Válaszlevél a Román Kormány alárendeltségében működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetőjének, dr. Horváth Istvánnak
A bihari „Da poftiți! – Igen, tessék!” kezdeményezés kapcsán közölt nyílt levelét először olvasva – túl a sajátos, egyetemi oktatótól szokatlan stíluson – nehéz volt eldönteni, hogy a partiumi magyar viszonyokban való tájékozatlansága, vagy a ferdítés és összemosás szándéka sarkalták-e írásra.
Nos, a tisztánlátás végett fontos leszögezni, hogy két egymástól független kezdeményezésről beszélünk. Az egyik, amit a múlt év augusztusában indítottak útjára civilek a Kolozsvári Magyar Napok keretében „Igen, tessék! – Da, poftiți!” mottóval. Ezt többek között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kolozsvári szervezete is teljes mellszélességgel támogatta és támogatja. A másikat – rátelepedve a civil kezdeményezésre – a Bihar Megyei Tanács a megyei RMDSZ irányításával hirdette meg. A kolozsvári kezdeményezés főként a versenyszféra kereskedelmi és szolgáltató ágazatainak nyelvi jogi hiányosságainak pótlását célozta, míg a bihari RMDSZ kezdeményezése már elsősorban a hivatali nyelvhasználatra vonatkozik. A különbség ég és föld. A civil kezdeményezés hiánypótló módon az állampolgári jogérvényesítés korlátait feszegeti, míg a bihari RMDSZ-é egyszerű kampányfogás annak elfedésére, hogy képtelenek a helyi közigazgatáson belüli magyar nyelvhasználat legalapvetőbb, törvények szavatolta jogainak érvényesítésére. Ha „kisebbségkutatóként” mégsem volna róla tudomása, elmondanánk, Bihar megyében még a mintegy két tucat RMDSZ-es vezetésű önkormányzatban is csak korlátozottan érvényesülnek nyelvhasználati jogaink. Nem is beszélve a koalícióban vezetett Megyei Tanácsról, ahol egyáltalán nincsenek magyar nyelvű formanyomtatványok, a közérdekű dokumentumok egynyelvűek, a közgyűlési határozatokat nem fordítják le, az alárendelt intézmények többsége is teljes egészében egynyelvű, és így tovább. Addig, amíg a kolozsvári mozgalom jelmondata „Igen, tessék! – Da, poftiți!”, a bihariak, hogy a román partnerek érzékenysége véletlenül se sérüljön, a magyar szöveget téve másodiknak, „Da, poftiți! – Igen, tessék!” néven indították programjukat, sőt, külön logót is terveztettek. Ezek a különbségek még egy kutatónak is könnyedén feltűnhetnek. Jellemző, hogy amíg a román fél felé főként turisztikai kezdeményezésként tálalták programjukat, addig nekünk magyaroknak a nyelvhasználati, kisebbségjogi oldalát igyekeztek kidomborítani. A bihari érdekképviseleti impotencia beszédes jele, hogy az anyagi hátteret is csak külső források bevonásával, a magyar-román határon átnyúló pályázatként tudták megoldani. Így jutott az eredetileg a magyar nyelv használatának bátorítására született kolozsvári kezdeményezés a határ menti magyarországi önkormányzatokban biztosítandó román nyelvhasználatig. Ezek tények!
Megismételjük, tehát: felelőtlennek, szégyenletesnek és károsnak tartjuk, hogy amit a román állam 90 éven át nem tudott elérni, azt a bihari RMDSZ kezdeményezése megoldja, jelesül, hogy a román közigazgatási nyelv átlépi a trianoni határt. Nem mindennapi teljesítmény. Mint ahogyan az sem, hogy bár a fentieket kellőképpen érthetően mondtuk el, Ön valamilyen oknál fogva szükségét érezte a két egymástól teljes mértékben különböző ügyet összemosni. Értetlenül állunk, már csak azért is, mert Öntől, mint civiltől, függetlennek gondolt kutatótól, mint a kezdeményezés egyik ötletgazdájától vártuk volna, hogy elsőként fejezze ki nemtetszését az ellen, hogy egy hasznos helyi kezdeményezést a politikum teljesen kifordít, és kampányeszközzé süllyeszt. Értetlenül állunk látszólagos tájékozatlansága előtt is, hiszen Ön az utóbbi időben, igaz a helyi RMDSZ ügyvezető elnökének meghívására, de több előadást is tartott Nagyváradon, és igen jó viszonyt tartanak fenn. Ami viszont nálunk is „spontán pupillatágulást” okozott, az a balliberális köröktől már megszokott stílus. Esélyes, hogy „kisebbségkutatóként”, az elmélet hűvös, szenvtelen embereként érintetlenül hagyja, hogy az elmúlt két évtizedben több mint 400 ezer fővel fogyó közösségünk élet-halál harcot folytat megmaradásáért, hogy közösségi jogainkat az Ön munkáltatója, a Román Kormány nap mint nap veszi semmibe, de számunkra a megmaradás nem „vitézkötésesen, díszmagyarosan hangzatos filozófia”. Zárásként pedig, jó ha tudja, hogy a kárpát-medencei magyarság megmaradásának fundamentumát – ahogyan igen képiesen megfogalmazta – az „őshonosság féltéglái” alkotják, és nem a nemzetköziség cizellált cinizmusszövetének pókfonalai tartják fenn.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar Megyei Szervezete
erdon.ro

Minden magyarnak joga van, magyarként élni Erdélyben!
A Nyelvi Jogok azt bizonyítja, hogy a kis lépések politikája működik: lehet erre legyinteni, el lehet mondani, hogy ez nem ér semmit, de a kiadványban szereplő nyelvi jogok tulajdonképpen 64 kis lépés eredménye, ezek léteznek, ezekkel lehet élni – fogalmazott Kovács Péter április 18-án Kolozsváron.
Az RMDSZ főtitkára Horváth Istvánnal, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnökével közös sajtóértekezleten mutatta be a Nyelvi Jogok című kiadványt.
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai által szerkesztett, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által támogatott és sokszorosított kötet a romániai nemzeti kisebbségek legfontosabb nyelvi jogait ismerteti közérthető és leegyszerűsített formában.
Kovács Péter úgy fogalmazott: ebben az RMDSZ elmúlt 22 éves munkájának egy része szerepel, ennek tartalmát a Szövetség biztosította. Felhívta a figyelmet arra, hogy e jogok elfogadtatásához is 7 százaléknyi magyar politikus és legalább 44 százalék román politikus szavazatára volt szükség. „Az elmúlt 22 év alatt be tudtuk bizonyítani, hogy amikor egy kisebbségi jogot érvényesítünk, nem veszünk el senkitől semmit, a többségnek nem lesz kevesebb joga azáltal, hogy mi élhetünk nyelvi jogainkkal” – hangsúlyozta Kovács. A főtitkár kijelentette: a Szövetség nem fog megállni a nemzeti kisebbségek jogérvényesítési folyamatával, hiszen a célja, hogy a magyar nyelv regionális, hivatalos nyelv legyen ott, ahol tömbben élnek a magyarok.
Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke a kiadvány létrejöttének előzményeit vázolta. Elmondta: amikor a nyelvi jogok intézményes alkalmazását vizsgálták, bebizonyosodott, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölött van. Azokon a településeken, ahol a magyarság aránya 20 és 40 százalék között van, ahol ugyanolyan mértékben érvényes a törvény, ott az intézményes lehetőségek sokkal korlátoltabbak. „A törvény pontosan ott nem fejti ki a hatását, ahol inkább szükség volna rá: a nem többségben levő, de jelentős számú lélekközösségeknek kellene megfelelő jogi hátteret, megerősítést nyújtson, támogassa az anyanyelvhasználatot” – mutatott rá Horváth. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke szerint a nyelvi jogok érvényesítésében rendkívül hatékony lehet az állampolgári fellépés. „Fontosnak tartottuk azt, hogy a nagyobb kategóriák számára olvasható, élvezhető formában eljuttassuk azt, hogy milyen jogok birtokosai, milyen jogokat lehet és kell érvényesíteni” – mondta. Horváth István úgy vélte, ha valakinek kezében van egy ilyen kiadvány, amely értelmezi számára a törvényt, valószínűleg sokkal nagyobb hátszéllel tud belépni, érdeket és jogot követelni, mint hogyha csak hallomásból, hozzávetőlegesen tudja azt, hogy mit jelent annak a joga, hogy a nevét helyesen írják le, úgy ahogy ő szeretné az anyakönyvi hivatalban vagy más hivatalban.
Magyarként élni Erdélyben
Tájékoztató körutat szervez az RMDSZ és a MIÉRT
2012. április 25–május 15 között az RMDSZ népszerűsítő, tájékoztató körutat indít, amelynek során a Nyelvi Jogok című kiadványt juttatja el minél több erdélyi magyar családhoz, a nyelvi jogok érvényesítésének fontosságára hívja fel a figyelmet – jelentette be mai, kolozsvári sajtóértekezletén Kovács Péter főtitkár. A karaván mottója Magyarként élni Erdélyben, a Szövetség partnere ebben a Magyar Ifjúsági Értekezlet. „A karaván Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Maros, Hargita és Kovászna megyébe látogat el. Ennek során 300 önkéntes segítségével 2000 kiadványt osztunk szét, megyénként 2 nagy fórumot szervezünk, ajtóról ajtóra is fogunk járni, hogy a kiadványban szereplő jogokat népszerűsítsük – mondta Kovács. Erdély.ma

Helyünk a szórványban – Mégis Erdély-brand kellene?
Alku itt akkor lehet, ha az RMDSZ ellenzéke a helyhatósági választásokon a magyar szavazatok körülbelül 40 százalékát felmutatja, ami ugyan nem lehetetlen, de nem is túl valószínű – olvashatták ezeken a hasábokon a Mensura Transilvanica elemzését. De mi a teendő ott, ahol kisebbségben vagy szórványban vagyunk, mert politizálni ott is kell?
Erre egyik választ Takács Mihály fogalmazta meg a Nemzeti Szabadelvű Körök országos platformjának múlt havi, bikfalvi ülésén: a politikának az a célja, hogy a kormánynál legyünk. A zsombolyai tanácsos tudja, hogy mit beszél, hiszen elmondása szerint 12 éve úgy vezetik a várost a tulipán színeivel, hogy 14 százalék magyar szavazó van mögöttük. Ám nem mindenütt van Zsombolya. Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnökének megfigyelése szerint az előzetes népszámlálási adatok tükrében minél kisebb a magyarok lélekszáma (és részaránya) egy adott megyében, a fogyás mértéke annál nagyobb, például Fehér és Brassó megyékben majdnem 23%-os. Országos szinten 20 év alatt a magyarság vesztesége 386 959 személy volt, így jogos a bikfalvi kerekasztalon elhangzott felvetés, hogy megpróbálkozhatnánk egy Erdély-branddel. Tóth Sándor, a négyfalusi RMDSZ-szervezet alelnöke megerősítette: az előzetes népszámlálási adatok szerint 23% volt az elvándorlás, ami a szervezet életére is kihatott, ezt intenzívebb munkával ellensúlyozzák, hiszen a több mint 6200 magyar erőt képvisel Négyfaluban, és ennek megfelelően kell részt vállalniuk a közösség életének irányításában.
– A fogyás nem csak a magyarságot érintette, az összlakosság is csökkent: 40 ezer körül volt 20 éve, ma pedig 32 ezer Négyfalu lakossága, a románok száma is 31 ezerről 26-ra csökkent – mondja Tóth Sándor. (Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a hivatalos adatok szerint Négyfaluban pár száz roma él, becslések szerint csak a Garcsinban 10 ezer – szerk.)
– A legutóbbi választásokat sikerült elbaltázni, hiszen valamikor Négyfaluban a 21 tanácsosi helyből hetet sikerült megszerezni, legutóbb a 19-ből csupán hármat, holott ellenzéki magyarok nem is voltak, egyetlen független jelölt volt – vázolja a múltat a tanácsos, aki szerint a nyolc évvel korábbi szakadás következményeit orvosolnia kell a friss csapatuknak, hiszen a három tanácsosi helyet negatív csúcsként kell elkönyvelni. De mi a megoldás Négyfaluban?
– Szakmaiság, fiatal, pragmatikus csapat, amelyik gyakorlati megoldásokat kínál az egész Négyfalunak, és a korrupció árnyéka sem vetülhet rájuk – foglalja össze a friss, a választók figyelmébe ajánlott csapat leírását Tóth, aki szerint minimum öt helyet céloztak meg a nyári megmérettetés után.
Géczi Gellért 29 éves vállalkozó személyében polgármesterjelöltet is állítanak Négyfaluban, csapatában ott van Balázs Tamás, Tóth Sándor, ifj. Magdó János, Sztáncsuj János, akik mind a magyar, mind a román választóknak tiszta adminisztrációt kínálnak, szakemberek, vállalkozók, közgazdászok és az egyházakhoz közeli személyek együttes munkáját előlegezik. Új emberek, friss lendülettel, erkölcsileg tiszta, tenni akaró magyar emberek – így jellemezte Tóth Sándor azt a gárdát, amely hozzáfoghatna Négyfalu újbóli meghódításához, hiszen a láthatáron ott van még egy feljövő kisebbség, a romák pártja is, amely korábban a PSD-nek, PDL-nek adta szavazatait, most viszont a polgármesterjelöltre remélnek tőlük a magyarok voksokat, akárcsak a románságtól.
Willmann Walter
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Regionális hivatalos nyelvvé tenné a magyar nyelvet az RMDSZ
Az RMDSZ hosszú távú céljának tekinti, hogy a magyar nyelvet regionális hivatalos nyelvvé tegye Románia azon régióiban, amelyekben számottevő a magyar közösség aránya. Ezt Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára fogalmazta meg egy szerdán tartott kolozsvári sajtótájékoztatón, amikor a Nyelvi Jogok című kiadványt is bemutatták. Ez egyszerűsített formában mutatja be a romániai nemzeti kisebbségek legfontosabb nyelvi jogait.
A nemzeti kisebbségek jogérvényesítési folyamatának fontos célja, hogy a magyar nyelv regionális hivatalos nyelv legyen ott, ahol tömbben élnek a magyarok – jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára tegnap a Nyelvi jogok című kiadvány bemutatóján.
Mint elhangzott, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel közösen bemutatott kiadvány a nyelvi jogokkal kapcsolatos leggyakoribb kérdésekre kíván közérthető válaszokat adni. „Az elmúlt 22 év alatt be tudtuk bizonyítani, hogy amikor egy kisebbségi jogot érvényesítünk, nem veszünk el senkitől semmit, a többségnek nem lesz kevesebb joga azáltal, hogy mi élhetünk nyelvi jogainkkal” – hangsúlyozta Kovács, aki szerint a kiadvány tartalmát gyakorlatilag az RMDSZ biztosította.
Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke a kiadvány létrejöttének előzményeit vázolta. Elmondta: amikor a nyelvi jogok intézményes alkalmazását vizsgálták, bebizonyosodott, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölött van. Azokon a településeken, ahol a magyarság aránya 20 és 40 százalék között van, ahol ugyanolyan mértékben érvényes a törvény, ott az intézményes lehetőségek sokkal korlátozottabbak.
„A törvény pontosan ott nem fejti ki a hatását, ahol inkább szükség volna rá: a nem többségben levő, de jelentős számú lélekközösségeknek kellene megfelelő jogi hátteret, megerősítést nyújtson, támogassa az anyanyelvhasználatot” – mutatott rá Horváth. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke szerint a nyelvi jogok érvényesítésében rendkívül hatékony lehet az állampolgári fellépés. „Fontosnak tartottuk azt, hogy a szélesebb tömegek számára olvasható, élvezhető formában eljuttassuk az információt, hogy milyen jogok birtokosai, milyen jogokat lehet és kell érvényesíteniük” – mondta.
Horváth István úgy vélte, ha valakinek kezében van egy ilyen kiadvány, amely értelmezi számára a törvényt, valószínűleg sokkal nagyobb hátszéllel tud lépni, érdeket és jogot követelni, mint hogyha csak hallomásból, hozzávetőlegesen tudja azt, hogy mit jelent annak a joga, hogy a nevét helyesen írják le, úgy ahogy ő szeretné az anyakönyvi hivatalban vagy más hivatalban.
Kovács Péter bejelentette továbbá: április 25. és május 15. között az RMDSZ népszerűsítő, tájékoztató körutat indít, amelynek során a Nyelvi jogok című kiadványt juttatja el minél több erdélyi magyar családhoz, a nyelvi jogok érvényesítésének fontosságára hívja fel a figyelmet. „A karaván Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Maros, Hargita és Kovászna megyébe látogat el. Ennek során 300 önkéntes segítségével 2000 kiadványt osztunk szét, megyénként 2 nagy fórumot szervezünk, ajtóról ajtóra is fogunk járni, hogy a kiadványban szereplő jogokat népszerűsítsük – mondta Kovács.
Antonescu: nem a magyar nyelvre A Nemzeti Liberális Párt (PNL) támogatja a nyelvi jogok intézményes alkalmazását, a kulturális identitás megőrzését, abba viszont soha nem egyezne bele, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvvé váljon ott, ahol tömbben élnek a magyarok – nyilatkozta Crin Antonescu liberális pártelnök, Kovács Péter RMDSZ-es főtitkár kijelentésére reagálva. „Az állam hivatalos nyelve a román, és az is marad – ez a mi álláspontunk. Tiszteletben tartjuk az RMDSZ véleményét, a Nemzeti Liberális Párt viszont soha nem támogatná, hogy a magyar nyelv hivatalossá váljék Romániában” – szögezte le Antonescu.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Elérhető-e a nyelvi mentőöv?
A nyelvi jogok terén elért érdekvédelmi politizálás eredményeit összesíti egy minapi kiadvány, s annak bemutatása ismételten emésztő erdélyi dilemmánkra irányítja a figyelmet.
Mi a célravezetőbb: ha kisebbségvédelmi alapállásból kezdünk az építkezéshez, vagy ha nemzetünk erdélyi ágának jogait kérjük egy valamikori, erőszakkal felbontott egység jogállapotát igényelve vissza. Tényszerűek a jogfosztottság évtizedei is, azoktól, a leszakítottság traumájától sem lehet elvonatkoztatni, miként a nemzeti egység egykori valósága sem vonható kétségbe, ezért a két igénymérce a viszonyítási alapok vitáját úgyszólván állandósítja. E nézeteltérés permanenciájának nem is vagyunk híjával, hol választási kampányban, hol semlegesebb közegben, de ismételten fellángol, és szerintem elképzelhető – mégpedig plurális keretekben –, hogy mindkettő elnyeri a maga sajátos és persze részleges legitimitását.
No de mi is a baj a parlamentben kiharcolt, törvénybe iktatott, hatályos jogszabályok védte nyelvi jogainkkal? A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vizsgálatot folytatott ezek intézményes alkalmazásáról, és Horváth István igazgató szerint azt konstatálták, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölötti. Azokon a településeken, ahol a magyarság aránya 20 és 40 százalék közötti – ahol ugyanolyan mértékben érvényes a törvény –, az intézményes lehetőségek sokkal korlátoltabbak. A jogszabály pontosan ott nem fejti ki hatását, ahol inkább szükség volna rá: a nem többségben levő, de jelentős számú lélekközösségeknek kellene megfelelő jogi hátteret, megerősítést nyújtania, támogatnia az anyanyelvhasználatot – vonta le a következtetést az igazgató.
Az erdélyi magyar politizálás fenti dilemmája köszön hát vissza a tényállásból: a szórványt célzó nyelvi mentőövbe eddig nemigen sikerült megkapaszkodniuk azoknak, akiknek elsősorban szánták e fogódzókat. Itt a kutató az egyéni polgári mentalitásváltásban, a bátrabb fellépésben látja a megoldást, ezért üdvözli az említett kiadványt.
Nem lehet azonban vitás, hogy sokkal többre van szükség: olyan szociális mentalitásváltásra, mely az elbátortalanító többségi nyomást mintegy leveszi a szórványról, s melyhez katalizátorként a tömbben elért siker, például a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé nyilvánítása kedvező feltételt teremtene. Általában véve, a kollektívum jogaként elismert anyanyelvhasználat iskolában, hivatalban és a közéletben – ennek gyakorlati érvényesülése késik Romániában és nem csak itt.
B. Kovács András
3szek.ro. Erdély.ma

Külföldön él a 194 ezer „elveszett” erdélyi magyar több mint fele
Erdélyi magyar népesedést tanulmányozó kiadványt mutattak be
„A technikai tartalom mellett bemutatja a romániai magyar kisebbségkutatás beszédmódjának fejlődését, alakulását is” – jellemezte Kiss Tamás és Barna Gergő szociológus tegnap bemutatott, Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című kiadványát Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója. A Minerva-ház emeleti előadótermében rendezett eseményen részt vett Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök is, a könyvbemutatót szervező Kós Károly Akadémia Alapítvány elnökeként, kifejtve: nagyon is jelentős fejlődés mutatható ki nemcsak a kisebbségi magyarság létszámának, hanem közérzetének, jövőképének felkutatása terén is. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadványa a 2011-es népszámlálás februárban közölt előzetes eredményei vonalán taglalja a demográfiai, társadalmi változásokat, a romániai magyarság népesedési folyamatára vonatkoztatva a számsorokat.
A kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Kós Károly Akadémia Alapítvány szép számú hallgatóság előtt mutatta be tegnap Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című kiadványát, amely a 2011-es népszámlálás előzetes eredményeinek kontextuális elemzésére, valamint az erdélyi magyar népesedést befolyásoló tényezők feltárására épül.
A könyvbemutatót kísérő tulajdonképpeni előadást, a kialakult beszélgetést Horváth István moderálta, aki elsőként Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, korábbi RMDSZ-elnöknek, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnökének adta át a szót. „Nagyon is jelentős fejlődés mutatható ki a kisebbségkutatás terén, hiszen létrejött az ezt elősegítő intézményi keret. Más kérdés, hogy az intézmények milyen tartalmat tudtak biztosítani. Ahhoz, hogy jövőt tervezhessünk, céljainkat nem csak szimbólumokban kell megfogalmaznunk! Feltétlenül léteznie kell a szakmai háttérnek, a kutatómunkának” – fogalmazott Markó Béla, megjegyezve, hogy ma már tényekként kezelhetjük a népszámlálási adatokat, nem pedig politikai intézkedések, érdekek termékének, mint a rendszerváltozást követő években. „Ezt a munkát senki sem fogja elvégezni helyettünk” – közölte a Kós Károly Akadémia elnöke a romániai magyarság kisebbségkutatói munkájára célozva.
Horváth István a romániai magyarság népességi helyzetének feltérképezését dióhéjban mutatta be, hangsúlyozva, hogy csupán a tíz évvel ezelőtti népszámlálást követően szűnt meg a Budapest-központú elemzési munka: „Az áttörést a 2002-es népszámlálás jelentette, amelyet követően – magyarországi finanszírozásból ugyan – már erdélyi kutatók végezték az elemzői munkát”.
A kiadvány szerzői közül elsőként Barna Gergő szólalt fel, aki mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a publikált adatok kisebb-nagyobb mértékben módosulnak majd az eredmények véglegesítését követően, ami jövőre várható.
A következőkben a kötetben bemutatott témákkal és adatokkal ismerkedhetett meg a hallgatóság. Az elemzéseket több szempont alapján végző kutatók a számsorok között olvasva „optikai csalódásokra” mutattak rá, néhány érdekességet kiemelve.
Ahol a legnagyobb a baj
A magyarság csökkenését – amely mindössze 0,6 százalékponttal marad el a románságétól – megyék és településformák taglalásával mutatták be a szerzők. Kiderült: legdrasztikusabban a Bánságban és Dél-Erdélyben fogyott a magyarság, és erőteljes tömbösödés figyelhető meg magyar vonatkozásban. Jelenleg az erdélyi magyarságnak a 38 százaléka él Székelyföldön, 25 százaléka a Partiumban, további 20 százaléka pedig Közép-Erdélyben.
„Minél kisebb volt a magyarság aránya egy adott településen, annál nagyobb fogyást tapasztaltunk” – közölte Barna Gergő. Kisebbségünk létszámának csökkenése leginkább a kis- és közepes városokban figyelhető meg, ahol mintegy 15–17 százalékponttal kevesebb magyart „jegyeznek”. Metropoliszövezetekben mindössze 1,8 százalékpontos a csökkenés, nagyvárosokban pedig 23 százalékpontos – utóbbi érték azért ilyen magas, mert a 100 ezernél több lakossal rendelkező városok szinte kivétel nélkül szórványvidéki településeknek számítanak.
Pozitívum ugyanakkor, hogy jelentősen mérsékelődött magyar szempontból a Partium helyzete és tovább javult a Székelyföldé – ezen régiókban a románság népességcsökkenése nagyobb a magyarokénál. A román lakosság aránya jelentős mértékben növekedett ugyanakkor metropoliszövezetekbe sorolt községekben (16,2 százalékkal), és stagnáló arányt mutat a magyar többségű kisvárosok szintjén, ahol az adminisztrációs rendszer megfelelő stabilitást biztosít számukra.
A kis- és közepes városok egyaránt elvesztették magyar és román lakosságuk bő 15 százalékát, Barna Gergő szavaival élve „elvesztették megtartó erejüket”.
A települések nagyságát tekintve az tapasztalható, hogy kisebbségünk tagjainak 44 százaléka községben él, a nagyvárosokban azonban csak 21 százalékunk lakik. A tömbösödést igazolja, hogy 53 százalékunk olyan településen él, ahol a magyarság többségben van, 13 százalékunk szórványosodik, 9 százalékunk pedig már szórványban él.
Fogyatkozásunk okai
Kiss Tamás népességfogyásunk négy okát vázolta: a természetes népmozgalom, az intergenerációs asszimiláció, a nemzetiségváltás, illetve a migráció vonatkozásait tárta fel.
A természetes szaporulat – amely a felsorolt négy közül a legegzaktabb – kapcsán rávilágított arra, hogy a kiindulási alap kedvezőtlen mivolta miatt negatívabb a helyzetünk a románokénál. Magyarán: minél kevesebben vagyunk, annál kevésbé működőképes a szaporulat. Annak ellenére fogyunk jobban, hogy a termékenység, illetve a születéskor várható élettartam nagyjából megegyezik a román lakosság azonos adataival.
Az intergenerációs asszimiláció azt vizsgálja, hogy a szülőknek sikerül-e átadniuk az identitás jegyeit a gyermeknek. Ez nagyban függ a vegyes házasságok arányától, illetve a vegyes házasságokban történő szocializációtól. Székelyföld kivételével mindenhol csökken a homogén házasságkötések (magyar férj és magyar feleség) száma, így helyenként súlyos asszimilációs veszteség jelentkezik. A legdrasztikusabb a helyzet Bánságban és Dél-Erdélyben, ahol a magyar ajkúaknak nagyjából a fele köt vegyes házasságot. Az utódok többségét már nem magyarként jegyzik be, így az ottani magyarok többezres nagyságrendben válnak az intergenerációs asszimiláció „áldozataivá”.
A nemzetiségváltás kapcsán sváb–magyar, roma–magyar és román–magyar vonatkozásban vázolta a folyamatokat Kiss Tamás. A legtöbb kihívással a roma–magyar helyzet rendelkezik, ugyanis mintegy 150 ezer roma beszéli a magyar nyelvet, és mintegy 90 ezer magyarnak is vallotta magát közülük. Nem kérdés, hogy a népszámlálás nem számít adekvát eszköznek a romák létszámának megállapítására – közölte Kiss –, mert még mindig sokan nem vállalják fel roma mivoltukat. (Szakemberek és különböző érdekvédelmi szervezetek egyébként 1,8–2 millió főre becsülik a romániai roma lakosság létszámát – tudtuk meg.) A magyar lakosság a svábok és a romák nemzetiségváltásából is „profitált”, de közel sem akkora mértékben, mint amekkora „kincsesbányának” tűnt ez a népszámlálást megelőző kampány során.
A migrációs egyenleg alapján Moldva és Dél-Erdély a legérintettebb két régió. Országos szinten 11,3 ezrelék Románia kivándorlási aránya, a magyarság berkeiben azonban csupán 8,5 ezrelékre rúg a szóban forgó adat. Észak- és Dél-Erdélyből, valamint a Bánságból – azaz a szórványrégiókból – a magyarság elvándorlásának aránya azonban magasabb a románságénál. A belső migráció folyamatát kutatva ebben az esetben is tömbösödésről árulkodtak az adatok: a magyar szórványvidékről a magyar többségű települések, régiók irányába történik jelentős népességmozgás.
A magyarok kivándorlása többnyire „lecsengett”, de az emigráció célországa a szülőföldjüket elhagyók 60–75 százalékának még ma is Magyarország.
Több mint 100 ezer főt vesztettünk kivándorlással
A tavalyi népszámlálási adatok tükrében Románia migrációs vesztesége az utóbbi 10 évben 2,22 millió főre rúg. Ebből 111 ezer személy a magyar kivándorló.
A 194 ezer fős magyar „összveszteséget” boncolgatva Kiss Tamás rámutatott: az erdélyi magyarság 2002. és 2011. között „eltűntjeinek” 57,4 százaléka kivándorolt, 31,3 százaléka (60,6 ezer fő) pedig a természetes szaporulat negatív értékének következménye. Becslések alapján mindössze 4,6 ezer magyar lakos tartozik a nemzeti hovatartozásukról nem nyilatkozók csoportjába. Országos szinten közel hatezren intergenerációs asszimiláció, több mint kilencezren pedig a román–magyar nemzetiségváltás miatt nem vallották magukat magyarnak.
Járható utak
A kutatók négy irányvonalat határoztak meg, amely mentén haladva elősegíthető népességfogyásunk lelassítása. Első lépésben a gyermekszám további csökkenése, illetve a termékenységi arányszám csökkenése ellen kell tennünk, amelynek egyik része, módja az oktatási rendszer újraszervezése is. Szorosan összefügg ezzel a szórvány-kérdés újragondolása, mert Székelyfölddel és Partiummal szemben szórványvidéken nagyon felgyorsult a népesedési erózió. Kiss Tamás vitaindítónak szánt észrevétele szerint a magyar nyelvű oktatás „a rendezett kivonulás egyik eszköze”. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a romák integrációjának kérdése, mind politikai, mind pedig kulturális és társadalmi téren. „A magyar cigányok többsége a magyar közösséghez tartozna, ugyanakkor Székelyföldön minden 13. magyar lakos cigány nemzetiségű” – vázolta Kiss. A migráció vonatkozásában a politikai közösség és az intézményesített diaszpóra sajátosságainak józan mérlegelésére hívta fel a figyelmet.
Szórványkérdésről és a kolozsvári jelenségről
A hallgatóság körében többen is felszólaltak. Péntek János nyelvészprofesszor a magyar oktatást kutató szakmai intézményi keret hiányára panaszkodott, amely nem létezik annak ellenére, hogy a politikum lehetővé teszi a létezését és rendkívül fontos és hasznos szereppel bírna. Székely István, a tavalyi népszámlálás RMDSZ-es munkacsoportjának a vezetője arra reflektált, hogy a belső migráció több érdekességet rejteget, mint amennyit eddig kiaknáztak belőle a szakemberek, és az említett jelenség alaposan felülírhatja az eddigi eredményeket. A teljes életpályára szóló iskolarendszer biztosítása kiemelt fontosságú Kötő József parlamenti képviselő észrevétele szerint, a kormány kisebbségekkel foglalkozó főosztályának ügyvivője, Rodica Precupeţu pedig egy, valamennyi romániai kisebbség képviselőit tömörítő találkozó szervezésének ötletével állt elő.
Felvetődött a népszámlálás elkeserítő kolozsvári eredményeinek a kérdése is, és kiderült, közel sem annyira elrettentő a számsor, mint amennyire első ránézésre annak tűnik. A mintegy 10 ezres magyar népességfogyás felét migráció okozta, a természetes szaporulat negatív előjele mintegy négyezer lakossal csökkentette a kolozsvári magyarság számát, és 1,2 ezerre becsülték azok számát, akik nem vallottak nemzeti hovatartozásukról. Megnyugtató azonban, hogy a mintegy ötezer elvándorlónak hozzávetőleg a fele a Kolozsvárt övező települések valamelyikében él, tehát nem tekinthető „elveszett” embernek. Szabadság (Kolozsvár)

A magyarság fogyásának okait ismertették Kolozsváron
A természetes fogyás, a vegyes házasságok, a nemzetiségváltás és a kitelepedés befolyásolja az erdélyi magyarság számának csökkenését – derül ki egy kiadványból, amelyet csütörtökön ismertettek Kolozsváron.
tavalyi népszámlálás előzetes eredményeit ismertető, illetve az erdélyi magyar kisebbségkutatás utóbbi 20 éves történetének áttekintését bemutató kiadványt ismertettek csütörtökön Kolozsváron, az eseményt a kincses városi székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI) és a Kós Károly Akadémia Alapítvány szervezte.
Barna Gergő és Kiss Tamás szerzők, az NKI kutatói ismertetőjükben elmondták, a bemutatott eredmények a 2011-es népszámlálás előzetes, ez év elején közzétett adatain alapulnak, ezek azonban minimálisan változhatnak a továbbiakban.
A kiadvány két főbb fejezetre tagolódik, egyrészt tartalmazza a népszámlálás eredményeinek kontextuális elemzését, emellett felvázolja az erdélyi magyar népesedést befolyásoló tényezőket. Mint rámutattak, az ország összlakosságának, ezen belül pedig az erdélyi magyarság számának fogyását főként négy tényező befolyásolta.
„Elsősorban a természetes népmozgalmi folyamatok, azaz a születési és elhalálozási arányok változása okozta a népességcsökkenést. Emellett az intergenerációs asszimilációt is figyelembe kell vennünk, vagyis azt az esetet, ha például a vegyes házasságból származó utódokat nem magyar identitásúaknak nevelik a szülők. Egy másik tényező a nemzetiségváltás, például a gyermekkorában magyarként bejelentett személy felnőttként már más nemzetiségűnek vallja magát, végül pedig a külföldre való kitelepedést sem felejthetjük el” – magyarázta Kiss Tamás.
Barna Gergő emlékeztetett, az összlakosság a legújabb adatok szerint 12,2 százalékkal csökkent, Ilfov megyét leszámítva pedig az ország mindegyik térségében apadást jegyeztek. A népesség számának fogyása elsősorban a dél-keleti és az észak-keleti régiót érintette.
A kötet szerzői megállapították, minél kisebb a magyarok aránya egy-egy településen, a közösségnek annál nagyobb fogyást kellett elkönyvelnie. Elsősorban a kis és közepes méretű városok veszítették el megtartó erejüket, ennek gazdasági okai vannak – hangzott el.
Az eseményen jelenlévő Markó Béla leköszönő miniszterelnök-helyettes, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke hangsúlyozta, komoly fejlődés mutatható ki a hazai magyar tudományosságon belül végzett szociológiai kutatások terén.
„A kisebbségkutató intézet az erdélyi magyar tudományos élet nélkülözhetetlen elemévé vált, és az sem véletlen, hogy éppen Kolozsváron található, itt ugyanis állandó mozgás, illetve kutatói kör biztosítható” – fogalmazott Markó Béla. Mint mondta, a tudományos tevékenységre elsősorban azért van szükség, hogy az erdélyi magyarság céljait ne csak szimbólumszerűen, hanem konkrétan is meg lehessen fogalmazni.
Horváth István, a kisebbségkutató intézet vezetője ugyanakkor elmondta, az erdélyi magyarság demográfiai fejlődéséről szóló kutatások, értelmezések, beszédmódok jelentős mértékben változtak az elmúlt évtizedek során.
„Az 1980-as, 1990-es években a kisebbségkutatás többnyire Budapest-centrikusan működött, a törés valamikor 2002 után következett be, amikor a Magyarországról érkező finanszírozás mellett a gyakorlati munka már áttevődött Erdélybe, ezen belül elsősorban Kolozsvárra, a változások pedig többek között egy komoly szakemberi közösség kiképzését is eredményezték” – magyarázta Horváth.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

A szórványban nagyobb a fogyás
Minél kisebb a magyarok aránya egy-egy településen, annál nagyobb a magyar lakosság számának csökkenése – hangzott el tegnap Kolozsváron, a népszámlálási adatokat bemutató kötet bemutatóján. Az eseménynek a Markó Béla vezetette Kós Károly Akadémia Alapítvány adott otthont.
Noha 13,5 százalékkal csökkent a romániai magyarok száma a 2002-es és a 2011-es népszámlálás között, a csökkenés nem jelentette a magyarság jelentős térvesztését, mert Románia összlakossága is majdnem ugyanilyen arányban (12,2 százalékkal) csökkent - hangzott el tegnap Kolozsváron, a népszámlálási adatokat bemutató tanulmánykötet bemutatóján. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet által kiadott Népszámlálás 2011 – Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című tanulmányt Kiss Tamás és Barna Gergő népességkutatók készítették. A tanulmány nemcsak a fogyás területi eloszlását és egyéb jellegzetességeit öszszesíti, hanem annak összetevőire is megpróbál magyarázatot adni.
Erdélyben kisebb a fogyás
Amint Barna Gergő elmondta, míg 2002-ben a magyarok 6,6 százalékát tették ki az ország lakosságának, arányuk a 2011-es népszámlálás előzetes adatai szerint 6,5 százalékra módosult. A lakosság fogyása Erdélyben kisebb mértékű volt, mint az ország más régióiban. Míg a Duna-deltában fekvő Tulcea megyében 9 év alatt 21,5 százalékkal apadt a lakosság, Temes megyében 4,2 százalékos, Kolozs megyében 6,2, Hargita megyében 6,5, Kovászna megyében 7,3, Bihar megyében 8,4 és Maros megyében 8,5 százalékos volt a fogyás. Erdélyen belül azonban a magyarok nagyobb arányban fogytak, mint a románok. Míg a magyar fogyást 13,5 százalékon mérték, a románok fogyása csak 10,7 százalékos volt.
Barna Gergő szerint az adatok alapján megállapítható, hogy minél kisebb a magyarok aránya egy-egy településen, annál nagyobb a magyar lakosság számának csökkenése. Azokon a településeken, ahol a magyarok a lakosság tíz százalékát tették ki, esetenként harmadával is csökkent a magyar lakosság, a magyar többségű településeken viszont lényegesen kisebb volt a fogyás. A folyamatok egyfajta tömbösödést eredményeztek. A romániai magyarok többsége ma olyan településen él, amelyen a magyarok alkotják a többséget. Az erdélyi magyarság 38 százaléka székelyföldi lakos.
Kilencvenezer magyar roma
Kiss Tamás, a kötet társszerzője a fogyás összetevői között természetes népmozgalmi folyamatokat, az intergenerációs asszimilációt, nemzetiségváltást és migrációt vette számba. Kifejtette, hogy a természetes népmozgalmi folyamatok, azaz a születések és elhalálozások aránya tekintetében nincsen számottevő különbség a román lakosság és a magyar lakosság között. Az intergenerációs asszimiláció fogalmát úgy magyarázta, hogy vannak olyanok, akiket a – sok esetben vegyes házasságban élő – szüleik még magyarként írattak be a korábbi népszámlálásokon, ők maguk azonban felnőttkorba érvén már románnak vallják magukat. A nemzetiségváltás folyamatának a sváb-magyar, roma-magyar és román-magyar vonatkozásait is megemlítette. Kiss Tamás szerint Erdélyben mintegy 150 ezer roma beszél magyarul, közülük 90 ezer magyarnak is vallja magát.
Pontos adatok, megvalósítható jövő
Az eseménynek a Markó Béla miniszterelnök-helyettes által vezetett Koós Károly Akadémia Alapítvány adott otthont. “Aki pontos adatokat tud előtárni, az képes a jövőt is megvalósíthatóan megtervezni” - jelentette ki nyitóbeszédében Markó Béla. A politikus a hazai magyar tudományos életben kimutatható fejlődésre hívta fel a figyelmet. Példaként a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet említette, amely, mint fogalmazott, mára már az erdélyi magyar tudományos élet nélkülözhetetlen részévé vált. „Az intézet létrehozásáról szóló kormányhatározat valamikor 1999. körül született meg hosszú vajúdás után, és utána még jó néhány esztendőnek el kellett telnie, hogy végül maga az intézet létrejöjjön” – emlékeztetett Markó Béla.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

A tömbmagyarok számbeli csökkenése jóval kisebb az országosnál
A természetes fogyás, a vegyes házasságok, a nemzetiségváltás és az elvándorlás okozták az erdélyi magyar népesség fogyását - derül ki az NKI műhelytanulmányából.
A 2011-es népszámlálás előzetes eredményeit összegző, Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című műhelytanulmányt ismertették csütörtökön Kolozsváron, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI) és a Kós Károly Akadémia Alapítvány által szervezett bemutatón.
Kiss Tamás és Barna Gergő szerzők kiadványának szociológiai, demográfiai tartalmán túl van egy más típusú jelentősége is. Lehetőséget ad arra, hogy átnézzük az erdélyi magyar kisebbségkutatás rendszerváltás utáni történetét – mondta Horváth István. Az NKI igazgatója úgy fogalmazott, a kiadvány tartalmán túl jelzi az erdélyi magyarságról szóló beszédmódok, értelmezések fejlődését, ezeknek az elmúlt húsz éven belüli alakulását.
Ahhoz, hogy jövőt tervezhessünk, hogy a céljainkat ne csak általánosságokban, szimbólumszerűen fogalmazzuk meg, hanem részleteiben megvalósíthatóan kidolgozzuk, ahhoz feltétlenül léteznie kell a szakmai háttérnek, a tudományos munkának. Ma már, amikor tömb- vagy szórványmagyarságról beszélünk, az erdélyi magyarság állapotát megpróbáljuk fölmérni, szakembereinknek, intézményeinknek köszönhetően sokkal többet tudunk a közösség közérzetéről, mentalitásáról, jövőképéről – fogalmazott Markó Béla.
A Kós Károly Alapítvány elnöke a romániai magyar tudományos életben tetten érhető fejlődésre hívta fel a figyelmet. Elmondta: a kilencvenes évek elején még a demográfiai adatokat is nem tényként, hanem politikai és szimbolikus érvként használták. Ennek következtében a közéleti retorika távol állt a tényszerűségtől és a tudományosságtól. „A tények rendkívül fontosak, aki fontos tényeket, adatokat tud bármelyik pillanatban előtárni, az képes a jövőt is megvalósíthatóan megtervezni. Ezt a munkát helyettünk, erdélyi magyarok és az erdélyi magyar szakemberek, tudósok helyett senki nem fogja elvégezni” -fogalmazott Markó. Kiss Tamás és Barna Gergő elmondták: tanulmányuk a 2011-es népszámlálás nemzetiségi adatsorait elsősorban magyar vonatkozásban elemzi, és a magyar népességet érintő folyamatokat, a rá vonatkozó adatokat a teljes népesség kontextusában, más nemzetiségeket érintve elemzi.
A dolgozat két egységre tagolódik: az első rész a 2011-es népszámlálási eredményeket, illetve az egyes nemzetiségek 2002-2011 közötti változását elemzi. Fő célja a magyarok számbeli és aránybeli változásának bemutatása regionális, településtípus, illetve etnikai szerkezet szerinti bontásban. A szerzők arra a kérdésre keresik a választ, hogy melyek azok a kontextuális tényezők, amelyek a számbeli, illetve aránybeli evolúciót meghatározzák, anélkül, hogy az egyes demográfiai folyamatokat elemeznék.
A második rész a szorosabban vett demográfiai elemzést tartalmazza. A szerzők a tanulmány bevezetőjében hangsúlyozzák: a népszámlálási eredmények nem tekinthetők abszolút mértékben objektív és megkérdőjelezhetetlen mérésnek, főleg az etnikai identitások tekintetében, azonban értelmetlennek tartják azt a megközelítést, hogy az objektivitás hiánya miatt nem érdemes a népszámlálási adatsorokkal foglalkozni. Egyrészt a demográfiai folyamatokra az így nyert adatokon keresztül egyedülálló rálátás nyílik, másrészt a Románián belüli etnokulturális különbségeket, illetve a magyar közösséget az elkövetkezendő évtizedben e számsorok alapján fogjuk reprezentálni – fogalmaznak a szerzők.
A tanulmány első részéből összeállított prezentációt Barna Gergő mutatta be. A szociológus többek közt a népesség megyék, régiók, településtípusok szerinti változásáról, a Romániában élő nemzetiségek számáról és arányairól, az erdélyi magyar népesség számának és arányainak változásáról, a magyar népesség belső arányairól beszélt. A prezentáció második, a népesedési folyamatokról szóló részében Kiss Tamás a természetes népmozgalmi folyamatokról, az integrációs asszimilációról, a nemzetiségváltásról – sváb-magyar, roma-magyar és román-magyar reláció – és a migrációról beszélt.
Az erdélyi magyar népesség csökkenését elsősorban a migrációs veszteség okozta – mondták el a szerzők. Az 1992-2002 közötti periódushoz viszonyítva nagyobb arányú volt a magyarok elvándorlása (az évi átlagos 6,6 ezrelékkel szemben 8,5 ezrelékes), bár így is alatta maradt a románságot, illetve az ország teljes népességét jellemző értéknek.
A migrációs veszteség elsősorban a szórványterületeken növekedett, ott elsősorban a Nyugat-Európa fele való elvándorlás volt jellemző. Ugyanakkor a korábbi időszakhoz képest a Magyarországra vándorlók száma sem csökkent, a 111 ezres migrációs veszteség 60-75%-a a szomszédos országba vándorolt.
Az elemzés kimutatta, hogy a természetes népmozgalmi folyamatok továbbra is kedvezőtlenebb eredményre vezettek a magyar közösség esetében, mint országosan, annak ellenére, hogy a termékenység és a születéskor várható élettartam a magyarok esetében is eléri az országos átlagot. Az adatok szerint a tendencia minden valószínűség szerint folytatódni fog, miután a nagymértékű elvándorlás a többségi románság korstruktúrájának a gyors romlásához fog vezetni.
Egy másik tényező, ami kedvezőtlenebbül alakult, mint 2002-ben, az a nemzetiségváltási mérleg. Egyrészt megnőtt a nemzetiségükről nem nyilatkozók száma, akik közül 4600 főre tehető a korábban magukat magyarnak vallók száma. Másrészt a magyarság a roma-magyar viszonylatban is veszteségeket könyvelhetett el, olyan körülmények között, hogy országosan 1966 óta először nem volt cigány disszimiláció. A szerzők az 1992-2002-es időszakkal szemben a román-magyar relációban is nemzetiségváltást feltételeztek, ez a feltevés azonban a legkevésbé volt adatolható. Azt állítják, hogy elsősorban a nagyvárosi magyar szórványközösségek a vártnál gyorsabb felszámolódása mögött a nemzetiségváltási folyamatok is állhatnak. A bemutató végén Kiss Tamás tanulságokat fogalmazott meg a politika számára is. Kijelentette, hogy a szórvány demográfiai eróziója végletesen felgyorsult, és ez a magyar intézményrendszer fenntarthatóságát is megkérdőjelezi. Úgy vélte, számításba kell venni, hogy a magyar oktatás a rendezett kivonulás eszköze lehet ezeken a területeken.
A tanulmány kiemeli azokat a regionális különbségeket, amelyek minden egyes demográfiai folyamat esetében megmutatkoznak a tömb-, illetve a szórványterületek között. Székelyföldön, és kismértékben a Partiumban, a kedvezőbb korstruktúra miatt a természetes népmozgalmi egyenleg is kedvezőbb, mint a szórványterületeken. Ugyanakkor az itt élő magyar közösségek nem, vagy csak kismértékben kapcsolódtak be a Nyugat-Európa fele mutató migrációba. Ez azt eredményezte, hogy a partiumi és a székelyföldi magyarok számbeli csökkenése az országos értéknél is jelentősen alacsonyabb volt. A szórványterületeknek a vártnál gyorsabb felszámolása azt is magával vonja, hogy az erdélyi magyar közösségen belül a tömbterületek súlya elkerülhetetlenül felértékelődik.
Marosvásárhely és Kolozsvár magyar lakossága csökkenésének okai
A tanulmányban külön fejezetet szenteltek Marosvásárhely és Kolozsvár népszámlálási eredményeinek. E szerint a teljes népesség Kolozsváron 2,8%-kal, míg Marosvásárhelyen 14,8%-kal csökkent. A magyarok arányvesztése Kolozsváron számottevő, Marosvásárhelyen viszonylag enyhe volt. A két város magyarságának számbeli és aránybeli csökkenésének a legfontosabb oka a természetes népmozgalmi veszteség, illetve a kedvezőtlen kiinduló korfa. Ebbe beleértendő az a veszteség is, amelyet a vegyes házasságokon belüli kiegyenlítetlen etnikai szocializáció okozott. Kolozsváron 25-30, míg Marosvásárhelyen 8-12%-ra tehető azon magyar fiatalok aránya, akik román nemzetiségű házastársat választanak maguknak. A migrációs folyamatok ugyancsak hozzájárultak a magyarok számának csökkenéséhez. Marosvásárhelyen, ahol mind a peremközségekbe, mind a máshová költözők között felülreprezentáltak voltak a románok, a románok elvándorlása, elköltözése azt eredményezte, hogy a magyarok arányvesztése mérséklődött. Kolozsváron a migráció fokozta az arányvesztést, és egy specifikus tényezőt, a nemzetiségükről nem nyilatkozók magas arányát is figyelembe kell venni a város esetén. Transindex.ro

Könyvünnep Kolozsváron is
Megkezdődött tegnap a négynapos, második alkalommal megszervezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a magyarajkú könyvbarátoknak szánt rendezvénysorozat. A Romániai Magyar Könyves Céh és az RMDSZ Főtitkársága jóvoltából megszervezett rendezvény első napján már könyvbemutatókra lehetett beülni, a Mátyás szülőháza melletti színpadon fellépett a Bogáncs néptánccsoport, a Harmadik zenekar kíséretében, délután hét órától pedig Balázs Fecó és a Korál zenélt.
Az érdeklődőket színes vásár fogadta, magyarországi és erdélyi kiadók egyaránt kitették portékájukat, mégpedig igen komoly kedvezményekkel, amelyekre a közönségnek a hétvége folyamán vadásznia kell majd: a nap egy-egy órájában jelentős árleszállításokkal lehet vásárolni. Délután Könczey Elemér Könyv, grafika, könyvművészet Erdélyben (1919–2011) kötetét mutatták be, azt a munkát, amely a Szép Magyar Könyv 2012-es versenyén kitüntetést kapott.
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadott köteteiről délután négytől számoltak be. Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja azt hangsúlyozta, hogy a magyar, de általában a nemzeti kisebbségekkel „baj van”, romániai, európai szinten egyaránt, és ezen nem igazán sikerül túllépni. Ez mindig akadályozta a szakembereket abban, hogy megtudják, mit is lehetne, és mit is kellene tenni a helyzet javítása érdekében, így szükség volt külföldi, más nézőpontok szerint működő intézetek munkatársait segítségül hívni. Könyveket ezért is érdemes kiadni ebben a témakörben, mondta Tonk, hiszen így könnyen megismerhetőek a különböző kisebbségi problémák.
Markó Béla legújabb, Boldog Sziszüphosz című haiku-kötetét délután öt órakor mutatta be, Demény Péter moderálásával. Markó a haiku eredetét bontotta ki, véleménye szerint ez a háromsoros, japán eredetű versforma a keletiek különbözőségére világít rá: míg az európai a kozmoszban találja meg a teljességet, a keleti népek a természetben; míg az európai ember terjeszkedik, a japán költő a megszabott térben keresgél. Éppen ezt a szűkös keretet kedveli a haikuban, mondta, ahogyan a szonettben is a pontosan megadott szabályoknak megfelelést tartja kihívásnak.
A rendezvénysorozat hivatalos megnyitója délután hat órakor zajlott le. H. Szabó Gyula, a Romániai Könyves Céh alelnöke elmondta, reméli, hogy a könyvünnepet egykor megálmodóknak tetszik az, amit tavaly és idén is sikerült megszervezniük.
Elkezdődött a 83. Ünnepi Könyvhét a Vörösmarty téren
Ferdinandy György író nyitotta meg a 83. Ünnepi Könyvhetet és a 11. Gyermekkönyvnapokat tegnap délután a budapesti Vörösmarty téren. A hétfőig tartó könyvünnepen 98 kiadó összesen 333 újdonságával találkozhatnak az olvasók. A seregszemlén a fővárosban 250 hazai és határon túli könyves cég mintegy 150 pavilonban mutatja be kiadványait. Mint azt Zentai Péter László, a szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója elmondta, a rendezvényhez mintegy 80 vidéki település csatlakozott az idén. Ferdinandy György megnyitó beszédében kiemelte: a nyugati magyar irodalom nem néhány emigrációba kényszerült író „magánügye”, hiszen a kivándorolt alkotók életműve – terjedelmüket tekintve – egy kisebb latin-amerikai ország irodalmához mérhető. Mint fogalmazott, a könyvhetet egyik évben egy hazai, a következőben egy határon túli magyar író nyitja meg, ő pedig a magyar irodalom „ötödik sípja”, az úgynevezett nyugati magyar irodalom nevében mondhat beszédet.
Kustán Magyari Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Gazdag könyvkiadás a Kolozsvár Társaságnál
A Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) tevékenységét és kiadványait ismertette szombaton délután Jakab Zsolt a társaság elnöke az Ünnepi Könyvhét keretében. A Kolozsvár Társaság székhelyén sorra került rendezvényen az idén márciusban megválasztott elnöktől megtudhattuk, hogy az általa képviselt társaság 1990-ben alakult és a néprajzzal foglalkozó szakembereket, valamint a népművelő értelmiségieket tömöríti. – A társaság elsősorban az érdekképviseletet és oktatástámogatást vállalta magára, és a kezdetektől működő kiadó is ezt hivatott szolgálni – beszélt a célokról az elnök. Hozzátette: a kiadó olyan kurzusokat jelentet meg, amelyek publikálására az egyetemnek nincs lehetősége.
– A kiadó első sorozata az Értesítő, amely a kezdetekkor inkább híreket, konferenciákról szóló beszámolókat közölt – tudtuk meg Jakab Zsolttól, aki ezt követően a KJNT évkönyvét is bemutatta, mint állandó kiadványt. A néprajzi tematikájú konferenciák szervezése, anyagainak publikálása mellett az erdélyi magyar folklór adatbázisát is megjelenteti a társaság kiadója a Kriza Könyvtár sorozatban. – A legnagyobb példányszámú kiadványunk a Kriza Könyvtár, amelynek formája mára már sokkal letisztultabb, mint a kezdetekkor – mondta az elnök hozzátéve, hogy a sorozat legújabb kötete Szőcs Levente szociológus doktori disszertációját tartalmazza. – A Lenyomatok sorozat a konferenciák anyagát, a Kriza jegyzetek sorozat pedig néprajzos egyetemi tanárok kurzusait tartalmazza – sorolta az elnök.
Jakab Zsolt beszélt a zabolai Csángó Néprajzi Múzeummal való együttműködésről, amelynek szintén több publikációt köszönhetnek, és megemlítette az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel és a Kisebbségkutató Intézettel való közös eredményes munkát is. – Az elmúlt 22 évben 100–150 szerző kötetét publikáltuk, 600–700-ra tehető a megjelent tanulmányok, monográfiák száma – összegzett a társaság elnöke.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)

„Csökkenés nincs, de veszteségek vannak”
KONFERENCIA A ROMÁNIAI VÁLASZTÁSOKRÓL
Budapesti tudósítónktól
Kormányváltás, helyhatósági választások Romániában címmel tartott tegnap konferenciát a Nemzetpolitikai Kutatóintézet a Magyar Külügyi Intézettel karöltve Budapesten, a Magyarság Házában, ahol szakértők igyekeztek elemezni a minapi voksolás részeredményeit, különös tekintettel a romániai magyar pártok eredményére, illetve Magyarország és Románia jövőbeni kapcsolatainak alakulására.
Az elemzés a dolgunk, nem az értékelés – hangsúlyozta köszöntőjében Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője, s a konferencia felszólalói tartották is magukat ehhez az elvhez. Pászkán Zsolt politikai elemző a helyhatósági választások romániai kontextusáról szólva elmondta: nagyjából az szűrhető le az előzetes részeredményekből, hogy minden érintett párt örül, de senki sem örül igazán. „A hatalom elleni gyűlöletszavazást tapasztalhattuk meg, s nem kimondottan egy bizonyos párt elleni voksolást. A megmérettetésen indulatok döntöttek; s ez a hangulat várhatóan a novemberi parlamenti választásokig is megmarad” – emelte ki Pászkán Zsolt, aki szerint éppen a minapi voksolás tette ismét többesélyessé az őszi parlamenti megmérettetést, hiszen az emberek indulatának célpontja ma már nemcsak a közelmúltban megbuktatott kormány, hanem a most kormányzó szociálliberális szövetség is. A magyar pártok szerepléséről a politikai elemző elmondta: amikor a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt versenybe szállt, azzal érvelt, hogy a Romániai Magyar Demokratikus Közösség több százezer magyar szavazót nem képes megszólítani, de az eredményekből úgy tűnik, ezek a szavazatok továbbra sem „kerültek elő”. A parlamenti választás várható eredményei kapcsán elmondta: az RMDSZ-nek valószínűleg ismét lesz 29-30 képviselője a bukaresti parlamentben, de súlyuk „drámaian elhanyagolható” lesz, éppen ezért egyik román párt sem fog figyelni a kampányban a „magyar kártya kijátszásának kockázataira”, tehát elképzelhető, hogy a román pártok megpróbálnak rájátszani a magyarellenességre.
Székely István Gergő, a Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató munkatársa az önkormányzati választások részeredményeit prezentálva elmondta: a korábbi időszakban folyamatosan csökkent a választási részvétel, de ez a tendencia a júniusi voksoláskor megfordult, mert az emberek ráébredtek, hogy a valós hatalom egyre inkább a megyékben, s nem a parlamentben van. Meglátása szerint az RMDSZ számára siker lett volna, ha szinten tudja tartani, vagy növelni tudja polgármesterei, önkormányzati képviselői számát, s ezt el is érte, mi több, talán még meg is haladja a végleges eredmények ismeretében. „Csökkenés nincs, de veszteségek vannak” – emelte ki, mondván, fontos megyeszékhelyeket és megyei közgyűlési vezetői posztokat veszített a legnagyobb magyar párt. Korábbi választási eredményekre hivatkozva elmondta: a magyarok mintegy 15–20 százalékát kapta korábban az RMDSZ ellenzéke, s most is ennyire lehetett számítani, csakhogy ezek a voksok két ellenzéki párt között oszlottak meg. „Az MPP az erősebb, az EMNP a gyengébb, de a különbségek kicsik” – tette hozzá az elemző, aki szerint jelenleg semmi sem bizonyítja, hogy a magyar szavazók tömegesen voksoltak volna román jelöltekre a helyi tanácsnokok megválasztásakor, viszont a polgármesteri megmérettetések során tapasztalható volt bizonyos fokú átszavazás.
Illyés Gergő, a Nemzetpolitikai Intézet munkatársa az eredmények területi megoszlását elemezve rámutatott: a magyar pártok között igazi versenyhelyzet csak a Székelyföldön volt, Erdély más részein nem érvényesült ez a tendencia.
Zákonyi Botond, a Magyar Külügyi Intézet vezetője Magyarország és Románia kapcsolatairól szólva elmondta: úgy tűnik, a kormányváltás véget vetett az utóbbi időkben tapasztalt „mézes éveknek”. Meglátása szerint a „felpörgetett magyarellenesség” a kampány része volt, s várhatóan ez a hangulat kitart a parlamenti választásokig is. Ugyanakkor figyelmeztetett: uniós szinten Magyarországnak és Romániának vannak közös érdekei, s kár lenne, ha a közös célok érvényesítése „elúszna a kölcsönös adok-kapokban”. Megemlítette, hogy Románia schengeni csatlakozása szempontjából Bukarestnek fontos Budapest álláspontja, de arra is oda kellene figyelnie a magyar félnek, hogy mit tud felkínálni Romániának a kölcsönös együttműködés kialakítása érdekében. Magyar Szó (Újvidék)

Könyves Kolozsváros
Az idén második alkalommal, június 7–10. között zajlott a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, az RMDSZ Főtitkársága és a Romániai Magyar Könyves Céh szervezésében. Utóbbi alelnöke, H. Szabó Gyula felhívta a figyelmet arra, hogy 1929 májusában tartották az első ilyen jellegű találkozót, és annak ötletgazdái is remélhetően elégedettek volnának az idei könyvhéttel.
Minden okuk meglett volna rá már csak a vásárt szemrevételezve is. A határon inneni és túli kiadók és terjesztők garmadája várta az érdeklődőket színes kínálattal. Rengeteg helytörténeti, erdélyi és romániai magyar vonatkozású kiadvány jelent meg az elmúlt időszakban, ezektől roskadoztak a standok, de irodalmi, filozófiai műveket, a gyermekeknek szánt, gyönyörűen kivitelezett kiadványokat is lehetett találni.
A néhai szervezőknek nem lett volna panaszuk a színpadon zajló előadásokra sem: a kolozsvári iskolák tánccsoportjai egymásnak adták át a helyet, bábjátékot, versek előadását építették a programba, Berecz András mesemondó szórakoztatta az összes jelenlevő korosztályt. A közösségi versmondás Kányádi Sándor alkotása köré épült, a Kaláka együttes fellépése mellett a költő Mátyás-napi vásár, Fekete-piros és Faragott versike című írásait szavalták az egybegyűltek.
Míg a színpadon az időjárás szeszélyeitől fenyegetve zajlottak az előadások, a könyvhetet támogató szervezetek segítségével, gyakran párhuzamosan több helyszínen is, könyvbemutatókat tartottak: harminchat ilyen jellegű beszélgetést, tizenkét helyszín bevonásával.
Nehéz feladat a bemutatók közül válogatni, hiszen olyan kiadványok kerültek közönség elé, mint Markó Béla Boldog Sziszüphosz című haiku-kötete, a Rekonstrukció Alapítvány 2012-es, első Kincses Kolozsvár Kalendáriuma vagy két erdélyi humorista, Felméri Péter A három ufó és Tóth Szabolcs Nem semmi című könyvei. Felsorakoztatták a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadványait is, amelyek többek között a külföldi szakembereknek kínálnak információkat, a Székelyföld szerkesztői pedig azt az érdekes sorozatot mutatták be, amely egyfajta önértékelést, önvizsgálatot kíván elősegíteni a székelység körében. Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkész a Rediviva chartophylax Igeniensis című, Az erdély-hegyaljai Magyarigen református közösségének története alcímű kötetét ismertette, a magyarigeni kisebbségi élet nehézségeiről, valamint a háromszáz évvel ezelőtt született Bod Péter örökségéről szólva.
Az ötvenöt éves Napsugár és a húsz esztendős kolozsvári Polis Könyvkiadó közös rendezvényén, Veress Zoltán Füvek, fák, csillagok című gyermekverskötete kapcsán elhangzott, a derűs könyv forgatása a természet megismerésére, szeretetére neveli kis olvasóit, és hogy minél több olvasóhoz eljusson, a szerző, honoráriumát felajánlva, hatvan óvodát gazdagított vele.
A nemrég elhunyt Fodor Sándor író emlékét idézték fel a Katolikus Nőszövetség épületében. Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok főszerkesztője elmondta, a gyermekek kedvenceként számon tartott író élete ötvenöt évét adta a Napsugárnak, nyugdíjba vonulása után is támogatva őket. Az RMDSZ Főtitkársága idén is megtartotta könyvadományozási akcióját, így a rendezvényre látogatók közel 300 könyvet ajándékoztak a szórványbeli magyar iskolák diákjai számára.
Kustán Magyari Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elektronikus adatbázis a kisebbségekre vonatkozó törvényekről
Elektronikus adatbázisban foglalta össze a romániai Kisebbségkutató Intézet azokat a romániai törvényeket, amelyek az ország nemzeti kisebbségeire vonatkoznak.
Az adatbázis több mint ötszáz jogszabályt tartalmaz. A MinLex nevű adatbázisban témakörök és kulcsszavak szerint lehet keresni – írta szerdán a Transindex internetes portál.
Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke szerint korábban is készültek már hasonló jogszabálygyűjtemények, de nyomtatott formában. Ez viszont olyan elektronikus adatbázis, amely rendszeresen frissül, és interneten bárki elérheti. Elsősorban a jogalkalmazóknak, például az önkormányzatoknak szánják, de kisebbségi ügyekkel foglalkozó újságírók és civil szervezetek jogi tanácsadói számára is hasznos lehet – tette hozzá.
Markó Attila államtitkár, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke beszámolt arról, hogy az Európa Tanács júniusban tette közzé a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája előírásainak romániai alkalmazásáról szóló jelentését, amelyben javasolták egyebek között a 20 százalékos kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentését.
Markó Attila szerint Románia jól áll a kisebbségi jogokkal kapcsolatos törvényi kerettel, a legnagyobb problémát a jogszabályok alkalmazása jelenti. Ez az adatbázis éppen a törvényalkalmazás szempontjából lehet hasznos, hiszen a döntéshozók már nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismernek egy-egy előírást – magyarázta az államtitkár.
MTI. Erdély.ma

Erdélyi szakértő: a magyarországi pártbejegyzés egyelőre csak retorikai fordulat az RMDSZ-ben
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) retorikájában bekövetkezett fordulatként értelmezte a határon túliak pártjának magyarországi bejegyzésére vonatkozó megnyilatkozásokat Székely István Gergő kolozsvári politológus, a romániai Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Székely István Gergő az MTI-nek elmondta, hogy mindenképpen a kontextus figyelembe vételével kell értelmezni a határon túli párt magyarországi bejegyzésére vonatkozó felvetéseket. A politológus fontosnak tartotta, hogy a felvetés az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) választási eredményeket értékelő ülésén hangzott el. Megjegyezte, a romániai júniusi helyhatósági választásokon az RMDSZ-nek a jó eredményei ellenére néhány fontos veszteséget is el kellett könyvelnie: elvesztette a Maros megyei és a Szatmár megyei önkormányzat elnöki tisztségét, valamint a szatmárnémeti polgármesteri és a nagyváradi alpolgármesteri tisztségét.
Székely István-Gergő szerint az RMDSZ-en belül van egy olyan vélekedés, hogy a Fidesz háttértámogatásával elindult két kis párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hozzájárult eme veszteségekhez. Szerinte az a nézet is elterjedt az RMDSZ-en belül, hogy a nagyobb arányú román részvétel részben a Nyirő-ügy által felfokozott nacionalista hangulatnak tulajdonítható.
Székely István Gergő megemlítette, mindenképpen retorikai fordulatot jelent, hogy az RMDSZ - amely korábban védekező hangnemben viszonyult az ellenzékének juttatott Fidesz-támogatáshoz - most egy offenzív retorikát vett elő. "Úgy érzékelem, hogy ez egy élesebb jelzés a Fidesz irányába, és nem egy szándéknyilatkozat. Azt üzeni: ha ti is bejöttetek a mi térfelünkre, mi is bemehetünk a tietekre!" - értelmezte az üzenetet a szakértő.
A politológus megjegyezte, míg Romániában rendkívül nehezen teljesíthető feltételekhez kötik a pártbejegyzést, Magyarországon ez nem ütközne akadályba. A határon túli párt választási részvételének azonban csak akkor lenne értelme, ha a párt országos listát állítana. Ennek a feltételei pedig nehezen lennének teljesíthetők. A Fidesz magyarországi versenytársainak a segítsége pedig nem lenne kívánatos az RMDSZ számára. "Az RMDSZ-nek nem érdeke, hogy rátolják a magyarországi baloldalra" - állapította meg az elemző, megjegyezvén, hogy az RMDSZ jobbközép politikai szervezetként határozza meg magát, tagja az Európai Néppártnak.
A politológus azt is megjegyezte, hogy az esetleges párt reprezentativitásához fontos lenne a felvidéki, délvidéki és kárpátaljai partner is. Megjegyezte, az RMDSZ jó kapcsolatot ápol a Vajdasági Magyarok Szövetségével (VMSZ), de mindeddig elutasította a párbeszédet a felvidéki Híd-Most párttal. Mindez nehézzé tenné egy olyan határon túli magyar párt bejegyzését, amelyet valamennyi leszakított területről támogatnának.
Egy határon túli párt magyarországi bejegyzését az RMDSZ kisparlamentjének tekintett SZKT vasárnapi ülésén több képviselő is felvetette. A felvetést helyeselte Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, de hozzátette, az RMDSZ-nek most az ősszel tartandó romániai parlamenti választásokkal kell foglalkoznia.
Gazda Árpád
MTI

Egy felmérés politikai tanulságai – Közélet és közérzet Erdélyben
A biztos szavazók túlnyomó többsége, több mint 72 százaléka az RMDSZ-re pecsételne. A másik két magyar politikai alakulat messze lemarad: Az Erdélyi Magyar Néppártra 5,1, a Magyar Polgári Pártra 3,2 százalék voksolna.
Érdekes adatokat tartalmaz a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Közélet és közérzet Erdélyben címmel készült friss felmérése, amely az erdélyi magyarok legfontosabb gondjait, legégetőbb problémáit vizsgálja, egyebek között választ keresve arra a kérdésre is, hogy miként értékeli ez a közösség a romániai, illetve a romániai magyar politikát, a hazai közéletet, miként vélekedik a diszkriminációról.
RMDSZ: a parlamentben a helye
A felmérés politikai kérdésekkel foglalkozó fejezete fontos tanulságokkal szolgál az RMDSZ számára is, főleg most, a választások évében. Így például kiderül, hogy a romániai magyarok több mint 84 százaléka fontosnak tartja az RMDSZ parlamenti jelenlétét. Mindössze 8,2 százalék vélekedik közömbösen erről, és 2,5 százalék álltja, hogy nem fontos a parlamenti képviselet.
A romániai magyarság közel 59 százaléka a magyar politikusok közül leginkább az RMDSZ elnökében, Kelemen Hunorban bízik meg. Őt követi, nem egészen 49 százalékkal Tőkés László. Érdekes módon a hazai politikában mindinkább elszigetelődő Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke még mindig a magyar lakosság 23 százalékának bizalmát élvezi, nem egészen 2 százalékkal előzve meg a negyedik helyre került Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnökét. Kelemen Hunor megbízhatóságára a megkérdezettek több mint 32 százaléka mondott nemet, Tőkés Lászlóban csaknem 50 százaléknak nincs bizalma, Szász Jenő és Toró T. Tibor esetében az elutasítás közel 48, illetve több mint 39 százalékos.
A legismertebb hazai magyar politikusok ranglistáját viszont Tőkés László vezeti 98,4 százalékkal, Kelemen Hunor 7,4 százalékkal marad le mögötte, több mint 20 százalékkal megelőzve a harmadik helyre kerülő Szász Jenőt. A negyedik hely itt is Toróé, 60,1 százalékkal.
Román politikusok: kevés a bizalom
Az országban uralkodó általános közhangulat, a válság természetszerűen befolyásolja a romániai magyarok véleményét is, amely nagyrészt elutasító a román politikusok esetében. Közülük Traian Băsescu a legismertebb, a megkérdezettek 97,3 százaléka hallott róla, ám mindössze 19,8 százalék bízik meg benne, 77,5 százalék pedig nem szavaz neki bizalmat. Ismertség tekintetében az államfőt Emil Boc miniszterelnök követi, csaknem 92 százalékkal, ám a megkérdezettek mindössze 17,2 százaléka bízik meg benne, közel háromnegyede elutasítja őt. Csaknem 82 százalékos ismertségi mutatójával a harmadik helyen áll a Nemzeti Liberális Párt elnöke, Crin Antonescu, így ő a legismertebb ellenzéki politikus, viszont a lakosság alig több, mint 13 százaléka szavaz nekik bizalmat, valamivel több, mint 61 százalék pedig nem. A Szociáldemokrata Párt elnökére, Victor Pontára alig 7,7 százalék mond igent és csaknem 70 százalék a részaránya azoknak, akik nem viseltetnek bizalommal iránta.
Bár a korábbi közvélemény-kutatásokból egyértelműen kitűnik, hogy a lakosság legnagyobb része kiábrándult a hazai politikából, a politikai osztályból, a választásokon mégis viszonylag sokan járulnának az urnákhoz. A mintacsoport több mint 57 százaléka állította, hogy biztosan, 20 százaléka pedig valószínűnek mondta, hogy elmegy voksolni. Azok részaránya, akik valószínűleg távol maradnak, csupán 7 százalékos, ennél viszont többen – közel 13 százalék – szögezték le, hogy egészen biztosan nem mennek szavazni.
Az egységpolitika igazolása
A biztos szavazók túlnyomó többsége, több mint 72 százaléka az RMDSZ-re pecsételne. A másik két magyar politikai alakulat, valamint a román pártok messze elmaradnak ettől a részaránytól. Az Erdélyi Magyar Néppárt 5,1 a Magyar Polgári Pártra 3,2 százalék voksolna. Érdekesen alakultak az RMDSZ kormányzati tevékenységével való elégedettséget jelző mutatók az utóbbi két esztendőben. A teljesen megelégedettek részaránya 2010-ben 2,8 százalékos volt, tavalyra viszont 2,4 százalékra csökkent. A magyar közösség 48,7 százaléka inkább elégedett, mint elégedetlen az RMDSZ kormányzási teljesítményével, ez jelentős emelkedést jelent a 2010. évi 32,6 százalékhoz képest. A 2010. évi 37,5 százalékról tavaly 33 százalékra esett vissza azoknak a részaránya, akik inkább elégedetlennek, mint elégedettnek mondták magukat az RMDSZ kormányzási felelősségvállalásával, aminthogy 12 százalékról 7,8 százalékra csökkent azoké is, akik nagyon elégedetlenek vele. 15 százalékos azok aránya, akik nem tudtak, és 81 százalékos azoké, akik nem akartak válaszolni a kérdésre.
Az RMDSZ egységre törekvő politikáját igazolja a felmérésnek az a fejezetrésze, amely a politikai egység, illetve pluralizmus kérdéskörét vizsgálja. A megkérdezettek csaknem 70 százaléka véli úgy, hogy az erdélyi magyarságot egyetlen politikai szervezetnek kellene képviselnie, ennek ellenkezőjét csupán 19,4 százalék állítja. Az „egységpártiak” részaránya az utóbbi öt évben folyamatosan nőtt, 2006-ban még csak 50 százalékos volt.
Bogdán Tibor
Maszol.ro

Elektronikus jogtár a kisebbségnek
Önkormányzatban dolgozóktól oktatókon át érdeklődő állampolgárokig minden réteg számára kínálja a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet azt az elektronikus jogtárat, amelyet a hivatal honlapján lehet használni. A kategóriákra osztott, kulcsszavakkal is elérhető tartalmon több mint egy évet dolgoztak, a végeredményt sajtótájékoztatón mutatták be Kolozsváron.
Nincs többé szükség arra, hogy hivatalos közlönyök hosszas lapozgatásával leljük fel a kisebbségiként számunkra fontos előírásokat. A MinLex elnevezésű menüpont, amelyet a http://ispmn.gov.ro/page/minlex címen érhetünk el, olyan jogszabályokat tartalmaz – összesen 549-et –, amelyeket a rendszerváltás előtt hagytak jóvá, és még sokáig érvényben voltak, vagy a rendszerváltás után fogadtak el.
Okos, hatékony kereső A honlap böngészőinek dolgát megkönnyítendő számos keresési motort dolgoztak ki az intézmény munkatársai. Hogyha pontosan ismerjük a jogszabály számát és dátumát, akkor egyenesen eljutunk a kért szöveghez, de a dokumentum érvényessége szerint is kereshetünk, vagy akár típusa, területe alapján. Érdemes ezekről a lehetőségekről is szót ejteni, ugyanis jócskán megkönnyítik a dolgunkat: a jogszabály típusai között megtaláljuk az alkotmányt, a törvényeket, a kormányhatározatokat, a kormányrendeleteket, a sürgősségi kormányrendeleteket, a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményeket, az alkotmánybírósági döntéseket, valamint a miniszteri rendeleteket. A legkülönfélébb területek szerint is kereshetünk, az egészségügy/szociális szféra, gazdasági szféra, igazságszolgáltatás, intézményrendszer, kárpótlás, közigazgatás, kulturális és közélet, média, nemzetközi egyezmény, oktatás, politikai képviselet, romapolitikák, vallás területeit érintő kérdéseinkre könnyedén választ kaphatunk. További segítséget jelent az, hogy előre megadott kulcsszavakat is betápláltak a rendszerbe, a 205 pont között az albánoktól a zsidókig, az adatvédelemtől a visszaszolgáltatásig számtalan kifejezés közül választhatunk. A sajtótájékoztatón Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna projektkoordinátorok azt is elmondták, hogy a román nyelvű szövegek mellé, ha lehetséges volt, a magyar fordításokat is feltöltötték, s ezek az ország hivatalos nyelvén megjelenő dokumentumoknak mintegy felét teszik ki. Arra is figyeltek, hogy ha egy jogszabály csak részleteiben szól a kisebbségi kérdésekről, akkor külön feltüntessék a vonatkozó törvénycikkeket, azt azonban fontosnak tartották, hogy a teljes szövegkörnyezetet is megjelenítsék. Egyéb, a kisebbségiek számára fontos, de nem közvetlenül róluk szóló szövegeket szintén meg lehet találni a honlapon, így például a választási rendszert, a kárpótlási eljárásokat, a kisebbségvédelmi intézményeket rögzítő előírásokat. Az adatbázis a 2012. március 23-i állapotot tükrözi, de készítőinek terve az, hogy folyamatosan kövessék a változásokat, és az új, illetve módosított jogszabályokat mielőbb feltöltsék a honlapra.
Nincs többé kifogás Korábban már kiadtak egy ilyen jellegű gyűjteményt, az internetes változat azonban napra készen tartható, és mindenki számára könnyen elérhető – szögezte le a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, dr. Horváth István. Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője arról beszélt, hogy bár a kisebbségi nemzetek számára jól kidolgozott jogi háttér létezik Romániában, a törvények alkalmazásával gondok vannak. Erre is jó lehet a MinLex mint eszköz, hiszen alkalomadtán könnyen fellelhető a szükséges dokumentum, a jogalkalmazók nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerik az előírásokat.
Kustán Magyari Attila
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Nem lesz elég
Szeptember elsejére, az Igazság Napjára készülünk. Sepsiszentgyörgyre hívnak minden erdélyi magyart, hogy tüntessen ezen a napon a Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen, valamint az ellen, hogy Markó Attilát és társait börtönbe vessék. Vagyis erődemonstrációra készülünk.
Azt várjuk tőle, hogy a romániai magyarság egysége és összefogása megerősödjék, hogy nemzeti közösségünk az eddiginél cselekvőképesebbé váljék, s hogy a román többség észrevegye, nem packázhat velünk kénye-kedve szerint. Azt reméljük, hogy szeptember elsejei fellépésünkkel megállíthatunk egy rendkívül veszélyes folyamatot: a Mikó Kollégiummal elkezdődött visszaállamosítást.
Alighogy visszakaptunk 1100 egyházi ingatlant a több tízezerből, amit a román állam jogtalanul elvett tőlünk, máris elveszítettünk egyet a visszaadottak közül, s ha így megy tovább, elbúcsúzhatunk a többitől is. Körülbelül erről lenne szó. Csakhogy megoldható-e egyáltalán ez a helyzet egy erődemonstrációval?
A mi erődemonstrációnk erődemonstrációt provokálhat az ellenfél részéről is – és zavaros, választások előtti időszakban nem fogja kihagyni ezt a lehetőséget. Gondoljunk csak arra, hogy a Ponta-kormány első akciója az volt, hogy visszavonta a marosvásárhelyi OGYE magyar tanulmányi vonalával kapcsolatos kormányhatározatot.
Aztán a playboyként viselkedő román miniszterelnök kapva kapott a Nyírő hamvainak hazahozatalával kapcsolatos – kétbalkezes! – erődemonstrációnkon, hogy ismét üssön rajtunk és hogy újabb híveket szerezzen a szélsőséges román nacionalisták körében. Majd boldogan nyugtázta, hogy a romániai magyarság, néhány kivételtől eltekintve, nem vett részt a népszavazáson, amit Victor Ponta úgy értékelt, hogy mi egy külföldi politikus, a magyar miniszterelnök beintésére cselekszünk, vagyis nem vagyunk jó román hazafiak, s ezzel is pontokat szerzett a román nacionalisták körében.
Erődemonstrációink tehát jól jönnek a jelenlegi román hatalomnak, ezt máris elértük.
Ahhoz viszont, hogy a Mikó-ügyben és a Markó Attiláék ellen kétéves pereskedés után hozott igazságtalan ítélettel szemben eredményt érjünk el, ahhoz ennél több, mondhatnánk, egyéb kell.
Kisebbségi érdekvédelmi szervezetünk az eddiginél erősebb pozícióval kell hogy rendelkezzék mind a törvényhozásban, mind pedig a végrehajtó hatalomban ahhoz, hogy az ilyen fordulatokat megakadályozza s hogy az ilyen fordulatok lehetőségét kiküszöbölje. Mert a romániai törvények „átjárhatóságának", kiskapukkal teli voltának és a romániai végrehajtó hatalom, a román adminisztráció sajátosságainak köszönhetőek az ilyen fordulatok.
Ugyanis ott, ahol simán – vagyis a törvényes előírások áthágása nélkül – lebonyolítható Ponta és Antonescu kettős hatalomátvétele, ott bagatellnek számít egy Mikó-ügy. Amíg a törvényeink olyan lukacsosak, mint a svájci sajt, addig hiába demonstráljuk az erőnket, mert a hatalom bármikor bármit visszafordíthat, elvehet, odaadhat stb.
Ezen kellene elgondolkozni, és főleg ezen kellene változtatni.
Mert egy jogállamban – hol vagyunk mi attól! – az erődemonstráció határozottan káros egy törvényszéki ítélettel szemben, értelmetlen, ki van zárva. Aki ilyet tesz, a jogállamiságot sérti: az igazságszolgáltatás szabadságát, függetlenségét. Az igazságszolgáltatást, ha hibázott, a saját eszközeivel kell korrigálni. Vagyis a törvények javításával, finomításával, egyértelművé tételével, a törvényhozási eljárás megtisztításával és semmiképp sem utcai tüntetéssel.
Az utcai tüntetés legfeljebb arra jó, hogy felhívja a figyelmet a bajra, s hogy az orvoslást serkentse. Ezért készülök én is szeptember elsejére.
Ami pedig Markó Attilát és elítélt társait illeti: nem börtönbüntetést, hanem tiszteletet és kitüntetést érdemelnek. Markó Attila tizenöt éven át állhatatosan küzdött a kisebbségi jogok beviteléért a román jogrendbe.
Az ő közreműködésével jött létre számos olyan jogszabály, amely elősegíti a kisebbségi jogok érvényesítését, és számos olyan intézmény, amely biztosítja e jogok gyakorlását. Utóbbiak közül most csak kettőt említenék: a Diszkriminációellenes Országos Tanácsot és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet.
Markó Attila jelen volt a restitúciót elősegítő jogszabályok kidolgozásánál, és szerepet vállalt az említett közel 1100 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásában, hosszú ideig ő volt az egyedüli magyar tagja az ezzel foglalkozó bizottságnak. Emiatt kell most őt börtönbe vetni?
Reméljük, hogy ezt az ítélet meghozói sem gondolták komolyan. Mert ha igen, akkor nagyobb a baj, mint gondolhatnánk.
Zsehránszky István:

maszol.ro

Hogyan örökítette meg a múló időt a kolozsvári társadalom?
A kolozsvári emlékállítás múltjáról írt könyvet /Jakab Albert Zsolt: Emlékállítás és emlékezési gyakorlat. A kulturális emlékezet reprezentációi Kolozsváron, Kriza János Néprajzi Társaság, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Kolozsvár, 2012/ és egy másik, a kolozsvári emléktáblákat, emlékhelyeket felleltározó kötetet mutattak be a Kolozsvári Magyar Napokon.
Jakab Albert Zsolt, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a kolozsvári emlékállításról írt, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megvédett doktori disszertációját írta át, és adatta ki könyv formájában.
Az Ez a kő tétetett… Az emlékezet helyei Kolozsváron (1440–2012) című kötetben 768 kolozsvári emléktábla, emlékhely leírása, fényképe szerepel. A legrégebbi felirat 1440-ből származik, és a kolozsmonostori plébániatemplom napóráján emlékeztet Antonius apátra; a legújabbat Sinor Denis keletkutatónak állították 2012 júniusában.
Az adattár a történeti, a városban már nem fellelhető anyagot is felöleli. Megmutatja, hogy a kolozsvári társadalom milyennek látta és hogyan használta a múltját, hogyan fogta fel és örökítette meg a múló időt, azaz milyen helyei vannak az emlékezetnek.
Amint a szerző elmondta, a kötet a történészeknek, művészettörténészeknek, antropológusoknak helytörténeti forrásként hasznosítható, ugyanakkor olvasmányként is szolgálhat a város múltjával ismerkedni vágyók számára. Megemlítette, hogy csak a kolozsvári Bethlen-bástya, amelyben a könyvbemutatót tartották, hét emléktáblával, emlékhellyel szerepel a kötetben. A munkát méltató Keszeg Vilmos néprajzkutató elmondta, a könyvből kibontakozik, hogy „Kolozsváron hogyan statuálódik és alakul szociális cselekvéssé az emlékezés”.
Keszeg szerint a kötetekből az is kibontakozik, hogy Kolozsváron hogyan alakul ki az emlékezés (óhatatlanul) ünnepélyes beszédmódja. Mindkét kötetet a Kriza János Néprajzi Társaság és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet adta ki.
Krónika (Kolozsvár)

Konferencia kisebbségi jogokról
Kisebbségi képviselet és nyelvi jogok. Jogszabályok, tapasztalatok, tanulságok címmel szervez nemzetközi konferenciát Kolozsváron, október 11. és 14. között a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszéke, az Amszterdami Egyetem Európai Tanulmányok Tanszéke, valamint az Európai Politikiai Kutatóintézet (ECPR). A tudományos rendezvény a 2010. június 17. és 19. közötti Mineureg konferencia folytatása (Kisebbségpolitika a régiók Európájában).
Az idei konferencia két különálló, mégis egymáshoz szervesen kapcsolódó témát ölel fel: egyfelől a kisebbségi képviselet (politikai pártok, helyi, országos vagy európai parlamenti képviselet), másfelől a kisebbségvédelem és nyelvi jogok kérdéskörét. Az utóbbi a kisebbségi jogok megalapozása és gyakorlatba ültetése területén meghatározó szerepet játszó két szervezet, az EBESZ és az Európa Tanács dokumentumaival kapcsolatos jelenségeket vizsgálja. A bemutatásra kerülő esetek földrajzi szempontból hatalmas területet fednek le: EU-tagállamok, Balkán, Kaukázus, de Közép-Ázsia is.
A konferencia angol nyelven zajlik a kolozsvári Bocskai-házban. Az eseményen 35 előadó jelezte részvételét (Európában élő és tevékenykedő kutatók, szakemberek, szakértők, valamint egyetemi tanárok és diákok), akik közül sokan a konferencia előző kiadásán is jelen voltak előadóként. A bemutatások 5 panelben hangzanak el: Nyelvi jogok, nyelvi politikák, nyelvhasználat; Kisebbségi jogok – történelmi és nemzetközi jogi megközelítések; Autonómia és kisebbségi önkormányzatiság Európában; Választások, pártok és kisebbségi képviselet, Etnokulturális sokszínűség – kezelési technikák, percepciók, tapasztalatok. A konferencia részletei, valamintaz esemény programja a kv.sapientia.ro/hu/miremir linken tekinthető meg.
Szabadság (Kolozsvár)

Kisebbség és politika Kolozsváron
A politikai váltógazdaság áldozatai is lehetnek a kisebbségvédelmi rendszerek – többek közt ezeknek az esetlegességére világított rá a hétvégén Kolozsváron Kisebbségi képviselet és kisebbségi nyelvi jogok címmel megszervezett konferencia.
Arra is fény derült, hogy még mindig nem tekintik a különböző többségi elitek a demokratikus minimumnak egy jól működő kisebbségvédelmi rendszer megalkotását – értékelt kérdésünkre Horváth István, az eseményt társszervező Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója.
Hozzáfűzte: a létező kisebbségvédelmi rendszerek nagyon esetlegesek, konjunktúrafüggőek, ritkán fordul elő, hogy a politikai elitek konszenzussal döntenének. Kifejtette: a konferencia egyik legfontosabb hozadéka az volt, hogy kiderült, hányféleképpen alkalmazzák Európa-szerte azokat a nyelvi jogokat, amelyek a közös uniós szabályozás miatt formálisan nagyon egységesnek tűnnek. „Megismertük az utóbbi években történt változásokat: számos olyan országban, amely eddig kisebbségbarát politikát folytatott, az uniós csatlakozás után változtatott, más országokban újabb jogintézményeket próbálnak bevezetni a kisebbségek jobb képviseletére. A kisebbségpolitika nem állt meg az európai integrációval, hanem folyamatosan alakul, nem mindig a legjobb irányba, ezekről a változásokról elég részletes, megalapozott képet kaphattunk” – részletezte Horváth István.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek otthont adó Bocskai-ház Óváry Termében a konferencia szombati napján az európai nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete került terítékre. Carlos Flores Jubeiras, a Valenciai Egyetem tanára Választási rendszerek és nemzeti kisebbségek Közép- és Kelet Európában című előadásában elhangzott: a térség országainak magatartása a kommunista rezsimek bukása után teljesen eltérő volt.
Az olyan országokban, mint például Albánia, Bulgária, egyszerűen nem engedték, hogy etnikai alapon szerveződő pártokat be lehessen jegyezni, míg Lettország szigorú állampolgársági törvényével zárta ki a döntéshozatalból az orosz kisebbséget. Más országokban a választási küszöböt emelték akkorára, hogy ne tudjanak bejutni a törvényhozásba a kisebbségi szervezetek. A spanyol professzor a pozitív példák közt a 2012-es magyar választási törvényt említette, amely szavazatszámtól függetlenül lehetővé teszi a kisebbségek Országgyűlési képviseletét.
Lupşa Marius Matichescu, a temesvári egyetem tanára arról tartott előadást, hogyan próbáltak meg a román pártok úgy magyar szavazatokra szert tenni, hogy magyar jelölteket indítottak a masszívan magyarlakta területeken, meglehetősen kevés sikerrel. Elsősorban a PNL próbálkozott ilyesmivel. Matichescu rámutatott: ez elsősorban annak köszönhető, hogy a liberálisok szavazóbázisa a legtoleránsabb a magyarokkal szemben, őket a demokrata párt (PDL) követi, míg a szocialista (PSD) és Nagy-Románia Párt szavazói a legkevésbé bíznak a magyarokban a felmérések szerint.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Tranzit-projektek: könyv és DVD hamarosan
Már a nyomdában van, és a tervek szerint jövő hétre elkészül az Educaţia extraculiculară şi comunicare interculturală prin artă – Iskolán kívüli oktatás. Művészet és interkulturális kommunikáció című kétnyelvű kötet, a kolozsvári Tranzit Alapítvány új kiadványa, amely két, egymást kiegészítő programról nyújt ízelítőt az érdeklődőknek. A Tranzit Házban szerdán délután megtartott műhelytalálkozón Harbula Hajnalka kutató, az alapítvány munkatársa ismertette az EFES Kiadó gondozásában megjelenő könyv tartalmát, küldetését, valamint a programokkal kapcsolatos tudnivalókat.
Harbula Hajnalka kifejtette: a Tranzit Alapítvány idén nyáron tizedik alkalommal szervezte meg művészeti alkotótáborát, amelyben évente harminc gyerek (tíz magyar, tíz román és tíz cigány) vesz részt, a különböző foglalkozásokat pedig pedagógusok és művészek vezetik. Az iskolán kívüli oktatással kapcsolatban felmerülő kérdéskörök mélyrehatóbb tanulmányozása, valamint az animátorok szakmai fejlődése érdekében két évvel ezelőtt szerveztek először interkulturális animátori képzést, ebben az évben, augusztus 28-a és szeptember 1-je között pedig másodszor is, partnerségben a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel. Művészek, kulturális menedzserek, tanítók, tanárok, iskolai mediátorok stb. jelentkezését várták, akik a felnőttképző program befejezése után a táborban alkalmazhatták a tanultakat.
Mint kiderült, az Iskolán kívüli oktatás. Művészet és interkulturális kommunikáció kötet három részből áll: a felnőttképzés előadásainak szövegei (Simona Bernat, Sergiu Tamas, Fosztó László, Kozák Gyula stb. írásai) mellett a résztvevők (Anamaria Iobagel, Jobb Boróka, Molnár Anna stb.) bemutatkozóit, a programmal kapcsolatos véleményüket tartalmazza, a harmadik nagy fejezet pedig a gyerektábor tíz évét tárja az olvasók elé.
Az est folyamán az Art in TRANZIT című projektről (Dance in Tranzit, Urban space in Tranzit) Miklós Szilárd, az alapítvány másik munkatársa számolt be. Megtudtuk: nemsokára megjelenik az alapítvány 1997. és 2007. közötti tevékenységeit bemutató dvdis, amely – a www.tranzithouse.ro honlapon is szereplő – események (kiállítások, workshopok, találkozók stb.) részletes, információkkal, fényképekkel és videókkal kiegészített leírásait adja közre.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Felértékelődő Székelyföld
Tegnap a sepsiszentgyörgyi városházán mutatták be azt a nemzetközi projektet, mely a demográfiai folyamatok, a migráció vizsgálata révén próbál szakmai hátteret nyújtani a hosszú távú közpolitikák megalkotására – közérthetőbben: eme folyamatok elemzésével olyan előrevetítéseket alkotnak, melyekből kiderül, hogy például harminc év múlva hány bölcsődei helyre lesz szüksége Sepsiszentgyörgynek. És ami talán ennél is nagyobb haszon az erdélyi magyarság számára: olyan stratégiák kidolgozásához szolgáltat támpontokat, melyek révén megállítható a népességfogyatkozás.
A programban 11 ország 28 intézménye vesz részt, irányítását a Magyar Központi Statisztikai Hivatal végzi, romániai partner a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI), Hargita Megye Tanácsa és Sepsiszentgyörgy önkormányzata, összköltségvetése három és egynegyed millió euró, kivitelezésére pedig harminc hónap áll rendelkezésre – ismertette a számadatokat Buja Gergely szociológus, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat projektvezetője. Horváth István, az NKI elnöke a hivatalos nevén A migráció és a migrációs hatások kezelése Délkelet-Európában (rövidítése SEEMIG) projekt megszületésének körülményeit ismertette, Markó Attila államtitkár az NKI egykori létrehozatalának szükségességéről beszélt. Antal Árpád polgármester – távolabbról közelítve a témához – kiemelte, a gazdasági válság nemcsak gondot, de lehetőséget is jelenthet, ebben a versenyben, aki jobban megalapozza tevékenységét, jobban tud előzni, mert amikor dübörög a gazdaság, a nagyvárosok elhúznak: a demográfiai folyamatokat figyelembe véve, ha okos közpolitikát építünk e kisvárosra, akár Brassót is meg tudjuk előzni válság idején – mondta. A politikum, a gazdasági vezetők, választott tisztségviselők állandóan pillanatképeket készítenek a társadalomról, de a folyamatok ismerete nélkül ezek mit sem érnek, ugyanakkor különféle programokkal befolyásolni is lehet e folyamatokat – tette hozzá. A SEEMIG-projekt konkrét hozadékaként egy székelyföldi statisztikai intézet létrehozását nevesítette, mely évente követné Székelyföld demográfiai helyzetét, megvilágítaná azokat a folyamatokat, melyek a gazdasági tervezéshez fontosak. Kiss Tamás demográfus, az NKI kutatója a demográfiai és migrációs folyamatok erdélyi és romániai összehasonlítása révén kimutatta Székelyföld felértékelődő szerepét a magyarság számára. Példaként említette, míg 1992-ben a romániai magyarság 33 százaléka élt Székelyföldön, a 2012-es népszámlálás adatai szerint ez az arány 38 százalékos. A tömbmagyarság ugyanakkor lehetővé teszi regionális szinten a magyar közpolitika kialakítását, olyan programok kidolgozását, melyek a magyar közösség reprodukciójának szolgálatába állíthatóak, és ismertette a különböző politikai szereplők (önkormányzat, kormány) mozgásterét a népesedés- és migrációpolitikában. A projekt hasznát – az említett székelyföldi statisztikai adatszolgáltatás mellett – a népesség-előreszámítás kérdésének kezelésében, illetve a közpolitikák alakításában látja. A júniusban indított projekt az előtanulmányok elkészítésével folytatódik, konkrét cselekvési terveket jövő őszre dolgoznak ki.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Terjed Erdélyben az „Igen, tessék”
Örvendetesen terjed Erdélyben az „Igen, tessék” mozgalom, amelynek lényege, hogy kereskedelmi és különböző szolgáltató létesítményekben az alkalmazottak kitűzővel jelzik, hogy magyarul is lehet hozzájuk fordulni – nyilatkozta Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) elnöke, a mozgalom kezdeményezője.
Horváth István a kezdeményezést egy nemzetközi szemináriumon is bemutatta Brüsszelben, amelyet a finnországi svédek 1908-ban alapított kulturális alapítványa, a Svenska kulturfonden szervezett a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségeiről. A szakember elmondta, a mozgalomhoz immár négyszáz cég csatlakozott.
A mozgalom terjesztői olyan felmérésekre hivatkoznak, amelyek alátámasztják a kezdeményezés létjogosultságát. Így például az olyan településeken, ahol a magyarok aránya az össznépesség 50 százalékánál kisebb, a magyarok egyharmadával előfordult: bár tudta, hogy az elárusító magyar, mégis románul beszélt vele. Az anyanyelvhasználat ilyen belső, alkalmasint pszichés gátjait is oldani képes ez az egészen egyszerű módszer, a kitűző használata.
A brüsszeli szeminárium meghívottja volt a Nobel-békedíjas Martti Ahtisaari volt finn államfő is. Ő élesen bírálta a szemléletet, hogy amíg egy ország EU-tagságra pályázik, eleget kell tennie a kisebbségvédelmi elvárásoknak, a csatlakozás után azonban akár meg is feledkezhet mindenről. Ahtisaari szerint jó lenne, ha az Európa Tanács mind a 47 tagállamára kiterjedően átfogó értékelési rendszert honosítanának meg, áttekintve, hogy mennyire valósulnak meg az úgynevezett „jó kormányzás” követelményei. Egy ilyen objektív „eredménytábla” összeállítása a kormányoktól nem, sokkal inkább a civil szervezetektől várható – mondta.
Szabadság (Kolozsvár)

Terjed Erdélyben az "Igen, tessék"
Örvendetesen terjed Erdélyben az "Igen, tessék" mozgalom, amelynek lényege, hogy kereskedelmi és különböző szolgáltató létesítményekben az alkalmazottak kitűzővel jelzik, magyarul is lehet hozzájuk fordulni – mondta kedden az MTI-nek Horváth István, a romániai nemzeti kisebbségekkel foglalkozó kutatóintézet (ISPMN) elnöke, a mozgalom kezdeményezője.
Horváth István azon a nemzetközi szemináriumon vett részt Brüsszelben, amelyet a finnországi svédek 1908-ban alapított kulturális alapítványa, a Svenska kulturfonden szervezett a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségeiről, uniós közreműködéssel. Az eszmecsere jelentős részét a különböző európai térségekben meghonosodott, bevált gyakorlatok és eljárásmódok ismertetése tette ki. Ezek sorában mutatta be az ISPMN elnöke az "Igen, tessék" kezdeményezést, és számolt be annak terjedéséről. Beszámolt arról, hogy immár négyszáz cég csatlakozott a mozgalomhoz, amelynek alapgondolata az, hogy a kisebbségi nyelvhasználat nem csupán politikai kérdésként és alapjogként fogható fel, hanem valódi, gyakorlati, üzleti haszna is lehet.
Mint mondta, főképp a nagyobb erdélyi városokra összpontosítanak, hiszen ott a magyarok sem mind ismerik "arcról" egymást, és adott esetben nem tudják, megszólíthatják-e anyanyelvükön például a benzinkutast, bolti eladót. Az "Igen, tessék" kitűző használatával az alkalmazottak jelzik ezt a lehetőséget. A vásárlók, ügyfelek komfortérzete és az ebből fakadó üzleti előny azonban korántsem csupán a helybéliek egymás közti viszonyában jelentkezik – folytatta Horváth István -, hanem abban is, hogy nagyon sok magyarországi turista, egyéb látogató fordul meg az erdélyi üzletekben, szolgáltató intézményekben, és számukra különösen jó érzés, ha látják, hogy magyarul lehet kommunikálni.
Az "Igen, tessék" mozgalom terjesztői hivatkoznak olyan szociológiai felmérési eredményekre, amelyek alátámasztják a kezdeményezés létjogosultságát. Eszerint például az olyan romániai településeken, ahol a magyarok aránya az össznépesség 50 százalékánál kisebb, a magyarok egyharmadával előfordult: tudta, hogy az elárusító magyar, mégis románul beszélt vele – különböző okokból. Az anyanyelvhasználat ilyen belső, alkalmasint pszichés gátjait is oldani képes ez az egészen egyszerű módszer, az "Igen, tessék" kitűző használata.
A brüsszeli szeminárium rangos meghívottja volt Martti Ahtisaari volt finn államfő, aki előadásában élesen bírálta azt a szemléletet, hogy amíg egy ország EU-tagságra pályázik, addig eleget kell tennie a kisebbségvédelmi elvárásoknak, az uniós csatlakozás után azonban minderről akár meg is feledkezhet. Ahtisaari szerint jó lenne, ha az összes európai országra – nem csupán az uniós 27-ekre, hanem az Európa Tanács mind a 47 tagállamára – kiterjedően átfogó értékelési rendszert honosítanának meg, azt áttekintve, hogy az egyes országokban mennyire valósulnak meg az úgynevezett "jó kormányzás" követelményei, beleértve a kisebbségek helyzetét.
Népújság (Marosvásárhely)

Kicsi az esély egy román-magyar párt megjelenésére
Barna Gergő és Kiss Tamás erdélyi társadalomkutatók szerint kevés a valószínűsége annak, hogy Romániában a szlovákiai Híd-Mosthoz hasonló román-magyar vegyes párt jöjjön létre.
A két társadalomkutató erről csütörtök este beszélt Kolozsváron a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben, az Etnikai szavazók – Az RMDSZ mozgósító képessége 1990-2012 című átfogó kutatásuk szűk körű szakmai vitáján. Az elmúlt 22 év romániai választási eredményei és az elmúlt 15 évben az erdélyi magyarság körében végzett közvélemény-kutatási eredmények alapján elkészített dolgozatot az erdélyi magyar társadalomkutatás mérföldköveként értékelték a jelen lévő szakértők. Kiss Tamás a szakmai vita után az MTI-nek elmondta, hogy a román partner hiánya az egyik akadálya egy román-magyar vegyes párt megjelenésének, de „az etnikai határok kevésbé porózus jellege is megkülönbözteti az erdélyi magyar társadalmat a szlovákiaitól”. Kiss Tamás álláspontja szerint Erdélyben sokkal kisebb a legitimitása a közvéleményben a két etnikum összemosódásának, mint Szlovákiában.
A szociológus hozzátette, hogy az erdélyi magyarok 12-13 százaléka vegyes házasságban él ugyan, ám a vegyes családokban valamelyik fél domináns lesz. Hozzátette: a hatalmi aszimmetriák következtében a vegyes házasságokban nagyobb arányban dominál a román fél, de identitásbeli összemosódás nincs.
Kiss Tamás szerint az erdélyi viszonyok között egy nemzeti minimum kialakítása is könnyebb, mint Szlovákiában, ahol „a nemzeti minimumot alulról előző” alakulat tudott teret nyerni. Barna Gergő az MTI-nek elmondta: a romániai választási rendszer is az etnikai törésvonalak megmaradásának kedvez. Hozzátette: amíg a rendszer a szavazatok arányában ad parlamenti mandátumokat a bejutási küszöböt átlépő pártoknak, a közösség valamennyi tagja úgy érezheti, hogy a domináns magyar szövetség jelöltjeire leadott szavazata hasznosul.
MTI
Erdély.ma

Etnikai szavazók: az erdélyi magyar választói magatartás mozgatórugói
Az Etnikai szavazók. Az RMDSZ mobilizációs képessége 1990–2012 között című tanulmányukat ismertették csütörtökön egy szakmai kerekasztal-beszélgetés keretében Kiss Tamás és Barna Gergő szociológusok a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben.
A szerzők az erdélyi magyar választói magatartásban empirikusan kikövetkeztethető trendeket mutatják be, a választói viselkedést vizsgálják a rendszerváltást követő időszakban – ismertette Horváth István, az NKI igazgatója. Salat Levente politológus, a beszélgetés moderátora szerint a tanulmány az elmúlt 22 év erdélyi magyar kollektív akaratképzés alapos, célratörő elemzését nyújtja, amely szervesen beleilleszkedik az erdélyi magyar társadalom- és politikatörténetbe. Mint mondta, a kérdés az, hogy megfogalmazott következtetései milyen mértékben kerülnek majd át a közgondolkodásba és késztetik önreflexióra a politikai szereplőket.
A kutatás alapvető adatforrásait a Központi Választási Iroda (BEC) által közzétett, az egyes megyékre vonatkozó választási makroadatok és az erdélyi magyar mintán végzett, politikai jellegű közvélemény-kutatások képezték. Terjedelmi, technikai okokból az elemzés mindenekelőtt a parlamenti választásokra irányul. A választói névjegyzék 1992-től kezdődően eltér a népszámlálások eredményei alapján kimutatható valós állandó lakosságszámtól. A szerzők ezért az 1992-es, 2002-es és 2011-es referendum adatai alapján megbecsülték a magyar választóknak a megyék szerinti számát. Azt vizsgálták, hogy a különböző régiókban a szavazók mekkora hányadát mozgósította az RMDSZ.
Politikai opciók az etnikai törésvonal mentén
Az RMDSZ etnikai párt, és a magyarok többségének politikai opcióit mindmáig az etnikai törésvonal határozza meg – hangsúlyozta Kiss Tamás. Az etnikai alapú választói preferenciák intézményesedésének előzményei a két világháború közötti időszakra nyúlnak vissza: a társadalmi asszimetriától, az asszimilációtól való félelemre adott válasz az élet minden területére kiterjedő, párhuzamos – kisebbségi – társadalomépítés elképzelése volt – részletezte. Ehhez a programhoz folyamodott 1990 után az erdélyi magyar elit.
Kulcsfontosságú a többségi ajánlat hiánya
Bár ez a párhuzamos társadalom nem valósult meg, az elmúlt két évtizedben – Bíró A. Zoltán fogalomhasználatával élve – „etnikai burkot” vont a kisebbségi társadalom köré az intézményépítési program – magyarázta Kiss Tamás. A szerzők szerint az RMDSZ választói többnyire ma is erre a programra mondanak igent. A szerzők megállapítják, hogy az RMDSZ politikai elitje eltávolodott az intézményépítésben érdekelt értelmiségtől, a kormányzati szerepvállalást helyezve előtérbe. Utóbbi vált a magyar intézményes szerkezet által igényelt erőforrások biztosításának legfontosabb mozgatórugójává. Ilyen értelemben a választók szemében nem illegitim az RMDSZ kormányzati tevékenysége – magyarázta a szociológus.
Meghatározó továbbá, hogy a többségi pártok nem fogalmaztak meg politikai kínálatot az erdélyi magyarság felé – tette hozzá. A létező átszavazások ellenére az RMDSZ mozgósító képessége és az etnikai szavazás intézménye szempontjából kulcsfontosságú, hogy többségi részről nem érkezik a magyarok irányába ellenajánlat.
Esetlegesség és stratégikus politikusok
A parlamenti választásokon az országos szintű és a magyar szavazói részvétel csaknem teljesen együtt mozog: 1990-től 2008-ig nyolcvan százalékról a felére csökkent a választásokon mozgósított magyarok aránya – fejtette ki Barna Gergő. 1990-ben az RMDSZ régiók szerinti szavazóinak aránya a Székelyföld, Közép-Erdély, a Partium és az – Észak-Erdélyt, Bánságot magába foglaló – szórvány irányában csökkent; 1996-től kezdődően gyengült a székelyföldi választói aktivitás, 2004-ben és 2008-ban pedig megváltozott az addig jellemző struktúra: a szórvány javított pozícióin, a Székelyföld a szórvány szintjére süllyedt a szavazók mozgósítása tekintetében, a Partium pedig Közép-Erdélyt megelőzve a rangsor élét foglalta el – részletezte a szociológus. Az RMDSZ mobilizációs ereje tehát az úgynevezett etnikai ütköző zónában a legnagyobb. A politikusok hipotézise egyébként arról szól, hogy a választói mobilizációt pontosan meghatározhatja a politikai elit – mondta Barna Gergő.
A közvélemény-kutatások elemzése olyan összefüggéseket is kimutatott, amelyeknek megfelelően például az RMDSZ támogatottsága 2007 előtt magasabb volt az értelmiségiek körében; a 2010-es megszorító intézkedéseket követően az addigi legerőteljesebb támogató, a nyugdíjas korosztály már a fiatalokkal egyező arányban mozgósítható, az aktív középosztály pedig a leginkább mobilizált – emelte ki Kiss Tamás.
Egyéni racionalitás vs. szervezeti érdek
A szociológus elmondta, a tanulmány utolsó fejezetében az RMDSZ mozgósító képességében bekövetkezett változásokat értelmezték. Megállapításuk szerint a 2008-as, az egyéni választókerületeket bevezető választási törvény folytán az érdekvédelmi szövetség úgynevezett „kollektív cselekvési paradoxonnal szembesül”: bár a szervezet érdeke azt kívánná, hogy egész Erdélyre kiterjedő, intenzív kampányt folytasson, a jelöltek egyéni racionalitása ennek ellenében érvényesül. A regionális szétfejlődés hipotézisének keretében kifejtik: a párhuzamos társadalomépítés etnikai keretprogramja inkább a Kolozsvár és Marosvásárhely által uralt régió kérdéseire nyújt megoldásokat, a Székelyföld számára kevésbé.
Határ-megerősítéssel elkerülni a Most-Híd jelenséget
Az etnikai felüllicitálás elméletét igazolva az RMDSZ az erőteljes nemzeti programmal jelentkező kisebb magyar pártok kihívására úgyszintén radikalizálódó, autonómia-központú kampánykommunikációval válaszolt – magyarázta Kiss Tamás. Ugyanakkor, az érdekvédelmi szövetség úgynevezett etnikai-tribunus pártként megnyilvánulva, retorikailag hajthatatlan az identitással kapcsolatos kérdésekben, de pragmatikus az erőforrás-leosztás tekintetében. A kutatók szerint a választók is tudatában vannak, hogy az RMDSZ-nek pragmatikus módon kell fellépnie, és adott esetben másfajta diskurzust folytatnia Bukarestben. Úgy vélik, a Szlovákiában bekövetkezett Most-Híd jelenséget, az etnikai alullicitálást az erdélyi magyar közösségen belül működő határmegerősítési és kizárási mechanizmusok akadályozzák meg. A megfelelő nyelvi készségek híján ugyanis a magyar közösséghez való tartozás könnyen megszűnhet.
A tanulmány ismertetését a felkért szakemberek, Lőrincz D. József, Székely István Gergő, Toró Tibor, Horváth István hozzászólásai követték, Bakk Miklós politológus levélben fogalmazta meg az elemzéssel kapcsolatos megállapításait.
Szabadság (Kolozsvár)

Több mint félmillió magyar nem szavazott
A körülbelül egymillió magyar választónak több mint fele nem vett részt a decemberi parlamenti választásokon. Barna Gergő szociológus szerint, ha nincs az egymásnak feszülő, negatív kampány, és nem demobilizálják a bizonytalanokat, az RMDSZ-nek jobb választási eredménye lett volna.
A december 9-i választásokon alacsonyabb volt a magyar részvétel a júniusi helyhatósági választásokhoz képest, ezzel magyarázza Barna Gergő szociológus azt a néppárti politikusok által tett megállapítást, miszerint az RMDSZ támogatottsága 21,73 százalékkal csökkent júniushoz képest, miközben az Erdélyi Magyar Néppárté 29 százalékkal nőtt.
A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója lapunk kérdésére elmondta: nem csak a magyar szavazók mentek el kevesebben december 9-én szavazni, hanem az országos szintű részvétel is a vártnál kisebb volt. (Az előrejelzések legalább 50 százalékos részvételt valószínűsítettek, de csak 41,72 százalékos lett). Feltűnően nagyok voltak a regionális különbségek: a déli megyékben és Moldovában például jóval többen mentek el szavazni, mint Erdélyben. Ugyanakkor ez volt az első választás, amikor a bukaresti részvétel meghaladta az erdélyi régió átlagát – ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyarok részvételi aránya az országos átlag alatt maradt. (A Központi Választási Iroda adataiból arra lehet következtetni, hogy december 9-én a magyar részvétel 40,5 százalékos volt – szerk. megj.).
Barna Gergő szerint a 2008-as parlamenti választásokon a mostaninál kisebb volt ugyan a magyar részvétel, de nem különült el annyira az országos átlagtól. 2008-ban a magyar választópolgárok mintegy 40 százaléka szavazott magyar jelöltre, ezúttal pedig 42–43 százalékuk adta le magyar pártok jelöltjére voksát. A körülbelül egymillió szavazati joggal rendelkező magyar választónak több mint fele nem vett részt a decemberi parlamenti választásokon, négy évvel ezelőtt is hasonló volt ez az arány. Jelentős demográfiai és társadalmi különbségek az otthonmaradók és az aktív választók között nincsenek – tette hozzá.
Az EMNP támogatottságának enyhe növekedése a szakember szerint annak tulajdonítható, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) nem indult a parlamenti választásokon, a néppártnak pedig sikerült megszólítania a polgári párt szavazótáborának egy kis részét. Ugyanakkor, a júniusi választásokon az EMNP és az MPP összesen 85 ezer szavazatot szerzett, az EMNP voksainak száma az MPP visszavonulása ellenére mindössze 60 ezer körüli – mondta a szociológus.
Barna Gergő szerint mindazok, akik az önkormányzati választásokon az EMNP-re, vagy az MPP-re voksoltak, úgynevezett proteszt-szavazók: ezek – véleménye szerint – nem mentek volna el december 9-én választani, ha az EMNP nem indul. Ugyanakkor az is valószínű, ha nincs az egymásnak feszülő, negatív kampány, ami demobilizálta a bizonytalanokat, az RMDSZ-nek jobb választási eredménye lett volna – tette hozzá a szociológus.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Alpolgármester és szociológus: egymás létrafokai vagyunk -
adventről, karácsonyról, nagycsaládról beszélgettünk Horváthékkal
Az ember azt gondolná: olyan családban, ahol az apa intézményvezető, az anya pedig magas rangú köztisztségviselő, a gyermekekre csak alig-alig juthat minőségi idő, együtt pedig csak igazán ritka alkalmakkor tudnak lenni. Ehhez képest a Horváth családban ez messze nincs így: a két kiegyensúlyozott gyermek a legékesebb bizonyítéka annak, hogy elfoglalt, túlterhelt emberek is képesek kis odafigyeléssel és sok szeretettel olyan környezetet teremteni, amelyben szülő és gyermek is jól érzi magát. Ezt tapasztalhattuk meg akkor, amikor advent idején meglátogattuk otthonában Kolozsvár magyar alpolgármesterét, Horváth Annát, férjét, Horváth István szociológust, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatóját, valamint két gyermeküket, az ötödik osztályos Marcit és a másodikos Krisztinát. A jócskán zúzmarás téli este hamar felmelegedett a beszélgetés, a felelevenített emlékek, no meg a frissen sült mákos guba hatására.
A barátságos konyhában, az asztalon ott díszeleg az adventi koszorú. Amint leülünk, a szemközti falon feltűnik egy kinagyított, bekeretezett családi fotó, erről később kérésünkre Marci sorolja el a családtagokat: nagyszüleit, keresztszüleit, unokatestvéreit. A sütőből pedig mákos guba illata száll felénk: ezzel várta az alpogármesterasszony az otthonába bekíváncsiskodó újságírót és fotóst. A gyerekek már alig várják, hogy elkészüljön, ott sertepertélnek mindketten anyjuk körül. Igaz, utána bevonulnak játszani, de a későbbiekben is meg-megjelennek. Marci például időnként kiszalad, végigsimít édesapja arcán, elropogtat egy kesudiót, és fut is vissza, Krisztina pedig néha a konyhaküszöb felől fülel csillogó szemekkel, de beszélgetni is szívesen közelebb merészkedik. – Titeket ismerve az emberben felmerül a kérdés: többszörösen értelmiségi, felsővezető családban jut-e idő adventi készülődésre, várakozásra, lecsendesedésre?
Horváth István: A sok külső kötelezettségtől alig-alig jut. Iskolai ünnepségektől elkezdve a mindenféle munkahelyi-vállalati rendezvényekig folyamatos a rohanás. Azt hiszem, ilyenkor mindannyian ugyanabban a betegségben szenvedünk: annyit ünnepelünk már karácsony előtt, hogy mire igazán eljön a szenteste, alig jut erőnk már egymásra figyelni, elcsendesedni. Persze, ez azért túlzás. Hiszen itt van az asztalon az adventi koszorú, és ha azokra a pillanatokra gondolok, amikor este, vacsorakor megpróbálunk annyi időt kikanyarítani, hogy meggyújtsuk azt az egy-két-három gyertyát, akkor érezzük, hogy ez egy kicsit mégis más időszak. Van ebben egyfajta kettősség is, hiszen az advent egy picit figyelmeztetés, visszahúzás a folyamatos rohanásból, másrészt pedig ott van az a fajta, részben kereskedelmi, részben más szempontok alapján társadalmilag kikényszerített ünneplési forma, amely próbál kivonni az advent lecsendesítő hatása alól. Ebben a kettősségben telik ez az időszakunk.
– Te érzed ilyenkor a gyertyák figyelmeztetését?
– Igen. Az advent más kellene hogy legyen. Minden üzlet és a média is tele van karácsonyi reklámokkal és dalokkal, mindenki külső kényszerként éli meg, hogy ünnepeljen, valami történjen. A karácsony azonban meghittebb, bensőségesebb ünnep, picit a befelé fordulásról, a család felé fordulásról szól, és nem feltétlenül a külvilág elvárásainak való megfelelésről.
Horváth Anna: Én is adventben és karácsony előtt érzem a legkeservesebben azt, ami egyébként végigkíséri az egész évet, és rányomja a bélyegét a mindennapjainkra: a túlhajszoltságot. Ez a valóban kifelé fordulásra kényszerítő világ azokról a rendezvényekről szól, amelyeket legtöbbször lehetetlen kikerülni, lemondani. Érzem annak a hiányát, amitől mindezek elvonnak minket. Hiszen adventben kellene talán legerősebben megnyilvánulnia az egymásra figyelésnek. Igazából esténként, hétvégi pillanatokban világít csak ez a magunknak, magunk számára figyelmeztetésként is meggyújtott gyertya, amellyel próbálunk lecsendesedni. Igyekszünk eljutni templomba is, még hangsúlyosabban és rendszeresebben, mint az év többi részében, hiszen ez az a hely, ahol egy kicsit meg tudunk nyugodni, el tudunk szakadni a külső zajtól, rohanástól, kavalkádtól, ami az évnek különösen ezt az időszakát jellemzi.
Kiegyensúlyozott a munkamegosztás
– Nem akármilyen év áll mögöttetek, hiszen nemrég kerültél nagyon magas beosztásba. Ez mennyire befolyásolja az ünnepet?
Anna: Én valószínűleg személyiségileg is hozom azt, hogy minden évben éreztem a majdnem ilyen szintű pörgést, kötelezettségeket, a felgyorsult világot magam körül, ezért most nem érzékelek nagyon nagy változást az elmúlt évekhez viszonyítva. István viszont már novemberben szokta mondogatni, hogy ő ezt a négy hetet kihagyná, „elmenekülne” velünk valahová, csendbe, fel a hegyre. Esetemben csak a helyszínek változtak, mert mindig is sok volt az, ami ilyenkor külső kötelezettségként begyűrűzött. Tizennégy éve dolgozom állami közigazgatásban, erre a területre is jellemző, hogy a két utolsó hónap nagyon sűrű, megterhelő, különféle, év közben magunk előtt görgetett dolgok lezárását jelenti.
István: Én azért érzek változást, ha visszagondolok, főként ahhoz az időszakhoz viszonyítva, amikor Anna itthon volt, gyermeknevelési szabadságon. Akkor jutott idő apróságokra, a gyermekek számára fokozatosan előkészíteni a hangulatot, nem utolsó percben, nem bevásárlással, hanem apró gesztusokkal: hol egy hangulatosabb abrosz, hol egy kis dísz felhelyezése az ajtóra.
– Nagy törés volt visszamenni dolgozni a gyereknevelési szabadságok után?
Anna: Nagyon nagy. Öt évig voltam itthon. Talán kicsit hosszú is volt. Bár messzemenően szerettem minden pillanatát annak az időszaknak, de a végefelé már éreztem, hogy rengeteg energia gyűlt fel bennem, és ezzel valamit kezdenem kell. Elég hirtelen váltással történt, hiszen akkor kezdődött a kétéves államtitkári megbízatásom Bukarestben, és ezt az egész család elég nehezen élte meg.
– Tud-e ilyenkor egy apa kettő helyett is helytállni, átvenni némileg az anyaszerepet is, fokozottan odafigyelni?
Anna: István alapvetően mindig, még az alatt az öt év alatt is, amíg itthon voltam gyereknevelési szabadságon, nagymértékben részt vállalt az itthoni dolgokból, a gyereknevelésből, a háztartás apró-cseprő vagy nagyobb dolgaiból. Közöttünk első perctől eléggé kiegyensúlyozott viszonyrendszerben alakult ki a munkamegosztás. Mindenképpen rengeteg felelősség hárult rá, amikor én a hétből négy napot Bukarestben töltöttem. Ez nem is tudott volna működni másként, mint hogy ő, amikor kellett, anyjuk helyett is anyjuk tudott lenni a gyerekeknek. Persze, volt segítségünk is, egy nálunk családtagnak számító, nagyon kedves ismerős néni, pótnagymama, de alapvetően István vállalása nélkül komolyan megsínylette volna a család ezt az időszakot.
Nehéz, de nem lehetetlen
– István, te ezt hogyan élted meg?
– Természetesen borzasztóan nehéz volt. A kérdés azonban bennem úgy tevődött fel: hagyod-e a feleségedet, hogy szárnyaljon, elégedett legyen és haladjon szakmailag, és esetleg később érzed ennek a többlethozadékát, vagy kötöd az ebet a karóhoz, és azt mondod, hogy a család stabilitása fontosabb. A válasz egyértelmű volt, de ettől még nem lett könnyebb, hiszen alapvetően nem erre készültünk fel, nem így működött az élet, senkit nem neveltek ilyesmire.
– Honnan hozod magaddal ezt a viszonyulást?
– Én vagyok a legnagyobb négy testvér közül. A szüleim három váltásban dolgoztak, és előfordult, hogy el kellett látnom nálam 16 évvel kisebb testvéremet is, meg kellett oldani különböző problémákat. Tehát nem volt ez akkora újdonság számomra, hogy azt mondjam: ez egy nemlétezik helyzet, hogy rám hárul akkor három, most meg két gyermeknek a valamilyenfajta ellátása. Másrészt a háziasság is könnyen ment, mert a katonaságnál is szakács voltam. Három-négy embernek főzni: az szinte semmi ahhoz képest, hogy a katonaságnál huszonötnek kellett főzni, akik elég határozottan nyilvánítottak véleményt arról, hogy milyen a szakácsművészetem... Nem mondom, hogy könnyű volt, de el kell fogadni azt, hogy egy családon belül a férfi és a nő szárnyalási időszakai és formái váltogatják egymást.
– Ez most úgy hangzott, mintha a szociológus szólalt volna meg belőled...
– Nem is könnyű azt levetkőzni. Ha nem volnék szociológus, és megmaradtam volna a hagyományos, klasszikus szerepeknél, talán nem így gondolnám át az életemet. Nyilvánvaló, hogy az ember szakmai fejlődése és értelmiségi profilja is alakítja a mindennapi gondolkodását. Persze, másfajta tapasztalatok is közrejátszanak, de alapvetően tényleg úgy éltem meg, és úgy írtam felül mindenféle nehézséget, hogy meg kell oldani. Vagy legyen olyan felesége az embernek, aki házias, és azért vette el, mert megfelel a klasszikus női szerepnek, vagy olyan, akit partnerként kezel, akivel egymás létrafokaiként tud együtt élni.
– Az most már világos, hogy nem ijedtél meg a feladattól. Annát sem féltetted, hogy mi lesz vele a nagypolitikában?
– Dehogynem. Igazából attól tartottam, hogy ráérez az ízére egy olyan életformának, amit én nem tudtam volna vállalni. Természetesen támogattam a karrierjét, de azt, hogy hosszú távon Bukarestben legyen, egy radikális életformaváltást, átköltözést, nem tudtam volna vállalni. Abban egyeztünk meg, hogy megpróbálja újra kitalálni magát, s ez nehéz dolog, mert jöhet az életben egyszer adódó lehetőség, amit úgy kell megoldani, hogy ez ne termelje ki újra azokat az élethelyzeteket, amelyek a család szempontjából nehezek.
Az apró rítusok a legfontosabbak
– A gyerekekre mennyire volt hatással ez az életforma?
István: Első lépésként azt találtuk ki, hogy Csíkban legyenek a nagyszülőknél, és hétvégenként mindannyian ott találkozunk. De így a gyerekek kétszeresen nehéz helyzetbe kerültek, mert egyrészt kikerültek az itthoni rutinból, környezetből, másrészt szülők nélkül kellett lenniük. Ez nem is működött így, ezért visszahoztuk őket, és úgy szerveztük meg a dolgainkat, hogy mindennapjaink minél kisebb mértékben alakuljanak át. A Waldorf-óvodában alaposan elsajátítottuk azt a szemléletmódot, miszerint az apró rutinoknak sokkal nagyobb szerepük van, mint bármilyen nagyhatású dolognak. A gyereknek ezeket az apró kapaszkodókat kell biztosítani, a nyugalmat, a dolgok ismétlődését, hiszen a gyerek sok mindent kibír, ha érzi, hogy van stabilitás. Ha tudja azt, hogy anya nincs minden reggel itthon, de hét napból hármat biztosan itthon van, és este ő olvassa a mesét. Amikor ebbe belejöttek, már nem volt semmi gond. Az óvoda is sokat segített, mert ott is nagy éves ciklusok szerint haladt az élet.
Anna: Ott megvolt mindennek a maga ritmusa, adventben a karácsonyi vásár, majd a gyertyagyújtás ünnepe, a betlehemes játékok, ősszel a termésünnep, a Márton-napi lámpagyújtás: meghitt, bensőséges ceremóniák, rítusok, ami hozzátartozott az élethez. A gyerekek mintegy négy évet jártak óvodába, úgyhogy az életünkből elég nagy részt ölelt fel a Waldorf-pedagógia.
– Meséljetek kicsit a gyermekekről. Milyenek ők?
Anna: Két külön világ. Krisztina nagyon pedáns, szorgalmas, a külvilágnak megfelelni akaró. Ennek meg is van a hátulütője, mert itthon már nem akar annyira megfelelni, kijön belőle az, ami egyébként szerintem természetes velejárója a gyermeki létnek: hogy néha rakoncátlan vagy szófogadatlan, megmakacsolja magát. Emellett, néha engem is meglep, hogy az iskolában – most második osztályos a zenelíceumban – mennyire a tökéletességre törekszik, minden kis hibáért újraír mindent, öröm látni kiszínezett, kidíszített füzeteit. Marci egészen más. Ő sokszor keresi a „rövidítőket”, és abból próbál megélni, hogy gyorsan vált az esze, könnyen szocializálódik, barátságot köt felnőttel-gyerekkel, próbálja levenni a lábukról az embereket. Nála inkább azt igyekszem egyensúlyba hozni, hogy ne szokjon ahhoz, hogy ezáltal előnyökhöz juthat, és elnézik az apró mulasztásait. Ebben nagy segítségünkre volt a tanító nénije, akivel remekül együtt tudtunk dolgozni, és most az osztályfőnökével is így van. Azt gondolom, nagyon fontos a szülő és a pedagógus közötti összhang, együttműködés, mert ez a gyermeknek is biztonságot ad.
– Hogyan működnek együtt a gyerekek testvérként?
Anna: Jó testvérek, érzem, hogy szeretik egymást, de kétségtelen hogy sokszor van köztük versengés, villongás is. De talán ez teszi számukra könnyebbé az osztályban, a külvilágban a barátokkal való együttlétet, az emberi viszonyok alakítását. Akkor fogalmazódott meg bennem először, milyen jó, hogy ketten vannak, amikor csapatként kezdtek működni, és időnként – akár velünk szemben is – egy húron tudtak pendülni. Három év van közöttük, ez ideális korkülönbség.
Huszonöt éves hagyomány
– Ti milyen gyerekkori karácsonyi emlékeket őriztek?
István: Talán az volt a legérdekesebb karácsonyom, amikor először tanultunk pásztorjátékot. A kommunizmusban ez nem volt épp olyan szokványos, de mi akkor megtanultuk, és előadtuk a környékbeli templomokban. Ez akkor, 16 évesen óriási élmény volt. Ha most visszagondolok: nagyon naiv, néhol talán nevetségesen egyszerű gesztusokkal adtuk elő, szűk kis templomokban, de az emberek örvendtek annak, hogy valaki közvetít nekik valamit. Azokkal a barátaimmal azóta is minden karácsonykor, 25-én este együtt vagyunk. A csikorgó csíki télben napokig jártuk a falvakat, a miséket, mindenki örvendett nekünk, mi is örvendtünk mindenkinek. Ez a fajta erős közösségi élmény jelentette akkoriban az igazi karácsonyt: az ember úgy tudott örvendeni a kicsi dolgoknak is! A karácsony összekovácsolta, közelebb hozta egymáshoz az embereket...
Anna: És a mai napig is összehozza, pedig azóta már jól szétszóródtatok...
– Ezen a 25-i alkalmon neked is helyed van, Anna?
– Persze. Akinek közben családja lett, az családostól jön. Belenőttünk ebbe. Csíkdelnén találkozunk minden évben, és annyira így megy, hogy soha eszünkbe nem jut felhívni előtte a házigazdát, mert teljesen természetes, hogy 25-én este, valamikor 7 és 9 óra között megérkezünk. Ennek már 25 éves hagyománya van. Nekem egyébként a gyerekkori karácsonyok és úgy általában a gyerekkor kapcsán is főként hangulatok és illatok térnek vissza emlékként: a nagy izgalom a megelőző napokból. Volt, amikor csak a szüleinken éreztük az izgalmat, mert mi csak az angyalt vártuk, később pedig már a saját gyerekeinket kellett a mínusz 20 fokban sétáltatni, elterelni figyelmüket, hogy közben a karácsonyfát feldíszíthessük. Ezt a hangulatot próbáltam mindig átadni a gyermekeimnek. Egyetlen évben, amikor Marci született – júniusi születésű lévén, decemberben még elég pici volt, mi pedig még elég óvatosak – nem mentünk haza a nagyszülőkkel tölteni a karácsonyt, de egyébként mindig megyünk. Szerencsés a helyzet, hogy mind a négy nagyszülő Csíkban lakik. Minden évben megtesszük ezt az utat, még akkor is, ha ez 260 km-t jelent, de hallgatólagosan így egyeztünk meg, hogy amíg mindannyian együtt lehetünk karácsonykor, addig éljünk ezzel a lehetőséggel. Ez vált természetessé a gyerekeknek is. Épp nemrég kérdeztem meg Marcitól, hogy neki mi a legjobb a karácsonyban, és azt válaszolta: az, hogy olyankor együtt lehetünk nagyiékkal. Tudjuk, hogy bármi van évközben, bármilyen keveset tudunk találkozni, ez a néhány nap a miénk, együtt a testvéreinkkel, szüleinkkel.
– Ilyenkor kicsit meg is tudtok pihenni?
Anna: Mindenképpen. Annak ellenére, hogy ott van benne a pörgés, az izgalom, a készülődés, de a felengedés is. Ez alatt a néhány nap alatt nem csak anya vagyok és feleség, hanem gyerek is lehetek. Persze, én is kiveszem a részemet az előkészületekből, de azért így a felelősség megoszlik. Nekem ez a hangulat, az együttlétünk a legszebb, legfontosabb ajándék karácsonykor.
Korhelyleves, citromszelet és képviselőfánk
– Van hagyományos karácsonyi menütök?
István: Igen, két vacsorán is. Ugyanis ilyenkor az Anna szüleinél és az én szüleimnél is összegyűl a család, úgyhogy a karácsonyi menü igencsak máj- és gyomorpróbáló. Töltött káposzta és disznótoros fogások mindig készülnek: a hagyományos téli „koleszterinpótló” menük elől nincs menekvés, hiszen a szüleink még mindig úgy szeretnek minket, hogy „egyél, fiam!”. Akkor nyugodtak, ha látják, hogy eszünk. De igazából nekem a karácsony másodnapi korhelyleves a kedvencem.
– És melyek a kedvenc süteményeitek?
Anna: Istvánnak a citromszelet a kedvence, azt mindig igyekszünk elkészíteni, nekem az apró képviselőfánk (közben bejön a konyhába Krisztina, és betelepszik az édesanyja ölébe), Krisztinának pedig a zserbó.
Krisztina: Nem. Nekem is képviselőfánk, és azt szoktuk együtt is sütni nagymamával.
Anna: No, igen, az én tudományom épp a képviselőfánkig nem terjed, de azért szoktunk együtt muffint sütni.
Krisztina: Csokis-dióst vagy csokis meggyest.
Anna: Meg mákos gubát, amivel most vártunk is titeket. Ez karácsonyi étel is, és létezik egy háromszéki változata, azt édesanyám mákos lőnyének hívja, és kalácsból készül. Általában szeretjük a mákos ételeket.
– Hogyan jön nálatok az angyal, Krisztina?
– Először elmegyünk Annus nagyiékhoz, oda szokott jönni, aztán sétálunk egyet, visszamegyünk, bemegyünk a gyerekszobába, és amikor csenget az angyal a csengettyűjével, akkor bemehetünk. De akkor már nincs ott az angyal, csak a nyitott ablakról tudjuk, hogy ott hussant ki. Aztán énekelünk.
– Lesz majd olyan, hogy zongorán kíséred az éneklést?
– Igen, ha lesz majd nagyiéknál zongora.
Anna: A karácsony este ceremóniája egyébként mindig nagy kihívás, mert mindenkinek, legfőképp édesapámnak megvannak a maga nagyon határozott elképzelései arról, hogy minek mi a rendje, és ez meg is adja az ünnep keretét. Mikor kell csengetni, mikor jöjjenek az unokák, aztán elénekeljük a karácsonyi dalokat, elmondjuk az imákat, miközben persze a gyermekek szeme már izgatottan kutatja a fa alatt a sok csomagot, a kisebbeknek nem csak a szeme…
– Nehéz ilyenkor kivárni az ajándékokat, Krisztina?
– Nem, mert addig elolvasom a címkéket a csomagokon...
– Milyen szempontok szerint szokott ajándékozni az angyal? A gyermekek legtitkosabb vágyait kémleli ki, vagy a hasznosság elve alapján?
Anna: Nem hoz el mindent, amit kérnek. Ez mikuláskor is így van. Krisztina, hozd csak ki a Mikulás levelét. Megírják persze a kívánságaikat, s aztán az angyal válogat belőle. Nem szoktak nagy dolgokat kérni, nincsenek hosszú listáik. Időnként előfordul az is, hogy épp kinőnek valamit vagy kellene már egy új kesztyű, az is bekerül az ajándékok közé. Könyv is mindig van. És képzeljétek el, hogy nekünk a Mikulás mindig itt hagy egy válaszlevelet.
Mikuláslevél és gazdasági krízis
(Krisztina közben visszatér a konyhába, kezében egy szolid, szép üdvözlőkártya, benne szálkás betűkkel írott, szívmelengető üzenet, amelyet kérésünkre fel is olvas:) Drága, szeretett gyermekeim! Ismét almás sütivel vártatok. Nagyon kedves tőletek. Egy kicsit elülgödéltem az ágyatok szélén. Olyan nagyot nőttetek a tavaly óta! Jó híretek járja. Krisztina szorgalmas, sokat és szépen dolgozik. Megnéztem a füzeteit én is. Marci szófogadó, okos, törekszik a jóra. Mindketten jószívűek vagytok. Segítetek a gyengébbeken, a bajban lévőkön. Szép, szerény levelet írtatok nekem. Örömmel jöttem ma hozzátok. Szeressétek egymást nagyon, szüleiteket, embertársaitokat és a jó Istent. Én is nagyon szeretlek. A Mikulás (Miklós püspök).
– Hűha! Hát, ez gyönyörű....
Anna: Egyik évben, gyanúba keveredtem, hogy én írtam a levelet (...). Pedig hát nézzétek, milyen szép írása van a Mikulás bácsinak, s látszik, hogy már öreg, reszketett a keze (…) (Krisztina közben beviszi a levelet). Ezt a gyerekek is elismerték, ebben megegyeztünk. Persze, nálunk is téma volt, hogy akkor ki is hozza az ajándékot. Egyik évben Marci azzal jött haza szomorúan az iskolából, hogy neki azt mondták, nincs se Mikulás, se angyal... Akkor vettem egy nagy lélegzetet, s azt mondtam: tudod, Marci, a Mikulás és az angyal ahhoz jön, aki hisz benne. Amikortól elkezd a gyermek nem hinni benne, attól kezdve valóban a szülők veszik meg az ajándékot, mert aki nem hiszi, ahhoz nem jön. De most gazdasági krízís van, tehát nehogy pont most elkezdjetek nem hinni, mert akkor majd mi kell nektek ajándékot vegyünk (...) Nevettek rajta, hitték is meg nem is, amit mondtam, főleg, hogy akkoriban a csapból is a gazdasági krízis folyt. Ezzel a történetet le is zártuk.
– Krisztina, elárulod nekem, hogy idén mit szeretnél az angyaltól?
– Icike-picike barátokat (apró állatfigurák – szerk. megj.) Meg színes ceruzát és egy dióban kisbabát, de lehet kókuszdió is, benne nemezből a kis Jézus, Mária és József. És szeretnék az angyaltól is levelet kapni.
– És te, Marci?
– Van egy közös szenvedélyünk az osztálytársaimmal: a videójátékos játszás, és a kedvencünknek megjelent a legújabb része... Azt nagyon szeretném megkapni. Azonkívül egy új telefont, lehetőleg érintőképernyős legyen.
– Általában az osztálytársaid is ilyesmikre vágynak?
– Igen, a lányokat kivéve. Levelet is szoktam írni, kiteszem az ablakba, hogy az angyal megtalálja. Múlt évben Csíkszentkirályon írtuk meg a levelet.
– Hol jobb lenni, Marci: itt, Kolozsváron vagy Csíkban?
– Attól függ. Mind a két helyen szeretek lenni, mert mindenhol megvan minden, amit szeretek, lehet hógolyózni, van biciklipálya.
Anna: Amikor otthon vannak, télen és nyáron, sokkal szabadabban mozognak. Csendesebb, biztonságosabb a város vagy a falu, és ahogy annak idején mi is időnként a kulccsal a nyakunkban a magunk kis dolgait szerveztük, úgy ők is. Ezt azonban Kolozsváron nagyon nehéz megvalósítani, mindent meg kell szervezni, a gyerekeket hozni-vinni kell. Még Marci esetében is, pedig elég közel van az iskolája, az Apáczai-líceum, de sok idő telt el, amíg egyedül is elengedtük.
– Így a vége felé kicsit oda kanyarodnék vissza, ahonnan elkezdtük a beszélgetést: van-e olyan érték, amire értelmiségiként nevelitek a gyerekeket, amivel feltarisznyálnátok őket az életre?
István: Alapvetően azt a fajta élettapasztalatot szeretném nekik átadni, ami nekem megvolt, és szakmailag is sokat számított. Nagyon sokféle helyzetet éltem meg, voltam egyszerű gyári munkás, munkás-szülők gyereke, és ezek a helyzetek egyáltalán nem a státusról szóltak, és nem örvendtek intézményes megbecsülésnek. Azt próbálom a gyermekeim felé közvetíteni: soha semmi nem magától értetődő, adott, mindenért meg kell küzdeni, és az az értékes, amiért megküzdünk, nem az, ami az ölünkbe pottyan. Az életnek nem arról kell szólnia, hogy megszereztél, elértél valamit, és rohansz tovább. Tanulja meg értékelni, felismerni, hogy van, aki másfajta helyzetből indul ki, és annak milyen nehéz elérnie azt, amit ő magától értetődőnek tart. Ezek a felismerések a legfontosabbak.
Anna: Azt szeretném átadni nekik, és arra szeretném megtanítani őket, ami számomra bizonyos élethelyzetekben a legnehezebb volt: megtalálni a belső harmóniát és egyensúlyt. Azt hiszem, ezt pillanatokra lehet megtalálni, és egyik ilyen pillanattól a másikig kapaszkodunk az életünkbe, illetve két ilyen pillanat között ott van a törekvés erre az egyensúlyra, és ez visz előre. Egyszerűbben ezt úgy fogalmaznám meg, hogy tanulják meg jól érezni magukat a bőrükben, bármi is történjen, . Tanuljanak meg örvendeni a kis dolgoknak, elfogadni a nehézségeket. Belső derűt szeretnék átadni nekik, és lehet, hogy ez a legnehezebb, mert ebben a túlhajszolt világban talán ez tűnik el belőlünk leghamarabb. Én azonban ezt szeretném magamban leginkább megőrizni, megteremteni, visszanyerni, hogy ezáltal maradjon meg bennük is: a harmónia, a belső egyensúly és a derű.
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES
Szabadság (Kolozsvár)

Együttélési kódexet kezdeményez Borboly
Román-magyar együttélési kódex megszövegezését és elfogadását kezdeményezi Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Elképzelése szerint a kódexet a megyei önkormányzat fogadja majd el, és a megyeszabályzat mellékleteként épül be a megye jogrendjébe. Jónak tartaná azonban, ha a dokumentumot a települési önkormányzatok és a megyében működő közintézmények is elfogadnák. A dokumentum a román és a magyar fél érzékenységeire is figyelve próbálná segíteni a két közösség békés együttélését Hargita megyében. Az önkormányzati vezető szerint a feleknek kölcsönösen le kellene mondaniuk másik ingerléséről. A politikus értelmes kompromisszumnak tartaná, hogy a magyar zászlót csak ünnepi alkalmakkor használják – amiként ezt a törvény is szabályozza –, hogy ennek fejében szabadon használhassák a székely zászlót. Borboly Csaba elmondta, hogy a kódex alapját képező tanulmányt a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézettől rendelnék meg. Az MTI kérdésére, hogy partner lesz-e mindehhez a megye román közössége, a tanácselnök biztató előjelekről számolt be. Elmondta, a kódex gondolatát a csütörtöki tanácsülésen a testület 28 magyar tagja mellett a három román tag is kedvezően fogadta. Borboly Csaba szerint a Hargita megyei román közösséggel szemben mutatott jó példából azok a megyék is meríthetnének, amelyekben a magyarság él kisebbségben.
Szabadság (Kolozsvár),