Sem büntetések, sem ellenőrzések nem térítenek le az autonómia útjáról
Az Országos Adó- és Pénzügyi Hivatal csalás elleni ügyosztálya az elmúlt hetekben ismét ellenőrizte a Siculitas Egyesületet és a vele együttműködő Sepsireform Egyesület pénzügyi ügyvitelét. Előbbinek a vezetője Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, az utóbbinak pedig Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke. Székelyföld határkivilágítása után, amelynek mindkét egyesület szervezője volt 2015-ben, hasonló pénzügyi ellenőrzést végzett ugyanaz a hatósági szerv.
Akkor a Siculitas Egyesületet 10 000 lejes büntetéssel sújtották, amelyet utólag a bíróság eltörölt. A Siculitas Egyesület ellen lefolytatott első vizsgálat 2013. március 10-ét, a Székely Szabadság Napját követően zajlott, amikor az ellenőrző szerv a maros megyei Pénzügyőrség volt. Sem akkor, sem most, az elmúlt hetekben a kiterjedt és alapos pénzügyi vizsgálat a két egyesület ügyvitelében nem talált hibát, amit a kibocsátott jegyzőkönyvek is tanúsítanak. A Siculitas Egyesületnek két másik ügye is van folyamatban a március tizedikei tüntetésekkel kapcsolatban. A 2014-es március tizedikei tüntetés alkalmával kirótt csendőrségi büntetéssel kapcsolatos keresetet érdemi tárgyalás nélkül utasította vissza a bíróság, és a 12 000 lejes büntetést a Siculitas Egyesület bankszámláján lefoglalták. Ebben a kérdésben az egyesület a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. Másodfokon várható a bírósági ítélet a 2016-ban, ezúttal Izsák Balázsra kirótt 4 000 lejes csendőrségi büntetés ügyében, szintén a Székely Szabadság Napjával kapcsolatban.
Ugyanakkor nyolcvan önkéntes nevére állítottak ki büntető jegyzőkönyvet, amelyek mindenikét a törvényszék érvénytelenített. Mindez arra enged következtetni, hogy Székelyföld autonómiájáért demokratikus, békés, mindvégig teljes nyíltsággal, a nyilvánosság előtt cselekvő igyekezetünk immár nem csupán politikai akadályokba ütközik, hanem hatósági úton is el kívánják lehetetleníteni. A büntetések, az évente elrendelt ellenőrzések nem fognak letéríteni a demokratikus, törvényeknek teljes mértékben megfelelő útról, és a székelység autonómia igényéről sem mondunk le.
Sajtóközlemény
Erdély.ma

Heti értékelő Faragó Péter parlamenti képviselővel
Az Alkotmánybírósági döntése a jogállamiság próbaköve
Faragó Péter RMDSZ Arad megyei elnökkel, parlamenti képviselővel a legutóbbi politikai értékelőnkön azt vitattuk, hogy a Képviselőház döntéshozó szervként, szinte egyhangúlag elfogadta azt az RMDSZ-es törvénytervezetet, miszerint az egészségügyi és szociális intézményekben a nemzeti kisebbségek nyelvén beszélő személyt is alkalmazni kell olyan helyeken, ahol a jelzett kisebbség számarány eléri a 20%-ot. Néhány nap múlva ugyanazok, akik megszavazták a törvénytervezetet, az Alkotmánybíróságon támadták azt meg.
– Képviselő úr mi a véleménye e kétszínű megnyilvánulásról?
– Nagyon fontos törvényt fogadott el a Képviselőház, amely jóváhagyta a kezdeményezésünket, miszerint az állami egészségügyi és szociális egységben, ahol egy-egy kisebbség számaránya eléri a 20%-ot, illetve nagyvárosban eléri az 5 ezer főt, ott a kisebbségiek hivatalosan használhassák az anyanyelvüket is. A törvénynek 2018. január 1-jétől kellene életbe lépnie. Nagyon fontos lenne, hiszen az elmúlt esztendőkben számos negatív példa került, amikor a jelzett intézményekben magyar nemzetiségű embereket diszkrimináltak. Ennek a megszüntetését is célozza a törvénytervezet. A szakbizottságokban, illetve a Képviselőház plénumában is mindenki megértette, elfogadta az RMDSZ érvelését, ezért szinte egyhangúlag fogadta el döntő testületként a Képviselőház. Éppen ezért, megdöbbenve értesültünk pár nap múlva, hogy Traian Băsescu pártjának a képviselői aláírásokat gyűjtenek annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróságon megtámadhassák a törvényt. Az alkotmánybírósági megkeresést a Népi Mozgalom Pártja (PMP) tagjai írták alá, de legnagyobb meglepetésünkre, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) frakciója, de néhány Románia Megmentésének az Egységpártja (USR) honatya is aláírta. Nem tudjuk megérteni, hogyan lehetséges: ha valaki megszavaz egy törvénytervezetet, néhány nap múlva, ugyanannak a megsemmisítését kérvényezi? Heteken, hónapokon keresztül lehetősége lett volna felhozni az aggályait, a véleményét, ha nem ért vele egyet. Az Alkotmánybíróság május 10-én tárgyalja a beadványukat. Mindennek tudatában azt is elmondhatjuk: nem biztos, hogy rosszul jött az övön aluli ütés, hiszen általa képet kaphatunk a jogállamiságról; lesz egy alkotmánybírósági döntés a Romániában élő nemzeti kisebbségek nyelvhasználatával kapcsolatban. Ha ugyanis a fellebbezés, netalán elfogadásra kerül, azt jelenti: hatalmas problémák vannak ma a román jogállamisággal és a kisebbségi nyelvhasználattal. Ha viszont az Alkotmánybíróság elutasítja a megkeresést, bebizonyosodik: az út, amin járunk, az jó. A magunk elé tűzött célok helyesek, tervezhetjük a további lépéseinket, elképzeléseinket a romániai anyanyelvhasználat terén. Megvannak a terveink, az elképzeléseink, melyek szerint, a következő időszakban tovább kívánunk lépni az adminisztrációban történő, kisebbségi anyanyelvhasználat bővítése terén.
– Ha az Alkotmánybíróság mégis helyt ad az ellenzéki megkeresésének, az RMDSZ a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul-e?
– Ez még nem volt téma, hiszen a dolog még elég friss, ezért frakciónként még nem beszéltünk a továbblépésről, de ha mégis helyt adna az óvásnak, vagyis megtiltanák a kisebbségeknek az anyanyelvhasználatot, az hatalmas pofon lenne a román jogállamiságnak. Annál is inkább, mert nagyon sokszor élet-halál kérdése, hogy a beteg pontosan elmondhassa panaszait, illetve pontosan megértse a neki, az orvos által felírt kezelést, a gyógyulási módot.
– Mi a véleménye a magas rangú önkormányzati tisztségviselők javadalmazásának a megemeléséről?
– Úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos az önkormányzatok polgármestereinek, alpolgármestereinek, illetve a megyei tanácsok elnökeinek és alelnökeinek a 30%-os fizetésemelése. Ők hatalmas felelősséget vállaltak magukra, amikor a közösségek vezetését elvállalták, ezért a munkájukat kissé javuló bérezési feltételek mellett végezhetik. El kell mondani, hogy egy polgármester vagy alpolgármester fizetése egyáltalán nem versenyképes, ezért nem szabad elvitatni a jogot: ha elvállalt egy közösségi tisztséget, akkor egy méltányosabb javadalmazásban részesülhessen. Biztos vagyok abban: ha méltányosabb fizetést kapnak, háttérbe szorul a korrupciós kísértés. Abban is biztos vagyok, hogy méltányosabb bérezés mellett a jövőben felkészültebb, rátermettebb, több tudással rendelkező személyek kerülhetnek az önkormányzatok élére.
– Köszönöm szépen a tájékoztatót.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Strasbourgban védenék meg a csíkszeredai Városháza feliratot
A strasbourgi bírósághoz fordulnak a néppárt tanácsosai, mivel a csíkszeredai polgármesteri hivatal a hazai törvények által biztosított minden jogi lehetőséget kimerített annak érdekében, hogy megvédje a Városháza feliratot.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak a csíkszeredai Városháza felirat ügyében az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselői. Soós Szabó Klára, Tőke Ervin és Márk Dezső önkormányzati képviselők bejelentették: csíkszeredai polgárokként nyújtanak be keresetet ez ügyben. Mindezt sajtótájékoztató keretében jelentette be kedden Tőke Ervin csíkszeredai önkormányzati képviselő, s mint mondta, a Jogaink Egyesület segítségével összeállítottak egy dokumentációt a Városháza felirat eltávolítása kapcsán, amelyet elküldenek a strasbourgi bíróságához. Mint ismeretes, február közepén a marosvásárhelyi ítélőtábla elutasította azt a rendkívüli perorvoslati kérelmet, amelyet Csíkszereda polgármesteri hivatala és a helyi önkormányzat nyújtott be, a Városháza felirat eltávolításáról rendelkező jogerős ítélet megsemmisítését kérve. A felirat még a helyén van, de el kell távolítani az épületről. A Városháza felirat eltávolításáért a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be keresetet még 2015 novemberében. Tőke Ervin emlékeztetett, Romániában kimerültek a jogorvoslati lehetőségek, hiszen a polgármesteri hivatal másodfokon is elveszítette a pert a feliratügyben. Az ítélet nem minden pontját tekintjük jogszerűnek. A felirat egyébként nem a polgármesteri hivatalt, mint intézményt jelöli, hanem magát az épületet, abban az épületben pedig több intézmény is működik” – mutatott rá Tőke Ervin, aki szerint az ítélet végrehajtása jogsértésre kötelezné a polgármestert több ügyben is: egyik, hogy az épület műemlék, ezért a homlokzatáról nem lehet levenni, vagy épp feltenni a feliratokat. Másik, hogy a felirat levétele által diszkriminálják a város magyar közösségét a románokkal szemben. A közigazgatási törvények értelmében amennyiben egy településen egy kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, román és magyar felirat is kell legyen a közintézményeken. Csíkszereda esetében ez több mint nyolcvan százalék. Egyértelmű diszkriminációra kényszeríti a polgármestert az ítélet” – számolt be Tőke Ervin. Hozzáfűzte, azok a városlakók, akik tenni szeretnének ez ügyben, keressék meg őket, a segítségükkel a csíkszeredai polgárok is beszállhatnak a perbe. Tőke Ervin kijelentése kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az épület valóban műemlék, de a Városháza felirat csak a 90-es években került fel a homlokzatra, nem pedig az építéskor, akkor ugyanis megyeházának épült. Továbbá megjegyzendő, hogy a Városháza felirat majdani – esetleges – eltávolítása után valóban nem marad kétnyelvű felirat az épületen, ilyen ugyanis jelenleg sincs a polgármesteri hivatal bejáratánál. Az épületen jelenleg nem jelölik, hogy abban székel Csíkszereda polgármesteri hivatala és helyi tanácsa. Krónika (Kolozsvár)

Strasbourgban indítanak pert a Városháza feliratért
Az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordulnak az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai önkormányzati képviselői, hogy megvédjék a polgármesteri hivatal homlokzatán magyarul olvasható Városháza feliratot, amelynek eltüntetésére jogerős bírósági végzés kötelezi az önkormányzatot.
Csíkszereda Polgármesteri Hivatala a romániai törvények által biztosított minden jogi lehetőséget kimerített a felirat védelmében, beleértve a tavalyi jogerős bírósági végzés ellen beterjesztett rendkívüli jogorvoslati kérelmet is, amelyet február közepén utasított el a marosvásárhelyi táblabíróság. A Városháza felirat eltávolításáért a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă blogger által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be keresetet 2015 novemberében. A bíróság mind első fokon, mind másodfokon elfogadta a felperes érvelését, amely szerint a román intézménynév magyar megfelelője a polgármesteri hivatal, nem pedig a városháza. Soós Szabó Klára, Tőke Ervin és Márk Dezső önkormányzati képviselő bejelentette: csíkszeredai polgárokként nyújtanak be keresetet az ügyben az EJEB-hez, mivel diszkriminációnak tartják, hogy a több mint 80 százalékban magyarok lakta településen az önkormányzatot arra kötelezik, hogy egy műemlék épületről eltávolítson egy magyar feliratot, amiért abban – más intézmények mellett – a polgármesteri hivatal is működik. Az EMNP képviselői a bírósági döntéssel elégedetlen csíkszeredai polgárokat is arra biztatták, hogy csatlakozzanak a strasbourgi perhez.
Az elmúlt évtizedekben számtalan székelyföldi településen helyezték vissza a felújított polgármesteri hivatalok homlokzatára a vakolatból kidomborított vagy a vakolatra festett Városháza, illetve Községháza feliratot. A székelyföldi románokat ért, vélt jogsérelmek ellen fellépő ADEC és alapítója több tucat pert indított e feliratok ellen, a bíróságok pedig valamennyi esetben helyt adtak keresetének. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A büntetések folytatódnak, a célok és eszközök változatlanok!
2016. március tizedikén, a Székely Szabadság Napja alkalmával rendezett felvonuláson a Székely Nemzeti Tanács elnökét, Izsák Balázst a Maros megyei csendőrség 10 000 lejes büntetéssel sújtotta. 
A jogorvoslati alapfokú eljárás során a bíróság a büntetés egyik tételét (6 000 lej) megsemmisítette, viszont fenntartotta a másik büntetési tételt, a 4 000 lejt, amelyet azzal az állítólagos indokkal szabott ki a csendőrség, hogy a rendezvényt megelőzően ők nem kapták meg az előzetes bejelentést. 
Az alapfokú döntés ellen a Székely Nemzeti Tanács elnöke élt a fellebbezés jogával, és beterjesztette azokat a bizonyítékokat, amelyek a szervezők és a csendőrség közötti együttműködést támasztják alá. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta ezeket a bizonyítékokat, köztük azt a tényt is, hogy személyesen a csendőrség vezetője, Iulius Cenan ezredes vette át a rendezvénnyel kapcsolatos dokumentumokat, beleértve az előzetes bejelentés másolatát.  Ezek a tények, amelyek cáfolják mind a csendőrség, mind az igazságszolgáltatás állítását, miszerint a tüntetést bejelentő szervező nem tett eleget minden bejelentési kötelezettségének. A döntés jogerős. 
Mivel az ítélet sérti az Európai Emberjogi Egyezmény rendelkezéseit, a határozat indoklásának kézhezvétele után a Székely Nemzeti Tanács a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul.
Leszögezzük, hogy az újabb jogsértő határozat sem befolyásolja a jövő évi március tizedike megszervezését, amelynek előkészítése folyamatban van.
SZNT Erdély.ma

Strasbourgba kell menni (Székely szabadság napja)
A Maros megyei törvényszék jogerős ítéletében fenntartotta annak a bírságnak a kisebbik részét, amelyet Izsák Balázsra, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökére rótt ki a csendőrség a 2016-os székely szabadság napja szervezéséért. Az SZNT sajtószolgálata közölte, a tanács jogorvoslatért a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul.
A 2016. március 10-én tartott felvonulás miatt Izsák Balázst a Maros megyei csendőrség tízezer lejes büntetéssel sújtotta. A jogorvoslati alapfokú eljárás során a bíróság a büntetés nagyobbik, hatezer lejes tételét megsemmisítette, viszont fenntartotta a másik büntetési tételt, amelyet azzal az állítólagos indokkal szabott ki a csendőrség, hogy a rendezvényt megelőzően nem kapták meg az előzetes bejelentést.
Az SZNT elnöke a másodfokú eljárás során beterjesztette azokat a bizonyítékokat, amelyek a szervezők és a csendőrség közötti együttműködést támasztják alá. „A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta ezeket a bizonyítékokat, köztük azt a tényt is, hogy személyesen a csendőrség vezetője, Iulius Cenan ezredes vette át a rendezvénnyel kapcsolatos dokumentumokat, beleértve az előzetes bejelentés másolatát.” Az SZNT álláspontja szerint „tények cáfolják mind a csendőrség, mind az igazságszolgáltatás állítását, miszerint a tüntetést bejelentő szervező nem tett eleget minden bejelentési kötelezettségének”. A tanács közölte: mivel az ítélet sérti az Európai Emberjogi Egyezmény rendelkezéseit, a határozat indoklásának kézhezvétele után a Székely Nemzeti Tanács a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. A csendőrség a 2016-os felvonulás és tiltakozás közel száz szervezőjét és résztvevőjét bírságolta meg törvénytelennek vélt megmozdulás szervezéséért, illetve csendháborításért. A többi bírságolási jegyzőkönyvet utóbb érvénytelenítették a bíróságok. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árus Zsolt nem adja fel
A Hargita megyei törvényszék szerdán kimondott jogerős ítéletben törvényesnek találta azt a bírságolási jegyzőkönyvet, amelyet 2015 októberében Székelyföld határainak a kivilágításakor Gyergyószentmiklóson rótt ki a rendőrség a máglyához fát szállító személyre, amiért az szállítólevél nélkül fuvarozta Árus Zsolt udvaráról az általa törvényesen vásárolt faanyagot a tűzgyújtás helyszínére.
Amint Árus Zsolt emlékeztetett: a törvény értelmében 0,1 köbméter fölötti szállítmányok fuvarozásához kell szállítólevelet kiállítani, az ügyben eljáró rendőr pedig 0,12 köbméterre becsülte a szállítmány volumenét. A bíróság mind alapfokon, mind másodfokon elutasította azt a kérést, hogy pontosan mérjék meg a lefoglalt fa mennyiségét, és állapítsák meg, hogy a szállítmány a törvény hatálya alá esett-e. Árus Zsolt botrányosnak tartotta, hogy a bíró „megakadályozta az egyik felet, hogy bizonyítsa a maga igazát, majd igazat adott a másik félnek”, és kijelentette, a strasbourgi emberjogi bíróságon folytatja a pereskedést. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem irgalmazott a bíróság, ismét perre megy az egyház a váradi pénzügyi palotáért
Két fronton harcol a hazai igazságszolgáltatás által visszaállamosított irgalmas rendi ingatlanért, az egykori nagyváradi pénzügyi palotáért a római katolikus egyház. Egyrészt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán fellebbezi meg a jogerős bírósági döntést, ugyanakkor itthon új pert indít az ügyben, mondta el a Krónikának Böcskei László megyéspüspök.
Az egyházi elöljáró szerint a jogászokkal való tanácskozás során ezt a két lehetőséget azonosították, és egyikről sem akarnak lemondani. Kifejtette, első körben nemzetközi jogorvoslatért folyamodnak, az európai bíróságra benyújtandó iratcsomót hamarosan leadják, de az új per is előkészítés alatt áll. „A kettő nem zárja ki egymást,
a strasbourgi per egy előző döntésnek a megfellebbezése, a másik pedig egy teljesen új eljárás” – mondta a püspök. Hangsúlyozta, az egyház tovább harcol jogos tulajdonáért, bár a Bihar Megyei Tanács – melynek a korábban visszaszolgáltatott épületet ítélték – már a leromlott állagú épület felújítását tervezi. „Mivel megnyerték az előző pert, lépniük kell, hiszen az épület elég rossz állapotban van, és napról napra romlik. De ettől függetlenül a mi eljárásunk megy tovább” – jelentette ki lapunknak Böcskei László.
Beomolhat a felső emelet?
Az irgalmas rendi ingatlan felújítására a megyei tanács nemzeti liberális párti (PNL) frakciója be is nyújtott egy határozattervezetet, közölte pénteki sajtótájékoztatóján Ionel Avrigeanu frakcióvezető. Elmondta, pártja stratégiát vált a tanácsban, az eddigi ellenzéki szerep után a jövőben kezdeményezőként kíván fellépni.
A liberálisok ugyanis, miután nem sikerült megszerezniük az elnöki tisztséget, az RMDSZ-es Pásztor Sándor által elnökölt testület számos fejlesztési projektjét akadályozták meg. Avrigeanu a konstruktív ellenzékiség első lépéseként a pénzügyi palota felújítását említette.
A megyevezetésnek rendeltetést kell találnia az ingatlan számára, melynek felújítását megyei vagy helyi forrásokból is el lehet végezni, vélte. „Vannak alternatívák, csak akarat kell” – mondta Avrigeanu azt inszinuálva, hogy a magyar megyeelnök számára nem sietős a restaurálás. Hozzátette, következő lépésként a nagyváradi filharmónia székhelyének a felújítására nyújtanak be határozattervezetet, melyet szintén visszaigényel a katolikus egyház.
Pásztor Sándor tanácselnök nemrég a Reggeli Újságnak úgy nyilatkozott, nem tudja, mennyibe kerül az impozáns épület restaurálása, jelenleg zajlik a statikai felmérése. Az eddigi eredmények szerint félő, hogy az évek során károsult az épület stabilitása, és beomolhat a felső emelet. A statikai jelentés a következő hónapokban készül el, ekkor derül ki, mekkora volumenű munkáról van szó.
Az anyagi fedezetet azonban nehéz lesz biztosítani, vélte a tanácselnök, mivel jelenleg más projektek élveznek prioritást, mint a múzeum új székhelyének felszerelése vagy a nagyváradi reptér fejlesztése.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Sok bajunk van: Strasbourg-ban kérdeztünk Romániáról
Egyre többen fordulnak tőlünk a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságához. A helyszínen tájékozódtunk a részletekről: a strasbourgi bíróságon George Stafford sajtóattasé válaszolt kérdéseinkre, amikor a MIDAS európai újságíró-szervezet küldöttségével a városban jártunk tanulmányúton.
Baszkföld, Katalónia, Dél-Tirol, valamint Finnország, Németország, Olaszország, Szlovákia, Magyarország, Belgium, Görögország és Svájc után ezúttal Franciaországba, Strasbourg-ba invitálta tagjait az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesülete (angolul Minority Dailies Association, MIDAS). A MIDAS európai újságíró-szervezet – amelynek lapunk is tagja – évente tart tájékozódó látogatásokat Európában, különböző államokban, az ottani nemzeti kisebbségek helyzetének, valamint e közösségek sajtójának megismerése céljából. A MIDAS-t a piacvezető európai kisebbségi nyelvű napilapok alkotják, így Románia területéről a Bihari Napló, valamint a kolozsvári Szabadság, és az Aradon megjelenő Nyugati jelen a tagja. A 2001-ben alapított bozeni székhelyű szervezet célja a tagságát alkotó napilapok közötti együttműködés, a hírközlés, a lapkiadás és az európai intézményekkel való együttes kapcsolattartás területén.
Az EJEB-nél rólunk
A MIDAS-küldöttség idén tehát Strasbourg-ba látogatott, június 12–15. között voltunk az EU „második székhelyeként” is működő városban. Vizitünk során felkerestük az Európai Parlament ottani székhelyét, részt vettünk az EP plenáris ülésén, amelyet havonta egyszer tartanak a francia városban (a többi alkalommal Brüsszelben ülésezik az Unió parlamentje). Erről később számolunk be. Látogatást tettünk ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (EJEB) is. Az 1950-ben létrehozott testület az Emberi Jogok Európai Egyezménye betartásának felügyeletére létrehozott bíróság. Az Európa Tanács által elfogadott egyik legfontosabb egyezménynek a Tanács mind a 47 tagja részese. Az aláíró felekkel szembeni emberi jogi sérelmekkel kapcsolatos kereseteket a többi aláíró állam és magánszemélyek nyújthatják be. A bíróságon részt vettünk egy tárgyaláson is – éppen a bíróság legnagyobb összetételű testülete, a Nagykamara tárgyalta egy Svájcban letelepedett férfi, Abdennacer Nait-Liman ügyét. (Ő azt állítja, hogy miután előbb Olaszországban élt, és onnan kiutasították, mivel állambiztonsági kockázatot jelentett, Tunéziába került vissza, ahol megkínozták, ám sikerült elszöknie, Svájcban kapott menedékjogot, és onnan indított pert a tunéziai belügyminisztérium ellen. Keresetét azonban a svájci bíróság elvetette, ezért most Strasbourg-ban perelte be Svájcot kártérítésért.) Ezt követően az Emberi Jogok Európai Bíróságának sajtóattaséja, George Stafford fogadta küldöttségünket – és válaszolt lapunk kérdéseire, a romániai vonzatokról. Mint kiderült, a megelőző két év csökkenő tendenciájához képest tavaly lényegesen több ügyben nyitott dossziét az Emberi Jogok Európai Bírósága. A legnagyobb mértékben Törökország, Románia és Magyarország esetében emelkedett a folyamatban lévő, az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatos ügyek száma. Az esetek legtöbbjében a szabadsághoz és a biztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot sértették meg – külön említi az EJEB aktuális statisztikája az „embertelen vagy megalázó bánásmóddal” kapcsolatos ügyeket. Az Európa Tanács felügyelete alatt működő emberi jogi bíróságon a tavaly év végéig a folyamatban lévő ügyek száma 79.750 volt, ami 23 százalékkal lépte túl a 2015-ben regisztrált 64.850-at. A tagállamok közül a legtöbb, 222 esetben Oroszország ellen, majd Törökország (77), Románia (71), Ukrajna (70), Görögország (41) és Magyarország (40) ellen hoztak elmarasztaló ítéletet.
Trendek
George Stafford kérésünkre a Romániára vonatkozó statisztikát is elküldte később. Eszerint a romániai kritikán aluli börtönviszonyokkal összefüggő keresetek jelentős növekedést okoztak egy év alatt az EJEB-nél nyitott ügyek számában. (Ugyanígy a magyarországi börtönviszonyokat is sok panasztevő kifogásolja ott.) Csak emiatt Romániából 108 százalékkal (!) több beadvány érkezett, mint egy évvel korábban. Tavaly összesen 71 Romániából érkezett kereset ügyében hozott döntést a Strasbourg-i emberi jogi bíróság, összesen pedig 93.150 ügy van valamilyen szakaszban az EJEB-nél. Mint az attasétól megtudtuk, a még ítéletre váró összes ügy 9,9%-a romániai (és például 10,7%-a magyarországi). Messze a legtöbb kereset a diktatúrává váló Törökországból érkezik: az összes ügy 24,7%-a származik onnan, azaz mintegy 23.000 kereset. A legtöbbször kínzás, illetve fogva tartási körülmények a keresetek témái – és ez Románia esetében is így van.
Hogyan fordulhat oda?
Aki a Strasbourg-i emberi jogi bírói testülethez akar fordulni, annak jó tudnia, hogy a beadványok túlnyomó többségét a testület eleve elveti, azaz be sem fogadja – emelte ki kérdéseinkre George Stafford. Az elutasítás oka leggyakrabban az, hogy a kérvényező még nem merített ki valamennyi hazai jogorvoslati lehetőséget. Gyakorlatban tehát addig kell itthon élnie panasztételi, fellebbezési jogosultságával, amíg ezt a belsőjog lehetővé teszi – és csak utána jöhet Strasbourg. Csakis a bíróságot létrehozó egyezményt aláíró államokat lehet perbe fogni itt. És csak akkor, ha a hazai, utolsó szinten meghozott ítélet óta legfeljebb 6 hónap telt el. Régebbi ügyeket nem fogadnak el. A kérelmeket Strasbourgban lehet akár magyar nyelven is, írásban, ingyenesen benyújtani, a szóbeli meghallgatás rendkívül ritka. Az eljárás során használt nyelv az angol vagy a francia. Az eljárás évekig eltarthat. Az ítéletek végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága követi, ellenőrzi, mégpedig nagyon következetesen. Azaz ha valaki pert nyert Strasbourg-ban, jó eséllyel számíthat rá, hogy az itthoni hatóságok az ítéletet tiszteletben is tartják majd. A Miniszteri Bizottság 6 hónapon belül napirendjére tűzi minden ítélet végrehajtásának ellenőrzését és mindegyikről rendszeres beszámolót kér a kormány ezért felelős képviselőjétől. Az eljárás megindítását elég hagyományos levél formájában, az ügy rövid vázolásával kezdeményezni. Később lehetőség van mind a tényvázlat, mind a jogsértés részletes kifejtésére, vagy a korábban leírtak módosítására. A levelet érdemes ajánlottan feladni az alábbi címre: European Court of Human Rights, Council of Europe F-67075 Strasbourg Cedex France.
Szeghalmi Örs erdon.ro

Sógor: elfogadhatatlan, hogy az EU-csatlakozás után az őshonos nemzeti kisebbségek hátrányosabb helyzetbe kerüljenek
Sógor Csaba a jogállamisági mechanizmus szükségessége mellett foglalt állást az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) parlamentközi ülésén. Az európai parlamenti képviselő az elmúlt napok romániai eseményeire is utalva leszögezte: a kisebbségellenes megnyilvánulások egyre sürgetőbbé teszik egy olyan európai szintű ellenőrzési rendszer kidolgozását, amely felügyeli és felelősségre vonja a tagállamokat, amennyiben azok nem tartják tiszteletben a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető emberi jogokat. Június 22-én az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői közösen tárgyaltak a 2016. október 25-én, az EP által elfogadott, a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló jelentés gyakorlati alkalmazásáról. Az RMDSZ részéről Sógor Csaba mellett a vitában részt vett Ambrus Izabella, romániai parlamenti képviselő is. „A román államfőtől a külügyminiszterig mindenki azt mondja, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek példaértékűen gyakorolhatják jogaikat Romániában. Ennek ellenére az elmúlt napokban újra láthattuk, hogy a romániai magyarság jogos kérései - többek között a 2005 óta fiókban heverő, a csatlakozáskor megígért, de soha el nem fogadott kisebbségi törvény, a MOGYE magyar tanszékének és a marosvásárhelyi római katolikus iskola helyzetének rendezése, az anyanyelv- és szimbólumhasználat kérdése - az országra leselkedő veszélyként vannak számon tartva, és erőteljes uszítási eszközként alkalmazzák őket a társadalom irányában”– hívta fel a figyelmet Sógor Csaba, aki szerint elfogadhatatlan, hogy az őshonos kisebbségi közösségek csatlakozás után hátrányosabb helyzetbe kerüljenek saját országukban. A képviselő arra is rámutatott, hogy több olyan uniós tagállam van, amely Romániához hasonlóan semmibe veszi az Európai Unió alapszerződésébe foglalt értékeit. „Azt szeretnénk, ha a jogállamisági mechanizmus révén az Európai Unió a nemzeti kisebbségek jogainak betartását is számon kérné, hiszen, bár az elmélet működni látszik, a gyakorlatban ezen a területen súlyos visszarendeződés és visszaélés tapasztalható a csatlakozás után. Az Európa Tanács monitoring-jelentései, vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei pedig semmilyen rendszerszintű következménnyel nem járnak a tagállamokra nézve” – emelte ki a képviselő, aki szerint egy ilyen jogállamisági mechanizmussal új korszak kezdődhet, amelyben az EU teljes területén ugyanazok az alapjogok illethetik meg az uniós polgárokat, így az őshonos nemzeti kisebbségeket is. A demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó uniós mechanizmus célja, hogy valamennyi EU-tagállam tiszteletben tartsa az EU-szerződésekben rögzített értékeket, ehhez pedig világos, tényeken alapuló feltételeket határozzon meg. Az EP által elfogadott jelentés (2016. október 25.) kulcsfontosságú elemként tekint a parlamentközi vitára, mint az ellenőrzés egyik demokratikus alappillérére. (közlemény) Transindex.ro

Zászlópert veszített Dan Tanasă ellen Gyergyószentmiklós
A székely zászlót és a város zászlaját is el kell távolítani a gyergyószentmiklósi városháza épületéről – döntött jogerősen a Marosvásárhelyi Táblabíróság. Az ítélet súlyosabb az alapfokú döntésnél, hiszen annak értelmében a városzászló továbbra is az erkélyen loboghatna. A zászlók azonban egyelőre maradnak a helyükön.
A Hargita Megyei Törvényszék alapfokon februárban hozott döntést annak a panasznak kapcsán, amelyet a hivatásos feljelentőként közismert Dan Tanasă által képviselt, Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be. Tanasă azt kifogásolta, hogy a székely zászló, és a város zászlaja is ki van tűzve a gyergyószentmiklósi középületen. Azt kérte a bíróságtól, mondja ki, hogy mindez törvénytelen, és kötelezze a helyi önkormányzatot a zászlók levételére – akárcsak számos más székelyföldi település esetében. Az alapfokú döntés félsikernek számított mindkét fél számára, hiszen kimondta, hogy a székely zászlót le kell venni, a városzászló viszont maradhat.
Fellebbezett Dan Tanasă is, a polgármester is, és a perben gyergyószentmiklósi polgárként érintett félként belépő Árus Zsolt is. Tanasă a városzászló levételéért perelt tovább, Nagy Zoltán polgármester és Árus pedig azt igyekeztek bizonyítani, hogy a székely zászló kitűzése sem ütközik törvénybe.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság szerdán hozta meg a jogerős ítéletet: Dan Tanasă egyesületének adott igazat mindkét zászló esetében, tehát le kell azokat venni.
Az ügynek azonban ezzel még nincs vége. Önkormányzatként, közintézményként a városnak nincs módja újabb igazságszolgáltatási intézményhez fordulni, de mivel Árus Zsolt magánszemélyként volt részese a pernek, lehetősége van arra, hogy Strasbourgban, az Emberjogi Bíróságon tegyen panaszt. Ez meg is fog történni.
Gergely Imre Székelyhon.ro

A magyarellenes közigazgatási reform veszélye nem hárult el!
Ez a címe a Székely Nemzeti Tanács sajtóirodája által percekkel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön kiadott sajtóközleménynek. Lásd alább.
2017 májusában, a Bukaresti Fellebbviteli Bíróságon (Curtea de Apel Bucureşti) jogerősen véget ért az a per, amelyet a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs indított a Diszkrimináció Ellenes Tanács valamint Traian Băsescu, akkori államelnök, Victor Viorel Ponta, akkori miniszterelnök, George Crin Laurențiu Antonescu és Liviu Nicolae Dragnea ellen. A bukaresti bíróság a Székely Nemzeti Tanács elnökének keresetét jogerősen elutasította.
Az ügy kiváltója a fent jelzett politikusok azon nyilvános és határozott ígérete volt, hogy a közigazgatási reform után nem lesz magyar többségű régió Romániában. Tekintettel arra, hogy Románia területén számos olyan, történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkező régió is létezik, ahol a magyar népesség többséget alkot, az államhatalom befolyásos rangú képviselőinek ez a kijelentése előre vetítette a magyar közösség hátrányos megkülönböztetését. A Székely Nemzeti Tanács elnöke (továbbiakban: felperes) ezért a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult, amely egy alapvető emberi jog, a szólásszabadság joga mögé próbálta elbújtatni az államhatalom közhatóságainak diszkriminatív megnyilvánulását. A Diszkriminációellenes Tanács 2013. október 2-án meghozott határozata ellen a felperes a Bukaresti Fellebbviteli Bírósághoz fordult, egyben bíróság elé idézve a felelős román közhatóságok felsorolt képviselőit. 2014. október 2-i gyűlésén a keresetet a bíróság elutasította, majd ez év májusában a fellebbezést is. 
A bukaresti Diszkriminációellenes Tanács és a bíróság is egyértelműen mellőzte azt a tényt, hogy az alapvető emberi jogok, mint a szólásszabadság joga, az egyéneket illetik meg és nem az államhatalom hatóságait. A felperes minden olyan hivatkozást megcáfolt, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára hivatkozva próbálta menteni az alpereseket. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata ugyanis az egyének jogait védi az államhatalommal szemben és soha sem fordítva. Ebben a perben ennek a fonák helyzetnek lehettünk tanúi. A bíróság elutasította azt a kérését is a felperesnek, hogy az ügyet mérlegelésre küldjék át az Európai Unió Bíróságának. Ugyanis erre a közösségi jog minden esetben lehetőséget kínál, ha egy tagállam valamely bírósága olyan ügyet tárgyal, ahol szükséges egy uniós jogforrás értelmezése. A felperes keresete a 2000/43 számú, a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló uniós irányelvre épült, és a bíróság a kérés elutasításával nem kívánta kizárni még a látszatát sem annak, hogy ebben a perben politikai döntést fog hozni.
A felperes felhívta mind a Diszkriminációellenes Tanács, mind a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság figyelmét arra, hogy a román államhatalom vezető beosztású képviselői nemcsak a magyar közösség hátrányos megkülönböztetését ígérték meg, befolyásolva és irányt szabva a közigazgatási átszervezés intézményeinek, de ezzel súlyosan sértették Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait is. 
Az alperesek viszontválaszai, valamint a jogerős bírósági határozat – amelynek indoklását még nem kaptuk meg – világosan jelzik, hogy Románia nem mondott le egy olyan közigazgatási átszervezésről, amely asszimilációs politikát követ és nyíltan magyarellenes.
Figyelmeztetés mindnyájunknak, hogy erre minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell készülnünk! http://itthon.ma/erdelyorszag

Módosult a büntetés-végrehajtás
Kihirdette tegnap Klaus Iohannis államfő a büntetés-végrehajtási törvényt. A jogszabály értelmében minden, embertelen fogva tartási körülmények között letöltött 30 napért 6 nappal hamarabb szabadulnak a foglyok. A kormány változata szerint csak három nap járt volna minden 30 nap után, amelyet rossz körülmények között töltött le az elítélt.
Nem megfelelő fogva tartási körülménynek minősül, ha a cellában egy fogolyra 4 négyzetméter vagy annál kevesebb terület jut (ebbe nem számolják bele a mosdó, illetve az élelmiszer tárolására alkalmas felületet); ha nincs lehetősége szabad levegőn végzett tevékenységekben részt venni; ha nem éri természetes fény, ha nem megfelelő a cella szellőzöttsége, ha nincs lehetősége egyedül használni a mellékhelyiséget vagy tisztálkodni; ha a szoba falai nedvesek vagy penészesek.
A jogszabályt nem alkalmazzák azokban az esetekben, amikor az embertelen fogvatartás okán jogerős ítéletben kártérítés kifizetéséről döntött valamely hazai bírói testület vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága.
Az törvény rendelkezik arról is, hogy a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétől számított két hónapon belül minden börtön állapotát fel kell mérni, négy hónapon belül pedig a fogvatartottak állapotáról és körülményeiről is készül jelentés. A jogszabály azokra vonatkozik, akik 2012 óta kerültek börtönbe.
A Nemzeti Liberális Párt és a Mentsétek meg Romániát Szövetség alkotmányossági kifogást emelt a tervezet ellen, azonban az Alkotmánybíróság elutasította az óvást. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Törvényszegők pártfogói
Nagy gondjuk van a törvényhozóknak a börtönben ülőkre: a Klaus Iohannis államfő által pénteken aláírt büntetés-végrehajtási törvény módosítása jelentősen lerövidíti az elítéltek rabságának idejét, ha a körülmények rosszak – hol nem azok? – és ha a bűnöző dolgozik. A kedvezmények összeadhatók, így az ügyesebbek akár félidőre is szabadulhatnak a rács mögül.
A jogszabályt már május elején elfogadta a parlament, amelynek tagjai között jó néhány korrupciós ügyben érintett személy is díszeleg, kezdve a kormánykoalíció vezetőitől: a választási csalásért már elítélt Liviu Dragnea képviselőházi és SZDP-elnöknek a folyamatban levő pere mellett újabbak is indulhatnak, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnököt hamis tanúzással vádolják, és mögöttük hosszú sorban állnak azok, akik szintén aggódva néznek az igazságszolgáltatás elé. Nem csupán a törvényhozásban, hanem sok központi és vidéki intézményben is. Elsősorban nekik van szükségük enyhébb törvényekre – nem a tyúktolvajok, csencselők és késelők sorsán kívánnak javítani –, ezért próbálkoztak a 13-as sürgősségi kormányrendelettel is, és mivel a büntető törvénykönyv saját céljaikat szolgáló módosítása, illetve a kegyelmi törvénytervezet a lakosság és az államfő ellenállásán megbukott (legalábbis egyelőre), most másik oldalról próbálkoznak, a bezártságot próbálják a lehető legjobban lefaragni és megkönnyíteni. Milyen kapóra jön a strasbourgi emberjogi bíróság: lehet azzal takarózni, hogy elmarasztalták Romániát, mert nem európai polgárhoz illő szűk, sötét, kényelmetlen helyen huzamosan tartózkodni. Persze a honatyák legkevésbé a kifizetendő kártérítéseket bánják: fizetünk már a politikai üldözöttekért, az elmaradt visszaszolgáltatásokért, újabban még a szemétért is, és senki nem tesz ellene semmit. Mennyivel jobb lenne, ha minden EU-s előírást és ajánlást ilyen jó tanuló módra alkalmazna Bukarest, vagy legalább néhány olyant, ami a lakosságnak is előnyös, nem csak a magas polcon ülő törvényszegők szűk csoportjának kedvezne! Van orvosolnivaló épp elég, leginkább a kórházakban, ahol többnyire szintén túlzsúfolt, rosszul szellőztetett, kánikulában izzasztókamraként szolgáló, esőben beázó, sokszor hámló vakolatú termekben fekszenek a betegek, és jobb időtöltés híján az elvonuló bogarakat számolják. A konyha szegényes, az illemhelyek állapota méltatlan a civilizált emberhez, a levegőzési lehetőségek ott sem mindig adottak, ahol udvar és kert is van. A falusi iskolák, óvodák jelentős része nem EU-konform, de mindez nem számít. Csak a börtönben legyen hajszárító, mert Elena Udrea volt fejlesztési miniszter azt hiányolta, és a képviselőházban légkondicionáló, akkor is, ha csak négy rövid nap a munkahét (már annak, aki bejár), és nyáron egyáltalán nem dolgoznak. Vajon ráérnek valamikor arra, hogy a törvénytisztelő polgárokra is odafigyeljenek?
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Túladna a katolikus egyháztól elperelt pénzügyi palotán a Bihar megyei önkormányzat
Nincs pénze a felújításra, ezért értékesítené a nagyváradi pénzügyi palota impozáns, ám leromlott épületét a Bihar megyei önkormányzat. Pásztor Sándor tanácselnök a helyi önkormányzatnak ajánlaná fel a katolikus egyháznak visszaszolgáltatott, majd elperelt ingatlant.
Pásztor Sándor tanácselnök csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta: hosszas latolgatás után jutottak arra a következtetésre, hogy túladnak a mizeri rend által épített Fő utcai ingatlanon, számolt be az Erdon.ro. Az ingatlant bírósági úton szerezte meg az önkormányzat, miután megtámadta a restitúciós ítéletet, mellyel visszaszolgáltatták az irgalmasok nevében eljáró Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek.
Pásztor Sándor kifejtette első körben a nagyváradi önkormányzatnak kínálják megvételre az ingatlant, és amennyiben az nem vevő rá, nemzetközi árverésre viszik.
Kifejtette, számos kulturális intézmény fenntartójaként a megyei tanács bért fizet a városnak ezek székhelyéért, így a pénzügyi palotát cserébe ajánlanák fel ezekért, és a helyi önkormányzatnak csak a különbözetet kellene fizetnie. A tanácselnök kifejtette: a helyhiánnyal küzdő megyei tanács hosszas latolgatás után rájött, hogy kevesebb pénzből tudna új épületet felhúzni – ehhez a terület is megvan -, mint amennyibe a szakemberek szerint statikai gondokkal is küzdő impozáns épület felújítása kerülne.
A katolikus egyház számos kedvező bírósági ítélet után veszítette el a város egyik legimpozánsabb épületének számító, a többéves pereskedés során azonban lepusztult egykori pénzügyi palotát.
A legfelsőbb ítélő- és semmítőszék 2016. december 15-én kelt 3645-ös számú jogerős határozatával semmisnek nyilvánította a piteşti-i táblabíróság áprilisban hozott döntését, mely az egyháznak ítélte a belvárosi ingatlant.
Böcskei László megyéspüspök egy hónappal ezelőtt a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy a püspökség nem mond le jogos tulajdonáról, és a továbbiakban két fronton harcol az irgalmas rendi ingatlanért. Egyrészt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán fellebbezi meg a jogerős bírósági döntést, ugyanakkor itthon új pert indít az ügyben.
Az irgalmas rend – mely kamatozó tőkéből, bérbe adott ingatlanokból szerezte a szerteágazó tevékenységéhez szükséges pénzt – ugyanis saját telkén, bankkölcsönből építette a palotát. Majd bérbe adta az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériumának, mely székhelyet keresett a pénzügyi igazgatóság számára.
Az ingatlant 2012-ben végül visszakapta az egyház, de a Bihar Megyei Tanács az említett bérleti szerződésre hivatkozva megtámadta a restitúciós bizottság határozatát, ugyanis szerintük ez azt bizonyítja, hogy a palota valójában a magyar állam tulajdona volt, és a trianoni döntéssel a román állam csak átvette. Bár az egyház álláspontját a bíróság alapfokon és másodfokon is megerősítette, a tanácsnak Bukarestben sikerült kiharcolnia a számára sikert hozó perújrafelvételt.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Toader–Timmermans találkozó
Az Európai Bizottság első alelnökével, Frans Timmermansszal tárgyalt Tudorel Toader igazságügyi miniszter tegnap Brüsszelben. A megbeszélések középpontjában az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (MCV) körüli fejlemények és az új igazságszolgáltatási törvénycsomag állt.
Az igazságügyi minisztérium közleménye szerint Toader megerősítette Románia elszántságát, hogy teljesíti az MCV követelményeit, és beszámolt a július 12-i utolsó jelentés után történtekről: elfogadták a kormánytagok magatartási kódexét, kidolgoztak egy tiszta és átlátható módszert azon ügyészek kiválasztására, akiket vezető funkcióba neveznek ki, és egyezményt kötöttek az iskolai jogi oktatás bevezetéséről. A miniszter beszámolt a tervezett rövid, közép- és hosszú távú intézkedésekről: ilyen a büntetőjog összhangba hozatala az alkotmánybíróság döntéseivel, az áldozatok jogaival, illetve a kiterjesztett elkobzással kapcsolatos uniós irányelvek hazai jogrendbe való átültetése, az Emberi Jogok Európai Bírósága által a fogvatartási körülményekkel kapcsolatban megszabott kötelezettségek teljesítése vagy a közkegyelmi törvény. A közlemény szerint Frans Timmermans „nagyra értékelte a román fél által elért haladást a korrupció elleni harcban és az igazságügy reformjának terén”, és reményét fejezte ki, hogy ez a fejlődés folytatódni fog. Abban is megegyeztek, hogy a jövőben rendszeressé teszik az ehhez hasonló egyeztetéseket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Indulatokat gerjesztett a román csapatok 73 éve történt bevonulásának a megünneplése Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön ismét indulatokat gerjesztett a román csapatok 73 éve történt bevonulásának múlt hét végi megünneplése.
Kilenc helyi román szervezet közleményben adott hangot pénteken megbotránkozásának amiatt, hogy a múlt pénteken tartott ünnepség másnapján lekerült az ünnepség alkalmából kitűzött román zászló a polgármesteri hivatal tornyáról. „A sepsiszentgyörgyi civil társadalom képviselőiként nem viselhetjük el az efféle nosztalgikus, neorevizionista és románellenes gesztusokat” – áll a közleményben. A civil szervezetek Antal Árpád polgármestert a román zászló meggyalázásával vádolják.
A román hadsereg és a csendőrség alakulatai múlt pénteken Sepsiszentgyörgy központjában díszszemlével ünnepelték a román csapatok 73 éve történt bevonulását a városba. Sebastian Cucu prefektus ünnepi beszédében az eseményt a város „fasiszta-horthysta megszállás alóli felszabadításaként” említette. Az eset kapcsán Antal Árpád elmondta: a törvény nagyon pontosan megjelöli, hogy a középületek homlokzatára – nem a tornyukra – kell kitűzni állandó jelleggel az ország zászlaját, és a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal maradéktalanul teljesíti a törvényi előírásokat.
Emellett a sajátos napokra sajátos gesztusokat is tesznek. Ilyen gesztus, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének látogatásakor az amerikai zászlót is kitűzik az épületre, szeptember 8-án pedig a toronyra is kitűzik a román zászlót. Antal Árpád hozzátette: hivatali visszaélésnek lenne minősíthető, ha más zászlókat is kitűzne az épületre azokon kívül, amelyekről a törvény rendelkezik.
A román szervezetek pénteki közleményükben úgy vélték, hogy „más zászlóktól eltérően” Románia zászlajának a kitűzése nem sérthet semmilyen törvényt. Az utalás arra vonatkozik, hogy korábban a prefektus keresete nyomán a román bíróságok ítéletek tucatjaiban rendelték el a székely zászlók eltávolítását a székelyföldi polgármesteri hivatalokról.
Hans Hedrich politológus, civil aktivista a román állami hatóságok irredenta megnyilvánulásának nevezte, hogy a román hivatalosságok a „magyar megszállás” alóli „felszabadításnak” tekintik a „román városnak” titulált, de máig magyar többségű Sepsiszentgyörgyre történt bevonulást. Állításának alátámasztására az irredentizmus fogalmának a román nyelvű meghatározását idézte.
Sepsiszentgyörgyön évek óta feszültség forrása a polgármesteri hivatal tornyára kitűzött román zászló. A város korábbi polgármesterére, Albert Álmosra 2002-ben tetemes pénzbírságot rótt ki a prefektus, amikor eltávolíttatta a toronyról a román zászlót, és a bírságot a volt polgármesternek bírósági úton sem sikerült érvénytelenítenie. 2010-ben azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítés fizetésére kötelezte a román államot amiatt, hogy a román bíróságok indoklás nélkül utasították el a volt polgármester zászlóügyben benyújtott fellebbezését.
A két évvel ezelőtt felújított városháza tornyára az eredetinek megfelelő toronydísz került, amely a villámhárító szerepét is betölti, és nem teszi lehetővé a zászló kitűzését. A 2015. szeptember 8-i megemlékezés botrányba fulladt, mert a megemlékezőknek egy létrás tűzoltókocsival sem sikerült kitűzniük az épületre a Bukarestből katonai stafétával hozott zászlót.
Gabriel Oprea akkori miniszterelnök-helyettes a sepsiszentgyörgyi elöljárók felelősségre vonását követelte.
MTI; Székelyhon.ro

A parlamenttel végeztetnék el Tudorel Toader munkáját – Márton Árpád képviselőt kérdeztük
A PSD-ALDE koalíció megelégelte, hogy Tudorel Toader egyre halogatja a büntetőtörvények módosítását, ezért hozták létre a parlamenti bizottságot, amely célja hivatalosan „az igazságügyi törvények szisztematizálása, egységesítése és stabilitásának biztosítása”. A testület tagjával, Márton Árpád RMDSZ-es képviselővel interjúztunk.
Elkezdte működését az a parlamenti bizottság, amelynek feladata összehangolni az igazságügyi törvénykönyveket az alkotmánybíróság határozataival. A testület céljairól Márton Árpáddal, a bizottság RMDSZ-es tagjával beszélgettünk.
Főbb állításai:
Létezik egy „kommunikációs probléma” az igazságügyi miniszter és a kormánypártok között; a bizottság azért jött létre, mert a PSD megelégelte, hogy Tudorel Toader egyre halogatja a büntetőtörvények módosítását.
Módosításra szükség van, mert nap mint nap a Ceauşescu-rezsim enyhébb időszakait idéző visszaélésekre adnak lehetőséget.
Nem titok előtte, hogy a Btk. módosítását a közvélemény jelentős része összeköti Liviu Dragnea büntetőügyével. Megoldása: olyan küszöböt kell megállapítani a hivatali visszaélés kapcsán, amely nem alkalmazható a PSD elnökére.
– Mi lesz a feladata „az igazságügyi törvények szisztematizálására, egységesítésére és stabilitásának biztosítására” létrejött bizottságnak, amely a megnevezése alapján mintha az igazságügyet szabályozó törvényeket is célba venné?
– Két külön dologról van szó. Az Igazságügyi Minisztérium már dolgozik azon a három törvénytervezeten, amely az igazságügy működését szabályozza. A parlamenti bizottság az alap törvénykönyvek – nevezetesen a büntető törvénykönyv, a büntető eljárási törvénykönyv, a polgári törvénykönyv és a polgári eljárási törvénykönyv – módosításával foglalkozik, ezen belül is elsősorban az alkotmánybíróság döntéseivel. Több mint 100 cikkelyt vagy bekezdést találtak alkotmányellenesnek ezekben a törvénykönyvekben, illetve az ezekkel szoros összefüggésben álló más jogszabályokban.
– Hogyan fog dolgozni a testület?
– Két alegysége van a bizottságnak: az egyik a polgári résszel, a másik a büntető résszel foglalkozik. Az utóbbi a törvénykönyvek mellett az azokat módosító 2016. évi 18. számú sürgősségi kormányrendelettel foglalkozik.
– Milyen anyagból dolgoznak, mi a kiindulópont?
– A büntető törvénykönyvvel kezdjük, illetve a nyolc lényegi alkotmánybírósági döntéssel, amely a Btk.-ra vonatkozik. Ennél sokkal több alkotmányellenes cikkelyt találtak az eljárási törvénykönyvben – ott vették semmibe az emberi jogokat a legmesszemenőbben, amint tudjuk, és a 18-as sürgősségi rendelet még rátett egy lapáttal.
– Milyen értelemben?
– Például a rendelet megjelenéséig az eljárás az volt, hogy az őrizetbe vétel pillanatában közölték az illetővel, egy általa értett nyelven, miért foganatosítják ellene az ominózus intézkedést. Ezt a bekezdést hatályon kívül helyezte a Raluca Prună miniszter asszony. Amikor tehát egyesek azt állítják, hogy a tervezett módosítások visszavinnék Romániát a Ceauşescu-rezsimbe, a válaszom az, hogy már ott vagyunk. Annyi emberijog-tiprás, amennyi az elmúlt öt évben történt, csak a Ceauşescu-rezsim enyhébb időszakaiban volt. Nem mondom persze, hogy az ötvenes években vagy közvetlenül ’89 előtt nem volt rosszabb.
– Konkrétan milyen módosításokra volna szükség ön szerint?
– Mondok egy példát. Amikor valakit lehallgatnak, a bíróság előtt csak románul mutatják be a magyar nyelven lehallgatott párbeszédet, annak is csak azt a részét, amelyre a vádnak szüksége van, és hiába kéri a teljes felvétel meghallgatását, nemzetbiztonságra okokra hivatkozva megtagadják. Ez ma a gyakorlat Romániában. Ez ’89 előtti módszer. Egy másik dolog, amit szerintem sürgősen módosítani kell, hogy a bíró megakadályozhatja bármiféle bizonyíték perben való használatát. Például ha valakit gyilkossággal vádolnak, de ő bizonyítani tudná, hogy külföldön tartózkodott, a bíró mondhatja azt, hogy ez a bizonyíték nem érdekli, és nyugodtan el tudja ítélni gyilkosságért. A legnagyobb gond viszont az, hogy Romániában kizárólag feljelentések alapján el lehet ítélni valakit, holott még a jelenlegi törvénykönyvek is azt mondják, hogy szükség van más bizonyítékra is.
– Ez már az igazságszolgáltatás működéséhez tartozik. Amivel mellesleg ez a bizottság nem foglalkozik, holott mint az előbbi példa is mutatja, ezek a kérdések szervesen összefüggnek.
– Így van. Itt elsősorban két törvényt, a bírák és ügyészek jogállásáról, valamint a bíróságok és ügyészségek működéséről szólót kellene módosítani. Mondok egy másik példát, ami sehol másutt nem fordul elő: az ügyész a bíró mellett ül a tárgyalóteremben. Az ügyész mindenütt a világon szemben ül a bíróval, az ügyvéd mellett. Nálunk az ügyész nem az ügyvéddel egyenrangú, hanem a bíróval. Egy ajtón jönnek be és mennek ki, és olykor még beülnek a tanácsterembe is megbeszélni a dolgok menetét. Ilyesmi talán csak Oroszországban fordulhat elő, nem beszélve természetesen a diktatúrákról.
– Visszatérek az előbbi kérdésre. Ha valakit el lehet ítélni kizárólag tanúvallomások vagy akár egyetlen tanúvallomás alapján, miközben a törvény ezt elvileg nem teszi lehetővé, önök hiába módosítják a Btk.-t.
– Nálunk minduntalan rá kell erősíteni a törvényre, illetve arra, hogy a törvényt be kell tartani. A kérdés másik oldala pedig, ami ellen mindenki berzenkedik, az ügyészek és a bírák felelősségre vonása. Van ilyen, de kimerül egy „naná”-ban, már ha a kivizsgálás egy éven belül lezajlik. Ha három év múlva derül ki, hogy a bíró vagy az ügyész visszaélt a hatalmával, akkor elévül. Ez az egyetlen terület, ahol az elévülései idő a cselekmény elkövetésétől számított egy év. Ha valaki az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése nyomán mondjuk hat év múlva jelezné, hogy az ügyében hiba vagy éppen bűncselekmény történt, akkor az érintett ügyész vagy bíró tette már öt éve elévült.
– És a bizottság mégsem az igazságszolgáltatás működésével foglalkozik.
– Valóban volt olyan szenátor, aki a teljes jogrendre ki akarta terjeszteni a bizottság működését, de abban maradtunk, hogy a munkát a büntető törvényekkel, illetve legelőször is a Btk.-val kezdjük. A bizottság keddi ülésén az igazságügyi miniszter azt szorgalmazta, hogy csak a nyolc alkotmányellenesnek nyilvánított cikkellyel foglalkozzunk, a törvény egészére nézve ő majd bemutatja saját, komplex tervezetét. Amit senki sem látott! Lényegében azt mondta, hogy ne nagyon foglalkozzunk az egésszel, majd ő elintézi. Mi azon az álláspontunk vagyunk, hogy el kell kezdeni a munkát. Az a döntés született, hogy jövő hétig minden frakció benyújtja a cikkelyszerű javaslatait a Btk.-val, illetve a nyolc alkotmányellenesnek nyilvánított szakasszal kapcsolatosan.
– Az RMDSZ-nek van már egy megfogalmazott álláspontja?
– Van, de ne akarja most felolvastatni velem a szövegszerű javaslatainkat.
– Nem akarom, kérnék viszont példákat.
– Az egyik a halmazatban és folytatólagosan elkövetett bűncselekmények szabályozása, ami lehetővé teszi jelenleg, hogy valakit például egyszerű lopásért huszonnyolc évre ítéljenek. A másik a kedvezőbb elbírálás elvének a szabályozása, ahol a megfogalmazás értelmezhető. Ezekről is benyújtjuk a konkrét javaslatainkat.
– Mikor lesz ebből új törvény, és egyszerre készül-e el a Btk.-t és a perrendtartást módosító tervezet?
– A bizottságnak 150 napja van, hogy benyújtsa a törvénytervezetet vagy tervezeteket, amely aztán bejárja a szokásos parlamenti utat. Szerintem jobb lenne egyszerre tárgyalni az egészet, de erről a testület a későbbiekben fog dönteni.
– Visszatérnék az igazságügyi miniszter álláspontjára. Megindokolta valamivel Tudorel Toader, miért kérte a parlamentet, hogy ne foglalkozzon a Btk. módosításával, és inkább hagyja a dolgot a szaktárcára?
– Ez egy 27 éves gyakorlat. Valahányszor megjelenik egy parlamenti kezdeményezés, a kormány rögtön elkezdi bizonygatni, hogy éppen dolgozik egy hasonló tervezeten, és a parlamentnek meg kellene várnia, amíg elkészül.
– De mintha ezúttal többről lenne szó. Nem érzékel egy politikai problémát is?
– De, van egy politikai és, hogy többet ne mondjak, kommunikációs probléma az igazságügyi miniszter és a kormánykoalíció között. A bizottsági ülésen ez kitüremkedett. Nem nagyon, de azért érzékelhető volt, hogy gyakorlatilag ez a bizottság is azért jött létre, mert a minisztérium nem lépett előre. Ha mégis megjelenik majd egy tervezettel, vagy esetleg a kormány sürgősségi rendelettel – ez a rossz szokása minden kabinetnek megvolt –, azt a parlament meg fogja vitatni. Mi azt szeretnénk, ha készülne egy jó és tartós jogszabály, amelyet az újraközlés után áttekinthető anyagként kezelhet bármely bíróság vagy állampolgár.
– Ha már a kommunikációs problémáknál tartunk. A híres-hírhedt 13-as sürgősségi rendelet óta valahányszor szóba kerül a büntető törvény módosítása, az is felmerül, hogy a parlament menteni akarja valakinek a bőrét. Ennek fényében nem tartaná ésszerűnek különválasztani a hivatali visszaélésről szóló vitát az összes többitől?
– Nem, és megmondom, hogy miért. Először is a hivatali visszaélésről szóló 297-es cikkelyre vonatkozó alkotmánybírósági döntés óriási zavart okozott az igazságszolgáltatásban, nagyon sok bíróság úgy értelmezte, hogy a cikkely már nincs hatályban. Másodszor, amikor valakin semmilyen más fogást nem találnak, akkor előrángatják a hivatali visszaélést, ami úgy van megfogalmazva, hogy nemigen kell rá bizonyíték. Több száz ilyen per van terítéken, például a marosvásárhelyi római katolikus gimnáziumé. Itt nem arról van szó, hogy mi történik Dragneával, hanem hogy mi van ezzel a bűncselekménnyel, amely elsősorban a volt kommunista államokban létezik, és a zavaros megfogalmazása révén politikai leszámolásokra alkalmas.
– Mégiscsak fontos, hogy mi történik Liviu Dragneával, ha felmerülhet, hogy a hivatali visszaélés tényállásának módosításával megúszhat egy bírósági eljárást.
– A megoldás egyszerű: olyan küszöböt kell megállapítani, hogy a törvénymódosítás Liviu Dragnea ügyét ne befolyásolja. Szőcs Levente / maszol.ro

RMDSZ, a megkerülhető partner
Hogy egy „klasszikust”, Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt idézzünk, a kormány fő erejét adó szociáldemokraták, akikkel az RMDSZ parlamenti támogatási megállapodást írt alá, ismét csak „szájba verték” a magyar szervezetet.
Hiszen a plasztikus metaforát Kelemenből kiváltó lépés – a közigazgatási anyanyelvhasználati küszöb csökkentéséről szóló tervezet parlamenti leszavazása – után most újabb magyar ügyben, március 15-e hivatalos magyar ünneppé nyilvánításában tettek keresztbe.
Igaz, ha egy kis jóindulatot tanúsítunk, ez még nem szájba verés volt, csupán egy kisebb koki, elvégre nem vetették el a javaslatot, sőt hozzájárultak ahhoz, hogy az további vitára visszakerüljön a szakbizottságba – viszont frakcióvezetői, illetve pártelnöki szinten is jelezték, hogy jelenlegi formájában nem támogatják az elfogadását.
Pedig a jogszabály sokat nem változtatna a jelenlegi gyakorlaton, hiszen csupán annyit tartalmaz, hogy március 15-én a magyarok által is lakott települések önkormányzatai ünnepségeket szervezhetnek, amelyeket finanszírozhatnak is, a magyarok pedig szabadnapot kérhetnek munkáltatójuktól. Vagyis a szöveg nem kötelező érvényű, csupán feltételes módban fogalmaz. Így gyakorlatilag a jelenlegi helyzetet kodifikálja, hiszen 1990 óta a magyarok mindenhol megünneplik március 15-ét, az ünnepségeken pedig többnyire helyi román hivatalosságok is koszorúznak. A magyar többségű önkormányzatok pedig eddig is finanszírozták a hivatalos ünnepségeket.
Vagyis a tervezet a szabadnapon kívül semmilyen újdonságot nem tartalmaz. Az, hogy a szövetségesnek tekintett kormánypárt mégis elveti, egyértelműen az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés közelgő centenáriuma miatt egyre hevesebb sovinizmus, egyre kézzel foghatóbb magyarellenesség következménye.
Az ellenzék – élen a liberálisokkal – szinte hisztérikus magyarellenes kirohanásokra ragadtatja magát, és külön színfolt, hogy az a Traian Băsescu, aki államfőként még rendszerint hivatalosan üdvözölte a magyarokat a nemzeti ünnepen, most ellenzéki pártvezérként a románok „megalázásának” nevezi, hogy az RMDSZ épp március 15-ét akarja hivatalos ünneppé tenni, hiszen a forradalom 12 pontja között szerepelt Magyarország és a tőle mesterségesen elszakított, Bécs által külön entitásként igazgatott Erdély újraegyesítése.
De hát ez van – pártja a felmérések szerint a bejutási küszöb alatt sínylődik, és egy ideje már nyilvánvaló, hogy a hiányzó százalékokat a magyarokkal szembeni román frusztrációk, illetve az ezekből fakadó szélsőséges, soviniszta érzelmek kihasználásával, sőt időnként azok felkorbácsolása révén próbálja pótolni.
A centenáriumi hisztéria mellett a szociáldemokraták húzódozásának másik, de legalább annyira fontos oka, hogy egyszerűen nem szorulnak rá arra, hogy gesztusokat tegyenek az RMDSZ-nek. Kényelmes parlamenti többségük koalíciós partnerük, az ALDE támogatása révén a kisebb összezördülések ellenére is biztosított, így nincs amiért támogatniuk az olyan RMDSZ-es javaslatokat, amely imázs- és népszerűségi szempontból ártalmas lehet számukra, hiába tartja be az RMDSZ a megállapodást – például a korrupcióellenes eljárás által fenyegetett PSD-s politikusok elleni vizsgálat parlament általi megakadályozásának támogatásával.
És a március 15-éről szóló törvény még csak nem is bír jelentős téttel, hiszen, mint már említettük, csupán egy létező gyakorlatot rögzítene törvényesen. Ha a szociáldemokraták egy ilyen horderejű jogszabályt sem vállalnak fel, akkor nehéz elhinni, hogy egy nagyobb és a magyar közösség számára például az anyanyelvhasználat terén konkrét hozadékokkal járó törvényt támogassanak. Így hiába a háttér-megállapodások, magyarügyekben legfeljebb csak akkor engednek, ha Budapest, meglévő aduit kihasználva, rákényszeríti őket – bár még ebben az esetben sem biztos, hogy a bukaresti ígéret tényleg teljesül.
Mindenesetre a mostani helyzet is azt bizonyítja, hogy – kölcsönös támogatási megállapodások és ígéretek ide vagy oda – amíg az RMDSZ nincs megkerülhetetlen pozícióban, amelyben maximális zsarolási potenciállal rendelkezik, és támogatása létfontosságú a PSD számára, addig az esetek elsöprő többségében hiába reménykedik, reménykedünk a román „partner” jóindulatában és korrektségében.
Tudorel Toader tárcavezető egy pénteki bukaresti konferencián elmondta: csütörtökön országszerte 529 elítéltet engedtek szabadon a romániai börtönökből. Aznap lépett hatályba a túlzsúfolt börtönökben raboskodó elítéltek büntetésének lerövidítéséről szóló törvény, amely minden elítéltnek harmincnaponként hat nappal lerövidíti a büntetését, ha olyan közös cellában raboskodik, ahol nem jut legalább négy négyzetméter egy rabra. „Bevallom, nem gondoltam arra, hogy a jogszabály ekkora kihatással lesz. Elég magas a szabadon engedett elítéltek száma, meghaladta a várakozásaimat” – vallotta be az igazságügy-miniszter az elítéltek jogairól és a börtönviszonyokról rendezett konferencián. Tudorel Toader csütörtökön még nem volt hajlandó elárulni az őt faggató újságíróknak, hány elítélt szabadul idő előtt, csak annyit jegyzett meg, hogy a törvénynek és más intézkedéseknek köszönhetően „jó úton halad” a romániai börtönök túlzsúfoltságának enyhítése.
Toadernek pénteken már több adat állt a rendelkezésére: a büntetés-végrehajtási intézet országos parancsnokságától kapott információi szerint további 3349 fogvatartott nyerte el a jogot a frissen hatályba lépett törvény révén arra, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék.
„Ez azt jelenti, hogy a bizottságoknak rövidesen nagyon sok dolguk lesz, mert nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan fogvatartott, aki jogosult erre, de nem él a jogával, a törvényadta lehetőséggel” – jelentette ki a tárcavezető.
A jogszabály azoknak az elítélteknek is lerövidíti a büntetését, akiket megfosztottak a természetes fénytől, a szabad levegőtől, a minimális higiéniai feltételektől, a WC-használat intimitásától, vagy akiket penészes, beázott, levegőtlen cellákban tartottak fogva. A könnyítések nem vonatkoznak azokra, akiknek már kárpótlást ítélt meg emiatt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). A szabadnapok kiszámításánál az utóbbi öt évet számolják bele, mivel az EJEB 2012-ben hozta meg első, úgynevezett „pilótaítéletét” (az azonos témájú ügyeket egységesítő modellértékű döntését) Románia ellen a börtönökben uralkodó embertelen körülmények miatt.
Áprilisban az EJEB felszólította Romániát, hogy fél éven belül dolgozzon ki ütemtervet a börtönök túlzsúfoltságának enyhítésére, a büntetés-végrehajtási intézményekben uralkodó körülmények ugyanis sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kínzás és megalázó büntetés tilalmáról szóló cikkelyét. Az EJEB eddig több mint ötszáz panaszosnak ítélt meg kártérítést, amiért embertelen körülmények között kellett raboskodnia Romániában. A hazai börtönökből nyolcezer elítéltet kellene szabadon bocsátani a több mint 27 ezerből ahhoz, hogy – az EJEB szabványainak megfelelően – minden rabra jusson legalább négy négyzetméternyi hely. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Nagy Zsolt a börtönről: ez nem egy nyugdíjastábor
Politikai tisztséget nem vállal, de tanácsokkal szívesen segít az RMDSZ volt kampányfőnöke és minisztere, aki 982 nap után szabadult.
Rövid – vagy középtávon semmiképpen nem kíván politikai tisztséget vállalni Nagy Zsolt – közölte az októberben szabadlábra helyezett volt RMDSZ-es miniszter egy pénteki, kolozsvári háttérbeszélgetésen. Ennek személyes okai is vannak, de úgy látja, a társadalom jelenlegi állapotában, ebben a közhangulatban nem tenne jót a politikai szervezetnek sem, amelyben aktiválna – tette hozzá.
Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kíván közélettel, politikával foglalkozni, tanácsokkal, véleményekkel szívesen segít – folytatta, kampányszervezői múltját emelve ki. Emlékeztetett: az Erdély TV-t és Erdély FM-et kiadó Janovics Jenő Alapítványnak mai napig ő névileg az elnöke, és „eljön az a nap, amikor ismét ellátom ezeket a feladatokat, mert szeretem – persze, ha mások is így gondolják”.
Az üzleti szférában szabadúszó tanácsadóként kíván tevékenykedni a volt politikus, akit korábbi partnereinek jelentős része már megkeresett itthonról és külföldről is, és jelezték neki, hogy várják, és vannak projektjeik, amelyekben számítanak rá.
Nagy Zsolt elmondta, bár már szabadlábon van, de továbbra is harcolni fog igazáért. Romániában minden törvényes lehetőséget kihasznált, és a strasbourgi Európai Emberi Jogok Bíróságához is fordult. Első ügyében, az úgynevezett Román Posta ügyben, amelyben négy év felfüggesztett börtönbüntetésére ítélték hatalommal való visszaélés vádjával egy kormányhatározat kezdeményezéséért, a strasbourgi bíróság 2015-ben visszautasította keresetét, azonban a második ügyében (stratégiai privatizációs ügy), amelyben eredetileg hazaárulással vádolták, és végül nemzetközi bűnszövetkezet morális támogatásáért ítélték el, az óvása átment az Emberi Jogi Bíróság szűrőjén. Óvását a méltányos igazságszolgáltatáshoz való jogának sérülése miatt nyújtotta be, hiszen a védelem és ő személyesen sem ismerhette meg az ellene felhozott bizonyítékok egy részét, a bíróság nem hallgatta meg a védelem tanúit, és nem vették figyelembe azt sem, hogy a román fordítások hibásak voltak. Transindex.ro

Nagy Zsolt: rengeteget tanultam a szolidaritásról
„Rengeteget tanultam a szolidaritásról, az emberi viszonyokról, a toleranciáról. A börtönben, az elzártságban felértékelődik minden, teljesen más jelentőséget kapnak az apró dolgok” – így összegezhetők Nagy Zsolt gondolatai, amelyet egy tegnap délutáni, a Minerva Egyesület székházában tartott zártkörű beszélgetésen osztott meg a sajtóval. A börtönből október elején szabadult volt RMDSZ-es távközlési miniszter beszélt a fogdában eltöltött közel három év történéseiről, jövőbeni terveiről, elképzeléseiről. Egyebek mellett elmondta: nem kíván aktív politikai tisztségeket vállalni, a közéletből azonban nem vonul ki, segítségére, tanácsaira és szakmai tudására bármikor számíthat a szövetség, és az igazságért a végletekig harcolni fog. Úgy töltötte le a rá kirótt büntetést, hogy a mai napig nem ismerhette meg az ellene használt bizonyítékok egy részét – tudtuk meg Nagy Zsolttól.
Míg a börtönben volt, négy olyan határozatot hozott az Alkotmánybíróság, amelyek szerint gyakorlatilag nem lett volna szabad őt elítélni. „Milyen jogállam az, amely nem tartja tiszteletben az Alkotmánybíróság döntéseit?” – tette fel a kérdést. Megtudtuk: miután Romániában minden jogorvoslati lehetőséget kihasznált, az Emberi Jogok Európai Bíróságnál panaszolta be a román államot.
Az RMDSZ volt miniszterét 2014 januárjában egy postaépület jogtalan elidegenítése miatt hivatali hatalommal való visszaélés vádjával ítéltek négyévi felfüggesztett börtönbüntetésre. 2015 januárjában a 2005–2006-os stratégiai privatizációk ügyében kapott újabb – ezúttal már letöltendő – négyéves börtönbüntetést. Az összevont büntetésekből 982 napot töltött le, amikor a jó magaviselete miatt szabadulhatott. A vádhatóság szerint Nagy Zsolt stratégiai privatizációs ügyekben adott ki bizalmas információkat külföldieknek magánosításra váró állami vállalatokról. Az ügyészség hazaárulással is vádolta, de ezt a vádat ejtette a bíróság. Az RMDSZ volt politikusa ártatlannak vallotta magát, és azt hangoztatta: nincs közvetlen bizonyíték ellene, az ügyészség csak mások lehallgatott telefonbeszélgetései alapján következtetett bűnösségére. Szabadság (Kolozsvár)

A börtönből szabadult Nagy Zsolt nem térne vissza az aktív politikába, de adhat tanácsokat
Nem kíván politikai tisztségeket vállalni, de tanácsokat továbbra is adna a politikusoknak Nagy Zsolt, a börtönből október elején szabadult volt romániai távközlési miniszter.
Az RMDSZ korábbi politikusa egy pénteki kolozsvári sajtóbeszélgetésen beszélt terveiről, és tekintett vissza az elmúlt évek vele kapcsolatos történéseire. Kijelentette, hogy tovább fog harcolni az igazáért. Romániában minden jogorvoslati lehetőséget kihasznált, de a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága asztalán van egy beadványa, amelyben a méltányos igazságszolgáltatáshoz való jogának a sérülése miatt panaszolta be a román államot.
A volt politikus elmondta: úgy töltötte le a rá kirótt börtönbüntetést, hogy a mai napig nem ismerhette meg az ellene használt bizonyítékok némelyikét, a bíróság nem hallgatta meg az általa javasolt tanúk egy részét, rosszul fordították románra a más nyelven folytatott beszélgetések leiratát. Hozzátette, hogy míg büntetését töltötte, négy olyan határozatot hozott a román alkotmánybíróság, amelyek gyakorlatilag azt igazolták, hogy nem lett volna szabad volna őt elítélni.
Nagy Zsolt elmondta, hogy nem kíván visszatérni az aktív politikába. Úgy vélekedett, hogy a jelenlegi romániai közhangulatban az RMDSZ-nek sem tenne jót, ha visszatérne a szövetségbe. Tanácsaival azonban ezután is segíteni szeretné a szövetséget.
Hozzátette, hogy névleg jelenleg is elnöke az Erdély Televíziót működtető alapítványnak, és megtörténhet, hogy valamikor ismét el fogja látni az ezzel járó feladatokat.
Nagy Zsolt az üzleti szférában is szabadúszó tanácsadóként dolgozott az elítélése előtt, és az egykori partnerei közül többen is jelezték, hogy továbbra is számítanak a munkájára.
A volt távközlési minisztert 2014 januárjában egy postaépület jogtalan elidegenítése miatt hivatali hatalommal való visszaélés miatt ítélték négy évi felfüggesztett börtönbüntetésre. 2015 januárjában a 2005–2006-os stratégiai privatizációk ügyében kapott újabb – ezúttal már letöltendő – négyéves börtönbüntetést.
Az összevont büntetésekből 982 napot töltött le, amikor a jó magaviselete miatt szabadulhatott.
A vádhatóság szerint Nagy Zsolt stratégiai privatizációs ügyekben adott ki bizalmas információkat külföldieknek magánosításra váró állami vállalatokról. Az ügyészség hazaárulással is vádolta a minisztert, ezt a vádat azonban ejtette a bíróság. Az RMDSZ volt politikusa ártatlannak vallotta magát, és azt hangoztatta: nincs közvetlen bizonyíték ellene, az ügyészség csak mások lehallgatott telefonbeszélgetései alapján következtetett bűnösségére. Az RMDSZ politikai leszámolás áldozatának tekintette Nagy Zsoltot, és szolidaritást vállalt vele. A román Legfelsőbb Bírói Tanács határozatban marasztalta el Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, amiért a politikus a széles nyilvánosság előtt minősítette ártatlannak a jogerősen elítélt Nagy Zsoltot. MTI; Krónika (Kolozsvár)

Harminc év után
1987. november 15-én rendszerellenes tüntetéssé vált munkáslázadás tört ki Brassóban, és bár a hatóságok azonnal elnyomták, estére a nyomait is eltüntették, beszélni pedig a helybeliek sem mertek róla – mert súlyos megtorlás következett, egyesek máig viselik a következményeit –, ez volt az első tömeges kommunistaellenes megmozdulás Romániában.
Két év és egy hónap múlva tört ki a másik, amely már a diktatúra összeomlásához vezetett. Azóta sok szó esett az ellopott 1989-es forradalomról, máig elvitatkoznak rajta, hogy mennyire spontán elégedetlenség és mennyire titkosrendőrségi aknamunka, illetve nemzetközi konjunktúra (a vasfüggöny lehullása) okozta Ceauşescu bukását, pedig a válasz szinte kínálja magát: máig nem vontak törvényesen felelősségre és nem ítéltek el senkit azért, mert 1987-ben és 1989-ben embereket kínoztak és öltek, családokat hurcoltak meg és lehetetlenítettek el. Illetve „átmeneti demokráciánkban” néhány katonai vezetőt rövid időre bezártak, de inkább csak a látszat kedvéért: Romániában nagy csend övezi a témát, miközben az Emberi Jogok Európai Bíróságán sorozatosan, százával nyernek pert az akkori áldozatok. Legutóbb – a múlt héten – egyszerre 75-en.
Azt nem mondhatjuk, hogy semmi sem változott: bár nem állunk úgy, ahogy reméltük, élelemből már annyi van, hogy egyharmada szemétre kerül, és nem viszik el az embert egy politikai viccért. Ámbár e téren mintha érződne valami visszarendeződés: a mondvacsinált kézdivásárhelyi terrorvád mellett az is sokatmondó, hogy Alexandriában, Teleorman megye székhelyén – Liviu Dragnea SZDP-elnök kiskirályságában – ma is az állásával játszik, aki tüntetni merészel a hatalom ellen.
Igen, harminc év után ismét tömegek vonulnak az utcára, azokkal szembemenve, akik jólétről és demokráciáról papolva rabolják ki az országot és a benne élőket. 1987-ben a munkabérek levágása verte ki a biztosítékot, most is az anyagi bizonytalanság miatt forrong a lakosság, bárhogy próbálják az idegen érdekekről szóló maszlagra terelni a figyelmét. Ez is régi lemez, untig ismeri mindenki, sokan el is andalodnak rajta, de a kormány hitele a lejjel együtt zuhan, és ebből a maga által ásott, trehánysággal, hozzá nem értéssel, korrupcióval elmélyített mocsárból nem tud makulátlanul kimászni. A kapkodás, a tények makacs tagadása csak ront a helyzeten, de az sem segít igazán, hogy most már vádlottként is láthatjuk a korábban minden törvény fölött álló vezetőket. Persze szép dolog, hogy a tolvajokat elítélik, még ha a legmagasabb polcon, kormányfői vagy mentelmi joggal körülbástyázott parlamenti bársonyszékben ülnek is, de amíg az emberiesség ellen vétőket, a hatalmuk megtartásáért gyilkolókat, a több évtizedes elnyomás értelmi szerzőit érdemük szerint meg nem büntetik, addig nem lehetünk nyugodtak, mert a valódi rendszerváltás nem történt meg. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megszüntetnék a „diszkriminációt”: megkülönböztetőnek tartja az RMDSZ a büntetés-végrehajtási körülményeket.
Diszkriminatív a büntetések letöltésére és a kedvezményekre vonatkozó szabályozás – ezzel indokolta a Krónikának Márton Árpád RMDSZ-es képviselő, hogy a szövetség módosító javaslatokat nyújtott be. A másik ok a börtönök túlzsúfoltsága.
Az egyértelmű diszkrimináció megszüntetése a célja annak a törvénymódosító javaslatnak, amelyet az RMDSZ a büntető törvénykönyvhöz, illetve a büntetés-végrehajtásról rendelkező törvényhez nyújtott be. Ennek értelmében a legtöbb egy év szabadságvesztésre ítélt személyek házi őrizetben tölthetik le büntetésüket, és a fogva tartás ideje alatt közölt minden tudományos kiadvá­nyért húsz nappal csökken a büntetésük – jelentette ki a Krónikának Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese. Mint arról beszámoltunk, a szenátus hétfőn hallgatólagosan elfogadta a módosító javaslatot, mivel nem sikerült napirendre tűzni az előírt 45 napon belül.
„Kommunista mentalitás”
Márton Árpád emlékeztetett: a büntetés-végrehajtási törvényben léteznek bizonyos előírások, amelyek értelmében ha egy elítélt jól viselkedik és dolgozik, akkor bizonyos számú nappal csökkentik a szabadságvesztés idejét. Ezt többek között az befolyásolja, hogy fizikai vagy szellemi munkát végzett, hogy éjszaka is dolgozott, illetve hogy kapott-e pénzt érte vagy sem.
„Ezzel kapcsolatban valóban voltak visszaélések, mint például a Becali-ügy” – emlékeztetett Márton az üzletember-politikus esetére, aki számos olyan könyv megírásával érte el büntetésének csökkentését, amelyekről később kiderült, hogy plágiumok voltak. „A technokrata kormány azonban úgy gondolta, hogy ennek a gyakorlatnak úgy vet véget, hogy teljesen eltörli ezt a lehetőséget. Végül úgy módosították, hogy függetlenül a megírt művek számától, összesen legtöbb húsz nappal csökkenhet a büntetés. Csakhogy ennek nyomán egy olyan elítélttől, aki iskolába jár, és a börtönben tanul meg írni és olvasni, sokkal több napot vonnak le a büntetéséből, mint annak, aki doktori disszertációt ír.
Márpedig az előbbi kategóriába tartozók rendszerint zömmel az erőszakos bűncselekmények elkövetői közül kerülnek ki” – ecsetelte Márton. „Ez egy kommunista mentalitás megnyilvánulása, miszerint az értelmiségi munka kevesebbet ér, mint a fizikai. Ezt nem tudjuk elfogadni, de azt igen, hogy a börtönben szigorúan ellenőrizzék a szellemi alkotói tevékenységet, és csakis az arra valóban érdemesek kapjanak kedvezményt. A cél az, hogy arányosság legyen az elvégzett munka és a kapott kedvezmény között” – mondta a politikus.
Az RMDSZ a módosításokat mindezek mellett a börtönök túlzsúfoltságával is magyarázta. Ennek kapcsán föltettük a kérdést: ezt nem orvosolta-e Tudorel Toader igazságügy-miniszter módosítása, amelynek nyomán minden olyan, az EU-s előírásoknak nem megfelelő, embertelen körülmények között letöltött hónapért hat napot vonnak le a büntetésből.
Márton Árpád szerint két különböző dologról van szó, a miniszter javaslata ugyanis arról szól, hogy az országban a börtönviszonyok nem felelnek meg az uniós elvárásoknak, emiatt Romániát több alkalommal is kártérítés kifizetésére kötelezték. Akik embertelen körülmények között töltik a büntetésüket, azok büntetése súlyosabbnak minősül. A Toader-féle módosítás kimondottan az embertelen körülmények között letöltött időhöz képest számolja ki a kedvezményt függetlenül attól, hogy az elítélt mit tesz, vagy hogyan viselkedik a börtönben.
Ez főként az erőszakos bűncselekmények elkövetőire vonatkozik, mivel ők ültek rosszabb körülmények között” – mutatott rá Márton. Emlékeztetett: az is különbség a két módosítás között, hogy az ilyen esetekben letöltöttnek tekintik a büntetést, míg a másik módosítás nyomán csak feltételesen kerülnének szabadlábra az érintettek.
Annak kapcsán, hogy a Toader-féle módosítás nyomán szabadlábra helyezett elítéltek között volt olyan, aki pár nappal később máris erőszakos tettet követett el, és vissza is került, kifejtette: az RMDSZ célja elsősorban az, hogy azok, akik tudományos dolgozatot vagy könyvet írtak, vagy valamilyen találmányt jegyeztettek be, visszakapják a korábbi jogosultságokat.
Az „ügyészállam” ellen
Ugyanakkor céljuk az is, hogy kizárják az ügyészeket a feltételes szabadlábra helyezés folyamatából. „A cél Románia ügyészállami mivoltának a felszámolása” – fogalmazott Márton, kijelentve: az RMDSZ álláspontja szerint az ügyészek feladata az ítélet kiszabásával véget ért, a feltételes szabadlábra helyezési kérelem elbírálásáról pedig azon, börtönbeli testületeknek kell véleményt mondaniuk, amelyeknek tagjai nap mint nap együtt dolgoznak az elítélttel, és ezen testületeknek kell a végső döntést kimondó bírónak továbbítaniuk a javaslatukat. Mint megírtuk, az RMDSZ-es javaslat kezdeményezőinek indoklásában az áll, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága már többször jelezte: a romániai börtönök túlzsúfoltak, és nem biztosítanak megfelelő körülményeket a fogvatartottak számára.
A javaslat abban is módosítaná a büntető törvénykönyvet, hogy a maximum tíz évre elítélt fogvatartottak a kirótt időtartam felének letöltése után már kérhetnék feltételes szabadlábra helyezésüket. A jelenlegi Btk. szerint ezt csak a kiszabott idő kétharmadának letöltése után kérvényezhetik.
A javaslat szerint azok, akiket tíz évnél hosszabb időre ítéltek börtönbüntetésre, a letöltött idő kétharmada után kérhetik feltételes szabadlábra helyezésüket; a most hatályos Btk. értelmében ez a jog csak a letöltött idő háromnegyede után illeti meg őket.
A tervezet ugyanakkor nagyobb mértékben rövidítené meg azon fogvatartottak számára a büntetést, akik munkát végeznek a börtönben, és 20 nappal csökkentené a fogva tartás időtartamát minden publikált tudományos munkáért vagy szabadalmaztatott találmányért.
Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor korábban az Agerpres hírügynökségnek elmondta, hogy a javaslatot eredetileg 2016 októberében terjesztették a szenátus elé, de mivel a korábbi törvényhozás nem tűzte napirendjére, az indítványt lezárták. A tervezet megszavazásának határideje november 6-a volt. A büntető törvénykönyvet, büntetőeljárási törvénykönyvet és büntetés-végrehajtási, szabadságkorlátozásról rendelkező törvénykönyvet módosító tervezetről a képviselőház szavaz majd döntő fórumként. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

A nyilatkozat tettnek számít?
Az elszabadult magyarellenesség, a nacionalista indulatkeltés újabb bizonyítéka, hogy Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől is vissza akarják vonni a Románia Csillaga érdemrendet. A kitüntetést 2000-ben a művelődési minisztérium államtitkáraként kapta Emil Constantinescu államfőtől a román–magyar kulturális kapcsolatok építésében vállalt szerepéért. A visszavonást Kelemen Hunor azon nyilatkozta miatt indítványozták, amelyben hangot adott annak a közérzésnek, miszerint az erdélyi magyarok számára nem ünnep december elseje – az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat századik évfordulója –, amely kimondta Erdély Romániához való csatolását, de amelynek a nemzetiségek jogaira vonatkozó előírásait a mai napig sem tartják be teljes mértékben.
Az érdemrend becsületbíróságának véleménye szerint, amelyet Costin Georgescu, a Román Hírszerző Szolgálat egykori főnöke képviselt az Antena 3 hírtelevízióban, Kelemen Hunor nyilatkozata arról árulkodik, hogy nem tartja tiszteletben a román nemzeti ünnepet, és ily módon „megtagadja a román államot, történelmet és kultúrát, a románok alapvető jogait”. Érdekességként hadd említsük meg, hogy a kitüntetés visszavonását a Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció kezdeményezte, amely román állampolgárságától is szeretné megfosztani Kelemen Hunort. Nos, ha ennyi telik a Románia modernizálását célzó üzleti, szakmai és oktatási szakembereket tömörítő társaságtól, akkor elég sötéten fest az ország jövője. Az érdemrend becsületbírósága viszont már belejött a visszavonásokba, de korántsem azoktól, akiket az érdemrendre vonatkozó jogszabály szerint már régen meg kellett volna fosztani, mert akaratlagos cselekedetükért jogerősen börtönbüntetésre ítélték őket, és tetteik miatt méltatlanná váltak a kitüntetés viselésére. A kitüntetéssel rendelkező börtönviseltek, akik között becsületbírósági tag is van (!), továbbra is jó románoknak számítanak, de Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki a rendszerváltás elindításában játszott szerepéért kapta a csillagot, ismert tusványosi kijelentéséért méltatlanná vált rá. A Bukaresti Táblabíróság megindoklása szerint, amellyel Tőkés László keresetét elutasították, a nyilatkozat tettnek számít. Azaz, ha ígérünk valakinek egy szájbavágást, az egyenlő azzal, mintha ki is vertük volna a fél fogsorát. Ez a megindoklás ellentmond a szabad véleménynyilvánítás jogának, amelyet az alkotmány biztosít, és amire a becsületbíróság előtti meghallgatásakor és nyilatkozataiban Kelemen Hunor is hivatkozott. Ha Tőkés László ügyében a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács mégis helybenhagyja a Bukaresti Táblabíróság indoklását, kizárt dolog, hogy az Európai Emberjogi Bizottság elfogadja azt.
A becsületbíróság ajánlásait követően Kelemen Hunor ügyében most Klaus Johannis félterén van a labda. Bár a legnépszerűbb német hetilap, a Der Spiegel egy korábbi vezércikkében dilettánsnak nevezte a német kisebbségből származó államfőt, amiért Tőkés Lászlótól visszavonta a kitüntetést, ahelyett, hogy korrupció miatt elítélt személyeket fosztott volna meg Románia Csillagától, Johannis feltételezhetően ezúttal is a nacionalista nyomásnak enged. Ha így történik, ezzel a már-már nevetségessé váló „add vissza a babaruhát” játékkal a legmagasabb román állami kitüntetés értéke tovább csorbul. A világhírű magyar agykutató, Vizi Szilveszter akadémikus nem véletlenül adta vissza. Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)

Folytatódik a kétnyelvűségért vívott harc: a vásárhelyi civil aktivisták a strasbourgi bírósághoz fordulnának
Az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné a Civil Elkötelezettség Mozgalom a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák ügyét, miután a legfelsőbb bíróság jogerős ítéletében kimondta: az egynyelvűség nem diszkriminatív.
Hiába szavatolja Romániában az alkotmány a kisebbségi jogokat, ezek megsértése nem számít kihágásnak – fogalmazott lapunknak Szigeti Enikő, a magyarság nyelvi jogaiért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) elnöke annak nyomán, hogy a legfelsőbb bíróság jogerős ítéletében kimondta, nem diszkriminatív Marosvásárhelyen a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya.
Szerinte a döntés továbbá azt is mutatja, hogy a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények, ebben az esetben a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája, bármikor zárójelbe tehetők. Szigeti úgy vélte: mindez jól tükrözi a romániai jogi és igazságszolgáltatási állapotokat.
Ismételten kiderült, az alkotmány hiába mondja ki tisztán, hogy a nemzetközi jogrend és egyezmények fölülírják a romániai törvényeket, a legfelsőbb bíróság ezt nem hajlandó tudomásul venni” – fogalmazott a Cemo elnöke. Hangsúlyozta: az ügyet megpróbálják Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinni. Szigeti arra is kitért: ahhoz, hogy tisztább képet alkothasson a kedden hozott jogerős ítéletről, kézhez kell kapnia annak indoklását, ezzel együtt úgy véli, a bírósági döntés nem befolyásolja a kétnyelvű utcanévtáblákért a Cemo keresetei nyomán különböző erdélyi városokban indított közigazgatási pereket.
„Nem akadályozhatják meg a többnyelvűséget”
Hasonló állásponton van Hermann Mark Christian, a Szabad Emberek Pártja (POL) marosvásárhelyi tanácsosa is, aki szerint azok után, hogy az elmúlt évtizedekben a székelyföldi megyék egyetlen prefektusa sem támadta meg a sepsiszentgyörgyi, a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi, a szovátai, a koronkai vagy a marosszentgyörgyi többnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó önkormányzati határozatokat, Marosvásárhelyen sem akadályozhatják meg a kétnyelvűsítést.
Mint ismeretes, a POL-nak az október végi tanácsülésen sikerült elfogadtatnia azt a tervezetet, amely a kétnyelvű feliratok kihelyezését szabályozza.
Nem aggódik Vass Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ vásárhelyi szervezetének elnöke sem, akinek tízfős tanácsosi csapata ugyanazon az október végi ülésen egy másik, szintén a kétnyelvűség gyakorlatba ültetését szolgáló határozatot vitt keresztül a helyi önkormányzaton.
Tipikus Románia, mégis sajnálatos, hogy ilyen bírósági döntések születnek. Ennek ellenére mi nem torpanunk meg, hisz törvényesen jártunk el, az utcák átkeresztelését javasoltuk és fogadtattuk el” – szögezte le a politikus. A szövetség határozata révén a hivatalos névjegyzéket módosítanák úgy, hogy abba a magyar megnevezések is bekerüljenek. Kilenc éve ratifikálta Románia a kisebbségi nyelvek chartáját
Románia kilenc éve ratifikálta a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja a hivatalos táblákon. A charta szakértői a 2012-ben készített, Romániára vonatkozó jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek.
Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar utca szót, a megnevezést is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
Amint arról beszámoltunk: a legfelsőbb bíróság szerdán közölt jogerős ítéletében érvénytelenítette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD) a Cemo panasza nyomán 2014 júliusában kiadott határozatát, amelyben a testület diszkriminációnak ítélte a kétnyelvű utcanévtáblák hiányát Marosvásárhelyen. Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Elvesztette a pert a felvont székely zászló ügyében, 10 ezer lejes bírságot kell kifizetnie Tőke Ervinnek
Jogerősen elvesztette a pert Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke a csíkszeredai rendőrséggel szemben, így ki kell fizetnie a székely zászló felvonásáért kirótt 10 ezer lejes bírságot. Tőke Ervin a kedvezőtlen bírói döntés miatt ügyével a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, de az eljárás akár évekig is eltarthat, addig is mindenképpen végre kell hajtania az ítéletet.
Mint ismeretes, a székely zászlót a csíkszeredai Szabadság térre vonták fel tavaly júniusban, a nemzeti összetartozás napjának alkalmából, csakhogy sokáig nem loboghatott ott, mert a rendőrség perceken belül elkobozta azt a 2015/141-es törvényre hivatkozva, Tőke Ervin számára pedig 10 ezer lejes bírságot szabtak ki.
Ez ellen indított jogi eljárást az EMNP-s politikus a csíkszeredai bíróságon, ahol keresetét jóváhagyták. Ám az alapfokú döntést megfellebbezte a csíkszeredai rendőrség a Hargita Megyei Törvényszéken, ahol a rendőrség javára döntöttek. A bírónő arra hivatkozott, hogy az emberek Hargita megye zászlójaként ismerik a székely zászlót, ezért nem vonható fel közterületre, csak a 141-es zászlótörvény előírásainak megfelelően. Mivel úgy tudjuk, hogy megsemmisítették a Hargita megyei önkormányzat azon határozatát, amelyben a székely zászlót fogadták el megyezászlóként, így jogilag nem létezik a megyezászló. Szerintünk a bíróság tárgyi tévedést követett el – vonta le a következtetést Tőke Ervin. Hozzátette, ezzel az indokkal kérték a jogerős ítélet megsemmisítését a Hargita Megyei Törvényszéktől, de ezt a kérését elutasították. „Az indoklást a napokban kaptuk meg, azt írták, hogy nem volt jogom a jogerős ítélet megsemmisítését kérni, mert nem a tárgyi tévedésre hivatkoztam, hanem arra, hogy egyes törvényeket hogyan magyaráznak a bírók, azaz a bírók logikai gondolkodását támadtam, ezért elutasítottak” – magyarázta Tőke.
A bírságot így ki kell fizesse, a csíkszeredai városházán pedig elfogadták azt a vállalását, hogy havonta törleszt. A bírság összegéhez hozzájárultak 100 lejjel az EMNT nagyváradi konferenciáján, illetve a Jogaink Egyesület további 500 lejjel segíti. „A fennmaradó összeget majd meglátjuk, hogyan teremtem elő” – tette hozzá Tőke.
A strasbourgi bírósághoz fordulnak
„Miután itt minden jogi lehetőséget kimerítettünk, panaszunkkal kártérítésért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulunk, mert itt többről van szó annál, hogy felvonható-e közterületen a székely zászló vagy sem – fogalmazott a néppárti politikus. Meglátása szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményének három cikkelyét is sérti a román bíróság döntése. „Megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogunkat, mivel minden bizonyítékot, amelyet a bíróság elé vittünk, figyelmen kívül hagytak. Ugyanakkor azt állították, a bírságot azért kaptam, mert nem a törvénynek megfelelő módon vontam fel Hargita megye zászlaját, noha ez jogilag nem is létezik, a székely zászló pedig nem egy közigazgatási egység, hanem egy közösség szimbóluma.
Az egyezmény alapján a törvények konkrétak kell legyenek. Ebben az esetben a 141-es törvény kötelezettségeket ír elő közintézmények képviselői számára, azonban nem rendelkezik magánszemélyek bérelt területen történő tevékenységéről. A bíróság gyakorlatilag kiszélesítette a törvényt olyan területre is, amelyről a jogalkotó nem rendelkezett” – mondta Tőke Ervin. Megtudtuk, hogy a csíkszeredai Szabadság téren továbbra is fizetik annak a területnek foglalását a csíkszeredai önkormányzatnak, ahová a zászlórudat állították fel, és ahová a székely zászló felvonását tervezték.
Az ügy kapcsán korábban szó esett arról is, hogy a csendőrség is bírságot szabott ki a zászló felvonásakor Tőke Ervinnek. 1000 lejre bírságolták akkor meg, de ez ellen is nyújtott be keresetet Tőke a csíkszeredai bíróságra, a pert pedig alapfokon megnyerte, a csendőrség ezt a döntést nem fellebbezte meg. Barabás Hajnal / Székelyhon.ro

Strasbourgig jelképeinkért
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos alelnöke, miután harmadfokon is kedvezőtlen ítélet született a székelyzászló-ügyben. Mint ismeretes, a néppárti politikus azért kapott 10 000 lejes pénzbüntetést, mert Csíkszereda főterén kitűzte a székely lobogót.
A Néppárt sajtóirodájának közleménye szerint tegnap délutáni csíkszeredai sajtótájékoztatóján Tőke Ervin ismertette: bár első fokon eltörölték a büntetést, ezt követően a rendőrség fellebbezett és pert nyert a Néppárt alelnökével szemben, majd a harmadfokú döntés is kedvezőtlen lett, ez után döntött úgy, hogy nemzetközi fórumon kér jogorvoslatot. „Ezt az ügyet tovább kell vinni, hiszen nem csak az a kérdés, hogy a székely zászlót fel lehet-e vonni egy közterületen. Ebben az esetben arról van szó, hogy mi – székelyek és magyarok – otthon érezhetjük-e magunkat saját szülőföldünkön” – mondta Tőke, majd hozzátette: szimbolikus ügyről van szó, mely során nem szabad hagyni, hogy az államhatalom elvegye az emberek cselekvőképességbe vetett hitét.
„Látnunk kell: két fronton is támadást intéznek az erdélyi magyar közösség ellen. Egyrészt szellemi hadviselés során a román államhatalom igyekszik korlátozni szimbólumaink szabad használatát és nyelvi jogainkat, másrészt mindent elkövet, hogy gazdaságilag is ellehetetlenítse történelmi régiónkat. Ezért fontos számunkra, hogy küzdjünk a szabad szimbólumhasználatért. A székely zászló azt hivatott jelképezni, hogy résztulajdonosok vagyunk Csíkszereda közterein, s itthon kell terveznünk, itthon tudunk kiteljesedni és itthon tudunk teljes életet élni. Gazdasági téren is egyértelmű az álláspontunk: a kezdetektől a területi autonómiát tűztük ki célul, amelynek legfontosabb része a gazdasági önrendelkezés. Ez esetben olyan autonómiáról beszélek, amilyen még Katalóniának sincs” – idézi a politikust a közlemény. Tőke Ervin úgy véli, az Emberi Jogok Európai Egyezményének három cikkelyét is sérti a román bíróság döntése. „Megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogunkat, amelyet az említett európai dokumentum 6-os cikkelye garantál, mivel minden bizonyítékot, melyet a bíróság elé vittünk, figyelmen kívül hagytak. Ugyanakkor azt állították, a büntetést azért kaptam, mert nem a törvénynek megfelelő módon vontam fel Hargita megye zászlaját, noha ez jogilag nem is létezik, a székely zászló pedig nem egy közigazgatási egység, hanem egy közösség szimbóluma. A 7-es cikkely rendelkezése szerint a törvények konkrétak kell hogy legyenek. Ebben az esetben a 141-es törvény kötelezettségeket ír elő közintézmények képviselői számára, de nem rendelkezik magánszemélyek bérelt területen történő tevékenységéről. A bíróság ebben az esetben kiszélesítette a törvényt olyan területre is, amelyről a jogalkotó nem rendelkezett. Végezetül a 10-es cikkely határozottan tiltja azt a fajta diszkriminációt, amellyel a zászlófelvonás utáni eljárásokkor találkozhattunk” – mondta Tőke Ervin, aki emlékeztetett: az Emberi Jogok Európai Egyezményét Románia is ratifikálta, tehát saját jogrendjébe emelte annak minden rendelkezését, és a dokumentumban foglalt rendelkezések elsőbbséget élveznek a nemzeti jog rendelkezéseivel szemben, így reméli, hogy Strasbourgban jogorvoslatot nyerhet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fejlemény a vissza nem szolgáltatott Batthyaneum ügyében
A debreceni bíróságon a 19. század elején kimondott ítéletek alapján vizsgálja a Gyulafehérvári Táblabíróság, hogy jogosan utasította-e el a romániai restitúciós bizottság azt a kérést, hogy szolgáltassa vissza az erdélyi római katolikus érsekségnek a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárat.
A debreceni ítélet figyelembe vételét Komáromi Attila, az egyház jogi képviselője kezdeményezte Ileana Darjának, a könyvtár volt igazgatójának egy 1997-ben publikált tudományos dolgozatára hivatkozva. Ebben a volt igazgató többek között arról értekezett, hogy a könyvtáralapító Batthány Ignác püspök halála után az örökösei beperelték a római katolikus egyházat az örökségért, de a debreceni bíróságon 1815-ben kimondott ítélet az egyház tulajdonjogát erősítette meg.
Amint Komáromi Attila az MTI-nek szerdán elmondta: egy ilyen ítélet perdöntő bizonyíték lehetne a gyulafehérvári táblabíróság számára, hiszen a román állam éppen arra hivatkozva utasította el a Batthyaneum visszaszolgáltatását, hogy a püspök a végrendeletében nemcsak az egyházat, hanem Erdély provinciát is megjelölte örököseként. Az egyház nézete szerint az Erdély provincia tulajdonképpen az erdélyi római katolikus egyházmegyét jelöli. Hozzátette azonban, hogy a perdöntő iratokat is a Batthyáneum könyvtárban őrzik, és ezekhez a tulajdonáért harcoló egyháznak nincsen hozzáférése.
Komáromi Attila elmondta: a Batthyaneum képviselői a korábbi tárgyaláson egy 1815-ben és egy 1922-ben kimondott debreceni ítélet másolatát nyújtották be, de vitatható, hogy ezek valamelyikére hivatkozott-e a könyvtárigazgató. Hozzátette: sem az ítéletek keltezése sem a per tárgya nem felel meg annak, amire Ileana Darja hivatkozott. Megjegyezte, a peranyagba beiktatott debreceni ítéletek gazdasági kérdésekről szólnak, nem pedig örökösödésről.
Aurelian Mocan bíró, a táblabíróság szóvivője az MTI-nek elmondta, a szerdai tárgyaláson a táblabíróság elrendelte, hogy a latin nyelvű debreceni ítéleteket mindkét fél szakértői fordítsák le. A bíróság arról is határozott, hogy hivatalos átiratban kérdezik meg Ileana Darja volt könyvtárigazgatót, hogy a mostani peranyagba bekerült debreceni ítéleteket vette-e figyelembe a dolgozata megírásakor.
A gyulafehérvári Batthyáaneum a legnagyobb értékű ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszaigényeltek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A kódexek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2012 szeptemberében 25 ezer euró kifizetésére kötelezte a román államot, amiért 14 év pereskedés után sem értesítette a római katolikus egyházat arról, hogy milyen döntést hozott a Batthyaneum visszaszolgáltatása ügyében. A jelenleg folyamatban levő elsőfokú peres eljárás 2015 novemberében indult. maszol.ro

Székely zászló, melynek ügye túlnőtte Romániát
El kell távolítani a gyergyószentmiklósi városháza homlokzatáról a székely zászlót és a város zászlaját – ez a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős döntése. A polgármester és más tisztségviselők az Emberi Jogok Európai Bíróságán diszkriminációra hivatkozva pert indítanak Románia ellen. A város polgárai aláírásukkal jelezhetik, hogy számukra is fontosak a zászlók.
Már korábban meghozta a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletét abban a perben, amit Gyergyószentmiklós polgármestere ellen indított Dan Tanasă egyesülete, és melynek tárgya az volt, hogy távolítsák el a városháza homlokzatáról és az épületből Székelyföld és a város zászlaját. Korábban, alapfokon a törvényszék úgy döntött, hogy a város zászlaja jogszerűen van kifüggesztve, tehát maradhat, ellenben Székelyföld zászlaját el kell távolítani. A táblabíróság úgy módosította az alapfokú ítéletet, hogy a város zászlaja sem loboghat az épületen. Az erről szóló indoklást hónapokkal később közölték ki a feleknek. Az ügy Strasbourgban folytatódik, Nagy Zoltán polgármester és a városi képviselő-testület több tagja is keresetet indít Strasbourgban, diszkriminációval vádolva a román államot. Ugyanakkor a perbe már korábban gyergyószentmiklósi polgárként, azaz érintett magánszemélyként beszállt Árus Zsolt is az emberjogi bírósághoz fordul.
Közakaratot képviselnének
Közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy diszkrimináció miatt panaszt tesz az Emberi Jogok Európai Bíróságán a város több polgára, egészen pontosan a polgármester, több helyi képviselő, valamint a Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi szervezetének tagjai. Amint elmondták, a koncepció az, hogy nem egyszerű állampolgárokként perelnek, hanem mind választott személyek, akiket aláírásgyűjtéssel is támogatnak a város lakói, hogy súlyt adjanak a keresetnek, jelezve, a gyergyószentmiklósiak számára igencsak lényeges és fontos kérdés a zászlóügy.
Nagy Zoltán polgármester hangsúlyozta, Gyergyószentmiklós ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és az ország zászlaja mellett a régió és a város zászlaját is használhassa, összhangban az ország törvényeivel. A per ugyanis formálisan Románia ellen indul, de a cél mindössze az, a bíróság kötelezze az országot arra, hogy tartsa tiszteletben a saját alkotmányát és törvényeit. Elmondták, a keresetet egy tapasztalt budapesti ügyvéd készíti, aki korábban gyakornokoskodott a strasbourgi bíróságon, tehát jól ismeri az eljárást. Ez növeli a per megnyerésének esélyét. Az ügyvédi költségeket a budapesti székhelyű Székelyföldért Társaság vállalta fel. Két zászló lobogása zavarta Dan Tanasăt egyesületét.
Árus egy másik pert is indít
Árus Zsolt közölte, az önkormányzati tisztségviselők által indított per mellett ő egy másik pert is indít Strasbourgban a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése, illetve diszkrimináció miatt: erre azért is lehetősége van, mert gyergyószentmiklósi magánszemélyként ő is a zászlóper részese volt. A perben azt akarja bizonyítani, hogy nem volt tisztességes, hogy az eljárás során a bírók a polgári eljárási törvénykönyv több előírását megsértették. Példaként egyebek mellett megemlíti, hogy Dan Tanasănak mint felperesnek nem volt személyes érintettsége ebben az ügyben, annak hiányában pedig a bíróságnak érvénytelenítenie kellett volna a keresetet.
Árus kifejti, a Marosvásárhelyi Táblabíróság ítélete törvénytelen, ugyanakkor jogsértő és diszkriminatív is, mert egy olyan jogtól fosztja meg a város lakóit (nevezetesen attól, hogy a városháza épületére ki legyen tűzve a város, illetve azon régió zászlaja, amiben a város található), amivel az ország többi településének a lakói rendelkeznek. Ez indokolja a továbblépést az Emberi Jogok Európai Bíróságára. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a bírósági indoklásból kiderült: a zászlótörvény előírásait visszamenőlegesen alkalmazták, a város zászlajáról szóló önkormányzati döntést egy olyan törvény alapján tartják jogszerűtlennek, amely évekkel később született meg.
Aláírásgyűjtés indul
Az önkormányzati tisztségviselők peres iratcsomóját várhatóan január végén fogják elküldeni az emberjogi bírósághoz, addig pedig minél több aláírást szeretnének összegyűjteni Gyergyószentmiklóson, hogy ezt is csatolva az ügyirathoz bizonyítsák: közösségi akarat, hogy a város közintézményein a székely zászló és a város zászlaja is lobogjon. Ugyanakkor azt is jelezze: a zászló betiltását jelentő diszkrimináció a közösség ellen irányul. A támogató íveket alá lehet majd írni a volt mozi emeletén, az MPP helyi szervezetének irodájában, de várhatóan más helyszíneken is. Gergely Imre / Székelyhon.ro