Lépj közelebb! címmel szervezett nyári egyetemet Kolozsváron a Tranzit Házban a Romániai Kisebbségkutató Intézet (RKI). A július 12–19. között zajló rendezvény témája a romák helyzete a mai romániai társadalomban. A rendezvény egyedi alkalom arra, hogy az egyazon országban élő közösségek egymás felé közelíthessenek, amint erre a nyári egyetem címe is beszédesen utal. A programban koncertek, filmvetítések, kiállítások is helyet kaptak. A Könczei Csongor, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa párbeszédet, élő interjút folytatott a Palatkáról érkezett roma zenészekkel. /Butyka Anna: Közelítsenek egymás felé az együtt élő közösségek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

Július 19-én véget ért a Kisebbségkutató Intézet szervezésében Kolozsváron zajlott, Lépj közelebb című nyári egyetem. A nyolc napos rendezvény próbálta megismertetni a romák életét, kultúráját és sajátos világát. A két utolsó napon roma írók-költők mutatkoztak be. A konferencia egyik meghívottja, Ciurar Lavinia szerint a nyomorra, mocsokra, a sok elhanyagolt gyerekre fókuszáló sajtófotók nem minden esetben nyújtanak élethű, teljes képet, mindenképpen sokkolóak és ellenszenvet váltanak ki a nézőkből. Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács (CNA) volt tagja elmondta, hogy az elmúlt évben a sajtó felerősítette a romák iránti előítéleteket és diszkriminációt, főként a rémhírekkel. Szerinte a legnagyobb gondot nem is a tévé, rádió vagy a nyomtatott sajtó jelenti, hanem az olyan online újságok, ahol az emberek gyakran rasszista megjegyzéseket tehetnek. /Braica Tünde: Közelebb léphettünk a romákhoz. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./

Immár hatodszorra tartották meg a szelterszi társadalomtudományi tábort. Az önmagát a néprajzos, szociológus, történész, politológus, irodalomtörténész hallgatók, tanárok, kutatók találkozási pontjaként meghatározó, négynapos, sátorozós összejövetel az előadások, beszélgetések, filmvetítések, könyvbemutatók és viták helye volt, augusztus 21-től 24-ig. Az ötven fő körüli érdeklődő egyaránt részt vehetett történészi, szociológiai, politológiai, néprajzi, irodalomtörténészi értekezéseken. Néhány előadás címe: a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet szervezésének tapasztalatai, A magyar nyelvismeret szintjei a moldvai csángóknál (a Tatros menti székelyes csángók példája alapján), Magyarország–Románia és a nemzetiségi kérdés, Terra recognita – Közép-európai civil külpolitikai kezdeményezés – párhuzamos történelmek program, Valláskutatás perspektívái és megközelítései Erdélyben, Romakutatások Romániában, Egyetemfejlesztés – A hivatali látószög tapasztatai, A magyarországi baloldali identitásközösség építése és a nemzeti problematika, Társadalomtörténeti folyamatok – a tudományos megközelítések változása, irodalomtörténet-írás és társadalomtörténet, A tudományos publikációk megjelenítése Erdélyben. Levetítették Kriza Borbála vitát kiváltó Dübörög a nemzeti rock című, 2007-ben készült filmjét. /Nagy Botond: Szelterszi beszélgetések. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Október 11-én Besztercén rendezték meg RMDSZ Országos Önkormányzati Konferenciáját, melynek napirendén az európai uniós pályázati, illetve kormányzati támogatási lehetőségek mellett a parlamenti választások szerepeltek. A helyszín miatt a szónokok egyik vezérgondolata a szórvány- és a tömbmagyarság összefogásának szükségessége volt. Az újonnan megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők nyilatkozatot is elfogadtak, amelyben a decentralizációt szorgalmazták. A testület elnöke a választás eredményeképpen a következő négy évben Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke lesz, eddig Ilyés Gyula töltötte be ezt a tisztséget. A Kisebbségkutató Intézet közel száz olyan formanyomtatványt fordított le magyarra, amiket a polgármesteri hivatalokban használnak. Az intézet új programja azt a célt tűzte ki, hogy erősítse az anyanyelvű írásos ügyintézést a közigazgatásban. Bevezetőként Kocsis András, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke a 18 ezer fős beszterce-naszódi magyarság nevében azt kérte „székely testvéreitől”, hogy ne feledkezzenek meg a szórványról. A szórvány- és a tömbmagyarság érdekeinek valamint cselekedeteinek összehangolása képezte Markó Béla RMDSZ-elnök beszédének is az egyik fő gondolatát. Markó szerint szórványban nagy aggodalommal tekintenek a tömbmagyarságban, de főként Székelyföldön körvonalazódó magyar–magyar versengésre. A szórvány eleshet a parlamenti képviselettől, ha a tömbmagyarságban a magyar-magyar verseny során elpazarolják a szavazatokat – hangoztatta Markó. Borbély László fejlesztési, középítkeztetési és lakásügyi miniszter az Európai Unió Regionális Operatív Programját (ROP), valamint az általa vezetett szaktárca által indított kormányprogramokat ismertette. Szintén szakterületük uniós és kormányzati programjait ismertette Korodi Attila környezetvédelmi és Borbély Károly informatikai miniszter. /B. T. : Szórvány- és tömbmagyarság összefogását szorgalmazzák. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./ Kelemen Hunor szerint az elmúlt négy év kormányzati eredményei bizonyítják, hogy az RMDSZ-nek van elképzelése arról, milyen legyen a közösség holnapja. /Horváth István, Mayla Júlia: Borboly Csaba váltja Ilyést az önkormányzati tanács élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./ A decentralizáció kiteljesítése mellett a különböző autonómiaformák lehetőségének alkotmányos megjelenítése is szerepel célkitűzésként az RMDSZ-es önkormányzati képviselők 2008–2012-re vonatkozó céljait és elveit tartalmazó nyilatkozatban, amelyet az RMDSZ Országos Önkormányzati Konferenciáján fogadtak el Besztercén. Az önkormányzati konferencia új elnökévé Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét választották, a testület új alelnökei Máté István bethleni alpolgármester, Kovács Attila, a Brassó Megyei Tanács alelnöke, Sófalvi László, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, Bognár Levente aradi alpolgármester, Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Pop Imre krasznai elöljáró, valamint Krecsák Albert nagyenyedi alpolgármester. Markó Béla kijelentette: „Azt mindenki természetesnek tartja, hogy az erdélyi magyar gyerekek megtanulják az állam nyelvét, és ez így is van rendjén. De annak is ugyanilyen természetesnek kell lennie, hogy a román gyerekek is tanulják a magyar nyelvet az iskolában. ” Az RMDSZ-elnök által mondottakra reagálva Vasile Puscas szociáldemokrata párti képviselő kifejtette: Markónak meg kellene tanulnia az alkotmány nyelvét és az ország törvényeit, mielőtt ilyeneket nyilatkozna. Puscas szerint az RMDSZ elnöke „megtartva az általa vezetett alakulat hagyományát, kétértelmű diskurzust támogat: Bukarestben a kormány hivatalos nyelve tetszik neki, amelyből megpróbál minél több hasznot húzni, míg Marosvásárhelyen egy másik hivatalos nyelvet kedvel”. /Ellentmondásos kampánynyelvezet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kétnyelvű nyomtatványokat mutatott be, ennek célja a Romániában hatályos törvények által előírt nyelvi jogok alkalmazásának szorgalmazása, az anyanyelven való írásbeli ügyintézés elősegítése, megerősítése azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyar kisebbség számaránya eléri vagy meghaladja a 20%-ot. Első lépésben a polgármesteri hivatalokban történő ügyintézés során leggyakrabban használt űrlapokat tették elérhetővé honlapjukon /http://ispmn.gov.ro/ugyintezo/ kétnyelvű változatban, román és magyar nyelven. /Ügyintéző román és magyar nyelvű formanyomtatványok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Románból fordított magyar űrlapokat készítettek a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársai, ezekre azért van szükség, mert hét éve hatályos a törvényes előírás, hogy ahol a kisebbségiek lélekszáma eléri a húsz százalékot, anyanyelvüket használhatják a hivatalos ügyintézésben, azonban ez nem érvényesült. A Székelyföldön kívüli régiókban e két- vagy többnyelvűség még az élőbeszédben sem lelhető fel a hivatalokban, nincsenek ugyanis a nyelvet ismerő vagy azt szolgálatkészen használó tisztviselők a megfelelő állásokban. A magyar kérvények elfogadását vagy magyar hivatalos közlemények kiadását illetően a törvény amolyan élettelen, ,,írott malasztnak” minősíthető. Baj van az állampolgári mentalitással is, ezt mutatja, hogy Székelyföldön elfogadják a magyarul írt kérvényeket, és nem szenved hátrányt az ügyintézésben az, aki anyanyelvén szólítja meg őket, mégsem él mindenki ezzel a jogával. Erdély többi régiójában nagyobb azonban a baj, ott több évszázados többnyelvűségi hagyomány indult pusztulásnak. A törvényt megszavaztatni évtizedes küzdelembe került. Legalább annyi erőfeszítést kellene szentelni annak, hogy érvényt szerezzenek neki a mindennapi ügyintézésben is. Ennek a feladatnak nincs gazdája. A magyar képviselőknek el kellene érniük, hogy mindenhová magyarul is beszélő tisztviselők kerüljenek. /B. Kovács András: Anyanyelven a hivatalokban kiírását. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

A családon belül a főzés és a takarítás alapvetően a nő feladata a magyar fiatalok kétharmada szerint, ami jóval meghaladja a 47 százalékos országos átlagot – derült ki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, a TransObjective és a Kvantum Research közvélemény-kutató cégek által közösen végzett vizsgálat előzetes bemutatóján. Kovács Péter, az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke szerint az iskolázottsággal való elégedettség szempontjából óriási különbség mutatkozik a magyarok és a románok között, hiszen a magyar fiataloknak nincs elég hozzáférésük a rendszerhez, ezt pedig bővíteni kell. A magyar fiatalok 30 százaléka szerint létezik olyan párt, amely az ő érdekeiket képviseli: 80,6 százalék az RMDSZ-t, 10 százalék pedig az MPP-t nevezte meg ilyennek. 2001-ben a magyar fiatalok mindössze 30 százaléka rendelkezett mobiltelefonnal, addig 2008-ban ez az arány 91,6 százalékos. Otthoni internet-hozzáférése a magyar fiatalok 53 százalékának, saját autója pedig 35 százalékuknak van. /Ferencz Zsolt: Erdélyi fiatalok 2008: konyhában a nők helye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Az erdélyi magyar fiatalok a vallás tekintetében konzervatívabbak román társaiknál: értékrendjükben a hit kétszer olyan fontos, mint a román fiatalokéban. A magyar fiatalok a romániai átlagnál jóval nagyobb arányban vállaltak már külföldön munkát, voltak tanulmányúton, bevásárolni, barátokat rokonokat látogatni, illetve turistaként külföldön. A migrációs szándék tekintetében az eltérés kisebb, de nagyobb arányban jellemzi a magyar fiatalokat. A magyar fiatalokat alapvetően nem érdekli a politika. A megkérdezettek több mint fele, 56 százaléka érzékeli úgy, hogy érdekeiket egyetlen romániai párt sem képviseli (ez az arány a román fiatalok esetében még magasabb). Emellett a romániai átlagnál kisebb arányban gondolják azt, hogy életükre hatással vannak a helyi, illetve a központi adminisztráció döntései. A fiatalok többsége (66 százaléka) az RMDSZ-re szavazna. /Varga Melinda: Konzervatívak a fiatalok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./ A kutatásból kiderült, az erdélyi magyarság nagyon kis mértékben érzi közelebb magához a magyarországi magyarokat az erdélyi románokhoz képest. Ebben szerepet játszott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca is, amely sokakból a „nemzettársainknak sem kellünk” érzést váltotta ki. A nyolc-tíz évvel ezelőtti állapothoz képest jelentősen csökkent a 18–35 év közötti erdélyi magyarok anyaország iránti érdeklődése, mindössze 38 százalékuk telepedne át munkavállalás vagy huzamosabb életvitel céljából. Egyre többen választották a hazatelepedést a rendszerváltás idején vagy az azt követő években kivándorolt erdélyi magyarok közül. Ebben közrejátszik a magyarországi gazdasági és politikai mélyrepülés, valamint a hatalmon lévő baloldal határon túli politikája. /Rostás Szabolcs: Szülőföld, alap. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A kommunista korszakban nem volt párttag, ezért politikai múltja 1990-ben kezdődött, mondta el Eckstein-Kovács Péter szenátor. Akkor megkérdezték tőle, hogy nem akar-e képviselő lenni. Akkoriban ilyen egyszerűen ment az egész. Eckstein-Kovács Péter /sz. Kolozsvár, 1956. júl. 5./ a Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, 1990-ig ügyvéd volt. 1990 és 1992 között az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője, 1992-től 1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996 és 1999 között az RMDSZ Kolozs megyei szenátora, majd 1999-ben és 2000-ben kisebbségvédelmi miniszter. Kezdeményezésére fogadták el a diszkriminációt tiltó törvényt, valamint a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról szóló jogszabályt. 2000 óta szenátor. Segített az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) működésének hatékonyabbá tételében. 1994-től alapító tagja és elnöke az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának. /Ferencz Zsolt: Választások – 2008 – Mai szenátorjelöltünk: Eckstein-Kovács Péter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

A szegénységi szint szempontjából nincs lényeges különbség Székelyföld és Erdély más térségei között, de mindenképpen periferiális régiónak számít Hargita, Kovászna és Maros megye hagyományosan Székelyföldhöz tartozó része – ismertette egy szociológiai felmérés következtetéseit Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Az árkosi, Székelyföld másképp című konferencián elhangzott előadásában a szociológus Székelyföld helyét vizsgálta. Szekelyföldön jóval kevesebb a felsőfokú végzettségű magyar, mint a román. Országos szinten ugyanis 6,7 százalék az egyetemi végzettségűek aránya, a románok 7 százaléka járt felsőoktatási intézménybe, a magyarok 4,4 százaléka. Hargita és Kovászna megyében még rosszabb a helyzet: a lakosságnak csak 3,6–3,7 százaléka végzett felsőfokú iskolát. A Kisebbségkutató Intézet Életünk fordulópontja című saját felmérése szerint – amelyben a 20 és 45 év közötti magyar lakosság helyzetét vizsgálták – a székelyföldi háztartások átlagjövedelme 2006 novembere és 2007 februárja között 1123 lej volt, ami azt jelenti, hogy az egy főre eső jövedelem 430 lej. Ha a 215 lej alatti jövedelemmel rendelkezők számítanak szegénynek, a magyar lakosság több mint egynegyede – 27,3 százaléka – kerül e csoportba. A székelyföldi arány ennél magasabb, 33 százalékos, azaz minden harmadik személy szegénynek minősül, de Erdély más térségeiben, például a Partiumban is hasonló a helyzet. A nagyvárosokban kisebb az elszegényedés veszélye, ellenben körzetükben már jóval többen szűkölködnek. /Farcádi Botond: Szegények-e a Székelyföldön élők? (Kevesebb a magyar felsőfokú végzettségű, mint a román). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Székelyföldön növő tendenciát mutat az idegennyelv-ismeret, erdélyi viszonylatban pedig középmezőnyben áll a régió e tekintetben ― mondta előadásában Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője az árkosi Székelyföld másképp konferencián. Székelyföldön élnek egységes tömbben a magyarok, és ez nyelvhasználatukra is kihat, románul többnyire csak a rendőrségen beszélnek. Ráadásul a Hargita és Kovászna megyében élő nem magyar anyanyelvűek jelentős része is beszél magyarul. Horváth István hangsúlyozta: jogi keret van arra, hogy a székelyföldi megyékben a hivatali ügyeket is magyarul lehessen intézni, azonban sok esetben nehéz az anyanyelven történő hivatalos ügyintézés. Éppen ezért az intézet a Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel közösen egységes fordítást dolgozott ki a hivatalokban használatos román nyelvű formanyomtatványok magyar megfelelőire, és ezeket elküldték a székelyföldi önkormányzatoknak. Szükséges lenne magyar nyelvű továbbképzés a hivatalnokok számára. /Farcádi Botond: A hivatalokban bajos az anyanyelvhasználat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

Kutatások alapján három együttélési modellt állapítottak meg Erdélyben a roma és a magyar közösség között – mondta az árkosi, Székelyföld másképp című konferencián Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Az egyik együttélési modell a teljes elkülönülés, amelyet például a Maros megyei Karácsonyfalván észleltek, ahol a jórészt módos romák és a magyarok között semmiféle intézményesített kapcsolat nincs, mindkét közösség ragaszkodik saját kultúrájához, az együttélés békés. A másik modell jóval elterjedtebb, Erdély számos településén találkozni vele: a két közösség között nincs kapcsolat, és ez gyakran konfliktusokhoz vezet. A harmadik a beépülős együttélés, amikor a szegényebb sorból származó romákat a magyar gazdák különféle munkákkal bízzák meg, és napszámosként dolgoznak a cigányok. Így létrejön a kapcsolat a két közösség között, a romák megismerik a magyarok kultúráját, szokásait. Kernászt Adél Judit, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis Egyesület képviselője hangsúlyozta: infrastrukturális problémák akadályozzák a cigányok beilleszkedését. A Pro Nobis segít a cigányoknak a hiányzó keresztlevelek, személyazonossági igazolványok kiállításában. /Farcádi Botond: Együttélés a romákkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

Megújult és felszereltebb oktatási intézményekben tanulhatnak a diákok az elmúlt négy év erre fordított beruházásainak nyomán. Amíg 2004-ig 12 magyar iskola kapott elenyésző összeget, több mint 1200 magyar tannyelvű vagy magyar tagozattal rendelkező oktatási intézmény felújítása, modernizálása valósult meg az elmúlt négy évben, amikor az oktatási intézmények több kormánytámogatásban részesültek, mint a korábbi 15 évben összesen, mutatott rá Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár. Hozzátette, minden megyében megszázszorozódott az oktatási beruházások összege. Nőtt a tanárok fizetése. Az épületek modernizálása mellett húsz új, magyar érdekeltségű iskola épült, és a magyar nyelvű szakoktatás is biztosított az Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hunyad, Szilágy, Fehér megyei magyar diákoknak. Nemcsak az oktatás, a művelődés más területein is létesültek új intézmények. A műemléképületek restaurálására az országos restaurálási program keretében közel 2,5 millió lejt utalt ki a kormány, többek között a nagyváradi, a vajdahunyadi várak és a csíkszeredai Mikó-vár felújítására, valamint templomok renoválására. A magyar nyelvű folyóirat- és könyvkiadásra közel egymillió lej jutott. A színházaknak nyújtott támogatásokban is jelentős a változás, hisz míg 2005-ben közel 14 millió lejt fordítottak erre, 2008-ban az összeg több mint 26 és fél millió lejre emelkedett. Gyarapodott a kisebbségeket kutató és védő szervezetek száma, ugyanakkor a kisebbségekkel foglalkozó intézetek száma is az elmúlt négy évben. 2007 őszén létrejött a Kolozsváron működő Kisebbségkutató Intézet. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala megnyitotta két, újabb területi irodáját Csíkszeredában és Temesváron. /Arányos iskolatámogatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

1868. december 5-én fogadták el az Eötvös József és Deák Ferenc által megalkotott első európai nemzetiségi törvényt: ennek jegyében kétnapos kisebbségtörténeti konferencia kezdődött Kolozsváron. A 140 év kisebbségi kormányzás Közép- és Kelet-Európában címmel rendezett előadássorozat résztvevői: a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Kara. /(F. Zs): Kisebbségtörténeti konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Kisebbségtörténeti konferenciát tartottak múlt héten az 1868-ban elfogadott első európai nemzetiségi törvény 140. évfordulója alkalmából. A kétnapos előadás-sorozatot a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babes–Bolyai Tudományegyetem szervezte. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének elnöke kifejtette, Kelet-Közép-Európában a 19. században megszületett nemzetállamok saját önképüket és a területükön élő nemzeti kisebbségek helyzetét kívánták rögzíteni. Az 1868-as nemzetiségi törvény korát megelőző szintű volt. A minták hiányában Eötvös József, a korszak európai szintű felkészültséggel rendelkező szakértője, hatalmas apparátussal látott ehhez a feladathoz. Deák Ferenc ezt a felkészültséget próbálta az állam iránt érzett felelősséggel párosítani. Az 1868-as törvény nagy problémája, hogy nem később módosították: a törvény ötven éven keresztül ugyanaz volt. Később egyfajta asszimilációs folyamat indult el (iskolai, közigazgatási, kulturális-nyelvi magyarosítás, stb.), amely minden 20. századi nemzetállamot sorra megkísértett. A plurális demokrácia megköveteli, hogy etnikai értelemben is plurálisak, demokratikusak legyenek a nemzetállamok. A mai Magyarország tizenhárom történeti kisebbséggel rendelkezik. Magyarországon hiányzik a kisebbségek parlamenti képviselete, még nem sikerült megbirkózni ezzel a feladattal. A román parlamentben a tizenkilenc kisebbség nem okozott olyan problémát, mint amilyen következmények például Szlovéniában születtek, amikor a magyar vagy az olasz képviselőnek kellett kiélezett helyzetben döntenie, és ez a döntés visszahárulhat az adott kisebbségre. /Ferencz Zsolt: Magától nem teremtődik meg a nemzeti egyenjogúság” Beszélgetés Szarka Lászlóval, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./ A romániai kisebbségi törvények semmit sem érnek – hangzott el Székely István Gergő előadásában, a Száznegyven év kisebbségi törvényhozása Közép- és Kelet-Európában című konferencián, Kolozsváron. A szakértők egyetértettek abban, hogy a kisebbségi törvények sok esetben nem érik el céljukat. A kisebbségkutató intézet egy még nyilvánosságra nem hozott felmérése szerint a romániai magyarok 66 százaléka érzi úgy, hogy kevés joggal rendelkezik, a románok 51 százaléka úgy vélekedik, hogy a kisebbségeknek épp elegendő jogokat biztosít az állam, és 23 százalékuk szerint túlzottan sok joguk van a kisebbségeknek. /Hideg Bernadette: Nem érnek célt a kisebbségi jogszabályok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

A román pedagógusok nyitottan, a román diákok inkább kelletlenül fogadták azt a hírt, hogy jövő tanévtől a középiskolákban az ország kisebbségeinek történelme választható tantárgy lesz. A segédeszközül szolgáló tankönyvet december 18-án, a kisebbségek napján mutatják be Bukarestben. „Ha már fakultatív tantárgyról van szó, inkább a rajzot vagy zenét választom” – ehhez hasonló kijelentéssel reagált több kolozsvári román középiskolás diák, amikor megtudta: jövő tanévtől választható tantárgyként tanulhatja az ország kisebbségeinek történelmét. A nagyváradi román diákok többsége is inkább kihagyná ezt a fakultatív történelemórát. A tantárgy oktatására hivatott – elsősorban román nemzetiségű – történelemtanárok zömében üdvözlik a tankönyv megjelenését. Annak ellenére, hogy egy 2007-es minisztériumi rendelet Romániában lehetővé teszi a többségi gyermekek számára is a nemzeti kisebbségek történetének választható tantárgyként való bevezetését, csak pár héttel ezelőtt sikerült elfogadtatni a tárgy oktatásához szükséges tantervet. Így a 2009–2010-es tanévtől kezdve a román anyanyelvű diákok elkezdhetik tanulni a 19 nemzeti kisebbség történetét. A Project on Ethnic Relations (PER) regionális központja és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által kezdeményezett projekt keretében a tantárgy oktatásának megkönnyítése érdekében dolgozták ki A romániai nemzeti kisebbségek története című könyvet, amely elsősorban a történelemtanároknak szól, és tömör áttekintést ad 19 kisebbség múltjáról és jelenéről. „A kisebbségek úgy érzik, identitásukat, kultúrájukat, nyelvüket, történelmüket aláásták, az országhoz való tartozásuk pedig értelmetlen. Jelen pillanatban például a XI-es román történelem tankönyvben mindössze négy sor van a kisebbségekről” – magyarázta Koreck Koreck Mária, a PER munkatársa. A késés okáról Matekovits Mihály, a minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója elmondta: minden kisebbség szakértőjével hosszas konzultációra volt szükség a terv véglegessé válása előtt, amely csak ezután kerülhetett országos történelmi bizottság elé. Összetartónak, büszkének és önzőnek látja a magyarokat a többség a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatása szerint. A romákat piszkosnak tartják a legtöbben, közel 40 százalék szerint lusták. A megkérdezettek szerint a román-magyar viszonyt leginkább a kölcsönös együttműködés jellemzi, ezt a magyarok 44, 2 százaléka és az ország lakosságának 46 százaléka látja így. /Hézagpótló kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

1998-tól kezdődően, december 18-án tartják a nemzeti kisebbségek napját Romániában. Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közösen szervezett konferenciát Romakutatások: eredmények és tervek címmel. A megnyitón Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa az intézet romakutatási stratégiájáról, Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke pedig a romákkal kapcsolatos kutatásokról és publikációkról beszélt. Ezt követően romakutatásról szóló kiadványokat mutatták be. /Kisebbségek napja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Etnikumközi Viszonyok Központja bemutatta az Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatás előzetes eredményeit, ugyanakkor az intézet éves tevékenységét is összegezték. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke elmondta: az intézet a román–magyar kölcsönös viszonyok alakulását 1996-tól kezdődően tanulmányozza. A jelenlegi vizsgálat ennek a kutatássorozatnak az egyik állomása. A felmérések szerint a románok és magyarok közötti viszony fokozatosan javulnak. Korábban országos szinten többnyire konfliktusosként jellemezték a magyarok és románok közti kapcsolatokat. Egyre inkább megerősödik a magyarok körében az a vélekedést, hogy a románokhoz való viszonyt mindenekelőtt helyi szinten, de országos szinten is az együttműködés jellemzi. Az erdélyi románság is azon az állásponton van, hogy az utóbbi években a román–magyar viszony inkább az együttműködés felé hajlott. /F. Zs.: Együttműködés jellemzi a román-magyar viszonyt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A romániai magyarok jobban bíznak Traian Basescu államelnökben, mint Markó Béla RMDSZ-elnökben – derül ki felmérésből: a megkérdezett magyarok 46,8 százaléka nagyon bízik Basescuban, míg Markóban csak 46,1 százalékuk. Emil Boc D-LP elnök 22,3 százalék bizalmát élvezi, míg Mircea Geoana csupán 9,4 százalékét. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmagyarázta, minek köszönhető ez a különbség Basescu és Markó között.,,A magyarok számára a román politikusok más szinten vannak, őket nem feltétlenül a magyar politikusokkal hasonlítják össze” – szögezte le. A közvélemény-kutatás szerint a magyarok 42,1 százaléka és a románok 39 százaléka számára egyáltalán nem bír fontossággal a politika. A magyarok 85,5 százaléka, illetve a románok 79,5 százaléka vallotta azt, hogy a legnagyobb bizalma az egyházban van, és legkevésbé a parlamentben bíznak: a magyaroknak 21,9 és a románoknak 15,6 százaléka. A kutatás eredményei szerint a romániai magyarok jobban bíznak az állami intézményekben, mint a románok. Erdélyben a románok 68 százaléka véli úgy, hogy jó az együttműködés románok és magyarok között, szemben a 2000-ben mért 43,1 százalékkal. A magyarok 72,8 százaléka nyilatkozta azt, hogy bízik a románokban. A felmérésből kiderül: a románok szerint a magyarok büszkék, egységesek, önzőek, civilizáltak és szorgalmasak. A romániai magyar közösség, szorgosnak, becsületesnek, megosztottnak és civilizáltnak tartja magát. /Jobban bízunk Basescuban, mint Markóban? (Közvélemény-kutatás a román–magyar viszonyról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

Véget ért az a magyarországi a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagtoborzó sorozata, amelyet Erdély magyarlakta városaiban tartott. Az ÚMSZ munkatársai Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen követték a rendezvényeket, amelyekre jobbára idősödő emberek és néhány fiatal ment el. Toroczkai László, a mozgalom tiszteletbeli elnöke eljött Csíkszeredára, megérkezett a belügyes is, aki kamerájával végigpásztázta a jelenlévőket. Csibi Barna, a csíkszeredai, jogilag nem létező Székely Gárda vezetője is ott volt. Torockai gunyorosan a román titkosszolgálat munkatársait és csíkiakat is köszöntötte, beszélt ifjúkoráról, MIÉP-es múltjáról és az MTV székházának feldúlásáról is. Hangsúlyozta, hogy ők nem soviniszták. A lap munkatársának elmondta, hogy harcolni kell. Kik ellen, hát a támadók ellen. A HVIM tagsága hat csíki fiatallal bővült. Gyergyószentmiklóson a szervezetnek hét-nyolc tagja van. Alacsony a támogatottsága a HVIM-nek az erdélyi ifjúság körében – mondta Kovács Péter ifjúságpolitikus, az Országos Ifjúsági Hatóság volt elnöke. Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári székhelyű Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint a magyar szélsőjobbos mozgalmaknak Erdélyben nincs jelentős társadalmi támogatottságuk. /Egészséges fejbőr, beteg gondolatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Január 30-án Szatmárnémetiben a Szent István Kör ülésén bemutatkozott az egy éve Kolozsváron megalakított Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Az eredményekről és a megjelentetett kiadványokról, valamint az intézet terveiről és kutatási programjairól két kutató, Peti Lehel és Jakab Albert Zsolt számolt be. /Előadás a kisebbségkutatásról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 31./

Az erdélyi magyar táncművészet helyzetképe, illetve a 20. századi magyar tánckutatás erdélyi vonatkozású eredményei kerültek terítékre a Tánc Világnapja alkalmával szervezett tudományos ülésszakon a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Tranzit Alapítvány által szervezett „Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón” elnevezésű tudományos konferencián. Horváth István, a szervező intézet vezetője hangsúlyozta: ki kell lépni az elmúlt évtizedek kisebbségpolitikája által létrehozott skanzenbe zártságból egy sokkal tágabb, a tánc másfajta funkcióit is kereső táncművészet irányába. Laskay Adrienne a Magyar Opera 19. és 20. század eleji tánc „repertoárját” ismertette, Juhász Csilla a Passeggio Historikus Együttes koreográfusa pedig a reneszánsz táncról beszélt. Az előadások kitértek a Romániai Magyar Néptánc Egyesület működésére is. A Deák Gyula által vezetett Háromszék Táncegyüttes keretében jött létre 2005-ben az M Stúdió elnevezést viselő mozgásszínházi műhely. Uray Péter, M Stúdió művészeti vezetője hangsúlyozta, a mozgásszínház műfaja olyan alkalmazott terület, amely bármiből építkezhet a harcművészetektől a balettig, a kortárs táncműfajokon át a színházi megoldásokig. Kelemen Kinga és Sinkó Ferenc előadása is a kortárs tánc bemutatását célozta, a kontakt improvizációról és a GroundFloor Egyesület tevékenységéről esett szó. Könczei Csongor vitaindító előadásának központi kérdése volt, hogy lehet-e beszélni erdélyi magyar néptáncművészetről a szakképzés hiányában? Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora az ősztől induló táncművészeti képzést ismertette. A tudományos ülésszak könyvbemutatóval zárult: a jelenlévők megismerkedhettek Könczei Csilla Táncelméleti írások című kötetével. A kolozsvári EFES (a Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának kiadója) által megjelentetett kiadvány a magyar nyelvű tánckutatás terén hiánypótló. /Musca Szabolcs: Kilépni a skanzen-identitásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

Április 28–29-e között a Kisebbségkutató Intézet meghívására Kolozsváron jártak a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársai, népzene- és néptánckutatói. Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón című konferencián a 20. századi magyar tánckutatás erdélyi vonatkozású eredményeiről tartottak előadásokat a Tranzit Házban. Pávai István az erdélyi népi tánczene kutatásáról értekezett, Karácsony Zoltán a korai erdélyi filmes táncgyűjtések kritikai áttekintésére vállalkozott a kezdetektől 1963-ig, Pálfy Gyula egy vegyes lakosságú erdélyi falu, Gerendkeresztúr táncait elemezte, Felföldi László az elmúlt évtizedek magyar néptánckutatásában, a táncoktatásban és a hagyományőrzésben jelentkező modernizációs törekvésekről beszélt, végül Fügedi János a notáció szerepének fontosságát hangsúlyozta a tánc tudományos feldolgozásában. A kutatók másnap bemutatták a budapesti Zenetudományi Intézet Martin György (1932–1983) által alapított Néptánc Osztályát, valamint Archívumát, amely Európa egyik legjelentősebb ilyen jellegű gyűjteménye. A felbecsülhetetlen szellemi hagyatékot tároló Archívum anyagát folyamatosan digitalizálják. A digitalizált on-line adatbázisok megtekinthetők a www.zti.hu honlapon. /Könczei Csongor: Kolozsváron a budapesti Zenetudományi Intézet munkatársai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

A többnyelvű lét és a kisebbségi oktatáspolitika égető kérdései képezték a témáját múlt hét végén a csíkszeredai Jakab Antal Tanulmányi Házban megtartott tanácskozásnak. A konferenciát a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet és a Sapientia EMTE helyi humán tanszéke szervezte, a két intézmény az együttműködés immár második évi mérlegét vonhatta meg ez alkalommal. Az előadók a beregszászi, budapesti, bukaresti, brassói, csíkszeredai, kolozsvári, marosvásárhelyi, szegedi és veszprémi egyetemek és kutatóintézetek munkatársai voltak. Szó volt a nyelvi egyenjogúsítás sok vonatkozásáról, a román nyelv oktatásáról a magyar iskolákban, de kilátás nyílt az európai horizontra is. Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója a dominancia és nyelvváltás körében folyó hazai vizsgálatokról számolt be, a magyar kisebbség körében a kb. tíz százalékot összesítő csoportok helyzetét taglalva, melyek tagjai a másnyelvi asszimiláció közelébe kerültek, illetve beolvadóban vannak. Sokan közülük magyarnak vallják még magukat, de már a második nyelv dominanciája jellemző rájuk. Tódor Erika adjunktus az anyanyelvi dominancia, a kiegyensúlyozott kétnyelvűség és másodnyelvi dominancia három alapesetének megfelelően a románt a kisebbségi iskolákban három modell szerint tartaná célszerűnek oktatni. Sorbán Angela kutató rámutatott: mennyire fonák, hogy a munkaerőpiacon a több nyelvet ismerő, diplomás kisebbségiek alulreprezentáltak, holott azt valljuk: a több nyelv ismeretének előnyhöz kellene juttatnia őket. Balázs Lajos docens, ismert néprajzos a csíkszeredai tanszéken már két éve kidolgozott románnyelv-oktatási reform dilemmáit taglalta. A reformtanterv immár két éve készen áll, de a román politikum nem hajlandó foglalkozni vele. A negyven dolgozat megvitatása után a kolozsvári intézet bemutatta kétnyelvű formanyomtatványait, melyeket a helyi-megyei közigazgatásban, így Hargita megyében is kezdtek alkalmazni, s az államtitkár a minisztériumoknak is figyelmébe ajánlja. /B. Kovács András: A gyarapodó többnyelvűség védelmében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Az anyanyelvhasználatra vonatkozó törvény közigazgatási alkalmazása és a szórványstratégia volt az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának június 30-án és július 1-jén Csíkszeredában zajló soros elnökségi ülésének témája. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója a kisebbségi nyelvhasználatról készült, egész Erdélyre vonatkozó kutatás eredményét ismertette. Az intézet munkatársai a közintézményekben az anyanyelv írásban való használata érdekében típusnyomtatványokat fordítottak le az önkormányzatok számára. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke kezdeményezte azt a szórványstratégiára vonatkozó javaslatot, amely a szórványban élő önkormányzati vezetők és tanácsosok kapcsolattartását, közös munkáját segítené közös rendezvényeken, egymás eseményein való részvétellel, tematikus cseretáborok szervezésével. /Kisebbségi nyelvhasználat és szórványstratégia. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

A többnyelvűségről tartott minapi csíkszeredai konferencián nem mindennapi erőfeszítésekről számolt be Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök. Miután a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet lefordította és honlapján (www.ispmn.gov.ro) mások számára is hozzáférhetővé tette a helyi hatóságok által használatos űrlapok kétnyelvű változatát, a belső ügykezelésben rátértek a magyar nyelv törvényileg lehetséges használati körének kiterjesztésére. Korábban a megyei igazgatóságok, noha magyarok voltak jórészt a vezetőik és alkalmazottjaik is, egymással az állam nyelvén leveleztek és e-maileztek. Annak ellenére, hogy náluk szóban mindig kaphatott az ügyfél magyarul is felvilágosítást, írásban e nyelv használata már nagy akadályokba ütközött. Ahogy a megyei tanács rendelete nyomán át kellett térniük a magyar használatára a hivatalos iratokban is, a kezdeti hónapokban megnőtt a túlórák száma, sok szótárt vásároltak. Elérték, hogy ma már tudnak érthetően fogalmazni magyarul. Hargita megyében a tanácsnál a hivatalnokok már anyanyelvükön szerkesztik a hivatalos szövegeket is. Ott, ahol – noha mindössze három községben nem éri el a húsz százalékot a magyar lakosság számaránya – az önkormányzatok hetven százaléka a megyei tanáccsal ez ideig románul érintkezett. Borboly felhívta a figyelmet a nyelvijogok.ro portálra, melyhez bizalommal fordulhat minden önkormányzat. A megyei tanács illetékes hivatala minden rendeletet, jegyzőkönyvet ingyen lefordít és közzétesz. Háromszéken hasonló törekvés jellemzi a helyi hatóságokat. Markó Attila kisebbségügyi államtitkár vállalta, hogy megküldi a minisztériumoknak a formanyomtatványok kétnyelvű változatát. /B. Kovács András: Magyarul a megyeházán és az igazgatóságokon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elkészítette a romániai kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisát. Az interneten elérhető adattár rálátást biztosít a kisebbségek szervezeti életére. Mindez kiegészíti a Transindex által készített, a romániai magyar kisebbségek kulturális intézményeit feltérképező adatbázist. A Romániában élő tizenkilenc kisebbség jogi keret nélkül működő intézményeit is felsorakoztatja – tájékoztatott Horváth István, az intézet elnöke. Az ősz folyamán több nemzetközi konferenciát is szerveznek, összefoglalják két évtized roma kutatásainak az eredményeit, illetve bemutatják a hazai román és magyar nemzetiségű fiatalok közti különbséget. A romániai kisebbségi intézmények adatbázisa folyamatosan bővül, jelenleg 692 név szerepel a nyilvántartásban (ez a szám nem vonatkozik a magyar intézményekre). A magyar után a legtöbb kisebbségi kulturális intézmény német (197), de sok szerb (115), zsidó (58) és roma (51) is van. Az adatbázis augusztustól lesz elérhető az intézet honlapján (www.ispmn.gov.ro). A sajtótájékoztatón bemutattak négy műhelytanulmányt is. Székely István Gergő a romániai kisebbségek politikai képviseletét és mozgását vizsgálta, kisebbségi szempontból elemezte az 1990 utáni és 2008 előtti parlamenti és helyi választásokat. A vizsgálat mind a tizenkilenc kisebbségre kiterjedt a parlamenti és a helyi vezetés szintjén. A magyarok esetében negatív, csökkenő trendet figyeltek meg. Kozák Gyula a romániai mozlimokról készült tanulmányát mutatta be, Gidó Attila tanulmányában az erdélyi zsidók helyzetét elemezte. Mohácsek Magdolna anyagi szempontból vizsgálta a kisebbségek helyzetét, az állami alapból a kisebbségeknek leosztott pénzek arányát vizsgálta. A legújabb trend a kis létszámú kisebbségek előnyhöz juttatása. A romániai kisebbség 90 százaléka magyar, ennek ellenére a nemzeti közösségeknek juttatott támogatások kis százalékát kapják csak meg: három lej jut egy magyarra, hat egy romára, 31 egy németre, 908 pedig egy albánra. /Jakab Judit: Elkészült a kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

A romániai fiatalok és a magyar ifjúság címmel egész napos konferenciát szervezett szeptember 11-én Kolozsváron a Kisebbségkutató Intézet az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával közösen. A résztvevő magyarországi, román és erdélyi kutatók célja a Kisebbségkutató Intézet által végzett Romániai magyar ifjúság 2008 elnevezésű felmérés eredményeinek megvitatása. A kutatás eredményeinek rövid ismertetése után a társadalmi viszonyok, családtervezés, kivándorlási szándékok, szabadidő-használat, értékrend, politika témákban tartottak előadásokat a jelenlévő szociológusok, majd a romániai magyar ifjúság körében megjelenő kétnyelvűségről szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A konferencián elhangzott előadásokat kiadják egy tanulmánykötetben, a romániai magyar fiatalokra vonatkozó más elemzésekkel együtt. Romániai magyar ifjúság 2008 címmel szervezett kutatás az összehasonlító módszerekkel történő elemzés első lépését jelentette – tájékoztatott Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának adjunktusa A társadalmi közérzet és a társadalmi problémák rétegspecifikus percepciója a fiatalok körében címmel tartott előadást. Barna Gergő szabadidő-használat és médiafogyasztás tárgykörében tartott előadást, kifejtve: a magyar fiatalok intenzívebb kultúrafogyasztók, mint román társaik, utóbbiak inkább a médiafogyasztásban jeleskednek. Kiss Tamás megállapította, hogy a külföldön (tanulmányúton, turistaként vagy dolgozni) járt romániai magyar fiatalok aránya nagyobb, mint a román fiataloké. A célországok megválasztásában egy évtizede Magyarországnak egyértelmű dominanciája volt, ma azonban a romániai magyarok Németországot és az angol nyelvű országokat részesítik előnyben munka és tanulás céljából, a romániai románok pedig többnyire Spanyolországot és Olaszországot választják. /Ferencz Zsolt: Centrális helyzetbe kerültek mára az erdélyi fiatalok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Kisebbségi tradicionális közösségek változásban – revitalizációs stratégiák, megőrzés és az etnikai identitások politikai felhasználása címmel szervezett szeptember 29-én egész napos konferenciát a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN). A Kriza János Néprajzi Társaság székházában a különböző etnikai folyamatokról tartott tudományos tanácskozáson magyar, román és angol nyelvű előadások hangzottak el: a résztvevők többek között a debreceni Lajos Veronika, a kolozsvári Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc előadását hallgathatták meg, ugyanakkor a varsói Agnieszka Barszczewska tanulmányát is elolvashatták. Peti Lehel néprajzkutató, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a konferencia főszervezője elmondta: a tudományos tanácskozás célja fórumot teremteni azoknak a kutatóknak, akik a romániai kisebbségek körében vizsgálódnak. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet egyik legnagyobb projektje a kisebbségek intézményrendszere kataszterének elkészítése volt, ugyanakkor számba vették a kisebbségi közösségekről jelentős tudással rendelkező személyeket is. /F. Zs. : Konferencia a nemzeti kisebbségek helyzetéről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Könyvbemutatóval egybekötött szimpóziumot tartottak az Arad Megyei Múzeum történelmi részlegén a Romániában élő nemzeti kisebbségek problémáiról. Elena Rodica Colta aradi etnográfus beszélt az 1999 óta rendszeresen megszervezett tanácskozásokról és a kisebbségekről megjelentett tanulmánykötetekről, majd Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet elnöke mutatta be a hivatal tevékenységét. A Folyamatok és léthelyzetek – kisebbségek Romániában című román és magyar nyelvű kötetről a szerkesztők, Jakab Albert Zsolt és Peti Lehel beszéltek, Fosztó Lászlónak a romániai cigányokról írt román tanulmánykötetét és Kiss Tamásnak a magyarság demográfiát taglaló (szintén román nyelvű) könyvét Horváth István mutatta be. /Pataky Lehel Zsolt: Szimpózium a kisebbségekről. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./

A kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó kitételei a dokumentum vége felé kaptak helyet, a határon túli románokra vonatkozó passzus előtt. A fejezetcím megfogalmazása – Az etnikumközi kapcsolatok politikája – bizonyos fokú óvatosságra utal. A kormányprogram a kisebbségekre vonatkozó politikai alapelvek között sorolja fel a diszkrimináció leküzdését és a tolerancia bátorítását, a változatos kulturális értékek felszínre hozását és fejlesztését, az etnikumközi párbeszéd szorgalmazását, a szélsőségesség, a sovinizmus és az antiszemitizmus bármely formájának kizárását, a romák helyzetének javítását. Megteremtik a törvényes kereteket az anyanyelv közigazgatásban való használatához. A kormányprogram leszögezi: a kabinet megfelelő (pénzügyi) támogatást nyújt a nemzeti kisebbségeket tanulmányozó intézet, a Kisebbségkutató Intézet számára. A kabinet szavatolja az anyanyelvű rádió- és tévé-műsorokat – ideértve a közszolgálati rádió és tévé adásait is. Külön pont foglalkozik a roma közösség problémáival. /Bogdán Tibor: Kisebbségpolitika az új kormány szemével. A Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ közös kormányprogramjában külön fejezet foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

A többnyelvűség többletköltséggel jár
Anyanyelv-használati konferenciát tartottak csütörtökön a Hargita megyei önkormányzati és közintézmény-vezetőknek, valamint képviselőknek és szenátoroknak a csíkszeredai megyeháza épületében. A rendezvény célja szakértők közreműködésével tájékoztató kampány elindítása a lakosság körében az anyanyelvhasználat jogáról. A konferencián többek között jelen volt Ladányi László Zsolt, Hargita megye prefektusa is, aki köszöntőjében kiemelte a kisebbségi nyelvhasználat fontosságát. „A kisebbségi nyelvhasználat olyan vívmány, amivel feltétlenül élni kell” – hangsúlyozta.
Kimutatás. A felmérés szerint a megyei közintézmények 90 százalékában ki vannak függesztve a kétnyelvű feliratok. Borboly Csaba szerint a közigazgatásban biztosított többnyelvűség többletköltséget jelent, de megéri, mert a megyei tanács megkönnyíti a valamely kisebbségi közösséghez tartozó állampolgárok életét. „A kisebbségi nyelvek közigazgatásban való használata nem irányul senki ellen” – hívta fel a figyelmet a megyei önkormányzat elnöke. Elmondta, a konferencia és felmérés az első komolyabb lépés az anyanyelvhasználat fontosságának bemutatásában.
Az elnök ugyanakkor reméli, lesz folytatás, hiszen amint kiderült, a Hargita Megyei Tanács létrehozott egy speciális munkacsoportot, amely kizárólag ezzel a problémával foglalkozik, és segíteni próbál az embereknek a mindennapi érvényesülésben.
Horváth István egyetemi tanár, a Nemzeti Kisebbségkutató Hivatal elnöke ismertette a Közigazgatási nyelvhasználat Hargita megyében az önkormányzati és a központi kormányzat megyeszintű intézményeiben című felmérést. Ebből többek között kiderült, hogy írásban kevésbé érvényesül az anyanyelvhasználat a közintézményekben – például kérvények esetében –, mint szóban, több köztisztviselő bizonytalan a magyar nyelv használatát illetően, és hatékonyabbnak, célravezetőbbnek érzi, ha román nyelven fogalmazza meg kérelmét.
A tanulmány készítői azt javasolják: a nyelvi jogok intézményes érvényesítése érdekében erősíteni kell a dekoncentrált intézményekben a többnyelvű írásbeli ügyfél-tájékoztatást. A Hargita megyei közintézmények 90 százalékában ki vannak függesztve a kétnyelvű feliratok, ami több szempontból is fontos. „A tábla jelzésértékű is, az érdeklődő számára kiderül, milyen nyelvet használnak, és ő milyen nyelven beszélhet az illető közintézményben” – jegyezte meg a szociológus.
Tódor Erika Mária, a Sapientia-egyetem tanára Közigazgatási nyelvhasználat és életképes kétnyelvűség címmel tartott előadást, amelynek mottója egy Márton Áron püspöktől vett idézet volt: „Nem kell az a magyar iskola, amely élhetetleneket képez.” Az előadó egyebek mellett rámutatott a szaknyelv fordítási nehézségeire, valamint a nyelvi frusztrációkra.
„A nyelvi kompetencia megteremtése elengedhetetlen feltétele az esélyegyenlőségnek” – hangsúlyozta Tódor Erika Mária. Batizán Emese Emőke, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) aktivistája Mit tehet egy vezető a magyar nyelvhasználatért? című előadásában bemutatta a szervezet tevékenységét. Mint elmondta, a közigazgatásban való anyanyelvhasználat közösségépítő hatású, erősíti a közösségi tudatot. „Elsősorban nem a jogszabályokkal van gond, hanem hogy sokan nincsenek tisztában jogaikkal, illetve nem tudják vagy nem akarják érvényesíteni azokat” – fogalmazott a CEMO munkatársa.Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke úgy véli, a sajtó sokat tehetne a magyar szaknyelv meghonosítása ügyében nyelvművelő rovatok indításával.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Anyanyelvhasználat a közintézményekben: nem irányul senki ellen
Anyanyelvhasználat a közintézményekben címmel szervezett konferenciát a Hargita Megyei Tanács április elsején, csütörtökön a tanács márványtermében. Az eseményen önkormányzati és intézményvezetők, illetve parlamenti képviselők jelenlétében taglalták, hogy a helyi közigazgatásban milyen mértékben biztosítják a kisebbségi nyelvi jogok érvényesülésének előfeltételeit.
A konferenciát Ladányi László Zsolt, Hargita Megye prefektusa nyitotta meg, majd Sógor Csaba, európai parlamenti képviselő köszöntötte a jelenlévőket, aki a kisebbségben lévő anyanyelvek használatára külföldi példákat említett. Dél-Tirol helyzete mellett Finnország esetét is kiemelte, ahol a törvényi előírások meghatározzák: ha egy kisebbségi nyelvet a lakosság 8%-a gyakorol, akkor biztosítani kell a nyelvhasználatot.
– A soknyelvűség európai érték, és egyben a demokrácia alapfeltétele. Abban az országban, ahol a kisebbségi nyelvek nem érvényesülnek, nem beszélhetünk európaiasságról. Romániának is át kell vennie ezt az európai értéket, és lépéseket kell tennie a soknyelvűség felé, csak így válhat valódi uniós állammá – magyarázta Sógor.
Politikamentesíteni kell az anyanyelvhasználatról szóló vitákat - vélekedett Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki felhívta a figyelmet: A kisebbségi nyelvek közigazgatásban való használata nem irányul senki ellen.
Az előadássorozat keretében elsőként Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke tartott ismertetőt. Felmérésükre hivatkozva kifejtette: a magyar nyelv szóbeli használata ebben a térségben kifogásolhatatlan, azonban az írásbeli megjelenés tekintetében még itt is mutatkoznak hiányosságok. A konferencia további részében Tódor Erika Mária, a Sapientia EMTE előadója az életképes kétnyelvűségről beszélt, hangsúlyozva, hogy mindezt csak akkor tudjuk hatékonyan kimunkálni, ha megfelelő oktatásszervezési intézkedéseket eszközölünk.
Az eseményt Batizán Emese Emőke, a Civil Elkötelezettség Mozgalom munkatársának ismertetője zárta, aki az általuk nemrégiben végzett felmérés eredményeit taglalta, amely során 66 Maros megyei intézményhez írtak magyar nyelvű kérvényt, amelyre csupán 19 intézménytől kaptak magyar nyelvű választ, 11-en pedig eleve elutasították az igénylésüket, mert az nem az ország hivatalos nyelvén íródott. (hírszerk.)
Transindex.ro