Közös listát az EP-választásokra – Tőkéssel az első helyen!
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) koalíciót javasol az RMDSZ-nek és az MPP-nek az EP-választásokra, közös listát, amelyen Tőkés László EP-képviselő állna az első helyen.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke sajtótájékoztatóján kijelentette, Tőkés Lászlónak folytatnia kell tevékenységét az Európai Parlamentben, mivel mind a magyar közösségnek, mind Romániának hasznára van.
„Figyelembe véve, hogy ha az EP-ben nem képviselünk közös álláspontot közös stratégiai célkitűzéseinket illetően, akkor nem fognak megérteni minket, magyar–magyar együttműködést javasolunk, és azt javasoljuk az RMDSZ-nek és az MPP-nek, hogy hozzuk létre a romániai magyar politikai pártok koalícióját. Azt javasoljuk, hogy Tőkés László jelenlegi EP-képviselő legyen a listavezető a magyar koalíció jelöltlistáján, és megpróbáljuk meggyőzni a többi magyar pártot, hogy fogadják el a koalíciót és a Tőkés által vezetett közös listát. Mi Tőkést támogatjuk, aki a magyarok jelképe, és úgy gondoljuk, folytatnia kell tevékenységét az Európai Parlamentben, mivel mind a magyar közösségnek, a magyar nemzetnek, mind Romániának hasznára van” – fejtette ki Toró.
Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye azon információkról, amelyek szerint Tőkés esetleg a Fidesz, a magyar kormánypárt listáin indulna az EP-választásokon, Toró kifejtette: semmiféle hivatalos állásfoglalás nem létezik erre vonatkozóan.
„Kapcsolatban állok a Fidesz vezetőivel, tudom, hogy ez a kérdés, mint lehetőség, felmerült a párt vezetőinek körében, de semmiféle hivatalos állásfoglalás nem létezik erre vonatkozón sem a Fidesz, sem Tőkés részéről” – említette meg az EMNP elnöke.
„Ha a koalíció nem jön létre, Tőkés függetlenként indulhatna, vagy az EMNP listavezetője lenne, ha úgy döntünk, hogy külön listát állítunk. Megoldások lennének. Február végén az EMNP Országos Tanácsában fogunk végső döntést hozni az európai parlamenti választásokat illetően” – szögezte le Toró T. Tibor.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),

Erőpolitika
A magyar koalíciós EP-lista állításától való tavalyi merev elzárkózáshoz képest legalább minimálisan kedvező fejleményként értékelhető, hogy az RMDSZ tárgyalni fog az MPP-vel a közös indulásról a májusi Európai Parlamenti választásokon.
Ezzel remélhetőleg nem áll le a magyar-magyar egyeztetés, hiszen a legutóbbi választásokon a romániai magyar szavazópolgárok nem csupán ezt a két pártot legitimálták szavazataikkal, hanem az EMNP-t is, vagyis a teljes összefogáshoz hárompárti koalícióra lenne szükség.
Ugyanakkor még korai ennyire előre szaladni, először meg kell várni, mire jut az MPP és az RMDSZ egymással. Már csak azért is, mert az RMDSZ elnöke a jelek szerint továbbra is erőből politizálna, és ragaszkodik ahhoz, hogy a listán minden induló RMDSZ-tag legyen. Ez pedig meglehetősen sajátos értelmezése az összmagyar fellépésnek.
Az EMNP és az MPP vezetői egyetértenek abban, hogy az összefogás kényszerét növeli a kormány terve, miszerint az EP-választások napján tartanák meg az új alkotmány elfogadásáról szóló népszavazást. Szerintük ugyanis ezzel jobban mozgósíthatók a román szavazók, ami ahhoz vezethet, hogy a magyar EP-képviselet sorsa kedvezőtlenül alakul a magyar közösség számarányához képest. Bár ez sem kizárt, azért azt sem árt figyelembe venni, hogy a kormányoldalnak még egy sokkal kiélezettebb belpolitikai helyzetben, egy sokkal konkrétabb cél, Traian Băsescu elmozdítása érdekében sem sikerült a választópolgárok 50 százalékát mozgósítania, ami a népszavazás érvényességéhez kellett volna.
Igaz, most még nem tudni, hogy az ellenzék fő ereje, a PDL mit tanácsol szavazóinak, de az a tény, hogy ellenzi a kormány alkotmánymódosító terveit, előrevetítheti, hogy azt javasolja majd: szavazói ne voksoljanak az alkotmányról, csupán az EP-választási urnába dobják be szavazócédulájukat. Már ha egyáltalán lesz népszavazás, mert még ez sem biztos.
Akármi is lesz, a magyar összefogásra mindenképpen szükség lenne, hogy minél több magyar honatya minél több szempontot képviselve hirdethesse Brüsszelben a magyar igényeket. Ehhez viszont félre kellene tenni az erőpolitizálás gőgjét. Az ugyanis könnyen az amúgy is egyre passzívabb magyar szavazópolgárok mozgósítása ellen hathat.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

RMDSZ-MPP: megvolt az első tárgyalási forduló
Az Európai Parlamenti (EP-)választásokról és a két politikai alakulat közötti lehetséges együttműködésről tárgyaltak kedden Kolozsváron az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) politikusai. A felek abban állapodtak meg, hogy az együttműködésnek túl kell mutatnia az EP-választásokon, és február első felében ismét leülnek tárgyalni – tájékoztatott az RMDSZ sajtóirodája.
A közlemény szerint Kelemen Hunor szövetségi elnöki hivatalában találkozott a Bíró Zsolt elnök által vezetett MPP-küldöttséggel. A tárgyaláson elhangzott, hogy az együttműködés során figyelembe kell venni a romániai magyar emberek legfontosabb célkitűzéseit: a szülőföldön való megmaradást, a kisebbségi jogok bővítését, valamint a közösségi autonómiaformákat.
Kelemen Hunor elmondta, az európai parlamenti választásokkal kapcsolatban az RMDSZ álláspontja változatlan. „2014-ben figyelembe véve a 2012-es választások eredményeit, RMDSZ lista indítását tartjuk célravezetőnek. A szövetség nem kívánja feladni 25 éves arculatát, nevét, jelképét, hiszen azt a magyar emberek sorozatosan megerősítették. Ugyanakkor fontosnak tartom azt, hogy közös dolgainkról egyeztessünk, működjön a folyamatos párbeszéd az RMDSZ és az MPP között” – hangsúlyozta a szövetségi elnök a találkozót követően.
A megbeszélésen az RMDSZ részéről jelen volt Borbély László politikai alelnök, Kovács Péter főtitkár és Nagy Zoltán, a szövetségi elnök kabinetvezetője.
FRISSÍTÉS: Az MPP tárgyalódelegáció tagja, Kulcsár Terza József a maszol.ro-nak elmondta: a párt vezetősége hétfő délután "rögtönzött ülést" tart Kolozsváron, csak ezután tájékoztatják a sajtót az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokról.
maszol.ro/közlemény,

Az RMDSZ és az MPP közti tárgyalásoknak túl kell mutatniuk az EP-választásokon
Kelemen Hunor szövetségi elnök tegnap délben, Kolozsvárott, az RMDSZ Elnöki Hivatalában találkozott a Bíró Zsolt elnök által vezetett MPP- küldöttséggel.
Az RMDSZ és az MPP közti találkozón az Európai Parlamenti választásokról, és a két politikai alakulat közötti lehetséges együttműködésről tárgyaltak a felek, megállapodva abban, hogy az együttműködésnek túl kell mutatnia az európai parlamenti választásokon, és figyelembe kell venni a romániai magyar emberek legfontosabb célkitűzéseit: a szülőföldön való megmaradást, a kisebbségi jogok bővítését, valamint a közösségi autonómiaformákat.
Kelemen Hunor az európai parlamenti választásokkal kapcsolatban ismertette a Szövetség álláspontját. "2014-ben figyelembe véve a 2012-es választások eredményeit, RMDSZ-lista indítását tartjuk célravezetőnek. A Szövetség nem kívánja feladni 25 éves arculatát, nevét, jelképét, hiszen azt a magyar emberek sorozatosan megerősítették. Ugyanakkor fontosnak tartom azt, hogy közös dolgainkról egyeztessünk, működjön a folyamatos párbeszéd az RMDSZ és az MPP között" – hangsúlyozta a szövetségi elnök a találkozót követően.
A felek abban is megállapodtak, hogy az RMDSZ és az MPP között újabb találkozóra kerül sor február első felében. A megbeszélésen az RMDSZ részéről jelen volt Borbély László politikai alelnök, Kovács Péter főtitkár és Nagy Zoltán, a szövetségi elnök kabinetvezetője.
Népújság (Marosvásárhely),

Precedensijedelem
Nem az elmúlt hét zsúfolt belpolitikai eseményei miatt hallgatta el szinte teljesen a hazai többségi sajtó (kormánypárti, ellenzéki és bulvár egyaránt), hogy Gagauzia baskanja, azaz kormányzója „persona non gratanak” nyilvánította államfőnket.
Történt ez azután, miután Băsescu elnök Brüsszelben az Európai Parlament elnökével tárgyalt, majd a hazai diplomácia vezetőivel találkozva hangsúlyozottan tért ki az államilag Románia testvérének tartott Moldovai Köztársasággal kapcsolatos néhány kényes kérdésre.
Mert hisz már maga a gagauz autonómia is kényes kérdés a Prut innenső felén.
Olyan téma, amelyet elhallgatnak, amelyről nem ildomos, sőt, egyenesen veszélyes lehet beszélni a még nagyobb Romániáról álmodozó országban.
Nem véletlen, hogy az átlagos román állampolgárnak fogalma sincs arról, hogy a testvéri Moldovai Köztársaság, amelyet Románia saját területéhez szeretne csatolni, vagy visszacsatolni, még 2004-ben autonómiát biztosított a török eredetű gagauz lakosságnak, pedig létszámuk csupán mintegy tizede az erdélyi magyarságnak.
De azért fővárosukban, a kis Komrátban, még multikulturális egyetem is működhet, ahol orosz, gagauz és román, illetve, ahogy ott mondják, moldáv nyelven is oktatnak, ez utóbbi többek között bukaresti anyagi és szellemi támogatással is történik.
Nos, a gagauz kormányzó felháborodását az váltotta ki, hogy Băsescu elnök Brüsszelben úgymond figyelmeztette az Európai Uniót a gagauz és Dnyeszteren túli szeparatista terület kockázataira, a diplomatáknak pedig azt mondta, hogy e veszélyeket érzékelve a román külpolitika nem maradhat politikailag közömbös.
E kényes kérdés azzal vált aktuálissá, hogy február másodikán Gagauziában népszavazást tartanak arról, hogy önálló állammá váljon-e az autonóm tartomány, ha a Moldovai Köztársaság lemond függetlenségéről, és csatlakozik Romániához.
A jelenkori világ politikai eseményeiben Băsescunál járatosabb bukaresti politikusok csak fél szájjal beszélnek e kényes kérdésekről, s arra figyelmezetik a felelőtlen nacionalista álmodozókat, hogy lassabban a testtel, hisz a két ország házasságához mindkét félnek igent kell mondania, meg arra is, hogy egy ilyen házasság máris két nemkívánatos gyermeket is hozna magával: a gagauz autonómiát, s a Dnyeszteren túlit, amelynek még szélesebb körű jogokat ígérnek.
Ami precedens lehet a székely autonómia megadására.
Kilin Sándor
Nyugati Jelen (Arad),

Tőkés kitüntetése – Sürgeti Basescu döntését Corina Cretu
Felhívást intézett Traian Basescuhoz Corina Cretu román szocialista Európai Parlamenti képviselő, aki azt kérte a román államfőtől, ne halogassa tovább Tőkés László román állami kitüntetésének megvonását. A román EP-képviselő Kolozsváron sajtótájékoztatón nyilatkozott erről. Cretu szerint Basescunak mielőbb döntenie kell, mert már több mint fél év telt el Tőkés Lászlónak a vitatott tusnádfürdői nyilatkozata óta.
Tőkés László akkor azt kérte, Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében. Ezt követően kezdeményezték a romániai rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért 2009-ben Tőkés Lászlónak ítélt Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatának a visszavonását.
Augusztusban elsőként Traian Basescu bírálta az erdélyi magyar EP-képviselőt, majd Victor Ponta miniszterelnök kérte a kitüntetés visszavonását. Formailag azonban nem tehette meg, ezért Cretu – aki a kitüntetés egyik birtokosa – kezdeményezte a becsületbíróság összehívását, amely tavaly novemberben az érdemrend megvonását javasolta Basescunak. Cretu emlékeztetett, hogy a becsületbíróság már január 9-én közzétette az indoklását, ezért érthetetlennek tartja Basescu „késlekedését". „Traian Basescu feladata eldönteni, hogy megvonja vagy nem a kitüntetést, nem értem, miért kerüli a döntést, hiszen már fél év telt el a nyilatkozat óta" – hangoztatta az EP-képviselő. Szerinte elfogadhatatlan, hogy a román ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL), valamint Basescu nem foglal állást Tőkésnek „a románok ellen irányuló rendszeres támadásaival" kapcsolatban.
Basescu korábban kifejtette, csak abban az esetben fogadja el a becsületbíróság javaslatát, ha alaposan megindokolja a kitüntetés visszavonását. Az óvatosságát azzal indokolta, hogy esetleg pert veszíthet az elnöki hivatal a bíróságon, amennyiben nem születik jogilag helytálló döntés. MTI
Erdély.ma,

Hat műemléket vettek oltalmuk alá a csikysek
A szórvány cselekvési terv részét képező Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket program kezdeményezője és főtámogatója, Winkler Gyula EP-képviselő idén is brüsszeli látogatást ajánlott fel fődíjként a győztes diákoknak.
A program 2012-ben kezdődött, azóta már számos szórványban lévő tanintézmény csatlakozott, a dévai diákok után tavaly ősszel az aradi Csiky Gergely Főgimnázium diákjai is bekapcsolódtak a programba Lehoczky Attila és Muntean Tibor történelem szakos tanárok irányításával.
Az említett két tanár tavaly novemberben kezdte összeállítani a csapatokat, népszerűsítették a programot a diákok körében, ötleteket, tanácsokat adtak nekik. Közösen megbeszélték, hogy a hat kitűzött műemlék közül – Aradi Víztorony, Új Színház, Kultúrpalota, Aradi Vár, Régi Színház, Fehér Kereszt Hotel – ki melyiket választja, melyik épületet szeretné örökbe fogadni. Jelenleg a diákok gőzerővel dolgoznak a győzelem érdekében, a végeredményre február 28-án derül fény. A győztes 15 diák egy háromnapos brüsszeli látogatáson vesz majd részt április folyamán.
Muntean Tibor és Lehoczky Attila tanároktól megtudtuk, hogy összesen hat csapat versenyzik, két csapat – a gimnazisták (VII. osztály) – Muntean, négy csapat (a licisták) pedig Lehoczky irányításával.
„Kollégámnál két darab hétfős csapat van, én ötfős csapatokat kértem, a felhívásra négy csapat jelentkezett. A gimnazistáknál a nyertes csapat megy, a licisták közül az első továbbjut, a maradék 15 helyen pedig egyéni versenyt hirdetünk, melynek két győztese is csatlakozik a többiekhez” – magyarázta Lehoczky Attila.
Muntean Tibor egyik csapata az Aradi Víztornyot, másik az Új Színházat választotta, Lehoczky Attila csapatai a Kultúrpalotát, az Aradi Várat, a Régi Színházat és a Fehér Kereszt Hotelt vették oltalmuk alá.
„Előzetes eszmecsere után összeállítottunk egy szempontrendszert, hogy miket értékelnénk. Első körben a diákok kiválasztották az óhajtott műemléket. Egy következő lépés a választott épület bemutatása dolgozat formájában, majd lesz egy PowerPoint-os bemutató, ahol kreativitást, kiállást és találékonyságot osztályoznak, aztán egy másik feladat lesz az épületek reklámozása (facebook, Twitter, plakát stb.). Az elbírálást nem mi végezzük, mert mi szervezők vagyunk. Szeretnénk egy szakmai zsűrit felkérni, ennek kialakulása folyamatban van. A feladatokra pontokat kapnak a csapatok, a február 28-án sorra kerülő PowerPoint-os bemutatón osztjuk ki az utolsó pontokat, és itt értékeli, osztályozza majd a zsűri a dolgozatokat, a feladatokat, illetve a reklámkampányt is. A zsűriben iskolafüggetlen, köztiszteletben álló szakértők lesznek. Az egyéni verseny felmérőit Muntean Tibor kollégámmal ketten fogjuk javítani, a győztesek kilétére legkésőbb március elején derül fény” – mondta el a részleteket Lehoczky Attila.
Az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket program célja a szórványban elő magyar közösségek identitástudatának megőrzése, a közösségi élet helyszíneinek biztosítása, az összetartozás érzésének kialakítása és fenntartása, épített örökségünk védelme, ápolása által.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Körvonalazódik az RMDSZ EP-listája
Az RMDSZ háromszéki szervezete Sógor Csaba és Winkler Gyula európai parlamenti képviselők, Vincze Loránt külügyi titkár és Eckstein-Kovács Péter jogász-politikus jelölését támogatja az európai parlamenti választásokon.
A szövetség listáján azok lehetnek jelöltek az EP-választásokon, akik legalább egy területi szervezet támogatásával rendelkeznek. A szövetség háromszéki területi szervezetének állandó tanácsa csütörtökön elemezte és elfogadta a négy politikus támogatási kérelmét. Tamás Sándor, a területi szervezet elnöke a gyűlés megnyitóján kifejtette, szerinte az RMDSZ az 5 százalékos küszöbön túlmenő eredményeket ér majd el az EP-választáson, és hangsúlyozta, kiemelten fontos, hogy szoros munkakapcsolat alakuljon ki a mandátumot nyert képviselők és a területi szervezetek között.
Eckstein-Kovács Péter a találkozón leszögezte, Európát minél föderálisabb államként tudja elképzelni, jogászként fontosnak tartja, hogy az európai szabályozások a nemzeti kisebbségek jogait is kiemelten kezeljék, az EP-ben a kisebbségi jogokkal, emberjogi témákkal, környezetvédelemmel és a korrupció visszaszorításával foglalkozna. Winkler Gyula hasonlóképpen a kisebbségi ügyek felkarolását tartja fontosnak. Mint mondta, változtatni kell az EU intézményeinek hozzáállásán, el kell érni azt, hogy foglalkozzanak a kisebbségi témákkal. A gazdasági kérdésekre és a szórvány-székely együttműködésre is hangsúlyt fektet.
Sógor Csaba a találkozón elmondta, az elmúlt hét év alatt igyekezett a kisebbségi kérdések kapcsán az erdélyi magyarság ügyét is napirenden tartani. Az erdélyi magyar közösséget meg kell ismertetni és szerettetni az európai nyilvánossággal, így lehet elérni, hogy a támogatásukat is megnyerjük, mutatott rá a képviselő. A szövetség jelöltjeinek február 15-éig kell benyújtaniuk jelentkezési pályázatukat. A jelöltek sorrendjét a Szövetségi Állandó Tanács dönti el, majd a teljes listát március elsején a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé terjeszti.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

K. M.
DEMOGRÁFIAI DRÁMA
Óriási népességcsökkenéssel kell Európának szembenéznie
Európát sokkal súlyosabban fogja érinteni a demográfiai válság a jelenlegi gazdasági válságnál - véli Bauer Edit szlovákiai magyar EP-képviselő.
"2014 a család és a munka összehangolásának az európai éve, ám arra a témára, amellyel probléma van, mindig csak ragtapasz kerül: rendeznek néhány konferenciát, majd nem történik semmi" – nyitotta előadását Bauer Edit közgazdász, szociológus, EP-képviselő, aki pénteken, Kolozsváron Sógor Csaba EP-képviselő, a Petrőczy Kata Szidónia Evangélikus Nőszövetség és a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely Európai Beszélgető Estek meghívottjaként tartott előadást Kisebbségi jogok, női esélyegyenlőség az EU-ban címmel.
Európát sokkal súlyosabban fogja érinteni a demográfiai válság a jelenlegi gazdasági válságnál, az a tény, hogy most a fiatalok foglalkoztatottsága alacsony szintű, múló probléma. Azonban Európának sokkal nagyobb kihívással kell szembenéznie, amikor a jelenlegi munkaképes lakosság eltűnik a munkapiacról és nem lesz megfelelő mértékű az utánpótlás.
„Ki kell találni Európát, mert ez nem jó így, ahogy van” - mondta a szlovákiai magyar politikus.
Bauer Edit elmondta, a demográfiai prognózisok szerint 2060-ig csökken a születések száma, nő az elhalálozási ráta, 2060-ra pl. Románia lakosságának 36%-át teszik majd ki a 65 éven felüliek aránya, a környező országok is hasonló cipőben járnak.
Demográfiai előrejelzésekre hivatkozva az EP-képviselő elmondta, 2035 után Európa lakossága csökkenni fog, ez azt jelentheti, hogy a munkaképes korú lakosság száma is apad. Európának óriási demográfiai problémával kell majd szembenéznie, és arra fog kényszerülni, hogy 20-40 millió migránst hozzon be.
A statisztikai előrejelzések szerint Írországban, Luxemburgban, Cipruson, Svédországban lesz a legnagyobb a népességnövekedés, ám Románia az ellenkező póluson helyezkedik majd el, azok között az országok között, ahol számottevően csökken majd a lakosság.
Bauer Edit az északi országok példáját említve elmondta, azokban az országokban nagyobb a népességnövekedés, ahol a munka-élet viszonyában a feszültséget jobban tudják csökkenteni.
A magas születési arány összefüggésben áll a nők foglalkoztatottsági rátájával. "Norvégiát például nem az olaj tette gazdaggá, hanem az, hogy a nőket tömegesen bevonták a munka világában. Azonban jó példaként szolgálhat az, hogy párhuzamosan a szociális szolgáltatásokat – bölcsőde, óvoda, apák családi szerepvállalása – is fejlesztették" - magyarázta.
Elmondta, számos országban nem egészen jó a gyerekvállalással kapcsolatos törvénykezés. Például a romániai törvény szerint az anyáknak garantálni kell: a gyesről ugyanabba a munkakörbe térhetnek vissza, és ugyanannyi fizetést kaphatnak, mint a gyermeknevelési időszak előtt. Bauer szerint ez ugyan jó dolog, viszont nem elégséges.
Továbbá a rendszerben felbukkanó problémaként emelte ki: Romániában 2 éves a gyes, azonban az óvodába 3 éves kortól veszik fel a gyereket.
Nehéz egységes európai szabályozást kitalálni, hiszen egyes országokban a gyest a vállalatok fizetik, máshol az egészségbiztosító, máshol az állam. Miközben a nők előtt beszűkülhet a munkapiac a gyermeknevelési időszak alatt, sem Szlovákiában, sem Romániában nem „divat” a részmunkaidő, csökkentett munkaidő. Bauer Edit szerint elég lenne szétnézni, a jó gyakorlatokat már kitalálták, csak alkalmazni kellene őket.
A kisebbségi jogok kapcsán a Malina Hedvig-ügyet emelte ki: a tegnapi hír szerint a vizsgálatot befejezték, és valószínűleg az ügyész vádat fog emelni Malina Hedvig ellen.
Bauer röviden ismertette Malina Hedvig történetét: az akkor 23 éves lányt 2006-ban, Nyitrán az utcán megverték, mert magyarul beszélt. Noha a tetteseket azonosították, ellenük nem indult eljárás. Malinát hazugsággal vádolták, ismeretlen személyek - akikről utólag kiderül, hogy a titkosszolgálattal hozhatók összefüggésbe - feljelentést tettek, a szlovák állam vizsgálatot folytatott ellene az ország jó hírének a kockára tétele miatt, és hamis tanúzással vádolták, áldozatból bűnöst kreálva. Olyan fenyegetések is érték a szlovák hatalom részéről, hogy zárt osztályra küldik. Malina ügyét felvállalta egy szlovák ügyvéd. Malina közben családot alapított, két gyereke született, felvette a magyar állampolgárságot, és most azt tervezi, hogy Győrre költözik, mert már gyerekeit is éri zaklatás. Bauer elmondta, megtört a szlovákiai magyarok magyarnak lenni akarása, ez a magyar népesség számának csökkenésében is visszaköszön. A Magyarország által kiterjesztett állampolgársági törvény életbe lépését követően míg Erdélyben több százezren kértek magyar állampolgárságot, addig Szlovákiában 1200-1500-ra becsülhető azoknak a száma, akik felvették a magyar állampolgárságot, ezt nyíltan 40-50 személy vállalta. Szlovákiában ugyanis megfosztják a szlovák állampolgárságtól azokat, akik második állampolgárságot vesznek fel.
A szlovák államban megjelent egy irracionális félelem, mely abban gyökerezik, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése hatására a magyarlakta részek Magyarországhoz való csatolását fogják kérni. A diszkrimináció lépten-nyomon tetten érhető Szlovákiában, például a magyarlakta vidékeken rosszabbak az utak, nagyobb a munkanélküliség. Bauer elmondta, időnként van előrelépés, például mikor helységnévtáblákra visszakerül a település magyar neve, ugyanakkor úgy vélekedett: nem ez az igazi megoldás, hiszen a magyar fiatalok sokszor azt hangoztatják, hogy nem érzik otthon magukat Szlovákiában.
Transindex.ro,

Az MKT csütörtöki ülésén vált nyilvánossá
Az EP-választásokon az RMDSZ egyedül indul
Csütörtökön 17 órától, a Püspökség utcai székhely nagytermében tartotta a Megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) soros ülését az RMDSZ Arad megyei szervezete.
A prezídiumban helyet foglaló Tóth Piroska MKT-titkár, Kocsis József alelnök és Hadnagy Dénes elnök nevében utóbbi vezette a munkálatokat. Üdvözlő szavait követően, a jelenlévőket felkérte: egyperces néma felállással adózzanak a közelmúltban elhunyt majláthfalvi községi tanácsos, Salamon Ferenc emlékének. Ezt követően, a Magyar Kultúra Napja alkalmából együtt szólaltatták meg nemzeti imánkat. Az ülésvezető, a napirend ismertetését követően Bognár Levente megyei elnököt felkérte az elmúlt évi tevékenységre vonatkozó beszámolójának az ismertetésére. Ebben kitért a 2013. november 28-án megtartott MKT-ülés óta végzett munkára: a civilszervezetekkel, valamint a megalakult nőszervezettel közösen szervezett ünnepváró rendezvényeket ismertette, kitérve az Erzsébet-bál, a Mikulás-napi rendezvény, az adventi kórushangversenyek, illetve a 90 éves Csiky Gergely Főgimnázium kapcsán szervezett műsorokra. Januárban a költségvetés előkészítése képezte a legfontosabb teendőt, melynek során az igényeket megvitatták az önkormányzati tanácsban, majd a koalíciós partner vezetőségével, akikkel a megyeközpontban, de a megyében is együtt működnek. A folyamatban lévő megyei oktatási stratégia kidolgozásának fontos eseménye volt a január 10-i találkozó, ahol önkormányzati, valamint oktatási szakemberek egyeztették a véleményeiket. A hét elején megtartott kulturális szakbizottsági ülésen felmerült a kulturális megyei stratégiának a kidolgozási igénye is. Január folyamán sikerült a Körös-közi, a Maros-völgyi, illetve az aradi szervezetek elnökeivel találkozni. Ennek eredményeként, ahol szükséges, a tisztújításokat szorgalmazták, de főként a magyarság előtt álló legfontosabb feladat, a május 25-én sorra kerülő EU parlamenti választások előkészítésére összpontosítottak. Az aradi magyarságot legjobban sértő Új Jobboldal agresszív megnyilvánulásait nem csak az aradi polgármesterrel, de Kelemen Hunor szövetségi elnökkel és Kovács Péter főtitkárral is megvitatták. Közös megegyezéssel, a szélsőséges megnyilvánulásokat megpróbálják leállítani. Idén a 10. évfordulóját ünnepeljük a Szabadság-szobor újraállításának, amire az alkalomhoz méltó módon kívánnak megemlékezni. Az EP-választásra való előkészületek során, a megyei szervezethez is beérkezett 5 képviselőjelölt, Winkler Gyula, Sógor Csaba, Vincze Loránd, Eckstein-Kovács Péter és Hegedűs Csilla kérelme, amelyekhez a szervezetnek ajánlásokat kell fűznie. A választások előkészítése során aláírásokat, majd mintegy 11 800 szavazatot kellene begyűjtenie a megyei szervezetnek. Az EP-választásokon való sikeres szereplésnek alapvető feltétele az adatbázis aktualizálása, illetve a cselekvési terveknek a sürgős kidolgozása – sommázta beszámolóját Bognár Levente megyei elnök.
A továbbiakban Faragó Péter ügyvezető elnök ismertette a 2013. év költségvetési adatait, amelyek a szervezet anyagi stabilitására utalnak. Ismertetőjét követően, az MKT elfogadta a tavalyi költségvetésről szóló jelentést. A választási kampányra való tekintettel kibővített idei költségvetés-tervezetnek az ismertetőjét követően – amihez Bölöni György és Sipos György megyei tanácsosok fűztek véleményt –, azt is elfogadták. Ugyancsak Faragó Péter felvezetője nyomán elfogadták a szeptember 6-ra tervezett megyei küldöttgyűlés összehívásáról szóló tervezetet. Ehhez meg kellett szavazni az Alapszabályzat módosító bizottságnak az összetételét, ahova Bognár Leventét, Tóth Csabát, Bölöni Györgyöt, Kocsis Józsefet és Faragó Pétert javasolták. Hasonlóképpen, a program-módosítást elkészítő bizottság összetételét, ahova Hadnagy Dénest, Cziszter Kálmánt, Kocsik Imrét, Farkas Viktóriát, illetve Albert Lászlót javasolták.
Az egyebek napirendi pontban Bognár Levente megyei elnök megköszönte az operatív munkát, majd kampányévről lévén szó, felkérte Faragó Pétert a megyei kampánystáb vezetésére, amit az MKT megszavazott. Faragó Péter köszönetet mondott a bizalomért, az EP-kampányról szóló ismertetőjéből világosan kiderült, hogy az RMDSZ nem koalícióban, hanem egyedül céloz meg legkevesebb 2 EP-képviselői tisztséget. Ehhez Arad megyében a kampány előtt mintegy 8-10 ezer aláírásra, míg a választás alkalmával közel 12 ezer szavazatra van szükség. Az egyebek kategóriában Kocsik József AMMGE-elnök köszöntet mondott azoknak a gazdálkodóknak, akik a helyszínen összeadták a gazdaszervezet programjához szükséges 1400 lejt. Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület titkára az általuk szervezett, Ódry Mária-kiállításra hívta meg a résztvevőket, míg Zámbori Magdolna, a Nőszervezet aradi alelnöke azt kérte, hogy az arad-kerületi nőszervezetek elnökeit is hívják meg a szeptember 6-i megyei küldöttgyűlésre. AZ MKT-ülés mintegy másfél órás intenzív munka után ért véget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad),

Mi vár a nemzeti kisebbségekre?
A román parlament illetékes bizottsága hétfőn kezdi kidolgozni az alkotmány módosításának második változatát, az új alaptörvényről népszavazás dönthet.
A végéhez közeledik a román alkotmány módosításának folyamata: a szocialista- liberális koalíció a május végi európai parlamenti választással egy időben szeretne népszavazást rendezni az új alaptörvényről. A magyar közösséget érintő legfontosabb módosító javaslatokról a napokban tett közzé elemzést a Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport.
A mintegy száz előterjesztett javaslat között több olyan van, amely kifejezetten a nemzeti kisebbségekre vonatkozik. Ezek egyike elismeri a nemzeti kisebbségek szerepét a román állam létrejöttében és modernizációjában, ám ez nem jelenti azt, hogy államalkotó tényezőként is elismerik őket – mondta a Kossuth Rádiónak az elemzés egyik készítője.
Bakk Miklós kifejtette: a hatodik cikkely módosítása lehetővé teszi, hogy önálló döntéshozó és végrehajtó szerveket hozzanak létre a nemzeti kisebbségek, ezzel azonban még nincs megteremtve a kulturális autonómia alapja.
A Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport elemzése a közösségi szimbólumokkal is foglalkozik. A vonatkozó cikkelyek – bár megengedőek, – olyan értelmezésre is lehetőséget adnak, amely alapján meg lehet tiltani, hogy székely zászlót tűzzenek ki közintézményekre – olvasható az elemzésben. A régiók kialakítására vonatkozó módosító javaslat pedig akár a centralizáció eszköze is lehet Bakk Miklós szerint. Ezt azzal magyarázta, hogy a régiók jogállását és hatáskörét tekintve semmilyen garanciát nem tartalmaz a módosító javaslat. A parlament alkotmánymódosító bizottsága hétfőn kezdi kidolgozni a tervezet második változatát. A kormánykoalíció célja, hogy az új alaptörvényt népszavazáson fogadtassa el az EP-választásokkal egy időben.
hirado.hu/Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Hírsaláta
HÉT TITKOSSZOLGÁLAT TEHETETLENNEK BIZONYULT. Az Erdélyi-szigethegységben lezuhant repülőgép utasainak nagy késéssel történő mentése elképesztette a Washington Post újságíróit, s megjegyezték, Románia olyan 18 millió lakosú ország, melynek nincs külső ellensége, de hét titkosszolgálatot működtet, mégsem tudták órákig azonosítani a szerencsétlenség helyszínét. Egyik titkosszolgálat 40 millió eurót fektetett a 112-es egységes hívószám korszerűsítésébe, de a sebesülteknél levő hat mobiltelefon sem volt elég a helyszín bemérésére. (Gândul)
FELGYORSUL AZ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS. A módosított alkotmány szövegtervezetébe tavaly az RMDSZ javaslatára került be a kisebbségek közösségi szimbólumainak használatát szavatoló cikkely: „A nemzeti kisebbségek szabadon használhatják köz- és magánterületen az etnikai, kulturális, nyelvi és felekezeti identitásukat megjelenítő nemzeti szimbólumaikat.” Ha ez érvénybe lépne, nem lenne többé semmilyen alapja például a székely zászló ellen irányuló román hatósági hadjáratoknak. A Törvényhozói Tanács javasolta a cikkely törlését. Az RMDSZ-nek ez volt az egyik legfontosabb javaslata, amelyet sikerült tavaly elfogadtatnia az alkotmánymódosító bizottságban. Az alkotmánymódosítás folyamata azután gyorsult fel ismét, hogy a Szociál-Liberális Szövetség az év elején eldöntötte: a májusi európai parlamenti választásokkal egy időben szervezné meg a módosított alaptörvényről szóló népszavazást. (ÚMSZ) TAVASSZAL KORMÁNYÁTALAKÍTÁS. A leváltandó liberális miniszterek között lesz Daniel Chiţoiu, Mariana Câmpeanu. A szocdemek Dan Nicát, Rovana Plumbot cserélik le, mindkettő Európai Parlamenti képviselő szeretne lenni. Mircea Dușa, bár nem jeleskedett honvédelmi miniszterként, bizonyára új tárcát kap. Antonescu Klaus Johannisszal (miniszterelnök-helyettes) erősítené csapatát, de a szebeni szász polgármester eddig legalábbis azt nyilatkozta, hogy városában kíván maradni. (Gândul) RÁCS MÖGÉ KERÜLT VÎNTU. Jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Sorin Ovidiu Vîntut pénteken este a legfelsőbb bíróság. A börtönből tavaly májusban, egy év szabadságvesztés után szabadult üzletember ezúttal bűnpártolás miatt került a rácsok mögé. A vádak szerint Vîntu pénzelte a szökésben levő Nicolae Popát, akit az Országos Befektetési Alap csődjéért távollétében elítéltek. A tárgyaláson az utolsó szó jogán Vîntu az államfő bosszújának nevezte ezt a bűnvádi pert, és tagadta, hogy pénzelte volna Popát. Sorin Ovidiu Vîntu ellen további két bűnvádi eljárás van folyamatban. (Realitatea) DIGITALIZÁLJÁK KILENC ERDÉLYI MEGYE TELEKKÖNYVEIT. Ez megkönnyíti majd az ügyintézést, az adatok tárolását – írja a Ziarul Financiar. Egy megye telekkönyvi hivatala anyagának elektronikus formába mentése körülbelül 5,2 millió euróba kerül. Az összeget a román állam fizeti a központi költségvetésből. Az első kilenc megye: Bihar, Beszterce-Naszód, Fehér, Maros, Hargita, Brassó, Temes, Krassó-Szörény, az adatokat körülbelül négy év alatt vezetik be.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

EP-választások: Tőkést támogatja az EMNT–EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hivatalosan is megerősítette: Tőkés Lászlót támogatják a májusi Európai Parlamenti választásokon.
A két szervezet hétvégi elnökségi ülésén közös célként jelölte meg azt, hogy az EP-képviselő (képünkön) folytathassa a hét évvel ezelőtt megkezdett munkáját az Európai Parlamentben.
A torockói elnökségi ülésen Toró T. Tibor, a néppárt elnöke felszólalásában rámutatott: tudomásul kell venni, hogy a magyar politikai szervezetek közti választási együttműködésre vonatkozó javaslataikat az RMDSZ vezetői elutasították, „világossá téve, hogy a belpolitikai megfontolások és a képviseleti monopólium számukra fontosabb, mint az autonómia és annak brüsszeli képviselete”.
Ezért, mint mondta, az EMNT és a néppárt elnöksége számba vette – immár nemcsak az elméleti lehetőség, hanem a megvalósíthatóság szempontjából is – a választási koalíción túlmutató egyéb megoldásokat. Ezek közül megfontolásra méltónak találták az önálló jelöltlista állítását a néppárt jelével, illetve Tőkés László függetlenként való indulását, aki a tanácskozáson kijelentette: ha más megoldás nincs, bármelyik lehetőségre készen áll.
Az elmúlt hetekben mindkét szervezet vezetői többször is nyilatkoztak arról, hogy az erdélyi magyar autonómiatörekvések és a Kárpát-medencei magyar ügy megjelenítése szempontjából a legjobb megoldás egy választási koalíció létrehozása lenne, listavezetőnek pedig Tőkés László lenne a legalkalmasabb, hogy az erdélyi magyarságnak széles társadalmi támogatottságú, erős képviselete legyen Brüsszelben.
A két elnökség tagjai továbbá áttekintették a magyarországi választásokra vonatkozó regisztrációs folyamat helyzetét is. Elhangzott: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács irodái a következő hetekben is nyitva állnak mindazok előtt, akik erdélyi magyar állampolgárokként szeretnének részt venni a magyar Országgyűlési választásokon, munkatársai pedig minden segítséget megadnak a regisztrációhoz. A néppárt tagjai és önkéntesei saját környezetükben közvetlen kapcsolat útján segítenek abban, hogy Erdélyben minél többen szavazhassanak.
„Az EMNT és néppárt egyaránt arra biztat, hogy külhoni magyar állampolgárokként nem csupán az ebből fakadó demokratikus kötelességből, hanem nemzeti összetartozásunk cselekvő bizonyítékaként éljünk első ízben kapott választójogunkkal a magyarországi választásokon" – olvasható a torockói elnökségi ülést követően kiadott sajtóközleményben. A tanácskozáson továbbá megerősítették a két szervezet értékelvű stratégiai partnerségét és egyeztették az idei esztendő kiemelt eseményeivel kapcsolatos terveiket is.
Krónika (Kolozsvár),

Kamikaze
Nem tűnik könnyen teljesíthető feladatnak az erdélyi magyarság számára, hogy megőrizze brüsszeli képviseletét a májusi Európai Parlamenti választáson.
Az RMDSZ – elutasítva a két kisebbik alakulat, az EMNP és az MPP által javasolt koalíciós formulát – számításai szerint önerőből is képes lesz teljesíteni az ötszázalékos bejutási küszöböt, tehát esetében nem áll fenn a politikai együttműködés kényszere. A szövetség két képviselői hely megszerzését megcélozva vág neki a megmérettetésnek, eleve nem tartva veszteségnek egy mandátum esetleges elveszítését. Mindezt az alakulat vezetői azzal magyarázzák, hogy a 2009-ben az összefogás listáján bejutott Tőkés László amúgy sem az RMDSZ-t, annak politikáját képviselte az uniós törvényhozásban.
Bár öt évvel ezelőtt nem kért a számára a közös jelöltlistán felajánlott negyedik helyből, az MPP ezúttal hajlik arra, hogy jelöltje a tulipán színeiben szerepeljen a „félkoalíciós" lista valamelyik pozícióján, amelyről az RMDSZ-en belüli helyezkedéseket ismerve nehezen hihető, hogy befutó lenne.
Eddigi kiváró álláspontján túllépve az EMNP végül afelé hajlik, hogy önálló jelöltlistát állít, vagy független jelöltként Tőkés Lászlót indítja a választási versenyben. Ami a néppárt részéről logikus döntésnek tűnik, hiszen politikai alakulatként akkor is elsődlegesnek kell tartania a választási részvételt, ha ennek kimenetele a 2012-es romániai parlamenti megmérettetésen szerzett szerény eredményének tükrében kamikazeakciónak ígérkezik a fiatal alakulat számára.
Az összefogás hiányán túlmenően a magyar alakulatok számára az jelenti a legnagyobb kihívást az idei EP-választáson, hogy az alkotmánymódosításról szóló referendum miatt az országos részvétel valószínűleg meghaladja a korábbi, harminc százalék alatti arányt. Arról nem beszélve, hogy az erdélyi magyar választókat ma már nem lehet csak azzal az érveléssel urnák elé csalogatni, miszerint azért fontos a brüsszeli jelenlét, hogy ne nélkülünk döntsenek rólunk.
Hiszen az európai fórumok többször, például a polgári kezdeményezések esetében is kinyilvánították: nem hajlandóak állást foglalni kisebbségi kérdésekben. Ilyen körülmények között nemhogy a három, de a két képviselői hely megszerzése is kétséges.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Román igazságügy: a félig üres és a félig tele pohár
Attól függően, hogy a pohár teli vagy üres felét látják, a bukaresti politikusok eltérően értelmezik a román igazságügy helyzetéről szóló brüsszeli értékeléseket. Csak egy valamiben értenek egyet: igazságtalan, hogy a jelentés tartalmát több tagállam összeköti a schengeni csatlakozással. Cseke Péter Tamás összefoglalója.
„Vannak előrelépések, de….” – mintha kaptafára húzták volna, visszatérő módon ez a végkövetkeztetése a román igazságügyi rendszer működéséről szóló brüsszeli értékeléseknek. Ez volt a konklúziója az Európai Bizottság múlt héten nyilvánosságra hozott, sorrendben (a félévenkéntiekkel együtt) tizenharmadik jelentésének is, amely elismer „bizonyos haladást” Romániában, de további lépéseket sürget, különösen az új törvények végrehajtásában (lásd keretes írásunkat). Ugyancsak kaptafára húzható az is, ahogyan a jelentéseket Bukarestben értelmezik: az államfőhöz közel álló, jelenleg ellenzékben lévő politikusok az értékelés negatívumait emelik ki, a pohár üres felét látják, míg a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség vezetői a pozitívumokat hangsúlyozzák. Mindkét tábor egy valamiben azonban egyetért: igazságtalannak tartják, hogy több uniós tagállam a jelentés tartalmától teszi függővé Románia schengeni csatlakozását.
A legfrissebb jelentés fontosabb megállapításai
A múlt héten közzétett CVM-jelentésben az Európai Bizottság megállapította: az utóbbi évben folytatódtak a romániai reformok, komoly aggodalmakat keltenek azonban az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető támadások, akárcsak a politikusoknak a korrupcióellenes harccal szembeni ellenállása. Brüsszel különösképpen a büntető törvénykönyv módosítására tett decemberi kísérletet tartja aggasztónak, amellyel a román törvényhozók megnehezítették volna a korrupt politikusok büntetőjogi felelősségre vonását. A jelentés ugyanakkor egy sor ajánlást is megfogalmaz, a többi között azt, hogy a parlamenti képviselők etikai kódexének tartalmaznia kell egy olyan kitételt, ami arra kötelezi a választottakat, hogy ne próbálják befolyásolni az igazságszolgáltatást. Az CVM-jelentés főbb megállapításai: Románia számos területen komoly előrelépést tud felmutatni; a legfontosabb igazságszolgáltatási intézmények mérlege annak ellenére pozitív, hogy sok esetben nehéz körülmények között működtek; folyatódott a létfontosságú és régóta várt törvények elfogadása, az igazságszolgáltatási szervek és a szaktárca közötti együttműködés is jónak nevezhető; aggasztó, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét továbbra is támadások érik; a kulcsfontosságú tisztségekbe való kinevezésekkel kapcsolatban megállapították, hogy egyes esetekben átláthatóan, máskor pedig politikai nyomásra történtek. A következő jelentést egy év múlva teszik közzé.
Hogyan látja az RMDSZ? Az „árukapcsolást” igazságtalannak tartja Winkler Gyula Európai Parlamenti képviselő is, aki az Erdélyi Riportnak azt mondta: számára semmilyen meglepetést nem hozott a jelentés. „Akárcsak az eddigiek, ez az értékelés is egyaránt tartalmaz pozitívumokat és negatívumokat” – magyarázta. A politikus elsősorban azt üdvözölte, hogy – amit a jelentést ismertető szóvivő is hangoztatott – Brüsszel továbbra sem lát összefüggést a jelentések tartalma és Románia schengeni csatlakozása között. Ez szerinte azonban „sajnos” nem akadályoz meg egyes tagállamokat abban, hogy mindaddig ne értsenek egyet az ország csatlakozásával, amíg két egymást követő értékelés pozitív eredménnyel nem zárul. „És sajnos ez nem következik be, amíg nem vesszük észre, hogy az alapokkal, azaz az alkotmánnyal van a baj.
Addig, amíg az alkotmány nem biztosítja a hatalmi ágak szétválasztását, addig az alapok rosszak.
Most félelnöki rendszerünk van, és a következő alkotmánymódosítás után félparlamentáris rendszerünk lesz. Egyszer és mindenkorra dűlőre kéne jutni az államfő hatásköreivel kapcsolatban” – mondta Winkler Gyula.
Az RMDSZ parlamenti frakcióiban elterjedt az a nézet, hogy a brüsszeli jelentéseket Monica Macovei volt igazságügyi miniszter, európai parlamenti képviselő „diktálja”, legalábbis a tartalmát befolyásolja. Ezzel kapcsolatban Winkler kérdésünkre megjegyezte: kétségkívül vannak olyan személyek és intézmények, akik és amelyek nagy mértékben befolyásolják a jelentést. „A dokumentumban foglalt konklúziók mindig valakik véleményére épülnek” – jelentette ki. Arra a kérdésünkre, hogy ilyen személy lehetne-e akár Monica Macovei is, Winkler kitérő választ adott. „Nem akarok személyekről beszélni. Monica Macovei nekem kollégám az EP-frakcióban, nem szívesen nyilatkozom bármit is róla” – fogalmazott a politikus.
Hogy jön ide Schengen? Monica Macovei ide vagy oda, Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának kérdését lassan már négy éve folyamatosan „elfekteti” az Európai Unió. Az EU belügyminiszteri tanácsa legutóbb tavaly decemberben vitatta meg és döntés nélkül tette ismét félre ezt a napirendi pontot. Tulajdonképpen a kérdést is csupán azért tűzték újból napirendre, mert a belügyi tanács erre a tavaly márciusi ülésén kötelezettséget vállalt. A miniszterek akkor sem tudtak döntésre jutni a Schengen-bővítés ügyében, és csak abban voltak képesek megállapodni, hogy „a tanács az év végéig visszatér a kérdésre azzal a céllal, hogy a kétlépcsős megközelítés alapján meghatározza a további teendőket”. A márciusi hezitálás hátterében mindenekelőtt az állt, hogy a német belügyminiszter jelezte: ha Románia szavazást kérne Schengen-tagságáról, Németország kénytelen lenne nemmel szavazni. Berlinben azzal érveltek, hogy az Európai Bizottság CVM-jelentése szerint túlságosan kiterjedt a korrupció Romániában, aminek biztonsági vonatkozásai is lehetnek Németországra nézve. „Ha a hatóságok megvesztegetése útján valaki román útlevelet szerez, akkor a schengeni tagság esetén ellenőrzés nélkül eljuthat egész Nyugat-Európába, közte Németországba is” – magyarázta a tárcavezető, aki ezért akkor kizárta mind a teljes, mind a részleges schengeni tagságot a két délkelet-európai ország számára. A német állásponttal egyébként a holland belügyminiszter is egyetértett, és kettejük véleménye mostanra sem változott. Hágában újabban már kifejezetten arról beszélnek, hogy csak akkor tartják elképzelhetőnek a Schengen-tagságot a két ország számára, ha egymást követően két bizottsági monitoring-jelentés is pozitív eredménnyel zárul.
Brüsszel korábban többször is hangsúlyozta, hogy nem tekinti a CVM-jelentéseket a Schengen-tagsághoz közvetlenül kapcsolódó dokumentumoknak. Az utóbbi kapcsán a hivatalos bizottsági álláspont változatlanul az, hogy a mindenkori Schengen-tagság technikai kritériumait mindkét ország már jó ideje teljesítette, és ennyiből e kérdésről az Európai Bizottságnak nincs további mondani- vagy vizsgálni valója. Ha azután a tagállamok mégis összekapcsolják a Schengen-jogszabályokhoz közvetlenül nem köthető értékeléseket a Schengen-tagsággal, az már az előbbiek politikai döntését fejezi ki, amit azonban a brüsszeli testület a maga részéről semmilyen formában nem sugallt – hangoztatják nevük mellőzését kérő bizottsági források.
Mi az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus?
Az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust (Cooperation and Verification Mechanism – CVM) a román és a bolgár uniós csatlakozáskor hozta létre az Európai Unió kifejezetten a két országra szabva. Az uniós tagállamok ugyanis csak egy utólagos monitoring-rendszer felállításával hagyták jóvá a két állam EU-csatlakozását, mert igazságügyi rendszerük, ha formálisan meg is felelt a taggá válásra, de tényleges működésében még további jelentős reformokra szorul. A munkaerőpiaci korlátozások 2014. január elsejei feloldása után gyakorlatilag ez a mechanizmus az, amely úgymond az EU másodrendű polgáraivá teszi a romániaiakat és a bulgáriaiakat. Az Európai Bizottság konkrét intézkedéseket írt elő a két ország CVM-jében, amelyek teljesülését, és az erőfeszítéseket évente értékeli jelentésekben, illetve féléves közbenső jelentésekben: az igazságszolgáltatás átláthatóságának és hatékonyságának növelését, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség működtetését, a magas szintű korrupció felszámolását, hatékony korrupcióellenes stratégia kidolgozását. A két ország monitorizálása mindaddig tart, amíg a referenciaértékek (benchmarkok) mindegyike nem teljesül. Az Európai Bizottság a jelentéseiben ajánlásokat is megfogalmaz ezek teljesítésére. A jelentések többféle információforrásra támaszkodnak, melyek közül az egyik legfontosabb a román kormányzat. Emellett az Európai Bizottság képviseleti irodája, a tagállamok romániai diplomáciai képviseletei, civil szervezetek, egyesületek és szakértői jelentések szolgáltak adatokkal és elemzésekkel. A szakértői jelentések tervezetét megküldik Romániának az esetleges tárgyi pontatlanságok kijavítása céljából.
Bukarest és Szófia beletörődött Az EU belügyminiszteri tanácsának ülésekor született egy közös bolgár-román nyilatkozat is, amelyben a két Schengen-tagjelölt ismét leszögezi, hogy országuk minden tekintetben készen áll a csatlakozásra, mostantól az EU-partnereken a sor. Ennek előzménye a román sajtóhírek szerint, hogy Victor Ponta kormányfő azt üzente tavaly decemberben az időközben leköszönt Radu Stroe belügyminiszter révén Brüsszelnek: Románia beszünteti a céldátumok kérését, mint ahogy megítélése szerint nincs már több teendője. Vagyis majd az EU jelzi, ha fel kívánja venni Romániát a schengeni térségbe, Bukarest a kérdést leveszi a napirendről.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Rendületlenül támadják Tőkést
Corina Creţu szocialista EP-képviselő nem nyugszik, ismét felkérte Traian Băsescu államelnököt: ne halogassa tovább Tőkés László állami kitüntetésének megvonását, hisz már több mint fél év telt el a szentségtörő nyilatkozat óta.
Már az ügy kirobbantásakor egyértelmű volt, hogy a szocialisták és szószólóik valójában azért találják méltatlannak Tőkést az 1989-es forradalom kirobbantásában játszott szerepéért odaítélt kitüntetésre, mert huszonnégy év elteltével is azt a „szégyent” kívánják lemosni a többségi társadalomról, hogy a Ceaușecu-diktatúra elleni népfölkelés szikraembere nem román, hanem magyar volt. Creţu és eszmetársai úgy gondolják, Tőkést románellenesség és hazaárulás vádjával megbélyegezve, őt az ország egységét és szuverenitását veszélyeztető személyiségként beállítva némileg csökkenthetik a rendszerváltás elindításában betöltött szerepét, megnyirbálhatják nemcsak hazai, de nemzetközi tekintélyét is, s rúghatnak egyet a magyarságba is, amely orcátlanul autonómiát követel, s még a közel száz esztendeje folyó beőrlési, homogenizálási kísérletek dacára sem hajlandó feladni önazonosságáért, megmaradásáért, nemzeti kiteljesedéséért folytatott küzdelmét. Időközben több fórumon, románon, magyaron is tisztázták: Tőkés László Tusványoson a védhatalmi státusz gondolatának felvetésével valójában csak egy új terminológiát használt a román–magyar államközi szerződésekben is szereplő, anyaország felelősségvállalását illetően. De a feljelentő hölgy azt sem hallotta meg, hogy tavaly decemberben, a forradalom 24. évfordulóján Tőkés László kitüntetését jelképesen átadta egykori temesvári harcostársainak, a református gyülekezet tagjainak.
A Tőkés ellen felhozott úgynevezett bizonyítékok halmaza valójában a politikus autonómiapárti nyilatkozatainak gyűjteménye, melyről vádlói azt állítják, hogy azok az ország integritását veszélyeztetik, és egyenesen Románia megcsonkítását jelentik. S hogy a vádirat még ütősebb legyen, s Európa érzékeny szíve is megdobbanjon, amolyan ráadásként az „ideológiai terrorizmus” bélyegét is rásütötték Tőkésre – és ennek természetes következményeként minden olyan magyar pártra vagy szervezetre, mely a területi, kulturális autonómiát tűzte zászlójára. A kitüntetést visszakövetelőknek viszont eszükbe sem jut, hogy a másodszor is közbűntényesként rács mögé került Adrian Năstase plecsnijét visszavegyék. Bizonyítékaként annak, hogy Romániában ma is szalonképesebb a lopás, csalás, zsarolás, mint egy kisebbségbe jutott népcsoport jogaiért folytatott küzdelem.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

107 ezer levelet küldött ki a Nemzeti Választási Iroda a külföldi magyaroknak
A májusi Európai Parlamenti (EP) választáson 107 ezer külföldi szavazhat Magyarországon, az érintetteket a Nemzeti Választási Iroda (NVI) már tájékoztatta arról, hogy május 9-éig kérhetik magyarországi névjegyzékbe vételüket. A választást május 22. és 25. között bonyolítják le az EU tagállamaiban, az egyes országok azonban szabadon dönthetnek arról, hogy ezen belül melyik napon. Magyarországon választás csak vasárnap tartható, ezért nálunk várhatóan május 25-én lesz a voksolás. Az EP-választás sajátossága, hogy nemcsak itteni lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok, hanem a Magyarországon lakóhellyel rendelkező uniós polgárok is szavazhatnak, ha kérik. A Magyarországon lakóhellyel rendelkező csaknem százezer európai uniós állampolgárt már tájékoztatta az NVI arról, hogy választójogukat hazájuk helyett Magyarországon is gyakorolhatják az EP-választáson (HVG)
hvg.hu,

Ambrus Attila: Nagy hágó a küszöb
Sokan felkapták a fejüket a hír olvastán, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) indulna az Európai Parlamenti választásokon. Pedig nincs ebben semmi meglepő. Az lenne a furcsa, ha ezúttal sem mérettetné meg magát. A politikai párt létezésének értelme ugyanis a hatalom megszerzése a választók szavazatai révén a konkurens politikai alakulatokkal való versenyben. Ezt sem az EMNP nem tekintheti, sem az RMDSZ nem tarthatja kamikaze-akciónak. Politikai merényletnek is csak akkor, ha az EMNP titkolt vagy bevallott célja mindössze annyi lenne, hogy a riválisát kiüsse a nyeregből, azaz lenyomja a választási küszöb alá.
Az EMNP válaszút elé érkezett. Vagy végleg lemond a politikai küzdelemről, vagy szorítóba lép. Ha már sportnyelven szólunk, meg kell jegyeznünk, hogy a küzdés leginkább pankrációra hasonlít: szerepet kapnak az előre megírt forgatókönyvek, sok a kamu ütés, rúgás és hátraszaltó, a bírók sem pártatlanok, s a közönség egyre nagyobb része is fanatizált.
Elvileg a pankrációban az ellenfelek hirtelen összejátszhatnak. Az EMNP hétvégi torockói találkozóján éppen azt nehezményezték, hogy az RMDSZ a jelek szerint nem hajlandó koalícióra lépni velük. Az igazság ennél is kegyetlenebb. Az RMDSZ szóba sem akar állni az EMNP-vel. Egyrészt azért nem, mert a legutóbbi két választáson ugyancsak elverte az erdélyi magyar kispártokat. Másrészt mert a múlt EP-választáson RMDSZ színekben mandátumot szerzett Tőkés László mindent megtett azért, hogy rontsa az RMDSZ hitelét. Csak részben sikerült. Viszont magánéleti problémái az ő nimbuszát is kissé megtépázták.
Annyira, hogy a jelek szerint a magyarországi kormánykoalíció sem tartja szerencsésnek indítását Fidesz-listán. A keresztény erkölcsöt gyakran nemzetpolitikai szintre emelő jobboldali erők már nem vállalhatják, hogy a politikus lelkész újranősülése, feleségének korai gyerekvárása „senkineksemmiköze” magánügyből „jólelcsámcsogható” támadási felületté váljon. Így aztán szertefoszlani látszik az a jó megoldás, amit néhány politikai orákulum jósolgatott.
Tőkés László azonban nem maradhat EP-mandátum nélkül. Ezért az EMNP ismét alkalmasnak látta tematizálni az EGYSÉGET. Az egységnek a megvalósulása – az eddigi tapasztalatok alapján – kétséges. Az EGYSÉG nem jelent már hívószót sem. Az erdélyi magyar választót ugyanazzal a maszlaggal nem lehet kétszer megetetni.
Ráadásul rosszul taktikázik az EMNP, amikor ultimátummal akarja rávenni az RMDSZ-t a kiegyezésre. Induljunk együtt – mondja az erdélyi magyar szavazók 15 százalékának támogatását elnyert párt a 85 százalékos szavazói bázisú szövetségnek –, és a lista élén legyen a mi jelöltünk! (Aki aztán a mandátuma megszerzése után azonnal folytatja ellenzéki munkáját ellenünk – gondolja az RMDSZ ) Ha nem így lesz, akkor önállóan is indulunk – ijesztgeti az RMDSZ-t az EMNP. Ám a zsarolás nem a kompromisszumkötés katalizátora. Ellenkezőleg.
Alkudni kell annak, aki megegyezésre akar jutni. Például: legyen Tőkés László az összefogás listájának harmadik helyén. Fogadja el, hogy tévedett. Amikor az RMDSZ EP-képviselőjeként az RMDSZ ellen dolgozott. Aztán következzen a mozgósítás, legyünk legalább 419 094-en, mint 2009-ben, jöjjön össze a 8,65 százalék s a három mandátum.
Egy ilyen közös választási ajánlatra rá tudnék bólintani: korrekt!
De elfogadható ez tárgyalási alapnak? Az RMDSZ-nek? Tőkés Lászlónak?
Ha nem, két lehetősége marad az EMNP-nek. Az egyik, hogy saját jelöltlistát indít. Ehhez meg kell szereznie a kétszázezer támogatói aláírást. Ez nem egyszerű, ugyanis a legutóbbi választáson alig valamivel több mint ötvenezer szavazatot gyűjtött. Kétszázezernél is több szavazatra lesz szüksége az 5 százalékhoz.
Nagy hágó ez a küszöb! Egyszerűbb lenne, ha Tőkés László függetlenként indulna, így „mindössze” százezer támogatói aláírásra és mintegy százharmincezer szavazatra lenne szüksége. Alacsonyabb a hágó: 3 százalék. Ám józanul elemezve, ezt is rendkívül nehéz elérni. Egyszer sikerült ugyan, de már Tőkés László sem a régi…
Én arra kaptam fel a fejem, hogy az EMNP-hez közel álló politikai elemző csoport is úgy látja, hogy „az EMNP listájának el kellene érnie az öt százalékos támogatottságot, ami abban az esetben, ha az RMDSZ átlépi a parlamenti küszöböt, szinte teljes bizonyossággal kizárható.”
Nem irigylem az EMNP vezetőit, tanácsadóikat és stratégiai partnereiket! Törököt fogtak, s az most nem enged!
maszol.ro,

MPP–RMDSZ paktum a láthatáron?
Az RMDSZ és az MPP közeledéséről értesülhettünk, stratégai együttműködésről, esetleges közös Európai Parlamenti listáról, amely persze csakis RMDSZ színekben valósulhat meg. Hiszen miként azt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta, a szövetség nem kívánja feladni nevét, jelképét, arculatát. Nem is lenne ezzel semmi probléma, ha nem volna a napnál is világosabb, hogy az RMDSZ egyik autonomista erőt játssza ki a másik ellenében. Megeshet, hogy az MPP korifeusai úgy fogják fel a manővert, hogy most megfizetnek az EMNT-nek az RMDSZ-szel való 2009-es összefogásért.
Kettős stratégia
A négy évvel ezelőtti összefogás egyébként még hosszú ideig vita tárgya lesz az EMNT-n kívül és belül. Akkor Markó Béla lépéskényszerbe hozta Tőkés Lászlót azzal, hogy ország-világ előtt felajánlotta neki minden feltétel nélkül az első helyet a szövetség EP-listáján. Ilyen körülmények között a többségében egységhívő választóknak aligha lehetett volna megmagyarázni a különutasságot, a függetlenként való indulást célzó újabb kísérlet pedig valószínűleg kudarcot hozott volna. Másrészről pedig, amikor az RMDSZ épp hosszú, folyamatos kormányzás után kimaradt a bukaresti pikszisből, esély mutatkozott rá, hogy e szervezet bevonható legyen az autonómia körüli elvi konszenzusba. Ezt szolgálta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozása és a Székely Önkormányzati Nagygyűlés.
Az EMNT meghatározó személyiségei két lábbal a földön állva adottságként kezelték, hogy az RMDSZ, ha választási vetélytárs is, és ha vezetői mégoly sokszor fordultak is szembe a távlati magyar érdekkel és saját programjukkal, az autonómiapolitikában megkerülhetetlen entitást képeznek mindaddig, míg maguk mögött tudhatják az erdélyi magyar választók többségét. Így az RMDSZ-szel szemben mindig kettős volt az EMNT stratégiája: az elvi bírálat mellett mindig ott volt a készség a célorientált, autonómiaelvű megegyezésre. A 2009-es politikai konstelláció erre nyújtott lehetőséget. S hogy az elvi bírálat az egyezség után sem szűnt meg, hogy az EMNT a társutasságot nem úgy fogta fel, mint a hallgatás megvásárlását, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az RMDSZ hallani sem akar az újabb koalícióról. Éppen azért, mert négy éven keresztül Tőkés László nem pártszíneket képviselt az európai testületben és itthon, Erdélyben, hanem a magyar szabadságprogramot, az autonómiát. S nem habozott erre ország-világ előtt rámutatni, amikor az RMDSZ etikátlanul cselekedett e vonatkozásban vagy csak egyszerűen partneri minőségben az egyeztetés ismételt elmulasztásával, a másik fél kész tények elé állításával.
Riogatás az RMDSZ-szel
Ugyanakkor ne feledjük, hogy a MPP-n belüli tisztogatásra adott apropót, hogy a korábbi pártvezető, Szász Jenő, a minden bokorban balliberális beépített ügynököt sejtő Csurka István módjára éveken keresztül az MPP RMDSZ-platformmá válásától óvott. Amikor vitathatatlan alapszabályzat-sértéssel – a döntéshozó szerv, a bővített elnökség nem rendelkezett a kizárás jogával a szervezet alapdokumentuma szerint – kizárták Csuzi Istvánt és Sárközy Zoltánt az MPP elődszervezetéből, az MPSZ-ből, a szájzsibbadásig ismételgetett, egyébiránt minden tényszerű alapot nélkülöző vád ellenük az volt, hogy RMDSZ-platformot akartak csinálni az MPP-ből. A tényleges ok persze a nagyváradi erőcentrum gyengítésének szándéka volt. Mert a volt elnök számára a politika nem a nemzeti érdek érvényesítésének terepe, hanem a személyes hatalmi ambíciók kiéléséé, s így a nagyváradi MPSZ-szervezet nem a legfőbb szövetséges, hanem a potenciális alternatíva képében jelenhetett meg számára a horizonton.
Az RMDSZ-szel való riogatás végigkísérte a szervezet életét az MPSZ/MPP metamorfózis után is, csúcsra azonban 2010-ben járatták, amikor a bíróság Szász Jenőt elmarasztaló ítélete után, a gyergyószentmiklósi, az RMDSZ alapszabályzat szegéseit megszégyenítő botrányos küldöttgyűlést követően törvényes állapotokat visszaállítani hivatott gyűlésen, sajátos módon az igazságkeresőket zárták ki a szervezetből. A korábbi elnök féktelen demagógiával képes volt azt állítani, hogy valójában a jogvita politikai vita, s hogy a nyilvánvaló szabálytalanság ellen fellépők az MPP önállóságát kívánnák megszüntetni. Egyértelmű, hogy az exelnök – nem először a történelemben – a párt önállóságát saját elnöki státusával keverte össze. Az RMDSZ-szel való 2009-es autonómiacentrikus kiegyezést és közös indulást „erkölcstelen különalkunak” nevezte, s képes volt azt állítani, hogy az EMNT az RMDSZ egyik platformjává vált.
Sajátos fordulat
Mindehhez képest sajátos fordulat volt, hogy mind a korábbi elnök, mind utódja, Biró Zsolt a legutóbbi választáson arra biztatta a választókat, hogy szavazzanak az RMDSZ-re. Innen már egy lépés az RMDSZ-szel való szövetségkötés. Biró Zsolt nyilatkozataiban pozitív színezetet kap az a tény, hogy az MPP nem indult a legutóbbi két parlamenti választáson, amivel egyébként a román törvények szerint a párt léte kerül veszélybe. (Az a párt, mely két ízben is mellőzi az országos megmérettetésen való részvétel lehetőségét, törvényen kívül helyezhető, ha az ügyészség ezt kéri a bíróságtól.) Mellesleg információink szerint az ügyészség a 2012-es választások után ki is kérte a választási bizottságtól az érintett pártok listáját, de eddig még nem történt semmi érdemleges az ügyben.
Az MPP tehát sajáthibájából abba a helyzetbe került, hogy puszta léte a román hatalom jóindulatán múlik. Könnyen lehet, hogy ez a tény igencsak releváns a RMDSZ-hez való közeledés kérdéskomplexumán belül. Annál is inkább, hogy igencsak kétséges, hogy az MPP be tudná-e újra jegyeztetni magát, miközben sokkal kedvezőbb politikai konjunktúrában 2004 és 2008 között oly lassan gyűltek össze a törvényben előírt aláírások. A választásoktól való kétszeri távolmaradás amúgy még pikánsabb, ha annak a nyilatkozatnak a fényében vizsgáljuk, amit az alapító elnök tett nem sokkal a pártbejegyzés után: nem az autonómia az MPP fő célja, hanem a választás szabadságának a biztosítása.
Az RMDSZ nem meglepő módon nyitottságot tanúsít a korábban következetesen elutasított párt iránt, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a tényleges ellenfél, az EMNP tárgyalóképtelenségét igazolja. Kérdés: miként viszonyul az az MPP-n belüli értékelvű mag a fejleményekhez, amely 2009 után a botrányos, törvényszegő küldöttgyűlésnek a bíróság döntése előtti „újrajátszásával” kereste meg a párt korábbi vezetőjét. És amelyik nagy létszámban nem szavazta meg a jelenleg hivatalban levő elnököt, s elvi korrekciót követelt a 2012-es önfeladó, RMDSZ-t támogató nyilatkozatok után.
Az EMNT, valamint az EMNP miután az RMDSZ ismételten elutasította a Tőkés László vezette koalíciós listára vonatkozó javaslatukat, a legutóbbi torockói ülésen áttekintette a további lehetőségeket, s fontolgatja az önálló indulás, valamint Tőkés László függetlenként indításának lehetőségét. S ami a legfontosabb: az EMNT elnöke, egyben az EMNP védnöke „ha más megoldás nincs”, készen áll bármelyik változatot támogatni.
Ily módon leszögezhető: az erdélyi magyar politikai palettatisztulna az MPP-nek az RMDSZ ernyője alá húzódásával, világos lenne, kik hova tartoznak, ki képviseli a autonómiát a politikai krédó részeként, és kik azok, akik csak jelszavak szintjén, konjunkturálisan, a saját választási érdek mentén.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Kertész Melinda
ESÉLYLATOLGATÁS Mit kell tudni az RMDSZ esélyes EP-jelöltjeiről?
Az RMDSZ EP-képviselőjelölti listája még várat magára, azonban az már egyre kevésbé titok, kik pályáznak eséllyel a befutó pozíciókra. Kit szeretnél a lista élére?
Február 15-ig fogadja el az RMDSZ jelöltek jelentkezését az Európai Parlamenti választásokra, majd a Szövetségi Állandó Tanács dönt az RMDSZ-lista sorrendjéről. Az Európai Néppárt március eleji dublini kongresszusán a szövetség már szeretné bemutatni a befutó helyen lévő jelöltjeit.
„Az RMDSZ a tulipán jele alatt indít jelölteket az európai parlamenti választásokon, mert azt a politikai brandet, amit 25 év alatt felépítettünk, és amelyet az erdélyi magyar emberek sorozatosan megerősítettek, nem fogjuk feladni. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2012-ben a parlamenti választásokon a magyar szavazatok 89 százalékát kapta, ezt a felelősséget nem lehet megosztani, és nem lehet feladni” - jelentette ki Kelemen Hunor. Így várhatóan csak az RMDSZ keretéből származó jelöltek lesznek a listán, amelyről az EMNP és az MPP jelöltjei a két párt tárgyalási próbálkozásai ellenére is le fognak maradni. Ezelőtt öt évvel még sikerült kiegyezni a közös listáról, amelyen Tőkés László első helyen szerepelt, azonban mára a szövetség hallani sem akar az expüspökről.
Bár még egyelőre nem tudni, hogy milyen sorrendben sorakoznak fel az EP-választási listán, a jelöltek kilétéről szóló becslések már több hónapja keringenek a közbeszédben. Winkler Gyula és Sógor Csaba már októberben megerősítette a Transindexnek, hogy indulna újabb EP-mandátumért, az RMDSZ Csík Területi Szervezete már tavaly biztosította mindkettőjüket támogatásáról. Azóta Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkárának a neve is felmerült az EP-jelölt lista kapcsán, közben Eckstein-Kovács Péter is bejelentette indulási szándékát. Az RMDSZ Nőszervezete is támogat köreiből jelölteket, a hírek szerint Hegedüs Csilla pályázhat jó eséllyel. A lista két-három befutó helyet biztosít, de inkább kettőt – hiszen Románia egy helyet veszített az EP-létszám kilátásba helyezett karcsúsítását követően.
A jelöltek, akik eséllyel pályáznak a befutó helyekre:
Eckstein-Kovács Péter
1956-ban, Kolozsváron született. 1980-ban szerzett diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem jogtudományi karán. 1990-1992-ig az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője volt, majd ezt követően, 1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996-tól 12 éven át Kolozs megyei szenátor volt. 1994-től az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának alapító tagja és elnöke. 1999 és 2000 között kisebbségügyi miniszterként dolgozott Mugur Isărescu kormányában. A 2008 november végi romániai parlamenti választásokon nem jutott szenátori mandátumhoz. 2009 januárjában Traian Băsescu román államfő kisebbségügyi államelnöki tanácsadója. 2010-ben indul az RMDSZ elnöki tisztségéért. 2011. szeptember 1-jén lemondott az elnöki tanácsadói posztjáról, mivel az államfő támogatja a verespataki aranybánya engedélyezését; Eckstein-Kovács Péter viszont több éve a bányászati ciántechnológiák betiltásáért emel szót. 2012-ben Kolozsvár RMDSZ-es polgármesterjelöltje volt. Előnyei: – karizmatikus
– az RMDSZ keretében továbbra is befolyásos személy – „régi motoros” a politikában – annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem volt előretolt politikusa az RMDSZ-nek, nem kopott ki a köztudatból
Hátrányai: – több éve nem volt jelentős tisztsége sem országos, sem önkormányzati szinten – az utóbbi választásokon eleve vesztes pozícióból indult (lásd: parlamenti választások, RMDSZ-elnökválasztás, kolozsvári polgármester-választás) Hegedüs Csilla
1967-ben, Kolozsváron született. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és a Pécsi Tudományegyetem andragógia (a felnőttképzés tudománya) szakán végezte. 1997-ben közgazdász diplomát szerzett a Dimitrie Cantemir Egyetemen. 16 éve foglalkozik az erdélyi magyar műemlékek védelmével, 1997-től a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója. 2010-2012 között Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter tanácsosaként dolgozott. 2011 óta az RMDSZ kulturális főtitkárhelyettese.
Előnyei: – a Nőszervezet jelöltjeként jó eséllyel pályázik az RMDSZ-lista első helyeinek egyikére – erős egyéniség
– jó szervezőképességgel rendelkezik
– inkább örökségvédelmi szakemberként, mint politikusként ismerik
Hátrányai: – országos szinten kevésbé számít ismertnek
– a sorrendet összeállítók tarthatnak a szavazók nőkkel szembeni előítéleteitől
Sógor Csaba
1964-ben Aradon született. 1983 és 1988 között végezte teológiai tanulmányait, 1988-1999 között a csíkcsicsói közösséget szolgálta lelkészként, majd 1999-től két évig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ökumenikus és külkapcsolati tanácsadójaként tevékenykedett. Az RMDSZ-nek már 1990-től tagja. 2000 és 2007 között az RMDSZ szenátora. Előnyei: – hétéves EP-képviselői mandátuma volt
– noha aradi születésű, sokat hangoztatott székelyföldi gyökerei miatt a székely szavazókat is megszólíthatja – jó kommunikációs készséggel rendelkezik
– népszerű projektekkel teszi látványossá az EP-ben való jelenlétét Hátrányai: – néha túlbarokkosítja mondanivalóját
– hajlamos a populizmus csapdájába esni
Vincze Loránt
Marosvásárhelyen született 1977. november 3-án. A Bolyai Farkas Főgimnáziumban érettségizett idegen nyelv szakon. Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen újságírást, a Bukaresti Egyetemen közigazgatás és elektronikus kormányzás mesterszakot végzett. Tizenhat éven át rádiós újságíróként dolgozott a romániai közszolgálati rádió magyar nyelvű szerkesztőségeiben Marosvásárhelyen, Kolozsváron majd Bukarestben, 2004 és 2005 között projektmenedzserként a rádió stratégiai tervezését irányítja. 2005 és 2007 között a Scripta Kiadó marketingigazgatójaként tevékenykedett, majd 2009-ig az Új Magyar Szó napilap főszerkesztője és a kiadó vezérigazgatója. 2009 óta Brüsszelben dolgozik, Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő brüsszeli irodájának munkatársa. Ez idő alatt az RMDSZ szövetségi elnökének külpolitikai tanácsosa, majd 2011-től a Szövetség külügyi titkára. 2013 májusa óta az európai kisebbségek és nyelvi közösségek ernyőszervezete, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának alelnöke.
Előnyei: – az RMDSZ külügyi titkáraként betekintést nyert az európai szintű kisebbségügyi politikába
– jó külügyi kapcsolatokkal rendelkezik
– fiatal, friss arc
Hátrányai: – alig ismert politikusa az RMDSZ-nek
– nem befele, hanem kifele építkezett, ezért gyengébbek a szervezeten belüli, illetve a szavazópolgárokhoz kötődő kapcsolatai
Winkler Gyula
1964-ben született Vajdahunyadon. 1988-ban a temesvári Traian Vuia Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Karának elektronika és távközlés szakán szerzett mérnöki oklevelet. 2001-ben a petrozsényi Tudományegyetem Közgazdasági Karának pénzügy és biztosítás szakán diplomázik. 2004 és 2007 között a kormány kereskedelemért felelős tárca nélküli minisztere volt, majd 2007 augusztusa és decembere között a távközlési és informatikai miniszteri tisztséget töltötte be. A 2007-es EP-választáson az RMDSZ két helyet szerzett meg, a pártlista harmadik helyezettje, Winkler Gyula így nem juthatott volna be. A listavezető Frunda György azonban lemondott a frissen szerzett mandátumáról, mivel alelnöki helyet szerzett az ET Ügyészségi Tanácsában, így Sógor az első helyre került, a második helyet pedig így Winkler tölthette be.
Előnyei: - hétéves EP-képviselői mandátum tapasztalatával rendelkezik
– felkészült politikus
– több komoly funkciót is ellátott már, két ízben is tagja volt a román kormánynak – tehetséges közösségépítő
Hátrányai: – az EP-ben kifejtett munkája a választópolgárok zöme számára nem eléggé látványos – nem a szavak embere.
Transindex.ro,

Amerikai képviselők álltak ki Tőkés kitüntetéséért
Levélben tiltakozott csütörtökön Tőkés László kitüntetésének visszavonása ellen Traian Basescu román elnöknél Frank R. Wolf republikánus és James P. McGovern demokrata képviselő, az amerikai kongresszus Tom Lantos Emberi Jogi Bizottságának két társelnöke.
A két képviselő hangsúlyozta, hogy megkérdőjelezhetetlen Tőkés László püspöknek a Nicolae Ceusescu diktatúrájának véget vető 1989-es forradalom idején tanúsított hősiessége és vezető szerepe. Emlékeztettek arra, hogy Tőkés püspök temesvári lelkészi hivatalából minden román állampolgár emberi jogaiért síkraszállt, gyakran átnyúlva az etnikai és vallási határokon annak érdekében, hogy segítsen Romániát megszabadítani a kommunizmus terhétől.
„Ennélfogva meglepett és mély csalódottsággal töltött el bennünket, amikor arról értesültünk, hogy a Románia Csillaga Rend etikai bizottsága visszavonta kitüntetését Tőkés tiszteletestől" – hangoztatta levelében Wolf és McGovern képviselő.
Emlékeztettek rá, hogy a testület döntésének indoklásában Tőkés tiszteletes „alkotmányellenes" cselekedeteire hivatkoztak, miközben a politikusok értelmezése szerint ő az alkotmányos jogait, beleértve a szólás szabadságához való jogát gyakorolta azáltal, hogy békésen szót emelt egy romániai kisebbség nevében.
„Ez a Tőkés püspökkel kapcsolatos fejlemény több vonatkozásában is aggasztó, nem utolsósorban abban, hogy a látszat szerint a demokratikus tér egy bezáródását jelzi Romániában" – írta a két amerikai politikus.
„Elnök úr, azt sürgetjük öntől, hogy tegyen meg mindent, ami a hatalmában áll, hogy megkérje az etikai bizottságot a Tőkés tiszteletes elleni igazságtalan lépésének visszavonására" – írta a két képviselő, kifejezve kívánságát, hogy választ kapjon a román államfőtől.
MTI
Erdély.ma,

A politikai rendőrség célkeresztjében
Úgy vannak összeállítva a dokumentumok, hogy azok egy krimiszerű történetet mesélnek el, ebben rejlik a szöveg újdonsága – jellemezte Molnár János legújabb, A Securitate célkeresztjében – Tőkés László küzdelme a román politikai rendőrséggel című kötetét, a kolozsvári magyar főkonzulátus udvari rendezvénytermében megtartott könyvbemutatón.
Magdó János főkonzul, az esemény házigazdája úgy fogalmazott: jól dokumentált, könnyen olvasható, izgalmas „történelmi krimi" a Szekuritáté irattárában őrzött Tőkés-dossziét feldolgozó könyv, amely az 1970-es 80-as évek erdélyi magyar közéletébe enged betekintést. Hozzáfűzte, a kötet segíthet annak megértésében, hogy a református egyház embereit, lelkészeit hogyan tudta beszervezni a Szekuritáté, illetve hogyan működött a kommunista titkosrendőrség.
H. Szabó Gyula, a 250 oldalas könyvet kiadó Kriterion könyvkiadó igazgatója ugyanakkor elmondta: az erdélyi magyar közösség még mindig adós a néhány évtizeddel ezelőtti múltjának teljes feltárásával, ezért is jelent meg a kötet.
Molnár János kifejtette: akkoriban különböző magatartási formák jellemezték az erdélyi magyarság kommunizmushoz való viszonyát. Mint részletezte, míg a korabeli értelmiségi elit inkább óvatosan, a túlélést tartva szem előtt, a sorok között próbált olvasni, addig Tőkés László nem csak magatartásával szállt szemben nyíltan a diktatúrával, hanem az általa írt szövegekben is kendőzetlenül beszélt a valóságról, amint ez a politikai rendőrség dokumentumaiból is kiderül.
Molnár szerint ezt a magatartásformát nyugodtan lehet Tőkés-modellnek nevezni. A szerző ugyanakkor elmondta: Tőkés László olyan írásait is megtalálta az aktacsomókban, amelyeknek eredetije elveszett, így azokat román nyelvből kellett visszafordítani.
Kifejtette, a Tőkés-modell – a kommunista diktatúrával szembeni nyílt ellenállás – csak az 1980-as években kezdett elterjedni Erdélyben, amikor temesvári lelkészként prédikációiba beleszőtte üzenetét. Például elmondta azt, ha a Szekuritáté emberei megverték a szomszédot.
A szerző ugyanakkor hangsúlyozta: annak ellenére szükségesnek látta a könyv megírását, hogy sok mindenben nem ért egyet Tőkés Lászlóval. Mint kifejtette: ennek az elsősorban az oka, hogy nemtelen vádak érték Tőkést, ezekkel szemben kívánt rávilágítani, „hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem szabad elfelejteni".
Kiemelte: Tőkés politikai nézeteit, céljait tekintve következetes maradt a rendszerváltást követően is, miközben ugyanezt más politikusok nem feltétlenül mondhatják el magukról. „Az a harc, amit akkor ő vívott, a közösségre kivetítve a szabadságért, az autonómiáért vívott harc volt" – fogalmazott Molnár János.
Tőkés László úgy nyilatkozott: a könyv számára is izgalmas, mivel más perspektívából, a külső szemlélő megvilágításában mutatja meg azt a történetet, amit ő akkor az események részeseként, „a gödör fenekén" élt meg. „Nem csupán azt mutatja meg, hogy velem mi történt, hanem arról is szól, hogy mi történt mindazokkal, akiket a Szekuritáté célba vett, ezért lehet a könyvnek közösségi üzenete" – mutatott rá az Európai Parlamenti képviselő.
Tőkés arra figyelmeztetett, hogy nem lehet múlt időben beszélni az egykori román politikai rendőrségről. „Olyan Erdély titkosszolgálati szempontból, mintegy egy balkáni elaknásított terület" – utalt arra, hogy az egykori besúgók, tartó tisztek egy része továbbra is aktív. Szerinte nem kérdéses, hogy a Románia csillaga érdemrend visszavonása ügyében is a Szekuritáté „nyúlt utána". „Az információval való visszaélés háborúja zajlik ma is" – szögezte le a politikus.
Molnár János ugyanakkor kifejtette: annak ellenére, hogy Németország után a romániai szabályozás könnyíti meg a leginkább a volt politikai rendőrség iratainak kutatását, lényegesen megnehezíti a kutatók dolgát, hogy egészen napjainkig a politikai rendőrség dossziéinak csak mintegy 60 százalékát adták át az állami levéltárnak. Azoknak az ügynököknek az iratait pedig, akik a mai napig együttműködnek a titkosszolgálatokkal, semmi szín alatt nem adják ki a kutatóknak.
Hozzáfűzte: más kérdés, hogy időnként más aktacsomókból kiderül a besúgok kiléte, ugyanis korábban egy-egy jelentésből annyi másolat készült, ahány embert érintett, így történhet meg, hogy minden iratot a titkosszolgálatok sem tudnak eltüntetni.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

kérdezett: B. P. E.
15 ÉV SEMMIÉRT?
Nagy Zsolt: egyik ügyben sem én voltam a fő célpont
A stratégiai privatizációs ügy a privatizációk leállításáról, a Posta-ügy pedig a Chiuariuval való leszámolásról szól a volt miniszter szerint. Exkluzív interjú pereiről, politikai szerepvállalásáról, Băsescu sárga lapjáról.
Mi történt veled az után, hogy kiléptél a politikából? Választások környékén fel szoktak röppenni pletykák, hogy valamilyen látható vagy nem látható szerepben visszatérsz a politikába. Mi igaz ebből? – Önként döntöttem úgy, hogy a politika színpadáról visszalépek. Európa parlamenti listavezető voltam, és én magam döntöttem el azt, hogy visszalépek. Viszont nem tűntem el teljes mértékben a politikából. Amikor megkértek, akkor segítettem az RMDSZ-nek kampánystratégia kidolgozásában, a kampánytanácsadásban. Ez már a 2007-es EP-választásokkor is így volt, a 2008-as parlamenti és önkormányzati választások esetén, a 2009-es államelnök-választáskor. A 2012-es önkormányzati választásokkor már csak helyenként: Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, illetve a parlamenti választásokkor kimondottan Csík környékén kapcsolódtam be, mint stratéga.
Volt egy másik pillanat is 2011-ben, de erről most nem akarok többet mondani.
- Miért szálltál ki a nagypolitikából, legalábbis ami a nyilvános szerepléseket illeti?
– Ennek több oka volt, a legfontosabb, hogy egyszerűen úgy éreztem, hogy méltánytalan és meg nem érdemelt lenne egy olyan kampányba belefutni, amelyben korruptnak nevezzenek, meg mindenfélék. És az is benne volt, hogy eléggé magamra hagyatottnak éreztem magam. Nem utolsó sorban az is, hogy úgy éreztem, hogy ha nem vagyok a politika élvonalában, akkor talán lekerül rólam ez a célkereszt.
Utólag visszagondolva jó döntésnek tartod ezt?
– Nem vagyok híve a mi lett volna, ha kezdetű válaszoknak. Nyilván a kérdést attól még fel lehet tenni, de most már úgyis mindegy. Ez volt akkor a döntésem, ez van, és kész.
Egy ideig úgy tűnt, mintha Băsescu rokonszenvezett volna veled, a veled történtekkel. Utána pedig mintha lett volna egy pszichológiai pillanat, amikor elengedte az ügyet. Történt valami, ami mentén értelmezhető ez a váltás?
– Szeretném én is érzékelni azt a pillanatot, amikor velem rokonszenvezett volna. Hogy az üggyel rokonszenvezett, abban viszont biztos vagyok (nevet). Eszközként használta ezeket az ügyeket. És ezt nyugodtan ki merem mondani.
2006. december elején küldte át a főügyészség a hazaárulásos történetben a megkeresést az államelnök fele, hogy engedélyezze a bűnvádi eljárás elkezdését. Akkor még működött az államelnöki hivatalban az a bizottság, amelynek véleményeznie kellett az ilyen kéréseket. Én háromszor is voltam meghallgatáson a bizottság előtt, teljes mértékben meggyőztem őket, ezért az ő ajánlásuk nem is arról szólt, hogy el kellene indítani a bűnvádi eljárást. Persze ez egy konzultatív vélemény volt, amely január közepén született meg.
Az államelnök március 20-ig a levegőben tartotta a döntést, egészen addig a pillanatig, amíg az RMDSZ nem feküdt keresztbe az EP-választások elhalasztása előtt. És akkor engedte el az ügyet, mintegy sárga lapként az RMDSZ fele. Nincsenek ebben véletlenek.
Ennél több rokonszenvet nem láttam ebben a dologban, azon túl, hogy nekem négyszemközti beszélgetésen ő maga is elmondta, hogy ez butaság, ezek képtelenségek. De mivel négyszemközt folyt a beszélgetés, az én szavam van az övével szemben.
- Amit a közvélemény nem ért mind a Poșta ügyben, mind a stratégiai privatizációs ügyben, az a miért. A stratégiai privatizációs ügyben látszik a vádiratból is, hogy a töredéke foglalkozik veled, és közvetlenül nem tudnak inkriminálni. A Poșta ügyben pedig nem egyértelmű, hogy egyáltalán mi az ügy. Szerinted a Șereș és a Poșta egy ügy, vagy két ügy?
– Két ügy. Bármennyire szeretnék “tetszelegni” – egy frászt szeretnék –, de egyik ügyben sem én voltam a fő célpont.
A hazaárulásos történetben, úgy gondolom, még csak nem is Codrut Șereș volt a fő célpont, hanem egyszerűen a privatizációk: valakik meg akarták akadályozni, hogy Romániában privatizációk legyenek, és ezért találták ki ezt az egész képtelenséget. Abban az egész ügyben nekem sem tettem, sem cselekedetem, még csak beszédem sincs sajátom, ami inkriminálhatna. Mások beszélgetéseit használják arra, hogy bemutassák, találkoztam volna velük. De ennyi. Ezen kívül még csak vád sincs megfogalmazva.
A Posta-ügynek világosan látjuk és tudjuk, hogy ki volt a célpontja: Tudor Chiuariu. És ezt ő maga elmondta a Legfelsőbb Bíróságon, és a román sajtó nagyon pontosan le is hozta. Hadd pörgessük vissza egy kicsit a dolgokat: Tudor Chiuariu abban a pillanatban, illetve azon az ominózus kormányülésen, 2007. április 25-én, alig több mint három hete volt miniszter, és a DNA már elkezdte a tevékenysége vizsgálatát kérni. A kérésük eredményeként a legfelsőbb bírói tanács elindított egy vizsgálatot, amelynek eredményeként fel is függesztették a DNA második osztályának a vezetőjét, Doru Țuluș főügyészt. Két hónapig vizsgálták az ügyet. Ez az időszak egybeesett az államfő felfüggesztésével és a népszavazás kampányával. Amint az államfő visszatért tisztségébe, engem felfüggesztett a miniszteri tisztségemből, és ez a főügyész visszatért. És ahogy visszatért, elindították ezt az ügyet. Ez egyszerűen erről szól, semmi egyébről. Semmi köze sem a Postához, sem a telekhez, egyszerűen egy személyes bosszú Tudor Chiuariu ellen.
Hogy miért kellett engem belekavarni? Mert én egy olyan aláírója voltam ennek a dokumentumnak, aki nem volt parlamenti képviselő. Ennek a kormányhatározatnak volt egy kezdeményezője – én magam –, volt egy láttamozója a törvényesség szempontjából – Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter –, és volt egy másik nagyon fontos láttamozó: ez a pénzügyminisztérium, amely az állam közvagyonáért felel. Varujan Vosganian pénzügyminiszter is pozitívan láttamozta, és maga a teljes kormány fogadta el. Miért csak ketten vagyunk itt? Azért, mert abban a pillanatban egyikünk sem volt parlamenti képviselő, és ezért nem kellett a parlamenthez fordulniuk. Mert azt nem kockáztatták volna meg, hogy ezt a kacsát odavigyék a parlament elé.
Képtelenségek sorozata ez az ügy. Az ügyészek annak idején 8,6 millió eurós kárról beszéltek, aztán azt a felére csökkentették, és miközben ilyen károkról beszéltek, meg sem próbáltak vagyonzárt, vagyonzáradékot kérni egyik vádlott ellen sem. Ez nem mutat egyebet, mint hogy ők maguk is tudták, hogy egyszerűen valótlan, amit beszélnek.
A stratégiai privatizációs ügy vádiratában említenek egy bulgáriai nyaralást, amely előtt a vád szerint Stanchev felhívta a hotelt, és jelezte, hogy adjanak jó árat, mert ő fizeti. Mi az igazság ebből? – Nem véletlenül mondtam azt, hogy engem soha senki sem vádolt korrupcióval. A hazaárulásos ügynek ezt az elemét, illetve azt, hogy kaptam volna ajándékba egy mobiltelefont, átküldték a DNA-nak. A teljes iratcsomót átküldték a DNA-nak, de úgy, hogy ezeket kell megnézni, mert ezekkel haszonhoz jutottam volna. A DNA végérvényesen, egyértelműen lezárta ezt a nyomozást, megállapítva, hogy nincsen semmilyen ilyen tett. Ennyi. Ettől tovább a teljes sztori még a bulvársajtó szintjét sem kellene megüsse. Ott van a Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldalon az ügyész határozata, amely kimondja: scoatere de sub urmărire penală. És volt idejük vizsgálódni, mert négy évig tartották vizsgálatban, és aztán lezárták. Más pedig nincs. De ezért kaptam öt év letöltendő börtönbüntetést alapfokon, tehát ez nem vicc.
Ha a dolgokat összeszámolod, hajmeresztő: 2004. decemberétől kezdve voltam két és fél évig miniszter. Azelőtt már tizenvalahány évet dolgoztam a közéletben, diákszövetségben, RMDSZ-ben. Nem akartam miniszter lenni. Javasoltak, felkértek rá, elvállaltam, mint egy kihívást. Két és fél évig voltam miniszter, és azt gondolom, hogy eredményeket tettem le az asztalra, nem voltam egy eredménytelen miniszter. Két és fél év után hét éve hurcolnak két képtelenséggel, és ami már biztos, az az, hogy nyolc évig korlátozva vagyok mindenféle mozgási lehetőségemben. Ez már biztos. Ez együtt már tizenöt év. A semmiért.
És nem arról van szó, hogy valaki megússza a börtönt. Hogy valamihez jutott, és még meg is úszta a börtönt – hű, de okos volt, és hű, de ügyes. Hanem sehol semmi kár, az anyagi haszonhoz jutásnak még csak a vádja sem volt megfogalmazva velem szemben.
- Többen analógiában vagy összehasonlításban fogalmazzák meg a te történetedet másokéval. És nem okvetlenül a Mikó ügyre vagy ad absurdum az Olosz Geri ügyre gondolok, hanem például a Borbély László ügyre, aki ellen nem indul bűnvádi, mert a képviselőház nem hagyta jóvá. Lett volna olyan pillanat, amikor politikai szinten meg lehetett volna akasztani a te ügyeidet is?
– Nem azt gondolom, hogy politikailag kellett volna megakasztani. A Borbély László esetében egy teljesen természetes, törvényes eszközzel élt a parlament, mert nem véletlenül találták ki ezt a törvényhozók, hogy képviselői mandátummal rendelkező miniszterek esetében a képviselőház, más miniszterek esetében az államelnök engedélye kelljen egy bűnvádi eljárás elindításához. Mert bármelyik miniszter ellen naponta meg lehetne fogalmazni bűnvádi feljelentéseket, vagy papírra lehetne vetni egy ügyészi koholmányt. Ennek van egy természetes szűrő szerepe, és ezzel élt a parlament, nemcsak a Borbély László esetében, hanem az akkori közigazgatási miniszter esetében is. Nekem ilyen lehetőségem nem volt. Ezt megtehette volna az államelnök, minden érve megvolt rá. A politikai megakasztásra nem volt lehetőség, de azt gondolom, hogy egy erőteljesebb, határozottabb kiállás – és nemcsak az én ügyemben, hanem általában az igazságszolgáltatási túlkapásokkal vagy hibákkal szemben – igenis szükséges lett volna.
_ Ennek milyen formája lehetett volna? Egyrészt ott vannak az olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy nem működik jól a rendszer, de másrészt abban is nagyon nagy veszély rejlik, ha az igazságszolgáltatás egészét kérdőjelezzük meg.
– Kétségkívül. Én nem is azt mondtam, hogy az igazságszolgáltatás egészét kell megkérdőjelezni, hanem azt, hogy a túlkapásokat vagy a tévedéseket kell megvizsgálni.
Bár akár azt is mondhatnám, hogy én szempontomból megkérdőjelezhető a teljes igazságszolgáltatást. Mert nekem két ügyem van, és mindkét ügyemben abszolút méltánytalanul és igazságtalanul jártak el. Ettől a perctől kezdve nekem száz százalékosan rossz a véleményem az igazságszolgáltatásról. Nem mondhatok egyebet. De sorolhatnám: ott van a Varga Gábor története, vagy a Markó Attila és Marosán Tamás ügye, a Mikó-ügy, amely pont úgy egy tulajdonjogi kérdés, mint amilyen a postatelek ügye, csak az egyik egy cégé, a másik az egyházé volt, de attól függetlenül mind a kettőnek igazoló iratai vannak arról a tulajdonról, és mégis, jön az állam, és azt mondja bűnvádi igazságszolgáltatási döntés által, hogy az közvagyon. Holott sosem volt az, és nem is az ő illetőségük erről dönteni, hanem legfeljebb a közigazgatási bíróságnak.
- “Miért nem álltak ki értem azok, akik megtehették volna, akik minden egyes részletét ismerték ennek a képtelenségnek?” – írod. Mire, kikre gondolsz?
– Elsősorban azokra gondolok, akik intézményesen is tudtak volna valamit tenni. Például maga az államelnök, aki egyrészt titkosszolgálati tájékoztatásból, másrészt az általa működtetett bizottsághoz általam benyújtott és előadott dolgokból, illetve a vele való beszélgetésekből tudta, hogy abszolút nem érdemlem meg, nem lenne helye annak, hogy a bűnvádi eljárást elindítsa. A másik, akinek kétségkívül üzenek, az az akkori miniszterelnök (Călin Popescu Tăriceanu – szerk.), aki enyhe szótlansággal és tehetetlenséggel nézte, hogy körülötte sorra lövik ki a minisztereket. Emlékezzünk Teodor Atanasiura, ebben az ügyben egyből kettőnket – Codruț Șereșt és engem –, később Tudor Chiuariut, Paul Păcurariut: körbelőtték a minisztereit.
És kétségkívül utalok az RMDSZ vezetőire is. Bizonyára ők ezt másként gondolják vagy másként látják, de az én érintett helyzetemből így tűnt, hogy lehetett volna többet tenni.
- Milyen játéktere lehet még az ügyeidben az RMDSZ-nek, a médiának, a civil szervezeteknek? – Annyiszor elmondtam, nem várom el, hogy a média és ezáltal a közvélemény csak az én szavamnak higgyen. Azt viszont elvárnám, hogy nézzenek utána a dolgoknak, olvassanak utána. Csak egy konkrét példa: a hétfői nyílt levelem után van olyan sajtótermék, amely még mindig azt írja le, hogy 8,6 millió eurós kár lenne a Posta-ügyben. Ez képtelenség. Erről soha nem volt szó, soha senki nem vádolt engem azzal, hogy én ilyen kárt okoztam volna. A 2012-es döntés és annak bírósági indoklása, az én magyarázataim ellenére ezt így leírják. Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség. De persze emberként én szenvedem el, vagy a becsületem, ami még maradt belőle. A civil szervezetek számára rendelkezésre fogom bocsátani az ügyek részleteit, és azt gondolom, nekik az lehetne a szerepük, hogy a maguk szintjén és a maguk eszközeivel lépjenek fel mind a hazai, mind az európai színtéren, és mondják el, hogy itt valami nem oké. Merthogy nem lehet az, hogy minden bizonyíték és mindenféle valóságtartalom nélkül el lehet ítélni embereket. Hogy mit várnék el a politikumtól? Azt, hogy a törvényhozási eszközökkel, amelyek rendelkezésükre állnak, konszenzusteremtés által – mert nem kell ez egy partizánakció legyen – teremtsenek rendet ezekben a struktúrákban. Mert nem lehet az, hogy semmiféle felelőssége ne legyen akár egy ügyésznek, akár egy bírónak egy igazságtalan döntés kapcsán. Mert mi van, ha valaki megnyeri a Strasbourgi Emberjogi Bíróságnál a pert? Akkor majd kártérítést fizet az állam. De nem az illető bíró, nem az illető ügyész.
- Akarva-akaratlan elég sok mindent megtudtál arról, hogy milyen erők határozzák meg a romániai igazságszolgáltatást. Ami kívülről látszik, az a sokarcúság: van egy európai nyomás, hogy minél több korrupciós ügyet akarnak; van egy csináljatok dossziét ennek-annak politikai játék; talán vannak személyek, akikről ki lehet egyezni politikailag; vannak ügyek, amelyekben fontos személyeket ítélnek el jogosan, stb. Te hogy raknád össze a nagy képet, mi a romániai igazságszolgáltatás mechanizmusa?
– Azt gondolom, hogy a felsorolt jelenségek mindegyikéből van benne valami. Persze én nem tudok a teljes igazságszolgáltatásról véleményt mondani, mert egyrészt nem vagyok igazságszolgáltatási szakterületen dolgozó szakember, másrészt meg én csak a jéghegy csúcsát láttam. Igaz, ez a leglátványosabb, és erre fókuszál mindenki. Először is úgy gondolom, és ezt mindenféle demagógia nélkül állítom, hogy a korrupció elleni harc valóban egy fontos téma, és nagyon komolyan kellene venni Romániában. Másodszor meg azt gondolom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt politikai leszámolásokat vagy képtelenségeket gyártani, és ezáltal kicsinálni embereket. Hiszen ha azt nézzük, hogy Markó Attilát is a korrupcióellenes ügyészség vádolja – hol abban a korrupció, hogy visszaszolgáltatott az egyháznak egy ingatlant? Hol van az én ügyemben a korrupció, amelyért négy év börtönbüntetésre ítéltek, úgy, hogy még csak az ügyészek sem mondják azt, hogy bármi kárhoz nekem közöm lett volna, és az ítéletben semmiféle kár nem szerepel. Mi köze van a korrupcióhoz annak, hogy én aláírtam egy határozatot, amire senki nem kényszerített, senki nem vett rá, senki nem fizetett le érte. És mi köze a korrupcióellenes harchoz egy ilyen kitalált kémtörténetnek? Hol van ezekben az ügyekben a korrupció, miközben mindannyian találkozunk – te is, én is – hétköznap az utcán a rendőrtől a kishivatalnokig és az orvosig a kis szintű és a nagy szintű korrupcióval is kétségkívül, amihez viszont nem nyúlnak hozzá. Ezért mondom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt különféle politikai leszámolásokat folytatni. Harmadsorban azt gondolom az igazságszolgáltatásról és az úgynevezett európai nyomásról, hogy ez számomra elfogadhatatlan. Azt gondolom, hogy Európának azt kell számon kérnie, hogy egy igazságszolgáltatási rendszer korrektül, egyformán működjön egy európai ország minden egyes állampolgára számára, hogy mindenki egyformán és hasonló jogokkal tudjon élni, és hogy az ítéletek korrektek, igazságosak legyenek. Az igazságszolgáltatás nem lehet sem gyors – mert ugye ezt kérik számon, hogy miért nem gyorsabb az igazságszolgáltatás, vagy miért nem példamutató. Az igazságszolgáltatásnak nem gyorsnak és példamutatónak kell lennie: az igazságszolgáltatásnak igazságosnak kell lennie. A tettek, a vád, a vád bizonyítékai és a védelem bizonyítékai alapján kellene egy igazságos döntést hozni. Ezt lehet és ezt kell számon kérni az igazságszolgáltatáson, nem egyebet. Kétségkívül van egy hatalmi harc az ügyészségeken belül is, az ügyészek maguk is különböző vetélkedésekben vannak, és most beszélhetnék mindenféle háttérjátékokról meg pletykákról, amiket hallani ügyvédektől vagy a rendszer különböző szereplőitől, de nem tudom ezeket bizonyítani, és akkor meg kár lenne belemenni.
- Évek óta azzal fekszel és kelsz, hogy nem vagy szabad ember. Hogy érzed, mennyire változtatta meg ez a személyiséged?
– Nehéz ezt nekem megítélnem. Elsősorban azok kellene ezt megítéljék, akik ismernek, és akik tartották velem a kapcsolatot ebben az időszakban is. Ők tudnának erről sokkal mérvadóbb véleményt mondani. A magam szempontjából azt gondolom, hogy megedződtem, és hogy teljesen másként tudom értékelni a világot és a velem történteket is. Tényleg benne van az, hogy ami nem öl meg, az erősít.
- Az utóbbi hét év után hibának érzed, hogy annak idején politikusnak álltál? Megbántad azt, hogy politikus lettél?
– Nem. Nem. Ez egy nagyon hosszú történet, hogy miért vonzott engem a közélet – mert fogalmam sem volt arról, hogy ez politika. Lehet, hogy a közélet szót sem ismertem. 18 éves voltam, és egyszerűen kerestem azt, hogy mit lehet tenni, hogy azt a Marosvásárhelyt, amit én egyféleképpen hagytam ott érettségiző diákként, és egy egészen másféle városként találtam rá 1990 március végén, hogyan lehet helyrehozni, és hogyan lehet ebben a dologban valamilyen módon rendet teremteni. Ennek az eszközét keresve jutottam el a diákmozgalmakhoz és különböző ellenzéki tüntetésekhez, és később diákszervezeti aktív emberként szerveztem táborokat, nemzetközi rendezvényeket, nemzetközi szervezetekhez csatlakoztattuk a KMDSZ-t, és így tovább. Utána jött a politikába való belekóstolás. Sokszor még ódzkodtam is attól, hogy magamat politikusnak nevezzem. Érdekelt, vonzott, szívesen vállaltam szerepet, elsősorban aktív, political professional szerepben – ami a szervezés, a különböző szervezeti egységek létrehozása, azok összehangolása, kampánystruktúrák létrehozása, státusirodai hálózat megszervezése, és így tovább. Nem bántam meg.
Az egy teljesen másik kérdés, hogy megbántam-e, hogy elvállaltam a miniszterséget. Azt lehet, hogy igen.
Transindex.ro,

A románok felé közvetíteni (Sepsiszentgyörgyi RMDSZ)
Tisztújító körzeti közgyűléseket, majd küldöttgyűlést tartott a sepsiszentgyörgyi RMDSZ. A szerdai ülésen a négy városi, valamint kilyéni és szotyori körzetben megválasztott 81 és a társult ifjúsági szervezetek által jelölt 12 küldöttet köszöntő Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök vázolta azokat a feladatokat, melyek az Európai Parlamenti választások és a magyarországi választói jegyzékbe történő regisztráció kapcsán a sepsiszentgyörgyi szervezetre is hárulnak.
A szavazás alapján újabb négyéves elnöki mandátumot nyert Antal Árpád András, az elnökség tagjai: Sztakics Éva, Tischler Ferenc, Miklós Zoltán és Kelemen Szilárd. Az ügyvezető elnöki feladatok ellátására a régi-új elnök Tóth-Birtan Csabát kérte fel. Antal Árpád elmondta, kiemelten fontosnak tartja a nemzetpolitikai kérdéseket. A románokkal való viszony újragondolása és új alapokra helyezése szükségszerű. Az elmúlt húsz évben sajnos nem sikerült hatékonyan közvetíteni a románok felé céljaink és törekvéseink lényegét, úgyhogy e téren sok a tennivaló. Tisztázni kell nemcsak azt, hogy mit jelent az autonómia, de azt is, hogy a románok számára mit jelent mindez. Továbbá el kell érni, hogy az autonómiával kapcsolatos közbeszéd végre ne arról szóljon, milyen autonómiát akarunk, hanem arról, hogy azt mikor és hogyan fogjuk elérni – fogalmazott. Az elnök fontosnak tartja egy olyan családsegítő stratégia kidolgozását és alkalmazását, mely ösztönzi a családalapítási szándékot. A cél a megfelelő foglalkoztatáspolitika kidolgozása, hogy elejét vegyék a munkaerő-elvándorlásnak, és növeljék a régió versenyképességét. Azon is dolgoznak, hogy elkészüljön a sepsiszentgyörgyi körgyűrű, mely egyidejűleg az épülő vidombáki reptérhez is gyors és könnyű hozzáférést biztosíthat.
Folytonosság Erdővidéken
Az RMDSZ Erdővidék Széki Szervezete csütörtökön tartott tisztújító ülésén a korábbi elnöknek, Váncza Tibornak szavaztak bizalmat a szervezet további irányítására, aki a közeljövő feladatának az európai parlamenti választásokra való mozgósítást nevezte meg. Az ülésen felszólaló Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök kifejtette, a 2012-es önkormányzati választások politikai sikerét követően Erdővidéken is elindult a fejlődés, a szövetség segítségével Baróton olcsóbb a hulladékszállítás, Nagyajtán két hidat építenek idén, Bardocon van kanalizálás és vezetékes víz, „mindez azonban nem megy segítség nélkül: a szervezetnek jól kell működnie, lényeges, hogy a helyi viszonyok közt tisztán lássunk, és ezért fontos, hogy olyan emberekre tudjunk támaszkodni, akik értik a dolgukat”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Új gyalog a diplomáciai sakktáblán – Interjú Zákonyi Botond nagykövettel
Magyarország és Románia kapcsolatainak milyenségéről fontos látni, hogy köztünk jellemzően nem államközi viták szoktak felszínre törni. Az elmúlt évtizedekben a szóváltások szinte minden esetben a romániai magyar közösséggel kapcsolatos ügyekből fakadtak – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet.
– Bár a magyar Külügyminisztérium tavaly júliusban benyújtotta a hivatalba lépéséhez szükséges agrément iránti kérését, a román társtárca csak több hónap elteltével adta meg a beleegyezését, teljes hatáskörben pedig január közepétől láthatja el hivatalát. A diplomácia nyelvéről lefordítva mit jelent ez a várakoztatás? A köznyelvben egyértelműen azt, hogy „betartunk” a másik félnek.
– A diplomáciában sok minden nincs nemzetközi egyezményekkel szabályozva. A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es Bécsi Egyezmény csak a nagykövetek küldésének és fogadásának rendjét rögzíti, a procedúra lefolyásának idejét nem. Először valóban meg kell várni az agrément, utána lehet kiutazni a fogadó államba és mielőbb átadni az úgynevezett megbízólevelet az államfőnek, ezt követően lehet a külképviselet vezetője, a nagykövet működését a fogadó államban megkezdettnek tekinteni.
Az eljárás most is ez volt, az agrément megadásának ideje nem haladta meg a szokásosat, ami általában több hónap körül szokott lenni, esetemben talán néhány héttel csúszott túl a vártnál. Az államfőnek történő megbízólevél-átadás pedig mindenben megfelelt a román elnöki protokollnak. Hozzáteszem azért, a köznyelv hajlamos rátapintani a lényegre.
– Tehát nem lehet véletlen a román külügyminisztérium gesztusa. Kinevezése késleltetése összefüggésben állhat azzal, hogy Budapest és Bukarest teljesen ellentétesen viszonyul a romániai magyar közösség autonómiatörekvéseihez, nyelv- és jelképhasználati igényeihez?
– Az USL-kormány 2012. májusi hatalomra kerülését követően Bukarestben tónusváltás következett be úgy a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan, mint a romániai magyar közösség aktuális ügyeinek megítélését illetően. Budapest részéről 25 éve – a kormányokat tekintve nyilván eltérő hangsúllyal – konszenzus van a tekintetben, hogy Magyarország felelősséggel tartozik a külhoni magyarokért.
Ezt az elvet a két éve elfogadott alaptörvény úgy fogalmazza meg, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Részünkről ez világos álláspont, célunk pedig, hogy álláspontunkat ne csak megismertessük, de el is fogadtassuk román partnereinkkel.
– Titus Corlăţean román külügyminiszter egy évvel ezelőtt kiutasítással fenyegette meg elődjét, aki Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Semmiképpen sem szeretnénk ártani frissen megkezdett nagyköveti mandátumának, mégis tudni szeretnénk, milyen álláspontot képvisel a témában?
– Tekintve, hogy én ugyanannak a kormánynak a képviseletében tartózkodom Romániában, mint hivatali elődöm, természetesen az álláspontom is ugyanaz. Látni kell, hogy az autonómiák különböző formái elfogadott intézmények Európában, a romániai magyar közösség nem kér többet, mint sok más európai őshonos kisebbség.
– Arra még inkább kíváncsiak vagyunk, Kovászna megyei látogatása során mit válaszolt a székely zászló és a magyar feliratok ellen fellépő prefektus kijelentésére, miszerint a kormányhivatal „kitűnő kapcsolatot ápol a térségben élő nemzeti kisebbségekkel, de még ezt is hajlandó bővíteni”. Miközben vélhetően nemzet- és kisebbségpolitikával foglalkozó kutatóként erről Önnek is más a véleménye.
– Köszönöm, hogy nagyköveti tisztem mellett kutatónak is nevez, igaz, a két mesterségben közös, hogy érdemes empátiával közelíteni a munka tárgyához, ez esetben a kisebbségi közösség és a többségi nemzet tagjaihoz egyaránt. Kovászna és Hargita megyében a kormányhivatalokban járva a bemutatkozó látogatásomat nem minősíteném tárgyalásnak, ezek a találkozók inkább benyomások és információk gyűjtésére szolgálnak, persze a saját véleményem megismertetése mellett.
Érintettük természetesen a nemzeti szimbólumokkal kapcsolatos vitás kérdéseket, ahol volt alkalmam kifejteni, hogy a mostaninál megengedőbb hozzáállás és törvényi szabályozás nagyban elősegíthetné a Romániában élő magyarok biztonság- és otthonosságérzetét. Tekintve, hogy román állampolgárokról van szó, a román kormányt képviselő prefektusnak valóban érdemes lenne megfontolnia, hogy milyen helyi eszközökkel is lehetne hozzájárulni az állampolgárok identitásával kapcsolatos kérdések jogbővítő és megnyugtató, hosszú távú rendezéséhez.
– Bár az elmúlt 24 év során a kisebbségi tematikában a két ország viszonya sohasem volt teljesen zökkenőmentes, a kapcsolatok egy-két éve különösen feszültté váltak. Bukaresti kiküldetése már csak ezért sem ígérkezik sétagaloppnak. Miként kíván hozzájárulni a román–magyar kapcsolatok rendeződéséhez?
– A kapcsolatok az elmúlt 24 évben rendkívül széles spektrumon mozogtak, voltak hűvösebbek, de a mainál konstruktívabbak is. A kapcsolatok milyenségét tekintve fontos látni, hogy köztünk jellemzően nem államközi viták szoktak felszínre törni. Az elmúlt évtizedekben a szóváltások szinte minden esetben a romániai magyar közösséggel kapcsolatos ügyekből fakadtak.
Ha megnézzük közelebbről az elmúlt évek kérdéseit, legyen az a MOGYE-ügy, a székely zászló kérdése, nyelvhasználat vagy régiósítás, ezek mind Románia és annak magyar nemzetiségű állampolgárainak vitái. Ugyanakkor természetes, hogy ezekben a kérdésekben Budapest is állást foglal, amire egyébként az alapszerződés és a stratégiai partnerségi nyilatkozat is feljogosít bennünket.
Ami az én lehetőségeimet illeti, egy korábbi hivatali elődöm a nagyköveti poszton fogalmazott úgy találóan, amikor mandátuma elején hasonló kérdésre válaszolt, hogy egy nagykövetváltással új gyalog lép a magyar-román kapcsolatok sakktáblájára. Másfelől diplomáciai bemutatkozó látogatásaim során szinte mindegyik partnerem azt hangsúlyozta, hogy a magyar külképviselet vezetőjeként rám Bukarestben kiemelt szerep vár. Ebből is látszik, egy romániai magyar nagykövet munkája és szerepfelfogása nagyban különbözhet egy kevésbé összetett kapcsolatrendszert gondozó nagykövetétől.
Az általam fontosnak tartott feladatokról egy úgynevezett nagyköveti koncepciót állítottam össze, amit az otthoni parlamenti bizottsági meghallgatáson ismertettem is. Anélkül, hogy itt most kitérnék a különböző prioritásokra és részterületekre, a legfontosabbat hangsúlyoznám. Magyarország bukaresti nagykövetsége a kétoldalú viszonyt meghatározó tényezők változó kombinációi közepette végzi tevékenységét, és igyekszik hozzájárulni a két állam és a két nemzet közeledése előtt álló akadályok lebontásához. Nekem az a meggyőződésem, hogy ezt a közeledést a határ mindkét oldalán élő magyarok és a románok jelentős része is óhajtja, én és kollégáim ennek érdekében dolgozunk.
– Sokan abban látják az ellentétek elmélyülését, hogy Romániában balliberális, az anyaországban jobboldali kormány van hatalmon. Hogyan lehetne áthidalni a szomszédságpolitikára is kiható ideológiai nézetkülönbségeket?
– Azt hiszem, a kormányok közötti nézetkülönbségek nem annyira ideológiai jellegűek, vagy legalábbis nem a hagyományos módon azok. Ha – nagyon leegyszerűsítve – abból indulunk ki, hogy a jobboldali kormányok erősen nemzeti elkötelezettségűek, míg a baloldalnak ez a kérdéskör kevésbé fontos, akkor nehezen érthető, hogy miért most válnak problematikussá az erdélyi magyarok anyanyelv- és szimbólumhasználatával kapcsolatos elvárásai, amikor néhány éve nem ezek az ügyek voltak jellemzőek.
Ezzel együtt vannak jó példák, amiket lehet követni. Szlovákiával sikeres kormányzati csúcstalálkozót tartott tavaly tavasszal a magyar kormány, ahol elsősorban gazdasági jellegű ügyek kerültek terítékre. Célunk, hogy egy hasonló eseményt a magyar-román relációban is megszervezzünk. Most, még a magyar parlamenti választás előtt, februárban sor kerül a kormányközi gazdasági vegyesbizottság ülésére, remélem, ennek tapasztalatai biztatóak lesznek egy jövőbeni kormányzati csúcstalálkozó megtartását illetően.
– Előzmények nélküli helyzetet teremt a kétoldalú viszonyban, hogy az áprilisi magyarországi választásokon a honosított erdélyi magyarok is szavazhatnak. Megfelelő tájékoztatással meggyőzhető Bukarest arról, hogy mindez természetes folyamat Európában?
– Az idei magyar parlamenti választáson először vehetnek részt a külhoni magyar állampolgárok. Számukra ez olyan lehetőség, amelyet sok európai ország már hosszabb ideje biztosít a külhonban élő állampolgárainak, közöttük Románia is. Nyilvánvalóan nagy jelentőségű esemény ez, amelynek lebonyolítása során maximálisan kell törekednünk az átláthatóságra, minden demokratikus norma figyelembe vételére és betartására.
Engedje meg, hogy megelőzzem egy kérdését. Vélhetően sokan fognak szavazni az erdélyi magyar állampolgárok közül, de hogy körülbelül mennyien lesznek, azt a regisztráció lezárulása után lehet megbecsülni. Remélem, hogy sokan, mert ez egy lehetőség a demokráciában való aktív részvételre, ahol mindenkinek számít a szavazata. Ugyanennyire fontos, hogy az év során a magyar választók vegyenek részt az Európai Parlamenti és a romániai elnökválasztáson is. Ez nem csak egy szimbolikusan fontos dolog. Az, hogy a választók befolyásolhatják a budapesti, a bukaresti és a brüsszeli döntéshozatal folyamatát, egy olyan lehetőség, amivel érdemes élni.
– Történészként lát-e esélyt arra, hogy közös nevezőre jusson az egymástól sok esetben homlokegyenest eltérő román és magyar történelemszemlélet? Sokszor ugyanis ennek tudhatók be a két nép vélt vagy valós sérelmei.
– Egyetemista koromban az ELTE BTK Román Nyelv és Filológiai Tanszékének óráit látogatva tanultam a legtöbbet a történész szakmáról, pontosabban annak különböző nemzeti látószögeiről. Ott előadóként sokan megfordultak a jelenkori Románia tudományos értelemben vett vezető történészei közül, akik nyilvánvalóan a párbeszéd lehetőségét keresték és találták meg Budapesten, vagyis a közös múlt feltárásának vannak személyes, és az akadémiák történész vegyes bizottságában intézményes alapjai.
Azt talán nem kell bizonygatni a román tudomány számára, hogy magyar részről hosszú ideje megvan a készség a párbeszédre, érthető okokból a magyar történészek, nyelvészek, irodalomtörténészek a 20. században nagy számban és elhivatottan kezdtek foglalkozni a magyarral szomszédos nemzetek múltjával és kultúrájával. Az elmúlt évtizedekben Kolozsváron és Bukarestben megjelent, önálló könyvtárnyi társadalomtudományi irodalom a legjobb példája a magyar részről felhalmozott és szintetizált ismeretanyagnak. Nyilván nagyon jó lenne ezek egy részét legalább lefordítani románra.
Amire szerintem a legnagyobb szükség van, és amit a fiatal kutatók a korábbi nemzedékeknél összehasonlíthatatlanul könnyebben tehetnek meg, az a minél több közös kutatás, közös publikációk, a történész és egyéb társadalomtudományi műhelyek együttműködése Romániában, de a tágabb magyar-román viszonylatban is. Bizonyára számtalan résztanulmány és monográfia fog még elkészülni, mire az eltérő szemléletek valamennyire hasonulni kezdenek, de ha sikerül egy közösen elfogadott tudományos nyelvezetet használni egy-egy kérdéskör leírása kapcsán, már az is jelentős előrelépés lehet a korábbi időszakokban beállt kommunikációképtelenséghez képest.
Amire szerintem nincs szükség, az a korábban a politikum részéről felmerült terv egy közös nevezőre hozott történelemkönyv megíratásáról, ami szolgálhatná esetleg a politika érdekeit, de semmi esetre sem a tudományét. Távol vagyunk még attól, hogy közös összefoglaló munkák szülessenek.
– Hadd tisztázzuk egyszer s mindenkorra ennek a beszélgetésnek az alkalmával: van vagy nincs a magyar kormánynak programja erdélyi földvásárlásról?
– Nincs ilyen programja a magyar kormánynak.
Krónika (Kolozsvár),

Jelentés – na és akkor mi van?
Úgy tűnik, egy napig „élt”, úgy igazán, az Európai Bizottság antikorrupciós jelentése, aznap foglalkoztak vele inkább, amikor közzétették.
Majd félresöpörték más hírek a gazdaság világából: a Nemzetközi Valutaalap kéthetes felmérésének befejezése, Victor Ponta miniszterelnök bejelentései a várható gazdasági intézkedésekről, s ennek keretében olyan megígért könnyítések, mint a munkaadók által fizetett társadalombiztosítási járulék csökkentése, a bankhitelekkel rendelkezők részletfizetési könnyítése, a visszaforgatott nyereségadó-mentesség a cégek részére, legkevesebb húsz új munkahely létrehozása esetén a fizetési költségek felére csökkentése – megannyi ígéret EP-választások előtt EP-választások utánra. Mindamellett, hogy az előbb említett, gyakorlati jelentőséggel és súllyal bíró gazdasági problémák miatt a korrupcióellenes jelentés valamennyire árnyékba került, nem lenne szabad másod- (vagy sokadik) rendű témaként, problémaként kezelni, illetve letudni mindazt, amit a bizottság a felmérésekből kimutatott, amire felhívta a figyelmet, továbbá amiket konkrét megoldási javaslatként tett.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár),

Alkotmánymódosítás: Székelyföld "alrégió" lehet
Közigazgatási alegységek szerveződhetnek a megalakítandó romániai régiókon belül annak az előírásnak az alapján, amely kedden került be az alkotmánymódosító tervezetbe az RMDSZ javaslatára - közölte kedden Máté András frakcióvezető, a tervezetet szövegező testület RMDSZ-es tagja.
Keddi ülésén a szövegezéssel megbízott parlamenti különbizottság véglegesítette az alkotmánymódosítási tervezetet, amelyet - a jobbközép ellenzék kivonulása után - a testület egyhangúlag elfogadott.
A spanyol alkotmánnyal példálózva sikerült meggyőzni a bizottság tagjait arról, hogy a romániai nemzeti közösségek szimbólumhasználati jogát igenis szavatolnia kell a román alaptörvénynek – tudtuk meg Máté Andrástól. A vonatkozó paragrafust a Törvényhozói Tanács javaslatára törölni akarta a parlamenti testület. „Elővettük a spanyol alkotmányt, s megmutattuk, hogy náluk is szavatolva van a szimbólumhasználati jog” – mondta a maszol.ro-nak a politikus.
Máté András elmondta, ő is megszavazta a végső szövegjavaslatot, mert abba bekerült egy olyan előírás, amely lehető teszi, hogy a parlament sarkalatos törvénnyel elismerje a „hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe szerveződését" a megalakítandó közigazgatási régiókon belül.
Hozzátette: az alkotmánymódosító tervezetben megmaradt az a kitétel, miszerint a nemzeti kisebbségek szabadon használhatják köztéren és magánterületen az etnikai, nyelvi és vallásos identitásukkal kapcsolatos nemzeti jelképeiket, annak ellenére, hogy a - szakértőkből álló, a törvényszövegek jogharmóniáját vizsgáló - román törvényhozási tanács ennek törlését javasolta. A tavaly júniusban elkészült első szövegváltozathoz képest az RMDSZ frakcióvezetője magyar szempontból előrelépésként értékelte a tervezet mostani formáját.
Máté András a júniusi szavazáson tartózkodott: álláspontját akkor azzal indokolta, hogy nem került be a tervezetbe sem a kisebbségi nyelvek elismerése regionális nyelvként, sem a hagyományos térségek különleges jogállásának lehetősége. A pozitívumok közt említette, hogy az alkotmánymódosítás szövegtervezete elismeri a nemzeti kisebbségek szerepét a román állam kialakulásában, lehetővé teszi számukra a nemzeti jelképek szabad használatát, valamint saját döntéshozó és végrehajtó testületek létrehozását az identitásuk megőrzését érintő hatáskörökkel.
Crin Antonescu szenátusi elnök, az alkotmánymódosító parlamenti különbizottság elnöke szerint hétfőn és kedden csak formai kiigazításokat végeztek a tavaly nyáron előkészített tervezeten, a szakértői véleményezések alapján.
Máté András tájékoztatása szerint a majdani régiókon belüli közigazgatási alegységek létrehozásának lehetőségét az RMDSZ javasolta. Ezek az alegységek ugyanúgy hatásköröket kapnának, mint a régiók. Hogy pontosan milyen hatásköröket, ezt majd sarkalatos törvényben fogják szabályozni. Máté nem titkolta: a javaslattal az volt a szándék, hogy ha már nem sikerült kivédeni a közigazgatási régiók megalakítását, akkor legalább Székelyföld, mint „hagyományos térség” kaphasson egy fajta önállóságot. „Ám ugyanilyen önállóságot kérhet majd az alkotmány alapján egy nagyobb régión belül teszem azt Dobrudzsa is” – mondta a maszol.ro-nak Máté
Az alkotmánymódosítás tervezetét ezután normakontrollnak vetik alá, újabb véleményezésre küldik a Velencei Bizottsághoz (az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testületéhez), és a kormánykoalíció tervei szerint áprilisig megvitatja a bukaresti parlament. A tervezetet mindkét háznak kétharmados többséggel kell elfogadnia, ha pedig különböző formában szavazzák meg, akkor a két ház együttes ülésén háromnegyedes többség dönthet a tervezet végső formájáról.
A módosított alkotmány akkor lép hatályba, ha azt - a parlamenti szavazás után egy hónapon belül - érvényes népszavazás is megerősíti. Az alkotmánymódosító referendumot a május 25-i Európai Parlamenti választásokkal egy időben készül megrendezni a román kormánykoalíció.
Cs. P. T./MTI
maszol.ro,

Az EBESZ szakértőivel találkozott az RMDSZ főtitkára
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) küldöttségével találkozott kedden Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. A kolozsvári tárgyalások napirendjén a nemzetpolitika, a decentralizáció és az alkotmánymódosítás terén tett RMDSZ-javaslatok, valamint a magyar kisebbséget érintő kulturális, nyelvhasználati és oktatási kérdések szerepeltek.
Az RMDSZ sajtóirodájának szerdai közleménye szerint az EBESZ-t William Romans és Stéphanie Marsal, a kisebbségügyi főbiztos tanácsadói képviselték. A találkozón jelent volt Hegedüs Csilla, a szövetség kultúráért felelős főtitkárhelyettese és Magyari Tivadar oktatásügyi főtitkárhelyettes.
Az alkotmánymódosítás és a régiók átszervezésével kapcsolatban Kovács Péter hangsúlyozta: ezek hosszútávon jelentősen meghatározzák a magyar kisebbség életét. ,,Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója által május 14-én benyújtott alkotmánymódosító javaslatok pont ezekre, a romániai magyar közösség érdekeit befolyásoló cikkelyekre térnek ki” – magyarázta a főtitkár. Hozzátette: ezek közül az egyik legfontosabb a nemzetállami kitétel törlése az 1-es cikkelyből, valamint a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, amellyel az RMDSZ azt szeretné egyértelművé tenni, hogy a Romániában élő kisebbségek nem másodrendű állampolgárok.
A küldöttségnek tartott ismertetőjében Kovács Péter elmondta: az RMDSZ regionális szinten kéri a magyar nyelv hivatalos elismerését, támogatja a kisebbségek arányos jelenlétét az állami intézményekben, valamint szorgalmazza a helyi autonómia intézményesítését a helyi önkormányzatok által, ugyanakkor a régióátszervezés tekintetében a szövetség álláspontja szerint a jelenlegi fejlesztési régiók adminisztratív hatáskörrel való felruházása nagy hiba lenne.
Az EBESZ-küldöttség tagjainak kérdésére Kovács Péter kifejtette: az anyanyelv védelme és szabad használata olyan kulcsfontosságú kérdés, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség semmiféle engedményt nem hajlandó tenni. „A szövetség az elmúlt 24 évben megteremtette a törvényes feltételeit annak, hogy a romániai magyar közösség szabadon használja az anyanyelvét, valamint nemzeti szimbólumait és jelképeit, azonban sok esetben a törvény alkalmazása akadozik” – jelentette ki.
A tanácskozáson érintették a 2014-es európai parlamenti választások témakörét is, ezzel kapcsolatban a Főtitkárság vezetője kijelentette: a Velencei Bizottság ajánlásával megegyezően, az RMDSZ is kivitelezhetetlennek tartja, és nem támogatja a májusi EP-választások és az alkotmány módosításáról szervezett népszavazás összevonását, mert így az európai témák háttérbe szorulnának.
Az EBESZ-küldöttség kolozsvári tájékozódása előkészíti az új kisebbségügyi főbiztos, Astrid Thors február második felére tervezett romániai látogatását.
maszol/közlemény,

szerk. MELEGEN AJÁNLJÁK
Megszavazta a szexuális kisebbségekről szóló jelentést az EP
Sem Winkler, sem Sógor nem szavazta meg a jelentést. Úgy vélik, hogy az EP-ben a szocialisták és liberálisok kettős mércével mérnek, amikor kisebbségekről van szó.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2013-ban kiadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű (LGBT) személyekkel kapcsolatos felmérés szerint az előző évben az LGBT személyek 47%-a élt át szexuális irányultsága miatti megkülönböztetést vagy zaklatást, ezen belül a leszbikus nők (55%), a fiatalok (57%) és a szegényebb LGBT személyek (52%) voltak leginkább kitéve a megkülönböztetésnek. A felmérés szerint az LGBT személyek 26%-át érte támadás, vagy erőszakkal való fenyegetés a szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt (a transznemű személyek 35%-át). A megtámadottak mindössze 10%-a érez magában bátorságot ahhoz, hogy rendőrségi bejelentést tegyen a megkülönböztetésről, és csak 22% jelenti be az erőszakot vagy a zaklatást. A megkérdezettek 32%-át éri megkülönböztetés a lakhatás, az oktatás vagy az egészségügyi ellátáshoz, a különböző termékekhez vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés során; emellett 20%-ukat éri megkülönböztetés munkahelyi vagy szakmai környezetben (a transznemű személyek 29%-át). A helyzet javítására készített az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) jelentést, amiről ma szavazott az Európai Parlament. A 394 szavazattal, 176 ellenszavazat és 72 tartózkodás mellett elfogadott jelentés a tagállamokra nem kötelező érvényű.
Az Európai Parlament zöld, szocialista és liberális parlamenti csoportjai voltak a jelentés támogatói, míg az Európai Néppárt parlamenti csoportján belül a képviselők szabadon szavazhattak.
Winkler Gyula EP-képviselő a Transindex megkeresésére úgy nyilatkozott, hogy a jelentés ellen szavazott, ugyanis tekintettel szeretett volna lenni az erdélyi társadalmi helyzetre, ahol többségében konzervatív a magyar közösség ebben a kérdésben, valamint azért, mert úgy gondolja, hogy az EP többet foglalkozik kisebb súlyú problémákkal, mint a nagyobbakkal, amilyen például az őshonos kisebbségek helyzete lenne.
Sógor Csaba EP-képviselő is a jelentés ellen szavazott, azonban szerinte ez inkább egy politikai döntés volt részéről. A szakbizottságokban az eredeti jelentés több pontban történt módosításáról szavazó Sógor szerint nem lehet struccpolitikát folytatni a szexuális kisebbségek kapcsán. Ugyanakkor szerinte a szocialista és a liberális európai parlamenti pártok képviselői kettős mércével mérnek, amikor nem veszik figyelembe az őshonos kisebbségeket, és erre adott választ a szavazatával.
A Lunacek-jelentés
A raportőr után Lunacek-jelentésnek is nevezett jelentés fő célja az LGBTI (leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű és interszexuális) személyek diszkriminációjának a megakadályozása, illetve az érvényben lévő rendelkezések hatékonyabbá tételére. A jelentésben megfogalmazódik az is, hogy egy átfogó uniós szakpolitika szükséges a helyzet javítására.
A jelentés célja a kisebbségek fokozott védelmét előirányzó EU-s irányelvek eredményességének a növelése, valamint átfogó EU-s szakpolitika kidolgozása az LGBTI személyek alapvető jogainak védelmére, olyan területeken, mint a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy, az áruk és szolgáltatások, a családpolitika, a mozgás szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyűlölet-bűncselekmények, vagy a menedékjog. Az állásfoglalás egyértelműen leszögezi, hogy az átfogó szakpolitikának tiszteletben kell tartania a tagállami kompetenciákat.
A jelentés kompromisszumos változata került a plenáris ülés elé, ugyanis a különböző szakbizottságok módosító javaslatai révén a konzervatív és a progresszív oldal is változtatott a jelentés szövegén.
A büszkeségnapi felvonulás és a gyűlöletbeszéd kérdése
A tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését, különösen ami a büszkeségnapi felvonulásokat és a hasonló eseményeket illeti, azáltal, hogy biztosítják ezen események jogszerű lebonyolítását, illetve a résztvevők hatékony védelmét. A jelentés javaslata szerint a tagállamoknak nem szabad olyan jogszabályokat elfogadniuk, illetve újra kell gondolniuk azokat a már érvényben levőket, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában.
A jelentés arra is javaslatot tesz, hogy az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa vegye fontolóra, hogy azok a tagállamok kapjanak megfelelő reakciót, amelyek a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó jogszabályokat fogadnak el, és ezzel megsértik az Európai Unió alapértékeit.
A jelentés javaslata szerint a bizottságnak nyomon kell követnie a szexuális irányultsághoz, a nemi identitáshoz és a nemi önkifejezéshez kapcsolódó speciális kérdéseket, és e téren támogatást kell nyújtania a tagállamok számára, különösen akkor, amikor a bűncselekményeket az áldozat személyes tulajdonságaihoz köthető előítélet vagy megkülönböztetés alapján követték el.
A rasszizmus vagy idegengyűlölet bizonyos formái ellen a büntetőjog eszközeit biztosító uniós keretszabályzást az előítéletes bűncselekmények és a szexuális irányultságon alapuló gyűlöletre uszításra is ki kellene terjeszteni, javasolják a képviselők. Az érintett ügynökségekkel együtt a bizottságnak támogatnia kell a tagállamok között a bevált gyakorlatok cseréjét a rendőri szervek, az ügyészségek, a bírák, illetve az áldozatok támogatói szolgálatainak képzése és oktatása terén.
A jelentés szerint a tagállamoknak nyilván kell tartaniuk és ki kell vizsgálniuk az LGBTI-személyek elleni gyűlölet-bűncselekményeket, és büntetőjogi szabályokat kell elfogadniuk a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló gyűlöletre való uszítás tiltására.
A jelentés más javaslatai
- a bizottságnak támogatnia és koordinálnia kell a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a nyitott koordinációs módszer segítségével, illetve nyomon is kell követnie azt;
- a bizottságot és a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az érintett ügynökségekkel és az Eurostattal együtt rendszeresen összegyűjtsék a vonatkozó és összehasonlítható adatokat az LGBTI-személyek helyzetéről az Unióban, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az uniós adatvédelmi szabályokat;
- az érintett ügynökségekkel együtt a bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a nemzeti esélyegyenlőségi szervek, a nemzeti emberi jogi intézmények és az LGBTI-személyek alapvető jogainak előmozdításával és védelmével megbízott egyéb szervezetek számára nyújtott képzést és kapacitásépítést; - az érintett ügynökségekkel együtt a bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a polgárok megismerjék az LGBTI-személyek jogait.
- a Bizottságnak útmutatást kell adnia arra vonatkozóan, hogy hogyan biztosítható úgy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog és a családegyesítés joga, hogy közben a tagállami hatóság „tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti jogszabályai által jogilag elismert családok valamennyi formáját". - a képviselők szerint „a tagállamoknak be kell vezetniük vagy felül kell vizsgálniuk a nemi hovatartozás jogi elismerésének folyamatait abból a célból, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a transznemű személyek méltósághoz és testi épséghez való jogát".
Az ellenkampányban a következőt írta alá tiltakozásul 209 ezer fő:
Nem sokkal azután, hogy az Estrella jelentés elutasításra került az Európai Parlament baloldali képviselői azonnal benyújtották az új Lunacek jelentést. Az Önök segítségével ezt is – csakúgy, mint ahogy az Estrela jelentést is kivédtük – semlegesíthetjük.
Febr. 3-án fog szavazni az Európai Parlament a jelentésről, ami hivatalosan az “EU ütemterv a szexuális orientáción ill. nemi identitáson alapuló homofóbia és diszkrimináció ellen” néven fut.
A Lunacek jelentés az LGBT* (magyarul: Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek, rövidítve LMBT) lobbi próbálkozása arra vonatkozóan, hogy különleges jogokat harcoljanak ki maguknak, és céljaikat minél szélesebbre terjesszék, ill. minél több helyen jobban napirendi ponttá tegyék a tagállamokban. Azt állítják, hogy csak egyenlő jogokat akarnak, de ez nem igaz.
Amennyiben elfogadásra kerül ez a javaslat, az EU intézmények és a tagállamok kötelesek lesznek részt venni egy átfogó homoszexuális mainstreaming (~érvényesítés) megvalósításában a közpolitika valamennyi területére vonatkozóan, beleértve nemcsak az egészségügy és az oktatás alapvető nemzeti kompetenciáit, de a foglalkoztatási, menekültügyi, és külkapcsolatok területét.
A Lunacek jelentés, egy az egész EU-ra kiterjedő, az LMBT közösségek érdekeit előtérbe helyező vétó mechanizmus kialakítására vonatkozó javaslatot is tartalmaz, ami azt jelenti, hogy semmilyen jövőbeni EU jogszabály nem állhat szemben a homoszexuális és leszbikus aktivisták érdekeivel.
Ez a tervezett ütemterv azért is veszélyes, mert arra is felhasználható lesz a jövőben, hogy a tagállamokkal elismertesse az egynemű párok „házasságát”. Minderre nagyon alattomos és burkolt módon kerülne sor: pl. „minden hivatalos anyakönyvi dokumentum automatikus elfogadtatása és érvényesítése” kérvénye révén. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy azok a tagállamok, melyek az egynemű párok „házasságát” a maguk törvénykezése alapján nem ismerik el, tehát nem elfogadott az adott országban, az EU jog által mégis arra lennének kényszerítve, hogy elfogadják egy másik tagállamban kötött azonos nemű pár „házasságát”.
A jelentés egy olyan jövőképet tár elénk ahol:
· a tagállamokat lehetne arra kötelezni, hogy „engedélyezzék az azonos neműek házasságát” a jelentésre való (téves politikai ) hivatkozással..
· az egynemű párok valamennyi tagállamban teljes hozzáféréssel bírnának az örökbefogadások, a mesterséges megtermékenyítések és a béranyaság területén is.
· garantálva lenne a gyülekezés és önkifejezés szabadsága a meleg aktivisták számára, és megnyílna az út a „gyűlöletbeszéd” és „gyűlölet-bűncselekmény” jogi fogalmak alkalmazásának lehetőségére is, melyet kimondottan az evangélium hirdetői, és más, homoszexualitást ill. meleg lobbit ellenzők kritikáinak elhallgattatására használnának fel. Ezzel, az Európai Parlament az EU-t és a tagállamokat egy kettős mérce alkalmazására kényszerítené: korlátlan szólásszabadságot a meleg közösségnek, de korlátozott szabadságot a lehetséges kritikusok számára.
A legriasztóbb azonban az, ami hiányzik a jelentésből. A javaslat nem rendelkezik a szülők gyermekeik nevelésére és oktatására vonatkozó jogainak védelméről, valamint arról, hogy megvédhessék gyermekeiket a helytelen/nem megfelelő homoszexuális propagandától, vagy lelkiismereti okokból tiltakozhassanak ezek ellen. (A szavazást komoly ellenkampány előzte meg. A citizengo.org-on található online petíciót eddig 209.103-an írták alá.)
Transindex.ro,

Ha nem vagyunk ott Brüsszelben, nélkülünk döntenek!
Közel hét éve képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben és májusban újabb megmérettetésre készül. Mint mondja, fontos ott lennünk, ahol az európai döntéseket hozzák, hiszen olykor egy-két szavazaton múlik akár a mezőgazdasági támogatás is. Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője nem csupán kisebbségvédelmi munkájáról ismert, sokan ugyanis Erdély kulturális nagyköveteként is emlegetik. Vele beszélgettünk Európai Uniós témákról, a brüsszeli jelenlét fontosságáról.
- Az RMDSZ színeiben közel hét éve képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben. Megbizatásának melyek a legfontosabb eredményei?
- Az elmúlt idő alatt azt tartottam fontosnak, hogy ebben a nemzetközi környezetben, ahol Európa és a világ problémáival is foglalkoznunk kell, a kisebbségek ügye is napirenden legyen. Sokszor alakul úgy, hogy az európaiak számára el kell magyaráznunk sajátos helyzetünket. Sokan nem tudják, hogy a Kárpát-medence keleti részében, Romániában több magyar él, mint néhány tagállam teljes lakossága. Az sem magától értetődő mindenkinek, hogy mi továbbra is magyarként kívánunk élni ebben az országban. Mi komolyan gondoljuk, hogy ezeréves szülőföldünkön jogokat szeretnénk kivívni magunknak. Államalkotó tényezőként, ugyanakkor közösségként, a magyar nemzet részeként és nem utolsó sorban európai polgárként szeretnénk Romániában élni, gyarapodni és erősödni. Sosem mulasztottam el ezeket a kérdéseket az Európai Parlamentben is napirendre tűzni, felemeltük a hangunkat a Mikó-ügy, a MOGYE-ügy, vagy éppen a regionalizációs felosztás kapcsán is, de arról is gondoskodtunk, hogy például a Székelyek Nagy Menetelésének üzenete Brüsszelbe is eljusson.
- A szakmai munka nem mindig látványos, néha bonyolult is az egyszerű ember számára. Azt azonban annál inkább érzékeltük, hogy munkája során az erdélyi magyarság kulturális és hagyományos jellegével is igyekszik megismertetni az európai közönséget. Miért tartja fontosnak, hogy Brüsszelben és Strasbourgban az értékeinket is bemutassuk?
- Európa fővárosában nem elég csupán elmondani azt, hogy Romániában él egy közel másfélmilliós magyar közösség, hanem ezt meg is kell mutatni nekik. Megfoghatóvá kell tenni, át kell adni azokat az értékeket, amelyek a sajátjaink és amelyekkel természetesen az öreg kontinenst is gazdagítjuk. Kivittük Brüsszelbe a borvizeinket, a székely pityókát, a bélteki borokat, a táncainkat, de számos alkalommal tartottunk olyan szakmai beszélgetéseket, ahol közösségünk múltjáról, jelenlegi helyzetéről hosszasan értekeztünk. Azt gondolom, hogy Európa sokkal inkább megért bennünket, ha nem egy panaszkodó, állandó segítségre szoruló közösség képét mutatjuk magunkról, hanem egy olyan közösségét, amelyet érdemes és hasznos támogatni.
- Idehaza azt látjuk, hogy Brüsszel nem foglalkozik a kisebbségek helyzetével helyette inkább a tyúkketrec méretével, vagy az uborkagörbülettel van elfoglalva. Mit tud mondani azoknak az embereknek, akik elvesztették a bizalmukat az Európai Unióval szemben?
- Azt tudom mondani, hogy ne tegyék. Valóban azt látjuk, hogy az Európai Unió lezárja azzal a kisebbségi témát, hogy ez tagállami hatáskör, megfogalmaz néhány ajánlást, amelyek mentén Románia eldöntheti, hogyan kezeli az erdélyi magyarság helyzetét. Ez a jelenlegi képlet. Európa azonban már azt is érzi, hogy jobban bele kell szóljon az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének kezelésébe. Idő kérdése, hogy ez mikor történik meg. Korábban a mezőgazdasági, most pedig a migrációs kérdések is tagállami hatáskörből egyre inkább uniós szintérre kerülnek, ez a folyamat a kisebbségvédelem területén is elkerülhetetlen lesz. Nekünk erdélyi magyaroknak nem mindegy, hogy ott vagyunk-e az Európai Parlamentben, amikor ezek a folyamatok lezajlanak. Az uborkagörbület kapcsán pedig azt gondolom, hogy ebben a médiának van az egyik legnagyobb felelőssége, hiszen ezt mutatja meg az embereknek, nem a szakmai munkát, mert az unalmasabb, bonyolultabb. Nem igaz, hogy az EU fontosabbnak tartja ezeket a kérdéseket, de valóban foglalkoznia kell ezekkel is. Miközben két milliárd ember éhezik a világban, az élelmiszeripar egy nyereséges iparág, ezért az Európai Uniónak ennek szabályozásával is foglalkoznia kell, azért, hogy akármit ne tudjanak megetetni velünk. Hét éve vagyunk az Európai Unió tagjai, ez idő alatt Erdély arculata is pozitívan változott. Mindenkinek érdemes szétnéznie a saját közösségében, mert számos olyan infrastrukturális fejlesztés van, amelyek az Európai Unió támogatáspolitikájának köszönhetően valósultak meg.
- Május 25-én európai parlamenti választások lesznek. Ön is jelezte már, hogy újabb mandátumot vállalna.
- Valóban folytatni kívánom mindazt amit eddig csináltam. A megszerzett tapasztalataimra alapozva azért fogok dolgozni, hogy az erdélyi magyarság ügye továbbra is napirenden legyen az Európai Parlamentben. Ha nem vagyunk ott, nélkülünk döntenek. Ez ennyire egyszerű. Az erdélyi magyarság nem engedheti meg magának, hogy ne legyen európai képviselete, mert akkor román kollégáink elmondhatnák Brüsszelben, hogy Erdélyben meg van oldva a kisebbségi kérdés. Néha egy-két szavazaton múlik például a mezőgazdasági támogatás is, számunkra nagyon fontos a hegyvidéki gazdálkodás támogatása. Ebben a témában én magam is több alkalommal szerveztem szakmai fórumot, hogy lássák Brüsszelben: nekünk milyen anyagi forrásokra van szükségünk.
szatmár.ro,