedvteléssel – folytatja sokrétű, most már könyvtárosi teendőit. 1958 januárjában már a gyulafehérvári Batthyaneumban érdeklődik az 1788-ban kiadott: Deutsch-Ungarisches Wörterbüchlein zum Gebrauche der Schulknaben c. munka, és egyéb, 1788 előtt Gyulafehérváron nyomtatott szótárak, valamint a püspöki nyomda felállítása iránt. S ugyancsak januárban a kolozsvári antikváriumban keresi hivatalos levele által Báthori István erdélyi fejedelem levelezését, Komjátszeginek Békés Gáspárról írott munkáját s az Erdélyi Múzeum Almanachját. A könyvtári munka megkönnyítése végett a szakminisztériumhoz folyamodik egy írógép biztosítására, mely igényét alábbiak szerint indokolja:
„Könyvtárunk közel 65 000 kötettel rendelkezik. Ezen állomány feldolgozása, katalogizálása, újrakatalogizálása nem nélkülözheti egy írógép biztosítását, melynek napi használata 6-7 órás munkaidőt venne igénybe. S ha tekintetbe vesszük, hogy a városi könyvtár sem rendelkezik írógéppel, akkor az írógépes munka napi 8-9 órát igényelne. Ennek hiányában képtelenek vagyunk feladatkörünket megfelelő módon teljesíteni. Az esetleges juttatás esetén kérjük, szíveskedjenek román–magyar–német billentyűzettel ellátott készüléket biztosítani.” A szaktárcának nem lévén módjában kérését teljesíteni, a helyhatósághoz irányította a kérvényezőt a kérdés megoldása végett. Helyi szinten hosszadalmas várakozás következik, s így 1959. augusztus 28-án újabb beadvánnyal igényli a nélkülözhetetlen munkaeszközt, mely kérésében fenti indoklását alábbiakkal egészíti ki: „Tekintettel arra, hogy könyvtárunkat, az ország egyik legértékesebb intézményét igen gyakran külföldi kutatók is igénybe veszik, tűrhetetlennek tartjuk, hogy manapság is ezt az immár elavult, kéziratos módszert alkalmazzuk a katalóguscédulák elkészítésénél. Ugyanakkor igen gyakran a kutatók által igényelt és részükre eljuttatott dokumentumokat is másolással vagyunk kénytelenek elvégezni, amit kézzel végezve, kezdetleges dolognak minősül. Amennyiben írógéphez jutnánk, azt a másik három intézmény, városi könyvtár, történelmi múzeum és természettudományi múzeum használatára is átengedjük.” Így zarándokolt a továbbiak során az aprócska, kezdetleges munkaeszköz hosszú időn át, amíg fel nem mondta a szolgálatot, egyik intézményből a másikba. Egyébiránt a továbbiak során a könyvtár még 1977-ben, ideérkezésem idején sem rendelkezett írógéppel.
Dankanits könyvtári tevékenysége során olyan jeles kutatókat fogadott, s biztosított számukra értékes forrásanyagot, mint: Kiss József, Benda Kálmán, Gyenes Vilmos az MTA részéről, Skultéti Sándor tudományos kutató és Kulcsár Péter Szegedről, Szőkefalvi Nagy Zoltán vegyészkutató Egerből, továbbá Fazoli Sándor történész, Jakó Zsigmond történész, Benkő András zenetörténész, Hajos József szerkesztő, dr. Izsák Sámuel tudományos kutató, Szabó T. Attila egyetemi tanár, Engel Károly tudományos kutató, Jancsó Elemér egyetemi tanár, és Kántor Lajos Kolozsvárról; Ion Berciu muzeográfus Gyulafehérvárról, Iosif Antohi egyetemi tanár Bukarestből, Ján Misianik kutató Pozsonyból, valamint Jarosievitz Zoltán, Demény Zoltán, Király László, Deák Ferenc, Maxim Éva, Molnár Árpád, Bíró Gábor kollégiumi tanárok Nagyenyedről. Ugyanakkor bibliográfiai adatokkal szolgált a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtárnak, az enyedi Történelmi Múzeumnak, Lakatos István és Benkő András zenetörténészeknek, Kós Károly néprajzkutatónak, Jordáky Lajos tudományos kutatónak stb.
GYŐRFI DÉNES
FOLYTATJUK. Szabadság (Kolozsvár)

Dankanits Ádám nagyenyedi évei (1955–1961)
FOLYTATÁS LAPUNK MÁJUS 2-I SZÁMÁBÓL
A szakmai, tudományos munka keretében Dankanits Ádám az irattári anyag leltározásával, a többszörös katalóguscédulák elkészítésével egyidejűleg a poszesszor-katalógus, román–magyar irodalmi bibliográfia, ex-libris – katalógus összeállításával foglalatoskodott. Ugyanakkor az 1752-es kéziratos könyvtárkatalógus tanulmányozásával, az enyedi nyomda XVIII. századbeli működésével és termékeivel, a papírmalom tevékenységével is napirenden volt, s e témákhoz kötődő kutatási eredményeit a Könyvtárosok Tájékoztatója, a Könyvtári Szemle, a Magyar Könyvszemle, a Nyelv-és Irodalomtudományi Közlemények, a debreceni „Könyv és Könyvtár”, a Román Akadémia: Materiale şi cercetări arheologice (Régészeti anyagok és kutatások) c. szaklapokban ismertette. Ugyanakkor tudomására jutván, hogy a kézdivásárhelyi múzeumban Köteles Sámuel, egykori enyedi tanár életéhez, tevékenységéhez és családjához kötődő értékes dokumentumgyűjtemény van letétbe helyezve, hosszadalmas levelezés eredményeként sikerült azt megszereznie s a Bethlen Könyvtárban elhelyeznie. Ugyancsak ő veszi át jegyzőkönyv alapján 1959. október 20-án a kolozsvári Művészeti Alaptól Gy. Szabó Béla Kőrösi Csoma Sándorról készített fametszetét, valamint a Dócziné Berde Amál által készített: Kőrösi Csoma Sándor elindul a kollégiumból c. festményt, mely alkotások jelenleg is a Bethlen Könyvtár olvasótermében tekinthetők meg. Közben a történetkutatás Enyed rajonbeli feladatairól értekezik egy könyvtárbeli összejövetelen, a helyi magyar értelmiségiek részvételével. Tartalmas előadásának sajnálatos módon hiányzik a befejező része, viszont a megmaradt szövegből is kicseng Dankanits átfogó történelmi szemléletismerete, széleskörű tájékozottsága, a helyi múlt feltárásának fontossága, ennek érdekében egy helyi jellegű Történeti és Filológiai Társaság létrehozását is szorgalmazza, amely a helyi történelmi, néprajzi, kulturális adottságokat venné számba. Annál is inkább látja ennek hasznát, mivel előadása szövege szerint: „Enyeden a helytörténeti kutatásnak jelentős hagyományai vannak. P. Szathmáry Károly haladó polgári nézőpontból feldolgozta a Kollégium történetét s több cikkben vázolta Enyed város múltját és műemlékeit. A század végén megalakult Alsófehérmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Egylet már kiadja a megye monográfiájának néhány kötetét. Ebben a vállalkozásban jelentős szerepet vállalt Herepei Károly tanár, a régészeti gyűjtemény lelkes létrehozója, aki a megye természeti viszonyairól és őstörténetéről adott a kor tudományos színvonalán mozgó képet. Folytathatnók a felsorolást Fenichel Sámuel és Bodrogi János gyűjtő- és feldolgozó munkájával. Néprajz terén Lázár István és Szilády Zoltán lelkes és értékes tevékenységét kell megemlíteni.” Mindezen előzmények alapján a pusztuló műemlékek, művészi kivitelezésű vagy történelmi jelentőségű középületek, városi és falusi házak, templomok, kúriák számbavétele, a népélet, a kihaló népszokások, a munkásmozgalmak, a földreform számbavételét tekinti elsődleges feladatnak Dankanits.
Kollégája és munkatársa, Vita Zsigmond kitűnő nagyenyedi művelődés- és irodalomtörténész, kollégiumi tanár és könyvtáros gyakorta zaklatott életútja javarészt ismeretes a közvélemény előtt (a háború idején munkaszolgálat, a Târgu Jiu-i lágerbe való internálás, az 50-es évek elején a tanügyből való menesztése). Alig telepedett vissza 1956-ban egykori munkahelyére, a Bethlen Könyvtárba (első alkalommal a 40-es években volt szinte egy évtizedig a könyvtár könyvtárosa), két évvel később, 1958-ban máris újabb zaklatásnak lett kitéve, a felettes hatóságok ugyanis ismételt eltávolítását helyezték kilátásba. Erről viszont már nem tud a közvélemény. A könyvtári irattár viszont ezt is megörökítette. Ez alkalommal Dankanits Ádám veszi védelmébe s intézkedik hivatalos átirattal Vita megmentéséről. Az 1958. január 31-én a 39 sz. alatt keltezett s a rajoni néptanácsnál 928 sz. alatt iktatott Jelentésének magyar fordítása így szól:
„A káderek stabilitása igen fontos kérdés valamennyi szakterületen, rendkívüli jelentőséggel bír a tudományos–dokumentációs könyvtárak esetében, úgy ahogy ez érvényes a mi esetünkben is. Az ilyen intézményben felmerülő sokrétű tudományos problémák megoldása egy igen magas fokú tudományos szintet igényel, az alkalmazottaknak pedig kötelessége mindemellett a könyvállomány alapos ismeretével is rendelkezni. Könyvtárunk közel 65 000 kötetet tartalmaz, ennek ismerete többéves, azaz több évtizedes tevékenységet vesz igénybe. Mialatt a könyvtár két alkalmazottja alig 1 éve, illetve 1,5 hónapja tevékenykedik könyvtárosként, addig Vita Zsigmond szinte két évtizede dolgozik a könyvtárban. Ő az egyedüli a jelenlegi közösségből, aki a könyvállomány részletes ismerője. Az utóbbi évek során a könyvtári személyzet sokrétű feladatot kapott a központi hatóságok részéről, melyek megoldása e képességek halmazát igényli. Ilyen feladatok: az ősnyomtatványok, a levéltári anyag s mindenekfelett a kéziratok stb. feldolgozása. Mindemellett a különböző szakterületeken tevékenykedő kutatók egyre gyakrabban igénylik a személyzet tudományos hozzájárulását, tudományos információk, utalások stb. biztosítását, melyekre kötelesek vagyunk válaszolni. Ezek a feladatok, a jelenlegi helyzetben csakis Vita Zsigmond segítségével valósíthatók meg, ő lévén az állomány nagyon jó ismerője. Ha egyfelől az ő eltávolítása az intézmény érdeke ellen szól, másfelől Vita valamennyi szakmai ismeret birtokosa, melyek szükségeltetnek a szóban forgó állás elfoglalásához. A dokumentációs állományunk javarészét (kéziratok, levéltári anyag és régi könyvek), idegen nyelvű könyvek (magyar, latin, német, francia) alkotják, melyek ismerete a bibliográfusi munka alapját képezik. Vita ismervén teljességében ezen nyelveket, megfelel ezen elsődleges feltételeknek. Tudományos és szakmai szintjéről nem kell jómagam beszélnem, ugyanis kézzelfogható bizonyíték e tekintetben a nagyszámú cikk és tanulmány, melyek jól ismertek a tudományos élet berkeiben s az a tény, hogy a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának is külső munkatársa, már önmagától beszél. Egy olyan könyvtárban, mely nagy értékű könyvekkel rendelkezik (amilyen a mi esetünk is), Vita Zsigmond a régi és jelenlegi munkatársak véleménye és meggyőződése szerint igenis megfelel ezen feltételeknek.
Következésképpen ismételten hangsúlyozom: Vita Zsigmond további működése életbevágó fontosságú az intézmény érdekében, mivel egy olyan ember kerülne eltávolításra, aki nélkülözhetetlen a jelen pillanatban, de ugyanakkor mellőzhetetlen mindaddig, amíg új káderek képződnek ki mellette és általa.”
A helyhatóság 1958. február 14-én reagál a beadványra: „Közöljük, hogy a Végrehajtó Bizottság beleegyezését adta, hogy Vita Zsigmond továbbra is megmaradjon könyvtárosi állásában.”
Így oldódott meg végül is Vita sorsa. A fiatal, alig egy hónapos könyvtárosi szolgálattal rendelkező Dankanitsnak sikerül megmentenie mentorát, akitől minden bizonnyal sokat tanulhatott az elkövetkezendő, hetek, hónapok során, mind szakmai, mind tudományos tekintetben. Közben Dankanits a falvakat járja, községi könyvtárak állományát selejtezi, ismeretterjesztő előadásokat tart, kollektivizálást végez, bonyolult, aprólékos, sokszor idegölő adminisztrációs munkát bonyolít le, mialatt ismételten kollégáit és könyvtárát veszi védelmébe, akkor amikor például – hogy csak egy esetet említsek a sok közül – a könyvtári személyzetnek a székelykocsárdi néptanács mindennapi munkáját s egyben az egész község mindennapi életét, tevékenységét kellett a helyszínen támogatnia és irányítania, s havi három alkalommal a helyhatóság közgyűlésein is részt kell vennie. Mindemellett Bőjthe Jolán könyvtárosnő a helyi Gabonaátvevő központban (Baza de recepţie),a Kisegítő Katonai Parancsnokságon (Comisariat Militar) és a Városi Nőszövetségnél is közmunkát kellett teljesítsen. Ezek ellen tiltakozik, s veszi védelmébe kolléganőjét Dankanits a helyhatósághoz intézett hivatalos átiratával, amelyben kérte, hogy mentesítsék kollégáját ezen teendők alól, hiszen ilyen körülmények közepette képtelen a központi hatóságtól kiszabott szakmai teendőinek eleget tennie, ráadásul még azon évi pihenőszabadságát sem élvezhette.
Úgy tűnik, hogy mindezen sokirányú, könyvtáron kívüli teendők, amelyeket a helyhatóság gyakorta avatatlan, hozzá nem értő egyénei róttak a könyvtárosokra, próbára tették Dankanits türelmét, aki megelégelve az adott helyzetet, új munkakört igyekezett magáévá tenni. Vita Zsigmond ezt az elhatározását ekképp fogalmazta meg hátrahagyott önéletírásában:
„Dankanits elintézte, hogy a Bethlen Könyvtárt a kolozsvári Egyetemi Könyvtár igazgatása alá rendelték. Ez kedvező volt számunkra, a könyvtár egészen tudományos jellegű lett. Nem kellett többet falusi könyvtárakat ellenőrizni, mert egy időben azokból ki kellett venni a dogmatikus kommunizmusnak nem tetsző könyveket. Turnovszky után Dankanits Ádám lett a könyvtár igazgatója, vele is jó viszonyban voltam. Dankanits azonban nem elégedett meg a könyvtárossággal, többre törekedett. Hamarosan átköltözött Marosvásárhelyre, ott a Pedagógiai Főiskola tanára lett, majd Bukarestbe ment szerkesztőnek A Héthez. Ott az 1977-es földrengés áldozata lett.”
Enyedről való távozása előtt hivatalosította a Bethlen Könyvtárnak a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárhoz való átcsatolását. Ennek kapcsán a bukaresti szakminisztérium, az Egyetemi Könyvtár és a Bethlen Könyvtár között 1959–1961 között lezajlott terjedelmes hivatalos levelezés jutott kezemhez. Ebből ez alkalommal csupán a végkifejlést említem, mely szerint 1961. január 9-én a Kolozs Tartományi Néptanács 38. Határozata alapján a nagyenyedi Bethlen Könyvtár, természetesen az akkori törvényes rendelkezések előírásainak figyelembevételével, 1961. január 1-jei hatállyal a nagyenyedi városi néptanács hatásköréből az Oktatási és Művelődési Minisztérium hatáskörébe ment át. Az anyagiakkal egyetemben a háromtagú személyzet is áthelyezést kapott, um. 1 főkönyvtáros 1069 lej, 1 bibliográfus 950, és 1 könyvtáros 775 lej havi fizetéssel. A bukaresti szakminisztérium a Bethlen Könyvtárnak az Egyetemi Központi Könyvtárhoz való alárendeltségét pedig az 1961/ 35740 sz. átiratával hitelesíti, amelyben kimondja, hogy a Bethlen Könyvtár a kolozsvári intézmény fiókintézete, következésképpen a levéltári anyagok megőrzése tekintetében az egyetemi könyvtárakra vonatkozó szabályzatok hatáskörébe tartozik. Ezen hivatalos okirat alapján 1961. március 3-án az Egyetemi Könyvtár igazgatója rendelet által nevezi ki Dankanits Ádámot a Bethlen Könyvtár vagyonkezelőjének, aki a továbbiakban írásos nyilatkozatban ismerte el e hivatalos beosztását. S ugyancsak fenti napon a kolozsvári intézmény igazgatója és Dankanits jegyzőkönyvileg is hitelesítik az átadási–átvételi eljárást.
Mindezek alapján a szaktárca minisztere 1961/ 911 sz. rendelete által erősíti meg és véglegesíti az enyedi könyvtárnak hivatalos és végleges kolozsvári alárendeltségét.
Így lett az enyedi Bethlen Könyvtár Dankanits Ádám hathatós közreműködése folytán a kolozsvári intézmény fiókintézete a továbbiak során 44 éven át, 2005-ig, amikor a visszaszolgáltatási törvények alapján az Erdélyi Református Egyházkerület hatáskörébe ment át.
Mindezek után Dankanits úgy értékelte, immár megtette a magáét az enyedi tájakon s elérkezett az ideje, hogy magasabb szinten hasznosítsa és kamatoztassa az addig szerzett szakmai, tudományos ismereteit. Utolsó alkalommal 1961. július 30-án szerepel a neve hivatalos könyvtári iraton, ami azt jelenti, hogy azon év őszén távozott Enyedről a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolára.
GYŐRFI DÉNES. Szabadság (Kolozsvár)

Országos rendezvények a DÖK szervezésében
Szórvány-találkozó Temesváron
Az idei év során a MAKOSZ-nak – Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – már második rendezvényére került sor Temesváron, melynek a Bartók Béla Elméleti Líceum Diákönkormányzata (DÖK) volt a vendéglátója.
A megyénkben megszervezendő rendezvények tekintetében a decemberi MAKOSZ Kongresszuson jutottak elhatározásra, ahol a temesvári képviselők lelkesen felajánlották a márciusi Megyei Konzultatív Tanácsgyűlés és az áprilisi Szórvány-találkozó megszervezését Mindkét rendezvény 35-45 személyt látott vendégül az országból, a megvalósításáért külön köszönet támogatóinknak és a szervező csapatnak.
Az április 27–29. között lezajlott Szórvány-találkozó országon belüli és felvidéki szórvány településeken működő diákönkormányzatokat hívott össze. A cél a kapcsolatok építése, a tapasztalatátadás volt, valamint a képzés és a beszélgetések által olyan problémák megvitatása és a megoldások keresése, melyek kifejezetten a szórványhelyzetben élőket érintik.
A pénteki nap a vendégek fogadásával kezdődött, majd a hivatalos megnyitó után Gaudi Zsófia, a MAKOSZ szórványügyi alelnöke sok-sok ismerkedő, összerázó és csapatépítő játékkal próbálta megteremteni a kapcsolatok alapját és a hétvége hangulatát. A rendezvény fő szervét a szombati képzés alkotta, melyet Filer Lóránd képző tartott (Prisma Egyesület) Motiváció, valamint Szervezeti menedzsment témákban. A képzésen belüli szituációs játékok mellett sor került a DT-Tesó nevű hagyományos programra is, melynek célja, hogy a szórványban élő diákok ezután is ápolják a kapcsolatot más diákszervezetekkel, az elkövetkezőkben közös programokat szervezzenek, valamint az adott beszélgetés által felismerjék a felmerülő problémákat, szükség szerint tanácsokat adjanak egymásnak.
Persze a hétvégéből a fiatalos lendület és szórakozás sem hiányozhatott, hiszen volt benne buli, találkozás, nevetés, színház, tánc, városnézés, foci és még több nevetés és jókedv, de a mi részünkről az elégedettségi skálán már az is kiugró eredményt jelent, ha akár néhány diákszervezeti vagy baráti maradandó kötelék fonódott a Szórvány-találkozó programjai révén.
Virginás-Tar Ágnes,
a Bartók Béla Elméleti Líceum Diákönkormányzatának elnöke
Május 4–5-én rendezték meg Nagyváradon a Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében a Szent László – Atletha Patriae című eurorégiós történelmi vetélkedőt, amelyen három kilencedikes tanulónk is részt vett: Bányai Blanka, Bányai Brigitte és Stan Krisztina. A Fodor Enikő tanárnő által felkészített diáklányok dicséretben részesültek.
Az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium által elismert és támogatott Csillagszerző matematikaverseny egy háromfordulós elődöntőből, egy megyei szakaszból és egy országos szakaszból állt. A versenyre iskolánkból tíz hatodikos diák iratkozott be. Közülük hatan jutottak tovább a megyei szakaszra, majd ketten az országos fordulóra.
A május 4–5-én megrendezett nagyváradi országos szakaszon Orosz Kelemen VI. A osztályos tanuló első helyezést, Szász Tamás, szintén VI. A osztályos, hatodik helyezést ért el. Felkészítő tanáruk Păcurar Mária. Nyugati Jelen (Arad)

Újraindul az esernyős tüntetés a magyar oktatásért a MOGYE-n
Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület titkára arról tájékoztatta az Erdély.mát, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen magyar struktúráinak törvényes formában való létrehozása érdekében az egyetem előtt újra elindítják az esőernyős tüntetést. Továbbra is azt követelik, hogy Tanügyminisztérium ismerje el MOGYE-n a magyarok által megválasztott képviselőket, illetve, hogy az egyetemen legyen biztosítva a magyar oktatás önállósága.
A tüntetéshez csatlakozik Dr. Birinyi Péter főgyógyszerész is.
Az egyesület kéri, hogy akik részt szeretnének venni a tüntetésen, hívják a 0742143660-ás telefonszámot! (szerk.) Erdély.ma

Az erdélyi magyar érettségizőknek csupán egynegyede tanul tovább magyar egyetemen
Irracionális az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása, inkább egy egyetemi konzorciumot kelleni szervezni - vélekedett Tonk Márton az EU Táborban a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről szóló előadáson. A felsőoktatás legégetőbb problémái közt Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja az eltömegesedett, inkább mennyiségi, mint minőségi oktatást, az elértéktelenedett okleveleket és az „elefántcsonttorony-szindrómát”, vagyis az elhidegedett oktató-hallgató viszonyt említette.
Az érettségi szigorítását dicséretes intézkedésnek minősítette a dékán, mivel az oktatók jó néven veszik, ha nem „alfabetizálással” kell elkezdjék a hallgatók felkészítését. Az egyetemi záróvizsga bevezetése is a minőségi szakképesítés elérésének irányába mutat Tonk szerint, aki különböző statisztikák elemzéséből arra a következtetésre jutott, hogy a magyar nyelven érettségiző 8000 diák közül évente körülbelül csak 2000 hallgató iratkozik be valamelyik magyar nyelvű romániai felsőoktatási intézménybe, 2000 más nyelven tanul tovább. A dékán szerint az erdélyi magyarság alulreprezentált, 6% fölötti lakossági arányához képest csupán 5% körül van jelen a felsőoktatásban. Bár állítása szerint sok fejmosást kap érte, Tonk Márton ismét irracionálisnak nevezte az önálló Bolyai Egyetem visszaállítását, ehelyett úgy véli, inkább a hat magyar képzést is nyújtó intézményt kellene különböző alkuk és együttműködésék kialakítása nyomán egy egyetemi konzorciummá szervezni.
Szőcs Domokos, az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium vezérigazgatója szerint az egy éve elfogadott oktatási törvény már-már forradalmi változásnak nevezhető a 2001-es, 153 módosításon átesett rendelkezéshez képest, de az akadémiai közösség, a politikum és a társadalom még mindig várakozó álláspontot képvisel, mintha nem is rajtuk állna az oktatás megváltoztatásának kérdése.
Az igazgató úgy látja, hogy az átalakítás szükségessége már széleskörű probléma, mert a szakképzett munkások lassan eltűnnek a munkaerőpiacról. Szőcs azt mondta, Romániában „egyenoktatás” folyik, mindenki ugyanolyan középiskolai képzésben részesül, függetlenül attól, hogy miben tehetséges. A változást az egyéni oktatás biztosítaná, ami lehetőséget ad az eddigi ipari közoktatás felcserélésére, egy hatékonyabb mezőgazdasági modellre. Kiemelte: akkor lesz sikeres az oktatási törvény módosítása, amikor az iskolákban megváltozik a mentalitás.
(tudósítónktól)
Transindex.ro