Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, Bartók Béla (1881–1945) halálának 60. évfordulójára emlékeztek szeptember 25-én, vasárnap Nagyszentmiklóson, szülővárosában, a Pro Bartók Társaság szervezésében. A köztéri Bartók-szobornál elhangzott ünnepi beszédek után elhelyezték koszorúikat a Pro Bartók Társaság, Kazincbarcika és Kiszombor önkormányzatának, a Temes megyei RMDSZ-nek és a Temesvári Magyar Nőszövetségnek a képviselői. Ezt követően a megemlékezők a szülői ház helyén álló épületen megkoszorúzták az 1970 szeptemberében elhelyezett román és magyar nyelvű emléktáblát, majd az ún. német temetőben, a Bartók család sírjánál adóztak kegyelettel a zeneszerző emlékének. Bartók Béla magyar zeneszerzőnek tartotta magát, és visszautasított a korabeli román propagandát, amely román művészként tüntette fel. Ennek ellenére az emlékünnepség “hivatalos” nyelve a román volt, a programok közti összekötő szövegeket románul mondták, a díjkiosztó ünnepség is így zajlott, holott a rendezvényt magyarok szervezték, a meghívottak, érdeklődők zöme helybéli, temesvári és anyaországi magyar volt. A rendezvény a Nákó-kastélyban – amelyben egy Bartók-emlékszobát, vagy inkább emléksarkot tart fenn a múzeum – folytatódott, ahol Tamás Sándor, a Bartók Társaság vezetője olvasta fel románul és magyarul a zeneszerző méltatását, illetve Kerek Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem zeneművészeti karának főigazgatója elevenítette fel emlékeit arról, miként került kapcsolatba a Bartók munkásságával, hagyatékának kutatásával, illetve a nagyszentmiklósi egyesület fáradhatatlan tagjaival. Az erre az alkalomra Varga István temesvári képzőművész által készített plakettekkel azokat tüntették ki, akik a Bartók-kultusz ápolásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. /Pataky Lehel Zsolt: Bartók szelleme kötelez. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./

,,Azért népszerűtlen az MSZP a határon túliak körében, mert félretájékoztatják őket, nem ismerik a párt és a kormány tevékenységét, azt, hogy mennyit teszünk értük” – panaszolta minap Horn Gyula egykori miniszterelnök, MSZP-s politikus a magyar közszolgálati televízió műsorában. Nyilvánosságra került a magyar kormány jövő évre tervezett költségvetése, amelyből kitűnik, ismét jelentősen megnyirbálták a határon túli magyaroknak szánt támogatásokat. Ebben az évben a magyarországi büdzsé 0,195 százalékát fordították a támogatásra, jövőben ez az arány alig 0,132 százalék lesz, a támogatások összértéke 9,6 milliárd forint, 25 százalékkal kevesebb, mint idén. Teljesen támogatás nélkül marad a csángómagyar oktatás. A szülőföldalapban, bár egymilliárdot ígértek, csak 608 millió forint szerepel. Nem lesz pénze a külügyminisztériumnak a Szegedi folyamat és a Nyíregyházi folyamat (határon átnyúló együttműködések) támogatására, és nem szerepel egy forint sem a kelet-délkelet-európai kormányzati stratégia végrehajtásánál, a határon túli magyarok szülőföldprogramja nevezetű tételnél – ide tartozik egyebek mellett az Új Kézfogás Közalapítvány, a Segítő Jobb és mások – 300 millióval csökken. Teljesen megvonták a támogatást a Magyar Tudományos Akadémia mellett működő Arany János Közalapítványtól, a magyar tudósoknak pedig az idei 116 millió forint helyett 28,5 millióval kell beérniük. /(-kas): Rajtunk takarékoskodik a Gyurcsány-kormány (Csökken a határon túli magyarok támogatása). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

A szegedi Vox Nova kórus meghívására vett részt október 7-én a Tóth Flóra zenetanárnő vezette temesvári Carmina Dacica női kar a Szegeden első alkalommal megrendezett DKMT eurorégiós dalfesztiválon. A rangos seregszemlén a szabadkai Pro Musica kórus is fellépett. /Bugárszky Ildikó Karolina: Eurorégiós kórustalálkozón Szegeden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./

Idén október 12–14. között a Magyar Népművelők Egyesülete Szegeden rendezte meg a XXII. vándorgyűlést, amelyre Magyarország minden tájegységéről érkeztek közművelődési szakemberek. A háromnapos rendezvény második napjának programjában választható látogatásként többek között Arad is szerepelt, így közel hatvanan látogatták meg a Szabadság-szobrot, a Vesztőhelyet, a Kultúrpalotát, vacsorájukat pedig a Jelen Házban fogyasztották el, ahol megismerkedtek az aradi magyar kulturális szervezetek programjaival. A rendezvény fő szervezője, Orbán Hedvig, a Szegedi Százszorszép Gyermekház igazgatója megköszönte Matekovits Máriának, az EMKE Arad megyei elnökének, Böszörményi Zoltánnak, a Nyugati Jelen főszerkesztőjének és Kiss Annának, az RMPSZ titkárának a lehetőséget, hogy részt vehettek a találkozón. /(nagyálmos): Magyar népművelők Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Az ’56-os Emlékbizottság, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a Temes megyei RMDSZ közös szervezésében filmvetítéssel emlékeztek meg Temesváron október 22-én az 1956-os magyar forradalom 49. évfordulójáról, a szabadságharcban elesettekről, majd a forradalom leverését követő koncepciós perek áldozatairól. Szász Enikő nőszövetségi elnök köszöntője után Vicze Károly történész tartott előadást a Kós Károly Közösségi Központban. Az előadás után levetítették Mészáros Márta A temetetlen halott című, magyar–lengyel–szlovák koprodukcióban készült 2004-es filmjét, amely Nagy Imrének miniszterelnöknek a forradalomban betöltött szerepéről, snagovi háziőrizetéről, a kádári rezsim által ellene lefolytatott perről és kivégzéséről szól. Október 23-án, vasárnap a nőszövetség autóbuszos kirándulást szervezett a Szegedhez közeli Kiskunmajsára, ahol a temesvári és aradi részvevők megkoszorúzták Pongrátz Gergely sírját, meglátogatták az ’56-os Múzeumot, és az emlékünnepségeken is részt vettek. /(pataky): Nagy Imre-film az emlékünnepségen. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

A Reményik Sándor Alapítvány október 21-én immár hetedik alkalommal szervezte meg a költő emlékének szentelt ünnepséget. Vándorrendezvényként az ünnepséget megrendezték már Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Pécsen stb., idén Szeged városa fogadta be, a Százszorszép Gyermekház bonyolította le az emléknapot. Az egész napot felölelő rendezvény szavalóversennyel indult, amelyen kolozsvári, székelyudvarhelyi és szegedi diákok vettek részt. Délután került sor a konferenciára, illetve az ünnepi műsorral egybekötött díjkiosztó gálára. A gálaműsor nyitányaként a zsoboki művésztábor alkotóinak munkáiból összeállított tárlatot mutatták be, a kiállítók közül Essig K. Klára, L. Bordy Margit, Tompos O. Ágota személyesen is jelen voltak. A megnyitón Kántor Lajos irodalomtörténész elmondta: hagyomány, hogy kiállítás kísérje a Reményik emlékünnepséget. A Szegedi Szimfonikus Zenekar kolozsvári származású zenészei, Kosztándi István és Zimán János hegedűművészek Bartók Béla két hegedűre írt műveiből szólaltattak meg a gálaműsor kezdetén és végén. Színvonalas irodalomtörténeti előadások hangzottak el az emlékünnepség gerincét képező konferencián: Vallasek Júlia, Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Dávid Gyula előadásai Reményik költészetének különböző vetületeit, lehetséges értelmezési módjait vetették fel. A verscsokor az első díjas Pál Emőke székelyudvarhelyi tanuló szavalatával zárult. Hagyományosan évente átnyújtják az alapítvány Reményik Sándor-díját, amelyet idén Ilia Mihály érdemelt ki. Pomogáts Béla laudációjában elmondta: Ilia Mihály nagyon sokat tett az erdélyi irodalomért, több síkon: irodalomtörténeti tanulmányaiban értékelte, a szegedi bölcsésztudományi egyetem egyik legnépszerűbb professzoraként számos nemzedéket vezetett közel a XX. századi magyar irodalomhoz. Ilia Mihály „a mai idők Kazinczyja”, a mai magyar irodalom jeles képviselőivel folytatott levelezésének anyaga felbecsülhetetlen irodalomtörténeti érték – fogalmazott Pomogáts Béla. /Farkas Imola: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”. VII. Reményik Sándor emlékünnepség, ezúttal Szegeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 29-én Pécskán negyedik alkalommal szervezte meg az őszi néptánctalálkozót a Búzavirág Egyesület. Fellépett a végvári kis és nagy Csűrdöngölő, a simonyifalvi Pitypang, a kisperegi Rózsás és a szegedi Ripityom. /Kiss Károly: A néptánc ünnepe Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

Megint napirenden a Bolyai-ügy. Most „helyzet” van. Az Európai Unióba lépés előtt kell dűlőre vinni a dolgot, különben elhúzódik beláthatatlan ideig. Az „ideiglenesen” Szegeden működő Ferenc József Tudományegyetem a második bécsi döntést követően 1940 őszén tért vissza Kolozsvárra. A román egyetem minden mozdíthatót magával vitt Nagyszebenbe, de az épületek maradtak. Amennyire lehetett, a magyar állam felszerelte, korszerű tanszerekkel látta el a hazatért egyetemet. A második világháború végén a város lakosságának kérésére az egyetem vezetősége megtagadta a kiürítést, elmenekítést: helyben maradt. Azután megszületett a Groza-kormány döntése, 1945. május 29-én. Ez egy szóban sem említette az 1872-ben alapított magyar egyetemet, hanem egy egészen új „magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetemet” állított fel Kolozsváron. Ezzel megszüntette a magyarok jogfolytonosságát, s minden épületet, felszerelést a román egyetemnek juttat. A magyar felsőoktatás újra kezdhette a berendezkedést. A korábbi 40 helyett kaptak egyetlen épületet, a sétatéri volt Regina Maria Líceumot (Felsőbb Leányiskola), s az egyetemi könyvtárat közösen használhatták a román egyetemmel. Utóbb még a Kereskedelmi Akadémiát, az egyházaktól elvett Marianumot és a piarista épületek egy részét is használhatták. Az 1959-es egyesítéssel ezek az épületek is beleolvadtak a közös felsőoktatási épületrendszerbe. A magyar orvosi kart egyetlen klinikára sem fogadták be, ezért kénytelenek voltak Marosvásárhelyre távozni. Azután megszületett a pótszer: a Sapientia Tudományegyetem, a magyar állam pénzén, a magyar támogatással emelt vagy restaurált épületekben. /Gaal György: Egyetem, épületek, osztozkodás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, illetve Márton Áron-emlékérmet adott át a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma november 2-án Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. A kuratórium döntése alapján az idén Ilia Mihály egyetemi tanár, a Tiszatáj című szegedi folyóirat egykori főszerkesztője és Vetési László lelkész kapott Bethlen Gábor-díjat. Márton Áron-emlékéremben részesült a bécsi Szent István Egylet, a máramarosszigeti Leöwey Klára Líceum és a szabadkai Széchenyi Általános Iskola. A Tamási Áron-díjat Donkóné Simon Judit érdi tanár, előadóművész vehette át. A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. /Vetési László és Ilia Mihály Bethlen-díjasok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

A forradalom leverésére emlékeztek november 4-én Sepsiszentgyörgyön, kevés fiatal volt jelen. Emlékeit idézte fel dr. Kiss Tamás akkori ,,szegedi diákküldött”. Hihetetlen módon az 1993-ban megkérdezett magas rangú orosz tiszt (tűrhető magyarsággal) még mindig terroristákról beszélt. Az előadás előtt az elhunyt bajtársak sírjaihoz zarándokoltak a túlélők. /(demeter): Amikor tankkal teremtettek ,,rendet”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

A Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szövetsége és az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság Sepsiszentgyörgyön egy rendezvénysorozat záróakkordjaként emlékezett az 1956-os szabadságharc bukására. Az idős korral dacolva gyalog járták végig a város temetőit, kilenc elhunyt bajtársukra emlékezve: Balázsy Károly Pálra, Csákány Zsigmondra, Erőss Jánosra, Ferenczy Árpádra, Hosszú Gyulára, Jancsó Sándorra, Szász Sándorra, Szász Gergelyre és Veress Pálra. Minden sírnál röviden megemlékeztek a forradalmi megmozdulások révén börtönbe juttatott bajtársak életéről. Délután Török József elnök köszöntötte a meghívott dr. Kiss Tamást, a magyarországi Politikai Foglyok Szövetségének alelnökét, majd elmondta, hogy a jövőben tartandó 50 éves évfordulóra való felkészülés jegyében szervezték meg az idei tartalmas rendezvénysorozatot. Dr. Kiss Tamás felelevenítette a szegedi egyetemista ifjúsági szervezet megalakítását. Elmondta: csak Budapesten mintegy másfélezer áldozata volt a forradalomnak. Végezetül pedig levetítették a Corvin-köz című filmet. /Gazda Zoltán: „Kövér tankok teremtenek nyugalmat” = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 11./

Szorosabbra vonják Becsey Zsolt (Fidesz – MPSZ) Európa parlamenti és Toró T. Tibor (RMDSZ) Temes megyei parlamenti képviselők szegedi, illetve temesvári irodáik együttműködését – számolt be a két politikus közös szegedi sajtótájékoztatójáról a triplexregio.net, a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió hírportálja. Toró T. Tibort elmondta, hogy a gondolat már régebben felötlött: ki kellene használni azt, hogy van egy magyar EP-képviselő, aki felvállalta a határon túli magyarság ügyét, többször felszólalt a vajdasági magyarok védelmében az őket ért atrocitások kapcsán. Toró javasolta, hogy kössenek együttműködési szerződést: ellátjuk Becseyt a térség magyarságával kapcsolatos információkkal. Olyan, a DKMT-t érintő célokat is a zászlajukra tűztek, mint a Temesvár–Szeged vasútvonal helyreállítása, a IV-es páneurópai közúti folyosó felépítése, vagy a közös árvízvédelem. /Pataky Lehel Zsolt: Bánsági érdekképviselet az Európa Parlamentben. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

Ojtozban a Végvár-Vámház Vendégfogadó fogadta a lelkes hagyományőrzőket, akik Gelencéről, Bélafalváról, Kézdivásárhelyről, Zaboláról, Sepsiszentgyörgyről és Szegedről érkeztek. Beszédek hangzottak el, melyeket Kelemen Botond, a 15. Székelyhatárőr Gyalogezred főhadnagya, az est szervezője nyitott meg, majd Vitéz Rózsa József ismertette az Ojtozi-szoros több katonai eseményének szájhagyomány és kordokumentumok alapján összeállított leírását. Dr. Szőts Dániel, a sepsiszentgyörgyi 11. m. kir. honvéd székely határőr zászlóalj egykori frontharcosa a Történelmi átjáró című és a Hitvallás 1938-as leírását ajándékozta a jelenlévőknek, majd a bál fővédnöke, Tamás Sándor képviselő, Khell Ödön, a berecki Gábor Áron Alapítvány elnöke és Dimény Zoltán, Bereck község polgármestere mondott köszöntőt. Többen javasolták a találkozók rendszeresítését. /Dr. Szőts Dániel: Hagyományőrzők első bálja Ojtozban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./

November 19-én Pécskán ünnepi ülést rendezett a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület. Megkoszorúzták a 130 esztendővel ezelőtt Pécskán született, gróf Klebelsberg Kunó miniszter mellszobrát. A koszorúzók között volt Klebelsberg Éva, az egykori magyar oktatási miniszter unokahúga Ezt követte a közösségi, helyi, kisebbségi oktatásról szóló ünnepi ülés. Részlet hangzott el az eddigi egyetlen fennmaradt Klebelsberg-hangfelvételről. Nagy István bemutatta a kultuszminiszterről készült rövid diavetítést. Klebelsberg Kunó 1875-ben született Magyarpécskán, jogot tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben, a Sorbonne-on pedig történelmet és közgazdaságtant is hallgatott. Először Kolozsvár, később Sopron, majd Szeged országgyűlési képviselője, 1922–31 között a konszolidációs Bethlen-kormány kultuszminisztere. Az iskolaépítő és iskolareformer, tudománypolitikus, egyetemépítő, a sportot is támogató Klebelsberg 1932-ben váratlanul, paratífusz következtében hunyt el, s a szegedi Fogadalmi templom kriptájában nyert örök nyugodalmat. Az ünnepi ülés hozzászólói közül Horváth László, a budapesti Puskás Tivadar Iskola igazgatója a magyarországi tehetséggondozó programról beszélt, Dóczi Tamás az önkormányzatok oktatási feladatait ismertette. Felolvasták Matekovits Mihály dolgozatát a magyar nyelvű oktatás helyéről és szerepéről. /Irházi János: Klebelsberg Nap Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

Magánemberek és vállalkozók adományaiból több százezer forint értékű segélycsomagot állított össze a Fidesz szegedi szervezete a dévai árváknak. A segélycsomagot november 23-án adták át Szegeden Böjte Csaba atyának, a Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének. Az alapítvány Déván és környékén tíz gyermekotthonban közel hétszáz árva vagy szegény sorsú gyermek létfenntartásáról és tanulásáról gondoskodik. Böjte Csaba két munkatársával együtt érkezett Szegedre. /Segélycsomag Szegedről Dévára. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./

Második alkalommal került sor november 26-án a Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozóra a Diákművelődési Házban. A nagyszabású rendezvényre Haranglábról, Nagykárolyból, Szamosújvárról, Mérából, Szucságról és Szegedről is érkeztek előadók, de fellépett a házigazda Ördögtérgye és a Zurboló néptáncegyüttes is. A rendezvényt gyermektáncház nyitotta meg Both Zsuzsa, Both József, Marha Tibor és Székely Melinda irányításával, délután felnőtt táncoktatásra került sor. Az esti gálaműsort a hetvennyolc éves haranglábi Balogh János vadászmeséje és népdalai fűszerezték. A gálaműsort táncház követte. /D. I.: II. Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozó. Népzene, néptánc, táncoktatás és kézművesség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

- A magyar nyelv használatához való jogot a szomszédos országokban eltérően szabályozzák, ám a meglévő lehetőségeket is szűkíti a magyar jogi és közigazgatási terminológia ismeretének hiánya – hangzott el a témában rendezett konferencián december 2-án Szegeden. Az 1991-ben elfogadott és 2003-ban módosított román alkotmány a nemzetállami koncepcióból indul ki – mondta Varga Attila parlamenti képviselő. A román alkotmány alapjogokat, illetve a helyi közigazgatást tárgyaló fejezetében azonban van utalás az anyanyelv használatának jogára. Az alkotmány rögzíti, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van anyanyelvét megtanulnia és azon oktatásban részesülnie – közölte a politikus. A magyar szaknyelv ismeretének hiánya gyakran még a magyar nemzetiségű hivatalnokoknál is nehézzé teszi az írásbeli kapcsolattartást. A szlovák alkotmány szerint a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van az anyanyelvi tájékoztatáshoz, művelődéshez, hivatalos kapcsolatokban való használatához – mondta Szabómihály Gizella

A népszavazás egyéves évfordulója alkalmából December 5., a magyar szeptember 11. Kiútkeresés címmel rendeztek konferenciát Szegeden december 3-án. A kettős állampolgárságról tartott tavaly december 5-i népszavazáson a határon túli magyarság volt az apropó, de valójában nem róluk szólt a referendum, hanem a magyarországi magyarság vizsgázott nemzettudatból, szolidaritásból, jelentette ki Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének (KMKSZ) elnöke. A KMKSZ elnöke az elsődleges feladatnak a szavazás eredményének lelki feldolgozását nevezte. Toró T. Tibor nem látja katasztrófának az eredményt, de az mindenképpen felkiáltójel volt. Az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a Kárpát-medencében a magyar életet, magyar jövőt közösen kigondolni, és ennek alapjait hosszú távon lerakni – fűzte hozzá. A konferenciám részt vett Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, valamint Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is. A népszavazást követő erősödő kiábrándulást orvosolni óhajtó gesztusként a Fidesz a határon túli magyarok közül elsőként tizenöt vajdasági és egy, a Partiumból származó magyart fogadott tagjai közé. Ők nem választhatók párttisztségre. /Konferencia a tavalyi népszavazásról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

December 6-án Budapesten Borbély Károly, Románia Országos Ifjúsági Hatóságának elnöke és Mesterházy Attila, Magyarország Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumának államtitkára a 2006/2007-es időszakra szóló megállapodást kötött. A román-magyar ifjúsági együttműködésről szóló egyezmény tartalmazza azokat az októberi román-magyar közös kormányülés során javasolt programokat, amelyek az ifjúsági vezetők képzésére, a regionális ifjúságpolitika terén kialakítandó együttműködésre, a csereprogramokra, valamint az ifjúsági szervezetek közti együttműködésre vonatkoznak. A közreműködést a román fél kezdeményezte azzal a céllal, hogy ösztönözzék a két ország ifjúsági szervezetei közötti partnerséget, előkészítsék a Román-Magyar Ifjúsági Iroda létrehozását. „A munkanélküliség, az alkohol- és kábítószer fogyasztás, az AIDS, a diszkrimináció, a rasszizmus, a bűnözés megannyi probléma, mely minden országot kivétel nélkül érint, és a közös kihívásokkal legsikeresebben közös erőfeszítéssel birkózhatunk meg – nyilatkozta Borbély Károly államtitkár. A megállapodás szerint a két ország ifjúságpolitikai intézményrendszerének megismerése érdekében képzéseket és tanulmányutakat szerveznek ifjúsági vezetők számára, szociológiai felmérést készítenek a román és magyar ifjúság körében arról, hogy a közép-európai politikai és szociális átmenet milyen hatással van a fiatalok életére. Legkorábban a Román-Magyar Ifjúsági Iroda létrehozása várható, márciusra tervezik. A székhelyről további konzultációt folytatnak, mert a román kormány nem alakította ki az álláspontját. A magyar fél számára elfogadható helyszín Kolozsvár lenne, ebben az esetben Szegedet jelölnék meg. „Történelmileg a Berlin-Párizs típusú együttműködésre épülne, az ötletet ez adta” – jelezte Mesterházy. /Guther M. Ilona, Budapest: Budapesti tárgyalás az ifjúsági irodáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

A 2005–2006-os tanévben a szegedi önkormányzat egymillió forinttal támogatja a Temes megyei magyar nyelvű szórványoktatást. Az erről szóló megállapodást december 7-én írta alá Botka László, Szeged polgármestere és Halász Ferenc, a temesvári székhelyű Bartók Alapítvány elnöke. A pénzt fele-fele arányban fordítják az iskolai napközis foglalkozások fenntartására, illetve az ingázó diákok utazási költségeire. Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes ismertette a bánsági kisebbségi oktatás helyzetét, kitérve arra, hogy az elmúlt másfél évtizedben a magyar közösség számbelileg jelentősen megcsappant, jelenleg 23 óvodában és 17 iskolában folyik magyar nyelvű képzés, a vegyes családból származó gyerekeknek kis hányada jár magyar osztályba, magas a beolvadási arány. Ezért alakítottak ki központokat, ahová az elemit elvégzett tanulókat busszal szállítják, hogy magyarul folytathassák tanulmányaikat; a napközis program keretében pedig az órák után szakképzett pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, minderre azonban a romániai tanügyi rendszer nem irányoz elő keretet, ezért van szükség a támogatásra. A magyarországi közalapítványi és kormánytámogatások megszüntetése után fordultak Szegedhez, a most folyósításra kerülő összeg a teljes költségek mintegy 30 százalékát fedezi. /Pataky Lehel Zsolt: Számíthatnak Szegedre. Egymillió forint a szórványoktatás támogatására. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 8./

Aradon december 9-én negyedszer rendezték meg a Csiky-napot a Csiky Gergely Iskolacsoportban, ez lehetőséget adott a testvériskolák képviselőivel való találkozásra is. A vendégek a mezőtúri, szegedi, békési, békéscsabai, hódmezővásárhelyi, budapesti, temesvári, dévai és nagylaki iskolák küldötteiként érkeztek Aradra. A Csiky-napon márványtáblát állítanak immár évi rendszerességgel az iskola egykori pedagógusainak, ez alkalomból adják át egy diáknak a tavaly alapított Csiky-díjat. Az idén meghirdetett, testvériskolák közötti pályázat címe Álomvállalkozás volt, amelyen a közgazdaság-szakos diákok vehettek részt. Idén két márványemléktáblát avattak az iskola egykori tanárainak emlékére: Krenner Miklós munkásságát Pávai Gyula tanár méltatta, a tavaly elhunyt dr. Kovách Gézáét pedig Ujj János. A simonyifalvi Szívós László által készített táblákat Seres Géza esperes áldotta meg. /Nagyálmos Ildikó: Álomvállalkozás a magyar iskolában. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Elhunyt Huszár Sándor /Kolozsvár, 1929. ápr. 15. – Békéscsaba, 2005. dec. 13./ szerkesztő, író, „főembereink” egyike volt a hetvenes-nyolcvanas években, írta róla Horváth Andor. Utolsó éveiben terjedelmes naplóján dolgozott, amelyből eddig csupán részletek láttak napvilágot. Elvégezte a Bolyai Tudományegyetemen a filozófia szakot. Első főszerkesztője, Gáll Ernő egy táviratot lobogtatva közölte vele: „Jöjjön, nézze! Kinevezték írónak!” Huszár Sándor a kolozsvári Igazság, majd az Utunk szerkesztője volt 1964-ig, akkor a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója lett. Írótársaival készített interjú-kötete Az író asztalánál /1969/ címmel jelent meg. Az 1970-ben Bukarestben induló új hetilap, az A Hét főszerkesztője lett, 1983 októberében leváltották. 1982-ben megjelent könyvének ezt a címet adta: Vallomások egy bűntelen nemzedék elkárhozásáról. 1983-tól 1988-ig az Előre napilap szerkesztője volt, majd áttelepült Magyarországra. Szegeden élt, majd az utolsó időben Békéscsabán. /Horváth Andor: A szerződő ember. Huszár Sándor (1929-2005). = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

Dániel Károly emlékezett nemrég elhunyt barátjára, Huszár Sándorra. Hajdani lakása Kolozsváron kicsit etnográfiai múzeum jellegű volt. Azután az A Hét főszerkesztője lett, bukaresti lakása bármelyik folkloristának dicséretére válhatott volna. A csergék, guzsalyok, festett bútorok, varrottasok paradicsoma volt. Miután leváltották, nehezebb lett az élete. 1988-ban Szegedre távozott, ahol nem akartak tudomást venni róla. Orvosnő lánya, Ildikó átköltöztette végnapjaira Szegedről Békéscsabára. /Dániel Károly: Huszár úr – a mimózalelkű. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Végváron Tóth Rózsa tanítónő, a hagyományőrző népi tánccsoport oktatója összegyűjtött minden újságcikket, ami a végvári néptáncosokról megjelent. Végvár művelődési életének hírvivő követei a népi táncosok. Hat évvel ezelőtt Végvárra jöttek elsőként a szegedi oktatók, és ennek eredménye lett a Csűrdöngölő tánccsoport. 2005-ben a tizedik táncrend van már a lábukban. A Szilágy megyei Mezőtelegden percekig felállva tapsolták a Csűrdöngölő csoportot, de számos más helységben sem engedték le őket a színpadról ráadás nélkül. Nyaranta tánctáborokba járnak. Egész évben heti két nap próba a nagy Csűrdöngölő csoporttal, heti két nap a nemrég alakult kis Csűrdöngölővel. A kezdők is vannak harmincan, és nagy akarással dolgoznak. Ez már igazi táncmozgalom! /Táncos számvetés. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 27./

Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Képzési Központ vezérigazgatója immár öt éve szervez felkészítőket Háromszéken, Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács (KMT) elnöke ezért „háromszéki állampolgárrá felnőttnek” titulálta a vendéget. Szügyi szerint az önkormányzatoknak működő, termelő tőkét kell idevonzaniuk külföldről. Fel kell készülnie a térségnek önálló tervezésre és piacfigyelésre. Szügyi most a régiók szerint csoportosított vidékcentrumokban tart előadást Bodokon, Sepsiszentgyörgyön (Orbai-széki településeknek), Zágonban, Kézdivásárhelyen és Középajtán. /Domokos Péter: A tudásban a jövő Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

Kocsik József, az AMMGE elnöke értékelte az elmúlt esztendőt a gazdatömörülés szempontjából. Félsikerek és félkudarcok jellemezték a 2005. évet, szögezte le. A gazdaszövetség szervezésében Arad megye több mint 200 gazdálkodója szerzett mezőgazdász, illetve állattenyésztő oklevelet. Pályázatok finanszírozása révén szinte minden igénylő részesült az EU-csatlakozásra történő felkészítésben, ahol magyarországi szakemberek tartottak előadást számukra. A Gödöllőn, illetve Szegeden megtartott továbbképzőkön 38 személy szerzett farmer oklevelet; 50 személy vett részt a Budapesti Nemzetközi Vásáron; a Hódmezővásárhelyen megszervezett mezőgazdasági kiállításra Arad megyéből 2 autóbusz szállította a gazdálkodókat; a Kétegyházán megtartott gazdasszony-képzőn 10-en vettek részt; vetőmag kukoricát termesztettek Kisiratoson és Pécskán. Idén pályázaton nyert pénzből kezdik el 25 gazdálkodónak a biotermesztésben történő kiképzését. Nagy üzletnek tűnik a magyar szabadalom, az energia-fű termesztése, ebben is részt akarnak venni. A félkudarcok: Arad megyében 31 gazdakör szerepel a nyilvántartásban, jó néhány azonban vegetál. Ezeknek a valós beindítása még komoly munkát igényel. /Balta János: Félsikerek és félkudarcok éve. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./

Zágonban, a Mikes Kelemen Művelődési Központban Szügyi György, a szegedi Euro­menedzser Tanácsadó és Képzési Központ vezetőjének elő­adássorozata apropóján találkoztak Orbaiszék településeinek polgármesterei és alpolgármesterei, továbbá az önkormányzati kép­viselők. A rendezvény hoza­déka, hogy az orbaiszéki polgármesterek hosszas szünet után újra egy asztal mellé ültek. Közben a felső-háromszéki polgármesterek az utóbbi öt évben rendszeresen megtartották szokásos havi találkozójukat, Orbaiszéken e találkozók elmaradtak. /(bodor): Új kezdet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Január 24-én Budapesten aláírták a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közötti 2006. évi együttműködési megállapodást. Közel tíz éve létezik együttműködési megállapodás az RMGE és az FVM között. Ennek értelmében minden év elején áttekintik az elmúlt év eredményeit az együttműködés területén, és megállapodnak a következő év legfontosabb teendőiről. A 2004-es esztendőt tekintették a legsikeresebbnek, amikor több száz erdélyi gazda és szakember vett részt magyarországi oktatási programokon, kiállításokon és más szakmai rendezvényen. Újdonság a 2006-os együttműködésben, az, hogy a három szomszédos ország gazdaszervezetei közvetlen határ közeli kapcsolatot teremtenek a sürgős teendők rendezése érdekében. Így az FVM az erdélyi kapcsolatok közvetlen bonyolítását a debreceni Hajdú-Bihar Megyei Földművelésügyi Hivatalra bízta, a kárpátaljait a Szabolcs-Szatmár megyeire, a vajdaságit pedig a szegedi, Csongrád megyei hivatalokra. Így sokkal gördülékenyebben lehet intézni az ügyeket a határ közelsége miatt, hiszen az RMGE ügyvezető elnöke Nagyváradon székel. A 2006-os esztendőben az FVM több rendezvényt, illetve oktatási programot támogat. Ezek közül egyik legfontosabb program az Agrár-Európa faluról falura, ahol 12 megyében, több mint 60 helységben, több ezer gazda részvételével előadásokat hallgatnak jeles magyarországi és erdélyi szakemberektől az EU-s csatlakozás legfontosabb buktatóiról. /Máthé László, az RMGE országos alelnöke: Együttműködési megállapodás az RMGE és a magyar FVM között. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./

Az 1940-es években jelent meg Tonelli Sándor Utazás Erdélyben és Erdély körül /Athenaeum, Budapest/ című munkája. A közkönyvtárakban nem lehetne megtalálni ezt a könyvet. Az irodalmi lexikonokban nem szerepel a szerző neve, viszont a Kenyeres Ágnes főszerkesztésében Budapesten megjelent Magyar életrajzi lexikon (készült 1967–1969-ben) közli, hogy Tonelli Sándor 1882. június 2-án született Nógrádverőcén, meghalt 1950. június 2-án Budapesten; egy időben az Országos Iparegyesület titkára, majd a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára, később főtitkára volt. A szakmunkák mellett irodalmi kérdésekkel is foglalkozott, Erdélyi utazásának legmaradandóbb élményei Marosvásárhelyhez kötődnek. A város főteréről eltűnt Kossuth és Bem szobra, írta. Ezeket a románok pusztították el. A bevonulás után, 1918 decemberének egy éjszakáján kötelet akasztottak mindkét szoborra és talapzatukról lerántották őket. A Bem-szobornak a ledöntés alkalmával letört a feje. Öt vagy hat esztendeig a szobor és fej külön hevert valamelyik raktárban, akkor a fejet és a törzset ismét összeforrasztották és a románok az így restaurált szobrot a lengyel nemzetnek ajándékozták. A Kossuth-szobor a ledöntés alkalmával sértetlen maradt, ezt azonban később, a hírhedt Dandea polgármester idejében összetörték és román sasokat öntöttek belőle, így emlékezik Tonelli Sándor. Mindenre odafigyelő, múlt és jelen minden értékét fölfedező, becsüléssel számon tartó utazó volt Erdély földjén Tonelli Sándor. Érdemes lenne Tonelli Sándor munkáját újra kiadni. /Nagy Pál: Úti élmények könyve. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

Február 4-én helyezték örök nyugalomra a nagyváradi köztemetőben F. Diósszilágyi Ibolya tanárt, költőt, ifjúsági írót, irodalomtörténészt, a Buksi című nagysikerű, több kiadást megért ifjúsági regény szerzőjét. 88 éves korában távozott az élők sorából, nemrég még aktív közszereplője volt a bihari művelődési életnek, alkotott, könyveket adott ki, dedikált, író-olvasó találkozókon vett részt. F. Diósszilágyi Ibolya /Makó, 1918. aug. 20. – Nagyvárad, 2006. febr. 2./ Szegeden és Kolozsváron járt egyetemre, 1973-as nyugdíjazásáig különböző bihari iskolákban tanított, verseskötettel debütált 1946-ban, közíróként volt jelen évtizedeken át a sajtóban, elsősorban ifjúsági íróként és irodalomtörténészként tartják számon. Legismertebb munkái a Tündér Ilona című mesemusical, melyhez Horváth Károly szerzett zenét, valamint a Juhász Gyuláról írott könyve (Költő a Holnap városában /Literátor Könyvkiadó, Nagyvárad, 1994/). /Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 6./