Az Országos Restitúciós Bizottság július 21-én újabb 28 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról hozott elvi döntést, ebből 21 a történelmi magyar egyházak ingatlanjaira vonatkozik. Az Erdélyi Református Egyházkerület 7, a Gyulafehérvári Érsekség 5, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 4, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 4 újabb ingatlant kaphat vissza. A bizottság mindeddig, a mai döntésekkel együtt, 438 elvi döntést hozott a történelmi magyar egyházak ingatlanjaival kapcsolatosan. /Újabb 21 magyar egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról született döntés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./

Több mint másfélszáz évvel ezelőtt jelent meg Aradon az első napilap, mely a korabeli Magyarország legjobb vidéki sajtótermékének számított. A Nyugati Jelen csapata azon dolgozik, hogy újabb másfélszáz év után is legyen magyar napilap Aradon és a régióban. Július 23-án harmadik alkalommal ünnepelték az aradi magyar sajtó napját, mely immár Románia nyugati régiója magyar sajtójának ünnepévé emelkedett. A rendezvényen, a Jelen Házban az aradi, temesvári, dévai és nagyenyedi szerkesztőségek munkatársai beszélték meg feladataikat. Provokatívnak szánt elemzés jelent meg néhány hónapja a legismertebb erdélyi internetes portálon, s azt az ítéletet mondta ki, hogy az erdélyi magyar sajtó javarészt silány, korszerűtlen. A szakma persze felháborodott, pedig tényleg sok a silány produktum, sok az olyan sajtóműhely, mely fölött az utóbbi másfél évtizedben megállt az idő. A gyakran közpénzekkel telepumpált úgynevezett szórványsajtó megelégszik a színvonal minimumával. Az ellenpélda, a Nyugati Jelen, amely most élő példázata annak, hogy jó lapot csinálni nem kizárólag pénz kérdése. S ott az Irodalmi Jelen folyóirat, amely hatásában, jelentőségében már rég túllépte a régió határait. /(k. s.): Az aradi magyar sajtó napja. Felelősség a szórványmagyarságért. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

A bánsági néptáncmozgalom központjának nevezhető Végváron esztendők óta nem múlhat nyár tánctábor nélkül. Idén már a hatodikat rendezte meg július 18–22. a Végvárért Alapítvány a magyar Oktatási Minisztérium, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség országos elnöksége, a Communitas Alapítvány és a megyei tanács támogatásával. Nyolcvan fiatal töltött el együtt öt napot, hogy csiszolják tudásukat, illetve új lépéseket sajátítsanak el. A helyi Csűrdöngölő, a dettai Búzavirág, a lugosi Gyöngyvirág, az igazfalvi Szivárvány, a pusztakeresztúri Árvácska, a temesvári Bokréta, valamint a szegedi és röszkei Tóth Gábor és Goda Katalin vezetésével tanultak mezőségi, marossárpataki táncot. /P. L. Zs.: Hatodik végvári tánctábor. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

A Hivatalos Közlöny közölte, hogy létrehozták a kis- és középvállalatok és szövetkezetek négy területi hivatalát. Székhelyeik: Konstanca, Craiova, Iasi és Temesvár. Hargita, Kovászna és Brassó megye Iasihoz tartozik. Véletlen-e ez a területi elosztás, vagy egyenes folytatása azoknak az intézkedéseknek, melyek révén a Hargita és Kovászna megyei telefontudakozó székhelye például Bákóba került? A kormányzatban részt vevő RMDSZ-tisztségviselőket valószínűleg nem tájékoztatták erről a minden túlzás nélkül állítható merényletről az erdélyi magyar gazdasági érdekek ellen. Tehát többek között a székelyföldi szövetkezeti mozgalom újjászervezését, amiért annyit küzdött az RMDSZ, és kiharcolta az erre vonatkozó törvény megalkotását és elfogadását, Iasi-ból fogják irányítani és ellenőrizni. Czédly József szerint ezt a durva jogsértést, bíróságon kell megtámadni. /Czédly József: Az RMDSZ vezérkarának figyelmébe! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Temesváron a magyar közösség egyik alapemberének számít Gulyás Viktória pszichológus, aki a rendszerváltás óta a Caritas és a Hilfe für Rumänien keretében fejtett ki sikeres tevékenységet. A napokban a Máltai Segélyszolgálat temesvári szervezetének vezetőjével, dr. Bárányi Ildikóval folytatott tárgyalás értelmében elvállalta a segélyszolgálat árvízprojektjeinek koordinálását. Elsősorban azoknak az étkeztetését támogatják, akik a bontási munkálatokban részt vesznek. Többnyire önkéntesek, vannak közöttük külföldiek is, valamint olyanok, akik nem tudják a főzést megoldani. Naponta 75 személynek főznek ebédet. Tájékozódtak, hogy mire lenne a legnagyobb szükségük az ótelekieknek. Ők fürdőszoba-berendezést, háztartási gépeket, konyhafelszerelést, mezőgazdasági munkához szükséges szerszámokat kértek. A Reconstructio 2005 Egyesület munkatársaival közösen bonyolítják le a Csehországból érkezett 71 szárítóberendezés működtetését. A villannyal működő berendezés kiszívja és összegyűjti az átázott falakból a vizet, gyorsítja a száradást. Ezenkívül biztosítják Ótelek és Torontálkeresztes kenyérellátását. /Szekernyés Irén: Temes a régióban. Júliustól októberig Óteleken. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./

Az üzbég menekültek csoportja július 29-én megérkezett a temesvári repülőtérre. Az üzbégek a májusi, andizsáni vérengzés idején hagyták el országukat és Kirgizisztánba menekültek. A menekültek ideiglenes befogadását Antonio Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa kérte Bukaresttől. Az üzbégek legfennebb hat hónapig tartózkodnak Romániában, ez idő alatt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet közbenjár, hogy a menekültek állandó tartózkodási engedélyt kapjanak más országokban. /Megérkeztek Temesvárra az üzbég menekültek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/

Temesváron a városnapok főrendezvénye augusztus 3-a, ekkor van Temesvár ünnepe. A dátum a város 1919-es román kézre kerülésének az évfordulója, tehát inkább a többségi lakosokat hatja meg. Jellemző a “bánsági toleranciára”, hogy a kilencnapos fesztiválsorozat idején egyetlen rendezvény sem szól kimondottan a kisebbségeknek vagy kisebbségekről: magyarokról, németekről, szerbekről, bolgárokról stb. – Augusztus 3-án aláírják a Temesvár és Újvidék közötti testvérvárosi szerződést. /P. L. Zs.: Testvérkapcsolat Újvidékkel. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) július 30-31-e között Marosvásárhelyen szervezte meg soron levő küldöttgyűlését, melyen részt vettek a Bukaresti Magyar Diákszövetség (BMDSZ), a Brassói Magyar Diákszövetség (BMD), a Jászvásári Magyar Diákszövetség (JMDSZ), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ), a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD), a Szatmári Magyar Diákszövetség (SZMDSZ), illetve a Temesvári Magyar Diákszövetség (TMD) képviselői. A tisztújítás során Pósa Tibort választották meg az OMDSZ új elnökének. Két új alelnököt is választottak: Rab Rékát a Brassói Magyar Diákszövetségtől, illetve Erőss Attilát a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetségtől. A tanácskozáson szó esett az OMDSZ által elindított www.oktatas.ro című honlapról is. Bemutatták az OMDSZ három új stratégiai projektjét: vezetőképző tréning egyetemi hallgatók számára, önkéntes csereprogram a Kárpát-medencei magyar hallgatói szervezetek számára, javaslatok kidolgozása az érvényben lévő felsőoktatási törvény kiegészítéséhez. /(mr): Tisztújítás az OMDSZ berkeiben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./

Augusztus 5-én megnyílt Kolozsváron, a Korunk Galériában Benedek Levente kiállítása. A fiatal művész, a temesvári Képzőművészeti Egyetem harmadéves textilszakos hallgatója, grafikai lapjai különleges rajzkészségről árulkodnak. /(németh): Benedek Levente művészi rácsodálkozásai. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is folytatódik a temesvári egyházmegye templomainak és plébániaépületeinek felújítása. Mintegy húsz helységben folynak már munkálatok; a püspökség tervében további tíz település egyházi épületének tatarozása szerepel. A munkálatok anyagi támogatását jórészt a temesvári püspökség vállalta magára, ugyanakkor jelentős összeggel támogatják a felújítást az illető közösségek tagjai, az egyházközségből a határokon túlra költözött hívek, továbbá alapítványok, segélyszervezetek. /(Sipos Enikő): Megújuló templomaink. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 7./

Temesváron a református egyházmegye esperesi hivatalában tartották az értekezletet. Fazakas Csaba esperes felhívta a figyelmet az augusztus végén kezdődő egyházkerületi kántorképző tanfolyamra és a szeptember 13-án sorra kerülő szigetfalui negyedévi lelkészértekezletre, továbbá az Algyógyi Lelkészi Közösség szeptember első két napján rendezendő szórványügyi megbeszélésére. Szó esett a “fekvő reformátusok” kérdéséről is. Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik két ízben “igénylik” az egyházi szolgálatokat: kereszteléskor és temetéskor. /Szakmáry Károly: Havi közigazgatási értekezlet. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./

Az idei Majláthfalvi hétvége egyszerre volt a hagyományok megőrzésének és új hagyományok teremtésének a színtere. A hagyományosan az augusztus 15-i templombúcsúhoz kötődő népművészeti seregszemle továbbéltetése ugyanis a megőrzés szándékát jelzi, míg az immár második alkalommal megszervezett bográcsos verseny egy új hagyomány megszületését bizonyítja. A helybeli római katolikus templomban tartott szentmise után kezdődött a bográcsos verseny, a rendező a Pro Majláth Egyesület volt. Az Aradi Művészeti Líceum fúvószenekara a főutcán végighaladva köszöntötte a falunapok résztvevőit. Matekovits Mihály műsorvezető sorra jelentette be a fellépő együtteseket: simonyifalvi Pitypang, pécskai Búzavirág, temesvári Geml József Társaskör Nefelejcs hagyományőrző népdalcsoportja, majláthfalvi Nefelejcs, kisiratosi Gyöngyvirág, kisperegi Peregi Rózsás népi táncegyüttes stb. /Kiss Károly: 34. Majláthfalvi hétvége. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 15./

Az RMDSZ többéves küzdelmének eredményeként néhány éve sikerült újraindítani az aradi Csíki Gergely Líceumot, és a katolikus egyház most már telekkönyvezheti is a líceumnak otthont adó épületet – közölte Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, a Központi Restitúciós Bizottság alelnöke, a testület ülését követően. Az ülésen egyébként tíz magyar egyházi ingatlan visszaadásáról született elvi (4 az Erdélyi Református Egyházkerület, 6 a Temesvári Római Katolikus Püspökség volt tulajdona), 12 épületről pedig (3 ingatlan az Erdélyi Református Egyházkerületé, 1 a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségé és 8 a temesvári Római Katolikus Püspökségé – köztük a már említett két jelentős líceum épülete) végleges döntés. /Visszaadták az aradi magyar líceumot. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Hamarosan telekkönyveztetheti a Temesvári Római Katolikus Püspökség az aradi Csiky Gergely Gimnázium és az Adam Müller Guttenbrunn Gimnázium épületét. /B. D. T.: Gimnáziumi épületeket kaptak vissza a katolikusok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

Néprajzi nyári egyetem zajlik Gyergyószentmiklóson, az Országos Magyar Diákszövetség szervezésében. Az ötödik alkalommal megrendezett, augusztus 22-éig tartó nyári egyetemet az előző években Temesváron és környékén, a Szászföldön, a történelmi Máramaros vidékén, valamint a Székelyföld más tájain tartották. A szervezők szerint a rendezvényt kettős igény hozta létre: egyrészt kiegészítő képzést nyújtani a néprajz szakos hallgatóknak, elősegíteni a határokon átívelő szakmai kapcsolatok kialakulását a fiatal kutatók között; másrészt tartalmas és igényes nyári programot szervezni. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanárai, illetve muzeológusok és történészek előadásai hangzottak el. /Tóth Ibolya: Néprajzosok nyári egyeteme a Gyergyói-medencében. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

Temesváron a Jecza Ház előtti szoborpark Popovics Lőrinc szegedi szobrászművész alkotásával gazdagodik. A felfedezés erejével hatott a szegedi művészekre a rendszerváltás után a temesvári képzőművészek első csoportos kiállítása Szegeden. Azóta állandósult a kiállításcsere, sőt háromirányúvá vált az újvidéki képzőművészek bekapcsolásával. Popovics Lőrinc kedvenc anyagából, a kőből készíti alkotását. /(Szekernyés): Gazdagodik a szoborpark. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

A temesvári Csiky Gergely Állami Színház és a nagyváradi Varázshegy Színházi Műhely koprodukciójában készült Vakablak, avagy szerepek és szerelmek kabaréja című vidám, zenés keretjátékot bemutatták Nagyváradon, a Nyári Színházi Estek elnevezésű minifesztiválon. A darab temesvári bemutatóját augusztus 19-én tartják. /P. L. Zs.: Vakablakot nézhetünk. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

Toró Tibor temesvári fizikus professzor Aradon, a Jelen Házban a relativitáselméletből kiindulva a száz esztendeje született József Attila transznegatívum elméletéről beszélt. József Attila viszonylag alapos fizikai ismeretekkel rendelkezett, az említett elméletet, amely a később felfedett anti-elektron, azaz pozitron megsejtése, egy 1926-os Bécsben kelt levelében említette. /József Attila transznegatívum elmélete. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

Borbély Imre politikai szakértő, a Magyarok Világszövetsége stratégiai bizottságának elnöke a vele készült interjúban elmondta, Temesváron német iskolába járt. Régi temesvári hagyomány volt a polgári körökben a német fiúkat magyar iskolába, a magyarokat pedig németbe járatták, hogy a két közösség jól beszélje egymás nyelvét. Elmélyítette benne a magyar öntudatot a német környezet. 1990 tavaszán a Temesvár Társaságban Borbély Imre kezdeményezte, hogy az egykori politikai rendőrség és a kommunista párt vezetői tíz évig ne vehessenek részt a politikai életben. Ez lett később a híres Temesvári Kiáltvány nyolcas pontja. Ugyancsak ő javasolta az erdélyi magyarság társnemzeti státusát, majd a külhoni magyar állampolgárságot.– Politológiai tanulmányait csak azután kezdte el, hogy a politikából kikerült. Benne a határon túli magyar közösségek belső választások útján megélt belső demokráciája, autonóm szerveződése, a magyar állampolgárság kiterjesztése és az erre a két oszlopra épülő szubszidiáris nemzetstruktúra kerek egészként él. Szerinte a magyar nemzeti közösségben súlyos társadalomlélektani traumák élnek, amelyek meggátolják a nagy nemzeti tervek megvalósulását. Úgy látja, hogy a népszavazás nélkül ma nem forogna közszájon a határon túli magyarok állampolgárságának ügye. Az egész magyarság a népszavazás által döbbent rá arra, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet. A december 5-i népszavazás során a magyarországi posztkommunista és neoliberális baloldal az elutasítás ellen volt. Borbély leszögezte: „Ez a politikai irányzat a nemzetárulásban visszaeső bűnös. Ha ők 1918-ban nem árulják el a nemzet ügyét, akkor ma nem kéne az állampolgárság kiterjesztésén gondolkodnunk. Ha ők nem fosztják ki az országot évtizedeken át, a magyar nép ma jobban élne. Az újabb kor magyar történelmi tragédiáinak belső oka az, hogy – Orbán Viktor szavaival élve – a magyar baloldal periodikusan ráront saját népére.” Borbély Imre Temesváron született 1948. szeptember 22-én. A Nicolaus Lenau Gimnáziumban érettségizett, majd a temesvári Műszaki Egyetem Ipari Kémia fakultásán szerzett mérnöki diplomát. 1992-ben Hargita megyei képviselővé választották. 1998–2000 között kidolgozta, magyarországi és külföldi fórumok előtt kifejtette a Külhoni Magyar Állampolgárság Intézményének koncepcióját. 2000-ben a Magyarok Világszövetségének Kárpát-medencei régióelnökévé választották. 2004-től a Magyarok Világszövetsége Nemzetstratégiai Bizottságának elnöke. /Cél nélkül törvényszerű a szétporladás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

Telekkönyvezheti a katolikus egyház az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport épületét. A püspökség nem kíván katolikus egyházi iskolát berendezni, hanem továbbra is támogatja a magyar nyelvű oktatást Arad megyében, úgy, hogy az épületet – protokoll alapján – használatba adja a városi tanácsnak, illetve a megyei tanfelügyelőségen keresztül az iskolának. Ez azt jelenti, hogy minimális, szimbolikus házbér fejében az épület kihasználása, javítása, karbantartása, mindennemű közköltsége továbbra is a városi tanácsra hárul, hasonlóképpen a pedagógusok, illetve a nem pedagógus személyzet fizetése továbbra is a tanfelügyelőség feladata. Aradon tehát a Csiky változatlan struktúrában működik tovább. A temesvári püspökség területén csak a volt piarista gimnáziumot szeretnék visszaállítani, az épületet jelenleg még a Műegyetem használja. /Kiss Károly: Megmarad a Csiky státusa! = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./

Megrendezte hagyományos Szent István-napi programját Buziásfürdőn a temesvári Szórvány Alapítvány. Bognár Levente aradi alpolgármester a humánerőforrás-menedzsment fontosságát emelte ki. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke szerint a diaszpórában működő civil szervezetek révén a magyarságukat is meg tudják élni. Kása Zsolt jogász és Bodó Barna a pályázatokról és pályázatírásról tartott előadást, délután Toró T. Tibor parlamenti képviselő a vállalkozói szféra és a politikum együttműködési lehetőségeiről beszélt. Megkoszorúzták a helyi Református Központban Trefort Ágoston (1817–1888) mellszobrát. A “föld alól visszaállított” Trefort-szobornál és Deák Ferenc pihenőjénél (a több mint másfél évtizede eltüntetett kőpad mása előtt) Fazakas Csaba református egyházmegye esperese mondott ünnepi beszédet. /P. L. Zs.: Szent István-napok Buziásfürdőn. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./

Temesváron Nóti Károly–Pankl Tibor a Vakablak avagy szerepek és szerelmek kabaréjának bemutatója közönségsiker volt. A Temesvári Csiky Gergely Színház a nagyváradi Varázshegy Színházi Műhellyel közös produkcióban, Demeter András István igazgató rendezésében vitték színre. /Szekernyés Irén: Mit láttunk a Vakablakban? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

A Román Rádiótársaság elnök-vezérigazgatója, Maria Toghina bejelentette, hogy általános átszervezés vár a közszolgálati adóra. Nicolae Dolanga, a temesvári területi stúdió igazgatója kijelentette, hogy sem a román, sem a kisebbségi műsorok nem szenvednek kárt. Bartha Csaba, a Temesvári Rádió Magyar Adásának szerkesztőségvezetője viszont aggódik, hogy a vezetőség tovább kurtítja büdzséjüket, kevesebb mozgásterük lesz. Valamennyi területi stúdiónál – a román és magyar nyelvű adásoknál egyaránt – voltak leépítések bukaresti utasításra. Mindenütt tiltakoztak ez ellen, csak a Temesvári Rádió igazgatója hajtott fejet. A “fénykort” az jelentette, amikor 16-an dolgoztak a magyar nyelvű adásnál, jelenleg már csak öt fizetett munkatárs maradt a temesvári magyar adásnál: Bartha Csabán kívül Lehőcz László rovatvezető és Erdély Rita riporter főállású, Koczka György és Molnár Krisztina külsős. Megszűnt többek között a Temesvári séták című helytörténeti rovat (Szekernyés János), A szó és az ember (Bányai Aranka, Szekernyés Irén), az Utazás a zene világába (Ohanovics Miklós) és a gyermekműsor is, amit a mesefelolvasás “pótol” (Kiss Anikó). /Pataky Lehel Zsolt: Aggodalom a temesvári magyar rádióadásért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./

Airizer Csaba operaénekes művészi pályája Temesváron bontakozott ki – ide mindig hazajön –, 20 évadot énekelt a helyi Operában, a rendszerváltást követően rövid szegedi kitérővel a budapesti Operaházba vezetett az útja. Azóta “körbeénekelte” a földgolyót. Iskolás éveiben, Kolozsváron sportolt, bokszolt. Négyszer felvételizett Kolozsváron (akkoriban egy-egy hely volt a Zeneakadémián), közben a Magyar Opera kórusában énekelt. Bukarestben az első próbálkozásra bejutott. Az államvizsga után egyetlen basszus énekesi állás volt az országban, a temesvári társulatnál. Így került Temesvárra. 1989 után a budapesti Állami Magyar Operaház tagja lett. Airizer Csabának eddig 1810 előadása volt, 137 szerepet énekelt (opera, operett, vokál-szimfonikus művek), hét nyelvet beszél, négy nyelven (köztük japánul is) meg tudja értetni magát. Határidőnaplója két évre előre betelt. /Szekernyés Irén: A Kékszakállú herceg nem Drakula. Beszélgetés Airizer Csaba operaénekessel. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./

A múlt héten Marosvásárhelyen rendezett III. SIMFEST-en, a helyi tévéstúdiók és független alkotók fesztiválján első díjat nyert Bartha Csaba temesvári rádiós és televíziós szerkesztő-riporter a Simonyifalva – Satu Nou című 1999-ben készített filmjével. /(P. L. Zs.): Díj Bartha Csabának és Simonyifalvának. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./

Gyökeres változások várhatók a Temes megyei RMDSZ és a tagság közti kapcsolatban – jelentették be szeptember 2-án sajtótájékoztatójukon Halász Ferenc elnök és Marossy Zoltán szervezési alelnök. Marossy szerint át kell gondolni, hogy mi is az RMDSZ szerepe a Bánságban. Az RMDSZ-nek kell közvetítenie a helyi közösségek igényeit a hatóságok felé. Minden településen, ahol magyarok laknak, szeretnenéek RMDSZ-szervezetet létrehozni, a megyeszékhelyen pedig 22 körzeti szervezetet alakítana meg a jelenleg Temesváron létező nyolc körzet helyett. A koalíciós megegyezések alapján az RMDSZ-nek eddig négy jelöltjét sikerült bejuttatnia a különböző közintézmények vezetőségébe, ez az arány nem túl jó. Erdély István a munkaerő-közvetítő ügynökség vezérigazgatói, Csősz István az agrárhivatal aligazgatói tisztségét nyerte el versenyvizsgán, Kovács Juditot a talajjavító ügynökség területi kirendeltségének élére helyezték három hónapos próbaidőre, Halász Ferencnek pedig meghosszabbították főtanfelügyelő-helyettesi kinevezését. /Pataky L. Zs.: Átértékelik az RMDSZ szerepét. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Háromnapos képzést/tanácskozást szervezett a START Tanácsadó és Továbbképző Iroda Aradon. A rendezvényre nemcsak az ország különböző városaiból, hanem Szlovákiából és Kárpátaljáról is többen érkeztek, nyelvvel, kultúrával, antropológiával, néprajzzal foglalkozó, civil szervezetekben is tevékenykedő fiatalok. A magyar kisebbségi lét gondjai között a megmaradásért tenni akaró emberek találkoztak. A programot koordináló Magyari Sára, a START elnöke szervezetük bemutatásával kezdte. A rendezvényen elhangzott előadások: a magyar, különös tekintettel a bánsági sajtóról (Erdély Rita), a kortárs magyar irodalomról (Balogh Andrea), a moldvai csángó közösségekről (Nagy Emőke) a romániai magyarság jobb megismerését szolgálták. Ezeket egészítették ki a városnézések, a sajtónál és a művelődési intézményekben tett látogatások Aradon és Temesváron. /(Sz. I.): Kultúrák között, a magyar létért. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Visszaragadtuk a vadontól s az emberi gyarlóság karmaiból Isten hajlékát, amelyet tatárhordák módjára kifosztottak, meggyaláztak– mondta beszédében Pántya Elemér kisjenői plébános szeptember 3-án, az ágyai erdőben felújított Szent László kápolna lépcsőjéről, miután köszöntötte a megjelent Roos Márton temesvári és Tempfli József nagyváradi püspököt, a papokat felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, Matula Iosif megyei tanácselnököt és a különféle nemzetiségű és vallású hívőket. Zarándokhely lesz, ahova magyarok és románok, katolikusok és más felekezetűek nem rombolni, hanem lelkileg épülni, imádkozni jönnek. Ebben támogasson bennünket a kápolna védőszentje, Szent László királyunk – fejezte be beszédét a felújítás fő szervezője, lelke, Pántya Elemér. Tempfli József eszmefuttatást tartott Szent László királyról, aki ahelyett, hogy megölette volna a hadifoglyokat, a népe közé fogadta őket. Matula Iosif, az Arad Megyei Tanács elnöke szólt arról, hogy az egykori templom- és hitrombolás után újraépülnek templomok és megerősödik a hit és a remény. /Balta János: „Fiat voluntas tua”. Újraszentelték Szent László kápolnáját. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

Temesváron a Csiky Gergely Állami Színház társulatában két friss diplomás színésznő kezdte meg pályáját. Borbély Bartis Emília Gyergyóremetén született, Békéscsabán végezte a színi iskolát. A tanítóképző elvégzése után egy évre szerepszerződése volt a gyergyószentmiklósi Figura Színházban, miközben tanított is. Temesváron már az augusztusi mini-évadban fellépett. Lőrincz Rita Baróton született, érettségi után Marosvásárhelyen a Színiakadémián kötött ki. A két művésznőt nemcsak a társulat, hanem a közönség is szeretettel fogadta. /Szekernyés Irén: Két friss diplomás a társulatban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 6./