Selyem Zsuzsa, az egyetem oktatója a magyar egyetemért való küzdelmet ironikusan így jellemezte: „2005 októberétől a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem a hősképzés alibije. Kezdődött egy tüntetéssel az önálló Bolyai Egyetemért…” Hősökhöz ellenség kell, folytatta Selyem Zsuzsa. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szerint a szenátus „megalázta a magyar oktatókat“. Selyem Zsuzsa szerint a BBTE az 1990-es fordulatot követően olyan egyetempolitikát dolgozott ki, mely a legkorszerűbb egyetemi trendekkel próbál lépést tartani. A BBTE-n egyszerre jelen vannak a diktatúra emberi relikviái, az intézményvezetés diktatórikus beidegződései és a korszerű kutatás, világszerte elismert tudósok előadásait lehet meghallgatni időnként, angolul, franciául, németül stb. Selyem azt állította, hogy a magyar nyelvű oktatásnak nagyjából ugyanazok a gondjai, mint a román nyelvűnek Szerinte a BBTE reális problémája nem a tanítás nyelvének a kérdése, annak semmiféle külső akadálya nincsen, hogy egy megfelelő képzettségű tanár magyar nyelven tanítson. /!/ A BKB elterelte a figyelmet a valóságos problémákról. Erdélyben nem foglalkoznak a kulturális intézményeknek a hatalomhoz fűződő viszonyával. Az erdélyi magyar közélet szerencsétlen módon a mai napig a román társadalomtól izoláltan működik. /Selyem Zsuzsa: Hősképzés. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./Selyem állításával szemben sok éven át nem engedélyezték a magyar nyelvű jogi és közgazdászképzést, gátolják a magyar egyetemi oktatók előmenetelét stb.

Az egyetemen oktató Magyari Nándor László már az 1997-es egyetem-vitában is a Bolyai Tudományegyetemet újraindítani akarókkal szemben állt. Most újból kifejtette hasonló nézetét. A cikkíró az etnopolitiakai/identitáspolitikai keretben megfogalmazott egyetem-projekteket, követeléseket a különálló magyar egyetem visszaállítását célzó törekvésekkel azonosítja. A másik alternatíva, melyet multikulturális politikai elképzelésnek lehet felfogni, nyelvpolitikai problémaként kezeli a kisebbségi felsőoktatás kérdéskörét, nem támogatja az etnopolitikai törekvések autonómia-igényeit. Végső célkitűzés az, hogy mindenki anyanyelvén tanulhasson, függetlenül a felsőoktatási intézmények szervezési formájától. Vannak olyan magyar oktatók, diákok, szülők, akik számára csak a tisztán etnopolitikai értelmezés az elfogadható: külön “magyar” egyetem. Más egyének és csoportosulások elégségesnek gondolják a nyelvpolitikai megoldásokat, nem is szólva azokról, akiket egyáltalán nem foglalkoztat a kérdés. Magyarit az érdekli, hogy hogyan lesz az erdélyi magyar politikai sikersztori, avagy hogyan értelmezhetők a sorozatos kudarcok sikerként? Szerinte átpolitizálódik az egyetem világa /ezt kifejtette az Erdélyi Riport hetilap február 2-i számában/, mert előzőleg elmaradtak a viták, majd felszínre törtek a politikai feszültségek. Magyari kritizálta a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB), ellenségesen akciócsoportnak, politikai pressziócsoportnak, mozgalmároknak nevezve őket, hozzátéve, tevékenységük sérelmi politizálás, harcba szállnak régi, elévült tervekért. Gúnyosan megkérdezte, „melyik célkitűzésük járt sikerrel az elmúlt néhány hónapban?” Még azt is a BKB számlájára írta, hogy nem történt meg az egyetemen belül kezdeményezett magyar “tagozati önállósulás”. /Magyari Nándor László: Sikersztori erdélyi módra avagy Demage Controll. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./

Az Ulmba települt volt kolozsvári polgár, Eisler Benedek magyar szíve nem tudta túlélni a népszavazás eredményét, szívinfarktus végzett vele egy éve. Eisler Benedek Egeresen született 1925-ben,ka Kolozsvári Piarista Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Soproni Bányászati Főiskolán kezdte, a háború miatt ezt abba kellett hagynia és 1945-ben hazatért Erdélybe. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett közgazdász oklevelet 1949-ben. Dolgozott Kolozsvárott és Brassóban, majd 1980-ban családjával kitelepül Németországba. 1985-ben nyugdíjaztatja magát. Az Ulmi Magyar Kultúregyesületben elkezdett munkáját folytatta, ugyanakkor alapító tagja és pénztárosa volt a Nagyenyedi Bethlen Kollégium Segélyszervezetének. 1992-ben személyesen vitt Nagyenyedre egy teherautó élelmiszert. Tagja volt az Erdélyi Világszövetség Németországi Csoportjának és az Erdélyi Szászok Egyesületének, minden jó magyar és erdélyi ügy pártfogója. /V. ajtai Bakó Árpád: In memoriam Eisler Benedek (Egeres, 1925. IX. 15 – Ulm 2005. III. 7). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Nyílt levélben fordult a Norvég Tudományos Akadémia Basescu elnökhöz és Tariceanu miniszterelnökhöz a Bolyai Egyetem ügyében, melyben aggodalmukat fejezi ki a Romániában élő magyarok kisebbségi jogai és kutatási szabadsága iránt. A Norvég Tudományos Akadémia szerint fontolóra kellene venni a kolozsvári Bolyai Egyetem újralétesítését. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

Stefano Bottoni olasz történész rámutatott, hogy Romániában 2000-ig alig voltak hozzáférhetők levéltári anyagok. Gyakorlatilag oral history módszerekkel lehetett meginterjúvolni a túlélőket, és az ezekből alkotott kép csak nagyon részleges lehetett. Eddig elsősorban a nagyvárosokról lehetett tudni: Temesvárról és a kolozsvári próbálkozásokról, a Bolyai Egyetemen meg a képzőművészeti főiskolán történtekről. Arról, hogy mi történt vidéken, Székelyföldön vagy Bukarestben, eddig nem lehetett semmit sem tudni. A levéltári anyagokból rajzolódott ki, hogy az erdélyi 56 más, mint a magyarországi eseménytörténet. Mégis országos méretű megmozdulásról van szó, meg is torolták országosan.  Bottoni a Szoboszlay-ügyre a szakirodalomban bukkant rá, amikor doktori munkáját készítette. Tíz véglegesen halálos ítéletű per alig van a román kommunista rendszer történetében. Bottonit foglalkoztatta, hogy mi vezetett ilyen méretű megtorlásra: 57 vádlottat elítéltek, 10 halálos ítéletet és további 10 életfogytiglani vagy kényszermunkára való ítéletet hajtottak végre. Megállapította, hogy volt egy komoly konspirációs terv, nem egy őrült, hanem egy nagyon elszánt és intelligens ember vezette, talált társakat is hozzá. Azért maradt névtelen forradalmár Szoboszlay, mert családja nem tudott róla: 1945 után áttelepedtek Magyarországra, miközben Szoboszlay Aladár Erdélyben maradt, és ott pappá szentelték 1948 után Temesváron. Mivel nagyon nehéz volt a kapcsolattartás a két állam között, keveset tudtak róla. Családja azt sem tudta, hogy Aladárt 1958-ban kivégezték. - Szoboszlay meg tudta győzni társait arról, hogy ezt a tervet véghez lehet vinni. Bottoni társalkotója a Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című filmnek. Zágoni Balázs fedezte fel a Magyar Történelmi Filmalapítvány 56-os tárgyú filmekre szóló pályázatát, és megkereste Bottonit, mint történelmi szakértőt. Majdnem egy évig dolgoztak együtt ezen a filmen. /Csóg Szidónia: Erdélyi 56. Beszélgetés Stefano Botoni történésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./ Zágoni Balázs filmrendező elmondta, hogy  félelmetes szakadék tátong a Szoboszlay-ügyben a legenda és a dokumentumok között. Rengeteg ember nagyon sok mindent eltemetett, mert olyan megrázó és veszélyes volt erről beszélni, hogy jobbnak látták a hallgatást választani, és sokan ma sem mernek beszélni. Zágoni Balázs számára megdöbbentő volt, ahogy Szoboszlay fokozatosan radikalizálódott. Ezek az emberek elhitték, hogy sikerül létrehozni az Osztrák–Magyar–Román Államszövetséget. /Csóg Szidónia: Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia. Beszélgetés Zágoni Balázs filmrendezővel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./

Elhunyt dr. Újvári József professzor /Nagyenyed, 1928. ápr. 15. – Kolozsvár, 2006. márc. 20./, a kiváló egyéniség. A Bolyai Egyetemen folytatta tanulmányait, Szentpéterváron szakosodott, elkészítette „Románia vízrajzának elemei” című doktori tézisét. A bukaresti Hidrometeorológiai Vezérigazgatóságon osztályvezető lett és oktatott a Parhon Egyetemen. Később Kolozsvárra ment előadótanárnak a Bolyai Egyetemre, majd a Babes–Bolyaira. 1981-ben kinevezték professzornak, 1990-től doktori vezető, majd 1993-ban nyugdíjba vonult. Foglakozott Románia vízrajzával, földrajzi monográfiájával, megírta „Románia vizeinek földrajza” című munkáját. Számos könyvet, egyetemi jegyzetet, tanulmányt jelentetett meg itthon és külföldön egyaránt. /Dr. Pándi Gábor: A TANÁR ÚR! Dr. Újvári József professzor (1928–2006). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

A Hét egyik legutóbbi lapszámában újabb cikket közöltek a Bolyai Egyetem és a Bolyai Kezdeményező Bizottság elleni. Ezúttal Niedermüller Péter kulturális antropológus fejtette ki véleményét, mely szerint az egyetemek, karok, tagozatok etnikai alapon történő megszervezése, létrehozása szemben áll a modern tudományok legfőbb jellemzőjével, a nemzetköziséggel és a nyitottsággal. Minden valamirevaló egyetem arra törekszik, hogy minél kozmopolitább legyen, hogy minél több különböző országból, kultúrából, gondolkodásbeli hagyományból érkező tanárral és diákkal büszkélkedhessen. Sylvester Zoltán, Hudson (USA) szerint nem igazán van így: a jó egyetemek nem abból élnek, hogy minél több országból és kultúrából érkező tanárt és diákot szereznek, hanem abból, hogy jó tanárokat és diákokat vonzzanak. N. P. szerint „egy olyan egyetem koncepciójával előállni, amely etnikai alapon szerveződik, nem egyszerűen anakronisztikus, hanem pontosan a kulturális és gondolkodásbeli sokféleségben rejlő kreatív és innovatív energiáktól zárja el tagjait”. A magyar nyelvű „saját nyelvbe és kultúrába való bezárkózás” azt sugallja, miszerint a Bolyai Egyetem magyar volta abban fog megnyilvánulni, hogy valamiféle sajátos, magyar fizikát, matematikát, biológiát stb. fog termelni, ez egyszerűen nevetséges. A világszerte elfogadott egyetemi rangsorolásokat teljesen hidegen hagyja, hogy mennyire multikulturális egy intézmény, vagy hány nyelven tanítanak. N. P. szerint a mai ,,posztnacionális” világban egy etnikai vagy nyelvi alapon szerveződő egyetem koncepciója anakronisztikus. A cikkíró cáfolta ezt: ilyen alapon azonban nagyon sok kiváló európai egyetem anakronisztikusnak számít: milyen dolog az, hogy a Sorbonne-on elsősorban franciául tanítanak? És a Humboldt Egyetemen németül? Egy egyetem nem jöhet létre kulturális és nyelvi vákuumban; régi és új egyetemeknek egyaránt van és lesz domináns oktatási nyelvük. Hozzá kell tenni, hogy minden multikulturalitása és ,,posztnacionalitása” mellett a Babes–Bolyai a jelenlegi világranglistán pontosan az 1997. helyet foglalja el. /Sylvester Zoltán, Hudson (USA): Bolyai Egyetem: miért ne? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./ Előzmény: Niedermüller Péter: Az egyetemi vita. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 23.

Nem hiszi, hogy az RMDSZ hírszerző szolgálata olyannyira tökéletesen működne, hogy Markó Béla, a Magyar Polgári Szövetség elnökének, Szász Jenőnek Traian Basescu elnöknél tett látogatása másnapján pontosan beszámolhatott volna a kompromisszumról, amelyet utóbbi az államelnöki támogatás fejében kötött. Markó saját alakulata politikai gyakorlatából következtetett. Az egységre hívás hátterében – lásd Markó Béla kézdivásárhelyi ünnepi beszédét – egymásnak feszülő csoport és személyes érdekek munkálkodnak. Itt pozíciókról, busás haszonnal kecsegtető, befolyásos funkciókról van szó. A balkáni típusú politizálás köreinkbe is beszivárgott, állapította meg a lap munkatársa. Az RMDSZ-es elzárkózás a Bolyai Egyetem ügyétől szintén kulisszák mögötti alkuval magyarázható. A nemzetvédő rektor azután indította el megtorló intézkedéseket kilátásba helyező sajtókampányát, miután Markó, az RMDSZ elnöke ugyanazt nyilatkozta a Babes–Bolyai Egyetem vonatkozásában. /Németh Júlia: Alku. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Visszavonta kézjegyét Elie Wiesel Nobel-díjas tudós arról a levélről, amit a Bolyai Egyetem létrehozásának támogatásáért a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) 79 tudóssal íratott alá. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora megerősítette, hogy Wiesel március 15-én küldött egy levelet a bostoni egyetemről, közölve, visszavonja aláírását arról a nyílt levélről, amelyet a BKB tagjai széles nemzetközi nyilvánosság előtt is bemutattak. A rektor közölte: nem mutathatja meg újságíróknak a levelet, mert az „bizalmas” jellegű. Az egyetem vezetősége az egyetem magyar nyelvű oktatásáról és multikulturális jellegéről szóló „félretájékoztató” kampány miatt rögtön „a valós kolozsvári helyzetről” levelet küldött azoknak, akik aláírásukkal támogatják a Bolyai Egyetem létrehozását. Meglepetésének adott hangot Hantz Péter, a BKB egyik vezetője Elie Wiesel-nek a BBTE vezetőségéhez intézett levele kapcsán, hiszen az aláírást gyűjtők eddig semmilyen erre vonatkozó visszajelzést nem kaptak a tudóstól. Az említett levelet 80 nemzetközi egyetemi oktató, továbbá hat Nobel-díjas professzor is támogatólag aláírta. Az aláírók között van Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. /B. T.: Elie Wiesel mégsem támogatja az önálló Bolyait? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Kevesen jöttek el a kolozsvári Tranzit Házba, ahol a Pro Európa Liga szervezett kerekasztal-megbeszélést „Az értelmiség párbeszéde és a másság kihívásai” címmel. Január óta felerősödött a román sajtóban a magyar veszély emlegetése, ennek három kiváltó oka: a Bolyai Egyetem körüli vita, a kisebbségi törvénytervezet körüli konfliktus, és a „Frunda-ügy”. Horváth Andor egyetemi tanár kifejtette: az említett kiváltó okok olyan problémákra vonatkoznak, amelyek egyáltalán nem újkeletűek. Hantz Péter részletezte az egyetemen a magyar oktatásért folyó harcot, kijelentve: a kérdést nem lehet az egyetemen belül megoldani, a párbeszédre nincs lehetőség. Zárószavában Smaranda Enache kifejtette: reméli, hogy eljutnak oda, amikor a hazafiság nem jelent feltétlenül nacionalizmust, amikor értékelni tudják majd azt a kincset, amit a mellettünk élők különbözősége jelent. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kerekasztal a másságról és a magyar oktatásról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

Csak ideiglenesen vonta vissza aláírását Elie Wiesel – ahogy az erről szóló mailben áll: “has temporarily withdrawn” – abban az aláírásgyűjtő akcióban, mellyel a kolozsvári Bolyai Egyetem újraindítását Nobel-díjasok szignójával igyekezett nyomatékosítani a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB). A Nobel-békedíjas politikai aktivista stábja ezt azzal indokolta, hogy a Bostoni Egyetem professzorának további információkat kell szereznie, kutatást kell végeznie a kérdésben – közölte a Transindex kérdésére Hantz Péter. Nicolae Bocsan, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora március 23-án külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Wiesel visszavonta támogató aláírását. Nicolae Bocsan többszöri újságírói kérésre sem volt hajlandó bemutatni azt a levelet, melyet állítása szerint Elie Wiesel írt a BBTE rektori hivatalának. A rektor arra hivatkozott: a levél bizalmas. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./

Az egyetem fontossága kétségtelen egy nemzeti közösség számára – nyilatkozta Noam Chomsky amerikai professzor az ÚMSZ-nek azzal kapcsolatban, hogy ő is aláírta a Bolyai Kezdeményező Bizottság petícióját az önálló Bolyai Egyetemért. A világhírű filozófiaprofesszor elmondta, hogy magyar barátai felvilágosították a romániai magyarság helyzetéről is, ezek után döntött úgy, hogy aláírja a nyílt levelet. /Isán István Csongor: Chomsky: az egyetem fontossága kétségtelen egy kisebbség számára. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság további érveket sorakozatott fel az önálló Bolyai Egyetem mellett, melyet a Szabadság folytatásokban közölt. Februárban 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra nem érkezett válasz. A román álláspont: sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok. Román álláspont: a magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya. Valójában a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60 % a magyar népességben csupán 4,48 %, mintegy 30 000-rel kevesebb mint elvárható volna. A 2004/2005-ös adatok szerint 10 000 román lakosra 300 egyetemista jut, de 10 000 magyar lakosra mindössze 207, ami súlyos diszkriminációnak tekinthető. Román álláspont: a romániai magyar egyetemi hallgatók tekintélyes része Magyarországon tanul, ezért nem indokolt egy állami magyar egyetem fenntartása. Valójában körülbelül 2900 román állampolgárságú magyar diák tanul magyarországi egyetemeken, főiskolákon. Ez kevesebb, mint a romániai magyar egyetemi hallgatók 10 %-a. A BBTE vezetői szerint a BBTE magyar tagozata széleskörű autonómiának örvend. Ez nem igaz. Az egyetem szenátusa figyelembe sem vette 149 magyar oktatónak három magyar tannyelvű kar létesítésére vonatkozó kérését, a Matematika-Informatika Kar tanácsa is elutasította az informatika szakos magyar oktatók egyöntetű kérését, hogy hozzanak létre magyar tannyelvű informatika tanszéket. A BBTE jogi karán a román kari vezetés megakadályozta a magyar oktatás megszervezését, melynek következtében jelenleg mindössze egyetlenegy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon. A magyar tagozat órái gyakran több tanszéken vannak szétszórva, nem lehet egy álláshoz kötni őket, így pályázatot sem lehet hirdetni betöltésükre. Mivel nincs döntéshozói szerepkörük, a magyar oktatók gyűlései informálisak. A BBTE vezetőinek álláspontja: a magyar karok és az önálló magyar egyetem létesítése nincs megtervezve. Valójában 1998-ban részletes terv készült egy magyar egyetemi campus megvalósítására, de a román vezetés megakadályozta ezt. Román álláspont: a magyar oktatók megfelelő arányban képviseltetik magukat az egyetem vezetőségében. A valóság: míg a Babes és a Bolyai egyetemek egyesítése után a dékánok fele magyar nemzetiségű volt, ma már csak a két teológiai kar dékánja magyar. Egyetlen természet-, humán- vagy társadalomtudományi karnak sincs magyar dékánja. Román álláspont: a BBTE multikulturális egyetem. Valójában az egyetemnek a magyar nyelv nem hivatalos nyelve. Az egyetem csak román nyelven ad ki okleveleket. Román álláspont: a magyar egyetem, a magyar karok elveszítenék az egyetemi könyvtárakban levő könyveket. Valójában a könyvek a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár leltárába tartoznak, nem pedig a BBTE leltárába. Tariceanu miniszterelnök épp a román–magyar közös kormányülést követő sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy nem ért egyet a BBTE magyar tannyelvű karainak létrehozásával. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium nyilvános állásfoglalásban és az egyetemnek küldött miniszteri átiratban közölte, hogy nem ért egyet a magyar karok létrehozásával. Emil Boc, a kormánykoalícióban résztvevő Demokrata Párt elnöke és egyben Kolozsvár polgármestere szintén nyilvános állásfoglalásban vetette el a magyar karok létrehozásának tervét. Az egyetem vezetői nyilatkozatok egész sorában támadták a magyar oktatók önállósulási törekvéseit, és fenyegették az ügy támogatóit. Román álláspont: érthetetlen a magyar oktatók elégedetlensége, hiszen az ország összes állami egyeteme közül a Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosítja a legtöbb jogot a magyar felsőoktatás számára. Valójában a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a BBTE-vel szemben megvalósította a tényleges kétnyelvűséget: egy román és egy magyar tagozattal működik, a beiskolázott diákok fele-fele kerül az egyes tagozatokhoz. A szakok indításáról a tagozatok önállóan döntenek. Karok nincsenek, az egyes tagozatok önállóan szervezhetnek tanszékeket, az intézménynek mind a román, mind pedig a magyar hivatalos nyelve. A Bolyai Kezdeményező Bizottság három vezetője rágalmazó és fenyegető levelet kapott az egyetem rektorától, ami szintén megjelent az egyetem hivatalos lapjában. A levélben a rektor retorziókat is kilátásba helyezett. /Bolyai Kezdeményező Bizottság: Tények, érvek az önálló Bolyai Egyetem ügyében. Kiegészítés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7., folyt: ápr. 10., 13./

Amennyiben a Fidesz győz, Markóék készülhetnek a gyónásra. Akkor hamar kiderül, hogy a tavaly októberi bukaresti közös kormányülésből a románok öt-nullás győzelemmel kerültek ki: nincs Bolyai Egyetem, nincs kisebbségi törvény, nincs autonómia, a Gozsdu Alapítványt az ortodox egyház nyomására nem szavazták meg, az észak-erdélyi autópálya ügye nem halad. /Irházi József: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./

Elkészült a leendő kolozsvári 1956-os emlékmű városházi engedélyeztetéséhez szükséges dokumentáció, a látványterv, beindult az a meglehetősen hosszú engedélyeztetési folyamat, hogy a Sétatéren felállíthassák a pályázatnyertes Szakáts Béla temesvári szobrászművész alkotását. A Kolozsvár Társaság (KT) reprezentatív köztéri szobor felállításával kíván az 1956-os magyar forradalomra emlékezni. A KT reményei szerint a szobrot idén október 23-án, a forradalom kezdetének 60. évfordulóján sikerül majd felavatni. 1956-ban Kolozsváron zajlottak azok a diákmegmozdulások, amelyek után a Bolyai Tudományegyetemről 15, a Képzőművészeti Főiskoláról 3, a Protestáns Teológiáról 20 diákot és tanárt ítéltek el. És Kolozsváron került sor az 1956. november 1-jei Házsongárdi temetői tüntetésre, és ugyanitt működött a Kolozsvári Területi Katonai Bíróság, amely székhelyén és kihelyezett tárgyalások során egész Erdély területén, az 1956-hoz kötött perekben több, mint húsz halálos ítéletet hozott. Ezeket az ítéleteket később Szamosújváron, Aradon és Jilaván hajtották végre. Ugyanakkor Kolozsvár a román megmozdulások színhelye is volt, hiszen a magyar forradalommal rokonszenvező román diákokat ítéltek el a Babes Egyetemről, köztük a Volcinschi-csoport 12 tagját. /Tibori Szabó Zoltán: Közös ügy az 56-os szobor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

A magyar karokért és az egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egy tekintélyes német lapban megjelent cikk alapján Andrei Margát, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Akadémiai Tanácsának elnökét Ceausescu dicsőítésével, a kommunizmus alatt tisztség betöltésével, valamint cenzori feladatok ellátásával vádolta. Hantz Péter, a BKB szóvivője a Frankfurter Allgemaine Zeitung május 22-i cikkét ismertette, amely élesen bírálja a BBTE-t, mivel az nem biztosítja a magyar felsőoktatás megfelelő fejlődését. A cikk Andrei Margának a múltjára is kitér. Hantzék a sajtótájékoztatón egykori, Marga által aláírt újságcikkeket mutattak be, melyekben Nicolae Ceausescu diktátort dicsőítette, és az egyetem egykori rádiójának cenzoraként is működött. A kolozsvári egyetem sajtóközleményben határozottan visszautasította a BKB-sok „alaptalan és rágalmazó” vádjait, miszerint a BBTE-n diszkriminálnák a magyar diákokat. Az egyetem vezetősége elítéli az intézmény személyiségei ellen irányuló befeketítési szándékkal születő támadásokat. Szász Csaba, a BKB tagja emlékeztetett, hogy tavaly decemberben egy petícióval keresték meg az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot. Azt kérték a tanácstól, hogy a magyaroknak idegen nyelvként oktassák az államnyelvet, a vizsgakövetelmények is ehhez igazodjanak. A diszkriminációellenes tanács válaszában elismerte, hogy román és magyar gyerekek között e tekintetben sérül az esélyegyenlőség elve. A sajtótájékoztatón jelen levő Kása Zoltán, a BBTE matematika szakos oktatója közölte: az általuk megkeresett jogászok szerint a Bolyai Egyetem jogilag továbbra is létezik, mivel a Babes és a Bolyai Egyetem összeolvadásából létrejött Babes–Bolyai Tudományegyetem alapító okirata nem létezik. /B. T.: Andrei Marga kommunista múltját bányászta elő a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Az Új Magyar Szónak nyilatkozó szemtanúk szerint sem írtak alá alapító okiratot a kolozsvári Babes és Bolyai egyetemek 1959-beli, pártdöntésre végrehajtott egyesítésénél. Ennek alapján meglehet, hogy jogilag nem is létezik a mai Babes-Bolyai Tudományegyetem. Az alapító okirat hiányát a Bolyai Kezdeményező Bizottság vetette fel, a felsőoktatási intézmény vezetősége szerint ezt a kérdést a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálására hivatott szervekre kellene bízni. „Mindennemű jogi formaságot mellőző pártdöntés volt a Babes és a Bolyai Egyetem egyesítése. Nem tudok róla, hogy bármiféle alapító okirat létezett volna a két tanintézmény összeolvasztásánál” – mondta el Péter György professzor, aki 1959-ben személyesen is jelen volt azon a nagygyűlésen, ahol Nicolae Ceausescu bejelentette a két egyetem egyesítését. „Az 1956-os események után személyesen Ceausescu jött Kolozsvárra, hogy elemezze a helyzetet, ő irányította a két egyetem egyesülését. A fő érv az volt, hogy a magyarság nem élhet szeparatizmusban” – emlékezett a fél századdal ezelőtti eseményekre a professzor. Kása Zoltán volt rektor-helyettes szerint az akkori minisztertanácsnak kellett volna alapító-okiratot kibocsátania, ilyen viszont nem létezik. Kötő József oktatásügyi államtitkár szerint a volt Bolyai Egyetem megszüntetése mindenképpen elfogadhatatlan lépés volt, amely jogorvoslatot kíván. Eközben a BBTE jogászai is megkezdték a kutatómunkát az ügyben, jelezte Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora közleményében élesen bírálja a BKB tagjait, és azt javasolja, hogy „hagyják a történelmet a történészekre, ezt a kérdést pedig a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálásával foglalkozó hivatalos szervekre, ők pedig foglalkozzanak azzal, amiért az egyetem fizeti őket. Ha nem tetszik a jelenlegi helyzet, szabadon távozhatnak” – áll a rektor közleményében. /Debreczeni Hajnal: Egy szemtanú az egyesítésről. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Elhunyt dr. Kerekes Jenő /Kolozsvár, 1919. júl. 13. – Kolozsvár, 2006. máj. 24./ professzor. Jogtudományi doktori címet szerzett. A Magyar Népi Szövetség jogi irodájának vezetője volt Bukarestben, majd 1949-től a Bolyai és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára, tanszékvezetője. Nyugdíjba vonulása után konzulens tanárként működött a Sulyok István Protestáns Főiskolán és a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola kihelyezett tanulmányi központjában. Megjelent egyetemi tankönyvei is széles látókörről tanúskodnak, foglakozott a munkajoggal, az iparvállalatok szervezésével, munkagazdaságtannal és ergonómiával. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság alapító elnökeként nagy munkát végzett. Az erdélyi magyar közgazdasági kutatás beindításában is döntő szerepe volt. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság örökös tiszteletbeli elnöke, alapító és elnökségi tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. /Farkasné Imreh Mária: Búcsú dr. Kerekes Jenőtől (1919–2006). = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Bodor Pál tavaly volt 75 éves. Születésének évfordulója alkalmából Hazám- ill. Simonyi- díjjal tüntették ki „életművéért, gyökérhűségéért, a sajátosság méltóságának megőrzéséért”. Az irodalmi Simonyi-díjat eddig Szabó Magdának (erdélyi Kossuth-díjként értékelte) és Beke Györgynek ítélték oda. A díj alapítója a hazai magyar irodalom jelese és mecénása, Böszörményi Zoltán. A Hazám-díjat minden évben hét ember kapja. A kitüntetekkel interjúkötetet készített Hovanyec László. Az idei díjazottak: Berek Kati színművész, Cselőtei László természettudós, Gál István filmrendező, Kányádi Sándor, Korniss Péter fotós, Seregi László koreográfus és Bodor Pál. Június elsején Budapesten lesz Bodor Pál Saxum Kiadónál megjelenő Búcsúlevél nincs c. kisregényének a bemutatója. A kisregény az ötvenes években játszódik a kolozsvári Bolyai Egyetem diákjainak körében, lélektani krimi. Bodor Pál a Népszabadságban publikál. /Hevesi Mónár József: Bodor Pál köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/

Értelmiségi fórumot rendezett Bukarestben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), amelyen román politológusok, szakemberek is részt vettek – jelezte Hantz Péter, a BKB alelnöke. – A magyar felsőoktatás jövőjéről és a Bolyai Egyetemről esett szó. A BKB részéről Bodó Barna elnök is jelen volt a találkozón. – A rendezvényen a hiányos tájékozódás és a félretájékoztatás jeleivel szembesültünk. Akik eljöttek, többnyire támogatták a magyar egyetem beindítását. Szerettük volna, ha azok közül is jelen vannak páran, akik nemrég aláírták a Bolyai Egyetemet ellenző nyilatkozatot. Végre leültünk és megbeszélhettük a kérdést. Megismertettük a résztvevőket a valós helyzettel – jegyezte meg Hantz. /K. O.: Értelmiségi fórum a Bolyai Egyetemről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban néhány nappal ezelőtt nyílt meg a Dr. Kós Károly öröksége című időszaki kiállítás. A tárlat a tíz éve elhunyt dr. Kós Károly emléke előtt tiszteleg. A néprajzkutató, muzeológus, tanár, szerkesztő dr. Kós Károly /Sztána, 1919. aug. 31. – Kolozsvár, 1996. febr. 29./ az egyetemen a néprajz mellé mellékszakként az ősrégészetet és az antropogeográfiát választotta. 1945–1950 között az egyetem Ősrégészeti, majd Néprajzi Intézetének tanársegéde, rövid ideig a teológia, illetve a Bolyai Tudományegyetem történelem katedrájának felkért előadója. Ezzel egyidőben az Erdélyi Múzeum-Egyesület kinevezett őre is. 1950-ben, a néprajzi katedra megszűnése után kinevezték a Romulus Vuia által létrehozott, mintegy tízezres nagyságú gyűjtemény gondozására. Ez időtől, a magyar és a román anyag egyesítésével létrehozott Erdélyi Néprajzi Múzeum tudományos intézetté alakításán fáradozott. 1984-ig, nyugdíjazásáig az Erdélyi Néprajzi Múzeum munkatársa volt. 1951–1956 között a magyar népművészet tanulmányozására kutatócsoportot szervezett, ennek termései a Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel közösen írt kászoni, szilágysági, Kis-Küküllő vidéki és moldvai magyar népművészeti kötetek. Emellett nyolc önálló kötetet és mintegy háromszáz szakcikket írt. /Molnár Noémi, Luka Zsuzsa: Dr. Kós Károly öröksége. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Nagyváradon, a Partiumi Írótábor második munkanapján, június 8-án az előadások gyűjtőcíme a Tiszta beszéd volt. Pomogáts Béla irodalomtörténész A szabadság áramában címmel személyes emlékeiről, a budapesti írótársadalom 1956-os szerepvállalásáról szólt. Pomogáts Béla szerint nem egyetlen vers hívó szavára csatlakoztak a tömegek a forradalomhoz, mint 1848-ban, de mindenképpen ki kell emelni Illyés Gyulának Egy mondat a zsarnokságról című versét. Székelyhidi Ágoston író, egykori forradalmár nemzettörténeti keretek közé foglalta 1956-ot. Előadásában kitért arra, hogy újfajta szereplők és események összetűzése jellemezte 1917 után a magyar társadalmat. A világuralmi törekvés, a szocialista nemzetfejlődés téves képlete 1956-ra torkollott kudarcba. Péter Miklós váradi teológiai tanár személyes élményeiről beszélt, amikor 56-ról szólt. A forradalom leverése után eszközölt erdélyi letartóztatásokat úgy időzítették, hogy sikerüljön megfélemlíteni mindazon intézményeket, melyeket átszervezni kívántak. Lásd a Bolyai Egyetemet, az unitárius teológiát. Az ismeretlen magyarországi teológustársak meggyászolása miatt kapott Péter professzor 14 évi kényszermunkát. Lelkésszé szentelésének első évfordulóját a szamosújvári börtönben ünnepelte, de amint azt mondta, a börtönévek iskolát is jelentettek számára. /Tüzes Bálint: Tiszta beszéd – írók között. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 9./

Csíkszereda híres gimnáziumának tanárai közül számosan gyakorolták a történetírást, köztük van dr. Antal Imre, aki éppen most 75 éves, igen előkelő helyet foglal el. Dr. Antal Imre /sz. Gyimesközéplok, 1931. jún. 6./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett. 1955-től Segesváron, Gyimesközéplokon, Gyimesfelsőlokon, 1961-től pedig a csíkszeredai, a mai Márton Áron Gimnáziumban tanított. Az 1980-as évek végén Svédországba emigrált. Első írása: Adatok Gyimesközéplok község monográfiájához, a Csíki és Gyergyói Múzeumok Közleményeiben (1957) látott napvilágot, amelyet Kovács Dénes múzeumigazgató adott ki. Írásai, tanulmányai a Hargitában, A Hétben, a Korunkban, a Művelődésben és más kiadványban láttak napvilágot. Tanártársaival elkészítette a csíkszeredai líceum (gimnázium) kétnyelvű monográfiáját (1968). A kötetben az 1661-es nagy török–tatár inváziót követően a Damokos Kázmér ferences püspök által alapított vagy újraalapított középiskola 300 éves múltját, a csíki oktatásban-nevelésben és a művelődésben betöltött első rangú szerepét idézték fel. Antal Imre az 1970-es években a csíki közbirtokosságról írt dolgozatával doktori címet szerzett. A Csíkszeredai Múzeum kiadványaként (1972) nyomtatták ki a Bibliográfiai adatok Csíkszereda történetéhez című füzetet. „Ötszáz esztendő óta ez az első ilyen jellegű munka” – állt a füzet előszavában. Terjesztését azonban nem engedélyezték. Antal Imre a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak éveken át a Hargita megyei szerkesztője volt. Néhány adat a Csíkmegyei erdőpanamákról (Acta Hargitensia, 1980) című dolgozatában a közbirtokossági erdők helyzetét (1920–1944) jellemezte. Azok a tények, melyeket Antal Imre az 1970-es években a közbirtokossági vagyonok kirablásáról, elherdálásáról feltárt, azok ma újból aktuálisak. A történész 1992-ben, amikor már külföldön volt, megjelentette a Gyimesi krónikát. Az első olyan jellegű könyv ez, amelynek a tárgyát a gyimesi csángók története képezi. Antal Imre 1994-ben, Csíkszeredában kiadott Tisztesség adassék című könyvében a csíki középiskolai oktatás kezdeteiről írt. Munkájában az 1770–1846 között a Csíksomlyón végzett gimnáziumi tanulók jegyzékét is közölte. Jórészt ezek közül az ifjak közül került ki mintegy századnyi időszakra Csík értelmiségi rétege. Legújabb tanulmánykötete: Történelmi események Gyimes vidékén a régmúlttól napjainkig. E munkájában a Gyimesi krónikában közölt fejezeteken kívül újabbakkal bővítette az ismeretek tárházát. /Szőcs János muzeológus: 75 éve született Antal Imre történész, a gyimesi csángók krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

A Virtuális Bolyai Egyetem előadás-sorozatának keretén belül dr. Borcsa János irodalomtörténész tartott előadást Tendenciák a romániai magyar irodalomban címmel június 8-án Kolozsváron. Felvázolta az irodalom fejlődését a valóságirodalomtól a szövegirodalomig az 1950-es évektől egészen a ’90-es évekig. Szerinte négy irodalmi csomópontról beszélhetünk a vizsgált időszakban. Az első az 1950-1960-as évek fordulópontja, a második az 1960-as évek második fele, a harmadik az 1970-es évek közepe, a negyedik pedig az 1980–’90-es évek. Az első korszakra jellemző a dogmák szerinti irodalom közvetítése és a sematizmus. A ’60-as évek irodalmárai már hitelesen, sematikusmentesen szólalnak meg. Meghitt, személyes viszonyt alakítottak ki a történelemmel. A mikro- és makrokozmosz összességében látására tettnek kísérletet. Megjelentek az ön- és korkritikák, valamint a memoárok. Irányzati sokszínűség vált uralkodóvá. A korszak jellegzetességeként kiemelhető a narráció megújítása. A hit kérdése és motívuma közös tényező a Forrás első és második nemzedékénél. Megjelenik a kisebbségi lét mitizálása. A ’70-es évek elejét értékválság jellemzi. Az 1971-es év az ideológiai kultúra jégkorszakát jelentette, ideológiákat rombolt le a politikai helyzet. Átértékelődik a költőszerep, a lírai én rejtőzködik, és szokatlan nézőpontok is megjelennek. A ’70-es évek végére a szellemi kultúra színvonala felemelkedik. Az 1980–’90-es években maga az alkotás is új értelmet nyer. Nagy hangsúlyt kap az érzelmek ébresztése. /D. I.: A valóságirodalomtól a szövegirodalomig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Gáll Kinga, az Európai Parlament fideszes képviselője a vele készült beszélgetésben elmondta: a Bolyai Egyetem vitája azzal kezdődött, hogy a magyar egyetemet erőszakkal összeolvasztották a kolozsvári román egyetemmel. Minden vezető beosztásba románok kerültek, ami a magyar tagozat módszeres elsorvasztására vezetett. A rendszerváltás után a döntéshozatali ügyekben lényegi változás nem történt, a vegyes tanítású intézményekben a magyar tagozatok mind az egyetemen, mind a középiskolákban kiszolgáltatottak maradtak. A kisebbségi törvény most azért fontos, mert kézzelfogható, számon kérhető. A romániai magyarság többi jogkövetelése még ígéretként sem szerepel az Európai Parlamentben, illetve az Európai Bizottságban. Gáll Kinga Bukarestben járva, az Európai Parlament–Romániai Parlament vegyes bizottság alelnökeként rádöbbent, hogy akarnak ugyan kisebbségi törvényt, mert éppen ez a brüsszeli elvárás, de azt már nem akarják, hogy döntési jogköröket is szavatoljon. Amennyiben törlik a kulturális autonómia alapját, az önkormányzatok döntési jogköreit, akkor a törvény semmivé válik. 1993-ban, amikor Romániát felvették az Európa Tanácsba, akkor szintén előkerült egy kisebbségi törvény. A kormány mindent megígért, de amint fölvették az országot, minden elhalt, a kisebbségi törvényt pedig levették napirendről. Igaz, most erőteljesebben kéri az EU a törvény elfogadását, Gáll Kingának mégis fenntartásai vannak. Elképzelhető, hogy húzzák majd az időt, a csatlakozás után pedig azt mondják, nem sikerült megállapodni, és ismét lekerül napirendről a törvény. Gáll Kinga beszámolt arról, hogy Traian Basescu államelnök teljesen elzárkózott a magyar felsőoktatásra vonatkozó kérdések elől. Azt mondta, Kolozsváron a Babes–Bolyai multikulturális egyetem. Basescu szerint ha a magyaroknak egyetem kell, akkor azt magánegyetemként megcsinálhatják. A magyar diplomácia szegénységi bizonyítványa, hogy csak ennyit sikerült elfogadtatni a román országjelentésben a kisebbségekről. Több alkalommal lett volna lehetősége, hogy hatékonyan képviselje a határon túli magyarság ügyét az európai fórumok előtt, mégsem tette meg. Nem igaz, hogy a határon túli magyarság ügyét nem lehetett volna felvetni. A magyar kormány másik lehetősége az lett volna, ha nem terjeszti be elsők között ratifikációra Románia EU-s felvételét az országgyűlés elé. A Fidesz azt javasolta, hogy a kormány ne terjessze be szavazásra, várja meg az országjelentést. Ezt a kormány nem fogadta el. A Székely Nemzeti Tanács Gyergyóditrón nagygyűlést fognak tartani Székelyföld területi autonómiájának ügyében. Gáll Kinga elmondta, hogy az SZNT által megfogalmazott jogkövetelések jelenleg távol esnek az Európai Unió hivatalos kisebbségpolitikájától. Azonban a különböző régiókban élők beleszólása az őket érintő döntésekbe jogos igény, amelyet nem lehet megkérdőjelezni.  /Románia meg kell hogy oldja a kisebbségi kérdést. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 13./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága elé hívták a Bolyai Kezdeményező Bizottságban tevékenykedő három magyar egyetemi oktatót. Bodó Barna docenst, valamint Kovács Lehel és Hantz Péter adjunktust június 26-án hallgatják meg az „intézmény hírnevét romboló magatartásukkal” kapcsolatban. A három oktató az önálló magyar karok létrejöttét és a Bolyai Egyetem újraindítását követelő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetője. A Nicolae Bocsan rektor kézjegyével ellátott felszólításban az egyetem hivatkozik egy korábbi figyelmeztető levélre, amelyben azzal fenyegették meg a három oktatót, hogy a munkaszerződésük felbontását is eredményezheti a BBTE multikulturális jellegét bíráló tevékenységük A Krónika értesülései szerint a három oktatóhoz eljuttatott felszólításban az áll, hogy „folyamatosan hamis információkat terjesztettek az egyetemmel kapcsolatosan, amellyel súlyosan ártottak az intézmény hírének.” A Nicolae Bocsan rektor kézjegyével ellátott levél mellé hét mellékletet is csatoltak: ezek román és magyar nyelvű újságcikkek, valamint a BKB közleményei. A felszólítás hivatkozik Nicolae Bocsan rektor egy korábbi levelére, amely ellen a magyar oktatók március eleji közgyűlésén tiltakoztak, és szolidaritást vállaltak megfenyegetett kollégáikkal. Az egyetem vezetősége által március elején kiadott fenyegető hangvételű levélben – amelynek címzettje ugyanezen három oktató volt – azzal vádolják Hantz Pétert, Kovács Lehelt és Bodó Barnát, hogy hamis képet közvetítettek a Babes–Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegéről. A levélben a rektor kitért arra, hogy e három egyetemi alkalmazott megszegte az oktatók statútumáról szóló törvény előírásait, mely arról rendelkezik, hogy a tanárok felelősségre vonhatók, ha rombolják intézményük jó hírnevét. A levélben a rektor közölte: szándékában áll alkalmazni az oktatási törvény azon paragrafusait, amelyek az írásos figyelmeztetéstől akár a munkaszerződés felbontásával sújtják a jogszabály megszegőit. A BKB alelnöke, Hantz Péter a Krónikának mindössze annyit közölt: nemrég kapták kézhez az etikai bizottság elé citáló levelet, ezért egyelőre nem kívánnak nyilatkozni. /Kelemen Tamás: Etikai eljárás a BKB-vezetők ellen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

Kolozsváron 1947-ben, a IV. gimnáziumi osztály elvégzése után letették a kisérettségi vizsgát az Unitárius Kollégiumban, emlékezett Dr. Dezső István. Kolozsváron négy magyar fiúgimnázium volt: Piarista Fiú Főgimnázium, Református Kollégium, Unitárius Kollégium és az Állami Magyar Fiú Gimnázium, vagy Gyakorló Gimnázium. A négyből kettőt természetesen csak úgy lehetett összevonni, ha kettőt megszüntetnek. Áldozatul esett a nagy diáklétszámú, rangosabb Piarista Főgimnázium és az Állami Magyar Fiú Gimnázium vagy Gyakorló Gimnázium. 1948-ban megszüntették az egyházi iskolákat. A Kolozsváron megmaradt, két elméleti magyar fiúgimnázium közül az egyik, a volt Unitárius Kollégium az 1. számú Elméleti Magyar Fiú Gimnázium nevet kapta, a második pedig a volt Kolozsvári Református Kollégium, amiből a 2. számú Elméleti Magyar Fiú Gimnázium lett. 1948-ban a kolozsvári Szekuritáté behatolt a Ferenc-rendiek épületébe, az összes szerzetest elvitték, még azt sem engedték meg nekik, hogy szobájukba felmenjenek, és a létfontosságú dolgaikat elhozzák. A rendházban maradt javak egy részét szétosztották a két magyar fiúlíceum konviktusai között. Dr. Dezső István emlékszik arra, hogy ők, az 1. számú Elméleti Magyar Fiúlíceum bentlakói kis kézi szekérrel mentek, hogy a számunkra megítélt javakat elhozzák. Ez elsősorban a ferencesek élelmiszer raktárából kerülhetett ki. Emellett nagy mennyiségű nyomdapapírt, valamint füzeteket, íróeszközöket is kaptak, itt működött addig ugyanis a Szent Bonaventúra Nyomda. Szigorúan megtiltották a diákoknak, hogy az emeletre is felmenjenek, a szerzetesek szobáiba. 1948-tól a rendházban helyezték el a város zene- és képzőművészeti iskoláját, még mindig ott működnek. 2006. június 3-án a fizika előadóteremben gyülekezett az erősen megfogyatkozott és szétszóratott egykori lelkes diákcsapat, az 1951-ben érettségizett tíz ősz hajú veteránja Fazoli Sándor, egyetlen élő tanáruk, osztályfőnökük és egykori igazgatójuk köré. Tudomásuk szerint 24-en élnek még az osztályból, de a találkozónkra csak tízen tudtak eljönni. Mindnyájukat megajándékozták Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyvvel. A tíz hajdani diák életútját mondta el a találkozón. Ajtay Ferenc a Bolyai Tudományegyetemen geológiát végzett, a majd középiskolai tanár lett. Nyugdíjas éveiben könyveket ír, eddig három kötete jelent meg, a következőt az ivóvíz jelentőségéről írja. Ábrahám Ottó a Szovjetunióban végzett bányamérnökit, hazajövetele után a Zsil-völgyi bányák magas vezetőségi posztjait töltötte be. Egyike volt a párt kinyújtott karjának. Nyugdíjasként újra politizálni kezdett, most a román Konzervatív Párt tagja. Fia anyanyelvét elvesztette, ennek ellenére magyarul érez. Dr. Dezső István nyugalmazott sebész főorvos elhagyta szülőföldjét, az anyaországban próbált beilleszkedni, úgy érzi, sikertelenül. Mihálik András látványos pályát futott be, miután Moszkvából hazatért ukrán feleségével. A romániai 1989-es fordulat után tökéletes orosz nyelvtudását kihasználva állandóan utazott, tolmácsolt, Nagyvárad alpolgármestere lett és Nagyváradon az egyetem építészeti karának professzora, a műszaki tudományok doktora, több találmánya van. Botár Ferenc Tordán dolgozott és ott él családjával ma is. Darvas István Izraelbe, aztán Amerikába ment, de meghalni Budapestre jött. Cozma Károly (Kozma) Kijevben végezte a Diplomáciai Főiskolát, külügyi diplomáciai szolgálata folytán bejárta a fél világot, világnyelveket beszél, 20 évnél több időt töltött külügyi szolgálatban. Széll Kálmán szenvedélyes sakkozó, műgyűjtő, de főleg könyvgyűjtő és magánzó agglegény. Veress Endre egyedül lett ügyvéd az osztályból. 1940-ben az Észak-Erdélyből kivonuló román bosszúállók úgy megverték ügyvéd édesapját, hogy később belehalt sérüléseibe. /Dr. Dezső István nyugalmazott sebész főorvos: Provokatív beszámoló a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban érettségizettek 55 éves érettségi találkozójáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28., folyt.: júl. 1./

Nem Cs. Gyimesi Évát, hanem az irodalomtörténész Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről című cikkét június 2-án megjelentető Élet és Irodalom hetilap kiadóját, az Irodalom Kft.-t pereli a Bolyai Kezdeményező Bizottság – pontosította a sajtóper kapcsán elterjedt hírt Hantz Péter, a BKB szóvivője. Az egyetemi lobbiszervezet konkrétan azt kifogásolja, hogy a szóban forgó cikkben a szerző „ágenseknek”, azaz ügynököknek minősítette a BBTE magyar karaiért, illetve a Bolyai Egyetemért akciózó testület tagjait. /Nem Cs. Gyimesi Évát, hanem az Élet és Irodalom kiadóját szándékszik perelni a BKB. = Transindex, júl. 3./

„Ahol csend van, ott nem mozdul semmi” – foglalta össze a kolozsvári Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) idei akciótervének lényegét Bodó Barna egyetemi docens, a bizottság elnöke a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének rendezésében megtartott sepsiszentgyörgyi lakossági fórumon. Bodó eredménynek könyvelte el Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kézjegyének szereplését a BKB márciusi nyilatkozata végén. Hantz Lám Péter egyetemi adjunktus, a bizottság alelnöke elmondta, hogy a területi autonómia, a magyar nyelvű egyetem, valamint a kulturális autonómia elérése érdekében októberben tüntetéssorozatot szerveznek Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Csíkszeredában, „esetleg Székelyudvarhelyen”. Hantz szerint azért van szükség a tömegmegmozdulásokra, mert Brüsszelnek érdeke, hogy csend honoljon Romániában, Erdélyben. Egy hónappal később kisebbségügyi felsőoktatási konferenciát szervez a BKB több európai nemzeti kisebbség képviselőinek részvételével, és folytatja a nemzetközi figyelemfelkeltő akcióit vezető tudósoknak és a Babes-Bolyai Tudományegyetem egykori diplomásainak címzett levelek révén. Kártérítést követelve készül perbe hívni a BKB az Élet és Irodalom magyarországi hetilapot, mert azzal vádolta őket a lapban Cs. Gyimesi Éva, hogy a bizottság korifeusai „szakmailag inkompetens ágensek” lennének. A sepsiszéki MPSZ Wass Albert-díjjal jutalmazta Bodó Barnát, Hantz Lám Pétert, valamint a BKB másik alelnökét, Kovács Lehelt a Bolyai egyetem visszaállítása érdekében végzett tevékenységükért. /Domokos Péter: Tüntetésekre készül a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállal­ták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt.   Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismer­tették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemu­tatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyuga­lom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./