Az Európai Emberjogi Bíróság szerint az Agache-ügy elítéltjei diszkrimináció áldozatai voltak. Frunda György RMDSZ-szenátor január 7-én kapta meg az értesítést az Európai Emberjogi Bíróságtól (CEDO), hogy 2007. december 27-én végleges maradt az az ítélet, amelyet szeptemberben jóváhagytak, és amely elmarasztalja a román bíróságokat. Paizs Octavian, Héjja Dezső, Reiner Antal és Konrád János 2001 márciusában beadvánnyal fordultak az Európai Emberjogi Bírósághoz, mert Romániában nem volt esélyük méltányos tárgyaláshoz, a per túl sokáig elhúzódott (1990-től 2001-ig), annak ellenére, hogy ők mindvégig ártatlannak vallották magukat és azt állították, azért ítélték el őket, mert magyarok, tehát etnikai diszkrimináció áldozatai a román bíróságokon. Az Európai Emberjogi Bíróság megállapította, az alperesek nem részesültek méltányos eljárásban, mert a román bíróságok nem fogadták el a bizonyítékaikat és kötelezte a román államot, hogy Paizs Octaviannak 4. 050, Reiner Antalnak 3. 000, Héjja Dezsőnek 1. 050, Konrád Jánosnak 2. 000 eurót fizessen erkölcsi kártérítés címén. Ugyanakkor a román államnak 1. 500 euró perköltséget kell fizetnie. 1989. december 22-én, a forradalom kitörésekor, Kézdivásárhelyen egy körülbelül 300 fős tömeg meglincselte Aurel Agache volt milicistát, aki jogtalanul elkobozta az emberek javait, meghurcolt embereket, nőket erőszakolt meg, illetve azzal zsarolta őket, hogy ha nem fekszenek le vele, akkor férjüket, testvérüket, apjukat bezáratja. /Mózes Edith: Frunda György: Az ártatlanság megállapítása sohasem késő. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Csíkszeredán a Volt Munkaszolgálatos Katonák Hargita Megyei Érdekvédelmi Szövetsége Hogy ne merüljünk feledésbe címszó alatt megtartja 2007. évi tevékenységének értékelését. Buzogány Dénes elnök ismertette a beszámoló főbb pontjait. A szövetség 2000. március 11-én alakult 413 munkaszolgálatos jelenlétében. A szövetség erőfeszítéseinek köszönhetően jelent meg a 309/2002-es törvény, amiről később kiderült, hogy nagy hiányosságai vannak. 2005-ben ezért törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be, melyet 2007 tavaszán már harmadszorra utasítottak vissza. 2007. szeptember 11-én írásban folyamodtak az összes nemzetközi jogi szervezethez, köztük a Nemzetközi Emberjogi Legfelsőbb Bírósághoz. Az évek során a szövetség Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson emlékművet állíttatott. Megjelentették a Katonasors című dokumentumgyűjteményt. Jelenleg 6450 tagot tartanak nyilván. /Szabó Katalin Noémi: Hogy ne merüljünk feledésbe. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság júniusban aláírásgyűjtést kezdeményez egy olyan törvénytervezet támogatása érdekében, amely a Bolyai Egyetem létrehozásáról rendelkezne – jelentette be budapesti sajtótájékoztatóján Hantz Péter, a BKB alelnöke. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemről másfél évvel ezelőtt elbocsátott, jelenleg Heidelbergben kutató fizikus elmondta, a kezdeményezők nyílt levélben kérik az erdélyi magyar szervezetek – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar, illetve a Székely Nemzeti Tanács – támogatását akciójukhoz. Emlékezetes, hogy a román parlament tárgyalásra sem tartotta érdemesnek azt a félmillió erdélyi magyar aláírásával szentesített, 1994-ben beterjesztett tervezetet, amely ugyancsak az állami magyar egyetem felállítását célozta. Hantz Péter közölte, hogy Kovács Lehellel együtt pert indítanak a román állam ellen a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon amiatt, hogy 2006-ban mindkettőjüket elbocsátották a kolozsvári BBTE-ről. /Rostás Szabolcs: Aláírásokkal a Bolyaiért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./

Május 19-én a második perújrafelvételi tárgyalás a bukaresti legfelsőbb bíróságon, akárcsak az első, alig pár percig tartott. A tárgyalóteremben jelen volt Paizs Ferenc, aki ügyvédje nevében halasztást kért. A jelen nem levő Héjja Dezsőt Constantin Nicolae fővárosi ügyvéd hivatalból képviselte. A taláros testület megállapította, hogy az Agache-dosszié még mindig nem került hozzájuk, ugyanis a három iratcsomó jelenleg a Külügyminisztériumnál található, mivel az ő feladatuk válaszolni az Agache család által a strasbourgi nemzetközi emberjogi bírósághoz előterjesztett két vádpontra. Az egyik az élethez való jog, a másik pedig a méltányos bírósági eljáráshoz való jog. A bíróság a következő tárgyalást szeptember 29-re tűzte ki. /Iochom István: Másodszor is halasztottak (Agache-per) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./

Az Emberi Jogok Európai Bírósága döntött, és ítélete szerint sérül a véleménynyilvánításhoz való szabadsága annak, akit önkényuralmi jelkép nyilvános használata miatt szankcionálnak. Vajnai Attila, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke ellen a Fővárosi Bíróság jogerős elmarasztaló ítéletet hozott, mivel egy köztéri rendezvényen vörös csillagot tűzött a zakójára, márpedig az a hatályos magyar jogszabályok értelmében tiltott önkényuralmi jelképnek számít. Milyen lelkivilága lehet annak, aki egy olyan országban rohangál föl-alá egy gyilkos rendszer szimbólumával, ahol százezrek, milliók életét nyomorította meg a kommunista hatalom. Meg annak, aki szocialista EP-képviselőként vallja: „a hagyományos bal-oldali jelképeket csak egy időre tudták elorozni a demokratikus mozgalmaktól a sztálini típusú diktatúrák. ” Valójában mára a vörös csillag az őrült pusztítás és a tömeggyilkosság jelképévé vált. /Balogh Levente: Csillagosok, pártkatonák. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Az erdő-visszaszolgáltatás egy ideje helyben topog. György Ervin Kovászna megyei kormánymegbízott, a megyei tulajdonjog-megállapító (földosztó) bizottság elnöke kifejtette, keveset léptek előre, de ez elsősorban a polgármestereken, illetve a helyi földosztó bizottságokon múlt. Nem könnyű a dolguk, mert olyan kusza visszaszolgáltatási iratok kerülnek elő, hogy sok esetben nem tudnak konkrét döntést hozni. Főleg az örökösödési papírok, zsebszerződések, családon belüli adásvételek okoznak zavart. Sok esetben más is igényelte ugyanazt a területet. A Vrancea megyeiektől 13 000 hektár erdőt igényelt vissza a megye. Legnagyobb a Mikes családé, aztán az ozsdolaiaké, de az összes szomszédos községnek ott is lenne jussa. A háromszékiek elveszítették a pereket, annak dacára, hogy oda szól telekkönyvük. Némely per már Stasbourgban van, az európai bíróságon. Bereck Bákó megyével könnyebben tisztázta dolgait. /Szekeres Attila: Járni jár, de nem jut (Erdő-visszaszolgáltatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./

Két évvel ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökei, Hantz Péter és Kovács Lehet saját kezűleg függesztettek ki kétnyelvű, román–magyar táblákat a Babes–Bolyai Tudományegyetem folyosóira. Hantz Pétert szakmailag próbálta elmarasztalni a kolozsvári egyetem, azóta Európa egyik leghíresebb kutatóintézetének, a németországi Heidelbergi Európai Molekurális Biológiai Laboratóriumnak lett a kutatója. Szabadidejében sokat tesz a nyugati sajtó felvilágosításáért. Elmondta, hogy őket Kovács Lehellel együtt egymás után háromszor rúgták ki a Babes–Bolyai Tudományegyetemről. Az első kirúgás 2006. november 27-én volt, öt nappal a táblaügy után, kizárták őket az oktatói testületből. Utána, december 4-én, egy nyilatkozat keretében született erről megerősítő döntés. Ezt követően minisztériumi vizsgálóbizottság érkezett az egyetemre, amely megállapította, hogy nem távolították el őket a tantestületből, az oktatás tehát normálisan folyik. Közben a portások már nem engedték, hogy Hantz Péter megtartsa előadásait, utolsó előadását a Bulgakov kávézóban tartotta. A harmadik kirúgás, amely már megfelelt a jogi követelményeknek, december 20-án volt, azzal a szándékkal, hogy az ezt követő szabadság ideje alatt az üggyel senki ne tudjon érdemben foglalkozni. Hantz Péter társával fellebbezést nyújtott be a Nép Ügyvédjéhez, amire azóta sem érkezett válasz. A Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultak. Ezzel párhuzamosan etikai megóvásuk miatt volt egy másik perük is. Ezt Bodó Barna és Hantz Pétert is megnyerte. Az egyetem etikai bizottsága azzal vádolta őket, hogy trehányul vagy egyáltalán nem tartották meg az óráinkat. A bírósági döntés értelmében az egyetemnek vissza kellett vonnia megrovó határozatát. Azóta az egyetem ügyéről a sajtó és a megszólított politikusok révén ma már egész Európa tud. Az Európai Parlamentben sok ember fejében a romániai kisebbségi ügy egyenlő az egyetem-üggyel. Ez a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak köszönhető. Kolozsváron és a marosvásárhelyi orvosi egyetemen is furcsa helyzet állt elő: minél feljebb haladnak az akadémiai ranglétrán, annál nagyobb nemzetárulókat találnak. A pálmát az egyetem rektor-helyettesei viszik el. Élő példa erre Magyari Tivadar, aki nem tiltakozott, amikor a kisebbségi főbiztos, jelenlétében, a multikulturalizmus mintaképének nevezte a Babes–Bolyai Tudományegyetemet. Csucsuja István tanszékvezető Bukarestben állítólag azért lobbizott, hogy Hantz Péterék doktori dolgozatát ne honosítsák Romániában. Kevesen tudják, hogy Szamosközi István javasolta Hantz Péterék kirúgását. Az anyaország felelőssége volt, hogy nem követelte erélyesebben az önálló állami magyar felsőoktatás megteremtését. 2004-ben az RMDSZ-nek még volt egy próbálkozása, hogy a Babes– Bolyain magyar karokat hozzon létre, ezt viszont Salat Levente és Nagy László árulása akadályozta meg. Azt nyilatkozták, hogy ez hibás döntés, hogy ezt a közösség nem is akarja. A BKB felkérésére egy magyarországi cég készíti az erdélyi magyar felsőoktatás távlati fejlesztési koncepcióját. /Makkay József: A román multikulturalitás halálos sebet kapott. Beszélgetés Hantz Péter kutatóval, egyetemi tanárral. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2008. aug. 6./

Bukaresti munkahelyén kezdett éhségsztrájkba október 2-án Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tagja. Gesztusával a strasbourgi emberjogi bíróság döntéseit semmibe vevő román kormány ellen kíván tiltakozni. Haller még június folyamán bejelentette, amennyiben a Tariceanu-kabinet figyelmen kívül hagyja a strasbourgi döntéseket, szeptember elsejétől tiltakozóakcióba kezd. A kormány ugyanis három olyan végleges ítélet végrehajtásától tekintett el, amely roma közösségeket érint. /Szucher Ervin: Éhségsztrájkba lépett Haller. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács tagja bejelentette, abbahagyja az éhségsztrájkot, ha a kormány kiutalja a házak újjáépítésére és a munkahelyek létrehozására a pénzt a hadrévi projektből. Abban az esetben is felhagy az éhségsztrájkkal, ha az Európa Tanács megbünteti Romániát, mert nem tett eleget az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatának. Haller István október 2-án éhségsztrájkba kezdett, mivel elégedetlen a kormány hozzáállásával a hadrévi ügy kapcsán, és azzal vádolja a kormányt, hogy hazudott az Európai Emberi Jogi Bíróságnak. /Haller felhagy az éhségsztrájkkal, ha az ET megbünteti Romániát. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Ötödik napja éhségsztrájkol Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tagja – a testület elnöke, Asztalos Csaba szerint fölöslegesen. A Pro Európa Liga korábbi vezetője az ellen tiltakozik, hogy a kormány semmibe veszi a strasbourgi emberjogi bíróság (CEDO) döntéseit. „Haller éhségsztrájkja egy olcsó, téves kezdeményezés, államtitkárként összeférhetetlen a tisztsége az ilyen jellegű fesztiválozással. Ha nem ért egyet valamivel először mondjon le, akkor éhségsztrájkoljon. Ezzel csak rontja az intézmény imidzsét, a civil szférát is kompromittálja – jelentette ki Asztalos. Szerinte a kormány megtette a lépések, ami miatt Haller tiltakozik. Haller ezt másképp tudja. Szerinte a kormány ez idáig semmit nem hajtott végre az emberjogi bíróság ítéleteiből. /Oborocea Mónika: „Potyára” éhségsztrájkol Haller? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./ Az éhségsztrájk befejezésére szólította fel Haller Istvánt Borbély László miniszter, azt javasolva, hogy a kormánynál közösen tisztázzák a hadrévi összegek ügyét. Borbély furcsállja, hogy az államtitkár a tiltakozásnak ezt a formáját választotta, pedig a CNCD-tagság egyéb kezdeményezésre is feljogosítaná. Borbély László nem ért egyet Haller Istvánnal, aki bejelentette, csak abban az esetben hajlandó befejezni az éhségsztrájkot, hogyha az Európa Tanács megbünteti Romániát. /Az éhségsztrájk befejezésére szólította fel Borbély László Haller Istvánt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

A személyét ért támadások ellenére sem hagyja abba az éhségsztrájkot Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tagja. A marosvásárhelyi származású emberjogvédő aktivistát legutóbb Borbély László, az RMDSZ alelnöke, fejlesztési és középítkezési miniszter, majd a CNCD elnöke, Asztalos Csaba próbálta rendreutasítani. Minderre reagálva Haller meglepődésének adott hangot. „Most már Borbély László is ugyanazt a félrevezetést alkalmazza, mint amit a kormány, amelyet képvisel. Azt a képzetet próbálja kelteni, hogy a kabinet végrehajtotta a strasbourgi Emberjogi Bíróság döntéseit, és ennek végrehajtása helyi szinten akadt meg. Ez így nem igaz” – jelentette ki Haller. /Szucher Ervin: Rendreutasítva. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

Aggódik a Pro Europa Liga (PEL) vezetősége Haller István egészsége miatt, de egyetért vele – mondta el marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Smaranda Enache, mert a hadrévi és kászonokbeli romák helyzete még mindig megoldatlan. Haller István október elejétől tart éhségsztrájkot az ellen tiltakozva, hogy a kormány semmibe veszi a strasbourgi emberjogi bíróság (CEDO) döntéseit. A PEL társelnöke arra is kitért, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Maros megyei szervezete levette őt jelöltlistájáról. Jelölését korábban a központi szervezet is megerősítette, de a Maros megyei szervezet úgy döntött, visszavonja azt. /Antal Erika: Támogatja Haller Istvánt a PEL. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete, miután Romániában kimerített minden jogi lehetőséget, a Strasbourgban székelő nemzetközi bírósághoz fordult 2006. novemberében. Tamás Sándor bákói ügyvédtársával, Mihai Clivetivel együtt képviselte a Láros egyesület által indított erdő-visszaszerzési pert tizenegyszer a foksányi bíróságon, kétszer a bukaresti Legfelsőbb Bíróságon, kétszer a Konstanca megyei Hirsova városi bíróságon, tizenötször pedig a Konstanca megyei törvényszéken, illetve fellebbviteli bíróságon. A Láros egykori vagyonából csak a Kovászna megye határain belül eső erdőt és legelőt kapta vissza, a Vrancea megyébe 1968-ban átcsatolt 1679 hektárért indult a 2003. szeptember 15-én elkezdődött és tavalyelőtt véget ért per. Az ozsdolaiak nem hagyják odaveszni egykori erdőjussukat, nemrég újabb pert indítottak. 2007. decembere óta tizenegy elhalasztott tárgyalás volt a foksányi bíróságon, az utolsó idén szeptember 16-án, s alig pár percet tartott, a következő időpontja október 14. Minden valószínűség szerint, addig húzzák az időt, amíg a nemzetközi bíróság nem hoz ítéletet. /Iochom István: Az ozsdolai közbirtokosság tovább pereli erdőjussát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./

Ha továbbra sem engedélyezik a parlamenti választásokon az egyetemisták voksolását abban a városban, ahol tanulmányaikat folyatják, a Romániai Diákszervezetek Országos Szövetsége (ANOSR) az Európai Emberjogi Bírósághoz fordul. /O. M. : Fizetnek az egyetemisták a parlamenti szavazatokért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Hosszú évek óta pereskedik a premontrei rend, hogy visszaszerezze két, 1948-ban államosított Bihar megyei templomának a tulajdonjogát. Kevéssé ismert az a tény, hogy a kommunizmus idején államosított egyházi ingatlanok között templomok is voltak. Ezek közé tartozik a premontrei rend nagyváradi, illetve váradszentmártoni temploma. A két templom azért került 1948-ban állami tulajdonba, mert ugyanazon telekkönyvi parcellán szerepelt a nagyváradi, valamint a váradszentmártoni rendházzal – magyarázta Fejes Rudolf Anzelm főapát, váradhegyfoki prépost. A kisajátítás ellenére a kommunizmus évtizedei alatt nem sérült a római katolikus egyház élvezeti joga. Az újjáalakult premontrei rend visszaigényelte Bihar megyei templomait, sikertelenül. A restitúciós törvény szerint nem szolgáltatható vissza egykori tulajdonosának olyan ingatlan, amelyben egyházi szertartás folyik. A premontreieket tehát egy olyan törvényi kitétel akadályozza meg abban, hogy jogilag is birtokba vegyék templomaikat, amely eredetileg a görög katolikus egyház ellen irányult. Mivel a templomok visszaszolgáltatására vonatkozó igényt valamennyi romániai bírósági fórum elutasította, a premontrei rend a strasbourgi Emberjogi Bíróságon keresi az igazát. /Pengő Zoltán: Strasbourgban kérik a templomokat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

A méltányosnak nevezhető törvények ellenére sem mondhatjuk azt, hogy Romániában maradéktalanul tiszteletben tartják az emberi jogokat – jelentette ki a Smaranda Enache, az emberi jogok nemzetközi napja alkalmából szervezett szemináriumon. A Pro Európa Liga (PEL) társelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Románia a harmadik helyen áll az Európai Emberjogi Bírósághoz forduló állampolgárok számát illetően. Smaranda Enache szerint nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Példaként az etnikai, vallási és nemi diszkriminációt hozta fel, a romákat, bizonyos neoprotestáns egyházak, illetve szekták képviselőit, a görög katolikus híveket, továbbá a nőket éri a leggyakrabban hátrányos megkülönböztetés. /Szucher Ervin: Könnyen eltűrt jogtiprások. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

Indokolatlannak tartja az Alkotmánybíróság a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Liberális Párt (PD-L) fellebbezését az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvény módosításával kapcsolatban. Eckstein-Kovács Péter szerint a törvény alkotmányos érvényűnek minősítése ellentmond az Európai Emberjogi Bíróság gyakorlatának is. Az Alkotmánybíróság eddig különbséget tett olyan ingatlanok között, amelyek jogcímmel mentek át az állam tulajdonába (ezek felett rendelkezhetett), illetve azon ingatlanok között, amelyek jogcím nélkül kerültek tulajdonába. A PNL és a PD-L által megtámadott új törvény értelmében azokért az ingatlanokért, amelyeket eladtak a bérlőknek, a volt tulajdonosok csak kártérítésre jogosultak. E döntés azzal a következménnyel jár, hogy azok a volt tulajdonosok, akiknek az ingatlanját jogcím nélkül vették el, százával, sőt, ezrével fognak az Európai Emberjogi Bírósághoz (EEB) fordulni. Kártérítéseket a román költségvetés terhére fognak megítélni – mondta Eckstein. /F. Zs. : Döntött az alkotmánybíróság: nem sérti az alkotmányt a módosított ingatlantörvény. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Romániában baj van a rendszerrel, mondta ki a Hágában székelő Európai Emberjogi Bíróság (EEB), amely újabb visszaszolgáltatási perben ítélte kártérítés fizetésére a román államot. Az ítélet egyszerre született a román alkotmánybíróság döntésével, amely visszautasította a legújabb restitúciós törvény elleni óvást. A bírák több gonddal is szembesülnek egy-egy restitúciós per kapcsán, mint azt a Virgil Andreies, a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék elnöke az EEB ítélete kapcsán megfogalmazta. Andreies szerint a bíráknak figyelembe kell venniük, hogy a tulajdonjog elévülhetetlen. A Román Akadémiai Társaság (SAR) megállapította, alapfeltétel, hogy az állam eldöntse: természetben szolgáltatja vissza az elkobzott javakat vagy kártérítést fizet. Előbbit a poszt-kommunista hatalom nem akarta, utóbbira viszont pénze nem volt, azért folynak a román állam ellen Hágában a perek. /Szőcs Levente: Ingatlanrestitúció: változó stabilitás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./

Elítélte a román államot Strasbourgban az Európai Emberjogi Bíróság a Nagybányán kilenc évvel ezelőtt, a 2000. január 30-án bekövetkezett ciánszennyezés ügyében, a strasbourgi bírák szerint a hatóságok nem szavatolták az állampolgároknak a tiszta és egészséges környezethez fűződő jogát. Ezzel egy időben roppant lassan halad a magyar állam által a tiszai katasztrófát előidéző nagybányai színesfém-feldolgozó ellen indított budapesti per. Miközben Strasbourg már elmarasztalta Romániát, a magyar államnak még mindig nem sikerült győzelmet aratnia a tiszai ciánkatasztrófa miatt indított per során /2001-ben százezer tonna, ciánt tartalmazó zagy ömlött a Zazaron és a Láposon keresztül a Tiszába, példátlan pusztítást végezve a folyó élővilágában. / A magyar állam által követelt 28,5 millió dolláros kártérítés ügyében a mai napig nem született ítélet. /Rostás Szabolcs: Ciánügy: európai intő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Az újonnan kinevezett Maros megyei kormánybiztos, Marius Pascan a közigazgatási bíróságon megtámadta a nyárádszeredai helyi tanács azon határozatát, amelyben népszavazást írtak volna ki a központi park rendeltetésének megváltoztatásáról. Kerekes Károly parlamenti képviselő elmondta, ha kell, az üggyel a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulnak. Marius Pascan szerint a park területén levő mintegy 1022 négyzetméter terület az ortodox egyházé, így nem lehet megakadályozni a templom felépítését. Nyárádszereda városban az ortodoxokat a két kezünkön is megszámolhatók. A magyar városban erőszakolják az ortodox templom építését. /–vagy–: Máris szereptévesztésben a prefektus. Nyárádszereda nem adja fel. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

Frunda György, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése román küldöttségének vezetője azt nyilatkozta, előkészített egy protokollum-tervezetet, amely előírja a kisebbségekre vonatkozó minimális szabványokat. Frunda György RMDSZ-es szenátor kijelentette, a tervezetet csatolmánynak javasolja az Európai Emberi Jogi Konvencióhoz az ET parlamenti közgyűlésének április 27-én kezdődő tavaszi ülésszakán. A javasolt minimális szabványok a következő jogokat tartalmazzák: valamely kisebbséghez való tartozás jogát, a kifejezéshez való jogot, a nemzeti öntudat fejlesztésének jogát, az anyanyelv megszorítás nélküli használatának jogát a közéletben és a magánéletben, a társuláshoz való jogot és a kisebbség politikai képviseltetéshez való jogát. A protokollum-tervezet minimális szabványokat állapít meg a kisebbség helyi, regionális és országos szinten való arányos képviseltetése terén, a kulturális autonómiához való jog terén, illetve a helyi vagy regionális szinten működő különféle autonómia-modellekhez való jog terén. Frunda kifejtette, ha a protokollum-tervezetet elfogadják, az jogi eszközzé válik az Emberi Jogok Európai Bírósága számára, és kötelezővé válik a tanács tagországai számára. /Kisebbségi protokollumot akar Frunda. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./

A magyar nemzet sokat hangoztatott határok feletti egyesítésének minden bizonnyal egyik legfontosabb színtere Brüsszel. A határon túlról érkező magyar képviselők itt egyebek mellett anyanyelvükön szólalhatnak föl, megtehetik tehát azt is, amit a saját országuk parlamentjében aligha. A magyar delegációk legsikeresebbike a Fidesz – Magyar Polgári Párté, állapította meg Laczkó–Vass Róbert. Újra a jelöltek közt van a nagyváradi születésű Gál Kinga, valamint a roma származású Járóka Lívia, akik az emberi jogi, Őry Csaba pedig szociális kategóriában lett az elmúlt évek valamelyikében az Év Európai Képviselője. Járóka ráadásul az EP legnagyobb frakcióját adó Európai Néppártnak az idei kampányarca. Hasonló eredményekkel egyetlen más térségbeli delegáció sem büszkélkedhet. Érdekes módon az első roma képviselőt nem a „demokratikus normagyakorlattal” rendelkező, cigány kisebbséget is számláló nyugat-európai országok delegálták az Európai Parlamentbe, hanem az Európai Unióba 2004-ben újonnan érkező Magyarország, éppen Járóka Lívia személyében. A Fidesz az EP-parlamentbe biztos befutó helyre jelölte a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnökét, Kósa Ádámot, aki a jelbeszédet is a hivatalos európai uniós nyelvek rangjára kívánja emelni. Ez a képviseleti felkérés nem a toleranciát és a másság iránt való figyelmességet úton-útfélen hangoztató pártok részéről érkezett. Gál Kinga erdélyi származásúként pontosan ismeri a kisebbségi lét problémáit, e tárgyban saját bevallása szerint is igazi szélmalomharccal bízta meg az őt jelölő Fidesz öt évvel ezelőtt. Az újdonsült képviselő asszonynak sikerült egy olyan kényes kérdésben, mint a vajdasági magyarverések, határozott állásfoglalásra bírni az Európai Parlamentet. Külön érdeme, hogy a romániai magyar kisebbség ügyét sikerült nevesítve is bevinnie különböző EP-dokumentumokba. A „roma kisebbség ügyének európai szintű kezelését” szorgalmazó MSZP egyetlen roma jelöltet sem tervez Brüsszelbe juttatni, befutó helyet ugyanis cigány származású politikusnak nem ajánlottak. A Szabad Demokraták Szövetsége kormányzati szerepvállalása, politikai hitelvesztése miatt választási küszöb alá esett. A listát a Brüsszelben és Magyarországon egyaránt megbecsülésnek örvendő politikus, Szent-Iványi István vezeti. A válságba sodródott Magyar Demokrata Fórum EP-listájának második jelöltje, Habsburg György komolyan gondolja jelölését. Az MDF meglepetése a hajdan ősellenségnek számító közgazdász, Bokros Lajos listavezetővé jelölése, amely gyakorlatilag a párt szétesését eredményezi. Bokros, ha bejut, éppen a jelenlegi fórumos EP-képviselőt, a Brüsszelben sikeres zöldpolitikust, Olajos Pétert üti ki a ringből Brüsszeli képviselőségre pályázik Morvai Krisztina a Jobbik Magyarországért Párt színeiben. Ő újsütetű radikalizmusa és antiglobalizmusa miatt közismert, jogászként az Európai Emberi Jogi Bizottságban és az ENSZ nőjogi bizottságában is dolgozott, a családon belüli erőszak és a nőkkel szembeni diszkrimináció kutatója. A felvidéki magyarok Magyar Koalíció Pártjának jelenlegi támogatottságát és a pártszakadás közeli állapotokat figyelembe véve bravúros teljesítmény lenne megismételni az öt évvel ezelőtti választási eredményeket. Ehhez ugyanis Szlovákiában a magyarság számarányát jóval meghaladó mértékben a szavazatoknak legalább 14 százalékát kellene megszerezniük. Reális esetben a felvidéki magyarságnak egy képviselőt sikerül a jelenlegi kettő helyett Brüsszelbe juttatnia, listavezetőként Bauer Edit újrázhat. Romániában a Magyar Összefogás listája brüsszeli képviselethez valószínűleg ugyanazokat a szereplőket juttatja. Listavezetőként a jelenleg egyéni mandátummal rendelkező Tőkés László végre tagja lehet a legtöbb magyar képviselőt (Fidesz, RMDSZ, MKP) tömörítő EP-néppárti frakciónak. /Laczkó–Vass Róbert: Európába mindahányan. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Strasbourgban támadja meg a Magyar Polgári Párt (MPP) a brassói táblabíróság ítéleteit, amely négy esetben nyilvánította semmisnek a székelyföldi autonómia-referendumokat. Gazda Zoltán, az MPP Kovászna megyei szervezetének alelnöke elmondta, Kincses Előd védőügyvéddel folytatott konzultáció alapján úgy döntöttek, a Strasbourgi Emberjogi bírósághoz fordulnak. Jelenleg 14 Kovászna megyei település döntött az autonómia-referendum megszervezéséről. /Strasbourgban az autonómiáért. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

Dan Voinea nyugdíjas katonai ügyész Teodor Mariessel, a December 21. Egyesület tíz napja éhségsztrájkoló elnökével közösen tartott sajtótájékoztatóján elmondta: azonosították a fegyvereket, amelyekből kilőtt golyók megölték az 1989. decemberi áldozatok mintegy 80 százalékát. Voinea elmondta, hogy az alkotmánybíróság döntése, amely a civileket is érintő ügyeket kivonta a katonai ügyészség hatálya alól, megakadályozta annak kiderítésében, kik adták ki a tűzparancsot. Szerinte nem a katonák a hibásak. Maries azért folytat éhségsztrájkot, mert az állam nem tartja be az Európai Emberjogi Bíróság ama döntését, mely megszüntetné a forradalom ügyiratainak titkosítását. A bíróság arra is felszólította Romániát, hogy szeptember 7-ig továbbítsa Strasbourgba az egész dokumentációt. Közben az egyesület a bíróságon keresztül megkapta az ügyirat mintegy 40 000 oldalát, amelyről viszont Voinea azt állítja, a teljes ügyirat alig húsz százaléka. Maries attól tart, hogy a többit megsemmisítették vagy elveszett, és kérte az egész iratcsomó közzétételét. (Mediafax) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Miután napvilágot látott az Országos Diszkriminációellenes Tanács jelentése arról, hogy mit is végeztek Kászonaltíz községben a többségi székely–magyar és a romák közötti együttélés javításáért, elolvasva, hogy elérték céljukat, Szondy Zoltán a helyszínen járt utána: mennyire igaz ez? Csíkban pár hónapja kiéleződött a romakérdés. A romák elleni alcsíki megmozdulásokra válaszként mesterséges ellentüntetések voltak. A Kászonokban a kilencvenes évek legelején a cigányok (akkor még nem voltak romák) bűnein felindult magyar közösség rájuk támadt, de ezzel a problémát nem oldották meg sem Kászonaltízen, sem Kászonújfaluban. A Kászonok azonban rákerültek a jogvédők térképére, s ott vannak azóta is. Ezért a román kormány 2008. októberében határozatot fogadott el, mely előírt egy oktató programot Kászonaltízen és Kászonújfaluban „a romák diszkriminálásának megelőzésére és leküzdésére”. A feladatot az Asztalos Csaba vezette Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (a továbbiakban: ODE) kellett végrehajtania. A jogvédők tavaly ősszel összegyűjtötték a kászoni pedagógusokat, és megtanították őket arra, hogy nem szabad diszkriminálni a romákat. A magyar pedagógusoknak románul tartották meg a tanfolyamot, de magyar embert diszkriminálni szabad. András Zoltán, Kászonaltíz község polgármestere elmondta, az ODE jelentése egyelőre egy programjavaslat, melynek előzménye, hogy Haller István csoportjával kijárt, a feltízi és újfalusi roma közösséget vizsgálta, mit lehet tenni. A román kormány adott 2008–2009 között régi pénzben 20 milliárd lejt a két falu roma közösségének integrálására. Ennek egy részéből toleranciát tanítottak a tanároknak románul, szórólapokat, reklámtáskát, bögréket, sapkákat hoztak ide, és a látogatás alatt csináltak egy felmérést, és kérték az ittenieket, próbálják meg a romák igényszintjét emelni. A tanulmányban szerepel az iskolák rehabilitációja, az egészségügyi szolgáltatás modernizációja – ha lesz rá pénz, akkor értesítik őket. Ebből a pénzből nem történt semmi Kászonban. Csak a táskákra, szórólapokra 220 ezer lejt költöttek. A jelentés nem említette, hogy az önkormányzat az évek során már sok minden megpróbált. Kövezett utat csináltak a cigányoknak, annak ellenére, hogy a falu több részén szintén rosszak voltak az utak. Ez a község saját költségvetéséből történt. Pályáztak egy nappali központ létrehozására roma gyermekek részére, de ezt nem támogatta a helyi roma közösség. Emellett továbbra sincs vezetője a helyi roma közösségnek. Voltak a perek a román állam ellen az Emberjogi Bíróságnál, mely nyomán négy roma család 30-30 ezer eurót kapott. A polgármester bízott benne, hogy ez a négy család most kicsit kiemelkedik a többi közül, de nincs semmi különbség. Az utóbbi időben, szigorú intézkedéseket hoztak, ami főleg a közbiztonságot illeti, például az állatok szabadon legeltetésének megfékezésére, ezen a téren sikerült csökkenteni azokat a gondokat, melyekkel éveken át küszködtek. A helyi rendőrség most négytagú, nem egy vagy két emberből áll, mint ezelőtt. Kalányos Tamás egyike annak a négy cigányembernek, akik beperelték Romániát az Emberjogi Bíróságon, és 2007 áprilisában 30-30 ezer euró kárpótlást kaptak. Kalányos elmondta, kivették a pénzt bankból, mentek haza, közben leütötték őket és pénzüket ellopták. Elmondta még, hogy a magyarok megsegítették őket. /Szondy Zoltán: Kászonokban valami bűzlik. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./

Elmarasztaló hangú levelet írt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD) Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, tíz Hargita megyei polgármester, illetve két megyei tanácsos. Azt róják fel a testületnek, hogy a Hargita megyei Kászonfeltíz, Kászonújfalu és Kászonaltíz településeken a romák diszkriminációjának megelőzését célzó oktatási program keretében reklámbögrékre, -sapkákra, illetve különböző képzésekre költött el kormánypénzeket, miközben szerintük ezeket az összegeket sokkal hatékonyabban is fel lehetett volna használni. A kászoni romák részére szánt kormánytámogatásból 220 027 lejt reklámanyagokra költöttek, 147 ezer lejt pedig képzésekre. Hozzáteszik: ebből a közel 400 ezer lejből közmunkaprogramot lehetett volna indítani a munkanélkülieknek, meg lehetett volna javítani az utakat, fejleszteni a helyi gazdaságot, munkahelyeket teremteni, iskolákat felújítani, közegészségügyi beruházásokat végrehajtani. A 400 ezer lejből 2000 roma gyereket lehetett volna iskolába indítani, mintegy 200 lejes iskolai „indulócsomag” értékkel számolva. Megoldásként azt javasolják a testületnek, hogy a jövőben konzultáljanak az érintett önkormányzatokkal. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke hangsúlyozta, a projekt kivitelezésére a strasbourgi emberi jogi bíróság kötelezte Romániát, miután a testület elmarasztalta az országot a Kászonokban történt romaellenes cselekmények miatt. A strasbourgi testület tételesen diszkriminációellenes kampányt kért, illetve képzések megtartását követelte bírák, ügyészek, rendőrök, valamint tanárok számára a hátrányos megkülönböztetés tematikájában. „Ilyen megkötések közepette nem fordíthattuk az összeget sem iskolafelújításra, sem munkahelyek teremtésére” – fogalmazott Asztalos. Nézeteltérés alakult ki a közelmúltban Asztalos Csaba és a Hargita megyei elöljárók között, amikor ez utóbbiak feljelentést tettek a manna.ro portál ellen, amiért annak újságírója elmarasztalóan írt a székelyekről. Az ügy kapcsán Asztalos azt Új Magyar Szónak nyilatkozva abszurdnak és nevetségesnek nevezte a feljelentést. Most úgy nyilatkozott, nem tudja, indult-e vizsgálat az ügyben. /Bálint Eszter: Megoldást keresnek a romakérdésre. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./ Előzmény: A Manna.ro újságírója, Parászka Boróka írta: „Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. Répáját félti, nem az életét. ” „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” Ezen írás miatti felháborodás Asztalos Csaba szerint abszurd és nevetséges.

Romániának 25 ezer euró kártérítést kell fizetnie Aurel Agache őrnagy családjának – döntött a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság (CEDO). Mint ismeretes, az 53 éves Aurel Agachét 1989 decemberében Kézdivásárhelyen meglincselte a Ceausescu-rendszer ellen tüntető tömeg. Az európai taláros testület ítéletét azzal magyarázza, hogy a romániai igazságszolgáltatás nem járt el megfelelő gyorsassággal és alapossággal az őrnagy ügyének kivizsgálásában, amely mintegy tizenkét évig húzódott el. A család kérésére végzett nyomozás során hat férfit azonosítottak azok közül, akik állítólag részt vettek az őrnagy meglincselésében. A Legfelső Bíróság 2001-ben háromtól öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélt öt kézdivásárhelyi személyt, akik közül egyet Ion Iliescu volt államfő 2002-ben kegyelemben részesített. /Strasbourgi döntés Agache-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Bár két törvény is rendelkezik az 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között államosított javak – ingatlanok, földterületek – visszaszolgáltatásáról, ez hosszan tartó ügyintézést, perek sokaságát „eredményezte” magánszemélyek, civil szervezetek és a magyar történelmi egyházak esetében egyaránt. Az Erdélyi Református Egyházkerület közel ezer ingatlan visszaszolgáltatását kezdeményezte a törvényes előírások betartásával. Ebből közel egyharmadának visszaszolgáltatásáról döntött a restitúciós bizottság, további egyharmad elbírálása még folyamatban van, míg a fennmaradó egyharmad rész nem került a testület elé. Az Erdélyi Református Egyházkerület visszaszolgáltatási ügyeinek megoldása érdekében több pert is indított a Strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon, de ott is több évbe telik, amíg döntés születik. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, amikor elismerték az egyházkerület tulajdonjogát, akkor az önkormányzatok a törvényszéken megtámadták a bizottság döntését. Az is előfordult, hogy a visszaszolgáltatott ingatlant nem sikerült telekkönyvezni. Több telekkönyvi kivonatban tulajdonosként a református egyház szerepel, ezért az Erdélyi Református Egyházkerületet most nem tulajdonosnak, hanem jogutódnak tekinti a hatalom. Ki akarják zárni az egyházkerületet a tulajdonjogból. Egy példa: a kolozsvári Farkas és a Petőfi utcai kollégiumok épülete az államosítási határozatban úgy szerepel, mint a református egyház fiúiskolája. A jogértelmezésük szerint, tulajdonosnak csak azt lehet tekinteni, akinek elnevezése megegyezik a telekkönyvi bejegyzéssel, a fiúiskola pedig nem azonos az egyházkerület megnevezéssel. Egy másik esetben a telekkönyvben „a kolozsvári református egyházi közösség” szerepel, és a bíróság értelmezése szerint ennek a református egyházkerülethez semmi köze. Az egykori Kolozsvári Református Kollégium épületét évekkel ezelőtt birtokba vehették, de a hatalmas udvar, a tornaterem és az újkollégium épületének visszaszolgáltatását megakadályozta a Sincai Líceum vezetősége, mert szerintük a visszaszolgáltatás csak a Farkas utca 16. szám alatti ingatlanra vonatkozott. Pap Géza püspököt elmondta: öt esetben fordultak a Strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz, de az ügyek ott is nagyon lassan kerülnek napirendre. /Nagy-Hintós Diana: Tovább harcol elkobzott javaiért a református egyház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Elmarasztalta az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Romániát amiatt, hogy közel két évtizedbe telt a temesvári felkelés leverése miatti perek lefolytatása; az EJEB szerint a román állam ezzel cserbenhagyta az áldozatokat. A strasbourgi székhelyű bírósághoz négy olyan román állampolgár fordult panasszal, akik megsebesültek, vagy elvesztették hozzátartozójukat, amikor az 1989-es romániai forradalmat kirobbantó temesvári felkelés idején a kommunista rendszer a tömegbe lövetett. Az EJEB fejenként ötezer eurós kártérítést ítélt meg a panaszosoknak. /Az EJEB elmarasztalta Romániát a temesvári sortűzperek lassúsága miatt. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Az igazságszolgáltatás transzparenciájának hatékonnyá tétele elnevezésű rendezvénysorozat második találkozóját szervezték meg december 15-én a Marosvásárhelyi Táblabíróságon. A jelenlegi romániai törvénykezés még mindig nem áll összhangban a Európai Emberjogi Bíróság /CEDO/ elveivel, a bíróságok képtelenek elfogadható idő alatt ítélkezni: a perek évekig húzódnak, ami miatt alapvető emberi jogok sérülnek. Románia ma sem kártalanítja megfelelő módon azokat az egykori ingatlantulajdonosokat, akiket az állam annak idején törvénytelenül megfosztott tulajdonuktól. /Antalfi Imola: Románia ma sem kártalanítja megfelelően az egykori ingatlantulajdonosokat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./