Az autonómiaharc évtizede
Pont tíz évvel ezelőtt ezen a napon jött létre a Székely Nemzeti Tanács közképviseleti testületként egyetlen célkitűzéssel: a székelyföldi területi autonómia kivívásáért. Ez alatt az évtized alatt számos módon, eszközzel próbált eredményt elérni, ám kezdeményezései az egyre éleződő magyar–magyar politikai harcok miatt többnyire kudarcba fulladtak.
E tíz esztendő krónikáját állítottuk össze, a teljesség igénye nélkül, nem ejtvén szót a nemzetközi fórumokon tett népszerűsítési, figyelemfelkeltési próbálkozásokról és a román hatalomhoz több ízben intézett nyílt levelekről, perekről. E kronológia jól tükrözi, miként sikerült előbb közbeszéd tárgyává, majd az erdélyi magyar pártok programjának részévé emelniük az autonómiaküzdelmet.
Az SZNT végig próbált és többnyire sikerült felülemelkednie a pártpolitikán, tagjai, némely vezetői azonban csatlakoztak egyik vagy másik szervezethez (legtöbben az MPP-hez), így sok kezdeményezés az erdélyi magyarság belső politikai csatározásának áldozatául eset. Ez történt a helyi népszavazásokkal, a belső referendummal, több tüntetéssel, a székelyföldi önkormányzati nagygyűléssel. Az RMDSZ főként a politikai vetélytársat látta benne, túl radikálisnak találta kezdeményezéseiket, és nem volt hajlandó támogatni azokat. E számbavételben tisztán tetten érhetőek az RMDSZ válaszként megfogalmazott, soha be nem váltott ígéretei, de az is: 2012 után a szövetség székelyföldi képviselői végre nyitnak az SZNT irányába, és elkezdődhet a közös munka. Ennek köszönhetően jöhetett létre idén márciusban Marosvásárhelyen a minden eddiginél nagyobb autonómiatüntetés és az összefogásnak, együttműködésnek hála remélhetően sok tízezren, akár százezren vonulnak ki vasárnap a székelyek nagy menetelésére. Tanulságos ez az évtized, hűen tükrözi, mekkora szükség van arra, hogy politikum és civil kezdeményezés egyet akarjon, összehangoltan, egymást kiegészítve cselekedjék. Ha nekünk, erdélyi, székelyföldi magyarságnak sikerül saját hibánkból okulnunk, a következő tíz év sokkal eredményesebb lehet. Ez lenne az SZNT következetes kiállásának legnagyobb hozadéka.
2003. október 26. – Sepsiszentgyörgyön, a megyei könyvtár Gábor Áron Termében megalakul a Székely Nemzeti Tanács. Azért itt, mert mint megfogalmazták: „Ebben a teremben döntöttek másfél évszázada őseink az önvédelmi harc vállalásáról, a most megjelentek pedig ugyanezt vállalják”. A bejelentkezések alapján 211 személyt regisztrálnak, ám a nem hivatalos küldöttekkel, az érdeklődőkkel együtt közel négyszázan gyűlnek össze. Megválasztják a vezetőtestületet, melyben minden székely szék képviselője helyet kap, és az autonómiastatútum kidolgozóját, Csapó József lesz az SZNT elnöke. Négy határozatot és egy kiáltványt fogadnak el. A székely székek önigazgatásáról, a Székelyföld autonómiájáról hozott határozat leszögezi: „..a székely székek mai polgáraiként, Székelyföld lakóiként kinyilvánítjuk akaratunkat a székely székek önigazgatására, Székelyföld autonómiájára, Székelyföld autonómiastatútumának törvény általi jóváhagyására.” Ekkor döntenek arról, hogy véglegesítik az autonómiastatútumot és az SZNT jóváhagyása után Románia parlamentje elé terjesztik.
2003. december – összesítik a beérkezett módosító javaslatokat.
2004. január 17. – a testület szintén Sepsiszentgyörgyön ülésezik és egyöntetűen fogadja el a kiegészített statútumot. A 22 fejezetből és 131 szakaszból álló statútumtervezeten végrehajtott módosítások jelentős része formai, többnyire pontosító, lényeget kiemelő változtatások kerülnek a dokumentumba. A Székely Nemzeti Tanács Birtalan Ákos képviselőt kéri fel az autonómiastatútum törvénytervezetének román parlament elé terjesztésére, és Kovács Zoltán, Kónya Hamar Sándor, Szilágyi Zsolt, Vekov Károly, Pécsi Ferenc illetve Toró T. Tibor képviselőt bízza meg ennek támogatásával és fenntartásával.
2004. február 25. – a megbízott képviselők a román parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot. 2004. március 30. – a képviselőház elsöprő többséggel elutasítja az SZNT által kezdeményezett és hat RMDSZ-es honatya által benyújtott törvénytervezetet. A közigazgatási szakbizottság egy általános vita után elutasító jelentést állított össze a tervezetről, ebben megismétlik a törvényhozási tanács korábban már megfogalmazott ellenérveket. A kormány is hasonló érveket sorakoztatott fel, az alkotmányos renddel összeegyeztethetetlennek minősítette a javaslatot. A képviselőházi vitában az autonómiával kapcsolatos általános kérdések kerültek napirendre. A kezdeményezők nevében Szilágyi Zsolt mutatta be a tervezetet, kiemelte, hogy a területi autonómia pozitív megoldás az unió több országában, kifejtette: a kisebbségek helyzetének rendezésére ezt szorgalmazta az Európa Tanács is tavalyi határozatában.
2004. június 29. – a szenátus is elutasítja a statútumot, a szavazáson a tizenkét RMDSZ-szenátoron kívül mindenki egyöntetűen a tervezet ellen voksolt.
2004. augusztus – a magyar többségű megyei tanácsokhoz fordulnak az SZNT széki elnökei, kérik, írjanak ki népszavazást az autonómiáról.
2004. szeptember 28. – többszöri egyeztetés után Kovászna megye tanácsa elutasítja az SZNT kérését, érvelésük szerint jogászaik törvénytelennek ítélték a referendum kiírását, ezért úgy határoztak, az erre vonatkozó törvény módosításának kezdeményezésére kérik fel az RMDSZ parlamenti képviselőit oly módon, hogy helyi ügyekről helyi szinten, regionálisakról pedig regionális szinten lehessen dönteni.
2004. október – a megyei tanácsok elutasítása után az SZNT a helyi önkormányzatokat kéri fel, hogy írjanak ki helyi népszavazást, amely során a szavazópolgárok igennel vagy nemmel válaszolhatnak arra a kérdésre, akarják-e, hogy Székelyföld autonóm adminisztratív régióvá váljék, és hogy településük ehhez tartozzon.
2004. október 20. – az illyefalvi tanács megszavazza a népszavazás kiírását, ugyanezt teszik Nagybaconban és következő év elején Vargyason is, a prefektúra minden esetben közigazgatási bíróságon támadja meg a döntéseket
2005. február 12. – Gyergyószentmiklóson ülésezik az SZNT, ismét szorgalmazzák, a helyi önkormányzatok tűzzék ki az autonómia népszavazást. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Döntés születik arról is, hogy a frissen megválasztott parlament elé is beterjeszti statútumtervezetét. 2005. február 14. – az RMDSZ bejelenti, nem támogatja az SZNT autonómiastatútumának újbóli parlamenti előterjesztését, azt ígérik, az RMDSZ elkészíti saját törvénytervezetét, és azt terjeszti elő. 2005. május 13. – Csapó József az SZNT elnöke bejelenti, változatlan formában újra parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot, és kezdeményezik, hogy az Európai Parlamentben nyílt meghallgatásra kerüljön sor a székelyföldi autonómia ügyében.
2005. június – Csapó nyílt levélben kéri az RMDSZ segítségét a statútum parlamenti beterjesztéséhez, a szövetség ezt visszautasítja, arra hivatkoznak, amíg a kisebbségi törvényt nem sikerül elfogadtatni, az RMDSZ nem foglalkozik más törvénytervezetek beterjesztésével.
2005. június 30.– Sógor Csaba szenátor és Garda Becsek Dezső képviselő az RMDSZ elutasítása dacára vállalja az SZNT statútumának beterjesztését.
2005. szeptember 23. – a képviselőház közigazgatási bizottsága vita nélkül elutasítja az autonómiastatútumot. 2005. szeptember 29. – jogerős, végleges döntéssel utasította el a brassói táblabíróság a vargyasi helyi tanács autonómiáról szóló népszavazásra vonatkozó határozatát.
2005. október 12. – a képviselőház plénuma is nemet mondott az autonómia-törvénytervezetre
2005. december – elutasító választ ad Csapó József levelére Traian Băsescu államelnök, újságírók kérdésére alkotmányellenesnek nevezi a székelyföldi területi autonómiát.
2005. december 11. – Sepsiszentgyörgyön ülésezik az SZNT. A közakarat határozott kinyilvánítására szólítanak mindenkit, tüntetések megszervezésével kívánnak közösségi nyomást gyakorolni választottaikra. Döntöttek arról, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen Székely Nagygyűlést tartanak.
2006. március 15. – húszezren gyűlnek össze Székelyudvarhelyen a Székely Nagygyűlésen. „Autonómiát a Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek” – hangzott több ezer torokból azt követően, hogy Csapó József, az SZNT elnöke felolvasta a Székely Nagygyűlés kiáltványát.
2006. április – az SZNT Állandó Bizottsága felszólítja tagjait: válasszanak valamely pártban betöltött politikai tisztségük, illetve a közképviseletben vállalt vezetőszerepük között. Többen eleget tesznek a felkérésének, Szász Jenő azonban nem hajlandó erre.
2006. június 18. – Gyergyóditróban megtartják a Székely Nemzetgyűlést. A székelyföldi települések 4000–5000 küldötte kézfelemeléssel és háromszori „akarjuk” felkiáltással fogadják el a Csapó József által felolvasott határozatot, a széki elnökök az ezeréves, legendás, titkos helyen őrzött székely kehelyből kortyolt borral szentesítik fogadalmukat. Itt hangsúlyozta Csapó József, hogy a székely nép a történelem során mindig akkor hívta össze a Székely Nemzetgyűlést, amikor megelégelte a jogfosztottságot.
2006. október 7. – Sepsiszentgyörgyön ülésezik az SZNT, kezdeményezik, hogy még év vége előtt, Románia EU-csatlakozását megelőzően szervezzenek népszavazást Székelyföld autonómiájáról. Itt hangzik el, hogy mivel a hivatalos népszavazás kiírását megakadályozta a román hatalom – beperelték az erről határozatot elfogadó önkormányzatokat – belső, nem hivatalos népszavazással lehetne felmutatni az autonómiaigényt.
2006. október 15. – az SZNT is részt vesz az RMDSZ által szervezett agyagfalvi nagygyűlésen. Csapó ezt követően kezdeményez találkozót Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, kéri, a szövetség támogassa az SZNT autonómia-népszavazását. Markó kijelentette: ezzel egyetértene, ha lenne rá törvényes lehetőség. De nincs, és ezt azok is tudják, akik ezt a népszavazást követelik – tette hozzá.
2006. október 23. – Csapó József váratlanul lemond az SZNT elnöki tisztségéről.
2006. november 4. – az SZNT Fodor Imrét választja ideiglenes elnökéül.
2006. november 22. – a gidófalvi tanács is elfogadja az autonómia-népszavazásról szóló határozatot. 2006. december 16. – a székely székek közül elsőként Bardoc-Miklósvárszéken (Erdővidéken) kezdik el a belső népszavazást. Önkéntesek járnak mozgóurnával házról házra.
2007. február – számos székely széken megkezdődött a belső népszavazás.
2007. március 30. – az SZNT ÁB a belső népszavazás határidejének meghosszabbításáról dönt, június végéig összesíthetik a támogatókat azokon a településeken, ahol objektív okok miatt akadozott a szervezés. Addig az időpontig 150 ezer igen választ gyűjtöttek az önkéntesek.
2007. szeptember 19. – Árpád fejedelem -díjat kap az SZNT.
2008. február 20. – az SZNT kezdeményezésére Sepsiszentgyörgyön szolidarizáló tüntetést tartanak a néhány nappal korábban függetlenné vált Koszovóval. A jelenlevők kinyilvánítják autonómiaigényüket. 2008. február 23. – Izsák Balázst választja elnökévé az SZNT sepsiszentgyörgyi ülésén. Határozatokat fogadnak el, amelyek elsősorban az autonómiaigény nemzetközi tudatosítását, hitelesítését célozzák. Ekkor hozzák nyilvánosságra a belső népszavazás eredményét: 209 304 szavazatot sikerült összesíteniük. Az SZNT adatai szerint az elérhető szavazók 52,98 százaléka nyilatkozott, és 99,31 százalékuk igennel válaszolt arra a kérdésre, akarja-e Székelyföld területi autonómiáját. 2008. június 18. – Sólyom László magyar államfő fogadja az SZNT küldöttségét. Átadják neki az autonómia-népszavazás eredményét tartalmazó iratcsomókat. Sólyom László megerősítette korábbi kijelentéseit, miszerint a székelyföldi autonómiaigény jogos, fontos és európai.
2008. július 5. – az SZNT ÁB ülésén döntenek arról, hogy megpróbálják felvenni a kapcsolatot a frissen megválasztott megyei és helyi önkormányzatokkal, elsősorban a hivatalos autonómia-népszavazás kiírásáról, a székely jelképek használatáról, a székelyföldi autonómiastatútum támogatásáról kívánnak egyeztetni.
2008. augusztus – az SZNT vezetősége tárgyalásokat kezdeményez a székelyföldi megyék tanácselnökeivel, polgármestereivel, önkormányzati képviselőivel az autonómia kérdésében. A megbeszélések egyik pontja a hivatalos autonómia-népszavazások kiírása.
2008. augusztus 30. – az SZNT felkéri a székelyföldi önkormányzatokat, november 30-ra tűzzék ki a referendumot, amely során arról kérnék ki a régió lakóinak véleményét, akarják-e a megyehatárok megváltoztatását oly módon, hogy létrejöhessen az autonómiastatútumban szereplő régió.
2008. szeptember 11. – nyílt levélben kéri az SZNT Markó Béla RMDSZ- és Szász Jenő MPP-elnöktől, hogy támogassák az autonómia-népszavazás kiírására vonatkozó kezdeményezésüket. Az MPP már másnap igennel válaszol. Markó Bélával október elején találkozik Izsák Balázs, az RMDSZ elnöke akkor azt ígéri, szakértőikkel elemzik a kezdeményezés jogi és politikai vonatkozásait, később azonban az RMDSZ kihátrál, és arra hivatkozva, hogy nincs jogi lehetőség a népszavazások megszervezésére, nem támogatja az SZNT kezdeményezését. Több tanács mégis napirendjére tűzi a népszavazást, és számos helyen el is fogadják az erről szóló határozatot.
2008. október 25. – ötödik születésnapját ünnepli az SZNT, úgy döntenek, hogy állampolgári kezdeményezésként – 100 000 aláírás összegyűjtésével – vagy a parlamenti képviselők révén harmadszor is a román parlament elé terjesztik Székelyföld autonómiastatútumát. Napirendre kerül a népszavazások ügye, hogy minél több polgármestert, önkormányzati képviselőt meg kell nyerni ennek támogatására, kiderül, az ülés napjáig alig néhány településen született döntés, de a következő hetekben várhatóan megsokszorozódik ezek száma. A népszavazás kiírását elfogadták már Gyergyóditróban és Gyergyóalfaluban, Kézdivásárhelyen, Kőröspatakon, Újszékelyen elutasította az RMDSZ-es többségű tanács, Marosvásárhelyen, Kovásznán és Zágonban a polgármesterek nem hajlandóak napirendre tűzni; – az SZNT vezetői Sepsiszentgyörgyön találkoznak a hivatalos romániai látogatáson lévő Sólyom László magyar köztársasági elnökkel, aki megerősíti korábbi álláspontját: jogosnak, európainak tartja a magyar közösség autonómiatörekvéseit.
2008. december 15. – Izsák Balázs közleményben szólítja fel az RMDSZ-t, hogy vállaljon aktív szerepet a székelyföldi népszavazások kiírásában, Székelyföld autonómiastatútumának parlamenti elfogadtatásában, a nemzetközi támogatás megszerzésében.
2008. december – a sepsiszentgyörgyi városházára is kikerül a székely zászló, amely az SZNT jelképe, és amelyet a tanács egyik alapítója, sepsiszéki elnöke, a néhai Kónya Ádám tervezett. Egyre több községházán tűzik ki a székely lobogót.
2008 vége – 2009 eleje – a prefektúrák megtámadják a helyi tanácsok autonómia-népszavazás kiírásáról szóló határozatait, a közigazgatási bíróságok érvénytelenítik az önkormányzati döntéseket. 2009. január 28. – Izsák Balázs kezdeményezi a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását. 2009. március 3. – Izsák Balázs ismét az autonómia támogatására kéri az RMDSZ-t, nyílt levélben fordul Markó Béla szövetségi elnökhöz és az autonómia-népszavazások, illetve a statútum parlamenti beterjesztésének támogatása mellett azt kéri, pártok fölötti összefogással kezdeményezzék a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását.
2009. április 3. – az RMDSZ és az EMNT megállapodásának köszönhetően megalakul az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelynek feladata egyezségre jutni és megoldásokat találni az erdélyi magyar közösség jövőjét érintő stratégiai, politikai kérdésekben. Elhangzik, várhatóan már őszig közös törvénytervezeteket fogadnak el az autonómiáról. Az SZNT nem fogadja el a felkérést, nem delegál képviselőt az EMEF-be, mert politikai és kampánycéllal létrehozott testületnek tartja azt. Szerintük nincs szükség újabb tervezetek kidolgozására, az RMDSZ-szel közösen kellene képviselniük az EMNT által kidolgozott személyi elvű autonómiastatútumot, illetve az SZNT Székelyföld autonómiastatútumát.
2009. május 13.– az EP-választási kampányban levő RMDSZ és EMNT úgy dönt, felkarolja az SZNT által kezdeményezett székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását. Bejelentik, május 23-án Székelyudvarhelyen tartják meg a székely parlament előfutárak

BUKAREST. Tőkés László szerint az öntudatra ébredt nemzeti erők felülkerekedtek, levonták az eddigi sikertelenségek következményeit, és a tettek mezejére léptek, ennek kiemelkedő eseménye a vasárnapi Székelyek nagy menetelése.
Nekünk magunknak kell a kezünkbe venni sorsunk alakítását - mondta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, néppárti európai parlamenti képviselő a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. "Az utolsó illúzióinkat" kellett elveszíteni az európai polgári kezdeményezések kíméletlen visszautasítása után - indokolta kijelentését. (Az Európai Bizottság szeptember 13-án közölte, hogy elutasította a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és partnerei kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezését, azzal az indokkal, hogy nem tartozik jogalkotási hatáskörébe az európai sokszínűség megőrzését célzó kezdeményezés.)
Tőkés László felidézte, hogy Erdélyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Kárpát-medencei szinten pedig a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács egyaránt kimondta, hogy stratégiaváltásra van szükség a nemzeti ügyekben.
Arra a kérdésre, hogy a pártoskodás hátrányt jelenthet-e ebben a kérdésben, Tőkés László úgy választolt: az összefogást valamennyi politikai erő hangoztatja, a különbség csak az, hogy van, aki hitelesen, van aki hiteltelenül teszi ezt. Vannak, akik annyira lepaktáltak a központi hatalommal, hogy számukra az egység vagy az összefogás hangoztatása politikai fogásnak, demagógiának számít - tette hozzá. Úgy folytatta, a Székelyek nagy menetelése ebből a szempontból előremutató, mint ahogy a tavaly, az Igazság napján a Székely Mikó Kollégium mellett közös kiállás is ebbe az irányba mutatott. (2012. szeptember 1-jén együtt tüntettek Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt vezető tisztviselői, hogy együtt követeljék a romániai egyházi vagyon maradéktalan visszaszolgáltatását és a visszaállamosítási kísérletek beszüntetését. A szervezők szerint a tüntetésen 30 ezren vettek részt.)
Kijelentette: amikor közös politikai cselekvésre volna szükség, akkor a szűkkeblű pártpolitikai célok továbbra is felülmúlják a nemzeti összefogás alapvető igényét. Ennek véget kell venni, egy olyan stratégiaváltásra van szükség, amely a kisebbségi kérdést az európai politikák homlokterébe állítja - tette hozzá. Tőkés László példaként említette, hogy négy évvel ezelőtt is kérték az Európai Parlamentben, de most Szili Katalin volt házelnök ismét kezdeményezte, hogy hozzanak létre egy önálló kisebbségügyi biztosi tisztséget. A parlamentnek pedig el kell fogadnia egy határozatot, amely egy egységes kisebbségügyi jogi keretben rendezi az egész kérdést, és nem engedi, hogy 40-50 milliónyi európai unióbeli kisebbségi az egyes tagországok önkényének essék áldozatul - mondta Tőkés László.
Hirek.sk

Székelyek menete -Tőkés szerint Bukarestben és Brüsszelben kell tiltakozni
A Székelyek nagy menetelése tapasztalatai alapján Bukarestben, majd Brüsszelben tartana autonómiademonstrációkat Tőkés László.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján közzétett nyilatkozatában az év romániai eseményeként említette a vasárnap tartott menetelést. Hozzátette, a felvonulás „a székelyföldi és erdélyi magyarok azon hitéről tett tanúbizonyságot, hogy egyesült erővel ledönthetik az útjukban álló akadályokat, és megvalósíthatják Székelyföld területi autonómiáját".
Tőkés László szerint a Székelyföld területi autonómiájával együtt a Partium és más történelmi régiók önrendelkezésének, valamint Erdély regionális önkormányzatának a megvalósítását is célul kell kitűzni „a többségi románsággal való megegyezés alapján".
Az MTI kérdésére, hogy képesnek látja-e bukaresti és brüsszeli megmozdulások megszervezésére az erdélyi magyarságot, Tőkés László a sajtótájékoztató után úgy reagált: „a nagy menetelés által visszatért a közösség önbizalma, és nem szabad hagyni, hogy a lendület megtörjön". Hozzátette azonban, hogy egyelőre „a román kormány térfelén a labda". Meg kell várni a bukaresti kabinet és a román politikai osztály válaszát a menetelés kiáltványában is megfogalmazott párbeszédre való felhívásra. „Annak függvényében érdemes továbbmenni Bukarest és Brüsszel irányába, hogy milyen választ kapunk a kormánytól" – jegyezte meg.
Az EMNT elnöke szolidaritását nyilvánította ki a verespataki bányanyitás ellen demonstrálókkal, és ebben a témában is székelyföldi tömegmegmozdulást helyezett kilátásba. Tőkés László nagyváradi sajtótájékoztatóján arról is beszámolt, hogy a közelmúltban az Európai Parlament (EP) emberi jogi bizottságának a tagjaként járt Szerbiában, ahol romániai magyarként a magyar és a román, illetve a román ajkú vlah kisebbség jogaiért is szót emelt. Az EP-képviselő megítélése szerint Szerbia EU-csatlakozásának a – várhatóan januárban elkezdődő – tárgyalásai során lehetőség nyílik a kisebbségi, illetve a magyar érdekek fokozott érvényesítésére.
MTI
Erdély.ma

Tüntetéssorozat az autonómiáért
Akár Bukarestben és Brüsszelben is kész tüntetni az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), amennyiben a román kormány nem kezd párbeszédet a székelyföldi autonómia kérdésében.
Ezt Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke jelentette ki tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján. Tőkés szerint a múlt vasárnapi Nagy Menetelés az év eseménye volt Romániában, mert világosan megmutatta azt, hogy mit kíván a székely közösség. A sajtótájékoztatón közzétett, Tőkés László által jegyzett nyilatkozat pedig így fogalmaz: „Székelyföld területi autonómiájával együtt célul tűzzük ki Partium és más történelmi régiók önrendelkezésének, valamint Erdély regionális önkormányzatának a megvalósítását – a többségi románsággal való megegyezés alapján. A Székelyföldön kinyilvánított népakaratnak megfelelően, határozottan visszautasítjuk az ország önkényes és mesterséges módon való területi átszervezését – és ezzel ellentétben reprezentatív jellegű, kétoldalú párbeszédet kezdeményezünk a magyar nemzeti közösség képviselői és a román kormány között: a több szintű magyar autonómiáról.” Tőkés László a sajtótájékoztatón kijelentette, hogy elvárják a román kormánytól, hogy párbeszédet kezdeményezzen az erdélyi magyarság képviselőivel az autonómia megvalósításáról, és ha ezt elmulasztja, akkor az EMNT és az EMNP a polgári engedetlenség eszközével fog élni annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon a román politikára. Emellett pedig Bukarestben, azt követően pedig Brüsszelben is tüntetni fognak az autonómiáért, amennyiben ebben a kérdésben nem történik előrelépés. A politikus hangsúlyozta, hogy az ország valamennyi történelmi régióját autonóm tartománnyá kellene átalakítani, mert ez szolgálná a legjobban mind maguknak a régióknak, mind pedig Romániának az érdekeit. Tőkés László felhívta a figyelmet arra, hogy a regionális autonómia nem pusztán magyar kérdés. Ebben a vonatkozásban jó példa a mócföldi románok tiltakozása a verespataki bányaberuházás ellen, hiszen ez is a helybelieknek azt a követelését fejezi ki, hogy a kormányzat az ő beleegyezésük nélkül döntsön az ő régiójukat érintő kérdésben. Tőkés bejelentette, hogy szándékukban áll tüntetést szervezni Székelyföldön a verespataki bányaberuházás ellen, ezzel is mintegy szolidaritást vállalva a mócföldi románokkal.
Szerbia és a kisebbségek
Tőkés László a sajtótájékoztatón elmondta: januárban indul a csatlakozási tárgyalás az Európai Unió és Szerbia között, és ennek okán az Európai Parlament Emberi Jogi Bizottságának küldöttsége melynek tagja Tőkés László is, látogatást tett Szerbiában, és külön megbeszéléseket folytatott a kisebbségi ügyekben illetékes minisztériumok, valamint a szerb parlament Emberi és Kisebbségi Jogi Bizottságának képviselőivel, továbbá a nemzeti kisebbségek tanácsainak vezetőivel. Mint Tőkés László jelezte, az említett bizottság főként a szexuális kisebbségek, valamint a roma kisebbség helyzete iránt érdeklődött, a Szerbiában élő, mintegy húsz nemzeti kisebbség iránt érdektelenséget mutatott, és mint Tőkés mondta, csak az ő közbenjárására került be a záróközlemény-tervezetbe az nemzeti kisebbségek helyzetére vonatkozó utalás, de az is csak az alábbi, megszépített formában: „üdvözli az etnikumközi feszültségek csökkenését Vajdaságban, ahol a kisebbségek általában véve kellő védelemben részesülnek”. Tőkés emlékeztetett arra, hogy korábban már kifejezte tiltakozását a szerbiai igazságügyminisztérium felé a Timok völgyi vlachokat ért sérelem miatt, akik ellen csupán azért folyik rendőrségi eljárás, mert egy ünnepség keretében egy településen keresztet állítottak, és az ünnepséget román nyelven bonyolították le. De ugyanígy szót emelt Tőkés László a több mint egy éve, törvényellenes módon vizsgálati fogságban tartott hét temerini magyar fiatal védelmében és kiszabadítása érdekében. Tőkés kifejtette, hogy a várhatóan januárban elkezdődő csatlakozási tárgyalások során lehetőség nyílik a kisebbségi, illetve a magyar érdekek fokozott érvényesítésére, ezért a politikus hangsúlyozta, hogy két követelményt mindenképpen előfeltételként kellene támasztani Szerbia európai csatlakozásával szemben: a délvidéki magyarság helyzetének rendezését, kollektív jogainak és teljes körű autonómiájának biztosítását, valamint a második világháború végén a magyar és más nemzetiségek ellen elkövetett tömeggyilkosságok elismerését és jóvátételét, vagyis az áldozatok rehabilitálását és leszármazottaik kárpótlását, ehhez kapcsolódóan pedig a kollektív bűnösség törvény általi feloldását.
Pap István

erdon.ro

Meg kell szólítani a román társadalmat
Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója a székely menetelés sikeréről, az autonómia kérdésének reneszánszáról
A több tízezer részvevővel megrendezett székely menetelés az eddigi tömegtüntetések után új formát kölcsönzött a székelyföldi, erdélyi autonómiatörekvéseknek. Haladt-e előrébb az erdélyi magyar közösség önrendelkezésért folytatott küzdelme az október 27-i demonstráció révén? Mindenképpen igen. Abban a vonatkozásban biztos, hogy az erdélyi magyarságot sikerült mobilizálni, és ez független a résztvevők számától. Néhány tízezer ember számára fontos volt, hogy szabadidejét, pénzét erre szánja. Az erdélyi magyar politikai szereplők pedig pozitív politikai cselekvésként élték meg a tüntetést. A közös élmény közösségteremtő hatású. Hogy a román politikai elitnél ez a tüntetés hogyan csapódott le, azt még korai értékelni. Mindenki tudta, hogy elutasító nyilatkozatok lesznek a román politikusok részéről. Viszont a román média egy része alapvetően korrekt módon számolt be a tüntetésről. A mostani menetelés sem tekinthető meg nem történtnek a román politikum részéről, és ha még lesznek hasonló jellegű megmozdulások, akkor még kevésbé kerülhető meg a kérdésről való tárgyalás.
Milyen mértékben visznek közelebb a célhoz a meneteléshez hasonló akciók? Milyen stratégia vezethet eredményre: az utcai demonstrációk radikalizálódása – el egészen a Székely Nemzeti Tanács által meglebegtetett polgári elégedetlenségig –, az autonómiaigény nemzetköziesítése, esetleg a kettő együttesen?
A menetelés, a tüntetések több célt szolgálnak: egyrészt mobilizálják saját közösségüket, másrészt jelzés az államnak és a többségi társadalomnak, harmadrészt pedig a nemzetközi közvéleményt is elérik üzenetükkel. A hírekből hallottuk, hogy a menetelés szervezői már a következő lépéseken gondolkodnak. A tömeges politikai cselekvések mindenképpen az autonómia elérésének eszköztárához tartoznak. Ne feledkezzünk viszont meg a román többség érzékennyé tételéről sem. Fontos szerepet játszott a menetelés az autonómia-kérdés (újbóli) tematizálásában. A román társadalomnak és politikumnak is el kell magyarázni, mit is szeretnének az erdélyi magyarok, miért tekintik jogosnak az autonómia igénylését. Erdélyi magyar elemzők, kutatók román nyelven írott tanulmányai, a Mensura Transylvanica román honlap-tervezete, a Facebookon működő, román–magyar együttéléssel foglalkozó különböző csoportok, vagy a nemzeti kérdésekben szervezett közös konferenciák segíthetnek ebben. Nemzetközi porondon is képviselni lehet és kell az ügyet, de oda csak megfelelő szakmai felkészültséggel érdemes menni. Számtalan kiadvány jelenik meg angol nyelven az autonómiákról. A nemzeti, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakma érti az autonómia kérdéskörét és főszabályként pozitívnak tekinti az autonómiát, mint a többség-kisebbségi kérdés rendezését. Az autonómiát ugyancsak inkább pozitívumként fogják fel a különböző európai szervezetek és intézmények, de az autonómia-törekvések támogatása kérdésében sokkal visszafogottabbak. Talán azért, mert az autonómia elérésére tett erőfeszítések konfliktusba torkolásától tartanak. Tehát akár a demonstrációk, akár a többség felé történő kommunikáció vagy a nemzetközi porondon való okos szereplés előre viheti az autonómia ügyét. Viszont legalább annyira fontos a saját társadalom irányába történő kommunikáció. Talán túl egyértelműnek tekintjük, hogy az emberek tudják, miért jó az autonómia; nem utolsó sorban azért, mert az emberek is így gondolják – lásd a néhány évvel ezelőtti urnás „népszavazást”. Úgy gondolom – és erre látok is bizonyos jeleket Erdélyben, de a Felvidéken és a Vajdaságban, és talán már Kárpátalján is –, hogy az autonómiákra jellemző bizonyos elemek, megoldások, intézkedések most is megvalósíthatók. Gondoljunk a kétnyelvű nyomtatványokra, a beleszólási jog követelésébe az iskolák elnevezésében vagy a kétnyelvűséget ösztönző kampányokra; de tágabb értelemben a székely zászló kérdése is ide tartozik. Ezek mind a létező jogokkal való élésre ösztönzik az embereket vagy a jogok tágítására vonatkoznak. Az RMDSZ bejelentette, hogy újabb, a dél-tiroli modellre épülő területi autonómiát szorgalmazó törvénytervezetet terjeszt a román parlament elé, a dokumentum sorsát illetően – már csak a korábbi statútumok elutasítása miatt is – azonban nem lehetnek illúzióink. Mégis: jelenthet-e követendő példát valamelyik európai önrendelkezési minta a Székelyföld számára? Vagy a tömbmagyar régió esetében inkább egyedi státus indokolt?
Az egész kérdéskört abból a szemszögből vizsgálnám, hogy milyen politikai berendezkedés felel meg a leginkább a romániai magyarság számára a gyarapodás, a nemzeti reprodukció szempontjából. A választ a romániai magyar elit körvonalazta: a területi autonómia a megoldás ott, ahol a magyarság többségben lehet az adott régióban (autonóm területen), és személyi elvű autonómia ott, ahol ez demográfiai okok miatt elméletben sem lehetséges. Számos pozitív példa van Nyugat-Európában, ezek közül a dél-tiroli a legismertebb; Székelyföld és Dél-Tirol között párhuzamok vonhatók. Kiindulási alapnak biztos megfelel, de amellett, hogy fontos a törvénytervezetre, a statútumra, a modellre összpontosítani, legalább olyan fontos a helyi jellegzetességeket is figyelembe venni – mint több eddigi elképzelésnél ez meg is történt –, és talán még fontosabb annak megértése és modellezése, hogy hogyan érték el mások az autonómiát. Nem létezik ilyen recept, a társadalmi-politikai helyzet annyira eltérő, hogy inkább az átvehető, megvalósítható elemekre kell összpontosítani. Az autonómia kérdése megint reneszánszát éli. A politikai cselekvések mellett számos konferencián vitatkoznak az autonómiáról. Ez egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy – az elmúlt 23 év tapasztalatait is felhasználva – a romániai magyarság megtalálja a számára leginkább megfelelőnek tartott verzió(ka)t, másrészt pedig közelebb hozható az autonómia a magyar lakossághoz. Ugyanezekben a vitákban fog kikristályosodni, hogyan is kommunikálja a romániai magyarság igényeit a többség irányába. Illúzióink a rövidtávú eredmény szempontjából persze ne legyenek, de a sikerbe vetett hit nélkül nem fog menni.
Az Európai Bizottság által az elmúlt hónapokban elutasított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezések esete is azt bizonyítja, hogy az EU nemigen „vevő” a nemzeti kisebbségi jogok kiszélesítésére, szavatolására. Milyen módon lehet elérni Brüsszel ingerküszöbét?
Az Európai Bizottság csak abban az esetben fog bármilyen kezdeményezést tenni ebben a témában, amennyiben az európai jog szemszögéből támadhatatlan, kifogástalan helyzet áll elő. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy egy kezdeményezésből csakis akkor lehet kötelezően érvényes jogszabály, ha az Európai Parlament többsége és a Tanács – azaz a tagállamok – is rábólintanak. A tagállamok között pedig vannak olyanok, amelyek még a nemzeti kisebbségek létezését is tagadják – és most nem a Magyarországgal határos államokról beszélek. Egyszóval nem könnyű olyan közös európai szabályok alkotására kérni az EU-t, amelyet a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk, de valamiféleképpen ezt kell tenni, hiszen a tagállamokat nem lehet megkerülni. A kulcsszavak a jelenlegi európai joganyagban kodifikált alapjogok megsértése és a diszkrimináció lehetnek, erre érzékenyek a tagállamok és a nemzetközi intézmények is.
Hogyan lehet meggyőzni a román politikai osztályt, a többségi társadalmat arról, hogy az autonómia nem elszakadást, enklávét jelent, illetve nem a románság, Románia ellen irányul?
Azt hiszem, a románság, a romániai politikai elit pontosan tudja, hogy Erdélyt „nem veszítik el”, igazi komoly aggodalmat már nem érzékelek. A 2000-es évek elején még beszélhettünk komolyabb félelemről, de ez mára elmúlt. Ma már ez inkább csak a politikai harc eszköze. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy a román társadalom elfogadóbbá vált. Elképzelhető az is, hogy a többségi társadalom egy része a menetelés miatt még kevésbé akarja az autonómiát biztosítani a magyarság számára. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Nagy-Románia Pártnak a parlamentből való kikerülésével a nemzeti témát – retorikai szempontból finomabb formában – átvették a nagy, törvényhozási lehetőséggel rendelkező pártok. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a politikai elit meggyőzése mellett a román társadalom szélesebb rétegeire, a közvéleményre is kellő figyelem fordítódjon. Ha meg lehetne szólítani a román társadalom véleményformálóit, a központi sajtó egyes orgánumaiban építő jellegű párbeszéd folyna a témáról, nem lenne tabutéma többé a kérdés, akkor elmondhatnánk, hogy nagy előrelépés történt és a román döntéshozók hozzáállásában is változás állna be. Jelenleg ugyanis a román közvélemény szemében értelmezhetetlen az autonómia fogalma, könnyen összemossák az elszakadással, ha pedig minden általuk ismert vezető politikus és újságíró ebben erősíti meg őket, akkor ne csodálkozzunk, ha nem mutatnak empátiát ezen a téren. A közvélemény nyitottabbá válására azonban a politika is reagálna.
A bukaresti és a budapesti kormány között – elsősorban az ideológiai különbség miatt – nemigen lehet felfedezni az együttműködés jeleit. Milyen lehetőségei vannak ilyen körülmények közepette az anyaországnak előmozdítani az erdélyi magyarság jogainak érvényesítését, a különböző autonómiaformák gyakorlatba ültetését?
Úgy gondolom, hogy az együttműködés számos területen zökkenőmentes. A romániai magyar kisebbséget érintő kérdésekben viszont alapvetően sohasem volt feszültségmentes. Nem is lehet az, ameddig a romániai magyarság nem érzi biztosítva jogait, illetve lehetőségét a nemzeti gyarapodáshoz. A magyar állam támogatja a romániai magyarok által megfogalmazott követeléseket. Ezek közül egyik sem olyan, ami ellen elvi kifogást lehet emelni, illetve ne létezne rá európai példa. A román állam – nézetem szerint – épp a kisebbségi közösségek nemzeti reprodukciójához szükségesnek tekintett intézményeket nem támogatja. Az anyaország a nemzetközi porondon fejtheti ki álláspontját az autonómia szükségessége mellett, a kétoldalú megbeszéléseken képviselheti az autonómia, de tágabban a kisebbségi jogok kiterjesztésének kérdését, továbbá támogathatja az erdélyi magyarság által megfogalmazott célokat és törekvéseket. És ne felejtsük a legfontosabbat: a magyar állam támogatáspolitikája épp a külhoni magyar közösségek megerősödését célozza. Akár a tág értelemben vett oktatásra vonatkozó támogatások, mint a kiemelt programok – 2012 a külhoni magyar óvodák éve és 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve, illetve a 2014-es folytatás – lényegében a helyi közösségeket erősítik.
A székely menetelés esetében rég tapasztalt összefogás jött létre az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetek között. Létrejöhet-e Ön szerint hasonló együttműködés – például koalíció formájában – a jövő tavaszi európai parlamenti választáson?
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Az erdélyi magyar társadalom sokrétű, komplex, plurális. Talán természetes – és több szempontból kívánatos is –, hogy több párt küzdjön meg a magyarok szavazataiért. A közös, közösségre vonatkozó érdekeken túl a pártoknak saját politikai érdekeik is vannak. A célok azonossága vagy hasonlósága nem jelenti feltétlenül, hogy az elérési utakban is egyetértés alakul ki.
Tankönyv a nemzetpolitikáról
A közigazgatási képzés részévé vált a nemzetpolitika – jelentette ki Semjén Zsolt a Nemzetpolitikai alapismeretek című kötet hétfői budapesti bemutatóján. A kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese az MTI tudósítása szerint közölte, a világon elsőként született olyan tankönyv, ami a nemzetpolitikáról szól. A kötetet elsősorban a közigazgatásban dolgozóknak szánják, de a külhoni magyarságnak is ajánlják, mivel ezáltal pontosan tudni fogják, a magyar közigazgatásban milyen szerepe van ennek a területnek, és milyen elvárásokat támaszthatnak a mindenkori kormánnyal szemben. A könyv tudományos jelleggel nyolc fejezetben tekinti át történelmi, közigazgatási és nemzetstratégiai szempontból az egyes témákat, tisztáz alapfogalmakat, nemzetközi jogi aspektusokat. Kántor Zoltán, a kötet kidolgozásában közreműködő Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója elmondta, olyan honlap is készült az MTA Kisebbségkutató Intézetével közösen, amely megkönnyíti a nemzetpolitika oktatását.
Rostás Szabolcs

Krónika (Kolozsvár)

Máért-ülés - Sikeresnek tartják a tanácskozást a külhoni vezetők
- Sikeresnek értékelték a Magyar Állandó Értekezlet XII. plenáris ülését külhoni magyar szervezetek vezetői, az MTI-nek nyilatkozva a jövő évi választásokon való részvétel jelentősége mellett a megkezdett nemzetpolitika folytatásának fontosságát emelték ki.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a csütörtöki budapesti tanácskozás után úgy fogalmazott: a magyar választásokon a külhoni magyarság részvétele történelmi fontosságú. Szavai szerint konszenzus volt a Máért szervezetei között abban, hogy ez olyan, mint az olimpia, "a részvétel a fontos".
Hozzátette: úgy tudják visszaigazolni a magyar nemzetpolitika elmúlt három és fél évének eredményeit, ha minél nagyobb számban vesznek részt a voksoláson. Ez nem magától értetődő, mivel a regisztráció és a levélben történő szavazás komoly kihívást jelent, hiszen először élhetnek vele a külhoni magyar állampolgárok, akik "nincsenek ehhez hozzászokva".
Ezért erősödik a közszereplők, politikusok, egyházi vezetők szerepe - jelezte, hozzátéve: az összefogás a kulcsszó.
Az elnök kitért a Székelyek nagy menetelésére, amellyel "végre sikerült elérni Románia és a nyugati országok ingerküszöbét", és azért is fontos volt, mert bebizonyította, hogy az erdélyi magyar pártok képesek az együttes fellépésre.
Toró T. Tibor reméli, hogy ezt a következő romániai választásokon is meg tudják majd tenni, és az európai parlamenti voksoláson ismételten össze tudnak fogni.
Szólt arról, hogy a kiemelt program jövőre a tehetséggondozás lesz, amelyhez kapcsolódva több projekteket lehet majd indítani. Az ülésen visszaigazolták azt is, hogy a magyar támogatáspolitika, bár lehetne még bővíteni, jó irányba halad. Nagyon várják azokat az időket, amikor a magyar gazdaság teljesítménye még tovább javul, ebből a szempontból bizakodóak - mondta.
Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke az MTI-nek azt mondta: számukra rendkívül fontos a Máért, a nemzetpolitika alakításának legjelentősebb intézménye.
Reményét fejezte ki, hogy az a politika, amely az Orbán-kormány idején elkezdődött, folytatódik majd, bármilyen kabinet alakul is. Hozzátette: ez a megmaradásuk szempontjából nagyon fontos, ugyanúgy, mint az anyaország erkölcsi, politikai és anyagi támogatása.
Kitért arra is, fontos annak a jelenségnek a visszaszorítása, hogy a magyar családok gyermekeiket nem magyar oktatási intézménybe íratják. Tévesnek nevezte azt a Kárpát-medencei álláspontot, hogy ha többségi iskolába járnak a gyermekek, akkor könnyebb sorsuk lesz. Ennek felszámolásában az anyaország segítsége nagyon jelentős lehet - jegyezte meg.
Az elnök kellemes meglepetésként értékelte, hogy az értekezleten kevés vitára volt szükség ahhoz, hogy a zárónyilatkozatot egyhangúlag fogadják el.
(MTI)

Diplomáciai kihívás
Bár a román külügy bürokratikus okokkal magyarázta, hogy az új bukaresti magyar nagykövet kinevezésével kapcsolatos beleegyezést hónapokig halogatta, nehéz nem arra gondolni, hogy Bukarest nem véletlenül „kotlott” az ügyön.
Románia vélhetően ezzel jelezte Budapestnek: sérelmezi, hogy Magyarország nyíltan felvállalta az erdélyi és partiumi magyar közösség autonómiatörekvéseinek a támogatását.
Ami azt jelzi: a diplomatikus hangvételű nyilatkozatok ellenére a két kormány közötti viszony nem a legjobb. És bár a romániai magyaroknak és a románoknak, Magyarországnak és Romániának az lenne az érdeke, hogy a két ország viszonya jó legyen, félő, hogy a jelenlegi konjunktúra nem ennek kedvez. Jövőre ugyanis mindkét országban választási év lesz: Magyarországon országgyűlési, Romániában pedig államfőválasztást tartanak az EP-választások mellett. Márpedig azt már láthattuk, hogy a román kormány egyetlen olyan alkalmat sem hagy ki, amikor abban a színben tüntetheti fel magát, hogy felemeli a szavát a „túlzott” magyar igények ellen. Kampányidőszakban pedig ez bizonyára fokozódni fog, sem a PSD, sem a PNL nem fogja majd vissza magát, ha az adóemelések miatti áremelkedésekről azzal kell majd elterelni a figyelmet, hogy magyarveszélyt vizionálnak.
Magyar szempontból azért lesz különlegesebb a jövő évi választás, mert azon immár a regisztrált határon túli állampolgárok is voksolhatnak. A jelenlegi bukaresti hozzáállás miatt a magyarországi pártoknak nem árt majd óvatosan kampányolni, hogy ne adjanak fel magas labdát a magyarellenes lépésekben szavazatszerzési lehetőséget látó román félnek, ennek ugyanis minden bizonnyal az itteni magyarok innák meg a levét.
A közjogi nemzetegyesítés mellett a határon túli magyarok és az anyaország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése, a közös gazdasági stratégia megvalósítása csak akkor lehetséges, ha az utódállamok kormányai nem akadályozzák. A határon túliak melletti határozott kiállás és a bukaresti, pozsonyi, kijevi, belgrádi kormánnyal való jó viszony fenntartása, vagy legalább az ellenséges viszonyulás csökkentése jelenleg egymást kizáró szándéknak tűnik. A magyar fél egyik legnehezebb feladatának e kettő összeegyeztetése ígérkezik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Vörös Dani színeváltozásai
Egykor, nem is olyan régen, arra vágytunk, hogy nyugati irányba elhagyhassuk az országot. Ha nem is örökre, de legalább kicsit, hadd szippantsunk bele a Nyugat szabad levegőjébe. A Szabad Európa Rádióból azonban nemcsak a Mariahilfer Strasse bódító hangulata recsegett be otthonainkba, hanem a szabad szellem, a kritikus gondolkodás, a kommunizmus kíméletlen ostorozása is. Olyan volt, mint egy álom.
Hasonló csatornákon értesültünk a nyugati baloldali mozgalmak lényegéről is, hiszen az erősen szűrő romániai sajtóból legfeljebb a kommunizmus megállíthatatlan nyugati térhódításáról szerezhettünk tudomást. Abban pedig a hazai ismeretében pillanatig sem hittünk. Így volt a párizsi diáklázadások esetében is, amelyről lassacskán kiderült, hogy jóval közelebb volt az anarchiához, mint a vegytisztáságában is elfogadhatatlan nyugati balossághoz.
Daniel Cohn-Bendit nevét akkoriban hallottam először. A nanterre-i egyetem, majd a Sorbonne elfoglalásakor még egyfajta hősi nimbusz lengte körül a látványos szereplései, vörös haja és radikális politikai nézetei miatt „Dany le rouge”, vagyis Vörös Daniként emlegetett forradalmárt. A ’68-as diákmozgalmak fotóikonja lett az a néhány fénykép, amin kihívó szemtelenséggel mosolyog az őt körülvevő, rohamsisakos rendőrökre. A „marxista anarchista” akkoriban egyetértett Marxnak a kapitalista társadalomról írt elemzésével, de politikai megoldási javaslataival nem, s azt a nézetét külön a javára írtuk, miszerint a kommunista mozgalom új társadalom helyett csak új önkényuralmat hozott létre.
Az Európai Parlament kettős állampolgárságú, francia–német zöldpárti tagja mára jószerint csak a nemzeti hovatartozás másodlagosságáról vallott nézetét őrizte meg viharos ifjúkorából. Túl azon, hogy élesen bírálta „Isten” – vagyis a magyar Himnusz első sorának – szereplését az új magyar alaptörvény hitvallásában, az egyes országok parlamenti választásainak jelentőségét egy sporteseményhez hasonlította, ahol a polgárok szurkolóként viselkednek. Retorikája azt üzeni, hogy az uniós balliberális elit alapjaiban elveti az alulról legitimált nemzetállam eszméjét. S ezzel a magyar nemzetegyesítés híveivel párhuzamos világba navigálta magát.
Napjaink aggasztó jelensége, ahogyan a radikális balliberálisok kriminalizálják a nemzet fogalmát, folyamatosan hozzátapasztva a nacionalista jelzőt. Holott a nemzeti hűség magától értetődő, természetes dolog. A kriminalizált nemzetállam ezáltal nem a probléma, hanem éppen a megoldás lehetne az unió sokrétű válságára. Akár egy álom.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Pusztába kiáltott szavak?
Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem régészprofesszora nyitotta meg a Professzorok Erdélyben előadás-sorozatot, amelyet Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Professzorok Batthyány Köre indított útnak. Csütörtökön este a Vártemplom gótikus termét megtöltő érdeklődő közönségnek az előadó, aki az UNESCO MNB Kulturális Szakbizottságának az elnöke, anyanyelvünknek a globalizálódó világban való megőrzéséről és ápolásáról beszélt. A vendéget Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul mutatta be, s az előadást Henter György vártemplomi református lelkész ajánlotta a nézők figyelmébe.
A legnagyobb kincs, amelyet szüleinktől, nagyszüleinktől ajándékba kapunk, az anyanyelv. Ezt akkor őrizzük meg elődeink emlékéhez méltó módon, akkor sáfárkodunk jól vele, ha mindennap használva, állandóan fejlesztjük, gazdagítjuk, s úgy adjuk gyermekeinknek, utódainknak tovább. Erre a feladatra az az 1100 év is kötelez, amióta a népek olvasztótégelyében, a Kárpát-medencében letelepedve, sok küzdelem és veszély árán sikerült megmaradnunk és megőriznünk ezt az örökséget. Ami azért is figyelemre méltó teljesítmény, mivel ebben a térségben, amely a különböző irányból – nyugatról, keletről, délről – érkező népek végállomása volt, egyik sem tudta önazonosságát néhány száz évnél tovább fenntartani. Még az avarok sem, akiknek egykori jelenlétét a több ezer sírból álló feltárt és feltárandó temetők igazolják. A honfoglaló magyarok viszont magukba olvasztották a velük érkező és a később letelepedő népeket is, s a nyelv akkor is fennmaradt, amikor a hódító törökök a középső részt kiharapták az országból, vagy a későbbiekben, amikor német–osztrák, majd orosz nyomás nehezedett a térségre. A trianoni békediktátum igazságtalanságát bizonyítja, hogy bár 1910- ben Magyarország népességének 55 százaléka, tehát több mint fele magyar volt, területe kétharmadának a feladására kényszerítették.
Hogy ki a magyar? Az, aki magyarnak vallja magát – idézte a történeti bevezetőt követően Illyés Gyulát az előadó. Az anyanyelv kérdése századokon át nem okozott gondot, s egy ország minden polgárát a vezető politikai nemzethez tartozónak tekintettek. A nemzeti hovatartozás a nemzetállamok megalakulásával vált fontossá, a kisebbségi kérdés úgyszintén. Bár vannak súlyos gondjaink, más nyelvekhez képest a helyzetünk nem is annyira szomorú – állította az előadó, s meg is indokolta, hogy miért. Hétezer nyelvet tartanak számon a földgolyón, amelyek 85 százalékát 22 országban beszélik. 15 millió használójával a magyar nyelv a hétezerből a 42. helyen áll, Európa 67 nyelve közül a tizenkettedik. Ezért nincs igazuk azoknak, akik kis nyelvnek tartják a miénket.
A nyelv az ember, az anyanyelv egy kultúrába (vallás, tudomány, irodalom, hagyományok stb.) való beágyazódottságot jelent. Amikor az anyanyelvünket beszéljük, ez a kultúra visszhangzik bennünk, egy tanult nyelv esetében pedig egyszerű használók vagyunk. Ezt a különbséget figyelembe véve kell büszkének lennünk, ápolnunk, védenünk az anyanyelvet, s ezért fontos, hogy egy erős anyaország segítse azokat, akik hátrányos helyzetbe kerülnek.
Az anyanyelv megtartását egy sor irányelv, ajánlás, program is támogatja, amelyet a nagy nemzetközi szervezetek, az ENSZ, az UNESCO, az Európai Parlament hozott. Ezeket sorolta fel évszámok szerint az előadó, s még aki jártas ezen a területen, az is meglepődhetett, hogy a kisebbségeknek, a nyelvi közösségeknek járó jogok mennyire körültekintően átfogják az élet minden területét, a teljes körű anyanyelvi oktatástól kezdve a szellemi örökség, a hagyományok, a sokszínűség megőrzésén át a többség számára előírt toleranciáig, amellyel megállítható lenne az aktív és a passzív asszimiláció. 2008 a nyelvek nemzetközi éve volt, s minden évben február 21-én van az anyanyelv nemzetközi napja. Mindezek ellenére a sok ajánlás, sőt a tagállamok többsége által ratifikált előírások is az Európai Unió bizonyos országaiban pusztába kiáltott szónak bizonyulnak, s a törvény is csak annyit ér, amennyi abból megvalósul. Miért ez a kettősség az elmélet és gyakorlat között, miért ódzkodik az Európai Unió, hogy az etnikai kérdésekben állást foglaljon, és miért tartja egy tagállam belügyének azt, ha megsértik a nemzetközi szinten jól meghatározott nyelvi jogokat? – tette fel a kérdést Visy professzor, és kérdezzük mi is évek óta, minden egyes alkalommal, amikor a többség túlkapásaival kell szembesülnünk.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Lehetséges az erdélyi magyar pártok „továbbmenetelése"
A Székelyek nagy menetelése után nem elképzelhetetlen, hogy alkalmanként ezután is összefognak az erdélyi magyar politikai szervezetek – derült ki azon a kedd esti kolozsvári nyilvános vitán, amelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) vezető politikusai vettek részt.
A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és az Erdélyi Napló hetilap által szervezett vitán – melynek a Továbbmenetelés címet adták – többek között azokat a területeket vették számba a résztvevők, amelyekben helye lehetne a pártok együttműködésének.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára kijelentette, a párt olyan törvényt kíván benyújtani a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozóan, „amely mindenki álláspontját tükrözi, és amely mögött össztársadalmi támogatás van". A főtitkár megígérte, hogy az RMDSZ közvitára bocsátja a törvénytervezetét, de kijelentette, nem szolgálná az eredményességet, ha a nyilvánosság előtt zajlana a törvénytervezet kidolgozása.
Kovács Péter szerint a Székelyek nagy menetelését nem kell a magyar pártok összefogásaként értelmezni. „Volt egy olyan ügy, amelyik mögé felsorakozott százötvenezer ember, az RMDSZ és a két párt (...) Nem összefogás történt, hanem egy fontos ügy egységes támogatása" – értékelte a politikus. Az RMDSZ főtitkára azt is megemlítette, az RMDSZ 23 éve menetel a romániai politikában, számára nem az a kérdés, hogy lesz-e összefogás, hanem az, hogy vannak-e eredmények összefogással vagy anélkül.
Zakariás Zoltán, az EMNP választmányának elnöke is úgy vélte, „nem muszáj a pártoknak egymás nyakába borulni", ha mindenki felismeri, hogy a fontos célok érdekében félre lehet tenni a pártpolitikai szempontokat. A nemzeti ügyek képviseletében „akcióegységek" kialakítását tartotta fontosnak. Zakariás Zoltán a román társadalom megszólítását tartotta kiemelt célnak.
Biró Zsolt, az MPP elnöke úgy vélte, az erdélyi magyar pártok abban működhetnének együtt, hogy a 153 székelyföldi önkormányzat írjon ki helyi népszavazást arról, hogy a település lakói milyen régióban kívánnak élni.
A pengeváltásoktól sem mentes, de jó hangulatú beszélgetésen a jövő évi európai parlamenti (EP-) választások kérdése is felmerült, mint az együttműködés lehetséges terepe. Zakariás Zoltán elmondta, nemzetpolitikai célnak tekinti, hogy az erdélyi magyarság minél több képviselőt juttathasson az EP-be, ez pedig összefogással lehetséges.
Kovács Péter kijelentette, az RMDSZ november 23-án véglegesíti jelöltállítási szabályzatát az EP-választásokra. Úgy vélte, azok akarnak az RMDSZ-szel összefogva tisztségekhez jutni, akik az RMDSZ-ben nem jutottak tisztséghez. Hozzátette: a szövetség nem felejti el a 2012-es önkormányzati választásokon a három magyar párt által elért eredményt, amely 8-1-1 arányban az RMDSZ javára billenti a mérleg nyelvét.
Izsák Balázs SZNT-elnök elmondta, a Székelyföld területi autonómiájának a kérdése a világ egyetlen magyarja számára sem lehet közömbös. Megállapította, Trianon óta először körvonalazódik olyan jóvátétel, amelyik a román-magyar közeledést is szolgálja. Izsák Balázs zárszóként azt a Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsektől kapott útravalót idézte, amely évszázadokkal ezelőtt a keresztény egyházak közötti békét is megteremtette: „a lényeges dolgokban az egységnek, egyebekben a szabadságnak, de minden esetben a szeretetnek kell érvényesülnie". MTI
Erdély.ma

„Nemzeti válogatottat” javasol az MPP
A Magyar Polgári Párt (MPP) álláspontja szerint az erdélyi magyarságnak „nemzeti válogatottal” kellene megméretkeznie az európai parlamenti választásokon. Ezt Biró Zsolt, az MPP elnöke jelentette ki tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján. Véleménye szerint a „nemzeti válogatottat” megjelenítő jelöltlistát a 2012-es önkormányzati választásokon elért eredmények szerint kellene összeállítani. Akkor a magyar pártok megyei listáira leadott voksok 85 százalékát az RMDSZ szerezte meg, az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pedig nagyjából egyenlő arányban osztozott a maradék 15 százalékon.
„Követni kell az MPP programjában előírt utat, amelynek értelmében együttműködésre, konszenzusra és egy magyar válogatott felállítására vagyunk ítélve” – jelentette ki tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Biró Zsolt. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kifejtette: 2014 választási év, és az MPP részvételre buzdít mind a magyarországi parlamenti, mind pedig a hazai európai parlamenti választásokon. Bíró Zsolt reméli, hogy a székelyek nagy menetelését követően áttörés és párbeszéd következik valamennyi erdélyi magyar párt között, és ennek érdekében hivatalos kéréssel keresték meg az RMDSZ-t. „Bár időnként érezzük, hogy ellenszélben kell vitorláznunk” – tette hozzá az elnök.
Biró Zsolt az MPP-n belüli munkával kapcsolatban elmondta: november végén, Kolozsváron indítják újra a megyei szervezetek egyeztető fórumát, ahova mezőgazdasági, szórvány, gazdasági, szociális és oktatási kérdésekkel foglalkozó szakbizottságokat is elvárnak.
Simon Csaba alelnök azt emelte ki, hogy ígéretet kaptak a magyar kormánytól szórványkollégiumok megsegítésére. Inaktelkén egy oktatási-művelődési központot szeretnének beindítani, továbbá meghirdették A harmadik királyfi vagy királylány című vetélkedőt óvodai csoportok számára, amelyre a jelentkezési határidő november 15.
Keizer Róbert Kolozs megyei elnök azt a közbenjárásukat emelte ki, amelynek eredményeként egy nyugati beruházói csoport jelentkezett az észak-erdélyi autópályának a megyénk határa és az országhatár közötti 204 kilométeres be nem fejezett szakasza megépítésére. Ezt 1,1 milliárd euróból 3-4 év alatt meg lehetne valósítani, 50 ezer új munkahelyet, illetve egész Erdély számára fellendülést jelentene. A csoport még kitart szándéka mellett, bár úgy látszik, hogy az országban nincs politikai akarat az együttműködésre.
Ugyanakkor egy svájci befektető Kolozsváron 10 millió euróból 100 ezer egyetemista számára építene bentlakásokat, és szintén az MPP közvetítésével 2014-ben beindult a Tiszta vizet a pohárba! program, amellyel nagycsaládosoknak víztisztító berendezéseket állítanak fel. Az MPP a jövő héten Erdélyi Gazdasági Kört alapít meg, amelynek feladata lesz külföldi partnerek keresése hazai vállalkozások számára.
Szabadság (Kolozsvár)

Hidvéghi Balázs: történelmi lehetőség a 2014-es választás
A határon túli magyarok részvételéről a 2014-es magyarországi országgyűlési választásokon tartott tegnap, Kolozsváron sajtótájékoztatót Hidvéghi Balázs, Fidesz-es parlamenti képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke. A beszélgetésen jelen volt Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is, akitől megtudtuk: a magyar kormánypárti politikus látogatása során megbeszélést folytatott többek között Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel, továbbá ellátogatott Désre és Nagyszebenbe, valamint részt vett a Magyar Szórvány Napján. Hidvéghi hangsúlyozta: közös nemzeti érdek a választásokon való magas részvételi arány, így a jövő évi választás a magyarság ünnepe lehet.
„A magyar állampolgárság felvételének lehetővé tétele a külhoni magyarság számára mérföldkő a magyar nemzetpolitikában. Ugyanígy történelmi lehetőséget jelent, hogy a 2014-es magyarországi országgyűlési választáson már minden magyar állampolgár szavazhat” – jelentette ki tegnapi kolozsvári sajtóértekezletén Hidvéghi Balázs.
A Fidesz országgyűlési képviselője hangsúlyozta: amint az a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) budapesti múlt heti ülésén is bebizonyosodott, a határon túli magyarok állampolgárságának és szavazati jogának kérdésében Magyarországon ma politikai konszenzus létezik a parlamenti pártok körében.
„Ez nagyon komoly eredmény a magyar nemzetpolitikában, hiszen úgy tűnik, több mint két évtized elteltével, alapkérdésekben sikerült megegyeznie a politikumnak, és ez fontos üzenet minden magyar számára” – mondta Hidvéghi Balázs.
Mindenkit partnernek tekintenek
Kifejtette: nagyon lényegesnek tartják, hogy a megszerzett szavazati joggal minél többen éljenek a határon túli magyarok közül. Az egyes pártok érdeke, hogy szavazatot szerezzenek, de mindemellett létezik egy közös, össznemzeti célkitűzés is, éspedig a választásokon való magas részvétel. Amennyiben arányaiban nagy részvételre kerül sor, akkor ez a jövő évi országgyűlési választást a magyarság ünnepévé teheti – vélte Hidvéghi Balázs.
A politikus tájékoztatott arról, hogy ennek érdekében folyamatos kapcsolatot tartanak fenn a külhoni magyar közösségekkel, ezek politikai és civil szervezeteivel, illetve a magyar történelmi egyházakkal szorosan együtt kívánnak működni. Hidvéghi hangsúlyozta: mind a regisztráció, mind pedig a tájékoztatás és mozgósítás terén mindenkit egyformán partnernek tekintenek.
Regisztrálni levélben és interneten lehet
A Fidesz politikusa ugyanakkor kiemelte a regisztráció fontosságát a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok számára, hiszen az érintettek csak ez esetben élhetnek szavazati jogukkal. Emlékeztetett arra, hogy a névjegyzékbe vételi kérelem augusztus 1-jén indult el levél formájában, november 1-jétől azonban ezt már interneten is meg lehet tenni (www.valasztas.hu). Amennyiben papíron kívánnak regisztrálni, a szükséges nyomtatvány letölthető a fenti honlapról, illetve ehhez a főkonzulátusokon és nagykövetségeken is hozzá lehet jutni, de akár szervezetek is szétszórhatják a kitöltendő iratot.
Hidvéghi beszámolt arról, hogy eddig több mint 60 ezren kérték felvételüket a választási névjegyzékbe, és több mint fél millióra tehető az újonnan állampolgárságot szerzettek száma. Felhívta a figyelmet arra, hogy a választásokat megelőző tizenötödik napig lehet regisztrálni, ám a választás napját még nem lehet tudni, ezt a köztársasági elnöknek kell kiírnia. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy erre valamikor áprilisban vagy májusban kerül sor.
A politikus elmondta: aki sikeresen regisztrált, körülbelül két héttel a választás előtt levélben megkapja a szavazáshoz szükséges „csomagot”, amely egy igazoló- és egy szavazólapot tartalmaz. Az utóbbit egy kisebb borítékba kell „bezárni”, majd az igazoló lappal együtt el kell helyezni a nagyobbik borítékba, és a küldeményt el kell juttatni Budapestre, a Nemzeti Választási Irodához. Hogy ez milyen módon történik – postai úton, avagy az érintettek a konzulátust vagy esetleg valamely szervezetet bízzák meg ezzel a feladattal – minden állampolgár maga dönti el. „Ha ebben a magyar szervezetek segíteni tudnak, nagyon jó lenne, de ez mindenkinek az egyéni döntése” – hangsúlyozta a Fidesz politikusa, akitől azt is megtudtuk, hogy a borítékok egy közös „kupacba” kerülnek, és a rendszer kiszűri az esetleges dupla voksokat.
Két-három mandátum a határon túlról
Kérdésünkre Hidvéghi Balázs kifejtette: a külhoni magyarok pártlistára fognak szavazni, ezért nem lesz külön képviselőjük a magyar parlamentben. Azt viszont, hogy a pártok kiket tesznek fel a jelöltlistákra, mindegyik politikai alakulat maga határozza el. A politikustól megtudtuk: a Fidesz-KDNP választási jelöltlistái még nem készültek el.
Hogy körülbelül hány mandátumot hozhatnak a határon túli magyar szavazatok, Hidvéghi elmondta: úgy néz ki, egy-három mandátum sorsa dőlhet el a külhoni szavazatokkal, de szerinte ennél is fontosabb a választás lehetőségének összmagyar tartalma. Hiszen lassan száz évvel Trianon, és 104 évvel az utolsó magyarországi választások után, amikor szintén kiterjesztett szavazati joggal rendelkezett a magyarság, jövőben ismét lehetősége nyílik minden magyarnak, hogy képviselőt küldhessen a budapesti Országgyűlésbe.
A beszélgetésen Magdó János kolozsvári magyar főkonzul arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi országgyűlési választásokon való részvétel nem zárja ki a romániai parlamenti választásokon való szavazást. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az úgyszintén jövőben esedékes európai parlamenti választások esetében a választás lakhelyhez kötött.
Szabadság (Kolozsvár)

AZ ÖSSZEFOGÁS NAPJA
Magyar Szórvány Napja: a cél, hogy magunk dönthessünk a minket érintő kérdésekről
A székelyek és a szórványban élők ismerik gondjait, és tudják, hogy közösen tudnak előrelépni - hangzott el Nagyenyeden, az RMDSZ rendezvényén.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 10. Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor születésének napját az összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjává nyilvánította. Első ízben Déván, tavaly Brassóban, idén pedig Nagyenyeden kerül sor a Szövetség központi rendezvényére. A Magyar Szórvány Napján számos eseménnyel készülnek Temes, Arad, Hunyad, Krassó-Szörény megyékben, valamint Nagybányán, Besztercén és Máramarosszigeten is ünnepelnek ezen a napon. Az RMDSZ központi rendezvényén a szórványkonferencia kezdetét a Fehér megyei szervezet által működtetett Dr. Szász Pál közösségi ház új szárnyának felavatása előzte meg.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a Nagyenyeden megszervezett Magyar Szórvány Napján köszöntő beszédében elmondta, hogy az RMDSZ harmadik alakommal ünnepli a szórványban élők napját. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a Szövetség javaslatára, a Magyar Állandó Értekezlet határozatának értelmében idén először az egész Kárpát-medence ünnepel november 15-én.
“Az idei évet Bethlen Gábor és Kós Károly évnek jelöltük meg magunk számára, mert úgy véljük, szükséges a nagy transzilván örökséget újra elővenni, átgondolni, értelmezni és újraértelmezni, a közösségi munkában hasznosítani” – mutatott rá a szövetségi elnök.
Hozzátette: “szolidárisnak kell lennünk egymással, oda kell figyelnünk egymás gondjaira, és segítenünk kell azok megoldásában. Természetesen más kihívások előtt állnak a tömbben élők, és mások előtt a szórványban élő magyar emberek, de a cél közös: hogy mi magunk dönthessünk a bennünket érintő kérdésekben. Ezért a célért áldozatot kell vállalnunk, ezért a célért dolgoznunk kell, mindannyiunknak. Látszólag a tömbben és a szórványban élő magyar közösségek érdekei ellentétesek. Ez téves, hamis meglátás. Vannak, akik ezt a látszatot keltik, erőltetik, ideológiai alapot próbálnak alája építeni. Szerencsétlen kísérlet ez, szembeállítani ezeket a törekvéseket semmilyen eredményre nem vezet. Én ennek pontosan az ellenkezőjét állítom, azt mondom, hogy végső soron egymást erősíti, erősíteni tudja a Székelyföldön és szórványban élő közösség. Kötelessége ezt így tenni, mert egymásra vagyunk utalva” – mutatott rá az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor hozzátette: “ellenzékben vagyunk, a közösséggel szemben viszont nem voltunk, nem lehetünk és nem is leszünk soha ellenzékben. Nekünk minden körülmények között építenünk kell közös otthonunkat, építményeinkhez hozzáteszünk egy-egy téglát, folytatjuk az utunk, vagy éppen új utat építünk ott, ahol még nincsen, hogy magyar közösségük megmaradjon szülőföldjén”. “A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és partnerei évente 364 napon át cselekszenek a szórványban élőkért és dolgozókért, a mai napon, a 365. napon ünnepelünk” – hangzott el Kovács Péter RMDSZ főtitkár köszöntő beszédében a nagyenyedi eseményen. Az RMDSZ főtitkára úgy véli, hogy szórványról beszélni divat lett számos közéleti szereplő és szervezet köreiben az elmúlt évek során, és sajnálatát fejezte ki a felől, hogy az ilyen jellegű divatos beszélgetéseknek nem volt semmilyen konstruktív hozadéka, amely a szórványban élő magyar közösség mindennapjain könnyített volna.
“Úgy gondolom, hogy itt Erdélyben az RMDSZ és partnerei az egyedüli olyan szervezetek, amelyek cselekszenek is a szórványért. Évről-évre megnézzük mi történt az elmúlt egy évben és közösen határozzuk meg azt az irányvonalat, amely mentén cselekedni, tenni kell” – hangsúlyozta Kovács Péter ünnepi beszédében. “Kapaszkodót tudunk nyújtani minden magyar embernek, hiszen sorra jöttek létre a magyar anyanyelvű oktatási intézményeink, és nem telik el egy olyan év, hogy ne jöjjön egy újabb létre” – mutatott rá a Szövetség főtitkára, továbbá ismertette az RMDSZ azon kulturális programjait, amelyek keretén belül közösen, a helybéli civil szervezetekkel, szülőkkel együtt dolgoztak azért, hogy szórványban biztosítva legyen az utánpótlás.
Ladányi Árpád, az RMDSZ Fehér Megyei Szervezetének elnöke köszöntő beszédében felhívta a figyelmet az iskolák, egyházak és közösségi intézmények fontosságára, amelyeknek a szerepe a magyarságtudat megtartása és erősítése a közösség életében.
“Csak az a magyar szórványközösség képes saját magát megtartani, amelyben a szervezett intézmények magyar közösségi tevékenységet fejtenek ki. Azonban ilyen intézményeket kizárólag az a közösség tarthat el, amely gazdaságilag önálló, amelynek tagjai gazdaságilag függetlenek és saját lábukon állnak. Azok a magyar szórványközösségek, amelyek elszegényednek, megbomlanak, szervezetlenné válnak. A szórványban élő magyarok más magyar ajkú emberrel ritkán vagy egyáltalán nem találkozunk a hétköznapokban és ezért a magyar nyelv használata jelentősen beszűkül, magyarságunk megtartását, nemzeti öntudatunk erősítését, magyar nyelvünk használatát magyar iskoláink, egyházaink és közösségi tevékenységeink biztosítják” – hangsúlyozta Ladányi Árpád.
Oktatás a szórványban
Az “Oktatás a szórványban” című panelt Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója moderálta, amelynek keretén belül Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkár-helyettese előadásában az RMDSZ regionális oktatáspolitikájának gyakorlatba ültetéséről beszélt. Az oktatási ügyekért felelős főtitkár-helyettes prezentációjában elmondta, hogy a magyar nyelvű oktatás ügye ezekben az esztendőkben új szakaszba érkezett: egyrészt jogi szempontból, hiszen a három éve megszületett oktatási törvény, amely minden eddiginél több ponton tartalmazza azokat a tételeket, amelyeket az erdélyi magyarság érdekvédelmi képviseletén keresztül szükségesnek és továbbra is napirenden tart, másrészt, számos jótékony megvalósításon túl van a magyar közösség.
“Sok minden között említeni szeretném – ma, a szórvány napján – a szórványkollégiumokat. Akik felépítették ezeket: alapítványok, egyházak, helyi közösségek, a politikai képviselet területi szervezetei. Aradtól Brassóig, Válaszúttól Zsobokig már nagyrészt megvalósultak és megerősödtek azok az intézetek, amelyek, ha szükséges, széles határból gyűjtik össze és iskoláztatják a magyar gyermekeket, magyar nyelven” – hangsúlyozta Magyari Tivadar a helyi közösségek példaértékű megvalósításait, majd ezt követően ismertette a szórványmegyék oktatási helyzetét.
„Láttuk azt, hogy a problémák, bár általánosan leírhatók és elemezhetők, helyről helyre, régióról régióra másképpen alakulnak, eltérő jellegű kihívásokat jelentenek. Miután pontosan tudjuk, hogy mi van az oktatásunkkal, arra a kérdésre, hogy az adott helyzetben mit kell tenni, az elkövetkező egy-két évben, valamint hosszabb távon, elsősorban helyi válaszokat és megoldásokat kell keresni, illetve helyi cselekvésprogramokat kell kidolgozni” – szögezte le Magyari Tivadar. Az RMDSZ főtitkárhelyettese ismertette az RMDSZ Főtitkárságának azon kezdeményezését, amely rövid-, és középtávú regionális oktatási tervek kidolgozását javasolta a helyi szakmabeliek és a szakmai szervezetek segítségével, egy széles társadalmi konzultáció keretén belül.
Király András oktatási államtitkár "Anyanyelvi oktatás: feladatok, felelősségek és tennivalók" címmel tartott előadásában egy komoly és konstruktív oktatáspolitika fontosságát hangsúlyozta.
”Annak érdekében, hogy ne legyünk kevesebben, nagyon jó oktatáspolitikával, stratégiával és iskolákkal kell rendelkeznünk. Az oktatást nem lehet úgy megközelíteni, hogy az a pedagógus feladata, hiszen csak akkor tudunk megfelelő megoldásokat találni, ha partnerként bevonjuk ebbe a közösségeket annak érdekében, hogy hatékony oktatásunk legyen” – mutatott rá az államtitkár. Ezt követően Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója “Tanárnak, diáknak és szülőnek lenni ma, Erdélyben, szórványban” címmel tartott előadást.
Együtt, tovább: Az Összetartozunk Székely-Szórvány Partnerség
A Magyar Szórvány Napja keretén belül sorra kerülő szórványkonferencia második paneljében Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnök, Zonda Erika, a Hargita Megye Tanácsának programigazgatója, a Székely-Szórvány kapcsolatokért felelős munkatársa, Winkler Gyula, EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke, Décsei Attila, a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ elnök és Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő szólaltak fel.
Kelemen Hunor szövetségi elnök az „Együtt, tovább: Az Összetartozunk Székelyföld-Szórvány Partnerségi Program” címet viselő panel felvezetőjében elmondta: nagyon fontosak azok az együttműködések, ahol az Erdélyben együtt elő magyar közösségek összekapcsolása a cél. “Ezt az együttműködést az Összetartozunk Székely-Szórvány Partnerség alapozta meg, amelynek üzenete az összefogás volt, a közös céljainkat külön-külön nem tudjuk elérni, együtt kell tennünk mindezért”- hangzott el Kelemen Hunor felvezetőjében.
“Szeretem az egyenes beszédet. Sokan mondják azt, hogy mi, székelyföldiek nem értjük, hogy mi történik a szórványban, valamint mi is úgy gondoljuk, hogy a szórvány nem érti, mindazt, ami bennünket vesz körül. Ez nem igaz, hiszen folyamatosan kapcsolatban vagyunk, tudunk egymás gondjairól és legfőképp tudjuk, hogy közösen tudunk előre lépni” – hangsúlyozta Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, majd hozzátette: a szórványban élőknek, nem első sorban anyagi támogatásra van szükségük, hanem sokszor egy jó szóra nagyobb igényt tartanak. A Kovászna Megyei Tanács elnöke úgy vélte, hogy a székely-szórvány partnerkapcsolatokat bővíteni kell, így a magyarországi testvérkapcsolatok bevonását szorgalmazta. „Láttuk azt, hogy a problémák, bár általánosan leírhatók és elemezhetők, helyről helyre, régióról régióra másképpen alakulnak, eltérő jellegű kihívásokat jelentenek. Miután pontosan tudjuk, hogy mi van az oktatásunkkal, arra a kérdésre, hogy az adott helyzetben mit kell tenni, az elkövetkező egy-két évben, valamint hosszabb távon, elsősorban helyi válaszokat és megoldásokat kell keresni, illetve helyi cselekvésprogramokat kell kidolgozni” – szögezte le Magyari Tivadar. Az RMDSZ főtitkárhelyettese ismertette az RMDSZ Főtitkárságának azon kezdeményezését, amely rövid-, és középtávú regionális oktatási tervek kidolgozását javasolta a helyi szakmabeliek és a szakmai szervezetek segítségével, egy széles társadalmi konzultáció keretén belül.
Király András oktatási államtitkár "Anyanyelvi oktatás: feladatok, felelősségek és tennivalók" címmel tartott előadásában egy komoly és konstruktív oktatáspolitika fontosságát hangsúlyozta.
”Annak érdekében, hogy ne legyünk kevesebben, nagyon jó oktatáspolitikával, stratégiával és iskolákkal kell rendelkeznünk. Az oktatást nem lehet úgy megközelíteni, hogy az a pedagógus feladata, hiszen csak akkor tudunk megfelelő megoldásokat találni, ha partnerként bevonjuk ebbe a közösségeket annak érdekében, hogy hatékony oktatásunk legyen” – mutatott rá az államtitkár. Ezt követően Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója “Tanárnak, diáknak és szülőnek lenni ma, Erdélyben, szórványban” címmel tartott előadást.
“Úgy érzem, hogy sikerült hozzájárulni az elmúlt években a Szövetség legfontosabb célkitűzésének megvalósításához, azaz kivettük részünket a közösségépítésből, hiszen a székely-szórvány együttműködés újból és újból bizonyítja, hogy a szórványban élők számára identitást erősít és önbizalmat ad, ugyanakkor a székelyföldiek is arról számolnak be, hogy élménnyel gazdagodnak és egyre fontosabb számukra ez a partnerség, amely az RMDSZ szórvány cselekvési terve egyik legfontosabb elemének tekinthető" – fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő.
Tamás Sándorral egyetértve, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke is a háromszögesítést, a magyarországi testvérkapcsolatok bevonását szorgalmazta. A hálózatok szerepének felértékelődése kapcsán az EP-képviselő elmondta, hogy az RMDSZ szórvány cselekvési terve és a székely-szórvány együttműködés is erre a huszonegyedik századi kihívásra válaszol, vagyis a hálózatépítésre teszi a hangsúlyt. Winkler Gyula, utalva a szövetségi elnök évértékelőként is felfogható beszédére, javasolta, hogy a Magyar Szórvány Napja mindig adjon alkalmat az éves tevékenység mérlegének megvonására és a következő év legfontosabb céljainak megfogalmazására.
Zonda Erika, a Hargita Megyei Tanácsának Székely-Szórvány programigazgatója előadásában ismertette azokat a sikeres programokat, amelyeket Hargita megye a szórványban élő magyar közösségekkel együtt bonyolít le, majd ezt követően az idei év legnagyobb megvalósítását mutatta be: “A Krassó–Szörény megyével megvalósítandó partnerségi kapcsolat új dimenziót nyit partnerségeinkben”.
“A Beszterce-Naszód megyei szórványmagyarság mindig kitartott azon elv mellett, miszerint csak közösen tudunk előrelépni és tenni az érdekeink érvényesítése terén, és ezt bizonyította minden választási kampány alkalmával is. Megyénkben a magyarság 90 százaléka támogatja érdekvédelmi szervezetünket. Ezt a bizalmat szeretnénk meghálálni azáltal, hogy minden szinten, kulturális, szociális, jogi téren a besztercei magyarság gondjainak megoldására törekszünk” – ismertette Décsei Attila, az RMDSZ Beszterce- Naszód megyei szervezetének elnöke a panel utolsó előtti előadásában.
Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője beszédében áttekintette a Szövetség szórványprogramjait, ismertette: “Az RMDSZ első évtizedében aktív szerepet vállalt a közösségek megszervezésében, folyamatosan támogatta a szórványban működő civil szervezetek, a magyar történelmi egyházak és felekezetek, a magyar civil és szakmai szervezetek, valamint az érdekképviselet együttműködését. Második évtizedében a Magyar Házak és oktatási központok létrehozására került a hangsúly, megőrizve a közösségépítés kiemelt támogatását. Az RMDSZ szórványpolitikája segítségével jelentős infrastrukturális befektetéseket végeztünk a magyar nyelvű oktatási és kulturális intézményi hálózat fejlesztésére, hozzájárultunk az államosított ingatlanok és javak visszaszolgáltatásának folyamatához”. A képviselő a harmadik évtized céljairól elmondta, hogy a kapcsolatok és hálózatok kerültek előtérbe.
“Az Összetartozunk székely-szórvány partnerség kialakítása a közösségi szolidaritás megnyilvánulását jelentette, a Székelyföldi és szórványban élő közösségek egymásra figyelését és együttműködését jelenti. A kialakított hálózatok nem csupán székely és szórvány közösségeket kapcsolták össze, hanem utat nyitottak a határon átívelő kapcsolatok irányába is. Az Európai Unió rendszerében a kapcsolatok és partnerségek által tudunk többletértéket előállítani” – zárta beszédét a képviselő.
A nagyenyedi szórványkonferencián Zonda Erika, a Hargita Megye Tanácsának programigazgatója és Bálint Mihály, az RMDSZ Krassó-Szörényi elnöke aláírták a Hargita és Krassó-Szörény megyék közötti partnerséget. Ezt követően Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettese bemutatta Az Összetartozunk Székely-Szórvány Partnerségi Program kiadványát.
Kerekes Hajnal, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének ügyvezető elnöke az Áprily estek emlékkönyv és a Szent István napok a Fehér megyei mélyszórvány templomokban című kiadványt ismertette a jelenlévőkkel. Zárónyilatkozat A Magyar Szórvány Napjának záró momentumát képezte annak a közös zárónyilatkozatnak elfogadása, amelyet Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke ismertetett.
“A zárónyilatkozat az RMDSZ XI., csíkszeredai kongresszusa által meghatározott feladatok teljesítése mentén kimondja, hogy a közösségi autonómiaformák létrehozása és a kulturális autonómia megvalósítása csak a Székelyföldön, a szórványban és az interetnikus környezetben élő magyar emberek szolidáris cselekvése által lehetséges” – mutatott rá Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. “A mai nagyenyedi, erdélyi és Kárpát-medencei Magyar Szórvány Napjának ünneplése szorosan kapcsolódik az elmúlt időszak erdélyi kezdeményezéseihez, amelyek a közösségi szolidaritás erejét bizonyítják. A Székelyek Nagy Menetelése, a régióátszervezéssel kapcsolatos helyi népszavazásokért gyűjtött nagyszámú aláírás, valamint ma, a Magyar Szórvány Napjának megünneplése Szövetségünk politikai cselekvésének széles közösségi alapjait bizonyítják” – hangsúlyozta Winkler Gyula, majd a záróny

A Magyar Szórvány Napja Vajdahunyadon
Vajdahunyadon a református műemléktemplomban ökumenikus istentisztelettel és kulturális műsorral ünnepelte vasárnap a magyar közösség a Magyar Szórvány Napját.
Zsargó János református esperes igehirdetésében Erdély aranykoráról, Bethlen Gábor erdélyi református fejedelem életpályájáról emlékezett meg, kiemelve, hogy fontos felidézni a Tündérkert korát, de a mai időben is szükség van a feladatvállalásra, minden egyes magyar ember feladatvállalására, ha közösségi céljainkat meg akarjuk valósítani. Az istentiszteletet követően a Téglás Gábor Elméleti Líceum népdalcsoportja, Lengyel Izabella vezetésével mutatta be ünnepi műsorát.
Kun Árpád nyugalmazott református lelkész beszédében a szórványban élő közösségek megpróbáltatásaira tért ki, arra ösztönözve a vajdahunyadiakat, hogy bátran használják anyanyelvűket, hiszen kivívott jogaink akkor élnek, ha az a mindennapokban tartalommal töltjük fel.
,,Mi, magyarok a Kárpát-medencében gazdag történelemmel, becses nemzeti értékekkel rendelkezünk, így számos ünnepnapunk is van. Senkinek nem kell eszébe juttatni, hogy mit ünneplünk március 15-én, Szent István napján, januárban a Magyar Kultúra Napján, de új ünnepeket is vezetünk be, a Magyar Szórvány Napját alig harmadik alkalommal ünnepeljük Erdélyben, első alkalommal kiterjesztve a Kárpát-medencére. Indokoltnak tartom, hogy a szórványban élő közösségekre is gondoljunk egy nap kiemelten, és ez a nap november 15-e, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk születésének napja" – fogalmazott Winkler Gyula ünnepi beszédében.
Az EP-képviselő felidézte a Magyar Szórvány Napjának történetét, amely Hunyad megyéből indult útnak a háromszéki és Hunyad megyei közösségek együttműködésének eredményeként. Az RMDSZ 2011-ben a nagyváradi kongresszusán hozott határozat, valamint a Magyar Állandó Értekezlet szórvány albizottságának idei döntése értelmében egész Kárpát-medencében együtt ünnepelnek a magyarok.
,,Legyen ez az a nap, mikor a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, közösségépítő programok révén. Bethlen Gábor, Kún Kocsárd és még nagyon sok előttünk járó személyiség nyomdokain haladva komoly esély van arra, hogy az összmagyar szolidaritás megteremtse a magyar nemzet pozitív jövőképét, megeddze a székelység jövőbe vetett hitét, erősítse a szórványmagyarság valós alapokon nyugvó optimizmusát. Ehhez járulhat hozzá a Magyar Szórvány Napja is" – idézte fel az RMDSZ határozatát Winkler Gyula.
Az EP-képviselő ismertette a nagyenyedi szórványkonferencia záródokumentumát, elmondta, hogy a konferencia legfontosabb napirendi pontja a szórványoktatás volt, amely Hunyad megyében is kulcskérdés. ,,Itt, Hunyad megyében is a legfontosabb célkitűzésünk az anyanyelvű oktatási hálózat fenntartása, és bizony, napi gondokkal is meg kell küzdeni. Most legutóbb például a kormány döntésének következtében drasztikusan csökken az ingázó diákok támogatása, ez a következő időszakban komoly gondokat okoz Erdély-szerte a szórványkollégiumok működtetésében. Igyekszünk alternatív támogatási rendszerekkel enyhíteni ezeket a gondokat, de világosan látszik, hogy az RMDSZ ellenzékben elveszít egy sor olyan eszközt, amelyek a közösség gondjait orvosolhatná. Ezért tartom fontosnak, hogy a választások alkalmával az erdélyi magyarok, éljenek a szórványban, interetnikus környezetben vagy tömbben, szolidárisan támogassák szövetségünket, biztosítva ezáltal, hogy nélkülünk ne születhessenek olyan döntések, amelyek befolyásolják közösségünk mindennapjait" – mondta Winkler Gyula.
maszol/MTI/közlemény

Újraválasztották Szilágyi Zsoltot a totalitarizmusokat kutató intézetek európai szövetségének alelnökévé
Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökségi tagját újból alelnökké választották az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platform (Platform of European Memory and Conscience) november 13-án Hágában tartott közgyűlésén.
A svéd Göran Lindblad által elnökölt szervezet elnökségi tagjai újabb kétéves megbízatást kaptak, hogy összefogják, koordinálják a tagszervezetek európai szintű munkáját, ugyanakkor tudatosítsák az Európai Unió vezetői számára, hogy a huszadik század diktatúráit ugyanazzal a mértékkel kell mérni. A Platform három évvel ezelőtti átalakulásakor a védnöki testületbe felkérték Tőkés László EP-képviselőt is.
A Platform tagszervezetei köszönetet mondottak a magyar kormánynak azért, mert az unió tagállamai közül egyelőre egyedüliként jelentős anyagi támogatásban részesítette a platform munkáját. A közgyűlésben képviselt eddigi harminchét tagszervezet mellé újabb hét jelentkezését fogadták el.
Köztük van az amerikai A Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány (Victims of Communism Memorial Foundation), amelynek elnöke, Lee Edwards szintén megköszönte, hogy a magyar kormány egymillió dollárral támogatja a Washingtonban megnyitandó emlékmúzeum megvalósításának tervét. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája
Erdély.ma

A nagyfejedelem öröksége
Bethlen Gábor (1580. november 15. – 1629. november 15.) erdélyi fejedelem tiszteletére tartottak koszorúzással egybekötött konferenciát Nagyváradon, pénteken. A történelmi krónikákban Erdély nagyfejedelmének nevezett Bethlenre, fejedelemmé választásának, illetve születése évfordulójának alkalmából emlékeztek meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésben.
A megemlékezés a Schlauch-kertben (ma Petőfi park) található Bethlen-szobornál kezdődött. Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a megjelenteket, s röviden ismertette a váradi Bethlen szobor 2003-ban történt felállításának kálváriáját. A szobrot, Kós András szobrászművész alkotását, ugyanis hatvankét évig nem lehetett felállítani, végül kellő kitartással, szent makacssággal, a román hatalom packázásainak kicselezésével sikerült az egykori nagy uralkodónak méltó emléket állítani Váradon, abban a városban, ahol várkapitány is volt, és amelyet különösen szeretett. Tőkés László, EP-képviselő mondott beszédet a koszorúzás előtt. „Istennek különleges kegyelme, hogy az 1941-ben készített alkotás avatóján személyesen az akkor 89 éves Kós András is részt vehetett” – jelentette ki Tőkés, aki felidézte azt is, hogy a szoborállítás milyen hercehurcával járt, mivel a szobor talapzatán levő, kizárólag magyarul feltüntetett igeszakasz és jelmondat („Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”) kiváltotta a román hatóságok ellenszenvét. A beszéd után a jelenlevő politikusok, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai és váradi polgárok helyezték el.
Az ünnepség a református püspöki palota Bartók-termében folytatódott, ahol előadások hangzottak el Bethlen Gábor uralkodásának jelentőségéről és arról a nemzeti örökségről, amely intő példa a mai magyar társadalom vezetőinek is. A konferencián elhangzott Hitünk hőse: Bethlen Gábor címmel Tőkés László európai parlamenti képviselő előadása, Bethlen Gábor, a református fejedelem címmel Soós József, gyantai református lelkipásztor értekezése, A Bethlen Gábor Alapkezelő bemutatása címmel Mihály Erzsébet, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásfinanszírozási igazgatójának ismertetője, illetve János Szabolcsnak, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorának előadása a nagyfejedelem kultuszáról. Az előadások között a köröstárkányi gyermekkórus Bethlen-korabeli dalokat adott elő, igen hangulatossá téve ezzel a konferenciát. Záró előadásként Mihálka Nándor történész a váradi várban végzett Bethlen-korabeli építkezésekről beszélt, a folyamatban lévő régészeti feltárások alapján.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Együttműködik a YEPP és a MIÉRT a fiatalok érdekében
Nemcsak a bukaresti, budapesti, hanem a brüsszeli tengelyen is hallatni kell az erdélyi magyar fiatalok hangját – jelentette ki Jakab Adorján, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökhelyettese egy tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Konstantinos Kyranakis, az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEPP) elnöke, Molnár Zsolt, az RMDSZ legfiatalabb parlamenti képviselője, valamint Talpas Botond, a MIÉRT külügyi kabinetvezetője is. A YEPP gyakorlati megoldást javasol a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében az úgynevezett Európai Munkahelyteremtés Tervezetben (Job Creation Plan), amelyet a MIÉRT is felvállalt Romániában. Ennek megerősítésére Molnár Zsolt együttműködési szerződést írt alá a YEPP-pel, és igyekeznek meggyőzni a nemzeti parlamentet olyan törvénytervezetek elfogadásáról, amelyekkel csökkenthető a fiatalok munkanélkülisége. A MIÉRT 2010-ben kezdte el a csatlakozási folyamatot a YEPP felé, és májusban a szófiai kongresszuson vált teljes jogú taggá.
A YEPP Európa legnagyobb politikai ifjúsági szervezeteként tartható számon, hiszen 39 országból, több mint 50 ifjúsági szervezetet foglal magába – mondta el Konstantinos Kyranakis. A YEPP a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében három pontban fogalmazta meg javaslatait az Európai Munkahelyteremtés Tervezetben: a fiatalokat alkalmazó vállalatok adócsökkentése, a felsőoktatás és a munkaerőpiac közti szakadék megszüntetése, valamint a fiatal vállalkozók segítése üzleti inkubátorprogrammal, határokon átívelő kockázati tőkebefektetőkkel és a bürokrácia eltörlésével.
Molnár Zsolt elmondta, az EU 2020-as Stratégiájának Ifjúsági Garanciájához kapcsolódik a YEPP munkahelyteremtő programja. Ennek megfelelően európai szinten a nemzetállamoknak olyan szabályozásokat kell bevezetniük, amelyek szerint egy fiatal azt követően, hogy munkanélkülivé válik, illetve befejezi tanulmányait, négy hónapon belül vagy munkahelyhez jut, vagy egy következő oktatási rendszerbe kerül be – magyarázta Molnár. Ezt európai szinten nagyon jól meg lehet fogalmazni, sokkal nehezebb viszont lefordítani hazai viszonylatokra – tette hozzá.
Kifejtette: azon igyekeznek, hogy a kezdeményezést ne egy nagy törvénybe vigyék be, hanem elemeire bontva próbálják részelemekből felépíteni. Ilyen szempontból ez a munka már egy ideje elkezdődött – mondta a képviselő –, például nagy eredmény a múlt héten elfogadott gyakornoki törvény, amelynek köszönhetően az állam támogatja a gyakornokokat foglalkoztató cégeket. Hozzátette: következő kérdés lesz az önkéntességi törvény, amely jelenleg a parlament szakbizottságaiban van. Ennek értelmében az önkéntességet egy országosan elismert bizonylat alapján szakmai tapasztalatnak tudják majd elkönyvelni, de tematizálni fogják a szakmai gyakorlat, és a diákmunka kérdéskörét is.
Talpas Botond szerint a MIÉRT külügyi kabinettje előtt két fontos feladat áll: egyrészt a kapcsolattartás, másrészt a jövő évi EP-választások, amelynek során a MIÉRT is bekapcsolódik a YEPP kampánykörútjába.
HÁROMSZÉKI ESZTER
Szabadság (Kolozsvár)

Kisebbségvédelmet, illetve tehetséggondozást szorgalmaztak magyar képviselők az EP-plenárison
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos szlovákiai és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti (EP-) képviselő, míg a szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében.
"Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében" - mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus.
Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt.
Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét, vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és hogy a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit.
Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása - a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett - az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából.
"Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség" - mondta. (MTI)

Tőkés László érdemrendjének megvonását kéri Traian Basescutól a becsületbíróság méltatlannak minősítette Tőkés Lászlót a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága a román állami kitüntetésre, és úgy döntött, az EP-képviselő kitüntetésének visszavonását kéri az államfőtől – jelentette be a testület szerdai ülése után Ionel Haiduc, az érdemrend etikai testületeként működő becsületbíróság elnöke. A becsületbíróság öt igen szavazattal egy tartózkodás mellett hozta meg határozatát. Haiduc hozzátette: a végső döntést Traian Basescu elnök hozza meg, és jogában áll mérlegelni, kiadja-e a becsületbíróság javaslata alapján az érdemrend visszavonásáról szóló elnöki rendeletet.
Tőkés László ügyvédjével, Kincses Előddel korábban távozott a testület szerdai üléséről, tiltakozásul amiatt, hogy a testület – elmondása szerint – megtagadta tőle az ügyvédi védelemhez való jogot. A becsületbíróság tagjai azt közölték vele: az ügyvéd csak úgy lehet jelen a teremben, ha nem szólal fel, ezt a „kompromisszumos ajánlatot" azonban Tőkés László nem fogadta el.
Az európai parlamenti (EP-) képviselő közölte: semmisnek tekint minden olyan döntést, amelyet a védelemhez való alkotmányos jogának megsértésével hoznak meg.
„Mértékadó politikusok már pálcát törtek felettem, nyilvánvaló, hogy nem leszek partnerük az én megalázásomban ebben a kirakateljárásban" – jelentette ki Tőkés László. Hozzátette: nincs miért védekeznie, mert nem követett el semmilyen elítélendő cselekményt, hanem csak a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogával élt.
Szerda délelőtt kiadott nyilatkozata szerint Tőkés László a romániai magyar közösség becsülete és jogai védelmében kívánt kiállni azzal, hogy elutazott Bukarestbe az érdemrend becsületbíróságának ülésére, arra alapozva, hogy az Országos Ügyvédi Kamara korábban „kétség nélkül megállapította", a védelem alkotmányos joga ebben az esetben is megilleti őt.
A meghozott döntést kommentálva Tőkés László az MTI-nek úgy nyilatkozott, nem volt kérdéses számára, hogy a szociáldemokrata pártállású becsületbíróság végrehajtja pártelnökük, Victor Ponta miniszterelnök utasítását.
„Amilyen nagy tisztesség volt számomra a kitüntetésem 2009-ben, éppen olyan kitüntetésnek veszem azt is, hogy ez a pártbizottság, mert nem becsületbíróság, azt javasolja, hogy fosszanak meg az érdemrendtől" – összegezte az EP-képviselő.
Tőkés László a rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért kapta meg 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát. Visszavonását Victor Ponta kormányfő kezdeményezte, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében.
Miután tisztázódott, hogy az érdemrend visszavonását csak olyanok kérhetik, akik maguk is az elismerés birtokosai, nyolc kitüntetett kormánypárti politikus fordult azonos szövegű beadvánnyal az elnöki hivatalhoz. Az azóta megválasztott héttagú becsületbíróságba is többnyire kormánypárti politikusok kerültek, ketten közülük a Tőkés elleni panasz benyújtói.
A szeptemberben megalakult becsületbíróság negyedik ülésén hozott határozatot Tőkés László ügyében.
MTI
Erdély.ma

A székelyek meneteléséről az EP-ben
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos felvidéki és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti képviselő, míg a magyarországi szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében. „Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében” – mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus. Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt. Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét: vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit. Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása – a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett – az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából. „Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség” – mondta a magyarországi baloldali politikus.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága: Tőkés méltatlan a kitüntetésre
Méltatlannak minősítette Tőkés Lászlót a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága a román állami kitüntetésre, és úgy döntött, az EP-képviselő kitüntetésének visszavonását kéri az elnöki hivataltól - jelentette be a testület szerdai ülése után Ionel Haiduc, az érdemrend etikai testületeként működő becsületbíróság elnöke.
Az érdemrend becsületbírósága öt igen szavazattal egy tartózkodás mellett hozta meg döntését. Tőkés László ügyvédjével, Kincses Előddel korábban távozott a testület szerdai üléséről, tiltakozásul amiatt, hogy a testület - elmondása szerint - megtagadta tőle az ügyvédi védelemhez való jogot.
Tőkés László a rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért kapta meg 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát. Visszavonását Victor Ponta kormányfő kezdeményezte, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon "védhatalmi" szerepet Erdély érdekében.
(MTI)
Transindex.ro

EP-képviselők Tőkés László védelmében
Levélben fordult Victor Ponta román miniszterelnökhöz az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának elnöke, Göran Lindblad, valamint több EP-képviselő, akik védelmükbe vették Tőkés Lászlót, és a romániai rendszerváltásban játszott szerepét méltatták – derül ki Tőkés László sajtóirodájának szerdai közleményéből.
Az MTI-hez eljuttatott dokumentum szerint Lindlab arra hívta fel a miniszterelnök figyelmét, hogy Románia európaiságát kérdőjelezi meg, ha visszavonják Tőkés Lászlótól az 1989-es romániai forradalom kirobbantásában betöltött szerepéért odaítélt Románia Csillaga Érdemrendet.
Úgy véli, hogy a Tőkés László ellen indított romániai eljárás egyet jelent az erdélyi EP-képviselő politikai érdemeinek megkérdőjelezésével. A negyvenhárom szervezetet tömörítő platform elnöke emlékezteti a miniszterelnököt, hogy Románia az Európai Unió, illetve az Európa Tanács tagja, így kötelessége tiszteletben tartani az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményeket. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy európai demokratikus jogállamban bárkit is azért üldözzenek, mert a szabad véleménynyilvánítás jogával élt.
Szintén szerdán tizenegy európai parlamenti képviselő ugyancsak levélben fordult Pontához, amelyben Tőkés Lászlónak a romániai rendszerváltásban játszott szerepét méltatták. Azt írták, hogy ma Románia az ő hozzájárulása nélkül nem tartozhatna az Európai Unió országainak családjához.
A levél aláírói között szerepel Sandra Kalniete, Szájer József, Andrey Kovatchev, Zuzana Roithová, Inese Vaidere, Krisjanis Karins, Milan Zver, Bernd Posselt, Ramon Tremosa i Balcells, Jim Higgins és Francois Alfonsi.
hirado.hu/MTI
Erdély.ma

Keresztény Európát
Az EU egyik legnagyobb gondja az, hogy nem akarja elismerni a keresztény értékeket. Ez volt az egyik visszatérő gondolata a tegnapi nagyszalontai egyházi-politikai konferenciának.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) által kezdeményezett tegnapi konferencián nyitóáhitatot tartott Lukács József főjegyző, majd Török László Nagyszalonta polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Fellépett a Toldi Néptáncegyüttes gyermeknéptánc csoportja, majd díszpolgári oklevelet adtak át a nyolc éve a településen dolgozó Déri Tamásnak, egy helyi bútorgyár vezetőjének. Dr. Varga Attila a KREK főgondnoka beszédében kiemelte az egyház identitásmegtartó szerepét, különösen ott, ahol a magyarság kisebbségben van, majd hangsúlyozta az egyház társadalmi szerepét, külön említést téve a diakóniai feladatokról, ezen belül a cigány missziós tevékenységekről. Az egyház és az Európai Unió viszonyában aláhúzta, hogy az EU mintegy hátat fordít a keresztény értékeknek, és gyakran azt a tényt is megkérdőjelezi, hogy az európai civilizáció alapja a kereszténység.
Helyi gondok
A helyi problémákról Farkas Zsolt az egyházkerület közigazgatási előadótanácsosa beszélt. Elmondta, hogy az egyházkerületben közel háromszáz lelkipásztor van és közel háromszáz gyülekezet működik. A problémák között említette azt, hogy bizonytalan a világi alkalmazottak helyzete. Az egyházkerületben 402 teljes állásban dolgozó alkalmazott közül 338 személy fizetését az állam biztosítja. A gazdasági válság az egyházat is elérte, hiszen 65 ilyen állást felszámolt az állam, és ezek közül csak tizenöt állást tudnak fenntartani a gyülekezetek. A nehéz gazdasági helyzetben nagy segítség a magyar kormánytól évente kapott 15 millió forint, mondta az előadó. Az ingatlan visszaszolgáltatás kapcsán Farkas Zsolt elmondta, hogy az egyházkerület 348 visszaigénylési kérvényt nyújtott be, amelyek közül 229 esetben kaptak valamilyen, túlnyomórészt számukra kedvező választ. A fennmaradó 119 esetben mindeddig semmiféle válasz nem érkezett. Külön problémát jelent az, hogy az épületeket általában olyan leromlott állapotban kapják vissza, hogy gyakorlatilag az épületek értékével megegyező összeget kell még rájuk költeni ahhoz, hogy ismét használni lehessen azokat. Elmondta, hogy a román miniszterelnök által hangoztatott restitúcióvizsgálat a visszaszolgáltatott egyházi javakat már nem fogja érinteni, de az ellenőrzésnek minden bizonnyal az a célja, hogy az amúgy is lassú visszaszolgáltatási folyamatot még jobban lassítsa.
Figyelmeztetés
Pataki Csaba szenátor is úgy látja, hogy a restitúció kérdésében a román pártok időt akarnak húzni, majd jelezte, hogy a Magyar Országos Levéltárban rengeteg telekkönyvi irat megtalálható. Azt javasolta a visszaszolgáltatási folyamatban közvetlenül érdekelteknek, hogy készüljenek fel minden eshetőségre, mert Romániában a visszaszolgáltatási folyamat kezd veszélyes irányt venni, példaként említve ebben a vonatkozásban Markó Attila ügyét. Felhívta a figyelmet arra, hogy Románia 2015-től önkormányzati hatáskörbe foga átutalni a szociális ellátó rendszert, ugyanakkor a Románia-Magyarország határon átívelő együttműködési programban is külön finanszírozási tétel lesz a szociális programok működtetése és fejlesztése, ezért nagyon fontos, hogy az egyházak által működtetett szociális intézmények fel legyenek készülve erre, „mert csak így fogunk tudni ügyelni a mieinkre” – fogalmazott.
Értékválság
Csűry István, a KREK püspöke beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy Európa őshonos lakossága, ezen belül az erdélyi magyarság is zsugorodik, ugyanakkor meggyengült a család támogatása. Katolikus terminológiával élve kifejtette: a családi életnek manapság nincs szentsége. Mint mondta, ha krízisben is van az egyház, az éppen amiatt van, mert nem engedik azt, hogy kifejtse tevékenységét a család és az élet szentségének óvása, illetve éltetése tekintetében. Ugyancsak zavart okoznak a magyar közösség életében a karizmatikus egyházak, melyekben egyfajta vallási fundamentalizmus párosul a szélsőséges libertinizmussal, fejtette ki Csűry István, aki a továbbiakban kijelentette: „Egyre nagyobb probléma az EU-ban a keresztény értékek feladása. A keresztény szimbólumokat nem ismeri el az Unió, de a muszlimok szimbólumait valaki megkérdőjelezi-e?” – tette fel kérdését a püspök, utalva ezzel arra, hogy EU kettős mércét alkalmaz. Éppen ezért nem mindegy az egyház számára, hogy ki képviseli az erdélyi magyarságot az EP-ben, hiszen Csűry püspök álláspontja szerint olyan emberekre van szükség az EP-ben, akik hitelesen és következetesen mutatják fel az EP-ben a keresztény értékeket. „Tudatos vállalásnak kell tekintenünk azt, hogy diaszpóra helyzetben élünk” – jelezte a püspök, aki a minőségi kisebbség fontosságát emelte ki beszédének záró részében.
Az egyházakat nem érinti
Seres Dénes parlamenti képviselő leszögezte: biztos forrásból kapott ígéretet arra, hogy a restitúciós folyamat átvizsgálása nem fogja érinteni az egyházakat, és kijelentette azt is, hogy olyan személy nem kerülhet fel az RMDSZ EP-választási listájára, aki visszaélt a szövetség bizalmával.
A megbeszélésen szót kért Biró Rozália szenátor, az SZKT elnöke is, aki felhívta a figyelmet egy a Der Spiegel című német folyóiratban megjelent hírre, miszerint Németország lesz az első uniós ország, mely hamarosan elfogadja azt a törvényt, mely kimondja, hogy egy újszülött nemét a születésekor nem határozzák meg. Ezzel az információval is mintegy jelezni kívánta azt, hogy az Unióban egyre hátrább szorul a keresztény értékrend. Forró László előadótanácsos kifejtette, hogy a kettős állampolgársággal együtt a határon túli magyarság jogot nyert a szavazásra is. majd pedig elmondta: először a pártok feletti nemzetegyesítés a feladat, ugyanis csak ezután valósítható meg a határokon átívelő nemzetegyesítés. Végezetül Szabó Ödön szólalt fel, aki megismételte korábban már hangoztatott állítását, miszerint a Bihar megyei RMDSZ ötvenezer magyarnak készítette el ingyen a honosítási dokumentációját, „miközben félre lettünk téve, és mások ezeket a feladatokat ellenünk használták fel” – utalva a Demokrácia Központokra, és az Erdélyi Magyar Néppártra. Majd azokra az alapelvekre tért ki, melyek az RMDSZ politikáját meghatározzák gyakorlatilag a rendszerváltás óta. Az egyik ilyen alapelv az, hogy a magyar képviseletnek mindenhol ott kell lennie, ahol az erdélyi magyarságról döntenek. További alapelv az, hogy minden segítség a szülőföldön való megmaradást kell szolgálja. Ehhez kapcsolódva elmondta: „mi nem tudunk gyöngyhalász, meg hasonló programokat támogatni.”
Pap István
erdon.ro

Tőkés: politikai döntés született
A Tőkés Lászlónak 2009-ben adományozott magas állami ki- tüntetés visszavonásáról döntött szerdán a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága. Tették mindezt úgy, hogy az érintettnek lehetőséget sem biztosítottak álláspontja kifejtésére. Noha az ügyben a román államfő mondja ki a végső szót, a döntés gyakorlatilag már megszületett.
Tőkés László EP-képviselő a Duna Közbeszéd című műsorában arról beszélt, hogy politikai döntés született. „Elég, hogy ha rámutatunk arra, hogy a 11 tagú becsületbíróságnak 10 tagja a Szociálliberális Pártszövetséghez tartozik. Lényegében minden rosszat már előre elmondtak rólam. Ez a magyar kártyának a kijátszása. Egy magyarellenes és Tőkés-ellenes hisztériának a folyamata” – fogalmazott Tőkés László.
Itt most már a magyarságról és románságról van szó, '89-ről és a kommunizmus bukásáról, éppen ezért nem hagyjuk annyiban – mondta. Bejelentette: fellebbezést nyújtunk be a Közigazgatási Bíróságon, mert meggyőződésünk, hogy törvénytelenségeket követtek el a döntés meghozatalakor, például megvonták a védekezés jogát tőlem, valamint olyanok bíráskodtak, akik a panasztevők közé is tartoznak. Tőkés László hangsúlyozta: olyan törvénytelenségek történtek, amelyek nyomán joggal feltételezzük, hogy a Közigazgatási Bíróság igazat fog adni nekünk és felülbírálja ezt a pártpolitikai döntést.
hirado.hu / Duna Tv, Közbeszéd
Erdély.ma

Tőkés: elegem van az ellenem zajló hajtóvadászatból!
„Elegem van Romániából” – írta tizenöt évvel ezelőtt Sabin Gherman. A Steaua României érdemrend ürügyén való meghurcoltatásom nyomán én is ezt mondhatnám – de magyar létemre ugyanezt nem mondhatom, mert szavaimat rögtön félremagyaráznák, és „románellenesnek” nyilvánítanák. Hadd mondja tovább tehát Sabin Gherman és az a három-négy millió népi román, aki megelégelte a posztkommunista Románia nyomorát, és a túlélés érdekében a Nyugat fejlettebb országaiba költözött...
Nekem magamnak is elegem van azonban abból, hogy közel egy negyed századdal a Ceauşescu-diktatúra bukása után ugyanazok az elvtársak, ugyanazokkal a módszerekkel folytatnak hajtóvadászatot ellenem, és pártutasításra, pártfeladatként törnek pálcát a fejem felett.
November 20-án kísérteties élményben volt részünk Bukarestben. Huszonnégy év után ugyanaz a Kincses Előd ügyvéd vett védelmébe Victor Ponta pártvezér és miniszterelnökkel szemben, aki 1989-ben, Temesváron Nicolae Ceauşescu kondukátor ellenében látta el védelmemet.
Ceauşescu hírhedt titkosszolgálata visszaüt. Egykor a Securitate 2. Ügyosztályának 3. csoportfőnöksége keretében működött a „Német nacionalisták és fasiszták” elnevezésű alosztály, mely Herta Müller és német sorstársai megfigyelésével foglalkozott. A „Magyar irredentákra” szakosodott igazgatóság viszont velünk szemben volt hivatott megvédeni a nacionálkommunista román rezsimet. Oly hosszú idő után egyenesen hátborzongató, hogy a kétharmados többséggel regnáló Ponta-kormány megintcsak az „irredenta magyaroktól” félti Erdélyt – ez esetben pedig engem vádol azzal, hogy „románellenes” magatartásommal és cselekedeteimmel veszélyeztetem Románia területi egységét és integritását.
A Steaua României érdemrend becsületbíróságának szerdai ülése és döntése híven jelzi a romániai demokrácia jelenlegi állapotát. Egyedi voltában is hiteles indikátora annak, hogy országunkban egy posztcseaususzkánus és egy posztszekurista rezsim van hatalmon, mely a rendszerváltozás temesvári örökségével együtt a kisebbségi magyarság jogainak biztosítását is megtagadja.
Elegünk van abból az antiszemtia és xenofób típusú magyarellenességből, mely a Ceauşescu-féle homogenizációs politika gyakorlatának megfelelően országunk egyre súlyosbodó válságáról a „magyar kártya” – ismételt – bevezetésével akarja elterelni a figyelmet.
Elegünk van a kommunizmusból, melynek jogutódai a román nemzeti érdek védelme ürügyén éppen a nemzet jövőjét áldozzák fel korrupt hatalmi pártpolitikájuk oltárán.
Hol voltak 1989-ben Victor Ponta, Corina Creţu és Mircea Geoană, valamint vádaskodó és bíráskodó elvtársaik, akik most, ahelyett hogy a kommunizmus és a forradalom idején elkövetett tömeggyilkosságok tetteseit vonnák felelősségre, mondvacsinált vádak és okok alapján csúfolják meg Temesvár szellemét, és próbálják a magyarok ellen fordítani a románokat?
Ami november 20-án történt Bukarestben, az része és egyenes folytatása annak a jogállami és alkotmányos válságnak, amely miatt 2012-ben az Európai Unió ismételten elmarasztalta Romániát. Az Alkotmány által biztosított szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás és a védelem alapvető emberi joga szenvedett sérelmet a Steaua României becsületbíróságának eljárása rendjén. Ezzel együtt a romániai magyarság jogainak legitim védelmezése miatt büntet a Párt és a Securitate.
Idén nyáron, Tusnádfürdőn, Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében Magyarország védhatalmi szerepvállalását kértem az erdélyi magyarság érdekében. A történtek után az eddiginél is indokoltabb, hogy kérésem megismételjem. A nacionalista, posztkommunista hatalom represszív magatartása, általános magyarellenessége és autonómia iránti visszautasítása láttán nemcsak Magyarország, hanem Európa törvényes védelmére is igényt kell tartanunk – részeként az Unió és földrészünk valamennyi kisebbségi nemzeti közösségét megillető demokratikus jogvédelemnek. „Románia csillaga” elvörösödőben…
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
Erdély.ma

Csillag
Folytatódik az erdélyi magyarság másfél éve hatalmilag elindított zaklatása. A MOGYE-, Nyírő- és székely zászló ügyek után most Tőkés Lászlóra került sor, a PSD-s pártbizottság, ahogy maga az EP-képviselő nevezte, a Románia Csillaga kitüntetés visszavonását javasolta az államfőnek.
Az eljárást Ponta felszólítására indították el, s a visszavonást szorgalmazó úgynevezett becsületbizottság tagjainak többsége (7-ből 5) PSD-s pártkatona: az eurómilliós nagyságrendű korrupciós bűncselekménnyel vádolt Şerban Brădişteanu, a Dan Voiculescu propagandagépezetében korábban kiemelkedő szerepet játszó, jelenleg PSD-s szenátor Gabriela Vrânceanu Firea, a kormányfőt plágium ügyben tisztára mosó Ecaterina Andronescu, Corina Creţu, Iliescu volt tanácsosa és Mircea Geoană. Vajon milyen kimagasló érdemekért tüntették ki ezen 5 politikust Románia Csillagával?
Tény, hogy fel se vetődött bennük pártkollégájuk, a korrupcióért elítélt Adrian Năstase hasonló kitüntetésének visszavonása. A véleménynyilvánítás viszont szálka a szemükben, főleg hogy magyar ügyről van szó. Tőkés László nagy „bűne” ugyanis a tusványosi nyári egyetemen tett kijelentés. A kitüntetést viszont az 1989-es rendszerváltásban töltött kiemelkedő szerepéért kapta.
A koncepciós perekhez hasonló eljárás kétszeres arculcsapás: a rendszerváltás igazi forradalmárainak arcán, akik életüket kockáztatták a diktatúra ledöntéséért, másrészt az erdélyi magyarságé, hiszen az üzenet világos: ha kitartanak az autonómia mellett, az USL ellenlépéseire számíthatnak.
Tőkés kitüntetésének visszavonása kapcsán az utolsó szó az államelnöké, aki komoly aggályokat fogalmazott meg az eljárás korrektségével kapcsolatban.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Állásfoglalás a Tőkés László kitüntetése ügyében született bizottsági döntés kapcsán
A Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága úgy találta, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az 1989-es romániai népfelkelés elindítója méltatlan a kitüntetésre, és javasolta az érdemrend visszavonását.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége – habár nem érte meglepetésként a hír – mélységesen elítéli a döntést, amely évtizedekkel ezelőtti mentalitást idéz, és több szempontból is aggasztó a jelenlegi romániai állapotok tekintetében.
A testület döntése gyakorlatilag lenullázza a demokratikus átalakulás elmúlt negyed évszázadát, amelynek során Románia, rengeteg botladozással és vadhajtással ugyan, de elindult ama értékek és célkitűzések irányába, amelyek felé az utat 1989 decemberében éppen Tőkés László nyitotta meg Temesváron. Arculcsapása nem csak a romániai, hanem az egész közép-kelet-európai rendszerváltozás folyamatának és értékeinek.
A döntés nyílt és durva támadás az emberi és demokratikus jogok egyik legalapvetőbbike, a vélemény- és szólásszabadság ellen, ugyanakkor szűk látókörű és rosszindulatú akció Tőkés László, rajta keresztül pedig a teljes erdélyi magyar közösség ellen.
Azt jelzi ugyanakkor, hogy Romániában 24 évvel a totalitárius kommunista rendszer bukása után is törékeny a demokrácia, az átalakulás folyamata pedig nem visszafordíthatatlan. A bizottsági javaslat elsősorban a testület tagjait minősíti, de kedvezőtlen fényt vet arra a hatalmi-politikai közegre is, amelyben megszületett.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kiáll Tőkés László mellett, és bízik abban, hogy az államfő nem ért egyet a becsületbíróság javaslatával, és nem vonja vissza a kitüntetést.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége nevében,
Sándor Krisztina ügyvezető elnök
Nyugati Jelen (Arad)

Eckstein: azok is ítélkeztek Tőkés ügyében, akiktől hivatalból el kellett volna venni a kitüntetést
Traian Băsescut sok mindennel vádolták már, de azzal, hogy nem tud gyors döntéseket hozni, tudtommal, soha - írja Facebook-oldalán Eckstein-Kovács Péter volt elnöki tanácsadó annak kapcsán, hogy a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága méltatlannak találta a kitüntetésre Tőkés Lászlót, és annak visszavonását kéri, Traian Băsescu államfő pedig úgy nyilatkozott, hogy óvatosan akarja kezelni a kérdést.
A volt RMDSZ-es szenátor bejegyzésében felidézi, hogy "amikor 2009 őszén jeleztem, hogy az év decemberében 20 éves évfordulója lesz a forradalomnak/felkelésnek/rendszerváltó eseményeknek, és méltányos lenne Tőkés László szerepét egy állami kitüntetéssel elismerni, percig se habozott (Băsescu - a szerk. megj.): „Románia Csillagát adom neki”- mondta".
A politikus emlékeztet, hogy a Csillag Románia legjelentősebb állami kitüntetése, amelynek a legmagasabb fokozatát jelenleg csak ketten birtokolják: Teoctist Pátriárka (post mortem) és Mugur Isărescu. Eckstein-Kovács a korábbi államfők hozzáállását is értékeli: "Ion Iliescutól, bár ő volt Tőkés László kiállásának legfőbb haszonélvezője, valahogy nem várta el az ember, hogy kitüntesse Tőkést, mentségére szolgálhat, hogy bár sokáig volt elnök, mindazidő alatt nem adódott kerek évforduló. Emil Constantinescu már sáros ebben: nem vállalta be Tőkést, megkérdőjelezhetetlen szerepe dacára. Gondolom, félt a reakcióktól. Utólag nézve ez indokolatlan volt. Mikor végül Tőkés Lászlót kitüntették, nem kísérte semmiféle lejárató sajtókampány".
A mostani fejlemények kapcsán az RMDSZ-es politikus annak a véleményének ad hangot, hogy azok közül, akik az érdemrend megvonását kérik, többen maguk sem lennének már rá jogosultak:
"Aztán jött 2013 és egy EP képviselőnő (Gabriela Crețu) kérte a kitüntetés visszavonását. Nosza csatlakozott hozzá vagy tíz PSD-s csillagtulajdonos, köztük olyanok is, akiket jogerősen elítéltek, ám akiktől ezért hivatalból el kellett volna venni a kitüntetést. (N.b. a „nemzet öngyilkosától”, Adrian Năstasetől sem vették el a ma napig a kitüntetést, pedig a törvény egyértelmű: akit jogerősen elítélnek, attól vissza kell venni a csillagot.) Victor Ponta miniszterelnök is támogatta a visszavonás kezdeményezését. Felállt a becsületbíróság, amelyik javasolhatja a kitüntetés megvonását vagy megtartását. A szavazatokat Corina Creţu (a feljelentő) számolta meg. A 7 tagú becsületbíróság 2 tagja korábban aláírta a feljelentést, 4 tagja pedig aktív PSD politikus. Számomra ilyen körülmények közt nem volt meglepetés a kitüntetés megvonásának az ajánlása" - fejtette ki Eckstein-Kovács.
"A foci most Traian Băsescu térfelén pattog, ő hozza a döntést. Hogy milyen morál uralkodik a politikai és/vagy intellektuális elitben (a Románia Csillaga kitüntetettjei, az elismerés szándéka szerint a maguk területén kitűnőségek kell, hogy legyenek), jelzésértékű. Remélem, hogy akár Traian Băsescué, akár a bíróságé az utolsó szó, nem fogunk csalódni" - zárja bejegyzését a politikus. (hírszerk.)
Transindex.ro

Alternatívák és szimbólumok
A politikai propaganda egyik legfőbb, leghatékonyabb eszköze az ismétlés, a sulykolás, feltéve, ha kellő médiaerővel párosul. Ennek minden bizonnyal a médiatámogatottságnak soha híján nem levő RMDSZ vezetői is tudatában vannak, erre utal legalábbis, hogy Markó Béla és követői az utóbbi tizenöt esztendőben kevés dolgot hangsúlyoztak annyira, mint azt, hogy a politikájuknak nincs alternatívája. Ami persze nem igaz, de jól hangzó, sokfelé bevált szólam. Hallhattuk a tézist SZKT-kon, kongresszusokon, ünnepi beszédekben, interjúkban és esszékben. Legdurvább megfogalmazása Markó nevéhez fűződik, a 2011. február 28-i RMDSZ-kongresszuson a hamis beállítást azzal tetézte a leköszönő RMDSZ-elnök, hogy aki őket „legtöbbet támadta” – itt nyilván Tőkés Lászlóra célzott –, „most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik.” Amiből Markó szerint az következik, hogy „vagy megalkudott az is, aki minket annyi éven át megalkuvással vádolt, vagy egyszerűen kezdettől fogva nekünk volt igazunk.”
Sajátos út
Holott az EP-képviselet éppenséggel szerves része annak a politikai vonalvezetésnek, amely több, mint húsz esztendeje néhány évre győzedelmeskedett az RMDSZ-politikában. E politika konszenzuális volt, az egész erdélyi magyarság, a civil szféra, a sajtó és az egyházak támogatását élvező stratégián alapult. Ehhez képest jelentett alternatívát az 1996-os távlattalan kormányzati szerepvállalás, az új, önfeladó kurzus, a román kisebbségpolitika külföldi legitimálása apró-cseprő engedményekért cserébe. A Tőkés László ellen a Románia Csillaga érdemrend kapcsán indított hajsza épp annak visszaigazolása, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke jól képviselte közösségének ügyét e magas fórumon, mint ahogy a román politikum ismételt dicsérete az RMDSZ megbízhatóságáról és kiszámíthatóságáról igencsak kétes értékű egy sovinizmussal átitatott, autonómiaellenes politikai közegben.
A pártalapításból sem következik a markói konfrontációkerülő kurzus helyeslése, a párt ugyanis, amint azt megalapítói számtalanszor elmondták, eszköz az autonómia kivívására. Első lépésben arra, hogy az RMDSZ-t rászorítsa saját programja betartására, a nemzeti önkormányzat építésére és az autonómiakövetelés képviseletére. A parlamenti jelenlét sem jelenti automatikusan a távlati célok feladását, ellentétben a kormányzati szerepvállalással, amely esetében viszont elvi problémák merülnek fel, a radikálisnak mondott nemzeti-autonomista oldalon zajlottak is izgalmas elméleti viták arról, hogy lehetséges-e egyáltalában autonómiapolitikát folytatni úgy, hogy az adott közösség politikai érdekképviselete részt vesz a kormányzásban. E kérdésre adott választól függetlenül azonban Markó Béla kitalációja, hogy az EMNP-ből vagy EMNT-ből bárki kormányzati szerepvállalásról álmodna. A lényeg, hogy az erdélyi magyarság sajátos utat választott: ellentétben a maguk korlátozott vagy teljes szuverenitását erőszakos eszközökkel kivívó koszovóiakkal, írekkel és dél-tiroliakkal, az erdélyi magyar érdekképviseleti szervezetek békés eszközöket választottak, s ellentétben az autonómiakövetelés hallatára nem egyszer ügyészséget, bíróságot, börtönt emlegető román hatalom rágalmaival, mindig megmaradtak az alkotmányosság keretein belül. Az alkotmányosság keretein belül azonban nemcsak tájba simuló, Bukarestre kacsintó politika alternatívája elképzelhető. Egyik oldalról létezik egy konfrontációt vállaló törvényes út, amely belső és külső nyomás alá igyekszik helyezni a román hatalmat, illetve létezik olyan út is, amely legalább az elért eredményeket igyekszik maximálisan kihasználni. S persze a kettő ötvözete lenne az optimális.
Mozgástér-perspektívák E tekintetben egyik vesszőparipám: ha az első szabad választás után, 1990 májusában a frissen megválasztott RMDSZ-frakció tagjai nem lettek volna hajlandók megszólalni másként, mint magyarul, előbb-utóbb felszerelik a tolmácsgépeket, és de facto intézményesítik, hivatalosítják az ország kétnyelvűségét. A román hatalom nem engedhette volna meg magának, hogy a vásárhelyi pogrom s a bányászjárások után, a demokratikus teljesítménykényszer alatt ne engedje szóhoz jutni az akkori legnagyobb ellenzéki pártot. Lett volna persze hörgés, fenyegetőzés, átkozódás a román oldalon, de ha az RMDSZ-frakció egységet, megfélemlíthetetlenséget és megvásárolhatatlanságot tanúsít, helyzetet lehetett volna teremteni. S ezzel többet érünk el, mint a közel negyedévszázados gazsulálással. Ehhez képest mit láthatunk a gyakorlatban? Azt, hogy a törvényes lehetőség még az olyan szimbolikus helyszínen is, mint Marosvásárhely, hosszú évekig vonakodtak a magyar képviselők magyarul beszélni – 2013 őszéig csak a néhai Ráduly Levente élt rendszeresen ezzel a lehetőséggel. Most, 2013 őszén is csak tiltakozásképpen kezdtek a magyar tanácsok magyarul beszélni, miután a román hivatalosságok impertinensen, az ember természetes jogait taposva reagáltak Lakó Péterfi Tünde magánakciójára. A vásárhelyi hölgy neve azóta szimbólummá vált Erdélyben, a helytállás, a magyar büszkeség, a méltóság, a jogainkért való kiállás szimbólumává. Összességében, az egyéni példamutatáson túl is sokat köszönhetünk neki. Egyik oldalról az összerdélyi „egybanis” gyűjtőakció közösségi energiákat szabadított fel, közösségi sikerélményt jelentett, másrészt végre azt olvashattuk a sajtóban, hogy a marosvásárhelyi tanácsülésen „valamennyi RMDSZ-es képviselő előbb magyarul fejtette ki álláspontját az ülésen, aztán tolmács hiányában románul is összefoglalta az elmondottakat.” Mindegy, hogy milyen párthoz húz a szívünk, ha magyarul érzünk, akkor csak szurkolhatunk, hogy tartson a szuflából és intézményesedjen a magyar beszéd az erdélyi frontvárosban, ne maradjon az akció egyfajta időszakos tiltakozás. Nem egymást kell legyőznünk, hanem közösségi mozgásterünket kell bejátszanunk s szélesítenünk. No meg törekednünk arra, hogy összefogással, közös erővel rákényszerítsük a többséget jogos követeléseink elfogadására.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

SZKT ülés – Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolója
Közeledvén az év végéhez, rövid számadást kell készítenünk arról az esztendőről, amelyet Bethlen Gábor és Kós Károly év- ként jelöltünk meg mindenekelőtt a saját magunk számára. Igen, a saját magunk számára, mert olyan időket élünk, amikor érdemes a nagy transzilván elődök örökségét újra elővenni, átolvasni, átgondolni, értelmezni és újraértelmezni, ha szükséges, s miért ne, a mai korba átültetve a közösségi munkában hasznosítani.
És a számadásnak akkor van igazán értelme, ha a jövő megtervezéséhez is hozzá segít, ha előre tekintünk és megfogalmazzuk a célt, számba vesszük az elvégzendő feladatokat.
De mit is mond Bethlen Gábor? Talán a legtöbbet idézett mondata a „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Ez ránk, erdélyi magyar emberekre, közéleti munkásokra, érdekképviseletet vállaló politikusokra többszörösen érvényes. Olyan, mint egy négyszáz éves, de ma is pontosan működő közéleti iránytű.
Választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy az elmúlt időszakban megtettük-e azt, amit lehetett, vagy sem? Azt tettük-e, amit lehetett, az adott időszakban és az ismert körülmények között, vagy sem?
Kós Károlytól leggyakrabban a „Kiáltó Szó”-ból szoktunk idézni. Például azt, hogy: „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való...”
Kemény, nagyon kemény szavak ezek, akár szó szerinti értelmét, akár annak átvitt értelmét akarjuk meghallani. Bő másfél éve ellenzékben politizálunk, és közel egy éve egy hetvenszázalékos parlamenti többséggel rendelkező kormány van hivatalban. Tetszik, vagy sem, ennek a kormánynak mi az ellenzéke vagyunk, nem vagyunk a része, nincs naponta mérhető ráhatásunk a kormányzati döntésekre. Azt mondtuk, hogy mi konstruktív ellenzéki szerepet fogunk betölteni, mert azt gondoljunk, hogy még egy olyan kormány is hozhat a mi közösségünk és általában a társadalom számára fontos és hasznos döntéseket, amelynek mi nem vagyunk a része. Ugyanakkor azt is mondtuk, hogy újra kell tanulnunk az ellenzéki szerepet, meg kell barátkoznunk az ellenzéki politizálás demokratikus eszközeivel, még olyan eszközökkel is, amelyek egy kicsit idegennek tűnnek, ijesztően hatnak, szokatlanok, nem föltétlenül kényelmesek, s közben nem kell úgy tennünk, nem szabad azt a hamis látszatot keltenünk, hogy azok használata irányváltást, értékváltást jelentene. Azzal az örök dilemmával kell szembenéznünk, amit az idő folyton újratermel: változó időkben kell-e változnunk, vagy minden maradhat a régiben? S ha változnunk kell, ha hallani véljük az idő szavát, akkor a változásnak milyen méretűnek kell lennie? Másképpen fogalmazva: tudjuk-e, akarjuk-e, szabad-e úgy szemlélni a politikát, mint egy várótermet, előszobát, ahol csak üldögélni kell csendben, nem föltétlenül felemelt fejjel, várni kell mozdulatlanul, ha lehet úgy, hogy senkit ne zavarjunk, mert egyszer, előbb vagy utóbb, úgyis beszólítanak.
Nehéz kihívások elé néztünk az elmúlt egy évben, és nincs semmi okunk azt gondolni, hogy holnaptól ez meg fog változni.
Ellenzékben lenni nem tragédia, bár egyetlen politikai alakulat sem erre szokott készülni, nincs benne semmi drámai, különösen akkor nincs, nem lenne különösebb gond ezzel, ha a mi társadalmunkban érvényes lenne az az elv, hogy megszerzett jogokat nem vonnak vissza, azok gyakorlását nem korlátozzák, nem keresnek buta ürügyet arra, hogy például miért kell olyan közigazgatási átszervezést kitalálni, amely nemcsak a nyelvi jogok gyakorlásának szab gátat, de a nemzeti kisebbség teljes kiszolgáltatottságát is előre vetíti. Szóval nem lenne semmi gond ellenzékben politizálni egy olyan társadalomban, amelyben a többség-kisebbség viszonyát a kölcsönös tisztelet és együttműködés őszinte szándéka hatja át, és ennek természetesen a kölcsönös bizalom az alapja.
Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az elmúlt húsz esztendőben rengeteg munkánkba, sok-sok erőfeszítésbe került, hogy egy ilyen társadalom irányába az első lépéseket megtegyük. Néha élt bennünk az az illúzió, hogy ha már egyszer elindultunk ezen az úton, akkor nem lehet visszafordulni, s nem is lesz senkinek érdeke: sem a többségi társadalomnak, s még kevésbé a kisebbségben élő közösségeknek. Mostanában viszont egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy ez nincs így. És egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a megszerzett jogok megőrzése legalább akkora kihívás ma, mind az esetleges továbblépés.
Szóval alaposan megváltozott a világ körülöttünk. Ez a változás nem csak abból áll, hogy a kisebbségi érdekvédelmet ma ellenzékből kell ellátnunk, hisz ilyen még volt – huzamosabb ideig a kilencvenes években -, hanem abból is, ahogy stratégiát váltottak valahol. Valahol több helyen is!
Vegyük sorra ezeket!
A megszerzett jogok korlátozására újabban az igazságszolgáltatás intézményeit kezdték használni. Ez politikai perverzitás. Ott, ahol a törvények őrzői ülnek, ott születnek a törvény szellemiségével és gyakran betűjével ellentétes döntések. A Mikó-ügytől a székely és magyar zászlós perekig, a nyelvhasználattól a diszkrimináció kiforgatásáig számtalan példát sorolhatunk ide.
Ezzel párhuzamosan, ugyancsak az igazságszolgáltatás intézményein keresztül próbálják azt üzenni nekünk, hogy magyar ember ne próbáljon teljes jogú állampolgárként élni, mert a meghurcoltatástól a börtönig bármire számíthat. Az igazságszolgáltatás döntéseit pedig nem illik, különösen politikusok részéről, bírálattal illetni, mert azt rögtön befolyásolásnak, beavatkozásnak minősítik a hivatásos ás megélhetési óbégatók. És milyen célja lehet az olyan akcióknak, ha nem a megfélemlítés vagy erőfitogtatás, esetleg egy időben mindkettő, amikor a titkosszolgálat tisztje az RMDSZ politikusait látványosan, feltűnően követi, lefotózza, lefilmezi és provokálja. Nem tartom valószínűnek, hogy azért cselekedne így, mert rajongói hevületében a saját fotóalbumát kívánja teljesebbé tenni.
És közben azt sem mondhatjuk, hogy a román politikai pártok között a nemzetiségi kérdést illetően jelentős különbség lenne. Ugyanannak a pártnak a polgármestere az egyik városban partnerünk a magyar napok megszervezésében, maga is részt vesz az eseményeken, dicséret és köszönet érte, miközben egy másik város polgármestere, ugyanabból a pártból, itt Marosvásárhelyen a magyar kulturális rendezvényeket kitiltja a városból, a város határain kívülre száműzi, mert úgy tudja, hogy amennyiben mi ragaszkodunk nemzeti identitásunkhoz, etnikai feszültséget gerjesztünk, mert számára az a jó magyar, aki csendben van, lehajtja a fejét, nem kér semmit és nem akar semmit.
De ez igaz a másik oldalra is, a kormánykoalícióra: miközben a kormányfővel tisztességes párbeszédet tudunk folytatni, az Alkotmány módosítására tett javaslataink jelentős részére empátiával válaszol, addig párttársai magyarellenes törvénykezdeményezések garmadával riasztgatnak bennünket, és prefektusainak egy része a magyar polgármesterek hivatásos feljelentőivé szakosodott.
Ilyen körülmények között kellett és kell a kóskárolyi közösség építés szellemi örökségét tovább éltetni, ilyen társadalmi és politikai kontextusban kell a bethlengábori imperatívuszt követni.
A csíkszeredai Kongresszus utáni napokban még szinte biztosra lehetett venni, hogy ebben az évben alkotmánymódosításra kerül sor, amit rögtön követni fog egy átfogó közigazgatási reform, amit csak régiósítás néven emlegettünk.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség egy teljes, az alaptörvény minden fejezetére kiterjedt javaslatcsomagot tett le a Parlament asztalára. Olyan körülmények között, hogy nélkülünk is megvolt, megvan az a többség, amivel az Alkotmány módosítását ki lehet hozni a Parlamentből. Magyarán, nincs, nem volt szükség ránk, mégis sikerült olyan párbeszédet folytatni a kormányzó koalíció vezetőivel, amelynek eredményeként néhány fontos javaslatunkat elfogadták.
Az első cikkely kiegészült egy olyan bekezdéssel, amely a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőnek ismeri el. Sikerült elfogadtatni a kulturális autonómia alkotmányos garanciáit, illetve a közösségi szimbólumok szabad használatának is megteremtettük az alkotmányos védelmet. Azt is el kell mondani, hogy nem sikerült elfogadtatni a különleges státusú régiók létrehozásának Alkotmányos feltételeit.
Ma már nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a következő egy esztendőben biztosan nem lesz Alkotmány-módosítás. Egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Sír az egyik szemünk, mert azt, amit én komoly jelzésnek tartok, nem föltétlenül áttörésnek, de a mentalitásváltás komoly jelének, az előbb említett javaslatokra gondolok, azok egyelőre az asztalfiókba kerültek. És nevet a másik szemünk, mert elmarad az a közigazgatási reform, a régiósítás, amely a mi önkormányzati erőnknek a megtizedelésével járt volna.
Még a nyár elején kezdeményeztünk egy átfogó decentralizációs törvényt, amely a szubszidiarítás elvének gyakorlatba ültetésével a központi kormányzattól elvéve a közösségek kezébe adta volna az őket érintő döntések egy igen széles körét. A nyár folyamán a kormány is bejelentette, hogy decentralizációs elképzeléseit még ebben az évben életbe lépteti. Ismét párbeszédet kezdeményeztünk erről a témáról a kormánnyal, és minden túlzás nélkül állítom, hogy a napokban elfogadott törvény a mi kezünk nyomát is magán viseli. A mi tervezetünk a kormány által felelősségvállalással elfogadott törvénynél átfogóbb volt, de én ellenzékből is készséggel elismerem, mert így tisztességes, hogy az elmúlt sok-sok esztendő legmélyebb hatalomátadására kerül sor. Az önkormányzatok erősebbek lesznek, nagyobb hatáskörökkel rendelkeznek, és a döntések közelebb kerülnek a helyi közösségekhez. Ezt mi támogattuk, és nem szégyen kimondani, hogy jó szívvel tettük.
Innen, ettől a mikrofontól is szeretném megköszönni minden egyes kollégának a gyors és alapos munkát. Itt ismét érdemes megismételnünk: ennek a tervezetnek az elfogadása nélkülünk is ment volna. Az a tény, hogy heteken keresztül tárgyaltunk, hogy a javaslataink jelentős része a törvényben helyet kapott, azt mutatja, hogy mind a szakértelmünket, mind a politikai szerepünket, azt, hogy egy nemzeti közösségek képviselünk, komolyan veszik.
A politikában a sikerhez nem elég a tiszta ész, a hűvös ráció, a logikus okfejtés. Szükség van a szívre, szükség van az érzelmekre is. Azonosulni egy programmal, egy céllal, egy szervezettel, magunkénak tudni, bízni benne, elhinni, hogy képes a közösségi akarat felmutatására és képviseletére, mind-mind szükséges ahhoz, hogy a munkánkat sikeresen végezhessük.
A csíkszeredai Kongresszusunkon olyan dokumentumokat fogadtunk el, és olyan programot szavaztunk meg, amelyek szerves folytatását jelentik az elmúlt 23 esztendőnek. Nem változtattunk irányt, nem változtattunk eszköztárat, nem gondoljuk azt, hogy csodavárásra kell berendezkedni, s azt sem gondoljuk, hogy a mi munkánkat helyettünk más el akarja, vagy el tudja végezni. Ebben az időszakban a prioritásokat is újra kellett fogalmaznunk. Ez a világ legtermészetesebb dolga.
A fejlesztési régiók átalakításáról már évekkel ezelőtt törvénykezdeményezést tettünk le a Parlament asztalára. Miután kiderült, hogy a kormány nem lesz képes átfogó közigazgatási átalakításra, a fejlesztési régiók átszervezését tűzte napirendre. Javasoltuk, hogy a mi tervezetünket vegyük elő, és azt tekintsük kiindulási pontnak. Ugyanakkor azt a meggyőződésünket is elmondtuk, hogy bármilyen átalakításra csak akkor kerülhet sor, ha népszavazáson kérdezzük meg a polgárokat, hogy mit gondolnak a változtatásról, hisz az minden egyes embernek, családnak, közösségnek az életét közvetlenül érinti és befolyásolja. Ezért kezdeményeztünk aláírásgyűjtést a népszavazások kiírása végett. Azt tapasztaltuk, hogy a szó szoros értelmében néhány nap alatt sikerült hat megyében közel kétszázezer aláírást összegyűjtenünk. A közösségi akarat felmutatásán túl ez jól és elég pontosan jelzi, hogy a mi törekvéseink egybecsengenek a választóink akaratával. Itt ismét a köszönet hangján kell szólanom mindazok irányába, akik aláírásukkal támogatták a Szövetség kezdeményezését, és azok irányába, akik részt vettek a munkában.
A Nagy Menetelés is ezt a célt szolgálta: megmutatni, hogy amit mi mondunk, amit politikai célként felmutatunk a programunkban és a napi üzeneteinkben, az a közösségünk akarata. Ezért vettünk részt a szervezésben, és ezért vettünk részt a menetelésen is. Azt mondom, hogy helyesen cselekedtünk, s bár egy 53 kilométeres szakaszon jelenlévő százezres nagyságrendű tömegben lehettek és voltak olyan üzenetek, kijelentések, amelyekkel nem tudunk azonosulni, összességében sikeresnek tekinthetjük a háromszéki rendezvényt. A mi üzenetünk az volt, hogy sem régióátszervezést, sem autonómiát nem valaki ellenébe képzelünk el, hanem valakikért. Nem akarunk senkitől semmit elvenni, senkit nem akarunk megfosztani semmitől, mert amit mi kérünk, az nem olyasmi, hogy el kell venni másoktól, másokat meg kell rövidíteni, hanem csupán annyit jelent, hogy a mi dolgainkról mi magunk akarunk dönteni. És azt is elmondtuk, hogy ezt a célt kizárólag politikai eszközökkel és a román társadalommal folytatott párbeszéd és az ők meggyőzése révén kívánjuk elérni. Nem mondtunk mást, mint ami a Szövetség programjában szerepel, nem mondtunk mást, mint amit a közösségünk akar. Ennek kapcsán más irányról beszélni, az eddigi eredmények feladását és új időszámítást emlegetni, igazságtalan dolog.
Az elmúlt hónapok semmilyen formában nem a vagy-vagy dilemma elé állították a Szövetséget. Nem tartom életszerűnek azt a felvetést, mely szerint vagy politizálunk a parlamentben, az önkormányzatokban, vagy menetelünk. Azt mondom, hogy az is-is helyzet sokkal inkább igaz. Egyik eszköztárunkat kiegészítjük olyan eszközökkel, amelyeket ez a szervezet még használt. És valószínű, hogy az élet még teremthet olyan helyzetet, amikor használnia kell.
Azok a kívülről bekiabálók, akik azt a hamis látszatot keltik, s ahhoz még ideológiai alapot is próbálnak fabrikálni, hogy a tömbben élő magyarok törekvései ellentétesek az interetnikus környezetben vagy a szórványban élő magyarok érdekeivel, vagy fordítva, hogy Székelyföld nincs tekintettel más régiókra, esetleg hogy a szórványban élők visszafogják Székelyföldet, nem járnak el helyesen. Szerencsétlen kísérletnek tartok minden ilyen próbálkozást.
Én ennek pontosan az ellenkezőjét állítom. Azt mondom, hogy végső soron egymást erősítjük, egymásnak képesek vagyunk kölcsönösen reményt és erőt adni. S ezt nem csak mondom, hanem tapasztalom is. Figyelünk egymásra, szolidárisak vagyunk egymással, kiegészítjük egymást, mert nincs egyetlen nagy igazság, ami kizárná a sok kis igazságot. A mi sok igazságunkból áll össze az a mozaik, amely attól szép és tartós, attól erős, hogy a kötőanyag közös, hogy az illesztések találnak, hogy harmóniát sugároz. Mondhatnám azt is, hogy a kulturális autonómia a területi, vagy regionális autonómiával alkot teljes egészet, egyik nem zárja ki a másikat, hanem kiegészíti azt. Arról persze nincsenek illúzióim, hogy ma éppen milyen esélye van egyik vagy másik tervünk megvalósításának. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy mozdulatlanul állunk és csodára várunk.
De lássuk, milyen feladatok előtt állunk?
Számunkra és a romániai magyarság számára a következő időszak legnagyobb kihívása a jövő évi európai parlamenti választások. Mától kezdődően hivatalosan is elkezdjük a felkészülést a fél év múlva esedékes választásra. A cél: megőrizni képviseletünket az európai parlamentben. Ehhez hoznunk kell a szokásos formánkat, ami a jelölteken és a programon kívül szervezést, kőkemény munkát és mozgósítást jelent. Ez mindenkinek a feladata és a felelőssége. Ez alól a munka alól senki sem vonhatja ki magát. Nem engedhetjük meg, hogy a romániai magyarság képviselet nélkül maradjon. Nem könnyű terep az európai politizálás, ezt néhány esztendő alatt megtapasztaltuk. De ha nem vagyunk ott, akkor a mi dolgainkat ott senki sem fogja képviselni. Mert másoknak más dolguk van, más céljaik, más prioritásaik. Az európai polgári kezdeményezésünket elutasította a Bizottság. És mégis van egy óriási eredményünk: a kezdeményezés körül sikerült egy olyan előzmények nélküli európai nemzeti kiseb