Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
MOGYE
1595 tétel
2014. március 4.
Borbély: 25 év után magyar prefektusa lesz Maros megyének
„A koalíciós pártok vezetőivel aláírt megállapodás lehetőséget ad arra, hogy a magyar kisebbség nyelvi, kulturális és szociális kérdéseivel kapcsolatos célkitűzéseinket megvalósítsuk, másrészt pedig garanciát jelent arra, hogy bele tudunk szólni a magyarságot érintő valamennyi döntésbe” – mondta hétfőn az RMDSZ politikai alelnöke. Borbély Lászlót a szövetség sajtóirodája idézte.
Politikus szerint az RMDSZ által is felvállalt 2013-2016-os USL-s kormányprogram nem rossz program. „ Sok mindent tartalmazott abból, amit most mi is elfogadtunk” – magyarázta. Felidézte: a kisebbségi fejezet alapján olyan politikai egyezséget kötöttek, amely kitér a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának megalakítására különálló intézetek révén, és elérték azt is, hogy Maros megyének 25 év után először lesz magyar prefektusa.
Hozzátette, az egyezményben a zászlótörvényről is bekerült egy világos megfogalmazás, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzatoknak, hogy az alárendeltségükbe tartozó intézményekre, a román és az uniós zászló mellett, saját zászlójukat is kifüggeszthetik.
„Emellett az Észak-erdélyi autópálya sorsa is rendeződni látszik, ami az Aranyosgyéres-Marosugra közötti útszakaszt illeti. Az RMDSZ közbenjárására egy határidőnaplót állítottak össze, amelynek értelmében már két hónap múlva meg lehetne hirdetni a közbeszerzést” – mondta a politikai alelnök.
maszol/közlemény,
2014. március 4.
MENSURA TRANSYLVANICA: Mit várhatunk az RMDSZ kormányzati szerepvállalásától. Gyorselemzés az USD-RMDSZ protokollumról
2014. március 5.
Kormányszerep
Nem egészen két év után ismét kormányszerephez jut az RMDSZ, ezúttal a PSD-ből, PC-ből, és UNPR-ből létrejött USD oldalán. Hétfőn megkötötték a kormányzási paktumot, mely szerint Kelemenék sajátjuknak tekintik az USL 2012-es kormányzási programját, Pontáék, pedig a kisebbségi helyzetet javító intézkedésekre kötelezték el magukat.
A kormányszerep nyilván előnyökkel és hátrányokkal is jár, ezzel RMDSZ-es berkekben is tisztában vannak, noha a szombati marosvásárhelyi SZKT szinte egyöntetű döntése nyomán úgy néz ki, hogy előbbiek többszörösen meghaladják utóbbiakat a tulipános mérlegen.
Javulás várható a kisebbségi jelképek használata terén, a Ponta-kormány prefektusai nem zaklatják többé a székelyföldi önkormányzatokat zászlóügyben, s a tanügyi törvényt sem módosítják a magyarság kárára. Remélhetőleg a MOGYE ügye is megoldódik önálló magyar tagozat létrehozásával. Az eleve lefaragott állami fejlesztések egy része alighanem Erdélybe irányul, miután az utóbbi közel két évben az USL majdnem kizárólag a Regátba irányította azokat. A kormányzási paktumban szereplő további kitételek (alkotmánymódosítás, kölcsönösen előnyös régiós átszervezés, kisebbségi státusztörvény stb.) inkább szándéknyilatkozat jellegűek, mintsem konkrétan megoldandó feladatok, hiszen tüskés kérdések, melyeket még a mostaninál nagyobb parlamenti többség sem volt képes megoldani.
Hátrány oldalon szintén jelentős a bagázs az RMDSZ számára. Mindenekelőtt a hitelesség és a saját szavazótáborához való viszony terén. A bármely hatalmi kombinációban dzsóker-szerep (finoman fogalmazva) aligha tükrözi hűségesen az erdélyi magyarság elvek melletti kitartását. Főleg, hogy maga az RMDSZ határozta meg politikai párválasztási kritériumait: a nacionalizmus mellőzése, illetve a demokratikus elkötelezettség. Nos, folyamatos magyarellenes kirohanásaival, illetve az Európát sokkoló jogállamiság elleni támadásaival az USD egyiknek sem felel meg. Ráadásul az erdélyi magyarság számára a PSD soha sem volt szalonképes, bármennyire is erőltette ezt korábban az RMDSZ. Arról se feledkezzünk meg, hogy az USD szürke eminenciása az a Dan Voiculescu, akit Kelemen a román politika rákos daganatának nevezett. Hatalmi vonzalma mégis ellenállhatatlan a tulipán számára!
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),
2014. március 5.
A "végtermék" robotképe
Akárcsak az államelnök, Marosvásárhely polgármestere is úgy gondolja, hogy az anyanyelv használata az egészségügyi intézményekben zajló oktatásban – minden szinten, azaz teljes egyenlőségben a román nyelvvel – nem vezet jóra, nem vezet a cél eléréséhez. Tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea fél órán át magyarázta, hogy mi mindenre van szerinte szükség ahhoz, hogy a MOGYE ismét "hozza formáját", az oktatás régi színvonala visszatérjen, így már-már azt hittük, a városgazda rájött arra, hogy az anyanyelven való tanulás a leghatékonyabb módja az ismeretek elsajátításának. De mégsem, hisz előadása végén kibökte: az elméleti oktatás "mehetne" románul és magyarul is, no de a klinikai gyakorlat…? Az nem lehet, hogy magyarul történjen, és aztán a frissen végzett doki ne tudjon kommunikálni a román beteggel.
Miközben sorolta azokat a döntéseket, amelyeket a MOGYE vezetőinek, oktatóinak meg kellene hozniuk, "hogy Marosvásárhely ne váljon Kolozsvár vakbelévé", és hogy a Babes–Bolyai ne árnyékolja le teljesen a MOGYE-t, és a bukaresti egyetemmel együtt "ne szívja el" a hallgatókat, időnként ki-kilógott a lóláb: amikor vegyes egyetemi konzorcium létrehozásáról elmélkedett, amikor a magyar tagozat oktatóhiányáról beszélt, vagy az olyan szeparatista indíttatást emlegette negatív példaként, mint a tagozatonkénti külön beiskolázási helyek meghirdetése.
Abban igaza van Floreának, hogy egy értelmes egyetemi menedzsment már régen megoldhatta volna a kéttagozatos egyetem ügyét, a politikumnak elméletileg nem ezzel kellene foglalkoznia. A politikum megtette kötelességét azáltal, hogy megteremtette a jogi keretet arra, hogy a kétnyelvűség, az anyanyelvű oktatás érvényesülhessen az egészségügyi intézményekben, az orvosképzésben, e jogszabályoknak az egyetemi vezetés általi jó szándékú értelmezése pedig rég sínre tehette volna a charta-ügyet, a tagozatok létrehozását. Ha pedig a jó szándék nem volt meg, még mindig érvényesülhetett volna a józan paraszti ész, avagy az orvosi egyetemek versenyében éppen a kéttagozatossága miatt vonzóvá váló MOGYE gondolata. Abban is igaza van a polgármesternek, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemnek jelenleg nem erőssége a kutatás, és erre kellene erőit összpontosítania. Vagy abban, hogy véget kellene vetni a protekcionizmusnak az orvosi posztok betöltésénél, és itt is a versenyszellemnek kellene érvényesülnie, a betegek érdekében. Jó meglátásai azonban gyorsan homályba vesztek, amint ismételten a román betegre terelődött a szó, akivel Florea szerint a magyar nyelven tanult orvos nem tud majd kommunikálni.
Miközben tovább cikáztak az orvos-polgármesteri gondolatok, oly sebesen, hogy alig bírtuk követni, PDL-s polgármesterünk felhőtlenül kijelentette, hogy nem jó, ha az orvosok politizálnak, és az sem, ha a MOGYE ügyeibe beletalpal a politikum. Megértettük végre azt is, hogy városgazdánk úgy gondolja, egymagában képes egy asztalhoz ültetni, és a gyakorlati oktatás nyelvének, a beiskolázási tervnek stb. vitatott kérdéseiben egyezségre juttatni a MOGYE román és magyar oktatóit, román vezetőit, az egyetlen cél érdekében: a MOGYE "végtermékének" európai színvonalú tudással rendelkező, versenyképes orvosnak kell lennie. Aki "természetesen" románul tanulta a gyakorlatot. Arra a felvetésünkre, hogy szerinte hogyan képes a finn beteggel kommunikálni a gyakorlatot a MOGYE-n románul tanult és Finnországba emigrált fiatal vagy idősebb orvos, a polgármester megjegyzése köszönőviszonyba sem került a kérdéssel.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 5.
Bizalmat szavazott a parlament az új kormánynak
Bizalmat szavazott kedden a parlament Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vesz.
A kormány új szerkezetéről és összetételéről szóló parlamenti határozatot 346 szavazattal 192 ellenében fogadta el a parlament két házának együttes ülése. A határozat elfogadásához 288 támogató voksra volt szükség.
Az új miniszterek beiktatását alkotmányossági óvás hátráltathatja. Traian Basescu államfő korábban kilátásba helyezte, hogy alkotmánybírósághoz fordul, ha a parlament nem erősíti meg a kormányprogramot is. Az elnök szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció, mert a dokumentum több helyen hivatkozik az időközben felbomlott Szociálliberális Szövetségre (USL) és a kabinetbe új politikai alakulatok is beléptek.
A román lapok bírálják az RMDSZ-szel kötött kormányzati megállapodást
A független és ellenzéki román lapok kedden bírálták Victor Ponta PSD-s miniszterelnöknek az RMDSZ-szel előző nap kötött, a közös kormányzásról szóló megállapodását, míg a PSD-hez közel álló lapok nem kommentálták az RMDSZ belépését a kormányba.
A jobboldali Evenimentul Zilei vezércikke szerint Ponta becsapta választóit, akiktől 2012-ben RMDSZ-ellenes retorikával kapott bizalmat. A szerző felidézi, hogy 2012- ben Pontáék a marosvásárhelyi orvosi egyetemen (MOGYE) létrehozott magyar kar miatt nyújtottak be és fogadtattak el bizalmatlansági indítványt a jobbközép Ungureanu-kormány ellen, amelyben az RMDSZ is részt vett. Ilyen előzmények után a cikkíró felettébb cinikus magatartásnak tartja, hogy a szociáldemokrata politikus most olyan megállapodással hívja kormányába az RMDSZ-t, amely magyar tagozat létrehozását irányozza elő a MOGYE-n.
Az RMDSZ kormányba lépésének rejtett csapdái című írás szerint elsősorban a székelyföldi románokat fenyegeti az, ha magyar prefektusok kerülnek egyes megyék élére. "Csak a helyhatósági határozatok törvényességét felügyelő prefektusok tudják megakadályozni, hogy a magyar többségű önkormányzatok olyan autonómiát szavazzanak meg maguknak, amilyet akarnak: ezt a székely zászlók elleni perek is bebizonyították" – véli az Evenimentul Zilei cikkírója.
A kormánnyal és ellenzékkel egyaránt kritikus Gândul is a MOGYE helyzetének rendezésére utaló részt bírálta a Ponta-RMDSZ megállapodásból, a szerző szerint ugyanis a mostani időszakban nem lehet ez a korrupcióval, gyógyszerhiánnyal, üzemanyag-áremeléssel, adócsalással küzdő Románia legfontosabb problémája. A cikkíró idézőjelek nélkül használja Victor Ponta két évvel korábbi érvelését, aki nyílt levélben szólította fel Mihai Razvan Ungureanu akkori kormányfőt: ne avatkozzon be a MOGYE életébe és foglalkozzék inkább a gazdasági válsággal. A Gândul szerint Pontát minősíti, hogy akkori álláspontjának az ellenkezőjét hirdeti most, amikor szüksége van az RMDSZ-re.
A liberális Adevarul "Victor Ponta az RMDSZ foglya" című írásában úgy értékeli: Ponta semmit sem tehet már az RMDSZ jóváhagyása nélkül, mert a magyar szervezettel kötött megállapodás szerint csak konszenzusos döntéssel módosíthatják az alkotmányt, az ország közigazgatási felosztását, az oktatási kerettörvényt, vagy a MOGYE belső felépítését. Valójában az RMDSZ fogja vezetni Románia kormányát, amelynek az éléről bármikor leválthatják Pontát, ha nem teljesíti a magyarok követeléseit – írta az Adevarul.
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 6.
Könyvbemutató a Bernádyban
"Az első idegsebészi metszés óta az első idegsebészi könyv"
Hiánypótló, értékes, tudományos, tömör, világos, egyszerű és lekövethető stílusában és formájában – csupán néhány jelző, ami elhangzott dr. Madaras Sándor idegsebész főorvos Idegsebészet című, múlt hét végén bemutatott könyvéről. A Studium Kiadó gondozásában megjelent idegsebészeti könyvet Marosvásárhelyen, a Bernády Házban mutatta be és méltatta dr. Mühlfay György egyetemi előadótanár, dr. Egyed-Zsigmond Imre egyetemi tanár, Gáspárik Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és Kali István, a Studium Kiadó igazgatója.
A Studium Alapítvány alelnöke, dr. Vass Levente rövid köszöntése után ismerhettük meg alaposabban a külsejében az idegsebészet megkövetelte hűvös precizitáshoz illő színvilágú, tartalmában az elsősorban orvostanhallgatók, orvosok, és – miért is ne? – betegek, laikusok számára is igen értékes információkat tartalmazó kiadványt. Dr. Mühlfay György, a marosvásárhelyi fül-orr- gégészeti klinika vezetője szerint szemben a megszokott, nagy, vastag könyvekkel, az Idegsebészetet "kicsinek találta egy ilyen nagy tudományhoz", de alaposabban beleolvasva állíthatja: hihetetlenül értékes, tömör, tudományos és egyben gyakorlatias az egyik legbonyolultabb, legnehezebb sebészeti szakmáról "becsülettel megírt könyv". A kórismézés alapos lépései, a beteganyag tisztán látása, a pontos diagnózis felállítása – ebben az orvos útvezetőjévé válhat a könyv, amelyben "az idegsebészet egyszerűen tükrözött tudományként" jelenik meg. Dr. Egyed-Zsigmond Imre egyetemi tanár hangsúlyozta: az orvosszakma hosszú évtizedek óta vár egy idegsebészeti könyvre, majd hozzátette, fel kellene szólítani minden szakmai pályája végén levő orvost egy szakkönyv megírására az írás szépségével, gondjaival együtt. "Dr. Madaras Sándor röviden és velősen írta meg az Idegsebészetet, és pontosan így kellett megfogalmaznia" – mondta Egyed professzor, gratulálva a szerzőnek az erdélyi magyar orvostársadalom életében mérföldkövet jelentő magyar nyelvű könyvért. Gáspárik Attila a kiadványt az egyetemi akkreditáció szempontjából közelítette meg elsősorban, hiszen, mint mondta, szakkönyvek – és nem régi, hanem az utolsó ötévi "könyvtermés" – nélkül nem lehet akkreditáltatni egyetemi karokat, szakokat.
– Az Idegsebészet világos, egyszerű, lekövethető stílusban és formában megírt magyar orvosi szakkönyv, esély a MOGYE magyar tagozatának a túlélésre – tette hozzá a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója.
A könyvről maga a szerző nagyon személyes hangvételben beszélt, visszaemlékezve azokra a főorvosokra, szenzációs sebészekre, akiktől tanulhatott, "akik nemcsak tudtak operálni, de hagyták, hogy mi is operáljunk". Első műtétjére ma is emlékszik, a fejszével behasított koponyájú juhász páciense napjainkban is él, jól van. Az Idegsebészet könyv anyagának 80 százaléka már a ’90-es évek elején megszületett, amikor Svájcban dolgozott ösztöndíjas orvosként, aztán valamiért feledésbe merült. Az anyagot kiegészítette, digitalizálták, és a szerző már a második könyvén dolgozik. "Az idegsebészet olyan óriási szakterület, hogy egy-egy soráról könyveket lehet írni. Könyvemben csak azokról a szakmai dolgokról írtam, amelyekről tudom, hogy kiállták az idők próbáját" – mondta dr. Madaras Sándor. A MOGYE történetében soha nem adtak ki magyar nyelven idegsebészeti könyvet, ennek okát nem ismeri – tette hozzá. Talán az lehetne az egyik magyarázat, hogy az egyetemi oktatásban ma sincs benne kötelezően az idegsebészet, csak opcionális tantárgyként. "Valamiből tájékozódni kell az internet mellett, ezt a könyvet útmutatónak szántam az egyetemi hallgatók számára" – jelentette ki dr. Madaras Sándor.
Kali István minden orvost arra biztatott, hogy ragadjon tollat, írjon szakterületéről szóló könyveket, amelyeket a Studium Kiadó vár és megjelenésüket támogatja. A könyvbemutatón felszólaló dr. Szabó Árpád, 1957–1994 között osztályvezető idegsebész elmondta: az első idegsebészi metszés óta az első idegsebészi könyv, ami megjelent Marosvásárhelyen, a Madaras Sándor könyve. Márpedig az első idegsebészi metszést 1945-ben végezték, altatóorvos nélkül, helyi érzéstelenítéssel. "Boldogság e könyv, Madaras Sándor megtette azt, amit az előző idegsebész generációk kellett volna elvégezzenek, de nem volt rá idejük. Megköszönöm e könyvet" – zárta beszédét dr. Szabó Árpád.
Antalfi Imola

Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 7.
Az Erdélyi Magyar Néppárt állásfoglalása az RMDSZ kormányba lépése kapcsán
Az Erdélyi Magyar Néppárt aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum – annak ellenére, hogy képviselői a mérleg nyelvét alkotják a kormánytöbbség biztosításában –, semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére.
Egy felelős politikai szervezet számára a kormányzás önmagában nem érték, hanem eszköz a közösségi érdek érvényesítésére. Ezt pedig nemcsak a bársonyszékek számának rögzítésével, hanem konkrét célok és pontos határidők nyilvános kitűzésével, továbbá szilárd biztosítékok megfogalmazásával lehet elérni. Annál inkább fontos ez a bukaresti politika zavaros és átláthatatlan környezetében, ahol az adott szó semmire nem kötelez, hagyománya van a szerződésszegésnek. Az erdélyi magyarság képviseletében az RMDSZ a rendszerváltozás utáni korszak leggyengébb teljesítményű és talán leginkább magyarellenes kormányát készül legitimálni, ugyanazt a csoportot, amely két évvel korábban a nacionalista kártyát kijátszva, a MOGYE magyar karának létrehozását támadva buktatott kormányt és került hatalomra. Ráadásul annak a kormányprogramnak a végrehajtását vállalta ezzel a lépéssel az RMDSZ, amelyet 2012-ben maga is elutasított a parlamentben.
A Szociáldemokrata Unióval kötött kormányzati megállapodás körmönfontan megfogalmazott szövegére az RMDSZ vélhetően megpróbál optimista kommunikációt építeni és ismét – mint annyiszor az elmúlt években – becsapni választóit. Ám a pillanatnyi politikai alkun tovább mutató, maradandóbb eredményeket ígérő cselekvési tervet már nehezebb összehozni, mivel a megállapodás szövegében szereplő homályos, többértelmű, ki- és félremagyarázható kitételek túlságosan alacsonyra teszik a mércét. Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány „továbbra is támogatni fogja” a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását, vagy hogy „megfelelően” támogatja a Nemzeti Kisebbségek Kutatóintézetét. A „területi-közigazgatási egységek zászlója” kitűzésének lehetőségét megvizsgáló nyilvános vita megszervezése sem feltétlenül az autonómia szimbóluma, a székely zászló szabad köztéri használatára vonatkozik.
Minden bizonnyal a korábban beharangozott, a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezet „taktikai” megfontolásokból szép csendesen lekerül a napirendről, hiszen a kormányzati megállapodás még halvány utalást sem tartalmaz ezzel kapcsolatban. Csakhogy az erdélyi magyar közösség szempontjából a kormányzati szerepvállalás hatékonyságának legfontosabb fokmérője, hogy közelebb visz-e az autonómia ügyének megoldásához. Az eddigi tapasztalat alapján szinte biztosra vehető, hogy kormányra kerülésével az RMDSZ – akárcsak korábban minden egyes alkalommal – ismét sutba vágja az autonómia ügyét, amelyet kizárólag választási kampányban, vagy ellenzékben tűz „harcosan” zászlójára.
Pedig március 10-én, Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján nagy szükség lenne az RMDSZ támogatására is, hiszen kedvező politikai megoldás a magyarság megmaradásának igazi garanciáját jelentő autonómia kérdésében csakis a közösség közvetlen politikai szerepvállalása nyomán születik. Azok, akik ezt ellehetetlenítik, a közösségi érdek ellen cselekszenek. Ezért az Erdélyi Magyar Néppárt részvételre szólítja közösségünk minden cselekvésre kész tagját. Hisszük: az autonómia a megoldás és azt csak közösen érhetjük el.
Toró T. Tibor,az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
Nyugati Jelen (Arad),
2014. március 7.
Módosította programját az új kormány
Jóváhagyta csütörtöki ülésén a kormány az a dokumentumot, amely azt rögzíti, milyen prioritásokat tűzött ki maga elé a harmadik Ponta-kormány, és amelyet jóváhagyás végett továbbküldenek majd a parlamentnek, ahol Victor Ponta kormányfő várhatóan kedden ismerteti azt.
A miniszterelnök ugyanakkor jelezte: ez nem egy új kormányprogram, csupán egy egyszerű program, olyan dokumentum, amely a kormány főbb céljait vázolja. A miniszterelnök közölte, az aktualizált dokumentum 98-99 százalékban megegyezik az USL 2012-es kormányprogramjával, csupán az azóta teljesült célokat iktatták ki, illetve az azóta fölmerült ügyeket rögzítették az új programban. Azt is megjegyezte, hogy szerdán nem békét, csupán fegyverszünetet kötött Traian Băsescu államfővel.
Mint arról beszámoltunk, Traian Băsescu államfő szabta feltételül a harmadik, az RMDSZ-t is soraiban tudó kabinet beiktatásához, hogy az ne a felbomlott Szociálliberális Unió (USL) programját vigye tovább, hanem igazítsa a programot a kormány összetételének megváltozásához, és iktassa be a dokumentumba annak a megállapodásnak az elemeit is, amelyet az RMDSZ kötött a másik három kormánypárttal, és amelyek azt rögzítik, milyen kisebbségjogi követeléseket támaszt a szövetség.
Az államfő azt is feltételül szabta, hogy a kormány felelősségvállalással terjessze be a parlament elé az új programot. A megállapodás – amelyet egyfelől az RMDSZ, másfelől a Szociáldemokrata Párt (PSD), az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) írt alá – azt tartalmazza, hogy a kormány a közigazgatási átszervezéskor figyelembe veszi a különböző régiók hagyományait, kultúráját és történelmét, kidolgoz egy törvényt, amely lehetővé teszi az önkormányzatok számára a saját zászló használatát, valamint intézkedéseket tesz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) önálló magyar karainak létrehozására.
Mint arról beszámoltunk, 2012-ben a Victor Ponta vezette Szociálliberális Unió (USL) többek között éppen azért buktatta meg bizalmatlansági indítvánnyal az Ungureanu-kormányt, amelynek az RMDSZ is tagja volt, mert az intézkedett a MOGYE magyar karainak létrehozása érdekében.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 11.
A megmaradás alapkövei
(karácsonyi)
Orvosi szolgálati lakásokat épít a Studium Alapítvány a Sepsiszentgyörgyön már pirosban álló létesítmény után Szatmárnémetiben is. A magyarországi és hazai támogatók részvételével pénteken került sor az alapkőletételre a nemrég vásárolt 1616 m2 zöldövezeti telken.
A fiatal szakemberek röghöz kötésének alapvető feltétele a munkahelyteremtés mellett a kedvező lakhatási körülmények biztosítása. A Studium Alapítvány ezt felismerve 2003-ban Marosvásárhelyen felavatta a tanári lakások szakkollégiumot, ahol tíz év alatt 88 személynek adott otthont. Hozzájárultak a magyar felsőoktatás tanárutánpótlásához. Az itt nyert tapasztalatból kiindulva dr. Vass Levente, az alapítvány alelnöke olyan projektet dolgozott ki, amely az erdélyi magyar városokba kerülő orvosok és színészek itthon maradását, esetleg hazatérését hivatott elősegíteni. A hat lakrészes, családiház-komfortot biztosító ingatlanok tervét Böjthe-Beyer Kinga marosvásárhelyi tervezőmérnök készítette. Szatmárnémetiben az ügyintézést Kiss Szabolcs mérnök és dr. Leiher Nóra fogorvos – a MOGYE végzettje – vállalta magára.
– Az erdélyi magyarság erőforrása a közösség iránt elkötelezett értelmiség áldozatkészsége. A külhoni magyar közösségek fennmaradásának egyik fontos összetevője ennek az értelmiségnek a léte és folyamatos megújulása – mondta köszöntőbeszédében Répás Zsuzsanna, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára. A szolgálati lakások szerepét hangsúlyozva hozzátette:
– Nemcsak házat, hanem jövőt is építünk. Az itt felépülő lakások hasznára válnak majd a szatmári magyarságnak, hozzájárulnak gyarapodásához és erősödéséhez.
A marosvásárhelyi orvosképzés jelenlegi állapotával kapcsolatban az államtitkár asszony kifejtette: – Nem engedhetjük meg, hogy lassan elsorvasztva a magyar nyelvű képzést, végleg elvegyék tőlünk ezt az intézményt. Ragaszkodnunk kell a számunkra egyetlen elfogadható alternatívához: az önálló magyar intézményi struktúra felállításához. Mert csak ez a garancia arra, hogy ötven év múlva is legyenek magyar orvosok Erdélyben. A magyar kormány szívügyének tekinti a magyar orvosképzés ügyét, és azt minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja és a jövőben is támogatni fogja. A hallgatók számára ösztöndíjat, a professzorok számára kutatási támogatást nyújtunk, a leendő orvosok számára pedig házat építünk.
De nemcsak orvosok, hanem színészek is pályázhatnak a bérmentesen igényelhető lakásokra. Amint Vass Levente kifejtette, ez a két marosvásárhelyi egyetem – az orvosi és a színi – végzettjeinek közösségépítő szerepét hivatott erősíteni.
Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Studium Alapítvány támogatói, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Sapientia Alapítvány, valamint a Prospero Alapítvány és a Studium Alapítvány nevében helyezték el az ingatlan alapköveit. Majd Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök, valamint Kovács Sándor, a szatmári református egyházmegye esperese mondott áldást.
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 11.
Nemzetpolitikai Kutatóintézet: kompromisszumos koalíciós megállapodást kötött az RMDSZ - A Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerint minden jel arra mutat, hogy a magyarsággal szembeni nacionalista támadások a kampányidőszakban is jelen lesznek Romániában, ezúttal azonban nem a szociáldemokraták, hanem az ellenzék pártjai fogják megadni az alaphangot. Az intézet MTI-hez kedden eljuttatott elemzése szerint az új kormány létrehozásáról szóló megállapodás nyilvánvaló kompromisszumot tükröz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a román kormányerők részéről.
A bukaresti parlament március 4-én szavazott bizalmat Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vesz. A magyar szervezet egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget, valamint a környezetvédelmi és a kulturális miniszteri posztot kapta az új kabinetben. A felek megállapodásukban vállalták, hogy a magyar nemzetiségűek arányos képviselettel rendelkezzenek a dekoncentrált, a megyei és a helyi intézményekben, és ugyanígy a nem magyar nemzetiségűek is arányos képviseletre jogosultak ott, ahol RMDSZ-esek vezetik a szóban forgó intézményeket. A megállapodás kitér a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának megalakítására különálló intézetek révén, s vállalták, hogy konzultálni fognak a magyar kisebbség nyelvi, kulturális és oktatási identitásával kapcsolatos valamennyi kérdésben, akárcsak az oktatási törvény bármely módosításáról. A dokumentum leszögezi, hogy az új parlamenti többség támogatja a nemzeti kisebbségek által már elnyert jogok megőrzését.
A kutatóintézet romániai kormányalakításról szóló elemzése szerint az igazán fontos előrelépésekre már az új államfő mandátuma alatt kerülhet sor, a kampányidőszakban a Szociáldemokrata Párt (PSD) vélhetően nem kockáztatja az általa támogatott jelölt vereségét azzal, hogy látványosan felvállalja és végrehajtja az RMDSZ követeléseit. Ez az időszak azonban alkalmas az olyan projektek elindítására, amelyek "etnikailag semlegesek". Példaként említik, hogy az elmúlt napokban már történtek lépések az észak-erdélyi autópálya következő szakaszának engedélyeztetése érdekében.
Az elemzésben kitértek arra is, hogy a koalíciós megállapodásban nem szerepelnek konkrét határidők, sehol sem jelenik meg az autonómia szó, ez azonban nem okozhat meglepetést: a román politikában semmilyen határidő nem garancia egy döntés meghozatalára, az autonómia kifejezés pedig - akár kulturális vonatkozásban is - támadási felületet nyitna a kormány tevékenységén.
A kutatóintézet szerint a megállapodás nyelvezete nyilvánvalóan kompromisszumot tükröz: az RMDSZ számára elengedhetetlen volt az összes olyan kérdés beemelése ebbe a szövegbe, amely az utóbbi években a romániai magyarság számára fontos volt, a PSD-PC-UNPR szövetség pedig azzal védekezhet a közvélemény előtt, hogy semmilyen kötelezettséget nem vállalt egy etnikai régió vagy egy magyar egyetem kialakítására - fejtették ki.
A kutatóintézet szerint a koalíciós megállapodás magyarságot érintő pontjainak érvényesítése a következő időszakban minden kérdésben komoly nyomásgyakorlás függvénye lesz.
Mivel 2014 rendkívül fontos választási év a román politikában, a novemberi elnökválasztásig komoly kockázatot vállal az a politikai erő, amelyik a magyarság számára kedvező döntést hoz olyan területeken, mint a MOGYE magyar karának ügye vagy a szimbólumhasználat kérdése - írták.
Az elmúlt évek tapasztalatai arra is rámutattak, hogy Magyarország és Románia együttműködésében számos zavar keletkezett, ebben a tekintetben is változásokat hozhat az RMDSZ kormányra lépése - jegyezték meg az elemzés készítői, emlékeztetve: a magyar kormány vezető politikusai egybehangzóan támogatásukról biztosították az RMDSZ döntését.
(MTI)
2014. március 14.
A paktum buktatói
A 2011. évi 1. új román tanügyi törvény hatályba lépése óta három év telt el, de a magyar nyelvet az orvos- és gyógyszerészképzésben továbbra is csak az előadásokon lehet használni. 2012. szeptember 21-én Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter, Victor Ponta miniszterelnök és néhány RMDSZ-es vezető nem túl szerencsés nyomására megszületett egy hétpontos egyezség arról, hogyan is kellene alkalmazni a tanügyi törvény anyanyelvi-multikulturális felsőoktatásra vonatkozó rendelkezéseit.
Jogászként azóta sem értem azt, hogy miért kell egyezkedni arról, hogy a törvényt be kell tartani, illetve abba beleegyezni, hogy csak bizonyos korlátok között kell alkalmazni a teljesen egyértelmű, teljes körű anyanyelven történő felsőoktatást biztosító rendelkezéseket.
Az egyezség második pontja rögzítette azt, hogy a magyar oktatási vonal prorektorát és prodékánjait ki fogják jelölni. A román fél szóban kikötötte, hogy a magyar oktatás vezetője, prof. dr. Szabó Béla nem lehet prorektor. Szerencsénkre a románok által favorizált prof. dr. Szilágyi Tibor Szabó professzorral egyetértésben megfelelően látja el feladatát. Ennek ellenére elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy a román fél jelölje ki a magyarság képviselőit – itt persze nem csak a MOGYE- ról van szó!
Az egyezségben egy szó sincs arról, hogy a gyakorlati oktatás, a szemináriumok, az államvizsga-dolgozatok megvédése a tanügyi törvény rendelkezéseinek megfelelően magyar nyelven történhessen, és említésre sem kerülnek a teljes körű anyanyelvi felsőoktatást előíró 135. szakasz rendelkezései.
A magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés visszaállítása ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány buktatta meg az Ungureanu-kormányt. Azért, hogy ismételt kormányra kerülését a romániai magyarsággal elfogadtassa, az RMDSZ a Victor Pontáékkal megkötött paktumba megoldandó politikai kezdeményezésként belefoglaltatta az alábbiakat:
"A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem keretében önálló magyar tagozat létrehozása, a román és magyar tanerők által 2012. szeptember 21-én Marosvásárhelyen aláírt egyezmény értelmében." Igen ám, de az egyezmény nem tagozatról, hanem oktatási vonalról szól – a tagozat önszerveződő, magyar felső vezetőkkel jön létre. Az oktatási vonal esetén pedig a román főnök irányítgatja magyar helyettesét. A differenciát nem észlelte vagy pedig nem akarta észrevenni az RMDSZ-vezetés?
Igen érdekesnek tartom a MOGYE szenátusi ülésének az időpontját, amelyen a magyar főtanszékek létrehozásáról kellene dönteni: A Vatra Româneasca alapításában jeleskedő egyetemi káderek és neveltjeik tiszta véletlenül március 20-ra, a fekete márciusi főtámadás évfordulójára hívták össze a szenátus ülését…
Felhasználom az alkalmat, és felhívom az illetékesek figyelmét arra, hogy a magyar oktatási vonal keretében létrehozandó magyar főtanszékek (departamentumok) nem jelentik azt, hogy a gyakorlati oktatás magyar nyelven is folyhat. Ehhez az egyetemi chartából ki kell gyomlálni az ARACIS (a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Román Hivatal) sztenderdekre való valamennyi hivatkozását.
A MOGYE szenátusának román kétharmada és rektora foggal és körömmel ragaszkodik a 2010. július 22-én elfogadott ARACIS-sztenderdhez, amelynek anyanyelvhasználatot tiltó rendelkezését messzemenően kibővítették a charta megszövegezése során. Ez a szabályozás, amelyet a tanügyi törvény hallgatólagosan hatályon kívül helyezett, mert az a teljes körű anyanyelvi oktatásra vonatkozó rendelkezéseivel abszolút ellentétes, a következőket tartalmazza: "a klinikai gyakorlatok kizárólag román nyelven folyhatnak". A román kétharmad által jóváhagyott charta szerint azonban nem csak a klinikai gyakorlatok, hanem minden gyakorlat, tehát az anatómia (noha a hullák már nem beszélnek), a laboratóriumi gyakorlatok (a lombikok sem igen szólalnak meg), a szemináriumok és a diplomadolgozatok megvédése stb. csak románul történhet. Az ARACIS-sztenderdek szerint az elméleti oktatás a tanulmányi idő 30 százalékát, a labor-, klinikai gyakorlatok, szemináriumok stb. a 70 százalékát teszik ki. Tehát ha marad a mostani charta, akkor jogilag alátámasztott alapvető változtatásra, a valódi anyanyelvi orvos- és gyógyszerészképzés visszaállítására továbbra sem lesz lehetőség.
Tudom, mit beszélek, mivel a MOGYE vezetése megpróbál beavatkozni abba a Bukaresti táblabíróság előtt folyamatban levő perbe, amelyben az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség megtámadta az anyanyelv használatát tiltó ARACIS-sztenderdeket, mert törvénysértők és abszolút semmisek. A MOGYE védelmébe próbálja venni azokat a sztenderdeket, amelyeket az oktatás minőségét biztosító 75/2005-ös sürgősségi kormányrendelet 17. szak. (1) bekezdése rendelkezései szerint kormányhatározattal kellett volna jóváhagyni és amely határozat kilenc év alatt sem született meg!? Ennek hiányában viszont a Bukaresti Táblabíróság hatályon kívül kell helyezze a sztenderdeket – amennyiben a hivatkozott jogszabálynak megfelelően dönt!
Régóta vagyok a pályán, de még nem hallottam olyat, hogy a jogalkalmazó perbe lépjen a törvényhozó oldalán, védelmébe véve az anyanyelv használatát tiltó passzust. A MOGYE a törvényt kellene alkalmazza, a törvényhozásba való belekontárkodásának nincs jogalapja. Ezzel a perbe lépéssel a MOGYE vezetése igencsak kilógatta a lólábat – csak remélni tudom, hogy az illetékesek is észreveszik ezt…
Azok számára, akik a tanügyi törvény felpuhított alkalmazásán ügyködnek, Deák Ferenc, a haza bölcse intelmét idézem: "amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és szerencse visszaadhatják. De amiről a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése kétséges."
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Románia kormányának erkölcsi és anyagi felelőssége egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy az 1945-ben királyi rendelettel létrehozott, kizárólag magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés számára alapított intézetben elsorvasztották a magyar karokat, és visszaállításukat továbbra is akadályozzák, méghozzá a tanügyi törvény által biztosított kötelezettségek semmibevételével.
Kincses Előd
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 15.
Székely, szabadság
Ebben a csodálatos, hegyes-völgyes, tengeri kijárattal is rendelkező, drága – és állítólag szabad – országban, amelyben élünk, valahogy ismét elkezdett a történelem kereke visszafelé pörögni. Hisz akkora a szabadság ebben az országban, hogy lám, mindenki meg szeretné szabni a székelyeknek, hogy mit csináljanak, s legfőképpen: mit ne. Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea nem akart „székely Majdant”, ezért minden eszközzel azon is volt, hogy akadályokat gördítsen a március 10-ei megemlékező ünnepséget követő felvonulás útjába, majd miután ezt mégsem tudta teljesen megakadályozni, sommásan kijelentette: a székelyek szerinte üljenek otthon. A város helyi rendőrségének parancsnoka, Valentin Bretfelean szakmai helyett politikai nyilatkozatokkal hergeli a kedélyeket, például szerinte a székelyeknek nincs is mi ellen tiltakozniuk, hisz a régiósítás tervét elvetették, ezért nem indokolt a felvonulás. Mert egy rendőrtiszt (vagy polgármester) dolga eldönteni, hogy országának polgárai, legyenek azok székelyek vagy sem, mi iránt érezhetnek elégedetlenséget, mi ellen emelhetik fel hangjukat és mi ellen nem – mintha újra 1989-et írnánk.
Ez lehetett a benyomása Tánczos Barna RMDSZ-szenátornak is a Digi 24 élő adásában, amikor a volt elnöki tanácsossal, Adriana Săftoiuval volt kénytelen parttalan vitába bonyolódni a marosvásárhelyi orvosi egyetemen elképzelt magyar főtanszék, s általában Székelyföld önrendelkezése ügyében. A drága (ex)tanácsos asszony szerint sokkal jobb volt akkor, az ő idejében, amikor Marosvásárhelyen középiskolába járt, s nem voltak olyan szeparációs törekvések, mint most: ez persze az az időszak volt, amikor a csíkszeredai gimnáziumban is mindössze egyetlen szakon, a biológia-kémián zajlott csak már magyarul az oktatás, s az is valószínűleg csak azért, hogy az akkor még magyarul is zajló marosvásárhelyi orvosképzéshez biztosítsa a diákutánpótlást. Săftoiu eszmefuttatása olyannyira jellemző volt a Ceaușescu-érára, hogy Tánczos Barna is élő adásban meg kellett ezt jegyezze. Valójában egyes jelenkori diskurzusok elmaradottabb gondolkodásmódot tükröznek, mint a kommunizmusban kialakult status quo: miközben még Ceaușescu is belátta a magyar nyelvű orvosképzés szükségességét, épp a MOGYE mostani rektora, Leonard Azamfirei dörgölte az orrunk alá nemrég, hogy szerinte a szakmában nincsen helye a magyar nyelvnek, elég, ha azt otthon és a könyvtárban használjuk.
Csoda-e, ha újabban a saját létét veszélyben érző székelység „radikalizálódásáról” lehet beszélni? El lehet-e ítélni mindezek tükrében azt a polgárt, aki úgy érzi, kulturális-nemzeti értelemben (is) egyre nyomasztóbb a helyzete, s még azt sem engedik meg neki, hogy búját-baját egy rendes tüntetésen, tiltakozó megmozduláson az utcán világgá kiáltsa? Ha a járdára szorítják vissza az utcai megmozdulást is? El lehet ítélni, meg lehet-e szólni az akasztott embert azért, mert kapálózik?
A székely azért szerencsére akaratos, makacs nép: ha nem engedték meg neki az utcai felvonulást, a járdán vonult, de vonult. A március 10-ei marosvásárhelyi események számomra erről szóltak: nem a vármegyés balhézásról, a jobbikos kampányolásról, a szervezők pánikhangulatáról, hanem arról a több ezer egyszerű székely polgárról, köztük – s ez nagyon fontos – sok marosvásárhelyi székely-magyar emberről, akik büszkén, mosollyal az arcukon, boldogan hurcolták keresztül a városon a kétszázötven méteres székely lobogót. Nem a balhézásért, nem kisebb adókért, több szociális juttatásért, nem a megélhetésért: egyszerűen az életért, azért, hogy a székely-magyar ember Székelyföldön, benne Marosvásárhelyen továbbra is otthon érezze magát. Hogy gyerekeink, unokáink is elmondhassák majd a Színház téren vagy Bernády Kultúrpalotája előtt: itthon vagyunk, s itthon is maradunk.
Rédai Attila |
Székelyhon.ro,
2014. március 17.
Marosvásárhelyen készülnek tüntetni a Vatra Românească szimpatizánsai
Marosvásárhelyen készülnek tüntetni a Vatra Românească szimpatizánsai az „RMDSZ képtelen követelései ellen".
A román nacionalista szervezet sajtóban megjelent felhívása szerint a tiltakozó nagygyűlést szerdán 16 és 19 óra között tartják. A demonstrációt a közigazgatásban történő anyanyelvhasználat, a MOGYE magyar tagozatának létrehozása, a székely szimbólumok használata és a magyar nemzetiségű Maros megyei prefektus kinevezése ellen hirdették meg.
„Minden románnak megtisztelő kötelessége részt venni a tüntetésen, mert nem engedhetjük meg a politikai osztálynak, hogy a román nép érdekeivel ütköző döntéseket hozzon" – olvasható a felhívásban, amelyet a Vatra Românească Maros megyei szervezete tett közzé.
marosvasarhelyiradio.ro / maszol.ro
Erdély.ma,
2014. március 17.
Jóváhagyták, Marosvásárhely főterén tüntethet a magyarok ellen a Vatra Romaneasca
Jóváhagyta a Vatra Romaneasca Szövetség (UVR) szerda délutánra meghirdetett, a város főterére tervezett tüntetésének megszervezését a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal illetékes bizottsága – közölte hétfőn az Agerpres hírügynökség.
A szervezet az egyik marosvásárhelyi napilapban március 15-én közzétett felhívása szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) „aberráns" követelései – a közigazgatási magyar nyelvhasználat, magyar tagozat a marosvásárhelyi orvosi egyetemen (MOGYE), a székely jelképek kifüggesztése – ellen akar tiltakozni, és azt követeli a miniszterelnöktől, hogy ne nevezzen ki RMDSZ-es prefektust a Maros megyei kormányhivatal élére.
A tüntetést a Fekete Márciusként emlegetett, öt halálos áldozatot követelő 1990-es marosvásárhelyi etnikai összecsapások évfordulóján szervezik meg.
MTI
Erdély.ma,
2014. március 17.
A MOGYE első rektorára emlékeznek
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem első rektora, Csőgör Lajos születésének 110. évfordulójára szervez megemlékezést a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület kedden 19 órától a Deus Providebit Házban.
Előadók: prof. dr. Bocskai István emeritus professzor (MOGYE, Fogorvosi Kar): Csőgör Lajos – Egyetemalapító; dr. Lázok János irodalomtörténész, kritikus (a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára): Alapítás és újrakezdés. Dr. Csőgör Lajos rektor emlékének idézése születése 110. évfordulóján; akad. prof. dr. Péter Mihály Heinrich emeritus professzor: Csőgör Lajos professzor életútja.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,
2014. március 18.
Kinőtte a Kultúrpalotát a TDK
A múlt évben huszadik születésnapját betöltött orvostanhallgatóknak szóló Tudományos Diákkonferenciát (TDK) akkreditálták idén, ami azt jelenti, hogy már nem csak egyetemistáknak, hanem rezidenseknek, PHD-hallgatóknak és szakorvosoknak is szól az esemény.
Nagy dolognak számít a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem életében, hogy akkreditálták a TDK-t. A szervező Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) elnöke, Tubák Nimród szerint ez konkrétan azt jelenti, hogy az eddigi nagyszámú diák célközönség mellett a rendezvény megszólít egy másik célközönséget is. „A TDK ezentúl azoknak a rezidenseknek, PHD-hallgatóknak és szakorvosoknak is szól, akiknek minden évben kötelezően össze kel gyűjteniük egy bizonyos számú kreditpontot konferenciákon és workshopokon való részvétellel. A marosvásárhelyi TDK 14 kreditpontot ér” – mutatott rá az MMDSZ elnöke.
A TDK főszervezője, Virág Tímea Helga elmondta, idén annyira bővült a rendezvény programja, hogy már kinőtte a Kultúrpalotát, így a szervezők kénytelenek voltak a Bernády Házba is programot szervezni. Csütörtökön párhuzamosan a Kultúrpalotában és a Bernády Házban is zajlik majd a versenyszekció, valamint az előadások.
„Idén a tudományos versenybe összesen 298 dolgozat érkezett, ebből 220-at marosvásárhelyi orvostanhallgatók írtak, a maradékot pedig a szegedi, budapesti, pécsi és debreceni orvosi egyetemek hallgatói” – tudtuk meg a főszervezőtől.
A diákok dolgozatai mellett számos érdekes workshop és neves meghívott is bekerült a TDK programjába. Többek közt a a Harward oktatója, Baffy György professzor tart előadást, de a Pécsi Tudományegyetemről, a Szegedi Tudományegyetemről is érkeznek neves professzorok, valamint a MOGYE oktatói közül is előadnak páran.
Bár a rendezvény szerdán egy workshoppal megkezdődik, hivatalosan csak csütörtökön nyílik meg. A négynapos rendezvényt több mint 130-an szervezik, diákok a tanárokkal karöltve.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro
2014. március 19.
A „román tűzhelyet” félti a Vatra Românească
Marosvásárhely főterének felső részében, az Avram Iancu-szobor előtti kis téren tartott rendezvényt szerda délután a Vatra Românească Szövetség, valamint társszervezői. Az „egy ország, egy nép, egy nyelv” jelszóval összefoglalható beszédeket mintegy 250-en hallgatták.
Az 1990. márciusi, azaz a Fekete március eseményeinek évfordulóján, szerdán délután mintegy tíz erdélyi román nacionalista szervezet Marosvásárhely főterére szólította híveit, hogy a román nép egysége, a román nyelv és jelképek kizárólagos használata, az ország oszthatatlansága mellett, valamint a MOGYE magyar főtanszékének létrehozása és Maros megyei magyar prefektus kinevezése ellen álljanak ki. 16 órakor megszólalt a felső ortodox katedrális harangja, a főként idős nyugdíjasokból és tinédzserekből álló 250-300 fős csoport pópák imáját hallgathatták, majd 44 percig román hazafias nóták hallatszottak a hangszórókból.20 martie 1990 – Ne învaţă să fim uniţi în gând, vorbă și faptă; Limba română unica stăpână; Nu prefect UDMR; Un singur popor, o singură limbă – ilyen feliratok szerepeltek a táblákon. „Ez a rendezvény senki ellen nem irányul, nem magyarellenes. Nem pártpolitikát folytatunk, hanem egyetlen ruhánk van: román. Azt akarjuk, hogy a mindenkori román kormány kérje ki a Vatra Românească véleményét” – monta a Vatra Românească elnöke, Florin Oproiescu, miközben két fiatal próbálta hazafias bekiabálásokra buzdítani a jelenlevőket, sikertelenül.
Jelen volt és beszédet tartott Ioan Șandru, Ioan Berca, a hírhedt Lazăr Lădariu, Ioan Sabău-Pop ügyvéd, és a Nagy-Románia Párt elnöke, Gheorghe Funar is.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,
2014. március 20.
Feléledt a Vatra
A marosvásárhelyi fekete március 24. évfordulójára időzítette a Vatra Românescă Szövetség (VRSZ) tegnap délutáni demonstrációját, a közigazgatási magyarnyelv-használat és a székely jelképek kifüggesztése elleni tiltakozáson mintegy háromszázan vettek részt.
A magát kulturális szervezetnek mondó VRSZ március 15-én hirdette meg a helyi sajtóban a demonstrációt a kormánykoalícióba belépett RMDSZ „aberráns” követelései – a közigazgatási magyarnyelv-használat, magyar tagozat a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, a székely jelképek kifüggesztése – elleni tiltakozásul. A szervezet azt követeli továbbá a miniszterelnöktől, hogy ne nevezzen ki RMDSZ-es prefektust a Maros megyei kormányhivatal élére. A trikolór sálat és kokárdát viselő tüntetők az Avram Iancu-szobor előtti járdán, rendfenntartók gyűrűjében, zászlókat lengetve gyülekeztek, és A román nyelv az egyedüli úr feliratú óriás transzparenst emeltek a magasba. Florin Oproiescu, a VRSZ elnöke beszédében azt hangsúlyozta: az ország hivatalos nyelve a román, Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, zászlaja pedig a piros-sárga-kék. Hozzátette: ők nem a magyarok ellen tüntetnek, hanem a szélsőséges megnyilvánulások, a szeparatizmus ellen. Ilie Șandru, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának elnöke úgy vélekedett, hogy az RMDSZ szélsőséges szervezet, amelynek Románia szétdarabolása a célja. A beszédek alatt többször a Hargita, Kovászna: román föld és Székelyföld nem létezik rigmusokat skandálta a tömeg, és Victor Ponta miniszterelnök lemondását követelte, amiért bevette a magyar érdekképviseletet kormányába. Hírügynökségi jelentések szerint a demonstráción petíciót fogadtak el, amelyben a VRSZ az alkotmány és a törvényesség érvényesítését kéri, és azt, hogy tiltsák meg a román föld idegeneknek való eladását.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2014. március 20.
MOGYE-ügy: a szenátus egy évvel elhalasztotta a döntést a magyar főtanszékek létrehozásáról
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa csütörtöki ülésén megvitatta a magyar főtanszékek létrehozásának a kérdését, de egy évvel elhalasztotta a döntést – tájékoztatta az MTI-t Szilágyi Tibor rektorhelyettes.
A magyar főtanszékek létrehozása az egyik sarkalatos pontja volt annak a megállapodásnak, amelyet 2012 szeptemberében a Ponta-kormány akkori tanügyminisztere is aláírt.
„A törvény egyértelműen kimondja, hogy a kisebbségi oktatási vonal (magyar tagozat) főtanszékekbe szerveződik. A törvény végrehajtását kértük. A szenátusi többség viszont arra hivatkozott, hogy ugyanannak a törvénynek egy másik cikkelye az egyetemi autonómia alapján a szenátus jogkörébe utalja a főtanszékek létrehozását" – világította meg a döntés hátterét Szilágyi Tibor. A rektorhelyettes hozzátette, a magyar tagozat álláspontja szerint semmilyen egyetemi autonómia nem jogosítja fel az egyetem vezetését arra, hogy a törvényt áthágja.
Amint Szilágyi Tibor felidézte, 2012 szeptemberében Victor Ponta miniszterelnök jelenlétében kezdődtek el a tárgyalások az egyetemen kialakult román-magyar szembenállás feloldásáról a magyar tagozat és az egyetem román vezetése között.
Az Ecaterina Andronescu tanügyminiszter által is aláírt hétpontos megállapodás egyértelműen kimondta, hogy az újraakkreditálási folyamat lejárta után a szenátus dönt a magyar főtanszékek számáról. Hozzátette az akkreditációs bizottság honlapján decemberben jelent meg a magyar orvosi szak újraakkreditálására vonatkozó jelentés, így hát elérkezett az idő arra, hogy az egyetem vezetése beváltsa az ígéretét.
„Már a hétpontos megállapodás is annak a helyzetnek az áthidalására született, hogy az egyetem szenátusa nem volt hajlandó alkalmazni a tanügyi törvényt. Most már a megállapodást sem tartják be" – jelentette ki Szilágyi Tibor. Hozzátette, az egyetem magyar tagozata ezután dönti el, hogy miképpen reagáljon az önállóságát elodázó döntésre.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett.
MTI
Erdély.ma,
2014. március 20.
Március igencsak zsúfolt hónap Marosvásárhely életében. A mostanában divatossá vált többnapos nőnapi ünnepléseket követően máris ott van tizedike, amely immár második éve vonz többezres tömeget a Postarétre, és amelyet a hatóságok is kitüntető figyelemmel követnek. Majd következik a magyar szabadság napja, amikor újra ezrek és ezrek gyülekeznek a Postaréten emlékezni és ünnepelni.
És máris elérkeztünk március 19-éhez, amelyet fekete betűkkel jegyeznek Marosvásárhelyen 1990 óta, amikor, a már napok óta zajló tüntetések, fenyegetőzések, kisebb atrocitások után, a buszokon, teherautókon behozott feltüzelt Görgény- völgyi románok ordítozva akartak megsemmisíteni mindent, ami magyar. Ugyanezen a napon támadták meg az RMDSZ-székházat, törtek-zúztak, szorították fel a padlásra a magyarokat. És szintén aznap ütötték ki Sütő András bal szemét, és a padláson lévő 79 emberből is jó néhányat megsebesítettek.
Éppen ma huszonnégy éve, hogy Marosvásárhely magyar lakossága a városháza elé vonult, és követelte, hogy Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front elnöke és Király Károly alelnök azonnal jöjjön Vásárhelyre. Később rendőrsorfal alakult ki az egyre növekvő magyar és román oldal között. Délután fél hat tájban tört ki a verekedés, amely többórás, késő estig tartó, őrült csatává fajult. A kezdetben megrémült magyarok nemsokára visszavágtak. Hat óra után harckocsik jelentek meg a főtéren, ahol közben barikádok emelkedtek, üvegtörmelék, lécdarabok, kövek, szemét borított mindent. A "csatatéren" folyamatos, hol lanyhuló, hol fölerősödő közelharc folyt, üvegekkel, fadarabokkal, szétfeszített padok léceivel, kövekkel, közlekedési táblákkal... Este a marosvásárhelyi és környékbeli cigányok megjelenése döntötte el végérvényesen a csatát. Az események következményeit ma is érezzük.
Ez történt negyedszázaddal ezelőtt nagyon röviden. Hogy miért kell újra felidézni? Azért például, mert miközben ezek a sorok születnek (március 19., délután) a Vatra Româneasca és néhány más "hazafias" román szervezet Marosvásárhely főterén gyülekezik, hogy tiltakozzék minden ellen, ami magyar: az anyanyelvhasználat, a MOGYE önálló magyar kara és főleg egy magyar prefektus kinevezése ellen. Az időzítés ördögien körmönfontnak nevezhető, hiszen 24 évvel ezelőtt épp ezen a napon, szinte percre pontosan ezekben az órákban érkeztek a leitatott hodákiak, törtek ki a zavargások, amelyek öt halálos áldozatot és több száz sebesültet követeltek. És mert csak remélni merjük, hogy ennek a tiltakozó megmozdulásnak nem lesznek súlyos következményei.
Azért kell tehát huszonnégy év után is emlékezni, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 20.
Gyülekeztek a magyarellenesek
Mintegy 250 résztvevő jelenlétében zajlott már 19-én, szerda délután Marosvásárhelyen az a demonstráció, amelyet a magyar nyelvnek a közigazgatásban való használata és a székely jelképek kifüggesztése elleni tiltakozásul hirdetett meg a Vatra Românească szövetség (UVR) az 1990. március 20-ai események évfordulóján.
A román nemzeti színű sálat és kokárdát viselő tüntetők az Avram Iancu-szobor előtti járdán, rendfenntartók gyűrűjében, zászlókat lengetve gyülekeztek, és „A román nyelv az egyedüli úr" feliratú óriás-transzparenst emeltek a magasba. A felszólalók a „székelyföldi románok elnyomása", a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létrehozása és a Maros megyei magyar prefektus kinevezése ellen emeltek szót.
Pontosan 16 órakor megszólalt az ortodox katedrális harangja, a főként idős nyugdíjasokból és tinédzserekből álló, mintegy 250 fős csoport pedig közösen imádkozott, ezt követően több mint 40 percig román hazafias nóták szóltak a főtéri a hangszórókból.
Florin Oproiescu, az UVR elnöke beszédében azt hangsúlyozta: az ország hivatalos nyelve a román, Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, és egyetlen zászlaja van: a piros-sárga-kék.
Hozzátette: ők nem a magyarok ellen tüntetnek, hanem a szélsőséges megnyilvánulások, a szeparatizmus ellen. „Nem akarunk politizálni, de elvárjuk, hogy a mindenkori román kormány kérje ki a Vatra Românească véleményét" – monta Oproiescu, miközben két fiatal próbálta hazafias bekiabálásokra buzdítani a jelenlévőket, sikertelenül.
Jelen volt és beszédet tartott többek között a szélsőséges, magyarellenességéről elhíresült költő-újságíró, Lazăr Lădariu és a nyíltan magyarellenes Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke is.
Az UVR által meghirdetett esemény hírére további tíz szervezet hirdetett meg a marosvásárhelyi rendezvényhez hasonló demonstrációkat az ország 35 településén. Nagyváradon a meghirdetett időpontban alig négyen ácsorogtak értetlenül a szemerkélő esőben a főtéri Mihai Viteazul-szobor előtt. Egyikük egy román zászlót szorongatva telefonálgatott, míg egy másik tüntető tanácstalanságában fel sem emelte a tábláját. A helyszínen rendfenntartók sem tartózkodtak.
Szatmárnémetiben mindössze öten vettek részt a Székelyföldön élő románokat támogató akcióként meghirdetett tüntetésen, a prefektúra előtt. A rendezvényt egyébként bejelentették a hatóságoknál, így csendőri biztosítás mellett zajlott az esemény. A tüntetők román zászlókat lengettek, és táblákon hirdették, hogy nem kérnek az etnikai alapú autonómiából.
Babos Krisztina, Gáspár Botond, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 20.
Csőgör Lajos szobrának felállítását kezdeményezik
Dr. Csőgör Lajos (1904–2003) születésének 110. évfordulójára emlékeztek tanítványai, emlékét ápoló kollégái. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem első rektorának máig érezhető kisugárzását és karizmáját igazolja az is, hogy a közeljövőben szobrot állítanak emlékének.
A rendezvényt a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) szervezte, és az elhangzott előadásokból és felszólalásokból egy olyan karizmatikus személyiség alakja körvonalazódott, aki méltán megérdemli, hogy szobrot állítsanak neki.
Az első előadó akad. prof. dr. Péter Mihály Heinrich emeritus professzor volt, aki Csőgör Lajos professzor életútja címmel tartott értekezésében azt igazolta, hogy a Nagysármáson született orvosprofesszor a 20. századvégi értelmiségiek egyik kiemelkedő alakja. Az életút aprólékos, történelmi kontextusba ágyazott ismertetése során kiderült, hogy a vásárhelyiek körében jól ismert professzor 1945 és 1948 között a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd 1948 és 1949, valamint 1964 és 1967 között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora volt.
Az előadás kitért az 1949-ben koholt vádak alapján történt elítélésére is. Csőgör professzor 1955-ben amnesztiával szabadult a börtönből. Péter Mihály professzor előadásának végén felolvasta az egykori rektor egyik fiának, Istvánnak a levelét, amelyben megköszönte a jelenlévőknek, hogy édesapja emlékét ápolják.
A következő előadó egy olyan orvosprofesszor volt, aki évtizedeken keresztül Csőgör Lajos keze alatt dolgozott, és akire az orvostársadalom, mint az utódjára tekint. Prof. dr. Bocskai István emeritus professzor személyes hangvételű előadásában tanítómestere fogszövettani és mikrobiológiai kutatói munkásságára is kitért, akinek javaslatai alapján a marosvásárhelyi ivóvizet fluorral dúsították, ennek eredményeképpen bizonyíthatóan csökkent a fogszuvasodás a tizenéves fiatalok körében.
Lázok János irodalomtörténész előadásának tengelyét fényképek vetítése képezte. A fotók mellé elmondott egyik legérdekesebb történet arról szólt, hogy Csőgör Lajos 1985. október 22-én, Szegeden történt díszdoktorrá avatásának napján tudta meg, hogy azt az emlékiratot és azt a több mint ötven dokumentumot tartalmazó iratcsomót, amely a Bolyai egyetem alapításának történetét foglalta össze, a Securitate házkutatás során elkobozta Cs. Gyimesi Éváék lakásáról, de az eltulajdonításuk előtt egy hónappal Lázok János az összes szöveget felmondta magnóra, így mentve át azt az utókornak.
Az emlékezés fénypontja Ádám Valérián, az RMOGYKE titkárának bejelentése volt, miszerint dr. Magyari Előd szorgalmazta, hogy állítsanak egész alakos szobrot Csőgör Lajosnak. Az est során nem hivatalosan meg is alakult a szobor felállítását kezdeményező bizottság, amelyhez csatlakozott a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, azonnal felajánlva félmillió forintot. A bejelentést prof. dr. Gallyas Ferenc tette, aki az egyesület meghívására vendégoktatóként Marosvásárhelyen tartózkodott.
A szoborállítást támogatók közül felszólalt prof. dr. Kikeli Pál, dr. Hermann László, prof. dr. Tőkés Béla, Csegzi Sándor és prof. dr. Kincses Ajtay Mária.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro,
2014. március 21.
Kitüntették Kisgyörgy Zoltánt (Magyar állami elismerések háromszékieknek)
A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje állami kitüntetést vette át Kisgyörgy Zoltán geológus, szakíró, a Háromszék főmunkatársa kiemelkedő geológusi, földtani és helytörténeti szakírói, valamint újságírói tevékenysége elismeréseként tegnap este Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán Zsigmond Barna Pál kirendeltségvezetőtől.
Áder János köztársasági elnök a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából több erdélyi személyiséget, köztük háromszékieket tüntetett ki. Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Kosztándi B. Katalin kézdivásárhelyi képzőművész az erdélyi táj megörökítéséért, egy életen át tartó képzőművészeti tevékenysége elismeréseként, Magyar Ezüst Érdemkeresztet Ütő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa a kortárs erdélyi magyar művészet képviselőjeként betöltött kiemelkedő szerepe, képzőművészeti tevékenysége elismeréseként. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült még Kovács Endre, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott professzora, Hajdú Áron Péter, a csíkszeredai Alutus Nyomda vezérigazgatója, a Bookart Kiadó vezetője, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója, Balázs Lajos néprajzkutató, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezető docense és Bilibók Ágoston vasúti hagyományőrző, Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Bálint Zsigmond fotóművész és Samu Pál nyugalmazott biológiatanár, Magyar Bronz Érdemkeresztet Oláh Sándor geológus. Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2014. március 21.
Továbbra is magyar főtanszékek nélkül a MOGYE!
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának tegnapi ülésén a magyar főtanszékek indítására vonatkozóan elutasító döntés született: a szenátus kétharmados többséggel ezek megalakítása ellen szavazott. A szenátus kétharmadát alkotó román egyetemi oktatók szavazata gyakorlatilag azt jelenti, idén sem indulhatnak el a magyar főtanszékek, annak ellenére, hogy az egyetemi akkreditáció ügyében illetékes Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) tavaly decemberben pozitívan döntött a magyar orvosi szak akkreditációját illetően. Dr. Szilágyi Tibor professzor, rektorhelyettes a Népújságnak kijelentette, hogy a döntés gyakorlatilag azt jelenti, hogy "sem a hétpontos egyezség nincs betartva, sem a 2011-ben életbe lépett új oktatási törvény. A szenátus úgy döntött, hogy a magyar főtanszékek kérdésének megvizsgálását egy évvel elhalasztják". A rektorhelyettes hozzátette, a szenátus román tagjai magát a magyar orvosképzés akkreditációját is vitatták, nem tartva teljes értékűnek az ARACIS erre vonatkozó döntését, mondván, az akkreditáció akkor lesz igazi, ha sikeresen lezárul még egy ARACIS-látogatás. "Olyan kijelentés is elhangzott, hogy a magyar főtanszékekre, a kisebbségi oktatásra vonatkozó passzust csak a Hivatalos Közlöny nyomtatása során "útközben" csempészték be az új oktatási törvénybe, ez nem is volt jóváhagyva. A szenátusi elutasítás az idei felvételi vizsgát nem befolyásolja, minden marad a régiben. Hogy mi milyen lépéseket foganatosítunk, meg kell beszéljük a kollégákkal, most még korai erről nyilatkoznom" – mondta lapunknak a rektorhelyettes. Ami a MOGYE és a Petru Maior Egyetem közötti konzorciumot illeti, a szenátus döntése értelmében megalakítják, a részleteket erre vonatkozóan kidolgozzák, és elvben nyitottak a Sapientia felé is – tette hozzá dr. Szilágyi Tibor.
(antalfi)
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 25.
Borbély László nyilatkozata a MOGYE magyar karának létrehozása kapcsán – Válasz a CEMO-nak
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye mindig is első számú prioritás volt és marad a Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára. Van amit a politikum szintjén kell megoldani, ezt az RMDSZ teljesítette a 2011/1-es tanügyi törvényen keresztül, amely világosan megfogalmazta azt a törvényes hátteret, amelynek értelmében a magyar tagozatnak meg kell alakulnia. Ez nem csak a MOGYE esetében jelentett áttörést, de a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem esetében is egy új minőségi dimenziót jelentett az anyanyelvi oktatás terén.
A MOGYE esetében, az egyetem vezetőségének szubjektív, rosszindulatú, a törvényt figyelmen kívül hagyó magatartásán múlott, hogy több mint két év elteltével sem alkalmazták a tanügyi törvény előírásait. Amikor az RMDSZ kormányon volt, azt is sikerült elérnünk egy külön kormenyhatározattal, hogy az egyetem keretén belül egy új fakultás jöjjön létre, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az akkori Ungureanu-kormány megbukott.
Abban az időszakban amikor a Szövetség ellenzékben volt, sikerült elérnünk azt is, hogy a miniszterelnök és az akkori tanügyminiszter eljöjjön Marosvásárhelyre, és éjszakába nyúló tárgyalássorozat után, egy hét pontos egyezség fogalmazódott meg, amelyet mind az egyetem román vezetősége, mind pedig a magyar oktatók képviselői aláírtak. Ezen megegyezés kivitelezésével a MOGYE vezetősége és a szenátus volt megbízva.
Nem tisztem kitérni részletesen minden pont megvalósítására, azt viszont el kell mondanom, hogy tavaly, a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóság (ARACIS) vezetői, többszöri marosvásárhelyi látogatásuk után, végső jelentésükben egyértelműen azt fogalmazták meg, hogy a törvény szellemében, visszatérnek és megvizsgálják a magyar tagozat létrehozásának feltételeit.
Jelentésüket a MOGYE magyar oktatóinak képviselői is üdvözölték.
Akkor, amikor a kormányra lépés feltételeiről beszéltünk, mind 2012 novemberében, amikor egy írásos egyezséget kötöttünk a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt vezetőségével, mind pedig most 2014-ben, a politikai egyezségben világosan megjelenik a MOGYE magyar tagozatásnak kérdése.
Emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy az 1991-92-es években azért harcoltunk, hogy legyen 300 elkülönített hely a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyarul tanuló diákjai számára. Ezzel szemben ma már megközelítőleg 12.000 egyetemista tanulhat magyarul. Egyelőre nem rendelkezünk önálló, a román állam támogatását élvező magyar egyetemmel, bár ez az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel, de elmondhatjuk, hogy sikerült egy olyan oktatási hálózatot kialakítani, amely felsőfokon is biztosítja Romániában az anyanyelvi képzést. Az utóbbi 25 évben számos új magyar iskolát sikerült beindítanunk. Megalakult a Sapientia önálló egyetem is, a magyar állam támogatásával, amelynek akkreditációs folyamata az RMDSZ hathatós közbenjárása nélkül még sok évig elhúzódhatott volna.
Nyilván még van tennivalónk, naponta oda kell figyelnünk gáncsoskodásokra, rosszindulatú feltételezésekre, főként mert időnként olyan ötletek születnek meg vezetőségi szinteken is, amelyek az 1989 előtti időszakra mutatnak vissza (lásd a magyar tankönyvek lefordítását román nyelvre). Az RMDSZ azért vállalta 1990 óta a dialógus útját, és azért harcol következetesen az anyanyelvi oktatási hálózat kiszélesítéséért, mert meggyőződésünk, hogy ez a járható út akkor is, ha 21 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy számunkra megfelelő tanügyi törvény megszülessen.
Nem csak a jómagam, de az RMDSZ többi tisztségviselői által kiadott nyilatkozatok is ennek szellemében fogalmazódtak meg.
A múlt heti szenátusi döntés a MOGYE kapcsán felháborító, éppen ezért meg kell sürgetnünk azt a folyamatot, amely ahhoz kell vezessen, hogy létrejöjjön az egyetem magyar tagozata.
Nem hiszem, hogy nyílt levelekkel fogjuk ezt a kérdést megoldani, a témában a következő napokban mindenképp sort kerítünk egy találkozóra a tanügyért és a felsőoktatásért felelős miniszterekkel, és reményeink szerint a miniszterelnökkel is.
Emellett, felkérünk minden szervezetet arra, hogy támogassa mind az RMDSZ, mind pedig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatóinak és diákjainak erre irányuló törekvéseit. Meggyőződésünk, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha egymást erősítjük ezen szándékunkban.
Borbély László
Közlemény
Erdély.ma,
2014. március 25.
Kitüntetések a nemzeti ünnep alkalmából
Tizenkét jeles székelyföldi személyiségnek adományozott magas rangú állami kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a magyar nemzeti ünnep alkalmából. A kitüntetéseket Zsigmond Barna Pál főkonzul csütörtökön adta át a csíkszeredai főkonzulátuson.
A kitüntetettek között dr. Kovács Endre, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott professzora, az egyetemen végzett magas színvonalú tanári és kutatói munkája, életpályája elismeréseként a MAGYAR ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJÉT vehette át.
Káli-Király István könyvkiadó, irodalomszervező az erdélyi magyar könyvkiadásban szerzett elévülhetetlen érdemei elismeréseként a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE kitüntetésben részesült.
Bálint Zsigmond fotóművésznek kiemelkedő képzőművészeti és fotóművészi tevékenysége, valamint a magyar kultúra ápolása érdekében végzett munkája elismeréseként a MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT kitüntetést adományozta a magyar köztársasági elnök.
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 25.
Kormányszintű találkozót sürget az RMDSZ a MOGYE ügyében
Találkozót tervez az RMDSZ a tanügyért és a felsőoktatásért felelős miniszterekkel, és várhatóan a miniszterelnökkel is Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létrehozásáról – közölte kedden Borbély László.
Az RMDSZ politikai alelnöke a MOGYE szenátusának múlt heti döntése és Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) ezzel kapcsolatban megfogalmazott nyílt levelére reagált. Mint ismert, a szenátus megvitatta a magyar főtanszékek létrehozásának a kérdését, ám egy évvel elhalasztotta a döntést. A CEMO levelében felszólította Borbély Lászlót, hogy foglaljon állást az ügyben, ugyanakkor azzal vádolta a politikust, hogy a MOGYE ügyének megoldására tett ígéretei csupán üres szavak voltak.
"Nyilván van még tennivaló"
Állásfoglalásában Borbély László felháborítónak nevezi MOGYE szenátusi döntését. Közölte, hogy megsürgetik az egyetem magyar tagozatának létrehozására irányuló folyamatot. „Nem hiszem, hogy nyílt levelekkel fogjuk ezt a kérdést megoldani. (…) Felkérünk minden szervezetet arra, hogy támogassa mind az RMDSZ, mind pedig a MOGYE magyar oktatóinak és diákjainak erre irányuló törekvéseit” – olvasható Borbély válaszában.
A politikai alelnök emlékeztet arra, hogy a MOGYE ügye mindig is első számú prioritás volt és marad az RMDSZ számára. „Van amit a politikum szintjén kell megoldani, ezt az RMDSZ teljesítette a 2011/1-es tanügyi törvényen keresztül, amely világosan megfogalmazta azt a törvényes hátteret, amelynek értelmében a magyar tagozatnak meg kell alakulnia” – idézi fel a politikus.
Borbély szerint a MOGYE esetében az egyetem vezetőségének szubjektív, rosszindulatú, a törvényt figyelmen kívül hagyó magatartásán múlott, hogy több mint két év elteltével sem alkalmazták a tanügyi törvény előírásait. „Amikor az RMDSZ kormányon volt, azt is sikerült elérnünk egy külön kormányhatározattal, hogy az egyetemen új fakultás jöjjön létre, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az akkori Ungureanu-kormány megbukott” – fogalmaz az alelnök.
Emlékeztet arra is: amikor az RMDSZ ellenzékben volt, sikerült elérnünk azt is, hogy a miniszterelnök és az akkori tanügyminiszter eljöjjön Marosvásárhelyre, és éjszakába nyúló tárgyalássorozat után hét pontos egyezség fogalmazódott meg, amelyet mind az egyetem román vezetősége, mind pedig a magyar oktatók képviselői aláírtak. A megegyezés kivitelezésével a MOGYE vezetőségét és a szenátust bízták meg. Felidézi azt is, hogy a MOGYE ügye része a román pártokkal kötött koalíciós megállapodásnak.
„Nyilván még van tennivalónk, naponta oda kell figyelnünk gáncsoskodásokra, rosszindulatú feltételezésekre, főként mert időnként olyan ötletek születnek meg vezetőségi szinteken is, amelyek az 1989 előtti időszakra mutatnak vissza. Az RMDSZ azért vállalta 1990 óta a dialógus útját, és azért harcol következetesen az anyanyelvi oktatási hálózat kiszélesítéséért, mert meggyőződésünk, hogy ez a járható út akkor is, ha 21 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy számunkra megfelelő tanügyi törvény megszülessen. Nem csak a jómagam, de az RMDSZ többi tisztségviselői által kiadott nyilatkozatok is ennek szellemében fogalmazódtak meg” – közölte Borbély László.
maszol/közlemény
2014. március 26.
Azamfireit elmarasztalta, de nem büntette meg a Diszkriminációellenes Tanács
Két nappal ezelőtt kapta kézhez Kincses Előd ügyvéd a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) két határozatát. Egyikben nem szab ki büntetést, a másikban ezer-ezer lejjel bünteti meg a bepanaszoltakat.
Az első ügyben az RMOGYKE panaszolta be Leonard Azamfireit, a MOGYE rektorát azért a 2013. december 10-i nyilatkozatáért, amelyben azt mondta, hogy "a magyar nyelvet és a magyar kultúrát a színházban és a könyvtárban kell művelni, nem ott, ahol egy mesterséget kell megtanulni román nyelven". Ezt a nyilatkozatot panaszolták be az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, amely megállapította: "A szólásszabadság nemcsak azokat az információkat és elveket védi, amelyeket kedvezően fogadnak, amelyek nem támadóak, hanem azokat is, amelyek sokkolnak, kellemetlenek az állam vagy a lakosság egy része számára. Pluralizmus, tolerancia és megértés nélkül nem létezhet egy demokratikus társadalom. A véleménynyilvánítás szabadsága bizonyos esetekben korlátozható, de ezeket a korlátokat nagyon szigorúan szűkítve és meggyőző módon kell alkalmazni. A szólásszabadsággal való visszaélés a demokráciával és az emberi jogokkal összeférhetetlen, mivel mások jogát sérti. (…) Egy nyilvános kijelentést aszerint kell értelmezni, hogy milyen módon járul hozzá az emberek közötti jó kapcsolatok elősegítéséhez. A magyar nyelven való oktatás alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az emberek közötti kapcsolatok javításához, de ez a vita lehetőséget kell biztosítson a vélemények szabad kifejtésére olyan személyek számára is, akik nem értenek egyet a magyar nyelven való oktatással, mert másképpen nem létezne valódi vita".
A CNCD szerint Azamfirei nem használ gyűlöletre és erőszakra uszító kijelentéseket, ezért ez a nyilatkozat nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának a kereteit. Viszont diszkriminál. Ezért, figyelembe véve az Európai Emberjogi Bíróság joggyakorlatát, elmarasztalják, de nem büntetik meg, állapította meg a CNCD.
2014. február 26-án született meg az indoklás, amelyet Kincses Előd tegnapelőtt kapott kézhez. Az ügyvéd a döntést elfogadta.
Ezer-ezer lejes büntetés
Kincses elmondta, hogy 2013. június 21-én a lányával és két kisunokájával, a hatéves Vincével és a 13 hónapos Kingával a Víkendtelepre ment. Vincének egy órára belépőt váltott a vízicsúszdához. Kb. 40 perc után ment a kisfiú után, de kiderült, hogy közben elküldték onnan. Miután nem találták sehol Vincét, Kincses a Vakációs rádióhoz fordult, kérve, mondják be, hogy jöjjön vissza a csúszdához. – A bemondó, aki addig is csak román nyelven beszélt, csak románul akarta bemondani, annak ellenére, hogy figyelmeztettem, Vince Berlinben él, csak németül és magyarul tud. Sőt, mivel azt hittem, hogy a bemondó nem tud magyarul, felajánlottam, hogy bemondom én. Mire a válasz az volt, hogy ebben a zónában csak románul lehet beszélni.
Kiderült, hogy az illető magyar volt, a neve Nagy István Csaba. Kincses nem hagyta az ügyet annyiban, mert megengedhetetlennek tartotta, hogy egy segélykérést ne azon a nyelven mondjanak be, amit a segítségre szoruló is megért. – Letettem egy javaslatot a polgármesteri hivatalba, hogy a városi tanács hozzon egy olyan határozatot, amellyel kötelezi a városházát, hogy a tulajdonában levő Víkendtelepen, amennyiben újabb szerződést kötnek a Radiovacantával, foglalják bele azt a kötelezettséget, hogy a segélykérést olyan nyelven is be kell mondani, amilyen nyelven a segítségre szoruló ért. Nem kaptam erre választ, ezért a közigazgatási törvény értelmében előzetes panaszt tettem le, amelyben megismételtem a javaslatot. Erre azt válaszolta a polgármester, hogy a világon 6.800 nyelv van, és nem tudnak egy olyan embert alkalmazni, aki ennyi nyelvet ismerne. Ugyan-akkor az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz is letettem egy panaszt a bukaresti médiacég és Nagy István Csaba ellen, aki nem volt hajlandó magyarul megszólalni a Radiovacanta bemondójaként. Miután megkaptam a polgármesternek ezt az arcátlan válaszát, kiegészítettem a panaszt azzal, hogy őt is marasztalják el.
A CNCD 2014. január 29-én hozott határozatot. Az indoklást az ügyvéd tegnapelőtt kapta kézhez. A Diszkriminációellenes Tanács fejenként 1000 lejre büntette meg a polgármestert, a bukaresti médiacéget és Nagy István Csabát. Kincses elégedett a határozattal. Korrektnek, jogilag megalapozottnak tartja. Az elmarasztaltak megtámadhatják azt a Bukaresti táblabíróságon.
Ugyanakkor, mivel nem ért el sikert előzetes panaszával, a Marosvásárhelyi bírósághoz fordult, és egy közigazgatási eljárás keretében kérte, hozzanak egy olyan határozatot, amelyben kötelezik a marosvásárhelyi tanácsot, hozza meg az általa javasolt döntést. – Nincs kitűzve a tárgyalás ideje, megkaptam a válasziratot a polgármesteri hivataltól, amely megint elismétli, hogy 6.800 nyelvet tudó bemondót nem tudnak alkalmazni. Ami hülyeség és törvénysértő. Kötelesek a helyhatósági törvény 19. szakasza értelmében a magyar nyelv használatát biztosítani a Víkendtelepen, de természetesen, amikor valaki segítségre szorul, olyan nyelven kell őt értesíteni, amilyen nyelvet ért. Ha elvesztődik egy arab gyermek, hiába szólnak ékes román nyelven, nem érti meg – mondta Kincses Előd.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 26.
Egyetemi oklevéllel a kezükben munkanélküli-segélyből tengődnek
Havi kétszázötven lejes munkanélküli-segélyből, szüleik anyagi támogatására szorulva él azoknak a fiatal lányoknak egy része, akik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen elvégezték a bábaképzőt. Kevesen mondhatják magukat olyan szerencsésnek, hogy sikerült a szakmájukban elhelyezkedni, a többség hiába kopogtat állami és magánkórházakban, lehetőségeik korlátozottak, ugyanis a szerzett oklevéllel más szakosztályokon meghirdetett asszisztensi állásokra nem pályázhatnak. Lapunknak három, nevük elhallgatását kérő lány mesélt arról, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az egyetem elvégzését követően.
Az egyik, hivatásáért rajongó fiatal lány 2013-ban végezte el Marosvásárhelyen a bábaképzőt. Ő a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen több mint fél évig tartó önkénteskedés után, április 1- től hivatalos alkalmazottként bábaként dolgozhat a csíkszeredai kórházban. – Három hónapig önkénteskedtem a sepsiszentgyörgyi kórházban, ahol azt mondták, ha önkéntes munkát vállalok, utólag lehetőségem lesz ott elhelyezkedni, ám mégsem maradhattam végleg. Közben munkanélküli- segélyből éltem, majd megtudtam, hogy Csíkszeredában, a kórházban van egy hely. Ott ismét önkéntesként kezdtem, és ez végre meghozta a várt eredményt, április 1-től hivatalosan ott fogok dolgozni bábaként. Sepsiszentgyörgyön születtem, ezért szerettem volna Szentgyörgyön maradni, de mivel nem sikerült elhelyezkednem, kénytelen voltam Csíkszeredába költözni, albérletbe, amit a szüleim fizettek, hiszen a munkanélküli-segélyből nem lehet megélni. A gond az, hogy mi ezzel a diplomával kizárólag a nőgyógyászati, szülészeti osztályokon próbálkozhatunk, és nagyon ritka esetben az újszülöttosztályon. A székelyföldiek közül sokan hazamentek a tanulmányaik befejezése után, és ők még nagy szerencsével találtak állást, de a vásárhelyieknek nagyon nehéz, az itteni szülészeteken nem szabadulnak fel helyek. Tavaly a magyar tagozaton tizenketten végeztünk, két évfolyamtársam az udvarhelyi kórházban próbálkozott, versenyvizsgáztak és fel is vették őket, egyik bábaként, a másik pedig a nőgyógyászaton asszisztensként helyezkedett el. Egy lány Magyarországra távozott, a többiek még keresik az állást – számolt be az elhelyezkedés terén tapasztalt nehézségekről a fiatal lány.
Asszisztensnek nem
– Sajnos, nem dolgozom sehol, a havi 250 lejes munkanélküli- segélyből kell megélnem. Már kezdem elveszíteni a reményt, hogy itthon, Vásárhelyen valaha is el tudok majd helyezkedni – ismerte el elkeseredve egy másik, bábai végzettségű lány. – Jelenleg önkéntes vagyok a kórházban, mert gondoltam, hasznomra válik, így legalább tanulok valamit. Abban teljesen biztos vagyok, hogy egyszer majd a szakmámban, bábaként szeretnék dolgozni. Nagyon szomorú, hogy nemcsak én, hanem sok társam van ugyanebben a helyzetben, akik előttünk végeztek, azok közül is sokan egyelőre csak álmodnak arról, hogy bábaként dolgozhatnak, és utánunk még van két évfolyam, amely szintén ebben a helyzetben van. Amikor elkezdtük az egyetemet, első évben nem voltunk tisztában azzal, hogy nem lehetünk majd általános asszisztensek is, naivan arra számítottunk, hogy igen, de persze utólag rájöttünk, hogy ez a mi butaságunk volt. Nem pályázhatunk a más szakosztályon meghirdetett asszisztensi állásokra, pedig megvan a felkészültségünk. Az egyetemen van asszisztensképző is, ami ugyancsak négyéves, akár a bábaképző, az első két évben ugyanazokat a dolgokat tanultuk, mint ők. Harmad- és negyedévben nekünk több szülészet, nőgyógyászat volt a tananyagban. Januárban meghirdettek egy asszisztensi állást a nőgyógyászaton, de még oda sem adhattuk be az iratcsomót. Minket gyakorlatilag csak a szülőszobára vesznek fel mint bábát, szülésznőt, viszont ilyen helyek itt, Vásárhelyen nemigen szabadulnak fel. Ápolói állásokra is hiába jelentkezünk, ott arra hivatkoznak, hogy túlképzettek vagyunk – vázolta fel a kilátástalan helyzetet a tavaly végzett lány, aki úgy tudja, évfolyamtársainak nagy része vendéglőkben, valamint bébiszitterként próbál megélni.
A végső megoldás: Anglia
– Naphosszat vadászom az álláshirdetéseket, de most már inkább a külföldiek felé kacsintgatok – ismeri el egy szintén tavaly végzett lány. – Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer arra kényszerülök, hogy elköltözzem a szülővárosomból, itt hagyjam a szüleimet, de lassan nem látok más kiutat. A 250 lejes munkanélküli-segély az étkezésre sem elég, és nem várhatom el a szüleimtől, hogy hosszú ideig eltartsanak, hiszen ők is szerényen élnek. Számtalan klinikán próbálkoztam Erdély-szerte, de mindenhol elutasításba ütköztem, úgy tűnik, más választásom nincs, vagy elmegyek itthon havi 7-800 lejért pincérkedni, vagy angliai, vagy németországi klinikán próbálok szerencsét bábaként. Ott lenne biztos állásom, és olyan fizetésem, amiről itthon álmodni sem mernék – számolt be a kecsegtető külföldi lehetőségekről a pályakezdő bába.
Jövőben végez az utolsó évfolyam, és megszűnik a bábaképzés
A bábaképzést évekkel ezelőtt európai uniós nyomásra vezette be Románia, évekig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is működött, de lassan mindenik romániai felsőoktatási intézményben megszűnik. Nem volt elég jelentkező, és súlyos gondok voltak a végzősök elhelyezkedésével is. A bábaképzőt végzett jelölt nem vizsgázhatott egészségügyi asszisztensi állásra, mert nem létezett a hivatalos állásjegyzékben, ezért nehezen indult be az alkalmazásuk.
Lapunk érdeklődésére a Megyei Sürgősségi Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának vezetője, dr. Szabó Béla professzor, tanszékvezető egyetemi tanár elmondta, Marosvásárhelyen jövőben meg fog szűnni a bábaképzés, 2015-ben végez az utolsó évfolyam. Évekkel ezelőtt országszerte beindult a bábaképzés, viszont a román társadalom nem volt rá felkészülve, óriási gondok voltak a végzősök elhelyezkedésével.
– Konkrét példákat tudok, hogy az első évfolyam végzősei közül voltak, akiket Udvarhelyen, Brailán egyből felvettek, itt, Vásárhelyen viszont azt mondták, ilyen, hogy bába, nem létezik, nem szerepelt a hivatalos foglalkozások nómenklatúrájában. Ha nincs a nómenklatúrában, az azt jelenti, hogy a szakma nem létezik, tehát papíron, hivatalosan nem lehet alkalmazni. Két évünkbe telt, amíg a bábamesterséget felvették a Romániai Foglalkozási Lajstromba (COR), a vásárhelyi kórház általam vezetett klinikáján is két-három évi fáradozásomba került, amíg elértem, hogy a bábáknak külön vizsgát tartsunk, azaz amikor a szülészeten felszabadul egy állás, úgy hirdetem meg, hogy bábaállás, és arra csak ezzel a diplomával rendelkezők jelentkezhetnek. A másik gondjuk a végzetteknek, hogy ha azt írja a diplomáján, hogy bába, asszisztensnőnek nem alkalmazzák – fejtette ki a professzor. Kérdésünkre, hogy az évek során Marosvásárhelyen hány hivatásos bába végzett, és nyomon követték-e, hogy milyen arányban sikerült a szakmájukban elhelyezkedniük, a professzor elmondta, a magyar tagozaton egy évfolyamon általában 7-10 helyet töltöttek be, de előfordult, hogy fizetéses helyekre is jelentkeztek, és 15 tagú évfolyam is végzett. Az elhelyezkedési arányra vonatkozóan a professzor nem tudott pontos adatokkal szolgálni, mint mondta, egyetemi szinten létezik a végzősök pályájának ilyen jellegű nyomon követése, viszont tudomása szerint ez elsősorban az orvosokra vonatkozik.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 28.
Mindentudó könyv az erdélyi gyógyszerészet történetéről
Egyedülálló, rendkívüli munka az erdélyi magyar gyógyszerészettel foglalkozó művek sorában – méltatta dr. Péter H. Mária, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott adjunktusának kétkötetes alkotását dr. Sipos Emese egyetemi előadótanár, a Gyógyszerészeti Kar dékánhelyettese. Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai című könyv bemutatóján volt kollégák, tanítványok, érdeklődők töltötték meg a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termét. A 810 oldalas kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában jelent meg, az előszót prof. dr. Kapronczay Károly, a Magyar Tudományos Akadémia doktora írta.
Sipos Emese tanárnő ismertette a szerző életrajzát, munkásságát, az elismeréseket, amelyekkel tevékenységét értékelték, majd részletesen szólt a kétkötetes műről, amely több mint egy évtized munkájának az eredménye. A kötet első kiadása 2003-ban jelent meg, s most a második, javított és bővített kiadást veheti kezébe az olvasó.
A 391 oldalas első kötet első fejezete az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulását veszi számba a kezdetektől 1949-ig, a patikák államosításáig. A szerző három város (Nagyvárad, Marosvásárhely, Temesvár) és Szilágy megye 722 gyógyszertárát és gyógyszerészeit mutatja be. A gyógyszerészképzés című fejezetben is egészen a kezdetekig tekint vissza, majd a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1872–1919), Trianon után pedig a román és párhuzamosan a magyarországi egyetemeken oklevelet szerzett erdélyi gyógyszerészeket (888) és a Marosvásárhelyen folytatódó gyógyszerészképzés adatait foglalja össze. A jeles tanárok portréja mellett 1500 gyógyszerész és 198 gyógyszerész doktor nevét sorolja fel, akik 2000-ig végezték el az egyetemet, szerezték meg a tudományos fokozatot. Az első kötetben olvashatunk a gyógyszerészek egyesületi tevékenységéről, szak- és szépirodalmi alkotásairól. A szerző külön alfejezetet szentelt a gyógyszerésznőknek és az 1848-as szabadságharcban részt vett patikusoknak.
Nagyon érdekes és tanulságos a közel ötszáz oldalas második kötet, amelyben Péter H. Mária tanárnő 61 erdélyi származású vagy Erdélyben dolgozó magyar gyógyszerész életét és tevékenységét ismerteti, köztük a dr. Bernády György és több hírneves marosvásárhelyi szakmabeli életrajzát.
A kötetben számos fénykép és gyógyszertári reklám is látható, s a szerző 71 táblázattal teszi áttekinthetőbbé az anyagot.
Amint Péter H. Mária elmondta, egyetemi évei alatt három neves egyetemi tanár, köztük dr. Spielmann József, az orvostörténet professzora volt hatással a tevékenységére. Ez utóbbi kérte fel, hogy segítsen a készülő Romániai magyar irodalmi lexikon gyógyszerészettel, gyógyszerészekkel kapcsolatos szócikkelyeinek a megírásában. A Balogh Edgár szerkesztővel kezdett munkát a rendszerváltás után Dávid Gyula irányításával folytatták, s ez a megbízatás indította a botanika szakos egyetemi adjunktust a gyógyszerésztörténet kutatására, amelynek legkiválóbb ismerője lett Erdélyben. Mivel sokkal több adat gyűlt össze, mint amennyit a szócikkek igényeltek, ezt az anyagot újabb meg újabb fejezetekkel bővítette ki az eltelt évek során. Kutatásainak színhelyei a tárgykörben megjelent könyvek, kiadványok mellett a levéltárak, a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár valamint a leszármazottak által megőrzött irattárak voltak, s munkájában 91 adatközlőtől kapott segítséget.
Mivel a MOGYE Gyógyszerészeti Karán már nem tanítanak gyógyszerésztörténetet, a kötet azért értékes dokumentum, mert lapjairól a fiatal gyógyszerészhallgatók is megismerkedhetnek az egyetem és bővebb kitekintésben az erdélyi gyógyszerészet múltjával, eredményeivel, eseményeivel – hangsúlyozta Sipos Emese tanárnő és maga a szerző is. Hatalmas munka, ami olyan elmélyült kutatásokat követelt a szerzőtől, "ami nem mindennapi feladat, és a gyógyszerésztörténet és művelődéstörténet művelőinek csodálatát és köszönetét váltja ki". "...Valódi kutatási segédlet, amelynek ismerete és használata nélkül ezután senki ne fogjon Erdély gyógyszerészi múltjának megismeréséhez" – írta az előszóban Kapronczay professzor.
A két kötetben külön névjegyzék található 2458 személy nevével, s a második kötetben a szerző gyógyszerésztörténeti dolgozatainak jegyzéke is szerepel. A kötet végén román, angol és német nyelvű összefoglaló olvasható.
Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai című kétkötetes gyógyszerésztörténeti mű megjelenését magyarországi szakmai társaságok, intézmények és magántulajdonú gyógyszertárak, erdélyi származású gyógyszerészek leszármazottai, erdélyi gyógyszergyárak és magángyógyszertárak tulajdonosai támogatták. Megrendelni az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári kiadójánál lehet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),