Volt Moszad-tisztek kémkedtek a DNA főügyésze után
Négy izraeli állampolgár ellen indított vizsgálatot a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT), mert a gyanú szerint lejáratási szándékkal kémkedtek a korrupcióellenes ügyészség vezetője (DNA), Laura Codruța Kövesi után.
A Rise Project oknyomozó újságírócsoport szerdán közölt információit ügyészségi források is megerősítették az Agerpresnek. A négy izraeli állampolgár a Black Cube nevű magánnyomozó irodának dolgozott, vélhetően a DNA egyik gyanúsítottjának megrendelésére. A cél az volt, hogy a kémkedéssel megszerzett magánéleti információk felhasználásával kompromittálják Kövesit.
Négy izraeli állampolgár ellen indított vizsgálatot a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT), mert a gyanú szerint lejáratási szándékkal kémkedtek a korrupcióellenes ügyészség vezetője (DNA), Laura Codruța Kövesi után.
A Rise Project oknyomozó újságírócsoport szerdán közölt információit ügyészségi források is megerősítették az Agerpresnek. A négy izraeli állampolgár a Black Cube nevű magánnyomozó irodának dolgozott, vélhetően a DNA egyik gyanúsítottjának megrendelésére. A cél az volt, hogy a kémkedéssel megszerzett magánéleti információk felhasználásával kompromittálják Kövesit.
A gyanúsítottak között szerepel két volt izraeli titkosszolgálati tiszt, Dan Zorella és Avi Yanus, mindketten a Black Cube társalapítói és vezetői. Ennél a cégnél egyébként korábban dolgozott Meir Dagan is, aki 2002 és 2011 között a Moszad igazgatója volt.
A másik két gyanúsítottat Ron Weinernek és David Geclowicznek hívják. A DIICOT szerint a négy személy Laura Codruța Kövesi elektronikus postafiókját akarta feltörni, hogy hozzáférjenek a főügyész levelezéséhez.
maszol.ro

Kampánystatisztika
Azt mondják, Romániában az egyetlen jól működő állami intézmény a korrupcióellenes ügyészség, közismertebb nevén DNA. Valóban, elég, ha belekukkintunk a statisztikákba, azonnal láthatjuk, nem véletlen a fenti kijelentés, hiszen az éppen véget érő mandátum sok választott tisztségviselő számára volt kellemetlen vagy egyenesen végzetes.
Mivel június első napjaiban polgármestereket, illetve helyi és megyei tanácsosokat választunk, utánanéztünk, hogy is áll a helyzet a helyhatóságok háza táján. Kiderült, hogy a korrupcióellenes ügyészek országos szinten 220 helyi, megyei és parlamenti választott tisztségviselő esetében állítottak össze bűnvádi dossziét. Közülük 131 polgármester, alpolgármester vagy helyi tanácsos, 25 megyei tanácselnök vagy alelnök a teljes politikai palettáról. Nagy részüket látványosan, a tévékamerák nyilvánossága előtt vették őrizetbe. Volt, akit letartóztattak, másokat bírósági ellenőrzés alá helyeztek. Ezzel sokuknak derékba tört a politikai karrierje, volt, aki lemondott a funkciójáról, annak ellenére, hogy esetében nem született a bűnösséget bizonyító végleges bírósági határozat. A leggyakoribb vád a szolgálati visszaélés, a tisztségek személyes vagy pártcélokra valófelhasználása, befolyással való üzérkedés, csúszópénz elfogadása vagy éppen kenőpénz adása.
Korrupciós vádak miatt az ország nagyobb városainak fele polgármester nélkül maradt 2012-2016 között: volt, aki lemondott, volt, akit felfüggesztettek. 48 nagyvárosi városvezető közül 21-nek állítottak ki bűnügyi dossziét és indítottak eljárást ellenük korrupció vádjával. Legismertebb közülük a csíkszeredai, a konstancai, a ploiesti-i, a brassói, a craiovai, a jászvásári polgármester esete, nem beszélve Bukarest főpolgármesteréről és több kerületi polgármesterről. Vagy éppen a sepsiszentgyörgyi polgármesterről.
A statisztikai adatok több mint hatvan képviselőre és szenátorra is vonatkoznak, róluk azonban az őszi parlamenti választások során szólunk. Egyelőre csak annyit, hogy a korrupcióellenes főügyész szerint csak a tavaly ötszáz, vezető tisztséget betöltő személy ellen emelt vádat a DNA. Az év eleji jelentésében tájékoztatott, hogy ötször több kormánytag és törvényhozó ellen emelt vádat 2013-hoz képest, egy miniszterelnököt, öt minisztert, tizenhat képviselőt és öt szenátort állított bíróság elé.
Az adatok tükrében nem is lehet csodálkozni, hogy alig két hónappal a helyi választások előtt a politikai alakulatok keresik a megfelelő polgármesterjelölteket, akiket nem árnyékol be a korrupció gyanúja.
Azok a helyi közösségek viszont, akik találtak ilyent, tegyenek meg mindent, hogy sikeres legyen a választásokon. Erre kell odafigyelnie kellő bölcsességgel például Marosvásárhely magyarságának, hogy tudja, csak igazi összefogással juttathatja polgármesteri székbe a saját jelöltjét.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Újabb hároméves megbízást kapott Laura Codruta Kövesi a román korrupcióellenes ügyészség élén
Újabb három évre Laura Codruta Kövesit nevezte ki a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) élére Klaus Iohannis – ezt maga az államfő közölte szerdán a román köztelevíziónak adott interjújában.
Az elnök hozzátette: nagyon elégedett a DNA tevékenységével és semmi kétsége nincs Kövesit illetően. A kinevezésről szóló elnöki rendelet várhatóan csütörtökön jelenik meg a hivatalos közlönyben.
A korrupcióellenes főügyész mandátumának meghosszabbítását javasló Raluca Pruna igazságügyi miniszter szerint a DNA működését leginkább az minősíti, hogy látványosan emelkedett a vádhatóságba vetett bizalom. A DNA-ban a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján a felnőtt lakosság 61 százaléka bízik, messze meghaladva más közintézmények bizalmi indexét – mutatott rá a tárca vezetője.
Kövesi a múlt héten nyilvános meghallgatáson vett részt a bírák és ügyészek szakmai fórumaként működő Legfelső Bírói Tanács (CSM) ülésén. Rámutatott, hogy tavaly rekordszámú (1250) gyanúsítottat állított bíróság elé a DNA, és csaknem félmilliárd euró értékű vagyonelkobzást rendeltek el. A DNA 2015-ben hatszor több köztisztviselő ellen indított bűnvádi eljárást, mint a Kövesi 2013-as kinevezése előtti évben.
A törvény szerint egyazon személy kétszer kaphat hároméves főügyészi megbízást a DNAélén. Kövesi jelezte: második mandátuma idején szeretné növelni a bűnözésből származó vagyonok elkobzásának hatékonyságát. Javasolta, hogy a törvényhozók terjesszék ki a beismerő vallomáson alapuló vádalku lehetőségét több korrupciós bűncselekményre, példaként a megvesztegetés elfogadását, és a pénzmosást említette. Jelenleg a román jogrend nem ösztönzi a beismerő vallomást a hét évet meghaladó börtönbüntetéssel sújtható bűncselekményeknél.
Kövesi 2006 és 2012 között Románia legfőbb ügyésze volt. Traian Basescu volt államfő később elmondta: azért esett akkor a teljességgel ismeretlen erdélyi ügyészre a választása, mert az egykori válogatott kosárlabdázó Kövesiről küzdőszellemet feltételezett, egyetlen vádlottját sem mentette fel a bíróság, és az akkor még csak 33 éves jogásznak “semmi köze nem lehetett a legfőbb ügyészség elefántjaihoz”.
A DNA a román legfőbb ügyészség szervezeti autonómiával rendelkező alegysége, amely – a tízezer eurós csúszópénzt vagy 200 ezer eurós kárt meghaladó – korrupciós ügyekben illetékes, illetve minden olyan esetben, amelyben a gyanúsítottak köztisztviselők.
erdon.ro

Börtönbe küldenék Dragneát
A korrupcióellenes ügyészség legkevesebb három és öt év közötti letöltendő börtönbüntetést kér a legfelsőbb bíróság bíráitól Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnökének. A tegnapi, utolsó tárgyalási fordulón az ügyészek az ügyben szereplő 45 személy esetében kértek letöltendő szabadságvesztést, Dragnea esetében az alapfokú ítéletnél súlyosabb büntetést.
A legfelsőbb bíróság bírái 2015. május 15-én egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Liviu Dragneát – aki akkor az SZDP főtitkára volt – a 2012-es, Traian Băsescu akkori államfő menesztését célzó referendumon feltételezett csalások ügyében. Dragnea ellen befolyással való visszaélés gyanújával emeltek vádat.
Az ügyészek vádirata szerint a népszavazási csalás során Liviu Dragneát 74 választási kerületi elnök vagy tag segítette a csalásban Teleorman, Vrancea, Gorj és Olt megyében. Ellenük azért emeltek vádat, mivel meghamisították a választási iroda dokumentumait, és a szavazók által leadott voksok mellett plusz szavazócédulákat juttattak az urnákba.
A tegnapi tárgyaláson jelen volt Liviu Dragnea is. Mielőtt bement volna a bíróságra, leszögezte: ártatlan, és nem is gondol arra, hogy az ítélet letöltendő lenne.
Háromszék
Erdély.ma

Marosvásárhely egyetlen esélye
Nyilvánosságra került a marosvásárhelyi RMDSZ választmánya által összeállított – illetve rangsorolt – tanácsosi jelöltlista.
A névsor számos meglepetést tartalmaz. Az eddigi tanácsosok szinte egytől egyig lekerültek a listáról, illetve néhányan – méltányosan vagy méltánytalanul – továbbra is rajta maradtak. A nagyarányú frissítésnek több magyarázata is lehet.
Az egyik a frakció gyatra tevékenysége, Florea-párti politizálása, és végső soron a lakosságtól való eltávolodása. A másik lehetséges magyarázat a korrupcióellenes ügyészség vádemelése, amelyben szinte az egész RMDSZ-frakció érintett, de ellentmondásként szolgál az a tény, hogy a vádlottak közül az új jelöltlistán ketten is szerepelnek. Erre mondhatnánk az orwelli idézetet, hogy „mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek”.
Az új arcok megjelenése akár azt is jelenthetné, hogy ezután jobban fog működni a helyi magyar képviselet, de eddig is volt néhány tehetséges és rátermett helyi tanácsosunk, akinek a távozása és önkormányzati tapasztalatainak az ily módon történő eltékozlása káros hatással fog járni. Másfelől pedig számos kérdést von maga után ez a jelöltállítás, hogy hogyan és miért kerültek fel éppen ezek a nevek a listára, miért akarja az RMDSZ választmánya éppen ezeket a személyeket bejuttatni a legnagyobb magyar lakosságú erdélyi város önkormányzatába.
A történet előzményeihez hozzátartozik az, a Peti & Brassai társaság által levezényelt, 2015 októberében megtartott „flekkenfalvi” tisztújítógyűlés, amelynek során nem adták meg a bizalmat Soós Zoltán polgármesterjelöltnek, de megválasztották Vass Leventét (a szövetségi elnök bizalmi emberét) a városi választmány elnökévé, és ugyanakkor TKT-tagságot nyert többek között Bakó Szabolcs, Szászgáspár Barnabás, Csíki Zsolt, Boros Gyula és Mózes Levente, akik ma a nőszövetség jelöltjével együtt az önkormányzati jelöltlista befutóhelyein szerepelnek.
Vagyis akár azt is mondhatnánk, hogy a mai felállás már akkor, októberben lett eldöntve. Eközben pedig javában folyt a kirakatpolitizálás, a „Soós Zolizás”, hogy milyen csodálatos dolog az összefogás, hogy mekkora eredménynek számít az előválasztások megszervezése. Igen ám, de addig, amíg Soóst mindössze a csekély eséllyel megszerezhető polgármesteri székre jelölték, a több mint tíz, valós eséllyel induló várositanácsos-jelölt megnevezésére nem adtak lehetőséget a vásárhelyieknek. Pedig lehetett volna erre is előválasztásokat szervezni.
Itt viszont a választók elé toltak egy névsort. Azokkal, akiknek a mi érdekeinket kellene képviselniük, akiknek a keze alá kerül városunk költségvetése. A listavezető jelenlegi alpolgármesterről köztudott, hogy kinek az embere, és bebizonyította, hogy mennyire jó a polgármesterrel való viszonya, tájba simuló képessége, meghasonuló képlékenysége. A második helyezett fogorvosról nem lehet tudni, hogy mivel szolgált rá erre az előkelő helyre, de hivatásából kiindulva feltételezhető, hogy a városban eddig is hatalmat gyakorló valamelyik orvosi kör támogatottja-kegyeltje. A harmadik helyre kerülő kosárlabdaedző minden bizonnyal a „tigriseket” felkaroló RMDSZ-esek támogatását élvezi, a negyedik helyezett, ASA-futballedzői múlttal rendelkező iskolaigazgató pedig a korrupcióval gyanúsított „focikedvelők” támogatásában részesülhetett.
A tanácsosi jelöltlistára meglepetésszerűen felkerült személyek, eddigi szakmai előmenetelüktől függetlenül, önkormányzati munkára való alkalmassága – enyhén szólva is – megkérdőjelezhető. Ami a legfájóbb az egészben, hogy egy ilyen lista összeállításával a város egész magyar lakosságát lóvá tették. Bármiféle előválasztás vagy közvélemény-kutatás elvégzése nélkül. Az egyetlen, előválasztáson is átesett – és győztesként ünnepelt – politikus pedig nem is szerepel a jelöltek között.
Ráadásul az MPP és az EMNP fenyegetéseitől megszabaduló, a túlzott önbizalom tüneteit magán hordozó szövetségnek lesz egy markáns marosvásárhelyi ellenfele, a Szabad Emberek Pártja, amely a magyar szavazók támogatására is számít. Tegyük hozzá, joggal. Nem lesz nehéz dolguk egy ilyen érdekképviseleti múlttal és egy ilyen önkormányzati jelöltlistával rendelkező alakulattal szemben. Marosvásárhely egyetlen – talán még fennálló – esélye a végleges jelöltállításig, április 26-áig megrendezendő előválasztás lehetne.
Ferencz Zsombor, Marosvásárhely
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ a román titkosszolgálatok feletti valódi felügyeletet szorgalmaz
Az RMDSZ a titkosszolgálatok feletti valódi civil felügyeletet szorgalmazott az államfővel folytatott megbeszélésen –közölte kedden Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Klaus Johannis a nemzetbiztonsági törvények korszerűsítése érdekében kezdett egyeztetések keretében, a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal folytatott megbeszélés után fogadta a magyar érdekképviselet küldöttségét.
Az elnöki hivatalból távozó pártelnökök nyilatkozataiból kiderült: a bukaresti kormány még a tavaszi ülésszakban a parlament elé terjeszti az új információbiztonsági törvény, a kártyás díjcsomagok névtelenségét eltörlő törvény, illetve a terrorelhárítási törvény tervezetét. A román parlamenti pártok abban is egyetértettek, hogy középtávon a titkosszolgálatok működését szabályozó, az 1990-es években hozott törvényeket is korszerűsíteni kell, ennek előkészítését egy parlamenti különbizottságra bíznák.
Az RMDSZ elnöke az államfővel folytatott megbeszélés után úgy vélekedetett, a titkosszolgálatok ( Román Hírszerző Szolgálat – SRI és Külföldi Hírszerző Szolgálat – SIE) parlamenti ellenőrzése "nagyon formális", szerinte ezt a kontrollt meg kell erősíteni. Kelemen Hunor azt is elfogadhatatlannak nevezte, hogy olyan, hírszerzési munkát, titkos megfigyeléseket, lehallgatásokat végző szolgálatok léteznek a belügyi, védelmi vagy igazságügyi minisztérium alárendeltségében, ahol semmiféle civil ellenőrzés nincs. Az RMDSZ elnöke példaként a korrupcióellenes ügyészséget (DNA), valamint a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészséget (DIICOT) említette.
Az RMDSZ egyetért azzal, hogy Romániában is a személyi adatok regisztrálásához kössék a mobilszolgáltatók a kártyás díjcsomagok árusítását, ha a törvény garantálja, hogy a feltöltőkártyákat forgalmazó kereskedők megfelelő jogosítványok birtokában, az adatvédelmi szabályokat betartva fogják kezelni a rájuk bízott személyi adatokat. "A mostani vita nem vezethet arra a következtetésre, hogy a biztonság oltárán fel kell áldozni a szabadságjogokat" – összegezte Kelemen Hunor.
A találkozón az RMDSZ delegációja felhívta az államfő figyelmét, hogy a többség–kisebbség viszonyának rendezését is biztonságpolitikai kérdésnek tekinti. Az RMDSZ bizalmi alapú viszony kialakítását szorgalmazta a társadalmi béke és biztonság érdekében – mutatott rá Kelemen Hunor, kifejezve reményét, hogy Klaus Johannis az RMDSZ-hez hasonló módon látja ezt a kérdést, hiszen ő is hosszú ideig egy kisebbség képviselője, a Romániai Német Demokrata Fórum elnöke volt.
Népújság (Marosvásárhely)

Meghurcolt, megbélyegzett polgármesterek
Erdély többségében magyarok lakta vidékein kevés olyan helyi önkormányzat működött az elmúlt négy esztendőben, amelyet nem RMDSZ-es polgármester vezetett. A néhány székelyföldi kivétel azt mutatja, hogy aki nem tudott kiegyezni az RMDSZ-többségű megyei önkormányzatokkal, annak pokollá tették az életét. Ezt bizonyítja a háromszéki Maksa polgármesterének története.
A Sepsibesenyőt is magába foglaló 1200 lakosú Maksa községről sokan hallottak az elmúlt években. Kevés olyan település van ugyanis Romániában, amely immár három esztendeje a polgármester személyes irányításával helyi tanács, azaz helyi önkormányzat nélkül működik. Hogy megértsük a történet hátterét, az elején tisztázni kell: Bács-Benke László, Maksa község polgármestere 2012-ben az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben nyert választásokat. Az EMNP-nek Erdély-szerte mindössze két polgármestere van, és mindkettő Háromszéken, két szomszédos község élén, Maksán és Nagyborosnyón. (Nagyborosnyó polgármestere, Szőcs Levente az évek óta ránehezedő nyomást megelégelve nemrég jelentette be, hogy júniusban az RMDSZ színeiben szeretne indulni a helyhatósági választásokon). Ha figyelembe vesszük a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ között megkötött választási egyezséget, akkor kijelenthető, hogy pártszínezetű polgármesterként Erdélyben ma Bács-Benke László az egyedüli ellenzéki magyar településvezető. Ezért a „rangért” az elmúlt négy esztendőben igencsak megszenvedett.
Tizennégyszer a DNA-nál
Maksa polgármesterének az esete egyféle rémtörténetként is felfogható. Arról szól, hova vezethet az egymás ellen leszámoló hadjáratot folytató erdélyi magyar politikusok ámokfutása, amelynek mindig a település látja a kárát. Ugyanakkor előtérbe hozza a romániai jogrend súlyos hézagait is, amelynek egyik szembeötlő példája szerint bárkit meg lehet hurcolni igazságtalanul, anélkül, hogy a feljelentőnek baja esne.
A háromszéki település polgármestere ellen 2013 óta egymást érték a feljelentések rendőrségen, ügyészségen, a Korrupcióellenes Ügyosztályon (DNA), illetve a prefektúrán. Olcsó vigasznak tartja, hogy az RMDSZ-es ellenfelei közül kikerülő notórius feljelentők összes ügyészségi, rendőrségi beadványa igaztalannak bizonyult: egyetlen esetben sem kerültek az őt sikkasztással, hamisítással és mindenfajta lopással megvádolók beadványai bíróság elé, az ellene felhozott vádak még az ügyészségi kivizsgálás fázisában megbuktak, minden büntetőeljárást megszüntettek vele szemben. A dióhéjban összefoglalt történet többéves kálváriát takar: csak a DNA brassói székhelyén tizennégy alkalommal járt – egy napra le is tartóztatták –, a többi rendőrségi és „normál” ügyészségi kihallgatások számát már nem is jegyzi. A tortúrának szívinfarktus és egyéb megbetegedések őrzik a nyomait, jogi elégtételre pedig semmi remény, hiszen védőügyvédje szerint Romániában soha nem a feljelentőt büntetik, hanem a feljelentettnek kell ártatlanságát bizonyítania.
Menesztett helyi tanács
Meghurcoltatásának története polgármesteri megválasztása után kezdődött el, amikor hozzáfogott a választási kampányban beígért rendteremtéshez. Számba vette a rendezetlen tulajdonviszonyokat, és egyik első stratégiai lépésként hozzáfogott ezek megoldásához. Így jutott el a turisztikai szempontból is nagy lehetőségeket kínáló 90 hektáros besenyői tó körüli telkek tulajdonjogi tisztázásához. Hamar kiderült, egyik RMDSZ-es kiskirály jogtalanul használt 1,2 hektár területet a tó körüli napozó részen, amely a többi területtel együtt a helyi önkormányzatot illette meg. Per pert követett és a polgármesteri hivatal visszaszerezte a földdarabot, amit liciten egy sepsientgyörgyi cégnek adott hosszúlejáratú használatra, hogy azt turisztikai szempontból a község javára hasznosítsa. Ez volt az a pillanat, amikor az ellentábor zárta sorait és totális háborút indított a polgármester ellen. A 9 tagú helyi önkormányzat 4 RMDSZ-es képviselője visszalépett és meggyőzték az ötödik, független képviselőt is, hogy tartson velük, így a négy néppártos képviselő kevésnek bizonyult a helyi tanács fennmaradásához, amely 2013 nyara óta de facto megszűnt létezni. A polgármester szerint a megyei tanács elnökének, Tamás Sándornak a támogatásával a helyi RMDSZ mindent elkövetett, hogy referendumot szervezzen az előrehozott választások kikényszerítésére, ebbéli igyekezetüket azonban a román prefektus keresztülhúzta. Az új helyzetben a polgármester arra kényszerült, hogy egyedül vezesse a községet. Minden ezzel kapcsolatos törvényt, előírást felkutatott, hogy véletlenül se kövessen el olyan hibákat, amelyek alapján az ellentábor keresztülvihetné menesztését. A megyeszerte elterjesztett összeférhetetlen polgármesterről szóló kép nem zavarta, ő ugyanis senkit nem üldözött el a polgármesteri hivatalból. Épp ellenkezőleg, őtőle szeretett volna az RMDSZ megszabadulni. „Talán egyszerűbb lett volna lemondanom, de nem akartam ezt az elégtételt megadni nekik. Be akartam bizonyítani, hogy bármennyi mocskot rám szórnak, én tisztán kerülök ki belőle. Úgy érzem, sikerült” – magyarázza az elmúlt három esztendő kálváriájának történetét Bács-Benke László. Azt mondja, ő nem gyűlöli az RMDSZ-t. Neki nem a szervezettel van baja, hiszen sok polgármestert ismer, sokukkal jó a viszonya. Ő az RMDSZ árnyékában meghúzódó gazembereket nem tudja elviselni, velük szemben vállalta az ellenzékiség sokéves küzdelmét.
Óriáspince-tető: nem Maksáé a jövedelem
Helyi önkormányzat nélkül a polgármester csak akkora költségvetés fölött rendelkezhet, amely a még működő tanács idejében lett megszavazva. Magyarán, Maksa község 2016-ban is a 2013-as költségvetés sarokszámai alapján költekezhet. Az akkor elfogadott mintegy 1,2 millió lejes költségvetés kiadási oldalát 12 hónapra felbontva költheti el, de tanácsi határozatok hiányában új szerződések, új pénzbevételi források nem jöhetnek szóba. Az önkormányzat hiánya miatt a község sok bevételtől elesett az elmúlt három évben, többek között a megyei tanács által uralt és telekkönyvileg a Maksához tartozó Óriáspince-tető rendezvényeinek potenciális jövedelmétől, bérleti díjaitól is. A megyei önkormányzat által felügyelt pénzleosztás tekintetében a polgármester szerint Maksa az utolsók között szerepel a megyében, csak annyi pénzt kap, amit a törvény szerint kötelezően meg kell kapnia a tanügy és egyéb közintézmények fenntartására. A kevéske pénzből így is sikerült felújítania a középületeket, járhatóvá tette a mezei utakat és a falvak utcáit és mintegy 120 embernek szervezett ingyenes szakképzési tanfolyamot a megyében keresett szakmákban, közösen egy brassói céggel. Legnagyobb eredményének mégis azt tartja, hogy megyei éllovasként Maksán sikerült rendezni szinte teljes egészében a tulajdonviszonyokat.
A Községháza feliratot nemrég váltotta a Polgármesteri Hivatal, miután bírósági döntéssel azzal fenyegették meg, hogy amennyiben a régi feliratot nem távolítja el, visszamenőleges hatállyal mintegy százezer lejes bírságot kell kifizetnie. Mandátuma alatt Bács-Benkének ez volt az egyetlen elveszített játszmája a hatóságokkal, a székely zászlót azonban nem tudta leszedetni a prefektus sem. Furfangos módon a szomszédos telekről lóg be a zászlórúd a polgármesteri hivatal felségterületére...
Nincs kisgazdajövő
Maksa ugrásnyira van a közigazgatásilag Rétyhez tartozó Schweighofer fűrészüzemtől, vagy ahogyan vendéglátóm fogalmaz, a favágóhídtól. Az onnan származó zajártalom és egyéb légszennyeződés elsősorban Maksa lakosságát sújtja, miközben a községnek semmi haszna nem származik belőle, mindössze öt idevalósi lakos dolgozik a gyárban. „A gyárral kapcsolatos legnagyobb baj mégis az, hogy a környéken hihetetlenül felverte a fa árát, az emberek már tűzifát sem tudnak beszerezni, hiszen a fakitermelőknek az éri meg, ha egyenesen a gyárnak adják el a nyersanyagot. Amellett, hogy a környék fafeldolgozó asztalosműhelyei csődbe jutottak, a fahiány súlyosan érinti a lakosságot is” – összegzi a fűrészüzemmel kapcsolatos ellenérveit. Hasonlóan vélekedik a Maksától mindössze egy kilométerre felépített, a Nagyborosnyó községhez tartozó lécfalvi szeméttelepről is, amely ellen elődeinek nem volt kifogása. Azt tartja, bűn a falu lakóival szemben, hogy ilyen közel engedték a házakhoz az évente több ezer tonna szemetet raktározó és feldolgozó üzemet, holott lakott területtől akár 4–5 kilométerre is találhattak volna megfelelő helyet. „El lehet képzelni, ki veszi meg ezek után a maksai pityókát, amikor köztudott, hogy a megye egyik legszennyezettebb községévé válunk” – fogalmaz a polgármester.
Miközben szétnézünk a faluban, a gazdálkodás esélyeiről is megkérdezem, mint olyan elöljárót, aki mezőgazdasági szakemberként világéletében gazdálkodott, állatokat tartott. A polgármester nem jósol nagy jövőt a kis- és közepes gazdáknak. Úgy véli, a teljes román agrártámogatási rendszer elhibázott, hiszen csak a nagygazdákat karolja fel. „Az egykori kollektív elnökökből és állami mezőgazdasági vállalatok mérnökeiből, vezetőiből erősen megkérdőjelezhető tisztaságú privatizálás során meggazdagodott agrárelit már rég nem szorul állami támogatásra, a pénzek zömét mégis ők zsebelik be. Ez a rendszer teljesen kiszolgáltatottá teszi a gazdatársadalmat” – fogalmaz. Az emberek többségének nem marad más választása, mint városon vállalni olcsó munkabér melletti megélhetést, vagy külföldre távozni.
A polgármester nagy veszélynek tartja a termőföldek elkótyavetyélését, ami rövid idő alatt gyökeresen átrendezheti számos székelyföldi település tulajdonviszonyait. Azt mondja, ha helyi csapatával sikerül még egy mandátumot nyernie, ezen a téren is tenni fog valamit.
Tizennégyszer a DNA-nál
Maksa polgármesterének az esete egyféle rémtörténetként is felfogható. Arról szól, hova vezethet az egymás ellen leszámoló hadjáratot folytató erdélyi magyar politikusok ámokfutása, amelynek mindig a település látja a kárát. Ugyanakkor előtérbe hozza a romániai jogrend súlyos hézagait is, amelynek egyik szembeötlő példája szerint bárkit meg lehet hurcolni igazságtalanul, anélkül, hogy a feljelentőnek baja esne.
A háromszéki település polgármestere ellen 2013 óta egymást érték a feljelentések rendőrségen, ügyészségen, a Korrupcióellenes Ügyosztályon (DNA), illetve a prefektúrán. Olcsó vigasznak tartja, hogy az RMDSZ-es ellenfelei közül kikerülő notórius feljelentők összes ügyészségi, rendőrségi beadványa igaztalannak bizonyult: egyetlen esetben sem kerültek az őt sikkasztással, hamisítással és mindenfajta lopással megvádolók beadványai bíróság elé, az ellene felhozott vádak még az ügyészségi kivizsgálás fázisában megbuktak, minden büntetőeljárást megszüntettek vele szemben. A dióhéjban összefoglalt történet többéves kálváriát takar: csak a DNA brassói székhelyén tizennégy alkalommal járt – egy napra le is tartóztatták –, a többi rendőrségi és „normál” ügyészségi kihallgatások számát már nem is jegyzi. A tortúrának szívinfarktus és egyéb megbetegedések őrzik a nyomait, jogi elégtételre pedig semmi remény, hiszen védőügyvédje szerint Romániában soha nem a feljelentőt büntetik, hanem a feljelentettnek kell ártatlanságát bizonyítania.
Menesztett helyi tanács
Meghurcoltatásának története polgármesteri megválasztása után kezdődött el, amikor hozzáfogott a választási kampányban beígért rendteremtéshez. Számba vette a rendezetlen tulajdonviszonyokat, és egyik első stratégiai lépésként hozzáfogott ezek megoldásához. Így jutott el a turisztikai szempontból is nagy lehetőségeket kínáló 90 hektáros besenyői tó körüli telkek tulajdonjogi tisztázásához. Hamar kiderült, egyik RMDSZ-es kiskirály jogtalanul használt 1,2 hektár területet a tó körüli napozó részen, amely a többi területtel együtt a helyi önkormányzatot illette meg. Per pert követett és a polgármesteri hivatal visszaszerezte a földdarabot, amit liciten egy sepsientgyörgyi cégnek adott hosszúlejáratú használatra, hogy azt turisztikai szempontból a község javára hasznosítsa. Ez volt az a pillanat, amikor az ellentábor zárta sorait és totális háborút indított a polgármester ellen. A 9 tagú helyi önkormányzat 4 RMDSZ-es képviselője visszalépett és meggyőzték az ötödik, független képviselőt is, hogy tartson velük, így a négy néppártos képviselő kevésnek bizonyult a helyi tanács fennmaradásához, amely 2013 nyara óta de facto megszűnt létezni. A polgármester szerint a megyei tanács elnökének, Tamás Sándornak a támogatásával a helyi RMDSZ mindent elkövetett, hogy referendumot szervezzen az előrehozott választások kikényszerítésére, ebbéli igyekezetüket azonban a román prefektus keresztülhúzta. Az új helyzetben a polgármester arra kényszerült, hogy egyedül vezesse a községet. Minden ezzel kapcsolatos törvényt, előírást felkutatott, hogy véletlenül se kövessen el olyan hibákat, amelyek alapján az ellentábor keresztülvihetné menesztését. A megyeszerte elterjesztett összeférhetetlen polgármesterről szóló kép nem zavarta, ő ugyanis senkit nem üldözött el a polgármesteri hivatalból. Épp ellenkezőleg, őtőle szeretett volna az RMDSZ megszabadulni. „Talán egyszerűbb lett volna lemondanom, de nem akartam ezt az elégtételt megadni nekik. Be akartam bizonyítani, hogy bármennyi mocskot rám szórnak, én tisztán kerülök ki belőle. Úgy érzem, sikerült” – magyarázza az elmúlt három esztendő kálváriájának történetét Bács-Benke László. Azt mondja, ő nem gyűlöli az RMDSZ-t. Neki nem a szervezettel van baja, hiszen sok polgármestert ismer, sokukkal jó a viszonya. Ő az RMDSZ árnyékában meghúzódó gazembereket nem tudja elviselni, velük szemben vállalta az ellenzékiség sokéves küzdelmét.
Óriáspince-tető: nem Maksáé a jövedelem
Helyi önkormányzat nélkül a polgármester csak akkora költségvetés fölött rendelkezhet, amely a még működő tanács idejében lett megszavazva. Magyarán, Maksa község 2016-ban is a 2013-as költségvetés sarokszámai alapján költekezhet. Az akkor elfogadott mintegy 1,2 millió lejes költségvetés kiadási oldalát 12 hónapra felbontva költheti el, de tanácsi határozatok hiányában új szerződések, új pénzbevételi források nem jöhetnek szóba. Az önkormányzat hiánya miatt a község sok bevételtől elesett az elmúlt három évben, többek között a megyei tanács által uralt és telekkönyvileg a Maksához tartozó Óriáspince-tető rendezvényeinek potenciális jövedelmétől, bérleti díjaitól is. A megyei önkormányzat által felügyelt pénzleosztás tekintetében a polgármester szerint Maksa az utolsók között szerepel a megyében, csak annyi pénzt kap, amit a törvény szerint kötelezően meg kell kapnia a tanügy és egyéb közintézmények fenntartására. A kevéske pénzből így is sikerült felújítania a középületeket, járhatóvá tette a mezei utakat és a falvak utcáit és mintegy 120 embernek szervezett ingyenes szakképzési tanfolyamot a megyében keresett szakmákban, közösen egy brassói céggel. Legnagyobb eredményének mégis azt tartja, hogy megyei éllovasként Maksán sikerült rendezni szinte teljes egészében a tulajdonviszonyokat.
A Községháza feliratot nemrég váltotta a Polgármesteri Hivatal, miután bírósági döntéssel azzal fenyegették meg, hogy amennyiben a régi feliratot nem távolítja el, visszamenőleges hatállyal mintegy százezer lejes bírságot kell kifizetnie. Mandátuma alatt Bács-Benkének ez volt az egyetlen elveszített játszmája a hatóságokkal, a székely zászlót azonban nem tudta leszedetni a prefektus sem. Furfangos módon a szomszédos telekről lóg be a zászlórúd a polgármesteri hivatal felségterületére...
Nincs kisgazdajövő
Maksa ugrásnyira van a közigazgatásilag Rétyhez tartozó Schweighofer fűrészüzemtől, vagy ahogyan vendéglátóm fogalmaz, a favágóhídtól. Az onnan származó zajártalom és egyéb légszennyeződés elsősorban Maksa lakosságát sújtja, miközben a községnek semmi haszna nem származik belőle, mindössze öt idevalósi lakos dolgozik a gyárban. „A gyárral kapcsolatos legnagyobb baj mégis az, hogy a környéken hihetetlenül felverte a fa árát, az emberek már tűzifát sem tudnak beszerezni, hiszen a fakitermelőknek az éri meg, ha egyenesen a gyárnak adják el a nyersanyagot. Amellett, hogy a környék fafeldolgozó asztalosműhelyei csődbe jutottak, a fahiány súlyosan érinti a lakosságot is” – összegzi a fűrészüzemmel kapcsolatos ellenérveit. Hasonlóan vélekedik a Maksától mindössze egy kilométerre felépített, a Nagyborosnyó községhez tartozó lécfalvi szeméttelepről is, amely ellen elődeinek nem volt kifogása. Azt tartja, bűn a falu lakóival szemben, hogy ilyen közel engedték a házakhoz az évente több ezer tonna szemetet raktározó és feldolgozó üzemet, holott lakott területtől akár 4–5 kilométerre is találhattak volna megfelelő helyet. „El lehet képzelni, ki veszi meg ezek után a maksai pityókát, amikor köztudott, hogy a megye egyik legszennyezettebb községévé válunk” – fogalmaz a polgármester.
Miközben szétnézünk a faluban, a gazdálkodás esélyeiről is megkérdezem, mint olyan elöljárót, aki mezőgazdasági szakemberként világéletében gazdálkodott, állatokat tartott. A polgármester nem jósol nagy jövőt a kis- és közepes gazdáknak. Úgy véli, a teljes román agrártámogatási rendszer elhibázott, hiszen csak a nagygazdákat karolja fel. „Az egykori kollektív elnökökből és állami mezőgazdasági vállalatok mérnökeiből, vezetőiből erősen megkérdőjelezhető tisztaságú privatizálás során meggazdagodott agrárelit már rég nem szorul állami támogatásra, a pénzek zömét mégis ők zsebelik be. Ez a rendszer teljesen kiszolgáltatottá teszi a gazdatársadalmat” – fogalmaz. Az emberek többségének nem marad más választása, mint városon vállalni olcsó munkabér melletti megélhetést, vagy külföldre távozni.
A polgármester nagy veszélynek tartja a termőföldek elkótyavetyélését, ami rövid idő alatt gyökeresen átrendezheti számos székelyföldi település tulajdonviszonyait. Azt mondja, ha helyi csapatával sikerül még egy mandátumot nyernie, ezen a téren is tenni fog valamit.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Meghosszabbították Antal Árpád bírósági felügyeletét
A polgármestert azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól felvett hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni.
Újabb hatvan napra felügyelet alá helyezte, és eltiltotta hivatala gyakorlásától Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét a korrupcióellenes ügyészség (DNA) – közölte az Agerpres hírügynökséggel pénteken Livia Saplacan, a vádhatóság szóvivője.
A szóvivő szerint Antal Árpád kérvényezte, hogy a tisztség gyakorlásától való eltiltást más kényszerintézkedéssel helyettesítsék: erről később dönt az esetben eljáró ügyész.
A székelyföldi polgármestert azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) felvett hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni. Antal Árpád a bíróságon is fellebbezhet eltiltása ellen, amely – ha érvényben marad – megakadályozná azt, hogy újabb polgármesteri mandátumért induljon a június 5-i önkormányzati választásokon. MTI
Erdély.ma

Szekusoffenzíva Székelyföldön (Beszélgetés Stefano Bottoni történésszel, a romániai magyar kisebbség XX. századi történetének kutatójával)
A Securitate hárombetűs utóda minden korábbinál nagyobb súllyal van ma jelen Székelyföldön – állítja Stefano Bottoni. A Budapesten élő olasz–magyar történésszel azt is igyekeztünk körüljárni, mi magyarázza a romániai magyarság egész pályás letámadását.
– Anyanyelvi szinten beszél magyarul, aminek biztosan sok hasznát veszi a romániai magyarság múltját célzó kutatásaiban. Miképpen alakult ez így?
– Egyszerű: édesanyám magyar, 1970-ben vándorolt ki Magyarországról. Nem volt ő politikai vagy gazdasági menekült, csak éppen szerelmes, így aztán férjhez ment Olaszországba. Amikor 1977-ben Magyarországon is anyakönyveztettek – előzetesen már kaptam Bolognából egy rendes olasz nevet, a Stefanót –, a hatóságok azt mondták anyámnak, hogy van ennek a névnek egy jó magyar változata is. Így lettem én a magyar hatóságok számára – és kettős állampolgárként vagyok ma is – Bottoni István. Az Istvánt ugyan nem használom, idegennek érzem, de a családban mindig Istunak becéztek. Magyar környezetben is inkább Stefano maradtam, ami miatt néha magyarázkodnom kell, leginkább azért, mert nem tudják hova tenni, nem tudják leírni. Így születnek meg a Bottini, Bot Tóni, Sztefanov és egyéb változatok.
– Ez az állapot talán arra is hasznosítható, hogy megtarthasson bizonyos kívülálló státust, főleg hogy olyan méhkasszerű történetbe nyúlt, mint a Securitate működése. Valóban egy külföldi tudja leginkább megmondani ebben a tutit?
– Kívülállóságom mindenképpen jót tett ezeknek a kutatásoknak. Nem kellett tekintettel lennem régi beágyazódásokra, függőségi viszonyokra figyelnem, mint azoknak a kollégáknak, akik az erdélyi közegbe születtek bele, abban szocializálódtak. A román kommunista hatalom és az erdélyi magyarság együttműködése ugyanis mindig is létezett. A téma viszont ma is tabu, legtöbbször pedig azzal az állásponttal szembesültem, hogy nem érdekes, ki mit tett magánemberként, az írói, művészeti szereplés ugyanis mindent felülír.
– Lát valamiféle párhuzamot azzal, hogy Tőkés László esetére épp az ellenkezője érvényes? Legtöbben ugyanis azt mondják, hogy nem érdekli őket, amit a püspök azóta tesz, az 1989-es forradalomban játszott szerepe mindent visz.
– A volt kommunista rendszerekből kinövő társadalmak egyik nagy tragédiája, hogy képtelenek megvédeni saját átmenetük hőseit – akár önmaguktól is. Az okok szerteágazóak. Tőkés kikezdése is azt jelzi, hogy a biztonsági szolgálatok minden korábbinál nagyobb hatalomhoz jutottak Romániában. A Szekunak mindig is komoly elszámolnivalója volt Tőkéssel. Az ugyanis, hogy egy önmagában marginális, egy kisebbség vallási gyülekezetének problémája országos robbanáshoz vezethetett, mindenekelőtt a Securitate felületességének, szakmaiatlanságának tudható be. Az ő szempontjukból nem fordulhatott volna elő, hogy elkészüljön Tőkéssel a híres Panoráma-interjú, illetve annak kijuttatása az országból. A hajdani szekusok Tőkés magyar titkosszolgálati kapcsolataival való vádaskodása szánalmas, viszont elvezetett a kitüntetése visszavonásához, elmarasztaló bírósági viszonyulásokhoz, amelyekért vezető román értelmiségiek is mélyen szégyellik magukat. Ettől azonban még ezek a dolgok megtörténtek.
– Mi motiválta eredendően abban, hogy ilyen kényes témákban kezdjen mélyre ásni?
– Mindenekelőtt a Ceaușescu-rendszer természetrajzával kapcsolatos, ma is élő félreértéseket kívántam eloszlatni. Valahogy meg kell értenünk, meg kell tudnunk magyarázni, hogy a romániai társadalom jelentős része miért táplálja magában még ma is a Ceaușescu-rendszer iránti nosztalgiát. A romániai elit huszonöt éve nem tud mit kezdeni ezzel, a gazdasági világválság kitörése óta pedig valamennyi mérés e nosztalgia folyamatos erősödését jelzi.
– Tudományos vagy inkább társadalmi szükségszerűség e jelenség kutatása?
– Leginkább kötelesség, különben képtelenek vagyunk megérteni, hogy az emberek miként élték meg a múlt rendszert, az átmenetet. E nosztalgia gyakran tudatosan táplált, de az is tény, hogy két-három évtizede alatt a rendszer képes volt biztosítani a mindennapi élethez szükséges alapvető feltételeket a számszerűleg folyamatosan növekvő romániai lakosság számára. Csak 1979–80-tól tört meg az életszínvonal emelkedése. A hetvenes évek végén a romániai lakosság nagy része többnyire elégedett volt saját helyzetével a húsz-harminc évvel azelőtti korszakhoz képest. Ennek kimondása még nem jelenti a kommunizmus dicsőítését, egyszerűen csak saját kontextusába helyezzük a történetet. Nem mondhatjuk ma az embereknek, hogy milyen rossz volt nekik a hetvenes években, mert nem így emlékeznek rá. Arra emlékeznek, hogy akkor fiatalok voltak, ugyanakkor a nyolcvanas-kilencvenes évek általános nyomora felülírja az emlékezetben a hatvanas-hetvenes évekbeli nehézségeket.
– A Securitate működésének Tőkés-ügyben megfogalmazott leminősítése némileg ellentmond annak a tézisnek, miszerint a Szeku a legprofibb romániai intézmény volt. Akkor hol is tartunk ebben a kérdésben? – Az állambiztonsági szolgálat soha nem volt lebecsülendő intézmény, ma sem az. Az meg egyenesen tévhit, hogy a marosvásárhelyi fekete március hozta újra létre. Tagjai folyamatosan úgynevezett készenléti állapotban voltak, kapták a fizetésüket. A vásárhelyi események csak indokot szolgáltattak az újraintézményesítéshez 1990. március végén. A Securitate működésében gond nélkül megfért az intelligens, a társadalmi folyamatokat élénken figyelő és elemző vonal a nyers erőszakot alkalmazóval. Ez utóbbi termelte ki a román társadalom átlagon felüli erőszakosságát, amelybe szinte kódolták, hogy egyes rétegekkel – például a cigányokkal – kizárólag ezen a nyelven lehet „értekezni”. Más ijesztő adatokkal szolgálnak viszont egyes friss kutatások. A múlt század nyolcvanas éveiben a Szeku átfogó akcióba kezdett, amely a középiskolás diákok beszervezését célozta. Nos, ennek a generációnak a tagjai képezik a mai hálózat derékhadát, de az elitjét is. Huszonöt év után cseppet sem kisebb a biztonsági szolgálatok jelenléte a társadalmi életben, mint a kommunizmus idején. A módszerek viszont jóval kicsiszoltabbak, munkájukat olyan társadalmilag elfogadott és támogatott intézmények segítik, mint a korrupcióellenes ügyészség vagy a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság.
– A székelyföldi közösségek vezetőinek „kilövése” is ebbe a folyamatba illeszthető?
– Egyértelműen. Ráduly Róbert, Antal Árpád, részben Borboly Csaba megjelenése azt a potenciális veszélyt hordozta, hogy ők képesek visszahozni, illetve új dimenziókba emelni a székelyföldi társadalom önvédelmi reflexeit. Sőt, az RMDSZ-ben való hatalomátvétel révén mindennek nagypolitikai szintre való emelésével is veszélyeztetett. Kollégáim kutatásai egyértelműen alátámasztják: míg a kommunista érában az állambiztonságnak soha nem volt igazi megoldása Székelyföld csendes ellenállásának megtörésére, most jobban állnak, mint korábban bármikor. – Képes erre a folyamatra bármilyen fékező hatást gyakorolni a nemzetközi közvélemény?
– Igen, ha a nagyhatalmak érdeke úgy diktálja. Most viszont épp az ellenkezőt diktálja. Az amerikai–orosz fogáskeresésben Románia helye és szerepe olyan mértékben felértékelődött, hogy ma a jelenleginél sokkal meredekebb dolgokat is elnéznek a teljes mértékben NATO-elkötelezett Romániának. A mai folyamatokat az orosz diplomácia kisebbségi kérdésekben való aktivizálódására való reagálásként is kezelhetjük, amelyeket az is elősegít, hogy az Orbán vezette Magyarország éppen rossz fiú a Nyugat szemében. A két ország viszonya kisebbségi ügyekben ma ott tart, ahol a Ceaușescu-időkben: kétoldalú találkozó alkalmával a románok kijelentették, ha a magyarkérdés vagy az autonómia szóba kerül, felállnak az asztaltól.
– A magyarság politikai képviseletét sokáig a legmegbízhatóbb partnerként nevezte a román fél. Vége az RMDSZ iránti bizalomnak?
– Meggyőződésem, hogy bizalom mindig is csak a nyilatkozatok szintjén létezett, és maximálisan konjunkturális jellegű volt. Az RMDSZ politikai érdekérvényesítő ereje mára olyannyira erodálódott, hogy a román félnek gyakorlatilag nem is kell számolnia vele. Nem erősítette az RMDSZ pozícióit az sem, hogy ismét Magyarország egyetlen romániai partnere, miután sorra megdőltek a korábbi alternatív próbálkozások. Románia számára ma nyílt terep kínálkozik a kisebbségi kérdés bagatellizálására, s ezzel a lehetőséggel él is.
Stefano Bottoni
Történész, 1977-ben született az olaszországi Bolognában. Édesapja olasz, édesanyja magyar. Szülővárosában végezte tanulmányait: 2001-ben diplomázott a Bolognai Egyetem történelem szakán, ugyanott szerezte meg doktori fokozatát is. 2002 óta főleg Budapesten él, 2005 és 2013 között a Bolognai Egyetemen óraadó tanár volt, 2009-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 2012-től főmunkatársa. Kutatási területei: nemzetiségi kérdések Kelet-Közép-Európában a XX. században, az 1945 utáni szovjet típusú rendszerek politika- és társadalomtörténete, magyar–román államközi és pártközi kapcsolatok, a magyar kisebbség története a XX. században, a magyar állambiztonság olaszországi tevékenysége. Fontosabb publikációk: A várva várt Nyugat. Kelet-Európa története 1944-től napjainkig; Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság (1956–1959); Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960); Volt? És hogyan történt? Gondolatok az 1989-es romániai forradalom értelmezéséről; Kényszerből stratégia: a román állambiztonság válaszlépései a magyar forradalomra (1956–1958). Nős, két gyermek édesapja.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ki tisztogatja meg a tisztogatókat?
Még van remény, ma vagy holnap feloldhatják az Antal Árpád polgármester ellen elrendelt tiltást, visszamehet várost vezetni, visszatérhet rendes kerékvágásába az élet Sepsiszentgyörgyön. Mert a mostani viszonyok között nem csoda, ha a város polgára még az erdőszéli pikniken is arra gondol, vajon mi lehet bizonyos döntések mögött, csakugyan az-e a cél, hogy megakadályozzanak abban, hogy emberhez méltó módon élhessünk? Kinek fáj, ha szépül egy település, ahol legtöbben magyarul beszélnek?
A korrupcióellenes ügyészség ugyanis egy infrastruktúra-korszerűsítési tervet támadott meg (amelyről egyébként nem is a polgármester döntött, hanem a helyi tanács), ezt könnyű elkenni azzal, hogy a visszaéléseknek akarnak véget vetni. De ez az egész eljárás úgyis csak a külső héja az egésznek, ami arra hivatott, hogy elfedje a valódi okokat. Már senki sem kételkedik abban, hogy szándékos, összehangolt terv alapján próbálják lefejezni Székelyföldet, az éledő, erősödő magyar közösséget, és az sem kérdéses, hogy a titkosszolgálatok vezénylik ezt a műveletet. Mivel e diktatúrából örökölt szervek civil felügyelete nagyon formális Romániában, munkájuk átláthatatlan, eredménye azonban nagyon is átlátszó. Úgy tetszik, a magyarság elnyomásáért még az sem nagy ár, ha az amúgy is vékony lábakon álló román igazságszolgáltatás hitele végképp odalesz. Azt ugyanis a vak is látja, hogy Sepsiszentgyörgy polgármestere egyszerűen nem tartozik abba a társaságba, amelybe például a szintén korrupcióval vádolt volt konstancai elöljáró. És az is meglehetősen furcsa, hogy az ügyészek azért kérnek újabb hatvannapi eltiltást Antal Árpádra, mert ők az előző hatvan nap alatt egy tollvonással vagy tanúvallomással sem mozdították elébb az ügyét. Ha ez törvényes – mert biztosan nem erkölcsös –, akkor nagy baj van. Egyáltalán: az ügyészeket ellenőrzi-e valaki, vagy elég annyi, hogy majd a bíróság eldönti, jogos volt-e a fellépésük? De egy ítéletig évek telnek el, és ebben az időben a jogtalanul, alaptalanul vádolt személy élete megváltozik, akkor is, ha végül felmentik. Szabad így játszadozni emberekkel? A korrupcióellenes szerveknek nem csupán a társadalomban, hanem saját kapujukon belül is seperniük kell. Nem válik dicsőségükre, hogy a titkosszolgálatok mozgatják őket, de még az sem, ha túlbuzgó munkatársaik ott is ügyet gyártanak, ahol nincs. Úgyis ki fog derülni, hogy ki tévedelyedett rossz útra, mert minden hazugság kiderül végül.
Addig is dolgozzunk. Antal Árpád bizonyára akkor is meg fogja találni annak a módját, hogy a közösségért, annak gyarapításáért és felemelkedéséért tevékenykedjen, ha valóban félreállítják az önkormányzattól. Sajnos, csak magunkra számíthatunk, és a jól végzett munka a legjobb fegyverünk. A harcnak nincs vége, és nem adhatjuk fel, mert valakik ezt várják el tőlünk...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszatérhet hivatalába Sepsiszentgyörgy polgármestere
Hétfőtől visszaült Sepsiszentgyörgy polgármesteri székébe Antal Árpád. Az ellene zajló bűnvádi eljárást vezető ügyész visszavonta a politikust tisztsége gyakorlásától eltiltó rendelkezését. A hatvan napos bírósági felügyelet azonban érvényben marad – tudtuk meg hétfőn Antal Árpád ügyvédjétől.
Sabin Calinic a Maszolnak elmondta, hogy a polgármester hamarosan sajtótájékoztatón számol be a döntés hátteréről és következményeiről. Antal Árpád korábban portálunknak elmondta, ha ismét gyakorolhatja hivatalát, akkor újabb mandátumot pályáz meg az idei helyhatósági választásokon.
Antal Árpád bírósági felügyeletének – és hivatala gyakorlása eltiltásának – újabb hatvan napos meghosszabbításáról pénteken döntött a korrupcióellenes ügyészség (DNA) ügyésze. Akkor a polgármester kérvényezte, hogy a tisztség gyakorlásától való eltiltást más kényszerintézkedéssel helyettesítsék. A Maszolnak elmondta, az ügyész válaszának függvényében fellebbeznek vagy sem a Bukaresti Törvényszéken a kényszerintézkedés ellen.
Sabin Calinic ügyvéd a Maszolnak elmondta, tekintettel a kedvező fejleményekre, nem fordulnak a Bukaresti Törvényszékhez. „A bírósági felügyelettel járó egyes korlátozások nem annyira zavaróak, a lényeg, hogy Antal Árpád gyakorolni tudja a tisztségét" – magyarázta.
A polgármestert azzal gyanúsítják, hogy az eredeti rendeltetéstől eltérő célra használt fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) felvett hitelt, amelyet közpénzből kell visszafizetni. Az EBRD ugyanakkor az MTI megkeresésére azt közölte, hogy a rendelkezésére álló információk alapján "nincs oka azt hinni, hogy az EBRD által (Sepsiszentgyörgynek) nyújtott hitelt nem rendeltetésszerűen használták fel". Erre a DNA azzal reagált, hogy szerintük Antal Árpád, nem a városnak hitelt nyújtó EBRD-t, hanem a hitelt garantáló román államot károsította meg.
maszol.hu

Antal Árpád újra dolgozhat, és indul a választáson (Feloldották a tilalmat)
Ilyen még nem volt Sepsiszentgyörgyön: okafogyottá vált egy rendkívüli tanácsülés, nem kellett szavazni az egyetlen napirendi pontról, mert visszavonták. Véletlenül alakult így, de Antal Árpád polgármester tegnap délben a sajtósok sora előtt vonult be a városháza tanácstermébe, hogy újra átvegye hivatalát, miután a korrupcióellenes ügyészség arról értesítette, hogy feloldotta a munkavégzésre vonatkozó tilalmat.
Az ülést azért hívták össze, hogy Sztakics Éva alpolgármester ideiglenes városvezetői megbízását meghosszabbítsák, erre azonban nem került sor, csak néhány köszönő- és üdvözlőbeszéd hangzott el. A valóban rendkívüli ülést követő sajtótájékoztatón Antal Árpád köszönetet mondott munkatársainak, a városlakóknak, és bejelentette, hogy újra megpályázza a polgármesteri tisztséget. Azt is elmondta: továbbra is bírósági felügyelet alatt áll, az élet tehát nem lesz könnyebb a következő időszakban, hanem másképp lesz nehéz.
Mindenki mosolygott, amikor az RMDSZ-frakcióvezető, Miklós Zoltán bejelentette, hogy a napirenden szereplő határozattervezetet visszavonják, a sepsiszentgyörgyiek imái meghallgatásra találtak, újra van választott polgármester.
Sokkal jobb volt most bejönni, mint hatvan nappal ezelőtt elmenni – válaszolt Antal Árpád, aki elsősorban a munkatársainak mondott köszönetet, mert „ebben a két hónapban úgy élt tovább a város, hogy nem volt érezhető, nem vagyok az épületben”. Külön megköszönte Sztakics Éva alpolgármesternek a hozzáállását – „jó volt olvasni, hogy haladnak a dolgok” –, és a sepsiszentgyörgyieknek, hogy ebben a városban az élet tovább tud menni. Bebizonyosodott, hogy senki sem pótolhatatlan, és hogy az elmúlt években meghozott áldozatok nem voltak hiábavalóak – jelentette ki, és hozzátette: nagyon büszke „a csapatra, a munkatársakra, Sepsiszentgyörgyre és a sepsiszentgyörgyiekre”. Az épp hiányzó román tanácstagoknak is megköszönte, hogy kiálltak mellette, és elmondta, hogy a város sok román polgára is kifejezte támogatását, ami azt jelzi, hogy megerősödött a kapcsolat a magyar és a román közösség között, és „már ez is megérte”. Végül így összegzett: erősebbek lettünk, bölcsebbek, fel a fejjel, megyünk előre; még jobban kell dolgoznunk, mert nagy a várakozás.
A tanácstagok részéről – a taps elültével – elsőként Incze Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, volt esperes kért szót, és általános derűt keltett. Annyi Szent György-napot megértünk már, és ez valódi örömünnep, mert látunk ebben az országban is világosságot, ha nem is mindenki. Keletről jön a fény, és Bukarestben is világosodnak – vélekedett, majd így folytatta: minden embert a munkája minősít, és nem mindenki helyettesíthető, mert a talentumokat nem egyformán mérik. Látszik a városon Antal Árpád munkája, bár amikor indult, nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle. Végül felajánlotta segítségét: „öreg vagyok, de megfogom a kardot is, ha kell” – ígérte. „Nagyon nehéz volt Antal Árpád nélkül dolgozni, hiszen ő mutatta mindig az utat. Próbáltunk úgy eljárni, ahogy gondoltuk, hogy ő tenné, de voltak nehéz pillanatok, kétszer is, amikor emberek omlottak össze. Lelki trauma volt mindenkinek az eltiltása, és határtalan az örömünk, hogy visszajöhetett, miután hatvan napig nem is beszélhettünk vele” – mondta a megbízott városvezetőből újra alpolgármesterré vált Sztakics Éva, aki azon reményét is kifejezte, hogy nem okozott csalódást. A visszatért elöljárót Czegő Zoltán is üdvözölte, és ezzel az ülés le is zárult, de a tanácstagok csak az asztaltól távoztak, a terem hátsó részében ülve végighallgatták a sajtótájékoztatót is. Bevezetőül Antal Árpád újra megköszönte mindenki munkáját és támogatását, és ezúttal Tamás Sándor megyeitanács-elnököt is kiemelte. Elmondta: akkor derül ki, hogy milyen egy ember, amikor hatalmat kap, vagy ha baj van. Voltak, akik a munkát vállalták a bajban is, és jó érzés, hogy Sepsiszentgyörgyön van, aki folytassa, ha úgy alakul. A B terv az volt, hogy Miklós Zoltán induljon a polgármesteri székért, és Tóth-Birtan Csaba erősítse őt – közölte. De most már eldőlt, hogy a harmadik mandátumra is vállalkozik, ha ezt nem tiltják meg, a következő napokban tehát benyújtja pályázatát; a tanácsosi lista is elkészül határidőre. Megható volt, hogy tízezernél többen írták alá a jelöléséhez szükséges íveket, köztük sok román is: ezt a típusú egységet nem érezte eddig, de bízik abban, hogy mindannyian nyerünk, ha átvészeljük a következő időszakot. Legsürgősebb tennivalójának a munkába való visszarázódást, a munkatársakkal való beszélgetést nevezte meg. Kicsit gyorsan történtek a dolgok, tegnap délben kapta meg az értesítést, hogy visszatérhet a munkahelyére, és azonnal jött is... Újságírói kérdésre válaszolva Antal Árpád elmondta: csak a munkavégzésre és a munkatársakkal való kapcsolattartásra vonatkozó tiltás feloldását kérte az ügyészségtől, és nagyon örvend, hogy az ügyész döntése alapján került erre sor, nem pedig bírósági fellebbezés során. Továbbra is bírósági felügyelet alatt áll, de az nem zavarja, hogy hetente egyszer-kétszer be kell mennie a rendőrségre aláírni, vagy hogy nem távozhat az országból; amúgy a számára kiszabott intézkedéseket és korlátozásokat az elmúlt hatvan nap alatt betartotta. Az volt a legnehezebb, hogy nem mehetett be dolgozni, de a polgármesteri munkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni – jelentette ki. Az ellene folyó eljárásról nem nyilatkozott, csak annyit mondott, hogy ha az igazságot keresik, akkor nyugodt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bizonyítékok kizárását kérték – Halasztottak Borboly perében
Halasztással zárult a Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és további tizenkét személy ellen indított büntetőper keddi tárgyalása, amelyen több vádlott ügyvédje bizonyítékok kizárását kérte a bírótól.
A megyei törvényszéken zajlott tárgyaláson a per egyik vádlottja kiküldetése miatt hiányzott, ugyanakkor korábbi ügyvédje helyett most egy hivatalból kinevezett szakember képviseli, aki jelezte, hogy egy nappal korábban kapta a megbízást, és még nem volt ideje az iratcsomó tanulmányozására, ezért kérte az elnapolást. Borboly Csaba ügyvédje kérést adott át a bírónak, amelyben lehallgatási jegyzőkönyveken alapuló bizonyítékok kizárását kérik.
Mint ismeretes, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) azért emelt vádat Borboly és társai ellen, mert álláspontja szerint a megyei önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki útjavításra szánt tetemes összegeket két cégnek.
Kovács Attila |
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföld ostroma
Băsescu meghúzta a vészharangot, szerinte veszélyben a demokrácia. Nem tudom, ki hogyan van vele, de számomra demokrácia-ügyben nem – egyebekben sem – az a mérvadó, amit a vén tengeri medve időnként kinyilatkoztat.
Két évvel ezelőtt, a marosvásárhelyi székely szabadság napi rendezvény kapcsán az autonómiával kapcsolatosan fejtette ki magvas véleményét. Igaz, nem annyira frappánsra sikerült, mint a már klasszikusnak számító „annyi autonómia jár Székelyudvarhelynek, mint Caracalnak” szentencia. Akkor az Erdélybe látogató magyarországi politikusoknak, kormánytagoknak szólt a kritika, de úgy, hogy az erdélyiek is értsenek a szóból. Băsescu az autonómia fogalmának tisztázására is felszólította a magyar politikusokat, közéleti szereplőket, a székely önrendelkezés követelőit. Hogy ezen a téren azóta sem történt semmi érdemleges, az tagadhatatlan. Amiként az is, hogy ez kizárólag az erdélyi magyar politikai osztály sara.
Visszakanyarodva Băsescu demokráciaféltéséhez, némileg igazat kell adnom neki. Különösen, amikor annak a véleményének ad hangot, hogy Romániában egy, a Román Hírszerző Szolgálatban (SRI) és az Országos Korrupcióellenes Ügyészségben (DNA) gyökerező „nemzetbiztonsági szekta” jött létre, amely szándékosan kompromittálni akarja a politikai intézményeket, és amelynek még a kormányban is vannak képviselői.
„Egy olyan nemzetbiztonsági szektáról van szó, amely átláthatatlan módon akarja ellenőrizni a politikai döntéshozatalt” – vélekedett Băsescu. Annak a véleményének is hangot adott, miszerint a „szekta” célja a politikai intézmények, többek között a parlament elhiteltelenítése. Kérdésre válaszolva meg is nevezte annak vezetőit: az elemzéseket a SRI szintjén végzik, az igazgatóhelyettes koordinálásával, a végrehajtást pedig a DNA szintjén, a főügyész vezetésével.
Ha jól meggondoljuk, amit Băsescu mondott, az némileg összecseng a Stefano Bottoni történész által a minap kifejtettekkel, miszerint a Székelyföldön a Securitate soha nem volt olyan erős, mint ma a SRI. Ezzel magyarázható székelyföldi városok vezetőinek tervszerűen végrehajtott megvádolása is.
Ostrom ez a javából.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb felvonulókat bírságoltak meg
Újabb bírságokat rótt ki a marosvásárhelyi csendőrség a székely szabadság napján felvonulókra: többek között a sepsiszentgyörgyi Bedő Zoltán közíró és több kézdivásárhelyi személy a rendezvény után több mint egy hónappal kapta meg a csendháborításért kiállított jegyzőkönyvet.
Bedő Zoltán Facebook-oldalán tette közzé a dokumentumot, amelyben az áll, hogy március 10-én 18.30-kor egy „engedélyezetlen felvonulás résztvevőjeként megzavarta a marosvásárhelyi Rózsák terén a lakók nyugalmát”, ezért bírságolják meg 200 lejre. A jegyzőkönyv szerint a rendfenntartók videofelvétel alapján azonosították. Bedő hangsúlyozta, nem fogja kifizetni a bírságot, jogi útra tereli az ügyet.
Különben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) továbbra is arra kéri a megbírságoltakat, hogy a jegyzőkönyveket elektronikus formában küldjék el a szekelyszabadsagnapja@gmail.com címre, hogy biztosítani tudják jogi képviseletüket. Gazda Zoltán, az SZNT sepsiszéki elnöke lapunknak elmondta, bebizonyosodott, hogy a csendőrség sokkal több embert megbírságolt, mint amennyit korábban bejelentettek.
Gazda emlékeztetett, a rendfenntartóknak a felvonulás után kiadott közleményükben az állt, hogy 84 jegyzőkönyvet állítottak ki. Csak az SZNT 80 esetben vállalta a jogvédelmet, de foglalkozik ezzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és több jogvédő szervezet is, sőt olyan esetről is tudnak, hogy valaki önállóan fordult bírósághoz.
Mint ismeretes, a március 10-ei székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi tiltakozást szervező Siculitas Egyesület feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségnél (DNA) a marosvásárhelyi csendőrség parancsnoka és hat beosztottja ellen, akiket hivatali hatalommal való visszaéléssel, valamint okirat-hamisítással vádol.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az SZNT nevében eljáró Siculitas Egyesület elnöke szerint a hatóság hivatali hatalommal való visszaélést követett el, amikor nem a szervező egyesületet, hanem ötven személyt büntetett meg szervezőként. Izsák Balázs azt tartotta okirat-hamisításnak, hogy a csendőrség olyan személyeket is megbírságolt, akik bizonyíthatóan nem voltak jelen a marosvásárhelyi megmozduláson.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro

Ne győzzön le a Szekuritáté!
Stefano Bottoni, a Szekuritáté (még mindig) rejtett arcait kutató történész interjút adott a sepsiszentgyörgyi Háromszéknek. Az interjú néhány mondata futótűzként terjedt az interneten. „Kollégáim kutatásai egyértelműen alátámasztják: míg a kommunista érában az állambiztonságnak soha nem volt igazi megoldása Székelyföld csendes ellenállásának megtörésére, most jobban állnak, mint korábban bármikor.” E megállapításától már egyenes út vezet a magyar fülnek jól hangzó téziséhez, mely szerint a székelyföldi városok polgármestereit azért távolították el hathatós DNA-segítséggel hivatalaikból, hogy megtörjék a székelyföldi társadalom önvédelmi reflexeit. Az RMDSZ eddigi szerepvállalásáról szólva a történész úgy fogalmaz: „politikai érdekérvényesítő szerepe mára olyannyira erodálódott, hogy a román félnek gyakorlatilag nem is kell számolnia vele”.
E néhány mondatban benne van mindaz, amit manapság sok magyar ember meggyőződéssel vall: a minket körülvevő szegénység, a romániai magyar politikai elit inkompetenciája, a rendszerváltás óta eltelt 26 év negatív gazdasági hozadéka vagy a derékba tört autonómiatörekvések mind-mind egy közös nevezőre, a múlt rendszerből átöröklött Szekuritáté utódszervezeteire vezethetők vissza. Ők mozgatják háttérből a szálakat, ők nem engedik, hogy egy háromszéki vagy udvarhelyszéki faluban végre közművesítés legyen, és esős időben ne nyakig érő sárban járjanak az emberek. Szintén ez a láthatatlan hatalmi elit a hibás azért, hogy a több tucat letartóztatott romániai polgármester közül nemcsak a bukaresti, jászvásári, krajovai, Piatra-Neamþ-i vagy a volt kolozsvári városvezető került vagy kerülhet rács mögé, hanem néhány székelyföldi város vezetője is.
A magyar politikusi berkekben közkedvelt megállapításnak valójában ugyanaz a hibája, mint a populista szólamoknak: a bonyolult és szerteágazó kérdésekre a fülnek jól hangzó, egyszerű és felszínes magyarázatokat kapunk. Mennyivel jobban hangzik a korrupció ellen jól-rosszul, de mégiscsak hatékonyan harcoló igazságszolgáltatás visszaéléseire kenni Székelyföld rendszerváltás utáni gazdasági kiúttalanságát, az országos átlagbér mintegy felét kitevő székelyföldi keresetek mizériáját vagy a magyar kézben levő települések kiskirályainak vizsgálati fogságát. Milyen könnyű ezzel megindokolni a bálványként kezelt csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es polgármester vagy a Hargita és Kovászna megyei önkormányzati vezetők gazdasági sikertelenségeit. Ilyen felütés után milyen jó elismeréssel és derűvel fogadni Sepsiszentgyörgy polgármesterének folyamatosan ismétlődő kulturális ingyencirkuszait, amelyre a minimálbéren tengődők városának szinte a teljes költségvetése rámegy. (Nem véletlen, hogy a bűnügyi eljárás alatt álló polgármester bejelentésére, miszerint idén júniusban újra indul a választásokon, internetes oldalakon többen úgy reagáltak, hogy akkor elköltöznek a városból, mert már unják az állandósított nyomort és kilátástalanságot).
Sokkal összetettebb és bonyolultabb tehát a székelyföldi, illetve a teljes erdélyi magyar valóság annál, hogy egy egyszerű ellenségkép bemutatásával megtalálhatnánk a bajok valós gyökereit. Politikai, gazdasági, társadalmi síkon lenne szükség mélyebb elemzésekre ahhoz, hogy kiderüljön, hol bicsaklott meg a rendszerváltás utáni erdélyi magyar önszerveződés, mi vezetett el a mai kiúttalansághoz, amikor például távolabb vagyunk az autonómiák rendszerétől, mint 26 évvel ezelőtt, 1990-ben.
Sokrétű problémáink megoldásához sokrétű válaszokra van szükség. Egy választási év talán könnyebben hozzásegíthetne közös dolgaink kibeszéléséhez és a közös kiútkereséshez.
Szekuritáté ide vagy oda, társadalmi és politikai elitünk fedhetetlen és jó szakemberek felkutatásával, közösségi jövőképpel tehetne sokkal többet az erdélyi magyarság ügyéért, mint ellenségképek kreálásával. Különben oda juthatunk, mint Románia volt elnöke, Emil Constantinescu, aki politikai karrierjétől azzal búcsúzott, hogy legyőzte őt a Szekuritáté. Azóta sem hallott róla senki.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mikó-ügy – Markó Attila szerint aligha vizsgálják felül a restitúció miatt kirótt büntetéseket
Markó Attila, akit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium ingatlanainak visszaszolgáltatása miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, nem lát esélyt arra, hogy az újabb restitúciós eljárás miatt az ellene és társai ellen kimondott ítéleteket is felülvizsgálják.
A Magyarországon tartózkodó Markó Attila jogásznak, a korábbi román kormányok kisebbségügyi államtitkárának nyilatkozatát a Krónika című napilap közölte kedden. Markó Attila arra reagált, hogy a román restitúciós bizottság, amelynek egykor a tagja volt, újra megtárgyalta a Székely Mikó Református Kollégium visszaszolgáltatási kérelmét, és várhatóan májusban dönt a restitúcióról.
A bizottság 2002-ben már visszaszolgáltatta a református egyháznak az ingatlanokat, és a döntést egy polgári perben kimondott jogerős ítélet is megerősítette, de a ploiesti-i táblabíróság 2014 novemberében egy büntetőper jogerős ítéletében érvénytelenítette a restitúciót, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást elrendelő testület három tagjára, köztük Markó Attilára.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mandátumáról lemondott parlamenti képviselője a Krónikának elmondta, a bizottság döntése nem befolyásolja a büntető ítéletet. „A mi ügyünkben az a csavar, hogy a büntető ítéletben végül nem az egyház tulajdonjogát vonták kétségbe, hanem egy téves és hamis eljárási hibát varrtak a nyakunkba" – fogalmazott a jogász-politikus.
Markó Attila egy közösségi oldalon azt írta a Mikó-ügy újratárgyalásáról: „Ez így van rendjén! Az egyházé volt, vissza kell adni. Ahogy mi is azt tettük, törvényesen." Arra is rámutatott, hogy „a Mikó-per nem a jog betűje és szelleme mentén eldöntött ügy. (.) Pontosan ugyanaz a hatalom áll mögötte, ami a vásárhelyi tömeges bírságolások, a levétetett községháza feliratok, a Batthyáneum körüli izmozások és a vásárhelyi katolikus gimnázium körüli vizsgálódások mögött."
Markó Attila közölte, abban bízik, hogy a strasbourgi emberjogi bíróság igazságot szolgáltat az ügyében. A politikus lemondott parlamenti mandátumáról, és Magyarországra menekült, amikor a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) hivatali visszaélés gyanújával vádat emelt ellene, és a román restitúciós hatóság kártérítési bizottságának másik hét volt tagja ellen. Az RMDSZ mindvégig kiállt a román rendőrség körözési listáján szereplő politikus mellett.
MTI

Erdély.ma

Régiósítás: „A magyarságnak az optimális változat sem lenne jó”
Ha Hargita, Kovászna és Maros megye egyetlen közigazgatási régiót alkotna, a magyarság számára ez a verzió is hátrányt jelentene - hangzott el a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) legutóbbi Nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésén Kolozsváron. A lehetséges alkotmánymódosítás kiemelt témáival foglalkozó esemény az egységes nemzetállam és a hivatalos nyelv kérdését is érintette, ugyanakkor az is terítékre került: módosításkor nagy valószínűséggel kizárnák a melegházasság jogi lehetőségét.
A Nemzetpolitikai kerekasztal negyedik kiadását múlt héten ezúttal is Papp Zakor András, a Kolozsvári Rádió munkatársa moderálta. A beszélgetés résztvevői Varga Attila alkotmányjogász, oktató, Székely István Gergő politológus (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet), Illyés Gergely politológus ( Nemzetpolitikai Kutatóintézet) és Magyari Tivadar szociológus (Babeș- Bolyai Tudományegyetem oktatója) voltak
A bevezetőben Székely István, a KAT elnöke megindokolta, miért az alkotmánymódosítás lett a negyedik kerekasztal témája. Elmondta, nemrégiben az ügyvezető kormány bejelentette, a választásokig három kérdést kíván közvitára bocsátani: a tanügyi törvény módosítását, a közigazgatási reformot és az új alkotmány kérdését. Parlamenti háttere egyik módosításához sincs, azonban úgy gondolja, az adott kérdésekben megszervezi a társadalmi vitát, és ennek eredményét átadja az év végén alakuló új kormánynak – mondta Székely. Az kerekasztal az alkotmánymódosítás nagy témái mellett a közigazgatási reform azon intézkedéseit is érintette, amelyhez alkotmánymódosítás szükséges.
Romániában alkotmányt módosítani nagyon nehéz
Varga Attila a beszélgetés elején leszögezte, hogy Romániában alkotmányt módosítani nagyon nehéz: nemcsak kétharmados parlamenti többség, azaz politikai konszenzus kell hozzá, hanem a tervezetet népszavazással is meg kell erősíteni. Ha tehát alaptörvényt módosítanak, ezt nem fogják mindössze néhány cikkely kedvéért megtenni - ahogy például Magyarországon történt, történik -, hanem az több területet fog érinteni.
Hogy Romániában a politikai konszenzus mennyire ingoványos talajon áll, jól példázza: 2013-ban a parlament által kezdeményezett és elkészített alkotmánymódosító tervezet azért maradt függőben, mert az USL egészen abszurd módon, egyik pillanatról a másikra felélte többségét.
Székely Gergő politológus szerint a nagy politikai szövetségekkel Romániában az a gond, hogy nem egy ügy mentén jönnek létre, hanem inkább ad hoc, egy éppen aktuális ellenfél ellenében. Mindez annak ellenére van így, hogy a romániai pártrendszer nem éppen polarizált, a pártok ideológiailag eléggé hasonlítanak egymásra. A romániai pártrendszer klienteláris, ahol csoportérdekek ütköznek, ezért nem sikerül kialakítani egy tágabb társadalmi konszenzust - magyarázta Székely Gergő.
A Cioloș-kormány pótcselekvésekkel leplezi tehetetlenségét
Abban a résztvevők mindannyian egyetértettek, hogy a kormány bejelentett alkotmánymódosítási közvitája pótcselekvés. "A kormány szándéka, hogy 2016-ban érdemben társadalmi közvitát szervez az említett három kérdésben, illúzió. Választási évben vagyunk, a politikai klíma egyáltalán nem alkalmas erre. Láttuk, hogy a Crin Antonescu féle alkotmánymódosítási kezdeményezést a kétharmados többséggel rendelkező USL-nek sem sikerült átvinni. Hogy a következő parlamenti ciklusban mi lesz, a választási eredményektől függ: ha kialakul egy olyan parlamenti többség, amely érdemben felvállal egy ilyen nagyon fontos feladatot, akkor lehet esély a módosításra. A román politikában viszont jelenleg nem látom azt a konszenzusorientált törekvést" - magyarázta Illyés Gergely.
Székely Gergő az esetleges többséggel kapcsolatban megjegyezte, nem látja, hogy a parlamenti választások után Romániában nagy pártszövetség alakulna. Mindezt azzal indokolta, hogy a két nagy párt (PSD, PNL) közül bármelyik elviheti a voksok többségét, mellettük pedig több kispártnak is esélye van a parlamentbe való bejutásra. Nagy valószínűséggel a kormányzáshoz elegendő lesz, ha az egyik nagy párt mellé betársul 1-2 kicsi - jósolta.
Magyari Tivadar szerint a kabinet részéről egy jó szándékú pótcselekvésnek vagyunk tanúi, a kormány érzi a tehetetlenségét. "A szándék kiválóan találkozik az amúgy is pótcselekvésekkel működő Klaus Johannis habitusával" - jegyezte meg a BBTE oktatója.
Varga Attila alkotmányjogász még ennél is tovább fokozta: egyenesen fából vaskarikának nevezte a kormány törekvését. "A szakértői kormány, amely nem rendelkezik valósi politikai legitimitással, nem tud hitelesen kezdeményezni egy alkotmánymódosításról szóló társadalmi vitát. Társadalmi vitára nagy szükség lenne, hiszen az alaptörvény megérett a módosításra, de ezt ne egy olyan kormány kezdeményezze, amely néhány hónap múlva veszi a kalapját, és megy" - mondta.
Hol lóg ki a lóláb az alkotmányban?
Papp Zakor András azon kérdésére, hogy melyek azok a megmutatkozott diszfunkcionalitások az alkotmányban, amelyek megérettek a változtatásra, Varga Attila a beszélgetés során többre is rámutatott. Szerinte érdemes vitát kezdeményezni például a kétkamarás parlamentről,
- a parlamenti versus félelnöki rendszerről,
- a sürgősségi kormányrendeletek tarthatatlanságáról, amelyek mérgezik a jogrendet: megnehezítik a jogalkalmazó dolgát, hiszen utólag a parlamentnek még mondania kell valamit a rendeletről, amely adott esetben már egy éve működik,
- a felelősségvállalással elfogadott törvények kérdéséről, amelyet az alkotmányjogász szerint minden további nélkül törölni kellene. "Kormányok egész törvénycsomagokra vállaltak felelősséget, amely minden, csak nem az alkotmány betűjének és szellemiségének megfelelő alkalmazás. Az alaptörvény szerint egy törvényre vállalhat felelősléget a kabinet" - magyarázta Varga,
- az ügyészség meghatározhatatlan helyzetéről, hiszen nem világos, hogy az igazságszolgáltatói vagy végrehajtó hatalomhoz tartozik-e,
- a Legfelsőbb Bírói Tanács jogi helyzetéről.
- a helyi önkormányzatok jogalapjáról,
- az alapjogok alaptörvénybe foglalt garantálásáról.
Az alkotmányjogász megjegyezte, bár úgy tűnhet, a fentiek nem tartoznak a társadalmat foglalkoztató égető kérdésekhez, valójában meghatározzák mindennapjainkat. Ezt konkrét példával is alátámasztotta: a kormányoknak például lehetőségük van arra, hogy a választások felfokozott hangulatában sürgősségi rendelettel fizetéseket emeljenek, később viszont ezt kénytelenek "valahogy visszacsinálni". A politikum felelőssége, hogy ezekkel a funkcionális zavarokkal foglalkozzon - mutatott rá.
Székely Gergő politológus szerint ha valódi alkotmányreformról akarunk beszélni, akkor a fent felsorolt kérdések kikerülhetetlenek. "Az a népi kezdeményezés, amely a házasságot kizárólag a férfi és a nő között köttetett intézményre korlátozná - és amely nagy eséllyel be is fog kerülni az alaptörvénybe - kimeríti a pótcselekvés és a gumicsont fogalmát. Közben azt látjuk, hogy van egyfajta konzervatív fordulat a környező országokban is, mindez megspékelve az autoriterebb gondolkodás elemeivel. Látjuk, hogy Magyarországon a vasárnapi boltzárat hogyan lehet úgy eladni, hogy ebből egyfajta lelkiismereti kérdést próbálnak csinálni, Lengyelországban az abortusz van éppen terítéken, és mindezt a migránsválsággal járó vélt vagy valós terrorfenyegetettség közepette" - mutatott rá a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Csak külső kényszerre tudunk alkotmány módosítani?
Illyés Gergely politológus szerint fontos feltenni a kérdést, hogy miért van szükség alkotmánymódosításra. A 2003-as legutolsó módosítás üzenete világos volt: Románia egy NATO- és egy Európai Uniós csatlakozás előtt áll, nem volt kérdés az alaptörvény megváltoztatása. Varga Attila a gondolatot azzal fűzte tovább, hogy valamennyi román alkotmány megszületése, vagy módosítása külső hatásra történt. Az alkotmány nem a szerves társadalmi fejlődés, a leszűrt politikai tapasztalatok eredménye, ahogy ez például több európai államban történt - mutatott rá. Hozzátette, ezen nem ártana változtatni.
Régiósítás: decentralizáció vagy recentralizáció?
Ami a közigazgatási reform kérdését illeti, Varga Attila elmondta: mivel a régió mint közigazgatási egység nem szerepel az alkotmányban, a régiósítás alkotmánymódosítás nélkül elképzelhetetlen. "A kérdés viszont megkerülhetetlen: mi a célja a regionalizációnak? Egy-két éve indult el erről a vita, tervek és főleg térképek születtek, még mielőtt hatáskörökről beszéltek volna. Előbb a leosztott hatáskörökről kellene szót ejteni, ugyanis van egy csapdahelyzet, amelybe nagyon könnyen bele tud sétálni a romániai politikum. A regionalizációról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez egy decentralizáció. Lehet decentralizációs folyamat, de csak akkor, ha a központtól vesz el hatásköröket és telepít regionális szintre. De ahogy most látom, a regionalizációval éppen a megyéktől vonnának el hatásköröket, és telepítenék régiós szintre - ez már központosítás, centralizáció. És ekkor már nagyon is az a kérdés, hogy szükség van-e egy ilyen típusú közigazgatási reformra. Nagyon komolyan társadalmi és szakmai vitát kellene erről folytatni, mielőtt az alkotmányba bármi bekerül ezzel kapcsolatban" - fejtegette a jogász.
Jó nekünk, magyaroknak a regionalizáció?
Székely István Gergő vetette fel a kérdést, hogy mit jelent az erdélyi magyarok számára a regionalizáció. "Ha valamiben konszenzus van román oldalon, abban igen, hogy senki nem fog sírni, ha a reform végén a magyarok kicsit gyengébben jönnek ki buliból, mint ahogy belementek. A reformot eddig a helyi bárók - és itt magyar megyei tanácselnökökre, polgármesterekre is gondolok - miatt nem lehetett megcsinálni, mert ellenkezett a törekvés az érdekeikkel. Csakhogy ez a réteg már nem nagyon létezik, vagy legalábbis nem olyan formában, ahogy eddig, mert elvitte őket a DNA. Emiatt úgy látom, most már könnyebb egy ilyen projektet keresztülverni" – magyarázta a politológus.
"Ha elfogadjuk az axiómát, a magyar érdek azt jelenti, minél több közigazgatási egységben legyen jelen a magyar többség, bármilyen átszervezés csak rosszabb lehet, mint ami most van. Ha megnézzük például azt az optimális verziót, hogy Hargita, Kovászna, Maros megye egy régiót alkot, és rápillantunk a 2011-es népszámlálási eredményekre, akkor láthatjuk: a magyarság aránya mindössze 58 százalék, ráadásul a demográfiai trend lefele mutat" – mutatott rá a fájó pontokra Illyés Gergely. Hozzátette, nem látja megalapozottnak, mitől csökkenne a bürokrácia, a korrupció, ha a statisztikai régiókat közigazgatási hatáskörrel ruházzuk fel.
Varga Attila szintén nem látja, miért lenne hatékonyabb az uniós források lehívása a regionalizációval, szerinte a közigazgatási reform inkább a helyi önkormányzatok valódi önkormányzatokká alakításával következne be. Magyari Tivadar megjegyezte, nincs tudomása arról, hogy az EU-ban bármelyik országot arra kényszerítették volna, hogy vizsgálja felül saját szerkezetét közigazgatási szempontból, így eléggé döcög az érv, hogy az unió követeli a régiók kialakítását. Illyés kellő iróniával vetette közbe, hogy csalódna, ha Romániában a régiókat gazdasági alapon alakítanák ki, ahhoz a politikum számára túl fontosak a határok.
A nemzetállam soha nem fog kikerülni az alkotmányból?
Arra a kérdésre, hogy valójában mennyire gátló tényezők például az autonómia, a regionális hivatalos nyelv bevezetése szempontjából az egységes nemzetállamra és az ország hivatalos nyelvére vonatkozó alkotmányos előírások, Varga Attila szerint számolnunk kell azzal: ezek zsigeri szinten vannak jelen a román politikában és közvéleményben. "Ugyanakkor adott esetben nem volt ez akadálya annak, hogy olyan jogszabályok, rendelkezések szülessenek, amelyek például anyanyelvhasználatot biztosítottak a nemzeti kisebbségek számára. Ha nagyon komolyan, szó szerint vennénk a nemzetállam fogalmát, azt mondhatnánk: nincsenek nemzeti kisebbségek Romániában, holott a kérdés nem ilyen irányba fejlődött. De ha például az autonómia kerül szóba, a rendszer szinte automatikusan zár, és rögtön előjön: Románia egységes nemzetállam" - magyarázta az alkotmányjogász. Megjegyezte, a hivatalos nyelvre vonatkozó cikkely nem zárja ki például a regionális nyelv elfogadását, hiába állítják az ellenkezőjét.
Az oktató szerint az egységes nemzetállam, a hivatalos nyelvre vonatkozó cikkelyek nem fognak kikerülni az alaptörvényből, erre esetleg csak akkor kerülne sor, ha teljesen új alkotmányt írnának Romániában. Illyés Gergely szintén osztotta az alkotmányjogász véleményét, azzal a gondolattal kiegészítve: mindezek mellett az alkotmány elismeri a nemzeti kisebbségeket, tehát inkább arra kellene koncentrálni, hogy a kisebbségekre vonatkozó előírások a gyakorlatban is érvényesüljenek. Ezt pedig az alapjogok betartásának alkotmányba foglalt garanciájával lehetne elérni - értettek egyet a kerekasztal résztvevői.
O. M.
maszol.ro

Alaptalannak találták a csíkszeredai elöljárók elleni feljelentések egy részét
A romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) is megalapozatlannak találta azoknak a feljelentéseknek egy részét, amelyek alapján eljárást indított Ráduly Róbert és Szőke Domokos, Csíkszereda polgármestere és alpolgármestere ellen – írta csütörtökön a Székelyhon portál, miután áttanulmányozhatta az elöljárók elleni vádirat kivonatát.
A Maros megyei törvényszék által a portál rendelkezésére bocsátott harminc oldalas dokumentum olyan gyanúsításokat is tartalmaz, amelyeket a két elöljáró őrizetbe vétele napján még kiszivárogtatott, majd hivatalosan is közölt az ügyészség, amelyek ügyében azonban nem történt vádemelés. A dokumentum eredetileg a feljelentők neveit is tartalmazta, ezeket azonban a bíróság kitakarta. A vádirat kivonata arra ad magyarázatot, hogy miért fogytak folyamatosan a vádak a csíkszeredai elöljárók ellen.
A csíkszeredai városházán és az elöljárók lakásán egy évvel ezelőtt, április 29-én tartott házkutatást a DNA. A vádhatóság akkor őrizetbe is vette Ráduly Róbertet és Szőke Domokost, később pedig a bíróság az elöljárók házi őrizetét rendelte el.
Az ügyészségi akció napján mind az Agerpres, mind a Mediafax hírügynökség a nyomozáshoz közel álló ügyészségi forrásokra hivatkozva közölte a gyanúsítások hosszú listáját.
A kiszivárogtatott pontok közül a legsúlyosabb az volt, hogy Ráduly Róbert havi tízezer eurónak megfelelő csúszópénzt fogadott el a városi parkolórendszert működtető cégtől. A gyanúsításnak ez a pontja már az egy nappal később kibocsátott hivatalos DNA-közleményben sem szerepelt. Tovább apadt a felróható ügyek száma a tavaly júniusi vádemelésig. Kiesett például az a vádpont, hogy a polgármester túlságosan olcsón vásárolta meg a város számára a szakszervezetek művelődési házát.
A Székelyhon portálnak kiadott vádiratkivonat három olyan ügyet tartalmaz, amelyikben az ügyész megállapította, hogy a feljelentők állításai megalapozatlanoknak bizonyultak.
Ráduly Róbertet tavaly júniusban a DNA háromrendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. A vádemelés után Ráduly lemondott tisztségéről.
MTI
Erdély.ma

Vesztett és nyert ügyek között
Ki lehet tenni a kétnyelvű utcanévtáblákat!
Nemrég tudósítottunk arról, hogy a fővárosi legfelsőbb bíróságon elutasították a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség(MMDSZ), a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE), az Erdélyi Magyar NemzetiTanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fellebbezését. A fellebbezés a Felsőoktatás Minőségét BiztosítóHatóság (ARACIS) azon előírásának a jogszerűségét kérdőjelezte meg, hogy a gyakorlati órák és a kórházi gyakorlat nyelve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) csak a román lehet. A rossz hír mellett jónak számít, hogy a megyei törvényszéken végleges ítélet született a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében.
– Kezdjük a rosszabbikkal! Hogyan indokolta az elutasítást a legfelsőbb bíróság? – kérdeztük Kincses Elődtől, aki a két ügyet képviselte az igazságügyi fórumok előtt.
– A vesztes ügy okának megértése érdekében vissza kell nyúlnunk a Ceausescu-rendszerbe, amikor a magyar oktatás visszaszorítása elkezdődött. Ennek következményeként 1989 decemberében, a "nacionálkommunista" diktatúra bukásakor a MOGYE Általános Orvosi Karának hatodévén még fele-fele volt a román és magyar diákok aránya, az elsőéves magyar hallgatók száma viszont még a húsz százalékot sem érte el. A felszámolás alatt álló Gyógyszerészeti Karon pedig már csak a negyed- és ötödév működött. Ez volt az oka annak, hogy 1990-ben mind a magyar diákság, mind az oktatói kar határozottan elkezdte a küzdelmet a teljes körű magyar oktatás visszaállításáért. Miközben a kezdeti sikertelenség láttán ülősztrájkot folytattak, a román nacionalista erőknek annyira fontos volt, hogy megakadályozzák ennek a jogos követelésnek az érvényesítését, hogy 1990. március 19- én a Görgény völgyéből Marosvásárhelyre beszállított, félrevezetett román embereket először a MOGYE-ra vitték, hogy megleckéztessék a diákságot. Szerencsére előző nap sikerült meggyőzni a hallgatókat, hogy függesszék fel a sztrájkot, így nem volt kit megleckéztetni, ezért az RMDSZ akkori székházának ostromára vezényelték a Görgény-völgyieket, nehogy dolgukvégezetlenül kelljen hazamenniük.
– Sokaknak úgy tűnt, hogy a 2011. évi közoktatási törvény megnyugtatóan rendezi a helyzetet.
– Sajnos, nem így történt. Amikor kitudódott, hogy a törvénytervezetben multikulturálisként megjelölt három egyetemen, a kolozsvári Babes–Bolyain, a MOGYE-n és Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen teljes körű anyanyelvi oktatást kell bevezetni, az ARACIS 2010 októberében hozott egy határozatot, amelyben megfogalmazta az a szabályt (sztenderdet), hogy a klinikai gyakorlatokon kizárólag a román nyelvet lehet használni. Ezt a "sztenderdet", noha a vonatkozó jogszabály érvényességi feltételként előírja, 2010 októbere óta nem hagyta jóvá a tanügyminisztérium, és nem foglalták kormányrendeletbe sem, tehát jogilag nem létezik. Ezenkívül nem a törvényeknek megfelelően tették közzé, nincsen aláírva, számozva és keltezve, ráadásul nem az ARACIS honlapján olvasható, hanem a 12 tagozat egyikét jelentő orvostudományok tagozat honlapján jelenik meg. A többi tagozat honlapján egyetlen rendelkezést sem tettek közzé. Így ez már a második érvénytelenségi indokot jelenti.
A harmadik – ahogy a Népújságban is megjelent –, hogy a 2011. évi 1-es tanügyi törvény ötödik szakasza kimondja, hogy a rendelkezéseivel ellentétes valamennyi jogszabályt hatályon kívül helyezi. Mivel a tanügyi törvény 135. szakasza a teljes körű anyanyelvű oktatás biztosításáról rendelkezik, az ismertetett speciális ARACIS-előírás három okból is érvénytelen, semmis. Mindez nem zavarta a Marosvásárhelyi Táblabíróságot, amikor két évvel ezelőtt ezekkel az indokokkal kértük az egyetemi charta jogsértő szakaszainak megsemmisítését. Ebben a perben felperesként a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség és az RMOGYKE szerepelt, támogatásunk érdekében beavatkozott az RMDSZ, az EMNP, EMNT és az MPP. A tárgyaláson 2/1 arányban utasították el a fellebbezésünket, úgy, hogy a tanács magyar nemzetiségű bírája a törvénytelen elsőfokú döntés hatályossága mellett szavazott, Mona Baciu bírónő pedig rendkívül megalapozott különvéleményt fogalmazott meg. Látván, hogy itt, Marosvásárhelyen képtelenség a MOGYE ellen pert nyerni, hiszen minden perben, még a román kormánnyal szemben is, sikerrel jár az egyetem, Bukarestben indítottunk eljárást az MMDSZ és az RMOGYKE nevében. Ebbe a perbe az EMNT és az EMNP avatkozott be, az RMDSZ és az MPP már nem.
A kérésünk az volt, hogy az idézett ARACIS- előírást semmisítsék meg, hisz teljesen egyértelmű, hogy jogszabálysértő, és tulajdonképpen érvénytelen is. Még első fokon az a nagy meglepetés ért, hogy a perbe beavatkozott a MOGYE, vagyis a jogszabályt alkalmazó a jogszabály védelmében lépett fel. Hasonló esetről nem tudok, hiszen a jogszabályt alkalmazónak nincsen olyan jogosítványa, hogy azt mondja: nekem nagyon tetszik ez a jogszabály, nehogy azt a törvényhozó hatályon kívül helyezze! Ez mégsem zavarta a Bukaresti Táblabíróságot, helyt adott a MOGYE beavatkozási kérelmének, és elutasította a keresetünket azzal, hogy a magyar oktatást ellehetetlenítő rendelkezés törvényes. A fellebbezésünket csak több mint másfél év után tárgyalta le a bukaresti legfelsőbb bíróság, és noha az előzetes eljárásban elvileg megalapozottnak tekintette fellebbezésünket, legnagyobb meglepetésemre és felháborodásomra ezt az abszolút megalapozott fellebbezést elutasította.
Az indoklást nem ismerjük, kézhezvétele után természetesen az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulunk. Remélem, hogy nem rosszul használom a többes számot, ugyanis az RMOGYKE és az MMDSZ élén változás történt, és az új elnökök közötti viszony nem nevezhető felhőtlennek. Itt azonban olyan érdekről van szó, amelyben a személyes ellenszenvet feltétlenül félre kell tenni.
Hogy milyen gyenge lábakon áll az elsőfokú ítélet megindokolása, arra példaként felhozom: annak érdekében, hogy csökkentse annak látszatát, hogy a magyar oktatást diszkriminálják a marosvásárhelyi orvosin, egy szemenszedett hazugságot írtak be az ítélet indoklásába, miszerint az oktatás során az elmélet 70 százalékot, a gyakorlat pedig csak 30-at tesz ki. Noha a tanügyminisztérium által jóváhagyott és a kormányrendeletbe foglalt előírások kimondják, hogy 30 százalék az elmélet, ami magyarul folyhat, és 70 százalék a többi aktivitás, aminek a nyelve kizárólag a román lehet. Hozzá kell tennem, hogy a román kétharmad által jóváhagyott egyetemi charta nemcsak a sztenderdben rögzített klinikai gyakorlatokra alkalmazza a román nyelv kizárólagos használatát, hanem kibővíti minden, az elméleti oktatáson kívüli tevékenységre. Például az anatómiagyakorlaton sem lehet használni a magyar nyelvet, holott köztudomású, hogy a boncasztalon már nem szokás megszólalni.
– Az egyelőre sikertelen próbálkozás után szóljunk arról a perről is, amit Kincses Előd megnyert nemrégiben.
– Szeretném a marosvásárhelyiek tudomására hozni, hogy nyugodtan ki lehet tenni a kétnyelvű utcanévtáblákat. A két civil aktivista, Barabás Miklós és Benedek Lehel Csaba ügyében a szabálysértési jegyzőkönyvet, amellyel a fejenkénti 5.000 lejes pénzbüntetést kirótták, jogerősen hatályon kívül helyezték. A Maros Megyei Törvényszék a napokban jogerősen elutasította a Valentin Bretfelean vezette helyi rendőrség által benyújtott fellebbezést. Az elsőfokú ítélet indoklásában benne van, hogy teljesen szabálytalanul rótta ki a büntetést a helyi rendőrség. A kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését semmilyen jogszabály nem tiltja, ezért a helyi rendőrség igazgatója sem kreálhat szabálysértést ott, ahol az nem létezik, mondja ki az indokolás.
Ennél sokkal "bájosabb" az az indoklás, amelyet a Maros Megyei Törvényszék abban az ítéletében fogalmazott meg, amellyel elutasította annak a 12 személynek a kártérítési követelését, akik kérték, hogy Valentin Bretfeleant és a helyi rendőrséget egyetemlegesen kötelezzék egyenként 50.000 lej erkölcsi kártérítésre (fájdalomdíj kifizetésére) a félelemkeltő, fenyegető felszólítások miatt. A CEMO kimutatása szerint az 50.000 lejes büntetéssel való fenyegetés következtében több mint 50 személy vette le a kétnyelvű utca-névtáblákat. Az ítélet indoklásában az áll, hogy az a mód, ahogy Valentin Bretfelean értelmezte a reklámtörvényt, és az a tény, hogy reklámtáblának tekintette az utcanévtáblákat, az inkompetencia és a hivatali visszaélés határán mozog. Végül azzal az indokkal utasították el Bretfeleanék fájdalomdíjra kötelezését, hogy az a 12 személy, aki panaszt tett, tulajdonképpen nem szenvedett pszichés traumát, hiszen képes volt teljes mellszélességgel kiállni jogai védelmében. Az okfejtés azt jelenti, hogy csak olyan embernek jár erkölcsi kártérítés, fájdalomdíj, aki a rendőrségtől annyira megijed, hogy "összecsinálja" magát, ahelyett, hogy jogait érvényesítené.
Remélem, hogy a kétnyelvű utcanévtáblákkal kapcsolatos ítéletnek meglesz a hozadéka, nem mint a székely zászlóval kapcsolatosnak. Ez utóbbi esetben sajnos hiába nyertem meg a pert, egyetlen politikai erő sem tűzi ki a székely zászlót.
– Végül arról szeretnék érdeklődni, hogy mi a helyzet a székely szabadság napján a csendőrség által kirótt büntetésekkel?
– A Székely Nemzeti Tanács által alapított és a székely szabadság napját szervező Siculitas Egyesület megbízásából bűnvádi feljelentést tettünk a Korrupcióellenes Ügyészségen (DNA) a Maros Megyei Csendőrség parancsnoka, Iulius Cenan ezredes ellen és azok ellen a csendőrök ellen, akik hamisított szabálysértési jegyzőkönyveket állítottak ki. Nyolc olyan személyről tudunk, akiket megbüntettek mint szervezőket vagy résztvevőket, és az adott időpontban nem is voltak Marosvásárhelyen! A másik vádpont a hivatali hatalommal való visszaélés, mivel egy bejelentett és a gyülekezési törvény által megszabott 48 órás jogvesztő határidőn belül be nem tiltott, tehát szabályos tüntetés résztvevőit zaklatják. Ráadásul szervezőként nem a megmozdulást bejelentő és szervező Siculitas Egyesületet büntették meg, hanem azokat a személyeket, akik a csendőrség kérésére és a törvénynek megfelelően felügyelték a rendet. Ahelyett, hogy megköszönték volna hozzájárulásukat ahhoz, hogy a felvonulás gond nélkül lezajlott, fejenként 1.000 lejre büntették meg őket! Két évvel ezelőtt a csendőrség még ismerte a törvényt, mert akkor csak a Siculitasra róttak ki szervezési szabálysértési bírságot. A nyilvánossággal megpróbálják elhitetni, hogy Valentin Bretfelean által vezetett véleményező bizottság hozott egy – megkésve közölt – tiltó határozatot. A gyülekezési törvény viszont egyértelműen rögzíti, hogy a bejelentett tüntetést kizárólag a polgármester közigazgatási határozata tilthatja be, a törvény által szigorúan meghatározott esetekben, amelyek a Maros Megyei Törvényszék ítélete szerint természetesen nem álltak fenn. Még annyit, hogy 80 személy képviseletében megtámadtam a szabálysértési jegyzőkönyveket is, reményeim szerint a megalapozatlan büntetéseket el fogja törölni a Marosvásárhelyi Bíróság.
– Mi is reméljük.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Kommentár nélkül
A sajtószabadság világnapján, május 3-án mutatta be az Active Watch éves jelentését a véleménynyilvánítás szabadságáról Romániában. A FreeEx 2015–2016 című jelentés szerint a média korrupt finanszírozási módok és a közvélemény ellenőrzése révén alárendelődött a politikumnak. Az idei jelentés a médiaipar elpolitizálódására hívja fel a figyelmet, a Riporterek Határok Nélkül és a Media Pluralism Monitor 2016 áprilisában bemutatott jelentéseire hivatkozva.
A romániai sajtó strukturális problémái 2015-ben is megmutatkoztak – olvasható a FreeEx jelentésben. "Az igazságszolgáltatásnak sikerült felszínre hoznia azokat a módszereket, amelyekkel a média alárendelődött a politikumnak, korrupt finanszírozási mechanizmusok, a közvéleménynek a legerősebb sajtóorgánumok általi befolyásolása, a sajtó általi zsarolás vagy a sajtónak a korrupcióba való bevonása révén." A Riporterek Határok Nélkül által készített globális sajtószabadság-mutató Romániát a 49. helyre teszi. Szemben a múlt évi 52. hellyel.
A jelentés felsorolja a 2015-ben és 2016-ban történt legfontosabb eseményeket is, amelyek hatással voltak a véleményszabadságra. Ezekből tallózva egyebek mellett kiderül, hogy új korrupciós ügyek jelentek meg a sajtóban, amelyekbe médiatulajdonosok és igazgatók, de újságírók is belekeveredtek; több sajtóorgánum tulajdonosát korrupció és adócsalás miatt letartóztatták; az újságírói szakmát egyesek továbbra is megfélemlítésre, zsarolásra vagy befolyással való üzérkedésre használják; a DNA dossziéi bizonyítják, hogy csúcspolitikusok diktálták fontos médiaorgánumok tartalmát; újságírókat azért távolítottak el a szerkesztőségekből, mert nem feleltek meg azok politikai orientációjának; 2015-ben újfent bebizonyosodott, hogy a hírszerző szolgálatok ügynökei beszivárogtak a szerkesztőségekbe. Arról is szól a jelentés, hogy a romániai újságírók továbbra is agresszió célpontjai. Azok, akik fizikailag vagy verbálisan támadnak újságírókat, vagy megpróbálják őket megfélemlíteni, főleg politikusok, köztisztviselők vagy üzletemberek.
A szabad sajtó kulcsszerepet játszik abban, hogy az egészséges demokráciák fennmaradjanak és figyelemmel lehessen őket kísérni. Hozzájárul a magatartások számonkérhetőségéhez, a kormányzati munka minőségéhez és a gazdasági fejlődéshez. De ami a legfontosabb, a médiát érintő korlátozások gyakran korai jelei annak, hogy a kormányzat a demokrácia egyéb intézményeit is támadni szándékozik – vélekednek a Freedom House munkatársai.
Kell ehhez kommentár?
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Erkölcstelen kampányfogás
Félrevezetik a nyugdíjasokat
Több marosvásárhelyi szépkorú jelezte, hogy aktivisták keresték fel otthonaikban, és arra figyelmeztették őket, hogy amennyiben nem Florea lesz a polgármester, az új városvezető, bárki is legyen az, minden támogatást megvon a nyugdíjasoktól – olvasható Soós Zoltán független polgármesterjelölt sajtóirodájának közleményében.
A továbbiakban a marosvásárhelyi összefogás jelöltje leszögezi: "Sem a közszállítás, sem a város által biztosított más kedvezmények tekintetében nem lesz változás. Változás abban lesz, hogy DNA helyett Marosvásárhely polgárai lesznek a polgármesteri hivatal rendszeres látogatói, akikkel közösen irányítjuk városunkat. Változás abban lesz, hogy minden egyes bani felhasználásáról beszámolunk. Változás lesz abban is, hogy nem a haveroknak osztjuk a közpénzt, hanem átlátható módon a város és lakói javára fordítjuk azt.
Véget kell vetnünk a megfélemlítések, zsarolások és rémhírterjesztések korszakának. Véget kell vetni Dorin Florea regnálásának Marosvásárhelyen".
Népújság (Marosvásárhely)

Kilépett az RMDSZ-ből Soós Zoltán
Nem csak az RMDSZ marosvásárhelyi önkormányzati frakciójából, a szervezetből is kilépett Soós Zoltán, a magyar összefogás polgármesterjelöltje. Szerinte erre azért van szükség, mert hitelesen szeretné képviselni a felvállalt függetlenséget.
Lemondott RMDSZ-tagságáról Soós Zoltán, mert szerinte a hitelesség egyik fontos feltétele, hogy az összmagyar független jelölt valóban független legyen. A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Soós elmondta: a szövetséggel a kapcsolata nem változik, továbbra is együtt gondolkodnak azokon a stratégiákon, amelyekkel a marosvásárhelyi és az erdélyi magyarság életén javítani lehet.
A polgármesterjelölt kedden mutatta be választási stratégiáját, amellyel egyaránt szeretné megszólítani a magyar, a román és a roma közösséget is. A jövő alapköve Soós Zoltán szerint a modern Marosvásárhely, amelyben mindenki otthon érzi magát, és aktív tagja a közösségnek. „Marosvásárhely Erdély szíve lehetne, de nem az, hiszen az elmúlt 16 évben, Florea polgármestersége idején 25 ezerrel csökkent a város lakossága, magyarok és románok egyaránt elhagyták a várost. Ez részben azért van, mert ma a városvezetőnek több DNA-kivizsgálása van, mint amennyi uniós projektje. A közösség erejével ezen változtatni lehet, s akkor elmondhatjuk, hogy Marosvásárhelyen miénk a jövő” – fogalmazott a jelölt.
Megkérdeztük, amennyiben megnyeri a választásokat, szándékszik-e tovább képviselni a városházán a kampányban felvállalt függetlenséget. A polgármesterjelölt kifejtette: a függetlenség alapfeltétele, hogy a független személy ne vállaljon tisztségeket politikai alakulatok keretében, a hitelesség egyik fontos feltétele pedig az, hogy a független jelölt ténylegesen független legyen. „Jelen pillanatban nem vagyok RMDSZ-tag. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem támogat az RMDSZ, a néppárt vagy a polgári párt. De nem az a célom most a választások előtt, hogy elhatárolódjam a politikai alakulattól, hanem hogy minden alakulat álljon mellém, és támogasson. Független polgármestere akarok lenni Marosvásárhelynek, a munkát így szeretném tovább folytatni. Saját döntésem ez. Nem határolódom el, ugyanúgy együtt gondolkozom az RMDSZ-szel azokon a stratégiákon, amelyekkel fejleszteni lehet Marosvásárhelyt és az erdélyi magyar közösség életét” – fogalmazott Soós Zoltán.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Felmentették Nagy András volt szászrégeni polgármestert
Alapfokon felmentették a hivatali visszaélés vádja alól pénteken Nagy Andrást, a Maros megyei Szászrégen volt RMDSZ-es polgármesterét – számol be Gyergyai Csaba a kronika.ro-n.
A város elöljárói tisztségét 2004 és 2012 között betöltő, a polgármesteri széket a júniusi helyhatósági választáson is megpályázó politikus, valamint az általa vezetett hivatal hét alkalmazottja ellen 2015 januárjában emelt vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). A vádhatóság szerint a vádlottak 702 ezer lej kárt okoztak az önkormányzatnak 2006-ban, mert a város közvilágítására kiírt közbeszerzés ügyében nem szabályszerű, és a város számára kedvezőtlen döntést hoztak.
Nagy András a vádemeléskor úgy vélekedett, hogy a korrupcióellenes ügyészség politikai, etnikai indítékkal folytat lejárató hadjáratot ellene. Az alapfokon született felmentő ítéletet úgy kommentálta, hogy hivatalosan is győzött az igazság, és mindez megerősítette benne azt, hogy folytatnia kell a munkát. „ Az elmúlt időszakban megpróbáltak elbátortalanítani, megfélemlíteni és eltántorítani attól a szándékomtól, hogy a közösségért dolgozzak, azonban ez nem sikerült. Ez után sem fog sikerülni” – idézte az RMDSZ hírlevele az idén harmadik mandátumáért induló politikust.
Szászrégen volt polgármestere ellen egyébként korábban három hasonló közbeszerzési ügyben emeltek vádat, a bíróság azonban mindhárom esetben jogerősen felmentő ítéletet hozott. „Már háromszor bebizonyosodott, hogy koholtak voltak ellenem a vádak, s biztos vagyok benne, hogy ezúttal is végleges ítélet is megerősíti ezt”, nyilatkozta a Székelyhon hírportálnak Nagy András – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Diaconut felbőszítette esetleges kitiltásának híre
Magyarország a szélsőségesen magyarellenes Bogdan Diaconu kitiltását tervezi. A soviniszta román politikus válaszul a restitúciós ügyekhez kapcsolódó korrupcióval megvádolt és Budapestre költözött volt RMDSZ-es képviselő, Markó Attila kiadatását követeli – számol be Balogh Levente a kronika.ro-n. Arról, hogy Magyarország kitiltani készül a szélsőséges nézeteket hirdető Egységes Románia Párt (PRU) elnökét, független parlamenti képviselőt, a Népszabadság cikkezett szombaton saját értesülésre hivatkozva. A lap információi szerint a budapesti kormány ülésén szóba került, hogy a jövőben nem engedik be az országba a magyarellenes kirohanásairól ismert Bogdan Diaconut. Diaconu tavaly alapította meg a nacionalista, magyarellenes Egységes Románia Pártot (PRU), amelynek első kongresszusán, január végén bejelentette egy – a Magyar Gárdára hasonlító – „polgári önvédelmi" szervezet létrehozását Karóbahúzó Vlad (Vlad Țepes) Őrjárata néven. Diaconu a Népszabadságnak nyilatkozva azzal fenyegetőzött: ha eredményesen szerepelnek a 2016-os parlamenti választáson, kitiltják a magyar cégeket Romániából. Szerinte a magyar kormány azért akarja kitiltani, mert a PRU „az egyetlen párt, amely ellent tud állni a magyar irredentizmus térnyerésének".
A Népszabadság azt sugallja, hogy a magyar kormány a kitiltással a Jobbiknak tesz gesztust. Tavaly októberben ugyanis három évre kitiltották a Jobbik alelnökét, Szávay Istvánt Romániából. Erről Szávay márciusban szerzett tudomást, amikor a határon feltartóztatták. A képviselő most a lapnak úgy nyilatkozott, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes már tájékoztatta arról, a kormány lépése válasz az ő kitiltására. Budapest jelezni akarja: elfogadhatatlanak tartja, ha egy másik uniós tagállam így lép fel egy magyar parlamenti képviselővel szemben. A jobbikos politikus egyébként nem örül annak, hogy Diaconuval hasonlítják össze, mert ő nem tartja magát „románellenesnek". Minderre Bogdan Diaconu Facebook-oldalán először egy összeesküvés-elmélettel reagált, miszerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök valójában Klaus Johannis román államfő és „főnöke", Angela Merkel német kancellár felszólítására csatlakozott azon erőkhöz, amelyek „cenzúrázni" akarják a PRU által képviselt román nacionalizmust. Emellett arról „tájékoztatta" Orbán Viktort, hogy az őszi parlamenti választásokat követően, amikor a PRU – szerinte – parlamenti párt lesz, kitiltja a magyar cégeket Romániából, mivel azok álláspontja szerint a „magyar szeparatizmust" pénzelik. Egyben azért fognak küzdeni, „hogy betiltsák az államellenes RMDSZ-t, valamint a többi autonómiapárti magyar szervezetet, amelyek közül egyesek egyenesen terrorszervezetek, mint a HVIM.”
Azt is közölte: pártja fel kívánja venni a kapcsolatot a Magyarországgal szomszédos országokban tevékenykedő nacionalista pártokkal, „hogy harapófogóba szorítsák a magyar irredentizmust.” Később nyilvános felhívást tett közzé, amelyben felszólította a román hatóságokat az általa bűnözőnek nevezett Markó Attila kiadatási ügyének rendezésére. „Másfél éve a bűnöző volt RMDSZ-es képviselő, Markó Attila még mindig Magyarországon bujkál a magyar állam védelme alatt, a román hatóságok pedig elfelejtették megtenni a kiadatásához és romániai bíróság elé állításához szükséges lépéseket" – áll a közleményben.
Diaconu szerint ellenkező esetben a román hatóságok cinkossá válnak abban, hogy a szökésben levő bűnöző elkerülje a felelősségre vonást. „Markó Attila igazságszolgáltatás elé állítása kulcsfontosságú a nemzetbiztonsági fenyegetést jelentő, törvénytelen erdélyi visszaszolgáltatások hálózatának felderítésére, amelyekben Magyarország is érintett, ezt bizonyítja, hogy a magyar állam bujtatja a bűnözőt" – áll a szélsőséges politikus közleményében. Mint ismeretes, Markó Attila RMDSZ-es képviselő korábban az ingatlanrestitúcióért felelős bukaresti szaktestület magyar tagja volt. Ebbéli minőségében jogerősen három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, miután a bíróság szerint jogtalanul döntött a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról az azt építtető református egyháznak. Ezt követően az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) azzal is meggyanúsította, hogy szándékosan felülértékelt bukaresti ingatlanok után jogtalanul járó kárpótlási összegek kifizetéséről szóló döntésekben vett részt. Mivel emiatt a korrupcióellenes ügyészség előzetes letartóztatásba akarta helyezni, ő tavaly lemondott, és Budapestre költözött. Románia az Interpollal adatott ki nemzetközi körözést ellene.
Markó Attila a Krónikának Diaconu követelésével kapcsolatosan úgy nyilatkozott: nincs véleménye a szélsőséges politikus kifakadásáról. „Ilyen beteg emberekkel nem foglalkozom, csak legyintek", szögezte le – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Vádemelés
Hivatali visszaélés megalapozott gyanúja miatt bűnvádi eljárást indított a DNA Titus Corlăţean volt külügyminiszter ellen a külföldön élő román állampolgárok alkotmányban rögzített választójogának megakadályozása miatt.
A vádhatóság közleménye szerint a szociáldemokrata politikus a 2014-es elnökválasztáson a külföldi szavazás megszervezésénél szándékosan korlátozta a hagyományosan PSD-ellenes diaszpóra szavazási lehetőségeit, hogy ezzel saját pártja államfőjelöltje, Victor Ponta akkori kormányfő esélyeit növelje.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Elfújja a szél?
Sokkoló. Gázvezetéket akartak robbantani a székely szélsőségesek/terroristák – ilyen és ehhez hasonló szalagcímeket láthattunk pénteken a legtöbb román portálon, miután a Szervezettbűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyosztályról (DIICOT) kiszivárgott a hatvannégy vármegyés fiatalok vádirata.
Szerintünk viszont legalább ennyire sokkoló, hogy újabb hivatalos dokumentum került ki az igazságszolgáltatás berkeiből, és még a kézdivásárhelyi Beke Istvánt védő ügyvéd is a sajtóból értesült a vádakról.
Sokkoló, de sajnos már nem meglepő, sőt kijelenthető, hogy jelenséggé vált. Nemrég Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke tesztelte a rendszert, amikor tanúként idézték be kihallgatásra az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) brassói kirendeltségéhez. Napokig hallgatott az információval, hogy lássa, mit történik, sejtése pedig beigazolódott, egy nappal a kihallgatás előtt már hívta a sajtó, hogy rákérdezzenek: ugye beidézték a DNA brassói ügyészei?
Ennél jóval kegyetlenebb dolgok is történtek azonban. Valószínűleg mindenki emlékszik arra a napra, amikor Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét „elvitte” a DNA: az ügyészek még a városházán voltak, amikor kiszivárgott a „vádirat” olyan részletekkel, hogy Csíkszereda polgármestere havi tízezer euróban részesült azért, hogy a parkolási rendszerre vonatkozó szerződést egy adott vállalkozással kössék meg, vagy a mobiltelefonálási szolgáltatásokról szóló megállapodásért ötezer eurót kaphatott. A DNA által később kiadott közlemény már köszönőviszonyban sem volt a sajtóban meglebegtetettel, viszont az a pár óra bőven elég volt arra, hogy bejárják az egész sajtót a valótlanságok, az információk pedig beleégjenek az emberek tudatába.
Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme – írja a román alkotmány, de úgy tűnik, hogy éppen az ügyészség az, aki erre fittyet hány. Mert az nagyjából borítékolható, hogy nem a hirtelen támadt forgószél repíti ki a hivatalos dokumentumokat az ügyészségek ablakán, s fújja be egyenesen a szerkesztőségekbe.
De mivel őket is megilleti az ártatlanság vélelme, feltételezzük, hogy mégis így van. Ebben az esetben azt ajánljuk, tartsák csukva az ablakokat.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

A globális erők berendezkedése zajlik?
A román politikai elit egyre több hangadója tesz utalásokat arra, hogy idegen hatalmak harcának színterévé vált az ország. A többnyire áttételes célzások nem kívánják nevén nevezni az egymással mérkőző feleket, sőt kimondottan kerülik azok azonosítását, de a célzások egyre áttetszőbbek.
A politikai kommentátorok rögtön felneszeltek a dologra, s mára a sajtóban hasonlóan óvatos, korántsem szókimondó, de egyre sejtelmesebb megfogalmazások jelennek meg arról, hogy a valóban párját ritkító korrupcióellenes hadjáratnak is sok köze lehet hozzá. Ha mindezt ama összefüggésbe helyezzük, melyről korábban hírt adtak hazai és a nemzetközi források, hogy a Balkánon valóságos kémháború bontakozott ki a nagyhatalmak között, akkor előttünk áll egy meglehetősen összetett háttérsztori, mely indokát szolgáltatja a román politikai elit mai nyugtalanságának.
Úgy tűnik, e politikai osztály nem ok nélkül tart attól, hogy megtizedelése vagy éppen lecserélése van folyamatban, felváltása korábban létrejött vagy most alakuló érdekszövetségekkel, s ebben átfogó aktorokkal működnek együtt amazok belső ügynökei. Kommentátorok azt is megkockáztatják, hogy maguk a titkosszolgálatok is kettészakadtak volna. Nagyhatalmi érdekre vezetik vissza a hevességéből nem veszítő korrupcióellenes hadjáratot, melyet a közvélemény szükséges és üdvözlendő sebészeti műveletnek tart, elvégre ki tagadhatná, hogy Európa egyik e tekintetben legbetegebb társadalma százszorosan rászolgál e gyógyításra.
Igen ám, de aki saját nexusait látja felgöngyölítve, akinek saját érdekei sérülnek a korrupcióellenes ügyészség pergőtüzében, az, mint látjuk és halljuk egyre gyakrabban a tévében, és olvassuk a sajtóban: a „nemzeti érdekek” állítólagos sérelmét panaszolja fel. Hogy ebben nem lehet igaza, ha saját vétkei fedezésére szövetkezett a hasonszőrűekkel, az persze bizonyos, de a nemzeti-népi-kisállami érdekek és értékek újbóli meghatározásának szintén eljött az ideje, mert a globális pénzügyi tényezők, a nagyhatalmak, a nemzeti tőkét eltaposó multik nem válogatnak különösebben eszközeikben.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Eljárás Tăriceanu ellen
Bűnvádi eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök, volt kormányfő ellen, akit hamis tanúzással és bűnpártolással gyanúsítanak egy ingatlanrestitúcióval kapcsolatos korrupciós ügyben – közölte tegnap a vádhatóság.
Tăriceanut tanúként hallgatta ki áprilisban a brassói ügyészség két, Bukarest közelében fekvő, államosított telek feltehetően illegális visszaszolgáltatásának ügyében. Ez múlt héten jutott a vádemelés szakaszába. A nyomozók szerint a házelnök eskü alatt, a valóságtól eltérően azt állította: nem tudott a korrupciós ügy részleteiről, és nincs közeli kapcsolatban a vádlottakkal. Az ügyészek azt állítják, Tăriceanu hazudott, amikor azt mondta: nem tudott arról, hogy a vádlottak – köztük Tal Silberstein, Tăriceanu volt tanácsadója, és Dan Andronic befolyásos lapigazgató – megvásárolták Paul hercegtől (a királyi család egyik el nem ismert sarjától) a szóban forgó telkek tulajdonjogát, vagy amikor azt mondta, nem beszélgetett egy másik vádlottal, Remus Truicával a fizetendő közjegyzői illetékekről. A vádhatóság szerint a szenátus elnökének az a kijelentése sem igaz, hogy nem mutatta be Silbersteint más politikusoknak.
A korrupcióellenes ügyészség vádirata szerint 2006 és 2013 között egy román és izraeli elkövetőkből álló bűnszövetkezet jogtalanul szerezte meg a snagovi erdő egy részét és a băneasai királyi farmot (növénytani kutatóállomást), több mint 145 millió eurós kárt okozva ezáltal a román államnak. Az ingatlanokat állítólag jogosulatlanul követelte vissza Paul herceg, majd miután négy évig nem kapott választ, az ügyészség szerint felbérelte Remus Truică üzletembert, Adrian Năstase volt szociáldemokrata miniszterelnök tanácsadóját, hogy szerezze vissza azokat. Az ügyészek szerint az ügyben megvádolt üzletemberek pénzt adtak a restitúciós hatóság tagjainak megvesztegetésére azért, hogy Paul javára döntsenek, a herceg pedig cserében kifizette nekik a visszakövetelt ingatlanok értékének 50–80 százalékát. Az ügyben többek között Benjamin Steinmetz üzletember ellen, valamint két izraeli politikai tanácsadó és üzletember, Tal Silbertsein és Shimon Sheves – az 1995-ben meggyilkolt Jichák Rabin volt izraeli miniszterelnök egykori kabinetfőnöke – ellen is vádat emeltek. Tăriceanu tegnapi közleményében egy elhallgattatását, megfélemlítését célzó hatósági visszaélés áldozatának tartja magát, és azt írja, nem mond le hivataláról. Szerinte a jogállamiságot és demokráciát védelmező, „kényelmetlen” politikusként az elnöki hivatalnak áll útjában, ezért indítottak eljárást ellene.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alina Gorghiu: a PSD felfüggeszteni készül Klaus Johannis államfőt
Klaus Johannis államfő felfüggesztésére készülnek a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői csatlósukkal, Călin Popescu Tăriceanuval együtt – állítja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik társelnöke.
Alina Gorghiu a PNL alapításának 141. évfordulóján tartott keddi ünnepségen beszélt erről. Szavai szerint Liviu Dragnea PSD-elnök, Victor Ponta volt kormányfő és a szenátus elnöke a parlamenti választások előtt hajtják végre „aljas” tervüket. A hátsó szándékuk szerinte az, hogy átvegyék a hatalmat, és leállítsák a hatóságok korrupcióellenes fellépéseit.
Ezért Alina Gorghiu szerint a választások tétje a PNL számára az, hogy megállítsa a román jogállami intézmények ellen tervezett támadást. „A PSD offenzívát indított a PNL, a kormány, az igazságszolgáltatás, az államelnök és az ország demokratikus berendezkedése ellen” – idézte az Agerpres a politikust.
Mint ismert, Liviu Dragneát nemrégiben választási korrupció miatt jogerősen felfüggesztett börtönre ítélték, Victor Ponta ellen bűnvádi per zajlik, Călin Popescu Tăriceanu ellen pedig éppen kedden indított bűnvádi eljárást a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Mindhárom politikus heves bírálta az utóbbi hónapokban az igazságszolgáltatás intézményeit, elsősorban a DNA-t.
Az is ismert, hogy a három politikusnak 2012-ben – egy közjogi ámokfutás és a jogállami intézmények szétverésére tett kísérlet után – sikerült felfüggeszteni tisztségéből Traian Băsescu akkori államfőt. Băsescu azonban visszatérhetett hivatalába, mert a Liviu Dragnea által szervezett csalások ellenére a leváltásáról szóló referendum érvénytelen volt.
maszol.ro