Jogerősen elítélték a volt védelmi minisztert
Jogerősen egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte kedden este a legfelsőbb bíróság Corneliu Dobriţoiu tábornokot, volt védelmi minisztert, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátorát a magas rangú katonatisztek törvénytelenül lezajlott, áron aluli lakásvásárlása miatt indított perben.
Ezzel helyben hagyták a tavaly márciusban született alapfokú ítéletet. A volt minisztert hivatali visszaélésben és okirat-hamisításban való bűnrészesség miatt ítélték el, az ítélet végrehajtását azonban három év próbaidőre felfüggesztették.
Az ügyben számos további magas rangú egykori katonatisztet, illetve védelmi minisztériumi alkalmazottat is felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek. Felmentették ugyanakkor Traian Pigui tartalékos dandártábornokot, aki a bűncselekmények elkövetése idején a védelmi minisztérium vagyonkezelő osztályának vezetője volt, és ugyancsak felmentő ítélet született Floarea Șerban, a jogi osztály korábbi vezetője esetében. A vád szerint az érintettek jogosulatlanul jutottak áron alul a védelmi minisztérium tulajdonában levő szolgálati lakáshoz. Az államnak okozott kár összértéke 962 ezer lej.
A DNA 2013-ban emelt vádat Dobriţoiu és társai ellen, a gyanú szerint ugyanis Traian Pigui, a védelmi tárca vagyonkezelő osztályának vezetője 1999 és 2005 között törvénytelenül tette lehetővé, hogy magas rangú katonatisztek áron alul juthassanak állami tulajdonban levő szolgálati lakáshoz. A hatályos jogszabály lehetővé tette ugyan, hogy a tisztek alacsony áron megvásárolják állami szolgálati lakásukat, ám csak azzal a feltétellel, ha érvényes bérleti szerződéssel rendelkeztek, illetve hogy ne rendelkezzenek saját lakással. A most elítélt érintettek ezt a törvényt játszották ki.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Szakértői jelentés: Ráduly és Szőke nem okozott kárt
Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának is nyilatkoznia kell a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos elleni büntetőper következő tárgyalásáig arról, hogy a két vádlott okozott-e kárt a városnak – közölte tegnap a tárgyalást vezető bíró. A szakértői jelentés szerint ilyen károkozás nem történt.
A Csíkszereda tavaly lemondott polgármestere, illetve alpolgármestere ellen indult per szerdai tárgyalása is ugyanolyan gyorsan véget ért a Maros Megyei Törvényszéken, mint ahogy ez áprilisban történt. Ezúttal a tárgyalást vezető bíró azt kérte a perbe magánfélként belépett csíkszeredai polgármesteri hivataltól, hogy a következő tárgyalási időpontig közölje, a két vádlott tevékenysége okozott-e kárt a városnak, és ha igen, pontosítsák, hogy miről van szó, és az összeget is – mondta el a Csíki Hírlapnak Milu Timoce, a Ráduly védelmét ellátó kolozsvári ügyvédi iroda ügyvédje.
A polgármesteri hivatal még a bírósági eljárás kezdetén, tavaly lépett be a perbe, mint magánfél, ahogy akkor elhangzott, „külső jogászok véleménye alapján, az esetleges érintettség okán”. Mint Antal Attila alpolgármester a napilapnak elmondta, a vádhatóság által jelzett ügyekkel kapcsolatban felkértek egy független külső könyvvizsgálót, állapítsa meg, hogy a kifizetések és cselekmények mentén történt-e károkozás a polgármesteri hivatal terhére, és ha igen, mekkora összegekkel. „Hétfőn kaptuk kézhez a szakértői jelentést, és a törvényszéknek is közöltük, hogy a pénteki testületi ülés elé terjesztjük, és ennek alapján dönt a testület, hogy támaszt-e követelést a két megvádolt elöljáróval szemben” – részletezte Antal, hozzátéve, az önkormányzat nevében testületi döntés után lehet követeléssel élni.
Az alpolgármester elmondta, a könyvvizsgálói szakértői jelentés azt állapítja meg, hogy a vádhatóság által jelzett, állításuk szerint jogellenes kifizetések igenis jogszerűek voltak, az önkormányzat nem károsodott. „A testület a szakértői jelentés alapján fog dönteni – épp most tanulmányozzák a jogi bizottságban – de abban az áll, hogy nem érte kár az önkormányzatot” – szögezte le Antal Attila.
Tavaly júniusban az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Ráduly Róbert Kálmánt a DNA háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. Ráduly ezt követően lemondott tisztségéről, Szőkét pedig a törvényszék eltiltotta hivatali tisztségének gyakorlásától. Tavaly júniustól idén márciusig hatósági felügyelet alatt álltak, miután a tavaly április végén történt házkutatások után elrendelt házi őrizetet erre az enyhébb kényszerintézkedésre változtatták. A felügyelet megszüntetése óta Szőke visszatért hivatalába, a pert a Maros Megyei Törvényszék tárgyalja, miután a vádhatóság ennek áthelyezését kérte Csíkszeredából.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Tăriceanu vádol
Elképesztő vádak hangzottak el a héten az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) kapcsán.
A két intézményt olyan okkult és irracionális szervezetnek nevezték, amelyek beavatkoznak a politikai életbe, politikai alapon „lőve ki” bizonyos kényelmetlen politikusokat, egyik fő céljuk pedig az, hogy a polgárok szemében elhiteltelenítsék a demokratikus intézményeket.
A vádak mellett nem lehet csupán egy kézlegyintéssel elmenni, mivel azokat az államfő utáni második legfontosabb közjogi méltóság betöltője, a szenátus elnöke, Călin Popescu-Tăriceanu tette. Ebbéli minőségében pedig óriási a felelőssége, hiszen a felsőház elnöke szavának súlya van. Vagyis ha ilyesmit állít, akkor komoly bizonyítékokkal sem árt előrukkolni, hiszen az a helyzet állt elő, hogy az egyik hatalmi ág, a törvényhozás legmagasabb rangú képviselője konfliktusba került a másik hatalmi ággal, az igazságszolgáltatással.
Tăriceanu vádjainak hitelességét ugyanakkor rontja, hogy kijelentéseit azt követően tette, hogy a DNA bűnvádi eljárást indított ellene hamis tanúzás és bűnpártolás miatt, az ügyészek szerint ugyanis hazudott, amikor kihallgatásán azt állította: nem állt közeli kapcsolatban a Lambrino herceg nevéhez fűződő törvénytelen erdőrestitúciós ügyben érintett üzletemberekkel. Ehhez képest a most nyilvánosságra került adatok szerint még miniszterelnökként több partijukon is részt vett, ami ugyan nem bűncselekmény, ám kérdéses, hogy miért tagadta le.
Szintén nem a hitelességét növelő tény az, hogy a szenátus elnökeként immár két alkalommal sem tartotta fontosnak kellő eréllyel fellépni annak érdekében, hogy a házbizottság határozatképes legyen, és végre ki tudja tűzni a 2014-es államfőválasztáson a külföldi románok szavazásának akadályozásával gyanúsított volt külügyminiszter, Titus Corlăţean elleni bűnvádi eljárás jóváhagyásáról szóló voksolás időpontját. Fönnáll ugyanis a gyanú, hogy többek között ezzel hálálja meg Corlăţean pártjának, a PSD-nek a szenátus élére történő kinevezését. Mindezek fényében nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy vádjai nem többek egy sarokba szorított, levitézlett politikus szánalmas vagdalkozásánál.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

MŰKEDVELŐ TERRORISTÁK ERDÉLYBEN
A csúf, kellemetlen és önveszélyes „terrorista” balfácánkodás akkor válik közveszélyessé, ha az etnikai „összetartás” jegyében szolidárisak vagyunk akár a butuska, akár az értelmes neofasisztákkal, és szemben „a románokkal”.
A romániai terrorelhárító szolgálat – föltéve, hogy igazat állít – föltárta a Hatvannégy Vármegye nevű irredenta, szélsőjobboldali mozgalom erdélyi bandériumának vagy micsodájának a tervét, hogy ezt-azt a levegőbe röpítsen, például gázvezetékeket robbantson föl, s ehhöz próbálja elnyerni bizonyos oroszországi „szervek” közreműködését. A kétbalkezes összeesküvők beszélgetéseit persze lehallgatták, s bevágták őket a dutyiba.
Elolvasva az „életveszélyes gerillák” eszmecseréjének jegyzőkönyvét, az a benyomása támad az embernek, hogy ezek a kissé zavarodott elméjű fiatal férfiak elsősorban saját magukra lehettek veszélyesek, s a letartóztatás mentette meg őket tőle, nehogy megsebesítsék magukat vagy a nagymamájukat a petárdáikkal. Remélhetőleg nem veszik őket túl komolyan, és nem sújtják őket túl szigorú büntetéssel; elvégre a hülyeség nem büntetőjogi tényállás.
Minden kocsmában lehet hallani férfiak hencegését („…s én aztán jól megmondtam neki…”), amely nagyobb tesztoszteron- és adrenalinfröccs után arra készteti a büszke hímeket, hogy tényleges nyusziságuk szégyene miatt jelképes bosszút álljanak a többi nyuszi/oroszlán füle hallatára a söntéspultnál az elképzelt ellenségen. Ezek a balszerencsés tökfilkók pórul jártak, mert alfahím-ábrándjaikat lehallgatták és nyilvánosságra hozták.
De az ügy mégis jelentékeny, ha nem is föltétlenül abban az értelemben, ahogyan a DIICOT/SRI meg a román bulvársajtó egy része beállítja.
Az ugyanis tény, hogy Magyarországon és az „utódállamok” magyar nemzetiségi területein létezik neonáci/újnyilas politikai alvilág (másutt is akad ilyesmi, de ránk ez tartozik), amelynek többé-kevésbé szoros kapcsolatai vannak az eufemisztikusan „nemzeti radikálisnak” nevezett pártokkal meg bizonyos „szurkolói körökkel”, illetve a helyi civil társadalom némely mozgolódásaival. Néhol és néha „magasabb körök” is igénybe veszik szolgálataikat. A „vármegyésekhez” közel álló ásotthalmi polgármester, aki lóháton, gépkocsival és motorkerékpárral vadászik „migráncsokra” a határsávban, csakhamar a Jobbik (országos, parlamenti képviselettel rendelkező magyarországi párt, amelynek „a határon túl” is van befolyása) alelnöke lehet, és hasonló figurák némelyütt a hatalom közelébe kerültek. Ennek a „miliőnek” az egyik vezéralakja Magyarországon ül börtönben, súlyos vádakkal illeti az ügyészség.
Magyarországon köztudomásúlag van szélsőjobboldali terrorizmus: az egyik neonáci fegyveres csoport hat találomra kiválasztott romát gyilkolt meg csak származása, „faji jellege” miatt, köztük egy kisgyereket; az elkövetők egyike korábban a magyar katonai titkosszolgálat ügynöke volt. (Az alaposan föltárt rémtettek nem váltottak ki nagyobb fölháborodást vagy iszonyatot.)
Ugyanakkor ennek a politikai alvilágnak a nézetrendszere – amely minden tekintetben negatív: faj- és idegengyűlölő, antiszemita, cigányellenes, soviniszta: szláv- és románellenes, nyugatellenes, iszlamofóbiás, nőgyűlölő, homofób, antiegalitárius, antiszociális és antidemokratikus, és esküdt ellensége a mélyszegénységben élő „underclass”-nak, a munkanélkülieknek, a segélyezetteknek, a kisnyugdíjasoknak, az egyedülálló anyáknak, a fogyatékosoknak, a hajléktalanoknak – messze túlterjed a „hivatásos”, fölcímkézett, egyenruhás, tetovált, árpádsávos, üvöltöző és bunyós szélsőjobboldal határain. Sokkal elterjedtebbek a Jobbikkal nem rokonszenvező ultrajobboldali lapok, portálok, műsorok, közösségimédia-csoportok; a hírhedt kuruc.info olvasói nem kizárólag jobbikosok – mint ahogyan a Jobbiknak vannak egyáltalán nem szélsőjobboldali hívei és támogatói is, jó sokan. (A délibábos „intellektuális” fasizmus több mai magyarországi reprezentánsa pedig újabban félhivatalos köztiszteletnek örvend, díjakat kap, és tisztelgő díszkiadvány kapható róla a jobb könyvkereskedésekben. A fasiszta múlt rehabilitációjának tekintetében pedig Magyarországnál is rosszabbul áll Románia és Horvátország. Amikor – sok évvel ezelőtt – szóvá tettem a román értelmiséghez írott nyílt levelemben, az ÉS-ben és a Dilemában a vasgárdista örökségnek mint a román demokrácia „alapjának”, a reprezentatív múltnak az ápolását, fölöttébb kétértelmű válaszokat kaptam, különösen furát a műfajban azóta is maradandót alkotó Andrei Pleşu tollából. A kibontakozott vita majdnem teljes anyaga megtekinthető ebben a kötetben: Intelectualul român faţă cu inacţiunea. În jurul unei scrisori a lui G. M. Tamás, szerk. Mircea Vasilescu, utószó: Adrian Cioroianu, Bukarest: Curtea Veche, 2002.) A helyzet mindezek tekintetében Európa-szerte és világszerte meredeken romlik, de megvannak a helyi sajátságaink. (Csak egyetlen, sokatmondó adat: fölmérések szerint a közel-keleti és afrikai menekülteket a válságban lévő Görögországban a lakosság 85 százaléka látná szívesen, Magyarországon a lakosság 1 százaléka.)
…És persze az, hogy jobb sorsra érdemes, boldogtalan férfiak (igen: férfiak) ezekre a förtelmekre fanyalodnak valóságos, tartalmas, alkotó élet helyett: megmutatja ennek a társadalomnak az elvetemültségét és értéktelenségét. (De erről már nagyon régen, tizenkét esztendővel ezelőtt kénytelen voltam írni: TGM: „Szegény náci gyermekeink”, Élet és Irodalom, 2004. október 1.) Mielőtt keményen és habozás nélkül ellenállnánk a poszt- és neofasizmusnak, forduljunk megrendült részvéttel azok felé, akik csak ebben lelhetnek kiutat a kései kapitalizmus általános reménytelenségéből. Amit tesznek, az az ő felelősségük, de abban, hogy azzá lettek, amivé, nem ők a hibásak. Mindez közismert.
De nekünk, akiknek közünk van Erdélyhez, akad néhány külön kérdésünk. És ebben elérkezett az ideje a világos beszédnek.
A csúf, kellemetlen és önveszélyes „terrorista” balfácánkodás akkor válik közveszélyessé, és emelkedik politikává, ha az etnikai „összetartás” jegyében szolidárisak vagyunk akár a butuska, akár az értelmes neofasisztákkal, és szemben „a románokkal”.
Románia a parlamenti kormányrendszer csöndes összeomlása után (vö. „Mi van Romániával?”) kockázatos átmeneti helyzetben van, amelyben megerősödött bizonyos bűnüldöző és földerítő szervezetek (DNA, DIICOT, SRI, SIE, stb.) eddig is aránytalan befolyása, amelynek az „antikorrupciós” aspektusát még mindig nagy mértékben támogatja a közvélemény. (A korrupcióellenes kampányt, amelynek vannak sajnálatosan destabilizáló hatásai is, erőteljesen támogatja az Egyesült Államok diplomáciája, s egyre nagyobb szerepet kap a NATO.) A romániai magyar közösség hivatásos képviselőinek (párt, civil társadalom, médiák, értelmiség) álláspontja a romániai országos problémákat illetően (kivéve a politikai osztály kétségtelen züllöttsége iránti közundort) nem világos.
A romániai magyarság körében – nyilvánosan legalábbis – ismeretlen a nem etnikai jellegű romániai állampatriotizmus. A német nemzetiségű államfő vallomásai román hazafiságáról ellenszenvet váltottak ki. (De az övé messze túlmegy a nem etnikai, francia-amerikai típusú állampatriotizmus határvonalán: asszimiláns, a román kulturális nacionalizmushoz igazodó attitűd. A román kulturális nacionalizmus pedig, akárcsak a miénk, egyre abszurdabb, vö. írásommal a piros-sárga-kék zászlómániáról.) Kérdés, hogy – a gazdasági-szociális helyzet hőn óhajtott javulásán kívül – mi az a közös ügy, amely a romániai magyarságot az etnikum fölötti, romániai államnemzeti közösséghez kapcsolja. A sok vonatkozásban észlelhető közöny (vö. „Magyarok és románok”), a „nagypolitikai” problémákat illetően az ilyen vagy amolyan budapesti nézőpont érvényesítése mintha arra utalna, hogy ilyesmire nincs lehetőség. Mindeközben számos romániai magyar – természetesen – ezer szállal kapcsolódik román „ügyekhez”, eszmékhez és érdekekhez, de ennek nincsen majdnem semmiféle politikai reprezentációja.
Az ilyen típusú állampatriotizmus amúgy is hanyatlik mindenütt a világon – hiszen a nem etnikai nacionalizmus halott, helyét az etnicizmus vette át (lásd erről írásomat itt) – , és ebben a helyzetben az 1989-i szellemű demokratikus, egyébként a régi baloldaltól örökölt utópia (testvérnépek baráti versengése és dialektikus harmóniája, kölcsönhatása, együttműködése bármelyikük fölényének vagy kiváltságainak elismerése nélkül, a népek egyenlősége és barátsága, az asszimilációs folyamatok korlátozása, a nemzetiségi kulturális környezetek ápolása és védelme) szemlátomást megbukott, hogy a közös „európai identitásról” (amely e sorok írójának amúgy is ellenszenves) ne is szóljunk. (A „multikulturalizmus” manapság, különösen a magyar nyelvterületen népszerűtlen gondolata nem volt több, mint a kulturális közösségek és önazonosságok egyenrangúságának elismerése a több nemzetiségű társadalmakban; igaz, hogy sikertelennek bizonyult, de az, hogy kisebbségiek is utálják – akiknek az érdekében állt – , több, mint meggondolkoztató.)
A nacionalizmust fölváltó etnicizmusnak az a következménye, hogy az etnikumok és az etnikai kultúrák logisztikailag-technikailag, területileg, szimbolikusan elkülönülnek (akármilyen spontán folyamatok mennek végbe az „életvilágban”) – ezt Erdélyben az autonómia célképzete fejezi ki, másutt a föderalizmus vagy a függetlenségi mozgalmak – , és a „közös ügy” (la chose commune) eszméje csak etnokulturális-szociokulturális mezsgyéken belül értelmezhető; a nemzetállami politikai közösségek szupremáciája a múlté. Még az egy nyelvű, monokulturálisnak vélt Magyarországon se számítanak „magyarnak” a saját „nemzeti” kultúrával nem rendelkező cigányok: a nemzetállami politikai közösség Magyarországon is megszűnt. (Nem is említem bizonyos politikai-világnézeti-kulturális beállítottságok, magatartások, élethelyzetek, önmeghatározások „kiátkozását” a „nemzetből”, amely a két világháború közötti disszimilációs folyamatokra emlékeztet. De ez se kizárólagos magyar sajátosság. Az amerikai „olvasztótégelynek” is vége, amit Donald Trump elnökjelöltsége jelképez.)
Az etnicizmus bírálható és bírálandó, de hatalmas tény. S annál hatalmasabb, mert egyszerre fejti ki korróziós hatását mind a szupraetnikus nemzetállamokra, mind az európai föderalizmusra – amely annyi ember hiú reménye volt 1989 után – , azaz mindenre, ami a későpolgári társadalomban az etnikum (a „faj” vagy a „kultúra”) fölött állt valaha, a nacionalizmus és szocializmus végképp lezárult évszázadaiban. Mert Deák vagy Kogălniceanu nemzedéke számára a nacionalizmus államcél volt – közösséget társított a joghoz, kultúrát a hatalomhoz – , ám az etnicizmus destruktívan, nihilisztikusan államellenes: voltaképpen közömbös a mindenekelőtt törvényekben és intézményekben kifejeződő, klasszikusan modern politikával szemben. Ez utóbbinak az univerzalisztikus igényeiben jóformán már senki nem hisz. (Én se.)
Ez a szellemi-erkölcsi szituáció nagyon különös: a mai értelmiségi nemzedék kisebbik, de nem jelentéktelen része gyakorolja azokat a magatartásokat, amelyek déd- és nagyszülei ma megtagadott ideáljai voltak: erősek a román-magyar kulturális kölcsönhatások, vannak közös nemzetközi (főleg, de nem kizárólag európai) intellektuális tapasztalatok, bizonyos enklávékban (képzőművészetek, színház-film, társadalomtudomány, „kritikai elmélet”) terjed a kétnyelvűség, emelkedik a közös alkotások száma és minősége, és persze vannak interetnikus barátságok és szupraetnikus közösségek – de ennek a reménykeltő gyakorlatnak alig van nyilvános leírása. Mintha mindaz, ami nem etnicista, illegális és életveszélyes lenne – ami mérhetetlen túlzás.
Ha elfogulatlanul nézzük, a szélsőjobboldal eljátssza minden sikeresélyét, amikor az irredentizmushoz ragaszkodik. Az újnyilas szélsőségességet bátorítja a mai magyar állam felelőtlen gesztuspolitikája, amellyel magyarországi államférfiak mint politikai hatalom birtokosai jelennek meg Romániában (de nem ám Szerbiában és még kevésbé Szlovákiában!): Áder államelnök mellett pl. az állami kényszerhatalmat és főséget (imperium, Hoheit) megtestesítő egyenruhás magyar testőrtiszt áll a kegyeletsértően ronda csíkszeredai Márton Áron-szobor avatásán, a székelyruhás szűzek koszorújában, amivel durván pök a román állami szuverenitásra – ez kiválthat belőlünk kárörvendő vigyort, de rendkívül veszedelmes.
Az erőnek erejével megvalósítandó határrevízió, „Trianon” megsemmisítése – végül is ez a Hatvannégy Vármegye és a magyar jobboldali mozgalmak és médiák programja, amely mögött annyi stratégia sem áll, mint Teleki Pál gróf (a Horthy-korszak rossz szelleme) egykori, katasztrofális politikája mögött, amely a régi Magyarország végleges pusztulásához vezetett (amint a gróf az utolsó pillanatban maga is fölismerte) – szükségessé tenné a románság egyetértését, hacsak a magyar jobboldal nem akar európai háborút. Mivel erről nincs szó (sőt: a két ország, akárcsak a második világháború alatt, ugyanannak a szövetségi rendszernek a tagja – EU/NATO – , de most nem lesz bécsi döntés), a romániai magyarság, hm, „felelős tényezőinek” el kellene dönteniük, hogy továbbra is némán és tétlenül asszisztálnak-e a bálványosváraljai-tusnádfürdői provokációkhoz, abban a reményben, hogy a mieinknél semmivel nem jobb román soviniszták oly mélyen lenéznek bennünket, hogy az effélével nem is törődnek. (Eddig, mi tagadás, ez volt a helyzet. A román nemzeti közvélemény számára „Tusványos”: vicc. Nekünk: rossz vicc.)
Alapjában a felelőtlen, könnyelmű, tudatlan és vak „magasabb körök” a hibásak a maguk „Trianon-traumára” alapozott szimbolikus politikájával, amelyért semmiféle felelősséget nem hajlandók vállalni: ők felelnek azért, hogy ezek a szerencsétlen marhák ma román börtönben ülnek azokért a hungarista fantáziákért, amelyeket Csonka-Magyarországon minden kockázat nélkül hangoztathatnak a bicepszüket feszítő gyávák. (Miközben szépecskén kiürül Kelet-Európa, és öcséink, húgaink, csemetéink – versengve a menekülő arabokkal, afgánokkal, beludzsokkal, líbiaiakkal – elmennek szolgának a barátságtalan Nyugatra, tömegesen és elkeseredetten; Szerbiában rövidesen már nem marad magyar; egy-két londoni utcán a tavaly több román szót hallottam, mint angolt. Nem autonómia, föderalizmus, nemzetiségi önállóság-önrendelkezés, de nem is az asszimiláció „oldja meg” a romániai magyar kérdést, hanem hovatovább a kivándorlás szünteti meg.)
S ezt a szalonirredenta műtrágyát forgalmazza ma Pesten majdnem mindenki, beleértve a liberális sajtó jelentős részét, anélkül, hogy Erdélyt ismerné vagy szeretné. Erdélyben (és a Vajdaságban) is van baloldali magyar értelmiség, amelynek a nézeteit olyan helyeken fejezik ki (közvetve), mint a temesvári TESZT (lásd erről itt és itt) – nem hinném, hogy Magyarországon bárkinek tudomása lenne róla, hogy Temesvár egyáltalán létezik – , de politikai értelemben titokként kezeli saját létezését. Az omertà mindent visz. Ennek az értelmiségnek még ahhoz sincs bátorsága (tisztelet a kivételnek persze), hogy kinyilvánítsa: nem irredenta, és nem helyesli a nyilas-terrorista kalandorságot, mert akkor románbérencnek vagy (Isten őrizz) zsidóbérencnek fogják nyilvánítani azok, akiknek persze eszük ágában sincs bármit tenni a poszttrianoni status quo ellen, hiszen ez ártana üzleti érdekeiknek.
Ez a némán antifasiszta és antisoviniszta értelmiség a maga zárt enklávéiba húzódva a könyveivel, kiállításaival, performanszaival, zenéivel, a maga politikai (javarészt lazán antikapitalista) azonosságát el nem áruló, parányi közösségi tereivel, a személyes kapcsolatok és a „műveljük meg kertjeinket” apródonkénti kultuszaival, a maga fanyar és lemondó szerelmeivel, gimnáziumi barátságaival, házi bodzaszörpjeivel és biciklitúráival fölkínálja szép fehér nyakát a késnek. A diadalmas román (és transznacionális) kapitalizmus pedig elhúz mellette zakatolva, dübörögve, csörömpölve, síppal-dobbal rohanvást a semmibe.
Márpedig ez az igazság – nem vagytok, nem vagyunk irredenták – , és nem kellene a békesség kedvéért (vagy a reménytelenség miatt) egykedvűen hallgatni. Itt az ideje, hogy valaki kimondja már Kolozsvárt vagy Marosvásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön vagy Aradon: hogy elég volt az országrontó és nemzetvesztő erdélyi magyar arisztokrácia kultuszából, amely már 1848-ban magyar-román háborút csinált a legnagyszerűbb szabadságküzdelemből. Hogy valaki kimondja már, hogy még a mélykonzervatív Makkai Sándor által szorgalmazott „magunk revíziójá”-ból se lett semmi, csak határrevízió négy évre, és emiatt összeomlás és nemzethalál. Hogy az erdélyi grófok (Bethlen István, Bethlen György, Teleki Pál, Bánffy Miklós) kvartettje fölért húsz turáni átokkal. Hogy „a kisebbségi élet áldásai”-ból (László Dezső) megannyi átok lett. Hogy a romániai magyarságnak jót tenni csak titokban vagy hazudozva lehet, mert nem vagyunk képesek őszintén beszélni egymással. Hogy a pesti patrónusaik előtt bőszen oláhozó erdélyi magyar vezetők odahaza nagyszerűen bizniszelnek sovén román partnereikkel.
És hogy elég volt már. Elég volt.
Tamás Gáspár Miklós
Transindex.ro

A Néppártot vádolják (Kampányban az RMDSZ)
Bohóckodásnak elég, viszont településfejlesztéshez kevés, amit az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) az önkormányzati választások eddigi kampányában felmutatott – véli Tamás Sándor, a Háromszéki Területi RMDSZ elnöke. A politikus a szövetség sepsikőröspataki, illetve gidófalvi polgármesterjelöltjeinek bemutatása kapcsán minősítette az ellenzéki alakulatot, Kisgyörgy Sándor és Berde József pedig konkrét példákkal szolgált a szerintük egyre aljasabbá váló néppárti szavazatszerzési praktikákról.
Az RMDSZ megyei elnöke szerint egyre világosabb, hogy az EMNP jelöltjei úgy viselkednek, mintha egy szavalóversenyen vennének részt, betanulnak egy szöveget, és azt ismételgetik, függetlenül attól, hogy az köthető vagy sem az önkormányzati munkához. Ezentúl pedig a párt szlogenje – Tiszta lappal – mögé olyan személyek álltak be polgármesteri babérokra törve, mint a számtalan román pártot megjárt Silviu Ioachim Sepsikőröspatakon, aki húsz évig községvezető is volt különböző politikai színekben, vagy a minden erdélyi magyar alakulatot megjárt Máté István Gidófalván, akiknek értékeiről nem egy rendben volt alkalmuk meggyőződni – részletezte az elnök. Tamás Sándor szerint mindkét jelölt esetében kétséget kizáróan igaz a mondás, mely szerint „kilóra képesek eladni a ködöt”. A politikus továbbá úgy értékelte: a „jobb sorsra érdemes” Erdélyi Magyar Néppárttól, valamint polgármesterjelöltjeiktől elvárható lenne, hogy ne azon a minősíthetetlen szinten nyilvánuljanak meg, amilyet a párt legutóbbi, Silviu Ioachim arcképét és üzenetét hordozó kampányszórólapja tükröz. Jelöltjüknek bőven lett volna ideje megvalósítani mindazt, amit a jelenlegi községvezetésen számonkér, ráadásul aljas, alpári modorban, amely a kampányhoz sem méltó. „Emberi tartást feltételeznénk az EMNP jelöltjeitől, de úgy tűnik, mindkét községben hiányzik ez” – részletezte Tamás Sándor.
Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere egyszerűen ocsmányságnak minősítette a községben szétszórt kampányanyagot, amely azonkívül, hogy valótlan, torzított állításokkal van tele, és hemzseg a helyesírási hibáktól. Egy magát nemzetinek és magyarnak nevező alakulattól ez elfogadhatatlan, és a párt felső vezetését is minősíti – véli Kisgyörgy Sándor, hozzátéve: a szórólapok szétosztásánál még annyira sem voltak képesek, hogy az emberek szemébe nézzenek, személyesen nyújtva át. Az RMDSZ jelöltje ezt követően tételesen elemezte és cáfolta a szórólapon felsorolt állításokat, egyrészt Silviu Ioachim megvalósításait illetően, másrészt az ő személyét érintő kijelentéseket. Az elöljáró szerint hamis állítás, hogy a képviselő-testület ülései nem magyarul folynak, amint az is, hogy naprakész pályázatok a fiókban hevernének. A területalapú támogatásokat illető vádak pedig egyszerűen a tavalyi törvényváltozás hozta új helyzet elferdítése. Kisgyörgy Sándor megjegyezte: érdekes, hogy ellenjelöltje a község magyarságáról mint kisebbségről beszél, ami szerinte megalázó a sepsikőröspataki és kálnoki emberekre nézve. Ami az általa vezetett hivatal „közpénzpazarlását” illeti – a szórólap négy példát említ –, az elöljáró elmondta: ezek egy része egyszerűen értelmezhetetlen, így az állítólagos titkárnőre költött pénz (vélhetőleg itt a jegyzőre gondoltak), az ügyvédi és felértékelő tiszteletdíjak pedig az előző községvezetéstől örökölt ügyek rendezése miatt szükségesek. A szórólapon mintegy mottóként szereplő mondatról, mely szerint a mostani vezetés megfélemlíti, terrorizálja a község lakóit, a polgármester kifejtette: feltételezi, hogy a roma közösséggel szembeni kemény fellépését próbálják így beállítani. A szigorításokra szükség volt, hiszen egyrészt felszámoltak egy kiskorúakból álló bűnbandát, amelynek tagjai betörésekkel foglalkoztak, illetve valamelyest visszaszorították az illegális legeltetést, valamint az állandósult randalírozásokat. Kihívója megvalósításait illetően Kisgyörgy Sándor kifejtette: a vízhálózat kiépítése csak részben valósult meg, a sportcsarnok felépítése egy kormányprogram része volt, és a Demokrata Párt akkori minisztereinek köszönhető, a köztéri park és játszótér kialakítását, a kálnoki iskola felújítását, valamint az utakat és hidakat érintő beruházásokat azóta a finanszírozó minisztérium, a korrupcióellenes ügyészség, illetve a gazdasági rendőrség vizsgálja. Több százezer lejes túlfizetésekre, forráseltérítésekre, sikkasztásra, sorozatos okirat-hamisításra derült fény, és nem egy beruházást saját zsebből kénytelenek befejezni, így például a Bedő Albert-emlékházat. Ebből mindössze egy betonalapot sikerült a korábbi polgármester idején megönteni egy tisztázatlan jogi helyzetű telken, ami így is kétszázezer lejbe került – tette hozzá. Zárásként a polgármester megemlítette: nevére tizenöt feljelentést nyújtott be az elmúlt négy évben Silviu Ioachim különböző hatóságokhoz. Kisgyörgy Sándorral ellentétben Berde József az elmúlt tizenkét év megvalósításait sorolta fel, az infrastrukturális beruházásokra helyezve a hangsúlyt (ivóvíz-, szennyvízhálózat, önkormányzati ingatlanok, művelődési otthonok), illetve a tervekről is beszámolt. Utóbbiak között újabb szennyvízhálózat-bővítés, aszfaltozás, híd- és átereszépítés, ravatalozóházak szerepelnek. Berde József a személyét érintő, a Facebookon névvel és névtelenül közzétett vádakról is szólt. Ezek szerint az önkormányzat elhallgat több problémát, így az ivóvíz szennyezettségét a község adott településein, a kalákában megvalósított beruházások kisajátítását, a választók lekenyerezését stb. Az elöljáró szerint nevetséges ez „a mocskolódás” az EMNP részéről, és kifogásolta azt is, hogy megvalósíthatatlan ígéreteket tesznek. Ezek közül Berde a szakorvossal rendelkező mentőállomás létesítését és a kölcsönzött tűzoltóautót említette.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árus Zsolt nem áll le: továbbra is perel, fellebbez
Egy éve tett büntetőpanaszt Árus Zsolt az ügyészség és a Román Hírszerző Szolgálat ellen – ennek évfordulója alkalmából ismertette, hogyan is állnak jelenleg ezek a jogi eljárások.
Az ügy alapja, hogy tavaly február 25-én levelet írt Budapest, V. kerület polgármesterének, amiben arra kérte, hogy hívják össze a Monturist Kft. közgyűlését, tisztázzák azokat a félreértéseket, amelyeket a cég ügyvezetője gerjesztett, illetve ezen „érdemeire” való tekintettel menesszék az ügyvezetőt. Két nap múlva már hívták is a DNA-hoz kihallgatásra. A kihallgatás tényét valaki kiszivárogtatta a sajtónak, s már aznap este tele volt a sajtó a tudósításokkal, amelyekben azt közölték, hogy a Székely Nemzeti Tanács alelnökét súlyos bűnökkel gyanúsítják. Egy nap múlva megjelent az első névtelen levél, ami arról szólt, hogy Mezei János, Izsák Balázs és Árus Zsolt miket követett el, miképpen gazdagodtak meg a közpénzekből, illetve adományokból. Majd újabb hasonló levelek jöttek, míg április végén az interneten terjesztett rágalmazó levélre válaszként jelezte az összes címzettnek, hogy minden valószínűség szerint egy titkosszolgálati manipuláció áldozatai.
Tavaly május végén Árus két panaszt postázott az ügyészségnek: egyikben a névtelen feljelentők ellen tett panaszt többrendbéli bűncselekmények miatt, a másikban pedig az ügyészség ellen, azért mert minden ok nélkül beidézték, majd kiszivárogtatták a sajtónak a beidézésére vonatkozó információt, s ezáltal szerinte közvetlen okozói a sajtóban való lejáratásnak. A két panasz nyomán három eljárás indult, majd szinte egy időben ugyanarra a következtetésre jutottak: bűncselekmény nem történt. Árus Zsolt ezért mindhárom esetben fellebbezett, két esetben ezt már el is utasították.
Árus Zsolt beszámolója szerint annak ellenére, hogy az eljárás kötelező része a sértett kihallgatása, ez egyik esetben sem történt meg.
Árus Zsolt az általa kezdeményezett és – megállapítása szerint – ki nem vizsgált ügyekkel szembe állítja a Mezei János elleni perben eljáró ügyészek ténykedését. „Ott még máig is kutatnak, alpolgármestertől lefele a városháza kapusáig kihallgattak mindenkit, s bizonyítékokat ugyan nem találtak, de azért összeállítottak egy 150 oldalas vádiratot, a per pedig csigalassúsággal halad, s ki tudja, mikor ér véget. Az összefüggéseket csak az nem látja, aki nem akarja” – fogalmaz Árus Zsolt.
Az ügyészségi eljárások eredményével elégedetlen Árus Zsolt már a bíróságon nyújtott be újabb panaszt. Így június első felében két tárgyaláson kell meggyőzze a bírókat, hogy a kérésére indult kivizsgálás felületes volt, és a következtetések ellentmondanak a tényeknek.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Botránylavina
Még el sem ült a hamisított fertőtlenítőszer botránya, az egészségügyben újabb korrupciós esetekre próbálnak fényt deríteni az ügyészek. Tegnap az ország 16 megyéjében összesen 31 kórházban (köztük a Marosvásárhelyi Sürgősségi Kórházban is), 26 orvosi rendelőben és öt egészségügyi profilú kereskedelmi társaságnál tartott házkutatást a rendőrség. A felmerült gyanú ezúttal is súlyos: törvénytelenül végzett, valamint fiktív gyógyszerkísérletek, amelyekbe a pácienseket tudtukon kívül vonták be, illetve a tanulmányokat meghamisították. Mindkét esetben súlyosak lehetnek a következmények: életekbe kerülhet a korrupció, a felelőtlenség, a megalkuvás. A fentiek mellett ott van még az onkológusok ellen indított bűnvádi eljárás, akik a DNA szerint 2012-ben egy gyógyszercég pénzén üdültek családtagjaikkal Indiában, ellenszolgáltatásként a cég által forgalmazott gyógyszereket írták fel daganatos betegségben szenvedő pácienseiknek.
Bevett szokás az orvosok konferenciáztatása, azaz kongresszusokon, értekezleteken, tanulmányi utakon valórészvételük szponzorálása, ami etikai kérdésnek is tekinthető. Egyesek szerint elfogadható az ilyenszerű támogatás, mely nélkül a Nyugaton praktizáló társaiknál jóval szerényebb fizetéssel rendelkező orvosaink nem tudnák magukat továbbképezni, ami szakmai fejlődésükhöz elengedhetetlen. Mások szerint a jövedelem nem tévesztendő össze a fizetéssel, és teljességgel elfogadhatatlan, hogy gyakran a konferenciák leple alatt való üdültetésért cserébe kizárólag egy-két gyógyszert írjanak fel a pácienseknek, így hálálva meg a támogatást. Dániai orvosprofesszortól tudom, mennyire komolyan veszik a legboldogabbnak tartott nép országában az ilyen ügyeket. Kínosan vigyáznak arra, hogy a korrupció halvány árnyéka se vetüljön a szakmai konferenciákon való részvételre, szigorúan ellenőrzik, hogy ki hova, mikor, mi célból és milyen költségen utazik. Ott nem történhetett volna meg, hogy 77 orvost, egy részüket családtagjaikkal, meghívnak egy indiai orvosi konferenciára, amelynek helyszínétől több száz kilométerre szállásolják el őket, költségeik fedezésére a piacból egy kis szeletet hasítani akaró cég pedig félmillió eurót fizet ki egy utazási irodának. Ez esetben a megvesztegetést jelentő összeget 416 ezer euróra becsüli az ügyészség. A vádhatóság szerint cserébe a doktorok egy bizonyos orvossággal kezelték pácienseiket.
A fentiekhez képest már csak apró kis "nyalánkságok", hogy beutalt betegek nevére végeztetnek drágalaboranalíziseket, betegnyugdíjaztatás céljából fiktív diagnózissal utalnak kórházba személyeket, a kórházvezetők esetenként nem funkcionális berendezéseket vásárolnak, elhunytak nevére írnak ki orvosságokat stb.
Nemhiába mondják, hogy manapság az egészségügy a legnagyobb biznisz, a gyógyszercégek és orvosi műszereket gyártók tartják kézben az egészségügyet, és még csak szándék sincs arra, hogy szigorú, a korrupció lehetőségét kiküszöbölő szabályzókat fogadjon el a törvényhozó. Amíg ez így marad, addig az egészségügy a korrupció csábító melegágya marad, amelyben nehéz megmaradni lelkiismeretes, elkötelezett gyógyítónak.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Furcsa háború
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és az országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) okkult és irracionális felső hatalommá vált, amelynek célja egyes politikusok félreállítása és a politikai intézményekbe vetett állampolgári bizalom megingatása. Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések mellett az ember általában legyintve megy tovább, mondván: összeesküvés-elméleteket gyártó holdkórosok, frusztrált fantaszták mondhatnak csak ilyet 2016-ban egy európai uniós tagállamban.
Ez a mostani kifakadás azonban mégis más, mivel az ország második legfontosabb közjogi méltóságától, a szenátus elnökétől, Călin Popescu Tăriceanutól származik. Persze a megállapítás hitelességét némileg rontja, hogy közvetlenül aznap született, amikor a DNA bejelentette: hamis tanúzás és bűnpártolás gyanúja miatt bűnvádi eljárást indított a 2004 és 2008 között a miniszterelnöki tisztséget is betöltő politikus ellen a Paul Lambrino herceget is érintő erdőrestitúciós ügyben, azonban mindenképpen jól illusztrálja, miről szól a közélet 2016 Romániájában.
Sőt nyugodtan fogalmazhatunk úgy is, hogy az utóbbi évek Romániájában, hiszen a DNA az elmúlt esztendőkben valóban az ország közéletének egyik legfontosabb szereplőjévé vált, miután szinte futószalagon állított bíróság elé korábban érinthetetlennek tartott üzletembereket, politikusokat, minisztereket, hogy aztán már a volt és hivatalban levő miniszterelnökök is sorra kerüljenek. A vádemelések pedig nagyon sok esetben végződtek letöltendő szabadságvesztésről szóló jogerős ítélettel: a közkedveltté vált poén szerint lassan egy árnyékkormány is megalakulhatott volna a börtönben, hiszen számos exminiszter mellett egy időben Adrian Năstase volt kormányfő is a büntetés-végrehajtás „vendégszeretetét” élvezte a bíróság által bizonyítottnak látott korrupciós ügyletei nyomán. De a DNA ezután sem állt le: Victor Ponta személyében tavaly már egy – akkor még – hivatalban lévő miniszterelnöknek is „nekiment”, most pedig Tăriceanu személyében újabb exkormányfő, egyúttal hivatalban levő szenátusi elnök került a korrupcióellenes ügyészség célkeresztjébe.
Persze nem ő az egyetlen politikus, aki önálló életre kelt entitásnak bélyegzi a SRI-t és a DNA-t, amely célirányosan látott hozzá bizonyos kényelmetlennek bizonyuló politikusok levadászásához. Hasonlóan nyilatkozott Ponta is, de Liviu Dragnea, a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is ilyesmit sejtetett, miután két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a 2012-es, Traian Băsescu akkori államfő leváltásáról szóló népszavazáson elkövetett választási csalások miatt. A gyanú kimondva-kimondatlanul az, hogy a DNA azokra a politikusokra száll rá, akik nem hajlandóak maradéktalanul a washingtoni érdekek szolgálatába állni – ezt a retorikát erősítheti az, hogy az Egyesült Államok nagykövetsége számos alkalommal fogalmazott meg csöppet sem burkolt bírálatot, amikor a politikum valamilyen formában akadályozta a korrupcióellenes küzdelmet, például a korrupcióval gyanúsított honatyák elleni bűnvádi eljárás elutasítása révén. Washington szerint ugyanis a korrupció nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hiszen a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem kívánatos, hogy sötét ügyleteik miatt esetleg az oroszok (vagy bárki más) által megzsarolható személyek legyenek kulcspozíciókban a geostratégiailag fontos fekvésű szövetséges országban. Így aztán a washingtoni illetékesek egyszer sem mulasztották el a korrupcióellenes harc folytatását szorgalmazni, az egyik leghatékonyabb romániai intézményként emlegetve a DNA-t. Csakhogy az is tény, hogy számos más, nyugat-európai ország nagykövetsége is több ízben bírálta már a politikumot, amikor az igazságszolgáltatás tevékenységének korlátozására alkalmas kezdeményezésekkel állt elő.
Amelyekben amúgy az RMDSZ is részt vállal: Márton Árpád képviselő például azzal a törvényjavaslattal, amely nem minősítené bűncselekménynek, ha egy honatya 2013 előtt alkalmazta valamely családtagját képviselői irodájában, vagy Máté András, aki az ügyvédek ügyészségekkel szembeni védettségét növelő, az ügyfelekre vonatkozó dokumentumok lefoglalását és a telefonjaik lehallgatását tiltó jogszabály-módosítás mellett kardoskodott.
Tény ugyanakkor, hogy a DNA tevékenységében valóban találni nem kevés bírálható elemet. A Markó Attila volt RMDSZ-képviselő elleni eljárás, amely a restitúciós folyamat lejáratására is alkalmas lehet, illetve az autonómiapárti kiállásukról ismert székelyföldi elöljárók, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester ellen zajló nyomozások már csak azért is furcsák, mivel kiderült: Markót egy olyan ülés miatt vették elő, amelyen részt sem vett, Antal esetében nem egészen világos, miben merül ki a károkozás ténye, Ráduly ügyében pedig az őrizetbe vételekor rejtélyes módon kiszivárogtatott „bűnlajstrom” a vádiratban igencsak lesoványodott.
Jelenleg tehát furcsa háború zajlik Romániában: a DNA „dübörög”, és egymás után indítja a bűnvádi eljárásokat közismert személyek ellen, a politikum pedig közben megpróbál az ügyészek munkáját nehezítő jogszabály-módosításokkal előállni, egyes politikusok korrupciós eljárással a nyakukban is csak azért is újabb tisztségért indulnak a választáson, miközben arra panaszkodnak, hogy a korrupcióellenes ügyészek – titkosszolgálati támogatással – a választott demokratikus intézmények hitelességének aláásásán ügyködnek.
Pedig a helyzet az, hogy – mindamellett, hogy a korrupcióellenes ügyészség tevékenységét néha túlkapások és bakik is jellemzik – ezen hitelesség erodálásáért senki sem tett többet a szóban forgó, demokratikusan választott intézmények tagjainál. Még jóval azelőtt, hogy a DNA tevékenysége felpörgött volna.
Balogh Levente |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Együttműködnek a székely elöljárók (RMDSZ-kampányzáró)
Együttműködési készségükről beszéltek a székelyföldi megyék és városok vezetésére pályázó RMDSZ-jelöltjek tegnapi közös kampányzáró sajtótájékoztatójukon Sepsibükszádon.
Az eseményen Kelemen Hunor szövetségi elnök is részt vett, szerinte a következő időszak nagy kihívása a régiósítás lesz. Ezt úgy kell kihasználni, hogy Székelyföld egységes régióként fejlődhessen tovább, mert „nem lehet elfogadni, hogy közigazgatási eszközökkel olyan nagy régiót hozzanak létre, ahol az etnikai arányok a magyarság számára hátrányosan változzanak”. Hargita megyében jelenleg 85, Kovászna megyében 75 százalékos a magyarság aránya, de a tervezett Közép-régióban már csak 28 százalékos lenne. Sikert a székelyföldi önkormányzatok együttműködésével lehet elérni – vélekedett, ehhez pedig: „egy irányba lépni tudó politikai vezetők kellenek”. Kelemen Hunor örvendetesnek találja, hogy újabb mandátumért szállnak versenybe azok az RMDSZ-es önkormányzati vezetők is, akik ellen eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség. Ezt annak a jeleként értelmezte, hogy az érintettek nem fogadták el, hogy mások döntsenek az RMDSZ jelöltjeiről. Arra biztatott, hogy azokon a székelyföldi településeken is menjenek el sokan szavazni, ahol csak az RMDSZ állított polgármesterjelöltet (52 ilyen település van), mert a leadott szavazatok tudják megmutatni a szövetség erejét.
A Hargita megyei önkormányzat élén újabb mandátumra pályázó Borboly Csaba szerint a térség akkor fejlődhet, ha az egykori székely székek nem rivalizálnak egymással, hanem esetenként le is tudnak egymás javára mondani bizonyos forrásokról. Kijelentette: Hargita megye megvédi a megyezászlóvá minősített székely zászlót, és ha szükséges lesz, kész megyei népszavazást kiírni a jelkép védelmében.
Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesterjelölt szerint a volt kommunista politikai rendőrség jegyeit ma is magán viselő „szekus világ” ellen kell fellépniük a székelyföldi vezetőknek. „A közösség bizalma büntetőjogi kategória Romániában” – nyilatkozta –, épp azért kell a magyar jelöltekre szavazni, hogy ezt a bizalmat újra kinyilvánítsa a közösség. Kifejtette: Székelyföld vezetőinek alá kell írniuk egy olyan dokumentumot, amelyben meghatározzák azt a minimális követelésszintet, amit semmilyen körülmények között nem adnak fel, „amitől hátrább nincsen”. Arros Orsolya székelyudvarhelyi polgármesterjelölt azt vállalta, hogy felzárkóztatja a fejlődésében leszakadt Udvarhelyt Csíkszeredához és Sepsiszentgyörgyhöz.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester úgy véli, Székelyföld választottjainak nemcsak városgazdai, hanem a közösségi vezetői szerep is kijár, hiszen nemzetpolitikai kérdésekben is helyt kell állniuk. Kijelentette: Marosvásárhely csak úgy tud kiemelkedni, ha vállalja a székelyföldi régió központi szerepét. Ezt pedig csak (a közös sajtótájékoztatóról hiányzó) Soós Zoltán polgármesterré választása tudja biztosítani. Antal Árpád kijelentette: ha a magyarság minden erdélyi településen számarányát meghaladóan vesz részt a választásokon, erőt tud felmutatni. „Márpedig nekünk erőt kell felmutatni, mert ebben az országban csak az erő nyelvét értik.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Választási mérleg az RMDSZ-nél
A szavazatok újraszámolását kérik
Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke, Kovács Mihály Levente ügyvezető elnök és Soós Zoltán független polgármesterjelölt tegnap sajtótájékoztatón vonták meg a június 5-i önkormányzati választások mérlegét, értékelték az eredményeket, és felvázolták, hogy mire lehet számítani a következő időszakban.
Brassai Zsombor politikai sikernek nevezte a választást, ugyanakkor hangsúlyozta, komolyan kell venni a választók részéről érkezett figyelmeztető jelzéseket. Szerinte Maros megyében a politikai összefogásnak továbbra sincs alternatívája.
"Politikailag nagy sikert, győzelmet arattunk, de ugyanakkor világos jelzést is kaptunk a választóktól. Mindkét tényezőt alaposan végig kell gondolni" – jelentette ki az újságíróknak Brassai Zsombor. A megyei RMDSZ elnöke sikernek könyvelte el, hogy az 5 százalékos választási küszöböt három politikai szervezet lépte át, az RMDSZ, a PNL és a PSD, ennek megfelelően a 35 mandátumból az RMDSZ-nek 15 jutott, a PNL-nek és a PSD-nek pedig 10-10. Hangsúlyozta, az RMDSZ képviselete két megyei tanácsossal erősödött, az elmúlt 16 év során először fordul elő, hogy sikerül jelentősen javítani a megyei képviseleten. Úgy vélte, a 15-ös létszám kiteljesítette az RMDSZ–MPP-összefogást, lévén, hogy a 15. helyet az MPP képviselője foglalja el, és sajnálatát fejezte ki, hogy az EMNP-vel elakadtak az összefogással kapcsolatos egyeztetések, hiszen ha az EMNP szavazótábora is az összefogás listáját támogatta volna, akkor további mandátummal tudták volna erősíteni képviseletüket a megyei önkormányzatban. "Remélem, hogy a választási eredményeket az EMNP is elemzi, és arra a következtetésre jut, hogy Maros megyében a politikai összefogásnak nincs alternatívája, ezt a választások eredményei egyértelműen bebizonyították" – tette hozzá. Az elnök a marosvásárhelyi helyzetre is kitért, ahol a 23 tagú képviselő-testületben ismét tíz RMDSZ-es képviseli a magyarságot, ellenben véleménye szerint a tanács összetétele olyan politikai helyzetet teremtett, hogy az RMDSZ megkerülhetetlenné vált. Kijelentette, nem a Szabad Emberek Pártja (POL) a mérleg nyelve, a politikai erőtényező a tíz tanácsossal rendelkező RMDSZ. Azok, akik Soós Zoltánra, Dan Mascára és Ionela Ciotlausra szavaztak, egyértelműen a változásra adták a voksukat – hangsúlyozta Brassai Zsombor, elismerve, hogy a választásokon való részvételt tekintve arra az aggasztó következtetésre jutott, hogy "érdektelenség övezi azt a politikát, ami ebben a városban dominál", ennek pedig üzenetértéke van, amit komolyan kell venni. Nyárádszereda, Szováta, Ákosfalva térségében illetve Marosvásárhelyen sok szavazat "tűnt el", ami az RMDSZ számára azt üzeni, hogy a szervezet ezekben a térségekben a politikai válság szakadékának szélére került, mozgósító üzenete nem érte el a választók ingerküszöbét, az RMDSZ-nek itt újra kell gondolnia a képviseleti filozófiáját, egy más politikai megközelítést kell bevezetnie, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljön a választókkal. Beszélt arról, hogy helyenként szervezeti problémák is vannak, ezért a szervezetépítésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni a közeljövőben, hiszen közelegnek a parlamenti választások. "A választópolgárok nem akarnak mást az RMDSZ-en kívül, de kicsit másabb RMDSZ-t, egy valóban újratervezett, újrahangolt RMDSZ-t akarnak, amelyik nyitottan politizál, odafigyel a közvéleményre, és olyan belső demokráciával rendelkező szervezet, amely helyet ad mindenkinek, aki tenni szeretne a közösség érdekében, aki képes megszólítani a fiatalokat" – tette hozzá Brassai Zsombor. A felsorolt adatokból kiderült, hogy megyeszinten a korábbi 421 helyett az elkövetkező négy évben 440 tanácsos képviseli az RMDSZ-t, a szervezet megtartotta a polgármestereinek számát, növelte a megyei képviselők számát.
A választás hitelessége megkérdőjelezhető
Kovács Mihály Levente, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Soós Zoltán kampányigazgatója szerint voltak hiányosságok a kampány során, sok mindent lehetett volna másképp csinálni, de úgy vélte, a kemény munka meghozta gyümölcsét, hiszen, ha nem is sikerült a várost felszabadítani a korrupció alól, sikerült Maros- vásárhelyt és a marosvásárhelyi közösséget kimozdítani a holt-pontról.
"Arra kérem a marosvásárhelyieket, hogy ne veszítsék el a hitüket, mert ez a fiatal csapat csak akkor tud lelkesen dolgozni, ha érzi azt az elvárást, hogy van akiért és amiért dolgozni. Vasárnap közel jártunk ahhoz, hogy történelmet írjunk, 16 éve soha nem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy leváltsuk a jelenlegi polgármestert, a jelenlegi városvezetést. A marosvásárhelyiek világosan kifejezték a változás iránti óhajukat. A fiatalokat igenis, érdekli a politika, de szemléletváltásra van szükség a politikában, az RMDSZ-en belül, még jobban nyitnunk kell a fiatal generáció irányába" – jelentette ki, megköszönve a támogatást a marosvásárhelyi szervezet körzeteinek, a tanácsosjelölt-csapatnak azt, hogy támogatták Soós Zoltánt, ugyanakkor a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanácsnak a bizalmat, hogy támogatta jelölését, aminek eredménye, hogy a megyei testületben ő a legfiatalabb képviselő.
Fontolgatja, induljon-e az őszi választásokon
Soós Zoltán szintén megköszönte a választóknak, hogy bizalmat szavaztak neki. "Érezhető volt a városban az igény a változásra, a váltásra. A szoros versenyben ugyan nem sikerült legyőzni Dorin Floreát, de a választások után begyűjtött adatok arra utalnak, hogy nem véletlenül. Vádlotti minőségéhez jellemzően számos olyan módszerhez folyamodott, ami befolyásolta a választás eredményét. Részünkről a munka nem áll meg, tovább fogjuk építeni a közösséget, amit nem most, nem a kampányban kezdtünk el, hanem már 3 évvel ezelőtt a Forgataggal elindult a közösségépítés. Következik a 4. Forgatag, ami a jelenlegi polgármesterrel valószínűleg újabb súrlódásokhoz fog vezetni" – tette hozzá. Soós Zoltán kijelentette, összegyűjtötték a bizonyítékokat, és konkrét eset van a csalásra, amikor egy választási körzet elnöke állítólag érvénytelen szavazólapokat pecsételéssel érvénytelenített, és bevallása szerint erre a polgármesteri hivatal egy alkalmazottja utasította, de olyan esetet is jeleztek, hogy elhunyt személyek helyett szavaztak. "Kérni fogjuk a szavazatok újraszámolását. Remélem, a DNA is teszi a dolgát" – jelentette ki Soós Zoltán. Hozzátette: felkérést kapott az RMDSZ- vezetéstől, hogy képviselőként induljon ősszel a parlamenti választásokon, és megfontolja ezt a felkérést. A Népújságnak a választások eredményeinek megóvásával kapcsolatos kérdésére Kovács Mihály Levente közölte, kérték valamennyi szavazat újraszámolását, hiszen a választás hitelessége több okból is megkérdőjelezhető. "Nemcsak a szavazás során volt több rendellenesség, a szavazás előkészítése sem zajlott a törvénynek megfelelően. Újra kellene szervezni a választást, de erre elég kevés esélyt látok az elmúlt évek tapasztalatából ítélve. Azonban bízom az igazságszolgáltatásban, várjuk a Központi Választási Iroda döntését" – jelentette ki a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Ismét napirenden az újratervezés Marosvásárhelyen
Míg az RMDSZ országos vezetői közül többen egyértelmű sikertörténetként próbálják tálalni a szövetség választási eredményeit, Brassai Zsombor, a szervezet Maros megyei elnöke szerdai kiértékelőjén azt mondta, a fényes politikai siker mellett a szervezet világos üzenetet kapott választóitól.
Azon túl, hogy az összefogásnak és a jó mozgósításnak köszönhetően a megyei önkormányzatban az eddigi 13 fős képviselet 15-ösre duzzadt, hosszú évek után ismét sikerült választást nyerni Marosvásárhely két peremközségében, Jedden és Maroskeresztúron, a városban pedig Soós Zoltán oly közel állt a meglepetésszerzéshez, Brassai szerint komoly gondok is mutatkoztak.
Közel 12 ezer elveszett szavazat
A legutóbbi helyhatósági választásokhoz képest megyei szinten az RMDSZ 11 709 szavazattal kapott kevesebbet. A legtöbb voks a Nyárádszereda– Szováta– Erdőszentgyörgy háromszögben veszett el, ahol szinte nem volt semmiféle magyar–magyar verseny. Ugyanakkor Marosvásárhely sem dicsekedhet, itt jó pár ezer támogatóval szegényedett az RMDSZ. A megyeszékhelyen nem jött össze a bravúr, és Szászrégent sem sikerült visszanyerni, ugyanakkor elveszett Marosszentanna.
„Tagságunk hozzáállása világos: újra kell gondolnunk üzeneteinket, más politikai megközelítést kell bevezetnünk ahhoz, hogy akkor is tudjunk mozgósítani, ha az adott településen nincs verseny, hiányzik a motiváció. Az emberek továbbra is főként az RMDSZ-ben látják a jövőt, de egy újratervezett, újragondolt RMDSZ-t kívánnak. Olyat, amely odafigyel a közvéleményre, reflektál az üzenetekre, és meg tud szólítani minden generációt" – vélekedett Brassai. Az elnök azt is beismerte, hogy helyenként szervezeti gondokkal küszködnek, illetve sérült a belső demokrácia is. Szintén problémaként említette, hogy nem sokkal a választások előtt dugába dőlt az Erdélyi Magyar Néppárttal folytatott egyeztetés.
„Az összefogásnak nincs alternatívája!"
Az, hogy az RMDSZ megőrizte a megyében polgármestereinek számát, a tanácsosai számát pedig 421-ről 440-re növelte, az összefogás számlájára írható – véli Brassai. Példaként a megyei önkormányzatban elért 15-ös létszámot hozta fel. „Nemcsak arról szól a történet, hogy kettővel többen leszünk, mint az elmúlt négy esztendőben, hanem annál sokkal többről, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közötti összefogás kiteljesedéséről, hisz a 15. helyet éppen a polgári párti Biró József Attila foglalja el" – érvelt Brassai Zsombor.
Kovács Levente, a megyei szervezet ügyvezető elnöke szerint a pozitívumok közé tartozik az is, hogy ha Marosvásárhelyt nem is sikerült „felszabadítani a korrupció alól", mégiscsak sikerült kimozdítani a magyar közösséget a holtpontról. Míg az utóbbi három választáson a magyar jelöltek egyre nagyobb arányú vereséget szenvedtek Dorin Floreától, Soós Zoltánnak majdnem sikerült történelmet írnia.
Vass Levente, az RMDSZ vásárhelyi választmányának elnöke egyébként a Transindex portálnak adott interjúban azt mondta, az EMNP külön listája miatt úszott el a helyi tanácsban az RMDSZ-többség, és a Szabad Emberek Pártjának (POL) jelöltje, Dan Maşca miatt nem lett Soósból polgármester. Vass emlékeztetett, a néppártnak el kellett volna fogadnia az RMDSZ-listán felajánlott 8., biztos bejutó és a 12., „lebegő" helyet. „A mostani választás sajnos bebizonyította azt, hogy nekünk volt igazunk. Sajnálatos az, hogy az EMNP által elvitt 2400 szavazattal, ha közösen indultunk volna, megkaphattuk volna a 11. mandátumot, és a visszaosztásokból a 12. helyet is, és így a városi tanács 23 tagú testületében többséget szerezve vezethettük volna a várost" – mondta Vass Levente.
A választási irodában és a DNA-ban bíznak Soós Zoltánék
Soós Zoltán és csapata továbbra sem tett le arról, hogy Marosvásárhelyt még 2020 előtt visszahódítsa. Bár kevés reményt fűznek a választások megismétlésébe, a rendellenességek és csalások miatt eljuttatták a bukaresti központi irodához a már vasárnap éjjel kilátásba helyezett óvást. „Az eddigi tapasztalat szerint nem hinném, hogy elrendelnék a választások megismétlését, azonban a fiatal gárdánkkal mi a továbbiakban is folytatjuk a munkánkat" – jelentette ki Kovács Levente, a megyei szervezet ügyvezető elnöke.
Mint mondta, maga a városi választási iroda vezetője is látta, amint az egyik körzet vezetője, a városháza egyik alkalmazottja, Lăcrămioara Stanciu érvénytelenítette a szavazólapokat. A hölgy elmondta, hogy felettese, Angela Roşca utasítására kezdett el pecsételgetni többedmagával. A polgármesterjelöltekre leadott érvénytelen szavazatok száma csaknem 1727 volt, ami meglepően nagy egy olyan városban, amely lakóinak több mint 95 százaléka írástudó. Soós Zoltán szerint, ha nem a választási iroda, de a Korrupcióellenes Ügyészség előbb-utóbb csak véget vet Florea visszaélési sorozatának.
Azon túl, hogy az összefogásnak és a jó mozgósításnak köszönhetően a megyei önkormányzatban az eddigi 13 fős képviselet 15-ösre duzzadt, hosszú évek után ismét sikerült választást nyerni Marosvásárhely két peremközségében, Jedden és Maroskeresztúron, a városban pedig Soós Zoltán oly közel állt a meglepetésszerzéshez, Brassai szerint komoly gondok is mutatkoztak. Közel 12 ezer elveszett szavazatA legutóbbi helyhatósági választásokhoz képest megyei szinten az RMDSZ 11 709 szavazattal kapott kevesebbet. A legtöbb voks a Nyárádszereda–Szováta–Erdőszentgyörgy háromszögben veszett el, ahol szinte nem volt semmiféle magyar–magyar verseny. Ugyanakkor Marosvásárhely sem dicsekedhet, itt jó pár ezer támogatóval szegényedett az RMDSZ. A megyeszékhelyen nem jött össze a bravúr, és Szászrégent sem sikerült visszanyerni, ugyanakkor elveszett Marosszentanna. „Tagságunk hozzáállása világos: újra kell gondolnunk üzeneteinket, más politikai megközelítést kell bevezetnünk ahhoz, hogy akkor is tudjunk mozgósítani, ha az adott településen nincs verseny, hiányzik a motiváció. Az emberek továbbra is főként az RMDSZ-ben látják a jövőt, de egy újratervezett, újragondolt RMDSZ-t kívánnak. Olyat, amely odafigyel a közvéleményre, reflektál az üzenetekre, és meg tud szólítani minden generációt” – vélekedett Brassai. Az elnök azt is beismerte, hogy helyenként szervezeti gondokkal küszködnek, illetve sérült a belső demokrácia is. Szintén problémaként említette, hogy nem sokkal a választások előtt dugába dőlt az Erdélyi Magyar Néppárttal folytatott egyeztetés. „Az összefogásnak nincs alternatívája!” Az, hogy az RMDSZ megőrizte a megyében polgármestereinek számát, a tanácsosai számát pedig 421-ről 440-re növelte, az összefogás számlájára írható – véli Brassai. Példaként a megyei önkormányzatban elért 15-ös létszámot hozta fel. „Nemcsak arról szól a történet, hogy kettővel többen leszünk, mint az elmúlt négy esztendőben, hanem annál sokkal többről, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közötti összefogás kiteljesedéséről, hisz a 15. helyet éppen a polgári párti Biró József Attila foglalja el” – érvelt Brassai Zsombor. Kovács Levente, a megyei szervezet ügyvezető elnöke szerint a pozitívumok közé tartozik az is, hogy ha Marosvásárhelyt nem is sikerült „felszabadítani a korrupció alól”, mégiscsak sikerült kimozdítani a magyar közösséget a holtpontról. Míg az utóbbi három választáson a magyar jelöltek egyre nagyobb arányú vereséget szenvedtek Dorin Floreától, Soós Zoltánnak majdnem sikerült történelmet írnia.Vass Levente, az RMDSZ vásárhelyi választmányának elnöke egyébként a Transindex portálnak adott interjúban azt mondta, az EMNP külön listája miatt úszott el a helyi tanácsban az RMDSZ-többség, és a Szabad Emberek Pártjának (POL) jelöltje, Dan Maşca miatt nem lett Soósból polgármester. Vass emlékeztetett, a néppártnak el kellett volna fogadnia az RMDSZ-listán felajánlott 8., biztos bejutó és a 12., „lebegő” helyet. „A mostani választás sajnos bebizonyította azt, hogy nekünk volt igazunk. Sajnálatos az, hogy az EMNP által elvitt 2400 szavazattal, ha közösen indultunk volna, megkaphattuk volna a 11. mandátumot, és a visszaosztásokból a 12. helyet is, és így a városi tanács 23 tagú testületében többséget szerezve vezethettük volna a várost” – mondta Vass Levente. n Szucher Ervin A választási irodában és a DNA-ban bíznak Soós ZoltánékSoós Zoltán és csapata továbbra sem tett le arról, hogy Marosvásárhelyt még 2020 előtt visszahódítsa. Bár kevés reményt fűznek a választások megismétlésébe, a rendellenességek és csalások miatt eljuttatták a bukaresti központi irodához a már vasárnap éjjel kilátásba helyezett óvást. „Az eddigi tapasztalat szerint nem hinném, hogy elrendelnék a választások megismétlését, azonban a fiatal gárdánkkal mi a továbbiakban is folytatjuk a munkánkat” – jelentette ki Kovács Levente, a megyei szervezet ügyvezető elnöke. Mint mondotta, maga a városi választási iroda vezetője is látta, amint az egyik körzet vezetője, a városháza egyik alkalmazottja, Lăcrămioara Stanciu érvénytelenítette a szavazólapokat. A hölgy elmondta, hogy felettese, Angela Roşca utasítására kezdett el pecsételgetni többedmagával. A polgármesterjelöltekre leadott érvénytelen szavazatok száma csaknem 1727 volt, ami meglepően nagy egy olyan városban, amely lakóinak több mint 95 százaléka írástudó. Soós Zoltán szerint, ha nem a választási iroda, de a Korrupcióellenes Ügyészség előbb-utóbb csak véget vet Florea visszaélési sorozatának.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Futószalagon hallgattak ki hétfőn politikusokat a DNA-nál
Több, bűnvádi eljárás alatt lévő politikust is beidézett hétfőre kihallgatásra a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Annyian voltak, hogy sorban álltak a DNA bukaresti székháza előtt – számolt be a Digi24.
A reggeli órákban elsők között Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke várakozott bejutásra az épületnél. Távozásakor közölte: azért hívatták be az ügyészek, hogy közöljék vele a vádakat. Meg is jegyezte: úgy állt sorban a DNA-nál reggel, mint a kenyérért a rendszerváltás előtt.
Liviu Dragneát hivatali visszaélésre és közokirat-hamisításra való felbujtással gyanúsítják egy olyan ügyben, amelyben a volt felesége is érintett. A bűnvádi eljárást június 6-án indították el ellene.
A vádhatóság korábban bűnvádi eljárást indított a Teleorman megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetője és több alkalmazottja ellen - köztük Dragnea volt felesége ellen -, akiket azzal gyanúsítanak, hogy 2006 és 2013 között elnézték és lehetővé tették, hogy négy alkalmazottat az intézmény csak papíron fizessen, úgy, hogy valójában nem dolgoztak a gyermekvédelmi szakhatóságnál.
Hétfőn megfordult a DNA székházában Constantin Niță volt gazdasági miniszter és Lia Olguta Vasilescu, Craiova polgármestere is. Utóbbi kihallgatása után a sajtónak azt nyilatkozta: az ügyészek közölték vele, hogy zárolták a vagyonát.
A PSD elnökének a vádhatóság konkrétan azt rója fel, hogy 2006 és 2012 között, amikor a Teleorman megyei önkormányzat elnöki tisztségét töltötte be, közokirat-hamisításra és hivatali visszaélésre bujtotta fel a szakhatóság vezetőjét, hogy a gyermekvédelmi igazgatóság által fizetett két alkalmazott valójában a PSD székházában dolgozhasson, miközben bérüket a szakhatóságtól kapták. Dragnea akkor a PSD Teleorman megyei szervezetének elnöki tisztségét is ellátta.
maszol.ro

Romániai Bírók Országos Szövetsége: Codruța Kövesi „fejezze be a nyomásgyakorlást!”
A Romániai Bírók Országos Szövetsége (UNJR) nyilvánosan felszólította Laura Codruța Kövesit, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyészét, fejezze be „az alkotmánybíróság fölötti nyomásgyakorlást, mielőtt megszületik a hivatali visszaélés alkotmányosságáról szóló döntés”. Codruța Kövesi kijelentései szerint amennyiben az Alkotmánybíróság a DNA véleményével ellentétes értelmű ítéletet hoz, az „a romániai korrupcióellenes harc leállását jelentené”, továbbá „annak a jele lenne, hogy a román állam azt mondja, kész, eleget harcoltunk a korrupció ellen” – a bírák szerint ezek egyfajta nyomásgyakorlást jelentenek az alkotmánybíróságra, ami nem összeegyeztethető a bírói és ügyészi jogállással és az állami hatalmi ágak elválasztásának elvével. nyugatijelen.com / Mediafax
Erdély.ma

Borbolyék pere: folytatás ősszel
Ha elfogadják Borboly Csaba ügyvédjének hivatali visszaélés meghatározásával kapcsolatos alkotmányossági kifogását, a megyei tanács elnöke és tizenkét másik személy ellen folyamatban levő büntetőperben akár meg is szűnhet a hivatali visszaélés vádja.
A perben magánfélként részt vevő Hargita megyei önkormányzatot a Hargita Megyei Törvényszéken kedden tartott tárgyaláson már választott ügyvéd képviselte, akárcsak a csíkszentmihályi helyi önkormányzatot. Előbbi közölte, a megyei tanács által is elfogadott kárigényt tartja irányadónak a károkozásért felelősnek tekintett félként a perbe bevont cégekkel szemben.
A csíkszentmihályi önkormányzati képviselő-testület ugyanakkor hétfőn döntött arról, hogy a községet ért vagyoni kár miatti felelősséget és a kárigényt a Bridge Road Construct cég mellett kiterjeszti több másik vádlottra, köztük Borbolyra, illetve Kósa Péter leköszönő polgármesterre is – jelezte a megbízott ügyvéd.
A másik felelősnek tekintett cég, a Stravia Group ügyvédje azt kifogásolta, hogy olyan személyeket tekint felelősnek a megyei önkormányzat a vagyoni kár miatt, akiknek nincs közük a céghez, ezért pontosításokat kérnek.
Elhúzódó per
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban azért emelt vádat Borboly és társai ellen, mert álláspontja szerint a Hargita megyei önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket két cégnek. Ezzel a vádhatóság szerint ő és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak. A per három vádlottja 2015 októberében beismerő vallomást tett, őket első fokon felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A perben magánfélként vesz részt Hargita Megye Tanácsa és Csíkszentmihály Polgármesteri Hivatala, az érintett cégeket pedig a károkozásért felelősnek tekintett félként vonták be a bírósági eljárásba.
A tárgyalást vezető Vlad Neagoe bíró megjegyezte, továbbra is lehetőség van bármely vádlott részéről a beismerésen alapuló egyszerűsített eljárás kérvényezésére. A per tárgyalását szeptemberben folytatják.
Borboly ügyvédje, Sergiu Bogdan bejelentette, kérték a hivatali visszaélés büntető törvénykönyv általi meghatározásával kapcsolatos alkotmányossági kifogásra vonatkozó, szerdán várható alkotmánybírósági döntés alkalmazását a folyamatban levő perben is. Mint a tárgyalás után elmondta, a hivatali visszaélés meghatározása a büntető törvénykönyvben pontatlan.
„1948-ból származó módosított meghatározás, amelyet a kommunisták változtattak meg, és mindenre lehetőséget ad. Így jutottunk el oda, hogy ahelyett, hogy korrupcióellenes ügyek legyenek, hivatali visszaélés-ellenes ügyek vannak. Ebben az ügyben az egyik vád az, hogy megfelelő dokumentumok hiányában kifizetések történtek, és ezt a számvevőszék jelezte – a számvevőszékre vonatkozó törvény szerint ez kihágás, nem bűncselekmény. Ez egy példája annak, hogy miért van szükség a pontosításokra a hivatali visszaélést illetően” – magyarázta az ügyvéd. Amennyiben a vonatkozó törvénycikket alkotmányellenesnek minősítik, akkor ebben az ügyben a vádak közül eltűnik a hivatali visszaélés.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Florin Iordache kerül az alsóház élére
Nem Victor Ponta volt miniszterelnök veszi át a hétfőn menesztett Valeriu Zgoneától a képviselőház elnöki tisztségét – döntötte el a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöksége kedd délutáni ülésén.
A pártvezetés döntése értelmében Florin Iordache eddigi alelnök veszi át az ügyvivői elnöki teendőket egészen az őszi parlamenti választásokig, míg Victor Ponta a PSD parlamenti választási kampányáért lesz felelős. Ponta az ülésről kijövet közölte: ő maga is el kíván indulni az őszi választáson a párt színeiben.
Mint arról beszámoltunk, a PSD azt követően döntött Zgonea leváltása mellett, hogy az Liviu Dragnea pártelnök távozását követelte, miután jogerősen két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a 2012-es, Traian Băsescu akkori államfő leváltásáról szervezett népszavazáson elkövetett csalások miatt. Dragnea a referendumon az elnökkel szembeni politikai oldal kampányfőnöke volt. A PSD a bírálatok miatt kizárta Zgoneát, majd hosszas huzavona, és a házszabály módosítása után leváltotta a képviselőház éléről.
Zgonea kizárását követően fölmerült, hogy Victor Ponta volt pártelnök-kormányfő veheti át a helyét, ugyanakkor, mint közismert, Ponta ellen bűnvádi eljárást folytat az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) állami tulajdonú hőerőművekkel kötött, törvénytelen jogtanácsosi szerződések miatt. Bár Liviu Dragnea korábban ennek ellenére is hajlandónak mutatkozott őt jelölni az alsóház élére, ám az utóbbi napokban már egyértelművé tette: nem támogatja, hogy elődje kerüljön a képviselőház élére. Bár Ponta hétfőn még arról beszélt: benyújtja jelentkezését a tisztségre, kedden már közölte: csak akkor tart igényt rá, ha Dragnea is támogatja.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Visszaélni csak pontosan, szépen...
Tulajdonképpen egész találékonyan vágta át az alkotmánybíróság azt a gordiuszi csomót, amit a büntető törvénykönyv (Btk.) hivatali visszaélést meghatározó cikkelye ellen benyújtott alkotmányossági óvások jelentettek.
Tény ugyanis, hogy a zömmel precíz definíciókkal operáló jogban meglehetősen tágan és kreatívan értelmezhető az a meghatározás, miszerint hivatali visszaélésnek az minősül, ha egy hivatalos személy „helytelenül" látja el a feladatát. Ezért valóban szükséges volt az alkotmánybíróság részéről az a pontosítás, miszerint mindez úgy értelmezendő, hogy egy illetékes akkor követ el hivatali visszaélést, ha hivatali teendőinek ellátása közben bűncselekményt valósít meg.
Ez természetesen evidencia, azonban a jog területén egy homályos megfogalmazás mindig kapaszkodót jelenthet a bűncselekmények elkövetői számára. Mint ahogy az is evidencia, hogy bár az óvást benyújtó, korrupcióval gyanúsított érintettek – többek között Alina Bica, a szervezett bűnözés elleni ügyészség korábbi vezetője – titokban talán ebben reménykedtek, szóba sem kerülhetett a hivatali visszaélés dekriminalizálása.
Az ezzel kapcsolatos hisztériát Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyésze gerjesztette, aki bedobta a köztudatba annak a lehetőségét, hogy az alkotmánybíróság esetleg kivonhatja a bűncselekmények köréből a hivatali visszaélést azáltal, hogy alkotmányellenessé minősíti a vonatkozó cikkelyt. Holott azt még az abszurd döntések melegágyának számító Romániában is nehezen lehetett elképzelni, hogy az alkotmányosság legfőbb őrei ahhoz asszisztáljanak, hogy egyrészt megszűnjön az eljárás több ezer, hivatali visszaélés gyanúja miatt vizsgált érintett ellen, másrészt hogy kiszabaduljanak a börtönből az ezen bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyek.
A fősodratú román sajtó egy része által kritikátlanul átvett „érvelés", és a folyamatosan gerjesztett hisztériakampány egyértelműen olyan nyomásgyakorlási kísérletként értelmezhető, amely révén a Nyugat által a „leghatékonyabb" romániai közszolgaként aposztrofált, nemrég a francia Becsületrenddel is kitüntetett, és emiatt láthatóan magától egyre inkább elszálló Kövesi megpróbálta befolyásolni az alkotmánybírák döntését – nehogy munka nélkül maradjon.
Mert az is tény, hogy a DNA az utóbbi években – a rengeteg megalapozott vádemelés mellett – a Btk.-ban most pontosított, többféleképpen is értelmezhető gumiparagrafusa mentén sokszor indokolatlanul hurcolt meg embereket. Talán a főügyész növekvő arroganciájának is betudható egyébként, hogy a polgárok egy része már nem hisz annyira a DNA profizmusában, és simán újraválaszt a korrupcióellenes ügyészség által őrizetbe vett elöljárókat is. Az alkotmánybírák mostani döntése remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy a DNA pontosabban végezhesse a munkáját. Ez ugyanis elengedhetetlen a korrupcióellenes harc hitelessége és a közélet – legalább részleges – megtisztulása érdekében.
Balogh Levente
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb halasztást rendeltek el Rádulyék perében
A nyári törvénykezési szünet előtti utolsó tárgyalást tartották hétfőn Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán és alpolgármestere, Szőke Domokos elleni büntetőperben a Maros Megyei Törvényszéken.
Mint Milu Timoce, a Ráduly védelmét ellátó kolozsvári ügyvédi iroda ügyvédje kérdésünkre elmondta, érdembeli előrelépés nem történt az ügyben, kizárólag a per előzetes szakaszához kapcsolódó eljárásbeli kérdésekről volt szó, és újabb halasztást rendelt el a bíró.
Csak érintőlegesen tettek említést arról a szakértői jelentésről is, amelyet a perben magánfélként részt vevő Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal készíttetett el, amely megállapította, hogy a két megvádolt elöljáró nem okozott kárt a városnak, és a vádhatóság által jelzett, állításuk szerint jogellenes kifizetések jogszerűek voltak.
Tavaly júniusban az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Ráduly Róbert Kálmánt háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. A pert jelenleg a Marosvásárhelyi Törvényszék tárgyalja, a következő időpont szeptember 21-én lesz.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Máté András a parlament hiteléről, a helyes középútról
Interjú Máté András képviselőházi RMDSZ-frakcióvezetővel a vitatott jogszabályokról
– Miért volt szükség arra, hogy alkotmánybírósághoz forduljon a képviselőház annak a törvénynek az ügyében, amelynek értelmében nem minősül bűncselekménynek, ha egy honatya 2013. augusztus 21. előtt alkalmazta valamely családtagját a képviselői vagy szenátori irodájában, és amelyet csupán egy héttel korábban nagy többséggel megszavazott?
– A beadvány, amelyet nem csupán a törvényt beterjesztő PSD és RMDSZ, hanem az összes frakció képviselői aláírtak, arról szól, hogy az alkotmánybíróság ellenőrizze: alkotmányos-e a most elfogadott értelmező jogszabály. Tisztázni kell ugyanis egy dolgot: a parlament nem dekriminalizálta azt, hogy a képviselők és szenátorok rokonaikat alkalmazzák. Ehhez az lett volna szükséges, hogy teljes egészében eltöröljük a vonatkozó törvényi szakaszt. A törvényben mi csupán értelmeztük a vonatkozó szabályozást.
– Egyáltalán miért volt szükség erre a jogszabályra?
– 2013-ban iktattuk be a képviselők és a szenátorok státusát szabályozó jogszabályba, hogy tilos a rokonok alkalmazása a képviselői irodákban. Az új polgári törvénykönyv rögzíti, hogy a jogszabályok értelmezése azon fórumok jogköre, amelyek meghozták azokat. Tehát a szenátus által elfogadott törvényeket a szenátus, a képviselőház által megszavazottakat a képviselőház, a helyi önkormányzatok által elfogadott határozatokat pedig a helyi önkormányzatok feladata értelmezni.
A mostani jogszabályban tehát mi ezzel a lehetőséggel éltünk, és értelmeztük a 2013-ban elfogadott tiltást, mégpedig úgy, hogy csak az számít bűncselekménynek, ha valaki annak hatálybalépése után alkalmazta valamely rokonát. Amúgy 2013 előtt is létezett tiltás – azonban az csupán arra vonatkozott, hogy egy képviselő vagy szenátor nem nyithatja meg az irodáját olyan ingatlanban, amely negyedfokú rokonságig valamely családtagja tulajdonában áll.
– Vagyis nem létezett konkrét, arra vonatkozó tiltás, hogy bárki a rokonait alkalmazza?
– Nem. Érdemes amúgy a német Süddeutsche Zeitung egy 2010-es cikkét elővenni, amely a német parlamenti képviselők helyzetét vizsgálta, és amelyből kiderül, hogy a honatyák nagy része valamely rokonát alkalmazta irodájában – teljesen legálisan. Márpedig Németországot demokratikus országként tartják nyilván...
– Ez már a sokadik olyan törvény volt, amely azt az érzést keltette, hogy a választottak a saját érdekeiket védik. Ott volt az a jogszabály, amely a helyi választott elöljárók számára irányoz elő nyugdíjat, illetve az, hogy a szenátus nem járult hozzá a Titus Corlățean volt külügyminiszter elleni bűnvádi eljárás megkezdéséhez, amelyet a DNA a 2014-es államfőválasztáson a külföldön élő románok szavazásának megakadályozása miatt indított volna ellene.
– A polgármesteri illetmények esetében valóban nem ártott volna jobban odafigyelni. Persze egyes esetekben valóban szükség van a helyzet méltányos rendezésére. Ha például valaki polgármester, de egyéni vállalkozóként méhészkedik is, az összeférhetetlenségi törvények miatt nem pályázhat uniós forrásokra. Mivel emiatt bevételtől esik el – hiszen a polgármesteri fizetések nem túl nagyok –, valamilyen szinten kellett bizonyos kompenzáció. Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy nem így kellett volna eljárni. Meg kellett volna állapítani, hogy hány mandátum után mekkora illetmény jár – nem feltétlenül a nyugdíjak szintjén kellett volna hozzányúlni az ügyhöz.
Ami Titus Corlățeant illeti, ellene azért akart eljárást indítani a korrupcióellenes ügyészség, mert nem rendezett be elegendő szavazóhelyiséget a külföldön élő választóknak. Ez azonban nem a miniszter, hanem a választási hatóság feladata.
– Nem gondolja, hogy az ilyen jogszabályok tovább rombolják az amúgy sem a legnépszerűbb intézmények közé tartozó parlament nimbuszát?
– Valahol középen van a helyes út – persze lehet szidni a parlamentet, és föl is lehet számolni, egy új központi bizottságot állítva fel helyette. Volt is olyan demonstráció, amelyen a parlament felszámolását követelték...
– Jó, de ezek szélsőséges megnyilvánulások, épeszű ember nem követel ilyet.
– Igaz, de akkor is: volt ilyen. A lényeg az, hogy meg kell találni a helyes középutat. Oda kell figyelni arra, hogy amikor jogharmonizációt akarunk végrehajtani, akkor az eredmény olyan legyen, mint a példának tekintett európai országokban.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Tanúként hallgatták ki az ortodox mitropolitát
Laurenţiu Streza erdélyi ortodox mitropolitát hétfőn reggel tanúként idézte be kihallgatásra az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a börtönre ítéltek által a büntetés csökkentése céljából írt könyvek ügyében.
Sterzát annak kapcsán hallgatták ki, hogy láttamozta a Steaua futballcspat volt tulajdonosának, Gigi Becali üzletembernek az Athos hegye, az ortodoxia hazája (Muntele Athos, patria ortodoxiei) című könyvét. A korrupció miatt elítélt Becali öt könyvet írt a börtönben, köztük a fentebb említettet is. Daniel Ionaşcu, a mitropolita ügyvédje azt mondta: Streza nem kapott „túlzó javakat vagy adományokat” a könyv megírására adott áldásért.
Szabadság (Kolozsvár)

Antal Árpád hatósági felügyelet alatt mArad
Újabb hatvan napra felügyelet alá helyezte, és eltiltotta hivatala gyakorlásától Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét a korrupcióellenes ügyészség (DNA) – közölte az Agerpres hírügynökséggel pénteken Livia Săplăcan, a vádhatóság szóvivője.
A szóvivő szerint Antal Árpád kérvényezte, hogy a tisztség gyakorlásától való eltiltást más kényszerintézkedéssel helyettesítsék: erről később dönt az esetben eljáró ügyész. Az újabb hatvan napos eltiltás április 18-án veszi kezdetét – írja az MTI.
A polgármestert azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) felvett hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni. Az EBRD ugyanakkor az MTI megkeresésére azt közölte, hogy a rendelkezésére álló információk alapján „nincs oka azt hinni, hogy az EBRD által (Sepsiszentgyörgynek) nyújtott hitelt nem rendeltetésszerűen használták fel”. Erre a DNA azzal reagált, hogy szerintük Antal Árpád, nem a városnak hitelt nyújtó EBRD-t, hanem a hitelt garantáló román államot károsította meg.
Antal Árpád a bíróságon is fellebbezhet eltiltása ellen, amely – ha érvényben mArad – megakadályozná azt, hogy újabb polgármesteri mandátumért induljon a június 5-i önkormányzati választásokon.
„Türelmetlenül várom, hogy a felülbírálási kérésemre jövő hét elején mit válaszolnak (az ügyészek), és annak függvényében lépek” – idézte Antal Árpád reagálását pénteken a Transindex hírportál. A polgármester kifejtette: amennyiben nem történik meg az általa igényelt változtatás, akkor a bírósághoz folyamodik. A bíróság a döntését a jövő hét végén fogja meghozni, tehát gyakorlatilag jövő hét végén derül ki, hogy indul vagy sem a polgármesteri választáson.
Ha a bíróság úgy dönt, hogy visszatérhet a polgármesteri tisztsége gyakorlásához, akkor vállalja a jelöltséget – közölte Antal Árpád. Elmondása szerint nem azért, mert most jogi értelemben ezt nem tehetné meg, hiszen ennek nincs jogi értelembe vett akadálya, viszont erkölcsi szempontból nem teheti azt meg, hogy az emberek megválasztják, de a választások után nem gyakorolhatja a tisztséget, amivel megbízták a választók.
Miután az RMDSZ Háromszéki szervezete március végén a polgármester újbóli jelölése érdekében kezdett aláírásgyűjtést, Antal Árpád jelezte: boldogan folytatja a megkezdett munkát, ha a polgármesteri teendőktől való eltiltását feloldják. Az RMDSZ Háromszéki szervezete hétfőn közölte, hogy tíz nap alatt több mint tízezer (a szükségesnél csaknem hússzor több) Antal Árpád polgármesteri jelöltségét támogató aláírást gyűjtött össze.
Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke április 13-ai sajtótájékoztatóján elmondta, pártja Antal Árpádot támogatja a Sepsiszentgyörgyi polgármesteri tisztség megszerzésében, ám ha a hatósági felügyelet meghosszabbítása miatt a jelenlegi elöljáró nem indul a választásokon, akkor Bedő Zoltán újságírót indítják.
Krónika (Kolozsvár)

Megszűnt Mezei János hatósági felügyelete
Jogerősen megszüntette a Mezei János volt gyergyószentmiklósi polgármester ellen elrendelt hatósági felügyeletet a Marosvásárhelyi táblabíróság – számol be Gergely Imre a kronika.ro-n.
Mezei most már minden akadály nélkül találkozhat, kapcsolatba léphet utódjával, Nagy Zoltánnal, de azokkal a személyekkel is, akik érintettek voltak a vizsgálatban. A Hargita megyei törvényszék korábban rendre a tiltó rendelkezések megszüntetése mellett döntött, de az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály fellebbezésére a Marosvásárhelyi táblabíróság mindig meghosszabbította a hatósági felügyelet érvényességét, pénteken azonban jogerősen megszüntette a tiltó rendelkezéseket a volt polgármesterrel szemben.
Mezei János érdeklődésünkre elmondta, egyelőre óvatos, ugyanis még írásban nem kapta kézhez a táblabíróság végzését. A vádhatóság szerint Mezei azáltal követett el hivatali visszaélést polgármesterként, hogy a város nevében eladott egy olyan telket, amely a gyergyószentmiklósi és a Budapesti V. kerületi önkormányzat közös cégének, a Monturist Kft.-nek a tulajdonában volt. A DNA szerint a Gyilkos-tó melletti telek nem lett volna eladható a magyarországi többségi tulajdonos beleegyezése nélkül. A vád szerint Mezei akkor követte el a sikkasztásra való felbujtást, amikor az ügyészségi vizsgálat idején arra kérte a hivatal titkárnőjét, hogy hozza el neki az önkormányzati testület egyik ülésének a videofelvételét – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Két tanterem, ahol viszály is terem
Ismét iskola-ügyben feszülnek egymásnak az indulatok Marosvásárhelyen. A katolikus egyház tulajdonába visszakerült épületben működő Unirea főgimnázium teremgondjait a restitúció teljes megkérdőjelezésével igyekeznek orvosolni, a katolikus líceummal hadakozva. Bögözi Attila írása.
Néhány hete látszólag a Római Katolikus Teológiai Líceum két osztályterme körül parázsló vita borzolja Marosvásárhelyen a kedélyeket, főleg a helyi román nyelvű sajtóban, ahol széles teret kapnak az Unirea Főgimázium vezetőségének nacionalista nyilatkozatai, melyek lényege, hogy a gimnáziumban zajló oktatási tevékenységre folyamatosan rossz hatással van az ugyanabban az épületben működő Teológiai Líceum. Azt sulykolja Andrea Năznean, az Unirea igazgatónője, hogy bennük, mármint a tantestületben, diákjaiban, s még a szülői közösségben is állandó a fenyegetettség érzése, mert a Teológiai Líceum létrejöttével már az elemi osztályokat is más tanintézetbe kellett költöztetni, s a katolikus iskola most két olyan osztályteremre is igényt tart, amely a várossal 2014-ben aláírt bérleti szerződés értelmében az Unirea-t illeti.
A torkon akadt galuska esete a restitúcióval
Az ügy előzményéhez tartózik, hogy a magyarellenes uszításokban jeleskedő román nacionalista köröknek mai napig elfogadhatatlan, torkukon akadt galuska az iskolaépület visszaszolgáltatása a katolikus egyháznak. Mindent megtesznek azért, hogy megkérdőjelezzék a tulajdonjog visszaállítását.
Ez a magatartás többnyire közös jellemzője a vegyes lakosságú erdélyi nagy- és kisvárosokban a rendszerváltás után életre hívott magyar (részben egyházi) középiskolák újkori történelmének, talán egyetlen kivétellel, Kolozsváron, ahol a történelmi magyar középiskolákba bekényszerített román osztályok kiköltöztetése körüli hisztériakeltés viszonylag hamar lecsengett. Persze, kivétel ott is volt, a Református Kollégium esetében 12 évet kellett várni az épületek egy részének birtokbavételére.
Ehhez képest az önálló magyar iskolák helyzete a legrosszabbul Marosvásárhelyen alakult, nem utolsó sorban azért, mert az 1990-es magyarellenes pogrom a magyarság érdekérvényesítését, a márciusi véres események „most vagy soha” türelmetlensége után sokkal visszafogottabbá tette még a Bolyai líceum esetében is, ahonnan alig néhány éve sikerült végleg kitelepíteni az utolsó román osztályokat.
„A római katolikus egyház egy 2004-es kormányhatározat révén kapta vissza a régi katolikus főgimnázium épületét, amelyben az Unirea működik – összegezte az Erdélyi Riportnak a visszaszolgáltatás legfontosabb mozzanatát Tamási Zsolt, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója. Emlékeztetett: a rendszerváltás után még fele-fele arányban magyar és román osztályokkal működő líceum az utóbbi két évtizedben szinte teljesen elrománosodott, a magyar osztályok száma évről-évre csökkent, s ezzel párhuzamosan az iskola falairól fokozatosan eltűntek a magyar feliratok is.
A szó elszáll, az írás is?
A restitúciót a román nacionalista körök képtelenek voltak elfogadni, élükön Dorin Florea polgármesterrel, aki – minő torz fintora a sorsnak, a város nevében (!) – azon nyomban, amint a tulajdonjogot visszaállító kormányrendelet a Hivatalos Közlönyben megjelent, bíróságon meg is támadta a restitúciót. A több évig elhúzódott per 2008-ban a Legfelsőbb Bíróságon ért véget, ahol jogerős határozatban mondták ki a városvezető keresetének megalapozatlanságát.
Még ilyen előzmények után is újabb hat évnek kellett eltelnie – mely idő alatt a város az immár egyházi tulajdonú ingatlanért rendszertelenül fizette a lakbért, a több hónapos kimAradásokért egy 2008-as szerződést 2012-ben hatálytalanítottak, majd 2014-ben kötötték újra – amíg tető alá lehetett hozni, nem utolsó sorban Victor Ponta korábbi miniszterelnök közbenjárásával, azt a hosszú távú bérleti szerződést, amely a katolikus oktatási intézmény számára kötött használati megállapodást is tartalmazza.
Ennek értelmében a Jakubinyi György érsek képviselte Gyulafehérvári katolikus érsekség húsz évre bérbe adta a Dorin Florea polgármester által képviselt bérlőnek, Marosvásárhely municípiumnak, a Mihai Viteazul utca 15. szám alatti 5.071 négyzetméter hasznos felületű ingatlant és a hozzá tartozó 10.028 négyzetméteres területet. A megállapított bérleti díj 24.990 lej lett havonta, ez az épületek esetében négyzetméterenként 2,12 lejt, a hozzá tartozó területre 1,42 lejt jelent, nem tartalmaz rezsiköltségeket és az infláció mértékével növelhető.
A szerződés rögzíti az ingatlan A, B és C épületszárnyainak használati módozatát is, tanévekre lebontva, kiemelve, a tulajdonos beleegyezik abba, hogy a bérlő az A főépületet tetőtérrel építése be, amivel a főgimnáziumi osztálytermek számát növelnék.
Holló László, az Erdélyi Római Katolikus Státus (egyházmegyei tanács) elnöke (képünkön), a sajtónak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a polgármesteri hivatal és a Státus között aláírt szerződés szavatolja, hogy a magyar osztályok átvétele révén az osztálytermek is a római katolikus teológiai líceumhoz kerülnek, mi több, az Unirea líceum igazgatósága is aláírt egy hasonló szerződést a teológiai líceum vezetőségével. „Mégis, a főgimnázium vezetősége úgy tesz, mintha nem volna tudomásuk, hogy van egy általuk is aláírt megegyezés arról, hogy a termek hogyan oszlanak el a két intézmény között” – állítja a Státus elnöke.
Más termek, más emeleten
Fellapozva a szerződést, az is pontosan olvasható benne, hogy a 2016/2017-es tanévtől a katolikus középiskola a B épületben további két első emeleti tanteremmel bővül, majd a 2018/2019-es tanévre, amennyiben az A főépület tetőterének beépítését befejezik, azt az Unirea diákjai, míg a B és C épületet teljes egészében a katolikus gimnázium tanulói népesítik majd be. Tiszta, világos fogalmazás.
Ezért érthetetlenek az Unirea igazgatónőjének zavaros nyilatkozatai a helyi román sajtóban. Tamási Zsolt, a katolikus teológiai líceum igazgatója (képünkön) az Erdélyi Riportnak elmondta, a román média által lassan egy hónapja napirenden tartott „teremháborúval” kapcsolatosan a román fél minden fórumon azt hangoztatja, hogy a 2014-es szerződést be kell tartani. „Nos, abban az szerepel, hogy a B szárny első emeleti termeit a nemrég lezárult 2015/16-os tanévben még használta az Unirea főgimnázium, viszont ősztől azok átkerülnek a teológiai líceum használatába. Ezért az a kérés, amit én írásban átadtam az Unireának, arról szól, hogy e termeket lehetőleg még a nyár folyamán ürítsék ki, hogy tudjuk elvégezni azok felújítását” – mondja az igazgató. „Ők viszont durva csúsztatással visszatértek egy korábbi állapothoz, amikor a szerződés szerint a 2016/17-es tanévtől a B szárny második emeletén két terem mAradt volna még az Unireánál. Ez két olyan osztályterem, melyben korábban a magyar tagozatos unireás diákok tanultak. Amikor a tavaly nyáron, miután az Unirea lemondott róluk, átvettük ezeket az osztályokat, újabb megegyezést írtunk alá a főgimnáziummal, hogy ezeket az osztályokat termekkel együtt vesszük át, amiről értesítettük a szerződő feleket is, vagyis az egyházat és a polgármesteri hivatalt. Amikor a most is zajló sajtóbotrányt az igazgatónő kirobbantotta, azt sulykolták, hogy a teológiai gimnázium, megszegve a szerződést, határidő előtt el akar venni tőlük két osztályt. Erről szó sincs, hiszen az, amit mi kértünk, az első emeleti termek, amit őszig szerződés szerint át kell adjanak, amiről viszont ők beszélnek, az két, második emeleti tanterem, amelyeket – a közös egyezség szerint – jelenleg is használunk. Mi több, a médiaőrjöngés ellenére, tőlünk írásban senki nem kérte, hogy mondjunk le két teremről, amit egy évvel ezelőtt már átadtak. Arról végképp nincs szó, hogy a kisépületben bármilyen román osztályt ki akarunk tenni, hiszen abban egyetlen román osztály sincsen” – fejtette ki Tamási Zsolt.
A DNA a jogerő felett?
Ha pedig szerződésszegésről kellene beszélni, a labda inkább a polgármesteri hivatal térfelén pattog, hiszen a már sokat emlegetett bérleti szerződésben szereplő főépületi manzárdosítás munkálatai még el sem kezdődtek. Igaz, ennek objektív oka is van, ám ez újabb szállal bonyolítja a katolikus gimnázium körüli, amúgy is szövevényes történetet. Mert több mint egy éve a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Marosvásárhelyi irodája azt vizsgálja, jogszerűen szolgáltatta-e vissza az állam a római katolikus egyháznak az Unirea Főgimnázium által is használt iskolaépületet. A Méltóságért Európában Polgári Egyesület nevében egy Dan Tănase nevű fiatal blogger feljelentésében nem többet és nem kevesebbet állít, mint hogy az épületet úgy szolgáltatták vissza a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, hogy az soha nem volt az érsekség tulajdonában. „A 2015-ös évi 150-es számú bűnügyi dosszié kapcsán bűnvádi eljárást indítottunk hivatali visszaélés gyanújával, amelyet a módosított 2000-es évi 78-as számú törvény 13-as cikkelye szabályoz és büntet” – áll a DNA közleményében a feljelentés kapcsán.
Tamási Zsolt visszautasítja a minden történelmi alapot mellőző vádakat és elmondta, az iskolaépületet 1903 és 1905 között, a mellette álló diákotthont 1908-ban építtette az egyház, és az 1948-as államosításig a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium működött bennük, amiket hiteles okiratokkal bizonyítani is lehet. Ennek ellenére a DNA több mint egy éve szöszmötöl a bűnügyi dossziéval, anélkül, hogy az igazoló okiratok alapján megalapozatlannak nyilvánítaná a feljelentést.
Az igazgató szerint a DNA vizsgálódásában az a legsúlyosabb, hogy nemcsak a visszaszolgáltatási bizottság döntését kérdőjelezi meg, hanem a Legfelső Bíróságét is, hiszen Dorin Florea feljelentése nyomán az ügyben létezik már egy jogerős Legfelsőbb Bírósági határozat, amit még a DNA ügybuzgósága sem írhat felül.
Ha pedig mégis, akkor a törvényességnek végképp befellegzett Romániában.
Átpolitizált teremhiány
„A DNA-s dosszié, a tanterem-hisztéria, ahogy korábban Florea feljelentése, mind-mind ugyanazoknak a nacionalista köröknek az összehangolt támadása, amelyek nem tudják elfogadni a történelmi igazságtételt” – vélik azok a Marosvásárhelyiek, akik már torkig vannak a magyar oktatási intézmény körüli hisztériakeltéssel.
Mindezek ellenére az Unirea igazgatónője a tantestületet és a szülőket is bevonva, tovább gerjeszti a feszültséget. Legutóbb egy beadványban egyenesen Dacian Cioloş miniszterelnököt kérték, hogy hozzon létre szakbizottságot annak kivizsgálására, törvényes-e az, ami az iskolában történik, amióta az épület B szárnyában elkezdte működését a Római Katolikus Teológiai Líceum.
Hogy mit fog lépni erre a miniszterelnök, a tanfelügyelőség, vagy a minisztérium, ahova szintén panaszlevél ment, nem tudni. Azt viszont sikerült kiderítenünk, hogy a jelenlegi „teremháború” mögött az áll, hogy az Unirea főgimnázium 2014-től egy plusz líceumi osztályt indított el (addig volt négy, most öt párhuzamos osztálya van), és 2016 őszétől indít egy plusz gimnáziumi osztályt is. És itt van a kutya elásva, mert a főgimnázium a sokat emlegetett szerződésben rögzített teremelosztáson felül pluszban indított osztályok teremhiányát a Teológiai Líceum rovására szeretné érvényesíteni.
A katolikus álláspont határozott és egyértelmű: nem fog sikerülni.
http://erdelyiriport.ro

Az Emberjogi Bírósághoz fordul Árus Zsolt
Jogorvoslatért fordul az Emberjogi Bírósághoz Árus Zsolt. Az egy évvel ezelőtt általa indított három eljárás során ugyanis lelepleződött a román hatóságok Székelyföldhöz való viszonyulása, és az ügyek kapcsán kiderült, hogy az igazságszolgáltatás sem objektív.
Az eljárások közül kettő büntető panasz volt, amelyeket a Mezei János ügyében történt beidézése és kihallgatása során elkövetett jogsértések miatt nyújtott be, illetve azért mert a DNA információkat szivárogtatott ki a sajtónak.
Az ügyészség feladata az állampolgárok jogainak védelme, és a vétkesek bíróság elé állítsa, de Árus szerint az ő esetében az ügyészség a kitérő válaszokkal és be nem gyűjtött információkkal csak takargatja és védi a vétkeseket. Például arra a jogos gyanúra, hogy bizonyos információk forrása a titkosszolgálat, az a válaszuk, hogy az egy törvényes alapon létrehozott és működő intézet, tehát kizárt, hogy törvényt sértenének.
A harmadik ügy pedig még egyértelműbb: Hargita megye prefektusát jogerős ítélet kötelezte arra, hogy oldja meg a petícióját, vagyis vizsgálja meg a megyében működő összes közintézményt, s ahol nem tartják be a magyar nyelv használatára vonatkozó törvényeket, ott büntessen. Ezt a prefektus nem tette meg, ezért fordult Árus bírósághoz, akinek egyértelműen meg kellett volna büntetni a vétkest.
Egy magyar anyanyelvű bíró hozta az első fokú ítéletet, mely kimondja, hogy ugyan a prefektus a törvényes 30 napon belül nem hajtotta végre az ítéletet, de már hozzálátott. Azóta hónapok teltek el, de semmi nem változott, ezért döntött úgy Árus, hogy mindhárom ügyben egyenes út vezet Strasbourgba, az emberjogi bíróságra.
Vincze Csilla
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Korrupció miatt vizsgálat a BNR alelnöke ellen
Befolyással való üzérkedés gyanújával őrizetbe vette a korrupcióellenes ügyészség (DNA) pénteken Bogdan Olteanu volt házelnököt, aki jelenleg kormányzóhelyettesi tisztséget tölt be a Román Nemzeti Bankban (BNR).
Olteanu házelnöki mandátuma végén, 2008 júliusa és novembere között állítólag egymillió eurós csúszópénzt, illetve választási kampánytámogatást kért és kapott a médiabirodalommal is rendelkező Sorin Ovidiu Vântu üzletembertől, hogy ez utóbbi kívánságának eleget téve kieszközölje Liviu Mihaiu újságíró és környezetvédő aktivista kinevezését a Duna-delta kormányzói tisztségébe.
A botrány által érzékenyen érintett jegybank annyit közölt, a kormányzóhelyettes feladatkörét az igazgatótanács más tagjai fogják ellátni. A BNR vezető tisztségviselőit csak a parlament nevezheti ki és válthatja le.
Szabadság (Kolozsvár)

Ellenőrizzék az RHSZ-t
Kíméletlen ellenőrzésnek kell alávetni a Román Hírszerző Szolgálatot – jelentette ki Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom Pártjának elnöke, aki szerint nyilvánvalóan gondok vannak a titkosszolgálat civil kontrolljával.
Szerinte ezt egy nagyon erős parlamenti ellenőrzés révén lehetne megoldani. Szólt az Országos Korrupcióellenes Ügyészségről is: a hatóság túlkapásainak szerinte az ügyészi felelősségről szóló törvény elfogadásával lehetne gátat vetni. Băsescu annak kapcsán beszélt a két intézményről, hogy pár nappal korábban Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke úgy vélekedett: Romániát az RHSZ és a korrupcióellenes ügyészség vezeti. Traian Băsescut televíziós műsorban kérdezték Tăriceanu kijelentéseiről.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Korodi Attilát tanúként kihallgatta a DNA Bogdan Olteanu ügyében
Tanúvallomást tett szerdán a korrupcióellenes ügyészségen (DNA) Korodi Attila parlamenti képviselő a Román Nemzeti Bank volt kormányzóhelyettese, Bogdan Olteanu bűnvádi ügyében.
Mint korábban megírtuk, a jelenleg házi őrizetben lévő Olteanut azzal gyanúsítja a DNA, hogy 2008-ban egymillió euró csúszópénzt fogadott el Sorin Ovidiu Vîntutól. Az összegért cserében az akkor házelnök liberális politikus az üzletembernek megígérte: közbenjár a Călin Popescu Tăriceanu vezette kormánynál annak érdekében, hogy Liviu Mihaiu újságírót, zöld aktivistát nevezzék ki a Duna-delta kormányzójának.
Korodi Attila a Maszolnak elmondta, azért idézték be tanúként, mert az törvény szerint a Duna-delta kormányzóját a kormány a környezetvédelmi minisztérium javaslatára nevezi ki. A környezetvédelmi tárcát pedig 2008-ban az RMDSZ-es politikus vezette.
A képviselő tájékoztatása szerint szerdai kihallgatása során az ügyészeket a Duna-delta kormányzójának kinevezési procedúrája érdekelte. Kérdésünkre elmondta: Liviu Mihaiu kinevezését formálisan valóban a környezetvédelmi minisztérium terjesztette a kormány elé jóváhagyásra, ám az újságírót maga Călin Popescu Tăriceanu javasolta a posztra.
„A miniszterelnök akkoriban magához hívott, és megkérdezte, hogy mit szólnék Liviu Mihaiu kinevezéséhez. Támogattam az elképzelést, mert zöld aktivistaként az újságíró sokat tett a Duna-delta megóvásáért” – mondta Korodi.
Mint ismert, a kormány ki is nevezte Liviu Mihaiut a delta kormányzójának. A napokban a jelenleg börtönben ülő Sorin Ovidiu Vîntu maga is megerősítette: politikusokat fizetett le azért, hogy trösztjének alkalmazottja megkapja a posztot.
A román sajtó úgy tudja: az ügyben Călin Popescu Tăriceanu jelenlegi szenátusi elnök is a gyanúsítottak között szerepel, ezt azonban a DNA nem erősítette meg. A vádhatóság csak azt közölte, hogy az állítólagos csúszópénzt egy pártszékházban adták át. Olteanu 2008-ban a PNL tisztségviselője volt, amelynek akkor Tăriceanu volt az elnöke.
| Cs. P. T.
maszol.ro

„Meghurcolt” Székelyföldi elöljárók kaptak Külhoni Magyarságért Díjat
MTI - A Külhoni Magyarságért Díj egyik üzenete, a politikai azt fejezi ki, hogy nem engedjük el üldözött magyarjaink kezét – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteken, az elismerések Budapesti átadásán.
„A nemzeti ünnep alkalmából átadott kitüntetésnek három üzenete is van, egyrészt jelenti a nagyszerű emberek értékelését, másrészt az adott nemzetrész elismerése, jelzése annak, hogy a magyar állam figyel rájuk, szereti, az egyetemes magyar nemzet meghatározó részének tekinti őket” – jelentette ki Semjén Zsolt. Hangsúlyozta: a díjnak van egy politikai üzenete is, mégpedig az, hogy üldözött magyarjaink kezét nem engedjük el.
A kereszténydemokrata politikus szerint a mostani kitüntetések politikai üzenete szándékolt és tudatos, ugyanis azok az „erdélyi barátaink” kapják az elismeréseket, „akiket koncepciós módon hurcoltak meg”. „Ezek az emberek magyarságukért üldöztetés szenvednek, és ezt azért csinálják velük, hogy megfélemlítsék a magyarságot: ne vállaljon közéleti szerepet” – fejtette ki Semjén Zsolt. Kijelentette, világos jelzést küldünk barátainknak és ellenfeleinknek, hogy nem engedjük el az üldözött magyarok kezét. Semjén Zsolt kiemelte azt is, hogy akkor van megmAradás, ha a magyarság minden egyes nemzetrésze megmArad, ha elvész valamelyik, akkor „az egyetemes magyarság csonkul”.
Az ünnepségen tíz Külhoni Magyarság Díjat adtak át, amelyet a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományoz a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért. Idén kitüntetést kapott négy erdélyi politikus: Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Mezei János, Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere.
Tevékenységük méltatása mellett az is elhangzott, hogy Antal Árpád András ellen egy 2014 decemberi politikai nyilatkozata miatt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni igazgatóság bűnügyi eljárást kezdeményezet. Ezt 2016 májusában vádemelés nélkül zárták le. Mezei János ellen 2015 januárban indult korrupcióellenes ügyészségi vizsgálat, vádat emeltek ellene, de állítólagois tetteit azóta sem tudták bizonyítani. Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen 2015 áprilisában az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály vizsgálatot indított. A négy kitüntetett nem tudott jelen lenni az ünnepségen, a díjakat később veszik majd át.
Díjat vehetett át a Felvidéken élő egyetlen jezsuita szerzetes, Puss Sándor, aki a Nagyszombati Jezsuita Rendház tagja. Az atya egész életét a nehéz sorsú emberek megsegítésének és a fiatalság nevelésének, tanításának szenteli. Puss Sándor a kárpátaljai, ezerötszáz lakosú, felerészben magyar ajkú közösségben, Ráton gyermekotthont alapított jezsuita társaival. Kitüntették Zelei Miklós írót, aki 1994-ben kezdte kutatni a második világháború végén a szovjet-csehszlovák vasfüggönnyel kettévágott Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét. Díjat kapott a felvidéki Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma, valamint a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (Svédország) is. A díjakat Semjén Zsolt és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára adta át.
Székelyhon.ro

Semjén Külhoni Magyarságért Díjjal tüntette ki „koncepciós módon meghurcolt erdélyi barátait”
MTI - „Koncepciós módon meghurcolt erdélyi barátait” - Antal Árpád András Sepsiszentgyörgy polgármestere, Mezei János Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos Csíkszereda alpolgármestere - tüntette ki pénteken Külhoni Magyarságért Díjjal Semjén Zsolt. A magyar miniszterelnök-helyettes kifejtette, az elismerés egyik üzenete, hogy „nem engedjük el üldözött magyarjaink kezét”.
Semjén Zsolt szerint a nemzeti ünnep alkalmából átadott kitüntetésnek két másik üzenete is van: egyrészt jelenti a nagyszerű emberek értékelését, másrészt az adott nemzetrész elismerése, jelzése annak, hogy a magyar állam figyel rájuk, szereti, az egyetemes magyar nemzet meghatározó részének tekinti őket.
„Nem engedjük el az üldözött magyarok kezét”
A mostani kitüntetések politikai üzenete szándékolt és tudatos, ugyanis azok az "erdélyi barátaink" kapják az elismeréseket, "akiket koncepciós módon hurcoltak meg". Ezek az emberek magyarságukért üldöztetés szenvednek, és ezt azért csinálják velük, hogy megfélemlítsék a magyarságot: ne vállaljon közéleti szerepet - fejtette ki Semjén Zsolt. Kijelentette: világos jelzést küldünk barátainknak és ellenfeleinknek, hogy nem engedjük el az üldözött magyarok kezét.Semjén Zsolt kiemelte azt is, hogy akkor van megmAradás, ha a magyarság minden egyes nemzetrésze megmArad, ha elvész valamelyik, akkor "az egyetemes magyarság csonkul".
Tíz díjazott, közöttük négy erdélyi
Az ünnepségen tíz Külhoni Magyarság Díjat adtak át, amelyet a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományoz a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért.
Idén kitüntetést kapott négy erdélyi politikus Antal Árpád András Sepsiszentgyörgy polgármestere, Mezei János Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos Csíkszereda alpolgármestere.
Tevékenységük méltatása mellett az is elhangzott, hogy Antal Árpád András ellen egy 2014 decemberi politikai nyilatkozata miatt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni igazgatóság bűnügyi eljárást kezdeményezet. Ezt 2016 májusában vádemelés nélkül zártak le. Mezei János ellen 2015 januárban indult korrupcióellenes ügyészségi vizsgálat, vádat emeltek ellene, de állítólagois tetteit azóta sem tudták bizonyítani. Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen 2015 áprilisában az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály vizsgálatot indított. A négy kitüntetett nem tudott jelen lenni az ünnepségen, a díjakat később veszik majd át.
Díjat vehetett át a Felvidéken élő egyetlen jezsuita szerzetes, Puss Sándor, aki a Nagyszombati Jezsuita Rendház tagja. Az atya egész életét a nehéz sorsú emberek megsegítésének és a fiatalság nevelésének, tanításának szenteli. Puss Sándor a kárpátaljai, ezerötszáz lakosú - felerészben magyar ajkú közösségben - Ráton gyermekotthont alapított jezsuita társaival. Kitüntették Zelei Miklós írót, aki 1994-ben kezdte kutatni a második világháború végén a szovjet-csehszlovák vasfüggönnyel kettévágott Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét. A kettézárt falu anyagának gyűjtése során jelentős emberi jogi küzdelem bontakozott ki, hogy a rendszerváltás után is fennálló vasfüggönyt bontsák le, a faluban nyissanak határátkelőt. Ebben Zelei Miklós oroszlánrészt vállalt. Szelmencen 2005. december 23-án megnyílt átkelő.
Díjat kapott a felvidéki Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma, valamint a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (Svédország) is.
A díjakat Semjén Zsolt és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára adta át.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Magyar állami elismerés a VMMI-nek
Tíz Külhoni Magyarság Díjat adtak át a nemzeti ünnep alkalmából Budapesten
– A nemzeti ünnep alkalmából átadott Külhoni Magyarságért Díjnak három üzenete is van, egyrészt jelenti a nagyszerű emberek értékelését, másrészt az adott nemzetrész elismerése, jelzése annak, hogy a magyar állam figyel rájuk, szereti, az egyetemes magyar nemzet meghatározó részének tekinti őket – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes pénteken, az elismerések Budapesti átadásán.
Hangsúlyozta: a díjnak van egy politikai üzenete is, mégpedig az, hogy üldözött magyarjaink kezét nem engedjük el. A mostani kitüntetések politikai üzenete szándékolt és tudatos, ugyanis azok az „erdélyi barátaink” kapják az elismeréseket, „akiket koncepciós módon hurcoltak meg”. Ezek az emberek a magyarságukért üldöztetést szenvednek, és ezt azért csinálják velük, hogy megfélemlítsék a magyarságot: ne vállaljon közéleti szerepet – fejtette ki Semjén Zsolt.
Kijelentette: világos jelzést küldünk barátainknak és ellenfeleinknek, hogy nem engedjük el az üldözött magyarok kezét.
Semjén Zsolt kiemelte azt is, hogy akkor van megmAradás, ha a magyarság minden egyes nemzetrésze megmArad, ha elvész valamelyik, akkor „az egyetemes magyarság csonkul”.
Az ünnepségen tíz Külhoni Magyarság Díjat adtak át, amelyet a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományoz a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért.
Idén kitüntetést kapott négy erdélyi politikus: Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Mezei János, Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere.
Tevékenységük méltatása mellett az is elhangzott, hogy Antal Árpád András ellen egy 2014. decemberi politikai nyilatkozata miatt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni igazgatóság bűnügyi eljárást kezdeményezett. Ezt 2016 májusában vádemelés nélkül zártak le. Mezei János ellen 2015. januárban indult korrupcióellenes ügyészségi vizsgálat, vádat emeltek ellene, de állítólagos tetteit azóta sem tudták bizonyítani. Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen 2015 áprilisában az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály vizsgálatot indított.
A négy kitüntetett nem tudott jelen lenni az ünnepségen, a díjakat később veszik majd át.
Díjat vehetett át a Felvidéken élő egyetlen jezsuita szerzetes, Puss Sándor, aki a Nagyszombati Jezsuita Rendház tagja. Az atya egész életét a nehéz sorsú emberek megsegítésének és a fiatalság nevelésének, tanításának szenteli. Puss Sándor a kárpátaljai, ezerötszáz lakosú – felerészben magyar ajkú közösségben – Ráton gyermekotthont alapított jezsuita társaival.
Kitüntették Zelei Miklós írót, aki 1994-ben kezdte kutatni a második világháború végén a szovjet–csehszlovák vasfüggönnyel kettévágott Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét. A kettézárt falu anyagának gyűjtése során jelentős emberi jogi küzdelem bontakozott ki, hogy a rendszerváltás után is fennálló vasfüggönyt bontsák le, a faluban nyissanak határátkelőt. Ebben Zelei Miklós oroszlánrészt vállalt. Szelmencen 2005. december 23-án megnyílt az átkelő.
Díjat kapott a felvidéki Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma, valamint a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (Svédország) is.
A díjakat Semjén Zsolt és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára adta át. (MTI)
A Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdaság Autonóm Tartomány alapításában működő, zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, mint állami intézménynek a létrehozása 2005-re tehető. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vezető és kezdeményező a vajdasági magyar közgyűjteményi és információs szolgáltatásokban: a magyar közművelődési élet egyik főszervezője és a tudományos kutatások kezdeményezője és vezetője. Feladata a vajdasági magyar nemzeti közösség kultúrájának dokumentálása, kutatása és bemutatása, szakkönyvtárak és internetes adatbázisok kialakítása és működtetése, szakmai képzések, illetve tudástranszfer, információ szolgáltatás, tanácsadás, a kulturális értékek bemutatása, társadalmi hatásának, a művelődési intézmények változásának vizsgálata – olvasható az indoklásban.
(MTI)
magyarszo.com/hu

Lemondott Petre Tobă belügyminiszter, bűnpártolással gyanúsítja a korrupcióellenes ügyészség
Bejelentette lemondását Petre Tobă belügyminiszter, akit bűnpártolással gyanúsít a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A tárcavezető állítólag önkényesen megtagadta bizonyos iratok titkosításának részleges feloldását, amelyeket a DNA bizonyítékokként akart felhasználni.
A politikus ártatlannak mondta magát, és azzal indokolta önkéntes távozását a tárca éléről, hogy nem akarja botrányba belerángatni a minisztériumot a parlamenti választások küszöbén.
Szabadság (Kolozsvár)