Két napon át tanácskoztak politikusok, egyetemi tanárok, közvéleményformáló értelmiségiek, a téma elméleti kutatói a “Nyelvi korlátok a soknemzetiségű közösségekben” témakörben Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. A rendezvény szervezői, a temesvári Szórvány Alapítvány és a Marosvásárhelyen működő Közép-, Kelet- és Délkelet-Európai Project on Ethnic Relations (PER) Regionális Központja meghívták Kötő József oktatásügyi és Markó Attila kisebbségügyi államtitkárt. Erdei Ildikó pszichológus a helyi nyelvek és közoktatás kapcsolatáról, Fórika Éva jogász a nemzetközi és az európai egyezmények és a nyelvhasználati jog kérdéséről értekezett. Dr. Bodó Barna egyetemi tanár kutatásokon és gyakorlati példákon alapuló dolgozatában számos megvitatásra szánt és újszerűen értelmezett kérdést vetett fel. A meghívás ellenére a tanácskozáson nem vettek részt a román sajtó képviselői. /Szekernyés Irén: Tolerancia helyett dialógus. Kétnyelvűség és az etnikumközi kommunikáció. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Temesváron a Temesvári Magyar Nőszövetség tagjai ellátogattak a Csehek és Szlovákok Temes megyei Egyesületének rendezvényére. A két szervezet évek óta jó kapcsolatot alakított ki, tájékoztatott Szász Enikő nőszövetségi elnök. /(Sz. I.): Szomszédolás bánsági szokás szerint. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök Gyerkó Lászlót nevezte ki a Román Privatizációs Ügynökség (AVAS) alelnökének. Gyerkó László 1966-ban született Csíkszeredában. 1996-ban Magyarországon, a gyöngyösi Mezőgazdasági Egyetem keretében szerzett gazdasági mérnöki diplomát, majd 2000-ben a temesvári egyetem Mezőgazdasági Management karán hasonló képesítést szerzett. 1994 és 2000 között a Hargita megyei Takarékpénztárnál dolgozott pénzügyi ellenőrként, valamint a Perla ásványvíztársaságban töltött be vezető funkciót. /RMDSZ-es alelnöke van az AVAS-nak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

A versenyvizsgán eldőlt, Turi Zoltán magyar magánvállalkozó lesz a dévai színház igazgatója. Elmondta, hogy Temesváron műszaki diplomát szerzett, de világosító-mérnökként már 1996-ban kapcsolatba került a színház világával. Akkor a temesvári magyar társulatnál dolgozott, 2000-től a bukaresti Nemzeti Színházban, majd a Casandrában volt világosító. Nincs a színházban olyan munka, amit nem csinált volna hosszabb-rövidebb ideig. Drámaszínházat akar megteremteni Déván. Magyar társulatok meghívását is tervezi, például Temesvárról. /Gáspár-Barra Réka: Magyar igazgató a dévai színház élén. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./

Megtartotta első ülését újjáalakulása után az Országos Restitúciós Bizottság. Elvi döntés született – többek között – 3 gyulafehérvári római katolikus, 3 temesvári római katolikus és 3 erdélyi református egyház által visszaigényelt épület esetében, továbbá végleges határozatot bocsátottak ki két szatmári római katolikus és egy erdélyi református egyház által visszaigényelt ingatlanra vonatkozóan. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Resicabányán a Paul Iorgovici Megyei Könyvtár Szombati-Szabó István nevét viselő magyar részlege százöt kötet könyvvel és néhány évfolyam folyóirattal lett gazdagabb a napokban. Mindez Pál József Csaba főesperesnek köszönhető, aki – amikor megtudta, hogy a temesvári római katolikus püspökségnek a könyvtárából leírnak könyveket, azokat átadta a Szombati-Szabó István könyvtárnak. /Szakmáry Károly: A temesvári püspökség az adományozó. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 12./

Március 12-én Temesváron tartották a Temesvári Kiáltvány megszületésének 15. évfordulóján rendezett ünnepséget. Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke az 1989-es rendszerváltás célját összefoglaló dokumentumnak nevezte a kiáltványt. A közönség éljenzéssel fogadta Mihály királyt és Anna királynét, Traian Basescu államfőt és Emil Constantinescu exelnököt. Basescu kifejtette, hogy a posztkommunisták, a visszarendeződés veszélye akadályozta a fejlődést, és megígérte, hogy mandátuma végén a gazdaság, a szociális kérdések és a jogegyenlőség terén pozitív lesz a mérleg. Mihály király figyelmeztette a román kormányzatot: a nemzetiségek egyenrangú állampolgárként való kezelése, a vallás- és szólásszabadság biztosítása, a magántulajdon tiszteletben tartása alapfeltétele a jogállamiságnak. A Temesvár Társaság a 2005-ös esztendőt az átvilágítás évének kiáltotta ki. /Pataky Lehel Zsolt: 2005 az átvilágítás éve. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./

Gyermekek ünnepelték március 15-ét Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban. Kiállítást rendeztek a meghirdetett rajzversenyre beérkezett gyermekrajzokból. Szász Enikő jelezte, hogy jövőre is meghirdetik a gyermekrajz-versenyt, a legsikeresebb alkotásokból pedig albumot állítanak össze. /Szekernyés Irén: Március 15-e gyermekszemmel. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./

Molnár Krisztina második egyéni tárlatát nyitották meg Temesváron, a Német Kulturális Központban. A körzeti rádióstúdió német és magyar adásainak riporterét erős szálak kötik szülővárosához, Marosvásárhelyhez. Gyermekként és iskolásként apja, Molnár Dénes és bátyja, Molnár D. Dénes grafikusok alkotásaival együtt állította ki rajzait. Most tusrajzait és festményeit mutatta be. /Szekernyés Irén: Meseszimbólumok modern értelmezésben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

Március 12-én a marosvásárhelyi Diakóniai Központban Kincses Előd ismertette a még középiskolás Tőkés Máté Egymás tükrében című vallomáskötetét az 1989-es temesvári forradalomról. Az Oral history – élő történelem műfajában írt kötet ötletét egy, az 1989-es temesvári forradalom témájú pályázat adta. A kötet mintegy ötvenöt vallomást foglal magába. Olyan személyeket szólaltat meg Tőkés Máté, akik Kincses Előd szavait idézve „érezték, tudták, hogy az ember nem csak saját sorsáért felelős. Ezért vállalták bátorsággal és hittel a küzdelmet, a helytállást.” /Mészely Réka: Könyvbemutató. A temesvári forradalom lángja. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./

Temesváron a március 15-i megemlékezések főrendezvénye hagyományosan a szabadfalui Petőfi-emlékműnél zajlik. A történelmi egyházak képviselői, illetve a politikusok és az ifjúság képviselője egyaránt a magyarság és a magyarságtudat megőrzésének fontosságáról – és annak olykor nehézségeiről beszélt. Beszédet mondott Toró T. Tibor parlamenti képviselő, Szabó Péter, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Középiskola igazgatója, Czapp István igazfalvi református lelkész, Bíró József, a Temesvári Magyar Diákszövetség alelnöke. Közreműködött az Új Ezredév református gyülekezet énekkara, a Bartók Béla és Szabolcska Mihály összevont kórus, a Csiky Gergely Állami Színház művészei közül fellépett Téglás István, Kiss Attila és Balázs Attila. /P. L. Zs.: A főrendezvény Szabadfalun. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Március 14-én Újszentesen tartották a Temesvári Református Egyházmegye első negyedévi lelkészértekezletét, melyen magyarországi vendégek is szép számmal voltak jelen az egykori anyatelepülésről, Szentesről, de jöttek Szegedről és Hódmezővásárhelyről is. Dr. Higyed István emlékezett az 1905–1996 között élt és szolgált Ajtay Gábor lelkészköltőre, aki sokáig állt az újszentesi gyülekezet élén. Ajtay Gábor párját ritkító bravúrt hajtott végre a diktatúra idején: 1976-ban a templom és a parókia visszaperlésében pert nyert. Ajtay Gábor Targu Jiu lágerét is megjárta. Leleplezték a gyülekezet adományát, az emléktáblát, amelyet a gyülekezeti teremben helyeztek el, ezzel a terem az Ajtay Gábor gyülekezeti terem nevet vette föl. /Szakmáry Károly: Lelkészértekezlet emléktábla-avatással. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

Bokor Ferenc /Székelyudvarhely/ 63 éves, szívesen emlékszik életének népszínházas időszakára, amikor lelkes csapatukkal nagy sikereket arattak sok térségbeli településen, de még magyarországi, bukaresti színpadokon is, olyan körülmények között, hogy sokszor ők gyűjtötték össze az autóbusznak a gázolajat az útra. Bokor Ferenc 1967-ben szerepelt először a színjátszó csoportban, egy Balázs Imre által rendezett irodalmi montázsban. Ezzel az előadással elmentek Bukarestbe, az országos fesztiválra, és második díjat nyertek. Székely népviseletben Tomcsát, Tompát, Kányádit szavaltak. 1968-ban átment a Népszínházhoz – dr. Balogh József törvényszéki elnök rendezte általában a darabokat – és a Svejkben lépett fel először. Aztán 25 évig, 1993-ig szinte megszakítás nélkül a Népszínháznál tevékenykedett. A diktatúrában el tudott jönni egy temesvári, nagyváradi, szatmári színház egy-egy hetes turnéra Székelyudvarhelyre és vidékére. Ez már a múlté, a pénzhiány nem teszi lehetővé ezeket a turnékat. Annak idején, amikor ők kiszállásra mentek, otthonról vittek élelmet. A jéghideg kultúrházban próbáltak. Az ötvenes években a Csárdáskirálynő, a Víg özvegy, a Három a kislány, a Jézusfaragó ember mind színre kerültek. Bokor Ferenc nemcsak szerepelt, írt is kisebb jeleneteket. Azt először be kellett vinni Csíkszeredába, ott az elvtársak megnézték. Olyan is volt, hogy átjöttek Csíkból, és abba is belekötöttek, hogy véletlenül piros-fehér-zöld villanykörték égtek. Bokor Ferencet nagyon bántja, hogy nincs már műkedvelőkből álló Népszínház. /Kiss Edit: Azok a csodálatos népszínházas évek! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./

Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

Temesváron a Geml József Társaskör összejövetelt szervezett a hét végén a Bartók Béla Elméleti Líceum nagytermében. A rendezvényen Marossy Zoltán alprefektus, a társaskör elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy a városrészben kapott RMDSZ-székház még nincs abban az állapotban, hogy összejöveteleket lehetne szervezni benne. Megemlékeztek névadójuk, Geml József (1858–1929) névnapjáról. Koszorúzásra nem kerülhetett sor, mert az egykori polgármesternek kijáró örökös sírhelyet a kommunista diktatúra idején a városvezetők kiárusították, földi maradványait eltüntették. A társaskör lányai, asszonyai hímes tojást, húsvéti díszeket és kézimunkát állítottak ki, végül a társaskör Nefelejcs népdalcsoportja Gáspár Mária zenetanárnő vezényletével tavaszköszöntő népdalokat adott elő. /(Sz. I.): A névadó ünneplése és kiállítás a Geml Társaskörben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

Március 19-én Aradon a belvárosi római katolikus templomban több mint 20 pap, minorita testvér és egyházi méltóság jelenlétében Roos Márton temesvári megyés püspök diakónussá szentelte Máthé Zoltánt, azaz Piusz testvért, aki előzőleg Rómában tanult, a noviciátust Lengyelországban és Magyarországon végezte. /Piusz testvért diakónussá szentelték. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

“Kevés az olyan lelkipásztor, aki elődjének készít helyet a panteonban” – állapította meg Temesváron Bányai Ferenc belvárosi református lelkipásztor dr. Higyed Istvánról Szombati-Szabó István: Hátrahagyott írások című könyvének bemutatóján. A Református Nőszövetség és az Ormós Zsigmond Társaság szervezésében Pongrácz P. Mária ismertette dr. Higyed István lelkipásztor-író, egyház- és irodalomtörténeti kutató harmadik, Szombati-Szabó István műveit bemutató könyvét. A két verskötet (Szomorú szerelmes igric, 2002; Összegyűjtött versek, 2003) után a Hátrahagyott írások (Excelsior Art Könyvkiadó, Temesvár, 2005) az Erdélyi Helikon nemzedékéhez tartozó alkotó közírói, valláspolitikai írásaiból nyújt ízelítőt, és egy színdarabját publikálja. Szombati Szabó István. “A vallási kisebbségek Erdélyben” fejezet 134 panaszlevele az erdélyi egyházak és iskolák sérelmeiről, 1924-ben, valamint a román kormány válaszai hiteles dokumentumai az egyházak küzdelmeinek a nemzeti-kulturális megmaradásért. Közlésük újdonságszámba megy. /(Szekernyés): Higyed István harmadik könyvének bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./

A szeptemberben 95. életévét töltő Faludy György írót üdvözölhette március 24-én Aradon a közönség a Jelen Házban. A találkozóra Böszörményi Zoltán házigazda, Márkus Barbarossa János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és Balázs Imre József irodalomtörténész mellett eljött Anavi Ádám temesvári költő is, akinek 96. születésnapját februárban ünnepelték. A közel egy évszázadot át- és megélt Faludy mind az öt kontinensen megfordult, találkozott Einsteinnel unokatestvére, Szilárd Leó Nobel-díjas fizikus révén, együtt sörözött Karinthy Frigyessel, barátja volt Kassák Lajosnak és Márai Sándornak, sőt Picassóval is megismerkedett. Faludy a recski kényszermunkatábor borzalmairól is beszélt. 1941-ben érkezett Amerikába, másodszorra 1989-ben tért haza. Balázs Imre József, a Korunk szerkesztője ajándékkal lepte meg a költőt: a Korunkban 1930–40. között közölt Faludy-verseket és -fordításokat lefénymásolta és 64 oldalas kötet formájában átnyújtotta. /(nagyálmos): A Mester Aradon, először. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./

Március 21-én Roos Márton megyés püspök, Böcskei László általános helynök és Szabó Péter plébános, a Gerhardinum Katolikus Líceum igazgatója Temesváron találkozott Ovidiu Virgil Draganescu prefektussal, Marossy Zoltán alprefektussal, valamint Alexandru Chirila főjegyzővel. A megbeszélésen az egykor elkobzott egyházi ingatlanok jelenlegi helyzetének ismertetése szerepelt. A temesvári római katolikus püspökség képviselői azokról a nehézségekről is beszámoltak, amelyek a visszaszolgáltatás végrehajtását akadályozzák. Szó volt a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Líceum megoldatlan helyzetéről. A püspökség képviselői javasolták, hogy a líceum tanulóit más, ugyancsak visszaigényelt épületben helyezzék el. /Megbeszélés a visszaigényelt egyházi ingatlanokról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 26./

Bartók Béla születésének 124. évfordulója tiszteletére a múlt héten Bartók Napot tartottak Nagyszentmiklóson a helyi Pro Bartók Társaság, a Bánát Múzeum, valamint a szegedi és temesvári egyetemek zeneművészeti karainak közreműködésével. A megnyitón beszédet mondott dr. Felföldi László, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatóhelyettese. A Bánát Múzeum és az MTA Zenetudományi Intézete egy kötetben szeretné megjelentetni Bartók Béla bánsági népdalgyűjtéseinek teljes anyagát. /(Pataki Zoltán): A zeneóriás születésének 124. évfordulóján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Az egyik román napilap zokon vette azt, hogy mindmáig nem férhettek hozzá az RMDSZ által beígért és sürgetett kisebbségi törvény tervezetéhez, amely a szerző szerint „suba alatt” készül. Gyarmath János főszerkesztő szerint csattanós választ ad erre: a Romániai Magyar Szó mai számában közölték a tervezetet, amelyet hetek óta véleményezhetnek a többi kisebbségi szervezetek, de a magyar civil társadalom képviselői, szakemberei is. Az utóbbiak rövidnek tartották azt a néhány napot, amely alatt véleményt kellett formálniuk. Gyarmath János megmagyarázta: amikor az RMDSZ közhírré tette, hogy reális esély van a kisebbségi törvény parlamenti elfogadtatására, bárki javaslatokkal fordulhatott a munkabizottsághoz. Ezt sokan meg is tették. Toró T. Tibor temesvári képviselő, az RMDSZ háromszéki szervezete és sokan mások. /Gyarmath János: Ami késik, nem múlik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Gazdag közművelődési programot kínál az április 8-án kezdődő Bánsági Magyar Napok tizedik rendezvénysorozata. Szász Enikő visszatekintett a megtett útra. 1996 tavaszán, a Temesvári Magyar Nőszövetség megalakulása után javasolta Szász Enikő: “a honfoglalás 1100. évfordulóján nézzünk szembe önmagunkkal, vegyük számba a bánsági közművelődést.” Siralmas kép tárult eléjük. Hagyományápolás mai fogalmak szerint nem létezett, a hivatásos művészek előadásainak nem volt közönsége. Kőkemény akarat és megszállottság kellett a változtatáshoz. Szász Enikő kialakította azt a műsorszerkezetet, amely leginkább megfelel a közönségnek, de minden évben valami újat is hozzátett a bejáratott programokhoz. Az idei közművelődési napok egyik újdonsága a régió egyetlen magyar könyvkiadója, az Irodalmi Jelen Könyvek bemutatkozása lesz. Újból megrendezik a magyar főiskolások képzőművészeti kiállítását és az ópusztaszeri kirándulást. Fellép a magyarországi, algyői népszínház, a nagyváradi Kiss Stúdió, a temesvári Bartók Béla Líceum színjátszó csoportja és a Puck & Co. Bábszínház. Időközben a DKMT eurorégiós rendezvénnyé tette a magyar napokat. Az évek során felidézték elfelejtett nagy személyiségek életművét, a Maderspach és Hoffmann család örökségét, Szász Enikő albumot adott ki Székely László, Temesvár első főépítésze munkáiról. Ennek betetőzése lesz április 15-én Székely László köztéri mellszobrának, Szakáts Béla képzőművész alkotásának felállítása. /Szekernyés Irén: Kezdődnek a Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./

Az elmúlt években történt néhány kísérlet a temesvári és a Temes megyei magyar vállalkozók összefogására, de a jobbára csak bálokban kimerülő rendezvényeknek nem volt folytatásuk. Most a Szórvány Alapítvány április 6-ra vacsorára hívta a Kós Károly Közösségi Központba az üzletembereket. A szervezők több mint két tucat meghívót küldtek szét, de csak heten tettek eleget az invitálásnak. Bodó Barna alapítványi elnök szerint százra becsülhető a temesvári magyar vállalkozók száma. Fő, hogy elvigyék a találkozó hírét, mondta. Kása Zsolt a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) temesvári irodavezetőjeként szólt a jelenlévőkhöz, Toró T. Tibor parlamenti képviselő pedig azt fejtette ki, milyen hasznos lehet az információcsere a politikusok és a vállalkozók között. /P. L. Zs.: Az üzletemberek összefogására vállalkoztak. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 8./

Április 8-án képző- és iparművészeti egyetemi hallgatók kiállításával nyitotta meg a két szervező, a Temesvári Magyar Nőszövetség és az RMDSZ Temes megyei szervezete Temesváron a Bánsági Magyar Napok tizedik rendezvénysorozatát. Szász Enikő a szervezők nevében kiemelte, hogy a negyedik rendezvénytől foglalta bele a programba a Temesváron tanuló magyar főiskolások csoportos bemutatkozását. A 34 kiállító diák munkáiról Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetségének helyi elnöke mondott értékelő beszédet. A grafikák, festmények, tértárgyak, szobrok és textilművészeti alkotások többsége érett alkotás. /(Szekernyés): Kiállítással indult a Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

Fontos a sepsiszentgyörgyi dokumentumfilm-fesztivál, akkor is, ha a nagyközönség egyelőre kevésbé látogatja. A Film.dokra mintegy félszáz alkotással neveztek be magyar és román filmesek. A versenyfilmek között nyitányként a kisajátított temesvári rendszerváltás megrázó képeit mutatták (Maradunk, nem halunk meg). A Képtárban Sára Sándor és Mráz Ferenc fotói láthatók. /Mózes László: Film.dok, másodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

Április 9-én Temesváron megszólal a Millenniumi templom felújított orgonája, Gianluca Cagnani olasz művész koncertezik. A hangszert Temesvár híres orgonaépítője, Carl Leopold Wegenstein készítette 1901-ben. A felújítást a székelyudvarhelyi Papp Zoltán és Pánsíp nevű laboratóriuma végezte. /(Sz. I.): Megszólal a felújított orgona. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

A Vita Catholica Banatus, a temesvári római katolikus püspökség magyar, román és német nyelven megjelenő folyóirata márciusi számában Isten szolgálatában címmel Pál József Csaba főesperes, a kiadvány igazgatója írt vezércikket. A Szent Gellért ereklye átadásának ünnepségeiről magyar és román nyelvű riport számolt be. /Sipos E.: Vita Catholica Banatus. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

Magyarság kint és bent címmel rendezett konferenciát az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre a hétvégén Nagyváradon. Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény a korporatisztikus berendezkedés kiteljesítését jelenti a romániai magyar társadalmon belül, olyan maximumot, ami egyben végpont is: csak integrálódni lehet, vagy szembefordulni vele – jelentette ki Molnár Gusztáv politológus. Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta: az anyaországi és a határon túli magyarok viszonyát boncolgatta volna, hiszen mindez a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca miatt kirobbant vita nyomán óhatatlanul napirendre került. Molnár Gusztáv elmondta, a rendszerváltáskor választani kellett, hogy a két világháború közötti kisebbségi, illetve az 1945 utáni nemzetiségi sztereotípiák mentén halad tovább a kisebbségi magyarság, vagy létrejön egy új nemzetkoncepció, amelyben az alulról fölfelé építkező, önmagát politikai közösséggé szervező autonóm, civil polgári társadalom játssza a főszerepet. Molnár szerint ezzel szemben az RMDSZ megalakulásával a kisebbségi-nemzetiségi vonalon szerveződött tovább a romániai magyar társadalom, ez az alakulat lett annak szervezeti és intézményi kerete, e koncepció pedig most a kisebbségi törvényben csúcsosodik ki. „Magyarországon azonban változás állt be, miután a Trianont is magába foglaló, 1867-től 1945-ig tartó katasztrófasorozat, az ebben az időszakban kialakult nemzetkoncepció csődje nyomán kialakult közegben a magyar állampolgárok többsége már úgy gondolja, a nemzet és az állam tökéletesen fedi egymást, ezért el sem tudják képzelni, hogy olyan magyaroknak is állampolgárságot adjanak, akik nem élnek az ország határain belül. Ezzel beilleszkednek abba a koncepcióba, amelyet jelenleg az Európai Unió is alapvetőnek tekint” – hangoztatta Molnár. Bodó Barna politológus a témához kapcsolódva kifejtette, a népszavazással a magyar kormány elérte, amit akart, mivel nem kellett pluszterheket magára vállalnia. A temesvári politológus szerint az is nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaországi ellenzék nem volt kellőképpen következetes, a referendum kudarcának harmadik olvasata pedig az, hogy a magyar polgárnak „nem fáj Trianon”. Bodó úgy véli, az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete azért elfogadhatatlan, mert egy magánjogi szereplőre – az RMDSZ-re – akar közhatósági struktúrát építeni. Bodó éppen ezért új kisebbségvédelmi koncepció kidolgozását szorgalmazta, amely rögzíti a kisebbségi közösségek státusát, határozottabban lép fel a szomszédsági kapcsolatok terén, és elfogadja azt a többes állampolgári lojalitást, amely természetes a kisebbségi közösségek esetében. /Balogh Levente: „A magyar polgároknak nem fáj Trianon”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Teltházas rendezvényekkel kezdődtek Temesváron a X. Bánsági Magyar Napok. Április 8-án a temesvári Egyetem Képző- és Iparművészeti kara hallgatóinak tárlatán harmincnégy ifjú alkotó mintegy száz szobrát, grafikáját, festményét és textíliáját Szekerényés János méltatta. Április 9-én tartották az Irodalmi Jelen Könyvkiadó verses-zenés estjét. A zsúfolt terem előtt, Sinka Károly temesvári származású szegedi színművész Böszörményi Zoltán: Aranyvillamos c. kötetének verseiből mutatott be egy válogatást, a szintén Szegedről érkezett Forgó Nóra operaénekesnő és Koczka Ferenc zongoraművész megzenésített verseket adtak elő. /(Pataki Zoltán): Teltházas rendezvények a X. Bánsági Magyar Napokon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./