Az autonómia népakarat
Izsák Balázs aláírta Szilágyi Zsolt EMNP-jelöltnek az államfőválasztásokon való indulását támogató kérdőívet. Az SZNT-elnök úgy vélte, ez az egyetlen helyes út az autonómiaügy érdekében, hiszen Kelemen Hunor a székelység önrendelkezését elutasító Victor Pontának kampányol.
A nap meglepetéseként említette az SZNT elnöke, Izsák Balázs (képünkön) az EMNP alelnökét és államfőjelöltjét, Szilágyi Zsoltot a szeptember 17-ei sajtótájékoztatón, és elmondta: augusztus 17-én felhívást tett közzé Egy millió szavazatot az autonómiára címmel, amelynek célja az volt, hogy a két magyarajkú romániai államfőjelölt a kampányban hozza szóba és kötelezze el magát nyilatkozatban Székelyföld autonómiája, illetve az SZNT autonómia-statútuma mellett, egységes kiállást tanúsítva a székelyek önrendelkezése ügyében.
Csak Szilágyi válaszolt
„A felhívás másnapján, augusztus 18-án Szilágyi Zsolt válaszolt, amelyben leírta, hogy többedmagával már 2004-ben a romániai parlament elé vitte az SZNT tervét, amelyről úgy gondolják, hogy megvalósítható a jelenlegi alkotmányos keretek között. Kelemen Hunortól máig nem kaptam választ, csak üzenetet gesztusok és nyilatkozatok formájában: szerinte Székelyföld autonómiája lehetetlen a jelenlegi helyzetben. Mi ezt az autonómia ellenzéseként értelmezzük” – fogalmazott Izsák Balázs a Deus Providebit Házban tartott sajtótájékoztatón. Hozzátette, úgy érti, hogy Kelemen Hunor az RMDSZ – amúgy hosszasan elhúzódó – autonómia-statútumának a kormánypartner PSD szimpatizánsai körében történő ellensúlyozására nyilatkozott eképpen.
Kelemen Pontának kampányol
„Kelemen Hunor annak a Victor Pontának kampányol, aki miniszterelnökségét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának ellehetetlenítésével kezdte. Ebben az ügyben szolidarizálok a MOGYE magyar oktatóival. Kelemen Hunor annak a Victor Pontának kampányol, aki kijelentette, hogy Romániában nem lesz magyar többségű régió. Ebben az ügyben perben állok az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanáccsal, Victor Pontával és Traian Băsescuval, a tárgyalás következő fordulója pedig holnap (szeptember 18-án – szerk. megj.) lesz. Nem tudok tapsolni a Victor Ponta melletti kampánynak azért sem, mert ismerem, hogy a bíróságon milyen érveket hozott fel az erdélyi magyarok, a székelyek jövője ellen. Kelemen Hunor annak a Victor Pontának kampányok, akinek miniszterelnöksége alatt megromlott a Románia és Magyarország közötti jó viszony, és a 60 ezres marosvásárhelyi magyarság óhajával ellentétben nem jöhet létre Marosvásárhelyen magyar konzuli iroda. Továbbá Victor Ponta az SZNT európai polgári kezdeményezése ellen perel, és ha jól tudom, Kelemen Hunor még mindig a kormány tagja miniszterelnök-helyettesként. Azt vártuk volna, hogy Kelemen Hunor az autonómia mellett, és ne ellene lépjen fel” – sorakoztatta érveit Izsák Balázs, hangsúlyozva, hogy ezek ismeretében az önrendelkezés mellett már hosszú ideje elkötelezett Szilágyi Zsoltot, a Néppárt államfőjelöltjét támogatja, és aláírta a kérdőívet.
Az RMDSZ tervezete Columbo felesége
Szilágyi Zsolt elmondta, rég „egy táborban” vannak, az SZNT és az EMNT kitartó, szívós, következetes és becsületes munkája miatt kapott új lendületet a székelyföldi autonómia-mozgalom. „Rég zajlik a vita az erdélyi magyar közéletben, hogy melyik a helyes út. 25 évvel a rendszerváltozás után látjuk, hol tartunk, erről leltárt kell készíteni. Az autonómiáról bebizonyosodott, hogy népakarat. Az eddigi politika arra sem képes, hogy a kommunizmusban létező intézményeinket, mint a MOGYE-t, megtartsa. 2004-ben 90 év után először kényszerült arra a bukaresti parlament, hogy tárgyaljon a székelyek autonómia-igényéről, akkor 10-15 perces vita zajlott. Most reméljük, több lesz, ezért indítottuk elnökjelöltet, hogy ne az öltözőből, hanem a pályáról szóljunk bele a dolgokba. 2003-ban az Európa Tanács jelentése arra kérte a tagországokat, hogy kövessék az önrendelkezés jó példáit, és előzzék meg a konfliktusokat, ezért a román alkotmány nem tiltja, hanem politikai akarat mellett lehetővé teszi az autonómiát” – fogalmazott Szilágyi Zsolt, hozzátéve, hogy támogatása nem személyének, hanem az autonómiaügynek szól. Az RMDSZ autonómia-tervezetéről elmondta, olyan mint Columbo nyomozó felesége: folyamatosan szó van róla, de még senki nem látta, és nem is biztos, hogy létezik.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Iskolabuszok sofőr nélkül (Kétszer vették át a kampányajándékot)
„Megköszöntem Victor Ponta miniszterelnöknek az iskolabuszt, mivel nagy szükségünk lenne rá, de azt kértem tőle, hogy biztosítsák a fizetésalapot is a gépkocsivezető részére, mivel nem tudunk sofőrt alkalmazni.
Ezért a második buszt kénytelenek leszünk az árnyékban vagy a garázsban tartani” – nyilatkozta lapunknak Tusa Levente, Kézdiszentkatolna polgármestere, aki a múlt csütörtökön Csíkkozmáson a Boga Alajos-iskola udvarán Nagybacon, Előpatak és négy Hargita megyei település polgármesterével a miniszterelnöktől átvette az új, tizenhat személyes iskolabuszokat, melyekre a székelyföldi önkormányzatok a Helyi Fejlesztési Országos Program részeként pályáztak. Az öt falut magában foglaló Szentkatolnának feltétlenül kellett a második iskolabusz is, hogy zökkenőmentesen és kényelmesen bonyolítsa le a pedagógusok és tanulók utaztatását a község területén. Tusa Levente azt is hozzáfűzte, hogy miután elmondta panaszát a miniszterelnöknek, az odahívta Liviu Dragnea kormányfőhelyettest, aki megígérte, hogy valamilyen formában próbálják orvosolni a problémát.
Mint ismert, Victor Ponta az elmúlt időszakban már másodszor látogatott Székelyföldre, első alkalommal a nyergestetői csata évfordulóján szervezett megemlékezésen vett részt, az RMDSZ ellenfelei szerint korteskedése a Székelyföldön nem véletlenszerű, és a magyarok iránti „barátsága” sem érdek nélküli: az RMDSZ csúcsvezetőinek segítségével megpróbálja elnyerni a magyar szavazók egy részének bizalmát a közelgő államfőválasztás előtt, hogy az esetleges második fordulóban a székelység rá, és ne Klaus Johannisra, a másik esélyes államfőjelöltre adja voksát. BukarestA dolog pikantériája, hogy az iskolabuszokat már egy-másfél hónappal ezelőtt elhozták ből, és a forgalomba is beíratták. Csíkkozmáson tehát tulajdonképpen másodszor vették át a székelyföldi polgármesterek azokat, most éppen a nagyobbik kormánypárt államfőjelöltjétől.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiállítás és kiállítótér-avatás (Erdélyi Művészeti Központ)
Felezőidő 2 – Erdélyi magyar művészet 1965–1975 között címmel nyitotta meg sorrendben immár hatodik kiállítását az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK), új kiállítóteret is avatva egyúttal, mely azonban csak ideiglenesen székhelye az EMŰK-nek: a városbeli helyszínét illetően több elképzelés is létezik, de az biztos, hogy Sepsiszentgyörgyön egy olyan modern épület készül majd el, mely méltó helye lesz az eddigi és ezutáni erdélyi magyar művészeti értékek felmutatásának.
Addig is az EMŰK a volt postaépület legfelső szintjén rendezkedhetett be, illetve a városi adóhivatal melletti földszinti terem is kiállítótérként működik.
A tegnapi kiállításmegnyitón és kiállítótér-avatón a nagy számban összegyűlt közönséget, a meghívottakat Antal Árpád a teret rendelkezésre bocsátó város polgármestereként köszöntötte, elmondva: negyed százada még a securitate lehallgatóközpontja működött a posta legfelső emeletén, s hogy most a termeket a művészet foglalta el, az a demokratizálódás folyamataként is értelmezhető. Arról pedig, hogy az EMŰK épp Sepsiszentgyörgyön talált befogadásra, úgy vélekedett, annak jele, hogy a Székelyföld megerősödött annyira, hogy összerdélyi feladatokat tudjon elvállalni.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális miniszter beszédében felemlítette, a szövetség a Kulturális Autonómia Tanács által kidolgozott stratégiai döntéseket próbálja megvalósítani, az EMŰK is e folyamat részeként kezdte el működését. A kiállítás címében is megjelölt időszakról elmondta, azért hívják felezőidőnek a hatvanas évek végét, hetvenes évek elejét átölelő tíz esztendőt, mert bár az egyik – a sztálinista – diktatúrából a másikba – a kommunista rendszerbe – átvezető időszak volt, de akkor sokan azt gondolhatták, valami új kezdődött, és a művészek ezt megpróbálták lereagálni olyképp, hogy felzárkózzanak a kortárs művészeti irányzatokhoz, de a transzszilván örökséget is beépítsék alkotásaikba, és megpróbálják értelmezni is azt a kelet-európai létet, amelybe belecsöppentünk. Kelemen Hunor szerint megvan a megfelelő időtávolság a bemutatott korszak újraértékelésére, ezzel kapcsolatban kifejtette, az EMŰK-nek mint intézménynek nem csupán kiállítások szervezése a feladata, hanem műhelyként is működnie kell, helyére kell tennie a Kárpát-medence magyar kultúrájában az erdélyi magyar képzőművészetet. És azért is fontos az EMŰK – emelte ki –, hogy kultúránknak erős pillére legyen, hiszen ilyen tartóoszlopok nélkül jövőt tervezni nem lehet.
Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke felidézte, 2009-ben, a Barabás Miklós Céh nyolcvan esztendejét bemutató kiállításon merült fel az EMŰK létrehozása, azóta nemcsak elindult egy folyamat, hanem részint be is érett. Másodszor avatjuk az EMŰK-öt, mondta, és még fogjuk avatni, hisz ez nem végleges helye, ez csak az EMŰK antréja, remélem, hamarosan pompázatos, világszínvonalú épülete is lesz az intézménynek. Felemlítette a romániai elnökválasztási kampányt is, megjegyezve, ami összeköti a politikát és a kultúrát, az az értékek felmutatásának szükségessége. A kulturális értékeknek ismertté kell válniuk, jelentette ki, csodaként értékelve, hogy huszonöt év után eljutottunk oda, hogy immár nem a kultúra van a politikáért, hanem fordítva. A magyar kulturális diplomáciával összefüggésben kifejtette, ez a magyarság számára egyedülálló feladat, a kulturális erőterek létrehozása, megerősítése pedig kiemelt feladata kell hogy legyen a kulturális diplomáciának, és ez az EMŰK és a hozzá hasonló intézmények létrehozásával lehetséges.
Vargha Mihály, az EMŰK kuratóriumának elnöke szintén múltidézéssel kezdte beszédét, felidézve a kilencvenes évek elejét, amikor jó néhányan, háromszéki képzőművészek a Baász Imre megálmodta erdélyi magyar képzőművészeti múzeum megalapításáról álmodoztak. A múzeumalapítás sok ideig csak ábránd maradt, mígnem 2008-ban a város, a megye új vezetői azt mondták, legyenek csak nagy álmaitok, a pénz a legkevesebb, azt majd mi előteremtjük. És azóta sok minden megvalósult, léterejött a Magma, elkezdődött a Gyárfás Jenő Képtár korszerűsítése, a Székely Nemzeti Múzeum szomszédságában a múzeum bővítésére (és akkor még úgy volt, az EMŰK székházának felépítésére is – szerk. megj.) telket vásároltak. És most már az EMŰK álma is tapintható valósággá vált, de az intézmény – és a tegnap megnyitott tárlat – nem jöhetett volna létre, ha nem érezzük a támogatottságot: a művészekét, a döntéshozókét, akik tettekkel bizonyítják, hogy a kultúra szívügyük, és a közönségé – zárta beszédét Vargha Mihály.
A kiállítást dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg, Kányádi Sándor versciklusára utalva igazi belső vidék-tárlatnak nevezve a 69 alkotót bemutató kiállítást. Bejelentette, a Szépművészeti Múzeum – mintegy adósságleróvásként is – jövőben az erdélyi magyar művészetnek az 1920–1990-es éveket átfogó kiállítását szervezi. Végszóként Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetője elmondta, bár a kiállítás meghívójában katalógus bemutatása is szerepelt, arra másik alkalommal kerül sor.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egységes oktatási stratégiát sürgetnek a szakma képviselői
Nagyon sok a tennivaló a romániai magyar oktatáspolitikában, a szakma egységes stratégiát sürget. Burus-Siklódi Botond RMPSZ-elnökkel és Dávid Lászlóval, a Sapientia EMTE rektorával beszélgetve kiderült, célkitűzéseik hasonlóak.
Egységes romániai magyar oktatási stratégia kialakítását sürgetik az oktatási szakemberek. Amint arról beszámoltunk, a csíksomlyói kegytemplomban szombaton megtartott országos magyar tanévnyitó ünnepségen Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke és Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora is emellett érvelt.
A Krónika most arról faggatta őket, milyen konkrét tervek kidolgozására gondoltak. Kifejtették, a különböző cselekvési terveket kellene összehangolni, és el kell azokat fogadtatni a politikai, hatósági és szakmai szervezetekkel.
Valakinek meg kell határozni a közös célokat, és ha ezeket minden tényező elfogadta, akkor ezeknek alárendelve kell közösen fellépni, vélik a szakemberek, akik szerint ez lehetne az RMDSZ, az autonómiatanács vagy éppen a Kárpát-medencei Oktatási Tanács. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese közölte, a szövetség éppen a szakmai szervezetek terveit fogadja el, és teszi saját oktatási politikája irányelvévé.
„Civil szervezetként szinte nap mint nap világosan tapasztaljuk, hogy nincsenek meg azok az egyértelmű, mindenki által elfogadott célok, amelyeknek alárendelve közösen tudnánk fellépni, és érdekeinket érvényesíteni” – fogalmazta meg lapunknak Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
„Az RMPSZ-nek megvan a programja, ami szerint próbáljuk a munkánkat végezni, de ez messze nem hatósági vagy oktatáspolitikai megközelítéseket kimerítő jellegű. Ezért kellene ennek a három tényezőnek: az oktatáspolitikának, az oktatási hatóságoknak – a minisztérium és a megyei tanfelügyelőségek –, valamint a civil szervezeteknek együttműködniük” – szögezte le a szakmai szervezet elnöke. Hangsúlyozta, a közoktatás a felsőoktatástól nem választható el, mindenkinek megvan a szerepe, mindenki a maga területén meg is határozza a célokat, de ezek között az összhangot kellene megteremteni, és olyan egységes rövid és hosszabb távú célokat meghatározni, amelyeket mindenki elfogad, tehát konszenzuson alapul, ennek megfelelően lehet építkezni.
Burus-Siklódi Botond szerint a közoktatás területén sokkal nehezebb a közös stratégia kialakítása, mint például a felsőoktatásban, hiszen van egy országos elképzelés, egy kormánypárti megközelítés, és ezen belül kell hogy meglegyen a kisebbség, így a magyar oktatás megtartásának, fejlesztésének a stratégiája.
„Erre még rátevődik, hogy a hazai oktatási rendszer fenntartása is két lábon áll, van egy kormányzati és egy önkormányzati része, ezeket a tényezőket mind be kellene vonni az egyeztetésbe” – mutatott rá a szakember, aki szerint az RMDSZ oktatási főosztályának is van cselekvési terve, az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának is van egy elképzelése, más politikai alakulatnak is lehet, de ezeket deklaratív módon megjelenítve nem véli felfedezni.
„Azt tapasztaljuk, hogy nagy a segítőkészség Magyarország részéről is, ott is vannak oktatási stratégiák. Ezeket mind összhangba kell hozni, hogy ne csak éppen az aktuális helyzetmegoldó, tűzoltási elképzelések érvényesüljenek. Lehetne szerepe az autonómiatanácsnak, a tavaly létrejött Kárpát-medencei Oktatási Tanácsnak is” – hangsúlyozta az RMPSZ elnöke, aki szerint kardinális kérdés a konszenzuskeresés, ha más nem teszi meg, civil szervezetként ők is felvállalják.
Közös jövőkép kellene
Az erdélyi magyar közoktatásban és felsőoktatásban is közös jövőképet, cselekvési tervet kell kidolgozni – vallja hasonlóképpen Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora.
„A felsőoktatásban az nehezíti a közös stratégia kialakítását, hogy jelenleg valamennyi egyetem a saját jövőjét szem előtt tartva indít szakokat, csak azért, mert kereslet van iránta – mutatott rá a helyzet visszásságára a felsőoktatási intézmény vezetője. – Megpróbálhatnak az egyetemek közös nevezőre jutni, de mi kényszeríthet egy intézményt, hogy ha jól működő szaka van valamelyik helyszínen, azt csak a közös jövő miatt feladja, és más utat keressen? Ez azt jelentené, hogy például a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bizonyos területeken nem terjeszkedik, hiszen arra is volt példa, hogy a vidéken indított szaka éppen a kolozsvárit ölte meg.”
Dávid László szerint egyébként a politikai képviseletnek kellene vállalnia, hogy összehozza a szereplőket, de – tette hozzá – vállalhatja az autonómiatanács is, hiszen Dél-Tirolban éppen az autonómiatanács szerepe az egyetemek összehangolása. A Sapientia rektora úgy látja, ez a felelősség hiányzik, pedig „valakinek tiszta jövőképpel meg kell rendelnie az egyetemektől, hogy adott szakon hány diákot képezzenek, majd számon is kell kérnie, hogy milyen minőségben tették ezt meg”.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy megterheli az oktatási rendszert, ha kiképeznek egy fiatalt, de végül csak az általános műveltsége számít, mert kénytelen lesz más szakmát választani, „holott tudjuk, hogy ha megfelelő szakmát adunk a kezébe, harminc év múlva is jól fog élni”.
Dávid László felidézte, hogy korábban már kezdeményeztek ilyen fórumot, a magyarul is oktató romániai egyetemek képviselői összeültek, felvetették ezeket a kérdéseket, de a különböző álláspontok nem közeledtek. „Mert például az államilag finanszírozott Babeș–Bolyai Tudományegyetem úgy gondolja, hogy minden szakot elindít, amit a társadalom számára hasznosnak tart, és nem kell senkitől jóváhagyást kérnie, abból kiindulva, hogy hadd fizesse a román állam, mert ez a kötelessége” – fejtette ki a Sapientia rektora. Szerinte ezzel az a gond, hogy megtörténhet, ha egyik egyetem elindít egy szakot, lenullázhatja a másik tizenéves munkáját.
A rektor egyúttal leszögezte, azt is figyelembe kell venni, hogy a versenyhelyzet kényszerítette ki, hogy a központi román hatóságok sokkal könnyebben engedélyeznek magyar szakokat, a verseny nélkül az történhetne más szakokkal is, mint a marosvásárhelyi orvosival.
Fel kell mérni a piac igényeit
„A magyarul is tanító romániai egyetemeknek fel kell mérniük, hogy a piac milyen igényeket támaszt, milyen szakon hány diáknak kell meghirdetni helyet, majd ezt kellene egymás között leosztaniuk helyszínekre és egyetemekre” – részletezte elképzeléseit Dávid László, aki azt tapasztalta, hogy jelenleg nagy a jelentkezés a „könnyebb” szakokon, ami sok esetben a humán szakot jelenti, és visszafogottabb a természettudományi, műszaki vagy éppen informatika szakokon, annak ellenére, hogy mindenki tudja, ha valaki ezeket végzi el, nem marad munka nélkül, nagyobb fizetése lesz, jobban éli le az életét.
Meglátása, hogy már a középiskolákban sem úgy készítik fel a gyermeket, hogy vállalják a nehezebben elérhető, de távlatilag jobb jövőt. Az egyetemek között jelenleg is vannak átfedések, ezt Dávid azzal magyarázza, hogy nagyok a távolságok, vagy például a Székelyföldről nem minden fiatal megy Kolozsvárra tanulni, mert nem akar, vagy mert nincs rá anyagi lehetősége.
„Akik otthon tanulnak, nagy valószínűséggel otthon is élik le az életüket, míg ha Kolozsvárra összpontosul az egyetemi oktatás, fennáll a veszélye, hogy a székely kisvárosok kiürülnek az értelmiségiektől, mert akik Kolozsváron végzik az egyetemet, kevesen térnek haza. Társadalom-jövőkép alapján ki kell alakítani azokat az oktatási stratégiákat, amelyekben az is benne van, hogy egy régiónak milyen szakemberekre van szüksége, hogyan lehet őket úgy képezni, hogy otthon is maradjanak” – ecsetelte a Sapientia rektora.
Példaként említette, hogy a nyugat-európai országokban egymás mellé teszik a statisztikákat, hogy az adott területen hányan dolgoznak, hány állást hirdetnek, és a közeljövőben mekkora szükség lesz ilyen szakemberekre. „A romániai egyetemeken viszont úgy gondolkodnak, hogy ha egy szakra sokan jelentkeznek, akkor arra biztos szükség van, de nem foglalkoznak azzal, hogy tíz-húsz év múlva mi lesz ezekkel a fiatalokkal” – hívta fel a figyelmet Dávid László.
Az RMDSZ a szakmára vár
„Valójában ez fordítva volt, van és lesz: a szakmai szervezetek – pontosabban az általános támogatottságnak örvendő, demokratikusan szervezett és így legitim szakmai szervezetek – oktatási jövőterveit fogadja el az RMDSZ, és teszi a maga oktatási politikája irányelvévé” – fejtette ki lapunknak Magyari Tivadar. Az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese szerint ilyen fontos, Erdély-szintű szakmai szervezet az RMPSZ.
„Nincs az az oktatáspolitikai terv, amit az RMDSZ felvállalna, ha az nem a szakmabeliektől széleskörűen, demokratikusan támogatott szervezetektől, testületektől származik. Ugyanis egy tartalmas terv elsősorban szakmai jellegű, a szakmát nem lehet megkerülni, a szakmával való szembenállás csapdájába eddig se mentünk bele. Természetesen mindenféle eddigi és további terv előkészítésében az RMDSZ együttműködik, a maga programjaival, például elemzéssel, kutatómunkával, információval segít, részt vállal, kezdeményez” – szögezte le a szakpolitikus a közoktatási témák kapcsán.
A felsőoktatásban Magyari szerint szintén ugyanazok az elvek érvényesülnek, és ennek kapcsán az RMDSZ legutóbbi kongresszusán elfogadott programjából idézett: „A szövetség a magyar nyelvű képzést biztosító felsőoktatási intézetek saját, illetve az egymás között egyeztetett tervezeteit – úgy, ahogy azt az egyes intézetek legitim képviselői kommunikálják – a maga stratégiái kiindulópontjának és magjának tekinti.”
Krónika (Kolozsvár)

Közvitán az RMDSZ autonómiatervezete
Az erdélyi magyarság nemzeti identitásának biztonsága számára teremtené meg az intézményes keretet az RMDSZ által közzétett autonómiatervezet. A Kelemen Hunor szövetségi elnök által csütörtökön Kolozsváron bemutatott statútum alapján Hargita, Kovászna és Maros megye jelenlegi határain belül jönne létre a székelyföldi régió, amelyben megmaradnának a jelenlegi megyei intézményrendszerek. Az RMDSZ az egységes román nemzetállam keretében képzeli el az autonóm entitást.
Jelentős médiaérdeklődés közepette, kissé szokatlan módon csütörtök délutánra összehívott sajtótájékoztató keretében ismertette az RMDSZ által kidolgozott autonómiatervezetet Kelemen Hunor.
A szövetség elnöke kolozsvári sajtóértekezletén elöljáróban felvázolta, milyen politikai-társadalmi kontextusban készült el a dokumentum, fontosnak tartva kihangsúlyozni, hogy az alakulat autonómiatörekvése egyidős az 1989-es romániai rendszerváltás után létrejött demokratikus berendezkedés kialakulásával.
Kelemen elmondta, a Székelyföld számára autonómiát előirányzó törvénytervezet nagyon erős jövőképet kínál a régió, sőt Erdély magyar közössége számára, megteremtve az intézményes keretet nemzeti identitásának biztonságához. A politikus nagyon fontosnak nevezte, hogy a legitim, alkotmányos, a jogállami elveket és értékeket tiszteletben tartó dokumentum úgy kerüljön közvitára, hogy ne lehessen megkérdőjelezni az RMDSZ stabilizáló tényezői szerepét.
Preambulumában a statútum hivatkozik az 1918-as gyulafehérvári kiáltványra és a Románia által az elmúlt 25 évben ratifikált nemzetközi szerződésekre. A vitaanyag nem a román állam területi integritását sértve tesz javaslatot a Székelyföld önrendelkezésére, hanem a dél-tiroli autonómiamodellt a román jogi környezetbe átültetve biztosítana autonómiát az egységes és oszthatatlan román állam keretében Maros, Kovászna és Hargita megye településeinek.
Kelemen Hunor rámutatott, azért tekintik a dél-tiroli autonómiát modellnek, mert az olaszországi többség és a német kisebbség viszonyának rendezésével megszűntek a korábbi feszültségek, sikerült megteremteni a régió stabilitását, példaértékű gazdasági fejlődését.
A dokumentum értelmében nem a történelmi Székelyföld, hanem Hargita, Kovászna és Maros megye jelenlegi határain belül jönne létre az autonóm régió. Megmaradnának a megyei intézmények is, ugyanakkor szabályozná a tervezet a nyelvhasználatot, biztosítva a különböző intézményekben az etnikai arányosság elvét. Kelemen Hunor kérdésünkre elmondta, a magyar nyelv hivatalos státust kapna a régióban, a hivatalos dokumentumokat két nyelven bocsátanák ki, ezeket pedig elismernék az egész országban. Az igazságszolgáltatásban a bírák és ügyészek kiválasztása során nem az etnikum, hanem a nyelvtudás lenne a mérvadó.
Az autonóm régió központja Marosvásárhely lenne, Székelyudvarhelyen működne a regionális tanács, Csíkszeredában a pénzügyi intézményrendszer, Sepsiszentgyörgyön kapna helyet ugyanakkor a végrehajtórendszer többi eleme. A javasolt pénzügyi decentralizáció során a helyben befizetett adólejek fele helyben maradna.
Kelemen Hunor elmondta, az RMDSZ nem tűzött ki időpontot arra, hogy mikor nyújtja be a törvénytervezet a bukaresti parlamentben. „Ennél sokkal fontosabb beindítani, lebonyolítani a közvitát a törvénytervezetről, az, hogy a többségi társadalom felé hozzunk olyan érveket, amelyek meggyőzik arról, hogy nem ellene, a román állam ellen szól ez a kezdeményezés. Arról kell meggyőznünk őket, hogy az RMDSZ is, az erdélyi magyarság is stabil, a térségben erőt felmutatni képes Romániában érdekeltek” – hangsúlyozta a szövetségi elnök, hozzátéve, a javaslatról Bukarestben, Craiován és Jászvásáron is rendeznek közvitát.
A politikus közölte, tisztában van azzal, hogy éles vita övezi majd a dokumentumot, például a kétnyelvűségnek a régióban való bevezetésére vonatkozó javaslatot, de emlékeztetett, hogy a kilencvenes években a román társadalom egy része egyetlen magyar felirattól is „berzenkedett”.
„Mi békés, legitim, máshol bevált megoldást kínálunk a kisebbség és többség viszonyára. A magyar-román együttélés az öröklött előítéleteken alapszik, de az elmúlt két és fél évtizedben sikerült lebontani számos klisét együttműködéssel, párbeszéddel” – jelentette ki Kelemen, felelősségteljes hozzáállásra, komolyságra intve a politikusokat a statútum tárgyában zajló közvita során.
Az RMDSZ elnöke megismételte korábban hangoztatott álláspontját, miszerint a frissen nyilvánosságra hozott – csütörtökön az alakulat honlapjára is felkerült – autonómiatervezetet nem lehet elfogadtatni a törvényhozásban a hatályos román alkotmány módosítása nélkül.
Másfél éves „alkotói munka”
Az RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. A tervezet előkészítésébe időközben a Magyar Polgári Pártot (MPP) is bevonták, az állítólag már elkészült törvénytervezet nyilvánosságra hozatalát azonban rendre elnapolták. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után benyújthassák a parlamentben.
A dokumentumot és annak szövegezését meglehetősen nagy titkolózás övezte, de márciusban átadták az MPP vezetőinek, hogy közösen véglegesítsék a szöveget. Borbély László politikai alelnök a napokban úgy nyilatkozott, az RMDSZ közvitára bocsátja ugyan autonómiatervezetét, de nem terjeszti a parlament elé. A politikus szerint azért terjesztik a dokumentumot a törvényhozás elé, mert azt szeretnék, hogy törvény legyen belőle, és ne „dobja vissza” azt a parlament, ahogy eddig már megtörtént néhány alkalommal. Borbély szerint ahhoz, hogy meg is szavazzák a törvényt, kétharmados többséggel alkotmányt kell módosítani, ezért a szövetség alkotmánymódosító csomagot is ki akar dolgozni.
Korábban csak az RMDSZ belső ellenzékéhez tartozó képviselők nyújtottak be hasonló tervezeteket a bukaresti törvényhozásban, ezeket a szövetség vezetése nem támogatta. A legutóbbi tervezet 2012-es szenátusi szavazásáról a szövetség vezető politikusai – közöttük Markó Béla volt elnök és Frunda György szenátor – távol maradtak. A korábbi törvénytervezetek kezdeményezőinek egy része ma az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) politizál.
Corlăţean: jobb a közvita, mint a tüntetés
Nem lelkesedik az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetéért Titus Corlăţean román külügyminiszter, de szerinte még mindig jobb erről demokratikus keretetek között folytatni közvitát, mint az utcán. A szociáldemokrata politikust a Titulescu Alapítvány bukaresti fórumán kérdezték szerdán a kormányzó magyar alakulatnak a román sajtó által kiszivárogtatott törvénytervezetéről. „A parlamentben minden érvet felsorakoztathatunk annak érdekében, hogy ezt az alkotmánysértő indítványt elutasítsuk” – mondta Corlăţean. Hozzátette: az RMDSZ-nek is köszönhető, hogy az 1990-es marosvásárhelyi konfliktus után, az utóbbi években stabilitás volt Romániában. „Ez nem jelenti azt, hogy egyetértés volt közöttünk, hogy valaha is beleegyezünk bármilyen etnikai alapú területi autonómiába. Decentralizálásról lehet szó, erre szükség van Románia európai államként való átalakulásában” – hangoztatta a román diplomácia vezetője. A rendezvényt házigazdaként moderáló – a közügyektől korrupciós bűncselekmények miatt eltiltott – Adrian Năstase volt miniszterelnök, a Titulescu Alapítvány elnöke úgy vélekedett: az RMDSZ autonómiatervezete a „Fidesz politikájához való idomulás” jele, és a szövetségben történt generációváltással áll összefüggésben.
Rostás Szabolcs, Székelyhon.ro

Ellenőrzött autonómiamozgalom?
Amióta múlt hét elején a Hotnews.com román hírportál kiszivárogtatta az RMDSZ új autonómiatervezetét, a dokumentum az államelnök-választási kampány fő témájává nőtte ki magát. A romániai politizálás szokásrendjétől eltérően ezúttal a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács is politikai álláspontot fogalmazott meg. A CSM közleményében megkérdőjelezte az autonómiatervezet alkotmányosságát, leszögezve, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam. Állásfoglalása azokat a kitételeket is kifogásolta, amelyek a bíráskodásban is hivatalossá tennék a magyar nyelvet Székelyföldön. A legfelsőbb bírói testület szerint „minden olyan – a közbeszéd tárgyává tett – téma, amely túlmutat az alkotmányosság keretein, az igazságszolgáltatás függetlenségét és tekintélyét veszélyezteti, illetve támadást jelent a jogállam ellen”.
A vádakra reagálva Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kijelentette: „Az a tény, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács egy közérdekű téma közvitáját az igazságszolgáltatás tekintélyére és függetlenségére fenyegetőnek és a jogállamiság elveivel szemben erőszakosnak nevezi, súlyos beavatkozás, a sajtó- és szólásszabadság jogának eltiprása”. Az RMDSZ ugyanakkor felszólította a bírói tanácsot, hogy mutasson be jelentést arról, 2013-ban és 2014-ben miként alkalmazták az anyanyelvhasználat alkotmányos előírását az igazságszolgáltatásban. Kelemen szerint a jelentésből annak is ki kell derülnie, hány civil és hány büntetőjogi perben használták a magyar nyelvet, miben áll a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnak az anyanyelvhasználat biztosítására vonatkozó stratégiája, illetve milyen humán- és anyagi erőforrásokat különített el erre a célra. Azt is tudassák, milyen intézkedésekkel népszerűsítették a nemzeti kisebbségek tagjai körében az anyanyelvhasználathoz való jogot az igazságszolgáltatásban.
Mindeközben Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes Kelemen Hunorral és Victor Ponta miniszterelnökkel múlt héten, Székelyföldön tett kampánykörútja során úgy fogalmazott: „Semmilyen autonómiatörekvést nem támogatunk, ebben eltökéltek vagyunk. Nem is értjük, mit remél az RMDSZ egy ilyen törvénytervezettől.” Dragnea szerint kérdés, hogy a törvénytervezet elkészítése elég nyomós ok-e az RMDSZ-szel való együttműködés befejezésére, de az biztos, hogy nem erősíti az együttműködést és a bizalmat. „Azt hiszem, olyan kezdeményezés ez, amely elmaradhatott volna, hiszen semmi esélye a megvalósulásra” – jelentette ki a kormányfő-helyettes.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke közleményében úgy fogalmaz: az RMDSZ autonómiatervezete nem jobb, mint az SZNT-é, célja kizárólag az lehet, hogy alternatív jövőképet teremtsen, amelynek a hordozója immár az új, „autonomista arculatát építő RMDSZ”. Az SZNT szerint az RMDSZ új autonómiamozgalmat hoz létre, amelynek az a jelmondata, hogy „a jelenlegi alkotmányos keretek között lehetetlen megvalósítani Székelyföld autonómiáját”. Az új mozgalom támogatói ezzel „a székely törekvések román nacionalista ellenzőivel egy táborba kerültek”. Izsák Balázs szerint a román hatalomnak új, a magyar közösségen belüli legitimációval rendelkező, Bukarestből ellenőrözött és irányított mozgalomra van szüksége. A törekvés célja az autonómia mozgalmi potenciáljának felszámolása, vagy legalább ellenőrzésének, irányításának átvétele a Székely Nemzeti Tanácstól, és az SZNT diplomáciai tevékenységének semlegesítése. Az SZNT év végére tervezett ülése lesz hivatott eldönteni, hogyan viszonyuljanak a másik, „ellenőrzött autonómiamozgalomhoz.”
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ki kit vetkőztetett pőrére?
Egyetértek, hogy jobb, ha ki-ki a maga portáján seper, merthogy bőven van mit. Ennek ellenére mindig kíváncsian olvasom, hallgatom, amikor román politikus, sajtós vagy más közéleti személyiség a magyar politikáról, politikusokról, úgy általában a magyarokról fejti ki véleményét. Ilyenkor azt remélem, hátha valami újat, általam ismeretlent fedezek fel, ami eddig – az eltérő szemszögből következően – elkerülte a figyelmemet, s ami módosítja, árnyalja véleményemet.
Aztán ismételten rádöbbenek: ha én érintettként, „szenvedő félként” szubjektív vagyok, ama másik nézőpontból rólam, rólunk vélekedők – ők is érintettek, csak egészen másként, mondjuk: „elkövetőkként” – sem lehetnek mások, csak elfogultak. Eddigi tapasztalataim mondatják velem: nagy veszély fenyeget, tehát jó résen lenni, ha román politikus mond szépet a magyarról, mármint a politikusról. Akkor abból ránk nézvést semmi jó nem következhet.
Mondandóm lényegére térve, már első pillantásra felkeltette érdeklődésemet A magyar politikusokat pőrére vetkőztető hét kérdés című, az evz.ro hírportálon megjelent írás. „Az autonómiával kapcsolatos szómenés hálójába eső magyarok közül hánynak tűnik fel, hogy a téma mindig csak akkor kerül elő, amikor a magyar politikusoknak szavazatokra van szükségük?
Székelyföld témájában az európai parlamenti választás alkalmával volt a legutóbbi nagy hajcihő. Véletlen egybeesés?”- indítja lendületesen dolgozatát a szerző. El kell ismernem: igaza van, az RMDSZ rendszerint választási kampányok idején szokott autonómiázni. A cikkíró nagyvonalúságában még azt is hajlandó elismerni, hogy a rendszerváltás utáni első években megvolt az értelmük a magyarok jogköveteléseinek.
„De azután, hogy Románia a kisebbségekre vonatkozó legkorszerűbb törvényekkel rendelkező európai állammá vált és a magyarok mindent megkaptak, amit csak kértek, az autonómiával kapcsolatos mese üres szócsépléssé vált, mely mögé sok politikus az alkalmatlanságát rejti. De azt is, hogy képtelenek követendő célokat kigondolni a magyar közösségek számára” – folytatja. És nem szakad rá az ég!
Aztán felsorolja ama hét, kizárólag gazdasági vetületű kérdését, amelyek megválaszolásától a mucsai magyarok megvilágosulását reméli.
„A magyarokat az autonómia témájával hülyítő RMDSZ-es és a kicsi pártocskákban ülő trükközőknek nincs semmilyen válaszuk a fentebbi kérdésekre. Nem is lehet semmilyen válaszuk, mert az enklávévá alakítás, az elkülönülés, a múltba révedés csak rossz irányba változtathatják meg az oda telepített közösségek életét. Ez ellentétes az Európai Unióban jólétet biztosító elvekkel és főleg a ma fejlődést produkáló mechanizmusokkal” – állítja fölényes, kioktató hangnemben.
„A kedélyeket az autonómiával felpiszkáló politikusok tudatosan, vagy ostobaságból, valójában a legnagyobb rosszat teszik a magyar közösségekkel” – vonja le a végkövetkeztetést a szerző.
Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem elegem van abból, hogy mások mondják meg, mi a jó nekem. Ami pedig az evz.ro jegyzetíróját illeti, eme írásával azt bizonyította, hogy ő sem különbözik a magyar kérdésben megszólaló elfogult gyűlöletkeltőktől. S hogy az írásával nem az általa célba vett magyar politikusokat, hanem önmagát vetkőztette pőrére.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma

A dél-tiroli autonómiát veszi alapul az RMDSZ-modell
A jelenlegi Maros, Hargita és Kovászna megyékből állna a Székelyföld Autonóm Régió, az ezt leíró törvénytervezetet csütörtökön ismertette Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Kolozsváron. A politikus szerint a statútumot a jelenleg hatályos román alkotmány keretei között nem lehet elfogadni, ezért a szövetség új alkotmány kidolgozását is javasolja majd. A tervezetet az RMDSZ honlapján hozták nyilvánosságra, és közvitára bocsájtják.
Ez jobb. Ez egy működő modell – válaszolta Kelemen Hunor arra a kérdésre, hogy miért volt szükség egy újabb autonómiatervezetre, amikor már létezik egy, a parlament elé beterjesztett statútum. A csütörtökön bemutatott tervezet a dél-tiroli autonómiát, tehát egy létező, működő modellt vesz alapul.
Fontos volt, hogy egy olyan modellt találjunk, amely nem szélsőséges, amely az állam egységét nem sérti, és nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető, ha valaki komolyan és nem rosszindulatúan áll hozzá, hogy szakadár mozgalom vagy állam az államban típusú megoldást jelentene, tehát egy európai uniós modell – magyarázta az RMDSZ elnöke.
A székelyföldi autonóm régió Maros, Hargita és Kovászna megyéből állna, a jelenlegi megyerendszert is megtartva. Fővárosa Marosvásárhely lenne, a Regionális Tanács székhelye Székelyudvarhelyen, az adó- és pénzügyi hivatalok központja Csíkszeredában, a többi végrehajtó szerv pedig Sepsiszentgyörgyön működne.
Nem azt akarjuk, hogy az állam megszűnjön, hanem azt, hogy a döntések nagy többsége, amely a közösség életében fontos, helyi szinten szülessen meg, ne legyen kiszolgáltatva távoli, sokszor elérhetetlennek tűnő intézményeknek és fővárosoknak – tette egyértelművé Kelemen Hunor.
Szerinte párbeszédet kell folytatni a román társadalommal, és meg kell győzni őket arról, hogy a területi autonómia nem veszélyes, szakadár törekvés, hiszen – mint mondta – azok az európai országok, amelyeknek sikerült rendezniük viszonyukat a nemzeti kisebbségeikkel, erősebbé váltak. Az RMDSZ olyan konferenciákat tervez román politikusok és szakértők bevonásával, amelyek segítenek eloszlatni a magyar autonómiaigénnyel kapcsolatos félelmeket.
hirado.hu / Duna Tv, Híradó, Erdély.ma

Erdélyi politológusok bírálják az RMDSZ autonómiatervezetét
Az erdélyi magyar politológusok egyebek mellett azt kifogásolják, hogy a tervezetben elvész az autonómia és a dokumentum nem a történelmi Székelyföldre vonatkozik.
Csalódtak az RMDSZ pénteken közvitára bocsátott székelyföldi autonómiatervezetében az MTI által megszólaltatott erdélyi magyar politológusok: egyebek mellett azt kifogásolják, hogy a tervezetben elvész az autonómia és a dokumentum nem a történelmi Székelyföldre vonatkozik.
Salat Levente, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára szerint az RMDSZ most szembesítette a román társadalmat azzal, hogy a Székelyföld autonómiája nemcsak az olykor szélsőségesnek megbélyegzett kis magyar pártok, hanem valamennyi romániai magyar politikai szervezet igénye.
A politológus elhibázottnak tartotta azt a stratégiát, hogy az RMDSZ a tervezet elkészítésével akarja megszólítani a román társadalmat autonómiaügyben. Úgy vélte, jobb esély lenne az autonómia elérésére, ha a román felet sikerülne előbb meggyőzni az autonómia-igény jogosultságáról, majd az ahhoz szükséges politikai akarat alapján a román partnerek bevonásával készülne el a technikai részletekre is kiterjedő törvénytervezet.
Salat Levente úgy vélte, a tervezet kidolgozói nem vállalták fel nyíltan, hogy tulajdonképpen hatalommegosztás, illetve törvényhozói és végrehajtói hatáskörök átruházása a törekvésük célja, aminek az lett a következménye, hogy éppen az autonómia lényege vész el a szövegben. „A tervezet egyrészt meg akarja nyugtatni a románokat, hogy nem is olyan nagy dolog, amit a magyarok kérnek, a magyarokkal pedig azt akarja elhitetni, hogy ez az autonómia" – jelentette ki a politológus. Salat Levente szerint a tervezet készítői elképzeléseiket megpróbálták beilleszteni a jelenlegi román jogrendbe és államszerkezetbe úgy, hogy az a lehető legkevesebb átalakítást tegyen szükségessé. Ezért „túlságosan nagy árat fizettek" – mondta a politológus, és példaként hozta fel, hogy a regionális tanács csupán jogszabály-tervezeteket készít, amelyek hatályba lépése attól függ, hogy a bukaresti kormányt képviselő prefektus megtámadja-e azokat vagy sem a közigazgatási bíróságon. „Eszerint végső soron a prefektuson múlik, hogy van-e autonómia vagy nincs, legalábbis a jogszabályalkotással kapcsolatos hatáskörök terén" – jelentette ki. A törvénytervezet hiányosságaként említette azt is, hogy anélkül adja meg a székelyföldi nemzeti közösségeknek a képviselet és a kardinális kérdések tekintetében a konzultáció lehetőségét, hogy előírná a nemzetiségi regisztrációt.
Bakk Miklós, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára is hibának tartotta azt, hogy a tervezet nem rendelkezik nemzeti névjegyzék összeállításáról. Megjegyezte, nélküle nehéz megnyugtatóan rendezni, hogy a köztisztviselői állásokat az etnikai arányoknak megfelelően töltsék be.
Bakk Miklós a tervezet hibájának tartotta, hogy az RMDSZ Hargita, Kovászna és Maros megye társulásával hozná létre a Székelyföld régiót. A romániai megyék 1968-as kialakításakor e három megyéhez olyan területek is kerültek, amelyek soha nem voltak Székelyföld részei, és román többségűek. Hozzátette, ha az RMDSZ úgy gondolja, hogy a három megye csak kiindulópont, és a települések csatlakozási, leválási folyamatával alakul ki a végleges terület, akkor az ezt leíró a mechanizmust is be kell építenie a tervezetbe. A terület pontos körülhatárolását azért is fontosnak tartotta a politológus, mert szerinte csak a történelmi Székelyföldön biztosítható a törekvések mozgalmi háttere, amit elengedhetetlenül fontosnak tartott a célok megvalósításához.
A politológus azt is megemlítette, hogy a tervezet közzétételét régóta halogatja az RMDSZ, mégsem sikerült kiérlelt szöveggel a nyilvánosság elé állni. Szerinte a közzétett magyar szöveg számtalan fogalmi hibát, pontatlanságot tartalmaz. A közvitára bocsátott tervezettel az RMDSZ azon a helyzeten próbál változtatni, hogy jelenleg az ellenzéke uralja az erdélyi autonómiadiskurzust – tette hozzá Bakk Miklós.
MTI, Erdély.ma

Biztos, hogy különbözünk Skóciától (Vita a sepsiszentgyörgyi tanácsban)
Egy szűk körű megemlékezéstől a skóciai népszavazásig terjedt a sepsiszentgyörgyi tanácsban tegnap kitört vita. Bár Antal Árpád polgármester mindjárt az elején leszögezte, hogy az ülést nem az Egyesült Királyság esetleges szétszakadása, hanem a tanácstagok jövő heti elfoglaltsága miatt tűzték ki egy héttel hamarabb a szokásosnál, a téma az utolsó napirendi pontnál, a különféléknél mégis előkerült.
A benyújtott határozattervezetek mindvégig olajozottan folyó megszavazása után az egyéni hozzászólásokra került sor, ezek között is utolsónak kért szót az ülést vezető Mădălin Guruianu liberális politikus. Szóvá tette, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) az önkormányzat tulajdonában levő Míves Házban szervezett egy megemlékezést 1940. szeptember 13-áról, a magyar hadsereg sepsiszentgyörgyi bevonulásáról, és ezt ő nem tartja helyesnek, mert a szélsőségesek – a Jobbik és az Új Jobboldal is – éppen elég kárt okoztak már Erdélyben. Antal Árpád válaszában leszögezte, hogy ő maga nem volt ott, és nem tudja, hogy pontosan mi történt, de ha nem fordult elő rendbontás vagy mások sértegetése, egy valóságos történelmi esemény kapcsán tartott rendezvény még nem lehet gond, akkor sem, ha egy radikálisabb csoport kezdeményezi. Vannak, akik a magyarok 1940-ben történt bevonulását ünneplik, mások az 1944-ben bekövetkezett román „felszabadítást”, ez van, a huszadik század zaklatott volt. Rendbontásra nem került sor – ismerte el Guruianu –, és az is kiderült, hogy a helyiséget egy magánszemély bérelte ki, az épületet gondozó Guzsalyas Alapítvány pedig nem tudta, mire készülnek, de a december elsejei ünnepségen ugyanezek a fiatalok kiabálták, hogy Székelyföld nem Románia!, ezért kellene elhatárolódni tőlük, ahogy más szélsőségesektől is: ilyen hangulatkeltésre semmi szükség. Jól tudjuk, hogy Székelyföld Ro-mánia része, ez az RMDSZ tegnap bemutatott autonómiatervezetének címében is szerepel – felelte erre Antal Árpád. Ő maga mindig elhatárolódott a szélsőségesektől, emlékeztetett, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a HVIM tagjai háromszéki, helybeli fiatalok, akik nem járnak Craiovára tüntetni, az Új Jobboldal azonban más megyékből jön ide feszültséget szítani, ami azért nagy különbség. Szerencse, hogy itt nincsenek olyan románok – vágott vissza Guruianu, és ekkor hozakodott elő Antal Árpád a skóciai népszavazással. Szerinte ma ez a legfontosabb, Európa jövőjét is befolyásoló kérdés, amelynek nem is annyira a kimenetele érdekes számára (ő maga az unionistáknak szurkol, nem a függetlenségieknek), hanem maga az a tény, hogy egy civilizált és demokratikus országban erről a kérdésről népszavazást lehet tartani, és a Nagy-Britannia lakosságának mindössze nyolc százalékát kitevő skótok dönthetnek saját sorsukról, a még közös állam és miniszterelnök pedig nem próbálja őket adminisztratív vagy jogi úton, törvényekkel, prefektusi beavatkozásokkal, kormányfői látogatásokkal, többségi szavazással megakadályozni ebben, hanem érvekkel iparkodik meggyőzni a skótokat arról, hogy miért lenne jobb, ha nem válnának le. Ez a különbség az angol és a román demokrácia között: nálunk nemhogy szavazni, beszélni sem igen lehet még a székelyföldi fejlesztési régióról sem, pedig hol van ez még az autonómiától is. Ez a fő kérdés tehát, és a skóciai eredménytől függetlenül megkerülhetetlen lesz Európában: hogy megengedik-e a népeknek az önrendelkezést? Erről, illetve az RMDSZ autonómiatervezetéről a választások után kész tárgyalni Mădălin Guruianu, a kampányidőszakot ugyanis nem tartja megfelelőnek. Addig is felajánlotta az RMDSZ-nek, hogy lépjen ki a kormányból, ha annyira elégedetlen a prefektussal és a kormányfővel. Várjuk a jobboldalnak a magyar közösségi jogokra vonatkozó ajánlatát – felelte Antal Árpád, hangsúlyozva: az autonómiatervezet nem a kormányé. A végszót Incze Sándor mondta ki: meg kell értenünk, hogy egymásra vagyunk utalva, és csak úgy tudunk együtt élni, ha megbecsüljük a másikat.
Demeter J. Ildikó, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ponta: nem támogatom Székelyföld területi autonómiáját
Nem támogatja Székelyföld területi autonómiáját Victor Ponta román szociáldemokrata miniszterelnök, aki pénteken újságírói kérdésre válaszolva fejtette ki álláspontját.
Az Adevărul című napilap honlapján élőben közvetített interjúban Ponta elmondta: a tervezet kezdeményezői is tudják, sem a Szociáldemokrata Párt (PSD), sem a többi román párt nem támogatja a tervezetet. Úgy vélte, annak bemutatása része a romániai elnökválasztási kampánynak.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke csütörtökön mutatta be Kolozsváron az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútumát Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke csütörtökön mutatta be Kolozsváron az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútumát. A dél-tiroli autonómiamodellt román jogi környezetbe átültető statútummal az RMDSZ a román egységes és oszthatatlan állam keretében szeretne autonómiát biztosítani a – Maros, Kovászna és Hargita megyei településeket magába foglaló – Székelyföld Régiónak.
Ponta pénteki nyilatkozatában azt mondta: a modern román államnak, amely védi a kisebbségeket, azon kell dolgoznia a magyar kisebbség legitim képviselőivel, az RMDSZ-el együtt, hogy kiszélesítse a decentralizációt. Ponta szerint nem szabad elindulni olyan „lejtőn”, amely viszályt, széthúzást eredményez. Hangsúlyozta: egyetért a decentralizációval, vagyis azzal, hogy a helyi választottak több hatáskört kapjanak, de van egy határ, amit egyetlen román párt sem lép túl, még az ellenzék államfőjelöltje, a német kisebbségi Klaus Johannis sem – mondta Ponta.
Mircea Geoană, a kormány fő erejét képező PSD szenátora, aki román külügyminiszter is volt, úgy vélte, hogy az autonómia céljának hangoztatásával az RMDSZ az elszigetelődését kockáztatja a román és a nemzetközi politikai színtéren egyaránt. Geoană szerint az RMDSZ vezetői a mostani bonyolult nemzetközi politikai helyzetben felelőtlen módon „méltánytalan, irreális és elfogadhatatlan” célt népszerűsítenek.
A PSD Kovászna megyei szervezetének elnöke, Horia Grama úgy vélte, hogy az RMDSZ tervezete alkotmányellenes, és azt nem fogja elfogadni a román parlament. Hozzátette: ha sor kerül a decentralizációra, akkor azt az egész országban egyformán kell végrehajtani, és nem csak egy bizonyos régió számára kell biztosítani hatásköröket.
Andreea Paul, a román ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) első alelnöke a demokraták és a román liberálisok alkotta Keresztény-liberális Szövetség (ACL) nevében kijelentette: az RMDSZ tervezete alkotmány- és Európa-ellenes, szélsőséges nézőpontot tükröz és gyűlöletet szít. Úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ azon törekvése, hogy „párhuzamos társadalmat” építsen ki, sikertelen lesz.
A szintén demokrata párti Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere is úgy vélte, hogy az RMDSZ az elmúlt húsz évben csak gyűlöletet szított a románok és magyarok között, és a tervezettel is ezt folytatja.
Székelyhon.ro

Kelemen: az autonómiatervezet elfogadtatása nem lesz egyszerű
A jelenlegi Maros, Hargita és Kovászna megyékből állna a Székelyföld Autonóm Régió, az ezt leíró törvénytervezetet csütörtökön ismertette Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Kolozsváron. A politikus szerint a statútumot a jelenleg hatályos román alkotmány keretei között nem lehet elfogadni, ezért a szövetség új alkotmány kidolgozását is javasolja majd. A tervezetet az RMDSZ honlapján hozták nyilvánosságra, és közvitára bocsájtották.
Azért kell először a román közvéleménnyel lefolytatni a közvitát, hogy az autonómiával kapcsolatos sztereotípiákat sikerüljön leépíteni, e nélkül szinte lehetetlen továbblépni – magyarázta Kelemen Hunor a Duna Televízió Közbeszéd című pénteki műsorában. Ezt alátámasztva felidézte: a kulturális autonómiáról szóló törvénytervezet évek óta a parlament előtt hever, mert nem sikerült hozzá megszerezni a többséget. Éppen ezért a román politikai pártok képviselőivel való párbeszédet a közvita után kell elkezdeni, mert ha érzik, hogy a tervezethez vannak partnerek a román civil társadalomból és az akadémiai szférából, illetve tapasztalják, hogy a román társadalomban már nem kelt elutasítást a kérdés, akkor könnyebben lehet velük egyeztetni – állapította meg az RMDSZ elnöke. Ez nem lesz egyszerű – ismerte el hozzátéve ugyanakkor, hogy alaptalanul félnek, mert Románia stabilabb, erősebb lenne, ha rendezné a többség-kisebbség viszonyát, hisz az RMDSZ tervezete egy működő európai modell alapján készült. Kelemen Hunor úgy vélte, a novemberi elnökválasztási kampány utáni időszakban lehet majd racionálisabb vitát folytatni, így néhány hónapra szükség lesz a közvita lezajlására, azt követően lehet majd benyújtani a tervezetet a parlament elé. Cáfolta ugyanakkor, hogy kampánycélokat szolgálna a mostani nyilvánosságra hozás időzítése.
Az RMDSZ elnöke szerint a román alkotmánybíróság januári döntése miatt – amelyben alkotmányellenesnek találta a decentralizációs jogszabályt – egy olyan tervezet, amely jogi személyiséggel felruházott, regionális területi autonómiát ír elő, a jelenlegi alkotmányba nem illeszthető be. Románia olyan furcsa helyzetben van, hogy az alkotmánybíróság olyan döntéseket hozhat, amelyek az alkotmányossági kereteket meghaladják; a valós decentralizációhoz és területi közigazgatási átszervezéshez ezért új alkotmányra van szükség – emelte ki.
Kelemen Hunor nem értett egyet azokkal a bírálatokkal, melyek szerint az RMDSZ programjában azóta erősödött fel az autonómiatörekvés, amióta Izsák Balázsék elindították a autonómiamozgalmat. Emlékeztetett: az RMDSZ 1993 óta foglalkozik a kérdéssel, a mostani a hetedik autonómiatervezetük. Nyomatékosította, hogy a bírálóknak nem az ő személyéről és pártjáról kellene megnyilvánulniuk, hanem a törvénytervezetről, amelyről egyébként az első beszélgetést egy fórumon tartják Bukarestben, és szervezés alatt áll egy akadémiai szintű vita is egy fővárosi egyetemen.
hirado.hu / Duna Tv Közbeszéd Erdély.ma

Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel?
Bíró Zsolt szerint az MPP bizottságban kifejtett munkája nélkül ma nem ezzel a közvitára szánt változattal találkoznánk
Álszerénység nélkül kijelenthető, hogy a Magyar Polgári Párt bizottságban kifejtett munkája nélkül ma nem ezzel a közvitára szánt autonómiastatútum-változattal találkoznánk, és ugyanúgy kijelenthető, hogy a Székely Nemzeti Tanács tízéves kitartó és következetes munkája nélkül sem tartana ott az autonómiamozgalom, ahol tart – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Bíró Zsolt, az MPP elnöke.
Fontosnak nevezte, hogy a Kolozsváron két nappal ezelőtt bemutatott és közvitára bocsátott autonómiatervezetben 25 év után az RMDSZ is kimondja, hogy Székelyföld esetében területi autonómiát akar, nem elegendő a személyi elvű vagy kulturális autonóma. Székelyföld a romániai magyarság belső anyaországa, egy olyan terület, ahol az elmúlt negyedszázad exodusa ellenére a magyarság legalább részarányát őrzi. Olyan körülmények között, amikor naponta átlagosan 65 magyarral számlálunk kevesebbet Erdélyben, ezt szem előtt kell tartani.
Olyan egységre van szükség, mint a Nagy Menetelés alkalmával
Véleménye szerint a közvita során egyrészt meg kell győzni a román közvéleményt, hogy az autonómia nem ördögtől való, és semmilyen hátrányuk nem származik belőle; másrészt a magyar közösségen belül kell kialakítani a lehető legszélesebb konszenzust. Olyan egységre van szükség, mint a Nagy Menetelés alkalmával.
– Képletesen azt is mondhatom, hogy tovább menetelünk, és ezen menetelés állomásai a közvita, majd a tervezet parlament elé terjesztése. Bizakodva tekintek a közvita elé, és tartalmas, higgadt párbeszédre számítok, még akkor is, ha az előjelek nem túl kedvezőek sem román, sem magyar oldalon – mondta az MPP elnöke.
Elmondta, hogy az autonómiastatútum kolozsvári ismertetőjét, illetve közvitára bocsátását megelőzően Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ és az MPP közösen végezte el az utolsó kiigazításokat.
– Erre azt szokták mondani, hogy kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel ajánljuk a közvélemény figyelmébe. A magunk részéről szerettük volna, hogy ha ez a tervezet hamarabb és az előre beütemezett terv szerint lát napvilágot, éppen azért, hogy a különböző félreértéseket el lehessen kerülni, hogy ne szülessenek különböző összeesküvés-elméletek, hogy tisztán és világosan ki legyen mondva: itt van egy tervezet, ehhez hozzá lehet szólni, sőt hozzá kell szólni, hogy ki tudjunk alakítani egy olyan törvénytervezetet, amely mögött a lehető legszélesebb konszenzus létezik.
Székelyföld esetében mindenki területi autonómiát akar
Az elnök a tervezet legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy az erdélyi magyar politika minden közszereplője által kimondatott az, hogy Székelyföld esetében területi autonómiára van szükség. – Nem elegendő Székelyföld vonatkozásában kulturális vagy személyi elvű autonómiáról beszélni, ennél többet akarunk. Ez úgy tűnik, hogy az elmúlt 25 évben nem nagyon mondatott ki az RMDSZ részéről, ezért bíráltuk is éppen eleget, és örülünk, hogy ez a konszenzus végre megteremtődött. Innentől kezdve világos a képlet Bukarestben is, Brüsszelben is, és mondhatom, Budapesten is, hiszen sokszor szembesültünk azzal a problémával, hogy nem nagyon értették külföldi barátaink, de román barátaink sem, hogy lényegében mit akarunk, és miért akarunk többen többfélét.
Egy dolog most már világos: Székelyföld esetében területi autonómiát akar az RMDSZ-től a Magyar Polgári Párton, a Néppárton és a Székely Nemzeti Tanácson át mindenki, hogy hogyan nézzenek ki a hatáskörök, hogy mit veszük ennek alapjául, arról lehet, sőt kell is vitatkozni, de az alapelv egy, és innentől kezdve nem lehet ezt a dolgot megkerülni – hangsúlyozta Bíró Zsolt.
A tervezetről elmondta, hogy a dél-tiroli modellből indul ki, alapvető elemeit ebből meríti, "kissé fellágyítva a korzikai tervezet elemeivel", és "nem követi a best practice, azaz a legjobb gyakorlat elvét, amely elvhez való ragaszkodás természetes kellene legyen a 21. században.
Újságírói kérdésre válaszolva Biró Zsolt úgy fogalmazott, hogy a skót népszavazás jelentős előrelépés és hiva tkozási alap akkor, amikor a népek, nemzetek önrendelkezése kerül szóba.
– Számunkra az a legfontosabb üzenet, hogy ott békésen lezajlik egy ilyen referendum, a londoni egységpártiak nem letiltanak, ellenszegülnek, hanem kampányolni mennek, és mint az eredmény mutatja, nem is sikertelenül. Írjuk ki az autonómia- népszavazást, és szívesen látunk minden bukaresti politikust a kampányrendezvényekre – tette hozzá.
Izsák Balázs az eddig képviselt elvet egy mozdulattal felrúgta
Lapunk felvetésére, hogy Izsák Balázs, az SZNT elnöke Szilágyi Zsoltot támogatja, kijelentette: – Ez Izsák Balázs személyes döntése, aki magánemberként annak a román államelnökjelöltnek ír alá, akinek éppen akar, de ezt nem a sajtó előtt kellett volna megtennie, hiszen ez nem a Székely Nemzeti Tanács álláspontja, erről a kérdésről nem volt konzultáció sem a tanácsban, sem annak vezető testületében, sem az állandó bizottságban. Meggyőződésem, hogy ez nem szolgálja az autonómia ügyét. Egyrészt feladja azt az elvet, amit következetesen képviselt, s ezt most egy mozdulattal felrúgta. A másik veszélye pedig az, hogy mi történik akkor, ha a Szilágyi Zsolt által összegyűjtött néhány tízezernyi szavazat kerül csupán az autonómiatervezet mögé mint kvázi támogatott változat? Az SZNT elnökének volt egy korábbi felhívása – "egymillió szavazat az autonómiára" –, és ha csak pár tízezer szavazat gyűl össze, az nem hiszem, hogy használna az autonómia ügyének
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Novák Csaba Zoltán
LÉPÉSKÉNYSZERBEN „Barátságra ítélve.” Kádár János és Ceausescu 2.
A mérsékelt számonkérés időszakától a diplomáciai hidegháborúig: Kádár jól látta Ceauşescu „predesztinált” bukását, de kettőjük kapcsolatából rövid távon Ceauşescu került ki nyertesen.
A „mérsékelt számonkérés” időszaka
A hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a két ország közötti kapcsolatban nem csak a történelmi örökség és a nemzetiségi kérdés jelent problematikus pontot, a kommunista ideológia értelmezésében, a szocialista tábor jövőjét illetően is jelentős eltérések mutatkoztak. Kádár számára, amint azt többször hangsúlyozta, a Szovjetunió által kezdeményezett politikai, gazdasági együttműködés tűnt a járható útnak oly módon, hogy közben Magyarország ne térjen le a „klasszikus kádárizmus” útjáról. A romániai belpolitikai történések viszont jelentős belpolitikai fordulatot vettek. 1971-ben véget ért a Ceauşescu által, politikai célokból kezdeményezett rövid nyitási időszak. A júliusi tézisekkel nyilvánvalóvá vált, hogy a Ceauşescu-féle pártvezetés az ideológiai befele fordulás, a gazdasági reformok elutasítását helyezi előtérbe. Ceauşescu rendszere látványos neosztálinista jegyeket hordozott magában, amit különutas politika folytatása tett még markánsabbá. A jó taktikai érékkel bíró román pártvezető a szovjetek oldaláról is bebiztosította magát. A hatvanas évek második felében világosan jelezte a szovjeteknek, hogy nem kérdőjelezi meg a kommunista dogmákat, a szocialista tábor egységét, de ezek romániai megvalósításában külön utat akar.
A romániai helyzet változásával párhuzamosan Kádárnak belső kritikákkal is szembesülnie kellett. A magyarországi értelmiségi társadalom és ennek hatására néhány politikus is érzékelte, hogy a román-magyar viszony nem lépett előre a hatvanas évek tárgyalásai, az ott alkalmazott taktika nyomán. 1968-ban a Magyar Írószövetségben az értelmiségiek azt kérték számon, hogy mit tesz az MSZMP a határon túliak kérdésében. Nem sokkal később a romániai Fazekas János panaszai miatt a Népszabadság főszerkesztője, Gosztonyi János feljegyzést intézett Kádárhoz és felrótta az MSZMP Romániával szemben tanúsított passzivitását. A lassan körvonalazódó újabb Kádár-Ceauşescu találkozóra tehát az előbbinek lépnie kellett.
Erre az 1972-es barátsági szerződés aláírása jelenthetett megfelelő lehetőséget. A megoldatlan problémákat immár nem lehetett megkerülni, a magyar vezető nem tekinthetett el a belső kritikáktól. A találkozó előkészítése, Komócsin Zoltán és Aczél György tárgyalásai a román partnerekkel látszólag ezt jelezték. Az előkészítéssel megbízott Aczél és Komócsin az egyeztetések során egy sor olyan problematikus kérdést is felvetett, amire az előző években nem volt példa.
A két magyar politikus szembesítette a román küldötteket azzal, hogy a magyar fél, hogy az előző tárgyalások során lefektetett együttműködési alapelvek nem valósultak meg a gyakorlatban. Aczél sérelmezte, hogy Magyarország már évek óta nem kap választ olyan fontos kérdésekben mint: a vízügyi megállapodás, kulturális cserék, gazdasági kapcsolatok, kereskedelem stb. Ezúttal terítékre kerültek a román-magyar kapcsolatok neuralgikus pontjai, köztük a legkényesebb kérdés, az erdélyi magyarság helyzete is. A Paul Niculescu Mizil vezette román küldöttség válaszaiból azt lehetett kiszűrni, hogy a két vezető találkozása során végre előrelépésekre kerül sor.
A előkészítés során tehát adott volt a terep Kádárnak, hogy eredményeket csikarjon ki román partnerétől, amely ezúttal is a megszokott defenzív stratégiát választotta: védeni a meglevő pozíciókat, a status-quót, kivédeni és mérsékelni Magyarország túlzottnak tartott közeledési törekvéseit. Kádár ezúttal a jó példák ismertetése mellett egy kis lépéssel lelőbbre ment, a mérsékelt számonkérés taktikáját is bevetette. A két vezető beszélgetése során ismét felszínre került a két rendszer működése közötti különbség. Kádár, az aki nincs ellenünk, velünk van taktikáját vázolta fel, de Románia ekkor már az ideológiai szigor újabb útját járta. Kádár újabb kísérletet tett a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére, konzulátusok felállítását javasolta és a Ceauşescuval való találkozásai során (tudomásunk szerint) először felvetette az oly kényes nemzetiségi kérdést is. Hangsúlyozta, hogy belügyi kérdésnek tekinti ugyanakkor arra hivatkozott, hogy érdekli a magyar közvéleményt a probléma, ezért nem kerülheti meg.
A román vezető az eddig is bevált taktikát alkalmazta, elviekben egyetértett a magyar felvetésekkel, a gyakorlati megvalósításokat viszont időben eltolta. A romániai helyzet felvázolása közben pedig visszaverte a nemzetiségi kérdésben elhangzott magyar utalásokat. Kádár nem bonyolódott vitába, pedig a magyar pártvezetésnek ekkor már összetett elemzései voltak a romániai helyzetről, a nemzetiségpolitikában felmerülő problémákról. A találkozóról Kádár javaslatára emlékeztető is készült, amely a magyar fél számára életben tartotta azt a reményt, hogy ezúttal konkrét megvalósításokra is sor kerül.
Az 1972-es találkozó nem váltotta be a várt magyar reményeket. A román pártvezetés nem nyitott, ellenkezőleg sok területen még inkább visszafogta a kétoldalú kapcsolatokat, elsősorban a kulturális élet területén. Ceauşescu, ekkor már államelnöki funkcióban is, nagyfokú hatalomkoncentrációt hajtott végre, személyi kultusza növekvő tendenciákat mutatott. A magyar külügyminisztérium elemzése szerint a szomszédos ország a „nemzeti érdekeit a szocializmus fölé állította, a szocializmusban bekövetkezett változásokat figyelmen kívül hagyja a szocialista országokkal való kapcsolatában, a KGST-ben a saját érdekeit a közösségi érdekek fölé helyezi.” Az elemzés aláhúzta, hogy Magyarország és Románia kapcsolatai formailag rendben vannak, de messzire elmaradnak a lehetőségektől. Az 1972-es találkozó emlékeztetőjéből a reméltnél is kevesebb valósült meg, nem növekedett a kishatárforgalom, a kulturális termékek cseréje csökkent és nem utolsó sorban, nem javult, sőt látványosan romlott a határon túli magyarság helyzete is.
A magyar közvélemény ekkor már tisztában volt a helyzet mélységével. Az értelmiségiek részéről egyre több kritika fogalmazódott meg Kádár irányába, hogy magára hagyta az erdélyi magyarokat. Közben elkészült az első hivatalos elemzés is a határon túli magyarok helyzetéről. Valószínűleg a belpolitikai nyomás hatására vállalta Kádár, hogy egy újabb, számára egyre kényelmetlenebbé váló, magyar-román találkozón vegyen részt. Kádár tartózkodó magatartásáról számol be Roska István is visszaemlékezésében. A magyar vezető már annyira nem óhajtotta román partnere társaságát, hogy nem volt hajlandó Nicolae Ceauşescuval egy épületben megszállni. Kádár ekkor még mindig hajlott arra, hogy a kényes kérdéseket a kétoldalú kapcsolatok szintjén lehet megoldani és nem a nemzetközi fórumok előtt. Végül 1977-ben két fordulóban találkoztak a határ mellett, Nagyváradon, majd Debrecenben.
Kádár ismét a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésével próbálkozott. Az ebben a kérdéskörben szokásos problémák (kulturális csere, oktatási együttműködés, kishatárforgalom stb.) mellett két olyan javaslattal is előállt, ami gyakorlatba ültetésétől konkrét megoldásokat remélt. A nemzetiségek híd szerepének elfogadtatásától az erdélyi magyarság kettős, elsősorban a Magyarországihoz való kötődésének elismerését remélhette. A konzulátusok felállításával pedig a kétoldalú kapcsolatokat pedig jogilag és törvényesen szabályozott új szintre lehetett volna emelni a remények szerint.
Kádár némi sikerként könyvelhette el, hogy végül is mindkét javaslatát elfogadta a román fél. A közös nyilatkozatban szerepelt a nemzetiségek híd szerepének elve, illetve a konzulátusok felállítására is konkrét ígértek hangzottak el.
A jószomszédi stratégia bukása és a diplomáciai „hidegháború”
A Nagyvárad-Debrecen találkozó utáni reményeket a romániai belpolitikai változások nagyon gyorsan eloszlatták. A reformokra képtelen, a nemzetközi gazdasági helyzettől is sújtott Ceauşescu rendszer tovább ment a neosztálinista gazdaságpolitika és az egyszemélyes diktatúra fémjelezte úton. A román pártvezér felismerte azt, hogy addig, amíg nem áll fenn részéről a szocialista tömb elhagyása, addig Románia kérdése nem lesz stratégiailag fontos az amúgy is belső politikai és gazdasági problémákkal terhelt Szovjetuniónak. A nyolcvanas évektől kezdődően nyílt asszimilációs politikát folytattak a nemzetiségek ellen. A két ország kapcsolat nem hogy javult volna 1977 után, hanem határozottan negatív tendenciákat mutatott. Kádár Nicolae Ceauşescuval kapcsolatos külpolitikai törekvései és stratégiája csődöt mondott. A magyar külügyminisztérium éves jelentése csökkenő tendenciákról beszélt minden területen.
Kádár ekkor már, felismerve a Nagyvárad-Debrecen utáni zsákutcás helyzetet, tudatosan kerülte a román pártvezetővel való hivatalos találkozót. Ceauşescu viszont több úton-módon jelezte, hogy szívesen ellátogatna Budapestre, viszonozni az 1972-es magyar látogatást. Kádár, az eddigi sikertelen próbálkozásai után nem szerette volna legitimálni a romániai állapotokat, Ceauşescunak viszont, az egyre elszigeteltebb külpolitikai helyzetben jól jött volna ily módon kommunikálni, hogy a román-magyar kapcsolatok a helyes mederben vannak. A hivatalos magyar álláspont szerint a felsőbb szintű találkozó akkor érik be, ha a függő kérdéseket le tudják zárni, ha a 1977-es találkozó eredményeiről pozitív mérleg vonható meg.
Kádárnak 1977 után sikerült elkerülnie a Ceauşescuval történő hivatalos, kétoldalú találkozót. A nemzetközi fórumokon kívül többé nem találkoztak. Ugyanakkor nem menekülhetett a román vezető politikájának következményeitől. A romániai magyarság helyzetének romlásával és a magyarországi közvélemény ebben a kérdésben is egyre aktívabb megnyilvánulásai lépéskényszerbe hozták. A magyar pártvezetésnek komoly ellenlépéseket kellett tenni. Kádár ebben már nem kívánt részt venni, a megoldást másokra bízta, azt is mondhatjuk, szabad kezet adva. A nyolcvanas évek közepétől erőteljes propaganda- és diplomáciai háború bontakozott ki a két ország között. Ceauşescu teljes erőbedobással vett részt ebben, Kádár viszont csak asszisztált.
Összegzés Ha a fent vázolt eseményeket kivetítenénk egy képzeltbeli grafikonra egy erőteljesen hullámzó, az idő múlásával kimondottan lefele tendáló kapcsolatrendszer képét kapnánk meg. Mindezt több tényező is befolyásolta: a két ország belpolitikai helyzete, történelmi öröksége, a szocialista táborban és a nemzetközi életben lezajlott folyamatok, a két politikus szocializációja, habitusa. A két vezető kapcsolatát és a korszakot alaposan megvizsgálva kijelenthetjük, hogy két, egymástól nagyon különböző, esetenként egymásnak teljesen ellentmondó személyiségről, politikai koncepcióról beszélhetünk.
Kádár János internacionalista volt, Trianon után született és a munkásmozgalomban szocializálódott. Reálpolitikus volt, nem szerette a kockázatot. Fontos volt számár a „fontolva haladás”, a biztosan elérhető eredmény. Internacionalizmusa végigkísérte egész pályafutását, és meghatározta a munkásmozgalomhoz és a szocialista táborhoz fűződő viszonyát. Ami a Szovjetunióval való kapcsolatát illeti, ezt nagymértékben meghatározta 1956 öröksége is. Kádár plebejus nemzetfelfogása is valószínűleg az internacionalista szocializációjából és az ország reálpolitikai helyzetéből fakadt. Kádárra, ahogy többen is megállapították, jellemző volt, hogy gyakran jobban félt a magyar nacionalizmustól, mint a szomszédos országok nacionalizmusától.
Nicolae Ceauşescu szintén a munkásmozgalomban szocializálódott, de politikai karrierjének alakulását nagyban meghatározta a párton belüli frakcióharc. 1952-ben a hazai, „nemzeti” vonal győzedelmeskedett a Luka László és Ana Pauker fémjelezte moszkovita frakció fölött, 1956 után pedig a megerősödött román pártvezetés fokozatosan elkezdte a Szovjetuniótól történő „függetlenedés” előkészítését és megvalósítását. Ez a későbbiekben a párt egyik legfontosabb legitimációs eszköze lett. Ceauşescu ilyen értelemben nacionalista volt, hatalmát nagymértékben a nemzeti szuverenitásra és saját erőforrások használatának mobilizálható hatására építette. A nacionalizmust legitimációs és mobilizációs eszközként használta. Ceauşescu a hatvanas évektől egy emancipációt óhajtó romániai elit élén állt, és ennek a törekvéseit fogalmazta meg, ugyanakkor diktátor is volt. Kádár reformokkal, antinacionalizmussal, társadalmi megbékéléssel és jóléttel operált, Ceauşescu ellenkezőleg: egyre nagyobb teret engedett a nemzeti tudatnak.
A hatvanas évek közepétől Kádárnak a nagy társadalmi támogatottsággal bíró Ceauşescuval kellett volna rendezni a magyar-román kérdéseket, kitörni az 1956 utáni defenzív állapotokból. Kádár ekkor úgy mérte fel, hogy a két ország belső viszonyainak kölcsönös kiismerésével, rendezésével elérhető lesz a szerinte mindenre megoldást hozó kétoldalú kapcsolatok elmélyítése. Az 1966-os és 67-es találkozók ennek a szellemiségében zajlottak le.
Kádár a belső reformok, a szocialista együttműködés útján járó, a belpolitikai „hibákat” állandóan az internacionalizmus szellemiségében korrigáló Magyarország barátságát ajánlotta fel annak érdekében, hogy kielégítse a magyar társadalom és a politikai osztály igényeit, elvárásait. Ceauşescu ekkor már a különutas politika ösvényét járta. Románia részéről nem merült fel a kommunista ideológiával való szakítás, a tábor elhagyásának lehetősége, ugyanakkor világosan jelezte (és az adott politikai kontextusban meg is tehette), hogy saját erőforrásait használva halad a szocializmus útján. Ebben Magyarországra csak annyiban volt szükség, hogy a román pártvezetés szándékainak megfelelően kezelje a két ország között a nemzetiségi kérdés miatt fennálló sajátos viszonyt. Ceauşescunak ebből a logikából nézve nem állt érdekében a kétoldalú kapcsolatok átlagosan túli elmélyítése. Az internacionalizmus sem motiválta, és a romániai magyarság és az anyaország viszonyának elmélyülése sem állt érdekében. Ezt különböző taktikai fogásokkal érte el. Kádár Jánossal szemben a halogatás és a látszatkapcsolatok fenntartása taktikáját alkalmazta, belpolitikai szinten pedig esetenként a romániai magyar elit részleges politikai integrációjával húzta ki sikeresen a kérdés méregfogát.
A hetvenes évek elejére nyilvánvalóvá vált Kádár számára is, hogy az előző taktika nem hozta meg a kívánt eredményeket. Ráadásul, a nemzetiségi kérdés területén a magyar értelmiség részéről is egyre nagyobb nyomás nehezedett rá. A román pártvezetés mindenképpen szembesíteni kellett a magyar részről felmerülő problémákkal. Kádár ezt 1972-ben és 1977-ben mérsékelt formában tette meg. Ekkor sem mert felvállalni egy esetleges konfliktushelyzetet román partnerével. Jellemző, hogy az Aczél, Komócsin előkészítőn sokkal hangsúlyosabban merültek fel a problémák, mint a későbbi államfői találkozón. 1977-ben a két vezető a két ország határán találkozott, és mindketten elmentek addig a határig, ameddig politikájuk engedte őket. És ez fordítva is igaz: mindkét politikus eljutott addig a pontig, ameddig a másik engedte őt.
1977 után már nem került sor több kétoldalú találkozóra, habár a román fél taktikai megfontolásból többször is szorgalmazta. A két ország viszony a nyolcvanas évektől folyamatosan romlott, sőt azt is mondhatjuk, hogy egyfajta diplomácia „hidegháború” vette kezdetét. Kádár ebben viszont már nem vállalt aktív szerepet.
A korszakot vizsgálva azt is megállapíthatjuk, hogy az esetek többségében Kádár lépéskényszerben volt Ceauşescuval szemben. 1956 után új alapokra kellett helyezni a kétoldalú kapcsolatokat, a hatvanas évek végén figyelembe kellett venni Ceauşescu nemzetközi sikereit, és nem utolsó sorban folyamatosan figyelni kellett a két ország történelmi örökségét, a romániai magyarság helyzetét, amire a magyar társadalom érthető módón érzékeny volt.
Kádár és Ceauşescu kölcsönösen nem kedvelték egymást, és ez a kortársak visszaemlékezése mellett kimutatható a személyes találkozókról készült jegyzőkönyvekből is. A Kádár-Ceauşescu beszélgetésekből általában hiányoztak a hivatalos kapcsolatokon túlmutató személyes megnyilvánulások. A szovjet-román találkozókon a két ország kapcsolatában mélypontot jelentő hatvanas években sem maradtak el az anekdotázások, a különböző vadásztörténetek kölcsönös megosztása. Kádár nem kedvelte román partnere stílusát, személyiségét, politikai habitusát. Ceauşescu túl gyengének tartotta Kádárt, aki nem képes erőteljesen kezében tartani a dolgokat, így teret enged a Románia által túlzottan is félt magyar nacionalizmusnak. Ceauşescunak Kádár annyiban volt fontos, hogy a külvilág számára fenntartsa a normalitás látszatát, Magyarország nem tartozott a stratégiailag fontos partnerek közé.
Kádár nem volt dinamikus a Ceauşescuval való kapcsolatában, a tárgyalások során sosem váltott ütemet, kerülte a konfrontációt még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az általa szorgalmazott stratégia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Elvi megfontolásokból ugyanazt az internacionalista diskurzust erőltette, internacionalista szocializációja és a Trianon-komplexus foglya maradt a román partnerével szemben.
A valóság az, hogy a két vezető között az idő előrehaladtával egyre több volt a nézetkülönbség a szocializmus fejlődését illető kérdésekben is. A Kádár által preferált kivárás taktikája, hogy Ceauşescu „eltévelyedése” a szocializmus helyes útjáról a diktátor és az általa képviselt politika bukását eredményezi, nagyon későn avanzsált előnnyé. Mire ez beérett a nyolcvanas évek második felében, Kádár esetében már egy öregedő, a konfrontációkat még inkább nem vállaló politikusról beszélhetünk. Kádár jól látta Ceauşescu „predesztinált” bukását, ugyanakkor nem sikerült megoldást találni a bukás bekövetkeztéig fennmaradó időszakra. Kettőjük kapcsolatából rövid távon Ceauşescu került ki nyertesen, hiszen mérsékelt diplomáciai agresszivitással és ügyes külpolitikai lavírozással mindig sikeresen tematizálta a felmerülő kérdéseket, elhárította a Kádár részéről érkező gyenge kísérleteket.
Novák Csaba Zoltán
1975-ben született Nyárádszeredában. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Benedek Eelek Tanítóképzőben végezte. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. 2004-től doktori tanulmányokat folytat a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989. Fontosabb publikációk: Raport final. (A romániai kommunizmust elemző Tismăneanu Bizottság jelentése) társszerző Fejezetek Marosvásárhely új- és legújabb kori történetéből. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007. társszerkesztő Aranykorszak? A Ceausescu-rendszer magyarságpolitikája 1965-1974. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010. Rendszerváltás és politikai átmenet Marosvásárhelyen 1945-1948. In: Marosvásárhely új és legújabb kori történetéből. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007. „A nyitás éve”, 1968. A romániai magyar értelmiségiek találkozója Nicolae Ceausescuval. Múltunk 2008/2. 229-266. pp. A román külpolitikai gondolkodás magyarságképe 1956 után. Limes, 3-4/2008. 52-68. pp. A romániai magyar kisebbség helyzete. Petru Groza politikájának magyar támogatása. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, 2008. 204-210. pp. A Brezsnyev doktrína és a szovjet nemzetiségpolitikai fordulat kelet-közép-európai következményei. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, 2008. 274- 278. pp. Revoluţia din decembrie 1989 în judeţele Harghita, Covasna şi Mureş. Clio 1989, 2008/2. Bucureşti. 48-59. pp. Udvarhely vagy Csíkszereda? Harc a megyeszékhelyért. (Egy csíkszeredai küldöttség Nicolae Ceauşescunal 1968-ban). Székelyföld, 2008/július. Anul posibilităţilor? 1968 în România şi problema naţională. In: Partide politice şi minorităţile naţionale din România în secolul XX. 4. Techno Media, Sibiu, 2009. 299-319. pp. Politica naţională a PCR la sfârşitul anilor ’60 la începutul deceniulul următor. In: Minoritatea Maghiară în perioada comunistă.” Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţii Naţionale, Cluj-Napoca, 2009. Impactul reformei administrative don 1968 asupra politicii faţă de minoritatea maghiară. In: Minoritatea Maghiară în perioada comunistă.” Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţii Naţionale, Cluj-Napoca, 2009. Faţă în faţă. Întâlnirea dintre conducerea de partid şi elita intelectuală maghiară din România la 28 iunie 1968. Anuarul Institului de Istorie „Nicolae Iorga”. A Székelyföld és az 1968-as közigazgatási reform. Székelyföld, 8/2010, 91-111. pp. În slujba naţiunii şi a partidului. Dubla identitate a unui activist maghiar. Exemplul lui Janos Fazekas. Partide politice şi minorităţi naţionale din România în secolul XX., Techno Media, Sibiu, 2010, 316-329. pp.
Transindex.ro

A román politikum elutasítja az autonómiát
A megszokott elutasító álláspontot fogalmazták meg a román politikusok az RMDSZ autonómiatervezetével kapcsolatban. A vezető román politikusok közül Victor Ponta nyilatkozott újságírói kérdésre válaszolva.
Nem támogatja Székelyföld területi autonómiáját Victor Ponta miniszterelnök. Az Adevărul című napilap honlapján élőben közvetített interjúban Ponta elmondta: a tervezet kezdeményezői is tudják, sem a Szociáldemokrata Párt (PSD), sem a többi román párt nem támogatja a tervezetet. Úgy vélte, annak bemutatása része az államelnök-választási kampánynak.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtökön mutatta be Kolozsváron az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútumát. A dél-tiroli autonómiamodellt román jogi környezetbe átültető statútummal az RMDSZ a román egységes és oszthatatlan állam keretében szeretne autonómiát biztosítani a – Maros, Kovászna és Hargita megyei településeket magába foglaló – székelyföld régiónak.
Szabadság (Kolozsvár)

Dél-tiroli megoldások Székelyföldön
Interjú Bognár Zoltán politológussal
– Milyen példákból merítettek a tervezet megfogalmazói?
A területi autonómia a gyakorlatban politikai autonómiát jelent. Nem csak Európában, hanem mindenütt a világon, ahol ilyen típusú autonómia-megoldások működnek. Ez azt jelenti, hogy egy államon belül autonómiával felruházott közigazgatási egységek önállóan dönthetnek és járhatnak el a kizárólag a jogalanyt érintő ügyekben.
Azonban területi-politikai autonómia nagyon sokféle lehet. Nem csak nemzeti kisebbségek védelmét szolgálhatja, számos példát találunk arra, hogy egy ilyen típusú autonómiával rendelkező régió nem kisebbségvédelmi célzattal kapta meg ezt a státust. Minden esetben a térség lakosságának sajátos identitása, speciális érdekei állnak a háttérben, de ezek nem feltétlenül etnikai vonatkozásúak. A szövetségi államok tagállamai is területi elvű politikai autonómiát élveznek, léteznek etnikai föderációk is, ahol legalább egy tagállam határait úgy jelölték ki, hogy egy nemzetiség az entitáson belül a lakosság többségét adja.
Székelyföld vonatkozásában azonban azok a példák relevánsak, amelyek a Románia államszerkezetével megegyező országokban működnek, tehát egységes államokban vagy tagállami szint alatt, intézményesített autonómia-megoldások. Ebből következően politikai autonómiával felruházott területi önkormányzatokat kell keresnünk, mert államszint alatt ebben a formában oldható meg.
Még akkor is, ha csak az Európai Unió tagállamait vizsgáljuk, megfigyelhetjük, hogy a területi autonómiák létrejöttéhez két eltérő törekvés vezetett: az egyik a történelmi régiók autonómiájának garantálása, a másik a kisebbségek autonómiájának biztosítása. Jogi szempontból nem jelent nagy különbséget, de a két eltérő koncepció jelentősen meghatározza az autonómiák intézményszerkezetét és működését.
Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen: Székelyföld autonómiáját nem szabad szembeállítani a kulturális autonómiával
A szórványmagyarság számára a kulturális autonómia kivívása továbbra is nagyon fontos az identitás megőrzéséhez, az oktatási-kulturális intézmények működéséhez, fenntartásához – mondta az Index.hu-nak adott interjújában Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke szerint a területi autonómiát és a kulturális autonómiát nem szabad szembeállítani.
Kelemen elmondta: a Székelyföld régió kialakításában jelenleg nincs az RMDSZ-nek szövetségese Romániában: “Nem kértük sem a kormánykoalíciós partner szociáldemokraták támogatását, sem az ellenzéki, korábban koalíciós partner liberálisok és demokraták támogatását. Először társadalmi párbeszéd kell. Fölösleges addig terhelni a viszonyunkat Victor Pontával vagy Klaus Johannissal, vagy bárki mással, amíg a politikusok azt érezhetik, hogy ezzel szavazatokat veszíthetnek. Ha majd látják, hogy a társadalom ezzel szemben nem annyira elutasító, akkor majd őket is könnyebben meg lehet győzni.”
Az autonómiastatútum nyilvánosságra hozásának időzítésével kapcsolatban az RMDSZ elnöke kifejtette: “Az RMDSZ programjában 1993-tól benne van a különböző típusú autonómiák elérésének célja. Nem mondom, hogy most nagyobb esély van a területi autonómiára, mint korábban. De az utóbbi időben Romániában is beindultak az alkotmánymódosítással és az új, területi-közigazgatási határokkal kapcsolatos viták. Ezek meg fognak történni, ezekre fel kell készülni. Megvan ugyanis a veszélye, hogy a területi-közigazgatási határok átalakításánál, a reform álcája alatt, közigazgatási eszközökkel felborítják az etnikai határokat. Ez olyan helyzetet taszítana bennünket, hogy minden döntéshozatali pozícióból kikerülnénk egy olyan régióban, ahol – átszabdalva Maros, Kovászna Hargita megyék határait – teljes kisebbségbe kerülnénk. Ezért kell most párbeszédet kezdeményezni a román társadalommal, hogy lássák, ezek a tervek nem veszélyeztetik a román állam területi integritását.”
Az interjúban Kelemen beszél a Fideszhez fűződő kapcsolat alakulásáról, kritizálja a Jobbik politikáját, és kifejti a skóciai népszavazással és annak hazai hatásával kapcsolatos véleményét is. (hírszerk.)

Bakk Miklós szerint az RMDSZ autonómiatervezete nem is a történelmi Székelyföldre vonatkozik
Bakk Miklós, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára az RMDSZ autonómiatervezete kapcsán az MTI-nek kifejtette, egyik hibájának tartja azt, hogy a tervezet nem rendelkezik nemzeti névjegyzék összeállításáról. Megjegyezte, nélküle nehéz megnyugtatóan rendezni, hogy a köztisztviselői állásokat az etnikai arányoknak megfelelően töltsék be.
Bakk Miklós a tervezet hibájának tartotta továbbá, hogy az RMDSZ Hargita, Kovászna és Maros megye társulásával hozná létre a Székelyföld régiót. A romániai megyék 1968-as kialakításakor e három megyéhez olyan területek is kerültek, amelyek soha nem voltak Székelyföld részei, és román többségűek. Hozzátette, ha az RMDSZ úgy gondolja, hogy a három megye csak kiindulópont, és a települések csatlakozási, leválási folyamatával alakul ki a végleges terület, akkor az ezt leíró a mechanizmust is be kell építenie a tervezetbe. A terület pontos körülhatárolását azért is fontosnak tartotta a politológus, mert szerinte csak a történelmi Székelyföldön biztosítható a törekvések mozgalmi háttere, amit elengedhetetlenül fontosnak tartott a célok megvalósításához.
A politológus azt is megemlítette, hogy a tervezet közzétételét régóta halogatja az RMDSZ, mégsem sikerült kiérlelt szöveggel a nyilvánosság elé állni. Szerinte a közzétett magyar szöveg számtalan fogalmi hibát, pontatlanságot tartalmaz. A közvitára bocsátott tervezettel az RMDSZ azon a helyzeten próbál változtatni, hogy jelenleg az ellenzéke uralja az erdélyi autonómiadiskurzust - tette hozzá Bakk Miklós.
(mti)
Transindex.ro

Ki árt a romániai magyar autonómia ügyének?
Szokatlanul kemény hangnemű közleményben bírálta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke az RMDSZ-t, illetve a szövetség autonómiatervezetét.
Izsák többek között azzal vádolja az RMDSZ-t, hogy autonómiatervezetével valójában a bukaresti hatalom malmára hajtja a vizet, mivel a korábban már az SZNT által kidolgozott tervezettel szemben összeállított törvényjavaslat valójában arra szolgál, hogy Bukarest által ellenőrzött módon megossza az autonómiamozgalmat, és ellehetetlenítse azt.
Az egyik legkeményebb megfogalmazás az, miszerint a román titkosszolgálat sem árthatna profibb módon a székelyek ügyének. Ezzel minden bizonnyal arra utalt, hogy nemrégiben George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója azt mondta: a hírszerzés feladatának tekinti a magyar autonómiatörekvések meghiúsítását.
Az Izsák Balázs által megfogalmazott vádak a cinikus szemlélők szerint akár az összeesküvés-elmélet fogalmát is kimeríthetik, ugyanakkor a Maior által megfogalmazottak, illetve a Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes által tett kijelentés, miszerint az autonómia sohasem fog megvalósulni, jelzik: Bukarest igenis odafigyel a magyar önrendelkezési törekvésekre, és a legkevésbé sem nézi őket jó szemmel.
Az RMDSZ autonómiatervezetével kapcsolatosan elmondható: létrejöttének körülményei alapján a kényszer szülte. A szövetség lépéskényszerbe került, miután az SZNT és a két rivális párt, az EMNP és az MPP is az autonómia jelszavával jelent meg a politikai színtéren. Ezért az RMDSZ-nek is elő kellett állnia egy olyan projekttel, amellyel azt sugallhatja: nem csupán a többiek által diktált trendet követi, de kezdeményezőleg lép fel az önrendelkezés témájában.
A tervezet bemutatásának időzítése – a bemutatás hónapok óta tartó halogatása – arra enged következtetni, hogy az RMDSZ elsősorban kampányeszközként akarja felhasználni a novemberi államfőválasztás előtt, hogy ezáltal bírja rá a magyarokat Kelemen Hunor támogatására az első, illetve az RMDSZ által megnevezett jelöltére a második fordulóban. Maga Kelemen árulta el, hogy jelenleg nem is fűznek sok reményt a tervezet megvalósulásához, ahhoz ugyanis előbb nem csupán alkotmánymódosításra, hanem egyenesen új alkotmányra van szükség.
A projektet amúgy is számos bírálat érte, többek között azért, mert a jelenlegi, 1968-as megyerendszert veszi alapul, ami egyrészt nem fedi a történelmi Székelyföld határait, másrészt az autonóm területen lényegesen több román nemzetiségű polgár élne, mintha a hagyományos székek jelentenék a székely autonóm terület határait. Márpedig ez következetlenségnek tűnik, hiszen ha teljesen új alkotmányt tartanak szükségesnek, akkor abban már a jelenlegi megyerendszer módosítása is szerepelhet. Végső soron megállapítható, hogy az RMDSZ tervezete valóban alkalmas arra, hogy megossza az autonómiát óhajtó erdélyi magyar közösség táborát.
Ugyanakkor úgy tűnik, mintha Izsák Balázs az SZNT-nek vindikálná a székelyföldi autonómiamozgalom vezetésének jogát. Bár a civil szféra tevékenysége rendkívül fontos, az SZNT legitimitását némileg csökkenti, hogy nem hivatalosan bejegyzett szervezet, az autonómia-nagygyűlések és a székely menetelés viszonylagos sikere pedig nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy maradéktalanul elismerhessék a vezető szerepét. A probléma gyökere ott keresendő, hogy a romániai magyar politikai és civil szervezeteknek, pártoknak nem sikerült megállapodniuk egy egységes, közösen felvállalt autonómiatervezetben.
Márpedig amíg ahelyett, hogy közös célért közösen elfogadott projekttel állnának elő, és egységes hangon szólalnának meg, egyfelől kampánycélból külön projektekkel állnak elő, másfelől azon vitatkoznak, hogy melyikük képviseli autentikusabban az önrendelkezés ügyét, addig az egész ügynek egyetlen haszonélvezője van: a központosítás megőrzésében és a kisebbségi jogegyenlőség elutasításában érdekelt bukaresti hatalom.
Mensura Transylvanica
Krónika (Kolozsvár)

Lovas ünnep: Székelyföld büszke lehet
A Székelyföldi Lovas Ünnep nézőinek nem volt okuk a csalódásra, azt kapták, amire számítottak, amit már évek óta megszokhattak: színes, látványos, szórakoztató műsort, kikapcsolódási lehetőséget minden korosztály, a család minden tagja számára, s mindezt kimagasló színvonalon megszervezve. A lovas hétvége felnőtt új nevéhez, nemcsak Gyergyó, de egész Székelyföld rangos eseménye lett.
A hetven műsorszám sokoldalúságának köszönhetően egy dologra nem nyílt lehetőség a Székelyföldi Lovas Ünnepen: unatkozásra. A fellépők, versenyszámok, bemutatók sorát sikerült úgy összeállítania a főszervező Bajkó családnak, hogy ne laposodhasson el a látvány, a lovas versenyszám vagy kutyás produkció mellett beillettek a rendezvénybe az ünnepélyesebb mozzanatok, mint a zászlófelvonás vagy a kulturális jellegű műsorszámok, mint egy népi vagy modern táncprodukció, vagy akár a fúvószenekarok előadása. A hetven műsorszám részletes bemutatására nem törekedhettünk, pillanatképeket ragadtunk ki.
Kutyaszépségek díszköre
A kutyakiállítás visszatérő eseménye a lovas ünnepnek, s aki nem ismeri közelebbről a környék „kutyásait”, nem is gondolná, hogy ilyen sok, bemutatásra méltó fajtiszta ebet tartanak mifelénk. A „versenyzőket” fajtájuk szerint külön értékelte a szakavatott zsűri, kilenc kategóriában hirdettek győztest, de alig akadt olyan kutya, amelyik ne érdemelt volna elismerést.
A hetven műsorszám sokoldalúságának köszönhetően egy dologra nem nyílt lehetőség a Székelyföldi Lovas Ünnepen: unatkozásra. A fellépők, versenyszámok, bemutatók sorát sikerült úgy összeállítania a főszervező Bajkó családnak, hogy ne laposodhasson el a látvány, a lovas versenyszám vagy kutyás produkció mellett beillettek a rendezvénybe az ünnepélyesebb mozzanatok, mint a zászlófelvonás vagy a kulturális jellegű műsorszámok, mint egy népi vagy modern táncprodukció, vagy akár a fúvószenekarok előadása. A hetven műsorszám részletes bemutatására nem törekedhettünk, pillanatképeket ragadtunk ki.
A ló is ért a szóból
Az eseménysor egyik „sztárját”, azaz a mifelénk még nem látott és világszinten is ritkának számító produkciót Magyarországról Hamza Viktória hozta el. Sokaknak „tátva maradt a szájuk”, látván, hogy miként tud együttműködni ember és ló, ostor, zabla és más irányítóeszközök használata nélkül. Tényleg hihető volt: a ló valóban ugyanúgy akarja, hogy jól sikerüljön a fellépés, mint a gazdája.
Mosás, favágás, cséplés lóerővel
Száz éve, dédszüleink korában nem volt elektromos áram minden háztartásban, mégis kényelmesen megéltek – mondják sokan, kik úgy látják, a technika túlságosan nagy szerepet kap az életünkben. Mások ezzel szemben azt mondják, hogy a világ fejlődik, s gépek nélkül ma már aligha lehetne megélni. Nos, a Czimbalmos Tivadar által, német mintára szerkesztett „lógép” mindkét félnek igazat tud adni: a ló erejével számos olyan gép működtethető, amire szükség lesz akkor is, ha egyszer csak kikapcsolják az áramot: fát vág, ruhát mos, csépel. Ami még nem működik, annak módját majd kitaláljuk – tehetnénk hozzá.
Lobog a zászló
Székelyföldi Lovas Ünnep. A név kötelez. Természetes volt: annak, hogy az esemény immár hivatalosan is székelyföldi rangúvá vált, meg kell mutatkoznia, meg kell adni a módját. Erre volt felemelő alkalom a székely zászló ünnepélyes felvonása.
Száguldás, ugrás, ügyesség, versenyzés
A fő hangsúly természetesen idén is a lovas sportokon, ezek népszerűsítésén volt a Székelyföldi Lovas Ünnepen. A díjugratás és fogathajtás sportágakban Székelyföld és Erdély legjobbjai között vannak az itt fellépő versenyzők. Persze a fogathajtó bajnok nem szállhatott versenybe, Bajkó Tibornak szervezőként vagy műsorvezetőként, „hangulatcsinálóként” más feladatai voltak ezúttal.
A Székelyföldi Lovas Ünnep eredményeit, a különböző versenyszámok győzteseinek nevét a Gyergyói Hírlapban közöljük. Egy eredményt azonban már most ismertetünk: a legnagyobb érdeklődéssel várt versenyre a zuhogó esőben is több ezren voltak kíváncsiak, a közösségek vezetői nem engedhették meg maguknak, hogy feladják a küzdelmet az esőre hivatkozva. A legjobb pedig – már ami az itt adódott próbákat illeti – Márton László Szilárd, Csomafalva polgármestere lett.
Gergely Imre, Székelyhon.ro

Az Új jobboldal Kelement is fenyegeti
Október 6-án az Új jobboldal is jelen lesz a Megbékélés parkjában, ugyanis engedélyt kapott a 13 vértanúról való megemlékezéssel párhuzamosan zajló rendezvényére. A szélsőséges mozgalom aradi szervezetének elnöke szerint arról emlékezik meg, hogy „1848–49-ben a 13 tábornok által vezényelt magyar csapatok 40 ezer románt gyilkoltak le”. Ugyancsak az elnök szerint eredetileg visszautasították kérésüket az október 6-i tüntetésre, a jóváhagyást akkor kapták meg, amikor a közigazgatási bírósághoz való fordulással fenyegették meg a bizottság tagjait.
A mozgalom aradi szervezete kategorikusan visszautasítja az RMDSZ-nek az „Székelyföld (Hargita, Kovászna és az ún. Székelyföld határait messze meghaladó egész Maros megye) autonómiájára vonatkozó kezdeményezését”, többek között azért, mert Maros megyében található a román földgáz-kitermelés több mint 60 százaléka. Nem utolsósorban az elnök felhívta Kelemen Hunor figyelmét: ne beszéljen október 6-án a Székelyföld autonómiájáról, mert az a románok semmibevételét és provokálását jelentené.
Nyugati Jelen (Arad)

Futócipőt húzott Tőkés László és Szilágyi Zsolt
Futócipőt húzott Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, európai parlamenti képviselő és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke, illetve államfőjelöltje, akik péntek délután az Érmelléken csatlakoztak a Via Revolutiae emlékmaraton keretében útnak indult Juhos Gábor maratonfutóhoz.
Tőkés az érmihályfalvi református templom udvarán mondott útravaló beszédében a civil áldozatvállalás olyan mintapéldájának nevezte Juhos Gábor teljesítményét, amelyre méltán büszkék lehetünk.
„Fontos, hogy ne szoruljon háttérbe a határ menti magyarság ügye sem, ezért külön öröm, hogy a tavaly teljesített székelyföldi maraton mintájára, az önrendelkezés ügyét zászlajára tűzve, a Partiumot is végigfutja Juhos Gábor. Ez a régió hátrányosabb helyzetben van, mint a Székelyföld, mert betelepítéssel, megfélemlítéssel felőrölték a térség magyarságát” – fogalmazott az EP-képviselő. Hangsúlyozta: meggyőződése, hogy a Székelyföldnek és a Partiumnak két erős hídfőállásként kell alátámasztania az erdélyi magyarság jövőjét.
Szilágyi Zsolt hangsúlyozta: Juhos Gábor példája arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak politikai eszközökkel, hanem a sporttal is lehet üzenni a kisebbségi és a többségi erdélyi közösségnek. „Ahhoz, hogy elérjünk az út végére, az utat is végig kell járnunk, mindeközben pedig tanulni kell, sohasem szabad lemondani a célról. Ilyen az autonómiaküzdelem is” – hangsúlyozta az EMNP államfőjelöltje.
A gondolat kapcsán Juhos Gábor egy tibeti tanítást idézett, miszerint az élet értelme nem a cél elérése, hanem maga az odáig vezető út. „A maratonfutás a kitartásról szól, és a szabadsághoz vezető úthoz is legfőképpen erre van szükség. Ennek a szimbolikus üzenetnek a továbbadásáért indultam útnak Temesvárról, ezzel akarom felrázni mindazokat, akikkel útközben találkozom” – fejtette ki a maratonfutó.
Juhos Gábor a Via Revolutiae keretében két napot töltött az Érmelléken. Biharon Biró Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (MPP) elnöke fogadta, Paptamásiban pedig helybeli fiatalokkal beszélgetett a 89-es temesvári eseményekről és az autonómiáról, majd a maratont szülővárosa, Székelyhíd irányába folytatta. Érmihályfalván Sas Kálmán vértanú lelkipásztor emléke előtt tisztelgett Tőkés Lászlóval, Szilágyi Zsolttal és a helyiekkel közösen.
Az EMNT által kezdeményezett Via Revolutiae maratonfutással a résztvevők a Romániában 25 évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltás hőseire és áldozataira emlékeznek. A székelyhídi származású, Budapesten élő Juhos Gábor szeptember 14. és 25. között Temesvárról rajtolva Aradon át rója a kilométereket Nagyvárad irányába, hogy onnan szülőhelyére látogatva, Piskolton keresztül Szatmárnémetinek vegye az irányt.
Juhos már tavaly is felhívta a figyelmet az autonómia fontosságára, akkor a Székelyföld önrendelkezéséért 91 települést érintve, mintegy 500 kilométert megtéve szaladta körbe a Székelyföldet, de az idei nagy meneteléshez is csatlakozott a Bereck és Kökös közötti táv lefutásával.
Krónika (Kolozsvár)

Székedi Ferenc: A vita
Kérdem a közélet iránt érdeklődő tanár ismerősömet, olvasta-e az RMDSZ-nek a Székelyföldre vonatkozó autonómia-statútumát. Azt mondja, hogy nem, de majd átböngészi. És hozzáteszi: milyen hosszú? Nem olyan veszélyes, vagy húsz oldal – mondom neki. Erre feljajdul: húsz oldal ? Ezt ugyan ki olvassa ma el, amikor az újságokban is csak a címeket és a gyászjelentőket nézik? Pedig megérdemelné – biztatom, azért bocsátották társadalmi vitára, hogy egy kissé törjük rajta a fejünket. – Nem lesz abból vita – int lemondóan –, akik eddig is támadták az RMDSZ-t, azok továbbra is támadni fogják, akik a tulipánnal tartanak, azok vele maradnak. Értem ezen mindkét részről azt a húsz-harminc embert, akik mindig szoktak okoskodni.
Ismerősöm véleménye szeget ütött a fejembe. Valóban, átnézi egyáltalán a romániai magyar társadalom, egyáltalán a székelyföldi társadalom ezt a tervezetet? Hiszen az ember eleve nem arra született, hogy törvénytervezetet olvasson, vagy a demokrácia, a közéleti véleménymondás lehetőségével mit sem törődve, hagyja, hogy továbbra is mások beszéljenek majd a nevében... Esetleg többen, menetközben, az újságban, a tévében, a rádióban, világhálós böngészésekben elcsípnek valamit ha nem is az alapdokumentumból, de legalább az ötödik-hatodik visszhangból, és néhány töredék azért csak megmarad a fejekben?
Alighanem ezt a tervezetet, amely egy az egyben olvasható az RMDSZ honlapján, valamiképpen közelítene kellene a társadalomhoz. Magam sem tudom pontosan, hogyan, de talán valamiféle kivonatokkal vagy egyszerű, a nagyközönség számára is jobban érthető magyarázatokkal. Például: a román államnak jelenleg ezek a hatáskörei, a székelyföldi autonóm terület pedig ebből átveszi ezt meg ezt. És lesznek ezenkívül saját hatáskörei – ezek meg ezek –, illetve léteznek még olyan területek, ahol az állam és a régió összedolgozik. De az is lehet, hogy annak, aki nem ismeri az államigazgatást – ami a nagy többség számára egyszerűen létezik ott valahol a háttérben, és csak akkor találkozik vele, ha szívszorongva hivatalos helyre kell belépnie –, annak még ez sem mond túl sokat.
Számukra valahogyan másképpen kellene megközelíteni a témát. Például olyan kérdések segítségével, amelyek érintik a mindennapi élet legkülönbözőbb vonatkozásait. Ha a Székelyföld autonóm terület lesz, drágább vagy olcsóbb lesz a villany? Mi történik, ha beteg vagyok, többet vagy kevesebbet kell fizessek az orvosnak? Mi lesz a nyugdíjakkal? A szociális segélyekkel? A gyermekjárandóságokkal? A szülési szabadságon levő nőkkel? Egyszerűbb lesz bejelenteni a vállalkozásokat, vagy sem ? Lesznek majd külön útdíjak a megyei utakra is? Hogyan alakulnak a piaci árak? Ki fizeti majd a tanárokat és hogyan? És az orvosokat? Nőnek az adók vagy csökkennek? Lesznek külön országos, külön régiós és külön helyi adók? Kivihetem a régióból a pityókámat, vagy itt kell eladnom? És mi lesz a tejjel, ha a régióban nem lesz felvásárló? Ha a román nyelv oktatását csak román anyanyelvű tanárok láthatják el, akkor miért képezik ki román tanároknak a magyar fiatalokat a Sapientián, és mi lesz a románt oktató magyar tanárokkal? Hogyan állunk azokkal a székelyföldi településekkel, ahol a roma lakosság nem öt, hanem ötvenöt százalékos? És így tovább.
Azaz alulnézetben kellene végignézni a mindennapi élet valamennyi összetevőjét, és az így felmerülő kérdésekre őszintén válaszolni, ezek ugyanis jóval túllépik a román –magyar viszony kereteit, még azokat is, amelyek kizárólag etnikai szempontok alapján és a szakmai szempontok félretolásával szeretnék megszázalékolni munkahelyeket.
Azt írja a 8. cikk 3. bekezdése, hogy a Székelyföldön lakhellyel rendelkező állampolgárok munkavállaláskor elsőbbséget élveznek. És ha a fiamat, lányomat hozom haza, aki a tudományok doktora, s Kolozsváron, vagy éppen Münchenben él, nem lakik itt: nem kaphat állást a valamelyik helyi tisztségviselő látogatás nélkülin diplomát szerzett vejével szemben? Magát Bill Gatest is eltanácsolnánk egy helyi informatikussal szemben ? És még valami: Az RMDSZ pillanatig sem titkolta, hogy az autonómia-statútum a dél-tiroli modellre épül. Ami nem jelenti azt, hogy teljes mondatokat kell átvenni ebből a dokumentumból, mert ez a módszer helyenként igen humoros eredményre vezet: 7. cikk, h. bekezdés, a megyék hatásköreiből: idegenvezetők és síoktatók működésének a szabályozása. Miért nem szabályozzák a teremfoci- vagy teniszedzőket? Vagy a panziókban működő szakácsokat? A fűnyírókat? Dél-Tirolban a síoktatóknak valóban külön kasztja van. De a Székelyföldön?
De ez csak egy kis dohogás. Összességében a tervezet nem csak hogy jóval túllép a dr. Csapó féle gyermeteg amatőrködésen, hanem teljesen más. Nem múltba révedő vágyak, hanem átgondolt szerkezetek, a jelen államigazgatási fogalmait használó racionalitás áll mögötte, még akkor is, ha néha vakvágányra szalad. Dehát éppen ezért szükséges a társadalmi vita! Nem csupán a romániai román, hanem mindenekelőtt a romániai magyar társadalom részvételével. Ez a vita önmagától fellobbanhat ugyan, de csak akkor lesz tartós fénye, eredménye, ha megtalálják, ha megtaláljuk levezetésének megfelelő, konstruktív módszereit, eszközeit.
maszol.ro

Szilágyi Zsolt: össze kell fogni a magyarokat
Ha nem tudjuk a magyarokat összefogni, miért várjuk, hogy a románok megértsenek bennünket – mondta a Kossuth Rádióban Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, akinek javaslata szerint „a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is üljön az asztalhoz akkor, amikor a Székelyföld autonómiatervezetéről beszélünk”.
Nem a sokszínűséggel van a baj, hanem ha nem tudunk összefogni – hangsúlyozta a pártelnök, aki „összességében dicséretesnek” nevezte, hogy 25 év után az RMDSZ is bemutat egy autonómiatervezetet. Kiemelte ugyanakkor: politikai akarat megléte esetén alkotmánymódosítás nélkül is megvalósítható lenne a Székelyföld területi autonómiája. Szilágyi Zsolt szerint elhibázott az a politikai stratégia, amellyel az RMDSZ a román alkotmány módosításához köti a törvény sikerét. Megjegyezte: a Magyar Polgári Párt más véleményen van, „nem ártott volna, ha a kezdeményezők egységes véleményt alakítottak volna ki”. Hallgassa meg!
Szilágyi Zsolt kifejtette: a Székely Nemzeti Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Néppárttal is konzultálni kellene az autonómiatervezet kapcsán. Emlékeztetett: a már 2004-ben benyújtott tervezet jó referenciapont lehet, meg kell nézni, mi a jó benne, illetve mi az elképzelése az RDMSZ-nek és az MPP-nek, „és ha van közös tervezet, azt közösen képviseljük” – részletezte.
A felvetésre, hogy két magyar jelölt – rajta kívül Kelemen Hunor RMDSZ-elnök – is indul a romániai elnökválasztáson, Szilágyi Zsolt kijelentette: a kampány célja, hogy bemutathassák a román közvélemény előtt követeléseiket, céljaikat és megmozgassák a magyarságot. „Két jelöltnek talán több esélye van erre, és hangsúlyosabban elmondhatja azt, ami nekünk fáj, ami megoldatlan. Ez esély, semmiképp nem buktató, vagy háború, ez inkább nemes verseny” – fogalmazott.
hirado.hu / Kossuth Rádió, 180 perc, Erdély.ma

Közvitára alkalmatlan (Az SZNT az RMDSZ autonómiatervezetéről)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint az RMDSZ által készített székelyföldi autonómiatervezet egy sor olyan előírást tartalmaz, amelyek alkalmatlanná teszik azt a konstruktív közvitára.
Az SZNT – Izsák Balázs elnök által jegyzett – Autonómia közösen, Székelyföld militarizálása nélkül című tegnapi közleményében azt javasolja, hogy ne az RMDSZ által elkészített, hanem a Csapó I. József korábbi SZNT-elnök és RMDSZ-es szenátor által kidolgozott tervezet alapján induljon el a közvita Székelyföld területi autonómiájáról. Az SZNT ugyanakkor pozitívumként könyvelte el, hogy az RMDSZ autonómiatervezete azt üzeni a román közösség felé: Székelyföld területi autonómiáját valamennyi romániai magyar politikai szervezet igényli. Az SZNT az RMDSZ által elkészített tervezet hibáit azzal a cikkellyel példázza, amely szerint a prefektus a belügyminiszter előtt felel a közrend fenntartásáért, amelynek érdekében pedig „a közrendre és a nemzetbiztonságra vonatkozó jogszabályi előírások betartásával bevetheti az állami rendőrség és csendőrség erőit, illetve más fegyveres erőket”. Az SZNT szerint a megfogalmazás – melyet a dél-tiroli autonómiastatútum ihletett – olyan hatásköröket juttatna a székelyföldi prefektusnak, amelyekkel a román megyék prefektusai nem rendelkeznek, és „militarizálná” a Székelyföldet. A cikkelyt nemcsak a székelyek érdekeivel és akaratával, hanem a romániai törvényekkel és a XXI. századi Európa alapvető, demokratikus értékeivel is ellentétesnek találta az SZNT. Izsák Balázs szerint az elhibázott megközelítések, megoldások kritikája azonban nem csupán erre a cikkre korlátozódik, hiszen az alapvető elvi kérdésektől az intézmények felépítéséig vagy az oktatás kérdéséig az RMDSZ javaslata egy sor olyan előírást tartalmaz, amely valójában alkalmatlanná teszi a konstruktív közvitára.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Militarizálástól óv a Székely Nemzeti Tanács
Alkalmatlannak tartja a konstruktív közvitára az RMDSZ autonómiatervezetét a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Izsák Balázs elnök (képünkön) hétfői közleményében rámutat, a statútum számos elhibázott, a székelyföldi viszonyoktól idegen rendelkezést, előírást tartalmaz. Úgy véli, a szövetség nem egy jobb, hanem csak egy saját tervezet kidolgozását tűzte ki célul, hogy ezzel saját ellenőrzése alá vonja az autonómia tematizálását . Izsák ezért azt javasolja, térjenek vissza az elődje, Csapó I. József korábbi RMDSZ-es szenátor által kidolgozott tervezetre.
Az SZNT pozitívumként könyveli el, hogy a múlt héten közzétett autonómiatervezet azt üzeni a román közösség felé: a Székelyföld területi autonómiáját valamennyi romániai magyar politikai szervezet igényli, beleértve a parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ-t is.
Meghökkentőnek nevezi ellenben a nemzeti tanács a statútum ama előírását, miszerint „a prefektus a belügyminiszter előtt felel a közrend fenntartásáért, ennek érdekében a közrendre és a nemzetbiztonságra vonatkozó jogszabályi előírások betartásával bevetheti az állami rendőrség és csendőrség erőit, illetve más fegyveres erőket".
Izsák Balázs felhívja a figyelmet, hogy ez Dél-Tirol autonómiastatútuma 88. cikkelyének szinte szószerinti fordítása, olyan hatáskörökkel ruházná fel a prefektusokat, amelyekkel jelenleg nem rendelkeznek, és ez olyan többlethatalmat jelentene az ország többi prefektusához képest, amely semmiképpen sem következik az ország törvényeiből, „még kevésbé a székelyek akaratából".
„Arra lehet gondolni, hogy az RMDSZ elhibázott statútumtervezetének 77. szakasza mögött az áll, hogy Dél-Tirol autonómiájának statútumát olykor előzetes elemzés, az ottani viszonyok és a történelem ismerete nélkül és nyilván a román jogrend felületes kezelésével másolták a tervezet szerzői. Így történhetet meg, hogy az RMDSZ tervezetének kidolgozói nem pusztán a közrendre vonatkozó törvény előírásai alapján vetnék be akár a hadsereget is Székelyföldön, amint az Dél-Tirol autonómiastatútumában áll, hanem a nemzetbiztonsági törvény (!) alapján is" – szögezi le az SZNT elnöke, aki szerint az idézett cikkely nemcsak a székelyek érdekeivel és akaratával ellentétes, hanem a romániai törvényekkel, a 21. századi Európa alapvető, demokratikus értékeivel is.
Hozzáteszi, az elhibázott megközelítések, megoldások kritikája nem csupán erre a cikkre korlátozódik, hiszen az alapvető elvi kérdésektől (Székelyföld határai) az intézmények felépítéséig (javasolt központok), vagy az oktatás kérdéséig az RMDSZ javaslata egy sor olyan előírást tartalmaz, amely alkalmatlanná teszi a konstruktív közvitára.
Izsák Balázs szerint az lehet a konszenzus felé vezető út, ha az SZNT volt elnöke, Csapó I. József egykori RMDSZ-szenátor által kidolgozott, a szövetség honatyái által kétszer is a parlament elé terjesztett, 200 ezer székelyföldi polgár kinyilvánított akaratával, népszavazáson megerősitett statútumot bocsátanák közvitára. „Ha ehhez, mint kiindulási alaphoz érkeznek módosító javaslatok, akár az RMDSZ részéről, akkor lehetőség nyílik arra, hogy ezeket novemberben a Székely Nemzeti Tanács elé terjesszük" – zárja budapesti keltezésű közleményét az SZNT elnöke.
Krónika (Kolozsvár)

Folytatódik a hadjárat a székely zászlók ellen
A szenátus szakbizottságai zöld utat adtak a helyi közigazgatási egységek saját zászlóinak elfogadásáról és használatáról szóló, a Szociáldemokrata Párt (PSD) 42 képviselője által benyújtott törvénytervezetnek.
A dokumentum – mely az RMDSZ szerint szavatolja, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint korlátozza a székely lobogó használatát – csak ezután kerül a parlament asztalára, a végső döntést a képviselőház hozza meg.
A tervezet szerint a községek, városok és megyék zászlóit kormányhatározattal fogadják el az önkormányzat javaslatára. Ott, ahol valamely kisebbség teszi ki a lakosság legalább 20 százalékát, a közigazgatási egység megnevezését az illető kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni a zászlón.
Kelemen Hunor szövetségi elnök korábban úgy nyilatkozott, a törvény lehetőséget teremt a székely zászló használatára, ugyanis nem tiltja, hogy különböző önkormányzatok ugyanazt a zászlót fogadják el saját jelképüknek. Az RMDSZ-elnöke szerint a székelyföldi települések saját jelképükké nyilváníthatják a székely zászlót, amennyiben a törvény hatályba lép.
Ezzel szemben a székely zászlót közösségi szimbólummá avató Székely Nemzeti Tanács (SZNT) úgy véli, a tervezet egyetlen világos célja a székely zászló szabad használatának korlátozása.
Maros megyében dúl a zászlóháború
Miközben a vezető kormánypárt Victor Ponta pártelnök-kormányfővel az élen új törvénytervezetet készül elfogadtatni a szimbólumok használatáról, a PSD által támogatott Vasile Oprea Maros megyei prefektus perbe hívta Makfalva, Csíkfalva, Erdőszentgyörgy, Gyulakuta és Szováta polgármesterét, mivel többszöri felszólítás ellenére sem távolították el a középületekre kitűzött székely zászlót.
A kormánymegbízott törvényes alap hiányára hivatkozva törvénytelennek tartja a székely zászló kitűzését a közintézményekre. Szerinte a székely zászlót az SZNT hagyta jóvá, ezzel is népszerűsítve az etnikai alapú területi elszakadást. Oprea szerint a zászló használatával, kitűzésével a magyar vezetők hamisan próbálják befolyásolni a köztudatot, azt sugallva, hogy egy területi entitáshoz – jelen esetben a Székelyföldhöz – tartoznak, amely nem is létezik, az alkotmányban nincs elismerve.
„Ha a közösség vezetői bármilyen jelképet kitűzhetnének a közigazgatási székházra, akkor futballklubok vagy autógyártók jelképeit is látni lehetne, attól függően, hogy az adott községvezető melyikkel szimpatizál” – fogalmazott cinikusan Vasile Oprea.
„Kampány van: elő a magyar kártyával”
Balogh István csíkfalvi polgármester munkatársunknak elmondta, a lobogót már eltávolították a községházáról – hasonlóképpen jártak el Gyulakután is, így alaptalan a prefektus kezdeményezte eljárás. „A prefektus lépése annak tudható be, hogy választás közeledtével ő is ki szeretne tűnni valamivel a román érdekek megvédése terén. Már megszoktuk, hogy minden választás előtt előveszik a magyar kártyát” – jegyezte meg az elöljáró.
Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere azonban leszögezte: nem hajlandó eltávolítani a 2011-ben kihelyezett lobogót és úgy véli, a prefektúra hadat üzent a városnak. Makfalván is a községháza bejárata fölött maradt a zászló, Márton Zoltán polgármester pedig kijelentette, perbe szállnak a prefektussal.
Szováta alpolgármesterétől, Hegyi Mihálytól megtudtuk: ők még nem kaptak bírósági idézést, de látták, hogy a prefektúra egyik alkalmazottja nemrég a városháza előtt fényképeket készített a zászlóról.
A kérdésben az RMDSZ megyei elnökének véleményét is kikértük. Brassai Zsombor szerint enyhén szólva túllihegett és túlpolitizált ügyről van szó, ugyanakkor veszélyesnek tartja, hogy a PSD ezzel a „boszorkányüldözéssel” próbálja legitimálni magát a szavazótábor szélsőségesen nacionalista rétege előtt.
Gligor Róbert László, Gyergyai Csaba, Székelyhon.ro

Öt Maros megyei polgármestert perelt be a prefektus a zászló kitűzése miatt
A prefektus bejelentette, Csíkfalva, Makfalva, Gyulakuta, Erdőszentgyörgy és Szováta elöljárói ellen indított pert.
Öt Maros megyei település polgármesterét perelte be Vasile Oprea, Maros megye augusztusban kinevezett prefektusa a székely zászló hivatali kitűzése miatt – közölte szerdán a Székelyhon portál.
A kormány Maros megyei képviselője – a Székelyhon szerint – a zászlókitűzés törvényes alapjának a hiányára hivatkozik a törvényszéki keresetekben. Azt is megjegyezte, hogy a székely zászlót a Székely Nemzeti Tanács hagyta jóvá, hogy ezzel az etnikai alapú területi elszakadást népszerűsítse.
A prefektus arra is kitért, hogy a magyar vezetők a zászló kitűzésével hamisan próbálják befolyásolni a köztudatot, azt sugallva, hogy egy területi entitáshoz – Székelyföldhöz – tartoznak. Hozzátette Székelyföld nevű területi egység az alkotmányban nem szerepel. „Ha a közösség vezetői bármilyen jelképet kitűzhetnének a közigazgatási székházra, akkor futballklubok vagy autógyártók jelképeit is kikerülhetnének attól függően, hogy az illető községvezető melyikkel szimpatizál" – fogalmazott Vasile Oprea.
Csíkfalva és Gyulakuta elöljárója a prefektus felszólítására eltávolította a zászlót, de a pert ennek ellenére nem szüntették be ellenük. Szováta polgármestere még nem kapta meg a keresetet, Makfalva és Erdőszentgyörgy polgármestere közölte, nem távolítják el a jelképet, és a törvényszéken próbálják megvédeni álláspontjukat.
Brassai Zsombor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei szervezetének az elnöke úgy vélte, a Szociáldemokrata Párt (PSD) bizalmát élvező prefektus ezzel a „boszorkányüldözéssel" próbál érdemeket szerezni a nacionalista szavazók előtt.
A székely zászlót kitűző polgármesterek ellen eddig Kovászna megyében indított pereket a Ponta kormány által kinevezett prefektus.
MTI, Erdély.ma

Amikor elszakad a cérna
Megvert falusi asszonyok sok esetben kényszerülnek a csűrben, istállóban vagy a szomszédnál éjszakázni. A városon élők rosszabb helyzetben vannak, hiszen nincs, ahová menekülniük az erőszakoskodó férjük, élettársuk elől. Legtöbb esetben a nincstelenség, a pénz hiánya okoz feszültségeket.
A Székelyföldön is jól ismert családon belüli erőszakról Tankó Évával, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság munkatársával beszélgettünk.
„Egyre többen fordulnak a gyermekvédelmi vezérigazgatósághoz segítségért, mint a családon belüli erőszak áldozatai, olyan is volt, hogy hárman telefonáltak egy nap alatt” – mondta Tankó Éva.
A családon belüli erőszak lehet verbális, fizikai, lelki, de kevésbé ismert formáit is bünteti a törvény: a kulturális és gazdasági erőszakot is. „Ha az egyik fél nem engedi a másiknak, hogy szabadon gyakorolja a vallását vagy használja az anyanyelvét, akkor kulturális erőszakról, ha pedig elveszi a pénzét, vagy nem enged beleszólást a pénzügyi döntésekbe, akkor gazdasági erőszakról beszélhetünk” – magyarázta a családon belüli erőszak problémájával foglalkozó szakember.
Fizikai bántalmazás miatt panaszkodnak többen
Tankó szerint Székelyföldön a fizikai és a lelki erőszak a legjellemzőbb. „Akkor kérnek segítséget, amikor már nem bírják tovább, elszakad a cérna. Nem bírják a légkört, a durva szavakat, a bántalmazást, emiatt reszketnek és pánikrohamaik vannak” – magyarázta. Falun és városon azonban másképp kezelik ezeket a helyzeteket: falvakon a közösség jobban ellenőrzése alatt tartja a jelenséget, a szomszédok is segítőkészebbek, ismerik egymást, és tudják, kikkel van nagyobb probléma.
„Falun szokás az, hogy a férj vagy az élettárs az asszonyt megveri, elhajtja, és szegény istállókban, csűrökben vagy a szomszédoknál kényszerül aludni. Városon azonban nincs, ahová menekülni, a szomszédok, ha hallják, hogy cirkusz van, inkább kihívják a rendőrséget” – fejtette ki a szakember. Hozzáfűzte, sok esetben indokolt is, mikor nagy a veszély, hogy az egységes segélyhívón, a 112-es számon kérjenek segítséget.
Menedékközpontok
Az áldozatok sok esetben függnek a bántalmazójuktól. „Önbizalmuk nincsen, nem bíznak abban, hogy egyedül is fenn tudják tartani magukat, pénzt tudnak keresni. Sok esetben nem merik elhagyni az erőszakos párjukat” – vázolta a helyzetet Tankó. Pedig segítséget tudnak nyújtani az igazgatóság munkatársai, hiszen amellett, hogy van egy sürgősségi központjuk, az adott helyzetet mindig megvizsgálják, elbeszélgetnek az érintettekkel, konzultálnak arról, hogy a gyerekeket szükséges-e kivenni a családból vagy sem. „A valóságban nem tudjuk, hány ilyen eset van. Biztosan nagyon sokan hallgatnak, mert nem tudják, milyen lehetőségeik vannak” – véli a szakember. Többek között pszichológiai tanácsadással, ügyintézéssel, adott esetben a válás lebonyolításában, menedékközpontokba való elhelyezéssel tudnak segíteni azokon, akik kérik, helyzettől függően pedig orvoshoz vagy törvényszéki orvoshoz küldik az áldozatokat.
„A dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal és egy vásárhelyi menedékközponttal van jó kapcsolatunk, az utóbbiak nemcsak az áldozatokkal, hanem a bántalmazókkal is foglalkoznak, indulatkezelést biztosítanak számukra” – részletezte a gyermekvédelmi igazgatóság alkalmazottja. Tőle tudjuk, hogy ha önként vállalják az indulatkezelést, akkor nagyobb a gyógyulási arány, kevésbé eredményes, ha bírósági rendeletre vesz részt valaki ezen a kezelésen. 2012-ben módosították a 2003-ból származó 217-es törvényt, amely lehetővé tette, hogy a bíróság által kiadott védelmi rendelet alapján a bántalmazót ideiglenesen eltávolítsák a lakásából, attól függetlenül, hogy tulajdonos-e vagy sem. Továbbá távolságtartási végzést is kérhet az áldozat, ehhez egy űrlapot kell kitöltenie, ebben is segítenek az igazgatóság munkatársai.
Gyermekek is fordulnak segítségért
A családon belüli erőszak áldozatai nemcsak a nők, hanem a férfiak vagy akár az idős szülők és sok esetben a gyermekek is lehetnek. Tankó úgy tapasztalta, hogy sok esetben az anyák erőszakosabbak a gyermekeikkel, mint az apák, például, ha rossz jegyet visznek haza az iskolából. Az igazgatósághoz egyébként a középiskolás korúak szoktak inkább fordulni, akik tudatosabbak a jogaikat illetően, de sok esetben túloznak.
A pénznélküliség a fő ok
Legtöbb esetben a nincstelenség, a pénz hiánya okoz feszültségeket a családban és vezet agresszivitáshoz, vagy ha valamilyen válság, változás történik az életükben, például, ha valamelyik fél elveszti az állását. További okok az alkohol- és drogfogyasztás, illetve a szerencsejáték-szenvedély.
Gyilkosságig fajult veszekedés
Gheorghe Filiptől, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk, hogy ebben a hónapban a megyében három esetben lépett közbe a rendőrség erőszakos viselkedés miatt. Oroszhegyen egy asszony alkohol befolyásoltsága alatt összeveszett élettársával, és egy bicskával torkon szúrta.
Barabás Hajnal, Székelyhon.ro

Kovászna is kéri az autonómiát
Kovászna helyi tanácsa is napirendre tűzi azt a Székely Nemzeti Tanács által javasolt határozattervezetet, melyben kérik a Székelyföld nevű, autonóm státussal bíró régió megalakítását. Az autonómiapárti határozatban kérik továbbá a kisebbségi jogok biztosítására vonatkozó nemzetközi vállalások betartását, illetve azt, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbség részaránya meghaladja a tíz százalékot, annak nyelve is legyen hivatalos. Ha a kovásznai tanács elfogadja a határozatot, azt közlik a prefektúrával, elküldik az EU Régiók Bizottságának, az Európa Tanács parlamenti gyűlésének, az ENSZ Emberjogi Tanácsának. Thiesz János polgármester elmondta, a tervezet elkészítésekor odafigyeltek a jogi procedúra betartására, így azt kifüggesztették a városházán, bárki hozzászólhat. A tervezetet mind a tizenegy RMDSZ-es városatya aláírta, a tervek szerint az októberi ülésen szavaznak róla.
Székelyföldön eddig 33 önkormányzat fogadott el hasonló határozatot. Háromszéken Sepsiszentgyörgy, Barót és Kézdivásárhely mellett Vargyason, Uzonban, Kökösben és Kommandón mondtak igent a határozatra – tudtuk meg Gazda Zoltántól, a Sepsiszéki Székely Tanács elnökétől.
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)