A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa június 23-án Bukarestben tartotta meg soros negyedévi plenáris ülését. A Tanügyi és Ifjúsági Bizottság elnöke tájékoztatott azokról a kiszállásokról, amelyek során a bizottság tagjai Temes, Máramaros, Hargita, Krassó- Szörény, Suceava és Arad megyében, valamint Bukarestben a helyszínen tájékozódtak a kisebbségi oktatás helyzetéről. A bizottság tagjai kisebbségi nyelven oktató iskolákat látogattak meg. Megállapíthatták a kisebbségi iskolák tankönyvellátásának megoldatlanságát. A résztvevők elhatározták, hogy ezt a kérdést a következő plenáris ülés napirendjére tűzik. A Kisebbségek Tanácsa a sajtóban megjelenő kisebbségellenes, idegengyűlölő, antiszemita megnyilatkozásokról nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívta a figyelmet a jelenség káros voltára, felszólítva minden illetékes intézményt, hogy határozottan foglaljon állást ezekkel a jelenségekkel szemben, illetve alkalmazza a Büntetőtörvénykönyv nemzetiségellenes, uszítást tiltó és büntető paragrafusait. Egy másik nyilatkozat szerint a Kisebbségek Tanácsa támogatja mind a Helyhatósági Törvény, mind a Tanügyi Törvény módosítását. A Kisebbségvédelmi Hivatal ismertették a tavaly létrehozott Kisebbségi Tárcaközi Bizottság és annak Roma Albizottsága eddigi tevékenységét. Az ülésen javasolták a kisebbségi művelődési központ és a kisebbségi vállalkozókat tömörítő gazdasági egyesület létrehozását, továbbá a kisebbségi szervezetek vezetői közvetlen tanácskozásának intézményesítését. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter bejelentette, hogy kezdeményezte a kormányprogramban szereplő Kisebbségkutató Intézet mihamarabbi létrehozását. /Bartunek István: Tájékoztató - Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal -Közönség- és sajtókapcsolatok főosztálya. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa jún. 23-i ülésén nyilatkozatot fogadott el, amelyben a tanács képviselői aggodalmuknak adtak hangot a szélsőséges megnyilvánulásoknak nagy teret engedő kiadványok rohamos növekedése miatt. A dokumentumban felszólították a sajtószerveket, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos sajtóközleményekben a lehető legobjektívebben tükrözzék az eseményeket. Továbbá megjegyezték: az illetékes állami hatóságoknak jobban oda kellene figyelniük a jelenségre, és felelősségre kellene vonniuk a vétkes személyeket. /Tiltakozik a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

A Kisebbségvédelmi Hivatal már sok rendelettervezetet készített, ezek közül azonban egyet sem tárgyalt még a kabinet. Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter elmondta, ahhoz, hogy egy kormányrendelet-tervezet a végrehajtó testületi ülés napirendjén szerepeljen, szükséges a végrehajtásban szerepet játszó minisztériumok, valamint a pénzügyi és az igazságügyi tárcák vezetőinek kedvező véleményezése. Előbb azonban a törvényhozó bizottságnak is láttamoznia kell a jogszabály-előirányzatot. A Kisebbségvédelmi Hivatal már tavaly kidolgozta a diszkriminációt tiltó törvénytervezetet. A projekt hónapokig hevert a házbizottságok asztalán, majd bekerült abba a törvénybe, amellyel június végén a parlament felhatalmazta a kormányt rendeletek kibocsátására a törvényhozási szünet idején. Ha a kormány a tervezetet elfogadná, az a kisebbségi alapon történő hátrányos megkülönböztetés megszüntetésének egyik fontos eszköze lehetne, amennyiben pénzbírsággal sújtaná a diszkriminatívnak minősíthető cselekményeket. Eckstein-Kovács Péter elmondta: tervezetet dolgoztak ki az etnikai hovatartozásuk miatt üldözött személyek kártalanítására. A javaslatot az összes illetékes intézmény kedvezően véleményezte, így várhatóan még ezen a héten elfogadja a kabinet. A miniszter arról is tájékoztatott, hogy kisebbségkutató intézet létrehozását is kezdeményezték. A tervezettel azonban nem értettek egyet a pénzügyi tárca vezetői, arra hivatkozva, hogy a Román Tudományos Akadémiának már van egy intézete, amely nemzetiségi kérdésekre szakosodott. ″A kifogást nem tudjuk elfogadni, az említett intézménynek más hatásköre van, mint az általunk vázolt, a Kisebbségvédelmi Hivatal háttérintézményének elképzelt kisebbségkutató intézetnek″ - jegyezte meg Eckstein-Kovács Péter. /Egy hét a kisebbségvédelem tervezeteire. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

Aug. 31-én Bukarestben ülésezett az RMDSZ Operatív Tanácsa. A testület napirendjén szerepelt a területi szervezetek által elfogadott módszer jóváhagyása a parlamenti jelöltállításról. Markó Béla szövetségi elnök a Szabadság kérdésére elmondta: az operatív tanács jóváhagyta a Kolozs megyei szervezetnek azt a döntését, amely szerint a képviselő- és szenátorjelöltek rangsorolása a küldöttgyűlés feladata legyen, és ne előválasztásokkal történjen. A testület ugyanakkor megvizsgálta a Gyergyó területi szervezet beadványát is. Ez elégedetlenségének adott hangot amiatt, ahogyan a Hargita megyei egyeztető tanács a parlamenti mandátumokat elosztotta. A tanács úgy döntött, hogy nem változtatnak a Hargita megyei egyeztető tanács határozatán. Ennek értelmében az udvarhelyi területi szervezetnek két szenátori és két képviselői, a csíkinek egy szenátori és egy képviselői, a gyergyóinak pedig egy biztos bejutó képviselői hely jut. Az elnökválasztásokkal kapcsolatban a végleges döntést a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szeptember 9-i ülésén hozzák meg. - Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter bejelentette: a kormány jóváhagyta egy kisebbségkutató intézet létrehozását Kolozsváron. /Parlamenti jelöltállításról tárgyalt az OT. Kisebbségkutató intézet létesül Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

A kormány döntése alapján Kisebbségkutató Intézetet hoznak létre Kolozsváron. Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter elmondta: az intézet létrehozását még 1997-ben javasolta az RMDSZ. A Kisebbségvédelmi Hivatalnak régi elképzelése az intézmény megalakítása, ugyanis jelen pillanatban képtelen arra, hogy tudományos kutatómunkát végezzen. A hivatalnak a döntések előkészítésében szüksége van a tudományos háttérre: az intézet tehát a kormány felkérésére készít majd felméréseket, tanulmányokat, elemzéseket a kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekről. Az intézet felépítéséről, személyzeti összetételéről a kormány harminc napon belül egy újabb kormányhatározatban dönt. Eckstein-Kovács Péter kifejezte reményét, hogy az intézet még az idén novemberben sorra kerülő választások előtt megkezdje tevékenységét. /Kisebbségkutató Intézet Kolozsváron. Biztosított az anyagi fedezet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

" Jelenleg a 201 tagú Román Akadémiának egyetlen magyar tagja van, Jakó Zsigmond. Rajta kívül az idén elhunyt Gáll Ernő volt még tagja. Faragó József saját példáját hozta fel: nehéz körülmények között olyan hungarológiai életművet halmozott fel, amely két-három kisebb életműnek is elég volna. /Mintegy hetven könyv és népköltési gyűjtemény, hatszáznál több szaktanulmány és cikk, sok száz tudományos és népszerűsítő előadás, az ifjabb néprajzos nemzedékek nevelése./. "Ennek ellenére közel egy évtizede az erdélyi magyar politikai, tudományos és művelődési közéletből teljesen kizártak; sehol sem tartanak igényt felhalmozott tapasztalataimra." - írta. Kétségtelenül vannak romániai, erdélyi magyar tudósok, nemcsak hazai, hanem nemzetközi hírnévvel, elismeréssel is. A Magyar Tudományos Akadémiának 1997-es összesítése szerint Romániában két magyar tiszteleti és - az elhunytakat leszámítva - tíz külső tagja van. - Kolozsváron a közeljövőben Kisebbségkutató Intézet indul. Ha ezt hivatásos és főállású kutatók, valamint "másod-harmadállásban és negyedik-ötödik díszállásban politikai testületünk sokoldalú nagyjai szállják meg, akkor óhajtott hatékonyságának nem merünk nagy jövőt jósolni." /Faragó József: A Román Akadémia magyar tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./"

"A parlament megszavazta a Kisebbségi Kutatóintézet létesítéséről szóló sürgősségi kormányrendelettel kapcsolatos felhatalmazást. A sürgősségi kormányrendeletet szept. 14-én elfogadták. Eckstein Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter elmondta: "A Kisebbségi Kutatóintézet majd minden országban részét képezi a kormányzati struktúrának. Jellegét tekintve nem hungarológiai intézetben, hanem általános, átfogó struktúrában gondolkozunk, amely foglalkozik majd a magyarság múltjával, történelmével, jelenlegi gondjaival; lesz nyilván statisztikai, szociológiai stb. osztálya. Kolozsvárt működik majd. Felkérésre készít különböző felméréseket, tanulmányokat, háttéranyagokat és a Kisebbségvédelmi Hivatal igényeit is kielégíti. Nagyon fontosnak tartom kiemelni azt, hogy az intézetnek önálló jogi személyisége van, ami számtalan lehetőséget nyit meg az érdemi munka előtt. Megjegyezném, hogy sikerült a Kisebbségvédelmi Hivatal kebelében megtartani, aminek szintén megvan a jelentősége. Hogy ki támasztott ellenvetést? Elvi ellenkezés a kormánytagok részéről nem volt, csupán a pénzügyminiszter aggodalmaskodott, hogyan tudja a pénzalapokat előteremteni. Számunkra nagy öröm, hogy leraktuk az intézmény jogi és anyagi alapjait, és kezdetét veheti egy intézményes, szakszerű kisebbségkutatás, amely remélhetőleg tartós eleme lesz a kisebbségvédelemnek." /Béres Katalin: A láthatáron Kisebbségi Kutatóintézet. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 22./"

"Adrian Nastase miniszterelnök első kormányrendeleteinek egyikével a Kisebbségvédelmi Hivatalt lefokozta főosztállyá és a Tájékoztatásügyi minisztérium hatáskörébe utalta. Ez ellen az RMDSZ vezetősége egy árva szóval sem tiltakozott. Eckstein Kovács Péter szenátor, volt kisebbségvédelmi miniszter volt az egyetlen, aki sajtóértekezletén tiltakozott a döntés ellen. A Brassói Lapoknak elmondta, hogy erre a döntésre még az RMDSZ-szel megkötött protokollum előtt került sor, az RMDSZ megkérdezése nélkül. A hivatalt tulajdonképpen megszüntették azzal, hogy eltűntek a legfontosabb osztályok az új struktúrából. - Egy tavalyi kormányrendelet szentesítette a Kisebbségi Kutatóintézet létrehívását. Az intézmény létrehozása pénzügyi akadályokba ütközik, ezzel hárította el a rendelet életbe lépését a volt pénzügyminiszter, Decebal Traian Remes. /Béres Katalin: Lefokozva. Kisebbségvédelmi Hivatalból - Főosztály. = Brassói Lapok (Brassó), jan. 25./"

"Máj. 10-én a képviselők elfogadták a Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról rendelkező kormányrendeletet. A kolozsvári székhelyű intézmény jogi személyiséggel rendelkezik, és a tájékoztatási minisztériumnak rendelték alá. Az intézetet azzal a céllal hozták létre, hogy a különböző közintézményeknek, nem kormányzati szervezeteknek lehetőségük nyíljon jobban megismerni a kisebbségi kérdéseket. Úgyszintén az intézet hatáskörébe tartozna a nemzetközi közvéleményt tájékozatni arról, hogy Romániában tiszteletben tartják-e a nemzeti kisebbségek jogait. Az intézmény működési költségeit állami forrásokból fedeznék. /Kisebbségkutató Intézet létesül. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./"

"Május 12-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Elnöki megnyitójában Benkő Samu kifejtette: a 142 éve alakult és 12 éve újjáéledt tudományos egyesület a mostoha körülmények közepette is él, működik. Sipos Gábor előzetesen írásban ismertetett főtitkári beszámolóját szóbeli kiegészítéssel tette teljessé: kiemelte az utóbbi időben egyre aktívabb szatmárnémeti fiókszervezet eredményeit. Megvitatták az EME választmányi gyűlésén jóváhagyott társadalomtudományi kutatóintézet szervezeti és működési szabályzatát. Az intézet rendeltetése szakembereket képezni a nemzeti önismereti tudományszakok művelésére, a múzeumi, könyv- és levéltári örökség szakszerű őrzésére. Már működő három szakosztálya: történettudományi, nyelv- és irodalomtudományi, társadalomismereti. Feladatait főállású tudományos kutatókkal és alkalmi munkatársakkal végzi. Igény mutatkozik a természettudományok és a műszaki tudományok szakosztályainak beindítására is, de ennek egyelőre anyagi korlátai vannak. Többen kifogásolták, hogy az utóbbi időben az EME-kiadványokkal olyan más kiadványok versengnek, amelyek gyenge színvonaluk mellett valamilyen erős pénzforrás támogatását élvezik. Visszatérő közgyűlési téma a tagság fiatalításának szükségessége. A gombamódra szaporodó hazai tudományos társaságokkal az EME jövőre tanácskozást kíván tartani. - Az EME szolgáljon háttér-intézményként azon tagjai számára, akiknek nincs lehetőségük, hogy egyszerű felszerelések beszerzése végett pályázatokon induljanak. A létrejövő magyar egyetem tudományos hátterét leginkább az EME biztosíthatja. A közgyűlés módosításokat fogadott el a tagsági díjak mértékével kapcsolatban: ezután az aktív tagoknak évente 100 ezer, a nyugdíjasoknak 50 ezer, a diákoknak és főiskolai hallgatóknak 15 ezer lejt kell befizetniük. 2002-ben általános tisztújítást tart az Erdélyi Múzeum-Egyesület, és a közgyűlés előkészítése céljából a szakosztályok elnökeiből és titkáraiból álló tíztagú bizottság alakult. Utána pedig következhet az alapszabályzat megújítását végrehajtó rendkívüli közgyűlés. A mostani ülésen egy évre részleges választásokat tartottak. Az új választmányi tagok a következők: 1. szakosztály - Pál-Antal Sándor; 2. szakosztály - Szilágyi Pál, Nagy-Tóth Ferenc, Kiss Szidónia; 3. szakosztály - Péter Mihály; 4. szakosztály - Szabó Árpád; 5. szakosztály - Kerekes László, Sándor László. /Ördög I. Béla: EME-közgyűlés: Társadalomtudományi Kutatóintézet alakul. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Az EME titkársága 2000 nyarán a kolozsvári Rhédey-házba /Jókai/Napoca u. 2./ költözött. Az EME honlapja március óta használható /www.eme.ro/. Jelenlegi taglétszámuk 4351, ebből 2277 egyetemi hallgató. - A könyvtár helyhiánya nyomasztó. A jövőben az EME és a Sapientia Alapítvány közös könyvtárat létesít. Az EME rendszeres kiadványai: Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek /Természettudományi és Matematika Szakosztály évkönyve/, Orvostudományi Értesítő, Erdélyi Tudományos Füzetek, új kiadány a Collegium Geographicum ifjúsági folyóirat és a Collegium Biologicum. /Sipos Gábor főtitkári jelentése az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2000. Évi munkájáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 11./ Gaal György többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy nem működik a romániai magyar kiadványok könyvtári begyűjtése. Vincze Mária arról a jelenségről számolt be, hogy amint megindult a magyar nyelvű közgazdászképzés, félszáz egyetemi hallgató iratkozott be a társadalomtudományi szakosztályba, de hamarosan alábbhagyott a lelkesedés. Kötő József, az EMKE elnöke a Kisebbségkutató Intézet kolozsvári megalakulásában rejlő lehetőségekre irányította a figyelmet. Ki kell járni, hogy az EME - a kis transzszilván akadémia - részesüljön az intézet költségvetéséből, és az így nyert összegeket az erdélyi magyar tudományos élet fejlesztésére fordíthassa. Tonk Sándor alelnök hangsúlyozta, hogy az alakuló magyar magánegyetem elképzelhetetlen az erőteljes tudományos kutatási háttér nélkül. /Kis transzszilván akadémia. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 15./ Az Erdélyi Múzeum Egyesület, mint megalakulása óta minden évben, rendes évi közgyűlése alkalmából az EME elnöke, Benkő Samu nyilatkozott. Kifejtette, hogy a jövő évben általános tisztújítás lesz. Azt szeretnék, hogy a távozó idősebb nemzedéktől fiatalabb, tetterős tagok vegyék át az EME vezetését. Módosítani kell az 199-ben elfogadott alapszabályzatot. Akkor azt hitték, hogy a magyarságtól elorzott nemzeti jellegű művelődési javak visszakerülnek az EME tulajdonába. Ez nem történt meg. A magyar múzeumok kincsei, a régi könyvek, épületek mind román állami tulajdonba mentek át. Benkő Samu úgy látta, hogy az erdélyi magyar képzőművészek időtállóbb értékeket hoztak létre, mint mondjuk az ötvenes-hatvanas években a magyar írók. Egy Nagy Imrének, egy Szevátiusznak a művei időtállóak. Jelenleg folyik a magyar néprajzi értékek utolsó darabjainak elkótyavetélése. Emellett betörnek parókiákra, plébániákra, kegyszereket, keresztelőmedencét, szárnyasoltárt stb. visznek el. Benkő elnöki megnyitóbeszédében kiemelte, hogy az EME értékes könyveket, tanulmányokat tett le a magyar tudományosság asztalára. /Csomafáy Ferenc: Nem vagyunk elefántcsonttoronyban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./ "

Jan. 16-án újra tanácskozott az RMDSZ és az SZDP tárgyalóbizottsága a meghosszabbítandó együttműködési szerződés előkészítéséről. Megegyeztek: 5–5 tagú felügyelő bizottságot hoznak létre, amelyik hetente elemzi a szerződésben foglaltak tiszteletben tartását. A találkozó után Markó Béla és Viorel Hrebenciuc a sajtónak nyilatkozva elmondták: kidolgozták az együttműködés meghosszabbítása érdekében folytatott tárgyalások ütemtervét, felvázolták az idei együttműködési szerződés prioritásait illetve annak fontosabb fejezeteit. Ezek: a két alakulat politikai kapcsolata, a parlamenti csoportok együttműködése, a kormány támogatása az idei célkitűzések megvalósítása érdekében, a helyi szinten való együttműködés, valamint a szerződés monitorizálási rendszerének kidolgozása. Markó Béla kifejtette: a protokollum tartalmazni fogja a 2001-es együttműködés során meg nem valósult pontokat is, külön hangsúlyt fektetve az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, a területi fejlesztésre, a decentralizációra, a kisebbségi jogok tiszteletben tartására, ezen belül az állami magyar nyelvű felsőoktatás bővítésére. A tárgyaláson szó esett két független intézmény létrehozásáról. Az egyik a kisebbségek helyzetét tanulmányozó intézmény lenne, amelynek létesítésére vonatkozóan már létezik egy régebbi kormányrendelet, a másikat pedig a diszkrimináció visszaszorítása érdekében hoznák létre. Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke szerint az új együttműködési megállapodásban az RMDSZ a többi között vállalja: közbenjár a külföldi magyar közösségeknél azért, hogy támogassák Románia meghívását a NATO-ba. Ezzel szemben az SZDP egyebek között vállalja, hogy az év végéig véglegesítik a vissza nem szolgáltatható ingatlanokért járó kárpótlásról és az elkobzott egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásáról szóló jogszabályokat. /(Ú. I.): Körvonalazódik az RMDSZ–SZDP együttműködés. Intézmények kisebbségkutatásra és a diszkrimináció visszaszorítására. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./ Toró T. Tibor képviselő szerint a protokollumnak tartalmaznia kellene a közösségi autonómiát, a párbeszéd megkezdését a kulturális önrendelkezésről. Az ezzel kapcsolatos ütemterv elmulasztása kizáró jellegű is lehetne – vélte a Reform Tömörülés elnöke. Szintén kizárólagos tényezőként sorolta Toró a csángók anyanyelvi oktatáshoz való jogát. Prioritások között említette az egyházi ingatlanok kérdését, valamint a települések önkormányzati autonómiájának szavatolását. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint elsősorban a tavalyi "restanciákat" kell tartalmaznia a megállapodásnak, ezúttal meghatározott határidőkkel. A szenátor prioritásként jelölte meg a kolozsvári Babes–Bolyai-egyetem magyar vonalának megerősítését, az elfogadott törvények maradéktalan alkalmazását, keretmegállapodás aláírását az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, a kisebbségkutató intézet működtetését, vezető beosztásokat az állam fontos intézményeiben. Vekov Károly képviselő jónak látná, ha a "sokszínű RMDSZ-t sokszínű tárgyalóbizottság" képviselné. A képviselő prioritásai között szerepel az egyházi és közösségi tulajdon visszaszolgáltatása, a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetem magyar vonalának a bővítése, a kolozsvári Zeneakadémia magyar tagozatának létrejötte, a magyar tanerők alkalmazása a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán. Székely Ervin képviselő fontosnak vélte, hogy a kormánypárt egyeztessen törvényhozási terveiről a szövetséggel. /Elvárások, vélemények. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

"Bár az RMDSZ-PSD protokollum szerint július 31-ig létre kellett volna hozni az erdélyi magyar közösség problémáival is foglalkozó Kisebbségkutató Intézetet, az intézmény szerkezeti felépítését, működési elvét meghatározó jogszabály sem született meg. Mintegy két évvel ezelőtt látott napvilágot az a kormányrendelet, amelynek alapján Kisebbségkutató Intézet jönne létre. A kormányrendelet 2001-ben - a parlamentben történt elfogadása után - törvényerőre emelkedett, majd a felek a 2002 januárjában aláírt RMDSZ- PSD protokollumba is belefoglalták. "A Kisebbségkutató Intézet szerkezeti felépítéséről, szakosztályairól egyetemi tanároknak, kutatóknak, szakembereknek kell dönteniük. A törvény csak annyit mond ki, hogy az intézménynek létre kell jönnie, kolozsvári székhellyel; struktúráját, működési elvét külön jogszabály határozná meg - nyilatkozta a Krónikának Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkár-helyettese. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a parlament őszi ülésszakán, az együttműködési egyezménybe foglalt más fontos kérdések mellett, ennek az intézménynek a működéséhez szükséges jogszabályt is elfogadják. /Salamon Márton László: Lejárt a terminus. Terv maradt a Kisebbségkutató Intézet. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./"

"Az RMDSZ és a kormánypárt aláírta az újabb egyéves együttműködési szerződést. Az egymás nagyszerűségét, az együttműködés felette hasznos voltát hangsúlyozó nyilatkozat mintha igazolná: összenő, ami összetartozik, írta a Háromszék munkatársa. Az egyezmény sok új elemet nem tartalmaz. Elemzik a Csíki Magánjavak visszajuttatásnak lehetőségét. Határidő nélkül de célként jelölték meg a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálását és egy kisebbségi kutatóintézet létesítését. Egyetem helyett a már meglévő magyar csoportokból két önálló (egy természettudományi és egy humán) kar létrehozását helyezték kilátásba. 1990 óta követeli a magyar nemzeti közösség az önálló állami magyar egyetem létrehozását, ez nem szerepel a prtokollumban. /Simó Erzsébet: Összenő, ami összetartozik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./ "

Régi kezdeményezésünk valósult meg végre, hiszen még 2000-ben fogadta el a kormány azt a rendeletet, amely létrehozta a Kisebbségkutató Intézetet – nyilatkozta Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője azt követően, hogy augusztus 2-án tartott ülésén a kormány elfogadta az intézmény szervezését és működését szabályozó határozatot. A mindenkori kormány mellett eddig nem működött olyan multidiszciplináris kutatóintézet, amely – háttérintézményként – segítené a helyes és hatékony kisebbségpolitikák kidolgozását és alkalmazását. A Kisebbségkutató Intézetnek lesz egy a magyarok és egy a romák problémáit kutató külön tagozata. Az intézet székhelye Kolozsváron lesz, vezetésére az jelentkezhet, aki legalább öt éve foglalkozik kisebbségkutatással. Az elnök és alelnök munkáját öttagú konzultatív tudományos tanács segíti, amely legalább havonta ülésezik. Az intézet alkalmazottai felméréseket, kutatásokat végeznek majd, például a népesedési tendenciákról, az elvándorlásról, ugyanakkor nyelvi, történelmi és kulturális témájú rendezvényeket (konferenciákat, vitákat, tudományos ülésszakokat) is szerveznek. A kutatóintézet költségvetési kiadásait a kormányfőtitkárságon keresztül fedezik, de működési költségei fedezésére támogatásokat kaphat bel- és külföldi szervezetektől, továbbá kiadhat könyveket, tudományos dolgozatokat, tanácsadást nyújthat szakterületén. Feladatai közé tartozik, hogy állandó kapcsolatot tartson fenn a hasonló feladatokat ellátó hazai és külföldi hivatalokkal és civil szervezetekkel. /Kisebbségkutató intézet létesül Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Kisebbségkutató Intézet alakul Romániában, amely várhatóan az év végén kezdi el működését Kolozsváron, mondta Markó Attila államtitkár, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője. A bukaresti kormány már 2000-ben beleegyezett az intézet létrehozásába, egy évvel később, pedig a parlament is áldását adta az elképzelésre. Kérdés, hogy a mindenkori román kormányoknak alárendelt új kutatóintézet milyen célt szolgál? /Új kirakatintézmény: Kisebbségkutató Intézet Bukarestben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./

A Nemzeti Kisebbségek Tanácsának tagjai az oktatási tárca képviselőinek jelenlétében megvitatták a közoktatási törvénytervezetet. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a tervezet valós esélyt jelenthet a kisebbségi oktatás kapcsán felmerülő problémák rendezésére. A nemrég létrehozott Kisebbségkutató Intézet elnöke, Horváth István, a tanácskozáson ismertette az intézmény terveit. Arról tájékoztatott, hogy átfogó leltárt kívánnak készíteni a Romániában élő kisebbségek kulturális örökségéről. /A kisebbségi oktatás esélye. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Szeptember utolsó napjaiban nevezték ki Horváth István kolozsvári szociológust a Kisebbségkutatási Intézet igazgatójává. Horváth István és Hetea Roxana aligazgató mandátuma öt évre szól. A tisztségeket versenyvizsga nyomán nyerték el. Horváth István elmondta, a legfontosabb tervek között szerepel a kisebbségi kataszter elkészítése, amely leltározza a kisebbségek fontosabb intézményeit és rendezvényeit. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia által elindított hasonló program mintájára készítenék el mind a tizenkilenc romániai kisebbség számára. A szociológus megjegyezte: sokkal kisebb mozgásterük lesz, mint például a Teleki László Kisebbségkutató Központnak, mivel a romániai intézmény a kormány alárendeltségébe tartozik, míg a magyar intézet a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működik. Legfeljebb 35 alkalmazottal működhet Kolozsváron az intézet, amelynek legkevesebb 25 kutatót kell foglalkoztatnia. – Néhány olyan intézményes funkciót akarnak vállalni, amelyek megszokottak ilyen intézetben. Például a publikációk folyamatos leltározása egy dokumentációs központ létrehozása érdekében. Ennek az lenne a feladata, hogy rögzítse mindazt, amit a kisebbségekről Romániában publikálnak. A kisebbségi politizálással kapcsolatos anyagokat is gyűjteni fogják. Egy másik projekt keretében etnodemográfiai statisztikát készítenek majd. Romániában ugyanis 1992-ről regisztrálják a gyerekeknek, a házastársaknak és az elhalálozottaknak a nemzetiségi hovatartozását. Romániában ezt nem igazán dolgozták fel. A romániai magyar kisebbség kutatása intézményes szempontból eddig alapvetően magyarországi kezdeményezésként működött. A Magyar Tudományos Akadémia magyar kisebbségek kulturális intézményeinek feltérképezését kezdeményező programjához is szeretnének csatlakozni. /Borbély Tamás: Kisebbségkutatás román állami támogatással. Horváth István igazgató terveiről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./ A román kormány mellett eddig nem működött olyan kutatóintézet, amely segítette volna a helyes kisebbségpolitika kidolgozását. A Kisebbségkutató Intézet beindításáról már 2000-ben döntöttek, azonban a kormány csak idén júliusban hagyta jóvá az intézmény szervezését és működését szabályozó határozatot. Horváth István igazgató elmondta: jövő héten kiírja a versenyvizsgát 25 kutató és nyolcfős adminisztrációs személyzet számára. A legjobb kutatónak járó havi bruttó fizetés a 2200-2300 lejt is elérheti. 2008-tól az intézetnek évente 4,5 milliárd lejt juttat a kormány, amit további uniós pályázati pénzekkel akarnak kipótolni. Az intézet rendezvényeket is szervez, szakkönyvkiadással is foglalkozik. /Oborocea Mónika: Kutató kerestetik. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Olaszország eltűrte és passzivitásával bátorította a túlélésre berendezkedett népcsoportok bevándorlását, miközben semmiféle elképzelése nem volt arról, hogy mihez kezd majd a jövevényekkel – vélekedett Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója. Már a kilencvenes évek elején észlelhető volt Kelet-Európából nyugatra tartó roma emigráció. Először Németországba mentek, de ott időben határozottan közölték, hogy miként viszonyulnak ehhez a típusú emigrációhoz. Olaszország nem közölte időben, hagyták az emigráció áramlását. Az olasz hatóságok viszonylag toleránsak voltak az illegális bevándorlással szemben. Horváth István szerint az erőforrás nélküli fiatal demokráciáktól nem lehet elvárni, hogy egyből megtalálják a megoldást. /Lokodi Imre: Kiszorítottság – lezser olaszsággal. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Február 28-án hivatalosan is megnyitotta kapuit a Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) Kolozsváron. A parlament már 2001-ben elfogadta azt a törvényt, amely elrendeli az intézet létesítését, de csak tavaly utalták ki a működéséhez szükséges összegeket. Horváth István elnök kifejtette: a fő célkitűzés összefogni az eddig szétszórtan, és az esetleges finanszírozás függvényében tevékenykedő szakembereket, megteremteni a tevékenységükhöz szükséges intézményes hátteret. Az intézet munkatársainak tevékenysége nem szorítkozik a romániai magyarságra. Tervezik, hogy a közeljövőben a Bukarestben működő Interetnikus Kapcsolatok Ügyosztályához fordulnak a kettős önazonosság bevezetése érdekében. „Már a kilencvenes években elkezdődött a nemzeti kisebbségekkel, elsősorban a romániai magyarsággal, és az interetnikus kapcsolatokkal foglalkozó kutatás, ám ezek esetlegesek voltak. Az ezredfordulóra a figyelem a roma közösségek irányába fordult”, magyarázta Horváth István szociológus. Jelenleg 31 alkalmazottja van az intézetnek, és további hat szakembert fognak alkalmazni. Kutatásaik eredményeit jelentésekbe foglalják. Ingyenes dokumentációs központot kívánnak felállítani. Adatbázisuk és fényképarchívumuk is lesz. Kiss Tamás tudományos titkár, szociológus a magyarság demográfiai kilátásairól értekezett. „Most 1,4 milliós lélekszámú magyar közösségről beszélhetünk, ez a szám 2022-re 1,1 millióra, 2032-ben pedig egymillióra csökken. A csökkenés okai köztudottak: a termékenységi mutató 1,3 gyerek/nő a 2,1 helyett, magas a halandóság és a migráció aránya is. A romániai magyarság csökkenésével párhuzamosan a románság létszáma is apad: 2022-re alig 18 millió lesz a román nemzetiségűek száma. A népességcsökkenés egyik következménye a korfa romlása: a 65 éven felüli generáció aránya 16,2%-ról 23%-ra emelkedik 2032-ben, a 0–19 évesek körében ez a tendencia fordított lesz, 21,6%-ról 17,2%-ra csökken majd”, hangsúlyozta Kiss Tamás, majd kitért a vegyes házasságok kérdéskörére is. Az ilyen házastársi kapcsolatból származó gyerekeknek mindössze 33 százaléka vallja magát magyarnak, a többiek asszimilálódnak a többségi román nemzethez. „A román és a magyar politikai elit feladata, hogy megoldást találjon a népességcsökkenésre”, vélekedett a szociológus. Az intézet idei költségvetése 4,6 millió lej. Ebből nyolcvan százalékot biztosítanak a központi költségvetésből, húsz százalékot pedig az intézetnek kell biztosítania. /Nagy-Hintós Diana: Megnyitotta kapuit a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 29./

Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke, a BBTE Szociológia Tanszékének tanára kifejtette: a Kárpát Panel premiernek számít, hiszen öt országra terjed ki. A kérdőíves kutatás során magyarországiak mellett szlovákiai, ukrajnai, szerbiai és romániai, kisebbségben élő magyarokat kérdeztek meg. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a Kárpát Panel három pozitívumáról beszélt. Elsőként a kutatásba bekapcsolódni hajlandó külföldi intézményekkel való együttműködés fontosságát emelte ki. Papp Z. Attila szociológus, a budapesti Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának kutatója a kérdőív oktatással foglalkozó részéről beszélt. Veres Valér szociológus, a BBTE Szociológia Tanszékének adjunktusa a Kárpát Panel kutatás által használt fogalmakat elméleti kontextusba helyezte. Kiemelte: a nemzeti identitás sajátosan valamely nemzet meglétét feltételezi, továbbá azt, hogy „a magyar állam nemzetépítési politikájának eredményeként egységes nemzeti ideológia, egységes oktatási rendszer segítségével a nemzeti egységet ténylegesen létre lehetett hozni”. Papp Z. Attila a kutatás eredményeinek a nyilvánosságra hozásáról beszélt. Egyrészt a Transindex internetes portál a történelmi hősöket és az előítéleteket tárgyaló kérdésekre adott válaszok különbözőségét mutatja meg, másrészt a Duna Televíziónak és a Magyar Távirati Irodának a kutatásra vonatkozó anyagát tárgyalta. Szabó Levente, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa és Kiss Tamás szociológus a kutatás hiányosságait említette. Befejezésként Horváth István a kommunikáció kontextualizálásának fontosságát emelte ki, továbbá elmondta: ezen kutatások kapcsán elsődlegesen „a valóságra ráhelyezett rácsokról kellene beszélni”. /Kárpát Panel – közvélemény kutatás a kárpát-medencei magyarok körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

A kérdőívben feltett kérdések alapján, a romániai magyarok közül szülőföldjének Erdélyt 44,2 százalék vallja, míg hazájának Romániát 46,5 százalék. A válaszolók 82 százalék szerint a határon túli magyarok egyértelműen részei a magyar nemzetnek, ezzel egy időben 65 százalék érzi magát a román nemzet részének is. Kettős integrációs folyamatról lenne szó? Március 6-án erről is beszélgettek a kolozsvári Nemzeti Kisebbségek Problémáit Kutató Intézet (ISPMN) székházában. Kolozsváron szép számban képviselteti magát mindkét nemzet, a magyar oldal többnyire az egyetemistáknak köszönhetően. A kérdőívek nem tudják valósághűen felmérni valakinek az identitástudatát, nem beszélve egy egész kisebbséget átfogó jelenségről. /Magyari Beáta: Felmérem, hogy ki vagy… = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

A magyar népesség a többségi lakosságnál jóval gyorsabban fogy, ennek ellenére a romániai lakossághoz viszonyított aránya a következő 30 évben aligha esik a jelenlegi parlamenti küszöb alá, olvasható a kolozsvári székhelyű Kisebbségkutató Intézet tanulmányában. A jelenleg közel másfélmilliós romániai magyarság a következő harminc évben egymillióra csökken – derül ki „A magyar népesség előreszámításának lehetőségei Erdélyben” címmel közzétett tanulmányból. A dokumentum szerzője Kiss Tamás és Csata István, a Kisebbségkutató Intézet két munkatársa. A dokumentum több lehetőséget vizsgált. Az alapverzió szerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 132 000, 2032-re pedig 1 008 000 főre csökken. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A tanulmány számol a migrációval és asszimilációval is. Az évente elvándorló magyarok száma a 2002-es 8 000 fő körüli értékről 2032-re 4 000-re csökken. Ez a vizsgált harminc éves időszakban mindegy 181 000 magyart jelent. Az asszimilációs veszteség 20–21 ezer főre becsülhető. A tetemes népességfogyás egyik oka éppen az elvándorlás. A migráció a termékeny korú nők számának a csökkenésén keresztül hat a helyben maradó népesség reprodukciós képességére. A legkedvezőtlenebbek a kilátások Brassó-Négyfalu, Szeben, Hunyad, Temes és Krassó–Szörény régióban, ahol a szociológusok számításai szerint harminc év alatt a magyar népesség megfeleződik, átlagéletkora pedig eléri az 55 évet. A rossz demográfiai perspektívával rendelkező régiók közé sorolható Kolozsvár, Dés, Torda, Nagybánya, Máramarossziget, Arad, Nagyszalonta és Fehér megye. Szalontát leszámítva ezek a magyar–román interetnikus együttélés egy jól elkülönülő típusát alkotják. A magyarok súlyozott aránya tíz és húsz százalék közötti, így ezeket a régiókat már nem nevezhetjük etnikai ütközőzónának, inkább szórványnak. A tanulmány szerint Románia 2002-ben 21 680 968 fős lakossága 2022-re 19 433 700-ra, 2032-re pedig 18 136 724-re csökken. Ez húsz év alatt 11, harminc év alatt pedig 16 százalékos csökkenést jelent. /Fogyatkozó erdélyi magyarság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Európai Unió, nemzetek és nemzeti kisebbségek címmel nemzetközi konferenciát szervezett Kolozsváron a Sapientia EMTE Európai Tanulmányok Tanszéke, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politológia Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Központja és a Kisebbségkutató Intézet. A március 27-i ünnepélyes megnyitót követően másnap elkezdődött a tudományos ülésszak, amelyen jeles magyar, román és külföldi szakemberek, diákok kisebbségvédelmi kérdésekről értekeztek. Európa 47 államában 353 nemzetiségi csoport, etnikai, nemzeti kisebbség él, az unióban pedig nincs egységes álláspont a kisebbségvédelemmel kapcsolatos kérdésekről. Christoph Pan egyetemi professzor, a Dél-Tiroli Népcsoportok Intézet igazgatója szerint elképzelhető, hogy az Európai Unió kisebbségi kérdésekben is kompetenssé váljon. A szakember szerint a kulturális autonómia nem elégséges, ennek területi autonómiával kell kiegészülnie például a Székelyföldön. A professzor nem érti, miért ne lehetne a Székelyföld Románia Dél-Tirolja? /Kerekes Edit: Miért ne lehetne Székelyföld Románia Dél-Tirolja? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

Erdélyi nyelvhasználati gyakorlatokról / Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Alkalmazás és monitorizálás Romániában címmel április 10-én az Interetnikai Kapcsolatok Hivatala kerekasztal-beszélgetést szervez Bukarestben, a Charta titkárságának és szakértői bizottságának, a különféle romániai minisztériumok, az Európai Bizottság, a Diszkriminációellenes Tanács és más intézmények képviselőinek részvételével. Románia 1995-ben írta alá a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, majd 2007 novemberében ratifikálta, idén pedig be kell számolni a Charta előírásainak alkalmazásáról. A találkozó célja megállapítani a közintézmények és a civil szféra szerepét és feladatait a Charta alkalmazásában, tájékoztatott Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet vezetője. A bukaresti megbeszélésen ismertetik a Nyelvi ideológiák, nyelvpolitikák és (kisebbségi) nyelvhasználati gyakorlatok: az erdélyi magyarok helyzete című többrészes tanulmányt is. A tanulmányról Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmondta, a 2006 utolsó negyedében végzett több kutatásra támaszkodó tanulmány célja minősíteni a romániai nyelvi demokrácia jellegét, összegzés arról, hogy milyen a romániai nyelvi demokrácia. Ami a joganyagot, a nemzetközi standardokat illeti, azt lehet mondani, hogy Románia viszonylag jól teljesít. Egyértelmű, hogy a hivatalos nyelvet kiemelten támogatja a román nyelvi törvénykezés, az elfogadott jogok szintjén pedig jelentős lehetőségeket biztosít a kisebbségi nyelvhasználat számára azon szektorokban, ahol a nyelvhasználat szabályozva van: oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás. Ami az alkalmazást illeti, a helyzet vegyes: míg a főként kisebbségiek lakta közigazgatási egységekben többnyire biztosított, addig a törvényben előírt 20 százalékot éppen csak meghaladó lakosságarányú községekben-városokban a helyzet nem ilyen rózsás. Azon közigazgatási egységek 50 százalékában, ahol ezt törvény előírja, átfogó nyelvi jogokat biztosítanak. A közigazgatási egységek 15 százalékában viszont semmilyen nyelvi jog nem biztosított. A nagy probléma az, hogy ezek többnyire olyan közigazgatási egységek, ahol a kisebbségek számaránya 20 százalék körül van, tehát nagyon kis közösség, ezek nyelvi jogainak az érvényesülése sokkal fontosabb, mint egy olyan közösségben, ahol száz százalékban kisebbségiek, vagy pontosan magyarok élnek. A nyelvi pluralizmus nem igazán elfogadott. A tanulmányban példaként szerepel a Babes–Bolyai Tudományegyetemen a kétnyelvű feliratok kihelyezésének a kérése. A többségi nyelvet magától értetődően domináns nyilvánossági nyelvként tételezték. /Kerekes Edit: Közös cél: jól működő másodnyelvűség a kisebbségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Erdélyi nyelvhasználati gyakorlatról beszélt Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet vezetője. Hargita és Kovászna megyében az iskolákban a gyenge romántudás annak tudható be, hogy a diákok zöme magyar anyanyelvű. Nyelvszociológiai tény: megfelelő nyelvi környezet hiányában nehezen valósítható meg az egyének tökéleteshez közeli kétnyelvűsége. Másfajta nyelvoktatást igényel egy kolozsi, vagy fugyivásárhelyi gyerek, aki olyan nyelvi környezetben él, ahol felváltva használják a románt és a magyart. Különböző kisebbségvédelmi törvények tiltják azt, hogy az államok olyan betelepítési politikákkal éljenek, amelyek célja megváltoztatni a lakossági arányokat. – Mi derül ki a tanulmányból a román lakosság viszonyulásáról a kisebbségi nyelvek nyilvános közegben való használatához? Van egy ilyen általános többségi megnyilvánulás, miszerint a nyilvánosság önmagától értetődő nyelvének a többségi nyelvet tekinti, és a kisebbségi nyelvhasználatot legfennebb magánszférában tartják elfogadhatónak. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen a kétnyelvű feliratozásra tett kísérlet alkalmával számos olyan nyilatkozat látott napvilágot, amely mögött ez a fajta norma húzódik meg. /Kerekes Edit: Közös cél: jól működő másodnyelvűség a kisebbségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

A második világháború sötét időszakával kapcsolatos két kötetet mutattak be a Kolozsváron, két különböző rendezvény keretében: az egyik az erdélyi szász SS-katonákkal kapcsolatos, és a Német Kulturális Központban ismertették, a másik pedig az erdélyi zsidóság holokauszt utáni identitásválságát járja körbe, a Tranzit Alapítvány által szervezett beszélgetéssorozat részeként. Bemutatták Paul Milata romániai születésű, berlini történész a Hitler, Sztálin és Antonescu között. Romániai németek az SS-csapatokban című német nyelvű könyvét. „A romániai németek indítékainak megértéséhez figyelembe kell vennünk a másik két nagy hatalom létezését. Az erővonalakat három személyiség: Hitler, Sztálin és Antonescu határozták meg. ” A romániai németek azért léptek be – a professzor fejtegetése szerint – az SS soraiba, mert féltek Sztálintól, és mert volt jó pár negatív tapasztalatuk Antonescu politikájával kapcsolatban, valamint bizonyos módon imponált is nekik a nemzetiszocialista Németország. A szerző könyvének román fordítását szorgalmazza. Tibori Szabó Zoltán újságíró legutóbbi kötete, az Árnyékos oldal /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ volt a másik kiadvány. „Az erdélyi zsidóság történetének legizgalmasabb témája az identitáskeresés, és ez a könyv pontosan azt a témát járja körül” – indította a bemutatót Gidó Attila, a romániai Kisebbségkutató Intézet munkatársa. /Darvas Beáta, Fleischer Hilda: Sötét múlt nyomában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Az Erdélyi Társadalom (ET) legutóbbi két lapszámát mutatta be június 4-én a Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság, a társaság székhelyén, Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője beszélt a Peti Lehel és Pozsony Ferenc által szerkesztett, a moldvai csángók kutatásának szentelt lapszámról. Elemezte a szerzők (Agnieszka Barszczewska, Tánczos Vilmos, Peti Lehel, Meinolf Arens, Ilyés Sándor, Kinda István, Iancu Laura, Miklós Zoltán, Gergely Orsolya, Szabó Á. Töhötöm) által alapos kutatásokkal elkészített, lapszámot. Ezután Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta a Kiss Dénes által szerkesztett, négy fejezetből álló vallástudományi számot és a szerzők (Gagyi József, Fosztó László, Iuliana Conovic, Fejes Ildikó, Sárközi Csongor, Máthé-Tóth András, Peti Lehel, Kiss Dénes, Nagy Réka, Bernáth Krisztina, Nagy Attila) munkáit. Megjegyezte: a tizedik akár ünnepi lapszámnak is tekinthető a kerek évforduló miatt. /Bende Attila: Erdélyi Társadalom a Kriza-társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

A két- és többnyelvűségre vonatkozó aktuális kutatások ismertetése, a különböző oktatási modellek és nyelvészeti munkák bemutatása, valamint a kevésbé vagy ellentmondásosan értelmezett nyelvi jelenségek feltérképezése volt a célja a Sapientia Egyetemen tartott nemzetközi neveléspolitikai konferenciának. A kétnapos konferencián elhangzott nyelvpedagógiai, szociolingvisztikai, pszicholingvisztikai, oktatás- és nyelvpolitikai előadásokat kötet formájában is kiadják, nyilatkozta dr. Tódor Erika-Mária egyetemi adjunktus, az összejövetel helyi szakmai irányítója. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Sapientia–EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karának Humántudományok Tanszéke által szervezett összejövetelen a két- és többnyelvűség szakmaközi megközelítését szorgalmazták. /Neveléspolitikai konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

Manapság Erdélyben azokat a művelődési, gazdasági, tudományos, politikai fórumokat szokás a meghívókban nemzetközinek nevezni, amelyeken részt vesz ugyan Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, Magyarország, Románia és legalább még egy ország valamelyik közelebbi vagy távolabbi kontinensről, hogy azután a gyakorlatban kiderüljön: valamennyien magyarok. A politikai döntéshozók akarata nem találkozik sem a pedagógusi módszertannal, sem a gyakorlatiasság érveivel. Neveléspolitika és pedagógiai gyakorlat a többnyelvűség kontextusában címen szerveztek konferenciát Csíkszeredán a Sapientia Egyetemen a tavaly ősszel működését megkezdő, kolozsvári Kisebbségkutató Intézettel. A konferencián angol, román és magyar előadók is szót kaptak, a többnyelvűség vizsgálata nem szorítkozott csupán a román–magyar kétnyelvűségre, hanem a legkülönbözőbb szempontok alapján igyekeztek körüljárni a témát. A konferencián kiderült, a pedagógusok jól tudják, hogyan, milyen módszerekkel kellene oktatni a románt. A politikai döntéshozók akarata azonban más. /Székedi Ferenc: Egy pohár víz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

Július 10-én az EU-táborban a Kultúrák közötti párbeszéd tematikájú előadások zajlottak. Kozák Gyula, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szociológus előadásában elhangozott a másság elfogadásának kérdése, valamint az előítéletek visszafogása. Kozák három típusú átalakulás van, a homogenizálódás, azaz kulturális imperializmus, a heterogénizáció, mint ellenállás, valamint a harmadik, mely eltörli az első kettőt, mindegyik kultúra kölcsönöz valamit, így alakul ki egy harmadik. Az előadó az olvasztótégelynek nevezett kulturális összeolvadás nagy lehetőségét látja Európában a közeli jövőben. Ungvári-Zrínyi Imre egyetemi docens véleménye szerint az „olvasztótégely” elmélet nem hiteles. „Egy kultúra fennmaradásában, nem egy intézmény dönt, hanem a személyes lelkiismeret” – zárta előadását az oktató. „Erdélyben egyelőre kiaknázatlan területnek számít a városi kultúrturizmus, mert bár felismerték a benne rejlő potenciált, de még mindig nem fektetnek bele elég pénzt” – mondta Talpas János, az Országos Turisztikai Fejlesztési és Kutatási intézet vezérigazgatója. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója előadásában, a Munkácsy Erdélyben, valamint a Nagybányai Művésztelep kiállítások megszervezéséről beszélt. Szerinte a két kiállítás Erdély művelődéstörténetének mérföldköve volt, és folytatni kellene a hasonló volumenű kiállítások szervezését. /Erdélyi kulturális olvasztótégely: van vagy nincs? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./