Tükör az erdélyi magyar orvosképzés elé
A XXI. Tudományos Diákköri Konferencia
Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében megnyitották a XXI. Tudományos Diákköri Konferenciát.
A Művészeti Líceum kamaracsoportjának megnyitóját követte Madár István negyedéves orvostanhallgató köszöntőbeszéde. Mint mondta, a TDK az erdélyi magyar orvosképzés elé kívánt tükröt állítani. A konferencia célkitűzései, szerepe között említette a tudományos munkáknak adott szakterületen való elmélyülést. Az idén háromszáz tudományos szakdolgozat kerül bemutatásra, ez a tavalyinál 30%-kal több dolgozat beérkezését jelenti. Újdonságként említette a konferencia akkreditálását, mely révén az egyetemet végzettek célcsoportját is megszólíthatták. A négy műhelymunka szükségességének bizonyítéka, hogy a meghirdetett helyek perceken belül elfogytak, így a huszonegy előadásszekció miatt a Bernády Házat is igénybe vették. Köszönetet mondva a tanároknak és sok sikert a dolgozataikat bemutató diákoknak, reményét fejezte ki, hogy a XXI. TDK felnőhet a XXI. század követelményeihez.
Dr. Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora mindenekelőtt ennek a konferenciának a hagyományát értékelte, mivel huszonegy év után is változatlan lelkesedéssel szervezik meg és bonyolítják le. A szolidaritás fontosságát hangsúlyozta diákok, tanárok részéről egyaránt. "Szép konferenciát szerveztetek, és remélem, a huszonkettediken is itt leszek"– zárta a szervezők kitartó munkáját illető elismerő szavait az egyetem rektora.
Dr. Szilágyi Tibor rektor-helyettes a TDK megnevezését boncolgatta, amelynek jelentése valamikor szakkör volt, mostanra meghitt szakmai kapcsolatot jelent diák és tanár között, mely a véleménycserén és közös munkán alapszik.
Ahhoz, hogy a magok kicsírázhassanak, biztosítani kell a megfelelő közeget, ám e téren szerinte hiányosságok vannak, mondta a rektorhelyettes, jelezve, hogy főképp a tanárokra utalt. A konferencia keretében bemutatásra kerülő dolgozatok révén a résztvevők két-három év munkáját mutathatják be. A rektorhelyettes felkérte a bírákat, hogy a szakmai dolgozatok elbírálása során a személyes előítéleteiket félretéve, a lényegre, szakmai tudásra összpontosítva értékeljenek. Reményét fejezte ki, hogy az erdélyi TDK-nak továbbjutási lehetősége van a jövőben megszervezendő magyarországi TDK-n való részvételre, ugyanakkor a szakdolgozatok megjelentetését is szorgalmazta.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely),

MOGYE-ügy: Szilágyi Tibor pozitív löketre vár
Ha az oktatási minisztérium, a kormány meg tudja oldani a helyzetet, lesznek magyar főtanszékek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), ha nem, akkor nem – nyilatkozta lapunknak Szilágyi Tibor, aki szerint különben a román többségű szenátus soha nem szavazza ezt meg. A felsőoktatási intézmény rektorhelyettesét a jelenlegi helyzetről és a lehetséges megoldásokról kérdeztük.
– Milyen helyzetet szült a MOGYE szenátusának legutóbbi döntése, miszerint a 2012-ben kötött egyezség ellenére ismét elodázza egy évre a magyar főtanszékek megalakításáról szóló vitát?
– A román többség döntése új helyzetet teremtett, hisz elértünk egy bizonyos út végére, melynek során minden tőlünk telhetőt megtettünk. Eddig lehetett vitázni az akkreditációról és azokról a feltételekről, amelyeknek a magyar tagozatnak meg kell felelnie. Mostantól, hogy sikerült megszereznünk az akkreditációt, már nem a mi térfelünkön van a labda.
Ha az oktatásügyi minisztérium, a kormány meg tudja oldani a helyzetet, lesznek magyar főtanszékek a marosvásárhelyi egyetemen, ha nem, akkor nem lesznek. Az államnak kellene lépnie, és arra kötelezni az általa finanszírozott egyetemet, hogy tartsa be a törvényt, különben a román kollégák soha nem fogják megszavazni a nekünk járó főtanszékek létrehozását.
– Az utóbbi hónapokban ön többször is járt az oktatási tárcánál; miként érzékeli, létezik politikai akarat a helyzet megoldására, vagy az egyetemi autonómia nevében a két miniszternek sokkal kényelmesebb áthárítani a felelőséget a MOGYE szenátusára?
– Amióta az RMDSZ kormányra került, a magyar tagozat vezetősége nem járt Bukarestben. Eddig, minden egyes bukaresti látogatásunk során azt tapasztaltuk, hogy mi hosszasan, dokumentálva magyarázzuk a problémánkat, vázoljuk a lehetőségeket, és követeljük a törvény nyújtotta jogokat, miközben a miniszterek a felvetett kérdések túlnyomó részében egyetértenek velünk. Sok mindenről még a Felsőoktatási Minőségbiztosító és Akkreditációs Ügynökség (ARACIS) tagjait is meg tudtuk győzni.
Csakhogy azt is láttuk, hogy így soha nem jutottunk bizonyos támogató nyilatkozatokon túl. Mindig azzal nyugtattak, hogy ők megértenek, támogatnak, de azt is minden esetben hozzáfűzték, hogy a döntést az egyetem szenátusának kell meghoznia. Ez egyféle fejsimogatás volt, ami után hazaküldtek, mondván, hogy itthon próbáljunk barátkozni és megegyezni a román kollégákkal. Az eredmény közismert: a dolgok nem aszerint történtek, amit a törvény tisztán leszögez, vagy amit a 2012 őszén kötött egyezségben a kollégák vállaltak.
– Intézményen belül mivel próbálja magyarázni a román fél a rosszindulatú és csökönyös ellenállását?
– A legutóbbi szenátusi ülésen egy indulatos vita alakult ki, melyben egyesek azt taglalták, hogy egyáltalán jó-e az, amit akarunk, egyáltalán szükség van-e rá... Következett az uniós törvények szokásos kiforgatása, a 36-os számú irányelv felemlegetése, amely igazából az európai munkaerő-vándorlásra vonatkozik. Eszerint, ha valaki más országban szeretné gyakorolni az orvosi mesterségét, kötelező módon ismernie kell az állam nyelvét. Mi hiába mondtuk el, hogy nem áll szándékunkban elköltözni, elvégre őshonosak vagyunk.
Aztán kitalálták, hogy a szenátus nem is tűzheti napirendre a kérdést mindaddig, amíg a kari tanács nem javasolja. Mondtuk, hogy a kari tanácstagok mind itt vannak, tartsanak egy rendkívüli tanácsülést, a kvórum megvan hozzá. Akkor váltottak, mondván, hogy az általunk megszerzett akkreditáció nem az igazi. Holott teljes jogú akkreditációról van szó annyi megjegyzéssel, hogy egy év múlva monitorizálás alá esünk. Ezzel a stratégiával akár a végtelenségig el lehet odázni a kérdés megoldását.
– Úgy tudom, egyvalaki még azt is felhozta, hogy a tanügyi törvényt nem a jelenlegi formájában fogadta el a parlament, hanem a magyarok kedvéért a Hivatalos Közlönyben való megjelenése előtt csempésztek be egy-két passzust. Vagy ez csak mendemonda?
– Tényleg, az egyik kolléga idáig feszítette a húrt, és egy ilyen képtelenség állításától sem riadt vissza. Igen, kijelentette, hogy internetes információi szerint a nyomdakész szövegbe még becsempésztek egy-két olyan dolgot, ami nyilván nekünk kedvez. Az ilyen eszmefuttatásokra miként lehet replikázni? Egyesek tényleg azt hiszik, hogy ha nekik nem tetszik egy törvény, azt nem is kell betartaniuk.
– Egy ilyen feszült hangulatban zajló szenátusi ülés után milyenek a magyar és román tanárok hétköznapjai?
– A kollégák többsége a mindennapjaiban nem is érzékeli a feszültséget. A tagozati vezetőség a szenátusban egy nagyot veszekedett, de a többiek töretlenül folytatják a napi életüket. Kissé aggaszt, hogy sokan afféle várakozási álláspontra helyezkedtek. Az az érzésem, hogy sokan a magyar tagozat problémáinak megoldásától teszik függővé a lelkesedésüket, holott egyénileg, saját hatáskörükben a jelenlegi helyzetben is sok mindent meg tudnának valósítani.
Elvégre senki nem akadályozza a magyar kollégákat, hogy nekiálljanak anyanyelvű tankönyvet írni, vagy folytassák kutatásaikat. Nem mondom, zajlik a munka, de az élet felpezsdüléséhez szükség lenne egy pozitív löketre. A diákok annyit érzékelnek az egészből, hogy nem állt be semmiféle változás.
– Említette, hogy a labda már nem az önök térfelén van, hisz mindent megtettek, amit törvényes úton megtehettek. Radikálisabb fellépésre, tiltakozó akciók beiktatására nem gondoltak?
– Elvileg bármire lehet számítani. Hétfőn lesz egy tanácsülésünk, kedden pedig közgyűlésünk, ahol felmérjük az eddig megvalósítottakat, azt, hogy mit nyertünk, mit veszítettünk, és akkor dönthetünk majd a következő lépésekről.
– Több mint egy éve, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) első orvosi bálján elhangzott egy javaslat: a Sapientia mintájára hozzuk létre a saját önálló egyetemünket. Ön szerint távlati, utópisztikus ez a terv, vagy egyenesen értelmetlen álmodozás?
– Gondolkodni lehet ezen, azonban mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy adott egy magyarul is oktató állami egyetem. Az erdélyi magyar adófizetőket megilleti ez. Sokkal célszerűbb lenne ezen javítani, mint egy teljesen újat létrehozni. Kérdés, hogy ezt ki tudná finanszírozni. Aki komolyan gondolkozik egy orvosi egyetemről, tudja, hogy az miből áll. Laboratóriumokra, kórházakra és minősített tanerőre van szükség a színvonalas oktatáshoz. Úgy érzem, az RMOGYKE túl idealistán látja ezt az igencsak bonyolult kérdést.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Dr. Péterffy Árpád szívsebész-professzor visszaadja a MOGYE díszdoktori címét
Kedden a sajtó nyilvánossága előtt adja vissza a MOGYE díszdoktori címét Dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem nyugalmazott szívsebész-professzora, tiltakozásul az egyetem szenátusa általa a magyar oktatás ellen elkövetett törvénytelenségek ellen.
A MOGYE román többségű szenátusának vezetője valótlanságokkal érvel a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és a magyar tanszékek létrehozása ellen azzal a végső céllal, hogy a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést elsorvassza és megszüntesse Marosvásárhelyen – írja Leonard Azamfirei rektorhoz írt nyílt levelében a professzor. Ezt látszik bizonyítani az egyetem szenátusának legutóbbi (március 20.) törvényellenes döntése, amikor újból elhalasztották a magyar karok létrehozását – teszi hozzá.
A továbbiakban személyesen szólítja meg a rektort:
Tisztelt Rektor Úr! Fölöttébb sajnálatos és egyidejűleg teljesen hibás az Ön diszkriminatív – hivatalosan is elítélt – nyilatkozata a magyar nyelvről (2013. 12. 10.), ugyanis az egyetemi oktatásban nem az a legfontosabb, hogy románul tanuljanak a hallgatók, hanem az, hogy lehetőleg az anyanyelvükön minél jobban elsajátítsák a szükséges ismereteket. Marosvásárhelyen erre megvannak a feltételek és a lehetőség, úgy a magyar, mind a román hallgatók számára, de az egyetem jelenlegi vezetése gátolja és állandóan akadályokat gördít a magyar nyelvű oktatás elé.
Végezetül közli, hogy tiltakozásul a MOGYE jelenlegi magyar nyelvű oktatást hátrányosan megkülönböztető diszkriminatív politikája miatt, az egyetem által a „Doctor Honoris Causa” 2005-ben számára nyújtott megtisztelő címet visszaadja.
Erdély.ma,

MOGYE-ügy – A vezető-testületekből való kilépésre készülnek a magyar oktatók
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatói arra készülnek, hogy a magyar tagozat önállósodásának halasztása miatti tiltakozásul kilépnek az egyetem valamennyi vezető testületéből, lemondanak valamennyi kinevezett vezetői tisztségről – közölte az MTI-vel szerdán Szilágyi Tibor, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes.
A rektorhelyettes elmondta, a magyar tagozat oktatói és a magyar diákok képviselői a kedden késő este tartott tagozati közgyűlésen vitatták meg, hogy milyen választ adnak a magyar tagozat önállósodását további egy évvel elodázó szenátusi döntésre.
„A tagozat egységesen felháborítónak tartotta az egyetem vezetése jogtipró magatartását" – mondta Szilágyi Tibor. Hozzátette, a vezető-struktúrákból való teljes kivonulás akkor történik meg, ha a jövő hét végéig nincs előrelépés a magyar főtanszékek megalakítása ügyében.
A rektorhelyettes elmondta, Borbély László, az RMDSZ alelnöke tájékoztatta arról, hogy jövő héten marosvásárhelyi látogatásra készül Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter. „Teret szeretnénk engedni a miniszternek, hogy megoldja a marosvásárhelyi egyetemen kialakult áldatlan helyzetet" – tette hozzá Szilágyi Tibor.
A rektorhelyettes tájékoztatása szerint az egyetem szenátusából, kari tanácsaiból vonulnak ki, a rektorhelyettesi és dékánhelyettesi tisztségekből mondanak le a magyar oktatók. Megjegyezte, a magyar tagozat közgyűlésén egyetlen ellenszavazattal és hat tartózkodással fogadták el a tiltakozás eme formájára vonatkozó javaslatot.
A közgyűlés arról is döntött, hogy a magyar oktatók a belső önszerveződés útján létrehozzák azokat a főtanszékeket, amelyek megalakításához az egyetem szenátusa nem járult hozzá, és később arra összpontosítanak, hogy ezeket a struktúrákat ismerje el az egyetem vezetése.
Március 20-i ülésén a MOGYE szenátusa egy évvel elnapolta a döntést a magyar főtanszékek megalakításáról. Ez utóbbi lépés az egyik sarkalatos pontja volt annak a megállapodásnak, amellyel 2012 szeptemberében a Ponta-kormány próbálta feloldani az egyetem román vezetése és magyar tagozata között kialakult konfliktust.
Szilágyi Tibor korábban azt mondta, már a megállapodás is azt a helyzetet próbálta áthidalni, hogy az egyetem román vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem volt hajlandó életbe léptetni a 2011-ben elfogadott oktatási törvény magyar tagozatra vonatkozó rendelkezéseit. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett.
MTI. Erdély.ma

Őszinte sajnálattal dr. Péterffy Árpád professzor úrnak
Valószínűleg nem az én dolgom, sőt a lélektani összetevők egy része is homályban marad előttem, mégis bátorkodom a minapi díszdoktori oklevél visszaadásához néhány keresetlen sort fűzni.
Péterffy Árpád dr. professzor, nyugalmazott szívgyógyász Debrecenből (korábban a svéd partokról) a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet végzettje volt, ha jól tudom. Apja ugyanitt tanított. (E sorok írójának atyja is, de ennek csak a későbbiekben lesz áttételes jelentősége.) Kiváló orvosprofesszorok tanították a mesterség, a hivatás művészetére és szeretetére. Nekik is köszönheti – gondolom – későbbi eredményeinek megalapozottságát. Nos, mikor visszaadta a díszdoktori kitüntetését, akkor egyúttal akaratlanul azoknak a régi orvosdoktoroknak a régen kihűlt orcájára, renoméjára is mért egy csapást. Így vélem. Hiszen a visszaszármaztatott díszdoktorság alapja, origója a régi tanulmányokban is rejlik, hangsúlyozom még egyszer.
Mérhetetlen kárt okozott az egyetemnek, melyben a magyarok képzése is folyik, mindenek ellenére. És a szenzációra éhes média valamint az egyetemi közeg nemzetközi szinten is felfogja az üzenetet: ez egy olyan intézmény, amelynek kitüntető diplomáját valaki visszadobta. Az el fog sikkadni az idők során, hogy politikai meggondolásból tette, marad a puszta és elkeserítő tény, hogy az oklevél visszadobatott a megjutalmazottól enkezűleg. Valószínűleg nem is érdemes érte küzdeni, mondhatják.
Én azt gondolom, lehet, hogy tévedek, hogy P. Á. orvosdoktor, professzor nevét, megjutalmazását a magyar orvostanárok, professzorok vetették fel, tettek javaslatot a szenátusnak, az egyetem vezető grémiumának arra, hogy a debreceni (és svédországi) professzort tüntessék ki. Nem vagyok tisztában azzal, hogy mennyi időbe, munkába, meggyőzésbe telt, került, amíg az egyetem vezetősége ráállt erre a kitüntetés-adományozásra. Nem lehetett egyszerű sétagalopp. De végül is sikerült. Nos, most az ő munkájuk, igyekezetük vált semmivé. Nevetségessé.
És végül engedjen meg, professzor úr, egy túlságosan is személyes megjegyzést. Ha ön netán holland, angol, svéd vagy amerikai nemzetiségű – nem állampolgárságú, hanem született (native) holland, svéd, amerikai vagy angolként adta volna vissza tiltakozásul a magyar karral szemben folytatott diszkriminatív intézkedések és elodázások miatt a díszdoktorságát, akkor annak lenne ám visszhangja, attól a román egyetemvezetés nacionalista társadalma is megszeppenne, meghökkenne, országossá dagadna a botrány, magyarázkodni kényszerülne az ország és világ tudományos fórumai előtt. De mint magyar tudós, sajnos, inkább nagy rosszat cselekedett, a további – ha még akadna ezek után is, bár erőst kétlem – magyar díszdoktorokkal. Ugyanis azt fogják mondani a román egyetemi körök elfogultan és víg kacajjal, nos fiúk, mit mondtunk mi már az elejétől fogva, mikor ti erőszakoskodtatok (?) P. Á. díszdoktorrá fogadása ügyében? Nem kell többé ilyen kockázatnak, hiábavalóságnak, action gratuite-nek kitenni magunkat s az intézményt. Fogadjunk csak díszdoktorrá olyan tudósokat, akik nem magyarok, és akiknek soha nem áruljuk el, hogy valaha is magyarul folyt ezen az egyetemen az oktatás.
Ezzel pedig apáink munkája is megsemmisül a többség és a róluk tudni nem akaró utókor előtt…
Sajnálkozva üdvözli Önt az egykor egy utcában lakó
Sebestyén Spielmann Mihály nyugalmazott könyvtárigazgató. Népújság (Marosvásárhely)

Háttal a falnak
Keresgélem a szavakat, hiszen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a MOGYE a jelenlegi romániai érdekérvényesítés nagy, égő sebe.
Kényes ügy, ami elemeiben egyszerre villantja fel az egyre keserűbb történet minden összetevőjét. Az egyazon oldalon álló, mégis nézetkülönbségek által elválasztott érdekeltek külön táborba sodródását.
A magyar érdekképviselet mindig konjunktúra vezérelte tárgyalási trükközéseit. Az ügyben „hibátlanul" megnyilvánuló igazságszolgáltatási pártosságot. Olyan ügy ez, amelyben ott sűrűsödik a romániai magyarság elmúlt negyed évszázadának minden frusztrációja, elszalasztott lehetősége – és talán reménytelensége is.
Talán furcsának tűnik, hogy mindezt épp akkor írjuk le, amikor a MOGYE magyar oktatói ultimátumra készülnek. Nevezetesen arra, hogy a magyar tagozat önállósodásának halasztása miatti tiltakozásuk jeléül kilépnek az egyetem valamennyi vezetőtestületéből, lemondanak valamennyi kinevezett vezetői tisztségről.
Könnyű lenne azt mondani, hogy lépték volna meg ezt tavaly szeptemberben ahelyett, hogy hitelt adnak Leonard Azamfirei rektor korábban is többször „megbicsakló" ígéreteinek. Egy év távlatából nézve minden bizonnyal az lett volna a helyes megoldás, ám az vesse az első követ a döntéshozókra, aki ne tette volna akkor a mérleg serpenyőjére mindazt, amit egy radikális fellépés révén elveszíthet a magyar oktatási vonal.
Egyesek szerint ugyan semmi egyebet, mint láncait, de az ember már csak ilyen, néha az elveszített láncok iránt is nosztalgiát érez. A különböző döntéshozatali struktúrákból való kilépés csak szimbolikus értékű, hiszen semmilyen hatást nem gyakorol az intézmény mindennapjaira, sőt a „magyarfaló" szenátusnak néhány vitamentes hónapot ajándékoz. Amelyet az gond nélkül fel is él, hiszen aki időt nyer, ugyebár, életet nyer.
A magyar oktatók mégsem tehetnek másként, hiszen olyannyira a falig hátráltak már, hogy talán soha nem sikerül megszabadulniuk a hátukra tapadt vakolattól. Főleg, hogy Azamfireit és társait talán már az sem terelheti jobb útra, ha egyszer majd külföldi nyaraláson tolmács nélkül lesznek kénytelenek elmondani a románul nem beszélő helyi orvosnak, hol is fáj.
Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)

Könnyen szertefoszló ígéretek?
Alig egy hónappal az RMDSZ kormányzati szerepvállalása után megvan a lépés első, tájainkon is kézzelfogható hozadéka, 25 millió lejt utalt ki a fejlesztési minisztérium a megyének az első félévre infrastrukturális fejlesztésekre.
Csepp a tengerben, de a semminél valóban több, számos önkormányzatot segít víz- és csatornahálózat-, illetve útépítési munkálatok során felhalmozott tartozások kiegyenlítésében. Magyarán, a szövetség közbenjárásának hála, megkapták annak egy részét, amivel a kormány adósuk volt. Lehet ünnepelni. Egy hónap rövid idő, nehéz felmérni, többet hoz-e, mint visz a hatalomba való besimulás. Egy kis pénz már állt a házhoz, de kiváltja-e a sokkal fajsúlyosabb ígéreteket? A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar főtanszékének sorsa továbbra is bizonytalan, a magyar tanárok utolsó tiltakozási lehetőségként kilépnének minden vezetőtestületből. Az RMDSZ azonban egyetlen szót sem szólt, amikor a rektor önkényesen egy évvel halasztotta a magyar kar létrehozását, Borbély László ígérget, magyarázza, hogy a kormány, a minisztérium közbelépéséért talpalnak, ám egyelőre csak annyit hallani, jövő héten a helyszínre látogat a felsőoktatásért felelős miniszter, s ha minden igaz, intézkedik. Hogy mit és kinek a javára, még talány. Pedig a MOGYE tételesen is szerepelt a szocdemekkel kötött megállapodásban. Minden nap, minden hét számít, nemcsak azok számára, kik ott tanítanak, tanulnak, de azoknak is, kik ezt a pályát választanák. Nem szerepelt az együttműködési szerződésben egy szó sem az autonómiáról, ám az RMDSZ vezetői több ízben is hangsúlyozták, nem feledik e célt. A kisebbségi törvény elfogadására talán még nyílhat némi esély – nagy kérdés azonban, hogy a kulturális autonómia szerepel-e majd benne, hisz az alkotmánybíróság előre megvétózta létjogosultságát –, ám sorozatosan csúszik a székelyföldi autonómiáról szóló tervezet közvitára bocsátásának határideje. Állítólag elkészült, ám még senki nem látta, és állítólag a parlament elé terjesztik, noha egyáltalán nem tudni, mikor. Valószínű, nincs nagy esély még érdemi vitára sem, hisz minap éppen a miniszterelnök jelentette be igen határozottan: soha nem fogadják el az etnikai autonómiát. Hogy ugyanarra gondol-e, mint a magyarság, amikor területi autonómiát követel, talán csak ő a megmondhatója. Minden bizonnyal türelmetlenségre vall szűk harminc nap után megvalósításokat követelni a frissen kormányzásba csöppent RMDSZ-től, csakhogy túl régóta késik számos létfontosságú kérdés megoldása, s ha most, kampány közeledtével sem igyekeznek konkrétumokat asztalra tenni, félő, utóbb még ennyire sem számíthatunk. Néhány kilométer aszfalt nem válthatja ki az autonómiát – hangzott többször tulipános elöljárók szájából, s lám, most mintha mégis éppen ez történne. Könnyelmű ígéretek könnyen vesznek a semmibe?
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szilágyi a MOGYE-ügyről: „van sapkád, nincs sapkád” alapon akartak kifogást találni
Nem volt lehetősége a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar vezetőinek a román vezetőséggel egyeztetni a magyar főtanszékek megalakításáról azok után, hogy úgy döntöttek: amennyiben a jövő hét végéig, a miniszteri látogatás révén sem történik előrelépés az ügyben, kiállnak az intézmény vezetőségi struktúráiból – tudtuk meg Szilágyi Tibortól, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettestől. Elmondása szerint mind Constantin Copotoiu, a szenátus elnöke, mind Leonard Azamfirei rektor elutazott, ezért nem sikerült párbeszédet folytatni a továbbiakról. Kérdésünkre, hogy mivel indokolták a magyar intézetek létrehozásának elhalasztását, a rektorhelyettes elmondta, a román vezetőség szerint a magyar tagozat nem rendelkezik „igazi” akkreditációval, így meg kell várni az egy éven belül esedékes monitorizálási vizit lezajlását.
„A román vezetőségnek az akkreditációval kapcsolatos indoklása ebben a formában nem igaz. Ha a monitorizálási vizit során a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) esetleg valamit nem találna megfelelőnek, akkor változhatna a jelenleg érvényes akkreditáció státusza, de mi most egyértelműen akkreditáltak vagyunk, méghozzá a legmagasabb minősítési fokozattal, ezért ez nem lehet indok.
De próbálkoztak mással is: azzal, hogy a kari tanácsnak kellett volna a szenátus elé terjesztenie a magyar főtanszékek létrehozásának igényét, és mivel nem így történt, a szenátus nem is beszéli meg az igényt. Ekkor én azt javasoltam, hogy ha csak ez a baj, akkor a jelenlevő karitanács-tagokkal tartsunk egy rendkívüli ülést, és ennek alapján tárgyaljuk meg a magyar főtanszékek megalakításának ügyét. Azt kell mondanom, hogy nyuszika van sapkád – nincs sapkád alapon akartak találni valamilyen kifogást” - mondta el megkeresésünkre Szilágyi.
A jövő héten látogatást tesz az egyetemre Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter. Az esedékes miniszteri látogatástól Szilágyi azt várja, hogy megegyezzenek az intézetek létrejöttéről, és erre garanciát kapjanak, olyan formában, hogy a szervezés már most megkezdődhessen és ősztől ezek már teljes értékűek és működőképesek legyenek. „A magyar tagozat közgyűlésén elhatároztuk, hogy ha nincs előrelépés, akkor automatikusan életbe lép az a döntésünk, mely szerint kilépünk az egyetem vezetőségéből” - mondta el a rektorhelyettes. (hírszerk.) Transindex.ro

Példák a díszdoktorságról
Lehet legyinteni, elítélően nyilatkozni a hírneves szívsebész professzor gesztusáról, aki április elsején visszaadta díszdoktori címét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem emeritus professzora, aki gyermekkorától személyes tanúja volt a vásárhelyi egyetem történetének, ahol édesapja is kiváló sebészként, tanárként oktatott, szükségesnek érezte, hogy kifejezze tiltakozását a MOGYE diszkriminatív oktatáspolitikája ellen. Cselekedete nem hirtelen és meggondolatlan fellángolásból született, gesztusát hosszú vívódás előzte meg. 2005-ben ugyanis őszinte örömmel és reményekkel vette át a kitüntető díszdoktori címet, amellyel munkásságát elismerték, s lelkesen követte mindazt, ami az egyetemen történik. Az utóbbi évek botrányos eseményei, amelyek során a román törvényeket figyelmen kívül hagyva hátrányosan megkülönböztetik a magyar tannyelvű oktatást, a világjárt professzor szemszögéből ellentmondanak annak a légkörnek, amit egyetemi tanári köröktől joggal várna el az egykori diák, s a mai nyugalmazott professzor, akinek alkalma volt külföldön és Magyarországon is megismerni ezt a közeget. A csapást pedig érzésem szerint nem a régi "orvosdoktorok kihűlt arcára mérte", hanem a mai többségi egyetemi vezetésre, amely minden úton- módon igyekszik kitörölni az intézmény keletkezésének és múltjának számára lényegtelen és kellemetlen eseményeit, s megakadályozni a magyar oktatás folytonosságát. A szenátusi teremben szétnézve erről hamar meggyőződhet az, aki ismerte a múltat és látja a jelent.
Lehet Péterffy professzor gesztusát udvariatlanságnak nevezni, s hivatalban levő rektorként lekicsinylő undorral szólni a "mutikulturális" egyetemre magyarul benyújtott lemondó levélről (a lasat ceva documente în limba maghiara), amit törvényellenes módon nem iktattak be. A rektor nem először vall színt ilyen hangnemben a magyar nyelvről. Lehet fenyegetőzni is, hogy majd meghozzák a szükséges intézkedést a Debreceni Egyetemmel szemben, ahol Péterffy professzor oktatott, ha az egyetem is egyetért emeritus professzorának a gesztusával. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy dr. Péterffy Árpád immár a második egyetemi tanár, aki ily módon fejezi ki tiltakozását. 2012-ben ugyanehhez a gesztushoz folyamodott dr. Tulassay Tivadar professzor is. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem volt rektorát törekvéseik és gyümölcsöző együttműködési kísérleteik kudarca győzte meg arról, hogy orvosprofesszorként nem viselheti a vásárhelyi egyetemtől kapott díszdoktori címet, amit angol nyelvű levélben származtatott vissza.
Szóval lehet anyázni, gyűlölettel teli szavakkal fröcskölődni a különböző közösségi oldalakon, de azért el kellene gondolkozni azon, hogy a szomszédos ország egyetemei által felajánlott segítség, a lehetséges jó kapcsolatok helyett, érdemes-e a magyar tagozat elleni gyűlölet diktálta úton továbbhaladni. Mert egyelőre csak magyar egyetemi tanárok, de nem kizárt, hogy a jövőben más nációk professzorai sem tartják majd szalonképesnek a vásárhelyi egyetem által felkínált címet. Ahogy a minap Angela Merkel német kancellár sem kért a bukaresti Műszaki Egyetem díszdoktori kitüntetéséből.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

MOGYE-s diákok sikere Budapesten
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) ezúton tájékoztatja a közvéleményt, hogy 2014. április 2-4. között tartották meg Budapesten a Semmelweis Egyetem szervezésében a Tudományos Diákköri Konferencia (Semmelweis International Student’s Conference) idei kiadását.
A háromnapos rendezvényen elméleti és gyakorlati tudásukat mérhették össze – a Semmelweis Egyetem hallgatói mellett – népes magyarországi és külföldi diákelőadók, köztük a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) számos hallgatója. A nemzetközi orvos-, fogorvos- és gyógyszerésztudományi konferencián 358 előadás hangzott el nem csak magyar nyelven: 16 egyetemről érkeztek külföldi hallgatók, akik 58 prezentációval tették színesebbé az eseményt a Nagyvárad téri Elméleti Tömbben.
"A TDK egyetemünk számára meghatározó jelentőségű, hiszen akik ma előadnak, intézményünk, sőt országunk jövőjét jelentik. A tudományos potenciál (...) a TDK-munkával indul, sokan vannak ugyanis, akik első alkalommal tartanak most nyilvános előadást" – kezdte köszöntőjét dr. Szél Ágoston professzor, a Semmelweis Egyetem rektora. Emlékeztetett, hogy az elért teljesítmények a befektetett energiát tükrözik vissza.
Eredmények tekintetében a MOGYE hallgatói nem panaszkodhatnak, hiszen tíz hazai egyetemistát érhetett az a megtiszteltetés, hogy a budapesti nemzetközi konferencián mutassák be tudományos kutatásai eredményeit. Közülük Benedek Zalán és Szász Andrea ülésszakukban első, míg Kucserik Levente Pál, Czegő Renáta és Bótár Zsófia második, illetve Kovács Árpád Ferenc harmadik díjat érdemelt ki.
Az MMDSZ gratulál a marosvásárhelyi hallgatók sikereinek, akik bebizonyították, hogy – a technikai hátrányok ellenére is – nemzetközi viszonylatban elismert kutatómunkát végeztek, példát mutatva az előttük járó évfolyamoknak.
Dudás Csaba hallgató. Népújság (Marosvásárhely)

Tovább tolódhat a MOGYE magyar főtanszékeinek ügye
Nem biztos, hogy sor kerül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) erre a hétre beharangozott miniszteri látogatásra – tudtuk meg Szilágyi Tibortól, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettestől.
Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelő tárca nélküli miniszter látogatása erre a hétre volt beharangozva, hogy az egyetem vezetőségével tárgyaljon az oktatási törvényben szereplő, multikulturális egyetemekre vonatkozó cikkelyének gyakorlatba ültetéséről, amely az önálló magyar főtanszékek létrehozásáról rendelkezik.
Az egyetem szenátusában fölényben levő román vezetőség a testület legutolsó gyűlésén ugyanis úgy döntött, hogy egy évvel halasztja el a magyar főtanszékek létrehozását.
Szilágyi elmondta, Constantin Copotoiu, a szenátus elnöke sem tartózkodik az országban, a találkozót viszont úgy kellene megszervezni, hogy az érintett döntéshozó felek azon részt tudjanak venni.
Április 1-jén a magyar tagozat oktatói és a magyar diákok képviselői a tagozati közgyűlésen úgy döntöttek, hogy amennyiben nem történik előrelépés az önálló magyar főtanszékek létrehozásának kérdésében ennek a hétnek a végéig, akkor tiltakozásképpen a magyar vezetők kivonulnak az egyetem döntéshozó testületéből.
Szilágyi Tibor ma azt nyilatkozta, hogy megvárnák a miniszter látogatását, és egy-két nappal kitolhatják a közgyűlésen hozott döntés gyakorlatba ültetését.
nagybanya.ro / transindex.ro. Erdély.ma

Hírsaláta
KEVESET TETTEK A KÉTNYELVŰSÉGÉRT. A marosvásárhelyi és Maros megyei magyar önkormányzati képviselők az elmúlt fél évben nagyon keveset tettek az anyanyelvi jogok érvényesítése érdekében, alig szólaltak fel magyarul a tanácsüléseken, és nem kezdeményeztek olyan határozattervezeteket, amelyek a marosvásárhelyi és Maros megyei magyar közösség anyanyelv-használati jogaihoz kötődtek volna – derül ki a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) hétfőn közzétett jelentéséből.
A civilek úgy tudják, hogy a megyei önkormányzat idén 1 800 000 lejt hagyott jóvá a kulturális programok támogatására, és ebből csupán 3,8 százalék jutott a kimondottan magyar rendezvényekre. (Maszol)
HALASZTHATJÁK A MAGYAR FŐTANSZÉKET AZ ORVOSIN. Nem biztos, hogy sor kerül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) erre a hétre beharangozott miniszteri látogatásra – közölte Szilágyi Tibor, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes. Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelő tárca nélküli miniszter erre a hétre tervezett megbeszélést az egyetem vezetőségével az oktatási törvényben szereplő, multikulturális egyetemekre vonatkozó cikkely gyakorlatba ültetéséről, amely az önálló magyar főtanszékek létrehozásáról rendelkezik. Szilágyi elmondta, Constantin Copotoiu, a szenátus elnöke sem tartózkodik az országban, a találkozót viszont úgy kellene megszervezni, hogy az érintett döntéshozó felek azon részt tudjanak venni. (Transindex) FOLYTATÓDIK A DECENTRALIZÁCIÓ. Állítólag nem tett le a decentralizációról Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, fejlesztési miniszter. A parlament plénuma előtt azt mondta, már előkészítették az eljárást, amellyel néhány központi intézményt a helyi vagy megyei tanácsok hatáskörébe utalnak. Eszerint a következő időszakban mindegyik minisztérium kidolgozza tervezetét, amellyel a felügyelete alá tartozó intézmények egy részét decentralizálják. A fejlesztési miniszter szerint a decentralizációnál figyelembe veszik majd az alkotmánybíróság mindegyik javaslatát. (Erdély FM)
HADGYAKORLAT KEZDŐDIK ARANYOSGYÉRESEN. Több mint 200 román és 250 amerikai katona részvételével amerikai–román közös légi hadgyakorlatot tartanak április 10. és 17. között Dacian Viper 2014 elnevezéssel az aranyosgyéresi légi támaszponton – közölte a román védelmi minisztérium. A gyakorlat a két NATO-ország pilótáinak, légi irányítóinak és vezérkari tisztjeinek az együttműködését hivatott javítani. Ezen a román fél MiG–21 LanceR típusú, az amerikai légierő pedig F–16-os repülőgépekkel vesz részt. Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége arról tájékoztatta a Mediafax hírügynökséget, hogy az amerikai légierő olaszországi bázisáról hat F–16-os harci repülőgép érkezik a hadgyakorlatra, amelyet még az ukrajnai események előtt beütemeztek. A Dacian Vipert negyedik alkalommal szervezik meg, 2006-ban, 2008-ban és 2012-ben is végeztek már közös hadgyakorlatot az amerikai és román pilóták. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kell még a törvényen javítani
Maros megyei iskolák igazgatóival, aligazgatóival, pedagógusaival találkozott április 3-án Markó Béla szenátor és Király András, az oktatási minisztérium államtitkára. A többórás ülésen a megyei oktatásügy legfontosabb kérdéseit vitatták meg, s ennek kapcsán kérdeztem Markó Béla szenátort, a felsőház oktatási bizottságának tagját.
– Bár a Pedagógusok Szövetsége szervezésében nemrégen lebonyolított találkozón szembesülhettünk az iskolaigazgatók gondjaival, ezúttal a sajtó nem lehetett jelen a rendezvényen, s az RMDSZ által kiadott közleményből csak felsorolásszerűen értesülhettünk a vitatott kérdésekről. Megkérem, tájékoztasson bővebben néhány fontosabb problémáról.
– Király Andrásnak, az oktatási minisztérium államtitkárának és kollégáinak az volt a célja, hogy a magyar iskolaigazgatók, aligazgatók elmondják az oktatással, az iskolák működésével kapcsolatos gondjaikat. Én is részt vettem, s bár kevésbé tartoznak rám a mindennapi intézményvezetési problémák, ezek sok esetben nem választhatók el az oktatási törvénytől. A szenátus oktatási bizottságában dolgozom, s ezt a mandátumot elsősorban azért vállaltam, mert azt reméltem, hogy ebben az időszakban számos kérdés tisztázódik az oktatási törvény alkalmazásával kapcsolatosan. A mostani kormánytöbbség módosítani akarja az oktatási törvényt, és nem mindegy, hogy bele tudunk-e szólni vagy sem.
A találkozón számos problémát vetettek föl nagyon célratörően, a tankönyvektől kezdve egészen az iskolai vezetőtanácsok működéséig. A színvonalas beszélgetésből kiderült, hogy az oktatási törvény jó néhány rendelkezését nem mindenütt alkalmazzák. Az iskolai vezetőtanácsok összetételét újra kellene gondolni. Hasonlóképpen a finanszírozási kérdést is, mivel sok az elégedetlenség a fejpénzzel kapcsolatosan. A diáklétszám szerint kapott összegből kell a pedagógusok fizetését fedezni. Az egyik képtelenség, ami ennek következtében előáll: az iskola abban válik érdekeltté, hogy kisebb fizetésű, alacsonyabb képesítésű pedagógusok tanítsanak, mert akkor a rendelkezésre álló fejpénzből könnyebben ki tudja fizetni a béreket. Ha túl magas képesítésű tanárai vannak, akkor előfordul, hogy nem elég az iskola működtetésére kapott összeg. Ezt mindenképpen újra kell gondolni az eddigi tapasztalatok alapján. Sok olyan problémát is följegyeztem, ami esetleg törvénymódosítást is igényelne. Állandóan küszködünk az osztályok számának a problémájával is. Ha nem vagyunk képesek összefogottan tervezni, akkor előállhatnak olyan helyzetek, mint például Szászrégenben, ahol négy iskolának van magyar tagozata, s az ősztől valószínűleg csak kettőben indul előkészítő osztály, holott legalább háromban kellene, bár szerintem egyről sem szabad egykönnyen lemondani. Jelenlegi helyzetünkben megengedhetetlen, hogy mindenki a maga iskolája számára próbáljon gyermekeket verbuválni, ahelyett hogy összeülnének, s a pillanatnyi érdekeket félretéve, világosan eldöntenék, hogy melyik legyen az a három iskola, ahol meg kell tartani a magyar tagozatot. Ha nem így járunk el, ha nem vesszük figyelembe a távolságokat, a kisgyermekek közül néhányan lemorzsolódnak. Erről kellene a szülőket is meggyőzni.
– Említette a törvénymódosítás szükségességét. Ez az iskolaalapítást illetően is fontos lenne, hogy a megye két városában, Dicsőszentmártonban és Segesváron is megvalósulhasson pedagógusok, szülők és diákok régi vágya.
– Rég tudjuk, hogy ebben a tekintetben ellentmondás van a helyi autonómia és a kisebbségi jogok érvényesítése között. Az iskolalétesítés kérdésében – látszólag nagyon helyesen – az önkormányzatra van bízva a döntés. De amikor egy magyar iskolát akarunk létrehozni, nem biztos, hogy egy román többségű önkormányzat megszavazza azt. A kisebbségi jogok érvényesítését nem mindig lehet a helyi akaratra bízni. Ezért számba kell venni, hogy a törvényen mit lehet változtatni, de ettől függően az érvényben levő törvény alapján is meg kell próbálni megtalálni a megoldást. Tapasztalataim szerint is, az önálló magyar iskolák – különösen a szórványvidéken – nagyon sokat segítenek az identitás megőrzésében, hisz nemcsak oktatási intézményként, hanem értelmiségi központként is működnek. Ezt megtapasztaltam Dévától Máramarosszigetig, s indokolt Dicsőszentmártonban és Segesváron is.
– Beindulhat-e a minden évfolyamot átfogó marosvásárhelyi katolikus oktatás?
– Ez is szóba került, s a jogi lehetősége adott, nincsen akadálya. Nem tudom megmondani, hogy őszire sikerül-e, de van esély rá. A vásárhelyi magyar oktatás szempontjából hasznos lenne egy magyar állami iskola, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mellett egy kisebb, de jól működő református kollégium, amely már létezik, és egy katolikus gimnázium is, amelyet ezután kellene létrehozni.
– Említette, hogy a román nyelv és irodalom tankönyvek is szóba kerültek.
– Ezen a téren egy nagyon fontos eredményt tudunk felmutatni, a Románia történelmének és földrajzának magyar nyelven történő oktatását, illetve, hogy ebben az esetben már megvannak a magyarra fordított tankönyvek. Ez sem ment könnyen és gyorsan. Ami a román nyelv tanítását illeti, ebből a szempontból mi ugyan előreszaladtunk, de a minisztérium lekésett. Amikor a kormányban voltunk, Murvai László vezetésével létrehoztunk egy bizottságot, kidolgoztuk a tanterveket és a tankönyveket, miközben az általános román tanterv még nem készült el. Annak egy részét kell bevárni, miközben az előkészítő és az első osztályban már az új tanterv szerint folyik az oktatás.
– Az oktatás kapcsán nem hagyhatjuk szó nélkül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét sem, ahol a felsőoktatásért felelős miniszter látogatására várnak, hogy érvénybe léphessen a hétpontos egyezség utolsó pontja is.
– Köztudott, hogy három egyetemet nyilvánított multikulturálisnak, tehát többnyelvűnek az oktatási törvény: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet valamint a MOGYE-t. Ebből kettőben, az oktatási törvénynek megfelelően, sikerült létrehozni a főtanszékeket, intézeteket. Kolozsváron ugyanazon a karon belül van román és magyar döntéshozatal, a Művészeti Egyetemen, amely kisebb, de számunkra fontos intézmény, ennél is radikálisabb megoldás működik ebben a pillanatban, mert van egy magyar és egy román nyelvű kar. Amennyire én ismerem, a Babes–Bolyain belül is nagyon sokat jelentett a magyar intézetek létrejötte, számos kérdésben önállóan dönthetnek a magyar oktatók, programokról, tantervekről például. Hogy a költségvetés szempontjából mennyire lehetnek önállóak, erről érdemes beszélni, mert ahogy én látom, igazság szerint maguk a karok sem élveznek túlságosan nagy önállóságot. Az lenne a természetes, ha gyakorlatilag a karok is egészen szabadon bánhatnának a számukra évről évre biztosított pénzalapokkal, attól függetlenül, hogy román vagy magyar nyelven folyik az oktatás.
A MOGYE-n az igazán jó megoldás az lett volna, amelyet az RMDSZ még az előző kormányban elért, hogy jöjjön létre egy külön magyar kar, és azon belül működjenek az intézetek. Ez a radikális, de véleményem szerint jó megoldás, ami sajnos hozzájárult ahhoz, hogy megbukott az Ungureanu-kormány. Attól kezdve nem volt eszközünk arra, hogy egy ilyen megoldást alkalmazzunk. Amire lehetőség kínálkozott, hogy lassan megpróbáljunk előre haladni, és a legalább az önálló főtanszékek, intézetek megalakításáig eljutni. A magyar oktatók valóban haladtak ezen az úton, mert elkezdődött a magyar oktatás külön akkreditálása, ami kulcskérdés, és úgy néz ki, hogy ez a folyamat már az ősszel befejeződhet.
– De hát a magyar tagozat megkapta az akkreditációt!
– Csakhogy van egy végső ellenőrzési időpont, amelyet őszre tűztek ki. A Babes–Bolyai egyetemen is óriási konfliktusok voltak, de ott külön- külön akkreditáltatták a magyar oktatást, s a kedvező pillanatban ezért lehetett létrehozni a külön intézeteket.
– A vásárhelyi egyetem esetében úgy tűnik, hogy időhúzásról van szó. A magyar tagozat oktatóinak a közössége eldöntötte, hogy kivonul az egyetem minden vezető testületéből, ha nem oldódik meg az önálló intézetek létrehozása, amit a törvény biztosít. Eljön-e a miniszter, és számíthatunk- e kedvező lépésre ezen a téren?
– Tudtommal el fog jönni a miniszter, és megpróbál egyeztetni a magyar és román oktatók között. Én mindenképpen a végleges akkreditációban látom az első jelentős változást, ennek mielőbb be kell fejeződnie. Megmondom azt is őszintén, hogy a testületekből való kivonulást nem tartom jó megoldásnak, értem az elkeseredést, de ez nem vezet sehova szerintem, a magyar oktatók még információt sem fognak kapni arról, hogy mi történik. Félig tréfásan, félig komolyan azt szoktam mondani, hogy én nem kivonulás-, hanem bevonuláspárti vagyok. Ez most keserves türelemjáték, végig kellene vinni.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Egy kis kibickedés
Fájó szívvel vagyok kénytelen a nyilvánosság előtt vitába szállni a régi baráttal, Sebestyén Spielmann Mihállyal (Őszinte sajnálattal dr. Péterffy Árpád professzor úrnak, Népújság, 2014. április 2.). Teszem ezt olyan orvosként, a MOGYE volt hallgatójaként, aki a Péterffy családdal szintén egy utcában (sőt S.S.M-mel egy lakásban) lakott, aki a Péterffy családhoz barátként bejáratos volt, és teszem annak dacára, hogy könnyen kiérdemelhetem a "kibicnek minden könnyű" leminősítő megjegyzést. Ezzel kapcsolatosan bukkan fel egy ifjúkori emlék. Ma is fülembe cseng ugyanis a MOGYE hajdanvolt, rosszemlékű rektorának, Andrásofszky Tibornak bridzselés közbeni megjegyzése: a kibic hallgat, a kibic tölt, a kibicnek nincs lábszaga…
Hát igen, a sors úgy hozta, hogy a mai MOGYE ügyében – sok száz, vagy inkább ezernyi sorstársammal együtt – immár csak a partvonalon túlról tudunk bekiabálni. Csakhogy ez a játszma még a mi időnkben, vagy nem sokkal előbb kezdődött, azóta is folyik, és a parti tragikus alakulása miatt szorultunk annyian kibic pozícióba. Ezért kellett Péterffy Árpádnak is Olaszországba disszidálni, a menekülttáborból jutott Svédországba, majd évekig pendlizett a linköpingi és a debreceni szívsebészet között. Ahelyett, hogy a dolgok normális menete folytán édesapja, a mi "Pali bácsink" nyomdokain haladva a MOGYE professzoraként vonuljon nyugdíjba.
Érdemes hát egy kis emlékező kitérőt tenni. Történt ugyanis a 60-as évek elején (1956 után, az 1958-as nagy exmatrikulálási hullám után vagyunk!), hogy a fent említett rektor (az exmatrikulálások fő kezdeményezője és végrehajtója) nyakába vette az országot, és elindult az orvosegyetemeken románokat verbuválni saját egyetemére. Így vélte megmenteni a magyar egyetemet! Így vált országos jelszóvá a Hai sa mergem la Târgu Mures, sa facem cariera (gyerünk Marosvásárhelyre karriert csinálni). És lőn. A kolozsvári tanársegéd, Pop D. Popa fél év múlva a Sebészeti Klinika professzora (nem sokkal később rektora, a korábbi rektor nagy gyönyörűségére), tettestársa, Truta (akit mindközönségesen Trut D. Trutának emlegettünk) tartományi főorvos és a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika docense, hogy csak kettőt említsek a sok százból. Azért éppen őket, mert Péterffy Pali bácsi, a kiváló sebésztanár e konstellációban lett menesztve a sebészetről és száműzve a nőgyógyászatra. Ahol Truta úr számára csak mint "vén hülye" létezett, mígnem egy műtét során sikerrel át nem vágta a beteg ureterét (húgyvezeték), és kétségbeesetten vonította, hogy hívják Péterffyt. (Sok hasonlóan sikeres beavatkozása volt még Truta úrnak, mígnem köztörvényes bűnök miatt el nem ítélték.)
Szóval emígyen, sok-sok magyar szakember tragédiája, életművének összeroppanása, rengeteg tehetséges fiatal reményeinek, szakmai kilátásainak porba hullása árán haladt előre a folyamat, melynek során az ország talán legelső orvosi és gyógyszerészeti egyeteméből, a Miskolcziak, Obálok, Putnokiak, Krompecherek, Mátyás Mátyások fémjelezte iskolából a mai, az országos rangsor vége felé kullogó román valami lett. Ami a román nagynemzeti elvakultság és nemzeti gyűlölködés egyik fellegvára, ahol legfontosabb a nemzeti hovatartozás és a szent anyanyelv használata, az "idegen" elemek kiszorítása, és semmiképpen a szakmai szempontok figyelembevétele. Ahol tehát a kényszerűségből megtűrt magyar oktatói gárdának és hallgatóságnak már csak a kibic szerep jut. Mindennek dacára, fogcsikorgatva teszik becsülettel a dolgukat, lehetetlen körülmények között. Igen, kibic szerep jut nekik is, a hajdanvolt magyar Székelyvásárhely hajdanvolt magyar egyetemén, nem csak a világgá szaladt egyéb, kibic sorsra jutottaknak. Azon egyetemről szólok, ahol mértékadó szakemberek, pl. dr. Brassai Attila professzor nézete szerint a kiutat csak a menthetetlenül elfertőzöttről való végleges leválás, egy önálló magyar orvosegyetem létrehozása jelenthetné.
Hogy a díszdoktori cím jeles, nemzetközi rangú magyar szakemberek számára történt odaítélésének milyen mögöttes indokai lehettek, azt nem tudom, de a román politikai gyakorlat ismeretében joggal feltételezhető az imázsteremtés ravasz szándéka, a farkas báránybőrbe bújtatása. Miközben a való életben, a mindennapok gyakorlatában naponta mértek-mérnek pofont a régi orvosdoktorok régen kihűlt orcájára, renoméjára. Igen, kedves S. S. Misi barátom, ők, az Azamfireiek teszik ezt, nem Péterffy Árpád professzor. Akinek mérhetetlenül kedves, szívmelengető volt a megbecsülés, elismerés kifejezése régi alma matere részéről, aki ezzel az aktussal valamiféle hazatérést élhetett át a régi családi házba, meg az azzal szemközti sebészeti klinikára, édesapja munkahelyére, ahol számukra, meg annyiunk számára nem volt hely. Csakhogy Péterffy professzor hovatovább ráébredt a valóságra, amikor a hallgatás immár cinkosságot jelent a magyarirtó intoleranciával. A kibic immár nem hajlandó tovább tölteni a (hamis) kártyát keverőknek, és nem hallgathat tovább, hanem közösséget vállal a többi otthoni magyar kibiccel. Nemhogy pofont mért volna orcájukra, hanem kimondottan az ő érdekükben cselekedett. Megtette, amit tennie kellett egyenes gerincű erdélyi magyarként: odadobta élete talán legféltettebb szakmai elismerését, és újfent igazolta, hogy kiváló orvos és becsületes magyar ember, kiérdemli mindannyiunk tiszteletét. Ezt a tényt elfedni, a nyilvánvalót meghamisítani jobb esetben rövidlátás, de inkább mélységes rosszindulat, egy publicista részéről pedig egyenesen bűn, szakmai baklövés és barátságtalan cselekedet az élethalálharcát vívó magyar közösséggel szemben.
Az Azamfireiek meg kérjenek fel díszdoktornak olyan nemzetközi hírű tudósokat, akik hajlandók a szakma szégyenévé és az emberi tisztesség fertőjévé tett román intézménytől azt elfogadni.
Dr. Kövesdy Pál, Szekszárd, 2014. április 11. Népújság (Marosvásárhely)

Nem jutottak messzire, de a diplomáciában nincs utolsó szó
Diákok sorfala fogadta virággal a MOGYE bejáratánál tegnap dr. Miseta Attila professzort, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának dékánját, aki dr. Szekeres Júlia tanszékvezető egyetemi tanár, dékánhelyettes és Maróti Péter, a Hallgatói Önkormányzat elnökének kíséretében érkezett Marosvásárhelyre. Miseta professzort dr. Leonard Azamfirei fogadta, prof. dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes és dr. Benedek Imre professzor, a MOGYE szenátusi tagjának társaságában.
– A magyar nyelvű oktatást szeretnénk a szükséges eszközzel elősegíteni, a hatályos törvények betartása mellett – fogalmazott Miseta professzor.
– Azért kísértem el a dékánt, mert nem jártam még Marosvásárhelyen, de azoktól a kollégáimtól, akik előadást tartottak, nagyon jó híreket hallottam a helybeli diákokról – nyilatkozta Szekeres Júlia dékánhelyettes.
– A kari vezetéshez hasonlóan a Hallgatói Önkormányzat részéről is szívügyünknek tekintjük az elhangzott célkitűzéseket, s szeretnénk az évek óta fennálló kapcsolatot minél szorosabbra fűzni – tette hozzá Maróti Péter, a Hallgatói Önkormányzat elnöke.
– Miseta professzor úr rengeteg munkát vállalt a marosvásárhelyi hallgatók, rezidens orvosok továbbképzésében, tudtunk a szándékáról, hogy ezt szeretné továbbfejleszteni és hivatalosítani, amire szüksége van a marosvásárhelyi egyetemnek – nyilatkozta prof. dr. Benedek Imre, aki részt vett a találkozás megszervezésében.
A fogadást követően a pécsi vendéget kérdeztük a megbeszélésről:
– Azamfirei rektor úr hivatalos meghívására egy szokásos formális látogatáson vettünk részt, amelyen a tudományos és szakmai kapcsolatok, az oktatási tapasztalatok megosztásáról beszéltünk, illetőleg annak az esetleges szükségességéről, hogy az egyetemeink között korábban megkötött szerződést újra kellene értékelni és konkrét tartalommal felruházni.
Miután a bevezetőre sor került, és kinyilvánítottuk készségünket, kértem az Azamfirei professzor véleményét a magyar nyelvű oktatás kiterjesztéséről és a jelenlegi helyzet egyfajta értékeléséről. Ezt követően egy kicsit megfagyott a levegő, majd eléggé egyértelműen kifejtette, hogy ő mindezt a marosvásárhelyi egyetem belügyének tekinti. Természetesen én csak udvariasan akartam tájékozódni, illetőleg felajánlottam segítségünket a magyar nyelvű képzés előmozdításának a támogatására, hiszen idáig is körülbelül 60 pécsi orvosprofesszor és vezető oktató vett részt egyhetes továbbképző kurzusokon, de elsősorban az egyetemen kívül. Az egyetemmel is van élő együttműködésünk, s amennyire tudom, a MOGYE a szegedi, debreceni és budapesti orvosképző intézményekkel is jó kapcsolatokat ápol. Nyilvánvaló, hogy előrelépésre lenne szükség, hogy a magyar előadások mellett magyar szemináriumok és magyar gyakorlatok is lehessenek, hiszen a Romániában élő körülbelül 1,3–1,4 millió magyarnak állampolgári joga, hogy anyanyelvén beszélhessen az orvosával, és az orvosa is az anyanyelvén tudja megszólítani, elismervén azt, hogy a román nyelv megfelelő szintű ismerete is ugyanilyen mértékben szükséges a kapcsolatteremtésben.
A megbeszélés eredményéről annyit mondhatok, hogy a diplomáciában nincs utolsó szó, s véleményem szerint ma nem jutottunk messzire, de bízom abban, hogy később ez sikerülni fog. Azt kívánom a helybeli magyar közösségnek, hogy erősebb legyen az összefogás, együttgondolkodás, hiszen egy olyan célról van szó, ami az európai értékeket is képviseli, de ugyanakkor a román és magyar értékeket is együttesen szolgálja.
A kérdésem, amit Azamfirei rektorhoz intéztem, arra irányult: hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet, miként kívánnak ebből előrelépni, például több dedikált magyar álláshely létesítésével, milyen technikai vagy oktatástechnikai feltételek, fejlesztések lennének szükségesek, és konkretizálva, időhöz kötötten miben tudnánk erőnkhöz képest segítséget adni, amire nem igazán kaptam választ – nyilatkozta a Pécsi Tudományegyetem Orvosi karának dékánja.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Látszat vagy megoldás?
– A felsőoktatásért felelős miniszter valóban megoldást akar-e találni az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet rendezésére, vagy csak egy látszatlátogatásra számíthatunk? – kérdeztem Király András államtitkárt az RMPSZ szovátai küldöttgyűlésén.
– A MOGYE ügyét mindenképpen meg kell oldani, s a több éve tartó huzavona után meg kell találni azokat a lépéseket, amelyekkel a törvénynek érvényt szerzünk. Ahol magyar vonalról beszélünk, a magyar főintézeteket is létre kell hozni. Ehhez úgy látszik, a törvény előírása Marosvásárhelyen nem elégséges, de véleményem szerint a megfelelő érvekkel a magyar közösség által kívánt eredményt el lehet érni. Sajnos, van néhány olyan kérdés, amely az akaratunktól független. Az egyik az, hogy a tárgyalócsapat és az egyetemen működő oktatói gárda ténylegesen beleütközik egy elég merev nacionalista ellenállásba, amit egyelőre nehéz kezelni. A másik ok, amiért a magyar vonal kialakítása egy kicsit hátrányos helyzetben van, az elmúlt húsz év káderpolitikájának az eredménye, illetve azoknak a feltételeknek a megszabása, hogy 25 százalékban professzorok, illetve docensek kell hogy alkossák a címzetes egyetemi oktatók közösségét. Ezen a téren még van tennivaló. A kérdés második része, hogy a minisztérium mennyire partner ebben. Azt kell mondanom, hogy a múlt év augusztusa óta van egy pozitív hozzáállás és egy kis előrehaladás ebben az ügyben, és ez tovább fog folytatódni. Fölszabadítottak állásokat az úgynevezett magyar vonal számára, föl lehet venni egyetemi oktatókat, és lehet építkezni, de van egy húszéves lemaradás, amit nehéz lesz bepótolni.
A másik probléma a csoportok kérdése. A magyar csoportokon belül a kétnyelvűségre mindenképpen szükség van. Ne adjunk lovat azok alá, akik azt állítják, hogy a magyar végzősök csak a magyar betegekre specializálódnak. Húsz év lemaradását kell behozni a MOGYE-n. Ez az építkezés hasonló nehézségekkel kezdődött a Babes–Bolyai egyetemen is, és nem egyik napról a másikra, de jó irányban alakult a helyzet. Ezt élik most át, ebbe ütköznek bele Marosvásárhelyen.
Nagyon sajnálom, hogy a román fél jelen pillanatban könnyen bújik ki a törvény előírásainak a teljesítése alól, amellett, hogy van egy nagyon rosszindulatú szenátus, amely azt mondja, hogy nem tudtok felállítani egy intézményt, mert nincs, aki oktasson. Meggyőződésem, hogy meg fog oldódni a csoportok kérdése is, s a MOGYE-n a magyar oktatás el fog indulni a törvényes előírás szerinti magyar vonalon. Most egy kis türelemre és nagyobb tárgyalókészségre van szükség. Nem az a megoldás, hogy fölállunk és otthagyjuk a tisztségünket, az illető oktatóknak ugyanis bizalmat szavazott a közösség egy része. Ha meglesz a végleges akkreditáció, meglesz a magyar vonal is. Ezen a ponton próbál a minisztérium segíteni, de egy rossz anyagból felépített falat nehéz lebontani.
– Végül csak visszatérek a fő kérdéshez. Hogyan engedheti meg Romániában egy hivatalos, akadémiainak nevezett testület azt, hogy kivonja magát a törvény alól?
– Mindig el fognak bújni valami mögé. A törvényben benne van, hogy az egyetemi autonómia szent és sérthetetlen, de az is, hogy a törvény előírásai szerint kell működnie az autonómiának. Egy rosszindulatú hozzáállást látok, amin a minisztérium segíteni próbál. Van egy lemaradás a magyar vonal építkezésében, egy időszak, ami kimaradt. Az egyetem megkapta az akkreditációt, s a hiányosságok kiküszöbölésére adott idő alatt lehet még javítani a helyzeten. Remélem, hogy minisztériumi támogatással sikerül megvalósítani az önálló magyar csoportokat, hogy tovább tudjuk építeni, amit kell. Mindannyiunk számára fontos, hogy legyen egy olyan MOGYE, amelyik kitermeli az erdélyi betegek ellátására szükséges orvostársadalmat – nyilatkozta derűlátóan Király András, az oktatási minisztérium államtitkára. Kíváncsian várjuk, hogy derűlátása jogos volt-e vagy sem.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Ultimátumot adtak a MOGYE magyar oktatói
Továbbra is érvényben marad a magyar oktatói közgyűlés azon döntése, amelynek értelmében kilépnek a Marosvásárhelyi és Gyógyszerészeti Egyetem valamennyi vezető testületéből és lemondanak kinevezett vezetői tisztségeikről is. Ezen elhatározásuk életbeléptetését azonban elhalasztják április 24-éig, vagyis egyhetes utimátumot adtak az intézmény vezetőségének.
Jövő csütörtökön, április 24-én Marosvásárhelyre látogat Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős miniszter, hogy a MOGYE magyar főtanszékeinek létrehozásáról tárgyaljon az egyetem vezetőségével és a magyar oktatókkal. A találkozótól a MOGYE magyar tanári kara a magyar tanszék problémájának megoldását várja. Ha ez nem történik meg, bojkotthoz folyamodnak.
Szabó Béla, a MOGYE tanára csütörtökön elmondta, a miniszter látogatásáig a magyar oktatók nem lépnek ki az egyetem vezető testületeiből. „Úgy döntöttünk, hogy még egy hétig jegeljük a határozatunk életbe léptetését, de ha jövő csütörtökön nem születik egy kedvező döntés, akkor igenis ehhez a tiltakozó formához fogunk folyamodni, és ezt majd egyéb tiltakozási formák fogják követni″ – közölte csütörtökön Szabó Béla.
A MOGYE magyar oktatói április elején közölték, hogy kilépnek az egyetem vezetőségéből, így tiltakozva az ellen, hogy a MOGYE szenátusa újabb egy évvel halasztotta a magyar főtanszékek létrehozását. A halasztást a szenátus azzal indokolja, nincs akkreditációja a magyar vonalnak, és megvárnák a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság jövő évi ellenőrzését.
Szilágyi Tibor rektorhelyettes azonban csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette, a hatóság tavaly decemberben akkreditálta a magyar oktatást, ugyanakkor egy év áll a rendelkezésükre, hogy bizonyos hiányosságokat kijavítsanak. „Ez azt jelenti, hogy az akkreditáció megvan, de egy év múlva a bizottság megítéli, hogy sikerült kijavítani azokat a bizonyos problémákat, vagy sem” – hangsúlyozta a rektorhelyettes.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro

Időhúzás, félrevezetés és hazudozás
A miniszteri látogatásig halasztották az egyetem vezető testületeiből való kilépést
Kérjük a magyar tagozat főtanszékeinek azonnali megalakítását, az egyetemi charta és a közoktatási törvény előírásai alapján. Mivel az egyetemi autonómiát csak a törvényes keretek között lehet gyakorolni, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusára nézve is kötelező a közoktatási törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak a betartása. Az egyetemi charta 39. cikkelye szerint a magyar nyelvű oktatás a magyar nyelvű oktatási vonal (tagozat) keretében történik, a 2011. évi 1-es törvény pedig pontosan megfogalmazza, hogy a multikulturális egyetemeken az oktatási vonal (tagozat) főtanszékekbe szerveződik – hangzott el a MOGYE magyar oktatói közösségét vezető és képviselő professzorok, tanárok részvételével tartott csütörtöki sajtótájékoztatón.
A törvényes előírások szándékos figyelmen kívül hagyása, a kormányfő és három miniszter jelenlétében megfogalmazott hétpontos megállapodás utolsó pontjának be nem tartása miatt – amely az egyetemi akkreditációtól tette függővé a főtanszékek megalakítását – , a magyar oktatók 2014-es közgyűlése úgy döntött, hogy a vezető tisztségeket betöltő tagjai tiltakozásképpen beadják a lemondásukat, a vezető testületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálni fogják ezek tevékenységét, amíg az önálló főtanszékek meg nem alakulnak. A döntést követően kérték a törvényességet szavatoló közoktatási tárca segítségét, amely három hét után válaszolt a megkeresésre, és Mihnea Costoiu, felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter április 24-re ígérte látogatását. A magyar oktatói közösség vezetősége úgy döntött, hogy az említett napig elhalasztja a tiltakozó lépéseket, azt remélve, hogy a minisztérium, mint állami ellenőrző szerv, rá tudja bírni az állami egyetemet, hogy betartsa a törvényeket. Ha nem sikerül egyezségre jutni, és nem kezdődik el a magyar tagozat főtanszékeinek a megalakulása, a bejelentett lépések mellett a tiltakozás egyéb formáival is élni fognak – szögezte le dr. Szabó Béla tanszékvezető egyetemi tanár és prof. dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes.
A sajtótájékoztató során részletesen ismertették a 2011. január elsején életbe lépett közoktatási törvényt követő időszak eseményeit, a szándékos időhúzást, amelynek során kiderült, hogy az egyetem vezetőségét senki sem akadályozza meg abban, hogy figyelmen kívül hagyja a vonatkozó törvény előírásainak a betartását, és továbbra is peremre szorítsa a magyar tannyelvű oktatást. A Közoktatási Minisztérium pedig sohasem lépett időben és kellő határozottsággal közbe, hogy a jogszabály betartására kötelezze az egyetemet, és soha nem válaszolt írásban a magyar tagozat által benyújtott kérésekre. A kialakult konfliktus megoldása érdekében született meg 2012 szeptemberében a már említett hétpontos megállapodás, amelynek vitáján kezdetben jelen volt Victor Ponta kormányfő, s az egyetem vezetői mellett aláírta az akkori közoktatási miniszter is. Hetedik pontként a magyar oktatók elfogadták, hogy a főtanszékek megalakulását a magyar oktatási vonal akkreditációjához kötik, akkoriban ugyanis nem létezett csak egy közös jóváhagyás. Az aláíráskor becsült hét hónap helyett ez a folyamat húsz hónapig húzódott. A nehézségek ellenére a MOGYE-t kedvezően bírálta el az Európai Egyetemek Egyesülete, és ellenőrizte a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség is, amelynek honlapján 2013. december 12-én jelent meg, hogy bizalmat szavazott és fenntartja a magyar oktatási vonal akkreditációját, amely egy évet kapott a hiányosságok pótlására. Ez utóbbi megjegyzés nem befolyásolja a tényt, hogy a magyar tagozatnak érvényes jóváhagyása van. Ennek ismeretében a magyar oktatók közössége kérte az egyetem szenátusát, hogy tűzze napirendre a magyar főtanszékek megalakítását, amit a január 15-i szenátusi ülésen elhalasztottak, arra hivatkozva, hogy 8. napirendi pontként nincsen elég idő a megvitatására. A következő szenátusi ülést megelőzte az egyetemi oktatók plenáris ülése, amelyen a rektor bemutatta a MOGYE 2013. évi működéséről készült jelentést. A nyomtatásban is megjelent dokumentumban az olvasható, hogy a magyar nyelvű általános orvosi képzés akkreditálva van. A március 20-i szenátusi ülésen, amelyen a 11. napirendi pontként szerepelt a magyar főtanszékek megalakításának a megvitatása, arra hivatkozva, hogy a magyar tagozatnak csak ideiglenes működési engedélye van, 36 igen és 12 nem szavazattal az őszire kilátásba helyezett újraértékelés utánra halasztották a döntést – hangzott el a részletes forgatókönyv, amelyet a törvények be nem tartására, az időhúzásra, a félrevezetésre, a hazudozásra építettek.
Az elhangzottakhoz Brassai Attila professzor kiegészítését tehetjük hozzá, miszerint a magyarral azonos minősítést kapott angol oktatási vonalat akkreditált képzésként hirdetik a külföldi diákoknak, ami nyilvánvalóan kettős mércét jelent.
Ahogy az is, hogy az egyetemnek körülbelül 4.800, s a mesterképzésben részt vevőkkel együtt hatezer diákja és 434 oktatója van, ami a hét diákra jutó egy tanár előírásnak nem tesz eleget, ennek ellenére a román tagozatot az utólagos ellenőrzés feltétele nélkül akkreditálták.
Az "esetből tanulva" a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség, amelyhez eljutott a gyógyszerészeti kar román és magyar tagozatának az újraakkreditálására vonatkozó kérés, az elmúlt héten már úgy jelzett vissza, hogy az egyenlő oktatói létszámmal működő két oktatási vonal szinte teljesen egyező iratcsomója közül a magyarnak csak az IDEIGLENES akkreditációját végzik el, amiért nagyobb összeget kell fizetnie az egyetemnek, mint a teljes akkreditációért – közölte dr. Sipos Emese egyetemi docens, a Gyógyszerészeti Kar dékánhelyettese. Ami azért furcsa, mert mind a rektor, mind a dékán asszony megerősítette, hogy az egyetem végleges akkreditációt kért. Reméljük, hogy csak tévedésről van szó – tette hozzá a dékánhelyettes.
Kérdésre válaszolva a jelenlevők elmondták, hogy a négy magyarországi orvosi egyetem által írásban felajánlott segítségre Copotoiu Constantin, az akkori rektor, a szenátus jelenlegi elnöke úgy reagált, hogy valószínűleg eltévesztették a címzettet, és a Sapientiának szánták az átiratot, mert csak ott van magyar egyetem.
(bodolai). Népújság (Marosvásárhely)

A magyar nyelvű oktatás helyzete a multikulturálisnak mondott Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) az egyetlen olyan intézmény, ahol az 1,4 milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezheti gyógyítóit. Az egyetemet 1945-ben királyi rendelettel kizárólag a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés biztosítása végett hozták létre.
A MOGYE 1962-ig csak magyar nyelven működött, országos és nemzetközi hírnévre tett szert. A Román Kommunista Párt Politikai Bizottsága 1962-ben telefonon közölt határozatával elrendelte a román tagozat létrehozását. A kétnyelvű oktatás bevezetése ürügyén erőszakos elrománosítás kezdődött, magyar nyelven csak előadásokat lehetett tartani, a gyakorlatok, szemináriumok, megbeszélések, diplomavizsgák kizárólag román nyelven folyhattak. Nagyszámú magyar oktatót nyugdíjaztak és bocsátottak el, és egyre kevesebb magyar hallgatót vettek fel. 1989-ben, a kommunizmus bukásakor, az egyetemen az elsőéves magyar hallgatók aránya nem haladta meg a 15%-ot (korábban fele-fele volt az arány!), az oktatóknál pedig a 33%-ot. Ma, 24 évvel a fordulat után a magyar oktatók aránya tovább csökkent, nem éri el a 30 százalékot sem! A multikulturálisként meghatározott MOGYE jelenlegi vezetőségének, adminisztrációjának és diákságának etnikai térképe a következő: a rektor román, három prorektor román, egy prorektor magyar, mindhárom dékán román, a szenátusi elnök román, a gazdasági igazgató román, a prodékánok közül kettő román, három magyar, az adminisztratív személyzet kilenc ügyosztályának minden vezetője román, a dékáni hivatalokban 15 titkárnő közül 14 román, egy magyar. A magyar diákok létszáma kb. 1750 a 4800-ból. Az 1989. decemberi fordulat után az egyetem magyar diákjai, tanerői és a magyarság akkori politikai képviselői a paritás elvének tiszteletben tartását követelték, sztrájkoltak is ennek érdekében. Mindhiába. Jellemző módon 24 év után így néz ki a paritás! A magyar oktatás fejlődését, visszaállítását – a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és ezáltal az oktatói utánpótlás akadályoztatásával – eszközökben nem válogatva gátolja az egyetemi szenátus kétharmados román többsége.
2011. januárban elfogadták az 1. sz. új román tanügyi törvényt. A törvény által kijelölt három multikulturális egyetem számára előírták azt, hogy a kisebbségek az egyetem keretén belül létrehozandó önálló tagozatokon, oktatási vonalakon saját maguk megszervezhetik a teljes körű, anyanyelvükön történő oktatást. A két másik multikulturális egyetem (a kolozsvári Babes–Bolyai és a marosvásárhelyi Művészeti) a tanügyi törvény kisebbségi rendelkezéseit tiszteletben tartva alkotta meg az egyetemi chartát. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a kétharmados román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva elutasította a törvénynek az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére vonatkozó rendelkezései egyetemi chartában történő rögzítését és azok alkalmazását. Számos tevékenység esetén a román nyelv kizárólagos használatát írták elő. Ennek következtében a törvényt kidolgozó és beterjesztő akkori román oktatási minisztérium törvényellenesnek nyilvánította az új MOGYE-chartát, és elutasította annak jóváhagyását. Miután minden próbálkozás kudarcot vallott, az Ungureanu-kormány a tanügyi törvény által biztosított egyetlen lehetőséggel élt, és kormányrendelettel létrehozta a külön magyar kart. Ezt a tanügyi törvény 132. szak. (5) bekezdése alapján hozott kormányhatározatot a Victor Ponta és Crin Antonescu által vezetett ellenzék törvénysértőnek nevezte, erre a nem létező törvénytelenségre hivatkozva bizalmatlansági indítványt terjesztett elő, és megbuktatta a kormányt. A Victor Ponta által alakított új kormány az előző kormány tanügyminisztériumának törvényességi kifogásait semmibe véve jóváhagyta a magyar nyelvű gyakorlati oktatást és szemináriumokat, a magyar nyelvű diplomavizsgát tiltó törvénysértő chartát. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg hatályos charta előírásai szerint a tanagyag 30%-a magyar, 70%-a pedig román nyelven kerülhet elsajátításra. Igencsak problémás – és tudomásunk szerint sehol a világon nem alkalmazott – megoldás az, hogy az előadásokon magyarul leadott tananyagot a szemináriumokon, a gyakorlatokon román nyelven kérik számon! Sérül tehát a magyar hallgatók óhaja/joga, akik a tananyag tökéletesebb elsajátítása érdekében választották az anyanyelvi oktatást.A MOGYE-charta egyáltalán nem tartalmazza a tanügyi törvény 135. szakaszának a kisebbségi nyelven történő oktatást szabályozó rendelkezéseit, amelyek előírják a teljes körű anyanyelvi oktatást és az önálló anyanyelvi – esetünkben a magyar – tagozatok létrehozását. Ennek következtében a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 128. szakaszának rendelkezéseit kellene alkalmazni, miszerint a törvénytelen előírásokat tartalmazó egyetemi charta abszolút semmis. Ezt a semmisséget azonban a romániai bíróságok egyelőre nem hajlandóak kimondani. (Szerintem csak jogi úton lehetne előrelépni, mivel a Ponta-kormány "születési hibájának" következtében nincs abban a helyzetben, hogy kormányhatározattal törje meg a szenátus román kétharmadának csökönyös ellenállását.)
Szinte érthetetlen, hogy Markó Béla volt RMDSZ- elnök és Király András jelenlegi tanügyi államtitkár miért száll szembe a törvény által biztosított jogok alkalmazását kicsikarni akaró magyar tanerők tiltakozó lépéseivel. (A magyar oktatók megelégelték azt, hogy a MOGYE szenátusának román kétharmada nemcsak a tanügyi törvényt, hanem annak politikai nyomásra felpuhított, 2012 szeptemberében megkötött egyezségbe foglalt előírásait sem hajlandók betartani. Közgyűlésükön eldöntötték, hogy a vezető tisztségeket betöltő képviselőik tiltakozásképpen beadják lemondásukat, a vezető testületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálni fogják ezek tevékenységét mindaddig, amíg nem állítják helyre a törvényességet.) Felhívom a nyilatkozgatók figyelmét arra, hogy az RMDSZ legelső kormányba lépésekor belefoglalták a kormányprogramba az 1959- ben megszüntetett önálló kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállítását. Amikor a Ciorbea- kormány elzárkózott ettől, akkor Markó Béla nyilvánosan csodálkozott azon, hogy a román politikusok nem tartották be ígéreteiket! Amikor Napóleon bukása után visszatértek a Bourbonok, Talleyrand, a nagy politikai túlélő azt nyilatkozta, hogy "semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek". Markó Béla jelenlegi halogató álláspontjáról viszont levonhatjuk a következtetést, hogy semmit sem tanult, de felejtett. Ti. jelenleg szóba sem kerül az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása, az időhúzással, a Petőfi–Schillerezéssel teljesen lekerült a napirendről. Ha a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésből hiányzó hetven százalékot nem sikerül visszapótolni, itt Marosvásárhelyen is beállhat a Bolyai-szindróma: a politikai ellenszélben küzdő magyar oktatók és diákok elfásulnak, beletörődnek a jelenlegi helyzetbe. Jellemző módon már megjelentek a román kétharmadhoz dörgölődző "sztrájktörők", akik önigazolásként elmondhatják azt, hogy még Markó Béláék is támogatják pecsovics viselkedésüket… Szerintem mindenki be kell lássa, hogy a magyar oktatók és diákok küzdelmét minden politikai erő és a civil társadalom is egyöntetűen kell támogassa!
Kincses Előd. Népújság (Marosvásárhely)

Testületileg lemondanak a magyar oktatók
Eredménytelenül végződött Mihnea Costoiu, a felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tett látogatása.
A bukaresti tisztségviselő hiába próbált közvetíteni a felek között, csütörtökön délután újból bizonyosságot nyert, hogy az egyetem román többségű vezetősége hallani sem akar az önálló magyar struktúrák megalakításáról. Maga Leonard Azamfirei rektor is azzal érvelt, hogy a 2012 őszén aláírt hétpontos egyezségből a román fél betartott már hatot, ami fontos előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás területén.
Az újabb kudarc nyomán Szabó Béla, a magyar tagozat vezetője bejelentette, hogy a közgyűlésen eldöntöttek értelmében a vezető tisztségeket betöltő képviselőik tiltakozásképpen beadják lemondásukat, a vezető testületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálni fogják ezek tevékenységét mindaddig, amíg nem állítják helyre a törvényességet. Kérdésünkre, hogy nem éppen ez lehetett az ellenfél célja, Szabó annyit mondott, hogy reméli, nem. Egyébként a miniszterrel folytatott tárgyalásra Szilágyi Tibor prorektor már megírt lemondással érkezett.
A magyar tanárok döntése kapcsán Mihnea Costoiu sajnálkozásának adott hangot, helytelenítve a radikális lépést. „Lehangol ez a lépés, hisz én a párbeszéd híve vagyok. Meggyőződésem, hogy pillanatnyi megrekedésről van szó, és remélem, a közeljövőben sikerül megoldást találni. A döntés joga kizárólag a MOGYE kezében van, a minisztérium csak közvetítői szerepet játszhat” – jelentette ki Mihnea Costoiu. A tárca nélküli miniszter ugyanakkor félszájjal elismerte, hogy a magyar tanárok kérése törvényes, mondván, hogy „legális bármit is kérni, amit csak lehet”.
Szabó Béla azzal indokolta a magyar tanerők döntését, hogy ezúttal még csak ígéretet sem kaptak arra, hogy a szenátus újratárgyalná az önálló magyar struktúrák létrehozásának kérdését.
A tárgyalások kudarca több okból is borítékolható volt. Szinte mindent elárult a miniszter részrehajlásáról az a tény, hogy egy, a négyórás megbeszélést megelőző nyilvános rendezvényen, a Kultúrpalotában a tárcavezető Leo barátomnak nevezte az egyetem rektorát. Ugyanott elhangzott nyilatkozatával, miszerint a politikum nem sértheti meg az egyetem autonómiáját, Costoiu világossá tette, hogy nem a törvényesség betartásának kicsikarásáéért érkezett Marosvásárhelyre. Egyébként a MOGYE-n folytatott megbeszélést megelőzően Szilágyi Tibor rektorhelyettes is legyintve nyilatkozott portálunknak, mondván, hogy ő már semmit nem vár az újabb tárgyalásoktól.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Egyetemi „autonómia”
Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős megbízott miniszter tegnap Marosvásárhelyre utazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létrehozásáról tárgyaljon. Costoiu úr számszerint a hatodik minisztériumi illetékes, aki ez ügyben egyeztet a MOGYE román többségű vezetőségével – úgy tűnik, nem nagyobb sikerrel, mint a korábbi öt tisztségviselő.
És ez, gondolom, addig így is lesz, amíg a marosvásárhelyi egyetem román vezetősége az egyetemi autonómiára hivatkozva – mert ugye ilyen esetekben az autonómia legitim fogalom! – továbbra is mereven ellenzi, hogy a magyar tagozat önálló főtanszékekbe szerveződjön. És persze addig, amíg a román kormánynak továbbra is az az érdeke, hogy szemet hunyjon, titokban összekacsintson az egyetem román vezetőségével.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

MOGYE-ügy – Kudarccal zárult a román miniszterrel folyatott tárgyalás, bojkottot hirdettek a magyar oktatók
Kudarccal végződött a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatói és a Mihnea Costoiu megbízott román felsőoktatási miniszter közötti tárgyalás az egyetem önálló magyar főtanszékeinek megalakulásáról – derült ki az érintett felek által tartott csütörtöki sajtótájékoztatón.
Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője bejelentette: a vezetőségi funkciót betöltő magyar oktatók lemondanak egyetemi adminisztratív tisztségekről, és a szenátus magyar tagjai bojkottálják a felsőoktatási intézmény legfőbb döntéshozó testületének üléseit.
Hangsúlyozta, hogy a magyar oktatók továbbra is bejárnak tanítani, az oktatást nem akarják akadályozni. A tagozatvezető kifejtette, hogy a román és a magyar oktatók között 2012-ben megkötött megállapodásnak szinte valamennyi pontja teljesült, de az utolsó, amely szerinte lényegi kérdés – hogy önálló magyar főtanszékek jöjjenek létre -, nem teljesült. Közölte, hogy a mai tárgyaláson sem közeledtek egymáshoz az álláspontok, és nem kaptak konkrét ígéretet arra vonatkozóan, hogy az egyetem szenátusa ismét napirendre tűzi a magyar főtanszékek megalapításának kérdését.
Az egyetem hetven százalékos román többségű szenátusa márciusban egy évvel elhalasztotta ennek a kérdésnek a megvitatását arra hivatkozva, hogy a magyar tagozat csak ideiglenes akkreditációt kapott a román felsőoktatási minőségellenőrző hatóságtól. A magyar főtanszékek létrehozását a 2012-es megállapodás a magyar tagozat akkreditálásához kötötte.
Mihnea Costoiu felsőoktatási miniszter csalódottságának adott hangot, és „mélységesen elhibázottnak” nevezte a magyar oktatók döntését. A párbeszéd folytatását szorgalmazta intézményes keretek között. Kifejtette, hogy a 2012-es megállapodásból „minden” pontot megoldottak, azóta folyamatosan támogatta a minisztérium a magyar tagozat kéréseit.
Leszögezte, hogy ezen a ponton az egyetem keretén belül kell megoldást találni, és amennyiben ez nem sikerül, és működési rendellenességek merülnek fel, akkor a minisztérium közbelép, és döntést hoz. A tárcavezető az MTI kérdésére sem akarta részletezni, hogy milyen jellegű intézkedésről lehet szó, és mikor kerülhet erre sor.
A miniszternek a magyar főtanszékek megalapítása elleni fő érve az volt, hogy a magyar tagozat nem rendelkezik elegendő tanerővel ahhoz, hogy teljesítse az akkreditációs feltételeket.
Leonard Azamfirei, az egyetem rektora az MTI kérdésére közölte, hogy Szilágyi Tibornak, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettesnek a lemondása miatt az ő feladatkörét egy másik rektorhelyettesrnek adja át. A magyar tanárok döntése megnehezíti az intézmény működését, de az nem válik működésképtelenné – tette hozzá.
A marosvásárhelyi egyetemen 2011-ben alakult ki a konfliktus a román és a magyar oktatók között annak hatására, hogy hatályba lépett az új román oktatási törvény, amely a multikulturális egyetemek esetében – így a MOGYE esetében is – előírja az önálló magyar főtanszékek megalakítását.
erdon.ro

Bíróság: törvényes a MOGYE szerkezetét leíró charta
A Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletben utasította el azt a keresetet, amelyben erdélyi magyar civil szervezetek és pártok a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szerkezetét leíró egyetemi chartát kifogásolták.
A táblabíróság elutasította a panaszosoknak azt az állítását, hogy az egyetemi charta áthágja a 2011-es oktatási törvény előírásait. Az április 23-án kimondott ítéletet hétfőn közleményben üdvözölte az egyetem vezetése. Amint a törvényszék honlapján közölt végzésből kitűnik, az ügyben ítélkező három bíró közül az egyik különvéleményt fogalmazott meg.
Az egyetem közleménye szerint – más, korábbi ítéletekhez hasonlóan – ez az ítélet is azt igazolja, hogy a charta alapján szerveződő magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés a törvényes keretek tiszteletben tartásával zajlik a MOGYÉ-n. Az egyetem vezetése szerint immár magyar tagozat vezetőinek a lemondását sem lehet törvényszegés elleni tiltakozásnak tekinteni. Az csupán „egyes sajátos kitételek nem teljes megvalósulása elleni" tiltakozás. Az egyetem vezetése arra kérte a tisztségeikből lemondott magyar vezetőket, hogy vizsgálják felül döntésüket, hiszen az elkövetkező időszakban a 2014/2015-ös tanévre, és a magyar tagozatra vonatkozó fontos döntéseket kell meghozni.
Az egyetemi chartát a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) támadta meg 2011-ben a bíróságon. A perbe valamennyi romániai magyar párt és politikai szervezet, valamint a MOGYE magyar diákszervezete is belépett a felperes oldalán.
„Ez az ítélet teljes mértékben semmibe veszi a tanügyi törvény vonatkozó rendelkezéseit" – mondta az MTI-nek Kincses Előd, a RMOGYKE ügyvédje. Kincses arra emlékeztetett, hogy 2011-ben Daniel Funeriu akkori oktatásügyi miniszter is megtagadta a charta jóváhagyását.
2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett az egyetemen kialakult helyzet rendezési kísérlete.
A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek. Erdély.ma

Kelemen Hunor nyilatkozott a magyar sajtó képviselőinek
Eredményeink megvédéséért naponta meg kell harcolnunk
Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnökkel, miniszterelnök-helyettessel, kulturális miniszterrel az érdekvédelmi szövetség Arad megyei székházában megtartott sajtóértekezlet után sikerült a magyar sajtó képviselőinek úgymond, magunk között elbeszélgetni.
A szabadságot, a Szabadság-szobrot is meg kell védeni
Újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ országos szervezetének mit jelentett a 10 évvel ezelőtti esemény, vagyis a Szabadság-szobrot újra köztéren felállítani, Kelemen Hunor elmondta:
„1990 után azonnal felmerült a Szabadság-szobor várfogságból történő kiszabadításának a kérdése. Hihetetlenül nagy erőfeszítésekbe került eljutni az 1999-ben bekövetkezett fejleményig, vagyis a várból kihozni, ami után további 5 évnek kellett eltelnie, amíg sikerült az emlékművet restaurálni, illetve köztéren újraállítani. Mindez azt bizonyítja, hogy az aradi, az erdélyi embereknek a türelme, a kitartása mennyire erős volt a szabadság eszméjének a győzedelmeskedéséig. Ugyanakkor dicséretes a közéleti embereknek, a politikusoknak a kitartása is, akik a kiszabadítás, illetve az újra felállítás harcát felvállalták. Ebben igen fontos volt a kitartó partnerkeresés, mert megfelelő partnerek nélkül nem lehetett volna e régi álmot megvalósítani. Mert köztudott, hogy az 1925-ben történt leszerelés előtt a szobrot már bedeszkázták, eltakarták, eldugták a világ elől. 79 évvel a leszerelés után azonban mégis sikerült köztéren felállítani, ami azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet eltitkolni. Köztük a szabadság eszméjét nem lehet eldugni, eltiporni. Azt is hozzá kell tenni: azáltal, hogy az RMDSZ 1997-ben szerepet vállalt a kormányban, a Radu Vasile által vezetett kormányt sikerült meggyőzni, az emlékműnek a várból történő kihozatalát jóváhagyatni. Ugyanakkor sikerült a magyar kormányt is meggyőzni, utóbbi egyébként nem volt nehéz, mert minden magyar kormány támogatta az elképzelést. Az akkori Orbán-kormány, benne Dávid Ibolyával, a másik oldalon a Radu Vasile-kormányban Valeriu Stoica kulturális miniszterrel, akivel megegyeztünk a kihozatalról. Később a Megyesy Péter és Adrian Năstase kormányfők, a mi határozott közbenjárásunkra, kemény és hosszadalmas viták eredményeként megegyeztek. Meg tudtunk állapodni a szobor kihozatalának a részleteiben. Elmondhatjuk, hogy a 21. században az észérvek győzedelmeskedtek. Győzedelmeskedett ugyanakkor az álláspont is: bár a múlt a két népet gyakran szembeállította, de a jelen és a jövő közös céljai megkívánják, hogy a múltat tisztelve, annak az értékeit szem előtt tartva, együtt tervezzük a jövőt. Az elmúlt évtized bennünket arról győzött meg, azt bizonyította: igenis, lehet építeni, de makacsul kitartónak kell lenni, partnereket kell keresni. Arra a kérdésre viszont, hogy biztonságban van-e ma a Szabadság-szobor, elmondhatjuk-e nyugodt lelkiismerettel, hogy immár nem történhet baj, azt mondhatom: ezt nem tudjuk kijelenteni, ezért nekünk minden nap meg kell harcolnunk, mert jelképtelennek tűnő csoport jelenleg az egyik szélső-jobboldali román szervezet, amelyik népszavazást akar szervezni, folyamatosan kéri a szobornak a köztérről való eltüntetését. Tehát ilyen kezdeményezések vannak, amelyekkel állandóan meg kell küzdenünk, akárcsak minden egyes elért eredménynek a megtartásáért és újabb eredményekért. Mert a szabadságot, de a Szabadság-szobrot is meg kell védeni, amit meg tudnunk és meg fogunk védeni. Tíz évvel a Szabadság-szobor, e lenyűgözően szép emlékmű visszaállítása után is ez a nap, az alkalom üzenete.”
Az EP-választások az erdélyi magyarság jövőjéről szólnak
Újabb, az EP-választásokon való RMDSZ szereplésre vonatkozó kérdésre a szövetségi elnök kifejtette: „1989 után az erdélyi magyarság olyan utat választott, amely egyértelműen arról szól, hogy az európai közösségben, az Észak-atlanti Szövetségen belül, a nyugati, demokratikus, civilizáció intézményes keretei között képzeljük el a jövőnket. E döntést a magyar történelemben először Szent István király hozta meg, de utána számos esetben hasonló döntés született, mert ez volt, és most is ez a helyes út. Az Európai Unió nem csodafegyver, nem olyan gyógyszer, ami minden betegségre jó, de még mindig a legjobb gyógyszer arra a betegségre vagy lehetséges betegségekre, amelyek fenyegethetnek egy közösséget, fenyegethetik az erdélyi magyarságot. Meg vagyok győződve, hogy az Európai Unió a következő időszakban át fog alakulni, akárcsak az 1950-es végétől az Európai Unió kialakulásáig hihetetlenül nagy változások ment át e politikai, gazdasági konstrukció. A jelenlegi politikai, társadalmi viszonyokat tekintve, biztos, hogy 2014 után néhány éven belül újra jelentős átalakulásokon megy végben az Európai Unió. Nekünk viszont ott kell lennünk, amikor ezek az átalakulások történnek, hogy a gazdasági, szociális, környezetvédelmi és minden egyéb ügyek mellett, az őshonos nemzeti közösségek kérdését is napirendre lehessen tűzni, ez is kerüljön be az Unió kompetenciái közé, ne legyen egy-egy országnak a kizárólagos hatásköre. Ezt a kérdést viszont, rajtunk kívül más nem képviseli, másoknak más dolguk van. Nem azért, mert esetleg az ellenségeink, mert azok is vannak bőven, hanem azért, mert mások más-más mandátummal, más prioritásokkal jutnak be az Európai Parlamentbe. Nekünk ott kell lennünk, partnereket kell keresnünk, hogy a változások megtörténtével hallathassuk a szavunkat. Ez a választás elsősorban rólunk szól, nem az Európai Unióról. A választás az erdélyi magyaroknak a jelenéről és a jövőjéről szól, ezért fontos, hogy ott legyünk. Ha az EP-ben szorosabb lesz az integráció, a mi életünket még inkább befolyásolják, ezért ott kell lennünk, ahol e döntések születnek. Ezért fontos, hogy május 25-én minél nagyobb számban menjük el, hiszen ez tulajdonképpen népszámlálás is. Annyian vagyunk, ahányan szavazunk, azoknak a véleménye számít, akik elmennek szavazni.”
Félúton nem szoktuk feladni a harcot
A MOGYE-ügyre, vagyis az Egyetem magyar vezetőinek a testületileg történő lemondásával kapcsolatos kérdésre Kelemen Hunor leszögezte: „Félúton nem szoktuk feladni a harcot, de lehet, még félúton sem vagyunk. Mert történtek ugyan lépések 2012 végétől mostanáig, de még rengeteg olyan lépést kell megtennünk, amelyek az akkreditálásig elvezetnek. Az Európai Unióban ugyanis az akkreditáláshoz a kritériumokat teljesíteni kell. A Minisztérium államtitkárával a kérdésről az utóbbi időszakban számtalanszor beszéltünk. Ők az egyezség szerint, jóindulatúan álltak a kérdéshez, és újra fogjuk beszélni a legújabb események után. Akik viszont egyszerűen nem akarnak kitörni e nacionalista körből, azok az Egyetem román vezetői, akiket meg kell győznünk, de a minisztériumnak és a kormánynak is újabb eszközöket kell találniuk a meggyőzésükre. Mert a törvény alkalmazásáról beszélünk, miközben a következő dolog történik: meghirdették az állásokat, amelyekre kevés ember jelentkezett. Ismét meg fogják hirdetni az állásokat, de ahhoz, hogy akkreditálni lehessen egy egyetemet, oktatókra is szükség van. Az oktatókat meg kell keresni, fel kell venni. Tehát az őszi akkreditálásig vagy az akkreditálási felmérésig még néhány lépést meg kell tenni. A magyar oktatók által választott út nem tudom, mennyire átgondolt, engem erről nem tájékoztattak, nem tudom, ez-e a jó taktika. Az elmúlt 25 évben is azt kellett megtapasztalnunk, hogy csodák nincsenek, minden eredményért meg kell küzdenünk, félúton a harcot nem szoktuk feladni. Ha a testületileg történő lemondás nyomásgyakorlásként hat, akkor szerintem rendben van, mivel azonban nem beszéltünk róla az érintett személyekkel, azt hiszem, hogy mindenkinek tudatában kell lennie: ha elindultunk ezen az úton, akkor végig kell mennünk, és végig is fogunk menni rajta. Mert van, amikor elbotlunk vagy elgáncsolnak, orra esünk, de minket arról ismernek, hogy minden pozícióból felállunk, és tovább megyünk. Itt is tovább fogunk menni, egy percig sem merülhet fel a kérdés, hogy a törvény alkalmazása elakadhat vagy az holtvágányra terelhető.”
Céljainkból semmit nem adtunk fel
Újabb újságírói kérdésre, ami az Erdélyi Magyar Néppárt azon vádjára vonatkozott, miszerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása miatt háttérbe szorul az autonómia kérdése, a szövetségi elnök pontosított: „Mint mindarról, amit az EMNP mond, erről is más a véleményem, mert ők nagyjából úgy vannak, mint Móricka az üstben. Nekik mindenről ugyanaz jut eszükbe: mivel eredményeket nem tudtak felmutatni, az erdélyi magyar közösség részéről nem kaptak támogatást, nyilatkozatokban élik ki magukat. Nyugdíjas korhoz néhányan úgy közelednek, hogy az elmúlt 25 esztendőben még semmit nem tudtak felmutatni, csak nyilatkozni tudtak. Ehhez nekik további jó munkát, jó egészséget kívánok. Ami az RMDSZ-t illeti, céljainkból semmit nem adtunk fel, az autonómia ügyét sem”.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Kinek hatalom a tudás?
Mit ér a kormányzás, ha nem boldogít, illetve ha csak kevesek hasznát, kényelmét szolgálja? Elegendő-e, ha csak a rossz elhárítására alkalmas, előrelépést alig hoz, ugyanazok a tehetetlen csaták követik egymást közösségünk számára létfontosságú kérdésekben, mint amikor ellenzékből kínlódott az RMDSZ?
Az elmúlt héten több esemény is rávilágított: fabatkát sem ér a szociáldemokratákkal kötött paktum, az írásba foglalt ígéret. A marosvásárhelyi orvosi egyetem (fotó) ügye ismét holtpontra jutott, hiába kormányzati egyezség, törvény, európai elvárás és szokásrend, nem akarják, nem engedik a magyar kar létrehozatalát, a magyar oktatók pedig elkeseredettségükben, tehetetlenségükben lemondtak vezető tisztségeikből. Évek óta tartó állóháborút kellett volna lezárni, ám a helyszínre küldött miniszter nem megoldást kínált, nem közvetített a felek között, hanem a magyar oktatás hátrányairól győzködte a magyar diákokat. Ismét előkerülnek hát a demagóg, buta érvek a románul nem tudó magyar orvosokról, kik ellepik majd a romániai kórházakat, és nyelvtudás hiányában román pácienseiket halára ítélik, akik el sem tudnak majd helyezkedni e kies hazában. Senki nem aggódik azonban az ország hivatalos nyelvét alig ismerő magyar betegekért, azokért a diákokért, majdani orvosokért, kik anyanyelvükön tanulnának, hisz oly sokszor, oly sok formában elhangzott, joguk van ehhez. És az RMDSZ vezetői tehetetlenül szemlélik a történéseket a különböző kormányhivatalok bársonyszékeiből.
Bombaként robbant az a hír is, hogy az egy héttel ezelőtt meghirdetett tankönyvliciten olyan feltételeket szabott a minisztérium, melyek elrettenthetik a magyar kiadókat, minden könyvet le kellene fordítani románra, ám ennek többletköltségét nem vállalja a szaktárca és az amúgy is igen szűkre szabott pénzügyi keret, no meg az idő hiánya lehetetlen helyzetbe hozza a vállalkozó tankönyvírókat, kiadókat. Hiába a magyar államtitkár (évek óta, nemcsak most, az újabb kormányra lépés után), mint oly sokszor, most is legfeljebb a tűzoltásra vállalkozik, utólag próbálja elsimítani az igazságtalanságot, és ígérget, hogy minden megoldódik. Tette ezt már többször, kevés sikerrel. Sok éve életbe lépett az oktatási törvény, ám mai napig nem oldódott meg, hogy a magyar gyermekeket alternatív módszerek, tanterv szerint tanítsák az állam nyelvére, az RMDSZ-es Király András ezt legfeljebb a két év múlva esedékes tanévben látja lehetségesnek, akkor is csak a kezdő osztályok számára.
Válságban, nagyon mély szinten a román oktatási rendszer, és a szakemberek sorra kongatják a vészharangokat, hogy ezen belül a magyar még gyengébben teljesít, ezt mutatják az eredmények. Kiderült az is, még a törvény adta lehetőségekkel sem éltek oktatáspolitikusaink, nem alakítottak ki háttérintézményeket, nem dolgoztak ki stratégiát, még azt sem próbálták elérni, hogy a nagy európai Pisa-felmérésben külön elemezzék a magyar iskolák, diákok teljesítményét, pedig erre ily nagy létszámú kisebbség esetében lehetőség lett volna, ha van, ki megfogalmazza az igényt. Nem volt, úgy tűnik, senki nem ismeri fel az oktatás jelentőségét, hogy nem elegendő jogszabályba iktatni soha meg nem valósuló tételeket, többre van szükség, mert szaporodik az áldozati nemzedékek sora, és lassan már nemcsak egyetemre, de középiskolába is Magyarországra készülnek a tehetségesebb gyermekek. S nem nehéz kitalálni, közülük hányan térnek majd haza. Hiába hát ama mondás, miszerint kisebbségi létbe szorulva a tudás lehet a legnagyobb hatalmunk, ha az iskolapadokat koptató ifjú nemzedék azt látja, hogy a döntéshozó helyzetbe került vezetők számára az oktatás sokadrangú kérdés, majd negyedszázad alatt sem sikerült olyan szakértőcsoportokat kialakítani, melyek a helyzet javításáért tudnának, akarnának tenni, s ha mégis születik egy-egy tudományos dokumentum, a politikum érdektelensége miatt eltűnik a süllyesztőben. Amíg szolgalelkű pártkatonák kerülnek döntő pozíciókba, és a pályán kívülre rekedt valós szakértők hangját senki nem hallja, amíg nem ismerik fel a magyar vezetők e kérdés valós súlyát, addig csúszunk lefelé a lejtőn, gyorsabban, mint a román tanügyi rendszer egésze. Nagy árat fizetünk majd érte, amikor újabb évek múltán kiderül: eltűnőben az erdélyi magyar szürkeállomány, nincs már, ki értéket, jövőt teremtsen. Kormányon vagy azon kívül ezt a vészes folyamatot kellene felismerni, megfordítani. Ha nem sikerül, minden egyéb értelmét veszíti.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszalépés MOGYE-ügyben
A Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletben utasította el azt a keresetet, amelyben erdélyi magyar civil szervezetek és pártok a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szerkezetét leíró egyetemi chartát kifogásolták.
A táblabíróság elutasította a panaszosoknak azt az állítását, hogy az egyetemi charta áthágja a 2011-es oktatási törvény előírásait. Az április 23-án kimondott ítéletet tegnap közleményben üdvözölte az egyetem vezetősége. Amint a törvényszék honlapján közölt végzésből kitűnik, az ügyben ítélkező három bíró közül az egyik különvéleményt fogalmazott meg. Az egyetem közleménye szerint – más, korábbi ítéletekhez hasonlóan – ez az ítélet is azt igazolja, hogy a charta alapján szerveződő magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés a törvényes keretek tiszteletben tartásával zajlik a MOGYE-n. Az egyetem vezetése szerint immár a magyar tagozat vezetőinek lemondását sem lehet törvényszegés elleni tiltakozásnak tekinteni. Az csupán „egyes sajátos kitételek nem teljes megvalósulása elleni” tiltakozás. Az egyetem vezetése arra kérte a tisztségeikből lemondott magyar vezetőket, hogy vizsgálják felül döntésüket, hiszen az elkövetkező időszakban a 2014–2015-ös tanévre és a magyar tagozatra vonatkozó fontos döntéseket kell meghozni. Az egyetemi chartát a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) támadta meg 2011-ben a bíróságon. A perbe valamennyi romániai magyar párt és politikai szervezet, valamint a MOGYE magyar diákszervezete is belépett a felperes oldalán. „Ez az ítélet teljes mértékben semmibe veszi a tanügyi törvény vonatkozó rendelkezéseit” – jelentette ki Kincses Előd, az RMOGYKE ügyvédje. Kincses arra emlékeztetett, hogy 2011-ben Daniel Funeriu akkori oktatásügyi miniszter is megtagadta a charta jóváhagyását.
EMNP: Kelemen mondjon le
Lemondásra szólította fel Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettest és Király András oktatásügyi államtitkárt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a MOGYE-n kialakult helyzet miatt. Zakariás Zoltán, az EMNP választmányának elnöke hétfői kolozsvári sajtótájékoztatóján felszólította az erdélyi magyar közösséget, hogy a legváltozatosabb formákban fejezze ki szolidaritását a MOGYE lemondott magyar vezetőivel. Az egyetem magyar rektorhelyettese és két dékánhelyettese pénteken nyújtotta be lemondását, miután Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter sem tudta rávenni az egyetem román vezetését arra, hogy hozzák létre a magyar főtanszékeket az oktatási intézményben.
A magyar tagozat számára bizonyos fokú önállóságot biztosító főtanszékek megalakítására hat hónapos határidőt írt elő a 2011 elején életbe lépett oktatási törvény – emlékeztetett Zakariás Zoltán. Hozzátette, a törvény alkalmazását az illetékes miniszter cinkosságával halogatja az egyetem román vezetése. Álláspontja szerint a halogatás azt jelzi, a bukaresti kormányban – amelyben az RMDSZ politikusai is ott vannak – nincs meg a politikai akarat a törvény betartatására. Zakariás Zoltán azt is elmondta, minden egyes új tanévnek, amelyet a törvény megkerülésével kezdenek el az egyetemen, a magyar orvosképzés látja a kárát. Megjegyezte, míg az egyetemen a diákok 41 százaléka tanul magyarul, a magyar oktatók aránya 27 százalékra csökkent, és az önálló magyar egyetemi struktúrák hiánya ellehetetleníti a magyar tanerőhiány pótlását. Az EMNP választmányi elnöke szerint a bukaresti politikai akaratot az RMDSZ politikusainak hangsúlyos fellépése, a civil társadalom nyomása és az egyetem magyar tagozatának fokozott tiltakozása változtathatja meg.
MTI. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Táblabírósági döntés MOGYE-charta-ügyben
Törvényesítették a "törvénytelent"?
A Marosvásárhelyi Táblabíróság április 23-i határozatával elutasította a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) fellebbezését a megyei törvényszék ítélete ellen abban a perben, amelyben a felperes és a perbe belépett civil szervezetek, pártok a MOGYE chartájának semmissé nyilvánítását kérték a 2011. évi 1-es tanügyi törvény előírásainak be nem tartása miatt. Az RMOGYKE jogi képviselője, dr. Kincses Előd a Népújságnak kijelentette: törvénytelennek tartja a táblabíróság ítéletét.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) tegnapi, szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében kijelentette: a marosvásárhelyi táblabíróság április 23-i 2350-es számú végleges és visszavonhatatlan ítélete "kiegészíti azokat a bírósági határozatokat, amelyeket a MOGYE által eddig sorra megnyert perekben hoztak": a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék két évvel ezelőtti határozatait, valamint az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) tavalyi, a gyakorlati oktatásra vonatkozó döntését (az ODT nem tartja diszkriminatívnak a magyar hallgatókkal szemben azt, ahogy jelenleg a gyakorlati oktatás folyik a MOGYE-n – szerk. megj.). Amint az egyetem közleményében olvasható, "a fent említett bírósági végzések megerősítik a MOGYE chartájának korrektségét és azt, hogy a charta alapján történő magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés a törvényesség teljes körű betartásával zajlik". A MOGYE vezetésének álláspontja az, hogy a magyar tagozat képviselőinek lemondása illetve az egyetem vezetői struktúrái tevékenységének bojkottálása "nem tekinthető a törvénysértés miatti tiltakozásnak, csupán bizonyos speciális követelések nem teljesítése miatti tiltakozásnak", ugyanakkor a sajtóközlemény végén kijelentik, tekintettel arra, hogy az elkövetkező időszakban fontos döntéseket hoznak a 2014–2015-ös egyetemi év kapcsán, felkérik a magyar tagozat képviselőt, vizsgálják fölül döntésüket, és újra elfoglalva választott vagy kinevezett tisztségeiket, aktívan kapcsolódjanak bele a magyar tagozatot is érintő döntésekbe.
A Népújság megkeresésére dr. Szabó Béla professzor, a magyar tagozat vezetője meglepetéssel vett tudomást arról, hogy a MOGYE vezetése, ahelyett, hogy személyesen fordult volna az érintett oktatókhoz, a sajtón keresztül kérte fel a magyar professzorokat a fenti lépésre, "ebből is látható a MOGYE vezetésének kommunikációs és tárgyalókészsége". "Nem tudom, milyen fontos döntésekről beszél az egyetem vezetése, amelyek meghozatalában nekünk részt kellene vennünk. Volt eset, hogy a mi véleményünket meg sem hallgatták, a szavazógép – a szenátus – beindult, anélkül hogy figyelembe vette volna javaslatainkat. Az elmúlt 20 hónap gyakorlata nem arról győzött meg, hogy hallgattak volna ránk. Imázsvesztés kárpótlását szolgálja a rektori felhívás. Nem zárkózunk el az egyetem vezetőségének kérésétől, de csak akkor, ha konkrét javaslatokkal állnak elő a problémák megoldására. A hétpontos egyezmény is erről szólt, akkor is beléptünk a vezető struktúrákba, fogcsikorgatva vittük át az első 6 pontot, de a 7. esetében, amely nem formai, hanem lényegi, konkrét volt, a főtanszékek megalakítására vonatkozott, nem tudtunk egyezségre jutni" – tette hozzá a magyar tagozat vezetője.
A Népújság kérdésére dr. Kincses Előd elmondta, az RMOGYKE jogi képviselőjeként törvénytelennek tartja a táblabíróság ítéletét. "Sajnos itt, Vásárhelyen a pálya nem nekünk lejt. Az ítéletet törvénytelennek tartom. Az RMOGYKE és a perbe belépett EMNT, EMNP, MMDSZ, MPP és RMDSZ által megtámadott charta törvénysértő voltát nemcsak mi tartottuk fenn, hanem ugyanezen a véleményen volt Daniel Funeriu volt oktatási miniszter is, aki követelte a MOGYE szenátusától a charta törvénysértő passzusainak módosítását. Az Ungureanu-kormány bukása miatt sajnos ebből nem lett semmi" – nyilatkozta lapunknak Kincses Előd.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

A politikusok tiltakozzanak, hogy oktatóink taníthassanak!
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának ügye 25 éves szomorú évfordulóhoz közeledik.
Gyakorlatilag a legrégebbi konkrét jogsérelmi esete erdélyi magyar nemzeti közösségünknek, hiszen az 1990. februári, a magyar oktatás egészéért szervezett gyertyás tüntetés után márciusban – ugyancsak a minisztérium és a kormány képviselőivel folytatott tárgyalások eredménytelenségét követően – a magyar orvostanhallgatók ülősztrájkja nyitotta meg azt a tiltakozássorozatot, amely különböző intenzitással azóta is folyamatosan tart.
A körülmények merőben különböznek: míg 1990-ben, a decemberi eseményeket követő euforikus hangulatban, de egy változatlan és előnytelen törvényi környezetben fogalmazódtak meg azok a jogos követelések, amelyek a magyar orvosi oktatás látható elsorvasztását voltak hivatottak megakadályozni, addig ma egy három éve érvényben levő új tanügyi törvény konkrét előírásait kellene érvényesíteni. Egy dolog viszont közös: az egyetem román többségű vezetősége – a szakminisztérium nyilvánvaló cinkosságával – ellenáll, és folyamatosan odázza a magyar oktatás önálló struktúráinak a kialakítását. Az időhúzás ténye egyértelmű: a 2011 elején elfogadott oktatási törvény 6 hónapot ír elő az új magyar főtanszékek felállítására; miután az egyetemen nem történik előrelépés, 2012 tavaszán az Ungureanu-kabinet kormányhatározattal magyar kar felállításáról dönt (ami amúgy gyakorlatban nehezen lett volna kivitelezhető) – ez később jó ürügy a kormánybuktatásra; 2012. szeptemberében az új kormányfő, Victor Ponta jelenlétében, a tanügyminiszter vezette küldöttség az egyetem román és magyar képviselőivel egy 7 pontos ütemtervben egyezik meg, amit pár napra rá az egyetem szenátusa jóváhagy; 2013-ban az esedékes egyetemi akkreditáció utánra halasztják a magyar főtanszékek megalakítását (ami utolsó, de leglényegesebb pontként szerepel a megegyezésben); 2013. novemberében lezárul az akkreditációs folyamat, amelynek során a magyar oktatási program is végleges akkreditációt nyer – ezt később az egyetem rektora csúsztatva ideiglenesnek nevezi, pedig csak egy 1 éven belüli monitoring-kötelezettséget írnak elő; 2014. március 20-án az egyetem szenátusa újabb egy évvel halasztja el a magyar főtanszékek megalakítását, ami a legfontosabb problémát, a magyar alsó szintű egyetemi oktatók (gyakornokok, tanársegédek) hiányát továbbra sem oldja meg, sőt a helyzet súlyosbodik.
Így teljesen érthető a magyar kinevezett egyetemi vezetők pénteki tiltakozó lemondása, illetve a választott tisztségviselők előrevetített bojkottja. Jogosan érzik úgy, hogy kimerítették a rendelkezésükre álló lehetőségeket a helyzet megoldására. Ők mondanak le, ha mások ezt nem teszik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt maradéktalanul egyetért és együtt érez a tiltakozókkal, és erre szólítja fel Erdély egész magyar közösségét: a legváltozatosabb formákkal fejezzék ki szolidaritásukat a MOGYE magyar oktatóival és hallgatóival. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra a paradox „szerepcserére”, amelynek tanúi vagyunk. Ugyanis az egyetem adminisztratív vezető testületeiben résztvevő oktatók fő feladata az oktatás megfelelő minőségének biztosítása lenne. A törvény előírásainak betartásáért a kormány és annak szaktárcája az elsődleges felelős, amelynek tagjaiként az RMDSZ tisztségviselőinek kellene elsősorban tiltakozniuk, akár lemondással is, ha más eszközük nincs. Mivel a közel 20 évi kormányzás alatt nem sikerült „tárgyalásos” úton rendezni az – autonómiaharcunk szempontjából már szimbolikussá vált – magyar orvosképzés kérdését, úgy gondoljuk, itt az ideje más módszerekkel fellépni törvényes jogaink érvényesítéséért. Nincsenek illúzióink a kormány, vagy legalább a „tehetetlen” felsőoktatásért felelős miniszter lemondását illetően, pedig ez egy normálisan működő jogállamban egyértelműen elvárható lenne. Az Európai Parlamentbe készülő érdekvédelmi szervezetünktől viszont elvárhatjuk a határozott fellépést. Ezúton lemondásra szólítjuk fel Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettest és Király András oktatási államtitkárt, amennyiben másként nem képesek záros határidőn belül érvényt szerezni a magyar közösség jogának és törvényes követelésének és nem alakulnak meg a magyar főtanszékek a MOGYE-n.
Eleget vártunk 25 évig. Itt az idő a határozott fellépésre.
Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Választmányának elnöke. Nyugati Jelen (Arad)

EMNP: Mondjon le Kelemen Hunor és Király András!
Mivel nincs semmilyen előrelépés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar főtanszékek beindítására nézve, az EMNP felkérte Kelemen Hunor kormányfőhelyettest és Király András oktatási államtitkárt, hogy amennyiben tanév végéig nem oldódik meg az önálló magyar főtanszékek kérdése, mondjanak le tisztségükről – derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke tartott Kolozsváron.
Az EMNP politikusa a civil lakosságot arra buzdította, hogy fejezze ki az üggyel kapcsolatos támogatását. Szerinte csakis a kormánynak vannak meg az eszközei, hogy fellépjen az ügyben, és szankcionáljon egy olyan egyetemet, amely az állam törvényeit nem tartja be. Ugyanakkor megvizsgálják azt a lehetőséget, hogy valaki beperelje a MOGYE-t törvényszegésért.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Cserbenhagyás
Furcsa azt hallani Kelemen Hunortól, hogy Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelő tárca nélküli miniszter nem hagyta cserben a magyarságot, amikor nem tudta meggyőzni a MOGYE román vezetését a törvény betartásának szükségességéről, a magyar főtanszékek létrehozásáról. Costoiu ugyanis egyetlen percig sem keltette azt a benyomást, hogy meg akarta volna győzni a rektort vagy a szenátus elnökét a fentiekről. Lehet, hogy az RMDSZ csúcsvezetése számtalanszor átbeszélte a vásárhelyi egyetem ügyét a szóban forgó miniszterrel, azt is elhisszük, hogy gyakran egyeztetett, alkudozott az elmúlt három év során, sőt, azt is, hogy időnként meg is győzte a tárcavezetőt a törvény betartásának szükségességéről, de eredmény – mert eredményeket vár a közösség, nem végtelenségig tartó tárgyalásokat – az továbbra sincs. Nem sikerült megoldani a MOGYE magyar tagozatának problémáját, kudarcba fulladtak az egyeztetések, ezek után mi a garancia arra, hogy az elkövetkezőkben sikerül előrelépni ez ügyben? A Bukaresti Egyetem volt rektora, Costoiu miniszter erre semmi esetre sem lehet biztosíték, a tárca nélküli miniszter kijelentései egyértelműen erre utalnak.
Már az egyetem román és magyar vezetőivel való tárgyalásokat megelőzően, a Kultúrpalotában, az egyetemi konzorciumi szerződés aláírásakor Costoiu, röviden "Leo"-nak becézve Leonard Azamfirei professzort, megjegyezte, hogy régi barátság fűzi a MOGYE jelenlegi rektorához, majd az egyetemi autonómia elvének fontosságáról szónokolt, mintegy utalva arra, amit a későbbiekben a magyar főtanszékek megalakítása kapcsán is kifejtett: az egyetemi autonómia elvét a MOGYE esetében is feltétlenül tiszteletben kell tartani. Azon a sajtótájékoztatón, amelyen a MOGYE rektora közölte, hogy továbbra sem közeledtek az álláspontok a magyar főtanszékek ügyében, és a magyar tagozat képviselői bejelentették visszavonulásukat a vezetői ill. döntéshozói struktúrákból, a szóban forgó miniszter kimerítő előadást tartott arról, hogy az egyetemi autonómia jegyében a szenátus dönt a magyar főtanszékek megalakulásának a kérdésében, hogy a magyar tagozat akkreditációjával az oktatóhiány miatt komoly gondok vannak, ezért a jóváhagyás ideiglenes jellegű, akárcsak az angol tagozaté, hogy nem lehet magyarországi professzorokkal megoldani a tanítást, mert az orvosképzés nem levelező szakos oktatási forma stb. Hozzátette: ha a magyar főtanszékek meg is alakulnának, az sem biztosítana túl nagy mozgásteret a magyar tagozatnak, hiszen minden kérdésben végül is a szenátus dönt. Újságírói érdeklődésre, hogy kinek származna előnye a magyar főtanszékek létrehozásából, Costoiu azt mondta, a magyar hallgatóknak semmi esetre sem. Válaszával sejtette, hogy a történetben csupán a magyar professzorok személyes érdekei mentén folyik a harc a magyar képzésért.
A szemléletváltás is tetten érhető: míg korábban a MOGYE román vezetői a magyar végzősök hiányos román nyelvtudása, a román betegekkel való kommunikációs nehézségei miatt aggódtak, immár a konfliktus jogi úton történő megoldására összpontosítanak, bírósági döntésekkel támasztva alá vélt igazukat. A perek azonban nem zárultak le, talán korai az egyetem rektorának lelkesedése. Ne feledjük: két fontos ügy is a bukaresti táblabíróság előtt van: egyrészt a felsőoktatás minőségét ellenőrző ARACIS-nak a MOGYE chartájába is belefoglalt rendelkezését, hogy a pácienssel csak román nyelven beszélhetnek a magyar diákok, és ezért nem lehet magyar nyelvű a gyakorlati képzés, a felperesek, az RMOGYKE és az MMDSZ megtámadták, mint ahogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) többségi szavazattal elfogadott, a gyakorlati képzésben a román nyelv kizárólagos használatára vonatkozó határozatát is.
A miniszter marosvásárhelyi látogatása után talán már nem kérdés, hogy ki kit győzött meg a MOGYE-n. Ezért – Kelemen Hunorral ellentétben – úgy érezzük, a miniszter igenis cserbenhagyta a magyarságot, sőt, cserbenhagyta a törvényt, és az egyetemi autonómia ürügyén egy hullámhosszon mozog a magyar nyelvű orvosképzést kiszorítani törekvőkkel.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)