kérdezett: B. P. E.
15 ÉV SEMMIÉRT?
Nagy Zsolt: egyik ügyben sem én voltam a fő célpont
A stratégiai privatizációs ügy a privatizációk leállításáról, a Posta-ügy pedig a Chiuariuval való leszámolásról szól a volt miniszter szerint. Exkluzív interjú pereiről, politikai szerepvállalásáról, Băsescu sárga lapjáról.
Mi történt veled az után, hogy kiléptél a politikából? Választások környékén fel szoktak röppenni pletykák, hogy valamilyen látható vagy nem látható szerepben visszatérsz a politikába. Mi igaz ebből? – Önként döntöttem úgy, hogy a politika színpadáról visszalépek. Európa parlamenti listavezető voltam, és én magam döntöttem el azt, hogy visszalépek. Viszont nem tűntem el teljes mértékben a politikából. Amikor megkértek, akkor segítettem az RMDSZ-nek kampánystratégia kidolgozásában, a kampánytanácsadásban. Ez már a 2007-es EP-választásokkor is így volt, a 2008-as parlamenti és önkormányzati választások esetén, a 2009-es államelnök-választáskor. A 2012-es önkormányzati választásokkor már csak helyenként: Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, illetve a parlamenti választásokkor kimondottan Csík környékén kapcsolódtam be, mint stratéga.
Volt egy másik pillanat is 2011-ben, de erről most nem akarok többet mondani.
- Miért szálltál ki a nagypolitikából, legalábbis ami a nyilvános szerepléseket illeti?
– Ennek több oka volt, a legfontosabb, hogy egyszerűen úgy éreztem, hogy méltánytalan és meg nem érdemelt lenne egy olyan kampányba belefutni, amelyben korruptnak nevezzenek, meg mindenfélék. És az is benne volt, hogy eléggé magamra hagyatottnak éreztem magam. Nem utolsó sorban az is, hogy úgy éreztem, hogy ha nem vagyok a politika élvonalában, akkor talán lekerül rólam ez a célkereszt.
Utólag visszagondolva jó döntésnek tartod ezt?
– Nem vagyok híve a mi lett volna, ha kezdetű válaszoknak. Nyilván a kérdést attól még fel lehet tenni, de most már úgyis mindegy. Ez volt akkor a döntésem, ez van, és kész.
Egy ideig úgy tűnt, mintha Băsescu rokonszenvezett volna veled, a veled történtekkel. Utána pedig mintha lett volna egy pszichológiai pillanat, amikor elengedte az ügyet. Történt valami, ami mentén értelmezhető ez a váltás?
– Szeretném én is érzékelni azt a pillanatot, amikor velem rokonszenvezett volna. Hogy az üggyel rokonszenvezett, abban viszont biztos vagyok (nevet). Eszközként használta ezeket az ügyeket. És ezt nyugodtan ki merem mondani.
2006. december elején küldte át a főügyészség a hazaárulásos történetben a megkeresést az államelnök fele, hogy engedélyezze a bűnvádi eljárás elkezdését. Akkor még működött az államelnöki hivatalban az a bizottság, amelynek véleményeznie kellett az ilyen kéréseket. Én háromszor is voltam meghallgatáson a bizottság előtt, teljes mértékben meggyőztem őket, ezért az ő ajánlásuk nem is arról szólt, hogy el kellene indítani a bűnvádi eljárást. Persze ez egy konzultatív vélemény volt, amely január közepén született meg.
Az államelnök március 20-ig a levegőben tartotta a döntést, egészen addig a pillanatig, amíg az RMDSZ nem feküdt keresztbe az EP-választások elhalasztása előtt. És akkor engedte el az ügyet, mintegy sárga lapként az RMDSZ fele. Nincsenek ebben véletlenek.
Ennél több rokonszenvet nem láttam ebben a dologban, azon túl, hogy nekem négyszemközti beszélgetésen ő maga is elmondta, hogy ez butaság, ezek képtelenségek. De mivel négyszemközt folyt a beszélgetés, az én szavam van az övével szemben.
- Amit a közvélemény nem ért mind a Poșta ügyben, mind a stratégiai privatizációs ügyben, az a miért. A stratégiai privatizációs ügyben látszik a vádiratból is, hogy a töredéke foglalkozik veled, és közvetlenül nem tudnak inkriminálni. A Poșta ügyben pedig nem egyértelmű, hogy egyáltalán mi az ügy. Szerinted a Șereș és a Poșta egy ügy, vagy két ügy?
– Két ügy. Bármennyire szeretnék “tetszelegni” – egy frászt szeretnék –, de egyik ügyben sem én voltam a fő célpont.
A hazaárulásos történetben, úgy gondolom, még csak nem is Codrut Șereș volt a fő célpont, hanem egyszerűen a privatizációk: valakik meg akarták akadályozni, hogy Romániában privatizációk legyenek, és ezért találták ki ezt az egész képtelenséget. Abban az egész ügyben nekem sem tettem, sem cselekedetem, még csak beszédem sincs sajátom, ami inkriminálhatna. Mások beszélgetéseit használják arra, hogy bemutassák, találkoztam volna velük. De ennyi. Ezen kívül még csak vád sincs megfogalmazva.
A Posta-ügynek világosan látjuk és tudjuk, hogy ki volt a célpontja: Tudor Chiuariu. És ezt ő maga elmondta a Legfelsőbb Bíróságon, és a román sajtó nagyon pontosan le is hozta. Hadd pörgessük vissza egy kicsit a dolgokat: Tudor Chiuariu abban a pillanatban, illetve azon az ominózus kormányülésen, 2007. április 25-én, alig több mint három hete volt miniszter, és a DNA már elkezdte a tevékenysége vizsgálatát kérni. A kérésük eredményeként a legfelsőbb bírói tanács elindított egy vizsgálatot, amelynek eredményeként fel is függesztették a DNA második osztályának a vezetőjét, Doru Țuluș főügyészt. Két hónapig vizsgálták az ügyet. Ez az időszak egybeesett az államfő felfüggesztésével és a népszavazás kampányával. Amint az államfő visszatért tisztségébe, engem felfüggesztett a miniszteri tisztségemből, és ez a főügyész visszatért. És ahogy visszatért, elindították ezt az ügyet. Ez egyszerűen erről szól, semmi egyébről. Semmi köze sem a Postához, sem a telekhez, egyszerűen egy személyes bosszú Tudor Chiuariu ellen.
Hogy miért kellett engem belekavarni? Mert én egy olyan aláírója voltam ennek a dokumentumnak, aki nem volt parlamenti képviselő. Ennek a kormányhatározatnak volt egy kezdeményezője – én magam –, volt egy láttamozója a törvényesség szempontjából – Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter –, és volt egy másik nagyon fontos láttamozó: ez a pénzügyminisztérium, amely az állam közvagyonáért felel. Varujan Vosganian pénzügyminiszter is pozitívan láttamozta, és maga a teljes kormány fogadta el. Miért csak ketten vagyunk itt? Azért, mert abban a pillanatban egyikünk sem volt parlamenti képviselő, és ezért nem kellett a parlamenthez fordulniuk. Mert azt nem kockáztatták volna meg, hogy ezt a kacsát odavigyék a parlament elé.
Képtelenségek sorozata ez az ügy. Az ügyészek annak idején 8,6 millió eurós kárról beszéltek, aztán azt a felére csökkentették, és miközben ilyen károkról beszéltek, meg sem próbáltak vagyonzárt, vagyonzáradékot kérni egyik vádlott ellen sem. Ez nem mutat egyebet, mint hogy ők maguk is tudták, hogy egyszerűen valótlan, amit beszélnek.
A stratégiai privatizációs ügy vádiratában említenek egy bulgáriai nyaralást, amely előtt a vád szerint Stanchev felhívta a hotelt, és jelezte, hogy adjanak jó árat, mert ő fizeti. Mi az igazság ebből? – Nem véletlenül mondtam azt, hogy engem soha senki sem vádolt korrupcióval. A hazaárulásos ügynek ezt az elemét, illetve azt, hogy kaptam volna ajándékba egy mobiltelefont, átküldték a DNA-nak. A teljes iratcsomót átküldték a DNA-nak, de úgy, hogy ezeket kell megnézni, mert ezekkel haszonhoz jutottam volna. A DNA végérvényesen, egyértelműen lezárta ezt a nyomozást, megállapítva, hogy nincsen semmilyen ilyen tett. Ennyi. Ettől tovább a teljes sztori még a bulvársajtó szintjét sem kellene megüsse. Ott van a Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldalon az ügyész határozata, amely kimondja: scoatere de sub urmărire penală. És volt idejük vizsgálódni, mert négy évig tartották vizsgálatban, és aztán lezárták. Más pedig nincs. De ezért kaptam öt év letöltendő börtönbüntetést alapfokon, tehát ez nem vicc.
Ha a dolgokat összeszámolod, hajmeresztő: 2004. decemberétől kezdve voltam két és fél évig miniszter. Azelőtt már tizenvalahány évet dolgoztam a közéletben, diákszövetségben, RMDSZ-ben. Nem akartam miniszter lenni. Javasoltak, felkértek rá, elvállaltam, mint egy kihívást. Két és fél évig voltam miniszter, és azt gondolom, hogy eredményeket tettem le az asztalra, nem voltam egy eredménytelen miniszter. Két és fél év után hét éve hurcolnak két képtelenséggel, és ami már biztos, az az, hogy nyolc évig korlátozva vagyok mindenféle mozgási lehetőségemben. Ez már biztos. Ez együtt már tizenöt év. A semmiért.
És nem arról van szó, hogy valaki megússza a börtönt. Hogy valamihez jutott, és még meg is úszta a börtönt – hű, de okos volt, és hű, de ügyes. Hanem sehol semmi kár, az anyagi haszonhoz jutásnak még csak a vádja sem volt megfogalmazva velem szemben.
- Többen analógiában vagy összehasonlításban fogalmazzák meg a te történetedet másokéval. És nem okvetlenül a Mikó ügyre vagy ad absurdum az Olosz Geri ügyre gondolok, hanem például a Borbély László ügyre, aki ellen nem indul bűnvádi, mert a képviselőház nem hagyta jóvá. Lett volna olyan pillanat, amikor politikai szinten meg lehetett volna akasztani a te ügyeidet is?
– Nem azt gondolom, hogy politikailag kellett volna megakasztani. A Borbély László esetében egy teljesen természetes, törvényes eszközzel élt a parlament, mert nem véletlenül találták ki ezt a törvényhozók, hogy képviselői mandátummal rendelkező miniszterek esetében a képviselőház, más miniszterek esetében az államelnök engedélye kelljen egy bűnvádi eljárás elindításához. Mert bármelyik miniszter ellen naponta meg lehetne fogalmazni bűnvádi feljelentéseket, vagy papírra lehetne vetni egy ügyészi koholmányt. Ennek van egy természetes szűrő szerepe, és ezzel élt a parlament, nemcsak a Borbély László esetében, hanem az akkori közigazgatási miniszter esetében is. Nekem ilyen lehetőségem nem volt. Ezt megtehette volna az államelnök, minden érve megvolt rá. A politikai megakasztásra nem volt lehetőség, de azt gondolom, hogy egy erőteljesebb, határozottabb kiállás – és nemcsak az én ügyemben, hanem általában az igazságszolgáltatási túlkapásokkal vagy hibákkal szemben – igenis szükséges lett volna.
_ Ennek milyen formája lehetett volna? Egyrészt ott vannak az olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy nem működik jól a rendszer, de másrészt abban is nagyon nagy veszély rejlik, ha az igazságszolgáltatás egészét kérdőjelezzük meg.
– Kétségkívül. Én nem is azt mondtam, hogy az igazságszolgáltatás egészét kell megkérdőjelezni, hanem azt, hogy a túlkapásokat vagy a tévedéseket kell megvizsgálni.
Bár akár azt is mondhatnám, hogy én szempontomból megkérdőjelezhető a teljes igazságszolgáltatást. Mert nekem két ügyem van, és mindkét ügyemben abszolút méltánytalanul és igazságtalanul jártak el. Ettől a perctől kezdve nekem száz százalékosan rossz a véleményem az igazságszolgáltatásról. Nem mondhatok egyebet. De sorolhatnám: ott van a Varga Gábor története, vagy a Markó Attila és Marosán Tamás ügye, a Mikó-ügy, amely pont úgy egy tulajdonjogi kérdés, mint amilyen a postatelek ügye, csak az egyik egy cégé, a másik az egyházé volt, de attól függetlenül mind a kettőnek igazoló iratai vannak arról a tulajdonról, és mégis, jön az állam, és azt mondja bűnvádi igazságszolgáltatási döntés által, hogy az közvagyon. Holott sosem volt az, és nem is az ő illetőségük erről dönteni, hanem legfeljebb a közigazgatási bíróságnak.
- “Miért nem álltak ki értem azok, akik megtehették volna, akik minden egyes részletét ismerték ennek a képtelenségnek?” – írod. Mire, kikre gondolsz?
– Elsősorban azokra gondolok, akik intézményesen is tudtak volna valamit tenni. Például maga az államelnök, aki egyrészt titkosszolgálati tájékoztatásból, másrészt az általa működtetett bizottsághoz általam benyújtott és előadott dolgokból, illetve a vele való beszélgetésekből tudta, hogy abszolút nem érdemlem meg, nem lenne helye annak, hogy a bűnvádi eljárást elindítsa. A másik, akinek kétségkívül üzenek, az az akkori miniszterelnök (Călin Popescu Tăriceanu – szerk.), aki enyhe szótlansággal és tehetetlenséggel nézte, hogy körülötte sorra lövik ki a minisztereket. Emlékezzünk Teodor Atanasiura, ebben az ügyben egyből kettőnket – Codruț Șereșt és engem –, később Tudor Chiuariut, Paul Păcurariut: körbelőtték a minisztereit.
És kétségkívül utalok az RMDSZ vezetőire is. Bizonyára ők ezt másként gondolják vagy másként látják, de az én érintett helyzetemből így tűnt, hogy lehetett volna többet tenni.
- Milyen játéktere lehet még az ügyeidben az RMDSZ-nek, a médiának, a civil szervezeteknek? – Annyiszor elmondtam, nem várom el, hogy a média és ezáltal a közvélemény csak az én szavamnak higgyen. Azt viszont elvárnám, hogy nézzenek utána a dolgoknak, olvassanak utána. Csak egy konkrét példa: a hétfői nyílt levelem után van olyan sajtótermék, amely még mindig azt írja le, hogy 8,6 millió eurós kár lenne a Posta-ügyben. Ez képtelenség. Erről soha nem volt szó, soha senki nem vádolt engem azzal, hogy én ilyen kárt okoztam volna. A 2012-es döntés és annak bírósági indoklása, az én magyarázataim ellenére ezt így leírják. Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség. De persze emberként én szenvedem el, vagy a becsületem, ami még maradt belőle. A civil szervezetek számára rendelkezésre fogom bocsátani az ügyek részleteit, és azt gondolom, nekik az lehetne a szerepük, hogy a maguk szintjén és a maguk eszközeivel lépjenek fel mind a hazai, mind az európai színtéren, és mondják el, hogy itt valami nem oké. Merthogy nem lehet az, hogy minden bizonyíték és mindenféle valóságtartalom nélkül el lehet ítélni embereket. Hogy mit várnék el a politikumtól? Azt, hogy a törvényhozási eszközökkel, amelyek rendelkezésükre állnak, konszenzusteremtés által – mert nem kell ez egy partizánakció legyen – teremtsenek rendet ezekben a struktúrákban. Mert nem lehet az, hogy semmiféle felelőssége ne legyen akár egy ügyésznek, akár egy bírónak egy igazságtalan döntés kapcsán. Mert mi van, ha valaki megnyeri a Strasbourgi Emberjogi Bíróságnál a pert? Akkor majd kártérítést fizet az állam. De nem az illető bíró, nem az illető ügyész.
- Akarva-akaratlan elég sok mindent megtudtál arról, hogy milyen erők határozzák meg a romániai igazságszolgáltatást. Ami kívülről látszik, az a sokarcúság: van egy európai nyomás, hogy minél több korrupciós ügyet akarnak; van egy csináljatok dossziét ennek-annak politikai játék; talán vannak személyek, akikről ki lehet egyezni politikailag; vannak ügyek, amelyekben fontos személyeket ítélnek el jogosan, stb. Te hogy raknád össze a nagy képet, mi a romániai igazságszolgáltatás mechanizmusa?
– Azt gondolom, hogy a felsorolt jelenségek mindegyikéből van benne valami. Persze én nem tudok a teljes igazságszolgáltatásról véleményt mondani, mert egyrészt nem vagyok igazságszolgáltatási szakterületen dolgozó szakember, másrészt meg én csak a jéghegy csúcsát láttam. Igaz, ez a leglátványosabb, és erre fókuszál mindenki. Először is úgy gondolom, és ezt mindenféle demagógia nélkül állítom, hogy a korrupció elleni harc valóban egy fontos téma, és nagyon komolyan kellene venni Romániában. Másodszor meg azt gondolom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt politikai leszámolásokat vagy képtelenségeket gyártani, és ezáltal kicsinálni embereket. Hiszen ha azt nézzük, hogy Markó Attilát is a korrupcióellenes ügyészség vádolja – hol abban a korrupció, hogy visszaszolgáltatott az egyháznak egy ingatlant? Hol van az én ügyemben a korrupció, amelyért négy év börtönbüntetésre ítéltek, úgy, hogy még csak az ügyészek sem mondják azt, hogy bármi kárhoz nekem közöm lett volna, és az ítéletben semmiféle kár nem szerepel. Mi köze van a korrupcióhoz annak, hogy én aláírtam egy határozatot, amire senki nem kényszerített, senki nem vett rá, senki nem fizetett le érte. És mi köze a korrupcióellenes harchoz egy ilyen kitalált kémtörténetnek? Hol van ezekben az ügyekben a korrupció, miközben mindannyian találkozunk – te is, én is – hétköznap az utcán a rendőrtől a kishivatalnokig és az orvosig a kis szintű és a nagy szintű korrupcióval is kétségkívül, amihez viszont nem nyúlnak hozzá. Ezért mondom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt különféle politikai leszámolásokat folytatni. Harmadsorban azt gondolom az igazságszolgáltatásról és az úgynevezett európai nyomásról, hogy ez számomra elfogadhatatlan. Azt gondolom, hogy Európának azt kell számon kérnie, hogy egy igazságszolgáltatási rendszer korrektül, egyformán működjön egy európai ország minden egyes állampolgára számára, hogy mindenki egyformán és hasonló jogokkal tudjon élni, és hogy az ítéletek korrektek, igazságosak legyenek. Az igazságszolgáltatás nem lehet sem gyors – mert ugye ezt kérik számon, hogy miért nem gyorsabb az igazságszolgáltatás, vagy miért nem példamutató. Az igazságszolgáltatásnak nem gyorsnak és példamutatónak kell lennie: az igazságszolgáltatásnak igazságosnak kell lennie. A tettek, a vád, a vád bizonyítékai és a védelem bizonyítékai alapján kellene egy igazságos döntést hozni. Ezt lehet és ezt kell számon kérni az igazságszolgáltatáson, nem egyebet. Kétségkívül van egy hatalmi harc az ügyészségeken belül is, az ügyészek maguk is különböző vetélkedésekben vannak, és most beszélhetnék mindenféle háttérjátékokról meg pletykákról, amiket hallani ügyvédektől vagy a rendszer különböző szereplőitől, de nem tudom ezeket bizonyítani, és akkor meg kár lenne belemenni.
- Évek óta azzal fekszel és kelsz, hogy nem vagy szabad ember. Hogy érzed, mennyire változtatta meg ez a személyiséged?
– Nehéz ezt nekem megítélnem. Elsősorban azok kellene ezt megítéljék, akik ismernek, és akik tartották velem a kapcsolatot ebben az időszakban is. Ők tudnának erről sokkal mérvadóbb véleményt mondani. A magam szempontjából azt gondolom, hogy megedződtem, és hogy teljesen másként tudom értékelni a világot és a velem történteket is. Tényleg benne van az, hogy ami nem öl meg, az erősít.
- Az utóbbi hét év után hibának érzed, hogy annak idején politikusnak álltál? Megbántad azt, hogy politikus lettél?
– Nem. Nem. Ez egy nagyon hosszú történet, hogy miért vonzott engem a közélet – mert fogalmam sem volt arról, hogy ez politika. Lehet, hogy a közélet szót sem ismertem. 18 éves voltam, és egyszerűen kerestem azt, hogy mit lehet tenni, hogy azt a Marosvásárhelyt, amit én egyféleképpen hagytam ott érettségiző diákként, és egy egészen másféle városként találtam rá 1990 március végén, hogyan lehet helyrehozni, és hogyan lehet ebben a dologban valamilyen módon rendet teremteni. Ennek az eszközét keresve jutottam el a diákmozgalmakhoz és különböző ellenzéki tüntetésekhez, és később diákszervezeti aktív emberként szerveztem táborokat, nemzetközi rendezvényeket, nemzetközi szervezetekhez csatlakoztattuk a KMDSZ-t, és így tovább. Utána jött a politikába való belekóstolás. Sokszor még ódzkodtam is attól, hogy magamat politikusnak nevezzem. Érdekelt, vonzott, szívesen vállaltam szerepet, elsősorban aktív, political professional szerepben – ami a szervezés, a különböző szervezeti egységek létrehozása, azok összehangolása, kampánystruktúrák létrehozása, státusirodai hálózat megszervezése, és így tovább. Nem bántam meg.
Az egy teljesen másik kérdés, hogy megbántam-e, hogy elvállaltam a miniszterséget. Azt lehet, hogy igen.
Transindex.ro,

A magyarul tanítók pénzén spórolnának!
Európai Emberjogi Bírósághoz (CEDO) fordul a Felső-Háromszéki Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, amiért a bíróság jogerős ítéletében úgy döntött, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató pedagógusoknak nem kell kifizetni a pluszórákat. A bírósági pert azért indították, mert a torjai tanítóknak 2012 szeptemberétől nem fizetik a heti négy pluszórát.
A tíz pedagógus az iskola vezetőségétől, a tanfelügyelőségtől is kérte a helyzet orvoslását, a tanfelügyelőség a válaszában idézte a tanügyi törvény vonatkozó cikkelyeit, miszerint a plusz óradíjra joguk van, ennek ellenére nem történt semmi, ismertette az előzményeket Csatlós Mihály Levente a felső-háromszéki szakszervezet elnöke.
Az érdekvédelmi bizalmi a Sláger Rádiónak elmondta, tavaly áprilisban indított pert a torjai tanítók pénzéért a sepsiszentgyörgyi bíróságon, ezt szeptemberben alapfokon elveszítette, majd fellebbezés után a brassói táblabíróság decemberben kimondta a jogerős ítéletet, hogy a kereset nem indokolt, a torjai pedagógusoknak nem kell kifizetni a pluszórákat.
Csatlós Mihály Levente hangsúlyozta, a törvény ellenében döntött a bíróság, hiszen az oktatási törvény 263. cikkelyének 6. bekezdésében leszögezi, hogy a plusz órákért jár a plusz pénz. A bíróság a magyar kerettantervet vette alapul, és abban valóban benne van a vitatott négy óra, azonban a román kerettantervhez képest ez heti négy órával több, ahhoz kellett volna hasonlítsák, magyarázta a szakszervezeti elnök.
A kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók esetében két fizetési módszer érvényesül, egy az egész országban és egy Torján, mondta Csatlós. A pert indító bizalmi elmondta, az oktatási minisztériumtól kért állásfoglalást, és az Európai Emberjogi Bírósághoz fordul jogorvoslatért.
Csatlós Mihály Levente attól tart, hogy az országban 3000 magyar tanítót érinthet hátrányosan a bírósági döntés, hiszen a jelenlegi helyzetben, amikor az iskolaigazgatókat „sarokba szorították, hogy csökkentsék a fizetésalapokat”, az is egy eszköz lehet a spórlásra, ha nem fizetik ki a pluszórákat. „A torjai ügyben hozott bírósági végzés már Hargita megyébe is eljutott, úgy érzem nincs politikai akarat arra, hogy a magyar tanítóknak ezt a plusz összeget kifizessék.”- szögezte le Csatlós Mihály Levente. A minisztérium állásfoglalása tesz pontot az ügyre?
Hargita megyében is riadalmat okozott a torjai perben kimondott jogerős ítélet, Kocs Ilona, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) területi képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy erre hivatkozva, sok Hargita megyei magyar tannyelvű iskolában is hasonlóan kívánnak eljárni az igazgatók, így próbálnak takarékoskodni.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő törvény értelmezésével kapcsolatban hivatalos állásfoglalást kért a minisztériumtól. „Az oktatási minisztérium kisebbségügyi és jogi osztályára küldtük el a kérést, bár 30 nap alatt kell válaszoljanak, remélem nem váratnak annyit, és tisztázódik ez a kérdés, akkor Hargita megyében egységesen tudjuk alkalmazni.”- mondta el megkeresésünkre Bartolf Hedvig.
A hargitai főtanfelügyelő szerint, elképzelhető, hogy vannak olyan iskolaigazgatók, akik ilyen módon próbálnának takarékoskodni, de eddig hivatalosan ezt a javaslatot még senki nem vetette papírra. „Elolvastam eddig mintegy ötven igazgató, vagyis a Hargita megyei tanintézmények felének a spórlásra vonatkozó stratégiáját, eddig egyikben sem szerepelt ez a megoldás. Lehet, hogy a tanárikban beszélik, de hivatalosan nem mondta ki senki. Szerintem, mindenki a minisztérium állásfoglalására vár.”- szögezte le Bertolf Hedvig.
Kovács Blanka
slagerradio.ro
Erdély.ma,

Kifizetik a magyar tanítók pluszóráit
Ki kell fizetni a magyar tanítóknak a többletórák után járó pluszpénzt – válaszolta az oktatási minisztérium a Hargita megyei tanfelügyelőségnek a magyar pedagógusok bérezésével kapcsolatos beadványára.
Bartolf Hedvig főtanfelügyelő azt követően fordult a szaktárcához pontosításért, hogy a Brassó megyei táblabíróság egy, a témában indított perben hozott végleges ítéletében kimondta, hogy a magyar tanítók nem jogosultak a pluszpénzre.
Az oktatási minisztérium mostani válaszában megerősítette, hogy ki kell fizetni a magyar tanítók többletóráit. Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, a minisztérium pontosítása szerint a tanügyi törvény értelmében órabérként kell kifizetni a kisebbségek nyelvén oktató iskolák elemi osztályaiban dolgozó pedagógusoknak a román tannyelvű osztályok óraszámai felett ledolgozott órákat.
Előkészítő osztályban ez heti három, első, második, harmadik és negyedik osztályban pedig heti négy órát jelent. Hargita megyében volt olyan iskola, ahol felmerült, hogy nem fizetik ki az órákat, ám végül sehol sem vonták meg a javadalmazást.
Eközben a Kovászna megyei Torján jövő keddre egynapos sztrájkot hirdetnek azok a tanítók, akik már több mint másfél éve nem kapják a törvény által szavatolt pluszpénzt. Mint arról beszámoltunk, a Felső-háromszéki Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tavaly áprilisban fordult bírósághoz amiatt, hogy a Kézdivásárhely melletti községben dolgozó magyar tanítóknak 2012 szeptemberétől nem fizetik ki a heti négy pluszórát.
A brassói táblabíróságon jogerős ítéletében kimondta, hogy a kereset nem indokolt, a pluszórákat nem kell kifizetni, ugyanis a magyar pedagógusok bérét a magyar tantervhez kell igazítani, és nem a románhoz. Csatlós Mihály Levente, a felső-háromszéki szakszervezet elnöke úgy vélte, a bíróság a tanügyi törvény ellenében döntött, hiszen a jogszabály 263. cikkelyének 6. bekezdése leszögezi, hogy a pluszórákért pluszpénz jár.
A bírósági döntés riadalmat okozott a magyar tanítók körében, a pedagógusok attól tartottak, hogy ez precedenst teremthet, erre hivatkozva elveszíthetik a román kollegáikhoz képest pluszban tartott órákért járó javadalmazást.
A torjai iskolában a tanítók most sem kapják meg a pénzüket, ugyanis a tanintézet vezetősége a jogerős bírósági ítéletre hivatkozva megtagadja annak kifizetését, számolt be lapunknak Csatlós Mihály Levente.
„Jövő kedden sztrájkolnak a torjai tanítók, nem a jogszabálynak ellentmondó bírósági ítélet, hanem az igazságtalanság miatt” – szögezte le az érdekvédelmi bizalmi, aki az Európai Emberi Jogok Bíróságához készül fordulni a torjai tanítók jogainak érvényesítése érdekében.
Bíró Blanka, R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár),

Azamfireit elmarasztalta, de nem büntette meg a Diszkriminációellenes Tanács
Két nappal ezelőtt kapta kézhez Kincses Előd ügyvéd a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) két határozatát. Egyikben nem szab ki büntetést, a másikban ezer-ezer lejjel bünteti meg a bepanaszoltakat.
Az első ügyben az RMOGYKE panaszolta be Leonard Azamfireit, a MOGYE rektorát azért a 2013. december 10-i nyilatkozatáért, amelyben azt mondta, hogy "a magyar nyelvet és a magyar kultúrát a színházban és a könyvtárban kell művelni, nem ott, ahol egy mesterséget kell megtanulni román nyelven". Ezt a nyilatkozatot panaszolták be az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, amely megállapította: "A szólásszabadság nemcsak azokat az információkat és elveket védi, amelyeket kedvezően fogadnak, amelyek nem támadóak, hanem azokat is, amelyek sokkolnak, kellemetlenek az állam vagy a lakosság egy része számára. Pluralizmus, tolerancia és megértés nélkül nem létezhet egy demokratikus társadalom. A véleménynyilvánítás szabadsága bizonyos esetekben korlátozható, de ezeket a korlátokat nagyon szigorúan szűkítve és meggyőző módon kell alkalmazni. A szólásszabadsággal való visszaélés a demokráciával és az emberi jogokkal összeférhetetlen, mivel mások jogát sérti. (…) Egy nyilvános kijelentést aszerint kell értelmezni, hogy milyen módon járul hozzá az emberek közötti jó kapcsolatok elősegítéséhez. A magyar nyelven való oktatás alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az emberek közötti kapcsolatok javításához, de ez a vita lehetőséget kell biztosítson a vélemények szabad kifejtésére olyan személyek számára is, akik nem értenek egyet a magyar nyelven való oktatással, mert másképpen nem létezne valódi vita".
A CNCD szerint Azamfirei nem használ gyűlöletre és erőszakra uszító kijelentéseket, ezért ez a nyilatkozat nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának a kereteit. Viszont diszkriminál. Ezért, figyelembe véve az Európai Emberjogi Bíróság joggyakorlatát, elmarasztalják, de nem büntetik meg, állapította meg a CNCD.
2014. február 26-án született meg az indoklás, amelyet Kincses Előd tegnapelőtt kapott kézhez. Az ügyvéd a döntést elfogadta.
Ezer-ezer lejes büntetés
Kincses elmondta, hogy 2013. június 21-én a lányával és két kisunokájával, a hatéves Vincével és a 13 hónapos Kingával a Víkendtelepre ment. Vincének egy órára belépőt váltott a vízicsúszdához. Kb. 40 perc után ment a kisfiú után, de kiderült, hogy közben elküldték onnan. Miután nem találták sehol Vincét, Kincses a Vakációs rádióhoz fordult, kérve, mondják be, hogy jöjjön vissza a csúszdához. – A bemondó, aki addig is csak román nyelven beszélt, csak románul akarta bemondani, annak ellenére, hogy figyelmeztettem, Vince Berlinben él, csak németül és magyarul tud. Sőt, mivel azt hittem, hogy a bemondó nem tud magyarul, felajánlottam, hogy bemondom én. Mire a válasz az volt, hogy ebben a zónában csak románul lehet beszélni.
Kiderült, hogy az illető magyar volt, a neve Nagy István Csaba. Kincses nem hagyta az ügyet annyiban, mert megengedhetetlennek tartotta, hogy egy segélykérést ne azon a nyelven mondjanak be, amit a segítségre szoruló is megért. – Letettem egy javaslatot a polgármesteri hivatalba, hogy a városi tanács hozzon egy olyan határozatot, amellyel kötelezi a városházát, hogy a tulajdonában levő Víkendtelepen, amennyiben újabb szerződést kötnek a Radiovacantával, foglalják bele azt a kötelezettséget, hogy a segélykérést olyan nyelven is be kell mondani, amilyen nyelven a segítségre szoruló ért. Nem kaptam erre választ, ezért a közigazgatási törvény értelmében előzetes panaszt tettem le, amelyben megismételtem a javaslatot. Erre azt válaszolta a polgármester, hogy a világon 6.800 nyelv van, és nem tudnak egy olyan embert alkalmazni, aki ennyi nyelvet ismerne. Ugyan-akkor az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz is letettem egy panaszt a bukaresti médiacég és Nagy István Csaba ellen, aki nem volt hajlandó magyarul megszólalni a Radiovacanta bemondójaként. Miután megkaptam a polgármesternek ezt az arcátlan válaszát, kiegészítettem a panaszt azzal, hogy őt is marasztalják el.
A CNCD 2014. január 29-én hozott határozatot. Az indoklást az ügyvéd tegnapelőtt kapta kézhez. A Diszkriminációellenes Tanács fejenként 1000 lejre büntette meg a polgármestert, a bukaresti médiacéget és Nagy István Csabát. Kincses elégedett a határozattal. Korrektnek, jogilag megalapozottnak tartja. Az elmarasztaltak megtámadhatják azt a Bukaresti táblabíróságon.
Ugyanakkor, mivel nem ért el sikert előzetes panaszával, a Marosvásárhelyi bírósághoz fordult, és egy közigazgatási eljárás keretében kérte, hozzanak egy olyan határozatot, amelyben kötelezik a marosvásárhelyi tanácsot, hozza meg az általa javasolt döntést. – Nincs kitűzve a tárgyalás ideje, megkaptam a válasziratot a polgármesteri hivataltól, amely megint elismétli, hogy 6.800 nyelvet tudó bemondót nem tudnak alkalmazni. Ami hülyeség és törvénysértő. Kötelesek a helyhatósági törvény 19. szakasza értelmében a magyar nyelv használatát biztosítani a Víkendtelepen, de természetesen, amikor valaki segítségre szorul, olyan nyelven kell őt értesíteni, amilyen nyelvet ért. Ha elvesztődik egy arab gyermek, hiába szólnak ékes román nyelven, nem érti meg – mondta Kincses Előd.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Agache-ügy: újabb kártérítési per
Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak és 30 ezer euró erkölcsi kártérítést követelnek a Kézdivásárhelyen meglincselt Aurel Agache milicista őrnagy perében börtönbüntetésre ítélt Paizs Ottó leszármazottai.
Kincses Előd, Paizs hozzátartozóinak ügyvédje emlékeztetett, 2013 októberében – közel 24 évvel az 1989-es romániai forradalom után – a bírói testület elévültnek nyilvánította az ügyet, egyben elutasította az Agache család kártérítési igényét a halált okozó ütlegeléssel vádolt Paizs Ottó leszármazottaival szemben.
„Paizs Ottó ártatlannak tekinthető, hiszen a végső ítéletben nem állapították meg a bűnösségét, ezért leszármazottai erkölcsi kártérítést követelnek a román államtól” – magyarázta az ügyvéd.
Aurel Agache 1989. december 22-én lett a népharag áldozata a város főterén. A több mint két évtizedes pereskedés során a román legfelsőbb bíróság 2001 márciusában már hozott egy jogerős ítéletet. Akkor öt személy számára szabott ki halált okozó ütlegelés miatt börtönbüntetést.
Az elítéltek közül Héjja Dezsőt és Reiner Antalt börtönözték be, a többiek külföldre menekültek. Mind az elítéltek, mind az Agache család képviselői (ez utóbbiak a per elhúzódása miatt) az európai emberjogi bírósághoz fordultak az ítéletet követően. A strasbourgi testület mindkét kereset alapján elmarasztalta és kártérítés fizetésére kötelezte a román államot.
A strasbourgi ítélet nyomán az időközben Magyarországon elhunyt Paizs Ottó leszármazottai kérték a perújrafelvételt. Ennek a pernek a végén született jogerős ítélet 2013. október elsején, amely elévültnek tekinti az ügyet. kegyetlenül meggyilkolt román hősként mutatták be.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár),

Vissza, de nem a javakkal
Lassan másfél éve lesz, hogy Victor Ponta kormányfő a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok teljes restitúciója, illetve a volt tulajdonosok és örökösök kárpótlása mellett foglalt állást.
Tavaly januárban azt ígérte, hogy április elejéig rendezi a 24 éve megoldatlan gondokat – nem jószántából, hanem mert az Emberi Jogok Európai Bírósága megelégelte a román jogállam rá maradó szennyesét, és munkára szólította a bukaresti politikacsinálókat –, és alig hathetes késéssel, 2013. május közepére meg is született az új visszaszolgáltatási törvény, amely ugyan az elődeihez hasonló módon több sebből is vérzett, de mégsem ez a legnagyobb baj vele. Hanem az, hogy nem alkalmazzák azóta sem, és a már azelőtt is lassú, akadozó történelmi jóvátétel láthatóan megfeneklett. Egyetlen jelentős ingatlan visszaszolgáltatásáról sem tudunk a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását kimondó alapfokú bírósági ítélet, azaz 2012 nyara óta, pedig az arányok már akkor nagyon rosszak voltak: tízezernél alig több visszajuttatott épületre több tízezernyi megoldatlan kérés jutott, és legalább ugyanennyi visszaigénylési per zajlik szerte az országban, hiszen négyezer felé közelít azoknak a száma, akik a hazai bíróságokat végigjárván már külföldön keresik igazukat. Ott meg is találják, de a megítélt magas kárpótlások sem gondolkoztatják el a román kormányt, amelynek tagjai a magántulajdont csak sajátjukként tudják tisztelni. A másoké mindig gyanús, és ez nem is meglepő a kommunista utódpártként létrejött szociáldemokratáktól, amint hogy az sem, hogy alig fél évvel a legújabb restitúciós törvény elfogadása után, 2013 novemberében ellenkező irányba fordult a Dâmboviţa-parti szél, és már parlamenti vizsgálóbizottságot akartak létrehozni az eddigi visszaszolgáltatások felülvizsgálatára. Célzottan Erdélyre kihegyezve, mert némely román nemzetféltők szerint itt történt sok törvényszegés. Ez a kezdeményezés akkor elaludt – nevetséges is volt, hiszen a törvények betartatásáért felelős hatóságok létét kérdőjelezte meg –, újabban viszont megint mindennapos téma lett a törvénytelen birtokba helyezés. Ezúttal az államfő lányának területszerzése miatt kezdtek aggódni a kormányban, de a politikai számlarendezésen messze túlmutatnak Ponta árvízi látogatásán elejtett szavai: szerinte azért nincs, hova építkezniük az embereknek, mert sok területet visszaszolgáltattak. Sajnos, semmi kétség: eredeti demokráciánkban a kormányfői vélemény erősebb a törvénynél... Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elévülés miatt megszűnt a Mikó-ügy egyik vádlottjának büntetőjogi felelőssége
Elévülés miatt megszűnt a Mikó-perben alapfokon elítélt három vádlott egyikének, Marosán Tamásnak a büntetőjogi felelőssége – írja szerdai számában a kolozsvári Szabadság napilap.
A lap állítása szerint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt bíróság elé állított és alapfokon elítélt három jogász közül Marosán Tamás ellen már nem születhet jogerős ítélet. A per másik két vádlottja, Markó Attila parlamenti képviselő és Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium volt jogi tanácsadója azért esik más besorolás alá, mert ők közhivatalnokként voltak tagjai a restitúciós bizottságnak. Marosán Tamás az Erdélyi Református Egyházkerület jogászaként vett részt a testületben.
Markó Attila a Szabadságnak elmondta: a per május 29-ére kitűzött tárgyalásán nagy valószínűséggel nem lesz már halasztás, és ítélet születhet az ügyben. A bíróságnak korábban amiatt kellett több esetben is halasztást elrendelnie, mert nem sikerült szabályszerűen beidézni a magyarországi állandó lakcímmel rendelkező Marosán Tamást.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője hozzátette, az ügyben immár jogerős ítélet születik, ami ellen nincs fellebbezésre lehetőség. Hozzátette, be lehet esetleg panaszolni a román államot az Emberi Jogok Európai Bíróságán, de a kiszabott ítéletet Romániában végrehajtják. Első fokon a bíróság jogtalannak ítélte a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és börtönbüntetést szabott ki a restitúciós bizottság tagjaira. Az ügyben eljáró buzaui bíróság Markó Attilát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusát és Marosán Tamást három-három év letöltendő, Silviu Climet pedig három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Miután a vádlottak fellebbeztek, a legfelső bíróság – saját illetékességét elhárítva – megállapította: az ügyben a ploiesti-i táblabíróságnak kell kimondania a jogerős ítéletet.
A Mikó-per nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság körében. Az erdélyi történelmi egyházak egyértelművé tették, hogy ezt az ügyet az egyházi ingatlanok újraállamosítási kísérletének tekintik. A három éve zajló per nemzetközi visszhangot is keltett. Az elsőfokú ítélet után a Magyar kormány tavaly nyilatkozatban fejezte ki értetlenségét, és szolidaritást vállalt az elítéltekkel. Az amerikai külügyminisztérium is jelezte: figyelemmel kíséri a Mikó-pert és nagy hangsúlyt helyez a kommunista rezsim által elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatására.
MTI. Erdély.ma

Mióta állítunk szolgákat Romániának?
A miniszter a szó latin jelentése szerint szolga vagy segéd, akinek feladata az államfő mellett a közügyek igazgatása, intézése vagy vezetése. Összeállításunkban megpróbáltuk felvázolni, az elmúlt 24 évben hány „szolgát” adott a magyarság a román hatalomnak, nem utolsósorban Biró Rozália elutasítása, illetve a következő jelölt szeptemberben esedékes kijelölésének apropóján.
Traian Băsescu államelnök augusztus 7-én jelentette be: nem nevezi ki az RMDSZ által nevesített Biró Rozáliát a kulturális minisztérium élére, illetve Claudiu Mandát költségvetési miniszternek. Az államfő nem tartja megfelelőnek Birót a kulturális tárca élére, de szállításügyi vagy infrastrukturális miniszternek habozás nélkül kinevezte volna. A Kelemen Hunor felmentésére vonatkozó határozatot sem írta alá, így az RMDSZ-elnök az átmeneti időszakban elláthatja a tárcavezetői feladatokat.
Hőskor és egyéniségei
Az 1989. december 25-én alapított RMDSZ 1990 óta folyamatosan a román parlament tagja, és alapítása után egy évvel már elmondhatta magáról, hogy a romániai magyarság legitim képviselője: a parlamenti választásokon közel egymillió szavazatot szerzett, 7,23 százalékos szavazataránnyal, ezt csupán 1992-ben múlta fölül, 7, 46-tal. Szavazótábora 2012-re 380 ezresre morzsolódott, de ilyen körülmények között is 27 parlamenti helyet szerzett. A szövetség 1996 óta kisebb-nagyobb szünetekkel folyamatosan jelen van a mindenkori román kormányban, miniszteri és államtitkári beosztásokban képviseltette magát, egyes jelöltjeit tisztelet övezte, másokat alaptalanul befeketítettek, olyan is volt, akit bíróság elé állítottak.
Kormányra lépésük 1996-ban kezdődött, amikor a legerősebb romániai magántévé (Pro Tv) hathatós segítségével győzött a Romániai Demokratikus Konvenció (CDR), jelöltjeik szerepet vállaltak rendre Victor Ciorbea, Radu Vasile, valamint Mugur Isărescu kormányában. Az első RMDSZ-es miniszterek: Birtalan Ákos (portrénkon) 1998. április 17-ig a turizmus minisztere, Tokay György 1999. január 27-ig, majd Eckstein-Kovács Péter nemzeti kisebbségi ügyek minisztere, Bárányi Ferenc 1998. június 24-ig, majd 1998. július 10-től Hajdu Gábor egészségügyi miniszter, utóbbi később miniszterelnök-helyettes is.
A kezdeti időszak legragyogóbb egyénisége kétségtelenül Birtalan Ákos volt, akinek betegsége törte ketté karrierjét, a 49 évesen, 2011 augusztusában elhunyt politikus kiválóságát jelzi, hogy mára mindhárom tábor, az RMDSZ és ellenfelei is tisztelettel emlegetik a nevét.
Neptunos idők
Nem így a „neptunos” Tokay Györgyét. Ő volt az első RMDSZ-politikus, akit nagyköveti tisztséggel is jutalmaztak, 15 évi parlamenti jelenlét után elküldték Litvániába. A „neptunos” azóta vált szitokszóvá, hogy 1993. június 15-16-án az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) nevű szervezet a Fekete-tengerparti Neptunon nem hivatalos találkozót szervezett a román kormány és az RMDSZ részvételével. A tulipánt képviselő Tokay György, Borbély László és Frunda György ígéretet kapott magyar csoportok indítására a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, aminek elfogadását Tőkés László tiszteletbeli elnök megalkuvásként, az önálló magyar egyetem feladásaként értékelt.
A România Liberă című napilap 2005 júliusában azt írta, hogy „Tokay Györgyöt, aki 15 éves parlamenti karrierje után úgy döntött, többször nem indul az országgyűlési választásokon, pártja kifejezett kérésére nevezték ki nagykövetnek Litvániába.” Ezt megelőzően Tokay tíz éven keresztül az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben képviselte Romániát. Azóta egészen 2013 januárjáig nem hallottunk róla. Ekkor azt olvashattuk az RMDSZ honlapján: Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke január 22-én részt vett Aradon, a Magyar Kultúra Napja alkalmából megrendezett ünnepségen, ahol átadták a Kölcsey-díjakat. Az év díjazottjai Tokay György volt parlamenti képviselő, kisebbségügyi miniszter, Románia volt litvániai nagykövete és Brittich Erzsébet képzőművész voltak.
Tokay György munkásságát Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, parlamenti képviselő méltatta: „Ez fontos pillanat a Tokay György életében, ugyanakkor fontos esemény az aradi magyar közösség számára, és számomra is, hiszen a Magyar Kultúra Napján díjat adhatunk át Tokay Györgynek, az aradi magyar közösségért, valamint a romániai magyarságért folytatott munkájának elismeréséül. Tokay György magasra állította a mércét. Az ő munkásságának elveit követve felállíthatnánk a Tokay mértékegységet, amelynek ismérvei az emberség, intelligencia, empátia és elegancia lennének. Tokay György ezt képviselte az utóbbi 23 évben a romániai magyar közösség életében” – mondta Borbély.
Nagy Zsolt „véráldozata”
A 2000–2004-es időszakban az RMDSZ „kívülről” támogatta a kormányzásban a Szociáldemokrata Pártot (PSD), 2004–2007 között viszont az Igazság és Igazságosság Szövetséggel és a Konzervatív Párttal alakított kormányt a szövetség – ez volt a Tăriceanu-kormány. 2007-ben a Demokrata Párt (PD), illetve a Nemzeti Liberális Párt (PNL) közötti szövetség felbomlott, ezt követően a liberálisokkal együtt kisebbségben kormányzott az RMDSZ. 2007. október 3-án a Szociáldemokrata Párt által benyújtott bizalmatlansági indítvány kellő mennyiségű szavazat hiányában nem ment át, így a kisebbségi kormány folytathatta tevékenységét.
Az időszak RMDSZ-es miniszterei:
• Markó Béla – művelődési, oktatási és európai integrációs ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes 2007 júniusáig
• Nagy Zsolt (jobb oldali portrénkon) 2007 júniusáig, majd Winkler Gyula 2007 decemberéig, ezt követően Borbély Károly – távközlési és informatikai miniszter
• Winkler Gyula – 2004. december 29. és 2007. április 5. között megbízott gazdasági és kereskedelmi miniszter
• Borbély László – fejlesztési, közmunka- és lakásügyi miniszter
• Korodi Attila pedig környezetvédelmi miniszter
A 2014 januárjában a Román Posta-ügyben négy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Nagy Zsolt volt távközlési miniszter így fogalmazott nyílt levelében: „Nem ezért tüntettem diákként. Nem ezért dolgoztam önkéntes diákmozgalomban. Nem ezért építettem közösséget, szervezetet 1991-től kezdődően. Megyek tovább! A strasbourgi emberjogi bíróságra. Mert ártatlan vagyok és igazságtalanság ért. Jogaimat megsértették, emberi méltóságomat megtépázták.” Nagy Zsoltot azzal vádolták, hogy egy kormányhatározat révén segített magántulajdonba átjátszani egy – a reális érték töredékére értékelt – bukaresti állami ingatlant, amelyet a Román Posta tőkeapportként vitt be egy magáncégekkel közös vállalkozásba, és ezzel az ügyészség szerint 8,6 millió eurós kár érte az államot.
Autonomista bunda
A 2008-as romániai parlamenti választások után Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta: a szövetség egy jobboldali, Demokrata-Liberális Párt (PDL)–PNL–RMDSZ kormányt szeretne. A várakozásokkal ellentétben azonban a két legtöbb szavazatot szerző két politikai formáció, a PSD és PD-L alakított kormányt, a két párt közötti egyeztetések egyik legkiemeltebb témája az RMDSZ volt, mivel a szociáldemokraták nem kívánták bevonni a kormányba, a liberális demokratákkal ellentétben. Végül az RMDSZ ellenzékbe vonult, visszautasítva a demokrata-liberálisok által felajánlott néhány államtitkári posztot.
A 2009-es kormányválság után azonban ismét kormányra került – előbb a második Boc-kormány, majd az Ungureanu-kormány tagjaként –, mint a PDL koalíciós partnere.
Az időszak RMDSZ-es miniszterei:
• Markó Béla – miniszterelnök-helyettes
• Cseke Attila 2011 augusztusáig, majd 2011. augusztus 18-tól Ritli László – egészségügyi miniszter
• Kelemen Hunor – kulturális és örökségvédelmi miniszter
• Borbély László 2012 áprilisáig, majd 2012. április 10-től Korodi Attila – környezetvédelmi és erdőgazdálkodási miniszter
A választások előtt fél évvel, 2012 áprilisában a kormány megbukott, az RMDSZ ismét ellenzékbe került.
A 2012. december 9-i parlamenti választásokat követően nem, de a 2014-es februári kormányválság után a PSD koalíciós partnereként ismét hatalomra került az RMDSZ.
RMDSZ-es miniszterek:
• Kelemen Hunor – 2014. augusztus elsejéig, azt követően ügyvezető miniszterelnök-helyettes, művelődési miniszter
• Korodi Attila – környezetvédelmi és éghajlat-változási miniszter.
Amint említettük, Kelemen Hunor egyelőre marad a tárca élén, és elnöki, valamint kulturális tárcavezetői minőségében a háromszéki Csomakőrösön augusztus 9-én kijelentette: a mai román alkotmányos keretek között nincs realitása az RMDSZ által elkészített autonómiatervezetnek. Kelemen szerint akkor tisztességesek, ha kimondják, hogy ehhez az autonómiamodellhez új román alkotmányra van szükség. A regionális autonómiával viszont magasabb szintre emelhető a kisebbségvédelem, hogy a jövőben is biztosítani lehessen az erdélyi magyarok nemzeti identitásának megőrzését.
Itt tartunk a „posztbirórozáliai” korban.
Willman Walter, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

RMDSZ-válaszlépés: követelések a Legfelsőbb Bírói Tanács irányába
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség aggodalommal vette tudomásul a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) álláspontját a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezetről.
A Legfelsőbb Bírói Tanács, a hazai igazságszolgáltatás függetlenségének letéteményese túllépett alkotmányos hatáskörén azzal, hogy politikai álláspontot fogalmazott meg politikai témáról a sajtóban megjelent törvénytervezet kapcsán. A Legfelsőbb Bírói Tanács nem nyilvánulhat meg politikai szereplőként.
Álláspontja súlyosan sérti a sajtó- és szólásszabadságot, a jogállam alapvető elveit, a hatalommegosztás törvényes követelményét.
Az Európai Emberjogi Bíróság a szólásszabadról való döntéseikor több ízben is hangsúlyozta, hogy ez a jog „nem csak a kedvező és közömbös fogadtatású, avagy ártalmatlan tartalmú információkra terjed ki, hanem a zavart keltő és sértő tartalmúakra is. Ez a pluralizmus, a tolerancia és a szellem szabadságának követelménye, amely nélkül nem létezik demokratikus társadalom.” (CEDO, Lingens Ausztria ellen, 08.07.1986, 9815/82-as számú határozat).
„A szólásszabadság minden személy számára érték, ugyanakkor kifejezetten nélkülözhetetlen a köztisztségbe megválasztottaknak, a politikai pártoknak és tagságuknak, mert ők képviselik mindazokat, akik szavazatukkal erre felhatalmazták, ismerik igényeiket és védik érdekeiket.” (Incal Törökország ellen, 46. bekezdés, in: Corneliu Bârsan, Európai Emberjogi Egyezmény/magyarázatokkal, jegyzetekkel, I. kötet, 750. oldal, 66. pont).
„A demokrácia egyik alapvető jellegzetessége az a lehetőség, hogy az állam párbeszéddel, erőszak elkerülésével rendezheti kérdéses ügyeit, még akkor is, ha ezek a problémák módfelett nehezek és zavart keltőek. A demokrácia táptalaja pedig a szólásszabadság.” (ibidem, 66, pont).
Az a tény, hogy a Legfelsőbb Bíró Tanács egy közérdekű téma közvitáját „az igazságszolgáltatás tekintélyére és függetlenségére fenyegetőnek” és a „jogállamiság elveivel szemben erőszakosnak” nevez, súlyos beavatkozás, illetve a sajtó- és szólásszabadság jogának porba tiprása.
Az RMDSZ követeli, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács nyilvánosan mutasson be jelentést a 2013/2014-es időszakra arra vonatkozóan, hogy miként alkalmazták országszerte az anyanyelvhasználat alkotmányos előírását az igazságszolgáltatásban. A jelentésből annak is ki kell derülnie, hány civil és hány büntetőjogi perben használták a magyar nyelvet, miben áll a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak az anyanyelvhasználat biztosítására vonatkozó stratégiája, illetve milyen humán- és anyagi erőforrásokat különített el erre a célra. Ugyanakkor tudassák, milyen intézkedésekkel népszerűsítették a nemzeti kisebbségek tagjai körében azt, hogy használhatják anyanyelvüket az igazságszolgáltatásban. Közlemény
Erdély.ma

A strasbourgi bíróság a bányászjárás kivizsgálására kötelezte Romániát
Az 1990 júniusában történt bukaresti bányászjárás körülményeinek kivizsgálására kötelezte a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a román államot, amely kártérítést is köteles fizetni az akkori atrocitások áldozatainak.
1990. június 13. és 15. között Zsil-völgyi bányászok dúlták fel a román fővárost. A Ion Iliescu akkori államelnök által irányított hatalom ellen tüntetőket, járókelőket, diákokat bántalmazták, és feldúlták az ellenzéki pártok székházát. „Rendteremtésük” nyomán többen életüket vesztették. A mostani ítélet az ügy egyik felperesének, Marin Stoicának ad igazat, akit munkába menet vertek eszméletlenre, és kórházi ápolásra szorult. Az ő ügyében az ügyészség nem indított bűnvádi eljárást, ezért fordult 2001-ben a strasbourgi bírósághoz, amely első fokon megkésettnek találta a keresetet. Így került az ügy a strasbourgi bíróság úgynevezett nagykamarájához, ahol a jogerős ítélet született.
A kedden közzétett végzés szerint a román államnak 15 ezer euró kártérítést kell fizetnie Stoicának, emellett köteles folytatni az akkori események kivizsgálását, hiszen a bűncselekmények nem évültek el. „Az idő nem mentesíti sem a román államot, sem az egyéni tetteseket a felelősség alól” – szögezi le az ítélet, és megállapítja, hogy az akkori tettek valamennyi bizonyíték szerint emberiesség elleni bűncselekménynek minősíthetők, melyek elkövetéséért a román állam hivatalos személyeit – kormánytagokat és magas rangú katonai vezetőket is beleértve – felelősség terheli.
A bíróság szerint a román államnak hatékony kárpótlási mechanizmust kellene életbe léptetnie, tekintettel arra, hogy az akkori áldozatok közül sokan fordultak a strasbourgi bírósághoz, és ügyük tárgyalása folyamatban van.
MTI, Erdély.ma

Magyar orvosképzés: Strasbourgig is elmennek
Akár az Emberi Jogok Európai Bíróságához is elmennek a MOGYE-nek a magyarokra nézve diszkriminatív illegális chartája ügyében, amennyiben Romániában elveszítenék a pereket – nyilatkozta Kincses Előd ügyvéd.
Jelenleg két per van folyamatban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (MOGYE) érintően a bukaresti táblabíróságon. Az RMOGYKE és az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (ODT) fordult, mert úgy vélték, a charta diszkriminatív a magyarokra nézve. Miután az ODT etnikai szavazással – a románok ellene, a magyarok mellette – nem adott nekik igazat, bíróságon fellebbeztek a döntés ellen (Kincses szerint miután az RMDSZ kormányra került, már nem képviseltette magát a perben).
Ebben az ügyben a bukaresti táblabíróság szeptember 19-én úgy döntött, hogy szünetelteti, míg a másikban végleges döntés születik. A „másik” per tárgya, hogy az RMOGYKE és az MMDSZ kérte az ODT-t, hogy állapítsa meg: a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottságnak (ARACIS) sztenderdje törvénytelen. Az ARACIS szerint a magyar nyelvet nem lehet használni a klinikai gyakorlatoknál, csak az elméleti oktatás során.
„Ezt a sztenderdet a MOGYE chartájában kiterjesztették a teljes gyakorlati képzésre. Csakhogy a jog értelmében az ARACIS szabályozása nem is létezik, hiszen létrejöttéhez szükséges a tanügyminisztérium jóváhagyása és meg kell jelennie kormányhatározatban. Ezek közül egyik feltétel sem teljesült. Ráadásul a sztenderdet az új felsőoktatási törvény előtt tették közzé a honlapon, tehát a jogszabály felülírta” – mondta szeptember 29-én Kincses Előd, hozzátéve, hogy az ügy három hónapja a legfelső ítélőtáblán van, de még nem tűzték ki a tárgyalás időpontját.
Azt is elmondta, hogy a napokban fény derült arra, hogy a MOGYE illegális chartáját magyar bíró szavazata „mentette meg”. „Kézhez vettem a 2014. április 23-án lezárult per iratát, amelyet az RMDSZ, az MMDSZ, az EMNT, az EMNP és az MPP indított a MOGYE kétharmados román többségű szenátusa által elfogadott charta ellen, azért, mert sérti a tanügyi törvényt. A Tanka Attila, Andreea Ciucă és Mona Baciu által alkotott bírói testület három hét gondolkodási idő után elutasította a panaszt, ezért a charta jogerőre emelkedett. Ezt eddig is tudtuk, de a periratból most derült ki, hogy Mona Baciu különvéleményt fogalmazott meg, és leszögezte: a chartából ki kell venni a diszkriminatív ARACIS-sztenderdet és az ezen alapuló 46. szakaszt. Mona Baciu szerint a meg nem semmisítés sérti Románia alkotmányát, ezért módosítani kell a chartát” – ismertette az ügyvéd.
Elmondta, a különvéleményt átnyújtja a MOGYE magyar tagozata képviselőinek, valamint leteszi mindkét bukaresti perhez is. „Ez komoly vonatkozási alap lehet a továbbiakban, és bízom abban, hogy megfelelő döntés fog születni. Ha mégis elveszítenénk mindkét pert, akkor az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulunk, és ott kizárt, hogy ne legyen sikerünk” – fogalmazott az ügyvéd.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Reklámzászló vagy egy történelmi közösség lobogója?
Szeptember 22-én érdemben tárgyalta a Marosvásárhelyi Táblabíróság a székelyzászló-pert, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács indított a Marosvásárhelyi Helyi Rendőrség ellen. A tárgyaláson tanúként hallgatták ki Valentin Bretfeleant, a helyi rendőrség parancsnokát, aki kirótta a büntetést az EMNT-nek.
Kincses Előd, az EMNT jogi képviselője szerint a rendőrparancsnok "lelkesen védte a lépés helyességét, mert állítása szerint a székely zászló reklámzászló. – Amikor felmutattam neki azt a színes fénymásolatot, amely Székely Mózes, az egyetlen székely erdélyi fejedelem 1603-ból való pecsétjét tartalmazta, azt válaszolta, hogy nem ismeri, és az egyébként sem hivatalos dokumentum".
Az ügyvéd szerint nagyon szúrja a rendőrparancsnok szemét a székely zászló, azzal sem törődik, hogy a panaszhoz csatolták azt a segesvári ügyészségi állásfoglalást, amely kimondja, hogy a székely zászló egy történelmi közösség zászlaja, és nem lehet fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő jelképnek tekinteni.
Elmondta, hogy a Marosvásárhelyi Táblabíróság 2012. szeptember 26-án helyt adott Sandru Ilie fellebbezésének, és megsemmisítette a Hargita Megyei Tanácsnak a Hargita megyei zászlóra vonatkozó határozatát, amely szerint a székely zászlót fogadta el a megye zászlajának, azzal az indoklással, hogy ez csak a székelység szimbóluma, viszont Hargita megyét nem csak székelyek lakják. – Tehát a táblabíróság is kimondta, hogy székely szimbólum, nem pedig reklámzászló, de Bertfelean ezeket a dokumentumokat figyelmen kívül hagyta, továbbra is fenntartotta, hogy reklámzászló, és mint olyan, engedélyköteles.
Az ügyvéd felhívta a figyelmet, hogy szeptember 23- án az Európai Emberjogi Bíróság három esetben is elmarasztalta Magyarországot Vajnai Attila és társai ügyében, akik kitűzték a vörös csillagot, illetve a sarlót és kalapácsot, ezeket a kommunista szimbólumokat, amelyek használatát a magyar törvények a fasiszta szimbólumokkal együtt tiltja. Annak ellenére, hogy törvényes tiltó rendelkezést hágtak át, a magyar államot mégis elmarasztalták, mert az Európai Emberjogi Bíróság véleménye szerint ezeknek a szimbólumoknak a tiltása sérti az Európai Emberjogi Egyezmény 10. szakaszát, a véleménynyilvánítás szabadságát. – Álláspontom szerint ha az Európai Emberjogi Bíróság a törvény által tiltott kommunista szimbólumok tiltását helyteleníti, akkor értelemszerűen a régi, teljesen ártatlan, semmiféle diktatúrához és emberáldozathoz nem köthető, 1603-ból származó székely szimbólumok használatának a tiltása miatt Romániát egész biztosan el fogja marasztalni – jelentette ki Kincses.
Az ítélethirdetést az ügyben október 7-re halasztották.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

"Arra várnak, hogy meghaljunk"
Az állam javára döntött a bíróság a grófi erdők ügyében
Tegnap a Maros Megyei Prefektúra közleményben értesítette a közvéleményt, hogy a Maros megyei tulajdonjog-visszaszolgáltató bizottság október 9-én a brailai törvényszéken visszavonhatatlanul megnyerte a pert a gróf Bethlen Anna által képviselőt Gödemesterháza Erdőuradalmi Rt.- vel szemben, így állami tulajdonban, a Romsilva Rt. közigazgatásában marad a Felső-Maros mentén – Déda, Ratosnya, Palotailva és Gödemesterháza területén levő – 25.377 ha erdő. Bethlen Anna Bánffy Dániel örököseként kérte vissza a tulajdonjogot, részvényesek voltak még Bánffy László, id. és ifj. Bánffy János.
Az üggyel sokáig Rózsa József ügyvéd foglalkozott, aki alapfokon igazolta, hogy az örökösöknek joguk van az említett erdőterületekre, mi több, a Maros megyei igazságügyi fórumokon elérték azt is, hogy kimérjék és gyakorlatba ültessék a tulajdon-visszaszol-gáltatást. A kataszteri adatok szerint a parcellákat az erdészeknek kellett volna kimérniük. Tudomásunkra jutott, hogy a ratosnyai polgármesteri hivatalban a tulajdonba helyezési jegyzőkönyvet alá is írták azon bizottsági tagok, akik valóban jogosnak tartották a visszaszolgáltatást, az erdőkerület képviselőinek kivételével. Majd nem sokkal ezután a Romsilva – a perre hivatkozva – hivatali visszaéléssel feljelentette a Korrupcióellenes ügyészségen (DNA) az aláírókat, akik ellen kivizsgálás indult. Közben leállították a folyamatot. Ennek az akciónak az eredménye az október 9-i határozat.
A per folytatásáról nem nyilatkozott az ügyvéd, mert amióta Marius Pascan szenátor, volt prefektus politikai színezetű beavatkozása miatt áthelyezték más megyebeli igazságügyi szervek hatáskörébe, a jogi képviselőetet egy bukaresti irodára bízták. Az ügyvéd elmondta, amennyiben a jogsértett romániai állampolgárok úgy érzik, hogy a hazai igazságszolgáltató szervek kedvezőtlen döntést hoztak, jogorvoslatért az Európai Emberjogi Bizottsághoz (CEDO) fordulhatnak, amely sok esetben évek után ugyan, de "kiigazíthatja" a korábbi határozatot. Hogy lépnek-e ebbe az irányba, az ügyvéd nem tudta megmondani, valószínű, hogy még mérlegelik ezt a lehetőséget.
Gróf Bethlen Anna lapunknak azt mondta: "arra várnak ezek, hogy haljunk meg, aztán az idő megold majd mindent", majd hozzátette, nem hagyják magukat, mert tudja, hogy igazuk van.
Azonkívül, hogy a döntés mögött gazdasági érdekek húzódnak, a pernek szimbolikus jelentősége is van, hiszen a Gödemesterháza Rt. tulajdonképpen azért alakult meg, hogy az 1918-as impériumváltást követően a tényleges román hatalom átvételéig olyan jogi-gazdasági szerveződés alakuljon, amely – habár az erdők bizonyítottan magántulajdonban voltak –, megerősítse ezt a részvénytársaság által is. Utána születtek meg az újonnan megalakult államban azok a törvények – 1921. július 30- án, majd az 1945 februári Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztárra (CASBI) vonatkozó törvény – a háborús bűnösséggel vádolt magyar nemesi réteget sújtotta –, amelyek önkényesen kisajátították a nagybirtokokat, s amelyeket 1949. március 3-án sajátítottak ki végleg. Az erdő nem lehetett a román államé, mert amikor a szóban forgó nemesi családok tagjai, illetve felmenői a tulajdonjogot megszerezték, akkor még nem is létezett Románia a mai for-májában.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Gyűlöletkeltés a közvitában
Az új polgári törvénykönyv előírásai
Pénteken délelőtt a Maros Megyei Könyvtár Amerikai Sarok (American Corner) részlegén Cristina Lupu, a Független Újságíró Központ programigazgatója több megyénkbeli újságíróval találkozott, akikkel megosztotta tapasztalatait arról, hogy miként jelentkezik a gyűlöletkeltés a közvitában, különös tekintettel a választási kampányra. Kevesen tudják, hogy ezt az új polgári törvénykönyv börtönnel bünteti.
A központ középiskolás diákokkal készített egy felmérést arról, hogy különböző államelnök-jelölteknek milyen politikai diskurzusuk volt, s ebben miként jelentkezett az etnikai, vallási megkülönböztetés, a különböző embercsoportok iránti gyűlöletkeltés, a szexuális diszkrimináció. Ebben élen jár Gigi Becali, Dan Sova, de sokan mások is használtak a televíziócsatornák vitaműsoraiban a törvény által tiltott megbélyegző kifejezéseket. A véleménynyilvánítás a demokrácia alappillére, de vannak egyes esetek, amikor ezek korlátozhatók – ezzel az axiómával indította el az újságírókkal való beszélgetést Cristina Lupu, majd közösen kifejtették, hogy milyen esetekben indokolt a különböző csoportok vagy a magánszféra, illetve államérdek céljából megtiltani azt, hogy bizonyos információk a nyilvánosság elé kerüljenek. Mint ismeretes, a törvényalkotók, illetve a szakma máig sem tisztázta azt a kérdést, hogy szükség van-e médiatörvényre? Romániában jelenleg az alkotmány bizonyos cikkelyein és az audiovizuális törvényen kívül nincsen olyan jogszabály, amely kizárólag a médiára vonatkozna. Illetve az új polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv tartalmaz olyan előírásokat, amelyek az állampolgárokat védik bizonyos jól meghatározott esetekben. Ezekről esett szó részletesebben is a beszélgetéseken. Az ország alaptörvénye leszögezi, hogy tilos bárminemű diszkrimináció, faji, nemi, vallási, etnikai megkölönböztetés, a gyűlöletre uszítás, obszcén megnyilvánulás. Az alkotmány a szerző mellett a kiadót, a médiacég tulajdonosát teszi felelőssé az említett tiltott megnyilvánulások nyilvánosságra juttatásáért. A tiltásokat a polgári törvénykönyv 74. és 75. cikkelye tartalmazza, jó, ha ennek előírásait ismerik a médiában dolgozók, illetve azok, akiknek kapcsolatuk van a sajtóval vagy közszereplők. Az előadó külön kiemelte, hogy az internetes tartalom, a közösségi oldalak is nyilvános térnek számítanak az Európai Emberjogi Bizottság jogszabályai szerint, így az itt megjelenő sértő kijelentésekért is felelősségre lehet vonni az elkövetőt. Ezekért elsősorban az oldalt működtető, másodsorban pedig az információt feltevő (posztoló) a felelős, még akkor is, ha névtelenül vagy álnéven jelentkezik be. (Sz.m.: Megvannak a műszaki és jogi eszközök is arra, hogy azonosítsák az illetőt.)
Az előadáson elhangzottak mellett az újságírók konkrét esetekben is kikérték a szakértő véleményét, aki elmondta: az új polgári törvénykönyv szerint bármilyen kényes kérdésben, amelyben valaki a médiában dolgozó valamely közszereplőt állítja célkeresztbe, bizonyítania kell a jóhiszeműségét és a szándékát, hogy a megjelentek elsősorban közérdeket szolgálnak. Természetesen emellett vannak olyan etikai normák, amelyeket a szakmabeliek kötelezően be kellene tartsanak, mint a több forrásból való tájékozódás, az adatok hitelessége, bizonyíthatósága, amelyekkel mindenekelőtt a szakma hitelességét erősítik.
A jelenlevők fontosnak tartották a médiaoktatást is. A központ ezért is szervezett a szóban forgó témáról egy nyári tábort marosvásárhelyi diákoknak, de ennek kapcsán felvetődött az is, hogy a középiskolákban kötelezővé kellene tegyék – akár választható tantárgy szintjén – a médiaoktatást, mert ezáltal értőbb fogyasztókat nevelnének ki, akik megfelelően tudnak szelektálni az információhalmazból, és ezáltal társadalmunk felkészültebb, érettebb polgárai lehetnek.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Kivételezett az ortodox egyház
A kovásznai Tündérvölgyben lévő Fenyő Szállodával lepte meg az „angyal” a Hargita-Kovászna Ortodox Püspökséget tavaly karácsonyra.
A korábban az állami protokollalaphoz tartozó ingatlan sürgősségi kormányrendelettel került az egyház vagyonkezelésébe, átvétele óta jelentős felújítási munkálatokat végzett az új tulajdonos. A sürgősségi kormányrendeletet a brassói táblabíróságon és az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál is megtámadták. Brassóban az ügyet hétfőn tárgyalták, a döntés szerint az alkotmánybírósághoz továbbították a dossziét.
A 2013/114-es sürgősségi kormányrendelet állami magántulajdonból, az állami protokollalap kezeléséből ugyancsak állami magántulajdonban, a felekezetek államtitkárságának, célirányosan Hargita és Kovászna megye Ortodox Püspökségének kezelésébe adta a szállodai célokra épült ingatlant. Parkkal, sportpályákkal, legelővel, borvízforrással, mofettával, kezelőközponttal együtt. A kormány adománya szemet szúró, felháborító, megkülönböztetett módon emeli ki az ortodox egyházat, hisz a helyi történelmi felekezetek hasonló ajándékban nem részesültek – véli Gazda Zoltán. Elhatározta, jogi úton támadja meg a sürgősségi kormányrendeletet. Sikerült további húsz magánszemélyt (kovásznaiak és sepsiszentgyörgyiek), mellettük a kovásznai két református egyházközösséget, a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház kovásznai filiáját is meggyőznie az ügy fontosságáról (szerette volna, ha a katolikus egyház és az önkormányzat is a felperesek között van, de ezt nem vállalták – jegyezte meg Gazda), és pert indítottak a brassói táblabíróságon. A hétfői tárgyaláson a bírák úgy döntöttek, az ügyet az alkotmánybírósághoz továbbítják. A felperesek brassói ügyvédje szerint ez jó jel, azt mutatja, ténylegesen foglalkoznak az üggyel – mondotta Gazda. Elégedetlenek a válasszal
A perrel párhuzamosan a Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (ODT) is panaszt tettek. A hivatal írásos válaszában tudatja: nem tartják diszkriminatívnak a sürgősségi kormányrendeletet, mivel nincs viszonyítási alapjuk. Ugyanakkor azt is leírták: tudják, hogy az ügyben jogi eljárást is kezdeményeztek, az igazságszolgáltatásra bízzák a döntést. Alátámasztásként így fogalmaztak: úgy vélik, hogy az ortodox egyház – a román állam alapvető intézménye – lényeges szereppel bír a román identitás megőrzésében. Ugyanezzel a mondattal támasztották alá a tulajdonosváltás szükségességét a megtámadott jogszabályban is. Az ODT válasza nem elégítette ki a panaszosokat. A huszonegy magánszemély részéről újabb beadványt, fellebbezést iktattak, bővített átiratban. Nem valószínű, hogy az ortodox egyház ellenében kapjanak választ, de az ügyet semmiképp nem hagyják abba. Mivel magánszemélyekként tettek panaszt, további lépésként a Strasbourgi Emberjogi Bizottsághoz is fordulhatnak – körvonalazta a lehetséges fejleményeket Gazda. Titok Sepsikőröspatakon
Az ODT-tól kapott válaszlevélhez csatolták azoknak az ingatlanoknak a listáját, melyeket az ortodox egyház kapott vagyonkezelésébe. Gazda pontatlannak, hiányosnak ítéli meg a listát, melyben öt létesítményről van szó. Egy-egy Gorj, Suceava és Ialomiţa megyében, kettő Kovászna megyében. Mint kiderült, a Fenyő Szálló tavalyi átruházása mellett 2011-ben, a 2011/902-es kormányrendelettel egy sepsikőröspataki ingatlant is megkapott az ortodox egyház. Utánanéztünk, az ingatlan korábban a Román Hírszerző Szolgálat kezelésében volt. 595 négyzetméteres telekből, kétszintes, 44,5 négyzetméter alapterületű, 89 négyzetméter teljes felületből álló ingatlanról van szó. 2011. március 10-én (296-os sz. átirattal) kérte a püspökség az ingatlant a hírszerzőktől hátrányos helyzetű családok elszállásolása, szociokulturális tevékenységek céljára. A kérés gyorsan megoldódott, április 28-án a 490. sz. átirattal az egyház elfogadta, hogy kormányhatározat döntsön az ingatlan átruházásáról. A kormányhatározat szeptember elejére meg is született. Minderről hivatalos iratok tanúskodnak, az viszont szinte hihetetlen, hogy az átruházásról semmit nem tudnak még ma sem Kőröspatakon. Tegnap Ana Diana Panaite jegyzőnőt kérdeztük – ő 2011-ben is tisztségben volt –, de azt mondta, nem tud róla, hogy az ortodox egyháznak adminisztrációban lévő vagyona lenne Kőröspatakon, a községi nyilvántartásban sem szerepel. Kisgyörgy Sándor polgármester is meglepődött: semmit nem tud községbeli ortodox egyházi fennhatóságú tulajdonról, mi több, azt sem sejtette, hogy korábban a hírszerző szolgálat kezelésében volt a község egyik ingatlanja... Mindennek utána kell járnia – jelentette ki. Újabb adomány
Az ortodox egyház kegyeit továbbra is keresi a kormány. Az elnökválasztási kampány dandárjában, a hétfői Hivatalos Közlönyben (745. sz.) jelent meg a 866-os határozat, mellyel Moldova és Bukovina Érseksége ingyenesen kapott tulajdonba a Ceahlău községhez tartozó Durău faluban hat villát és egy polivalens termet. A villák egyenként több mint 150 négyzetméteresek, a terem 4500 négyzetméter. Az ingatlanok eddig a felekezetek államtitkárságának kezelésében voltak, 1990-től az illető érsekség ingyenes használatában: idősek és ellátás nélküli személyek védelmére szakosodott létesítmény alapítására, ahol közhasznú kulturális eseményekre is sor kerülhet. Ezek az események a közmorál erősítését, a nemzeti és felekezeti megbékélést hivatottak szolgálni. A polivalens termet országos és nemzetközi ökumenikus központ működtetésére használhatta eddig is az érsekség – adta hírül a központi sajtó.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Erdélyi Református Egyházkerület állásfoglalása a Mikó-ügy kapcsán
25 év jogállamiságba vetett hitünk dőlt ma meg azzal, hogy a Ploiesti-i Táblabíróság jogtalanul elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől a Református Székely Mikó kollégium épületét. Olyan állapot állt elő, amivel a román állam azt jelezte a reformátusoknak, a kisebbségieknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást ebben az országban. Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni, és követeljük az államtól, hogy mondja ki, hogy a kisebbségek mire jogosultak. Nem akarunk abba a helyzetbe jutni, amibe a szászok jutottak, hogy másodrendűek, eladhatóak lettek.
Újra kell gondolnunk az egyház és állam viszonyát a következő időben, ezért november 29-re, szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hívunk össze 11 órára a kolozsvári Kétágú templomba, ahol az egyházkerületi közgyűlés meghatározza, hogy milyen irányba indulunk tovább.
Az a lojalitás és a jogállamiságba vetett hitünk, amivel ezekben az esztendőkben a román állam iránt viseltettünk súlyosan károsult. A leginkább az fáj, hogy egy egész közösséget, ha nem többet a 700 000 lelket számláló református közösséget arcul csapták, hazugnak, csalónak, követelőzőnek nevezték. Ez számunkra erkölcsi kérdés, nem egy épület léte, vagy nem léte a tét. Ez a visszaállamosítás azt üzeni, hogy ebben az országban bármikor bármit meg lehet tenni. Ugyanakkor igazságtalanság történt azokkal szemben is, akik a munkájukat végezték.
Ez a kérdés azért lehet súlyos a következő időszakra nézve, mert az összes református kollégium ebben a helyzetben van, hiszen azt a tényt nem akarták elfogadni, hogy a református egyház felépítése és rendje szerint minden hozzá tartozó intézmény külön jogi személyiséggel rendelkezett. Ez az a tény, amit most egyértelműen megtagadtak. Ha a román állam nem akarja érteni és beismerni a tényeket, akkor mindig találhatnak olyan jogi vesszőhibát, amivel bármikor bármit meg lehet tenni.
Határozottan visszautasítjuk az államnak ezt a hozzáállását. Egyértelmű diszkriminációnak tartjuk, hogy míg a többségi egyháznak szállodákat és több millió euró értékű ingatlanokat adományozott, addig a kisebbségi egyháztól azt is elvette, ami a sajátja volt! Ragaszkodunk az egyház autonómiájához! A román állam most minden ’90-től erre visszaszerzett ingatlan birtokviszonyát megkérdőjelezte. A református egyház tulajdonának alig egyharmadát adták vissza, most pedig erről az egyharmadról is azt mondja, hogy törvénytelenül és jogtalanul került vissza jogos tulajdonosához. Ettől kezdve már csak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága marad lehetőségként, ahol meg kell hallják az európai keresztyénség, reformátusság tiltakozását!
„Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek, és mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Mivel az ellenség hahotázva azt mondta rólatok: Birtokunkba kerültek az ősi halmok! – ezért prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Mivel a vesztetekre törnek mindenfelől, hogy a többi nép birtokává legyetek, és mivel szájukra vettek titeket a rágalmakat terjesztő népek, azért, Izráel hegyei, halljátok az én Uramnak, az Úrnak igéjét!
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Fölemelt kézzel esküszöm, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy gyalázzák őket!
Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket." (Ezékiel könyve 36, 1-4a-7-9)
Kató Béla, püspök
Markó Gábor, főgondnok
Erdély.ma

Markó Attila: az Emberi Jogok Európai Bírósága elé visszük a Mikó-ügyet
Markó Attila számára nincs különbség a felfüggesztett és a végrehajtandó büntetés között a Székely Mikó Kollégium visszaállamosításról szóló döntés tükrében. Nyilatkozata szerint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik az ügyet. Az Erdélyi Református Egyházkerület rendkívüli tanácskozást tart szombaton, ahol a további lépéseket tárgyalják meg.
Markó Attila (fotó) az ítélettel kapcsolatban közölte: „előttem semmi különbség nincs a felfüggesztett vagy a végrehajtandó büntetés között annak az érdemi kérdésnek a tükrében, hogy a Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdonát képezte, attól államosítási dekrétummal elvették, azt érvényes román jogszabályok szerint jogosan visszaszolgáltattuk, és amelyet ezzel a döntéssel visszaállamosítottak.” A képviselő szerint az nem is kérdés, hogy ezt az ügyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke portálunknak megerősítette a visszaállamosítás tényét, és a további lépéseikről is beszámolt. Elmondta, „hihetetlen, de a hír igaz, hogy a román állam mégis meg merte tenni: egy hétszázezer fős közösséget arcul csapott azzal, hogy visszavette azt az ingatlant, amit már egyszer visszaadott. Ezáltal azt üzeni, hogy bármikor bármi megtörténhet.” A püspök elmondta, hogy szombatra egyházkerületi közgyűlést hívott össze Kolozsvárra, ahol az Egyházkerület legfontosabb testülete fog dönteni arról, hogy melyek lesznek a következő lépések.
Az Erdélyi Református Egyházkerület elnökségének közleménye
Huszonöt év jogállamiságba vetett hitünk dőlt szerdán meg azzal, hogy a Ploiesti-i Táblabíróság jogtalanul elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől a Református Székely Mikó kollégium épületét. Olyan állapot állt elő, amivel a román állam azt jelezte a reformátusoknak, a kisebbségieknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást ebben az országban. Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni, és követeljük az államtól, hogy mondja ki, hogy a kisebbségek mire jogosultak. Nem akarunk abba a helyzetbe jutni, amibe a szászok jutottak, hogy másodrendűek, eladhatóak lettek.
Újra kell gondolnunk az egyház és állam viszonyát a következő időben. Az a lojalitás és a jogállamiságba vetett hitünk, amivel ezekben az esztendőkben a román állam iránt viseltettünk, súlyosan károsult. A leginkább az fáj, hogy egy egész közösséget arcul csaptak, hazugnak, csalónak, követelőzőnek neveztek. Ez számunkra erkölcsi kérdés, nem egy épület léte vagy nem léte a tét.
Ez a kérdés azért lehet súlyos a következő időszakra nézve, mert az összes református kollégium ebben a helyzetben van, hiszen azt a tényt nem akarták elfogadni, hogy a református egyház felépítése és rendje szerint minden hozzá tartozó intézmény külön jogi személyiséggel rendelkezett. Ez az a tény, amit most egyértelműen megtagadtak. Ha a román állam nem akarja érteni és beismerni a tényeket, akkor mindig találhatnak olyan jogi vesszőhibát, amivel bármikor bármit meg lehet tenni.
Határozottan visszautasítjuk az államnak ezt a hozzáállását. Egyértelmű diszkriminációnak tartjuk, hogy míg a többségi egyháznak szállodákat és több millió euró értékű ingatlanokat adományozott, addig a kisebbségi egyháztól azt is elvette, ami a sajátja volt! Ragaszkodunk az egyház autonómiájához!
Szabó Enikő
Székelyhon.ro

A külhoni magyar ifjúság jogi helyzete
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által megrendezett Ifjúságkutatás 2014-es konferencián a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét a felvidéki Tárnok Balázs prezentálta, aki a PPKE-JÁK ötödéves joghallgatója. Előadásának teljes szövegét az alábbiakban közöljük.
A Pi-Net kutatójaként engem ért a megtiszteltetés, hogy a mai konferencián bemutassam Önöknek a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás 2014 projekt keretén belül megvalósuló jogi háttéranyag kutatást, amely a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét hivatott bemutatni. Külhoni Magyar Ifjúság – 2014 (KMI-2014) elnevezésű kutatási projekt része egy jogszabályi háttér anyag elkészítése is, amelynek keretén belül a 4 külhoni régió; Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély ifjúságot érintő jogszabályi hátterét kutattuk.
4 szerzőt külön tanulmányban mutatta be az egyes régiók jogszabályi háttéranyagát. Ennek eredményeként készült el négy jelentés az egyes külhoni régiókról, amiből jelen összefoglaló tanulmány készült.
A mai előadásomban igyekszem rávilágítani a kutatás legfontosabb pontjaira, kiemelve az azonosságokat és különbségeket, különös hangsúlyt fektetve a szerzők által megfogalmazott javaslatokra, melyet kutatásuk eredményeként fogalmaztak meg: Farkas-Kordonec Gabriella Kárpátaljáról, Lendák-Kabók Karolina Vajdaságból, Borzasi Sarolta Erdélyből és jómagam Felvidékről. Ifjúsági stratégiák
Ebbe a kategóriába beletartoznak az állami stratégiák, akciótervek, keretdokumentumok, tehát minden olyan jogi dokumentum, ami nem minősül jogszabálynak, hanem egyfajta „soft law" szerepet tölt be az ifjúság jogi helyzetének rendszerében.
Vajdaságban a Nemzeti Ifjúsági Stratégia az irányadó dokumentum, mely a vajdasági stratégia a fiatalok közreműködési, szervezési és részvételi intézményes keretét írja le. Egyben intézményes kísérletet jelent a fiatalok a döntéshozatalba való bevonására. Erdélyben az Országos Ifjúsági Stratégia jelenleg társadalmi konzultációs fázisban van. Kiemelt célja a fiatalok részvételének növelése a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai életben, valamint egyenlő esélyek biztosítása különös figyelmet biztosítva a hátrányos helyzetű fiatalok számára. Ezen felül részletes célokat határoz meg az ifjúságpolitika tekintetében. Felvidéken az Ifjúsági Stratégia határozza meg az állam ifjúsággal kapcsolatos távlati stratégiájának kereteit. Felvidéken 2010-től regionális ifjúságpolitikai akciótervek formájában is szabályozzák az ifjúsági stratégiát. Az országban végzett felmérés alapján a 30 év alattiak 70%-a más országban szeretne élni. Ez megköveteli a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését, a társadalmi életbe és döntéshozatalba való jobb bevonását, amelyet a stratégia is követ. Kárpátalján Az állami ifjúságpolitika fejlesztési stratégiája alapján az ifjúság foglalkoztatásba való bevonása a legfontosabb ifjúságpolitikai feladat. A jogi szabályozás hiányos, ellentmondásos, a végrehajtó hatalmon belül alacsony szintű az együttműködés, amelyeket a stratégia is megoldandó feladatként tár elénk.
A tételes jog vizsgálatára áttérve az egyes régiók jogszabályi hátterét kutattuk. A már említett 4 régió joganyaga képezi a munka tárgyi hatályát, mely során az ifjúságot közvetlenül és közvetetten érintő rendelkezéseket vizsgáltuk. A jogszabályi háttér elemzése az alábbi témacsomópontok mentén valósult meg: az alkotmányok rendelkezései, az oktatás, a foglalkoztatás/munkajogok, az egyesülési jog / ifjúsági önszerveződés, valamint a nyelvhasználati jogok. A továbbiakban a témacsomópontok terén észlelt azonosságok és különbségek bemutatása mentén igyekszem minél teljesebb képet nyújtani a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetéről.
Az alkotmányok közül a legtöbb nem foglalkozik kifejezetten az ifjúság és a fiatalok védelmével, kivéve a román alkotmány 49. cikkét, mely átfogóan szabályozza az ifjúsági alapjogokat. Az alaptörvények leginkább csak elvétve említik meg az ifjúságot (a szlovák alkotmány meg sem említi), illetőleg más jogok kapcsán, így az oktatáshoz való jog, vagy az egyesüléshez való jog kapcsán. Figyelemreméltó a szerb alkotmány nemzeti kisebbségeknek biztosított jogi kerete (75-81.szakasz). Ennek értelmében a szerb alkotmány elismeri a nemzeti kisebbségek közoktatási és művelődési egyesületeinek, a nemzeti kisebbségek tagjainak jogai érvényesítésében betöltött kiemelt szerepét. A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van a Szerb Köztársaság területén kívül élő honfitársaikkal való akadálytalan kapcsolattartásra és együttműködésre. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy szükséges lenne az ifjúság jogainak garanciális biztosítása alkotmányos szinteken szerte a Kárpát-medencében, főként az ifjúság foglalkoztatása és megélhetésének biztosítása kapcsán.
Az alkotmányok mellett egy másik fontos garanciális jellegű jogi eszköz az ifjúsági törvény. Az ifjúsági törvény jelentősége abban rejlik, hogy szabályozza az alapvető struktúrákat, deklarálja az alapjogokat. Léte hozzásegíthet a jogi szabályozás átláthatóságához, valamint az alapvető fogalmak és az ifjúsági szerveződések kereteinek meghatározásához. Erdélyben és Vajdaságban van ilyen törvény, Kárpátalján és Felvidéken nincs. Amíg Erdélyben az alkotmány is széleskörűen biztosítja az ifjúsági jogokat, van ifjúsági törvény is, Vajdaságban az alkotmány bár nem rendelkezik külön az ifjúságról, de széleskörűen szabályozza e viszonyokat az ifjúsági törvény. Kárpátalján és Felvidéken a joganyag mindkettőt nélkülözi. Az átláthatóság kiemelten fontos ezen a területen. Fontos, hogy az ifjúság ismerje a jogait és a kötelezettségeit, önszerveződési lehetőségeit, ezért az egységes jogi keretbe foglalás nagyban járulhat ehhez hozzá.
Az első fő témacsomópont az oktatáshoz való jog volt a kutatás során. Az összes régió alkotmánya garantálja. A kisebbségek nyelvhasználati jogai kiemelten fontosak a külhoni magyar ifjúság szempontjából az oktatásban. A régiók jogi szabályozása garantálja az anyanyelvű oktatást a közoktatásban. A felsőoktatásban is lehetőséget nyújt a kisebbségi nyelvhasználatra, régiónként eltérő mértékben.
A felvidéki kisiskolák helyzete
Kiemelt figyelmet érdemel a felvidéki kisiskolák bezárásának ügye (vagyis a 2013-as módosítás), amely különösen nagy port kavart. Több településen szűnik meg ennek értelmében a kisebbségben élő nemzeti közösségek anyanyelvű képzése. Ez pedig reális lehetőséget foglal magában az nemzeti kisebbségek asszimilációjára.
A munkához való jogot, mint kiemelt fontosságú alapjogot is garantálják az alkotmányok, míg az általános szabályokat a munkatörvénykönyvek rendezik. Külön törvények szabályozzák az ifjúság munkavállalását a Felvidéken (az ifjúsági munka támogatásáról szóló törvény), valamint Erdélyben (a diákok nyári munkájára vonatkozó kedvezményekről szóló, illetve a felsőoktatási végzettek gyakornoki lehetőségét biztosító törvény). A fiatalok foglalkoztatása Kárpátalján tűnik a legégetőbb kérdésnek. Jelentős munkanélküliség, munkajogok gyakorlatban történő sérelme rendkívül szembetűnő. Ezen probléma enyhítésére szolgálnak az Ifjúsági foglalkoztatási központok, illetve az állam különböző juttatásokkal próbálja elősegíteni a fiatalok munkába állítását, például az ifjúsági kvóta alkalmazásával.
Az alkotmányok garantálják az egyesüléshez való jogot. 2 módszer ismert az ifjúság önszerveződésének szabályozásában. Egyrészt az ifjúsági önszerveződés az általános szabályok mentén, pl. Felvidéken, ahol nincs külön intézmény az ifjúság egyesülésére. A másik módszer az ifjúsági önszerveződés speciális jogszabályok mentén, így például Vajdaságban az ifjúsági egyesületek, és Kárpátalján az ifjúsági szervezetek és gyermek társadalmi szervezetek révén. Az ifjúsági szervezet, mint egy speciális társadalmi szerveződés, az ifjúság számára előremutató lehet: megfelelő anyagi források mellett az ifjúság társadalmi szerepvállalását nagyban elősegítheti. Pozitív irányú példa, hogy Kárpátalján az ifjúsági szervezeteknek jogában áll javaslatokat benyújtani a végrehajtó hatalom szerveihez, amelyek anyagi eszközökkel láthatják el e társadalmi szervezeteket működésük érdekében. A gyakorlatban azonban a kép ennél jóval árnyaltabb: legtöbb ifjúsági szervezet nem jut támogatáshoz, így a működésük is gyenge alapokon áll. Alkotmányok az ország többségi lakosságának nyelvét határozzák meg az állam hivatalos nyelveként. A jogszabályok kisebb-nagyobb mértékben biztosítják a nemzeti kisebbségek hivatali és mindennapi életben történő nyelvhasználati jogait. A legkedvezőbbnek a vajdasági jogi keret tűnik az autonóm tartományok jogszabályi lehetőségei miatt: a nemzeti kisebbségek nyelvei hivatalos használatban lehetnek, amit a tartomány alapszabálya határoz meg.
A szlovákiai nyelvhasználat
A nyelvi jogi szabályozás kaotikus és átláthatatlan. Mindez együtt a nacionalista hisztériakeltés közepette bevezetett módosításokkal, amelyek lehetővé tettek a magas összegű pénzbüntetések kiszabását a nyelvi szabályok be nem tartása esetére (2009-es törvénymódosítás) hozzájárulnak a nyelvi önfeladáshoz. A polgár ugyanis nincs kellőképpen tájékoztatva a jogairól, a szabályozás átláthatatlansága és az ehhez kapcsolódó szankciók lehetősége miatt gyakran „biztosra megy", és inkább az államnyelvet használja az olyan esetekben is, amikor egyébként jogában állna a kisebbségi nyelvet használni. A kiutat a nemzetközi fórumok jelenthetik. Ezek ugyanis már a jogszabály emberi jogokkal való összeegyeztethetőségét vizsgálnák. Felvidéki viszonylatban ugyanakkor kevés per van, ugyanis a jogalanyok jellemzően nem vállalják a bírósági utat. Az lehetne a kitörési pont, hogy a hazai jogorvoslati szintek kimerülése után, tehát a hazai jogerős döntés megszületése után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgálhatná meg a jogszabályokat, amelyeket jó eséllyel a bíróság emberi jogokkal össze nem egyeztethetőnek nyilváníthatna. Felvidéken és Kárpátalján a gyenge nyelvhasználati jogokhoz még elkeserítőbb gyakorlat társul. Ezen felül az ukrán konfliktus kimenetelének előreláthatatlansága tovább nehezíti a helyzetet. Nem tudni, hogy a nyelvi jogokat éri-e további támadás, ahogy az 2014 elején történt. Vizsgálódásunk ezt követően az ifjúsági intézményekre összpontosult, melynek során kutatótársaimmal feltártuk, hogy milyen intézmények találhatók az állami ifjúságpolitikában. Vajdaságban a leginkább említésre méltó intézmény az Ifjúsági Tanács, amely tanácsadó testületként működik. Feladata ösztönözni és koordinálni az ifjúsággal kapcsolatos tevékenységek fejlesztését, az ifjúságpolitika megvalósítását és külön intézkedéseket javasol az említett ifjúságpolitika előbb vitelére. Tagjai az államigazgatás képviselői, akik tevékenységébe a fiatalok érdeklődési területei tartoznak, a tartományi közigazgatási szerv képviselői, akik az ifjúsági kérdésekkel bíztak meg, ifjúsági szervezetek és egyesületek, az Ifjúsági Iroda, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak közös képviselője és elismert szakemberek. Tagjainak legalább egy harmadát az ifjúsági egyesületek és szervezetek képviselői teszik. Erdélyben hasonló intézmény a Román Ifjúsági Tanács, amely a kormány konzultatív szerve ifjúságpolitikai témákban, amely ernyőszervezetként tud maga mögött több romániai ifjúsági szervezetet is. Emellett az Ifjúsági Törvény 6. cikkelye szól az önkormányzatok azon kötelezettségéről, hogy megteremtse a megfelelő intézményes keretet a fiatalok döntéshozatali részvételének. Az ifjúságot érintő kérdésekben pedig konzultálniuk kell a helységben bejegyzett ifjúsági szervezetekkel.
Felvidéken az ifjúságpolitikának és ifjúságkutatásnak kiemelkedő szlovákiai intézménye a IUVENTA – Szlovák Ifjúsági Intézet. Az Intézet egy állami intézmény, amely az oktatásért, tudományért, kutatásért és sportért felelős minisztérium közvetlen irányítása alatt áll. A tevékenységének a tárgya a fiatalokkal való munka az iskolán és a családon kívül, illetve az ifjúságpolitika. A tevékenység célja a gyermekeket és ifjúságot érintő állami politika értelmezése. Egy másik non-formális ifjúsági szervezet a Szlovákia Ifjúsági Tanácsa, amely olyan ifjúsági NGO-kat tömörít, amelyek a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. Jelenleg 33 tagszervezete van, tevékenysége az egész országot lefedi. A szervezet feladata a tagszervezetek és az ifjúság képviselete, érdekeinek közvetítése és védelme a kormánnyal és az államigazgatási szervekkel történő kapcsolattartásban. Mindemellett az tagszervezetek közötti ernyőszervezet szerepét is betölti. Az ernyőszervezet tagja a pozsonyi Diákhálózat is, amely a Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon működő, felvidéki magyar fiatalokat tömörítő diákkörök ernyőszervezete, valamint a másik magyar illetőségű tagja a dunaszerdahelyi Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS). Kárpátalján az ifjúságpolitika az Ifjúsági és Sportminisztérium hatáskörébe tartozik. Ezen felül kiemelt intézmények az oktatási, ifjúsági és sportügyi hivatalok megyei és járási szinten, valamint a családi, gyermek és ifjúsági szociális szolgálatok központja.
A kutatás egyik leghangsúlyosabb része a jogszabályi javaslatok megfogalmazása. A tanulmány szerzői saját régiójuk tekintetében fogalmaztak meg jogalkotási és jogalkalmazási feladatokat. Vajdaság tekintetében Lendák-Kabók Karolina a felsőoktatással kapcsolatban megemlíti, hogy a magyar hallgatók meglepően kis létszáma észlelhető. A '90-es évektől a vajdasági magyar hallgatók egyre nagyobb számban tanulnak Magyarországon, melynek legfőbb oka, hogy az Újvidéki Egyetem 14 karából csak a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon folyik teljesen magyar nyelvű oktatás. Ezért szerinte a Szabadkai Egyetem megalakulása szükségszerű, ahol teljesen magyar nyelvű oktatás folyna. A nyelvi jogok gyakorlati megvalósulásuk szerinte kérdőre vonható. A bírósági eljárásokban engedélyezett a magyar nyelv használata, de sokszor nem lehetséges, hiszen a magyar anyanyelvű bírókból nagyon kevés van. Az állami tisztviselőkről szóló törvény 9. szakaszának előírásait a nemzeti kisebbségekre vonatkozólag nem tarják be, így az Újvidéki Apafokú és Felsőfokú Bíróságon nincs magyar anyanyelvű gyakornok, sem bírói szakmunkatárs (a szerző személyes tapasztalatai). Mindezek miatt magyar nyelvű bírák és tisztségviselők kinevezése szükséges. Erdély Borzasi Sarolta Erdély vonatkozásában fogalmazott meg javaslatokat. Szerint a foglalkoztatottság tekintetében szakmai tapasztalatot és megélhetést biztosít programok, a vállalkozás tekintetében pedig vállalkozási nevelési program szükséges, ezen felül kiemelten fontos lenne a vállalkozásokat érintő bürokrácia csökkentése. Az ifjúság foglalkoztatása kapcsán a diákmunkában a tanulmányok folytatását lehetővé tevő diákmunka lehetőségének biztosítása, valamint az önkéntes munka elismertségének növelése. Az ifjúsági szervezetek tekintetében működési támogatást és a fiatalok részvételéért végzett tevékenységek támogatását növelő finanszírozási alapokra, ifjúsági központok létrehozása, magyar ifjúsági központok létrehozása lenne szükség. A fiatalok döntéshozatali részvételének növekedése érdekében a közvetlen részvételt előtérbe helyezése az olyan döntések népszerűsítésével, amelyeket fiatalok bevonásával születtek meg.
Kárpátalja Kárpátalja számára Farkas-Kordonec Gabriella fogalmazott meg javaslatokat. Szerinte szükséges lenne az ifjúságpolitika realizálására fordított költségvetési források összegének növelése, különösképpen az ifjúság foglalkoztatására és lakhatási jogainak realizálását illetően. Hasonlóan fontos a pályázati lehetőségek biztosítása az ifjúság érdekeit védő, képviselő szervezetek számára országos szinten. Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény által előírt jogok betartásának ellenőrzése és megfelelő költségvetési források hozzárendelése elengedhetetlen lenne a nyelvi jogok érvényesülése érdekében. Ezen felül kiemeli még az állami, önkormányzati és non-profit szervezetek együttműködésének erősítését, valamint az 1%-os adó felajánlási lehetőség bevezetését.
Felvidék Felvidéken véleményem szerint a jogszabályi környezet tekintetében lenne szükséges a javulás: az ifjúságot egyértelműen szabályozó jogi normák pótlása (pl. ifjúságról szóló törvény), ifjúságra specializált jogi konstrukciók létrehozása (pl. ifjúsági egyesület). A nyelvi jogok tekintetében a szabályozottság átláthatatlansága és a jogbiztonság hiánya a jellemző, amely együtt a nyelvi előírások be nem tartásáért kilátásba helyezett szankciókkal erősen megfélemlítő hatású, és hozzájárulhat a nyelvi önfeladás erősítéséhez. Mindezen okok miatt átfogó jogszabályi változásra lenne szükség. Az oktatás tekintetében a kisiskolákat fenyegető bezárások veszélyeztetik a kisebbségben élő nemzeti közösségeket, ezért megoldást kellene keresni, hogy a lehető legkevesebb iskola bezárása valósuljon meg, illetőleg kiegészítő megoldásként a már jelenleg is egyeztetés alatt lévő iskolabusz-hálózat, és ezzel azonos és hasonló hatású javaslatok segíthetik a bezárások okozta társadalmi károk csökkentését.
Összegzés Összegzésként megállapítható, hogy az ifjúságot érintő jogi háttéranyag koránt sem kielégítő. A jogszabályi környezet fejlesztése egyaránt érdeke lehet a helyi magyar ajkú közösségeknek, és a többségi nemzetnek. Különös tekintettel kell lenni a külhoni régiók magyar ifjúságára vonatkozó jogszabályi környezet javítására. Olyan törvényi lehetőségeket kell biztosítani a jelenkor ifjú nemzedékének, hogy az otthoni érvényesülés lehessen a legjobb alternatíva számukra. Mindezek érdekében a külhoni magyar képviselőknek azon kell fáradozni, hogy a jogalkotó szervek is tudatosítsák e probléma fontosságát, és mindemellett elérjék a magyar fiatalok egyenjogúsítását saját országukban. Ez ugyanis nagyban hozzájárulhat a külhoni magyar közösségek megmaradásához és fellendüléséhez, hogy minden magyar fiatal sikeresnek és megbecsültnek érezhesse magát saját hazájában. Büszkén, európaiként, magyarként!
Tárnok Balázs
Elhangzott Budapesten, a november 14-i konferencián.
Felvidék.ma

Visszaállamosítás és felfüggesztett börtönbüntetés (Ítélet a Mikó-perben)
Lényegét tekintve helybenhagyta az alapfokú ítéletet, csak a büntetést enyhítette a Székely Mikó kollégium visszaszolgáltatási perében a ploieşti-i táblabíróság. Az iskola tehát állami tulajdonban marad, és a bírák szerint azok, akik visszaszolgáltatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek, hivatali visszaélést követtek el. Az ítélet végleges és jogerős, de a vádlottak nem fogadják el, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak igazságtételért.
A tegnap közzétett határozatban az egykori restitúciós bizottság magyar tagjaira a buzăui bíróságon 2012-ben kiszabott, egyenként hároméves börtönt letöltendőről felfüggesztett büntetésre módosították, és nem csupán Markó Attila képviselő, volt kisebbségügyi államtitkár esetében, hanem Marosán Tamás volt egyházkerületi jogász számára is, ami azt jelenti, hogy nem ismerték el az ellene felhozott vádpontok idén tavasszal bekövetkezett elévülését. A felfüggesztés próbaideje öt év, és bizonyos feltételekhez kötött. A harmadik, eleve felfüggesztett börtönre ítélt vádlott, Silviu Clim nyugalmazott igazságügyi minisztériumi jogász, valamint a kormányfőtitkárság és az igazságügyi minisztérium fellebbezéseit a táblabíróság elutasította, mert megalapozatlannak látja azokat, a Sepsiszentgyörgy város által benyújtott fellebbezést pedig elfogadhatatlanként dobták vissza. E három intézményt egyenként 500 lejes perköltség megtérítésére kötelezik, az Erdélyi Református Egyházkerületnek azonban elengedik azt az 1 137 856 lejes kártérítést, amelyet a buzăui bíróság szabott ki.
Az ítéletről a Markó Attila védelmét ellátó Eugen Iordăchescu bukaresti ügyvéd lesújtva nyilatkozott: szerinte törvénytelen és megalapozatlan döntés született, hatalmas ítélkezési tévedés történt, ezért „nincs más hátra, meg kell támadnunk az Emberi Jogok Európai Bíróságán”. Ugyanezt erősítette meg az egyház védelmét ellátó Kapcza Mikolt ügyvéd is, aki az alapfokúnál emberségesebbnek, de ugyancsak elhibázottnak tartja a ploieşti-i döntést, és elkerülhetetlennek tartja a további küzdelmet: az egyháznak ugyanis meg kell védenie – most már nemzetközi fórumon – a tulajdonjogát, a vádlottaknak pedig az ártatlanságukat.
Markó Attila elérhetetlennek bizonyult, egy rövid üzenetet tett közzé Facebook-oldalán a következő szöveggel: „Elnézést kérek mindenkitől – sajtótól, kollégáktól –, de nem tudok most senkivel beszélni. Előttem semmi különbség nincs a felfüggesztett vagy a végrehajtandó büntetés között annak az érdemi kérdésnek a tükrében, hogy a Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdonát képezte, azt érvényes román jogszabályok szerint jogosan visszaszolgáltattuk, és amelyet ezzel a döntéssel visszaállamosítottak. Természetesen az nem is kérdés, hogy ezt az ügyet a strasbourgi emberi jogi bíróság elé visszük.”
A magyarság és a jogállamiság arculcsapása
A 700 ezres erdélyi reformátusságot csapták arcul, nevezték hazugnak, csalónak, ezért az egyháznak újra kell gondolnia a román államhoz fűződő viszonyát – nyilatkozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Mikó-ügyben kihirdetett jogerős ítéletről. „Huszonöt év jogállamiságába vetett hitünk dőlt meg ezzel ma, és olyan állapot állt elő, amivel a román állam jelezte a reformátusoknak, kisebbségeknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást” – mondotta. Szomorú és lesújtó üzenet ez a román állam részéről, amely súlyosan károsítja azt a lojalitást, amellyel a reformátusok ezekben az esztendőkben viseltettek a román állam iránt – tette hozzá. Kató Béla szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hív össze Kolozsvárra a Kétágú Templomba, ahova a közgyűlési tagokon kívül a gyülekezetek képviselőit is várják, hogy közösen döntsenek a hogyan továbbról. A püspök számára a Mikó-ügyben hozott ítélet nem egy épületről szól, hanem erkölcsi kérdés, mert azt a látszatot kelti, hogy a reformátusok olyasmit követelnek, ami nem volt az övék. „Ez a visszaállamosítás azt üzeni: ebben az országban bármikor, bármi megtörténhet. Az összes iskolánk ebben a helyzetben van, ettől kezdve bármikor, bármit vissza lehet venni, hiszen ha nem ismerünk el egy dolgot, és nem akarjuk azt beismerni, akkor bármikor lehet találni olyan jogi vesszőhibát, amivel bármit meg lehet tenni” – vélekedett.
lláspontját az egyházkerület elnöksége közleményben erősíti meg.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint veszélyes precedenst teremtett a Ploiesti-i Táblabíróság azzal, hogy érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatását, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az ügyben eljáró restitúciós bizottság tagjait. Az igazságszolgáltatás ítéleteit nem szokás kommentálni, de ebben az esetben kivételt kell tenni – vélekedett, és közölte: igazságtalannak tartja az ítéletet „az egyházzal szemben, azokkal szemben, akik a törvényt alkalmazták, azokkal szemben, akiktől a kommunista diktatúra ingatlanokat kobozott el. Az ítélet megnyit egy kaput, amelyen keresztül a hasonló módon meghozott visszaszolgáltatási döntések érvénytelenítését kérhetik. Veszélybe kerül mindaz, amit az elmúlt két évtizedben tettünk a visszaszolgáltatás terén.”
Az egyetlen igazságos döntés az lett volna, ha az egyháznak hagyják az iskolát, Markó Attiláékat pedig felmentik, bocsánatot kérnek tőlük, és esetleg kártérítést is adnak nekik azért a feszültségért, aminek az elmúlt években alaptalanul kitették őket – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki az enyhített ítéletet is vérlázítónak tartja. „Nem tudok örülni annak, hogy a városé lesz a nagy értékű ingatlan, mert mindennél fontosabb az igazság, és itt igazságtalanság történt. Az a gyanúm, hogy a nagy igazságtevési hullámban szándékosan összekeverik a valós korrupciós ügyeket az erdélyi magyarság jogos követeléseivel, és ez precedensértékű lehet, ezek után bármelyik egyháztól bármit elvehet az állam” – vélekedett az elöljáró, aki tegnap este Kolozsvárra utazott, hogy Kató Béla erdélyi református püspökkel és Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel megbeszéljék a történteket és a következő lépéseket.
A magyar kormány is megdöbbenéssel értesült a Markó Attilát, az RMDSZ parlamenti képviselőjét, a restitúciós bizottság tagját felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtó, a ploieşti-i táblabíróság által hozott jogerős ítéletről – közölte Semjén Zsolt, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese, aki szerint az is elfogadhatatlan, hogy egy korábban az egyháznak visszaadott intézményt, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot újraállamosítják. Az egyház és a magyarság szempontjából is elfogadhatatlan, hogy Romániában a jogerősen visszaszolgáltatott egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekednek – szögezi le Semjén Zsolt.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sánta Imre: senki és semmi sincs biztonságban
A Mikó-ügy csak egyelőre zárult le – nyilatkozta Sánta Imre bikfalvi református lelkész, aki két évvel ezelőtt ötvenhét napon át tüntetett a Székely Mikó kollégium visszaállamosítása ellen. 
Sánta Imre lelkész akkor vált ismertté, amikor 2012 júliusában egyszemélyes akciót kezdeményezett az iskola épülete előtt, így tiltakozva a visszaállamosítás ellen. A református lelkész magyar nyelvű táblákkal és székely zászlóval állt a Mikó épülete előtt naponta két órát, kezdetben egyedül. A tiltakozáshoz csatlakoztak más sepsiszentgyörgyiek is, végül több százan álltak 57 napon át az iskola bejáratánál.
Most, a Ploiesti-i Táblabíróság döntését követően Sánta Imre csalódottságának adott hangot. Mint írta, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását helybenhagyó végleges ítélet azt jelenti, hogy az iskola épülete felett a református egyház elveszíti tulajdonjogát.
„Így döntött a »független« román igazságszolgáltatás. Félő, hogy ez még csak a kezdet. Mi jöhet még? Ebben az országban bármi megtörténhet. Ma megfosztanak őseink örökségétől, holnap még a földet is kihúzzák talpunk alól, bárkit elítélhetnek mondvacsinált ürüggyel. Senki és semmi nincs már biztonságban. Történik mindez Romániában, a 21. században. Elegem van belőle” – írta a lelkész.
Elmondása szerint ugyanazt érzi, mint 2012 júliusában: dühöt és tehetetlenséget, valamint mély szomorúságot. A lelkész azt is hozzátette: egyelőre nincs tovább, de reméli, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt újratárgyalják majd az ügyet.
Bús Ildikó |
Székelyhon.ro

Mikó-per: a sepsiszentgyörgi városvezetőség is további lépéseket tervez
A Mikó-ügyben hozott ítéletet bírálta, valamint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné azt Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere is. Antal Árpád, a megyeszékhely vezetője már tárgyal a református egyház vezetőivel.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere elmondta, a Székely Mikó kollégium diákjaként, a Mikó és a Refi vezetőtanácsának tagjaként, valamint Mikós diák szülőjeként elkeseredett és megdöbbent a szerdai ítéleten. Mint magyarázta, nem tud felállni az asztaltól a szerdai tanácsülést követően úgy, hogy ne említették volna meg a vérlázító történteket.
„Ezt a döntést, miszerint a Székely Mikó Kollégium épületét visszaállamosítják, valamint a bizottsági tagokat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik, nem fogjuk továbbra sem szó nélkül hagyni” – jelentette ki Sztakics Éva. Mint magyarázta, biztos benne, hogy bár különböző formákban, azonban együtt és közösen sikerül egyet nem értésüket kifejezni az erdélyi magyaroknak.
Elárulta, már zajlanak a tárgyalások a kolozsvári Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és vezetősége, valamint Antal Árpád, továbbá az RMDSZ elnöksége között. Mint az alpolgármester magyarázta, biztos abban is, hogy nemzetközi fórumokon valóban igazságot szolgáltatnak. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik az ügyet, és ha Romániában nem szolgáltattak igazságot, akkor az említett nemzetközi fórumon megtámadva a határozatot biztosan megszületik az igazságos döntés – mutatott rá Sztakics Éva.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy fogalmazott kedd este: „Az igazság mindennél fontosabb, ezért ezt nem fogjuk ennyiben hagyni”. A megyeszékhely vezetője ugyanakkor ígéri, a további lépésekről igyekeznek mindenkit időben tájékoztatni.
Bencze Melinda |
Székelyhon.ro

Kató Béla a püspöki tisztségről való lemondását ajánlotta fel a közgyűlésnek
A püspök elmondta, felelősnek érzi magát azért, hogy nem engedve a per kezdeményezői zsarolásának, a per elkezdése mellett döntött. A közgyűlés elutasította a lemondást.
Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége az Egyházkerület Rendkívüli Közgyűlését hívta össze Kolozsváron, Kolozsvár-alsóvárosi Református Egyházközség templomába, a Kétágú templomba. A nyílt közgyűlés napirendjén a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium épülete kapcsán született bírósági döntés és annak következményeinek megvitatása szerepelt.
Markó Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka a közgyűlés előtt ismertette a Mikó-per részleteit. Elmondta, az épületet a ploiești-i bíróság visszaállamosította, ezzel sérült a tulajdonhoz való alkotmányos jog. „Nagy felelősség hárul ránk, mert a további teendőkről kell döntenünk. Tiltakozni kell az alkotmány és a tulajdonjog megsértése ellen. A tiltakozásunkat meg kell hallania az államfőnek, a kormányfőnek, a nagyvilágnak, hallatni kell hangunkat Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ha kell, békés emberi láncot is alkotunk az iskola körül” - mondta el Markó Gábor.
Pap Géza, a Romániai Református Egyház Zsinatának elnöke istentiszteletet tartott, prédikációjába elmondta: azért jöttünk ide, mert arcul csaptak, nem mi vagyunk a tolvajok, nem mi vettük el a másét, minket loptak meg. Jöttünk, mert ismét elvették a hegyeinket. Jöttünk, hogy kiáltsuk, adjátok vissza a hegyeinket. Minket folyamatosan meglopnak, értékeket teremtünk, épületeket építünk, de elveszik tőlünk, más költözik beléjük – mondta Pap Géza. Szerinte ez csak kezdete a visszaállamosítási folyamatnak.
Elmondta, ahogy az egyház nem az egyházi vezetőké, nem a híveké, hanem az Istené, úgy az egyház vagyona is az övé. „A ploiești-i bíróság az Isten vagyonát lopta el - mondta prédikációjában Pap Géza. Mi tudjuk, hogy ennek a harcnak nincs itt vége, az Isten igazsága győzedelmeskedni fog”.
A közgyűlés döntőképességének megállapítása után Markó Gábor a napirendet ismertette: elsőként a kollégium épületének újraállamosításáról és annak következményeiről tárgyalnak, majd indítványokat, javaslatokat fogadnak el, a jegyzőkönyv ismertetése és hitelesítése után bezárják a közgyűlést. Kató Béla felajánlotta a lemondását a püspöki tisztségről
Kató Béla püspök elmondta, a Mikó-per kimenetelével meghalt a demokrácia, Ceaușescu szellemisége tovább él. Beszédében a visszaszolgáltatás visszásságairól beszélt. Elmondta, ezelőtt 12 évvel elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy egy "koncepciós bűnügyi per" során elveszik az egyház tulajdonát. Kató Béla elmondta, a per kezdete előtt megzsarolták az egyházat, hogy ha nem mond le tanári lakásokról, akkor a kollégium tulajdonjoga is vita tárgyává lesz.
Pap Géza akkori püspökkel azt a döntést hozta, hogy az egyház nem zsarolható, másrészt annyira nyilvánvaló, hogy a kollégium a református egyházé, hogy nyugodtan állhatnak a per elé.
"A fenyegetés igaz lett, és ezért érzem magam felelősnek az ügy kimeneteléért, ezért meghoztam azt a döntést, hogy felajánlom lemondásomat annak a közgyűlésnek, amely engem két évvel ezelőtt megválasztott" - mondta Kató Béla.
Többen is felszólaltak, kérve a püspököt, hogy "ne tetézze a bajt" és álljon el a lemondási szándékától. A küldöttek névsorát olvassák, akik hangosan szavaznak arról, hogy elfogadják, vagy nem fogadják el a püspök lemondását.
A közgyűlés egyhangúan döntött a püspök lemondásának elutasítása mellett.
Kató Béla a szavazást követően elmondta, a közgyűlés azt kérdezheti, hogy miért volt szükség a lemondásának felajánlására. „Azért, mert háborúba készülünk, és a tábornoknak tudnia kell, hogy milyen hadsereg áll mögötte. Ami ezután fog következni, nem csendes, nyugodt várakozásban fog eltelni, lépéseket fogunk tenni” - mondta. Hozzátette, visszautasítja a román állam által fizetett papi illetményt, a congruát, ami nem kis összeg, de nem fogadhatja el. Majd megköszönte a közgyűlésnek, hogy ismét bizalmat szavazott neki.
Csűry István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke biztosította az Erdélyi Református Egyházkerületet a támogatásáról.
Antal Árpád: Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz
Sepsiszentgyörgy polgármestere is jelen volt a közgyűlésen, beszédében biztosította a jelenlevőket: számíthatnak Sepsiszentgyörgyre, az önkormányzatra, a polgármesterre.
A Székely Mikó Kollégium véndiákjaként mondta el, régi iskolájában azt tanulta, hogy lopott holmit nem szabad elfogadni, így nem fogadhatja el Sepsiszentgyörgy önkormányzata sem a tulajdonába átkerülő kollégiumot, hiszen tudja róla, hogy az lopott.
Kijelentette, Románia nem jogállam, hiszen szerinte ebben az országban az igazságszolgáltatás nem az igazságot szolgálja, hanem egy olyan rendszert szolgál ki, amely az erdélyi magyarok ellen van. "Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz. Lehetünk-e lojálisak egy olyan államhoz, amely 25 évvel a forradalom után kifosztja és másodrendű állampolgárként kezeli a magyarságot. Ki kell mondani, hogy a magyar államnak is újra kellene értékelnie a román-magyar államközi megállapodást. Közel száz év alatt a román adminisztráció több gondot okozott nekünk, magyaroknak, mint amennyit megoldott" - fogalmazott a polgármester.
A közgyűlés nyilatkozatot fogadott el, mely szerint semmilyen körülmények között nem mondanak le a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumról, sem az egyház egyéb ingatlanjáról, levéltárairól, továbbá ragaszkodnak az egyház autonómiájához. Egyforma bánásmódot követelnek minden romániai egyház számára, és követelik, hogy Románia tegyen eleget a restitúciós vállalásainak, biztosítsa a tulajdonhoz való jogot.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Kit véd az igazságszolgáltatás?
Kincses Előd ügyvéd tegnapi sajtótájékoztatóján érdekesnek nevezte, hogy az igazságszolgáltatás "a szekus generálisokat jobban védi, mint a miniszterelnököt".
Ezt annak kapcsán mondta, ami abban a perben történik, amelyet Tőkés László indított az Antena 3, illetve Filip Teodorescu és Ioan Talpes ellen. Ugyanis a népesség-nyilvántartó hivatal két másik ügyben – amelyekben szintén Tőkés László volt a felperes, és Victor Pontát, illetve Radu Tudort és Dana Grecut perelte – nem kérte tőlük az alperes magánszemélyek adatait, ezeket az adatokat direkt a bírósággal közölte, illetve Victor Ponta esetében a Victoria téri idézés után ő maga közölte a válasziratban, mondta az ügyvéd.
– Eléggé furcsa hozzáállás – jelentette ki –, nem tudom, hogy Tőkés László személyének szól-e, vagy pedig azoknak a szekus generálisoknak a védelmét szolgálja, akiket bepereltünk, hiszen Filip Teodorescu a Ceausescu-korszakban a kémelhárítás alparancsnoka volt, és Ioan Talpes néhány évig a külföldi kémelhárításnak volt a vezetője. Furcsa, hogy a szekus generálist jobban védik, mint a miniszterelnököt.
A következőkben az Európai Emberjogi Egyezmény 6. szakaszát, valamint az Emberjogi Bíróság gyakorlatát idézte, amely szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos jogvitában. Illetve, hogy a bírósági eljáráshoz fűződő jognak a hozzáférhetőség lényeges eleme.
A beadványt október 3-án postázták. Ebben kérelmet fogalmaztak meg Filip Teodorescunak 30 ezer euró, Ioan Talpesnek 15 ezer euró és Mihai Gâdeának, együtt az Antena 3-mal, tízezer euró kifizetésére való kötelezésére vonatkozóan, mert a 2014. szeptember 15-i, A nap szintézise (Sinteza zilei) adásban azt állították Tőkés Lászlóról, hogy hazaáruló, Magyarország kéme, illetve hogy a magyar biztonsági szolgálat fizeti.
– Természetesen azt is kértük, hogy ennek a hazug állításnak a cáfolatára kötelezzék A nap szintézise adást – tette hozzá Kincses, rámutatva, hogy a dokumentum, amire hivatkoztak, a Securitate irattárában van, úgyhogy tulajdonképpen törvényesen nem is lehetett volna előszedni, és arról szól, hogy Tőkés László egy elismervényt írt alá aznap, amikor a temesvári bíróság elrendelte a kilakoltatását, hogy húszezer lejt átvett, és isten áldását kérte az adományozókra. Az átadókról nem lehet tudni, kik voltak: az egyik meghalt, a másik eltűnt Amerikában, úgyhogy sose derült ki, hogy ez a Securitate beugratása volt, vagy lehallgatták Tőkés lakását.
Kincses Előd szerint az egész "szekusművelet", így próbálták lehetetlenné tenni Tőkés Lászlót. Egyébként mind a Securitate Dossziéit Vizsgáló Bizottságnak, mind a Bukaresti Táblabíróságnak van egy olyan határozata, hogy Tőkés nem volt ügynök.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Jogilag gyenge lábakon áll a vád
– jelentette ki Kincses Előd ügyvéd, aki felháborítónak és jogsértőnek nevezte azt, ami a múlt nap Markó Attilával történt. Véleménye szerint olyan körülmények között, amikor nincs bizonyítva, hogy pénzt kapott volna azért, hogy hogyan szavazzon, szó sem lehet korrupcióról.
Kincses kijelentette, nem elfogult Markó Attilával szemben, hiszen nagyon rossz személyes tapasztalata volt vele, amikor az RMDSZ Etikai Bizottsága elnökeként ő is hozzájárult ahhoz, hogy törvénytelenül felállítsák az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöki székéből. Kincses szerint azért, mert nem volt hajlandó meghamisítani az előválasztás eredményét, és amelynek egyik következménye a polgármesteri szék elvesztése is volt.
– Ilyen előzmények ellenére, rendkívül felháborítónak tartom azt, ami Markó Attilával történt. A restitúciós bizottság ominózus határozata 2011. március 15- én született meg, amikor Markó Attila Négyfaluban koszorúzott, a március 15-i ünnepségen. De ha nem is koszorúzott volna, és esetleg részt vett volna a bizottság ülésén, akkor sem várható el, hogy egy több száz visszaszolgáltatást tartalmazó táblázatból ki tudja valaki szűrni, hogy hol történik törvénytelenség.
– Mert volt egy, a bizottság által kinevezett értékelő, ezt az értékelést az apparátus ellenőrizte, és utána táblázatba foglalták. Ha nincs bizonyítva, hogy pénzt kapott azért, hogy hogyan szavazzon, akkor szó sem lehet korrupcióról. Tehát jogilag a vád nagyon gyenge lábakon áll, hogy ne mondjam, fenntarthatatlan. Ilyen körülmények között előzetes letartóztatást kezdeményezni sérti az Európai Emberjogi Bíróság gyakorlatát – jelentette ki az ügyvéd.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

A KMKF is elítéli az erdélyi magyarokat ért jogsértéseket
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) javasolja, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa a magyar szórvány napjává november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésnapját. Egyebek között ezt tartalmazza a fórum pénteki budapesti ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyben sikeresnek ítélik a külhoni magyarság részvételét a magyarországi választásokon, ugyanakkor elítélik az erdélyi magyarságot a közelmúltban ért jogsértéseket. 
Az MTI-hez eljuttatott dokumentum alapján a résztvevők azt javasolják, november 15-e legyen az a nap, amikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra, rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, és közösségépítő programok révén. Jelezték: Erdélyben 2011 óta, Kárpát-medence szerte pedig 2013-től ünnepelik a magyar szórvány napját ezen a napon.
A KMKF üdvözli, hogy a május 6-án megalakult magyar parlament – Magyarország történelmében – az első képviselőház, amit az általános, titkos és egyenlő választójog alapján, a határon túli magyarság részvételével választottak meg, és az egész nemzetet képviseli. A fórum eredményesnek tartja a külhoni magyar állampolgárok részvételét a magyarországi választásokon, ami még teljesebbé teszi a magyarság közjogi egységét.
Kövér: esély nyílhat, hogy mindannyian magyarok legyünk Az Országgyűlés elnöke szerint esély nyílhat a következő esztendőkben arra, hogy alapvető nemzeti kérdésekben mindenekelőtt „mindannyian magyarok legyünk", és csak másodsorban jobboldaliak, baloldaliak, konzervatívok vagy liberálisok. Erről Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki plenáris ülésén beszélt a Parlamentben, kiemelve: ha így lesz, annak mindenki nyertese lesz határon innen és túl egyaránt. A KMKF-nek a következő négy évben ezt a célt kell szolgálnia, miként tette azt az elmúlt tíz esztendőben is – tette hozzá. Kövér László köszöntőjében beszélt arról is, hogy a napjainkban Ukrajnában zajló történéseket sokan ukrán–orosz területi vitának tartják, és vannak akik mindezt amerikai–orosz érdekharcnak minősítik. Ő azok véleményét osztja, akik az ukrajnai geopolitikai küzdelmek egyik nagy tétjének Európa, az Európai Unió önrendelkezési joga és képessége megerősítését vagy elveszítését tartják.
A KMKF sikeresnek értékeli a magyar pártok szereplését a Kárpát-medence országaiban lezajlott parlamenti, európai és helyhatósági választásokon.
Külön értéke van annak, hogy az európai parlamenti választások eredményeként nem uniós országok magyar közösségei, így a vajdasági és a kárpátaljai nemzetrészek is képviselőt küldhettek Brüsszelbe – olvasható az ötoldalas dokumentumban.
A tíz éve létrehozott plénum üdvözli, hogy a honosítási és visszahonosítási folyamat révén immár 680 ezer honfitárssal, közülük 630 ezer esküt tett magyar állampolgárral bővült a magyar nemzet.
A KMKF üdvözli a magyar kormány azon szándékát, hogy a nemzetegyesítést a határok átjárhatóságának javításával, benne a határátkelők számának jelentős növelésével kívánja megvalósítani.
A fórum támogatja a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon használhassa, ugyanakkor tiltakozik a román hatóságok hozzáállása és ismétlődő jogkorlátozó, megfélemlítést célzó intézkedései ellen.
Elfogadhatatlannak tartják, hogy a bukaresti szenátusban elfogadták azt a törvénytervezetet, amely bűncselekménynek minősítené, és magas pénzbírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában. Reményüket fejezik ki, hogy a képviselőház nem szavazza meg az erről szóló törvénytervezetet.
Elítélik a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, amivel Románia megsértette a saját alkotmányát, a demokratikus joggyakorlatot, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a restitúciót szabályozó kormányhatározatában vállalt kötelezettségeit, és amivel egyszersmind fenyegeti minden romániai egyház jogi helyzetét is.
Jelezték: minden jogi és erkölcsi támogatást megadnak a Romániai Református Egyház Erdélyi Egyházkerületének és az érintetteknek, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához történt fellebbezése sikeres legyen, és jogos tulajdonát visszaszerezze.
A KMKF aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása kapcsán kialakult vita továbbra sem rendeződött. Elítéli az egyetem román vezetésének intoleráns, a megoldást ellenző megnyilvánulásait. Javasolja, hogy az erdélyi magyar tudományos világ képviselői kérjék az MTA elnökét, vizsgálja meg a közvetítés lehetőségét. Támogatják az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit és alkotmánymódosító szándékait.
A fórum csalódottságának ad hangot, hogy a szlovák alkotmánybíróság többszöri halogatás után ismételten nem hozott érdemi döntést a szlovák állampolgársági törvény kifogásolt rendelkezései ügyében.
Reményét fejezi ki egyúttal, hogy a szlovák törvényhozás olyan értelemben módosítja a vonatkozó jogszabályt, amely megszünteti a Szlovákiában élő nemzeti közösségek identitásának megélését gátló adminisztratív korlátozást, és lehetővé teszi számukra a nemzetiségük szerinti állampolgárság felvételét is. A KMKF külön üdvözli, hogy a Magyar Közösség Pártja országosan a harmadik legerősebb pártként zárta az önkormányzati választásokat.
Üdvözlik, hogy Szerbia január 21-én megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, s hogy a magyar–szerb megbékélési folyamat újabb eredményeként a szerb kormány megszüntette a Csúrog, Zsablya és Mozsor teljes magyar lakosságát háborús bűnössé nyilvánító közigazgatási határozatok hatályát, amivel az ország jogrendjéből maradéktalanul kikerült a kollektív bűnösség elve. A fórum egyúttal kifejezi reményét, hogy a kormánydöntés a folyamatban lévő rehabilitációs eljárások felgyorsulását eredményezi.
Kiemelték: a KMKF elkötelezett a szuverén, független, európai és demokratikus Ukrajna mellett, amely garantálja a területén élő népcsoportok, köztük a kárpátaljai magyarság biztonságát, kollektív jogainak gyakorlását és anyaországi kapcsolatainak fejlesztését; ezért támogatja Ukrajna európai orientációjának erősödését és sikerét.
A fórum ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az ukrajnai helyzet miatt, elítéli a konfliktusok megoldásában az erőszak alkalmazását, a véres konfrontáció helyett pedig a tárgyalásos rendezést támogatja. A KMKF reméli, hogy Ukrajnában rövid időn belül a háborút felváltja a béke, az ország stabil demokratikus jogállammá alakul, amelyben a nemzeti kisebbségek jogai az európai normáknak megfelelően szavatolva vannak. Továbbra is támogatják a magyar többségű választókerület visszaállítását Kárpátalján – írták.
Székelyhon.ro

November 15., a magyar szórvány napja (Budapesten ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma)
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) javasolja, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa a magyar szórvány napjává november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésnapját. Egyebek között ezt tartalmazza a fórum tegnapi, budapesti ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyben sikeresnek ítélik a külhoni magyarság részvételét a magyarországi választásokon.
A résztvevők azt javasolják, november 15-e legyen az a nap, amikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra rendezvények, híradások, előadások, konferenciák és közösségépítő programok révén. Jelezték: Erdélyben 2011 óta, Kárpát-medence-szerte pedig 2013-től ünneplik a magyar szórvány napját ezen a napon.
A KMKF üdvözli, hogy a május 6-án megalakult magyar parlament, Magyarország történelmében az első képviselőház, amit az általános, titkos és egyenlő választójog alapján, a határon túli magyarság részvételével választottak meg, és az egész nemzetet képviseli. A fórum támogatja a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon használhassa, ugyanakkor tiltakozik a román hatóságok hozzáállása és ismétlődő jogkorlátozó, megfélemlítést célzó intézkedései ellen. Elfo­gadhatatlannak tartják, hogy a bukaresti szenátusban megszavazták azt a törvénytervezetet, amely bűncselekménynek minősítené és magas pénzbírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában.
Elítélik továbbá a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, amivel Románia megsértette saját alkotmányát, a demokratikus joggyakorlatot, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a restitúciót szabályozó kormányhatározatában vállalt kötelezettségeit, és amivel egyszersmind fenyegeti minden romániai egyház jogi helyzetét is. Jelezték: minden jogi és erkölcsi támogatást megadnak a Romániai Református Egyház Erdélyi Egyházkerületének és az érintetteknek, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához történt fellebbezése sikeres legyen, és jogos tulajdonát visszaszerezze.
A KMKF aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása kapcsán kialakult vita továbbra sem rendeződött. Elítéli az egyetem román vezetésének intoleráns, a megoldást ellenző megnyilvánulásait. Javasolja, hogy az erdélyi magyar tudományos világ képviselői kérjék az MTA elnökét, vizsgálja meg a közvetítés lehetőségét.
A fórum csalódottságának ad hangot, hogy a szlovák alkotmánybíróság többszöri halogatás után ismételten nem hozott érdemi döntést a szlovák állampolgársági törvény kifogásolt rendelkezései ügyében.  A fórum ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az ukrajnai helyzet miatt, elítéli a konfliktusok megoldásában az erőszak alkalmazását, a véres konfrontáció helyett pedig a tárgyalásos rendezést támogatja. Ugyanakkor továbbra is támogatják a magyar többségű választókerület visszaállítását Kárpátalján.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikó-ügy – Tiltakozó dokumentumot juttatott el a Fehér Háznak az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány
Tiltakozó dokumentumot juttatott el a Fehér Háznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium visszaállamosítása miatt a New York-i központú Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF). A dokumentumot, amelyet a hétvégén ismertettek meg az MTI-vel, Hámos László, a HHRF elnöke pénteken mutatta be és adta át, amikor a Fehér Ház illetékesei fogadták az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) vezetőségét.
Az irat arról tájékoztatta az amerikai kormányt, hogy a ploiesti fellebbviteli bíróság helybenhagyta Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim hároméves felfüggesztett börtönbüntetését, amelyet azért szabtak ki rájuk, mert az egyházi vagyon restitúciójáért felelős különleges bizottság tagjaiként az ingatlant visszajuttatták „jogos tulajdonosának", a magyar református egyháznak. Az egyházra pedig súlyos bírságot szabtak ki a kollégium „törvénytelen" használata miatt.
A dokumentum megemlítette, hogy a román parlament korrupciós vádak alapján december 3-án megvonta Markó Attila képviselői mentelmi jogát, miközben meghagyta román kollégája, az ugyanabban az ügyben érintett Catalin Teodorescu immunitását. Idézte Kató Béla református püspököt, aki szerint Romániát nem a jogállamiság alapján kormányozzák, és hogy az ítéletet az Európai Emberi Jogok Bírósága elé fogják vinni.
A HHRF az európai bíróság eljárásának hosszadalmasságára hivatkozva sürgette, hogy a román kormány haladéktalanul, rendelettel állítsa vissza a magyar református egyháznak a kollégium feletti tulajdonjogát, és minden vád alól mentse fel Markót, Marosánt és Climet. Az alapítvány dokumentumában hangsúlyozza: a román kormánynak biztosítania kell, hogy a magyar történelmi egyházak eddig visszaszolgáltatott jogos tulajdonát ne államosítsák vissza, és minden akadályt el kell hárítania – szükség esetén törvénymódosítással is -, az összes, vagyis 5168 kisajátításban maradt romániai egyházi ingatlan tulajdon- és használati jogának helyreállítása érdekében.
A HHRF rámutat: az igazi bűncselekmény az, hogy Romániában az elmúlt 25 év alatt a kommunista rezsim által elkobzott egyházi tulajdonnak kevesebb mint az egyharmadát szolgáltatták vissza. A dokumentum szerint az a tény, hogy a négy történelmi magyar egyház a 2140 ingatlanából csak 1204-et kapott vissza, visszafordíthatatlan károkat okozott Románia legnagyobb, 1,4 milliós magyar kisebbségének, mert ezek az egyházak egy nemzedéken keresztül képtelenek voltak teljes körűen kifejteni tevékenységüket, és szolgálni közösségüket, ahogyan azt évszázadokon át tették.
A Magyar Emberi Jogok Alapítvány emlékeztetett arra, hogy az amerikai képviselőház Tom Lantos és Tom Tancredo kezdeményezésére még 2005-ben egyhangúlag elfogadta a 191-es számú határozatot, amelyben sürgette, hogy Románia gyorsítsa fel a zsidó közösség, a magyar történelmi egyházak és a görögkeleti egyház tulajdonának visszaszolgáltatását. A román hatóságok a mai napig figyelmen kívül hagyják ezt a határozatot. A teljes dokumentum a HHRF angol nyelvű honlapján olvasható.
2013. június 13-án 21 amerikai képviselő levélben kérte mások között John Kerry külügyminisztert, hogy gyakoroljon „erőteljes" nyomást a román kormányra annak érdekében, hogy az vessen véget „az igazságszolgáltatás megcsúfolásának", és maradéktalanul szolgáltassa vissza az elkobzott egyházi vagyont. A képviselők azt is szükségesnek tartották, hogy Kerry tiltakozzon az egyházi tulajdon restitúciójáról meghozott új román törvény ellen is, amely még a 2002-es azonos tárgyú, „hibás" törvényhez képest is visszalépést jelentett, és hogy kísérje figyelemmel a Székely Mikó Református Kollégium sorsát.
A külügyminisztérium a július 9-i válaszában hangsúlyozta, hogy a romániai tulajdon-visszaszolgáltatás „kulcsprioritás" az amerikai kormány számára, és ezt az ügyet már rég felvetette Romániának. Az amerikai nagykövetség képviselői találkoztak Markó Attilával, és 2013. június 27-én hivatalos megfigyelőként részt vettek a Román Legfelsőbb Bíróság általi meghallgatáson. A diplomáciai tárca levelében az ígérte, hogy szószólója lesz egy „józan, a jogállamiságon alapuló" bírósági ítélet meghozatalának.
Noha az amerikai külügyminisztérium szerint a román kormány azt hangsúlyozta, hogy nyitott az indítványaira a restitúciós törvény kiigazítása ügyében, Romániában nemcsak, hogy nem igazították ki a 2013. április 17-én elfogadott, 165-ös számú „retrográd" törvényt, de „az állítólagos bírói függetlenség mögé bújva" továbbra is üldözték a magyar református egyházat és a különleges bizottság tagjait.
2014. május 22-én a nyolc képviselő újabb levelet küldött Kerry külügyminiszternek, arra kérve őt, hogy az amerikai diplomáciai tárca továbbra is kövesse figyelemmel a Székely Mikó Református Kollégium tulajdonjogával kapcsolatban, valamint a Markó, a Marosán és a Clim ellen indított eljárást. MTI
Erdély.ma

Egyház és állam: lojalitástól hadüzenetig
„Az alapvető probléma az, hogy egy egész közösséget ítéltek el bűnügyi perben. Az egyház nem azt az épületet sajnálja, hanem azt fájlalja, hogy hazugnak, csalónak, mások tulajdonát elkívánónak bélyegezték meg. Nagyon súlyos bélyeg ez, elviselhetetlen morális teher” – Kató Béla református püspökkel a Mikó-ügy utórezgéseiről és perspektíváiról.
– A Mikó-ügyben hozott jogfosztó ítélet révén váratlanul feszültté vált az év vége az Erdélyi Református Egyházkerület számára. Valóban váratlanul?
– Részben, mert amint a Mikó esetéből ügy lett, rosszat sejtettünk. Egészen pontosan attól a pillanattól számítva, amikor az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály átadta az ügyet a bíróságnak. Mert önmagában az, hogy valaki feljelent valakit, és elkezdődik egy vizsgálat, még befér a demokratikus jogállamiság keretei közé. Hogy azonban miből lesz bűnügy, és miből nem, az már annak az igazságszolgáltatásnak a minőségét jelzi, amelyben élünk.
Persze bármikor mondhatják, hogy egy ítéletben elmarasztalt fél mindig ezzel hozakodik elő. A mi esetünkben azonban másról van szó: igazából azt jelzi, hogy nincs valami rendben, amikor egy egyszerű vagyonjogi polgári pert bűnügyi perré minősítenek át. Olyan koncepciós perré, ami azt üzeni, hogy általa meg akarják állítani az egyházak nagy értéket, közösségi jelentőséget képviselő vagyonelemeket célzó követeléseit.
Különösen az első fokú ítélet után vált egyértelművé, hogy valakik tudatosan terelik a dolgot ebbe az irányba, mert semmilyen érvet nem fogadtak el, sőt ezekkel szemben hozták meg az ítéletet. Sokáig arra gondolhattunk, hogy maguk sem tudják, mit kell kezdeni egy ilyen üggyel, és a hazai és nemzetközi tiltakozás miatt nem mernek döntést hozni. Ezért is érthetetlen és váratlan ez az ítélet.
Kató Béla 1954. január 31-én született a Kovászna megyei Barátoson. Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolát a kolozsvári volt Református Kollégiumban végezte, 1974–1979 között a kolozsvári Egységes Protestáns Teológiai Intézet hallgatója, közben egy évet a nagyszebeni német nyelvű lutheránus teológián tanult. 1979–1988 között a háromszéki Cófalván volt lelkész, 1988–2001 között az illyefalvi református egyházközség parókus lelkésze. 1990-ben négy hónapig Illyefalva polgármestere, majd helyi tanácsos, 1992–2004 között három cikluson át a Kovászna Megyei Tanács tagja. 2000–2012 között az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője-püspökhelyettese; 2002-től a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának tagja, 2003 októberétől az elnöke. 2012 decemberében az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választották.
– Érez valami üzenetet abban, hogy éppen most és éppen ezt az ítéletet hozták?
– Igen. A buzăui alapfokú ítélet meghozatala után azt mondtam a munkatársaimnak: másodfokon a letöltendőből felfüggesztett lesz, az egyház pénzbüntetését pedig elengedik.
Az alapvető probléma azonban az, hogy egy egész közösséget ítéltek el bűnügyi perben. Az egyház nem azt az épületet sajnálja, hanem azt fájlalja, hogy hazugnak, csalónak, mások tulajdonát elkívánónak bélyegezték meg. Nagyon súlyos bélyeg ez, elviselhetetlen morális teher.
– Menet közben érezve a veszélyt felmerült-e, hogy újabb dokumentumokkal, érvekkel támogassák a restitúciós folyamat jogosságát?
– Nem, mert három olyan alapdokumentumra építettük fel a visszaigényléseinket, amelyeket elégségesnek ítéltünk. Ezek közül az egyik, hogy kitől vették el a szóban forgó ingatlant: mert annak kell visszaadni.
Ha a Székely Mikó kollégium nem az egyházé volt, akkor meg kell nevezni, hogy ki a jogosult, és annak kell visszaszolgáltatni. Erre azonban még nem kaptunk választ.
A kihallgatások szakaszában elhangzott: nem mondják meg, hogy kié volt, de nem az egyházé, mert a tulajdoni lapon az szerepel, hogy ev. ref. Székely Mikó Kollégium, nem pedig az Eparhia Reformată din Ardeal, azaz az Erdélyi Református Egyházkerület. Ezzel az indoklással nem ismerik el, hogy az összes kollégium külön jogi személyként, de az egyház szerves részeként működött. És ezen az elven most valamennyi református kollégium helyzete kétségessé vált.
– Reális vagy csak elvi veszélyként kezeljük ezt?
– Teljesen reális veszélyként. A marosvásárhelyi kollégium esetében például bepereltük az önkormányzatot, mert évek óta nem fizetett bért, amiből egy sereg javítást el kellett és el lehetett volna végezni. Elképzelhető, hogy ez az ítélet most ezt a követelésünket is ellehetetleníti. Kolozsváron a kormányrendelet után szétválasztották a telekkönyvet, a Farkas utcára telekkönyvezett ókollégiumi részt visszaadták, a Petőfi utcai részt pedig – mivel a Kogălniceanu utca 29 szám alatt szerepelt – visszaírták az államra. Az ügyirat most újra a restitúciós bizottság előtt van, a ploieşti-i ítélet azonban kétségessé teszi az egészet. Nagyenyeden is a Mikóéhoz hasonlóan alakulhat a történet.
– Talán érdemes tisztázni: a hatékonyabb érdekérvényesítés céljából a református egyház nem ment bele rossz kompromisszumokba? Zsarolható valamivel?
– Tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy nem. Soha semmiféle alkut nem tartottunk elképzelhetőnek, részben a Mikó-per is ennek következménye. Nincsenek csontvázak a szekrényben.
– A sokkon és a további veszély felmérésén túl azonban a „hogyan tovább?” kérdése merül fel…
– Leszögezve és elismerve, hogy minden felmerülő veszélyérzetünk ellenére sem hittük el, hogy hasonló döntés születhet, következésképpen nem is készültünk rá, most már valóban a továbblépésen kell dolgoznunk. Ennek első fázisaként az egyházkerület rendkívüli közgyűlésén hattagú jogászcsoport felállításáról döntöttünk, amely a kérdést a világ elé tárja.
Mert ez az ügy nem állhat meg ezen a szinten. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának kötelezően foglalkoznia kell az üggyel, megpróbáljuk valamennyi egyház figyelmét felhívni rá, mert ez a döntés hosszú távon is képes befolyásolni a vagyonjogi kérdéseket. Meggyőződésem, hogy ez az ítélet most túlment azon a határon, amit kiötlői esetleg szántak neki. Valószínűleg kellő alkalmat láttak arra, hogy a Mikó-ügyet összemossák a visszaszolgáltatási korrupciós ügyekben indított offenzívával annál is inkább, mivel Markó Attila neve más ügyekben is felmerült.
– A hazai terepen semmilyen jogorvoslati lehetőség nem kínálkozik már?
– Talán igen. A szakemberek vizsgálják, hogy az új büntető törvénykönyv szerint a sok, egymásnak ellentmondó ítélet alapján kínálkozik-e fellebbviteli lehetőség.
– A magyar történelmi egyházakat minden bizonnyal „összerántja” az ítélet, hiszen valamennyien veszélyeztetve érezhetik magukat. A román egyházakkal nem keresnek szövetséget? Hiszen a görög katolikusok sincsenek elkényeztetve az államhatalom részéről.
– A magyar egyházakkal való együttműködés természetesen nem kérdéses. A görög katolikusokkal való együttműködés ötletére reagálva azonban tisztában kell lennünk, hogy az ő harcuk az ortodoxokkal testvérháború, míg az állam és a köztünk lévő viszony az idegenekkel való háborúskodás esete. Ebbe pedig megítélésem szerint a görög katolikusok soha nem lépnének be, mivel a román nemzeti érdekek ellen valónak tekintenék.
– Az egyházkerület rendkívüli közgyűlésén háborút hirdetett. Hogyan értendő ez a hadüzenet?
– Az egyház korábban egyfajta lojalitási szerződést kötött az állammal azáltal, hogy benyújtotta a statútumát, ez alapján pedig az állam megalkotta az egyházügyi törvényt, amely alapján működtette eddig a rendszert. Ebben garantálva éreztük az egyházi autonómiát, s annak ígéretét, hogy az állam megvédi és segíti annak érvényesítését. Ez most felborult azzal, hogy az egyházat kollektíve elítélték.
Innentől kezdve az állam nem számíthat a mi lojalitásunkra. Ez azt jelenti, hogy minden lehetséges fórumon kifejezzük: nem igaz, amit a román állam deklarál, ellenkezőleg, hátrányos helyzetbe hozza, akadályozza az egyház tevékenységét. A mi részünkről e tekintetben az állam folyamatos offenzívára számíthat még akkor is, ha azzal vádolnak majd, hogy romboljuk a jó hírét, az arculatát. Elsősorban a szó fegyverével kívánunk élni, különösen most, amikor Románia azzal az áruval „házal”, hogy a román állampolgárok német nemzetiségű államelnököt választottak.
– Ön és helyettese a továbbiakban nem kívánja igénybe venni az állami illetményt. Mi lesz azonban az egyházkerület papjaival, egyéb fizetett alkalmazottaival?
– Szimbolikus gesztusnak szántuk, ezáltal is jelezve, hogy nem minden áron fogadjuk el az állam segítségét, függetlenségünk nem megvásárolható. Arra viszont még nem vagyunk felkészülve, hogy ezt valamennyi fizetett tagunkra kiterjesszük. És miközben változatlanul bízunk benne, hogy az államnak nem érdeke elidegeníteni magától a romániai reformátusok közel hétszázezres táborát, igyekszünk egyértelműsíteni: velünk nem lehet bármit megtenni. Morális kötelességeink vannak, amelyek hiánya létünk jogosságát kérdőjelezi meg.
– A politikummal való párbeszéd, a lojalitás kérdésének újratárgyalása szerepel a terveikben?
– Új visszaszolgáltatási törvény közös megfogalmazását tervezzük a többi egyházzal és a törvényhozásban jelen levő RMDSZ-szel. A jelenlegiben szinte kódolt kiskapuk ugyanis hosszú időre képesek elnyújtani a folyamatban lévő ügyeket. Ebben a korrupciós-maffiózós restitúciós történetben ugyanis épp az a veszély, hogy ha nem a korábbi tulajdonosnak szolgáltatják vissza az ingatlanokat, az igazságtalanná teszi és késlelteti a folyamatot. Élni akarunk és fogunk minden elképzelhető és adódó lehetőséggel, mert a nem cselekvés immár bűnnek számítana.
Csinta Samu |
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László, Marosvásárhely és a román igazságszolgáltatás
A francia forradalom óta mondogatják, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit. Tőkés Lászlót, a romániai forradalom kirobbantóját szerintem az ellenforradalom falta fel. Pedig 1990. január elején, amikor Tőkés László ügyvédjeként mutatkoztam be Ion Iliescu ideiglenes államfőnek, majdnem elájult a gyönyörűségtől… Nem sokkal később viszont a román média szélsőségesei hazugságokra, félrefordításokra alapozva elkezdték azóta is tartó lejárató kampányukat. Ezek hatását nem vettük komolyan, nem indítottunk rágalmazási pereket. Ráadásul már március végén el kellett menekülnöm, s így a továbbiakban nem adhattam meg a szükséges ügyvédi segítséget. Csak öt és fél év után térhettem haza. Az Európai Emberjogi Bíróság nyomására az ügyészség azt közölte, hogy "a meg nem kezdett eljárást megszüntette" ellenem. Miután Alison Mutler, az Associated Press bukaresti tudósítója telekürtölte a világot azzal a rágalommal, hogy Tőkés László a szekuritáté ügynöke volt, azt tanácsoltam régi védencemnek, hogy feltétlen indítsunk el egy rágalmazási és becsületsértési pert, amelyben én láttam el képviseletét. A per során a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Hivatal (CNSAS) igazolta, hogy Tőkés László nem volt a szekuritáté ügynöke vagy besúgója. Mircea Dinescu költő, a CNSAS tagja még azt is kijelentette, hogy csak egy erős istenhittel bíró ember tudhatott ennyire ellenállni a szekusok zsarolásainak! Ezeknek a cáfolhatatlan bizonyítékoknak az alapján az elsőfokú bíróság keresetünket helybenhagyta, és jelentős összegű erkölcsi kártérítés megfizetésére kötelezte Alison Mutlert és az Associated Presst. A pervesztes felek fellebbeztek, és háromszoros bírói tanácscsere után megnyerték a fellebbezést. Ennek az ítéletnek igen bizarr az indokolása. Úgy szól, hogy Alison Mutler azáltal, hogy ezt a rágalmat közhírré tette, lehetőséget adott Tőkés Lászlónak arra, hogy tisztázza magát a koholt vádak alól. Ennek következtében Mutler és az Associated Press tulajdonképpen jót tett, és ezért nem kell erkölcsi kártérítést fizessenek!? Radu Tudort, a szekus kollaboráns, magyarellenes Voiculescu Antena 3 televíziójának szerkesztőjét és az adót azért pereltük, mert azt állították, hogy Tőkés a legnagyobb élő románellenes alak. Megalapozott keresetünket azzal utasították el, hogy annak ellenére, hogy az állítás nem fedi a valóságot, belefér a megengedhető újságírói túlzás fogalmába. Victor Ponta miniszterelnököt azért pereltük, mert azt állította, hogy Monica Macovei volt igazságügy-miniszter, a korrupcióellenes harc elindítója, európai parlamenti képviselő és Tőkés László idegen érdekeket szolgálnak, külföldről pénzelik őket. Első fokon azzal indokolták keresetünk elutasítását, hogy a kijelentés belefér a politikusi szólásszabadság fogalmába. Mostanig egyetlen személyiségi jogok védelmében indított pert sikerült megnyernünk, egy rágalmazó nagyváradi újságíró ellen. Tehát levonhatjuk a következtetést, hogy a román igazságszolgáltatás Tőkés László személységi jogainak, jó hírnevének védelmében nem áll a helyzet magaslatán.
A Románia Csillaga becsületbírósága túltett a román igazságszolgáltatáson is. Nemes egyszerűséggel megtagadta Tőkés Lászlótól az alkotmány, az európai emberjogi egyezmény stb. által biztosított védelemhez való jogot. Semmibe vették a Román Ügyvédi Kamara állásfoglalását is, megakadályoztak abban, hogy Tőkést, a rend lovagját ügyvédként védelmezzem. V. Ponta miniszterelnök az eljárást kezdeményező Corina Cretut pedig európai bizottsági biztosnak jelölte…
Marosvásárhelyről, a frontvárosról azért kell beszéljek, mert a temesvári román–magyar összefogás rendszerváltást előidéző szellemét a fekete március zárta vissza a palackba. Igencsak jellemzőnek tartom a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román diákszervezetének, a Liga Studentilornak 1990. március elején közzétett tiltakozását. A ligának akkor prominens tagja volt Azamfirei Leonard, a jelenlegi rektor, akinek gondolkodásmódja azóta sem fejlődött. A tiltakozás 11. pontja elítéli Tőkés László politikai tevékenységét, az első pontja pedig úgy fogalmaz, hogy a román diákságot "marginalizálni" akarják a magyarok azáltal, hogy külön magyar csoportokat, magyar gyakorlatokat és paritást kérnek. A MOGYE szenátusának román kétharmada 25 év után is ezt fújja, és nem hajlandó eleget tenni az alkotmány és a tanügyi törvény anyanyelvi oktatásra vonatkozó rendelkezéseinek. Levonhatjuk a következtetést, hogy a magyarság jogait Romániában csak akkor fogjuk tudni érvényesíteni, ha Temesvár szelleme ismét életre kel.
Annak kapcsán, hogy a román hatóságok által rendezett megemlékezésre Tőkés Lászlót nem hívták meg, sajnálattal kell megállapítanom, hogy már itt, Temesváron sem él az 1989. decemberi szellem. Ebből a szempontból igencsak kifogásolható, hogy a december 16-i hivatalos megemlékezésen tartott temesvári beszédében Klaus Johannis megválasztott államfő sem ejtette ki Tőkés László nevét, és a román–magyar összefogás megemlítéséről is "megfeledkezett".
A Temesvár 25. megemlékezésen december 18-án elhangzott előadás szerkesztett változata
Kincses Előd
Népújság (Marosvásárhely)

A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék: Nagy András ártatlan
A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék (ICCJ) csütörtökön, december 18-án elutasította az ICCJ melletti ügyészség, illetve a Maros megyei területi korrupcióellenes ügyészség (DNA) fellebbezését a korrupcióval vádolt Nagy András, Szászrégen volt polgármestere, Maria Precup jelenlegi városvezető és 19 tanácsos ügyében. A volt polgármester és a tanácsosok ellen 2009-ben indult eljárás közérdek ellen elkövetett hivatali visszaélés, illetve visszaélésre buzdítás vádjával, egy bizonyos területcsere, valamint területeladás ügyében. 2013 decemberében a Marosvásárhelyi Táblabíróság felmentette a vádlottakat. Az ítélet ellen azonban a DNA és az ICCJ melletti ügyészség fellebbezést nyújtott be. Ezt a fellebbezést utasította el csütörtökön a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék.
Nem kívánom senkinek, hogy átélje, amit én átéltem
Nagy András, Szászrégen volt polgármestere a Népújság kérdésére elmondta, hogy a DNA 2004-től minden munkálatát ellenőrizte. Ez 2006-ban történt, azóta húzódik az ügy.
– Összesen négy perem volt, most a tegnap az utolsó három volt összehozva egy dossziéba, és megnyertük. Területeladásról és területcseréről szólnak, amelyekről tanácsi határozatok voltak. Az első ügyben a DNA szerint jogtalanul jártunk el, áron alul adtuk el, nem vette figyelembe, hogy az önkormányzat munkálatot végzett a közterületen, a telek ára jóval meghaladta a kihozott árat. A DNA nem akarta ezt elismerni, húzta-nyúzta az ügyet. A pert elvesztette alapfokon, elveszítette a fellebbezést is, most a legfelsőbb törvényszéken is elvesztette.
A másik ügy ugyanebben az aktacsomóban egy területcseréről szól. Erről is volt tanácsi határozat. Ebben az ügyben is sokat vizsgálódtak, nem találtak semmit. Ezt is elveszítették.
Az utolsó per azért érdekes, mert az összes tanácsost beperelték, hogy rosszul döntöttek. És azért is érdekes, hogy rólam, akiről az összes tanácsos azt nyilatkozta, hogy nem próbáltam befolyásolni őket semmilyen formában, a DNA mégis azt állította, hogy szóban próbáltam befolyásolni őket, és ezért indított eljárást ellenem.
A DNA pert vesztett, de nem ez a lényeg. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt a sok feszültséget, stresszt, amit átéltem. Nem tudod, mikor jönnek, mikor visznek el, nem tudod, hogy mi van, hogy van, halasztás után. Nem kívánom senkinek, hogy átélje, amit a családom is átélt. Például a lányom, aki egyetemi asszisztens, Vásárhelyre utazott, és a maxitaxiban a rádió éppen azt mondta, hogy a régeni polgármester ellen eljárás indul. És ő kénytelen volt magyarázkodni az ismerőseinek. Ilyent senkinek sem kívánok. Illetve azoknak, akik az aktáimat kezelték, hasonlókat kívánok. Mert szerintem tendenciózusan kezelték ezeket a dossziékat, hiszen már az elején világos volt, hogy nincs jogalapjuk a vádaknak.
Sajnos, nem lehet jogi elégtételt kérni a DNA- tól, csak a román államtól lehet a pénzügyminisztériumon keresztül anyagi meg erkölcsi kártérítést követelni.
– És kér erkölcsi kártérítést? Szándékában áll beperelni a román államot?
– Már be is pereltem. És az Európai Emberjogi Bíróságig meg sem állok. Az ünnepek után találkozom az ügyvédemmel, megindítom a pert, anyagi és erkölcsi kártérítést kérek. Sajnos, még egyszer mondom, nincs lehetőség, hogy az illető személy ellen indítsak pert, aki tendenciózusan kezelte ezt a dossziét, és rosszat tett nekem és a környezetemnek.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)