Akkreditálták a MOGYE magyar tagozatát
A Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóság (ARACIS) honlapján megjelent, hogy megkapta a működési en- gedélyt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata, azzal a feltétellel, hogy még sor kerül egy ellenőrző látogatásra. A tagozat működésének eredményességét bizonyítja, hogy a végzősök jól szerepeltek, sőt első helye- ket is értek el a rezidensvizsgán, és sokan tanulmányaikat is jó általánossal fejezték be.
A 2012. szeptember 24-én több miniszter jelenlétében megkötött egyezség hetedik pontja értelmében – amelyet a MOGYE vezetői, a magyar tagozat képviselői és személyesen Ecaterina Andronescu, az akkor hivatalban levő tanügyminiszter látott el kézjegyével – az akkreditáció befejeztével megalakulnak a magyar főtanszékek az egyetemen.
Kérdésünkre Szabó Béla professzor, a magyar tagozat választott vezetője elmondta, hogy az akkreditáció alapján a következő félévtől kérni fogják az önálló magyar főtanszékek létrehozását.
Hogy betartják-e az adott szót, hogy lehet-e hinni az akkori miniszterek jelenlétében aláírt egyezségnek, vagy szemfényvesztés volt az egész? – ez hamarosan elválik, tehetjük hozzá a tagozatvezető szavaihoz.
Bodolai Gyöngyi
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Hírsaláta
TŐKÉS LÁSZLÓNAK FELAJÁNLOTTAK egy befutó helyet a Fidesz-listán – közölte egy Kolozsváron tartott sajtóreggelin csütörtökön Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. Elmondta, Tőkésen múlik az, hogy elfogadja vagy sem az ajánlatot, egyelőre az EP-képviselő még nem döntött. (Krónika)
DISZKRIMINÁL A REKTOR. A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) december 16-án panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora, dr. Leonard Azamfirei professzor december 10-i nyilatkozatai miatt. Az egyetem vezetőjének kijelentéseit, miszerint a magyar nyelv, kultúra és identitás megőrzése elsősorban otthon, a színházban és a könyvtárban történik, nem pedig a román nyelvű szakmai képzés során, diszkriminatívnak nevezte. Az egyesület jogi képviselője, dr. Kincses Előd ügyvéd a panaszlevélben hangsúlyozza: a MOGYE rektora valóságos „dzsihádot” indított a magyarnyelv-használat ellen, és szűk látókörűnek nevezte a rektort, aki „nyilatkozatai alapján a magyar nyelvet alacsonyabb rendűnek tartja a román nyelvnél”, semmibe veszi az alkotmány azon előírásait, amelyek szavatolják az anyanyelvi oktatást, félretájékoztat akkor, amikor azt állítja, hogy a magyar hallgatók nem akarják a magyar nyelvű gyakorlati oktatás bevezetését. 1200 hallgató írta alá azt a petíciót, amelyben kérik az elméleti oktatás nyelvének (magyar) bevezetését a gyakorlati oktatásba – tette hozzá Kincses Előd. (Népújság) NEM KELL ENGEDÉLY. Mint minden esztendőben, idén is az 1989-es fordulat bukaresti résztvevői megemlékeztek a huszonnégy évvel ezelőtti eseményekről, s akárcsak korábban, idén is súlyos szemrehányásokkal illették Ion Iliescut. Dumitru Dincă, a bukaresti események egyik résztvevője kérvényt adott át Iliescunak, melyben a miniszterelnököt kérte, engedélyeztesse számára a „ kegyes halált”. Mire Iliescu nyersen szemébe vágta: az öngyilkossághoz semmiféle engedélyre nincs szüksége. Dehogy nincs – válaszolta Dincă –, a halálos injekció és annak szakszerű beadása pénzbe kerül. Később Iliescu mosta kezeit: csak ésszerű érvet kívánt az ideges beszélgetésbe bevonni, s megnyugtatni az anyagi nehézségekkel küzdő embereket. A forradalmárok kifejtették: a szocialista kormány rosszabb, mint a jobboldali volt. (Ziare.com) VISSZA MAROSVÁSÁRHELYRE. A kevésbé sikeresnek bizonyult 2013-as kolozsvári megrendezés után visszaköltözik Marosvásárhelyre a Félsziget Fesztivál – jelentette be csütörtökön Marosvásárhelyen Ciprian Dobre, a Maros Megyei Tanács elnöke és Kelemen Márton, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei önkormányzati frakciójának vezetője. A Kolozsvárra áthelyezett fesztivál nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Míg a 2012-es marosvásárhelyi Félszigetre 79 ezren váltottak jegyet, idén július közepén csak 60 ezren látogattak ki a kolozsvári könnyűzenei koncertekre. (Erdély fm) PÉNZ ÁLLHAT A HÁZHOZ. Noha az adatok még nem hivatalosak, valószínű, hogy a 2014–2020 közötti uniós költségvetési ciklusban 18 százalékkal több uniós pénzforráshoz fog jutni Románia – közölte Winkler Gyula EP-képviselő, és megjegyezte: az elkövetkező évek olyan kihívások elé állítják a helyi önkormányzatokat, melyek eddig még nem fordultak elő, hiszen párhuzamosan kell gazdálkodniuk a már elnyert, de még felhasználható, valamint az új uniós költségvetési ciklusban sikerrel megpályázandó pénzösszegekkel. (ÚMSZ)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Főcze János
MAGYAR ORVOS
Szilágyi Tibor szerint az ARACIS gyakorolhatna nyomást a MOGYE ügyében
A magyar nyelvű orvosképzés napokban megtörtént akkreditációja önmagában nem garantálja, hogy önálló, a magyar tagozathoz tartozó diákcsoportok jöjjenek létre.
A Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) a napokban akkreditálta a Marosvásárhelyei Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nyelvű orvosképzését. Szilágyi Tibort, a MOGYE rektorhelyettese azonban úgy vélekedik, ez önmagában nem garantálja, hogy önálló, a magyar tagozathoz tartozó diákcsoportok jöjjenek létre. A rendszer a diákcsoportokra épül: a diákcsoportokhoz rendelik hozzá a tanárokat (100 diákra 20 tanár az orvostanhallgatók esetében) és az intézményeket, a tanszékeket illetve a főtanszékeket.
A MOGYE rektorhelyettese megkeresésünkre elmondta, hogy mindaddig nem igazán lehet felmérni azt, hogy előrelépésként értékelhető-e a döntés, amíg nem kapják meg az ARACIS döntésének a pontos jegyzőkönyvét. A rektorhelyettes ezzel együtt pozitívnak minősítette azt, hogy a magyar tagozat önálló akkreditációval rendelkezik.
“Az ARACIS döntése értelmében egy év múlva újra ellenőrzik a magyar nyelvű orvosképzést. Ha ekkor külön csoportokat is szeretnének látni megvalósítva, akkor előreléptünk, ha viszont ezt nem akarják, csak egyéb apróságokat terveznek ellenőrizni, akkor csak a mostani helyzet konszolidálásáról beszélhetünk” - mondta a rektorhelyettes.
Forgatókönyvek Szilágyi szerint ahhoz, hogy a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó része hatályba léphessen, bizonyos szervezeti struktúrákat kell létrehozni. Tehát akkor lenne pozitív fejleményekről beszélni, ha az akkreditáció révén ebbe az irányba történne előrelépés.
Szilágyi rámutatott, eddig is létezett magyar elméleti, valamint román nyelven történő gyakorlati oktatás, azonban az ARACIS-on múlik, hogy kívülről támogatja-e az önálló magyar diákcsoportok létrehozásának ügyét. Kérheti azt, hogy az engedélyezéshez az önálló dossziéba önálló magyar csoportok és tanárok legyenek besorolva. "Másként hogyan lehet kiszámolni az órák lefedettségét, ha nem lehet tudni, hogy egy diákcsoport hova tartozik? Kikkel kell lefedni ezeket? A román tagozattal? A magyar tagozattal? Az ARACIS megtehetné, hogy kijelenti, hogy ezt nem lehet a mostani körülmények fenntartásával kiszámolni. Ideiglenesen elfogadott valamilyen köztes megoldást, de felkérhetné az egyetemet, hogy jövőtől rendezzék a helyzetet” - magyarázta Szilágyi.
A hét pontos egyezség
A 2012. szeptember 21-én kötött hét pontos szerződés értelmében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) belül létrejöhetnének a magyar tannyelvű főtanszékek. Az utolsó (hetedik) pont kimondja, hogy az akkreditáció megszerzése után a szenátus dönt a magyar tanszékek számáról. "A hét pontos egyezségben az szerepel, hogy amint megvan az akkreditáció, létrehozhatóak a főtanszékek, azonban ez az egyetem szenátusának jóakaratára van bízva. Azért mondom, hogy jóakaratára, mert egy hajszállal több, mint kétharmad a románok többsége, tehát azt szavaznak meg, amit akarnak" - mondta a rektorhelyettes. A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában az Ungureanu-kormány bukásához vezetett.
2012 szeptemberében született egy hétpontos megállapodás az egyetem magyar gondjainak a megoldásáról, amelyet a Ponta-kormány akkori tanügyminisztere is aláírt. Ebben a megállapodásban a hetedik és egyben utolsó pont kimondja, hogy a magyar tagozat akkreditációja után az egyetem szenátusa dönt a létrehozandó magyar nyelvű főtanszékekről. Ez az akkreditáció történt meg az ARACIS döntésével.
Transindex.ro

Répás: 2013-ban fókuszban a külhoni magyar oktatás
A külhoni magyar oktatás területén megvalósított programokat és intézményfejlesztéseket emelte ki az elmúlt évet értékelve Répás Zsuzsanna az MTI-nek adott interjújában. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár arról is beszélt, hogy a terület várhatóan jövőre is 16,5 milliárd forintból gazdálkodhat.
Répás Zsuzsanna elmondta: az eddig elkezdett programok 2013-ban folytatódtak, a megkezdett fejlesztéseknek pedig már látszanak az eredményei. Kiemelve az oktatás területén indított kezdeményezéseket, rámutatott: az a legfontosabb, hogy teljes vertikumú legyen a külhoni magyar oktatási struktúra. A szülők már óvodába, kisiskolába azzal a gondolattal íratják be a gyermeküket, hogy azután hogyan tudja később a tanulmányait folytatni - fogalmazott.
A helyettes államtitkár kiemelte: a jövő generáció magyar közösségben való megtartásának a kulcsa az oktatás. Felidézte, hogy a nemzetpolitikai stratégia alapján 2012-ben az óvodákra fókuszáltak, majd ezt követette a kisiskolásoknak indított program, mindkettőnek igen pozitív tapasztalatai voltak. Jövőre a felső tagozatosok körében a tehetséggondozásra és a pályaorientációra szeretnének összpontosítani, a jelenleg kidolgozás alatt lévő programokra várhatóan a tavalyinál nagyobb, mintegy 140 milliós összeg áll majd rendelkezésre.
Hangsúlyozta: a programok előkészítésébe az itthoni szakmai szervezetek mellett a külhoni magyar pedagógustömörüléseket is bevonták, hiszen ők látják "a terepen", hol és mi a probléma.
Répás Zsuzsanna kitért a felsőoktatási fejlesztésekre is, ezekkel a piacképes tudás megszerzését szeretnék segíteni. Példaként említette a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, ahol több mint 4 milliárd forint értékben kezdődtek el fejlesztések tavaly, és jövőre is folytatódnak. Jelezte: Kolozsváron októberben új kampuszt adtak át, folyik az építkezés Marosvásárhelyen, és hamarosan kezdődnek a munkálatok Csíkszeredán és Nagyváradon is. Az infrastrukturális fejlesztések mellett új szakok, képzések indítását is tervezik, hogy úgy tudják a képzési kínálatot bővíteni, hogy az igazodjon a munkaerő-piaci kínálathoz, és lehetőséget adjon az erdélyi magyar fiataloknak a szülőföldjükön való boldogulásra. Megemlítette a beregszászi főiskola fejlesztését, ahol az infrastrukturális beruházás mellett szintén indulnak új szakok, és kitért a Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen indított délvidéki ösztöndíj-programra is.
A helyettes államtitkár a környező államokban élő magyarság helyzetét értékelve azt mondta, Felvidéken nagyon sok a probléma. Azt tapasztalják, hogy a szlovák kormány az utóbbi időben sorozatosan olyan intézkedéseket hozott, amelyek súlyosan sértik a magyar közösség jogait, érdekérvényesítési lehetőségeit, és ellentmondanak annak az ígéretnek, amit Robert Fico szlovák miniszterelnök korábban a status quo megőrzéséről mondott. A most elfogadott közoktatási törvény a felvidéki kisiskolák tömeges bezárásához vezethet - mondta Répás Zsuzsanna, aki arról, hogy ez a jogszabály célzottan a magyarság ellen irányul-e, azt mondta: nem lehet véletlen, hogy ez az intézkedés arányaiban sokkal jobban sújtaná a magyar kisiskolákat. A helyettes államtitkár azt mondta: azt kérik, hogy a jogszabályi háttér kialakítása során a szlovák fél figyeljen arra, hogy a nemzetiségi oktatás intézményrendszere és elérhetősége ne sérüljön.
Kitért arra is, hogy a kormány mellett működő kisebbségi bizottságban a magyarok eddigi öt szavazatát egyre csökkentették, így az összes nemzetiség 70 százalékát kitevő félmilliós magyarságnak ugyanannyi szavazata van, mint például a 682 főt számláló szerb kisebbségnek. Jövőre közel félmillió euróval csökken a magyar kultúrára szánt támogatások összege is - jegyezte meg. Kiemelte: Felvidéken olyan mértékű a magyarság fogyása, hogy a Fico miniszterelnök által ígért status quo megőrzése sem lenne elegendő, pozitív intézkedésekre lenne szükség. Arról, hogy milyen lehetőségei vannak a magyar kormánynak, úgy vélekedett: egyértelmű jelzés, hogy a kisebbségi vegyes bizottság legutóbbi ülésén a fenti problémák miatt a magyar fél nem volt hajlandó a közös jegyzőkönyv aláírására. Folytatni kívánják a tárgyalásokat, minden lehetséges fórumon és alkalommal felvetik a problémákat, és kérik, találjanak megoldást ezekre.
Mindenki látja, hogy Ukrajnában igen nehéz a helyzet - tért át egy másik régióra - hozzátéve: ez az ottani magyarság életét is meghatározza. Igyekeznek minden támogatást megadni, és példaként említette a közelmúltban a keleti partnerség folytatásáról szóló megállapodást. Ezzel újabb egymillió dolláros fejlesztés válik lehetővé kárpátaljai magyar intézményeknél.
Az erdélyi helyzetet úgy látja - a székelyek nagy menetelésére utalva -, pozitív jel, hogy az autonómia ügye körül összefogás alakult ki az egymással sok területen vitázó erdélyi magyar pártok között. Ez azért nagyon fontos, mert azt jelzi, hogy abban a legfontosabb ügyben, ami meghatározó az erdélyi magyarság megmaradása szempontjából, együttműködés alakult ki. Reményét fejezte ki, hogy ez az együttműködés folytatódni tud.
Hozzátette: őt nagyon nem lepte meg, hogy az európai polgári kezdeményezések nem végződtek sikerrel. Az unióban a kisebbségek jogvédelme mögött nincs olyan garanciarendszer, mint más területen, és ez probléma - mondta.
A helyettes államtitkár kiemelte: annak ellenére történt ez így, hogy olyan törekvéseket fogalmaztak meg, amelyekre a mostani uniós keretek között is lehetne pozitív válaszokat adni. Mi nem kérünk mást e téren sem, csak azt, legyen egyenlő elbánás a régi és az új uniós tagállamok között - mondta, megjegyezve: az autonómia működő gyakorlat a nyugat-európai országokban.
Mint mondta, emellett még számos problémával kell szembenéznie az erdélyi magyarságnak. Ezek közül első helyen emelte ki a régiós átszervezést.
Mint felidézte, olyan tervek láttak napvilágot, amelyek román többségű régióba sorolással egyértelműen beszűkítették volna a magyarok politikai részvételi lehetőségeit, érdekérvényesítését. Kitért az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körüli rendezetlen helyzetre és a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre is, ahol a törvény ellenére megoldatlan a magyar tagozat helyzete. Tőkés László kitüntetéséről azt mondta: akik most ezt az elismerést el akarják tőle venni, nem ülnének a székükben, ha Tőkés László kiállásának köszönhetően nem indul el a forradalom 1989-ben Romániában.
A vajdasági magyarság életében nagyon sok pozitív változás történt - folytatta, és kiemelte azt a történelmi megbékélést, amit a két államfő II. világháborús áldozatok előtti közös főhajtása jelent. Fontos a kollektív bűnösség elítéléséről szóló szerb parlamenti határozat, ugyanakkor várnak még arra a kormányhatározatra, amely a Csurog, Zsablya és Mozsor lakosságát hátrányosan érintő dekrétumot feloldja.
Kiemelte annak fontosságát, hogy működik a Magyar Nemzeti Tanács és a magyarság kulturális autonómiája. Répás Zsuzsanna reményét fejezte ki, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvényt támadó alkotmánybírósági folyamatok végül nem a jogosítványok csorbulását eredményezik majd.
"Mindannyiunknak öröm" - mondta - hogy a honosítás eredményeként a félmilliomodik magyar állampolgár letette az esküt. Az érdeklődés tovább nőtt az állampolgárság iránt, az elmúlt évhez képest idén 25 százalékkal többen adtak be kérelmet. Látják, milyen hatalmas az igény, és milyen plusz lelki töltetet ad, ami nagyon fontos - mutatott rá, hozzátéve: a kormány végig azt vallotta, nincsen másodrendű magyar állampolgárság, és azzal a politikai jogok egésze is jár, így a szavazati jog is.
Szeretné, ha minél többen részt vennének a jövő évi választáson, de nehézséget jelent, hogy egy új rendszert kellett alakítani, amely mindenki számára ismeretlen, hiszen sem Magyarországon, sem a környező országokban nem volt eddig sem regisztráció, sem levélben szavazás. Ezzel együtt ő is kevesli a jövő évi választásra eddig beérkezett mintegy 90 ezer regisztrációt - mondta, hangsúlyozva: a magyar kormánynak és államigazgatásnak az a feladata, hogy mindenki számára lehetővé tegye, hogy részt vehessen a választáson. Erősíteni kell a tájékoztatást, és ebben számítanak a külhoni partnerek, érdekvédelmi szervezetek, egyházak segítségére is - jelezte. Hangsúlyozta: az egész rendszert úgy alakították ki, hogy biztosítja az anonimitást.
(MTI)

Répás: fókuszban a külhoni magyar oktatás
A külhoni magyar oktatás területén megvalósított programokat és intézményfejlesztéseket emelte ki az elmúlt évet értékelve Répás Zsuzsanna az MTI-nek adott interjújában.
A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár (képünkön) arról is beszélt, hogy a terület várhatóan jövőre is 16,5 milliárd forintból gazdálkodhat. Répás Zsuzsanna elmondta: az eddig elkezdett programok 2013-ban folytatódtak, a megkezdett fejlesztéseknek pedig már látszanak az eredményei. Kiemelve az oktatás területén indított kezdeményezéseket, rámutatott: az a legfontosabb, hogy teljes vertikumú legyen a külhoni magyar oktatási struktúra.
A helyettes államtitkár kiemelte: a jövő generáció magyar közösségben való megtartásának a kulcsa az oktatás. Felidézte, hogy a nemzetpolitikai stratégia alapján 2012-ben az óvodákra fókuszáltak, majd ezt követette a kisiskolásoknak indított program, mindkettőnek igen pozitív tapasztalatai voltak. Jövőre a felső tagozatosok körében a tehetséggondozásra és a pályaorientációra szeretnének összpontosítani, a jelenleg kidolgozás alatt lévő programokra várhatóan a tavalyinál nagyobb, mintegy 140 milliós összeg áll majd rendelkezésre.
Répás Zsuzsanna kitért a felsőoktatási fejlesztésekre is, ezekkel a piacképes tudás megszerzését szeretnék segíteni. Példaként említette a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, ahol több mint 4 milliárd forint értékben kezdődtek el fejlesztések tavaly, és jövőre is folytatódnak. Jelezte: Kolozsváron októberben új kampuszt adtak át, folyik az építkezés Marosvásárhelyen, és hamarosan kezdődnek a munkálatok Csíkszeredában és Nagyváradon is. Az infrastrukturális fejlesztések mellett új szakok, képzések indítását is tervezik, hogy úgy tudják a képzési kínálatot bővíteni, hogy az igazodjon a munkaerő-piaci kínálathoz, és lehetőséget adjon az erdélyi magyar fiataloknak a szülőföldjükön való boldogulásra.
A helyettes államtitkár a környező államokban élő magyarság helyzetét értékelve azt mondta, Felvidéken nagyon sok a probléma. Azt tapasztalják, hogy a szlovák kormány az utóbbi időben sorozatosan olyan intézkedéseket hozott, amelyek súlyosan sértik a magyar közösség jogait, érdekérvényesítési lehetőségeit, és ellentmondanak annak az ígéretnek, amit Robert Fico szlovák miniszterelnök korábban a status quo megőrzéséről mondott. A most elfogadott közoktatási törvény a felvidéki kisiskolák tömeges bezárásához vezethet - mondta Répás Zsuzsanna.
Az erdélyi helyzetet úgy látja - a székelyek nagy menetelésére utalva -, pozitív jel, hogy az autonómia ügye körül összefogás alakult ki az egymással sok területen vitázó erdélyi magyar pártok között. Ez azért nagyon fontos, mert azt jelzi, hogy abban a legfontosabb ügyben, ami meghatározó az erdélyi magyarság megmaradása szempontjából, együttműködés alakult ki. Reményét fejezte ki, hogy ez az együttműködés folytatódni tud. Hozzátette: őt nagyon nem lepte meg, hogy az európai polgári kezdeményezések nem végződtek sikerrel. Az unióban a kisebbségek jogvédelme mögött nincs olyan garanciarendszer, mint más területen, és ez probléma - mondta.
Véleménye szerint emellett még számos problémával kell szembenéznie az erdélyi magyarságnak. Ezek közül első helyen emelte ki a régiós átszervezést. Mint felidézte, olyan tervek láttak napvilágot, amelyek román többségű régióba sorolással egyértelműen beszűkítették volna a magyarok politikai részvételi lehetőségeit, érdekérvényesítését. Kitért az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körüli rendezetlen helyzetre és a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre is, ahol a törvény ellenére megoldatlan a magyar tagozat helyzete. Tőkés László kitüntetéséről azt mondta: akik most ezt az elismerést el akarják tőle venni, nem ülnének a székükben, ha Tőkés László kiállásának köszönhetően nem indul el a forradalom 1989-ben Romániában.
Martonyi: fontos a szomszédokkal való együttműködés A szomszédos országokkal vannak viták, és ezeket "nem söpörjük a szőnyeg alá" – jelentette ki Martonyi János magyar külügyminiszter az MTI-nek nyilatkozva. Úgy fogalmazott, hogy a szomszédos országokkal kialakított viszony "változó", nagyban függ például attól, hogy az adott országban milyen kormány van. Azt mondta, 2013-ban a legkedvezőbben Szerbiával alakultak a kapcsolatok, főként nemzetpolitikai szempontból, és Szlovákia esetében is sok eredményt értek el a gazdasági együttműködésben vagy a határátkelők megnyitásával. Azonban az állampolgárság szabályozásával kapcsolatban nem sikerült előrelépni, Nyitott kérdés még a magyar iskolák számát csökkentő új szlovák közoktatási törvény ügye, másként látják a kollektív jogokat a két országban, és a Benes-dekrétumok helyzetére is keresik még a megoldást - sorolta. Martonyi János kiemelte: a magyar nemzetpolitikai célok akkor valósíthatók meg, ha a lehető legjobb együttműködést alakítja ki Magyarország a szomszédaival, és ezt segíti a közép-európaiság gondolata.
Krónika (Kolozsvár)

Megalakulhatnak a magyar főtanszékek az orvosin
Már a második félévtől megalakulhatnak az önálló magyar főtanszékek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen – ehhez „csak” az kell, hogy a román fél betartsa a szavát, ugyanis a napokban akkreditálták a magyar nyelvű orvosképzést.
Amennyiben a román fél betartja a 2012. szeptember 21-én írásban adott szavát, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) már a második félévtől megalakulhatnak az önálló magyar főtanszékek. A több miniszter jelenlétében aláírt egyezmény hetedik és egyben utolsó pontja szerint ugyanis az akkreditálás megszerzését követően a szenátusnak döntenie kell a magyar tanszékek számáról.
A Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóság (ARACIS) a napokban tette közzé honlapján, hogy akkreditálták a marosvásárhelyi egyetem magyar nyelvű orvosképzését. Egy év múlva újabb bizottsági ellenőrző látogatás következik. A gyógyszerészeti, fogorvosi és nővérképzői szak akkreditálása a következő évekre van beütemezve.
Szilágyi Tibor, a felsőoktatási intézmény rektorhelyettese lapunknak elmondta, hogy előbb megvárják az ARACIS írásos értesítését, mert fontos tudniuk, hogy az egy év múlva esedékes ellenőrzés a különálló gyakorlati csoportok létrehozására is vonatkozik-e, vagy sem. Mint közölte, a mostani pozitív döntés alapján mindenképpen kezdeményezni fogják a román vezetőséggel kötött egyezség 7. pontjának életbe ültetését.
Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy mennyire bíznak a megoldásban, miután a szenátus román tagjai rendszeresen elutasították a magyar kéréseket, Szilágyi Tibor óvatos derűlátásának adott hangot. „A Victor Ponta miniszterelnök javaslatára született egyezség egyértelműen fogalmaz: amint megvan az akkreditáció, döntést kell hozni, az önálló magyar főtanszékek számáról. Nem az áll az okiratban, hogy majd valamikor a távoli jövőben lehet szó erről, és nem is az, hogy létre lehet-e hozni vagy sem az önálló főtanszékeket, hanem az, hogy ezek számát kell meghatározni. Ettől függetlenül azonban bármi előfordulhat” – nyilatkozta a Krónikának a marosvásárhelyi egyetem rektorhelyettese.
Felvetésünkre, hogy Leonard Azamfirei rektor múlt heti kijelentése, miszerint megcsappant a bizalom a román és a magyar fél között, s ez akár akadályozhatja is a 2012 őszén született egyezség életbe ültetését, Szilágyi Tibor úgy vélekedett, hogy a román fél hozzáállása valószínűleg nagy mértékben az országos román–magyar helyzet, az általános hangulat függvényében alakul majd. A viszony megromlásával kapcsolatosan a magyar egyetemi vezető kifejtette, ez nem egy hirtelen bekövetkezett szakadás, hanem az utóbbi két év vitáinak az eredménye.
Leonard Azamfirei rektort hétfőn többszöri próbálkozásunk ellenére nem sikerült elérnünk.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Az autonómiaharc éve
Politikai eseményekben igen gazdag esztendő áll az erdélyi magyarság mögött, választások ugyan nem voltak, de végigkísérték évünket a zászlóháborúk, lecsapni készülő bárdként lebegett fejünk fölött az ország közigazgatási átszervezése, s talán éppen ezeknek is köszönhetően új erőre kapott az autonómiaküzdelem, amely egyfajta összefogást hozott, de a három magyar pártnak mégsem sikerült együttműködést kialakítania.
Brüsszelben próbálva támogatást keresni mindhárom alakulat élt az európai polgári kezdeményezés nyújtotta lehetőséggel, és mindhárom esetben falakba ütköztek, nem sikerült előrelépni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának ügyében, de nem zárult le a Mikó-per sem, s vannak meggyanúsított, félig elítélt magyar politikusok is. Sok háborúskodás, csata jellemzi 2013-at kevés megfogható eredménnyel, de esetenként biztató távlatokkal.
Zászlóháborúk Alig kezdődött meg az esztendő, Kovászna megye prefektusa újult erővel folytatta háborúját a székely zászlók, magyar feliratok ellen. Menesztése előtt Codrin Munteanu még felszólította a polgármestereket: ne tűzzék ki hivatalaikra a lobogót, mert bírságra számíthatnak, s utóda, megbízható követője, Dumitru Marinescu sem késlekedett, elszántan folytatta elődje munkáját. Elindult az állóháború, perekkel, felhívásokkal, levetetett és visszatűzött zászlókkal, szinte nem telt el úgy hét, hogy ne lett volna hír a kék-arany székely jelképről, a város vagy megyezászlóról, magyar feliratokról. Hasonló csatározás zajlott a szomszéd Hargita megyében, a kormány helytartói ott sem tétlenkedtek, eljárások egész sorát indították a polgármesterek ellen. A román igazságszolgáltatásnak hála, a prefektúrák sorra nyerték a pereket, ám a zászlók egyre szaporodtak, falvak lakóházain, városok tömbházteraszain is megjelentek, és több székelyföldi város központját is óriás székely lobogó díszíti. Szolidaritásból kitűzték a székely zászlót erdélyi, magyarországi és felvidéki településeken, és hivatalos lobogóként felkerült a budapesti Országházára is. Ha eddig akadozott a székely zászló jelképpé magasztosulása, idén egyértelműen és visszavonhatatlanul megtörtént, ma már senkinek nincs kétsége, hogy ez Székelyföld lobogója.
Harmincezren a Székely Szabadság Napján
Az elmúlt év legfontosabb történései az autonómiaharchoz kapcsolódnak. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke már januárban bejelentette, február elején pedig hivatalosan is meghirdette az autonómia évét. Március 10-én, a Székely Szabadság Napján rég nem látott tömeget sikerült összetoboroznia a Székely Nemzeti Tanácsnak (SZNT) Marosvásárhelyre. Támogatta kezdeményezésüket nemcsak a Magyar Polgári Párt (MPP), de az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is. Az RMDSZ felső vezetése nem volt hajlandó igennel válaszolni a hívó szóra, ám Kovászna és Hargita megye tulipános elöljárói, politikusai részt vettek a tiltakozáson. És, amit korábban sokan megkérdőjeleztek, nagyon nagy számban mozdult meg Marosvásárhely, Maros megye lakossága. Harmincezren gyűltek össze, majd vonultak a prefektúra elé átadni üzenetüket a kormánynak: Székelyföld autonómiát akar. A román hatalom a központi sajtó segítségével próbálta elhallgatni, minimalizálni a megmozdulást, pár ezer emberről szóltak híreik, és közben ádáz ugatásba kezdtek a nacionalista nemzetféltők, napokig gyalázkodtak főműsoridőben.
Új kormány, veszélyes tervek
Alig került hatalomra Victor Ponta új kormánya frissen megszerzett kétharmados többségével, bejelentették akciótervüket: még ebben az évben módosítják az alaptörvényt, és átszervezik az ország közigazgatási felosztását, az eddig is rosszul működő nyolc fejlesztési régiót veszik alapul, és a megyék fölött új közigazgatási egységet hoznak létre. A régiósítás hivatalosan megbízott élharcosa, Liviu Dragnea országjárásba kezdett, a helyieket próbálta meggyőzni elképzelésük helyességéről. Még egy szakértői tanulmányt is segítségül hívtak, amely állításuk szerint adatokkal igazolta, hogy a hatalom által kiötlött megoldás a jó, ám ennek dacára sem volt örömteli az ötlet fogadtatása, a „helyi bárók” nyomásának és erejének függvényében szinte hétről hétre változott a majdani régiók száma, jelentek meg új lehetőségek. Egyet azonban minden alkalommal kiemeltek az új felosztás szószólói: nem lesz székelyföldi régió, semmiképp nem egyeznek bele, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye egyetlen új közigazgatási egységgé alakuljon. Pedig még Maros megyei románok is támogatták az ötletet, hajlandóak lettek volna a magyarság partnereivé válni, ha Marosvásárhely lesz a régióközpont.
A közigazgatási átszervezés vitájával párhuzamosan elkezdődött az alkotmánymódosítási munka, helyet kellett találni az alaptörvényben az új közigazgatási szintnek, de más fontos elképzeléseit is ily módon akarta érvényesíteni a kormánykoalíció. Az egységes nemzetállam kifejezést ezúttal sem sikerült törölni, nem került be a tervezetbe sem a kisebbségi nyelvek elismerése regionális nyelvként, sem a hagyományos térségek különleges jogállásának lehetősége, de azért értek el eredményeket az RMDSZ-es honatyák: az alkotmánymódosítás szövegtervezete elismeri a nemzeti kisebbségek szerepét a román állam kialakulásában, lehetővé teszi a nemzeti jelképek szabad használatát, valamint saját döntéshozó és végrehajtó testületek létrehozását az identitásuk megőrzését érintő hatáskörökkel. Időközben a hatalom vezércselhez folyamodott, s hogy gyorsan átvihesse terveit, olyképpen módosította a népszavazási törvényt, hogy már 30 százalékos részvétel is elegendő legyen egy referendum érvényességéhez. Tervük az volt, hogy kora ősszel megszavazza a parlament az új alaptörvényt, október-novemberben megtartják a népszavazást, amely hitelesíti azt, és még év vége előtt létrehozzák az új közigazgatási régiókat. Számításaikat azonban keresztülhúzta az alkotmánybíróság, amely kimondta, a törvény kihirdetése után egy évnek kell eltelnie, hogy alkalmazható is legyen. Ezt a jogszabályt végül Traian Băsescu államelnök december 14-én, pár perccel éjfél előtt hirdette ki, így jövő év vége előtt várhatóan nem lesz referendum, új alkotmány és új régiók sem.
Magyar válasz: utcára kell vonulni
Ám mindez idén tavasszal, kora nyáron még nem látszott, így a magyar pártok is támadásba lendültek. Az RMDSZ-es politikusok érveket sorakoztattak a nyolc nagy régió ellen, saját 16 régiós elképzelésüket próbálták népszerűsíteni, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egy tervezetet mutatott be, mely szerint megőrizvén a megyéket, történelmi nagyrégiókra osztanák Romániát, és sajátos jogállást biztosítanának Székelyföldnek és Partiumnak. Az SZNT több felhívással fordult a közvéleményhez, akár a polgári engedetlenség eszközének használatát is kilátásba helyezte, ha nem sikerül másképp elejét venni a kormány szándékának. Most már az RMDSZ is támogatta az utcára vonulást, szeptembert emlegették lehetséges időpontként, az EMNP azonban gyors cselekvést sürgetett, és július 20-án Erdély majd kétszáz településén szerveztek tüntetést a regionalizáció ellen, az autonómia mellett. Időközben, az alkotmánybírósági döntés miatt a közvetlen veszély elhárult, és az RMDSZ lassított, népszavazások kiírását kezdeményezte. Augusztusban még arról szólt Kelemen Hunor bejelentése, hogy a helyi önkormányzatok írnak ki referendumot a három székelyföldi és a három partiumi megye egy-egy külön közigazgatási régióba tartozásáról, ám szeptember végére már csak az aláírásgyűjtés és a közös fejlesztési régióba tartozás maradt a téma, megyei tanácsok által kiírt referendummal. Érvelésük szerint akkor ez volt aktuális és esetleg kivitelezhető, december 9-ét jelölték meg a népszavazás időpontjaként. Szűk két hét alatt kétszázezer aláírást gyűjtöttek össze, de csak Kovászna és Hargita megyében jutott el az önkormányzati testület elé a határozat, és elfogadták ugyan, de amint várható volt, a prefektusok megvétózták a népszavazást.
Sikeres menetelés
Augusztus elején jelenti be az SZNT elnöke, Izsák Balázs a székelyek nagy menetelését, élőlánc kialakítását Kökös és Bereck között tiltakozásként a román kormány regionális átszervezési tervei ellen, Székelyföld területi autonómiájáért. Hosszú évek óta először történt meg, hogy az összes politikai alakulat, civil szervezetek, az egyházak egy emberként álltak a kezdeményezés mellé, és az eredmény sem maradt el, október 27-én 120–150 ezer ember töltötte meg az országút jobb oldalát székely zászlókkal, autonómiát követelő magyar, román, angol nyelvű feliratokkal. A román sajtó és a hivatalosságok ezúttal is bagatellizálni igyekeztek az eseményt, Kovászna megye prefektusának közleményében 15 ezerre becsülték a székelyek nagy menetelésén részt vevők számát. A szervezők azonban egyértelmű sikerként könyvelték el, nem maradt el a nemzetközi visszhang sem, s ezúttal engedékenyebben viszonyult az eseményhez a román média és a politikum is. Az SZNT bejelentette, a következő nagyobb rendezvényét jövő év március 10-én a Székely Szabadság Napján tartja, Marosvásárhelyre toboroznának legalább százezer embert. Novemberben Sepsiszentgyörgyön szervezett autonómiakonferenciát az EMNT, ez a székelyföldi önrendelkezésről szóló román–magyar párbeszéd első igazán eredményes mozzanata volt.
Együtt vagy külön utakon?
Bár voltak közös akciók, egyeztetések, a három magyar párt együttműködése továbbra is kérdéses. Az RMDSZ az erdélyi magyarság egyetlen legitim képviselőjének szerepében tetszeleg, és abban bízik, az autonómia ügyének nyílt vállalásával kifogja a szelet a kis „autonomista pártok” hajójából. Az MPP hajlik a szövetséggel való együttműködésre, s mindkét alakulat rendkívül ellenségesen viszonyul a Néppárthoz. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke havonta legalább egyszer felszólította politikai vetélytársait az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívására, de mindeddig süket fülekre talált. Pedig az európai parlamenti választások közelegnek, és külön indulva még az RMDSZ sem biztos, hogy eléri az ötszázalékos küszöböt. Minden jel szerint ez lesz a legközelebbi időszak legforróbb, megoldásra váró kérdése, az RMDSZ immár több alkalommal, nagyon határozottan kijelentette, közös lista csak a tulipán égisze alatt fogadható el számukra, és Tőkés Lászlót semmilyen körülmények között nem hajlandóak erre felvenni. Jelen pillanatban elég reménytelennek tűnik a két kis párt igyekezete, hogy érvényt szerezzen az erdélyi magyarság közös választási listájának.
És még egy adalék. Hogy kampánycéllal vagy sem, de az RMDSZ is autonómiastatútumot készít, december közepére ígérték közvitára bocsátását, és februárban terjesztenék a parlament elé. Dióhéjban így nézett ki hát az elmúlt esztendő. Csak az általunk legfontosabbnak ítélt eseményeket soroltuk fel, pedig volt még számos kisebb-nagyobb botrány. Sok kérdés maradt nyitottan jövőre is, de hosszú évek óta ez volt az első olyan esztendő, amikor úgy tűnik, aprókat ugyan, de léptünk előre, kicsit közelebb kerültünk talán a legfontosabb célhoz: Székelyföld autonómiájához.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hozzájárulást kell fizetniük az egyetemeknek az állami költségvetésbe
Százezer eurót kell befizetnie a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek az állami költségvetésbe, mivel egy sürgősségi kormányrendelet arra kötelezi az egyetemeket, hogy a külföldi diákok utáni bevételeik 5 százalékát utalják át az államnak – tájékoztatott az Erdély FM.
A MOGYE keretében 400 külföldi diák tanul, akik évi 5000 euró tandíjat fizetnek. Így a külföldi diákok tandíjaiból évi 2 millió euró bevétele van az egyetemnek. A MOGYE rektora, Leonard Azamfirei azt mondta, tavasszal, az orvosi egyetemek rektorainak találkozóján megvitatják a sürgősségi kormányrendeletet, de elviekben alkalmazni fogják a törvény előírásait.
maszol/erdelyfm.ro,

Gyermeksebészetről – végre magyarul is
Hiánypótló szakkönyvvel rukkolt elő négy marosvásárhelyi egyetemi oktató, akik kedden este mutatták be a Gyermeksebészeti útmutató címen kiadott kötetüket.
A Stúdium Alapítvány kiadójánál napvilágot látott kötet értékét növeli az a tény, hogy Erdélyben legutóbb harminchét esztendővel ezelőtt jelent meg hasonló tematikájú könyv. Szerzői akkor is a vásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának oktatói voltak, akik azonban román nyelven voltak kénytelenek kiadni munkájukat.
Kali István, a Studium munkatársa és a rendezvény házigazdája szerint külön öröm, amikor a közösséghez nem csak a pap és a tanító, hanem az orvos is anyanyelvén szól. Éppen ezért, lehetőségei függvényében, az alapítvány a továbbiakban is fel szeretné karolni a magyar nyelvű orvosi könyvek kiadását. Másrészt a gyermekgyógyászatról beszélni és főleg írni és azért is fontos – hangoztatta Kiss Éva nyugalmazott egyetemi tanár és kórházvezető – mert a csöppségek nem valami miniatűr felnőttek, ők egy teljesen más jellegű orvoslást és bánásmódot igénylő páciensek, amivel sajnos nem minden egészségügyi káder van tisztában. A gyermekorvos munkája már attól is más, hogy neki kell rájönnie, mi is bántja kis betegét – hangzott el a könyvbemutatón.
László Ilona tudományos főkutató és fiatal társszerzői, Gergely István egyetemi adjunktus, Vass Levente és Sólyom Réka tanársegédek frissen megjelent kötete egyformán szól a szakmához és a diáksághoz, de még egy „pályán kívüli” számára is érdekes dolgokat tartogat. A tizenkét fejezetre osztott munkálat, egyebek közt a csecsemő és a gyermek anatómiai, élettani és pszichés sajátosságait taglalja, információt szolgáltat a gyulladásos valamint a járulékos szervek megbetegedéseiről, szól a daganatokról és útmutatót nyújt a gyerekek sürgősségi ellátásához. A szerzői csapat vezetője, az ortopéd szakorvos László Ilona abbéli reményét fejtette ki, hogy a közös munkájuk eredményeként született útmutató valóban hiánypótló lesz.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro,

„Stresszió” felsőfokon
A marosvásárhelyi állami egyetemeken hétfőn kezdődik, a Sapientián már másfél hete zajlik a diáknyelven csak „stresszióként” emlegetett többhetes időszak. A Sapientia marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán január 6-ától vizsgáznak a diákok, az egyhetes pótszesszió február 3-án kezdődik, 10-én pedig indul is a második félév. A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen január 20-ától február 9-ig bizonyíthatják tudásukat a diákok, a vizsgaidőszak utolsó hete a pótszesszió. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatói szintén hétfőn kezdik és február 16-án zárják a szessziót, 17-étől egyhetes vakáción pihenik ki a vizsgastresszt, az azt követő héten pedig pótvizsgázhatnak, a második félév február 24-én indul. A Petru Maior Egyetem diákjai január 20-ától február 9-éig vizsgáznak, 10-étől egyhetes szünidőre mennek, 17-étől pedig elmaradt, illetve sikertelen vizsgáikat tehetik le, majd február 24-én elkezdik a második félévet.
Az egyetemi vizsgák időszakának tétje a következő félévi tandíjmentesség. A jegyekért küzdő diákok feszültségét egy internetes hírportál tájékoztatása szerint Kolozsváron kanadai mintára állatterápiával próbálják oldani, ennek érdekében egy kutyákkal benépesített helyiséget alakítanak ki erre az időszakra, és ott a szessziózók négylábúak társaságában lazíthatnak. Az Országos Diáktanács (ANOSR) tavalyi jelentése szerint az idei tanévtől a romániai egyetemek több mint felében növelték a tandíjat – a bukaresti közgazdaság-tudományi egyetemen például 500 lejjel többet kell fizetni évente –, a marosvásárhelyi felsőoktatási intézményekben azonban nem változott a tanulmányokért fizetendő összeg – tudtuk meg az egyetemi titkárságokon.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely),

Újdonságok a MOGYE által meghirdetett felvételi vizsgán
Amerikai tankönyv biológiából
Biológiából megváltozik a könyvjegyzék a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi és fogorvosi karára felvételiző diákok számára. A szenátus január 15-i ülésén megszavazták, hogy a 2014-es felvételi vizsgára az Egyesült Államokban használt könyv anyagát kérik biológiából. A MOGYE megvásárolta a Barron’s Kiadónál megjelent Anatómia és Élettan az orvosi szakokra való felvételi vizsgához című könyv szerzői jogát, s ebből fogják összeállítani a tesztvizsga kérdéseit. A szóban forgó könyvet az Editura University Press kiadásában februártól az egyetem könyvesboltjában vagy online lehet megvásárolni. A vizsgán 100 kérdésre kell választ adniuk a felvételizőknek, amelyekből 90-et az egyes fejezetek végén levő ellenőrző kérdésekből választanak ki (csak egy megoldásos és igaz/hamis típusú kérdések). A többi tíz kérdést a bizottság közvetlenül a vizsgát megelőzően állítja össze a könyv tíz fejezetéből. Azon diákok számára, akik fizikából vagy kémiából készülnek, változatlan marad a felvételi anyag. Kémiából 100 kérdés lesz a már meglévő tesztfüzetből, 25-öt helyben állítanak össze. Fizikából 57 kérdésre kell válaszolni, amelyekből 25-öt szintén helyben fogalmaznak meg. A többi három- illetve négyéves szakokra a könyvészet és a felvételi megszervezésének módja változatlan marad.
Új szakok indulnak
A szenátus szavazott arról is, hogy ha megkapják az engedélyt, a fogorvosi karon hároméves megelőző fogászat és szájhigiénia-képzés indul 30 hallgatóval, évi 3.000 lejes tandíjjal, a gyógyszerészeti karon a gyógyszerészasszisztens szak helyett egészségügyi kozmetikára hirdettek meg 40 fizetéses helyet, évi 3.000 lejes tandíjjal.
Az általános orvosi karon az idén is 135-135 államilag támogatott helyre hirdetnek meg felvételit, s a fizetéses helyek száma 80. A tandíj évi 8.000 lej. A katonaorvosi szakra 10 hallgatót vesznek fel. Megduplázódott az angol szakon meghirdetett helyek száma, ahova ősszel 100 hallgatót vesznek fel 5.000 eurós tandíj ellenében.
Az egészségügyi asszisztensi szakra 15-15 államilag támogatott helyre lehet felvételizni, a fizetéses helyek száma 70, a tandíj 4.000 lej. Ötven tandíjas helyet hirdettek meg fizioterápia és rehabilitáció, s ugyanannyit a táplálkozás, diéta szakra, a sporttanárira pedig 40 hely lesz. A tandíj mindhárom szak esetében 4.000 lej.
A fogorvosi karon 35-35 tandíjmentes fogorvosi hely lesz, ami a 30 tandíjköteles hellyel egészül ki, a tandíj 8.000 lej. Az angol nyelvű képzésre 40 hallgatót vesznek fel 5.000 eurós tandíjjal. A gyógyszerészeti karon 35-35 tandíjmentes és 80 tandíjas helyre hirdetnek felvételit, a tandíj 8.000 lej. Az egyetemen több szakon indítanak mesterképzést és 36 tandíjmentes és 30 tandíjköteles helyre vesznek fel doktoranduszokat – olvasható az egyetem honlapján.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),

A MOBILITÁS JEGYÉBEN
Az erdélyi magyar doktoranduszok fantomképe
Az 1981-1985 közötti korosztályból vannak a legtöbben, nagy részük jól beszél angolul, és tanult már külföldön. A BBTE és az ELTE a legmenőbb.
Az Aranymetszés 2013 – Kárpát-medencei magyar doktorandusz életpálya-vizsgálat keretein belül Erdélyben is felmérték azokat a magyar doktoranduszokat, akik Romániában magyar nyelven tanulnak, román képzésben vesznek részt, illetve innen származtak el magyarországi, más külföldi országok egyetemeire.
Székely Tünde, Dániel Botond és Talpas Botond tanulmányát a Kisebbségkutatás c. folyóirat közölte a Magyar doktoranduszok a szomszédos országokban című tematikus összeállítás részeként. A szerzők szerint nem könnyű pontos adatokat szerezni arról, hogy hány erdélyi magyar vesz részt doktori képzésben. Pontos számok csak a romániai magyar felsőoktatási intézményhálózat magyar nyelvű doktori képzéseiben részt vevő diákokról (489), illetve a magyarországi felsőoktatási intézményrendszerben PhD képzésben részt vevő román állampolgárok számáról (210) van.
Tudni lehet azonban, hogy sokan vesznek részt román nyelvű képzésben is. A kutatók végigböngészték az Oktatási Minisztérium doktoranduszokra vonatkozó adatbázisát, és bár itt nemzetiségre vonatkozó adatok nincsenek megadva, 615 magyar nevet találtak.
A doktori képzésben résztvevő erdélyi magyarok száma tehát 1314, és érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországon kívül más országokban tanuló diákokról végképp nincsen semmilyen információ – az ő számukat 50-100-ra becsülték a kutatók.
Papp Z. Attila és Csata Zsombor átfogó, Külhoni magyar doktoranduszok: nemzetközi kontextusok és Kárpát-medencei jellegzetességek című tanulmányának összefoglalója itt olvasható. A legtöbben egyébként a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (300), a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (130) valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen (49) tanulnak. Magyarországi egyetemek közül nagyon sokan PhD-znek az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (49), a Debreceni Egyetemen (33) és a Közép-Európai Egyetemen (26).
A kutatók on-line kérdőíves kutatás segítségével mérték fel a doktori képzésben résztvevők helyzetét. Mint írják, nagyon nehéz volt elérni a kutatás célcsoportját és a tervezettnél kevesebb romániai magyar doktorandusz töltötte ki a kérdőívet.
Végül 57 férfi és 103 nő töltötte ki a kérdőívet, ez jelentheti a felsőoktatásban részt vevők „elnőiesedését” is, ugyanakkor a nők magasabb válaszadói hajlandóságáról is árulkodhat.
A szerzők a tanulmány összefoglalójában leírják, hogy a kérdőív kitöltőinek kor szerinti megoszlása igen változatos. A legnépesebb korcsoport az 1981-1985 közötti korosztály (a válaszadók 40%-a). Ami a kitöltők családi állapotát illeti, a legtöbben nőtlenek és hajadonok (40%). A válaszadók egyharmada házasságban, további 13,1%-a pedig élettársi kapcsolatban él.
A szülők legmagasabb iskolai végzettsége alapján nagyon kevés az a válaszadó, akinek egyik vagy mindkét szülője rendelkezik tudományos fokozattal, de relatíve magas a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők aránya: az apák egyötöde, az anyák egynegyede végzett egyetemet. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a válaszadók nagy többsége első generációs értelmiségi.
A válaszadók nagy része (40%) részt vett eddigi tanulmányai során mobilitási programokban: külföldön – jellemzően Magyarországon – tanultak és/vagy kutattak. Nagy többségük beszél egy idegen nyelvet, ugyanakkor románul is boldogulnak.
A válaszadók 60%-a dolgozik a doktori képzésben való részvétel mellett, sőt, vannak, akiknek több munkahelyük is van. A PhD-zők elsősorban (44%) felsőoktatási intézményekben, illetve hasonló arányban (20%) magánvállalkozásoknál és a közszférában is dolgoznak. Kutatóintézetben a doktoranduszok egytizede dolgozik.
A tanulmány megállapítja, a doktoranduszok több mint fele dolgozik szűken vett szakmájában (a felsőoktatásban vagy kutatóintézetekben), a többiek valószínűleg nem teljesen a szakmájukban helyezkedtek el, és előfordul, hogy túlképzettek ahhoz a munkakörhöz, amelyet ellátnak.
Transindex.ro,

Megaláztatás és otthontalanság között
Miért mennek az orvosaink Nyugatra, és aggasztó-e mindez a szakember-utánpótlásra nézve? Úgy tűnik, nemcsak a kecsegtető anyagi körülmények, hanem a szakmai fejlődés lehetőségei is motiválják a fiatal szakembereket az elvándorlásra. Németországban dolgozó orvosokat is kérdeztünk.
A Die Zeit hetilap internetes változata idén év elején közölt statisztikájából kiderül, hogy 2012-ben a legtöbb, Németországban dolgozó külföldi orvos romániai állampolgár volt (szám szerint 2074). „Németország hetek óta a Romániából és Bulgáriából érkező úgynevezett szegény-migráción vitázik. Sokszor feledésbe merül azonban, hogy az ezekből az országokból érkező bevándorlók többsége jól képzett szakember: mérnökök, matematikusok és orvosok” – közelíti meg a problémát igencsak érdekes szemszögből a német lap.
Tények és vélemények
A kivándorlási hullám számtalan további statisztikai adattal illusztrálható. A tavalyi év első harmadában több mint ezer orvos hagyta el az országot, és szintén 2013-as adatok szerint az utóbbi hét évben több mint 14 ezer orvos és 50 ezer asszisztens választott jobban fizető országot szakmája gyakorlására. Maros megyében, tavalyi mutatók szerint, az eltelt négy évben több mint 250 orvos kérte ki iratait annak érdekében, hogy az Európai Unió valamely tagországában dolgozhasson.
Szilágyi Tibor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorhelyettese úgy véli, az orvosmigráció nem csak Romániára és Erdélyre jellemző. „A magyarországi orvosok Nyugatra mennek, a romániaiak Magyarországra és még Nyugatabbra, hozzánk pedig Keletről érkeznek szakemberek” – mondta Szilágyi. A kérdésre, hogy aggasztónak tartja-e a jelenséget, a rektorhelyettes nemmel válaszolt, mivel szerinte Marosvásárhelyen nincs orvoshiány. „Mindenképp érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy Székelyföld vagy a megye kisebb városainak kórházai küzdenek-e szakemberhiánnyal. Sok helyre azért nem mennek ugyanis a fiatal kollégák, mert maga a hely nem népszerű” – tette hozzá a MOGYE rektorhelyettese.
Megbecsültség vagy hosszas megaláztatás?
Télen fűtetlen lakás, gyakran üres hűtő és fárasztó munkanapok – röviden így összegezhető Boros Tímea rezidens orvos itthoni élete. „Az egyetem elvégzése után majdnem két évig dolgoztam Romániában. Nehezen döntöttem el, hogy mindent feladok, és nekivágok a nagyvilágnak. Az elhatározásomnak két fő oka volt. Először is eldöntöttem, hogy soha nem fogok elvenni hálapénzt a betegektől. A fizetésem azonban 800 lej volt, a számláim kifizetése után havonta mintegy 200 lejem maradt a megélhetésre. Másodsorban szakmai szempontok is befolyásolták a döntésemet. Romániában a kezdő orvos csak egy rezidens. Németországban nem érzem azt, hogy pályakezdőként alacsonyabb rendű lennék, mint szakorvos társaim” – osztotta meg eddigi tapasztalatait a tavaly óta külföldön dolgozó Tímea, akinek tervei között egyelőre nem szerepel a hazatelepülés. „Elértem azt, hogy szakmailag fejlődjek, szakkönyveket vásároljak, megálljak a lábamon; nem tudom, hogy meg tudnám-e újra szokni az éhezést Romániában” – zárta gondolatmenetét a fiatal orvos.
„A döntésemet leginkább befolyásoló tényező a hihetetlenül megalázó rezidensi fizetés volt” – nyilatkozta portálunknak a 2011-től ugyancsak Németországban dolgozó B.E.. „Egyetemi éveim alatt gyakran hallottam, hogy az orvoslás jórészt papírmunkát jelent. Amikor gyakorló orvosként mindezt a saját bőrömön tapasztaltam, eldöntöttem: nem kérek többet a romániai egészségügy megaláztatásaiból, elég volt, hogy a szüleim továbbra is nélkülözzenek azért, hogy én az orvosi pályámat gyakorolhassam. Meglepetten tapasztaltam, hogy Németországban milyen nagy hangsúlyt fektetnek a rezidensképzésre: a főorvos a gyakorló kollégái minden lépését követi, nem beszélve a rendelkezésünkre álló diagnosztikai módszerek sokaságáról” – számolt be tapasztalatairól a fiatal orvos.
Természetesen sokan vannak, akik úgy döntenek, itthon próbálnak szerencsét. „Megfordult a fejemben az elvándorlás gondolata. Egyelőre azonban letettem róla, mindez a szakmai előrehaladásom és az anyagiak függvényében fog esetleg a jövőben változni. Nem szeretném, de ha nem lesz más választásunk, elmegyünk” – mondta Gáspár Réka rezidens orvos.
Évekig tartó nyelvtanulás
A nyelvtanároknak igencsak kedvez az évek óta tartó jelenség. „A nyelvkurzusok szempontjából az elvándorló orvosok az egyik legérintettebb csoport. Több orvosdiákom volt, különböző szakterületekről és korosztályból. A spektrum a rezidens huszonévesektől általában a negyven fölöttiekig ér. A tanulási periódus nagyjából másfél-két év. Ha már alapszinten beszélik a nyelvet, indulnak is Németországba, hisz az ottani környezetben gyorsabban fejlődnek” – mondta el megkeresésünkre Illyés Zsuzsa német szakos nyelvtanár.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro,

MOGYE: többismeretlenes németországi terjeszkedés
Bár a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa egyöntetű szavazattal fogadta el a németországi tagozat létesítését, az intézmény oktatói nem sokat tudnak a majdani kihelyezett karról.
Mint kiderült, Leonard Azamfirei rektor még a kollégáinak sem volt hajlandó elárulni, melyik németországi egyetemi központban képzelte el az új tagozat beindítását. A találgatások közepette van, aki Hamburgot emlegeti, más viszont Bonnra vagy egy ahhoz közeli nagyvárosra tippel.
Azamfirei egyik bizalmi embere, Florin Buicu szenátusi tag is csak annyit volt hajlandó elárulni a sajtónak, hogy a MOGYE marosvásárhelyi tanárai majd angol nyelven fognak tanítani. Reményei szerint a tagozat várhatóan október elsejétől kezdené el működését.
Szilágyi Tibor, az egyetem rektorhelyettese sem rendelkezik szinte semmiféle információval. Mint mondta, a németországi kihelyezett tagozat megszervezése nem is tartozik a hatáskörébe, de felettese sem avatta be a kérdéskörbe. „Csak annyit mondhatok, hogy egy külföldi tagozat indítása nagyon nagy megterhelést jelent az egyetem számára. Nem tartozom abba a szűk körbe, mely a szervezéssel foglalkozik, nem is látom, miként lehet ezt kivitelezni” – nyilatkozta portálunknak Szilágyi.
Nem tudott konkrétumokról beszámolni a szenátus másik magyar professzora, Brassai Attila sem. Mint kifejtette, azon túl, hogy egy külföldre kihelyezett tagozat pénzt hoz az egyetem kasszájába, nem sokat lehet egyelőre tudni.
Értesüléseink szerint a tagozatalapítást az a németországi ügyvédi iroda rendezi, mely hónapokkal ezelőtt megkereste a marosvásárhelyi rektort a javaslattal. Információink szerint a cég négyezer eurós tandíjat fizetne hallgatónként a MOGYE-nak. Az esetleges tagozatindítás az akkreditálás kérdését is maga után vonja, ugyanis hiába azonos a tananyag és az azt leadó oktatók névsora a hazaival, a kihelyezett intézményrészt külön el kell ismertetni.
Kérdésünkre, hogy a magyar tanárok miért szavazták meg a rektor félinformációkra épülő javaslatát, Brassai elmondta, azt elviekben jónak tartották. „Ennek ellenére nem vagyok túlságosan derűlátó, ugyanis az már köztudott, hogy egyetemünkön a jó dolgok részleteiben is vannak gondok. Számos esetben kiderült, hogy a józan intézkedések mögött személyes érdekek húzódtak meg” – fejtette ki Brassai Attila.
Ábrám Zoltán professzor furcsállja, hogy az idegen nyelvű oktatás szempontjából az egyetem itthon is, külföldön is terjeszkedik, miközben a magyar nyelvű oktatás kérdését még mindig nem oldotta meg. Megítélése szerint a szenátusi döntésnek kizárólag anyagi vonzata van. Ábrám véleménye szerint a marosvásárhelyi egyetem kihelyezett tagozatára többnyire azok fognak jelentkezni, akik saját vagy választott hazájukban nem jutnak be rangosabb egyetemekre, vagy egyszerűen képtelenek kifizetni az ottani tandíjakat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Szakmai vita: merre tart a magyar közoktatás?
„Amíg nem tudjuk közüggyé tenni az erdélyi magyar oktatást, hogy mindenki magáénak érezze a fontosságát, addig aligha lesz javulás a minőségben” – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Király András. Az oktatási államtitkárt Péntek János nyílt levelére reagáltattuk.
Hogyan kommentálja Péntek János nyílt levelét, amelyben a kolozsvári professzor a romániai magyar közoktatás minőségét bírálja és az oktatásért felelős személyeket vonja felelősségre az erdélyi magyar közoktatás színvonalának, eredményességének és versenyképességének a folyamatos romlásáért?
Péntek János professzor elismert személyisége tudományos- és közéletünknek. Ha nem venném figyelembe ezt a tényt, akkor megkérdezném, hogy két év múlva kihez ír majd nyílt levelet? Két évvel ezelőtt ugyanis a szülőkhöz írt, most az oktatásért felelősökhöz. Semmiképp nem akarok vitába keveredni a levélíróval. Egyetértek a felvetett kérdésekkel, eredményes, színvonalas, versenyképes oktatásra van szükség, ami vonzóbbá tegye az anyanyelvi oktatást a szülők és a tanulók számára is.
Viszont nem tudjuk elkülöníteni a magyar oktatást a romántól, attól, hogy az erdélyi magyar oktatás része a romániai oktatásnak, így ugyanazok a törvények, szabályok és módszertanok érvényesek, ugyanazok irányítják ezt az oktatást is jól vagy rosszul. Ebben az adott keretben vagyunk mi is része a romániai oktatásnak.
A következő kérdéskör, amit felvet a levél, az alacsony színvonal és az egyenlőtlenségek – amelyek viszont nem abból következnek, hogy ennek a nagy oktatási egésznek vagyunk a részesei. A professzor úr is rámutat, hogy a pedagógus autonóm személy, aki ha becsukta maga mögött az osztályterem ajtaját, egyedül van, és a legjobb tudása szerint oktat és nevel. A magyar oktatás feltételezett gyenge színvonala nem annak a következménye, hogy a román oktatás része vagyunk. Hogy mégis miért kevésbé színvonalas a romániai magyar oktatás?
Ha ez egyáltalán így van, mert ilyen szerű méréseket nem tudom, hogy végzett-e valaki, azt csak a helyszínen tudhatjuk meg. A felvételi vagy az érettségi eredményeink nem rosszabbak, mint az országos átlag.
Mihez képest gyengült az oktatási szint?
Nem lehet a 30-40 évvel ezelőttihez viszonyítani, hiszen megváltozott a közeg, megváltozott a társadalom és hála istennek megváltozott a rendszer is. És még valami. Sajnos kevesebben vagyunk, mint abban az időben. Akkor más struktúrája volt az oktatáspolitikának: kötelező hét- illetve nyolc osztály, azt követte a szakiskola és a középiskola azoknak, akik képesek voltak a középiskolában helytállni. Szelektív oktatás folyt. Szigorú szűrők biztosították a minőséget.
Ma 10 osztály a kötelező, sőt, ha az előkészítő oktatást is ide számítjuk, 11 osztály, de a VIII. osztály elvégzése után egy hiátus létezik, amelyben sok tanulónk vész el. A középiskolai szakasz erősen felhígult. Aki elvégzi a 10. osztályt, az automatikusan arra gondol, máris jön a líceumi oktatás befejező két éve. Ne feledjük azt sem, hogy a középiskolai oktatás ma már a tömegoktatás része lett, márpedig tömegoktatásban jól tudjuk, a minőség gyengébb. Iskoláink számára ma az a legfontosabb, hogy teljesítsék a beiskolázási tervet, azaz megtartsák osztályaiknak a számát.
A következő lépcső a felsőoktatás, ami ugyancsak nyitottá vált Romániában bárki számára: csak az nem iratkozik be egyetemre, aki nem akar. Mindebből az következik: nincs folyamatos és korrekt minősége a bejutók tudásának, nincs komoly szűrő, tehát ebből ez a színvonal következik, ami van.
Ez tehát a jelenlegi oktatáspolitika eredménye?
Igen, így is nevezhetjük. Számunkra, akik más rendszerben jártunk iskolába, mint ahogy Péntek professzor úr és jómagam is, furcsa, hogy szűrés nélkül lehet továbbmenni a magasabb szintű képzésre. Amikor mi érettségiztünk, az elbukás aránya 10-15 százalékos volt. Ma ez az arány 50 százalékos. Itt adódnak azok a problémák, amelyek akkor következnek be, amikor a pedagógus becsukja maga mögött az osztályterem ajtaját. Tehát valahol ezek az ajtók mindig kicsit nyitva maradnak, és engedékenyebb lett a rendszer.
Ebben a szűrőrendszer nélküli helyzetben pedig az a legnagyobb baj, hogy a pedagógusok is engedékenyebbek lettek. Számunkra ma az a cél, hogy közüggyé tegyük oktatásunkat. Ebből adódott az is, hogy 2011-ben szigorított a minisztérium az érettségi vizsgákon, mint egy első lépésként a színvonal emelésére. Ebben a vonatkozásban kerültek felszínre a mi oktatásunk elégtelenségei is, hiszen vannak olyan iskoláink, amelyek 90% feletti átmenési eredményt mutattak fel, vannak olyanok is, amelyek 20-25%-ot vagy annál is kevesebbet. Mint általában, ezen a téren sem jó általánosítani.
Viszont amíg mi nem tudjuk közüggyé tenni az erdélyi magyar oktatást, hogy mindenki magáénak érezze ennek a fontosságát, addig aligha lesz javulás a minőségben. Lehet, hogy egyhelyben fogunk topogni, sőt talán egy kicsit visszafelé is haladunk. A klasszikus iskola három pillére a diák, a pedagógus és a szülő. Ha bármelyikük – akár a szülő vagy a diák - kivonja magát, vagy nem teljesít a maga maximális szintjén, felelősen, akkor a rendszer és a minőség romlik.
Ma az iskolázásban a három alap: a diák, a tanár és a szülő mellett ugyanekkora szerep jut a közösség valamennyi összetevőjének: az érdekvédelemnek, az egyháznak, a civil szervezeteknek, az önkormányzatoknak. A jól megszervezett oktatás és oktatáshálózat elengedhetetlen a hosszú távú fejlesztéshez. Péntek János levelének zárómondata, mely szerint Európa cselédpiacát gazdagítjuk, erős megfogalmazás, de igazság van benne.
Miért jutott ide az erdélyi magyar oktatás?
Kezdjük azzal, hogy az új tanügyi törvény nemzetiségi fejezetének kidolgozása illetve elfogadtatása rengeteg energiánkba került nekünk is és az RMDSZ csúcsvezetésének, parlamenti frakciójának, civil szervezeteinknek egyaránt. A törvény előírásainak alkalmazása körül viszont már akadozik a gépezet. Új helyzetek jöttek létre, új összefüggésekkel találkozunk nap, mint nap. Ezeket nem is olyan könnyű kezelni. Ha belülről veszem górcső alá a rendszert azt mondhatom, hogy az egyik ok az lehet, hogy elvesztettük a kapcsolatot a romániai oktatás egészével.
A ’90-es évek elején azt mondtuk, mi majd bebizonyítjuk és megmutatjuk, mire vagyunk képesek. Specifikus versenyeket szerveztünk, amelyeknek során lehetővé tettük, hogy különböző elzárt vidékek egymással találkozhassanak, a székelyföldiek a partiumiakkal, a szórványvidékeken élőkkel. Ez nagyon jó elgondolás volt. Viszont azt nem vettük észre, hogy ma már ezeket a versenyeket magunknak szervezzük és kimaradunk az országos tantárgyolimpiákból. Szép eredményeket érünk el ezeken a versenyeken, de csak egymás közt versenyeztetjük a magyar iskolák magyar tanulóit. Előttem vannak az adatok és szomorúan tapasztalom, hogy országos olimpián csak magyar nyelv és irodalomból vagyunk ott, illetve a művészeti olimpiákon szerepelnek szép számban és sikeresen magyar líceumok tanulói is, de máshol sehol: e két eseten kívül nincsenek magyar eredmények az országos tantárgyversenyeken, és úgy tűnik, ezzel megelégszünk.
A kisebbségi államtitkárságon belül létezik a minisztériumnak egy kisebbségi oktatással foglalkozó főosztálya, ami több mint 60 versenyt szervez minisztériumi szinten, állami pénzeken, a magyar gyerekek számára. Lassan nem értem és nem látom a színvonalát, hogy mire is adjuk ezeket a díjakat. Pedig a versenyek színes palettája biztosíthatná, példának okáért, a tehetséggondozást minden oktatási szinten.
Csak egy példát mondjak: ha valaki kiválóan teljesít a magyar tannyelvű iskola matematika versenyén, annak hasonló szinten kellene szerepelnie az országos, román megmérettetésen is. De ezek a gyerekek valószínűleg nem jelentkeznek a romániai gimnáziumok matematika versenyén, megelégszenek a magyar sikerrel, ám az országos megmérettetés elmarad. Ha tovább vizsgáljuk a helyzetet: ugyanez érhető tetten az egyetemi felvételin is, ahol a középiskolai ismeretek mutatkoznak meg: magyar nagyon ritkán szerepel az első tíz között. Ezek figyelmeztető jelek: valahol elmaradunk attól az elvtől, amit nekünk fiatal korunkban mondtak, hogy mindig többet kell teljesítenünk az érvényesüléshez. Megelégszünk azzal, amit teszünk, de az eredmények azt mutatják, hogy ez nem elég.
Ott van például a sokáig vitatott MOGYE-kérdés: nézze meg valaki az ottani felvételi eredményeket és hasonlítsa össze a románok eredményét a magyarokéval: gyengébb. Valahol tényleg úgy érzem, hogy bár vannak nagyon jó líceumaink és vannak nagyon jó diákjaink is, a minőség, egészét tekintve elmarad az elvárt szinttől.
Magára veszi-e Péntek Jánosnak azt a kijelentését, miszerint azok a magyar pedagógusok, akik az oktatási hatósági intézményekben kaptak megbízást, „gyakran elfeledkeznek arról, hogy ők a magyar oktatás érdekeinek képviselőiként kerültek oda, nem a központi utasítások egyszerű közvetítőiként, végrehajtóiként"?
Azt a részét a kérdésnek, hogy annyit teszek, amennyit engednek vagy amennyit lehet, vagy azt, hogy tájba simulok, kapásból visszautasítom, mert ennél én is és a kollégáim is sokkal többet teszünk. Azonban a minisztériumban dolgozni teljesen más terület. A kérdések másképp tevődnek föl. A minisztériumban nem csupán azt tesszük, amit a lehetőségek megengednek, nem csak végrehajtásról szól a munkánk. A megadott lehetőségeknél sokkal többet teszünk: kiállunk iskolákért, osztályokért, kiállunk helyzetekért, újra és újra érvényesítenünk kell azokat a jogokat, amiket a törvény szavatol, de néha elmulasztják az alkalmazását. Nemcsak a törvények végrehajtásával foglalkozunk, ennél sokkal többet teszünk, hogy a kisebbségi oktatás, ezen belül a magyar oktatás – ami a romániai oktatási rendszer 5 százalékát teszi ki - ne csorbuljon.
Ami a minisztérium irányítása alatt álló intézményeket, tanfelügyelőségeket, iskolaigazgatókat, pedagógusokat illeti, valós szükség van arra, hogy mindenki vegye komolyan a munkahelyi leírását és az általa vállalt felelősséget. A minisztérium nem fordít elég energiát arra, hogy a kihelyezett intézmények az oktatás minőségére tegyék a hangsúlyt. Sok esetben rosszul alkalmazott kollegialitás viszi el a minőséget, főleg ott, ahol egy igazgató kiáll egy olyan tanáráért, akire amúgy egész évben panasz van.
Visszatérve Péntek professzor úr levelére. Helyénvalóak a felvetések, bírálatok, ám sajnos a professzor úr sem lát megoldásokat, mert ő maga sem fogalmaz meg javaslatokat a színvonal emelésére, a felvetett kérdések megoldására.
Önnek vannak elképzelései erről?
Ami a létező lehetőségeket illeti, kidolgoztuk annak az intézménynek a tervét, amelyet a törvény biztosít, és amely háttérintézményként a szakmai minőségi fejlődést és az állandó minőségellenőrzést biztosítaná az oktatásban. A kormányhatározat tervezet benyújtása óta már három minisztercsere történt, ami eddig meggátolta annak elfogadását. Remélem, ez az intézmény hamarosan megalakul, és pluszt fog jelenteni, még akkor is, ha nem old meg minden problémát.
Jó megoldás lehetne ugyanakkor a magyar nyelvű magánoktatás megerősítése az erdélyi közösségben, ami jelenleg majdnem teljességgel hiányzik. A törvény erre lehetőséget ad, de hátulütője, hogy nagyfokú állami támogatást von ki a magániskoláktól. Ez azt jelenti, hogy az egy főre eső diákpénzt megadja a minisztérium valamennyi magániskolának, ebből a pedagógusok fizetését lehet fedezni. Ám minden további állami juttatástól elmarad a magániskola, ezt magának kell megteremtenie. Az oktatás létrehozója kell hogy fedezze az oktatás körülményeit, és a rendszerben kell maradnia. A rendszerben maradás az, hogy mindenben követni kell az aktuális oktatási terveket, törvényeket, módszertanokat – csak jóval szabadabban, mert szabadon tud alkalmazkodni a diákok és az oktatók igényeihez. Jó példa erre Törökország, ahol rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a magánoktatásra, és az ország ezáltal behozta nemzetközi szinten a lemaradásait, sőt élvonalba került.
Egyetért azzal, hogy az év elejétől szigorúan érvényesített kvótarendszer súlyosan diszkriminálja és korlátozza a magyar oktatást, veszélyezteti a magyar közösség jövőjét?
Nincs elég pénz az oktatásban és a kvótarendszer diáklétszámhoz köti az osztályokat. A tanügyre fordított pénz a többségi iskolák számára sem elég. A kisebbségi oktatás bizonyos szintű pozitív diszkriminációja a magyar oktatás javára így nehezen emészthető. Arról nem beszélek, hogy iskolaévenként legalább negyven osztályt menekítünk meg a felszámolás elől, különösen a szórványban. Nehezebb a helyzet a nagyvárosokban, mint például Kolozsváron, ahol valamikor 15 iskola volt, ma már nem tudunk 8-10-et fenntartani a csökkent diáklétszám miatt, legyen az akár tagozat is. Sajnos van egy beidegződés a szülők körében, ami nem teszi közüggyé az oktatást, és saját magunkat építjük le vele. A szülők jórésze a nagy múltú iskolákba akarja járatni a gyerekét, ami oda vezet, hogy a kerületi iskolákat sorvasztjuk el, hisz alig marad 8-10 gyerek egy osztályban. Márpedig nagyvárosban nem lehet 8 gyerekkel fenntartani egy osztályt, pedig lehetett volna több gyerek is, ha nem iratják őket „elit” iskolákba. A belvárosi iskolák akarva-akaratlan a kisebb iskoláink felszámolását segítik elő.
Az sem véletlen, hogy az érdekvédelem oktatási főtitkársága minden évben lefuttat egy olyan programot, amelynek az a célja, hogy minden magyar gyerek magyar iskolába kerüljön. Ezt én személy szerint is igen fontosnak tartom. Olyan intézkedés, amely iskoláink fenntartásában, és implicite azok minőségi munkájában segít. Így válik, válhat igazán közüggyé oktatásunk.
Pásztor Krisztina
maszol.ro,

ÖSSZEHANGOLT GYŰJTÉS
Hova kerüljenek az erdélyi magyar közgyűjtemények?
Egyre több hagyaték szóródik szét, illetve egyre többet helyeznek el Magyarországon, ezért is szükséges törődni a gyűjtéssel, elhelyezéssel - mondja Székely István.
A közgyűjtemények gyűjtési területének összehangolásáról tanácskozott múlt héten a Kulturális Autonómia Tanács és az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az egyeztetés fő céljaként egy olyan gyűjtési kör megszervezését nevezték meg, amely a hagyatékok kezelését, elhelyezését megkönnyítené, vagy egyáltalán, lehetővé tenné. A részletekről Székely Istvánt, a KAT elnökét kérdeztük.
Mi a legnagyobb probléma jelenleg a gyűjteményekkel, hagyatékokkal?
Székely István: Azt tapasztaljuk, hogy egyre több hagyaték szóródik szét, illetve egyre többet helyeznek el Magyarországon, olyanokat is, amelyek az erdélyi magyar kultúra, tudományosság, művelődés részét képezik. Az örökös, vagy a hagyatékkezelő legfontosabb szempontja a hagyaték biztonságba helyezése – azt keresik, hol adottak a feltételek ahhoz, hogy ezek a szellemi teljesítmények túléljék az alkotó fizikai létét, hol biztosítottak hosszútávon a feldolgozás, a kutathatóvá tétel feltételei, hogyan lehetséges visszaforgatni ezeket az értékeket az egyetemes szellemi életbe.
Ha azt szeretnénk, hogy ezek a hagyatékok Erdélyben maradjanak, több feltételt kell teljesíteni. Többek között tisztázni kell, hogy melyik múzeum, levéltár, könyvtár rendelkezik bizonyos területeken összerdélyi gyűjtési körrel, szükséges egyfajta szakosodás. Például a székelyföldi közintézmények többsége egy-egy régiót fed le a teljesség igényével, legyen az a Csíki- vagy a Gyergyói-medence; nem gondolkodnak valamely szakterület összerdélyi gyűjtésében.
Ennek pontosítása a jogi háttér miatt is fontos. A '90-es évek elején azt gondoltuk, hogy azt az intézményrendszert, amely autonómia kapcsán jogköröket vesz át az államtól, a civil társadalomból tudjuk felépíteni. Tehát civil szervezeteket kel létrehozni és megerősíteni annyira, hogy alkalmasak legyenek bizonyos állami feladatkörök átvételére. Viszont már a '90-es évek végén látszott, hogy ez az elképzelés Kelet-Európában sehol se vált valóra, az államközpontú elit nem számít a civil szervezetek partnerségére. Olyannyira nem, hogy ezek finanszírozása sem megoldott, a hozzáférhető pályázati pénzek nem alkalmasak hosszú távú, nagyobb lélegzetű fejlesztésekre. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az önkormányzati intézmények előtt szabad az út: jó eséllyel pályázhatnak EU-s támogatásokra, haszonélvezői lehetnek kormányhatározatoknak, eseti adminisztratív döntéseknek.
Az első beszélgetésre azokat az intézményeket hívtuk meg, ahol jelenleg biztosított a “magyar többségű” döntéshozás: a székelyföldi megyei és városi múzeumokat, könyvtárakat, az egyházi levéltárakat, illetve a Sapientiát és a Partiumi Keresztény Egyetemet. A civil társadalom esetében az első körben az EME-re és az EMKE-re gondoltunk, az ő esetükben beszélhetünk egy olyan fokú stabilitásról, amely valamely feladat hosszú távú ellátásához szükséges.
Miben sikerült eddig egyeztetni?
- Az egyeztetés során megvizsgáltuk azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetében el lehet helyezni bizonyos hagyatékokat olyan intézményekben, mint mondjuk a Maros Megyei Múzeum vagy a nagyváradi, kolozsvári múzeumok, ahol nem beszélhetünk arról, hogy hosszú távon biztosított a magyar többségű képviselet a döntéshozatalban. Ezekben az esetekben az a kérdés, hogy a múzeumok melletti alapítványok tudnak-e fogadni hagyatékokat, illetve letétként, a tulajdonjog fenntartása mellett be tudják-e vinni a múzeumokba.
A másik téma az volt, hogy az – elsősorban székelyföldi – múzeumok, könyvtárak fel tudnak-e vállalni egyes szakterületek összerdélyi gyűjtését. Van erre egy jó példa: a Székely Nemzeti Múzeum létrehozta az 1945 utáni időszakra fókuszáló modern és kortárs képzőművészeti közgyűjteményt, amely gyűjtési területként megpróbálja teljes Erdélyt lefedni. Tehát van egy adott témára szakosodott intézmény, ahová mindent össze lehet gyűjteni, ami fontos az 1945 utáni képzőművészetben. Másik jó példa a Sapientia, ahol az egyes szakoknak megfelelő gyűjtési kört vállalják; ami például azt jelenti, hogy a kolozsvári jogi szakon a jogi természetű hagyatékokat fogadják be.
Milyen természetű hagyatékok elhelyezése élvez prioritást?
- Elsősorban levéltári anyag elhelyezéséről van szó. A jelentős piaci értéket képviselő tárgyak megszerzésére anyagi erőforrásra lenne szükség, ezzel kevés intézmény rendelkezik. A levéltári típusú hagyatéknak van igazán jelentősége: levelezések, feljegyzések, kéziratban maradt tanulmányok, kutatások adatai. Piaci értékük ezeknek ritkán van, ezért ezek kallódnak el leghamarabb. A könyvek esetében az tapasztaljuk, hogy ha ilyen ütemben haladnak a digitalizálási programok, 20-30 év múlva minden digitalizálva lesz, ami fontos, tehát a múzeumi értéket nem képviselő könyvek megőrzése nem kiemelt prioritás. Kiemelt fontosságúak azonban a '90 után kiadott kiadványok. Régebb azt gondoltuk, az Országos Széchényi Könyvtár célzott gyűjtése elegendő lesz, viszont világossá vált, hogy Budapestről ezeket nem lehet utólag összegyűjteni. Nagy kihívás egy olyan országos gyűjtőkönyvtár, amely a '89 utáni magyar nyelven megjelent könyveket gyűjti össze, hiszen ekkor robbanásszerűen fejlődött a könyvkiadás, lapkiadás. Van olyan folyóirat, amelynek 1-2 száma jelent meg, ezeket is össze kellene gyűjteni.
Egyetemi, városi könyvtárakból nem lehetne ezt megoldani?
-'89 után Kiss Jenő vezetésével a Kovászna megyei könyvtár próbálkozott a teljes körű gyűjtéssel, de ez csak akkor lehet eredményes, ha Erdély összes könyvtára segít nekik ebben. 1989 előtt, a köteles példány-rendszer miatt azt mondhatjuk, hogy többé-kevésbé rend van, de utána összeomlott ez a rendszer, a könyvtárak pedig elsősorban a saját vonzáskörzetükben levő kiadványokat próbálták összegyűjteni. Nem beszélve arról, hogy interetnikus környezetben a magyar nyelvű kiadások gyűjtése nem volt prioritás. Nehéz téma, jelenleg az Erdélyi Múzeum-Egyesület, és a Kovászna megyei könyvtár gondolkodik ilyen feladat vállalásában.
Említene néhány konkrét példát olyan hagyatékokra, amelyeket el szerettek volna helyezni az örökösök, de nem volt megoldható?
- Egy példát a sok közül: a Jakabffy Elemér Alapítványnál van egy nagyobb gyűjtemény a kilencvenes évek elő felének periodikáiból, amit Kuszálik Pétertől vettek át. Kérdés, hogy hol kellene ezt elhelyezni, ha már egy összerdélyi gyűjtőkönyvtár eleve túlmutat rajtuk. Itt van elhelyezve László Kálmán háromszéki mikológusnak igen érdekes levéltári természetű hagyatéka, ennek kapcsán is az a kérdés, hogy melyik közgyűjtemény gyűjti a természettudományi jellegű hagyatékokat? A közvélemény számára nem világos, melyik intézménynek mi a gyűjtési területe, ezért is nem látják biztosítva a hagyatékok jövőjét Erdélyben. Kár lenne, hogy ezek a hagyatékok szétszóródjanak, vagy Magyarországra kerüljenek, hiszen az erdélyi szellemi teljesítmény, tudományosság részét képezik.
A közgyűjteményi egyeztetést az is aktuálissá tette, hogy a magyar kormány elindította az Ithaka-programot, idén már költségvetést is biztosítva számára. A program a Kárpát-medencén kívüli hagyatékok összegyűjtéséről szólt, de azt látjuk, hogy sok erdélyi magyar hagyatékot is felajánlottak magyarországi elhelyezésre. Nem tartanám jónak, ha például a marosvásárhelyi orvosi egyetem alapító professzorainak hagyatéka kikerülne Magyarországra.
Kezdetben nem lehetne egy központi adatbázist létrehozni? - A tanácskozáson érintettük ennek kérdését is: a digitalizálást kellene összehangolni, hiszen információ hiányában sok a párhuzamosság. A másik kérdés a különböző gyűjtemények fondjegyzékének egyesítése, amely egy mindenki számára elérhető, nyilvános adatbázist eredményezne.
Transindex.ro,

MOGYE-felvételi amerikai tankönyvből
Több száz diák jelenlétében mutatták be csütörtökön este azt az új tankönyvet, amely alapján a biológiatesztet összeállítják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi és fogorvosi karára felvételizők számára. Az Egyesült Államokban használt Anatómia és élettan az orvosi szakokra című könyv (Barron’s kiadó) szerzői jogát megvásárolta az egyetem, majd lefordították román és magyar nyelvre. A University Press adta ki, egyelőre a román változatot, s az ígéretek szerint hétfőhöz egy hétre a magyar változat is megjelenik. A könyvet az egyetem könyvesboltjában forgalmazzák, s online is megrendelhető, ára 150 lej.
A Fogászati Kar előadótermében a lépcsőket, az állóhelyeket is megtöltő, s a folyosón rekedt diákok számára az egyetem vezetői mutatták be a könyvet. Megjelenését országos premiernek nevezte Leonard Azamfirei rektor, aki szerint az egyetemi autonómia lehetővé teszi, hogy ne a Romániában kiadott tankönyvek anyagát kérjék a felvételi vizsgára. Miután a régi elavult biológia tankönyvekkel nem voltak megelégedve, a városban működő tanárokkal közösen szerettek volna egy új könyvet írni, amely a korszerű ismereteken alapul. Az elképzelés szubjektív okokból nem sikerült, ezért választották az Egyesült Államokban megjelent kötetet. Ebben az ismeretanyag könnyen áttekinthető, ezt segítik az ábrák, táblázatok, s az ismeretek begyakorlásán van a hangsúly. Ahogy már korábban beszámoltunk, a vizsgán 100 kérdésre kell válaszolniuk a felvételizőknek, 90-et az egyes fejezetek végén levő ellenőrző kérdésekből, a többi tízet a felvételi vizsga előtt a könyv tíz fejezetéből állítanak össze.
Ezt a tíz fejezetet Borda Angela rektorhelyttes ismertette, s mától az egyetem honlapján is olvasható.
– Vannak hívei és ellenzői is a könyvnek, de ha kinyitják, kiderül, hogy nagyon barátságos, s biztos alapot képez az egyetemi tanulmányok megkezdéséhez. A 23 fejezetből álló 600 oldalas könyv újdonsága, hogy biokémiai ismereteket is tartalmaz, egyszerűen, könnyen érthetően – mondta a prorektor, majd hozzátette, hogy a könyv felét a kérdések teszik ki, majd beszámolt a fordítás nehézségeiről, és köszönetet mondott munkatársainak.
Szilágyi Tibor rektorhelyettes megerősítette, hogy hétfőhöz egy hétre elkészül a magyar változat is, ami azért késik, mert mind az angol, mind a román szöveggel egyeztetni kellett, ami nagy erőfeszítést igényelt a fordítói közösségtől.
A rektor bejelentette, hogy márciustól a hétvégeken felvételi-felkészítőket szerveznek, s jövőre már több lesz a vizsga előtt megfogalmazott kérdés. Az is valószínű, hogy kémiából is új tankönyvet vezetnek be, amit az egyetem szakemberei írnak meg.
– Nincs-e túl késő egy új tankönyvet megtanulni, ha figyelembe vesszük, hogy a végzős tanulóknak az érettségi vizsgára is készülniük kell? – tettük fel a kérdést Leonard Azamfirei rektornak.
– Nincsen, mivel a törvény szerint legkésőbb a felvételi vizsga előtt hat hónappal kell nyilvánosságra hozni a felvételi- követelményeket. Több mint ezer kérdés és válasz van a könyvben, s az ismeretanyag kisebb, mint a régi biológiakönyvben. Nekünk olyan hallgatókra van szükségünk, akik teljesítmények elérésére képesek, nos, akkor fel kell tudjanak készülni az új tankönyv alapján.
– Miért nem lehetett egyszerre bemutatni mind a két könyvet? – kérdeztük Szilágyi Tibor prorektortól.
– A román és a magyar fordítói csoport párhuzamosan dolgozott, de mi mindig lépéshátrányban voltunk, mert a szöveget egyeztetni kellett a román változattal, tehát meg kellett várnunk, amíg a kollégák elkészülnek, s azután kerülhetett sor a fordítások összevetésére. Másrészt a nyomda sem tudott egyszerre két könyvet nyomtatni, s ahogy a románt befejezték, elkezdődött a magyar változat nyomtatása, ami reményeink szerint február 10-re elkészül. Aki az alapismereteket már elsajátította a meglévő tankönyvekből, annak nem lesz nehéz egy kissé logikusabb tálalásban újratanulni azokat. Bár az angol nyelvnek van egy olyan közvetlensége és tömörsége, amit nehéz románul és magyarul visszaadni, mégis ez egy sokkal jobb könyv, mintha helyben írták volna az egyetemi anyagot, leegyszerűsítve – nyilatkozta Szilágyi professzor.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Új gyalog a diplomáciai sakktáblán – Interjú Zákonyi Botond nagykövettel
Magyarország és Románia kapcsolatainak milyenségéről fontos látni, hogy köztünk jellemzően nem államközi viták szoktak felszínre törni. Az elmúlt évtizedekben a szóváltások szinte minden esetben a romániai magyar közösséggel kapcsolatos ügyekből fakadtak – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet.
– Bár a magyar Külügyminisztérium tavaly júliusban benyújtotta a hivatalba lépéséhez szükséges agrément iránti kérését, a román társtárca csak több hónap elteltével adta meg a beleegyezését, teljes hatáskörben pedig január közepétől láthatja el hivatalát. A diplomácia nyelvéről lefordítva mit jelent ez a várakoztatás? A köznyelvben egyértelműen azt, hogy „betartunk” a másik félnek.
– A diplomáciában sok minden nincs nemzetközi egyezményekkel szabályozva. A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es Bécsi Egyezmény csak a nagykövetek küldésének és fogadásának rendjét rögzíti, a procedúra lefolyásának idejét nem. Először valóban meg kell várni az agrément, utána lehet kiutazni a fogadó államba és mielőbb átadni az úgynevezett megbízólevelet az államfőnek, ezt követően lehet a külképviselet vezetője, a nagykövet működését a fogadó államban megkezdettnek tekinteni.
Az eljárás most is ez volt, az agrément megadásának ideje nem haladta meg a szokásosat, ami általában több hónap körül szokott lenni, esetemben talán néhány héttel csúszott túl a vártnál. Az államfőnek történő megbízólevél-átadás pedig mindenben megfelelt a román elnöki protokollnak. Hozzáteszem azért, a köznyelv hajlamos rátapintani a lényegre.
– Tehát nem lehet véletlen a román külügyminisztérium gesztusa. Kinevezése késleltetése összefüggésben állhat azzal, hogy Budapest és Bukarest teljesen ellentétesen viszonyul a romániai magyar közösség autonómiatörekvéseihez, nyelv- és jelképhasználati igényeihez?
– Az USL-kormány 2012. májusi hatalomra kerülését követően Bukarestben tónusváltás következett be úgy a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan, mint a romániai magyar közösség aktuális ügyeinek megítélését illetően. Budapest részéről 25 éve – a kormányokat tekintve nyilván eltérő hangsúllyal – konszenzus van a tekintetben, hogy Magyarország felelősséggel tartozik a külhoni magyarokért.
Ezt az elvet a két éve elfogadott alaptörvény úgy fogalmazza meg, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Részünkről ez világos álláspont, célunk pedig, hogy álláspontunkat ne csak megismertessük, de el is fogadtassuk román partnereinkkel.
– Titus Corlăţean román külügyminiszter egy évvel ezelőtt kiutasítással fenyegette meg elődjét, aki Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Semmiképpen sem szeretnénk ártani frissen megkezdett nagyköveti mandátumának, mégis tudni szeretnénk, milyen álláspontot képvisel a témában?
– Tekintve, hogy én ugyanannak a kormánynak a képviseletében tartózkodom Romániában, mint hivatali elődöm, természetesen az álláspontom is ugyanaz. Látni kell, hogy az autonómiák különböző formái elfogadott intézmények Európában, a romániai magyar közösség nem kér többet, mint sok más európai őshonos kisebbség.
– Arra még inkább kíváncsiak vagyunk, Kovászna megyei látogatása során mit válaszolt a székely zászló és a magyar feliratok ellen fellépő prefektus kijelentésére, miszerint a kormányhivatal „kitűnő kapcsolatot ápol a térségben élő nemzeti kisebbségekkel, de még ezt is hajlandó bővíteni”. Miközben vélhetően nemzet- és kisebbségpolitikával foglalkozó kutatóként erről Önnek is más a véleménye.
– Köszönöm, hogy nagyköveti tisztem mellett kutatónak is nevez, igaz, a két mesterségben közös, hogy érdemes empátiával közelíteni a munka tárgyához, ez esetben a kisebbségi közösség és a többségi nemzet tagjaihoz egyaránt. Kovászna és Hargita megyében a kormányhivatalokban járva a bemutatkozó látogatásomat nem minősíteném tárgyalásnak, ezek a találkozók inkább benyomások és információk gyűjtésére szolgálnak, persze a saját véleményem megismertetése mellett.
Érintettük természetesen a nemzeti szimbólumokkal kapcsolatos vitás kérdéseket, ahol volt alkalmam kifejteni, hogy a mostaninál megengedőbb hozzáállás és törvényi szabályozás nagyban elősegíthetné a Romániában élő magyarok biztonság- és otthonosságérzetét. Tekintve, hogy román állampolgárokról van szó, a román kormányt képviselő prefektusnak valóban érdemes lenne megfontolnia, hogy milyen helyi eszközökkel is lehetne hozzájárulni az állampolgárok identitásával kapcsolatos kérdések jogbővítő és megnyugtató, hosszú távú rendezéséhez.
– Bár az elmúlt 24 év során a kisebbségi tematikában a két ország viszonya sohasem volt teljesen zökkenőmentes, a kapcsolatok egy-két éve különösen feszültté váltak. Bukaresti kiküldetése már csak ezért sem ígérkezik sétagaloppnak. Miként kíván hozzájárulni a román–magyar kapcsolatok rendeződéséhez?
– A kapcsolatok az elmúlt 24 évben rendkívül széles spektrumon mozogtak, voltak hűvösebbek, de a mainál konstruktívabbak is. A kapcsolatok milyenségét tekintve fontos látni, hogy köztünk jellemzően nem államközi viták szoktak felszínre törni. Az elmúlt évtizedekben a szóváltások szinte minden esetben a romániai magyar közösséggel kapcsolatos ügyekből fakadtak.
Ha megnézzük közelebbről az elmúlt évek kérdéseit, legyen az a MOGYE-ügy, a székely zászló kérdése, nyelvhasználat vagy régiósítás, ezek mind Románia és annak magyar nemzetiségű állampolgárainak vitái. Ugyanakkor természetes, hogy ezekben a kérdésekben Budapest is állást foglal, amire egyébként az alapszerződés és a stratégiai partnerségi nyilatkozat is feljogosít bennünket.
Ami az én lehetőségeimet illeti, egy korábbi hivatali elődöm a nagyköveti poszton fogalmazott úgy találóan, amikor mandátuma elején hasonló kérdésre válaszolt, hogy egy nagykövetváltással új gyalog lép a magyar-román kapcsolatok sakktáblájára. Másfelől diplomáciai bemutatkozó látogatásaim során szinte mindegyik partnerem azt hangsúlyozta, hogy a magyar külképviselet vezetőjeként rám Bukarestben kiemelt szerep vár. Ebből is látszik, egy romániai magyar nagykövet munkája és szerepfelfogása nagyban különbözhet egy kevésbé összetett kapcsolatrendszert gondozó nagykövetétől.
Az általam fontosnak tartott feladatokról egy úgynevezett nagyköveti koncepciót állítottam össze, amit az otthoni parlamenti bizottsági meghallgatáson ismertettem is. Anélkül, hogy itt most kitérnék a különböző prioritásokra és részterületekre, a legfontosabbat hangsúlyoznám. Magyarország bukaresti nagykövetsége a kétoldalú viszonyt meghatározó tényezők változó kombinációi közepette végzi tevékenységét, és igyekszik hozzájárulni a két állam és a két nemzet közeledése előtt álló akadályok lebontásához. Nekem az a meggyőződésem, hogy ezt a közeledést a határ mindkét oldalán élő magyarok és a románok jelentős része is óhajtja, én és kollégáim ennek érdekében dolgozunk.
– Sokan abban látják az ellentétek elmélyülését, hogy Romániában balliberális, az anyaországban jobboldali kormány van hatalmon. Hogyan lehetne áthidalni a szomszédságpolitikára is kiható ideológiai nézetkülönbségeket?
– Azt hiszem, a kormányok közötti nézetkülönbségek nem annyira ideológiai jellegűek, vagy legalábbis nem a hagyományos módon azok. Ha – nagyon leegyszerűsítve – abból indulunk ki, hogy a jobboldali kormányok erősen nemzeti elkötelezettségűek, míg a baloldalnak ez a kérdéskör kevésbé fontos, akkor nehezen érthető, hogy miért most válnak problematikussá az erdélyi magyarok anyanyelv- és szimbólumhasználatával kapcsolatos elvárásai, amikor néhány éve nem ezek az ügyek voltak jellemzőek.
Ezzel együtt vannak jó példák, amiket lehet követni. Szlovákiával sikeres kormányzati csúcstalálkozót tartott tavaly tavasszal a magyar kormány, ahol elsősorban gazdasági jellegű ügyek kerültek terítékre. Célunk, hogy egy hasonló eseményt a magyar-román relációban is megszervezzünk. Most, még a magyar parlamenti választás előtt, februárban sor kerül a kormányközi gazdasági vegyesbizottság ülésére, remélem, ennek tapasztalatai biztatóak lesznek egy jövőbeni kormányzati csúcstalálkozó megtartását illetően.
– Előzmények nélküli helyzetet teremt a kétoldalú viszonyban, hogy az áprilisi magyarországi választásokon a honosított erdélyi magyarok is szavazhatnak. Megfelelő tájékoztatással meggyőzhető Bukarest arról, hogy mindez természetes folyamat Európában?
– Az idei magyar parlamenti választáson először vehetnek részt a külhoni magyar állampolgárok. Számukra ez olyan lehetőség, amelyet sok európai ország már hosszabb ideje biztosít a külhonban élő állampolgárainak, közöttük Románia is. Nyilvánvalóan nagy jelentőségű esemény ez, amelynek lebonyolítása során maximálisan kell törekednünk az átláthatóságra, minden demokratikus norma figyelembe vételére és betartására.
Engedje meg, hogy megelőzzem egy kérdését. Vélhetően sokan fognak szavazni az erdélyi magyar állampolgárok közül, de hogy körülbelül mennyien lesznek, azt a regisztráció lezárulása után lehet megbecsülni. Remélem, hogy sokan, mert ez egy lehetőség a demokráciában való aktív részvételre, ahol mindenkinek számít a szavazata. Ugyanennyire fontos, hogy az év során a magyar választók vegyenek részt az Európai Parlamenti és a romániai elnökválasztáson is. Ez nem csak egy szimbolikusan fontos dolog. Az, hogy a választók befolyásolhatják a budapesti, a bukaresti és a brüsszeli döntéshozatal folyamatát, egy olyan lehetőség, amivel érdemes élni.
– Történészként lát-e esélyt arra, hogy közös nevezőre jusson az egymástól sok esetben homlokegyenest eltérő román és magyar történelemszemlélet? Sokszor ugyanis ennek tudhatók be a két nép vélt vagy valós sérelmei.
– Egyetemista koromban az ELTE BTK Román Nyelv és Filológiai Tanszékének óráit látogatva tanultam a legtöbbet a történész szakmáról, pontosabban annak különböző nemzeti látószögeiről. Ott előadóként sokan megfordultak a jelenkori Románia tudományos értelemben vett vezető történészei közül, akik nyilvánvalóan a párbeszéd lehetőségét keresték és találták meg Budapesten, vagyis a közös múlt feltárásának vannak személyes, és az akadémiák történész vegyes bizottságában intézményes alapjai.
Azt talán nem kell bizonygatni a román tudomány számára, hogy magyar részről hosszú ideje megvan a készség a párbeszédre, érthető okokból a magyar történészek, nyelvészek, irodalomtörténészek a 20. században nagy számban és elhivatottan kezdtek foglalkozni a magyarral szomszédos nemzetek múltjával és kultúrájával. Az elmúlt évtizedekben Kolozsváron és Bukarestben megjelent, önálló könyvtárnyi társadalomtudományi irodalom a legjobb példája a magyar részről felhalmozott és szintetizált ismeretanyagnak. Nyilván nagyon jó lenne ezek egy részét legalább lefordítani románra.
Amire szerintem a legnagyobb szükség van, és amit a fiatal kutatók a korábbi nemzedékeknél összehasonlíthatatlanul könnyebben tehetnek meg, az a minél több közös kutatás, közös publikációk, a történész és egyéb társadalomtudományi műhelyek együttműködése Romániában, de a tágabb magyar-román viszonylatban is. Bizonyára számtalan résztanulmány és monográfia fog még elkészülni, mire az eltérő szemléletek valamennyire hasonulni kezdenek, de ha sikerül egy közösen elfogadott tudományos nyelvezetet használni egy-egy kérdéskör leírása kapcsán, már az is jelentős előrelépés lehet a korábbi időszakokban beállt kommunikációképtelenséghez képest.
Amire szerintem nincs szükség, az a korábban a politikum részéről felmerült terv egy közös nevezőre hozott történelemkönyv megíratásáról, ami szolgálhatná esetleg a politika érdekeit, de semmi esetre sem a tudományét. Távol vagyunk még attól, hogy közös összefoglaló munkák szülessenek.
– Hadd tisztázzuk egyszer s mindenkorra ennek a beszélgetésnek az alkalmával: van vagy nincs a magyar kormánynak programja erdélyi földvásárlásról?
– Nincs ilyen programja a magyar kormánynak.
Krónika (Kolozsvár),

Ha nem vagyunk ott Brüsszelben, nélkülünk döntenek!
Közel hét éve képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben és májusban újabb megmérettetésre készül. Mint mondja, fontos ott lennünk, ahol az európai döntéseket hozzák, hiszen olykor egy-két szavazaton múlik akár a mezőgazdasági támogatás is. Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője nem csupán kisebbségvédelmi munkájáról ismert, sokan ugyanis Erdély kulturális nagyköveteként is emlegetik. Vele beszélgettünk Európai Uniós témákról, a brüsszeli jelenlét fontosságáról.
- Az RMDSZ színeiben közel hét éve képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben. Megbizatásának melyek a legfontosabb eredményei?
- Az elmúlt idő alatt azt tartottam fontosnak, hogy ebben a nemzetközi környezetben, ahol Európa és a világ problémáival is foglalkoznunk kell, a kisebbségek ügye is napirenden legyen. Sokszor alakul úgy, hogy az európaiak számára el kell magyaráznunk sajátos helyzetünket. Sokan nem tudják, hogy a Kárpát-medence keleti részében, Romániában több magyar él, mint néhány tagállam teljes lakossága. Az sem magától értetődő mindenkinek, hogy mi továbbra is magyarként kívánunk élni ebben az országban. Mi komolyan gondoljuk, hogy ezeréves szülőföldünkön jogokat szeretnénk kivívni magunknak. Államalkotó tényezőként, ugyanakkor közösségként, a magyar nemzet részeként és nem utolsó sorban európai polgárként szeretnénk Romániában élni, gyarapodni és erősödni. Sosem mulasztottam el ezeket a kérdéseket az Európai Parlamentben is napirendre tűzni, felemeltük a hangunkat a Mikó-ügy, a MOGYE-ügy, vagy éppen a regionalizációs felosztás kapcsán is, de arról is gondoskodtunk, hogy például a Székelyek Nagy Menetelésének üzenete Brüsszelbe is eljusson.
- A szakmai munka nem mindig látványos, néha bonyolult is az egyszerű ember számára. Azt azonban annál inkább érzékeltük, hogy munkája során az erdélyi magyarság kulturális és hagyományos jellegével is igyekszik megismertetni az európai közönséget. Miért tartja fontosnak, hogy Brüsszelben és Strasbourgban az értékeinket is bemutassuk?
- Európa fővárosában nem elég csupán elmondani azt, hogy Romániában él egy közel másfélmilliós magyar közösség, hanem ezt meg is kell mutatni nekik. Megfoghatóvá kell tenni, át kell adni azokat az értékeket, amelyek a sajátjaink és amelyekkel természetesen az öreg kontinenst is gazdagítjuk. Kivittük Brüsszelbe a borvizeinket, a székely pityókát, a bélteki borokat, a táncainkat, de számos alkalommal tartottunk olyan szakmai beszélgetéseket, ahol közösségünk múltjáról, jelenlegi helyzetéről hosszasan értekeztünk. Azt gondolom, hogy Európa sokkal inkább megért bennünket, ha nem egy panaszkodó, állandó segítségre szoruló közösség képét mutatjuk magunkról, hanem egy olyan közösségét, amelyet érdemes és hasznos támogatni.
- Idehaza azt látjuk, hogy Brüsszel nem foglalkozik a kisebbségek helyzetével helyette inkább a tyúkketrec méretével, vagy az uborkagörbülettel van elfoglalva. Mit tud mondani azoknak az embereknek, akik elvesztették a bizalmukat az Európai Unióval szemben?
- Azt tudom mondani, hogy ne tegyék. Valóban azt látjuk, hogy az Európai Unió lezárja azzal a kisebbségi témát, hogy ez tagállami hatáskör, megfogalmaz néhány ajánlást, amelyek mentén Románia eldöntheti, hogyan kezeli az erdélyi magyarság helyzetét. Ez a jelenlegi képlet. Európa azonban már azt is érzi, hogy jobban bele kell szóljon az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének kezelésébe. Idő kérdése, hogy ez mikor történik meg. Korábban a mezőgazdasági, most pedig a migrációs kérdések is tagállami hatáskörből egyre inkább uniós szintérre kerülnek, ez a folyamat a kisebbségvédelem területén is elkerülhetetlen lesz. Nekünk erdélyi magyaroknak nem mindegy, hogy ott vagyunk-e az Európai Parlamentben, amikor ezek a folyamatok lezajlanak. Az uborkagörbület kapcsán pedig azt gondolom, hogy ebben a médiának van az egyik legnagyobb felelőssége, hiszen ezt mutatja meg az embereknek, nem a szakmai munkát, mert az unalmasabb, bonyolultabb. Nem igaz, hogy az EU fontosabbnak tartja ezeket a kérdéseket, de valóban foglalkoznia kell ezekkel is. Miközben két milliárd ember éhezik a világban, az élelmiszeripar egy nyereséges iparág, ezért az Európai Uniónak ennek szabályozásával is foglalkoznia kell, azért, hogy akármit ne tudjanak megetetni velünk. Hét éve vagyunk az Európai Unió tagjai, ez idő alatt Erdély arculata is pozitívan változott. Mindenkinek érdemes szétnéznie a saját közösségében, mert számos olyan infrastrukturális fejlesztés van, amelyek az Európai Unió támogatáspolitikájának köszönhetően valósultak meg.
- Május 25-én európai parlamenti választások lesznek. Ön is jelezte már, hogy újabb mandátumot vállalna.
- Valóban folytatni kívánom mindazt amit eddig csináltam. A megszerzett tapasztalataimra alapozva azért fogok dolgozni, hogy az erdélyi magyarság ügye továbbra is napirenden legyen az Európai Parlamentben. Ha nem vagyunk ott, nélkülünk döntenek. Ez ennyire egyszerű. Az erdélyi magyarság nem engedheti meg magának, hogy ne legyen európai képviselete, mert akkor román kollégáink elmondhatnák Brüsszelben, hogy Erdélyben meg van oldva a kisebbségi kérdés. Néha egy-két szavazaton múlik például a mezőgazdasági támogatás is, számunkra nagyon fontos a hegyvidéki gazdálkodás támogatása. Ebben a témában én magam is több alkalommal szerveztem szakmai fórumot, hogy lássák Brüsszelben: nekünk milyen anyagi forrásokra van szükségünk.
szatmár.ro,

Az RMDSZ feltételei: a jelképek szabad használata és az orvosi magyar tagozata
A miniszteri és egyéb tisztségek mellett a jelképek szabad használatát és a magyar nyelvű orvosi egyetemet is kérni fogja az RMDSZ, ha vezetői úgy döntenek, hogy belépnek a kormányba – közölte tegnap a hotnews.ro hírportál. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy belépnek a kormányba: már tárgyaltak erről az önkormányzati vezetőkkel, de dönteni szombaton fognak.
A fővárosi sajtó szerint a magyarok a művelődési és a környezetvédelmi tárcát kérik az alakuló kormányban. Bizalmas értesülésekre hivatkozva közlik, hogy a székelyföldi megyék részéről nagy nyomás tapasztalható a több tucat székelyzászló-per leállítására, és – véletlenül vagy sem – a fejlesztési minisztérium éppen azon a napon bocsátotta közvitára az önkormányzati jelképekre vonatkozó törvénytervezetet, amikor az NLP Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert jelölte kormányfő-helyettesnek.
Ekkor kezdődött az SZLSZ szakadásához vezető válság – emlékeztetnek. További érdekes véletlen, hogy február 25-én a képviselőházban az SZDP-s honatyák szavazataival fogadták el a magyar nyelvű állami egyetemi szakok létrehozását megkönnyítő RMDSZ-es törvénymódosítást. Emiatt bukott meg 2012 tavaszán az Ungureanu-kormány, ugyanennek az SZDP-nek a szavazataival.
Még furcsább, hogy ezzel az SZLSZ-kormány egy tavaly decemberi rendeletét hatálytalanították. A frissen uralomra került Victor Ponta kormányfő volt az, aki az Ungureanu-kormánynak a magyar orvosképzést segítő rendeletét hatálytalanította, ezért nem is sikerült önálló magyar tagozatot létrehozni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

A székely zászló ügye is bekerült Washington emberi jogi jelentésébe
A székelyföldi közösségi szimbólumok használatának korlátozása, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye és a csángóföldi oktatás kérdése is bekerült az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló éves országjelentésébe.
A jelentést csütörtökön hozták nyilvánosságra, John Kerry külügyminiszter részvételével. A dokumentum a kormányzati szintű romániai korrupciót az ország egyik legnagyobb problémájának nevezi. Emlékeztet arra, hogy a politikai osztály egy része több alkalommal is az igazságszolgáltatás függetlenségére tört.
A jelentés részletesen foglalkozik a romák helyzetével, és kitér a magyarokat érintő etnikai diszkriminációra is. Megemlíti, hogy Háromszéken a prefektúra pereket indított több önkormányzat ellen a székely zászló használata miatt. Idézi az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálatának adatait a nyelvi jogok korlátozásáról Romániában.
A dokumentum külön kitér arra, hogy az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult a MOGYE magyar diákjainak hátrányos megkülönböztetése miatt. Tájékoztat a moldovai csángók magyar oktatási programjáról, illetve arról, hogy a helyhatóságok több moldovai településen akadályozzák a program zavartalan lebonyolítását.
Cs. P. T.
maszol.ro,

Kelemen Hunor: az RMDSZ kormányon tudja hatékonyan képviselni a romániai magyarok érdekeit
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a politikai stabilitás és kiegyensúlyozottság, valamint a romániai magyar emberek érdekeinek hatékony érvényesítése jegyében eldöntötte, eleget tesz a Szociál – Demokrata Párt felkérésének, és belép a kormányba” – nyilatkozta ma délután Kelemen Hunor szövetségi elnök. Az RMDSZ döntését a Szövetségi Állandó Tanács ülése hozta meg, amelyen a szövetségi elnök részletesen ismertette a tárgyalások folyamatát és tartalmát.
A Szövetség a tárgyalások után úgy lép kormányra, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök miniszterelnök-helyettesi és kulturális miniszteri tisztséget tölt be, Korodi Attila pedig a környezetvédelmi tárcát vezeti, valamint számos minisztériumban államtitkári rangban lesz jelen az RMDSZ képviselője.
A kormányra lépést rögzítő protokollum számos, a romániai magyar érdekérvényesítés szempontjából fontos elemet rögzít: a nemzeti szimbólumok szabad használatának jogát, a kisebbségi törvény elfogadását, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tanszékei helyzetének megoldását a román és a magyar oktatók által 2012-ben elfogadott megegyezés alapján, az Európai Kisebbségi Nyelvek Chartája alkalmazását célzó törvények elfogadását, vagy az egyházaktól elkobzott vagyon visszaszolgáltatási folyamatának felgyorsítását.
A protokollum rögzíti ugyanakkor a decentralizáció folytatását, vagyis az önkormányzatok hatáskörének bővítését, arányos és kiszámítható választási törvény elfogadását, valamint az Észak-erdélyi autópálya építésének folytatását.
A protokollum aláírásakor, amelyre az RMDSZ képviselőházi frakciójának gyűléstermében került sor ma délután, Kelemen Hunor kijelentette: „a közösségi jogok, az anyanyelv használata, az oktatás, vagy a kultúra nem jobb- vagy baloldali, hanem érdekérvényesítési kérdés. Számunkra ez nem egy ideológiai döntés, egyértelmű, hogy mi a kormányban az Európai Néppárt értékeit képviseljük, a jogállamiságot, a demokratikus elveket. Az RMDSZ számára az a legfontosabb, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel az romániai magyar emberek ügyeit leghatékonyabban tudja képviselni.”
Közlemény
Erdély.ma,

Kelemenék rábólintottak a kormányzásra, Pontáék nem állnak el a zászlóperektől
Victor Ponta miniszterelnök és helyettese február 28-án, pénteken egybehangzóan úgy nyilatkozott: az RMDSZ nem szabta kormányra lépése feltételéül a székely zászló kitűzésének engedélyezését.
A szociáldemokrata kormányfő római látogatása során újságírói kérdésre elmondta azt is: a szövetség azt sem kezdeményezte, hogy Bukarest álljon el attól a több mint félszáz pertől, amelyet a székelyföldi megyék prefektusai indítottak a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok ellen a székely zászló kitűzése miatt.
„Nem lehet lemondani ezekről a bírósági keresetekről. Azt azonban rendjén valónak találom, hogy a helyi közigazgatási egységek épületein Románia és az Európai Unió zászlaján kívül helyet kapjanak a helyi közösségek szimbólumai is, legyen szó Gorj, Teleorman vagy Hargita megyéről" – jelentette ki Victor Ponta, hozzátéve: amíg tiszteletben tartják Románia és az EU jogszabályait, nem fordulhat elő, hogy a hatóságok „boszorkányüldözést" folytassanak a helyi önkormányzatok vagy a nemzeti kisebbségek ellen.
Hasonlóképpen foglalt állást a nap folyamán Liviu Dragnea szociáldemokrata miniszterelnök-helyettes is, leszögezve: szóba sem jöhet, hogy a kormány területi képviselői visszavonják bírósági keresetüket. Miközben Ponta decemberben leszögezte: a székely zászlók használatát legfeljebb Magyarország kormánya engedélyezheti, Dragnea ezúttal mégsem zárta ki egy olyan jogszabály megalkotását, amely lehetővé tenné a települési önkormányzatok számára saját jelképek elfogadását és használatát.
A témában egyébként Borbély László pénteken az MTI-nek úgy nyilatkozott: a szociáldemokratákkal folytatott eddigi tárgyalások során „felmerült" a helyi és megyei jelképek, illetve a nemzeti szimbólumok használatának szabályozása. A székelyföldi polgármesterek ellen indított zászlóperekről szólva a szövetség politikai alelnöke úgy vélekedett, az RMDSZ kormányzati jelenléte „talán segít megértetni" a prefektusokkal: nem az a fő feladatuk, hogy hetente újabb pert indítsanak a magyar jelképek ellen.
Borbély hozzátette: „ha nem is kerül bele az egyezménybe", egyeztetnek Pontáékkal arról is, hogyan alakul meg a magyar tagozat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). A felsőoktatási intézmény magyar tagozatának létrehozása nem ígérkezik könnyűnek, hiszen ezt éppen Pontáék hiúsították meg, amikor két évvel ezelőtt megbuktatták az RMDSZ alkotta jobbközép Ungureanu-kormányt. A szociáldemokraták viszont kiköszörülhetik a csorbát, ha a szenátusban megszavazzák magyar szövetségesük törvénymódosító javaslatát, miszerint kormányhatározattal is létrehozhatók egyetemi karok.
Különben úgy fest: bár alapszabálya szerint az RMDSZ kormányzati szerepéről a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hivatott dönteni, az alakulat csúcsvezetősége már pénteken letette a garast a román baloldallal történő együttműködés mellett. Ennek megfelelően a szövetség miniparlamentjeként működő SZKT-ra szombati marosvásárhelyi ülésén mindössze az a feladat hárul, hogy tudomásul vegye: Kelemen Hunor elnök hétfőn aláírja a koalíciós megállapodást a Victor Ponta vezette Szociáldemokrata Párttal (PSD).
Erre enged következtetni az is, hogy a miniszterelnök már most bejelentette, hétfőn 15 órakor a nem magyar nemzeti kisebbségek frakciójával, 15.30 órakor pedig az RMDSZ-szel készül szentesíteni az együttműködési egyezményt.
Noha a dokumentumot vasárnap véglegesítik, immár eldőlni látszik, hogy az RMDSZ egy miniszterelnök-helyettesi posztot és két minisztérium – a kulturális és környezetvédelmi tárca – irányítását kapja meg a Ponta-kabinetben, amelynek a magyar honatyák szavazataival hatvanszázalékos támogatottsága lesz a bukaresti törvényhozásban.
Krónika (Kolozsvár),

Belépett a román kormányba az RMDSZ
Belép a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a román kormányba, amelyben egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget, valamint a környezetvédelmi és a kulturális miniszteri posztot fogja betölteni – jelentette be hétfőn Kelemen Hunor (képünkön), az RMDSZ elnöke.
A miniszterelnök-helyettesi és a kulturális miniszteri poszt várományosa Kelemen Hunor, a környezetvédelmi szaktárca élére Korodi Attilát javasolta a magyar szervezet. Mindkét politikus vezette már a szóban forgó tárcákat az előző román kormányokban.
Hétfőn ülésezett az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa, amelynek döntenie kellett arról, hogy a magyar szervezet belép-e vagy sem a román kormányba azt követően, hogy a román liberálisok ellenzékbe vonultak.
A tanácskozást követően Kelemen Hunor az MTI-nek elmondta: Romániának kormányzati stabilitásra van szüksége, és ehhez hozzá tud járulni most az RMDSZ. Rámutatott: két megállapodást írnak alá, egy rövidet a kormányra lépésről Victor Ponta miniszterelnökkel és egy másik terjedelmesebb dokumentumot a Szociáldemokrata Párttal (PSD), a Konzervatív Párttal (PC) és a Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR), amelyekkel együtt fog kormányozni az RMDSZ. Ez utóbbi, négypárti megállapodást a pártelnökök látják el kézjegyükkel.
Kelemen Hunor rámutatott: „technikai-alkotmányjogi megfontolásokból” nem lesz új kormányprogram, hanem folytatják a parlament által már 2012-ben megszavazott kormányzati programot. Az RMDSZ elnöke kifejtette, hogy ez a program is vaskos kisebbségi fejezetet tartalmaz, és mind gazdasági, mind szociális téren tartalmazza azokat a lehetőségeket, amelyek „hozzásegítenek a jó kormányzáshoz”.
Közölte: a 2012-es kormányprogram kisebbségi fejezetét is az RMDSZ írta, hiszen akkor az azóta már felbomlott Szociálliberális Szövetség (USL) őket kérte fel ennek a fejezetnek a megírására. Hozzátette: a Mihai Razvan Ungureanu vezette, és 2012 áprilisában megbuktatott kormány – amelynek része volt az RMDSZ is – programjának kisebbségi fejezete szinte szó szerint ugyanazt tartalmazza, mint a jelenlegi kormányprogram. „Minden megvan benne, ami elfogadható, és ami szükséges, és lehetővé teszi hogy előrelépjünk, új utakat keressünk” – mondta az RMDSZ elnöke az USL kormányprogramjáról.
Az MTI kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a politikai megállapodás tartalmazza mind a székely zászló, mind a Marosvásárhelyei Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata körüli viták rendezését, amelyekre a kormányzás során fognak megoldást találni.
Kelemen Hunor azt is bejelentette, hogy 14 államtitkári és államtitkári rangú tisztséget kap a szövetség az új kormányban. A kormány által kinevezett prefektusok tekintetében még folytatódnak a tárgyalások – mondta az RMDSZ elnöke –, de az már eldőlt, hogy Maros megyében az RMDSZ fogja adni a prefektust.
Aláírták a kormányzásról szóló egyezményt az új koalíció tagjai Aláírták hétfőn az új kormánykoalíció pártjai – köztük az RMDSZ – a közös kormányzást lehetővé tevő politikai megállapodást Bukarestben. A parlament épületében először Victor Ponta román miniszterelnök és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke látta el kézjegyével azt a megállapodást, amely az RMDSZ-nek a kormányba lépéséről szól. Ezután csatlakozott hozzájuk Daniel Constantin, a Konzervatív Párt (PC) elnöke és Gabriel Oprea, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) elnöke. A négy pártelnök aláírta azt a politikai megállapodást, amely a 2014-2016-os közös kormányzásuk alapját képezi. Az új, négypárti kormánykoalíciót a nemzeti kisebbségek frakciója is támogatja a parlamentben.
MTI
Székelyhon.ro,

Etnikai szeparatizmussal vádolják Victor Pontát a MOGYE kapcsán
Etnikai szeparatizmussal vádolja Victor Ponta miniszterelnököt a Demokrata-liberális Párt és a Népi Mozgalom Párt Maros megyei szervezete.
Mindkét alakulat vezetősége úgy véli: a politikumnak nem lenne szabad beleavatkoznia a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyeibe, amely szerintük kizárólag a tanintézmény vezetőségének hatáskörébe tartozik. A Népi Mozgalom Párt Maros megyei szervezetének elnöke, Petru Basa azt mondta: ő személyesen nem ellenzi a magyar kar létrejöttét viszont elvárja Victor Pontától, hogy személyesen magyarázza el a marosvásárhelyieknek a magyar karok létrehozásának szükségességét.
Dorin Florea, a Demokrata-liberális párt Maros megyei szervezetének elnöke, Marosvásárhely polgármestere mai sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: az oktatás minősége sínylené meg a karok szétválasztását. Szerinte ez maga után vonná a diákok Kolozsvárra való átvándorlását és ez pedig a marosvásárhelyi elitképzés megszűnéséhez vezetne.
A hónap folyamán tárgyal a magyar főtanszékek létrehozásáról a MOGYE szenátusa – tudta meg az Erdély fm.
Szilágyi Tibor, az egyetem rektorhelyettese azt mondta a rádiónak, hogy az RMDSZ kormányra lépésétől függetlenül, most vált aktuálissá ez a tárgyalás. Úgy nyilatkozott, a megbeszélés eredményét nem tudja megjósolni, de reméli, pozitív hatása lesz erre annak, hogy a magyar főtanszékek létrehozását támogatja a kormánykoalíció.
marosvasarhelyiradio.ro / Erdély.fm
Erdély.ma,

Székelyföld továbbra sem létezik?
Jó nagy a harmadik Ponta-kormány, közel harminc teljes rangú vagy tárca nélküli miniszteréből kettő jutott az RMDSZ-nek is, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettesként és a művelődési tárca vezetőjeként, Korodi Attila pedig környezetvédelmi miniszterként foglal majd helyet a hatalom asztalánál.
Hogy jó vagy rossz nekünk ez a kormányzás, az már hét végén az SZKT szintjén eldöntetett: az önkormányzati képviselők tudni vélték, hogy a magyar közösség közel kilencven százaléka támogatja a kormányba lépést, tehát nemcsak ajánlatos, de létfontosságú elfogadniuk Victor Ponta felkérését. A kormányfő meg nyilvánosan elismerte, hogy a roppant bonyolulttá vált külpolitikai helyzetben, amikor az ország keleti határánál etnikai felhangokkal is megtűzdelt háborús hangulat terjed, jobb, ha így tartják féken a hatalmon kívülre szorult RMDSZ radikalizálódását. Különben a megelőző napokban mind a miniszterelnök, mind helyettese, Liviu Dragnea meglehetősen mogorván tagadta, hogy egyetem- vagy székelyzászló-ügyben például engedményeket kívánnának tenni az RMDSZ-nek, de ezt, úgy látszik, meg sem hallották a hatalom szekerére felkapaszkodni vágyók. Mint kiderült, Kelemenék optimizmusának forrása, hogy a 2012. december 21-én elfogadott kormányprogram kisebbségi fejezetét a Szociál-Liberális Szövetség felkérésre maguk készítették, s most állítják: abban alapjaiban minden benne foglaltatik, ami a magyarság további boldogulásához szükséges.
Bár a román közbeszéd irányítói állítják, az RDMSZ az égadta világon mindent elért az elmúlt két évtized alatt, a valóság, hogy magyarkérdésben mindig fukar marokkal mértek, s amit eredményként élünk meg, azt az uniós csatlakozás okán mindenképpen kénytelenek voltak biztosítani. Különben kis lekenyerezésekkel, jog-morzsákkal tartották magukhoz láncolva a szövetséget, s most Kelemen Hunorék elismerik-forma, hogy a meglévő, de törékeny, a szórványban alig gyakorolható nyelvi jogokon és az oktatásügyben elért halovány eredményeken kívül a magyarság majd minden lényeges követelését a harmadiknak nevezett Ponta-kormánynak kellene biztosítania. Kivéve, persze, az autonómiát, mert arról hallgatnak, mint Béla a fűben... És a kormányzás hátralévő éveiben fognak megoldást találni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának létrehozására vagy a székely zászlók körüli pitiáner elutasítások orvoslására. Székelyföld, természetesen, addig sem létezik. A hatalmasnak tűnő apparátusban, hisz az égadta világon senki nem árulta el, hány államtitkára van a kormánynak, 14-et sikerült megszereznie az RMDSZ-nek, így feltörekvő fiataljai újra kenyérbe esnek. A két miniszter és ez a tucatnyinál kettővel több államtitkár elmondhatja majd unokáinak, milyen jó volt nekik 2014-ben magyarnak lenni Romániában. Hiszen csak kormányátalakítás történt, nem struktúraváltás, jelentik ki büszkén. Aki ebből sem ért, boldogan lelkesedjék tovább.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Új, négypárti koalíció alakult a kisebbségek támogatásával
Kelemen Hunor és Korodi Attila is tagja lesz a III. Ponta-kabinetnek
A kormányba lépett az RMDSZ, amelynek Szövetségi Állandó Tanácsa tegnap Bukarestben úgy döntött, a szövetség vállalja a közös kormányzást, miután olyan feltételeket sikerült kialkudni, amelyek az RMDSZ szerint megfelelőek.
Az RMDSZ elnöke egy kormányba lépési megállapodást írt alá Victor Ponta miniszterelnökkel, emellett egy négypárti politikai egyezség is született, amely kitér egyebek mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának, valamint a székely zászló használatának kérdésére is. A dokumentum az észak-erdélyi autópálya folytatását is tartalmazza, különös hangsúlyt fektetve az Aranyosgyéres és Marosvásárhely közötti szakasz megépítésére. Az új kormányban miniszterelnök-helyettesi és kulturális miniszteri posztot fog betölteni Kelemen Hunor, Korodi Attila a környezetvédelmi tárcát irányítja. A parlament várhatóan ma szavaz az új kabinet hivatalba iktatásáról.
Szabadság (Kolozsvár),

Gyorshírek
Szerepel a protokollumban a nemzeti szimbólumok szabad használatának joga
A kormányra lépést rögzítő protokollum számos, a romániai magyar érdekérvényesítés szempontjából fontos elemet rögzít: a nemzeti szimbólumok szabad használatának jogát, a kisebbségi törvény elfogadását, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tanszékei helyzetének megoldását a román és a magyar oktatók által 2012-ben elfogadott megegyezés alapján, az Európai Kisebbségi Nyelvek Chartája alkalmazását célzó törvények elfogadását, vagy az egyházaktól elkobzott vagyon visszaszolgáltatási folyamatának felgyorsítását.
A protokollum rögzíti ugyanakkor a decentralizáció folytatását, vagyis az önkormányzatok hatáskörének bővítését, arányos és kiszámítható választási törvény elfogadását, valamint az Észak-erdélyi autópálya építésének folytatását – olvasható az RMDSZ-tájékoztatóban.
Szabadság (Kolozsvár),

A koalíciós tárgyalások során fölmerült viták ellenére az RMDSZ részvételével alakul meg az új bukaresti kormány, miután a szövetség hétfő délután elfogadta a Szociáldemokrata Párt (PSD) koalíciós feltételeit.
Az RMDSZ egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget kap a koalícióban, emellett a szövetségé a művelődési és a környezetvédelmi tárca. Előbbit miniszterelnök-helyettesi minőségben Kelemen Hunor elnök, utóbbit Korodi Attila irányítja majd.
Mint ismert, mindkét tárca volt már RMDSZ-es irányítás alatt, és mindkét miniszter vezette már a szóban forgó minisztériumot. A koalíciós egyeztetések során nézeteltérések merültek fel a PSD és az RMDSZ között, mivel a szövetség nagy tétben próbált játszani, és a felajánlott kormányfő-helyettesi, művelődési és távközlési tárca mellett az egészségügyi minisztériumot is szerette volna magának. A PSD azonban ragaszkodott az egészségügyi minisztériumhoz, így a szövetség végül beérte két tárcával.
A kormányban, amelyet az RMDSZ mellett három párt – a Szociáldemokrata Párt (PSD), az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) alkotta Szociáldemokrata Unió (USD) – képez, a miniszterelnök továbbra is Victor Ponta PSD-elnök marad, és mind a négy részt vevő alakulat kap egy-egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget. (A helyzet pikantériája, hogy a Központi Választási Iroda épp hétfőn utasította el az USD megnevezést, mert az túlságosan hasonlít a liberálisok kilépése nyomán felbomlott USL koalíció nevének rövidítéséhez.)
A stabilitást biztosítaná az RMDSZ
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt követően, hogy az RMDSZ vezetése megszavazta a kormányra lépést, elmondta: a PSD ajánlatait kielemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az országnak stabil kormányra van szüksége, közreműködésük pedig ebben rendkívül fontos, tekintve a hazai és külföldi helyzetet.
Közölte, elfogadták, hogy a 2012-es kormányprogramot vigyék tovább, a mostani megállapodás ennek egyik fejezetéhez sem tesz hozzá semmit.
Kifejtette, nagyon jó eredménynek tartja a koalíciós alku eredményét, amely révén a miniszteri tisztségek mellett tizennégy államtitkári posztot is kapnak.
Azt is elmondta, hogy a székely zászlót kitűző polgármesterek elleni perekről nem esett szó a koalíciós alku során, mivel igazságszolgáltatási ügyről van szó.
Úgy vélte, az RMDSZ egyensúlyt hoz a kormányba, és kormányon tudja hatékonyan képviselni a romániai magyarok érdekeit.
Kelemen Hunor délután fél négykor koalíciós megállapodást írt alá Victor Pontával, majd az USD tagpártjainak elnökeivel is aláírtak egy dokumentumot, amelyben a szövetség igényeit rögzítették. Victor Ponta kormányfő a nap folyamán együttműködési megállapodást írt alá a nemzeti kisebbségek frakciójával is.
A kisebbségek nem kapnak kormánytisztséget, Varujan Pambuccian frakcióvezető ugyanakkor jelezte: az RMDSZ-szel együtt jelenlegi formájában támogatják a parlamentben évek óta megrekedt kisebbségi törvény elfogadását. Ponta korábban a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) vezetőivel is tárgyalt, ennek nyomán az ellenzéki párt támogatásáról biztosította a kormányt.
A kormányfő hétfő délután ismertette a kormány tervezett névsorát, a parlament várhatóan kedd délután szavaz bizalmat a harmadik Ponta-kabinetnek.
Băsescu: Ponta mondjon le!
A kormány beiktatását ugyanakkor hátráltathatja Traian Băsescu államfő ellenkezése, aki közölte: álláspontja szerint Victor Ponta mandátuma az előző koalíció, a Szociáldemokrata Unió (USL) nyomán megszűnt. Az elnök vasárnap késő este a B1 televíziós csatornának nyilatkozva leszögezte: kitart azon álláspontja mellett, hogy Ponta nem állhat egyszerűen bizalmi szavazást kérve a parlament elé az RMDSZ-szel, mivel az eredeti kormányprogram a Szociálliberális Unióé (USL) volt, ami azonban a PNL kilépésével megszűnt, ezért a kormányfőnek vissza kellene adnia mandátumát.
Mint arról beszámoltunk, az elnök vasárnap reggel azt mondta: ebben a helyzetben új kormányról és kormányprogramról van szó, ezért a kormányfőnek ismét kormányalakítási megbízatást kell kérnie tőle. Leszögezte ugyanakkor, hogy soha többé nem kéri fel Pontát a kormányalakításra, mivel velejéig korruptnak tartja. Azt is közölte, hogy ha a parlament megszavazza az új kormányt, alkotmánybíróságon támadja meg a szavazás eredményét.
Az államfő magyarellenes kirohanása
Az államfő emellett magyarellenes kirohanásra ragadtatta magát, miközben bíráló hangnemben szólt a PSD és az RMDSZ esetleges koalíciójáról. Közölte, attól tart, hogy újabb titkos megállapodás született az RMDSZ és Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök között. Hozzátette: a kormányfő szakértőnek tűnik ebben a műfajban, hiszen mint később kiderült, már a 2012-es parlamenti választások előtt is született egy – végül be nem tartott – titkos megállapodás közte és a szövetség között arról, hogy az RMDSZ-t is bevonják a kormányba.
Kitért arra is, hogy a napokban derült ki: a kormányból múlt héten kilépett Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC) között is titkos megállapodás volt arról, hogy amennyiben a PNL-s szenátusi elnököt, Crin Antonescut államfővé választják, a felsőház elnöki tisztségét a konzervatívok kapják meg.
Az államfő elfogadhatatlannak nevezte a szerinte a koalíciós megállapodásba bevezetni kívánt magyar követeléseket az anyanyelv egészségügyi intézményekben való használatáról és „az olyan jelképekről, amelyeknek semmi közük a román államhoz."
„Nem gyűlölheti valaki annyira az államot, hogy ne akarja kitűzni annak jelképeit a közintézményekre, egy városházára. A megvető magatartás minden határt túllép, ami még elfogadható egy civilizált államban. Felkérném azokat, akik nem hajlandóak a román állam jelképeit tisztelni, az RMDSZ-t, hogy menjenek el Franciaországba, tegyenek egy próbát, és nézzék meg, ott hány percen belül tartóztatnák le őket. Vegyék le a zászlót a párizsi városházáról. Tűrhetetlen túlzásokba estek" – hangoztatta az államfő.
Hozzátette: attól tart, hogy a kormánytöbbség biztosítása érdekében Ponta beadja a derekát, és mindenféle titkos egyezmények születnek. Megjegyezte: azt üzeni az RMDSZ-nek, hogy „az ország törvényei a kisebbségekre is vonatkoznak". Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke ugyanakkor úgy nyilatkozott: a PSD-vel aláírandó megállapodás „nem lesz titkos".
Kulturális jogok, kisebbségi törvény és autópálya Az USD és az RMDSZ közötti politikai megállapodás rögzíti, hogy az RMDSZ milyen feltételek teljesülése esetén támogatja a kormányt. A szövetség feltételül szabta, hogy csak közös megegyezéssel módosítható az alkotmány, az ország közigazgatási átszervezését pedig a különböző vidékek hagyományainak, kultúrájának és történelmének figyelembevételével hajtják végre. Külön jogszabályban rögzítik a kisebbségek kulturális jogait, és megyei, illetve helyi szinten arányosan biztosítják a kisebbségek részvételét a közintézmények működtetésében. Az RMDSZ azt is kikötötte, hogy hozzák létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) önálló magyar oktatási vonalát. Emellett az USD vállalja, hogy minden olyan kérdésben egyeztet az RMDSZ-szel, amely a magyar közösség kulturális, nyelvi vagy oktatási identitásához kapcsolódik. Az oktatási törvényt is csak közös beleegyezéssel módosítják, az USD pedig támogatja a kisebbségek szerzett jogainak tiszteletben tartását. A kormány lépéseket tesz a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálása és a kisebbségi törvény elfogadása érdekében, és felgyorsítják az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. Emellett megállapodtak a közigazgatási decentralizációs folyamat folytatásában is. A kormánypártok a megállapodás szerint együttműködnek egy olyan törvény kidolgozásában, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzatok számára a település vagy a megye zászlajának használatát, és az észak-erdélyi autópálya építésének folytatásában is megállapodtak.
Krónika (Kolozsvár),

Az anyanyelven tanulás fontosságát hangsúlyozza az RMPSZ
Az anyanyelvű oktatás fontosságára hívja fel a szülők és pedagógusok figyelmét a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), arra kérve őket, hogy segítsék a jövő tanévre vonatkozó beiskolázási terv megvalósítását.
A szakmai szervezet pontokba szedve ismerteti az anyanyelven való tanulás előnyeit, az iskolai ismeretszerzés mellett a közösséghez való tartozás fontosságát is kiemelve. Rámutat, az anyanyelven való olvasás, írás minden egyéb iskolai tanulás alapját képezi, ráadásul anyanyelven gyorsabban, hatékonyabban tanulunk, akár más nyelveket is. Ugyanakkor az anyanyelvi oktatás által kapcsolódik be az egyén a magyar kultúrába, érti meg szülei, nagyszülei életfelfogását, ezáltal lesz része a magyar közösségnek, teszi hozzá az RMPSZ.
„Mert hisszük, tudjuk, tapasztaljuk, hogy nem kerül hátrányos helyzetbe, nem fog kevésbé érvényesülni az, aki mindvégig magyarul tanult az iskolában. Az egyre bővülő magyar egyetemi hálózat, főiskolai képzés is (Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) sokféle lehetőséget biztosít a továbbtanuláshoz” – hívja fel a figyelmet a szervezet hangsúlyozva, hogy Romániában törvény szavatolja az anyanyelven használatát.
Arra is kitérnek, hogy a magyar nyelven való tanulást a magyar állam is támogatja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt által kiírt „Szülőföldön magyarul” pályázat révén. Mint írják, a szervezet közreműködésével tavaly 157 ezer óvodás, általános és középiskolás tanuló részesült egyszeri oktatási-nevelési és taneszköz támogatásban.
„Oktatási intézményeinket, legyenek azok szórványban vagy tömbvidéken, kisebb vagy nagyobb településen, falun vagy városon, csak úgy tarthatjuk meg, ha megtelnek élettel, azaz lesznek diákjaik, s őket oktató, nevelő tanítóik és tanáraik. Külön felhívjuk a figyelmüket arra, hogy nem csak az elméleti középiskoláinkban, hanem a szakoktatásban is értékes, hasznos tudásra és képességekre tesznek szert a tanulók” – hangsúlyozza a szakmai szervezet, üdvözölve az RMDSZ Minden magyar gyermek számít néven futó beiskolázási kampányát, és arra kérve a szülőket, pedagógusokat, hogy ők is támogassák ezt.
Krónika (Kolozsvár),